Mep-i tükör okt+mep world formátum

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiMunkaerőpiacJegyzetekMep-i tükör okt+mep world formátum

OKTATÁS ÉS MUNKAERPPIAC


1. ISKOLÁZOTTSÁG ÉS MUNKAERPPIACI SIKERESSÉG
1.1. Iskolázottság és keresetek

Ez a fejezet a kereseti egyenlQtlenségek és az iskolai végzettség kapcsolatát, pontosabban az iskolázottság keresetben mért hozamát vizsgálja Magyarországon, 1989 és 2002 között.1 Az iskolai végzettséget négy kategóriában elemeztük: legfeljebb általános iskolai nyolc osztály, szakmunkásképzQ (és szakiskola), érettségit adó középiskola, valamint felsQfokú végzettség (fQiskola és egyetem).
A keresetek szóródása nagymértékben megnQtt a rendszerváltás óta. A keresetek logaritmusának szórása jól méri az egyenlQtlenséget, mivel nem függ a keresetek szintjétQl. Ebben mérve, a kereseti egyenlQtlenségek több mint 60 százalékkal növekedtek 1989 és 2002 között. Az egyenlQtlenségek növekedése 1995 után gyorsult fel. Az 1.1. ábrán láthatjuk, hogy a szóródás növekedésében jelentQs szerepet játszott az iskolai végzettségnek betudható egyenlQtlenségnövekedés. A teljes varianciából az iskolai végzettségbeli különbségek szerepe (R2) az 1989. évi 21 százalékról 2002-re 28 százalékra nQtt. Mindamellett a 90-es évek közepétQl jelentQs növekedést tapasztalhatunk az azonos iskolai végzettséggel rendelkezQk közötti kereseti egyenlQtlenségben is.

Módszertani kérdések
Az iskolai végzettség keresetben mért hozamát Mincer-típusú keresztmetszeti bérregressziók alapján becsülhetjük meg (lásd például Willis, 1986). A regressziós becslések magyarázatával kapcsolatban mindenekelQtt tisztáznunk kell néhány lényeges módszertani kérdést. ElQször is, az iskolai végzettség hozamát egy olyan gondolatkísérletben tudnánk megfelelQen megmérni, amelyben ugyanannak az egyénnek a keresetét oly módon vizsgáljuk elQször egyik, azután egy másik iskolai végzettség mellett, hogy a két világállapotot csak az eltérQ iskolai végzettség különbözteti meg egymástól. Ebben az esetben lehetnénk ugyanis biztosak abban, hogy a két világállapotbeli keresetek esetleges eltérését valóban csak az iskolázottságbeli különbségek okozzák. Ezt a gondolatkísérletet természetesen nem lehet elvégezni: egy embernek egy idQben csak egyféle iskolai végzettsége lehet. Amikor ehelyett különbözQ iskolai végzettségq emberek kereseteit hasonlítjuk össze (ezt tesszük keresztmetszeti regressziókban), a gondolatkísérletet igen tökéletlenül tudjuk csak végrehajtani. Tipikus esetben (és ez a mi adatbázisunkban is igaz) nem tudjuk megfigyelni az öszszes olyan emberi tulajdonságot, amely a munkaerQpiacon értékes lehet, és ezért beépülhet a keresetekbe. Ha e tulajdonságok között van olyan, amelyik befolyásolja az egyének iskolai végzettségét is (például intelligencia vagy szorgalom ), akkor különbözQ iskolai végzettségq egyének kereseteinek különbsége nem csak az iskola, hanem e tulajdonságok hozamát is tartalmazza. ElsQ megközelítésben ez az iskola valós hozamánál magasabb mért különbségekhez vezet, vagyis az iskola keresztmetszeti regresszióból becsült hozama felülbecsüli a valós hozamot (a képességek torzító hatása angolul: ability bias).2 Bizonyos körülmények között a torzítás fordított irányú is lehet (tehát a keresztmetszeti regresszióból becsültnél magasabb a valós hozam).3 A vita korántsem tekinthetQ lezártnak: nem tudhatjuk bizonyosan, hogy egy keresztmetszeti regresszióból becsült hozam felül- vagy alulbecsüli-e az iskolai végzettség valós hozamát. A rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetQvé, hogy mi itt kifinomultabb módszerekkel megkíséreljük kiszqrni a torzító hatásokat.4 A második fontos probléma abból fakad, hogy kereseti regressziók a foglalkoztatott egyének keresetein alapulnak. Amennyiben az iskolai végzettség befolyásolja a foglalkoztatási esélyeket, a keresetben mérhetQ hozamokat ezek a regressziók torzítva becsülik.5 A világon mindenütt, így Magyarországon is, jóval kisebb az alacsonyabb végzettségqek foglalkoztatási esélye.6 Közülük a nem megfigyelhetQ tulajdonságaikban az átlagosnál jobbak lesznek inkább foglalkoztatottak. Az Q keresetük minden valószínqség szerint pedig magasabb, mint a nem dolgozóké lenne, ezért a megfigyelhetQ keresetek átlagosan magasabbak lesznek, mint amekkorák a teljes alacsony végzettségq népesség körében lennének. Ezzel szemben a legmagasabb iskolai végzettségqek között szinte teljes a foglalkoztatottság (az önkéntes inaktivitást leszámítva), ezért esetükben a szelekciós torzítás jóval kevésbé jelentQs. Így az iskolai végzettség szerinti különbségeket valószínqleg alulbecsüljük.Harmadszor, valószínqleg hasonló irányba torzít (tehát az iskola hozamát kisebbnek mutatja) az a tény is, hogy a teljes munkajövedelmet nem figyeljük meg: sem a mellékállásokból, kiegészítQ vállalkozásokból származó jövedelmek, sem a természetbeli szolgáltatások nem szerepelnek az adatainkban. A Tárki Monitor-felmérésén alapuló vizsgálatukban Horváth és szerzQtársai (2004) számszerqen is kimutatták azt, amit az elmélet és a mindennapi tapasztalatok is valószínqsítenek: a magasabban képzett és magasabb beosztású munkavállalók teljes munkajövedelmüknek jóval nagyobb részét kapják fizetésen felüli juttatásokban (nem pénzbeli juttatásokat is beleértve), és nagyobb mértékben vállalnak különmunkát. Ennek megfelelQen az iskolai végzettség teljes munkajövedelemben mért hozama meghaladja az azokban a kereseti komponensekben mért hozamokat, amelyet a Bértarifa-felvétel tartalmaz.7
Mindezek alapján (kivéve, ha a Card-féle felfelé torzító hatás nagyon erQs) a kereseti regressziókból nagy valószínqséggel jelentQsen alulbecsüljük az iskolai végzettség hozamát, és valószínqleg a hozamok növekedését is. Az eredmények magyarázatakor figyelembe kell vennünk, hogy a Mincertípusú bérregressziók függQ változója a keresetek logaritmusa.8 Az így kapott koefficiensek értelmezése igen egyszerq, ha azok közel vannak 0-hoz: egy 0,01-es becsült együttható például úgy értelmezhetQ, hogy az adott változó egységnyi növekedése esetén 1 százalékkal magasabb a keresetek várható értéke (kontrollálva a többi magyarázó változó hatására). Abszolút értékben magasabb együtthatók esetén az interpretáció már csak közelítQleg százalékos. Ha az együttható ß, a százalékos hatás pontos képlete (eß  1) × 100 százalék, ami ß = 0,5 esetén körülbelül 65 százalék, ß = 1,0 esetén pedig már 172 százalék. Az eredmények értelmezéséhez ezért a továbbiakban mindig átváltjuk a becsült együtthatókat százalékos hozamra. A regressziók függQ változója a nettó reálkeresetek logaritmusa. Bár a nem megfigyelhetQ egyéni tulajdonságok torzító hatásával nem tudtunk mit kezdeni, a megfigyelhetQ ismérvek közül minden relevánsat kontrolláltunk. A magyarázó változók között az iskolai végzettség mellett szerepeltettük a nem dummyját (1, ha no, 0, ha férfi), az ágazati és területi (régió és településtípus) dummykat, valamint az években mért munkaerQpiaci tapasztalatot és annak négyzetét.9 Az emberitQke-irodalom alapján a Mincer-típusú regressziók az iskolai végzettség (az elvégzett iskolai osztályok száma) lineáris függvényeként magyarázzák a keresetek logaritmusát. Card (1998) eredményei azt sugallják, hogy ez a függvényforma az Egyesült Államokban igen jól közelíti a végzettség kategóriánként külön becsült hozamokat: azok gyakorlatilag egy egyenesen helyezkednek el. Ugyanez kevésbé igaz a hazai keresetekre: az 1.2. ábra tanúsága szerint 1989-ben nem volt tökéletes a lineáris közelítés (bár nem volt annyira rossz sem), 2002-re pedig valamivel romlott. Mindkét esetben negatív kiugró eset a szakmunkásképzQs végzettség: az az iskolában eltöltött idQvel arányosnál jelentQsen alacsonyabb hozamot produkál. A továbbiakban mindkét specifikációt használjuk majd: a kategóriák mellett a valósághqség, a lineáris függvényforma mellett az egyszerqség és a nemzetközi összehasonlíthatóság szól.10 Az 1.3. ábra az iskolaivégzettség-kategóriák százalékban becsült kereseti hozamának a változását mutatja 1989 és 2002 között. A százalékos hozamokat a becsült paraméterekbQl számítottuk át a fent bemutatott módon. A szakmunkásképzQ hozama a nyolc általános iskolai osztályhoz képest 10 és 14 százalék között mozgott, emelkedQ tendencia nélkül. Az érettségi hozama 30 százalék alatti értékrQl 40 százalék körülire emelkedett. A leg drámaibb növekedést a felsQfokú végzettség hozama mutatja: 1995-re 80- ról 100 százalékra nQtt, majd 2002-ben csaknem elérte a 150 százalékot.
A nagy ugrás a 90-es évek legvégén következett be, 2000-tQl kezdve kissé csökkent, de továbbra is igen magas maradt a növekedési ütem. A lineáris specifikáció alapján plusz egy elvégzett iskolai osztály 7 százalékos keresetnövekedéssel járt 1989-ben, ami 12 százalékra ugrott 2002-re. Ez utóbbi nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas érték: a fejlett országokban az ilyen típusú regressziókkal becsült kereseti hozam 6–8 százalék körül van (Card, 1998). A hazai növekedés oroszlánrésze a 90-es évek végén történt (összhangban az 1.3. ábrán látottakkal), de nem állt meg azóta sem. Az 1.4. ábra mutatja a hozamok növekedését a teljes aktív népességre, valamint a fiatalabb korosztályokra külön is. Az ábra alapján elmondhatjuk, hogy az iskolai végzettség mérhetQ hozama a 30 34 éveseknél az átlaggal együtt emelkedett, a 25 29 évesek körében viszont kicsit még gyorsabban: 4-rQl 11 százalékra. Végül az 1.5. ábrán életkor kereset profilokat láthatunk 1989-re és 2002- re. Két nagymértékq változást figyelhetünk meg az ábrákon: az alacsony és magas végzettségek átlagosan eltávolodtak egymástól, és a profilok ellaposodtak. ElQbbi a fenti folyamatokat reprezentálja kicsit más szemszögbQl, utóbbi egy önmagában jelentQs folyamatra hívja fel a figyelmet: a fiatal korosztályok relatív helyzetének rohamos javulására. Kézdi KöllQ (2000) bemutatják, hogy ez a jelenség az átmeneti gazdaságok többségére jellemzQ, és legvalószínqbb magyarázata a szocialista gazdaságban felhalmozott munkaerQpiaci tapasztalat leértékelQdése a rugalmas alkalmazkodási képességhez képest.
Összefoglalva, elmondhatjuk, hogy Magyarországon 1989 és 2002 között jelentQsen nQtt az iskolai  különösen a felsQfokú  végzettség hozama az alkalmazott becslési eljárás valószínq torzító hatásait is figyelembe véve. A növekedés folyamatos volt, a legnagyobb ugrás a kilencvenes évek második felében történt, de kisebb mértékben folytatódott késQbb is. A fiatalabb korosztályok esetében a hozamok az átlagosnál némileg gyorsabban nQttek (1999 után is), és a korosztályok közötti bérkülönbségek lecsökkentek.


1.2. Iskolázottság és foglalkoztatottság

Magyarországon a megindult növekedés ellenére továbbra is alacsony a foglalkoztatottság, az állástalanok (munkanélküliek és inaktívak) aránya nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas. A foglalkoztatottak aránya több mint 10 százalékponttal marad el az EU-országok átlagától. E fejezetben – a 2001. évi népszámlálás adatainak felhasználásával – azt mutatjuk be, hogy a foglalkoztatottság alacsony szintjének fontos összetevQje, hogy Magyarországon európai összehasonlításban magas az alacsony iskolázottságú munkaerQ aránya, az alacsony iskolázottságú munkaerQ foglalkoztatási esélyei pedig lényegesen rosszabbak, mint az EU átlagában. Foglalkoztatás- és oktatáspolitikai szempontból is rendkívül lényeges kérdés, hogy milyen mértékq e két (az iskolázottsági összetétel különbözQségéhez és a hasonló iskolázottságú csoportok foglalkoztatási esélyeinek különbözQségéhez köthetQ) komponens foglalkoztatási lemaradásra gyakorolt hatása. Ennek megítélését nehezíti, hogy az iskolázottsági összetétel nemzetközi összehasonlítása az iskolarendszerek különbözQsége miatt mérési nehézségekbe ütközik. Az egyes iskolatípusok végzettségi kategóriákba sorolását sokféle szempont alapján elvégezhetjük.11 A foglalkoztatottság és iskolázottság összefüggéseit vizsgálva, az azonos végzettségi csoportokba sorolt iskolatípusok esetén olyan csoportokat kell képeznünk, amelyben az azonos csoportba tartozók hasonló mennyiségq emberi tQkét halmoztak fel, és ezért hasonlóan foglalkoztathatók, mivel hasonló mértékben rendelkeznek azokkal a készségekkel és képességekkel, amelyekre a munkaerQpiacon szükség van. A következQkben  a nemzetközi összehasonlításokban leggyakrabban szereplQ  három kategóriában vizsgáljuk az iskolázottság és foglalkoztatottság alakulását: a felsQ középfokú végzettségnél alacsonyabb, a felsQ középfokú és a felsQfokú végzettségqek csoportjára.
A különbözQ iskolarendszerekben felsQfokon is megfigyelhetQk különbségek, de a legfontosabb eltérések az úgynevezett felsQ középfokú oktatásban vannak a képzés hosszát, tartalmát tekintve. Magyarországon  a volt szocialista országokhoz hasonlóan  a középfokú végzettségqek jelentQs hányada (a szakiskolai és szakmunkás végzettségqek) rövidebb képzési idQben tanult,12 és képzésük tartalma is jelentQsen különbözik/különbözött az érettségit adó középiskolában végzettekétQl (szakközépiskola, gimnázium). A nemzetközileg összehasonlítható iskolázottsági csoportok kialakításakor tehát az a legfontosabb eldöntendQ kérdés, hogy a szakmunkásképzQ és szakiskolai végzettségqek felsQ középfokú végzettségqek közé soroljuk-e, vagy sem.13
A kétféle besorolástól függQen Magyarország relatív iskolázottsági helyzete vagy nagyon jó, vagy jelentQs az elmaradás fQleg középfokon az EUátlaghoz képest (1.6. ábra). Ha a szakmunkásképzQt végzetteket felsQ középiskolai végzettségqeknek tekintjük, akkor Magyarország a legfejlettebb EU-országok közelében van iskolázottság tekintetében, a 25 64 éves népességen belül a legalább felsQ középiskolai végzettségqek aránya 6 százalékponttal még meg is haladja az EU 15 országok hasonló értékét, és mindössze Németország, Norvégia, Dánia, Svédország, valamint Finnország elQzi meg Magyarországot. Ha a másik besorolást alkalmazzuk, vagyis a szakmunkásképzQ (szakiskolai) végzettségqeket nem tekintjük felsQ középiskolai végzettségqeknek, akkor Magyarország Olaszország közelében van a legalább középiskolai végzettségqek arányát tekintve, és alacsonyabb arány csak Spanyolországban és Portugáliában figyelhetQ meg az EU 15 országok között.
A kétféle besorolás közötti választás nem lehet önkényes. A kérdés eldöntéséhez egyik támpont lehet a befejezett osztályok számának összehasonlítása. A befejezett osztályszám az egyik gyakran használt mérQszáma az emberitQke-állománynak.14 A formálisan elQírt iskolázási idQ összehasonlítása azt mutatja, hogy a magyar szakmunkásképzQt és szakiskolát végzettek befejezett iskolai éveinek száma nem éri el az EU-országokban felsQ középiskolai végzettséget szerzettek iskolázási idejét. Valamennyi uniós országban minimum 12 év a felsQ középfokú végzettség megszerzéséig formálisan elQírt kumulált iskolázási évek száma15 a magyar szakmunkás iskolát végzetteké viszont legfeljebb 11 év (az idQsebb korosztályok esetén csak 10 év).
Az 1.7. ábra a népesség átlagos befejezett osztályszámát, a legalább felsQ középfokú végzettségqek népességen belüli arányát és a legalább felsQ középfokú végzettségqek aránya alapján becsült osztályszámot mutatja az EU-országokban és Magyarországon a kétféle besorolás alapján. Az ábráról azt látjuk, hogy ha az I. besorolást alkalmazzuk, vagyis a szakmunkásiskolai végzettségqeket a felsQ középiskolai végzettségqek közé soroljuk, akkor Magyarországon csaknem egy teljes osztállyal alacsonyabb a népesség ténylegesen befejezett osztályainak száma, mint a becsült osztályszám. Ha viszont a II. besorolást alkalmazzuk, vagyis a szakmunkás-iskolai végzettségqeket nem soroljuk a felsQ középfokú végzettségqek közé, akkor a népesség átlagos befejezett osztályainak száma a becsült érték közelében alakul. Az I. besorolás alkalmazásakor az eltérés a becsült aránytól akkora, mintha az átlagos befejezett osztályszám eggyel nagyobb volna,16 vagyis a különbség éppen a szakmunkás-iskolai és érettségit adó képzés ideje különbségével egyezik meg. Az átlagos EU-országban a felsQ középiskolai végzettségqek emberi tQkéjének volumene tehát egy év iskolázással nagyobb, mint a magyar szakmunkás végzettségqeké. A befejezett osztályszám és a középiskolai végzettségqek arányának összevetése tehát azt erQsíti, hogy a szakmunkás-végzettségqek nem sorolhatók a felsQ középiskolai végzettségqek közé, és a nemzetközi összehasonlítások elvégzéséhez a II. besorolást érdemes alkalmazni.17
A besorolás eldöntéséhez érdemes a piac ítéletét is megvizsgálni  azt, hogy mit ér a foglalkoztatásban a középiskolai végzettség nemzetközi összehasonlításban. Az 1.8. ábra a középiskolánál alacsonyabb végzettségqek relatív foglalkoztatási rátájának18 és a legalább felsQ középfokú végzettségqek népességen belüli arányának kapcsolatát mutatja nemenként.19 Az ábrán azt látjuk, hogy minél iskolázottabb a tipikus állampolgár (minél nagyobb a legalább felsQ középiskolai végzettségqek népességen belüli aránya), annál rosszabbak az iskolázatlanok foglalkoztatási esélyei: Portugáliában például, ahol a legalacsonyabb a legalább középfokú végzettségqek aránya, az aluliskolázottak foglalkoztatási rátája alig marad el a foglalkoztatási rátától, míg Németországban, ahol a legmagasabb a középiskolát végzettek népességen belüli aránya, az aluliskolázottak foglalkoztatási esélyei jóval rosszabbak, mint az átlag. (Az összefüggés elsQsorban a férfiak esetében figyelhetQ meg, de a nQknél is látható, bár kevésbé egyértelmqen.) Magyarországon mindkét besorolás alkalmazása esetén alacsonyabb a középiskolánál alacsonyabb végzettségqek relatív foglalkoztatási rátája, mint a becsült érték: az I. besorolás alkalmazása esetén a relatív foglalkoztatási ráta ismét nagyon távol van a becsült értéktQl, míg a II. besorolás esetén az alacsony iskolázottságúak relatív foglalkoztatási rátája a becsült érték közelében helyezkedik el, bár annál valamivel alacsonyabb. Mind a befejezett osztályszám, mind a relatív foglalkoztatási ráta vizsgálata amellett szól tehát,hogy a magyar szakmunkásképzQt végzettek felsQ középfokú végzettségqek közé sorolása jelentQsen torzítja a nemzetközi összehasonlítást. A II. besorolás alkalmazása mellett szólnak azok a változások is, amelyek a rendszerváltozást követQen a kínálati oldalon mentek végbe. A kínálati oldal változását a különbözQ középfokú képzési programok iránti kereslet változásaként követhetjük. Ha nincsenek jelentQs korlátozások a képzési programok közötti választásban, akkor az általános iskolát befejezQk olyan programokba jelentkeznek, amelyek az egyéni hozam szempontjából (foglalkoztatásban, keresetekben) kedvezQk számukra.20 A rendszerváltozást követQen21 az érettségit adó középiskolai jelentkezések aránya jelentQsen nQtt, s az elsQ helyen történQ szakmunkásképzésre (szakiskolai) jelentkezés pedig szinte eltqnt.22 A jelentkezések szerkezete a kereseti hozamok23 és foglalkoztatási elQnyök változásának megfelelQen alakult át. A befejezett osztályszám és a munkaerQpiac ítéletének vizsgálata alapján tehát megalapozottnak tqnik, hogy a nemzetközi összehasonlításokban a II. besorolás alkalmazása megfelelQbb, vagyis hogy a szakmunkás-, szakiskolai végzettségqeket nem soroljuk be a felsQ középfokú végzettségqek közé.24 A magyar iskolázottság tehát elmarad az EU 15 átlagától mind a befejezett osztályszámot, mind a magasabb iskolázottsági kategóriákba tartozó népesség arányát tekintve. A 25 64 évesek körében a felsQ középfokú végzettségqek aránya 17 százalékponttal, a felsQfokú végzettségqek aránya 8 százalékponttal marad el az EU 15 átlagától. A formális iskolázottságban megfigyelhetQ lemaradásnál valószínqleg még nagyobb a hátrány mutatkozik a munkaerQpiaci sikerességhez nélkülözhetetlen készségek, képességek és tudás tekintetében. Erre utalnak annak a nemzetközi összehasonlító vizsgálatnak az eredményei, mely a felnQtt népesség olvasási képességeit hasonlította össze (lásd OECD, 2000). Annak megítélésére, hogy mekkora szerepet játszik az iskolázottságbeli lemaradásunk az alacsony foglalkoztatásban, a 25 64 éves férfiak foglalkoztatásában az EU átlaga és Magyarország között megfigyelhetQ foglalkoztatáskülönbséget összetevQire bontottuk (a II. besorolást alkalmazva). Az eredményeket az 1.1. táblázatban foglaltuk össze.25 Az Európai Unió és Magyarország foglalkoztatási rátája közti 14 százalékos különbségbQl nem több, mint 2,1 3,6 százalék származik abból, hogy a képzett munkaerQt kevésbé tudja felszívni a gazdaság, mint az EU-ban. A különbség zöme, 10,5 11,0 százalék abból adódik, hogy a középiskolánál alacsonyabb végzettségqek foglalkoztatásával bajok vannak. 3,5 5,2 százalék a közvetlenül mérhetQ mennyiségi lemaradásból következik, abból, hogy relatíve sokan vannak a képzetlenek; a többi 5,3 8,0 százalék abból, hogy kevésbé foglalkoztatják Qket, mint az Európai Unióban. A foglalkoztatási lemaradás zöme, 75 85 százaléka az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatásából származik.
A dekompozícióból tehát az tqnik ki, hogy a magyar foglalkoztatási ráta egyrészt azért alacsony, mert a munkaképes korú népesség túlságosan nagy része alacsony iskolázottságú, és ezért  akárcsak az Európai Unió országaiban  nehezen foglalkoztatható. Az eredményekbQl ráadásul az is kitqnik, hogy az alacsony iskolázottságú munkaerQ foglalkoztatási esélyei Magyarországon lényegesen rosszabbak, mint az Európai Unió országaiban. Ebben  többek között  döntQ szerepet játszik a közlekedési probléma megoldatlansága Magyarország falvaiban (lásd errQl KöllQ, 1997, valamint Kertesi, 2000).
A 25 64 évesek körében tapasztalható iskoláztatásbeli lemaradás is még hosszú ideig éreztetni fogja hatását a foglalkoztatásban, mivel az ehhez a korcsoporthoz tartozók is még sokáig, közülük a legfiatalabbak több mint 30 évig piaci szereplQk maradnak. A fiatalabb korcsoportok már jóval nagyobb aránya iratkozik be érettségit adó középiskolába, a szakmunkás- (jelenlegi nevén szakiskolai) képzés meghosszabbodott.26 jelentQsen nQtt a felsQoktatásba felvettek száma, és nQtt a várható iskolázási idQ. Az 1.9. ábrán az elvégzett osztályszámot és a 2001-es beiskolázási adatok alapján várható iskolázási évek számát tüntettük fel. Az ábráról látjuk, hogy Magyarország az oktatási expanzió ellenére is azok között az országok között szerepel, amelyekben a legalacsonyabb a várható iskolázási évek száma. A beiskolázási arányok alapján számított várható iskolázási évek száma ráadásul – mivel nem veszi figyelembe a lemorzsolódást – nem mutatja, hogy hol végzQdik egy-egy korosztály tényleges iskolai pályafutása. Állományi adatok segítségével viszont rekonstruálható, hogy egy-egy korosztályból valójában mekkora hányad lépett be a munkaerQpiacra alacsony iskolázottsággal. A 2001. évi népszámlálás adatai alapján a (régi típusú) szakiskolánál nem magasabb végzettséggel munkaerQpiacra lépQk számított arányait az 1.10. ábra mutatja.27 Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a munkaerQpiacon értékesíthetQ képzettség nélküliek állományát 1985 és 2000 között minden évben a 20 évesek állományából legalább 20 százalék teljesen képzetlen fiatal gyarapította.28 Vagyis az iskolázatlanok gyakorlatilag változatlan ütemq újratermelése mind a mai napig tart. Az ebbQl adódó káros következményeket legalább még harminc évig érezni fogjuk.


