Pénzügy jegyzet (dr. Barta Árpád)

Országok listájaHungarySzolnoki FőiskolaKereskedelem és marketingPénzügyJegyzetekPénzügy jegyzet (dr. Barta Árpád)

Pénzügyek

BARTA ÁRPÁD

PÉNZÜGYEK
VÁLOGATOTT FEJEZETEK

Jegyzet

Tessedik Sámuel Fiskola Gazdasági Fiskolai Kar

Békéscsaba, 2006

5

Barta Árpád

Lektorálta MÁRIA URAMOVÁ egyetemi docens
és

SZAKÁCS ATTILA fiskolai tanár

Technikai szerkesztk KISS ILDIKÓ ANDÓ ANETT

MÁSODIK ÁTDOLGOZOTT KIADÁS VÁLTOZATLAN NYOMTATOTT PÉLDÁNY

Kiadja Tessedik Sámuel Fiskola Gazdasági Fiskolai Kar, Békéscsaba, 2006.

Engedélyszám 2005­01.

6

Pénzügyek

TARTALOMJEGYZÉK 1. fejezet: A pénz fejldéstörténete és a pénzelmélet alapjai 1.1. A pénz kialakulása és a pénz lényege 1.2. Pénzhelyettesek az aranypénz-rendszerben 1.3. Pénzteremtés és annak korlátai aranypénz-rendszerben 1.4. A mai pénz lényege, funkciói 1.5. Árszínvonal és stabilitás a mai pénznél 1.6 1.7 Infláció és a ,,Phillips"-görbék Kiegészítés a világpénz funkcióhoz 5 5 7 8 9 10 11 17 20 22 25 25 27 29 31 32 34 36 38 41 41 51 58 61 63

1.8. Fizetési problémák és azok néhány kezelési módja a nemzetközi gyakorlatban 1.9. Az Európai Monetáris Rendszer és az Európai Monetáris Unió 2. fejezet: Pénzügyi rendszer ­ pénzügyi piac 2.1. A makrogazdaság alapmodellje 2.2. Makrogazdasági összefüggések, az alapegyenlet 2.3. Piacvezérelt tkeáramlási csatornák 2.4. Pénzügyi eszközök 2.5. Közvetít intézmények 2.6. A pénzügyi piacok 2.7. A pénzkínálat ­ a pénzkereslet 2.8 Pénzügyi politika

3. fejezet: A globalizáció néhány pénzügyi vonatkozása 3.1. Kis nyitott gazdaság 3.2. ,,Mundell-Fleming" ­ modell 3.3. A globalizáció ,,oszlopai" 3.4. ,,Kis zártból kis nyitott" Felhasznált irodalom

7

Barta Árpád

1. FEJEZET A PÉNZ FEJLDÉSTÖRTÉNETE ÉS A PÉNZELMÉLET ALAPJAI
1.1. A pénz kialakulása és a pénz lényege
A pénz történelmi kategória, a cserefolyamatok fejldése során alakult ki. A pénz cserébl történ kifejldését a csere fejldésének bemutatásával bizonyítjuk.

A csereformák fejldése
A csere ­ bár a legsibb társadalmakat nem jellemezte az árutermelés ­ alkalmilag elfordult. Véletlenül keletkezett a felesleg és véletlen volt maga a csere aktusa is. Ezt a csereformát egyszer vagy véletlen csereformának nevezzük. A termék tulajdonosa (birtoklója) megfogalmazza a csere szándékát és mértékét. Pl.: 1 balta = 1 kecske Ez a formailag nem a lezajlott cserét, azaz egy tényleges csereértéket jelent, hanem a balta tulajdonosának azon szándékát, hogy szeretné a baltáját egy kecskére elcserélni. A balta tulajdonosának szerepe aktív, mert kifejezi termékének ,,értékét" egy másik termékben. Jelen eset alapján a balta viszonylagos, a kecske egyenértékformában van. A kecske szerepe a jelzett csereaktusban különleges, egyrészt a kecske méri egy másik termék értékét, másrészt míg a balta nem biztos hogy elcserélhet kecskére, a kecske biztos elcserélhet baltára. A kecske ezen sajátos tulajdonságai a pénz megjelenési csíráját jelenti. A termelési tényezk fejldésével, a társadalmi munkamegosztás szélesedésével a csere egyre gyakoribbá válik. A balta tulajdonosa, hogy a számára fölösleges termék elcserélésének valószínsége növekedjen, most már nem csak egy, hanem több termékben fejezi ki csereszándékát. Pl.: 1 balta = 1 kecske, vagy 1 balta = 5 nyílhegy, vagy 1 balta = 2 agyagkorsó, stb. A baltával szemben jelen esetben több egyenértékes jelenik meg, de természetesen csak az egyik aktus bonyolódik le. A csere itt technikailag válik fejlettebbé. A jobb oldalon szerepl termékek csak az adott cserében töltenek be sajátos szerepet, jelentik a pénz csíráját. Ezt a formát kifejlett csereformának nevezzük. A csere folyamatában kiderül, hogy vannak olyan termékek, melyek könnyebben elcserélhetk egy másik termékre. Legyen példánkban ez a kecske. Mindez azt jelenti, hogy a kecske használati értéke az adott helyen magas. A balta és a többi termék tulajdonosa ezért megkísérli, hogy saját termékét elbb kecskére, majd azt cseréli el a kívánt használati értékre.

8

Pénzügyek

Azaz formáját tekintve a legtöbb termék a kecskében fogja értékét kifejezni. A kecske jelen esetben nem csak egy, hanem több termék értékét méri, így általános egyenértékessé vált, nem csak egy termékre biztos, hogy elcserélhet, hanem a legtöbb termékkel szemben a közvetlen kicserélhetség állapotában van. Szerepe a forgalomban lényegesen különböz, mint az els két formában. Ezt a formát általános csereformának nevezzük. Az általános egyenértékes szerepét különböz társadalmakban más-más termék ­ mondhatjuk, hogy a domináns használati érték ­ töltötte be (marha, kecske, szrme, só stb.), de viszonylag korán átvette a szerepet az arany. Az aranyat relatíve alacsony használati értéke, magas értéke, valamint fizikai és kémiai tulajdonságai tették alkalmassá arra, hogy ne csak egy szkebb gazdasági, társadalmi körben, hanem szélesebben, végül is világméretben általános egyenértékes legyen. A cserének azt a formáját, amelyben az arany lesz, az általános egyenértékes pénzformának nevezzük, azaz az aranyat tekintjük pénznek.

A pénz lényege, funkciói
A pénz lényegét végül is az elbbiek alapján így fogalmazhatjuk meg: A pénz olyan különleges áru, amely az általános egyenértékes társadalmi szerepét tölti be, azaz minden áru benne fejezi ki értékét (árát), illetve mindig a közvetlen kicserélhetség állapotában van. Másként fogalmazva a közönséges áru az, amely nem biztos, hogy eladható, a pénz pedig az ami biztos, hogy elkölthet. A továbbiakban egyelre azzal a feltételezéssel élve, hogy a pénz maga az arany, a pénz az alábbi funkciókat tölti be: Értékmér funkció: Aranypénz esetén ezt úgy értelmezzük, hogy összemérdik az áru és a pénz értéke, azaz a pénz kifejezi az áru értékét, illetve ezzel együtt az áruk értékarányait. Forgalmi eszköz funkció: A pénz közvetíti az áruk cseréjét, azaz az áruforgalom lebonyolításának eszköze. A pénz többek között csak azért lehet értékmér, mert forog, részese az áruforgalomnak. A forgalom lebonyolításához tehát pénzre van szükség, de vajon mennyi pénz kell a forgalom lebonyolításához? A választ az alábbi összefüggés adja meg: A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség = a forgalomba kerül áruk árösszege a pénz forgási sebessége ahol a pénz forgási sebessége azt fejezi ki, hogy egységnyi pénz egy bizonyos id alatt hányszor cserél gazdát. Kincsképzés funkciója: Mivel a pénz az érték abszolút képviselje, érte bármilyen áru kapható, ezért alkalmas arra, hogy benne az értéket konzerválják, a gazdagságot felhalmozzák. A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség aranypénz esetén automatikusan szabályozódik, ez éppen a kincsképz funkción keresztül valósul meg. Az arany fölös mennyisége vagy érmék, vagy rudak, tömbök, st különböz dísztárgyak (akár gyertyatartó) formájában kinccsé merevedik. Ennek megfelelen, ha n a forgalomhoz szükséges pénz mennyisége, akkor a kincs összezsugorodik, egy része pénzként bevonul a forgalomba, illetve ellenkez esetben a kincs növekszik. 9

Barta Árpád

Fizetési eszköz funkció: A pénz és az árumozgás ez esetben szétválik, azaz az áru és pénz külön mozog, vagy egyáltalában nincs árumozgás. Erre példa a kereskedelmi hitel, a bérfizetés, hitel felvétel vagy az adó. Világpénz funkció: A nemzetközi forgalomban az arany szerepelhet mint általános vásárlóeszköz, a nemzetközi hitelezéskor mint általános fizetési eszköz játszik szerepet a világpiacon, végül mint a gazdaság abszolút anyaga funkciónál, ha vagyont arany formájában visznek át egyik országból a másikba.

1.2. Pénzhelyettesek az aranypénz-rendszerben
Pénzjel (értékjel)
A forgalom lebonyolítása aranytömbökkel és aranyrudakkal nagyon nehézkes, mert minden alkalommal ellenrizni kell az arany súlyát és finomságát. Az érmén az állam hivatalosan igazolja, hogy aranytartalma szerint hány pénzegységnek felel meg. A XIII. sz-ban, pl. a firenzei fontból (339,008 gr) 96 db aranyforintot vertek, tehát 1 arany súlya 3,53133 gr volt. Az érme azonban sok kézen megy keresztül, ezért forgása során megkopik, és így a hivatalosan feltüntetett értéknek csupán jelévé válik. Azaz egy 3,4 gr-ra kopott firenzei aranyforint úgy funkcionál mintha teljes súlyú lenne. Így valójában nem maga az érték, hanem annak csupán a jele forog. Ez nem okoz zavart a forgalomban, hiszen a forgalmi eszközre mindenkinek csak átmenetileg van szüksége, azért hogy vele megszerezzen egy másik árut. A pénzjel tehát spontán módon, szükségszeren n ki a forgalomból.

A papírpénz
Az állam tudatosan alkalmazza a pénzjelet, kezdetben értéktelenebb fémmel, majd papírral helyettesíti az aranyat. A papírpénz a forgalmi eszköz funkcióban keletkez pénzjel, pénzhelyettes, amelyet az állam bocsátja ki, s elfogadási kötelezettséggel ruházza fel. A papírpénz bár helyettesíti az aranyat, arra azonban az állam általában nem vállal garanciát, hogy be is cseréli arra. Az Osztrák-Magyar Monarchia többek között 1881-ben hozott forgalomba 1,5 és 50 forintos címletekben államjegyeket, azaz papírpénzt. A forgalomhoz szükséges pénz mennyisége papírpénzek esetén már nem szabályozódik automatikusan. A kibocsátott fölös mennyiség már nem csapódik ki a forgalomból, hanem benne reked és vásárlóerejének csökkenéséhez vezet.

A váltó
Ha az elkészült árut hitelbe adják át például a kereskednek, akkor a vev egy meghatározott idre szóló fizetési kötelezvényt ad át az eladónak. Ez a váltó, amelynek kellékeit ma törvényesen elírják. (Lásd még késbb!) A váltó tulajdonosa a váltót a lejáratig forgathatja, azaz forgalmi eszközként, illetve fizetési eszközként használhatja. Ez esetben a váltó lejáratig pénzt helyettesít. A váltó forgatása azonban gyakran akadályokba ütközik:

10

Pénzügyek

ismeretlen partnerek között általában nem elfogadott, nem használható fel munkabérek kifizetésére, nem osztható stb. Megoldást jelenthet a váltó leszámítolása, vagy diszkontálása, amikor is egy bank a váltó fejében készpénzt ad, levonva a lejáratig szóló kamatokat.

A bankjegy
A váltódiszkontálás gyakorlatából keletkezett a bankjegy. A bankárok rájöttek arra, hogy azokat a váltókat, amelyek nevükre szólnak, sokkal szívesebben elfogadják fizetségül, és ezért szélesebb körben foroghatnak. A bankok kezdtek áttérni a váltók készpénzzel való leszámítolása helyett arra, hogy a benyújtott váltókat kicserélték önmagukra szóló váltókra. Így született meg a bankjegy, amely keletkezésekor az áruváltók helyére lép bankra szóló váltó volt, amelyet tulajdonosa bármikor becserélhetett pénzre, vagyis aranyra. Ez a fejldési folyamat azáltal fejezdött be, hogy az állam törvényesen szabályozta a bankjegy kibocsátási jogát és módját. A bankjegy kibocsátás kapcsán beszélhetünk egyszint és kétszint bankrendszerrl. Az elbbi esetben elvileg minden bank jogosult bankjegy kibocsátásra, míg a második esetben az egyik szint nem, csak a másik szint jogosult a kibocsátásra (Központi Bank). (Nálunk, pl. az Osztrák-Magyar Bank bankjegykibocsátási monopóliummal rendelkezik a XIX. sz. végén, XX. század elején.)

Bankszámlapénz vagy zsírópénz
A bankok pénztárosi funkciójával összefüggésben jön létre egy másik pénz-helyettesít (készpénz kímél) az ún. bankszámlapénz, vagy másképpen zsírópénz. A tkések folyó ügyeik viteléhez szükséges pénzük jó részét a bankokban tartják látra szóló letétek formájában. Az esedékes bevételek, követelések erre a számlára folynak be, és a számlatulajdonos utasítására a bank ezekrl teljesíti a különböz fizetéseket. Mivel a bankok egymással is kapcsolatban vannak, a különböz kifizetési megbízásoknak egyszeren könyvelési mveletekkel tehetnek eleget, úgy hogy a fizet számlakövetelését csökkentik, a kedvezményezett számlaköveteléseit pedig emelik. Ily módon kikapcsolódik mind az aranypénz, mind a bankjegyek mozgása, megvalósul egy készpénz nélküli pénzforgalom. Ennek jelentségét mutatja az a tény, hogy nagysága sokszorosa a készpénzforgalomnak.

1.3. Pénzteremtés és annak korlátai aranypénz-rendszerben
A bankjegyeknek mint a bankárra (bankra) szóló váltónak a lényegébl eredt, hogy bármikor becserélhették aranyra. Ennek megfelelen a kibocsátó banknak megfelel aranytartalékokkal kellett rendelkeznie. Gyakorlati tapasztalat az volt, hogy a bankjegy tulajdonosok nagy része nem élt ezzel a lehetséggel. Így ahhoz, hogy a beváltás zavartalanságát biztosítsák valóságban nem kellett akkora aranykészlettel rendelkezni, mint ami lehetvé tette volna az összes kibocsátott bankjegy egyidej beváltását. Ez végül is azt jelentette, hogy a bank több bankjegyet hozott (hozhatott) forgalomba, mint az aranykészlete, tehát valójában pénzt teremtett.

11

Barta Árpád

A bankrendszer pénzteremt mveleteként értelmezhet a látra szóló betétek alapján folyósított kölcsön is. Aki a pénzét látra szólóan helyezi el a bankban, az nem mond le a pénzérl, a betett összeg felett bármikor rendelkezik mint készpénzzel. A bankok azonban átírással tudják teljesíteni a kifizetési utasítások nagy részét, a gyakorlat tehát itt is megmutatta, hogy a látra szóló betétek nagy részét is ki lehet kölcsönözni. Így ugyanaz a pénz pénze a betevnek, de annak is, aki a betét alapján kölcsönt kapott bankjegyben vagy számlapénzben. A számlapénz megjelenésével tovább n a forgalmi eszközök szaporodási képessége. Ehhez nem kell más, mint ,,papír és tinta". Ha a bank értesíti ügyfelét, hogy hitelkérelmét elfogadta és a megfelel összeget egy folyószámlán javára írta, akkor a pénz meg is született. A szaporodásnak azonban megfelel korlátai is vannak bizonyos törvényi feltételeken túl, így: a pénzteremtés egyik elfeltétele a vállalatok hiteligénye, ennek viszont konjunkturális feltételei vannak. a bankok pénzteremt tevékenységének határt szab, hogy a benyújtott bankjegyet betudják váltani aranyra, a látra szóló letétrl, ha az ügyfél kéri tudjanak arannyal is fizetni, azaz határt szab a bankok likviditási (fizetési) képessége. Kétszint bankrendszer kialakulásával ez úgy módosul, hogy a kereskedelmi banknak bankjegyben, a központi banknak pedig aranyban kell likvidnek lennie. a pénzteremtésnek határt szab, hogy a bankok az általuk nyújtott hitelek visszafizetésére garanciákat igényelnek, tehát nem adnak akárkinek pénzt. A hitelnyújtás körülményeinek szigorú megszabása még akkor is határt szabhat a bankok pénzteremt tevékenységének, ha egyébként likviditásuk megfelel és a konjunkturális helyzet is kielégít volt.

1.4. A mai pénz lényege, funkciói
Az aranypénz-rendszer végleges megsznése az 1929-33-as világgazdasági válságot követ évekre tehet. A változás nem egyszeri aktus, hanem egy folyamat eredménye volt, amelynek országonként különböz sajátosságai voltak. Angliában például 1928-tól kezdden 1946-ig az aranyfedezet nélküli kibocsátási limit fokozatos emelése volt a jellemz, ami egyben az aranyfedezettl független pénzkibocsátás növekedését és teljessé válását mutatja. Franciaországban az állam adósságrendezésének ismétld formája a frank leértékelésébl ered nyereség elvonása volt, amikor is a Francia Bank arany- és devizakészletének újraértékelésébl adódó különbségeket lefoglalta és azt a bankhoz átutalva rendezte adósságát. Franciaország végül is 1936-ban tért le az aranyalapról. Az aranypénz-rendszer megsznésének alapvet oka végül is az állam gazdasági szerepének megnövekedése volt. Az állami költségvetés mködése nem egyeztethet össze az aranypénzrendszer létével.

12

Pénzügyek

A bels érték nélküli pénz lényege
A mai pénz nem más, mint egy bels érték nélküli, készpénz formáját tekintve papiros anyagú pénz, bankjegy, amely hitelnyújtással keletkezik a fizetési eszköz funkcióban. (Jogilag tehát a mai pénz bankjegy, de közgazdasági értelemben keletkezése pillanatában és módján lehet az papírpénz is, amikor is az állami költségvetés hiányát finanszírozza az új pénz kibocsátása.) A mai pénz is minden árura bármikor elcserélhet. A mai pénz (bankjegy és számlapénz) tehát a közvetlen kicserélhetség állapotában van a többi áruval szemben. Az aranypénztl eltéren azonban a mai pénz, mivel nincs saját értéke, nem lehet általános egyenértékes, de általános értékképvisel igen, és ezzel együtt általános csereeszköz, azaz nem benne fejezdik ki az érték, hanem vele fejezdnek ki az értékarányok. Mindezek mellett a mai pénz azért funkcionálhat értékarány-mérként, forgalmi és fizetési eszközként, mert az állam törvényes úton kötelezi elfogadását, s mindezek mellett a mai pénz is bizonyos stabilitást (vásárlóer stabilitást) mutat.

1.5. Árszínvonal és stabilitás a mai pénznél
Ha a pénznek bels értéke nincs, akkor úgy látszik, hogy a pénz csereértéke, vásárlóereje a forgalomban lév, illetve az oda kerül pénz mennyiségétl függ, a pénz forgási sebességének változatlansága mellett. Valójában az árszint nem az összes pénzmennyiségtl, hanem csupán attól a pénzmennyiségtl függ, amit adott fogyasztási cikk termelés esetén bérként fizettek ki. Ilyen vonatkozásban tehát a pénz csereértéke a nominálbérektl függ. Képletben: pf = B F­f

ahol is pf = a fogyasztási javak árszínvonala, azaz ez esetben maga az árszínvonal B = a bér, pénzben kifejezett nagysága F = a forgalomba kerül összes fogyasztási cikk értéke f = a nem bérbl megvásárolt fogyasztási cikkek értéke Ez az összefüggés végeredményben azt fejezi ki, hogy a mai pénzrendszerben árszint és bérszint között kölcsönös és közvetlen összefüggés van. Ezt a megállapítást nem úgy kell érteni, hogy elször mindig a nominálbér az adott, és ennek alapján alakul ki az ár. Nem igaz, hogy az árszint mindig a bérszint változása nyomán változik meg. Csupán arról van szó, hogy amennyiben a bér adott, nem lehet tle független az ár, vagy amennyiben az árak adottak, akkor adott termelés és azon belüli fogyasztásicikk-termelés mellett nem lehet akármekkora a bér. Az áraknak és a béreknek alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Aranypénz-rendszerben a pénzhelyettesítk akkor stabilak, ha fix árfolyamon változatlan súlyú és finomságú aranyra válthatók be. A bels értékkel nem bíró pénz akkor stabil, ha vásárlóereje stabil, azaz az alábbi ,,pf" képlet értéke normális körülmények között csak lassan változik. A termelés volumene és a foglalkoztatottak száma közötti arány rövid id alatt nem változik meg lényesen.

