Herbert Spencer élete és munkássága

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet III.Herbert Spencer élete és munkássága

Herbert Spencer élete és munkássága
(1820-1903)

Spencert két eszme foglalkoztatta egész életében: az evolúcióé, melyet a legalkalmasabb fennmaradásaként értelmezett, valamint a személyes szabadságé.
Kortársai szerint véleményéhez mindig mereven ragaszkodó, független gondolkodó volt, aki fenntartás nélkül meg volt gyQzQdve a maga szellemi nagyszerqségérQl.
Nem volt a látszatok embere, nem járt temetésekre, nem törQdött a tudományos dicsQséggel, és megvetette az állami ünnepségeket is.

Herbert Spencer az angliai Derbyben született. Édesapja iskolamester volt, haladó társadalmi és vallási nézetek elkötelezettje, édesanyja pedig csöndes, alkalmazkodó asszony.
Spencert a természettudományok, elsQsorban a természettörténet, a fizika és a kémia tanulására ösztönözték.
16 éves korában fejezte be iskolai tanulmányait. Egy ideig helyettes iskolamester, majd vasúti építQmérnök lett. Ezután a politikaelmélet felé fordult az érdeklQdése. Az állami beavatkozás csökkentésének, az általános választójog bevezetésének, valamint az állam és az egyház teljes szétválasztásának a kérdése foglalkoztatta.
28 évesen a The Economist címq újság segédszerkesztQje lett.

Hamarosan kiadta elsQ könyvét Társadalmi statika címmel.
Mqve három fQ gondolatot fejt ki:
minden embernek szabadságában áll azt tenni, amit akar, feltéve, ha ezzel nem sérti bármelyik másik ember ugyanilyen szabadságát;
minden állam funkcióit pusztán belsQ rendfenntartásra és a külsQ támadás elleni fegyveres szolgálatra alapuló védelemre kell korlátozni;
az egyénnek természetében, alkalmazkodási képességében rejlik, hogy mindegyre a tökéletes alkalmazkodás állapota felé halad  a haladás nem véletlen, hanem szükségszerq.

1855-ben közzétette A pszichológia alapelvei címq munkáját, amely szerint az ember mentális tulajdonságait bizonyos kémiai és fizikai jellemzQk határozzák meg.
Két évvel késQbb elkezdte filozófiai rendszerének kidolgozását, aminek alapját az evolúció gondolata képezte. Úgy képzelte: az evolúció elmélete a természet minden jelenségét átfogja.
Költségei fedezésére 600 elQfizetést szerzett Leíró szociológia címq sorozatára. Az elsQ kötet 1862-ben jelent meg AlapvetQ elvek címen.

Értelmi, erkölcsi és testi nevelés címq munkájában amellett érvelt, hogy a gyermek értelmi fejlQdése természetes folyamat, hogy a tanulás során jelentQs szereppel bír a tanuló érdeklQdése, valamint hogy jobb eredményeket lehet elérni, ha a gyermek szabadon és tapasztalatszerzés útján tanul, mintsem parancsszóra és a kilátásba helyezett büntetéstQl való félelmében.

1864-ben megjelent A biológia alapelvei címq munkája. Ebben annak a meggyQzQdésének adott hangot, hogy környezetünk közvetlenül hatást gyakorol az élQ szervezetre és az evolúció egyensúlyi állapot felé halad.
Az evolúciónak van passzív és aktív oldala. A passzív oldal esetén a környezeti feltételek megváltozásának hatására, az új körülményeket tekintve az elQnytelen tulajdonságokkal rendelkezQ egyedek, fajok vagy társadalmak kipusztulnak. Az aktív oldal esetén az egyedek vagy a társadalmak egy adott környezetbe kerülve tulajdonságaikat tökéletesítik, alkalmazkodnak.

