Keresztes hadjáratok

Országok listájaHungaryEszterházy Károly FőiskolaBölcsészettudományi Főiskolai KarPedagógia-történelemEgyetemes Történelem 476-1492JegyzetekKeresztes hadjáratok

A keresztes hadjáratok és értékelésük
Az iszlám kialakulása, térhódítása:
A 610-es években lépett fel Mekkában Mohamed a tanaival. Úgy vélte, hogy az isten, Allah, Gabriel arkangyal útján kinyilatkoztatta számára igazságait, parancsait és várakozásait az emberekkel szemben. Hamar követQkre talált a szegények között, mivel ostorozta az uzsorát, s isteni parancsként hirdette az elesettek gyámolítását, a törzsi ellentétek beszüntetését. Így rövidesen összetqzésbe került a Mekkát vezetQ gazdag kereskedQkkel, s híveivel együtt menekülni kényszerült. Medinában talált menedéket és támogatókat. A Mekkából való kivonulás éve (622), a hidzsra vált a mohamedán idQszámítás kezdetévé. Medinában megerQsödött az új hit, és sok követQre talált a nomádok között. Mohamed eszméi fergeteges gyorsasággal kezdtek terjedni.
Az iszlám nagyban épített a zsidó és a keresztény vallásra. A hit alapelveit és a hívQk kötelességeit az iszlám 5 pillére tartalmazza: a hit, az ima, kötelezQ alamizsnaosztás szegényeknek, a böjt és a zarándoklat. A hívQknek tilos a disznóhús és a szeszes italok fogyasztása. Az életük feláldozását is hajlandó hívQk kötelessége a dzsihád, a szent háború. Szent könyvük a Korán.
Mohamed utódai a kalifák voltak: Abu Bakr, Omar, Oszmán és Ali. Ezután dinasztiák uralkodtak, az Omajjád (661-750) és az Abbászida dinasztia (750-1258). Az Abbászida dinasztia legjelentQsebb uralkodója Harun ar-Rasid (786-809) volt.
Nagyobb hódítások:
634-641: Palesztina, Szíria, Mezopotámia
642: Egyiptom
651: Perzsia
711-14: Ibér félsziget
741-ben III. Leó bizánci császár, 732-ben Poitiersnél Martell Károly frank majordomus állította meg elQrenyomulásukat.

A keresztes hadjáratok:
A XI. században a Közel Keleten olyan változások következtek be, amelyek lehetetlenné tették a keresztények szentföldi zarándoklatait. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor az 1070-es években Palesztina és Kis Ázsia nagy része a szeldzsuk törökök uralma alá került. Ezért már VII. Gergely pápa felvetette a keresztes hadjárat tervét. Ezt végül II. Orbán pápa valósította meg.
II. Orbán 1095 Qszén Clermontban tartott zsinaton hirdette meg a hadjáratot. A Nyugat keresztényeitQl kért segítséget Bizánc számára, hisz az annak keleti tartományait dúló turkok az egész kereszténységet fenyegették. A hadjárattól a kereszténység helyreállítását is remélték. A lelkesedés nagy volt, a szervezés viszont rossz. 1096-ban elQször rosszul felfegyverzett emberel indultak útnak Amiensi Péter és Nincstelen Valter vezetésével. A többiek viszont Bouillon Gottfried, Tarentumi Bohemund és Toulouse-i Rajmund vezetésével Konstantinápolynál egyesülve indultak tovább. A szeldzsukokat legyQzték, majd elfoglalták Edesszát és Antiochiát. Jeruzsálem ostromát 1099-ben kezdték meg, s 07.15-én elfoglalták a várost. Az ezt követQ vérfürdQ és rablás nem vált a keresztes eszme dicsQségére.
A meghódított területeken a gyQztes keresztes seregek vezérei európai típusú hqbéres államokat hoztak létre. A Jeruzsálemi Királyság élére Bouillon Gottfried került. A meghódított területek lakói jobbágyokká lettek. A szent helyek védelmét a XII. században a lovagrendek vállalták.
A XII. században megindult a mohamedánok ellentámadása. 1144-ben visszafoglalták Edesszát. Ez váltotta ki a II. keresztes hadjáratot 1147-49 között. Ebben már uralkodók vettek részt: III. Konrád német-római császár és VII. Lajos francia király. A hadjárat teljesen eredménytelen volt: a sereg jelentQs része már Kis Ázsiában elpusztult, s Damaszkusz sikertelen ostroma után a hadjárat véget ért. Hamarosan Szaladin egyiptomi szultán elfoglalta Szíriát és Mezopotámiát, majd Jeruzsálem ellen vonult. 1187-ben a Hattini csatában elverte a keresztény lovassereget, s ezután bevette a szent várost. A keresztények birtokában csak egy keskeny tengerparti sáv maradt. Ennek hírére ismét összefogtak Európa vezetQ államainak uralkodói: Barbarossa Frigyes, II. Fülöp Ágost és Oroszlánszívq Richárd. Frigyes Ikoniumnál legyQzte a törököket, de váratlanul megh%&Jƒ  &
(
. 2 pŽ(*¬Ê ú ö÷†P :"ô$ô&.P0R0¤4È5à5 889Ä:úõîæÛÏÛĹ´¬¤¬¤¬æ¬œ•œæœœ…}usuuk¤kukc h§HbCJaJ hðT.CJaJU hèCJaJ hÎCJaJ hå[ÇCJaJ h¨6ÚCJaJ

h­
¹5>* h­
¹CJaJ hYÛCJaJ hT"CJaJ hT"5 hT"hT"CJaJ hT"hëïCJaJhëïhëï5CJaJ hëïhëïCJaJ hëïCJaJ

