Kezdőlap

|

Mi a kreditvadasz.hu Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...

charles darwin

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet III.Jegyzetekcharles darwin

2008.01.13 13:10:09
(10)
Szerző: Karádi Klára
Cimkék: evolúció


Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Charles Darwin
(1809-1882)

Darwin a XIX. századi angol természettudós forradalmasította a biológiát új elméletével, mely az élQvilág evolúciójáról szól és darwinizmusnak nevezünk.
Apja Robert, korának egyik elismert orvosa, valószínqleg innen ered Charles természettudományos érdeklQdése. Édesanyja korán meghalt, nQvérei nevelték fel. A kémia iránt iskolásként érdeklQdött, egyébként nem volt jó tanuló.
KésQbb egy rokona által bevezették a természettudósok körébe a cambridge-i egyetemen, ahol 1825-tól hittudományt tanul is tanul mindössze 16 évesen.
1831-ben Darwin meghívást kapott, hogy fizetés nélkül dogozzon, mint természettudós a Beagle nevq hadihajóra, amely bejárta Dél-Amerikát és a csendes-óceáni szigeteket.
Ennek az útnak hatalmas jelentQsége van Darwin életében, mivel az 5 éves út alatt olyan kövületeket gyqjtött, felfedezéseket, feljegyzéseket tett, melyeknek késQbb az evolúció elméletének kidolgozásakor lesz jelentQsége.
Persze sok kalandban volt része, a kérdés nem hagyta nyugodni: hogyan váltottam fel új fajok a régieket?
1836-ban visszatért Angliába, ahol a tudományos közösség örömmel fogadta.
1839-ben a Royal Society tagjává választották.

Darwin kettQs életet kezdett élni, magánemberként a fajok problémájával foglalkozott titokban, nyilvánosság elQtt pedig a Beagle hajón töltött kutatások eredményeit dolgozta fel.
Tudta jól megelQzi saját korát és elítélhetik istenkáromlásért vagy lázításért.
Darwin elQtt világossá vált, hogy a fajok átalakulhatnak egymásba: most már csak a mechanizmusát kellett megtalálnia.
1838-ban elolvasta Thomas Malthus dolgozatát, mely szerint a populációk növekedését a rendelkezésre álló táplálék mennyisége korlátozza.
Darwin eljutott arra a felismerésre, hogy a létért való küzdelemben az alkalmas változatok fennmaradnak, míg a kevésbé alkalmasok elpusztulnak. Megvolt tehát az új fajok keletkezésének mechanizmusa: a természetes kiválogatódás.
1842-re elmélete már elkészült, de nyilvánosságra való hozását még nem érezte elérkezettnek. De Angliában megváltozott a szellemi légkör, és az evolúció állandó beszédtéma lett tudományos körökben.
1858-ban Darwin levelet kapott Wallace természettudóstól, levelében elméletének összefoglalását találta, amelyen 20 éven keresztül dolgozott.
Látva annak a veszélyét, hogy az életmq kárba vész, Darwin barátai megszervezték, hogy a két tudós közös elQadást tarthasson a Linné Tudományos Társaság színe elQtt.
Darwin ezután kezdte el írni a kivonatot, amely 1859-ben jelent meg A fajok eredete a természetes kiválasztódás útján, avagy a létért való harcban elQnyhöz jutott fajták fennmaradása címmel. Elméletét a tudományos körök nagy része azonnal elfogadta. A legtöbb ellenvélemény egyházi körökben fogalmazódott meg.
A természetes kiválasztódás mellett, Darwin állast foglal a fajok változtathatóságának (fejlQdése) ügyében, elméletének alkalmazásainak határairól. Felrajzolja elmélete elfogadásának várható kihatását a természetrajzi kutatásokban.
Az embert nem tekintette magasabb rendqnek az állatvilág többi részénél. Miközben barátai a nyilvánosság elQtt védték elméletét, addig Q tovább dolgozott.
Három új könyvet írt, melyek mind A fajok eredte folytatásai voltak. Az állatok és növények változásai a háziasításuk során; 1868 címq mqvében pángenezisnek nevezett elképzelését fejtette ki, mellyel a tulajdonságok átörökítésének módját magyarázta. Az emberi evolúcióval Darwin az ember származása és a nemi kiválasztás (1871) címq könyvében foglalkozott részletesen. Az evolúció hatókörét a testi tulajdonságokon túl kiterjesztette az erkölcs és szellemi tulajdonságokra is. Megfigyelte, hogy bizonyos fajoknál a hímek küzdenek egymással a nQstény elnyeréséért, másoknál azonban a nQstények választják ki a hímet, annak külsQ tulajdonságaik alapján. A 20. századi biof†

$ ž ¾ À >
@
P
\
^
œ
ž
B
P
R
‚
„
Ä
Ê
Ì
’

”

²

´

R
t
v
°
²


‚ „ ô ö ^`~€¨ª<>~€º¼"BJL¤ÖHJÀüôüéÞÖÎÖôÆÖÆÖÆÖÆÎÆÖ¾ÖÎÖÆÖÎ־ƾξξ־ξ¶Î¶Î¶Î¶¾¶Î¶Î¶®¶Î¶¦®¶®žÎž hËAÜCJaJ hä;âCJaJ hfz9CJaJ h97
CJaJ h7 +CJaJ h{´CJaJ h kHCJaJ h©H²CJaJ h©H²h©H²CJaJ h©H²hB ·CJaJ hB ·CJaJhB ·>†


