A homo erectus

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAz Európai Civilizáció EredeteA homo erectus

Homo erectus


A Homo erectus (magyarul: felegyenesedett ember ; más néven: Homo ergaster, azaz "munkás ember") az emberi nem (Homo) egy faja. Köznapi nevén az elQemberek közé tartozik. Mintegy 1,8 millió (mások szerint 1,2 millió) évvel ezelQtt jelent meg és kb. 200 000 évvel ezelQtt tqnt le. Afrikában alakult ki, de eljutott Ázsia és Európa területeire is. Pt tartják a mai ember (Homo sapiens) Qsének.

Az elsQ leleteit Jáva szigetén (Dubois, 1891), Németországban (Schoetensack, 1908) és Kínában, Peking mellett (Black, 1927) találták meg, tehát jóval késQbb, mint a neandervölgyi embert (Belgium, 1829). Kezdetben az elQember egyes leleteit külön néven tartották nyilván: a jávai leleteknek a Pithecanthropus erectus nevet adták (köznapi nevükön: jávai elQember); a németországi leletek a Homo heidelbergensis nevet kapták (köznapi nevükön heidelbergi ember); a pekingi leleteket pedig Sinanthropus pekinensis néven nevezték el (köznapi nevükön pekingi elQember). Az ázsiai leletek hasonlósága alapján Weidenreich 1940-ben azt javasolta, hogy Homo erectus néven közös fajba sorolják Qket, amit a tudományos világ  hosszas viták után  1962-ben meg is tett

Besorolásuk
A kutatók szerint a Homo erectus az emberi nem (Homo) elsQ képviselQitQl, a 3,5-1,8 millió évvel ezelQtt élt Homo rudolfensis-tQl és Homo habilis-tól származott. Kialakulásának pontos ideje azért vitatott, mivel egyesek szerint a közelmúltban talált Homo ergaster ( turkanai fiú , Richard Leakey, 1984) külön fajba tarkozik, míg mások szerint a Homo erectus egy korai formája.
A Homo erectus késQi afrikai változata vagy leszármazottja volt a Homo rodesiensis, amelybQl a mai ember (Homo sapiens) valószínqleg kialakult mintegy 150-200 000 évvel ezelQtt: legalábbis a maradványok jellegzetességeinek folytonos átmenete ezt sugallja. Az Európában és a Közel-Keleten élt neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) feltehetQen a Homo erectus európai változatából, illetve utódjából, a heidelbergi emberbQl fejlQdött ki, ugyancsak 150-200 000 évvel ezelQtt.
Többen (pl. Richard Leakey és Milford Wolpoff) a Homo erectust nem tartják érvényes taxonnak (külön fajnak), mivel az szerintük nem különíthetQ el faj szintjén a Homo sapienstQl és Homo neanderthalensistQl.


Testfelépítésük

Ha a Homo ergastert korai Homo erectusnak tekintjük, akkor a turkanai fiúnak nevezett lelet alapján a korai, kifejlett Homo erectusok agya körülbelül 900 cm³-es lehetett, testtömegük 68 kg, testmagasságuk pedig 185 cm, vagyis a mai embernél is magasabbak voltak. A késQi, mintegy 500 000 éve élt Homo erectusok agytérfogata már kb. 1100 cm³ volt. (A mai emberé 1300-1400 cm³.)
FQbb fizikai jellegzetességeikre a csontleletekbQl következtethetünk:
· csapott homlok;
· vastag koponyacsontok;
· a szem felett összefüggQ, kiálló szemöldökeresz;
· hosszú, alacsony agykoponya;
· egyenesebb arckoponya;
· atletikus test, izmos termet.
A turkanai fiú (ez a legjobban megtartott csontváz ebbQl az idQbQl) maradványai alapján úgy tartják, hogy a Homo ergaster születés elQtti és utáni fejlQdési mintázata már a mai emberéhez állhatott közel: vagyis az újszülött kb. 9 hónap terhesség után viszonylag kis aggyal született, de az elsQ években gyors növekedésnek indult  vagyis a Homo ergaster gyermekei is viszonylag hosszú ideig gondos törQdést igényeltek.


