Alfred Louis Kroeber: A kultúra fogalma a tudományban
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet III.Alfred Louis Kroeber: A kultúra fogalma a tudományban
2008.01.10 02:00:42
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Élete és munkássága
Alfred Louis Kroeber (1876-1960) jómódú családba született, már gyermekkorában a legjobb oktatásban részesült. Egyetemi évei és az ott kialakított kapcsolatok nagy hatással voltak késQbbi tevékenységére is. Már fiatalkorától jelen volt életében a társadalmi visszásságok kritizálására való hajlam.
Egyetemi képesítéseit irodalomból szerezte, 1896-ban két másik hallgatóval együtt felvette Franz Boas indiánnyelv-szemináriumát , mely olyan nagy hatással volt rá, hogy doktoriját már antropológiából tette le. LehetQsége nyílott ezután arapho, sosóni, jút és benak indiánok tanulmányozására, majd Boas közremqködésével a kaliforniai indián tárgygyqjtemény gyqjteménykezelQje lett. 1901-ben Az araphók dekoratív szimbolizmusa címmel disszertációjának egy része megjelent az American Anthropologist folyóiratban. EttQl az évtQl a California Egyetem oktatója, késQbb professzora, majd Antropológiai Múzeumának igazgatója. Meghatározó volt életében barátsága Ishivel, az utolsó életben maradt jana indiánnal.
1923-ban Kroeber kiadta Anthropology címq átfogó kézikönyvét, két évvel késQbb pedig megjelent A kaliforniai indiánok kézikönyve címq, jelentQs mennyiségq etnográfiai leírást tartalmazó munkája. Etnológiai kutatásai kiterjedtek Új-Mexikóra, Mexikóra, Perura, Indiára, a Közel-Keletre, és Délkelet-Ázsiára. Nyugdíjba vonulása után is sokáig tevékenykedett még tanárként és tudósként.
Kroeber tudósi tevékenysége fQleg az ökológia, kultúra és civilizáció összefüggéseinek, egymásra hatásának feltárása felé irányult, és írásaiban sokban fellelhetQk az antropológia kulturális relativista idQszakának sajátosságai. A jelenségek közötti mélyebb összefüggések, vizsgálati módszerek meghatározásánál meglehetQsen óvatos, ellenben élete során hihetetlen mennyiségq etnográfiai leírást gyqjtött össze.
A kulturális relativizmus
Az amerikai antropológia kulturális relativizmusának idQszakát nagyban meghatározta a Boas örökségébQl táplálkozó elméletmentesség, vagyis az antropológusok tartózkodtak az etnocentrizmussal kissé átitatott elméletgyártástól, ehelyett igyekeztek minél több etnográfiai leírást gyqjteni. A kulturális relativista szemlélet szerint az egyes kultúrák semmilyen egyetemes értékrendbe nem illeszthetQk be, hanem önnön összefüggéseikben magyarázandók, mivel minden kultúra az azt hordozó társadalmi csoport sajátságos attribútuma.
A kulturális növekedés alakzatai
Kroebert erQsen foglalkoztatta a szuperorganikus problémája, ezen keresztül közelítette meg a kulturális jelenségeket is. A Configurations in Culture Growth (A kulturális növekedés alakzatai) címq könyve 1944-ben jelent meg, tizenhárom évi munka eredményeként. A könyv alaptétele az, hogy a társadalmak bizonyos periódusokon belül kulturális alakzatokat hoznak létre, aminek következtében a lángelmék tömrülnek, és ez a kulturális növekedés elQidézQje. A könyvet, mely a civilizációról, kultúráról és ökológiáról való elgondolásainak alapos kidolgozása, az antropológia nem ismerte el, kultúrtörténeti elméletei ma is vitatottak.
A kultúra fogalma a tudományban
Kroeber 1949-ben megjelent cikke a kulturális jelenségek megközelítésének, a kulturális alakzatok természetének mibenlétét összegzi saját nézQpontjából. Az elmélkedést érthetQen a kultúra fogalmának megragadásával kezdi.
