Hegel

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetBevezetés Az EsztétikábaJegyzetekHegel

HEGEL

Természeti szép és mqvészi szép
Az esztétika tárgya a szép. Az esztétika mqvészetfilozófia, pontosabban a szépmqvészet filozófiája. Ezzel a kifejezéssel azonban kirekesztjük a mqvészeti szép tudományából a természeti szépet. Az esztétikát nem szabad a mqvészeti szépre korlátoznunk. A mqvészeti szép magasabbrendq, mint a természeti szép. A mqvészeti szépség ugyanis a szellembQl született s újjászületett szépség. Amennyivel magasabbrendq a szellem, mint a természet, annyival magasabb rendq a mqvészeti szép, mint a természet szépsége. Csak a szellem az igazi, a mindent magában foglaló, ezért minden szép csak akkor lehet szép igazán, ha ebben a magasabbrendqségben részes és általa született.


Eszmeiség és érzékiség a mqvészetben: látszat és igazság, tartalom és forma
A mqvészet aláveti magát komolyabb céloknak és komolyabb hatásokat hoz létre, eszköze azonban a csalódás. A szép ugyanis a látszatban él. Az igazi célokat azonban nem lehet a csalódás által megvalósítani, mert az eszköznek meg kell felelnie a cél méltóságának. Sem a látszat, sem a csalódás, csakis az igazi alkothat igazit. A szépmqvészet nem lehet a tudományos vizsgálat tárgya. A mqvészeti szépség ugyanis az érzék, az érzéklet, a szemlélet, a képzelQerQ számára mutatkozik meg, más a tere, mint a tudományos gondolkodásnak. A szép mqalkotások forrása a fantázia szabad tevékenysége, ami elképzeléseiben szabadabb, mint a természet. A mqvészet még a legmagasabbrendqt is érzékileg ábrázolja, és ezzel közelebb hozza a természethez s annak megjelenési módjához, az érzékekhez s az érzékeléshez. A gondolat az érzékfeletti világ mélyére hatol, a túlvilágot állítja szembe a közvetlen tudattal. A látszat maga a lényeg számára lényeges, igazság nem volna, ha nem látszana, s nem jelenne meg, ha nem valamiért létezne, önmagáért is és általában a szellemért is. Az igazságnak csak egy bizonyos köre alkalmas arra, hogy a mqalkotás elemében ábrázoljuk. A mqvészet már nem adja meg a szellemi szükségleteknek azt a kielégülést, amelyet a régebbi korok és népek benne kerestek és csakis benne találtak meg.
A gondolkodás a szellem legbensQbb, lényegi természete. A mqvészet feladata a szellem legmagasabbrendq érdekeinek tudatosítása.
A szellem igazi tudósításának a mqvészet sem tartalma, sem formája szerint nem a legfelsQ s abszolút módja. A mqvészet ugyanis éppen formája miatt meghatározott tartalomra korlátozódik. A mqvészet feladata a szellem legmagasabbrendq érdekeinek tudatosítása. EbbQl a tartalom oldaláról az következik, hogy a szépmqvészet nem hagyatkozhat csak a fantáziára, mert ezek a szellemi érdekek csak tartalmuk számára egy meghatározott állásponthoz rögzítik, legyenek bár a formák s az alakulatok mégoly kimeríthetetlen sokfélék is. Ugyanez érvényes a formákra is; ezek sincsenek kiszolgáltatva a vak véletlennek. Nem minden alak képes ezeket az érdekeket kifejezni s ábrázolni, magába felvenni és visszaadni, hanem a meghatározott tartalom meghatározza a neki megfelelQ formát.




Játék és mqalkotás, mesterség és mqvészet, tehetség és zseni
A mqalkotás meghatározásai:
nem természeti termék, hanem emberi tevékenység hozza létre. Ez a tevékenység lehet tudott és megadott is, megtanulható és követhetQ.
lényegileg az ember számára alkotják, mégpedig érzéke számára
magában való célja van
A mesterséghez nem kell természet adta tehetség, zsenialitás, a mesterség tanulható, tehát bárki el tudja végezni, ha megvan a kellQ szakértelem és ismeret. A mqvészethez viszont tehetség kell, amely nem megtanulható.
A mqalkotást a tehetség és a zseni termékének nyilvánították és fQleg természeti oldalt emelték ki, amelyet a tehetség s a zseni magán visel. A tehetség specifikus, a zseni pedig általános rátermettség arra, amit az ember nem képes csupán saját öntudatos tevékenységével megadni. A tehetség és a zseni alkotó munkája az ihlet állapota. A mqvészi fantázia egyfelQl természeti adottságon, általában tehetségen alapul, , mivel alkotása magán viseli az érzékiség jelét. Beszélünk tudományos tehetségrQl is, de a tudományok csak a gondolkodás általános képességét tételezik fel, a gondolkodás pedig nem természeti módon viselkedik, mint a fantázia, hanem épp ellenkezQleg: elvonatkoztat minden természeti tevékenységtQl. Tehát pusztán természeti adottság értelmében véve nincs specifikus tudományos tehetség. A fantázia ezzel szemben rendelkezik az ösztönszerq alkotások egy fajtájával, mivel az ember természeti oldalához hozzátartozik. Tehát csaknem mindenki eljuthat valamely mqvészet egy bizonyos fokáig, de annak a pontnak átlépéséhez, ahol a mqvészet tulajdonképpen kezdQdik, magasabbrendq, született mqvészi tehetség szükséges. Az ilyen tehetség, mint természeti hajlam, már ifjúkorban megmutatkozik.


