Kezdőlap

|

Mi a kreditvadasz.hu Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...

Órai anyag

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyar-számítástechnikaRetorikai és Poétikai AlapismeretekÓrai anyag

2008.02.24 20:38:45
(10)
Szerző: Tóth Gézáné Csajbók Ágnes
Cimkék: órai anyag


Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Kollokvium: írásban, 2006.01.07. / szombat / 09.00.

KötelezQ olvasmányok kollokviumra:

Arisztotelész: Poétika 1997.
Bahtyin: A szó esztétikája / 5-28.o
Jauss: Esztétikai tapasztalat és hermeneutika / 117-129.o
Barta János, Kardos László, Nagy Miklós: Bevezetés az irodalomelméletbe és az irodalomtudományba / líra, dráma, epika



POÉTIKA

POÉTIKA: görög eredetq szó, Arisztotelész óta létezik.

Irodalmi mqveket bizonyos közös tulajdonságok alapján csoportosítja, foglalkozik irodalom esztétikával. Szqkebb értelemben a költQi mqvek létmódjával, jellegzetességeivel.

Három csoportja van: münemek: Epika, Dráma, Líra.

Platon

Három részre osztja a költészetet: 1. cselekvQ embert utánzó mqvészet: tragédia, komédia
2. költQi elbeszélQ mqvészet: dithürambosz
3. elQzQ 2 keveréke: eposz

- Megkülönbözteti a prózai és a verses beszédet:

1. Prózai: mqvészi szónoklat, filozófiai dialógus.
2. Költészet: csak verses formában jelenhet meg, feltétele, hogy mqködjön benne az Enthusziaszmosz, vagyis a nemes lelkesültség, ihlet.

- MegkérdQjelezi a mqvészet létjogosultságát, a szerinte csak másodlagos tükrözQdés.
- Szerinte a költQ megszállott, nem tud uralkodni az ösztönein, kifejezQeszközein. Képtelen
eljutni az ideák igazságához, csak imitál.

Arisztotelész

A költQi hazugság igazságát kutatja.
Azt vizsgálja, hogyan tárja fel a költQ a világot az alakformálás, a jellemzés és a cselekményformálás segítségével.

I. A költQi magatartásmód szerint osztályoz: 1. elbeszélQ költészet
2. cselekvésben tükrözQdQ költészet

II., A költészet nemei: 1. elbeszélQ költészet: beszéd önmagában formaalkotó
2. lírai: ritmikus, zenével kísért beszéd
3. színpadi: mozgással és gesztusokkal kísért beszéd.

III., Az ábrázolt tárgy szerint: 1. dicsQíti a tárgyat: Dithürambosz
2. valóságosan értékeli: Epika
3. kigúnyolja: Komédia

IV., Beszédformák szerint: 1. végig beszélQ mqfaj
2. elbeszélQ és párbeszédes elemeket is tartalmaz
3. párbeszédes, vagy dramatikus mqvek

- A mqvészetet az utánzásból vezette le. Szerinte a cselekvQ embert utánozza a mqvészi
utánzás: mimézis. Nem egyszerq imitáció a mqvészet, hanem a valóság sqrítése.
- A ritmus a másik alapkérdés: a szívdobogásból vezeti le.
- Szerinte a költQ nem csak másol, mert egy sajátos mesterség birtokában van. Formál.
- A legfontosabb: tragédia, ezen belül a katarzis
- A mqfajok szerinte rendszert alkotnak és csak egymás viszonylatában élnek.
- A lényeg a konstrukció, a megtervezés. A Poészisz kisebb hangsúlyt kap.
- Összeköti a gyakorlati cselekvést és a mqvészeti alkotást.
- A mqvészet egyszerre szórakozatás és tanítás.
Aquinói Szent Tamás: A mqvészet célja a hétköznapi vágyak lecsillapítása.
- Ha az alkotó Qrületben (Furorban) alkot, ezt váltja ki az olvasóból is.
- Veszélyesnek tartja a középkorban a költészetet.
- Elfogadja az allegóriát, vagyis hogy minden istenre hasonlít.