A kultúra fogalma
A kultúra sok elme szüleményeként fokozatosan fejlQdött ki. A kulturális jelenségek szintjén a fogalomalkotás körültekintést és fokozatosságot igénylQ feladat, mivel a jelenségek egymással összefonódva mutatkoznak meg. Egészen a XIX. századig a kultúra és a társadalom egymástól elválaszthatatlan fogalmak maradtak, és sok korábbi, társadalomról alkotott elmélet azért ütközik következetlenségi problémákba, mert elmulasztja megkülönböztetni a kultúrát, mint önálló entitást. A szétválasztásra - melyet nagyban megnehezít, hogy a kultúra természetébQl következQen tartalmazza, vagy legalábbis feltételezi a társadalmat a XIX. században került sor, amikor is Tylor elQször használta a kultúra szót mai értelmében, még a civilizáció szinonimájaként.
A négy szint
Kroeber négy egymásra épülQ szintre bontja a jelenségek világát. Ahogyan a kultúra létezésének feltétele a társadalom, ugyanúgy nem beszélhetünk társadalomról az azt alkotó személyek nélkül. Az egyén szintje pedig szintén tagolható, méghozzá testre és lélekre. Ez utóbbi szétválasztást a növények példája igazolja, amik testtel rendelkeznek ugyan, de pszichével már nem. A tagolást a szubatomi, szuborganikus felé még tovább folytathatnánk, de mivel a vizsgálódás itt inkább a szuperorganikus eszméjét próbálja megragadni, a finomabb különbségtételek esetünkben nem relevánsak. Lélek, test, társadalom és kultúra tehát a szervezQdésnek az a négy szintje, melyekkel a cikk a továbbiakban foglalkozik. Mivel a legfelsQ szint, a kultúra is csak nemrég vonult be a köztudatba, Kroeber elviekben nem zárja ki egy (esetleg több) magasabb szint létezésének lehetQségét sem, bár ennek megállapítását az elkövetkezQ generációkra hagyja.
A szintek tulajdonságai, kapcsolatuk
A szintek hierarchikusan illeszkednek egymásra, és mindegyiket külön, a saját szabályszerqségeivel kell vizsgálni. Ha például a kulturális vonatkozásokra összpontosítunk, szükségszerqen figyelmen kívül hagyjuk az ugyanahhoz a jelenséghez tartozó organikus és fizikai aspektusokat. Ez elQsegíti lehetQ legtisztább és legátfogóbb értelmezés megtalálását, hiszen Kroeber olvasatában a kultúra csak általánosított fogalomként absztrakt, jelenségei viszont semmivel sem elvontabbak és fogalmilag nehezebben megragadhatók, mint a fizikai jelenségek.
Minden szintnek vannak csak arra a szintre jellemzQ sajátos minQségei. Létezik ugyan átjárás a szintek szervezQelvei között az alacsonyabb szintq jelenségekre vonatkozó dolgok érvényesek lehetnek a magasabb szintekre is, de csakis csökkenQ mértékben. Így tehát egy alacsonyabb szint törvényei megszabják azt a keretet, amelyben a magasabb szint mqködik, de nem idézik elQ annak jelenségeit, csupán általános vonásaira adhatnak magyarázatot. Mindent egy sor monista alapelvre redukálni filozófiailag talán indokolt lehet, de a tudománynak minden ágát autonóm módon kell mqvelni, hogy egyre több területre kiterjedQ tudáshoz juthassunk. Bármilyen redukcionizmus csak ezután következhet.
Kivétel nélkül minden jelenség a természetben létezik és része annak, szemben a korábbi felfogásokkal, melyek a lelket a természeten kívülre helyezték. Kroeber azzal a gondolatmenetével, miszerint minden jelenség a természet része, a természet pedig szintekkel leírható, és a szintek vizsgálata csakis a tudományra tartozik, gyakorlatilag minden más megismerési lehetQség létjogosultságát megkérdQjelezi. A helyes, tudományos megközelítés nem más, mint a világot statikusan, adottságaiban figyelni. Ehhez nem szükséges az evolúció fogalmának bevonása, amit ma már legalább olyan természetesnek és magától értetQdQnek veszünk, mint eleink Isten létezését.
A szintek vizsgálati módszerei
Az alacsonyabb, egyszerqbb szintek felismerhetQ mintákat hoznak létre, szabályszerqségeket mutatnak, ezért (nomotetikus) tudományos módszerekkel vizsgálhatók, a magasabb szintek jelenségeihez viszont a történészek módszeréhez hasonló bánásmóddal, ideografikus szemlélettel kell közelíteni. Ezzel a kétféle megközelítéssel a jelenségek minden szintje eredményesen vizsgálható.
