Filozófai 22 kérdése vizsgára by Adri,Anna,Laci

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetBevezetés A FilozófiábaJegyzetekFilozófai 22 kérdése vizsgára by Adri,Anna,Laci

1.Platón a naphasonlat
A helyes, a valódi "jó" -t Platón a naphasonlatban mutatja be: a szemben megvan a látás képessége, a tárgyakban pedig a láthatóságé, a kettQn kívül szükséges valamilyen közeg, a mi összeköti a kettQt. Ez a közeg a fény, amelynek a forrása a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Nap" \o "Nap" Nap. A lélek rendelkezik a megismerés képességével, az ésszel, a dolgok pedig megismerhetQek, ésszel felfoghatóak. Az összekötQ közeg a tudás és az igazság, melynek az oka a Jó. Ahogyan a látható világban a Nap a láthatóságnak, a keletkezésnek és növekedésnek is oka, úgy a Jó nemcsak a megismerhetQségnek az oka, hanem a létnek és a lényegnek is.
2.Platón a barlang-hasonlat.
A barlanghasonlat melyben a szellem felemelkedését írja le az ideák világa felé. Az emberek barlangban leláncolt lényekhez hasonlítanak akik a külvilágból nem látnék semmit, a mesterséges tárgyak árnyékát, amelyet egy fényforrás a barlang falára vetít, valóságnak tartják a barlangban lekötözve emberek ülnek, közöttük és a hátuk mögött levQ tqz között egy út vezet el, mely mellett egy fal húzódik. E mögött, más emberek, tárgyakt visznek, a fal fölé emelve, mint egy bábszínházban, Qk azt tartják valóságosnak amit épp látnak.
Ha egyszer az egyik rabot valaki felszabadítja, felvinné a felszínre és megmutatná neki az igazi dolgokat, elQször a nagy fénytQl semmit sem látna. A nap fénye fájdalmat okozna a sötétséghez szokott szeméhez, ezért úgy kéne húzni-vonni:Ha azonban idQvel újra vissza kéne térnie a barlangba, egy ideig, míg a szeme vissza nem szokik a félhomályhoz rosszul látna, a többiek pedig kinevetnék.
A hasonlatban a tqz a Napot jelképezi, a barlang a látható világot, a felmenetel a lélek felszállását az ideák világába. A hasonlattal Platón az anamnézis folyamatát kívánta bemutatni: a lélek visszaemlékszik az ideák világában látott tiszta ideákra, a világ dolgai  akárcsak a barlang falára vetített árnyékképek  csupán csak az ideák hasonmásai, árnyékképei. A felemelkedést elQsegítQ út a nevelés: a lelket el kell fordítani az ideák birodalma, a Jó felé. Aki már felemelkedtek az ideák birodalmában, vissza kell térniük a földre, hogy a többi embernek is megmutassák a helyes útat, azaz, hogy felvezessék Qket a fényre. Platón szerint a filozófusok a legalkalmasabbak erre a feladatra.
A megismerés fokozatai:
a Nap  a Jó ideája
a csillagok és külvilági tárgyak  ideák
a külvilágbeli tárgyak árnyképei  a matematikai tárgyak
a barlangbeli tárgyak  élQlények és tárgyak
a barlangbeli tárgyak árnyképei  észleletek



3.Ismertesse, értelmezze Platón vonal-hasonlatát

A vonalhasonlat is a megismerés problémáival és fokozataival foglalkozik. Platón itt négyféle megismerési módot mutat be: elkülöníti az érzékek, illetve a gondolkodás számára hozzáférhetQ dolgokat; valamint az ismeret tárgyait különbözteti meg.
A vonalhasonlat két-két részre osztja a megismerést a vélemény és tudás mentén, a kisebbik rész jelzi a látható dolgokat, míg a nagyobbik az ész által megismerhetQek. Ezeket a részeket pedig tovább osztja a megismerés foka alapján.
A véleményhez tartozik a sejtés és a hit, tárgyai a képek és a dolgok.
A tudáshoz az értelem és a közvetlen ismeret kapcsolódik és tárgyait tekintve a matematika tárgyaira és az ideákra koncentrál.
Platón a fentiek alapján négy szellemi képességet különböztet meg:
ész /belátás ’! ideák
értelem /következtetQ gondolkodás ’! matematikai igazságok, tárgyak
hit/vélemény ’! élQlények és tárgyak, azaz az érzéklehetQ dolgok
találgatás/sejtés ’! képek

4.Ismertesse, értelmezze Platón fogat-hasonlatát a lélekrQl!

A Phaidroszban a lelket kettQs szárnyas fogathoz és annak kocsisához hasonlítja. A fogatban az egyik ló szép és derekas, becsvágya mértékletességgel és szeméremérzettel párosul, paranccsal és okos szóval lehet kormányozni. A másik ló azonban pont az ellenkezQ tulajdonságokkal rendelkezik: kedveli a féktelenséget, süket, alig engedelmeskedik a legnagyobb ösztökélésnek is. A fogat kormányosát tekinti Platón az értelemnek. Nézete szerint a kormányos és a fehér ló tartja vissza a fekete lovat.
MindebbQl azt kell megjegyezni, hogy a vágyakozás legyQzésének a lehetQsége az értelem által bizonyítja az akarat szabadságát, mivel a választás ellentétes az ösztönzQ vágyakozással.
5.Ismertesse Platón részesedés elméletét és annak kritikáját a Parmenidész c. dialógusban!

