2. Homéroszi eposzok Iliász, Odüsszeia

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyar-számítástechnikaVilágirodalom Az Antikvitás Irodalma2. Homéroszi eposzok Iliász, Odüsszeia

2. HOMÉROSZI EPOSZOK
Homérosz és kora
Homéroszt a mitikus dalnokok utódának vélték, mendemondák sorát költötték róla, különösen a hellenisztikus korban – játékos ellentéteként annak, hogy a tudós kutatók épp akkor kezdték kétségbe vonni az eposzok egyszemélyi költését, s fogalmaztak meg elQször olyan elméletet, mely magának Homérosznak a történeti létezését is tagadta. Ekkoriban feljegyzett, de nyilván korábbi eredetq epigrammák szólnak arról, hogy hét város versengett, melyikük szülötte volt a költQ  csakhogy az egyikben Szmirna, Rhodosz, Kolophón, Szalamisz, Khiosz, Argosz és Athén neve áll, egy másik Kümét és Püloszt is a versengQk közé sorolja, egy harmadik pedig Odüsszeusz szülQhazáját, Ithakát említi. S ha minden adalékot egybevetnénk, kiderülne: nemhogy Homéroszért, hanem még a „hét város” címéért is húsznál többen versenyeztek.
A hellenisztikus kor kiváló filológusai – az irodalomtörténet, a stílus- és szövegkritika megalapozói – különös gondot fordítottak a régi szövegek pontos, bár olykor hiperkritikus megállapítására és kommentálására. TQlük származik az eposzoknak énekekre s a történetírók mqveinek könyvekre való tagolása is. Munkájuk gyújtópontjában az Iliász s az Odüsszeia nyelvészeti, irodalomtörténeti és esztétikai értékelése állt.
Több mint két évezrede kavar vihart, vitát a Homérosz-kérdés. Az alexandriai tudósok szkepszise mintegy két századdal ezelQtt lobbant fel újra. Az eposzok keletkezésérQl a legkülönfélébb elképzeléseket állították fel. Egyes filológusok szerint nem mások, mint a nép ajkán született hQsdalok füzérei. Többen úgy vélték, hogy élt ugyan Homérosz, de csupán ebben az összefqzésben vagy talán az anyag továbbfejlesztésében volt szerepe; a népköltészet sok kincsének korabeli feltárása csábította Qket arra a romantikus feltevésre, hogy mind az Iliászt, mind az Odüsszeiát naiv eposznak , s ne mqköltészeti alkotásnak tekintsék. A múlt század második felének nagy régészeti kutatásai, amikor Trójának tizenkétszer (vagy talán többször is) felépített és megannyiszor elpusztított romjait és Agamemnón várának, Mükénének a maradványait sikerült feltárni, egyszeriben eloszlatták az eposzok történeti hitelével szemben támasztott kételyeket.
Trója ostroma  valószínqleg történeti tény. Mind a Balkán félszigeti Hellaszban, mind a görög lakosságú szigeteken széles hQstörténetek fonódtak a háború nagyjai köré, s ezek a mítoszok egyre több szállal kapcsolódtak más mondakörökhöz. A különbözQ nemzetségek egy-egy kiváló hQsérQl szóló elbeszéléseket ismeretlen dalosok alakítgatták és szQtték tovább. A szóhagyományban sokféleképpen módosultak vagy bQvültek azok az énekek, amelyek Trója védQirQl s ostromlóiról szóltak, s ezeknek az ismeretében alkotta meg az Iliászt az i. e. VIII. század derekán élt Homérosz. Ha megbízhatatlanok is azok az ókori adatok, amelyek életérQl (vándorlásairól, vakságáról stb.) szólnak, elsQsorban az eposz szerkezeti biztonsága tanúskodik mqvészetérQl. A történeti témák tudatos megrostálása, a bonyolult eseménysorozat egyetlen mozzanatának kiemelése  mely köré az elQzmények és a további történések egész sorát tudta felépíteni  mindenképpen egy mqvész átalakító-építQ munkálkodására vall. Vándorénekes lehetett a titokzatos Homérosz, elQázsiai nemesek udvarában zenghette a régi hQsök dicsQségét  ahhoz a Démodokoszhoz hasonlóan, akivel Odüsszeusz találkozott Alkinoosz palotájában.
Démodokosznak, de az ithakai palotában daloló Phémiosznak Odüsszeia-beli ábrázolása is bizonyítja, hogy Homérosz korában az énekesek arról és olyan szellemben szQtték elbeszéléseiket, amirQl és ahogyan a ház ura vagy egyik-másik elQkelQ vendég kívánta, parancsolta. A becsült mesteremberek társadalmi rangján állhattak, s ha eltért is a véleményük attól, amit kenyéradó gazdájuk vallott igaznak s helyesnek, nyíltan ezt aligha fejezhették ki.
A barbárságból kinQtt, jól szervezett és civilizált Mükéné bukása (XII. század) után ugyanis  amit a mégiscsak primitív gazdálkodás megrekedése s az északról jövQ újabb népcsoportok pusztító honfoglalása okozott  felbomlott és jórészt megsemmisült az akháj birodalom . Talán csak Attika vészelte át viszonylag épen a válságot és a dúlást; a többi település (ország) életében sötét évszázadok következtek mind a társadalmi struktúrában, mind az anyagi és szellemi kultúrában. Sokan menekültek át ElQ-Ázsiába is. A káosz csillapultával, az i. e. VIII. századtól földmqvelQ gazdálkodás, majd az ipar és kereskedelem fellendülése következik. A gyarmatosító vállalkozások megsokasodása, mindennek eredményeként pedig az arisztokrácia életformájának módosulása új lehetQségeket, ellentmondásokat, problémákat csiholt a társadalmi valóságban s a költészetben egyaránt. Az Iliászban megörökített eszmények realitáslehetQsége lassan-lassan elhalványult: az Akhilleusz típusú harcos hQs helyét az Odüsszeusz típusú férfi foglalta el  az élettapasztalatokban gazdag, eszes, világot látott ember, aki már nem csupán öröklött jogarával vagy gyQzhetetlen dárdájával vívja ki jogát az élethez és hatalomhoz, hanem furfangos cseleivel és szaktudásával is.
A mqvészi szemlélet és ábrázolási mód sok újszerqsége csaknem bizonyossá teszi, hogy az Odüsszeia költQje egy emberöltQvel késQbb élt, mint az Iliászt megalkotó Homérosz. Abban, hogy az Odüsszeia költQje is Homérosz -nak nevezte magát, egyként közrejátszhatott szerénysége és  még nyomatékosabban  az a tény, hogy az Iliász-költQ neve hamarosan a költQt jelentette, fogalommá magasztosult. Csak ezzel magyarázható, hogy a jóval késQbbi  i. e. VII-VI. századi  homéroszi himnuszok és a Békaegérharc szerzQi is Homéroszként léptek a világ elé. SQt: az eposzokat elQadó, de önálló mqveket is szerzQ énekesek (aoidoszok) ugyancsak Homérosz-utódoknak nevezték magukat, azoknak a kultikus közösségeknek a példájára, amelyek valamely istentQl vagy félistentQl vezették le származásukat. Természetes viszont, hogy a kései ókorban írt epigrammák között olyanokkal is találkozunk, amelyek az Q neve alatt maradtak fenn: az irodalmi játékok közé tartozott, hogy a mqvelt verskedvelQk klasszikus nagyságokat utánozzanak, s az Q nevükkel adják közre kisebb költeményeiket; Anakreón-utánzóktól például sokkal több dal maradt fenn mint magától Anakreóntól, s egyes esetekben ma sem lehet dönteni a szerzQség felQl.
Homérosz világképe saját korának valóságát és uralkodó eszméit tükrözi. A görögök és a trójaiak társadalmi viszonyait, szokásait, erkölcseit, vallását az i. e. VIII. század körülményeinek s képzeteinek tükrében ábrázolta  a hQsi dicsQség iránti nosztalgia és a vérontáson érzett bánat, az élQ valóság számos elemét a múltra visszavetítQ tévedések és az idillizálás fénytöréseivel. A korabeli arisztokraták életfelfogását tette meg a Trójáért vívó vitézek közös és legfQbb ideáljává: a harci kiválósággal megszerezhetQ s halhatatlanságot biztosító hírnevet. A homéroszi hQsök még problémátlannak érzik a királyok s népeik egységét, s maga Homérosz is úgy látja, hogy a népek pásztorainak legszemélyesebb ügyei és sérelmei  például Helené megszöktetése vagy Akhilleusz haragja Bríszéisz elrablása miatt  természetszerqleg válnak közügyekké. A hQsi dicsQségvágynak természetes kiegészítQje az arisztokratikus hiúság és önzés  minden vágy és cselekvés mozgatója, mely a Helené elcsábítását megtorló királyok szolidaritását is meg tudja bontani.
Ha azonban Homérosz beéri azzal, hogy a korabeli arisztokraták hite és erkölcsei szerint formálja a dalt, aligha nyújthatott volna többet azoknál a korábbi és késQbbi regösöknél, akik egy-egy hadjárat vagy hQsi kaland történetét szedték versbe. Az Q ábrázolási módjának sajátosságait az határozta meg, hogy a hQsi-nemesi szellemq hagyományt kritikusan tette magáévá, a békés és munkás élet áhítatos igenlésével ellensúlyozva vagy enyhítve emberségesebbé a várdúlás és harag zord világát.
A hQsi nagyság iránti rajongás és a pusztító önzés elítélése, a görögök bosszúhadjáratának erkölcsi méltánylása és a végtelen vérontás esztelenségének hangsúlyozása, a végzet elfogadása s az istenek mohóságának elborzasztó vagy már-már szatirikus ábrázolása együttesen érvényesül az Iliászban. Az arisztokratikus eszményeket és a hadizajos múltat úgy énekli meg a költQ, hogy a bámulatot az iszonnyal párosítja, a véres monumentalitást a kicsinyességgel szembesíti. Nem pusztán azért ábrázolja páratlan rokonszenvvel a görögöket és a trójaiakat, mert a hajdani ostrom témájából már minden aktualitás kiveszett a századok során, s egyáltalán nem azért, mert valamilyen általános humánum sugalmazott számára könyörületet az ellenséggel és a legyQzöttel szemben is, hanem mert részlegesnek látta mindkét fél igazságát, a vaksággal sújtott embert pedig játékszernek az istenek kezében.
Az Ilionról (vagyis Trójáról) szóló ének : ezt mondja és ígéri az eposz címe. Valóban, a hajdani háború sorsa szempontjából fontos ütközetek  elsQsorban Akhilleusz és Hektór összecsapása  , az ostromlók és ostromlottak harci rendje, életmódja, belsQ viszálykodásai s eszményei elevenednek meg a homéroszi dalban. Mindez azonban már csak nyersanyag a költQ számára. Trója megvívása, a tízesztendQs ostrom, a háború elQzményei és következményei alkotják a hátteret, a porondot a drámák sorozatához, ám az Iliász igazi témája mégis sokkal szqkebb. Nem a tíz esztendQ történetét dalolja meg Homérosz, még csak nem is a várostrom történeti szempontból lényegesebb eseményeit  az utolsó év ötvenkét napjára korlátozza a témát, s még ebbQl is sok mindenen csak átsiklik, s csak futó utalásokban villantja fel az elQzményeket, és sejteti a jövendQt: Akhilleusz halálát és Trója elestét.
Már a Múzsához intézett fohász jelzi, hogy másfajta ének fog felcsendülni Homérosz ajkán és lantján, mint aminQt az események sarkába szegQdQ énekmondók dalolhattak. Akhilleusz vészes haragja s az akhájok sok ezer kínja önmagában volt szörnyq és döbbenetes, következményeit tekintve csak annyiban, hogy a Patroklosz halálát megbosszuló Akhilleusz leterítette Trója legdicsQbb harcosát, Hektórt  az ostrom sorsát azonban még ez sem döntötte el. Maga Patroklosz csak mint Akhilleusz barátja töltött be fontos szerepet, különben nem tartozott a hadjárat kiemelkedQ személyiségei közé; a kis Bríszéisz a sok száz rabnQ egyike volt, s Akhilleuszt sem a lebírhatatlan szerelem szólította harcba, hanem a sértett büszkeség; de még az akháj hadakat vezérlQ Agamemnón és a fényes Akhilleusz viszálya sem tartozott a háború legfontosabb epizódjai közé, hiszen végül is kibékültek, s az ostrom töretlenül folytatódott; Hektór és Andromakhé búcsúja vagy Akhilleusz és Priamosz találkozása még kevésbé befolyásolta a hadieseményeket& Az Iliász költQje tehát úgy örökíti át az elQdök tematikai hagyatékát, hogy idQben korlátozza, átrendezi és saját mondanivalója szemszögébQl tölti meg új tartalommal: az Q számára immár nem a mitikus múlt pontos megörökítése a legfontosabb, hanem azoknak a mozzanatoknak a kiválasztása, melyeket önnön eszményei szerint ítélt megörökítésre méltónak s alkalmasnak.
Hasonlóképpen mutatja kompozíciója is a hagyományok újjáteremtését. A harcok s egyáltalán az emberi lét értelmét kutatva választotta költeménye tárgyául a trójai mondakör egyik epizódját – szinte találomra. Az Iliász cselekménye világosan épül néhány csomópont köré: a sértett Akhilleusz visszavonulása a csatából, Patroklosz halála, Akhilleusz kiengesztelQdése, Hektór halála és eltemetése. Ezeket a csomópontokat idQrendben haladó ábrázolás kapcsolja össze, legfeljebb a görög és a trójai táborban vagy a földön és az Olümposzon zajló események párhuzamos megelevenítésével lazítva fel a kronologikus menetet. Ez az egyszerq képletq szerkezet a Homérosz elQtti epika jellemzQi közé tartozhatott, akárcsak a katalógusbetét, a csatajelenetek felsorolása, a szó szerint megismétlQdQ fordulatok halmozása  az Iliász és az Odüsszeia összterjedelmének mintegy harmadát képezik az azonos sorok  vagy az állandó jelzQk odaillesztése az emberek és bizonyos tárgyak neve mellé. Homérosz azonban a saját koncepciója szerint kialakított eposz-palota építQkockáiul használja fel a korábbi hQsdalok szerkezeti megoldásait, s a központi témának, az Iliász-palota tartóoszlopának tekintett Akhilleusz-harag köré csoportosítja az elQzmények és a jövQ egy-egy mozzanatát. Ezáltal is emberibbé karcsúsítja a mítosz monumentalitását, változatosabbá formálja a történetet, módot lel arra, hogy több szereplQ szavaival világítsa meg s értékelje az események okát és menetét, nem utolsósorban pedig arra, hogy az elbeszélés kötQanyagául más mítoszkörökbQl vett vagy önnön fantáziájával teremtett epizódokat iktasson közbe.
Mind az Iliász és az Odüsszeia, mind az álhoméroszi költemények nyelve több nemzedék énekmondói által kiformált és több dialektus (a Peloponnészoszról átörökített dór, az ElQ-Ázsiában beszélt aiol s a legfiatalabb réteg, az ión nyelvjárás) elemeit magába foglaló, a köznapi életben soha nem beszélt mqnyelv volt. Minthogy azonban az elQzQ évszázadok szókincsét és nyelvrendszerét úgyszólván egyáltalán nem ismerjük, hiányzik a viszonyítási alap, a tradicionális és a modern , esetleg egyéni stíluselemek szétválasztásának a lehetQsége. Bizonyára az énekmondói hagyományhoz tartozott egy-egy szituációnak (például imának, párbeszédnek) azonos szavakkal, fél- vagy egész sorral, sQt sorcsoporttal való indítása és a hasonló eszközq refrén alkalmazása a lekerekítésben  a fohászok és rituális énekek mindenütt megtalálható, nyomatékosító eszköze. Nem is mindig illik egy-egy ilyen formula a közvetlen helyzet tárgyához vagy hangulatához, feltétlenül illik viszont ahhoz a múltat idézQ fenséghez, mellyel Homérosz összegezve újította meg a hagyományt.
Hasonlóan rejtélyes a versforma eredete is. Valószínq, hogy elQdeitQl örökölte a daktilikus lejtésq, hatlábú sort, amelynek a folyamatos recitálása fejlett énekmondói technikát, emlékezQtehetséget, alkalmasint pedig rögtönzQ készséget is kívánt. Feltételezik, hogy a korábbi hexameter két (3 3 lábú) félsor összeillesztésébQl alakult ki. Az archaikus görög epikában  noha a vers hangulata egy-egy sor vagy részlet metrumválasztékát, tehát a daktilikus gyorsítást vagy a ritmus spondaikus fékezését is befolyásolta  már és még zárt egységet alkot a hexameter, a hQsi vers :
 INCLUDEPICTURE "http://www.neumann-haz.hu/muvek/SGMLweb/falusantik1201/kepek/01.jpg" \* MERGEFORMATINET 
A sorközi metszet (vagy metszetek) alkalmazása csak sokára, Kallimakhosz, majd Vergilius és Ovidius költészetében lesz törvény, az ókor alkonyán pedig Nonnosz újítja meg a hexameter ritmusát. Az viszont már a homéroszi eposzokból is kiviláglik (például az ötödik láb ritka, de mindig funkcionális spondaikusságával), hogy Q maga versforma alakítgatásában éppoly önálló tehetség volt, mint a kompozícióteremtésben vagy a lélekábrázolás megoldásaiban.
Az Iliász
A trójai háború tizedik esztendejének ötvenkét napjáról, pontosabban: Akhilleusz haragjáról szól a 15700 hexameterbQl álló hQsköltemény. A Múzsához intézett pár szavas fohász (invokáció) után, mindjárt az I. ének bevezetQ soraiban exponálja a témát Homérosz. Az expozíció fenségesen szqkszavú, de  a tárgyi apróságok és precíz jelzQk közbeszövésével  a dal széles medrq hömpölygését is elQre jelzi:
IstennQ, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,


vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,


mert sok hQsnek erQs lelkét Hádészra vetette,


míg Qket magukat zsákmányul a dögmadaraknak


és a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,


attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva


Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.





