Vállalati pü. I. 1

Országok listájaHungaryDebreceni EgyetemKözgazdaságtudományi KarGazdálkodási és menedzsmentVállalati Pénzügyek I.JegyzetekVállalati pü. I. 1

Luc Soenen-Tarnóczi Tibor
VÁLLALATI PÉNZÜGYEK
Debreceni Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar
Pénzügy és Kontrolling Tanszék




Bevezetés a vállalati pénzügyekhez

A vállalati pénzügyek és a pénzügyi menedzser

Egy kicsit általánosan a vállalati pénzügyeket vagy a pénzügyi menedzsmentet úgy fogalmaz-hatjuk meg, mint a vállalat számára erQforrások megszerzését, menedzselését és finanszí-rozását pénzeszközök segítségével. Az erQforrások általában fizikai erQforrások, úgymint a készpénz, a készletek, a követelések, a gépek és felszerelések, a gyártó- és szállító-eszközök, de idetartoznak a vállalat munkavállalói is. Ezen erQforrásokhoz szükséges pénz különbözQ forrá-sokból származik.

Az elQzQ meghatározás nem teljesen pontosan határozza meg a vállalati pénzügyek fogalmát, de nagyon jó kiindulási alapul szolgálhat a késQbbi  további ismeretek birtokában történQ - ponto-sabb meghatározáshoz.

A pénzügyi menedzser munkájához szükséges a számviteli szakemberek és a könyvelQk mun-kája. A vállalaton belüli pénzügyi-gazdasági információk forrása nagyrészt a számvitel, amely-nek jelentQségét a vállalati pénzügy számára az is bizonyítja, hogy általában a számvitel által készített kimutatások (számlakivonatok, mérleg(ek), eredménykimutatás(ok), stb.) képezik a pénzügyi számítások egyik fontos adatbázisát (pénzügyi mutatók, pro forma kimutatások, pénz-ügyi tervezés, stb.). Ezért a pénzügyi menedzsereknek ismerniük kell, hogyan értelmezzék és használják fel a számvitel által biztosított adatokat.

Az információk tartalma és iránya szerint számviteli munkát alapvetQen két nagy részre szokták osztani pénzügyi számvitelre, valamint vezetQi számvitelre. A pénzügyi számvitel lényegében a vállalkozás pénzügyi adatainak rögzítését és a rögzített adatokból kimutatások készítését jelenti a vállalkozás tulajdonosai/részvényesei, menedzserei és külsQ érintettjei számára. Míg a vezetQi számvitel a költségek és a profit vizsgálatával foglalkozik számviteli szakértQk bevonásával, azzal a céllal, hogy pénzügyi információkat szolgáltasson a menedzserek, vezetQk számára, akik így jobb terveket készíthetnek és jobb döntéseket hozhatnak termékeik és egységeik vonat-ko-zá-sában.

A pénzügyi menedzsernek munkája során szoros kapcsolatot kell tartania a vállalkozás külön-bözQ területeinek menedzsereivel, a logisztikával, a termelésmenedzsmenttel, a marketinggel, a kutatás-fejlesztéssel. Ugyanakkor sok külsQ szakemberrel is fontos együtt-mqködnie, úgymint bankárokkal, portfólió menedzserekkel, pénzügyi tanácsadókkal, pénzügyi elemzQkkel, stb. EbbQl következQen a pénzügyi szakembernek tisztában kell lennie a pénzügyi döntéshozatali folya-mat különbözQ résztvevQinek szerepével és feladatkörével is. A pénzügyi menedzser rendszerint a vállalkozás legfelsQbb vezetQi közé tartozik, mint elnök-helyettes vagy pénzügyi igaz-gató (chief financial officer - CFO).

A nagyobb cégekben általában három felsQszintq pénzügyi vezetQ felelQs a pénzügyi menedzs-mentért. A legmagasabb szint a pénzügyi elnökhelyettes, aki a hosszútávú tervezéssel és a pénzügy-politikával törQdik a vállalatnál. Figyelembevéve a számviteli folyamatok és a pénz-áramlások közötti alapvetQ különbségeket általában nagyon bölcs döntés a számviteli részleg elkülönítése a pénzügyi részlegtQl. Ezen részlegeket külön-külön felügyelQ vezetQk a számviteli vezetQ vagy fQkönyvelQ és a pénzügyi menedzser vagy kincstárnok (treasurer). A kisebb cégek esetében a pénzügyi igazgató az egyedüli pénzügyi vezetQ.

A pénzügyi menedzsernek elsQdlegesen a cég pénzügyi forrásainak megszerzése és menedzse-lése a feladata. P biztosítja a cég bejövQ, kimenQ és belsQ pénzáramlásának egyenletességét. A pénz-ügyi menedzser kulcsszemély a céghez kapcsolódó pénzáramlások átfogó tervezésében, menedzse-lésében, felügyeletében és ellenQrzésében. Különleges felelQsséggel rendelkezik a pénzeszközök gyüjtésében, elhelyezésében és kiadásában. A számviteli vezetQ felelQs a költség-vetés elkészítésért, az aktuális tevékenységek könyveléséért és a cég aktuális teljesítményének ellenQr-zéséért.

Néhány szót szólni kell a menedzserek és a részvényesek/tulajdonosok viszonyáról is. A menedzse-rek lényegében a tulajdonosok érdekeit képviselik, az Q érdekükben végzik tevékeny-ségüket. A tulajdonosok és a menedzserek közötti kapcsolatot - a szakirodalomban - ügynöki kapcsolatnak nevezik. Ilyen kapcsolat létezik, amikor valaki (a megbízó) fizet valaki másnak (ügynök), hogy képviselje az érdekeit. Minden ilyen kapcsolatban benne van a megbízó és az ügynök közötti érdekkonfliktus lehetQsége. Az ilyen konfliktust nevezik megbízó-ügynöki problémának.

Tételezzük fel, hogy megbízunk valakit az autónk eladásával, amelyért fix összeget fizetünk neki. Az ügynök érdekelt, hogy eladja az autónkat, de nem biztos, hogy a legjobb árat fogjuk érte kapni. Ha azonban 10 % jutalék fizetésében egyezünk meg a fix összeg helyett, akkor az ügynök igyekezni fog a lehetQ legmagasabb árat elérni.

Valamely cégnél felvetQdik egy olyan új befektetés gondolata, amely várhatóan kedvezQ hatást fog gyakorolni a vállalkozás részvényeinek értékére, de viszonylag kockázatos üzletnek tqnik. A tulajdonosok végre akarják hajtani a befektetést, de a menedzserek vonakodnak, mert attól félnek, hogy sikertelenség esetén Qk lesznek a hibásak és el fogják veszíteni a munkájukat. Ha menedzsment nem hajtja végre a befektetést, a tulajdonosok egy értékes lehetQséget veszíthetnek el, ha végrehajtják és nem sikerül, akkor a menedzserek elvesztik munkájukat. Vagyis a menedzs-ment és a tulajdonosok különbözhetnek a kockázat megítélésében.

Az ügynöki probléma lényegében a vállalati információs asszimetria és a tulajdon és az irányí-tás elkülönülése miatt létezik. Azt is mondhatnánk, hogy a döntéshozatali hatalomnak a tulajdo-no-soktól a menedzserekhez történQ delegálása okozza az ügynöki problémát. Az ilyen vállalatok menedzsmentje arra törekszik, hogy személyes céljait a vállalati tQke maximálása célkitqzés elé helyezze. Ezenkívül a menedzserek érdekeltek abban, hogy munkájukat és az ahhoz tartozó elQ-jogokat megtartsák, több pénzt keressenek. Ez pedig olyan döntésekhez vezethet, amelyek ellen-tét-ben vannak a részvényesek érdekeivel. Az érdek különbözQségnek az is oka lehet, hogy a menedzs-ment rövidebb idQhorizonttal rendelkezik, mint a tulajdonosok.

Az ügynöki probléma minimálásának a költségére, mint ügynöki költségre hivatkoznak. A menedzs-ment és a részvényesek közötti kapcsolat az ügynöki költség számtalan variációját produ-kál-hatja. Általában közvetett vagy közvetlen ügynöki költségrQl szoktak beszélni. Az elsQ forma egy vállalati kiadás, ami haszon a menedzsmentnek, de költség a tulajdono-sok-nak. Ide tartozhat például egy vállalati repülQgép vagy egy luxus igényq autó vásárlása. A máso-dik formája egy olyan kiadás, amely a menedzsment tevékenységének figyelemmel kisérése következtében keletkezik, például könyvvizsgáló alkalmazása.

Az, hogy a menedzserek valójában a tulajdonosok legjobb érdekében dolgoznak-a következQ két dologtól függ. Az elsQ az, hogy mennyire közel vannak egymáshoz a menedzsment és a tulajdonosok céljai. Ez a kérdés a menedzserek elismerésének a módjától függhet. Ugyanakkor egy olyan rendszer kidolgozása, amelyben a menedzserek úgy tevékenykednének, mint a tulaj-do-no-sok, nem egyszerq feladat. Az utóbbi idQben a nagyvállalatok többségében egyfajta bonusz rend-szert alkalmaznak. A menedzserekkel hosszú távú (4-5 éves) szerzQdéseket kötnek egy megadott alapfizetéssel, amelyhez egy nagyon komoly hosszú távú ösztönzQ rendszert kapcsol-nak (pl.: részvény opció).

A második kérdés, hogy helyettesíthetQ-e a menedzsment, ha nem követi a tulajdonosok céljait, amely kérdés a cég felügyeletével kapcsolatos.










A vállalkozás célja

Általában a vállalkozás céljaként a profitmaximálást jelölik meg. A profit maximálás a tQke erQforrások hatékony felhasználását hangsúlyozza, ami nem biztos, hogy pontosan arra az idQszakra jellemzQ, amikor a profitot mérték. Kérdés, hogy a profitot az adott év folyamán vagy egy hosszabb idQszak alatt maximáljuk? A probléma illusztrálására tételezzük fel, hogy egy vállal-kozás két befektetési alternatíva közül választhat, az elsQ esetben 10 évig, minden évben 10 millió Ft profitot ér el, míg a második esetben, ugyancsak 10 év alatt a következQ profittal számolhat:

Év 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Profit 0 0 0 10 10 15 18 20 25 25
Melyik stratégiát kellene a vállalatnak a profit maximálás érdekében választania? Mivel a válla-lat állandó változásban lévQ szervezet, ezért magától értetQdik, hogy a hosszú távon elérhetQ ered-mény a lényeges és nemcsak a következQ évi. Ugyanakkor a hosszú távú profit maximálása megköveteli az évenkénti bevételek és kiadások "közös nevezQre" hozását, ami nem egyszerq feladat.

Azt is meg kell említeni, hogy a pénzügyi menedzser könnyen növelni tudja az aktuális ("kimu-ta-tott") eredményt például a kutatási és fejlesztési költségek csökkentése vagy megszüntetése, illetve a szokásos karbantartások elhagyása, elhalasztása által is. Rövid távon ez profit-növe-ke-dést eredményezhet, de jelentQs mértékben kedvezQtlen lehet a vállalkozás hosszú távú érdekei szem-pontjából. Ha megalapozott pénzügyi döntéseket akarunk hozni, akkor nem engedhetünk meg félreértelmezést és a valós világ teljes komplexitását kell figyelembe vennünk.

A pénzügyi menedzsmentben a vállalkozásnak két nagyon fontos tényezQt kell figyelembe vennie, amit esetenként a profit maximálási modellekben figyelemen kívül hagynak, ez a bizony-talanság és az idQzítés. A profit maximálási modellekben a profit maximálása nagyrészt elméleti célként funkcionál és annak bizonyítására használják, hogy hogyan viselkednek a vállala-tok racionálisan a profit növelése érdekében. A projektek és a befektetési alternatívák becsült értékük vagy súlyozott átlag profitjuk által kerülnek összehasonlításra. A valóságban az egyes projektek jelentQsen különbözhetnek a kockázati jellemzQik vonatkozásában, és a pénz-ügyi menedzsment gyakorlatában ezeket a különbségeket figyelmen kívül hagyva, hibás dönté-sek-re juthatunk. Ahogy azt késQbb majd tanulni fogjuk, nagyon határozott kapcsolat van a koc-ká-zat és az elvárt jövedelem között - azaz a befektetQk a kockázat növekedésével magasabb jöve-delmet igényelnek.

A profit maximálási cél esetében az is probléma, hogy nem veszi figyelembe a jövedelmek idQzítését. Ha a cél csak az adott év profitjához kapcsolódik, az sem megfelelQ, mert nem veszi figyelembe az elkövetkezQ évek profitját. Ha a profitból megfelelQ pénzáramlások származnak, akkor ezekhez a pénzáramlásokhoz minél hamarabb hozzá akarunk jutni. Így a bizonytalanság és az idQzítés valós-világi tényezQi megkövetelik tQlünk, hogy tekintsünk a profitmaximálás, mint döntési kritérium, egyszerq célján túlra is.

Ezek után újra el kell gondolkodnunk azon, hogy a profit megfelelQ mérQeszköz-e egy vállalko-zás céljának meghatározásához. Igaz-e, hogy a vállalkozás célja a profit maximálása vagy inkább annak optimálása?

Mint a vállalatgazdaságtan könyvek is megfogalmazzák, egy vállalat célja a fogyasztói szük-ség-let kielégítése jövedelemszerzés érdekében. Ha valaki vállalkozást hoz létre alapvetQ célja, hogy saját és családja megélhetéséhez jövedelemhez jusson, és ez a jövedelem arányban legyen a vállalt kockázatával. Egy vállalkozás eredményes mqködéséhez hosszabb távon elengedhetet-lenül szükséges, hogy nyereséget termeljen. Ugyanakkor az egyedüli, összefüggésekkel nem rendelkezQ profitérték nem lehet elégséges mérQeszköz. Célszerq azt valamihez, például a befektetett tQkéhez viszonyítani. Tehát az is cél lehet, hogy a befektetett tQkére jutó profitot maxi-máljuk oly módon, hogy a kockázatot minimális vagy számunkra elfogadható szinten tartsuk.

Láthatjuk, hogy a vállalati cél megfogalmazása nem egyszerq dolog. Természeténél fogva a pénzügyi döntéshozatal tervszerq viselkedést igényel, amely magában foglal egy létezQ célt is, vagy méginkább néhány cél kombinációját. Cél hiányában a vállalat nem rendelkezik azon kritériu-mokkal, amelyek alapján választani tudjon az alternatív stratégiák és projektek között. Ezekben az esetekben nem egyszerqen csak arról kell dönteni, hogy 2 millió forintos nyereség kedvezQbb-e, mint az egy milliós. Mert például, ha a 2 milliós nyereség elérése csQdöt vonhat maga után, akkor a vezetés elQnyben részesítheti a kevésbé kockázatos 1 millió forintos nyere-séget.

A vállalatok céljai idQszakról idQszakra is változhatnak. Az összes elképzelhetQ célkitqzést nem is lehetne felsorolni. A következQkben megadunk néhány szóbajöhetQ a profit maximáláson kívüli vállalati célt:
- az értékesítés maximálása;
- megfelelQ piaci részesedés elérése;
- a vállalkozás túlélése;
- a profit megfelelQ szintjének az elérése;
- a vállalati vagyon maximálása;
- a költségek minimálása;
- a pénzügyi veszélyhelyzetek és a csQd elkerülése;
- kiegyensúlyozott jövedelemnövekedés fenntartása;
- "belsQ béke" a vállalaton belül.

Amint korábban is említettük a valóságban általában nagyon összetett, komplex célok léteznek. Egyetlen egyszerq céllal nem lehet kifejezni a döntéshozatali folyamat teljes komplexitását.
Az értékesítés maximálása vagy a piaci részesedés növelése nagyon jó közelítését adják a profit válto-zásának. Buzzel, Gale és Sultan (1975) kimutatták, hogy a piaci részesedés és a profit gyak-ran együtt "mozognak", vagyis közöttük pozitív korrelációt állapítottak meg. Tanulmányukban 57 vállalatot vizsgáltak meg, és arra a következésre jutottak, hogy átlagosan 10 %-os piaci része-se-dés növekedés 5 %-os növekedést eredményez a befektetésre jutó adózás elQtti eredményben.

A másik gyakran emlegetett vállalati cél a túlélés. Ezzel kapcsolatban Peter Drucker (1986) - akit a menedzsment tudomány alapító atyjának tartanak - a következQket írja a Practice of Management címq könyvében:

Ha egy átlagos üzletembertQl megkérdezik, mi is egy vállalkozás, akkor valami hasonlót fog vála-szolni: "Egy szervezet, amelyik profitot termel." Szerinte, ez a válasz azonban nemcsak hibás, hanem nem is helytálló. Ami nem azt jelenti, hogy a profit vagy a jövedelmezQség nem fontos, hanem csak azt, hogy az nem az üzleti vállalkozás vagy az üzleti tevékenység egyetlen célja, hanem inkább korlátozó tényezQje. Úgy gondolja, hogy bármely vállalkozás problémája nem a profit maximálása, hanem inkább megfelelQ profit elérése a gazdasági tevékenység koc-ká-za-tának fedezésére és a veszteség elkerülésére. Véleménye szerint a profit három célt szolgál, miközben méri a vállalkozás erQfeszítéseinek nettó hatékonyságát és megbízhatóságát:
A vállalkozási teljesítmény végsQ tesztje.
Kockázati prémium, ami fedezi az üzletben maradás költségeit - pótlás, elavulás, piaci koc-ká-zat és bizonytalanság. EbbQl a nézQpontból úgy tqnik, hogy nincsen olyan dolog, hogy "pro-fit", csak az "üzletben való lét költségei" és az "üzletben maradás költségei" vannak.
Végezetül a profit biztosítja a jövQbeni tQke felhasználását innovációra és bQvítésre.

Ez a három cél valójában egy minimum koncepció - a profitnak az a minimuma, amely a vállal-kozás túléléséhez és prosperálásához szükséges. Tehát ez a cél nem a vállalkozás maximális profit-ját méri, amit a vállakozás elQ tud állítani, hanem a minimumot, amit elQ kell állítania.

Az elQzQekhez hasonló véleményen van Herbert Simon (1963) Nobel-díjas közgazdász is. Véle-mé-nye szerint a maximálás helyett a profit egy adott szintjének az elérése jellemzi a vállal-ko-zá-sokat.

Most forduljunk egy, a cég számára talán sokkal erQteljesebb cél vizsgálata, a részvényesek (tulaj-donosok) vagyonának maximálása felé. A részvényesi vagyon maximálás céljának meg-fogal-mazása nem jelent semmi többet, mint a profit maximálási célt módosítani abba az irányba, hogy a mqködési környezet egészével foglalkozzunk. Ha a részvényesi vagyon maximálását választ-juk, vagyis a létezQ közönséges részvények értékének a maximálását, akkor ezáltal min-den pénzügyi döntés hatását összefogjuk. A befektetQk a helytelen befektetési vagy osztalék-fizetési döntésekre a cég részvényei árának csökkentésével, míg a jó döntésekre az árak felfelé nyomásával válaszolhatnak. Azt lehetne mondani, hogy a jó döntésekkel vagyont lehet létre-hozni a részvényesek, tulajdonosok számára.