1.3. A felsQfokú végzettségq munkavállalók reallokációja, 1994 2002

A kilencvenes években a magyar munkaerQpiac legfontosabb folyamataira a nyolcvanas évek végén bekövetkezett transzformációs sokk nyomta rá a bélyegét. Az idQszak kezdetén  1993-ig  csökkent a GDP és a foglalkoztatási szint, nQtt a munkanélküliség és az inaktivitás. Az évtized közepétQl a kilencvenes végéig a GDP elQbb lassú, majd gyorsabb növekedést mutatott, a foglalkoztatás lényegében stagnált, miközben a munkanélküliség csökkent. Az idQszak végén a GDP és a foglalkoztatás növekedése lelassult  2001-ben munkanélküliség tovább csökkent, de a foglalkoztatás is. Az utolsó vizsgált idQpontban (2002-ben) valamelyest nQtt. A magyar munkaerQpiac átalakulását vizsgáló munkák (Kertesi KöllQ 1995, 1997, 1999, 2002; Kézdi, 2002; KQrösi 1998, 2000, 2002) alapján az e tendenciák mögött meghúzódó átalakulás folyamatát a következQképpen írhatjuk le. Az elsQ szakaszban (1995 1996-ig) a transzformációs sokk tömeges munkahelyrombolással és csekély munkahelyteremtéssel járt együtt. A munkaerQpiacról kiszorult az idQsebb és az iskolázatlanabb munkavállalók
jelentQs része, de az iskolázott munkavállalók iránti kereslet sem nQtt. A második szakaszban (a kilencvenes évek végéig) a munkahelyek szerkezete erQteljesen átalakult, a gazdaságban mind nagyobb számban jelentek meg korszerq és iskolázott munkavállalók iránt keresletet támasztó munkahelyek. A fiatal és iskolázott munkavállalók kereseti hozamai jelentQsen nQttek, az idQsebb munkavállalók munkaerQpiaci tapasztalatai leértékelQdtek. Fontos megfigyelés, hogy a második szakaszban a munkáltatók felsQfokú végzettségq munkavállalók iránti keresletének emelkedése a fiatal és iskolázott munkavállalók bérprémiumának növekedése mellett ment végbe, ami arra utal, hogy a felsQoktatás jelentQsen megnQtt kibocsátása ellenére a képzettebb fiatalok kínálata viszonylag merev volt. E folyamatok a kilencvenes évek végéig megfigyelhetQk voltak. A bemutatott kép szöges ellentétben áll egy olyan munkaerQpiac állapotával, ahol a felsQfokú végzettség munkaerQpiaci leértékelQdése, az úgynevezett képzettséginfláció (Green McIntosh Vignoles, 1999) figyelhetQ meg. Az azt jelentené, hogy a felsQfokú végzettségqeket  magasabb termelékenységük és/vagy alacsonyabb továbbképzési költségeik miatt  a munkáltatók szívesen alkalmazzák, tehát rugalmas felsQfokú kínálat mellett a felsQfokú végzettségqek foglalkoztatása növekszik, de nem jutnak érzékelhetQ többletbérhez.
Ha a vázolt tendenciákat 2002-ig vizsgáljuk, akkor egyszerq statisztikai mutatók alapján azt látjuk, hogy az egész idQszakra továbbra is nagyjából az említett folyamatok jellemzQk. A foglalkoztatás lassan emelkedik, egyetlen évben csökken,29 a munkanélküliségi ráta tovább mérséklQdik (az utolsó évben 0,1 százalékponttal nQ),30 a felsQoktatásban nappali tagozaton tanulók létszáma 1994-rQl 2002-re több mint másfélszeresé nQ,31 a foglalkoztatottak körében tovább emelkedik a magasabb és csökken az alacsonyabb iskolázottságú munkavállalók aránya,32 az idQsebb és a fiatalabb felsQfokú végzettségq munkavállalók bérhányadosa tovább csökken, a magasabb iskolázottságú és idQsebb munkavállalók relatív bérelQnye tehát tovább mérséklQdik, a fiatalabb felsQfokú végzettségq és középfokú végzettségq munkavállalók bérhányadosa tovább emelkedik, noha az idQszak utolsó három évében a változás üteme lassabb lesz.33 Új jelenség, hogy a legfiatalabb (20 24 éves, illetve 20 29 éves) iskolázottabb munkavállalók körében a munkanélküliségi ráta az idQszak végére érzékelhetQen emelkedik.
A fQiskolai végzettségq 20 24 éves munkavállalók munkanélküliségi rátája az 1999-ben megfigyelt 3 százalékról 7 százalékra nQ. A 20 29 éves munkavállalók esetében pedig a fQiskolai végzettségqek munkanélküliségi rátája egy százalékpontos emelkedést mutat (3-ról 4-re), az egyetemi végzettségqeké megkétszerezQdik (3 százalékról 7 százalékra) 2000 és 2002 között (KSH MunkaerQ-felmérés). Ilyen rövid idQszak alapján azonban nem dönthetQ el, hogy a magasabb iskolai végzettségqek elhelyezkedési esélyeinek romlása a csökkenQ ütemben növekvQ GDP-vel összefüggQ átmeneti jelenség-e (elbocsátási és cserélQdési költségek jelenlétében romló árupiaci helyzet esetén a vállalatok számára sokszor kevésbé költséges a felvételek befagyasztása, mint az elbocsátások, ezért elsQsorban az éppen a munkaerQpiacra lépQ vagy még csak rövid ideje jelen lévQ munkavállalók helyzete romlik), vagy pedig a képzettebb munka kínálatának rugalmasabbá válásával, illetQleg a képzettebb munkavállalók iránti kereslet csökkenésével vagy növekedésének a lelassulásával hozható-e összefüggésbe.
Ez az alfejezet a munkahelyi követelmények megváltozásának folyamatát és azt ezt kísérQ reallokációt vizsgálja. A képzettebb munkavállalók iránti kereslet által vezérelt reallokáció viszonylag egyszerqen diagnosztizálható, ha a magasabb képzettség bérhozamának és a képzettebb munkavállalók foglalkoztatási arányának alakulását követjük nyomon. Ha a magasabb képzettség bérhozama idQben növekedik, miközben a foglalkoztatottak körében a képzettebb munkavállalók aránya emelkedik, akkor e mögött vagy viszonylag rugalmatlan képzettmunka-kínálat és adott, illetve növekvQ kereslet, vagy viszonylag rugalmas képzettmunka-kínálat és növekvQ kereslet áll. Ha a munkaerQpiacon ezt figyeljük meg, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy valamely exogén technológiai változás hatására a munkáltatók képzettebb munkavállalók iránti kereslete megnQtt, ami azt jelenti, hogy a vállalat bizonyos munkahelyek munkahelyi követelményeit újrade-finiálja, s a korábban alacsonyabb iskolai végzettségq munkavállalók által betöltött munkahelyekre és/vagy az újonnan létrehozott munkahelyekre inkább magasabb iskolai végzettségq munkavállalókat kíván felvenni. A folyamat kezdetén a képzettmunka-kínálat viszonylag rugalmatlan (idQbe telik, amíg egyfelQl képzettebb korosztályok lépnek piacra, másfelQl, amíg a már foglalkoztatott munkavállalók egy része többletképzettséghez jut), ezért egyrészt a képzettebb munkavállalók bérhozama viszonylag dinamikusan emelkedik, másrészt megnövekedhet azoknak a foglalkozásoknak a száma, amelyekben a munkáltatók a képzettebb munkavállalóknak hajlandók érzékelhetQ bérprémiumot fizetni, végül a magasabb bérprémium következtében a piacon jelen lévQ, illetve újonnan piacra lépQ képzettebb munkavállalók körében emelkedik a magasabb iskolai végzettséget igénylQ foglalkozásokban elhelyezkedQk száma.
Rögzített vagy lassan növekvQ képzettmunka-kereslet mellett ez a folyamat elQbb vagy utóbb megáll. A megemelkedett kereslet következtében magas és emelkedQ bérhozamok arra késztetik a lehetséges, valamint a már munkaerQpiacon lévQ munkavállalókat, hogy magasabb iskolai végzettséget szerezzenek, ennek következtében a képzettebb munkavállalók kínálata rugalmasabb lesz, és a fent leírt allokációs/reallokációs folyamat a korábbinál lassabban növekvQ és/vagy stagnáló bérprémiumok mellett valósulhat meg. Ekkor az is lehetséges, hogy a képzettebb munkavállalókat igénylQ munkahelyek számának emelkedése megáll, a képzettebb munkavállalókat igénylQ munkahelyek telítQdnek képzettebb munkavállalókkal, a bérhozamok csökkennek. A problémát  foglalkoztatás- és oktatáspolitikai relevanciája miatt  a felsQ- és középfokú iskolai végzettségq munkavállalókra nézve vizsgáljuk meg. A kérdést négy megközelítésben elemezzük: 1. a felsQfokú végzettségq foglalkoztatottak arányának, 2. a felsQfokú végzettséget igénylQ foglalkozások bérhozamának, 3. a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyek arányának, valamint 4. a felsQfokú végzettségq munkavállalók közül a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyeken dolgozók arányának a változását. Amíg együttesen nQ a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyek bérhozama, a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyek száma, a felsQfokú végzettséggel felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyeken foglalkoztatott felsQfokú végzettségq munkavállalók aránya, addig a piacot adott kereslet mellett viszonylag rugalmatlan kínálat vagy növekvQ kereslet mellett ettQl elmaradó kínálatnövekedés jellemzi. Ha viszont a felsQfokú végzettségq munkavállalók kínálata növekszik, s egyúttal a kereslet növekedése megáll, akkor egyfelQl csökken a bérprémium, másfelQl lelassul a felsQfokú végzettségq foglalkoztatottak felsQfokú végzettséget igénylQ foglalkozásokban történQ elhelyezkedésének emelkedése, és hasonlóképpen lassulást kell tapasztalnunk a felsQfokú képzettséget igénylQ foglalkozások számának növekedésében is, miközben a foglalkoztatottak körében a felsQfokú végzettségqek aránya tovább növekedhet. A probléma reallokációs metszetének vizsgálatához a felsQfokú végzettséget igénylQ munkahelyeket definiálnunk kell. Valójában a munkahelyeket nem tudjuk megfigyelni, ehelyett foglalkozásokkal vagyunk kénytelenek beérni. Feltesszük tehát, hogy a munkahelyi követelmények a foglalkozással jól közelíthetQk, továbbá, hogy a foglalkozásokat kielégítQen reprezentálja a FEOR foglalkozási besorolás.34 A foglalkozásokat a felsQfokú végzettségqek által realizált bérprémium alapján soroljuk be felsQfokú, illetve középfokú végzettséget igénylQ foglalkozásokba (továbbiakban: középfokú, illetve felsQfokú foglalkozások) évente. A bérprémium mint besorolási kritérium használata mögött a következQ egyszerq elgondolás húzódik meg: a munkáltatók a kereslet/kínálat adott állapotától függQen adott foglalkozásokban eltérQ arányban alkalmazhatnak felsQfokú és középfokú végzettségq munkavállalókat. Ha feltesszük, hogy adott iskolai végzettségq munkavállalók tényleges termelékenységüket tekintve heterogének, akkor lehetséges, hogy a kevésbé termelékeny felsQfokú végzettségq munkavállalók olyan foglalkozásokban helyezkednek el, ahol a középfokú végzettségqekhez képest magasabb iskolai végzettségük ellenére sem jutnak többletbérhez. Ugyanígy, ha adott foglalkozásban dolgozó középfokú végzettségq munkavállalók termelékenysége a középfokú végzettségq átlagos munkavállalók termelékenységét meghaladja, akkor lehetséges, hogy ezekben a foglalkozásokban a felsQfokú végzettségq munkavállalók magasabb iskolai végzettségük ellenére sem jutnak bérprémiumhoz. Ebben a két esetben a többletvégzettségnek nincsen többlethozama, tehát e foglalkozásokat nem tekinthetjük felsQfokú foglalkozásnak. Ha viszont  a munkavállalók vélhetQen mindenütt megfigyelhetQ termelékenységbeli heterogenitása mellett  a munkáltató adott foglalkozásban a felsQfokú végzettségqeknek szisztematikusan érzékelhetQ bérprémiumot fizet, akkor ez azt jelenti, hogy a többletiskolázottság, többletkészségekben testesül meg, és ezért a munkáltatónak érdemes magasabb bérrel a felsQfokú végzettségqek számára vonzóvá tenni azt. Ha a munkahelyi követelmények újradefiniálásának feltevése igaz, akkor azt kell látnunk, hogy érzékelhetQ bérprémium mellett a felsQfokú végzettségqek mind nagyobb arányban jelennek meg ezekben a foglalkozásokban, amennyiben a felsQfokú végzettségq munkavállalók kínálatának rugalmassága nem zérus. E mögött egy reallokációs folyamat húzódik meg: bizonyos újonnan létrehozott munkahelyekre a munkáltatók szívesebben vesznek fel felsQfokú végzettségqeket, létezQ foglalkozások esetében cserélQdéskor (munkavállalók kilépése, elbocsátása vagy nyugdíjba vonulása esetén) a munkáltató ugyancsak inkább a felsQfokú végzettségq munkavállalókat részesíti elQnyben. Hogy adott bérprémium mellett ez mennyire sikeres, az kínálat rugalmasságától függ. Ha a kínálat viszonylag rugalmatlan, akkor a felsQfokú végzettségq munkavállalók számának növekedése viszonylag lassú, s ezt esetenként növekvQ felsQfokú bérprémium kísérheti. Kényes probléma, hogy mit tekintünk érzékelhetQ bérprémiumnak. Ez mindenképpen többé-kevésbé önkényes, ráadásul az egész idQszakra egyetlen, rögzített kritérium alkalmazása célszerq ahhoz, hogy a reallokáció folyamata valamelyest kirajzolódjon. Az irodalomban (például Gottschalk Hansen, 2002) rendszerint a 10 százalék körüli bérprémiumot tekintik alsó küszöbnek, ami az általuk vizsgált populációban nagyjából a felsQfokú végzettség középiskolai végzettséghez viszonyított átlagos relatív bérhozamának felel meg. Ha valamely nemzetközileg mért átlagos bérhozamot alkalmaznánk az alsó küszöb megválasztásakor, akkor egy 28 ország oktatási bérhozamait vizsgáló tanulmány eredményei alapján (Trostel–Walker–Woolley, 2002) hasonló (10–12 százalékos) bérhozamküszöböt kellene használnunk.
A magyar munkaerQpiac átalakulását vizsgáló munkákból azonban tudjuk, hogy a felsQfokú végzettség átlagos bérhozama a vizsgált idQszakban ennél lényegesen magasabb, tehát célszerq ennél magasabb rögzített küszöbbel dolgozni. Két alsó küszöbbel próbálkoztunk. ElQször a 20 százalékos minimális többlet bért tekintettük alapnak, majd  mivel a mintánkban megfigyelt átlagos bérhozam minden évben a 20 százalék több, mint kétszeresét érte el  az 1994-ben, tehát az elsQ vizsgált idQpontban megfigyelt átlagos felsQfokú bérhozammal (44 százalék) kísérleteztünk. Magasabb bérhozamküszöb mellett természetesen a felsQfokú foglalkozásokban foglalkoztatott felsQfokú végzettségq munkavállalók arányára minden évben alacsonyabb értékeket kaptunk, mint alacsonyabb küszöb mellett, ugyanakkor az idQbeli változás iránya mindkét módszerrel lényegében azonos volt. Ezért a szigorúbb kritériummal, tehát a magasabb bérhozamküszöbbel végzett számítások eredményeit közöljük.
A továbbiakban tehát azokat a foglalkozásokat tekintjük felsQfokú foglalkozásoknak, amelyekben a felsQfokú végzettségq foglalkoztatottak legalább 44 százalékos bérhozamot értek el. Ez  ismét hangsúlyozzuk  rendkívül magas bérhozamküszöb, a felsQoktatási kibocsátás folyamatos növekedése miatt egyre rugalmasabbá váló felsQfokú végzettségq kínálattal párhuzamosan esetlegesen lelassuló felsQfokú végzettségqek iránti keresletnövekedés mellett elQbb vagy utóbb e bérhozamok vélhetQen mérséklQdni fognak, ugyanakkor csak abban az esetben beszélhetünk a felsQfokú végzettség leértékelQdésérQl (a kvalifikációinfláció értelmében), ha a felsQfokúak bérhozama valamely  mondjuk nemzetközi összehasonlításban megfigyelhetQ,
átlagos  alsó érték alá kerül. FelsQfokú végzettségq munkavállalóknak tekintjük a fQiskolai és egyetemi végzettségq foglalkoztatottakat. Középfokú végzettségqek a gimnáziumot, szakközépiskolát és a technikumot végzettek. A becslésekhez az ÁFSZ bér tarifa-felvételének éves állományi adatait használtuk.35 A bérprémiumok kiszámításához minden egyes kiválasztott foglalkozásra és minden évben kereseti függvényt futtattunk le.36
A kereseti függvényt a legegyszerqbb minceri formában specifikáltuk. A függvény függQ változója az egyén bruttó havi keresetének természetes alapú logaritmusa, ahol a kereset a havi rendszerességgel kapott bér mellett az éves juttatások egy tizenketted részét is tartalmazza. A magyarázó változók: az iskolai végzettség, a számított munkaerQpiaci tapasztalat és négyzete, valamint a dolgozó neme voltak. A bérprémium mértékét tehát az iskolai végzettség paramétere mutatja meg, amelybQl kiszqrtük a nem, valamint a (számított) munkaerQpiaci gyakorlat hatását.37 (Ez azt is jelenti, hogy az emberi tQkét, a termelékenységet meghatározó bizonyos mérhetQ tényezQk a becslésbQl teljes mértékben hiányoznak, például a vállalatnál eltöltött idQ, a munka melletti képzésben való részvétel stb.). Miután a kereseti függvényeket lefuttattuk, minden egyes egyenlet együtthatóit megvizsgáltuk. A 44 százaléknál alacsonyabb együtthatóértékkel rendelkezQ foglalkozásokat középfokú, az ennél magasabb együtthatóértékkel rendelkezQket a felsQfokú foglalkozások közé soroltuk.38 Végül a foglalkozási besorolás alapján az egyéneket is besoroltuk aszerint, hogy felsQfokú vagy középfokú foglalkozásokban dolgoznak.
Az eredményeket az 1.11. ábrán foglaltuk össze. Itt a vizsgált évekre vonatkozóan négy információt találunk: 1. a felsQfokú végzettségqek arányát, 2. a felsQfokú foglalkozások átlagos bérhozamát, 3. a felsQfokú foglalkozások arányát, végül 4. a felsQfokú foglalkozásokban dolgozó felsQfokú végzettségqek arányát  valamennyit százalékos formában.

Az eredményekbQl a következQket látjuk. A vizsgált idQszakban viszonylag lassan, de folyamatosan emelkedett a felsQfokú végzettségq foglalkoztatottak aránya. A vizsgált mintákban arányuk az induló évben 32 százalék, 2002-ben mintegy 7 százalékkal magasabb: 39 százalék. A felsQfokú foglalkozások aránya 1997-ig kisebb ingadozásokkal lényegében változatlan, majd folyamatosan nQ. A növekedés mértéke nem elhanyagolható: a felsQfokú végzettségqeknek az 1994. évi átlagnál magasabb bérprémiumot biztosító foglalkozások aránya 1997 és 2002 között mintegy két és fél szeresére, 12 százalékról 31 százalékra nQtt.
A felsQfokú foglalkozások bérhozama az igen magas induló 55 százalékról a következQ két évben lassan, majd 1996 és 1998 között nagyon gyorsan nQ, 1996-ban 57, 1998-ban pedig már 73 százalékot ér el. Ezután az idQszak végéig határozottan csökken: 2002-ben nagyjából az 1997-ben megfigyelt állapotot látjuk, ami több mint tíz százalékponttal marad el az 1998. évi csúcsértéktQl. Továbbra is meghaladja azonban a hatvan százalékot. Végül, a felsQfokú foglalkozásokban foglalkoztatott felsQfokú végzettségqek aránya 1994 és 1997 között mérséklQdik (25 százalékról 20 százalékra), 1997 és 2000 között rohamosan, csaknem háromszorosára nQ, 2000-ben már az összes felsQfokú végzettségq foglalkoztatott 73 százaléka felsQfokú foglalkozásokban dolgozik. A 2001-ben megfigyelt csekély csökkenés után a mutató még magasabb értéket vesz fel: 78 százalékot. A négy mutató idQbeli alakulása alapján a munkaerQpiacon végbement változásokról összefoglalóan a következQket mondhatjuk. A változások egybecsengenek a hivatkozott irodalom állításaival, amelyek szerint az évtized közepétQl nagyjából az évtized végéig viszonylag rugalmatlan felsQfokú végzettségq kínálat mellett kereslet által vezérelt, növekvQ bérhozamokkal járó reallokációt láthatunk a magyar munkaerQpiacon. 1994 és 1997 között a felsQfokú foglalkozások, valamint felsQfokú foglalkozásban dolgozó felsQfokú végzettségqek aránya  ingadozások mellett  csökken, miközben a felsQfokú foglalkozások bérprémiuma már 1996-ban emelkedni kezd. Ekkor tehát még nem látjuk nyomát a munkahelyi követelmények megváltozásának, de a bérprémium emelkedése a felsQfokú végzettség iránti kereslet emelkedését jelzi  láthatóan igen rugalmatlan kínálat mellett. A munkahelyi követelmények újradefiniálását követQ igen gyors reallokáció
1997-tQl indul meg. A felsQfokú foglalkozások aránya ettQl kezdve  elQbb gyorsabban, majd késQbb lassabban  mindvégig emelkedik. A felsQfokú végzettségqek iránti megnövekedett kereslet hatására elQbb ugrásszerqen növekszik a felsQfokú foglalkozások bérprémiuma és a felsQfokú foglalkozásokban elhelyezkedQ felsQfokú végzettségq munkavállalók aránya.
Az utóbbi arra utal, hogy a felsQfokú végzettségq munkavállalók kínálata rugalmassá vált, ami a felsQoktatás megnövekedett outputjának: a felsQfokú végzettséggel piacra lépQ pályakezdQk nagy és emelkedQ létszámának tudható be. 1998-tól kezdve azután a rugalmassá vált kínálat következtében a felsQfokú foglalkozások bérprémiuma csökkenni kezd, ezzel egyidejqleg azonban a felsQfokú foglalkozásokban dolgozó felsQfokú végzettségqek aránya továbbra is robbanásszerqen nQ. 1998 és 2000 között tehát a munkáltatók egyre nagyobb mértékben képesek az újradefiniált munkahelyi követelményeknek megfelelQ, magasabb iskolázottságú munkavállalókat felvenni, s a felsQfokú végzettségq kínálat gyors emelkedése miatt ezt csökkenQ bérprémium mellett tehetik meg (másképpen: a gyorsan növekvQ kínálat valamelyest lenyomja a béreket). Az utolsó két évre azután a folyamat lelassul, a bérprémium és a felsQfokú foglalkozásokban dolgozó felsQfokú végzettségqek aránya magas szinten stabilizálódik. A várhatóan továbbra is magas felsQoktatási kibocsátás mellett a felsQfokú végzettségq és felsQfokú foglalkozásokban dolgozó felsQfokú végzettségq munkavállalók aránya tovább növekedhet, esetleg tovább csökkenQ bérprémiumok mellett.



2. OKTATÁSI EXPANZIÓ
2.1. AlapvetQ tények az oktatási expanzióról

A középiskolai oktatás expanziója
A közoktatási rendszer szerkezete és a rendszeren belüli továbbhaladás lehetséges útjai az elmúlt években jelentQs mértékben átalakultak. A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változásokat elsQsorban a középiskolai oktatás expanziója kényszerítette ki.39 A középfokot nappalin végzQ tanulók gyors létszámnövekedése a nyolcvanas évek második felében kezdQdött el. A középiskolában továbbtanulók száma 1985 és 1990 között mintegy 20 ezer fQvel nQtt, 60 ezerrQl 80 ezerre. Ez az abszolút számban lezajló növekedés, miután egyre növekvQ populáció állt mögötte, relatív értelemben stagnálást jelent. A kilencvenes évektQl kezdve a középiskolába beiskolázottak száma alig változott, viszont miután nagy ütemben csökkent a tanulónépesség, a beiskolázási arányok megugrottak. Az expanzió fQ motorja a középiskolák iránti növekvQ érdeklQdés volt. A szerkezeti változások, illetve a szakképzési szektor általános válságának és átstrukturálódásának következményeképpen a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen csökkent. Ezzel párhuzamosan megnQtt az érettségit adó középiskolák iránti érdeklQdés, nQtt az érettségihez vezetQ oktatásba belépQk aránya, azaz spontán módon megindult a középiskolák expanziója. Az átstrukturálódás eredményeképpen a kilencvenes évek végére egy-egy korosztályon belül a jelentkezQknek már 70 százaléka az (érettségit nyújtó) középiskolát választja.
A kilencvenes évek elején a középfokon tanulóknak csak egynegyede járt gimnáziumba, egyharmada szakközépiskolába és több mint 40 százalékuk szakiskolába, szakmunkásképzQ iskolába, a 2002/2003-as tanévben a középfokon tanulóknak már 30 százaléka volt gimnazista (a szerkezetváltó gimnáziumok alsó évfolyamain tanulók nélkül), 46 százalék szakközépiskolában és 24 százalék pedig szakiskolában (korábban szakmunkásképzQben) tanult (2.1. ábra). A kisgimnazistákat is belevéve a gimnáziumi szektorban tanul a középfokon lévQk 34 százaléka, szakközépiskolában a 44 százaléka. 1990 után az érettségizetteknek nemcsak a száma, de a 18 éves korosztályra vetített aránya is növekedett. 1990-ben a 18 éves népességre vetítve az érettségizettek aránya 36,9 százalék, 2001-ben már 54,5 százalék volt (2.1. táblázat). Ez azt mutatja, hogy az érettségi egyre inkább tömegessé válik, annak hiánya ma már egyre inkább stigmatizáló hatású, ezért mindenki törekszik azt megszerezni.40
A középfokú képzési helyek kínálata A középiskolai felvételi rendszer (KIFIR) adatbázisában szereplQ adatok azt mutatják, hogy a középfok expanziójának összességében nincs jelentQs mennyiségi korlátja, sQt, túlkínálat tapasztalható szinte mindegyik képzési típusban, legnagyobb mértékben a szakiskolai programok terén. Az öröklött iskolahálózat és a helyi társadalmi igények azonban területileg igen különbözQ szerkezetq iskolakínálatot hoztak létre.
A középfokú intézmények kínálata mindegyik iskolatípus esetén meghaladja a keresletet, de nem egyforma mértékben. 2000-ben a négy évfolyamos gimnáziumi helyek 80 százalékát tudták feltölteni, 2002-ben már 85 százalékát. A szerkezetváltó gimnáziumokban a feltöltöttség 2002-ben már elérte a 90 százalékot, ami szqk keresztmetszetre utalhat. A szakképzQ helyek esetében viszont a feltöltöttségi arány nem változott a három év alatt, a szakközépiskolai helyek kevesebb mint 80 százalékát, a szakiskolai helyeknek pedig 65 százalékát tudják betölteni az iskolák. A középiskola expanziójának összességében tehát nem lehet akadálya a helyhiány, mivel a kínálat jóval meghaladja a keresletet.
A különbözQ képzési programok iránti igények és a kínálat tagozat és szakok szerinti vizsgálata viszont azt mutatja, hogy bizonyos területeken van szqk keresztmetszet. A szerkezetváltó gimnáziumi helyek iránt jóval nagyobb a kereslet, mint amit a kínálat ki tud elégíteni (2.2. ábra). E szektor bQvülésének azonban gátat szab, hogy a megyei fejlesztési tervek ezt nem segítik, másrészt a szerkezetváltó gimnáziumok is inkább abban érdekeltek, hogy a szqk keresztmetszet révén fenn tudják tartani elitképzés jellegét. A négy évfolyamos gimnáziumi helyek kínálata 2000-ben és 2001-ben még elegendQnek tqnt, de 2002-re már itt is voltak olyan megyék, ahol a keresletmeghaladta a kínálatot, különösen a nyelvi tagozatos képzésben.
A magyar közoktatás bQvülése, diverzifikálódása ellenére bizonyos rétegek számára az iskolarendszer nem kínál középfokon tanulási lehetQséget.
A középfokra való jelentkezés során az elsQ körben sokan nem jutnak be (10 százalék). FigyelmeztetQ jel, hogy ezek a fiatalok zömében szakiskolába jelentkeztek, ahol éppen hogy nagy a túlkínálat. Ezek a tanulók tehát annak ellenére, hogy ezen intézmények finanszírozási érdekeltsége ezt diktálná – még a szakiskolának sem kellenek. Az, hogy a be nem jutottak közt rengeteg túlkoros borsodi, szabolcsi és budapesti gyermek van, arra figyelmeztet, hogy a középfok expanziójának nem mennyiségi, hanem minQségi akadálya van, a magyar iskolarendszer nagyon sok gyerekrQl mond le idejekorán, ami felveti a pedagógusok felkészültségének és motiváltságának kérdését.

A középiskolai expanzió fQ motorjának a szakközépiskolai képzés bizonyult. A szakközépiskolai képzési programok kínálata összességében megfelel a kínálatnak, de szakmai összetételük nem követi elég dinamikusan a munkaerQpiaci igényeket, az sokkal inkább a meglévQ, és gyakran elavult szakmastruktúrát termeli újra. A szakközépiskolák kínálatának növekedése a szakképzésen belüli átstrukturálódás segítségével zajlott le  megyénként a szakiskolai helyek száma éppen annyival csökkent, mint amennyivel bQvült a szakközépiskolai helyeké. Ez nem feltétlen jelent minQségi elmozdulást, ami részben abból adódott, hogy a szakképzQ iskolák meg akarták tartani szaktanáraikat, a fenntartó pedig nem kívánt éles konfliktusba kerülni az iskola vezetésével. Egy-két megye középfokú képzésében azonban a kínálat alakulásában minQségi elmozdulás is lezajlott. Az expanzió együtt járt a középiskolák legeredményesebb és legkevésbé eredményes csoportjai közötti különbségek növekedésével, a felsQfokú felvételi arányokat tekintve évrQl évre nQ a különbség a legjobb és a legrosszabb iskolacsoportok között (2.3. ábra).41 A kilencvenes évek közepétQl a szerkezetváltó gimnáziumokból felsQfokon továbbtanulók aránya nagymértékben növekszik, miközben a szakközépiskolák lemaradni látszanak.42
A hallgatói létszám növekedése a felsQfokon
A felsQoktatást a volt szocialista országokban szqk keresztmetszetek jellemezték. A 18 22 éves korosztály felsQoktatási részvételi arányát tekintve még a kilencvenes évek elején is tetemes volt az elmaradás Európa fejlettebb államaihoz képest. A kilencvenes évek második felétQl viszont  részben az érettségizettek számának emelkedése által is generált növekvQ társadalmi igény következtében  a felsQoktatás is robbanásszerqen bQvült. 2002-re 1990-hez képest megháromszorozódott a nappali rendszerq felsQoktatásba felvettek száma. Az összes tagozatra felvettek száma pedig megnégyszerezQdött. A magyar felsQoktatás bQvülése a középiskolaihoz viszonyítva nagyobb mértékq volt, ezért a felsQfokú továbbtanulási arányok jelentQs mértékben nQttek. 1990-ben a nappali tagozatos oktatásra felvettek az elQzQ évben érettségizettek egyharmadát, 2002-ben háromnegyedét tették ki. A nappali tagozaton tanulók aránya a megfelelQ korcsoportban (18 22 évesek) is jelentQsen nQtt. 1990-ben a nappali tagozaton felsQfokon tanulók a 18 22 éves korcsoport 8,5 százalékát, 2002-ben már 25 százalékát tették ki. A felsQfokon oklevelet szerzettek számának növekedése kisebb volt ugyanebben az idQszakban. Mind a nappali, mind az összes tagozaton kétszeresére nQtt a felsQfokú oklevelet szerzettek száma. A felvettek és oklevelet szerzettek számának összevetése azt is mutatja ugyanakkor, hogy az utóbbiak számának kisebb arányú növekedését nem egyszerqen az magyarázza, hogy a tanulmányi idQ hossza miatt a végzettséget megszerzQk számának növekedése csak késleltetve követi a felvettek számának növekedését. Ha a végzést megelQzQ 4 5 évvel korábban felvettek számával hasonlítjuk össze az oklevelet szerzettek számát, akkor azt látjuk, hogy az összes tagozaton az oklevelet szerzettek száma nagyjából 25, a nappali tagozaton oklevelet szerzettek száma 20 százalékkal kisebb, mint amit a felvettek száma alapján várhatnánk, ha a formálisan elQírt tanulmányi idQ alatt befejezték volna tanulmányaikat a felsQoktatásba felvettek. Azt, hogy ez a 20, illetve 25 százalék késQbb megszerzi-e a végzettséget, vagy lemorzsolódik a felsQoktatásból a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk megállapítani.


2.2. Alap- és kiegészítQ képzésben való részvétel iskolázottság szerint

A következQkben a 2002. évi munkaerQ-felmérés képzési részvételre vonatkozó adatainak éves átlagai alapján azt tekintjük át, hogy milyen különbségek figyelhetQk meg iskolázottság és életkor szerint az alap- és kiegészítQ képzésben44 való részvételi arányokban. A kérdés nemcsak azért lehet érdekes, mert ez az egyetlen adatforrás, amelybQl az iskoláskoron túl lévQ népesség oktatási, képzési részvételére vonatkozóan információhoz juthatunk, hanem azért is, mivel az oktatási statisztikák nem kísérik figyelemmel az iskoláskorú, az iskolarendszerbQl lemorzsolódó fiatalok további oktatási, képzési életútját. Bár erre a munkaerQ-felmérés adatai sem adnak módot, az iskolai végzettség és korcsoport szerinti részvételi arányok vizsgálata megmutathatja, hogy milyen arányú a magasabb végzettség vagy második képzettség megszerzésére irányuló tanulási részvétel a különbözQ iskolázottságúak körében, milyen mértékben várhatjuk, hogy meghatározott végzettségqek életpályájuk egy késQbbi pontján magasabb (vagy második) végzettséget szereznek a jelenlegi képzési részvételi arányok alapján. A 15 74 éves népesség körében (2.2. táblázat) az alapképzésben résztvevQk aránya 10, a kiegészítQ képzésben résztvevQk aránya mindössze 3 százalék volt 2002-ben. A nyolc osztálynál alacsonyabb végzettségqeknek mindössze 15 százaléka próbálkozik az általános iskolai végzettség megszerzésével, a nyolc osztályt végzetteknek pedig egyötöde próbál magasabb végzettséget szerezni. A középfokú végzettségqek körében jelentQs különbséget látunk a képzési részvételben a középfokú iskola típusa szerint. A gimnáziumi végzettségqek 28 százaléka folytat felsQfokú tanulmányokat, és 5 százalékuk kiegészítQ képzésben vesz részt, körükben tehát a képzési részvétel kimagaslónak mondható. Ezzel szemben a szakmunkás végzettségqeknek mindössze 2,4, illetve 6,4 százaléka vesz részt képzésben, és alacsony a szakközépiskolai (érettségi szakképesítéssel) végzettségqek képzési részvétele is.
A képzési részvétel korcsoportonkénti vizsgálata (2.3. táblázat) azt mutatja, hogy jelentQsebb arányban csak a 30 évesnél fiatalabbak tanulnak, a 30 évesnél idQsebbek között már elenyészQ nemcsak az alap-, de a ki- egészítQ képzésben való részvétel aránya is. Az is figyelemre méltó azonban, hogy a legfiatalabbak  akik részben tanköteles korúak  csaknem egynegyede nem vesz részt képzésben, a 21 30 éveseknek pedig kevesebb mint ötöde tanul.
A két legfiatalabb (15–20, valamint 21–30 éves) korcsoportra vonatkozóan iskolai végzettség szerinti bontásban a 2.4. táblázat mutatja a képzési részvételi arányokat. A 14–20 éves nyolc osztályt el nem végzettek több mint harmada nem vesz részt semmilyen képzésben, és a nyolc osztályt végzettek 16,7 százaléka is már befejezte tanulmányait. A legfiatalabb korcsoportba
tartozó szakiskolai végzettségqeknek csaknem fele, a szakmunkásképzQ végzettségqeknek negyede vesz részt kiegészítQ képzésben, a gimnáziumi végzettségqek több mint kétharmada tanul felsQfokon, csaknem 20 százalékuk pedig kiegészítQ képzésben. A szakközépiskolát végzetteknél ennél alacsonyabb a képzési részvétel, a 15 20 évesek között harmaduk tanul felsQfokon, további harmaduk pedig valamilyen kiegészítQ képzési formában
vesz részt. A 21 30 évesek között a gimnáziumi végzettségqek csaknem fele még felsQfokú tanulmányokat folytat, a szakközépiskolát végzettek között ez az arány már alig haladja meg a 10 százalékot. Ebben a korcsoportban a felsQfokú végzettségqek képzési részvétele is jelentQs, a fQiskolai és egyetemi végzettségqeknek is nagyjából ötöde vesz részt kiegészítQ képzésben.
A kiegészítQ képzésben tanulók megoszlását a képzés formája szerint vizsgálva, azt találtuk (2.5. táblázat), hogy a szakmunkás végzettségqek felének, a szakiskolai végzettségqek csaknem felének tanulmányai az érettségi megszerzésére irányulnak, a többiek újabb szakma megszerzéséért folytatnak tanulmányokat. A felsQfokon nem tanuló, de kiegészítQ képzésben részt vevQ érettségizettek zöme valamilyen szakmai képesítés megszerzését tqzte ki célul. A felsQfokú végzettségq, képzésben résztvevQk többsége pedig felsQfokú végzettsége mellett újabb felsQfokú képesítés kíván szerezni. A képzésben részt vevQ fQiskolai végzettségqek harmada egyetemre jár, további harmaduk újabb fQiskolai végzettség megszerzéséért tanul. Az egyetemi végzettségq, képzésben résztvevQk harmada folytat újabb egyetemi végzettség megszerzésére irányuló tanulmányokat, tizedük fQiskolai tanulmányokat folytat, 20 százalékuk pedig doktori képzésben vesz részt.

