Kant

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetBevezetés Az EsztétikábaJegyzetekKant

KANT

Az ízlésítélet mozzanatai és a szép meghatározásai
Az ízlésítélet elsQ mozzanata: minQség szerint
Ahhoz, hogy megkülönböztessük, szép-e valami vagy sem, a képzetet nem az értelem által vonatkoztatjuk megismerés céljából az objektumra, hanem a képzelQerQ által a szubjektumra és annak tetszése vagy nem tetszése érzésére. Az ízlésítélet tehát nem megismerési ítélet, hanem esztétikai, teát meghatározó oka nem lehet más, mint szubjektív. Ha azt akarjuk megtudni, hogy szép-e valami, nem azt akarjuk megtudni, hogy nekünk vagy másnak fontos-e valami a dolog létezését illetQen, hanem azt, hogy miként ítéljük meg ezt a dolgot puszta megtekintés (szemlélet vagy reflexió) által. Szép az, ami valakinek pusztán tetszik. A szépnek az elsQ mozzanatból következQ magyarázata: Az ízlés valamely tárgy vagy elképzelési mód megítélQ-képessége tetszés vagy nem tetszés által, minden érdek nélkül. Az ilyen tetszés tárgyát szépnek hívjuk.
Az ízlésítélet második mozzanata, nevezetesen mennyisége alapján
Szép az, amit fogalmak nélkül, általános gyönyör objektumaként képzelünk el. Azt még nem kell szépnek nevezni, ami csupán valakinek tetszik. Ha valamit szépnek nyilvánítunk, akkor ezzel másoknál is ugyanezt az érzést feltételezzük. Nemcsak saját magunk, hanem mindenki számára mondunk ezzel ítéletet, és ezzel úgy beszélünk a szépségrQl, mintha az a dolgok valamely tulajdonsága lenne. Ezáltal meg is követeljük másoktól, hogy Qk is szépnek tartsák az adott dolgot. A szépnek a második mozzanatból következQ magyarázata: szép az, ami fogalom nélkül, általánosan tetszik.
Az ízlésítélet harmadik mozzanata a célok azon relációi szerint, amelyeket bennük vizsgálunk
Az ízlésítélet nem alapulhat szubjektív célon. Minden érdek rontja az ízlésítéletet. Az olyan ízlésítéletet, amelyre vonzóerQ és megindultság nem hat (tehát pusztán a forma célszerqsége a meghatározó), tiszta ízlésítéletnek nevezzük. Nem tiszta az az ízlésítélet, amely által egy tárgyat egy meghatározott fogalom feltétele mellett nyilvánítunk szépnek. A szépségnek két fajtája van: szabad szépség és a pusztán járulékos szépség. A szabad szépség semmiféle fogalmat nem elQfeltételez arról, hogy a tárgy milyen legyen; a járulékos szépség elQfeltételez ilyent, és ennek alapján a tárgy tökéletességét. A szabad szépség megítélésében az ízlésítélet tiszta. De egy ember vagy épület szépsége feltételezi a célnak olyan fogalmát, amely meghatározza, hogy mi is legyen az a dolog, ezáltal meghatározza a tökéletesség fogalmát is, éppen ezért így csupán járulékos szépségrQl beszélhetünk. Az ízlésítéletnek nincs olyan objektív szabálya, mely fogalmak által határozná meg, hogy mi a szép. A szépség harmadik mozzanatából következQ magyarázata: a szépség egy tárgy célszerqségének formája, amennyibe ezt a cél képzete nélkül vesszük észre rajta.
Az ízlésítélet negyedik mozzanata a tárgy láttán érzett gyönyör modalitása szerint
Az ízlésítélet mindenki hozzájárulását várja el, és aki valamit szépnek nyilvánít, az azt akarja, hogy a szóban forgó tárgy mindenkibQl tetszést váltson ki, és mindenki szépnek nyilvánítsa. A szép negyedik mozzanatából következQ magyarázata: szép az, amit fogalom nélkül ismerünk fel a szükségszerq gyönyör tárgyaként.