Groppelli és Nikbakht (1990) szerint a vállalati pénzügy közgazdasági alapelvek sorozatának az alkalmazása annak érdekében, hogy maximáljuk a vállalkozás vagyonát vagy értékét. A vagyon maximálás - szerintük - azt jelenti, hogy érjük el a vállalkozás részvénytQkéjének leg-maga-sabb értékét, a kockázat minimálása és a várható hozam maximálása által. Noha senki sem tudja, mikor érte el a maximális vagyont az adott cég, mégis általában ezt tekintjük minden vállal-kozás végsQ céljának. Ez a cél nemcsak a vállalkozás tulajdonosainak fog hasznot hozni, ha-nem az társadalom javára is.

Magától értetQdQen van néhány komoly gyakorlati probléma e cél közvetlen alkalmazásával kap-csolatban. Nem lehet a cég részvényeiben bekövetkezQ változásokat csak a pénzügyi döntések kiértékelésével meghatározni. A részvények árait és ezen keresztül egy cég értékét nagyon sok dolog befolyásolja, ezekkel a késQbbiekben részletesen foglalkozni fogunk. Egy-egy pénzügyi döntésre bekövetkezQ reakciókat elég nehéz feladat meghatározni, esetenként lehetetlen. Ugyan-akkor a befektetQk számára sokat mondhatnak a cégek nyilvánosságra került pénzügyi eredmé-nyei és pénzügyi döntései, figyelembe véve a környezet egyéb tényezQit is.

Az elQzQekbQl következQen azt mondhatjuk, hogy a vállalkozás fQ szándéka az lehet, hogy úgy maximálják a cég vagyonára jutó profitot, hogy a kockázatot egy elfogadható szinten tartsák. Ennek sikeres végrehajtása maximálni fogja a befektetQk vagyonát, visszatükrözQdve a vállalkozás piaci értékében. Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozás tényleges értékét, akár rendelkezik tQzsdei vagy tQzsdén kívüli forgalmazású részvényekkel, akár nem, a piaci értéke határozza meg. Vagyis mennyit hajlandóak a befektetQk fizetni a vállalkozás részvényeiért, vagy magáért a vállalkozásért. Tehát a teljesítmény végsQ mértéke egy piacgazdaságban nem az, hogy mennyi jövedelmet szerez egy vállalkozás, hanem hogy a befektetQk hogyan értékelik ezt a jövedelmet.

Ez elQzQek átgondolása után magunk is megállapíthatjuk, hogy a profit maximálás kevésbé fontos, mint a vagyon maximálás. Ráadásul a profit maximálás a kockázat miatt nem minden esetben fog megfelelni a vagyon maximálásnak, ezáltal a cég értéke növekedésének. Ugyanakkor a vagyon maximálás sem egyszerq feladat, mivel a pénzügyi menedzser nem tudja közvetlenül irányítani a cég részvényei értékének, illetve a cég értékének változását.

Létezik egy folyamatosan figyelembe veendQ cél is, a fizetQképesség (likviditás). Ha egy cég nem képes a tartozásait kifizetni, hiába tud nyereséget kimutatni, csQdbe fog menni, mivel más vállalatok nem fognak számára további erQforrásokat biztosítani. Ezért alapvetQ fontosságú a pénzügyi menedzsment számára a vállalat pénzáramlásának tervezése és figyelemmel kisé-rése. A pénzáramlást leegyszerqsítve úgy fogalmazhatjuk meg, mint a befolyt és kifizetett pénzt. Már itt jegyezzük meg, hogy a pénzügyi menedzsereknek rövidtávon alapvetQen a pénz-áram-lásra kell a figyelmüket összpontosítaniuk.

Összefoglalva, egy vállalkozás elsQdleges célja a részvényesek, a tulajdonosok vagyonának a maximálása. A profit maximálás nem mehet bizonyos kulcsfontosságú tényezQk rovására, mint például a kockázat szintje vagy a fizetQképesség. A vagyon maximálási cél konflik-tusba kerülhet a profit maximálásával, de mindíg a vagyon maximálásnak kell az elsQd-le-ges szempontnak lennie.



A pénzügyi menedzsment célja és feladata

A pénzügyi menedzsment célja alapvetQen az elQzQ részben, a vállalkozás céljánál leírtakból következik. Lényegében ugyanazt a listát lehetne itt is felsorolni, amely alkalmas lenne annak bemutatására, hogy milyen problémákat kell megoldania egy pénzügyi menedzsernek, illetve milyen célokat kell kitqznie.

A pénzügyi menedzsment célja ezek alapján pénzt elQállítani a vállalat kötelezettségeinek a fizetésére és növelni a tulajdonosok vagyonát.

Azt is beláthatjuk, hogy az elQzQ fejezetben felsorolt célok jelentQsen különböznek egymástól, de tendenciájukat tekintve két csoportra lehet azokat osztani. Az elsQ csoport a jövedel-mezQ-séggel kapcsolatos, ide tartoznak az értékesítés, a piaci részesedés, a költség felügyelet és a profit növelés különbözQ módszerei. A második csoport a csQd elkerülést, a stabilitást, a biztonságot foglalja magában, amelyek a kockázat felügyeletével kapcsolatosak. Sajnos a célok e két csoportja bizonyos mértékig ellentétes egymással, mivel például, általában nem lehetséges a profit és a biztonság egyidejq maximálása.

Egy vállalkozás pénzügyi menedzsere a cég részvényesei, tulajdonosai helyett, a felhatal-ma-zásuk alapján, hoz döntéseket. Ezért fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a tulajdonosok szem-pont-jából mi a jó pénzügyi menedzsment döntés?

Mivel feltételezhetjük, hogy a részvényesek azért vásároltak részvényt, illetve a tulajdonosok azért fektették be pénzüket a vállalkozásba, hogy befektetésük értéke növekedjen, ebbQl követ-ke-zQen a jó döntés az, amely növeli a részvények, a cég értékét.

Minden vállalkozásnál szükség lehet külsQ források igénybevételére, amit különbözQ befektetQk biztosíthatnak, és döntésükben a vállalkozás értékelése (értéke) fontos szerepet fog játszani.

A fejlett piacgazdasággal rendelkezQ országokban eléggé egyértelmq a részvények értékének a növelése, mivel ezekben az országokban a vállalkozások nagyrésze valamilyen formában nyil-vá-nosan forgalomba hozza részvényeit (tQzsdén vagy tQzsdén kívül). De mi lehet az elfogadható cél abban az esetben, ha a cég részvényei nincsenek forgalomban, vagy nem is rendelkezik a cég részvényekkel. Mivel egy cég részvényeinek teljes értéke igen szoros kapcsolatban van a vállal-ko-zás saját tQkéjével vagy az ahhoz kapcsolódó várakozásokkal, ezért a cél ebben az esetben a saját tQke piaci értékének a növelése, maximálása. EbbQl a szempontból teljesen mindegy, hogy egy vállalkozás egyéni vagy társas vállalkozás, vagy esetleg korlátolt felelQsségq társaság (Kft. vagy Rt.). SQt ezen elvek többsége a non-profit szervezetek esetében is alkalmazható.

Tehát a pénzügyi menedzser célja és feladata a részvények, a vállalkozás értékének a növe-lése, maximálása.

Végezetül a fenti célról azt is el kell mondani, hogy az nem foglalja magában azt, hogy a pénzügyi menedzsernek illegális és etikátlan tevékenységeket is igénybe kellene vennie annak reményében, hogy növeli a vállalkozás saját tQkéjének az értékét. A menedzserek a társadalom felé is rendelkeznek bizonyos felelQsséggel. Ezért a menedzsereknek kompromisszumot is kell kötniük, amikor arról döntenek, hogyan érik el céljaikat. Szociális, morális, környezeti és etikai szempontok is része kell hogy legyenek a döntési folyamatnak. Ezekhez az értékekhez való ragaszkodás nem fogja hatékonyabbá tenni az eszközök felhasználását vagy nem eredményez alacsonyabb költségeket, de javítja a cégrQl kialakult képet. A szociális tevékenységükkel a vállal-kozások azt demonstrálják, hogy tisztában vannak a társadalom fontosságával és a társa-da-lom tagjai azok, akik megvásárolják a termékeiket. Ha egy pénzügyi menedzser "vákuumban" dol-gozik és csak a pénzbeli nyereség megszerzésével törQdik, elkerülheti a figyelmét egy másik ugyanannyira fontos aspektus, ami a cégrQl kialakult kép fenntartásához szükséges. A fenti célok-ra fordított költségek késQbb ténylegesen is megtérülhetnek, míg azok figyelmen kívül hagyá-sa komoly károkat okozhat a cégnek.

A cél meghatározása után a pénzügyi menedzsment funkcióira kell a figyelmünket fordítani. Block B.S. - Hirt, G.A. (1994) szerint a pénzügyi menedzsment felelQs a pénzeszközöknek a befektetett és forgóeszközökbe történQ befektetéséért, a finanszírozási alternatívák legjobb kombinációjának a kiválasztásáért, a megfelelQ osztalék politika kialakításáért.

Minden vállalkozásnak, legyen egy vagy több fQs, legyen profit orientált vagy nem, szüksége van pénzre a mqködési erQforrásai megszerzéséhez. Az erQforrások magukban foglalják a munka-erQ szakértelmét és tapasztalatát, a nyersanyagokat és a természeti erQforrásokat, vagyis mindent, ami a tulajdonjog és a kínálat által korlátozott, és meghatározója az ár.

A befektetésre szolgáló pénz, mint pénzforrás megszerzéséért, az elosztásáért és a megQrzéséért való felelQsség túlnyomórészt a pénzügyi menedzsment mqködési körébe tartozik.

A stratégiai tervezéshez tartozik annak eldöntése, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást nyújtanak, és a fogyasztók melyik csoportjának. A tervek megvalósításához szükséges erQforrá-sok, a befektetéseket és a finanszírozást illetQen további döntéseket vonnak maguk után; folytat-va egy hatékony ellenQrzési folyamattal, amely biztosítja, hogy a szükséges erQforrások a terv szerint lesznek felhasználva.

A különbözQ meghatározások nincsenek ellentétben egymással, lényegében ugyanazokat a felada-tokat tartalmazzák egy kicsit más megközelítésben.



Pénzáramlási (cash flow) kimutatás

1. A számviteli beszámoló

A számvitel keretében már mindenki megismerkedhetett a számviteli beszámolóval, ezért itt csak pénzügyi szempontból szeretnénk nagyon röviden szólni róla. Úgy gondoljuk, hogy a pénzügyi elemzés elQtt, amely nagy mértékben támaszkodik a számviteli beszámolóra el kell mondani, hogyan kell azt a pénzügyi szakembereknek szemlélniük.

Azt szokták mondani, hogy a számvitel az üzleti világ nyelve. Az egész világon arra használják, hogy segítségével rögzítsék, rendszerezzék és egységes formában nyilvánosságra hozzák a szerve-ze-tek különbözQ tipusait érintQ összevont pénzügyi tranzakciókat. Az alapvetQ számviteli szakkifejezéseket és elveket ismernie és használnia kell tudnia minden olyan szakembernek, aki egy vállalkozással üzleti kapcsolatba kerül, például a menedzsereknek, a tulajdonosoknak, a befektetQknek, a jogászoknak és alapvetQen a pénzügyi és számviteli szakembereknek.

A számviteli tevékenységet minden országban szabályozzák. Különösen jelentQs a számvitel szabá-lyozása a piacgazdaság körülményei között, mivel a gazdaság szereplQi számára alapvetQ fontosságú, hogy megfelelQ pénzügyi információkkal rendelkezzenek meglévQ és leendQ üzleti partnereikrQl döntéseik elQkészítéséhez. Ugyanakkor a külpiacokon történQ részvételhez és a külföldi befektetQk Magyarország iránti bizalmának erQsítéséhez is elengedhetetlenül szükséges, hogy a magyar vállalatokról a nemzetközileg kialakult normáknak és gyakorlatnak megfelelQ valós és hq képet adó, az érdekeltek számára hozzáférhetQ információk álljanak rendelkezésre.

A fenti elveket figyelembe véve, a magyarországi számviteli tevékenységet az 2001. január 1-tQl, a többször módosított 1991. évi XVIII. törvényt felváltó, már szintén többször módosított 2000. évi C. törvény szabályozza. A törvény meghatározza a vállalkozások könyvvezetési és beszámo-lási kötelezettségét, valamint a hozzájuk kapcsolódó és érvényesítendQ számviteli alap-elveket. A törvények elkészítése során figyelembe vették az Európai Közösség Tanácsa 4. és 7. számú irány-elvét, valamint a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság (IASC) által kiadott standard-eket.

A jelenleg érvényben lévQ szabályozás az információt tartalmazó végtermékre, a beszámolóra helyezi a hangsúlyt, és annak elkészítésében alapvetQ fontossággal bírnak a törvényben meg-hatá-rozott számviteli alapelvek és a könyvvezetéssel szembeni követelmények, kötelezettségek. A piac szereplQi számára további biztonságot jelenthet a beszámolók közzététele és letétbe helye-zése a cégbíróságnál, valamint a könyvvizsgálói ellenQrzés és hitelesítés.

A számviteli törvény fontos eleme, hogy biztosítja a vállalkozások részére a választási és mérle-ge-lési lehetQséget. Ma a számviteli szakembereknek nem csak a törvények írott betqi, hanem egyszer-smind azok szellemében kell eljárniuk, ami nem kis feladatot jelent számukra.

Az éves beszámoló alapvetQen a külsQ informálást szolgálja, de magának a vállalkozásnak is szük-sége van a pontos információkra tevékenységei tervezéséhez, a stratégiai és operatív dönté-sek meghozatalához. Nagyon sok olyan eset fordul elQ, amihez igénylik a számvitelbQl származó infor-mációkat, amit a számlakivonatok, az éven belüli mérleg és eredménykimutatások készíté-sével és még sok más módon történQ adatgyüjtéssel lehet biztosítani.

Az elQzQekben éves beszámolóról beszéltünk, mivel a számviteli törvény évente csak egyszer írja elQ a beszámoló elkészítését. Ugyanakkor egy nagyobb vállalat pénzügyi menedzsmentje igé-nyel-heti, hogy félévente, esetleg negyedévente készüljön mérleg és eredménykimutatás a tevé-keny-ségek pontosabb nyomonkövetése érdekében. Ez a kívánalom a számítógépes számviteli rend-szerek korában nem jelent különösen nagy kívánságot, hiszen egy jól mqködQ vállalat-irányítási rendszernek (vagy számviteli rendszernek) biztosítania kell, hogy bármikor lehetQség nyíljon a mérleg és az eredménykimutatás kívánt részletezettségq elkészítésére.
A pénzügyi menedzsernek tisztában kell lennie azzal is, hogy a számviteli adatok gyakran nem megfelelQ visszatükrözQdései a gazdasági valóságnak, de mégis a leginkább rendelkezésre álló in-for-mációk. A magántulajdonú vállalatok, a nonprofit vállalkozások és a kis cégek számára na-gyon kevés közvetlen piaci értékkel rendelkezQ információ létezik. Ilyen körülmények között az éves beszámló funkciója döntQ jelentQségq lehet. Sok esetben a mérleg és az eredmény-kimu-ta-tás alapján csak akkor hozható megalapozott döntés, ha ismerjük a kiegészítQ melléklet tartalmát is.

Azt is tisztán kell látni azonban, hogy a piac szereplQi között bizonyos érdekellentétek léteznek, vagyis a tulajdonos, a vállalkozó által kibocsátani szándékozott információ más lehet, mint amit a befektetQk vagy a hitelezQk igényelnének. A piacgazdaság körülményei között a számviteli szak-emberek egyik nagyon fontos céljának kellene lennie, hogy a felhasználók számára a döntés-hoza-talhoz szükséges formában jelentessék meg a pénzügyi információkat.

A magyar számviteli törvény által elQírt mérleg és eredménykimutatás nagymértékben meg-egye-zik Európa más országaiban használt kimutatásokkal. JelentQsebbnek tqnQ eltérés talán csak az angol-szász típusú mérlegben mutatkozik, mégpedig abban, hogy a mérleg egyes tételeinek felsorolásánál az ún. likviditási sorrendet veszik figyelembe, vagyis a leginkább likvid eszközök kerül-nek elQre, és ezeket követik a kevésbé likvid eszközök. Az Európai Únió 2004. évi bQvítés elQtti országaiban is vannak kisebb-nagyobb eltérések a beszámoló tartalmát illetQen.

Az EU bQvítés elQtti tagországaiban jellemzQ, hogy a vállalatok általában az irányelvekben leír-tak-nál is részletesebb szöveges értékelést adnak (üzleti jelentés). Ismertetik a környezet-védelem, a humánpolitika, az energiatakarékosság témakörét érintQ, valamint a vállalat vezetésével kap-cso-latos kérdéseket is. A szöveges beszámoló összeállításánál a széles közönségre (tényleges és potenciális részvényesek, vevQk és szállítók; a vállalkozás körzetében élQ emberek; a vállalat dolgo-zói és családtagjaik) történQ hatásgyakorlást helyezik elQtérbe. A beszámolók egy része színes fényképeket, ábrákat és grafikonokat is tartalmaz a cég tevékenységérQl. Ezzel a cég jó hírét szeretnék kelteni és bizalmat ébreszteni a cég iránt. Ezek a beszámolók a nem számviteli szakemberek számára is közérthetQ formában készülnek. Erre nálunk is nagyobb figyelmet kellene fordítani, mégha bizonyos költséget jelent is a vállalatok számára.

Ha azt kérjük, hogy mutassa be cége pénzügyi jellemzQit, a menedzserek többsége a mérlegre és az eredménykimutatásra fog hivatkozni. A mérlegben az elQírásoknak megfelelQen az eszközök a múltbeli áraikon, költségeiken kerülnek bemutatásra. Így a mérleg nem mutatja be megfelelQen a vállalkozás tényleges piaci értékét, amit a törvények által biztosított eltérQ értékelési technikák közötti választási lehetQség is módosíthat. A vállalkozás helyes értékének meghatározása egy más kérdés, amivel a késQbbiekben még foglalkozunk.

A mérleg csak a vállalkozás könyv szerinti értékére adhat választ, ami lényegében a saját tQke. A saját tQke a vállalkozás könyvszerinti nettó vagyonát jelenti, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy az az eszközök adózott saját forrása. A saját tQke a tulajdonosok (alapítók) által véglegesen a vállal-kozás rendelkezésére bocsátott összeg, amely a vállalkozás folytatásához szabadon, idQ-meg-kötöttség nélkül áll a cég rendelkezésére. A saját tQkén kívüli többi forrás jellemzQje pedig az, hogy csak átmenetileg áll a vállalkozás rendelkezésére. A saját tQke mennyisége és más mérleg téte-lekhez való aránya nagyon fontos szerepet játszik a vállalkozás megítélésében.