2.3. Túlképzés, alulképzés és bérhozam a magyar munkaerQpiacon

Magyarországon a kilencvenes években  gyakorlatilag változatlan foglalkoztatás mellett  erQteljesen megnQtt a felsQoktatásban tanulók létszáma, ami egyes kutatók elQrejelzése szerint magas diplomás vagy  a kiszorítási hatás következtében  magas középfokú végzettségq munkanélküliségi rátához, továbbá a felsQfokú végzettség munkaerQpiaci leértékelQdéséhez, azaz a felsQfokú végzettségqek bérhozamának csökkenéséhez, esetleg megszqnéséhez vezet. Hasonló helyzetben merült fel a túlképzés problémája elQször a hetvenes évek közepén az Egyesült Államokban, amikor Freeman (1976) azt jelezte elQre, hogy a növekvQ felsQoktatási kibocsátás következtében a felsQfokú végzettségqek felsQfokú végzettséget nem igénylQ munkakörökben fognak dolgozni, ez alacsony bérhozamokhoz vezet, ami az iskolázási beruházások, vagyis a felsQfokú iskolai végzettséget választók számának csökkenésében jelenik majd meg. Ez az elQrejelzés azonban nem teljesen igazolódott: a felsQfokú végzettség bérhozama magas maradt, noha a felsQfokú képzésben történQ részvétel a hetvenes években csökkent (Card Lemieux, 2000). A Nagy-Britanniában ugyancsak végbement fel sQoktatási expanzió következményei szintén kevéssé jelentek meg romló bérhozamokban, 1978 és 1996 között a bérhozamok lényegében stabilak maradtak (Chevalier, 2003).
Magyarországon a kilencvenes években a magasabb iskolázottságú munkavállalók növekvQ kínálata a magasabb iskolázottság iránti emelkedQ kereslettel párosult, s ennek következtében  legalábbis a kilencvenes évek végéig  a magasabb iskolai végzettség magas és emelkedQ bérhozammal járt együtt (Kertesi KöllQ, 1995, 1997, 1999, 2002; Kézdi, 2002; KQrösi,1998, 2000, 2002). E fejezetben a túl-/alulképzés keresetekre gyakorolt hatását vizsgáljuk a magyar munkaerQpiacon a kilencvenes évek második felében és a 2000-es évek elején. A túlképzés/alulképzés a munkahelyi követelmények és az iskolai végzettség viszonyát leíró kategória a munkahely/ munkavállaló illeszkedését (matching) az iskolai végzettség mint illeszkedési indikátor segítségével fogalmazza meg. Túlképzett (alulképzett) az a munkavállaló, aki a munkája ellátásához szükségesnél magasabb (alacsonyabb) iskolai végzettséggel rendelkezik. A kérdésnek ma már jelentQs irodalma van, amelynek túlnyomó része a túl-/alulképzés bérhozamával, illetve gyakoriságával foglalkozik A túl-/alulképzés modelljeinek legfontosabb feltevése, hogy a munkahely/ munkavállaló iskolai végzettségben mért illeszkedése befolyásolja a bérhozamokat.
Ha a munkavállaló iskolai végzettsége megfelel a munkáltató által definiált, iskolázottságban mért munkahelyi követelményeknek, akkor adott iskolai végzettség hozama magasabb lesz, mint akkor, ha nem felel meg annak, mert a jobb illeszkedés a munkavállaló képességeinek (skills) hatékonyabb kihasználását teszi lehetQvé. E feltevés empirikusan is vizsgálható legfontosabb következménye, hogy az iskolai végzettség a munkahelyi követelmények által meghatározott illeszkedés függvényében eltérQ bérhozamú elemekre bontható. A standard emberitQke-modellekkel szemben e megközelítés említésre méltó jellegzetessége, hogy adott egyén iskolai végzettségének adott idQpontban mért bérhozama munkahelyfüggQ, azaz munkahely-változtatás révén változtatható.
A túl-/alulképzés bérhozamának elemzése a fentiek következtében két egymással összefüggQ probléma tisztázását követeli meg. Egyrészt valamilyen módon meg kell határozni a munkahelyi követelményeket, azaz az adott munkahely ellátásához éppen szükséges iskolai végzettséget, majd ennek alapján a munkavállalókat be kell sorolni a túlképzett, az alulképzett vagy az éppen szükséges iskolai végzettséggel rendelkezQk közé, illetve meg kell határozni a túlképzettség, illetve alulképzettség mértékét. Ez többféle módon lehetséges (lásd például: Hartog, 2000; Groot Maassen, 2000). Itt  más szerzQkhöz hasonlóan (például Cohn Ng, 2000)  a Kiker Santos Oliveira (1997) által kidolgozott eljárást alkalmaztuk. E szerint a munkahelyeket a foglalkozásokkal, a munkahely ellátásához éppen szükséges iskolai végzettséget pedig a foglalkozások modális iskolai végzettségével közelítjük. A megfigyelt és a szükséges iskolai végzettség segítségével azután megállapíthatjuk, hogy az egyén túl-/alulképzett-e és milyen mértékben. A szükséges és a megfigyelt iskolai végzettséget az elvégzett iskolai osztályok számával mérjük, következésképpen a túlképzettséget az ebben az értelemben vett többlet-, az alulképzettséget pedig a hiányzó osztályok száma jellemzi. Ezután a beckeri–minceri kereseti függvény valamilyen változata segítségével megbecsüljük az éppen szükséges, a többlet és a hiányzó iskolai végzettség bérhozamát, s azt várjuk, hogy bérhozamaik eltérQk lesznek.
A bérhozambecslések eredményei többnyire igazolják a túl-/alulképzési probléma legfontosabb feltevését. Jelesül, hogy bérhozamát tekintve az iskolai végzettség nem minden eleme, illetve az elvégzett osztályok nem mindegyike egyenértékq, továbbá hogy ezek a bérhozamkülönbségek nem függetlenek az illeszkedési problémától, konkrétan az elvégzett osztályok számával mért szükséges, valamint az egyének ehhez képest megfigyelt többlet- vagy hiányzó végzettségétQl. A tipikus eredmény a következQ:
1. a szükséges és a szükségeshez képest többletiskolázottság bérhozama pozitív, a szükségeshez képest hiányzó osztályoké pedig negatív;
2. a szükségeshez képest többletosztályok hozama kisebb, mint a szükségesnek tekintett
osztályok hozama;
3. a szükségeshez képest hiányzó iskolai osztályok hozama ugyan negatív, de e negatív hozam abszolút értéke kisebb, mint a szükséges iskolai végzettség hozama.

A túl-/alulképzés jelensége esetünkben egy átmeneti gazdaság kontextusában értelmezhetQ. A folyamatot az 1.3. fejezetben a felsQ- és középfokú végzettségq munkavállalókra nézve 2002-ig vizsgáltuk meg. Azt találtuk, hogy a munkáltatók képzettebb munkavállalók iránti kereslete megnQtt, a vállalatok a munkahelyek munkahelyi követelményeit újradefiniálták, és a korábban alacsonyabb iskolai végzettségq munkavállalók által betöltött munkahelyekre és az újonnan létrehozott munkahelyekre egyre inkább magasabb végzettségq munkavállalókat kívántak felvenni. A kétezres évek elején a magasabb iskolázottságú munkavállalók kínálatának rugalmasabbá válása miatt a munkáltatók már képesek voltak az újradefiniált munkahelyi követelményeknek megfelelQ (magasabb iskolázottságú) munkavállalókat alkalmazni. Ennek következtében egyrészt jelentQsen megnövekedett a magasabb iskolázottsági követelményekkel jellemezhetQ munkahelyeken a magasabb iskolai végzettségqek aránya, másrészt csökkent a magasabb iskolai végzettség bérhozama. Mindkét mutató arra utal, hogy az évtized elejére a kereslet vezérelte átalakulás lelassult, illetve megállt. E fejezetben az iskolai osztályokra definiált illeszkedési probléma három elemét vizsgáljuk az átalakulással összefüggésben. Egyrészt elemezzük a szükséges és a megfigyelt iskolázottság idQbeli alakulását. Ha a magyar gazdaságban  mint a hivatkozott munkák45 alapján feltételezzük  a keresleti szerkezet elmozdult a magasabb iskolázottság felé, akkor az vélhetQen a munkahelyi követelmények emelkedésében is kimutatható, az egyre nagyobb számban piacra lépQ magasabb iskolai végzettségq munkavállalók megjelenése pedig várhatóan a megfigyelt iskolázottság növekedéséhez vezet. Másrészt, megfigyeljük az illeszkedési probléma jellegének átalakulását. Az átalakulás idQszakában a kereslet és a kínálat szerkezete is a magasabb iskolai végzettség irányába tolódott el. Ezért azt várhatjuk, hogy ha a jól illeszkedQ munkavállaló-munkahely párok aránya összességében nem változik, akkor az idQszak elején az illeszkedési problémát (mismatch) inkább az alulképzettség, késQbb inkább a túlképzettség jellemzi, azaz az idQszak
elején a munkahelyi követelményeknek nem megfelelQ munkavállalók inkább alulképzettek, az idQszak végén inkább túlképzettek lesznek. Végül megvizsgáljuk, hogyan alakulnak a vizsgált idQszakban az illeszkedés három lehetséges állapotának bérhozamai.
A becsléseket az ÁFSZ bértarifa-felvételének éves állományi mintáin futtattuk le. Az ÁFSZ adatbázisán az emberi tQkének mindössze két elemét tudjuk mérni: a (legmagasabb befejezett) iskolai végzettséget, valamint a potenciális munkaerQpiaci tapasztalatot.46 Mindkét mutató tökéletlenül közelíti az adott emberitQke-elemet, ráadásul az emberi tQke többi elemérQl (vállalatnál eltöltött idQ, munka melletti képzés, képességek stb.) semmiféle információval nem rendelkezünk. Ezért az elemzés elég durva közelítésnek tekinthetQ, mindazonáltal nem rosszabb, mint az irodalomban használt tipikus specifikációk.
A túlképzés/alulképzés bérhozamának vizsgálatára kiterjesztett minceri kereseti függvényt használunk. Abból indulunk ki, hogy a megfigyelt iskolai végzettség (S) három elemre bontható fel: szükséges iskolai végzettség (R), túlképzés mértéke (O), alulképzés mértéke (U) – mindegyiket az elvégzett osztályok számával közelítjük, azaz:
S = R + O – U.
S = R, ha az egyén éppen a szükséges iskolai végzettséggel rendelkezik
(O = U = 0),
S = R + O, ha túlképzett (O > 0),
S = R – U, ha alulképzett (U > 0).
A tényezQkre bontáshoz a megfigyelt iskolai végzettség mellett legalább még egy információra van szükség. Ez a szükséges iskolai végzettség meghatározásával oldható meg. Ha ismerjük a szükséges iskolai végzettséget, akkor a megfigyelt iskolai végzettség segítségével megállapítható, hogy az egyén túl- vagy alulképzett-e, valamint az is, hogy hány osztálynyi többlet vagy hiányzó iskolai végzettsége van. R elméletileg az elvégzett iskolai osztályok számával mért munkahelyi követelményeket tükrözi. Itt a munkahelyeket a foglalkozásokkal, a munkahely ellátásához éppen szükséges iskolai végzettséget pedig a foglalkozások modális iskolai végzettségével közelítjük.47 Azt az eljárást követjük tehát, hogy megvizsgáljuk a foglalkozások modális iskolai végzettségét, s ezt rendeljük az egyénekhez mint szükséges iskolai végzettséget. A megfigyelt és a szükséges iskolai végzettség segítségével azután megállapítjuk, hogy az egyén túl- vagy alulképzett-e, és milyen mértékben (hány osztály az alul- vagy túlképzés mértéke). Dinamikusan változó keresleti szerkezetq és viszonylag rugalmatlan kínálatú munkaerQpiacon a szükséges iskolázottság, a túlképzettség és alulképzettség meghatározásához használt eljárás értelmezési problémákat vet fel. Az átalakulás idQszakának bizonyos szakaszaira feltehetQ, hogy az aktuálisan megfigyelt modális iskolai végzettség kínálati rugalmatlanság miatt nem jól tükrözi az aktuális munkahelyi követelményeket. Amikor a kereslet szerkezete a magasabb iskolai végzettség felé tolódik el, miközben ezt a kínálat rugalmatlansága miatt „nem látjuk”, akkor az adott évben megfigyelt modális iskolai végzettség alulbecsülheti a tényleges munkahelyi követelményeket, ezért, ha ezt használnánk, a munkavállalók ténylegesnél nagyobb hányadát tekintenénk túlképzettnek, az iskolai osztályok számában mért túlképzettség mértékét is túlbecsülnénk, továbbá valószínq, hogy az alulképzett munkavállalók arányát, valamint az alulképzettség mértékét alulbecsülnénk. Ezért itt olyan közelítQ eljárás alkalmazására teszünk kísérletet, ami azt a megfigyelést használja ki, hogy a vizsgált idQszak végére a kínálat rugalmasabbá vált, emiatt a munkahelyi követelményeknek megfelelQ iskolázottsággal rendelkezQ munkavállalók felvétele már kevesebb akadályba ütközik, így az újradefiniált munkahelyi követelményeket az idQszak végén megfigyelt modális iskolai végzettségek jobban közelítik, mint az aktuális modális iskolai végzettségek. A foglalkozások iskolai végzettségi követelményeit ezért az utolsó idQpontban megfigyelt modális iskolai végzettség alapján számítottuk ki.48
Az egyes idQpontokban megfigyelt bérhozamokra nézve a standard eredményeketvárjuk, azaz :
 a szükséges iskolázottság, a túlképzettség bérhozama pozitív, az alulképzettségé
negatív legyen;
 a szükséges iskolázottság bérhozama haladja meg a túlképzettség bérhozamát, azaz a többletiskolázás többlethozamban jelenjen meg (azaz a túlképzett munkavállaló alacsonyabb keresethez jusson, mint akkor jutna, ha a képzettségének megfelelQ munkahelyen dolgozna, de bére magasabb legyen, mint annak a munkavállalónak a keresete, aki ugyanilyen
munkahelyen az éppen szükséges iskolázottsággal rendelkezik); végül
– az alulképzés bérhozamban kifejezett „büntetése” alacsonyabb legyen, mint a szükséges iskolázottság bérhozama (vagyis hogy az alulképzett munkavállaló valamelyest bérnyereségre tegyen szert ahhoz képest, mint ha a képzettségének megfelelQ munkahelyen dolgozna).
(Az alkalmazott függvényspecifikációt a Függelék F2. része ismerteti.)

Az eredmények azt mutatták, hogy az átlagosan szükséges iskolai végzettség 1997-ig csökkent, az átlagos megfigyelt iskolai végzettség pedig lényegében változatlan volt, ami arra utal, hogy 1994 és 1997 között rugalmatlan kínálat mellett a munkáltatók kénytelenek voltak lejjebb szállítani a munkahelyi követelményeket – a megfigyelt iskolai végzettség minden évben lényegesen alacsonyabb volt, mint a szükséges végzettség. 1997-tQl azután mindkét érték növekszik  , jelezve a munkahelyi követelmények újradefiniálását, valamint a kínálat rugalmasabbá válását. Ez utóbbira az is utal, hogy a megfigyelt átlagos iskolai végzettség gyorsabban nQ, mint a szükséges iskolai végzettség, a két érték között a különbség az utolsó idQpontban a legkisebb (2.4. ábra).
A túlképzett és az alulképzett munkavállalók arányának idQbeli alakulásából a következQket látjuk (2.5. ábra). Az idQszak kezdetén az alulképzettek nagyjából a munkavállalók egyharmadát, a túlképzettek pedig durván egytizedét tették ki. Az alulképzettek aránya az egész idQszakban folyamatosan csökkent, az utolsó idQpontban már kisebb volt húsz százaléknál. A túlképzettek aránya 1995-tQl emelkedett, az utolsó idQpontban már magasabb volt, mint az alulképzetteké (24 százalék). Vagyis az átalakulás egyik munkaerQpiaci következménye, hogy a nem megfelelQ illeszkedés egyre inkább túlképzést jelent.
Az illeszkedés három állapotának bérhozamai (2.6. ábra) azt mutatják, hogy a szükséges iskolai végzettség jelentQs 9 11 százalék közötti bérhozamot nyújt. A hozam 1994 és 1997 között csökkent (10 százalékról mintegy 9 százalékra), majd 1997 és 2002 között (az utolsó elQtti év kivételével) folyamatosan nQtt  2002-ben 11 százalék feletti értéket mutatott. Ez arra utal, hogy az idQszak második felében a munkáltató a jobb illeszkedést emelkedQ bérprémiummal jutalmazta, a kínálat rugalmasabbá válása tehát a jó illeszkedés felértékelQdéséhez vezetett.
A túlképzettség bérhozama minden évben pozitív volt, tehát  összhangban a szakirodalmi eredményekkel  a szükségesnél magasabb iskolai végzettség többletbért eredményezett, azaz nem tekinthetQ elfecsérelt beruházásnak. Ez a bérhozam (két év kivételével) alacsonyabb volt, mint a szükséges osztályok bérhozama, azaz a túlképzett munkavállaló többet keresett az adott munkahelyen, mint az ugyanezen a munkahelyen dolgozó megfelelQ képzettségq munkavállaló, de  többnyire  kevesebbet, mint ha a képzettségének megfelelQ munkahelyen dolgozna. A többletosztályok bérhozama 1994 és 1999 között növekedett vagy stagnált, 1999-tQl kezdQdQen azonban csökkent, 1999 és 2002 között a csökkenés mintegy 1,5 százalékpont volt. Az látjuk tehát, hogy viszonylag rugalmatlan kínálat mellett az iskolázottabb munkavállalók iránti kereslet növekedése egyúttal a többletosztályok bérhozamának emelkedéséhez, majd a kínálat rugalmasabbá válásával csökkenéséhez vezetett.
A hiányzó osztályok bérhozama mindvégig negatív volt. A negatív hozam mértéke 1994 és 1997 között 6 százalékról 5 százalékra csökkent, 1997 és 2000 között ugyancsak egy százalékponttal nQtt, az utolsó két idQpontban 5 százalék feletti értéket vett fel. Minden évre és az idQszak egészére nézve is fennáll tehát, hogy az a munkavállaló, akinek az adott munkahelyen a szükségesnél alacsonyabb az iskolai végzettsége, minden egyes hiányzói skolai osztály hatására érzékelhetQ bérveszteséget szenved azokhoz a munkavállalókhoz képest, akik ugyanezen a munkahelyen az éppen a szükséges (az övénél magasabb) iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az is látható azonban, hogy keresete magasabb lesz, mint azoké a munkavállalóké, akik az övéhez hasonló iskolai végzettséggel olyan foglalkozásokban dolgoznak, ahol ez az iskolai végzettség egyúttal a szükséges iskolai végzettség is. Ez abból látható, hogy a szükséges iskolai végzettség hozama minden egyes évben nagyobb, mint az alulképzés egy-egy osztálya bérhozamának abszolút értéke.
Összefoglalva, a magyar munkaerQpiacon a vizsgált idQszakban mind a megfigyelt iskolázottság, mind a munkahelyi követelményeket kielégítQ szükséges iskolázottság  amit a foglalkozások modális iskolai végzettségével, közelebbrQl az elvégzett modális osztályok számával közelítettünk  jelentQsen változott. Az idQszak elsQ felében stagnáló átlagos megfigyelt iskolai végzettség mellett az átlagos szükséges osztályok száma csökkent, az átlagos megfigyelt iskolai végzettség lényegesen alacsonyabb volt, mint az átlagos szükséges iskolai végzettség. Ekkor a munkáltatók a munkahelyi követelmények leszállításával igyekeztek a kereslet és a kínálat összhangját megteremteni. Az idQszak második felében a megfigyelt átlagos iskolázottság és a szükséges iskolázottság is nQtt  az elQbbi gyorsabban, mint az utóbbi  , ami emelkedQ munkahelyi követelményekre és a magasabb iskolai végzettség kínálatának rugalmasabbá válására utal. Az idQszak végén a megfigyelt és a szükséges átlagos iskolai végzettség közötti különbség elenyészQ volt. Ezzel párhuzamosan a rossz illeszkedés (mismatch) jellege is megváltozott, az alulképzettek aránya az egész idQszakban csökkent, a túlképzetteké nQtt, az utóbbi értéke az idQszak végpontjában már valamelyest meghaladta az elQbbiét.
A vizsgált idQszakban tehát a kereslet szerkezetének az iskolázottabb munkavállalók iránti eltolódását figyelhetjük meg, ami részben a  másutt is megfigyelhetQ  technológiai/technikai változások által kiváltott keresletváltozással, részben az átalakuló gazdaság munkahely teremtési, -rombolási tendenciáival hozható összefüggésbe. Az iskolázottabb munkavállalók kínálata az idQszak elsQ felében  nagyjából a kilencvenes évtized végéig  viszonylag rugalmatlan volt, majd az iskolázottabb munkavállalók oktatási kibocsátásának növekedése következtében rugalmasabbá vált. Viszonylag rugalmatlan kínálat mellett az idQszak elején a szükséges osztályok bérhozama elQbb egy százalékponttal csökkent, majd (egyetlen év kivételével) fokozatosan emelkedett, az idQszak utolsó évében (2002) pedig már mintegy két százalékponttal magasabb volt, mint a legalacsonyabb (1997-ben mért) érték. Ez arra utal, hogy a kínálat rugalmasabbá válásával párhuzamosan a jó illeszkedés felértékelQdött, a munkáltatók a korábbinál magasabb bérprémiummal jutalmazzák a munkahelyi követelményeknek éppen megfelelQ munkavállalókat. A többletosztályok bérhozama 1999-ig növekedett vagy stagnált, majd 2002-ig mintegy másfél százalékponttal csökkent. Ez valószínqleg nem független attól, hogy az idQszakban elsQdlegesen a magasabb iskolai végzettségq munkavállalók kínálata emelkedett erQteljesen.
Erre utal az az említett tény is, hogy a keresletszerkezet magasabb iskolai végzettségq munkavállalók irányában történt eltolódásával párhuzamosan a túlképzett munkavállalók aránya a kezdeti 11 százalékról csaknem két és félszeresére (24 százalékra) növekedett.

2.4. A költségtérítéses képzés hatása a felsQfokú végzettségq pályakezdQk munkaerQpiaci helyzetére

A kilencvenes évek második felétQl a nappali tagozatos felsQfokú képzésben megjelent az úgynevezett költségtérítéses képzés. E képzési forma viszonylag gyorsan teret nyert, s felmerült a kérdés, hogy a megnövekedett képzés iránti kereslet, valamint a felsQoktatási intézményeknek a bevétel fokozásában való érdekeltsége együttesen nem vezetnek-e a képzés minQségének romlásához. Bizonyos jelek utalhatnak erre. Ezek közül a két legfontosabb, hogy a költségtérítéses képzés felvételi ponthatárai alacsonyabbak, a felvettek a jelentkezQk százalékában mért arányai pedig magasabbak, mint az állami finanszírozású képzésé. Mindkét mutató azt sugallja, hogy a költségtérítéses képzés bekerülési követelményei alacsonyabbak, következésképpen az ebben a formában tanuló fiatalok tudása és/vagy képességei gyengébbek. Hasonló következtetés vonható le abból a ténybQl, hogy a költségtérítéses képzés jelentQs részét újonnan létrehozott (alapítványi és egyházi) intézmények végzik, s lehetséges, hogy viszonylag hosszabb idQt vesz igénybe a megfelelQ minQségq oktatói kar létrehozása. A következQkben a felsQfokú végzettségq pályakezdQk reprezentatív mintáján azt vizsgáljuk meg, vajon a költségtérítéses képzés valóban befolyásolja-e a munkaerQpiacra lépQ fiatalok munkaerQpiaci sikerességét. A probléma két metszetét elemezzük. Egyrészt arra keresünk választ, hogy a költség térítéses képzés hogyan hat a pályakezdQk kereseteire, másrészt hogy befolyásolja-e munkaerQpiaci státusukat.
Az elemzéshez a Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata (Fidév) második hullámát használjuk, amely a felsQoktatás nappali tagozatán 1999-ben végzettek 2000 szeptemberében megfigyelt munkaerQpiaci helyzetérQl tartalmaz információkat. A mintánkban szereplQ pályakezdQk nagyjából egytizede volt költségtérítéses hallgató. A költségtérítésesek mintegy fele alapítványi fQiskolából, kevesebb mint egyharmada egyházi, közel egyötöde állami felsQoktatási intézménybQl került ki. Alapítványi fQiskolán csak költségtérítéses hallgatók végeztek, az egyházi intézményekben diplomázott pályakezdQk csaknem egyötöde, az állami intézményekbQl kikerültek mintegy hét százaléka volt költségtérítéses hallgató. A pályakezdQk mintegy hatvan százaléka fQiskolát végzett, ugyanez az arány a költségtérítéses hallgatók körében nyolcvan százalék. Bizonyos szakképzettségek esetében az átlagosnál nagyobb arányban találunk költségtérítéses hallgatókat, ezek: informatikai, gazdasági, pedagógus és mqszaki képzettségek.
A keresetet mint munkaerQpiaci indikátort többféleképpen szemlélhetjük. Ha a piac keresleti oldalán profitmaximalizáló vagy költségminimalizáló munkáltatók vannak jelen, akkor a megfigyelt kereset nem más, mint realizált bérajánlat, amiben a keresleti oldalon megjelenQ munkáltatóknak a lehetséges munkavállalók termelékenységére vonatkozó ítéletei jelennek meg. Ha feltesszük, hogy adott munkáltatók bizonyos munkahelyekre egyaránt felvehetnek költségtérítéses és állami finanszírozású képzésbQl kikerült munkavállalókat, akkor a kétféle munkavállalónak ajánlott bérek különbségei a termelékenységi különbségeket tükrözik. Ekkor két  egyébként minden tekintetben hasonló  munkavállaló közül a költségtérítéses képzésbQl kikerült abban az esetben keres többet (kevesebbet), ha termelékenysége magasabb (alacsonyabb), mint azé a munkavállalóé, aki diplomáját állami finanszírozású képzésben szerezte. A költségtérítéses képzés az állami finanszírozású képzéshez képest e szerint alacsonyabb és magasabb keresettel is együtt járhat, s e mögött a kétféle képzés termelékenységben kifejezett minQségi különbségei húzódnak meg. Megjegyezzük, hogy a költségtérítéses, illetve állami finanszírozású képzéshez kapcsolódó keresetek egymáshoz viszonyított nagyságának meghatározatlansága az emberi tQkemodellekkel is egybevág (Becker, 1975; Mincer, 1974).49

A probléma vizsgálatára kereseti függvényeket becsültünk.50 FüggQ változónk a havi nettó kereset természetes alapú logaritmusa. PályakezdQinkre három empirikus modellt becsültünk meg, amelyekben a költségtérítéses képzést jelzQ változókat különbözQképpen specifikáltuk. Az elsQ modellben, pusztán azt vizsgáltuk, vajon a költségtérítéses képzés alacsonyabb vagy magasabb bérhozamot jelent-e, mint az állami finanszírozású képzés.51
A második modellben háromféle költségtérítéses képzést különböztetünk meg aszerint, hogy a képzést milyen fenntartású intézményben szerezték az egyének: költségtérítéses képzés állami, egyházi, illetve alapítványi felsQoktatási intézményben. Végül a harmadik modellben azt a kérdést próbáltuk meg kezelni, hogy az alapítványi intézményekben folyó költségtérítéses
képzés minQsége mennyire heterogén. Ezért a második modellt annyiban módosítottuk, hogy három alapítványi fQiskola (Gábor Dénes FQiskola, Kodolányi János FQiskola, Modern Üzleti Tudományok FQiskolája) hatását külön is vizsgáltuk.52
A többi magyarázó változó mindhárom modellben azonos volt. A munkaidQvel az egyének közötti munkaidQ-különbségek keresetre gyakorolt hatását kívántuk elkülöníteni. A munkaerQpiaci gyakorlat (a felsQfokú tanulmányok ideje alatt rendszeresen végzett-e fizetett munkát) kétértékq változójával a korábban felhalmozott munkaerQpiaci tapasztalatoknak a kereseteket befolyásoló hatását kíséreltük meg kezelni. Az iskolai végzettség (fQiskola/egyetem), a végzés utáni munkaerQpiaci képzés (részt vett/nem vett részt) kétértékq változói segítségével pedig az emberi tQke további két elemének szerepét kívántuk megragadni. Végül a szakképzettségi változók hatásában a különbözQ szakképzettségek eltérQ munkaerQpiaci viszonyai tükrözQdhetnek.53
Annak elemzéséhez, hogy hogyan befolyásolja a költségtérítéses a pályakezdQ diplomások munkaerQpiaci státusát négyféle munkaerQpiaci státust különböztettünk meg: foglalkoztatott, munkanélküli, nappali tagozatos tanuló és egyéb inaktív. A megfigyelt munkaerQpiaci státusokban egyszerre tükrözQdnek kínálati és keresleti tényezQk. A foglalkoztatott státus azt jelenti, hogy egyénünk a munkaerQpiacra kíván lépni, és ez a törekvése találkozik a keresleti oldalon megjelenQ munkáltatók szándékaival. A munkanélküli ugyancsak elhelyezkedne az adott keresleti feltételek mellett, de nem jár sikerrel, nem talál megfelelQ állást. A nappali tagozatos tanuló elhalasztja a munkaerQpiacra lépést vagy azért, mert a várható alkalmazási feltételeket nem tartja megfelelQnek, vagy azért, mert további iskolázási beruházás mellett jobb jövQbeli elhelyezkedésre számít. Végül inaktívak számára sem az adott keresleti feltételek, sem a további beruházás nem eléggé vonzó, ezért nem lép a piacra, de nem is tanul.54 A költségtérítéses/ állami finanszírozású képzés változóit ugyanúgy specifikáltuk, mint a kereseti
függvényben.
A becslés legfontosabb problémája az volt, hogy a költségtérítéses/állami finanszírozású képzés hatását el kellett választanunk az egyén szakképzettségével és iskolai végzettségével összefüggQ munkaerQpiaci különbségek hatásától. A költségtérítéses képzés változóinak paraméterbecslései alapján az iskolai végzettség és a szakképzettségek eltérQ munkaerQpiaci értékesülésébQl fakadó munkaerQpiaci státuskülönbségek kiszqrésére a következQ
módon jártunk el.
A mintából ismertük a szakképzettségekhez kapcsolódó átlagos keresetet, a munkaidQt, valamint azt is tudjuk, hogy adott szakképzettséggel az egyének a foglalkozások mekkora hányadában helyezkedik el. Az utóbbi változó egy úgynevezett foglalkozási koncentrációs index,55 ami azt mutatja meg, hogy adott szakképzettséggel adott foglalkozási kínálat mellett mennyire nehéz vagy könnyq az elhelyezkedés (egészen pontosan: mekkora az adott szakképzettséggel az azonnali elhelyezkedési valószínqsége).
A szakképzettséghez kapcsolódó keresetet és munkaidQt az adott szakképzettséggel a munkaerQpiacra lépést fontolgató egyén számára rendelkezésre álló átlagos bér-, illetve munkaidQ-ajánlatként értelmezzük.
Az eredményeket a 2.6. táblázatban foglaltuk össze.56 A költségtérítéses és állami finanszírozású képzésbQl kikerült pályakezdQk keresetei nem különböznek szignifikánsan egymástól, és ugyanez igaz arra az esetre is, amikor a költségtérítéses képzésben részt vetteket megkülönböztettük a képzést nyújtó intézmény tulajdonosa szerint is. Vagyis sem az állami, sem az alapítványi, sem az egyházi fenntartású intézményben költségtérítéses képzésben részt vettek keresete sem különbözik szignifikánsan az állami finanszírozású képzésbQl kikerült pályakezdQk kereseteitQl. Három alapítványi fQiskola esetében viszont szignifikáns különbség mutatkozott. A Kodolányi János FQiskolán és a Modern Üzleti Tudományok FQiskoláján végzettek kereseti elQnyt, a Gábor Dénes FQiskoláról kikerült fiatalok pedig érzékelhetQ kereseti hátrányt könyvelhetnek el a referenciacsoportnak tekintett állami finanszírozású képzésben részt vevQ pályakezdQkhöz képest.
A munkaerQpiaci státus meghatározóira vonatkozó becslési eredmények azt mutatták, hogy a költségtérítéses képzésbQl kikerülQk nagyobb eséllyel válnak foglalkoztatottá, és kisebb eséllyel tanulnak tovább (1. modell), mint azok, akik elsQ diplomájukat állami finanszírozású képzésben szerezték. Ugyanez áll (2. és 3. modell) az állami intézményben költségtérítésesként végzettekre. Az egyházi intézményben költségtérítéses képzésbQl kikerülQk ugyancsak kisebb eséllyel válnak tanulóvá (2. és 3. modell) azokhoz a fiatalokhoz képest, akik tanulmányaikat állami intézményben, állami finanszírozású képzésben folytatták. Végül a Kodolányi János FQiskoláról és a Modern Üzleti Tudományok FQiskolájáról kikerült pályakezdQk alacsonyabb valószínqséggel lesznek inaktívak az állami intézményben és állami finanszírozású képzésben részt vettekhez képest. Mindezek arra utalnak, hogy a költségtérítéses képzés sem keresetben, sem pedig munkaerQpiaci státusban mérve nem rosszabb minQségq, mint az állami finanszírozású képzés, sQt a foglalkoztatási esélyeket tekintve a költségtérítéses képzés teljesítménye jobbnak bizonyult.