Gergely pápa: 3 jelentése van a testamentumoknak: 1. szó szerinti
2. allegorikus
3. morális

Dante: misztikus jelentésréteget is beleért.
Reneszánsz gondolkodók: erkölcsi üzenetnek is kell benne lennie
Boccaccio: Az irodalomnak nem a felszíne, hanem a lényege sugározza a moralitást.

Szépség ábrázolása a mqvészetben

Reneszánsz: A szépség, a természet leírása a legfontosabb. Szépség: a dolgokhoz való kvalitás.

- Nagy jelentQséget tulajdonítanak a képzeletnek
- Felfedezik az epika és a dráma különbségét.
- Új formák születnek.
- Nagyobb szerephez jut a líra.

Ben Johnson: epika, dráma, lírikus mqvek, elégia, epigramma
Batteaux: lírai mqfajban: óda, himnusz
Sainte-Beure: Ódát is érdemes megvizsgálni.
F. Schlegel: A mqfajok történetiségét vizsgálja.
W. Schlegel: A primitív népek költészetével foglalkozik.

A mqfajok hovatartozásának belsQ és tartalmi jegyeit kutatta:

1. Természeti forma: HerdertQl származik

2. BelsQ forma

Goethe:- líra, dráma, epika
- A tartalom és a forma összefüggéseit vizsgálta.
- a mqfajokat a természet produktumainak tartja.

1. BelsQ szemléleti, vagy létrehívó erQ: Mqnem, vagy természetforma. Szerkezetet, zártságot
ad a mqnek.
2. KülsQ, véletlenszerq forma: vállfaj



Schiller: - Régi-modern: naiv-szentimentális.
- A mqben megnyilatkozó személye szerint határozzák meg a münemeket:

1. Rapszódosz: epikus költQ, aki maga nem jelenik meg a szövegben
2. Mimus: lírikus alkat, ki maga is részt vesz a szövegben

Schlieger fivérek: 1. A lírai mq: szubjektív
2. Drámai mq: objektív
3. Epikai mq: szubjektív és objektív keveredik

Petersen: A mqfajok a szövegek osztályai

1. líra: egy lélekállapot megjelenítése.
2. epika: beszámoló valamirQl
3. dráma: dialógus a cselekvésrQl

a.) Az epikában és a drámában közös a cselekvQjelleg
b.) A drámában és a lírában közös a megjelenés
c.) A lírában és az epikában a monologikus elQadás

I. Az epika az emberi cselekvés monologikus leírása
II.A líra egy lelkiállapot monologikus leírása
III. Egy cselekvéssor dialogikus leírása.















RETORIKA

A retorika olyan képesség, amely minden egyes tárgyban feltárja a meggyQzés lehetQségeit, feltárja az érvelés azon módszereit, amelyeket beszédben és írásban alkalmazunk meggyQzés céljából. A nyilvános megszólalás gyakorlati tudománya. Az író és olvasó közötti párbeszédet figyeli. A meggyQzésre, a nyelvi befolyásolásra figyelt. Irodalmi szempontból az író oldalára állítja az olvasót.

Jacobson féle modell: -Adó: Szónok, iró, újságiró
-Üzenet: csatorna
-VevQ: olvasó, nézQ

Retorikációs szituáció: (taps, fütty, ujjongás) jeladó  üzenet - címzett

Retorika szituáció: Az üzenetnek milyen eszközökkel kell rendelkeznie, hogy elérjen a
címzetthez.

- KülsQ retorikai szituáció: aludj el szépen kis Balázs
- BelsQ retorikai szituáció: A mqvön belüli szereplQ befolyásolása.

1. Empedoklész: - (Kr. e. 483-423)
- A retorika a meggyQzés, a szóbeli befolyásolás tudománya.
- Szicíliában született, Athénban mqködött.