Spencer gyakorta betegeskedett, ám meglehetQs hipochonder is volt. Az 1866-ot követQ idQszakban már szinte csak szárnyaló gondolatainak élt; évente egyszer mozdult ki otthonról, hogy Skóciába látogasson.
Mentális túlterheléstQl szenvedett, állandóan úgy érezte kikapcsolódásra volna szüksége. Még szabadidejében is dolgozott, evezés közben diktált, összeállította terjedelmes önéletrajzát, közremqködött az ErQszakellenes Liga megalapításában, utazást tett az Egyesült Államokba és könyvet írt Az ember szemben az állammal címmel.
Spencernek szqkös körülmények között kellett élnie, csak édesapja és a nagybátyja hagyatéka, illetve tisztelQinek adományai segítették.
Munkája csak 1871 után kezdett komolyabb anyagi hasznot hajtani számára.
További munkái:
A szociológia alapelvei (kötetei 1877-tQl jelentek meg, az utolsó 1896-ban hagyta el a nyomdát)  ebbQl való a részlet, amit el kellett olvasni
A szociológia tudománya

Spencer arról vált híressé, hogy a társadalmat az élQ szervezethez hasonlította, valamint arról az Qt sokat foglalkoztató nézetrQl, hogy az állam csak polgárainak érdekében tartandó fenn.
Spencer kétfajta társadalmat tartott lehetségesnek:
a katonait (státusok szerint szervezett)
az iparit (szerzQdésen alapuló)
Utolsó éveit megkeserítette, hogy nézeteit egyre gyakrabban helytelenül értelmezték.
Munkája csak a XX. század utolsó harmadában kapott méltó megbecsülést.

Spencert az evolúció filozófusának tekintik. Szinte feledésbe merült a társadalomtudományok elméletének terén végzett egyéb munkássága, szintetikus filozófiája pedig alig ismert.
P alkalmazta elQször a szuperorganikus, a funkció, a struktúra és a rendszer fogalmakat tudományos terminusként.
Spencer igazi polihisztor volt. Nemcsak a társadalomtudományok iránt érdeklQdött, hanem minden tudomány iránt. Különösen a biológia foglalkoztatta. Spencer fogalmazta meg a legalkalmasabb fennmaradása tételét.
Spencer a biológiai organizmus modelljét alapvetQnek tekintette a társadalmi szféra megértéséhez. Az élQ szervezet szerinte két szempontból modellje a társadalomnak:
a társadalom olyan rendszer, amely struktúrákkal és funkciókkal rendelkezik;
egy adott társadalom az össztársadalmi evolúció egy bizonyos, éspedig strukturális differenciáltsága által meghatározott szintjét tükrözi.
A társadalomnak ez a fajta megközelítése analogikus gondolkodás eredménye; az élQ szervezet analógiára épül és a társadalmat biológiai organizmusnak tekinti. (A biológiában érvényes folyamatok  evolúció, funkció, struktúra és homeosztázis  eszerint az elgondolás szerint, a társadalom szervezQdésére is érvényesek. Az analógia azonban semmiképpen sem tekinthetQ azonosságnak.)
Spencer szerint a világmindenség csak az evolúciós elmélet terminusaival írható le:
A társadalom (kezdeti állapotában) differenciálatlan, egyszerq rendszer (organizmus) volt.
Majd a fejlQdés folyamán a társadalmak egymástól elkülönült struktúrákat (pl. kormányzati) alakítottak ki, hogy azok egymástól elkülönült funkciókat (pl. az egész rendszer mqködésének az összehangolása) töltsenek be.
Minél differenciáltabb egy társadalom strukturálisan és funkcionálisan, annál elQkelQbb helyet foglal el az evolúciós osztályozás rendszerében.
Spencer a szuperorganikus kifejezést használta. A szuperorganikus fogalom olyan ideákra vonatkozik, amelyek fölülemelkednek az egyének szintjén. Szerinte az emberek a szuperorganikus révén képesek összehangolt cselekvésre. Spencer itt valójában a kultúra fogalmát pedzegeti.