A fenséges lényege és fajtái
A szép abban egyezik meg a fenségessel, hogy mindkettQ önmagáért tetszik, egyik sem feltételez sem érzéki, sem logikailag meghatározó ítéletet, hanem reflexiósat.
Különbségek a szép és a fenséges között: megformáltság/formátlanság, elhatároltság/határtalanság, értelemre/észre való vonatkozás, az elme nyugalma/felindultsága, játék/komolyság, célszerqség/célellenesség. Utóbbi ellentétbQl adódó következtetés: a fenséges nem magában a tárgyban keresendQ, hanem az elmében. A széphez képest a fenséges tapasztalata komplexebb, túlmutat ember és természet harmóniáján.
A fenséges fajtái:
Fenségesnek azt nevezzük, ami mindenképpen nagy. De nagy és nagyság eltérQ fogalmak: A nagyság megítélése nemcsak a sokaságon, hanem az egység (a mérték) nagyságán is múlik. Ha valamit fenségesnek nevezünk, annak nagyságát nem viszonyíthatjuk máshoz, a mércét csakis önmagában a dologban kereshetjük. Tehát mondhatjuk azt, hogy fenséges az, amellyel összevetve minden más kicsiny.
A matematikailag (azaz nagyság szerint) fenséges fogalmának magyarázata: relatív és abszolút nagyság szembeállítása. A természeti dolgok nem minQsülhetnek fenségesnek, lévén relatív nagyságok. EbbQl fakadóan a fenséges tapasztalata valójában annak megtapasztalása, hogy az ember a maga észképességénél fogva felette áll a csak fizikai létezésnek.
A dinamikailag fenséges elméletének kulcsfogalma a hatalom. Akárcsak a matematikailag fenséges esetében, itt is kettQs tapasztalatról van szó. A természet legyQzheti az embert, mint fizikai lényt, mint morális lényt azonban nem. Fontos megszorítás: a szemlélQnek biztonságban kell lennie. Kant ezzel tulajdonképpen a tragédia paradigmáját alkalmazza a fenségesre, hiszen a tragédia nézQje is valami rémületest él át anélkül, hogy közvetlenül érintve volna. Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy egyfajta katarzis következik be, megtisztulás a fizikai életre irányuló aggodalmas törQdés -tQl.
Kant jelez egy harmadik lehetQséget is a fenséges elQzQ két fajtája mellett. Az óceán és a csillagos ég fensége ugyanis nem sorolható szigorú értelemben sem a matematikai, sem a dinamikai típushoz. DöntQ változás, hogy ezúttal nem a képzelQerQ kudarcáról van szó, sokkal inkább az értelem, a fogalmi képesség tehetetlenségérQl a látvány erejéhez mérten: az ismeretalkotás és ismeretalkalmazás irrelevánsnak bizonyul a szemléleti tartalommal szemben. Felmerül a kérdés, hogy nem ez tekintendQ-e a fenséges eminens esetének. Itt is lehetséges mindenesetre a kapcsolódás természet és mqvészet között a fenséges jegyében ( miként a költQk teszik ).










A mqvészet fölosztásának (a mqfajoknak) problémái
Ha a mqvészetet fel akarjuk osztani a mqvészet analógiáját alkalmazzuk, azzal a kifejezésmóddal, amelyet az emberek beszéd közben használnak, hogy megértessék magukat egymással, amilyen tökéletesen csak lehetséges, azaz nemcsak fogalmaik, hanem érzelmeik alapján is. Ez szóból, mozdulatból és hanglejtésbQl áll (artikuláció, gesztikuláció, moduláció). Tehát csak háromféle szépmqvészet van: a szóló, a képzQmqvészet és az érzékek játékának mqvészete. Ezt a felosztást elrendezhetjük úgy, hogy a szépmqvészetet a gondolatok vagy a szemléletek kifejezésére, s ezeket ismét pusztán formájuk és anyaguk alapján osztjuk fel. Ez azonban nagyon absztraktnak és a fogalmakhoz nem oly megfelelQnek látszik.