2. Gorgiász: - (Kr.e. 485-380)
- Az ékesszólás kérdéseirQl elmélkedik.
- A nyelvi megnyilatkozás esztétikai funkcióit is figyeli.
- A szép kidolgozás érdekében szólal föl.

3. Platón: - (Kr. e. 427-347)
- A retorika célja a közjó szolgálata.
- ElsQsorban a társadalmi hasznosság szempontjából elemezendQ.
- A retorika igyekszik jóvá tenni az embert.
- A szónokot az ékesszólás mesterének tartja, és úgy gondolja, hogy
elQtanulmányokra van szüksége: nyelvtan, stilisztikai ismeretek.
- Az ékesszólás tudománya államérdek. Az erkölcsös társadalmat kell szolgálnia.

4. Arisztotelész: - (Kr. e. 384-322)
- Az emocionális eszközökre helyezi a hangsúlyt, a hallgató akaratát
befolyásoló tényezQket erQlteti.
- A retorika olyan tudomány, amelyben a szónok a hitelt érdemlQ tényeket
tetszetQs formában tudja elQadni.
- A szónoknak kevesebb esztétikai elemre van szüksége, mint a költQnek
ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érje el.

5. Cicero: - (Kr. e. 106-46.)
- A retorika a politikai tudomány része.
- A retorikát az erkölcsi társadalmi elvárásokkal kapcsolja egybe.

6. Quintilianus: - (Kr. u. 35-96)
- A retorika az a tudomány, amelyik megtanít jól beszélni.
- Igen fontos a nyelvi, stilisztikai, beszédtechnikai eszközök szerepét.

7. Tacitus: -(Kr. u. 55-120)
-A politika és a retorika erQs kapcsolatát hangsúlyozza.
-Háttérbe szorítja a retorikát, mondván, hogy szigorú törvényekkel fegyelmezett
államban nincs szükség a meggyQzésre.
-A retorika az egyházi megszólalás gyakorlatába megy át, az esztétikai retorika
elkezdi kiszorítani a meggyQzés funkcióját. Az ékesszólás itt kezd behatolni az
irodalomba.

A középkorban: a retorikát a hét szabad mqvészet között oktatták:

Trilium: grammatika, retorika, logika
Quadrium: Aritmetika, zene, geometria, asztrológia.

Reneszánsz: tovább egyszerqsíti a retorika mibenlétét.

Barokk: a közönségestQl eltérQ beszéd tartományává válik, egybeolvad a poétika és a retorika. Az irodalmi mü sem hétköznapi nyelven szól.

XIX. sz: - A retorikát szónoklattannak nevezik, felvetQdnek a retorikai gondolkodás kérdései.
-A szónoklattant elválasztják a stilisztikától

A régi retorikák a cél és funkció szerinti tipologizálhatók:

1. Cél szerint:

a.) Aktiv Prescriktiv (elQiró): Retorikai szónoki, illetve irodalmi müvek szabálygyüjteménye.
b.) Passziv Descriktiv (leiró): Kész mü sajátosságait vizsgálja.

2. Funkciója szerint:

a.) MeggyQzQ (szóbeli elQadásról szól).
b.) Esztétikai (szépirodalmi müvek stilisztikai kérdéseit vizsgálja.)











IRODALOM ESZTÉTIKA

- A szépirodalmi mqvek esztétikai jellemzQit kutatja.
- Az irodalmi alkotások általános mqvészeti vonásait elemzi.
- Az ágazati esztétikák közül a lefejlettebb.
- A mqvészetek rendszerében próbálja elhelyezni az irodalmat.
- A legáltalánosabb nézetek felQl irányul az egyes irodalmi mqvek irányába.
- ElQfutárai arra keresik a választ, hogy miként született a költészet.

1. Tágabb értelmezés: Egységes gondolat rendszereként jelenik meg az esztétika
2. Szqkebb értelmezés: Egy mqvel kapcsolatos elmélet.