A társadalom evolúciója

A társadalom evolúciója Spencer A szociológia alapelvei címq mqvébQl vett részlet.
A társadalom evolúciója öt kisebb egységre bontható az alcímek alapján. Spencer ezeken keresztül mutatja be a társadalmat, annak fejlQdését, jellemzQ tulajdonságait és mqködését.
Spencer nem egy társadalom fejlQdését követi nyomon, példáival térben és idQben nagy területet jár be, ezzel is az evolúció globális jellegét hangsúlyozza.
Fogalomalkotásban Comte-hoz hasonlóan megfogalmaz egy elméletet, azután példákat gyqjt rá a valóságból, de ezek nem bizonyító erejqek.
Spencer az állításait induktív induktív módon bizonyítja be: elQször általános törvény rangjára emelt állítást szögez le, azt kibontja, majd példákkal illusztrálja. Állításai hipotézisek illusztrálása példák hosszú során.

Az elsQ kisebb egység címe: Mi a társadalom?
Fontos kérdés, hogy a társadalmat valóságos létezQnek tekintjük, vagy sem. Ha az, akkor pedig mennyiben különbözik más valóságos létezQktQl, vagy mennyiben mutat hasonlóságot azokhoz.
A társadalmat felfoghatjuk, mint bizonyos számú ember kollektív megnevezését.
Az egyének puszta csoportosulása még nem alkot társadalmat. Társadalom akkor alakul ki, ha az egymásmellettiségen túl együttmqködés is létrejön. Ha az egyének nem egyesítik energiájukat valami cél érdekében, akkor aligha tartja össze Qket valami. Az együttmqködés az, amiért a társadalom létezik. Az együttmqködés szervezést igényel. A szervezetek kialakulása a fejlQdés, az evolúció során megy végbe.
A társadalom fejlQdése az evolúció törvényei szerint megy végbe.
A társadalom evolúciójában meghatározó a környezet, az egyéni és társadalmi tulajdonságok.
A korai társadalmak sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a fejlettek.
Egy másik elmélet szerint önálló léttel csak a faj egyedei bírnak, a faj maga nem, így tehát a társadalom is csak tagjaiban létezik.
Ezen állítás kritikájaként Spencer egy példával állt elQ: ha egy anyag darabokra törik, megszqnik valóságos létezQnek lenni, azonban ha a korábban elkülönülten létezQ köveket, téglákat és gerendákat egymáshoz rögzítik, azok azzá a dologgá válnak, amit háznak nevezünk.
E példából kiindulva már a társadalmat is valóságos létezQnek tekinthetjük.
De mégis miféle létezQnek tartsuk a társadalmat?
A társadalmat az alkotórészei (emberek) közötti állandó kapcsolatok valóságos létezQvé teszik; de nem hasonlítanak-e ezek a kapcsolatok más valóságos létezQk közötti kapcsolatokhoz.
A halmazatoknak két osztálya létezik, amellyel a társadalmi halmazatot összevethetjük: a szerves és a szervetlen. Az összehasonlítás során Spencer bemutatja, hogy a társadalom és az élQ test jellemzQi közöHz | ¶ÐVz|d”HjÒîF08$r$D&r&d'’'–'¾:×:ø:Ÿ@ŸBŸïãÔãÄãÄ·ã§ã§ã§ã·ã·ã·ã—ã—·ã‡ãwãuãfWhéi|h;}ÄCJOJQJaJh.!£h;}ÄCJOJQJaJU-häY;h;}Ä6CJOJQJaJ-h30?h;}Ä5CJOJQJaJ-hóxh;}Ä6CJOJQJaJ-h«Gâh;}Ä6CJOJQJaJh;}Ä6CJOJQJaJ-h1sh;}Ä6CJOJQJaJhgXh;}ÄCJOJQJaJh;}ÄCJOJQJaJ-h2Wh;}Ä5CJOJQJaJ"H`b” Ò
Ø
Ú
8
žŒÐÔæ:<|ìþÞà‚Z øøøîîîîîîîîîîîáááîîîîîîîîî

&
Fdð ¤gd;}Ä dð ¤gd;}Ä ¤gd;}ÄRŸþZ \ ô!‚$’%$&D&d'–'˜')x)Ê)
*´*B+D+ª,Œ-0/|01,2"5õõõõõõççõõõÚÚõõõõõõõÍÍõ

