egyenlőtlenség,mobilitás

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiMunkaerőpiacJegyzetekegyenlőtlenség,mobilitás

KÖZELKÉP
MUNKAERPIACI EGYENLTLENSÉGEK ÉS FÖLDRAJZI MOBILITÁS MAGYARORSZÁGON

Szerkesztette Cseres-Gergely Zsombor

közelkép

Munkaerpiaci egyenltlenségek és földrajzi mobilitás Magyarországon
Bevezet 1. A munkaer mobilitása és annak feltételei 1.1. Cseres-Gergely Zsombor: Elméleti megfontolások a munkavállalók területi mozgásának okaival és eredményével kapcsolatban 1.2. Nagy Gyula: A foglalkoztatottsági esélyek régiók közötti különbségei 1.3. Köll János: Regionális kereseti és bérköltség-különbségek 1.4. Hegedüs József: A lakáspiac és hatása a települések közötti lakásmobilitásra a kilencvenes években 1.5. Bartus Tamás: Ingázás 1.6. Cseres-Gergely Zsombor: Gazdasági ösztönzk hatása a magyarországi munkaer földrajzi mobilitására az 1990-es évtizedben 2. A tke mobilitása és térszerkezete 2.1. Békés Gábor: A telephelyválasztás mozgatórugói 2.2. Nemes Nagy József: A fekvés és az iskolázottság hatása a területi egyenltlenségekre Magyarországon 2.3. Barta Györgyi: A magyar ipar területi folyamatai 2.4. Fazekas Károly: A hazai és a külföldi tulajdonú vállalkozások területi koncentrációja Magyarországon

44

bevezet

BEVEZET*
A társadalmi különbségek vizsgálata a legtöbb esetben az újraelosztásra, az erforrásoknak a társadalmon belüli allokációjára koncentrál. A jövedelmi egyenltlenség egy bizonyos foka az emberek széles rétegei számára nem elfogadható, és ez az erkölcsi szembenállás, valamint az ebbl fakadó feszültségek elkerülésének kormányzati célja az, ami az ilyen irányú kutatások jelents részét motiválja. Az egyenltlenségek azonban több dimenzióban nyilvánulhatnak meg, és nem csak allokációs kérdéseket vetnek fel. Igen fontos, de ritkábban vizsgált kérdés az, hogy az egyenltlenség miként befolyásolja a gazdaság mködésének hatékonyságát. Bár az elosztás problémáját teljesen nem tehetjük félre, ebben a második esetben elssorban nem az a kérdés, hogy egy csoport szélsséges helyzete elviselhet-e, hanem az, hogy a helyzet megváltoztatása nem válna-e a gazdaság egy része vagy akár egésze javára. Minthogy az egy adott településen/ régióban élk a világhoz való hozzáférésük szempontjából igen sok tekintetben hasonló helyzetben vannak, így természetes csoportot alkotnak ­ a területi egyenltlenségek az egyenltlenségeknek igen sokat vizsgált tényezje. A Közelkép szinte minden fejezete rámutat, hogy a gazdasági fejlettség területi különbségei Magyarországon igen jelentsek, és ezek a különbségek idben és mintázatunkban is meglehets állandóságot mutatnak. Noha az 1990-es évtizedben a különféle településtípusok közötti népességáramlásban a korábbi erteljes urbanizációs tendenciákkal szemben némi változás mutatkozik a kisebb települések, fként az agglomerációkban található falvak javára, az ország regionális megosztottsága túlzottan stabilnak tnik. Tanulmánygyjteményünk arra keresi a választ, hogy mely tényezk váltják ki a munkaerpiacon tapasztalható területi egyenltlenségeket, és milyen lehetségek kínálkoznak ezek feloldására a munkaer (a lakosság) és a tke (a vállalkozások) térbeli átrendezdése, mozgása által. Elemzésünk f célpontja a munka mobilitása, azonban e kérdéskör közgazdasági elemzése Magyarországon még gyerekcipben jár. Éppen ezért fontosnak láttuk két irányban is kitágítani a látószöget. Egyfell igyekszünk pontosan meghatározni, hogy milyen egyenltlenségekrl is beszé- * A szerkeszt ezúton szeretne köszönetet lünk valójában, közelebbrl megvizsgálva azokat a tényezket, amelyek a akinek a mondani Köll Jánosnak, segítsége nagyban hozzámunkapiaci egyenltlenséget kialakítják. Másfell elemzésünk kiterjed a járult a kötet elkészültéhez.

45

közelkép

vállalkozások térbeli elhelyezkedésére, mozgására, illetve az ezt befolyásoló tényezkre. Bár a munka és a tke térbeli eloszlása, a két piac szereplinek mozgása mutat hasonló vonásokat, e két problémakör nem teljesen analóg ­ ennek megfelelen két különálló részben tárgyaljuk ket. Mivel azonban a gazdasági élet dönt, egymást kölcsönösen meghatározó elemeirl van szó, a két kérdés néha csak túlzott egyszersítésnek tn határvonalak mentén választható el egymástól. Ez az oka annak, hogy ­ bár a két terület elemzéséhez rendelkezésre álló adatok és empirikus elemzési hagyományok sokszor igen eltérk lehetnek ­ közel egyenrangú részekben tárgyaljuk ket. A munkaer mozgása, mobilitása azonban nem csak önmagáért érdekes kérdés. Az 1.1. fejezet két modellt vázolva úgy érvel, hogy ha a tranzakciós költségek nem fékeznek, a gazdaság szerepli (jelen esetben a munkavállalók) tisztes haszon reményében vállalják egy alternatív lakhelynek a sajátjuknál kedvezbb munkapiaci, de más szemszögbl vélheten nehezebb feltételeit. Ez a törekvés egyéni szinten költözéshez, nemzetgazdasági szinten pedig ­ a tekintetbe vett különbségek fokozatos csökkentése által ­ a területi egyenltlenségek, egyensúlytalanságok megszüntetéséhez vezethet. Ha azonban a döntés egyéni költségei olyan nagyok, hogy azok még jókora haszon mellett sem teszik az elmozdulást kifizetdvé, vagy a költözés elnyeit más mechanizmusok fenntartják akkor még jelents társadalmi érdek esetén sem tnnek el ezek az egyenltlenségek. Míg az egyéneket számos, fleg társadalmi és lelki kötelék visszatartja gazdasági érdekeik követésétl, a vállalkozások tisztán a várható haszon alapján választják meg telephelyüket. A második rész elméleti bevezetje, a 2.1. fejezet a területi különbségek kihasználásának klasszikus lehetségein túl (amelyek hasonlóak az egyéni döntéshez) rámutat, hogy a vállalkozások esetében különösen nagy hibát követ el az, aki a környezeti feltételeket adottnak tekinti. A 2. rész empirikus írásai alátámasztják azt az elméleti eredményt, hogy a telephelyválasztás önmagát ersít folyamat lehet. A vállalatok között kialakuló területi kapcsolatok hatására a történelmileg vonzó területek még vonzóbbá, a hátrányos helyzetek pedig még hátrányosabbá válhatnak, ha küls er a folyamatot befolyásoló erket nem téríti el. Az így kialakuló különbségek a vállalatok számára a versenytársak és lehetséges partnerek térbeli elérhetségét, a munkavállalók számára a munkakínálat formáló erit jelenti. Az egyéni költözési döntést számos, a gazdasági érdekkel összefügg és attól akár igen távol álló motívum is befolyásolja. A viszonylag jól megragadható lehetséges elnyök közül kettt, a foglalkoztatási esélyek, illetve a bérek területi szóródását emeljük ki. Bár a nyers számok tanúsága szerint mindkett területi különbségei jelentsek, az 1.2. és 1.3. fejezet eredményei alapján mégis igen különböz képet kaphatunk a szóban forgó elnyöknek az egyének által kihasználható mértékérl. A különbségeket a termé-

46

bevezet

szetükbl adódó eltéréseiken túl ugyanis a munkaer és a munkakínálatot jelent cégek összetétele, valamint a két fél közötti kapcsolat szorossága is befolyásolja. Ha kiszrjük e hatásokat, a nyers bérkülönbségek kevesebb mint a felükre olvadnak, a foglalkoztatási esélyekkel kapcsolatban azonban hasonló nagyságú változás nem tapasztalható. Ugyanakkor mindkét esetben ismét azt a kelet-nyugati megosztottságot tapasztalhatjuk, amely az északnyugati országrész és a központi régió vezet szerepével jellemezhet. Figyelemre méltó eredmény azonban, hogy Budapest elnye ebben a tekintetben nem látszik jelentsnek. Úgy tnik tehát, hogy léteznek a munkavállalók számára kihasználható különbségek, amelyek ha a bérek terén nem is, a munkavállalás esélyei tekintetében számottevk lehetnek. Kérdés azonban, hogy ezeket a különbségeket milyen módon érdemes kihasználni? Érdemes elköltözni, vagy elég a jobb munkahelyre ingázni? A már említett költségek mennyire jelentsek? Ez utóbbiak közül talán a lakáshelyzet befolyásolja leginkább a költözési hajlandóságot. Bár egy ideális világban a lakáscsere nem jelent problémát, a magyar valóságban annál inkább: az 1.4. fejezet tanúsága szerint egy (reálisan) rossz lakáscserével egy teljes év átlagos fizetését kockáztatja a költöz. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem a lakáscserét terhel illeték vagy a többi közteher jelenti a legnagyobb problémát, hanem a saját tulajdonú lakások eladása körüli kockázat, illetve az, hogy a magyarországi lakásállománynak csak igen kis részét teszik ki a bérlakások. Amíg ez a helyzet nem változik meg, addig a lakáscsere ,,luxuscikk" marad. Nem okoz gondot azoknak, akik jó anyagi helyzetben vannak (és jellemzen az agglomerációkba költöznek), akadályozza viszont azok mozgását, akik rossz környezetbl szeretnének elköltözni. Ezt a helyzetet az önkormányzatok általában védekez, a ,,gyanús", jellemzen kispénz betelepülket hátrányosan érint támogatási politikája sem javítja. Mit várhat az, aki nem vág bele a költözésbe, és a lakáscserére nem kényszerít ingázásra szánja rá magát? Az 1.5. fejezetben egy speciális adatbázis segítségével azt vizsgáljuk meg, milyen hatással vannak az ingázás valószínségére különböz tényezk (mindenekeltt az ingázás költsége és az elérni kívánt település távolsága). Figyelemre méltó, hogy a speciális adatbázis tartalmaz információt a szereplk bére, az ingázással bejárt távolság, valamint annak anyagi vonzatáról is. A statisztikai eredmények igazolják ösztönös várakozásainkat. Többek között azt mutatják, hogy az anyagi korlát a korábbi eredményeknek megfelelen az ingázásnak jelents akadálya, amely hatás a nk esetében különös ervel érvényesül. Bár igen komoly a költözés költsége, Magyarországon évente a lakosságnak mintegy 4 százaléka költözik új településre. Vajon ez az arány nagy, vagy kicsi? Mi hajtja ezeket az embereket? Jelents-e valójában a gazdasági ösztönzk korábban vázolt hatása? Az 1.6. fejezet számos adatbázis együt-

47

közelkép

tes felhasználásával próbál válaszolni ezekre a kérdésekre. A mikroszint adatokon alapuló elemzés megersíti a gazdasági ösztönzk hatását, noha ezek nagysága, különösen a lakáshelyzet korábban megismert visszásságai fényében, kicsi lehet ahhoz, hogy a várt kiegyenlít mechanizmus motorja legyen. Fontos eredmény az is, hogy az 1990-es években fokozatosan ersöd agglomerációs folyamatok következtében az egyenltlenségek regionális szinten értelmezhetk ugyan, az egy régión belüli különbségek kezeléséhez azonban új, a korábbiakon túlmutató modellek szükségesek. Az egy régión belüli, településtípusok közötti különbségeket ennek megfelelen kritikusan kell kezelni, mert a munka helye sok esetben nem egyezik meg a lakás helyével. A munkaerrl láthattuk, hogy hajlamos, ha nem is akadály nélkül, az ország regionális munkaerpiacainak különbségeit követni. Úgy tnik azonban, hogy éppen a legelmaradottabb térségek lakóinak nehezebb elszakadni lakóhelyükrl, jelentsen akadályt a lakás kis értéke vagy a fejlett technológiával kevéssé kompatibilis szaktudásuk. Kérdés viszont, hogy a vállalkozásoknak mennyire szükséges elmozdulniuk, és mennyire készek hátrányos helyzet régiókba települni? A 2. részben ezeket a kérdéseket járják körül más és más szemszögbl a tke mobilitásáról szóló ­ már érintett ­ elméleti bevezet és empirikus tanulmányok. Noha a munkaer szempontjából a terjeszked és a gazdaság mködését olajozó szolgáltatások, illetve talán annál is nagyobb mértékben a tradicionálisan nagy tömegeket foglalkoztató és drámaian átalakuló mezgazdaság is rendkívül fontos tényez e folyamatban, mégis az ipar az, amely a növekedésben betöltött szerepe és tényleges mozgékonysága által e rész érdekldésének középpontja. Ahogyan a munkaer számára a munkakereslet jelenléte és szerkezete dönt, úgy a vállalkozások számára a munkaer és ­ a 2.1. fejezet elméleti megfontolásai alapján ­ a többi vállalkozás jelenléte, elhelyezkedése kiemelten fontos. Régóta érzékeljük annak hatását, hogy Magyarország Kelet és Nyugat határmezsgyéjén fekszik, mindkét világ hatásainak kitéve. A 2.2. fejezet megmutatja, hogy ez a határvonal érezhet az európai gazdasági ,,ertér" ersségében is. Ennek az ertérnek a vonzásában alakulnak ki azok a gyümölcsöz kapcsolatok, amelyek a magyar gazdaság növekedésének tekintélyes része köszönhet. A 2.3. fejezet rámutat, hogy az észak-magyarországi nehézipari komplexumok helyett ma a gépipar (jelents részben a jármgyártás) és az elektronika nyugat-magyarországi cégei azok, amelyek a gazdaság növekedésében központi szerepet játszanak. E vállalkozásoknak közös jellemzje, hogy jól elérhetk, jól képzett munkaert foglalkoztatnak, és az európai gazdasági ,,ertér" integráns részévé váltak. A területi elhelyezkedés e szinte determinisztikusnak tn hatását csökkentheti ­ vonja le a következtetést a 2.2. fejezet szerzje ­, ha a térbeli távolságokat

48

bevezet

az infrastruktúra fejlettsége, valamint a jó elérhetség ellensúlyozza az elmaradott és ezért elhanyagolt térségekben. Vissza-visszatér témája majd' minden tanulmánynak a tudás, a humán tke területi elrendezdése. Az 1.6. fejezetbl és a 2. rész fejezeteibl öszszeállhat az a kép, amelybl megtudhatjuk, az iskolázottak átlag fölötti költözési hajlandóságot mutatnak, azonban költözésük iránya az egyenltlenségeket eddig jobbára növelte, hiszen a fejlett régiók ipara szívta fel kínálatukat. A 2.2. fejezet elemzése bemutatja, hogy az emberi tke eloszlása ennek megfelelen csak tovább ersíti a rögzített tényezk által kijelölt különbségeket. Nem meglep ezután, hogy a nemzetközi befektetk túlnyomó többsége sem vállalkozott úttör szerepre. A 2.4. fejezet e vállalkozások viselkedését bemutatva, sokak számára ismers, szám szerint azonban bizonyára meglep eredménnyel szolgál. E szerint a munkahelyek teremtésében a külföldi tulajdonú cégek szerepe jóval meghaladta a hazai tulajdonúakét. Sajnálatos módon ez elbbiek jótékony hatása, amely az üzleti, beszállítói kapcsolatokon keresztül mködik, sok más tényezhöz hasonlóan egyenlre csak bizonyos régiókra korlátozódik. Milyen következetésre juthatunk mindezek után? Úgy tnik, hogy bár mind a munkaer, mind a tke képes mozgásra, azt nem a elmaradott területek megközelítésére használja fel. Mivel a kumulatív folyamatok önmaguktól nem csillapítják az egyenltlenségeket, ezek mérsékléséhez küls beavatkozásra van szükség. Az infrastruktúra fejlesztése, a partnerek könyny elérhetsége mind a vállalatok, mind a munkaer számára kulcskérdés. Hasonlóan fontos a fogadó régió munkaerejének és üzleti környezetének vonzóvá tétele. Bár az elbbi folyamatokat a közép-európai térség regionalizálódása és az Európai Unió bvítése is segíti, még jó ideig kiemelt programoknak kell támogatniuk ket. Csak remélhet, hogy az elmaradott térségek oktatási kérdéseinek problémája, amely a humán tke fejldésének kulcskérdése ­ a tárgyi infrastruktúra fejldéséhez hasonlóan ­ kivívja majd a megfelel döntéshozók figyelmét.

49

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1. A MUNKAER MOBILITÁSA ÉS ANNAK FELTÉTELEI 1.1. ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK A MUNKAVÁLLALÓK TERÜLETI MOZGÁSÁNAK OKAIVAL ÉS EREDMÉNYÉVEL KAPCSOLATBAN Cseres-Gergely Zsombor
Mieltt megkezdenénk alapveten empirikus jelleg vizsgálódásunkat a magyar népesség földrajzi mobilitása, illetve migrációja kérdésében, rendeznünk kell a kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat. Szükséges ez nemcsak azért, hogy tiszta keretben lássuk a folyamatok f mozgatórugóit, de azért is, hogy statisztikai elemzésünkben el tudjuk különíteni, hogy ezek közül melyek megragadására vállalkozunk, vállalkozhatunk, és melyekre nem. A következkben négy f területet érintünk röviden. Elsként vázoljuk azt az egyéni szint döntési problémát, amellyel a költözködésrl gondolkodók szembesülnek. Ezután röviden bemutatjuk azt a modellt, amely a népesség migrációjának makrogazdasági eredményét, lehetséges kedvez hatását hangsúlyozza. Harmadszorra, az elzkben elmondottakhoz kapcsolódva, rögzítünk néhány olyan fogalmat, amelyet a késbbiekben sokat használunk. Végül kibvítjük ezt az egyszer modellt olyan megfontolásokkal, amelyek közelebb viszik azt az életünk során tapasztaltakhoz. Mindezek a modellek eredeti formájukban a matematika eszköztárával formalizáltak, de a kötet szellemében ezt a megközelítést most mellzzük, és a könnyebb kezelhetség kedvéért stilizáltan mutatjuk be ket. Az egyéni költözési döntés A lakóhelyválasztás egyszer, de komoly információtartalommal bíró jellemzje, hogy az egyén fizikailag alapveten lakhelyének környezetében tartózkodik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy életét, szabadidejét itt tölti el, de azt is, hogy a mindehhez szükséges anyagi hátteret is fként itt szerezheti meg.1 Ennek megfelelen a lakóhelyválasztás során több szempontot kell szem eltt tartani. Ha rögzítjük a piacon vásárolható javak választékát, és eltekintünk a környezeti hatásoktól,2 akkor a döntés alapja mindenekeltt a munkavállalási lehetség, az így megszerzett bér, illetve az ezekben mutatkozó különbség lehet. A fenti döntést megjelenít modell ma már klasszikussá vált formájában a Harris ­ Todaro (1970) tanulmányban jelent meg. A szerzpáros a vidéki települések és a város közötti népességmozgást leíró, úgynevezett általános egyensúlyi modellt szerkesztett, amelynek fontos változóit nem küls tényezk alakítják, hanem a modell bels tulajdonságai. Gondolatmenetük lényege a következ. Mivel a falusi minimálbér hatására koncentrálnak, a költözést motiváló változóként a városi bérek és a vidéki bérek várható különbségét használják, így kizárólag ez az, ami alapján a költözést mérlegel

1 Nyilvánvalóan léteznek a mindkét feltevés alól kivételt jelent esetek: sokan külföldön vagy az otthonuktól távol dolgoznak, illetve a munkahelytl távol, munkájukat otthon végzik. Noha számuk egyre n, még nem ért el olyan szintet, hogy ez a feltételezésünket érvénytelenítse. 2 Ilyen környezeti hatás a természetnek a múlt folyamatai által meghatározott adott képe, illetve az emberi döntés eredményeként kialakult szolgáltató intézményrendszer. Hosszabb távon mindkett az emberek tevékenysége szerint alakul, ez a döntés azonban az esetek nagy részében nem egyedi, hanem több döntés eredje. Az utóbbi az intézményrendszer alakulásához sorolható, például a különféle iskolák elérhetsége, amely a fejlett ipari társadalmakban a költözéseknek rendkívül fontos motivációja (lásd például Charney, 1993). Noha célunk itt összefoglaló keret vázolása, az irányt mégis a magyarországi helyzet empirikus leírása jelöli ki, és itt jelenleg ez a szempont nem élvez elsbbséget. Mindezek miatt joggal tekinthetünk el idlegesen a környezeti hatásoktól, hogy modellezésük igénye nélkül ugyan, de ismét bevonjuk ket.

51

közelkép

3 A munkanélküliség tekinthet egy átlagos dolgozni kívánó ember munkahely-elvesztése valószínségének becsléseként. Mivel az aktív népesség a munkanélküliek és a dolgozók összege, könnyen megkaphatjuk az aktivitási rátát, mint a munkához jutás valószínségének becslését. Ezt beszorozva az átlagbérrel kapjuk a várható bért. 4 Azaz lineárisan közelítjük a döntéshozók haszonfüggvényét. Ilyen vagy ehhez hasonló feltevéssel él például a Cseh Köztársaságot vizsgáló Fidrmuc ­ Huber, 2002, valamint az 1.6. fejezet is.

egyén meghozza döntését. Ha a városban nagyobb béreket kínálnak, mint a falvakban, a munkaer áramlása megindul a városokba, és tart egészen a különbség fennállásáig. Ha a termelési kapacitások rögzítettek, akkor ez a különbség a munkaer határterméke csökkenése által fokozatosan eltnik. Bár a modell a munkanélküliségnek fontos, de az egyéni döntésben nem közvetlen szerepet szán, könnyen elképzelhet olyan helyzet, ahol a bérkülönbségekhez hasonló vagy annál akár jelentsebb szerepet is játszik. Térjünk vissza képzeletbeli egyénünk döntéséhez! Adott tehát egy lakóhely, amelynek helyi munkaerpiacán bizonyos feltételek uralkodnak, amelyet két mutatóval jellemezhetünk, a munkahely biztonságát jellemz munkanélküliségi rátával, illetve a megkeresett bérrel. Ezek a tényezk kifejthetik hatásukat külön-külön vagy együtt, például a munkanélküliként várható bér formájában.3 Az egyén lehetségeit természetesen sok más tényez befolyásolja, de tegyük fel, hogy ez a megközelítés átlagosan nem áll messze a valóságtól. Ebben az esetben a magasabb bért kínáló és/vagy kisebb munkanélküliség terület vonzóbb, mint a többi. Ugyanezzel a gondolatmenettel a munkapiaci viszonyokon keresztül jellemezhetjük egy másik, a jelenlegi lakóhely alternatívájaként számba vett település tulajdonságait. Két település közötti választásban tehát a fenti két tényez páronkénti viszonya lesz a dönt. Megfelel feltételezésekkel a döntésre ható tényezk mérhetvé tehetk. Feltehetjük például, hogy egy forintot szegény vagy gazdag, iskolázott és iskolázatlan ­ tehát mindenki ­ ugyanannyira értékel, illetve a döntéshozók nem tartanak a kockázattól, viszont nem is szeretik azt kifejezetten. Ekkor képezhet a munkanélküliségi valószínségek és átlagbérek különbségének olyan súlyozott átlaga, amelyet figyelembe véve a két település közötti választás meghozható: X településen kedvezbb lakni, ha ott nagyobb ez a mutató, vagy Y-on, ha ott.4 Az eredményt természetesen módosítják még a költözéssel járó költségek is. A teljes döntési folyamatot ismét különféleképpen képzelhetjük el. Széls esetben, ha feltesszük, hogy a döntés eltt álló egyén képes minden lehetséget számításba venni, akkor legalább két módszer alkalmazható. Az egyikben a döntés egylépcss, amelyben a jelenlegi lakóhelyet minden lehetséges másikkal össze lehet vetni, és az egyén a legjobbnak tnt választja ki. A másik els lépésében valamilyen (esetleg az elbbivel megegyez) módon kiválasztja a legjobb alternatív célpontot, a második lépésben pedig összeveti a jelenlegi hellyel: ha az alternatíva jobb, költözik, ha nem, marad. Bár ez a megkülönböztetés mesterkéltnek tnhet, a gyakorlati munkában fontos, hogy a két folyamat azonos eredményre vezethet. Eddig költözésrl volt szó, de a költözést megelzheti egy korábbi szakasz, amelyben a döntés tárgya nem a lakóhely, csak a munkahely településének megváltoztatása, tehát a költözés helyett ingázás egy távolabbi településre.

52

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Az ingázás esetében meghozott döntés a költözéshez igen hasonlóan értelmezhet. Jelents különbség azonban, hogy a költségek és a feltételek alapveten mások. Míg az ingázás sikerességéhez a közlekedés kell fejlettsége a kulcs, a jó munkapiaci helyzeten túl a költözés zökkenmentes kivitelezéséhez leginkább a lakáspiac megfelel mködése szükséges (lásd Köll, 1997, illetve Cameron ­ Muellbauer, 2001, Böheim ­ Taylor, 1999). A migráció mint a területi kiegyenlítdés eszköze A népesség mozgása régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, legyen az országokon átnyúló vagy országon belüli. Az els esetben a f kérdés az, hogy miként alakul az ország nettó pozíciója ,,kimvelt emberfkben" mérve a migráció következményeként,5 a második esetben pedig az, hogy képese az egy országon belül kialakult fejlettségbeli különbségeket a népesség mozgása kiegyenlíteni. A klasszikus gondolatmenetnek a jelenhez közelebb álló kiterjesztése Blanchard ­ Katz (1992) írásához fzdik.6 A mikroszint döntéshozatal megfogalmazása és elméleti elemzése helyett a szerzk az Egyesült Államok tagállamai közötti munkapiaci és fejlettségbeli különbségeket veszik alapul, és vetik alá empirikus vizsgálatnak. Mivel céljuk a migrációnak az egyensúlytalanságot okozó sokkokra adott válaszkészségének a számszersítése, feltételezéseik között mindenképpen fontos helyen szerepel az, hogy a migráció a munkanélküliség különbségeire (is) reagál. E kötet Közelkép részének tanulmányai is ezt a kérdéskört feszegetik: képesek-e a migráció folyamatai kiegyenlíteni a tapasztalt különbségeket, és ha igen, mekkora idnek kell ahhoz eltelnie. A vizsgált makroszint folyamatok lényegében leírhatók Harris ­ Todaro (1970) kiegyenlít mechanizmusaival. Tegyük fel, hogy a gazdaságban tevékenykedk e modell szerint gondolkodnak, valamint azt, hogy az egyes államok között fejlettségbeli különbségek vannak, amelyek a munkaerpiacon is megjelennek: a fejlettebb gazdaságokban alacsonyabb a munkanélküliség, és nagyobb a várható bér, míg a fejletlenebbekben éppen fordítva. Ekkor a fejletlenebb régiók némely lakójának érdekében áll a fejlettebbek egyikébe költözni, hogy realizálhassa a két régió adta lehetségek közötti különbséget. Ha kellen sok döntés születik, akkor a fejlettebb, kedvezbb helyzetben lev régióban a munkaer túlkínálata alakul ki, amelynek következtében (a kereslet rugalmassága függvényében) csökkennek a bérek, és n a munkanélküliség. Ugyanakkor a fejletlenebb régióban fordított folyamat játszódik le, mivel a munkaer elszivárgásával a bérek nnek, a munkanélküliség pedig csökken. Amint a két terület viszonyai kiegyenlítdnek, az egyszer kalkulus nem mutatja érdemesnek a költözést, és a

5 Ide sorolhatók Borjas írásai, és a nyomában keletkezett tanulmányok (ezeket foglalja össze Borjas, 1994). 6 Meg kell jegyezni, hogy az ötletet kevésbé grandiózus formában már korábban kidolgozták, példa erre Pissarides ­ McMaster, 1990.

53

közelkép

folyamat leáll. Tekintve, hogy mindez az összes lehetséges régiópárosra lejátszódik, egy id után az egész ország egyensúlyba kerül.7 Az egyéni döntések sokrétségén túl három fontos feltétel teljesülése kell még modell következtetéseinek a megvalósulásához. 1. A lakáspiacnak tökéletesen kell mködnie. Ha a kiindulási területen a lakásárak nyomottak és/vagy a célterületen igen magasak, akkor csak jóval kevesebben fognak úgy dönteni, hogy elköltöznek, s lehetséges, hogy ez nem lesz elég a munkapiaci viszonyok megváltoztatásához. 2. Egyfajta szelekció is beindulhat. A költözésnek költségei8 vannak, így hasonló költségek mellett azok indulnak elsként, akiknek a költözés a legjobban megéri ­ ezek pedig jellemzen a leginkább ,,rátermettek", leginkább képzettek. A hátramaradó népesség termelékenysége így fokozatosan csökkenhet, így lehetséges, hogy munkaerhiány alakul ki egy bizonyos szektorban a speciális felkészültséget igényl munkakörökben. Ha a maradék munkaer nem elég termelékeny önmagában, vagy nem illeszkedik a tkeintenzív modern termelési módhoz, az tovább fokozhatja a problémákat. 3. A két régiónak csak a kezdeti állapota lehet különböz, a vizsgált idszakban azonos pályán kell haladniuk. A modell szerint nem fordulhat el, hogy a fejlettebb régió a munkaerpiac helyzetét a fejletlenebbénél nagyobb mértékben javító hatások, például beruházások vagy más tkebefektetés hatása éri. Ha ez így történik, a munkaer odaáramlása csak fokozódik, a fejlettebb régió bérei azonban nem csökkennek, hiszen fokozatosan épülnek ki a munkaert magasabb és magasabb szinten foglalkoztató kapacitások. Ugyanekkor a fejletlenebb régió bérei nyomottak maradnak, hiszen a bérek emelkedése csak megfelel kereslet következtében várható. Két fogalom Miután áttekintettük a költözködésre vonatkozó egyéni döntések kereteit, valamint azok hatását nemzetgazdasági szinten, tisztázzuk a legfontosabb fogalmakat! A továbbiakban migrációról akkor beszélünk, ha valaki egy adott földrajzi terület (jellemzen egy ország, vagy régió) határait átlépve változtatja meg korábbi lakhelyét. A területi egység megválasztása alapvet hatással van arra, hogy kit tekintünk migránsnak. Leggyakoribb az országok közötti, valamint az országon belüli nagyobb régiók közötti migráció vizsgálata ­ bár a probléma sok szempontból hasonló, ebben a kötetben ez utóbbit tekintettük. Természetesen az is komolyan befolyásolja a folyamatokról alkotott képünket, hogy milyen nagyságú régiót veszünk alapul, hiszen a ,,túl kicsi" egység túl sok változást, a ,,túl nagy" pedig túl keveset fog mutatni. Azt, hogy mi tekinthet túl soknak vagy túl kevésnek, a környezet és a mozgások jellege segít eldönteni. Fontos szerepet játszhat a döntésben az is, hogy milyen nagyságú területek közötti egyenltlenségre várjuk a migrációtól a kedvez hatást.

7 Minthogy a munka termelékenysége a tke mennyiségével n, a kevésbé fejlett régiók helyzetének a gyenge tkeellátottság is oka lehet. Éppen ezért a kiegyenlítdést nemcsak a munkaer, hanem a tke mozgása is beindíthatja. Ezzel az egyébként analóg kérdéssel a kötet második része foglalkozik. 8 Itt a költség szót a közgazdaságtanban megszokott tág értelemben használjuk. Költség tehát nemcsak a pénzbeli kiadás, de például az is, ha valakinek szoros a kötdése szülföldjéhez, aminek következtében nehéz szívvel hagyja azt ott.

54

a munkaer mobilitása és annak feltételei

A migráns népességnél tágabb a mobil népesség köre. A földrajzi mobilitásba az kapcsolódik be, aki lakcímét megváltoztatva egyik településrl a másikra költözik.9 A migrációval ellentétben a csak ide tartozó népességmozgásnak hatása lokális. Például az egy (kis)térségen belül egyik településtípusból a másikba irányuló mozgás nyilván nem befolyásolja közvetlenül a régiók közötti különbségeket, de hatással van a régión belüli népesség megoszlására. A migrációs kiegyenlít hatáshoz csak közvetve kapcsolódó, de fontos kérdés, hogy a népesség így megváltozó összetétele, urbanizáltsága, járulékos hatásokon keresztül befolyással lehet az adott régió teljesítképességére. A nem migráns mobil népességhez hasonló a településen belül költözködk szerepe, de ez a lakásmobilitás témakörébe tartozik. Az ingázással mint a migrációt esetlegesen megelz fázissal kapcsolatban szólnunk kell még a vándoringázás jelenségérl is (lásd errl például Illés, 1995). Ebben az esetben a munkavállaló nem lakhelyén, hanem annál távolabb dolgozik, és munkahelyéhez közel ideiglenes lakhelyet is fenntart. Az ilyen ingázók jellemzen távolra és úgy ingáznak, hogy célpontjukon több éjszakát is eltöltenek. Megkülönböztetésük azért fontos, mert az empirikus elemzés során ket jellemzen a mobil, illetve migráns népességhez tartózóként veszik számba. Mi vezethet még költözéshez ­ összetettebb költözési stratégiák A fentiekben a költözésnek csak igen lecsupaszított, egyszer modelljét vettük figyelembe. A valóság ennél természetesen jóval sokrétbb, és a sokrétségnek olyan vetületei is vannak, amelyek következtetéseinket befolyásolhatják. A következkben Akkoyunlu ­ Vickerman (2002) tanulmánya 3. részében található áttekintés alapján emeljük ki ezek közül a fontosabbakat. A korábbiakban leírt modellben nem tisztáztuk, ki tekinthet a költözés szempontjából döntéshozónak. Valójában feltettük, hogy a döntést befolyásoló preferenciák a döntést hozó egységen belül megfelelen reprezentáltak, vagy még ersebben: egyetlen személyhez köthetk. Ha azonban ez nem így van, akkor figyelembe kell vennünk, hogy felteheten a háztartás nem minden tagja nyer egyértelmen a költözéssel. Vélheten tehát a háztartás minden tagjának preferenciája beleszól a döntésbe, és az csak akkor jár költözéssel, ha mindnyájuk összes veszteségét a teljes nyereség ellensúlyozni képes. A háztartási modellel kapcsolatban felmerül másik szempont a kockázat meg- és elosztásának lehetsége. Ha ugyanis a háztartás minden tagja egy földrajzi területen dolgozik, akkor a régiót ér negatív hatások ellen nem védi ket semmi. Ha azonban egy vagy néhány tag máshol él, vagy például vándoringázásban vesz részt, akkor ez ehhez hasonló sokkhatások mérsékelhetk.

9 A migrációnak és a mobilitásnak ez az elkülönítése nem magától értetd, de több intézmény meghatározásával azonos. Lásd például a Kanadai Statisztikai Hivatal fogalomhasználatát: http:// www.statcan.ca/english/concepts/ definitions/mobility.htm (utolsó hozzáférés: 2003. 08. 18.).

55

közelkép

Tovább bonyolítja a helyzetet, ha a költözk nem azonos valószínséggel választanak azonos jellemzkkel bíró területek közül. Ha ugyanis létezik az egy településrl kiköltözöttek között valamiféle informális kapcsolat, ami segíti a letelepedést, akkor a költözk azokat a helyeket fogják elnyben részesíteni, ahol már van ismeretségük. Mivel ez a folyamat a feltételek drasztikus megváltozása hiányában önmagát ersíti, kis kezdeti különbségek az id folyásával naggyá dagadhatnak, és a korábbi modell racionalitásával nem könnyen magyarázható ers térbeli áramlatok alakulhatnak ki (Carrington, 1996). Feltettük azt is, hogy a költözésben a közvetlen anyagi késztetések játszanak szerepet, és a helyi környezetnek, valamint a piacon nem megjelen feltételeknek a szerepe mérsékelt. Ha azonban ez nem így van, akkor a költözésekben a környezeti hatások is komoly szempontként merülnek fel, és hasonló embereket, családokat vonzhatnak egy adott környezetbe. Ennek hatására a közkedvelt helyeken az ingatlanok ára felfelé, a kevésbé kedvelteken lefelé kezd mozogni. A környezet így nem csak a hasznosságérzetre gyakorolt hatásán át befolyásolhatja a költözési döntést, de érintheti a háztartásban a munkapiaci részvételtl eltér, a háztartáson belüli ,,termelés" hatékonyságát. Bizonyos szempontból ilyen az emberi tke felhalmozása, azaz a tanulás, de a klasszikus értelemben vett házimunka bizonyos formái is. Hivatkozások
Akkoyounlu, S. ­ Vickerman, R. (2002): Migration and the Efficiency of European Labour Markets. The University of Kent at Canterbury, Department of Economics. Blanchard, O. J. ­ Katz, L. F. (1992): Regional Evolutions. Brookings Papers on Economic Activity, 1. sz. 1­61. o. Borjas, G. J. (1994): The Economics of Immigraion. Journal of Economic Literature, Vol. 32. december, 1667­ 1717. o. Böheim, R. ­ Taylor, M. (1999): Residential mobility, housing tenure and the labour market in Britain. Institute for Social and Economic Research and Institute for Labour Research, University of Essex. Cameron, G. ­ Muellbauer, J. (2001): Earnings, Unemployment, and Housing in Britain. Oxford University, Nuffield College. Carrington, W. J. ­ Detragiache, E. ­ Vishwanath, T. (1996): Migration with Endogenous Moving Costs. The American Economic Review, szeptember, 909­930. o. Charney, A. H. (1993): Migration and the public sector: a survey. Regional Studies, Vol. 27. No. 4., 316­326. o. Fidrmuc, J. ­ Huber, P. (2002): The Puzzle of Rising Regional Disparities and Falling Migration Rates During Transition. WIFO mhelytanulmány, Harris, J. R. ­ Todaro, M. P. (1970): Migration, Unemployment and Development. The American Economic Review, Vol. 60. No. 1. 126­142. o. Illés Sándor (1995): A területi mobilitás volumenének változásai. Statisztikai Szemle, 7. sz. 543­535. o. Köll János (1997): A napi ingázás feltételei és a helyi munkanélküliség Magyarországon: számítások és számpéldák. Esély, 2. sz. Pissarides, C. A. ­ McMaster, I. (1990): Regional migration, Wages and Unemployment: Empirical Evidence and Implications for Policy. Oxford Economic Papers, 42. sz. 812­831. o.

56

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1.2. A FOGLALKOZTATOTTSÁGI ESÉLYEK RÉGIÓK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEI Nagy Gyula
Ez a fejezet a regionális foglalkoztatottsági esélykülönbségek 1992 és 2002 közötti alakulását mutatja be. A vizsgált idszakra a KSH munkaer-felméréseinek adatai alapján logit modellekkel megbecsültük a foglalkoztatás valószínségét, és megvizsgáltuk, hogy az ország nagy régiói között milyen különbségek adódtak. A becslések az 1992 és 2002 között eltelt minden második év els negyedévi adatai alapján készültek. Hogy kimutathassuk a regionális hatások esetleges nemek közötti különbségét is, külön modellt becsültünk a nkre és a férfiakra. Bár a munkaer-felmérés a 15­74 év közöttiek munkaerpiaci részvételérl és foglalkoztatottságáról tartalmaz adatokat, a vizsgálódást a 25­50 éves nkre és a 25­55 éves férfiakra korlátozzuk. A 25 évnél fiatalabbakat azért hagytuk ki a vizsgálódásból, hogy eredményeinket ne befolyásolja az oktatás kilencvenes évekbeli expanziójának hatása: a közép- és felsfokú oktatásban résztvevk arányának nagyarányú növekedése és e korosztály gazdasági aktivitásának ezzel összefügg csökkenése. A nyugdíjkorhatárhoz közelállók aktivitási-foglalkoztatottsági színvonalát pedig a vizsgált idszakban bekövetkezett nyugdíjkorhatár-változások befolyásolták. A vizsgált korcsoportokhoz tartozó nk és férfiak foglalkoztatottsági rátáinak alakulását (a foglalkoztatottak arányát az adott korcsoporton belül) az 1. ábra mutatja. A kilencvenes évtizedben elször mindkét nem foglalkoztatottsága csökkent, a férfiaké 5, a nké 8 százalékponttal, majd 1998 után kismérték emelkedés következett be, a férfiaknál 3, a nknél 2 százalékpont. Egészében véve az idszakban csökkent a foglalkoztatottság: 2002 els negyedévében a férfiak foglalkoztatási rátája 2 százalékponttal, a nké 6 százalékponttal maradt el az 1992 els negyedévitl. A foglalkoztatás valószínsége egyrészt a munkavállalási szándék ­ a gazdasági aktivitás ­ valószínségétl függ, másrészt a munkaerpiacon munkavállalási szándékkal megjelen egyének elhelyezkedési valószínségétl. Az elhelyezkedni kívánó egyéneket nevezzük gazdaságilag aktívnak, közülük a foglalkoztatottak találtak munkát, a munkanélküliek nem. E tanulmány célja a foglalkoztatási esélyek különbségeinek a bemutatása, és nem vizsgáljuk külön-külön az aktivitási és az elhelyezkedési valószínséget. Két csoportot különböztetünk meg: a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket, valamint az inaktívakat felölel nem foglalkoztatottakat. A foglalkoz-

57

közelkép

tatottságot az ILO-standardok szerint értelmezzük: mindenki foglalkoztatottnak minsül, aki a munkaer-felmérés vonatkozási hetében dolgozott vagy állással, mköd vállalkozással rendelkezett. 1. ábra: A 25­50 éves nk és a 25­55 éves férfiak foglalkoztatottsági rátái 1992 és 2002 között a második negyedévekben, százalék

Forrás: A KSH munkaer-felmérései.

10 A különbségek bemutatásakor a marginális hatást vesszük alapul. A logit függvényben a marginális hatás ­p-vel a vizsgált esemény bekövetkezésének valószínségét, -val a becsült együtthatót jelölve ­p(1 ­ p).

A foglalkoztatottsági valószínség területi különbségeinek vizsgálatához a KSH által alkalmazott regionális felosztást vettük alapul, hét régiót ­ Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld ­ megkülönböztetve. Ezen kívül a településtípus ­ község, város, megyeszékhely, Budapest ­ és kontrollváltozóként az iskolai végzettség, a korcsoport, a családi állapot és a gyerekszám szerepel az elemzésben. A becslések eredményei az 1a. és 1.b.. táblázatokban tekinthetk meg. Az eredmények ismertetését a kontrollváltozók hatásának rövid bemutatásával kezdjük. Az iskolai végzettség ers hatást gyakorol a foglalkoztatottsági esélyre: az iskolai végzettség növekedésével mindkét nem foglalkoztatottsága számotteven növekszik. Például az általános iskolát végzettekhez viszonyítva az általános iskolát el nem végzettek foglalkoztatási esélye a nknél tipikusan mintegy 40 százalékkal, a férfiaknál pedig 25­30 százalékkal alacsonyabb; a felsfokú végzettségek foglalkoztatottsági valószínsége pedig a nknél mintegy 25 százalékkal, a férfiaknál 18­20 százalékkal magasabb, mint az általános iskolai végzettségeké.10 Az eredmények azt mutatják, hogy az iskolai végzettség szerinti különbségek valamivel nagyobbak a nk, mint a férfiak esetében.

58

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1.a. táblázat: A foglalkoztatottság valószínségének logit becslései, férfiak
1992 koef. z Iskolai végzettség 8 osztály alatt ­0,787 ­8,19 Szakmunkásképz 0,532 9,33 Gimnázium 0,949 9,16 Szakközépiskola 0,943 12,08 Felsfokú 1,649 15,87 Korcsoport 31­35 év 0,177 2,20 36­40 év 0,049 0,64 41­45 év 0,106 1,29 46­50 év ­0,159 ­1,89 51­55 év ­0,514 ­5,91 Családi állapot és gyerekszám Egyedülálló, nincs gyereke ­0,824 ­13,14 Gyerekek száma 0,011 0,34 Gyerekszám × egyedülálló ­0,385 ­1,76 Régió Közép-Dunántúl ­0,033 ­0,34 Nyugat-Dunántúl 0,478 4,35 Dél-Dunántúl 0,037 0,37 Észak-Magyarország ­0,420 ­4,57 Észak-Alföld ­0,229 ­2,52 Dél-Alföld 0,079 0,83 Településtípus Város 0,157 2,78 Megyeszékhely 0,128 1,85 Budapest 0,461 4,78 Konstans 1,131 10,73 Elemszám 14 444 Pszeudo R2 0,980 1994 koef. z ­1,092 0,675 0,981 1,067 1,752 ­0,052 ­0,212 ­0,318 ­0,679 ­0,886 ­8,24 11,58 9,41 13,63 16,61 ­0,60 ­2,63 ­3,73 ­7,71 ­9,46 1996 koef. z ­1,198 0,650 0,966 1,156 1,877 ­8,56 11,84 10,17 15,06 18,36 1998 koef. z ­1,160 0,704 0,815 1,299 1,920 ­9,16 15,42 10,18 19,56 22,44 2000 koef. z ­1,314 0,836 0,568 1,316 2,113 ­0,019 ­0,243 ­0,529 ­0,786 ­1,177 ­9,14 16,94 6,11 19,92 22,11 ­0,26 ­3,26 ­7,70 ­11,59 ­16,46 2002 koef. z ­1,484 0,958 0,759 1,301 2,029 0,226 ­0,040 ­0,411 ­0,651 ­1,270 ­9,68 19,02 7,51 19,52 21,56 3,01 ­0,53 ­5,70 ­9,50 ­18,27

0,051 0,62 ­0,038 ­0,53 0,027 0,35 ­0,138 ­1,97 ­0,176 ­2,33 ­0,349 ­5,46 ­0,441 ­5,51 ­0,588 ­8,94 ­0,877 ­10,70 ­1,148 ­16,69

­0,946 ­14,37 ­0,753 ­12,68 ­0,898 ­17,71 ­0,995 ­18,96 ­0,970 ­18,22 ­0,071 ­2,20 ­0,018 ­0,60 ­0,091 ­3,53 ­0,050 ­1,80 ­0,094 ­3,36 ­0,438 ­2,16 ­0,221 ­1,46 ­0,732 ­4,49 ­0,179 ­1,24 ­0,479 ­3,47 ­0,308 0,302 ­0,637 ­0,823 ­0,771 ­0,381 ­2,88 2,49 ­5,96 ­8,18 ­7,81 ­3,70 ­0,178 0,203 ­0,450 ­0,649 ­0,657 ­0,049 ­1,77 1,86 ­4,46 ­6,87 ­7,15 ­0,50 0,033 0,453 ­0,346 ­0,603 ­0,597 ­0,013 0,38 4,82 ­4,08 ­7,64 ­7,81 ­0,16 0,132 0,396 ­0,423 ­0,641 ­0,734 ­0,051 1,45 4,04 ­4,82 ­7,82 ­9,32 ­0,60 ­0,016 0,368 ­0,590 ­0,691 ­0,789 ­0,282 ­0,17 3,61 ­6,57 ­8,13 ­9,64 ­3,25

0,211 3,55 0,288 4,03 ­0,105 ­1,03 1,549 13,51 12 072 0,116

0,106 1,93 0,260 3,66 0,045 0,46 1,205 11,52 13 062 0,115

0,161 3,36 0,113 1,90 0,029 0,36 1,289 14,58 17 385 0,121

0,216 4,27 0,223 3,70 0,168 1,96 1,432 15,33 17 489 0,134

0,326 6,34 0,410 6,49 0,057 0,65 1,409 14,85 17 269 0,142

Viszonyítási csoportok: iskolai végzettség: 8 osztály; korcsoport: 25­29 éves; családi állapot: gyerektelen házas; régió: KözépMagyarország, településtípus: község.

