Itália V-XV. század közört

Országok listájaHungaryEszterházy Károly FőiskolaBölcsészettudományi Főiskolai KarPedagógia-történelemEgyetemes Történelem 476-1492JegyzetekItália V-XV. század közört

Itália a V-XV. Század között
I.: Sokszínq Itália:
Az észak itáliai városköztársaságok:
A VI. század közepétQl 1860-ig Itália sohasem állt egységes politikai hatalom alatt. A félszigetnek a középkor egész idQszakára jellemzQ 3 részre szakadása a VIII. században következett be, amikor Nagy Károly legyQzte 774-ben a langobardokat és országukat a birodalomhoz csatolta. A félsziget északi fele ettQl kezdve a Karoling Birodalom, majd a Német-római Császárság fennhatósága alá tartozott. Róma és Ravenna között létrejött az egyházi állam. Dél Itálián a langobard hercegségek és Bizánc osztoztak, a szigeteket pedig a IX. században az arabok foglalták el.
Észak Itáliát Nagy Károly grófságokra és Qrgrófságokra osztotta, élükre többnyire frankokat helyezett. 781-ben fiát, Pippint, annak halála után Bernhardot tette Itália királyává. Jámbor Lajos idején Lothar lett Itália királya, a verduni osztozkodásnál is Q kapta Itáliát a császári címmel együtt. II. Lajos császárnak (855-75) az arabok okoztak sok gondot, mivel 846-ban kifosztották Rómát. Halála után sokan próbálkoztak Itália megszerzésével, de senki se tudta tartósan megvetni a lábát. 951-ben I. Ottó német király avatkozott be a zqrzavaros helyzetbe, s 962-ben Rómában császárrá koronáztatta magát. Itália északi fele ekkor a Német-római Császárság része lett.
A X-XI. században a császrásghoz tartozó északi területek városainak püspökei egyúttal a közigazgatást és bíráskodást irányító grófok voltak. A XI. században feltqnnek a forrásokban a városi polgárok közösségei, a communák. Kezdetét vette a harc a város feletti uralomért. A püspök-grófot fokozatosan megfosztották hatalmától, s csak az egyházi funkciókat hagyták meg neki. A többi gyakorlását átvette a városi közösség.
A püspökkel és egyéb hatalmi urakkal szemben a városok a XII. század közepére kivívták az önkormányzatot. Ekkor kerültek összeütközésbe a császárral. Barbarossa Frigyes a császári hatalmat az itáliai városok gazdasági erejére támaszkodva szerette volna megújítani és megerQsíteni. 1158-ban a roncagliai mezQn tartott birodalmi gyqlésen visszakövetelte a városoktól a regálejogokat. A városok élére német podestákat helyezett. Fellobbanó ellenállásukat fegyverrel törte meg. 1162-ben lerombolta Milánót. A városok összefogtak, megalakult 1167-ben a Lombard Városok Ligája (Societas Civitatum Lombardiae) és szövetkeztek III. Sándorral. A szövetségesek 1176-ban Legnanónál legyQzték a császárt, aki 1177-ben Velencében a pápával, majd 1183-ban Konstanzban szabályozta az Itáliai Királyság helyzetét. A városok gyakorlatilag teljes önállóságot kaptak, ennek fejében elismerték a császár névleges fQhatalmát.
A XII. század második fele a nagy gazdasági fellendülés idQszaka. A tengerparti városok a levantei kereskedelem megélénkülésébQl és a keresztes háborúkból húztak hasznot. Pisa már XI. században elfoglalta az iszlám flottáktól Szardíniát és Korzikát. Utána kibontakozott Pisa és Genova küzdelme a tengeri hegemóniáért, amelyben végül is Genova kerekedett felül. Firenze, Lucca és Milánó fontos ipari központokká fejlQdtek. Az önállóság kivívása után fellángoltak a belsQ társadalmi és pártküzdelmek. A pártok aszerint alakultak, hogy a pápát (guelfek) vagy a császárt (ghibellinek) támogatták-e. A hatalomból részt kért a szegényebb polgárság (populu minuto) is, amit ki is harcoltak a XIII. század folyamán.