13

Barta Árpád

Az egy foglalkoztatottra jutó nominálbérek a legtöbb esetben lassan emelkednek. A béremelés profitkorlátba ütközik, a bércsökkenést pedig politikai megfontolások, kollektív szerzdések, piaci verseny stb. akadályozza. A bérbl élk a kifizetett béreket rendszeresen és túlnyomórészt elköltik. A mai pénz viszonylagos stabilitásának vannak egyéb, nem spontán módon ható tényezi is. Ezek alapveten az állam pénzforgalmi, illetve hitelpolitikájához kapcsolódnak, melyekrl a késbbiekben lesz szó.

1.6. Infláció és a ,,Phillips" görbék
Az infláció lényege
A mai pénz forgalom képességének fontos kritériuma az árszínvonal viszonylagos stabilitása. Az áremelkedések általánossá válása jellemz lett napjaink gazdaságaiban, s ezzel kapcsolatban beszélünk az inflációról. Az infláció értelmezésünk szerint nem más, mint a bels értékkel nem bíró pénz vásárlóerejének rendszeres csökkenése, illetve ilyen pénzrendszer mellett az árszínvonal rendszeres emelkedése. Az infláció mértéke, ütemes alapján háromféle inflációról szokás beszélni: Mérsékelt, vagy kúszó infláció. Ebben az esetben az árak lassan emelkednek, önkényesen egyszámjegy, évi 10 % alatti inflációs rátaként jellemezhetjük. A gazdaság stabilitását általában nem veszélyezteti, a pénzpiac mködképes, a várakozások kiszámíthatók. Vágtató infláció. Ez akkor lép fel, amikor az árak kezdenek két- vagy háromszámjegy százalékos értékkel emelkedni évente. Amikor tartóssá válik a vágtató infláció súlyos gazdasági torzulások lépnek fel: pl. a szerzdéseket indexálják, a pénzkészletek minimalizálódnak, a pénzpiacok elsatnyulnak, az emberek inkább a reáljavak felé fordulnak stb. Hiperinfláció. Ilyen esetben az árak sokszorozódó növekedésérl van szó. Példaként álljon itt a magyarországi infláció néhány adata: A számolás egyszersítésére az 5.250/1946. ME sz. rendelet alapján 1946. május 27-tl hat nullával (!), egyszersítve (MILPENG), július 1-jétl pedig a 7.420/1946. ME sz. rendelet alapján 12 nullával (!), egyszersítve (BILPENG) hozták forgalomba a bankjegyeket. A legnagyobb elkészült peng címlet 1 MILLIÁRD BILPENG volt, azaz 1.000.000.000.000.000.000.000 peng. A legnagyobb forgalomba is kerül címlet pedig a 100 MILLIÓ BILPENG. (1946. június 3.) A forint bevezetésekor 1 Forint = 4.1029-en peng. Ekkor 47,4 quadrillió peng volt forgalomba, ez forintvalutában kifejezve 0,01 fillérnek felelt meg. Az infláció hatását a mértékén túl végül is két tényez határozza meg, mégpedig az, hogy az infláció kiegyensúlyozott-e, és hogy elre látott-e.
Kiegyensúlyozatlan infláció az infláció nem jár költséggel hatékonysági veszteségek jövedelem- és vagyon újraelosztás hatékonysági veszteség és újraelosztás Kiegyensúlyozott

Elre látott infláció Elre nem látott infláció

14

Pénzügyek

A mennyiségi pénzelmélet egyszer pénzkeresleti függvényre épül, és feltételezi, hogy a reálpénzállomány iránti kereslet arányos a jövedelemmel. Ez ugyan jó kiindulási pont a pénz szerepének elemzéséhez, de nem derül ki belle minden. Az alábbiakban bevonjuk elemzésünkbe a pénzkereslet egy másik tényezjét, a nominális kamatlábat.

Az infláció és a kamatlábak viszonyának elemzése
A közgazdászok nominális kamatlábnak nevezik azt a kamatlábat, amit a bank fizet, és reálkamatlábnak azt, amennyivel a vásárlóer emelkedik. Ha i a nominális kamatláb, r a reálkamatláb és az inflációs ráta, akkor:

r = i ­
A reálkamatláb a nominális kamatláb és az inflációs ráta különbsége. A nominális kamatláb a reálkamatláb és az inflációs ráta összege:

i=r+
Az egyenlet fenti formáját Fisher-egyenletnek nevezzük. A nominális kamatláb két oknál fogva változhat: vagy a reálkamatláb változik, vagy az inflációs ráta. A mennyiségi pénzelmélet szerint a pénzmennyiség növekedési ütemének 1 százalékos növekedése 1 százalékkal növeli az inflációs rátát. A Fisher-egyenlet szerint az inflációs ráta 1 százalékos növekedése viszont 1 százalékkal növeli a nominális kamatlábat. Az inflációs ráta és a nominális kamatláb között fennálló egy az egyhez kapcsolatot Fisher-hatásnak nevezzük. Fisher-hatás az, amikor az infláció magas, a kamatlábak is magasak. A magas inflációjú országokban a kamatláb is magas. Amikor a hitelez és a kölcsönfelvev megállapodik a nominális kamatláb mértékében, akkor még nem tudják, hogy mekkora lesz az inflációs ráta a hitel futamideje alatt. Emiatt különbséget kell tennünk az egyes kamatlábfogalmak között: a hitelez és a kölcsönt felvev által az ügylet megkötésekor várt kamatlábat ex ante reálkamatlábnak, a késbb ténylegesen megvalósuló kamatlábat pedig ex post reálkamatlábnak nevezzük. Bár a hitelezk és a hitelkérelmezk nem tudhatják a jövbeni inflációt teljes bizonyossággal, van valamilyen várakozásuk az inflációs rátára. Jelölje az aktuális inflációs rátát, és e a várt inflációs rátát. Az ex ante reálkamatláb i- e, az ex port reálkamatláb pedig i- . A két reálkamatláb akkor tér el egymástól, ha a tényleges infláció () eltér a várt inflációtól (e). Világos, hogy a nominális kamatláb nem igazodhat a jelenlegi inflációhoz, hiszen a jelenlegi infláció a nominális kamatláb megállapításakor még nem ismert. A nominális kamatláb csak a várt inflációhoz igazodhat. A Fisher-egyenlet pontosított formája az alábbi:

i = r + e

Az ex ante reálkamatlábat (r) az árupiaci egyensúly határozza meg. A nominális kamatlábat (i) egy az egy arányban a várt infláció (e) mozgatja.



Lektori megjegyzés: az összefüggés matematikailag nem pontos, azonban mérsékelt infláció esetén nincs nagy eltérés az általa és a helyes 1 + r = (1 + i) / (1 + ) képletbl kapott eredmény között. Viszont már pl. 10 %-os infláció ( = 0,10) és 21 %-os nominális kamatláb (i = 0,21) esetén a reálkamatláb nem 21 ­ 10 = 11 %, hanem csak 10 %, ugyanis (1 + 0,21) / (1 + 0,10) = 1 + 0,10 , vagyis 1 millió forint vásárlóereje csak 100 ezer forinttal és nem 110 ezer forinttal növekszik.

15

Barta Árpád

Pénztartás és a Fisher egyenlet
A pénztárcánkban tartott pénz nem kamatozik. Ha azonban államkötvényt vennénk, vagy betétként helyeznénk el pénzünket, akkor a nominális kamat hozzáadódna. A nominális kamat az, amirl lemondunk, ha nem kötvényben, hanem pénzben tartjuk vagyonunkat, vagyis a kamat a pénztartás haszonáldozat-költsége. Arról, hogy a pénztartás költsége a nominális kamatláb, úgy is meggyzdhetünk, hogy összehasonlítjuk az alternatív eszközök reálhozadékait. A pénzen kívüli egyéb eszközök, mint például az államkötvények, r reálhozadékot biztosítanak. A pénz várható reálhozadéka ­ e, mivel reálértéke az inflációs rátával együtt csökken. Amikor pénz tartunk, akkor e két hozadék különbségérl mondunk le. Ezek szerint a pénztartás költsége r ­ (-e), ami a Fisheregyenlet szerint a nominális kamatláb (i). A pénzkeresleti függvény általános alakja a következ:

(M/P)d = L(i, Y)

Az árszínvonal változásai definíció szerint az inflációs rátát jelentik. Az inflációs ráta a Fisher-hatáson keresztül hat a nominális kamatlábra. Mivel azonban a nominális kamatláb a pénztartás költsége, ezért hatást gyakorol a pénzkeresletre. Tegyük egyenlvé a reálpénzállomány kínálatát (M/P) a kereslettel L(i, Y):

M/P = L(i, Y)
majd írjuk be a nominális kamatláb helyébe a Fisher-egyenletet mint a reálkamatláb és a várható inflációs ráta összegét:

M/P = L(r + e, Y)

Az egyenlet szerint a reálpénzállomány a várható inflációs rátától függ. Ha a nominális kamatláb és a jövedelem konstans, akkor az árszínvonal a pénzkínálattal együtt mozog. A nominális kamatláb azonban nem konstans, hanem a várható inflációtól függ, ami viszont ugyancsak a pénzmennyiség növekedésétl függ. A nominális kamatláb pénzkeresleti függvényben való szerepeltetésével újabb csatorna nyílik, melyen keresztül a pénzkínálat hatást gyakorol az árszínvonalra. Az általános pénzkeresleti függvénybl arra következtethetünk, hogy az árszínvonal nemcsak a jelenlegi, hanem a jövben várt pénzkínálattól is függ. Az infláció a jelenlegi és a jövbeni árszínvonal súlyozott átlagától függ.

Az infláció társadalmi költségei
1. A pénztartás csökkentésébl származó kellemetlenséget metaforikusan ciptalpköltségnek nevezik, hiszen a gyakori bankba járástól hamarabb elkopik az ember cipje. 2. A magas infláció miatt a vállalatoknak gyakrabban kell változtatniuk áraikat. Az árak változtatása néha költséges lehet: elképzelhet, hogy új árjegyzékeket kell nyomtatni és terjeszteni. Az ilyen típusú költségeket étlapköltségeknek nevezzük, mivel minél nagyobb az inflációs ráta, annál gyakrabban kell az éttermeknek új étlapot nyomtatniuk. 3. Az étlapköltségekkel szembesül vállalatok rendszertelenül változtatják áraikat. Az infláció tehát a relatív árak instabilitását eredményezi. Mivel a piacgazdaságokban az erforrások hatékony elosztása a relatív áraktól függ, az infláció mikroökonómiai szinten csökkenti a hatékonyságot. 4. Az infláció negyedik féle költsége az adórendelkezésekbl ered. Sok adórendelkezés nem veszi figyelembe az infláció hatásait. 5. Az infláció ötödik fajta költségeként a változó árakkal való együttélésbl származó kellemetlenségek említhetk.

16

Pénzügyek

Phillips-görbe
1958-ban Phillips negatív irányú kapcsolatot fedezett fel a munkanélküliségi ráta és a bérinfláció rátája között. A Phillips-görbe 1. ábra w

u Ahol: w: a nominálbérek növekedési üteme. u: a munkanélküliség rátája %-ban. A görbe azt fejezi ki, hogy növekv munkanélküliséghez a nominálbérek csökken növekedési üteme társul. Az vízszintes tengelyt metsz görbe azt jelzi, hogy van egy olyan munkanélküliségi ráta, ahol a nominálbér nem n, de nem is csökken, ez tekinthet a munkanélküliség természetes rátájának. A közgazdászok által ma használt Phillips-görbe három szempontból különbözik a Phillips által feltárt összefüggéstl. 1. A modern Phillips-görbe a bérinflációt árinflációval helyettesíti. A különbség nem meghatározó, mert az ár- és bérinfláció szoros kapcsolatban állnak. Azokban az idszakokban, amikor a bérek gyorsan nnek, az árak is gyorsan emelkednek. 2. A modern Phillips-görbe tartalmazza a várt inflációt. Ez a kiegészítés Milton Friedman és Edmund Phelps munkájának köszönhet. E két közgazdász hangsúlyozta a várakozások fontosságát az aggregált kínálat szempontjából, amikor az 1960-as években kidolgozták a téves helyzetmegítélés modelljét. Ezen a görbén ugyancsak értelmezhet a munkanélküliség természetes rátája, illetve levonható belle az a gondolat, hogy a gazdaságban létezhet olyan helyzet, hogy van és olyan is, hogy nincs infláció. 3. A modern Phillips-görbe magában foglalja a kínálati sokkok elemét, a kiegészítésért az OPEC-et, a Kolaj-exportáló Országos Szervezetét illeti meg a köszönet. Az 1970-es években az OPEC az olaj világpiaci árának számottev emelkedését idézte el, ami rádöbbentette a közgazdászokat arra, hogy milyen jelentségük van a sokkoknak az aggregált kínálat szempontjából. Az így módosult Phillips görbét például Samuelson alapján ,,általános rövid távú Phillips-görbének" nevezhetjük. A Samuelson féle ,,Phillips"-görbe P 2. ábra

u 17

Barta Árpád

Ez a görbe már nem ad határozott értéket a munkanélküliség természetes rátájára. Itt már nem az a kérdés, hogy lesz-e (legyen-e) infláció, vagy sem, hanem az hogy mekkora.

A Phillips-görbe három tényeztl függ:
1. a várt inflációtól, 2. a munkanélküliség eltérése a természetes rátától, amit ciklikus munkanélküliségnek nevezünk, 3. sokkoktól, amit most jelöl, azaz D keresleti sokk, és S kínálati sokk. Egy egyszer és sokszor nyilvánvaló feltevés szerint az emberek a korábban tapasztalt inflációra alapozzák inflációs várakozásaikat. A feltevés adaptív várakozások néven ismert. Tegyük fel, hogy az emberek szerint az árak ugyanolyan ütemben emelkednek az idén, mint az elz évben. Ekkor:

e =-1
A Phillips-görbe második és harmadik tagja az a két tényez, amely megváltoztathatja az inflációs rátát. Az egyenlet második tagja, (u - u n ) szerint a ciklikus munkanélküliség ­ a munkanélküliség eltérése a természetes rátától ­ növeli vagy csökkenti az inflációt. Az alacsony munkanélküliség felhajtja az inflációt. Ezt a jelenséget keresletinflációnak nevezzük, mivel az aggregált kereslet áll mögötte. A magas munkanélküliség lenyomja az inflációt. Az infláció ciklikus munkanélküliségre való érzékenységét a paraméter méri. Az egyenlet harmadik tagja, szerint az infláció a sokk hatások következtében is nhet vagy csökkenthet. Kedveztlen kínálati sokk esetén, amilyen az 1970-es évek világpiaci olajáremelkedése is volt, értéke pozitív, és növeli az inflációt. Ezt a jelenséget költséginflációnak nevezzük, mert a kínálati sokkok jellemzen olyan események, amelyek növelik a termelés költségeit. Kedvez kínálati sokk esetén, amilyen az olajárak csökkenését okozó olajdömping is volt az 1980-as években, értéke negatív, és csökkenti az inflációt. A sokk hatást, a kínálati sokk mellett keresleti sokk is kiválthatja. Ebben az esetben úgy nnek a jövedelmek, hogy a termelési ráfordítások nem változnak. Például, Magyarországon a közalkalmazotti szféra központi béremelése. A három tényezt az alábbi egyenlet kapcsolja össze:

= -1 - (u - un ) + ,

ahol = s+D

infláció = várt infláció ­ x ciklikus munkanélküliség + kínálati és keresleti sokk. A fenti három tényez figyelembe vétele szükséges ahhoz, hogy a modell-függvénytl eltér görbéket is értelmezni tudjuk. Lásd a 3. ábrát:

18

Pénzügyek

Infláció és munkanélküliség az Egyesült Államokban 1961-tl 3. ábra

Az ábra a munkanélküliségre és az inflációs rátára (a GDP-deflátor százalékos változása) vonatkozó éves adatok révén mutatja be az elmúlt három évtized makrogazdasági fejleményeit. Jól látható a szabályos ,,Phillips" görbe szakaszok, például 63-66 között, de találkozunk ,,szabálytalan" formákkal is, például 73-76 között. A 4. ábra 1961-1981. közötti adatai alapján fogalmazta meg Samuelson1 a ,,hosszú távú Phillips-görbe" jellemzit (4. ábra). Hosszú távú Phillips-görbe 4. ábra Inflációs ráta

µn

Munkanélküliségi ráta

Rövid távon egy pozitív keresleti sokk, amely a munkanélküliségi rátát a természetes ráta alá csökkenti, növelni fogja az inflációs rátát (egy negatív sokk pedig fordítva). Rövid távon, amíg a Phillips-görbe stabil, választási kényszer áll fenn az infláció és a munkanélküliség között. Hosszú távon azonban nincs választási kényszer. Hosszú távon az alacsony szint munkanélküliség idszakát gyorsuló infláció követi. Az emelked inflációra hamarosan már
2

P.A. Samuelson ­ W. D. Nordhaus: Közgazdaságtan I. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987., 366-368.oldal

19

Barta Árpád

számítani fognak, és a tehetetlenségi infláció is növekedni fog. Mindaddig, amíg a munkanélküliségi ráta a természetes ráta alatt van, az infláció emelkedik. Hosszú távon tehát a Phillips-görbe függleges egyenes, a munkanélküliség természetes rátájánál. Nincs mód rá, hogy egy ország a természetes ráta alatt tarthassa a munkanélküliséget anélkül, hogy ez ne vezetne emelked inflációs rátához.

1.7. Kiegészítés a világpénz funkcióhoz
Az elzekben láttuk, hogy az arany betölti a világpénz funkciót is. De hogyan áll a dolog a pénzhelyettesekkel, illetve hogyan alakult a helyzet az aranypénzrendszer megsznésével. A pénzhelyettesek világpénz funkcióhoz való viszonya többrét. A papírpénz általában nem, a váltó és az egyszint bankrendszer bankjegye korlátozottan vesz részt a nemzetközi forgalomban. Megváltozik a helyzet a bankrendszer kétszintvé válásával, mivel is a bankjegyet most már egy állami monopóliummal felruházott központi bank bocsátja ki, s a bankjegy mögött ennek fizetési ígérete áll. Ezt a rendszert nevezzük aranystandardrendszernek.

Aranystandard - vagy aranyvaluta-rendszer
Az aranystandard mködésének idszakát a szakirodalom Nagy-Britanniában 1819-tl, Németországban 1889-tl, az Egyesült Államokban pedig 1879-tl-1914-ig teszik. Általában azt mondhatjuk, hogy a mködés meghatározó ideje a XIX. sz. 3. harmada, illetve a XX. század eleje, az I. világháborúig. F vonásait az alábbiakban foglalhatjuk össze: A bankjegyek, mind a külföldiek, mind a belföldiek számára átválthatók aranyra és fordítva. A forgalomban aranyérmék is áramlanak. Az arany nemzetközi forgalma akadálytalan. Az aranyparitás és a vásárlóer-paritás a különböz valuták vonatkozásában lényegében egybeesik. A követelések és tartozások kiegyenlítettek valamennyi ország vonatkozásában, a nemzetközi kereskedelem jelents pénzügyi akadályokból mentesen fejldik. Az állami beavatkozás a pénzügyek, az arannyal kapcsolatos mveletek, valamint a követelések és tartozások vonatkozásában ebben a rendszerben idegen elem. Bár a valutaárfolyamok szabadon ingadoznak, az ingadozások relatíve kismértékek, a fels és alsó aranypont között mozognak. A megfogalmazottakra nézzünk példát!

Tételezzük fel, hogy ,,A" ország valutája ,,a" = 1 gr arany, ,,B" ország valutája ,,b" = 2 gr arany, így az aranyparitások szerinti értékük: 2 ,,a" = ,,b". Feltételezzük továbbá, hogy az arannyal való fizetés többletköltsége a két ország viszonylatában 2 %.

20

Pénzügyek

1. példa Egy ,,A" országbeli keresked 100 ,,b" értékben árut vásárol ,,B" országban. Kérdés: Mivel fizessen? Arannyal vagy bankjeggyel? a. eset A valuták árfolyama egybeesik az aranyparitással, azaz 2 ,,a" = ,,b". Ha a keresked bankjeggyel fizet azt jelenti, hogy 200 ,,a" bankjegyért tud vásárolni 100 ,,b" bankjegyet, ha viszont arannyal akar fizetni 204 ,,a" bankjegyre lenne szüksége, tehát bankjeggyel fog fizetni. b. eset Az árfolyam-érték legyen: 2,04 ,,a" = ,,b", ezen esetben akár bankjeggyel, akár arannyal fizethet a keresked, mindkét esetben 204 ,,a"-ba kerül az ügylet lebonyolítása. c. eset Ha ,,a" árfolyama 2,04 fölé emelkedik, ez azt jelenti, hogy érdemes arannyal fizetni, mivel ennek költsége 204, ha viszont bankjegyet vásárolt, az ennél több. A c. eset egyértelmen azt jelzi, hogy ha ilyen jelleg árfolyam kialakul, beindul az arannyal való fizetés, ami hatást gyakorol a bankjegyek árfolyamára, azaz ,,a" árfolyama ,,b"-ben kifejezve lemegy 2,04-re vagy ez alá. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy hosszú távon ez az érték a legmagasabb árfolyamértéke ,,a" bankjegynek, ,,b" bankjegyben - ez a fels aranypont.