A számviteli beszámoló két fQ részének, a mérlegnek és az eredménykimutatásnak jellemzQjük, hogy természetüknél fogva statikusak és utólagosak.

Egy vállalkozás megitéléséhez nagyon fontos lehet a mérlegen és az eredménykimutatáson kívül a kiegészítQ melléklet is. A kiegészítQ melléklet azokat az adatokat, szöveges indoklásokat tartal-mazza, amelyek a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, mqködése eredmé-nyé-nek bemutatásához szükségesek, amelyek a mérleg és az eredménykimutatás adatait egyértel-mqvé, használhatóvá teszik. Nagyon fontos része a kiegészítQ mellékletnek a cash flow kimutatás és az a szöveges értékelés, amelyben - a számviteli törvény elQírásának megfelelQen - a vállal-kozás a fizetQképességét és jövedelmezQségének alakulását mutatja be. A mérleggel és az ered-mény-kimutatással együtt a kiegészítQ mellékletet is letétbe kell helyezni a cégbíróságon, amelyek adatai nyilvánosak és azokról a cégbíróságnál a számvitelrQl szóló törvény alapján bárki tájé-koz-tatást kaphat, és másolatot készíthet.

Az üzleti jelentés fQ célja, hogy az éves beszámoló más részeiben nem érintett, de a vállalkozás megítélése szempontjából fontos tényezQket bemutassa és elQrejelzést adjon a cég várható fejlQdésére. Az üzleti jelentés nem képezi az éves beszámoló részét.

Az éves beszámoló használhatóságát növeli, ha az nemcsak a tárgyév, hanem az elQzQ év adatait is tartalmazza. Az elemezhetQség érdekében fontos lenne, hogy a beszámolók nyilvánosságra hoza-tala is így történjen. Az összehasonlíthatóság érdekében - a lehetQségekhez mérten  biztosí-tani kell a beszámoló szerkezetében és tagolásában az állandóságot.

A pénzügy és a számvitel különbözQségérQl annyit meg kell jegyezni, hogy a pénzügy a pénz-áramlásra helyezi a hangsúlyt, míg a számvitel a profitra, illetve a mérlegszerinti eredményre. Ugyanakkor egy vállalkozás a számviteli eredményétQl függetlenül lehet fizetQképes vagy fizetQ-képtelen, vagyis az általa elQállított pénzmennyiség és a kimutatott eredmény nem helyettesít-hetik egymást. Mint arról már korábban is szó volt, a pénzügyi szakembernek mindíg a pénzre kell fordítania a figyelmét, mert csak azzal tudja a kötelezettségeket kifizetni. A második fontos különbség, hogy a számviteli kimutatásokban az eszközöknek a múltbeli értéke kerül kimuta-tásra, ugyanakkor a pénzügyi szakembereket inkább azok aktuális értéke érdekelné.

2. Pénzáramlási kimutatással kapcsolatos alapfogalmak

Azt szokták mondani, hogy a pénz a vállalat “életadó vére”, “életereje”. Pénz nélkül nem lehet a szállí-tóknak és a munkavállalóknak fizetni, nem lehet a kölcsöntartozásokat törleszteni, vagyis pénz nélkül a vállalkozások nem mqködhetnek.

A vállalati profit (eredmény) az alkalmazott elszámolási, értékelési módoktól függQen más-más vég-eredményt adhat, jelentQs eltérést mutathat. Éppen ezért igazán nem ez az egyedüli meg-hatá-rozó szempont azok számára, akik pénzüket egy vállalkozásba akarják befektetni. Egy vállalat-nak lehet magas az adózott eredménye, de fizetési problémák miatt mégis csQdeljárás indulhat ellene. Ugyanakkor lehet olyan vállalat, amelynek szerény vagy egyáltalán nincsen eredménye, esetleg rövid távon veszteséges, mégis eleget tud tenni fizetési kötelezettségeinek.

A pénzügyi szakembereknek különbséget kell tudniuk tenni a közgazdasági és a számviteli eredmény, valamint a pénzáramlás (cash flow) között. A profit, az eredmény meghatározása nem jelentene nehézséget, ha a vállalat indulásától a mqködése befejezéséig mérnénk azt. Ugyanis a tényleges profit mennyiségét ezesetben az jelentené, ami a tartozások visszafizetése után a tulajdonosi befektetésen felül megmarad, feltéve hogy a tulajdonosok nem-bérjellegq pénzt a vállalkozástól nem kaptak. Ez az elképzelés azonban nem alkalmazható, mert egyrészt a vállalkozások nem egy megadott idQtartamra szervezQdnek, hanem folyamatos tevékenységet kell róluk feltételeznünk. Másrészt a pénzügyi adatoknak a jelenben kell felhasználhatóknak lenniük, azaz a befektetQk a vállalkozás mqködése során szeretnék pénzüket befektetni.

Közgazdasági értelemben a profit nem más, mint az összes bevétel mínusz az összes költség. A közgazdászok a cash flow és mind az explicit mind az implicit költségeket magában foglaló köz-gazdasági költség vagy haszonáldozati költség fogalomnak megfelelQen gondolkodnak a profitról, vagyis a közgazdasági profit felel meg leginkább a cash flow koncepciónak. A számvi-teli szakemberek elmulasztják beleszámítani az összes költségbe a vállalkozásnál fel-merü-lQ implicit költségek egy részét. Az implicit költségek azon erQforrások haszonáldozati (alter-natíva) költségei, amelyeket a vállalkozás tulajdonosai használnak fel a termelés érdekében közvetlen pénz kiadás nélkül. Ilyenek lehetnek például a vállalkozók munkájának értéke, a kamat-költségek, amelyeket a tulajdonosok eszközeivel lehetne elérni, ha azok nem lennének lekötve a vállalkozásban, és a vállalkozás finanszírozásához felhasznált tQke költsége.

A racionális döntéshozatalnak a közgazdasági költségen és profiton kellene alapulnia. Az összes implicit költség meghatározása és értékelése azonban sokszor nehézségekbe ütközik. Ennélfogva a profit közgazdasági meghatározását úgy lehetne a gyakorlatba átültetni, amelynek az a célja, hogy a maradék jövedelmet (residual income) maximálja, ami lényegében a nettó jelenérték mód-szernek felel meg. És mivel a nettó jelenérték modell megegyezik a közgazdaságtan margi-nális jövedelem, marginális költség modelljével, a reziduális jövedelem megközelítés logikai-lag megegyezik a vagyon maximálási céllal.

Mivel bármely idQszak igazi profitjának a tökéletes mérése nem lehetséges, a számviteli szak-emberek valamilyen konzisztens, logikai eljárás alkalmazásával egy önkényesen kiválasztott idQ-szak profitjának a becslését írják elQ. Erre az idQszakra tulajdonképpen olyan elQfeltételekkel kell élniük a jövQre vonatkozóan, amelyek vagy igaznak bizonyulnak vagy nem.

A legtöbb vállalkozásban bizonyos eszközöket hosszabb idQtávon át használnak, mint a tulajdon-képpeni számviteli idQszak. Hogy mely bevételeket és kiadásokat rendelünk a megadott idQ-szak-hoz, az bizonyos mértékig megítélés kérdése. A számvitel technikai módszereinek többsége azon szabályokhoz kapcsolódik, amelyek azt határozzák meg, hogyan rendeljük hozzá a bevé-te-leket és a költségeket a megadott idQszakhoz. Számviteli értelemben a profit az adott idQszak alatt realizált (nem feltétlenül pénzügyileg realizált) bevételnek, a bevétel eléréséhez felhasznált ráfordításokat meghaladó része. Ez az elv tulajdonos orientált, statikus és utólagos szemléletq. KülönbözQ, általánosan elfogadott számviteli alapelvek használatával manipulálható, mint ami-lyen az értékcsökkenés, a készletértékelés, a költségek tQkésítése, stb. eltérQ módszerei.

A számviteli beszámoló vonatkozásában az is probléma, hogy az eredménykimutatás az árbevé-te-leket és a ráfordításokat attól függetlenül tartalmazza, hogy azok tényleges pénz-mozgással jártak-e vagy sem. Így nem alkalmas arra, hogy a vállalkozás pénzügyi helyzetében bekövet-ke-zett változásokat bemutassa. Számviteli beszámolási rendszerünk információ-tartalmának jelentQs gaz-da-gítását jelenti, hogy pénzáramlási kimutatás (cash flow) is a beszámoló részévé vált. A hitel-nyújtás kockázatának csökkentése érdekében minden hitel-nyújtónak igényelnie kell a pénz-áramlási kimutatást.

Fontos megjegyezni, hogy a bevételek csak akkor állnak rendelkezésre, amikor ténylegesen megkaptuk azokat (inflow) és a költségek akkor válnak igazi pénz kiáramlásokká (outflow), amikor ténylegesen kifizetésre kerültek. Az üzletemberek számára fontos, hogy értesüljenek a vállalatukon belüli pénzáramlásról és fQleg arról, hogy tevékenységeikbQl mennyi képzQdik. Tehát a pénzáramlási kimutatás elkészítését az is indokolja, hogy a számviteli eredmény (az adó-zott eredmény vagy a mérleg szerinti eredmény) léte nem jelenti egyben a pénzeszközök hasonló mértékq növekedését is. Egy tartósan nyereséges vállalkozás is fizetésképtelen lehet, ha a bevé-te-lei mögött nincsen tényleges pénz beáramlás.

Rövid távon a pénz be- és kiáramlásoknak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük olyannyira, hogy a rendelkezésre álló pénzmennyiség eleget tegyen a hitelezQk igényeinek. Hosszú távon, a meg-bízható fizetQképességi pozíció döntQ jelentQségq bármely vállalkozás túlélése szempontjából. Egy profit orientált cég célja a pénzügyi helyzetének a maximálásaként is meg-fogal-maz-ható. Ez a pénzáramlások hatékony menedzselésének, vagy más szóval, a tevékenységhez kap-cso-lódó pénz be- és kiáramlások közötti különbség nettó jelenértéke maximálásának felel meg. A pénzáramlási kimutatás a pénzügyi helyzet értékelésének és elemzésének is alapvetQ eszköze.

A pénzáramlási kimutatás bizonyos értelemben vett vállalati eredményt jelent, vagyis a vállal-ko-zás adott idQszakában a saját erejébQl kigazdálkodott eredményét a felhasználás elemeivel állítja szembe. A pénzáramlási kimutatás egyenlege negatív elQjelq is lehet, ha a folyó üzemi kiadá-sok összege meghaladja a bevételekét. Ez hosszabb távon nyilvánvalóan illikviditáshoz vezet.

A bankárokat a vállalatnak az a képessége érdekli, hogy elég készpénzt termel-e a folyamatos üzleti tevékenységébQl, finanszírozási igényei, azaz a kamat és a hosszú lejáratú adósságok utáni tQketörlesztések fizetésére. Vagyis a vállalat képes-e alapvetQ kötelezettségeinek teljesítésére. A hitelkérelmek elbírálásánál nagyon jelentQs információs tartalommal bírnak az adott vállalat múltbeli cash flow eredményei, amit a jövQbeli képességek becslésére is fel lehet használni. A bizonytalan gazdasági feltételek még inkább megkövetelik, hogy a menedzsment értesüljön arról, hogy mennyi pénz keletkezik és kerül felhasználásra a vállalkozásnál.

A piacgazdaság körülményei között a vállalatok jövQbeli pénzáramlásai jelentQs mértékben meg-határozzák annak piaci értékét, vagyis a pénzügyi menedzsmentnek a pénzáramlásra is jelentQs figyelmet kell fordítania. Egy vállalkozás lényegében a pénzáramlások dinamikus halmazaként is ábrázolható ( SEQ abra abra007 \* MERGEFORMAT 1. ábra).


 SEQ abra \r 1 \* MERGEFORMAT 1. ábra

A vállalat pénzáramlási képe


































Bort, R. (1986.)

Az  SEQ abra abra007 \* MERGEFORMAT 1. ábráról leolvasható, hogy egy vállakozás alapvetQen két formában teremthet elQ pénz-eszközöket a pénz- és a tQkepiacokon: hitel és saját tQke formájában. A vállalat az elQteremtett tQkét gépekbe és felszerelésekbe történQ termelQ befektetésekre használhatja fel. MegfelelQ források rendelkezésre állása esetén a menedzsment úgy is dönthet, hogy visszavásárolja a kibocsátott részvényeit, vagy felszámol valamilyen tevékenységet és a felszereléseket értékesíti vagy esetleg egy teljes üzemet is felszámolhat, mert például bizonyos felszerelések technikailag elavultak vagy mert a termékek iránt nincsen további kereslet. A munkabér, az anyag, az energia stb. költségeket az aktuális tevékenységek végrehajtása vonja maga után.

A késztermékek készpénzért vagy hitelben kerülnek értékesítésre. A hitelben történQ értékesítés akkor konvertálódik át készpénzzé, amikor a követelések beszedésre kerülnek. Ha a beszámolási idQszak - mondjuk egy év - folyamán az értékesítési bevételek és a termékek termelésére és értékesí-tésére fordított költségek között pozitív különbséget realizálódik, a vállalkozás adót fog fizetni az elQállított nyereség után. Esetenként a cég különbözQ támogatásokat vagy adó-vissza-térítést is kaphat.

A  SEQ abra abra007 \* MERGEFORMAT 1. ábra középpontjában a “pénz tó” van, amely folyamatos víz (pénz) be- és kiáramlással rendelkezik. A pénz állandóan "folyik be és ki a pénz tóból”, ezáltal folyamatos változást okozva a pénzügyi mérleg szintjében. Amikor a pénzszint relatíve magas, a pénzügyi menedzser úgy fog dönteni, hogy a többlet pénzt befekteti rövidtávú értékpapírokba (pénzpiac). Más alkalommal, a “tó” lehet száraz, vagyis egy nagy üregnek látszódhat, ami arra serkent, hogy a cég idQlegesen pénzt vegyen kölcsön, biztosítva, hogy az aktuális fizetéseknek - a szállítók, a munkaerQ és a pénzügyi erQforrások felé - eleget tudjon tenni.

Lényegében 3 alapvetQ pénzáramlás létezik, amit a pénzügyi menedzsernek irányítania kell: be-felé áramlás, kifelé áramlás és a vállalaton belüli áramlás (intrafirm flow). A pénz beáramlás elsQd-legesen a fogyasztóktól jön, de jöhet kamat bevételekbQl, adó-vissza-térítésekbQl, lejárt vagy értékesített értékpapírokból, rövid távú kölcsönökbQl, hoszútávú hitelekbQl és részvény kibocsá-tá-sokból is. A pénz kiáramlások a szállítókhoz, az alkalmazottakhoz, az adóhivatalhoz, a hitelt nyúj-tókhoz, a részvényesekhez és másokhoz történnek. A belsQ pénz-áramlások alapvetQen a vállal-kozások különbözQ részlegei és a bankja között történnek.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi információk talán legfontosabb darabja, amit ki tudunk gyqjteni a pénzügyi kimutatásokból a pénzáramlás. Leegyszerqsítve a pénz-áramlás a beérkezett és kiment forint mennyiség közötti különbséget jelenti. Egy vállalkozás tulaj-donosának nagy érdeklQdést kellene az iránt mutatnia, hogy mennyi pénzt adott ki a vállal-ko-zása egy adott évben.


3. Pénzáramlási kimutatás elkészítésének módjai

A pénzügyi menedzser számára a pénz be- és kiáramlásnak az aktuális idQzítése kritikus dolog a vállalkozás piaci értékének becslése esetében is, ezért kell megtanulnunk, hogyan különít-hetQ el a pénzáramlás nem pénz jellegq számviteli bejegyzésektQl.

A pénzáramlási kimutatás esetében az a kiindulási pont, hogy a készpénzre és a likvid eszkö-zökre vonatkozó jelentés hasznos és fontos - az eredménykimutatástól nézQpontjában és tartal-má-ban is eltérQ - információt biztosít, amelyre szükségük lehet az elemzQknek és a potenciális befektetQknek.

Ahogy arra már korábban is utaltunk, a nyereség és a készpénz között óriási különbség van. A számviteli pénzáramlás nagyon gyenge jelzQje a cég pénztermelQ képességének. Gambola-Ketz (1983) szerint a nettó jövedelem és a pénzáramlás mindketten a mérlegszámlák ugyanazon változásait magyarázzák, de nagymértékben különböznek a céljaikban. A nettó jövedelem telje-sít-mény mértékegységként és a részvényesek vagyonában bekövetkezQ változás becslése-ként szolgál. A nettó jövedelem definiálható mind a cég saját tQkéje könyvszerinti értéke plusz a kifizetett osztalékban bekövetkezett változásként, mind a bevételek és a költségek adózás utáni különbségeként. A nettó jövedelem inkább a cég jövedelmezQségének a mérQszáma, mint a cég azon képességének, hogy eleget tesz-e adóssággal kapcsolatos kötelezettségeinek. MásrészrQl, a pénzáramlás legkönnyebben az átvett és a kiadott pénzek közötti különbségként definiálható. Tekin-tet nélkül a jövedelmezQségére egy cég egyszerqen elvesztheti azon képességét, hogy a tevékenységeibQl pénzt állítson elQ. Jaedick-Sprouse (1965) azt mondja, hogy a számviteli pénzáramlással egy vállalat hosszú távú fizetQképességét kellene mérni, míg a tevékenységekbQl származó pénzáramlással rövidtávú fizetQképességét (azaz a likviditását).

A számviteli pénzáramlás a cég tényleges pénzáramlását kizárólag csak egy kiegyensúlyozott értékesítési periódus alatt adhatja. A számviteli pénzáramlás hagyományos mérQszáma az eredmény-kimutatáson alapszik, és nem tartalmaz olyan forgótQke (forgóeszköz) tételeket, mint a követelések, a készletek és a tartozások. Éppen ezért, amikor a cég növekedni kezd, a számviteli pénzáramlás mérQszámai kevésbé használhatóak, mivel a cég pótlólagos finanszírozást igényel forgótQkéje növeléséhez. Minthogy a cég növekszik több pénzt fog lekötni fQleg követelésekben és készletekben. A növekedés majdnem minden esetben a nettó forgótQke nagyobbodásával jár együtt, ezért a növekedés jelentQs pénz kiszíváshoz vezethet, megnövelve a kölcsönfelvételt, és bizonyos esetekben a finanszírozás belsQ és külsQ forrásainak korlátai megakadályozzák a forgótQkébe történQ további befektetéseket. Ehhez hasonlóan az értékesítés növekedési rátájának lassulása pénzeszközöknek a forgótQkébe történt befektetésbQl való felszabadulásához vezet. Ennélfogva a számviteli pénzáramlás alulbecsüli a cég tevékenységei által elQállított igazi pénz-áramlást. Ha figyelmen kívül hagyjuk a rendkívül kiegyensúlyozott értékesítési helyzetet, a számviteli pénzáramlás nem biztosítja a cég kötelezettségeinek kifizetéséhez szükséges igazi pénzáramlás megbízható mérQszámát.

