Településfejlesztés jegyzet

Országok listájaHungaryBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemÉpítőmérnöki KarépítőmérnökiTelepülésfejlesztés Településfejlesztés jegyzet

MEGGYESI TAMÁS:





TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS





















Egyetemi jegyzet

A BME építQmérnök kar hallgatói részére





Budapest, 2002(







(A jegyzet szövege évenként változhat!

TARTALOMJEGYZÉK


I. ÁLTALÁNOS TELEPÜLÉSI ISMERETEK

1.0. A TELEPÜLÉSEK ÉLETJELENSÉGEI
1.1. A fejlQdési energiák& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 7. oldal
1.11. A helyi energiák. & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 7. oldal
1.12. A helyzeti energiák& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .8. oldal
1.13. A regionális szolgáltatások városalakító szerepe& & & & & & .& & & & & 9. oldal.
1.14. A termelés, a pénzügyi és a gazdasági élet koncentrációja& & & & & & ..10. oldal
1.15. Humán erQforrások& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 11. oldal
1.2. A településhálózat& & & & & & & & & & & & & & & & & & .& & & & & & & & & & .11. oldal
1.21. A települések statisztikus eloszlása……………………………………………11. oldal
1.22. Települések területi eloszlása…………..………………………………………12. oldal
1.23. Az urbanizálódó térségek………………………………………………………..12. oldal
1.24. Újtípusú települési tájak………………………………………………………….12. oldal
1.3. A helyi társadalom…………………………………………………………………………..13. oldal
1.31. Demográfiai adatok………………………………………………………………13. oldal
1.32. Társadalmi rétegzQdés& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..14. oldal
1.33. A társadalmi élet és a kultúra& & & & & & & & & & & & & & & & & & & ...14. oldal

2.0. A JELENKORI VÁROSFEJLPDÉS MEGNYILVÁNULÁSAI
2.1. A koncentrációs folyamatok& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..5. oldal
2.11. Az urbanizáció hQskora. & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ...15. oldal
2.12. A 19. század 2. felének városépítési hulláma& & & & & & & & & & & & ...16. oldal
2.13. A 2 világháború közti idQszak& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 16. oldal
2.14. A nagyvárosok decentralizált fejlesztése& & & & ..& & & & & & & & & ..& 17. oldal
2.15. A tömeges lakásépítések korszaka& & & & & & & & & & & & & & & & ..& 17. oldal
2.2. A szuburbanizáció idQszaka& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .& 18. oldal
2.21. A relatív és abszolút decentralizáció& & & & & & & & & & & & & & & & ....18. oldal
2.22. A dezurbanizáció& & & & & & & & & .& & & & & & & & & & & & & & & .& 18. oldal
2.23. A reurbanizáció& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .& 19. oldal
2.3. A jelenkori városfejlesztés jellegzetes feladatai& & & & & & & & & & & & & & & .19. oldal
2.31. A városok közti verseny& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..19. oldal
2.32. ZöldmezQs ipartelepek és technológiai parkok………………………………...20. oldal
2.32. A kereskedelem decentrumai…………………………………………………….20. oldal
2.33. Tematikus parkok………………………………………………………………….20. oldal
2.34. Lakóparkok………………………………………………………………………....21. oldal
2.35. Régi városrészek rehabilitációja………………………………………………….21.oldal

3.0. A VÁROS SZERKEZETE
3.1. A város, mint területi és hálózati rendszer. …………………………………………….21. oldal
3.11. A területi munkamegosztás…………………………………………………….…22. oldal
3.12. A humán ökológiai modellek……………………………………………….……..22. oldal
3.13. a természeti környezet jelenléte a település szerkezetében……………….…23. oldal
3.14. A közlekedési hálózatok…………………………………………………………..23. oldal
3.15. A város központrendszere………………………….……………………………. 24. oldal
3.2. A város jellegzetes környezet-típusai…………………………………………………...25. oldal
3.21. Hagyományos telekrendszerre épülQ lakóterületek& & & & & & .& & & & .25. oldal
3.22. Intézményi vagy vegyes használatú, de telekrendszerre épült területek& ..26. oldal
3.23. Telepszerqen épült lakóterületek& & & & & & & & & & & & & & & & & & .26. oldal
3.24. Telepszerqen épült intézmény- és munkahely területek& & & & & & & & ..27. oldal
3.3. A város morfológiája& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..27. oldal
3.31. A város alaprajzi rendszere: nQtt és tervezett városok& & & & & & & & & 27. oldal
3.32. A városszerkezet érzékelése& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 28. oldal
3.33. Az utcák és terek alaktana& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 29. oldal
3.34. A közterületek és a térfalak& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..30. oldal

4.0. A TELEPÜLÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZEREPLPI
4.1. A településfejlesztés magán szereplQi& & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..30. oldal
4.11. Ingatlan tulajdonosok& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .31. oldal
4.12. A lakosság& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 31. oldal
4.13. Az ingatlan fejlesztQ& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 31. oldal
4.14. Az ingatlan befektetQ& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..31. oldal
4.15. A pénzintézetek& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 32. oldal
4.2. A település fejlesztésének közhatalmi szereplQi& & & & & & & & & & & & & & & .32. oldal
4.21. A települési önkormányzat& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..32. oldal
4.22. Kormányzati szervek& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..& & ..33. oldal
4.23. A területfejlesztési tanácsok& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 33. oldal
4.2. A települési önkormányzatok felépítés és feladata& & & & & & & & & & & ..& & .32. oldal
4.21. Az önkormányzatiság elQzményei& & & & & & & & & & & & & & & & & & ..33. oldal
4.22. Az önkormányzatiság elve& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ...34. oldal
4.23. Az önkormányzatok típusai……………………………………………………… .34.oldal
4.24. A települési önkormányzatok felépítése…………………………………………34. oldal
4.25. A települési önkormányzatok feladatai…………………………………………..35. oldal
4.4. Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztések finanszírozása……………….36. oldal
4.41. Az önkormányzatok vagyona……………………………………………………..36. oldal
4.42. Az önkormányzatok bevételei…………………………………………………….36. oldal
4.43. Országos területfejlesztési pályázatok…………….…………………………….37. oldal


II. TELEPÜLÉSTERVEZÉS

5.0. TERVEZÉSELMÉLET
5.1. A településtervezés ………………………………………………………………………...38. oldal
5.11. A tervezés szerepének átalakulása….………………………………………….38. oldal
5.12. A tervezés értelmezése…………………………………………………………..39. oldal
5.13. A településtervezés típusa……………………………………………………….40. oldal
5.14. A fejlesztés és a rendezés viszonya……………………………………………40. oldal
5.15. A tervek jogállása…………………………………………………………………41. oldal
5.16. A tervek funkcionális típusai……………………………………………………..41. oldal

6.0. A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ
6.1. A településfejlesztési koncepciót meglapozó vizsgálatok és elemzések& & & & .43. oldal
6.11. ElQzményfeltáró vizsgálat& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 44. oldal
6.12. A település területével kapcsolatos vizsgálatok& & & & & & & & & & & & ..44. oldal
6.13. A helyi társadalom vizsgálata…………………………………………………….45. oldal
6.14. A helyi gazdaság vizsgálata………………………………………………………45. oldal
6.15. Összefoglalás: a SWOT analízis…………………………………………………45. oldal
6.2. A településfejlesztés társadalmi megalapozása………………………………………..46. oldal
6.21. A közösség fejlesztése…………………….………………………………………46. oldal
6.22. A közösségi tervezés………………………………………………………………46. oldal
6.3. A stratégiai tervezés…………………………………………………………………..…….47. oldal
6.31. A település jövQképe& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 47. oldal
6.32. A külsQ kapcsolatok& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .48. oldal
6.33. Prioritások& & & & & & & & & & & .& & & & & & & & & & & & & & & & & .48. oldal
6.34. Fejlesztési politikák& & & & & .& & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..49. oldal
6.4. A fejlesztési koncepció megvalósulását kísérQ tevékenységek& & & & & & .& ...50. oldal
6.41. Településmarketing& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .50. oldal
6.42. Monitoring& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & .50. oldal

7.0. KÖZJAVAK ÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSOK
7.1. A közjavak és közszolgáltatások fogalma& & & & & & & & & & & & & & & & & ..50. oldal
7.11. Az infrastruktúra és az externáliák& & & & & & & & & & & & & & & & & ..51. oldal
7.12 A közszolgáltatások fajtái& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ...51. oldal
7.13. A közjavak és közszolgáltatások szerepvállalásának elQzményei& & & & .52. oldal
7.14. A közjavak és közszolgáltatások privatizációja& & & & & & & & & & & .& 54. oldal
7.2. Az ellátás területi szervezQdési formái& & & & & & & & & & & & & & & & & & .& 53. oldal
7.21. Az ellátás középszintq szervezQdésének típusai& & & & & & & & & & & ..53. oldal
7.22. A települések együttmqködése…………………………………………………53. oldal
7.3. A település „tartószerkezete”: a közterületek rendszere……………………………54. oldal
7.31. Az infrastruktúra helye a település szerkezetében……………………………54. oldal
7.32. A közterületekkel kapcsolatos önkormányzati feladatok……………….……..55. oldal
7.33. A közlekedés……………………………………………………………………….56. oldal
7.34. Burkolat, növényzet és utcabútorok…….……………………………………….56. oldal
7.45. A térfalak……………………………………………………………………………57. oldal
7.36. Jellegzetes probléma-területek….……………………………………………….57. oldal

8.0. A TELEPÜLÉSRENDEZÉS
8.1. A településrendezés történeti háttere& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & 58. oldal
8.2. A településrendezés jogai alapjai Magyarországon& & & & & & & & & & & & ..& 58. oldal
8.21. A településrendezési tervek készítésének szereplQi& & & & & & & & & .& .58. oldal
8.22. A településrendezési tervek szakmai ellenQrzése& & & & & & & & & & .& .59. oldal
8.23. Az állam szerepe a szabályozásban& & & & & & & & & & & & & & & .& & 59. oldal
8.24. A településrendezés eljárási rendje& & & & & & & & & & & & & .& & & & .60. oldal
8.3. A településszerkezeti terv& & & & & & & & & & ……………………………………….60. oldal
8.31. A településszerkezeti tervek legfontosabb tartalmi követelményei….……….60. oldal
8.32. A beépítésre szánt területek területfelhasználási kategóriái…………………61. oldal
8.33. A beépítésre nem szánt területek területfelhasználási kategóriái……………61. oldal
8.4. A helyi építési szabályzat (HÉSz)………………………………………………………….62. oldal
8.41. Az övezet fogalma…………………………………………………………………62. oldal
8.5. A szabályozási terv………………………………………………………………..………...63. oldal
8.51. A szabályozási terv tartalma……………………………………………………...63. oldal
8.52. A szabályozási terv helyi építési szabályzata……………………………….….63. oldal
8.53. A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos
jogintézmények…………………………………………….………………….64. oldal
8.54. Nem normatív jellegq övezeti szabályozási filozófiák& & .& & & & & & & & 64. oldal

9. A TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS TERÜLETRENDEZÉS& & & & & & & & & & & & & ....65. oldal
9.1. A területfejlesztés rendszerének kialakulása és elvei& & & & & & & & & & ..& & 66. oldal
9.11. Történeti elQzmények& & & & & & & & & & .& & & & & & & & & & & & & 66. oldal
9.12. A területfejlesztés alapelvei………….………………………………………….66. oldal
9.13. A területfejlesztés intézményrendszere………………………………………..67. oldal
9.2. A területfejlesztési tervfajták…………………………………………………………..….68. oldal
9.21. Területfejlesztési koncepciók……………………………………………………68. oldal
9.22. Területfejlesztési programok…………………………………………………….68. oldal
9.23. Területrendezési tervek….……………………………………………………….69. oldal
9.23. Összefoglalás……………………………………………………………………..70. oldal
9.4. A vidékfejlesztés…………………………………………………………………………….70. oldal
9.31. A vidékfejlesztés fogalma, céljai és feladatai………………………………….70. oldal
9.32. A vidékfejlesztési programok……………………………………………………..71. oldal
9.33. A területfejlesztés és a vidékfejlesztés viszonya……………………………….72. oldal

10. A FENNTARTHATÓ FEJLPDÉS
10.1. A fenntartható fejlQdés alapelvei& & & & & & & & & & & & & & & & & & & & & ..73. oldal
10.11. A környezeti hatások szerepe a fejlQdésben& .& & & & & & & & & & & ..73. oldal
10.12. A környezeti hatások területi szintjei& & & & & & & & .& & & & & & & & .73. oldal
10.13. A fenntartható területhasználat….……………………………………………..73. oldal
10.2. A fenntartható településtervezés………………………………………………………..74. oldal
10.21. A modernizmus és az Athéni Karta…………………………………………….74. oldal
10.22. Az Új Athéni Karta és a fenntartható település……………………………….75. oldal
10.3. A természet és környezetvédelem Magyarországon…………………….…..………76. oldal
10.31. A természet- és tájvédelem jelenlegi helyzete……………………………….76. oldal
10.32. A környezetvédelem szabályozása……………………………………………76. oldal
10.4. Az épített környezet védelme…………………………………………………………….77. oldal
10.41. Az épített környezet védelmének jogi alapjai…….…………………………..77. oldal
10.42. Az értékvédelem felépítése…………………………………………………….77. oldal
10.43. A helyi értékvédelem……………………………………………………………78. oldal
10.44. Az integrált értékvédelem……………………………………………………….79. oldal
10.45. A rehabilitáci󅅅…………………………………………………………….79. oldal

Bibliográfia…………………………………………………………………………………………80. oldal
































BEVEZETÉS

Ez a tantárgy alapvetQen nem mqszaki jellegq: a település különbözQ mqszaki létesítményeivel más tantárgyak részletesen foglalkoznak. A tárgy feladata az, hogy e mqszaki rendszereket behelyezze abba a valós térbeli, épített, gazdasági-társadalmi, jogi és pénzügyi környezetbe, amiben megjelennek. A településtervezés  tágabban az urbanisztika  az emberi településekkel, létrejöttük körülményeivel, mqködésqk biztosításával, értékeik megQrzésével és továbbfej-lesztésükkel foglalkozik. Ezért nem annyira szaktudomány, mint inkább egyfajta interdiszciplináris tevékenység. A szakági gondolkodással és tervezéssel szemben itt az összefüggések felismerésén és alkalmazásán van a hangsúly, aminek közös nevezQje a terület, közös szemléleti alapja a település komplexitása, valamint a társadalmi és környezeti értékek iránti érzék és felelQsség. A nemzetközi szóhasználat sokszor területi - vagy fizikai - tervezésrQl beszél. A településtervezés kettQs, de egymáshoz rendelt ága a településfejlesztés és a településrendezés. Ennek a tárgynak a tematikája mindkettQre kiterjed. De mivel napjainkban  az urbanizáció jelenkori sajátosságainak megfelelQen  a települések fejlQdése elválaszthatatlan a tágabb településhálózati és táji környezettQl, érintenünk kell a területfejlesztés és a területrendezés témakörét is  amit nemrég még regionális tervezésnek hívtak.
-
A jegyzet két nagyobb részre tagolódik. Az elsQ rész (I) az általános települési ismeretek keretében elQször a település életjelenségeivel és felépítésével, fejlQdésük törvényszerqségeivel, különösen pedig a jelenkori városfejlQdés sajátosságaival foglalkozik. Ezt követQen áttekintjük a települések fejlesztésének szereplQit: a település ugyanis vállalkozások és intézmények egymástól független építési tevékenységének az eredménye. Éppen ezért van szükség a sokféle érdek és szándék összehangolására: ez a település egész közösségének is érdeke. Ennek a közös érdeknek a letéteményese a települési önkormányzat, aminek felépítésével és mq-ködésével részletesebben is meg kell ismerkednünk. A jegyzet második része (II) a szqkebb értelemben vett településtervezéssel foglalkozik. Egy általános tervezéselméleti alapvetés keretében kifejtjük a tervezés folyamat-jellegét, valamint a fejlesztési és rendezési tevékenység közti kapcsolat természetét. Ezt követQen megismerkedünk a tervfajták tipológiájával és a köztük lévQ összefüggésekkel, majd részletesen tárgyaljuk a településfejlesztési és településrendezési tervek tartalmi és módszertani követelményeit. Kiemelten kell foglalkoznunk a település leginkább közösségi igényeket szolgáló részével, a közterületekkel és a közszolgáltatásokkal is. Önálló fejezetet szánunk a területfejlesztésnek, hiszen a település minden esetben része, építQ eleme egy átfogóbb területi rendszernek, ami - nem utolsó sorban az Európai Unióhoz való csatlakozásunk erQterében - a várható fejlesztési támogatások vonatkozatási rendszere is. Végül foglalkoznunk kell a fenntartható fejlQdés értelmezésével, tematikájával és érvényesítésének eszközeivel.

A tervezés a szó általános értelmében a jövQvel való foglalkozás. A jövQnek azonban sokféle megközelítése lehetséges. A jövQkutatás ma már önálló tudományág. Egyik ága a prognosztika, ami a múltbéli és jelenlegi fejlQdési trendek extrapolációjával a jövQt az idQtávlattal csökkenQ valószínqségek mellett jelzi elQre. A jövQkutatás másik ága, a futurológia kevésbé tudományos, mint inkább intuitív alapon vázol fel lehetséges jövQképeket; ennek szélsQséges változata a science fiction. A tervezés abban különbözik az elQzQektQl, hogy nem csak elQre látja a vál-tozásokat, hanem igyekszik azokat kedvezQ irányban befolyásolni is. A fejlQdés befolyásolására számos eszköz áll rendelkezésünkre: beavatkozhatunk a fejlQdés menetébe, aktív résztvevQi lehetünk a folyamatoknak, bevonhatjuk a tervezésbe a fejlesztés alanyait, és közvetett formában: szabályozástechnikai eszközökkel is hatni tudunk az életkörülmények és a környezeti minQség alakulására. Mindehhez azonban ismerni kell a valóság öntörvényeit  konkrétan: meg kell ismerkednünk a települések életjelenségeivel, a fejlQdésüket befolyásoló tényezQkkel, a fej-lesztés szereplQinek érdekviszonyaival, a környezet természetével stb& Egy komplex rendszer sikeres fejlesztésének alapja és feltétele a rendszer megismerése.



I. ÁLTALÁNOS TELEPÜLÉSI ISMERETEK


1.0. A TELEPÜLÉSEK ÉLETJELENSÉGEI

Minden település valamikor létrejön, megszületik , aztán növekedni kezd, stagnál, esetleg elhal vagy megújul, szaporodik, mqködéséhez a környezetbQl energiát és anyagokat használ fel, ezek átalakításával termékeket és hulladékokat állít elQ, kapcsolatba kerül más településekkel, köztük bizonyos munkamegosztás alakul ki, a benne élQ emberek helyi társadalmat alkotnak, saját történelemmel, kultúrával és hagyományokkal rendelkezik - vagyis sajátosan komplex életjelenségeket produkál. A település tehát nem csupán mqszaki létesítmények halmaza, hanem élQ organizmus. Ezt az organizmust számtalan szempontból lehet vizsgálni; a fejlQdést leginkább befolyásoló életjelenségek közül elQször a következQket tekintjük át:
- a települések keletkezése és fejlQdési energiái,
- a települések közössége : a településhálózat, majd
- a települési társadalom.

1.1. A fejlQdési energiák

A települések létrejöttében és fejlQdésében különbözQ jellegq fejlQdési energiák játszottak és játszanak ma is közre. E fejlQdési energiák egyik típusát bizonyos természeti környezeti adottságok képezik: a klasszikus településföldrajz ezeket helyi energiáknak nevezi. Azokat a fejlQdési energiákat, amik részben a helyi energiákra épülnek rá, de azok hatását mqszaki eszközökkel és szervezési módszerekkel tovább növelik  vagy adott esetben új, mesterséges fejlQdési potenciálokat hoznak létre  a településföldrajz helyzeti, vagy pozicionális energiáknak nevezi. Mi azonban ez utóbbi kifejezést csak a településeket ténylegesen helyzetbe hozó kommunikációs elQnyök: a térségi közlekedési hálózatban elfoglalt kedvezQ pozíció megjelölésére használjuk. Ellátási szerepkörnek hívjuk azokat a fejlQdési energiákat, amiket a különbözQ regionális léptékq szolgáltatások jelentenek, és amik a szolgáltatást nyújtó településnek mintegy központi szerepkört biztosítanak. A fejlQdési energiák további csoportját a település gazdasági potenciálja képezi. Végül beszélhetünk a fejlQdés humán energia-forrásairól is, ami a jelenkori városfejlQdés egyre fontosabb tényezQjévé vált. A különbözQ fejlQdési energiák legtöbbször vonzzák egymást, idQvel egymásra rétegzQdnek, és ezzel mintegy egymást generálva idézik elQ egy város fejlQdését. E fejlQdési energiák közös sajátossága, hogy csaknem mindegyik a település szolgáltatási, gazdasági vagy szellemi exportképességét növeli: emiatt városalakító tényezQkrQl beszélünk. A városalakító tényezQk érvényesülésének feltétele történetileg a termékfelesleg megjelenése, a társadalmi munkamegosztás és az árucsere kialakulása, és ezzel a naturálgazdálkodás, vagyis az önellátásra korlátozódó gazdaság kereteinek meghaladása volt. Ez lehetett az alapja a falu és a város, a város és város, késQbb pedig a dinamikusan fejlQdQ városi régiók és az elmaradott térségek közti különbségek kialakulásának.

1.11. A helyi energiák.
A legnagyobb ókori civilizációk szinte kivétel nélkül folyók mentén, vagy tengerpartokon alakultak ki. A folyók nem csak az ivóvízszükségletet és az öntözéses gazdálkodás feltételeit biztosították, hanem a hajózás révén közlekedési és szállítási csatornaként is funkcionáltak. A kikötésre megfelelQ öblök jelenléte, folyók átkelésre alkalmas pontjai, hágók, szorosok stb.. is fontos szerepet játszottak a helyválasztásban. A haditechnika újkori átalakulásáig a helyválasztást a védelem szempontjai is befolyásolták, így a városok zömében domb- és hegytetQkre, mocsaras területek által körülvett kiemelkedQ platókra, könnyen védhetQ félszigetekre, vagyis kedvezQ természetföldrajzi adottságokhoz települtek. A település helyválasztásában emellett szerepet játszottak még a megélhetést biztosító természeti kincsek: az ipari forradalmak kibontakozásával a primér energiahordozók: a vasérc, szén, kQolaj lelQhelyek közelsége, vagy késQbb az üdülést lehetQvé tevQ adottságok: tó, folyó, gyógyforrás stb& elenléte is.

MegfigyelhetQ, hogy egy adott térségen belül a különbözQ szintmagasságok és a hozzájuk tartozó természetes környezetek évezredeken keresztül sajátos megélhetési kultúrák lét-rejöttének kedveztek: a folyópartokon a halászat és a hajózás, a síkságokon a földmqvelés, a domboldalakon és a völgyekben az állattenyésztés, az erdQkben a vadászat és a fakitermelés, a hegyekben a kQfejtés és az ércbányászat stb& A természeti környezet nem csak a megél-hetés helyi feltételeit biztosította, hanem jelentQs mértékben hozzájárult a különbözQ táj-egységek települései közti munkamegosztás kialakulásához. A primér gazdasági ágazatban: a mezQ- és erdQgazdaságban, a halászatban és a bányászatban foglalkoztatottak munkahelyei földrajzilag ma is determináltak, de helyhez kötQdnek az üdülQ települések is. A primér ágazatban kitermelt nyersanyagok feldolgozását végzQ szekunder gazdasági ágazat sokáig szintén kötQdött a nyersanyag lelQhelyekhez; a kötQdés szorossága csak a szállítási technológiák korsze-rqsödésével enyhült. Mindez azt mutatja, hogy egyrészt minden település szerves része a földrajzi tájnak, másrészt rá van utalva a többi településre. A természeti és gazdaságföldrajzi adottságok azonban történetileg változhatnak is. Számos olyan történeti városról tudunk, aminek pusztulását a természetföldrajzi körülmények megváltozása idézte elQ, ma pedig közismert, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek (pl. a bányászat vagy az acélipar) háttérbe szorulásával hogyan kerülnek válságba nemrég még virágzó települések.

A mai városfejlQdésben az épített és a természeti környezet egyensúlya, a település kedvezQ környezeti állapota és rendezettsége egyre jelentQsebb fejlQdési energiát képviselnek. A különbözQ gazdasági tevékenységek telephelyválasztását a forgalmi elQnyök mellett egyre inkább a környezet minQsége befolyásolja. FelértékelQdnek azok a természetközeli, az ur-banizáció által még kevéssé érintett térségek, amelyek a nagyvárosi középosztály kiköltözésének célpontjaivá válhatnak  mint pl. a budai hegyvidék festQi környezetének falvai. Ezek részben agglomerációs települések, részben pedig olyan vidéki térségek, falvak és kisvárosok, amelyek kedvezQ fekvésük és hagyományos környezet-kultúrájuk révén a nagy-városi élet vonzó alternatíváját képviselhetik. Különös módon a mai városfejlQdésben a táji adottságok mellett a turisztikai látványosságokban is gazdag patinás történelmi környezet kezdi átvenni a természeti adottságok szerepét.