Az idea nincsen egészében a részesülQ dolgokban, hanem olyan volna, mint a nappal, amely egy és ugyanaz s mégis egyszerre sok helyen van, és ezzel egyáltalán nem válik külön önmagától: az ideák mindegyike, egység létére, így van jelen egyszerre az egyes dolgokban, de ugyanekkor mégis azonos volna önmagával.” (131b) Ám ekkor olyannak kellene lennie, mint egy vitorla, mely „a maga egészében lehet rajta mindenkin, vagy pedig csak egy része, éspedig más-más része mindenkin?” (131c) Ebben az esetben szintén ellentmondásba ütközünk, s Parmenidész elmondja Szókratésznek, milyen lehetetlenségek következnek ebbQl a Nagyságra, a Kicsire és a Hasonlósárga nézve. A részesedés fogalmának is kellene lennie egy ideájának (ekkor önmagából részesedne, ami lehetetlen), ám akkor a részesedés olyanná válik, mint ami az ideák világa és az emberek világa közé szorult be; ilyen kontextusban értelmezve a mozgás és részesedés olyan jelenségként is értelmezhetQ, mint a megismerési- és kifejezésmódok között lévQ ismeret, tudás (l. 1. ábra, mely önmagában kifejezés nélkül semmi). A részesedés olyan, mint a sokféle vélemény: megsokszorozza az ideákat.
Az e világi dolgok megmagyarázására irányuló ideaelmélet a kapcsolatot létrehozó részesedés megsokszorozó tulajdonsága miatt nem magyarázza meg egyszerqen az e világi dolgokat, hanem ugyanabból az ideából végtelen sokat csinál, és így a relatív megelQzi a magában-valót.
Továbbá az ideák nem okai a mozgásnak és a változásnak (s kellene, hogy legyen ideája a viszonynak és a tagadásnak, valamint nem csak a szubsztanciáknak, hanem a hozzá rendelhetQ tulajdonságaiknak is).
6.Ismertesse Platón ontológiáját Az állam és A szofista dialógusok alapján!

Platón dualista (a valóságot megkettQzQ) ontológiája szerint a valódi létezQk az ideák, s hozzájuk képest az érzékelhetQ létezQk csak árnyak (vagy 'nem létezQk'). A valódi világ az ideák birodalma. A filozófus szerint az ideák nem csupán szubjektív fogalmak, hanem objektív adottságok is. FeltehetQen valamennyi filozófiai értelemben vett nemnek (például élQlény) és fajnak (például ember) létezik valamiféle prototípusa, eszményi kiadása: így van tökéletes érintQ, emberség, lóság stb. Az idea nem elképzelhetQ, hanem érthetQ szerkezet. A ló ideája tehát nem valamiféle elképzelhetQ vagy érzékelhetQ eszményi ló, hanem az a program, vagy logika, amelynek alapján érzékelhetQ elemekbQl eszményi lovat lehetne összerakni. Ez az ideális világ, a programok világa megismerésünktQl függetlenül létezik. - MegjegyzendQ, hogy Platónnál az "ouszia" kifejezés nem csupán a fogalmilag megragadható lényeget, hanem a létet (einai) és a létezQt (to on) is jelenti.
A szofista a tudást pénzért árusítja, ráadásul hamis tudást árusít. Platón a tudást a léttel kapcsolja össze: lenni és gondolni ugyanaz. A szofista a nem létezQ, a filozófus a létezQ pásztora. A szofista a létezQ és a nem létezQ egymáshoz való viszonyát vizsgálja.

7.Ismertessen egy platóni érvet a lélek halhatatlansága mellett (a Phaidón vagy a Phaidrosz dialógus alapján)!

Phaidón:
Vannak fogalmaink, amelyek nem származhatnak a tapasztalatból, ezért azokra visszaemlékszünk, mint a születésünk elQtti állapotban tapasztaltakra.
A lélek egyszerq és nem összetett, márpedig a pusztulás alkotórészekre bomlás. A lélek - mivel egyszerq - nem eshet szét elemeire.
A ellentétes minQségek (hideg-meleg) egyik tagjának hordozója minQséget válthat (hideg víz felmelegszik), de a minQség nem válhat saját ellentétévé. Az élQ ember meghalhat ugyan, de az elevenség nem válhat holttá. A lélek pedig szükségszerqen eleven, ahogy egy szám páros, és nem lehet holt, tehát örök.
Phaidrosz:
Ami önmozgó van, az halhatatlan. Ami önmagát mozgatja, nem hagy fel soha a mozgással, saját maga számára forrás és princípium. Mivel minden princípiumokból származik, a lélek nem, mert önmaga ez a princípium. Ha pedig keletkezés nélküli, akkor pusztulhatatlan. A mozgás princípiuma önmagát mozgatja, ez pedig nem pusztulhat és nem keletkezhet, mert akkor a mozgó dolgok összeomlanának. A lélek önmozgó és mozgató (a testet mozgatja), lélekkel bírónak belülrQl ered a mozgása, és ez a lélek természete, ezért a lélek halhatatlan.