rÎÐÚÜàæ


HJZ¤¸ºÌdn@ B ü ¦îÜ̼¬ŽŽm[m[mLLŽ[ŽhOn´hµñCJOJQJaJ"hOn´hâ€6>*CJOJQJaJ"hOn´hjd¢6>*CJOJQJaJhOn´hjd¢CJOJQJaJhOn´hâ€CJOJQJaJhOn´h½[0CJOJQJaJ-hOn´hÎ-þ6CJOJQJaJ-hOn´h½[06CJOJQJaJ-hOn´hÎ-þ5CJOJQJaJ"hOn´h™TÐ5>*CJOJQJaJ"hOn´hÎ-þ5>*CJOJQJaJ


rÐJÌB ü èŽ

! !!J!’"º%à%Ü(’+60@5B5D5F5H5J5÷ïïïïïïïïïïïïïïççççççççççç $a$gdka× $a$gdÎ-þ $a$gdÎ-þ¦¬æèŽ
!

!!J!œ!"’"4%º%à%<'Ú(à(ü(–+®+@5ñâÓÁâ²¥•â†âwjZjMj?j?jhOn´hka×>*CJOJQJhOn´hWA CJOJQJhOn´hka×6>*
CJOJQJhOn´hka×CJOJQJhOn´hka×CJOJQJaJhOn´hka×CJOJQJaJ-hOn´hÎ-þ5CJOJQJaJhOn´5CJOJQJaJhOn´hµñCJOJQJaJ"hOn´h+v²6>*CJOJQJaJhOn´hâ€CJOJQJaJhOn´h+v²CJOJQJaJhOn´hÖ:VCJOJQJaJ@5H5J5P5R5T5¸5*;,;FDK¾MÀMXNVOnOpOtOvOâO¢YóéßÒ󤕓¤„¤„¤ui]N³?hOn´h5'rCJOJQJaJhOn´hOn´CJOJQJaJhOn´CJOJQJaJh˜I¶CJOJQJaJhOn´h˜I¶CJOJQJaJhOn´hglCJOJQJaJUhOn´hWA CJOJQJaJhOn´h…2CJOJQJaJ-hOn´hÎ-þ5CJOJQJaJhOn´hcCJOJQJaJhOn´hOn´CJOJQJhOn´CJOJQJhcCJOJQJhOn´hcCJOJQJ J5L5N5P5R5T5¸5,; HJÀMXNVOXOZO\O^O`ObOdOfOhOjOlOnO÷÷÷÷÷ïïääÙÙäÑÑÑÑÑÑÑÑÑÑÑÑ $a$gd˜I¶
$
&
Fa$gd…2
$
&
Fa$gd…2 $a$gdÎ-þ $a$gdka×A szóló mqvészetek a szónoklat és a költészet. A szónoklat az értelem ügyét, mint a képzelQerQ szabad játékát mqveli, a költészet a képzelQerQ szabad játékát úgy viszi végbe, mint az értelem ügyét. Tehát a szónok kevesebbet ad, mint amit ígér, a költQ pedig többet.
A képzQmqvészetek az érzéki igazság (szobrászat) vagy az érzéki látszat (festészet) mqvészetei. MindkettQ térbeli alakokat teremt az eszmék kifejezésére, a szobrászat a látás és érzés számára teszi megismerhetQvé, a festészet csak a látás számára.
A szép képzQmqvészetek elsQ fajtájához  a plasztikához  tartozik a szobrászat és az építészet. A szobrászat testileg ábrázolja a dolgokról alkotott fogalmakat, ahogy azok a természetben létezhettek. Az építészet pedig az a mqvészet, amely azoknak a dolgoknak a fogalmait, amelyek csak a mqvészet által jöhetnek létre, és amelyek formájának nem a természet, hanem egyönkényes cél a meghatározó oka, ebbQl a szempontból, de ugyanakkor esztétikailag mégis célszerqen ábrázolja.
A festészet, a képzQmqvészet második fajtája az érzéki látszatot ábrázolja.
Az érzetek szép játékának mqvészete felosztható hallás és látás érzeteinek mqvészi játékára, a zenére és a színek mqvészetére.

