Mqvészet és vallás
A mqvészet a vallásból nQtt ki, de késQbb függetlenedett tQle.
Templom építése, freskók, szobrok emelése Istennek. Azáltal h ezek vizualizálódtak, Isten belépett a templomba.

Mqvészet és moralitás
A mqvészetnek nem kell feltétlenül morálist ábrázolnia, de immorálist egyáltalán nem ábrázolhat, mert az immorális ábrázolásával érdektelenséget vált ki.
A mqvészetnek nem lehet célja az immorális és annak elQmozdítása. Minden igazi mqalkotásból helyes morál szqrhetQ le, ez attól függ ki szqri le a morált. A morális megjavítására vonatkozó tanítás nem elégszik meg azzal, h a mqalkotásból morál is csendüljön ki, hanem csak morális jellemek, cselekvések ábrázolását engedi meg. A morálishoz hozzátartozik a reflexió, annak a tudata, ami kötelességszerq. Maga a kötelesség az akarat törvénye, amit az ember szabadon állapít meg, erre a kötelesség és annak teljesítése miatt szánja rá magát, mert azt hiszi, hogy az jó.




Az alkotó és a befogadó szerepe a mqvészetben
A mqalkotást azért csinálja a mqvész, hogy eljusson a befogadóhoz. De ha nem akarná, akkor megsemmisítené Qket. Az emberek mást és mást szednek ki a mqalkotásból. Hegel azt nézi, hogyan mqködik ez a különbözQ társadalmakban. A társadalom maga is a forma által alakított tartalom. Nekünk kell kiszedni belQle a mondanivalót, mert ezt a mqvész nem mondja.




A mqvészetek az eszme alakítása szerint: szimbolikus, klasszikus, romantikus
A mqvészeti formák az eszme és az alak különbözQ viszonyai, amelyek magából az eszmébQl származnak, s ezért e szféra felosztásának alapjául szolgálnak.
Az elsQ a szimbolikus mqvészeti forma, amely csak puszta keresés, mivel az eszme még nem talált rá a formára. Az eszme itt még többé-kevésbé meghatározatlan, alakíthatatlan, a természeti tárgyak viszont a maguk alakjában kivétel nélkül mind meghatározottak. Ez a mqvészeti forma abszolút jelentést helyez még a legsilányabb tárgyakba is, másfelQl erQszakkal a


NB
~
€
„
.†È É Ù äææ¾ÒîîÜ̽®Ÿ½ÌrcrcTŸTE6Ehù[ghå _CJOJQJaJhù[gh-i^CJOJQJaJhù[ghò;ãCJOJQJaJhù[ghÒ+"CJOJQJaJhù[ghc3CJOJQJaJhù[gh,&±CJOJQJaJhù[gh3jCJOJQJaJhù[gh1
*CJOJQJaJhù[ghO¯CJOJQJaJhù[ghS
^CJOJQJaJ-hù[gh1
*5CJOJQJaJ"hù[ghù[g5>*CJOJQJaJ"hù[gh1
*5>*CJOJQJaJ

N€
‚
„
ææèêìîðj-¢-® *!X!

#t,v,x,ž,-ü-÷ïïïïïïïïïïïïïïïäääïïïïïïï
$
&
Fa$gdáà $a$gd1
* $a$gd1
*îZÜèêîðj-X!