8. Az erkölcsi erények (etikai erények)
Az erkölcsi erények a kellemes és fájdalmas dolgokkal kapcsolatosnak tartja Arisztotelész. Az erkölcs (éthosz, ­thos) a szokásból (ethos, ethos) fejlQdik ki.
Az erkölcsi erényeket az ember már születésekor készen találja. Ezeket az államban vagy a társadalomban meglévQ rend közvetíti, érvényességüket a tradíció és az általános egyetértés tartja fenn. Az erkölcsi erények nem természetünknél fogva vannak meg bennünk hanem a szokás útján sajátítjuk el: úgy leszünk igazságosak, hogy igazságos tetteket hajtunk végre, bátorrá úgy leszünk, hogy bátor tetteket hajtunk végre. Aki igazságtalan tetteket hajt végre az igazságtalanná fog válni. Ezért fontos, hogy ifjúkorunktól, hogy vagyunk szoktatva. Ezzel azt akarja mondani Arisztotelész, hogy az erény ismerete nem jelenti azt, hogy erényes is az illetQ például nem lesz bátor valaki attól, hogy tudja is, hogy mi a bátorság. Erényesek a gyakorlás, a szoktatás, a nevelés révén válhatunk. Nevelésen Arisztotelész nemcsak a szülQi és nevelQi funkciót érti, hanem azokat az objektív körülményeket  állami és társadalmi életet  amelynek keretei között az ember nevelQdik, tapasztalatait szerzi.
Az erkölcsi erény minden egyes ember esetében az Qhozzá viszonyított közép, a magunkhoz viszonyított közép. Ahhoz, hogy erkölcsileg erényes legyen egy ember elQfeltétel, hogy vagy magának kell okosnak lenni vagy követnie kell egy okos ember utasításait.
Az erkölcsi erények katalógusa:
Eltúlozva Hiányosan Etikai erény dühösség halvérqség szelídség vakmerQség gyávaság bátorság szemérmetlenség szégyenlQség szemérem mértékletesség érzéketlenség mértékletesség irigység nincs külön neve jogos felháborodás nyereség veszteség jogszerqség
9.Az észbeli erények, (dianoetikai erények)  Okosság-
Az értelmes lélekrész erényei, az észbeli erények. Tanulmányozásukat két ok teszi szükségessé:
(1) Az erényes embert Arisztotelész úgy határozta meg, hogy a helyes szabály szerint cselekszik. Ez a szabály intellektuális mqvelet, amelynek meg kell határozni a természetét.
(2) A jólétet úgy határozza meg, mint a lélek erény szerinti, illetve ha több erény létezik, akkor a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti tevékenységet . Így ha tudni akarjuk, hogy mi a boldogság az erkölcsi erények mellett az észbeli erényeket is a vizsgálat tárgyává kell tenni. Az észbeli erények mint az okosság, és bölcsesség, a tanításból eredeztethetjük, ezért idQ kell hozzá. Hogy valaki birtokába jusson ezen erényeknek születésétQl fogva rendelkezni kell képességgel. Mint például az érzékelés képességével már születéskor rendelkeznünk kell nem a gyakori látás vagy hallás révén teszünk rá szert.
Az értelmes lélekrészt, Arisztotelész további két részre osztotta: egyik része a tudományos, amely az elméleti kérdésekkel foglalkozik, másik része a mérlegelQ amely a gyakorlati ügyekben tesz megfontolásokat. Az igazság megismerése az értelmes lélekrésznek a feladata. A léleknek öt olyan minQsége van ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.
Az okosság:
A helyes megfontolás képessége. Az okos ember tudja, hogy mi az ember számára a jó. Arisztotelész szerint az ember számára a legjobb az elmélkedQ életforma.
Az okosság fogalma fontos, hogy ne szqküljön le arra a részre, amely az egyén javával foglalkozik, mert nem tökéletes városállamban senki sem élhet tökéletes individuumként. A bölcsesség és okosság haszonnélkülinek tqnhet, mondja Arisztotelész, mivel a bölcsesség nem tanulmányozza a jó-lét eszközeit, az okosság pedig ezért, mert azokat a cselekedeteket tanulmányozza amelyeket az erkölcsileg jó ember attól függetlenül is meg fog tenni, hogy Q maga okos e vagy sem. A válasza erre az, hogy a bölcsesség gyakorlása nem más mint boldogság. Az ember végcélja a teoretikus életmód. Az okosság segítségével választjuk ki az elérendQ célokat, az erénynek megfelelQen. Az okosság azonban az erények nélkül nem tud létezni, az erény pedig okosság nélkül nem lehet teljes. Ugyanis az okosság révén mond az embert, ellent felbukkanó vágyainak. Innen jutott Arisztotelész arra a végkövetkeztetésre, hogy az a helyes közepet mindig az okos embernek kell meghatároznia.

10.Tudomány (episztémé)
Az értelmes lélekrész erényei, az észbeli erények. Tanulmányozásukat két ok teszi szükségessé:
(1) Az erényes embert Arisztotelész úgy határozta meg, hogy a helyes szabály szerint cselekszik. Ez a szabály intellektuális mqvelet, amelynek meg kell határozni a természetét.
(2) A jólétet úgy határozza meg, mint a lélek erény szerinti, illetve ha több erény létezik, akkor a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti tevékenységet . Így ha tudni akarjuk, hogy mi a boldogság az erkölcsi erények mellett az észbeli erényeket is a vizsgálat tárgyává kell tenni. Az észbeli erények mint az okosság, és bölcsesség, a tanításból eredeztethetjük, ezért idQ kell hozzá. Hogy valaki birtokába jusson ezen erényeknek születésétQl fogva rendelkezni kell képességgel. Mint például az érzékelés képességével már születéskor rendelkeznünk kell nem a gyakori látás vagy hallás révén teszünk rá szert.
Az értelmes lélekrészt, Arisztotelész további két részre osztotta: egyik része a tudományos, amely az elméleti kérdésekkel foglalkozik, másik része a mérlegelQ amely a gyakorlati ügyekben tesz megfontolásokat. Az igazság megismerése az értelmes lélekrésznek a feladata. A léleknek öt olyan minQsége van ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.
A tudomány: azzal foglalkozik ami szükségszerq és örök, tanítás útján közölhetQ. Bizonyító lelki alkat.
A tudás (episztémé) egységes, rendszerezett ismeretek összessége egy adott dologról, fogalomról vagy ezek viszonyairól. A tudás szükségképpeni igaz ismeretekbQl és nem puszta vélekedésekbQl áll. Azon magyarázat megértése, amely révén a dolgok természete feltárható.
11.Bölcsesség (szophia)
Az értelmes lélekrész erényei, az észbeli erények. Tanulmányozásukat két ok teszi szükségessé:
(1) Az erényes embert Arisztotelész úgy határozta meg, hogy a helyes szabály szerint cselekszik. Ez a szabály intellektuális mqvelet, amelynek meg kell határozni a természetét.
(2) A jólétet úgy határozza meg, mint a lélek erény szerinti, illetve ha több erény létezik, akkor a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti tevékenységet . Így ha tudni akarjuk, hogy mi a boldogság az erkölcsi erények mellett az észbeli erényeket is a vizsgálat tárgyává kell tenni. Az észbeli erények mint az okosság, és bölcsesség, a tanításból eredeztethetjük, ezért idQ kell hozzá. Hogy valaki birtokába jusson ezen erényeknek születésétQl fogva rendelkezni kell képességgel. Mint például az érzékelés képességével már születéskor rendelkeznünk kell nem a gyakori látás vagy hallás révén teszünk rá szert.
Az értelmes lélekrészt, Arisztotelész további két részre osztotta: egyik része a tudományos, amely az elméleti kérdésekkel foglalkozik, másik része a mérlegelQ amely a gyakorlati ügyekben tesz megfontolásokat. Az igazság megismerése az értelmes lélekrésznek a feladata. A léleknek öt olyan minQsége van ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.
A bölcsesség:
A filozófia eredetileg nem tudomány, hanem életmód, amely a gazdagság vagy a becsület kedvelésével szemben a bölcsességet (szophia) tekinti legfQbb értéknek. A filozófus szemében a bölcsesség mindennél értékesebb.
Az indukciónak és a tudománynak legmagasabb rendq tárgyakra irányuló képessége. Az okosság terjedelmét tekintve azonos a politikai tudománnyal, mibenlétét tekintve azonban nem azonos vele. Azaz egy és ugyanazon tudás biztosítja az egyén és az állam számára való jót, ám amikor okosságnak nevezzük az egyik tevékenységére, amikor pedig államtudománynak akkor a másikra gondolunk.
12. Ész (nusz)
Az értelmes lélekrész erényei, az észbeli erények. Tanulmányozásukat két ok teszi szükségessé:
,.v’