1.12. Helyzeti fejlQdési energiák
A helyzeti energia legegyszerqbb esetben abból adódhatott, hogy a különbözQ gazdaságföldrajzi tájak határvonala kedvezett az eltérQ termelési kultúrák közti árucsere kia-lakulásának. Míg e határvonal, vagy a folyón átkelésre alkalmas hely maga pl. még csak lehetQség, addig a megépített út vagy egy állandó híd és az arra épülQ kereskedelem már helyzeti energiát ad a város fejlQdésének. A pozicionális fejlQdési energiákat elsQsorban a települések és tájegységek közt kiépített szállítási és közlekedési útvonalak képviselték, amik révén a könnyebben megközelíthetQ, vagy centrális helyzetbe került települések kommunikációs elQnyökhöz jutottak. MegfigyelhetQ, hogy a további fejlQdési energiákhoz is azok a települések tudtak hozzájutni, amelyek forgalmi szempontból is kedvezQ helyzetben voltak, és ezáltal a környezQ kisebb települések regionális központjaivá válhattak. Az európai városhálózat jelentQs része a kontinenst átszelQ középkori kereskedelmi útvonalak keresztezéspontjain, vagy a tengeri és szárazföldi utak csatlakozási pontjain alakult ki. A szállítási technológiáknak az ipari forradalmakat követQ robbanásszerq fejlQdése a pozicionális energiákat a közlekedési útvonalak és azok csomópontjai mentén jelentQsen mértékben széthúzta, és ezzel elQsegítette az urbanizáció térhódítását korábban fejlQdési hullámvölgynek számító térségekben is. Ma is a fejlQdésben elmaradott térségek felzárkóztatásának egyik feltétele, hogy be lehessen kapcsolni Qket az ország vérkeringésébe.

A telephelyválasztás egyik alapvetQ szempontja mindig a szállítási költségek minimalizálása volt. Ez nem csak a nyersanyag és a feldolgozó ipar, valamint a késztermék és a piaci értékesítés helye közti távolság minimalizálásában jutott kifejezésre, hanem abban is, hogy a munkaerQ igyekezett a munkahely közelében letelepedni: lényegében az ipari forradalmakat követQen ez indította el a városba-áramlási folyamatokat. Mára a helyzet kezd megváltozni: ahogy a vonzó települési környezet, úgy a magasan kvalifikált munkaerQ lakhelye is kezdi a helyi energiák szerepét betölteni  amint ez pl. az ún.n szilcium völgy effektusban megnyilvánul.

1.13. A regionális szolgáltatások városalakító szerepe
A regionális ellátás körén azokat a legkülönbözQbb intézményeket, szolgáltatásokat értjük, amelyek piaca , vagyis az ellátást igénybe vevQk köre más településekre is kiterjed. Ennek alapján beszélhetünk az egyes intézmények hatósugaráról, vagy az ellátási körzet nagy-ságáról. A regionális fejlesztési energiák köre rendkívül széles; köztük számos tényezQnek inkább a városok történelmi kialakulásában volt szerepe, míg az ellátás mai formái csak fokozatosan alakultak ki.

- A vár ill. az erQdített település mint védelmi berendezkedés a legQsibb regionális szolgáltatások közé tartozik: a görög akropoliszok vagy a középkori feudális várak a környezQ falvak óvóhelyeként is szolgáltak. Az erQdített római katonai táborok romjain számos középkori európai város fejlQdése bontakozódott ki: a hely folytonosságához az is hozzájárult, hogy ahol az építmények el is pusztultak, a földrajzi helyzetet meghatározó regionális úthálózat azért fennmaradt. A haditechnika fejlQdésével a várfalak jelentQségüket vesztették, viszont a helyükön létesített körutak a városszer-kezet fontos elemeivé váltak.

- A vallási kultusz, mint városalakító tényezQ egyidQs az emberi civilizációkkal. Valószínq, hogy az elsQ állandó települések helyét is az Qsök sírja, szent ligetek, források vagy szent fák és sziklák határozták meg. A görög akropolisz mint intézmény egyik fontos funkciója volt, hogy befogadja az egymással szövetkezQ falvak isteneit. Az ókori kultúrák központi városai csaknem kivétel nélkül szakrális központok is voltak. Európában - és így Magyarországon is - az egyházmegyei központok általában nem estek egybe a világi hatalmi centrumokkal, viszont fejlQdési energiához juttatták a kijelölt településeket (pl. Kalocsa, Esztergom, Vác stb..). Ismeretes a nagy világ-vallások központi helyeinek, vagy a jelentQs zarándok helyek szerepe az érintett városok fejlQdésében (Róma, Mekka, Benares stb..).

- Az államigazgatás ill. korábban az abszolutisztikus jellegq világi (királyi, fejedelmi, császári stb& ) hatalom és az udvartartás ugyancsak QsidQk óta a székhelyvárosok pozicionális fejlQdési energiáinak forrása. Az önálló polgári városi igazgatási rendszer a maga intézményeivel elQször az ókori és a középkori városállamokban jelentett fejlQdési potenciált, míg a 18. századtól kezdQdQen a nemzetállamok kialakulásával az ál-lamhatalommal és az ennek megfelelQ szerepkörrel járó feladatok (pl. adminisztráció, katonaság fenntartása stb..) juttatták jelentQs, koncentrált fejlQdési energiákhoz a fQvárosokat. A magyar városhálózatot fejlQdését pl. befolyásolta a (vár)megye-rendszer is, aminek révén  egészen az utóbbi idQkig - a megyei székhelyek jutottak meghatározó politikai és pozicionális elQnyökhöz. Napjainkban fontos fejlQdési energiákhoz jutnak azok a városok, amik nemzetközi szervezetek állandó székhelyének (pl. New York, Bécs, Hága), vagy az Európai Únió központi adminisztrációjának adnak helyet (Brüsszel, Strassburg).

- A piac és a kereskedelem az egyik legQsibb városalakító tényezQ. A középkori város csíráját azok a kereskedQkbQl és kézmqvesekbQl álló jövevények (a leendQ városi polgárok) képezték, akiknek a földesúr megengedte, hogy a várfalon kívül letelepedjenek. Ez a telep lassan gazdasági, majd politikai erQvé vált, és a feudális hatalommal szemben igyekezett kivívni függetlenségét. A regionális szükségleteket kielégítQ kereskedelem és kézmqvesség egy-egy városnak kiemelt helyzeti energiát biztosított. A középkor során pl. a híres selyemút, vagy az Európát átszelQ regionális utak mentén és csomópontjainál számos olyan város létesült, amit a kereskedelem és a karavánok szükséglete hívott életre. A luxusigények megjelenése, a távolkeleti kereskedelem és az okos diplomácia tette gazdaggá Európa legfontosabb tengeri kikötQ városait: az északi ú.n. Hanza városokat (Lübeck, Rostock, Stralsund, Hamburg, Bréma stb..) vagy Velencét, Genovát, Amsterdamot, Rotterdamot, Liszabont, Londont stb.. A nemzetközi kereskedelem hozta létre a vásárváros címet, és teremtette meg késQbb a világkiállítások hagyományát, aminek rendezési jogáért ma minden alkalommal versengés folyik. A szuburbanizáció korában azonban a kereskedelem már nem annyira egyes városok fejlQdési po-tenciáljaként, mint inkább a globalizált nemzetközi cégek piacpolitikájának eredQjeként, az elosztás logisztikai rendszerében jelennek meg.

- A magasszintq és regionális jellegq oktatási, egészségügyi, kulturális, adminisztratív stb& létesítmények történelmi elQdeihez tartoznak a neves középkori egyetemek (Oxford, Cambridge, Párizs, Bologna, az oktatással is foglalkozó szerzetesrendek, vagy az iszlám világ híres egyetemi központjai), az általuk gondozott könyvtárak, az egészségügyi ellátást biztosító karitatív szervezetek (kórházakat fenntartó szer-zetesrendek, invalidus házak, beginák stb..), vagy késQbb az állam- ill. városi igaz-gatás körébe tartozó olyan szolgáltatások, mint pl. a bíróság  vagy éppen a tele-püléstervezés intézményrendszere. Az ellátás csak a jóléti társadalmak korában vált fokozatosan állami és csaknem mindenre kiterjedQ feladattá, hogy aztán egy részük részben vagy egészében ismét visszakerüljön a magán szektorba (l. a 7.0. fejezetet).

1.14. A termelés, a pénzügyi és a gazdasági élet koncentrációja
Azok a termelQ tevékenységek, amik a helyi - fogyasztási és szolgáltatási - szükségletek kielégítésén túl piacra termelnek, vagyis regionális szükségleteket elégítenek ki, a város gazdasági potenciálját növelik; az itt foglalkoztatottak alkotják a városalakító népesség je-lentQs részét. A városalakító tényezQk közt a 16. századtól kezdve egyre erQteljesebb sze-rephez jutott az ipari termelés. Az új, nagyipari módszerekkel dolgozó üzemeket igyekeztek a szállítási útvonalak minimalizálásának elve alapján részben a nagyvárosok peremére, részben pedig a nyersanyag kitermelés közelébe telepíteni - létrehozva az új bányász- és ipari városok egész sorát. Az ipar egészen a 20. század közepéig a fejlett világ városfejlQdésének motorja és a városalakító népesség meghatározó tényezQje volt. Az urbanizáció azonban nem csak a termelés, hanem a pénzügyi élet intézményeinek koncentrációját is elQsegítette: a mai nagy-városok központjainak is meghatározó létesítményei a bankok és a biztosító társaságok. A városalakító népességet ellátó kiszolgáló népesség tovább növeli a városok súlyát.

A város abban érdekelt, hogy minél több sikeres, vagyis jól adózó gazdasági tevékenység telepedjen le a területén. A gazdasági szerepköröket hagyományosan primér (mezQgazdaság és bányászat), szekunder (feldolgozó iparok) és tercier (kiszolgáló, ellátó) ágazatokba szokás sorolni. Korunk egyik legdinamikusabb városalakító tényezQje a kvaterner ágazat, amit infor-máció iparnak is neveznek. A kvaterner ágazat a kiszolgáló jellegq tercier ágazatból válik ki, és elsQsorban a magas szintq oktatási, tudományos kutatási, hírszerzési, szervezési, menedzseri és mqvészeti tevékenységeket foglalja magába. JelentQségük napjainkban annyira megnQtt, hogy önálló városfejlQdési tényezQnek is tekinthetQ.

1.15. Humán erQforrások.
A fejlQdési energiák jellegzetesen mai típusát képviselik azok az elQnyök, amiknek alapja elsQsorban az emberi tényezQ. A humán erQforrások településfejlQdést elQmozdító hatásához tartoznak az egyedi jellegq, a tájhoz és a helyi hagyományokhoz kötQdQ kulturális és szolgáltatási jellegq tevékenységek, mint pl. a salzburgi vagy beureuti zenei rendezvények, a szegedi nyári ünnepi játékok, vagy akár a kapolcsi napok , amik egy egész településcsoportra terjednek ki, a bornapok rendezvényeinek helyszínei a jelentQsebb borvidékeken stb& , de ide tartozik minden helyi ünnep is, ami a települések identitásának megjelenítQje. Végül az emberi erQforrások településfejlesztQ hatásköréhez sorolhatjuk azt a jelenséget, amit egy-egy város sajátos mqvészeti, tudományos vagy magas szintq oktatási tevékenysége képvisel. Túl az intézetek mennyiségi és funkcionális ismérvein arról az arculatról, imázsról van szó, amit elismert és nemzetközi hírnévnek is örvendQ, neves személyiségek által fémjelzett mqvészeti vagy tudományos kutatási csoportok, mqhelyek stb& biztosítanak. A globális városfejlQdési tendenciák mellett ezek az adottságok a lokalitás szerepét erQsítik.

1.2. A településhálózat

Az egyes települések életjelenségei csak a településhálózatban betöltött szerepükbQl kiindulva értelmezhetQk. A települések közti történelmileg kialakult munkamegosztás és ezen belül a különbözQ központi szerepkörök elsajátítása révén a települések közti viszony rendkívül differenciált. Emellett beszélhetünk a települések statisztikus és funkcionális eloszlásáról.

1.21. A települések statisztikus eloszlása.
Statisztikus eloszláson az adott földrajzi térségen  régión vagy országban  lévQ települések nagyságrendi tipológiáját és a különbözQ típusok gyakorisági eloszlását értjük. A települések nagyságrendtQl függQ elnevezése országonként változik. Magyarországon igazgatási ér-telemben községekrQl és városokról beszélünk; a köztük lévQ különbség egykor jogállásukban is kifejezésre jutott. Ma a hivatalosan várossá válás feltételei a minimális népességszám (8000 fQ), a vonzáskörzetre is kiterjedQ ellátás, valamint a városias környezet jelenléte. A településeket a településföldrajz ettQl függetlenül jellegzetes nagyságrendi csoportokba sorolja:
- törpefalvak (500 fQ alatt)
- aprófalvak (501 és 1000 fQ között)
- közepes falvak (1001 és 3000 között)
- nagyfalvak (3000 fQ fölött)
- kisvárosok (30.000 fQ alatt)
- középvárosok (30.000 és 100.000 között)
- nagyvárosok (100.000 fQ fölött), köztük Budapest kb. 2 millió lakossal.

A települések nagyságrend szerinti statisztikus eloszlása, vagyis az egyes típusok gyakorisága igen jellemzQ egy adott települési tájra. Mint minden normál eloszlásnak úgy ennek is közel logaritmikusnak kellene lennie, aminek a torzulásai viszont jól jellemzik az adott telepü-lésállomány egyenetlenségeit. A magyar települések eloszlásában feltqnQ a kistelepülések nagy száma, és a középvárosok, valamint a nagyvárosok ritkasága. A mintegy 3100 település felében 1000, közel egyharmadában pedig 500 fQnél kevesebb lakó él, viszont ezek fedik le az ország területének több mint negyedét, miközben az ország népességének csupán kb. 8%-a él bennük. Összesen mintegy 27 középvárosunk, és (Budapesten kívül) csak 5 nagyvárosunk van. Emellett az eloszlás tájegységenként is különbözQ lehet: így pl. a Dunántúlt és az Északi Középhegységet elsQsorban apró- és kisfalvak nagy sqrqsége, míg az Alföldet az egymástól viszonylag nagy távolságra fekvQ kis- és középvárosok jellemzik. A magyar településhálózat legkirívóbb sajátossága kétségtelenül a 2 milliós Budapest túlsúlya: a sorrendben következQ legnagyobb magyar város népessége ennek csupán a tizede  vagyis hiányzanak az igazi , többszázezres nagyságrendq városok. A településhálózat aránytalanságaira mutat rá az ú.n. rangsor-eloszlási szabály-tól való eltérés is. Ha a városokat népességszámuk csökkenQ sorrendjében hordjuk fel a koordináta rendszer vízszintes, és a hozzájuk tartozó lakosszámokat logaritmikus skálában a függQleges tengelyre, normál eloszlás esetén egyenest kellene kapnunk. A törések jól mutatják a tényleges helyzetet.

1.22. Települések területi eloszlása.
Területi eloszláson elsQsorban a különbözQ jellegq települések közti térbeli kapcsolatokat értjük. A települések jelleg szerinti megkülönböztetésének alapja az a gazdasági és szol-gáltatási tevékenység (ill. az abban foglalkoztatottak aránya), ami a település életében meghatározó jelentQségq. Ennek alapján beszélhetnénk pl. mezQgazdasági (vagy agrár), bányász, ipari, egyetemi, üdülQ stb. településekrQl. A város alapfunkciói szerinti tipizálás azért nehéz, mert sok város esetében több tevékenység is meghatározó lehet  ami természetes is, hiszen a városalakító tényezQk vonzzák egymást. A területi-funkcionális eloszlás leírására alkalmasabb a különbözQ települések konkrét földrajzi elhelyezkedésének vizsgálata. Ennek egyik ismert modellje az ú.n. központi hely elmélete (W. Christaller, 1933), ami szerint a települések hierarchikusan egymásra épülQ vonzáskörzetek szerint helyezkednek el: több falu egy kisváros köré, a kisváros által szervezett településcsoportok egy középváros köré szervezQdnek, ez utóbbiakból álló térséget pedig egy nagyváros látja el. A településhálózat ebben az esetben egy olyan településrendszert alkot, ami a töbszintq központ-vonzáskörzet ill. a centrum-periféria képletre épül. Ez a modell azonban inkább a pre-indusztriális társadalmakat, vagy az urbanizálódás fQbb sodrából kiesQ térségeket jellemzi, ami a nyersanyag lelQhelyek, az iparfejlQdés, a korszerq közlekedési tengelyek hatására - különösen az urbanizált térségekben - jelentQsen torzulhat, ill. egészen más térbeli alakzatok is meg-jelenhetnek.

1.23. Az urbanizálódó térségek
A központ-vonzáskörzet típusú településhálózati modellel szemben ma az urbanizált térségeket egy funkcionális munkamegosztásra és településközi kölcsönkapcsolatokra épülQ policentrikus rendszer jellemzi. Az urbanizált térség alapvetQ jelentQségq kategória, aminek alaptípusai a nagyvárosi régiók, a konurbációk és a szuburbánus települési táj. A nagyvárosi régió egy nagyváros minden irányban közel egyenletes területi növekedésével jön létre, miközben elnyeli az útjába kerülQ kisebb településeket. Ilyen típusú nagyváros pl. Budapest, Párizs vagy Moszkva. A konurbáció több szomszédos nagyváros összenövését, város-láncolatok keletkezését jelenti. Jellegzetes konurbációs térségek Európában pl. a Ruhr vidék, a hollandiai Randstadt, a Sziléziai iparvidék, a donyeci medence, az USÁ-ban a keleti partvidék stb.. A szuburbanizáció a motorizáció elterjedésével a nagyvárosi funkciók széttelepülésével jár, ami a városfejlQdés extenzív decentralizációját idézi elQ. E térségek a jövQ Európájának összefüggQ urbanizált tájait alkotják néhány elsQdleges központtal (London, Párizs, Brüsszel, Frankfurt stb& ) és a csatlakozó városrégiókkal. A térség keleti irányú kiterjedése a feltételezések szerint a Varsó-Wroclaw-Prága-Budapest tengely mentén várható.

Magyarországon a legnagyobb városi régiója Budapest. A külsQ, eredetileg önálló joghatóságú kerületeket csak 1950-ben csatolták a fQváros közigazgatási területéhez. Mára egy következQ agglomerációs gyqrq települései is közvetlen kölcsönhatásba kerültek a várossal. Ez a kölcsönhatás egyrészt a fQvárosi infrastrukturális ellátásnak (mindenek elQtt a tömeg-közlekedésnek) a közigazgatási határon túlnyúló rendszereiben, másrészt a szuburbanizáció megnyilvánulásaiban: a BudapestrQl kiköltözQk lakásépítési tevékenységében és a zöldmezQs beruházások telephelyválasztásában nyilvánul meg. A kereskedelem fejlQdése elsQsorban a fQvárosból kifelé vezetQ fQútvonalak térségében látványos (l. az M1 és M7 autópályák közös bevezetQ szakaszát), míg a lakóterületek fejlQdésében inkább a budai hegyvidék és a Dunakanyar kedvezQ táji és környezeti adottságai játszanak szerepet. Mindez serkentQen hat az agglomerációs települések fejlQdésére: a lakásépítés, a munkahelyek megtelepedése és az ezt követQ intézményfejlesztések elQsegítik a korábban gyér helyi infrastruktura kiépülését is. Az elkövetkezQ évtizedben a budapesti nagyvárosi régió további erQteljes területi növeke-désével lehet számolni.

Az ország további, jóllehet nagyságrendjében kisebb, és történeti-településföldrajzi adottságaik miatt különbözQ jellegq és szerkezetq nagyvárosi térségei közé kell számítani Miskolcot a Sajó völgyi településekkel, a salgótarjáni medencét, Szombathely és KQszeg térségét, a Duna mentén a Tatabánya-Esztergom és Komárom közti térséget, GyQr és Pécs térségét, az Alföldön pedig Debrecen, Nyíregyháza, Szeged és Debrecen térségét. Ez utóbbiak fejlQdési folyamataiban fontos szerepük van a történelmileg kialakult és ma is mqködQ mezQvárosok és tanyák kapcsolatának (pl. Kecskemét-NagykQrQs-Cegléd). Az agglomerációk egy sajátos, egyedi változatát képviseli a Balaton térségében kialakult csaknem összefüggQ üdülQterületek és háttértelepüléseik rendszere. Az nagyvárosi régiók közt ma problématerületnek számítanak az egykori bánya- és ipari bázisra települt agglomerációk, köztük a miskolci és a tatabányai.

1.3. A helyi társadalom

A település nem csak mqszaki létesítmények együttese, nem csak mqvi környezet , hanem helyi társadalommá kovácsolódott emberek és embercsoportok közössége is. A települést, mint ennek a társadalomnak a fizikai életkeretét is ezek az emberek hozták létre, miközben alkotásaikban saját kultúrájuk, életérzésük, alkotó készségük, ízlésük stb.. is testet ölt. A települések tudatos fejlesztéséhez ezért meg kell ismerkedni a helyi társadalom életje-lenségeivel is.

1.31. Demográfiai adatok
A településeket jellemzQ egyik fontos adat a népességszám - különösen annak idQbeli alakulása. Ennek alapján nem csak különbözQ nagyságú, hanem növekvQ, stagnáló vagy fogyó népességq településekrQl is beszélhetünk. Az állandó lakosság természetes szaporulata (az élveszületések és az elhalálozások számának különbsége) és a vándorlási különbözet (be- és kiköltözQk) együtt adják a település népességszámának idQbeli változását. JellemzQ adat a népesség korcsoportok szerinti megoszlása, amit az ú.n. kor-karácsonyfával szoktak ábrázolni; az ábra egyidejqleg a lakosság nemek szerinti megoszlását is mutatja. A kor-karácsonyfa horpadásai arra utalnak, hogy bizonyos korcsoportok hiányoznak. Ennek alapján beszélhetünk fiatalabb, vagy elöregedQ településekrQl ill. városrészekrQl. Fontos lehet a népesség családszerkezetének és a háztartások összetételének ismerete is. Ezzel kapcsolatban jellemzQ adatok az átlagos családnagyság, a háztartások és a lakások száma, ill. mindezek idQbeli alakulása. A válások és a családtöredékek számának növekedésével pl. arányosan nQ a háztartások száma is, ami a kislakások iránti kereslet növekedését eredményezi.

A népességszám dinamikáját nem csak a demográfiai adatok idQbeli változása, hanem a népességszám napi ill. heti fluktuálása is jellemezheti. Így jelentQs különbség lehet a nappali és az éjszakai (esetleg a hétközi és a hétvégi) népességszám között: az elQbbi a napi (ill. heti) be- ill. elingázókat is, az utóbbi csak az állandó (ill. helyi) lakosokat foglalja magába. Az ingázás az urbanizáció kezdeti szakaszában általában társadalmi feszültségekkel jár, és legtöbbször az állandó munkahely irányába való elvándorlással végzQdik. A szuburbanizáció korában, fejlett motorizáció mellett azonban a lakó- és munkahely szétválása és az önként vállalt ingázás természetes jelenség. Az állandó népesség foglalkoztatottsága az aktív keresQk, a passzív keresQk (nyugdíjasok), az eltartottak (nem keresQk: gyerekek), valamint a munkanélküliek számával és arányával, továbbá idQbeli változásuk trendjével jellemezhetQ. Az aktív keresQk foglalkozási ágak szerinti differenciálódása fontos támpontot adhat a település jellegének megítéléséhez. Ennek alapján szokás a mezQgazdasági és az urbánus (a szekunder és tercier ill. kvaterner ágazatban foglalkoztatott) népesség arányáról beszélni. Az ipari forradalmakat követQ urbanizáció viszonylag rövid történelmi idQszaka alatt a gazda-ságilag fejlett társadalmak foglalkozási struktúrája alapvetQen megváltozott. Míg a legfejlettebb ókori civilizációkban, vagy a gazdagabb középkori városokban a népesség alig 10%-a engedhette meg magának, hogy urbánus foglalkozást qzzön, addig mára ez az arány megfordult, és a gazdaságilag legfejlettebb országokban 90-95% felé tendál. Ugyanakkor ma az urbánus népesség nem lakik föltétlenül városokban: az urbanizáció a vidéket is utólérte. A vidéki népesség zöme ennek ellenére nálunk még mezQgazdasággal foglalkozik. A vidék demográfiai és foglalkoztatási problémáinak kezelése ma a vidékfejlesztés feladata.

1.32. Társadalmi rétegzQdés
A településben élQk helyi társadalmat alkotnak. Az élQ helyi társadalom különbözQ társadalmi csoportok szerint rétegzQdik. Társadalmi csoportok képzQdhetnek a foglalkozási ágak mellett a jövedelmi viszonyok, az iskolázottság, a családnagyság, a vallási-felekezeti vagy az etnikai hovatartozás stb.. alapján. A helyi társadalmat e statisztikus struktúrák önmagukban is jellemzik, de a település szerkezete szempontjából annak is jelentQsége van, ha egy-egy csoport valamilyen mértékq területi elkülönülést mutat. Ha egy adott városrészen valamilyen né-pességcsoport jelentQsen túlreprezentált a városi átlaghoz képest, akkor szegregációról be-szélünk. A szegregáció Qsi jelenség; kiélezett formái a 20. századi amerikai nagyvárosokban alakultak ki (különbözQ gettók: néger, kínai, zsidó, arab negyedek, a fehérek szuburbánus negyedei stb.) a távolkeleti nagyvárosok ilyen jellegq tagolódása (pl. az indiai kasztrendszer) pedig közismert. De a társadalmi különbségek területi vetületei - ha nem is ilyen szélsQségesen - az európai nagy-városokban is kimutathatók. Budapesten pl. a középosztály inkább a budai hegyek társasház övezeteiben vagy az agglomeráció új lakóparkjaiban, a kispolgárság zöme a peremkerületek családiházas negyedeiben él, még azonosíthatók a hagyományos munkás-negyedek, kimutatható a nyugdíjas korosztály és az egyedül élQk túlreprezentációja a belvárosi kerületekben stb& A városrészek ilyen jellegq differenciálódása nyomán természetes övezetek jönnek létre, ami a városszerkezet morfológiai és építészeti arculatában is megnyilvánul. Ugyanakkor megfigyelhetQ a társadalmi szegregáció mértékének és jellegének idQben történQ változása is. A szlömösödés és a romló környezeti minQség nyomán pl. egy városrészben beindulhat az Qslakosság elvándorlása és egy szegényebb réteg inváziója , és megfordítva: a leromlott negyedekben végrehajtott reha-bilitációk során általában végbemegy egy bizonyos mértékq dzsentrifikáció : a korszerqsített, és ezért drágább lakásokat csak egy magasabb jövedelmq réteg tudja megfizetni.

