A pleisztocen

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAz Európai Civilizáció EredeteA pleisztocen

A pleisztocén
A pleisztocén a földtörténet egy korszaka, amely a pliocént követte, és a holocént ( jelenkor ) elQzte meg. A pleisztocén korszak a kainozoikumi idQ ( újállati idQ vagy röviden újidQ ) negyedidQszak (kvarter) idQszakába tartozik. A pleisztocén jelentése: közel a jelenhez .

A pleisztocén és holocén együtt alkotja a negyedidQszakot (kvartert), és a pliocén  más korszakokkal  a harmadidQszak (tercier) része volt. Az európai pleisztocént a régészetben paleolitikumnak ( régi kQkorszaknak vagy QskQkorszaknak ) nevezik.

A pleisztocén gyakran jégkorszak vagy jégkor néven is szerepel, mivel az utolsó globális lehqlés legnagyobb eljegesedési (glaciális) periódusaival esik egybe.


A pleisztocén idQtartama
A legújabb megállapodások szerint a pleisztocén mintegy 1,8 millió évvel ezelQtt kezdQdött és kb. 11-12 ezer éve ért véget.


A pleisztocén klíma
A pleisztocén klímát az ismétlQdQ jégkorszakok (glaciálisok) és jégmentes idQszakok (interglaciálisok) jellemezték, amelyek általában néhány tízezer évig tartottak. Az idQszakban négy glaciálist (Günz, Mindel, Riss, Würm) és három interglaciálist (Günz-Mindel, Mindel-Riss, Riss-Würm) különböztetünk meg.

Európában és Észak-Amerikában eljegesedési központok alakultak ki, ahonnan a jég a peremek felé terjedt. A jég legnagyobb kiterjedése idején több száz méter vastag jégréteg borította Európát a Temze vonalától az Alpokon és Kárpátokon át a Don és Dnyeper folyók torkolatvidékéig; Észak-Amerikát pedig kb. a 40. szélességi fokig, vagyis a mai Philadelphia és St. Louis városok vonaláig.

A jégkorszakok és jégmentes periódusok váltakozásával Földünk klímaövezetei is vándoroltak észak-déli irányban: ez a mozgás akár 20° földrajzi szélességet is kitett. A jéggel együtt mozgott a növényzet, és vele az állatvilág. Így fordult elQ, hogy pl. a Kárpát-medencében és a mai Dél-Franciaországban az eljegesedések alatt tundra éghajlat, illetve a mai Szahara területén pedig mediterrán éghajlat uralkodott.


A pleisztocén élQvilág
A pleisztocén állat- és növényvilágában nem volt ugrásszerq változás: azok sokban hasonlítottak a jelenlegihez. Ez az korszak fénykora volt az ormányosoknak, a macska-, teve-, és lóféléknek valamint a madaraknak. Az akkori fajok közül sok ma is jelen van, kivéve néhány nagytestq emlQs-, madár- és hüllQfajt (pl. gyapjas mamut, óriásszarvas, barlangi medve, barlangi oroszlán, erszényes oroszlán, kardfogú macskák, az elefántmadár-félék, moák és a megalánia). Pk alkották a pleisztocén megafaunát, amely kihalásának okai vitatottak.

A pleisztocénben a legjelentQsebb változások az emberi evolúcióban történtek, amelyek a mai modern ember kialakulásához vezettek. Az korszak elején megjelent a homo erectus ( felegyenesedett ember ), amely már nagyobb aggyal rendelkezik, használja a tüzet és alaposabban kidolgozott szerszámokat készít, mint elQdje, a homo habilis ( ügyes ember ). Ezek eredményeképp elterjedt Afrikán kívül Dél-Ázsiában és Európában.

Szintén a pleisztocénben élt a neandervölgyi ember, amely mintegy 200 000 éve jelent meg és 28 000 éve halt ki. A neandervölgyi ember után nem sokkal, kb. 100-150 000 évvel ezelQtt alakult ki a mai modern ember (homo sapiens), de nem a neandervölgyi ember, hanem a homo erectus afrikai változatának leszármazottjaként. A homo sapiens a pleisztocén során teljesen kifejlQdött és az idQszak végére pedig (az Antarktisz kivételével) minden kontinensre eljutott.