A korcsoport változóknál a 25­30 évesek jelentik a viszonyítási csoportot. A nk esetében e korcsoport foglalkoztatottsági valószínsége a legalacsonyabb: valamennyi becsült együttható szignifikáns és pozitív. A becslés a 36­40 éves nk esetében jelzi a legmagasabb foglalkoztatottsági esélyt, de az eredmények szerint még a 46­50 évesek is nagyobb valószínséggel dolgoznak, mint a 25­30 évesek. E kor szerinti különbségekhez bizonyára hozzájárul a gyereknevelés aktivitási valószínséget befolyásoló hatása ­ amelyet a modellekben szerepl gyerekszámváltozó csak részben képes kiszrni, mivel a gyermekek életkoráról nem tartalmaz információt ­, valamint az a körülmény, hogy a gazdaságilag aktívak munkanélküliségi esélye

59

közelkép

a fiatalabb korcsoportokban magasabb. A férfiak foglalkoztatottsági valószínsége az életkor emelkedésével csökken, és az általunk vizsgált legidsebb korcsoport ­ az 51­55 évesek ­ esetében 1998-tól már több mint 20 százalékkal marad el a 25­30 évesekétl. 1.b. táblázat: A foglalkoztatottság valószínségének logit becslései, nk
1992 koef. z Iskolai végzettség 8 osztály alatt ­1,280 ­12,37 Szakmunkásképz 0,531 8,36 Gimnázium 0,602 9,16 Szakközépiskola 0,964 14,33 Felsfokú 1,053 13,76 Korcsoport 31­35 év 0,719 11,31 36­40 év 1,067 16,46 41­45 év 0,821 11,57 46­50 év 0,639 8,42 Családi állapot és gyerekszám Egyedülálló, nincs gyereke ­0,057 ­0,78 Gyerekek száma ­0,505 ­17,91 Gyerekszám × egyedülálló 0,229 3,89 Régió Közép-Dunántúl ­0,241 ­2,54 Nyugat-Dunántúl 0,043 0,43 Dél-Dunántúl ­0,115 ­1,16 Észak-Magyarország ­0,389 ­4,23 Észak-Alföld ­0,347 ­3,85 Dél-Alföld ­0,202 ­2,18 Településtípus Város 0,144 2,66 Megyeszékhely 0,283 4,39 Budapest 0,043 0,48 Konstans 0,477 4,95 Elemszám 12 921 0,112 Pszeudo R2 1994 koef. z ­1,702 0,586 0,826 0,819 1,404 ­10,88 9,13 11,43 12,39 16,69 1996 koef. z ­1,611 0,694 0,792 1,035 1,493 ­9,77 11,09 11,74 15,50 19,20 1998 koef. z ­1,828 0,515 0,705 0,990 1,572 ­11,47 9,81 11,89 17,40 22,57 2000 koef. z ­1,807 0,773 0,673 1,265 1,637 ­10,23 14,19 10,44 22,06 23,55 2002 koef. z ­1,874 0,703 0,693 1,104 1,606 ­10,36 12,76 10,22 19,05 22,42

0,840 11,80 0,983 14,08 0,868 14,02 0,709 11,60 0,672 11,18 0,952 14,15 1,133 17,04 0,861 14,17 0,928 14,80 1,012 15,70 0,803 10,84 0,962 13,86 0,721 12,30 0,711 11,73 0,681 10,77 0,472 5,98 0,512 6,95 0,289 4,73 0,387 6,37 0,299 4,97 0,036 0,48 ­0,018 ­0,26 0,027 0,46 ­0,024 ­0,41 ­0,022 ­0,38 ­0,520 ­16,83 ­0,717 ­23,63 ­0,685 ­25,67 ­0,714 ­26,40 ­0,771 ­27,68 0,152 2,52 0,132 2,37 0,128 2,54 0,245 4,63 0,244 4,76 0,006 0,404 ­0,020 ­0,117 ­0,253 ­0,038 0,07 3,80 ­0,20 ­1,23 ­2,74 ­0,40 ­0,054 0,276 ­0,083 ­0,292 ­0,286 ­0,110 ­0,56 2,75 ­0,85 ­3,17 ­3,20 ­1,20 ­0,079 0,288 ­0,121 ­0,294 ­0,422 ­0,121 ­0,97 3,35 ­1,44 ­3,70 ­5,53 ­1,54 0,118 0,285 ­0,166 ­0,287 ­0,392 ­0,152 1,41 3,24 ­1,95 ­3,60 ­5,10 ­1,91 0,135 0,210 ­0,209 ­0,285 ­0,432 ­0,263 1,60 2,34 ­2,40 ­3,48 ­5,50 ­3,27

0,179 3,12 0,341 5,01 0,101 1,11 ­0,035 ­0,35 10 740 0,116

0,189 3,46 0,244 3,66 0,107 1,21 ­0,076 ­0,80 11 575 0,150

0,135 2,86 0,272 4,69 0,095 1,23 0,162 1,96 15 253 0,139

0,186 3,84 0,359 6,08 0,050 0,64 0,043 0,51 15 236 0,152

0,159 3,21 0,234 3,95 ­0,025 ­0,32 0,203 2,38 14 704 0,152

Viszonyítási csoportok: iskolai végzettség: 8 osztály; korcsoport: 25­29 éves; családi állapot: gyerektelen házas; régió: KözépMagyarország, településtípus: község.

A nk annál kisebb eséllyel dolgoznak, minél több gyereket nevelnek. Ez részben a nknek a gyerekszám növekedésével csökken munkakínálatával függ össze, részben pedig azzal, hogy a gyerekes nket a munkáltatók kisebb eséllyel alkalmazzák, mint a gyerekteleneket, illetve a kevesebb gyermeket nevelket. A nem egyedülállóknál (házasok vagy élettársi kapcsolatban élk) eggyel több gyerek 10­15 százalékkal csökkenti a foglalkoztatottsági valószínséget. Az egyedülálló nk esetében kisebb, 5­13 százalék kö-

60

a munkaer mobilitása és annak feltételei

zötti a gyerekszámváltozó egységnyi növekedésének valószínségcsökkent hatása.11 A gyerektelenek között nincs különbség az egyedülállók és a párkapcsolatban élk között. A gyerekszámváltozó értéke a férfiaknál három évben (1994, 1998 és 2002) szignifikáns, gyenge negatív hatást jelezve (eggyel több gyerek nevelése 1­1,5 százalékos valószínségcsökkenéssel jár). Az eltartási kötelezettség miatt a férfiaknál inkább pozitív összefüggést várnánk a gyerekszám és a foglalkoztatottsági valószínség között. Az ellentétes eredmények egyik lehetséges oka, hogy a gyerekszámváltozó együtthatója más, a modellekben nem szerepl változók hatását tükrözi ­ például a cigányokkal szembeni foglalkoztatási diszkrimináció és a cigány családokban magas gyerekszám együttes hatását. A régió változók marginális hatását a 2.a­2.d ábrákon mutatjuk be. Itt a viszonyítási csoport a közép-magyarországi régió, mely Budapestet és Pest megyét foglalja magában. Tekintsük elször a dunántúli régiókra kapott eredményeket a 2.a és 2.b ábrán! A nyugat-dunántúli régióban mind a férfiak, mind a nk foglalkoztatottsági esélye magasabb, mint a középmagyarországi régióban. Az 1. táblázatban közölt z-statisztikákból kiolvasható, hogy az együtthatók egy-egy év kivételével (a férfiaknál 1996, a nknél 1992) szignifikánsak. A modellekben szerepl többi változó hatását kiszrve, a vizsgált idszakban a férfiak foglalkoztatottsági valószínsége 3­7 százalékkal, a nké 4­8 százalékkal magasabb volt Nyugat-Dunántúlon, mint a központi régióban. A közép-dunántúli régió esetében az együtthatók egy-egy év kivételével nem szignifikánsak, azaz itt a foglalkoztatási esély nem különbözik a közép-magyarországitól (a férfiaknál 1994-re, nknél 1992-re kaptunk szignifikáns negatív együtthatót, mindkét esetben 5 százalékos valószínségkülönbséget jelezve). Dél-Dunántúlon a férfiak foglalkoztatási esélye 1994 óta szignifikánsan mértékben elmarad a középmagyarországitól, a valószínségkülönbség 6­12 százalék között mozgott (1994 és 1998 között csökkent, azután ismét megntt). Ezzel szemben a régióban a nk 1992 és 2000 között nem voltak kimutatható foglalkoztatási hátrányban, egyedül a 2002-es év együtthatója szignifikáns (a marginális hatás 4,5 százalék). A keleti régiókra vonatkozó eredményeket a 2.c­2.d ábrák mutatják. A dél-alföldi régióra a vizsgált hat év közül mind nem esetében csak két évre kaptunk szignifikáns együtthatókat. A férfiak 1994-ben 6,5, 2002-ben 4 százaléknyi hátrányban voltak, a nknél 1992-re 4, 2002-re 6 százalékos negatív különbséget mutatnak az eredmények. A többi évben a foglalkoztatottsági valószínség a régióban nem különbözött a közép-magyarországitól. A férfiak foglalkoztatási esélye az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban egyaránt igen rossz: mind a hat évben szignifikáns negatív különbség tapasztalható, mértéke 1992-ben mintegy Észak-Magyarországon 6, az Észak-Alföldön 3 százalék volt, 1994-tl pedig mindkét régióban 10­15

11 Az egyedülállók esetében a gyerekszám és a gyerekszám × egyedülálló változók együtthatóinak összegeként számíthatjuk ki a gyerekszámhoz tartozó együtthatót.

61

közelkép

százalék között mozog. A két régióban a nk együtthatói szintén negatívak, és egy kivétellel (1994, Észak-Magyarország) szignifikánsak, de kisebb mérték valószínségkülönbséget mutatnak. Észak-Magyarországra 3­8 százalék, az Észak-Alföldre 7­10 százalék közötti valószínségkülönbséget jeleznek az eredmények az egyes években (szintén a közép-magyarországi régióhoz viszonyítva). 2.a) ábra: A régió változók marginális hatása a férfiak foglalkoztatottsági valószínségére, dunántúli régiók

2.b) ábra: A régió változók marginális hatása a nk foglalkoztatottsági valószínségére, dunántúli régiók

62

a munkaer mobilitása és annak feltételei

2.c) ábra: A régió változók marginális hatása a férfiak foglalkoztatottsági valószínségére, keleti régiók

2.d) ábra: A régió változók marginális hatása a nk foglalkoztatottsági valószínségére, keleti régiók

Megjegyzés: a 2.a­2.d ábrák forrásául szolgáló becslésekben a régió változók viszonyítási alapja Közép-Magyarország.

Egészében véve eredményeink lényeges regionális különbségeket mutatnak a foglalkoztatottsági valószínségben. A legjobb helyzetben a nyugat-dunántúli régió van, ahol mind a férfiak, mind a nk nagyobb eséllyel dolgoznak, mint az ország más területein élk. Eredményeink mindkét nem esetében jelents ­ bár a férfiaknál nagyobb mérték ­ foglalkoztatottsági

63

közelkép

hátrányt mutatnak az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban. Ezenkívül a férfiak viszonylag alacsony eséllyel jutnak még munkához a Dél-Dunántúlon. A foglalkoztatottsági valószínség településtípusok szerint is eltér. A városokban a férfiaknak 2­4, a nknek 3­4 százalékkal nagyobb az esélyük a munkavállalásra, mint a községekben (a településtípus esetében a községekben élk a viszonyítási csoport). A megyeszékhelyeken lakók valamelyest ennél is nagyobb elnyt élveznek a községekben lakókhoz képest, a férfiak 4­5, a nk 5­7 százaléknyit. (A város és a megyeszékhely változók együtthatói a férfiak esetében mind a hat vizsgált évben szignifikánsak, a nknél a város változók együtthatói a hat közül öt évben, a megyeszékhely változók együtthatói pedig négy évben.) Budapestre viszont a tizenkét becslés közül csupán egy alkalommal kaptunk szignifikáns együtthatót. Az eredmények szerint tehát ­ a modellekben szerepl többi változó hatásának kiszrése után ­ a Budapesten lakók nem dolgoznak nagyobb valószínséggel, mint a Pest megyei községekben lakók (akik ebben az esetben a viszonyítási csoportok képezik).

64

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1.3. REGIONÁLIS KERESETI ÉS BÉRKÖLTSÉG-KÜLÖNBSÉGEK Köll János
A munkaer és a tke régiók közötti mozgását befolyásoló legfontosabb tényezk közé tartozik a költözéssel elérhet bérnyereség (ahogyan azt az 1.1. fejezet tárgyalta), illetve a megfelel telephelyválasztással realizálható munkaerköltség-megtakarítás (ahogy azt a 2.1. fejezet is tételezi). Ebben a fejezetben az ország nagyrégiói, illetve településtípusai közötti különbségeket vizsgáljuk a rendszerváltás eltti évektl napjainkig. A munkavállaló lehetséges nyereségét az azonos munkáért fizetett nettó bérkülönbséggel mérhetjük. A statisztikai kiadványok rendszeresen közölnek a nagyrégiókra vagy megyékre vonatkozó átlagbéradatokat, ezek páronkénti különbségei azonban igen pontatlanul közelítik a mobilitással elérhet nyereséget. A munkavállaló személyes adottságai ­ neme, kora, iskolázottsága ­ rögzítettek, ezeket mindenképpen célszer kiszrni a bérszintek összehasonlításakor. Ugyanez a helyzet az eltér ágazati (vállalati, munkaköri) összetételbl adódó kereseti különbségekkel, hiszen az átköltözk vagy ingázók olyan nyereséget könyvelnek el a különböz bérszint gazdasági szegmensek vagy munkakörök közötti mozgással, amelyet saját régiójukon, településükön vagy akár vállalatukon belül mozogva is realizálhattak volna. Az összehasonlítást torzító tényezk egy része könnyen megfigyelhet, és ­ amennyiben rendelkezünk egyéni béradatokkal ­ regressziós modellel kiszrhet, azaz meghatározható a bér várható értéke a különböz bérmeghatározó tényezk rögzített kombinációi mellett. Az így becsült feltételes várható értékek regionális különbségei sokkal pontosabban közelítik a várható bérnyereséget, mint a nyers átlagok, és gyakran egészen más arányokat jeleznek. Budapestnek a (nem megyeközponti, kis-) városokkal szembeni nyers nettó kereseti elnye például 2000-ben ­ a versenyszférában ­ a Bértarifa-felvétel adatai szerint12 48,6 százalék volt. Az azonos nem, korú, iskolázottságú és beosztású, azonos ágazatban és vállalati méretkategóriában foglalkoztatottak összehasonlításában ­ regressziós becsléssel ­ azonban a különbség csupán 22,8 százaléknak mutatkozott! A legegyszerbben megfigyelhet tényezk figyelembevétele számotteven pontosítja az eredményeket, de távolról sem oszlat el minden kételyt. Ezek közül kettt emelünk ki. Az ország régiói között tetemes termelékenységkülönbségek mutatkoznak, és ezek összefügghetnek az ott élk iskolázottságával vagy olyan (a kutató

12 A felvételrl lásd a Függeléket!

65

közelkép

eltt többnyire rejtve maradó) különbségekkel, amelyek az eltér nyelvismeretbl, mszaki felkészültségbl, munkakultúrából fakadnak. Távolról sem biztos, hogy egy elmaradott régió tipikus ­ alacsony termelékenység vállalatban foglalkoztatott ­ dolgozója minden további nélkül képes munkát találni egy fejlett régió tipikus ­ magas termelékenység ­ vállalatában, és realizálni az ebbl adódó kereseti nyereséget. Valószín, hogy a vállalati termelékenységgel nem korrigált bérkülönbség túlbecsli a dolgozó által elérhet nyereséget, ezért a regionális kereseti szinteket érdemes a vállalati termelékenységet azonosnak feltételezve is összehasonlítani. Visszatérve a fenti példához: ha a fváros-kisváros bérkülönbségbl az eltér termelékenység hatását is kiszrjük, a különbség már csak 14,9 százaléknak adódik. További kérdéseket vet fel a munkanélküliséggel (tehát közvetve az 1.2.1. fejezetben tárgyalt munkavállalási esélyekkel is) összefügg bérdifferenciák beszámítása. A munkanélküliség ­ mint késbb tárgyaljuk ­ a regionális kereseti különbségek egyik legfontosabb meghatározója, a magasabb bér régió felé vándorlás egyben alacsonyabb munkanélküliség régió felé elmozdulást is jelent. A különböz helyi munkaerpiacok (kistérségek) munkanélküli-rátái azonban egy-egy nagyrégión belül is széles sávban szóródnak, ezért az alacsonyabb munkanélküliséggel összefügg bérnyereség ­ kevés kivétellel ­ a régiókon belüli költözéssel vagy ingázással is megvalósítható. Az azonos munkanélküli-ráta melletti regionális bérkülönbségek ettl a látszólagos, nem nagyrégió-specifikus nyereségtl mentesen mutatják a realizálható nettó kereseti nyereséget. Példánkban a Budapest-kisváros bérkülönbség 5,8 százalékra zsugorodik akkor, ha a becslfüggvényben a már említett kontrollváltozók mellett a kistérségi munkanélküli-rátát is szerepeltetjük: ekkora nyereségre számíthat, aki egy jól men, a budapestivel azonos munkanélküli-rátájú kistérség városkájából költözik a fvárosba, hogy ott a korábbival azonos munkát végezzen. A munkáltató által fizetend bérek különbségét az összetételhatásoktól megtisztított bruttó kereseti különbözet méri. (Mivel a járulékok lineárisak, elhanyagolásuk nem torzítja az összehasonlítást). A munkaerköltség azonban nemcsak a bértl, hanem a vállalati dolgozók termelékenységétl is ­ végs soron a termékegységre jutó bértl ­ függ. A dolgozók termelékenységi hozzájárulása nehezen, legfeljebb egy-egy vállalat vagy ágazat szintjén különíthet el más termelési tényezk hozamától, hatása a regionális elemzésben csak pontatlanul vehet figyelembe. Mindazonáltal, ha azonos egy fre jutó hozzáadott értéket produkáló vállalatokat hasonlítunk össze, közelebb jutunk a munkaerköltség-különbséghez: ahhoz a nyereséghez, amit a termelékenységi szintjének megtartásával áttelepül vállalat könyvelhet el, ha egyik régióból a másikba költözik. A munkanélküli-rátával összefügg regionális bérkülönbségek figyelembevétele a munkáltatói oldalon még nehezebb kérdéseket vet fel, mint a

66

a munkaer mobilitása és annak feltételei

munkavállalói oldalon. Ha egy vállalat alacsonyabb bér és magasabb munkanélküliség régió felé mozog, akkor a teljes munkaerköltsége ­ azonos bérek mellett ­ várhatóan alacsonyabb lesz a munkanélküliség szempontjából rosszabb helyzet régióban, ahol kevesebbe kerül a toborzás és az önkéntes kilépk pótlása, valamint a bérköveteléseket is könnyebb kordában tartani, ugyanakkor növeli a munkaerköltséget a munkaer-kereslet és -kínálat közötti szerkezeti meg nem felelés, amit maga a magas munkanélküliség jelez. Ennél azonban fontosabbnak és hatásában egyértelmbbnek tnik, hogy az alacsonytól magas munkanélküliség felé mozduló vállalat sok szempontból rosszabb környezetbe lép át: a magas munkanélküliség alacsony iskolázottságra, fejletlen infrastruktúrára, rossz elérhetségre, a döntéshozóktól, a szolgáltatóktól, az üzleti partnerektl és a kereskedelmi kapuktól való nagyobb távolságra utal. Elssorban a munkanélküliség és a fejlettség fenti értelemben vett gyengesége közötti rendkívül szoros kapcsolat szól amellett, hogy a munkaerköltség-különbségeket a kistérségi munkanélküli-ráta adott értéke mellett, hasonló fejlettség piacok összehasonlításában vizsgáljuk. Ezzel biztosíthatjuk ­ a szokásosan rendelkezésre álló adatok korlátain belül ­, hogy a munkaerköltség-különbségeket a termelékenységi szint fenntartásához szükséges kiadásokat (üzletviteli, szállítási, képzési és egyéb ráfordításokat) rögzítve hasonlítsuk össze. Ezzel úgy tudjuk öszszehasonlítani ­ a szokásosan rendelkezésre álló adatok korlátain belül ­ a munkaerköltség-különbségeket, hogy közben rögzítjük a termelékenységi szint fenntartásához szükséges kiadásokat (üzletviteli, szállítási, képzési és egyéb ráfordításokat). További, már említett érv, hogy a munkanélküliségi különbségekkel összefügg költségmegtakarítás az esetek nagy részében régiókon belüli áttelepüléssel is megvalósítható. A regionális bérkülönbségeket regressziós egyenletekkel vizsgáljuk a Bértarifa-felvétel 1986 és 2001 közötti hullámainak adataival. A felvétel 1995ig a 20 fsnél, 1995­1998-ban a tízfsnél, 1999 óta az ötfsnél nagyobb vállalatok teljes munkaids alkalmazottaira terjedt ki. Elbb a versenyszférában kialakult bér- és költségarányokat elemezzük, majd röviden kitérünk a költségvetési szférában és a Bértarifa-mintákban meg nem figyelt körben kialakult különbségekre. A versenyszférára vonatkozó elemzésben a munkanélküli-rátával és a termelékenységgel kiigazított különbségeket minimális, az ezeket nem tartalmazó modellekbl nyert becsléseket maximális kereseti, illetve bérköltség-különbségekként értelmezzük. Regionális kereseti különbségek és ,,bérgörbe" 1986­2001-ben A rendszerváltás követen az aggregált kereslet egyenltlen mértékben esett vissza Magyarország különböz régióiban: a transzformációs visszaesés különböz mértékben tolta balra és lefelé a különböz régiók munkaer-ke-

67

közelkép

resleti görbéit (1. ábra). Mi történik a bérekkel és a foglalkoztatással, ha az A régiót kisebb, a B régiót súlyosabb sokk éri? Ha a bérek teljesen rugalmatlanok lennének, az A régió reprezentatív vállalata az A', a B régióé pedig a B' pontba kerülne: a régiókban azonos bérek, de ersen eltér (OA', illetve OB' mérték) munkanélküliségi ráták alakulnának ki. Tökéletesen rugalmas bérek esetén az alkalmazkodás elbb-utóbb az A'', illetve B'' pontokhoz vezetne: a sokkot tökéletesen felszívná a bérek csökkenése, olyannyira, hogy a munkanélküliség mindkét régióban zérusra, vagy valamilyen országosan jellemz, átlagos szintre csökkenne. (Ezt követen pedig az eltér bérek kiváltotta keresleti alkalmazkodás olyan egyensúly felé terelné a piacot, melyben a kereseti illetve munkanélküliségi szintek is hasonlóak.) 1. ábra: Regionális sokkok lehetséges következményei

Számos okból számíthatunk arra, hogy a válsághelyzetek eredményeképpen kialakuló (tényleges vagy anticipált) munkanélküliség hatást gyakorol a munkavállalók bérköveteléseire, ugyanakkor a béralkalmazkodás korlátai is nyilvánvalók. Valószín, hogy a tényleges kimeneteket valahol a B'B'' és az A'A'' szakaszokon találjuk, például ott, ahol az ábrán az A és B pontok helyezkednek el. Az A és B pontok helyének megválasztása nem véletlenszer: olyan helyzetet jelöl, ahol magasabb munkanélküliség alacsonyabb bérekkel társul, és viszont. (A munkanélküliséget a két régióban az A, illetve B pontoknak a kínálati görbétl vízszintesen mért távolsága jelzi). Empirikus és elméleti érvek is szólnak amellett, hogy egy ilyen konstelláció kialakulását várjuk. A kérdésre irányuló empirikus kutatások szinte minden országban, szinte minden idszakban ­ legyen ez rövid vagy hosszú ­ alacsonyabb béreket jeleznek olyan régiókban, ahol a munkanélküliség magasabb. Ami a mértékeket illeti: bár a regionális, illetve ágazati adatokat használó rugalmasságbecslések széles sávban (­0,01-tl ­0,25-ig) szóródnak, kiemelkeden gyakorinak tekinthet a ­0,1 körüli érték (Blanchflower ­ Oswald, 1990,

68

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1992, 1995; Winter ­ Ebner, 1997) A helyi (vagy ágazati) munkanélküliség 1 százalékkal magasabb szintje 1/10 százalékkal alacsonyabb kereseti szintet valószínsít.13 Több okból sem tekinthet véletlenszernek, hogy a béralkalmazkodás nem szünteti meg a regionális munkanélküliségi különbségeket. Mindenekeltt a bérekre helyezd nyomás nem tekinthet egyenesen arányosnak a munkanélküli-rátával. Ott, ahol a ráta magas, több a rosszul képzett álláskeres, és magasabb a hosszú távú munkanélküliek aránya: az állás nélkül lévk viszonylagosan nagy hányada nem tekinthet az állásban lévk vetélytársának.14 Magyarázatot nyújt a jelenségre a hatékony bér elmélete is. Ha a munkanélküliség magas, akkor általában az elhelyezkedéshez szükséges id is hosszabb, az állás elvesztésébl ered kár nagyobb, ezért alacsonyabb bérek is elégségesek a megfelel ösztönz hatás kiváltásához (Shapiro ­ Stiglitz, 1984). Az emiatt kialakuló regionális bérkülönbségek csak akkor tnnének el teljesen, ha a munkaer és tkemobilitás költségmentes lenne. Végül, ha nemcsak a bérekrl, hanem a foglalkoztatásról is folyik alku, akkor a vállalatok eleve nem a negatív hajlású keresleti görbén, hanem a bér-foglalkoztatás térben felfelé emelked szerzdési görbén helyezkednek el (McDonald ­ Solow, 1982). A szerzdési görbe mentén való 13 Az eddig publikált kelet-eurómozgás minimalizálja az egyik fél veszteségét a másik fél egységnyi nyere- pai eredmények meglehetsen ellentmondásosak. Boeri ­ Scarpetta ségére vetítve.) A régiók nem az OA'A, illetve OB'B pályákon kerülnek az (1996), illetve Commander ­ Köl(1994) például megyei A­B pozícióba, hanem egy pozitív hajlású bérmeghatározási görbe mentén l ­ Ugaz használva nem találtak adatokat mozognak. Magasabb bérek magasabb foglalkoztatással (és alacsonyabb statisztikailag szignifikáns összefüggést a munkanélküli-ráta és a munkanélküliséggel) társulnak. bérszint, illetve a bérváltozások Érdemes megjegyezni, hogy a munkanélküliségi rátán alapuló elemzés között Magyarországon, az elbbi szerzpáros más volt szocialista nem adhat teljesen pontos képet a béralkalmazkodás folyamatáról. Ezt országokban sem. Commander akkor tudnánk pontosan leírni, ha közvetlenül mérni lehetne a keresleti ­ McHale (1995) is ellentmondó eredményekrl számol be átgörbék eltolódását okozó sokkok mértékét, azaz meg tudnánk állapíta- tekint tanulmányában. Ezeket ni a tényleges bér-foglalkoztatás kombinációk helyét a kitüntetett jelen- az eredményeket azonban véleményünk szerint ersen torzítja tség széls pontokhoz viszonyítva (például A-t A'-höz és A''-höz tud- a magas, Magyarország esetében nánk hasonlítani), ami gyakorlatilag megoldhatatlan. Amikor a helyi megyei aggregációs szint. 14 A béralkalmazkodás idbe munkanélküliség és a helyi bérek közötti kapcsolatot vizsgáljuk, az A és kerül, hosszadalmas folyamat, B régiókat összeköt ,,bérmeghatározási görbének" a kínálati görbéhez vi- amelynek során potenciálisan eljuthatunk B'-bl B''-be, illetve szonyított meredekségérl kapunk képet. Elvileg elképzelhet olyan eset, A'-bl A''-ba. A B-ben a béreknek amikor az A­B egyenes párhuzamos a kínálati görbével, miközben mind nagyobb mértékben kell csökkenniük, ha ez több idbe telik, akA, mind pedig B közel fekszik A''-höz, illetve B''-höz. A bérek valójában kor azonos munkanélküliségi szint igen rugalmasak, ám a statisztikai vizsgálódás mégis azt mutatná, hogy mellett nagyobb a folyamatban lév munkanélküliségi periódusok a helyi munkanélküliségre mért rugalmasságuk zérus (hiszen a helyi mun- átlagos hossza B-ben, mint A-ban. az álláskeresk versenyképessékanélküli-ráták egymástól nem különböznek). Belátható, hogy az ilyen- Hacsökken a letöltött hosszal, akge fajta tévkövetkeztetés valószínsége annál kisebb, minél meredekebb a kor a bérnyomás kisebb, a relatív bér csökkenése B-ben megáll, még munkakínálati görbe, és csak teljesen rugalmatlan kínálat ­ függleges kí- azeltt, hogy a munkanélküli-szinnálati görbe ­ esetén lehetnénk biztosak abban, hogy a helyi bérek és helyi tek kiegyenlítdnének.

69

közelkép

munkanélküliség közötti kapcsolat mérésével pontos képet kapunk a béralkalmazkodás jelentségérl. A fentiek elrebocsátásával vizsgáljuk meg, hogyan alakult az egyéni keresetek és a kistérségi munkanélküli-ráta közötti kapcsolat a rendszerváltás éveiben. Az 1. táblázatban az elbbinek az utóbbira mért rugalmassága látható az idben, azaz a számok azt mutatják, hány százalékkal volt alacsonyabb a nettó, illetve bruttó kereset ­ más bármeghatározó tényezket adottnak véve ­ egy százalékkal magasabb helyi munkanélküliség esetén. Az ,,alapmodellben" a hatást azonos nem, iskolázottság, munkaerpiaci tapasztalat, beosztás (fizikai, beosztott szellemi, vezet), kétjegy ágazati besorolás, vállalatméret, tulajdon (állami, belföldi magán, külföldi, vegyes), nagyrégió, településtípus és vállalati tkefelszereltség mellett becsüljük. A második és negyedik oszlopban emellett a vállalati egy fre jutó hozzáadott értéket is bevontuk a kontrollváltozók közé. 1. táblázat: Az egyéni nettó kereset, illetve a munkaerköltség kistérségi munkanélküliségre mért rugalmassága, 1986­2000
Nettó bér Év 1986 1989 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 alapmodell 0,0000 ­0,0197 ­0,0696 ­0,0755 ­0,0857 ­0,0955 ­0,1142 ­0,0755 ­0,0851 ­0,0936 ­0,0689 + azonos termelékenység 0,0000 ­0,0055 ­0,0546 ­0,0591 ­0,0711 ­0,0757 ­0,0935 ­0,0527 ­0,0662 ­0,0673 ­0,0561 alapmodell 0,0000 ­0,0238 ­0,0854 ­0,0923 ­0,1056 ­0,1177 ­0,1309 ­0,0826 ­0,0896 ­0,1014 ­0,0757 Bruttó bér + azonos termelékenység 0,0000 ­0,0065 ­0,0673 ­0,0726 ­0,0879 ­0,0938 ­0,1073 ­0,0578 ­0,0738 ­0,0728 ­0,0617

A nettó keresetek munkanélküliség-rugalmassága a kilencvenes évek közepére elérte a szakirodalomban tipikusnak tartott ­0,1 értéket, majd valamivel alacsonyabb ­0,09 körüli szinten stabilizálódott. Ebben az idszakban a legmagasabb és legalacsonyabb kistérségi munkanélküli-ráták között mintegy nyolcszoros volt a különbség, az ehhez kapcsolódó becsült tiszta nettó kereseti hátrány pedig 1 ­ e ­0,09×ln(8), azaz 17,1 százalék. A munkanélküliséggel összefügg kereseti és bérköltség-különbségek különösen az idszak második részében kisebbek voltak azonos termelékenység vállalatok összehasonlításában, ami a magas munkanélküliséggel sújtott térségek alacsonyabb termelékenységi szintjének tudható be: azonos összeg kereset egy ,,rossz" körzetben a termékegységre jutó vállalati jövedelem nagyobb részét emészti fel, mint a ,,jóban". Abban, hogy a munkanélküliség-rugal-

70

a munkaer mobilitása és annak feltételei

masság 1996 után csökkent, szerepet játszhatott a hosszú távú munkanélküliség és az inaktivitás felhalmozódása a ,,rossz" régiókban. Hasonló hatással járhatott, hogy a munkában lévk bérkövetelései felersödtek az állásvesztési kockázat csökkenésekor, hiába maradt magas a munkanélküliség. (Nickell, 1995). Településtípusok közötti különbségek A 2. ábrán a különböz típusú települések (Budapest, megyeközpontok, kisebb városok és falvak)15 közötti becsült nettó kereseti különbségek becslései láthatók. Az ábrák felett az |X szimbólum jelzi, hogy a különbség a már említett személyes és környezeti jellemzk adott értéke mellett értelmezend, az |X, y, U jelzés pedig arra utal, hogy a becslés X mellett a termelékenységet (y) és a munkanélküliséget (U ) is azonosnak feltételezve történt. A falvak és kisebb városok ­ valamint ez utóbbiak és a megyeközpontok ­ közötti különbségek mindvégig szerények, négy-öt százaléknál kisebbek voltak; a rendszerváltás els éveiben növekedtek, majd lényegében megszntek. 2. ábra: Településtípusok közötti becsült nettó kereseti különbségek 1986­2000-ben

Netto bér z |X

Netto bér |X, y, U

A termelékenységi és munkanélküliségi különbségek figyelembevétele csak Budapest esetében okoz komoly változást: míg a személyes és ágazati jellemzk, valamint a vállalatméret kiszrésével (X ) számított bérelny a kisvárosokhoz képest a 17­22 százalékos sávban mozgott, és átmeneti növekedés (1986­1992), majd csökkenés (1992­1998) után ismét ntt, addig a minimális különbség mindvégig kisebb, és tendenciájában csökken volt. Az ezredfordulón a hasonlóan alacsony munkanélküli-rátájú kisvárosokból a fvárosba költöz munkavállalók, amennyiben a korábbival megegyez termelékenység vállalatnál találtak állást, csupán 6­7 százalékos nettó kereseti elnyre számíthattak.

15 A besorolás mindvégig az 1995. évi települési osztályozás alapján történt.

71

közelkép

A bruttó bérkülönbségek (3. ábra) minségileg hasonló képet mutatnak. Az ezredfordulóra e tekintetben is jelentéktelenné zsugorodtak a megyeközpontok, a kisebb városok és a falvak közötti különbségek. A Budapestrl kisvárosba települ vállalat ma arra számíthat, hogy azonos munkára elegend mintegy 25­27 százalékkal alacsonyabb bért fizetnie. Ennek a megtakarításnak a realizálásához azonban meg kell tartania a fvárosban elért termelékenységi szintjét, amire ­ feltevésünk szerint ­ nem sok esélye van az ország válságövezeteiben. Az azonos termelékenység, azonos munkanélküli-rátájú piacon mköd cégek összehasonlításában a Budapest-kisváros különbség csupán 6­7 százalékos mértéknek mutatkozik, a tényleges megtakarítási lehetség pedig valahol a két becsült széls érték között lehet. A falvak és megyeközpontok, illetve a kisvárosok közötti munkaerköltségkülönbség esetében sokkal kisebb a bizonytalanság: itt az évezred végén a legmagasabb becsült eltérések sem haladták meg a 3 százalékot. 3. ábra: Településtípusok közötti becsült bruttó kereseti különbségek 1986­2000-ben

Brutto bér z |X

Brutto bér |X, y, U

Regionális különbségek Az ország régiói között kialakult, a nyers adatok alapján jelentsnek tn nettó kereseti különbségek ugyancsak kisebbnek mutatkoznak, ha azonos személyes és vállalati jellemzk mellett vizsgáljuk ket. A 4. ábrán a három legfejlettebb nagyrégió: a Budapest nélkül számított központi, az észak-dunántúli és a nyugat-magyarországi térség béralakulását láthatjuk a legalacsonyabb bér észak-alföldi régióhoz mint referenciacsoporthoz képest. A fejlett régiók bérelnye az 5­8 százalékos sávból a 10­14 százalékos sávba emelkedett 1986 és 2000 között. A bal és jobb oldali panel összehasonlításából azonban látható, hogy a különbség részben a fejlett régiók fokozódó termelékenységi elnyébl és csökken relatív munkanélküli szintjébl fakad. A termelékenységgel és a munkanélküliséggel is kiigazított bérkülönbség fokozatosan csökkent, és 2000-ben a 2­6 százalékos sávban alakult.

72

a munkaer mobilitása és annak feltételei

4. ábra: Nagyrégiók közötti becsült nettó kereseti különbségek 1986­2000-ben (1)

Netto bér z |X

Netto bér |X, y, U

A bruttó bér, illetve munkaerköltség-különbségek (5. ábra) mindenben hasonló képet mutatnak. Az ország fejlett régióiból az Észak-Alföldre áttelepül ­ termelékenységi szintjét megtartó ­ vállalat szerény, 2­7 százalékos bérköltség-megtakarításra számíthatott az ezredfordulón. 5. ábra: Nagyrégiók közötti becsült bruttó kereseti különbségek 1986­2000-ben (1)

Brutto bér z |X

Brutto bér |X, y, U

Az ország kevésbé fejlett régiói között minimális mérték kereseti különbségek mutatkoztak: a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld bérszintje 2­3 százalékkal múlta felül az Észak-Alföldét, Észak-Magyarországé pedig 1992 után lényegében nem különbözött tle (6. ábra). A termelékenységgel és munkanélküliséggel kiigazított tiszta különbözet pedig a kilencvenes évek közepétl kezdve lényegében megsznt. A bruttó bérkülönbségeket mutató görbék (7. ábra) hasonlóképpen arra utalnak, hogy a kevésbé fejlett régiók közötti áttelepülés ma már lényegében semmilyen bérköltség-megtakarítással nem kecsegteti a vállalatokat, a nyers adatokban mutatkozó átlagbérkülönbségek teljes mértékben összetételhatásokkal függnek össze.

73

közelkép

6. ábra: Nagyrégiók közötti becsült nettó kereseti különbségek 1986­2000-ben (2)

Netto bér z |X

Netto bér |X, y, U

A ágazatokon belüli regionális bérekre vonatkozó korábbi, 1998-as adatokat használó kutatás (Köll, 2000) nem mutatott jelents különbségeket ágazatok szerint. Az elérhet költségmegtakarítás a könnyiparban valamivel nagyobbnak mutatkozott, mint a nehéz- és gépiparban, illetve kereskedelemben és szolgáltatásokban. A tanulmány a reziduális (a modellel meg nem magyarázott) kereset eloszlását is vizsgálta, és ennek alapján az Észak-Alföld, illetve Észak-Magyarország válságövezeteiben 2­3 százalékkal alacsonyabb bérekre következtetett annál, mint amit az itt ismertetett modellek jeleznek a régiók egészére. 7. ábra: Nagyrégiók közötti becsült bruttó kereseti különbségek 1986­2000-ben (2)

Brutto bér z |X

Brutto bér |X, y, U

Bérkülönbségek a költségvetési szférában Mindeddig a vállalati szférán belüli különbségeket tanulmányoztuk, noha a földrajzi mobilitás szempontjából ­ a munkavállalói oldalon ­ hasonló jelentségük van a költségvetési szférában kialakult területi bérdifferenciáknak. A 2. táblázat a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben kialakult nettó kereseti különbségeket mutatja 1992-ben és 2000-ben

74

a munkaer mobilitása és annak feltételei

a nem, a munkaerpiaci tapasztalat, az iskolázottság és a beosztás hatásának kiszrése után. Mivel az azonos településtípusok közötti nagyrégiós különbségek ­ azonos munkanélküli-ráta mellett ­ elhanyagolható mértékek, és statisztikailag gyakran nem is szignifikánsak, a 2. táblázat csak a kereset munkanélküliség-rugalmasságát és a településtípusok közötti különbségeket mutatja be. 2. táblázat: Nettó kereseti különbségek a költségvetési szférában 1992-ben és 2000-ben
Közigazgatás 1992 2000 Munkanélküliségrugalmasság Budapest Megyeközpont Egyéb város Falu ­0,0308 128,5 120,7 100,0 90,2 ­0,0399 120,3 124,2 100,0 93,2 Oktatás 1992 2000 ­0,0277 113,0 99,9 100,0 102,1 ­0,0257 105,6 99,6 100,0 97,6 Egészségügy 1992 2000 ­0,0199 115,1 103,7 100,0 102,8 ­0,0134 110,5 103,5 100,0 100,0

Látható, hogy mindhárom szektorban sokkal kisebbek a munkanélküliséggel összefügg bérkülönbségek, mint a vállalatok esetében: az elaszticitások ­0,01 és ­0,04 közé esnek, szemben a versenyszférában látott ­0,07 körüli értékekkel. Ez természetesen a bürokratikus közalkalmazotti, illetve köztisztviseli bérmeghatározási rendszerrel függ össze, amelyben a munkaerpiaci feltételeknek semmilyen szerep nem jut. Valószín, hogy a mégis meglév negatív kapcsolat inkább az egyes szektorokon belüli összetétel-különbségekkel függnek össze: a legelesettebb, többnyire városokkal el nem látott kistérségekben kisebb iskolák, egyszerbb egészségügyi létesítmények, alapfokú közigazgatási intézmények mködnek. A közigazgatásban a kisvárosok és a falvak közötti, az oktatásban és az egészségügyben a falvak, a kisvárosok és a megyeközpontok közötti kereseti különbségek jelentéktelenek. Budapest (a közigazgatásban Budapest és a megyeszékhelyek) bérelnye jelentsebb, de ez részben nyilvánvalóan a már említett szerkezeti eltérésekkel magyarázható. Budapestnek az oktatásban és az egészségügyben kialakult 5­10 százalékos kereseti elnye nagyságrendileg megfelel annak, amit a versenyszférában a munkanélküliség kiszrése után tapasztaltunk. Mikrovállalati alkalmazottak és alkalmi munkások A Bértarifa-felvételen nyugvó elemzéseket gyakran éri bírálat azért, mert az adatbázis nem terjed ki az ötfsnél kisebb vállalatok alkalmazottaira és a nem teljes munkaids alkalmazottakra, valamint alkalmi munkásokra. A Munkaer-felvétel 2001. második negyedévi felvétele egyedi kivételként tartalmazott a keresetekre vonatkozó kérdéseket is, ritka alkalmat teremtve

75

közelkép

a Bértarifa-felvételen kívül rekedt kör béreinek vizsgálatára. Itt csak a regionális egyenltlenségekre vonatkozó összehasonlítást végezzük el. A Munkaer-felvételben szerepl változók (szokásos munkaid, ágazat és vállalatméret) alapján elkülöníthet az a kör, amely nagy valószínséggel szerepel a Bértarifa-felvétel célsokaságában. Az említett negyedévben 18 452 e körbe tartozó megkérdezettl gyjtött béradatokat a KSH, és további 3699 olyan válaszolótól ­ többségükben mikrovállalati alkalmazottól ­ sikerült kereseti adathoz jutni, akik nem szerepelhetnének a Bértarifa-felvétek mintájában. A két sokaság adatait olyan regressziós modellben vizsgáltuk, amelyben magyarázó változóként a nem, az életkor és négyzete, az iskolai végzettség, egyjegy ágazatkód, egy Budapest dummy, és a kistérségi munkanélküli-ráta szerepelt. A két utóbbi változóra vonatkozó eredményeket a 3. táblázat közli. 3. táblázat: A Munkaer-felvételben 2001 második negyedévében megkérdezettek nettó és bruttó bérének összefüggése a munkanélküli-rátával és a telephellyel
Sokaság: Telephely: Budapest A bér munkanélküliségrugalmassága Válaszadók száma Szerepelne a Bértarifa-mintában nettó bér* bruttó bér 0,0589 ­0,0822 18 452 0,0753 ­0,1027 Nem szerepelne nettó bér bruttó bér 0,0791 ­0,0904 3 669 0,0994 ­0,1084

* A megadott nettó vagy bruttó bér ,,bruttósítását", illetve ,,nettósítását" a KSH végezte az adótáblák alapján.