Arisztokszéhosz (Kr. e. IV. sz.): zenei ritmust vizsgálta, szerinte a zene befogadása 2 tényezQbQl áll: észlelés, emlékezés

-A ritmus befogadási képessége veleszületett tulajdonság. Az emberben eredendQen benne van egy Khronosz Protosz (elemi idQegység), amely egy összehasonlítási alaj®°–
˜
š
ª
¬
¼
v

¤

Ü

è

ê

ì

0
2
ž

ö
ø
0 4 6  ’ ” š œ ú

,j¸º\pÈâ÷ó÷îóçÞÒÎÆÂε«µ£ÎÂÎÂΜ—‡ƒÂÂÂÂÂÂÂrhœl»hœl»5B*
ph€h°y­h¶Rh¶Rh¶R>*h¶Rh }§>* h°y­>*

h°y­h°y­h¶Rhi4k>*h }§5B*
ph€hi4khi4k5B*
ph€h }§hi4kh }§>*hi4khi4khi4k5CJaJhÊf]5CJaJ

hÊf]hÊf] hÊf]5hÊf]hÊf]hÊf]5*hj°²ì4 ¨ ”
–
˜
š
ª
¬


t

v

Ú

Ü

ê

ì

ž
ö
. úúúúòòòòúúêêåååååååêêÜÓÓ
Æ\
€gdi4k
Æ\
@gdi4kgd }§ $a$gdi4k
&
FgdÊf]gdÊf]µý. 0 ’ ” ú


¶nÆÈäæ0¤îðŠ à NPúúúúúúúññúééúúúà×úÎÎÅú
Æ$ gdœl»
Æ$ Àgdœl»
Æà€gdœl»
Æà@gdœl» $a$gdœl»
Æ´@gd°y­gd }§âäæP tv¤¦ð Š Œ à ⠐’ÚÜ€‚°²hjԞ²´¶*,ÖØ:<ÔÖhjâä>BØÚlnÒÔ()Z[kl{|H-8 : ü !^!b!º!¼!è!ê!$$ %öéåáåáåáåáåáåáåáÝáÝáÝáÝáÝáÝáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÙáÌÙáÙáÙáÙáÙáÈáh¾CÀh°}Ah°}A5B*
ph€h°}AhÕJ
h }§hœl»hœl»hœl»5B*
ph€hœl»5B*
ph€MPÚJL°df ²(Ô8Òfà@ÖjÐ(öíäßÖÍÍßÄÄ¿¿¿¿¿¿¿¶¿¿¿
Æ´Àgd°}Agd°}A
Æ´€gd°}A
ƌ
gdÕJ

ƌ
ÀgdÕJ
gd }§
Æ@
ÀgdÕJ

Æ@
€gdÕJ

Æ@
@gdÕJ
()k{‡ˆµõG-H-8 : ø ú \!¸!æ!&"(" "î"F#¨#$$˜$š$ì$úñññúúúúúéúúúúúúúúúúúúúúúúú $a$gd°}A
ưgd°}Agd }§ì$î$

% %F%¬%&&Ê&ä&2'4'6'8'”' ("(¦())x)¨)úúúññèúúßúúúúÖÍúúúúÄÄ
Æ €gdGHr
ƄÀgdGHr
Ƅ€gdGHr
Æ´@gdGHr
ÆÐÀgdGHr
ÆÐ€gdGHrgd }§ %% %F%H%J%L%¬%®%°%²%&&(&h&Š&Ì&ê&ì&4'8'J'P'”'–'˜'š' (*(¦(®()B)D)J)L)x)‚)¨)²)
**2+8+:+<+œ+¢+¤+¦+ü+,,,‚-š-œ-®-°-,/P//60–0¸0â0ä011B1D1n1÷óïóïóïóïóïóïóïóïóïó÷óïóïóïóïóïêóïóïóïóïâïÞïÞïÞïÞïÞïÞïÚÑÅÁ½Á½Á½Áµ½Á½Á½ÁhZ%ÊhZ%Ê>*hZ%ÊhB;KhB;KhB;K5CJ aJ hÊf]5CJ aJ h
8hÞqhÞqh }§>* hGHr>*h }§hGHrhGHrh }§>*G¨)*
*\*^*°*ì*0+2+œ+ú+`,b,Ê,(-|-€-‚-„-†-ˆ-Š-Œ-Ž--’-”-–-˜-öñññññññññññññññññññññññññññgd }§
Æ ÀgdGHr˜-š-œ-®-°-¶0¸01B1l1n122°2Ì2Î2B3Ê3Ì34Œ4úòòíííäÛÛíííÒÈÃÃííºº
ÆTÀgdZ%ÊgdZ%Ê