2. példa Egy ,,A" országbeli keresked ,,B" országban értékesít egy 100 ,,b" érték árut. Az ellenértéket aranyban, vagy bankjegyben vigye haza? Tudjuk, hogy a 100 ,,b" érték termék ára 200 gr arany, de költségként jelentkezik (ez 2 %) az arany hazaszállítása, biztosítása stb. Így az aranyban realizált vételár végül is 196 ,,b" bankjegyet jelent. a. eset Az aktuális árfolyamérték: 2 ,,a" = ,,b" esetén a 100 ,,b" bevétel 200 ,,a"-t ér, tehát a bevételt bankjegyben realizáljuk. b. eset 1,96 ,,a" = ,,b" esetén közömbös, hogy aranyban, vagy bankjegyben gondolkodunk, mert mindkét esetben 196 ,,a" a bevételünk. c. eset Ha ,,a" árfolyam 1,96 alá csökken minden esetben, jobb, ha a vételárat aranyban realizáljuk. A jelzett mechanizmus alapján egyértelm, hogy hosszabb távon ,,a" árfolyama nem süllyed az 1,96-os érték alá, amely az alsó aranypont. Összegezve: A fels, illetve alsó aranypont = a bankjegy aranytartalma ± az arannyal való forgalom lebonyolítási költsége. 21

Barta Árpád

Az aranydeviza-standard
A bankjegyek aranyra történ beváltásának megsznésével, az aranystandardban jelzett spontán mechanizmusok is megszntek. A nemzetközi pénzügyek szabályozása, kiegyensúlyozása állami beavatkozást igényelt. Ez a beavatkozási kényszer hozta létre 1944ben Bretton Woodsban az új nemzetközi pénzügyi rendszert, mely a dollár kulcsvaluta voltán alapult. A rendszer gyakorlatilag az alábbi két alapelvre épült: /1/ A dollár fix árfolyamon átváltható aranyra, tehát aranyat ér, de csak a külföldi központi bankok számára (1 dollár= 0,888 gr arany). /2/ A rendszerhez, azaz a dollárhoz a többi valuta a ,,vásárlóer paritás" elvén kapcsolódott. Ha például egy adott vásárlói kosár 10 dollárba került az USA-ban és 40 frankba Franciaországban, akkor az árfolyamérték: 1 dollár = 4 frank. Az ily módon nyert árfolyamokat rögzítették. Ezen centrumtól való eltéréseket az intervenciós értékben határozták meg, mely így egy alsó és egy fels intervenciós pontot eredményezett. Ha például az intervenciós érték ± 1 %, akkor a dollár frankban kifejezett árfolyamának 3,96 és 4,04 között kellett alakulnia. Azt, hogy az árfolyamok ténylegesen is ezen sávban maradjanak, a központi bankoknak kellett biztosítania nyíltpiaci mveletekkel, azaz valuta eladással, illetve felvásárlással. A rendszer akkor mködik tökéletesen, ha az árfolyamok és a vásárlóer hosszú távon összhangban van. A gyakorlat azonban ettl eltért. Az USA-ban az infláció mértéke nagyobb volt, mint pl. Nyugat-Európában, illetve Japánban az 50-es, 60-as években. Ezeket a változásokat az árfolyamok korrigálása nem vagy csak lassan, utólagosan követte. Mindezeknek az eredménye az lesz, hogy az árfolyamérték és a vásárlóer adott pillanatban eltérnek egymástól. Feltételezett árfolyamértékünknél maradva (1 dollár=4 frank) azt látjuk, hogy amit az USAban 1 dollárért lehet megvásárolni, az Franciaországban 3 frankba kerül, azaz a vásárlóer paritás: 1 dollár = 3 frank. Ez azt jelenti, hogy a dollár árfolyama felülértékelt, míg a franké alul. Egy amerikai vállalkozó számára olcsóbb Franciaországban vásárolnia, mint otthon, míg a francia vállalkozónak az amerikai piac drága. Azaz: a valuta leértékeldés serkenti az adott ország exportját, és korlátozza importját, míg a felértékeldött valuta serkenti az importot és korlátozza az exportot. A rendszer mindaddig mködképes, míg a nyíltpiaci mveletek költségtöbbletét fedezik az exportbvülés pozitívumai. Az 1970-es évekre kialakuló dollárbség Nyugat-Európában, Japánban, valamint az elbb jelzett folyamatok együttese azt eredményezte, hogy megsznt a fix aranyár, a dollárt több lépésben leértékelték, míg a jelzett térség vezeti valutáit felértékelték. Általános jelenséggé vált a dollár-tartalékok aranyra váltása. Végül is 1971. december 23-án 7,89 %-kal leértékelték a dollárt és ,,de jure" is megszüntették a dollár aranyra való beválthatóságát. Ez a lépés a Bretton Woods-i rendszer végét jelentette. Ezzel az aktussal a pénz és az arany kapcsolata, összekapcsolódása végérvényesen megsznt. A nemzetközi forgalomban jelenlév bankjegyek lényegüket tekintve nem különböznek az ott forgalom-képtelen bankjegyektl. Az, hogy a dollár, a márka, vagy a jen világpénzként is funkcionál, nem a pénz lényegébl, hanem az adott ország gazdasági potenciájából, politikai szerepébl fakad.

22

Pénzügyek

1.8. Fizetési problémák és azok néhány kezelési módja a nemzetközi gyakorlatban
A fenti címben megfogalmazott fizetési problémán jelen fejezetben azt kell érteni, hogy az aranystandard-rendszer megsznésekor egy-egy ország bankjeggyel már nem tud fizetni, de nincs megfelel aranykészlete sem, illetve azt, hogy a Bretton Woods-i rendszerben nem rendelkezik egy ország dollárral, vagy más konvertibilis fizetési eszközzel. A fizetési probléma ,,keletkezési helye" így nem vállalat, hanem a nemzetgazdaság, de természetesen ez a probléma ott is lecsapódik. Az alábbiakban a nemzetközi gyakorlatban kialakult néhány kezelési technikát mutatunk be. Különleges külkereskedelmi ügyletek - kapcsolt üzletek A kapcsolt üzletek kiindulópontja a felek kölcsönös áruszállítása, azaz a pénz mozgásának a lehet legteljesebb kiküszöbölése. Kompenzáció - vagy barter, melynek klasszikus formája egy egyszer csere-ügylet, amelynél áru-áru ellenében cserél gazdát, pénzmozgás kísérete nélkül. A gyakorlatban sokkal inkább elterjedt változat a többlábú kompenzáció, ahol több ország kereskedi, vagy több belföldi keresked között valósul meg az ügylet. Ilyenkor a belföldiek közötti elszámolás pénzmozgással jár. Ismert forma a trianguláris kompenzáció, mely három ország kereskedit érinti. Adresszáció esetén a két adásvételi ügyletet a felek egymástól teszik függvé, s ez esetben már devizamozgás is társul az árumozgatáshoz. A két ügyletet egyetlen szerzdésben rögzítik. Ellenügylet: az elbbitl annyiban különbözik, hogy a két ügyletkötés feltételeit két külön szerzdés tartalmazza. Visszavásárlásos ügylet: a megvásárolt gép, berendezés kifizetése a vev által elállított termékekkel történik.

Klíring-rendszerek
A klíring nem más, mint az országok közötti áruszállítások kölcsönös beszámításának rendje. A klíring elszámolás egyszer menete a következ: ,,A" országból egy exportr elad egy ,,B" országbeli kereskednek terméket 100 pénzegységért. Az importr saját valutában befizeti az ellenértéket egy kijelölt bankba. Az exportr pedig saját valutában megkapja az ellenértéket egy kijelölt hazai banktól. Egy ,,A" országbeli importr vásárol ,,B" országban 80 pénzegységért egy terméket. Az importr befizeti az ellenértéket hazai valutában, az exportr pedig megkapja a vételárat ugyancsak hazai valutában. Ha a meghatározott idszakban a két ország között más kereskedelmi ügylet nem zajlott le, a bankok elvégzik az áruszállítások szembeállítását, s kiderül, hogy a ,,B" országi elszámoló banknak 20 pénzegységet kell átutalnia ,,A" ország kijelölt bankjába. A klíring elszámolás eredményeként tehát nem volt szükség 100 + 80 pénzegységre, hanem csak 20-ra. Mivel az elszámolást két ország végezte, ezt a mködési módot bilaterális elszámolásnak, illetve bilaterális klíringnek nevezzük.

23

Barta Árpád

Maga az elszámolás pénzegysége lehet: valamelyik közremköd ország törvényes fizeteszköze, egy harmadik ország pénze, pl. dollár, mesterséges elszámolási egység. Ha két ország között tartós a bilaterális kapcsolat, elbb-utóbb az elszámolások egyensúlyára fognak törekedni az országok, mert ellenkez esetben az egyik fél eladósodhat a másik felé. Mindez azt eredményezi, hogy a kereskedelmi forgalom volumenét általában a gyengébb fél teljesítképessége határozza meg. Természetesen egy ország több országgal lehet kétoldalú elszámolási viszonyban. Az elbbi példában ,,B" ország tartozott ,,A" országnak 20 pénzegységgel, de lehetséges az is, hogy ,,A" tartozik egy ,,C" országnak 30 pénzegységgel, a ,,C" viszont ,,B"-nek 10 pénzegységgel. Jelen esetben körbetartozás van. Javítja a nemzetközi kereskedelem lehetségeit, ha az amúgy bilaterális elszámolásban mköd országok a legkisebb közös tartozást körben elengedik egymásnak, azaz beszámítják. Példánkban ez 10 pénzegység. Ezt az eljárást szaldókompenzációnak nevezzük. A három ország példájánál maradva multilaterálissá, sokoldalúvá válik az elszámolás, ha ,,A" ország a ,,B"-vel szembeni követelést betudhatja a ,,C" országgal szembeni tartozásába. Ez az elszámolás feltételezi, hogy: az elszámolásokra létezik egy közös bank (valójában, ha eladok valamit a rendszeren belül, akkor a bankkal szemben szerzek követelést, ha vásárolok, akkor a banknak tartozom), létezik egy elszámoló pénzegység, amely legalább transzferábilis, azaz korlátlanul nem, de rendszeren belül átváltható, konvertálható, az adott rendszer piacán megfelel minség termékekbl megfelel mennyiség áll rendelkezésre, tehát nincs áruhiány.

A külkereskedelem állami befolyásolása
A fizetési probléma keletkezését úgy is értelmezhetjük, hogy kevés a rendelkezésre álló konvertibilis fizeteszköz, mert nem elégséges az export, illetve mert túl sokat költünk importra. Mindezek alapján a külkereskedelem állami befolyásolás úgy megoldási eszköz, hogy korlátozza az importot, tehát a deviza keresletet, illetve támogatja az exportot, azaz növeli a deviza bevételeket. Ezen lépések mindegyike nem közvetlen jelent pénzügyi döntést, vagy lépést, de a teljesség kedvéért megemlítésre kerülnek.

Az importkorlátozás fontosabb eszközei:
behozatali tilalom (ma nem igazán szalonképes, néhány kivételtl eltekintve; pl.. fegyver, porno) behozatali kontingensek alkalmazása, amely lehet érték, vagy volumen kontingens; vámok; kötött devizagazdálkodás mködtetése (A jelen esetben annyiban importkorlátozó eszköz, amennyiben külföldi fizeteszközhöz az importr csak a központi bankon keresztül juthat. Lásd errl még: Devizapolitika, devizakódex); valuta leértékelés, amely megdrágítja az importot; egyéb eszközök: mint pl.: 24

Pénzügyek

egészségügyi elírások, minségi szabványok alkalmazása, bonyolult ügykezelési rend, dömping vád (a vizsgálat lezárásáig az áru nem forgalmazható!).

Az export ösztönzés néhány eszköze:
valuta leértékelés, mivel olcsóbbá teszi a hazai terméket az importrnek, export ártámogatás, árfolyam, valamint árkockázatok átvállalása, mérséklése, kedvezményes hitel, adó visszatérítés vagy kedvezmény (pl. export esetén az ÁFA visszaigényelhet stb.).

1.9. Az Európai Monetáris Rendszer és az Európai Monetáris Unió
Az Európai Monetáris Rendszert (EMS) az EGK hozta létre 1979 márciusában. Célja a monetáris stabilitás ,,övezetének" a megteremtése volt. ,,Pénze" az Európai Valutaegység (European Currensy Unit) ­ az ECU, amely nem más, mint a tagországok valutáiból képzett valutakosár. Létrehozásakor 1 ECU, 1,31 dollárral volt egyenérték. Az EMS központi kérdése a tagországok valutaárfolyamainak stabilizálása. Az árfolyamok számára lebegési csatornákat ún. paritásrácsokat szabtak meg (az összes valutára kétoldalúan). A valutaárfolyamoknak a paritásrácsból való kilépése esetén az érintett központi bankok beavatkozásra kötelezettek. Az automatikus beavatkozás a résztvev országok valutáiban történik, s a korrekció szükséges mértékéig korlátlan. A kölcsönös valutapiaci intervenció mellett sor kerülhet pénzügypolitikai és egyéb gazdaságpolitikai intézkedésekre is. Az árfolyam-stabilitás másik iránya az ECU-val szembeni lebegtetés. A megállapított lebegési sáv elhagyásának nincs automatikus következménye, az érintett országok akciója csak feltételes. A teendkrl azonban a központi bankok kötelesek tárgyalni. Így az ECU-val szembeni lebegésnek a tagországok inkább a jelzrendszer (,,csörgkígyó") szerepét szánták. Az árfolyamok stabilitása eddig nem volt problémamentes. A font és líra például kilépett a rendszerbl, nem tudva teljesíteni a meghatározott lebegési feltételeket. Az EMS keretében fontos fejlemény az ECU nemzetközi pénzfunkcióinak alakulása, bvülése is. Az ECU ma több, mint egyszer könyvelési (elszámolási) pénz. Az alábbi funkciókat látja el: 1) Államközi fizetési eszköz ­ a tagállamok központi bankjai az egymás közötti elszámolásokra és hitelezésre használják. 2) Tényleges fizetési eszköz ­ hiteleszközzé vált a magánbankok között, valamint szerepljévé vált az eurovaluta-piacnak. 3) Intervenciós eszköz - az árfolyam-stabilizálási tranzakciók eszköze. 4) Sajátos tartalékeszköz ­ a nemzeti arany- és valutatartalékok összesítését szolgálja. 5) Sajátos értékmérés az árfolyamok irányában - a nemzeti valuták középárfolyamainak és árfolyameltéréseinek méreszköze. 6) Tényleges értékmér ­ megjelentek a kereskedelmi ügyletekben az ECU-ban kifejezett világpiaci árak. 7) Forgalmi eszköz ­ korlátozott, de növekv mértékben jelenik meg, mint a csere eszköze. Az ECU lényegébl következen bankszámlapénz, készpénz vagy érme formájában nem létezik (kivétel az emlék érme). A magánszféra pl. hitelkártya formájában tudja használni.

25

Barta Árpád

Az EMS-en belül megfogalmazódtak a pénzügyi unió létrehozásának alapfeltételei, elvei is. 1991-ben a maastrichti egyezmény aláírásával a tagországok döntöttek az egységes valuta, az euro létrehozásáról. A gazdasági és Monetáris Unió (GMU) menetrendje, melyet a Maastrichti Szerzdésben a Római Szerzdés 109. cikkének (ma 116. cikk) kiegészítéseként határoztak meg, a GMU-t a tagállamok gazdaságainak ,,fenntartható konvergenciájától" teszi függvé [121. cikk (1) bek.]. A négy konvergenciakritérium közül az els ,,az árstabilitás magas fokának elérése; ez olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz". A második az állami szektor a 104. cikkben és a túlzott hiány esetén követend eljárásról szóló jegyzkönyvben ,,túlzottként" meghatározott hiányának megszüntetése. A harmadik az árfolyam-mechanizmus által elírt ,,normál ingadozási sávok" betartása legalább két évig, anélkül, hogy egy másik tagállam valutájával szemben leértékelésre kerülne sor. A negyedik kritérium, mely a konvergencia fenntarthatóságával kapcsolatos, a hosszú távú kamatokra vonatkozik, melyeknek az árstabilitás szempontjából értékelve nem szabad két százaléknál jobban meghaladniuk a három legjobban teljesít tagállam kamatainak átlagát. Megjegyzend, hogy a kritériumok pusztán ,,nominálisak" és a nemzeti gazdaságok teljesítményével, nem azok szerkezetével kapcsolatosak. Ugyanezen cikk értelmében az Európai Bizottság és az Európai Monetáris Intézet (EMI) rendszeres jelentéseket készít az Ecofin Tanács részére a tagállamok gazdasági teljesítményérl e négy kritérium alapján. Ezek a jelentések ­ más gazdasági mutatókkal együtt ­ tették lehetvé az Európai Tanácsként ülésez Tanácsnak 1998. május 2-án, hogy úgy határozzon, 11 tagállam vehet részt a GMU harmadik szakaszában, mely 1999. január 1-jén vette kezdetét (Görögország nem teljesítette a kritériumokat, Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság nem kívánt részt venni). A Tanács megállapításait a mellékelt táblázat tartalmazza. Görögország, miután teljesítette a GMU harmadik szakaszának követelményeit, 2002. január 1-jén vezette be az eurót. A konvergenciakritériumok alkalmazása 1. táblázat
Az inflációs ráta (%)* Hosszú távú kamatok (%)* Éves hiány/többlet (a GDP százalékában) Bruttó hiány (a GDP százalékában)

Referenciaérték 2,7 7,8 3 60 Ausztria 1,1 5,6 -2,3 64,7 Belgium 1,4 5,7 -1,7 118,1 Dánia 1,9 6,2 1,1 59,5 Finnország 1,3 5,9 0,3 53,6 Franciaország 1,2 5,5 -2,9 58,1 Németország 1,4 5,6 -2,5 61,2 Görögország 5,2 9,8 -2,2 107,7 Írország 1,2 6,2 1,1 59,5 Olaszország 1,8 6,7 -2,5 118,1 Luxemburg 1,4 5,6 1,0 7,1 Hollandia 1,8 5,5 -1,6 70,0 Portugália 1,8 6,2 -2,2 60,0 Spanyolország 1,8 6,3 -2,2 67,4 Svédország 1,9 6,5 0,5 74,1 Egyesült Királyság 1,8 7,0 -0,6 52,3 EU 1,6 6,1 -1,9 70,5 *Az els és második oszlopban található számok az 1997. február és 1998. január közötti idszak havi adatainak átlagán alapulnak. A referenciaértékeket az árstabilitás szempontjából legjobban teljesít három tagállam átlaga, plusz 1,5 százalékpont járul az inflációs rátákhoz és 2 százalékpont a kamatokhoz
Forrás: Európai Bizottság, EMI, a Tanács 1998. május 1-jei ajánlásai.

26

Pénzügyek

Az itt megfogalmazott konvergenciakritériumok természetesen az új belépkkel (így Magyarországgal) szemben is érvényesek! Az euro megjelenésével új pénztörténeti korszak vette kezdetét. Míg az arany nemzetek fölötti pénzként funkcionált, a dollár, mint kulcsvaluta nemzeti pénzként töltött be nemzetközi funkciót, a forint és más valuták csak nemzeti pénzként funkcionálnak, az SDR, az ECU vagy a transzferábilis rubel nemzeti pénzek melletti nemzetközi elszámolási egység, addig az euro nemzeti pénzek helyetti nemzetközi pénz.

