Az ember-homo sapiens

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAz Európai Civilizáció EredeteAz ember-homo sapiens

Ember

Az ember (latinul: Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertani szempontból állatfaj, a fQemlQsök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Valamennyi ma élQ ember egységesen a Homo sapiens faj tagja ( értelmes ember vagy mai ember). Sajátos tulajdonságai: egyenes testtartás, két lábon járás, fejlett agykoponya (1300-1500 cm³), ennek megfelelQen megnagyobbodott és különösen fejlett agyvelQ, számtalan feltételes reflex és képesség az elvont fogalmak alkotására. Legjellegzetesebb tulajdonsága a gondolkodás és a másodlagos jelzQrendszer (beszéd és nyelv). Az ember biológiai neme szerint nQ vagy férfi, ivarérettsége szerint gyerek (lány és fiú) vagy felnQtt.



Ember és állat
Az ember elsQsorban abban különbözik az állatoktól, hogy nemcsak felhasználja a természet erQforrásait, hanem a termelés folyamatában a természetet a maga szükségletének megfelelQen át is alakítja. A termelés, amely az ember létfeltétele, minden korban társadalmi, így az ember társadalmi lény. Ugyanakkor az ember hasonlít is az állatokhoz. Sokáig nevetségesnek tartották az ember állatvilágból való származását és még ma is vannak akik elutasítják ezt.


Az ember története
Az ember társadalmi lényként való fejlQdésére elsQdlegesen hatottak a termelés döntQ tényezQi: a termelQerQk és a termelési viszonyok. A tudósok többsége elutasítja az olyan elképzeléseket és elméleteket, amelyek az embert vagy mint természeten kívüli individuumot, vagy pedig mint csak biológiai lényt fogják fel és fejlQdését kizárólag biológiai alapon vizsgálják.

Az ember történetére vonatkozó ismeretek napjainkban rohamosan bQvülnek. Ebben segít a régészet, de számos más forrásból is egyre jobban ismerjük múltunkat. A történelem fogalmát is érdemes jobban kiterjeszteni, mint korábban szokták. A hagyományos értelemben vett történelem (az írás feltalálásától eltelt idQszak) elQtti események, az emberré válás története is a tágabban értelmezett emberi történelem része. Az emberiség történetének jobb ismerete hozzásegít, ahhoz, hogy kritikusabban szemléljük azt amit az ember elért és fontosnak tartsuk, hogy az ember békében éljen az állatokkal és az egész természettel.


Emberré válás
Testalkata, szerveinek felépítése és mqködése, vércsoportja, géntérképe, csökevényes szervei és más tulajdonságai alapján az ember az emberszabású majmokhoz, leginkább a csimpánzokhoz hasonlít; fejlQdési vonaluk mintegy 6 millió éve vált külön. Az emberré válás során a fán élQ hominidák (Hominidae) egy csoportja leereszkedett a fákról, majd az úgynevezett vízimajom-elmélet szerint egy ideig vízi életmódot folytattak. Az elsQ emberelQdök (Hominina) fejlQdésük során két lábon kezdtek járni (Australopithecus, majomember ). Az emberi nem (Homo) elsQ képviselQi a felszabadult kezüket lassanként szerszámok, eszközök készítésére, munkavégzésre kezdték használni (Homo habilis és Homo erectus, vagyis az elQember). A közösen végzett munka fontos szerepet játszott az emberré válás folyamatában, az állatvilágból való kiválásban, a nyelv és gondolkodás kialakulásában (Homo heidelbergensis, Homo rhodesiensis és Homo neanderthalensis, vagyis az Qsember).

Budapest térségében elQször a középsQ QskQkor idQszakában (Kr.e. 100 000 - 40 000 körül) jelent meg az ember. A területet ekkor, Európa más területeihez hasonlóan az úgynevezett neandervölgyi ember (Homo sapiens neandertalensis) népesítette be. A neandervölgyi ember egy sajátos fejlQdési mellékágat képvisel az emberi evolúcióban. A neandervölgyiek testmagassága 155-165 cm körül becsülhetQ, testük robusztusabb volt a mai emberénél, koponyájuk qrtaltalma 1000-1635 cm3 közé tehetQ (meghaladta a modern ember koponya qrtartalmát!) arckoponyájuk erQs és durva volt, a koponyán erQs homlokeresz alakult ki.