@


2
„ >¤j
ø é°~Ì<

D-Ê/ú0°5Þ6¶7ôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gdV>œGHÚHýýýÀÂhjŽ
B D <F¯°ÌÔTr8:Â:<„†®è>|


ˆ-¤-: \$~$.È/Ê/ú0T2øðèàØðàøàÐàÐÈÐÈÀȴȦÈÀȞøž–ø–ø–žÀŠÀ‚zxzÀzp hAr
CJaJU h:ZCJaJ hüòCJaJh kHh

ó6CJaJ h™^ÌCJaJ h–k
CJaJjh8ó0JCJUaJh kHh\C„6CJaJ h

óCJaJ h\C„CJaJ h{´CJaJ h)1±CJaJ hï ßCJaJ hfz9CJaJ hËAÜCJaJ h kHCJaJ*lógusok ezt olyan módon terjesztették ki, hogy a nQstények azokat a hímeket választják ki, amelyek utódaik fennmaradásához legjobban hozzá tudnak járulni. Ennek az elképzelésnek az evolúcióbiológusok körében ma is sok híve van.
Életének utolsó évtizedeiben botanikai kutatásokat végzett. Laboratóriumául saját kertje szolgált. Több munkájában foglalkozott a növényi beporzással.
Észrevette, hogy azok a növények, melynek beporzását a szél végzi, kevésbé színesek, ezért a rovar porozta növények élénk színq és illatos virágokat hajtanak. Mesterséges beporzással felfedezte, hogy az idegen beporzás eredményeként létrejött utódnövények nagyobbak és ellenállóbbak, mint az önbeporzással létrehozottak. Tehát Darwin azt vezette le, hogy elQnyös a két nem megléte. A mindkét nem elQnyös tulajdonságainak átöröklése egészségesebb, életrevalóbb utódokat eredményez. Vizsgálta a növények fény hatására történQ mozgásait, és kimutatta egy fényérzékeny anyag jelenlétét a növény csúcsában.
Utolsó közleményében a férgek fontosságát hangsúlyozta a szerves dolgok újrafelhasználhatóságában. Ez a mqve a kvantitatív ökológia alapmunkája volt.
Független tudósként, egyedül dolgozott otthonában. Apja támogatta anyagilag, nem szorult rá álláskeresésre.
1839-ben nQül vette elsQ unokahúgát, Emma Wedgdwoodot. Emma jó feleség, odaadó háziasszony volt, Darwin 40 évig nyugodtan dolgozhatott. A családnak 10 gyereke született, a fiúk közül hárman tudósok lettek.
Darwin az angol társadalom megbecsült tagja volt, a kiközösítéstQl való félelem miatt halogatta teóriájának ismertetését. Rettegett attól, milyen hatással lesz elmélete Emmára, aki keresztény hívQ volt. Darwin biztos volt igazában, ugyanakkor tisztában volt azzal, milyen következményekkel járna nézeteinek publikálása. Ez a feloldhatatlan belsQ konfliktus, fizikai tüneteket okozott nála.
Az egykor egészséges, fiatal tudós negyven éves korára nyomorékká vált. A tünetek pszichoszomatikus eredetqek voltak.
Amikor 1882-ben elhunyt, kora megadta a neki járó tiszteletet, a Westminster-apátságban temették el.
Gondolatait a genetika és a molekuláris biológia késQbbi fejleményei módosították ugyan, munkája azonban a modern evolúcióbiológia kiindulópontja.
Az antropológia szempontjából is nagyon fontos Darwin és evolúció elmélete, mivel az antropológia történetében új fejezet nyílt az EVOLÚCIÓNIZMUS.
Érdekesség:
A Bibliát szó szerint értelmezQk között is van sok olyan, akit nem gyQzött meg az evolúcióelmélet.
A Gallup 2001-ben, telefonon végzett közvélemény kutatásán az ezernél több amerikai felnQtt, nem kevesebb, mint 45%-a egyetértett azzal, hogy Isten valamikor az elmúlt tízezer évben valamikor, és többé kevésbé a mai alakjukban teremtette meg az embereket . Nézeteik szerint az evolúciónak nem volt szerepe a kialakulásában.
A megkérdezett amerikaiak 37 százaléka Isten mellett némi teret Darwinnak is engedett-szerintük az isteni teremtés után az evolúció formálta tovább az életet.
S végül az amerikaiak alig 12 százaléka vélte úgy, hogy Isten részvétele nélkül,az élet más formáiból fejlQdött ki az ember.
A Gallup munkatársai 1983-ban,1993-ban,1997-ben és 1999-ben is feltették ezeket a kérdéseket. Az amerikai lakosság csaknem fele ezek szerint, úgy véli Charles Darwin a legfontosabb kérdésben tévedett.

On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or The Presrevation of Favoured Races int he struggle for Life









PAGE 


PAGE 1




Hasonló témájú dokumentumok
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

Cimkefelhő

3. óra 5. óra 7. adóigazgatás áltkém analízis dolgozat megoldás arc árupiac bikém biokémia biztonsgtecnika c nyelv cementálás dosztojevszkij economic policy építészettörténet éptöri ii eu logisztika európai unió evolúció gazdaságtan gepalap gyakorló feladatok hatalom infláció kassák kollokvium koncentráció környezettechnikai műveletek és gépek kötődés közigazgatási jog macroenglish magyar barok magyar romanika marx művtöri nemzetközi operációs rendszerek őstörténet puska reklámelmélet és gyakorlat szamitogep szervezeti magatartás szte tanári jegyzet tanulás és kutatásmódszertan termelésmenedzsment tervezés védett területek vorlesung