Az IAS 7 (International Accounting Standards) tartalmaz egy Változások a pénzügyi helyzetben jelentést, amelyrQl a következQket írja:
A pénzügyi változáselQrejelzésnek a pénzügyi jelentések integrált részének kell lennie. A pénzügyi változásjelentésnek minden olyan idQszakot be kell mutatnia, amelyet az eredmény--kimutatás bemutat. A vállalkozás tevékenységeibQl származó, illetve abban fel-hasz-nált pénzeszközöket a pénzügyi helyzet változásai kimutatásban más pénzeszköz forrá-soktól és felhasználásoktól elkülönítetten kell bemutatni. A rendkívüli tételeket, amelyek egy vállalkozás szokásos tevékenységnek nem részei elkülönülten kell feltárni a kimutatás-ban. Minden egyes vállalkozásnak vagy vállalatcsoportnak a pénzügyi helyzet változás-jelentés bemutatásának azt a formáját kell elfogadnia, amelyik leginformatívabb az adott körül-mé-nyek között.”

A módosított IAS 7 1994. január 1-tQl kezdQdQ beszámolási idQszakra vonatkozóan kétféle mód-szer szerinti pénzáramlás kimutatás (direkt vagy indirekt módszer) készítése közüli válasz-tást javasolja.

A közvetlen (direkt) módszer a vállalkozás vásárlóitól származó pénzáramlások össze-gyqj-té-sé-vel indul, majd ebbQl levonásra kerülnek a különbözQ pénzkiáramlások, amelyek a vállalkozás normális mqködése kapcsán történnek, mint például számlák kifizetése a szállítóknak vagy munka-bérfizetés az alkalmazottaknak. Ez nehezebben alkalmazható módszer, mivel az eredmény--kimutatás minden a számviteli könyvelésbQl származó tételét a készpénz forgalom ismere-tében módosítani kell. Számítása saját vállalkozásnál általában nem okoz különösebb prob-lé-mát, de esetenként nagyobb adatgyüjtési munkával járhat.

A módosított IAS 7-ben szereplQ indirekt (közvetett) pénzáramlási kimutatás az alábbi része-ket foglalja magában:
a vevQktQl kapott pénz
a szállítóknak kifizetett pénz
a dolgozóknak kifizetett pénz
a szolgáltatásokért fizetett pénz
nettó pénzbeáramlás a mqködési tevékenységekbQl
kapott kamatok és osztalékok
fizetett kamatok és osztalékok
adófizetés
pénzáramlás a befektetési tevékenységekbQl
pénzáramlás finanszírozási tevékenységekbQl
változás a készpénzben

A közvetett módszer sokkal népszerqbb, bár idegen vállalatra vonatkozó számításnál okozhat problé-mát, ha csak forgalmi költség módszerrel készült eredménykimutatással rendelkezünk, mert az nem tartalmazza elkülönítetten az értékcsökkenési leírást. Ezen módszer alkalmazásánál, a megfelelQ tételek meghatározásához szükségünk lehet a kiegészítQ mellékletre is. Vég-ered-mé-nyül ez a módszer is ugyanazt az értéket adja, mint az elQzQ, csak más formában jelennek meg a belsQ változások. A  SEQ abra abra008 \* MERGEFORMAT 2. ábrában egy közvetett módszerrel történQ számítás elsQ része kerül bemutatásra. Ennél a módszernél a kiindulási alap a mérleg szerinti eredmény (nettó jövedelem), amely korrigálásra kerül az idQszak alatt a cég mqködésével kapcsolatos pénzforgalommal nem járó bevételekkel és kiadásokkal.

Azt is lehetne mondani, hogy a két módszer alapvetQen indulásában különbözik egymástól. A közvetlen módszer az eredménykimutatás tetejérQl, a bevételektQl indul, míg a közvetett módszer az aljáról, vagyis a mérleg szerinti eredménytQl.


 SEQ abra \* MERGEFORMAT 2. ábra

A mqködési tevékenységekbQl származó nettó pénzáramlási kiszámításának fQbb lépései
(közvetett módszer)


 EMBED Word.Document.8 


Az indirekt (közvetett) pénzáramlási kimutatás javasolt részei:
pénzáramlás a mqködési tevékenységekbQl
adózás és rendkívüli tételek elQtti jövedelem
értékcsökkenési leírás
deviza veszteség
befektetési jövedelem
kamatköltség
a forgótQke változás elQtti mqködési jövedelem
növekedés a kereskedelmi és más kinnlevQségekben
csökkenés a készletekben
csökkenés a kereskedelmi tartozásokban
a mqködésbQl származó készpénz
kamat fizetések
jövedelemadó fizetés
pénzáramlás a rendkívüli tételek elQtt
jövedelem a rendkívüli tételekbQl
nettó készpénz a mqködési tevékenységekbQl

A pénzáramlás számítása és a pénzáramlási kimutatás (mérleg) formája a különbözQzQ országok-ban nem egységes. Nemcsak többféle módon, hanem többféle tartalommal is számolják.

A cash flow számítás esetében az lenne az ideális, ha az elQzQekben ismertetett direkt módszert használnánk. Ez azonban olyan információk rendelkezésre állását igényelné, amely csak mint belsQ információ áll rendelkezésre és a benne szereplQ adatok nehezen lennének összhangba hozhatók a publikált vállalati beszámolók adataival. Ezért általában a pénzáramlási kimutatások elkészítésénél az indirekt módszert használják. A magyar számviteli törvényben is ez a forma szere-pel ( SEQ tablazat tablazat009 \* MERGEFORMAT 7. táblázat). A továbbiakban mi is ezzel fogunk részletesebben foglalkozni.



4. Pénzáramlási kimutatás kiszámítása

Ezek után felvetQdhet a kérdés, hogy elismerve a pénzáramlások fontosságát, mire ad választ a pénzáramlási kimutatás, miért szükséges az elkészítése? Egy konkrét példa bemutatása után talán könnyebb lesz ezekre a kérdésekre a választ megadni. A számításban egy (elképzelt) hús-ipari vállalat nyilvánosságra hozott adatait ( SEQ tablazat tablazat003 \* MERGEFORMAT 1. és  SEQ tablazat tablazat004 \* MERGEFORMAT 2. táblázat) szerepeltettük (továbbiakban: Hús-ipari Részvénytársaság).

A pénzáramlási (cash flow) kimutatás elkészítését Block-Hirt (1994.) könyve, illetve az 1997. január 1-tQl érvényes magyar számviteli törvényi elQírásokat is bizonyos mértékig figyelembe véve mutatjuk be. Az említett szerzQk könyvükben a pénzáramlási kimutatást három összetevQre bontják, vagyis pénzáramlás
- a mqködési tevékenységekbQl,
- a befektetési tevékenységekbQl, és
- a finanszírozási tevékenységekbQl.


 SEQ tablazat \r 1 \* MERGEFORMAT 1. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság mérlege
eFt
1995 1996 ESZKÖZÖK 2 872 744 3 333 249 A. Befektetett eszközök 1 659 357 1 921 730 I. Immateriális javak 9 932 16 617 II. Tárgyi eszközök 1 531 818 1 789 854 III. Befektetett pénzügyi eszközök 117 607 115 259 B. Forgóeszközök 1 152 515 1 370 028 I. Készletek 466 299 605 863 II. Követelések 587 093 671 152 III. Értékpapírok 11 200 21 200 IV. Pénzeszközök 87 923 71 813 C. Aktív idQbeli elhatárolások 60 872 41 491 FORRÁSOK 2 872 744 3 333 249 D. Saját tQke 1 626 461 1 686 581 I. Jegyzett tQke 1 394 000 1 394 000 II. TQketartalék 26 855 26 855 III. Eredménytartalék 135 335 205 606 V. Mérleg szerinti eredmény 70 271 60 120 E. Céltartalékok 21 288 23 427 F. Kötelezettségek 1 200 605 1 605 026 I. Hosszú lejáratú kötelezettségek 264 059 377 246 Kötvénykibocsátás 100 000 250 000 Banki hitelfelvétel 164 059 127 246 II. Rövid lejáratú kötelezettségek 936 546 1 227 780 Szállítói kötelezettségek 606 046 810 245 Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek 330 500 417 535 G. Passzív idQbeli elhatárolások 24 390 18 215

A három komponens kiszámolása és összegzése után kapjuk meg a vállalkozás pénzeszközeiben bekövetkezett változást. ElQször a  SEQ tablazat tablazat003 \* MERGEFORMAT 1. és a  SEQ tablazat tablazat004 \* MERGEFORMAT 2. táblázat adatainak a felhasználásával - a  SEQ abra abra008 \* MERGEFORMAT 2. ábra segít-sé-gével - kiszámítjuk a mqködési tevékenységekbQl származó nettó pénzáramlást ( SEQ tablazat tablazat005 \* MERGEFORMAT 3. táb-lá-zat).





 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 2. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság eredménykimutatása
(összköltség eljárással)
eFt
1995 1996 I. Értékesítés nettó árbevétele 5 104 764 6 759 904 II. Egyéb bevételek 265 455 344 332 III. Aktivált saját teljesítmények értéke 614 748 1 169 590 IV. Anyagjellegq ráfordítások 4 547 795 6 485 767 V. Személyi jellegq ráfordítások 628 533 810 294 VI. Értékcsökkenési leírás 93 932 131 421 VII. Egyéb költségek 191 980 264 482 VIII. Egyéb ráfordítások 105 887 123 559 A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye 417 840 458 303 B. Pénzügyi mqveletek eredménye -76 129 -138 690 C. Szokásos vállalkozási eredmény 341 711 319 613 D. Rendkívüli eredmény 9 643 -14 758 E. Adózás elQtti eredmény 351 354 304 855 XIII. Adófizetési kötelezettség 139 542 97 442 F. Adózott eredmény 210 812 207 413 19 Fizetett (jóváhagyott) osztalék 140 541 147 293 G. Mérleg szerinti eredmény 70 271 60 120

Amint a  SEQ abra abra008 \* MERGEFORMAT 2. ábrában is láthatjuk a kiindulási alap a vállalkozás eredménye, amihez elQször az elszámolt értékcsökkenési leírást adjuk hozzá. Erre azért van szükség, mivel az értékcsökkenési leírás olyan költség, amely nem jár tényleges pénzkiáramlással. Ezután végig megyünk a mér-leg mindazon tételein, amelyek a f¡¢Ð* +
Œ
Ž
Ð
Â

Ä

b d ê þ <>øú&(Š ® @bz|€‚†ˆLNš46¬ ¢®è¢¤â-f-h-
""d#f# $$$,$.$J$ä$æ$ú% &D&F& ''('Ô'è'ê'Ž(( (øñëäëÞëä×äëÞëÞëäëÞëÞëÞëäëäëÞëÞëÞëÞëä×äëÞëÐëÞëÐëÞëÐëÞëÐǾÇзÐÇззÐëä×ä×ä
h7A6CJh7A56CJh)Aá56CJ
h)Aá6CJ
h7A5CJ
h7ACJ
h)Aá5CJ
h)AáCJ
h)Aá5CJ
h7A5CJH/[z{|}~¡¢ÐÑè

ê

 ’ NP–˜îð´"¶"('ôôôôôìììììäìääääääääääääää $dÀþa$ $dÀþa$
$dha$gd7AdЀÎò
þþþþ('*'‚+„+..„2…2ú7ü7®<°<ØAÚAôBöBøBúBüBþBCCCCC0C2CªG¬G÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷õõõõõõõõõõðõ÷÷$a$ $dÀþa$ (6)^)`)H+V+X+~+C2D2…2Ç2È2ã2ä23B3C3E3F3ø5ú5´6¶6¼6¾6z7|7f8ˆ8¶8¸8f9h9n9p9’9è92:¼:¾:Ä:Æ:Ì:„;†;Î;d h+W‚CJ
h…X~CJ
hQw5CJ
hQw6CJ
h)Aá6CJ
hQwCJjh)Aá0JCJ U
h)Aá5CJ
h)AáCJL¬G²G¸G¾GÄGÊGÐGÖGÜGâGèGðGóóóóóóóóóóó

$dÀþ$Ifa$
ðGòG
ókd$$If–l4Öö
ª@Ô =
¦

Í} -ݍ=-–”iiw°°°°°° öÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
laöf4òGHHH

HHHH$H*H0H6Hóóóóóóóóóóó

$dÀþ$Ifa$
6H8H
ókdê$$If–l4Öö
ª@Ô =
¦

Í} -ݍ=-–”iiw°°°°°° öÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
laöf48H:H4K6KÆNÇNäVæVâZäZ‚\„\PbRbrgtg iNišiÎi&jhjœjkjk°k²k(m÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëëëëëëëëë÷÷
$„7dÀþ^„7a$ $dÀþa$öKLLdMfMnMpMtMvMNNäPôPöP$Q2R3RŒTŽT@UBUHUJUüUþUVV¼V¾VäVæVœ[ž[ð\8]:]@]B]–]j_l_à_ˆ`šaœa€d‚dbgdg.mZmjmœmòmômnnUnVno ooo‚ppºpÔp„q°qÒqÔq’r”r"v$v(v*vúîúèúèúèúèúáÚáúèúèúèúèúèúèúèúÔúèúáÚáÚáúèúáúèúèúèúÍúÍúèúÍúèúèúèúÍúÍúÍúÉÍÂÍÂÍÂ
h+W‚6CJh)Aá
h)Aá6CJ
hŽ3CJ
h+W‚5CJ
h)Aá5CJ
h+W‚CJjh)Aá0JCJ U
h)AáCJL(m*p,pÒqÔq”wêwz÷÷÷ò÷¥XL$
&
FdÀþEƀ-a$L$
&
FdÀþEƀ-a$ gd+W‚ $dÀþa$ *v.v0vžx x¤x¦xXyZy¶z¸zl{n{0|2|æ|2}L}š}œ} }¢}V~X~\~^~b~d~8: ÀÚÜæèXZ‚‚V‚¼‚¾‚„„F„[„k„õ„¬†®†¶†¸†,ˆ.ˆâˆäˆÖ‰Ø‰¼Œ¾ŒprºŽx’Ðz‘²‘®—Η¸™$š&š.šøñøñøñøñøíãÙãÙãÓøÓÍÓÍÓÍÓÍÓÍÓÍÓøÓÍÓÍÓÆ¿Æ¿ÆÓÍÓÍÓøÓÆÓÍÓÍÓÍÓÍÓÍÓÍÓÍÓÆÓÆÓÆÓÆÓÆ¿Æ
h+W‚5CJ
h)Aá5CJ
h+W‚CJ
h)AáCJh+W‚6‰Ê ÿÿh)Aá6‰Ê h)Aá
h+W‚6CJ
h)Aá6CJKz¶z¸zæ|è|r~t~E„F„‰ ‰Ž
ŽÞ“à“F—H—ð›ò›²­«£££££££££££££££ $dÀþa$ gd+W‚L$
&
FdÀþEƀ-a$.š ›Œ›Ž›–›˜›ò›

œžžªž¬ž°ž²žâžæžèž:Ÿö¡´¢(¤*¤2¤4¤¨¨¨¨y¨z¨~¨¨ÌªÎªÒªÔª:®<®@®B®t°v°z°|°±

±0±–±b³
´
´´.¶¼¶·^¸
º

º¸ººº¾ºÀºx»z»ò¼ô¼úóìóìóãóìóìóìóÜÕǺǺ°º°º°º°º°º°º°º°º°º°º°º°ºÇºÇºÇ¥ÇºÇºÇº°º°º°º°º°h+W‚5CJmHsHh+W‚CJmHsHh7Ah)AáCJmHsHh7Ah)Aá5CJmHsH
h…X~5CJ
hŽ35CJh)Aá5>*CJ
h+W‚5CJ
h)Aá5CJ
h)AáCJAò›âžäžæžèž:Ÿ<Ÿ ¡¢¡¸¢º¢~§€§ª¨«¨R«T«Î¬Ð¬`³b³´´ô½ö½ºÀ¼À÷÷÷÷ï÷÷÷æ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dÀþ@&a$ $dÀþa$ $dÀþa$ô¼ª½¬½(¾j¾ø¾¶À¼À*Â,ÂVÆXÆÇÇÌÈÎÈ4É:ɀɂɸɜÖÎÖ$×L× ÙtَÙ$ÚÜßøß8fÄØ ®(
R

H
f
ãÎÐÒùV#óéóÛóÛóÕÏÕÏÕÏÕÉÕ¾º¯º©¢©¢©¢©¢©¢©™©¢©’©’©¢©¢©¢©º©ˆ©¢©¢©hìj¿CJmH sH
hìj¿6CJhìj¿56CJ
hìj¿5CJ
hìj¿CJ h…X~hìj¿CJaJhìj¿ h´³hìj¿CJaJ
hãO9CJ
h+W‚CJ
h)AáCJh7Ah)Aá5CJmHsHh+W‚CJmHsHh7Ah)AáCJmHsH5¼À†ÃˆÃæÄèÄ ÈÈ4É6É8É:ɀɂɶɸÉNÌPÌ Ð¢Ð¬Õ®Õ(Ú*ڬݮÝ÷÷÷÷÷÷òòòíèàÛàÐàÐàÐàÐÐÐà
$d8a$gdìj¿)gd´³ d8gdìj¿(gd´³gdìj¿$a$ $dÀþa$®ÝÔßÖßLãNã<è²ì´ìBðDð˜ôšôÞûàûþÿ.0PR@
B
@Bþôìôìôôäôìôôôôôìôìôìôìôìôô d gdìj¿ d8gdìj¿
$d8a$gdìj¿âãÚܘ™T#V#v*x*˜-™-Ô0Ö0p7r7< $d8a$gdìj¿ d8gdìj¿)gd´³
$d8a$gdìj¿V#
$˜%&t,ƒ,„,…,å,æ, 4–4à4|5Ë8Ì8Î8Ï8 hìj¿CJ hìj¿5hBSümHnHujhìj¿Uhìj¿
h! ÓCJhBSüCJmHnHujhìj¿CJU
h…X~CJhìj¿56CJ!jh2íhìj¿0JCJUaJ
hìj¿6CJ
hìj¿CJ
hìj¿5CJ3‚I„IŒNŽNœPPžPñPòPõPöP÷PüPýPþPQQQQ
Q

Q
QQQQQQQôôôôôôíôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô ¤ðgd! Ó
$d8a$gdìj¿þPQQ
Q
Q QQQQQQQQQQ"Q&Q'Q)Q,Q-Q.Q/Q0QCQDQGQHQjQkQlQRž[ [ä[æ[è[ê[Ž_D`À`Ä`à`Öd:e eºeœgüg8hi4v®€¸€ƒƒë„ì„@…A…Ä…†p‡òîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîèâØâØÍØâØâØÍØâèÆè¿èÆèÆè»èÆèµ®µèµèµèµµ!jh2íhìj¿0JCJUaJ
hìj¿5CJ
hìj¿CJh´³
h´³6CJ
h´³5CJh…X~CJmHnHujh…X~CJU
h…X~CJ
h´³CJhìj¿jhìj¿UmHnHu>QQQQQ#Q$Q%Q&Q(Q)Q-Q/Q1Q2QCQDQÛVÜV˜[š[Ž__ŠdŒdôôôôôôôôôôôôôôçôÜÜÜÜÜôÑÑ
$d8a$gd´³
$d8a$gd…X~