€
‚
ˆ
Š
:
<
x
|
š
:àæêHJ8R

!õéõâØâÍâ;Íâ·¥–„–|umf\RKCKh‡`)h¤BK\

h‡`)h¤BKh‡`)h¤BK5>*hðhÐh¤BK5CJ$
h¤BK5CJ$h¤BKB* ph6]

ho%Éh¤BKho%Éh¤BK5"h¤BKh¤BK6PJ]aJnH tH h¤BKh¤BKPJaJnH tH #h¤BKh¤BK5CJ$PJaJnH tH

h¤BKh¦h¤BKhö™0J>*B*phÿjh¤BKhö™Uh¤BKhö™6]

h¤BKhö™h¤BKhö™5CJ$]h¤BKhö™5CJ$.<
x
š¦ >hº,†àâäæHJ4÷õãÔÔÔϺºººõõõ®©
$„`„a$gd¤BKgd¤BK
$„^„a$gd¤BK
&
Fgd¤BK

&
F
Æ Ågd¤BKgd¤BK dð¤d ¤d[$\$gd¤BK$dð¤d ¤d[$\$a$gd¤BK $a$gdö™4 I É

!"˜"#L#N#È#Ê#ª')Î)Ð)^2~46óóëæÜÜÜÜæÐÐÁÁмªªª$„1$7$8$H$`„a$gd¤BKgd¤BK „1$7$8$H$`„gd¤BK
$„^„a$gd¤BK

&
F ¤gd¤BKgd¤BK $a$gd¤BK
$„`„a$gd¤BK

!!""" "&"V"˜"ž"#,#L#N#Æ#È#Ê#æ#è#))Î)Ð)Q,X,n0z0‚0–06¨6ª6¬6848>÷ðìð÷ðìð÷ð÷ðìâÛâÐż³©ð“ð“ð“ð‰wnbnhFúh¤BK6]aJhFúh¤BKaJh‡`)h¤BK5>*hFúh¤BK5hFúh¤BK5CJ$h‡`)h¤BK5\h qoh¤BK5>*CJ$h¤BKh¤BK5CJ$h¤BKh¤BK^Jh‡`)h¤BK^J h‡`)h¤BKCJ^J h‡`)h¤BK^JaJ
h¤BK5CJ$háh¤BK5CJ$h¤BK

h‡`)h¤BKh‡`)h¤BK\#6ª6¬6 >@@Š@‹@”@NBTC´EìIîI>JzK.S*UjU÷òééç÷òßÌÌÌßÇ´¯¯ªªgd
&ºgd&

Œ$dð¤d ¤d@&[$\$a$gd&

Œgd¤BK$
&
F„á„äþ^„á`„äþa$gd¤BK $a$gd¤BK„`„gd¤BKgd¤BK $a$gd¤BK> >R?T?Ú?Ü?@@Š@‹@“@”@²EÈEêIìIîIòIôIJ.SjU|U~UU’U÷ðìðìðäÚÐƹ¬Æ¥¹ì„xc_[QCQChê›h
&º5CJ\aJhê›h
&º5\h
&ºh&

Œ(h&

Œ5CJ$OJPJQJ\aJnH tH hê›h&

Œ0J5CJ$hê›h&

Œ0J.hê›h&

Œ5CJ$OJPJQJ\aJnH tH

h‡`)h¤BKh‡`)h¤BKPJnH tH ha1 h¤BKPJnH tH h¤BKPJnH tH h‡`)h¤BK5>*hRb&h¤BK5CJ$h¤BKB* ph6]h¤BK

hFúh¤BKhFúh¤BKCJ jU~U’U¬U®UÀUÖUêUóóó‚yyy $Ifgd
&ºpkd$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠT

$$Ifa$gd
&º ’UªU¬U®U¾UÀUÔUÖUèUêUìUVVV V$V&V(VFVHV`VbVrVtVvV’V”V®V°VÌVÎVÐVàVâVWW(W*W,WWPWRWhWjWlWnWÜWšXœXZZF[öèÝÖËÖËÖËÝÖËÖËÖËÝÖËÖËÖËÝÖËÖËÖËÝÖËÖËÖËÝÖËÖËÖËÝ떄–„–"h
&ºCJOJPJQJaJnH tH (hÍEh
&ºCJOJPJQJaJnH tH .hÍEh
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH h¤BKB* ph6] hê›h
&ºCJaJ