27

Barta Árpád

2. FEJEZET PÉNZÜGYI RENDSZER ­ PÉNZÜGYI PIAC
A csereviszonyok megjelenése és elterjedése két, mai napig is meghatározó szerep intézményt hívott életre: a piacot, ahol a termékek és szolgáltatások kicseréldnek; és egy általános csereeszközt, a pénzt, amelynek révén a cserék hatékonyabbá válhattak, megsokszorozódhattak. A pénz kezdetben közönséges árujelleget öltött, bels értékkel rendelkezett. Már a középkorban is kiderült azonban, hogy stabil bels értékre (pl.: nemesfém-tartalomra) az elfogadhatóság biztosítása végett nincs szükség, a zavartalan pénzforgalom egyik legfontosabb feltétele az önmagát beteljesít jóslatként mköd bizalom. A fokozatosan meghonosodó, teremthet, papíros anyagú pénzek nagyban segítették a modern gazdasági folyamatok elretörését, így az állami beavatkozás megersödését is. A gazdasági szereplk megtakarítási és finanszírozási szándék illetve lehetségei között jelentkez rés betömésére létrejöttek a különböz idpontbeli pénzek, cseréjére szakosodott piacok, amelyeken egyazon pénznemen belül folyik az adásvétel. A modern pénz áruvá válása meghatározó gazdasági szerephez juttatott egy ,,régi-új" iparágat is: a pénzügyi ágazatot. A korábbi valutaváltókból, aranymegrzkbl, pénzközvetítkbl nagy befolyású pénzügyi intézmények lettek; amelyeknek biztonságos és hatékony mködése már országos, st manapság nemzetközi gazdasági érdek. Meghatározó elemei annak a pénzügyi közvetít rendszernek, amelynek megfelel tevékenysége nélkül egyetlen gazdaság sem bizonyulhatna tartósan fejldképesnek.

2.1. A makrogazdaság alapmodellje
A pénzügyi közvetít rendszer szerepének és jelentségének megértése végett vizsgáljuk meg az összefüggéseket elször makrogazdasági szinten. Kíséreljük meg röviden, leegyszersített formában áttekinteni az alapvet gazdasági folyamatokat és modellszeren felvázolni a gazdaság mködését, azaz szereplinek és tranzakcióiknak kapcsolódásait. A gazdasági szereplibl öt nagy csoportot képezhetünk: háztartások (lehetnek magánszemélyek), termel-szolgáltató vállalatok (a magánzótól a multinacionális cégekig), államháztartás (a központi költségvetéstl a helyi önkormányzatokig), külföld, a pénzügyi közvetít rendszer (azon belül is elssorban a bankrendszer). A gazdasági szereplk közötti tranzakciók áruk, szolgáltatások és pénzügyi követelések cseréjének vagy átadásának formáját öltik. Egy tipikus gazdasági ügylet során valaki pénzt cserél egy másik szerepl által kínált árura vagy szolgáltatásra. A csere persze jelentheti két áru vagy pénzügyi követelés közvetlen kicserélését; az utóbbira példa a kötvényvásárlás. Léteznek azonban olyan ügyletek is, amelyekben egyoldalú átadás (transzfer) történik, azaz a kölcsönösség eleme hiányzik. Ilyen klasszikusan az ajándékozás, de az adófizetések és szociális juttatások esetében is nehéz a reciprocitást közvetlenül felfedezni.

28

Pénzügyek

A gazdasági aktivitás alapvet formája a termel-szolgáltató tevékenység, amit emberek végeznék, akik vagy vállalatoknak (lehet saját vállalkozásuk is) vagy a kormányzatnak dolgoznak. Mindezen hozzájárulásukért cserébe jövedelmet kapnak, amit elkölthetnek vagy megtakaríthatnak. A háztartások költekezéseinek egy része ­ kiegészítve a külföld (export) és a kormányzat keresletével ­, visszatér a vállalati szférához, amely a termékeket és szolgáltatásokat elállította, más része pedig az importon keresztül külföldre távozik. A megtakarított jövedelmeket pedig a pénzügyi közvetít rendszer segítségével más gazdasági szereplk, elssorban a vállalatok és a kormányzat, kölcsönveszik, hogy mködésük és szolgáltatásaik fejlesztését finanszírozhassák. A modern gazdaságban pénzben megtestesült jövedelmek áramlanak körbe-körbe, amelyek éppen az ket létrehozó gazdasági tevékenység produktumaiért fizetnek; egy részük fogyasztásra kerül, másik részük pedig eszközformát ölt, azaz felhalmozódik. A vállalati szféra tagjai természetesen nemcsak árukat, szolgáltatásokat értékesítenek (belföldre és külföldre), illetve munka-jövedelmeket fizetnek alkalmazottaiknak. Tevékenységük biztosításához árukat (pl. nyersagyag) és szolgáltatásokat (pl. szállítás) kell egymástól beszerezniük. Tekintettel azonban arra, hogy a gazdaságban jövedelmek csak az újonnan létrehozott és végtermékként realizált javak eladásából képzdnek, a vállalatok közötti tranzakciók tárgyalásától eltekinthetünk. A piacon eladott végtermék ára ugyanis már minden korábbi termelési fázis jövedelmét magában foglalja. A vállalati szféra által elállított új értéknek a kifizetett munkajövedelmek után fennmaradó része (leszámítva a kamat- és járadék-fizetéseket) maga a profit, amit le kell adózni a kormányzat felé, majd a fennmaradó összeg egy része a tulajdonosoknak osztalék formájában kifizetésre kerül, másik részét pedig a cégek tkéjük növelésére visszaforgatják. A fentebb vázolt egyszer összefüggéseket némileg bonyolítja az államháztartás szerepe, amely beavatkozásával a képzdött és felhasználást keres jövedelmeket újra elosztja. Kiadást, jövedelmet és vagyont adóztat, miközben ezen és egyéb bevételeibl finanszírozza szolgáltatásait, saját fogyasztását, alkalmazottainak jövedelmét és a különféle támogatási formákat, amelyeket háztartásoknak (munkanélküli segély, GYED stb.) és vállalatoknak (pl. exportösztönzés címén) nyújt. A makrogazdaság alapsémája 1. ábra

Y = C+G+I+X-Im

Y+Im = C+G+I+X

29

Barta Árpád

Az 1. ábra ­ ha teljességében nem is ­ jól érzékelteti a pénzügyi közvetít rendszer szerepének fontosságát a gazdasági tevékenységek folyamatában, a különböz tranzakciók lebonyolításában. Az ügyletek meghatározó része ugyanis olyan pénzügyi követelések cseréjét vagy transzferét vonja maga után, amelyeket valamilyen pénzügyi közvetít intézmény, kereskedelmi vagy befektetési bank; brókercég, biztosító, stb. hozott létre. Akár az áruk és szolgáltatások mozgásában nélkülözhetetlen szerepet játszó pénzforgalomra, a pénzek térbeli mozgására gondolunk, amely a bankrendszer által teremtett eszközök segítségével bonyolódik; akár a pénzek idbeli cseréjén alapuló tkepiacokat vizsgáljuk, a pénzek hatékony áramlása a gazdasági tevékenységek kiteljesedésének elengedhetetlen feltétele egy modern piacgazdaságban. A gazdasági folyamatok körforgást alkotnak, amelyben a pénz közremködése révén megállás nélkül áramlanak az áruk, szolgáltatások és az ezek eladásának ellenértékeként képzd jövedelmek. A termékek piaci eladása ismeri el a termelésbe fektetett energiákat, a bevételek fedezik a termelésben használt tényezk költségeit, amelyek így megkapják jogos jövedelmüket. E jövedelmeket nemzet-gazdasági szinten alapveten vagy elköltik vagy megtakarítják. A keresletként jelentkez összegek elköltésével realizálódik makrogazdasági szinten a termelés, így a folyamat e ponton állandóan megújuló körré zárul. A megtakarított; így a körforgásból látszólag kiválni szándékozó jövedelmek pedig éppen a vizsgált pénzügyi közvetít rendszer különféle csatornáin keresztül ugyancsak visszaáramlanak a gazdaság vérkeringésébe. Hangsúlyoznunk kell, hogy jelen vizsgálódásunkban kizárólag a folyó termeléssel, jövedelmekkel és kiadásokkal foglakozunk, azaz a megfigyelt idszakban keletkezett nagyságokkal (flow értékek). Korábban felhalmozott, meglév vagyonokhoz (stock) és eszközökhöz kötd tranzakciókat csak annyiban veszünk számba, amennyiben új érték, jövedelem képzdik rajta (pl.: használt gépkocsi eladása felárral). Ugyanígy, amikor például lakossági megtakarításukra utalunk, csakis a folyó évben képzdött megtakarított összegekre célzunk, nem pedig a korábbi idszakokban felhalmozódott megtakarítások kumulatív állományára. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pénzügyi közvetít rendszer az utóbbiak közvetítésében és szerkezetének állandó változtatásában ugyanolyan aktív szerepet játszik.

2.2. Makrogazdasági összefüggések, az alap-egyenlet
Az elz oldalakon leírtakból is következen bármely gazdaságra definíciószeren igaz tétel: az egy év alatt megtermelt és végtermékként realizált javak pénzbeli értéke (pl. GDP) megegyezik a keletkezett elsdleges jövedelmek, illetve ezen jövedelmek felhasználási módozatainak összértékével. A végs kibocsátást realizáló kiadások összetétele GDP=C+I+G+(X-M) ahol a termelésbl végleg kikerül árukra és szolgáltatásokra (végtermékekre) irányuló pénzbeli folyó kiadások közül C a gazdasági szektor fogyasztási kiadása, I a hazai beruházásokra fordított bruttó üzleti kiadások (beleértve a gépeket, berendezéseket, üzemeket, épületeket, készletfelhalmozást, lakásépítkezéseket), G az államháztartás (központi költségvetés, helyi önkormányzatok, decentralizált alapok stb.) javak és szolgáltatások vásárlásra fordított összes kiadása (közösségi fogyasztás és állami felhalmozás), (X - M) pedig a gazdaság nettó áru- és szolgáltatás exportja; azaz a kereskedelmi mérleg egyenlege. Ne feledjük el, hogy mind a négy keresleti elembl (C, I, G, X) egy rész nem hazai, hanem import 30

Pénzügyek

árult vásárlására fordítódik, ezért kell a gazdaság összes importját levonni, amit célszer eleve a kereskedelmi mérleg egyenlegének feltüntetésével megtenni. A képzdött elsdleges jövedelmek szerkezete GDP=w+i+a+d+t+ ahol ,,w" a munkajövedelmek, ,,i" a kamat jelleg jövedelmek (a korábbi megtakarítások ­ pl. kölcsönadott tke ­ hozadéka), ,,a" a különféle járadék, bérlet jelleg jövedelmek, ,,d" a vállalati szféra amortizációja (a bruttó ­ GDP ­ elszámolás miatt) és ,,t" a kormányzat közvetett üzleti adóbevételei (pld. ÁFA, vám) míg a maradványelv alapján ,, " a profit. Elsdlegesnek tekintünk minden olyan jövedelmet, amely a termelésben, a gazdaság szereplinek valamilyen termeléssel kapcsolatos szolgáltatásai ellenértékeként, illetve a szolgáltató szektorban keletkezik. A keletkezett és újraelosztott jövedelmek felhasználása GDP = C+S+(T-TR)+Rf ahol C megint csak a gazdasági szektor fogyasztási kiadása. S a gazdasági szektor teljes megtakarítása, (T-TR) az államháztartásnak kifizetett adók nettó értelemben (azaz a teljes központi költségvetési és önkormányzati adóbevételekbl (T) levonva a transzferek, kamatok és egyéb támogatások (TR) összegét), míg Rf a hazai állampolgárok által külföldre eszközölt átutalások nettó értéke, azaz a folyó fizetési mérleg láthatatlan tételeinek (tkejövedelmek ­ kamat, profit/osztalék, járadék; egyoldalú átutalások ­ kormányzati segélyek, bérhazautalások) egyenlege. A képlet jól mutatja egyrészt az állam jövedelem-újraelosztó hatását (adókat von el és transzfereket juttat vissza), másrészt pedig azt, hogy jövedelem nemcsak folyó termelésbl keletkezhet, hanem a korábbi megtakarítások (vagyon) hozadékaként. Ilyen elem lehet példánkban a külföldre nyújtott hitelek után járó kamat, amely az Rf negatív értékében, azaz elköltend többlet jövedelemben jelentkezik. A három megközelítés egyenértéksége alapján felírhatjuk az alábbi összefüggést: C+I+G+(X-M) = C+S+(T-TR)+Rf amit egyszersítve, illetve átrendezve kapjuk a makrogazdaság alapvet összefüggését: I = S+(T-TR-G)+(M-X+Rf) A fenti képletben (T-TR-G) az államháztartás egyenlege, azaz amennyivel az alrendszerek összesített bevételei meghaladják a kiadásokat. Pozitív értéke mellett az állam nettó megtakarító, ellenkez esetben deficites (M-X+Rf) a folyó fizetési mérleg hiánya (negatív egyenlege!). Pozitív értéke azt jelzi, hogy a hazai gazdaság több folyó tételt fizet ki a külföldnek, mint fordítva, így a külföldnek a hazai gazdasággal szemben megtakarítása képzdik. A folyó fizetési mérleg hiányát ugyanis vagy a külföldi mködtke beáramlása, illetve a gazdaság külföldi hitelfelvétele, vagy a devizatartalékok leadása finanszírozza, amelyek mind a külfölddel szembeni nettó tartozások növekedéseként értelmezhetk. Mindezek alapján a gazdasági szektor mindenkor csak annyi beruházást eszközölhet, amennyit maga, az államháztartás valamint a külföld megtakarított. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gazdasági szféra folyó megtakarításai mindaddig nem válhatnak teljes mértékben üzleti beruházásokká, amíg az állam és/vagy a folyó fizetési mérleg deficitje is finanszírozásra szorul. Költeni csak abból lehet, ami rendelkezésre áll, vagyis a gazdasági szereplk összes 31

Barta Árpád

megtakarítása utólagosan mindig megegyezik a gazdaság felhalmozási kiadásainak összegével. A pénzügyi közvetít rendszer megléte és mködése teszi lehetvé, hogy az egyes gazdasági szereplk kiadásai elszakadhassanak saját forrásaiktól. Ha nem létezne pénzügyi közvetítés a gazdasági szektor csak megtakarítása (S), az állam csak adóbevételei (T), a külföld pedig csak eladásai (M+Rf) mértékében költekezhetne. A szereplk rá lennének kényszerítve, hogy minden folyó jövedelmüket elköltsék, hiszen megtakarításaikkal a pénzfelhalmozáson túl semmit sem kezdhetnének. A pénzügyi közvetít rendszer intézményeinek jövedelemtulajdonosi pozícióját elhanyagolhatónak tekintve, a három aggregált jövedelemtulajdonosi csoport (gazdasági szektor, államháztartás, külföld) jövedelem-egyenlegeinek összege a zárt elszámolási kör miatt, mint láttuk, definíciószeren zérus: (I-S)+(G+TR-T)+(X-M-Rf) =0 A pénzügyi közvetít rendszer f rendeltetése a jövedelemtulajdonos gazdasági szereplk folyó jövedelem-egyenlegeinek összekapcsolása finanszírozási mveletek lebonyolítása révén. Foglaljuk mindezt táblázatos alakba!
Háztartás Eredeti jövedelem (+) (GDP) Jövedelem újraelosztás (+) (-) Rendelkezésre álló jövedelem (=) (GDP) GDP felhasználása (-) Nettó megtakarítás Fogyasztás Munkabér - Adók ± Kamatok + Társadalmi jövedelem Vállalkozás Tkehozam (profit + amortizáció) - Adók ± Kamatok Állam Járadék (közvetett adók) + Adók ± Kamatok - Társadalmi jövedelem Közösségi fogyasztás, állami beruházás Deficit/ szufficit Külföld Munkabér, profit

± Kamatok

Rendelkezésre álló jövedelem Beruházás Nettó export Folyó fizetési mérleg

Nettó megtakarítás

2.3. Piacvezérelt tkeáramlási csatornák
A megtakarítás ideiglenesen újraelosztható pénzt jelent, amelyet a megtakarítók a jelenben kínálnak, egyúttal pénzükkel keresletet támasztanak a jövbeli pénzekre, a jelenbeli beruházók (e megtakarítások végs felhasználói) pedig a jövbeli jövedelmek terhére jövbeli pénzkínálatot biztosítanak jelenbeli pénzek ellenében. Maga a csere úgy zajlik le, hogy a jelenbeli pénzért közvetlenül nem jövbeli pénzt, hanem fizetési ígéretet, pénzügyi követelést kap a ,,vásárló", vagyis befektet. Ezek a követelések vagy valamely bank könyvelésében vagy valamilyen értékpapírban öltenek testet. Alapveten kétféleképpen lehet elsegíteni a tkekereslet és -kínálat egymásnak való megfeleltetését. Az els esetben a megtakarító és a megtakarítás végs felhasználójának igényei megfelelnek egymásnak, csak összetalálkozásukat kell gyorsabbá és biztonságosabbá tenni. Ekkor a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végs felhasználó (beruházó) jövbeli pénzével, illetve a fizetési ígéretet megtestesít értékpapírral (közvetlen finanszírozás).

32

Pénzügyek

A második esetben a megtakarításokat egy közbens intézménynek (tipikus esetben valamely banknak) össze kell gyjtenie, és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva továbbadni az anyagi felhalmozást végzknek (közvetett finanszírozás). Közvetlen finanszírozásnál csak az adásvételt meggyorsító, megkönnyít közvetítk tevékenykednek. Közvetett finanszírozásnál az eltér jellemzkkel bíró keresletet és kínálatot úgy hangolják össze, hogy a pénzintézetek közbens kereslettel illetve kínálattal lépnek fel. Közvetítésre értelemszeren azért van szükség, mert a megtakarítói és felhasználói oldal követelményei, elvárásai a legritkább esetben esnek egybe. A megtakarító (potenciális végs finanszírozó) döntését alapveten az alábbi megfontolások vezérlik: várható hozam: az ideiglenesen átadón összeg ígért hozama, amely szempont már eleve a megtakarítások ösztönzésénél meghatározó szerephez jut; kockázat: a megtakarító igyekszik elkerülni a túlzott kockázatvállalást, és törekszik helyesen felmérni annak nagyságát, akár fizetésképtelenségbl, gyenge forgalomképességbl, akár kamatlábváltozásból stb. ered; likviditás: a megtakarító minél nagyobb hozamért, minél kisebb kockázattal, minél rövidebb idszakra kívánja pénzét átengedni, ezért elsdleges számára kapott pénzügyi követelése minél jobb, pénzzé tehetsége; tranzakciós költség: a megtakarító abban érdekelt, hogy minél kisebb költséggel (idés pénzráfordítással) adja el mai pénzét. A megtakarítás felhasználója a következ szempontokat tartja szem eltt döntése meghozatalakor: küls finanszírozási szükséglet volumene: egy vállalat vagy a kormány alkalmankénti küls finanszírozási igénye általában jelentsen meghaladja egy adott háztartás, mint tipikus megtakarító által rendelkezésre bocsátott összeget; forrásköltség: a felhasználó értelemszeren minimalizálni igyekszik a tke költségét; túl magas forrásköltség - a project megvalósíthatatlanságát is eredményezheti; igényelt idtartam: a felhasználók idhorizontja mindig hosszabb, mint a megtakarítóké; tranzakciós költségek: a felhasználó is minimalizálni kívánja az információk beszerzésével és a finanszírozás megvalósításával kapcsolatosan felmerül költségeit. Az igények különbözségébl kitnik, hogy a két fél közé lép pénzügyi közvetítk nagyban megkönnyíthetik a megtakarítók és a felhasználók elvárásai közötti összhang megteremtését. A közvetlen finanszírozási csatornában a megtakarítók és felhasználók közé beiktatódó közvetít cégek (brókercégek, befektetési bankok stb.) specializáltságuk révén jelentsen csökkentik a felek információs költségeit, összehozzák a partnereket, mivel a két oldal ismeretében segítenek az ügyletet strukturálni. Idnként bizonyos kockázatokat is átvállalnak (lásd: jegyzésgarantálás). E finanszírozási mód kétségtelenül megnöveli a felek egymásra találásának lehetségét, számos korláttal mégis kénytelen szembenézni. A végs finanszírozó ugyanis közvetlenül a felhasználó kötelezettség-vállalásához (értékpapírjához) jut, így el kell fogadnia annak feltételeit: kockázatát, lejáratát, likviditását. A közvetett finanszírozási csatornában olyan pénzügyi közvetítkkel (pl. bankok) találkozunk, amelyek éppen az elzekben tárgyalt finanszírozási módozatok hiányosságait hivatottak leküzdeni. Független üzletfélként beiktatódnak a megtakarítók és felhasználók közé, mindkét féllel k kerülnek szerzdéses viszonyba. A megtakarítók pénzeit összegyjtik

33

Barta Árpád

a számukra kidolgozott konstrukciókon keresztül, majd az így összeszedett összegeket saját kockázatukra továbbforgatják a felhasználóknak elsdleges követelésekért cserébe. A közvetett újraelosztásban résztvev pénzügyi közvetít intézmények nagyban megnövelik a makrogazdasági megtakarítás-beruházás konverzió hatékonyságát, mivel úgy közvetítenek az érintett felek között, hogy közben: átalakítják a lejáratokat, azaz a rövid idre szándékolt megtakarítások tömegébl hosszú-távú forrásokat biztosítanak a felhasználóknak; összegyjtik a szétszórt, apró megtakarításokat, és ezáltal képesek kielégíteni a felhasználók jelents tkeigényeit; csökkentik a tranzakciós költségeket azáltal, hogy koncentrálják közvetíti tevékenységüket, az információkat, azaz specializálódnak; terítik az egyes ügyletelt kockázatait, azaz nem egy-egy felet állítanak egymással szembe, hanem sok megtakarítót sok felhasználóval. Ezáltal csökken a végs finanszírozók kockázata, mivel az végs soron a közvetít kockázatával válik azonossá. A megtakarítók így hajlandóak alacsonyabb hozamra átadni pénzüket, ami csökkenti a felhasználók forrás-költségeit is. Az elmondottak ellenére a fejldés iránya mégsem teljesen a közvetett finanszírozás felé mutat. Korunk sajátos jelensége, és a hagyományos pénzügyi közvetítk nagy kihívása a dezintermediáció, amelynek során a gazdaság tkeallokációs mechanizmusa egyre inkább áttereldik a pénzügyi közvetítk fell az értékpapír-piacokra. Fokozatosan n az értékpapírok forgalma, piaci likviditása, megntt az intézményi befektetk szerepe a lakossági megtakarítások beterelésében, teret nyertek a portfolió-kezelési ismeretek és technikák. Mindennek eredményeként mind a megtakarítók, mind a felhasználók azt tapasztalták idvel, hogy a pénzügyi piacok ugyanazokat az elnyöket kínálják számukra likviditás, lejárat, kockázat, információ-központosítás terén, mint a gyakran igen konzervatív és nehézkes pénzügyi közvetítk, csak éppen esetlegesen kisebb költséggel (közvetíti jutalék versus banki kamatrés) és nagyobb remélhet hozammal. A dezintermediáció (közvetítk kikapcsolásának) jelensége tehát szoros kapcsolatba hozható az értékpapírosítás folyamatával.