3. A MUNKAERPPIACI VÁRAKOZÁSOK HATÁSA A TOVÁBBTANULÁSI DÖNTÉSEKRE

Az aggregált szinten megfigyelhetQ növekvQ kereslet az érettségit adó képzési formák és a felsQoktatás iránt arra utal, hogy az egyéni továbbtanulási döntések alkalmazkodnak az iskolázás munkaerQpiaci hozamának változásához. Ez a fejezet egyéni adatok felhasználásával az egyéni döntések meghatározóit vizsgálja, az iskolai pályafutás fontosabb elágazási pontjain, a középfokú iskola típusának és a felsQfokú továbbtanulási döntés meghozatalakor.

3.1. Az oktatás munkaerQpiaci hozamának szerepe a középfokú továbbtanulási döntésekben

A következQkben arra a kérdésre keresünk választ, hogy az általános iskola utáni továbbtanulási döntések meghozatalakor a családok mennyiben veszik figyelembe az iskolázottság várható munkaerQpiaci hozamát. Mivel a középfokú oktatási programok közötti választás meghatározó jelentQségq a diákok teljes iskolai karrierjére nézve, ezért feltételezhetjük, hogy a munkaerQpiac jellemzQi befolyásolhatják az általános iskola után meghozott továbbtanulási döntést is.57
A továbbtanulási döntések elemzésekor az emberi tQke elméletbQl indulunk ki. Azt feltételezzük, hogy a családok az oktatás várható munkaerQpiaci hozamát vetik össze a közvetlen és közvetett (elmaradt keresetként jelentkezQ) költségeivel. Minél nagyobb munkaerQpiaci hozamra tehet szert valaki egy adott iskolai végzettség megszerzése révén, annál valószínqbb, hogy  az egyéb tényezQket adottnak tekintve  a tanulás mellett dönt. A tényleges döntéseket befolyásoló legfontosabb tényezQknek  az elmélet és a korábbi empirikus elemzések alapján egyaránt  az oktatás költségét, az oktatás munkaerQpiaci hozamát, a családok jövedelmét és a szülQk iskolázottságát, illetve a diákok képességeit tekinthetjük (lásd például Becker Tomes, 1986).
A kereseti várakozások empirikus elemzésének tárgya eddig szinte minden esetben a felsQfokú továbbtanulás volt  kivételt jelent Micklewright Pearson Smith (1990)  , így az általános iskola utáni döntés elemzése ebben a tekintetben különösen érdekes. A kérdés azonban gyakorlati szempontból is fontos: lehetQséget ad például annak elemzésére is, hogy az egyéni iskoláztatási döntések hosszú távon a regionális különbségek csökkenése vagy növekedése irányában hatnak-e.
Az oktatás kereseti hozamára egyéni szinten nem állnak rendelkezésre adatok. A kereseti hozamok továbbtanulási döntésekre gyakorolt hatását vizsgáló elemzések ennek hiányában kétféle megközelítésre épülnek. Az egyik megközelítés abból indul ki, hogy ha a munkaerQpiaci hozamok befolyásolják a továbbtanulási döntéseket, és az egyéneknek eltérQ várakozásaik vannak a hozamokra vonatkozóan, akkor ezek a különbségek hatást gyakorolnak a továbbtanulásra. A keresetekre és az álláshoz jutási esélyekre vonatkozó egyéni várakozások alapján kiszámított megtérülés hatása a továbbtanulásra rendszerint pozitív (lásd például: Kodde, 1988; Varga, 2001).
A másik megközelítés azt vizsgálja, hogy milyen módon függnek össze az iskolázottság munkaerQpiaci hozamának idQbeli változásai és/vagy regionális különbségei az oktatás iránti kereslettel (például Fernández–Shioji, 2001; Lauer, 2000; Giannelli–Monfardini, 2000). Ha például egy ország minden régiójára meg tudjuk becsülni az oktatás várható kereseti hozamát, akkor közvetlenül vizsgálhatjuk azt, hogy a magasabb hozam nagyobb továbbtanulási hajlandósággal jár-e együtt. Az erre vonatkozó elemzések rendszerint a várt pozitív összefüggést mutatják. Lényegében ezzel rokon az a megközelítés is, amely nem az oktatás becsült hozamkülönbségeit, hanem pusztán a munkanélküliség regionális különbségeinek a továbbtanulásra gyakorolt hatását vizsgálja (Micklewright–Pearson–Smith, 1990; Kodde, 1998; Rice, 1999). Ekkor a munkanélküliségi ráta és az oktatás iránti kereslet közötti összefüggés a munkanélküliség mértéke és az iskolázottság hozama közötti feltételezett kapcsolat alapján értelmezhetQ. Ha azt feltételezzük, hogy az oktatás megtérülése nagyobb a magas munkanélküliségq körzetekben, akkor arra számíthatunk, hogy ezekben a diákok továbbtanulási hajlandósága is nagy. Elemzésünkben ez utóbbi megközelítést alkalmazzuk: a munkanélküliség regionális különbségeinek a továbbtanulásra gyakorolt hatását vizsgáljuk.58
Az egyéni képességek nyilvánvalóan hatással vannak arra, hogy valaki milyen eséllyel számíthat egy célként kitqzött iskolai végzettség sikeres megszerzésére, ezáltal a képességek befolyásolják az egyes továbbtanulási lehetQségekkel elérhetQ keresetek várható értékét. Ha nincs lehetQség arra, hogy az oktatás költségeit a családok teljes egészében hitelfelvétellel finanszírozzák, akkor arra számíthatunk, hogy egy bizonyos szintnél alacsonyabb jövedelem korlátozza a továbbtanulási döntéseket. Az empirikus elemzések azonban azt mutatják, hogy a szülQk iskolázottságának igen jelentQs szerepe van a továbbtanulási döntésekben. Ez az összefüggés többféle hatást takarhat: elképzelhetQ, hogy a magasabb végzettséggel járó alacsonyabb munkanélküliség és az életpályán elQre haladva gyorsabban emelkedQ kereset miatt az iskolázottabb szülQk gyermekük tanulmányai következtében magasabb jövedelemre számíthatnak, vagy  különféle okokból  kevésbé kockázatkerülQ módon döntenek, esetleg pontosabban meg tudják ítélni gyermekük adottságait és  bQvebb személyes tapasztalataik révén  az iskolarendszer követelményeit. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a különbözQ iskolai végzettségq szülQk preferenciái különbözQk.
Az elemzés az Országos Közoktatási Intézet 2003. évi kilencedikes adatfelvételére épül.59 A különbözQ középfokú iskolatípusok (gimnázium, szakközépiskola és szakiskola) közötti választás valószínqségét egy olyan modellel becsültük, amelynek magyarázó változói között két egyéni jellemzQ (a nem és a nyolcadikos átlagjegy a képességek mérQszámaként), a családi háttér két mutatója (a szülQk iskolázottsága és munkanélküli volta) és a lakóhely két jellemzQje (a település típusa és a kistérségi munkanélküliségi arány) szerepelt.
Az eredmények a korábbi vizsgálatokkal (például Andor Liskó, 2000) összhangban azt mutatták, hogy a szülQk iskolai végzettsége és a tanulmányi eredmények gyakorolják a legerQsebb hatást a továbbtanulásra. Fontos eredmény azonban, hogy ez a hatás legnagyobb mértékben a gimnázium és szakközépiskola közötti választást befolyásolja. Ez megerQsíti azt a megfigyelést, hogy az 1990-es évek középfokú oktatási expanziója nem hagyta változatlanul az oktatásban megjelenQ társadalmi egyenlQtlenségeket.
Míg korábban a társadalmi választóvonal az érettségi megszerzése és a szakmunkásképzés között húzódott (Róbert, 1991), ma inkább a diploma felé vezetQ gimnáziumi továbbtanulást és a szakképzQ programokat különíti el egymástól. Ezzel szemben a szakiskolai továbbtanulás az (érettségit adó) középiskolával szemben döntQen a tanulmányi eredményektQl függ.60
Úgy tqnik tehát, hogy a szakiskolai továbbtanulást lényegében a gyenge tanulmányi eredmény határozza meg, míg a gimnázium és a szakközépiskola tényleges választási lehetQséget jelent, amennyiben a diákok nagy része számára mindkettQ elérhetQ. Minél magasabb a szülQk végzettsége, annál nagyobb a gimnázium választásának valószínqsége. Az érettségizett szülQk gyermekei hozzávetQlegesen 20 százalékkal nagyobb eséllyel tanulnak tovább gimnáziumban, mint az iskolázatlanabb szülQk gyermekei, a fQiskolai és egyetemi diploma pedig további közel 20 20 százalékos elQnyt jelent az egyéni és a lakóhelyi jellemzQk tipikus értékei mellett (3.1. ábra).
A különbözQ új iskolatípusok (a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, nem állami iskolák) megjelenése nyomán felvetQdött, hogy egyre inkább az egyes iskolák közötti választás során érvényesül a származás szerepe a gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai képzés közötti választással szemben (Andor Liskó, 2000). Az empirikus becslések azonban azt mutatják,
hogy összességében a szülQk iskolázottsága erQsebb hatást gyakorol a gimnáziumi továbbtanulásra a szakképzéssel szemben, mint a magas, közepes és alacsony presztízsq gimnáziumok közötti választásra. Más szóval a gimnázium választása továbbra is lényeges társadalmi választóvonal, ezen a téren még mindig erQs származás szerinti egyenlQtlenségek maradtak fenn, erQsebbek, mint amelyek a gimnáziumok kategóriái közötti választást
általában jellemzik.
A gimnázium és szakközépiskola közötti választásban az anyagi korlátok kevés szerepet játszanak. Az például, hogy legalább az egyik szülQ az elmúlt egy évben munkanélküli volt-e, statisztikailag szignifikánsan befolyásolja a továbbtanulást, de a hatása meglehetQsen gyenge.61 Valamivel erQsebb, de a szülQk iskolázottságához mérten szintén gyenge hatása van a család anyagi helyzetének (Hermann, 2003). Úgy tqnik tehát, hogy a különbözQ iskolázottságú
szülQk  anyagi helyzetüktQl vagy munkaerQpiaci státusuktól függetlenül  különbözQ iskolázási stratégiákat követnek. Az alacsonyabb iskolázottságú szülQk gyerekei inkább nyitva hagyják a munkaerQpiacra vezetQ utat a középiskola befejezése után a szakközépiskola választásával.
A nemek szerinti különbségre vonatkozóan azt találtuk, hogy a lányok a gimnáziumokat, a fiúk a szakközépiskolát és kisebb mértékben a szakiskolákat részesítik elQnyben, de a különbség az egyes programtípusok választásának valószínqségében jellemzQen nem haladja meg a 10 százalékot (3.1. ábra).
A továbbtanulást településkategóriák szerint vizsgálva, megállapítható, hogy a gimnáziumokat a budapesti diákok választják legnagyobb, a falvakban élQk a legkisebb arányban, míg a szakiskolákat tekintve éppen fordított a helyzet. Az egyéni jellemzQk hatását kiszqrve a vidéki nagyvárosok diákjainak döntései inkább a falvakban élQkére hasonlítanak, míg a kis- és középvárosokban lakók döntései közelebb állnak a budapestiekéhez. A lakóhely elkülöníthetQ hatása azonban nem túlságosan erQs; egy minden más tekintetben hasonló budapesti diák (érettségizett szülQket feltételezve) alig több mint 10 százalékkal nagyobb valószínqséggel dönt a gimnázium mellett, mint falusi társa. A településtípus hatása tehát jóval kisebb, mint amekkorának a továbbtanulási arányok településkategóriák közötti nyers összehasonlításból látszik.62 Az átlagos budapesti diákok és az átlagos falusi diákok eltérQ viselkedését részben a családi háttér különbsége magyarázza: a nagyobb településeken átlagosan magasabb a szülQk iskolázottsága, ami ambiciózusabb továbbtanulási döntésekhez vezet. A szülQk átlagos jellemzQi különbségein túl befolyásolhatja a döntést, hogy a városokban könnyebben elérhetQek az iskolák, a diákok több iskola között választhatnak azonos költség mellett, míg falusi társaik választására hathat, hogy melyik a legkisebb költséggel elérhetQ iskola.
Az oktatás munkaerQpiaci megtérülése és a továbbtanulási döntések közötti összefüggést a lakóhely körzetére jellemzQ munkanélküliségi arány (a munkanélküliek aránya a 18 60 éves népességhez mérten) hatása alapján értékeltük. A becslésünk azt mutatja, hogy a kistérségi munkanélküliségi arány mindhárom programtípus választásának valószínqségét statisztikailag szignifikáns módon befolyásolja, de a hatás a gimnázium és szakközépiskola közötti választás esetén a legerQsebb. Minél magasabb a munkanélküliek aránya az adott térségben, annál nagyobb valószínqséggel döntenek a családok a gimnáziumi továbbtanulás mellett a szakközépiskolával szemben.
Ugyanakkor a munkanélküliség hatásának nagysága csekély a szülQk iskolázottsága vagy a tanulmányi eredmények hatásához mérten. A diákok legalacsonyabb és legmagasabb munkanélküliségq körzetekben élQ tizede (ahol a munkanélküliek aránya 2, illetve 14 százalék) között alig több mint ötszázalékos a különbség  ennyivel nagyobb valószínqséggel választják a gimnáziumot a nagy munkanélküliségq térségek lakói, mint a legkedvezQbb helyzetq térségben élQ társaik (3.2. ábra).

A munkanélküliség szintjének a továbbtanulásra gyakorolt hatását többfajta mechanizmus magyarázhatja. MindenekelQtt minél magasabb a munkanélküliség mértéke, annál kisebb a tanulás alternatív költsége, azaz az iskolában töltött idQ alatt nem realizált kereset várható értéke, hiszen ha a diákok a hosszabb tanulmányok helyett hamarabb munkába állnának, nagyobb eséllyel nem találnának állást, mint az alacsonyabb munkanélküliségq térségek azonos végzettségq lakói.
Másodszor, mivel a munkanélküliség mértéke Magyarországon jellemzQen a népesség alacsonyabb átlagos iskolázottságával jár együtt (Fazekas, 1997), feltételezhetQ, hogy a magas munkanélküliségq körzetekben hosszabb távon is nagyobb elQnyt jelent az álláshoz jutás esélyét tekintve a magasabb végzettség, mint a gazdaságilag prosperáló területeken. Ha a vállalatok mindenhol hasonló arányban foglalkoztatnának alacsonyabb és magasabb végzettségq munkavállalókat, akkor a magas munkanélküliségq területeken  a munkavállalók eltérQ összetétele miatt  a magasabb végzettségqek között relatíve alacsonyabb munkanélküliségre számíthatnánk, mint a kevésbé iskolázottak körében.
A munkanélküliség magasabb szintje abban az esetben is növelheti az oktatás iránti keresletet, ha a különbözQ végzettségqek relatív álláshoz jutási esélyei nem függnek a munkanélküliség szintjétQl, ha az egyének kockázatkerülQ módon döntenek (Lauer, 2000). Mivel alacsonyabb iskolázottsággal általában nagyobb a munkanélkülivé válás esélye, de a magas munkanélküliségq területeken különösen magas ez az esély, ez a kockázatkerülQ egyének számára az utóbbi esetben relatíve kifizetQdQbbé teszi a továbbtanulást.
Végül feltételezhetQ, hogy a magasabb végzettség a lakóhely-változtatás révén is egyfajta kitörési lehetQséget jelent. A migrációt vizsgáló elemzések egyik legegyöntetqbb következtetése, hogy a magasabb iskolai végzettségqek migrációs hajlandósága nagyobb, mint az iskolázatlanabbaké, vagyis a magasabb végzettségqeknek nagyobb az esélye arra, hogy máshol kedvezQbb álláslehetQségekhez jussanak. Ha azt feltételezzük, hogy a családok magasabb végzettséggel és lakóhely-változtatással elérhetQ legmagasabb várható kereseteket és elhelyezkedési esélyeket vetik össze a lakóhelyükön alacsonyabb végzettség mellett kínálkozó lehetQségekkel, akkor a továbbtanulás a válság sújtotta területeken kínálja a legnagyobb hasznot.
A kistérségi szintq munkanélküliség becsült hatása a továbbtanulási döntésekre elsQ pillantásra igen kedvezQnek tqnhet a regionális különbségek jövQbeli alakulását tekintve. Mivel a munkanélküliség magas szintje jelentQs részben a munkavállalók alacsonyabb iskolázottságával magyarázható, úgy tqnik, mintha a továbbtanulási döntésekre gyakorolt hatás a regionális különbségek kiegyenlítQdése irányában hatna, hiszen a gazdaságilag elmaradott térségekben élQ családok gyermekei  a többi magyarázó változó rögzített értéke mellett  nagyobb arányban választják a gimnáziumi továbbtanulást.
Valójában azonban a becsült hatás nem elég erQs ahhoz, hogy ellensúlyozza a szülQk végzettség szerinti összetételébQl fakadó, ellentétes irányú hatást. Mivel az alacsonyabb munkanélküliségq régiókban átlagosan magasabb a szülQk végzettsége, ott ez összességében nagyobb arányú gimnáziumi továbbtanulást eredményez. Ez az összetételhatás erQsebb, mint a
kistérségi szintq munkanélküliség azonos iskolai végzettség mellett becsült, közvetlen hatása. Így tehát a továbbtanulási döntések  a végzettség szerinti szelektív migrációt figyelmen kívül hagyva  sem a regionális különbségek kiegyenlítQdése, hanem inkább fennmaradása irányában hatnak.
Összegzésként tehát megállapíthatjuk, hogy a családok középfokú továbbtanulási döntései nem függetlenek az oktatás munkaerQpiaci hozamától. Minél magasabb a munkanélküliség mértéke, feltételezhetQen annál nagyobb hasznot kínál a továbbtanulás, és annál kisebb az elmaradt keresetként jelentkezQ alternatív költsége. A kistérségi munkanélküliségi arány elsQsorban a gimnázium és a szakközépiskola közötti választást befolyásolja, mivel itt beszélhetünk a szó szoros értelemben vett döntésrQl  a szakiskolai továbbtanulás döntQen a gyenge tanulmányi eredmények velejárója. Ugyanakkor a munkanélküliségi arány hatása a továbbtanulásra nem túlságosan erQs, különösen a szülQk iskolázottságához és a tanulmányi eredményekhez mérten.


024ŽÎÐl Œ




Š
Œ
º
ú

"
Â
Ä
&

z

ö

2
Œ
Ž
j € ´ ¶ LN~€


ª¬PR¸ºä<|èô ¢ôö„ † ¨ª24„Ä^`óìåÙÍåÆåÆåÆåÆåÆåÆåÆåÆåÆåÆåƼÆåÆåÆåƼÆåÆåÆåÆå¼ÆåƼÆåÆåÆåÆåÆåÆåƵƵƵƵƵ

h±y¡hP#«h±y¡hWuU6]

h±y¡hWuUh±y¡hWuU5CJaJh±y¡hWuU5CJ aJ

h±y¡h–Hj

h±y¡h‚V'h±y¡hWuU5CJ$aJ$G024ŽÎÐÞ
¸ºäª0´FøPöTøTúTLUNU6còhDpóññèèÜÜÜèèÐÄÄÄèèè踸¸

$7$8$H$a$gdÜ-Ç

$7$8$H$a$gdÚG}

$7$8$H$a$gdãeP

$7$8$H$a$gd–Hj 7$8$H$gdWuU

$7$8$H$a$gd–HjüSý†r²NPžÞfhþR’(*¨ªfg°¹Å--F-G- " L N Î Ð .!„!"">"@"¦"æ"b#d#þ#$’$”$"%*%¶%¸%L&N&ì&î&n'p'(
(ª(¬(4)6)P*R*Ö*Ø*n+p+ò+ô+r,€,‚,¢,--¢-¤-ú-6.Ä.Æ.F/H/Ô/ùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùáùáùáùáùèáèùáùáùáùáùáù

h±y¡hãePh±y¡hWuU6]

h±y¡hP#«

h±y¡hWuUYÔ/Ö/d0f0¦0ª0@1B1Ö1Ø1b2d2ö2ø2„3†344¬4®4:5<5Ò5Ô5n6p6’6”6Þ6è6ø6ú677d7h7”7–7"8$8Ž8899¦9¨9B:D:Ô:Ö:`;b;è;ê;.<0<º<¼A>>€>Ç>È>Ò>? ?^?_?<@>@Æ@È@LANAâAäA6B8B>BRBÊBÌBøBùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòèòùòèòèòùòùòùòùòùòáòáòáòáòáòáòáòèòáòáòáòáèòáòáòáòáòáòáòáòèòáò

h±y¡hÚG}h±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡hãePYøB8C`CbCâCäClDnDEE”E–E"F$FGFGÀGÂG1H2HvHwH¾H¿HIII-IMINIqI|I•I–I¨I²IÞIßIPJRJäJæJnKpK¸KºKÌKâKLLNLàLâL‚M„MNN˜NšNOO(O*O¾OÀOHPJPæPèPøPQ€Q„Q RR°R²RSDSÔSÖSdTfTòTúTLUùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòèòùòèòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùÜh±y¡hWuU5CJaJh±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡hÚG}TLUNUÐUØU4V5V_VV”V´VËVÌVWWX
X¨XªX2Y4Y¨YªY4Z6ZÖZØZX[Z[ì[î[x\z\ ]]š]œ]2^4^†^È^Z_\_¬_ð_„`†`

a aªa¬a$b&b¼b¾bÈcÊcTdVdÞdàdleneffŒfŽf&g(gºg¼g>h@h¾hÀhîhòhˆiŠijj,jFj®j°j,k.kÈkÊk^l÷ðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðßðéðéðéðh±y¡hWuU6]

h±y¡hÜ-Ç

h±y¡hWuUh±y¡hÚG}5X^l`lÐlÒl`mbmèmêmpnrnoo–o˜o pp¤päpnqpq’r”r*s,s¶s¸sRtTtØtÚthujuôuøuþuvŒvŽvîv.w¨wªwx „

„š„œ„ùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòèòáòáòáòá

h±y¡hr
Ah±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡hÜ-ÇYDpøu&
¤¤¨¶
¶

¶”¶–¶Ú¾rÉÞÑ4Úrè^b#X&²/h2óçççÛÙÙÐÐÄÄÄÄĸ¸¸¸¸¬

$7$8$H$a$gd #

$7$8$H$a$gd(,m

$7$8$H$a$gdk=Á 7$8$H$gdWuU

$7$8$H$a$gd4

$7$8$H$a$gdr
A

$7$8$H$a$gdÜ-Ç œ„0…2…Š…Ì…t†v†ü†þ†Š‡Œ‡$ˆ&ˆ¾ˆÀˆ$‰&‰†‰È‰DŠFŠàŠâŠ|‹~‹"Œ$Œ¨ŒªŒJLÖØXŽZŽìŽîŽ~€ ¢6‘8‘Þ‘à‘L’N’¢’â’x“z“””†”ˆ”••¤•¦•@–B–À––N—P—ê—ì—r˜t˜™™œ™ž™.š0š¸šºšD›F›Ö›Ø›
œœ"œ$œ°œ²œXZðòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡hr
A

h±y¡hWuU\ò\ž^ž„ž¦žÊžÌž`ŸbŸêŸìŸz | ¡
¡ ¡¢¡"¢$¢¶¢¸¢R£T£Ž£Î£ò£ô£˜¤š¤*¥,¥È¥Ê¥R¦T¦Ô¦Ö¦d§f§ð§ò§X¨f¨‚¨„¨–¨ò¨2©â©ä©^ª`ªòªôªH«Š«&¬(¬”¬ª¬Â¬Ä¬V­X­î­ð­B®C®‘®’®¸®×®.°0°¸°º°P±R±à±â±p²r²È²Þ²þ²³³’³.´0´ùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòèùáùáùáùáùáùáùèùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùèùáùáùá

h±y¡h4h±y¡hWuU6]

h±y¡hr
A

h±y¡hWuUY0´º´¼´DµFµÎµÐµ

¶”¶–¶ ·"·®·°·J¸L¸Ö¸Ø¸l¹n¹î¹ð¹‚º„º»»€»‚»ê»¼¼6¼D¼P¼^¼–¼˜¼"½$½¾½À½B¾D¾j¿l¿þ¿À„À†À$Á&Á¦Á¨Á@ÂBÂÌÂÎÂVÃXÃäÃæÃzÄ|ÄÅÅbÅdÅúÅüŌƎƶÆèÆÇ Ç°Ç²Ç6È8ȸȺÈRÉTÉÊÊùòùòùòùæòùßùßùßùßùßùßùßùßùßùÕßùÕùÕùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùßùÕùßùßùßùßùßùßh±y¡hWuU6]

h±y¡hk=Áh±y¡hWuU5CJaJ

h±y¡h4

h±y¡hWuUTÊ–Ê˜Ê Ë"˪ˬËJÌLÌÊÌÌÌVÍXÍðÍòÍvÎxÎÏ
Ï¦Ï¨Ï Ð"вдÐFÑHÑ`ÒbÒôÒö҄ӆÓ,Ô.Ô¢ÔäÔlÕnÕÖ֚֘Ö××Ä×Æ×@ØB؊ØÊØÞØàØ`ÙbÙÚÚ¾ÚÀÚVÛXÛðÛòÛxÜzÜÝ݈݊ÝÞÞ¦Þ¨Þ,ß.ßHßJßÐßÒßjàlàòàôà ââžâ â*ã,ã¸ãºãNäPäàäâävåxåùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùò

h±y¡hk=Á

h±y¡hWuU`xåðåòå„æ†æçç”ç–ç$è&èéé„é†é êê>ê~ê¦ê¨êë ë¶ë¸ë@ìBìÔìÖìnípíæíèíîî¸îºîFïHïœï¢ïôïöï

ððnðpðŒð’ðññ ññ¢ñ¤ñòòªò¬òBóDóÐóÒóvôxôøôúôõ’õöö¨öªö<÷>÷Ô÷Ö÷æøèøùù°ù²ù6ú8úÂúÄúXûZûðûòûŠüŒüùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùèùòùèùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡hk=Á

h±y¡hWuU\Œü ýý ý¢ýòýôý|þ~þ

ÿ ÿ ÿ¢ÿ&(º¼TVØÚfh€‚"$®°02ÀÂPRÞàŽ  šœ0 2 f h ô ö T
–


¦
¨
.