A budapesti munkahelyhez kapcsolódó bérelny lényegesen kisebbnek tnik, mint a Bértarifa-felvétel hasonló modellspecifikációi alapján, ami valószínsítheten a jól fizetett budapestiek ­ minden adatfelvételben tapasztalható ­ rosszabb válaszadási hajlandóságával függ össze. A két részminta válaszai között azonban sem e tekintetben, sem a bérek munkanélküliségrugalmassága vonatkozásában nincs érdemleges különbség. (A regionális bérgörbe meredekségére kapott ­0,08 és ­0,11 közötti értékek sem állnak távol a Bértarifa-felvételben tapasztalttól). Úgy tnik, a Bértarifa-felvételben kapott eredmények az itt vizsgált kérdésekben hen tükrözik a teljes munkavállalói körben érvényes összefüggéseket. Összefoglalás Az adatok arra utalnak, hogy az országon belüli regionális kereseti és bérköltség-különbségek az évezred fordulóján mérsékeltek voltak (vagy ismét azzá váltak), a településtípusok közöttiek pedig ­ Budapestet leszámítva ­ átmeneti növekedés után gyakorlatilag teljesen megszntek. A Budapest bérelnyére vonatkozó becslések az ezredfordulón széles (6­23 százalé-

76

a munkaer mobilitása és annak feltételei

kos) sávba esnek a modellválasztástól függen: kisebbek, ha azonos termelékenységi és munkanélküliségi szintek összehasonlításában vizsgáljuk a béreket, és nagyobbnak, ha ezeket a tényezket a bérnyereség, illetve a munkaerköltség-megtakarítás szempontjából semlegeseknek vagy érdektelennek tekintjük. A szerény bérkülönbség önmagában nem hozza kilátástalan helyzetbe a beruházásokért verseng elmaradottabb térségeket, mert a viszonylagos munkaerbség miatt alacsonyabbak a toborzási és szrési költségek, ami még azonos bérek és negatív externáliák esetén is kifizetdvé teheti a vidéki ipartelepítést. Ugyanakkor az, hogy a relokációval elérhet bérköltség-megtakarítás ma már majdnem elhanyagolható mérték ­ miközben az alacsonybér térségek számos, az üzleti élet számára alapvet tényezt tekintve hátrányos helyzetben vannak ­, fontos, a vidékfejlesztésben figyelembe veend szempont. Úgy tnik, a regionális bérkülönbségek a migrációs vonzás szempontjából sem lehetnek kiemelked jelentségek: a néhány százalékos várható kereseti nyereségnél minden bizonnyal többet számítanak az elhelyezkedési lehetségekben és az életminségben meglév különbségek. Hivatkozások
Blanchfl ower, D. ­ Oswald, A. (1990): The wage curve. The Scandinavian Journal of Economics, Vol. 92, No. 2. 215­235. o. Blanchflower, D. ­ Oswald, A. (1994): The wage curve, MIT Press, Cambridge, Massachusetts. Blanchflower, D. ­ Oswald, A. (1995): An introduction to the wage curve, Journal of Economic Perspectives, Vol. 9. No. 3. nyari szam 153­167. o. Boeri, T. ­ Scarpetta, S. (1995): Regional Dimensions of Unemployment in Central and eastern Europe and Social Barriers to Restructuring. Papers, 95/17. European Institute. Economics Department. Commander, S. ­ Dhar, S. (1996): Polish enterprises during the transition. Az Unemployment, Restructuring, and the Labour Market in Eastern Europe and Russia cím mhely számára benyújtott tanulmány. The World Bank, EDI, Washington D.C., május 6. Commander, S ­ Köll J. ­ Ugaz, C. (1994): Labor Market Evolutions in the Transition: Hungary. Policy Research Working Paper 1373, World Bank. Commander, S. ­ McHale, J. (1995): Labor markets in the transition in East Europe and Russia: A review of experience. Készült a World Bank's World Development Report, 1995. számára, Washington D.C. Kertesi Gábor ­ Köll János (1997): Reálbércsökkenés és kereseti egyenltlenségek Magyarországon 1986­1995. Közgazdasági Szemle, 7­8. o. Köll János (2000): Regionális bérkülönbségek a fbb ágazatokon belül. MTA KTK, kézirat. McDonald, I. M. ­ Solow, R. M. (1981): Wage Bargaining and Employment. American Economic Review, Vol. 71. No. 5. december, 896­908. o. McDonald, I. M. ­ Solow, R. M. (1984): Union Wage Policies: Reply. American Economic Review, Vol. 74. No. 4. szeptember, 759­761. o. Nickell, S. (1995): Labour market dynamics in OECD countries. LSE Centre for Economic Performance Discussion Paper, No. 255. augusztus. Shapiro, C. ­ Stiglitz, J. E. (1984): Equilibrium unemployment as a worker discipline device, American Economic Review, Vol. 75. No. 5. 1215­1227. o. Winter ­ Ebmer, R. (1996): Wage curve, unemployment duration and compensating differentials. Labour Economics, No. 3. 425­434. o.

Függelék: A Bértarifa-felvétel A Foglalkoztatási Hivatal 1992-ig háromévente, azóta évente, általában májusban gyjti az úgynevezett Bértarifa-felvétel adatait. A minta kiterjed a 20 (1994 után a 10, 1999 után az 5) fsnél nagyobb vállalkozásokra, valamint

77

közelkép

16 Elábé (eladott áruk beszerzési értéke) ­ a vásárolt és változatlan formában eladott áruk beszerzési értéke.

a költségvetési dolgozókra. A kvóta alapján kiválasztott vállalatokon, illetve a költségvetési intézményeken belül hozzávetlegesen 10 százalékos véletlen mintát vesznek a teljes munkaids alkalmazottakból. A szóban forgó dolgozók személyes és kereseti adatain kívül számos, a telephelyre, illetve a vállalatra vonatkozó információ is ismert. Az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjában az OMMK megbízásából rendszeresen elemzett, a vállalati válaszmegtagadást is figyelembe vev, átsúlyozott minták 150­160 ezer esetet tartalmaznak. A regressziós eredmények a következ specifikációból származnak. Függ változó a május havi bruttó, illetve az adótáblák alapján számított nettó kereset (logaritmusa), amely magában foglalja az elz évi nem rendszeres prémiumok 1/12 részét, de nem tartalmazza a májusban kifizetett nem rendszeres prémiumokat és jutalmakat. Független változók: ­ férfi; ­ a munkaerpiacon töltött id években (a kor és iskolai végzettség alapján becsülve) és ennek négyzete; ­ szakmunkás, középiskolát végzett, fiskolát vagy egyetemet végzett (referencia: általános iskolát végzett); ­ fizikai, beosztott szellemi, vezet szellemi; ­ 1997-ig a telephely munkaügyi irodakörzetének második negyedévi regisztrált munkanélküli-rátája logaritmusban. A ráta nevezjében a 170 irodakörzet 1990. évi aktív népessége szerepel. 1997-tl a kistérség munkanélküli-rátája a Foglalkoztatási Hivatal becslése alapján; ­ Budapest, megyeszékhely, falu (referencia: a telephely városban van); ­ 6 nagyrégió dummy; ­ 50 ágazati dummy változó; ­ vállalatméret (20 fsnél kisebb, 21­50, 51­300, 1001­3000 és 3001 fsnél nagyobb, referencia a 301­1000 fs vállalat); ­ termelékenység: az egy dolgozóra es anyag- és elábémentes16 nettó árbevétel logaritmusa; ­ negatív hozzáadott érték dummy; ­ tkefelszereltség (a tárgyi eszközök egy fre jutó nettó értéke), logaritmusban; ­ tulajdon: többségi magán-, többségi külföldi vagy vegyes tulajdonú a jegyzett tke alapján (referencia: többségi állami, önkormányzati vagy szövetkezeti tulajdonú). A becslések a legkisebb négyzetek módszerével készültek. A tanulmányban közölt paraméterek kivétel nélkül szignifikánsak 0,0001 szinten heteroszkedaszticitásnak ellenálló standard hibák alapján. Az ábrák és táblázatok nem magukat a b paramétereket, hanem az ezekbl számított exp(b) differenciákat mutatják.

78

a munkaer mobilitása és annak feltételei

1.4. A LAKÁSPIAC ÉS HATÁSA A TELEPÜLÉSEK KÖZÖTTI LAKÁSMOBILITÁSRA A KILENCVENES ÉVEKBEN Hegedüs József
Lakásmobilitás, területi mobilitás A társadalomkutatók egyetértenek abban, hogy a lakásrendszer és a területi mobilitás között szoros összefüggés van. Sokkal kisebb az egyetértés azonban a pontos hatásmechanizmusok, az ok-okozati kapcsolatok meghatározásában, és természetesen az ezekre az összefüggésekre épít társadalompolitikai eszközök megválasztásában. Ez a tanulmány a lakásrendszer és a területi migráció közötti összefüggéseket írja le, elssorban a lakásrendszer oldaláról, és keresi azokat a tényezket a lakásszektoron belül, amelyek a területi migrációra hatnak. Az elemzésben két nagyobb, a lakáshelyzetre koncentráló KSH háztartásfelvétel alapján17 empirikusan is igyekszünk alátámasztani a felállított összefüggéseket. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország lakásmobilitási mutatói18 szerint a háztartások meglehetsen ritkán változtatnak lakást. Évente 3­4,5 százalékuk költözik másik lakásba, ez az arány nyugat-európai országokban lényegesen nagyobb (Hegedüs, 2001). Amint azt az 1.1. fejezetben láttuk, az alacsony mobilitásnak súlyos hátrányai vannak. Kiemelten fontos ezek közül, hogy emiatt romlik a munkanélküliség csökkentésére irányuló programok hatékonysága, s a rugalmatlan lakásfogyasztás részben a lakásvagyon kihasználatlanságát is okozza, ezzel fölösleges társadalmi költségeket teremtve. A lakásmobilitás alacsony fokát szokták kulturális-társadalmi tényezkkel is magyarázni, bár ezeket a magyarázatokat eddig még nem támasztották alá empirikusan, és gyakran történetileg is megalapozatlan sztereotípiákra építenek. Ezekkel itt nem foglalkozunk, és sokkal inkább a háztartások viselkedését magyarázó tényezket elemezzük, amelyek során feltételezzük, hogy a háztartások ­ adott ismereteik korlátai között ­ racionális döntéseket hoznak. A lakásmobilitást a lakáskeresletet meghatározó tényezkön kívül (demográfiai viszonyok, háztartások jövedelmei, és igényei) a ,,tranzakciós költségek" befolyásolják leginkább. A tranzakciós költségek több elemét is megkülönböztethetjük. 1. Az els tényez önmagában az a tény, hogy a tulajdoni szektoron belüli lakásváltoztatás a háztartás egyik legfontosabb gazdasági döntése, ami nagyban érinti a háztartás portfólióját. Magyarországon a lakások 96 szá-

17 A KSH 1999-ben és 2003-ban készített empirikus kérdíves vizsgálatot a lakáshelyzetrl. A minta elemszáma 1999-ben 10 754, 2003-ban 8800, de speciális mintavételi eljárással a 2003-as mintában a költöz családok felül vannak reprezentálva. A kutatásokat Farkas János irányította. 18 A továbbiakban a lakásmobilitáson a háztartás lakásának, lakóhelyének tartós megváltoztatását érjük. Az empirikus vizsgálatokban ,,tartós" idtartamnak tekintjük a hat hónapot meghaladó idszakot. Ez a definíció eltér a szokásos migráció- és mobilitási meghatározásoktól. Így például a KSH 1999-es és 2003-as lakásvizsgálatainak a mobilitási arányai valamivel kisebbek, de sok szempontból reálisabb képet festenek a lakáspiac oldaláról a tartós folyamatokról. Az átmeneti mozgás súlya valószínleg a magyar lakáspiacon kisebb, mivel gyakorlatilag hiányzik az ezt biztosító bérlakásállomány.

79

közelkép

19 Az autópiac hatékonyságát például nagyban növeli, hogy a használt gépkocsik árai sokkal jobban standardizáltak, ott a ,,bukási lehetség" sokkal kisebb, mint az ingatlannál. 20 Az illeték összege 4 millió forintig a lakás forgalmi értékének 2 százaléka, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6 százalék. Két esetben alkalmaz a törvény kedvezményt: vállalkozók által épített új lakások esetében a vevnek nem kell fizetnie illetéket, illetve a 35. év alattiak els lakás vásárlása esetén az illeték 50 százalékáig terjed, de maximum 40 ezer forint kedvezményre jogosultak (amennyiben a lakás értéke nem haladja meg a 8 millió forintot). Ha a vétel lakáseladással párosul, akkor csak a két lakás forgalmi értékének különbözete után kell illetéket fizetni. 21 Franciaországban, Belgiumban az illetékadó 10 százalék felett van, de Angliában vagy Olaszországban 3 százalék alatti (Mclennan, 1998) 22 Nem véletlen, hogy fejlett országokban erre egy külön biztosítási terméket vezettek be, ami csökkenti a ,,hibás" tulajdoni lapok miatti veszteség kockázatát (title insurance). 23 Lruvrnsteijn ­ Ommeren (2003) szerint a tranzakciós költségek egyszázalékos növelése 8 százalékkal csökkenti a magánszektoron belüli költözési valószínséget.

zaléka magántulajdonban van, és a lakások átlagos értéke az éves háztartásjövedelem öt-hatszorosa: a lakásár/jövedelem hányados 1999-ben 5,9, 2003-ban pedig 6,5 volt. Ez azt jelenti, hogy a lakástranzakció során hozott rossz döntés (például ha a háztartás 20 százalékkal alulértékeli a saját lakását, vagy 20 százalékkal felülértékeli a megvásárolt lakást) a háztartásnak akár több mint egyéves jövedelmét kockáztatja. Ez különösen akkor növeli a kockázatot és fogja vissza a mobilitást, ha nem állnak rendelkezésre korrekt információk a lakásárak alakulásáról.19 2. A lakásváltoztatásnak jelents adóügyi, pénzügyi vonzata is van. Az illetékadó, a telekkönyvezés és az esetleges ingatlanközvetítk szolgáltatásának igénybevétele növelheti a tényleges tranzakciós költségeket. A közvetlen tranzakciós költségek közül az illeték a legnagyobb tétel Magyarországon,20 bár a hazai 4,5­5 százalékos átlagos illeték nem tekinthet magasnak. Számos nyugat-európai országban az illeték ennél jóval nagyobb arányú.21 A tranzakciós költségek nagysága és a lakásmobilitás közötti negatív korrelációra sokan rámutattak, a tényleges hatásmechanizmusok azonban ennél sokkal bonyolultabbak lehetnek. 3. Az információ, a lakáspiac ismeretének hiánya szintén fontos tényez. Ez természetesen összefügg a lakásingatlan nagy vagyoni értéke által jelentett kockázattal, de önmagában is van szerepe. Természetesen az árak ismerete az elsdleges fontosságú, de számos olyan kockázati tényez van, aminek jelentségét nem lehet elhanyagolni. A tulajdonlapok megbízhatóságával kapcsolatos bizonytalanság egyike lehet a lakásváltoztatástól viszszatartó tényezknek,22 és a lakásértékesítés átfutási ideje szintén a tranzakciós költségek egyik fontos eleme. 4. Az elemzk többsége a tulajdonos által lakott lakások magas arányát tekinti az alacsony mobilitás egyik legfontosabb okának, és a fenti tényezk valóban a magántulajdon révén növelik a tranzakciós költségeket. A nagy tranzakciós költségek szükségképpen csökkentik a lakásmobilitást és a lakásszektor hatékonyságát.23 A lakásmobilitás azonban összefügg a lakásfinanszírozási és lakástámogatási rendszerrel is. Ismert összefüggés, hogy az alacsony és szabályozott lakbérek fékezik a mobilitást, mert a családok nem akarnak lemondani a ,,rejtett" támogatásokról. (Hegedüs ­ Tosics, 1992). A lakásfinanszírozási rendszer kiépítetlensége önmagában is fékezi a lakásmobilitást, mivel a lakások elérhet hitelek nélkül még a közép- és fels-közép jövedelm háztartások számára sem lesznek megfizethetk. A lakásrendszeren belül a mobilitást befolyásoló tényezk értelemszeren érvényesek azokra a lakásváltoztatásokra, amelyek települések között zajlanak le. A területi mobilitást azonban bizonyos tényezk erteljesebben befolyásolják. Jelents részben a lakásfinanszírozási rendszer hiánya vezetett a szocialista idszakban a ,,kalákás", saját lakásépítés megersödéséhez, ami nagyban támogatta a településhálózat konzerválását. A mai önkormány-

80

a munkaer mobilitása és annak feltételei

zati lakáspolitika szintén hozzájárul a településhálózat merevségéhez és a területi mobilitás fékezéséhez. Lakásárak és lakásberuházások regionális különbségei A lakásárak területi különbségei komoly akadályt jelentenek a lakásmobilitás számára. A lakások megfizethetségét a lakásár/jövedelem (L/J) hányadossal szokták kifejezni, amely mutatónak az értéke a nyugat-európai országokban 2­3,5 között szokott ingadozni, míg Magyarországon az elmúlt évtizedben 5­6 körül mozgott. Általában azt mondhatjuk, hogy minél magasabb a lakásár/jövedelem hányados, annál alacsonyabb a mobilitás (Strassman, 2000). A 1990-es évek els felében a lakásárak reálértékben csökkentek, majd 1999 után gyors áremelkedés következett be. A lakásárakra vonatkozóan megbízható idsoros adatok nem állnak rendelkezésre, de a különböz források alapján összeállított becslésünk jól jelzi ezt a folyamatot. A lakásár/ jövedelem hányados 5,9-rl 6,5-re növekedett 1999 és 2003 között, ami azt jelenti, hogy a lakásárak jobban növekedtek, mint a jövedelmek. A lakások megfizethetsége azonban javult, mert a lakáshitelek jobban ,,hozzáférhetvé" váltak.24 A KSH 1999-es és 2003-as vizsgálata alapján a lakásárak területi különbségeirl, illetve azok változásáról is képet kaphatunk.25 Az 1. táblázat eredményei alapján egyértelmen megállapítható, hogy az elmúlt négy évben a lakásárak területi különbségei növekedtek. 1. táblázat: Az átlagos lakásárak 1999-ben és 2003-ban településtípusonként és régiónként (millió forint)
Településtípus Budapest Budapesti agglomeráció Megyei jogú város Város Vidéki agglomeráció Község Átlag 1999 2003 2003/ Régió 1999 259 316 254 233 230 215 251 Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Átlag 1999 2003 2003/ 1999 271 235 219 254 244 245 213 251
24 A megfizethet lakásár/átlagos lakásár hányados azt méri, hogy az átlagos jövedelem mellett felvehet hitel segítségével megfizethet lakás értéke hány százaléka az átlagos (átlag vagy medián) lakás értékének. A lakáshitelezésen keresztüli megfizethetség másik mutatója a megfizethet lakások/ piacra került lakások hányadosa, ami azt méri, hogy az átlagos jövedelem mellett a lakáspiaci forgalomba került lakások hány százaléka fizethet meg az átlagos jövedelm háztartások számára. 25 A lakásértékeket úgynevezett hedonikus modellek regressziós becslésével határoztuk meg, ahol a lakások paramétereivel (elhelyezkedés, lakástípus, lakás állapota, nagysága és felszereltsége stb.) magyaráztuk a megkérdezett személyek által adott értékeket. A modellekbe bevont változók több mint 70 százalékban magyarázták a becsült lakásértékek szóródását.

5,15 13,35 6,18 19,51 3,91 9,93 3,19 7,43 5,18 11,89 2,48 5,33 3,72 9,33

5,11 13,85 3,82 8,98 4,85 10,59 2,99 7,60 2,48 6,04 2,49 6,10 2,83 6,04 3,72 9,33

Forrás: KSH (1999), (2003) adatbázisa.

Településtípusok szerinti bontásban láthatjuk, hogy a községek és a budapesti agglomeráció közötti különbség 2,5-rl 3,7-szeresére ntt. Régiók szerint a központi és az észak-alföldi régió közötti relatív távolság is 2,0rl 2,3-ra növekedett. A növekv regionális árkülönbségek egyre nehezebbé teszik a területi egységek közötti mozgást a magánszektoron belül. Egy

81

közelkép

hatékony bérlakásszektor (amely mködképes lakbér-támogatási konstrukciót kínál mind a magánbérlakás, mind pedig a közösségi szektorban) kompenzálhatná a területi mobilitásnak ezt a korlátját. A lakásár területi különbségei megjelennek a lakásár/jövedelem hányados különbségeiben is, mivel a jövedelem területi eltérései sokkal kisebbek, mint a lakásáraké (2. táblázat). 2. táblázat: A lakásár/jövedelem hányados változása 1999 és 2003 között településtípusonként és régiónként
Településtípus Budapest Budapestii agglomeráció Megyei jogú város Város Vidéki agglomeráció Község Átlag 1999 7,4 8,6 6,0 5,3 7,4 4,5 5,9 2003 8,2 11,5 6,9 5,8 8,5 4,3 6,5 2003/ Régió 1999 111 133 115 108 115 96 111 Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Átlag 1999 7,4 5,7 7,3 5,1 4,2 4,4 5,2 5,9 2003 8,5 6,2 7,4 5,7 4,8 4,9 5,1 6,5 2003/ 1999 114 109 101 111 117 113 99 111

Forrás: KSH (1999), (2003) adatbázisa.

A lakásár/jövedelem olló területi különbségei megersítik a korábbi állításainkat a lakáshoz jutás területi különbségeirl. A községekben és a legelmaradottabb térségekben könnyebb lakáshoz jutni, de ezért a korábbi fejezeteben már bemutatott, korlátozott kereseti munkalehetségekkel kell fizetni. A magántulajdonú lakások és a mobilitás Az 1.1. fejezet egyéni modelljének továbbgondolásaként látható, hogy a lakásállomány tulajdoni összetétele, nevezetesen a tulajdonos által lakott lakások magas aránya az alacsony lakásmobilitás egyik legfontosabb tényezje, és ezen keresztül a munkavállalók alkalmazkodási képessége sokkal alacsonyabb a munkalehetségek egyenltlen területi elosztásához. Következésképpen összefüggés van a bérlakások hiánya és a munkanélküliség között. A magyarázat részben az, hogy a lakástulajdon esetében a lakásváltoztatással járó tranzakciós költségek magasak, részben pedig az, hogy hiányzik a bérlakásszektor azokban a munkaerpiaci körzetekben, ahol munkalehetségek vannak. Annak, hogy a legtöbb magánlakást a tulajdonos lakja, további következménye lehet, hogy a munkavállalóknak a lakóhelyhez közelebbi, de rosszabbul fizet, képességeiket ki nem használó munkaalkalmakat is el kell fogadniuk, továbbá a megfelel lakáskínálat hiánya a munkahelyteremt beruházások költségeit is növeli (Oswald, 1999).

82

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Magyarországon a bérlakások 21 százalékos aránya 1990 eltt is alacsonynak számított európai összehasonlításban, a kilencvenes évek privatizációja után azonban ­ hasonlóan a többi kelet-európai országhoz ­ a bérlakásszektor a lakásállomány 4 százalékára esett vissza. A magánbérlakások aránya körülbelül 4 százalék körülire becsülhet (KSH, 2003). A magánbérlakás-szektorban a mobilitás nagyon magas, ami sokkal inkább összefügg a bérl-bérbeadó viszony rendezetlenségével, mint egy egészséges mobilitással. A lakásprivatizációt azonban nem tekinthetjük az alacsony lakásmobilitás valódi okának, hiszen a tanácsi bérlakásszektorban a bérlk a tulajdonosokhoz közel azonos jogokkal rendelkeztek, gyakorlatilag szabadon cserélhették (azaz ,,adhatták el") lakásaikat. Az 1993-as bérlakás-gazdálkodás jogi feltételeit meghatározó lakástörvény szkítette ezeket a jogokat, de a bérlk (és a velük él közvetlen leszármazottak) továbbra is többé-kevésbé szabadon rendelkeznek lakásaikkal.26 A ma bérlakásokban élk között azok aránya (különösen a magánszektorban), akik a következ öt évben lakáshelyzetükön változtatni szeretnének, kétszer nagyobb, mint a saját tulajdonban élk körében (47 százalék szemben 19 százalékkal). Ez azonban sokkal inkább a bérlakás-státus átmeneti és hátrányos helyzetének a következménye, mint a költözéssel kapcsolatos tranzakciós költségek különbségének. Lakásépítések és költözések (tranzakciós láncok) A lakáspolitika, de különösen az új lakásépítések befolyásolják a lakásváltoztatások volumenét, és a területi mobilitást. A lakásépítések közvetlenül és közvetve is összefüggnek a lakásváltoztatásokkal, az úgynevezett tranzakciós láncokon keresztül.27 Az új lakásokba olyan háztartások költöznek be, akik korábbi lakásukat ,,szabaddá teszik" és értékesítik, és ezáltal lehetvé teszik, hogy más családok költözzenek ezekbe a lakásokba. Ebben az értelemben a lakásváltoztatásoknak jelents része kapcsolódik az új lakások építéséhez. Az új lakások építésének jelentségét a költözésekben a tranzakciós (költözési) láncok hosszával jellemezhetjük, amely azt mutatja meg, hogy egy új lakás építésével hány család tudott lakást változtatni. A költözési láncok hosszát speciális (,,követéses") empirikus módszerekkel lehet vizsgálni. A kilencvenes évek elejére vonatkozó vizsgálatok szerint az új lakásépítésekbl kiinduló láncok hossza 1,87, ami azt jelenti, hogy 100 új lakás 87 már létez lakást vont be a lakáspiacba. Az 1980­1985 közötti idszakra vonatkozó hasonló tartalmú vizsgálatok 1,3­1,6 közötti lánchosszakat eredményeztek (Hegedüs, 1993; Hegedüs ­ Tosics, 1992). Nemzetközi összehasonlításban ez az adat kismérték mobilitásról tanúskodik. Hasonló tartalmú mutatók gyakran a 2­3,5 intervallumba estek, bár vannak olyan nyugati országok is, ahol egy-egy részpiacon hasonlóan kis mobilitás tapasztalható.

26 Az úgynevezett fiktív csere ma is létez gyakorlat, de az önkormányzatok lakásosztályaitól függ, hogy milyen szigorúan ellenrzik a törvényi elírásokat. 27 A probléma kapcsolódik a filtráció kérdéséhez. Filtrációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy család vagy lakásegység helyzete megváltozik a lakásrendszeren belül akár a lakásmobilitás, akár a lakásrendszerben lejátszódó egyéb változások következtében. A filtrációs folyamat a következképpen írható le: Nagy költség (drága) új lakások építésével növekszik a kínálat a lakáspiacon, ami csökkenti a nagy költség lakások relatív árait. Ennek következtében a magasabb jövedelm családok kiköltöznek a régi lakásaikból, és elfoglalják az új lakásállományt, ami csökkenti a keresletet a régebbi építés lakások iránt (konstans kínálat esetén). Így a lakáspiacnak ebben a szektorában is csökken a relatív ár. Következésképpen a lakásállománynak ez a része elérhetvé válik a viszonylag alacsony jövedelm családok számára, akik kiköltöznek az elzkben említettnél rosszabb minség lakásaikból. Ezzel a lakáspiacnak egy másik szegmentumában ismét csökken a kereslet, és ezáltal az ár is, ahová még alacsonyabb jövedelm családok is beköltözhetnek. És így tovább. A folyamat addig tart, amíg el nem éri a legszegényebbeket, illetve a legrosszabb lakáskörülmények között élket.

83

közelkép

28 Az új elnevezést az indokolta, hogy a korábban szociálpolitikai támogatásnak nevezett konstrukció nem az igazán rászorulókat célozta meg, mert azok kisebb valószínséggel léptek be az új 3. táblázat: Az 1996 és 2002 közötti lakásváltoztatások esetében a lakások építésének piacára. Paradox módon az alacsonyabb megüresedési arány régiónként és településtípusonként* jövedelmek az elnevezés megváltozása után jutottak ezekhez Megüresedési ráta Településtípus Megüresedési ráta a támogatásokhoz. A döntésho- Régió zók nem látták elre a támogatási Közép-Magyarország 0,58 Budapest 0,57 rendszer módosításának hatását, Közép-Dunántúl 0,59 Budapesti agglomeráció 0,67 azt feltételezték ugyanis, hogy a háromgyermekes családok aránya Nyugat-Dunántúl 0,53 Megyei jogú város 0,60 olyan alacsony (5 százalék körüli) Dél-Dunántúl 0,54 Város 0,55 a népességen belül, hogy a támo0,49 Vidéki agglomeráció 0,56 gatás megemelése esetükben nem Észak-Magyarország Észak-Alföld 0,44 Község 0,42 lesz igazán érzékelhet. 1996-ra 12 milliárd forint volt a tervezett Dél-Alföld 0,55 Együtt 0,54 összeg, a tény 31 milliárd forint, Együtt 0,54 1997-ben 16 milliárd forint volt a terv, és 30 milliárd a tény, ami *Az 1996 és 2003 között jelenlegi lakásukba költözk esetében. jól mutatja, hogy a döntés-elké- Forrás: KSH (1999), (2003) adatbázisa. szítk mennyire nem látták elre a felhasználás mértékét. Nagyon hasonló a helyzet a 2000 utáni Lakástámogatási rendszer és az új lakásépítések területi megoszlása kamattámogatások hatásának elrejelzésében. A 90-es években a lakásépítések visszaestek, részben a támogatások, rész29 Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, illetve az ben a háztartás-jövedelmek csökkenése miatt. A nyolcvanas évek 80­90 általa létrehozott Szociális Épít ezres lakásépítéseit csupán 20­30 ezer követte a kilencvenes években. A Kht. 1996-ban 20 millió forintot, 1997-ben újabb 20 millió lakástámogatási rendszer a csökken források ellenére elnyben részesíforintot, 2001-ben pedig 300 tette az új lakások építését, és a beavatkozásokat két hullámban követte millió forintot kapott azzal a céllal, hogy segítse a ­ szükséges fellendülés. Elször 1995 és 1997 között, majd 2001 után, ami jelenleg is önrészt elteremteni képtelen tart, ezért még nem lehet egyértelmen látni, hogy átmeneti vagy tartós ­ sokgyermekes roma családokat abban, hogy a támogatás segítsé- változásról van-e szó. gével építkezhessenek. A projekt Az 1995-ös relatív konjunktúrát a lakásépítési kedvezmény megváltozása alapvet célkitzése: a rászorultsági elv fokozott érvényesítése a okozta, amikor az áfa-kedvezmény eltörlésének kompenzálására megemelték szociálpolitikai kedvezménnyel a korábban szociálpolitikai kedvezménynek nevezett, gyermekek számától történ lakásépítés során, illetve 28 a kedvezmény felhasználásának függ, új lakásépítéshez nyújtott támogatást. A lakásépítések volumene áttekinthetvé tétele és a for- átmenetileg növekedett, és érdekes módon elssorban az elmaradottabb réráshiányos építkezéseket kísér giókban, megyékben. Ennek az volt az oka, hogy a támogatás/lakásár (lavisszaélések korlátozása. 30 A támogatási rendszer ellent- kásépítési költség) arány az elmaradottabb területen sokkal kedvezbb volt. mondásait jól illusztrálja az a tény, 29 hogy sokszor olyan településeken Külön program ersítette ezt a hatást, amelynek következtében 2­3 évig épültek ezek a lakások, ahol üresen sok nagycsaládos háztartás saját er nélkül jutott új, de sokszor színvonalálltak a támogatási összeg 50­60 talanul megépített, rossz telken lév lakáshoz.30 Pozitív vonása volt ennek százalékáért kínált lakások.

A KSH 1999-es és 2003-as vizsgálata alapján a tranzakciós láncok hoszszának növekedését feltételezhetjük: míg a hetvenes évek tranzakcióiban a megüresedés mutatója (láncok folytatásának valószínsége) 0,33 volt, addig a nyolcvanas években 0,42, és a kilencvenes évek els felében 0,49, 1996 és 2002 között pedig 0,56. Ez azt jelenti, hogy a tranzakciós lánc becsült értéke 1,5-rl 2,2-re növekedett. A ,,megüresedés" közvetve jelzi azt az esélyt, hogy a költözk korábbi lakásaikat el tudják adni. A 3. táblázat adatai közvetve a költözési láncok hosszának (a már említett filtráció) területi különbségeire is utalnak.

84

a munkaer mobilitása és annak feltételei

a programnak, hogy ­ ha nem is szándékosan ­ valóban jelents mértékben élvezhették az elnyeit a nagycsaládos, alacsony jövedelm (sokan közülük roma) háztartások. Területi hatása azonban ellentmondásos volt, hiszen azokon a területeken épültek a lakások, ahol a relatív munkanélküliség magasabb volt, a kereseti lehetségek meg rosszabbak. Az elmélet szerint hanyatló térségekben a bontásokkal (kínálat csökkentése) kell elérni, hogy a relatív árkülönbségek ne növekedjenek. (Isoda, 2003) A második fellendülés 2000 után, a lakáspolitika változásával, a lakáshitelek kamattámogatásának javulásával indult meg. Ez a támogatás már középrétegeket célzott meg, és ennek megfelelen a többletkeresletet a prosperáló régiókhoz csoportosította át. Jól illusztrálják a két idszak eltér hatását két, eltér fejlettség régió lakásépítési adatai. Az észak-alföldi régióban 1995­1997 között az ezer fre jutó lakásépítés lényegesen meghaladta a nála jóval fejlettebb nyugat-dunántúli régióét, míg a 2000 után megindult fellendülés esetében ez a viszony megfordult. 1. ábra: Ezer fre jutó lakásépítés, 1999­2002 (ország összesen és két régió)

Forrás: Lakásstatisztikai évkönyvek 1990­2002. KSH, Budapest.

Helyi lakáspolitika és területi mobilitás A településváltás ,,tranzakciós költségei" között fontos szerepet játszik a helyi önkormányzatok lakás- és szociálpolitikája. A lakástámogatási rendszeren belül az önkormányzatok a támogatások 15­17 százalékát (1998­ 2001) ellenrzik. Ennek elosztásában a helyi rendeletekben kimondva is megjelenik a helyben lakás elnyben részesítése. A helyi lakásrendeletek

85

közelkép

elemzése rámutatott, hogy a bérlakás-kiutalást és a helyi támogatások elosztását többéves helyben lakáshoz vagy munkavállaláshoz kötik. A bérlakások biztosítása esetében a megvizsgált települések (összesen 39) szinte kizárólag saját, több éve (az esetek körülbelül felében legalább öt éve) ott lakók számára tartják fenn bérlakás-állományukat, valószínleg attól is félve, hogy ha megnyitják más városok lakosai eltt is a bérlés lehetségét, teret adnának a szegénységi bevándorlásnak. A helyi támogatás esetében a települések közül csak 5 esetben nem jelezték, hogy a támogatásokra való jogosultságnak feltétele volna a helyben lakás (Teller, 2003). A településváltás a helyi lakástámogatások elvesztését jelenti, a többéves helyben lakás a magánbérlakás-piac szkössége és magas árai miatt okoz komoly problémákat. Budapesten 2002-ben az átlagos magánbérleti díj (935 forint/négyzetméter) közel két és félszerese az átlagos városi bérleti díjaknak (KSH, 2002). A területi különbségek tehát a magánpiaci lakbérekben is megmutatkoznak. A magánbérlakás-piac nemcsak az árai miatt jelent problémát, hanem jogi bizonytalanságok miatt is. A budapesti albérleteket vizsgáló kutatás 30­40 százalékra becsülte azoknak a bérbeadóknak az arányát, akik nem járulnak hozzá a bérlk bejelentkezéséhez (Kis, 2003). Ez azt jelenti, hogy ezek a bérlk többéves ott lakás után sem lesznek jogosultak a területi alapon járó ellátásokra. Következtetések Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a lakásmobilitás alacsony, azonban egyértelmen növekszik. A folyamatot egymással ellentétes tényezk befolyásolják. A lakásárak és a magántulajdonú lakások lakbéreinek növekedése, a magas lakásár/jövedelem hányados, a tranzakciós költségek negatívan befolyásolták ezeket a folyamatokat, ugyanakkor a makrogazdasági változások (infláció, kamatok), valamint a lakásfinanszírozási rendszer kiépülése pozitív hatást gyakorolt a lakásmobilitásra. A területi, településváltással járó lakásmobilitást azonban továbbra is komoly intézményi tényezk korlátozzák. A magánbérlakások hiánya és a szektor szabályozatlansága, a lakáspiaci információk hiánya, az önkormányzatok szerepe a támogatási rendszerben konzerválja a településszerkezetet, és gátolja a települések közötti mobilitást. A lakásrendszer és a megfelel lakáspolitika hiánya nagyban növeli a települések közötti mobilitás egyéni kockázatát. A munkavállalási lehetséget nyújtó régiók irányába mutató mobilitás csökkenti a társadalom szociális terheit, de ennek kockázata egyoldalúan a munkavállalót terheli. Olyan lakástámogatási programokat szükséges indítani, amelyek törekszenek e kockázatok megosztására.

86

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Hivatkozások
Hegedüs József (1993): Költözési láncok empirikus vizsgálata. Pécs, Szolnok, Esztergom, Városkutatás Kft., Budapest. Hegedüs József (2001): A lakásmobilitás a magyar lakásrendszerben. Megjelent: Lakásviszonyok III. 1999. Társadalomstatisztikai Füzetek, 31. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 7­28. o. Hegedüs József ­ Tosics Iván (1987): Szolnoki lakáspiaci elemzések. Empiria­Égszi, Budapest. Hegedüs József ­ Tosics Iván (1992): A magyar lakásrendszer szociológiai és közgazdasági elemzése. Kandidátusi értekezés, június. Isoda, Y. (2003): Regional Labour Market Disparities and Housing Markets: A Link Between Regional House Price and Inter-Regional Migration. ESRC Urban and Regional Economics Seminar Group, Cardiff Seminar, január 7. Kis R. (2003): Budapesti albérletek. Kézirat. KSH (1999): Lakásviszonyok. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH (2003): Lakásviszonyok 2003. Adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH (2002): Beszámoló a 2002. évi Lakbérfelvétel végrehajtásáról, az eredmények feldolgozásáról. Kézirat. Leuvensteijn, M. van ­ Ommeren J. van (2003): Do Transaction Cost Impede Residential Mobility in Netherlands? CPB Report, 1. sz. 44­48 o. Maclennan, D. ­ Muellbauer, J. ­ Stephens. M. (1998): Asymmetries in Housing and Financial Market Institutions and EMU. Oxford Review of Economic Policy, vol. 14. No. 3. 54­80. o. Oswald, A. J. (1999): The Housing Market and Europe's Unemployment: A Non-Technical Paper May, Department of Economics, University of Warwick, CV4 7AL, Egyesült Királyság. Strassmann, W. P. (2000): Mobility and affordability in US Housing. Urban Studies, Vol. 37. No.r 1. 113­127. o. Teller Nóra (2003): Szociális bérlakáselosztás története Magyarországon. Városkutatás, Budapest, kézirat.

87

közelkép

1.5. INGÁZÁS Bartus Tamás
Korábbi munkáikban Köll János és Kertesi Gábor fogalmazták meg azt a hipotézist, hogy a kilencvenes évek közepe óta ­ a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan ­ azért nem csökken a munkanélküliség azokban a falvakban, ahol 1995 körül a legmagasabb (20 százalék felett) volt a helyi munkanélküliségi ráta, mert a falvakból a városi munkapiacokat csak a városi és a falusi keresetek különbségét meghaladó költségek árán lehet elérni (Köll, 1997; Kertesi, 2000). Az ingázás költségeire vonatkozó hipotézist a következképpen foglalhatjuk össze. Képzeljük el, hogy egy munkanélküli két álláslehetségrl szerez információt: az egyik állás a lakóhelyen, a másik egy d távolságra lév, másik településen van. Az egyén akkor fog ingázni, ha a d távolságra lev bérajánlat (wd ) utazási költségekkel (cd ) csökkentett értéke nagyobb a helyi bérajánlat (w 0) értékénél.31 Az ingázás költségeire vonatkozó hipotézis tehát azt állítja, hogy (1) w0 < wd ­ cd . A hipotézis empirikus ellenrzésére több kísérlet is történt. Köll (1997) egy speciális településszint adatbázist hozott létre az ingázás lehetségeinek tanulmányozásához. Ezt a közlekedési adatbázist használva kimutatta, hogy tömegközlekedési kapcsolatok hiányában az autóval történ ingázás felemésztené a tipikusan várható keresetnövekmény jelents részét, a tömegközlekedési kapcsolatok pedig éppen ott fejletlenek, ahol a magas munkanélküliség falvakat találjuk. Kertesi (2000) a KSH 1996. évi mikrocenzusának egyéni adatait elemezte, az ingázási költségeket azonban a közlekedési adatbázis felhasználásával mérte. Kertesi Gábor azt találta, hogy az ingázás költsége ­ pontosabban a lakóhely és a fix 4000 forint ingázási költséggel elérhet városok munkanélküliségi rátájának nagysága ­ csökkenti az ingázás valószínségét. Az említett elemzéseknek azonban van egy gyenge pontja: a közlekedési adatbázis segítségével kialakított ingázási típusok segítségével csak pontatlanul lehet mérni az ingázás tényleges költségét. Az ingázási típusok települések, nem pedig egyének tulajdonságait mérik. A mérés ezért akkor lenne pontos, ha az ingázók pont azokat a közlekedési eszközöket használnák, amelyeket a közlekedési adatbázis összeállítója is feltételezett. Az egyénekre vonatkozó adatok hiányában viszont lehetetlen igazolni a mérés pontosságát.

31 Az id pénzbeli értékével kapcsolatos közgazdaságtani megfontolások alapján az utazás teljes költsége az utazás szigorú értelemben vett, pénzben mért költsége (cd) és az utazás idejével kapcsolatos költség összege (lásd például Fujita, 1989; Brueckner ­ Thisse ­ Zenou, 2002).

88

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Ebben a fejezetben egyéni szint adatokat használva vizsgáljuk meg az ingázás költségére vonatkozó hipotézist. További célunk annak a társadalompolitikai (és elméleti) szempontból különösen fontos kérdésnek a megválaszolása, hogyan befolyásolja az utazási távolság az ingázás valószínségét ­ különösen akkor, ha a munkaadók nem járulnak hozzá az utazás költségeihez. Ha a szóban forgó távolság növekedésével drasztikusan csökken az ingázás valószínsége, akkor kevés esély van arra, hogy csökkenjen a munkanélküliség a magas munkanélküli-rátával jellemezhet településeken. Adatok és változók 2001-ben sor került egy olyan kérdíves adatfelvételre, ahol az adatgyjtés kiterjedt a munkahelyre bejárás idejére és költségére is. A szóban forgó felvétel célsokaságát azok a munkanélküli-járadékban részesített egyének alkották, akik 2001. március 18. és április 7. között elhelyezkedés miatt kérték járadékuk megszüntetését. A szóban forgó idszakban 105 924 fbl állt a munkanélküli-járadékban részesültek állománya. Az állományból ­ a közmunkára és közhasznú munkára elhelyezkedket figyelmen kívül hagyva ­ 9474 f helyezkedett el, az elhelyezkedk közül pedig 8339 fvel sikerült elkészíteni a kérdíves interjút (Köll, 2002). A kérdív az új és a munkanélküliségi periódust megelz állás jellemzirl, valamint a munkahelyre történ utazásról (lakóhely és munkahely településének neve, utazás ideje, utazás módja) tartalmaz információkat. A továbbiakban ezt az adatbázist elhelyezked járadékosok adatbázisnak nevezzük. Az elhelyezked járadékosok adatbázisa sajnos nem teszi lehetvé az utazási költség pontos mérését. A kérdívben ugyanis nincs kérdés arra, hogy pontosan mennyibe kerül a munkahelyre való beutazás. Utazásiköltség-változónk ezért egy kétérték változó (dummy), amely azt fejezi ki, felmerül-e valamilyen utazási költség a munkahelyre való beutazás során. Az utazásiköltség-dummy értéke 1, ha a vállalat nem járul hozzá az utazás költségeihez, míg 0, ha a vállalat költségtérítéssel vagy vállalati busszal, szolgálati kocsival hozzájárul az utazás költségeihez. Az elhelyezked járadékosok adatbázisában a bérajánlat pontos értéke nem ismert. Ismerjük viszont azt a becslést, amelyet az elhelyezked egyén alakított ki bruttó keresetével kapcsolatban. A szóban forgó becslést a megkérdezett egyénnek egy minimum- és egy maximumérték megadásával kellett elvégeznie (aki pontosan tudta keresetét, annak ugyanazt az adatot kellett minimumként és maximumként megadnia). A becsült keresetváltozónk a minimum- és a maximumbecslések egyszer számtani átlaga. Az elhelyezked járadékosok adatbázisa nem tartalmazza a települések közötti távolságot. Ennek megállapításához egy speciális adatbázist használtunk fel, amely lényegében a magyarországi települések távolságmátrixa.32 A távolságokat tartalmazó adatbázisban 3157 települést szerepel és

32 Az adatokat kedvezményes térítés mellett a Psoft kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

89

közelkép

így 31572 =9 966 649 (azaz csaknem tízmillió) megfigyelésbl, valamint három változóból (két település településkódja és a szóban forgó két település közötti, közúton mért távolság) áll. Az ingázási távolságot tehát úgy állapítottuk meg, hogy az elhelyezked járadékosok adatbázisában szerepl lakóhely-munkahely megfigyelésekhez hozzámásoltuk a távolság-adatbázis megfelel megfigyeléseit. Fontos megjegyezni, hogy mivel egy település zérus kilométerre van önmagától, ezért az utazási távolság zérus a helyben dolgozók számára. Az elemzések során figyelembe fogjuk venni a lakóhelyi és a lakóhely kistérségének munkanélküliségi rátáit is. A munkanélküliségi rátákat a KSH 2000. évi településsoros adatbázisából (TSTAR) számoltuk ki. A munkanélküliségi ráták valójában a ­ településen vagy kistérségen mért ­ munkanélküliek számának és az aktív korú népességnek a hányadosa. Mint minden adatbázisban, az elhelyezked járadékosok adatbázisában is elfordultak inkonzisztens adatok, valamint hiányzó vagy téves településkódok, amelyek csökkentik az érvényes esetek számát az egyéni szint és a településszint adatok összemásolása után. E természetesnek tekinthet lemorzsolódás mellett még további tényezk indokolták a minta szkítését. Egyrészt kizártuk a mintából azokat, akik a munkanélküliség alatt elköltöztek korábbi lakóhelyükrl. Ennek oka az, hogy a migrációs döntések jelenléte zavarja az utazási távolság és az ingázás közötti összefüggés tanulmányozását (Ihlanfeldt ­ Sjoquist, 1998). Másodszor, a minta homogenitásának növelése miatt kizártuk a diplomás munkanélkülieket, a részmunkaids állást szerz egyéneket, valamint azokat, akik szerzdésük szerint egy hónapnál nem hosszabb ideig fognak dolgozni, vagy akik nem bérjelleg, hanem jutalékjelleg jövedelmet kapnak. Végül kizártuk a mintából azokat, akiknél a bevallott kereseti adat nagy valószínséggel nem megbízható. Így empirikus elemzéseink során a 8339 fbl álló elhelyezked járadékosok adatbázisának 4448 megfigyelését tartalmazó részmintáját fogjuk használni. Az elhelyezkedett járadékosokkal lefolytatott interjúk során a megkérdezetteket arra kérték, hogy adjanak becslést az els hónapokban várt bruttó keresetük minimális és maximális értékére. Habár az egyének többsége (durván 80 százaléka) olyan becslést adott, ahol a maximum- és a minimumérték vagy egybeesett, vagy különbségük legfeljebb 10 ezer forint volt, akadtak olyan becslések is, ahol a két érték különbsége akár a 100 ezres nagyságrendet is elérte. Mivel a maximum- és minimumértékek nagy eltérése a kereseti adatok megbízhatóságát veszélyezteti, az elemzési mintába csak azokat vettük be, akiknél a becsült maximum és minimum között legfeljebb 10 ezer forint a különbség.