$d8¤ha$gd´³
$d8a$gdìj¿Œd˜gšgœgügþgôiöiFlHl2v4v¦€¨€´±…²…j‡l‡ôôôïôôôôääÙÙÉɶɣÙ$„d8¤< ¤^„a$gd´³$„©d8¤x ¤^„©a$gd´³„d8¤< ¤^„gdìj¿
$d8a$gdìj¿
$d8a$gd´³)gd´³
$d8a$gd´³p‡¤‡JŠLŠLŒNŒnŒÀŒ 

ŽlŽ²´âè
¦¨Æ’È’Ì’Î’´“¶“ú“ü“þ“”ø–˜ ˜"˜$˜8˜:˜n˜p˜r˜t˜†˜ˆ˜\™^™Ž™™’™”™–™øòìòÛòøòÑÆÑÆÑÆòøòìòìòìò¼ò¼±¼òøòÑò­¥­¥œ¥­—­¥­†~¥­jÔhìj¿U jñEã7
hìj¿UVmHnHu hìj¿5hBSümHnHujhìj¿Uhìj¿hBSüCJmHnHujhìj¿CJUhìj¿5CJOJQJhìj¿CJOJQJ!jh2íhìj¿0JCJUaJ
h´³CJ
hìj¿CJ
hìj¿5CJ0l‡&Œ(Œ @‚Â
ŽlŽ¨ŽèŽX²âäF–H– ˜ôäÑÁÁÁÁ¯ÁÁÁ¯ôôôô!„„d8¤x^„`„gdìj¿!„„d8¤<^„`„gdìj¿!„„d8^„`„gdìj¿$„d8¤< ¤^„a$gd´³„d8¤< ¤^„gdìj¿
$d8a$gdìj¿ ˜"˜$˜0™X™Z™\™–™˜™š™šnšÌšüš ›N›j›íâÝÕÆÆ»â⪞ŽŽŽŽŽ!„„d8^„`„gd…X~
d8¤x ¤gd…X~„d8¤< ¤@&^„gd…X~
$d8a$gdìj¿ $„d8^„a$gdìj¿ d8gdìj¿ gdìj¿
$d8a$gdìj¿!„„d8¤<^„`„gdìj¿–™š™ ™ö™šnšj›Ð›¸œþœ®PžRž²Ÿ¶¢·¢á¢â¢ã¢ä¢/£2£X£D¦E¦o¦p¦q¦r¦w¦x¦¢¦£¦¤¦¥¦ ©©Dª„ª« «"«6«8«|«~«úôíôíãíãØãØËÅ¿µ¿µªµ¿ú¦¿µ¿µªµ¿µ¿µªµ¿•¿Ž„¿Å¦|¦|jhìj¿Uhìj¿CJOJQJ
hìj¿5CJ!jh2íhìj¿0JCJUaJhìj¿hBSüCJmHnHujhìj¿CJU
hìj¿CJ
h´³CJh…X~h…X~CJmH sH h…X~5CJOJQJh…X~CJOJQJ
h…X~5CJ
h…X~CJ
hÇi.CJ-j›Ð›4œhœ¸œþœ&X®öPžRž°Ÿ²Ÿ/£0£1£2£X£Y£ì¦óåååÓÃÃÃÓÓ¸¸¸¸¸¸¸³¸¸'gd´³
$d8a$gdìj¿!„„d8^„`„gd…X~!„„d8¤x^„`„gd…X~
"„d8 ¤^„gd…X~
d8¤x ¤gd…X~ ì¦í¦Dª„ªÒª« «"«ä«¬¬¬¬
¬ôôçÝÝôôØÅ···· $¤($Ifa$gdìj¿$„P„Ðd8^„P`„Ða$gdìj¿ gdìj¿ d8¤
$d8¤xa$gdÇi.
$d8a$gdìj¿
~«€«‚«š«œ«ä«¬¬ ¬¬-¬0¬Y¬Z¬}¬~¬¦¬§¬Ú¬Û¬Þ¬­­­-­?­@­`­a­€­­T®V®X®”®Ø®Ú®$¯&¯d¯f¯öîêåêßϾϾ¨}hÏhÏhϨ}hÏhÏhÏhϐ}Ͼ}hÏhÏ(hÇi.hìj¿B*CJaJhnH phtH $hìj¿56B*CJhnH phtH .hÇi.hìj¿56B*CJaJhnH phtH +hÇi.hìj¿5B*CJaJhnH phtH !hìj¿5B*CJhnH phtH hìj¿B*CJhnH phtH
hìj¿CJ hìj¿5hìj¿jhìj¿UhBSümHnHu(
¬ ¬¬¬"¬,¬j\N\\ $¤($Ifa$gdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdÝ$$If–Ö ”Ö\Å&" Sÿÿÿÿÿÿÿÿ ÿÿÿÿÿÿÿÿüÿÿÿÿüÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿ4Ö
aöã,¬-¬0¬E¬O¬Y¬j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdå $$If–Ö ”Ö\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãY¬Z¬]¬p¬v¬}¬j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdµ
$$If–Ö ”TÖ\Å&" Sÿÿÿÿ ÿÿÿÿüÿÿÿÿüÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã}¬~¬‚¬’¬œ¬¦¬j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd…
$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aö㦬§¬¬¬Ê¬Ò¬Ú¬j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdG

$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãÚ¬Û¬Þ¬ì¬ö¬­j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd
$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã­­­ ­­­j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdË
$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã­-­#­/­7­?­j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd $$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã?­@­E­R­Y­`­j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdO$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã`­a­e­r­y­€­j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aö〭­„­8®F®T®j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdÓ$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãT®V®X®j®~®’®j\\NN $¤($Ifa$gdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd•$$If–Ö ”TÖ\Å&" Sÿÿÿÿ ÿÿÿÿüÿÿÿÿüÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aö㒮”®š®°®Ä®Ø®j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kde$$If–Ö ”Ö\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãخڮà®ü®¯$¯j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd5$$If–Ö ”TÖ\Å&" Sÿÿÿÿ ÿÿÿÿüÿÿÿÿüÿÿÿÿÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã$¯&¯.¯H¯V¯d¯j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd $$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãd¯f¯p¯’¯¢¯²¯j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdÇ $$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãf¯²¯´¯°°$°%°L°M°€°°¤°¥°Ê°Ë°±±,±-±c±d±X²Z²^²X³Z³®³°³²³´³Â³Ä³´´´´v´x´¼´¾´À´ëÛëÛððš‰ëÛëۚ‰ëÛëÛðƒ}s}shs}s}shs}s}shh…X~CJmHnHujh…X~CJU
h…X~CJ
hìj¿CJ!hìj¿6B*CJhnH phtH +hÇi.hìj¿6B*CJaJhnH phtH $hìj¿56B*CJhnH phtH .hÇi.hìj¿56B*CJaJhnH phtH hìj¿B*CJhnH phtH (hÇi.hìj¿B*CJaJhnH phtH (²¯´¯º¯ì¯ú¯°j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd‰$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã°°°°°$°j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdK$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã$°%°(°8°B°L°j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd
$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãL°M°P°p°x°€°j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdÏ$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aö〰°‚°”°œ°¤°j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd‘$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aö㤰¥°¦°º°Â°Ê°j\Q\\
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kdS$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãÊ°Ë°Ï°î°ö°±j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã±±±±$±,±j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd×$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã,±-±.±S±[±c±j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd™$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãc±d±g±<²J²X²j\QCC $¤($Ifa$gdìj¿
¤($Ifgdìj¿ $¤($Ifa$gdìj¿”kd[$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöãX²Z²\²^²öµøµúµüµþµ¶j__TTTTTT
$d8a$gd…X~
$d8a$gdìj¿”kd$$If–Ö ”TÖ\Å&" S üüÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
aöã À´Â´|µ~µÒµÔµÖµØµ¶
¶
¶)¶*¶+¶,¶8¶9¶h¶¶‡¶Œ¶¶¸¹¼¹¾¹ºº(º*º.º0ºhºjºŒºŽº’º”ºÐºÒºòºôºøºúº »"»>»@»D»F»r»t»”»ö»ú»ü»¼¼>¼¨¼¬¼®¼Þ¼à¼ü¼½½ ½X½Z½\½^½õïõïõäõïàØàØÏØàÊàý³Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½Ã½ïõïõäõhìj¿CJOJQJ
hìj¿CJ
hìj¿5CJ hìj¿5hBSümHnHujhìj¿Uhìj¿h…X~CJmHnHu
h…X~CJjh…X~CJUF¶h¶¶…¶†¶‡¶Œ¶‘¶úïÜÉɶ£$d8¤x ¤x$Ifa$gdìj¿$d8¤x ¤x$Ifa$gdìj¿$d8¤x ¤x$Ifa$gdìj¿$„ „Ðd8^„ `„Ða$gdìj¿
$d8a$gdìj¿ gdìj¿ ‘¶’¶•¶²¶¼¶Æ¶rcc$d8$Ifa$gd½ laöˆf4ƶǶ˶۶ã¶ë¶Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4ë¶ì¶ñ¶·-·)·Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4)·*·.·4¸H¸\¸Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4\¸^¸d¸ ¸°¸À¸Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4À¸Â¸Ê¸ø¸¹¹Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4¹¹"¹B¹R¹b¹Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4b¹d¹p¹–¹¦¹¶¹Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4¶¹¸¹¾¹ºº(ºŽpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4(º*º0ºjºzºŒºŽpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4ŒºŽº”ºÒºâºòºŽpaa$d8$Ifa$gd½ '$$If–l4 ”TÖ\n&" R¸üü öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
laöˆf4òºôºúº"».»>»Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4>»@»F»t»„»”»Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4”»–»¢»Ö»æ»ô»Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4ô»ö»ü»¼.¼>¼Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4>¼@¼F¼†¼–¼¦¼Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4¦¼¨¼®¼à¼î¼ü¼Žpaa$d8$Ifa$gd½ laöˆf4ü¼þ¼½½JdLdh hhBiŽƒƒxxxxmh gdÇi.
$d8a$gd½ $d8a$gd…X~
$d8a$gdìj¿pkdG-$$If–l4 ”TÖ\n&" R¸üü öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö
laöˆf4 ^½Þ½à½D¿F¿Ä¿bPbRb–b˜bšbœb b¢bRdTd¨dªd¬d®d hh*h,hhhjhlhnh2i4iJijzjâlp ptpvpxpzpRs–sšs¼s¾sæsès"tdt„uÂuÆuúuüuúéúéúçúÝúÝÒÝúÈúÝúÝÒÝú¾¶¾¶­¶¾©¾£¾£úÝúÝÒÝúŸ”ú‹ú‹úŸúŸ”ú‹ j-ðh…X~CJh…X~5CJOJQJh…X~
hìj¿CJhÇi.hBSümHnHujhìj¿Uhìj¿
h½ h…X~CJ6olyamatos mqködéshez kapcsolhatók, és a  SEQ abra abra008 \* MERGEFORMAT 2. ábrán bemu-ta-tottak szerint az elQzQ két tételhez vagy hozzáadjuk vagy belQle levonjuk a vizsgált év és az elQzQ év közötti eltéréseket. Az így kapott eredmény a mqködésbQl származó nettó pénz-áramlást mutatja.

Az  SEQ tablazat tablazat005 \* MERGEFORMAT 3. táblázatból láthatjuk, hogy a mqködési tevékenységbQl származó nettó pénzáramlás 264 527 eFt. A táblázatból az is megállapítható, hogy a növekedés alapvetQen a rövid lejáratú kötelezettségek változásából származik, mivel jelentQsen növekedett a vállalkozás szállítói tartozása, ami forrás bevonást jelent, és ugyancsak növekedett a forgóeszköz- és a vevQkövetelés-állomány is, amelyek viszont a pénzeszközök lekötését eredményezik.


 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 3. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság mqködési tevékenységeibQl származó pénzáramlás kimutatása (1996)
eFt
Mérleg szerinti eredmény 60 120 Értékcsökkenési leírás 131 421 VevQkövetelések változása -84 059 Forgóeszközök (vevQ és pénzeszköz nélkül) változása -149 564 Aktív idQbeli elhatárolások változása 19 381 Céltartalékképzés és felhasználás különbözete 2 139 Szállítói kötelezettség változása 204 199 Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása 87 035 Passzív idQbeli elhatárolások változása -6 175 Nettó pénzáramlás a mqködési tevékenységbQl 264 497

Ezután a befektetési tevékenységekbQl származó pénzáramlást kell meghatározni. A pénz-áram-lási kimutatás számításának ebben a részében lényegében a befektetett eszközökben bekövet-ke-zett változásokat határozzuk meg. A befektetett eszközökben bekövetkezett növekedés pénz-eszköz felhasználást, míg a csökkenés pénzforrást jelent. Az elQzQeknek megfelelQen a befek-te-tési tevékenységekbQl származó pénzáramlást a  SEQ tablazat tablazat006 \* MERGEFORMAT 4. táblázatban számítottuk ki. A megfelelQ érték meghatározásához azonban nem elegendQ csupán a tárgyév és az elQzQ év különbségét venni, hanem a kapott értéket korrigálni kell, mivel a mérlegben a nettó érték szerepel, és emiatt csak a nettó értékben bekövetkezett változást tudnánk kimutatni.

A nettó változás a mérlegben a következQképpen került kiszámításra:

Befektetett eszközök nyitó értéke + Eszköz beszerzés ( Eszköz értékesítés ( Elszámolt érték-csökkenés = Befektetett eszközök záró értéke
Az elQzQekbQl következik, hogy a befektetett eszközökben bekövetkezett bruttó változás (eszköz beszerzés - eszköz értékesítés) nem más, mint

Befektetett eszköz záró értéke + Elszámolt érték-csökkenés ( Befektetett eszköz nyitó értéke = Bruttó változás a befektetett eszköz értékében

 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 4. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság befektetési tevékenységeibQl származó pénzáramlás kimutatása (1996)
eFt
Immateriális javak és tárgyi eszközök változása -396 142 Befektetett pénzügyi eszközök változása 2 348 Befektetési tevé-kenységekbQl származó pénzeszköz változás -393 794

A  SEQ tablazat tablazat006 \* MERGEFORMAT 4. táblázatból láthatjuk, hogy jelentQs növekedés történt az immateriális javakban és a tárgyi eszközökben, ami pénzkiáramlást eredményez. AlapvetQen ennek köszönhetQen a befektetési tevékenységbQl származó nettó pénzáramlás jelentQs nagyságú hiányt mutat, ami természetes is, hiszen a befektetés mindíg pénzforrások felhasználásával jár. Az alapot a befektetésekhez a mqkö-dési tevékenység és a finanszírozási tevékenység nettó pénzáramlása fogja biztosítani.

Harmadikként a (hosszú távú) finanszírozási tevékenységekbQl származó nettó pénzáramlást kell meghatároznunk. Ide tartoznak például kötvények, közönséges és elsQbbségi részvények és más vállalati értékpapírok kibocsátása vagy visszavonása, banki hitelek felvétele és visszafizetése, véglegesen kapott vagy átadott pénzeszközök. Az értékpapírok kibocsátása, a banki hitel felvé-tele vagy a véglegesen kapott pénzeszköz pénzügyi forrásokat jelent a vállalkozás számára, míg a részvénybevonás, a kötvényvisszafizetés vagy visszavásárlás, a hiteltörlesztés és a véglegesen átadott pénzeszköz a pénzalapok felhasználását jelenti. A harmadik összetevQ számítását a  SEQ tablazat tablazat007 \* MERGEFORMAT 5. táb-lá-zatban adjuk meg.


 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 5. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság finanszírozási tevékenységeibQl származó pénzáramlás kimutatása (1996)

eFt
Kötvénykibocsátás bevétele 150 000 Hitelfelvétel -36 813 Finanszírozási tevé-kenységekbQl származó pénzeszköz változás 113 187

Végezetül a  SEQ tablazat tablazat008 \* MERGEFORMAT 6. táblázatban elvégezzük a pénzáramlási kimutatás 3 fQ elemének összesítését. A  SEQ tablazat tablazat003 \* MERGEFORMAT 1. táblázatban közölt mérlegnek az 1995. évi oszlopából megkapjuk az évvégi pénzeszköz állo-mányt, ami a következQ év nyitó értéke. Majd a már kiszámolt részeredményekbQl ( SEQ tablazat tablazat005 \* MERGEFORMAT 3- SEQ tablazat tablazat007 \* MERGEFORMAT 5. táblázat) meghatározzuk a pénzáramlásban bekövetkezett változást. A kapott eredmény meg-egyezik a mér-leg adott évi és megelQzQ évi pénzeszközök tételének a különbségével. Ha ezzel az értékkel módo-sítjuk a pénzeszközök nyitó értékét, akkor megkapjuk a záróértéket, vagyis az 1996 végén rendelkezésre álló pénzeszköz mennyiséget. A pénzáramlás kimutatásnál tehát nem a végsQ ered--mény kiszámítása a közvetlen cél, hanem annak megismerése, hogy az milyen változásokon keresz-tül alakult ki és mely tételek okozták a csökkenését vagy a növekedését. Két cégnek lehet akár teljesen megegyezQ mérleg szerinti eredménye, de az már szinte biztosan különbözni fog ahogyan ezt az eredményt elérte. Tehát a pénzáramlási kimutatás alapvetQ jelentQségq egy válla-lat tevékenységének, mqködésének a megismeréséhez.


 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 6. táblázat

A Húsipari Részvénytársaság pénzáramlás kimutatása (1996)

eFt
Készpénz az év elején 87 923 Nettó pénzáramlás a mqködési tevékeny-ségbQl 264 497 Nettó pénzáramlás a befektetési tevé-kenységbQl -393 794 Nettó pénzáramlás a finanszírozási tevé-kenységbQl 113 187 Nettó pénzáramlás (csökkenés) -16 110 Készpénz az év végén 71 813

Mint azt már korábban is említettük, célszerq negyedévente (vagy nagyobb vállalkozásoknál akár havonta is) elkészíteni a mérleget és az eredménykimutatást, a folyamatok jobb meg-isme-ré-sé-hez, követhetQségéhez ki kell kell azt egészíteni minden esetben a pénzáramlási kimutatással is. Ennek alapvetQ jelentQsége van a cég fizetQképességének a megállapításában is. Hitel igénylés-kor a bankok is igényt tartanak a pénzáramlási kimutatásra, mivel az választ ad a hitelnyújtók azon kérdésére, hogy képes-e az adott cég a nyújtott hitel visszafizetésére.