Életmódjuk

A Homo erectusok valószínqleg néhány mai vadászó-gyqjtögetQ embercsoportokhoz hasonlóan félig vándorló, félig letelepedett életet élhettek: vagyis hosszabb-rövidebb idQt tölthettek el egy-egy telephelyen. Erre az utal, hogy ekkoriban jelentek meg az emberbolhák. Az élQsködQk ui. nem a gazdaállaton, hanem annak fekhelyén rakják le petéiket, ahol azok 2 hét alatt kikelnek. Az emberszabású majmoknak nincsenek bolháik, mivel szinte naponta máshol készítenek maguknak fekhelyet.
A Homo erectus-ok kb. 100 fQs csoportokban élhettek. ElQdeinél kisebb, de a modern embernél nagyobb nemi dimorfizmusukból arra lehet következtetni, hogy csoportszerkezetükben erQsödhettek a korábban kialakult tendenciák, vagyis a laza csoportban szorosabbá, kölcsönösebbé vált a hím-nQstény kapcsolat (mindinkább együtt gondoskodtak a kölykökrQl is) és erQsödhetett a hímek együtmqködése.


Eszközeik

Élelmüket fQleg gyqjtögetéssel és kisebb állatok vadászatával szerezték, és bár idQvel a húsevés jelentQsége nQtt, a nagyvadakat még nem tudták rendszeresen elejteni. Speciális patintott kQeszközeik mintegy 1,4 millió éve jelentek meg. Ezt az eszközkészítQ technikát acheuli iparnak (acheuli kultúra) nevezik az észak-franciaországi Saint-Acheul melletti lelQhely után. Ezen eszközökrQl már látszik, hogy készítQinek volt elQzetes elképzelésük arról, hogy mit akarnak készíteni.
Az acheuli ipar jellegzetes terméke a csepp alakú szakóca, amelynek elQállítása néhány kísérletezQ antropológus számára több hónapos gyakorlat után sikerült. A leletekbQl az is kitqnt, hogy a készítQk 60-70%-a jobbkezes lehetett (az emberszabású majmoknál ez az arány kb. 50%, a mai embernél pedig kb. 90%). Sok kutató furcsállja azonban, hogy a Homo erectusok eszközei több százezer év alatt sem változtak, és az egymástól távoli területeken talált kQeszközök is teljesen hasonlóak  annak ellenére, hogy gazdáik változatos környezetben éltek. Valószínqleg voltak csont- és faeszközeik is, ezek azonban nem maradtak ránk.

Nem készítettek összetett, több részbQl álló eszközöket, nem használtak ékszereket és nincsenek arra utaló jelek sem, hogy halottaikat eltemették volna, bár egyesek szerint az emberi öntudat valamely szintjével rendelkezhettek. Pk azt vallják, hogy a kultúra fokozatosan fejlQdött, tehát nem akkor jött létre, amikor annak minden feltétele elQzetesen megjelent.
Általánosan elfogadott, hogy a Homo erectus kezdte el használni a tüzet; ennek elsQ, vitatott idQpontját 1,4 millió évvel ezelQttre datálják. Biztosabb idQpont a 700 000 év; a tqz használata a felsQ-paleolitikumban vált általánossá. A tqz szerepe óriási volt:
· meleget adott, ezáltal lehetQvé vált a hidegebb területek benépesítése;
· védelmet nyújtott a ragadozók ellen;
· segítette a különféle tápanyagok emészthetQségét;
· fényt adott, le lehetett ülni köré beszélgetni, ami fejlesztette a szociális készségeket.
A Homo erectus volt az elsQ olyan emberfaj, amely Afrikán kívül is megjelent, intelligenciájukról már ez is sokat mond. Maradványaikat megtalálták Európa és Ázsia enyhébb klímájú területein, azonban csak olyan területekre jutottak el (a hqvösebb éghajlatú területeket leszámítva), ahová szárazföldön elmehettek: a vízen még nem tudtak közlekedni. Nem tudjuk pontosan, hogy az egyes földrészeken mikor jelentek meg: sok antropológus szerint egyes populációik kb. 1 000 000 éve hagyhatták el Afrikát, és feltehetQen a tengerpartok mentén vándoroltak (ezek a területek az utolsó jégkorszak vége óta mintegy 100 méterrel a tenger szintje alatt vannak).