0

¶

¸

L
N
Ú
Ü
v x ˆŠ ’”¬®FH®ÄÆÖXZúüB C Œ ùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùëùëùëùëùëùëùëùáëáùëùëùëùh±y¡hWuU6]

h±y¡h(,m

h±y¡hk=Á

h±y¡hWuUYŒ  Ö Ø þ \^jlþŒŽ ¢<>ÄÆNPòôfhüþ|~
„† --¢-¤-: < È Ê P!R!þ!"~"€">#@##Ò#`$b$Ú$%€%‚% &&à&â&p'r'
(

(–(˜(*),)¶)¸)F*H*â*ä*n+p+,,¤,¦,<->-²-´-N.ùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡h(,m\N.P.Î.Ð.d/f/Ø/ð/T0`0Œ0’0Ö0Ø0Þ0:1@1r1t1’1˜122ü2 3–3˜344ž4 44565´5¶5B6D6ä6æ6º7¼7N8P8Ü8Þ8j9l9þ9:„:†:;;ª;¬;0<2<Æ<ÈL>ò>ô>r?t?@@ @¢@,A.AÆAÈAHBJBÖBØBfChCêCìCjDlD‚E„EFùòùòùòèòáòèòáèòèòáòèòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáòáò

h±y¡h #h±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡h(,mYh2l2,7EÀGQ@QBQlQÆQÈQ

R]LcÀf kšqºrw6Žž’ ’öêêêêöööööööÞÞÞÞÞÞÞöÒöÒö

$7$8$H$a$gdÿ¹

$7$8$H$a$gd-Ie

$7$8$H$a$gd # 7$8$H$gdWuUFF¬F®F*G,GPHRHÒHÔHôH4I¨IèIJJzJ|JKK’K”KLLºL¼L4M6MÄMÆMLNNNÞNàNlOnOþOPŽPP(Q*QBQlQÆQÈQ

R®R°R:S
T4T6TÆTÈTJULUÒUÔU`VbVøVúVW’WXX6X8XÆXÈX`YbYöYøYrZùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòæÚÓÉòÓòÓòÓòÉòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòh±y¡hWuU6]

h±y¡h-Ieh±y¡hWuU5CJaJh±y¡hWuU5CJ aJ

h±y¡hWuU

h±y¡h #OrZtZ[[š[œ[\\¨\ª\”]–]^ ^¸^º^4_6_Î_Ð_P`R```z`Ô`a€aÀaðaòaGbHbŠb‹b™bªbØbÙb-c cLcocpcrc’cdd¢d¤d:e
n&n8n:nÊnÌn`oboùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòèòùòùòèÞòèòÞòÞòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùòùh±y¡h-Ie6]h±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡h-IeXboøoúo€p‚p.q0q,r.r¶rºrFsHsÞsàs5t6t{t|tÃtÄt

u
u
v

vŠvŒv&w(wÒwÔw`xbxyy–y˜y
z

z¢z¤z4{6{È{Ê{X|Z|ì|î|~}€}Ü}Þ}h~j~–˜ÆÜ>€@€¸€º€6Ž0‚2‚´‚¶‚NƒPƒäƒæƒv„x„ö„ø„v…x…
†

†”†–†*‡,‡®‡°‡Hˆùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùáùëùëùáùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùëùh±y¡hWuU6]

h±y¡hÿ¹

h±y¡h-Ie

h±y¡hWuUYHˆJˆØˆÚˆX‰Z‰è‰ê‰ŠŠ´Š¶Š>‹@‹Ê‹Ì‹bŒdŒäŒæŒprŽŽ–Ž˜Ž,.ZšÀÂXZêì|‘~‘’ ’š’¢’0“2“4“Ê“Ì“\”^”ì”î”v•x•

– –¦–¨–4—6—ΗЗ^˜`˜ô˜ö˜~™€™"š$š’š”š ›"›®›°›ì›

œBœDœÂœùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùæÚùòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÓòÉòÓòh±y¡hWuU6]

h±y¡h
xh±y¡hÿ¹5CJaJh±y¡hWuU5CJaJ

h±y¡hWuU

h±y¡hÿ¹O ’¢’2“4“Š¢¦t§R«6®‚µ„µ¶¶4ÀCÈnÍÔÖ°ÚÂÛ8ÜJÜöööêêêêêêöööêêêÞÞξ±
„Ä7$8$H$`„ÄgdúEw$„Ä7$8$H$^„Äa$gdúEw$„7$8$H$^„a$gdúEw

$7$8$H$a$gdúEw

$7$8$H$a$gd
x 7$8$H$gdWuU œĜRTøúržtžöžøžŸ’Ÿ" $ ¦ ¨ .¡0¡Æ¡È¡Z¢\¢ì¢

£$£&£¨£ª£6¤8¤Ð¤Ò¤R¥T¥Þ¥à¥J¦^¦s¦¦¦¼¦ß¦à¦)§*§ˆ¨Š¨©©0ª2ªÔªÖªä«æ«v¬x¬
­

­ª­¬­Ò®Ô®î®¯`¯b¯ê¯ì¯€°‚°

± ± ±¢±B²D²Ö²Ø²Z³\³´´~´€´
µ

µ„µùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡h
xX„µ¶¶¢¶¤¶&·(·¼·¾·è·"¸B¸D¸Ô¸Ö¸v¹x¹î¹ð¹nº|º~º»»–»˜»¼ ¼¸¼º¼>½@½Ð½Ò½b¾d¾f¾‚¾¾¾þ¾r¿t¿ú¿ü¿ À&ÀÌÀÎÀXÁZÁØÁÚÁbÂdÂ~œÂÈÂÚÂæÂô‚Äà ÄÄ;Ä\ěĜķÄÂÄéÄêÄ.Å/ÅzÅƎƐÆÇÇNÇPÇàÇâÇóëäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÓÝäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÓäÝäÝäÝäÓäÝäÝäÝäÝäÓäÓäÓäÝäÝäÝäÝäÓäÝäÝäÝäÝäÝäÝäÝh±y¡hWuU6]

h±y¡h
x

h±y¡hWuUh±y¡h
x5h±y¡hWuU5CJaJSâDŽȅÈÈÈÉÈÉÉQÉYÉZÉbÊfÊêÊìÊnËpËüËþˎ̐ÌÍÍÎ
ΌΎÎÏϤϦÏ<Ð>ÐÔÐÖÐpÑrѦѶÑÂÑàÑêÑîÑÒÒ>ÒPÒdÒpÒŽÒÒ Ó"ӔÓÔÓ$Ô%ÔwÔxÔ¹ÔºÔÕ ÕMÕN՜՝ÕâÕãÕZÖ\Ö^×`×ì×î×|Ø~ØÙ٘ٚÙ"Ú$Ú®Ú°Ú´Ú¶Úùòùòùòùèòùòùòùòùòùòùòùáùáùáùáùáùáùáùèùèùèùáùèù×èáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáùáèáh±y¡húEw6]

h±y¡húEwh±y¡hWuU6]

h±y¡h
x

h±y¡hWuUU¶ÚNÛTÛÀÛÂÛÈÛäÛæÛIÜJÜMÜ|Ü}ÜÄÜÅÜêÜëÜ5ÝކވÞßߦߨß4à6àÆàÈàLáNáÜáÞálânâããŠãŒã ääšäœä&å(å¶å¸å>æ@æÒæÔæbçdçòçôçdè¤èééžé é,ê.êÄêÆêVëXëìëîë„ì†ìíí€í–í¢í¤íÈîÊîNïPïäïæïÆðÈðDñFñØñÚñfòhòþòóùòùòèùòùòèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡húEw

h±y¡hWuU\JÜêÜëÜ:î,ðæôÀöÏö÷#÷E÷h÷þ ²
X
x
 Y jøúæ˜ì-°&t-òòææææÝÝÝÝÝæÝÝÝæÝÝæÝæææææ 7$8$H$gdWuU

$7$8$H$a$gdúEw
„Á7$8$H$^„ÁgdúEwóšóœó,ô.ô¤ô¦ôrõtõööööLöMöNöOöeöfö}ö~öö‘öÀöÂöÄöÆöÈöÍöÏöÑöÓöÖö÷÷÷÷#÷%÷'÷)÷+÷.÷=÷?÷E÷G÷I÷K÷M÷P÷`÷b÷Žøø8ù:ù®ù°ù"ú#úGúgúnúoú•ú—úÁúÂú ûûKûLûÞûßû)ü*ü{ü|üÂüÃüüüýüþ’þ(ÿ*ÿ¤ÿ¦ÿHJÐÒùòùòùòùòùòùèùòùèùèùèùòùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡húEw

h±y¡hWuU\Òdföø#B™šÑҊŒ ¬®LNÐÒf h ì î ‚„( * ² ´ ”
°




¢

¤



¨
ª
Ÿ ä å +ÌΎ YZžãäX Z â ä vx ²´Ìä|~ªÄ

’”02¶¸LNÚÜbdùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùèùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡húEw

h±y¡hWuU\dð"$2l¾ÀFHÚÜfhî0-€-‚-è-ì-ð-

| ~ !!¢!¤!."0"¼"¾"F#H#æ#è#`$b$¤$ä$x%z%&&U&V&—&˜&²&Ä&õ&ö&>'((’( )")¸)º)H*L*Ð*Ò*V+X+è+ê+?,@,ƒ,„,Ô,Õ,--b-c-t-.h.j.ô.ö.’/”/00®0°0B1D1ùïùèùïùèùèùèùèùèùèùèùïùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùïùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùèùïùèùèùèùèùèùè

h±y¡húEwh±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU\D1Ø1Ú1l2n233ž3 3"4$4¨4ª4@5B5Ò5Ô5B6X6f6h6ø6ú6’7”7Â7Æ7l8n8ê8ì8˜9š9ª9ê9œ:ž:0;2;È;Ê;T >

>œ>ž>,?.?Ô?Ö?H@J@Ê@Ì@ZA\AôAöAC C C¢C4D6DŠDEEPEREæEèE€F‚FGGùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùáùáùáùÕÉÕáùáùáùáh±y¡h±y¡5CJaJh±y¡hWuU5CJaJ

h±y¡h_9Ðh±y¡hWuU6]

h±y¡húEw

h±y¡hWuUOt-Æ7|BˆDŠDPEREÜP¤X0c2cJfli€Ú2‰î‘ð‘ò‘óóêêêêÞÞÞêÞêêÞÞêÞêÞÞÕÞêê 7$8$H$gd_9Ð

$7$8$H$a$gd_9Ð 7$8$H$gdWuU

$7$8$H$a$gdúEwG”G–G.H0HÄHÆHLINIØIÚI5J6JˆJ‰JÆJÇJL L®L°L@MBM¶M¸MLNNN NäNnOpOþOPTPjP¨PØPhQjQòQôQŒRŽR°RðRSS²S´S.T0T¾TÀT UVUØUÚUpVrVWWW’W(X*X X¤X¨X¼X2Y4YÂYÄY\Z^ZàZâZn[p[ò[ô[„\†\]]®]°]4^6^Ø^Ú^Z_\_ùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡h_9Ð

h±y¡hWuU\\_è_ê_z`|`aaºa¼a4b6b¶b¸bÖbØbòbc ccÈcÊcPdRdÜdÞdreteúeüeHfJfffÖf×fZh\hÜhÞhôiöi~j€j

k kÌkÎkDlFlèlêldmfmðmòmŒnŽnoo¶o¸oFpHpÒpÔpŽqqrrœržr0s2sÂsÄsfthtôtötxuzu"v$v v¢v4w6wÄwÆw x*xvxwxùòùòùòùòùòùòùòùèùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡h_9Ð

h±y¡hWuU\wxÒxÔxyyoyz|z~z {{´{¸{6|\|ê|ì|t}v}þ}~–~˜~ "®°:€>€Þ€à€\^ÖÚþ ‚j‚l‚ ƒƒ–ƒ˜ƒ&„(„̄΄R…T…ì…î…|†~†
‡

‡˜‡š‡6ˆ8ˆºˆ¼ˆ¸‰º‰NŠPŠêŠìŠz‹|‹ ŒŒ¢Œ¤Œ.0~¼NŽPŽâŽäŽhjÊÌ^`äæ˜‘š‘ô‘ùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùh±y¡hWuU6]

h±y¡h_9Ð

h±y¡hWuU[ò‘ô‘z’|’ú•ü•ª–¬–Lš À£Ê¨±nºŽ¾pÂ6ÅBÊ ÍfАÐÔD֒ØöíöáöáöÕÕÕÕÕÕÕÕÕÉÉÉÉÉÉÉ

$7$8$H$a$gd[(_

$7$8$H$a$gdt



$7$8$H$a$gd_9Ð 7$8$H$gd¬ 7$8$H$gdWuUô‘ö‘’F’b’d’x’z’|’““¦“¨“<”>”º”¼”T•V•ú•ü•4–t––’–ª–¬–@—B—Ä—Æ—T˜V˜æ˜è˜z™|™ššÜšÞšl›n›ò›ô›zœ|œ0œž:ž<žÎžÐžVŸXŸèŸêŸ ¢ Ì ¡@¡B¡N¡üðäðäðÝÖÏÖÏÖÏÖÏÖÏÖÏÖ÷÷ÃÖÏ°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°Ï°¦Ï°Ï¦°¦h±y¡hWuU6]

h±y¡ht

h±y¡h_9Ð5CJaJh±y¡hWuU5CJaJ

h±y¡hWuU

h±y¡h_9Ð

h¬hWuUh±y¡h_9Ð5CJ aJ h±y¡hWuU5CJ aJ h¬AN¡R¡’¡¢D¢`¢b¢££€£‚£H¤J¤Ö¤Ø¤b¥d¥¦¦ˆ¦Š¦§
§¢§¤§L¨N¨”¨¢¨®¨¼¨V©X©î©ð©+ª<ª=ªCªJªPªfª‚ªƒªÌªÍª««W«X« «¡«ì«í«2¬3¬P¬l¬r¬x¬y¬¬…¬¾¬¿¬ ­®¤®¦®¯ ¯´¯¶¯F°H°Â°Ä°Œ±Ž± ²"²´²¶²L³N³ü³þ³|´~´ µµ¦µ¨µùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùèùòùòùèòùèùèùòùòùòùòùòùòùòùèùèòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòh±y¡hWuU6]

h±y¡ht



h±y¡hWuU\¨µ.¶0¶¼¶¾¶R·T·Ö·Ø·b¸d¸ì¸î¸–¹˜¹ ºº»» »¢»&¼(¼ª¼¬¼<½>½Î½Ð½h¾j¾î¾¿¿ ¿ª¿¬¿4À6ÀºÀ¼ÀFÁHÁÔÁÖÁlÂpÂúÂüÂ@ÃPÄÆÃÄĦĨÄØÅÚÅRÆTÆâÆäÆpÇrÇÈÈ˜ÈšÈ É"ɴɶÉ&Ê>ÊBÊÈÊÊÊTËVËèËêËxÌž̦ÌnÍ®ÍÎÎùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùáùáùáùáùáùáùáùáùèáùáùáùáùáùèùáùá

h±y¡h[(_h±y¡hWuU6]

h±y¡ht



h±y¡hWuUYΰβÎ<Ï>ÏÐÏÒÏÑѶѸÑPÒRÒæÒèÒzÓ|Ó”Ó¨ÓŽÔÔ Õ"ÕºÕ¼ÕÌÖÎÖj×l×þ×ØvØxؐØ*Ù,ٶٸÙJÚLÚæÚèچۈÛÜÜ‚Ü„Ü ÝݢݤÝ<Þ>ÞÊÞÌÞhßjßþßà0àDàŽààÔà ájá¨á¶á¸á8â:âÐâÒâ´ã¶ã8ä:äÊäÌä\å^åðåòåfæhæöæøæ†çˆçè èÐèùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùèùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùh±y¡hWuU6]

h±y¡h[(_

h±y¡hWuU\’Ø"ã2èàëâë†ïÄôÂø`þú¼²
´
¶
¶f¸fÒq¢t0x¨‚²„ćȇò‡óóóêáóóóóóóóááóáóóóóóóáá 7$8$H$gdaC 7$8$H$gdWuU

$7$8$H$a$gd[(_ÐèÒè@éBéÌéÎédêfêöêøê†ëˆëÆëÞëâëvìxì
í

íLírí˜íšíêíúíî²î´îNïPï‚ï†ï ððŠðšðœðæð$ñ.ñ0ñ¶ñ¸ñBòDòÐòÒòZó\óþóôxôzôJõLõ¼õÌõêõìõˆöŠöªö¸ö
÷

÷‚÷„÷ø øœøžøPùRùìùîù‚ú„úû ûœûžû6üùòùòùòùòùòùòèòáùáùá×áùáÍ×áùáùáùáùá×ùáùáùáùáùáùáùáùáùáùá×áùáùá×áùáùáùáùáùáùáùáùáùáh±y¡h[(_6]h±y¡haC6]

h±y¡haCh±y¡hWuU6]

h±y¡hWuU

h±y¡h[(_Q6ü8üÂüÄü`ýbýæýèýüþþþ~ÿ€ÿ ¢68ÒÔPRøúpr


ê8:TVjðò„ † œ Ü œž ˜ š

²
´
X
Z
Ü
Þ
v

x

ð

ò

„
†
¶
f€f‚f¶f¸fJgLgägæg†hˆh iiœiži6j8jÂjùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòèòùòùèòùòùòùòèòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòæÚÎÚùòùòùòùòùòùòùòh±y¡h[(_5CJaJh±y¡haC5CJaJUh±y¡haC6]

h±y¡haC

h±y¡h[(_Q3.2. A munkaerQpiaci ismeretek és várakozások hatása a felsQfokú továbbtanulási döntésekre

Az elmúlt évtizedben jelentQsen nQtt a felsQfokú végzettség (keresetekben és a foglalkoztatás valószínqségében mért) hozama (lásd errQl az 1.1 és 1.2. fejezetet), és hasonlóan növekedett a felsQoktatásba jelentkezettek és felvettek száma is. Ez megfelel az emberitQke-elmélet elQrejelzéseinek, amely szerint az egyének az iskolázás várható munkaerQpiaci elQnyei, várható nettó életkereseti hozamuk alapján döntenek iskolázásuk optimális szintjérQl és formájáról, s ez alapján választanak foglalkozást. Bár e modellben a kereseti várakozásoknak meghatározó szerepük van a döntésben, hosszú idQn keresztül nem készültek felvételek, amelyek az egyéni szintq kereseti várakozásokat kívánták volna megismerni. A kereseti várakozásokra vonatkozóan az egyik feltételezés rendszerint az, hogy a különbözQ oktatási szintekre  elsQsorban a felsQoktatásba  jelentkezQk a döntés meghozatalának pillanatában megfigyelhetQ tényleges keresetekre alapozva fogalmazzák meg várakozásaikat, vagyis kereseti várakozásaik megegyeznek a megelQzQ kohorszok tényleges kereseteivel (lásd például Freeman, 1971, 1976; Lauer, 2000; Giannelli Monfardini, 2000). A másik feltételezés, hogy a hallgatók elég jól elQre tudják jelezni azokat a munkaerQpiaci változásokat, amelyek felsQfokú tanulmányaik megkezdése és munkaerQpiacra lépésük között végbemennek, vagyis racionális várakozásokat fogalmaznak meg (lásd például Siow, 1984; Zarkin, 1985).
Az utóbbi években viszont egyre több tanulmány készült, amely közvetlen megfigyelésekre alapozva vizsgálta a felsQoktatásban tanulók kereseti ismereteit és várakozásait és a hallgatók gazdasági racionalitását iskolázásuk szintjének vagy szakjának megválasztásában (Smith Powell, 1990; Dominitz Manski, 1996; Betts, 1996; Brunello Lucifora Winter-Ebmer, 2001;
Hartog Webink, 2000). A következQkben egy, az érettségi elQtt álló középiskolások körében 2000-ben végzett adatfelvételre63 támaszkodva tekintjük át, hogy milyen ismereteik vannak a felsQfokú továbbtanulási döntés meghozatalakor a tanulóknak az iskolázottság szerinti kereseti különbségekrQl, milyen várakozásaik vannak saját jövQbeli kereseteikrQl, munkaerQpiaci helyzetükrQl, valamint hogy ezek a várakozások befolyásolják-e továbbtanulási döntéseiket.
Kereseti ismeretek Az érettségizQk meglepQen jól ismerik, hogy középiskolai és felsQfokú végzettséggel mekkora keresetekre lehet szert tenni az életpálya folyamán. Hasonlóan pontos ismereteik vannak a diplomások foglalkozásonkénti keresetei különbségeirQl is. A középiskolai és felsQfokú végzettséggel elérhetQ átlagos keresetekrQl adott becsléseket és a tényleges átlagos kereseteket az 3.3. ábra mutatja. A középiskolások becsléseinek átlaga  a 40 éves diplomások keresetére vonatkozó becslés kivételével  10 százalék körüli értékben tért el a megfigyelhetQ keresetektQl,64 a medián becslés ennél is közelebb volt a valóságos keresetekhez. A 40 éves diplomásokra vonatkozóan a kereseti becslések átlaga viszont 30 százalékkal magasabb volt a ténylegesen megfigyelhetQ kereseteknél, a medián becslés pedig majdnem húsz százalékkal haladta meg a tényleges kereseteket. Mivel az összes többi idQpontra meglehetQsen pontos becsléseket adtak az érettségizQk, valószínq magyarázatnak tqnik ez utóbbi eltérésre, hogy a középiskolások kevéssé ismerik a jelenlegi munkaerQpiaci helyzetnek a rendszerváltozáshoz köthetQ sajátosságait. Az érettségizQk ugyanis azt feltételezték, hogy a keresetek az életkorral együtt növekszenek, így a 40 éves diplomások keresetét a 30 évesek kereseténél magasabbra becsülték, ami rendszerint jogos feltételezés.
A valóságban a rendszerváltozás következtében az idQsebb generációk munkaerejének piaci értéke általában is leértékelQdött, de különösen nagy volt a szocializmus idején megszerzett tudás viszonylagos értékvesztése a diplomások körében (lásd errQl KöllQ, 2000).
Az érettségizQk azt is meglepQ pontossággal határozták meg, hogy menynyit kereshet egy-egy foglalkozásban egy 30 éves munkavállaló (3.4. ábra). A becslések mediánja két foglalkozás kivételével 10 százaléknál kisebb hibával határozta meg a kereseteket, a közgazdászok és jogászok átlagos keresetének meghatározásakor ennél nagyobb hibát vétettek, kisebb kereseteket becsültek a valóságosnál.65

Kereseti várakozások
Az érettségizQk továbbtanulási döntésének meghozatalakor nem az átlagos keresetekrQl való vélekedésnek, hanem a saját vélt, jövQbeli kereseti lehetQségeknek, a kereseti várakozásoknak lehet elsQsorban hatása. Ennek kialakításában szerepet játszanak az átlagos keresetekrQl való ismeretek, de az egyéni kereseti várakozások több okból is eltérhetnek az átlagos keresetekre vonatkozó vélekedésektQl. Egyrészt a pályaválasztás és a munkába állás idQpontja között, majd az életpálya további idQszaka folyamán is megváltozhat egy-egy végzettség relatív kereseti pozíciója, a jelenben megfigyelhetQ kereseti arányok különbözhetnek a jövQbeliektQl, például egy-egy végzettség relatív keresletének és kínálatának változása miatt. Másrészt, az egyéni keresetek szóródnak az átlagos keresetek körül. Egy-egy középiskolás, akkor is, ha ismeri az átlagos kereseteket, saját jövQbeli kereseteit ennél magasabbra vagy alacsonyabbra becsülheti, ha például úgy gondolja, hogy Q jobb vagy rosszabb képességq, mint az átlag, olyan régióban, munkahelyen fog elhelyezkedni, ahol a keresetek meghaladják az átlagos kereseteket stb.
Az érettségi elQtt állók saját, jövQbeli kereseteiket mind középiskolai végzettséggel, mind felsQfokú végzettséggel magasabbra becsülték, mint amekkora kereseteket az átlagos keresetek becslésénél megadtak. A középiskolai végzettséggel saját maguk számára elérhetQ kereseteket mindhárom idQpontra átlagosan öt százalékkal tették magasabbra, mint az átlagos középiskolai végzettségqek kereseteit, a felsQfokú végzettséggel megszerezhetQ keresetüket pedig átlagosan húsz százalékkal becsülték többre, mint amekkora keresetet az átlagos diplomásra jellemzQnek tartottak. Mivel a kérdezés idQpontjában megfigyelhetQ tényleges átlagos keresetekrQl pontos információi vannak az érettségizQknek, a kereseti hozamra vonatkozó várakozások nem információhiány következtében nagyobbak a jelenleg megfigyelhetQ kereseti hozamoknál. A középiskolások vagy a felsQfokú végzettség kereseti elQnyének további növekedésére számítanak, vagy egyszerqen saját lehetQségeiket, képességeiket az átlagosnál kedvezQbbnek ítélik.
A kereseti várakozások szórása nagyobb volt, mint a kereseti becslések szórása,66 vagyis saját lehetQségeik megítélésében nagyobb különbségek mutatkoznak a középiskolások között, mint az átlagos keresetekrQl szóló vélekedéseikben. A 3.5. ábra a középiskolások kereseti becsléseit és kereseti várakozásait mutatja attól függQen, hogy jelentkeznek-e az érettségizQk továbbtanulásra.
Látjuk, hogy azok, akik nem jelentkeznek továbbtanulásra, jóval kedvezQbbnek ítélik általában is a középfokú végzettségqek kereseti lehetQségeit, mint azok, akik tovább kívánnak tanulni, saját kereseti lehetQségeiket pedig még kedvezQbbnek látják középfokú végzettséggel. Ezzel szemben a továbbtanulásra jelentkezQk általában is kedvezQbbnek ítélik a felsQfokú végzettségqek kereseti lehetQségeit, saját kereseteikre vonatkozó várakozásaik pedig még derqlátóbbak.
Kereseti várakozásaik mellett elhelyezkedési esélyeikre vonatkozó várakozásaikat is meg kellett fogalmazniuk az érettségizQknek. Minél magasabb szintq oktatásra jelentkeznek a középiskolások, annál nagyobb javulást várnak elhelyezkedési esélyükben. Az akkreditált felsQfokú szakképzésre jelentkezQk 7 százalékpont körülit, a fQiskolára jelentkezQk 14, az egyetemre jelentkezQk pedig több mint 17 százalékpont javulást remélnek. Az érettségizQk alacsonyabb esélyt láttak arra, hogy a felsQfokú tanulmányok befejezését követQen állást találnak majd, mint amit a kérdezés évében a pályakezdQk tapasztalatai mutattak. Az egyetemre jelentkezQk 69, a fQiskolára jelentkezQk 65 százalék eséllyel számoltak. Az 1999-ben végzett pályakezdQ diplomások közül egy évvel késQbb, 2000-ben 78 százalék volt foglalkoztatott azok közül, akik egyetemi szinten végeztek, és 72 százalék azok közül, akik fQiskolai szakokat végeztek. Az elhelyezkedési esélyek viszonylag kedvezQtlenebb megítélése fakadhat információhiányból, de lehetséges, hogy az érettségizQk  a diplomások kínálatának növekedését figyelembe véve  már kalkulálnak az elhelyezkedési lehetQségek kisebb mértékq romlásával.

A kereseti várakozások szerepe a továbbtanulási döntésekben
A munkaerQpiaci várakozások továbbtanulási döntésekben játszott szerepének vizsgálatára olyan modellt állítottunk fel,67 ahol a továbbtanulás valószínqségét a munkaerQpiaci várakozások, a középiskolások társadalmi, gazdasági helyzete, középiskolájának típusa, és a középiskolás képességei magyarázták. A munkaerQpiaci várakozásokat három változó írta le, a felsQoktatás, a középiskolások saját kereseti várakozásai alapján kiszámolható nettó életkereseti hozamának jelenértéke,68 és az érettségizQk várakozása saját álláshoz-jutási valószínqségükre diplomával és érettségivel. A társadalmi, gazdasági helyzetet leíró változók a család 1 fQre jutó jövedelme, az apa és az anya iskolázottsága, valamint az esetleges települési hátrányok, illetve elQnyök mérésére egy olyan kétértékq változó, mely azt mutatta, hogy a középiskolás azon a településen lakik-e, mint ahol tanul. A képességeket a tanuló hozott pontszáma mérte. Az eredményeket a 3.2. táblázat tartalmazza. A munkaerQpiaci várakozásokat jellemzQ változók közül az életkereseti hozam szignifikáns összefüggésben van az érettségizQ továbbtanulási valószínqségével. A nagyobb életkereseti hozamra vonatkozó várakozás növeli a továbbtanulás esélyét.
Az álláshoz jutás esélyérQl való vélekedés viszont nem befolyásolja a pályaválasztási döntést  sem olyan értelemben, hogy azok, akik érettségivel nagyobb esélyt látnak az elhelyezkedésre, kisebb valószínqséggel tanulnának tovább, sem pedig olyan módon, hogy ha valaki nagyobb esélyt lát diplomával való elhelyezkedésre, az nagyobb valószínqséggel jelentkezne felsQoktatási intézménybe.
A szociális háttérváltozók közül két változó hatása bizonyult szignifikánsnak. Az anya felsQfokú végzettsége növeli a továbbtanulási valószínqséget, és ugyancsak növeli, ha valaki ugyanazon a településen lakik, mint ahová középiskolába jár. A szülQk iskolázottságát mérQ többi változónak nem volt szignifikáns hatása, tehát az apa középfokú vagy felsQfokú végzettségének,
illetve az anya középfokú végzettségének. A családi jövedelem sem volt szignifikáns hatással a továbbtanulási valószínqségekre. Ez azt jelenti, hogy ha a középiskolások egyéb megfigyelhetQ jellemzQit rögzítjük, akkor nem növeli a továbbtanulási valószínqséget a magasabb jövedelem.69 Mivel az átlagos keresetek becslésére és a saját keresetek becslésére is hatott a családi jövedelem,70 mégpedig olyan módon, hogy mindkettQt növelte, ezért valószínqnek tqnik, hogy a családi jövedelem közvetetten hat a továbbtanulási valószínqségére. Az alacsonyabb jövedelmq családok gyermekei kisebb kereseti hozamot kapcsolnak a felsQfokú tanulmányokhoz, a kisebb keresetihozam-várakozás pedig csökkenti a továbbtanulás valószínqségét. A továbbtanulási valószínqségekre vonatkozó becslésekbQl viszont azt látjuk, hogy ha minden más szempontból hasonlók a középiskolások megfigyelhetQ tulajdonságai, akkor önmagában az alacsonyabb családi jövedelem nem csökkenti a továbbtanulási valószínqséget egyik kategóriában sem. Azok a középiskolások, akiknek ugyanazon településen van állandó lakóhelyük, mint középiskolájuk, nagyobb valószínqséggel jelentkeznek felsQfokú tanulmányokra az összes kategóriában. Mivel a középiskolák (a mintában egyetlen kivétellel) városokban, megyei jogú városokban vannak, a községben élQ középiskolások csoportja az a csoport, aki nem ott tanul, mint ahol lakik. Pk tehát kisebb valószínqséggel jelentkeznek továbbtanulásra a többi változó rögzítése mellett. Ennek oka lehet, hogy számukra a felsQoktatásban való részvétel jóval nagyobb költséggel jár, mint a másik csoport számára.
A továbbtanulási valószínqségekre vonatkozó becslési eredmények azt is mutatják, hogy az iskolatípusnak önmagában is  azonos családi háttérváltozók, munkaerQpiaci várakozások, képességek mellett  van hatása a továbbtanulás valószínqségére. A szakközépiskolát végzQ középiskolások szignifikánsan kisebb, a hatosztályos gimnáziumba járó tanulók szignifikánsan nagyobb valószínqséggel kívánnak továbbtanulni, mint a hagyományos négyosztályos gimnáziumba járók. A szakközépiskolák vélhetQen fQként a szaktárgyakból készítik fel a középiskolásokat olyan szinten, hogy úgy érezzék, érdemes a felvételivel próbálkozniuk  erre utal, hogy a szakközépiskolások diákjai fQként olyan szakirányú felsQoktatási tanulmányokra jelentkeznek, mint amilyen középiskolájuk típusa, a többi helyre történQ jelentkezés pedig valószínqleg nagyon megnövelné a szakközépiskolába járók számára a felsQoktatásba történQ felvétel költségeit. Az eredmények azt mutatták, hogy a képességeket vagy felvételi esélyeket mérQ pontszámváltozó hatása szignifikáns és pozitív volt, tehát a jobb tanulmányi eredményq középiskolások  a várakozásoknak megfelelQen  nagyobb valószínqséggel jelentkeznek felsQoktatásba. Ha a többi változót rögzítjük, a férfiak nagyobb valószínqséggel pályáznak felsQoktatási férQhelyre. A nQk felsQoktatási részvételének növekvQ aránya tehát ezek szerint más változókhoz  például a jobb középiskolai eredményekhez  kapcsolható.