2.4. Pénzügyi eszközök
A pénzügyi közvetít rendszer piacok, személyek és intézmények, törvények, szabályozók és szokásjogok, pénzügyi eszközök, ismeretek illetve technikák rendezett összessége. A pénzügyi eszközök jövedelemmel, illetve vagyonnal szembeni követélést testesítenek meg, és a megtakarító szempontjából értelmezett befektetéskor (megtakarítás ideiglenes átadásakor) jönnek létre elismervény, bizonyítvány, szerzdés vagy egyéb jogi dokumentum formájában. Kiállítójuk lényegében bármely gazdasági egység lehet. A pénzügyi eszközök képezik a késbb részletezend pénzügyi piacok áruját (hazai pénz, külföldi pénz, értékpapír). A pénzügyi eszközök számos vonatkozásban eltérnek a szokásos árucikkektl. Nem nyújtanak folyamatos szolgáltatásokat tulajdonosaiknak, mint ahogy egy lakás, gépkocsi vagy televízió esetében megszoktuk. A pénzügyi eszközök iránt azért van mégis kereslet, mert jövbeni kifizetéseket ígérnek, miközben rzik a befektetett pénz értékét egy késbbi idpontbeli fogyasztás alkalmára. Nem amortizálódnak, mivel nem használódnak, kopnak el, mint a közönséges termékek. Egyik pillanatról a másikra vesztik el funkciójukat. Piaci értéküket nem befolyásolja fizikai megjelenésük, állapotuk. Szállításuk, raktározásuk sokkal könnyebb, akárcsak átadásuk. A pénzügyi eszközök három nagy csoportját szokás elkülöníteni: pénzeszközök, hiteleszközök, részesedések. Pénzeszköznek tekintjük azt, ami árukra és 34

Pénzügyek

szolgáltatásokra közvetlenül elcserélhet. Minden más pénzügyi eszköz pénzre vonatkozó követelést testesít meg, és általában értékpapír formájában jelenik meg.

2.5. Közvetít intézmények
Következ elemként csoportosítsuk és soroljuk fel a pénzügyi közvetít rendszer legfontosabb intézményeit. Az ideiglenes újraelosztásban betöltött szerepük szerint megkülönböztethetünk pénzügyi közvetít, valamint egyéb pénzügyi intézményeket. A pénzügyi közvetítk az alábbi csoportokra oszthatók: a) betéti intézmények: kihelyezhet forrásaik meghatározó részét a megtakarítók betéteibl nyerik. Pénzteremt képességükkel, így a monetáris politika végrehajtásában játszott szerepükkel külön kategóriát képeznek közöttük a kereskedelmi bankok, de ide tartoznak még a szakosított hitelintézetek, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, pénzpiaci alapok. b) szerzdéses intézmények: befektethet forrásaikat olyan jogi szerzdések megkötésével biztosítják, amelyekben bizonyos rendszeres díj megfizetése ellenében védik a szerzd felet különböz kockázatok hatásával szemben. Itt kell említést tenni a biztosító társaságokról (életbiztosítók, vagyonbiztosítók), valamint a magán nyugdíjalapokról. c) befektetési intézmények: forrásaikat saját részvényeik eladásából nyerik, és az így összegyl pénzeket értékpapír portfolió kialakítására fordítják a részvényesek vagyonának maximalizálása végett. Ilyenek a befektetési alapok és az ingatlanalapok. d) egyéb közvetít intézmények: ide tartoznak például a finanszírozási társaságok, amelyek kis összeg, általában rövid lejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hiteleket nyújtanak, amihez értékpapír-kibocsátásból vagy kereskedelmi bankok refinanszírozásából teremtik el a szükséges forrásaikat, valamint a kormányzati nyugdíjalapok. Az egyéb pénzügyi intézmények, illetve pénzügyi vállalkozások között tartjuk számon a befektetési bankokat, brókercégeket, zálogbankokat és lízingtársaságokat. Ad a) A kereskedelmi bankok a legjelentsebb, a legrégebbi és a legszélesebb kören szabályozott pénzügyi közvetít intézmények. Abban különböznek a többi betéti intézettl, hogy a megtakarítások ideiglenes újraelosztásán kívül a pénzforgalom lebonyolítása is feladatuk. Így a határids betétek ­ amelyek kamatozó, meghatározott idre lekötött betétek ­ és a takarékbetétek, amelyek kamatozó, de nem meghatározott idtartamra lekötött betétek mellett folyószámlákat, látra szóló betéteket is ajánlanak az ügyfeleiknek: ezen betétek általában nem kamatoznak; viszont kifizetési utasítás adható rájuk. Az ilyen látra szóló betétszámlákon bonyolódik le a fizetési forgalom zöme, és így a látra szóló betétszámlákon történ jóváírások jelentik a pénzteremtés f formáját. Mivel tevékenységük közvetlenül megváltoztatja a forgalomban lév pénzmennyiséget, szokás a kereskedelmi bankokat monetáris közvetítknek is nevezni. A többi közvetít pénzintézetet (betéti intézeteket, biztosítókat stb.) pedig nem-monetáris közvetítknek, A kereskedelmi bankok sokféle lejárattal, szinte minden ügyféltípusnak nyújtanak hitelt, azonban jellemzen az üzleti életet (az ipart, a mezgazdaságot és a kereskedelmet) látják el fképp rövid lejáratú hitellel. E hagyományosnak tekinthet szerepüknek ketts oka van: egyfell általában a vállalatok más forrásból juthatnak hosszú lejáratú tkéhez; másrészt a kereskedelmi bankok forrásainak zöme igen likvid betét (tehát a betétesek igen könnyen visszavehetik a banknál elhelyezett pénzüket), így korlátozott az a 35

Barta Árpád

kockázat is, amelyet e bankok a rövid lejáratú betétek hosszú lejáratú kihelyezéssé alakításában vállalhatnak. Ugyancsak a betéti intézmények közé tartoznak a különböz takarékpénztárak és a hitelszövetkezet. Ad b) A biztosítók és a nyugdíjalapok szintén fontos szerepet játszanak a megtakarítások ideiglenes újraelosztásában, bár többnyire tevékenységüknek nem ezt az oldalát szokás hangsúlyozni. Az általuk összegyjtött pénzalapok felhasználásának csak az egyik fele az, hogy kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjakat folyósítsanak ügyfeleiknek. Ilyen jelleg kifizetéseik a bankok (takarékpénztárak) betét visszafizetéseivel rokon. A bankok tevékenysége nyilvánvalóan nem korlátozódik a betétek gyjtésére és visszafizetésére, hanem a hitelkihelyezések kamat-bevételeibl képesek kamatot fizetni a betéteseknek, illetve fedezni az üzemvitel költségeit. Hasonlóan, a biztosító intézetek tevékenysége sem korlátozódhat a biztosítási díjak beszedésére és a kártérítések kifizetésére. Ugyanilyen fontos eleme ezen intézetek mködésének az általuk összegyjtött és ideiglenesen szabad pénzalapok megfelel befektetése. E befektetések jövedelmének kell fedeznie a biztosító mködési költségeit és nyereségét. Ellenkez esetben a biztosítottak összességükben még nominálisan sem kapják vissza a biztosítási díj formájában befizetett pénzeiket. Azokban a gazdaságokban, ahol a biztosítási tevékenység nem monopolizált, a biztosítótársaságokat két csoportba sorolhatjuk, úgy mint életbiztosítást és vagyon- és balesetbiztosítást nyújtó cégek. Gyakori, hogy az elbbiek a szkebb értelemben vett biztosítási formákat ­ amelyek a kockázat elleni védelmet szolgálják ­ megtakarítási formákkal kombinálják (st még rövid lejáratú hiteleket is nyújtanak!), ami megint csak a többi pénzintézettel való rokon vonásokat emeli ki. Sok országban mködnek az állami nyugdíjintézetek mellett különböz helyi, illetve magánnyugdíjalapok is. Az összegyjtött nyugdíjjárulékok reálértékének megrzése (akár 2030 éven keresztül) megint csak azt követeli, hogy a nyugdíjalapok pénztartalékai ne heverjenek tétlenül. Mivel a biztosítótársaságok és a nyugdíjintézetek bevételei rendszeresek, illetve esedékes kifizetéseik is jól elre jelezhetek összességükben, mindez lehetvé teszi, hogy pénzeszközeiket hosszú lejáratú (és magas hozamú), elssorban vállalati kibocsátású részvényekbe és kötvényekbe fektessék. Ad c) A befektetési alapok (a biztosítókhoz és a nyugdíjalapokhoz hasonlóan ezeket is szokás intézményi befektetknek nevezni) összegyjtik ügyfeleik értékpapír-vásárlásra szánt megtakarításait, és nagyobb szakértelemmel, pontosabb információk alapján, kisebb tranzakciós költséggel ­ és az egyes értékpapírok között jobban megosztva a kockázatot ­ mintegy az ügyfeleik helyett végzik el az értékpapírok vásárlását. Értékpapír-állományuk (portfoliójuk) folyamatos ,,karbantartásával" ­ azaz a várhatóan hanyatló árfolyamú papírok eladása és nagyobb hozamúak vásárlása révén ­igyekeznek minél nagyobb jövedelmet biztosítani ügyfeleiknek, akik befektetéseik arányában, befektetési jegyeik alapján részesednek a hozamból. A befektetési alapok jegyeit úgy tekinthetjük, mint a tzsdei értékpapírok egy körébl kombinált értékpapírt, amely ezen kör átlagos hozamával és kockázatával rendelkezik. A befektetési alapok az értékpapírpiac kínálatának egy részét felszívják, és a megtakarítók számára kényelmesebb, biztonságosabb értékpapírrá alakítva adják tovább.

36

Pénzügyek

Sokan a nyugdíjalapokat is a befektetési alapok közé sorolják, ami tevékenységük befektetési oldala alapján indokolt is, ugyanakkor az ügyfeleikkel való díjbeszedési és kifizetési kapcsolatuk inkább a biztosítótársaságokra emlékeztet. Ad d) A finanszírozási társaságok (finance companies) kis összeg, többnyire rövid lejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hiteleket nyújtanak. Forrásaik nem betétekbl, hanem értékpapírkibocsátásból származnak, vagy kereskedelmi bankok refinanszírozzák ezeket. Gyakran valamely kereskedelmi bank leányvállalataként mködnek. Kialakulásuk nagyrészt annak köszönhet, hogy nem vonatkoznak rájuk a betétgyjt intézetekre érvényes szabályozások. A megtakarítások ideiglenes újraelosztását közvetít intézmények jelen felsorolása természetesen korántsem teljes és ezt az intézményhálózat az alkalmazott gazdaságirányítási módszerektl és a pénzügyi rendszer fejlettségétl függen országról országra jelents eltérést mutathat.

2.6. A pénzügyi piacok
A pénzügyi piacokon pénzügyi eszközökkel folyik a kereskedés. A csoportosítás els szempontja a pénzügyi eszközök lejáratával kapcsolatos. Pénzpiacnak hívjuk azt a részpiacot, amelyen rövid távú, egy évnél rövidebb pénzátadások, hitelnyújtások folynak. Pénzpiaci eszközök tehát azok az értékpapírok, hitelek, amelyeknek lejárata egy éven belül meghatározott, így a kereskedelmi és kincstári váltók, átruházható rövid lejáratú banki letéti jegyek, az egy éven belüli bankbetétek és bankhitelek. A pénzpiac megléte nélkülözhetetlen a gazdasági alanyok likviditás menedzselése szempontjából. A tkepiac ezzel szemben a hosszú távú beruházások finanszírozásának színtere. Olyan pénzügyi eszközök adás-vételét bonyolítja, amelyeknek lejárata az egy évet ­ általában jócskán ­ meghaladja (részvények, hitelek). A tkepiaci eszközök között, szemben a pénzpiacon tapasztalhatókkal, domináns részarányt képviselnek az értékpapírok. Elsdleges piacnak nevezzük a pénzügyi piacok azon szegmensét, amelyen keresztül az ideiglenes újraelosztás megvalósul, a tkeáramlás a megtakarítóktól a felhasználókhoz ténylegesen megtörténik. A másodlagos piacon ezzel szemben a már meglév pénzügyi eszközök adás-vétele folyik, elssorban a megtakarítók között. Jelen felosztás igazán csak az értékpapírokra vonatkozóan értelmezhet. Az elsdleges értékpapírpiac feladat, hogy kötvények, részvények kibocsátása révén hosszú távú forrásokat gyjtsön össze a vállalati, kormányzati szférának. a másodlagos piac teszi lehetvé, hogy több, külön-külön rövid lejáratú megtakarítás is tartós finanszírozást biztosítson az értékpapír kibocsátójának, ugyanis függetleníti a megtakarító-befektett a tulajdonába került értékpapír lejáratától, hiszen papírját bármikor eladhatja. Ily módon a hatékony másodlagos piac megnöveli a kibocsátható értékpapírok volumenét, az elsdleges piac forgalmát. A másodlagos értékpapírpiac alapvet funkciója tehát az értékpapírba fektetett megtakarítások likviditásának biztosítása. A másodlagos értékpapírpiac minden országban több szinten mködik. A gazdasági alanyok közvetlen értékpapír ügylete, a bankok pulton keresztüli értékpapír forgalmazása egyaránt a piacon folyik, jelentségében azonban az összes piacrész közül kiemelkedik az értékpapírtzsde. Értékpapírtzsdén alapveten olyan koncentrált, szervezett és szabályozott piacot értünk, ahol rendszeresen, a fennálló törvényeknek és szabályoknak megfelelen, nyilvános árkialakítással, meghatározott személyek köre, saját és mások nevében úgy kereskedik helyettesíthet értékpapírokkal, hogy azok nincsenek jelen a helyszínen, mert a tényleges 37

Barta Árpád

átadás és fizetés késbb történik. Az értékpapírtzsde koncentráltsága természetesen nem földrajzi értelemben értend, hiszen számos ellenpéldát lehetne hozni (pl. az ISE Londonban, a NASDAQ az USA-ban), hanem rendszerében, amely biztosítja a kereslet és a kínálat nagy volumen találkozását minden pillanatban (lásd: számítógépes, telekommunikációs kereskedelmi rendszer), valamint nyilvánosságában, amely elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy makrogazdasági funkcióit hatékonyan elláthassa, azaz kereskedelmi és információs centrum lehessen, árfolyammeghatározó-vagyonértékel szerepet játszhasson, és ezáltal meghatározhassa a tkepiaci hozamokat. A pénzügyi piacok vizsgálata kapcsán általában is megfogalmazhatók a jó (ideális) piac ismérvei, amely kritériumok alapján könnyen érthet, hogy miért éppen a tzsdét tartják a legpiacibb formának, a piacok piacának. Három tényezt kell figyelembe venni: 1. Információ: mennyire állnak a piac résztvevinek rendelkezésére a piac múlt és jelenbeli alakulásának adatai; elérhetk-e az ár-, volumen-, minség- stb. adatok visszamenleg; mennyire nyilvánosak ezen értékek a jelenben folyó tranzakciók során (pl. figyelemmel követhet-e az áralakulás), illetve létezik-e a piacnak mechanizmusa arra, hogy a résztvevk együttes jövbeli várakozásait is jelezze (pl. határids árfolyamok). 2. A piac likviditása, ami tágabb kategória, mint az értékpapírok likviditása, noha szorosan kötdnek egymáshoz. Annál likvidebb egy adott piac: a) minél rövidebb id alatt, minél kisebb késedelemmel hajthatók végre az ügyletek, b) minél folytonosabb az áralakulás (árfolyamatosság), hogy ne legyenek szélsséges árelmozdulások két közeli idpont között (azaz az árgörbe gyakorlatilag folytonos legyen), amelyek komoly potenciális veszteségforrások (fleg akkor, ha hosszú a piaci ügyletek reakcióideje), c) minél alacsonyabbak a tranzakció végrehajtásának költségei, ami nemcsak pénzbeli költségeket jelent, hanem ­ az elz két ponthoz kapcsolódóan ­ pénzben ki nem fejezhet súrlódásokat is (pl. id). 3. Hatékony árak, ami a piac gyors információ feldolgozó képességére utal. Minél gyorsabban és teljesebb körben tükrözdnek a piaci információk az árakban, annál hatékonyabb a piac. A tzsde szinte valamennyi rendelkezésre álló információit ­ legyen az gazdasági vagy politikai ­ koncentrálva, nyilvánosan, az összes szerepl által ellenrzötten értékel. Nemcsak az értékpapírok folyamatos, objektív értékelését biztosítja a kereslet-kínálat hatására alakuló, viszonylag szabadon mozgó árakon keresztül, hanem az információkat is feldolgozza, és megjeleníti ezen árfolyamokban. Úgy kell tehát elképzelni a tzsdét, mint egy hatalmas tölcsért, amelybe az összes létez, rendelkezésre álló információ befolyik, mind a tölcsér alján található kereskedési rendszerbe örvénylik, ahonnan minden input egyetlen tényezbe ­ az értékpapírok árfolyamába ­ zsugorodva áramlik szét a gazdaság szerelihez, de ezen árfolyamokban már minden információ megmérettetett. Ezért is szokták a gazdasági folyamatok elrejelzése során tzsdei barométerrl beszélni, hiszen sok jelentés már a tzsdei történésekben elrevetíti magát. Mint láthatjuk, a pénzügyi piacok megannyi részpiacra oszthatók, amelyeknek mind léteznek sajátságos és egyedi jegyei. Mindegyik elkülönül bizonyos mértékben a megtakarítók és felhasználók preferenciái, valamint a vonatkozó szabályok által. Ennek ellenére a pénzügyi piacok meglehetsen egységes képes mutatnak áraikban, gyors reakcióikban. A rövid távú kamatlábak változása a gazdaság állapotával kapcsolatos új hírek megjelenése pillanatok alatt végiggyrzik a teljes pénzügyi rendszeren. Mindez persze nem a véletlen mve. A különbségek ellenére is találhatunk olyan általános kapcsolódási pontokat, melyek révén az egyik részpiacon történtek hamar megtalálják tükrözdésüket a többi piacszegmensen is.

38

Pénzügyek

A pénzügyi piacok általános áruja a hitelviszony. A hitelfelvevk pedig mindenkor a legkedvezbb hitelfelvételeket keresik maguknak, és ennek érdekében könnyen váltanak át az egyik részpiacról a másikra. További összeköt kapocs a profit-maximalizáló befekteti magatartás, amelynek révén megvalósul az árak térbeni (arbitrázs) és idbeli kiegyenlítdése (lásd: határids spekuláció). Végezetül, de nem utolsó sorban egy fejlett pénzügyi rendszer piacainak hatékonysága is nagyban növeli az összekapcsolódásokat, hiszen minden információnak rövid id alatt tükrözdnie kell az árakban és hozamokban.