&
Fdð ¤gd;}Ä

&
Fdð ¤gd;}Ä
„Ädð ¤^„Ägd;}Ä dð ¤gd;}Ä"5Ê5€628R9½:¾:¿:×:Ø:8<ž=Ö>ä? A¢AüAlCD,G®G2HuHúHL˜LúLfNèZõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõ dð ¤gd;}Ätt van hasonlóság. Indoklása szerint egy olyan egész, ami élQ részekbQl áll, nem hasonlítható az élettelen egészre.
Hogy hogyan nyilvánul meg a hasonlóság, azt a következQ részben (A társadalom élQ szervezet) fejti ki.
Tulajdonságok felsorakoztatásával hasonlítja össze, és hozza kapcsolatba a társadalmat az élQ testekkel/szervezetekkel, és példákat hoz arra, hogy az élettelenekkel miért nem hozható kapcsolatba.
Az organizmusok egész életükben, vagy életük nagyobb része folyamán növekszenek, s ezzel összevetve a társadalmak is felbomlásukig, vagy legyQzetésükig növekszenek.
A növekedés utalhat a méretbeli növekedésre, de az evolúció során bekövetkezQ növekedésre is, ahogy a fejletlen egysejtqtQl eljutunk a gerincesekig, emlQsökig.
Méretük növekedésével struktúrájuk is bonyolultabbá válik. Az alacsonyrendqekhez hasonlóan a magasabbrendq embrió is csak néhány megkülönböztetQ alkotórésszel rendelkezik. A növekedés folyamán ezek megsokszorozódnak és differenciálódnak. Ugyanígy történik a társadalomnál is: kezdetben kisszámú csoportok alkotják (nemigen van köztük hierarchikus rend), ahogy gyarapszik a népesség, növekszik a differenciáltság is (struktúráik, s ezzel együtt a funkcióik is bonyolódnak).
SQt, mind a társadalmi szervezet, mind az emberi szervezet differenciálódása addig tart, amíg az érettség megfelelQ fokát el nem éri, ami után már csak a hanyatlás következik.
A struktúrák fejlQdése együtt jár a funkciók folyamatos fejlQdésével.
Például az élQlényeknél kialakuló szervek, szervrendszerek más-más funkciókat töltenek be, s ugyanígy a társadalom egyes kialakuló csoportjai is más-más feladatokat látnak el.
Az evolúció során létrejött különbségek mind a társadalmi, mind az élQ szervezetekben egymással szorosan összefüggenek; egyik a másikat lehetségessé teszi, egyik sem létezhet a másik nélkül. Változásaikban kölcsönösen függenek egymástól, s ez a függQség az evolúció elQrehaladásával fokozatosan növekszik. Kezdetben mindenki ugyanazokat a feladatokat látja el, majd munkamegosztás következik be, amelynek legfelsQ szintjén a kialakuló uralkodó osztály felügyeletet gyakorol. Ez teszi a társadalmat élQ rendszerré.
Az élettelen halmazatok részei olyan lazán kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyikük sem gyakorol hatást a másikra.
Spencer a részek és az egész között fennálló kapcsolatot is jellemezte a részek egyedi élete és a halmazat élete szempontjából. Eszerint megállapíthatjuk, hogy a halmazat élete hosszabb, mint az egyes részeké, ugyanakkor a halmazat pusztulása nem feltétlenül jelenti az alkotórészek pusztulását.
Ötödik tulajdonságként Spencer azt vizsgálta, hogy az élQlények és a társadalom egyes alkotórészei hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanis míg az élQlények összetevQi (szervek) homogén egészet alkotnak, szorosan kötQdnek egymáshoz, addig a társadalom összetevQi (emberek) nincsenek közvetlen kapcsolatban, szabadok, szétszórtan helyezkednek el. A kapcsolat azonban mindkettQ esetében megvan az összetevQik között, de míg az élQlényeknél az idegek, az idegrendszer teremt kapcsolatot, addig a társadalomnál az érzelmek, gondolatok, a nyelv tölti be ugyanezt.