90

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Az ingázási döntések modellje Célunk annak a kérdésnek a megválaszolása, hogyan befolyásolja a lakóhely és a munkahely közötti távolság (d ) az ingázás valószínségét. Kézenfekv, hogy az ingázás valószínsége a kereset (w) és az utazás közvetlen pénzbeli költségeinek (cd )a függvénye: (2) Pr(I = 1) = F(w ­ cd), ahol I az ingázási döntést mér kétérték változó. Az is feltételezhet, hogy az utazás pénzbeli költsége a távolság lineáris függvénye. Ha 1 kilométer távolság megtételéhez c pénzbeli kiadás szükséges, és ha az utazásnak nincsenek fix költségei, akkor az ingázás valószínségére a (3) Pr(I = 1) = F(w ­ cd), egyenlet adódik. A rendelkezésre álló adatok alapján a (3) egyenlet közvetlen empirikus vizsgálata sajnos nem lehetséges. Egyrészt az 1 kilométer út megtételével kapcsolatos pénzbeli költségek (c) nem ismertek: nem az utazás pénzbeli költségeit mérjük, hanem ezeknek a költségeknek a meglétét. Másodszor, a munkahely és a lakóhely távolságának a mérése nem tökéletes: a távolságmátrix használatával a lakóhelyükön dolgozókról azt tételezzük fel, hogy zérus távolságra laknak munkahelyüktl. Ha a d távolság változó értéke zérus az összes helyben dolgozóra, a diszkrét döntésekre kifejlesztett standard statisztikai modellekkel nem becsülhet meg a (3) egyenlet.33 Úgy tnik tehát, hogy a távolság nem vonható be a modellbe, és nem adható közvetlen becslés arra, mennyivel csökkenti (vagy növeli) a távolság az ingázás valószínségét. A probléma azonban egy közvetett stratégiával megoldható. Az utazási költség változója lényegében azt fejezi ki, hogy az egyén nem kap utazási támogatást vállalatától. Ésszernek tnik az a feltevés, hogy az utazási támogatás megléte vagy hiánya a munkaadók döntéseitl függ. A munkaadók döntései viszont valószínleg a helyi és kistérségi munkanélküliség, valamint az utazással kapcsolatos távolság és id függvénye. Az utazási hozzájárulás elnye a helyi munkanélküliség függvénye: minél nagyobb a munkanélküliség, annál nehezebb lehet jó munkaert szerezni, azaz annál nagyobb az az elny, ami utazási hozzájárulás fizetésébl származik. Az utazási hozzájárulás fizetésének három költsége van. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a bér, annál nagyobb többletmunkaköltséget jelent az utazási hozzájárulás. Másodszor, az utazási hozzájárulás fizetését befolyásolja a távolság és az utazási id. Mivel az utazás költsége a távolság növekv függvénye, az utazási támogatás fizetésének az esélye csökken a távolsággal. Harmadszor, az utazási hozzájárulásnak van egy közvetett költsége. Azok, akik sok idt töltenek el az utazással, valószínleg fáradtan érkeznek a munkahelyre, és

33 Ennek technikai okai vannak. A mérés miatt a zérus ingázási távolság és az ingázás hiánya közötti (parciális) kapcsolat determinisztikus. A probit és logit modellekben a determinisztikus kapcsolatok végtelen paraméterbecsléssel adhatók vissza, hiszen a magyarázandó esemény bekövetkezési valószínsége akkor 1, ha a változó paramétere végtelen nagyságú. A végtelen paraméterbecslések veszélyeztetik a probit és logit modellek becsléséhez használt numerikus módszerek konvergenciáját. A konvergencia elérhetségének tehát az az ára, hogy a távolság változóját és az általa determinált helyben dolgozó eseteket figyelmen kívül kell hagyni. Ekkor viszont a függ változónak az összes értéke 1 (mindenki ingázik), így a modell nem becsülhet meg.

91

közelkép

kevésbé kaphatók túlórára. Az ingázási id tehát csökkenti a munkaer minségét a munkaadók szemében (Brueckner ­ Thisse ­ Zenou, 2002). Az itt kifejtett érvek alapján az ingázást fontolgató egyén akkor számíthat arra, hogy számára az ingázás költséges lesz, ha a szóba jöhet munkahely településén és kistérségén alacsony a munkanélküliség, ha a remélt kereset magas, ha az utazással eltöltött id hosszú, és a munkahely távol van. Azaz (4) Pr(cd = 1) = F(wd + td + d ­ umt ­ umk), ahol umt és umk a munkahely településén, illetve a munkahely településének kistérségében mért munkanélküliségi rátát jelöli. Mind elméleti, mind társadalompolitikai szempontból azok az esetek érdekesek, ahol az egyén úgy ingázik, hogy nem kap utazási támogatást a munkaadójától. Azaz, annak az eseménynek a bekövetkezésére vagyunk kíváncsiak, hogy az egyén ingázik és utazási költségek is terhelik. Célunk tehát a (5) Pr(I = 1; cd = 1) = F(wd ­ cd; wd + td + d ­ umt ­umk) egyenlet empirikus tesztelése. Mivel az (5) bal oldalán szerepl valószínség függ a távolságtól, ezért (5) becslésével megválaszolható az a kérdés, milyen hatást gyakorol a távolság az ingázás valószínségére. Empirikus elemzések Az empirikus elemzéseket három lépésben végezzük el. Elször azt vizsgáljuk, milyen hatást gyakorol a kereset és az utazási költség jelenléte az ingázási döntésekre. Ezután vizsgáljuk meg azt a kérdést, kik részesülnek utazásiköltség-térítésben. Végül arra a kérdésre keressük a választ, hogyan hat a távolság az ingázási esélyekre akkor, ha az egyén nem kap hozzájárulást az ingázás költségeihez. A szóban forgó modellek becslése eltt célszer megvizsgálni a változók eloszlását; ezeket az 1. táblázat tartalmazza négy különböz mintában. Az els oszlopban szerepl átlagok az elemzési mintába be nem került egyénekre vonatkozik. A második oszlopban szerepl átlagok írják le az elemzési minta tulajdonságait. A harmadik és negyedik oszlopok pedig a helyben dolgozó és az ingázó egyének részmintáin belül mutatják be a változók átlagait. Az els oszlopban található adatok egyrészt az elhelyezkedett segélyezettek adatbázisból, másrészt ­ a nem, az iskolai végzettség és az életkor változóinál ­ a munkaügyi kirendeltségek nyilvántartásaiból származnak. Az els két oszlop összehasonlításával megvizsgálhatjuk, vajon az elemzési minta tekinthet-e a munkanélküliekbl, illetve az elhelyezkedettekbl vett véletlen mintának. A függ változók ­ az ingázás és az utazási költség ­ átlagai között nincs számottev eltérés. Komoly, mintegy 8 ezer forintos

92

a munkaer mobilitása és annak feltételei

különbség van azonban a becsült keresetek átlagaiban. Ennek oka az, hogy a 2001 megfelel idszakában érvényes 40 ezer forintos minimálbér megakadályozta az alacsony minimumbecslések kialakulását, viszont semmi sem szab gátat a maximumra vonatkozó becslésekre. Ha tekintünk két egyént, akiknek azonos a valós keresetük, mindketten a minimálbérhez igazítják a minimumra vonatkozó becsléseiket, de egyikük bizonytalanabb a maximumot illeten vagy felülbecsli a maximumot. Ekkor a 10 ezer forintos eltérésnek megfelelen annak van nagyobb esélye a mintába kerülni, aki alulbecsli a maximumot. Végül számottev eltéréseket tapasztalhatunk az emberi tkét jellemz változók átlagaival kapcsolatban. Az elemzési mintába nem bekerült egyénekhez képest az elemzési mintában felülreprezentáltak a férfiak és a szakmunkás végzettségek, viszont alulreprezentáltak az érettségivel rendelkezk. Ennek oka valószínleg az, hogy a férfiak és a szakmunkás végzettségek relatíve nagyobb eséllyel találnak állást. Ha figyelembe vesszük azt a közismert tényt, hogy a lányok alulreprezentáltak a szakmunkásképz iskolákban, akkor az ingázók és a helyben dolgozók között a legfontosabb különbség az, hogy a férfiak nagyobb eséllyel kerülnek az elemzési mintába. 1. táblázat: Az elemzések során használt változók átlagai négy különböz mintában
Elemzési mintába nem bekerültek Megfigyelések száma Ingázik jelenlegi munkahelyére (%) Becsült kereset az új munkahelyen (1000 forint) Utazási id (órában) Utazási költség (%) Munkahely távolsága lakóhelytl (km) Nem: 1 ha férfi (%) Iskolai végzettség: szakmunkás (%) Iskolai végzettség: érettségi (%) Életkor 2000-ben (év) Lakóhelyi munkanélküliségi ráta (%) Munkahely településének munkanélküliségi rátája (%) Lakóhely kistérségének munkanélküliségi rátája (%) Munkahely kistérségének munkanélküliségi rátája (%) 101 418 46,08 59,15 0,86 57,69 9,6 52,91 40,9 25,49 36,82 8,82 7,55 7,17 7,35 Elemzési minta 4448 44,27 51,25 0,79 57,10 9,71 74,06 51,44 16,73 37,99 8,18 7,81 7,25 7,48 Helyben dolgozók 2479 ­ 48,14 0,41 86,92 0 72,09 53,13 16,05 38,66 7,96 8,05 7,96 8,05 Ingázók 1969 ­ 55,18 1,29 20,43 22,99 76,54 49,31 17,57 37,14 8,46 7,50 6,22 6,66

Végül vizsgáljuk meg, mit tudunk az ingázókról! Adataink alapján az ingázás egyáltalán nem ritka jelenség. Elemzési mintánkban az egyének durván

93

közelkép

44 százaléka ingázik. Egy átlagos ingázó 1,29 órát, azaz 80 percet tölt el a munkahelyre való bejárással és a hazautazással. Az átlagos ingázási távolság 23 kilométer. Az átlagos ingázó tehát képes 40 perc alatt eljutni a 23 kilométerre található munkahelyére. Az átlagos ingázó továbbá 7000 forinttal nagyobb becsült keresetrl ad számot, mint az átlagos helyben dolgozó. Az átlagos ingázó tehát legfeljebb 7000 forintot költhet havonta a 23 kilométer távolságra való rendszeres bejárásra. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az ingázók között valamelyest nagyobb arányban találunk férfiakat és szakmunkás végzettségeket, mint a helyben dolgozók között. Az ingázás költségeire vonatkozó hipotézis vizsgálatát annak a kérdésnek a megválaszolásával kezdjük, mekkora az ingázás valószínsége az utazási költségek megléte esetén. Adataink alapján az ingázóknak csupán 20 százalékát terheli utazási költség, azaz az ingázók 84 százaléka utazásiköltség-térítést kap a munkaadójától. Érdemes megjegyezni, hogy a helyben dolgozók zöme (87 százaléka) nem kap utazásiköltség-térítést. Látható tehát, hogy ers negatív kapcsolat áll fenn az utazási költségek megléte és az ingázás között. Sarkítva fogalmazva: azok fognak ingázni, akiket nem terhelnek (teljes mértékben) utazási költségek. Mivel az utazásiköltség-térítés fizetésérl a munkaadó dönt, és ezt a döntését a munkaadó valószínleg közli a lehetséges munkavállalóval, a szóban forgó kapcsolat azt jelenti, hogy egy munkanélküli csak kis valószínséggel fog ingázni, ha a munkaadó nem hajlandó hozzájárulni az utazás pénzbeli költségeihez. Az ingázási költségek szerepére vonatkozó hipotézis további vizsgálatához egy ismert többváltozós statisztikai eljárást, a logisztikus regressziós (logit) modellt használtuk. A többváltozós statisztikai módszer használatát az indokolja, hogy az elhelyezkedett járadékosok számára a bérajánlatnak elfogadhatónak kellett lennie, az ajánlat elfogadhatósága viszont függ az egyéni ismérvektl (nem, életkor, iskolázottság), valamint a helyi munkaerpiacon tapasztalható munkanélküliségtl. A logisztikus regressziós modell becslési eredményeit az 2. táblázat foglalja össze. Azt várjuk, hogy a becsült keresetnek pozitív, az ingázás költségének, valamint a becsült kereset és az utazási id szorzatának negatív hatása van az ingázás valószínségére. A becsült keresetváltozó és az utazásiköltség-változó paraméterbecsléseinek eljele összhangban van a várakozásokkal. A paraméterbecslések ­ egy kivételtl eltekintve ­ statisztikailag szignifikánsak. A bérajánlat tehát növeli, az utazási költség megléte pedig csökkenti az ingázás valószínségét. Az utazási költség hatásától eltekintve a változók hasonló hatást gyakorolnak mindkét nem esetében. Érdemes megjegyezni, hogy a lakóhelyi munkanélküliség növeli, a kistérségi munkanélküliség viszont csökkenti az ingázás valószínségét.

94

a munkaer mobilitása és annak feltételei

2. táblázat: Az ingázás valószínsége: logit paraméterbecslések (a zárójelben lev számok standard hibák)
Teljes minta Becsült kereset az új munkahelyen Utazási költség teljesen az ingázóra hárul Nem Iskolai végzettség: szakmunkás Iskolai végzettség: érettségi Életkor 2000-ben (Életkor ­ 40)2 Lakóhelyi munkanélküliségi ráta Lakóhely kistérségének munkanélküliségi rátája Konstans Megfigyelések száma Loglikelihood 2 statisztika
*

Férfiak 0,014 (0,003)** ­3,288 (0,103)** ­0,184 (0,113) ­0,250 (0,179) ­0,016 (0,005)** ­0,000 (0,000) 0,122 (0,016)** ­0,108 (0,021)** 1,340 (0,305)** 3077 ­1298,82 1642,29

Nk 0,015 (0,010) ­4,344 (0,225)** ­0,428 (0,261) ­0,245 (0,285) ­0,017 (0,013) 0,003 (0,001)* 0,127 (0,046)** ­0,140 (0,053)** 1,952 (0,842)* 990 ­308,60 705,93

0,015 (0,003)** ­3,495 (0,093)** ­0,067 (0,113) ­0,209 (0,103)* ­0,222 (0,146) ­0,017 (0,005)** 0,000 (0,000) 0,127 (0,015)** ­0,113 (0,019)** 1,508 (0,283)** 4067 ­1620,48 2335,23

p < 0,05; ** p < 0,01.

Mekkora hatást gyakorolnak az ingázási költségek az ingázás valószínségére? A kérdés megválaszolásához vizsgáljuk meg az 1. ábrát ! Az ábra férfiak és nk esetében külön-külön mutatja az ingázás becsült valószínségét a bérajánlat és az utazási költség függvényében. A vízszintes tengelyeken a bérajánlat értékét (40 ezer forint és 80 ezer forint között), a függleges tengelyen az ingázás becsült valószínségét ábrázoljuk. Mindegyik ábrán két görbe látható: a fels görbe olyan egyének esetében mutatja a becsült kereset hatását, akik nem kapnak utazásiköltség-térítést, akik számára az ingázás költséges. Az alsó görbék pedig azok esetében mutatják a becsült kereset és az ingázás valószínségének összefüggését, akik részesülnek valamilyen utazásiköltség-térítésben. Az ábrák elkészítésekor azt feltételeztük, hogy a lakóhelyi munkanélküliségi ráta 20, a kistérségi munkanélküliségi ráta pedig 10 százalékos. Egy ilyen (fiktív) munkaerpiachoz leginkább az észak-magyarországi régió kistelepülései hasonlítanak. Az ábrák jól érzékeltetik, hogy az utazás pénzbeli költsége komoly hatást gyakorol az ingázásra. Utazásiköltség-térítés esetén az ingázás becsült valószínsége mindkét nem esetében legalább 90 százalék. Ezzel szemben

95

közelkép

az ingázás becsült valószínsége kisebb, ha az egyén számára költséges az ingázás. Utazásiköltség-térítés hiányában az ingázás esélye férfiaknál 30 százalékról 40 százalékra, nknél 20 százalékról 30 százalékra emelkedik, ahogy a becsült kereset 40 ezer forintról 80 ezer forintra emelkedik. Az ábra alapján a becsült keresetnek irreálisan magasnak kellene lennie ahhoz, hogy az ingázás valószínsége magas legyen. Következtetésünk az, hogy a munkaadók utazási hozzájárulása tehát komoly mértékben növeli az ingázás valószínségét, és ez a hatás kisebb, mint a munkaadó által fizetett kereset nagysága. 1. ábra: Az ingázás valószínsége a becsült kereset függvényében

Megjegyzés: a 2. táblázatban látható paraméterbecslésekbl számolt valószínségek. Az ábrák elkészítésekor azt feltételeztük, hogy a lakóhely településén 20, a lakóhely kistérségén 10 százalék a munkanélküliségi ráta.

Elemzéseinket annak a kérdésnek a vizsgálatával folytatjuk, hogy kik kapnak útiköltség-hozzájárulást, illetve kikre hárulnak utazási költségek. Az elemzéshez a többváltozós modellt használjuk. A többváltozós statisztikai módszer használatát az indokolja, hogy a bérajánlatok nyilvánvalóan függnek az egyéni ismérvektl (nem, életkor, iskolázottság) is. A becslési eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. A becsült kereset változójának paraméterbecslése csak a teljes mintában és a nk részmintájában szignifikáns. A paraméter eljele negatív. A becsült kereset tehát csökkenti az utazási költség meglétét ­ vagyis növeli annak a valószínségét, hogy a munkaadó hozzájárul az utazási költségekhez. A távolság- és az utazásiidváltozók paraméterbecslései mindkét nem esetében szignifikánsak és negatívak. Ez azt jelenti, hogy az elméleti várakozásokkal ellentétben a távolság és az utazási id csökkenti az ingázási költség meglétének az esélyét. Azaz a munkaadók nem a közel, hanem inkább a távolabb lakó munkásokat támogatják utazásiköltség-hozzájárulással.

96

a munkaer mobilitása és annak feltételei

3. táblázat: Az utazási költség meglétének valószínsége: logit paraméterbecslések (a zárójelben lev számok standard hibák)
Teljes minta ­0,006 (0,003)* Munkahely távolsága lakóhelytl ­0,111 (0,006)** Utazással eltöltött id (órában) ­1,121 (0,087)** Nem ­0,188 (0,101) Iskolai végzettség: szakmunkás 0,083 (0,097) Iskolai végzettség: érettségi 0,058 (0,135) Életkor 2000-ben 0,011 (0,004)* (Kor ­ 40)2 0,001 (0,000) Munkahely településének munkanélküliségi rátája ­0,013 (0,018) Munkahely kistérségének munkanélküliségi rátája 0,089 (0,021)** Konstans 1,204 (0,277)** Megfigyelések száma 3775 Loglikelihood ­1678,30 2 statisztika 1769,35
* p <0,05; ** p < 0,01

Férfiak ­0,005 (0,003) ­0,082 (0,006)** ­1,183 (0,097)** 0,006 (0,109) ­0,048 (0,168) 0,014 (0,005)** 0,000 (0,000) ­0,004 (0,019) 0,094 (0,022)** 0,688 (0,306)* 2824 ­1302,64 1256,70

Nk ­0,021 (0,010)* ­0,288 (0,022)** ­0,891 (0,222)** 0,261 (0,239) 0,319 (0,272) ­0,000 (0,012) 0,002 (0,001) ­0,037 (0,049) 0,062 (0,054) 2,897 (0,770)** 951 ­326,91 598,57

Becsült kereset az új munkahelyen

A becslési eredmények plasztikus értelmezéséhez nyújt segítséget a 2. ábra. Az ábra két része férfiakra és nkre külön mutatja az utazási távolság és az utazási id hatását az utazási költség meglétének becsült valószínségére. A vízszintes tengelyre a távolságot, a függleges tengelyre az utazási költség vállalásának (az ingázásnak) a becsült valószínségét mértük fel. A 2. ábra elkészítésekor azt feltételeztük, hogy mind a lakóhely, mind a munkahely kistérségi munkanélküliségi rátája 10­10 százalékos, a bérajánlat értéke pedig 80 ezer forint. Az ábra két összefüggést szemléltet világosan. Egyrészt a férfiaknál 50 kilométer, a nknél viszont már 20 kilométer távolságnál zérusra csökken az utazási költség vállalásának a valószínsége. Másrészt az utazási költség meglétének a valószínsége annál magasabb, minél kevesebb idt tölt el az egyén a munkahelyre való bejárással. A munkaadók tehát inkább azokat támogathatják utazásiköltség-hozzájárulással, akik számára sok idbe telik a munkahelyre való bejárás.

97

közelkép

2. ábra: Az utazási költség meglétének a valószínsége a távolság függvényében az utazási id különböz értékeinél

Megjegyzés: A 3. táblázatban látható paraméterbecslésekbl számolt valószínségek. Azt feltételeztük, hogy a munkahely településén és a munkahely kistérségén a munkanélküliségi ráta egyaránt 10­10 százalék, a bérajánlat értéke pedig 80 ezer forint.

Empirikus elemzéseinket az ingázási döntések és az utazási költség meglétének szimultán elemzésével, azaz az (5) egyenlet becslésével zárjuk. A becsléshez használt statisztikai modell az úgynevezett kétváltozós probit modell (Greene, 2000). Ez a bonyolult és ritkán használt modell teszi lehetvé az ingázás és a távolság közötti összefüggés vizsgálatát, mivel a kétváltozós probit modell becslési eredményeibl kiszámítható az utazási költségek meglétének és az ingázásnak az együttes valószínsége. A kétváltozós probit modellt külön becsültük meg férfiakra és a nkre. Az eredményeket a 4. táblázat mutatja. Egy kivételtl eltekintve lényegében visszakaptuk azokat az eredményeket, amelyeket az ingázás valószínségének és az utazási költség vállalásának elemzésekor (2. és 3. táblázat) találtunk. Ez a kivétel az, hogy most a becsült kereset hatása nem szignifikáns egyik nem esetében sem. Az utazási költség hatása a korábbi eredményekhez hasonlóan negatív. A becslési eredmények értelmezéséhez nyújt segítséget a 3. ábra. Az ábra férfiakra és nkre külön mutatja az utazási költség vállalása melletti ingázás becsült valószínségét a távolság függvényében. Az ábra elkészítésekor azt feltételeztük, hogy a lakóhelyi munkanélküliségi ráta 20 százalék, a munkahely településén, a lakóhely és a munkahely kistérségén a munkanélküliségi ráta egyaránt 10­10­10 százalék, a bérajánlat értéke pedig 80 ezer forint. A férfiak és a nk ábrái között szembetn a különbség: bármekkora legyen is az utazási id, a férfiaknál még akár 50 kilométeres távolság esetén is van valamekkora esélye az utazási költségek vállalásával együtt járó ingázásnak ­ a nknél viszont az utazási költségek jelenléte mellett az ingázás valószí-

98

a munkaer mobilitása és annak feltételei

nsége 20 kilométeres távolságnál már zérus. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a nk a férfiaknál valamivel nagyobb eséllyel választanák a költséges ingázást, ha az utazási távolság körülbelül 5 kilométer vagy még kevesebb lenne. A nk tehát sokkal érzékenyebben reagálnak az utazási távolság egységnyi növekedésére. Ez az összefüggés az utazási id bármelyik értékénél érvényes. Utazásiköltség-térítés hiányában a lakóhely és a munkahely távolsága tehát különösen a nk ingázási lehetségeit korlátozza. 4. táblázat: Az utazási költség vállalása melletti ingázás valószínsége (kétváltozós probit paraméterbecslések)
Férfiak utazási ingázás költség Becsült kereset az új munkahelyen Utazási költség teljesen az ingázóra hárul Lakóhely távolsága a munkahelytl Utazással eltöltött id (órában) Iskolai végzettség: szakmunkás Iskolai végzettség: érettségi Életkor 2000-ben (Életkor ­ 40)2 Lakóhelyi munkanélküliségi ráta Lakóhely kistérségének munkanélküliségi rátája Munkahely településének munkanélküliségi rátája Munkahely kistérségének munkanélküliségi rátája Konstans Reziduumok korrelációja Megfigyelések száma Loglikelihood 2 statisztika
* p <0,05; ** p < 0,01

Nk utazási ingázás költség

0,000 ­0,001 ­0,004 ­0,009 (0,002) (0,002) (0,005) (0,005) ­3,334 ­3,124 (0,062)** (0,106)** ­0,026 ­0,204 (0,003)** (0,011)** ­1,013 ­0,133 (0,053)** (0,090) ­0,053 ­0,005 ­0,144 0,160 (0,070) (0,066) (0,131) (0,129) ­0,063 ­0,062 ­0,038 0,179 (0,109) (0,099) (0,145) (0,146) ­0,004 0,009 ­0,003 ­0,007 (0,003) (0,003)** (0,007) (0,007) 0,000 0,000 0,001 0,001 (0,000) (0,000) (0,001)* 0,001 0,001 (0,010)** (0,022)* ­0,044 ­0,034 (0,012)** (0,026) 0,030 0,004 (0,011)** (0,022) 0,057 0,003 (0,013)** (0,025) 1,585 0,165 1,683 1,896 (0,194)** (0,183) (0,437)** (0,428)** 0,805** 1** 2820 949 ­2413,65 ­494,74 3734,67 1189,54

99

közelkép

3. ábra: Az utazási költség vállalása melletti ingázás valószínsége a távolság függvényében az utazási id különböz értékei esetén

Megjegyzés: A 4. táblázatban látható paraméterbecslésekbl számolt valószínségek. Azt feltételeztük, hogy a lakóhelyi munkanélküliségi ráta 20 százalék, a munkahely településén, a lakóhely és a munkahely kistérségén a munkanélküliségi ráta egyaránt 10­10­ 10 százalék, a bérajánlat értéke pedig 80 ezer forint.

Összegzés Arra a kérdésre kerestük a választ, milyen hatást gyakorol a lakóhely és a lehetséges munkahely közötti távolság az ingázás valószínségére. Legfontosabb eredményeink a következk. 1. Az ingázás viszonylag gyakori jelenség, a munkához jutó volt munkanélküliek majdnem fele ingázik. Ennél meglepbb az a tény, hogy az ingázás tipikusan együtt jár az utazási költségek hiányával. Az ingázóknak csupán 20 százaléka nem kap munkaadói hozzájárulást utazási költségeihez. 2. Az utazási költség megléte radikálisan csökkenti az ingázás valószínségét. Elemzéseink alapján az ingázás szinte biztos esemény, ha a munkaadó hozzájárul az utazás költségeihez. Ezzel szemben ­ nemtl és keresettl függen ­ ,,csupán" 20­40 százalékos az ingázás valószínsége utazásiköltség-térítés hiányában. 3. A munkahely és a lakóhely távolsága ersebben növeli az utazási költséghez való munkaadói hozzájárulást a nk esetében, mint férfiakéban. Egy áltagos n már 25­30 kilométer távolságnál messzebb lev állásoknál is szinte biztos, hogy kap utazásiköltség-térítést. Az utazásiköltség-térítés megszerzéséhez a férfiaknak ennél messzebbre, 50 kilométeres távolságra kell bejárniuk. 4. Ezzel párhuzamosan, ha az utazási költség az ingázóra hárul, akkor a nk biztosan nem fognak ingázni 20 kilométernél nagyobb távolságra, míg a férfiaknál 50 kilométer körül lesz alacsony az ingázás valószínsége. A korábbi kutatások fényében a legérdekesebb összefüggés az, hogy az utazási költségek és az utazási távolság közötti kapcsolat eltér a nemek között. Eredményeink alapján az ingázási költségek inkább a más szempontokból

100

a munkaer mobilitása és annak feltételei

is kedveztlenebb munkapiaci helyzetben lév nk ingázási hajlandóságát korlátozzák. Ha a munkaadók nem járulnak hozzá az utazási költségekhez, az ezekkel kapcsolatos korlátok elmélyítik a nk hátrányos helyzetét. További fontos eredmény az, hogy valószínleg azok tudják kedveztlen térbeli elhelyezkedésüket ingázással ellensúlyozni, akik költségtámogatás fejében vállalják a nagy távolságra történ ingázást. Ezek az eredmények azt sugallhatják, hogy a tartós regionális munkanélküliség megszüntetésének egyik szükséges feltétele az, hogy a munkaadók hozzájáruljanak a munkahelyre utazás költségeihez. Ez a következtetés azonban figyelmen kívül hagyja azt a lehetséget, hogy a munkaadók csökkenthetik a munkaer iránti keresletet, ha rájuk hárul az utazási költségek fizetése. Ha a munkaadók a keresletcsökkenéssel reagálnak a növekv munkaköltségekre, akkor nem tudjuk elre jelezni, vajon tényleg csökkenti-e a munkaadók utazási hozzájárulása a regionális munkanélküliséget. Az itt közölt eredményekbl tehát csak akkor lehet szakpolitikai következtetéseket levonni, ha ismerjük a munkaadók által fizetend utazási költségek hatását a munkaer iránti keresletre. Hivatkozások
Brueckner, J. K. ­ Thisse, J. F. ­ Zenou, Y. (2002): Local la- Kertesi Gábor (2000): Ingázás a falusi Magyarországon. bor markets, job matching, and urban location InterEgy megoldatlan probléma. Közgazdasági Szemle, 47. national Economic Review, 43. 155­171. o. 775­798. o. Fujita, M. (1989): Urban Economic Theory. University Köll János (1997): A napi ingázás feltételei és a helyi munPress, Cambridge. kanélküliség Magyarországon: számítások és számpélGreene, W. (2000): Econometric Analysis. (4. kiadás) Prendák. Esély, 2. sz. tice Hall, New Jersey. Köll János (2002): Az ingázási költségek szerepe a regionális Ihlanfeldt, K. R. ­ Sjoquist, D. L. (1998): The spatial mismunkanélküliségi különbség fenntartásában. Budapesmatch hypothesis: A review of recent studies and their ti Munkagazdaságtani Füzetek, 2. sz. MTA Közgazdaimplications for welfare reform. Housing Policy Deságtudományi Kutatóközpont, Budapest. bate, 9. 849­892. o.

101

közelkép

1.6. GAZDASÁGI ÖSZTÖNZK HATÁSA A MAGYARORSZÁGI MUNKAER FÖLDRAJZI MOBILITÁSÁRA AZ 1990-ES ÉVTIZEDBEN* Cseres-Gergely Zsombor
E rész elz írásai végigkövették a migrációval, illetve a mobilitással kapcsolatos döntések legfontosabb elemeit. Megismerhettük a probléma vázát, a leginkább meghatározó tényezk ­ a munkavállalás lehetsége és a bérek, valamint a talán legfontosabb kockázati tényez, a lakáspiac ­ alakulását. Ebben a tanulmányban a korábbi eredményekre támaszkodva magát a munkaermozgást vizsgáljuk. Elször számba vesszük a földrajzi mobilitás és migráció fbb makroszint eseményeit az 1990-es évtizedben, bemutatjuk a korábbi idszakokra jellemz trendektl és a nemzetközi környezettl való eltérést. Másodszorra megvizsgáljuk, hogy mely nem gazdasági jelleg tényezk hatnak leginkább a népesség mozgására. Végül ökonometriai módszerek alkalmazásával megpróbáljuk számszersíteni a gazdasági ösztönzk szerepét, és választ keresünk arra a kérdésre, hogy ezek kell késztetést jelentenek-e a költözési döntéshez. Az ideiglenes és állandó vándorlás makroszint folyamatairól Az 1990-es években Magyarország gazdasága rendkívüli átalakuláson ment keresztül. Az ország bruttó kibocsátása kezdetben meredeken zuhant, és csak lassan tért vissza a rendszerváltást megelz, illetve azt meghaladó szintre. A szocialista tervezés által létrehozott ipari központok visszaesése, sokszor eltnése tömeges és koncentrált pusztulást hozott. A gazdasági lehetségek beszkülése, mindenekeltt a munkanélküliség, sok esetben komoly regionális problémákat okozott. A magyar gazdaságot ennek megfelelen sok tekintetben igen nagy és idben stabil regionális egyenltlenségek jellemzik (lásd errl Köll János és Nagy Gyula tanulmányát a kötetben). Az egyenltlenségek és a népesség mozgásának pontos regisztrációjához lehetség szerint minél finomabb területi adatokra van szükség. A jelen kérdésben a kistérségi és településszint elemzésre lehetséget ad a kilencvenes éveket átfogó TSTAR adatbázis, amelyet a B) függelék ír le részletesen. Ezt felhasználva paneljelleg adatbázist alakítottunk ki,34 amelyhez az Országos Munkaügyi Központ regisztrált munkanélküliek számára vonatkozó adatait, illetve Köll János tanulmányának függelékében már ismertetett Bértarifa-felvételbl becsült kistérségi átlagbéreket illesztettünk. Az 1. ábra a mobilitási ráta, a bruttó hazai termék (GDP), a munkanélküliség és az átlagos bérek 150 kistérség közötti egyenltlenségét mutatja a variációs együtthatók segítségével.35 Látható, hogy az egyenltlenségek

* Az írás alapjául szolgáló kutatást az Európai Unió 5. keretprogramja finanszírozta. 34 A paneladatbázis a keresztmetszetek olyan idbeli ismétldése, amely az egyes egyedek azonosságát követi. 35 Ez a standardizált mérszám a szórás és az átlag hányadosa.

102

a munkaer mobilitása és annak feltételei

két mértéke mennyire hasonlóan alakul: 1992-t megelzen az egyenltlenség nem változik számotteven, viszont 1995-tl mindkét mérszámot tekintve növekedésnek indul. Ez a növekedés, az 1998-as enyhe visszaesést nem számítva, azután állandósul. 1. ábra: A mobilitási ráta, a GDP és a kistérségek közötti munkaerpiaci egyenltlenség alakulása 1990 és 1999 között

Forrás: Saját számítás a TSTAR adatbázis, az OMK Munkaer-felvétele és Bértarifa-felvétel alapján.

Az 1.1. fejezet képzeletbeli döntéshozója azt fontolgatta, hogy olyan helyre költözhet, ahol jobb munkalehetséget találhat, mint jelenlegi lakhelyén. Számára a fenti folyamatok bíztatónak tnhetnek, a gazdasági lehetségek egyre szélesebb skálájának elérhetsége azonban csak akkor jelent valóban elnyt, ha a tényezk nem oltják ki egymás pozitív hatását. Ha például a jobb munkalehetség alacsonyabb bérrel jár együtt, lehet hogy a váltás nem kifizetd. Hasonlóképpen nem érdemes költözni, ha egy másik területen tapasztalt magasabb bér olyan munkaerpiacon alakul ki, amely az egyén számára ­ például képzettsége miatt ­ elérhetetlen. Az 1. ábra a mobilitási ráta, azaz az összes költöznek az ország lakosságához viszonyított arányának az idbeli alakulását is mutatja. Témánk szempontjából mobilitásként definiáltuk azt a költözést, amelynek következtében az egyén megváltoztatja lakóhelyének települését. Az 1.1. fejezetben láttuk, hogy mobilitás mértéke nem egyezik meg a migráció fogalmával, mivel ez utóbbi esetén az új lakóhely régiója különbözik a régiétl. A mobilitási ráta, azaz a mobil egyének száma a teljes lakosság arányában közel 4 százalék minden évben, és a fenti egyenltlenségi hatások ,,motiváló" erejétl függetlenül alig változik. Volt ugyan egy enyhe csökkenés 1994-ben, ezt azonban adminisztratív változások miatt óvatosan kell kezel-

103

közelkép

nünk (részletesen errl lásd Ekéné, 1998). A szigorúan gazdasági tényezk között az egyenltlenségen túl más tényezk is befolyásolják a költözésre vonatkozó döntéseket. Ilyen mindenekeltt a gazdasági környezet általános bizonytalansága, amelyet ebben az összefüggésben a bruttó kibocsátással is szokás jellemezni. Bentolila (1997) spanyol munkaer-áramlásról szóló írása úgy érvel, az összkibocsátás magas szintje jelzi, hogy a gazdaság nagyobb ,,fordulatszámon" mködik, ami valószínbbé teszi az elhelyezkedést is. Az idszak idevágó adatait tekintve az ábrán, esetünkben ilyen hatás sem fedezhet fel. Vessünk egy pillantást most a mobilitás helyett a migráció alakulására! A 2. ábra három lehetséges definíció alapján mutatja be a migrációs ráta alakulását (vonalak), és összehasonlításul az összes, illetve az állandó mobilitás alakulását (sötét és világosszürke területek). A migrációs ráták trendje igen hasonló a mobilitáséhoz. Kezdeti erteljes csökkenés után 1994-ig mindegyik csökken, azután kissé emelked tendenciát mutat, némi egyéni változékonysággal. Az egyes ráták egymáshoz viszonyított nagyságát részben a méretbeli különbségek (megye, illetve régiók) indokolják, részben pedig Budapest hovatartozása. A két régiódefiníció közötti különbség ugyanis fként abban tér el, hogy míg a NUTS2 besorolás Budapestet Pest megyével együtt a központi régióba sorolja, addig az ,,alternatív" meghatározás a fvárost külön kezeli. Fként ez utóbbi jelenség mutatja, hogy Budapest és Pest megye között fontos népességmozgás folyik, amelyre vissza kell még térnünk. 2. ábra: A migrációs ráta alakulása három definíció alapján

Forrás: Saját számítás a KSH Demográfiai Évkönyveinek adatai alapján.

104

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Érdekes, hogy míg nemzetközi összevetésben a magyarországi mobilitás igen alacsonynak mondható, addig a migráció mértéke európai szint. Bár az összevetés igen nehézkes a régiók méret- és népsrségbeli eltérései miatt, a magyarországi mintegy 1,4 százalékos NUTS2 migrációs ráta összevethet a svédországi 2,5 százalékkal (Gaag ­ Wissen, 2001), de akár az európai viszonylatban magas brit 4,2 százalékkal is (lásd Jackman ­ Savouri, 1992 adatait). Ennél azonban jóval erteljesebb a különbségrl ad tanúbizonyságot Huber (2002) 1. táblázatával való összevetés: az összehasonlítható adatok alapján a migrációs ráta a Cseh Köztársaságban mintegy 0,5 százalék, 0,7­0,44 százalék Lengyelországban, ennél alacsonyabb Olaszországban és Spanyolországban, és Hollandiában is csak mintegy 1,6 százalék. Torzíthatja az összehasonlítást, ha Magyarországon az állandó és az ideiglenes migránsokat is számítjuk, de az összehasonlított országok esetében nem. Noha errl nincs ismeretünk, közelíthetjük az eredményt úgy, hogy a magyar számot elosztjuk kettvel, az ideiglenesen mobil népesség arányával az összesen belül: így 0,7 százalékot kapunk. Ez igen hasonló a nemzetközi adatokhoz, de semmiképpen sem sokkal kisebb azoknál. A mobilitás szerkezetének átalakulása Bár a mobilitás idbeli alakulása nem túl sokatmondó, szerkezetének alakulása tartogathat érdekes meglepetéseket. Vajon a különféle típusú települések miként ,,teljesítettek" az évtized folyamán? Azok a települések vonzották a legtöbb betelepült, ahova korábban is szívesen költöztek, vagy a viszonylag állandó aggregált mutató mögött szerkezeti változások húzódnak meg? Az évtized els felének, valamint a megelz évtizedek aggregált folyamatairól több tanulmány tudósít, amelyek közül mindenekeltt Illés (1995) írása érdemel figyelmet. A teljes idszakról és annak szerkezeti változásairól azonban kevesebbet tudunk. Mindenekeltt Kupiszewski és szerztársai (2001) tanulmányát kell megemlítenünk, amely valójában a 20. század teljes második felének migrációs folyamatait tárgyalja. A kilencvenes évek történéseinek áttekintése érdekében most a TSTAR alapadataira támaszkodva, az elemzést egy szinttel lejjebb ­ regionális szintrl a települések szintjére ­ helyezzük. Els közelítésben érdemes elvégezni azt az összevetést, amit Kertesi (1997) tett meg egy korábbi idszakra. Kiszámoltuk a mobilitásnak betudható nettó népességváltozások idszakok közötti korrelációját. Az 1990-es éveken belüli és a korábbi évtized értékeivel mért összefüggéseket az 1. táblázat mutatja be. Jól látható, hogy az egyes idszakok változásai közötti korreláció pozitív és közepes ersség, de idben gyengül. Különösen fontos jelenség, hogy az 1990-es évek második fele és az els fele, illetve az 1980-as évek változásai közötti kapcsolat már igen gyenge. Az, hogy csak kevés korábbi nyertes tudta megrizni népességvonzó erejét, erteljes szerkezeti változást sejtet.

105

közelkép

1. táblázat: Egyes idszakok relatív mobilitási egyenlegei közötti kapcsolat, településekre
Idszak 1980­1990 1990­1999 1990­1994 1995­1999 1980­1990 1 0,48 0,44 0,34 1990­1999 1 0,83 0,81 1990­1994 1995­1999

1 0,34

1

Forrás: Saját számítás a TSTAR adatbázis és az 1980-as népszámlálás adatai alapján.

3. ábra: Településszint relatív vándorlási egyenlegek az 1990-es évtized elején és végén*

1990­1992

1998­2000
*

A denzitások értelmezését lásd a következ bekezdésben.

106

a munkaer mobilitása és annak feltételei

A 3. ábra térképei a változás részletesebb érzékeltetésére hivatottak. (Az egyes évek esetlegességeit kiszrend, három-három év adatainak átlagolásával [1990, 1991, 1992, illetve 1998, 1999, 2000] keletkeztek az idszak ,,elejére" és ,,végére" vonatkozó adatok.) Az 1990-es évek elejére és végére mutatják meg azt, hogy az egyes településeken mekkora volt a migrációnak köszönhet nettó lakosságszám-növekedés. A teljesen fekete területek a legnagyobb relatív növekedést, a teljesen fehérek pedig a legnagyobb csökkenést mutatják, míg a hozzájuk közel álló szürke árnyalatok azonos eljel, de kisebb nagyságrend változást jelölnek. Még ha településtípusokat és pontos régió- vagy megyehatárokat nem is lehetséges a térképeken azonosítani, a két idszak közötti fundamentális különbség rögtön látható. Az els idszakban nem mondhatjuk, hogy a növekedést elkönyvel települések egyértelmen egy területhez vagy településkategóriához tartoznának. Észrevehet egy Budapest körül ersöd agglomeráció, de növekv települések szerte az országban megtalálhatók. Ehhez hasonlóan jelentkezik a veszteség is, és az is úgy tnik, elssorban a klasszikusan népességet veszt, alföldi területeken a legersebb. Az 1998­2000-as idszakra vonatkozó térképen egész más, igen karakteres helyzetet látunk. Ezen már jól kivehet három alapvet tendencia. Elsként feltn a budapesti agglomeráció felduzzadása, jelents és a korábbiakban látottak szerint folyamatos népességgyarapodása. Fontos, hogy ezek a települések, csak néhány kivétellel, mind viszonylag kicsik: községek vagy nagyközségek. Ezt a folyamatot dokumentálja Dövényi ­ Kok ­ Kovács (1998), rámutatva, hogy ebben a tehetsebb, iskolázottabb családok zöldterületre költözésének van nagy hatása. Másodikként feltn, hogy a kisméret települések az ország más táján is ,,jól teljesítenek". Sok, a korábban teljesen reménytelennek tn alföldi terület nem tartozik a legnagyobb vesztesek közé, de legnagyobb mégis az agglomerációk nyeresége. Majdnem minden nagyobb város, Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen vagy Gyr körül kialakult egy nettó bvülést elkönyvel településgyr. Harmadikként megfigyelhet ennek a folyamatnak a fordítottja is. A kialakult gyrk középpontjai, noha az évtized elején még népességvonzók voltak, annak végére már nettó vesztesek, népességtaszítók lettek. Mindez a legnagyobb mértékben igaz Budapestre. A regionális megközelítést félretéve, most tekintsük ezt a folyamatot részleteiben, csak a településtípusokra koncentrálva! Noha az ideális megoldást a teljes, a települések közötti minden irányú áramlást megmutató adatbázis elemzése lenne, ilyen nem áll rendelkezésünkre, így csak a települések népességének összes be- és kiáramlására vonatkozó adatsorai alapján elemezhetjük a folyamatokat. Az 2. táblázat az egyes településtípusok nettó relatív nyereségét mutatja be az egyes években 1991 és 1999 között.