(I. 1–7. sorok)



E mindössze hétsornyi expozíció ércnél tömörebb foglalatba zárja a témát, nemcsak a cselekmény fQ motívumát; hanem az emberi és isteni szféra egységét, Akhilleusz haragjának mint a tragédiasorozat közvetlen okának és Zeusz akaratának mint minden történés legfQbb meghatározójának összekapcsoltságát is.
Halandók és halhatatlanok együttes megelevenítése Homérosz valóságlátásának és énekmondói módszerének egyik legfontosabb vonása. Nem ismer véletlent, minden történés vagy meg-nem-történés mögött valamilyen okot lát és ábrázol, s a világmindenség rendjét tengernyi ok és okozat kölcsönhatásaként, a Sors által meghatározott és részleteiben mégis megváltoztatható, szüntelenül hullámzó folyamként fogja fel. A naiv, mitologikus világszemlélet hagyományát épp ezáltal telíti új tartalommal: még úgy hiszi, hogy az egy napig élQ ember játékszer az istenek kezében, de már az ember sorsalakító méltóságát is felvillantja.
A földi és égi történések egymásba kapcsolásán kívül még egy olyan motívumot foglal magába az expozíció, amely az Iliász egész hangulatát, hQsábrázolását és szerkezetét meghatározza: a személyes ügyek és a közügy egységét. Akhilleusz haragja azért vált és válhatott epikus témává, mert sokezer kínt szerzett minden akhájnak . Nem mindegy természetesen, hogy kinek a személyes sérelmérQl  más esetekben pedig: kiknek a szándékairól, érzéseirQl, harci céljairól  dalol a költQ. Helené megszöktetését a férj és a csábító társadalmi rangja tette történelmi eseménnyé; Hektór halála Trója egész városát gyászba borította; hasonlóképpen nyert objektív jelentQséget Agamemnónnak, a seregek fejedelmének és a fényes Akhilleusznak, a görögök legnagyobb hQsének civakodása.
Homérosz a hQsi hagyománynak megfelelQen tárja fel az események nagyságát, de aprólékos gonddal egyéníti a tömeghalál monumentális vonulata mögött rejlQ sorsokat, jellemeket, indítékokat, érzéseket. Nincs két egyforma istene vagy embere; még a villanásnyi idQre feltqnQ harcosokat is legalább egy-egy jelzQvel igyekszik kiemelni a tömegbQl. Természetes, hogy a belsQ konfliktusok feloldásához ugyanolyan könnyedséggel mozgósítja az istenapparátust, mint valamely váratlan fordulat elhitetéséhez. Ami halhatatlan hQsábrázolásából, az a külsQ és belsQ tényezQk együttes érvényesítése, a lelki reagálások következetessége, indokoltsága, az általánosnak  valamely csoportra, férfiakra vagy nQkre, vagy akár minden emberre általánosan jellemzQnek  s az egyéninek mindig konkrét és épp ezért csodálatosan sokféle rajza. Senkit nem érdekelne már Akhilleusz haragja és a trójai háború ezernyi más eseménye, ha Homérosz elemeire nem bontja, majd saját szemszögébQl újjá nem teremti a témát.
Az expozíciót követQ részben Akhilleusz és Agamemnón összekülönbözésének elQzményeit meséli el  hogy miért és miképpen büntette Apollón a görög tábort  , majd magát a konfliktust: Akhilleusz jogos heveskedését a népgyqlésen, a fQvezér kicsinyes bosszúját (elrabolja Akhilleusz rabnQjét, a zsákmányrészül kapott és kedves szeretQként tartott Bríszéiszt), azután pedig Akhilleusz és istennQ anyja, Thetisz párbeszédét a tengerparton. Fia kérését teljesítve, Thetisz kieszközli a legfQbb istentQl, Zeusztól, hogy büntesse meg Agamemnónt, segítse a harcban a trójaiakat, míg a harctól visszavonult és csúfosan megsértett Akhilleuszt méltóképpen ki nem engesztelik. Ez az olümposzi jelenet egyrészt a földi állapotokhoz hasonló megosztottságot és hiúságot tükrözi, másrészt derqvel enyhíti a zord hangulatot (a Héra zsörtölQdésétQl viszolygó Zeusz emberien profán ábrázolása is sejteti, mekkora távolság választja el Homéroszt az általa is fel-felidézett barbár mítoszoktól). Thetisz látogatását követQen valóban kirobban az olümposzi botrány: Héra felelQsségre akarja vonni férjét, s csak Zeusz nyers válasza és a pohárnok szerepét betöltQ Héphaisztosz tréfás idétlensége teremt nyugalmat. S amikor a sánta kovácsisten sürgése láttán „ki nem oltódó nevetésre” fakadnak a boldog istenek, és vidám lakoma után térnek nyugovóra, valóban lehetetlen fejcsóválás nélkül visszaemlékezni a Bríszéisz miatti civódásra: hogy is lehetett ennyire ostoba Agamemnón, és Akhilleusz is miért nem válogatta meg jobban a szavait! Az emberek viszályának ez az indirekt eszközq ábrázolása új perspektívával gazdagítja a képet, s egyben hangulati ellenpontot is alkot  de csak átmenetileg: ezután indul majd meg igazán a tragédiák lavinája.
A II. ének elején hasonlóan gyors sodrással peregnek az események. Zeusz  hogy elQkészítse Agamemnón megalázását  csalfa álmot küld a fQvezérre: azt jósolja neki, hogy hamarosan beveheti Tróját, szólítsa hát fegyverbe a népet. Agamemnón így is cselekszik, de ahogyan Zeusz akarta rászedni Qt, ugyanúgy próbálja becsapni Q is az akhájok népét: hazatérésre buzdító, hosszú szónoklatot ad elQ, abban a hiszemben, hogy a harcosok majd ellenkezni fognak, s erQnek erejével az ostrom folytatását követelik. Csakhogy éppen az ellenkezQje történik! Vesztére kívánt túljárni Agamemnón Zeusz eszén  jobbnak gondolván a saját tervét  , mert a harcosok boldogan rohannak a hajókhoz, ujjonganak, hogy kilenc keserves esztendQ után hazatérhetnek.
Ekkor az argosziak hazatérnek végzetük ellen,


hogyha Athénához Héré nem szól e szavakkal…





(155–156.sorok)



– szól közbe Homérosz, s Héra szavainak elmondása után Athénének a bölcs Odüsszeuszhoz intézett szózatát tolmácsolja, melynek engedelmeskedve Odüsszeusz okos és erélyes szóval teremt rendet a táborban.
Ismét olyan mozzanatsor ez, amely a homéroszi ábrázolás remek fortélyát mutatja. Ha ugyanis a görögök megfutamodnának, ezzel valóban megalázódnék Agamemnón, de nem úgy, ahogy Zeusz tervezte; sQt, a hazatérés felborítaná azt a korábbi és jelentQsebb isteni végzést, hogy Trójának el kell vesznie. Agamemnón bölcsessége tehát nemcsak a földön teremt teljes zqrzavart, hanem az égben is, ezért kell a görögöket pártoló két legfQbb istennQnek közbeavatkoznia. Az idézett két sor pedig Homérosz kedvelt és  különösen az Iliászra  jellemzQ fordulatai közé tartozik: ez meg az történt volna, ha valamelyik isten mást nem gondol… de a helyreigazító feltételnek mindig meg kell valósulnia, és meg is valósul, hogy a végzet parancsa szerint folytatódjanak az események. És amilyen tudatosan és határozottan lépnek közbe az olümposziak, ugyanolyan módszert követ az isteneket is saját céljai szerint mozgató költQ: persze hogy Odüsszeuszhoz küldeti Athénét, s nem a jog szerinti fQvezérhez, Agamemnónhoz  kétszer is meggondolják majd az istenek, amíg újra szónoki-szervezési feladatot bíznak reá&
Miután Therszitész szemtelen lázítását erQszakkal torolta meg Odüsszeusz a népgyqlésen, Nesztór tanácsa szerint rendezi hadra a népet Agamemnón, s most már bánja, hogy megsértette Akhilleuszt. A görög és a trójai sereg gyülekezésének hagyományosan-szakrálisan aprólékos leírásával végzQdik a II. ének.
Menelaosz és Parisz  a férj és a csábító  kerül szembe a síkon. Az elQbbi derekabb harcos, az utóbbi sápadtan menekülne, ha Hektór meg nem szidná az asszonyszöktetés gyalázatát új bqnnel tetézQ gyávasága miatt. Parisz Aphrodité istennQre hárítja a felelQsséget, de hajlandó párviadalra kiállni Helenéért s az elrabolt kincsekért. Eszerint köt esküt a két sereg: akár Menelaosz gyQz, akár Parisz, a vesztes törQdjék bele sorsába, a többiek meg éljenek tovább békében.
Az események elmondását itt egy seregszemle szakítja meg: a lelkiismeret-furdalástól és honvágytól gyötört Helené jellemzi Priamosznak és Trója más véneinek a görög vezéreket. (Ismét a közvetett jellemzés távlatot tágító módszere!) A párbajban Menelaosz bizonyul dicsQbbnek, már csaknem megfojtja Pariszt, ha közbe nem lép Aphrodité (ismét az a bizonyos ha, az emberi logikát és békevágyat egyaránt megcsúfoló Sors érdekében), s épségét-szépségét megmentve, hálótermébe haza nem lopja… Hiába hát a sértett Menelaosz nagyobb vitézsége, hiába átkozza Pariszt Hektór, maga Helené és az egész nép, hiába ismeri el minden akháj és trójai a vérontás esztelenségét – a végzet nem könyörül meg rajtuk, Trójának el kell pusztulnia.
A III. ének oly sok oldalról és oly egyértelmqen bélyegzi meg mind Parisz bqnét, mind a háborút, hogy kétséget sem hagy magának Homérosznak az állásfoglalása felQl: valójában Q az, aki hQseinek szavával erkölcsi ítéletet mond ki, de láttatja azt is, hogy az ember tehetetlen az istenek mindent lebíró  itt éppen Aphrodité által képviselt  hatalmával szemben.
A folytatás még tragikusabb irányba tereli az eseményeket. Zeusz azzal bosszantja Hérát, hogy Aphrodité könnyqszerrel fosztotta meg a gyQzelemtQl a görög Menelaoszt, s még ingerli is, hogy talán jó lenne megkímélni Tróját. Végül azonban kénytelen engedni  ha nem személyes hatalmát vagy akaratának teljesülését fenyegetik az olümposziak, s ha tudja, hogy a Sorsot Q sem változtathatja meg, máskor is így cselekszik  , s leküldi a földre Athénét, hogy vegye rá valamelyik trójai harcost a békekötéssel kecsegtetQ fegyverszüneti eskü megszegésére. Az Q cselének engedelmeskedik Pandarosz, amikor nyilával megcélozza és megsebesíti Menelaoszt. Rémület tör ki a görögök soraiban, de a kétségbeesésben harcos önmagát meglelQ Agamemnón szent bosszúra tüzeli népét, s újra megindul az emberemésztQ csaták sokasága.
Az V. ének tárgya: Diomédész vitézkedése. Itt már lényegesen lelassul a cselekmény. Egymást követik a párviadalok, a többnyire halálos végq összecsapások. A tárgyi egyhangúságot azzal enyhíti a költQ, hogy istenjeleneteket, párbeszédeket, más-más szereplQ ajkára adott mítoszokat, származási adalékokat és pregnáns jellemzéseket, olykor pedig csodás megmenekvést szQ a leírásba. (Itt például fiát, Aineiászt menti meg ködbe burkolva Aphrodité.) Diomédész oly istentelenül tombol a harcban, hogy Aphroditét és Arészt is megsebesíti, csak Apollón elQl hátrál meg, az emberek közül pedig a gyQzhetetlennek tqnQ Hektórt kerüli el.
A VI. ének elején is folytatódik az istenek által tüzelt harc, lázas kegyetlenséggel. S ha valamelyik harcos szívében szánalom ébred, tüstént akad egy társa, aki dühösen rivall rá, mint Agamemnón is a fivérére. Diomédész és Glaukosz személyes békekötéssel végzQdQ  Qseik vendégbarátságát óvó  párharca, a trójai nQk könyörgQ körmenete és a könnyes szépségq Hektór  Andromakhé-találkozás enyhíti a gyilkos hangulatot. Ezek azonban csak epizódok a háború forgatagában. Hektór ás az elkerülhetetlen végnek, Trója halálra-ítéltségének tudatában siet vissza a vár alatti síkra.
A VII. ének Hektór és Aiasz döntetlenül végzQdQ párviadalát beszéli el, majd a holtak összeszedésére kötött fegyverszünetet. Homérosz természetesen most sem elégszik meg azzal, hogy csupán magukat az eseményeket adja elQ: a harcok leírását az emberi lelkek ábrázolásával kapcsolja össze. Mintha Q maga is fegyverszünetet kötne a hadizajos múzsával, lelassítja a látványos  de együttesen mégis egyhangúsággal fenyegetQ  külsQ történéseket, hogy a hQsök belsQ világát annál differenciáltabban tárhassa fel. A cselekmény extenzitásáról ugyan nem mond le, de a témaszqkítést az emberek lelkivilágának intenzív ábrázolására aknázza ki. MielQtt magának a párbajnak menetét dalolná el, a Hektór kihívásától elborzadó görög harcosokról ad jellemsorozatot:
ElQször senki nem áll ki Trója legdicsQbb fiával. Menelaosz kel fel végre, sóhajtozva és a többieket szidalmazva gyávaságuk miatt, pedig valószínq  sQt bizonyos  , hogy alulmaradna a küzdelemben. A többi király rémülten tartja vissza, Agamemnón pedig Qszinte szóval inti le; Menelaosz igazán nem hitvány harcos (az egész XVII. éneknek az Q vitézsége a tárgya), de jól tudja, hogy Hektór más ellenfél lenne, mint Parisz volt. Homérosz pedig futó iróniával kommentálja az Atreida-fivérek józanságát: megfordult Meneláosz szíve& Döntés azonban még mindig nincs, s mint oly sokszor, most is az agg Nesztór emelkedik szólásra, saját ifjúkorának hQstetteit idézve fel, hogy  ha már a harchoz erQtlen  így öntsön merszet az akhájokba. Ennek azután meg is lesz a foganatja: most már kilencen pattannak fel, s végül sorshúzással jelölik Hektór ellenfeléül Aiaszt, az Akhilleusz távollétében legkiválóbb harcost…
Zeusz úgy határoz, hogy távol tartja a trójai síktól az isteneket, de mert sejti, hogy egyikük-másikuk ellenkeznék a tervvel, dermesztQ fenyegetésekkel és hatalmának gyerekes fitogtatásával nyomatékosítja döntését. Az összecsapó hadak iszonyatos küzdelmében ekkor kezd kirajzolódni a trójaiak átmeneti sikere, a legfQbb isten szándéka szerint.
A IX. ének cselekménye ismét mozgalmasabb: Agamemnón nyíltan megvallja, hogy vétek volt megsértenie Akhilleuszt, s most már nem cselbQl, hanem Qszinte riadalommal javasolja a hazatérést. A többi király azonban büszkén utasítja vissza a kislelkq ajánlatot, elsQként is éppen Diomédész, akit vélt gyávasága miatt korholt korábban a fQvezér. Végül is küldöttséget menesztenek Akhilleuszhoz, Agamemnón bocsánatkérését és végtelen sok ajándékot ígérve, ha felhagy haragjával.
Akhilleuszt az I. énektQl kezdve szem elQl veszítettük, de a költQ mindig éreztette, hogy tétlen távolléte mily tengernyi szenvedést okozott már eddig is. A konfliktus azonban nem oldódik fel. Hiába állítják össze körültekintQ gonddal a követséget: sem Odüsszeusz jól ácsolt érvelése, sem Aiasz vitézi nyíltsága, sem az öreg Phoinixnak  Akhilleusz egykori nevelQjének  érzelmes óvintése és illusztrációként elmondott meséje nem hatja meg a hQst. Udvariasan fogadja Agamemnón küldötteit, de kitart elhatározása mellett: haragosan jelenti ki  mint már az összeveszéskor is  , hogy hazatér szülQföldjére, mit sem törQdik a város vívásával. Méltán büszke hQsei erejére, városokat dúló tetteire, s Agamemnón megalázkodása még hevesebbre korbácsolja indulatait: még önmagát is hitegeti, hogy hazatérhet Trója alól. De kibuggyan lelkébQl a régi méltánytalanságok emléke is, az igazságtalan zsákmányosztás nyers fájdalma:
Mert egyet kap a veszteg ülQ s aki nagyhevesen küzd;


és ugyanúgy becsülik meg a bátrat, mint a silányat.


És ugyanúgy meghal, ki sokat vív, mint aki lusta.





(318 320. sorok)