Az ezt követQ fejezet a társadalom növekedésének mikéntjével foglalkozik.
A legnagyobb társadalmak is az élQ testekhez hasonlóan, olyan csoportosulásokból fejlQdtek ki, amelyek rendkívül kicsik voltak.
Az organikus és a szuperorganikus evolúció abban is hasonlít egymáshoz, hogy a különbözQ jellegq halmazatok egymástól eltérQ mértékben növekednek, s ebben döntQ szerepe van a környezet eltartó-képességének.
A gyarapodás két folyamatnak köszönhetQ: egyszerq szaporodás és a csoportok egyesülése.
Ez a növekedés kezdetben az egyes csoportokon belüli szaporodással történik, egészen addig, amíg a környezet el tudja tartani a népességet. Ezt követQen a csoportok felosztódnak kisebb csoportokra, melyekbQl törzsek alakulhatnak ki, s ez a szétválás akkor lesz teljes, amikor a hajdan beszélt dialektusok külön nyelvekké válnak (pl. a germán és a szláv népek). Az összeütközések folytán a csoportok megfogyatkozhatnak, vagy akár ki is halhatnak.
A nagyobb társadalmak a kisebb csoportosulások egyesülésével (laza, vagy szoros kapcsolat) alakulnak ki.
A társadalmi növekedésnek van még egy példája: az átvándorlás egyik csoportból, a másikba.
Mint már említettük a társadalom növekedésével a struktúrái is egyre bonyolultabbá válnak.
A kicsiny társadalmak még homogének, de ahogy növekszenek, egyre heterogénebbek lesznek.
A kezdetleges társadalmakban a családok laza kapcsolata jellemzQ, a nagyobb lélekszámúaknál azonban már szükségszerqen megjelenik egy vezetQ (fQnök), aki irányítja a csoportot a hatékonyság érdekében.
A vezetQ nélküli, egyáltalán nem uralt közösségek nem tartanak össze, felbomlanak, mielQtt meglehetQs méretqre növekedhetnének.
A 100 tagot megközelítQ társadalmaknál már van valamilyen egyszerq vagy összetett hatalmi tényezQ, ami ellenQrzést gyakorol a többiek felett. (Ez az elsQ társadalmi differenciálódás.)
Ha az elsQdleges társadalmi halmazatok egyesülnek másodlagossá, akkor ezt úgy lehet összefogni, ha az egyesült halmazat élén, és a részek élén is vezetQk állnak. Egyesülés jöhet létre például a közös ellenség elleni védekezés céljából, vagy ha az egyik törzs meghódítja a másikat. Az alakzatok szövetségre léphetnek, vagy uralmuk alá hajthatnak más alakzatokat, melynek az lesz a következménye, hogy a hatalmi szervezet még bonyolultabb lesz (király alatt számos helyi uralkodó) és a társadalom tovább oszlik élesen elhatárolódó osztályokra (katonák, papok, parasztok, rabszolgák). Tehát a struktúra egyre bonyolultabb lesz.
Kezdetben a csoportosulás részei durva és egyszerq eltéréseket mutatnak, késQbb a részeken belül is különbségek alakulnak ki, amelyek megosztják Qket, majd ezeken az osztagokon még további eltérések jönnek létre.
Spencer az élQlényeknél ezt a gerincoszlop kifejlQdésével példázza, a társadalmi példa pedig a vallási felügyelet feladatát betöltQ struktúra kialakulása. Kezdetben ugyanaz az ember volt a varázsló, a pap, a gyógyító, a jós, az ördögqzQ& , késQbb funkciójuk és rangjuk differenciálódik, elkülönülnek ezek a feladatok, majd késQbb tovább specializálódnak, és például a korábban a papok osztályához tartozó tudósok, orvosok is elkülönülnek.
Hasonló folyamat játszódott le az ipari struktúra fejlQdésénél is. Kezdetben egy-egy kézmqves többmindenhez értett, késQbb egyre inkább elváltak a különbözQ mesterségek, itt is bekövetkezett a specializáció.
Az élQlényeket és társadalmakat alkotó szervek ugyanazon alapelveknek megfelelQen épülnek fel. Az élQlények belsQ szervei kapcsolatban állnak egymással, de más-más feladatot látnak el; ezeket irányítja, ellenQrzi az idegrendszer. A társadalom a késztermék elQállításához, a vevQhöz való eljuttatáshoz, beszerzi a nyersanyagot, megtermeli, elszállítja, majd értékesíti a készterméket, amely eljut mindenhová: a kereskedQhöz, a munkáshoz, a királyhoz; az ellenQrzést pedig az állami hivatalok (pl. posta) végzik.
Az egyes szervek kialakulása folyamatosan az elsQdleges, másodlagos, harmadlagos fejlQdési szakaszok során történik. Az élQlény példájában egy szerv kialakulását követhetjük végig a még nem összeállt sejtektQl, a szerv struktúrájának bonyolódásáig. Ugyanezt a társadalomnál az ipari struktúra fejlQdésével mutatja be, ahol kezdetben a kézmqves maga végezte a munkáját, Q juttatta el a termékeit a fogyasztóhoz és többmindenhez értett, eljutva egészen a modern gyáripar kialakulásáig.
Végül Spencer a gyors fejlQdésre, hirtelen változásra is hoz példát, amit a társadalom viszonylatában érzékeltet jobban: gyors iparosítás következhet be azokon a területeken, ahol a környezeti feltételek és a technika már adottak.
Az utolsó, ötödik rész a társadalmi funkciókról értekezik.
A struktúrák nem változhatnak a funkciók változása nélkül. A társadalmi struktúrák változásait jobban érzékeltetik a funkciók változásai.
Az organizáció olyan egészet jelent, amelynek részei kölcsönös együttmqködésre képesek. A fejlQdés során a részek egymástól való függésének mértéke nQ.
Az evolúció elQrehaladásával egyre erQsebbé válik a funkciók közötti függQség. Az alacsonyrendq halmazatok esetén a részek mqködése alig függ a többiekétQl, a fejlettebb halmazatoknál a résztevékenységek összefonódása már az egészet érinti; befolyással van az egész mqködésére.
Amikor az egyes alkotórészek még alig differenciálódtak, könnyen elvégezhetik egymás feladatait; amikor már jelentQsen eltérnek egymástól nem, vagy csak alig tölthetik be egymás funkcióit.
Mindkétféle szervezet annál erQsebb, minél specializáltabb funkciókkal rendelkezik. Struktúrák hiányában az alkotórészek közötti együttmqködés alacsonyszintq marad. A fejlQdés elQrehaladásával minden alkotórész eredményesen látja el a feladatát, amibQl egyre nagyobb kölcsönös haszon származik.
Egy alkotórész mindegyikért, s minden alkotórész az egyesért dolgozik egyre hatékonyabban.