A kultúra mint legfelsQ szint
Az emberi természet biológiailag adott, még mielQtt a kultúra hatással lenne rá. Ahogyan az ember belenövekszik egy kultúrába, az óriási hatást gyakorol viselkedésére és tevékenységeire, és mivel a kultúra alakítója nem más, mint az emberi viselkedés maga, könnyen belátható egyén és kultúra kölcsönös és folyamatos egymásra hatása. A kultúra vizsgálatát megnehezíti az a tény, hogy nincsenek benne az ala&(*4æ È
C
D
J
ú
X
j
l
°
ö
@ \ ^ j l ~ Þàâì4Bªî
n°¸ê쮺ú4 "$VöìöåÞ×Ð×É×Þå×ÉÂл³»Ð»³»Â»Â»Â»×廳»¬»³¬»¥É¥»¥¬¥Ð¥Ð¬¥¬hÜV²hîQí56
hÜV²hw)
hÜV²h7-¤
hÜV²hõNhÜV²h»6
hÜV²h»
hÜV²h¡
hÜV²hf)»
hÜV²hL6M
hÜV²hª
hÜV²hÜCÓ
hÜV²hZ-ûhÜV²h#qv56hÜV²hÜCÓ566(*D
âì"$X|~Àº-¼-¾-þ- Ð!Ò!ö!Ô'Ö'ð'x.z.Ä.3÷÷ììììììììììììáììììììììììì
$dha$gdJwR
$dha$gd¡ dhgdªVXbغþxz|~ÀÊØ2x~¾ÂJÔ -¼-¾-þ-
D!Î!Ð!Ò!ö!"Ò#Ö#<$>$öïèáÚáÚÓÚÉï»´»´»¥»»ïïzpïibib
hÜV²hfs
hÜV²h:ÇhJwRh6>*
hJwR6>*
hÜV²hÉB6h2BwhJwRhJwRhws56CJaJ
hÜV²hwshÜV²hf)»6
hÜV²hw)
hÜV²h®>
hÜV²hf)»
hÜV²h1hÜV²h356
hÜV²h¾&L
hÜV²h3
hÜV²hX.
hÜV²hîQí
hÜV²hZ-ûhÜV²hõN56&>$Ü$ö$%&&Ô'Ö'ð'ú')ì*
+$+?+V+2,L,P,n,¬,v.x.z.Ä.Ò1 333-8<8=8®;¢=¤=¦=ª=è=ò=¢@â@ä@ AùòùòùòëáÚÓÚÌÚÌÚÌÚÌÚÌÅÚë»´¦ëyÅëohJwRh@V6>*
hÜV²hDhJwRhf#E6>*
hlX6>*
hÜV²hf#E
hÜV²hQ;å
hÜV²h3&z
hÜV²hvY
hÜV²h (
hÜV²hÛWhJwRh¯!¼6>*
hÜV²h@V
hÜV²h¯!¼
hÜV²hyeÓ
hÜV²hZ-ûhJwRh6>*
hJwR6>*
hÜV²h
hÜV²hKp*3=8¤=¦=¨=ª=è=â@ä@ AêRìRS V¢VÆVR[~aeeøelntpvpp rXtZtôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$dha$gd¡ A*A)CDPrPÆPäPèRêRìRSST V¢VÄVÆV
WTW6X:X
hcª6>*hJwRh¹NãhOXh®0$
hÜV²hÇ;ØhD~Ûh2BwhÇ;Ø6>*
hÜV²hsg
h2Bwhsg
6>*
h2Bw6>*
hÜV²h@VU
hÜV²h®0$
hÜV²hôTEh2Bw7csonyabb szintekre jellemzQ alapegységek, mérhetQ értékek (melyek csupán szubkulturálisak lehetnek), ezek helyett figyelmünket arra kell irányítani, hogy mi lehet értékes, jelentQs, figyelemreméltó egy-egy kultúrában. A történeti, ideografikus megközelítés ezt maradéktalanul teljesíti, nem képes viszont törvények és nagyobb léptékq ok-okozati összefüggések feltárására.
A nyelvészet
Kroeber a nyelvészet példáján keresztül bizonyítja, hogy a magasabb szintq jelenségek az események kusza halmazából kiemelve és saját szintjükön tanulmányozva, önmagukban is megállnak. Jól szemlélteti ezt az állítást az a példa, miszerint egy-egy nyelvi kifejezést mindig egy egyén kelt életre, de hogy ki , az a nyelvész számára nem bír relevanciával. A nyelvészet az egyént mint tényezQt nem vizsgálja, mert magától értetQdQnek, állandónak tekinti azt.