2.7. A pénzkínálat ­ a pénzkereslet
A hagyományos makroökonómiai elemzés két részre osztja az eszközöket: azokra, amelyeket csereeszközként és vagyontartási eszközként is használnak (készpénz), illetve amelyeket csak vagyontartási eszközként használnak (részvények, kötvények, takarékbetétek). Az eszközök els csoportját ,,pénznek" nevezzük: készpénz + betét. Noha a monetáris és nem monetáris eszközök megkülönböztetése hasznos elméleti segédeszköz maradt, gyakorlati alkalmazása az elmúlt évek során egyre nehezebbé vált. Az olyan monetáris eszközök, melyekre egykor nem fizettek kamatot, ma piaci kamattal, vagyontartási eszközként a nem monetáris eszközökhöz hasonlíthatók. Az olyan nem monetáris eszközöket, mint a részvények és a kötvények, régebben nehézkes volt megvenni és eladni, ma a befektetési alapok lehetvé teszik, hogy a betétesek részvények és kötvények formájában tartsák betéteiket, és azokat egyszer csekk kiállításával kivegyék. Az ilyen nem monetáris eszközöket, amelyek valamilyen mértékben a pénz likviditásának tulajdonságával rendelkeznek, kvázipénznek nevezik. A kvázipénz megnehezíti a monetáris politika dolgát, mivel instabillá teszi a pénzkeresletet. Minthogy a pénz és a kvázipénz könnyen helyettesítik egymást, a háztartások egyszeren átrendezhetik eszközeiket egyikbl a másikba. Az ilyen változások bármilyen okból bekövetkezhetnek, és nem feltétlenül tükrözik a kiadások változásait. A pénz forgási sebessége tehát instabillá válik, a pénzmennyiség hibás jeleket küld a keresletrl.

Pénzkínálat
Az alábbiakban a részleges tartalékolású bankrendszer pénzkínálati modelljét mutatjuk be. A bankok betéteinek csak egy részét tartalékolják. A modellnek három exogén változója van: A monetáris bázis (B), mely a gazdasági szereplknél lév készpénz (C) és a bankoknál lév tartalék (R) összege. A tartalékráta (rr) a betétek azon hányada, amelyet a bankok tartalékolnak. Ez az arány a bankok üzletpolitikájától és a bankokat szabályozó törvényektl függ. A készpénz-betét arány (cr) a gazdasági szereplk preferenciáját tükrözi arra vonatkozóan, hogy a pénz mekkora részét tartsák készpénzben (C), és mekkora részét látra szóló betétekben (D).

A pénzkínálat és a monetáris bázis definíciójával:
M=C+D B=C+R Az els egyenlet szerint a pénzkínálat a készpénz és a látra szóló betétek összege. A második egyenlet szerint a monetáris bázis a készpénz és a banki tartalékok összege. Átrendezéssel az alábbi képletet kapjuk: cr + 1 M = B cr + rr

39

Barta Árpád

A pénzkínálat a monetáris bázissal arányos. Az arányossági tényezt, ami (cr+1)/(cr+rr), mmel jelöljük, és pénzmultiplikátornak nevezzük. A következt írhatjuk fel: M=mB A monetáris bázis minden egysége m pénzt eredményez. A három exogén változó ­ B, rr, cr ­ módosulása hogyan hat a pénzkínálat változására: 1. A pénzkínálat a monetáris bázissal arányos. A monetáris bázis növekedése növeli a pénzkínálatot. 2. Minél alacsonyabb a tartalék-betét arány, a bankok annál többet hiteleznek és annál több pénzt teremtenek a tartalékokból. A tartalékráta (rr) emelkedése csökkenti a pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot. 3. Minél alacsonyabb a készpénz-betét arány, a monetáris bázis annál kisebb hányadát tartják készpénzben a gazdaság szerepli, és annál nagyobb részét tartalékként a bankok, így annál több pénzt tudnak létrehozni. A készpénz-betét arány csökkenése tehát növeli a pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot. A pénzkeresletet a magyarországi közgazdaságtan könyvek2 általában a következképpen értelmezik: Van tranzakciós pénzkereslet, amely a gazdasági szereplk által vásárlásainak és tartozásaik kiegyenlítésének céljából tartani kívánt pénzmennyiséget jelenti. A tranzakciós pénzkereslet a jövedelem monoton növekv függvénye. Az óvatossági pénzkeresleten azt a pénzmennyiséget értik, amelyet a gazdasági szereplk elre nem látható kiadásaik fedezésére kívánják tartani. Az óvatossági pénzkereslet a jövedelem monoton növekv, a kamatlábnak monoton csökken függvénye. A szakkönyvek megkülönböztetik még a spekulációs pénzkeresletet, amely az a pénzmennyiség, amit a gazdasági szereplk vagyonuk nyereségszerzés reményében kívánják tartani, amely fix kamatozású értékpapírokban testesül meg. A fentebb vázolt hármas tényezre bontás valójában nem felel meg a pénzkínálati elemzéskor definiált pénz fogalomnak, ebbe ugyanis az értékpapírok és egyéb befektetési lehetségek nem férnek bele. Amennyiben viszont a pénzkeresletben ezen befektetési lehetségeket is értelmezzük, akkor az óvatossági pénzkereslet sem értelmezhet egyszeren készpénztartásként. Váratlan kiadásaik fedezésére akár lekötött betéttel is gondoskodhatnak. Ebben az esetben nem lehet az óvatossági pénzkereslet a kamatláb monoton csökken függvénye, mert az ilyen jelleg óvatoskodást éppen a növekv kamatláb serkenti. Ha ezt elfogadjuk, akkor az óvatossági és spekulációs pénzkereslet között valójában csak céljában van különbség. A pénzkereslet fenti elemzései helyett célszer visszatérni az eredetileg felvázolt helyzethez, azaz ahogy a pénzkínálatot készpénzre és látra szóló betétként értelmeztük a következkben ugyanígy értelmezzük a pénzkeresletet is.

Pénzkereslet

A pénzkereslet portfólió elméletei
Portfólió elméleteknek nevezzük azokat a pénzkeresleti elméleteket, amelyek a pénz vagyontartási eszköz szerepére épülnek. Egyes közgazdászok arra a következtetésre jutottak, hogy a háztartások optimális portfóliójuk részeként pénzt is fognak tartani. A portfólió elméletek szerint a pénzkereslet attól a hozamtól és kockázattól függ, amelyet egyrészt a pénz, másrészt azok a különféle eszközök nyújtanak, amelyeket a háztartások birtokolhatnak.

2

Például: Bevezetés a makroökonómiába, AULA Kiadó, 1997., 128-129. oldal és 133. oldal

40

Pénzügyek

A pénzkeresleti függvényt az alábbiak szerint is felírhatjuk:

(M / P)d = L(rs , rb , e ,W),
amelyben rs a részvények várható reálhozama, rb a kötvények várható reálhozama, e a várt inflációs ráta, és W a reálvagyon. Ha rs vagy rb emelkedik, akkor a pénzkereslet csökken, mert más eszközök vonzóbbá válnak. Ha e emelkedik, akkor ugyancsak csökken a pénzkereslet, mert a pénz lesz kevésé vonzó. W növekedése emeli a pénzkeresletet, mert nagyobb vagyon nagyobb portfóliót tesz lehetvé. Egyszersítésnek a reáljövedelmet (Y) használja a vagyon (W) helyettesítésére.

Tranzakciós pénzkereslet elméletei
Tranzakciós elméletnek nevezzük azokat a pénzkeresleti elméleteket, amelyek a pénz csereeszköz szerepére épülnek. A Beumon-Tobin-modell a pénztartás költségeit és elnyeit vizsgálja. A pénztartás elnye a kényelem: az emberek azért tartanak pénzt, hogy ne kelljen folyton a bankba menniük, ha vásárolni szeretnének valamit. A kényelem költsége az elmulasztott kamat, amit akkor kaptak volna, ha kamatozó betétben hagyják pénzüket, ezért a pénzkereslet egyenesen arányos a kiadásokkal (azaz a jövedelmekkel), és fordítottan arányos a kamatlábbal. A reálpénzállomány iránti kereslet a jövedelemtl és a kamattól függ:

(M/P)d = L(i, Y)

2.8. Pénzügyi politika
A pénzügyi politika a pénzmozgásokkal és kapcsolatokkal összefügg felsszint döntések és intézkedések összessége. Felsszint döntést hozhat: az országgylés, a kormány, a pénzügyminisztérium, a központi bank, valamint a pénzügyi piac felügyelete. A pénzügyi politika legközvetlenebbül a pénzpiaci kínálatra hat, de szerepe van a jövedelmek elosztásában, újraelosztásában, illetve a hazai pénz és a ,,külföldi" pénzek viszonyának, kapcsolatának alakításában, szabályozásában is. Az elbbiek alapján a pénzügypolitika elemei: a monetáris politika, az állampénzügyi, vagyis költségvetési politika, a devizapolitika. A monetáris politika a pénz és hitelvolumen szabályozás céljait és eszközeit foglalja magában. Központi kérdése a mai bels értékkel nem rendelkez pénz árszínvonalának relatív stabilizálása, ez alapján az infláció kezelése. A monetáris politikai döntések egyrészt keretet biztosítanak a pénzpiac mködéséhez, meghatározzák annak lényegi elveit, másrészt az adott kereteken belül alakítják a forgalomban lév pénz tömegét. A ,,keret" jelleg monetáris döntések például: 1) A pénzforgalom lebonyolításának rendszere a bankjegy kibocsátás szabályozása, a számlavezetés rendje, a fizetések módja, formája, technikája.

41

Barta Árpád

2) Hitelezési rendszer kialakítása a lehetséges hitelezk körének meghatározása, a lehetséges hiteladósok körének meghatározása, a hitelezés általános szabályai. 3) Megtakarítási formák 4) A banki információs rendszer, adatszolgáltatási rend stb. A kereten belül az állami szabályozás alapvet monetáris eszközei: a kötelez tartalékráta rendszer, a nyíltpiaci mveletek, a rediszkontláb politika, refinanszírozás, illetve alapkamatok meghatározása. Kötelez tartalék országonként különböz mértékben elírt minimális pénzösszeg, amit a pénzintézetek a jegybanknál kötelesek tartani általában kamatmentes számlán. Ha n a kötelez tartalék rátája ­ egyéb tényezt változatlannak tekintve ­ csökken a bank által nyújtható hitelek volumene, ha csökken, akkor pedig növekszik. A kötelez tartalékráta rendszerrel van összefüggésben a makroökonómiában tanult elmélet, miszerint a kereskedelmi bankok képesek a pénz szaporítására ügyfélkörön belüli hitelezésnél akár egy lépésben is, ügyfélkörön kívüli pénzmveleteknél pedig több lépésben a ráta függvényében. Nyíltpiaci mveletek állami értékpapírok adásvételét jelentik az alábbi lépésekben: 1) Az állam költségvetési hiányának fedezésére értékpapírt bocsát ki, amelyet a központi bank megvásárol ­ a forgalomban lév pénz tömege ezáltal növekszik. 2) A központi bank az állami értékpapírokat (kötvény, kincstárjegy) eladja harmadik szereplnek ­ a forgalomban lév pénz tömege csökken. 3) A lejárt papírokat a központi bank visszavásárolja ­ a pénz tömege növekszik. 4) Az állam a lejárt papírt visszavásárolja a központi banktól ­ a forgalomban lév pénz tömege csökken. Természetesen az értékpapírok kibocsátása több alkalommal történhet különböz lejáratokkal, ezért elméletileg egy idben mind a négy lépés elképzelhet, természetesen más-más papír kapcsán. Az, hogy a pénztömeg n vagy csökken, végül is a mveletek együttes eredményétl függ. A rediszkontláb politikával a váltók viszontleszámítolásán (rediszkontálásán) keresztül kíván az állam hatni a pénz tömegére. Ha a rediszkontláb emelkedik, csökken az érdekeltség a váltók leszámítolásában, így ebbl a forrásból a pénztömeg kevésbé, vagy egyáltalán nem növekszik. Ha a rediszkontláb csökken, növekszik az érdekeltség a váltók elfogadására, illetve leszámítolására, ezáltal a pénz tömege növekszik. Általában igaz: hogy ha n a rediszkontláb akkor n a diszkontláb, a betét-, illetve a hitelkamat, ha pedig csökken, ezek a kamatlábak is csökkennek. Refinanszírozáson azt értjük, amikor is a pénzintézetek forráshoz jutnak a központi banktól, azaz a központi bank megfinanszírozza a pénzintézeteket. (Hitel felvétele a központi banktól, hogy abból hitelt nyújthasson.) Valójában ilyen eset az elbbiekben bemutatott váltó viszontleszámítolás is. Költségvetési politika a közgazdaságtanban tanult költségvetés fogalmának a hazai gyakorlatban az államháztartás fogalom felel meg leginkább. A költségvetési politika az állami költségvetés bevételeire és kiadásaira irányuló politika.

42

Pénzügyek

Központi kérdései: Kitl von el, milyen címen és mennyit? Mire fordítja bevételeit és mennyit? Kit támogat? Az állami költségvetés nem más, mint az állam pénzügyi terve. A bevételek és a kiadások mérlegszer szembeállítása, azaz a jövedelmek elosztásának, újraelosztásának egyik meghatározó eszköze. A devizapolitika a nemzetközi fizetésekkel és hitelkapcsolatokkal összefügg célok és eszközök rendszere. Feladata a külgazdasági egyensúly megtartása vagy elérése. Fbb alrendszerei: A nemzetközi pénzforgalmi politika (kötött, vegyes, ill. szabad devizagazdálkodás) Árfolyam politika fizetési mérleg politika (kereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg, tke és hitel mozgások) nemzetközi tartalék politika nemzetközi tkeforgalmi politika valutáris kooperációs politika A késbbiek során a monetáris és devizapolitikát összevontan értelmezzük és elemezzük.

43

Barta Árpád

3. FEJEZET A GLOBALIZÁCIÓ NÉHÁNY PÉNZÜGYI VONATKOZÁSA
1973 után a világgazdaságban új követelmények jelentkeztek. Nem annyira az 1973-as olajválság hatásáról, mint inkább egy technikai forradalom nyomán kibontakozó strukturális válságról volt szó, amit jól szimbolizál az 1974-ben megjelent személyi komputer, egy új technikai korszak jelképe. Ez a régi technikára alapozott vezet ágazatok hanyatlását eredményezte és új technikára épül új szektorok és exportágazatok kiépítését tette szükségessé. A strukturális válság új technikára épül szerkezeti átalakítást igényelt, és ez a követelmény számos gazdasági rendszert aláásott. Aláásta az államszocializmus rendszerét, amely 1973 után mély, tartós és elhúzódó válságba került. (Latin-Amerika kísértetiesen hasonló válságon ment át.) A növekedés drámai módon lelassult, s a periféria országai majdnem stagnációba zuhantak. A kelet-európai és latin-amerikai országok egyaránt besétáltak egy adósságcsapdába. A külföldi hitelekkel kiutat kerestek, de végül is még súlyosabb válságba hanyatlottak. 1973 és 1983 között a leggazdagabb országok is súlyos helyzetben voltak. (Amerikában is 20 %-os volt az infláció, és 13 %-os a munkanélküliség. A megújuló hatalmas kutatási kapacitások, beruházások, az új technikai bázison létrejött ágazatok kibontakozásához vezetett. Az amerikai politika és globalizált piac révén ismét a laissez faire elvei kerekedtek felül. Elindult a globális gazdaság kiépülése, melyben 44 ezer multinacionális vállalat állítja el a világ ipari termelésének 1/3-át, tartja kézben a világ ipari exportjának közel 3/4-ét, és finanszírozza a világ ipari-technikai kutatási és fejlesztési programjainak 70 %-át. Ez a multinacionális világbirodalom egy globalizált gazdasági rendszerben új, kiélezett versenyt támaszt, új követelményeket állít.

3.1. Kis nyitott gazdaság
Kis nyitott gazdaság az, ahol korlátlan tkemozgás lehetséges. Azon, hogy a gazdaság ,,kicsi", azt értjük, hogy a világpiacnak csak egy kis részét fedi le, ezért a nemzetközi kamatlábra gyakorolt hatása jóformán elhanyagolható. A ,,korlátlan tkemozgás" azt jelenti, hogy az ország lakossága szabadon kiléphet a nemzetközi pénzpiacokra, illetve a nemzetközi tke számára is a hazai piacon megnyílik a lehetség az alábbi területeken: - tke és pénzpiaci ügyletek (p. részvény) - hitelmveletek - közvetlen beruházások és ingatlanügyletek - kereskedelmi banki (betét) ügyletek - egyéb tkemozgások (ajándék, segély, örökség stb.) - és intézményi befektetk devizaügyletei

44

Pénzügyek

A nemzetközi tkemozgások az alábbi csatornákon áramolhatnak: I. Hitel csatornák 1. Hivatalos a) Nemzetközi(multilaterális intézmények) b) Kétoldalú kormány hitelek 2. Piaci a) árupiaci b) pénzügyi piaci - banki - értékpapír típusú (pl. kötvény) II. Nem hitel csatornák 1. Adomány 2. Betét elhelyezés 3. Mköd tke (pl. részvény) - közvetlen (a befektet meghatározó befolyást szerez) - portfolió (a tulajdonosi rész nem jelents) A tkeáramlások szabaddá tételének természetesen következményei vannak a gazdaság egészében. Így: 1) A tkepiaci globalizáció egyik legkritikusabb kísérjelensége fleg rövidtávon a tkeáramlások heklikus alakulása. 2) Nagymértékben fokozódott a nemzeti vagy regionális válságok tovaterjedésének esélye, s megntt annak terjedési sebessége. 3) Az egyes országok egyre kevésbé képesek a tkeügyletek megfelel kör és hatékony adóztatására. Csak néhány problémát jelezve: Néhány ország a tkéért folytatott versenyben bvíti az adókedvezmények körét, adóparadicsomok jönnek létre Ki kell védeni a ketts adóztatás veszélyét Gyakoriak a forrásadóval összefügg aggályok, legyen- e osztalékadó? Legyen- e kamatadó stb. 4) A tkeáramlás lehetsége magával hozza az eladósodás lehetségét, szükségessé teszi annak kezelését. 5) A monetáris politikát irányító hatóságoknak vállalniuk kell a nemzetközi kooperációt. 6) Jelentsen módosult az az eszköztár, amellyel a pénzügyi politikai elhatározásokat és intézkedéseket a reálszférának továbbítják. (Lásd majd a következ részben!) A globalizáció egyik pénzügyi megnyilvánulásainak egyike, tehát a tkék szabad áramlása. Ennek egyik vetületét mutatja be az 1. táblázat

45

Barta Árpád

A mköd tke-import megoszlása milliárd dollárban* (2001-2004) 1. táblázat
Fogadó régió/ország 2001 2002 Világ 818 681 Fejlett országok 571 490 Európai Unió 357 374 Belgium n.a. 15 Franciaország 50 49 Írország 10 24 Luxemburg n.a. 117 Nagy-Britannia 53 28 Németország 21 36 Olaszország 15 15 Portugália 6 2 Spanyolország 28 36 Ausztrália 4 14 Egyesült Államok 159 63 Japán 6 9 Kanada 27 21 Fejld országok 220 159 Afrika 20 12 Latin Amerika és a Karib térség 88 53 Brazília 22 17 Chile 4 2 Mexikó 27 15 Ázsia és a csendes-óceáni térség 112 94 Kína 47 53 Hongkong 24 10 India 3 3 Korea 4 3 Szingapúr 15 6 Kelet-Közép-Európa 26 31 Csehország 6 8 Lengyelország 6 4 Oroszország 2 3 Magyarország 4 3 *Az UNCTAD a helyi valutában közölt adatokat átlagárfolyamán számítja át dollárra. n.a. = nincs adat 2003 2004 580 612 380 321 308 165 29 7 47 35 27 26 92 52 21 55 13 -49 16 15 1 6 26 6 8 5 30 121 6 7 7 12 173 255 15 20 51 69 10 16 3 6 11 18 107 166 54 62 14 33 4 6 4 9 11 21 27 36 3 5 4 5 7 10 2,5 4,4 az adott év Forrás: UNCTAD

Az állam tehát nem korlátozza a nemzetközi kölcsönfelvételt és hitelnyújtást. Kis nyitott gazdaságban ezért a kamatláb a nemzetközi reálkamatláb (r*), a nemzetközi pénzpiacokon uralkodó reálkamatláb. Ennek megfelelen:

r = r* A kis nyitott gazdaság adottnak tekinti a nemzetközi reálkamatlábat. A zárt gazdaságot azzal a feltételezéssel tesszük nyitottá, hogy S I-vel. Azaz,
ha S > I olyan megtakarítás keletkezhet, amelyre az adott kamatláb mellett nem válik belföldön beruházássá, ez külföldre irányuló beruházási szándékként kezelhet;

46

Pénzügyek

ha S NX = S - I (r*)

,,Átállás" a zárt gazdaságból a nyitott gazdaságba 1. ábra

r

S

NX r1 *
Reálkamatláb

Nemzetközi kamatláb

r
Kamatláb zárt gazdaságban
r2*

NX

I(r)

I, S Beruházás, megtakarítás Zárt gazdaságban a reálkamatláb úgy alakul, hogy kiegyenlítse a megtakarítást és a beruházást. Kis nyitott gazdaságban a kamatlábat a nemzetközi pénzpiacok határozzák meg. A megtakarítás és a beruházás közötti különbség határozza meg a külkereskedelmi egyenleget. Az 1. ábrán jelzett eset r1*-nél külkereskedelmi többletet jelöl, r2*-nél pedig külkereskedelmi hiányt jelöl, mert r1* kamatláb mellett a megtakarítás meghaladja a beruházást. Ugyan errl az ábráról leolvashatjuk a külföld hatását egy kis nyitott gazdaságra: ha a külföldi fiskális expanzió például r2*-rl r1*-re növeli a nemzetközi kamatlábat, az csökkenti a beruházást, és külkereskedelmi többletet eredményez, ha pedig csökkenti a nemzetközi kamatlábat, n a beruházási és külkereskedelmi hiány.