A cash flow-kimutatásban a vállalkozó - választásának függvényében - a tervezett és a tény-adatokat, illetve az elQzQ év és a tárgyév adatait köteles feltüntetni.



Fedezetelemzés

Gyakran elQfordul, hogy egy projekt esetében meghatározó változó az értékesítés mennyisége. Ha egy új termékre vagy egy új piacra való belépésre gondolunk, a legnehezebb dolog pontosan elQre-jelezni, hogy mennyit tudunk majd értékesíteni. Ezen okból az értékesítési mennyiséget rendszerint sokkal többször elemzik, mint más változókat. Az elemzés során választ kell adnunk a következQ kérdésekre:
- Hogyan változik a költség és a profit a mennyiség függvényében?
- Mikor lesz a cég nullszaldós (break-even)?
- Mi a leghatékonyabb szintje a cég befektetett tárgyi eszközeinek?

Az ilyen tipusú elemzéseknek egyik leggyakrabban használt eszköze a fedezetelemzés (break-even analysis). Sok különbözQ fedezeti mérQeszköz létezik, de mindegyik hasonló céllal bír, vagyis meghatározni az output "nullszaldós" mennyiségét.

 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 7. táblázat

Cash flow (Pénzáramlási) kimutatás

5. számú melléklet az 1996. évi CXV. törvényhez

I. Szokásos tevékenységbQl származó pénzeszköz-változás (Mqködési cash flow, 1-13. sorok)
1. Adózás elQtti eredmény ± 2. Elszámolt amortizáció + 3. Elszámolt értékvesztés + 4. Céltartalék képzés és felhasználás különbözete ± 5. Befektetett eszközök értékesítésének eredménye ± 6. Szállítói kötelezettség változása ± 7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása ± 8. Passzív idQbeli elhatárolások változása ± 9. VevQkövetelés változása ± 10. Forgóeszközök (vevQ és pénzeszköz nélkül) változása ± 11. Aktív idQbeli elhatárolások változása ± 12. Fizetett adó (nyereség után) - 13. Fizetett osztalék, részesedés -
II. Befektetési tevékenységbQl származó pénzeszköz-változás (14-16. sorok)
14. Befektetett eszközök beszerzése - 15. Befektetett eszközök eladása + 16. Kapott osztalék +
III. Pénzügyi mqveletekbQl származó pénzeszköz-változás (17-24. sorok)
17. Részvénykibocsátás bevétele (tQkebevonás) + 18. Kötvénykibocsátás bevétele + 19. Hitelfelvétel + 20. Véglegesen kapott pénzeszköz + 21. Részvénybevonás (tQkeleszállítás)- 22. Kötvényvisszafizetés - 23. Hiteltörlesztés, -visszafizetés - 24. Véglegesen átadott pénzeszköz -
IV. Pénzeszközök változása (±I±II±III. sorok) ±

A fedezetelemzés népszerq az üzletemberek körében. Jól alkalmazható úgy a nagy, mint a kis-vállalkozások esetében. Ez az eszköz két okból is széles körben elfogadott a vállalkozói társa-da-lom-ban: megfelelQ elQfeltételeken alapszik és a vállalatok jól alapozhatnak a fedezeti modellbQl nyert információkra a döntéshozataluk során.

A következQkben a korábban feltett kérdéseket próbáljunk megválaszolni. Vizsgáljuk meg egy cég költségszerkezete, az output (az értékesítés) mennyisége és a profit között fennálló kap-cso-la-tot, vagyis határozzuk meg az értékesítés azon "nullszaldós" mennyiségét, amikor az üzemi/ üzleti tevékenységek eredménye egyenlQ nullával. A fedezeti modell lehetQvé teszi a pénz-ügyi menedzser számára, hogy meghatározza azt az értékesítési mennyiséget, amit el kell érni, hogy az összes mqködési költséget fedezzék, valamint a különbözQ output szintekhez tartozó üzemi eredményt.

A fedezetelemzést a következQ példán keresztül mutatjuk be. Tételezzük fel, hogy egy cég az általa termelt terméket 200 Ft-ért tudja darabonként értékesíteni, a darabonkénti változó költség 80 Ft, a termelés állandó költsége pedig 6 millió Ft. Számítsuk ki, hogy különbözQ értékesített mennyiség esetén, hogyan alakul a tevékenység eredménye ( REF tablazat010 8. táblázat).


 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 8. táblázat

Az üzleti eredmény alakulása különbözQ értékesített mennyiség esetén
I. eset

ezer Ft
Értékesített menynyiség Összes változó költség Állandó költség Összes költség Összes bevétel Üzleti eredmény (veszteség) 0 0 6 000 6 000 0 -6 000 10 000 800 6 000 6 800 2 000 -4 800 20 000 1 600 6 000 7 600 4 000 -3 600 30 000 2 400 6 000 8 400 6 000 -2 400 40 000 3 200 6 000 9 200 8 000 -1 200 50 000 4 000 6 000 10 000 10 000 0 60 000 4 800 6 000 10 800 12 000 1 200 70 000 5 600 6 000 11 600 14 000 2 400 80 000 6 400 6 000 12 400 16 000 3 600 90 000 7 200 6 000 13 200 18 000 4 800 100 000 8 000 6 000 14 000 20 000 6 000

Az  REF tablazat010 8. táblázat adatainak felhasználásával meghatározhatjuk a fedezeti pontot (FP), ami az állan-dó költség és az egységenkénti fedezeti hozzájárulás (contribution margin) hányadosa:

FP = EMBED Equation  = EMBED Equation 

A kapott eredmény szerint 50 000 darab az a mennyiség, amely fedezi az állandó költségeket ( REF abra003 \* MERGEFORMAT 3. ábra), vagyis itt van a termék fedezeti pontja. E pont után a vállalat egyre növekvQ profitot, míg elQtte veszteséget állít elQ.

FP = EMBED Equation 

Az  REF tablazat010 8. táblázatban bemutatott példában szereplQ cég a mqködési tQkeáttétel magas fokával mqködik (leveraged firm).


seq abra 3. ábra

A bevétel és a költség kapcsolata termék mennyiségével
I. eset

EMBED QuattroProGraph \s \* mergeformat 


Nem minden vállalkozás mqködhet a mqködési áttétel magas fokán. Attól tartva, hogy nem éri el az 50 000 egység fedezeti szintet, a vállalatok egy része nem meri vállalni a befektetett tárgyi eszközökbe történQ jelentQs befektetést. A következQ példában ( REF tablazat011 9. táblázat) egy konzervatív vállalatot (unleveraged firm) mutatunk be, amelynek az a jellemzQje, hogy az állandó költségei alacsonyabbak, a változó költségei pedig magasabbak, mint az elQzQ példában szereplQ cég esetében. Feltételezésünk szerint az összes állandó költség az elQzQ 6 000 eFt helyett 1 200 eFt, míg az egységnyi változó költség 80 Ft helyett 160 Ft lesz, az értékesítési ár ugyanaz marad. A változásokból következQen a fedezeti pont a következQ lesz:

FP = EMBED Equation 


 SEQ tablazat \* MERGEFORMAT 9. táblázat

Az üzleti eredmény alakulása különbözQ értékesített mennyiség esetén
II. eset

ezer Ft
Értékesített mennyiség Összes változó költség Állandó költség Összes költség Összes bevétel Üzleti eredmény (veszteség) 0 0 1 200 1 200 0 -1 200 10 000 1 600 1 200 2 800 2 000 -800 20 000 3 200 1 200 4 400 4 000 -400 30 000 4 800 1 200 6 000 6 000 0 40 000 6 400 1 200 7 600 8 000 400 50 000 8 000 1 200 9 200 10 000 800 60 000 9 600 1 200 10 800 12 000 1 200 70 000 11 200 1 200 12 400 14 000 1 600 80 000 12 800 1 200 14 000 16 000 2 000 90 000 14 400 1 200 15 600 18 000 2 400 100 000 16 000 1 200 17 200 20 000 2 800

Tehát a fedezeti pont majdnem fele annyi mennyiségnél lesz. mint az elQzQ példában. A  REF tablazat011 9. táblázatból és a  REF abra004 4. ábrából azt is láthatjuk, hogy az állandó költség csökkenésével csökken a veszteség és az elérhetQ profit mennyisége is. Itt is érvényesül a pénzügyi menedzsment 1. axiómája, vagyis a kisebb kockázathoz kevesebb jövedelem tartozik.

A menedzsment a jövQrQl vallott felfogásától függ, hogy a jelentQs tQkeáttétellel rendelkezQ vagy a konzervatívabb politika mellett dönt. Ha pénzügyi menedzsert nyugtalanítják a gazdasági feltételek, akkor a konzervatívabb tervet választja. Egy növekedQ vállalat esetében konjuktúra idején a menedzsment aggresszívabb pozíciót foglalhat el. A választás egy másik tényezQje lehet a cég versenypozíciója az ágazatán belül, vagyis az, hogy a cég csupán a stabilitását akarja meg-tartani vagy piacvezetQvé szeretne válni. Bizonyos mértékig a menedzsment a tQkeáttétel alkal-ma-zását összeegyezteti a saját kockázatviselQ elképzeléseivel is.


seq abra 4. ábra

Az elQállított és értékesített termék mennyiség, a bevétel és a költségek közötti kapcsolat
II. eset

EMBED QuattroProGraph \s \* mergeformat 

Az eddigi számítások egy termékre, vagy egytermékes vállalkozásra alkalmazhatók. Több-termé-kes vállalatok esetében a fedezeti elemzésben a mennyiség helyett az értékesítésbQl származó pénz-mennyiséget (árbevételt) számítják. Egy külsQ elemzQ egyébként sem férhet hozzá - az esetek többségében - a belsQ adatokhoz, amelyek a termék egységekre vonatkoznak, hanem csak a cég éves vagy éven belüli beszámolóihoz. Ha el tudjuk különíteni a cég állandó (FC) és változó (VC) költségeit az éves beszámolójában, akkor kiszámíthatjuk az ún. általános fedezeti pontot pénzegységben (pl.: forint) kifejezve. A kiindulási alap ugyanaz, mint a mennyiség meghatáro-zása esetén, de ebben az esetben nem ismerjük az egységnyi termékre vonatkozó ár és a változó költség adatokat.

S - (VC + FC) = Profit

Mivel az egységnyi outputra jutó változó költség és az egységnyi termék értékesítési ára felté-te-le-zé-sünk szerint állandó az output vizsgált terjedelmében, az összes változó költségnek az árbevé-telhez (S) viszonyított aránya is konstans lesz az értékesítés minden szintjén. Ezen feltételek mellett a képlet a következQképpen átalakítható

EMBED Equation 

A fedezeti pont ebben az esetben is a P=0 pontnál van. Az ehhez a ponthoz tartozó árbevétel szin-tet jelöljük S1- gyel. Így az árbevétel fedezeti pontjára a következQ formulát kapjuk

EMBED Equation 




A pénzügyi elemzés

1. A pénzügyi elemzésrQl általában

A pénzügyi menedzser felelQssége figyelemmel kisérni a tervezett célok és elQirányzatok tényleges teljesítését, és e célból sok esetben a számviteli rendszer által elQállított, éves és idQ-szaki pénzügyi jelentések által biztosított információkra támaszkodik.

A vállalkozások vizsgálatának célja elsQsorban nem az elért, hanem az elérhetQ eredmény meg-állapítása. Számos kérdésrQl csak ennek alapján lehet dönteni. A vállalat jövQbeni viselkedésére általában csak többéves visszatekintQ adatsor eredményének extrapolált és korrigált (a vállalaton kívüli tényezQk változásával módosított) értékeibQl lehet következtetni. Az elemzések elvégzé-sé-re nagyon sok módszer közül választhatunk. Szinte minden, a vizsgálat szempontjából helyesen megválasztott módszerrel reális eredményhez juthatunk még akkor is, ha tudjuk, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló mérlegadatok bizonyos mértékig manipuláltak lehetnek.

A pénzügyi elemzés célja tehát információszerzés a vállalkozás mqködésérQl, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérQl, azokról a folyamatokról, eredményekrQl és problé-mák-ról, amelyek a vállalkozást jellemzik.

A pénzügyi menedzsmentnek nemcsak hosszabb idQszakok (negyedév, félév, év) elemzésével kell foglalkozniuk, hanem szükség esetén a cég naponkénti tevékenységét is elemezniük kell.

A pénzügyi elemzésben sokféle módszer, közöttük a statisztikai számítások is felhasználhatók. A statisztikai elemzés, az egyszerq csoportosítási módszerektQl a többváltozós módszerekig, fontos szerepet játszik a mindennapi pénzügyi munkában. A módszereket ebben a jegyzetben nem célunk ismertetni, azt részletesen megteszik a különbözQ statisztikai könyvek. Ugyanakkor a pénzügyi szakembereknek tisztában kell lenniük ezekkel a módszerekkel, azok alkalmazhatósági szabályaival és interpretálási lehetQségeivel. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az egyszerq mód--szereket nem szabad lebecsülni, és a bonyolultabb módszeket sem túlértékelni. Állandóan szem elQtt kell tartani, hogy az elemzéseknél mindig a célnak leginkább megfelelQ módszert, technikát kell kiválasztanunk és azt az elemzés szabályainak figyelembe vételével kell alkalmazni.

Az egyszerqbb módszerek közül elQször az átlag- és a szórásszámítást kell megemlíteni. A szórás vagy a szóródási együttható nélkül az átlag nem jellemzi megfelQen a vizsgált jelenséget (ld. kockázat). A számtani átlagon felül fel kell hívnia figyelmet, hogy a pénzügyi számításokban szükséges lehet a számtani átlag egy speciális formájának a kronológikus átlagnak a használata is. Ezt általában olyan esetekben használjuk, amikor egyenlQ idQközq állapot idQsorunk van, és az tartalmaz nyitó és záró értéket is. A másik fontos átlag lehet a geometriai átlag, amelyet idQ-sorok változása átlagos ütemének a meghatározására szoktak használni. Különösen fontos lehet az alkalmazása, ha dinamikus viszonyszámokat akarunk átlagolni.

Bizonyos elemzésekhez, elQrejelzésekhez szükség lehet magasabb szintq statisztikai számítá-sokra is, például a korreláció számításra a befektetési portfóliók összeállításánál. Ha idQ-sorok állnak rendelkezésünkre, azok tendenciájának meghatározásához a trendszámítás különbözQ mód-szerei nyújthatnak segítséget. Bizonyos pénzügyi vizsgálatokhoz szükséges lehet a több-változós statisztikai módszerek al-kalmazása is (mint például a cluster-, a fQkomponens-, a faktor- vagy a diszkriminancia analízis).

Napjainkban a rendelkezésre álló táblázatkezelQ programok nagymértékben megkönnyítik a statisztikai számítások elvégzését és az eredmények ábrázolását. Hasznos segítséget nyújthatnak ezek a programok a késQbbiekben ismertetésre kerülQ pénzügyi mutatók kiszámításához, és beépített pénzügyi függvényeikkel más pénzügyi kalkulációkhoz, számításokhoz is.

Jegyzetünkben alapvetQen a pénzügyi mutatókkal foglalkozunk, amelyekre azért is szükség van, mert egy egyedi, elkülönített érték nem igazán hasznos információ szolgáltató. Például, ha azt mondjuk, hogy "az elmúlt évi értékesítés 20 millió ausztrál dollár volt", milyen információt ad ez? Az ausztrál dollár és a hazai valuta átváltási árfolyamának ismerete nélkül nem lehet össze-hasonlítani a hazai értékesítéssel. Az adott termékhez kapcsolódó ausztrál piac méretének és a piac strukturájának, valamint a versenytársak számának az ismerete nélkül nem lehetséges az összehasonlítás az ausztráliai általános helyzettel sem. A korábbi évek értékesítési számainak, valamint az értékesítéshez felhasználható eszközök és kiadások ismerete nélkül nem értékelhetQ a fejlQdés, a hatékonyság vagy eredményesség. A kulcs az összehasonlíthatóság.

Az mutatók potenciálisan nagyon fontos eszközök, amelyek közvetlenül vagy közvetetten hasz-no-sak a vállalkozások menedzseléséhez, amelyek megfelelQ és alapvetQ információkat igényel-nek, hogy alapjául szolgáljanak a döntéshozatali folyamatnak. A mutatók segítséget nyújtanak a szervezetek múltbeli és jelenlegi tevékenységeinek, teljesítményeinek és pénzügyi pozícióinak elemzésére, valamint tervezési alapként szolgálnak a jövQbeni trendek elQre-jelzéséhez, amelyek összehasonlító eszközökkel látják el a menedzsmentet a "mi történt" meghatározásához, amikor a tervhez képest eltérésekkel találják magukat szemben.

A mutatók nagyon fontosak a befektetQk számára is, akiket például a szervezet mqködési és vezetQi teljesítménye, valamint pénzügyi stabilitása érdekelhet. A hitelezQk - nyújtott hiteleik védelme érdekében - erQsen érdeklQdnek az adott vállalkozás hitelképessége iránt és azt is szeretnék tudni, hogy mennyire képes adósságát határidQre törleszteni. Ennek megfelelQen a rossz pénzügyi mutatók általában magasabb finanszírozási költséghez vezetnek, míg a jó mutatók rendszerint azt jelentik, hogy a befektetQk sokkal méltányosabb költséggel biztosítanak forrá-so-kat a vállalkozás számára. Az értékpapír elemzQk állandóan a vállalatok különbözQ pénzügyi mutatóit figyelik.

A mutatószámokkal végzett elemzés lehetQvé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a mérleg és az eredménykimutatás közötti kapcsolatot is.

Az elemzésben használnak standard mutatókat is, amelyeket átlag mutatószámoknak neveznek, és ezek többsége a szervezetek sajátos tevékenységeinek és teljesítményeinek mérQeszközeként szolgálhat. A standard mutatók az üzleti vállalkozások pénzügyi jelentései összeegyeztethetQ tételei közötti normális és összehasonlítható viszonyokat mutatják be. Az évek folyamán a mutatókat úgy hozták létre, hogy azok általános értékelési jelzQszámok lehessenek, különösen hasonló szervezetek között. Az alapvetQ elQfeltevés az, hogy az összehasonlításnak relevánsnak kell lennie, vagyis mutatóként csak olyan adatokat lehet használni, amelyek összefüggéseikben és természetüknél fogva megfelelQen képviselik az adott jelenséget. Az átlag mutatók legfeljebb egy vezérfonalat biztosítanak az adott iparágat reprezentáló arányszámokhoz, azáltal, hogy lehetQvé teszik, hogy egy szervezet összehasonlítsa a pénzügyi eredményeit más szervezetek mutató-számaival, ezáltal megállapítva saját relatív helyzetét vagy egy ún. "szintjelet" biztosítva a tervezés számára.

