Arisztolész

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetBevezetés Az EsztétikábaJegyzetekArisztolész

ARISZTOTELÉSZ

Az utánzás (mimézis) lényege és fajtái
A költészet lényege az utánzás, és három dologban különböznek egymástól: vagy abban, hogy más eszközökkel utánoznak, vagy abban, hogy mást utánoznak, vagy abban, hogy másképpen, tehát nem ugyanazon a módon. Az utánzásnak tehát 3 fajtája van:
mivel utánoznak
mit utánoznak
milyen módon utánoznak

Eszközök különbségei alapján:
színekkel, alakzatokkal ( képmást készítve a dolgokról
hanggal, ritmussal, beszéddel utánzás ( ezeket külön-külön alkalmazva, vagy vegyítve
dallam és ritmus ( aulosz- és kitharamqvészet
csak ritmus, dallam nélkül ( táncosok
puszta beszéddel vagy versmértékekkel való utánzás ( költészet
Vannak olyan mqvészetek, amelyek valamennyi eszközt (ritmus, ének, versmérték) használják, ilyen pl. a dithüramboszköltészet, a tragédia és a komédia.

A tárgyak különbségei alapján:
Az utánzók cselekvQket utánoznak:
jobbakat, kiválóbbakat
hitványabbakat, silányabbakat
ugyanolyanokat, mint a maguk fajta.
Ebben különbözik egymástól a tragédia és a komédia is, mert az egyik rosszabbakat utánoz, mint a mostaniak, a másik jobbakat.

A módok különbségei alapján:
Ugyanazokkal az eszközökkel ugyanazokat a tárgyakat lehet utánozni:
elbeszélve, vagy valami mássá váltva, mint ahogy Homérosz alkot (egy szereplQ nézQpontjának felvétele és megszemélyesítése)
úgy, mint ugyanaz és nem változtatva
vagy mindenkit úgy utánozva, amint cselekszik, és éppen valamit végrehajt.

Az utánzást tehát ez a három megkülönböztetQ jegy határozza meg: mivel, mit és hogyan.
Az utánzás:
olyannak mutatja a dolgokat amilyen, vagy amilyen volt
olyannak mutatja, amilyennek mondják
olyannak mutatja, amilyennek lennie kell