Az egyet kap nem tényleges egyenlQséget jelent, hanem Agamemnón önkényét az osztásban: a személyes érdekek méltánytalan csorbítása marja Akhilleusz szívét. Vad, zsákmányra éhes harcos Q maga is. Bármily emberfeletti erQvel áldották is meg az istenek, bármennyire jogos is felháborodása, benne is az önzésnek ugyanazon erQi dúlnak, mint Agamemnónban, vérszomja pedig elborzasztóan embertelen& Ezért kell a költQnek  Aiasz ajkára adva a szót  az Q hibáját is szemére lobbantania, egy egész életforma kritikáját szQve a szálakból.
A X. ének eredetiségét már a hellenizmus korában kétségbe vonták, s nem ok nélkül. Ez a rész teljesen önálló, a cselekmény egésze szempontjából közömbös epizód, melynek költQi megformálásában is csak itt-ott érzik homéroszi erQ. Odüsszeusz és Diomédész éjszakai vállalkozását mondja el: elfogják a trójaiak egyik kémét, Dolónt, majd betörnek az ellenséges táborba, és nagy mészárlást visznek végbe a várvédQk segítségére érkezett thrák király, Rhészosz sátra körül.
A XI. ének a trójaiak újabb elQnyomulásáról szól, amelyet sem Agamemnón vitézkedése, sem más kiváló görög harcosok ereje nem tud megállítani. A majdani fordulat magja azonban már csírázik: az egyik görög bajnok megsebesülése szánalmat ébreszt Akhilleuszban, s elküldi barátját, Patrokloszt, hogy megtudakolja az esetet. Úgy érzi, közeleg az Q ideje, könyörögve fognak térdéhez gyqlni mind az akhájok& Patrokloszt Nesztór tartja szóval: nemcsak a harc állásáról tájékoztatja, hanem  hosszadalmasan idézgetve a múltat és közös emlékeiket – Akhilleuszt csillapító kötelességére is rádöbbenti; azt javasolja, hogy ha már Akhilleusz személyesen nem akar részt venni a csatában, legalább a fegyverét adja kölcsön Patroklosznak, hiszen azok puszta látása is megfélemlíti az ellenséget.
Az ének elsQ felében az összecsapások monoton lármája uralkodik, de éppen itt  és a hasonló hangulatú egyéb részekben  pompázik talán legékesebben Homérosz ellensúlyozó mqvészete: a képek és képsorokká bontott hasonlatok jól elhelyezett ékeivel bontja meg a csataleírásokat, akár hogy egy-egy jellemet plasztikusabbá formáljon, akár hogy az egyes helyzeteket távoli témájú és mégis azonos hangulatú életmozzanatokkal közelítse hallgatóihoz.
Hasztalan árkolják körül hajótáborukat a görögök, sötét viharként zúdul rájuk a trójaiak ellenostroma. Komor kavargással elevenedik meg a csata a XII. és XIII. énekben; Poszeidón isten buzdító tanácsai sem elégségesek a hátráló görögök megfékezéséhez.
Agamemnónt ismét elfogja a reménytelenség, s csak Nesztór és Odüsszeusz korholása tartja vissza a hajók vízre bocsátásától és a meneküléstQl. Héra eszel ki ekkor cseles ármányt a görögök megsegítésére: kölcsön csalja AphroditétQl a szerelmi varázsövet, szerelemre gyújtja Zeuszt, s az Álomisten segítségével elaltatja mámoros férjét. Poszeidón kihasználja az alkalmat, és a görögöknek juttat sok diadalt (XIV. ének). A felriadó Zeusz goromba szavakkal teremti le feleségét, Poszeidónt kiparancsolja a hadszíntérrQl, és Hektór seregének ad új gyQzelmeket.
Már csaknem végzetesre fordul a görögök sorsa, a tengerpartra szorítja Qket a trójaiak támadása, s Hektór már készül a gályák felgyújtására, ami az egész háború sorsát megpecsételné& Agamemnón bqnhQdése ezzel beteljesül: erkölcsi vereségét a sereg fizikai pusztulása tetézi. A XVI. ének nyitja meg az események új szakaszát. Akhilleusz elQbb kigúnyolja a társak vesztén síró Patrokloszt, s még mindig személyes sérelmén rágódik. Megengedi, hogy az Q fegyvereit öltse fel Patroklosz, mert már az Q szíve is megindult az akhájok pusztulásán, de mennyire jellemzQ, hogy milyen feltételekkel indítja harcba barátját: növelje az Q dicsQségét, szerezzen elégtételt az Q számára, de csak a hajóktól qzze vissza a trójaiakat, ne merészkedjék tovább, mert ezzel ismét az Q hírét csorbítaná!
Lobot vetnek a görög gályák, s most már Akhilleusz sietteti a csatába fegyvernök-barátját. Patrokloszt  vesztére  elkábítják harci sikerei: túlságosan messze merészkedik elQre, figyelmen kívül hagyva Akhilleusz szavát, nem is sejtve, hogy Zeusz halálra szánta. Végül is Hektór dzsidája kioltja életét… Iszonyú harc alakul ki Patroklosz holtteste körül. Magát a tetemet sikerül Menelaosznak – társai segítségével – a görög táborba vonszolnia, de a pompás fegyvereket Hektór kaparintja meg és ölti magára; Hektór, akinek közeli végét a haldokló Patroklosz is megjósolta, s akibe most épp ennek tudatában lehel nagy erQt Zeusz. A görög sereget megrendíti Patroklosz halála, még Akhilleusz két halhatatlan lova is megkönnyezi pusztulását. Menelaosz vezérletével vitézül állják a görögök a rohamokat, de a gomolygó tusában ismét visszavonulnak a hajókhoz. Mindenki tudja már, milyen szörnyq baj esett  csak éppen Akhilleusz nem, aki Patroklosz visszatértét várja (XVII. ének)&
Keserq bánat borítja el Thetisz hQs fiát, amikor meghallja a gyászos hírt. Jajongva panaszolja sorsát anyjának: régi sérelmét az új fájdalom szorítja háttérbe, hiszen mindennél és mindenkinél drágább barátját vesztette el, s most már önmagát átkozza, hogy hasztalanul ül a hajóknál, „terhe a földnek”. Ami addig soha meg nem esett, saját valóját is kritikus szemmel nézi: Patroklosz halála mélységes lelki folyamatot indít meg benne, egyelQre még csak a harag irányának megváltoztatásával, késQbb emberies érzések felszínre bocsátásával. Héra istennQ figyelmeztetése kell hozzá, hogy ne adja át magát a tehetetlen és határtalan gyásznak. Nincsenek fegyverei, még nem tud harcolni, de érchangú kiáltásával sápadt félelmet kelt a trójaiakban. Hektór pedig nem hallgat a jó tanácsra, nem hajlandó a várba visszahúzódni csapatával, Q maga vágyik az Akhilleusszal vívandó párbajra, s csatára tüzeli társait is  mert mindnek eszét elorozta Athéné .
Akhilleusz halálos bosszút esküszik Patroklosz holtteste fölött, Thetisz pedig Héphaisztosz kovácsisten csodálatos mqhelyébe röppen, hogy új, halhatatlan fegyvereket készítsen fia számára. A varázslatos mqhely képét s Héphaisztosz remeklését  kiváltképpen a pajzskészítést  festi Homérosz a XVIII. ének második felében. A pajzs külsQ karimájára kozmikus tárgyak s térségek rajzát kalapálja az isten, középsQ mezQire pedig a béke és háború, öröm és viszály, teremtQ munka és boldog pihenés gyönyörq epizódjait.
A XIX. ének Akhilleusz és Agamemnón kibékülésérQl szól. Agamemnón hosszú és cirkalmas beszédbe szövi mentegetQzését, Odüsszeusz józan ékesszólással figyelmeztet a teendQkre  csak Akhilleusz reagál megkövesedett szívvel, szinte közönyösen a békítQ szavakra, Bríszéisz visszaadására, a lakomára, Agamemnón gazdag ajándékaira. Lelke minden rezzenését a bánat és a bosszú gondolata köti le. Önzés még ez is, de másmilyen, mint az Agamemnóntól szenvedett sérelem napjaiban. A gyászos befelé fordulást, a kiszolgáltatottságból születQ önsajnálatot most másra vetíti rá a költQ: a Patrokloszt és egyben saját boldogságát sirató Bríszéiszre.
A vérre szomjazó Akhilleusz mit sem törQdik a leánnyal: az idillikus boldogság ábrándját örökre elqzte tQle a bánat. Barátja emlékével eggyé válva, vesztét és megbosszulását legszemélyesebb ügyének érezve készülQdik a csatára. A passzív önzés mintegy pozitív önzésbe csap át; eljövendQ tettei már az akhájok összességének üdvét szolgálják, még ha Akhilleusz tudatában a személyes indíték marad is a legfontosabb. Semmi nem tarthatja vissza, még az sem, hogy beszélQ lovai közeli halált jósolnak neki.
Megindul a döntQ küzdelem (XX. ének). Zeusz távol marad a csatától, de istentársainak szabad beavatkozást enged. Villám és földrengés nyitja meg a pusztítást. ElQbb Aineiaszt mentik meg a halhatatlanok Akhilleusz karjától, majd Hektórt ragadja el a biztos halál elQl Apollón  ezzel azonban csak még QrjöngQbb dúlásra ösztökélik Akhilleuszt, aki vészes erdQtqzként tombol a síkon. Hullákkal tölti meg a Szkamandrosz folyót; tizenkét, áldozatnak kiszemelt ifjú foglyot hurcol a táborba; irgalom nélkül gyilkolja le Lükaónt, Hektór kegyelemért esdQ fivérét. A folyó támad most ellene, s már-már halálos vészbe sodorja, de Héphaisztosz lángja megfékezi az áradatot. Az istenek dühödt verekedése kíséri az emberek vérontását. Apollón még egy gyQzelemtQl fosztja meg Akhilleuszt: sqrq ködbe takarva lopja be Trójába Agénort, s magára öltve amannak alakját, messzire csalja az üldözQt (XXI. ének).
Közeledik a vég  el kell hullnia Hektórnak. Sem atyja, Priamosz, sem édesanyja, Hekabé nem tudja beszólítani a várba: elszánt szívvel várja be Akhilleusz rohamát. Önvád marja, hogy nem menekítette seregét idQben a bástyák mögé, s felrémlik benne a megadás gondolata is, de elqzi a hozzá méltatlan kísértést. Akhilleusz háromszor kergeti a várfal körül halálos hajszában, s elhagyja védQistene, Apollón is.
Most Athéné az az istennQ, aki ármánnyal juttatja diadalra kedveltjét, a görög hQst: egyik fivérének a képében bírja megállásra Hektórt. Akhilleusz nyersen visszautasítja Hektór ajánlatát, hogy bármelyikük gyQz, adja ki eltemetésre a másik holttestét, s biztos kézzel öli meg az isteni csel felfedezésétQl elgyöngülQ trójai hQst. GyQzelmében éppoly vad, mint haragjában volt: a haldokló utolsó szavait megvetQen utasítja el, és csúfságot tervel a halott ellen is  kegyetlenül hurcolja meg a porban& GyQzelmi dalt énekelnek a görögök, míg Trójában Priamosz, Hekabé, Andromakhé és a várbeli nQk siratják Hektórt.
A Patroklosz tiszteletére rendezett szertartások és lovagi verseny elbeszélésével folytatódik az eposz (XXIII. ének). Az alvó Akhilleusz elQtt megjelenik a halott barát árnya, és sürgeti, hogy temessék el: égessék el testét, s gyqjtsék össze csontjait, hogy nemsokára azonos urna rejthesse az Q és Akhilleusz földi maradványait. Reggel máglyát raknak, az állat- és termékáldozatokat tizenkét trójai fogoly leölésével tetézik, majd meggyújtják a tüzet. Hektór holttestének gyalázását is folytatni akarja Akhilleusz, de azt az istenek óvják a kutyák marásától& Miután sírhalmot emeltek Patroklosznak, Akhilleusz meghirdeti a vitézi versenyt, melynek díjait saját kincseibQl ajánlja fel. Kocsihajtók, ökölvívók, birkózók, futók, vívók, korongvetQk, íjászok, dárdahajítók bánatot oldó viadala zárja le a szertartást. A királyok és harcosok jellemrajzához ez alkalommal is új vonásokat told Homérosz, versenyzési módjuknak és a díjazáshoz fqzött bosszús, kérkedQ, méltatlankodó megjegyzéseiknek egyénített ábrázolásával.
Tizenegy napon át gyalázza Akhilleusz Hektór tetemét, szekeréhez kötve hurcolja a porban, de az istenek oltalma sértetlenül Qrzi a halott hQst. SQt, úgy döntenek, hogy a vitéz és jámbor Hektór is nyerjen illQ temetést. Megüzenik Akhilleusznak, hogy váltságdíj fejében adja ki a holtat, a boldogtalan Priamoszt pedig Hermész kalauzolja el hozzá& Legdrágább fia gyilkosához könyörög az agg király, megalázkodva úgy, mint még soha senki: édesapja bánatára emlékezteti, aki az Q hazatértét várja szomorú szívvel. ElQször sír most Akhilleusz önzetlenül és hiúságtól mentesen. Gyengéden vigasztalja gyászba borult vendégét, csak sürgetését és fájdalomkavaró panaszait nem bírja elviselni  önmaga hevességétQl fél, amely bqnre csábítaná. Az emberi sors közös nyomorúsága köti össze Qket koruk, jellemük és jelenük óriási távolsága ellenére: az ember parányi voltának, a sors lebírhatatlanságának, az egész vérontó heroizmus sivárságának tudata békíti egymáshoz a legnagyobb hQst és a legszomorúbb apát.
MielQtt pihenni térnének, Akhilleusz fegyvernyugvást is ígér, hogy kilenc napon át gyászolhassa Hektórt Priamosz népe, a tizediken elföldelje, a tizenegyediken sírhalommal boríthassa& Hermész serkenti fel álmából Priamoszt, gyors hazatérésre biztatva, hogy meg ne lássák táborukban a görögök. Jajongó sokaság fogadja a gyászszekeret, sorjában siratják el a hQst, ki-ki a maga módján: Andromakhé önmaga és kisfia bús sorsán zokog; Helenét drága védelmezQjének elvesztése fakasztja könnyekre  csak Hekabé, az édesanya siratja önsajnálat nélkül, egyedül a halottra gondolva.
A temetési elQkészületeknek, az elföldelésnek és a tornak rövid, alig pár soros elbeszélésével végzQdik az Iliász, az Akhilleusz haragjáról szóló ének&
Sem a cselekmény súlyát és feszültségét, sem a harag feloldódási folyamatának lélekrajzi finomságait nem lehet tartalmi kivonattal érzékeltetni. Hiszen az Iliász minden jelenetének, sorának, ismétlQdésének és színtérváltozásának meghatározott funkciója van! Emberismeret és történeti távlattartás, a hQsi ideálok tisztelete és kritikája, hagyományhqség és önálló koncepció együttesen érvényesül Homérosz költészetében. Világszemléleti és mqvészi tudatossága villan fel sok ezer részletmegoldásban, s még inkább e részletek kölcsönhatásában, a rejtett vagy félig kimondott célzások, távoli párhuzamok és gyors ellentétek sokaságában  legközvetlenebbül pedig hQseinek ábrázolásában és viszonyításában.
Agamemnón a Tróját ostromló hadak fQvezére. Hatalma, tehát joga is van e ranghoz, s a csatamezQn sem viselkedik királyhoz méltatlanul. Homérosz mégsem Qt láttatja a legkiválóbb görög hQsnek: Akhilleusz az, akitQl a csaták, végsQ soron pedig az egész ostrom sorsa függ.
Témaválasztás, jellemfestés, kompozíció egyaránt jelzi az Akhilleusz nagysága iránti tiszteletet s ugyanakkor az Agamemnón típusú királyok  viszonyítással kifejezett  elmarasztalását is. Akhilleuszt nem csupán cselekménybeli funkciója  vereségeket elQidézQ haragja és csaták sorsát eldöntQ tombolása  avatja fQhQssé, hanem emögött rejlQ személyes adottságai is. A trójaiak legkiválóbbját, Hektórt már csak származásuk különbsége miatt sem lehet összemérni vele; Aineiasznak pedig hiába istennQ  Aphrodité  a szülQanyja, meg sem kísérelheti, hogy Akhilleusszal szembeszálljon. Lebírhatatlan vitézi ereje, halálmegvetQ bátorsága emeli minden görög és trójai fölé. Harci kiválóságának mitologikus kiegészítQje az isteni származás s a Thetisz támogatásával kieszközölt bosszú a cselekményt indító sérelem miatt, lélektani kiegészítQje pedig a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, mely egyedül neki adatott meg a Trójáért vívó hQsök közül.
A harci erQben megtestesülQ isteni nagyság a Homérosz kori nemesség ideálja volt, azé az osztályé, amely háborús csatározásokkal, kalózhadjáratokkal igyekezett védeni s gyarapítani vagyonát. Ugyanennek az arisztokratikus ideálnak volt természetes jellemi adottsága a zsákmányéhség és vitézi büszkeség, a személyes érdek halálos szenvedélyq védelme, Akhilleusz harci, származási, jellemi nagysága azonban nem „passzív lenyomata” az arisztokratikus hagyománynak és eszménynek: a homéroszi ábrázolásban olyan többletet nyert, amely kritikusan árnyalja ezt a nagyságot. Homérosz szemében már sok minden problematikus azokból az eredményekbQl, amelyekért elQdei és a hQsi múltért rajongó kortársai lelkesedtek. Az Iliász Akhilleusza  akit oly ostobán sért meg Agamemnón, s aki tehetetlen bánatában sírva isteni segítséget kér és kap nem kevésbé önzQ bosszújához  sokáig ugyanazon az erkölcsi szinten marad, mint a fQvezér, s lejjebb süllyed, mint Nesztór, Diomédész, Aiasz, Odüsszeusz vagy a bajtársaiért s a közös ügyért harcoló bármely más görög hQs. ElsQ haragja Patroklosz halálában oldódik fel. Ekkor ötlik eszébe elQször, hogy pusztító önzése már-már Qt magát is felemészti, hiszen legdrágább barátját vesztette el: ekkor talál vissza ahhoz a közösséghez, amelynek legnagyobb tagja volt és lehetett. De még ekkor  irtózatos harci tombolásának tetQpontján  is csak félnagyság: az istenek is neheztelnek rá szentségtelen dúlása miatt. Második haragjának is fel kell oldódnia ahhoz, hogy lélekben megtisztuljon, és erkölcsileg is felmagasztosodjék: az az Akhilleusz, aki kiadja Hektórnak – legádázabb ellenségének, legkedvesebb barátja gyilkosának – holttestét Priamosznak, s az egész heroikus életforma és az egész emberi sors szomorúságán könnyezik, ez az Akhilleusz már nem a háborúzó arisztokrácia ideálja, hanem azé a költQé, akiben ellentétes érzelmeket ébreszt a vitézi kiválóság s az erkölcsileg kicsinyes élettartalom együttes érzékelése.
Az is része Akhilleusz magára eszmélésének és lelki megtisztulásának, hogy belássa mások erényeit  szerzQ és tanácsadó eszességét  önmagához képest. Egyvalami azonban nem adatik meg neki: az, hogy új, éltetQ célokat leljen a jövQ számára. Az emberi sorsnak és saját sorsának tudatos vállalása nehezedik rá az átélt események egyedüli tanúságaként  ennél a bús vigasznál többet sem Priamosz, sem önmaga fájdalmára nem tud mondani. Az öröklétet biztosító hírnév és a földi élet sivárságának tudata feloldatlan ellentmondásokba kerül a végsQ konklúzióban, s az utóbbinak a nyomatéka teszi kérdésessé az elQbbi igazságát is.
Mindennél többet mond, hogy magában Akhilleuszban is felvetQdnek kétségek  nem csupán az Agamemnón-féle hatalmaskodással, de a harcos élet egész értelmével szemben (IX. 401. és következQ sorok). Sértett büszkesége s Agamemnón elleni haragja sugallja szavait; heves indulatában olyasmit is mond a kiengesztelésére küldött követeknek, aminek igazságában Q maga sem hisz. Ez az egyetlen Iliász-részlet, ahol azt állítja, hogy ha akarna, hazatérhetne hazájába, s nyugodt öregkort érhetne meg, pedig nagyon is jól tudja  s Q az egyetlen, aki tudja  , hogy sorsából és jellemébQl következQleg nincs más választási lehetQsége, mint a harc és a hQsi halál. A jellemábrázolás tökéletességének egyik példája ez: Homérosz nagyon alapos és körültekintQ lélektani elQkészítés után ad Akhilleusz ajkára olyan szavakat; amelyek egyébként nem illenének a hQs alkatához. A továbbiakra nézve úgyszólván semmilyen funkciójuk nincs ezeknek a csalódottságból fakadó, békés gondolatoknak; más hangsúllyal és más vetületben fejezQdnek ki a megható Priamoszjelenetben is; ám ha a cselekmény mögött  s nemcsak a cselekményben  tükrözQdQ mondanivalót próbáljuk kitapintani ezekben a funkció nélküli sorokban, csak a másutt közvetlenebbül rögzített életvágynak és a mqvészien rejtett társadalombírálatnak kiegészítéseként értelmezhetjük.
Sem életében, sem holtában nem kapott választ kérdéseire Akhilleusz  nem azért, mert keveset vállalt vagy áldozott érte, hanem mert az Q világa és éthosza Homérosz szemében már csak bámulatra méltó, de tört igazságú régmúlt. S ez nemcsak Akhilleuszra érvényes: igazuk van a görögöknek, hogy visszakövetelik Helenét, vagy hogy bosszút esküsznek Pandarosz hitszegéséért  de igazuk van a trójaiaknak is, hiszen városukat védik az egyedül vétkes Parisz miatt kitört háborúban. Homérosz ugyanolyan mélységes szomorúsággal ábrázolja ezt a tragédiasorozatot, mint aminQvel Akhilleusz tekint a jövQbe. S ha kárhoztatja is ezt vagy amazt a hQsét rövidlátó balgasága miatt, a meg nem változtatható végzet beteljesüléseként ábrázolja az eseményeket; ezt a végzetet pedig nem az igazság vagy az ésszerqség irányítja, hanem az egyes istenek vagy a náluk is hatalmasabb Moira csapongó akarata. Azokban a mozzanatokban viszont, ahol az emberi cselekvésnek legalább részleges sorsmódosító hatását eleveníti meg a költQ, már a történelmet formálni képes ember magabízása dereng.
Nemcsak a harci síkon ellenfele Akhilleusznak Hektór, hanem jellemben is. P az a hQse az eposznak, akiben pozitív életcélok testesülnek meg: az Q harcában szülQvárosának védelme, feleségének és kisfiának megmentése, személyes becsülete és kötelességtudata jelenti a hírnév konkrét tartalmát. Sem származásban, sem vitézi erQben nem mérkQzhet Akhilleusszal, de az élet és a harc értelmében messze fölébe magasodik  mindhiába: városával együtt bukásra ítéltetett.
Magának Homérosznak az életeszménye  a patriarchális királyság keretében megteremtett, rabszolgákat és szabad iparosokat is foglalkoztató, békés gazdálkodás  a Tróját emésztQ valóság ellentéteként, távoli ábrándként elevenedik meg a hasonlatokban és néhány epizódban. Az arisztokrácia háborúzó életformáját és eszményeit kritikusan ábrázolja ugyan, de uralmát isteni rendelésnek, a Zeusz-táplálta királyok vétkeit pedig személyes  társadalmilag távolról sem szükségszerq vagy indokolt  hibáknak tekinti. Az Iliász minden érdemleges hQse az uralkodó osztályhoz tartozik, közembereinek pedig egyetlen tiszte az engedelmesség. A testileg-lelkileg rút Therszítész az egyedüli aktív közkatona, s az Q megaláztatását követQ kacajban az arisztokraták fensQbbsége fejezQdik ki.
Az arisztokratikus felszín s a mélyben megbúvó, általánosabb emberség összefonódását tükrözi a homéroszi istenvilág is. Az istenek mellé- és alárendeltségének hierarchikus rendje, melynek korlátalt erQszakkal vagy csellel is csak rövid idQre lehet áttörni, és sohasem büntetlenül, pontosan megfelelt a földi valóságnak; egyéniségüket is csak a halhatatlanság és csodatevésre képes varázserQ emeli az emberek fölé, indulataikban és vágyaikban pedig legalább annyira önzQk és kicsinyesek, mint a halandók.
Az Iliász-beli Olümposznak is megvan a maga nyomorék, kicsúfolt közembere : Héphaisztosz, a sánta kovács. SzületésétQl üldözi a balsors: az egyik változat szerint szülQanyja, Héra, a másik szerint Zeusz dobta le a földre, s nyomorította meg. FelnQtt korában sem jut osztályrészéül más, mint a munka, vagy hogy bicegésével fakasszon kacajt a boldog istenek ajkán. De mégis Q az, aki apját és anyját össze tudja békíteni, Q az, aki olyan fegyvereket kovácsol Akhilleusznak, amelyek gyQzhetetlenné teszik. Csaknem szolgasorba taszított isten, akinek ábrázolásában a kézmqvesekkel szembeni arisztokrata lenézés érzQdik, de  a Thetisz-jelenetben és munkája leírásában  az a rokonszenv is, amely a hasonló helyzetq költQ szívében fakadt.
Éppen az istenek szerepeltetésének megítélésében sqrqsödnek azok a véleménykülönbségek, amelyek a Homéroszt modernizáló és primitivizáló filológusok és esztéták között támadtak. Az elQbbiek szerint már-már fölösleges is minden ténykedésük, s Homérosz csupán a vallásos hit iránti engedékenységbQl lépteti színre Qket, egy-egy meghökkentQ, de azért racionálisan is magyarázható fordulat indoklására. Az utóbbiak  éppen ellenkezQleg  azt vallják, hogy az Iliász hQsei hitvány játékszerek az olilmposziak kezében, s hogy a költQ ezzel is az ember gyarló tehetetlenségét ábrázolta. Mindkét felfogás idegen Homérosz világától, aki úgy fonja meg az okok és okozatok füzérét, hogy az istenek és az emberek szándékai és tettei kölcsönösen egészítik ki egymást, s eközben a prioritás kérdése fel se merülhessen. Egy ember (Akhilleusz) más ember (Agamemnón) iránti haragja indítja meg a tragédiasorozatot; ahhoz azonban, hogy bosszúja megvalósuljon, isteni segítségre van szüksége (Thetisz olümposzi látogatására, Zeusz ígéretére s annak beváltására); ettQl kezdve azután állandósul a kölcsönhatás: az istenek Trójára vonatkozó döntését csak az emberek valósíthatják meg  ahhoz viszont, hogy bármely halandó valami lényegeset tudjon akarni vagy tenni, isteni sugallatra vagy közbelépésre van szüksége.
Homérosz a halhatatlanokat s a rajtuk is úr Végzetet tartja az emberi sorsok végsQ meghatározóinak, de úgy formálja meg hQseit, hogy azok lelki alkatuknál fogva lendítsék elQre az isteni döntések megvalósulását. Thetisz is, Akhilleusz is mindvégig tudja például, hogy a hQsnek Trója alatt meg kell halnia, mert így döntöttek az istenek; Akhilleusz azonban nemcsak azért nem tér haza, mert eleve nem volna rá módja, hanem mert egész jelleme ellenkeznék azzal, hogy a hosszú, de dicstelen életet válassza a gyors, hQsi halállal megszerzendQ halhatatlanság helyett. Hasonlóképpen egészítik ki, realizálják az istenek végzéseit a többi hQsök is, bár Hektór az egyetlen, akinek a tudatossága  épp a halál elQtt  megközelíti az Akhilleuszét.
Múlt, jelen, jövQ összeszövésének szinte mértanilag kiszámított s mégis a természetesség varázsával ható példája a motívumoknak az az elrendezése, ahogyan  az invokációban meghatározott téma gyors indítása s a jellemnek egyértelmq rögzítése után  a harag-mozzanatot az események egészébe ágyazza be Homérosz. Kalkhasztól, a jóstól tudjuk meg elQször, hogy Q vezette az akháj sereget Trójába jóstudományával, egyébként csak Agamemnón említette néhány szóval hazáját és palotáját. Most még központi tárgya felé irányítja a költQ hallgatóinak  és olvasóinak  minden figyelmét, de úgy, hogy egyfelQl Akhilleusz és Agamemnón hatalmi viszonyát, másfelQl a táborbeli hangulatot és zsákmányra törekvést, végül a fQvezér otthonának és családi érzelmeinek az Iliász tárgyán túlmutató bonyodalmát is megragadja. A két király heves szóharca jelen vitájuk tartalmán s érvein túl az egész háború céljára is mind több fényt derít  elsQsorban Akhilleusz szavai  , sQt Trója legnagyobbjaként immár Hektórral is megismerkedünk egy pillanatra, ami a bevezetQ sorokban tömörített fejleményeket vetíti elQre. Az összecsapás átmeneti és látszólagos elültével  miután Akhilleusz kénytelen engedni  , más irányban bQvül a kép, csillapul az elbeszélés sodra; Akhilleusz sorsának, hQsi és mégis valósággal gyerekes indulatainak ábrázolása lép elQtérbe, majd újabb múlt- és jövQbeli történések elevenednek meg az olümposzi jelenetben. Így tágul az elbeszélés kerete, de mélyül egyben a történetek és az emberi-félisteni-isteni jellemek tartalma is.
A háború okainak s céljainak tudatosan elaprózott kirakása az elbeszéléseknek és az elbeszélQk jellemeinek kavicsaiból énekrQl énekre folytatódik. Néhol szinte félszavas utalásokkal éri be a költQ. A görögöket segítQ istenek és istennQk állásfoglalásának és Parisz ítéletének említésére például csak az utolsó énekben tér ki, Poszeidónról, Héráról és  bár kimondatlanul  AthénérQl szólva:
Qrizték haraguk, mert nékik gyqlöletes volt