Földünk a pleisztocénben
A pleisztocénben a kontinensek gyakorlatilag (kb. 100 km eltéréssel) a mai helyükön voltak. Ami változott, az a tengerpartok kiterjedése: a jégkorszakok idején ugyanis a tengerek szintje kb. száz méterrel alacsonyabb volt, mint az Qket megelQzQ (követQ) interglaciálisokban. Ez nagyban hozzájárult egyes állafajok és az ember szélesebb körq elterjedéséhez. Az eljegesedések alatt összefüggQ szárazföldet alkottak többek között:

Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea (Szahul-föld);
az indiai szubkontinens és Ceylon szigete;
a délkelet-ázsiai szigetvilág (Szunda-föld);
a Brit-szigetek és az európai kontinens;
a mai Alaszkát és Csukcsföldet földhíd kötötte össze (Beringia).
A pleisztocén során a jég volt a legnagyobb felszínformáló erQ: gleccserek voltak az észak-afrikai Atlasz hegységben, sQt a Kilimandzsáró, a Ruwenzori és a Mount Kenya lejtQin is!


II.
A negyedidQszak a földtörténet legutolsó s egyben legrövidebb idQszaka, kb. két és fél millió évvel ezelQtt kezdQdött. Két szakaszra osztjuk: pleisztocénre ("közel a jelenhez") és holocénre ("jelenkor"). A holocén földtörténeti szempontból valóban jelenkornak tekinthetQ, hiszen közel tízezer esztendeje tart.
A pleisztocént nagyarányú klímaingadozások jellemzik: több tízezer éven át tartó jelentQs lehqléseket, jégkorszakokat (glaciális idQszakok), enyhébb, jégmentes idQszakok (interglacálisok) szakítottak meg.
A negyedkori eljegesedés elsQsorban az északi félteke kontinenseinek élQvilágára volt és van hatással. A déli féltekén a jégmezQ határát a tenger szabta meg, míg az északi féltekén kiterjedt volt. Magába foglalta Grönlandot, Eurázsia északi területeit és Észak-Amerika keleti vidékeit. A Föld átlaghQmérséklete 9-10 °C körüli értékre süllyedt.
Az utóbbi 600 ezer év során négy nagy eljegesedés volt, ezek több tízezer évig tartó fokozatos lehqléssel jártak és általában viszonylag gyorsan - alig 8-10 ezer év leforgása alatt - értek véget. Vagyis egy-egy melegebb, interglaciális szakasz követte Qket, amikor az éghajlati viszonyok a mostanihoz hasonlítottak.


A pleisztocén növényvilága

Az eljegesedések idején a jégtakaró peremén három vegetációöv: a tundra, a tajga és a sztyepp terült el. A jégkori tundrára a mohák és zuzmók mellet a havasi magcsákó (Dyras) volt a legjellemzQbb. A tajgaövezetben a maihoz hasonlóan a tqlevelqek uralkodtak, ahogyan a sztyeppzónában a fqfélék.
A jégkorszakok közötti idQszakok flórája egészen más: a szavannák és füves területek kiterjedtek voltak, valamint a lombhullatók nagy, zárt erdQségeket alkottak.
Néhány mérsékelt éghajlatot igénylQ növény kipusztult, de egyes területeken több faj fennmaradt (reliktum fajok). Ilyen pl. a Brasenia nevq tündérrózsaféle vagy a Dulchium nevq sásféle.
A melegebb idQszakok növényei manapság csak ritkán találhatók egykori elterjedési területükön, kisebb, körülhatárolt foltokon maradtak fenn, mint pl. a sulyom és a tiszafa.
Azokon a területeken, ahol a növényzet vándorlását nem gátolták földrajzi akadályok - tengerek, K-Ny-i hegyvonulatok - pl. Észak-Amerika, ott jelenleg számos növénycsoport sokkal fajgazdagabb.