Beszéd

Máig számos vita tárgya, hogy vajon a beszéd a Homo erectus-nál alakult-e ki. Egyesek szerint a nyelv az anatómiailag modern embernél jelent meg egy mutáció révén, mintegy 50 000 éve (Nagy Kiugrás). Mások szerint a beszéd kialakulása szorosan összefügg az agy mintegy kétmillió éve elkezdQdött növekedésével és nem egyetlen mutáció következménye; kialakulása inkább hosszú fejlQdés eredménye. Azzal érvelnek, hogy ha korábban alakul ki a beszéd, akkor képes rá, hogy hatást gyakoroljon az agy és a hangképzQ szervek evolúciójára, míg ellenkezQ esetben nem. Szerintük a Homo erectus (és feltehetQen már az Qse is) tudott beszélni valamilyen szinten. Utóbbiak igazát a fosszilis koponyák vizsgálatai is alátámasztják.


A Homo erectus kapcsolata más emberfélékkel

Homo sapiens

Többközpontú elmélet

A többközpontú (multiregionális) elmélet szerint az afrikai, közel-keleti és távol-keleti Homo erectus populációkból közel egy idQben, helyben fejlQdött ki a Homo sapiens, és ezekbQl a helyi Homo sapiens populációkból fejlQdtek ki az egyes mai emberfajták. Az elmélet szerint a neandervölgyi emberek lennének az itt élQ Homo sapiens populációk közvetlen elQdei.
Populációgenetikusok azonban vitatták ezt az elképzelést, mivel hosszú idQn keresztül jelentQs génáramlást feltételez az egymástól nagy távolságra levQ központok között, hogy az evolúciós változások eredménye mindenhol a modern ember legyen. Az utóbbi évek molekuláris biológiai vizsgálatai azonban végleg megcáfolták ezt az elméletet.

Egyközpontú elmélet

Ezt a modellt szokták még Afrikai kiindulás -nak nevezni, amely szerint a modern Homo sapiens Afrikában, valahol a Szaharától délre esQ területeken alakult ki és innen kivándorolva népesítette be a többi földrészt, felváltva az ott élQ Homo erectus illetve neandervölgyi populációkat. A régészeti leletanyag, de különösen az utóbbi években Spencer Wells populációgenetikus által vezetett Human Genom Project keretén belül végzett vizsgálatok (mitokondriális DNS és Y kromoszóma vizsgálatok) egyértelmqen megerQsítették ezt az elméletet: vagyis a modern ember Afrikából kiindulva, a Közel-Kelet felQl hódította meg Európát ill. Ázsiát, nem keveredve az ott talált premodern populációkkal.

Homo heidelbergensis

Magyarul: heidelbergi ember, a Homo erectus európai leszármazottja. Mintegy 700-800 000 évvel ezelQtt jelent meg és kb. 250-200 000 évvel ezelQtt alakult át a neandervölgyi emberbe. Sok antropológus nem ismeri el külön fajnak, mivel eltérései még a Homo erectus várható változatosságán belülre esnek.