Összefoglalás
A keresetihozam-várakozásokat vizsgálva, elQször az érettségizQk jelenlegi kereseti különbségekrQl való ismereteit tekintettük át, hogy lássuk, ha a jelenlegi átlagos kereseti hozamoktól eltérQ várakozásaik vannak a középiskolásoknak, az információhiányra vezethetQ-e vissza. Azt találtuk, hogy az érettségizQk mind az iskolázottság szerinti kereseti különbségekrQl, mind a különbözQ diplomás foglalkozásokban elérhetQ keresetekrQl pontos információkkal rendelkeznek. A kereseti várakozások vizsgálata pedig azt mutatta, hogy a továbbtanulók bármely tudományterületre jelentkezzenek is, saját felsQfokú végzettséggel elérhetQ kereseteiket a jelenleginél jóval magasabbra, középiskolai végzettséggel elérhetQ kereseteiket pedig kicsit magasabbra várják, vagyis a jelenleg átlagosnak tartott kereseti hozamoknál magasabb hozammal számolnak. Ez azt jelenti, hogy a középiskolások vagy az iskolázottság szerinti kereseti különbségek további növekedését várják, vagy saját lehetQségeiket (képességeiket) az átlagosnál kedvezQbbnek ítélik meg.
Ezt követQen áttekintettük, hogy milyen szerepe van a középiskolások továbbtanulási döntésében a gazdasági motívumoknak, hogy kimutatható-e az érettségizQk választásában a felsQfokú tanulmányokhoz kapcsolódó munkaerQpiaci hozamvárakozások szerepe. Az eredmények azt mutatták, hogy a középiskolások életkereseti hozamra vonatkozó várakozásai befolyásolják annak valószínqségét, hogy jelentkeznek-e felsQfokú tanulmányokra, illetve hogy milyen szintq tanulmányokra jelentkeznek. Az eredmények tehát igazolták azoknak a modelleknek a feltételezéseit, amelyek az iskolázási döntéseket haszonmaximáló szereplQket feltételezve írják le. A munkanélküliség valószínqségének a felsQfokú tanulmányokhoz kapcsolt csökkenésének hatása viszont nem volt kimutatható az érettségizQk döntésére, vagyis az a feltételezés, amely szerint sokan egyszerqen a munkanélküli- státus elkerülése céljából hosszabbítják meg tanulmányi éveiket úgy tqnik, nem megalapozott. Az eredmények azonban azt is mutatták, hogy a család társadalmi hátterét leíró jellemzQk többsége nem hat közvetlenül a továbbtanulás valószínqségére, az inkább a keresetihozam-várakozásoktól függ.



4. ÁTMENET AZ OKTATÁSBÓL A MUNKAERPPIACRA
4.1. A pályakezdQk elhelyezkedési esélyeinek és foglalkozási szerkezetének átalakulása

Az elmúlt másfél évtized gazdaságszerkezeti átalakulása jelentQs hatást gyakorolt a foglalkozási szerkezetre és a munkaerQpiac mqködésére. Az általános tapasztalat szerint a korszakos politikai változások (rendszerváltás) generálta történeti hatások általában különösen erQsen jelentkeznek a fiatalok esetében. Ezért arra számítunk, hogy a kilencvenes évek folyamatai, a foglalkoztatás általános csökkenése, a munkaerQpiac rugalmasabbá válása jobban befolyásolta a pályakezdés körülményeit, és a fiatal pályakezdQk foglalkozási összetételében is erQsebb változások mutatkoznak. A pályakezdQ foglalkozások tisztán mutatják a strukturális változások hatását, miközben a teljes foglalkozásszerkezeti megoszlás mögött megbújnak már az életpálya során bekövetkezQ mobilitás következményei is.

Strukturális változások a pályakezdésben
A 4.1. táblázat a pályakezdQk foglalkozásainak megoszlását mutatja kétféle össze-hasonlításban. Az 1990-es évekre vonatkozó adatokat egyfelQl az egy évtizeddel korábbi (szocialista) adatokhoz hasonlítjuk, másfelQl a pályakezdés idQpontjára vonatkozó elmozdulásokat vetjük össze a teljes foglalkozásszerkezet esetében tapasztalható változásokkal. A tendenciákat külön vizsgáljuk a férfiak és a nQk esetében.
A fiatal férfiak többsége mindkét idQpontban munkásként kezd dolgozni, de arányuk a két idQpont között csökkent. A fiatal nQk relatív többségének elsQ foglalkozása viszont vagy alsószintq értelmiségi, hivatalnok, vagy felsQfokú végzettséget nem igénylQ, rutin szellemi foglalkozás. Miközben a foglalkozásszerkezeti trend a munkáskategóriák esetében 1983 és 2000 között idQbeli csökkenést mutat (a gazdaság posztindusztriális jellege erQsödik), érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a kilencvenes években a férfiak közül nagyobb azok aránya, akik szakképzetlen munkásként kezdtek el dolgozni, mint a nyolcvanas években.
Más jelei is vannak annak, hogy a kilencvenes évek beszqkült munkaerQpiacára arányaiban többen léptek be szakképzetlen foglalkozásokba  miközben a fiatal munkaerQ képzettebb a korábbi generációknál.71 A férfiak esetében majd kétszeresére növekedett azok aránya, akik rutin szolgáltatási foglalkozásban kezdtek dolgozni, a nQknél pedig ez majdnem minden ötödik pályakezdQre jellemzQ. Ebben a foglalkozási kategóriában (többek között szó kereskedelmi, vendéglátó-ipari állásokról van) egyébként is egyre több a munkavállaló, de a növekvQ tendencia a pályakezdQkre különösen jellemzQ.
A pályakezdés egy további sajátossága, hogy mind a férfiak, mind a nQk esetében a nyolcvanas és a kilencvenes évek között csökkent azok aránya, akik felsQvezetQ beosztásban vagy felsQszintq értelmiségiként kezdtek dolgozni. A férfiak között nQtt azok aránya, akiknek elsQ foglalkozása alsószintq értelmiségi, hivatalnok volt. Mindemellett a vezetQk és értelmiségiek aránya a teljes foglalkozásszerkezetben 1983 és 2000 között növekvQ tendenciájú, tehát azt feltételezzük, hogy a pályakezdQk életpályájuk során felfelé mozognak, s nem ragadnak bele az elsQ, esetleg rosszabb állásukba. Fontos jellemzQ az is, hogy a pályakezdQk a nyolcvanas évekhez képest nagyobb arányban álltak önállóként (önfoglalkoztatóként) munkába a kilencvenes években. A bQvülQ magángazdaság körülményei között az általános foglalkozásszerkezeti trend szintén növekedést mutat ebben a tekintetben. Az önfoglalkoztatás növekedése azonban azt is jelenti, hogy növekszik azok aránya, akik flexibilisebb, atipikus foglalkozásban kezdik pályájukat a munkaerQpiacon.
A pályakezdQ-foglalkozások szerkezetének átalakulása összességében valamivel kedvezQtlenebb tendenciákat jelez, a foglalkozásszerkezet egészének változásához képest. Utóbbi alapvetQen azt mutatja, hogy a gazdaság posztindusztriális jellege fokozódott, a foglalkozások szerkezeti összetétele javult. Ez azonban nem annak a következménye, hogy a pályakezdQk egyre magasabb státusú foglalkozásokban kezdenének dolgozni. Az Q helyzetük  legalábbis rövid távon, az elsQ foglalkozás minQségét tekintve  inkább nehezebbé vált. Ezt részben az magyarázhatja, hogy az iskolából a munkába való átmenet meghosszabbodott, a folyamat  a munkaerQpiac egészével együtt  bizonytalanabbá és flexibilisebbé vált. A pályakezdQ-foglalkozások szerkezetét részben az is módosította, hogy a kilencvenes években a korábbiaknál több fiatal már a tanulás mellett dolgozni kezdett. Ez a korábbiaknál több jellegzetes  Oppenheimer Kalmijn (1995) kifejezésével élve  ifjúsági életciklus-foglalkozást jelent, ami átértelmezi azt a helyzetet, amikor az iskola befejezése utáni elsQ fQállású, teljes munkaidQs foglalkozást tekintik a pályakezdQ foglalkozásnak. Az 1990-es években az elsQ foglalkozás sokkal inkább átmeneti jellegqnek bizonyult, mint az 1980-as években. A szocializmus utolsó évtizedében mindkét nembeli pályakezdQk abszolút többsége (60 százalék körül) két évnél hosszabb ideig kitartott elsQ választása mellett.
Ez az arány az 1990-es évekre 40 százalék körülire csökkent. Mindkét nem esetében több mint kétszeresére nQtt azok aránya, akik hat hónap után már túl vannak elsQ foglalkozásukon. A kilencvenes években, átlagban a pályakezdQk majd egyötöde hat hónapot sem töltött elsQ állásában, egy további 20 százalék 6 12 hónapon belül, még egy további 20 százalék pedig 12 24 hónapon belül hagyta ott elsQ munkahelyét. Azok azonban, akik már nappali tagozatos iskoláik befejezése elQtt munkába álltak, hosszabb idQt töltöttek elsQ foglalkozásukban, és gyorsabban váltottak azok, akik csak az iskola befejezése után álltak munkába.72 Emellett, úgy tqnik, a magyar munkaerQpiac inkább a belül lévQket védi, hozzájuk képest a kívül lévQk helyzete mindig rosszabb. A kívül lévQknek ezért elQször a korábbiaknál nagyobb mértékben kell áldozatot hozni, hogy egyáltalán beléphessenek a munkaerQpiacra.



A pályakezdési esélyek változása a nyolcvanas és kilencvenes évek között
A pályakezdés esélyeinek vizsgálatához egy olyan adatbázist használunk, amelyben olyan fiatalok szerepelnek, akik már befejezték nappali tagozatos iskolai tanulmányaikat, s ezt követQen megkíséreltek munkába állni.73 Három kutatási kérdésünk (függQ változónk) van, az elsQ arra vonatkozik, hogy sikerült-e egyáltalán a munkaerQpiacra lépni. A második kérdés arra irányul, hogyan változott a pályakezdés valószínqsége önálló foglalkozásúként, illetve alkalmazottként, az utóbbi esetben különbséget téve a magán- és a közszféra között is. Harmadszor azt vizsgáljuk, milyen konkrét foglalkozási kategóriában talált munkát valaki (4.2. táblázat) Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok számára a nyolcvanas évekhez képest a kilencvenes évekre nehezebbé vált a munkába állás. A statisztikai becslések szerint a férfiak esetében mintegy 11 százalékkal, a nQk esetében pedig mintegy 9 és fél százalékkal csökkent a sikeres pályakezdés valószínqsége egyik évtizedrQl a másikra. Az önálló foglalkozásúként való pályakezdés valószínqsége szignifikánsan növekedett a férfiaknál, méghozzá elég jelentQs mértékben, mintegy 38 százalékkal. A nQk esetében is mutatkozik növekedés, de statisztikailag nem jelentQs. Ennek az eredménynek az értelmezéséhez valamivel többet kellene tudnunk a pályakezdés körülményeirQl, mint amirQl információnk van. Lényegében azt nem tudjuk, hogy a fiatal férfiak a rendszerváltást követQ jobb vállalkozási és piaci esélyeket használták ki, amikor a korábbinál többen léptek önállóként a munkaerQpiacra, vagy arról a  nem csupán hazai  jelenségrQl, hogy sok munkáltató szívesebben alkalmaz fiatalokat úgy, ha számlát adnak a munkájukról, s nem kell Qket állományba venni, utánuk bérjárulékokat fizetni.
A pályakezdés valószínqsége mindkét nem esetében  férfiak: 13 százalékkal, nQk: 22 százalékkal  növekedett a magánszektorban, a közszférában  férfiak: 50 százalékkal, a nQk: 36 százalékkal  csökkent a kilencvenes évekre a nyolcvanas évekhez képest. EgyfelQl nyilvánvalóan arról van szó, hogy a magánszféra a kilencvenes évekre kiterjedt: a gazdaságban a legtöbb munkahely az állam tulajdonából magánkézbekerült. MásfelQl viszont a közszférára különösen igaz, hogy a belül (a státusban) lévQket védi, s oda a kívül lévQk szabad státus híján nehezen juthatnak be. Emellett a tendenciák azt is jelzik, hogy a pályakezdési esélyek változása bizonyos mértékben növelte a magánszektor és a közszféra foglalkoztatottjainak nemek szerinti szegregációját.
Az elhelyezkedési esélyek terén tipikus változás, hogy a fiatalok a nyolcvanas évekhez képest szignifikánsan  a férfiak 33, a nQk 54 százalékkal  nagyobb eséllyel álltak munkába egyszerq, magasabb képzettséget nem kívánó szolgáltatási foglalkozásokban. A férfiaknál lényeges változás az is, hogy 32 százalékkal csökkent a szakmunkásként és 17 százalékkal nQtt a segédmunkásként való pályakezdés valószínqsége. Ez összhangban van a fenti adatokkal, de fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy most már csak a nappali tagozatos képzés befejezése utáni pályakezdést vizsgáljuk, eredményeinket itt nem torzítják az említett tanulás mellett végzett ifjúsági életciklus-foglalkozások . A nQk esetében szignifikánsan (20 százalékkal) csökkent annak az esélye is, hogy valaki alsószintq értelmiségi vagy hivatalnoki állásban kezdjen dolgozni. Más foglalkozási kategóriák esetében a változás mértéke statisztikailag nem jelentQs.
A képzés befejezése utáni elhelyezkedésben természetesen szerepet játszik maga az iskolai végzettség is. A 4.2. táblázatban közölt becslések olyan statisztikai modellekbQl származnak, amelyek tartalmazták az iskolai végzettséget. Az itt nem közölt eredmények74 szerint a magasabb végzettség  férfiak esetében a diploma, a nQkében viszont specifikusan a fQiskolai diploma  egyértelmqen növelte a munkába állás esélyét. Nem meglepQ módon általános iskolai végzettséggel a legnehezebb munkába állni. A szakmunkás végzettségqekhez képest a gimnáziumi végzettségqek kisebb eséllyel helyezkednek el az iskola befejezése és az adatfelvétel közötti idQszakban.
A magasabb képzettség nemcsak a munkába lépés, de a magasabb státusú állás megszerzésének a valószínqségét is növeli. A nyolcvanas évekhez képest a kilencvenes évekre a felsQfokú végzettség növelte annak az esélyét, hogy valaki vezetQi vagy értelmiségi foglalkozásban kezdjen dolgozni. Azok, akik alacsonyabb iskolázottsággal (minden szakképzettség nélkül) próbáltak munkába állni, hátrányban voltak, még akár szakképzettséget
nem igénylQ foglalkozások megszerzésekor is, ahová szintén szakmunkás végzettséggel lehet a legnagyobb valószínqséggel belépni.
Modellünkben számításba vettük azt is, hogy sok fiatal  amennyiben nem tudott elhelyezkedni  visszatért a tanuláshoz. Ez a döntés érthetQen jelentQs negatív hatással volt arra, hogy az illetQ belépjen a munkaerQpiacra. A pályakezdés néhány további jellegzetességére érdemes még utalni, amelyekkel máshol (Róbert, 2002, 2003) bQvebben foglalkozunk. Az álláskeresés idQtartama hosszabbá vált a kilencvenes évekre a nyolcvanas évekhez képest. Ugyanakkor, ha valaki az iskolából kilépve 1 2 éven belül nem kezdett dolgozni, akkor ezt az idQ múlásával egyre kevésbé tudta megtenni, hiszen egyfelQl szakképzettsége (amennyiben volt) veszített értékébQl, másfelQl a munkaadók is kedvezQtlen jelnek tekintették, ha az illetQ hosszú ideig nem állt munkába. Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak adott esetben érdemes lehet egy kevésbé kedvezQ ajánlatot is elfogadni, és foglalkoztatottként keresni jobb munkát, mivel a munkaadók értékelik a munkaerQpiacon szerzett tapasztalatot. Végül egy további jellemzQ, hogy a fiatalok a kilencvenes években a nyolcvanas évekhez képest sokkal nagyobb arányban kezdtek dolgozni határozott idQre szóló munkaszerzQdéssel. Ez is a pályakezdés fokozódó flexibilitásának jele.


4.2. A középfokú végzettségq fiatalok munkavállalása, továbbtanulása

Az utóbbi években a középiskolások között jelentQsen nQtt a továbbtanulási ambíció, miközben a munkába állási szándék  közvetlenül a középiskola befejezése után  határozottan csökkent. A következQkben egy, a középiskolások körében végzett ismételt megkeresésen alapuló kérdQíves adatfelvétel75 eredményeit mutatjuk be arról, hogy jelenleg a különbözQ típusú középfokú iskolák milyen továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeket nyújtanak a fiataloknak.
Az elsQ megkereséskor a középfokú iskolák végzQseinek egyharmada készült arra, hogy nem tanul tovább, hanem munkát vállal az iskola befejezése után. A legkevesebb munkavállalásra készülQ tanulót a gimnáziumok végzQsei között találtuk (a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban kevesebb mint 10, a hagyományos gimnáziumokban alig több mint 10 százalékot ért el arányuk), de a szakközépiskolások végzQseinek esetében sem érte el a tanulók felét (42 százalék), és a szakmunkástanulók esetében is alig haladta meg azt (56 százalék). A lehetséges munkavállalók a gyengébb tanulók közül kerültek ki,76 minél nagyobb településen élt valaki, és minél magasabb volt szülei iskolázottsága, annál kevésbé kívánt munkába állni a középfokú iskola elvégzése után.
Az ismételt megkeresés eredményei azt mutatták (4.3. táblázat), hogy a középiskola elvégzése után fél évvel a végzQsöknek több mint kétharmada (68 százalék) nappali képzésben tanult tovább, vagyis korábbi terveiknek megfelelQen a végzQs tanulóknak bQ kétharmada a középiskola befejezése után is folytatta tanulmányait A nappali tagozaton tanulók aránya még valamivel nagyobb is volt, mint amilyen arányban korábban tanulást terveztek a végzQsök.
A végzQsök jellemzQi szerint vizsgálva, a továbbtanulási tervek megvalósulását, azt látjuk, hogy a lányok valamivel kisebb arányban tanultak tovább, mint tervezték, a szakmunkásképzQt végzettek körében hiúsultak meg legnagyobb arányban a továbbtanulási tervek (35 százalékuk tanult tovább, holott 44 százalékuk tervezte a továbbtanulást.)
A munkába állási tervek sokkal kevésbé valósultak meg, mint a tanulási tervek. A 2003 tavaszán végzett középiskolásoknak mindössze 16 százaléka állt munkába, egytizedük lett munkanélküli, 7 százalékuk egyéb inaktív kategóriába sorolható, Qk vagy katonai szolgálatukat töltötték, vagy férjhez mentek, gyereket szültek. A középiskola típusa szerint vizsgálva a munkába állási tervek megvalósulását, a szakközépiskolát végzettek dolgoztak a legkisebb arányban korábbi terveikkel összehasonlítva, és a szakmunkásképzQt végzetteknek is alig több mint a fele dolgozott azok közül, akik korábban ezt tervezték A szakmunkásképzQt végzettek között a dolgozók és munkanélküliek aránya együttesen nagyjából megegyezett a korábban munkát tervezQk arányával, ami azt mutatja, hogy esetükben a tervek meghiúsulását a megfelelQ munkahely hiánya okozta. A szakközépiskolát végzettek között viszont a dolgozók és munkanélküliek együttes aránya is 10 százalékponttal volt kisebb a korábban munkát tervezQknél, és pontonosan ugyanennyivel nagyobb arányban tanultak a korábbi tervekhez képest, ami arra utal, hogy Qk inkább a tanulást választották a munkába állás helyett.
Azok között, akik dolgoztak, eredeti szakmájában talált állást a szakközépiskolák végzQseinek 34 százaléka (15 százalékuk nem fizikai munkakörben, 19 százalékuk szakmunkásként dolgozott eredeti szakmájában), 7 százalékuk más szakmában végzett szakmunkát, 22 százalékuk pedig betanított vagy segédmunka vállalására kényszerült. A dolgozó szakmunkásképzQt végzettek 58 százaléka dolgozott saját szakmájában, és egyharmaduk 32 százalék segéd vagy betanított munkát végzett. Ez azt jelenti, hogy az öszszes végzQs arányában fél évvel az iskola befejezése után saját szakmájában mindössze a szakközépiskolát végzettek 5, és a szakmunkásképzQt végzettek 20 százaléka dolgozott. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy jelentQs mértékben megváltozott az a helyzet, amikor a szakmai iskolákból határozott életpálya reményében léphettek ki a tanulók, mert joggal bízhattak abban, hogy a szakmunkás bizonyítványuk biztos egzisztenciát ígér a számukra.
A végzQs tanulók további terveire vonatkozó adatokból arra lehet következtetni, hogy munkaerQpiaci helyzetük rendkívül bizonytalan. A legtöbben még keresik a helyüket, tehát sem a munkahellyel rendelkezQk helyzete nem tekinthetQ véglegesnek, sem a munkanélküliek helyzete nem tekinthetQ tartósnak. A tovább nem tanuló szakközépiskolások közül 40 százalék, a szakmunkásképzQsök közül pedig 50 százalék volt az elmúlt félév alatt, a középfokú iskola elvégzése óta munka nélkül.
A szakközépiskolát végzett munkanélküliek 80 százaléka és a szakmunkásképzQt végzettek 64 százaléka mondta azt, hogy nincs lehetQsége alkalmi munkára. Ha egyáltalán akad ilyen munkájuk, a legtöbben szakképzettségüktQl eltérQ munkával kénytelenek beérni. Nyilván ezzel is összefügg, hogy a szakközépiskolát végzett munkanélküliek 60 százaléka és a szakmunkásképzQt végzett munkanélküliek 56 százaléka mondta azt, hogy minél elQbb el akar helyezkedni. A többiek pedig továbbtanulásra készülnek, vagyis a tanulástól remélik munkaerQpiaci helyzetük javulását. Önálló vállalkozásra vonatkozó elképzelések, valószínqleg a megfelelQ szakismeretek és az anyagi feltételek hiánya miatt, egyelQre csak néhány munkanélküli végzQs távlati tervei között szerepelnek.
Ha nemcsak a nappali tagozatos tanulókat, hanem valamennyi képzési formában továbbtanuló végzQst számba vesszük, az derül ki, hogy mindössze egyötödük hagyta abba a tanulást a középfokú iskola elvégzése után (4.4. táblázat). Vagyis nemcsak a továbbtanulási tervekbQl, hanem a tervek megvalósulásából is az derült ki, hogy jelenleg a középfokú iskola elvégzése a tanulók döntQ többsége számára nem jelenti a tanulás befejezését.
A végzQsök nagyjából egyforma arányban tanulnak felsQ-, illetve középfokon (38, illetve 36 százalék). Nappali felsQfokú képzésben vesz részt a végzQsök bQ egyharmada (35 százalék), esti felsQfokú képzésben pedig 3 százalékuk. Középfokon eredeti szakmájában folytatta a továbbtanulást a végzQsök 15 százaléka, és ugyancsak középfokon egy másik szakmát tanul a végzQsök 21 százaléka. Ezenfelül valamilyen tanfolyami képzésben vesz részt a végzQsök 6 százaléka. A továbbtanulási formák közötti választás egyértelmqen összefügg a középfokú iskoláik képzési formájával és a tanulók társadalmi származásával. A továbbtanulás valamennyi formájából kimaradók aránya a szakmunkásképzQt végzettek (44 százalék) és az alsó társadalmi csoportokhoz tartozók körében volt a legmagasabb.
A középiskola típusa szerint vizsgálva, a felsQfokú nappali képzésben továbbtanulók aránya a gimnáziumi tanulók esetében lényegesen magasabb az átlagnál. Eredeti szakmájukat kiegészítQ nappali középfokú képzésben az átlagosnál többen vesznek részt a szakközépiskolások közül. Eredeti szakmájuktól eltérQ szakmát pedig az átlagosnál többen tanulnak a szakmunkástanulók közül. Vagyis a piacképtelen szakmák vagy az elhibázott szakmaválasztás miatti középfokú iskolát közvetlenül követQ szakmaváltás is elsQsorban a szakmunkástanulók esetében a legjellemzQbb.
A tanulók társadalmi helyzete szerint vizsgálva, azt mondhatjuk, hogy jelenleg a felsQfokú nappali képzés elsQsorban a felsQ társadalmi csoportok gyermekeinek, a középfokú szakmai képzés kiegészítQ formái és a tanfolyami képzések pedig az alsó társadalmi csoportok gyermekeinek kínálják a középfok elvégzése utáni továbbtanulás lehetQségét.
A munkaerQpiaci státus szerint vizsgálva a tanulási részvételt, azt látjuk, hogy a dolgozók egyharmada is tanul munka mellett  legnagyobb részük további középfokú tanulmányokat végez. A munkanélküliek egyharmada is tanul, Qk legnagyobb arányban tanfolyami képzésben, vagyis valószínqleg valamilyen munkaerQpiaci képzési programban vesznek részt, az egyéb inaktívaknak pedig 75 százaléka tanul.
A továbbtanuló végzQsök fele (45 százalék) mondta azt, hogy jobb munkahelyet remél a továbbtanulástól, és nagyjából ugyanilyen arányban (47 százalék) válaszolták azt, hogy több ismeretet akarnak szerezni. A végzQsök harmada (27 százalék) jobb fizetést remél, szqk egyötödük (19 százalék) pedig a munkavállalás idQpontját szeretné a továbbtanulással elhalasztani.

A megkérdezettek 7 százaléka egyértelmqen azt mondta, hogy azért tanult tovább a középfokú iskola elvégzése után, mert nem tudott volna elhelyezkedni. EzekbQl az adatokból tehát az látszik, hogy a magasabb iskolázottságtól a legtöbben munkaerQpiaci esélyeik javulását várják. 2003 Qszén a középiskolákból kikerülQ fiataloknak mindössze 49 százaléka mutatkozott teljesen elégedett a helyzetével. A helyzetükkel elégedettek között az átlagosnál nagyobb arányban szerepeltek azok, akik nappali tagozaton tanultak tovább. A végzQs tanulók többsége gondolta, hogy céljaik eléréséhez családjukra (87 százalék) és barátaikra (60 százalék), vagyis mikrokörnyezetük tagjaira számíthatnak. Iskolájától a tanulóknak alig egytizede (8 százalék) számított segítségre, és közel egyharmaduk (31 százalék) gondolta úgy, hogy családon kívül kizárólag saját magára számíthat.
A tanulók más jellemzQit is tekintetbe véve, azt tapasztaltuk, hogy az elQnyösebb társadalmi helyzetq tanulók (diplomás szülQk gyerekei, gimnazisták) esetében mind a személyes szociális háló, mind az intézményes (iskolai) támogatás intenzívebben mqködik, és a munkanélküliek közül érzik úgy a legtöbben, hogy ambícióik megvalósítása érdekében családjukon kívül legfeljebb magukra számíthatnak. Vagyis a középiskolákból kikerülve éppen azok a fiatalok maradnak a legnagyobb valószínqséggel támogatás nélkül, akiknek a családja a legkevesebb segítséget nyújtja.


4.3. A felsQfokú végzettségq pályakezdQk munkaerQpiaci sikeressége

A felsQfokú oktatás kibocsátásának munkaerQpiaci hasznosulása a leghatásosabban a felsQoktatási intézményekbQl kikerülQ fiatalok munkaerQpiaci életpályájának vizsgálata révén elemezhetQ. E fejezetben a Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata kutatás elsQ és második felvétele (továbbiakban Fidév 1, illetve Fidév 2)77 felhasználásával elemezzük a felsQfokú végzettségq pályakezdQk kereseteit, valamint a munkaerQpiaci státusukat meghatározó tényezQket.
A felsQfokú végzettségq pályakezdQk keresetei
A szakképzettségek munkaerQpiaci hasznosulásának legfontosabb mérQszáma az egyének keresete; ez mutatja meg ugyanis, hogy adott szakképzettség a munkaerQpiacon mennyit ér . A felsQfokú oktatás keresetben kifejezett munkaerQpiaci hasznosulásának a következQ elemeit vizsgáljuk:
1. mekkora az egyetemi végzettség relatív kereseti hozama a fQiskolai végzettséghez
viszonyítva;
2. milyen mértékben és irányban befolyásolja a felsQfokú tanulmányok idején végzett fizetett munka a pályakezdQk béreit;
3. menynyiben javítja vagy rontja a felsQfokú végzettség hasznosulását a pályakezdQ
tudásának diverzifikáltsága;
4. milyen szerepe van a keresetek alakulásában olyan  a megszerzett szakképzettségtQl többnyire független  tényezQknek, mint a nyelvtudás, illetve a számítástechnikai ismeretek.78

Az elemzés kiindulópontja az egyszerq beckeri-minceri emberitQke-modell kereseti függvénye, amely az egyének keresetét az iskolai végzettség és a munkaerQpiaci gyakorlat függvényében vizsgálja (Becker, 1975; Mincer, 1974).A becslések függQ változója az egyének vonatkoztatási hónapban realizált nettó órakeresetének természetes alapú logaritmusa.79
Az 1998-ban végzett pályakezdQ foglalkoztatottak átlagosan 467, az 1999- ben végzettek 621 órakeresetre tettek szert (az egyesített mintában  2000. évi fogyasztói áron számítva  az órakereset 566 forint volt). Összehasonlítható órakereseti adatok hiányában nem tudjuk megmondani, hogy ez sok vagy kevés. Nettó havi keresetben mérve viszont elvégezhetQ az összehasonlítás, az 56 ezer (Fidév 1) és a 66 ezer (Fidév 2) forintos átlagkereset azt jelenti, hogy az 1998-ban végzett pályakezdQink 1999-ben mintegy 11,8 százalékkal, az 1999-ben végzettek pedig 2000-ben 16,5 százalékkal kerestek többet az átlagos magyar munkavállalónál.
Magyarázó változóink között az iskolai végzettséget kétértékq változó képviseli, a pályakezdQk ugyanis vagy fQiskolát, vagy egyetemet végeztek (az egyetemi végzettséggel rendelkezQk a minta mintegy 40 százalékát teszik ki). Azt vizsgáltuk tehát meg, hogy az egyetemi végzettség a fQiskolai végzettséghez képest eredményez-e bérben kifejezett hozamot, illetve mekkora ennek a mértéke. A munkaerQpiaci gyakorlatot ugyancsak nem a standard módon formuláztuk meg, a pályakezdQk ugyanis a szokásos értelemben nem rendelkeznek ilyennel. MunkaerQpiaci tapasztalatnak tekinthetQ viszont esetükben, ha tanulmányaik ideje alatt dolgoztak (Light, 2001). Mintánkban azoknak az aránya, akik rendszeresen dolgoztak, 30 százalék. Ha a tanulmányok idején végzett fizetett munka növeli az egyének emberi tQkéjét, akkor azt várhatjuk, hogy a tanulmányok alatt végzett munka növeli az egyének keresetét.80 Ha azonban az emberi tQke elQállítására fordított idQt és erQforrásokat rögzítettnek tekintjük, akkor lehetséges, hogy a gyakorlat során szerzett tapasztalatokban megtestesülQ emberi tQke növelése csökkenti a felsQfokú tanulmányok ideje alatt felhalmozott összes emberi tQke nagyságát, így a pályakezdQk keresetét is.81
A magyarázó változók között szerepelt még a kérdezett neme, ami a nQk esetleges bérhátrányát méri. Lehetséges, hogy a nQk bérhátránya viszonylag csekély, mert az átmeneti gazdaságokban  legalábbis Közép-Európában, állandó sokaságon mérve  a nQk bérhátrányának mérséklQdését figyelhetjük meg (Brainerd, 2000; Hunt, 2002), s nem volna meglepQ, ha ez a pályakezdQk nemek közötti mérsékelt bérkülönbségeiben is megjelenne.
Ezen túl az is ebbe az irányba hathat, ha az életpálya-kereseti különbségek  ha lesznek  egy késQbbi idQszakban (a házasodással és a gyermekszüléssel összefüggésben) alakulnak ki.