Firenze:
Firenze a XIII. század végén Itália északi felének harmadik nagyvárosa. Lakóinak száma 1300-ban kb 90 ezer volt. Gazdaságának két fQ forrása a posztókészítés és a banküzlet volt. Firenze volt az elsQ európai állam, amely 1252-ben aranypénzt kezdett veretni.
A firenzei polgárság a XIII. század második felében kiszorította a nemesi családokat a hatalomból. ElQször a 7 legnagyobb céh (arti maggiori) kaparintotta kezébe a város vezetését. 1293-ban kiadták a városi alkotmányt, az Ordinamenti di Giustiziát. Eszerint polgári jogaival csak céhtag élhetett.
A lakosság nagy része, textilipari munkások, napszámosok, szolgák, fuvarosok nem tartoztak egyik céhhez sem, így nem vettek részt a város ügyeiben. 1378-ban a ciompók megpróbálták kivívni a részvételi jogot a város vezetésében, de nem sikerült.

Velence:
Sajátos színt képvisel az észak itáliai városok sorában Velence. Politikailag nemesi köztársaság, élén a doge áll. A XII. században kialakulnak mellé a communa választott szervei és intézményei, egyre inkább korlátozva a hatalmát. 1172-ben megalakult a doge tanácsa (consilium ducis), majd a Senatus, végül a XIII. században a Nagytanács (Maggior Consiglio). 1310-ben jött létre a Tízek Tanácsa (Consiglio dei Dieci). A XIV: századtól kiépítették a besúgórendszert.
Velence a XIII-XIV. században Genovával versengett a tengeri hegemóniáért. Ebben Velence kerekedett felül. Ekkor építette ki százazföldi háországát, Venetót. A szárazföldi terjeszkedése miatt hosszú háborúskodásba folyt Milánóval. Közben kiépítette tengeri birodalmát is: a középkor végére uralma alá hajtotta Dalmáciát, az Adriai, a Ión, és az Égei tenger szigeteit, valamint Krétát és Ciprust. A XIV-XV. Század folyamán sok észak itáliai város is elvesztette függetlenségét: sorra a 3 sikeresen terjeszkedQ állam, Firenze, Milánó és Velence fennhatósága alá kerültek.

Dél Itália:
999-ben Salernót egy arab csapat szorongatta. Egy zarándok normann csapat verte Qket vissza. Így jelentek meg a normannok Dél Itáliában. Itt akkoriban elég zqrzavaros viszonyok uralkodtak. A szárazföldet langobard hercegségek tartották uralmuk alatt (Beneventum, Capua, Salerno), a tengerparton Bizánc volt az úr.
A normannok a X. század elején keresztelkedtek meg és telepedtek meg Franciaország északnyugati vidékén. Továbbra is járták a vidéket, így jutottak el Dél Itáliába. Egyre több normann lovag kapott a langobard hercegektQl grófságot. A legsikeresebbek Hautville-i Tankréd fiai voltak. Közülük Drogo a XI. század közepén már hercegi rangot és Italia magister milituma címet kapott. Testvérei fokozatosan kiterjesztették a hatalmukat. Utána következett Guiscard (Ravasz) Róbert (1057-85). P vetett véget az utolsó langobard hercegségnek Salerno megszerzésével. IX.Leó pápa nem nézte jó szemmel a normann térfoglalást és hadat vezetett ellenük, de fogságba esett. Végül II. Miklós elismerte 1059-ben a hódítást és Róbert a pápa hqbérese lett. 1084-ben Róbert normannjai mentették meg VII. Gergelyt.
Dél Itáliában az Angliáéhoz hasonló helyzet alakult ki. A normann lovagok szqk uralkodó rétegként telepedtek rá a helyi lakosságra, a helyiek leányait vették feleségül. Róbert már 1059-ben felvette a Szicília hercege címet, majd öccse kezdte meg 1061-ben a sziget teljes visszahódítását az araboktól. Az egész sziget elfoglalása 1091-ben fejezQdött be. II. Roger (1101-54) 1131-ben Nápolyra is kiterjesztette a hatalmát, létrejött a Nápoly-szicíliai Normann Királyság. II. Roger8:bd®