A zseni jellemzQi és szerepe a mqvészet fejlQdésében
A zseni az a tehetség (a természet adománya), amely szabályt ad a mqvészetnek. A tehetség egy veleszületett képesség, amely a természethez tartozik. A zseni tehát az a lelki alkat, amely által a természet szabályt ad a mqvészetnek. Éppen ezért a szépmqvészetet a zseni mqvészetének kell tekintenünk, és a szépmqvészet csak, mint a zseni alkotása lehetséges. A zseni tehetség, annak létrehozására, amihez semmiféle meghatározott szabály nem adható, sem pedig ügyességbeli adottság ahhoz, amit valamely szabály segítségével meg lehet tanulni; tehát az eredetiségnek kell a zseni legfQbb sajátosságának lennie. A zseni alkotásainak mintáknak, azaz példamutatóknak kell lenniük, tehát nem utánzásból erednek, és másoknak szabályul kell szolgálniuk. Hogy alkotását miképpen hozta létre, azt a zseni sem leírni, sem kimutatni nem képes, hanem mint a természet, úgy adja a szabályt, és ezért maga sem tudja, hogyan keletkeznek benne az alkotáshoz szükséges eszmék. Az sem áll hatalmában, hogy olyan elQírásokat közöljön, amelyek képessé tesznek másokat hasonló alkotások létrehozására. A természet a zseni által a szépmqvészetnek írja elQ a szabályt. A zsenit az utánzó szellemmel tökéletesen ellentétbe kell állítani. Ha valaki maga gondolkodik is, vagy kieszel, és nem csupán azt fogja fel, amit mások gondoltak, sQt a mqvészet és a tudomány számára sok mindent kitalál, ez még akkor sem igazi ok arra, hogy az ilyet zseninek nevezzük. A mqvész példakép, eszméi hasonló eszméket ébresztenek a tanítványokban. A szépmqvészet mintái tehát átörökíthetQk az utódokra. A szorgalom és a tanulás mqvészete a mechanikus mqvészet, míg a szépmqvészet a zseni mqvészete. A zseni a szépmqvészet alkotásaihoz csak a gazdag anyagot adja, ennek feldolgozása és formája képzett tehetséget követel.
A szép tárgyak megítéléséhez ízlésre van szükség, magához a mqvészethez azonban, az ilyen tárgyak létrehozásához zsenire. A természeti szépség szép dolog, a mqvészeti szépség valamely dologról alkotott szép képzet. A szépmqvészet abban mutatja meg kiválóságát, hogy olyan dolgokat ábrázol szépen, amelyek a természetben rútak vagy visszatetszQek lennének (betegség, halál, háború pusztításai). Csak egyfajta rútság nem ábrázolható anélkül, hogy ne tenne tönkre minden esztétikai gyönyört, tehát a mqvészi szépséget, az, amelyik undort, érdektelenséget és elrettentést kelt. Az ízlés ítéletalkotó képesség. A zseni alkotása nem utánzásra való példa, hanem arra szolgál, hogy egy másik zseni kövesse. Az általános szabálytól való eltérés semmiképpen sem érdemes utánzásra. Az utánzás majmolássá válik, ha a tanítvány mindent a zseni után csinál. A majmolás egy másik fajtája a modorosság: az utánzóktól annyira eltávolodnak, amennyire csak lehet, de anélkül a tehetség nélkül, hogy egyben példamutatók legyenek.
A szépmqvészet megköveteli a képzelQerQt, az értelmet, a szellemet és az ízlést.