A fentiek mellett több, a munkaerQpiaci hasznosulás szempontjából fontos tényezQ hatását is bevontuk az elemzésbe. Megvizsgáltuk, hogy az adott iskolai végzettségi szinttQl és a szakképzettségtQl függetlenül milyen a nyelvtudás, illetve az számítógépes ismeretek használatának szerepe a keresetek alakulásában. Ha  mint ez feltételezhetQ  kis, nyitott gazdaságokban a nyelvtudás fontos tényezQje a munkaerQpiaci hasznosulásnak, akkor vélhetQleg a nyelvtudás hozama pozitív.82 A számítógépes ismeret ugyancsak olyan általános készséget jelent, amit a munkáltatók bérprémiummal jutalmazhatnak.83
Heterogén munkahelyek és szaktudás esetén oktatáspolitikai szempontból nem érdektelen, hogy a végzetteknek munkaerQpiaci szempontból menynyire diverzifikált a tudásuk, azaz a diplomákban megtestesülQ tudás a foglalkozások milyen széles körében értékesíthetQ, és a tudás diverzifikáltságának foka milyen mértékben és irányban befolyásolja a kereseteket. Ezt két változóval próbáltuk közelíteni. EgyfelQl egy kétértékq változót használunk, ami azt méri, hogy a pályakezdQnek egy vagy két szakképzettsége van-e. MásfelQl egy olyan koncentrációs indexet illesztünk be, ami azt méri, hogy adott szakképzettséggel a pályakezdQk hány foglalkozásban tudnak elhelyezkedni.84 A változó magasabb értékei azt jelzik, hogy az adott szakképzettséggel a pályakezdQ több foglalkozásban képes elhelyezkedni. Ha viszonylag kevés e foglalkozások száma, akkor az egyén szqkebb, ha viszonylag sok, akkor szélesebb specializációval (szakképzettséggel) rendelkezik. A kérdés az, vajon a kereseti többlethozamok szempontjából a szqkebb vagy szélesebb specializáció az elQnyösebb. Ha a problémát illeszkedési (matching) problémaként fogjuk fel, akkor a szqkebb specializációval viszonylag kevés foglalkozás esetén valósulhat meg a jó illeszkedés. Ha megvalósul, akkor ez vélhetQleg magasabb bérekkel jár együtt, viszont e foglalkozások megtalálása viszonylag költséges, illetve aktuálisan az üresedések száma viszonylag alacsony lehet. Szélesebb specializációval viszonylag sok foglalkozásban helyezkedhet el az egyén, viszont az illeszkedés kevésbé lesz jó, mint azoknak a szqkebb specializációval rendelkezQknek az esetében, akik megtalálják a specializációjuknak megfelelQ munkahelyet.85
PályakezdQk esetében bizonyosan nem közömbös, hogy milyen szakképzettséget szereztek, ezért az egyenletekbe magyarázó változóként a szakképzettséget is beillesztettük, valamint, hogy költségtérítéses képzésben végzett-e a pályakezdQ.86
A felsorolt változók nem mindegyike állt rendelkezésre mindkét mintában. A Fidév 1-bQl ismertük a megkérdezettek nemét, a nyelvtudásra és a számítógépes ismeretekre vonatkozó változókat. A Fidév 2-ben van információ a tanulmányok alatt végzett fizetett munkáról és a költségtérítéses képzésrQl. Az egyesített mintában  a két idQpont között esetlegesen bekövetkezett változások hatásának kiszqrése céljából  egy kétértékq változót is szerepeltettünk, amely azt mutatja meg, hogy az adott egyén melyik mintában szerepel. Ez a változó tartalmilag is fontos információt hordoz, mert azt mutatja meg, hogy az elsQ és a második felvétel idQpontja között kimutatható-e olyan változás, ami arra utal, hogy a késQbbi idQpontban a korábbihoz képest a pályakezdQk munkaerQpiaci lehetQségei  keresetben mérve  javultak, vagy romlottak.87 Az 4.5. táblázatban összefoglaltuk a különbözQ specifikációk legfontosabb paraméterbecsléseinek eredményeit.88

Vizsgáljuk meg elQször az iskolai végzettség változóját! Az egyetemi végzettség mindkét mintában többlethozamot jelent a fQiskolai végzettséghez képest: rendre 19 és 22 (elsQ minta alapmodell és bQvített modell), 25 és 27 (második minta alapmodell és bQvített modell) és 20 (egyesített minta) százalékot.89 Becslésünk nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a pályakezdQk keresetének alakulásában a szokásosan figyelembe vett (iskolai végzettséggel mért) iskolai tudástQke mellett a tanulmányok idején felhalmozott munkaerQpiaci gyakorlat révén generált tapasztalati tQke is szerepet játszik. Oktatáspolitikai szempontból fontos eredmény az is, hogy a tipikus pályakezdQ keresete (nettó órakeresete) nem lesz sem magasabb, sem alacsonyabb, ha költségtérítéses, mint akkor, ha állami finanszírozású képzésben vesz részt.
A szakképzettség munkaerQpiaci értékesítésének rugalmasságát, azaz a tudás diverzifikációjának a keresetre gyakorolt hatását két változóval mértük. Az egyik egy kétértékq változó volt, ami azt mutatta meg, hogy az egyén felsQfokú tanulmányai révén egy vagy két szakképzettséget szerzett. A becslés alapján úgy tqnik, hogy a két szakképzettséggel rendelkezQk az elsQ felvételben szignifikáns kereseti elQnnyel rendelkeznek, a másodikban viszont ilyen elQnyt nem találunk. A másik változó (foglalkozási koncentráció) azt mutatta meg, hogy a felsQfokú tanulmányok révén megszerzett szakképzettség mennyire szqk, illetve széles szakosodást jelent, azaz a diplomával hány foglalkozásban lehet elhelyezkedni. A változó együtthatóbecslése a második felvételben szignifikáns, elQjele pozitív, tehát több foglalkozásban
való elhelyezkedési lehetQség, azaz viszonylag széles szakképzettség mellett az egyén magasabb bérre számíthat. Ez azt is jelenti, hogy a szqkebb specializációval rendelkezQ pályakezdQk kevéssé képesek kihasználni az ebbQl fakadó jobb illeszkedés lehetQségét, illetve kevéssé képesek ezzel összefüggQ bérprémium realizálására, tehát adott szakképzettség munkaerQpiaci hasznosulása szempontjából elQnyösebb a szélesebb  tehát viszonylag nagyszámú foglalkozásban, viszonylag rosszabb illeszkedéssel együtt járó  szakképzettség megszerzése. Az elsQ felvételben erre az együtthatóra nem kaptunk szignifikáns becslést.
Az eredményekbQl úgy tqnik, hogy bizonyos korszerq ismeretek (ha az egyén képes arra, hogy munkája során használja a világhálót, vagy az angoltudás) érzékelhetQ kereseti elQnnyel jár együtt. Végül fontos eredmény, hogy nem látunk kereseti lemaradást a nQk esetében.

A felsQfokú végzettségq pályakezdQk munkaerQpiaci státusát meghatározó
tényezQk
A felsQfokú végzettségq pályakezdQk munkaerQpiaci státusát meghatározó tényezQket kínálati keretben tárgyaljuk, azaz azt vizsgáljuk, melyek azok a tényezQk, amelyek az egyének státusválasztását magyarázzák. Ebben  akár a hagyományos munkakínálati modelleket, akár az úgynevezett keresési modelleket vizsgáljuk  elsQdlegesen az egyének rezervációs bérei játszanak szerepet (Devine Kiefer, 1991; Heckman, 1979; Killingsworth, 1983). Ha a bérajánlatok meghaladják a rezervációs béreket, akkor az egyének munkába állnak, ha nem, akkor nem végeznek fizetett munkát. Egyes modellekben (Gørgens, 2002) a bérajánlatokat és a munkaidQt az egyének egyidejqleg értékelik, azaz mindkét tényezQ befolyásolja a munkaerQpiaci részvételt. A rezervációs bérek azonban a gyakorlatban többnyire nem megfigyelhetQk, a kutatóknak többnyire be kell érniük az ajánlott és megfigyelt bérekkel, amiket realizált bérajánlatként interpretálnak. A várt összefüggés a következQ: minél magasabbak a bérajánlatok, annál nagyobb a munkaerQpiaci részvétel valószínqsége adott munkaidQ mellett. Azt hogy az ajánlott munkaidQ miképpen befolyásolja a részvételi döntést, elsQdlegesen a lehetségesmunkavállalók preferenciái határozzák meg. A preferenciák pedig fQként a fogyasztás-szabadidQ relatív értékétQl, valamint a várható foglalkoztatási stabilitástól, a munkaerQpiaci környezet kockázatosságától függenek, ez utóbbit pedig az adott munkahely által biztosított jövedelemfolyam várható stabilitása határozhatja meg.
Az irodalom nem mindig ajánl egyértelmq választ arra nézve, hogy az egyes egyének pontosan mely munkaerQpiaci státusokba sorolhatók. Az alkalmazott keresési modellek többnyire a munkanélküliekkel foglalkoznak, s egyáltalán nem világos, hogy a nem foglalkoztatott népesség két kategóriája (munkanélküliek és munkaerQ-állományon kívüliek) munkaerQpiaci magatartásukban különböznek-e, vagy sem (Clark Summers, 1982; Flinn Heckman, 1983; Tano, 1991; Gönül, 1992; Micklewright Nagy, 1999).90 Itt öt munkaerQpiaci státust különböztettünk meg: foglalkoztatott, vállalkozó, munkanélküli, tanuló, egyéb inaktív.
A mintáinkban a foglalkoztatottak aránya 78, a vállalkozóké 4, a munkanélkülieké mintegy 6, a tanulóké 8, az egyéb inaktívaké 3 százalék. A két minta, illetve a két iskolázottsági fokozat (egyetem/fQiskola) nem különbözik jelentQsen egymástól.91
A modellekben92 a függQ változó a már említett öt munkaerQpiaci státusba kerülés valószínqsége. Feltevésünk szerint a foglalkoztatottak és a vállalkozók elsQdlegesen a munkaerQpiaci kockázatokkal (a munka és a jövedelem stabilitása) és az autonóm munkavégzéssel kapcsolatos preferenciáikban különböznek egymástól. A vállalkozók kevésbé kockázatkerülQk, fontosabb számukra a munkavégzés autonómiája, s ez egyúttal magában foglalhatja azt is, hogy erQteljesebben kedvelik a rövidebb munkaidQt. Munkanélküli az a személy, aki az adott piaci bérajánlatok mellett hajlandó munkába állni, keres, de aktuálisan nem talál munkát. Feltevésünk szerint számára elsQdlegesen az elfogadható bérajánlat a fontos, s az esetleges munkavállalásban kisebb szerepe van a munkaidQ hosszának. Az inaktív státust olyan személyek választják, akik számára a piacon meglévQ állásajánlatok akár a bérajánlatokat, akár a munkaidQ-ajánlatokat tekintve, elfogadhatatlanok, s ezért vélhetQen nem is keresnek munkát. Fontos empirikus kérdés, hogy az inaktívak empirikusan valóban ilyen módon különböznek-e a munkanélküliektQl.
Végül a tanulók azok a személyek, akik felsQfokú diplomájuk megszerzése után nem lépnek a munkaerQpiacra, hanem tanulmányaikat folytatják. Ebben egyaránt szerepet játszhat az aktuális bér- és munkaidQ ajánlatok elfogadhatatlansága, valamint az is, hogy további emberitQke-beruházások révén az aktuálisnál jobb állásajánlatokra számítanak.
Két legfontosabb magyarázó változónk a bér és a munkaidQ. Azt feltételeztük, hogy a pályakezdQk döntését az a bér és munkaidQ befolyásolja, amire az azonos képzettségq és iskolai végzettségq pályakezdQk számíthatnak.(Mind a két változót mintáinkból számítottuk.)93 Várakozásaink szerint a magasabb bér csökkenti a munkanélküli és az inaktív státusba kerülés esélyét, és növeli a foglalkoztatott és a vállalkozói státusét A tanulói státusba kerülés valószínqsége és a bérek közötti kapcsolatot nem tudjuk egyértelmqen elQre jelezni. Lehetséges, hogy egyénünk az aktuális bérajánlatokat kevesli, s ezért választja a tanulást a munkaerQpiacra lépés helyett. Ekkor annál nagyobb valószínqséggel választja a tanulást, minél kedvezQtlenebbek az aktuális bérajánlatok. ElképzelhetQ azonban, hogy magas béreket vár a további tanulás utáni munkaerQpiacra lépéskor, ekkor magasabb várható bérajánlatok mellett nagyobb valószínqséggel tanul tovább.
A munkaidQ változójára nézve sem a klasszikus munkakínálati, sem a keresési modellekbQl nem nyerhetünk elméletileg koherens elQrejelzéseket. Az itt használt modellel ebbQl a szempontból az a probléma, hogy a várható munkaidQ-ajánlatnak a bérajánlat hatásától megtisztított hatását méri, s emiatt elsQdlegesen az esetleges preferenciakülönbségeket tükrözi. EzekrQl viszont nincsenek megfelelQ empirikus vizsgálatok.
Három további magyarázó változót is bevontunk az elemzésbe. Az elsQ az iskolai végzettség. Ezt egy kétértékq változóval mértük, hiszen a mintánkba került egyének vagy fQiskolai, vagy egyetemi diplomát szereztek. A kérdés ebben az esetben tehát az, hogy a kétféle diploma befolyásolja-e a munkaerQpiaci státus választását adott bérajánlatok és munkaidQ-ajánlatok mellett. A második magyarázó változó a korábban ismertetett foglalkozási koncentrációs index, ami azt mutatja meg, hogy a különbözQ foglalkozásokhoz való hozzáférés esélykülönbségei milyen mértékben befolyásolják a munkaerQpiaci státus választását. Végül a harmadik változó azt mutatja meg, hogy a pályakezdQ egy vagy két szakképzettséggel rendelkezik-e.
A fenti változók mind a két mintában rendelkezésre állnak, így a modellt mind az elsQ (Fidév 1), mind a második (Fidév 2), mind az egyesített mintára megbecsültük. Ezt a modellt tekintjük alapmodellnek. Az egyesített minta egyenletében itt is szerepeltettünk egy olyan kétértékq változót, amely azt jelzi, hogy az egyén az elsQ vagy a második mintához tartozik-e.
A bQvített modellek azokat a változókat tartalmazzák, amelyek csak az egyik mintában találhatók meg, de vélhetQen szerepet játszanak a munkaerQpiaci státus választásában. Az elsQ mintában az egyének idegennyelv-tudásáról rendelkezünk információval (beszél németül, angolul), a második mintában pedig azt tudjuk, hogy az egyén rendszeresen dolgozott-e tanulmányai alatt, valamint hogy költségtérítéses vagy állami finanszírozású helyen végezte tanulmányait.
A becslések eredményeit (a marginális hatásokat) a 4.6. táblázat foglalja össze.94 Az eredmények azt mutatják, hogy magasabb bérajánlatok mindhárom egyenletben növelik az alkalmazásban állás, csökkentik a munkanélküliség és az inaktivitás valószínqségét.

A vállalkozóvá válás valószínqségét nem befolyásolják a várható bérek, magasabb várható bérajánlatok mellett egyénünk nagyobb valószínqséggel folytatja tovább tanulmányait, ami arra utal, hogy a továbbtanulás révén még magasabb bérajánlatra számít. Ezek az eredmények lényegében a bQvített modellben is megfigyelhetQk.
Hosszabb munkaidQ mellett magasabb a foglalkoztatottá és alacsonyabb a vállalkozóvá válás valószínqsége, a munkanélküli és az inaktív státus, valamint a munkaidQ között nem találtunk értékelhetQ összefüggést. A három egyenlet közül kettQben a munkaidQ emelkedése emeli a tanulói státus választásának valószínqségét. Az alap- és a kiterjesztett modell itt is nagyjából azonos összefüggéseket mutat. Mindezek arra utalnak, hogy a vállalkozói státus azok számára vonzó, akik nagyobb munkaerQpiaci kockázatot és rövidebb munkaidQt preferálnak, míg alkalmazottak szívesebben lesznek olyanok, akik a stabilabb munka mellett (vagy azért cserébe) hajlandók hosszabb munkaidQt elfogadni. A tanulói státus választásában ugyancsak szerepet játszik a munkaidQ: hosszabb munkaidQ hatására az egyének egy része elhalasztja a munkaerQpiacra lépést. Egyes státusok választásában szerepet játszik az iskolai végzettség. A vállalkozói státusba nagyobb valószínqséggel kerülnek egyetemi végzettségqek; ez az összes egyenletre fennáll. Magasabb iskolai végzettség tehát kockázatosabb munkaerQpiaci feltételek választásával jár együtt  adott bér és munkaidQ mellett. Hasonlóképpen, egyetemi végzettség mellett nagyobb az inaktívvá válás valószínqsége rögzített bér és munkaidQ mellett, ami arra utal, hogy az egyetemi végzettségqek számára a szabadidQ értékesebb jószág, mint a fQiskolai végzettségqek számára. Magasabb iskolai végzettség mellett kisebb a munkanélkülivé válás kockázata, a foglalkoztatottak közé kerülést pedig nem befolyásolja az iskolai végzettség. Az alapmodell paraméterei alapján azt mondhatjuk, hogy a magasabb iskolai végzettségq egyének nagyobb valószínqséggel tanulnak tovább, a bQvített modellben azonban e változó paraméterei nem szignifikánsak.
A foglalkozási koncentrációs index teljesítménye sem rossz, igen sok a szignifikáns paraméterbecslés. A több foglalkozásban elhelyezkedni képes lehetséges munkavállalók nagyobb valószínqséggel lesznek vállalkozók, munkanélküliek vagy tanulnak tovább. Azok az egyének, akiknek szakképzettsége szqkebb , azaz viszonylag kevés foglalkozásra pályázhatnak értékelhetQ eséllyel, inkább foglalkoztatottá vagy inaktívvá válnak.
Az a tény, hogy a pályakezdQ egy vagy két szakképzettséggel rendelkezik, nem befolyásolja érdemlegesen a munkaerQpiaci státus választását (az összes becsült paraméter közül mindössze egy szignifikáns).
A nyelvtudást mérQ két változó közül az egyik (beszél angolul) pozitív hatással van a vállalkozóvá válásra, a továbbtanulásra, továbbá negatív szerepet játszik abban, hogy az egyén foglalkoztatott vagy munkanélküli lesz.
A német nyelvtudás hatását nem tudtuk kimutatni. A tanulmányok ideje alatt felhalmozott munkaerQpiaci tapasztalat növeli a foglalkoztatottá és a vállalkozóvá, csökkenti a munkanélkülivé válás és a továbbtanulás valószínqségét. A költségtérítéses helyen végzett egyének nagyobb eséllyel lesznek foglalkoztatottak, és kisebb eséllyel tanulnak tovább, ami arra utal, hogy a magasabb oktatási költségek azt ösztönzik, hogy az egyén a munkaerQpiacra lépjen.



4.4. FelsQfokú végzettségq pályakezdQk munkaerQpiaci képzése

Köztudomású, hogy az egyének többsége számára a képzés nem fejezQdik be az alapiskolázásból történQ kilépéssel. A probléma jelentQsége ráadásul az elmúlt években növekedni látszik, azonban igen keveset tudunk arról, hogy milyen tényezQk határozzák meg a képzésben való részvételt, a képzés hosszát, illetve a képzési költségek megoszlását. A már hagyományosnak tekinthetQ emberitQke-megközelítést felhasználva (Becker, 1962; 1975; Hashimoto, 1981; Parsons, 1990; Stevens, 1994), a felsQfokú végzettségq pályakezdQk reprezentatív mintáján95 a probléma három elemét vizsgáltuk meg: az iskolai (esetünkben: fQiskolai és egyetemi) végzettség hatását képzési részvételre, a képzés hosszára, valamint a képzési költségek megosztására.
Fontos kérdés, hogy magasabb iskolai végzettség nagyobb vagy kisebb képzési valószínqséggel, illetve hosszabb vagy rövidebb képzési idQvel jár-e együtt. Ha a kapcsolat pozitív, akkor az egyének között az iskolai végzettségbeli különbségek miatt a munkaerQpiacra lépéskor megfigyelt emberitQke- különbségek az életpálya késQbbi szakaszán nQnek, ekkor az induló iskolai végzettség az életpályán növekvQ bérszóródással párosul. Ha a kapcsolat negatív, akkor a viszonylag alacsony iskolázottsággal a piacra lépQ munkavállalók képesek arra, hogy munkaerQpiaci képzés révén induló emberitQke-hátrányaikat csökkentsék. A kérdés empirikus irodalma nem ad egyértelmq választ az összefüggés irányára. Az elemzések némelyike pozitív, mások viszont negatív kapcsolatot mutatnak ki a két tényezQ között.96 Elméletileg mind a negatív, mind a pozitív kapcsolat jól értelmezhetQ, attól függ ugyanis, hogy a munkáltató a képzéssel kapcsolatban rövid vagy hosszú távú profitmaximalizálási magatartást követ-e.
Rövid távon a munkáltató olyan munkavállalót kíván felvenni, aki a munkahelyi követelményeknek megfelel, vagyis akinek az iskolai végzettsége biztosítja a munkahely megkívánta termelékenységet. Ha talál ilyen munkavállalót, akkor további képzés nélkül munkába állítja. Ha olyan munkavállalót talál, akinek a termelékenysége alacsonyabb, mint a munkahely megkívánta termelékenység, akkor  amennyiben felveszi  a hiányzó készségeket képzés révén biztosítja. Ha magasabb iskolai végzettség nagyobb termelékenységet jelent, akkor ebben az esetben a magasabb iskolai végzettségqek kisebb arányban, illetve rövidebb idQre kerülnek képzésbe, tehát az iskolai végzettség és a képzési részvétel (gyakoriság, hossz) közötti összefüggés negatív.
Hosszú távú profitmaximalizáló modellben a munkáltató inkább az iskolázottabb munkavállalók képzésben való részvételét részesíti elQnyben, mivel feltételezhetjük, hogy az iskolázottabbak tanulási készségei jobbak, s ezáltal a képzés határköltsége alacsonyabb, illetve megtérülése magasabb.
Ekkor tehát a magasabb iskolai végzettség magasabb képzési részvétellel (gyakorisággal, hosszabb képzési idQvel) jár együtt.
Nem kevésbé lényeges probléma a képzés költségeinek megosztása. Becker (1962) alapvetQ modelljére támaszkodva, azt mondhatjuk, hogy a költségek megosztását elsQdlegesen a munkáltató költségviselési hajlandósága határozza meg, ami a képzés jellegének függvénye. Becker a képzés két alaptípusát különbözteti meg: az általános és a vállalatspecifikus képzést. Általános képzés esetén a munkavállaló a képzés során tanult ismereteket más vállalatokban is képes hasznosítani. Ha a kilépési költségek alacsonyak, akkor a munkavállaló úgy képes kilépni a vállalattól, hogy az ott kapott képzés hozama nem vész el, viszont a munkáltató számára a képzésre fordított erQforrások veszteségként jelennének meg, ha a képzési költségek fedezésében részt venne. A vállalatspecifikus képzés jellegzetessége, hogy a képzés révén felhalmozott tudás csak az adott vállalatban hasznosítható, ezért ha a munkavállaló kilép, a képzés hozama elvész. A többlettudás ugyanakkor vállalatspecifikus képzés esetén más vállalatnál nem jelent többlettermelékenységet, tehát bérnyereséget sem, ezért a munkavállaló nagy valószínqséggel a vállalatnál marad. Emiatt a munkáltató számára nyereséges befektetést jelenthet a képzés költségeinek  legalább részleges  fedezése MindezekbQl adódóan a munkáltató sokkal inkább hajlandó vállalatspecifikus, mint általános képzést finanszírozni.
A mintánkba került felsQfokú végzettségq pályakezdQk mintegy fele vett részt munkaerQpiaci képzésben a kérdQíves felvétel és a végzés között eltelt idQszakban. Átlagosan mintegy 61 napot, azaz durván két hónapot fordítottak képzésre.
A képzési sajátosságok elemzése céljából három egyenletet futtattunk le: képzési valószínqség, képzéshossz, valamint költségmegosztási egyenlet. A képzési valószínqséget meghatározó tényezQk97 közül a minceri kereseti függvény szellemében (Mincer, 1974) az emberi tQke két elemét különböztettük meg: az iskolázás és a gyakorlatban szerzett tapasztalatok révén felhalmozott emberi tQkét. Az iskolai végzettség kétértékq (fQiskola/egyetem), s ugyancsak kétértékq a munkatapasztalat változója (rendszeresen végzett-e fizetett munkát tanulmányai utolsó évében). A mintába került személyek közel negyven százaléka egyetemet végzett, mintegy harminc százalékuk végzett rendszeresen fizetett munkát felsQfokú tanulmányai utolsó évében.
A munkatapasztalat változójára nézve elQrejelzésünk ugyanaz, mint az iskolai végzettség esetében, és az ezzel kapcsolatos érvelés is hasonló. Ha a munkatapasztalat emeli a termelékenységet, akkor egy rövid távú modellben a munkáltató annál kevésbé kívánja a munkavállalót képezni, minél több a munkatapasztalata. Hosszú távú modellben éppen ellenkezQleg: ha nagyobb munkatapasztalat jobb képességeket, illetve gyakorlati készségeket jelent a munkahelyen, akkor a munkatapasztalattal rendelkezQk alacsonyabb képzési határköltsége, illetve adott képzés melletti nagyobb termelékenységnövekedése miatt a munkáltató inkább a munkatapasztalattal rendelkezQk számára ajánl munkaerQpiaci képzést, illetve gyakrabban vagy/és hosszabb ideig hajlandó Qket képezni. A munkatapasztalat ennek megfelelQen állhat pozitív és negatív kapcsolatban is a képzési valószínqséggel.
Az egyenletben a fentiek mellett két olyan változó is szerepel, amelyek az egyének iskolában szerzett képzettségének heterogenitását, illetve e heterogenitásnak a képzési valószínqségre gyakorolt hatását kívánják megragadni. Az egyik a szakképzettség, amely sajátos készség/tudás kombinációkat jelent, s piaci értékesíthetQsége a munkaerQpiaci kereslet/kínálat aktuális állapotától függ. Viszonylag kedvezQtlenül értékesíthetQ szakképzettség esetében
relatíve kicsi a valószínqsége annak, hogy elhelyezkedéskor jó minQségq munkavállaló / munkahely illeszkedés jön létre, s ekkor a munkavállalónak nagyobb eséllyel kell munkaerQpiaci képzésben részt vennie azért, hogy elfogadható illeszkedés valósulhasson meg. Ekkor az aktuálisan rosszabbul (elQnyösebben) értékesíthetQ szakképzettségek esetében magasabb (alacsonyabb) képzési részvételi valószínqséget várhatunk.
A másik változónk a 2.4. alfejezetben bemutatott foglalkozási koncentrációs index,98 ami azt méri, hogy adott szakképzettséggel a pályakezdQ hány foglalkozásban tud elhelyezkedni. A változó magasabb értékei azt jelzik, hogy az adott szakképzettséggel a pályakezdQ több foglalkozásban képes elhelyezkedni. Ha viszonylag kevés e foglalkozások száma, akkor az egyén szqkebb, ha viszonylag sok, akkor szélesebb specializációval (szakképzettséggel) rendelkezik. Ha a problémát illeszkedési (matching) problémának fogjuk fel, akkor a szqkebb specializációval viszonylag kevés foglalkozás esetén valósulhat meg a jó illeszkedés, az ilyen munkahelyek megtalálása ugyanis költséges, illetve viszonylag sok idQbe telhet. Szélesebb szakképzettséggel viszonylag sok foglalkozásban helyezkedhet el az egyén, viszont az illeszkedés kevésbé lesz jó, mint azoknak a szqkebb specializációval rendelkezQknek az esetében, akik megtalálják a szakképzettségüknek megfelelQ munkahelyet. Ha szqkebb specializáció mellett az egyén megtalálja a képzettségéhez jól illeszkedQ munkahelyet, akkor vagy egyáltalán nem szükséges számára további képzés, vagy viszonylag csekély képzés is elegendQ.
Ha viszont nem találja meg, akkor jelentQs mértékq képzésre van szüksége.
A szélesebb specializáció azt jelenti, hogy az egyén viszonylag sok foglalkozásban el tud helyezkedni, de valamennyi képzésre várhatóan szüksége lesz a munka és a szakképzettség tökéletlen illeszkedése miatt. A koncentrációs index és a képzési valószínqség között pozitív és negatív összefüggés is lehetséges. Ha a kapcsolat negatív, ez azt jelenti, hogy a szélesebb (szqkebb) specializációval rendelkezQ egyének kisebb (nagyobb) valószínqséggel vesznek részt képzésben, azaz a szélesebb (szqkebb) specializáció jobb (rosszabb) illeszkedéshez, s ezáltal alacsonyabb (magasabb) képzési költségekhez vezet. Ennek az ellenkezQje áll fenn, ha a megfigyelt összefüggés pozitív. Végül az egyenletben szerepel a vállalatok mérete (ezt a létszámmal közelítjük).
E mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy nagyobb vállalatok adott képzést alacsonyabb fajlagos költségek mellett képesek nyújtani, továbbá a nagyobb vállalatokban az állások stabilabbak és hosszabb idQtartamúak, ezért nagyobb a valószínqsége, hogy a képzési költségek megtérülnek. Ha a feltevés igaz, akkor a vállalatméret és a képzési valószínqség közötti kapcsolat pozitív lesz.
A képzés hosszát meghatározó tényezQk vizsgálatára felállított egyenlet99 függQ változója a képzés hossza (a napokban mért idQtartam természetes alapú logaritmusa), magyarázó változói pedig ugyanazok, mint a képzési valószínqség esetében, s a változók értelmezése is hasonló.