Az összehasonlíthatóságot befolyásoló tényezQk:
- Termék. Ugyanazon iparágon belül is teljesen eltérQ termék strukturával rendelkezhetnek a vállalatok. Minden egyes terméknek van saját nyeresége, befektetési forrás igénye és értéke--sí-tési csatornái, és ezek mindegyike befolyásolhatja a szervezet pénzügyi teljesít-mé-nyét és eredményét.
- Tevékenység tipusa. A tömegtermelési technikák a kézimunka igényes tevékenységekkel szemben jelentQs termelésiár, nyereségesség, munkaerQigény csökkentQ hatással rendel-kez-nek, és pótlólagos befektetést igényelnek a tárgyi eszközökben. Mindezen tényezQk befo-lyás-sal lehetnek a pénzügyi adatokra és bizonyos mutatószámokra.
- Változások a szervezetben. A fQbb belsQ változások vagy átalakítások a múltbeli infor-má-ciókat elavultakká tehetik. Ráadásul az információ-technológiában bekövetkezQ változások megváltoztathatják a vezetQi információk elQkészítésének egész rendszerét.
- Szervezet mérete. Egy vállalkozás eszköz befektetései és/vagy értékesítési volumene jelentQs hatással lehet az adatkapcsolataira is. A mérleg szerinti eredmény és a forgótQke aránya és a saját tQke jelentQsen aránytalanná válhat.
- Vásárlók tipusa és száma. A vásárlók is hatással lehetnek az átlag mutatók becslésére. Például a hitelezési politika túlságosan liberális lehet, míg a hasonló szervezetek hitel-nyújtása túlságosan konzervatív.
- Adatok egyöntetqsége. Az összehasonlítási célból számított átlag mutatók esetében nagyon fontos a számviteli eljárások egyöntetqsége.
- Számviteli idQszak egyöntetqsége.

A pénzügyi jelentések elemzésének lényeges része, hogy vegyük tudomásul azok gyengeségeit is, amelyek némelyike az alkalmazott elemzési eszközökben rejlik, de a fontosabbak többsége az elQkészített vagy publikált eredeti adatok tartalmából vagy jellemzQibQl keletkezik. Ez az amiért a számvitel elQírásait, gyakorlati kérdéseit és problémáit a pénzügyi elemzéshez pontosan érteni kell.

Különösen a következQ szempontokat kell figyelembe venni, amikor a pénzügyi helyzetet mutatók felhasználásával elemezzük:
- Egy éves adatok elégtelenek; trendek megállapításához legalább 5 éves adatsor össze-hason-lí-tására van szükség.
- Amikor összehasonlítást végzünk más cégekkel, biztosítani kell, hogy a számolt mutatók ugyanazokon az alapokon nyugodjanak. (Például, az eszközértékelési alap lehet különbözQ.)
- Megalapozott összehasonlítást csak ugyanolyan méretq és tevékenységq cégek között készíthetünk.
- A mutatók kiszámításához felhasznált bázisnak következetesnek kell lennie.
- Vegyük figyelembe, hogy a mutatók nem állhatnak elkülönülten, azok kapcsolatban vannak egymással. Például a rossz jövedelmezQség hatással lehet a likviditásra.
- A mutatók az idQ egy adott pontjára vonatkoznak. Szezonális tényezQk eltorzíthatják azokat, és ebben az esetben a torzító tényezQket is ismerni kellene.
- A számok szemfényvesztQk lehetnek; jobbnak láttathatnak valamit, mint amilyen valójában. Például, a kölcsönöket most visszafizetjük, és azután a pénzügyi állapot bemutatása után újra felvesszük azokat.


2. A fontosabb pénzügyi mutatók

A mérleg és az eredménykimutatás adataiból különbözQ mutatók számíthatók a vállalkozás menedzserei részére. Jegyzetünkben csak a pénzügyi menedzsment számára fontos mutatókkal foglalkozunk.

A különbözQ szakkönyvek különbözQképpen csoportosítják a pénzügyi mutatókat. Jegyzetünk-ben Ross, S.A.-Westerfield, R.W.-Jordan (1993) könyvében közölt csoportosítást használjuk. Pk a következQ 5 csoportba osztották a pénzügyi mutatókat:
1. Rövid távú fizetQképességi vagy likviditási mutatók
2. Hosszú távú fizetQképességi vagy pénzügyi tQkeáttétel mutatók
3. Eszköz kihasználás vagy forgási sebesség mutatók
4. JövedelmezQségi mutatók
5. Piaci érték mutatók


2.1. Rövid távú fizetQképességi vagy likviditási mutatók

Ha képtelenek vagyunk eleget tenni rövid távú kötelezettségeinek, akár pénzeszközök kifizetése, akár kölcsön által, akkor gyakorlatilag fizetésképtelenek vagyunk. Esetleg ki tudnánk fizetni a tartozásainkat bizonyos vagyonaink vagy tulajdonaink értékesítésével, de esetenként még ez a drasztikus akció sem elég ahhoz, hogy a csQdöt elkerülhessük.

A likviditási mutatók adhatnak bizonyos jelzést a rövid távú kötelezettségeink fizetési képessé-gé-rQl. A mutatók a rövid lejáratú (forgó) eszközökkel és a rövid lejáratú kötelezettségekkel vannak kapcsolatban. A rövidlejáratú kifejezés arra utal, hogy az adott értéket egy éven belül kell kifizet-nünk vagy megkapnunk.

Azt az eszközt nevezzük likvidnek,amely könnyen és lényeges veszteség nélkül pénzzé konver-tálható, míg a kötelezettség akkor likvid, ha azt a közeljövQben kell visszafizetni. A likviditás menedzsment az adósság kötelezettség és a beáramló pénzforrások összeegyeztetésébQl áll, amit annak érdekében teszünk, hogy elkerüljük a fizetésképtelenséget. A likviditás mérése alapvetQ fontosságú. A fQ kérdés az, hogy a vállalkozás tud-e vagy nem, elegendQ pénzt kitermelni, hogy határidQre kifizesse a szállítóit és a hitelezQit.

A hagyományos likviditási mutatók annak a mértékét mérik, hogy a cég rövid távon esedékes kötelezettségei mennyire vannak lefedve a rövid távú eszközök által. Ennek a fedezetnek a nagysága a cég azon képességét jelezi, hogy mennyire képes fedezni a pénz-eszközök iránti igényét. Vagyis a likviditási mutatók lényegében fizetQképesség fokát tesztelik, és alapvetQen a rövid távú hitelezQknek érdekesek, de segítséget nyújthatnak a vállalat mqködé-sé-nek megítéléséhez hosszú távú finanszírozási források nyújtása esetében is. Sohasem szabad arról megfeledkezni, hogy minden hosszú távú kötelezettség rövid távú problémaként is meg-jelenik, amikor azt vissza kell fizetni..

Fontos megjegyezni, hogy ezek a mutatók statikusan mutatják be az adott helyzetet. Azt feltételezzük, hogy a forgóeszközök mindegyike felhasználható vagy felhasználhatóvá válik a kötelezettségek fedezésére, és hogy a mérlegben kimutatott pénzmennyiséget fogják biztosítani.

A likviditás két leggyakoribb mérQeszköze az úgynevezett általános és a gyors likviditási mutató. Az általános likviditási mutató (current ratio) az egy éven belül pénzzé konvertálható eszközöket hasonlítja az egy éven belül kifizetendQ kötelezettségekhez.

Általános likviditás =  EMBED Equation.3 

Az általános likviditás hozzávetQlegesen jelzi a cég által a rövid lejáratú kötelezettségei kielégítésére vélhetQen biztonságosan hozzáférhetQ fedezetet. A likviditási mutatótól azt várják el, hogy a kötelezettségek teljesítése biztonsága határértékének egy olyan mérQeszközét biztosítsa, amely az aktuális év folyamán érvényes. Az iparág és a vállalat tipusa függvényében a mutató nagyon eltérQ lehet. A 2.0 vagy ennél magasabb mutató jó a termelQ vállalkozások esetében, míg a szolgáltató vállalatok esetén elfogadható az 1.5-ös érték is, mivel azok általában pontosabban elQrejelezhetQ a pénzáramlással és kevesebb készlettel, illetve kötelezettséggel rendel-keznek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az elQzQekben megadott határértékeknél eseten-ként sokkal fontosabb lehet az iparági átlag figyelembe vétele, hiszen a vállalkozásnak a tevé-keny-ségét alapvetQen a versenytársaihoz kell mérnie. Ha a forgóeszközök a rövid lejáratú kötelezettségekhez képest nagyok, akkor nagy a valószínqsége annak, hogy a cég képes lesz a pénzeszközök iránti igényeket bekövetkezésükkor kielégíteni. Vagyis a magas általános likvi-di-tási mutató jelzi a cég fizetQképességét, de jelezheti a készpénz vagy más rövid lejáratú eszközök hatékonytalan felhasználását is. Bizonyos különleges körülményektQl eltekintve a mutatónak legalább 1-nek kell lennie, mivel ha az kisebb, mint egy, az azt jelenti, hogy a nettó forgótQke negatív.

Az általános likviditás nem méri a cég rugalmasságát. Magától értetQdik, hogyha egy vállal-kozás nagy pénztartalékokkal és sok piacképes értékpapírral rendelkezik, akkor az likvidebb, mint amelyiknek hatalmas készletei vannak, ezért az általános likviditási mutató nem nagyon megbízható jelzQje a fizetQképességnek.

Egy vállalkozás likviditásának szigorúbb tesztje az ún. gyors likviditási mutató (acid test vagy quick ratio), amely a rövid lejáratú kötelezettségeket a forgóeszközök és a készletek különbségéhez hasonlítja. Ez tisztább mutató, mert figyelmen kívül hagyja azokat a forgó-eszközöket, amelyek kevésbé likvidek, nevezetesen a készleteket. Vagyis a könnyebben pénzzé konvertálható forgóeszközöket helyezi a figyelem középpontjába. A készletek kevésbé likvid volta azt jelenti, hogy nagyon nehéz azokat rövid határidQ alatt ténylegesen megkapott pénzért eladni (pénzügyileg is realizálni), illetve a készletek könyv szerinti értéke nem mindíg valós mérQszáma azok piaci értékének, még akkor sem ha azok viszonylag gyorsabban cserélQdnek, mivel nem veszi figyelembe a készletek minQségét (ettQl eltérQ a helyzet a kis- vagy nagykereskedelemi cégeknél).

Gyors likviditás = EMBED Equation 

A hüvelykujj szabály a gyors likviditási mutató számára az 1:1 arányt adja meg, amely azt mutatja meg, hogy a cég képes-e fedezni tartozási kötelezettségeit a rendelkezésére álló könnyen pénnzé konvertálható eszközökbQl, ha az értékesítési bevételei jelentQs mértékben esnének. (Ehhez feltételeznünk kell, hogy semmi olyasmi nem történik, ami lassítja vagy megakadályozza a követelések beszedését.) A viszonylag nagy mértékq készletmennyiség gyakran a rövid távú zavarok jelzQje. A vállakozás túlbecsülheti az értékesítési lehetQségeit, ennek következtében túl-termelés vagy túlzott alapanyag készlet felhalmozása fordulhat elQ, és így likvid eszközeinek jelentQs része lassan mozgó készletekben kerülhet lekötésre.

Az elQzQ két mutatóból láthatjuk, hogy a készletvásárlás nem befolyásolja az általános likviditási mutatót, de csökkenti a gyors likviditási mutató értékét. Meg kell azt is jegyezni, hogy mindkét megelQzQ likviditási mutató több olyan változó függvénye, amelyek eltérQen befolyásolják a likviditást. A pénzáramlási adatoknak a likviditáshoz történQ kapcsolódása fontosságának a fel-ismerése az elemzQk nagy többségét arra vezette, hogy megkérdQjelezzék ezen mutatók hagyományos jelentQségét (például, Emery, 1984.; Shulman and Cox, 1985.; Kamath, 1989.). Néhányan - mint alapvetQ hibát - határozottan kifogásolták ezen mutatók statikus voltát, aminek következtében a mutatók nem vehetQk figyelembe, mint a jövQbeni pénzáramlások adekvát módja és mérete mérésének vagy becslésének eszközeként. Ezért értékük, mint likviditási mérQ-szám megkérdQjelezett.

Az azonnali likviditás mutató (cash ratio) [készpénz-szintq likviditás] a leglikvidebb forgó-eszköznek, a pénz-eszközöknek és a piacképes értékpapíroknak a rövid lejáratú kötelezettsé-gek-hez viszonyított arányát jelzi. Általában a piacképes értékpapírokat is a készpénzhez sorolják, mivel azok viszonylag gyorsan és veszteség nélkül pénzzé tehetQk. Ugyanakkor kiveszik a készleteken felül a követeléseket is, mivel azok beszedése sem mindíg probléma mentes.

Azonnali likviditás =  EMBED Equation.3 

Eléggé népszerq likviditási mérQszám a nettó forgótQke (net working capital), illetve annak aránya az összes eszközhöz (net working capital to total assets).

Nettó forgótQke/Összes eszköz arány = EMBED Equation 

A pénzügyi menedzserek úgy tekintenek a forgóeszközökre, mint olyan erQforrásokra, amelyek szorosan kapcsolódnak a napi tevékenységekhez. A forgóeszköz tételektQl azt várják el, hogy a vállalat mqködési ciklusa vagy egy éven belül - amelyik hosszabb - készpénzzé változtatható. Ebben az értelmezésben a likviditás fogalom az eszközöknek készpénzzé történQ transzformálá-sának rugalmasságát és átválthatóságát jelenti.

A rövid lejáratú kötelezettségek olyan adósságok, amelyek a vállalkozás mqködési ciklusa vagy egy év alatt kifizetésre kerülnek. Ezek az adósságok a vállalkozáson kívüli jóhiszemq adóssá-gok, amelyek csak pénzzel fizethetQk ki. Valamennyi rövid távú adósság egyúttal a csQd veszé-lyére is figyelmeztet. Az egyes rövid lejáratú kötelezettségek csQd kockázata közötti különb-ség-tétel nem határozható meg olyan könnyen, mint az egyes forgóeszközök likviditási kockázata közötti különbség.

A pozitív nettó forgótQke úgy is értelmezhetQ, hogy a cég valószínqleg képes lesz eleget tenni a pénzkövetelések összességének az év folyamán, vagyis fizetQképes. Ez azonban nem szükség-képpen igaz, mivel a nettó forgótQke nem jelzi a likviditást pontosan, ugyanis csak a pénz és a rövid távú befektetések az igazán likvid eszközök. Egy magas nettó forgótQke eredhet nagyon magas követelés állományba történQ befektetésbQl (a vásárlók általi késedelmes fizetés vagy nem fizetés) és/vagy készlet növekedésbQl is. Magától értetQdQen nagy gondossággal kell eljárni a likviditási mutatók interpretálásában.
A nettó forgótQke változását nemcsak a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek válto-zá-sa idézheti elQ, hanem a saját tQke és a hosszú lejáratú kötelezettségek, illetve a befektetett eszközök változása is.


2.2. Hosszú távú fizetQképességi vagy pénzügyi tQkeáttétel mutatók

Az elQzQ részben azokkal a fQbb mutatókkal foglalkoztunk, amelyek a cégek rövid távú kötele-zett-ség teljesítési képességét mérik. Ugyanilyen fontos annak a megismerése is, hogy egy vállal-kozás nem túlterhelt-e hosszú távú hitellel. A hosszú távú hitelfelvétel is végül rövid távú visszafizetési problémává válik, és közben ott van a kölcsön éves kamata megfizetésének rövid távú kötelezettsége is.

A hosszú távú kölcsön felvétele attól függ, hogy a vállalkozás képes-e saját forrásaiból meg-felelQen növekedni, vagy ehhez idegen forrásokra is szüksége van. A vállalkozások általában csak akkor folyamodnak kölcsönért, ha azt remélik, hogy a használatából keletkezQ profit a kölcsönkamatok kifizetése után is növelni fogja a vagyonukat.

A következQkben bemutatásra kerülQ mutatók a vállalkozás azon hosszú távú képességét mérik, hogy mennyire képes e távon fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, vagy általánosabban, a cég pénzügyi tQkeáttételét (financial leverage). A pénzügyi tQkeáttétel lényegében hitel fel-hasz-ná-lása a cég tevékenységeinek finanszírozásában. A saját tQke hitellel történQ kipótlása bevezeti a pénzügyi kockázatot, amit a kamatfizetés és a kölcsönzött pénzeszközök végleges visszafizetése idéz elQ. Általában, a pénzügyi tQkeáttétel növeli azokat az állandó pénzügyi kötelezettségeket, amelyeknek a vállalatnak eleget kell tennie. Azok vállalkozások, amelyek jól elQrejelezhetQ és stabil mqködési pénzáramlással rendelkeznek biztonsággal vállalhatnak kötelezettséget több hitellel történQ finanszírozásra, mint azok, amelyeknek magasfokú piaci bizonytalansággal kell szembenézniük.

A hosszú távú fizetQképesség/hitelképesség (long-term solvency) egyik mutatója az összes eladóso-dottság mutató (total debt ratio), amely egy átfogó mutató és a kölcsönzött pénz-összegtQl való függQséget úgy mutatja meg, hogy az összes rövid távú kötelezettséget is hitelként veszi figyelembe. Ez a mutató különbözQ módon határozható meg, ezek közül az egyik leg-egyszerqbb a következQ:

Összes eladósodottság = EMBED Equation 


A mutató lényegében arra ad választ, hogy az eszközök milyen aránya (hány százaléka) van idegen tQkével, vagyis a hitelezQk által finanszírozva. Ez a mutató a hosszú távú hitelt nyújtók mellett fontos lehet a szállítók számára is a hosszú lejáratú adósság rövid távú vonzata miatt. A magas mutató a pénzügyi tQkeáttétel felhasználását jelzi az eredmény növelése érdeké-ben.

Az összes eladósodottság értéke általában nem haladhatja meg 0.5-et (50 %-ot), hanem inkább alatta kell maradnia. Jól menQ vállalkozásoknál, ahol az egyéb pénzügyi mutatók (pl. likviditás) nagyon jók és a vállalat az adott bank megbízható partnere, esetenként a 70 %-ig is elmennek.

Ha egy vállalat a minimumra akarja csökkenteni a fizetésképtelenség kockázatát, azt akkor teheti, hogy minél nagyobb mértékben vagy teljesen csak a saját tQkéjére épít. Ezt téve a menedzs-ment csökkenti annak lehetQségét, hogy a saját tQkére magasabb eredmény (vagy veszte-ség) jusson, mivel nem használja ki a tQkeáttétel elQnyét.

Amikor a kockázat szót használjuk a hitellel kapcsolatban, akkor a pénzeszközökbQl történQ kifutás esélyére utalunk. Ez a kockázat elkerülhetetlenül tovább növekszik, ha olyan szerzQ-dé-sek jönnek létre, amelyek egy jövQbeni idQpontra vonatkozóan konkrét összegre szóló fizetési kötelezettséget írnak elQ az akkori fizetési kondíciók figyelmen kívül hagyásával. Meg kell jegyezni, hogy a kölcsön igénybevétele szükségszerqen növeli a fizetésképtelenség esélyét, de ez a kockázat attól függetlenül létezik, hogy a vállalat rendelkezik-e vagy sem hitellel. Ennél-fogva az idegen tQke-saját tQke közötti választás nem a kockázat és a kockázat mentesség közötti választást jelenti, hanem csak a több vagy a kevesebb kockázat közöttit.