Æ p@gdZ%Ê
Ƽ gdZ%Ê
Æp€gdZ%Ê
Æp@gdZ%ÊgdB;K $a$gdB;Kgd }§ n1œ1Ú1à1ì1î1ð1ò1ô1ö12*2,2p2²2´2¶2Ì2Ò2B3F3†3Ì3Ò3è3ê34Œ4Ž44’4š4Ö4è4ð4555&5.5:5€5ð5ø5J6P6\6^6Œ6Ô6Ü6V7X7Z7\7²7´7¶7¸7ü7@8Â8Ä8Æ8È8f9l9†9ˆ9Ž9®9¶9*:>:÷óïóïóïóïóçïóïóïóïóïãóï÷ÞïóïóïóïóãÖÎãóãóãóãóãÖÎãóãóãóãóãóãóãóãóãóʺÊóÊóÊhpAÈhpAÈ>*hpAÈhB;K>*hpAÈhÍ:hÍ:>*hÍ:hB;K>* hZ%Ê>*hÍ:hZ%ÊhZ%Ê>*hZ%ÊhB;KhZ%ÊhB;K>*IŒ4æ4è4ê4(5z5ò5H6J6†6Ö6V7²7<8Â8d9f9°9<:€:öññèèèèñßßßÖÍúñ±±¨
Æ €gdpAÈ
ÆT€gdpAÈ
Æ8@gdÍ:

Æ8ìÀgdÍ:
Æ8ÀgdÍ:
Æ8€gdÍ:
Æ8gdÍ:
Æì@gdÍ:gdB;K
ÆTgdZ%Ê>:€:‚:„:†:Ô:;^;b;¬;ð; <#<)<* =

=
= =V=Y=`=a=>p>r>>Ò>?b?d?Ä?@&@h@¬@Æ@AAJABB6B*hï%²hï%²hB;K>*hï%²hŒ/I5>*hï%²hB;K5>*hŒ/IhpAÈhpAÈ>*hpAÈhB;K>*hpAÈhB;KC€: ;^;ì;-< <> =U=V=s=p>?b?öìßÕÐÇÇÇо¾µÐ¬¬£™

Æ8ì€ÀgdpAÈ
Æ8€gdpAÈ
Æ8@gdpAÈ
ÆTÀgdpAÈ
ÆT€gdpAÈ
Æ8gdpAÈgdB;K

ÆT €ÀgdpAÈ


ÆT€„T^„TgdpAÈ

ÆT @gdpAÈ
ÆTgdpAÈb?@¨@Ä@Æ@JALA˜ABBpBrB†CˆCDD¤D¦D E"EDEFEF„FöììçßççççççççÖÍÍÅççççç $a$gd}oN
Ƅ€gdï%²
Ƅgdï%² $a$gd}oNgdB;K

Æ8ì@gdpAÈ
Æ8gdpAÈ(EDEFENE„EF
F@F†FŒF²F´F¼F¾FÌFG

G G GG”G¦GÊGÌGÎGÐGÒG*

h}oNh }§ h}oNh}oNCJ aJ h }§5CJ aJ h}oNh }§5CJ aJ h
85CJ aJ h }§h}oNh}oN>*h}oNh}oN5h}oNhB;K>*h}oNhB;Kh}oNhB;K5<„F†F²F´FGG’G”G–G˜GšGœGžG G¢G¤G¦GÌGÎG:H´HIŒI$J´J¶JTKÀKúúúúúõõíííííííííííõõõõõõõõõ $a$gd}oNgd }§gdB;KÀKÂK¼L¾Lt
t„t†tàtuZu\u´u¶uøuJvÞv(w¨w>xÐx\y^y`yúúúúúúúúúúúúúññèÞÑÇÇÇúú

Æ TÀgd}oN


Æ À„ ^„ gd}oN

Æ T€Àgd}oN
Æ €gd}oN
Æ @gd}oNgd }§p.