Trója s a nép s Priamosz már rég Pariszért, aki vétett


sértve az istennQket, amint a karámhoz elértek,


s azt dícsérte, ki Qt átkos gyönyörökre vezette.





(XXIV. 27 30. sorok)



Más, jövQbeli – az eposz cselekményén belül nem ábrázolt – eseményeket, mint például Trójának és Hektór családjának a sorsát vagy Akhilleusz halálát, többszörös, több személlyel és változó helyzetekben elmondatott jóslatokban jövendöltet meg. Nem mindegyik jóslat válik valóra. Van, amelyiknek a hiábavalóságát mindjárt elhangzása után közli a költQ, istenfélQ hittel, de tudatos mqvészi ökonómiával ágyazva be szavait elQzmények s következmények közé. Más kéréseket vagy jóslatokat a tragikus helyzetbe sodort hQsök kénytelenek szomorúbb jövendöléssel korrigálni: már a VI. énekbeli búcsújelenet hangulatából sejteni lehet, hogy Hektór inkább Andromakhé vigasztalására, mint meggyQzQdésbQl jósol harci dicsQséget a kis Asztüanaxnak, s valóban, Hektór halála után az özvegy már azt a gyászos jövQt foglalja zokogásába, mely be is következik.
Hasonlóképpen váltogatja eszközeit Homérosz akkor is, ha a közeli vagy távolabbi múlt eseményeire kíván emlékeztetni. A tényeket összefoglaló ismétlésre és a funkciójában bonyolultabb emlékidézésre is az I., illetve a VI. ének kínál jellemzQ példát, az Akhilleusz Thetisz és a Hektór Andromakhé párbeszédben.  Tömören, csaknem szqkszavúan mondotta el az I. ének elején a költQ, hogy milyen körülmények között adta vissza Agamemnón Khrüszéiszt az apjának, s miképpen robbant ki ebbQl a harag. Miután pedig Bríszéiszt is elvezették Akhilleusz sátrából, hogy kárpótlásul vigyék a fQvezérnek, a tenger partján síró Akhilleuszhoz felszáll a habok mélyébQl édesanyja, Thetisz istennQ,
és tüstént odaült elibé, míg könnyeket ontott;


megsimogatta szelíd kézzel, szót szólva kimondta:


„Drága fiam, mért sírsz? Mily bánat fért a szivedhez?


Mondd ki, az elmédben sose rejtsd, tudjam veled én is.”


Erre nehéz sóhajjal szólt gyorslábu Akhilleusz:


„Jól tudod: én a tudónak mért is mondjam el újra?”





(I. 360–365. sorok)



Azt várnánk, hogy Akhilleusz csakugyan mondanivalójának lényegébe vágjon, hiszen Thetisz  istennQ létére, aki fiának lépését féltQ szeretettel figyeli  valóban pontosan ismeri bánatának okát. Mégsem így történik: Akhilleusz, idézett kérdésének elhangzása után, még egyszer elmeséli, hogy mi is történt, egyetlenegy olyan mozzanatot festve csak részletesebben, amit az elQzményekbQl eddig nem ismertünk. Az ismétlés kétségkívül a Homéroszt megelQzQ epikának volt egyik sajátos vonása, mint ahogy általában fel-feltqnik a népi hQsdalokban, a már elmondott tények és hangulatok erQsítQ visszaidézQjeként. A még el nem mondott események ravaszul rejtett közbeszövése azonban nagyon is tudatos fogás: nem a mindenrQl egyébként is értesült Thetisz, hanem a dal hallgatója számára fontos tudni, hogy miképpen is került Khrüszéisz a fQvezér birtokába.
Hasonló megoldás jellemzi a VI. ének búcsújelenetének azt a részletét, amelyben Andromakhé idézi fel keserq sorsát. Hektórhoz intézi szavait, igazában azonban nem a férje az, akit tájékoztatnia vagy emlékeztetnie kell a fájdalmas részletezéssel, hanem a hallgató, aki eddig  legalábbis magából az eposzból  még nem hallott az Q sorsáról, szerelmének születésérQl s érzelmi összetettségérQl.
Gyakran bukkan föl a szó szerinti idézés, ha parancsolójának szavait továbbítja valamely hírnök. Ám hogy az üzenet nem szó szerinti tolmácsolásának is milyen finom funkciója van, egyetlen példán lemérhetQ.  Kilenc napja tanakodtak már az istenek, hogy mi legyen Hektór holttestével, amelyet Akhilleusz meggyalázott, s már-már ellopására biztatták Hermészt. Zeusz azonban másképpen dönt: Akhilleusznak szánja a halott kiadásának tisztességét. Magához hívatja Thetiszt, s vele üzeni meg Akhilleusznak, hogy Priamosz fogja felkeresni sátrában, Q pedig  illQ ajándék ellenében  szolgáltassa ki a tetemet.
Zeusz kedveli Akhilleuszt, ismeri is jól, tudja, hogy üdíti szívét az ajándék. Thetisznél jobban azonban senki sem ismeri a hQst. Miért nem említi hát az üzenet tolmácsolásakor Priamosz nevét? Szerkezeti izgalma van az elhallgatásnak: ha Akhilleusz elQre tudná, hogy éppen az általa meggyilkolt hQs apja látogat el hozzá, lelkileg felkészülne a találkozásra; de mert nem tudja, nem is sejti, hogy kinek kell kiadnia a halottat:
mint amikor tömör átok csap le a férfira, otthon


embert ölve ki már község földjére szökött, dús


házba, s a ránézQt elfogja a szörnyq csodálat;


így bámult Akhilleusz meglátva az isteni aggot&





(XXIV. 480 483. sorok)



A zeuszi üzenet egyetlen részletének elhallgatása Akhilleusz és Priamosz megrendítQ találkozásának egész hangulatát alapozza meg.
A múlt szélesítQ-mélyítQ visszahömpölygetésének, ugyanakkor pedig a helyzet- és emberábrázolásnak egyik eszközéül iktatja elbeszélésébe Homérosz a hasonlatokat is. Nemcsak a közvetlen mondanivalót hozza közelebb, és szépíti meg velük, hanem a mögöttük meghúzódó világ számtalan más mozzanatát is érzékelteti. Soha nem vázol , mindig ábrázol. Minden szavának és sorának funkciója van, akkor is, ha nem azonnali, hanem háttérben rejlQ összefüggéseket vagy ellentéteket kapcsol össze. A hasonlításul megrajzolt kép  vagy képsor  önmagában is valóságos drámai mag lehet, mint például a hadak gyülekezésének megelevenítése.
A tárgyakat is lelkessé varázsoló  mert mindenben az emberit felfedQ  technika remeke a pajzsleírás: nem állóképekben mondja el a költQ, hogy mi mindent kovácsolt ki Héphaisztosz a fegyverre, hanem élQ jelenetekben, amelyekkel a békés életnek  direkt eszközökkel az Iliászban csak kevéssé ábrázolható  epizódsorát idézi fel.
Egyáltalán, az teszi oly gazdaggá az Iliász világát, hogy Homérosz minden lehetQséget az utolsó cseppig kihasznál a hangulati ellenpontozásra . A harci jelenetek tömény sokaságát tudatosan szakítja meg a trójaiak viszonyainak s lelkiállapotának leírásával, az Olümposzon lejátszódó drámai vagy tragikomikus civódások megelevenítésével, az eposz fQ vonalától eltérQ epizódokkal vagy egy-egy hQs belsQ háborgásának ábrázolásával. A hasonlatoknak azonban minden más eszköznél hatásosabb, messzibb és több irányba mutató szerepet juttat: így nyit ezernyi ablakot a természetnek s az emberi világnak ama mezQire, melyeknek Trója vívásához vagy Akhilleusz haragjához közvetlenül ugyan semmi közük sincs, de a mindenséget átölelni vágyó Homérosz számára legalább oly fontosak, mint az ölés és bukás végtelen áradata. A IV. énekben beszéli el Pandarosz balga esküszegését, miképpen vette rá Athéné  a görögöket pártoló, de éppen a békekötéstQl rettegQ istennQ  , hogy Menelaoszt vegye célba íjával, s miképpen terelte félre a nyílvesszQt ugyancsak Athéné:
BQrérQl úgy qzte el azt, mint hogyha gyerekrQl


qz el az anyja legyet, mikor édesen alszik a gyermek,


s arra irányította, ahol két vértje fut egybe


s áll ellen, hol arany kapcsok tartják meg a páncélt:


s így ama jólkapcsolt övet érte a kínokozó nyíl:


szállt és díszes övén fúródott át legelQször,


és remekelt-díszq vértjén behatolva megállott,


és lemezén, mit a testén hordott dárdafogóul


s mely legjobban védte, a nyíl behatolt ezen át is:


és a hegyes nyíl felkarcolta a férfiu bQrét:


s mint feketült felhQ, vér ömlött rögtön a sebbQl.





(IV. 130 140. sorok)



Az elsQ két sor prózai értelemben szinte fölösleges . Elvégre semmi másról nincs szó, mint arról, hogy Pandarosz pontatlanul célzott, nem ott találta el Menelaoszt, ahol a nyílvesszQ halálos sebet ejthetett volna. Homérosz azonban nem így látja, és nemcsak ezt látja: Q élQnek, valóságosnak hiszi Athénét, hisz abban, hogy minden az istenek akaratából történik az égen és földön, s hogy Menelaosz igenis kileh&1JVbt(4J\HTä"ö"²,¾,À0Ì01(1"2.2J3p3~3–3n4„4HGTGðOüOìZøZ±^·^

dd&d8dTj`jnj€jøvúvÌwÒwX{l{Ê|à|Ž~ê~ì~î~ð~XZ\^¸éÓÏȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȾȳȳÈÓȾȾȨ ¾È¨ ¾hERªhãD¦< hERªhãD¦CJ aJ jhERªhãD¦UhERªhãD¦6]

hERªhãD¦h»oˆ+hB2hãD¦5B*
CJOJQJXaJph3f+hB2h»oˆ5B*CJ OJQJXaJ phÿÿ?&Q ò>p"æ%¢/ 9BAEúKâR¾]DjxrøvÔwX{l{Ž~ì~õõðççççççççççççççßç×ðÍ ¤ $IfK$ $a$gdãD¦ $a$gdãD¦„d`„dgdãD¦gdãD¦ $¤a$gdERªDýýì~î~ð~Z\^ºÀº°qº°>kdË$IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdb$IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ¸º¼¾
€
€

€
€=€>€?€@€o€p€q€r€¥€¦€§€¨€ª€«€¬€¼€½€¾€¿€À€Á€ˆ

ˆX‰¦‰4žMžö§(¨)¨*¨+¨V¨W¨X¨Y¨[¨\¨]¨m¨n¨o¨p¨q¨r¨Æ­Ò­*®,®
» »†Ô¢Ô$Õ4Õ8ÚrÚòêZë\ë^ë`ëÆëÈëÊëÌë.ì0ì2ì4ì8ì:ì<ì^ì`ìbìdìfìhìnìùîæÜùîæÜùîæÜùîæÜùîæùîæùîùîùîùÜùÜùÜùÜùîæÜùîæùîæùîùîùîùÜùÜùÜùÜùÜùÜùÜùîæÜùîæÜùîæùîæùîùîùîùhERªhãD¦6]hERªhãD¦< hERªhãD¦CJ aJ

hERªhãD¦Wº¼¾
€

€
€>€Àº°qº°>kd $IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd4 $IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ>€?€@€p€q€r€¦€Àº°qº°>kdo$IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd$IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ¦€§€¨€ª€«€¬€¼€Àº°qº°>kdA $IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdØ$IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ¼€½€¾€¿€À€Á€À¶wq.Ckdv
$$IfT–ÖÓÿ- €ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd
$IfK$L$Öò€ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$>kdª $IfK$L$Ö¶€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿÁ€àƒ‡Ê”6¢ö§)¨*¨+¨W¨X¨Y¨ööööööì­§ìh§>kdK
$IfK$L$Ö&€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ$If>kdâ
$IfK$L$Ö&€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦

Y¨[¨\¨]¨m¨n¨o¨õ¶°õqg ¤ $IfK$>kd

$IfK$L$Ö&€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ$If>kd´
$IfK$L$Ö&€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$o¨p¨q¨r¨<©@²œ´#¸ö¼¾ÀÇöËvÐÀºwnnnnnnnnn„d`„dgdãD¦Ckdé

$$IfT–ÖÓÿ€ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd†

$IfK$L$Öb€ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ

vÐRÖµÜàÈãòê\ë^ë`ëÈëÊëÌë0ìöööööì­§ìh§ì>kd¾
$IfK$L$Ö4 €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ$If>kdU
$IfK$L$Ö4 €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦

0ì2ì4ì8ì:ì<ì^ìÀº°qº°>kd $IfK$L$Ö4 €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd' $IfK$L$Ö4 €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ^ì`ìbìdìfìhìÀ¶wq.CkdÅ$$IfT–ÖÓÿ €ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kdb$IfK$L$Öp € öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$>kdù $IfK$L$Ö4 €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿnì„ì¤¦ð ¸ º Úë”ܸGÄGHITIUUV V¢\®\4nBnÌoÖol…x…p‹|‹Â”Δü¦§°n°p°r°t°à°â°ä°æ°D±F±H±J±ª±¬±®±°±´±¶±¸±â±ä±æ±è±ê±ì±Ð½¾¾¾¾J¾K¾L¾M¾‚¾ƒ¾„¾…¾¼¾½¾¾¾¿¾î¾ï¾ð¾ñ¾#¿$¿%¿&¿(¿)¿*¿öïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïäÜöïäÜöïäÜöïäÜïäÜïäïäïäïöïäÜöïäÜöïäÜöïäÜöïäÜöïäÜïäÜhERªhãD¦< hERªhãD¦CJ aJ

hERªhãD¦hERªhãD¦6]Whìð4ô&ù»ü·ýÄà ~ààÖ-À#¸*æ-®2ž:hBâFHŒM¦OWRf2k|uÌ}jz‡öööööööööööööööööööööööööööö„d`„dgdãD¦z‡j‹(‘R›¡
­°p°r°t°â°ä°æ°ööööööì­§ìh§>kdš$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ$If>kd1$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦

æ°F±H±J±¬±®±°±´±õ¶°õq°õ>kdl$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ$If>kd$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$ ´±¶±¸±â±ä±æ±Àº°qg ¤ $IfK$>kd>$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdÕ$IfK$L$Ö^ €$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿæ±è±ê±ì±€¸Ð½¾Àºwnnd ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦Ckd
$$IfT–ÖÓÿÇ €ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd§$IfK$L$֚ € öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ¾¾¾K¾L¾M¾ƒ¾Àº°qº°>kdß$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdv$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿƒ¾„¾…¾½¾¾¾¿¾ï¾Àº°qº°>kd± $IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdH $IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿï¾ð¾ñ¾$¿%¿&¿(¿Àº°qº°>kdƒ$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ(¿)¿*¿>¿?¿@¿Àº°qg ¤ $IfK$>kdU$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdì$IfK$L$Ö,€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ*¿>¿?¿@¿A¿B¿À”ʚʾÑÒ Ò"Ò$҂҄҆҈ÒäÒæÒèÒêÒHÓJÓLÓNÓRÓTÓVӄӆӈӊӌӎӈ۔ÛJÜVÜ4ää’ä”ä–äåååå`åbådåfåÐåÒåÔåÖå6æ8æ:æ<æ–æ˜æšæœæøæúæüæþæVçXçZç\çÂçÄçÆçÈç è"è$è&èŠèŒèŽèè”è–è˜èÂèùîùîùîùäùäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜùîÜùîùîùîùäùäùäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜäùîÜùîÜùhERªhãD¦<hERªhãD¦6] hERªhãD¦CJ aJ

hERªhãD¦W@¿A¿B¿C¿œÆ®ÉfÎ¾Ñ ÒÀºwnnnnd ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦Ckd!$$IfT–ÖÓÿ•€ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd¾$IfK$L$Öh€ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ Ò"Ò$҄҆҈ÒæÒÀº°qº°>kdö$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿæÒèÒêÒJÓLÓNÓRÓÀº°qº°>kdÈ$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd_$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿRÓTÓVӄӆӈÓÀº°qg ¤ $IfK$>kdš$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd1$IfK$L$ք€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿˆÓŠÓŒÓŽÓ’ÔnÙÜ4ä’äÀºwnnnnd ¤ $IfK$„d`„dgdãD¦Ckdf$$IfT–ÖÓÿ퀈 ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd$IfK$L$ÖÀ€ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ’ä”ä–äåååbåÀº°qº°>kd;$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdÒ$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿbådåfåÒåÔåÖå8æÀº°qº°>kd
$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd¤$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ8æ:æ<æ˜æšæœæúæÀº°qº°>kdß$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdv$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿúæüæþæXçZç\çÄçÀº°qº°>kd±$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdH$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿÄçÆçÈç"è$è&èŒèÀº°qº°>kdƒ$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kd$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŒèŽèè”è–è˜èÂèÀº°qº°>kdU-$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$$If>kdì$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿÂèÄèÆèÈèÊèÌèÀ¶wq.CkdŠ $$IfT–ÖÓÿh €ˆ ö6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿŠT$If>kd' $IfK$L$Ö; € öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿ ¤ $IfK$>kd¾-$IfK$L$Öÿ€$ˆ öˆ6ÖÿÖÿÖÿÖÿ3Ö4ÖaöpÖ
ÿÿÂèÄèÆèÈèÊèÌèìè éì:lBxB„JæJèJêJìJLKNKPKRK°K²K´K¶KLLL LzL|L~L€LÞLàLâLäLLMNMPMRMVMXMZM¸MºM¼M¾MÀMÂM S¦SÞTêTY¢Yècîch

h&m@m¬m¸mt$t¶uÂurvØvÚvÜvÞvJwLwNwPw¸wõîõîõîäîâîäîäîõÚäîõÚäîõÚäîõÚäîõÚäîõÚäîõÚîõÚîõîõîõîäîäîäîäîäîÄîäîäîäîäîõÚäîõÚä+hB2hãD¦5B*
CJOJQJXaJph3fhERªhãD¦<UhERªhãD¦6]

hERªhãD¦ hERªhãD¦CJ aJ Melte volna a lelkét, ha Zeusz zsákmányos lánya elébe nem áll. S látja és láttatja azt is, ami Trója alatt soha meg nem történt, de az ember világához és lényegéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint akármilyen hQstett vagy hitvány árulás. Az édes álmát alvó gyermek s a kicsinye bQrérQl legyet elhessentQ anya látványa nemcsak az adott szituáció képi konkrétságát erQsíti, hanem olyan tárgyi és lélekábrázolási mozzanattal gazdagítja az eposzt, amely a témától messzire röppenve ad hírt a végtelen gazdagságú élet másik birodalmáról. De tüstént vissza is tér hQséhez a költQ, a legapróbb tárgyi részleteket is lelkes gonddal rajzolja meg, hogy azután ismét eltávolodjék tQle egy új hasonlattal, amelynek  az elQzQhöz hasonlóan  kettQs funkciója van: a költQi látószög szélesítése, a közvetlen téma vizuális kibontása és a hasonlatnak mozgó képsorrá való dramatizálása révén (IV. 141. és a következQ sorok).
Hasonló szerepük van az állandó jelzQknek is. Kialakításuk  mint az ismétlQdQ soroké és félsoroké  minden bizonnyal a mágikus vagy hQsmondai népköltészetben gyökerezett. Az Iliászban azonban nem az énekmondói konvenció kedvéért, hanem ábrázolási eszközként alkalmazott formaelem lett az állandó jelzQkbQl. Ezeknek  mint például ezüstlábú , tehénszemq , harcban-erQshangú , messzeható stb.  vagy az a hivatása, hogy hallásukkor tüstént emlékezhessünk egy-egy isten, ember, tárgy korábbi és végig megmaradó sajátosságaira, vagy az, hogy azonosság és ellentét dialektikáját fejezzék ki.
A jelzQk gazdagsága, a tárgy- és helyzetleírások színpompás precizitása, a hasonlatok elevensége az eposz egyhangú részeit is megszépíti. Olykor még az élettelen tárgyak múltját is megeleveníti a költQ, hogy az emberi létre kiható rendeltetésük ábrázolásával szélesítse és mélyítse mind a cselekményt, mind a hQsök lélekrajzát. Ezek a kis betétek  az elbeszéléssé bQvített hasonlatokkal azonos irányba munkálva  a múlt és jelen szembesítésére vagy a különbözQ szereplQk összemérésére szolgálnak. Például Akhilleusz haragos szózatának néhány sora a kompozíciós szempontból különösen érdekes I. énekbQl így hangzik:
Íme kimondom a szót, szent esküvel is kijelentem:


esküszöm én e jogarra, amely soha lombokat, ágat


nem hajt már, miután törzsét elhagyta a bércen,


és ki se zöldülhet; hisz az érc körülötte lenyeste


kérgét és levelét, és most az akháj fiusarjak


hordozzák a kezükben, bírák, kikre a nagy Zeusz


bízza a rendeletét; a nagy esküt erre teszem, halld&





(I. 233 239. sorok, Devecseri Gábor fordítása)



A következQ énekben  amikor a parancsolás és ütleg szerszáma lesz az isteni eredetq jogarból  újabb részleteket tudunk meg történetérQl (100. és következQ, 185. és következQ sorok), hogy Agamemnón hatalmának szent nagyságáról, de a jogarral s az általa jelképezett hatalommal okosan bánni nem tudó Agamemnónról is világosodjék elképzelésünk.
Az Akhilleusz beszédébQl idézett sorok a homéroszi kompozíció és hQsábrázolás még egy folytonosan visszatérQ vonására hívják fel a figyelmet: olyan dühös egyetlen hQse, annyira sürgetQ egyetlen helyzet sem lehet, hogy a költQ ne csiszolt s emelkedett stílusban beszélne vagy beszéltetné szereplQit. A stílus azonban nem csupán a szavak és a grammatikai formulák halmazából áll. Legalább ennyire fontos az a mód is, ahogyan különbözQ hQsök a költQ által rendelkezésükre bocsátott nyelvi anyagból válogatnak. És ebben az értelemben már nemcsak hogy nem egysíkúak az Iliász hQsei, hanem csodálatosan sokfélék. A heves Akhilleusz kitörései, Nesztór öreges bQbeszédqsége, Therszitész pimasz nyelvelése, Phoinix féltQ ellágyulása, Hektór férfias nyíltszavúsága, Odüsszeusz szónoki ügyessége, Helené érzelmi megosztottságból fakadó sóhajtozása, a vad Diomédész szótlan reagálása Agamemnón nagyképqen kioktató szavaira, Héra zsörtölQdése, a nagyhangú Arész asszonyos siránkozása megsebesülésekor  megannyi pompás mozzanata a stiláris jellemzésnek.
Valamennyien a tradíciót QrzQ és formáló költQi mqnyelvet használják (görögök és trójaiak, emberek és istenek egyaránt), de általában saját belsQ alkatuk és cselekménybeli funkciójuk törvényeihez igazodnak gondolataik és érzelmeik beszédbe öntésének módjában. Titokban mintha minden akháj és trójai maga is költQ és filozófus lenne: még az életveszedelemrQl s a harci zajról is elfeledkeznek egy-egy színes hasonlat vagy bölcspéldázat kedvéért&
A mese extenzitásának ez a közvetett eszközq növelése olykor függetleníti, elszakítja a stílust a jellemtQl. A hQsök lelki alkata és cselekvése között azonban soha, egyetlen pillanatra sem támad résnyi távolság sem. Agamemnón hatalmas, becsvágyó, de önzQ és sokat hibázó hadvezér; Menelaosz bosszúra szomjas, vitéz, de egyébként átlagos képességq, inkább csak Agamemnón fivéreként és Helené megcsúfolt férjeként figyelmet keltQ Atreusz-sarj; Parisz Aphrodité kedveltje, könnyelmq és gyáva világfi; Hektór Trója legnagyobb hQse, Andromakhé gyöngéd és halálos elszántságú férje; az önzetlen hQsiességq Aiasz, a nyers indulatú és büszke Diomédész, a jó tanácsú Odüsszeusz, az agg és bölcs Nesztór, Trója vénei, a hatalmas szerelemnek kiszolgáltatott és mégis bqnbánattól keserített Helené  s lehetne sorolni tovább, név szerint említve az ostromlók és ostromlottak, az emberek és istenek sokaságát: zárt jellemq és jellemük szerint gondolkodó és cselekvQ hQsök valamennyien.
Helyzetüket és lelkivilágukat egy bizonyos tényezQ határozza meg, amelyhez képest minden más csak járulékosan érvényesül. Agamemnón egész tartásának és gondolkodásmódjának az a legfQbb rugója, hogy Q a seregek fejedelme; Menelaoszénak, hogy bármi áron vissza akarja szerezni Helenát; Hektórénak, hogy rajta múlik a város sorsa; az istenekének, hogy milyen rangot viselnek az olümposziak között, és milyen fQ jellemvonással jár mitológiai funkciójuk. Ezért is jellemezheti legtöbbjüket egy vagy néhány állandó jelzQvel a költQ. Egyetlen olyan hQse van az Iliásznak, aki bonyolultan összetett, ellentétes tulajdonságokból forrasztott lélekkel vívja meg a maga harcát: Akhilleusz. HalálmegvetQ, csodálatos hQs  aki kisfiúként sír bánatában; hirtelen haragú, félistenként tomboló harcos  akit szíve mélyéig megrendít Patroklosz halála, majd Priamosz látása. Nemcsak származása, cselekménybeli funkciója és sorsot vállaló tudatossága emeli a többi hQs fölé, hanem jellemének különlegesen finom árnyalása is: a dacos gQg mélyén rejlQ tragikus magány, kegyetlenség és szánalom láthatatlan erezésq egysége  az emberiség barbár és mégis emberiesedQ, hQsi nagyságra áhítozó és mégis naiv gyermekkorának legszebb emléke.
Az Odüsszeia
Nemcsak jellemileg hasonlítanak a halandó hQsökhöz az Iliász istenei: maguk is személyesen avatkoznak be az ütközetekbe, sQt meg is sebesülhetnek. Ugyanakkor mérhetetlen magasságban állnak az emberek fölött, s rájuk vonatkozó döntésüket mindig érvényesítik is, hacsak más, erQsebb isten vagy a mindnyájuknál hatalmasabb Végzet nem gátolja Qket. Mindenki úgy tudja  Trója síkján s a falakon belül  , hogy az istenek jóindulatától s elhatározásától függ az emberek és városok sorsa.
Az élet és a hírnév vágyát valamennyiükben elfelhQsíti az ember parányságának hite. Az istenek döntésére, melyet jóslatból ismerhetnek meg, csak ritkán hivatkoznak erQmerítés céljából. Annál gyakrabban keresnek vigaszt a végsQ soron megmásíthatatlan és ismeretlen végzetben. Erre emlékezteti feleségét a halálba induló Hektór, Akhilleusz pedig a zokogó Priamoszt.
Hasonló hit csendül meg az Odüsszeia olümposzi nyitányában: mielQtt a Kalüpszó szigetén búsuló-kínlódó hQs sorsának bonyolításáról szólna a költQ, máris Zeusz végzéseként tudatja hallgatóival, hogy Odüsszeusz haza fog térni Ithakába. Az Iliász utolsó énekének sorsgondolatát pedig Nauszikaa eleveníti fel, Odüsszeuszt vigasztalva:
Jó idegen, nem vagy hitvány te, sem esztelen ember;


csakhogy olümposzi Zeusz maga osztja az emberek üdvét,


jóknak is és rosszaknak is úgy, ahogy Qneki tetszik:


ezt osztotta neked, s tqrnöd kell mindenesetre&





(VI. 187 190. sorok)



Ám hogy a hitelbeli hasonlóság mennyire nem azonosságot jelent, hogy az Odüsszeia-költQ milyen odüsszeuszi ravaszsággal csempész új tartalmi elemeket a régi formába, az mind a Nauszikaa-epizódból, mind az egész kompozícióból kitqnik.  Milyen helyzetben is mondja a phaiák királylány ezeket a Helené által is közhelyszerqen említett (IV. 235. és következQ sorok) szavakat? Akkor, amikor Athéné öntött bátorságot a szívébe, hogy meg ne rettenjen a hajótörött hQs rémítQ külsejétQl, s amikor amaz lebilincselQ modorával már-már rabul ejtette a lelkét. Csak nem válaszolhatott tudatlan gyermek módjára a mesés kalandokat és szenvedélyeket sejtQ, személyében is mesebeli hQsnek tqnQ Odüsszeusz szavaira! Nászra érett nQ, s király leánya  szellemileg sem akar csacska kicsinynek látszani; késQbb ugyan édes naivsággal árulja el érzéseit, de itt bölcselkednie kell a férfi elQtt  Odüsszeusz elQtt, akinél keservesebben senki emberfia nem tapasztalta, hogyan is osztja Zeusz az ember üdvét, s aki csak azért nem mosolyodhat el a kislány bölcselkedésén, mert tQle kell ruhát és segítséget könyörögnie!
Az Iliászban nem kapott választ az élet célját kutató gondjaira Akhilleusz. Az Odüsszeia költQje már felszabadultabban szólaltathatja meg Akhilleusz alvilági lelkét:
Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,


egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,


mint hogy az összes erQtlen holt fejedelme maradjak.





(XI. 489 491. sorok)



Messzemutató funkciója van annak, hogy Akhilleusz így panaszkodik, s elutasítja Odüsszeusz vigaszát, amely a harci dicsQségben nyert halhatatlanságot a boldogsággal azonosítja: a régi eszmények megrendülésének bevallásával erQsíti az új eposz eszméit.
Tapasztalatok szülte örök bizalmatlanság, kénytelen ravaszkodás, a fájó, de hQsi múltat is vállaló s a halálos veszedelmq titkokat is tudni akaró szomjúság avatja Odüsszeuszt az élet cselekvQ hQsévé. Mert bár az eposz hallgatója már az I. ének elsQ jelenetébQl ugyanúgy értesül a hQs jövQjérQl, mint az Iliászban, Q maga csak kevésszer kap elQremutató jelzéseket (Kalüpszótól, Pallasz AthénétQl, KirkétQl), s azokban is kételkedik. Holtak s távoli szerettei sorsa felQl szerez tudomást az alvilágban, saját jövQje felQl azonban csak lehetQségeket jósol neki Teiresziasz: talán hazatér, ha vigyáz a lelkére, s fékezi a társaiét is&
P az egyetlen, aki tud vigyázni a lelkére, és  isteni segítséggel bár, de a cselekvési lehetQségek önálló megválasztásával  kiharcolja a hazatérést, míg balga társai önnön vétkeikért vesztek oda. Annak a kardjával s eszével vitézkedQ harcosnak és világjárónak az eszménye, aki saját tapasztalatai közben ébred rá az ember alkotó és gazdagságot szerzQ képességeire.
Az Odüsszeiát költQ Homérosz számos vonatkozásban tekintette példaképnek az Iliász költQjét. Hozzá kapcsolódik tematikailag, nyelvileg egyaránt, magáévá teszi elQdjének mitológiai apparátusát is. A világot, a sorsot, az embert mégis más szögbQl látja, és másképpen ábrázolja; költQi eszközeinek (kompozíciós mqvészetének, hQsjellemzésének, közvetlen megjelenítést kedvelQ és kevesebb hasonlattal élQ stílusának) megannyi újszerqsége a szemlélet megújulásából sarjad. Akhilleusz a halál hQsi vállalásával és a vitézi hírnév megszerzésével vált halhatatlanná, Odüsszeusz az élet bajnokaként, új fegyverekkel vívja meg ezernyi harcát.
Az Odüsszeia terjedelme valamivel kisebb, mint az Iliászé (12110 hexameter), s a cselekmény indulása és befejezQdése  vagyis a hQs hazatérését elhatározó istengyqlés és az ithakai békekötés  között is mindössze negyven nap telik el. IdQben és térben mégis sokkal tágasabb. Míg ugyanis az Iliász csak célzásokban vagy lelkesítQ példázatként elmesélt betétekben szólt a múltról és a jövQrQl, az Odüsszeiában lényegesen nagyobb szerepet kap a múlt: elQbb Nesztór, Menelaosz, Helené emlékezéseiben és Démodokosz dalában, majd a fQhQs elbeszélésében elevenednek meg a trójai ostrom utolsó mozzanatai s az azóta eltelt tíz hosszú esztendQ csodás-rémséges eseményei. S míg az Iliász földi cselekményének színtere  a betétepizódokon kívül  a görög táborra és Trója városára korlátozódik, Odüsszeusz harmadik és elsQ személyben elmondott kalandjai végtelen távolságokat ölelnek át.
Az expozíció nemcsak az elmondandó történet vázolásául szolgál, hanem Odüsszeusz jellemzéséül is. Mert igaz, hogy ennek az eposznak a fQhQse is harminchárom állandó jelzQ valamelyikének kíséretében szokott megelevenedni a hallgatók és olvasók elQtt, mégis bonyolultabb és sajátosabb alkat, semhogy az Iliász expozíciójához hasonló módon  egy- vagy pár szavas jellemzéssel  mutathatná be a költQ.
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott


s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját,


sok nép városait s eszejárását kitanulta,


járását kitanulta,


s tengeren is sok erQs gyötrelmet tqrt a szivében,


menteni vágya saját lelkét, társak hazatértét.