A hitel visszafizetési képesség egy dinamikus fogalom, és az a vállalat jövedelmezQségének, az eszközök pénzzé konvertálási mutatójának és a hitelképességnek a függvénye. A rövid távú válla-lati hitelkapacitás alapvetQen a cash flow alapján határozható meg, mintsem az eredmény-kimutatásban kimutatott eredmény alapján. A hosszabb lejárati idejq hitel általában kisebb vissza-fizetési kockázatot feltételez, mivel a menedzsment több lehetQséggel és hosszabb idQvel rendelkezik, hogy mqködési tevékenyégébQl összegyüjtse a visszafizetéshez szükséges forráso-kat.

Az összes eladósodottság más, hozzá hasonló mutatói is képezhetQk, amelyek közül elQször az adósság/saját tQke arány (debt/equity [D/E] ratio) mutatót mutatjuk be. Ez a mutató azt jelzi, hogy az idegen tQke hányszorosa a saját tQke értékének.

Adósság/Saját tQke arány = EMBED Equation 

Az adósság/saját tQke arány mutató értéke általában 1-nél nagyobb nem lehet. Az 1 jelenti az 50-50 %-os idegen tQke-saját tQke arányt. A mutató elfogadható értéke ágazatonként is eltérQ lehet, például az áramszolgáltató vállalatok, amelyek kiegyensúlyozott pénz beáramlással rendelkeznek elviselnek magasabb adósság/saját tQke arány mutatót is, míg a ciklikus vállalkozások általában alacsonyabb mutató esetén értékelhetQk kedvezQbben. Ezen utóbbi tipusú vállalkozások pénz beáramlásai egy jó gazdasági periódusban magasak, míg egy rosszabb gazdasági periódusban alacsonyabbak, vagy esetleg veszteséget kell elviselniük. Ha magas hiteleket vesznek fel, a rossz gazdasági idQszakban nem biztos, hogy fizetni tudják a hitel törlesztQ részleteit. Vagyis az ilyen tipusú vállalatoknak konzervatívabb hitelpolitikát kell folytatniuk, és magasabb saját tQkével kell rendelkezniük (esetleg a rosszabb idQszakban kevesebb osztalékot fizetnek vagy egyáltalán nem fizetnek osztalékot).

A saját tQke multiplikátor (equity multiplier) muttaó azt mutatja meg, hogy a vállalkozás a tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott saját tQkével milyen eszközállományt (vagyont) volt képes létrehozni, vagyis hányszor sikerült megtöbbszöröznie a saját tQkéjét.

Saját tQke multiplikátor = EMBED Equation 

A saját tQke multiplikátor értéke 1 és 2 között lehet, ha az adósság/saját tQke arány mutató nem haladja meg az 50 %-ot. Az elQzQek figyelembevételével észrevehetjük, hogy a saját tQke multiplikátor nem más mint az 'adósság/saját tQke arány'+1, vagy az

EMBED Equation  hányadosként is kifejezhetQ.

Bizonyos szerzQk az összes eladósodottság mutató számításánál nem veszik figyelembe a rövid távú adósságot, csak a hosszú távút. Ennek az is oka lehet, hogy a pénzügyi elemzQk rendszerint többet törQdnek a vállakozásuk hosszú távú hitelével, mint a rövid távúakkal, mivel a rövid távú hitel állandóan változik. Egy cég tartozásai inkább a üzleti gyakorlatának visszatükrözQdései, mintsem adósság menedzselési politikájának. Ennek kifejezésére a hosszú távú adósság mutatót (long term debt ratio) számíthatjuk:

Hosszú távú adósság = EMBED Equation 

A hosszú lejáratú kötelezettségek+saját tQke összeget a vállalkozás összes tQkésítésének is nevezik, és a pénzügyi menedzserek sokszor inkább erre fordítják a figyelmüket, mintsem az összes eszközre. A két mutatót külön-külön használata azonban pontosabb elemzést biztosíthat.

A hosszú távú fizetQképességnek, vagy a hosszú távú hitelfelvétel korlátjának egy másik általánosan használt mérQszáma a kamatfedezeti mutató (interest coverage ratio; times interest earned ratio), ami arra ad választ, hogy a vállalkozás mennyire képes a kamatait megfizetni mqködési jövedelmébQl. Ez a mutató az eredménykimutatásból származtatható, és nevezik egyszerq kamatfedezeti mutatónak is.

Kamatfedezeti mutató = EMBED Equation 

Annak az esélye, hogy nem leszünk képesek a hosszú távú kölcsönt visszafizetni, egy viszonylag hosszú távú kockázat. A rövid távú kockázat a kamatfizetéshez kapcsolódik. Egy vállalkozás kamatfizetési képességének méréséhez ki kell számolni, hogy a fizetendQ kamat hányszorosát fedezi a mqködési tevékenységbQl származó eredmény.

Általában, legalább ötszörös kamat fedezeti értéket várnak el. A magasabb mutató azoknál a jobb helyzetben lévQ cégeknél fordul elQ, amelyek viszonylag könnyen képesek kifizetni hitelezQiket. Az alacsony kamatfedezeti mutató veszélyes helyzetet jelez, mivel a gazdasági tevékenység hanyatlása a vállalat üzemi (üzleti) tevékenységének eredményét a megfizetendQ kamat alá csökkentheti, így elvezetve a késedelmes fizetéshez, majd fizetésképtelenséghez. Ez a veszély egyébként azon tény által enyhíthetQ, ha nemcsak az üzleti eredmény a fedezet forrása. A vállalkozás más forrásokból is elQteremthet pénzeszközöket (pl.: értékcsökkenés), amit fel-használhat kamatfizetésre, de ez nem jelenti azt, hogy a problémák megoldódtak. Egy ilyen mutató lehet a pénzfedezeti mutató (cash coverage ratio):

Pénzfedezeti mutató =
EMBED Equation 

A kamatfedezeti és a pénzfedezeti mutató alkalmazásával lehetnek problémák, mert a nevezQben nem vesz figyelembe más állandó kifizetéseket, mint például a lízingdíjak, a tQkevisszafizetés és az elsQbbségi részvények osztaléka. Ezen problémák kiküszöbölésére vezették be az állandó kötelezettség fedezeti mutatót (fixed-charge coverage ratio).

Állandó kötelezettség fedezeti mutató =
EMBED Equation 

Ennél a mutatónál a szakirodalomban 3 vagy annál magasabb értéket várnak el. A tapasztalatok szerint ez a szint szükséges ahhoz, hogy a vállalat túléljen egy olyan idQszakot, amikor az értékesítési lehetQségei csökkennek és emiatt csökken az eredménye is. Az állandó kötelezettség (vagy a kamat-) fedezeti mutatóra hatással van az eszközök eredménytermelQ képessége (hoza-ma), az adósság/saját tQke arány mutató és az idQszakonkénti hitelvisszafizetési arány. Az eszkö-zök hozamának nagyobb változékonysága nagyobb állandó kötelezettség fedezeti mutatót igé-nyel és fordítva.

Az állandó kötelezettség (vagy a kamat-) fedezeti mutató csak korlátozottan használható fel a hitelkapacitás meghatározásában. ElQször is az egy adott idQpontra vonatkozó olyan statikus mérQszám, amely nem tudja megfelelQen mérni a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénz-áramlásokat. Másodszor az eredménykimutatásból származó eredmény érték nem ugyanaz, mint a nettó pénzáramlás. Harmadszor a mutató hibásan tükrözi vissza egy problémákkal küzdQ vállalat pénzügyi helyzetét, amikor is az eredmény csökken a kamat kötelezettség pedig nQ. Negyedszer semmit sem mond a tQkepiacok helyzetérQl, ugyanakkor tény, hogy a vállalkozások többsége esetén a mutató az üzleti ciklusok során szemmel láthatólag változik. Végezetül, nincsen általánosan elfogadott meghatározás az állandó kötelezettségekre. Ugyanakkor az is probléma lehet, hogy a mutatóhoz szükséges adatok általában nem elérhetQk külsQ befektetQk számára. Az elQzQek ellenére sokan mégis jobb mutatónak tartják, mint a kamatfedezeti mutató.



Az ügynöki probléma gyökere az, hogy a mai vállalatok többsége a tulajdonosoktól független szakmai menedzsmenttel rendelkezik. A kutatások kimutatták, hogy nagyobb tulajdonosi érdekeltség esetén kisebb lesz a potenciális ügynöki költség.
A menedzserek sokkal több információval rendelkeznek, mint a vállalkozás azon érdekeltjei, akik nem vesznek részt a mindennapi döntéshozatalban. A nagy vállalatoknál sem az igazgatóság, sem a részvényesek nem tudnak min-den egyes döntést figyelemmel kisérni, vagyis a két csoport nem rendelkezik egyenlQ információval. Az infor-má-ciós asszimetria foka nagymértékben a vállalati méret és komplexitás, valamint a szervezeti struktúra függvénye
A közgazdaságtani modellekben és elemzésekben általában a profitot a bevételek és a kiadások különbözeteként adják meg, ami a
SYMBOL 112 \f "Symbol" = q * p - C(q)
egyszerq modellel írható le, ahol a SYMBOL 112 \f "Symbol" jelenti a profitot, a q az elQállított mennyiséget, a p az egységnyi termék értékesítési árát, a C(q) pedig a teljes termelési költséget, ami a mennyiség függvénye. Ez elméletileg azonos a gyakorlati számítással, mivel ott is a bevételek és kiadások különbözeteként jelenik meg az eredmény, a profit. A probléma a gyakorlatban abból fakadhat, hogy éppen mit tekintünk költségnek, hogyan értékeljük azokat, valamint a bevételek és a költségek idQzítésébQl, valamint a befektetési piacok mqködésébQl keletkezik.
Eredmény alatt ez esetben az eredménykimutatásban szereplQ adózás utáni eredményt értjük.
A reziduális eredményt az adózás elQtti eredmény mínusz a tQke befektetések elvárható hozamrátája ( eszköz-meny-nyiség szorozva az elvárt hozamrátával). A reziduális eredmény fogalmilag magasabb rendq a befektetések hoza-mánál (ROI). A reziduális eredmény legfontosabb elQnye, hogy minden üzleti egység ugyanazzal a profit cél--lal rendelkezik az összehasonlítható befektetések vonatkozásában, míg befektetések hozama megközelítés eltérQ ösz--tönzést nyújt a befektetések számára. A másik elQnye, hogy különbözQ eszközökhöz eltérQ hozamráta rendel-he-tQ.
A nettó jelenérték (net present value) módszer a pénz idQértéke fogalomhoz kapcsolódik és a befektetések érté-ke-lé-sénél foglalkozunk vele részletesen.
Már a cash flow statement kifejezést használja.
A módosított IAS 7 készpénzre és készpénz ekvivalensekre hivatkozik, azokat szinonímaként kezeli és a követ-kezQ-képpen határozza meg:
Készpénz a pénztárban lévQ pénz és a betét követelések. Készpénz-ekvivalensek a rövid távú magas likviditású befek-tetések, amelyek könnyedén egy ismert készpénz mennyiséggé konvertálhatók, és amelyek jelentéktelen érték-változási kockázatnak vannak kitéve. Pénzáramlások a pénz és pénz-ekvivalensek be- és kiáramlásai.
Az 1996. évi CXV. törvény 5. számú mellékleteként megjelent Cash flow-kimutatás -t, a fejezet végén közöljük ( SEQ tablazat tablazat009 \* MERGEFORMAT 7. táblázat). A feladatban azért nem ezt a kimutatást használjuk, mert az csupán a mérleg és az eredmény-kimutatás felhasználásával nem oldható meg.
Eredményként lényegében akár az adózás elQtti eredmény, akár az adózott eredmény, vagy a mérleg szerinti ered-mény is használható. A lényeg az, hogy az elQzQ két eredmény kategóriát is megfelelQ módosító tételekkel (adó-fizetési kötelezettség, fizetett osztalék) a pénzkiáramlásnak megfelelQen módosítani kell, mint ahogyan az az 1997. január 1-tQl érvényes magyar cash flow kimutatásban is található. Ebben a kimutatásban az elsQ helyen az adózás elQtti eredmény található, amit a 12. (fizetett adó (nyereség után)) és a 13. tétel (fizetett osztalék) korrigál.
Ehhez hasonlóan kellene az értékvesztést is figyelembe venni. A problémát az jelenti, hogy amíg az érték-csök-ke-nés külön tételként szerepel az összköltség eljárással készült eredménykimutatásban, addig az elszámolt érték-vesz-tést csak a kiegészítQ mellékletbQl vagy az analitikus kimutatásokból tudjuk összeszedni.
A számításokban az üzemi/üzleti tevékenységek eredményét használjuk, de külföldi szakirodalmakban a kamat- és adófizetés elQtti nyereséget (EBIT) használják. A hozzátartozó alábbi összefüggésbQl
Q * (p  vc)  FC = EBIT
lényegében az következhet, hogy a magyar beszámoló alapján használt érték ugyanezt jelentheti.
Az árbevétel és a változó költség különbsége, amelybQl az állandó költségeket még fedezni kell és ami azután marad az a nyereség.
A számítás lényegében az
értékesítési bevétel - (összes állandó költség + összes változó költség) = profit
képletbQl indul ki, és a mennyiség kifejezhetQsége érdekében az "értékesítési bevételt" és a "változó költséget" az egységár (p), illteve az egységnyi változó költség (c) és a mennyiség (Q) szorzataként kell kifejezni, ezután pedig az egyenlQségbQl a profit = 0 érték mellett ki kell fejezni a mennyiséget:
Q * p - (Q * c + FC) = 0 EMBED Equation  Q * (p - c) = FC EMBED Equation  Q = EMBED Equation 
ahol
FC - összes állandó költség
A mqködési tQkeáttétel az állandó költségek és a változó költségek arányából fakadó kockázatra utal, amellyel a kockázattal foglalkozó fejezetben fogunk foglalkozni.
Short-term solvency or likvidity measures
Long-term solvency or financial leverage measures
Asset management or turnover measures
Profitability measures
Market value measures
Erre mutatóra szoktak '2 az 1-hez' mutatóként is hivatkozni, mert a bankok arra törekszenek, hogy azokat a cégeket tekintsék hitelezési szempontból elfogadhatónak, amelyek a mutatónak ezt a szintjét elérik. Ugyanakkor napjainkban a mutató értékének elfogadhatósági szintjét sok esetben 1.3-1.7 közé teszik, a vállalkozás tevékenységi körétQl függQen.
A forgótQkével részletesebben a nettó forgótQke/összes eszköz arány mutatónál, illetve a forgótQke menedzs-mentnél fogunk foglalkozni.
Az általánosan elfogadott likviditási sorrend a forgóeszközök esetén a következQ:
pénzeszközök
értékpapírok
követelések
készletek
forgótQke = forgóeszközök
nettó forgótQke = forgóeszközök  rövid lejártú kötelezettségek
a forgóeszközöknek az a része, amelyet hosszú lejáratú kötelezettséggel vagy saját tQkével finanszírozunk
A mqködési ciklussal részletesen a forgóeszköz menedzsmentnél foglalkozunk.
mqködési ciklus = eszköz lekötési idQszak + pénzbeszedési idQszak
A pénzügyi tQkeáttétel lényegében az adósság a saját tQkéhez viszonyítva a cég tQkestrukturájában. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a saját tQke helyett a kölcsönvett pénz felhasználása jövedelem elQállítására. Egy befektetésre akkor mondják, hogy magas tQkeáttételq, ha a társaság eszközeinek nagy százalékát vásárolták meg kölcsönbQl, azaz amikor a társaság adóssága a saját tQkéhez képest jelentQs mértékq.
A képletben szereplQ saját tQke az elsQbbségi részvényeket is tartalmazza, ha egyáltalán vannak. Az összes eladósodottság mérésére a képlet számlálójában szokták használni a (Rövid lejáratú kötelezettségek + Hosszú távú adósság)-ot is.
adósság-saját tQke arány = EMBED Equation 
Törlesztési kötelezettség (sinking fund charge): valamilyen speciális célra, egy bank számlára részletekbe történQ befizetés; és a befizetett összeg csak az elQre meghatározott célra használható fel; pl. kötvény névérték vissza-fizetése









PAGE 1


PAGE 1




TQkebefektetés

Aktuális tevékenységek

Új gépek és felsze-relések


Eszközök értékesítése

Munkabérek
Vásárolt anyagok
Készletek

Készpénzes értékesítés

KinnlevQségek



PÉNZ

Kormány

Önkormány-zatok

Új rész-vények
Hitel

Kamat
Osztalék
Hitel visszafizetés
Részvény vissza-vásárlás

Lejárt befektetések
Kamat
Rövid távú kölcsönök

Értékpapír vásárlás
Kamat
Visszafizetés

TQkepiacok

Pénzpiacok

Hasonló témájú dokumentumok

Vállalati pü. I. 3

- 2008-01-29 18:49:23

Vállalati pénzügyek előadásanyag

- 2011-06-06 15:51:18

Vállalati pü. I. 2

- 2008-01-29 18:48:46

Vállalati pü. I. 4

- 2008-01-29 18:49:50

Vállalati pü. I. 6

- 2008-01-29 18:50:55

Vállalati pü. I. 5

- 2008-01-29 18:50:24

Vállalati Pénzügyek Puska 2

- 2008-01-13 15:15:17

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

robinflow - 2009.04.01 17:25:21

Jelszó?

Egy tipp az oldalhoz! - Üzenj az összes olyan hallgatónak aki felvett egy bizonyos tantárgyat! Hasznos lehet ha egy tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseid merülnek fel mint pl

• Hol lesz a vizsgamegtekintés?
• Meddig kell tudni az anyagot?
• Mely részeket adták le előadáson a könyből?
• stb...

Az üzeneted így ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik együtt hallgatják veled a tárgyat. Ehhez kattints az Üzenetekre, ezután válaszd ki a tantárgyat a saját tárgyaid közül, majd kattints az Üzenet írására.

2006-os zh 2008 tavasz 2008_12_17 adatbiztonság alap biomérnöki deindividuáció dendrológia diák építészet építészettörténet épületfizika évszámok excel fejlődéslélektan filozófiatörténet funkcionalizmus gazd.töri hőtan ideális elegy illeték információs társadalom innováció ipar kant kivágó lyukasztó szerszám tervezése kollokvium komplex követelmények kőzet közjog lemezszegélyek lorca magánjog magyar barok matek házi 2 megolgások 1 nemzetközi nitridálás növények önköltség prácser tamás prog1 szív tanulás természetvédelem természetvédelmi mérnök vegyes piacgazdaság vér villamosságtan vizsga kérdések