Ez teszi összehasonlíthatóvá a zenei és irodalmi ritmusokat.

- A ritmusképletek is eleve meghatározottak.
- Rütmidzon: ritmizáló dolog
Rütmidzomenon: ritmizált dolog

A ritmizáló áthatja a ritmizálandót: ritmus

Arisztotelész: - (Kr.e. 384-322)
- Cselekményes mqfajokban gondolkodott.
- Pozitív esztétikai kiváltásra alkalmas tulajdonságokat keres, ezeket a
cselekmény egységeiben fedezi fel.
- Az egységes irodalmi mqvek olyan szenvedélyeket váltanak ki a
befogadóból, mint amilyeneket ábrázolnak. Ezek a szenvedélyek a katarzis
segítségével tisztulnak ki az emberbQl. Ez a megszabadulás az emberben
gyönyörqséget okoz. A katarzis lényege csak szavakkal idézhetQ elQ.



Mimézis-elmélet: az esztétikai tárgy a lélekre ugyanolyan hatást gyakorol, mint a valóság.

Prepon (illendQség): A mqvészi szöveg minden eleme illik egymáshoz és az egyes elemek
beleillenek a mq összhatásába.

Pszeudo-Longinosz (Kr.u. I. sz.): Fenséges c. mqve

- A legnagyobb hatás a fenségesben jelölhetQ meg. A fenség a szépség legmagasabb rendq
fajtája, ennek forrása a nemes emberi szenvedély és a lelki nagyság. Akkor érezhetQ, ha a
befogadót hirtelen lenyqgözi a mq, amely ellenállhatatlanul magával ragadja.
- A fenségesség megtapasztalása fenséges érzés és maradandó szépséget jelent.
- Mögötte emberi lélek áll.

Szent Ágoston (Kr. u. 340-430):

- A mqvészeti alkotások szépségében az isteni szépség megnyilatkozását látta.
- Minden szépség forrása Isten, Q a legmagasabb rendq szépség. Szereti a rendet, a harmóniát,
ezért mérték szerint alkotta a világot, amely így tökéletes.
- Esztétikai Theodicea: A világegyetemet eleve széppé teszi a benne megnyilatkozó szépség,
harmónia, szimmetria, arányosság.
- KésQbb a mqvészet ellen foglal állást, azt mondja, hogy az megakadályozza az embert Isten
imádásában.

Sir Phillipe Sidney (1554-86): Költészet védelme (1595): Az angol reneszánsz programadó mqve a puritán moralistákkal szemben.

- A mqvészet valami tökéletesség létrehozására törekszik.
- A KöltQ:- annyira utánozza a természetet, hogy mqvében új valóságot teremt.
- Isteni mintára teremt
- Nem a puszta létet jeleníti meg, hanem válogat a valóságelemekbQl.
- Az igazi költészet magasabb rendq morál szolgálatában áll.

Klasszicizmus: fontos szerep jut az irodalomnak.

Boileau: Art Poetique (1674): Történjen minden egy helyen, egy napon, kezdettQl fogva ezt lássuk a színpadon  3-mas egység megfogalmazása

- Tankölteménye 2 évszázadig befolyásolta a drámaírókat.
- A természetesség követelménye: A mqvészetben a józanész
- Kritériumainak kell érvényesülni.
- A mqnek témájában, nyelvi és stiláris eszközeiben is ésszerqnek, tisztának természetesnek
és nemesnek kell lennie.
- KötelezQvé vált a stilizáció és a mértéktartás.
- A költészet lényege: gondolatok örökérvényq megfogalmazása
- Érzések kifejezése: inividuális jelenségnek vélte és elutasította a költészetben.