A harmadik egyenletben a képzési költségek megosztását egy kétértékq változóval közelítjük: teljes egészében a munkáltató fedezi a képzés költségeit, vagy sem. A képzésben részt vevQk negyvenhat százaléka esetében a munkáltató, negyvenöt százalék esetében a munkavállaló, kilenc százalékáéban pedig a munkavállaló és a munkáltató közösen fedezte a képzés költségeit.100 A költségmegosztási egyenlet magyarázó változói közül a legfontosabb a képzés általános/speciális jellege, amelyet a képzés jellegére és céljára vonatkozó információkból azonosítottunk. Kétfajta képzést tekinthetünk általános képzésnek, azaz olyannak, ami sok vállalatban hasznosítható: a számítógépes ismeretek szerzését és nyelvtanulást. Adatainkból nem azonosíthatók a vállalatspecifikus képzések, azonban két esetben a (munkához szükséges speciális, valamint a munkához szükséges kiegészítQ ismeretek megszerzésére irányuló) képzés szorosan kapcsolódik az aktuálisan végzett munkához. A beckeri modell szellemében ezeket munkaspecifikus képzésnek tekinthetjük, s feltételezhetjük, hogy az e képzések révén szerzett ismeretek kevésbé hasznosíthatók más vállalatoknál, mint az általános képzés révén szerzett ismeretek. Egy harmadik képzéstípusba soroltuk az olyan képzéseket, amelyek nem tekinthetQk sem teljesen munkaspecifikusnak, sem teljesen általánosnak. Az egyenletben két kétértékq változót (munkaspecifikus és általános képzés) szerepeltettünk. Az egyenlet további magyarázó változói az iskolai végzettség, a munkatapasztalat, a képzés utáni kereset, a képzés hossza, valamint a vállalatméret.
Ha magasabb iskolai végzettség és nagyobb munkatapasztalat jobb képességeket, készségeket és termelékenységet jelent az adott munkahelyen, akkor a hosszú távú profitmegfontolásokból a munkáltató nagyobb mértékben finanszírozza a magasabb iskolázottságú és nagyobb munkatapasztalattal rendelkezQ munkavállalók képzését.
A magasabb képzettségqek bére ugyanakkor a munkáltató számára magasabb foglalkoztatási költséget jelentenek, ezért lehetséges, hogy a költségeit minimalizáló munkáltató a magasabb béreket azzal kísérli meg ellensúlyozni, hogy csökkenti a képzési költségek fedezésében való részvételét. Ekkor a magasabb bérek hatására a munkáltatói költségrészesedés alacsonyabb lesz. A magasabb képzettségqek magasabb bére azt tükrözheti, hogy a munkáltató magasabb termelékenységre számít az adott munkavállaló esetében, s ezért hajlandó a képzés nagyobb hányadát fedezni. Ebben az esetben a magasabb bér magasabb munkáltatói részesedéssel jár együtt.
Az egyenletben a képzés hosszát is szerepeltettük, s ezzel a többi magyarázó változóból kiszqrtük a képzési idQtartam hatását. A részvételi egyenlet esetében érvényesített megfontolásokból ugyancsak bevontuk az elemzésbe a vállalatnagyság változóját is. A becslések legfontosabb eredményeit a 4.7. táblázatban foglaltuk össze.
Összefoglalásul a következQket állapíthatjuk meg. Az egyetemi végzettségq pályakezdQk a fQiskolai végzettségqekhez képest kisebb valószínqséggel vesznek részt munkaerQpiaci képzésben. Feltevésünk szerint az egyetemi végzettség magasabb munkahelyi termelékenységet jelent. Az eredményt tehát úgy értelmezhetjük, hogy a munkavállaló fQként a munkahelyi követelményekhez képest alacsonyabb termelékenységq, tehát alacsonyabb iskolai végzettségq munkavállalók képzését tartja fontosnak, a képzés a követelményekhez képest hiányzó készségek megszerzésére irányul. A tanulmányaik alatt munkaerQpiaci tapasztalatot szerzett pályakezdQk ugyanakkor nagyobb valószínqséggel vesznek részt képzésben, mint azok a pályakezdQk, akiknél a munkatapasztalat hiányzik. Ha a munkatapasztalat magasabb egyéni munkahelyi termelékenységet, illetve jobb készségeket, képezhetQséget jelent, akkor a munkáltató magatartását azzal magyarázhatjuk, hogy a munkatapasztalattal rendelkezQ pályakezdQk munkaerQpiaci képzésének határköltsége alacsonyabb, illetve adott képzési ráfordítással nagyobb termelékenység-emelkedés érhetQ el náluk, s ezért a profitmaximalizáló
munkáltató számára érdemesebb Qket képezni, mint munkatapasztalat nélküli társaikat.
Hasonló összefüggést találunk a képzés hossza és az iskolai végzettség között: az egyetemi végzettségq pályakezdQket a munkáltatók rövidebb ideig képzik, mint a fQiskolai végzettségqeket. A tanulmányok idején szerzett munkatapasztalat ugyanakkor nem befolyásolja a képzés hosszát.
Mind a képzésbe kerülés valószínqségét, mind pedig a képzés idQtartamát befolyásolja a pályakezdQ szakképzettsége. A specializáltabb szakképzettséggel rendelkezQk nagyobb valószínqséggel kerülnek képzésbe, és képzésük ideje is hosszabb. Ez arra utal, hogy a viszonylag nehezebb a specializáltabb szakképzettségnek megfelelQ munkahelyet megtalálni, a
munkahely és a szakképzettség illeszkedése ezért rosszabb, s emiatt e pályakezdQket nagyobb eséllyel képzik tovább, s képzési idejük is hosszabb lesz, nagyobb vállalatok nagyobb arányban és hosszabb ideig képzik pályakezdQ munkavállalóikat.
Ami a költségmegosztási egyenletet illeti, a munkáltatók nagyobb mértékben fedezik az egyetemi végzettségqek, mint a fQiskolát végzettek képzésének költségeit, ami arra utal, hogy magasabb iskolai végzettség jobb képességeket, tanulási készséget és gyorsabb termelékenységemelkedést jelent, a tanulmányok idején felhalmozott munkaerQpiaci tapasztalat viszont nem befolyásolja a költségek megosztását. Az általános és foglalkozásspecifikus képzés esetében a beckeri modell elQrejelzése valósul meg: a munkáltató kevésbé hajlandó finanszírozni az általános, mint a foglalkozásspecifikus képzést.


5. ISKOLÁZOTTSÁG ÉS MIGRÁCIÓ
5.1. Mobilitás és iskolázottság Magyarországon a 2000-es évek elején

Az emberi tQke sok tekintetben hasonlóan viselkedik, mint a fizikai: felhalmozható, amortizálódik és áthelyezhetQ.101 A hasonló viselkedés hasonló megfontolásokhoz vezet a tQke optimális kezelésével kapcsolatban  akár annak létrehozása, akár annak értékesítése a kérdés. Megmutatható, hogy különféle szempontok függvényében nemcsak e tQkébe való beruházás optimális mértéke létezik, de beszélhetünk az értékesítés optimális módjáról is.
Ez utóbbinak fontos szempontja az, hogy az emberi tQke milyen piaci környezetben  földrajzi értelemben véve: hol  hasznosul. A következQkben röviden szemügyre vesszük, hogy Magyarországon a 2000 utáni években az emberi tQke áthelyezése, a mobilitás és a migráció összefüggésbe hozható- e a tudást tQkeként kezelQ optimalitási kritériumokkal.
A mobilitási döntést empirikusan vizsgáló kutatók az adatok gazdagságával fordított arányban és igen sok egyszerqsítQ feltételezéssel kényszerülnek élni. Anélkül, hogy ezeket részletesen tárgyalnánk, érdemes megemlíteni, hogy a mobilitási döntés modellezésének egyéni szinten nincs túl kifinomult közgazdasági elmélete.102 Az empirikus vizsgálat rendszerint egy kétértékq függvény felírásából áll, amely a hasznok és költségek egyenlegének megfelelQen egy bizonyos relációban helyesli vagy elveti a költözés gondolatát.
Az empirikus megoldások közötti különbséget az okozza, hogy a függvényt a kutatók más és más aggregáltságú adatokkal, különbözQ ökonometriai módszerekkel és különféle magyarázó változók bevonásával becsülik meg. A hasznok és költségek motivációja az esetek majdnem mindegyikében az emberi tQke hordozhatóságán, illetve azon a gondolaton alapszik, hogy minden mást rögzítve, a költözés igyekszik az emberi tQkét olyan helyre szállítani , ahol az a legjobban hasznosul.
Hasonló elemzés végeztem hazai adatokon (Cseres-Gergely, 2003b, 2004) a hazai közgazdasági irodalomban úttörQ írást követQen (Kertesi, 1997). Ezekben részben aggregált, részben egyéni szintq adatokon vizsgáltam a kérdést, bemutatva a háttérként szolgáló makroszintq folyamatokat is. Nyugat-Európában (de mindenekelQtt az angolszász országokban) a kutatás arra koncentrál, hogy a gazdasági, munkaerQpiaci húzó- és nyomóerQk milyen erQsségq hatást gyakorolnak a megfigyelt jelentQs mobilitásra és migrációra (például Böheim Taylor, 2000), illetve a mobilitás milyen távon képes kiegyenlíteni a regionális egyenlQtlenségeket (például Pissarides McMaster, 1990). Tekintve, hogy a magyarországi mobilitás és migráció arányai a nyugat-európainál jóval alacsonyabbak, itt a kérdés inkább úgy fogalmazódik meg, hogy mi az oka ennek alacsony aránynak, különös tekintettel arra, hogy a hazai bérek és foglalkoztatási ráták szóródása nem elhanyagolható. Van-e egyáltalán hatása a gazdasági motivációknak, vagy teljesen elsikkadnak az egyéb, mindenekelQtt demográfiai és életciklus- jellegq hatóerQk között?
A Magyarországra vonatkozó vizsgálataink eredményei vegyesek. Ezek makroszinten nem voltak képesek a munkaerQpiaci vonzerQk hatását megmutatni, és mikroszinten is csak csökkenQ erQsséggel. Mikroszinten viszont az iskolai végzettség és az életkor határozott, rendre pozitív illetve negatív hatást mutatott. Az életkor hatása az életciklus különféle szakaszaival könynyen azonosítható, felmerül azonban a kérdés, hogy ha az iskolai végzettséget használjuk a költözés valószínqségének magyarázatához, mit is mérünk valójában. A kézenfekvQ és az egyszerq modellel összhangban levQ magyarázat az, hogy az iskolázottság az emberi tQke nagyságát méri. Valamilyen hipotézist formálnunk kell arról, hogy az iskolázottság milyen összefüggésben állhat a költözési hajlammal.103 Arról, hogy az iskolázottság minek a közelítQ változója, jelzQje (proxyja), feltételezéseink a következQk.
1. Az iskolázottság csak az anyagi helyzet jelzése (proxyja). A valódi öszszefüggés az, hogy a gazdagok inkább költöznek, mert van pénzük arra, hogy korábbi lakhelyüket újra cseréljék. A költözés kockázatos vállalkozás, amelynek során könnyq jelentQs összeget elveszteni (lásd Hegedüs, 2003), a gazdagok azok, akik az ilyen veszteséget könnyen viselik.
2. Az iskolai végzettség a költözési tapasztalatot méri. A költözködés komoly szervezést, a távolsági költözés pedig alkalmazkodást igényel, így azt, akinek még nincs ez irányú élménye, egyfajta tehetetlenségi erQ is visszatartja. Az iskolázottság megszerezéséhez azonban sokszor el kell költözni otthonról, ami megadhatja a kellQ tapasztalatot. Ha a haza-, vagy az iskolához költözés a mozgás egyetlen oka, és a költözQk közül nem szqrjük ki a fiatalokat, kollégistákat, akkor az iskolai végzettség a költözés egzakt elQrejelzQje is lehet.
3. Az iskolázottság a speciális emberi tQke közelítQ változója. Minél iskolázottabb valaki, tudása annál speciálisabb, amit nem lehet akárhol eladni. Mivel Magyarországon a lakosságot hagyományosan nem jellemzi a nagy mobilitás, a képességek földrajzi eloszlása pedig feltehetQen véletlen, az iskolázottabbak nagyobb mobilitása a tudás és a megfelelQ munkahely összepárosításával is magyarázható.
4. Az iskolázottság általában az emberi tQke közelítQ változója. Az iskolázott munkaerQ iránt ma nagy a kereslet, s a jobban mqködQ munkapiacokon könnyebben/jobban értékesíthetQ. Az elmaradott régiók iskolázott munkavállalói nagyobb valószínqséggel tudnak elszakadni lakhelyükrQl, mint az iskolázatlanok.
5. A nagyobb emberi tQke akkor is gyakoribb költözéshez vezethet, ha semmilyen munkaerQpiaci tényezQ nem hat. Többen rámutattak, hogy a formális képzés nemcsak a munkaerQpiacon értékesíthetQ készségek átadására képes, hanem a széles értelemben vett készségeket fejleszti. Mivel a költözés már említett kockázatai a generikus képességek egész sorát igénylik, minden egyebet rögzítve, az is okozhatja az iskolázottabbak gyakoribb költözését, hogy Qk inkább rendelkeznek ezekkel a készségekkel. Ekkor az iskolázottság ezeket az általános emberitQke-elemeket méri, ezek proxyja. A fenti lehetQségek közötti a különbségtétel nem egyszerq feladat. EgyfelQl nagyszámú megfigyelésre van szükség, hogy a különféle korú, családi hátterq, más és más régiókból (és településtípusokról: munkaerQpiacokról) költözQk viselkedését elkülöníthessük, másrészt olyan egyéni jellemzQkre, amelyek képesek kontrollálni a költözést esetlegesen kiváltó és egyben a számunkra érdekes változókkal korreláló egyéb hatásokat. Ilyen adatbázis ma Magyarországon nem létezik. Léteznek ugyan a célnak részben megfelelQ makroszintq adatok, ezek azonban vagy nem teszik lehetQvé a mobilitásvizsgálatot,104 vagy a kívülálló számára nem érhetQk el a maguk teljességében.105 A legfontosabb, mikroszintq adatforrások azonban nem alkalmasak mobilitásvizsgálatra.106

A következQkben az 1. és 2. pontban megragadott problémát a KSH 2003. évi lakásfelvétele segítségével végzett egyszerq becsléssel illusztrálom.107 Ennek az adatbázisnak az az elQnye, hogy ha nem is követjük folyamatosan a válaszadó költözéseinek történetét, legalább részleges információval rendelkezünk róla: az 1996 után költözQkrQl tudjuk, hogy mikor és honnan költöztek a jelenlegi és az azt megelQzQ lakhelyükre, illetve azt is, hogy ez a lakhely mely településen van/volt. Az egyéni jellemzQket itt is csak a felvétel pillanatában, 2003-ban ismerjük. Ezek között megtalálható a válaszadó iskolai végzettsége, kora, a foglalkozásának jellemzQi, többek között annak FEOR-kódja, valamint a család havi jövedelme is. Ez utóbbira vonatkozó kérdésre válaszolni nem kívánók egy intervallumokból összeállított listából is választhattak  az ilyen eseteket, az intervallumközepeket használva, összevontam a folytonos változóval.
Mivel az adatok felvétele egyrészt nem az év végén történt, másrészt az esetszám nem túl nagy, nem az egyedeket, hanem azok egyes években tapasztalt viselkedését, az úgynevezett spelleket (tartamok) tekintettem meg- figyelési egységnek, összevonva a 2003-as és 2002-es adatokat.108 Ennek megfelelQen, ha valaki 2002-ben ugyanott lakott, ahol 2001-ben, akkor a költözik változó értéke 0, ha nem, akkor 1. Ugyanez a szabály igaz valakire 2003-ban is, függetlenül attól, hogy változtatott-e lakhelyet 2002-ben.
A költözés két formáját különítem el: költözés településen belül (és minden egyéb), illetve költözés megyén belül, de kistérségek között (és minden egyéb).109 Tekintve, hogy valódi idQbeli információ nem áll rendelkezésre, a magyarázó változók ugyanazok mind a két esetben: iskolai végzettség, kor, egy fQre jutó háztartási jövedelem. A segédváltozók: a háztartásfQ FEOR-kódja, illetve a költözés elQtti lakcím kistérségi kódja. A költözési döntést egy logit modell jeleníti meg, amelyben a költözés ténye a magyarázott változó, az iskolai végzettség, az életkor és annak négyzete, valamint az egy fQre jutó jövedelem magyarázó változók. A költözés elQtti lakhelyre jellemzQ tulajdonságokat állandó hatások (fixed effects) jelenítik meg: ebben a felfogásban az adatokat olyan panelnek tekintem, amelynek egyedei a kistérségek, az azon belüli realizációk pedig az egyes spellek.
Amint azt a becslés eredményeit összefoglaló 5.1. táblázatból is kiderül, a munkaképes korú népesség körében a mind az összes  tehát a településen belüli mozgást is figyelembe vevQ  , mind az ennél szqkebb  a kistérségeken belüli mozgást nem tekintQ  költözésfogalmat használva is a korábban, más forrásból már megismert eredményt kapjuk: az életkor elQrehaladtával egyre csökken, míg a felsQfokú végzettséggel110 nQ a költözés valószínqsége. A táblázat felsQ része a tágabb, az alsó a szqkebb értelmezés szerinti eredményeket mutatja, egymás mellett különféle specifikációkat használva. Ez alapján azonban nem tudjuk eldönteni, hogy a jövedelem és az iskolázottság, vagy csak az iskolázottság hatását látjuk-e.
A kereset hatását az egy fQre jutó jövedelemmel megragadva, az eredmények figyelemre méltóan változnak. A rövid távú költözéseket is tartalmazó modellben az iskolázottság szerepét egyértelmqen a jövedelem veszi át: a felsQfokú végzettség indikátorának paramétere a korábbinak mintegy negyedére csökken, és nem lesz szignifikánssá. Hasonló jelenség azonban a távolsági költözések esetében nem tapasztalható: a felsQfokú végzettség paraméterének értéke kissé nQ, a jövedelem pedig nem lesz szignifikáns. Úgy tqnik tehát, hogy míg a rövid távú költözések esetében az iskolázottság hatása látszólagos, pusztán a jövedelem proxyja (1. hipotézis), addig nagyobb távolságokra valóban az iskolázottak költöznek, a jövedelem szintjétQl függetlenül (2 5. hipotézis).
Felmerül azonban a kérdés, hogy az eredményeket nem befolyásolja-e az, hogy az alapsokaság a 15 65 évesek köre, amiben a közép- és felsQfokú oktatásban résztvevQk igen nagy számban lelhetQk fel, beleértve a kollégiumba be- és onnan kivonulókat is. Ennek ellenQrzésére a rendelkezésre álló esetszámmal, valamint a nem oktatással kapcsolatban fiatal korban költözQk terhére beszqkíthetjük a vizsgált korosztályt. Míg az elsQ modell szignifikáns paramétereinek becslései nem változnak lényegesen, a második modellben az iskolázottság elveszti a szignifikanciáját. Ha nem gondoljuk, hogy a távolsági költözés csak a fiatal kor jellemzQje,111 akkor ez arra mutat, hogy az iskolázottságnak a távolsági költözésben sincs jelentQs szerepe azon túl, hogy az iskolarendszer térbeli jellege miatt a diákok jelentQs számban tanulnak távol korábbi lakóhelyüktQl.

Bár a számunkra érdekes változók paramétereinek értéke és szignifikanciája a választott specifikációtól függQen széles skálán mozog, az életkor hatását mérQ paraméter értéke változatlan maradt. Ez is megerQsíti azokat a korábbi eredményeket, amelyek szerint a munkaerQpiaci motivációk mellett, azokat elnyomva, ma Magyarországon más folyamatok mozgatják a költözéseket. Az, hogy ezek alapvetQen demográfiai vagy más jellegqek, a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megítélni. Ehhez olyan paneladatokra volna szükség, amely egyéni szinten dokumentálja a demográfiai, oktatási és munkaerQpiaci változásokat. Ilyen adatok birtokában ismét érdemes lesz feltenni a kérdést: van-e hatása a gazdasági megfontolásoknak, a jövedelemnek és az iskoláztatásnak a költözési döntésekre. Addig azonban nem.



5.2. Az iskolázottság hatása a külföldi munkavállalási döntésekre

A lehetséges migránsok döntéseiket  a neoklasszikus elmélet feltételezése szerint  egy adott idQtávon belül remélt nyereségük és annak pénzben közvetlenül kifejezhetQ és ki nem fejezhetQ (kulturális, szociális stb.) költségeit összevetve hozzák meg. A migráció ebben a modellben várhatóan azokat érinti, akik a legnagyobb nyereségre számíthatnak, illetve akik a legkevesebb veszteséget könyvelhetik el a migráció során.
A emberi tQke megtérülése a migrációs döntésekben
A migráció valószínqségét a nagyobb emberi tQke  magasabb iskolázottság, képzettség  növeli, amennyiben feltételezhetQ, hogy a befogadó munkaerQpiac  a hazaihoz hasonlóan  jobban megfizeti a kvalifikált munkaerQt, illetve számukra a befogadó országban nagyobb a foglalkoztatás valószínqsége (Massey és szerzQtársai, 1993). Gyakran felvetQdik, hogy a külföldiek munkaerQpiaci helyzete kedvezQtlenebb a belföldiekénél, munkanélküliségük magasabb, és bérdiszkrimináció érvényesül velük szemben, ezért jövedelmük is lényegesen kedvezQtlenebb (például OECD, 2003). A külföldiekkel szembeni diszkrimináció azonban nem igazolódik, ha munkanélküliségüket, bérüket a hasonló összetételq belföldi munkaerQvel vetik össze. Az egyszerq összehasonlításkor sokszor olyan szempontok maradnak ki az elemzésekbQl (például nyelvtudás, alkalmazkodás stb.), amelyek a különbségeket magyarázhatják.112 A külföldiek alkalmazkodása hosszabb idQt (10 15 év) igényel: egyre kevésbé érvényesülnek a különbségek a bérek és munkanélküliség terén (Borjas, 1994; Constant Massey, 2002). A migránsok várt bérnyeresége nem egyértelmqen érvényesül a befogadó munkaerQpiacon, s a külföldön munkát keresQk egy része hazatér. A viszszatérés nem véletlenszerq, ellentmondásos szelekciós hatások figyelhetQek meg. Egyrészt azok térnek vissza, akik legkevesebbet nyerhettek kivándorlási döntéseikkel, rendszerint tehát a kvalifikálatlanabbak (Borjas Bernt, 1996), másrészt a magasabb kvalifikáció és a szociális és információs hálókhoz hozzáférés ösztönzi, sietteti is a hazatérést (Bauer Gang, 1998). Stark (1991) szerint az elsQ idQszakban a befogadó környezet az adott külföldi csoport egészének az általa vélt teljesítést fizeti meg, az iskolázottak, magasabban kvalifikáltak bérei tehát jobban elmaradnak bérvárakozásaiktól, mint kevésbé iskolázottaké. Mivel a kvalifikáltabb külföldiek jövedelemvárakozásait kevésbé fizeti meg a befogadó munkaerQpiac, ezért a visszavándorlás az Q esetükben számottevQ, a befogadó munkaerQpiacon inkább a kevésbé képzettek maradnak meg.
A külföldiekkel szemben inkább bizonyos munkahelyek elérhetQségében figyelhetQ meg diszkrimináció, e munkahelyek betöltésének esélye számukra kisebb, mint a belföldieké. Gyakran szegmentált befogadó munkaerQpiacra lépnek be, ahol átmeneti idQre rossz munkafeltételek mellett szakképzetlen munkát is vállalnak a befogadó ország munkaerQpiacának szekunder állásaiban, az elQrejutás reménye nélkül, céljuk a lehetQ legrövidebb idQ alatt remélhetQ maximális jövedelem (Piore, 1979). Az 1960-as, 1970-es évek hagyományos vendégmunkás-típusa alapvetQen így jellemezhetQ. A hetvenes évek közepéig a bevándorlást a nagytömegq, részben ideiglenes munkaerQ toborzása határozta meg, a hetvenes-nyolcvanas éveket a migráció korlátozása és a korábbi bevándorló népesség hazatérésének elmaradása, majd a kilencvenes évek végére jól definiált csoportok toborzásának
különbözQ formáira került sor.113
A magyarok külföldi munkavállalását befolyásoló tényezQk
A következQkben azt vizsgáljuk meg, hogy Magyarországon a külföldi munkavállalási döntésekben milyen szelekciós mechanizmusok érvényesülnek, ezen belül is kitüntetetten azt a kérdést, hogy az iskolázottság mennyiben befolyásolja az elvándorlásra vonatkozó döntést.
A KSH munkaerQ-felmérés keretében egy idQpontban, 2003 elsQ negyedévében megkérdezték az érintetteket külföldi munkavállalási elképzelésekrQl is,114 ekkor a 15 49 évesek közel hat százaléka gondolt a külföldi munka lehetQségére, ennek a csoportnak a fele már lépéseket is tett (legalább információkat gyqjtött a lehetQségekrQl), de közülük mindössze minden tizedik
rendelkezett a megkérdezéskor tényleges munkalehetQségekkel.
Minél magasabb iskolai végzettség felé haladunk, a megkérdezettek annál inkább gondolnak a külföldi munkavállalásra. A külföldi munkavállalás lehetQségét fontolgatók között a szakmunkásképzQt végzettek aránya nagyobb, Qk komolyabb szándékról tanúskodva már információkat is gyqjtöttek a munkalehetQségeikrQl, s valamivel magasabb az arány a felsQfokú végzettségqek körében is, míg a nyolc általános iskolát végzettek és az érettségizettek inkább csak a lehetQség megfogalmazásáig jutnak, szándékuk komolyságát firtatva, azt látjuk, elképzeléseik bizonytalanabbak, arányuk kisebb (5.2. táblázat). Nemek szerint az elképzelések iskolázottság szerint nagyon eltérnek. Mindkét nem esetében egyértelmq, hogy az alacsony iskolázottságúak kevésbé foglalkoznak a külföldi munkavállalás gondolatával, a magasabb kvalifikáció (érettségi, felsQfok) külföldi hozamát azonban inkább remélik a nQk, míg a férfiak között U alakú görbére emlékeztetQ módon a szakmunkásvégzettség megtérülésére vonatkozó várakozások a legnagyobbak, a külföldön dolgozni kész szakmunkásképzQt végzettek aránya jelentQsen meghaladja a lehetQséget elutasítókét.
A migrációs döntésekben az emberi tQkét befolyásoló tényezQk szerepének vizsgálatára, olyan Kétváltozós logisztikus regressziós becsléseket végeztünk. Modellünkben a külföldi munkavállalásra vonatkozó döntést a kérdezett életkorával, nemével, valamint iskolai végzettségével magyaráztuk,115 külön kitértünk arra, hogy a külföldi munkavállalás csupán megfogalmazódik-e, vagy már valamilyen lépést is tettek a munkalehetQségek megismerésére. A vizsgálat a 15 49 éves korcsoportra szorítkozik (5.3. táblázat). Az életkor szerepe kismértékben, míg az, hogy valaki nQ, jelentQs mértékben csökkenti a külföldi munkavállalásra vonatkozó döntés megfogalmazódását. Az iskolai végzettség esetében pedig azt látjuk, hogy  referenciakategória: a nyolc általános iskolai osztályt végzettek  a befejezetlen nyolc osztály nagyon erQsen csökkenti a migrációs döntés valószínqségét, a szakmunkás és a szakmát és érettségit is jelentQ végzettség nagyjából hasonló mértékben, a gimnáziumi végzettség ennél jobban, a felsQfokú végzettség a gimnáziumi végzettséghez hasonlóan növeli a külföldi munkavállalásra vonatkozó döntés valószínqségét.
A külföldi munkavállalás lehetQségét komolyabbnak tekinthetjük, ha az illetQ már legalább információkat gyqjtött a kilátásokról. A komolyabb szándékot vizsgálva azt látjuk, hogy az életkor döntést csökkentQ szerepe valamivel szerényebb, ami arra utal, hogy a fiatalabbak elképzelései elbizonytalanodhatnak.
A nQk azonban a komolyabb döntési szándékot vizsgálva is kisebb valószínqséggel vállalkoznak külföldi munkára, mint a férfiak. Az iskolázottság szerepe azonban valamelyest megváltozik a komolyabb migrációs döntésekre vonatkozó elképzelésekben: a nyolc osztályt végzettekhez képest minden magasabb iskolázottsági csoportban megnQ a külföldi munkavállalási döntés valószínqsége, a gimnáziumi végzettségqekhez képest megnQ a komolyabb szándék megfogalmazódásának a valószínqsége a szakmával is rendelkezQ érettségizettek esetében.
Összességében azt láthatjuk, hogy a külföldi munkavállalást meghatározó döntésekben a magasabb iskolázottság egyértelmqen növeli a külföldi munkavállalásra vonatkozó döntések valószínqségét, az életkor csökkenti, és a nQk kevésbé vállalnának külföldön munkát. A komolyabb szándék megfogalmazásában viszont a középfokú (érettségi, illetve szakmával rendelkezQ érettségi) végzettség döntést befolyásoló szerepe lényegesen megnQ. A migrációs döntések nem függetlenek a külföldi munkavállalás tervezett céljától, a befogadó munkaerQpiac kereslete határozza meg a munkaerQ- vándorlást, s a fogadó munkaerQpiacok rendszerint kontrollálják is a munkaerQpiacaikat, szigorú szelekcióval, kétoldalú szerzQdésekkel ösztönözve
a kívánatos munkaerQt, s korlátozva a nemkívánatosak beáramlását. 116 Megvizsgáltuk ezért, hogy az aktuális foglalkozások mennyiben befolyásolják a külföldi munkavállalási elképzeléseket, bizonyos foglalkozások növelik-e érdemlegesen a külföldi munkavállalás valószínqségét. Ehhez a FEOR-kategóriák egy számjegyq foglalkozási fQcsoportjait használtuk kategóriaváltozóknak.117
Az eredmények azt mutatták (5.4. táblázat), hogy annak valószínqségét, hogy a külföldi munkavállalás lehetQsége megfogalmazódjék, nagymértékben csökkenti a kor, az, ha az illetQ nQ, ha alacsonyan iskolázott (nyolc általános iskolai osztályt vagy ennél kevesebbet végzett), valamint, ha magas a munkaerQpiaci státusa (az államigazgatásban vagy versenyszférában vezetQként dolgozik). A mezQgazdasági foglalkozáshoz képest minden más foglalkozás növeli a külföldi munkavállalás valószínqségét (a vezetQk kivételével). Különösen erQsíti a külföldi munkavállalás lehetQségének megfogalmazódását, hogyha valaki ipari vagy az építQipari fizikai munkás, illetve összeszerelQ, gépkezelQ, jármqvezetQ. Nagyon erQs továbbá a szakképzettség
nélküliek külföldi munkavállalásra vonatkozó döntést magyarázó ereje.
A korábbi megfontolásaink szerint, ha azt is figyelembe vesszük, komolyabb-e a külföldi munkavállalás szándéka (tett-e már lépéseket a munkalehetQségek megismerésére), a döntést befolyásoló tényezQk szerepe is megváltozik. Az életkor és a nemek szerepe alapvetQen változatlan a döntési elképzelésekben, de felértékelQdik a szakmunkás végzettség döntést magyarázó ereje. A külföldi munka lehetQségének a megfogalmazásához képest a komolyabb
migrációs szándék alakulásában a pillanatnyi foglalkozások közül különösen az ipari-építQipari, gépkezelQi, valamint a szolgáltatás jellegq foglalkozások döntést befolyásoló szerepe fontos, s hasonlóképpen jelentQs magyarázó hatása van a szakképzetlen foglalkozásnak is.
A külföldi munkavállalásra vonatkozó elképzelésekben tehát jól felismerhetQ egyrészt az iskolázottság remélt megtérülésére vonatkozó várakozások szerepe, másrészt a célországok migrációs politikájának, illetve a külföldiek korlátozott szektorokban lehetséges álláslehetQségeinek terelQ hatása.
A lehetséges külföldi munkavállalóknak tapasztalataik, ismereteik vannak errQl. Korábbi munkatapasztalattal rendelkezik a külföldi munkavállalási terveket megfogalmazó szakmunkások több mint egynegyede, a szakmával rendelkezQ érettségizettek egyötöde, a felsQfokú végzettségqek közel egyharmada, míg a csupán érettségivel rendelkezQk mindössze 7 százaléka, az alapfokú végzettségqek alig 10 százaléka (komolyabb elképzelések
esetében minden arány 3 5 százalékponttal magasabb).
Vizsgálatunkban a külföldi munkavállalásra vonatkozó elképzeléseket meghatározó tényezQket vizsgáltuk, a tényleges migrációs döntések motiváló tényezQirQl és az iskolázottság várt (remélt) megtérülésének alakulásáról adat hiányában semmit sem tudunk mondani.

Hasonló témájú dokumentumok

bér, kereslet tükör

- 2007-12-19 11:08:54

II. Munkaerőpiac szerkezete (szegmentáció)

- 2010-04-05 11:26:33

Tételek kidolgozva

- 2007-11-28 15:09:13

I. Munkaerőpiac elméleti alapjai

- 2010-04-05 11:25:15

egyenlőtlenség,mobilitás

- 2007-12-19 11:16:42

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.

29 algoritmus anyagismeret 2 áteresz barta ferenc beszámoló c nyelv cserépedény előadásanyag, mechatronika érzékelő filozófia tételek fizika gépelemek gyökerek hő-és áramlástechnikai gépek juhász istván komplex korreláció könyv 2 környezet közigazgatás kultur lemezszegélyek lengyel ferenc lorca magyar barok megoldások növényrendszertan oop órai dia órai jegyzet pcd példatár pénzügy i. polgári jog prácser tamás prezentáció radács számítás szellemi tulajdon szili szimbólum szociológia tétel tb nemzetközi tematika termelésmenedzsment tudomány tudománytörténet ügyvitel zh feladat