#„#˜#($<%ª%¬%à+r,t,ñâÓâƹ©™Š{l]â]lN]Š?hù[gh1
*CJOJQJaJhù[ghGoCJOJQJaJhù[ghN3CJOJQJaJhù[gh0vCJOJQJaJhù[ghiMÜCJOJQJaJhù[gháÃCJOJQJaJ-hù[gh1
*5CJOJQJaJ-hù[ghù[g5CJOJQJaJhù[g5CJOJQJaJh3j5CJOJQJaJhù[gh
4’CJOJQJaJhù[gh-i^CJOJQJaJhù[ghå _CJOJQJaJt,x,ž,--ü-þ-*.^/`/0$0Ì3Î3Ð3Ô3Ö324ô6ö6ø6ïßÐÁ²¢ßГ~b~²UH8ß~²ß-hù[ghù[g5CJOJQJaJhù[g5CJOJQJaJh1
*5CJOJQJaJ7hù[gh
4’B*CJOJQJ\aJmHnHphtH u(hù[gh
4’B*CJOJQJ\aJphhù[ghaÉCJOJQJaJ-hù[ght’5CJOJQJaJhù[gh
4’CJOJQJaJhù[gh1
*CJOJQJaJhù[ght’CJOJQJaJ-hù[gh1
*5CJOJQJaJ-hù[gh0v5CJOJQJaJ ü-þ-*.`/Î3Ð3Ò3Ô3Ö324ö6ø6ú6ü6þ6˜7Ê8~K¦O VVV VVVVVVdV÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gd1
*ø6þ6˜7È8Ê8Ú8Þ8ö8 9"9Î:˜;H|K~K–KªKÊKÆN¤OÀOôOøO

V VVïßÐÁв Ž²Ð}вk \k\ïL-hù[gh³Tå5CJOJQJaJhù[ght’CJOJQJaJ"hù[ghž*&6>*CJOJQJaJUhù[ghž*&CJOJQJaJ"hù[gh³Tå6>*CJOJQJaJ"hù[gh-%#6>*CJOJQJaJhù[gh-%#CJOJQJaJhù[gh1
*CJOJQJaJhù[gh³TåCJOJQJaJ-hù[gh1
*5CJOJQJaJ-hù[ghž*&5CJOJQJaJ maga világnézetének kifejezésére készteti a jelenségeket, s ez által bizarrá, groteszkké vagy ízléstelenné válik, vagy a jelenségek ellen fordul. Ezért nem képzelhetQ el a jelentés a kifejezéssel együtt, s leküzdhetetlen marad az eszme és az alak meg nem felelése. A szimbolikus alak azért nem tökéletes, mert benne csak az absztrakt meghatározottságban vagy meghatározatlanságban tudatosul az eszme, ezáltal a jelentés és az alak is absztrakt.
A második a klasszikus mqvészeti forma. Az eszme szabad beleképzelése abba az alakba, amely fogalma szerint sajátszerqleg az eszméhez tartozik, amellyel az eszme szabad, tökéletes összhangra juthat. Tehát csak a klasszikus eszme teszi lehetQvé a tökéletes eszmény alkotását és szemléletét. A tartalom sajátszerqsége abban áll, hogy maga is konkrét szellemi eszme, mert csak a szellemi igazán bensQ. A szellem itt azonban meghatározott emberi és nem abszolút és örök, mivel csak a szellemiség nyilváníthatja és fejezheti ki önmagát.
A harmadik a romantikus mqvészeti forma. Visszatér az eszme és az eszme realitásának különbségéhez és ellentétéhez. A romantikus mqvészeti forma azért szünteti meg a klasszikus forma megbontatlan egységét, mert olyan tartalomhoz jutott el, amely túllép a klasszikus mqvészeti formán és annak kifejezésmódján. A tartalom itt az emberi és isteni természet egysége. A romantikus formának tárgya a szabad, konkrét szellemiség, amelynek mint szellemiségnek kell a szellemi bensQ számára megjelennie. A mqvészet ezért nem dolgozhat az érzéki szemlélet számára. Az eszmének, mint szellemnek és kedélynek, magában véve befejezetten kell megjelennie, s e magasabbrendq befejezettség miatt kivonja magát a külsQvel való megfelelQ egyesülés alól, mivel csak önmagában keresheti és hozhatja létre igazi realitását és megjelenését.