Csakhogy nem tarthatta meg Qket, akárhogy akarta;


mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,


balgák&





(I. 1 8. sorok)



Az expozíció folytatása (8 18. sorok) a cselekmény indulását közvetlenül megelQzQ helyzetrQl (a sóvár Kalüpszó nimfa rabságában hitvese és hazája után áhítozó Odüsszeuszról) ad pillanatfelvételt, majd a hQs hazatérését s az azt követQ küzdelmeket vetíti elQre. A folytatás már magának a cselekménynek a megindulásáról  pontosabban szólva: isteni megindításáról  szól. Egy szempillantás alatt felgyorsul a dal, amikor a hallhatatlanok olümposzi értekezletérQl, Poszeidón isten Odüsszeusz elleni haragjáról, e harag okáról (a Poszeidón nemzette küklópsz megvakításáról) és a hazasegítési határozat gyakorlati foganatosításáról mesél a költQ. Itt sem öncélúan érvényesül a cselekményszövés technikai ügyessége, nem csupán az érdeklQdés fokozására szolgál, hanem az Odüsszeusz-portré árnyalására is: az ostobán vétkezQ Aigiszthosszal való szembeállítása különös nyomatékot ad azoknak a szavaknak, melyekkel Athéné, majd Zeusz a hQs erkölcsi tisztaságát méltatja. Az apját megbosszuló Oresztész dicsérete ugyanakkor a Télemakhosz iránti rokonszenv felkeltését készíti elQ.
Athéné Ithakába röppen, hogy Odüsszeusz fiát cselekvésre buzdítsa. EgyelQre tehát Télemakhosz lesz a történet cselekvQ hQse (jobban mondva, Qt indítja el Athéné segítsége, erQt inspiráló szava a hQsi cselekvés és a férfivá érés útján, hogy Qt is nagy hír hordozza a földilakók közt ). Télemakhosz tette serkentésének közvetlen gyakorlati haszna meglehetQsen sovány: megdöbbenti ugyan édesanyját, Pénelopét s az Odüsszeusz halálára és Pénelopé kezére áhítozó nemes kérQket az ifjú merész fellépése, a tényleges állapotokon azonban nem sokat segít; az édesapjáról szerzett hírek is legföljebb bizonytalan reménységgé enyhítik a sötét aggódást, igaz tudással csak a XVI. énekben elbeszélendQ találkozásuk ajándékozza meg. Csakhogy a költQnek nem az volt a célja az Odüsszeusz közvetlen ábrázolása elé helyezett négy énekkel, hogy Télemakhosz bátor vállalkozásának közvetlen hasznát ábrázolja, hanem ennél több, értékesebb és érdekesebb:
Télemakhosz  minden ifjúi kiválósága ellenére  csupán segítQje lehet Odüsszeusznak a gyQzelem kivívásában, de hogy egyáltalán azzá lehessen, meg kell fogadnia Athéné szavát: apjához hasonlóan meg kell ismernie sok nép városait s eszejárását, el kell sajátítania a harc fortélyát. E jellemfejlQdési motiváláson túl  ami már egymagában is nagyszerq, Euripidészig egyedülálló teljesítmény  tematikai funkciója is van e szerkezeti megoldásnak: az ithakai állapotok érzékeltetése  amivel a majdani küzdelmek súlyát jelzi a költQ  , a Tróját vívó hQsök otthonának és sorsának bemutatása  amivel az Iliász cselekményéhez ver hidat  , a mítosz körének újabb s újabb bQvítése (például Menelaosz és Helené egyiptomi kalandjainak elmeséltetésével, amit a Homérosz utáni irodalom is örömmel kapott fel), nem utolsósorban pedig Odüsszeusz sorsának és jellemének közvetett ábrázolása, amivel az elQbbi még érdekesebb, az utóbbi még vonzóbb s hitelesebb motiválást nyer.
Az eposz hallgatója persze már az I. ének elsQ felében elmondott eseményekbQl és istenhatározatokból ismeri a történet folytatását. Tudja, hogy  a Pénelopéért versengQ s hitványul tobzódó kérQk számításával, de Télemakhosz és Pénelopé gyászos sejtelmeivel is szemben  él Odüsszeusz; tudja, hogy véres harcok színtere lesz még Ithaka, ahol most anarchia dúl, s méltatlanok dQzsölnek a királyi palotában. Homérosz mégis bizalommal avatja titkainak tudójává a hallgatót. Nem megvetendQ kockázatot vállal, hiszen a bonyolítás vagy a helyzet- és lélekábrázolás szemernyi lankadása is végzetessé válhat. A hallgató iránti bizalom mélyén azonban múzsai önbizalom húzódik meg: Homérosz maga hívja ki a veszélyt, hogy legyQzhesse  akárcsak Odüsszeusz a szirének dalának kísértését.
Van bátorsága és maga teremtette lehetQsége, hogy  miután a történet izgalmát Télemakhosz személyére és vállalkozására koncentrálta  derqs nyugalommal bocsátkozzék a tárgyi leírások finomításába. Gyors cselekményq dalban beszéli el, miképpen öntött bátorságot Télemakhosz lelkébe az Odüsszeusz barátjának képében megjelenQ, majd madárként elröppenQ Athéné; miképpen inti tisztességre a kérQket az ifjú, és mondja ki nyílt szóval, hogy messzi útra kel hírt tudakolni apja felQl. Látszólag mellékes mozzanatként említi meg az öreg dajka (Eurükleia) sorsát és sürgetését; csak jóval késQbb, a hQs hazatérte után nyílik meg a mélyebb értelme ennek a jellemzésnek, amikor az anyó ugyanolyan gonddal leplezi Odüsszeusz kilétét, mint aminQvel a fiú éjszakai nyugalmára vigyázott.
A II. énekben lelassul a cselekmény. Az ithakaiak gyqlésének, Télemakhosz útra kelésének s a kérQk ármánykodásának az elbeszélése azáltal válik funkcionálisan fontossá, hogy Odüsszeusz majdani bosszújának személyes és társadalmi jogosságát még alaposabban megindokolja, s indirekt módon  a legszemtelenebb kérQ ajkára adva a szót  a jó eszq Pénelopé hqségét és kiszolgáltatottságát is megelevenítse. Püloszba, az agg és mégis örökifjú Nesztór hazájába visz Télemakhosz útja, miután Athéné segítségével hajót és társakat szerzett. Nesztór sok érdekeset mesél a görög vezérek Trója alóli hazatérésérQl, Odüsszeusz sorsáról azonban semmi bizonyosat nem tud (III. ének). Ezután Lakedaimón urát, Menelaoszt keresi fel Télemakhosz, hátha tQle biztosabb hírt hallhat. Pt is, Nesztór kísérQül adott fiát is lovagi udvariassággal fogadják a pompás építésq palotában  nevüket sem tudakolják a lakoma végéig. Amikor azonban Menelaosz mesélni kezd leghívebb és legbölcsebb bajtársáról, Odüsszeuszról, s Pénelopé és Télemakhosz nevét is sajgó emlékidézésbe szövi (ennek a jelenetnek lesz majd tükörképe a VIII. ének, ahol Trójáról dalol Démodokosz, nem is sejtve, hogy éppen az ének hQse hallgatja szavát), kibuggyan a könny az ifjú vendég szemébQl. A felismerés után még forróbb szeretettel mesél neki Menelaosz és Helené, jórészt azonban saját hányódásaikról. Odüsszeuszról mindössze annyit tudnak, amennyit Próteusztól  a rabul ejtett, sokformájú, jószavú véntQl  hallottak: Kalüpszó nimfa tartja távol hazájától, s nincs se bárkája, se társai. Ködös, mesés bizonyosság ez is  de már az, hiszen Odüsszeusz a Menelaosz Próteusz találkozásakor még élt, remélhetQ hát, hogy elkerülte a pusztulást! S amikor egy hirtelen fordulattal a Télemakhosz elveszejtésén fondorkodó kérQk és a fia titkos távozásán meg az ellene szQtt cseleken búsuló Penelopé felé fordul a dal, már bezárult az elsQ témakör: immár Télemakhosznak is sikerült hírt szereznie arról, amit Homérosz hallgatója már az I. énekben tudott. És mert Télemakhosz egyelQre képtelen tovább lendíteni a történést, s csak apja oldalán kapcsolódhat be a harcba, nem is lehet több mondanivalója róla a költQnek. Félreteszi hát cselekménynek ezt a szálát, de elcsomózatlanul, hogy csak akkor vegye fel újra, amikor fQ témája indokolja (IV. ének).
Athéné a cselekményt elindító istengyqlésen javasolta, hogy küldjék el Hermészt Kalüpszóhoz és Odüsszeuszhoz, de ennek megvalósítására csak most kerül sor, Zeusz újabb határozata szerint, mert a hQsnek
az a sorsa, hogy így láthassa szeretteit újra,


s nagytetejq házába kerüljön, az otthoni földre.





(V. 41 42. sorok)



Zeusz szavai újabb részleteket vázolnak a jövQ felQl, olyanokat, amelyeknek megvalósulásáról majd a következQ énekek szólnak. (Ismét az a kompozíciós játék, amellyel Odüsszeusz további sorsát már az I. énekben elárulta a költQ, de a hQs hazatérését követQ eseményekrQl még most is csak keveset sejtet meg.) Lelkes gonddal írja le Homérosz a nimfa szigetének természeti szépségeit, a szerelmes Kalüpszó emberi-asszonyi elkeseredésének megelevenítésében pedig lélekismeretét csillogtatja. Szemléletileg is új motívummal társítja a nQi féltékenység ábrázolásának újszerqségét.
Szívtelenek vagytok, s minden másnál irigyebbek,


istenek, és haragusztok az istennQkre, ha nyíltan


kedves férjjé téve egy embert, ágyba fogadják&





(V. 118 120. sorok)



 jajdul fel a nimfa, amikor meghallja, hogy haza kell bocsátania szeretett foglyát. Az istenek kegyetlenségét már az Iliász hQsei is tapasztalták, de úgy érezték  s az Odüsszeia hQsei is úgy érzik  , hogy végsQ döntésük a sors megszabta rend helyreállítását szolgálja. Itt egy istennQ panaszolja fel az olümposziak  elsQsorban Zeusz  irigységét; ember még nem meri ajkára venni a vádló szót, de hasonló panasszal illeti majd az isteneket késQbb, a társadalmi igazságtalanságokon felháborodva, a sors kuszaságának és saját gyengeségének tapasztalásakor. Még Kalüpszó is csak panaszkodni mer, lázadni nem, hiszen tudja, hogy Q az istenek rendjének csak egyik alsó lépcsQjén áll; Odüsszeuszhoz képest viszont nagyon is magas régiókban él, s amit Q nyújthatna foglyának  akár szerelmét, akár a halhatatlanságot  , az Odüsszeusznak éppen emberi méltósága miatt nem kell. Ez a szánalmas társtalanság teszi végül Qt magát is emberivé, szerelemféltésében és nagylelkqségében egyaránt: Q maga segíti Odüsszeuszt, hogy egy kis tutajon nekivághasson a végtelen tengernek&
Poszeidón haragjának utolsó elQtti hulláma sújtja most a hQst: szörnyq vihar töri szét a sajkát, s csak egy tengeri nimfa segítsége és tanácsa hárítja el a végveszedelmet, míg végül  Athéné támogatásával  holtfáradtan vergQdik ki egy ismeretlen sziget partjára.
Athéné lesz ezentúl Odüsszeusz állandó kísérQje és gyámola. P biztatja fel a sziget urának és a phaiák nép királyának, Alkinoosznak a leányát  Nauszikaát  , hogy kérje el apja kocsiját, és társnQivel a tengerpartra menjen mosni. P önt bátorságot a felriadó férfi szívébe, hogy lenyqgözQ udvarlással ébressze föl Nauszikaa érdeklQdését és tündéri segítQkészségét. És ismét csak Q az, aki ködbe burkolva vezeti be kedveltjét a phaiákok városába (VI. ének.)
A királynQt, Arétét kérleli könyörgQ szóval a sokat tqrt bajnok: nyújtson menedéket, és segítse haza. A phaiákok szigetének természeti szépségeirQl és építkezési remekeirQl dalolva, ugyanazzal a virtuozitással bqvöli le hallgatóit a költQ, mint az Iliászt költQ Homérosz  akár a pajzskészítési jelenetben, akár a hasonlatok sokaságában  , és mint Q maga is, ha nyugalmas lélegzetvétellel tud elmerülni a tárgyi s természeti csodák ámulatában. Az Odüsszeia cselekménye azonban pergQbb, zaklatottabb annál, semhogy az egyensúly veszélyeztetése nélkül sokasíthatná leírásait a dalnok: míg Q révületes rajongással pihenteti el a történetet, a hallgató visszafojtott lélegzettel várja a folytatást. Nem is csalódik, hiszen Alkinoosz és Arété könyörülete és segítQkészsége  a gyakorlati pozitívumon, a hazatérés reményén túl  lélektani bonyodalmat is teremt: elQbb a Nauszikaával történt találkozást kell elmesélnie Odüsszeusznak, úgy, hogy a szülQi büszkeségnek is ügyesen s a maga javára hízelegjen, majd meg kellene mondania nevét, és elbeszélnie szerencsétlensége történetét. Ez utóbbiból csak az utolsó fázist (a Kalüpszónál töltött hét esztendQt, szabadulását és hajótörését) tárja fel  a nevét elhallgatja. De miért ez a titkolózás, hiszen a trójai hQsök híre az egész világon elterjedhetett (az Alkinoosz palotájában daloló Démodokosz éneke bizonyítja majd, hogy el is terjedt), az Odüsszeusz név pedig bizonyára csak tiszteletet ébreszthet? Bizonyára, de nem bizonyosan: tízéves bolyongásának sok keserqsége ravasz óvatosságra tanította meg a hQst  sem istenhez, sem emberhez nincs bizalma, míg jó szándékáról meg nem gyQzQdik. Homéroszt pedig az énekmondás gyakorlata tanította meg a meseszövés fortélyaira, többek között arra, hogy a találkozások s felismerések elodázásával csigázza fel az érdeklQdést. Találkozik hát a költQnek és hQsének halogató szándéka: ahhoz már elegendQ Odüsszeusz illemre valló segélykérése s legutóbbi kalandjának elmondása, hogy tiszteletet ébresszen a phaiákokban, és megbecsült vendégként térhessen nyugovóra  az igazi titkok feltárásának az ideje azonban még nem érkezett el (VII. ének).
Másnap reggel gyqlést hív össze Alkinoosz, hogy vendégének hazasegítését elQkészítsék, Athéné pedig tiszteletre méltóvá varázsolja kedveltjét: hadd sejtsék meg a phaiákok, nem köznapi férfi a különös vendég. De sokszor kell még az istennQnek hasonló varázslatot alkalmaznia, s a helyzethez illQ módon pompás daliává vagy nyomorult koldussá átformálnia a hQs külsejét! Az Iliászban is elQfordult a ködbe burkolás, de nagyon ritkán, szinte kivételképpen a brutális valóság sqrqjében. EbbQl a szempontból az Odüsszeia naivabb, jobban közelít a meséhez, de a csodás fordulatokat is a lélekábrázolás belsQ igazságával hitelesíti.
Míg a phaiák ifjak egy hajót szerelnek fel a hQs számára, a jogarviselQ fejedelmek  vagyis a nemesek  ünnepi lakomát rendeznek tiszteletére. A vak lantos, Démodokosz szórakoztatja Qket, éppen Trója ostromának egyik mozzanatáról  Odüsszeusz és Akhilleusz futó viszályáról  énekelve. Kibuggyan a könny a bajnok szemébQl, hiszen önnön múltjával szembesíti a dal. Kilétét azonban még mindig nem fedi fel, köpenyébe burkolja arcát, hogy könnye csordultát titkolja.
A mindent jóra fordító mese törvényszerqsége érvényesül abban, hogy éppen Alkinoosz veszi észre vendége fájdalmát. Sqrqsödik a titok, hogy annál ékesebben bontakozzék majd ki a valóság. Maga a király kezdi sejteni az összefüggést az ének és az ismeretlen vendég személye között, hogy annál serényebben buzgólkodjék hazatértén. Királyi tapintattal óvakodik mégis a faggatózástól, s az ifjak atlétikai versenyére hívja meg Odüsszeuszt. És mikor egy hetyke legény sértQ kihívására azzal felel a hQs, hogy mindenkinél messzebbre hajítja a diszkoszt: tettel bizonyítja, hogy nem akárki fiát látják körükben a phaiákok. A hQs pedig kezdi  de még csak kezdi!  eloszlatni a maga teremtette és maga Qrzötte homályt, ilyen célzást fqzve bölcsen kioktató beszédébe:
Senki, Philoktétész egyedül volt jobb nyilazásban


trójai nép mezején, hol lQttünk nyíllal, akhájok&





(VIII. 219 220. sorok)



Estére marad a végsQ vallomás, amikor az Arész és Aphrodité balvégq pajzánkodásáról daloló Démodokoszt arra kéri meg a vendég, hogy Trója bevételérQl  a falóról és a fényes Odüsszeusz cselérQl  énekeljen. Újra kitörQ sírását ugyan most is csak a király veszi észre, de ahogyan Odüsszeuszt csábította a kívánság a könnyfakasztó dal meghallgatására, Alkinooszban is gyQz a kíváncsiság, hogy az ismeretlen nevét és származását megtudakolja.
Odüsszeuszban is feloldódik a feszültség. A sok késleltetés után megered szava, s kialakul az eposz következQ témaegysége: az elsQ személyq elbeszélés a trójai gyQzelemtQl a jelenig (IX XII. ének). A hazavivQ út tragikus kalandjait idQrendben meséli el: a kikónokkal vívott szerencsétlen ütközet s a lótuszevQk földjének múltat feledtetQ csodája után a barbár szörny  az egyszemq óriás küklópsz  emberfaló rémtetteirQl és legyQzésérQl beszél. Kedvére-bánatára arányíthatja mondandóját. Van, amit csak megemlít, van, amit aprólékosan részletez, önmagának és másoknak szavait idézve, dramatizálva az elbeszélést. A küklópsz-kaland mozzanatainak különösen gondos és színes taglalása azonban korántsem véletlen: egyrészt a tematikai fontosság (Poszeidón haragjának indokolása), másrészt az erkölcsi igazság (a civilizált ember és a vad szörny ellentéte, valamint az Odüsszeusz jogos bosszúját követQ hivalkodás vészes hibája) készteti erre az arányításra Homéroszt.
A X. énekben töretlenül folytatódik az elbeszélés: a szelek királyának, Aiolosznak a szívességérQl és a zsákmányra éhes társak ostobaságáról, akik kinyitják az ajándékba kapott tömlQket, és ezzel szabadjára engedik a pusztító ellenszeleket; majd az óriás laisztrügonok sikerrel elhárított támadásáról; végül a varázsló Kirké szigetén átélt kalandokról. Az embereket disznóvá bqvölQ Kirké legyQzése olyan tett, amellyel méltán büszkélkedhet Odüsszeusz: Hermész isten segítségével, de végül is saját bátorságával szelídítette meg a kegyetlen istennQt, s nyerte vissza társait. Kerek egy évig élvezték ezután Kirké dús vendéglátását  maga Odüsszeusz ágyasul is kapja Kirkét, mígnem a többiek figyelmeztetik a hazatérésre  , de sötét jóslat és parancs kíséretében szabadulnak ki: szörnyq veszedelmek várnak rájuk, Odüsszeusznak az Alvilágot is meg kell járnia, hogy továbbjuthassanak.
ErrQl az epizódról  a holtak birodalmába vezetQ útról, az alvilági árnyaknak bemutatott áldozatokról s az Odüsszeusz szeme elé táruló seregszemlérQl  szól a XI. ének. Az áldozati vér bírja szólásra a holtakat, elQbb Teiresziaszt, aki a jövQt  illetve a jövQ lehetQségeit  jósolja meg, majd a hQs édesanyját, aki az ithakaiakról mond néhány szót és saját halálát meséli el: élete alkonyán is Odüsszeusz után vágyódott a lelke. A tematikai bQvítés itt is a lélekábrázolási mélyítéssel együtt kap funkciót: Odüsszeusz elQtt kirajzolódik az otthon képe  legalább annyit megtud, hogy a felesége, fia, apja él, és híven várja haza, s hogy hatalmát még nem döntötték meg  , az eposz hallgatója elQtt pedig újabb vonással gazdagodik az Odüsszeusz-portré az édesanya halálos fájdalma révén.
A mitikus hQsök és hQsnQk csapata vonul el Odüsszeusz elQtt, tragikus harcok és szerelmek áldozatai, akiknek szomorú végzete hangulati párhuzamot ébreszt a mesélQ hQs fájdalmas sorsával. A tematikai kapcsolatot, az Iliászhoz vert híd megszilárdítását és szélesítését az teremti meg, hogy a phaiák vendéglátók kérésére a trójai hQsök (Agamemnón, Akhilleusz, Aiasz) árnyaival való találkozását is elmeséli. Az eposz különbözQ énekeiben, de még az Odüsszeusz elbeszélésében is apránként felbukkanó részletek egymást erQsítQ és színezQ kölcsönhatása Homérosz látszólag könnyed, valójában mérnöki pontossággal célratörQ kompozíciós mqvészetének a szülötte.
Kirké szigetéhez kell visszakanyarodniuk, mielQtt útjukat folytathatnák, s a nimfa figyelmeztetQ jóslatából rémlik fel elQttük a veszedelmek sokasága. Odüsszeusz óvatosságból csak az elsQ vészt  a bqvös dalú Szirének csábítását  tárja fel társai elQtt. Kirké szózata  a mqvészi cselekménybonyolítás újabb jeleként  az expozícióhoz kapcsolódik; a Napisten teheneinek lemészárlásától óvja a hQst:
Nem bántván ezeket, ha vigyázol visszautadra,


akkor igen, hazatértek, bár keseregve, bajok közt.