Hasonló témájú dokumentumok

9. tétel

- 2007-12-03 10:15:26

Alfred Louis Kroeber: A kultúra fogalma a tudományban

- 2008-01-10 02:00:42

4.tétel

- 2007-12-03 10:12:54

7.tétel

- 2007-12-03 10:14:30

2.tétel

- 2007-12-03 10:11:49

16. tétel

- 2007-12-03 10:18:54

6.tétel

- 2007-12-03 10:13:53

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Üzenj az összes olyan hallgatónak aki felvett egy bizonyos tantárgyat! Hasznos lehet ha egy tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseid merülnek fel mint pl

• Hol lesz a vizsgamegtekintés?
• Meddig kell tudni az anyagot?
• Mely részeket adták le előadáson a könyből?
• stb...

Az üzeneted így ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik együtt hallgatják veled a tárgyat. Ehhez kattints az Üzenetekre, ezután válaszd ki a tantárgyat a saját tárgyaid közül, majd kattints az Üzenet írására.

14. a munkapiac xii fej0001 2. előadás 2008 2008_12_17 5. gyak aggregált kínálat alapfogalmak állampolgárság állatélettan apoptózis ásványok beugro bikém biztonság corbu csont dosztojevszkij economic policy élet erdeiné török zsuzsa etnicitás feladat fizkém frazer függvényelemzés globalizáció gyep növényzet halász gábor jogfosztás jogi alapismeretek kant környezet és társadalom környezettechnikai műveletek és gépek környgazd leon festinger minőségügy növény objektum órai előadás paulovics példák piac puska2 szabályzás tartály terminális világirodalom 2. vízép xls vizsgához vizsgapéldák