Kulturális formák
Az egyén tehát a kultúra megértésének szempontjából gyakran inkább irreleváns és figyelemelterelQ, mint segítQ tényezQ. A kulturális kifejezQdések megértéséhez sokkal inkább formákat kell keresnünk, melyek az adott dolog jelentQségét megadják. Miután a formát beillesztettük saját formarendszerébe, nagyobb, történelmi jelentQségq kontextusba helyezhetjük. A tudománynak a pillanattal, ill. az egyedi jelenségekkel csak akkor kell foglalkoznia, ha az tartalmazza vagy képviseli az egészet, eltérQ esetben a vizsgálódás nem vezethet nagyobb léptékq összefüggések meglátásához.
Ilyen kulturális forma például a stílus, melyet többnyire csoporthasonlóság kifejezésére használunk, és egyénfeletti minQsége nyilvánvaló. Nem tudjuk egyénekre bontani, még a szépmqvészetek esetében sem. A jelentést a tárgyak és stílusok hordozzák, a mögöttük álló ember csak eszköz, csatorna, melyen keresztül a jelentés közvetítQdik. Hasonló a helyzet a találmányokkal. Ma feltalálókban gondolkodunk, de a múlt feltalálói a névtelenség homályába vesznek, mert nem tartották fontosnak feljegyezni nevüket. Az elQzmények és a körülmények mindenképpen elvezetnek egy-egy találmány megszületéséhez. Az, hogy melyik egyénbQl lesz feltaláló, nem számít. Rövid idQn belül, a kor igényeihez igazodva, szükségszerqen megszületett volna egy hasonló elven mqködQ találmány valaki más fejében.
Kroeber elméletében hasonló mintát mutat a lángelmék koncentrált megjelenése bizonyos idQszakokban és civilizációkban. Ennek oka az lehet, hogy a géniuszok a mindenkori kulturális és társadalmi fejlettség stádiumának jelzQi. Rajtuk kívül rengetegen rendelkeznek még átlagon felüli képességekkel, a különbség egyszerqen annyi, hogy ezek a lángelmék olyan idQben és helyre születtek, amikor és ahol a kulturális fejlettségi szint lehetQvé tette, hogy tehetségüket elismerjék és Qk ki tudják azt bontakoztatni.
A társadalmi jelenségek kutatásának két módja; az értékek
Hogyan vizsgálhatjuk tudományosan a társadalmat, a benne lévQ egyéneket és a hozzájuk kötQdQ kultúrát? Az egyik megközelítési lehetQség a fizika módszereit alkalmazva, mérhetQ adatokat keresni, kísérleteket folytatni, az értékek különösebb figyelembevétele nélkül. Könnyen belátható és talán magyarázatra sem szorul, hogy a társadalomtudományi kutatásban ez a módszer nem biztosítja a teljes vizsgálhatóságot. Ennél gyümölcsözQbb a második megközelítés, ami elfogadja az értékeket mint a kultúra és a természet szerves részeit, és a természet vizsgálatához alkalmazott (nem fizikai) módszerekhez hasonlatos módszerekkel vizsgálódik. A szemlélet szerint az értékek a kulturális formákkal együtt leírhatók, összehasonlíthatók, fejlQdésük és kapcsolataik vizsgálhatók.
A társadalmi kutatásban el kell fogadnunk, hogy a vizsgált jelenségek és az azokat mqködtetQ erQk mind-mind a természet részei és semmilyen tekintetben nem természetfelettiek, mint ahogyan azt a múltban gondolták. Nehézséget okozhat még a vizsgálat során a saját személyiségünktQl való elszakadás, a kilépés az egyen szintjérQl.
Az értékek az egyén részeként léteznek, szinte meghosszabbításai, következésképpen a természetnek is részei. Minthogy ezek az értékek nem születnek velünk, felnövekedvén sajátítjuk el Qket, úgymond beleszocializálódunk világukba.
A kollektivitás
A kollektivitás, kollektív tudat szintén a természet része, éppen ezért szükségtelen misztifikálni. Mindenkiben élnek egyénileg kialakított és megszerzett, tudatos minták és kollektív (kevésbé tudatos, rejtett) minták ezek általában a kulturális formák.