Bacon (1561-1626): A mqvészetek alapja a fantázia

- Költészet: fantázia által költött történetek. LegfQbb értéke a hasznosság. A leghasznosabb a
parabolikus költészet, mert ez áll a legközelebb a tudományhoz.
- ElbeszélQ költészet: kitalált történetet vetít a múltba.
- Drámai költészet: Jelenbe helyezi a mondandót
- Parabolikus költészet: elvont dolgokat példázatokkal tesz érzékivé.
- Nem költQi mqfaj: szatíra, óda, elégia, epigramma (nem cselekményt ábrázolnak, elmélkedQ
mqfajok, közelebb állnak a filozófiához.)
- A többi mqvészetet a mesterségek közé sorolja.

Anthony Ashley-Cooper Shaftesbury (1671-1713): Deista gondolkodó volt.

- A mqvészet dolga: egy új embertípus kimqvelése. Be lehet mutatni emberi hibákat is, de
csak rosszat nem ábrázol a mqvészet.
- A mqvész feladata: az emberek tökéletesedését elQsegíteni. TeremtQ zseni. Értelemmel
ellenQrzi a fantáziáját, mértéktartást sugall.
- Mqalkotás: rendezettnek kell lennie, ki kell emelnie a lényeges mozzanatokat, igaz dolgokat
kell ábrázolnia.
- Szemben áll az aszkézissel és a züllött arisztokráciával is, szerinte az antik és a reneszánsz
embertípus újítaná fel a mqvészetet.
- Az igazság sem fogalmilag, sem tapasztalati úton nem ragadható meg. Azt csak az intuitív
értelem képes megragadni, ez pedig csak a legnagyobb mqvészek sajátja.
- Az embert a természet részeként fogta fel. A szépség, az igazság, a nemesség szeretet az
emberi lélek ösztönös sajátja.
- Szépség: eszmei, ideaszerq és érzéki érdekektQl mentes jelenség. Az anyagi és a testi
szépség alacsonyabb rendq, mint a lelki szépség, az erény. EgyenlQ a szépség az erkölcsi
jósággal, az erkölcsiség szférájában a szépség törvényei uralkodnak.
- Az ember lelkében az indulatok és hajlamok között harmónia jön létre, ez a szépség
ösztönös szeretetének az eredménye.
- Kitüntetett szerep jut a nemes lelkesültségnek.

Winckelmann (1717-1768):
- A legfQbb szépség istenben van, a földi jelenségek annál szebbek, minél inkább hasonlítanak
Istenhez.
- Szépség kifejezQdése: antik szobrászat, ahol a szenvedélyt kifejezQ alakok is az önuralmat
fejezik ki (Laokon Szoborcsoport)

Laokón nem üvölt a kígyó szorításában, csak sóhajt.

- Sztoicizmus tükrözQdik szobrokon.
- A költészetben megengedhetQnek tartja a szenvedélyek ábrázolását, a festészettQl viszont
intellektuális tartalmak allegorikus megjelenítését várja.

- Isten: egy és oszthatatlan.
- Világ: Az egységgel és egyszerqséggel párosuló nagyság jellemzi
- Mqvészet: a kifejezést mindig alárendeli szépség törvényeinek.
- Nézetei: klasszicizáló fegyelem, önfegyelem, önuralom

Lassing (1729-1781):
- Laokon, avagy a festészet, és a költészet határairól (1766)- a képzQmqvészet és a
cselekményes költészet határait vizsgálja. A költészet lehetQségeit akarta bizonyítani.
- Festészet: egyetlen pillanatba sürit egy cselekménysort, ezeket termékeny pillanatoknak
nevezi. Ebben a pillanatban jeleníti meg a tárgyi, emberi világ objektív térbeliségét.
- Költészet: ElQrehaladó cselekménnyé alakítja a konkrét tárgyiasságokat. Az idQbeli
szukcesszivitás (egymásutániság) magába szívja a térbeli szimultanitást (egyidejqség).
- A legfontosabb az igazság, és annak kifejezQdése a költészetben, semmi nem lehet nagy,
ami nem igaz. A költészetnek lehet gyönyörködtetQ funkciója.
- Térben csak a szobrászat képes ábrázolni.
- Az irodalom térben és idQben mozgékonyabb, mint a festészet.