A sensus communis aestheticus problémája
Az ítélQerQnek gyakran adjuk az érzék nevet, amikor nem a reflexió, hanem inkább annak eredménye vehetQ észre. A közönséges emberi értelmet a közfelfogás (sensus communis) névvel illetjük; a közönséges szón viszont a vulgárist, a mindenütt megtalálhatót értjük, amellyel rendelkezni nem érdem vagy elQny. A Sensus communis-on azonban egy közösségi érzék, azaz olyan ítélQképesség eszméjét kell értenünk, amely gondolatban mindenki mást tekintetbe vesz, ítéletét valamennyi ember eszéhez igazítja, és ezáltal elkerülje azt az illúziót, amely az ítéletre hátrányos befolyást gyakorolhatna. Ez azáltal történik meg, ha ítéletünkben a másoknak csupán lehetséges ítéleteihez igazodunk, és saját ítéletünkhöz hozzátapadó korlátokról elvonatkoztatunk. Ha elvonatkoztatunk a vonzerQtQl és a meghatározottságtól, olyan ítéletet keresünk, amelynek általános szabályul kell szolgálnia. Az önálló gondolkodás az elQítélet-mentes, a mindenki más helyében gondolkodás a kiterjesztett, az önmagunkkal összhangban gondolkodás pedig a konzekvens gondolkozásmód maximája.
Az ízlést joggal nevezhetjük sensus communis-nak, és az esztétikai ítélQerQ viselheti egy közösségi érzék nevét, mert itt érzéken a tetszés érzését értjük. Az ízlés tehát az a képesség, amely által a megadott képzettel (fogalom közvetítése nélkül) összekapcsolt érzések közölhetQségét gondolatban megítéljük.

























A szépség, mint az erkölcsiség szimbóluma
Minden olyan szemlélet, amelyet gondolati fogalmaknak tulajdonítunk, vagy sémák, vagy szimbólumok, amelyek közül az elsQk a fogalomnak közvetlen ábrázolását tartalmazzák, az utóbbiak a közvetettet.
A szép az erkölcsi jó szimbóluma.
A szép közvetlenül tetszik, de csak a reflektáló szemléletben, nem úgy, mint az erkölcsiség a fogalomban. Minden érdek nélkül tetszik, az erkölcsi jó ugyan szükségképpen érdekhez fqzQdik, de nem olyanhoz, amely a gyönyör feletti ítéletet megelQzi, hanem ahhoz, amely mindenek elQtt ez által jön létre. A képzelQerQnek szabadságát a szép megítélése esetében az értelem törvényszerqségével összhangban képzeljük el, a morális ítéletben az akarat szabadságát, önmagával való megegyezését általános ész törtvények alapján gondoljuk el. A szép megítélésének szubjektív elvét általánosnak, azaz mindenki számára érvényesnek képzeljük el, a moralitás objektív elvét szintén általánosnak nyilvánítjuk, azaz minden szubjektum számára, ugyanazon szubjektum minden cselekedete szempontjából is érvényesnek, de emellett megismerhetQnek.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

16 2 eloadas 3. óra alkotmánytörténet allegória antroptöri anyagszerk atkinson atom bce kik biológia biomérnöki bogarak dolgozat elméleti kérdések épszerk iii. forgó mozgás glikolízis globális logisztika hálótervezés informatika inverz és összetett függvény jogfosztás ket kiválasztás komplex kórtan könyv 2 közigazgatás alapintézményei kultur légzés matematika szigorlat mikrobiológai mikrobiológia munkaerő növényszervezettan példasor v posztmodern pszichoszexuális fejlődés reklámelmélet és gyakorlat rendszerek reneszánsz szöveg táblázatkezelés természetvédelmi mérnök tőke vallás védelem vizsgakérdés vizsgazárthelyi