hê›h
&º hê›h
&ºCJ aJ hê›h
&º5CJ\aJhê›h
&º5\4êUìUV V&VŽ……… $Ifgd
&ºpkd$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠT&V(VHVbVtVŽ……… $Ifgd
&ºpkd$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠTtVvV”V°VÎVŽ……… $Ifgd
&ºpkd§$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠTÎVÐVâVW*WŽ……… $Ifgd
&ºpkd4$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠT*W,W>WRWjWŽ……… $Ifgd
&ºpkdÁ$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠTjWlWnWÜWÔ^âa6c´j¶jæjÞqìt¼uŽŒyjjjjŒyjjj dð¤d ¤d[$\$gd
&º$dð¤d ¤d@&[$\$a$gd
&ºpkdN$$IfT–KÖF—ÿ„


w €B€B€B
t ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ3Ö4ÖKBÖaöyt
&ºŠT

F[H[âaöaúaüa6c´j¶jºj¼jäjæjPnæѸ¢zÑr]E]E0(h´!h
&ºCJOJPJQJaJnH tH .hÍEh
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH (h
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH h
&ºB* ph6](hå7êh
&ºCJOJPJQJaJnH tH %h
&º5CJOJPJQJaJnH tH +hå7êh
&º5CJOJPJQJaJnH tH 1hå7êh
&º56CJOJPJQJ]aJnH tH (hÍEh
&ºCJOJPJQJaJnH tH 1h
&º>*B*CJH*OJPJQJaJnH phÿtH
PnRnìtu¼uÎuàuÐwÔwÖwþwxj{l{‚‚$‚ãεڜª‡o‡o^F^2^&h2aÁh
&º5CJPJ]aJnH tH /h2aÁh
&º>*B*CJH*PJaJnH phÿtH h2aÁh
&ºCJPJaJnH tH .hÍEh
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH (h
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH h´!h
&º6CJ]aJ h´!h
&ºCJaJ1h´!h
&º56CJOJPJQJ]aJnH tH (h´!h
&ºCJOJPJQJaJnH tH 7h´!h
&º>*B*CJH*OJPJQJaJnH phÿtH ¼uÐwxø~‚Ɔä†8²Fµ(ÆØÆÚÆNÇ
ÍnВղ״×úçØØØçØØØÌǾ¾«œœš d ¤ ¤[$\$gd
&º„d ¤ ¤[$\$`„gd
&º„`„gd
&ºgd
&º
$„^„a$gd
&º dð¤d ¤d[$\$gd
&º$dð¤d ¤d@&[$\$a$gd
&ºgd
&º$‚΃Ɔʆ̆â†ä†¤‡¬ª®¬®FµRµTµ´¶–¼˜¼ú½¾"ÁÜÁäÁ¾ÂùèÓ»Ó»ª¨ªª|jªc_cUcNDNh
&ºh
&º6]

h
&ºh
&ºhÇ,Oh
&º5\h
&º

hÇ,Oh
&º#hÇ,Oh
&º5CJPJaJnH tH &hÇ,Oh
&º5CJPJ]aJnH tH /hÇ,Oh
&º>*B*CJH*PJaJnH phÿtH U hÇ,Oh
&ºCJPJaJnH tH .hÍEh
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH (h
&º5CJ$OJPJQJ\aJnH tH h2aÁh
&ºCJPJaJnH tH

h2aÁh
&º(1) Az erényes embert Arisztotelész úgy határozta meg, hogy a helyes szabály szerint cselekszik. Ez a szabály intellektuális mqvelet, amelynek meg kell határozni a természetét.
(2) A jólétet úgy határozza meg, mint a lélek erény szerinti, illetve ha több erény létezik, akkor a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti tevékenységet . Így ha tudni akarjuk, hogy mi a boldogság az erkölcsi erények mellett az észbeli erényeket is a vizsgálat tárgyává kell tenni. Az észbeli erények mint az okosság, és bölcsesség, a tanításból eredeztethetjük, ezért idQ kell hozzá. Hogy valaki birtokába jusson ezen erényeknek születésétQl fogva rendelkezni kell képességgel. Mint például az érzékelés képességével már születéskor rendelkeznünk kell nem a gyakori látás vagy hallás révén teszünk rá szert.
Az értelmes lélekrészt, Arisztotelész további két részre osztotta: egyik része a tudományos, amely az elméleti kérdésekkel foglalkozik, másik része a mérlegelQ amely a gyakorlati ügyekben tesz megfontolásokat. Az igazság megismerése az értelmes lélekrésznek a feladata. A léleknek öt olyan minQsége van ami elvezet az igazsághoz: a tudomány, a mesterség, az okosság, az ész és a bölcsesség.
Az ész:
Segítségével ragadjuk meg a végsQ premisszákat amelyekbQl a tudomány kiindul. Ezeket az elsQdleges premisszákat az ész, az indukció útján ragadja meg.