Nj ˜šª¬8"J"L$N$G(P(Ã("*#*º,¼,Ô,¤3~5€5Ø7<9@È@Ê@nB¼C¾CˆHöíåÚÓËÃËûûû³»³¬¤³¤¤•¤•†~~vtv~vlvl hM`CJaJU h],CJaJ h\#

CJaJ

hÀ$‹5>* hÀ$‹CJaJ hÉMÝCJaJ

h]x5>* h]xCJaJ

hފ5>* hފCJaJ h’vCJaJ h€6CJaJ hJ\þCJaJ

hJ\þ5>*hÀ$‹hÀ$‹56>*hÀ$‹56>*h3Uã5CJaJhJ\þ5CJaJ(:d®
Nš¬6"8"J"N$¢&F(G(P(#*º,¼,Ô,J/€5Ê@¾CtE†HˆH¦H÷òííííííííííííííííííííííííígdJ\þgdÀ$‹ $a$gdJ\þ>kþ a korabeli Európa egyik legerQsebb, gazdaságilag legfejlettebb és legmodernebb államát építette ki.
II. Roger halála után az általa létrehozott állam hanyatlásnak indult. Komnénosz Mánuel bizánci császár vissza akarta szerezni egykori dél itáliai birtokait, ezért II. Vilmos Barbarossa Frigyessel szövetkezett. Nagynénjét hozzáadta VI. Henrikhez, így a normann dinasztia kihalása után 1189-ben VI. Henrik lett Szicília királya, így Dél Itália a Hohenstaufenek birtokába került.
Henrik halála után II. Frigyes következett. P 1220 után fQleg Dél Itáliában tartózkodott, s erQs központosított királyi hatalmat épített ki. 1224-ben Nápolyban állami egyetemet létesített jogászhivatalnokok képzésére.
A pápával nyílt harcba keveredett, ezért a lyoni egyetemes zsinat 1245-ben megfosztotta trónjától. Halála után Dél Itáliát törvénytelen fia, Manfréd kormányozta. A pápa azonban üresnek tekintette a trónt, s Anjou Károlynak adta a Szicíliai Királyságot. Károly 1266-ban Beneventónál legyQzte Mandfrédot, majd 1268-ban Tagliacozzónál Frigyes unokáját, Konradint is, ezzel Q lett Dél Itália ura.

A pápai állam:
Sajátos színfoltja volt az itáliai politikai palettának. Az állam elvileg Szent Péter birtoka volt, mert 755-ben Kis Pippin és Nagy Károly az apostolfejedelemnek ajándékozták. 962 óta a Német-római Császárság része volt, de ténylegesen a pápák kormányozták.
A pápai állam 6 provinciára volt felosztva, mindegyikben egy rector in temporalibus intézte a világi ügyeket, s mellette egy magas rangú fQpap az egyháziakat. Mindegyik provinciában létezett általános gyqlés (parlamentum generale). Az egész államnak összparlamentje nem volt. Az északi területen jelentQs városi communák is léteztek pápai uralom alatt. Rómának külön státusza volt: ott a pápa abszolút módon uralkodott, míg a popolo 1143-as felkelse létre nem hozta a senatust.
Az avignoni fogság idején a pápai állam szétzüllött. 1353-60 között Aegidus Albornoz bíboros pápai legátusként helyreállította a rendet, kiadta a Constitutio Egidianae címq törvénykönyvet. A város élére senatort állított, akit a pápa nevezett ki. 1377-ben a pápa végleg visszatért Rómába.



II.: Itália a középkor alkonyán:
A singonria:
A XIII-XIV. század fordulóján Észak Itáliában a polgárság autonóm intézményeit felváltotta az egyeduralomnak egy sajátos formája, a signoria. Egy-egy személy vagy család egyeduralomra tett szert a város felett. A signoriának nem volt törvényes jogalapja, puszta erQszakon alapult. Némely esetben utólag sikerült legitimálni azáltal, hogy a német-római császár birodalmi hercegi vagy helytartói címet adományozott a sikeres signorénak.
A signorék között bQven akadtak véreskezq zsarnokok, de olyanok is, akik a társadalmi és pártküzdelmek évtizedei után békét teremtettek városukban, amely kormányzatuk alatt felvirágzott. A fQbb signorék: Este család Ferrarában, Modenában és Reggióban, Gonzaga család Mantovában, della Scala család Veronában, Boccanegra család Genovában, Visconti család Milánóban.