A pleisztocén állatvilága


Az állatvilág a növényzettel együtt vándorolt, hol délre tolódtak, hol pedig újból visszatérhettek az északabbi tájakra. A pleisztocént fQként az emlQsök jellemezték.
A Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) egyes példányai elérték a 4,2 méteres magasságot, az eljegesedések idején a tundrák jellegzetes lakója volt. A pleisztocén közepétQl annak végéig népesítették be Európát, Ázsiát és É.-Amerikát. FenyQfélék, fqz-és nyírfák, égerfák gallyaival, különbözQ sztyeppnövényekkel táplálkoztak. Szibéria örökké fagyott talajában számos helyen szinte teljes épségben maradt példányai maradtak fenn.
A Gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) a pleisztocén közepe táján Ázsiából vándorolt be Európába. Két hatalmas tülke volt, hosszú szQre védte a hidegtQl, a ma élQ orrszarvúaknál mélyebbre engedett fejjel járt.
Az Óriásszarvas (Megaloceros giganteus) más emlQsfajhoz hasonlóan nagyobb termetq volt a napjainkban élQ rokonságánál. Eurázsia lakója volt, nyílt, füves, lápos térségeken élt. Agancsának terpesztése meghaladta a 4 métert. A pleisztocén végén szintén kipusztult.
A Barlangi medve (Ursus spelaeus) a pleisztocén egyik leggyakoribb állatfaja volt. Nagyobb termetq volt, mint a barna medve. Testéhez képest is nagy volt a feje, homloka domborodó, lábai vaskosak, rövidek. FQként növényekkel táplálkozott.
A kardfogú tigris (Machairodus sp) a macskafélék öregcsaládjába tartozik ugyan, de nem valódi macska. A valódi macskafélék felsQ szemfoga a törzsfejlQdés során mind kisebb lett, ezzel szemben a kardfogúak csoportjában épp e fog nQtt mind nagyobbra. A kardfogúak feltehetQen nagyobb zsákmányra, gazellákra, antilopokra és vaddisznókra vadásztak. A pleisztocén elején értek fejlQdésük csúcsára.


FelszínfejlQdés a pleisztocénben (a folyóhálózat kialakulása)
A pleisztocént 2,4 millió évtQl számítjuk, amit több glaciálisra és interglaciálisra bonthatunk. Az egyes glaciálisok bizonyos klímajegyekben különböznek egymástól, melyeket az intergalciálisokkal azaz a nagyobb felmelegedési fázisokkal különíthetjük el. Az eljegesedés 4 fázisra bontható: Günz, Mindel, Riss, Würm.

Az egyes glaciálisok klímaviszonyait a fosszilis faunaelemek váltakozásával lehet nyomon követni. A mai recens példányok környezeti elterjedésébQl könnyen következtetni lehet, a mára már fosszilis példányok jelenlétébQl a korbeli klímaviszonyokra (uniformizmus elve).

Általánosságban jellemzQ azonban, hogy a jégkorszak idején rövid nyarak voltak (a legmelegebb hónapok középhQmérséklete +12 - +14, míg a leghidegebbeké -12 - -14), a csapadék pedig évente 200 mm és 400 mm között változott.

A jégkorszak kialakulására több elmélet is volt, pl. a Milánkovics elmélet, amely szerint az okok csillagászati eseményekkel magyarázhatók (Módosuló besugárzási görbe.).

A pleisztocén élénk kéregmozgások idQszaka volt, ekkoriban 400-500 m-es hegységi kiemelkedés, 300-400 m-es alföldi süllyedés, azaz közel 600-700 m-es relatív reliefváltozás mutatható ki.

A pleisztocén idején zajló topográfiai változások természetesen hazánk felsízni vízrajzára is komoly hatással voltak. Az elemzés során érdemes a nagyobb folyókkal kezdeni, s késQbb kitérni csak a hozzájuk tartozó kárpát-medencebeli vízgyqjtQk és egyéb folyók változásaira.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

2008/2009-1 4. óra 5.előadás államháztartástan ásvány balzac bencze beszámoló biogeográfia biotechnológia citrátkör de-avk dimat elemzés érzékelő eu szakképzési rendszerek fogaskerék funkcionalizmus gábor gazdaságföldrajz internet jogfosztás karinthy kognitív disszonancia középérték laskay gábor makro makroökonómia marx megoldások műanyag nyelvművelés önköltség parazitológia pszichológia rézsűállékonyság segédlet szalay luca számítógép architektúrák szervezeti magatartás szigorlat tanári jegyzet tanirodai tanulás és kutatásmódszertan termelésmenedzsment tulajdonjog ügyvitel villamosságtan vizuális antropológia alapfogalmai zsidó kultúra