Arisztotelész szerint az emberben az ész egyesül az állati lélekkel és ez, valamint általános testalkati sajátosságai (egyenes járás, az alak összhangja, az embernek van a legnagyobb agyveleje, kifejlett beszédszervei és a kéz) megfelelnek e világban nyert magasabb rendeltetésüknek.
A lélek érzéki mqködései: az észrevevés (aisztézis), mely hq képét adja a tárgynak. Az érzékek nem csalnak. De minden érzék csak a tárgy ama tulajdonságairól értesít, melyre egyenesen vonatkozik; a test általános tulajdonságairól nem az egyes érzékek útján szerzünk tudomást, hanem ezek összessége ( közérzés ) által, melyben minden érzéki benyomás találkozik. Ennek segítségével hasonlíthatjuk össze az érzékek benyomásait, melyekbQl azután a tárgy képét alkotjuk. Ennek a székhelye a szív. Arisztotelész a képzelQerQ, emlékezet, álom, érzés és akarás fogalmait is alapvetQ módon elemezte. Ezek mind az állati lélek funkciói. Az emberben ehhez a gondolkodás ereje, az ész járul, mely nem vész el a testtel, mint amaz, melynek nincs testi szerve, mely nem szenved változást. De Arisztotelész mégis kettQs észt különböztet meg, cselekvQt és szenvedQt; a szenvedQ mintegy lehetQsége annak, amivé az ész lesz; ez a testtel keletkezik és enyészik, míg a cselekvQ örökké van. A kettQ közti viszonyt Arisztotelész nem tisztázza eléggé, nevezetésen nem fejti ki, mikép lehetséges ilyen módon a lelki élet egysége, miben gyökerezik az egyéniség, és mit jelent ilyen módon a núsz halhatatlansága az egyéniségre vonatkozólag. Innét ágaztak ki azután az arisztotelészi felfogásnak egyrészt  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Materializmus" \o "Materializmus" materialisztikus és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Panteizmus&action=edit" \o "Panteizmus" panteisztikus, másrészt  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Spiritualizmus" \o "Spiritualizmus" spiritualisztikus és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teizmus&action=edit" \o "Teizmus" teisztikus magyarázatai,
13.Ismertesse és értelmezze az arisztotelészi három princípiumot (anyag, forma, hiány)!

A változás, a mozgás 3 résztvevQje: anyag, forma, hiány.
Az arisztotelészi anyagfogalom nem azonos a mai használatban levQ anyag fogalmával. Arisztotelész az anyagon elvet értett, és nem tényt. Az anyagot úgy tekintette mint az érzéki valóság másik elemét. Amit Arisztotelész anyagnak nevezett, csak formára vonatkozva anyag, és az teszi anyaggá, hogy van benne forma - a lehetQség állapotában. Az anyag sajátossága a formálhatóság. A formálhatóságnak viszont vannak határai, nem lehet mindenbQl minden. A mindennapi tapasztalatban csak a forma által meghatározott anyaggal találkozunk. E jellemzett anyag (materia signata) mellett csak elméletileg lehet szó egy általános anyagról (materia prima), amelynek az a tulajdonsága, hogy bármely formát magába fogadhat, továbbá örök léttel bír.
A forma a valóságnak az a változó eleme, melyet a gondolkodás a fogalomban kiemel a dolog képébQl. Ez a mozzanat a keletkezQ és elmúló létezQkben keletkezés és elmúlás nélküli. A fejlQdés abban áll, hogy a forma egy lény életében a lehetQség állapotából a valóságba megy át: a rejtett forma felszínre kerül, aktualizálódik. E mozdulattal a lény a határozatlanból határozottá válik, azaz a forma határozza meg a lényt, teszi azzá ami.
A tudományos megismerés a formára irányul, mivel Q képviseli a valóságban a szükségszerq mozzanatokat. Egy dolgot megismerni, azt jelenti mint formáját értelemmel felfogni, megérteni. A tudományos meghatározás által kifejezett fogalom, a dolog formáját jelenti. Ez a szerep szerint a dolog formáló, alakító oka, de önmaga is fogalmi mozzanatok szövedéke. Azonban ezek az alkotó mozzanatok egyetemes jellegqek, s ezért az egyednek törvényszerqséget, szükségszerqséget jelent. S mivel a fogalmi ismeret ezeknek az egyetemes, szükségszerq mozzanatok értelmi bírása, ezért mondta Arisztotelész, hogy a tudomány tárgya nem az egyed, hanem az ami abban egyetemes.
A forma aktualizálódása az anyagban, fejlQdés, azonban mindez fordítva is lejátszódik: az elmúlás az amikor a forma mindegy vissza húzódik az anyagból, az érzéki dolgok körébQl. A világban látható változás valójában a forma megmutatkozásában és visszavonulásaiban rejlik.

14.Ismertesse és értelmezze az arisztotelészi négy okot!

Arisztotelész négy okot különböztet meg. A bronzszobornak így a következQ okai lehetségesek:
anyagi ok: a bronz, amibQl a szobor készül,
formai ok: az alak, amelyet a szobor formáz (pl. dárdavetQ),
ható ok: a szobrász tevékenysége, amely által az alkotás létrejön,
cél-ok: amiért a szobor készült.
A XVI. századra már csak a ható ok maradt meg, mint ok.

15.A mozgás
Arisztotelész harmadik metafizikai fogalma, a mozgás (kinézisz). A mozgás szerinte nem egyéb, mint a lehetségesnek valósággá való válása. Ez azonban föltételez mozgatót, ami csak forma lehet, a mozgatott pedig csak anyag. A mozgás sohasem keletkezhetett, örökkévaló. A mozgás utal egy elsQ mozgatóra, amely maga nem mozgatott létezQ, hanem anyagtalan, tiszta forma, tökéletes létezQ, a lét betetQzése. Ez a világ végsQ célja, a szellem, a gondolkodás (núsz). A mozgás végsQ oka tehát az istenség, az önmagát elgondoló ész . Ez puszta létezésével hat a világra. P az abszolút tökéletes létezQ, a legfQbb jó, amely felé minden törekszik. PtQle függ a világ rendje, összefüggése, élete. Egy a világra irányuló isteni akaratot, teremtQ erQt és ennek a világba való közvetlen és személyes beavatkozását Arisztotelész nem ismeri el.

16.Ismertesse az ellentmondás tételének arisztotelészi állítását Ross rekonstrukciójában!