A kollektív kultúra jellemzQje, hogy irracionális, öntudatlan és következetlen. A kulturális jelenségek kevésbé ésszerqen és következetlenebbül zajlanak, mint ahogyan tudatos tervezés eredményeként történhetnének.
A kultúra természete; képlékenysége
Egyetlen társadalom sem ideális, és habár mindegyik az ideálishoz próbál közelíteni, az egyéni érdekek folyamatosan gátat szabnak a megvalósulásának. El kell fogadnunk, hogy a kultúra ideális, tiszta képe és a jelenségek tényleges megvalósulása nem egyezik. Az aktualitás gyakran felülírja a hosszabb távú elképzeléseket, ezért egy kultúra megértéséhez elQször is értékeit kell megértenünk, amikbQl kiolvasható, mi körül szervezQdik és merre tart az adott kultúra.
A kultúra szintjén nincsen szabályszerq ismétlQdés, mint az alacsonyabb, biológiai szinten.
Formai elemei igen sokáig fennmaradhatnak, miközben lassan, de folyamatosan változnak. Nehéz eldönteni, mikor van új mintával dolgunk és mikor van szükség új fogalom megalkotására. Ez a képlékenység nagyon jól megfigyelhetQ, amikor nyomon követjük egy-egy intézmény változásait, földrajzi megjelenéseinek különbözQségeit. Ezen nagyfokú képlékenység oka fQleg a kulturális szint alatti, de attól elválaszthatatlan jelenségekben keresendQ, melyek szerves tevékenységek eredményei vagy kísérQjelenségei, szervetlen jelenségek, ill. egyének lehetnek.
A kultúra-személyiség kölcsönhatás
A kulturális jelenségek elQidézQje minden esetben emberi tevékenység, ugyanakkor az emberi viselkedésnek többnyire a kultúra szabja meg a kereteit. Tehát kultúra és ember, társadalom és egyén oda-vissza hatnak egymásra. A kulturális események között folyamatos oksági viszony áll fenn, az ember közvetítQ szerepével. Ezek az emberek többnyire hasonlóak, csupán saját kultúrájuk által maghatározottak, de ezeket a sajátosságokat levéve személyiségükrQl, nem különböznek. Ahogyan szélesedik vizsgálatunk hatóköre, úgy törpül el az egyes ember személye, szerepe csak a vizsgálat specifikusabbá válásakor kap jelentQséget.
Az ismétlQdQ formák problémája
A formákra a történelem során kulturális tartalmak ragadnak, elemek társulnak hozzá az alacsonyabb szintekrQl, egyedivé válnak. Ha a civilizációban mintaszerqségekre, ismétlQdésekre lelünk, azok olyan tagolással szolgálhatnak, amely segítségünkre lehet a kultúra egészének változásai között összefüggéseket, rendet találni.
Egészen ideáig történeti gondolkodásunk túlságosan etnocentrikus volt ahhoz, hogy tényleges állításokat fogalmazhassunk meg, hogy hatékonyan megragadhassuk a problémát.
A kultúra szerepe a társadalomtudományokban
Cikkének végére Kroeber eljut a kérdéshez, vajon a rengeteg társadalomtudományt legátfogóbban a kultúrával lehet-e magyarázni. Annyi bizonyos, hogy ezen aspektus az emberrel foglalkozó bármilyen tudományos vizsgálatban elkerülhetetlen. Mindemellett szelektív ez a megközelítés is, ahogyan bármilyen más vonatkozás kiválasztásakor más eredményre juthatunk, más célok érdekében használhatjuk.
PAGE
PAGE 2
Hasonló témájú dokumentumok
- 2008-12-05 09:47:20
- 2007-12-03 10:14:30
- 2008-05-22 15:08:22
- 2008-11-25 19:27:56
- 2008-01-15 14:26:40
- 2008-11-25 19:28:47
- 2007-12-03 10:15:26
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Naptári bejegyzéseket vehettek fel egy tantárggyal kapcsolatban, vagy az egész szakotok számára. Például:
- Zh időpontok
- Gólyabál időpontja
- Házi leadási határidő
- Tanítási szünetek
- stb ...
Kattints a Naptárra, majd a jobb felső részen levő Új naptári bejegyzés felvétele linkre.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