1.33. A társadalmi élet és a kultúra.
A település társadalmának talán legfontosabb életjelensége a különbözQ, spontán szervezQdQ érdek-csoportosulások (ú.n. NGO-k: non-governmental organisations  nem kormányzati szervezetek) létrejötte és mqködése. Ezek egy részének alapja a hivatás: az azonos helyen, vagy azonos szakmában dolgozók közt sokszor jön létre informális kapcsolat (l. különbözQ szakma-társadalmi csoportosulások, klubok) stb.., de a foglalkozástól független sajátos érdeklQdési körök ill. érdekek és értékek mentén (pl. a környezetvédelem, a helyi építészeti emlékek ápolása, politikai mozgalmak, vallási körök stb...), vagy a szabadidQ közös eltöltésére (bélyeggyqjtQk köre, sport, mqvészeti élet stb..) is jöhetnek létre rendszeresen mqködQ közösségek. Ezek megismerése és aktivitása rendkívül fontos lehet a település ú.n. közösségi fejlesztés -ének megszervezéséhez (l. késQbb).

Végül fontos a helyi társadalom sajátos kultúrájának megismerése. Ez a település helytör-ténetétQl és az emlékmqvektQl kezdve az építészeti, városképi és táji értékek azonosításán át a helyi társadalmi és mqvészeti élet megnyilvánulásáig minden olyan jelenségre kiterjedhet, ami a település szellemi életének hordozója, egyben identitásának élQ megtestesítQje lehet. Nagyon fontos a helyi ünnepek megismerése, amiben a település közössége megéli saját múltját és ápolhatja hagyományait. A helyi hagyományok ápolása és az eleven kulturális élet, valamint az eredményes települési értékvédelem ma jelentQs fejlQdési potenciált képviselnek.


2.0. A JELENKORI VÁROSFEJLPDÉS

A városodás klasszikus idQszakát  a 19. század elejétQl egészen a 20. század közepéig, vagyis a szuburbanizáció megjelenéséig - részben a vidéki népesség városba áramlásával, részben a termelQ erQk, valamint a tercier és kvaterner szektor néhány nagyvárosba történQ koncent-rációjával jellemezhetjük. Ez a migráció Európában az ipari forradalmak nyomán öt, egymást követQ hullámban bontakozódott ki:
- a 18. század végétQl a 19. század közepéig, a klasszikus kapitalizmus kibon-takozásának idQszaka, amit az abszolút koncentrációval lehet jellemezni;
- a 19. század 2. fele az 1. világháborúig, ami az abszolút és relatív koncentráció párhuzamos jelenlétével jellemezhetQ;
- a két világháború közti idQszak, egyben a relatív koncentráció idQszaka;
- a 2. világháború utáni idQszak a 60-as évekig, a relatív koncentráció utolsó hullámával és a szuburbanizáció nyomán a relatív decentralizáció megjelenésével;
- a 70-évektQl a relatív, majd abszolút decentralizáció, a dezurbanizáció, majd a reurbanizáció idQszaka.

Az egyes urbanizációs idQszakok a város fejlQdésének eltérQ sajátosságaival jellemezhetQk, és értelemszerqen sajátos városépítési feladatokat hoznak magukkal. A különbözQ korszakok városépítési felfogása és mqszaki-építészeti megoldásaik ezért mindig az adott urbanizációs helyzet kihívásaira adott válasznak tekintendQk. Az urbanizációs folyamatok nem válnak el élesen egymástól: az egyik még tart, miközben a következQ már érezteti hatását. Emellett egy-egy ország - gazdasági fejlettségének megfelelQen  ugyanabban az idQben az urbanizáció más és más szakaszában lehet: így pl. Kelet-Európában a fejlett nyugat-európai országok urbanizációs tendenciái fáziseltolódással, késéssel jelennek meg. Az is elQfordul, hogy a különbözQ folyamatok részben egyidQben, egymást áthatva, ellentmondásos módon játszódnak le.

2.1. A koncentrációs folyamatok

2.11. Az urbanizáció hQskora.
A mezQgazdasági termelési technológiáknak a 19. század elején, elsQsorban Angliában és Franciaországban bekövetkezett hirtelen fejlQdése következtében a mezQgazdaság munkaerQ szükséglete rohamosan csökkeni kezdett. A falvakból a népesség népvándorlás méretq hullámokban indult el a városok felé, ahol az ipari forradalmak kibontakozódásával és a nagyipari üzemek megjelenésével a nagyvárosok még szinte korlátlan munkaerQ felvevQ piaccal rendelkeztek. Ez az elsQ urbanizációs hullám hirtelen felduzzasztotta a középkori alapokra épült, de kedvezQ regionális kapcsolatokkal rendelkezQ, központi helyen fekvQ városokat. Az új energiahordozók és nyersanyagok (kQ- és barnaszén, vasérc stb..) közelében új ipari telephelyek, bányász- és iparvárosok jöttek létre. Míg a középkorban a városok átlagos népességszáma ritkán haladata meg a 100 ezres nagyságrendet, a 19. második végére sorra jelentek meg a milliós nagyvárosok. Ez utóbbiakban rohamosan nQtt az urbánus népesség aránya a mezQgazdaságban foglalkoztatottak kárára. A nagyvárosok növekedésük során elnyelték az útjukba kerülQ kisebb településeket, miközben a környezetükbe kerülQ településgyqrqvel egyre szorosabb életközösséget alkottak. Az agglomerálódó térségek ebben az idQszakban még fejlQdési hullámvölgy -et képeznek: az itt lévQ települések népességszáma  a beköltözések miatt - csökken. Ezt a fázist ezért az abszolút koncentráció korának is nevezzük.

A középkori eredetq keskeny és kanyargós utcákkal és rendkívül sqrqn beépült városmagok egyre kevésbé voltak képesek megfelelni a rájuk háruló feladatoknak. A katasztrofális közegészségügyi állapotok miatt a városokat járványok tizedelik meg. Ezért a legnagyobb nyugat-európai városokban a 19. század elejétQl kezdve egészségügyi programokat hajtanak végre: a szennyvizeket a legzsúfoltabb városrészeken zárt szennyvízelvezetQ csatornákba vezetik, megszervezik a szemételszállítást, tqzvédelmi elQírásokat foganatosítanak, és megjelennek az elsQ olyan építési szabályozások, amik a század 2. felére mai értelemben vett komplex szabályozási rendszerré állnak össze.

2.12. A 19. század 2. felének városépítési hulláma.
A második urbanizációs hullám a 19. század 2. felében sajátos, az elQzQ korszaktól eltérQ városépítési feladatokat hozott magával. Ekkor a középkori alapokra épült zsúfolt, mqködésképtelenné vált városokat alkalmassá kellett tenni a klasszikus kapitalizmus által megkövetelt nagyvárosi szerepek befogadására, elQ kellett segíteni a városba áramló különbözQ társadalmi rétegek letelepedését, meg kellett oldani a városok katasztrofális egészségügyi helyzetét, és egyidejqleg meg kellett teremteni az újkori város imázsát. Ez az idQszak egybeesett a levert európai szabadságharcok után újjáéledQ abszolutisztikus monarchista rendszerek újjáéledésével (l. Franciaországban III. Napoleon császársága, Közép-Európában pedig az osztrák-magyar monarchia). A monarchiák politikai stabilitását a Szent Szövetség , a gazdasági élet fellendülését pedig a feudális uralkodó osztály és a feltörekvQ burzsoázia és pénz-arisztokrácia szövetsége biztosította. Felgyorsult a termelQ erQk területi koncentrációja: a termelés, a pénzügyi élet, a kereskedelem és a kulturális a nagyvárosokba koncentrálódott. Ez nagyszabású és reprezentatív építkezéseket tett szükségessé. Ezeket az igényeket a középkori alapokra épülQ zsúfolt, szabálytalan és szqk utcahálózattal rendelkezQ városok már nem tudták kielégíteni, ezért többemeletes bérpalotákkal szegélyezett széles sugárutakat vágtak a középkori várostestbe. Létrehozták a mai értelemben is korszerqnek nevezhetQ mqszaki infrastruktúra alapjait, új, reprezentatív középületeket és jelentQs kiterjedésq új parkokat létesítettek, és ekkor jelent meg a vasút a pályaudvarokkal: mindez a városszerkezet radikális átalakulásához vezetett. Ebben a korszakban a bérlakás építés a tQkebefektetés egyik legjövedelmezQbb formája volt, de a lakásépítési boom csak a történelmi városmag megújulását szolgálta: a külsQ kerületekben a középkori állapotok nem változtak. Az európai város újjászületésének prototípusát Párizs képviseli; ennek mintájára épültek át többek közt Barcelona, Brüsszel, Bécs, és Budapest is. A városi tanácsok csak az új utak szabályozását és az infrastruktúrát építették ki, amit a bérlakás piac fellendülésének köszönhetQen az egyedi telkek spekulációs, intenzív beépítése töltött meg tartalommal.

2.13. A 2 világháború közti idQszak.
A Gründungszeit gazdasági prosperitásának és a viszonylag békés városfejlQdésnek az elsQ világháború vetett véget. A világháborút követQ idQszakban a városépítési feladatokat ismét az urbanizáció újabb hulláma határozta meg. Míg 19. század 2. felében a lakásigényeket még a magántQke bérlakás építési tevékenysége elégítette ki, addig az 1. világháború után a lakáskérdés szociál-politikai kérdéssé vált. Németországban, ahol a városok vezetését egészen 1933-ig zömében a szociáldemokrácia irányította, önkormányzati bérlakás építési programokat hajtottak végre, miközben a magán-bérlakás építés is tovább folytatódott. E programok megvalósításában városi fQépítészként jelentQs szerepet játszottak a modern építészeti elvek iránt elkötelezett neves építészek, mint pl. Walter Gropius Berlinben, Ernst May Frankfurtban, vagy Bruno Taut Magdeburgban. Itt alakultak ki azok a mqszaki, technológiai és építészeti innovációk, amik megalapozták a szociális (vagyis nem magán, hanem városi) - késQbb tömeges -nek nevezett, államilag támogatott - lakásépítés városépítési és mqszaki alapjait. Az elsQ városi lakótelepek telepítését még a századfordulón ismertté vált angol kertváros mozgalom eszméi határozták meg. Ennek értelmében az új lakásépítési területeket általában a város beépített területének a szélén, egy keskeny elválasztó zöldsáv közbeiktatásával jelölték ki. A kertváros ideál és a lakótelepek környezeti mqfaja közt valójában folytonos az átmenet. Ezzel egyidQben Hollandiában kialakult a lakásépítési szövetkezetek rendszere, ami a társadalmi kezdeményezés, a magánpénztárak és az önkormányzat együttmqködésének újtípusú modelljét teremtette meg. Ellentétben a 20-as évek kicsi, városszéli német lakó-telepeivel a holland modell viszonylagos rugalmasságával és urbánusabb karakterével a nagyvárosok organikus fejlesztésének alternatív modelljét képviselte, míg a bécsi baloldali szociáldemokrata kormány a leromlott belsQ városi tömbök szanálásával fölépítette a vörös Bécs munkásnegyedeit.

2.14. A nagyvárosok decentralizált fejlesztése.
A 2. világháborút követQ idQszakot  az újjáéptés után - egészen a 60-as és 70-es évekig a városba áramlás utolsó nagy hulláma jellemzi, miközben néhány intenzíven urbanizálódó térségben a szomszéd városok és városias térségek összenövésével megjelennek a konurbánciók (az USA nyugati partvidéke, a Ruhr vidék, a holland Randstadt, a sziléziai iparvidék, vagy a donyeci szénmedence stb& ). A városokra nehezedQ migrációs nyomás árnyékában mind a nyugat-, mind a kelet-európai országok soha eddig nem látott méretq tömeges lakásépítési programokba kezdenek. Ebben az idQszakban lényeges különbség alakul ki az angol és a kontinentális modell között. Angliában a kertváros hagyományok nyomán egy nagyszabású újváros építési hullám bontakozódik ki, ahol az új város nem lakótelep, hanem életképes, és ennek megfelelQen bizonyos minimális nagyságrenddel (kb. 60-80 ezer fQ) rendelkezQ önálló közösség ( new communities ) saját munkahelyekkel és központrendszerrel. Az új kertvárosokat egy-egy meglévQ nagyváros átfogó fejlesztési koncepciójának szerves részeként határozták meg. London esetében pl. a város beépített területét egy mintegy 15-20 km. széles védQ zöldsávval ( green belt ) vették körül, és az új bolygó városokat e gyqrq külsQ peremére telepítették. A védQ zöld gyqrq a munkáspárti kormány kisajátítási törvényének köszönhetQen önkormányzati tulajdonba került, és az volt a szerepe, hogy szigorú építési tilalommal megakadályozza a várostest további rákszerq növekedését. Mivel a népesség további városba áramlásával számoltak, az új városokra hárult az a szerep, hogy felfogják a Londonra nehezedQ migrációs nyomást. Ezek az új városok azonban a bombázások nyomán elpusztult városrészek lakosságát is befogadták, így a koncepció egyidejqleg szolgálta a nagyváros decentralizált formában történQ tervszerq növekedését és az anyaváros fellazítását. Ez az 1944-ben elfogadott ú.n. Nagy London terv képviseli az elsQ olyan átfogó nagyváros-fejlesztési koncepciót, ami a lakásépítést, a munkahelyteremtést, az ellátást, a közösségek kialakulásának elQsegítését és egy ideális kertvárosi környezet megteremtését egymással összefüggQ, komplex urbanisztikai feladatnak tekintette.

2.15. A tömeges lakásépítések korszaka.
Ugyanebben az idQszakban a kontinens országaiban a tömeges lakásépítés különbözQ formái valósultak meg. A skandináv országok sok tekintetben az angol modellt követték, így Stockholm vagy Helsinki bolygóvárosai is a decentralizált városfejlesztés változatait képviselik. A 60-as években még Budapest városvezetése is bolygóvárosokban gondolkodott, de megvalósításának költségeit nem tudta vállalni. Franciaországot kezdetben inkább önálló kis- és nagylakótelepek ( grand ensembles ) szétszórt telepítése jellemezte, de a 60-as évektQl kezdve Párizs fejlesztését pl. négy, az elQvárosok övezetében meghatározott új városias központ segítségével próbálták tervszerq mederbe terelni. Ezek a központok nem új városok, hanem olyan decentrumok , amik meglévQ, heterogén városrészeket próbálnak integrálni, miközben tehermentesítik a történelmi városközpontot. A kelet-európai egykori szocialista országok kezdetben az új nagyipari centrumok kiszolgálásához szocialista város -okat (Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló) telepítenek, majd az 50- évek végétQl megindulnak az államilag finanszírozott tömeges lakásépítési programok. Ellentétben Londonnal, Budapesten nem jött létre párbeszéd a város és az agglomeráció között, a fejlesztési politika mozgásterét az igazgatási határ vasfüggönye behatárolta. Budapesten az új lakótelepek telepítését elsQsorban a városon belül olcsón (értsd: minimális bontással) megszerezhetQ, vagy még beépítetlen területek elhe-lyezkedése határozta meg; ennek eredményeképpen a lakótelepek zömében a város szélén épültek fel. Az új lakótelepek ellátása általában igen szegényesen, csak a mindennapi igényekre korlátozódóan valósult meg, önálló munkahelyek telepítése pedig nem került szóba. A lakásépítés önálló ágazatként történQ kezelése jelentQs mértékben hozzájárult egyrészt a várostestnek a közigazgatási határon belüli végleges betömörüléséhez, másrészt a városi forgalom növekedéséhez. A lakótelepek mindenütt a világon idegen testként ékelQdnek a városok szerkezetébe. Nálunk a korabeli lakáselosztási rendszernek köszönhetQen csak egy bizonyos réteg juthatott kedvezQ feltételekkel lakáshoz, így a lakótelepek zöme eleve társadalmilag szegregáltan jött létre.

2.2. A szuburbanizáció idQszaka

2.21. A relatív és abszolút decentralizáció.

A tömeges lakásépítési programok Nyugat-Európában a 60-as évek végén, Kelet-Európában a 70-es években értek véget: akkor, amikor az urbanizációs folyamatokban döntQ fordulat következett be. A fordulatot alapvetQen a személygépkocsi elterjedése váltotta ki. Míg a vasút csak a vasútállomások térségében fejthette ki fejlesztési energiáit, addig az autó tömeges használata a decentralizált fejlQdés számára már elvileg semmiféle akadályt nem jelentett. Nyugat-Európában egy egyre szélesebb középosztály engedhette meg magának, hogy kiköltözzön a zsúfolt városokból, miközben a többség továbbra is a városi munkahelyekre ingázott be. Ez a folyamat, vagyis a szuburbanizáció Amerikában, ahol a személygépkocsi jóval korábban jelent meg, már a 30-as évektQl kezdQdQen létrehozta a hatalmas, összefüggQ családiházas övezeteket a város beépített területén kívül, attól néha 20-50 km-es távolságban. A lakásépítés decentralizálását a kereskedelem is követte: a jelentQsebb autópályák cso-mópontjainak közelében létrejöttek az elsQ regionális kereskedelmi központok (regional shopping centres), amit nemsokára az új, zöldmezQs munkahelyek kitelepülése követett. Ez a folyamat Nyugat-Európában másként bontakozódott ki: a városi exodus elQször a nagyváros környékére, az egykori fejlQdési hullámvölgy -ek kisebb települései, a jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkezQ és kedvezQ természeti adottságú térségek felé irányult, és így a meglévQ falvak és kistelepülések egy részének megújulását és fejlQdését segítette elQ. Budapesten a 90-es évektQl kibontakozódó szuburbanizáció célpontja a budai hegyvidék és az agglomerációs települések. Mindezek eredményeképpen a nagyvárosok növekedése a 60-as évektQl kezdQdQen Európa-szerte lelassult, majd egy rövid stagnálás után népességszámuk  Budapest esetében is - csökkenni kezdett, miközben az agglomerációs települések tovább fejlQdtek. Ez a relatív decentralizáció idQszaka, ami a fejlett amerikai és nyugat-európai nagyvárosok egy részénél már abszolút decentralizációba vált át: ekkor a decentralizációs tendenciák - a közlekedési infrastruktúra fejlQdésének is köszönhetQen  már az agglomeráció határán is túllépnek. Ennek következtében nem csak a nagyváros, hanem a városkörnyéki települések népességszáma sem nQ tovább, sQt, csökkenni kezd. A motorizáció és a szuburbanizáció nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a városok hagyományosan kompakt, zárt szerkezete feloldódjon, és a városi funkciók egyre növekvQ rádiuszban költözzenek szét. A város szétrobbanása egy extenzív decentralizált városfejlQdéshez és helyenként egy új urbanizációs jelenség kialakulásához: a folytonos települési táj megjelenéséhez vezetett.
abszolút relatív relatív abszolút reurbanizáció
koncentráció koncentráció decentralizáció decentralizáció

2.22. A dezurbanizáció.
A decentralizációs és szuburbanizációs folyamatok természetszerqleg nem csak a középosztály egy részét és a fejlQdési energiákat vonták el a nagyvárostól, hanem negatív hatással voltak a régi városrészekre is. Az épületállomány sok helyen leromlott, és az olcsóbb lakbérek miatt a társadalom perifériáján élQ rétegek költöztek az egykor patinás negyedekbe  tovább gyorsítva a fizikai és társadalmi leépülés folyamatát. Ezt a jelenséget dezur-banizációnak is hívjuk. Az 1980-as évektQl kezdQdQen a fejlettebb nyugat-európai országokban kimutatható egy újabb típusú migrációs hullám, amit az angol szakirodalom counter urbanisation-nak (szó szerint ellen-urbanizációnak) nevez, de amit magyarul ruralizációnak is lehetne hívni. A jelenség lényege ugyanis az, hogy a népességszám a nagyvárosoktól távoli, rurális térségekben növekedni kezd, míg ezzel egyidQben a nagyvárosi régiókban (tehát az agglomerációban is) csökken. Ennek egyik oka az lehet, hogy a nagyvárosi régiók környezetminQsége fokozatosan romlik, így a lakosság egy része egyre távolabbi régiókban keresi az igényeinek megfelelQ egészséges, természet-közeli lakókörnyezetet. A másik ok az információs társadalom mozgásformáival van össze-függésben: az infrastrukturális fejlQdés a vidéket is eléri, ami azzal jár, hogy nem csak az ellátás, hanem a munkahelyteremtés sem kötQdik tovább a központi helyekhez.

2.23. A reurbanizáció.
A klasszikus ipari termelést a gazdaságilag fejlett országokban alapvetQen átalakította a számítástechnikai forradalom, ami a gazdaság csaknem minden ágazatába bevonul. A szak-irodalom poszt-indusztriális, vagy poszt-modern korszakról beszél. A nagyipar háttérbe szoru-lásával párhuzamosan megnQ a menedzseri tevékenység jelentQsége, ami jelentQs mértékben megnöveli az irodai jellegq szintfelületek iránti keresletet. Ellentétben a kereske-delemmel a szervezés, az információipar és az irányítás  a közvetlen, személyes kapcsolatok jelentQsége miatt - ellenáll a decentralizációnak, ezért az ilyen jellegq fejlesztések a városok tradicionális magjának megújulását, egyben funkcióváltását is elQsegítik. Az igazgatási jellegq tevékeny-ségeket tömörítQ ú.n. fehér galléros övezetek kialakulása sok nagyvárosban viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy onnan a lakó népesség, és vele a kereskedelem kivonul, és a városrész esti élete kihalt lesz, közbiztonsága pedig veszélyesen lecsökken. A város többi övezetében a városi funkciók újjáéledése azonban a korábban stagnáló, vagy éppen pusztuló történelmi városmagok megújulásához, presztizsének növekedéséhez vezet. A város népességszáma ismét növekedésnek indulhat. A 60-as évek végétQl a fejlettebb nyugat-európai országokban államilag is támogatott rehabilitációs programokat szerveznek, aminek célja a történelmi városrészek megmentése és megújítása. Különösen látványosak Nugat-Európában a régi felhagyott ipari telephelyek, kikötQk, dokkok stb. nagyszabású átépítési programjai. Ezt a folyamatot ezért reurbanizációnak is hívjuk. A jelenkori városfejlQdés sajátossága, hogy a koncentrációs és a dekoncentrációs folyamatok egyaránt jelen vannak: megnyilvánulásaik idQben átfedik egymást.

2.3. A jelenkori városfejlesztés jellegzetes feladatai

2.31. A városok közti verseny.
A jelenkori urbanizáció kiélezte a városok és városi térségek közti versenyt. A fejlett országok nagyvárosai az egyre erQsödQ versenyben arra törekszenek, hogy a világ - vagy legalább is egy régió - pénzügyi, fogyasztási és szórakoztató központjaivá váljanak. Így pl. Barcelona, Sydney, Los Angeles az olimpiák, Monaco és Budapest a Forma 1, Sevilla és Montreal a világkiállíás, Rio de Janeiro, Brüsszel, Helsinki, Bécs a csúcsértékezletek, New York és Párizs mqvészeti fesztiválok megrendezésével tqnnek ki. A nemzetközi referencia megszerzésének eszköze annak bizonyítása, hogy a város képes ilyen jelentQs és látványos nemzetközi rendezvények megszervezésére. Egy-egy ilyen rendezvény az adott városban felgyorsítja az egyébként is esedékes infrastrukturális - elsQsorban közlekedési - beruházásokat, kedvezQen hat a városrehabilitációra, mozgósítja a hazai és külföldi tQkét, elQsegíti a nemzetközi kapcsolatokat, vagyis kedvezQen hat a város egészének fejQdésére. Az ebbe a kategóriába tartozó különleges rendeltetésq megaprojektek tervezésének legfontosabb kérdése a viszonylag rövid ideig tartó események utáni utóhasznosítás lehetQsége. Amennyiben sikerül a létesítményeket jól beilleszteni a meglévQ városszerkezetbe, nagyságrendjüknél és újszerqségüknél fogva egész városrészek megújulásának generálói lehetnek. EbbQl a szempontból kritikus döntés volt nálunk az 1995-ös világkiállítás megtartásának jogát felmondani, és kritikus lehet a 2012-es olimpia megrendezésének ügye is Budapesten.

2.32. ZöldmezQs ipartelepek és technológiai parkok
Az ipar 70-es évek óta kibontakozódó szerkezetváltása nem kedvezett a korábbi ipartelepek megújulásának: nagy részük rozsdaövezet -ként a befektetQk barnaövezeti fejlesztésére vár. Ezzel szemben egyre több cég költözik ki a beépített területen kívülre, ahol zöldmezQs fejlesztésként hozzák létre kötetlenül, a parkolás és a fejlesztés lehetQségét is biztosító telephelyeit. Hasonló a helyzet Budapesten is: csak kevés, elsQsorban a jó városszerkezeti fekvéssel rendelkezQ egykori ipari telephely rehabilitációjára kerül sor. A zöldmezQs beruházások egy része nem csak a legkorszerqbb technológiákat honosítja meg, hanem egy újtípusú létesítményt hoz létre, aminek célja nem közvetlenül a termelés, hanem a technológiai ismeretek átadása, a menedzseri tevékenység és a számítástechnikai alkalmazások forgalmazása. Ezek a technológiai parkok és innovációs centrumok elsQsorban a már jelentQs szellemi és tudományos-technikai kutatási potenciállal rendelkezQ térségeket követik. Ezeket a térségeket nevezzük innovációs sávoknak, vagy átvitt értelemben szilikon völgyeknek. Az innovációs sávokban a városfejlQdés felgyorsul, miközben a perifériák lemaradnak.