Lehetetlen hogy egy azon attribútum egyidejqleg és ugyanazon vonatkozásban hozzá is tartozzon és ne is tartozzon hozzá ugyanazon dologhoz. EbbQl kifolyólag lélektani törvény: ha valaki azt gondolja hogy egyazon attribútum egyidejqleg és ugyanazon vonatkozásban hozzá is tartozik és nem is tartozik hozzá ugyanazon dologhoz,annak magának is ellentétes minQségekkel kellene rendelkeznie egyidejqleg és ugyanazon vonatkozásban. Arisztotelész (helyesen!) nem próbálja ezt a törvényt bizonyítani. Ugyanis ha mindenre bizonyítást követelünk, akkor végtelen regresszushoz jutunk (visszalépés,visszafejlQdés). ha van valami,amit bizonyítás nélkül kell tudottnak elfogadnunk,az az ellentmondás törvénye. Erre a kételkedés lehetetlen, jóllehet, szóban tagadhatjuk.
ha valakit rá akarunk bírni a törvény elfogadására:
1.) úgy cáfoljuk meg Qt, hogy rámutatunk:azáltal hogy tagadják,igaznak ismerik el.
2.) megmutatjuk a tagadáshoz vezetQ érvek elégtelen voltát.
Ugyanazon dolog nem tqnhet különbözQnek ugyanazon érzék számára, ugyanazon vonatkozásban, ugyanazon körülmények között és idQpontban. Elfogadjuk azt, hogy az észlelQ szubjektum nélkül nincsenek érzetminQségek, sem érzékelés, de az észlelést kiváltó tárgyaknak függetleneknek kell lenniük az észleléstQl.
Ha semmi sem volna, csak a gondolkodás vélné, hogy van, akkor az emberi létezés is azon alapulna, hogy az ember elgondolva van, és nem pedig Q gondolkodik. érzékelik Qt, nem pedig Q érzékel.



17.Ismertesse az arisztotelészi kozmológiai istenérvet Ross rekonstrukciójában!

Ez az érv metafizikai gyökerq és alapozású. A létezQk közt elsQdlegesek a szubsztanciák. Azok viszont mulandók, de van két dolog, ami nem mulandó: a változás és az idQ. az idQ azért nem jöhet létre és nem szqnhet meg,mert kell lennie idQnek mielQtt volt idQ, és kell lennie idQnek miután az idQ megszqnik.
a változásnak pedig azért kell olyan folyamatosnak lennie,mint az idQnek,mert az idQ,ha nem is azonos a változással,kísérQje neki.
Az egyetlen folyamatos változás a helyváltoztatás, az egyetlen folyamatos helyváltoztatás pedig a körmozgás. Ahhoz, hogy örök mozgással mozogjon, a szubsztanciának öröknek kell lennie. Az örök szubsztanciának képesnek kell lennie mozgást kelteni. Ezt a képességet nem csak birtokolnia kell, hanem mqködtetnie is. Lényege nem lehet képesség (potencia), hanem tevékenység (aktus), mert ellenkezQ esetben lehetséges volna, hogy ne mqködtesse a képességét, s ekkor a változás nem volna örök. Tehát az ilyen szubsztanciának anyagtalannak kell lennie, mert tiszta aktus, és ez által örök. A csillagos égbolt szüntelen körmozgást végez: mozgatja valami. Ami mozgat és mozgatva van: köztes létezQ, mert mindig van, ami mozgatja. A végsQ egy mozdulatlan mozgató, ami isteni.
A világ mozgatása láncolatszerq, nem Isten mozgat minden embert.
A körmozgás az egyetlen folyamatos helyváltoztatás. Az örök változás folytonos. Ha a mozgató nem örök, nem tud örökké tartó körmozgást végezni. Nem elég a mozgató képesség, mqködtetni is kell azt. Nem elég ha a mozgó örök, a mozgatónak is örökké léteznie kell, meg kell lennie a mozgató képességnek és mqködtetnie kell azt. Aminek nincs anyaga (tehát anyagtalan) az biztosan örök.
A csillagos ég szüntelen körmozgást végez. A csillagos égboltot egy közbülsQ létezQ mozgatja, amit más nem mozgat.
18.Ismertesse az aktív ész arisztotelészi tanát Ross rekonstrukciójában!