Az eposz és a tragédia, mint mqfajok

A tragédia meghatározása:
Kiváló, teljes és bizonyos nagysággal rendelkezQ cselekvésnek beszéddel való utánzása, nem elbeszélés útján, hanem úgy, hogy emberek cselekszenek, hogy elérjék a megtisztulást. A beszédben van ritmus és dallam, de egyes részeket pusztán versekben adnak elQ, másokat viszont énekben. A tragédiában az utánzást látvánnyal, énekkel és nyelvezettel végzik. A teljes tragédiának hat eleme kell, hogy legyen, ami a tragédia milyenségét meghatározza:
mese (a történések összerakása)
jellem (az, ami alapján valamilyennek mondjuk a cselekvQket)
nyelvezet (a versek fqzése)
érvelésmód (azok az elemek, amelyekkel a cselekvQk beszédük folyamán bizonyítanak valamit vagy véleményüket nyilvánítják)
látvány
ének
Két elem jelenti az utánzás eszközét, egy a módját, három pedig az utánzás tárgyát.
A tragédia nem emberek, hanem cselekvések, azaz az élet utánzása. Ezért a történések és a mese a tragédia végcélja. Cselekvés nélkül tehát nem lehetne tragédia. A mese részei a váratlan fordulatok és a felismerések. A tragédia alapja tehát a mese, ezután következnek a jellemek, az érvelésmód (az adott helyzetben lehetséges és megfelelQ dolgok mondásának képessége), nyelvezet (szavak útján való közlés). A látvány hatásos, de nem tartozik a költQ tevékenységéhez: a tragédiának ugyanis színészek nélkül is megvan a hatása.
A tragédia:
legyen lezárt egész
legyen bizonyos nagysága, terjedelme
legyen egységes, és a mese egysége legyen az elsQdleges
a valószínség és a szükségszerqség szerint haladjon, és így általános érvényq legyen
legyen benne váratlanság
A tragédia fajtái:
bonyolult, melynek egészét a váratlan fordulat vagy a felismerés alkotja
a szenvedésábrázolás áll a középpontban
jellemábrázolás áll a középpontban
egyszerq tragédiák (más elfogadás szerint látvány tragédiák)
Eposzi szerkezetbQl nem szabad tragédiát alkotni, mert az eposz sok mesét foglal magában és ezek a részek az eposz hosszúsága miatt megkapják az illQ nagyságot, fontosságot, míg a drámákban ez nagyon az elképzelés ellenére ütne ki.
Az eposz sajátosságai:
A cselekvést mutatja be, egységes egész történet, eleje, közepe és vége van. Az eposznak ugyanazon fajtái vannak, mint a tragédiának (egyszerq, bonyolult, jellemábrázoló, szenvedésábrázoló). Részei is megegyeznek a tragédiáéval, kivétel az ének és a látvány. Váratlan fordulatok, felismerések, szenvedések, érvelésmód és nyelvezet egyaránt fontos ez eposz felépítésében is.
A terjedelem és a vers tekintetében különbözik a tragédiától. A terjedelemnél fontos, hogy lehetséges legyen a kezdet és a vég együttlátása. A tragédiában azonban nem lehet sok egyidejqleg végrehajtott elemet utánozni, csak azt, amit épp a színpadon hajtanak végre. Az eposz viszont elbeszélés, tehát lehet sok egyszerre végbemenQ elemet ábrázolni, amelyek ha szervesen kapcsolódnak, növelik a költemény nagyságát, és így a költemény változatossá is tehetQ. A tragédia bukását az egyformaság okozza, amellyel hamar jóllakunk .
Az eposz versformája a hQsi vers, mert ez a legnyugodtabb és a legméltóságteljesebb, ez fogadja be leginkább az idegenszerq kifejezéseket és értelemátviteleket. A tragédia jambusi verset és tetrametereket tartalmaz, mert ezek mozgékonyak, s jól illenek a tánchoz és a cselekvéshez.
Csodálatos elemeket is kell tartalmaznia mind a tragédiának, mind az eposznak, mert a csodálatos gyönyörködtet. De az eposz jobban elbírja az ésszerqtlenséget, mivel a cselekvQ itt nem szemmel látható. Valótlanságot hamis következtetések segítségével lehet a legkönnyebben ábrázolni. Inkább azt kell választani, ami lehetetlen, de valószínq, mint azt, ami lehetséges, de hihetetlen. Az elbeszéléseket azonban nem szabad ésszerqtlen elemekbQl felépíteni, és lehetQleg ne is tartalmazzanak semmi ésszerqtlent. Ha mégis, akkor is inkább a mesén kívül, nem pedig a drámában.
A nyelvezetre az eseménytelen, jellemábrázolás és érvelésmód nélküli részekben kell odafigyelni. Mert a túl jó nyelvezet eltereli a figyelmet a jellemekrQl és az érvelésmódról.
A tragédia magasabbrendqsége az eposszal szemben:
Az eposz a finom nézQhöz szól, akinek nincs szüksége táncalakzatokra, a tragédiabeli utánzás pedig a silány nézQkhöz. A tragédiamindent utánoz, ezért közönséges, tehát rosszabb is.
A vád elsQsorban az elQadómqvészt il
6' ( ^ | ” • Ù Ú 2
4
¢
¤


6
Ð
d

f

h

¦

îÜ̽®½œ{{{{{l]N]<"h$|ßhT¸6>*CJOJQJaJh$|ßhÜ'ùCJOJQJaJh$|ßhT¸CJOJQJaJh$|ßhíiÙCJOJQJaJ" jàðh$|ßhíiÙCJOJQJaJh$|ßhíiÙCJOJQJaJ"h$|ßhíiÙ6>*CJOJQJaJh$|ßhgZ
CJOJQJaJh$|ßhÜ'ùCJOJQJaJ-h$|ßhgZ
5CJOJQJaJ"h$|ßh$|ß5>*CJOJQJaJ"h$|ßhgZ
5>*CJOJQJaJ 6( 8 F ] ^ | ³
l
¸
6
f

h

¦

ê

÷ïïïàààØÐÁÁ¶¶¶£ÐЛ $a$gdT¸$
&
F„Å„åþ^„Å`„åþa$gdT¸
$
&
Fa$gdíiÙ$
&
F„Úþ`„Úþa$gdT¸ $a$gdíiÙ $a$gdÜ'ù$
&
F„Úþ`„Úþa$gdT¸ $a$gdgZ
$a$gdgZ
ê