A neandervölgyi emberek élelmük túlnyomó részét vadászatból szerezték be, a feltárt településeiken talált állatcsontmaradványok alapján megállapítható, hogy egy-egy közösség erQsen specializálódott egy-egy állatfaj vadászatára. Így például az Érd mellett feltárt kb. 50 000 éves vadásztelepen a barlangi medvére specializálódott vadászat nyomai mutathatók ki. A specializált vadászat megkívánta a kiválasztott állatfaj szokásainak ismeretét, fejlett vadászmódszerek kidolgozását, ami egyrészt az egyének közötti szorosabb együttmqködés, valamint a fogalmi gondolkodás magasabb szintjére utal. Ugyancsak a fogalmi gondolkodás fejlett szintjére utal a pattintott kQeszközök típusbeli gazdagsága. Éppen Budapest térségébQl ismert Európa egyik elsQ bányászati emléke: Farkasréten a Denevér út fölött nyíló völgyteknQ oldalfalából gömbölyq kovagumókat bányásztak kb. 40 000 évvel ezelQtt.

Ugyancsak a fogalmi gondolkodás magas szintjére utal az, hogy a neandervölgyi emberek már gondoskodtak halottaikról: a halottakat gondosan eltemették, melléjük festékrögöket, eszközöket, élelmet helyeztek, azaz hittek a túlvilági életben, hiszen halottaikat felkészítették az "utazásra". Ugyanakkor a szertartások az Qskultusz, illetve a szellemhit (animizmus) megjelenésére utalnak.

A már említett érdi, farkasréti lelQhelyek mellett Budapest környékén a Remete-FelsQ-barlangból ismertek hasonló korú leletek, de ilyen korúak a Bükk-hegység Subalyuk-barlangjának leletei, vagy a Tatán feltárt vadásztelep, illetve a Gerecse-hegységben található Jankovich-barlang leletei, illetve valószínqleg ebbe a korba sorolható a Lovason elQkerült festékbánya is.

Mintegy 36-38 000 évvel ezelQtt, a felsQ paleolitikum (Kr.e. 40 000 - 10 000) kezdetén újabb népcsoportok, a Homo sapiens sapiens (modern ember) népesítik be Európát. A modern ember és a neandervölgyi ember feltehetQen egy ideig egymás mellett élt, azonban a késQbbiekben a neandervölgyi ember eltqnt. Korábbi vélemények szerint a két alfaj keveredett egymással, ezt azonban a genetikai vizsgálatok nem támasztják alá. Sokkal valószínqbb, hogy mivel a két alfaj egymás riválisa volt az élelemszerzésben, a sikeresebb alfaj kiszorította a kevésbé sikerest.

A Homo sapiens sapiens sikerének titka a fogalmi gondolkodás, illetve a csoportokon belüli együttmqködés magasabb szintjében kereshetQ. Mindez a magas szintq nyelvi kommunikáció kialakulásához köthetQ. A fejlett nyelvhasználat nemcsak megkönnyítette az együttmqködést, de mivel segítette a magasabb szintq fogalmi gondolkodást, jobb minQségq és változatosabb eszközök készítését tette lehetQvé. A kQeszközök finomabbá váltak, megjelentek a csiszolt csonteszközök. Az élelem beszerzésében is változás következett be: egyrészt a specializált vadászatot a vegyes, elsQsorban kisemlQsökre és madarakra alapuló vadászat váltotta fel, másrészt a hús mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a növényi eredetq táplálékok.

A Homo sapiens sapiens magas szintq szellemi kultúráját jól jellemzik a spanyolországi, franciaországi barlangrajzok, vagy például a willendorfi Vénusz (kQbQl készült nQi szobor), de megemlíthetjük az IstállóskQi-barlangban talált csontfurulyát is.

A korszak emlékei Budapest térségébQl a Csillaghegyen, a Hegyalja utcában, illetve legutóbb a Corvin téren kerültek elQ.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. 11 2.zh 7. gyakorlat ábris állatrendszertan bce kik bodlaki tamás cementálás civil szervezetek civilisztika corbu cserépedény deriválás dm elemzés erdeiné török zsuzsa filozófiai antropológia fizkémgyak freud gazdasági geodézia halál ideális elegy információ integrálás inverz és összetett függvény inverz függvény jegyzőkönyv kafka kémia közpolitika logisztika lorca makro mills montázs rendszerek segédlet sejtbiosz statisztika i. szocializáció szociálpolitika szte-btk dr. simon józsef tarnóczi féle termelés üzleti etika valós érték virológia vizsgazárthelyi