2.32. A kereskedelem decentrumai.
A fogyasztást és a szórakozást célzó koncentrált nagyberuházások képezik a jelenkori városfejlQdés leglátványosabb produktumait. A hagyományos megoldásokkal szemben ezek a létesítmények nem a történelmileg kialakult város centrumába, hanem annak a szélén, vagy attól függetlenül: a városba irányuló fQutak mentén, vagy autópálya-csomópontok környe-zetébe települnek (pl. Budapesten az M1 és M2 autópályák közös szakasza mentén). Míg a fQutakat sokszor kilométereken át kísérQ spontán kereskedelmi fejlQdés prototípusa, az amerikai urban fringe még a tradicionális telekszervezet keretei közt jön létre, addig az új kereskedelmi centrumok már csak nagyságrendjüknél fogva is szétfeszítik a város szerkezetét. A várostesttQl elkülönült, vagy kifejezetten regionális jellegq hatalmas bevásárló és szórakoztató centrumok (l. az ugyancsak amerikai eredetq regional shopping center-ek) is a valódi urbánus környezet: a tradicionális utcák és terek idQjárástól függetlenül élvezhetQ zárt, fedett és biztonságos körülmények közti szimulációjára törekednek. Az ilyen típusú létesítmények általában szigetként, a hasznos szintterület többszörösét is kitevQ parkoló területek gyqrqjében állnak. Megjelenésük kétségtelenül a megváltozott vásárlási szokásokkal áll összefüggésben - ami azt jelenti, hogy fennmaradásuk is ettQl függ. A nagyobb bevásárló centrumok ( plázák ) legtöbbször komplex létesítmények, és kulturális ill. szórakoztató létesítményeket is tartalmaznak. Korlátozás nélküli elszaporodásuk negatív következménye a történelmi városmagok hagyományos kiskereskedelmi és kulturális szolgáltatásainak megfogyatkozásához, a belsQ területek urbánus életének elszegényedéshez, és ezen keresztül az érintett városrészek társadalmi és fizikai leromlásához is vezethet.

2.33. Tematikus parkok.
A jelenkori városfejlQdés másik jellegzetes megnyilvánulása a tematikus parkok iránti megnövekedett kereslet. Míg az egyik oldalon a nagy bevásárló központok jelentQs része egyetlen hatalmas épületkomplexum, a másokon pedig a funkcionális-morfológiai vagy/és társadalmi szempontból természetes övezetek ill. városrészek még a tradicionális városszerkezet részei, addig a tematikus park általában zárt, üzemeltetett terület, amin belül egy bizonyos funkció-csoport dominál. A tematikus parkok Qsei minden bizonnyal a vidám parkok, az állatkertek és a skanzenek. Ezek az együttesek szervezett látványosságukkal a tematizált élmények sqrítményét nyújtják. Ismert, és mai életérzéseinket is kifejezQ kultúrális-szórakoztató tematikus park pl. a párizsi La Villette, ami egykori üzemi épületek átalakításával és egy azóta elhíresült dekonstruktivista koncepció jegyében egyidejqleg a városrész léptékq iparterületek reha-bilitációjának jó példája. A szórakoztató ipar jellegzetes, nemzetközi forgalomra is számot tartó megnyilvánulása pl. a Disneyland, aminek eredeti kaliforniai ötletét azóta számos helyen, így Párizsban is meghonosították. Tematikus parknak tekinthetjük azonban a különbözQ ipari parkokat is, hiszen ezek is zárt területek, belsQ forgalmuk nem nyilvános. Ide tartoznak a zöldmezQs ipari komplexumoktól kezdve a high-tech, tudományos-kutató és innovációs parkokon át a logisztikai, raktár és technológiai parkok, az önálló, zárt irodaparkok, valamint a telepszerq, ú.n. campus jellegq létesítmények, így a pavilonos elrendezésq kórházak, egyetemek, kutató intézetek is.

2.34. Lakóparkok.
A tematikus parkok önálló csoportját képezik a lakóparkok. Általában a felsQ középosztály számára készülQ, legtöbbször bekerített és védett, luxus színvonalú, közös szolgáltatásokat is nyújtó, jellegzetesen befelé forduló, zöldbe ágyazott lakótelepek. A város oldaláról nézve parazita életformát képviselnek, hiszen elvárják a város és szolgáltatásainak jelenlétét, de maguk nem adnak érte semmit: zárkózottságuk nem teszi lehetQvé, hogy utcáival és tereivel gazdagítsák a város közterületeit. A lakóparkok Magyarországon is megjelentek, fQleg a budai hegyvidéken és az agglomeráció kedvezQ táji adottságokkal rendelkezQ kistelepülésein. Nem jelentek még meg (egyelQre) a nyugdíjas parkok, amik érthetQ módon a leggazdagabb országok felsQ középosztálya számára kínálnak luxus környezetet. Legtöbbször ideális környezetben létesülnek és speciális (egészségügyi, rekreációs) szolgáltatásokkal vannak ellátva. Ide tartoznak a luxus üdülQ- és gyógyparkok is, ahol az egyébként máshol lakó jómódú nyugdíjas az év egy részét eltöltheti. Klasszikus példái az USA melegebb éghajlatú vidékein, elsQsorban Floridában és Arizonában, de a jelentQsebb európai üdülQhelyek környezetében is megtalálható.

2.35. Régi városrészek rehabilitációja.
A tömeges lakásépítés elvonta a fejlesztési energiákat a meglévQ, régi városrészektQl, amik ennek következtében mind fizikailag, mind erkölcsileg leromlottak. A régi városrészek megújítása a nyugat-európai országokban már a 60-as években elkezdQdött. A felújítás, amit joggal rehabilitációnak ( újjáélesztés -nek, újra lakhatóvá tételnek) hívnak, nem csak az épü-letállományra, hanem a közterületekre és a közlekedéshálózatra, valamint az ellátásra is kiterjedt. Ennek eredményeképpen felértékelQdtek és új életre keltek korábban presztízsüket vesztett városrészek. A folyamat nálunk csak lassan indult be, de mára már jelentQs eredményeket tudunk felmutatni (pl. a Ferencváros rehabilitációja, vagy egyre több vidéki város fQtere vagy/és fQutcája)

A rehabilitációs munkák másik célterületét az Európában már a 60-as évek végétQl, nálunk a rendszerváltás követQen felhagyott ipari komplexumok képezik. A legnagyobb összefüggQ területen folyó rehabilitációs programot a londoni dockland képviseli, amit számos hasonló helyzetben lévQ kikötQ negyed megújítása követett a kontinensen is. A németországi Ruhr vidéken a klasszikus ipartelepek egy részét kultúrparkká alakították át. Nálunk barnamezQs rehabilitáció csak vontatottan halad. De ilyen típusú rehabilitáció eredményeképpen újult meg az egykori GANZ Villamossági Mqvek, helyén a Millenáris Parkkal, a MOM területén az új többfunkciós iroda- és lakóházakkal, vagy a volt óbudai Gázgyár területén a Graphisoft információs Park. Ehhez a témához kapcsolódó, jellegzetesen rendszerváltás után aktuális városfejlesztési feladat nálunk a felhagyott korábbi szovjet laktanyák újra-hasznosítása.


3.0. A VÁROS SZERKEZETE

A település az emberi tevékenységek és a társadalmi lét természetes és épített térbeli-fizikai keretét alkotja, és azzal sajátos szimbiózisban él. E szimbiózis eredményeképpen az épített környezet az emberi kultúra szerves része, annak hordozója és kifejezQdése is. Ez a térbeli-fizikai keret azonban nem statikus váz, mint a csiga háza, mert általában lassan, de idQnként látványos gyorsasággal átalakul, fejlQdik, növekszik, vagy elpusztul  egyszóval éppúgy életjelenségeket produkál, mint a benne élQ társadalom maga. Az épített környezetet ezért nem csak pillanatnyilag rögzíthetQ állapotaival, hanem a változás természetével is jellemezni kell. Ami a város fizikai természetét illeti, felépítésének alapja a társadalmi létnek az a sajátossága, hogy
- térhez kötQdQ tevékenységek sokaságát végzi, amihez területekre és létesítményekre van szüksége, és
- e térhez kötQdQ tevékenységek között emberek, anyagok, jármqvek és információk áramolanak, amihez közlekedési és szállítási pályákra van szükség.

3.1. A város, mint területi és hálózati rendszer.

Ennek megfelelQen általánosságban azt mondhatjuk, hogy a város egyrészt területi elemekbQl ill. a hozzájuk kötQdQ tevékenységek számára alkalmas építményekbQl (vagyis ingatlanokból), valamint a kommunikációt lehetQvé tevQ hálózatokból épül fel. A térben rögzített elemek mint "sejtek" és az azokat összekötQ hálózatok mint "erek" kettQssége az organikus lét megnyilvánulási formáira emlékeztet. A város fizikai szerkezete legáltalánosabb szinten a területi elemek és a hálózatok együttes térbeli rendszereként definiálható. A területi elemek  a telkek és a rajtuk álló építmények: vagyis az ingatlanok - a településszerkezet relatíve (történelmi idQben mérve) gyorsan cserélQdQ elemei, míg a hálózatok lassan változnak, vagyis a szerkezet viszonylag állandó vázát alkotják.

3.11. A területi munkamegosztás.
A területi munkamegosztás nem csak az egyes települések közötti viszonyban, hanem a városon belüli területi tagolódásban is megnyilvánul. Ennek alapján beszélhetünk a város eltérQ használatú területeirQl (üzemi területek, intézmény területek, lakóterületek, zöldterületek, üdülQ területek stb...). Ha felállítanánk a városi telkek használatának tipológiáját, és kimutatnánk, hogy a város teljes területe (telkeinek összessége) átlagosan hogyan oszlik meg az egyes használati formák között, akkor valószínq, hogy több városrész esetében valamelyik használati forma jelenlétét a városi átlaghoz képest túlreprezentáltnak találnánk. A város többféle módon is felbontható területrészekre: pl. a történeti fejlQdés, az alaprajzi rendszer, a beépítés jellege és morfológiája, a topográfiai tagoltság stb.. alapján. Ahogy a társadalmi rétegek esetében beszéltünk szegregációról, ugyanilyen értelemben beszélhetünk a különbözQ területhasználatok elkülönülésérQl is. Ezért a természetes övezet fogalmát (ami nem tévesztendQ össze az építési szabályozás övezet-fogalmával) kiszélesíthetjük oly módon, hogy az a jellemzQ területhasználatot is magába foglalja. Tulajdonképpen ezt tette a természetes övezetekkel elQször foglalkozó ú.n. humán ökológia is. A klasszikus humán ökológiai modellek sok tekintetben ma is érvényesek. AlapvetQ mintáit a 30-as évek amerikai szociólógiája dolgozta ki.

3.12. A humán ökológiai modellek.
Park és Burgess körgyqrqs modellje szerint az amerikai nagyvárosok mindegyikében megtalálható a city, a központi üzleti negyed (central bisness district) a felhQkarcolókkal. A beépítés szinte a telekérték háromdimenziós modelljeként jelenik meg. A központi üzleti negyedet általában az átmeneti övezet gyqrqje veszi körbe. Az átmeneti övezetben laknak a város legelesettebb rétegei és az etnikai kisebbségek. Ennek az éles váltásnak az az oka, hogy az átmeneti zóna a city fejlQdésének tartalékterülete, ahol a korábbi építmények felújítása éppen azért marad el, mert tulajdonosaik a telkek mielQbbi felértékelQdésére spekulálnak. A szlömösödés miatt a lakbérek alacsonyak, ami egyelQre a legszegényebb társadalmi rétegeknek kedvez. Az átmeneti övezetet általában további munkahelyövezetek és lakóövezetek veszi körül.
Homer Hoyt modellje értelmében sok amerikai város ökológiai szerkezete inkább egy ú.n. szektor-modellel írható le. A szektorok a központi üzleti negyedbQl sugárszerqen kifelé fejlQdQ ékalakú övezetek, amelyek többnyire a fQbb természetföldrajzi adottságokat (pl. folyó, a városmagba benyúló zöldsávok stb..) és közlekedési tengelyeket (vasút, kifelé vezetQ fQutak stb..) követik.
Végül Harris és Ulmann modellje arra hívja fel a figyelmet, hogy sok helyen a nagyváros korábbi kisebb, egykor önálló településekbQl nQtt össze, amit a várostest természetes tagolódásában és policentrikus központrendszerében jut kifejezésre. A valóságban inkább azt tapasztaljuk, hogy a városok - és így az európaiak is - egyidejqleg mindhárom modellre emlékeztetnek, jóllehet egy-egy modell dominanciája is elQfordulhat. Így pl. Budapest esetében a Kiskörúton belüli történelmi városmag képviselné a központi üzleti negyedet, amihez szinte önálló zónaként kapcsolódik a Lipótváros "fehérgalléros" övezete. Az ezt gyqrqszerqen körülvevQ, zsúfolt beépítésq övezetek a city területi fejlQdésének tartalékterületei, és bizonyos értelemben átmeneti övezetnek is tekinthetQk. A valódi átmeneti övezet azonban az ezt követQ széles és vegyes használatú sáv képviseli, amit a peremterületek egykor önálló joghatóságú, sajátos alrculatú települések gyqrqje vesz körbe. Ez utóbbiak nyilván policentrikus struktúrát visznek a rendszerbe. Ezzel egyidejqleg megfigyelhetQ egy szektor-jellegq fejlQdési tendencia is, ami elsQsorban a Duna mint közlekedési artéria által generált északi és déli iparterületekben ölt testet. Szektornak tekinthetQk a budai hegyvidék sávjai is, amik ékalakú övezetekként több helyen egészen a Dunáig nyúlnak le. Végül szektor-jellegq fejlQdési képlet az M1 és M7-es autópályák közös bevezetQ szakasza a bevásárló központok és nagyáruházak egész sorával.







1. gyqrqs modell
2. szektoriális modell
3. policentrikus modell


3.13. A természeti környezet jelenléte a település szerkezetében
Míg a helyi energiák alapvetQen meghatározták a települések helyválasztását és fejlQdését, addig a település kialakítását egy sor egyéb természeti adottság is befolyásolja, mint pl. a település fekvését, a földhasználatot és a beépítést meghatározó domborzati és talajviszonyok, a helyi növényvilág, vagy az éghajlati és mikroklimatikus viszonyok. Mindezek a helyben kitermelhetQ építQanyagokkal együtt meghatározták a tradicionális helyi építési kultúrákat is: más egy sivatagi táj lakóháztípusa, más a csapadékban és fában gazdag északé, és ismét más a kQben bQvelkedQ hegyvidéké. Pseink - különösen a mezQgazdasági termelés révén - még sokkal közvetlenebb kapcsolatban éltek a természettel, és az építés során messzemenQen al-kalmazkodtak a táji környezethez, a terepadottságokhoz, a tájolási követelményekhez. Ma úgy mondjuk: ökológiailag tudatosan építkeztek. A mai építési anyagok és technológiák már nem kötQdnek a helyhez, az építészet pedig sokszor inkább a divatot és a piacot, és nem a táji környezetet, vagy a hagyományos beépítési kultúrát követi. Pedig a természeti környezet a település történetileg kialakult szerkezetében is megnyilvánul: a völgyek, a sík és dombos, valamint kiemelkedQ terepalakulatok váltakozása, az erdQs területek, a vízfolyások, a beépítésre kevésbé alkalmas, mélyen fekvQ területek stb.. sajátos módon tagolják a település területét. A kedvezQbb természeti adottságokkal rendelkezQ városrészeket ma is a magasabb társadalmi státusba tartozó csoportok foglalják el: az itt fekvQ ingatlanok értékesebbek. Ugyanígy a felsQ középosztály a városkörnyék legszebb fekvésq térségein épít lakóparkokat, aki pedig teheti, hétvégi ház, vagy nyaraló számára üdülésre alkalmas térségen vásárol telket.

3.14. A közlekedési hálózatok.
A közlekedés és szállítás, ill. a közlekedési hálózat a város szerkezetének másik meghatározó tényezQje. A területi munkamegosztás mellett beszélhetünk a hálózatok közti munkamegosztásról is. A hálózati elemek közti szerepmegosztásban
- a közúti közlekedési hálózaton kívül részt vesznek
- a tömegközlekedési hálózatok,
- a vízi-utak
- az elQvárosi vasutak,
- valamint a legfontosabb gyalogos utak is.
A közúti közlekedés hálózata önmagában is erQteljesen differenciált. Ennek alapja az, hogy a forgalom egyik része az adott területhez képest átmenQ, míg a másik része célforgalmi jellegq. Egy adott útszakaszon elvileg mindig megállapítható, hogy a kétfajta forgalom milyen arányban keveredik. Bizonyos fQutakon (pl. autópályán, autóutakon) kizárólag átmenQ forgalom, más, helyi jelentQségq utcákon (pl. kiszolgáló utcák, zsákutcák) viszont csak célforgalom bonyolódhat le. EbbQl adódik a hálózat egyfajta hierarchiája, aminek alapján a városi utcahálózat minden szakasza minQsíthetQ. Az utcák nem csak a rajtuk lebonyolódó forgalom nagysága, hanem
- a jármqvek összetétele alapján is különbözhetnek egymástól. Bizonyos utakról a teherforgalmat kitilthatják, másutt megjelenik a tömegközlekedés is, és sok helyen - fQleg városközpontokban - a gyalogos forgalom primátusa érdekében kitilthatják a közúti közlekedést. Végül különbséget tehetünk utak és utak között abból a szempontból is, hogy
- milyen jellegq városrészen haladnak át, és hogy milyen keresztmetszeti kialakítást kaptak. Más szerepet tölt be a városrész életében egy olyan út, amelyik a város történeti központján halad át, más a környezeti minQsége egy folyóparton, kellemes természeti környezetben fekvQ útnak (mint pl. az amerikai "park-way"), ismét más egy lakótelepi utca, vagy egy falusi fQutca stb... MegfigyelhetQ, hogy a város területi munkamegosztása és a közlekedési hálózatok közti munkamegosztás legtöbbször egymással kölcsönhatásban fejlQdik: ez a szerkezetfejlQdés egyik meghatározó tényezQje.

3.15. A város központrendszere.
A településföldrajz a településhálózaton belül beszél központi helyekrQl: olyan településekrQl, amik kedvezQ helyi és helyzeti energiáiknak köszönhetQen központi szerepeket vonzottak magukhoz. A központi hely fogalmát azonban a városok területén belül is értelmezhetjük. A legrégibb egyiptomi hieroglifák szerint a város jele egy kör és benne egy tengelykereszt volt. A kör a városfalat, a tengelykereszt pedig a városon átmenQ és egymást keresztezQ fQutakat jelképezte. A fQbb utak metszéspontja határozta meg ugyanis a városok fQterét, amit a görögök agorának, a rómaiak forumnak neveztek. A városkapukból befelé tartó fQutak találkozásánál alakultak ki a középkori városok egyházi és világi terei ill. központjai. A 19. század nagyszabású város-átépítési mqveleteinek lényege tulajdonképpen az volt, hogy a zsúfolt középkori várostestbe hosszú, egyenes és széles sugárutakat vágtak be: a sugárutak találkozásánál általában fontos terek jöttek létre, ahová intézményeket telepítettek. Egy falu vagy egy kisváros esetében általában csak egyetlen központi helyet találunk: ez a történetileg kialakult falu- ill. városközpont. Nagyvárosoknál azonban a központi helyek, vagyis a centrumok egész rendszere is kialakulhat. A város életének ezek a sqrqsödései sokszor
- tematikus jellegqek: ennek alapján beszélhetünk a többé-kevésbé jól lehatárolható történeti városmagról, nagyobb városok esetében a központ övezeteirQl is (igazgatási-, kulturális-szórakoztató-, kereskedelmi, egyetemi stb. negyedek stb& ) A tematikus mellett gyakori a központok ellátási körzetek szerinti
- területi differenciálódása is: a fQközpont mellett alközpontok, városrész- és helyi központok is kialakulhatnak. Ez utóbbi bizonyos értelemben a Christaller modellben leírt hierarchikus településrendszer városi léptékben történQ leképezésének is tekinthetQ.

A város központi helyein koncentrálódik a város anyag-, energia-, személy- és informáci-ócseréje. Ellentétben a város homogén területeivel és perifériáival, itt lehet érezni a város érverését. A központi helyeken a városi szövet összesqrqsödik, változatossága és intenzitása többszörösére nQ. A központi helyek általában fontos közintézményeknek helyt adó városi terek, de a kereskedelmi szintfelületek a térbQl kifelé irányuló utak mentén általában csillagalakban fejlQdnek tovább. Az ellátás hagyományos centrumai mellett ma központi helyeknek tekinthetjük a vasútállomást, a kikötQt, a repülQteret, a távolsági buszpályaudvart, sQt, kereskedelmi aktivitást vonzó hatása miatt a metro megállóhelyeket is – általában minden olyan helyet, ahol forgalmi „eszközváltás”-ra kerülhet sor, ahol a közlekedéstervezés „modális csomópontok”-ról beszél.

Az árucsere helyei sem korlátozódnak már a hagyományos üzletutcákra, hanem decentralizálódnak a nagyobb városszéli bevásárló központokba. De megfigyelhetQ, hogy míg az elQbbiek általában szervesen gyökereznek a település hagyományos szerkezetében, ez utóbbiak szervetlen képzQdmények, közvetlen környezetükre inkább taszítóan hatnak, befelé fordultak, introvertált jellegqek. Hasonló hatással vannak környezetükre a nagyobb összefüggQ, zárt intézmények is (pl. kórházak, laktanyák stb..), amik néha fekete lyuk -ként ékelQdnek a város testébe. Szerencsésebb az ilyen típusú intézmények integrálódnak a városba; ennek alapján alakulhatnak ki pl. egyetemi negyedek (pl. a híres párizsi cartier latin), vagy egészségügyi negyedek (mint pl. Budapesten az ÜllQi út- Baross utca térségében).

3.2. A város jellegzetes telek- és beépítési típusai.

Amikor az alábbiakban röviden áttekintjük a hazai települések jellegzetes telek- és beépítési típusait, ugyanazt az övezet szót használjuk, mint a humán ökológia. Ez nem zárja ki, hogy egy nagyobb területi egység használati és övezeti szempontból is homogén legyen, de az esetek nagy részében a használat szempontjából homogén területek több, egymástól különbözQ környezeti karakterrel rendelkezQ övezetekre tagolódnak. A beépítési típusokkal valójában a település mikroszerkezetét ill. elemi építQ elemeit érintjük, ami megfeleltethetQ az élQ szervezetek sejtjeinek. A sejtek szerveket, telkek funkcionálisan is jellemezhetQ területfelhasználási egységeket alkotnak. Ha a hazai telek- és beépítési típusokat át kívánjuk tekinteni, az elsQ vízválasztó a terület finom-szerkezete kell, hogy legyen:
- a hagyományos városrészek közel azonos méretq telkekbQl állnak, amik utcák és közterek hálózatára épülnek; beépítésük övezeti építési szabályokat követ,
- míg más városrészek esetében a nagyságrendileg nagyobb terület-egységek telepszerq (vagyis egy építési idQben, szervezetten történQ) beépítése egészen más: kötetlen, vagy éppen technológia-követQ morfológiákat tesz lehetQvé.
A másik osztályozási szempont az lehet, hogy
- elsQsorban lakóterületrQl,
- vagy más alaprendeltetésq, netán vegyes felhasználású övezetekrQl van-e szó.
Ennek megfelelQen négy fQcsoportot képezhetünk, amikbe elhelyezhetjük a város jellegzetes környezet-típusait.

3.21. Hagyományos telekrendszerre épülQ lakóterületek.
3.21.1. Falusias lakóterületek:
- Falusias lakóövezetek keskeny és mély szalag -telkekkel, oldalhatáron álló földszintes, egylakásos beépítéssel és a gazdálkodáshoz tartozó melléké-pítményekkel. ElsQsorban az utcás elrendezésq falvak tartoznak ide. Nem csak vidéken hanem városok szélén, családiházas övezeteinek egy részén is megjelenik.
- Falusias-kisvárosias lakóövezetek eredetileg halmaz-jellegq utcahálózaton, viszony-lag kisméretq, szabálytalan telkekkel. A zömében földszintes és egylakásos beépítés részben falusias, részben kisvárosias jellegq, vagyis az eredeti oldahatáron álló épületnek van az utca felé beforduló hézagosan zártsorú, vagy zártsorú szárnya. ElsQsorban az alföldi egykori mezQvárosok környezetkultúrája, átmeneti típusnak is tekinthetQ.
3.21.2. Kisvárosi jellegq lakóterületek:
- Kisvárosi övezetek a falusias, utcás beépítés fokozatos zártsorúvá válásával, a falu vagy a kisváros központjában néhol emeletes változatban is. A földszintes oldalszárnyakban egykor béresek lakhattak, ma általában gazdálkodó vagy kisipari tevékenységhez kapcsoló funkciókat szolgálnak.
- Középvárosok központjában megjelenQ egykori bérházak övezete 1-2 emeletes zártsorú, részben vagy egészében körülépített udvaros beépítéssel, a földszinten szolgáltatásokkal.
3.21.3. Nagyvárosi lakóterületek:
- Körülépített udvaros (ú.n. gangos , vagy zártudvaros) 4-5 emeletes bérházas övezet nagyvárosok központjában, elsQsorban Budapest belsQ kerületeiben. A 19. század 2. fele lakásépítési konjunktúrájának terméke egészen az 1. világháborúig.
- Csatlakozó udvaros 4-5 emeletes beépítésq bérházak övezete. Az 1930-as évek építési szabályozásának terméke, a körülépített udvaros beépítés korszerqsített változata.
3.21.4. Kertvárosi jellegq lakóterületek
- Földszintes vagy emeletes, egylakásos szabadon álló családiházas beépítésq övezetek. A leggyakoribb hazai lakókörnyezet-típus a telekméretek és a beépítés intenzitásának függvényében számos változatban.
- 2-3- emeletes bérvillák és szabadon álló társasházak övezete. A bérvillák a 2 világháború közti idQszak, a társasházak a 2. világháború utáni idQszak termékei.
- Ú.n. korszerq csoportos beépítésq övezetek: egy építési ütemben épült sorházak, láncházak, átriumházak. Nálunk ritkán, és csak kisebb egységekben jelenik meg, így önálló övezetként nem is említhetQk. Ehhez a típushoz sorolhatók az egyedileg épült ikerházas telepek is, amik szintén ritkán alkotnak összefüggQ területet.
3.21.5. ÜdülQterületek.
- Hétvégiházas, telkenként egyetlen földszintes üdülQegységet tartalmazó területek sok helyen emelet ráépítéssel, a telekméretek és a beépítettség szerint diffe-renciáltan.
- Társas és vállalati nagyüdülQk telkenként több üdülQegységgel, az elQbbinél nagyobb telkekkel.