hëï5>* h3Uã5 hëï5&&J2 *þ$v’¬ÚÈ Ê ú ÷P R08?zB>KàL÷òííííååååàààÞÞÞÞÞÞÞÞÞgd­
¹
&
FgdT"gdT"gdëï $a$gdëïàLþalt, a megmaradt német sereg Akkor vára alatt egyesült az angolokkal és a franciákkal. Richárd útközben elfoglalta Ciprust, majd együttes erQvel bevették Akkont. Ennél több eredményt nem tudtak elérni. Egyedül annyit, hogy Szaladin engedélyezte a szent helyek szabad, de fegyvertelen látogatását.
A negyedik hadjárat 1202 és 1204 között már teljes mértékben kompromittálta a nyugati kereszténységet és a keresztes eszmét. A fQleg franciákból álló sereg hajón készült Egyiptomba, de nem tudta kifizetni a szállítási költségeket. Fizetés helyett a velenceieknek elfoglalták Zárát. Ezután megostromolták és elfoglalták Konstantinápolyt. Megalapították a Latin Császárságot (1204-61). A város elfoglalását követQ fosztogatás és erQszakoskodás a késQbbiekben végképp lehetetlenné tette a keleti és a nyugati egyház kibékülését. A szétválás tulajdonképpen ekkor vált véglegessé. A középkor mentalitására jellemzQ, ami ezután történt. Egyszerq, naiv emberek úgy gondolták, hogy ami nem sikerült a bqnös felnQtteknek, az sikerülni fog az ártatlan gyerekeknek. Így került sor 1212-ben a gyermekek keresztes hadjáratára. A francia gyermekeket szállító hajók egy része útközben elsüllyedt, az életben maradtak rabszolgák lettek. A német gyerekeket szerencsére az itáliai hatóságok hazairányították.
A pápák ezután se adták fel, és 1217-ben útnak indult az ötödik hadjárat, amelyben II. András magyar király is részt vett. A magyarok Betszaidánál megverték az egyiptomi szultán seregét, de a táborhegyi erQdöt sikertelenül ostromolták. VII. Lipót osztrák herceg és Brienne-i János jeruzsálemi király Egyiptomban bevette Damiette várát, ám azután katasztrofális vereséget szenvedtek, így ez a hadjárat is eredménytelen maradt. II. Frigyes császár kis flottával keletre hajózott, s ott tárgyalásokkal és sok arannyal biztosította a keresztények számára Jeruzsálem, Betlehem és Názáret birtokát, valamint a zarándokút szabad használatát. Így a 6. hadjárat fegyveres harc nélkül több eredményt hozott mint az elQzQek. 1244-ben azonban a keresztesek Gáza mellett vereséget szenvedtek, és ezzel Jeruzsálem végleg elveszett. Csak egy keskeny tengerparti sáv maradt meg, Joppe, Akkon, Antiochia városokkal.
Utoljára IX. (Szent) Lajos próbálkozott. ElQször 1248-ban Egyiptomba vezetett hadjáratot, ahol fogságba esett. Csak több év után nyerte vissza szabadságát. 1270-ben Tunisz ellen vonult, de Karthágó elfoglalása után táborában járvány tört ki, amelynek Q is áldozatul esett. Ezután 1291-ben elesett Akkon is. A keresztes hadjáratok tehát csaknem két évszázados, rengeteg véráldozattal járó küzdelem után eredménytelenül fejezQdtek be.

Steve Runciman így értékeli a hadjáratokat: Történelmi perspektívából tekintve az egész keresztes mozgalom egyetlen óriási kudarc. A keresztény seregeket elsQsorban a hit sodorta Keletre. Ez az Qszinte vallásos hit gyakran szégyentelen pénzsóvárgással, mohósággal párosult. Csak nagyon kevés keresztény gondolta úgy, hogy nem illQ isten mqvét az anyagi elQnyök megszerzésével párosítani. A keresztes hadjáratok diadalai a hit diadalai voltak. A hit bölcsesség nélkül azonban veszedelmes dolog. Az oly nagy bátorság kevés tisztességgel, az oly sok áhítat kevés megértéssel párosult. A fennkölt eseményeket bemocskolta a kegyetlenség és a kapzsiság, a vállalkozó szellemet és a kitartást a vak és korlátlan önelégültség. A Szent Háború nem volt más, mint az Isten nevében évszázadokon át tanúsított vallási türelmetlenség, vétek a Szentlélek ellen Runciman utal az anyagi elQnyökre: a keleti kereskedelem és hajózás fellendülése, a keletrQl beáramló luxuscikkek ízlésátalakító hatása, az itáliai kikötQvárosok virágzása. Európa XII-XIII. századi gazdasági prosperitásához kétségkívül hozzájárultak a keresztes hadjáratok.
Daniel Rops, francia egyháztörténész szerint: a keresztes hadjáratok lehetQvé tették, sokkal inkább, mint a középkori történelem bármely más eseménye, hogy a nyugati kereszténység egysége tudatára ébredjen .

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

ábra ágazati alkotmány ásvány- és kőzettan b1 dehumanizáció éghajlat építésszervezés i. épülettervezés 4 fotoszintézis gazdinfo helyi társadalom hull információelmélet informatika jogfosztás kafka kamatláb képlet kognitív disszonancia kölcsey könyv 2 középérték lengéstan magyar gótika magyarország mechanika 2 móricz munkássága opkut pénzügy i. pénzügyek politikai szociológia pszichológia sportjog szamitogep szociális jog táblázatkezelés tájékoztató tanirodai technika tektonika termelési tényezők természetföldrajz teszt vállalati pénzügyek vallás virológia vizsgakérdés vizsgasor