Firenze:
Egészen sajátos formában valósult meg egy család uralma Firenzében, ahol a látszatra demokratikusnak tqnQ intézmények mellett a XIV. században néhány gazdag oligarchacsalád kezébe került a város tényleges irányítása. A városban a XV. Század elején az Albizzi család jutott döntQ befolyáshoz. Velük szemben az ellenzék a Medici család körül csoportosult. Az Albizzi pártnak sikerült 1433-ban számqzetésbe küldenie Cosimo Medicit. A következQ évben Cosimót visszahívták és az Albizzieket számqzték. EttQl kezdve haláláig, 1464-ig Cosimo volt Firenze tényleges ura.
Firenzét kibékítette Milánóval, s ott hatalomra segítette Francesco Sforzát. 1454-ben az Q kezdeményezésére jött létre béke Milánó és Velence között, s létrejött a törökellenes Szent Liga Firenze, Nápoly és a pápa csatlakozásával. Ezzel beköszöntött a Pax Italie 40 éves idQszaka, amely 1494-ben ért véget, amikor francia sereg vonult végig a félszigeten Nápoly felé. Ekkor már a városokban nyoma sem volt a polgári önkormányzatoknak.

Dél Itália:
Az Anjou ház alatt Nápoly lett a királyság fQvárosa. Az országban mindenhol francia arisztokratacsaládok kaptak nagy hqbérbirtokokat. Dél Itália és Szicília szegény perifériává süllyedt. 1282-ben került sor a szicíliai vecsernyére, amikor elqzték az Anjoukat, s Aragónia uralkodóját, III. Pétert hívták meg a trónra. EttQl kezdve a Nápolyi Királyság az Anjouk, Szicília pedig az Aragóniai ház uralma alatt állt. Az Anjouk nehezen nyugodtak bele Szicília elvesztésébe, s csak az 1372-es aversai békében ismerték el a pápával együtt.
Nápoly uralkodói közül Bölcs Róbert (1309-43) volt a legkiemelkedQbb. Utána, leányunokája, Johanna lett at örököse, akit még gyerekkorában összeházasítottak a magyar Anjou András herceggel. Andrást nem kedvelték a nápolyiak, s meg is ölték 1347-ben. Ekkor vonult Nápoly ellen I. (Nagy) Lajos magyar király. Johanna Avignonba menekült.
Johannát 1378-ban a pápa megfosztotta trónjától. Az Anjou ág másik részébQl származó (Kis) Károly szerezte meg a trónt, aki 1382-ben megölette Johannát. Magyar koronára is igényt tartott, meg is koronázták, majd 1386-ban Budán megölték. Fia, László tehetséges uralkodó volt, de 1414-ben meghalt. NQvére, II. Johanna lett az utóda. Utána 1435-ben V. Alfonz Aragónia és Szicília királya lett a király, Nápoly és Szicília újra egyesült. Halála után 1458-ban János örökölte Aragóniát és Szicíliát, Ferrante pedig Nápolyt. Ferrante halála után a francia király, VIII. Károly foglalta el Nápolyt, de 1504-ben a franciák lemondtak trónigényükrQl a spanyol király javára.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. óra 10. ágazati algebra alkszámtech állattan anyagismeret 2 anyagszerk áramlás beugro cisco cserépedény csont dettre gábor economic policy evolúció formanyomtatvány füst gazdaság gazdasági matematika gyakorlat 1 gyakorlatok gyökerek halál innováció inverz és összetett függvény írásművelés jogi alapismeretek kidolgozott kiválasztás kommunikáció kulturális ökológia különleges épületszerkezetek lm görbe magánjog matek jegyzet montázs művészet órai jegyzet ordo pavic petőfi platón prog.terv román szöveg szte-btk dr. simon józsef török vetőmag vizsgazárthelyi