3.22. Intézményi vagy vegyes használatú, de hagyományos telekrendszerre épült területek.
3.22.1. A különbözQ települések központi övezetei a 3.32.1-3.324 alatti lakóterületi típusokkal, de a földszinten intézményekkel és szolgáltatásokkal.
3.22.2. A különbözQ települések központi övezetein belül azok a telek-csoportok, ahol az építmények kizárólag intézményi funkciót töltenek be.
3.22.3. A települések vegyes övezetei, ahol a lakótelkek mellett kisipari mqhelyeket, kisebb üzemeket, ipari- és raktártelepeket, javító és egyéb szolgáltatások (is) tar-talmazó telkek vegyesen fordulnak elQ. A városok perifériáinak jellegzetes övezetei, sok helyen az átalakulás jeleivel. A beépítés is vegyes: a falusias és a kisvárosi, néhol a nagyvárosi típus keveréke  attól függQen, hogy milyen településrQl ill. városrészrQl van szó.

3.23. Telepszerqen épült lakóterületek
3.23.1. A korai telepszerq lakásépítés egységei.
- A századvégen és a két világháború közt szervezetten épült munkáskolóniák, bányásztelepek és tisztviselQ telepek általában kistelkes földszintes vagy emeletes iker- és sorházas, valamint villaszerq formában.
- A századvégen és a két világháború közt épült városi bérháztelepek közös telken 3-4 szintes változatokban; az épületek általában megnyitott keretes beépítési módban épültek.
3.23.2. A 2. világháború utáni telepszerq lakásépítés területei. A lakótelep az akkori építési szabályzat (OÉSz) szerinti ú.n. tömbtelkekbQl áll; adott esetben egyetlen lakótelep egyetlen helyrajzi számmal ellátott tömbtelek is lehet. Az 1948-1955 közt épült ú.n. szocialista realista stílusú telepek megnyitott keretes beépítési módban, 1955 után szabadon állóan, laza csoportokban álló sávházak és kockaházak kombinációja jellemzQ E típusba tartozó lakótelepek épületmagassága általában nem haladja meg a 4-5 szintet.
3.23.3. A paneles lakásépítés területei. Az elQzQtQl elsQsorban technológiában (panel), építési magasságban és intenzitásban (sokszor 600 fQ/ha nettó laksqrqség felett) különbözik; az épületek általában 10 szintesek, de épülnek magas házak is (12-16 szint) is.
3.23.4. Lakóparkok. Egyetlen nagyméretq telken általában szabadon álló, többnyire földszintes vagy emeletes épületek laza csoportjaiból áll. A lakópark egyik fontos ismérve a zártság, a környezeti minQség és a magas fokú biztonsági berendezések jelenléte. A rendszerváltás után megjelenQ, jellegzetesen felsQ-középosztálybeli igényeket kielégítQ lakótelep.

3.24. Telepszerqen épült intézmény- és munkahely területek.
3.24.1. A hagyományos nagyipari létesítmények területe jelentQs kiterjedésq terület-egységeken. A városszerkezetbe beékelQdve több, egymással nem közvetlenül érintkezQ telephelybQl is állhat, jelentQs ipari forgalommal és szennyezQ hatással terhelve környezetét. A terület beépítését kizárólag a technológia határozza meg.
3.24.2. ZöldmezQs üzemi telephelyek, raktárbázisok, logisztikai központok, incubátor centrumok, technológiai parkok és forgalmi központok a beépített területektQl független telepítéssel. Ezek a típusok a mai, poszt-indusztriáis kor termékei rendkívül különbözQ, általában a technológiát követQ épület-elrendezéssel. Ide sorolhatjuk a repülQtereket is, amik már önálló várossá növik ki magukat.
3.24.3. ZöldmezQs kereskedelmi és szórakoztató központok általában a városok szélén, vagy a fQforgalmi utak mentén, ahol a parkolási igények még korlátlanul kie-légíthetQk.

3.3. A város morfológiája.

A morfológia magyarul alaktant, formatant jelent. A város morfológiáján azonban nem csupán bizonyos formai ismérveket értünk, hanem mindenek elQtt egyfajta anatómiát, sQt, szövettant is. Ha az elQzQekben a város területi és hálózati rendszereinek kölcsönhatását elemeztük, akkor most e kölcsönhatás eredményének alaktanával foglalkozunk.

3.31. A város alaprajzi rendszere: nQtt és tervezett városok.
A térképrQl  elsQsorban a közúthálózat alapján is - leolvasható, hogy spontán, organikusan nQtt, vagy pedig tervezett településrQl van szó. Az organikus növekedés eredménye általában szabálytalan, vagy legalább is nem geometrikus jellegq alaprajz. A nQtt város azonban nem azonos értelmq a tervszerqtlennel: a lassú, spontán növekedésnek is megvannak a maga törvényszerqségei, és megfordítva: a tervezett, geometrikus úthálózattal rendelkezQ városon is föl lehet fedezni a spontán növekedés jegyeit. Emellett megfigyelhetQ a különbözQ alaprajzi rendszerek történeti egymásra rétegzQdése, vagyis térbeli áthatása is.

A nQtt városok archetípusa Európában a középkori város. A mai nagyvárosok magja legtöbb esetben középkori eredetq, ami nem csak az úthálózat viszonylagos szabálytalanságában, hanem az intenzív beépítésben és a szqk utcahálózatban is megnyilvánul. Az organikusan nQtt város másik, az európai hagyományoktól távol esQ archetípusa az orientális város (arab, indiai stb.. városok) a maga labirintikus jellegq város-szövetével. Tervezett, és így általában szabályos, közel négyszögletq ill. sakktábla alaprajzú városok már az ókorban is létesültek. ElsQsorban telepes városokról van szó; ilyenek voltak pl. a kisázsiai görög kereskedQ városok (pl. Miletosz vagy Priene), a római provinciákon létesített katonai erQdvárosok (az ú.n. castrumok), de hasonló jellegq tervezett városok a középkorban is épültek. A barokk korban sok középkori eredetq városba mesterségesen vágtak egyenes sugárutakat, hogy ezzel megkönnyítsék a közlekedést és a tájékozódást (ilyen pl. a híres római hármas sugárút az északról érkezQ zarándokok számára). Az ú.n. rezidencia városok pedig újonnan telepített fejedelmi székhelyek voltak általában fejedelmi kastéllyal egyik oldalon hatalmas díszparkkal, a másikon egy szabályos alaprajzú telepített kisvárossal (prototípusa: Versailles). A kastélyból mindkét irányba kiinduló hármas sugárút tárja fel a területet. A 19. század 2. felében végrehajtott nagyszabású európai város-átépítési munkálatok eredményeképpen az egykori városfalak helyén körutak épültek, amik középkori várostestbe bevágott széles sugárutakkal együtt megteremtették a sugaras-gyqrqs nQtt, de ugyanakkor tervszerqen átépített újkori város alaprajzi modelljét. A derékszögq-hálós alaprajzi rendszer újkori reneszánszát és egyben mai archetípusát az amerikai telepes városok képviselik. Az amerikai sakktábla alaprajzot - a világvárosi méretek miatt  átlós utakkal kombinálták. Végül a 20. századi kertváros mozgalom, és a 2. világháború utáni újváros építési projektek keretében szabályos sugaras-gyqrqs, vagy éppen nem geometrikus jellegq oldott, íves, terephez idomuló alaprajzi rendszerek is megjelentek.

A városok alaprajzi rendszerének értelmezéséhez meg kell jegyezni, hogy mióta az urbanizáció  legalább is a nagyvárosok esetében  kinQtte a kompakt várostestek történelmi kereteit, a nagyvárosok már csak többé-kevésbé lehatárolható, eltérQ alaprajzú városrészekbQl állnak, amiket csak a fQforgalmi úthálózat köt össze. A településfejlesztést megalapozó vizsgálatok során célszerq megismerni a településszerkezet történeti kialakulását; ennek legjobb módszere a történeti térképek összehasonlító elemzése.

3.32. A városszerkezet érzékelése.
A város szerkezetét az eltérQ területhasználat, a változó intenzitású és jellegq beépítés, a közlekedési hálózatok és ezek kölcsönhatása objektíven, tQlünk mintegy függetlenül alakítják. A várost azonban csak a szakemberek látják így; a laikus városlakónak meglehet más képe van saját környezetükrQl. Ez a kép pedig fontos lehet a város fejlQdését, formálását befolyásoló politikusok és várostervezQk számára is, hiszen a város mindenek elQtt az ott élQ, lakó, dolgozó és pihenQ embereké. Kevin Lynch amerikai építész híressé vált szociológiai jellegq felmérései azt próbálták feltérképezni, hogy milyen kép él az emberek tudatában városukról. Ezt a képet "mentális térkép"-nek (mental image) is lehetne nevezni, mert struktúrái nem térképen, egzakt módon, hanem csak mintegy tudatunk küszöbén élnek, jóllehet a valóság leképezéseként jönnek létre. A felmérések alapján Kevyn Lynch szerint ennek a struktúrának a legfontosabb elemei a következQk:

1. Utak (paths). A várost mozgás közben ismerjük meg; az utcák nem csak a tájékozódás csatornái, hanem a környezet átélésének médiumai is. A térelmélet egyes képviselQi a görög hodos=út szó felhasználásával "hodologikus tér" rQl beszélnek: az a tér, amit az utcán járva érzékeinkkel (nem csak a szemünkkel!) felfogunk és tudatunk küszöbén elraktározzuk. Az utca mintegy városi életünk "vonatkoztatási rendszerrévé" válik.
2. Határvonalak (edges). A város lineráis, de nem utcaként megjelenQ elemei: természetföldrajzi határok (pl. folyópart, erdQ), fizikai választóvonalak (pl. vasútvonal, vagy régen a városfal), vagy az övezeti határ, - sokszor forgalmi út képében - ami két különbözQ városrészt választ el egymástól.
3. Övezetek (districkts). A város kisebb-nagyobb jellegzetes, egymástól eltérQ megjelenésq és tartalmú területi egységei. Nagyjából megfelel a város természetes övezeteinek vagy területhasználati tagolódásának, de ezen túlmenQen minden olyan "hely"-lyé vált városrész, aminek identitása van.
4. Csomópontok (nodes). Nem csak a fontosabb utak találkozási pontjai, hanem a város centrumai, uralkodó központi helyei, ahol a tevékenységek, a szolgáltatások, a látnivalók összesqrqsödnek, és ahol a legtöbb ember is megfordul.
5. JelzQpontok (landmarks). Jellegzetes terepalakulatok, emlékmqvek, tornyok, jeles építmények, homlokzatok, amelyek a városban élQk számára az azonosulás és a tájékozódás elemei, és egyben a környezet egyediségének, arculatának hordozói.

Kevin Lynch szociológiai jellegq tesztek segítségével térképre vitte néhány amerikai város "szellemkép"-ét, és azt találta, hogy a városlakók akkor érzik magukat otthonosan, ha környezetük a fenti tartalmi és tagolódási igényeknek megfelel. Ha a városrész szellem-térképe "üres", vagyis a lakók nem, vagy csak nehezen tudnak válaszolni a feltett kérdésekre, akkor egy városrehabilitációs akciónak nem csak a régi épületek megújításával kellene foglalkozni, hanem azzal is, hogy miként lehetne a környezet hiányzó adottságait pótolni. A város szerkezetét tehát nem lehet leszqkíteni funkcionális, mqködésbeli kérdésekre: gondoskodni kell arról is, hogy megfelelQen ingergazdag környezet jöjjön létre, ami az embereknek a lakóhellyel szemben támasztott természetes fizikai, lélektani és társadalmi igényeinek is megfelel.

3.33. Az utcák és terek alaktana.
A várost valójában az utcák és terek folyamatosságán, vagyis a közterületeken keresztül érzékeljük. Ha a várost organikus, élQ képzQdménynek tekintjük, akkor az utcák és terek hálózatát a csontrendszerhez, vagy a vér- és ideghálózat rendszereihez hasonlíthatnánk. Egy másik analógia szerint a az utcák és terek a város tartószerkezete: végül is ez ”hordozza”, tartja a területi-funkcionális elemeket. A közterületek azonban nem csak a közlekedést és a szállítást szolgálják, hanem sajátos városépítészeti minQséget is képviselnek. Ez a minQség az utcák és terek építészetében jut kifejezésre. Az utca tehát nem csak közlekedési csatorna , és a tér nem csak forgalmi csomópont, hanem egy folyamatos természetq, de tagolt térsornak vagy tér-láncolatnak a része. Az utcának
- alaprajzi vonalvezetése (egyenes, hajlított, tört, íves stb..) van. Az utca valójában hosszúkás tér, aminek – éppúgy, mint a térnek -
- térfalai vannak, amik lehetnek zártak, vagy megnyitottak; a térfal-szerepet nem csak épületek, hanem a növényzet (pl. fasor) is be tudja tölteni. Az út szélessége, és a térfalak magassága alapján beszélhetünk az utca
- térarányairól (szqk, sikátor-szerq, kiegyensúlyozott, pl. 1:1 arányú, széles stb& ). Az utca keresztszelvénye úttagozatokból áll, amik közt nem csak az úttest, hanem a járda, az elválasztó zöldsáv, a fasor és egyéb elemek is megjelennek. Az utcát emellett minden esetben jellemzik
- azok a funkciók és szolgáltatások, amik két oldalát kísérik; az utca karaktere valójában elválaszthatatlan a városrésztQl, amin áthalad.

Mint láttuk, az utcák közti szerepmegosztás már önmagában is egyfajta tipológiát hoz létre. A település térképe és a helyszíni bejárás alapján fel lehet állítani a helyben elQforduló terek tipológiáját is. Ha eltekintünk a terek forgalmi szerepétQl, akkor beszélhetünk a terek alaktanáról. Ezzel kapcsolatban elQször tudatosítani kell, hogy a tér alakja, morfológiája organikus fejlQdés, vagy pedig tudatos tervezés eredménye-e. Az organikus terek általában az utcahálózathoz kapcsolódnak, azok csomópontjainál vagy bQvületeiként jönnek létre. Jellegzetes típusai:
- az utca kiszélesedése (az ún. Anger tér),
- az útelágazások és útleágazások háromszög alakú tere,
- a tölcsér tér,
- az útcsatlakozások és keresztezQdések tere,
- az utca-bQvületek,
- vagy az a tér, ami egy tömb kihagyásával jött létre: az ú.n. tömbtér.

A mesterséges, tervezett terek általában szabályos geometrikus formával rendelkeznek: négyzet, téglalap, kör, ellipszis, néha trapéz alakúak. A klasszikus városépítészeti együttesek sokszor tudatosan megkomponált utcák és terek sorozatából állnak. Miután városépítészeti szempontból az utcát is térnek, jóllehet „hosszúkás” térnek tekintjük, az utcák és terek szövedéke minden esetben folytonos rendszert alkot. Különösen fontos az egyes „tér-kvantumok” kapcsolódási pontjainak, csuklópontjainak városépítészetileg átgondolt megformálása.

3.34. A közterületek és a térfalak.
Ha a telkek ill. ingatlanok a magánszféra, az utcák és terek pedig a közösségi szféra területei, akkor a térfalak, vagyis az épületek utca felQli homlokfalai a két szféra érintkezési vonalán, közös határán helyezkednek el, vagyis egyfajta átmeneti zónát képviselnek. Ezen a zónán helyezkednek el azok az építészeti elemek, amik a két birodalom: a magán- és a közösségi zónák közti kommunikációt szolgálják; ide tartoznak a bejárati kapuk, az elQterek és elQkertek, az árkád, az ablakok, sQt, a térfal architektúrája is. A település  fQleg a városmagok  közterületeit és az épületek arra nyíló földszintjét a közvetlen érzéki kapcsolat lehetQsége miatt éppen ezért humán zónának is szoktuk nevezni. A használat jellege és mértéke alapján a közterületeket
- korlátlan közhasználatú,
- és korlátozott közhasználatú területekre
lehet bontani a közhasználat elQl elzárt (magán jellegq) területekkel szemben. IdQben és térben korlátozott közhasználatút szintfelületeknek tekinthetjük a különbözQ kereskedelmi, szolgáltató és egyéb közintézmények közönségforgalmi részét. Ez utóbbiak használata általában térben és idQben korlátozott ill. szabályozott. A korlátozott közhasználatú térségeknek egy sajátos típusa az, amelyiket csak egy meghatározott csoport használhat; ilyen pl. egy társasház kertje, vagy egy emeletes bérház udvara. Itt a használat társadalmilag és csak térben korlátozott ill. szabályozott. Az ilyen térségeket csoport-zónának is nevezhetjük.

Megállapíthatjuk, hogy minél gazdagabb ez a differenciáltság, minél tagoltabbak a város közösségi terei, annál jobban érezzük magunkat: az urbanitás, a városiasság nem annyira a beépítés intenzitásával vagy magasságával, hanem inkább a korlátlan és korlátozott közhasználatú szintfelületek sqrqségével és a köztes terek differenciáltságával arányos.


4.0. A TELEPÜLÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZEREPLPI ÉS SZEREPEI

A településfejlesztés a település lakóinak boldogulását szolgáló egyes fejlesztések közérdekek alapján történQ koordinációja. E koordinációs tevékenység gazdája a települési önkormányzat. Az önkormányzaton kívül azonban számos egyéb szereplQ is közrejátszik a fejlesztésben; az önkormányzat feladata az, hogy - az alkotmányban elQírtaknak megfelelQen - biztosítsa a magán- és közérdekek egyensúlyát. Ennek megfelelQen a településfejlesztésben részt vevQ aktorokat is két nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy a fejlesztés elsQsorban magán, vagy közösségi érdekeket szolgál.

4.1. A településfejlesztés magán szereplQi

Az elsQsorban magánérdekeket szolgáló fejlesztQk a következQk:
- ingatlan tulajdonosok
- ingatlanfejlesztQk
- ingatlan befektetQk
- hazai és külföldi pénzintézetek
- gazdasági társaságok
- a helyi lakosság

4.11. Ingatlan tulajdonosok.
Minden ingatlan tulajdonos és bérlQ, gazdasági társaság vagy társadalmi szervezet (pl. az egyházak) potenciális fejlesztQ. Minden ingatlantulajdonos érdekelt ingatlanjának értékállóságában vagy értéknövelésében, ezért érzékenyen érinti a környezet minQségében bekövetkezQ mindenfajta változás. A tulajdonos vagy bérlQ - tulajdonosi vagy bérleti jogának fenntartása mellet - megteheti, hogy ingatlanát egy harmadik (jogi) személynek fejlesztés céljából bérbe adja, és részesedik a fejlesztés hasznából, de úgy is dönthet, hogy ingatlanát eladja. Aki ingatlanán - közvetlenül vagy közvetve - fejlesztést hajt végre, az részt vesz a település fejlesztésében. A fejlesztés jellege és mértéke nem csak a vállalkozói ill. fejlesztési szándéktól, hanem a városrendezési tervektQl is függ: a városrendezési tervek egyrészt garantálják az ingatlanok értékállandóságát, másrészt az építés jellegének és mértékének szabályozásával lehetQvé teszik azok közösségi érdekeket nem sértQ növelését.

4.12. A lakosság.
A települések lakossága nem csak mint ingatlan tulajdonos lehet aktív szereplQje a település fejlesztésének. A közvetlen demokrácia gyakorlásaként mint civil szervezetek, helyi érdekképviseletek tagjai, vagy a fejlesztési és rendezési tervek lakossági egyeztetése során is részt tudnak venni a döntési folyamatokban. Emellett egy adott lakóhelyet vagy ingatlant ill. annak környezetét érintQ fejlesztésnek lakossági haszonélvezQi vagy éppen kárvallottjai lehetnek attól függQen, hogy a beruházás a meglévQ ingatlanok fel- vagy leértékelQdését idézi elQ. Nagyobb fejlesztések, projektek esetében a jogszabályok elQ is írják, hogy az érintettekkel egyeztetni kell. ElQfordulhat, hogy az egyeztetés során az érintettek olyan feltételeket is szabhatnak, ami az eredeti fejlesztés kibQvítéséhez, pl. a sérelmezett térség környezeti minQségének javításához, vagy az érintettek igényeit szolgáló kiegészítQ beruházásokhoz vezethet. A tervezési alku nem csak a beruházók és az érintett lakossági csoportok, hanem köztük és a település közhatalmi szereplQi között is lefolytatható. A folyamat akkor demokratikus, ha a résztvevQk alkupozíciója közt nincsenek lényeges különbségek.

4.13. Az ingatlan fejlesztQ
Az ingatlan fejlesztQ az a vállalkozó, aki a fejlesztés helyét, tárgyát és mértékét kitalálja, a szükséges banki kölcsönöket beszerzi, azok visszafizetéséért kezességet tud nyújtani, és a fejlesztés, valamint az értékesítés folyamatát megszervezi. Az ingatlan fejlesztés egy meglévQ terület vagy épület piaci pozíciójának javítását jelenti. Az értékteremtQ folyamatban számos szereplQ vesz részt (tervezQk, kivitelezQk, finanszírozók stb& ), köztük az ingatlan fejlesztQ a folyamat gazdája. Az ingatlan fejlesztQ nem szükségszerqen kell, hogy a terület vagy az építési telek tulajdonosa is legyen. A létrehozott ingatlant piaci terméknek szánja, vagyis a fejlesztés célja az ingatlan eladása. A fejlesztQ számításai az ingatlanpiac pillanatnyi kereslet/kínálat viszonyainak elemezésére épülnek. Ezzel kockázatot vállal, hiszen elQfordulhat, hogy az elQállított ingatlant nem, vagy csak késedelmesen tudja értékesíteni, ami számára veszteséggel jár. Az eladásra szánt ingatlanfejlesztés nem érdekelt a termék minQségének értékállóságában, sem az iránta való kereslet fenntartásában, és az ingatlan helyének kiválasztásánál is csak a pillanatnyi helyzetet, és nem a városszerkezet hosszú távú fejlQdésének kilátásait veszi számításba. Az ingatlanfejlesztéssel járó kockázatot mérsékelheti, ha a fejlesztés egy konkrét vállalat vagy közhatalmi testület, így pl. települési önkormányzat megbízására készül. EttQl eltekintve a klasszikus ingatlanfejlesztés és a hosszú távú fejlQdésben érdekelt várostervezés között jellegzetes érdekellentétek feszülhetnek, ami a fejlesztési szándékok és a vá-rosrendezési tervek közti ellentmondásokban is kifejezésre jut. Az eladásra termelQ ingatlanfejlesztQ határozta meg az európai városok fejlQdésének közvetlenül a 2. világháborút követQ idQszakát.

4.14. Az ingatlan befektetQ.
Az ingatlan befektetQ abban különbözik az ingatlan fejlesztQtQl, hogy nem eladásra, hanem bérbe adásra termel. Ezzel az ingatlan értékmegQrzQ és folyamatos jövedelem termelQ képességében érdekelt, vagyis a fejlesztés helyét, tárgyát és mértékét a településszerkezet hosszú távú fejlQdésének elQrebecslésére építi. A bérletre való termelés itt is kockázatos, de a kockázat mértéke csökkenthetQ, ha a potenciális bérlQkkel a befektetQ elQzetesen szerzQdést köt, és a fejlesztést eleve az Q igényeiknek megfelelQen végzi. Az ingatlan befektetQk megjelenése a városszerkezetet alakító beruházások megvalósításában új lehetQségeket teremt az önkormányzatokkal való együttmqködés számára, ami a városrendezési tervek reális elképzeléseiben is testet ölthet. Ennek alapja az, hogy

- az ingatlan befektetQk pénzügyi lehetQségei általában nagyobbak, mint az önkormányzatoké, ezért az együttmqködés a településfejlesztés stratégiai céljainak megvalósításában fontos szerepet tölthet be;
- a ingatlan befektetQk általában reálisabban és mélyrehatóbban képesek felmérni a város gazdasági fejlQdésének esélyeit, így az együttmqködés piac-orientáltabbá teheti az ingatlan fejlesztéseket szabályozó rendezési terveket;
- az ingatlan befektetQk érzékenyek a fejlesztés potenciális pozitív és negatív externalitásaira, ami egybeeshet az önkormányzatok fejlesztési szempontjaival.

4.15. A pénzintézetek
A pénzintézetek az ingatlan fejlesztQi és befektetQi tevékenység nélkülözhetetlen szereplQi. A fejlesztési bankok a beruházás elindításához szükséges kölcsönöket csak akkor biztosítják, ha meggyQzQdnek a fejlesztés hatékonyságáról, és biztosítékokat kapnak a kölcsön visszafizetésére. A bankok akkor hiteleznek szívesen a nyereséges ingatlan vállalkozásnak, ha az építési telek a fejlesztQ birtokában van: a föld ugyanis kellQ biztosítékot jelent a hitel visszafizetésére. A pénzintézeteknek, mint finanszírozóknak az az érdekük, hogy tQkéjüket valóban jövedelmezQ vállalkozásba fektessék, ezért a kockázatvállalás mértékét is ennek megfelelQen határozzák meg. A pénzintézetek nem csak a kölcsönök folyósítása révén, hanem közvetlenül, mint vállalkozók is részt vehetnek az ingatlanfejlesztési és beruházási piacon.