A fiskális politika hatásai
Tegyük fel, hogy a gazdaság a kiegyensúlyozott külkereskedelem állapotából indul. Mi történik akkor, ha a kis nyitott gazdaságban az állam a kormányzati vásárlások bvítésével növeli a belföldi kiadásokat. G növelése csökkenti a nemzeti megtakarítást, mivel S = Y­C­G. Változatlan nemzetközi kamatláb mellett a beruházás ugyanakkora marad. A megtakarítás így elmarad a beruházás mögött, és a beruházások egy részét külföldi kölcsönbl 47

Barta Árpád

kell finanszírozni. Mivel NX = S­I, S csökkenése NX csökkenését eredményezi. A gazdaságban most külkereskedelmi deficit van. Lásd a 2. ábrát. A fiskális politika hatásai 2. ábra

r

S2

S1

2. amikor azonban fiskális pol.
expanzió hatására csökken a megtakarítás

1. a gazdaság egyensúlyban lév
külkereskedelmi mérleggel indul

r*
3. külker. NX deficit alakul ki. I(r)

I, S Beruházás, megtakarítás

A kormányzat az adók csökkentésérl dönt, változatlan kormányzati kiadások mellett: Az adócsökkentés növeli a rendelkezésre álló jövedelmet (Y­T), ami fogyasztásra ösztönöz, és csökkenti a nemzeti megtakarítást. Noha az adócsökkentés egy része magánmegtakarításba megy át, az állam megtakarítása a teljes adókiesés nagyságával csökken, így a megtakarítás összességében csökken. Mivel NX = S ­ I, a nemzeti megtakarítás csökkenése csökkenti NX-et. A fiskális politika olyan irányú változása, ami növeli a magán- (C) vagy az állami fogyasztást (G), csökkenti a nemzeti megtakarítást (Y­C­G), és így a megtakarításokat megtestesít függleges görbe balra tolódik. Mivel NX a megtakarítási függvény és a nemzetközi kamatlábnak megfelel beruházási függvény közötti távolság, ezért ez az eltolódás csökkenti NX-et. Ha tehát egyensúlyban lév külkereskedelembl indulunk ki, a fiskális politika nemzeti megtakarítás csökkenésével járó megváltozása a kormányzati vásárlások növelése vagy ad adók csökkentése külkereskedelmi deficithez vezet.

A beruházási politikák változása
Kis nyitott gazdaságban az áruk és szolgáltatások áramlását mér külkereskedelmi egyenleg és a tkefelhalmozásra irányuló pénzmozgásokat mér nettó külföldi beruházás között megszüntethetetlen kapcsolat áll fenn. Ebbl kifolyólag a gazdaságpolitikai beavatkozások külkereskedelmi egyenlegre gyakorolt hatása mindig nyomon követhet a megtakarításra és beruházásra gyakorolt hatások elemzésével. A beruházásokat növel vagy megtakarítást csökkent gazdaságpolitikát többnyire külkereskedelmi deficitet eredményeznek, míg a

48

Pénzügyek

beruházásokat csökkent és megtakarításokat növel gazdaságpolitikák külkereskedelmi többlethez vezetnek. A beruházásokat növel gazdaságpolitika hatása 3. ábra

r

S

NX

r* I(r)2
I(r)1

Beruházás, megtakarítás

I, S

A beruházásokat ösztönz gazdaságpolitika az I(r) függvény jobbra tolódását eredményezi (3. ábra). A beruházási függvény I(r)1-bl I(r)2-be történ kitolódása növeli a beruházást r* nemzetközi kamatláb mellett. A következmény külkereskedelmi deficit. A jelzett példánk vizsgálatakor nem derült ki, hogy vajon ezek a gazdaságpolitikák kívánatosak-e.

Árfolyamok a kis nyitott gazdaságban
Az árfolyam els megközelítésben a nominális árfolyam, az az arány, amelyen két ország fizeteszköze gazdát cserél. A nominális árfolyam két ország fizeteszközének relatív ára. Amikor az emberek két ország közötti ,,árfolyamról" beszélnek, többnyire a nominális árfolyamot értik rajta. A nominális árfolyamot az alábbiak szerint írhatjuk le:

e = (P*/P)
A nominális árfolyam a reálárfolyamtól és a két ország árszínvonalától függ. Ha a hazai árszínvonal emelkedik, akkor a nominális árfolyam (e) csökken: mivel a pénzünk kevesebbet ér, kevesebb pl. jent lehet érte vásárolni. Ha viszont a japán árszínvonal (P*) n, akkor a nominális árfolyam emelkedik: mivel a jen kevesebbet ér, így pénzünkért több jen vásárolható. Érdemes az árfolyamok változásait az idben megfigyelni. Az árfolyam egyenlete az alábbi alakban írható: e %-os változása = %-os változása + P* %-os változása ­ P %-os változása

49

Barta Árpád

A nominális árfolyam %-os változása: e %-os változása = %-os változása + (*-), nominális árfolyam %-os változása = reálárfolyam %-os változása + inflációs ráták különbsége. Az egyenlet szerint két ország pénzneme közötti nominális árfolyam változása egyenl a reálárfolyam változásának és az inflációs ráták különbségének az összegével. Ha egy országban egy másikhoz képest magas az inflációs ráta, akkor a hazai pénz egyre több külföldi fizeteszközt fog érni. Ha viszont egy országban alacsony az inflációs ráta, akkor egyre kevesebb külföldi fizeteszközzel lesz egyenérték. A magas infláció egyik következménye a leértékeld hazai pénz: magas csökken e-t jelent. Másként megfogalmazva: ha a pénzmennyiség bvülése növeli a termékek pénzbeni árát, akkor növeli a külföldi fizeteszköz hazai fizeteszközben kifejezett árát is. A reálárfolyam két ország termékeinek relatív ára. A reálárfolyam tehát arról az arányról tájékoztat, amely mellett egyik ország termékeit a másik ország termékeire cserélhetjük. A reálárfolyamot szokás néha cserearánynak is nevezni. reálárfolyam = (nominális árfolyam x hazai termék ára) / külföldi termék ára. Az az arány, amely mellett a külföldi és a hazai termékeket elcseréljük egymásra, függ a termékek adott pénznemben kifizetett árától és a két pénznem közötti árfolyamtól. Két ország közötti reálárfolyam a nominális árfolyamból és a két ország árszínvonalából számítható ki. Ha a reálárfolyam magas, akkor a külföldi termékek viszonylagosan olcsók, a hazai termékek pedig drágák. Ha a reálárfolyam alacsony, akkor a külföldi termékek viszonylagosan drágák, a hazaiak pedig olcsók. Ha a nominális árfolyamot változtatom, változtatom a reálárfolyamot is. Ha a reálárfolyam alacsony, tehát a hazai termékek viszonylag olcsóak, akkor a hazaiak kevés külföldi terméket vásárolnak. Hasonló megfontolásból a külföldiek sok termékünket megvásárolják. Nettó exportunk ennek megfelelen magas lesz. Ennek ellenkezje történik, ha a reálárfolyam magas, és így a hazai termékek a külföldi termékekhez képest drágák. A haza lakosság sok importterméket vásárol, a külföldiek pedig keveset vesznek termékeinkbl. Ekkor alacsony lesz a nettó exportunk. A reálárfolyam és a nettó export kapcsolatát az alábbi alakban írjuk fel:

NX = NX().
A nettó export és a reálárfolyam közötti kapcsolatot jelz görbe jobbra lejt, mert alacsony reálárfolyam kevésbé drága hazai termékeket jelent. A megtakarítás és beruházás különbségét jelz görbe függleges egyenes (S-I), mivel sem a megtakarítás, sem pedig a beruházás nem függ a reálárfolyamtól. A két görbe metszéspontja határozza meg az egyensúlyi árfolyamot (4. ábra). Mint egy szokásos kereslet-kínálat ábra a függleges egyenes (S-I) a megtakarításnak beruházást meghaladó értékét mutatja, vagyis azt a pénzkínálatot, amit külföldi beruházás céljából külföldi pénzre váltanánk. A jobbra lejt görbe (NX) a külföldiek pénzkeresletét mutatja, amit hazai termékeink megvásárlására kívánnak fordítani. Egyensúlyi reálárfolyam mellett a nettó külföldi beruházásokhoz rendelkezésre álló pénzkínálat és a nettó exportunkat megvásárolni kívánó külföldiek által teremtett pénzkereslet egyensúlyban van.

50

Pénzügyek

Az egyensúlyi reálárfolyam 4. ábra



S-I

NX() NX
Nettó export

Mi határozza meg a reálárfolyamot? A reálárfolyamot a megtakarítás és beruházás különbségét jelz függleges egyenes és a negatív meredekség nettóexport-görbe metszéspontja határozza meg. A metszéspontban a nettó külföldi beruházásokhoz kínált pénzmennyiség egyenl a termékek és szolgáltatások nettó exportjához keresett pénzmennyiséggel.

A gazdaságpolitika hatásai a reálárfolyamra
Az állam a kormányzati vásárlások növelésével vagy az adók mérséklésével csökkenti a nemzeti megtakarítást. A politika hatására balra tolódik a függleges S-I egyenes, csökkentve a külföldi beruházásokra szánt pénzkínálatot (5. ábra). Az alacsonyabb kínálat az egyensúlyi reálárfolyam 1-rl 2-re való emelkedését okozza, azaz a hazai pénz értéke emelkedik. A hazai pénz értékének emelkedése miatt a hazai termékek a külföldi termékekhez képest drágábbak lesznek, ami csökkenti a nettó exportot, és növeli az importot. Külföldi fiskális politika adott változása csökkenti a világ megtakarítását, és növeli a nemzetközi kamatlábat r*1-rl r*2-re. (6. ábra)

51

Barta Árpád

A megtakarítások csökkentésének hatása 5. ábra



S2-I

S1-I

2

1 NX()

A nemzetközi kamatláb emelkedésének hatása 6. ábra



S-I(r*1)

S-I(r*2)

1 2

NX1 NX2

NX() NX
A nemzetközi kamatláb emelkedése csökkenti a hazai beruházásokat, ami viszont növeli a hazai pénzkínálatot, és ez az egyensúlyi reálárfolyam 1-rl 2-re való csökkenését eredményezi. A gazdaságpolitika ilyen irányú megváltozása a függleges S-I egyenest jobbra tolja, növelve ezzel a külföldi beruházásokra szánt hazai pénzkínálatot, az egyensúlyi reálárfolyam csökken. A hazai pénz tehát veszít értékébl, és a hazai termékek a külföldi termékekhez képest olcsóbbak lesznek. Adott nemzetközi kamatláb mellett az emelked hazai beruházási kereslet magasabb beruházási szinthez vezet. Nagyobb I alacsonyabb S-I és NX értékeket jelent. A beruházási kereslet emelkedése tehát külkereskedelmi deficithez vezet (7. ábra). 52

Pénzügyek

A beruházási kereslet emelkedése I1-rl I2-re növeli a hazai beruházást, a függleges S-I egyenes balra tolódik, csökkentve a külföldi beruházásokra szánt pénzkínálatot. Az egyensúlyi árfolyam emelkedik. Amikor tehát a beruházást vonzóbbá teszi, akkor a pénz értékének is úgy kell alakulnia, hogy ezek a beruházások értékesebbek legyenek. A pénz felértékeldése drágítja a hazai termékeket a külföldiekhez képest, ezzel csökkentve a nettó exportot. A beruházási kereslet növekedésének hatása 7. ábra



S-I2

S-I1

NX2 2 NX1 1 NX()

NX2

NX1

NX

A kereskedelempolitikák tágabb értelemben véve olyan beavatkozások, amelyek célja az export vagy az import közvetlen befolyásolása. A protekcionista kereskedelempolitika esetén: adott reálárfolyam mellett az import alacsonyabb lenne, a nettó export pedig ezért magasabb. A nettó export függvénye tehát kifelé tolódna (8. ábra). Az új egyensúlyi helyzetben a reálárfolyam magasabb, a nettó export pedig változatlan. A nettó export egyensúlyi szintje tehát a nettóexportfüggvény eltolódásának ellenére változatlan marad. Az elemzés azt mutatja, hogy a protekcionista kereskedelempolitika nem hat a külkereskedelmi egyenlegre. Mivel a külkereskedelmi deficit az importnak az exporttal szembeni többletét jelenti, azt gondolhatnánk, hogy az import csökkentése csökkenti a külkereskedelmi deficitet. Modellünk mégis azt mutatja, hogy a protekcionista politika csak a reálárfolyam emelkedéséhez vezet. A hazai termékek árainak a külföldi árakhoz viszonyított emelkedése csökkenti a nettó exportot, és ezzel ellensúlyozza a közvetlenül a kereskedelmi korlátozásnak tulajdonítható nettó export emelkedést.

53

Barta Árpád

8. ábra



S-I

2

1

NX()2 NX()1 NX1=NX2 NX

A protekcionista politikák azonban megváltoztatják a kereskedelem méreteit. Ahogy láttuk, mivel a reálárfolyam emelkedik, az általunk elállított javak és szolgáltatások a külföldiekhez képest drágábbak lesznek. Az új egyensúlyi helyzetben ezért kevesebbet exportálunk. Mivel a nettó export változatlan, kevesebbet kell egyúttal importálnunk. A kereskedelempolitika így mind az exportot, mind az importot csökkenti. A kereskedelem teljes értékében bekövetkez csökkenés az oka annak, hogy a közgazdászok szinte mindig ellenzik a protekcionista politikát. A nemzetközi kereskedelembl minden államnak elnye származik, mert lehetvé teszi, hogy minden ország annak a termelésére specializálódjon, amiben a legjobb, és mert minden országnak a termékek és szolgáltatások szélesebb kínálatát biztosítja.

3.2. ,,Mundell-Fleming" - modell
A Mundell-Fleming-modell a kis nyitott gazdaság IS-LM-modellje. Alapvet különbség az, hogy az IS-LM-modell zárt gazdaságot, a Mundell-Fleming-modell pedig nyitott gazdaságot vizsgált. A modellt alkotó három egylet:

IS - árupiac LM - pénzpiac r = r*
Az els egyenlet az árupiacot írja le. Az egyenlet szerint a fogyasztás (C), a beruházás (I), a kormányzati vásárlások (G) és a nettó export (NX) összege az aggregált jövedelem (Y). A fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem (Y­T) függvénye. A beruházás a kamatláb (r) negatív függvénye. A nettó export az árfolyam (e) negatív függvénye. A második egyenlet a pénzpiacot írja le. Az egyenlet szerint a reálpénzállomány kínálata (M/P) egyenl a kereslettel (L(r,Y)). A reálpénz iránti kereslet a kamatláb negatív és a 54

Pénzügyek

jövedelem pozitív függvénye. A pénzkínálat (M) a központi bank által szabályozott exogén változó. A Mundell-Fleming-modellben az árszínvonal (P) ugyanúgy exogén változó, mint az IS-LM-modellben. A harmadik egyenlet szerint a vizsgált gazdaság kamatlábát a világpiaci kamatláb (r*) határozza meg. A Mundell-Fleming-modell két egyenlete:

IS* és LM*
A gazdaság egyensúlyi pontja ott van, ahol az IS* és LM* görbék metszik egymást (9. ábra). A metszéspont határozza meg az árfolyamot és a jövedelemszintet. Az LM* görbe függleges, mert az árfolyam nem szerepel az LM* görbe egyenletében. Adott világpiaci kamatláb mellett az LM* egyenlet meghatározza az aggregált jövedelmet, függetlenül az árfolyamtól. A Mundell-Fleming-modell 9. ábra

e

LM*

e

egyensúlyi árfolyam

IS*
Y

Jövedelem, kibocsátás Az IS* görbe negatív meredekség, mivel a magasabb árfolyam csökkenti a nettó exportot, így az aggregált jövedelmet is. Ha az árfolyam e1-rl e2-re emelkedik, akkor a nettó export NX(e1)-rl NX(e2)-re csökken. A nettó export csökkenése csökkenti a tervezett kiadást, és így a jövedelmet. Az IS* görbe a nettóexport-függvényt és a keynesi keresztet kapcsolja össze, ugyanúgy, mint a standard IS görbe a beruházást és a keynesi keresztet.

Kis nyitott gazdaság lebeg árfolyam mellett
Lebeg árfolyam mellett az árfolyam a változó gazdasági feltételeknek megfelelen szabadon ingadozhat. Tegyük fel, hogy az állam a kormányzati vásárlások növelésével vagy adócsökkentéssel serkenti a gazdaságot. Az expanzív fiskális politika hatására az IS* görbe a 10. ábrán látható módon jobbra tolódik. 55

Barta Árpád

A fiskális politika hatása a modellben 10. ábra

e

LM*

e2

e1

IS*2
IS*1

Jövedelem, kibocsátás

Y

Az árfolyam emelkedik, a jövedelemszint pedig változatlan marad. Zárt gazdaságban a fiskális politika növeli a jövedelmet. A lebegárfolyam-rendszer kis nyitott gazdaságban a költségvetési politika változatlan szinten hagyja a jövedelmet. Ennek oka az, hogy nyitott gazdaságban az expanzív (költekez) fiskális politika csökkenti a nemzeti megtakarítást és ezáltal a nettó külföldi beruházást, az árfolyamot pedig növeli. A felértékeldés visszaveti a nettó exportot, ami ellensúlyozza a belföldi kereslet bvülését. Zárt gazdaságban a fiskális expanzió hatására n a kamatláb, és ez fékezi az egyensúlyi jövedelem növekedését. Ezzel szemben kis nyitott gazdaságban r rögzített a világpiaci r* szintjén, így csak egy olyan jövedelemszint létezik, ami kielégíti az egyenletet. Kis nyitott gazdaságban tehát az árfolyam felértékeldésének és a nettó export csökkenésének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kompenzálja az expanzív fiskális politika hatását. A központi bank növeli a pénzkínálatot. Mivel az árszínvonalat adottnak tekintettük, a pénzkínálat növekedése a reálpénzmennyiség növekedését jelenti. A reálpénzállomány emelkedésének hatására az LM* görbe jobbra tolódik, ahogy a 11. ábrán látható. A pénzkínálat növekedése tehát növeli a jövedelmet, és csökkenti az árfolyamot. A monetáris politika, akárcsak zárt gazdaságban, nyitottban is hat a jövedelemre, a monetáris transzmissziós mechanizmus azonban más.

56

Pénzügyek

A monetáris politika hatása a modellben 11. ábra

e

LM*1

LM*2

e1 e2 IS* Y
Kis nyitott gazdaságban a kamatláb megegyezik a nemzetközi kamatlábbal. Amint a bvül pénzkínálat belföldi kamatlábat csökkent hatása jelentkezik, a tke kiáramlik az országból, a befektetk máshol keresnek magasabb hozamokat. A tkekiáramlás megakadályozza a kamatláb süllyedését. Továbbá, mivel a tkekiáramlás növeli a hazai pénz devizapiaci kínálatát, az árfolyam csökken. Az árfolyam csökkenése következtében a hazai áruk olcsóbbá válnak a külföldiekhez képest, és ez serkenti a nettó exportot. Kis nyitott gazdaságban tehát a monetáris politika nem a kamatláb változása révén, hanem az árfolyam megváltoztatásával hat a gazdaságra. Az állam csökkenti az importált termékek iránti keresletet. Mivel a nettó export az export és az import különbsége, az import csökkenése, a nettó export emelkedését jelenti. A nettóexport-függvény a 12/a. ábrának megfelelen kifelé tolódik. A nettó export megváltozásakor az IS* görbe jobbra tolódik (12/b. ábra). A kereskedelem korlátozása tehát növeli az árfolyamot, és nem hat a jövedelemre.

57

Barta Árpád

Importkorlátozás hatása a modellben 12/a. ábra

e

e1

NX2 NX1 Y
12/b. ábra

e

LM*

e2 e1 IS*2 IS*1
Jövedelem, kibocsátás Y

Kis nyitott gazdaság rögzített árfolyamok rendszerében
Az árfolyam rögzítésével a monetáris politika egyetlen célja az árfolyam meghirdetett szinten való tartása. Más szavakkal, a rögzített valutaárfolyam lényege abban van, hogy a központi bank vállalja: a pénzkínálatot úgy engedi alakulni, hogy az egyensúlyi árfolyam a meghirdetett árfolyammal legyen egyenl. St azt is mondhatjuk, hogy amíg a központi bank kész bármikor felvásárolni, illetve eladni a külföldi valutát, a pénzkínálat automatikusan a szükséges szinthez igazodik.