T
œ
˜ š Ô \Tž46äüj´
TVŠôôôììììáááìÙÙÎÎÎÆÆÆÙÙÙ $a$gdgZ

$
&
F
a$gd0aª $a$gdíiÙ
$
&
Fa$gd¹*Ð $a$gdT¸
$
&
Fa$gdT¸¦

š Ô 46â
TˆŠì .Äƾh-j-ê b!4#ñßÐñÐÁ´¤•†•whwYwYJYJ;Jh$|ßhÝ%$CJOJQJaJh$|ßh@- CJOJQJaJh$|ßhÑpkCJOJQJaJ-h$|ßhgZ
5CJOJQJaJh$|ß5CJOJQJaJh$|ßh0aªCJOJQJaJh$|ßh¹*ÐCJOJQJaJ"h$|ßhT¸6>*CJOJQJaJh$|ßhT¸CJOJQJaJB¼ôèøªÆÞPÀj-œ-Â-T ¤ ê d!6#d#R&t*ª,ôôôôôôìììáááááÙÎÎÎÎÙÙÙÙÙ
$
&
F a$gd@-< $a$gd@-<
$
&
Fa$gd7G $a$gdŽ9­
$
&
F a$gdŽ9­4#æ)r*t*\1`1€1œ1à1‚2„2è2P4R4š4DlHnHðMòMôMúMüMþMTNOñâñâÓâÓâÓÄÓµÓµ³µ¤—ˆ|paµQBh$|ßhŸ qCJOJQJaJ-h$|ßhgZ
5CJOJQJaJh$|ßh$|ßCJOJQJaJh$|ßCJOJQJaJh:SgCJOJQJaJh$|ßhž
ìCJOJQJaJh$|ßhž
ìCJOJQJh$|ßhI4CJOJQJaJUh$|ßh:SgCJOJQJaJh$|ßh¹*ÐCJOJQJaJh$|ßh0aªCJOJQJaJh$|ßh
.†CJOJQJaJh$|ßhÝ%$CJOJQJaJª,"1„2è2R4lHòMôMöMøMúMüMþMTNOdPÆ[È[Ê[Ì[Î[Ð[Ò[Ô[Ö[Ø[Ú[÷ïïïïïïïïïïïççßççççççççççç $a$gdŸ q $a$gdgZ
$a$gdíiÙ $a$gd@- Az eposz megegyezik a tragédiával abban, hogy komoly tettek vagy emberek versmértékben történQ utánzása. Különböznek viszont a versmértékben, mert az eposzé egyfajta és elbeszélQ jellegq, s ezen felül terjedelemben is. A tragédia ugyanis leginkább egyetlen nap idejére terjed, vagy csak kevéssel haladja meg, az eposznak viszont nincs meghatározott idQtartama, bár ezzel eleinte a tragédiákban is ugyanúgy bántak, mint az eposzokban. Elemeik részben azonosak, részben csak a tragédiára jellemzQk; ezért aki a tragédiáról tudja, hogy értékes-e vagy gyenge, meg tudja ítélni az eposzokat is. Mert ami megvan az eposzban, az megvan a tragédiában is; de ami ez utóbbiban van meg, az nincs meg mind az eposzban.






A jellemábrázolás és a katarzis problémája
A tragédia 6 eleme közül a jellem az, ami alapján valamilyennek mondjuk a cselekvQket.
A nyelvezetre az eseménytelen, jellemábrázolás és érvelésmód nélküli részekben kell odafigyelni. Mert a túl jó nyelvezet eltereli a figyelmet a jellemekrQl és az érvelésmódról.
Katarzis: a görög katharszisz, megtisztulás (orvosi-gyógyászati és lélektani értelemben) szóból származik a kifejezés. Az antik görög filozófiában a sztoikusok a léleknek az affektusoktól (szenvedély, indulat) való megtisztulására vonatkozott. A püthagoreusok a zene lélektisztító hatásával kapcsolatban használták a kifejezést. Esztétikai értelemben elQször a drámával, zenével és tánccal kapcsolatban merült fel. Platón az erkölcsi megtisztulást nevezte katarzisnak, ezért ideális államában csak azok az elfogadott mqalkotások  az istenekhez írt himnuszok és az erényes férfiakról szóló dicsQítQ költemények  , amelyek ezt szolgálják. (Az állam, X. könyv) A mimetikus mqvészeteket (szobrászat, a homéroszi eposzok, dráma) azért zárja ki ebbQl a körbQl, mivel ezek az ember érzékeinek elcsábításával megtévesztik az értelmet. A valódi katarzis csak a filozófiában vezet el az isteni és emberi világgal való megbékéléshez. Arisztotelésznél a katarzis a személyes lelki egészséggel, illetve harmóniával függ össze. A katarzist szerinte a tragédia képes kiváltani, mégpedig a szánalom, részvét vagy együttérzés és a félelem vagy borzongás (eleos és phobos) érzésének a felkeltésével, valamint a megbotránkoztató szenvedélyek megtisztításával annak révén, hogy a tragikus konfliktus és annak megoldódása esztétikai élvezetet nyújt a nézQ számára. (Poétika, VI.) A szenvedélyek megtisztulása egyfajta megkönnyebbülés, fájdalom és gyönyör sajátos keveredése.






