Hamburgi dramaturgia (1767-1769):
- Szembeszáll a drámaírói esztétikával. Szerinte félremagyarázzák Arisztotelész hármas
egységét.
- A dráma nem csak az udvari mérték szerint íródhat, erre alapozva megteremti a polgári
szomorújátékot, a polgári drámát. Legfontosabb benne a jellem, aki erkölcsös, és példává
válik.
- A drámaírók példaképének Shakespeare-t nevezi ki.
- A színházat morális intézménynek tartja.
- A költQi alakítás a költQ eredetiségétQl, átalakító-készségétQl függ.
- Katarzis: Szenvedély általi megtisztulás. A szenvedély átalakítása erényességgé.
- Totalitás feltételei: teljesség, zártság, kauzalitás.

Emmanuel Kant 1724-1804:
- ItélQcsQ kritikája: A világ dolgainak esztétikai megítélésével foglalkozik - izlésitélet (a
képzelQerQ szabad játékán alapul)
- ItélQerQ: Olyan képesség, amely közvetít az elmélet és a gyakorlat, az egyediség és a
törvényszerqség között. Segítségével válunk képessé megítélni a szépséget, de az ítélethez
be kell vezetni a tetszés fogalmát.

Szép az, ami érdek nélkül, fogalom nélkül, általánosan és szükségszerqen tetszik.

- Esztétikai tetszés: szubjektív, általános, szükségszerq
- Érdek nélküli tetszés: az esztétikai gyönyör kizárja az érdekeket.
- Legfontosabb kategória a szépség, amiformát jelent, és ami elválasztandó a kellemestQl, a
jótól és az igaztól. A tárgyban gyökerezik, de az ízléstQl függ, hogy mit látunk szépnek. Az
is lehet szép, ami etikailag, morálisan nem tqnhet szépnek.
- Esztétikai ítélet: autonóm
- Esztétikai élvezet: a tárgyba való belefeledkezés állapotát jelenti. A reális élet
összefüggéseibQl kiemelkedik az ember, ha az esztétikai tárggyal találkozik. Általa
áthelyezkedik egy másik összefüggésbe.
- Az esztétikai tárgy szemben áll a szubjektummal. Objektum a szubjektummal nem olvadhat
össze.
- Esztétikai gyönyör: az én beteljesedése.
- Esztétikai érték: fölötte áll a gyakorlati értékeknek. Csak akkor sajátítható el, ha az én
befogadóvá válik az esztétikai gyönyörrel szemben, hagyja magát átadni az esztétikai
gyönyörnek.
Hasonló témájú dokumentumok
- 2007-11-24 20:25:10
- 2008-12-18 22:14:50
- 2009-03-28 08:40:57
- 2009-01-25 18:11:00
- 2009-05-25 13:15:23
- 2008-12-08 09:28:53
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

Cimkefelhő

01 1eloadas 2.zh 4.előadás bme bűnperek cserépedény de-avk előadás épszerk 5 érzékelő földrajz géntech házi dolgozat hőtan idegenforgalom ipar jegyzetek jövedék juhász karinthy kéri bálint kidolgozott anyag kivitel környezettechnikai műveletek kőzetek különleges épületszerkezetek linguistics menedzsment mérleg művészet nemzetközi növénytan ordo önkormányzat őskor piac pót ppt segédlet stat számvitel ii. szerves tanenbaum tarnóczi féle társadalom urbán vegyes szakjog vorlesung zárthelyi