107

közelkép

2. táblázat: Relatív vándorlási egyenlegen településtípusonként és a lakosság száma szerint, 1991­1999
Településtípus Budapest Megyeszékhelyek Városok 20 000­ 10 000­20 000 ­ 10 000 Községek 5 000­ 2000­5 000 1000­2000 ­1000 1991 0,35 0,27 0,04 ­0,26 ­0,27 0,04 ­0,15 ­0,3 ­0,5 1993 ­0,06 0,16 0,12 ­0,13 ­0,21 0,51 0,02 ­0,15 ­0,34 1995 ­0,59 ­0,35 0,11 ­0,04 0,24 0,84 0,55 0,35 ­0,03 1997 ­0,66 ­0,45 0,01 0 0,27 1,05 0,56 0,38 0,22 1999 ­0,80 ­0,31 0,05 0,11 0,20 1,24 0,49 0,30 0,07

Forrás: Saját számítás a TSTAR adatbázisból.

A számok megersítik azt a képet, amit a térképek látványa sugallt. Világos, hogy Budapest a legnagyobb vesztes minden település közül, hiszen 2000-ben negatív egyenlege nagyobb, mint nyeresége volt az évtized elején. Bár az összetevk itt nem láthatók, a nettó változás mögött nemcsak a nagymérték, állandósult kiáramlás áll, hanem a beáramlás folyamatos csökkenése is. A megyeszékhelyek sorsa Budapestéhez hasonló ­ bár mintegy két évvel elcsúsztatva ­, a kezdeti népességnövekedés az évtized végére csökkenésbe fordult. A kisebb városok pozíciója nem teljesen egyértelm, mert mind a kisebbek, mind a nagyobbak nettó nyertesek, a közepes méretek azonban veszíttetek népességükbl az egész évtizeden át. Ebbl a táblázatból is látszik, hogy az évized nagy nyertesei a kistelepülések voltak. Bár az évtized elején korántsem volt kedvez a helyzetük, a falvak és kistelepülések az étvized végére kezdeti veszteségeiket is képesek voltak behozni, összességében pozitív egyenleggel zárva. Bár az átlagos teljesítményük rendkívüli, fontos emlékeznünk arra, hogy ezek a kistelepülések elssorban nagyvárosok agglomerációjában találhatók, mint arra Kupiszewski és szerztársai (2001) is rámutatnak. A mobilitás motivációi a gazdasági ösztönzk mellett Tekintve, hogy a migrációt nem kis részben kiegyenlít szerepe miatt vizsgáljuk, e rész elméleti modelljei elssorban a gazdasági ösztönzk hatására koncentrálnak. Bár az empirikus vizsgálat során nem vonjuk be ezeket a modellekbe, meg kell fontolnunk, hogy milyen más, ezekkel nem feltétlenül összefügg hatások érik a döntéshozókat.36 Elfordulhat ugyanis, hogy ezek az erk befolyásolják a mobilitással kapcsolatos becsléseinket, és széls esetben az is, hogy ellene hatva a mobilitás erinek, azokat nem léteznek álcázzák. A mobilitási motivációk vizsgálatához egyéni szint adatokat, a SzondaIpsos közvélemény-kutató cég által felvett 1997-es Területfejlesztési Adat-

36 Kok (1997) munkája példa egy ennél jóval ambiciózusabb modell felépítésére, ez azonban csak az 1990-es évek eltti idszakot elemzi.

108

a munkaer mobilitása és annak feltételei

bázist használtuk fel [részletes leírását lásd a B) függelékben]. Ennek a reprezentatív felvételnek keretében 18 év felettieket kérdeztek meg többek között arról, hogy a múltban mikor és milyen okból költöztek a jelenlegi lakóhelyükre. Igen fontos az, hogy a felvétel rákérdezett a költözés motívumaira, mert bár korábban a költözések bevallott okát a lakcímbejelentéskor regisztrálták, az 1990-es évek els felétl ilyen statisztika nem készül. Noha ezeket az információkat igen érdekes lenne összekapcsolni a költözések pontos irányával, sajnos csak az ismert, hogy mely településrl költöztek, de hogy hova, az nem. A válaszadóknak több motivációról kellett megmondaniuk, hogy szerepet játszott-e a költözési döntésben. Ismét a felvétel általános jellege miatt a motivációk listája korántsem teljes,37 de éppen alkalmas arra, hogy óvatos következtetéseket vonjuk le. Az ,,igen" válaszok arányát a 3. táblázat els három oszlopa mutatja be, az összehasonlítás kedvéért a hetvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes években utoljára költözöttek esetében. 3. táblázat: Költözési motívumok a költözés idpontja szerint, valamint az ezekre vonatkozó faktoranalízis eredményei
Motívumok Megélhetési gondok Rossz munkalehetségek Nehézség a közüzemi díjak fizetésével Az épület állapota nem volt megfelel Rossz közbiztonság Sok szegény ember a környéken Megvásárolt bérlakás segített költözni Nagyobb, jobb lakás igénye Jobb iskoláztatási lehetségek Jobb orvosi ellátás Bevásárlási lehetségek Kellemes környezet, tiszta leveg Kulturális szolgáltatások Jó közlekedési lehetség Vissza a családhoz Az igen válaszok aránya (%) Faktorsúlyok hetvenes nyolcva- kilencve,,vissza,,törekv" évek nas évek nes évek húzódó" 5 28 9 10 3 3 3 35 25 24 26 19 21 25 37 10 26 13 12 6 5 6 35 24 21 23 23 20 22 36 15 24 18 17 7 4 8 33 17 18 20 24 15 20 36 ­0,09 0,44 ­0,04 0,15 0,06 0,22 ­0,01 0,23 0,78 0,8 0,85 0,04 0,79 0,78 ­0,02 0,54 0,04 0,53 0,32 0,45 0,32 0,26 0,36 ­0,04 0,04 0,02 0,48 ­0,01 0,05 0,02

Forrás: Saját számítás a Szonda-Ipsos 1997-es Területfejlesztési Adatbázisa alapján.

A költözés motivációiként leggyakrabban említett válaszok között szerepelnek a nem megfelel munkapiaci feltételek, ami megersíti a gazdasági ösztönzk szerepérl formált hipotézisünket. Hasonlóan fontos tényez azonban a helyi lehetségek, például az elérhet szolgáltatások és a szép környezet hatása is. Csökken az épített, n a természeti környezet örömeit fontosnak tartók aránya (figyelemre méltó, hogy az elbbin belül a tömegközlekedés fontossága is csökken, ami a gépkocsiállomány növekedé-

37 Nem létezik például olyan válaszlehetség, amellyel általános családi okot vagy a házasságot (amely a költözésnek igen gyakori oka) lehetne megjelölni.

109

közelkép

38 A faktorokat varimax forgatással alakítottuk ki, az egynél nagyobb sajátértékeket megtartva. Több faktor megtartása nem vezetett jobban értelmezhet eredményhez, és a harmadiknál a sajátérték 1,3-ról 0,38-ra esett. Egy fontos hatás, amelyet a kétfaktoros szerkezet nem, csak ötfaktoros ad vissza, hogy létezik egy, a családhoz való visszaköltözéshez köthet motiváció, amely még a munkapiaci lehetségek romlása árán is erteljesen mködik. 39 Az egy faktorhoz tartozó tényezk hatását a bellük képzett faktorpontszámokkal számszersíthetjük, amelyek a faktorokat képz tényezknek a faktorsúlyokkal súlyozott összegeként állnak el.

se nélkül elképzelhetetlen lett volna). E faktorokat az aggregált mobilitási számokkal összevetve, újabb bizonyítékot találtunk amellett, hogy már a kilencvenes évek elejétl ers szub-, illetve dezurbanizációs folyamatok zajlottak az országban. Mivel a felvétel a lakcím megváltozásával járó költözéseket regisztrálta, a fentiekhez hasonló adatokat ­ a migráció általunk használt definíciója szerint ­ a migráns populációra úgy kaphatnánk, ha elhagynánk a régión belül költözket. E mvelet nyomán azonban egy kivételével olyan kevés megfigyelés jutott egy-egy cellára, hogy az elemzésre nem maradt lehetség. Az egyetlen kivétel a ,,családhoz hazaköltözés" válaszlehetség volt, amelyet a leggyakrabban említettek. Sajnos, az adatokból nem tudunk arra következtetni, hogy a költözés állandó vagy csak ideiglenes jelleg volt. Az aggregált adatok alapján azonban valószínsíthet, az ideiglenes költözk egy jelents része diák, így nem meglep ez a költözési irány. Ezt az irányt ersítheti azok költözése is, akik korábban munka reményében indultak nagyobb városokba, és mert a feldolgozóipar kivonulásával elveszett állásuk helyébe újat nem találtak, visszaköltöztek családjukhoz (lásd errl részben Ekéné, 1998 írását). A válaszadók attitdjeirl lévén szó, érdekes volna tudni, hogy a költözési döntés modellezésekor tett fontos feltételezések ­ amelyek szerint a költöz célpontját alapos tájékozódás után választja ki racionális döntés alapján ­ mennyiben állják meg a helyüket. Noha a költözés okainak megfeleltetve van információnk arról, hogy a válaszadó mennyire tartja költözését sikeresnek, ezek a válaszok nem igen szóródnak (többségük sikerrl számol be), így nem mondanak sokat. Érdemesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy a költözködk nagy részénél jelents szerepet játszó munkapiaci feltételek az esetek 87 százalékában javultak, ami nemcsak abszolút mértékben jelents arány, de a többi szemponthoz képest is. Ha a táblázatban közölt motivációk között semmiféle együttmozgás nincs ­ azaz az egyikre adott igen válaszból nem lehet a másikra következtetni ­, akkor nem mondhatjuk, hogy valamiféle jól kitapintható stratégia jellemzi a költözket, amelyekben az egyes célok és várakozások összhangban lennének. Az ilyen összefüggések feltárására a faktoranalízis statisztikai eszközét használtuk. Tehát arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miként lehet viszonylag nagyszámú választ összefoglalva, kevesebb mögöttes tényezvel (faktorral) helyettesítve az adatokban megfigyelt összefüggéseket rekonstruálni. Az elemzés során két faktort alakítottam ki38 a faktorsúlyokat a 3. táblázat negyedik (törekv) ötödik (visszahúzódó) oszlopa tartalmazza. Ezek a súlyok az egyes tényezknek az adott faktorban betöltött szerepét mutatják, az pedig, hogy mely tényezk a dominánsak, segít a faktorok körülírásában.39

110

a munkaer mobilitása és annak feltételei

A két faktor két, jól elkülöníthet stratégiához kapcsolódik. A ,,törekv" stratégiára egyfajta növekedésközpontú viselkedés a ­ viszonylag nagy költségvetés élet és/vagy a jobb munkalehetségek és/vagy a városi környezet adta lehetségek kihasználásának igénye ­ jellemz.40 A ,,visszahúzódó" stratégiát követk jelents része a megélhetéshez szükséges költségeket próbálja visszafogni, sokszor eladva a lakást, vidékre költözik.41 A városi értékek helyett itt sokkal inkább a természetieken van a hangsúly, és a munkalehetségek sem állnak eltérben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a ,,törekv" és a ,,visszahúzódó" címke nem helyettesíthet a ,,jómódú" és a ,,lemaradó" megjelölésekkel, mert a társadalom kiemelkeden és kevésbé sikeres csoportjai is alkalmazhatják mind a két stratégiát. A városi élet lehet a korábbi reménytelen lakóhely helyett az egyetlen kiút, de lehet kifinomult intellektuális és az életstílussal szemben támasztott igények kielégítésének módja is. Ugyanígy, a vidékre költözésben nemcsak a költségtakarékosság lehet domináns, hanem a kellemes vidéki környezet vonzása is, ahogyan arra Budapest agglomerációjának fejldése esetében már utaltunk. A munkapiaci lehetségek az els esetben azért nem fontosak, mert az egyénnek saját bels tulajdonsága, például képzetlensége és kora miatt nincsenek jó lehetségei, a második esetben pedig azért nem, mert az agglomerációba költöz jól képzett szakembert a közeli városban biztos megélhetés várja. A két stratégia tehát alapveten eltér életstílusokat jellemez. Ennek ellenrzésére kiszámítottuk az 1989 után költöz válaszadók mindegyikére képzett faktorpontszámok átlagát az elz és a jelenlegi lakhely településtípusának minden kombinációjára. Az eredményeket a 4. táblázat mutatja be. 4. táblázat: A faktorok átlagos alakulása a különböz költözési útvonalak esetén*
Budapest Budapest Megyeszékhely Város Község Együtt Megyeszékhely Város Község Együtt

­0,46 0,48 ­0,52 0,28 ­0,44 0,65 ­0,47 0,52 0,25 ­0,34 ­0,38 0,18 ­0,38 0,13 ­0,49 0,67 ­0,37 0,37 0,36 ­0,15 0,36 ­0,23 ­0,26 0,07 ­0,44 0,17 ­0,12 0,02 0,66 0,04 0,92 ­0,11 0,49 ­0,19 ­0,16 ­0,10 0,27 ­0,11 0,47 ­0,10 0,40 ­0,04 0,08 ­0,03 ­0,32 0,21 ­0,02 0,08

* Településtípusonként a bal oldali oszlopok a törekv faktor, míg a jobb oldali, dlt számokat tartalmazó oszlopok a visszahúzódó faktor átlagos értékeit mutatják. Forrás: Saját számítás a Szonda-Ipsos 1997-es területfejlesztési adatbázisa alapján.

A két faktor átlagainak településtípusok szerinti alakulása világosan követhet. A kisebbrl nagyobb településre költözés szinte minden esetben nagyobb átlagos ,,törekv" pontszámmal jár együtt, mint ,,visszahúzódóval", míg az ellenkez irányú mozgás fordított mintázatot mutat. A két törekvés tehát jogosan nevezhet ,,urbanizációs" és ,,vidéki/zöldövezeti" jellegnek.

40 Ennek a mozgásnak a különféle formáit Ekéné (1998) írja le alaposan. 41 Az 1990-es évek elején igen kedvezményesen lehetett korábbi tanácsi bérlakásokat vásárolni. Ezek eladása adott esetben igen jelents nyereséggel járhatott.

111

közelkép

A népesség makroszint mozgásának alakulása, a dezurbanizáció ersödése azt mutatja, hogy a ,,törekv" motívumot a ,,visszahúzódó" a kilencvenes évek során a háttérbe szorította. A faktorokból képzett idsorok simított képe, amelyeket a 4. ábra mutat be, ezt csak részben igazolják. A ,,törekv" faktor (szaggatott vonal) alakulásában nem figyelhet meg határozott trend, csak az idszakot átlagosan jellemz csökkenés.42 Ezzel szemben a ,,visszahúzódó" stratégia (folytonos vonal) pontszámai némi kezdeti csökkenés után 1994tl fogva emelkednek, ami megersíti korábbi tapasztalatainkat. 4. ábra: A kialakított faktorok átlagos alakulása a különböz évben költözöttek között (lowess simítással)

Forrás: Saját számítás a Szonda-Ipsos 1997-es Területfejlesztési Adatbázisa alapján.

A mobil népesség jellemzi Az aggregált szinten ugyan elképzelhet a mobil népesség egyes jellemzinek rögzítése, ennek a módszernek azonban két fontos hátránya van. Egyfell, mivel az aggregált adatok, így a TSTAR adatai is adminisztratív, a lakcímnyilvántartás által rögzített információkra támaszkodnak, igen kevés háttér-információ áll rendelkezésre a költözkrl. Azok az információk pedig, melyeket ismerünk, nem kombinálhatók, így nem állapítható meg az egyes jellemzknek a költözésre gyakorolt saját különálló hatása. Így ha például azt látjuk, hogy a fiatalok és a magas iskolai végzettségek hajlamosabban költözni, akkor nem tudjuk, hogy ez azért van-e, mert a fiatalok (tehát a frissebb évjáratba tartozók) iskolai végzettsége átlagosan magasabb, mint szüleiké, vagy mert a fiatalokon belül is az iskolázottabbak költöznek gyakrabban. Ezeket a problémákat kerülhetjük el akkor, ha nem aggregált, hanem mikroszint adatokat használunk a népesség jellemzésére. Az elnyöknek természetesen ára van. A mikroszint adatbázisok mintavétellel készülnek, így a teljes körnél (elvileg) pontatlanabb információval

42 Az idszak végén ugyan növekedés tapasztalható, mivel azonban csak igen kevés megfigyelés adódott, helyesebb nem vonni le következtetést.

112

a munkaer mobilitása és annak feltételei

szolgálnak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az általános mikrofelvételek reprezentativitása nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy specifikus esetben is reprezentatívnak tekinthetk.43 Egyetlen olyan általános mikroszint adatbázis áll rendelkezésre, amely mérete folytán e téren megnyugtató, ez pedig a Központi Statisztikai Hivatal által lebonyolított 1996-os Mikrocenzus. Ez a felvétel több mint kétszázezer válaszadó esetében rögzíti az 1990-es és az 1996-os lakóhely, valamint a jelenlegi munkahely települését. Igen fontos az, hogy meg tudjuk mondani, a lakóhely állandó vagy ideiglenes-e. Nemcsak a lakóhely azonosítható be, de számos egyéni és családi jellemz is rendelkezésre áll. A nagy bség ellenére sajnos minden jellemz az 1996os állapotra vonatkozik, így a költözésre hajlamosító lehetséges okok után kutatva számunkra ezeknek csak egy része használható. A következkben ezekre az adatokra támaszkodunk. A mobil népesség egyéni jellemzinek vizsgálata eltt érdemes rövid kitért tenni, és szemügyre venni, hogy milyen képet festenek ezek az adatok az aggreált folyamatokról. Ez nemcsak azért hasznos, hogy meggyzdjünk róla, adataink híven tükrözik az aggregált adatokból ismert valóságot, hanem azért is, hogy az állandó és az ideiglenes költözk mozgása közötti különbségrl képet alkothassunk. A népesség településtípusok közötti mozgását az 5. táblázat mutatja, az egyes sorokban az 1990-es lakóhely, az egyes oszlopokban az 1996-os lakóhely típusa szerint. Látható, hogy az aggregált szinten domináns, a nagyobb városokból a falvakba mutató mozgási irány elssorban az állandó lakcímet váltó költözkre jellemz. Esetükben csak igen kevesen, a teljes állandó lakcímet váltó mobil népesség mintegy 10 százaléka települt Budapestre vagy nagyvárosba, kevesebben, mint ahányan közülük eredetileg ott laktak.44 Eltér képet mutat ugyanakkor az ideiglenes lakcímet váltó költözk térbeli megoszlása. Közülük is igen sokan költöznek el Budapestrl, de számottev a máshonnan odaköltözk száma is. Ezzel párhuzamosan kisebb a falura költözés, illetve ezen belül jelentsen kisebb a falvak közötti költözés aránya. Bár a teljes mobilitásban hasonló arányú állandó és ideiglenes mobilitás térbeli alakulása igencsak különböz, az állandó költözés egy irányba mutat, és kumulatív jellegnek mutatkozik, míg az ideiglenes nem. Ez a költözés idtávja miatt látszólag magától értetd, de valójában nem feltétlenül az. Arról lehet szó, hogy azok a jellemzk, amelyek a hosszú távra lakhelyet változtatók számára fontosak (környezet, életstílus), idben folyamatosabb vonzert jelentenek, míg az ideiglenes költözket a rájuk ható erk (ideiglenes munka, tanulás) nem képesek állandósítani. Természetesen érdekes volna a vonzerk hosszú távú alakulását megvizsgálni, ehhez azonban egyik egyéni adatforrásunk sem fog át kellen hosszú idtávot. A mobil népesség jellemzinek kiválasztásakor hagyatkozhatunk e rész elméleti összefoglalójában bemutatott modellekre, hiszen ha nem is fogal-

43 Sajnos azonban nem tudjuk, hogy a két idpont között volt-e költözés, és ha igen, hány alkalommal, és hova. Emiatt például a Mikrocenzusból számított mobilitási vagy migrációs ráta nem hasonlítható az adminisztratív számokkal, hiszen két, szét nem választható hatás dolgozik egymás ellen. Egyfell hat év adatai kumulálódnak, tehát egy viszonylag hosszú idszak összes változását látjuk együtt. Másrészt mivel a mobilitás nem egyirányú folyamat és több korábban látott okot is mutat arra, hogy a költözk korábbi lakóhelyükre térjenek vissza, a hat év összesen hat egyedi év költözéseinek összegénél vélheten kevesebb eseményt regisztrál. A probléma az, hogy nem tudjuk a visszaköltözések arányát sem makro, sem egyedi szinten. Ha azonban nem a költözknek a teljes népességen belüli arányára, hanem a költözk megoszlására vagyunk kíváncsiak, akkor ez a torzítás talán nem olyan aggasztó. 44 Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy még véletlenszer hozzárendelés esetén is több Budapest-falu kapcsolat alakulna ki, mint fordítva, hiszen faluból igen sok van.

113

közelkép

mazzuk meg és kezeljük ket formálisan, gondolatainkban magyarázatként ezek szerepelnek. E szerint egy, a helyben maradás és dolgozás alternatíváját fontolgató egyén a jelenlegi helyén, illetve a számára legjobbnak tetsz alternatív lakhelyen várható munkapiaci lehetségeket veti össze. Ha a többi költség figyelembevétele után is nyereségesnek tnik költözni, költözik. Azt pedig, hogy kinek mennyire költséges a mozgás, a legkülönfélébb egyéni jellemzk határozzák meg. Elméletileg tehát minden olyan tulajdonság fontos számunkra, amely a költözködésre valamilyen formában hathat. 5. táblázat: Ideiglenes és állandó lakcímet váltók mozgásának százalékos megoszlása településtípusok között
Lakás 1990-ben Állandó Budapest Megyeszékhely Város Község Együtt Ideiglenes Budapest Megyeszékhely Város Község Együtt Lakás 1996-ban Budapest 1 2 3 4 9 5 8 8 21 Megyeszékhely 1 3 5 9 18 3 4 9 10 26 Város 5 4 6 11 25 7 4 5 8 24 Falu 6 10 11 20 47 8 6 6 8 28 Együtt 12 19 25 44 100 19 19 28 34 100

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján.

A rendelkezésre álló adat azonban ennél lényegesen szkebbre szabja a lehetségeket, hiszen számos egyéni jellemzt csak a költözködés után vagyunk képesek megfigyelni. Ez azért jelent problémát, mert nem zárhatjuk ki, hogy olyan, nem megfigyelhet esemény váltotta ki a költözést, amely együtt mozog a számunkra fontos tulajdonsággal. Ilyen esetre példa az, ha egy fiatalember ingatlant örököl egy olyan nagyobb városban, ahova már régen vágyott, de nem engedhette meg magának, hogy ott letelepedjen. Ha ugyanez a fiatalember ezt a lehetséget a nsülésre is megragadta, a két esemény együtt következik be, de mi az igazi okot nem ismerjük. Így e megfigyelés alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a fiatal házas emberek a városokba költöznek, talán azért, hogy a jó munkalehetségeket kihasználva alapozzák meg a jövjüket. Az ilyen tévedések elkerülése érdekében a következkben csak olyan jellemzket vizsgálunk, amelyek nem, vagy csak a fenti szempontból feltehetleg ,,ártalmatlanul" változhattak az alatt az id alatt, amikor a költözés történt. Ezek a kor, a nem, és az életkort bizonyos korlátok között tartva az iskolai végzettség.

114

a munkaer mobilitása és annak feltételei

Bármi is legyen egy költözés hátterében, az nem kétséges, hogy bárkit igénybe vesz. Az 5. ábra életkori csoportokon belül mutatja az állandó, illetve lakcímet váltó népesség részarányát.45 Figyelemre méltó, hogy míg a tartósan mobil népesség túlnyomórészt a 25­39 éves korosztályban található, addig az ideiglenesen költözk súlypontja a korábbi, 20 év körüli korosztályban a legnagyobb. Tekintve, hogy az ideiglenes költözés nem kapcsolható a fiatal korosztály tagjainak valamiféle jellegzetes munkájához, ez a koncentráció els látásra kissé meglep lehet. 5. ábra: A tartósan és ideiglenes költözk aránya életkori csoportok szerint

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján.

Érdekes adalékkal szolgál a kérdéshez az ideiglenes lakcímet változtató népesség mozgásának havi bontása, amelyet a KSH Demográfiai Évkönyveiben publikál (lásd például az 1998. évi szám 328. oldalát). Ez jól mutatja, hogy hosszú hónapok után, ahol megközelítleg hasonló mozgást könyvelhetünk el, az ideiglenesen költöz népesség mozgása rendkívüli mértékben megindul éppen szeptemberben, az iskolaév kezdetén, amikor a diákok kollégiumi helyeiket és albérleteiket elfoglalják. A fváros és a nagyobb városok esetében ez a növekmény ötszörös, ami mintegy 25 ezer ft tesz ki, de falvak esetében is a szokásos négyszerese. Ennek eredményeképpen a szeptember hónap egyedül az ideiglenes mobilitás egyötödét teszi ki. A mobil népesség túlnyomó részét magában foglaló 18­40 éves korcsoport iskolai végzettsége esetében is sajátos különbségeket találunk a két mobil csoport, illetve a teljes népesség között. A 6. táblázat tanulsága szerint noha a mobil népesség aránya két esetben mutat átlag feletti értéket: a nyolc általános iskolai osztályt végzettek, illetve a felsfokú végzettségek

45 Az, hogy az ábrán az összes költöz részaránya néha eléri a 15 százalékot (ami az átlagos mintegy 4 százaléknál jóval magasabb), nem hiba. A becsült vonal által kijelölt értékeket az átlag kiszámításához be kellene súlyozni a kormegoszlás (itt nem ábrázolt) viszonyszámaival, amelyek igen kicsi tört számok.

115

közelkép

esetében. Mindez még inkább illik az ideiglenesen költözkre. Ha összevetjük a gazdasági aktivitás, az iskolai végzettség és hallgatói/tanulói státust, azt találjuk, hogy a 20 év körüli fiatalok között egyfell igen nagy ­ az átlagos érték kétszerese ­ az aktív ideiglenes költözk aránya, másodszor pedig azok közül, akik iskolába járnak, igen sokan középiskolát végzettek. Mozgásuk szezonalitása és ez a tény alátámasztja azt a hipotézist, hogy az ideiglenesen költözk között igen nagy arányban vannak diákok. 6. táblázat: Az állandó és ideiglenes költözk aránya végzettségi csoportok szerint
Iskolai végzettség 8 ált.-nál kevesebb 8 általános iskola Szakképzés Középiskola Egyetem, fiskola Együtt Nem mobil 91,85 90,30 91,09 89,88 82,38 89,64 Állandó 7,43 8,23 7,29 7,51 12,53 8,13 Ideiglenes 0,72 1,47 1,62 2,61 5,09 2,24 Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján.

Annak ellenére, hogy a gazdasági aktivitás igencsak megváltozhatott az 1990 és 1996 közötti idszakban, a költözk és nem költözk csoportokon belüli megoszlása megersíti a korábban találtakat. Tekintve, hogy a nemek viselkedése adottságaik és specializációjuk következtében igen eltér, a férfiakra és a nkre vonatkozó adatokat a 7. táblázat külön része mutatja be. 7. táblázat: Az állandó és ideiglenes költözk aránya aktivitási csoportokban
Nem mobil Férfiak Dolgozik Munkanélküli Gyesen stb. van Nyugdíjas Nappali tagozatos iskola Egyéb Nk Dolgozik Munkanélküli Gyesen stb. van Nyugdíjas Nappali tagozatos iskola Egyéb 89,5 91,2 91,1 94,9 90,2 93,8 90,5 90,9 82,8 91,4 87,2 89,7 Állandó 7,9 7,0 8,9 4,3 3,3 4,9 7,0 7,4 15,2 6,7 4,7 8,2 Ideiglenes 2,5 1,8 0,0 0,7 6,4 1,3 2,4 1,7 1,9 1,8 8,7 2,1 Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján.

A férfiak esetében az aktív vagy munkanélküli, illetve gyesen levk között az átlagot jóval meghaladó arányban találunk költözket. A diákok, ha költöznek, elssorban átmeneti költözk. A nk esetében a kép hasonló, de még

116

a munkaer mobilitása és annak feltételei

ennél is határozottabb. A gyesen lev anyák ugyanakkor az átlagnál kétszer valószínbb, hogy költözk, ami még a diákok értékeit is meghaladja. A fenti jellemzk alapján képet is alkothatunk arról, hogy milyen a tipikus költöz egyén, család. Ha állandó költöz, akkor fiatal, gyermekes vagy gyermeket váró, és gazdaságilag az átlagnál aktívabb. Ha ideiglenes, akkor még fiatalabb, elssorban dolgozó, de még inkább valamilyen tanulmányokat folytató. Noha a nyers adatokból világosan kiolvashatók ezek az összefüggések, fontos lenne tudni, hogy az egyes hatások önállóan is jelen vannak, vagy csak egy másiknak az áttételes hatását közvetítik-e. Költözési valószínségek többváltozós becslése Az egyes hatások kiszrésére az elméleti bevezet modelljére alapozva46 megbecsülhetjük az egyes, a döntésekben szerepet játszó tényezk önálló hatását a lakóhelyrl való elköltözés valószínségére. Az elemzés során a korábban egyenként megvizsgált tényezk egy része (életkor és végzettség) mellett két fontos ­ Nagy Gyula és Köll János által részletesen vizsgált ­ tényezt vettünk figyelembe. Az egyik a kezdeti, illetve a végs lakóhely átlagos bérszintje,47 a második a kezdeti, illetve a végs lakóhely munkanélküli-rátája. Az elgondolás e tényezk figyelembevétele mögött az, hogy jelezzék annak a munkaerpiacnak a jellemzit, amelyet az egyén elhagyott, illetve azét, ahová belépett a költözéssel. A fenti mérhet jellemzk mellett számos nem mérhet tulajdonság is befolyásolja a költözést, mind aggregált, mind egyéni szinten. Az egyéni és nem mérhet jellemzket nem tudjuk figyelembe venni, így feltesszük, hogy ha van is hatásuk a költözésre, az független a többi, a becslésbe bevont tényez hatásától, és így kihagyásuk nem zavarja a vizsgálatot. Az aggregált szint nem megfigyelhet hatásokról (például a feldolgozóipar szerkezetének átalakulása vagy a területi adottságok) azt tesszük fel, hogy egyes megyékre és településtípusok kombinációjára jellemzk. A fentiekben leírt összefüggést elsként a teljes minta azon ­ a 18 és 60 év közötti ­ korosztályaira becsültük meg, amely tagjai számára lényeges a munka miatti költözés. Mivel az iskolázottság hatását is mérni szeretnénk, a mintát tovább szkítjük, kihagyva azokat, akik nappali tagozatos diákok. Ezt és a további becslések számszer eredményeit a Függelék F1. és F2. táblázata közli. Röviden összefoglalva az eredményeket: az elméleti bevezetben vázolt, valamint a költözési döntések sokféleségérl korábban alkotott kép igazolódott. A munkapiaci tényezk azzal együtt szignifikánsan befolyásolják a költözési döntést, hogy minden más település-megye kombináció közötti különbséget rögzítünk. Ugyanakkor a költözések számát a modell csak viszonylag kis arányban képes magyarázni, ami több figyelembe nem vett vagy nem vehet tényezrl tanúskodik. Az iskolázottság és az életkor ha-

46 A modell egy lineáris specifikációjú, kétkimenetel döntés probit modellje. Formális felírását és a becsléssel kapcsolatos megfontolások részletes tárgyalását lásd a munka mhelytanulmány-változatában (Cseres-Gergely, 2002). 47 Noha Köll János tanulmánya megmutatja, hogy az összetételhatástól megtisztított bérkülönbségek a nyerseknél jóval kisebbek, a jelen keretek között ennek korrekciójára sajnos nincs mód.

117

közelkép

tása is hasonló képet mutat, mint a nyers adatokban. Az iskolázottság monoton módon növeli a költözés valószínségét, azaz minél képzettebb valaki, annál nagyobb a valószínsége, hogy költözik. Az életkor esetében ugyanazt tapasztaljuk, amit az 5. ábra mutatott: 28 év körül a legnagyobb a költözés valószínsége, és a két szélén kisebb. A két tényez közös figyelembevételükkor tehát nem gyengítik egymást. A becslést megismételtük az állandó és ideiglenes költözk csoportjára külön-külön is (lásd az F1. táblázat második és harmadik oszlopát). Ezek eredménye az állandó költözk esetében rendre hasonlít az együttes értékekhez, azzal a különbséggel, hogy az egyes tényezk hatása valamivel gyengébb, mint korábban. Ugyanakkor a hatások több tényez esetében nem tekinthetk azonosnak az egyes csoportokban. Mivel a szuburbanizációt a korábbiakban a magyarországi költözések fontos hajtóerejének találtuk, a becslést egy másként kialakított csoportosításban is elvégeztük. Az egyik csoportba azok kerültek, akik lakóhelyükön, a másikba azok, akik más településen dolgoztak. Noha a szétbontott csoportok kisebbek lettek, így a becslések pontossága ismét csökkent, jól érzékelhet a különbség. Az els csoportban az eredmények várakozásainknak és az elméletnek megfelelen alakultak, nagy vonalakban hasonlítva az együttes becslés értékeihez. Az ,,ingázók" esetében a háttértényezk hatása hasonlóan alakult, a munkapiaci mutatók azonban éppen fordítva viselkedtek, mint korábban. A nagy munkanélküliségi rátával és alacsony átlagbérrel rendelkez települések vonzónak, a kis munkanélküliség, magas átlagbérek pedig taszítónak tntek, ami egyértelmen a szuburbán fejldés jellemzje. Ebben az esetben tehát ugyan korábbi ismereteink alapján értelmezni tudjuk a folyamatokat, de a migrációra alkalmazott egyszer modell közvetlenül nem alkalmazható. Következtetések A tanulmány áttekintette az 1990-es évek magyarországi mobilitási folyamatait a népesség települések közötti áramlásaként és egyéni szinten. Aggregált szinten két fontos következtetést vonhatunk le. Noha a mérszámok összevethetsége kérdéses, a magyarországi mobilitás a lakosság számához viszonyítva nemzetközi összehasonlításban igen csekély mérték, csupán mintegy 4 százalék, a távolsági költözéseket regisztráló 1,4­0,7 százalékos migrációs ráta viszont már jobban közelít a nemzetközi mutatókhoz. Megállapítható, hogy bár a mobilitás volumene idben lényegesen nem változott, szerkezete az évtized elején és végén alapveten eltér. A korábbi idszakra jellemz, faluról városba irányuló költözéseket felváltották a kisebb településekre irányulók: részben a tehets, részben a korábbi munkalehetségét elvesztett csoportok költöznek más településre. Mindez az irodalomban már jelzett, ers szuburbanizációs, illetve dezurbanizációs folyamatokra utal.

118

a munkaer mobilitása és annak feltételei

A mobil populáció attitdjeit vizsgálva kimutatható, hogy költözésük oka bár igen gyakran összefüggésben van munkapiaci helyzetük javításának igényével, igen sok és fontos más szempont is közrejátszik. Ez nemcsak azért fontos, hogy tudatosítsuk, ezek modellezésére a jelen írás keretein meszsze túlmutat, hanem azért is, hogy rámutassunk a teljes mobilitásnak korántsem az egésze irányul a területi egyenltlenségek feloldására. Az egyéni adatok alapján azt is igazolhatjuk, hogy a költözk aránya különösen a fiatal felnttek, az iskolázottak és a családalapítás eltt állók között magas. Indirekt módon arra következtethetünk, hogy az évi mintegy 4 százalékos mobilitáson belül az ideiglenes mobilitás jelents részben a diákok mozgását regisztrálja, ami szintén fontos, ha a migrációt kiegyenlít mechanizmusként vesszük számba. Végül többváltozós módszerek és egyéni adatok segítségével megvizsgáltuk, hogy a munkapiac indikátorai, a várható keresetek és a munkanélküliségi ráta különbségei miként befolyásolják a települések közötti mozgást. Az eredmények azt mutatják, hogy a bérek hatása nem minden esetben robusztus, mindenekeltt a munkanélküliségi különbségek befolyásolják szignifikánsan a költözési döntéseket. Következtetésünk tehát az lehet, hogy a költözések a területi kiegyenlít mechanizmusok érzékelhet elemei lehetnek, de ez a hatás csak akkor lehet számottev, ha a döntést nem terhelik lényeges tranzakciós költségek. Hivatkozások
Akkoyounlu, S. ­ Vickerman, R. (2002): Migration ad the Efficiency of European Labour Markets. Department of Economics, The University of Kent at Canterbury, kézirat. Bentolila, S. (1997): Sticky Labor in Spanish Regions. European Economic Review, Papers and Proceedings, 41. 591­598. o. Böheim, R. ­ Taylor, M. (1999): Residential Mobility, Housing Tenure and the Labour Market in Britain. ISER Working Papers, 16. Institute for Social and Economic Research. University of Essex, Essex. Cseres-Gergely Zsombor (2002): Residential mobility, migration and economic incentives ­ the case of Hungary in 1990­1999. Budapest Working Papers on the Labour Market. BKÁE-MTA KTK. Daróczy Etelka (1998): Pest megye növekvo vándorlási forgalma. Megjelent: Illés Sándor ­ Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció. Tanulmánygyujtemény, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 245­256. o. Dövényi Z. ­ Kok, H. ­ Kovács Z. (1998): A szuburbanizáció, a lokáslis társadalom és a helyi önkormánzati politika összefüggései a budapesti agglomerációban. Megjelent: Illés Sándor ­ Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció. Tanulmánygyujtemény, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest. Eke Péterné (1998): Városba vándorlás az 1990-es évek közepén Megjelent: Illés Sándor ­ Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció. Tanulmánygyujtemény, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 215­228. o. Eurostat (1999): Regions: Nomenclature of Territorial Units for Statistics (NUTS). Eurostat, Brüsszel. Fidrmuc, J. ­ Huber, P. (2002): The Puzzle of Rising Regional Disparities and Falling Migration Rates During Transition. WIFO mhelytanulmány. Gaag, van der N. ­ Wissen, van L. (2001): Economic Developments and Internal Migration Propensities. Eladás az Európai Népesedési Konferencia 2000. évi helsinki ülésén. június 7­9. Hermann Zoltán (2002): A helyi iskola mködésének hatása a migrációra a kistelepüléseken. MTA KTK Mhelytanulmányok, 12. sz. Huber, P. (2002): Regional and Labor Market Development in Candidate Countries: a Literature Survey. WIFO mhelytanulmány. Illés Sándor (1995): A területi mobilitás volumenének változásai. Statisztikai Szemle, 7. sz. 543­535. o. Jackman, R. ­ Savouri, S. (1992): Regional Migration in Britain: an Analysis of Gross Flows Using NHS Central Register Data, Economic Journal, Vol. 102 No. 415. 1433­1450. o.

119

közelkép
Kertesi Gábor (1997): A gazdasági ösztönzk hatása a né­ Adamiak A. (2001): Internal Migration and Regional pesség földrajzi mobilitására 1990 és 1994 között. Population Dynamics in Europe: Hungary Republic Esély, 2. sz. Case Study. Research Report, School of Geography, Kok, H. (1997): Migration patterns in Hungary: a life-courUniversity of Leeds, Leeds. se approach. Földrajzi Értesít, 1­2. füzet, 47­68. o. Mieszkowski, P. ­ Mills, E. S. (1993): The Causes of MetKupiszewski M. ­ Mészáros Á .­ Daróczi E. ­ Durham H-P. ropolitan Suburbanisation. Journal of Economic Pers­ Kupiszewska D. ­ Cooper D. ­ Vukovich G. ­ Illes S. pectives, Vol. 7. No. 3. 135­147. o.

Függelék A) A többváltozós becslés számszer eredményei F1. táblázat: A költözés valószínségére ható tényezk marginális hatása az összes, az állandó és az ideiglenes költözk esetében
Együtt Munkanélküli ráta, 1990 Munkanélküli ráta, 1996 Átlagos keresetek, 1990 Átlagos keresetek, 1996 Általános iskola Szakmunkásképz, szakiskola Középiskola Egyetem 25­39 év között 40­60 év között Pszeudo R2 Pszeudo R2, csak dummyk 0,2349* ­0,3097** ­0,0011 0,0051** 0,0105* 0,0086* 0,0234** 0,0790** ­0,0071** ­0,0699** 0,08 0,03 (3,00) (­3,80) (­0,73) (3,39) (2,12) (1,73) (4,53) (11,67) (­3,51) (­30,85) 0,08 0,03 Állandó 0,1493* (2,27) ­0,1890** (­2,78) ­0,0007 (­0,49) 0,0039** (2,99) 0,0052 (1,28) 0,0036 (0,88) 0,0094** (2,72) 0,0485** (8,83) ­0,0026 (1,47) ­0,0539** (­27,35) 0,13 0,09 Ideiglenes 0,0539 ­0,1023** ­0,0003 0,0006 0,0064* 0,0080** 0,0146** 0,0353** ­0,0039** ­0,0122** (1,79) (­2,89) (­0,49) (1,04) (2,27) (2,76) (4,60) (7,45) (­4,71) (­12,83)

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján.

Az egyes változók mellett nem a megfelel paraméterek becslése, hanem a változók átlagos értéke és a költözési valószínségre gyakorolt marginális hatás szerepel, ami a diszkrét változók esetében diszkrét változást, nem valódi deriváltat jelent. Ezek mellett zárójelben a heteroszkedaszticitásra robusztus t statisztika található. A ** jelölés a nullától való eltérést jelöli legalább 1 százalékos, a * legalább 5 százalékos szinten, míg a csillag hiánya ennél nagyobb érékkel jár együtt. Az összes regresszor együttes magyarázóereje szignifikánsan különbözik nullától minden szokásos szignifikanciaszinten.

120

a munkaer mobilitása és annak feltételei

F2. táblázat: A költözés valószínségére ható tényezk marginális hatása a saját lakóhelyen, valamint a máshol dolgozó költözk esetében
Helyben dolgozók Munkanélküli ráta 1990 Munkanélküli ráta 1996 Átlagos keresetek 1990 Átlagos keresetek 1996 Általános iskola Szakmunkásképz, szakiskola Középiskola Egyetem 25­39 év között 40­60 év között Pszeudo R2 Pszeudo R2, csak dummyk 0,2276 ­0,2709** 0,0008 0,0024 0,0058 0,0017 0,0137** 0,0639** ­0,0088** ­0,0665** 0,09 0,04
**

Ingázók ­0,1701** 0,1402** ­0,0003 0 0,0121** 0,0157** 0,0191** 0,0400** 0,0011* ­0,0014** ­3,02 2,66 ­0,53 0,81 3,35 3,72 4,17 4,83 2,27 ­2,99

­3,11 3,48 0,53 1,58 1,28 0,39 2,94 10,36 ­4,73 ­31,02 0,49 0,45

Forrás: Saját számítás az 1996-os Mikrocenzus alapján. Megjegyzés: Lásd az F1. táblázat megjegyzését.

B) A felhasznált adatbázisok TSTAR. A TSTAR az összes magyarországi település adminisztratív forrásból származó adatait tartalmazó adatbázis. A legkülönfélébb területek adatait tartalmazza, közöttük általános demográfiai adatokat, valamint a településekre beköltöz és azokról elköltöz népesség számát, nem megkülönböztetve az állandó és átmeneti költözket. A TSTAR nem kiegyenlített paneladatbázis, mivel az idk folyamán települések jöttek létre vagy olvadtak össze. Ennek kiszrésére a változásokat visszavezettük, és státusukat 1990. évi állapotnak megfelelen rögzítettük, aminek eredményeként 3070 település maradt. A keletkezett adatbázisban a munkanélküliség és a bérek alakulását a következ táblázat mutatja be:
N Mobilitási ráta Munkanélküliségi ráta Átlagkereset 1350 1200 1050 Átlag 4,2 12,7 18,8 Szórás 0,8 4,6 3,6 Minimum 2,3 2,9 11,6 Maximum 7,9 30,2 36,2

Mikrocenzus. A Mikrocenzus a Központi Statisztikai Hivatal mintegy 200 ezer ft elér nagyméret lakossági reprezentatív adatfelvétele, amely részletes információval szolgál a válaszadók egyéni, családi és lakással kapcsolatos adatairól. A felvételben kötelez a részvétel, így válaszmegtagadás gyakorlatilag nem torzítja az adatokat. A Mikrocenzus komoly elnye, hogy az egyes emberek 1990. évi és 1996. évi lakhelyének települése azonosítható. Hátrány, hogy nem tudjuk, mi történt a két idpont között eltelt idben, valamint nincs információnk a válaszadó jellemzirl az idszak elején (hat év alatt több minden megváltozhatott, amelyek közül csak kett a családi

121

közelkép

állapot és az iskolázottság). Az 1990-ben még meg nem született gyermekeket elhagyva, a minta 183 589 elembl áll, amelybl 10 127-en költöztek el a hatéves idszakban. A 18­60 közötti korosztály tagjaira koncentrálva, már csak 111 205 megfigyelésünk van, amelybl 7445-en költöztek. Az összes költözbl 5699 az állandó, 1835 pedig az ideiglenes lakhelyét változtatta meg. Szonda-Ipsos Településfejlesztési Adatbázis. A Szonda-Ipsos piac- és közvélemény-kutató társaság 1997-ben nagyméret adatfelvételt végzett többek között azt vizsgálva, hogy a települések lakói mennyire elégedettek környezetükkel. A minta 26 800 megfigyelést tartalmaz egyenletesen elosztva az ország megyéi között, melybl csak Budapest kivétel, ahonnan 4000 válaszadó került ki. A nem arányos mintavétel és a válaszmegtagadások ellensúlyozására a mintát súlyozták. Mobilnak itt azokat a válaszadókat tekintettük, akik nem a megkereséskori lakóhelyükön születtek. Ez a megszorítás a minta 43 százalékát sorolta mobilok közé. Ezek közül elhagytuk azokat, akik Budapesten belül költöztek (200 f), akik külföldrl költöztek Magyarországra, valamint akik esetében nem ismertük a költözés idpontját. A végeredmény 11 344 megfigyelés. A Településfejlesztési Adatbázisban sajnálatos módon nem tudjuk beazonosítani azt a települést, ahonnan a válaszadó elköltözött, csak azt, hogy az a jelenlegi lakhelyhez ,,közel" vagy ,,távol" fekszik, illetve hogy a település mely típusba sorolható. Kiegészít adatforrások. A fenti adatokat két forrásból egészítettük ki a vizsgálathoz alapvet fontosságú adatokkal. Az els a Köll János tanulmányában már ismertetett Bértarifa-felvétel. A másik adatforrás az Országos Munkaügyi Központ munkanélküli-regisztere, ahonnan az egyes települések regisztrált munkanélküli-állományát ismerjük. A munkanélküli-ráták ennek a mértéknek felhasználásával készültek két változatban. Az els rátában a munkanélküliek számát az 1990-ben aktív lakosság számával (melyet a vonatkozó népszámlálásból ismerünk) osztottuk, a másikban az aktív korúakéval (mely minden évben ismert). Bár a két tökéletlen meghatározás között nyilvánvaló különbség van, a kvalitatív eredményeket egyik vagy másik használata nem befolyásolta.