A valóság, a szép és a rút ábrázolásának lehetQségei
Magában a mqvészetben van-e hiba, vagy valamilyen más járulékos elemben? Kisebb baj ugyanis, ha a mqvész nem tudja, hogy a nQstény szarvasnak nincs szarva, mint ha hamis utánzatot fest. Ezenfelül, ha az a kifogás merül fel, hogy az ábrázolás nem valóságos, hanem olyan, amilyennek az ábrázolt dolognak lennie kellene, Szophoklész szavaival lehet cáfolni, tudniillik, hogy Q olyanoknak ábrázolja az embereket, amilyeneknek lenniük kellene, Euripidész pedig olyanoknak, amilyenek a valóságban. - Ha egyik módon sem lehet cáfolni a kifogásokat, akkor a hagyományra lehet hivatkozni, mint például az istenekrQl szóló történetek esetében: ezeket talán valóban nem lehet sem kijavítva elmondani, sem a maguk igaz voltában, hanem az a helyzet, ahogy Xenophanész állítja - tény viszont, hogy így mesélik el. Más dolgok aligha voltak régente jobbak, de olyanok voltak, amilyenek, például a fegyverekkel kapcsolatban: "kelevézük a földben állt, a nyelénél ütve be mind", mert akkor ez volt a szokás, mint az illíreknél még most is.

A költészet az egyes költQk sajátos jelleme szerint vált szét: a komolyabbak a szép tetteket és a kiváló emberek tetteit utánozták, a közönségesebbek pedig a hitványakét, elQször költve gúnydalokat, mint ahogy mások himnuszokat és dicsérQ énekeket.
Továbbá: mivel a szép - akár élQlény, akár bármiféle dolog - bizonyos részekbQl tevQdik össze, nem akárhogy összerakottnak kell lennie, hanem megfelelQ nagyságúnak. A szépség ugyanis a megfelelQ nagyságban és rendben van, s ezért sem a túl kicsi élQlény nem lenne szép, mert a szemlélet az érzékelhetetlenhez közeledve végül összezavarodik, sem a túl nagy, mert ekkor meg a szemlélet nem is tud mqködni, s a szemlélQk elQl az egység és teljesség eltqnik, mint például egy tízezer stadion nagyságú élQlény esetében. Amint a tárgyaknak és az élQlényeknek bizonyos, mégpedig jól áttekinthetQ nagyságúnak kell lenniük, ugyanúgy a történeteknél is megfelelQ terjedelem szükséges, amelyet jól emlékezetben lehet tartani.

A komédia, mint mondottuk, a hitványabbak utánzása, nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó csúfság, amilyen - rögtöni példával élve - a komikus álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Naptári bejegyzéseket vehettek fel egy tantárggyal kapcsolatban, vagy az egész szakotok számára. Például:

• Zh időpontok
• Gólyabál időpontja
• Házi leadási határidő
• Tanítási szünetek
• stb ...

Kattints a Naptárra, majd a jobb felső részen levő Új naptári bejegyzés felvétele linkre.

03.04/2 5. előadás 9. adatbázis kezelés alapvizsga anyagszerk árupiac bce kik bioinformatika biztonságpolitika c nyelv előadásanyag, mechatronika eu eu agrárpolitikája evolúció fizika gazdszoc glikolízis gyakorló feladatok kidolgozott tétel koaguláció környezettechnikai műveletek és gépek légzés leppelés madarak marquez motiváció munkaerő nonverbális kommunikáció outsourcing peter behrens political science posztmodern prácser tamás prog.terv statisztika i. szár szemiotika szociális jog szövegszerkesztés szte szupra táblázatkezelés tankönyv természet természetvédelem természetvédelmi mérnök turizmus védelem villamos gépek