Hogyha pedig bántod, veszedelmet jósolok akkor


embereidnek s bárkádnak; te magad ha megélsz is,


társaid elvesztvén, haza késQn, kínok után érsz.





(XII. 137 141. sorok)



Ami ott befejezett bizonyosság volt, itt lehetQségként ismétlQdik meg, hogy azután a megvalósulás mikéntje táruljon fel. Odüsszeusz az egyedüli, akinek szabad meghallgatnia a Szirének énekét; Q az egyedüli, aki már megtanulta fékezni a lelkét, de még neki is árbochoz kell kötöztetnie magát, hogy a halálos kísértéssel dacolni tudjon. A többieket elQbb a tengeri szörnyek  Szkülla és Kharübdisz  gyilkos falánksága tizedeli meg, majd saját vétkük hoz romlást a megmaradottakra: a tilalom ellenére leölik a Napisten teheneit, s amikor ismét tengerre szállnak, irtózatos vihar pusztítja el Qket. Odüsszeusz is kilenc napon át hányódik a kavargó habokban; míg Kalüpszó szigetére veti ki az ár  s itt véget is ér az elbeszélés, hiszen ottani élményeirQl már akkor beszámolt, amikor a királyi pár védelméért esdett, mindjárt betoppanása után.
A XIII. énektQl a jelenhez kanyarodik vissza a cselekmény, miután a második tematikai egység  a múlt  köre bezárult. Ünnepélyesen búcsúztatják Odüsszeuszt a phaiákok, és (ami az Q szemében éppen nem mellékes, mert gyakorlati érzékét és a javak iránti hajlandóságát mindig megQrzi) gazdag ajándékokkal bocsátják útjára. Csodás a hajó is, amely Ithakába, az ezerszer vágyott otthon földjére röpíti a hQst, de mert feledtetQ álom borul rá, akkor sem ébred fel, amikor a kincsekkel együtt partra teszik a phaiák hajósok. Most vet utolsó lobot Poszeidón haragja, de immár nem a hazatértet sújtja, hanem a phaiákokat: egyetlen csapással kQvé változtatja bárkájukat, s hegylánccal zárja körbe városukat, hogy földi halandót többé egyet se szállíthassanak haza& EttQl a pillanattól kezdve ugyanolyan távoli és ellenQrizhetetlen mesebirodalommá változik a phaiákok világa, mint az Odüsszeusz korábbi kalandjaiban felmerült országok bármelyike. Amazoknak is, ennek is Odüsszeusz az egyetlen élQ szemtanúja  és természetesen Homérosz, aki a fantasztikum hitele és mesés mivolta között még nem differenciál ugyan, de épp az ellenQrizhetetlenség motiválásával hagyja meg hallgatói számára a differenciálás lehetQségét.
A felébredQ Odüsszeusz elQször kétségbeesve pillant szét az ismeretlen tájon, s az ifjú legény, majd termetes asszony alakjában megjelenQ Athénének is nehezen hiszi el, hogy Ithakába érkezett. Ám amikor az istennQ felszakítja a ködöt, s az otthoni bajokról és fia peloponnészoszi útjáról tudósítja, megszilárdult lélekkel szövi terveit ellenségeinek megölésére.
Koldussá varázsoltan veszi útját hq kondásához, Eumaioszhoz: nyíltan nem ronthat a kérQkre, cselt kell kieszelnie, s bajtársakat szereznie az eredményes bosszúhoz. Eumaiosz megható vendégszeretettel fogadja az ismeretlent és  szegény a szegény elQtt  bizalommal tárja ki szívét, az elveszettnek hitt jó gazdát siratva és a királyi házban dúló nemeseket gyalázva. Hiába vigasztalja a vendég  még egy hazug történetet is költve önnön sorsáról és Odüsszeusszal való legutóbbi találkozásáról  , mindent elhisz a szépen szóló vendégnek, csak azt nem, amit Odüsszeuszról mesélt, gyors hazatérését jövendölve meg. Pedig épp fordított a helyzet: a többi volt hazugság, a kalózéletrQl, rabságról és csodás megmenekvésrQl mondott mese! (Ez a mese ugyanúgy a Homérosz kori valóság egyik sorslehetQségét tükrözi, mint Eumaiosz önéletrajza, az elrabolt és rabszolgának eladott királyfinak a XV. énekben elbeszélt története). Eumaiosz és a kicsiny tanyán élQ kondástársai mind melegebb rokonszenvvel hallgatják a vendég szavait, s bár fogadkozása sem oszlatja el kételyeiket Odüsszeusz életben maradása felQl, ugyanolyan testvéri gonddal vendégelik meg, mint akár Alkinoosz, akár mint Télemakhoszt a peloponnészoszi királyok. SQt, az Q gyengédségük még megkapóbb, hiszen a kincsekben dús fejedelmek könnyen osztogatták ajándékaikat  Eumaiosz ingadománya és Qrködése a vendég álmán az áldozatos jólelkqség tanújele.
IdQben már találkozott a történet télemakhoszi és odüsszeuszi vonala  most már a cselekményben kell összefonódniuk, hogy apa és fia együtt indulhasson a végsQ leszámolásra. A Télemakhosz-történet ott folytatódik, ahol a IV. éneknél abbamaradt: Menelaosz palotájában. Athéné felserkenti álmából az ifjút, hazatérésre sürgeti, és jó tanáccsal látja el, hogy milyen kerülQ úton hajózzék Ithakába, a kérQk csapdavetését meghiúsítva. Attól sem riad vissza az istennQ, hogy édesanyja ellen tüzelje a fiút  nem mintha Pénelopé becsülete miatt aggódnék, hanem mert ismeri helyzetének tarthatatlanságát, s hogy a túlzással is Télemakhosz elszánását erQsítse& Mialatt Télemakhosz elbúcsúzik Menelaoszéktól, s isteni segítséggel, de lélekben is megerQsödve Ithaka felé hajózik, Odüsszeusz újabb próbákkal bizonyosodik meg Eumaiosz hqségérQl és szavahihetQségérQl. Az ifjú hajója épségben ér partot; társait a városba küldi, Q azonban a kedves, jóravaló és jóakaró hq szolga, a kondás tanyája felé veszi útját.
A XVI. ének apa és fia találkozását meséli el, a tárgyi adalékok s a lelki mozzanatok megható és újabb csodákkal tetézett elQadásában. Apaként csókolja Télemakhoszt az isteni kondás, miközben Homérosz ott láttatja az igazi apát is, aki húsz esztendQ múltán tért haza. A kondás elérzékenyülésének könnyes szépsége mögött már ott feszül az új izgalom: Odüsszeusz és Télemakhosz egymásra találása; igazi valójában még nem mutatkozhat meg a hQs, s a külseje is agg koldus benyomását kelti. Amiképpen az elQzQ énekekben Eumaiosz hqségét tette próbára a király, most Télemakhosznak kell megállnia a próbát becsületbQl és emberségbQl, de Q ebben is apjához méltó utódnak bizonyult: jólelkqen fogadja az ismeretlent , védelmet és ajándékokat ígérve. Miután pedig a városba küldte a kondást, hogy hazatérte hírét édesanyjának megvigye, Athéné segítségével egymásra lel fiú és apja, s a boldog sírás után immár közösen tervezik a bosszút: Odüsszeusznak álruhában kell saját palotájába lopóznia, hogy a véres leszámolást elQkészítse, hiszen a túlerQben levQ ellenséget nem rohamozhatja meg nyíltan. Dühösen hallják eközben a kérQk, hogy Télemakhosz hajója sértetlenül érkezett meg, Q maga pedig kicsúszott kezeik közül. A legelvetemültebbek az ifjú meggyilkolását javasolják, de néhányukban felébred a maradék lelkiismeret, s visszariadnak a galádságtól.
A cseles megtévesztésben is Odüsszeuszra üt az ifjú: Eumaiosz elQtt nyersen bánik koldussá visszavarázsolt apjával, amikor meg a kérQk bosszúságára és szeretteinek örömére belép az ithakai palotába, édesanyjának is csak a fél igazságot árulja el  annyit, amennyit a peloponnészoszi királytól hallott  , személyes találkozásukról szót sem ejt. És titkolóznia kell akkor is, amikor  egy kecskepásztor gyalázkodását és ütlegét tqrQ lélekkel viselve el  Odüsszeusz is megérkezik a vendégek közé, azok pedig gQgösen morrannak rá, és gúnnyal kísérik kevéske ételadományukat. Pénelopé is meghallja Eumaiosztól, hogy olyan idegen érkezett, aki valaha személyesen ismerte a férjét, s olyasmit rebesget, hogy sok kinccsel készül haza a hQs. Még inkább felajzza kíváncsiságát a vándor koldus óvatossága, bölcs tartózkodása és szemérmessége, ahogyan napnyugta utánra kér meghallgatást  négyszemközt a királynQvel, a kérQktQl nem háborgatva (XVII. ének).
Addig azonban újabb megaláztatásokat kell elszenvednie vagy visszavernie Odüsszeusznak. ElQbb egy hitvány lelkq, pletykás, nagyhangú koldus, Írosz hívja ki verekedésre, mert mit sem tudván a valóról, és a kérQk kedvét keresve el akarta saját házából qzni Odüsszeuszt (XVIII. 8. sor); azután a hqtlen és pimasz cselédlányokat kell szétrebbentenie, s csaknem némán  fegyelmezett és méltóságteljes visszásságra szorítkozva  tqrnie a felesége nászát sürgetQ kérQk bosszantására. Saját szemével tapasztalja, milyen gonosz és erQs ellenséggel kell megvívnia: még amelyikben pislákol is a becsület, tehetetlenül zuhan vissza a gyalázatosok tömegébe. Az istenekbe vetett hitén, önbizalmán, az Eumaiosz típusú emberek hqségén és a Télemakhosz jellemének megismerésébQl nyert örömön kívül az bátorítja, hogy még ennyi idQ múltán is Odüsszeusz nevétQl hangos a ház: egyesek imáiba foglalják mások rettegve szidalmazzák, de távollétében is emlegetik. S amikor megjelenik körükben a jóeszq Pénelopé, akit isteni szépséggel övez Athéné, és felejthetetlen férje emlékét idézi fel, utálattal halogatva az új házasságot s a kérQk közötti választást, valamennyiüktQl nászajándékot követelve,
& megörült a sokattqrt isteni férfi,


hogy kincset szerez asszonya tQlük, bqvöli mézes


szóval a lelküket, ámde a szándék más a szivében.





(XVIII. 281 283. sorok)



A XIX. énekben férj és feleség éjszakai beszélgetését eleveníti meg Homérosz  illetve az Odüsszeuszról híreket tudó idegen és Pénelopé párbeszédét. A harci elQkészületek szempontjából csaknem közömbös ez az epizód, a lélektani motiválás szempontjából annál szebb és fontosabb. A feszültség hullámoztatása, a múlt egy távoli mozzanatának (Odüsszeusz gyermekkori megsebesülésének) a kifejlést késleltetQ elmesélése, Pénelopé ügyes próbatétele, a felesége elQtt is alakoskodó Odüsszeusz újabb, reményt keltQ hazugsága és könnyeit fékezQ fegyelmezettsége, a gyönyörq lábmosás-jelenet: a bonyolítás és az érzelemábrázolás megannyi remeke. Miután az ellenséget saját szemével tapasztalta ki Odüsszeusz, most saját fülével hallja a felesége fájdalmát, hqségét és férjválasztási kényszeredettségét bizonyító szavakat. Bátorítja az asszonyt, de azt nem akarja és nem is tudja megállni, hogy a vágyódását még szenvedélyesebbre ne szítsa.
A hitegetés mind több igazságmozzanatot tartalmaz, s Pénelopé is közelít a valósághoz, bár még nem is sejti. Amikor a vendéget fürdQvel és lakomával kívánja megtisztelni  a maga asszonyi módján fogalmazva meg Homérosz életörömét  , Q is, az öreg dajka is arról sóhajtozik, hogy vajon Odüsszeuszt nem bánat és gúny kíséri-e a szomorú távolban.
A valóság ilyen öntudatlan megközelítése, sQt kimondása a klasszikus kori irodalomban is sokszor feltqnik, de változatos funkcióval: ami az Odüsszeiában a ború eloszlatását közvetlenül megelQzQ érzelmes mozzanat, az a drámaköltészetben a tragikus irónia eszköze lesz, a hellenizmus kori vígjátékban és a késQ-antik regényben pedig a komikus bonyolítást szolgálja.
Csak hajszál választja el a derqt a végveszedelem lehetQségétQl. Hiszen elég volna, hogy a lábsebrQl gazdájára ismerQ dajka egyetlen óvatlan szót szalasszon ki a száján, máris Odüsszeuszra törnének ellenségei! És Odüsszeusz nemcsak gyöngéd, kíméletes és óvatos tud lenni, hanem  ha a helyzet úgy kívánja  ellenkezést nem tqrQen kemény is: torkon ragadja a boldogságában síró öreg dajkát, és halállal fenyegeti meg, ha akár Pénelopének is elárulja a titkot& Pénelopé valóban nem tud meg semmit, de mert kérQinek sürgetésével nem dacolhat tovább, íjversenyt hirdet közöttük: fel kell ajzaniuk Odüsszeusz íját, s ugyanúgy átlQniük a nyilat tizenkét fejsze fokán, mint Q tette hajdan  annak ígéri a kezét, aki legalább ebben mérkQzhet holtnak hírelt férjével.
Megvirrad a leszámolás napja. Szokás szerint dús lakomával telik a reggel, s új mulatságul az ismeretlen bosszantásával szórakoznak a kérQk. Télemakhosz mind öntudatosabb erélye, a gazdájukhoz hq szolgák óvintése és a jós figyelmeztetése sem fékezi meg Qket: maga Athéne akarta így, hogy semmi szánalom ne fékezze a leszámolást (XX. ének).
Míg a szájas kérQk eredménytelenül kínlódnak a csodás íj kifeszítésével, Odüsszeusz már a tettleges bosszút készíti elQ: feltárja valóját Eumaiosz és egy hq csordása elQtt, s megparancsolja, hogy zárják be az ajtókat, Eurükleia pedig a nQket tartsa távol. Alázatos koldusként kéri, hogy Q is próbát tehessen a nyíllal, de a kérQk  a megaláztatástól félve  most is kinevetik, letorkolják. Pénelopé jó szívvel javasolja, teljesítsék az idegen kérését, s ha sikerül a lövése, legföljebb megajándékozza, feleségül hozzámenni nincs szándékában. Télemakhosz lép ekkor közbe, a királyfi jogos büszkeségével; már nem kéri, hanem követeli az idegen bevonását a versenybe, s még édesanyját is kemény szóval illeti: ne ártsa magát a férfiak dolgába.
Döbbenet fogja el a kérQket, amikor Odüsszeusz kezébe veszi az íjat: minden kis mozdulatából látszik, hogy értQje a fegyvernek. Pk maguk is közelednek a valósághoz, önnön sorsukat tragikus iróniával, az igazság szemszögébQl azonban komikusan tekintve:
Ejnye be érthet az íjhoz, míly ravaszul tapogatja.


Tán bizony otthon ilyen van néki a háza ölében,


vagy készíteni kíván éppilyet, és a kezében


erre meg arra ezért forgatja a csúnya csavargó.


Másik a fennhéjázó ifjak közt meg ekép szólt:


Bár a szerencsét is ekép lelné föl az úján,


mint ahogyan fel tudja az íjat majd idegezni.