4.2. A település fejlesztésének közhatalmi szereplQi

A település közösségi érdekeit közhatalmi szervezetek képviselik. A településfejlesztés közhatalmi szereplQi a következQk:
- települési önkormányzatok
- kistérség és települési önkormányzati társulások
- megyei szint: megyei fejlesztési tanácsok
- regionális szint: regionális fejlesztési tanácsok
- országos szint: parlament, kormány, ágazati minisztériumok

4.21. A települési önkormányzat
A települési önkormányzat szerepe a település fejlesztésében legalább két szinten érvényesül. ElQször is saját költségvetésével, valamint megpályázott állami és egyéb fejlesztési kölcsönök és támogatások révén közérdekeket szolgáló fejlesztQként lép fel. A települési önkormányzat gazdálkodása során hatékonyságra törekszik, mégsem válhat egészen vállalkozói típusú szervezetté: nem elsQsorban profitra termel, hanem a törvény által ráruházott jogoknál és kötelezettségeknél fogva a helyi ellátás feltételeit kell biztosítania: fejlesztési tevékenysége a közjavak és közszolgáltatások biztosítására irányul. Az önkormányzat másik fontos szerepe az, hogy koordinálja a település lakói és a magántQke által mozgatott fejlesztési szándékokat. A település közösségének általában érdekében állnak a magán fejlesztések, amennyiben az élet minQségének emelését eredményezik, javítják az ellátást, munkahelyeket teremtenek stb& A települési önkormányzat ezért adott esetben anyagilag is támogathatja a közérdeket is szolgáló fejlesztéseket. A fontosnak tartott fejlesztések esetében az önkormányzat a magán-fejlesztQk partnere, társ-beruházója is lehet. Ha ehhez a helyi lakosság érdekközösségei is társulnak, megvalósítható a Nyugat-Európában ismert Public Private Partnership.(PPP) valamilyen formája. Ez utóbbihoz esetenként magán befektetQk és fejlesztQk egész sora, valamint egyéb (magán-, társadalmi-, területi és állami, valamint szakigazgatási jellegq) partnerek is csatlakozhatnak; ez a nagyobb, komplex beruházások (pl. városrész-rehabilitációs programok) szervezésének hatékony eszköze. A szomszédos települések közös fejlesztési projektjeinek megalapozásában és egyeztetésében fontos szerepük lehet az önkormányzati társulásoknak, valamint a kistérségi szövetségeknek. Ezek alulról szervezQdQ szövetségek, amik létrejöhetnek egy-egy feladat megvalósításának idQszakára (pl. közös szennyvíztisztító telep létesítése), de mqködhetnek folyamatosan is (pl. a közös szennyvízhálózat üzemeltetése). A települési önkormányzat koordinációs szerepének egyik legfontosabb eszköze a területhasználat és a beépítés szabályozása. A szabályozási funkció az átfogó településrendezési tervek készítésében és egyeztetésében, valamint a helyi építési szabályok megállapításában ölt testet (l. késQbb). A településrendezési tervek fajtáit, tartalmi követelményeit, elkészítésük folyamatát és az egyeztetések rendjét törvény szabályozza

4.22. Kormányzati szervek.
Önálló fejlesztQként léphetnek fel az országos kormányzati szervek, így az egyes szakminisztériumok. Az általuk képviselt ágazati fejlesztési célokhoz általában országos közérdekek fqzQdnek. De mivel minden fejlesztés valamilyen település területét érinti, szükség van az országos és a helyi érdekek egyeztetésére. Ebben az egyeztetési folyamatban fontos szerepet játszanak a megyei önkormányzatok. A rendszerváltást megelQzQ jogállásuktól eltérQen a megyék mai feladata alapvetQen az országos és a helyi fejlesztések koordinációjára szorítkozik. Szerepük kétirányú: segítik a települések együttmqködését - különösen az önkormányzati társulásokat és a kistérségeket, másrészt szervezik az országos beruházások egyeztetését a helyi településfejlesztési és rendezési tervekkel.

4.23. A területfejlesztési tanácsok.
A területfejlesztési törvény 1997-ben létrehozott egy fontos, a kormányzat és a települési önkormányzatok közt mqködQ intézményrendszert: a területfejlesztési tanácsokat és ezek munkaszervezeteit (l. késQbb a területfejlesztésrQl szóló fejezetben). E munkaszervezetek dolgozzák ki a különbözQ térségi fejlesztési célokat és koncepciókat, az ezekhez kapcsolódó támogatási, pályázati rendszereket, majd ez ezekrQl szóló elQterjesztésekrQl a fejlesztési tanácsok, mint testületek döntenek. A területfejlesztési törvényben meghatározott feladatok ellátására létrejött az Országos Területfejlesztési Tanács, megalakultak a több megyét együtt kezelQ, és fQleg az EU forrásokra épülQ pályázatokat menedzselQ Regionális Fejlesztési Tanácsok és a Megyei Területfejlesztési Tanácsok. Mivel az egyes fejlesztések a nagyobb infrastrukturális beruházásoktól eltekintve mindig az egyes településekben valósulnak meg, a területfejlesztési források a településfejlesztési célok megvalósítását segítik elQ.

4.2. A települési önkormányzatok felépítés és feladatai

Tekintettel arra, hogy a településfejlesztés és településrendezés gazdája, felelQse és irányítója végsQ soron a települési önkormányzat, ez utóbbi felépítésével és mqködésével külön is foglalkoznunk kell.

4.21. Az önkormányzatiság elQzményei.
A modern polgári önkormányzati rendszer Magyarországon csak a 19. század végére alakult ki. A korábbi nemesi közigazgatás néhány vonását még sokáig magán viselte, de - az európai önkormányzatiság elveinek fokozatos beépülésével - alapvetQen két szervtípusra: az állami közigazgatás helyi szerveire, valamint a helyi közügyek intézésére létrejött önkormányzati igazgatásra épült. Ennek megfelelQen a községi önkormányzatok ügyeit a képviselQtestület és annak végrehajtó szerve, az elQljáróság intézte. A községekben a bíró, a városokban polgármester állt a testület élén. A községek feladat- és hatáskörükben önállóan jártak el; helyi rendeletalkotási joguk volt, vagyonukkal rendelkeztek, községi adókat állapíthattak meg és gondoskodtak a községi intézmények fenntartásáról. A nagyobb városok középfokú közigazgatási szervnek is minQsültek, esetükben a községi és törvényhatósági jelleg egyaránt érvényesült. A megyei törvényhatóság élén álló fQispánt az államfQ nevezte ki, míg a vármegye elsQ tisztviselQje  az alispán  a törvényhatóságtól kapta a megbízást. Az 1949. évi alkotmány a hatalom egységének és oszthatatlanságának elve alapján ezt az önkormányzati rendszert felszámolta, és bevezette a szovjet típusú tanácsi rendszert. A helyi tanácsok az államigazgatási feladatok helyi végrehajtóivá váltak. Önállóságuk hiányát a hatáskörök korlátozottsága, az államhatalom korlátlan érvényesülése, valamint az a tény is biztosította, hogy tulaj-donnal nem rendelkeztek – csupán az állami tulajdon kezelQi voltak.

4.22. Az önkormányzatiság elve.
A rendszerváltás követQen az 1990-es önkormányzati törvény a központosított államhatalmi ágak megosztásával szétválasztotta a közigazgatás állami és önkormányzati szintjét. Az új települési önkormányzati rendszer kiépítésével újra érvényesültek a magyar önkormányzati hagyományok, továbbá az európai polgári államok önkormányzati tapasztalataira épülQ Európai Önkormányzati Karta alapköve-telményei. Ennek megfelelQen a törvény értelmében
- a választópolgárok helyi közössége önállóan és demokratikusan intézheti a helyi érdekq közügyeket,
- az önkormányzat a törvényben meghatározott keretek között a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi ügyekben szabadon dönthet, döntéseit az (alkotmány)bíróság csak jogszabálysértés esetén bírálhatja felül;
- a helyi közügyek ellátásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megteremtése szintén önkormányzati hatáskör, de annak ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket az állami költségvetés biztosítja;
- saját tulajdonával, valamint bevételeivel széleskörq önállóság és felelQsség mellett rendelkezik;
- az egyes önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyenlQek, egymással alá- és fölérendeltségi viszonyban nem állhatnak, de feladatkörük tekintetében eltérQek lehetnek, vagyis érvényesül a mellérendeltség elve;
más önkormányzatokkal szabadon társulhatnak.

4.23. Az önkormányzatok típusai.
A helyi önkormányzatok két típusa a települési önkormányzat (ide tartoznak a községek, városok, megyei jogú városok, valamint a fQváros és kerületei) és a területi önkormányzat (ide tartoznak a megyék). Ezen kívül létezhetnek származtatott rész-önkormányzatok is (településrészi önkormányzatok, pl. megyei jogú város kerületének képviselQtestülete). Budapesten kétszintq önkormányzati rendszer mqködik: a FQvárosi Önkormányzat és a Kerületi önkormányzatok jogaiban egyenlQek, de feladataikat munkamegosztás alapján látják el. Budapest FQváros Önkormányzata felel az összvárosi jelentQségq és léptékq fejlesztésekért, valamint a város egészének fejlQdését koordináló tervek elkészítéséért.

A megyék a tanácsi rendszerben a központi elosztási rendszer fontos és jelentQs hatalommal rendelkezQ területi szervei voltak. A kistelepülések a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés tekintetében ki voltak szolgáltatva a megyei tanácsoknak, ezért a rendszerváltás után a megye politikai és gazdasági szerepét leépítették. A megyék azonban fontos területi államigazgatási feladatokat is ellátnak; ebben a tekintetben az illetékes szakminisztériumoknak vannak alárendelve. A megyei önkormányzatok, valamint a megyei jogú városok önkormányzatai kötelesek ellátni azokat a feladatokat, amelyekre a települési önkormányzatok nem kötelezhetQk.

4.24. A települési önkormányzatok felépítése.
A települési önkormányzatok felépítésében is felismerhetQ a döntéshozó és a végrehajtó hatalom kettQssége, ami a képviselQtestület és a polgármesteri hivatal viszonyában testesül meg.

- A képviselQtestület az önkormányzati jog gyakorlásának általános és alapvetQ fóruma, egyben döntéshozó szerve (országos szinten megfelel az országgyqlésnek), aminek tagjait 4 évenként választják. Élén a polgármester (Budapesten fQpolgármester) áll, a kép-viselQtestületi üléseket a közgyqlés elnöke vezeti. A képviselQtestület saját feladatainak megosztása érdekében állandó jellegq szakmai bizottságokat (országos szinten: parlamenti bizottságok) hoz létre. A településfejlesztés feladatkörével nagyobb településekben több bizottság is foglalkozhat. A szakmai bizottságok munkájában a beválasztott - többnyire laikus - képviselQk mellett felkért külsQ, független szakértQk is részt vehetnek, de szavazati joguk nincs. A képviselQ testületnek joga van bizonyos döntési jogköröket átruházni a polgármesterre vagy a bizottságokra, de ezzel nálunk viszonylag ritkán élnek.
- A polgármesteri hivatal vagy körjegyzQség ill. kerületi hivatal (ami emlékeztet a minisztériumokra) a képviselQtestület legfontosabb szerve, amit a képviselQtestület hoz létre saját döntéseinek elQ-készítése, valamint a döntések végrehajtása érdekében. VezetQje a jegyzQ, aki a polgármester irányításával végzi munkáját. A hivatal mqködését szakmai egységekben (osztály, csoport stb...) végzi; felépítését a testület határozza meg.

4.25. A települési önkormányzatok feladatai
A települési önkormányzatok feladatait a helyi közszolgáltatások körében az önkormányzati törvény írja elQ. Mivel nem lehet minden közszolgáltatás biztosítását megkövetelni, a törvény meghatározza és elkülöníti a kötelezQ feladatokat azoktól, amik biztosításában a települési önkormányzatnak közre kell mqködnie, és végül azoktól, amiket önként felvállalhat.

Az önkormányzatok kötelezQ feladatai
- az egészséges ivóvízellátás,
- az alapfokú oktatás,
- az egészségügyi és szociális ellátás,
- a közvilágítás biztosítása,
- a helyi közutak és
- a köztemetQk fenntartása, valamint
- a nemzetiségi/etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése.
A települési önkormányzat közremqködik
- a helyi energiaszolgáltatás megszervezésében,
- a foglalkoztatás biztosításában,
- az óvodai és az alapfokú oktatás megszervezésében,
- a közmqvelQdés, a tudomány, a mqvészet és a sportolás támogatásában,
- az egészséges életmód feltételeinek elQsegítésében.
A települési önkormányzat a fentieken túlmenQen olyan feladatokat is felvállalhat, amelyeket maga határoz meg. Köztük pl. a fejlesztési és rendezési tervek készítése,
- az épített környezet védelme,
- a lakásgazdálkodás,
- a vízrendezés és csapadékvíz elvezetés,
- a csatornázás,
-a helyi tömegközlekedés megszervezése,
-a közbiztonság és a tqzvédelem,

Az önkormányzatok feladataik ellátásához önkormányzati intézményeket és vállalatokat, vagy más szervezeteket alapíthatnak. A kötelezQ ellátási feladatokon túlmenQen a vállalt feladatok teljesítéséhez a települési önkormányzat állami támogatásra jogosult. A települési önkormányzatok saját határaikon átnyúló, körzeti feladatok megoldására is vállalkozhatnak önkormányzati társulás formájában.

4.4. Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztések finanszírozása

4.41. Az önkormányzatok vagyona.
Annak érdekében, hogy a települési önkormányzat képes legyen biztosítani a törvényben elQírt közszolgáltatásokat, saját tulajdonnal és önálló költségvetéssel kell, hogy rendelkezzen. A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megilletQ vagyoni értékq jogokból áll. A Tanácsrendszer idején az önkormányzatok nem rendelkeztek saját vagyonnal, jóllehet az állami tulajdont viszonylag szabadon kezelhették. Az önkormányzatok tulajdonhoz való jutását a rendszerváltást követQen részben az 1990 évi önkormányzati törvény, részben az 1991. évi ú.n. vagyontörvény teremtette meg. Ennek alapján az önkormányzatok tulajdonába kerültek az intézmények ingó vagyona és az ingatlankezelQ szervek kezelésében lévQ lakások és nem lakás céljára szolgáló helységek, a közmqvek, a volt tanácsi közüzemq vállalatok vagyona, a volt állami tulajdonú beépítetlen földek és állami vállalatok kezelésében lévQ belterületi ingatlanok stb&

Az önkormányzatok vagyona forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonokból tevQdik össze:
A. forgalomképtelen vagyon. Ide tartoznak azok a helyi közjavak és mqszaki létesítmények, amelyek az ingatlan piacon nem jelenhetnek meg, értékesítésük nem lehetséges. Egyik csoportjukat a helyi közutak és azok mqtárgyai, a másikat a közterek és közparkok képviselik.
2. korlátozottan forgalomképes vagyon. Olyan közjavak, amelyek értékesítése csak az ellátás egyéb helyen vagy módon történQ biztosítása, vagy megszüntetése után lehetséges. Egyik csoportjukat a közmqvek és mqtárgyai, a másikat az intézmények és középületek képezik.
3. forgalomképes vagyon:
- önkormányzati tulajdonú egyéb telkek és ingatlanok,
- önkormányzati lakások, intézmények;
- állami kezelésébQl átkerült üzemek telkei;
- a területen mqködQ üzemek részvényei stb.

Az önkormányzati vagyon egy külön részét törzsvagyonnak nevezzük. A törzsvagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amik közvetlenül a kötelezQ önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását, vagy a közhatalom gyakorlását szolgálják. A törzsvagyon körébe csak for-galomképtelen vagy korlátozottan forgalom képes tulajdonok tartozhatnak. Az önkormányzati törvény lehetQvé teszi a forgalomképes vagyontárgyak elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba vitelét vagy más célú hasznosítását, de új vagyontárgyak létrehozását, bQvítését, korszerqsítését is. A felelQsségteljes és elQrelátó vagyongazdálkodásra azonban az önkormányzatok nem voltak felkészülve. Sajnos a rendszerváltást követQ elsQ évek során az önkormány-zatok - rövidtávú érdekektQl vezérelve - forgalomképes vagyonuk jelentQs részétQl megszabadultak .

4.42. Az önkormányzatok bevételei.
Az önkormányzat bevételeinek két nagy csoportját a központi költségvetésbQl származó bevételek és saját bevételei képezik. Településfejlesztési programjainak megvalósításához külsQ pénzforrásokat és kölcsönöket is megpályázhat. Az önkormányzatok gazdálkodásának alapja az, hogy csak annyi feladatot vállalhatnak, amennyire a bevételeik lehetQséget adnak. Ezen kívül nem csak a települési önkormányzatok, hanem az egyéni vállalkozók is megpályázhatják a hazai finanszírozású pályázatokat, valamint az Európai Unió pénzügyi alapjait.

4.42.1.A központi költségvetésbQl származó bevételek több forrásból származnak. Ezek közt
- az átengedett központi adók lényegében a helyben keletkezett és központilag befizetett személyi jövedelemadó (SZJA) összegébQl az állami költségvetés által visszatérített hányad, aminek arányát az országgyqlés évenként állapítja meg. Az átengedett központi adók felhasználásáról az önkormányzat szabadon dönt. A másik központi forrás
- a normatív költségvetési hozzájárulás (az ú.n. fejkvóta ). A normatív jelzQ arra utal, hogy a támogatás egyik része a település naturális mutatói (népességszám, korcsoport eloszlás stb..) után jár, a másik része a kötelezQ önkormányzati feladatok ellátásához kapcsolódik (pl. általános iskolai oktatás stb..). A harmadik központi forrást
- a címzett- és céltámogatások képviselik. Ezek a helyi önkormányzatok nagy költségigényq, az Országgyqlés által kiemelt fejlesztési feladatok (pl. városrész rehabilitáció) finanszírozását segítik. Végül vannak
- kiegészítQ támogatások, amik az önhibájukon kívül hátrányos pénzügyi helyzetbe került települési önkormányzatok megsegítését szolgálják, és ezek is elsQsorban a kötelezQ önkormányzati feladatok ellátásához kapcsolódnak. A központi költségvetésbQl származó támogatások egy része igénylés vagy elszámolás alapján utólag jár, míg egy másik része pályázati úton nyerhetQ el.

4.42.2. A települési önkormányzatok saját bevételei is több forrásból származnak. Ezek közt a törvény által meghatározott helyi adók jelentik a legnagyobb hányadot. Ezen belül az települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, hogy e lehetQségekkel milyen mértékben élnek, vagyis lehetQségük van a helyi adottságok mérlegelésével helyi adópolitikát qzni. A törvényben meghatározott helyi adónemek:
- Vagyoni típusú adók két típusa az ingatlan vagyonhoz kapcsolódó építményadó, amit a lakás és nem lakáscéljára szolgáló épületekre, épületrészekre vetnek ki, valamint a telekadó, ami a beépítetlen belterületi földrészletekre állapítható meg,
- Kommunális jellegq adók a helyi kommunális adó, a helyi iparqzési adó és az idegenforgalmi adó. A kommunális adó egyik fajtája a magánszemélyek kommunális adója, amiket az építmény- és telekadót fizetQ személyek fizetnek a tulajdonukban lévQ lakás bérleti jogáért, míg a vállalkozók kommunális adóját az általuk foglalkoztatottak létszámának függvényében állapítják meg. Idegenforgalmi adó fizetésére az a nem állandó lakos kötelezhetQ, aki egy vendégéjszakánál többet tölt a településben.
- Helyi gazdasági tevékenységhez kötQdQ iparqzési adók. Helyi iparqzési adót a vállalkozási tevékenység után kell fizetni. Az adó-jellegq saját bevételek mellett még a következQ helyi bevételforrásokkal is lehet számolni:
- saját tevékenységébQl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj,
- illetékbevétel,
- átvett pénzeszközök: környezetvédelmi és mqemlékvédelmi bírság, mqködési ár- és díjbevételek, valamint a megosztott privatizációs bevételek.

4.43. Országos területfejlesztési pályázatok.
A tanácsi rendszerben a tanácsok  miután magán vállalkozásról nem lehetett szó  a települések legnagyobb fejlesztQi is voltak. A településfejlesztés menedzselése akkor a központi pénzek, támogatások megszerzését célzó lobbizásban merült ki. A települések mqködtetésével és az alapellátás biztosításával kapcsolatos fejlesztéseket ma is az önkormányzatok végzik, így a menedzselés részben ma is az elhatározott fejlesztések megvalósítását lehetQvé tevQ különbözQ kisebb-nagyobb külsQ pénzeszközök elnyerésére irányul. A területfejlesztésre biztosított központi forrásokhoz az önkormányzatok és más, meghatározott fejlesztési szereplQk általában csak a saját fejlesztési forrásaik kiegészítéseként férhetnek hozzá. Ezek különbözQ arányban vissza nem térítendQ támogatások és kedvezményes hitelek, amik egyre nagyobb részben decentralizált formában, a megyei fejlesztési tanácsokra átruházott döntési mechanizmusokon keresztül kerülnek felhasználásra. A pályázatok kiírásával a központi kormányzat úgy tudja elQsegíteni bizonyos országos jelentQségq fejlesztési célok megvalósulását, hogy közben a helyi erQforrásokat is aktivizálja. A pályatok köre, tartalma a gazdaságpolitika és a területfejlesztés aktuális hangsúlyai szerint folyamatosan változik. A legfontosabb hazai finanszírozású pályázati rendszerek jelenleg a következQk:

- Területfejlesztési (vidékfejlesztési) célelQírányzat. Célja az elsQsorban mezQgazdaságból élQ vidéki népesség esélyegyenlQségének javítása, a vidéki területek népességmegtartó erejének fokozása. Ezen belül támogatja pl. az ökológiai alapú komplex gazdaság-fejlesztési programokat, a kézmqves mesterségeket, a falusi turizmust, a vidék szellemi és tárgyi örökségének megQrzését stb..
- Területi kiegyenlítQ támogatás, amire az önkormányzatok önerQ kiegészítése mellett pályázhatnak. Célja a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségek termelQ infrastruktúrájának fejlesztése: útépítések, vízelvezetQ rendszerek, iparterületek elQ-készítése, környezetvédelmi célú fejlesztések stb.. támogatása.
- Céljellegq decentralizált támogatás minden önkormányzat egyedi intézményfejlesztési, felújítási munkáihoz vehetQ igénybe.
- Cél- és címzett támogatások, amiket az önkormányzatok meghatározott fejlesztési célra kaphatnak. A céltámogatásra a kiírás szerint benyújtott pályázat automatikusan megkapja a támogatást (pl. egészséges ivóvíz biztosítása, tornaterem építése stb& ). Címzett támogatás kiemelt, nagyobb volumenq fejlesztésekhez kapható parlamenti döntés alapján.
- Ágazati támogatási rendszerek, így a Földmqvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium által kezelt agrár támogatási rendszer, vagy a Gazdasági Minisztérium „Széchenyi terv”-e stb..

Az Európai Unió fejlesztési támogatási rendszere szorosan összefügg az EU fejlesztési politikájával. Az EU-hoz való csatlakozásunk aktualitása, a hazai területfejlesztési rendszerrel való kompatibilitása és a pénzügyi alapok nagyságrendje miatt is a kérdést a területfejlesztésrQl szóló fejezetben tárgyaljuk.



II. A TELEPÜLÉSTERVEZÉS


5. TERVEZÉSELMÉLET

5.1. A településtervezés

5.11. A tervezés szerepének átalakulása.
A települések tervezésének története egyidQs az emberi kultúrával.
A 2. világháború utáni Európa újjáépítésében mind központi, mint pedig lokális szinten a gondoskodó állam ideológiája érvényesült, ami feltételezte a politikai liberalizmust, a pluralizmust és a demokrácia intézményrendszereit. A társadalom újjászervezésének dilemmája mindig is az volt, hogy ha a hatalmat szétosztják, akkor az anarchiához, ha viszont összpontosítják, akkor az diktatúrához vezet. Ennek az Qsi problémának a megoldására hozták létre a hatalmi ágak megosztását, vagyis elválasztották egymástól
- a tövényhozó,
- a végrehajtó és
- a bírói hatalmat.

A 20. századi diktatúrák közös vonása, hogy a demokráciának ezt az alapelvét figyelmen kívül hagyták, és a döntéseket - a tervgazdálkodás ideológiája ellenére - a napi politizálás szintjére redukálták. Védelmükre szolgálhat, hogy a háború utáni Európa demokráciáiban is rendkívüli módon megnQtt a közhatalom befolyása az élet csaknem minden területén. Szilárdan hittek a társadalmi folyamatok tudományos megismerésének és irányításának lehetQségben. Ennek megfelelQen a település- és regionális tervezést egyfajta technokrata szemlélet jellemezte, ami a következQ posztulátumokra épült:
a. A gazdasági növekedés önérték, ami az életszínvonal általános emelkedéséhez vezet, és szükségszerqen társadalmi-gazdasági szerkezetváltozásokkal, valamint a természet átalakulásával jár. A terv szerepe az, hogy ezeket a változásokat érvényre juttassa.
b. A tervezés folyamata technikai jellegq probléma, ami az adatfeldolgozás, a modellezés és a szervezéstechnika korszerq eszközeivel racionalizálható és kézben tartható.
c. A demokrácia formális intézményei biztosítják a társadalom ellenQrzését a tervezés fölött, vagyis a tervezés a közérdek szolgáltában áll.