Homo floresiensis

A homo floresiensis (magyarul: flores-szigeti ember, köznapi nevükön: hobbit ) elsQ maradványait 2003-ban találták az indonéziai Flores szigetén. Jellegzetességük, hogy kb. 1 m magasságúra nQtt hominidák voltak és a pleisztocén végén haltak ki. Minden valószínqség szerint a Homo floresiensis a Kelet-Ázsiába eljutott Homo erectus egy populációjának a szigeti lét miatt törpenövésqvé vált alakja. A modern ember minden bizonnyal még találkozott velük.

KésQi Australopithecus-fajok

A Homo erectus-szal egyidQben más emberfélék is éltek Afrikában. A korai Homo erectus huzamosabb ideig együtt élhetett legalább két Australopithecus-fajjal, ezek a még számos majomszerq vonást viselQ, de már két lábon járó Australopithecus robustus és Australopithecus boiesi ( majomemberek ). Ez a két faj kb. egymillió évvel ezelQtt kihalt. Érdekes kérdés, hogy mi lehetett a kihalásuk oka, illetve összefüggésben lehetett-e a Homo erectus elterjedésével.
Egy elmélet szerint a Paranthropus-fajok a korai Homo erectusok túlzott vadászatának eshettek áldozatul. Ennek alapja a következQ meggondolás: ismert, hogy a fQleg növényevQ közönséges csimpánzok kisebb-nagyobb rendszerességgel vadásznak náluk kisebb majmokra. Ez jól mutatja, hogy a húsevés nemhogy elhanyagolható lenne számukra, de erQfeszítésekre is képesek érte. A csimpánzok kevéssé specializált állatok, így eredményesen csak olyan, viszonylag kis energiabefektetéssel és viszonylag veszélytelenül elejthetQ fajokra vadászhatnak, amelyeknek nem alakult ki hatékony védekezQ mechanizmusuk fQemlQsök támadásai ellen. Ilyen pl. a kolobuszmajom.
Ha most arra gondolunk, hogy a húsevés az idQk során egyre jelentQsebbé vált a (korai) emberfélék táplálkozásában, és ezzel párhuzamosan a vadászat technikája is fejlQdött, úgy könnyen lehet, hogy a fejlettebb és erQteljesebb korai Homo-fajok a kiirthatták a késQi Australopithecus-fajokat. A korai emberfélék vadásztechnikája ui. még messze nem volt olyan fejlett és hatékony, mint a késQ paleolitikumban, amikor az ember már a gyapjas mamutokat is képes volt elejteni. A korai Homo-fajok feltehetQen nem tudtak sem a szavannák fürge lábú állataira, sem a lomhább, de nagytestq állatokra vadászni  és még kevésbé a nagyragadozókra: maradtak tehát a viszonylag gyenge Paranthropus-fajok. Az ezek kihalásával megüresedett ökológiai fülkét a páviánok foglalták el.
Más elmélet szerint a Paranthropus-fajok túlságosan specializált növényevQkké váltak, és nem tudtak alkalmazkodni a növényvilág további változásához. Egy harmadik elképzelés alapja, hogy a Paranthropus-fajok kihalása egybeesett a szavannán élQ páviánok elterjedésével. ElképzelhetQ, hogy a kompetíció (a fajok versengése) a páviánok gyQzelmével zárult.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

15 bizonytalanság és játékelmélet0001 2006-os zh 2010 adóellenőrzés állattan anyagok biztonság csehov durkheim életmód építésszervezés 1 éptöri 2 erdeiné török zsuzsa eredménykimutatás etikett eu tételek feladatgyűjtemény gazd.töri gyakorló feladatok hálótervezés ii. jegyzetek koaguláció kormány kőzetlemezek közigazgatás makroökonómia marketing tétel mb modern ókori kelet ökológiai antropológia pár apróság pénzügy platón reklámelmélet setting prices szabályzás természetvédelem tőke töri török transzport urbanisztika valszám villanytan víz vízép xls vizsga vizuális antropológia alapfogalmai