(XXI. 396 402. sorok)



Nem kell soká várniuk, hogy e kívánság beteljesedjék: Odüsszeusz könnyen lövi át a nyilat mind a tizenkét fejsze fokán, s kezében tartva a tegezt, megadja a jelt Télemakhosznak, hogy kezdQdhet a leszámolás.
Nincs irgalom: Odüsszeusz és kicsiny csapata  Athéné segítségével  valamennyi kérQt lekaszabolja, csak az isteni védettségq dalnok s a Télemakhoszhoz jószívq hírnök életét kímélik meg. Szent kötelesség ez a bosszú, fizetség a hQs nevének meggyalázásáért, a felesége ellen tervezett rosszért, a sokesztendQs zabálásért, a királyi házban qzött sok erkölcstelenségért. Személyes bosszú, de a köz javát is szolgálja: Ithaka megszabadítását az anarchiától és zülléstQl.
Mások e harc arányai, a cselekmény erQvonalai , mint a trójai dúlásé. Annak grandiózus háttere volt, városokat és népeket emésztett föl, ám amit az Iliász-költQ témául választott és ábrázolt, ahhoz a háború egésze mindvégig csak háttér maradt, magát az eposz cselekményét a heroikus önzés mozgatta; emebben leplezetlen a személyes indok és cél, s mégis sokkalta szilárdabb Odüsszeusz és a java nép kapcsolata a harácsoló királyok és naplopók szövetségével szemben, mint akár Agamemnón, akár Akhilleusz esetében volt.
Amit az Iliász-költQ a vad hQsiesség s önzés tagadásával érzékeltetett  vállalva is, tagadva is a heroikus eszmények bqvöletét  , azzal az Odüsszeia-költQ már új ideált helyez szembe: Sokkal jobb ám jót, mint gonoszat cselekedni (XXII. 374. sor)  inti fiát a hQs a harc kellQs közepén. S bár magától értetQdQnek tartja, hogy Telemakhosz az áruló cselédlányokat egyetlen gerendára akassza föl egymás mellé, elhallgattatja a gyQzelmén ujjongó dajkát: nincs helye a kárörömnek, daliák hulltak el itt, ostoba vétkeikért a gonosz sors Qket elérte& (XXII. 416. sor).
Pontos, konkrét tartalma van az odüsszeuszi emberségnek: a patriarchális király, a vitéz harcos és ügyes vagyongyarapító öntudata, a törvénytelen jogtiprás, hqtlenség, anarchia elítélése. Hatalmas lépés ez a majdani poliszdemokrácia emberségéhez vezetQ úton. Odüsszeusz jó király, harcostársainak hQs, eszes vezére, rabszolgáinak gondos és emberséges gazdája, de természetszerqleg tartozik életfelfogásához és életeszményéhez, hogy a nemesek és silányak között gondos különbséget tegyen.
Már mindenki felismerte a palotában Odüsszeuszt, s a hq emberek gyöngéd szeretettel ölelgetik, csókolgatják  csak Pénelopé, akit mély álomba borított az istennQ, Q nem hallotta még a hírt. S amikor Eurükleia boldog szóval újságolja a valót, hinni sem meri. Döbbenten áll urával szemben, szótlanul és tétlenül. Végül már Télemakhosz kezdi korholni makacs hallgatása és látszólagos kQszívqsége miatt, de a sokesztendQs fájdalomtól és a friss boldogságtól elkábított Pénelopé biztos ismertetQjeleket kíván. Mosolyogva várja Odüsszeusz a próbatételt, de az öldöklést követQ veszedelmekre is gondol, s elrendeli, hogy énekkel, tánccal titkolják a házbeliek a történteket, míg az újabb harcot meg nem szervezi. Pénelopé  még mindig tartózkodóan, cselbQl tettetve, hogy elhiszi Odüsszeusz bizonykodását, és enged fia enyhébb szavakkal ismétlQdQ szemrehányásának  kint ágyaztatna meg a dajkával. Odüsszeusz megállja a próbát: Q az egyetlen férfi, aki tudja, hogy az igazi Odüsszeusz hogyan építette a hálótermet, oszlop vastagsága olajfa törzsébQl ácsolva a hitvesi ágyat; sorban idézi fel a hajdani munka minden mozzanatát, így szerezve vissza mindkettQjük boldogságát. Pénelopé szabadon áradó örömmel köszönti férjét  meséléssel s öleléssel telik az éj, míg Athéné álmot nem bocsát rájuk. A hajnal azonban ismét elszakítja Qket: Odüsszeusz, kicsiny csapata  fia, a gulyás és a kondás  élén, apjának; Láertésznek a tanyájára szökik, feleségének pedig meghagyja, hogy senkit a házba ne eresszen, mert tartani lehet a leölt kérQk rokonainak bosszújától (XXIII. ének).
Az eposz utolsó éneke a békekötésrQl, minden feszültség feloldásáról szól. Hasonló akkorddal zárult az Iliász is  Akhilleusz megenyhülésével; Hektór tetemének kiadásával és eltemetésével  , az ottani katarzis érvénye mégis korlátozottabb volt: Akhilleusz teljesítette ugyan Priamosz kérését, s a gyász és temetés idejére megfékezte a harcot, utána azonban  mint a tragikus sorsú apa is tudja, hogy a végzet rendeli így  tovább dúl a vérengzés. Az Iliászt költQ Homérosz azáltal akarta és tudta a katarzist általánosabbá tenni, hogy épp itt kerekítette le a dalt, s a továbbiak elhallgatásával legalább illúzióként Qrizte meg a lelki megtisztulás általánosulását, az Akhilleuszban lejátszódott konkrét folyamat alapján. Az Odüsszeiát költQ Homérosznak ebben a tekintetben könnyebb dolga volt, hiszen az Q témája kevésbé történeti, inkább mesei jellegq, s ezt a tematikai lehetQséget úgy realizálta, hogy szoros csomóba fogta össze a cselekmény szálait a végsQ elmetszés elQtt: Odüsszeusz további kalandjait és öregkorában ráköszöntQ békés halálát csak pár soros jóslattal jelzi, a hQsnek és ellene fenekedQ ellenségeinek  a kérQk bosszúra szomjazó rokonainak  harcát pedig isteni szózattal állíttatja meg, ami teljessé teszi a megbékélést. A mesék boldog derqjével zárul az ének.
Az Odüsszeia bizonyos vonatkozásban naivabb, a meséhez közelebb álló, mint az Iliász  elsQsorban is a fantasztikus kalandok és csodák sorjázásában. Más tekintetben azonban fejlettebb tudatot tükröz, az égi és földi világ új szemléletét. Az Iliász földi harcait végig nyomon kísérte az istenek csatája, beavatkozása, belsQ marakodása. Az ifjabb eposznak a költQje már nem részleges és megoszló erkölcsi igazságokat, hanem teljes morális igazságot mintáz emberivé hQsében; ezért marad a fQhQst támogató Athéné az egyetlen olimposzi, akinek aktív és következetesen pozitív tiszte van a cselekményben, a többieknek csekély szerep jut; még az isteni ellenfél, Poszeidón is alig avatkozik az eseményekbe, hiszen Odüsszeusz a maga kárán tanulta meg az isteneket sértQ gQg vétkét, s most már azért is küzd, hogy ezt a hibáját jóvátegye.
Az Odüsszeia meséjének színes elQzményei élhettek a nép és az énekmondók ajkán, hiszen már i. e. 2000 tájáról fennmaradt egy egyiptomi töredék a hajótörött tragédiájáról és kalandjairól, s hasonló elbeszélések vagy dalok a tengert járó görögök között is népszerqek lehettek. De amiképpen az Odüsszeia egész kompozíciója és meseszövése egy mester mqvészetére vall  olyan mesterére, aki példaképnek s egyúttal túlszárnyalandó elQdnek is tekintette az Iliász költQjét  , sorsfelfogása és hQsábrázolása is egy új világ hajnalát jelzi.
Ez a Homérosz már nem látta megmásíthatatlanul öröknek a származási arisztokrácia világát  többek között Odüsszeusz hazug meséje szól a sors forgandóságáról (XIV. 199. és következQ sorok)  , az elemekkel vívott élethalálharcban pedig az emberi ész gyQzelmét dicsQítette. Thetisz fiát származása miatt kedvelték minden halandónál jobban az istenek; Odüsszeusz elmésségével harcolta ki Zeusz pártfogását.
A harcra kényszerített és e harcot akár sorskísértQen is vállaló hQs mitikus példaképe Q. A lehetQségekkel okosan élni nem tudó ember végzetére viszont nemcsak társainak sorsa emlékeztet, hanem az ellenpárjául megalkotott Aigiszthoszé is; maga Zeusz szól róla mindjárt az elsQ olimposzi jelenetben:
Jaj, csak örökkön az isteneket vádolja az ember:


azt mondják, a csapások tQlünk jönnek, azonban


ostoba vétkeikért szenvednek a végzeten is túl;


lám, Aigiszthosz is Átreidész megkért feleségét


sorsa fölött elvette, s a visszajövQt meg is ölte,


tudta pedig meredek veszedelmét, hisz megüzentük,


ArgoszölQ Hermészt küldtük ki, a messzirelátót,


hogy le ne döfje a hQst, s feleségét meg sose kérje&





(I. 32 39. sorok, Devecseri Gábor fordítása)



Az egyik ember (Odüsszeusz) nem ismeri a jövQt, de van esze, bátorsága, hogy diadalmasan vívja ki boldogulását, a másik (Aigiszthosz) a jóslat figyelmeztetQ szavával sem törQdik, jogosan lakol tehát vétkéért. Sorsa fölött  teszi hozzá a költQ, az Iliászban is elQforduló kifejezéssel; ott azonban csak lehetQségként bukkan föl, hogy valaki sorsa fölött szenvedjen, vagy hogy bármi is eszerint történjék: az utolsó pillanatban mindig közbelép valamely isten, hogy megakadályozza a sors megmásítását.  Nauszikaa, de nem Odüsszeusz és nem az Odüsszeia-költQ hiszi azt, hogy az ember csak vállalhatja, nem alakíthatja a reá mért sorsot.
Két isteni nász ábrázolásának különbsége is tükrözi  sok más mozzanattal együtt  a világszemlélet módosulását. Zeusz és Héra ölelkezését (Iliász, XIV. 292 353. sorok) az olümposzi fenség avatja emberfölöttivé, az elQzmények nagyon is emberi vonatkozásai ellenére. Isteni lak a színtere Arész és Aphrodité Odüsszeia-beli kalandjának is, ám az egész jelenet hangulata sokkalta földibb, köznapibb  nemcsak a felszarvazott, alacsony sorsú, de mesterségbeli ügyességgel elégtételt szerzQ Héphaitoszt ábrázolásában, hanem abban is, ahogy a csapdába esett szeretQkön nevetnek a tanúkul hívott istenek, s ahogy Poszeidón váltságot kínál fel a csábító szabadon bocsátásáért (VIII. 266 366. sorok). Ez a Démodokosz által megénekelt történet az Odüsszeia-költQ mesélQ kedvének szülötte; novellisztikus betétjellege ellenére is organikus része az elbeszélésnek, mert arra vetít fényt, hogy milyen énekeket kedveltek nemcsak a mitikus phaiák király, hanem a Homéroszt megvendégelQ urak udvarában is.
Az Iliászban haláltól halálig halad a cselekmény. Akhilleusz vészes haragja az akhájoknak szerez sok ezer kínt, e harag halálban fogant feloldása a trójaiak gyászát sokszorozza meg, Hektór halálában pedig már Akhilleusz végzete is elQrevetül. Halálos bosszúval irtja ki ellenségeit, házának meggyalázóit Odüsszeusz is, de a történetzáró megbékélés és a halálos veszedelmet is lebíró eszes erQ az élet felé mutat.
Az ember sorsára s lehetQségeire vonatkozó nézetek újszerqsége szorosan összefügg a két eposzban megrajzolt társadalmi viszonyok különbségével. Az Odüsszeiában nem csupán Odüsszeusz kalandsorozata s egyénisége jelzi a bátor, okos, ravasz kereskedQ-király eszményítését, hanem egyes kiegészítQ mozzanatok is, például Pallasz-Mentész bemutatkozása (I. 180. és következQ sorok) vagy a phaiákok életmódja. Ez utóbbiak pompakedvelQ elpuhultsága azonban nem azonos a fQhQs életideáljával: Q harcosabb, aktívabb egyéniség náluk. Kényszerül erre az aktivitásra, mert nem védelmezik úgy az istenek, mint Alkinoosz népét. Odüsszeusz  akinek személyes bátorságát és politikus ügyességét már az Iliász-költQ is kiemelte az elsQ népgyqlés, az Akhilleuszt kérlelQ követség s egy jelentQs portya megelevenítésében  a patriarchális király ideálja. Az ithakai nép húszesztendQs távolléte után is szeretettel Qrzi emlékét, könnyek között tud csak szólni róla Eumaiosz kondás s minden más becsületes embere. A béke idején ugyanolyan atyai jósággal kormányozta városát és gyámolította az arra érdemeseket, mint amilyen féltésbQl fakadt szigorúsággal igyekszik megfegyelmezni társait a csábító veszedelmek között. Agamemnónt, jobbára csak konvencióból ékesítette az Iliász-költQ a népek pásztora jelzQvel, Odüsszeusz királyi s bajtársi tetteivel érdemelte ki a becsülést, amit Télemakhosz is örökbe kap, majd öregbít saját kiválóságával. Kétoldali megvilágítással is kiemeli ezt a költQ: egyfelQl a kapzsi és gonosz kérQk ellentétes beállításával, másrészt, Eumaiosz s a hasonló jellemq egyszerq emberek vallomásával.
Ezek a kiegészítések nemcsak Odüsszeusz szerepének és jellemének megértése szempontjából fontosak. A kérQk hitványsága és az isteni kondás lelki nemessége egy olyan társadalom vágyáról vall, amelyben az igaz emberség, egyéni jellem és helytállás az örökölt hatalomnál is többet ért. Ítélet ez az elkorcsosuló és harácsoló nemzetségi arisztokrácia fölött, s az elmarasztalás az igazságos és bölcs király magasztalásával társul, aki tetteik szerint bünteti és jutalmazza alattvalóit.
Magának Homérosznak az állásfoglalása  a mondanivaló általános erkölcsi célzatán túl  egy-egy jelzQ új odaítélésében is kifejezQdik, legpregnánsabban talán Eumaiosszal kapcsolatban. Az isteni jelzQt sokszor szQtte dalába az Iliász költQje is, ám az Iliász társadalmi-erkölcsi atmoszférájában éppúgy elképzelhetetlen az isteni jelzQ egy alacsony sorú emberre, mint ahogy férfiak elsejének is csak kiváló hadvezért, királyt hívhatnak. Az Odüsszeiában viszont éppen Eumaiosz, a kondás az, akit ezzel tisztel meg Homérosz.
A tárgy és a mondanivaló különbsége okozza, hogy az Odüsszeia-költQ változatosabban jellemezhette hQseit, mint az Iliász megformálója  mind az amott ismeretlen mesealakok (Küklópsz, Szirének stb.), mind a hús-vér emberek esetében. Sokan közülük ide is magukkal hozták Trója alatt megismert jellemüket, mint például a vénségében örökifjú Nesztór, az alvilágban viszontlátott holtak s maga Odüsszeusz is. Mások lélekrajzában már több az új vonás: Helené és Meneláosz idillikus házasságában érezni sem lehet, hogy a múltban történt egy s más; az Iliász halálos szenvedélyq Akhilleuszában is csak a lehetQség volt meg a tragikus csalódásra. Ami azonban elQször ötlik szembe, az az Odüsszeia hQseinek sokkal teljesebb lelki fejlQdése. Alakra is talán csak Pénelopé az (Nesztóron és  persze más okokból  Helenén kívül), aki húsz esztendQ alatt mit sem öregedett. (Odüsszeuszt nem lehet emberi mértékkel szemlélni, hiszen az Q külsejét Athéné istennQ változtatja meg, nem is egyszer.) Lelkileg azonban Pénelopét is átformálták, megedzették az évek: valósággal kényszerítették, hogy odüsszeuszi türelemmel s találékonysággal nQjön fel férje nagyságához. Télemakhosz férfivá serdülése pedig a történet egyik mozgatója: apját kutató útja pallérozza jó eszq és bátor királyfivá, a tapasztalatszerzés, ami a sokleleményq Odüsszeusznak is legnagyobb nevelQje.
A jellemek árnyalása  akár a négy legfontosabb nQalak (Pénelopé, Kalüpszó, Kirké, Nauszikaa), akár Laertész vagy az öreg dajka esetében  önmagában is remek, de még pompásabb epikai funkciójuk: új meg új pontból és síkon világítják meg Odüsszeusznak mint hQsnek és férfinak, királynak és bajtársnak, apának, fiúnak, férjnek oszthatatlan és újszerq emberségét. P, Odüsszeusz az elsQ európai ember, aki a realitás felmérésébQl a saját erejével alakítandó jövQre próbál következtetni, vagyis aki  a mítosz naivitásán belül  a szabadságot reméli a szükségszerqség felismerésétQl.
Ennek az újfajta világnak az ábrázolása bonyolultabb szerkesztési módot követelt az Odüsszeia alkotójától, mint aminQvel az elsQ Homérosz ábrázolhatta Akhilleusz pusztító haragját. Hiába tudjuk az elsQ perctQl, hogy Odüsszeusznak haza kell térnie, s haza is fog térni  mégis vele és szeretteivel izgulunk a drámai kalandokon. A színtér többszöri váltakozása  Ithaka, Kalüpszó, majd a phaiákok szigete, a visszaemlékezésekben felidézett élmények sokasága, Nesztór és Menelaosz elbeszélései, s a többi nagy epikus egység fölött az Olümposz világa  , a sokszálú történet minden fonatának aprólékosan motivált kifeszítése adja a cselekmény lüktetését. Télemakhosz útrakelése és Pénelopé anyai aggodalma, Odüsszeusz kiszámítottan halogatott önleleplezései, férj és feleség kétszeri találkozása s a jóeszq Pénelopé már hinni sem tudó szerelme  a feszültség fokozásának, lazításának és újrafokozásának megannyi pompás részlete, nem is szólva az íjverseny élethalálküzdelmének forróságáról. A méznél édesebb szavú Nesztór öreges meséinek sem olyan csitító vagy lelkesítQ már a hatása, mint Trója alatt volt: csak dicsérni lehet az elmés Télemakhoszt, hogy ennyi türelme is volt végighallgatásukra, s dicsérni a költQt, hogy a hátráltató epizódokat közbeiktatva ilyen kimeríthetetlen találékonysággal tudja csigázni az érdeklQdést.
A bonyolítás élénkítése, amely az epizódok kölcsönhatását is meghatározza, a cselekmény több szálú szövése, a harmadik és elsQ személyq elbeszélés váltakoztatása vagy a kitérQk funkcionális tudatossága talán még egyértelmqbben tanúskodik egy költQegyéniség munkájáról, mint az Iliász esetében. Pompás mqvészi fegyvertárat kapott örökségbe az Odüsszeia-költQ, a mesealakításban viszont éppen a hagyomány lazaságát érezhette könnyebbségnek: Odüsszeusz kalandsorozatának megéneklésében szabadabban csaponghatott fantáziája, mint a történeti magvú mítoszokat újjáteremtQ Iliász-költQé.
Lelkes gyönyörqséggel aknázta ki témájának mennyiségi többletét és lehetQségeit, cserébe azonban  legalábbis részben  le kellett mondania az Iliász szépségének egyik különlegesen fontos alkotóelemérQl: a hasonlatokról. Az Akhilleusz haragjáról és Trója dúlásáról daloló költQnek mqvészi létszükséglete volt, hogy ezer és ezer hasonlattal tágítsa ki közvetlen tárgyának határait. Az Odüsszeia-költQ számára ez a megoldás már-már fölöslegessé vált: maguk a tárgyául szolgáló kalandok is a valóság és képzelet tüneményes tájain játszódtak le  éppen a költQ jóvoltából  , az emberi létlehetQségek, foglalatosságok vagy viszonylatok és a természeti jelenségek vagy csodák sokasága pedig oly természetes közvetlenséggel kapcsolódott a cselekmény fQ vonalához, hogy megcsappant a hasonlatok funkciója. Arról természetesen Q sem mond le, hogy hasonlatokat szQjön a dalba, de inkább csak az ékesítés vagy a hangulati nyomaték kedvéért.
Az eposz befejezése a mese mindent jóra fordító igazságtevését sugározza. A következQ korok költQi más szemmel nézték a világot, új kérdésekre kerestek választ, s másképpen ábrázolták hQseik lelki alkatát is. Az Odüsszeia színes derqjét és mqvészi gazdagságát mégis örök példaképnek tekintették  csakúgy, mint az Iliász tragikus fenségét.

PAGE 


PAGE 20

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. 10 2010 4. adatbázis kezelés adatgyűjtés ágazati agg zoltán analízis asdf biokémia élettan épszerk v épületfizika feladatok fizika1 fizkém genetika gótika iii hallás hull idegenforgalom intézményi gyakorlat ismertető jogi alaptan juhász istván kémia kereskedelem kollokvium környezet közgazdaságtan közoktatási rendszerek lorca matek házi 2 megolgások 1 médiaismeretek mri numerikus operációs rendszerek pénzügy polgári jog pszichó stendhal szili tanenbaum tanulás természetvédelmi biológia töri valószínűségszámítás vegyes piacgazdaság virológia