A Római Klub híressé vált jelentései a 60-as évek végétQl kezdve rávilágítottak a növekedés abszolút határaira és az erQforrások korlátozottságára, és ezzel aláásták a fogyasztás-centrikus fejlQdés ideológiáját. Kiderült, hogy a fejlQdés társadalmi és ökológiai szempontjait elhanyagolták, a tudományos -nak mondott tervezés öncélúvá vált és áttekinthetetlenné tette a döntéshozatalt, aminek viszont hatalmas üzleti érdekek lettek a haszonélvezQi. Mindez az olajválsággal karöltve a jóléti állam általános válságához vezetett. A válságból való kivezetQ út a korábbi paternalista tervezési rendszer társadalmasítása. Ennek nyomán a korábbi premisszákat is felül kellett bírálni, aminek eredményeképpen ma a következQ tervezés-filozófiai elveket valljuk:
1. A tervezés nem elsQsorban mqszaki, hanem morális tevékenység, ami az érdek-különbségek mögötti érték-különbségek feltárására, és azok kiegyenlítésére törekszik.
2. A tervezQ ne csak elemezzen, hanem kommunikáljon. Az új szemlélet nem nyugszik bele a világ „objektív” képébe, mert tudja, hogy azt embercsoportok közti viszonyok alakítják, ezért e csoportokkal párbeszédet kell folytatni.
3. A tervezés nem objektív folyamatok irányítása, hanem emberi cselekvések mo-tiválása. A jövQt nem fizikai törvények, hanem emberi akciók alakítják, amit nem irányítani kell, hanem meg kell tanulni együttmqködni vele.

5.12. A tervezés értelmezése.
A tervezés operatív értelemben olyan tevékenység, ami kitqz egy célt, és annak elérése érdekében eljut egy cselekvési programig. Az emberi településekre vonatkoztatva kétfajta célról is beszélhetünk: az egyik a közösség életkörülményeiben fennálló hiányosságok, vagy a környezet állapotának ismeretében meghatározza a beavatkozások szükségességét, míg a másik konkrét cselekvési programokat rögzít. A kettQ megkülönböztetése azért is fontos, mert míg az egyik valóban egy elérendQ célt, mint jövQbeli állapotot fogalmaz meg, addig a másik esetben a cél megvalósításának inkább az eszközérQl, a hozzá vezetQ útról van szó, ami konkrét projektekben realizálható. EbbQl következik, hogy ugyanazt a cél-állapotot többféle eszközzel is meg lehet valósítani.

A településtervezés funkcionális szempontból alapvetQen három elkülöníthetQ, de egymáshoz kapcsolódó tevékenységi kört fed le:

1. a fejlesztés tervezése, ami a település gazdaságának fejlesztésére, a helyi társadalom egészének boldogulására és az átfogó területgazdálkodás és a fenntartható fejlQdés megvalósítására irányul;
2. a szabályozás tervezése, ami a területhasználat és az építés mértékének, módjának és minQségének kontroljára vonatkozik; a szabályozás általános céljait a fejlesztési programok, konkrét tartalmát pedig a településrendezési tervek tartalmazzák;
3. a projektek tervezése, ami az egyes építési telkek és telekcsoportok ill. ingatlanok konkrét építési projektjeiben realizálódik; ebben az esetben is egyértelmqen elkülöníthetQ a fejlesztési cél (mint a létesítmény létrehozása, vagy a maximális profit biztosítása) a megvalósítás alternatíváitól (amiket a cél érdekében lehet optimalizálni).

5.13. A településtervezés típusai.
A települési önkormányzatoknak a települések fejlesztésére vonatkozóan az idQtávlat, az annak növekedésével jelentkezQ komplexitás mértéke, valamint a részletezettség alapján a következQ tervfajtáit különböztetjük meg:

1. Az éves költségvetés a települési önkormányzat gazdálkodásának alapja, ami mqködési és felhalmozási (fejlesztési) költségvetési mérlegre tagozódik. Mindkét tétel esetében a kiadásoknak és a bevételeknek egyensúlyban kell lenni. A költségvetési tervet nem szabad összetéveszteni a fejlesztési tervekkel.
2. A településpolitikai program általában középtávra (3-6 év), gyakorlatilag az önkormányzati választási ciklus idQtartalmára (4 év) készített felepülésfejlesztési célok és azok megvalósítását szolgáló elképzelések összessége. Célja az, hogy a választó polgárok számára eligazítást adjon róla, hogy a képviselQk ill. a polgármester a ciklus 4 éves idQtartama alatt milyen irányba kívánja vezetni a település fejlesztését, mik azok a legfontosabb fejlesztési célok, amik megvalósítását felvállalja. Az éves költségvetés tematikus tervezetét a településfejlesztési program alapján készítik el.
3. A településfejlesztési koncepció általában hosszú távra (7-15 év), gyakorlatilag 3 választási ciklusidQre, vagyis 4x3=12 évre fogalmazza meg a tennivalókat. A koncepció jövQképet ad a településben élQknek, elQrevetíti a lehetséges fejlQdési irányokat és azok összefüggéseit. Értelemszerqen elemeznie kell a település társadalmi, gazdasági, ökológiai, infrastrukturális stb.. állapotát, és fel kell vázolnia a település fejlQdésének hosszú távú koncepcióját, aminek része az elsQ 4 évre szóló településpolitikai program. A hosszú táv miatt a fejlesztési koncepciókat karban kell tartani , ami azt jelenti, hogy a jelentQsebb változások, vagy új tényezQk megjelenése esetén a tervet felül kell vizsgálni.
4. Településrendezési tervek. Általában nagy távlatra készülnek (15 éven túl). A rendezési típusú tervek a településfejlesztési koncepció elképzeléseit fordítják le konkrét területi-ökológiai-mqszaki jellegq tervfajtákra. Az 1997-as Étk. értelmében ma Magyarországon a következQ típusú településrendezési tervek léteznek:
- településszerkezeti terv,
- szabályozási tervek,
- helyi építési szabályzat.
A nagy távlat miatt a rendezési terveket idQszakosan (általában 5 évenként) felül kell vizsgálni, és módosítani kell. A tervfajták tartalmi követelményeirQl és jóváhagyásuk rendjérQl részletesen a 8.0. fejezetben lesz szó.

5.14. A fejlesztés és a rendezés viszonya.
A város- és településfejlesztéssel kapcsolatos elsQ hazai törvény 1937-ben született, ami az európai szokásoknak megfelelQ rendszert kívánt bevezetni. Eszerint minden városnak hármas feladata volt:
- meg kellett állapítania a városfejlesztési tervét,
- általános és részletes rendezési tervet kellet készíteni, valamint
- teleknyilvántartást kellett vezetnie.

A városfejlesztési tervet önálló, elsQsorban várospolitikai jellegq tervfajtának tekintették, aminek kettQs feladata egyrészt a város gazdasági és társadalmi fejlQdésének meghatározása, másrészt a területi-mqszaki jellegq rendezési tervek megalapozása, programozása volt. Az Étv. szerint a településfejlesztés nem más, mint a rendezési tevékenység megalapozása. Eszerint a fejlesztés általában a miért, mit, mennyit és mibQl kérdésre, a rendezés a hol és hogyan kérdésekre ad választ. Az 50-es évektQl kezdQdQen a kétfajta szerep összemosódott: a fejlesztési program a rendezési terv részévé vált, aminek célja az volt, hogy érvényesülhessen az állami kontrol. A rendszerváltást követQen az önkormányzatok függetlenségével ismét lehetQvé vált, hogy a települések önálló, független fejlesztési politikát gyakoroljanak, és sorsuk alakítását saját kezükbe vegyék. De mivel csak az építésügyhöz tartozó településrendezési tevékenységeket szabályozó törvény elfogadására került sor, és a településügyi törvény mind a mai napig (2002) nem lépett érvénybe, a kettQsség elvi és gyakorlati alapjai újra termelQdnek. Pedig a települések általában elQbb fogalmazzák meg azt, hogy milyen irányban képzelik el jövQbeli sorsukat, és csak ennek megfelelQen látnak hozzá a település fizikai szerkezetének és arculatának alakításához.

Az EU hivatalos szakmai nyelvezetében különbséget tesz spatial planning (terület- és településfejlesztés) és physical planning („fizikai tervezés”, területrendezés, a területfelhasználás szabályozásának tervezése), de a fejlesztési tervezés megkülönböztetésére újabban használják a spatial development kifejezést is. A magyar szakmai szóhasználat átfogó fogalomként terület- ill. településtervezésrQl beszél, aminek részei
- a terület- és településfejlesztés, valamint
- a terület- és településrendezés.
A fejlesztés és a rendezés viszonyát úgy is fel lehet fogni, hogy mindenfajta terv tartalmaz fejlesztési és rendezési jellegq elhatározásokat, de minél inkább közelít a terv a település léptékéhez, annál több benne a rendezési jellegq elem, és minél inkább tágul a terv léptéke, annál több benne a fejlesztési jellegq elem.

A két fogalom közti viszonyt úgy is fel lehet fogni, hogy a fejlesztést tekintjük értékteremtQ tevékenységnek, és vektorként ábrázoljuk. Ekkor a vektor térbeli vetületét rendezésként, idQbeli vetületét pedig üzemeltetésként értelmezhetjük. Tágabban értelmezve azonban a fejlesztés a településügy egészéhez rendelhetQ, ami a település társadalmi-gazdasági fejlQdésének és mqködtetésének egészét fogja át, míg a rendezés az építésügyhöz tartozik, vagyis a településügyön belül csak egyike az ágazati tevékenységeknek. A két, egymásnak részben ellentmondó felfogás kialakulásához nálunk az is hozzájárult, hogy a településfejlesztés és a településrendezés irányítása a rendszerváltás után két különbözQ minisztériumhoz tartozott. A valóságban a fejlesztés és a rendezés két, egymást kölcsönösen feltételezQ tevékenység, szembeállításuk nem indokolt. A településfejlesztés a települési önkormányzat önmegha-tározásának és jövQképének foglalata, míg a településrendezés a közigazgatás része és a helyi közszolgáltatások körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a tervezés nem csupán az önkormányzatok belügye, hanem a legtágabb értelemben véve is közügy, amibe a helyi lakosságnak beleszólási joga van. Ezen túlmenQen a tervek az ingatlanfejlesztQk számára nélkülözhetetlen információ-forrást képviselnek, ami fejlesztési szándékuk kialakítása szempontjából számukra legalább olyan jelentQs, mint az ingatlan nyilvántartás adatai. Ezért nem csak maguk a tervek nyilvánosak, hanem a tervkészítés és a tervmódosítás folyamatának is nyilvánosnak, áttetszQnek és ellenQrizhetQnek kell lennie. A településtervezés a fentiek következtében egyaránt szolgálja a települési önkormányzat jövQre vonatkozó elképzeléseinek rendszerbe foglalását ("fejlesztés"), valamint az építési hatósági munka szakmai megalapozását és az ingatlanfejlesztQk jogbiztonságát ("rendezés").

5.15. A tervek jogállása
A tervek jogállása a különbözQ országokban még azonos elnevezés mellett is különbözQ lehet. Ez abból adódik, hogy az ország közigazgatási struktúrájában az egyes tervek jogalanya, feladata és funkciója más lehet. Van, ahol a terv elsQsorban kötelezQ, normatív elemeket tartalmaz, és van, ahol csak a helyi politika és a fejlesztési vállalkozások, valamint az egyeztetések orientáló eszköze. Van, ahol csak a területfelhasználást szabályozzák, és van, ahol a használatot is. Magyarországon a tervek helyhatósági jóváhagyásának két szintje a határozat és a rendelet. A határozat csak az önkormányzatra kötelezQ, a rendelet azonban mintegy helyi törvény, és mindenkire kötelezQ, aki a településben él ill. ott fejleszteni, építkezni kíván.

5.16. A tervfajták funkcionális típusai.
A településtervezés közösségi érdekeket szolgál, így kezdeményezQje is általában csak köztestület lehet. A közösségi érdekeken belül azonban a magánfejlesztQk orientálása és jogbiztonsága is fontos cél. ElQfordul, hogy a tervek - fQleg érvényes rendezési tervek kisebb területi egységekre vonatkozó módosításának - kezdeményezQje, néha finanszírozója magánszemély ill. vállalkozás, de a terv készítése, egyeztetése és jóváhagyása csak az önkormányzat jogköre. A tervek jogállásuk szerint is különbözhetnek egymástól attól függQen, hogy a települési önkormányzat rendelettel (helyi törvény), vagy csak határozattal hagyja jóvá. Végül különbség van a tervek közt abból a szempontból is, hogy milyen idQtávlatra szólnak, mekkora területet fednek le, és milyen a részletezettségük (léptékük). Mindezeket figyelembe véve a tervek - nemzetközi összehasonlítást is lehetQvé tevQ - tipológiája a következQ három jellegzetes, ellentétpárokkal jellemezhetQ változó kombinációjával hozható létre:

- A közösségi és magán-orientáció aránya. A településrendezési tervek elvben mindig a helyi közösség érdekeit kell, hogy szolgálják. Emellett bizonyos tervfajták egyik fontos funkciója a (magán-) fejlesztési jogok és korlátozások legalizálása, éspedig éppen az ingatlan tulajdonosok és fejlesztQk jogbiztonsága és az ingatlanpiac stabilizálása érdekében. Ez nem jelentheti a településrendezési tervek magánérdekeknek való kiszolgáltatottságát, de jelenti azt, hogy a tervekben a magán- és közérdekek egyensúlyára kell törekedni.
- A tervek távlata és léptéke. Ennek alapján átfogó ill. részletes tervekrQl beszélhetünk. A tervek távlata általában meghatározza részletességüket is: minél hosszabb távra készül a terv és minél átfogóbb, vagyis minél nagyobb területre terjed ki, annál nagyobb léptékq, részletezettsége durva, több bizonytalanságot tartalmaz, és minél inkább akció-szerq, "project" jellegq a terv, annál kisebb léptékben és nagyobb részletességgel készül.
- A tervek "erQssége" jogi státusukban nyilvánul meg: a határozat csak az önkormányzatra, a rendelet viszont mindenkire kötelezQ, mintegy "helyi törvény". A határozatot az önkormányzat részben a maga számára hozza, vagyis irányelv , tájékoztató jellegq. A rendelet olyan helyi jogszabály, ami építési jogokat és korlátozásokat határoz meg, tehát jogilag erQs a határozat gyengeségével szemben.

A fentiek figyelembe vételével az alábbi háromváltozós tipológia állítható fel. Az elsQ két változót a vízszintes sorok ill. a függQleges oszlopok jelenítik meg, a harmadik változót (a tervek jogállását) egy képzeletbeli harmadik, a képsíkra merQleges dimenzió tartalmazhatja. Az így elQálló négy terv-típusba a ma (nem csak Magyarországon) ismert csaknem minden településtervezési mqvelet elhelyezhetQ.

átfogó tervek részletes tervek elsQdlegesen közösségi orientáció 1. fejlesztési koncepciók,
átfogó tervek, jövQképek 3 részletes szabályozási és beépítési tervek
elsQdlegesen magán-orientáció 2. övezeti tervek,
helyi építési szabályzatok 4. fejlesztési engedély
5.16.1. Az átfogó jellegq tervek - függetlenül országonként változó elnevezésüktQl - általában elsQsorban a helyi közösség elképzeléseit tartalmazzák. Így a fejlesztés fQ irányait, koncepcionális elemeit, a területek hasznosításának kívánatos rendszerét, a regionális összefüggésekbQl származó fejlesztési irányokat stb. határozzák meg, de a terv fejlesztési és építési jogosultságot még nem eredményez. Jogállása éppen ezért általában gyenge: önkormányzati, vagy valamilyen köztestületi határozat, ajánlás, "irányelv". A határozati formával az önkormányzat mintegy saját maga számára rögzíti fejlesztési elképzeléseit, de fontos orientáló szerepet tölt be a fejlesztQk számára is. Ilyen pl. az angolszász "general plan", "land use", "comprehensive plan", a német "Fl(chennutzungsplan", de ide tartozik az Egyesült Királyságban használatos "structure plan", mint településcsoport-léptékq fejlesztési koncepció is. Magyar-országon ennek felelt meg korábban az ÁRT programja, a jelenlegi jogszabályok alapján pedig a településfejlesztési koncepció és a szerkezeti terv. Az átfogó tervek értelemszerqen a település teljes közigazgatási területére vonatkoznak, de létezhetnek több szomszédos településre kiterjedQ közös fejlesztési elképzeléseket rögzítQ átfogó kistérségi fejlesztési koncepciók is.
5.16.2. Az övezet típusúi terv elQször az USÁ-ban ("zoning") a század elején alakult ki, mint a létezQ, többnyire homogén területhasználat és ezen belül a fejlesztési-rendezési jogok legalizálásának, vagy - új területek esetén - a fejlesztési-rendezési jogok öveze-tenkénti homogenizálásának eszköze. ElsQdlegesen a magánfejlesztQk jogbiztonságát szolgálja. Az övezeti terv a település teljes igazgatási területét lefedi. Ide tartozik a régi ÁRT övezeti terve, ill. a mai HÉSZ (Helyi építési Szabályzat), ami övezetenként adja meg az építés helyi szabályait, ill. az egész településre készülQ szabályozási terv. Az övezeti terv csak "erQs" lehet, vagyis helyi rendelettel kell jóváhagyni, mert közvetlen építési jogosultságokat ill. korlátozásokat származtat.
5.16.3. A részletes tervek mindig aktuális, általában köztestületek által kezdeményezett fejlesztésekhez kapcsolódnak, ezért kisebb területet fognak át. Céljuk vagy az övezeti terv hatálya alól kiemelni kívánt, több építési telket magában foglaló egyidejq (telepszerq) fejlesztés, vagy érzékenyebb terület (pl. történelmi eredetq városrész) részletesebb szabályozása. Ilyen pl. a német "Bebauungsplan", az amerikai "Planned Development Unit", részben a sajátos "local plan" az Egyesült Királyságban, a régi magyar részletes rendezési terv és a jelenlegi szabályozási terv  amennyiben kisebb, de legalább egy tömbnyi területre és akciószerq projektre vonatkozik. Általában "erQs" terv, rendelettel kell jóváhagyni, mivel közvetlen építési jogosultságot ill. korlátozásokat eredményez.
5.16.4. A fejlesztési engedély jellegzetesen angolszász jogintézmény. Sajátossága az, hogy a fejlesztQ kezdeményezi, egy széleskörq szakmai és társadalmi képviseleti szerepet biztosító vegyes bizottság vitatja meg, és az önkormányzati testület fogadja el. Természeténél fogva eseti elbírálást tesz lehetQvé, ezért a kézi-vezérlés és a nyilvános alku tipikus formája. A fejlesztési engedélyezés jogintézménye flexibilissé teszi a tervezési rendszert, de - a demokratikus jogintézmények fejletlensége esetén - könnyen válhat a korrupció melegágyává. Az építési engedélyezést (vagyis a hatósági jóváhagyást) nem helyettesíti (tehát nem elvi építési engedély, amit a hatóság hagy jóvá!); az építési engedélyezési eljárás csak ezt követQen, de ettQl függetlenül folytatható le. Nálunk a területfelhasználási engedély csirájában tartalmazza a fejlesztési engedély jogintézményét.

A fenti tipológiával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a különbözQ országok gyakorlatában a településtervezési rendszer általában kétszintq: legfeljebb két, egymásra épülQ tervfajtát tartalmaz, amik közül az egyik többnyire gyenge , irányelv jellegq, a másik pedig erQs , rendelet-jellegq. Ahol egy harmadik szint is megjelenik, ott valamelyik szint szerepe bizonytalanná válik, fennáll a veszélye annak, hogy a tervezési rendszer túldeterminált, és hatékonysága csökken.


6.0. A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ

A településfejlesztési koncepció kialakításának tartalmi követelményeit és módszertanát ma Magyarországon semmilyen rendelet vagy hivatalos dokumentum nem írja elQ, kidolgozása is csak a rendezési tervek megalapozásaként, a településszerkezeti tervhez kötötten kötelezQ a települési önkormányzatok számára. Mivel azonban az önkormányzatoknak érdeke, hogy jó irányban és hatékonyan tudják irányítani ill. befolyásolni a települési folyamatokat, a nagyobb városok önállóan, a rendezési tervektQl függetlenül készítik el településfejlesztési koncepciójukat, a kisebbek pedig a településrendezési tervek készítQjétQl várják el ennek rögzítését. Az önálló fejlesztési koncepció elkészítését az önkormányzat rendszerint külsQ szakértQ csoportra bízza, jóllehet fontos lehet belsQ tagok részvétele is. A mqfaj lebegtetésének nem csak az az oka, hogy nincs településügyi törvény, hanem az is, hogy - a közös vonások ellenére - minden település egyszeri jelenség, problémái és lehetQségei is egyediek, ezért nem is lenne jó, ha országos elQírások korlátoznák a leginkább egyedi jellegq terv: a fejlesztési koncepció mqfaját és tartalmi követelményeit. Ha azonban az önkormányzat elkészítteti településfejlesztési koncepcióját, akkor azt határozati formában a képviselQ testületnek jóvá kell hagynia.

6.1. A településfejlesztési koncepciót meglapozó vizsgálatok és elemzések

Az ismétlések és a fölösleges átfedések elkerülése, valamint a különbözQ jellegq és szintq tervek közös megalapozása érdekében célszerq a szükséges alapvizsgálatokat egy ütemben elkészíteni. Ez a vizsgálati anyag mind a fejlesztési, mind a rendezési tervek készítésének kiinduló pontja. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes tervek sajátosságaihoz, léptékükhöz és céljaihoz adott esetben ne kellessen kiegészítQ, aktualizáló vizsgálatokat is készíteni. A vizsgálatok és elemzések egyik legfontosabb módszertani és szemléleti követelménye a probléma és érték-orientáció. Ez azt jelenti, hogy nem a tények hiánytalan, tudományos teljességre törekvQ rögzítése a cél, hanem az, hogy a fejlesztési célok megfogalmazása érdekében rámutasson egyrészt a feszültségekre, hiányosságokra és mqködési zavarokra, amik orvoslását a fejlesztési célokba be kell építeni, másrészt azokra a társadalmi, valamint természeti és épített környezeti értékekre, amik megQrzése a település fejlesztési potenciálját képezheti. A megalapozó vizsgálatok tematikája tulajdonképpen a Települések életjelenségei c. fejezet pontjait is követheti, de az információkat gyakorlati szempontok miatt inkább az alábbi témák köré célszerq csoportosítani.

6.11. ElQzményfeltáró vizsgálat.
Ma már alig létezik olyan település, amire ne készültek volna rendezési tervek. Ezért be kell begyqjteni és ki kell értékelni a nagyobb térségre vonatkozó, valamint a településre és közvetlen környezetére készült vagy készülQ tervi anyagokat. Tisztázni kell, hogy a szóban forgó rendezési tervek joghatályosak -e, mert ha igen, akkor rendeleteit a tervkészítés folyamán figyelembe kell venni, ill. módosításukat a közgyqlés elé kell terjeszteni. A tervezQ nem engedheti meg magának, hogy utólag derüljön ki: nem tud egy élQ, folyamatban lévQ tervrQl.

Az elQzményfeltáró vizsgálatnak egyik fontos része a településtörténet, a település építéstörténete, valamint a régi térképek kiértékelése és dokumentálása. A településtörténeti monográfia ma már sok helyen rendelkezésre áll. Különösen fontos információkhoz juthat a történeti térképek összehasonlító elemzésével: fény derülhet a település kialakulásának fázisaira.

6.12. A település területével kapcsolatos vizsgálatok.
A településtervezési információk vonatkoztatási alapja a terület, konkrétan: az alaptérkép. A legfontosabb területi-mqszaki és környezeti adottságok és problémák megjelenítésére azért is szükség van, mert köztük szoros kölcsönhatás állhat fenn, amire éppen a térképi ábrázolás hívhatja fel a figyelmet. A településfejlesztési koncepció térképi mellékletei általában nagyobb léptékq alaptérképeken, kartografikus formában készülnek. A vizsgálat és az elemzés fQbb tématerületei a következQk:

- a területi vonatkozású vizsgálatoknak mindenek elQtt be kell mutatniuk a település elhelyezkedését tágabb környezetükbe, be kell mutatni a település központi szerepköreit, elemezni kell a szomszédos településekkel, valamint a regionális központokkal való kapcsolat természetét;
- fel kell dolgozni a teljes igazgatási terület legfontosabb területhasználati rendszereit - különös tekintettel a területek hatékony kihasználtságára, a beépített és beépítetlen területek arányát és a beépítés fejlQdésének tendenciáit;
- elemezni kell az infrastruktúra állapotát .- ezen belül a közlekedési hálózatokat és a forgalom intenzitását, a vezetékes vízellátás helyzetét és az ivóvíz minQségét, a vízkészletek elhelyezkedését, a szennyvíz kezelésének módját és a szennyvízhálózat kié-pítettségének fokát, az energiaellátás mqködQ rendszereit, a szilárd hulladék tárolásának körülményeit és a szeméttároló telephelyek elhelyezkedését;
- elemezni kell a településben belüli környezeti állapotokat: a talaj, a levegQ, a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságát, az esetleges zajártalmakat, a természetvédelem alatt álló területek állapotát, a település táji adottságait, valamint a jelentQsebb környezeti szennyezéseket okozó tevékenységek elhelyezkedését;
- elemezni kell az épített környezeti értékeket, az országosan védett és az esetleg helyi védettségre számot tartható épületeket, a falu- ill. városképi értékeket, valamint az azok fennmaradását veszélyeztetQ tényezQket,

6.13. A helyi társadalom vizsgálata
A települési társadalommal kapcsolatos alapvizsgálatok metodikájának kiinduló pontja - a Település életjelenségei c. fejezetben tárgyalt tematikának is megfelelQen - a következQ tárgykörökre kell, hogy kiterjedjen:
- a népességszám és a demográfiai trendek alakulása (természetes szaporulat, elvándorlás, korcsoportok szerinti megoszlás, etnikai csoportok jelenléte stb..);
- a foglalkoztatottság mutatói (a keresQ népesség és eltartott népesség aránya, a foglalkozási ágak szerint megoszlás, általános kereseti viszonyok ill. megélhetési viszonyok, a lakosság képzettségi szintek megoszlása, társadalmi rétegek, rendelkezésre álló hagyományos ismeretek, készségek, munkanélküliség stb& );
- a helyi társadalom öntevékeny szervezQdéseinek helyzete,
- a települési önkormányzat mqködésének humán feltételei, a lakossággal való kapcsolat.