aktív = cselekvés, cselekvQ
passzív = valamilyen hatást szenved el
A lélek nem más, mint az összes létezQ. Az aktív és a passzív ész is a lélekben van. A lélek az egész test mozgatója.
Az aktív ész nem olyasféle ész, amely a semmibQl jött létre. Az aktív ész az emberben már eleve meglévQ és benne megmaradó isteni ész.
Adott anyagon dolgozik, amelyet a potencialitás állapotából az aktuális állapotába hoz.
Az aktív ész funkciója az kell, hogy legyen, hogy Qáltala válik a passzív ész a saját tárgyaivá.
"a potenciális olyasminek a tevékenysége révén válik aktuálissá, ami maga már aktuális"
bevezet egy gondolatmenetet,amely platón nap-hasonlat allúziójának tetszik. Az egyik ész az anyaghoz hasonlatos, amelybQl minden dolog lesz,a másik ész a hatóokhoz hasonlatos,amely minden dolgot létrehoz,mégpedig olyan pozitív állapotok módján, amilyen a fény.
az aktív ész úgy viszonylik az intelligíbilishez,mint fény a láthatóhoz.,ám ezt a fényanalógiát nem szabad túlfeszíteni. az aktív ész nem a passzív ész és tárgya közötti közeg,s a megismerés sem közvetítésen keresztül megvalósuló,hanem közvetlen viszony. Az aktív ész valami harmadik a passzív és a tárgya mellett, mint ahogy a fény is valami harmadik a szem és tárgya mellett.
19.ARISZTOTELÉSZ SZUBSZTANCIA ELMÉLETE
A létezQk olyan legáltalánosabb nemekbe oszthatók, amely nemek további nemek - gyqjtQfogalmak - alá már nem sorolhatók. A létezQk legáltalánosabb nemeit Arisztotelész kategóriáknak nevezi, és különbözQ mqveiben összesen tíz kategóriát sorol föl (egyik mqvében sem adja a kategóriák kimerítQ felsorolását). A tíz kategória közül egy vonatkozik önálló létezQre, ez a szubsztancia kategóriája. A többi kilenc kategória önállótlan létezQre vonatkozik, ezt a kilenc kategóriát együtt attribútumoknak nevezzük: mennyiség, minQség, hely, idQ, helyzet, birtoklás, cselekvés és az elszenvedés. Az attribútumokat abban az értelemben tekinthetjük önállótlan létezQnek, hogy csak egy szubsztanciával együtt fordulhatnak elQ, pl. egy mennyiség csak egy szubsztancia mennyisége lehet.
A szubsztancia, melyet elsQként említettük a kategóriák között, két alcsoportra osztható, az elsQdleges szubsztanciákra (pl.: Szókratész), illetve másodlagos szubsztanciákra (fajokra, pl.: ember). Arisztotelész szerint minden másodlagos szubsztancia egy-egy tudományt jelöl ki, amelynek a tárgyául szolgálhat, ezzel szemben beszélhetünk a szubsztancia általános tudományáról. A szubsztancia általános tudományát metafizikának nevezzük (Arisztotelész nem ezzel, hanem az elsQ filozófia kifejezéssel illette, a metafizika késQbbi elnevezés). A metafizika azt vizsgálja, hogy mik a szubsztancia alkotórészei, és mik azok az általános okok, amelyekkel a szubsztancia keletkezése és létezése magyarázható. Arisztotelész négy ilyen okot különít el: anyagi ok, formai ok, ható ok és cél-ok. Figyelembe kell vennünk, hogy Arisztotelész a forma (eidosz) kifejezést két értelemben használja. Egyrészt formai oknak a dolog megjelenését tekinthetjük, másrészt a formai oknak van egy általánosabb jelentése, miszerint formai oknak nevezzük a formai okot (az elQzQ jelentésében), a ható okot és a cél-okot együttvéve. Fontos, hogy ezt a két jelentést szem elQtt tartsuk, mivel az arisztotelészi szövegek értelmezésénél nem elhanyagolható szerepet játszik.
21.Ismertesse az isten mint a gondolás gondolása (noészisz noészeósz) arisztotelészi tanát!

Isten mozgató oka a létezQknek, de Q maga mozdulatlan.
Isten cél, mégpedig törekvéseink célja. Mivel Isten jó, ezért a jóra törekszünk.
Arisztotelész Istent önmagában tekinti, és azzal foglalkozik, hogy Isten mivel tölti idejét. A gondolás gondolása Isten élete, ténykedése. Isten önnön gondolkodását gondolja
22.Arisztotelész katarzis
Katarzis: a görög katharszisz, megtisztulás (orvosi-gyógyászati és lélektani értelemben) szóból származik a kifejezés. Az antik görög filozófiában a sztoikusok a léleknek az affektusoktól (szenvedély, indulat) való megtisztulására vonatkozott.
Arisztotelésznél a katarzis a személyes lelki egészséggel, illetve harmóniával függ össze. A katarzist szerinte a tragédia képes kiváltani, mégpedig a szánalom, részvét vagy együttérzés és a félelem vagy borzongás (eleos és phobos) érzésének a felkeltésével, valamint a megbotránkoztató szenvedélyek megtisztításával annak révén, hogy a tragikus konfliktus és annak megoldódása esztétikai élvezetet nyújt a nézQ számára. (Poétika, VI.) A szenvedélyek megtisztulása egyfajta megkönnyebbülés, fájdalom és gyönyör sajátos keveredése.
23.Arisztotelész mimézis
Arisztotelész esztétikájának kulcsfogalma a mimézis, azaz az utánzás. A Poétikában és a Politikában a kifejti, hogy a mqvészet elsQdleges feladata, hogy az ember (aki zoon politikon, azaz társas lény) éthoszát, belsQ jellemvonásait kell utánoznia, hiszen ezek határozzák meg elsQsorban az emberi magatartást és a társadalomhoz való viszonyt is.
A Politikában Arisztotelész a muziké alá sorolja be a többi mqvészetet: a költészetet, a zenét (!), a táncot és a képzQmqvészetet, hiszen a muzikében jelenik meg a legtisztább mimézis (a különbözQ emberi élethoszokat közvetlenül jeleníti meg), míg pl. a képzQmqvészet csak közvetett mimézisre képes. Arisztotelész felfogásában tehát a mimézis nem természetutánzást jelent, mint például a reneszánsz korban, az Q rendszerében akár a különbözQ ritmusok és dallamok is képesek a szelídségrQl, a bátorságról vagy éppen a gyávaságról képet adni, míg a reneszánsz felfogás szerint a zene nem mimetikus mqvészet, hiszen nem tudja a természetet alakhqen ábrázolni.
Arisztotelész szerint tehát minden mqvészeti ág és mqfaj mimetikus természetq, s ezek között csupán az utánzás tárgya, módszere és eszközei tesznek különbséget.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Csakúgy mint amikor könyvtárakat/mappákat hozol létre a számítógépeden, egy tantárgyon belül is hasonló analógiával tetszőleges kategóriák és alkategóriák hozhatóak létre. Próbálj mindig a legmegfelelőbb kategóriába tölteni, hogy átlátható legyen a feltöltött dokumentumok szerkezete.

1-8 2 eloadas adóellenőrzés agg zoltán állampolgárság állatélettan anyagszerk aszalós lászló atkinson barta ferenc beadandó életmód épszerk 3 épszerk 5 folyami duzzasztómű frei otto freud hónolás hőtan hrabal kaffka kafka kivitel kollokvium kórtan kölcsey könyvtárinformatika kötelmi jog lengyel ferenc magatartás mikrobiológai minden munkaerő művelődéstörténet nemzeti kisebbség növénynemesítés ollmann oop oscar niemeyer őskor pedagógia pénzügyek polg.jog preromán prog.terv statisztika i. stendhal számvitel szociolingvisztika szöveg