122

a tke mobilitása és térszerkezete

2. A TKE MOBILITÁSA ÉS TÉRSZERKEZETE 2.1. A TELEPHELYVÁLASZTÁS MOZGATÓRUGÓI Békés Gábor
A telephelyválasztás alapkérdése: milyen motívumok játszanak szerepet abban, hogy a vállalatok termelésüket, mködésüket egy adott földrajzi helyre (település, régió vagy ország) telepítik. Mint látni fogjuk, egy vállalat többféle szempont alapján választhat telephelyet. Tekintetbe veheti például a termelési tényezk elérhetségét és árát, a lehetséges beszállítók és fogyasztók jellemzit, illetve azok közelségét és elérhetségét. Sok-sok cég döntése nyomán alakulnak ki az ipari agglomerációs övezetek és klaszterek, változik meg a gazdaság térszerkezete, és alakul át a régió tkevonzó képessége. A következ alfejezetben a döntések hátterét és következményeit próbáljuk megvilágítani, felhasználva mind a vállalatgazdaságtan, mind a nemzetközi közgazdaságtan eredményeit. Megközelítésünk vállaltan teoretikus. Célja az, hogy gondolati keretet adjon a tke mobilitásáról készített empirikus elemzéseknek. A kellen rugalmas keretnek azonban ára van: az elméleti konstrukciókat ersen specializálni kell, ha azokat a tényleges magyarországi viszonyokra szeretnénk adaptálni. Az elvonatkoztatás azonban segít meglátni a viselkedés valódi és mélyen fekv közgazdasági okait. Ehhez nem kell mást tennünk, mint figyelmünket az éppen vizsgált vállalkozásnak az áttelepülést befolyásoló jellemzire összpontosítani. A cégek döntési helyzetét kétféle keretben elemezzük. Az els, amelyet most statikusnak nevezünk, azt vizsgálja, hogy egy adott helyszín adott termelési szerkezet mellett más területi lehetségekkel szemben milyen elnyöket (és lehetségeket) kínál, illetve milyen hátrányokat (és veszélyeket) rejt magában. A második megközelítés nemcsak egy cég döntését tekinti, hanem figyelembe veszi azokat az (úgynevezett externális) hatásokat is, amelyek más cégek termelési döntéseit befolyásolják. Ha például egy autógyár egy új telephelyet választ, az hatással van egyrészt a gumiabroncsgyárak döntésére, másrészt az adott helyszín munkaerpiacán keresztül a legtöbb helyi vállalat helyzetére. Leggyakrabban az els megközelítés jellemz az egyes vállalatokra, míg a második a multinacionális cégcsoportok és a kormányok számára nyújt elemzési keretet. A következkben mindkett fontosabb jellemzit bemutatjuk. Az elméleti háttér vázolása során nem teszünk különbséget magyar és külföldi tulajdonú cégek, illetve a kisvállalatok és multinacionális cégek között. Természetesen egy hatalmas méret, sok országban termel és eladó cég lehetségeinél jóval szkebb egy magyar tulajdonú kis- vagy közepes méret vállalat döntési helyzete. Ennek két fontos oka lehet. Elször,

123

közelkép

a piaci megjelenésnek számos korlátja van ­ a nemzetközi porondon jogi, piaci és nyelvismeret szükséges. Másodszor, a nemzetközi, de akár a regionális munkamegosztásból fakadó elnyök kiaknázásához el kell érni egy bizonyos ­ minden iparágra jellemz ­ méretet, amely alatt a fix költségek nem térülnek meg. Ezért egy nagy cég sokkal több telephely között válogathat, hiszen képes a kezdeti költségeket finanszírozni, és a nagyobb termelési méret miatt késbb ezek a költségek könnyebben megtérülnek. A kisebb cégek tehát jellemzen ott maradnak, ahol elkezdték mködésüket, és a környezet kedveztlen alakulására megsznéssel válaszolnak. Így a termelési feltételek megváltozására nemcsak a cégek be- vagy kitelepítése lehet a reakció, hanem új vállalatok helybeli megalapítása, illetve a régiek megsznése is. Statikus megközelítés A beruházási szempontok statikus elemzése során a vállalatok összehasonlítják az egyes helyszínek jellemzit. A telephely-választási döntéseikben többfajta motivációt különböztethetünk meg.48 A helyi erforrásokat kiaknázó beruházás talán a legrégebbi terjeszkedési forma. A jellemzen vertikális beruházási struktúrához a vállalatok azon szándéka vezet, hogy növeljék a regionális és a nemzetközi munkamegosztás hatékonyságát. A vertikális beruházás során a vállalat a termelést több részegységre bontja, és mindegyik tevékenységet abba a régióba helyezi, ahol annak termelése a legolcsóbb. A közgazdasági elmélet szerint, ha nem léteznének kereskedelmi korlátok és költségek, valamint a mozgást gátló egyéb súrlódások (amelyektl itt eltekintünk), a kereskedelem kiegyenlítené a tényez- és termékárakat. Mivel azonban a szállítás költséges, az árak nem egyenlítdnek ki, és ezért a cégeknek érdemes lehet a termelés egyes részeit oda telepíteni, ahol a szükséges termelési tényezk a legolcsóbbak. Idetartozhat az alacsony költséggel kiaknázható nyersanyagkincs vagy az adott területen jól képzett szakemberek felszívása. A tkeberuházások révén a termelési struktúra kihasználja a komparatív elnyöket, vagyis ahol a többi régióhoz képest nagyarányú az olcsó munkaer, oda munkaintenzív tevékenységek (például textilipar), ahol pedig relatíve sok a jól képzett szakember, oda a kutatásigényes iparágak (például gyógyszeripar) települnek. Ez utóbbihoz kapcsolódó beruházásokra jellemz, hogy a tkebefektetés kereskedelmi vonzata magas, mivel az új telephely a cég globális környezetébe illeszkedik, így termékeit nagy részben exportra, a környez piacok ellátására szánják. A helyi piacra településkor azt kell mérlegelni, hogy érdemes-e kereskedelmet kiváltó lokális telephelyet létesíteni. A termelés beindítása számos költséggel jár. A legfontosabbak az adminisztrációs (a helyi szabályozási vagy adóviszonyok feltérképezése és a hozzájuk való alkalmazkodás), a be-

48 A nemzeti és nemzetközi tkebefektetések telephely-választási problémáiról lásd például Dunning, 1993; Helpman ­ Krugman, 1985; Markusen ­ Venables, 1998; Szanyi, 1998 írásait.

124

a tke mobilitása és térszerkezete

ruházáshoz kapcsolódó fix (például az infrastruktúra kiépítése), illetve a termelés mennyiségétl függ (épületek száma, mérete) költségek. További költséget jelent, hogy az újabb telephely révén a vállalat elveszti a nagyobb volumen termelés lehetségét. A helyi termelés megindításának elnye természetesen az olcsóbb termelési tényezk felhasználásából és a kisebb szállítási költségekbl (továbbá a helyi piac rugalmasabb kiszolgálásából) származik. A helyi piacra koncentráló stratégia elssorban horizontális struktúrájú beruházás során valósul meg, amikor a jellemzen nagy (például multinacionális) vállalat hasonló termelési struktúrát honosít meg több régióban, illetve országban. Erre jó példa az autóipar, ahol hasonló autók, esetleg más márkanéven különböz országban készülnek. További haszon származhat a beruházás stratégiai értékébl, mivel a helyi beruházás az adott piac iránti hosszú távú elkötelezettséget mutatja, amely megváltoztatja a versenytársak viselkedését. A fenti szempontok mérlegelése után lehet a telephely-választási döntést meghozni. Dunning (1963) ide sorolta azt a helyzetet, amikor a globális verseny kényszeríti a cégeket a piacok ,,elfoglalására". A fentiek mellett sok más tényez lehet fontos a beruházás célországának megválasztásában. A fejlett országokból fejld országokba érkez tke motivációinak vizsgálata során számos vonzó tényezt lehet kiemelni (lásd például Veuglers, 1991): ­ a magas exportköltségek (például a vámok),49 ­ nyitottság: lehetség a globális vállalati szerkezetbe történ betagozódásba, illetve részvétel az integrációs alakulatokban ­ a nagyobb piac reménye, ­ földrajzi közelség (közös határ, st közös nyelv és kultúra) és infrastruktúra ­ olcsóbb szállítás, 49 Ez az egyik els megfontolás, ­ urbanizáció ­ nagyobb piaci koncentráció, modernebb társadalom, amely az irodalomban megjelent (Haberler, 1936, 273­278. o.) a ­ politikai (továbbá jogi és szabályozási) stabilitás, ,,vámkikerül gyár" (tariff factory) ­ kockázatkezelés ­ a termelés diverzifikálása a nemzetgazdasági koc- elméletében, a külkereskedelmi elemezve, megkázatok (például árfolyammozgások, vámok bevezetése) kiszrésének vámok hatásáta vámok növelése mutatta, hogy egyik lehetséges módja. egy adott szektorban, szabad tkemozgás mellett, az odaáramló Végül röviden érdemes hangsúlyozni, hogy a piaci mechanizmusok mellett tke mennyiségének növeléséhez a vállalatok nemzetközi telephelyeinek a megválasztásában nagy jelentsé- vezet, mivel a vámok megfizetése helyett olcsóbbá válik a gyárat átgük lehet az állami támogatásnak és a tágabb értelemben vett közpolitikai telepíteni. 50 döntéseknek is. A teljesség igénye nélkül a tke beáramlását elsegít (vé- 50 Az állami támogatások szerepéleményünk szerint) legfontosabb állami eszközök a piaci liberalizáció, adó- ­rl lásd Dicken, 2000; Antalóczy Sass, 2000 vagy Kalotay, 2003 kedvezmény és egyéb (például exportösztönzési) támogatások, állami be- írásait. értelemben a külruházások vagy a munkaer támogatása (szakképzés, mobilitás elsegítése). 51 Tágabb piacokat biztosító, gazdasági Tágabb értelemben a beruházást ösztönz közpolitika része a kiszámítható illetve a nemzetközi (például viszonyokat és stabil monetáris környezetet teremt gazdaságpolitika is.51 európai) gazdasági integrációt támogató külpolitika is ilyennek A fentiek mellett az (állami) infrastrukturális beruházások fontos szerepet tekinthet.

125

közelkép

játszanak a telephely-választási döntések befolyásolásában. Egy új gyorsvasúti pálya drasztikusan lerövidíti az ingázási idt, és ezzel (elssorban a képzett munkára épül) szolgáltatási szektorban megváltoztatja a költségstruktúrát ­ valamint számos céget költözésre kényszerít.52 Az állami eszközök alkalmazása eltér mellékhatásokat válthat ki. Martin (1999) több különböz közpolitikai lehetséget ­ például a nemzetközi autópályák építését ­ és a közvetlen pénzügyi transzferek hatását hasonlította össze. A szerz azt találta, hogy a területi egyenltlenség csökkentése számos esetben ütközött a hatékonysági megfontolásokkal. Egy új autópálya például lehetvé teszi, hogy hatékonyabb termelési feltételeket teremtve a vállalatok termelésüket az egyik városba koncentrálják. A mellékhatás viszont az, hogy számos település, ahol eddig termelés folyt, elveszíti üzemei egy részét. Dinamikus megközelítés A közgazdasági tankönyvek alapvet (neoklasszikus) modelljében a gazdasági tevékenység földrajzi értelemben egyenletesen eloszlik, mivel a tényezk áramlása kiegyenlíti a fejlettségi és árbeli különbségeket. Ahol kevesebb van valamelyik jószágból vagy termelési tényezbl, ott annak a jószágnak magasabb az ára, tehát érdemes ezt a jószágot máshonnan odavinni, egészen addig, amíg kereskedelem és/vagy termelési tényezk áramlása révén mindenhol ki nem egyenlítdnek az árak. Könnyen belátható, hogy ez a valóságban nincs így, hiszen léteznek városok, ipari negyedek, gazdaságilag ersen iparosodott és fejlett régiók országon belül és kívül.53 A termelés koncentrációjának sok oka van, amelyek közül a legfontosabb az, hogy a tömegtermelés esetén a növekv mérethozadék miatt többet termelni olcsóbb. A dinamikus megközelítés és annak egyik fontos elmélete, az új gazdaságföldrajz 54 arra keresi a választ, hogy mi készteti a vállalatokat arra, hogy egymás közelében telepedjenek meg, azaz a termelés koncentrációjára, illetve milyen hatások vezetnek ahhoz, hogy a tke távoli vidékekre települjön. Az elz részben említett szempontok most újakkal egészülnek ki, és a hangsúlyok is átrendezdnek, miután a vállalatok közötti kölcsönhatások szerepe válik fontossá. A dinamikus gondolkodási keretben a következ három döntési szempontot emeljük ki: az inputtényezket, a piacok közelségét, valamint a szállítási és más tranzakciós költségeket. 1. Inputtényezk. A munkát meghatározó tényezk: a jelenlegi és a jövben várt bérszínvonal, illetve a munkaer kínálatának jellemzi. A tkére ható tényezk: a beruházás költségéhez kapcsolódó tényezk, hitelfelvételi és kockázatkezelési lehetségek, adók és támogatások. Egyéb tényezk: termföld és nyersanyagok elérhetsége és ára. Ezek a tényezk a statikus megközelítésben is megtalálhatók.

52 Például Vives (2001) a Madrid és Barcelona között kiépült gyorsvasút hatásait elemezi. 53 Ez utóbbira klasszikus példa az Európában az Észak-Olaszországot, Dél-Németországot, Délkelet-Franciaországot, az Île-de-France-t, a Benelux országokat és Délkelet-Londont összefogó ,,kék banán"-nak nevezett régió. St, a specializáció egyes városokban is megtalálható, így példaként említhet a kaliforniai Szilícium-völgy, a londoni City, a sznyegre specializálódott Dalton vagy az a kínai város, amelyben a kínai ruhagombok gyártásának 50 százaléka történik. Bvebben lásd Krugman, 2003; Porter, 1990. 54 Az elmélet két alapvet fontosságú összefoglaló munkája: Fujita ­ Krugman ­ Venables, 1999 és Baldwin és szerztársai, 2003.

126

a tke mobilitása és térszerkezete

2. A piacok közelsége. A fogyasztók és a beszállítók közelsége, a piac mérete, az elérhet köztes és végs termékek várható ára. A beszállítók közelsége megkönnyíti egyes tevékenységek kihelyezését, és a hatékonyabb munkamegosztás révén költségcsökkenés érhet el. A fogyasztók közelsége és a piac nagysága határozza meg a végs termék árát és az elérhet nyereséget. A vállalatok telephely-választási döntései hatással vannak a munkaerpiacra és így a fogyasztói keresletre, ezért hosszabb távon befolyást gyakorolnak a piac méretére. 3. Szállítási és más tranzakciós költségek. A termelési tényezk, a köztes és a végs termékek kereskedelmének költségei, az ismeretlen országban vagy régióban történ üzletkötés nehézségei és költségei meghatározzák, hol érdemes termelni, illetve kereskedni. A szállítási kiadások és a vám mellett fontosak a tranzakciós költségek (például a kommunikációs díjak vagy éppen a politikai vagy jogi bizonytalanság, esetleg a korrupció fedezésének költsége). A statikus megközelítés jól magyarázta, hogy a különböz adottságú régiók miért fejldnek különböz irányban. A dinamikus megközelítés, így az új gazdaságföldrajz modelljei azt próbálják megmagyarázni, hogy hasonló jellemzkkel bíró régiókban miért alakul ki jelentsen eltér termelési szerkezet, és milyen esetben kezdenek a régiók egymáshoz képest konvergálni vagy divergálni. Az elmélet szerint amennyiben feltesszük, hogy a vállalat méretével növekv gazdaságosság meghatározó jellemzje a termelésnek, és a piaci tranzakciók költségesek, akkor a tranzakciós költségek alakulásának függvényében a vállalatoknak érdemes egymáshoz közel települni, és agglomerációkat (termelési klasztereket) létrehozni. Ha nem lennének szállítási és egyéb költségek, a termelést kizárólag kínálati tényezk határoznák meg. Ahogy azonban a tranzakciós költségek jelentssé válnak, a keresleti hatások is megersödnek: a piaci közelség költségcsökkent tényez lesz. Az elmélet kulcsfontosságú változója ezért a szállítási/tranzakciós költség, amely meghatározza a termelési koncentráció optimális méretét, és amelynek változása relokalizációhoz vezet. Az új gazdaságföldrajz alapmodelljében két régió található, és a vállalatok arról döntenek, hogy megtelepedjenek-e az egyik, a másik vagy akár mindkét régióban. A gazdaságban ellentétes erk munkálkodnak, amelyek a gazdasági aktivitás koncentrálódásához (agglomerációhoz) vagy ellenkezleg, szétterjedéséhez vezetnek. E modell szerint, ha több cég is termel egy régióban, kisebb az importigény, és így alacsonyabbak az árak, és magasabb az életszínvonal. A nagyobb verseny miatt ráadásul a cégek magasabb béreket is kínálnak, amely ugyancsak az elérhet életszínvonalat növeli, és ez helybe vonzza a munkaert. A megntt munkaer-kínálat ugyan némileg csökkenti a béreket, de növeli a piac méretét, amely a növekv mérethozadék miatt olcsóbb ter-

127

közelkép

melést tesz lehetvé, és így újabb cégeket csalogat a régióba. A munkapiaci folyamatok és tkeáramlás tehát egymást ersítik, hiába növekednek a bérek, a piaci közelség és a nagyobb vásárlóer ellensúlyozza ezt. Ezt, az agglomerációs folyamatot nevezte Gunnar Myrdal, Nobel-díjas közgazdász még 1957-ben kumulatív oksági folyamatnak (Myrdal, 1957). Természetesen az agglomeráció nem korlátlan, számos tényez hat az ellenkez irányba, a dezagglomeráció irányába. Elsként a magas bért említhetjük. Bizonyos ágazatok érzékenyek a bérköltségekre, és a piaci közelség egy id után már nem képes a magas béreket ellensúlyozni. Ekkor érdemes a termelést a piactól messzebb költöztetni, amely ugyan növeli a szállítási költségeket, de az alacsonyabb bérek ezt bven fedezni tudják. Egy másik lehetséges ok a nagyobb verseny és az emiatt csökken eladási árak. Ekkor a másik helyre történ áttelepülés miatt ugyan a cég elveszítheti egyes beszállítóit és fogyasztóit, de az új piacon elérhet magasabb profit ezt ellensúlyozni képes. Amint ezt az ellentétes erk esetében is láttuk, a termelés és a piac közötti távolság, valamint a szállítási és egyéb tranzakciós költségek szerepe meghatározó. A távolság két régió között nem kizárólag kilométerben mérhet, fontos a domborzat, az infrastruktúra fejlettsége és a nyelvi, a jogi és szabályozási környezet vagy akár vállalatirányítási kultúra különbsége is. Az elmélet fontosabb eredményei e téren a következk. A tranzakciós költségek és a bérszint. Ezek a legfontosabb tényezk. A szállítási költségek szintje befolyásolja a piaci szerkezetet és a vállalatok méretét, illetve struktúráját. Az alacsony szállítási és tranzakciós költségek következtében például megersödik egy vállalat exportképessége, és így a magasabb (termelési) koncentráció valósulhat meg. A piacok integrálódnak, amely specializációhoz és ipari klaszterek kialakulásához vezet. Ezáltal gyakran növekednek a regionális különbségek. A bérszint meghatározza, hogy adott földrajzi és piaci jellemzk mellett egy régió képes-e beruházásokat vonzani. A magas bérszint elfogadható az agglomerációs övezetekben, ahol az odatelepült cégek ki tudják használni a méretgazdaságosság elnyeit. Ugyanakkor a túl magas bérek a cégek elvándorlásához, megsznéséhez és szélsséges esetben a klaszter felbomlásához is vezethetnek. A kezdeti alacsony bér elsegíti, hogy a cégek az adott régióban megtelepedjenek, majd így más vállalatokat, beszállítókat is odavonzhatnak. Dinamikus szempontok. A bérek és a költségek tehát hatással vannak az egyes cégekre, az egyes vállalatok reakciói pedig más cégek döntéseire. Ezek a dinamikus (kumulatív oksági) folyamatok befolyásolják a régió egészét. Így a statikus mérlegelés mellett szükséges a dinamikus következményekkel is számolni. A vállalatoknak össze kell vetniük a ,,jó közel lenni a többi céghez és a piachoz" elnyét az ezzel együtt járó ,,magas bér és nagyobb verseny" hátrányával.

128

a tke mobilitása és térszerkezete

Nemlineáris kapcsolat. A megközelítés egyik legfontosabb eredménye az, hogy a beruházások száma és az egyes régiók fejldése nemlineárisan függ a szállítási és tranzakciós költségektl. A szállítási költségek folyamatosan csökkennek egy iparágban, de egy bizonyos szintig nem történik érdemi változás: nem igen akad olyan cég, amely az olcsóbb szállítási lehetségeket kihasználva központosítaná gyártását. Ám ha a költségek csökkenése eléri ezt a bizonyos szintet, néhány vállalat áthelyezi a termelését, és ket követen, a fent bemutatott erk hatására, más cégek is a termelés áthelyezése mellett döntenek: az iparág földrajzi elhelyezkedése jelentsen átalakul. Kis változás is hozhat nagy eredményt ­ és fordítva. A nemlineáris kapcsolat eredményeként kis változás ­ mint a fenti példában a szállítási költségek egy kismérték csökkenése ­ nagy változáshoz vezet, ha a gazdaságra éppen a két lehetséges agglomerációs egyensúlyt elválasztó költségszint a jellemz. (Vagyis a kismérték költségcsökkenés néhány vállalat lehetséges telephelyei közötti költség-haszon sorrendet megváltoztatja, majd ezen cégek áttelepülése egy másik régióba ,,maga után vonz" sok másik céget is.) Ennek az ellenkezje is igaz; ha a tranzakciós költségek aránya túl magas vagy éppen túl alacsony, akkor még nagy változás sem vezet jelents vállalati relokációhoz. Fenti jellemz gazdaságpolitikai következményei nagyon fontosak. Számos esetben nem segítenek sokat az adókedvezmények, az odacsalogatott egy-két vállalat nem vonz többet. A kedvezmény akkor hatásos, amikor a gazdaság a kritikus költségszint közelében van, mivel ekkor egy kis lökés is nagy változáshoz vezet. Amikor már kialakult az agglomeráció, sokkal könnyebben meg lehet adóztatni a tkét, mivel az agglomerizációs elnyök ezt kiegyenlítik. A történelem szerepe. A kumulatív oksági és a nemlineáris összefüggések miatt, a kezdeti helyzet sokat számít. A kezdeti helyzet meghatározza, hogy az adottságok által elérhet többféle agglomerációs (telephely-struktúra) egyensúly közül végül melyiket éri el a gazdaság. Hiába történnek beruházásösztönz lépések, az agglomerációs folyamat csak több tényez együttes megléte esetén indul meg. Hasonlóan szerepe lehet a véletlennek is: például a személyes ismeretség révén egy cég egy távoli régióba települ, kiváltva ezzel más cégek megtelepedését is. Néhány nemzetközi eredmény Carr ­ Markusen ­ Maskus (2002) az Egyesült Államokból kiinduló befektetéseket vizsgálva azt találta, hogy az egy fre jutó mködtke-befektetés (FDI) a fejld/feltörekv országokban elssorban a piac méretétl és az egy fre jutó jövedelemtl függ. Emellett a legjelentsebb vonzó tényez a képzett munkaer megléte, valamint fontos még a jogi intézményrendszer és az infrastruktúra. A szerzk szerint ez utóbbiak hiányát az olcsó mun-

129

közelkép

kaer csak nagyon korlátozottan képes helyettesíteni. A jogi és makroökonómiai biztonság szerepét számos tanulmány, mint például Baniak és szerztársai (2002) is hangsúlyozzák. Nemzetközi iparági adatokat vizsgálva, választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy az egyszer komparatív elnyök, illetve a földrajzi szempontok (közelség a szállítókhoz és a vevkhöz) mennyiben magyarázzák egy adott ország termelési struktúráját. Ellison ­ Glaeser (1997) hasonló eredményre jutott amerikai adatokat felhasználva, míg Midelfart ­ Knarvik ­ Overman ­ Venables (2001) európai adatok esetében azt találták, hogy a komparatív elnyök (mint a szaktudás és a tkeellátottság) mellett a telephelyválasztásban valóban egy fontos szempont a beszállítók közelsége. Érdekes módon a kevésbé fejlett országok (mint Görögország, Portugália vagy Írország) specializációja sokkal inkább összhangban van a komparatív elnyökkel és a földrajzi szempontokkal, mint fejlett EU-tagállamoké. Ennek felteheten az lehet az oka, hogy a késbb iparosodott országokban kevesebb a ,,véletlen" szerepe, és nagyobb a tudatosan betelepül nagyvállalatok aránya. Regionális klaszterek A telephely-választási elemzések egyik központi fogalma a klaszter. A klaszter egy lehetséges definíció szerint (Doeringer ­ Terkla, 1995, 225. o.) a gazdasági aktivitás olyan koncentrációja, ahol a vállalatok teljesítményét elsegíti a közös telephely. A klaszter tehát egymáshoz közeli és egymáshoz köthet vállalatok csoportját jelöli. Közelinek nevezhetünk két vállalatot, ha dolgozóik könnyen találkozhatnak, vagy az áruk mozgatása a telephelyek között egyszer és olcsó. Egymáshoz köthetk, ha a földrajzi közelség hatással van termelésükre: ugyanarról a munkaerpiacról és nyersanyagforrásból merítenek, egymás termékét felhasználják, vagy hasonló piacokra termelnek. Az új gazdaságföldrajz a fentiek mellett hangsúlyozza a technológiai externáliák szerepét, vagyis az egyik cég innovációja hat egy másik cég termékre. A vállalatgazdasági elemzések szerint a klaszterek kialakulása hasonlít például a városi agglomerációk kiépüléséhez, hiszen mindkét esetben kiemelt szerepet játszanak az externális hatások és a véletlen események. Porter (1990) ­ az egy földrajzi helyen mköd vállalati hálót tanulmányozva ­ aszerint különböztette meg a klasztereket, hogy a vállalatok vertikális vagy horizontális integrációja vált-e meghatározóbbá. Rosenfeld (1997) megközelítése az egy helyre települt cégek egyfajta sorsközösségét hangsúlyozza: ,,Az ipari klaszter hasonló, egymáshoz kapcsolódó, illetve egymást kiegészít vállalatok koncentrációja adott földrajzi határokon belül. A klaszterre jellemez az üzleti kommunikáció és tranzakció egyszer lehetsége, a közösen igénybevett infrastruktúra, a munkaer és a szolgáltatások regionális piaca. Az egy helyre települt vállalatok hasonló lehetségekkel és veszélyek-

130

a tke mobilitása és térszerkezete

kel néznek szembe." (10. o.) Jacobs ­ Man (1996) hangsúlyozza, hogy sok esetben mennyire fontos egy központi szerepl megtelepedése és fejldése. Ilyen szerepet tölthet be egy egyetem (mint a Stanford Egyetem a kaliforniai Szilícium-völgyben) vagy egy multinacionális nagyvállalat (mint például az Apple számítógépgyártó vállalat Szingapúrban). A klaszterek földrajzi elhelyezkedését számos tényez befolyásolja. Fontos a fbb felvev piacok elhelyezkedése ­ ez magyarázza, hogy a középeurópai elektronikai és autóipari klaszterek jellemzen a nyugat-európai határhoz közel alakultak ki (lásd Barta Györgyi tanulmányának 3. ábráját). Ugyancsak kiemelt szerepet kapnak a fvárosok és a hozzájuk kötd peremvárosok. A szállítási költség jelents tétel a feldolgozóipari termékek árában, ezért a klaszterek jellemzen a fontosabb útvonalak (autópálya, vízi út, vasút, repültér) mentén jönnek létre. Az adottságok mellett számos egyedi eset bizonyítja, hogy nem elhanyagolható a személyes találkozások vagy a véletlen szerepe.55 A klaszterek feltérképezése hatással van a regionális, valamint az iparpolitikára. A gazdaságpolitika ezáltal képes a régióspecifikus igényeket (például munkaerhiány, szakképzés, infrastruktúra, telekommunikáció) kielégíteni, és így a befektetések vonzása is hatékonyabbá válik. Ilyen programok már mködnek néhány amerikai államban.56 Nem egyértelm azonban, hogy az állami kezdeményezés képes-e létrehozni, illetve fenntartani klasztereket. Az európai integráció hatása Végül röviden szólunk arról, hogy az EU-tagság, majd az euró bevezetése milyen hatással lehet a telephely-választási döntésekre. Az európai integráció a tranzakciós költségek tartós csökkentése irányába hat. A vámok leépítése mellett az EU jogi szabályozásának és szabványainak átvétele vagy az információ terjedésének megkönnyítése mind-mind az üzleti kapcsolatok kialakításának és fenntartásának, illetve a beruházások elindításának költségeit csökkenti. Az integráció hatása ­ egy autópályához hasonlóan ­ kétirányú: egyrészt könnyebb általa a fejlett piacra exportálni, másrészt a fejlett régiók exportja is egyszerbben eléri a csatlakozó régiókat. A tranzakciós költségek csökkenése módosítja a földrajzi elnyök-hátrányok viszonyát is. A dinamikus hatások között leírt nemlineáris kapcsolat miatt az integráció hatása sem lesz egyenletes Közép-Európa régióira. Egyes régiók még jobban bekapcsolódnak az európai centrum vérkeringésébe, míg más régiók lemaradása akár nhet is. A közös valuta mérsékelni fogja az árfolyamkockázatot, amely csökkenti a helyi piacot megcélzó befektetések vonzerejét, miközben növeli az exportorientált termelés versenyképességét.

55 Például a külföldön él lengyelek vagy magyarok ,,hazaviszik" kinti cégeiket. 56 Rosenfeld (1997) Arizona és Oregon példájáról ír

131

közelkép

57 Erre a megfontolásra Barta Györgyi hívta fel a figyelmem, köszönet érte.

Érdemes megemlíteni, hogy az EU-csatlakozás hatással lesz a gazdaságpolitikai lehetségekre, és ezért megváltoztatja az állam beruházásösztönzési képességét. Így például megsznnek a vámszabad területek, az állami támogatás korlátok közé szorul, vagy a letelepül vállalatoknak szigorúbb (például környezeti) elírásokhoz kell alkalmazkodniuk.57

Hivatkozások
Antalóczy Katalin ­ Sass Magdolna (2000): Mködtkeáramlások, befekteti motivációk és befektetés-ösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 5. sz. 473­496. o. Baldwin, R, ­ Forslid, R. ­ Martin, P. ­ Ottaviano, G. I. P. ­ Robert-Nicoud, F. (2003): Public Policy and Spatial Economics, MIT Press, Cambridge, MA Baniak, A. ­ Cukrowski J. ­ Herczynski, J. (2002): On Determinats of Foreign Direct Investment in Transition Economies. CEU-Economics, WP8/2002. Carr, D. ­ Markusen, J. R. ­ Maskus, K. E. (2001): Testing the Knowledge Capital Model of the Multinational Enterprise, American Economic Review, június.1 Dicken, P. (2000): Places and Flows:Situating International Investment.pp. 275­292. In: Clark, G. ­ Feldman, M. P. ­ Gertler, M. S. (szerk.): The Oxford Handbook of Economic Geography, Oxford University Press, Oxford. Doeringer, P.B. ­ Terkla, D. G. (1995): Business strategy and cross-industry clusters. Economic Development Quarterly, 9. 225­237. o. Dunning, J. H. (1993): Multinational Enterprises and the Global Economy, Addison-Wesley, Reading, London. Ellison, G. ­ Glaeser, E. L. (1997) Geographic Concentration in U.S. Manufacturing Industries: a Dartboard Approach. Journal of Political Economy, Vol. 105. No. 5. 889­927. o. Fujita, M. ­ Krugman, P.R. ­ Venables, A. J. (1999): The Spatial Economy:Cities, Regions and International Trade, MIT Press, Cambridge, MA. Haberler, G. (1936) The Theory of International Trade. William Hodge, London. Helpman, E. ­ Krugman, P. R. (1985): Market Structure and Foreign Trade. MIT Press, Cambridge, MA. Jacobs, D. ­ Man, A-P. de (1996): Clusters, Industrial Policy and Firm Strategy: A Menu Approach. Technology Analysis and Strategic Management, Vol. 8. No. 4. 425­437. o. Kalotay Kálmán (2003): Müködtke ­ válságban? Közgazdasági Szemle, 1. sz. 35­55. o. Krugman, P. (2003): Földrajz és kereskedelem, Tankönyvkiadó, Budapest. Markusen, J. ­ Venables, A. J. (2000): The theory of endowment, intra-industry and multinational trade. Journal of International Economics, 52. 209­234. o. Martin, P. (1999). Public policies, regional inequalities and growth. Journal of Public Economics, 73. 85­105. o. Midelfart-Knarvik K. H. ­ Overman, H. G ­ Venables, A. J. (2001): Comparative advantage and economic geography: estimating the determinants of industrial location in the EU. London School of Economics, kézirat. Myrdal, G. (1957): Economic Theory and Under-developed Regions. Duckworth, London. Porter, M. E. (1990): The competitive advantage of nations. Macmillans. London Porter, M.E. (1995): New Strategies for Inner-City Economic Development. Economic Development Quarterly, Vol. 11. No. 1. 11­27. o. Rosenfeld, S. A. (1997) Bringing Business Clusters into the Mainstream of Economic Development. European Planning Studies, Vol. 5. No. 1. 3­23. o. Szanyi Miklós (1998): Elmélet és gyakorlat a nemzetközi mködtke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági Szemle, június, 488­508. o. Veuglers, R. (1991) Locational Determinants and Ranking of Host Countries: An Empirical Asessment. Kyklos, Vol. 44. No. 3. 363­382 o. Vives, X. ( 2001) Globalización y localización. Megjelent: T. García-Mil (szerk.): Nuevas Fronteras dela Política Economica, 2000. CREI, Universitat Pompeu Fabra, Barcelona:, 21­76. o.

132

a tke mobilitása és térszerkezete

2.2. A FEKVÉS ÉS AZ ISKOLÁZOTTSÁG HATÁSA A TERÜLETI EGYENLTLENSÉGEKRE MAGYARORSZÁGON* Nemes Nagy József
Egy ország regionális fejlettségi képe, térszerkezete számos tényez függvénye. Összehasonlító kutatások már korábban meggyzen igazolták (Williamson, 1965) a regionális tagoltság fejlettségfüggését ­ azt, hogy a gazdaságilag fejlett országok nemcsak társadalomszerkezeti tekintetben, de térben is jellemzen kiegyenlítettebbek, mint az alacsonyabb fejlettségi szinten állók. Ez az alapséma a legújabb, robbanásszeren kiterjedt regionális vizsgálatok tükrében sem vált kérdésessé. Az ezredforduló környékén a fejlett országokban (például az EU­15 tagállamaiban) ugyan kisebb-nagyobb oszcilláció tapasztalható a területi egyenltlenségekben, de a térségi fejlettségi olló nem nyílik sehol sem szélesebbre. A fejld országok ma is ersen tagoltak, akár a stagnáló kontinenseket (például Afrikát) vagy a dinamikus, nekilendül térségeket veszzük példaként, a területi egyenltlenségek mindenütt nagyok [talán a legismertebb a tartósan viharos gazdasági dinamikájú Kína éles regionális (tengerpart-bels területek) megosztottsága]. A piacgazdasági átmenet hazai regionális folyamataiban megfigyelhet határozott polarizációs tendencia mögött átfogó tényezk állnak, elsdlegesen a szocialista idszak (lefelé) nivelláló mechanizmusait felváltó piaci hatások (Nemes Nagy, 2001). A regionális tagoltságot alakító hatótényezk közül a nemzetközi tudomány e témakörben készült publikációiban ­ csak példaként említve ­ ma is éppúgy megjelennek a természeti erforrások, a környezeti feltételek, mint telepít és tagoló tényezk, mint az államberendezkedés nagy modelljei, az unitárius, illetve a föderális berendezkedés eltér következményei. Mindezzel együtt, e folyamatok leggyakrabban számba vett, két nagy tényezcsoportja kétség kívül a ,,keményebb", anyagi, infrastrukturális (ezen belül a fekvési, elérhetség, közlekedési és kommunikációs) feltételrendszer (Kulcsárné Kiss ­ Nagy, 2003), illetve a látszólag ,,puhább", humán tényezcsoport (ezen belül elsdlegesen a képzettségi, iskolázottsági faktor). Az említett tényezk tudományos igény vizsgálata ­ különösen akkor, ha konkrét empirikus elemzésekrl van szó ­ a módszertani, számbevételi dilemmák, illetve korlátok egész sorát hívják el. Bár ezek részletezése nem E fejezet és célja e rövid fejezetnek, legalább jelzésszeren említenünk kell ket. Azon * fejlesztési a Nemzeti Kutatási foprogram keretében túlmenen, hogy az információs korlátok gyakran gátat szabnak az érde- lyó ,,Tudás alapú társadalom és munkaerpiac a XXI. században" mi területi elemzésnek, általános jegyként mindig (így az aktuális hazai cím kutatás eredményeinek felfolyamatok elemzésében is) megjelenik például az a tény, hogy az elemzé- használásával készült.

133

közelkép

sek szinte minden fogalmi komponense (a térségi fejlettség, de éppúgy az elérhetség vagy a humán tke) jellemzen többdimenziós és többmutatós, így indikátorkészletükben visszatéren sok a heurisztikus elem. Ugyancsak alapvet módszertani sajátossága a kérdéskörnek az, hogy az összefüggések különböz térségi szinteken lényegesen eltérhetnek (a világméret, egy-egy kontinensen vagy épp országon belüli tagoltságban a különböz tényezk, mechanizmusok súlya, szerepe jelentsen különbözhet). Ugyanez a változékonyság jelenik meg a történeti, idbeli dimenzióban is: nemcsak maga a fejlettségi térszerkezet, hanem annak hatótényezi is változhatnak, s jellemzen változnak is. A következkben elször röviden érzékeltetjük az aktuális hazai fejlettségi térszerkezet fbb sajátosságait, valamint a regionális egyenltlenségek alakulásának trendjeit. Ezt követen a hazai elérhetségi, fekvési viszonyok és az iskolázottság, képzettség földrajzi jellemzirl szólunk. A két tényezcsoport együttes hatását a munkaerpiaci folyamatok egyik legalapvetbb komponensének, a regisztrált munkanélküliségnek a kistérségi regressziós elemzésével érzékeltetjük. A fejezetet néhány elretekint hipotézissel zárjuk. Regionális tagoltság, növekv egyenltlenségek A hazai regionális egyenltlenségek trendje ­ a legtöbb, területileg is elérhet indikátort tükrében ­ az elmúlt másfél évtizedben növekv irányzatú (1. táblázat), ugyanakkor szinte minden jelenségben határozottan elválik egymástól két idszak. Az els periódus lényegében a kilencvenes évek els felét jelenti. Ekkor határozottan nyílik például a jövedelmi rés, az évtized második felében lényegében az elért magas szinten stagnál az egyenltlenség. A különböz térségi szinteket összevetve, érdemes felfigyelni arra, hogy Magyarországon a területi jövedelemegyenltlenségek legfontosabb szegmense a Budapest-vidék dualizmus. Ez a teljes jövedelemegyenltlenségnek mintegy kétharmadát teszi ki (a 1. táblázat adatai szerint például 1988-ban 7,1/10,8 = 0,65, 2001-ben 9,3/15,4 = 0,60 a teljes, települési szint és a duális, csak a fváros és a vidék egészének különbséget számszersít értékek hányadosa). Erre rakódnak aztán a régiók, a megyék, a kistérségek és a települések közötti további jövedelemdifferenciák. Az indexsorok azt is jelzik, hogy a hét régió, illetve a húsz megye szintjén mért egyenltlenség szinte teljesen azonos. Ez arra utal, hogy a hét régió jövedelmi, fejlettségi szempontból viszonylag homogén, a megyék közötti differenciák helyébe egyre határozottabban a nagytérségi tagoltság lép. A teljes egyenltlenséghez újabb 15­15 százalékot ad hozzá a kistérségek és a települések (a városok és falvak, a helyi központok és környékeik) lakóinak eltér jövedelemszintje.

134

a tke mobilitása és térszerkezete

1. táblázat: Az adóköteles jövedelmek területi egyenltlenségeinek alakulása különböz térségi szinteken. A népesség és a jövedelmek eloszlásának eltérését mér Robin Hood-indexek (százalék)
Év 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Budapest-vidék (n = 2) 7,1 7,5 8,3 7,5 9,6 9,9 9,9 9,5 9,0 9,3 9,4 9,7 9,3 9,3 Régiók (n = 7) 7,6 8,1 8,6 8,0 9,3 9,6 10,0 9,7 10,1 10,5 11,0 11,1 11,3 11,1 Megyék (n = 20) 7,7 8,2 8,7 8,2 9,8 10,2 10,4 10,1 10,3 10,7 11,2 11,2 11,5 11,4 Kistérségek (n = 150) 9,1 9,8 10,7 10,6 12,0 12,6 12,9 12,6 12,7 13,2 13,2 13,6 13,5 13,4 Települések (n = 3100) 10,8 11,7 12,9 13,3 14,8 15,1 15,5 15,2 15,2 15,4 15,5 15,8 15,6 15,4

Az alapadatok forrása: a PM­APEH települési szint személyijövedelem-adó adatbázisa.

Más, egyszer példát véve, egy sajátos tér-id folyamatot leíró közelítéssel a regionalitás meghatározó szerepére világíthatunk rá az átalakulásban (2. táblázat). A jövedelmek alakulását mint sajátos ,,diffúziós folyamatot" vizsgálva, meghatározható, hogy egy-egy város mikor ért el egy adott (nominális) jövedelmi szintet. Ha ezt ez értéket 100 ezer forintnak vesszük, megállapítható, hogy a mai 256 város tízéves intervallumon szóródik, vannak városok (7), amelyekben már 1990-ben elérte az egy lakosra jutó adóköteles jövedelem ezt az értéket, mások ellenben csak az évtized végére (1998­ 1999-ben ugyancsak 7 város). Az idpontok fell közelítve 1992 a csúcsév (ez egyben a legnagyobb 30 százalék feletti infláció éve is volt), s 1994-ig a városok több mint fele lépi át a határértéket, majd évrl évre bvül a kör. Szkebb témánk szempontjából ennél érdekesebb a folyamat térbeli lefutása. Két régió ­ a fvárost magában foglaló Közép-Magyarország és a vele szomszédos Közép-Dunántúl ­ összes városa már 1994-re eléri a szintet, egy évet késik a Nyugat-Dunántúl, majd újabb egy-egy éves késéssel következik az összes többi régió. Látványosan mozog a régiók esetében is a ,,csúcsév" 1992 és 1996 között, s halad kelet felé a ,,diffúziós" hullám. A polarizációs folyamatok a kilencvenes évek elejére-közepére egy mindmáig ersen rögzült térszerkezetet hoztak létre. Ennek fbb elemei a fváros és vidék közötti fejlettségi olló, a Nyugat-Kelet tagoltság, valamint a kistérségi és város-falu relációban megjelen mozaikszerség. Minderre ­ az alapsémát csak részben módosítva ­ rakódnak rá a fvárosból kinyúló, elssorban a már kiépült autópályákhoz kötd növekedési tengelyek dinamikus vona-

135

közelkép

lai. Ez a térszerkezet a legkülönbözbb vizsgálati közelítésekben lényegében azonos, még ha egy-egy térség pozíciója természetesen mozog is. Ezt a térszerkezeti alapsémát jelzik a KSH sokmutatós fejlettségvizsgálatai (Faluvégi, 2000), de hasonló képet ad a jövedelmeket és a humán adottságokat, az iskolázottságot és az egészségi állapotot együttesen értékel kistérségi szint elemzés (Obádovics ­ Kulcsár, 2003), valamint egy másik friss kutatás is (1. ábra), amelyben a kistérségekben megtermelt GDP-t becsülték (a módszertani részleteket lásd Kiss, 2003). 2. táblázat: A városi jövedelemnövekedés tér-id folyamata (a 100 ezer forintos fajlagos jövedelemszintet elért városok száma régiónként)
Év KözépÉszakKözép- NyugatDélMagyarMagyarDunántúl Dunántúl Dunántúl ország ország 1 8 13 2 6 0 3 14 4 3 2 1 3 7 15 5 2 1 1 1 9 5 14 0 3 1 34 ÉszakAlföld 0 2 6 7 8 10 8 8 2 4 55 DélAlföld 0 1 5 7 9 8 10 3 1 0 44 Együtt 7 20 68 48 50 22 22 12 3 4 256

1990 4 1991 2 1992 14 1993 8 1994 5 1995 1996 1997 1998 1999 1990­99 33

30

26

34

Forrás: Lásd 1. táblázat.