A különös mqvészeti ágak rendszere
Az elsQ különös mqvészet a szép építQmqvészet. Feladata a külsQ, szervezetlen természetnek olyan rendezése, hogy a mqvészi külvilág rokon legyen a szellemmel. Anyaga maga az anyag a maga közvetlen külsQlegességében, mint mechanikus, nehéz tömeg. Formái a szervetlen természet formái, amelyek a szimmetria absztrakt értelmi viszonyai szerint rendezQdnek el. Az eszmény, mint konkrét szellemiség ebben az anyagban és formában még nem realizálható, az ábrázolt valóság áthatolhatatlan, vagy csak absztrakt viszonyban marad az eszmével szemben. Ezért az építQmqvészet fQ típusa a szimbolikus mqvészeti forma.
A szobrászat fQ típusa a klasszikus mqvészeti forma. A szobrászat nem ábrázolhat tökéletesen olyan szellemi tartalmat, ami ne válna testi alakban teljesen szemléletessé. A szobrászatban ugyanis testi formájában, közvetlen egységében kell megállni a szellemnek, s a formának a szellemi individualitás tartalmán át kell elevenné válnia. Ily módon az anyag az emberi alak eszmei formáiban, mégpedig a térbeli dimenziók totalitásában kerül feldolgozásra. A szobrászatban a bensQ és a szellemi jelenik meg a maga örök nyugalmában és lényegi önállóságában.
A tartalomnak megfelelQen a mqvészet érzéki elemének magában véve és a szubjektív bensQség számára is megfelelQnek kell lennie. Ilyen anyagul kínálkozik a szín és a hang, mint a bensQ szemléletek és képzetek jelölése, és e bensQ tartalomnak megvalósítási módjai a festészet, a zene és a költészet. Ezek a mqvészetek a romantikus mqvészeti forma alkotásmódjait tudják a legmegfelelQbben kifejezni. Ezt a harmadik szférát lehet tagolni:
Az elsQ mqvészet, amely legközelebb áll a szobrászathoz: a festészet. Tartalma és annak alakja számára a láthatóságot használja fel anyagul, amennyiben az egyúttal további meghatározást nyer í színben. Az építészet és a szobrászat anyaga is látható és színes, de nem úgy, mint amilyen a festészetben. A festészetben a láthatóság és a láthatóvá tevés különbségei eszmeibb különbségek, a színek különbözQségei, s ez a láthatóság megszabadítja a mqvészetet az anyaginak érzéki, térbeli teljességétQl, mivel a felület dimenziójára korlátozódik. A tartalom az, ami az emberi szívben mint érzéklet, képzet, cél teret kaphat, aminek kialakítására valóban képes.
A második mqvészet, amelyen keresztül a romantikus megvalósul: a zene. Anyaga ugyan még érzéki, de még mélyebb szubjektivitás és elkülönbözQdés felé halad. Az anyag eszmeisége idQbeli eszmeiségnek mutatkozik. A zene középpont a romantikus mqvészetekben, s átmenetet képez a festészet absztrakt térbeli érzékisége és a költészet absztrakt szellemisége között. A zene magában rendelkezik a mennyiség és annak elrendezett alakzatai értelmes viszonyával.
A romantikus mqvészeti forma harmadik ábrázolása a költészetben figyelhetQ meg. Jellegzetes sajátsága az a hatalom, amellyel az érzéki elemet a szellemnek és képzeteinek hatalma alá hajtja. A hang ugyanis jel, mégpedig a konkréttá vált képzet jele. A hang ezzel szóvá válik, amelynek értelme az, hogy képzeteket és gondolatokat jelöljön. Az érzéki elem elszakadt a tudat tartalmától, míg a szellem a képzethez rendeli ezt a tartalmat, amelynek kifejezésénél felhasználja a hangot, de csak úgy, mint értéktelen és tartalmatlan jelet. A hang ennél fogva lehet akár puszta betq is. A költQi ábrázolás sajátos eleme a költQi képzet és a szellemi szemléltetés. A költészet az önmagában szabaddá vált szellem általános mqvészete, amely csak a képzetek és érzékletek bensQ idejében jelenik meg. Ámde a mqvészet a legmagasabb fokon szárnyalja túl önmagát és a képzet költészetébQl átlép a gondolkodás prózájába.
A különös mqvészetek tagozott totalitása: az építQmqvészet külsQleges mqvészete, a szobrászat objektív mqvészete, s a festészet, a zene és a költészet szubjektív mqvészete. A mqalkotás olyan absztrakt különlegessége, mint az anyag maga is magasabbrendq elvbQl származik, s ennél fogva ennek az elvnek kell magát alárendelnie. Ez a magasabbrendq el: a szimbolikus, klasszikus és romantikus mqvészeti formák, amelyek magának a szépség eszméjének általános mozzanatai. A szimbolikus mqvészet az építQmqvészetben jut a neki leginkább megfelelQ valósághoz és a legnagyobb alkalmazáshoz, ahol a maga teljes fogalma szerint érvényesülhet. A klasszikus mqvészeti forma számára a szobrászat a feltétlen realitás. A romantikus mqvészeti forma hatalmába keríti a festészeti és zenei kifejezést, valamint a költQi ábrázolást.
Amit a különös mqvészetek az egyedivé vált mqalkotásokban megvalósítanak, az a fogalom szerint csupán a szépség kibontakozó eszméjének általános formái.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

18 5. adatbiztonság állampolgári ismeretek állatélettan általános médiaismeretek assembly ásvány- és kőzettan beszerzés építészettörténet épterv éptöri filmtörténet fogalmak fotó gazdasági gazdjog gdp gerle jános-féle glikolízis ket kollokvium könyv közgazdaság kriszti kronológia labor madarak magyar premodern makro makroökonómia mérleg művelődéstörténet nemzeti kisebbség növénynemesítés parazitológia pénzügy reklámjog román számtek szemiotika szerep szocioógia tereptan termelésmenedzsment tőzsde urbán választások vállalkozás valószínűség