58

Pénzügyek

Az állam a kormányzati vásárlások növelésével vagy adócsökkentéssel serkenti a belföldi kiadást. az IS* görbe jobbra tolódik, amint az a 13. ábrán is látható, és növelné az árfolyamot. Mivel azonban a pénzkínálatnak úgy kell alakulnia, hogy az árfolyam változatlan maradjon, ezért a pénzkínálatnak emelkednie kell, és az LM* görbe jobbra tolódik. Ellentétben a lebeg árfolyamok rendszerével, itt a fiskális politika növeli az aggregált jövedelmet. A jövedelem növekedése azért következhet be, mert rögzített árfolyamok mellett a fiskális expanzió automatikus monetáris expanziót eredményez. 13. ábra

e LM*1 LM*2

e

ef
IS*1

IS*2

Jövedelem, kibocsátás

Y

A központi bank növeli a pénzkínálatot. A lépés elsdleges hatása az, hogy az LM* görbe jobbra tolódik, és csökken az árfolyam. Mivel azonban a központi bank meghatározott árfolyamon vállalja a valuta vételét és eladását, a spekulánsok gyorsan eladják dollárjaikat a központi banknak, ami visszatéríti a pénzkínálatot és az LM* görbét az eredeti helyzetbe. A monetáris politika szokásos gyakorlatának tehát rögzített árfolyamoknál nincs hatása. A rögzített valutaárfolyammal mköd ország ugyanakkor választhat bizonyos fajtájú monetáris politikák között: dönthet úgy, hogy módosítja a rögzített árfolyamot. A Mundell-Fleming-modellben a leértékelés hatására az LM* görbe jobbra tolódik; ugyanaz történik, mintha lebeg árfolyamok mellett nne a pénzkínálat. A leértékelés hatására tehát bvül az export, és emelkedik az aggregált jövedelem. Felértékelés esetén ezzel szemben az LM* görbe balra tolódik, a nettó export visszaesik, és csökken az aggregált jövedelem. Tegyük fel, hogy csökkentik az importot. A döntés következtében a nettóexportfüggvény és az IS* görbe jobbra tolódik. A kitolódott IS* görbe növeli az árfolyamot. A rögzített árfolyam megrzéséhez a pénzkínálatnak emelkednie kell, így az LM* görbe jobbra tolódik. A rögzített valutaárfolyammal a restrekció az árfolyam emelkedése helyett monetáris expanziót indukál. A pénzmennyiség bvülése növeli az aggregált jövedelmet. Emlékezzünk arra, hogy

59

Barta Árpád

NX = S ­ I,
így a jövedelem emelkedése a megtakarítás növekedéséhez vezet, így növelve a nettó exportot.

Kamatlábkülönbségek
Kis nyitott gazdaságunk kamatlábát a nemzetközi kamatláb és az esetleges kockázati prémium összege határozza meg:

r = r* +
Adott kockázati prémium mellett a monetáris és fiskális politika, illetve kereskedelempolitika ugyanúgy mködik, ahogy korábban láttuk. Ha a beruházók bizalmatlanok eszközöket tartani egy bizonyos országban, akkor ott a kamatláb valamekkora kockázati felárral meghaladhatja a nemzetközi kamatlábat. A MundellFleming-modell szerint a kockázati felár növekedése a kamatláb emelkedéséhez és a fizeteszköz leértékeldéséhez vezet.

A Mundell­Fleming - modell változó árszín-vonal mellett
Az áralkalmazkodás vizsgálatához nyitott gazdaságban különbséget kell tennünk nominális árfolyam (e) és reálárfolyam () között. Adott egyensúlyi pontban a kereslet nem elegend ahhoz, hogy a gazdaság a potenciális kibocsátás szintjén termeljen. Az alacsony kereslet miatt az árszínvonal fokozatosan csökken. Az árszínvonal csökkenése növeli a reálpénzállományt, és az LM* görbe jobbra tolódik. A reálárfolyam csökken, ezért n a nettó export. A gazdaság végül olyan pontba kerül, ami a hosszú távú egyensúlyt jelöli. Az aggregált keresleti görbe az árszínvonal és a jövedelemszint között fennálló negatív irányú összefüggést fejez ki. A Mundell-Fleming-modellbl származtatott aggregált keresleti görbe tehát hasonlít az IS-LM modellbl levezett keresleti görbéhez. Az a politika, amely a MundellFleming-modellben növeli a jövedelmet, az aggregált keresleti görbét jobbra tolja, amelyik csökkenti, az az aggregált keresleti görbét balra tolja. Összegezve a Mundell-Fleming-modell a kis nyitott gazdaság IS-LM modellje. Adottnak tekinti az árszínvonalat, majd megmutatja, mi vezet a jövedelem és az árfolyam ingadozásaihoz. A Mundell-Fleming-modell szerint a monetáris és a fiskális politika ereje az árfolyamrendszer függvénye. Lebeg valutaárfolyam mellett csak a monetáris politika hat a jövedelemre. Rögzített árfolyamnál a jövedelemre csak a fiskális politika van befolyással. A monetáris politika hatóereje elvész, mert a pénzkínálat alakulása a meghirdetett árfolyam fenntartását szolgálja. A pénzkínálat bvítésére irányuló minden kísérlet hiábavaló, mert a pénzkínálatnak úgy kell alakulnia, hogy a meghirdetett szinten tartsa az árfolyamot. A lebeg árfolyam rendszerében viszont a monetáris politikának van hatása az aggregált jövedelemre. Mind a lebeg, mind a rögzített érfolyam rendszerének megvan a maga elnye. A rugalmas rendszerekben a monetáris politika más célokat is követhet, mint az árfolyam stabilitásának

60

Pénzügyek

fenntartása. A fiskális expanzió hatására a valuta felértékeldik, ami visszaveti a nettó exportot, és ellensúlyozza az aggregált jövedelemre gyakorolt szokásos expanzív hatást. A rögzített valutaárfolyam valamelyest csökkenti a nemzetközi tranzakciók bizonytalanságát.

3.3. A globalizáció ,,oszlopai"
A globalizáció manapság lépten-nyomon felbukkanó, az új évezredben az egyik leggyakrabban emlegetett és talán legkevésbé megértett fogalma. Tüntetnek ellene, míg mások történelmi szükségszerségként értelmezik. Az IMF (International Monetary Fund), megalakulásakor megfogalmazott célok és feladatok között még a nemzetközi áruforgalom folyamatos bvítésének elsegítése áll. Az IMF 1997. évi honkongi közgylésének nyilatkozata viszont határozottan állást foglal a tkeforgalom intézménye liberalizálódása mellett - ez e korszak nyitánya!

Nemzetközi pénzügyi intézmények szerepe
A csatornák jó mködését világ és regionális jelleg intézmények, bankok biztosítják. A teljesség igénye nélkül néhány: IMF Világbank, pontosabban a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, azaz International Bank for Reconstruction and Develogment ­ IBRD Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény ­ General Agreement on Tariffs and Trade ­ GATT A Világkereskedelmi Szervezet ­ World Trade Organization ­ WTO Nemzetköz Fizetések Bankja ­ Bank of International Settlements ­ BIS Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ­ European Bank for R and D. ­ EBRD Az Európai Beruházási Bank ­ European Investment Bank ­ EIB stb. A nemzetközi pénzügyi intézmények ­ kiemelten a IMF és a Világbank ­ a korábban felvázolt folyamatok biztosítása érdekében befolyást gyakorol a tagországokra, azok gazdaságpolitikájára, szerepet vállal általános és egyedi, sajátos helyezetek megoldására. Az általános befolyásolás az alábbi keretek között zajlik: 1. A pénzügyi intézmények elemzéseik alapján értékelik az adott ország gazdaságpolitikáját, régiók és a világgazdaság jellemzit, illetve az elbbiek alapján elrejelzéseket készítenek. Ezek egy része bizonyos felügyelet ellátásának eredményeként jön létre. Ilyen például az IMF Világgazdasági Kilátások (World Economic Ontlook) vagy a Világbank kéthárom évenként készül országjelentése. 2. A pénzügyi intézmények ajánlásokat tesznek a gazdaságpolitika alakítására, módosítására. Az IMF ,,alapreceptje" a fejld és eladósodott országoknak általában: a hazai valuta leértékelése, a vállalati szféra adójának csökkentése, a kormányzati kiadások mérséklése, a fogyasztás mérséklése, stb. ezek az eszközök feltehetleg javítják a kereskedelmi, a fizetési mérleg deficitjét, megakadályozzák a költségvetés ,,fellazulását", túlzott ,,elpuhulását". 3. A pénzügyi intézmények természetesen hitel nyújtásával segítik elérni a kívánt célt.

61

Barta Árpád

A hitelnyújtások esetenként szigorú feltételekhez kötdik, teljesítménykritériumokkal, s ha azok nem teljesülnek az akár a hitel felfüggesztésével is járhat. Ez esetben a hitelez a ,,kemény befolyásolás" eszközét alkalmazza. Ez jellemz általában az IMF tevékenységére. A Világbank hitelezési gyakorlata sok esetben ennél lazább. A hitelnyújtásnak ez esetben is van feltétele, de ezeket a bank rugalmasabban kezeli; a kötelezettségek nem teljesítésének megmagyarázására van mód, van mozgástér, s csak igen indokolt esetben kerül sor a hitelkapcsolat felfüggesztésére, ilyenkor ,,puha befolyásolásról" beszélünk. 4. Mivel egy ország több pénzügyi intézménnyel kerülhet kapcsolatba, elfordulhat a ,,keresztbefolyásolás" lehetsége is, amely jelentheti a) a különböz ,,elvárások" pozitív kölcsönhatása helyett konzisztencia hiány jön létre b) a nem egységes kritérium rendszerben való manverezés lehetségét c) egy másik intézménnyel való megállapodás elfeltételeként való megszabását (pl. a Vb-nál a gazdaságpolitikai vállalásokon alapuló kölcsönöknek szükséges elfeltétele egy érvényes IMF megállapodás megléte). Mindezek jelzik, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények mködését, fleg a nem nyertes társadalmi rétegek, csoportok beavatkozásként, negatív hatásként élik meg.

A ,,Multik"
A csatornák egyik haszonélvezi, ezért támogatói a multinacionális cégek is, melyeknek léte, mködési alapfeltétele a hatékony tkeáramlás. A pénzügyi globalizáció elbb felsorolt ,,zászlós hajói" mellett ezek képezik az antiglobalizációs mozgalmak f támadási célpontját. Erre valóban csak jelzés értékek a következ táblázatok. Az értékelést talán segíti, hogy Magyarország 2003. évi GDP-je 83,6 milliárd USD volt.

2/a. táblázat Az óriásvállalatok hatalma

62

Pénzügyek

2/b. táblázat Kiegészítés a 2/a. táblázathoz
120% 100% 80% 60% 40% 20% 0% 100%

40,1% 24,1% 15,1%

or sz ág

ya ro rs zá

om

ye l

ng

Le

M ag

Zsebvilág 2004 HVG (lezárva: 2004. 02. 20.)

Sz lo

R

vá ki a

g

án

ia

3. táblázat A világ 20 legnagyobb forgalmú vállalata 2003-ban
Helyezés Vállalat 2003 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 2002 1 5. 3. 4. 2. 6. 7. 8. 9. 14. 12. 15. 31. 36. 20. 16. 17. 13. 19. 25. Wal-Mart Stores (amerikai) British Petroleum (brit) Exxon Mobil (amerikai) Royal Dutch/Shell Group (brit/holland) General Motors (amerikai) Ford Motor (amerikai) DaimlerChrysler (német) Toyota Motor (japán) General Electric (amerikai) Total (francia) Allianz (német) Chevron Texaco (amerikai) Axa (francia) ConocoPhillips (amerikai) Volkswagen (német) NTT (japán) ING Group (holland) Citigroup (amerikai) IBM (amerikai) AIG (amerikai) Ágazat kiskereskedelem olajipar olajipar olajipar autóipar autóipar autóipar autóipar ipari holding olajipar biztosítás olajipar biztosítás olajipar autóipar távközlés biztosítás bankszektor számítástechnika biztosítás Forgalom milliárd (USD) 263,0 232,6 222,9 201,7 195,3 164,5 156,6 153,1 134,2 118,4 114,9 112,9 111,9 99,5 98,6 98,2 95,1 94,7 89,1 81,3

Forrás: HVG, 2004. július 31,. 65. oldal

63

Barta Árpád

4. táblázat A világ vezet vállalatai 2004. május 31-i tzsdei árfolyamuk alapján rangsorolva
Vállalat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.. 18. 19. 20. General Electric (amerikai) Microsoft (amerikai) Exxon Mobil (amerikai) Pfizer (amerikai) Wal-Mart Stores (amerikai) Citigroup (amerikai) British Peroleum (brit) AIG (amerikai) Intel (amerikai) Royal Dutch/Schell (brit/holland) Bank of America (amerikai) Johnson & Johnson (amerikai) HSBC Holdings (brit) Vodafone (brit) Cisco System (amerikai) IBM (amerikai) Procter & Gamble (amerikai) Berkshire Hataway (amerikai) Toyota Motor (japán) Coca-Cola (amerikai) Ágazat ipari holding szoftvergyártás olajipar gyógyszeripar kiskereskedelem bankszektor olajipar biztosítás számítástechnika olajipar pénzintézet kozmetikaipar bankszektor távközlés számítástechnika számítástechnika kozmetika- és házt.vegyipar pénzügyi befektetés autóipar üdítital-gyártás Piaci érték (milliárd USD) 328,1 284,4 283,6 269,7 241,2 239,4 193,0 191,2 184,7 174,8 169,8 165,3 163,1 159,2 152,2 150,1 139,4 136,9 130,7 125,6

Forrás: Business Week /HVG, 2004. július 31. sz., 65. oldal

3.4. ,,Kis zártból kis nyitott"
Induljunk ki egy feltételezett kis és zárt gazdaságból. Természetesen az ország részese a nemzetközi áruforgalomnak, akár GDP-jének magas százalékát is realizálja a nemzetközi piacon, vagy jelents importtal bír. A nyílttá válás, azaz a tkeáramlások szabaddá tétele megvalósulhat ,,önként" és kényszerbl, például azért mert a cserearány romlás következtében az ország eladósodott. (A hitelek törlesztéséhez és a kamatfizetéshez forrás kell, amit az export biztosítana, de 1 %-os exportnövekedés, több mint 1 %-os importnövekedést igényel!) Az eladósodás megállítását egy exportképes gazdasági fejlesztéssel kívánják elérni. Ezt a folyamatot kövessük végig a fizetési mérleg elemein keresztül. 1) Rövid távon a legegyszerbb megoldás az export növelése a meglév termék és szolgáltatás szerkezetben. Ezt a célt a hazai valuta leértékelése, gyenge pozícióban tartása biztosítja. 64

Pénzügyek

2) Hosszabb távon, a fejlesztés beruházásokon keresztül valósulhat meg. A beruházás a kamatláb függvénye, így a beruházások ösztönzéséhez alacsony kamatláb szükséges. A beruházásokat a nemzeti megtakarítások növelésével ­ ez korlátozott ­ mköd tke importtal és külföldi hitel igénybevételével (!) finanszírozhatjuk. A beruházások növekedése viszont a kereskedelmi mérleget passzív irányba viszi! Jól láthatóan fennáll a probléma fokozódásának veszélye, hiszen éppen a kereskedelmi mérleg passzívumát szeretnénk mérsékelni. De a tudatosan vállalt passzívumnövekedés megteremtheti az egyensúly felé történ mozgást. 3) A gyenge helyzetben tartott hazai valuta az importot is korlátozza, így rövidtávon is van pozitív elmozdulás. Az elbbi fejezetben leírtak alapján a protekcionizmust elvetjük. 4) A kereskedelmi mérleg passzívumát javíthatják a folyó tételek hozadékai, mint például a turizmus, a szállítmányozás, vagy az aktív adósságkezelés kamatra gyakorolt hatása. Sajnos a turizmus, a szállítmányozás fejlesztése, minségen tartása is befektetéseket igényel, pl. infrastruktúra, ami ugyancsak ronthatja a rövid - középtávú helyzetet. Átmenetileg a valuta leértékelés itt is segít! 5) A hiteleknél az adó és az adós érdekei ellentétesek, az adós alacsony kamatokat és kedvez törlesztési kondíciókat szeretne, a hitelez magas hozadékot, gyors megtérülést. A pozíciót javíthatja ­ a teljesség igénye nélkül ­ - az IMF ajánlása, - a kockázati prémium csökkenése, azaz az ország kockázat mérsékldése - tudatos hitelkezelés ­ kitl, mikor, milyen devizában, stb. 6) A 2. pontban jelzett mköd tke beáramlást mindenképpen segíthetik a ,,piaci elnyök" felkínálása, az alacsony kamat, a leértékelt valuta. Ezek a tényezk a profit visszaforgatását is ösztönözhetik. 7) Egy kis nyitott gazdaság forráshoz juthat a külföldi tke betétként történ fogadásával is. A betétest viszont a magas kamat vonzza, így ez a forrás relatíve drága. Ha viszont az állam a drága forrásból csinál olcsó fejlesztési hitelt, akkor az állam fog eladósodni! Látni kell, hogy a hitelek törlesztésénél, kamatfizetéskor, a lejárt betétek kivonásakor a befektetnek az ers hazai valuta kedvez! Példabeli kis nyitott gazdaságú ország pénzügyi pozícióján, gazdasági fejldésén csak hosszú távú és következetes gazdaságpolitikával tud úrrá lenni, ha felül tud emelkedni a politika rövid távú érdekein.

65

Barta Árpád

Felhasznált irodalom

1. Timothy Bainbridge: EU Mindentudó. HVG, 2004. 2. Barta Árpád: Pénzügyek alapjai. Jegyzet. Kereskedelmi és Gazdasági Fiskola, Szolnok 1996. 3. Barta Árpád: Ügyletek a pénzügyi piacon. Jegyzet. TSF GFK, Békéscsaba, 2002. 4. Berend T. Iván: A modern gazdasági rendszerek Historia 2004/8.sz. 5. Bertóti László ­ Erds Tibor: A kapitalizmus politikai gazdaságtana. Kossuth Kiadó, Budapest, 1970. 6. Losonczi ­ Magyar: Pénzügyek a gazdaságban. Juvent, 1995. 7. Wayne Ellvood: A globalizáció. HVG Könyvek, 2003. 8. Lrincné Istvánffy Hajnal: Nemzetközi pénzügyek. Aula, 1999. 9. Mátyás Antal: A modern polgári közgazdaságtan története. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 10. N. Gregory Mankiw: Makroökonómia. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 11. Meyer Dietmar (szerk.): Bevezetés a makroökonómiába. Aula Kiadó, Budapest, 1997. 12. Rotyis József: Tzsdei befektetk kézikönyve. CO-NEX Könyvkiadó Kft., Budapest, 1998. 13. Paul A. Samuelson ­ William D. Nordhaus: Közgazdaságtan I., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 14. Tzsdei szakvizsga felkészít. Közép-Európai Brókerképz Alapítvány, Budapest, 1996.

66



Hasonló témájú dokumentumok

minta zh

- 2009-06-10 10:54:21

Pénzügy előadás

- 2012-02-26 20:05:45

kepletgyujtemeny

- 2009-06-10 10:52:40

tarsasagok penzugyei 01

- 2009-06-10 10:50:45

Pénzügytan 2008

- 2008-10-06 22:24:11

tarsasagok penzugyei 02

- 2009-06-10 10:51:53

számitások megoldással

- 2010-03-07 14:51:04

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szavazz a feltöltött dokumentumokra az alapján, hogy mennyire volt számodra használható vagy épp használhatatlan (mondjuk azért, mert tele van hibával). A dokumentumok a szavazataitok alapján sorrendeződnek így hosszútávon a legjobb pontokat kapó dokumentumok lesznek a lista elején. Csak a saját szakod dokumentumaira szavazhatsz.

... 14. a munkapiac xii fej0001 18. század 2 eloadas 3.óra deklaratív programozás élet eloadas érzékelő eu szakképzési rendszerek fa filozófia tételek fizkém kéri bálint kisebbség konjunktúrakutatás kőzetek közigazgatástörténet kronológia lévi-strauss lézer lm görbe lophotrochozoa mechanika3 zh média monopólium nemzetközi marketing növénynemesítés órai diák önköltség rézsűállékonyság szerves szervezeti magatartás szociálpolitika természet földrajz teszt topográfia torlódási hely törvény transzport ügyvitel vegyes szakjog vetőmag vezgazd villamosságtan vizsga vizuális antropológia alapfogalmai white zh feladat zsidó kultúra