1. ábra: A becsült kistérségi GDP egy lakosra jutó értékének térszerkezete 2000-ben

136

a tke mobilitása és térszerkezete

Fekvés és elérhetség A jó fekvés, a kedvez elérhetség a gazdasági telephelyválasztás alaptényezje, szerepe a gazdaság mködése során ­ legnyilvánvalóbban a szállítási költségek, de közvetve más tényezk miatt is ­ fontos. Bár a ,,pálya és drót" nélküli kommunikációnak és kapcsolatoknak a modern globális gazdaságban kétség kívül növekv a szerepe, a fekvés hatása nem tnik a semmibe, különösen nem a közepesen vagy gyengén fejlett országokban, ahol még a hagyományos kapcsolati csatornák is hiányoznak. A fekvésnek, elérhetségnek a gazdaság térbeli tagoltására gyakorolt hatását vizsgálva elkülönül három jellegzetes értelmezés. 1. A kedvez közlekedési, hálózati kapcsolatok gyors és költségtakarékos utazást és szállítást tesznek lehetvé. E szemléletnek felelnek meg azok a közlekedési térképek, amelyeken általában egy-egy kiválasztott, fontos központ körül az azonos utazási idt vagy épp költséget jelz izovonalakat (elbbiekben izokronok) ábrázolják. Ezek kiterjesztése az, amikor egy nagyobb térség ­ például az ország ­ minden településének kiszámítjuk az egymás közötti idtávolságát, majd ezeket az értékeket minden településre átlagolva térképezzük az értékeket. Ezt a sémát reprezentálja a 2. ábra, amely jól mutatja, hogy ebben a szemléletben az ország középs zónája van a relatíve legjobb helyzetben, s perifériák felé romlik a helyzet. 2. ábra: Idbeli elérhetség a közutakon 2000

Forrás: Szalkai, 2001, 5. térkép, 8. o.

Mindez (ami éppúgy áll a vasúti távolságok hasonló térképére is) a hazai útés vasúthálózat sugaras, Budapest-központú alapszerkezetét tükrözi. Ez a fekvési, elérhetségi szemlélet kiváló lehetséget teremt a hálózatfejlesztési elképzelések ­ új utak, vasútvonalak ­ hatásainak modellezésére is. Egy

137

közelkép

keresztirányú (régóta tervezett), a fvárost délrl elkerül autópálya vagy új vasútvonal mindenekeltt az ország periférikus régióinak közlekedési helyzetét javítaná (részleteiben lásd Szalkai, 2001). 2. A fenti közelítés sajátos vonása ­ a tágabb gazdasági folyamatok elemzésében azonban korlátja is ­ az, hogy azonos szerep és súlyú alappontokat (településeket) feltételez. A valóságban a gazdasági, települési tér távolról sem homogén, hisz abban kisebb-nagyobb gazdasági, népességi tömörülések találhatók. A gazdaság regionális szervezdésben az ezek közelében való elhelyezkedés a meghatározó fekvési faktor. Csak az ilyen szemléletnek megfelel modell adhat jó magyarázatot a gazdaság térbeli tagoltságára (így aligha kell csodálkoznunk, hogy a 2. ábra szinte semmilyen közös vonást nem mutat például a 1. ábrán látható fejlettségi térszerkezettel). A gazdasági teret mint erteret leíró, a regionális elemzés nemzetközi gyakorlatában is általánosan használt (az úgynevezett szociálfizika modellcsaládjába tartozó) regionális elemzési eszköz a térségi potenciál modellje (Nemes Nagy, 1997), amely a települési, illetve regionális ,,tömegek" (általában a népesség száma, illetve az értéktermelés, a GDP abszolút volumene) és a térségek közötti távolságok alapján generalizálja a teret. E modell szerint azok a helyek, térségek minsülnek a legjobb helyzeteknek, amelyek maguk is nagy gazdasági ert tömörítenek és/vagy a legfontosabb erközpontok közelében fekszenek. Ezekbl érhet el leggyorsabban a megcélzott piac, ezek bvelkednek leginkább a lehetséges kooperációs partnerekben. Ezt reprezentálja a 3. ábra, amelyben az országot a tágabb közép-európai térbe helyeztük (módszertani és tartalmi részleteiben lásd Tagai, 2003). A térképen már nyilvánvalóan megjelenik az Európa egészét is uraló centrum-periféria tagoltság is. A körülhatárolt térség legnyugatibb német régióitól kelet-délkelet irányba távolodva, fokozatosan csökken a gazdasági térer. A hazai térségek közül az ország északnyugati régióinak a legkedvezbb pozíciója. A kilencvenes évek területi folyamatai egyértelmen igazolják, hogy az új regionális tagoltságban meghatározó szerepe volt a fejlett európai gazdasági terekhez való közelségnek (a Nyugat-Dunántúl dinamikája például semmiképpen sem a fvárosból ered). 3. A fekvés szerepének harmadik, a fenti két tartalmat bizonyos értelemben kombináló közelítése az, amikor markáns, nagy hatású térelemek szerepe kerül mérlegre. Ezek közül különös figyelmet érdemelnek a határok mint sok helyütt nagyon ers fejldési és terjedési gátak. A kelet-európai átmenet ezek szerepében teljesen új helyzetet teremtett, Magyarországon például bár különböz mértékben és ,,színekben" ­ esetenként a ,,szürke" különböz árnyalataiban ­ a határ menti térségék mozgásba lendül, dinamikus zónákká váltak. Megfigyelhet az, hogy a dinamika különböz formái a fejlettségi, strukturális tekintetben markánsan különböz térségek találkozási vonalai (,,lépcsi") mentén a legnyilvánvalóbbak. Egyértel-

138

a tke mobilitása és térszerkezete

men ilyen az ország nyugati határzónája, legkevésbé az északkeleti, szlovákiai határsáv, ahol a két ország nagyjából azonos fejlettség, egyaránt depresszióval küszköd térségei érintkeznek. Ugyancsak a fekvés ­ de itt gazdasági nézpontból immár határozottan kedvez ­ hatása jelenik meg a f közlekedési vonalak (leginkább a csiga lassúsággal bvül autópályák) közelében. A témakört firtató kutatások megersítik a futak dinamikageneráló erejét, bár ez a hatás azzal is összefügg, hogy ezek a vonalak épp az önmagukban is viszonylag stabil (nagy)városokat fzik fel, így a fekvési hatás kombinálódik a településszerkezeti, urbanizációs faktorral (Nemes Nagy ­ Jakobi ­ Németh, 2001, Tóth, 2002). 3. ábra: Kelet-Közép-Európa gazdasági ertere 2000-ben

Forrás: Tagai, 2003, 3. ábra, 17. o.

A humán tke tagoltsága Empirikus vizsgálatok esetében az önmagában is színes, többdimenziós humán tke hatásait vizsgálva, a területi kutatások jellemzen kénytelenek megelégedni az iskolázottság mennyiségi mutatóival. Az ENSZ híres szintetikus mutatójában, a humán fejlettségi indexben (Human Development Index ­ HDI) is ez szerepel, két komponenssel is (Human Development..., 2003). A mutatószámot egyre több országban regionális szinten is számba veszik. Bármennyire is fontos, szintetikus jelzszámok a különböz iskolázottsági mutatók (átlagos osztályszám, a különböz iskolafokozatokat látogatók aránya, a felsfokú végzettségek vagy épp az írástudatlanok

139

közelkép

arányszámai), a finomabb összefüggések, a szubjektív-emberi tényez, a modern társadalmi hálózati faktor szerepét nem képesek kimutatni. Igaz ugyanakkor az is, hogy az iskolázottság alacsony szintje jól meghatározza azt a mozgásteret, amelyben a mai követelményeknek megfelel értéknövel tevékenység megjelenhet. Magyarországon a kilencvenes évek iskolázottsági folyamatainak térbeli jellemzi sajátos kivételt jelentenek az idszakot általánosan jellemz polarizációs trend alól. Az iskolázottság egyetlen fokozatát tekintve sem tagolódik ma jobban az ország, mint egy-másfél évtizede. A formális iskolázottság ­ bár a különböz iskolafokozatok között jelentsek az eltérések ­ egyike a társadalmi és területi szempontból legkiegyenlítettebb társadalmi tényezknek. Alapvet tagoló dimenzió ellenben ma is itt a települési lejt: a népesebb városoktól a kisebb falvak felé haladva romlanak az iskolázottsági mutatók. E szférában azonban messze nem olyan markánsak a regionális különbségek, az ország számos nagy szellemi központja, egyetemi városa a gazdasági fejlettségi tekintetben stagnáló térségekben található (a 1. ábrából is kitnik, hogy e nagyvárosok ­ például Pécs, Szeged, Debrecen ­ gazdasági fejlettségi, jövedelmi tekintetben messze kiemelkednek régiójukból). A regionális dimenzió közvetett hatása ­ bár ez kevésbé számszersíthet ­ a képzettség és iskolázottság leginkább felértékeldött elemeiben (nyelvismeret, számítástechnika, vállalkozói készségek) a fváros és a nyugati régiók elnyét jelzi. Ugyancsak a legdinamikusabb városokban (a fvárosban, az aktuális válságjegyekkel együtt ilyennek tekinthet Gyrött és Székesfehérváron) a diverzifikált, könnyebben konvertálható szakképzettség, a hatékony menedzsment koncentrációja szinergikus energiaként fontos eleme a városi vonzernek. A munkanélküliség tagoltságának tényezi A fentiekben vázlatosan körvonalazott két nagy tényezcsoportnak a gazdasági térszerkezetre gyakorolt együttes hatásának vizsgálata regressziós modellel történhet. Egy ilyen szemlélet átfogó elemzés (Nemes Nagy ­ Németh, 2003) egy részletét kiemelve mutatjuk be a magyarországi jellemzket, a 150 kistérség szintjén. A regressziós modell függ változója a kistérségek becsült munkanélküliségi rátája volt 1991­2001 idszakában. Magyarázó változóként nyolc indikátort szerepeltettünk. Ezek közül az elérhetségi, fekvési pozíciót írja le a nyugati határtól, illetve Budapesttl mért átlagos közúti távolság mutatója, a humán potenciált pedig az iskolázatlanok, illetve a felsfokú végzettségek arányával mértük (az induló állapotokat jelz, 1990. évi népszámlálás adatai alapján). További négy indikátor a népesedési-demográfiai jellemzket veszi figyelembe (az öregségi, az idsek és gyermekek arányát összevet, illetve a vándorlási indexek évtizedes átlagai, a népsrség, illetve a városi

140

a tke mobilitása és térszerkezete

népesség 2000-re vonatkozó adat). A számítások során a regresszióelemzés úgynevezett backward eliminációs eljárását használtuk. A magyarázó változó súlyának érzékeltetéséhez itt az úgynevezett béta paramétereket szerepeltetjük: minél nagyobb ezek abszolút értéke, annál fontosabb az adott magyarázó változó szerepe a munkanélküliség alakulásában, a paraméter eljele a hatás irányát jelzi. A számításba vett változók jelents arányban magyarázzák a munkanélküliség térbeli differenciáit (az itt szerepeltetett determinációs együttható, R 2 0,65­0,8 közötti értékei keresztmetszeti elemzésekben magasnak számítanak). Eredményeink azt mutatják, hogy az évtized közepéig a nyugati határtól való távolság magyarázta leginkább a munkanélküliség kistérségek közti regionális egyenltlenségeit, vagyis ez az ,,új" társadalmi-gazdasági jelenség már megjelenése pillanatában ers regionalizáltságú volt (3. táblázat). A nyugat-kelet megosztottság mellett azonban mára a területi egyenltlenségek alakításában ugyanolyan fontossá vált a szellemi tke hiányát megtestesít változónk, a tanulatlanok aránya is. Vagyis minél messzebb fekszik egy kistérség a nyugati határvidéktl, és a népességén belül minél magasabb az iskolázatlanok aránya, valószínleg annál magasabb ott a munkanélküliség. Az évtized elején még magasabb, mára már kissé gyengül hatóervel, de szignifikáns modellünkben a diplomások, valamint a városlakók aránya is. Mindkét változó standard bétája negatív eljel, tehát mind a magasan kvalifikáltak, mind a városlakók nagyobb aránya jó eséllyel csökkenti a munkanélküliség kistérségi átlagát. E tényezkhöz tartalmában és hatásában is ersen kapcsolódik két további demográfiai jellemz: a vándorlási egyenleg, valamint az öregségi index. Mindkett munkanélküliség-csökkent hatású. Jelentségét, hatóerejét tekintve a vándorlási egyenleg a fontosabb: a nyugat-kelet viszonyrendszerben elfoglalt pozíció és a tanulatlan népesség jelenléte mellett e változó hat leginkább a munkanélküliség regionális heterogenitására. Minél nagyobb egy kistérségben a vándorlási nyereség, ott valószínleg annál alacsonyabb a munkanélküliség. A korszerkezetet jellemz öregségi index viszont, éppen ellentétes hatású. Ez nem meglep: hipotetikusan is arra számítottunk, hogy minél fiatalosabb korösszetétel egy kistérség lakossága, ott annál kisebb gondot okoz a munkanélküliség. Mindezek alapján úgy tnik, hogy a urbanizáltabb, tanultabb népesség által lakott, több központi funkciót birtokló kistérségek tudtak leginkább megbirkózni a piacgazdasági átmenetet jellemz foglalkoztatási gondokkal. Közülük is a nyugati határszéltl könnyen és gyorsan elérhet területek tnnek ki leginkább: a gazdaság itt tudott a leggyorsabban áttérni az új szisztémára, és a tkebefektetések is leginkább ide irányultak.

141

közelkép

3. táblázat: A kistérségi munkanélküliség alakulására ható tényezk regresszióelemzése (szignifikáns változók standardizált regressziós béta paraméterei)
Magyarázó változók Nyugati határ távolsága Tanulatlanok aránya Diplomások aránya Öregségi index Városlakók aránya Vándorlási egyenleg Budapest távolsága Népsrség R2 0,664 Módosított R2 Standard hiba 1991 0,475 0,138 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 0,364 0,325 ­0,119 ­0,117 ­0,117 ­0,281 0,780 0,788 3,745 1999 0,347 0,332 ­0,107 ­0,089 ­0,141 ­0,283 0,790 0,771 3,727 2000 2001

0,373 0,328 ­0,160 ­0,176 ­0,100 ­0,251 ­0,174 ­0,234 ­0,289 ­0,198 0,704 0,652 1,963

0,445 0,384 0,375 0,330 0,317 0,288 0,233 0,248 0,313 0,358 ­0,206 ­0,303 ­0,231 ­0,184 ­0,093 ­0,122 ­0,117 ­0,162 ­0,170 ­0,140 ­0,137 ­0,136 ­0,171 ­0,155 ­0,230 ­0,225 ­0,257 ­0,275 ­0,289 ­0,169 0,084 0,089 0,737 0,745 0,777 0,808 0,797 0,796 0,689 0,724 0,736 0,766 0,799 0,788 3,791 4,802 4,143 3,735 3,355 3,609

0,356 0,328 0,334 0,398 ­0,109 ­0,146 ­0,109 ­0,117 ­0,122 ­0,282 ­0,258 0,775 0,781 3,902

0,766 4,057

Forrás: Nemes Nagy ­ Németh, 2003, M1. táblázat, 48. o.

Kitekintés A fenti gondolati vonalakon elretekintve a belátható közeli jöv területi folyamataira ­ feltételezve azt, hogy néhány éven belül kiteljesednek a nagytérségi közlekedési-kommunikációs hálózatok ­, az várható, hogy Magyarországon az emberi, képzettségi feltételek, innovatív készségek egyre határozottabb formálói lesznek a regionális fejldésnek. A közel azonos fekvési, elérhetségi körülmények létrejötte növelheti a keleti országrész meglév szellemi lehetségeinek jobb hasznosulását, a keleti és déli irányú nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak is lehet dinamikageneráló hatása. Mindez nem jelenti azt, hogy a fekvés nem lenne többé térformáló faktor, de inkább csak a lokális struktúrákban, s megsznne markáns makroregionális hátrányok forrásaként szolgálni. Hivatkozások
Faluvégi Albert (2000): A magyar kistérségek fejlettségi kü- Nemes Nagy József (2001): Az ezredvég regionális folyamatai Magyarországon: átfogó átalakulás ­ egyedi fejllönbségei. Területi Statisztika, 4. sz. 319­346. o. dési pályák. Megjelent: Keune, M. ­ Nemes Nagy József Human Development... (2003): Human Development Re(szerk.): Helyi fejldés, intézmények és konfliktusok a port 2003, Millenium Development Goals: A compact magyarországi átmenetben Regionális Tudományi Taamong nations to end human poverty, UNDP, Oxford nulmányok, 5. sz. 23­32. o. Unoiversity Press, New York, Oxford. Kiss J. P. (szerk.) (2003): A gazdasági fejldés indikátorai Nemes Nagy József ­ Jakobi Ákos ­ Németh Nándor (2001): A jövedelemegyenltlenségek térségi és településszerkezeti a kistérségekben, MTA RKK, Békéscsaba-Budapest, összetevi. Statisztikai Szemle, 10­11. sz. 862­884. o. kutatási jelentés. Kulcsárné Kiss A. ­ Nagy E. (2003): Az infrastruktúra fejl- Nemes Nagy József ­ Németh Nándor (2003): A ,,hely. és ,,fej", A fekvés és a szellemi tke szerepe az ezredvég dés és regionális különbségei Magyarországon, Területi regionális folyamataiban, ELTE Regionális Földrajzi Statisztika. 3. sz. 231­248. o. Tanszék, Budapest, A Tudásalapú gazdaság és munNemes Nagy József (1997): A fekvés szerepe a regionális tagkaerpiac Magyarországon a XXI. században cím oltságban. Munkaerpiac és Regionalitás, MTA KonNKFP-kutatás keretében, konzorciumvezet: MTA ferencia, Szirák, 1997. október (A konferenciakötetet KKI, kutatási jelentés. kiadta MTA KK KI, Bp., 1998, pp. 147­165.)

142

a tke mobilitása és térszerkezete
Obádovics Csilla ­ Kulcsár László (2003): A vidéki népesség Tóth Géza (2002): Kísérlet autópályáink térségfejleszt hatásának bemutatására. Területi statisztika. 6. sz. humánindexének alakulása Magyarországon. Területi 493­505. o. Statisztika. 4. sz. 303­322. o. Szalkai Gábor (2001): Elérhetségi vizsgálatok Magyaror- Williamson, J. G. (1965): Regional inequality and the process of national development: a description of the patszágon. Falu - Város - Régió, 10. sz. 5­13. o. terns. Economic Development and Cultural Change. Tagai G. (2003): Kelet-Közép-Európa gazdasági és nép4. sz. 3­84. o. ességi potenciáltere. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, kézirat.

143

közelkép

2.3. A MAGYAR IPAR TERÜLETI FOLYAMATAI Barta Györgyi
Lassuló területi differenciálódás Az ipar szerepe a gazdaság modernizációjában és fleg a gazdasági növekedésben nagyobb volt ez idáig Magyarországon, mint a közép- és kelet-európai országok többségében. A magyar gazdaság jellegzetes vonása, hogy az ipar húzóer maradt 1990 után is. A külföldi mködtke vonzásában a feldolgozóipar kiemelt szerepet játszott ­ elssorban a kilencvenes évek els felében. A feldolgozóipar fejldése, eredményei az 1990-es években a magyar gazdaság sikertörténete. Ebben az idszakban joggal gondolhattuk, hogy Magyarország periférikus-félperiférikus állapotából való kitörése, gazdasági felzárkózása jórészt az iparhoz kapcsolódik. Két jellegzetes folyamat formálta az ipar területi szerkezetét a rendszerváltozás után: a feldolgozóipar dinamikus fejldése, valamint az ipar egyre egyenltlenebb területi elhelyezkedése. Az ország térszerkezetében erteljes területi differenciálódás ment végbe. A nyugat-keleti lejt meredekebbé vált, és meghatározóbbá, mint az északi és déli térségek közötti gazdasági differenciálódás. A fejlettségi szint és a gazdasági dinamizmus szerinti területi tagozódás az országot három nagy egységre bontotta: az észak-dunántúli és a budapesti agglomeráció összefügg, gyorsan fejld térségére; Észak- és Északkelet-Magyarország területére, amely a korábbi nehézipari, energetikai ipar visszaesésével és agrárválsággal küszködik a mai napig; valamint Dél-Magyarországra, ahol lassú és kiegyenlítetlen modernizálódás megy végbe (Beluszky, 2000). Vidéken az ipar a gazdasági fejldés motorja. Annak ellenére, hogy a régiók, megyék gazdasági struktúrájában már mindenütt a tercier szektor van túlsúlyban (a GDP-bl való részesedés és a keresk aránya meghaladja az 50 százalékot), a vidéki régiók gazdasági fejlettsége és az iparban elállított GDP területi arányai között szoros korreláció mutatkozik. A vidéki gazdaság differenciálódásában meghatározó szerepe van az iparnak. Budapest relatív súlyának csökkenése az ország iparában ­ elssorban a foglalkoztatásban, de az ipari termelésben és értékesítésben is ­ a területi kiegyenlítdést segítette (ez nem jelent meg az exporttevékenységben). Ugyanakkor a vidéki gazdaságban erteljes differenciálódás ment végbe az ipar térbeli megoszlásában. (1. és 2. ábra).58 2000-ben ­ úgy tnik ­ lezárult egy szakasz, vagy legalábbis megtörtek a korábbi trendek. A területi különbségek az iparban jelentsen csökken-

58 Az adatgyjtést, a számításokat, valamint az ábrák egy részének szerkesztését Jeney László (ELTE TTK Regionális Földrajz Tanszék doktorandusza) végezte.

144

a tke mobilitása és térszerkezete

tek ­ a foglalkoztatásban, az értékesítésben és az exportban egyaránt ­ s ez fként a budapesti ipar visszaesésével függött össze. A vidéki iparon belül is lassult a differenciálódás folyamata, amely az észak-dunántúli ipari fejldés megtorpanásával áll kapcsolatban. Nem kétséges, hogy ez a folyamat nem kedvez sem az országos, sem a regionális fejldésnek, hiszen a ,,motor kisebb ervel húz". 1. ábra: A magyar ipar fontosabb mutatóinak megyei szint egyenltlenségei, székhely szerinti adatok (a relatív szórás alapján)

Forrás: KSH megyei statisztikai évkönyvek, 1992­2001.

2. ábra: A magyar vidéki ipar fontosabb mutatóinak megyei szint egyenltlenségei, székhely szerinti adatok (a relatív szórás alapján)

Forrás: KSH megyei statisztikai évkönyvek, 1992­2001.

145

közelkép

A tanulmány két kérdéssel foglalkozik. Egyrészt azt elemezzük, hogyan jelent meg az ipar dinamikus fejldése és területi differenciálódása a vállalatok szintjén, milyen új körülmények motiválták a vállalatok telephelyválasztását, illetve a közöttük formálódó térkapcsolatokat. Másrészt azt ipar megváltozott ágazati-területi struktúráját, az új ipari tereket, ipari koncentrációkat mutatjuk be. A telephelyválasztás új szempontjai Az iparban mköd vállalatok száma meghúszszorozódott 1990 után. A rendszerváltozással járó kötelez átalakulás és a privatizáció a nagyvállalati szervezetek széteséséhez vezetett, a sok önállóvá vált vállalati egység egy része gyorsan tönkrement, más részük ­ megváltozott formában (új profillal, kisebb méretekben, más szervezeti felépítésben stb.) ­ beilleszkedett a piacgazdaságba. A kilencvenes évek iparvállalatainak nagyobb része azonban valóban új, jogeld nélküli vállalat volt. A statisztikai adatszolgáltatás nem segít a vállalatok e két csoportjának szétválasztásában. A több telephelyes vállalatokban végzett esettanulmányaink, valamint a budapesti ipari övezetben folytatott felmérésünk szerint a vállalatok körülbelül 20­25 százaléka élte túl ­ kisebb-nagyobb változásokkal ­ a rendszerváltozást. A jelenleg mköd vállalatok dönt hányada új alapítású, tehát az 1990-es években az iparvállalatok tízezrei kerestek maguknak telephelyet (Barta, 2002). A különböz vállalatok a telephelyválasztás során több és eltér szempontokat vesznek figyelembe. Telephely-választási ,,szokásaik" alapján (amikor a telephelyválasztásban közel azonos feltételkombináció jelenik meg) csoportosítottuk az iparvállalatokat. E vállalati csoportok elsdleges differenciáló tényezi a vállalat mérete és tulajdonviszonyai (külföldi vagy hazai érdekeltség) voltak, és kevésbé az ágazati jellemzk. Ennek alapján a vállalatok három nagy csoportját különböztettük meg: ­ külföldi közép- és nagyvállalatok, valamint ezeknek beszállítói (külföldi és hazai); ­ hazai nagyvállalatok, fleg hazai kis- és középvállalatok bedolgozásával; ­ kis- és középvállalatok ­ fleg hazai tulajdonúak. E helyt a vállalatok els csoportjával, a külföldi közép- és nagyvállalatokkal és beszállítóikkal foglalkozunk, mivel e vállalati csoport hatott legmarkánsabban az elmúlt évtized során az ipar térbeli struktúrájának megváltozására. A külföldi vállalatok telephelyválasztását két szempont motiválja elssorban: a piacszerzés és a termelési tényezk elérhetsége, valamint a kedvez költségek (Quévit ­ Dicken, 1994; és lásd Békés Gábor tanulmányát e kötetben). A külföldi vállalatok elször az országot választják ki a makrogazdasági mutatók, az üzleti környezet stabilitása és kiépítettsége, vala-

146

a tke mobilitása és térszerkezete

mint a beruházásösztönz kormányzati gazdaságpolitika alapján (Kalotay, 2003). A piacszerzés szinte kizárólag, a termelési tényezk költségei jórészt ,,országfügg" kategóriák. Az országon belüli telephelyválasztásban, a régiók és települések kijelölésében inkább a termelési tényezk elérhetsége játszik fontos szerepet. 3. ábra: Szerzdéses elektronikai gyártó cégek Közép- és Kelet-Európában, 2001-ben

Forrás: Kalotay, 2003, 3. táblázat, 46­48. o.

A külföldi mködtke által kiválasztott térség Magyarországon jól körülhatárolható, amely alig változott az elmúlt 10­12 évben. A budapesti agglomerációban és Észak-Dunántúlon koncentrálódik a külföldi mködtke több mint 80 százaléka. A külföldi vállalatok telephelyválasztásában a földrajzi elhelyezkedés, a térség geopolitikai helyzete meghatározó szempont. A nyugati határhoz és Budapesthez közeli területeket azért részesítették elnyben a külföldi vállalatok, mert e magyarországi terület része annak a körülbelül 500 kilométeres sávnak, amellyel a nyugat-európai gazdasági tér kibvült. (Érdemes megtekinteni a transznacionális vállalatok szerzdéses

147

közelkép

elektronikai cégeinek földrajzi elhelyezkedését a 3. ábrán). Az elmúlt években az újonnan létesített külföldi vállalatok még akkor is inkább e térségben választottak telephelyet, ha a termelési tényezkben, fleg a képzett munkaerben, már hiány mutatkozott. Ebben egyre inkább szerepet játszanak a földrajzi agglomerációs folyamatokból adódó elnyök is. A négy új autógyár mindegyike (Audi, Suzuki, Ford és az Opel) az ország északnyugati részébe települt, közülük három a fváros 60­80 kilométeres vonzáskörzetébe. A beszállítók többsége a jármiparban is Észak-Dunántúlon, a budapesti agglomerációban és az Északi-középhegységben mködik (4. ábra). 4. ábra: A Suzuki beszállítói hálózatának változása 1994 és 2000 között

Forrás: Kovács R. és Barta Gy. gyjtése

A térséget még kedvezbb helyzetbe hozza, határait kitágítja, ha a központok és a termelhelyek jól elérhetk, kiépültek a korszer közlekedési és szállítási útvonalak. Jelenleg elsbbséget élvez az autópálya. Az esettanulmányok azt mutatták, hogy az autópályák gazdaságösztönz hatása 20­25 kilométeres sávban érzékelhet, ersítve a tke és a munkaer vonzását, multiplikatív hatást generálva a térség gazdaságfejldésében (Bartha ­ Klauber, 2000). Jellemz, hogy Észak-Dunántúl és Budapest, ahol a külföldi vállalatok jórészt telephelyet választottak, elérhet volt autópályákon, st, igen gyorsan megépült az Ausztriával összeköt új szakasz is. A külföldi vállalatok az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaert alkalmazták vállalkozásaikban, és munkájukért több bért fizettek, mint a magyar állami vállalatok (Fazekas ­ Köll, 1998). E bérkülönbség egy része volt kapcsolatos a foglalkoztatottak korával, nemével és iskolázottságával, a másik része a magasabb termelékenységgel. Budapesten és az észak-dunántúli térségben a népesség iskolázottsága is magasabb szint volt, ez a faktor is ersítette tehát a külföldi tke térbeli vonzását.

148

a tke mobilitása és térszerkezete

A telepítési tényezk közé tartozott a már kiépült és jelents méret helyi gazdaság, a jellegzetes gazdasági struktúra a feldolgozóipar nagy súlyával, az ipari hagyományokban a gépiparral. Az észak-dunántúli és budapesti térséget kevésbé sújtotta a gazdasági krízis a rendszerváltozás idején, a kilábalás is gyorsabban ment végbe. A gazdaságpolitikai ösztönzk helyi-regionális hatása kevésbé számítható a telepít tényezk közé. Kétségtelen, hogy a vámszabad területek nagy része ebben a térségben koncentrálódott, de ez vállalat-, nem pedig területfügg tényez (volt). A felmérések azt bizonyították, hogy az iparzési adó, amely az egyetlen ­ gazdasághoz fzd ­ helyi adó, nem játszott meghatározó szerepet a mködtke vonzásában vagy a munkahelyteremtésben (Keresztély ­ Gimesi, 1999). A vállalatok ­ jelen esetben a külföldi nagyvállalatok ­ telephelyválasztását befolyásoló tényezk sorát még lehet folytatni. Az az állítás fogadható el, hogy több feltétel együttes kedvez kombinációjában kell keresni a vállalatok számára vonzó környezetet, települést. St, a változó gazdasági környezetben a beruházók szempontjai is változnak. Agglomerálódás, hálózatosodás, klaszterek az iparban Az ipari körzetek kialakulásának hosszú folyamata a gazdaság agglomerációs folyamataival kezddik, amikor egy körülhatárolható térségben egymás mellé települnek a különböz vállalatok, beruházásaik révén bvül, fejldik a helyi gazdaság, a munkahelyek száma szaporodik, mindez egyrészt új ipari kultúra megtelepedését teszi lehetvé, másrészt javítja a térség lakosságának életkörülményeit. A letelepült vállalatok akkor képesek fejldni és a térség gazdaságába beágyazódni, ha a gazdaság szerepli között kapcsolatok jönnek létre, majd a kapcsolatok srsödnek és hálózatokba szervezdnek. A földrajzi közelségnek meghatározó szerepe van a hálózatosodás kialakulásában. A hálózatosodás elvezethet a klaszterek, a gazdaság szerepli közötti kapcsolatok komplex rendszerének kialakulásához, amely a kooperáció és verseny elnyeit nyújtja a klaszter résztvevinek. Látni kell tehát, hogy összefügg folyamatról van szó, amely agglomerálódással kezddik, és hálózatosodáson keresztül vezet a klaszterek létrejöttéhez. Nem csak hosszú ez a folyamat, de elemei összefüggnek, egymásra épülnek, tehát a fejldési folyamatot végig kell járni. Nem alakulnak ki klaszterek a ,,semmibl". A hálózatok, a klaszterkezdemények már elvétve felbukkantak a magyar gazdaságban, de csak az ország fejlett térségeiben. Az országban mindenütt, de leginkább az elmaradott vagy hátrányos helyzet térségekben jelenleg az agglomerációk kialakulásának folyamata a jellemz. Ennek különböz okai vannak. ­ A szocializmus idején a gazdaságban, különösen az iparban általánossá vált a több telephelyes vállalati szervezdés. Megyényi területek gazda-

149

közelkép

ságában többségben voltak a vállalati részlegek, amelyek a távoli vállalati központtal álltak kapcsolatban, s különböz vállalatokhoz tartozó telephelyek között a térségben nem alakult ki munkamegosztás, együttmködés. A szocializmus bukása a nagyvállalatok szétesését hozta magával, még e szegényes ­ nagyvállalatok közötti és vállalaton belüli ­ kapcsolatok is megszntek. ­ A rendszerváltozás után betelepül külföldi vállalatok nehezen integrálódnak a magyar gazdaságba, elssorban a külföldi és a hazai vállalatok között ­ fejlettségben, tkeellátottságban, termelési eredményekben ­ kimutatható jelents különbségek miatt. A duális gazdaság akadályozza a gazdasági körzetek formálódását. ­ A magyar területfejlesztési politika sem segíti egyértelmen az ipari körzetek kialakulását. A kormányzat területfejlesztése egyrészt a térbeli különbségek csökkentésére törekszik, és így elssorban az elmaradott térségeket segíti. Másrészt a gazdasági körzet-építés szemben áll a területi decentralizálás, dekoncentrálás céljaival is. (Ezt az ellentmondást legfeljebb a koncentrált decentralizáció révén lehet feloldani.) Nem véletlen, hogy az ipari parkok és vállalkozási övezetek kiépítésének programját csak 1996ban léptették életbe, és az els klaszterépítési programok 2000-ben fogalmazódtak meg kormány szinten. A kis- és középvállalatok koncentrálódása a nagyvárosokban A kis- és középvállalatok nagy hányada lakossági igényeket elégít ki, szolgáltatásokat nyújt, illetve más vállalkozások számára végez bedolgozói, alvállalkozói munkákat. A városok, különösen a nagyvárosok nemcsak nagyobb piacot, számosabb megrendelést, biztosabb megélhetést jelentenek a vállalkozások számára, hanem azokkal a feltételekkel is rendelkeznek (nagyobb munkaerpiac, a szolgáltatások széles skálája, az információ bsége és elérhetsége), amelyek nélkülözhetetlenek a vállalkozások mködéséhez. A vállalkozások városi koncentrációjának foka nagy vonalakban követi a településhierarchiát. A városok vállalkozásvonzási képessége összefügg a város méretével, tradícióival és a térség városhálózati-településhálózati sajátosságaival. A vállalkozási srség (a lakosokra jutó vállalkozások száma) alapján Magyarország két részre bomlik a Balassagyarmat-Békéscsaba vonal mentén. A vállalkozási srség egyrészt összefüggésben van a térségek gazdasági fejlettségével és dinamizmusával, másrészt a sajátos ágazati struktúrájával. Mivel a kis- és középvállalatok nagy része az ingatlanügyletekhez, kereskedelemhez, valamint az iparhoz és építiparhoz kapcsolódik, a fejlett gazdaságú, valamint az idegenforgalomban jelents szerepet játszó térségekben és a nagyvárosokban nagy az arányuk.

150

a tke mobilitása és térszerkezete

A nagyvállalatok köré szervezd ipar Magyarországon az agglomerálódásra jelenleg az autógyártás szolgáltatja a legjobb példát. 1990 eltt nem folyt személyautó-gyártás Magyarországon, így ezt az iparágat a multinacionális cégek telepítették ide. A jármipar egy évtized alatt a magyar gazdaság, ipar meghatározó ágazatává vált. A jármgyártás mintegy másfél száz vállalkozása telepedett Észak-Dunántúl és a budapesti agglomeráció kis- és nagyvárosaiba. Gyr, Budapest, Szentgotthárd, Székesfehérvár és Esztergom a legnagyobb központ, de rajtuk kívül a térség 40­45 településében mködnek a jármiparhoz tartozó vállalatok. A beszállítói tevékenység azonban még igen alacsony szinten áll. A beszállítói piramis négy szintje alakult ki, amelynek csúcsán a külföldi autógyárak állnak, az els szinten is fként külföldi beszállítók és a magyar integrátor középvállalatok (Rába Rt., Imag-Ikarus stb.) helyezkednek el, a harmadik szint a második beszállítóké (többnyire magyar közép- és nagyvállalatok: Bakony Mvek Rt., MMG Automatikai Mvek, Salgoglas Rt. stb.), a piramis talapzatán pedig a magyar kisvállalatok állnak. Összességében a külföldi vállalatok magyar beszállítói aránya rendkívül alacsony, 10­20 százalékos, a multinacionális vállalatok esetében nem éri el a 10 százalékot (Kopasz, 2001). A magyar beszállítók aránya alig változik, sok esetben ­ a külföldi beszállítói hálózat magyarországi megtelepedésével ­ csökken. Kivétel a Suzuki, amely kiterjedtebb beszállítói hálózatot épített ki. Ez elssorban annak köszönhet, hogy a Suzukit mint magyar autót csak akkor lehet az EU-ba exportálni, ha a magyar hozzáadott érték eléri legalább az 50 százalékot, és további 10 százalékot az EU beszállítói arány. Ahhoz, hogy ezt a magas arányt elérhessék a magyar beszállítók, a Suzuki jelents segítséget nyújtott a technológia átadásában, a géppark kialakításában és a termelés finanszírozásában. Az elmúlt években növekedett a beszállítók száma, az új beszállítók többsége a budapesti agglomerációból és az északnyugati országrészbl került ki (4. ábra). Ipari parkok, vállalkozási övezetek A fejlett világban az 1970-es években jöttek létre tömegesen az ipari parkok, keletkezésük összefügg a fordista, sokfunkciós vállalatok szétesésével. A kis- és középvállalatok tömegei keresték a megrendelket, a lehetségeket, hogy nagyvállalatok beszállítóivá válhassanak, hogy megjelenhessenek eladóként a nagyvárosi piacokon. E spontán telephelyválasztás hozta létre a dinamikus gazdasági térségekben az ipari parkokat. A városfejlesztés új irányzatai ­ a térben szétválasztott városi funkciók ­ is segítették az ipari parkok megtelepedését a városszéli területeken, ahol jobb feltételeket lehetett alacsonyabb áron megteremteni a modern gazdaság mködéséhez. Magyarországon az els ipari parkok az 1990-es évek elején jöttek létre, vállalati vagy önkormányzati erfeszítések eredményeként, például Gy-

151

közelkép

rött és Székesfehérváron. A kormányzati gazdaság- és területfejlesztési programban 1996-ban jelent meg a tömeges ipari park építés terve, amelynek eredményeként 1997-ben 28, 1998-ban 75, 1999-ben 112, 2001-ben már 145 ipari parkot regisztráltak Magyarországon. De egy 2000-ben készített felmérés (Laky, 2000) kimutatta, hogy a kötelez feltételeknek (legalább 10 vállalkozást és 500 munkahelyet kellett az els öt évben megteremteni) eleget tev ipari parkok száma mindössze 20­25 volt, de ezek nagy részében a vállalatok már az ipari park létrehozása eltt is a jelenlegi telephelyükön mködtek. Vagyis az ipari parkok nagy és gyorsan növekv száma egyelre nem jelenti az ipar felgyorsult területi agglomerációját (sokkal inkább a statisztikai adatokkal való játszadozást, illetve az önkormányzatok kétségbeesett próbálkozását minden elérhet állami támogatás megszerzésére). Jelenleg az egész országban srn és egyenletesen megjelen ipari parkok nem szolgálják sem a gazdaságfejlesztés minségi céljainak elérést, sem a területfejlesztés területi kiegyenlítést megcélzó programját. Az ipari parkok számának további növelésére (2010-ben 250 ipari park), illetve közöttük hálózat kiépítésére vonatkozó elképzelések irreálisak. Még kevesebb sikert lehet elkönyvelni a vállalkozási övezetek terveinek megvalósításában. Az 1990-es évek második felében 11 övezetet ­ többségükben határ menti, elmaradott térséget ­ jelöltek ki Magyarországon. A vállalkozási övezet a régió fejldése érdekében létrehozott, kijelölt határokkal övezett terület, ahol a termelés és szolgáltatás bvülését sajátos pénzügyi kedvezmények segítik. Különböz okok miatt (elmaradott gazdaság, szerény vállalkozói aktivitás, jelentéktelen beruházás, rosszul szervezett és alacsony szint állami támogatás stb.) e térségekben nem gyorsult fel a gazdasági fejldés, a 11 vállalkozási övezet közül csupán egy-két térség (Záhony térsége, Zalai Regionális Övezet) tudott felmutatni eredményeket. Klaszterépítés A klaszterek alulról építkez, spontán szervezdések, amelyeket egyrészt az agglomerációból ered elnyök, másrészt a földrajzilag egymáshoz közeli vállalkozások kooperációi hozzák létre. Magyarországon a spontán fejldés legfeljebb ,,klasztercsírákat" hozott létre, ilyen alakult ki például a budapesti Óbudai ­ volt Hajógyári ­ szigeten. (De máris látszik, hogy nem tudja pozícióit megvédeni egy ers befektetvel szemben). A területfejlesztési politika eszköztárába tartozik a klaszterek kiépítésének küls eszközökkel való támogatása. Így hozták létre a Gazdasági Minisztérium támogatásával 2000-ben a Pannon Autóipari Clustert (PANAC), a nagy autógyárak, néhány beszállító, a nyugat-dunántúli Regionális Ügynökség, bankok részvételével. A PANAC-ot más ,,mesterséges" klaszterek

152

a tke mobilitása és térszerkezete

is követték az idegenforgalomban, fafeldolgozásban stb., szinte kizárólag az ország fejlett térségeiben. E klaszterek még nemigen tudnak eredményeket felmutatni: szervezdésük egyoldalú, a termelési kooperáció alig bvült e keretek között az elmúlt években. Sok a megválaszolatlan kérdés a klaszterek építésével kapcsolatban. Kétséges, hogy a magyar gazdaság eljutott-e már abba a fejlettségi fázisba, hogy klaszterépítéssel foglalkozzon? A szakemberek azonban más országokban is megkérdjelezik azt, hogy egyáltalán lehetséges-e lényegesen felgyorsítani küls támogatással egy alulról építkez folyamatot. Új területi struktúra az iparban Változó területi arányok A területi differenciálódás az ipar korábbi ­ lényegesen kiegyenlítettebb ­ területi szerkezetét megváltoztatta. Az ország iparilag legfejlettebb északdunántúli és budapesti agglomerációs térsége az ipari GDP kétharmadát hozta létre 2000-ben. Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Dél-Alföld ipara közel azonos nagyságrendben járult az ipari GDP-hez. Alig haladja meg ezt a rendszerváltozás legnagyobb vesztesének, az észak-magyarországi régiónak a teljesítménye (1. táblázat). 1. táblázat: Az ipari termelés területi megoszlása
Térség Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen 1980, korrigált nemzeti jövedelem 9,8 16,5 30,6 7,4 17,9 8,9 9,2 100,0 2000, ipari GDP 17,4 18,2 29,4 7,1 10,3 8,6 8,7 100,0

Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv, 2000. KSH 2001. Budapest; Területi Statisztikai Évkönyv, KSH, 1981, Budapest.

Az ipari ágazatok területi megoszlása Az ipar ágazati szerkezete gyökeresen megváltozott az elmúlt 10­12 évben. A bányászat termelése a harmadára, a textil- és ruházati iparé a kétharmadára csökkent 1990-hez képest. A többi ágazat termelése (élelmiszeripar, vegyipar, a nem fém ásványi termékek gyártása, a kohászat, villamosenergia-termelés) sem érte még el az 1990 évi szintet, de ­ a bányászatot leszámítva ­ valamennyi ágazat túljutott a mélyponton. Kiemelkedik az iparból a gépipar, amelyben már több mint ötszörösére növekedett a termelés

153

közelkép

1990 és 2000 között. Meg kell említeni a fa-, papír- és nyomdaipari ágazatot, amely a gépiparon kívül még képes volt növelni az iparon belüli részarányát (elssorban a nyomdaiparnak tulajdoníthatóan). A feldolgozóipar ágazati szerkezetében dominál a gépipar (42 százalék), az élelmiszeriparral (15 százalék) és vegyiparral (14 százalék) együtt az ipari termelési érték közel háromnegyedét adva 2001-ben. A foglalkozási szerkezet arányai némileg eltérnek a termelés ágazati arányaitól, részben a munkaintenzív jelleg, részben az ágazatok között kialakult termelékenységi különbségek miatt. Az elbb említett három ágazat 59 százalékot tesz ki a foglalkoztatási szerkezetben. Az iparágak területi elhelyezkedésében is jelentsek a változások A gépipar, vegyipar, a fémfeldolgozás és a fa-, papír- és nyomdaipar területileg ersen koncentrálódik. A hazai természeti erforrásokra, nyersanyagokra jobban épül élelmiszeripar, textil-ruházati ipar és a nem fém ásványi termékek gyártása területileg ersebben szóródik. Az elmúlt években bizonyos területi elmozdulás is bekövetkezett az iparágazatok területi elhelyezkedésében: a gépipar egyre egyenletesebben tölti ki az észak-dunántúli + budapesti agglomeráció térségét, Budapest, Fejér, Gyr-Moson-Sopron megye mellé felzárkózott Komárom és Vas megye, st Pest és Somogy megye is bekerült a gépipar legjelentsebb termelinek körébe. Az élelmiszeriparban viszont területi koncentráció következett be az elmúlt években, 12 megyében állítják el a termelési érték közel 84 százalékát (három évvel ezeltt csak 75 százalékát) (5. ábra). Monokultúrás vagy csak néhány domináns ágazatra épül ipar alakult ki a megyék többségében. Több iparág jelenléte ­ a nemzeti iparban számottev termeléssel ­ csak Budapestre, Pest megyére, Gyr-Sopron és BorsodAbaúj-Zemplén megyékre jellemz. Az ország kiterjedt térségeiben nincs jelents termelhely egyetlen iparágban sem. Néhány iparágazatban termelési körzetek körvonalazódnak: a gépiparban Észak-Dunántúl, a vegyiparban a budapesti agglomeráció és BorsodAbaúj-Zemplén megye, a fa-, papír- és nyomdaiparban a budapesti agglomeráció stb. A magyar ipar szerkezete ­ a korábbi komplexitásához képest ­ féloldalasabbá vált. Az új iparági szerkezetben a gépipar domináns szerepet tölt be, amely nemcsak korszersége miatt tekinthet pozitív változásnak, hanem azért is, mert ez a struktúra jobban illeszkedik az ország adottságaihoz. A gépipar egyrészt önmagában is komplex ágazat (a magyar gépiparban a gépek, berendezések, az elektronikai ipar, a mszergyártás és a jármipar teszi ki a legnagyobb részt), másrészt a termelékenység növelésében alapveten járul hozzá a magyar ipar fejldéséhez. Ez a pozitív értékítélet nem mondható el az ipar területi szerkezetének alakulásával kapcsolatban. Nemcsak megbillent az ország területi szerkezete az ipari termelésben, amely a

154

a tke mobilitása és térszerkezete

gazdaság területi differenciálódását okozta, hanem kiterjedt térségek ipari szerkezete is elszegényedett, egysíkúbbá vált. 5. ábra: Az ipar fbb ágazatainak területi szerkezete 2001-ben (a termelési érték 83­88 százalékát elállító megyék)

Forrás: KSH Megyei Statisztikai Évkönyv, 2001.

Ipari terek, ipari koncentrációk és ipari területi központok Magyarországon még nem alakultak ki ipari körzetek, klaszterek, az ipari terek lényegében az ipar területi agglomerációi. (E koncentrációk térségébe nemcsak a nagyvárosi központ, hanem agglomerációjuk kisebb települései is beletartoznak.) Az ipari koncentrációk négy területi csoportját különböztetjük meg ­ elssorban az ipari koncentrációk mérete alapján ­ amelyek felölelik jóformán az egész magyar ipart. E négy csoport az ipari koncentrációk eltér típusai is egyszersmind: az örökölt iparvárosok, a nagyvárosi koncentrációk, a budapesti agglomeráció és Észak-Dunántúl összefügg ipari térsége. A négy típushoz tartozó városok feldolgozóipari vállalataiban koncentrálódik a jegyzett tke kétharmada, innen ered az ipari export háromnegyed része (a budapesti agglomerációból 30 százalék, Észak-Dunántúl városaiból közel 40 százalék, a régióközpontokból ­ Budapesttel együtt ­ 60 százalék). A ,,túlél" iparvárosok körébe azok a kis- és középméret városok tartoznak, amelyek gazdasága ipari monokultúrára épült, és ez mindmáig jellemz maradt. E városok száma megközelíti a két tucatot, közéjük tartoznak a volt szocialista iparvárosok is. A ma jelents kör igen leszkült, közöttük a legjelentsebbek: Dunaújváros, Tiszaújváros, Kazincbarcika, Paks és Százhalombatta.

155

közelkép

Egy részüknek sikerült megkapaszkodnia a politikai rendszerváltozás után is, elssorban a prosperáló iparágazatuknak köszönheten (kiváltképpen a vegyiparban). Városaik gazdaságának diverzifikálódása sajnos ma sem jellemz, de egy-egy nagyvállalatuk átszervezése, sikeres privatizációja, jórészt külföldi forrásból ered beruházásai a városaikat is megersítette. A volt iparvárosok többsége azonban (fképpen a bányászat és a kohászat városai) sorvadásnak indult. A nagyvárosok a gazdaság, az ipar preferált térségei. A nagyvárosok ipara sok elembl tevdik össze: idetelepülnek a nagyvállalatok székhelyei, itt zajlik jórészt a termelés is, mivel itt találják meg a megfelel méret munkaer- és fogyasztópiacot, a korszer szolgáltatásokat, a kooperációs partnereket. St, a kis- és középvállalkozások többsége is a nagyvárosokba tömörül. A vállalkozások kétharmada koncentrálódik a megyeszékhelyeken, Budapesten ebbl több mint 40 százaléka. A legnagyobb városok éppen olyan központi szerepet töltenek be régiójuk vállalkozásainak koncentrálásában, mint Budapest az országban. Debrecenben mködik a Hajdú-Bihar megyei vállalkozások közel 70 százaléka, Szegeden a Csongrád megyeiek kétharmada, Pécsett a Baranya megyei vállalkozások 64 százaléka. Miskolc és Gyr vállalkozásokat vonzó képessége valamelyest gyengébb (illetve a térségben más jelents központok is mködnek). Magyarországon szoros kapcsolatot lehet kimutatni a városok mérete és versenyképessége, ipari és gazdasági lehetségei között. Nagyvárosaink gazdasága vonzza legersebben a mködtke-beruházásokat. 2000-ben a 15 ,,legversenyképesebb" nagyváros gazdaságába befektetett eszközök tették ki az ország összes beruházásainak több mint 70 százalékát (ez az arány növekv tendenciájú). Az észak-dunántúli térség. Az ország jól körülhatárolható térségében ­ Észak-Dunántúlon (illetve annak négy megyéjében) ­ más magyarországi térségekhez hasonlítva tartósan dinamikusabb gazdasági fejldés ment végbe a rendszerváltozás utáni idszakban. A gazdasági fejldés térségre jellemz elemei jelentek meg, amelyek vagy teljességgel hiányoznak, vagy másutt ilyen mennyiségben és minségben nincsenek jelen. A gazdasági fejldés kedvez feltételei között a térség geopolitikai, földrajzi helyzetét (vagyis a budapesti agglomerációhoz és a közép-európai térséghez való közvetlen és ers gazdasági kapcsolódását), a viszonylag fejlett infrastruktúráját (elérhetségét elssorban), valamint az ipari-feldolgozóipari tradíciókhoz kötd minségi munkaerpiacát kell kiemelni. Ugyancsak megemlítend, hogy e térség folyamatosan élvezte a helyi és a központi kormányzati gazdaságpolitika támogatását. 1989 utáni idszak beruházásaiban meghatározó volt a külföldi tke, a beruházók között jelents szerepet játszottak és játszanak jelenleg is a multinacionális vállalatok. A beruházások a feldolgozóiparban, azon belül is a gépiparban koncentrálódnak. A zöldmezs beruházások új, modern

156

a tke mobilitása és térszerkezete

húzóágazatokat (jármipar, és részben az elektronikai ipar) telepítettek e térségbe. Az elmúlt 12 év gazdaságfejldése új elnyöket teremtett a térségben. A kedvez gazdasági feltételeknek és a dinamikus beruházásnak köszönheten új gazdasági struktúra alakult ki. A jelenlegi tendenciák arra utalnak, hogy ipari körzet formálódik a térségben, egyre több településre kiterjeden. (A térség 21­22 városa már az ország legnagyobb értékben exportáló 50 városa közé tartozik, közöttük öt város ­ Gyr, Székesfehérvár, Szentgotthárd, Szombathely és Esztergom ­ iparából származott 2002-ben az ország exportjának több mint 40 százaléka). Nehezíti az ipari körzet kialakulását az a helyzet, hogy a vállalatok közötti helyi kapcsolatok szegényesek (elssorban a külföldi nagyvállalatok és a magyar tulajdonban lév kis- és középvállalatok között), és az innováció lokális terjedése igen lassú. A budapesti agglomerációban összetett folyamatok jellemzik az ipari átalakulást. Bár a fvárosban erteljes dezindusztrializáció zajlik, még korántsem lehet ,,leírni" a budapesti ipart, 100 ezer munkahelyével még most is ez az ország legnagyobb ipari koncentrációja. A három meghatározó ágazata ­ a vegyipar, az élelmiszeripar és a gépipar ­ közül a gépipar fejldik dinamikusan. Budapest irányító szerepe is ersödik a gazdaságban és az iparban. A budapesti agglomeráció és az észak-dunántúli térség között hatékony munkamegosztás van kialakulóban. Az Észak-Dunántúlra települ multinacionális iparvállalatok a budapesti korszer szolgáltatások fogyasztói. Az észak-dunántúli és a budapesti agglomeráció térsége egyre inkább összefügg körzetté fejldik, amely része a nyugat-európai gazdasági térhez mintegy 500 kilométeres sávval kapcsolódó dinamikusan fejld térségnek. Az ipar területi központjai. Az elmúlt 10­12 évben Magyarországon a régiók, városok versenyképességét azon mértük le elssorban, hogy képesek-e tke vonzására valamilyen küls forrásból. A jelenleg sikeres területi stratégia elssorban a külföldi mködtke vonzására, a nemzetközi turizmusra vagy állami források megszerzésére épül. A tkevonzó képességet jól mutatja a közép- és nagyvállalatok egy-egy településben való koncentrálódása. Ennek alapján kialakult tkevonzó központok: ­ Budapest (kimagaslóan és egyértelmen vezet pozíciót tölt be az országban); ­ Gyr, amely a rendszerváltozás után kiemelkedett az úgynevezett ellenpólus nagyvárosok ötösébl; ­ A megyeszékhelyek csoportja, amelyek közé beékeldik Budaörs és Dunaújváros; ­ Néhány középméret város a budapesti agglomerációban: Budaörs, Gödöll és Vác;

157

közelkép

­ Budapest 60­80 kilométeres gyrjén elhelyezked városok: Cegléd, Esztergom, Gyöngyös, Jászberény, Tata, Tatabánya. ­ Régi és új iparvárosok: Dunaújváros mellett Tiszaújváros, Salgótarján, Ajka, Kazincbarcika, Orosháza, Esztergom, Mosonmagyaróvár. A nagyvállalati székhelyek tömörülése egy-egy nagyvárosban területi irányító funkcióval ersíti ezeket a településeket. Budapest, Gyr, Székesfehérvár, Szeged és Debrecen rendelkezik ilyen irányító funkciókkal. Az ipari nagyvállalatok (a Top100 legnagyobb vállalatai) egyharmadának van a székhelye Budapesten, másik harmada Észak-Dunántúlon, ezt követi csak az Alföld 20 százalékos részaránnyal. A nemrégen még vezet ipari térségben, ÉszakMagyarországon, jelenleg nincs kiemelked irányítóközpont.

Hivatkozások
Barta Györgyi (2002): A magyar ipar területi folyamatai, 1945­2000. Dialóg Campus, Budapest-Pécs. Bartha Attila ­ Klauber Mátyás (2000): Az autópálya hatásai a kistérségek gazdasági fejldésére. pp. 251­259. Megjelent: Román Zoltán (szerk.): Felzárkózás és EUcsatlakozás. ­ A VII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia eladásai. Budapest. Beluszky Pál (témavezet) (2000): A magyarországi városok versenyképessége. MTA RKK KÉTI, Budapest. Fazekas Károly ­ Köll János (1998): A külföldi érdekeltség vállalatok munkaer-keresletének jellemzi Magyarországon 1995-ben. Megjelent: Fazekas Károly (szerk.): A munkaerpiac és regionalitás az átmeneti idszakban. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest, 29­59. o. Kalotay Kálmán (2003): Mködtke ­ válságban? Közgazdasági Szemle, 1. sz. 35­55. o. Keresztély Krisztina ­ Gimesi Judit (1999): Az iparzési adó szerepe a budapesti agglomerációs települések önkormányzati gazdaságpolitikájában. Megjelent: Barta Györgyi ­ Beluszky Pál (szerk.): Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. MTA RKK, Budapest, 167­181. o. Kopasz Mariann (2001): Vállalatközi kapcsolatok: nemzetgazdasági és regionális szint elemzések. Konjunktúra Kutatási Füzetek 4. Tárki, Budapest. Laky Ildikó (2000): Az ipari parkok elemzése. Az ipari parkok csoportosítása. Ipari Park Partnerségi Program, Terra Stúdió Kft., Budapest. Quévit, M. ­ Dicken, P. (1994): Transnational corporations strategies and regional restructuring. Megjelent: Dicken, P. ­ Quévit, M. (szerk.): Transnational corporations and European regional restructuring. Netherlands Geographical Studies, 181. Utrecht, 151­159. o.

158

a tke mobilitása és térszerkezete

2.4. A HAZAI ÉS A KÜLFÖLDI TULAJDONÚ VÁLLALKOZÁSOK TERÜLETI KONCENTRÁCIÓJA MAGYARORSZÁGON* Fazekas Károly
A külföldi tulajdonú vállalkozások területi eloszlása a fogadó országokban kedvelt témája az elmúlt évtized közgazdasági és regionális gazdaságtani kutatásainak. Az új gazdaságföldrajz elméleti meggondolásai és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy vállalatok területi eloszlása nem egyenletes a piacgazdaságokban, a vállalatok bizonyos térségekbe agglomerálódnak, és a külföldi és hazai tulajdonú vállalkozások területi eloszlása jelents mértékben eltér egymástól (Krugman, 1991a, 1991b, 2003; Krugman ­ Venables, 1990). Ez a tény azzal a következménnyel jár, hogy a külföldi mködtke be- és kiáramlása, a külföldi tulajdonú vállalatok térnyerése vagy visszaszorulása jelents hatással van a gazdaság és a munkaerpiac regionális különbségeire. A témával foglalkozó szakirodalom alapján úgy tnik, hogy a külföldi mködtke térnyerése egy-egy országban növeli a helyi munkaerpiacok között meglév regionális különbségeket (Iammarino ­ Santangelo, 2000.) Ez a hatás különösképpen fontos Magyarországon, ahol folyamatosan növekszenek a helyi munkaerpiacok, kistérségek közötti regionális különbségek, ahol a helyi munkaerpiacok markáns polarizációja következett be a rendszerváltást követ években (Fazekas, 2002). Az ország egyre inkább kettészakad a Budapest-Bécs, Budapest-Graz tengelyek körül elterül fejlett, magas foglalkoztatottsággal, alacsony munkanélküliséggel jellemezhet ,,nyertes" térségek, valamint az ország déli, keleti perifériális területein elhelyezked, kevésbé urbanizált, alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel jellemezhet ,,vesztes" térségekre. Ugyanebben az idben, azaz 1990­2001 között a külföldi érdekeltség vállalatok részesedése az összes vállalati létszámból 27 százalékra, a saját tkébl 42 százalékra, a hozzáadott értékbl 45 százalékra, az exportból pedig 81 százalékra növekedett (KSH, 2003). Nem kétséges, hogy a külföldi tke ilyen mérték térnyerése jelents hatással volt a gazdaság, a munkaerpiac és a foglalkoztatás regionális különbségeire. Ebben a fejezetben külföldi tulajdonú vállalatok megnövekedett jelenlétének regionális hatásaival foglalkozunk. Megmutatjuk a hazai és a külE fejezet és földi tulajdonú vállalatokban meglév álláshelyek területi eloszlásának jel- * fejlesztési a Nemzeti Kutatási foprogram keretében lemzit, és megvizsgáljuk miként hatott a külföldi tulajdonú vállalkozások lyó ,,Tudás alapú társadalom és munkaerpiac a XXI. században" térnyerése a munkaerpiac regionális különbségeire. Vizsgálatunk a társas cím kutatás eredményeinek felvállalkozások álláshelyeit öleli fel. A vállalati szektor méreteiben, foglal- használásával készült.

159

közelkép

kozási szerkezetében, területi eloszlásában az elmúlt években végbement változások meghatározó szerepet játszottak a munkaerpiac jellemzinek alakulásában.59 A felhasznált adatok A hazai és külföldi tulajdonú vállalatok (HTV-k és KTV-k) területi eloszlását a KTK­KIST adatbázisból származó változók felhasználásával vizsgáljuk. Az adatbázis a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok kistérségi szintre aggregált adatait és az elemzéshez szükséges kistérségi szint háttérváltozókat tartalmazza. A vállalatokra vonatkozó adatok forrása a KSH vállalati mérlegbeszámolókon alapuló KSH­APEH adatbázisa. A kistérségi szint háttérváltozók a KSH TSTAR településszint és a FH­REG településszint változóinak aggregálásából származnak. Az adatok az 1993­2001 közötti évekre vonatkoznak. A kistérségi szint adatbázis összeállítása során korrigáltuk az eredetileg a vállalati központok településkódja szerint aggregált kistérségi adatokat. A vállalati mérlegbeszámolók az 1997­2001 közötti évekre tartalmazzák a vállalatok telephelyeinek településkódjait és a telephelyek létszámadatait. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknek több kistérségben is volt telephelyük, a vállalatok adatait létszámarányosan szétosztottuk az érintett kistérségek között. A hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok abszolút és relatív területi koncentrációjának alakulása 1993 és 2001 között A külföldi és hazai tulajdonú vállalatokban foglalkoztatottak létszámára, illetve létszámarányaira vonatkozóan két adatforrás áll rendelkezésünkre. A Foglalkoztatási Hivatal Bértarifa-felvételének adatai szerint 2002ben az öt f feletti vállalatokban foglalkoztatottak 27 százaléka dolgozott többségi és 3 százaléka kisebbségi külföldi tulajdonban lév vállalatnál.60 A KSH­APEH vállalati adatbázisa a társaságiadó-bevallást benyújtó vállalatok adatai alapján készül. 2001-ben a vállalatok statisztikai állományi létszáma 2233 ezer f volt, ebbl 591 ezer f (26,5 százalék) dolgozott külföldi tulajdonú vállalatban, 508 ezer f (22,7 százalék) pedig többségi külföldi tulajdonú vállaltban (KSH, 2003). A hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatott létszám kistérségi szint területi eloszlásáról a KSH­APEH adatbázisa ad használható információt. Az 1. ábrán látható Lorenz-görbék jól érzékeltetik, hogy a vállalati szektorban foglalkoztatottak területi koncentrációja lényegesen meghaladja a munkaképes korú népesség területi koncentrációját. 2000ben a munkaképes korú népességre vonatkozó Gini-index 0,5, a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottakra vonatkozó Gini-index 0,63, illetve 0,71 volt. A nagyfokú koncentráltságra jellemz, hogy a

59 A költségvetési szféra méretében, területi eloszlásában nem történt jelents elmozdulás az elmúlt években. A foglalkoztatottak 14 százalékát alkotó ,,nem alkalmazotti" státusban lév munkavállalók területi eloszlásának alakulása viszont fontos összetevje a munkaerpiac regionális folyamatainak (Köll ­ Vincze, 1999). 60 Forrás: Foglalkoztatási Hivatal Bértarifa-felvétele. A felvétel az öt fnél több foglalkoztatottal rendelkez vállalatokra terjedt ki. Az adatokra vonatkozó idsorokat a kötet Statisztikai adatok cím fejezetének 4.13. táblázata tartalmazza.

160

a tke mobilitása és térszerkezete

kistérségek fels 10 százalékában élt a munkaképes korú népesség 47,7 százaléka, a hazai foglalkoztatottak 55,3 százaléka és a külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak 59,3 százaléka. A kistérségeket beazonosítva, kiderül, hogy mindhárom sokaság dönten a fvárosba és néhány urbanizált térségbe koncentrálódott. A munkaképes korú népesség 17,1, a hazai vállalatok által foglalkoztatottak 23, a külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottaknak pedig 23,5 százaléka egyetlen térségben, a fvárosban található meg. Az egyenltlenségi mutató értéke mind a külföldi, mind a hazai tulajdonú vállalatok esetében nagyfokú idbeni stabilitást mutat. 1. ábra: A munkaképes korú népesség, hazai és külföldi tulajdonú vállalatok foglalkoztatottjainak területi koncentrációja Magyarországon 2000-ben (Lorenz-görbék)

Forrás: KTK Regionális adatbázis.

Magától értetd, hogy a vállalati álláshelyek olyan magas népsrség, urbanizált térségekbe koncentrálódnak, ahol kell számú és megfelel képzettség álláskeres áll a betelepül vagy a foglalkoztatást bvít vállalatok rendelkezésére. Annak érdekében, hogy az adottságként jelentkez munkaer-ellátottság hatásán túli koncentrációt kimutassuk, az abszolút koncentráció mutatószámai mellett szükséges, hogy az úgynevezett relatív koncentrációs indexek számítása. Ennek képlete a Függelékben található. Az indexek azt mutatják, hogy az i-edik régióban a t-edik évben a régió részesedése a külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottak összlétszámából hogyan aránylik a régiónak a munkaképes korú népesség összlétszámából való ré-

161

közelkép

szesedéséhez. Ha a mutatószámok értéke az adott régióban kisebb/nagyobb mint 1, akkor ez azt jelenti, hogy a régiónak a külföldi vagy a hazai tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottakból való részesedése kisebb/nagyobb a régiónak az aktív korú népességbl való részesedésénél. A kistérségeknek a hazai és a külföldi vállalati foglalkoztatottakra számított koncentrációs indexei közötti korreláció 2000-ben 0,367 volt. Ez arra utal, hogy bár az abszolút koncentráció mértékében nincs túl nagy különbség a hazai és a külföldi foglalkoztatottak között, a hazai és a külföldi tulajdonú foglalkoztatottak területi eloszlása jelents eltéréseket mutat. A 2. ábra a külföldi, illetve a hazai tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottakra vonatkozó relatív koncentrációs indexek nagysága szerint számított fels kvartilisbe tartozó kistérségek területi eloszlását mutatja. Látható, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottak relatív koncentrációja különösen magas az ausztriai határ menti régiókban, de a keleti országrészben is vannak magas relatív koncentrációjú területek. A hazai tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottak relatív koncentrációja ugyanakkor nem mutat szembetn eltérést az ország keleti, illetve nyugati térségeiben. 2. ábra: A relatív koncentrációs index nagysága szerint a fels kvartilisbe tartozó kistérségek 2000-ben

Forrás: KTK Regionális adatbázis.

A hazai és a külföldi tulajdonú vállalati foglalkoztatás relatív koncentrációját magyarázó tényezk A vállalati foglalkoztatottak területi koncentrációját befolyásoló tényezk önálló hatásáról fontos információt kapunk, ha néhány, megfelelen kiválasztott területi változót felhasználva keresztmetszeti regressziós függvényekkel becsüljük a kistérségek relatív koncentrációs indexeit. Az elmúlt években született tanulmányok (Fazekas 1996, 2000, 2000b, Ábrahám ­ Kertesi, 1999), valamint Nemes Nagy Józsefnek a kötet 2.2. fejezetében összefoglalt számítási eredményei egyaránt azt mutatják, hogy Magyarországon a térségek gazdasági lehetségeiben, foglalkoztatási kapacitásaiban

162

a tke mobilitása és térszerkezete

meglév regionális különbségeket alapveten három tényezcsoport magyarázza: a térségek ipari hagyománya, a földrajzi helyzet és a népesség iskolai végzettsége. A következkben néhány, a fenti tényezket mér változóval becsüljük a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok relatív koncentrációs indexeit a következ egyenletek szerint:
KÜLF_Iit = 1 + 2 ISKOLAit + 2 IPARi,90 +3TÁVOLSÁGi + 4 AUHATÁRi +ui vi HAZ_Iit = 1 + 2 ISKOLAit + 2 IPARi,90 +3TÁVOLSÁGi +4 AUHATÁRi +ui vi ahol: KÜLF_I = külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak relatív koncentrációs indexe HAZ_I = hazai tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak relatív koncentrációs indexe ISKOLA = a hét évnél idsebb népesség által elvégzett iskolai osztályok átlaga IPAR = az iparban foglalkoztatottak aránya 1990-ben TÁVOLSÁG = a térségközpont távolsága közúton az osztrák határtól (km) AUHATÁR = dummy változó. Ausztriával határos kistérség = 1, egyéb kistérség = 0 jk = regressziós koefficiens ui vi = hibatag T = a megfigyelés éve (t = 1993­2001) I = kistérség sorszáma (i =1­150)

Az adott idszak egyes éveire vonatkozó ismételt becslések segítségével megállapítható, mely változóknak van szignifikáns hatásuk a vállalatok területi koncentrációjának alakulására, kimutatható a hatás iránya és a változók magyarázó erejének idbeli alakulása. A regressziós becslések eredményeit a Függelék B. és C. táblázatai tartalmazzák. A kiigazított R 2-ek a külföldi tulajdonú vállalatokra vonatkozó becsléseknél 0,36 és 0,51 között, a hazai tulajdonú vállalatoknál 0,42 és 0,55 között mozognak. A 3. ábra a két vállalatcsoportra számított becslések standardizált regressziós együtthatóinak idbeli alakulását mutatja 1993 és 2001 között. Az eredmények összhangban vannak a vállalkozások területi koncentrációjával foglalkozó empirikus tanulmányok eredményeivel. Látható, hogy: ­ az iskolázottságot és az ipari örökséget mér változók várakozásunknak megfelelen mindkét vállalatcsoportban szignifikáns pozitív hatást mutatnak a vizsgált idszakban. Mind a hazai, mind a külföldi vállalatok azokba a régiókba koncentrálódnak, ahol viszonylag iskolázott a népesség, és már a rendszerváltás idején is viszonylag magas volt az iparban foglalkoztatottak aránya; ­ a hazai tulajdonú vállalatok csoportjában a földrajzi helyzetet jelz változók nincsenek szignifikáns hatással a vállalatok koncentrációjára. Az iskolázottságot jelz változó hatóereje szignifikáns és folyamatos növe-

163

közelkép

kedést mutat, míg az ipari örökséget jelz változó hatóereje folyamatosan csökkent az elmúlt években. A nyers adatokból ismert tendenciák tehát a többi tényez hatását kiszrve is megmaradnak; ­ a külföldi tulajdonú vállalatok csoportjában mind a négy változó szignifikáns hatást mutat. A külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottak az ország nyugati részén található, képzett munkaervel rendelkez ipari térségekbe, ezeken belül is különösképpen az osztrák határ menti térségekbe koncentrálódnak. A változók magyarázó ereje nem változott jelents mértékben az elmúlt évek során. 3. ábra: A standardizált regressziós koefficiensek idbeli alakulása a relatív koncentrációs indexek becslfüggvényeiben 1993­2001 között

Forrás: KTK Regionális adatbázis.

A munkaképes korú népesség iskolai végzettsége tehát igen fontos magyarázó tényezje mind a hazai, mind a külföldi vállalatokban foglalkoztatottak térbeli eloszlásának. Az ISKOLA változó természetesen több, a térség urbanizáltságával összefügg externális hatást is megragad. Azokban az urbanizált régiókban, ahol viszonylag magas az iskolai végzettség, nagy a szolgáltatási szektor aránya, fejlettebb az infrastruktúra, nagyobb a vállalkozások, a civil szervezetek, a kulturális intézmények srsége is. Az utóbbi jellemzket mér változóknak azonban az ISKOLA változó mellett nincs szignifikáns hatásuk a becslfüggvényekben, és ha bármelyiket kicseréljük az ISKOLA változóval, akkor csökken a becslfüggvény magyarázó ereje. Regionális különbségek a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok bérszintjében, termelékenységében és a termékegységre es bérköltségben Annak ellenére, hogy a kilencvenes évek végén számos szakmában már munkaerhiány volt a fejlett régiókban, és az ezekben a régiókban fizetett bérek jelentsen meghaladják a fejletlen régiók bérszintjeit,61 továbbá a központi

61 Köll János számításai a kötet Regionális kereseti és bérköltségkülönbségek cím fejezetében azt mutatják, hogy a regionális bérkülönbségek az összetételhatásoktól megtisztítva már korántsem olyan nagyok, és csökken tendenciát mutatnak.

164

a tke mobilitása és térszerkezete

és a helyi önkormányzatok számos eszközzel próbálták növelni az elmaradott régiók tkevonzó képességét, a fejlett régiókban mköd vállalakozások mégsem mozdulnak el a fejletlen régiók felé, és nem változtak a beruházók telephely-választási preferenciái sem. Éppen ellenkezleg, az alacsony foglalkoztatási rátájú régiók részesedése csökkent, a magas foglalkoztatású régiók részesedése pedig növekedett a külföld tulajdonú vállalati foglalkoztatásból az elmúlt években. A 4. ábra azt mutatja, hogy a vállalati szektorban 1993 és 2000 között bekövetkezett nettó létszámbvülés miképpen oszlott meg a kistérségek 1993-as munkanélküliségi ráták szerint számított kvartilisei között. Az összes létszámbvülés 80,4 százaléka a külföldi tulajdonú vállalatok csoportjában következett be, és a növekmény kétharmada a munkanélküliségi ráta szerinti alsó kvartilisbe tartozó térségekre jutott. 4. ábra: A hazai és külföldi tulajdonú vállalatok által foglalkoztatottak számának változása a munkaképes korú népesség százalékában az 1993. évi munkanélküliségi ráták nagysága szerint képzett kvartilisekben 1993 és 2000 között

Forrás: KTK Regionális adatbázis.

Ha a regionális bérkülönbségek mellett a regionális termelékenységkülönbségeket is tekintetbe vesszük, nem nehéz megérteni, hogy miért vonakodnak a vállalatok a növekv szakemberhiány ellenére a fejletlen régiókba telepíteni üzemeiket. Az 5. ábra a bér, termelékenység és termékegységre jutó regionális munkaerköltség- különbségeket mutatja a feldolgozóiparban, külön a külföldi és külön a hazai tulajdonú vállalatok csoportjában. A régiókat a foglalkoztatási ráta szerint osztottuk négy csoportba. Látható, hogy a mutatók regionális különbségei jelentsek mindkét vállalatcsoportban. A bérek magasabbak a magas foglalkoztatottságú régiókban, és alacsonyabbak az alacsony foglalkoztatottságú régiókban, de a jelents termelékenységkü-

165

közelkép

lönbségek miatt a termékegységre jutó munkaerköltség a fejlett régiókban jóval alacsonyabb, mint a fejletlen régiókban. 5. ábra: A bérek, a termelékenység és a termékegységre jutó bérköltség regionális aránya a foglalkoztatási arány szerinti fels és alsó kvartilisbe tartozó kistérségekben mköd vállalatoknál a feldolgozóiparban 2000-ben

Forrás: KTK Regionális adatbázis.

62 A spillover hatások magyar megnevezése még nem alakult ki a szaknyelvben (a spillover szó szerint átcsapást ­ mint egy hullám esetében ­, átlöttyenést jelent). A kifejezés olyan externális gazdasági hatásokra utal, amelyek bizonyos jellemzk, normák, technológiák vállalatok közötti olyan ,,átszivárgását" eredményezik, amely valamilyen közelség következménye. A közelség lehet földrajzi vagy egyéb, például szektorális. Ha egy nagy, minségi igényekkel fellép vállalkozás beszállítókkal kerül kapcsolatba, akkor sok esetben a korábbinál feszesebb mszaki feltételeket szab meg, esetenként önmaga ad át technológiát (erre példa a Suzuki 2.3. fejezetben említett beszállítói hálózata). Hasonló eredménnyel járhat, ha a fejlett technológiájú vállalkozástól kilép dolgozó a korábban elsajátított szaktudást az új munkahelyén a termelési folyamat részévé teszi.

A regionális termelékenységkülönbségeket a régióspecifikus jellemzk (logisztikai adottságok, a nagyvárosi agglomerációk által nyújtott externáliák) megléte vagy hiánya mellett számos vállalatspecifikus tényez befolyásolja. Ilyen tényezk például az ágazati összetétel, a technológia fejlettsége, az adott régió vállalataira jellemz tke- vagy munkaintenzív technológiák. A rendelkezésünkre álló adatbázis sajnos nem alkalmas a régió- és vállalatspecifikus hatások elkülönítésére. Mindenesetre a ,,jó" és a ,,rossz" régiók közötti regionális termelékenységkülönbségek idbeli alakulása mind a külföldi, mind a hazai tulajdonú vállalatok csoportjában figyelemre méltó tendenciát mutat. A 6. ábra a foglalkoztatási ráta nagysága alapján a fels és az alsó negyedbe tartozó kistérségekben mköd külföldi és hazai tulajdonú feldolgozóipari vállalatok termelékenységkülönbségeinek idbeli alakulását mutatja 1993 és 2001 között. Látható, hogy a termelékenységkülönbségek mindkét csoportban növekedtek az évek során. A regionális termelékenységkülönbségek növekedése részben a regionális hatások egy speciális fajtájából, nevezetesen az adott régióban mköd külföldi és hazai tulajdonú vállalatok között közvetlenül (például a beszállítói, kooperációs kapcsolatok révén) vagy közvetve (például a vállalatok közötti munkaer-áramlás révén) meglév, úgynevezett regionális spillover hatásokból 62 adódik. A közép-kelet-európai országokban vagy éppen a Magyarországon meglév spillover hatásokkal foglalkozó empirikus ta-

166

a tke mobilitása és térszerkezete

nulmányok általában alátámasztják, hogy valóban léteznek ilyen hatások: a külföldi tulajdonú vállalatok beáramlása egy-egy régióba pozitív hatással van a régióban mköd hazai tulajdonú vállalatok termelékenységére (Schoors ­ van der Tol 2002; Sgard, 2001; Günther, 2002;, Konings, 2000). Ez a hatás legalábbis részben megmagyarázza a jó és rossz régiókban mköd vállalatok közötti termelékenységkülönbségek növekedését. Minél nagyobb egy-egy régióban a külföldi tulajdonú vállalatok srsége, annál ersebbek a külföldi tulajdonú vállalatok fell a hazai tulajdonú vállalatok felé irányuló spillover hatások és a vállalatokat a fejlett urbanizált régiókba tömörít agglomerációs hatások. Ezekkel arányban egyre kevésbé lehet a vállalatokat az elmaradott, alacsony termelékenység régiókban történ beruházásokra ösztönözni. 6. ábra: A termelékenység alakulása a munkanélküliségi ráta nagysága szerint az alsó és a fels kvartilisben mköd feldolgozóipari vállalatokban

Forrás: KTK Regionális adatbázis. Megjegyzés: Q1 = alsó kvartilis;Q4 = fels kvartilis. Termelékenység = egy fre jutó nettó árbevétel.

Összefoglalás és következtetések A külföldi tulajdonú vállalatok térnyerése jelents mértékben hozzájárult a munkanélküliség és foglalkoztatás regionális különbségeinek növekedéséhez az elmúlt években. Foglalkoztatásbvülés összességében csak a külföldi tulajdonú vállalatok csoportjában következett be, és ez a bvülés dönt részben az ország fejlettebb, magas foglalkoztatottsági rátával jellemezhet területeire esett. A külföldi tulajdonú foglalkoztatottak relatív koncentrációja a nyugati határhoz közeli, kedvez földrajzi fekvés, iskolázott népességgel rendelkez urbanizált ipari régiókban volt magasabb az átlagosnál. Az iskolázottság és az ipari hagyományok a hazai tulajdonú vállalatok területi eloszlását is befolyásolják, de a nyugati határtól való távolság hatása nem volt kimutatható ebben a vállalatcsoportban. A válla-

167

közelkép

latok területi eloszlásának alapvet jellemzi nagy stabilitást mutatnak. A ,,jó" és rossz" régiókban mköd vállalatok közötti jelents és növekv termelékenységkülönbségek is hozzájárulhatnak ehhez a stabilitáshoz. A regionális termelékenységkülönbségeket meghatározó vállalatspecifikus és régióspecifikus tényezk mellett a külföldi tulajdonú vállalatok fell a hazai tulajdonú vállalatok felé irányuló pozitív spillover hatások is szerepet játszhatnak abban, hogy a hazai tulajdonú vállalkozások is a legfejlettebb régiókban koncentrálódnak. A fentiekben összefoglalt tapasztalatok alapján aligha várható, hogy a külföldi vagy akár a hazai tulajdonú vállalkozások áttelepülnek a leginkább elmaradott térségekbe, és így csökkennek a legfejlettebb és a legkevésbé fejlett régiók közötti különbségek. Ebbl a szempontból az Európai Unióhoz való csatlakozás, a külföldi tulajdonú vállalatok további térnyerése, illetve a hazai tulajdonú vállalatok közötti kapcsolatok felersödése inkább növeli a meglév regionális különbségeket. Az elzkben láttuk, hogy a helyi népesség iskolázottsága meghatározó hatással van a kistérségek tkevonzó képességére. Nem kétséges, hogy az iskolázottság növelése alapvet feladat, amely csak hosszabb távon, az oktatási infrastruktúra jelents fejlesztésével érhet el. Láttuk, hogy az iskolázottság mellett a földrajzi helyzet, a térségek logisztikai adottságai és az ipari tapasztalatok megléte jelents hatással van a térségek tkevonzó képességére. A fejlett nyugat-európai innovációs központoktól való távolság utazási idben, szállítási költségekben mérve csökkenthet a szállítási infrastruktúra fejlesztésével, mindenek eltt az autópálya-hálózat bvítésével. Az eddigi autópálya-építések azt mutatják, hogy néhány kelet-magyarországi és északkelet-magyarországi urbanizált terület az autópálya elkészülte után viszonylag gyorsan hozzákapcsolódott a Budapest körüli agglomerációhoz. Sokkal nehezebb kérdés, hogy mit lehet tenni az ország északkeleti, keleti és déli határ menti térségeiben lév elmaradott, rurális, ,,városhiányos" térségekkel? Vajon mit hozhat e térségek számára az Európai Unióhoz való csatlakozás? A globalizációval elrehaladásával, az európai gazdasághoz való egyre szorosabb kapcsolódással járó folyamatok regionális következményeit tekintve nem tnik valószínnek, hogy meg lehet állítani további leszakadásukat és elszegényedésüket. A fejezet végén mindazonáltal az Európai Unió kibvítésének egy pozitív regionális következményre szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. A 7. ábra a foglalkoztatási ráta szerint képzett kvartilisekbe tartozó kistérségeket, a 8. ábra a határ menti városok vonzáskörzeteit mutatja. Jól látható, hogy az alacsony foglalkoztatottságú kistérségek jelents része olyan határ menti térségben van, ahol a térség korábbi vonzásközpontja (például Kassa, Nagyvárad, Arad) a jelenlegi határ túloldalán található. Nem kétséges, hogy ezek a térségek a környez országok Európai Unióhoz való csatlakozása után, hosszabb távon újra a

168

a tke mobilitása és térszerkezete

korábbi városközpontok vonzáskörzetébe kerülnek, és részei lehetnek a városok köré szervezd helyi munkaerpiacoknak. A határok megsznése így néhány, ma távoli, perifériális helyzet, városhiányos térség számára lehetvé teheti, hogy hozzákapcsolódjanak a határ túloldalán lév urbanizált térségközpontokhoz. 7. ábra: A foglalkoztatottsági ráta nagysága szerint kvartilisekbe sorolt kistérségek eloszlása 2001-ben

Forrás: KTK Regionális adatbázis. Megjegyzés: Fekete = alsó kvartilis; fehér = fels kvartilis.

8. ábra: A határmenti városok vonzáskörzetei

Forrás: Kovács Z., 1990.

169

közelkép

Hivatkozások
Ábrahám Árpád ­ Kertesi Gábor (1998): Regional unemployment rate differentials in Hungary 1990­1995. The changing role of human capital. Megjelent: Halpern, L. ­ Wyplosz, Ch. (szerk.): Hungary ­ Towards a market economy, Cambridge University Press. Fazekas Károly (1996): Types of Micro-regions, Dispersion of Unemployment, and Local Employment Development in Hungary. Eastern European Economics, Vol. 34. No. 3. Fazekas Károly (2000 a): Regional Labour Market Differentials during Transition in Hungary. Megjelent: Petracos, G. ­ Maier, G. ­ Gorzelak, G. (szerk.), Integration and Transition in Europe: The Economic Geography of Interaction, Routledge, London. Fazekas Károly (2000b): A külföldi mködtke-beáramlás hatása a munkaerpiac regionális különbségeire Magyarországon. Magyar Tudomány, 2000. 7. sz. 823­840. o. Günter, J. (2002): The significance of FDI for innovation activities within domestic firms. The case of Central East European transition economies. IWH Discussion Papers. No. 162. Iammarino, S. ­ Santangelo, G. D. (2000): Foreign Direct Investment and Regional Attractiveness in the EU Integration Process. Some evidence for the Italian regions. European Urban and Regional Studies. Vol. 7. No. 1. 5­18. o. Konings, J. (2000): The Effects of Direct Foreign Investment on Domestic Firms: Evidence from Firm Level Panel Data in Emerging Economies. William Davidson Institute Working Paper, No. 344. Kovács Z. (1990): A határ menti területek központhálózatának átalakulása az I. világháború utántól napjainkig. Földrajzi Közlemények, No. 1­2. 3­16. o. Köll János (2002): Regional differences in Earnings and Wage Costs. Megjelent: Fazekas Károly ­ Koltay Jen (szerk.): The Hungarian Labour Market. Review and Analysis 2002. Institute of Economics. Budapest. Köll János ­ Vincze Mária (1999): Self-employment, Unemployment and Wages: Regional Evidence from Hungary and Romania. Budapest Working Papers on the Labour Market, BWP 99/7. Krugman, P. (1991a): Increasing Returns and Economic Geography. Journal of Political Economy, Vol. 99. No. 33. 433­499. Krugman, P. (1991b): History and Industry Location: The Case of the Manufacturing Belt. American Economic Review, 81. 80­83. o. Krugman, P. (2003): Földrajz és kereskedelem, Tankönyvkiadó, Budapest. KSH (2003): A külföldi mködtke Magyarországon, 2000­2001. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. Markusen, J. R. ­ Venables, A. J. (1995): Multinational Firms and the New Trade Theory. NBER Workin Paper. No. 5036. Február. Nemes Nagy József (2000): The new regional structure in Hungary. Megjelent: Petracos, G. ­ Maier, G. ­ Gorzelak, G. (szerk.): Integration and Transition in Europe: The Economic Geography of Interaction. Routledge, London. Nemes Nagy József (2001): New Regional Patterns in Hungary. Megjelent: Measburger, P. ­ Jöns, H. (szerk.): Transformations in Hungary. Essays in Economy and Society. Physica Verlag, Heidelberg. Schoors, K. ­ Bartoldus, van der Tol (2002): Foreign Direct Investment Spillovers within and between Sectors. Evidence from Hungarian Data. Gehnt University Working Paper, 2002/157. Sgard, J. (2001): Direct Foreign Investments and Productivity Growth in Hungarian Firms, 1992­1999. CEPII Working Papers. No. 19.

Függelék A)
KÜLF_Iij = (FDILij /iFDILij) / (jWAPOPij / ijWAPOPij) 0 < KÜLF_I ij < HAZ_Iij = (DLij /iDLij) / (jWAPOPij / ijWAPOPij) 0 < HAZ_I ij < ahol: FDIL: külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak száma DL: hazai tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak száma WAPOP: munkaképes korú népesség (i)= kistérség, (j) = ágazat

170

a tke mobilitása és térszerkezete

B) Külföldi tulajdonú vállalatok
Függ változó = KÜLF_I Kiigazított R F Szignifikancia TÁVOLSÁG AU_HATÁR IPAR ISKOLA
2

1993 0,363 22,118 0,000 ­0,191 ­2,385 0,018 0,139 1,862 0,065 0,305 3,921 0,000 0,214 2,502 0,013

1994 0,377 23,394 0,000 ­0,198 ­2,499 0,014 0,060 0,806 0,422 0,179 2,339 0,021 0,376 4,485 0,000

1995 0,428 28,879 0,000 ­0,120 ­4,320 0,000 0,182 2,591 0,011 0,182 2,506 0,013 0,403 5,078 0,000

1996 0,390 24,774 0,000 ­0,094 ­1,213 0,227 0,167 2,297 0,023 0,337 4,509 0,000 0,265 3,261 0,001

1997 0,465 33,423 0,000 ­0,136 ­1,876 0,063 0,201 2,949 0,004 0,346 4,955 0,000 0,275 3,632 0,000

1998 0,504 38,837 0,000 ­0,149 ­2,141 0,034 0,201 3,071 0,003 0,362 5,409 0,000 0,283 3,921 0,000

1999 0,510 39,778 0,000 ­0,187 ­2,707 0,008 0,200 3,066 0,003 0,375 5,646 0,000 0,251 3,517 0,001

2000 0,486 36,279 0,000 ­0,186 ­2,715 0,007 0,188 2,822 0,005 0,379 5,597 0,000 0,237 3,269 0,001

2001 0,489 36,698 0,000 ­0,228 ­3,232 0,002 0,160 2,408 0,017 0,350 5,186 0,000 0,256 3,538 0,001

C) Hazai tulajdonú vállalatok
Függ változó = HAZ_I Kiigazított R F Szignifikancia TÁVOLSÁG AU_HATÁR IPAR ISKOLA
2

1993 0,418 27,761 0,000 ­0,043 ­0,558 0,578 0,006 ­0,326 0,745 0,3244 0,393 0,000 0,419 5,148 0,000

1994 0,457 32,182 0,000 0,000 0,006 0,995 ­0,023 0,233 0,816 0,310 0,000 0,708 0,466 5,912 0,000

1995 0,476 34,827 0,000 0,027 0,373 0,710 0,016 ­0,392 0,695 0,306 4,389 0,000 0,511 6,667 0,000

1996 0,483 35,594 0,000 0,009 0,119 0,905 ­0,026 0,087 0,931 0,203 2,941 0,004 0,583 7,754 0,000

1997 0,485 36,143 0,000 ­0,020 ­0,278 0,782 ­0,086 ­1,290 0,199 0,157 2,293 0,023 0,627 8,450 0,000

1998 0,474 34,530 0,000 ­0,040 ­0,553 0,581 ­0,088 ­1,302 0,195 0,125 1,810 0,072 0,631 8,478 0,000

1999 0,492 36,828 0,000 0,017 0,237 0,813 ­0,037 0,561 0,576 0,096 1,423 0,157 0,674 9,260 0,000

2000 0,547 45,601 0,000 ­0,006 ­0,086 0,931 ­0,017 ­0,275 0,783 0,093 1,452 0,149 0,701 10,254 0,000

2001 0,593 54,931 0,000 ­0,004 ­0,058 0,954 ­0,050 ­0,837 0,404 0,060 0,0985 0,326 0,756 11,686 0,000

Megjegyzés: A magyarázó változókhoz tartozó cellák a standardizált koefficienseket, a t értékeket és a szignifikancia szinteket tartalmazzák.

171



Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

14 6. gyakorlat állampolgári ismeretek általános médiaismeretek bce bce kik bevezetés deklaratív programozás durkheim épszerk 3 épszerk v éptöri ii értekezés a módszerről eu agrárpolitikája fizika 1 földtudomány gábor gyakorlatok gyakorlódolg gyökerek irodalomesztétika jegyzetek katalízis kefo kik kognitív disszonancia környezeti számvitel közjog kutatásmódszertan lemezszegélyek leon festinger marketing2 mechanika méhen belüli fejlődés minden minimum kérdések modern művelődéstörténet német felvilágosodás nonverbális kommunikáció növények paulovics pénzügy i. ppt reakció szakdolgozat termelés üzleti etika vám vizsgazárthelyi