6.14. A helyi gazdaság vizsgálata
A helyi gazdaság állapota és fejlQdési tendenciája alapvetQen befolyásolhatja a településben élQk életminQségét és kilátásait, ezért ezeknek az elemzéseknek különös jelentQsége van a fejlesztési koncepció kialakításában:

- a településben lévQ munkahelyek megoszlása ágazati (mezQgazdasági, különbözQ ipari termelQ ágazatok, kereskedelem, irodai ill. szervezési jellegq, oktatási, közlekedési és szállítási stb& ), valamint szektoriális szempontból (magán vállalkozások, önkormányzati mun-kahelyek, állami cégek);
- a termelQ jellegq vállalkozások nagysága, forgalma, hazai és nemzetközi kapcsolatai, telephelyük kiterjedése és állapota, a termelés gazdaságossága stb..;
-
6.15. Összefoglalás: a SWOT analízis
A SWOT analízis (a 4 témakör angol elnevezések kezdQbetqivel alkotott rövidítés  lásd alább) elsQsorban helyzetelemzési módszer, de jó kiindulási alapot nyújthat a fejlesztés megalapozásához is. A település fejlQdését befolyásoló tényezQket négy témakörben elemzi:
1. az erQsségek (Strength) elemzése: a település eddigi sikeres fejlQdésének tényezQi, helyzeti és helyi energiáinak számbavétele, mindazok az adottságok, amik hatékonyabb kihasználása a fejlQdés energia-tartalékait képviselik;
2. a gyengeségek (Weekness) elemzése: a település eddigi fejlQdésének gátló tényezQi, hiányosságai, azok a kedvezQtlen, elsQsorban külsQ körülmények, amiken a település lényegében nem tud változtatni, de amiket a reális fejlesztési célok meghatározásánál számításba kell venni;
3. a lehetQségek (Opportunities) számbavétele: a rejtett erQforrások, azoknak a még kihasználatlan adottságoknak az értékelése, amik potenciálisan fejlQdést generálhatnak;
4. a veszélyek (Threats) számbavétele: a fejlesztésben kockázati tényezQként értékelhetQ körülmények.

A fentiekbQl kiderül, hogy az erQsségek (S) és a gyengeségek (W) általában a belsQ adottságokra, míg a lehetQségek (O) és a veszélyek (T) inkább a külsQ környezetre jellemzQek. A SWOT analízis elkészítéséhez elQször el kell készteni az SW és az OT táblát. A táblába csak a meghatározó, domináns, a megszokottól eltérQ tényezQk kerülhetnek be, feltéve, hogy azokat a változás iránya és erQssége indokolttá teszi, és hogy valódi problémáról van szó. Az SW tábla kitöltése során minden jellemzQt
- be kell sorolni az erQsségek vagy a gyengeségek közé,
- csoportosítani kell az egymáshoz kapcsolódó megállapításokat, majd
- szelektálni kell az átfedésben lévQ, vagy kevésbé aktuális tényezQket.

Kölcsönhatás-mátrix


erQsségek
(S) gyengeségek (W) lehetQséek (O)
SO
++
WO
+ - veszélyek
(T)
ST
- +
WT
- -



6.2. A településfejlesztés társadalmi megalapozása

A település fejlesztése alapvetQen közügy, amiben - mint láttuk - számos szereplQ: ingat-lanfejlesztQ, hatóság, bank stb& vesz részt. Hamis kép élne bennünk azonban a fejlesztés lényegérQl, ha azt hinnénk, hogy a fejlesztési szándékok integrálása a települési önkormányzatok dolga és felelQssége, a településfejlesztési koncepció pedig a fejlQdés egyedüli biztosítéka és eszköze. Az ilyen elképzelésekben tovább élnek az állampárti múlt beidegzQdései. Valóban fontos szerepe van a fejlesztési politika és a fejlesztési szándékok módszeres rögzítésének, a tervezésnek és a tervdokumentumoknak, de emellett az élet sokszor a maga útját járja, és elQre nem látható problémákat, igényeket és ezzel kapcsolatos cselekvési kényszereket idéz elQ. Ezek a váratlan események a fejlQdés természetes velejárói, és nem föltétlenül a tervszerqség kerékkötQi. Ezért az alábbiakban nem csak a fejlesztési koncepcióról, mint tervezési dokumentumról, hanem a társadalmi indíttatásúi fejlesztések néhány természetes megnyilvánulásáról is beszélünk.

6.21. A közösség fejlesztése
Közösségfejlesztésen általában egy olyan folyamatot értünk, aminek eredményeképpen az emberek képessé válnak arra, hogy helyi közösségeikben maguk határozzák meg a sorsukat alakító körülményeket. A "közösség" fogalma vonatkozhat egy nemzetre, egy tájra ill. régióra, egy kultúrkörre, egy etnikumra, egy településre ("község", "Gemeinde", "community", „communoté”), de egy embercsoportra is (civil szervezQdések, "Gemeinschaft"). A település-fejlesztés szempontjából a települési közösség(ek)nek meghatározó szerep jut: ezek a helyi közösségek a civil társadalom alapintézményei, a demokrácia letéteményesei, amik mind a helyi hatalom gyakorlásában és mindazoknak a szolgáltatásoknak a megszervezésében érdekeltek, amikben az állam nem tud, vagy nem akar részt venni. A települési önkormányzatok nem minden esetben képesek a település egészének érdekeit megjeleníteni: nagyobb városokban (vagy fQvárosi kerületekben) felmerül területi rész-önkormányzatok létrehozásának lehetQsége, aminek alapját a történelmi, környezeti és társadalmi fejlQdés természetes differenciáltsága hozhatja létre. Fontos szerepet játszhatnak a helyi nyilvánosság megszervezésében (helyi újság, kábel TV, klubok, önképzQ körök, városvédQ egyesületek stb...) a helyi civil mozgalmak is. Vannak azonban olyan probléma-területek, ahol az önkormányzatnak aktív segítQ szerepet kell vállalnia. Ilyen pl. a hátrányos helyzetq csoportok, mint pl. az etnikai kisebbségek, hajléktalanok, munkanélküliek, öregek, mozgássérültek stb…problémáinak megoldása.

6.22. A közösségi tervezés.
A helyi lakosság a fentiek mellett önálló településfejlesztési akciókat is kezdeményezhet. Ezek általában nem szerves részei egy „hivatalos” koncepciónak, de a helyi társadalmak jellegzetes aktivitásáról tanúskodnak. A társadalmi tervezés és a közösségi részvétel nálunk is ismert jelszavai mögött nem csak olyan negatív történelmi tapasztalatok állnak, mint a 68-as párizsi diáklázadás, a multinacionális cégek mega-projektjei vagy a környezetet károsan érintQ fejlesztések elleni tiltakozások, hanem olyan siker-történetek is, mint pl. több nyugat-európai szanálásra ítélt régi városrész megmentése, vagy a fQutca (vagy fQtér) megújítási programok (Main Street Program) megindítása, amik a helyi kereskedQk és a lakosság összefogására épültek. Az ú.n. advocacy planning (magyarul szószóló tervezés) angolszász gyakorlatában pl. a tervezQk felvállalják egy hátrányos helyzetben lévQ csoport érdekvédelmét a fejlesztési terv készítésétQl kezdve az egyeztetéseken és a jóváhagyáson át egészen a megvalósításig. A közösségi tervezésnek ill. a közösségi részvételnek a fejlett nyugati demokráciákban ma már kialakult módszertana van. A hagyományos eszközökhöz tartoznak pl. a környezeti értékeket tudatosító helyi kiállítások szervezése, lakossági fórumok tartása, a helyi TV mqsorok, sajtó, kérdQívek , népszavazás stb& Az innovatív eszközökhöz tartoznak olyan, nálunk kevésbé ismert, szakembert igénylQ eljárások, mint pl. az ú.n. Delphi-módszer, a névleges csoport-módszer, a brainstorming, a játék-szimuláció, vagy az ú.n. NeuroLingvisztikai Programozás (NLP) stb& Ezek a formalizált módszerek inkább nagyobb városok esetén használhatók. A közösségi tervezésnek sok elQnye és értéke, de legalább annyi buktatója is van. RemélhetQ, hogy e módszerek hazai kipróbálása és elterjedése nyomán nemsokára saját tapasztalatokról is számot tudunk adni.

6.3. A stratégiai tervezés

A stratégia görög szó (szó szerint hadvezetést jelent), és eredetileg a hadászati célhoz vezetQ lépések összehangolt együttesét értették rajta, vagyis a háború folyamatának megtervezésére vonatkozott. Ma a szót és a mögötte rejlQ módszeres gondolkodásmódot analóg értelemben a különbözQ profit-orientált vállalatok és nem-profit-orientált szervezetek viselkedésének és mqködésének tudatos fejlesztésére is alkalmazzák. Az intézmények fejlesztésének számtalan nemzetközileg ismert és kipróbált modellje létezik. A településfejlesztés stratégiai tervezéséhez azonban még a leginkább kézenfekvQ modellt is csak analóg értelemben lehet alkalmazni. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy talán egyetlen szervezet komplexitása sem mérhetQ egy település egészének összetettségével - gondoljunk csak a szereplQk sokaságára és érdekeik sokféleségére, vagy a konfliktusok természetére. A másik az, hogy bármennyire is beválik egy tervezési modell egy adott település esetében, nem biztos, hogy a másik településnél is sikerre vezet. A településfejlesztési koncepció komplexitása, felépítése, méretei alapjában függenek a település nagyságrendjétQl és a problémák természetétQl.

6.31. A település jövQképe
A jövQkép azt fogalmazza meg, hogy milyen lehetne, milyennek kellene lennie a településnek ahhoz, hogy az ottlakók jól érezzék magukat, és hogy virágozzék a gazdaság. A jövQkép nem föltétlenül egy tervfajta: inkább a fejlQdésért tenni akaró polgárok kollektív tudatának terméke. Nagyobb városokban a jövQkép önálló dokumentum is lehet, aminek mind a készítésébe, mind széleskörq társadalmi vitájába minden potenciális szereplQt be kell vonni. A településfejlesztési koncepciót megalapozó vizsgálatok és elemzések jó lehetQséget adnak arra, hogy a koncepció készítQi megkíséreljék felvázolni a település potenciális jövQképét. A jövQkép és a fejlesztési stratégia meghatározásának jól használható eszköze a SWOT analízis folytatása . Ha elhelyezzük a négy kategóriába tartozó elemeket egy koordináta rendszerben, akkor feltárulnak a stratégia meghatározásához szükséges alapvetQ dimenziók. Hiszen amihez megvannak az erQforrásaink, és aminek a fejlesztéséhez a külsQ körülmények is kedvezQek, arra bátran lehet offenzív jellegq fejlesztési stratégiát építeni.

Stagnáló, vagy nehéz helyzetbe került települések számára a SWOT analízis kellQ alapja lehet a kitörési pont meghatározásának. A kitörési pont egy olyan konkrét gazdaságfejlesztési ötlet ( opportunity ), aminek lehetQsége látens módon jelen van, és ami vezér-projekt -ként késQbb potenciálisan képes a többi ágazatot is magával ragadni. Ebben a jövQképben a finanszírozási forrásoknak még nem lehet döntQ szerepük, jóllehet a jövQképet nem lehet illuzórikus alapokra helyezni. A reális, de bátor és ambiciózus jövQkép a fejlesztési koncepció sikerének záloga.

6.32. A külsQ kapcsolatok.
A településben rejlQ lehetQségek kiaknázását és ezzel a lehetséges jövQképet alapvetQen befolyásolhatják a település külsQ kapcsolatai. Ma már egy kistelepülés sem engedheti meg magának, hogy önmagába zárva, egyedül próbáljon boldogulni. A külsQ kapcsolatok egyik aktuális keretét ma a kistérségi együttmqködés és a különbözQ települési szövetségek képviselik. A kistérségi együttmqködés alapja azoknak a fejlesztési céloknak a felvállalása, amik meghaladják az egyes települések erejét, de amik a szomszédos településekkel való kooperációban hatékonyabban valósíthatók meg. Ez a kooperáció egy-egy konkrét beruházás közös szervezésétQl kezdve (pl. közös vezetékes vízellátás, a falusi turizmus összehangolt kínálati programjai, bicikliút stb..) a közös településfejlesztési koncepción keresztül egészen az önkormányzati társulásokig terjedhet. A kistérségi együttmqködés programjaira általában könnyebb külsQ (megyei, országos, EU) támogatást találni, mint magános beruházásokra: a térségi finanszírozási politika egyértelmqen a társulásokat részesíti elQnyben.

Tekintettel arra, hogy a külsQ környezet változásai nehezítik meg leginkább az elQrelátást, a fejlesztési koncepcióhoz célszerq alternatívákat készíteni. Az olyan alternatív jövQképeket, amik arra a kérdésre adnak választ, hogy mi történne, ha& , szcenárióknak vagy fogató-könyveknek hívjuk. A szcenáriók nem csak a külsQ környezet megváltozására épülhetnek, hanem különbözQ fejlesztési premisszákra is. A 6.34. pontban felsorolt dichotómiák önmagukban is kínálják az alternatív döntéseket. A módszer hatékonysága attól függ, hogy mennyire valósak az alternatív jövQképek, mennyire tudjuk a külsQ környezetben, vagy/és a fejlesztési célokban bekövetkezQ változásokat modellezni. Ilyen változók lehetnek a finanszírozási forrásokban rejlQ bi-zonytalanság, a tervezett térségi fejlesztések elmaradása vagy idQbeli eltolódása, az általános gazdasági helyzet kedvezQ vagy kedvezQtlen alakulása, a település által nyújtott különleges szolgáltatások iránti kereslet hanyatlása stb& .

6.33. Prioritások
A településfejlesztési koncepciónak nem csak az általánosságban megfogalmazott cél-kitqzéseket, hanem azok fontossági és idQbeli sorrendjének megállapítását is tartalmaznia kell. A prioritások megállapításának egyik jól használható eszköze az ú.n. probléma-fák meghatározása. A módszer lényege az, hogy a csoportos elemzés keretében mindenki felírja a kezelendQ problémákat egy-egy kártyára, majd ezeket egy táblán az ok-okozati összefüggések alapján megpróbálják elrendezni olymódon, hogy a fQ probléma kerüljön legalulra, majd e fölé az okozott rész-problémák, legfelül pedig az okok szerepeljenek. Ha a probléma-fát sikerül helyesen felépíteni, azzal már körvonalazódnak a megoldás felé mutató teendQk is. A célktqzés-fa lényegében a probléma-fa megfordítása oly módon, hogy a problémákat tartalmazó kártyák tartalmát feladatokat és célokat tartalmazó szövegekké alakítjuk át. A célkitqzés-fa felülrQl lefelé hierarchikus szintekbe rendezi a teendQket. A módszert egy lehetséges probléma-fa és a neki megfelelQ célktqzés-fa felvázolásával az alábbi blokk-diagramok szemléltetik

A célkitqzés-fa szintjei

Egy lehetséges program probléma-fája


6.34. A fejlesztési politika jellegzetes dichotómiái.
A településfejlesztési koncepció és megvalósításának stratégiája alapjában véve tele-püléspolitikai jellegq döntések rendszerbe-foglalásának eredménye. A településpolitikai szempontok nem mindig épülnek racionális, tudományosan megalapozott elemzésekre. Egy adott választási ciklus keretében pl. a képviselQtestület összetétele, vagy a polgármester pártpolitikai vagy elkötelezettsége és személye jelentQsen befolyásolhatja a fejlesztési politikát. E politika rendszerint bizonyos dichotómiák formájában szembesül egymással nehezen összeegyeztethetQ, vagy egymást kizáró döntési alternatívákkal. Különösen fontos, hogy a településpolitika meghatározói tisztában legyenek a rövidtávú hasznok és a hosszútávú következmények viszonyával; a választási ciklusok rövidsége sokszor csábítja a politikusokat arra, hogy csak 4 évre elQre gondolkozzanak, miközben a fejlesztési döntések zömének csak hosszabb távon mutatkozhatnak meg a gyümölcsei. Minden döntés valamilyen értelemben konfliktus-menedzselés is. A konfliktus azonban nem elkerülendQ rossz, hanem potenciális fejlesztQ erQ. A konfliktus nem mindig kívánja meg az egyik alternatíva teljes elutasítását; sok esetben csak kompromisszumos megoldás létezik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a településfejlesztési koncepciónak természeténél fogva modernizálónak, tágabb értelemben véve innovatívnak kell lennie, amivel elQsegítheti a fenntartható fejlQdés megvalósulását.

- Újraelosztó szerep, vagy piac-orientáció. Az önkormányzatnak el kell döntenie, hogy milyen mértékben fordítsa erQforrásait a területén lévQ társadalmi egyenlQtlenségek mérséklésére, és milyen mértékben invesztálja a rendelkezésre álló erQforrásokat a piaci önfejlQdést megalapozó beruházásokba. Más szóval: elsQsorban újraelosztó szerepet, vagy inkább piac-segítQ szerepet vállaljon annak érdekében, hogy hosszú távon optimalizálja a település gazdaságának teljesítményét.
- Nivellálás vagy szelektív fejlesztés. Dilemmaként értelmezhetQ, hogy mi a fontosabb: a te-rületi egyenlQtlenségek, vagyis a városrészek és különbözQ társadalmi csoportok közti társadalmi és környezeti különbségek csökkentése, vagy a fejlQdési gócok erQsítése? Az elQbbi elhanyagolása az utóbbi javára ugyanis a meglévQ feszültségek növekedésével jár, ami közvetve kihat a vezér-projektek hatékonyságára is.
- Tradíció, vagy modernizáció. Sok esetben a fejlesztés modernizációs ugrást jelent, aminek érdekében bizonyos tradicionális értékeket fel kell áldozni – és megfordítva: a ha-gyományos környezeti értékek védelme veszélybe sodorhatja bizonyos moder-nizációs fejlesztések megvalósulását.
- Kompakt vagy szétszórt fejlesztés. A meglévQ várostest tartalékainak kihasználása, a reha-bilitációban rejlQ lehetQségek sokszor szembe kerülnek a decentralizációs tendenciákkal. Az ingatlanfejlesztQ elQszeretettel vonul ki a város beépített területérQl, de ennek járulékos fejlesztési kötelezettségei (infrastruktúra, közlekedés, ellátás stb& ) az önkormányzatot terhelik.
- BarnamezQs vagy zöldmezQs beruházások. Az önkormányzatnak el kell döntetnie, hogy érdekeltté teszi-e a fejlesztQket az elhagyott iparterületek megújításában és ezért áldozatokat is vállal, vagy a vállalkozók megtartása érdekében támogatja a számára kedvezQtlenebb zöldmezQs beruházásokat is.
- Kiszolgáló vagy kínálati fejlesztési politika. Az egyik lehetQség a magántQke feltétel nélküli kiszolgálása: arra épít, hogy a tQkeerQs vállalkozások megtelepedése növeli a bevételt, amivel a város életkörülményei javíthatók. A másik lehetQség a vállalkozások orientálása olyan terület-elQkészítQ fejlesztésekkel, amik kínálatot teremtenek, és amivel az önkormányzat kézben tudja tartani a területi fejlQdés irányát is. Az elsQ a rövidtávú de biztos hasznot tartja szem elQtt, a másik kockázatot vállal egy hosszabb távon is fenntartható fejlQdés érdekében.
- Saját erQ vagy kooperáció. Az alternatíva nem csak kistelepülések esetében merül fel, hanem városok és városkörnyéki települések, vagy a FQváros és a kerületi önkormányzatok viszonyában is. A dilemma valójában a függetlenség vs. kényszer-szövetség, vagy a verseny vs. kooperáció választási alternatíváiban rejlik.
- NIMBYszindróma, vagy kompenzáció. A NIMBY (Not In My BackYard, vagyis OK, de ne az én kertemen át) jellegzetes kooperációs rövidzárlat. A település elutasíthatja a területét esetleg kellemetlenül érintQ külsQ fejlesztési szándékot, de választhatja a kompenzációs stratégiát is, aminek eredményeképpen ellentételezésként olyan fejlesztési lehetQségekhez is juthat, amire másként nem volna esélye.

6.4. A fejlesztési koncepció megvalósulását kísérQ tevékenységek

6.41. Településmarketing
Minden település rászorul arra, hogy értékeit, lehetQségeit reklámozzák, a potenciális fejlesztQk és fogyasztók figyelmét felhívják elQnyös adottságaira. A települések árucikké váltak a nemzetközi telephelyválasztási piacon: termelQ, szolgáltató cégeket vagy részlegeket vonzhatnak magukhoz, ami városalakító tényezQként az egész település fejlQdésére kihatással lehet. A távolság veszít jelentQségébQl: a cégek megtelepedésének feltétele ma már nem annyira a nyersanyag vagy a munkaerQ jelenléte, mint inkább a kommunikációs infrastruktúra: a közlekedés, a telefon, a számítógépes hálózat, a pénzintézeti szolgáltatások megléte. A telephelyválasztási piacot befolyásolja a magasan képzett szaktudás jelenléte is. A piaci szempontok közt egyre fontosabb a települési környezet minQsége, valamint a település imázsa: az a sajátos lokalitás , ami megkülönbözteti az egyik települést a másiktól, amit az oda települQ cég saját arculatának megformálásában is megjeleníthet. A település úgy tudja befolyásolni a cégek döntését, hogy megfelelQ információs anyagokat juttat el hozzájuk  miközben tudnia kell, hogy a cégek maguk is törekednek olyan információk beszerzésére, amelyek telephelyválasztásukat befolyásolhatják. Ezeknek az információs anyagoknak az elQállítása és kommunikálása önmagában is egy szakma, amit menedzsment-nek is neveznek. A településfejlesztQ menedzser feladata a településrQl szóló hiteles és kielégítQ információk összeállítása, naprakész állapotban tartása és reklámozása.

6.42. Monitoring
A monitoring szó szerint folyamat-ellenQrzést és regisztrációt jelent. A kifejezés a környezetvédelem folyamatos ellenQrzési rendszereiben alkalmazott eszközökrQl kapta a nevét. Ha a környezet állapotát mérQ mqszer a beállított minimum- ill. maximum értékektQl eltérQ értékeket észlel, akkor azt akusztikus vagy vizuális módon jelezi. A településtervezésben ezt a monitoring funkciót analóg értelemben használjuk annak ellenQrzésére, hogy a fejlQdési folyamatok valóban a tervezett irányban haladnak-e. Ehhez arra van szükség, hogy a kívánatos folyamatokhoz egzakt mérési szinteket lehessen hozzárendelni. Ezeket a mérési szinteket mindig a fejlesztési tervek ill. programok készítésével egyidQben és nem utólag kell megtervezni. Amennyiben a monitoring figyelmeztetQ információkat ad le, meg kell vizsgálni, hogy mi okozta a folyamat eltérését a kitqzött iránytól, mennyire komoly az eltérés, milyen korrekciós lépéseket kell tenni az eltérés korrigálására, és folytatható-e egyáltalán a program, vagy pályamódosításra van szükség. A monitoring tevékenység általában a település-menedzser feladata.


7.0. KÖZJAVAK ÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSOK


7.1. A közjavak, a közszolgáltatások és az infrastruktúra fogalma.

A közüzemi szolgáltatások, vagy röviden közszolgáltatások alapja az önkormányzati vagyon egy része. Ez utóbbiak mint közjavak különbözQ, társadalmilag nélkülözhetetlen szolgáltatások nyújtását lehetQvé tevQ építményekbQl és mqszaki létesítményekbQl állnak. A két fogalom együttes megjelölésére szolgál az infrastruktúra kifejezés, ami szó szerint azt jelenti, hogy alépítmény. A közjavakon keresztül nyújtott közszolgáltatások haszna általában oszthatatlan, és abból senki sem zárható ki  szemben a magánjavakkal. A közjavak általában egyedül piaci mechanizmusokon keresztül nem állíthatók elQ, létesítésüket csak kormányzati szerepvállalással lehet biztosítani. Ilyenek voltak pl. egykor a várfalak vagy az öntözQ csatorna rendszerek, ma a vonalas infrastruktúra létesítményei, vagy az oktatás építményei stb&

A közjavak és a közszolgáltatások tehát funkcionálisan összetartoznak, de tulajdonosi és üzemeltetései szempontból el is különülhetnek egymástól. A köztemetQ létesítése pl. a közösségi szektor feladata, a temetQ és létesítményei az önkormányzat tulajdonát képezik, de a temetQ fenntartását és a temetkezést mint szolgáltatást már magánvállalkozások is végezhetik. Vannak olyan közszolgáltatások is, amik csak részben kötQdnek intézményi formához (a szociális gondoskodásnak egy része pl. házi gondozás vagy segélyezés formájában is megoldható stb...), míg mások magánvállalkozások keretében, vagy azok bevonásával is mqködtethetQk.

7.11. Az infrastruktúra és az externáliák.
Az infrastruktúra létesítésének költségeit általában nem lehet az egyes igénybevevQkre ráterhelni: érvényesül az oszthatatlan tulajdonlás elve. Emellett érvényesül egy másik elv: létesítésükkor a beruházó kénytelen egy teljes rendszert kiépíteni; a csatornahálózat kiépítése pl. feltételezi a hálózat és létesítményeinek egyidejq megépítését függetlenül attól, hogy hányan fogják igénybe venni. Emiatt az infrastrukturális beruházások rendkívül költségigényesek. A költségeket tovább növeli, hogy mindig a csúcsigénybevételre kell tervezni, ami szükségszerqen kihasználatlan kapacitásokkal jár. Végül érvényesül egy harmadik elv: az oszthatatlanság elve következtében a már megépített infrastruktúra jelentQsen felértékeli környezetét, aminek hasznából azok is részesednek, akik a beruházásban nem vettek részt. Ezeket a hatásokat külsQ gazdasági hatásoknak, vagy externáliáknak nevezik. Externáliákról általános értelemben akkor beszélünk tehát, ha egy gazdasági szereplQ tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik szereplQ helyzetét. A másik szereplQ  jelen esetben az infrastruktúra kedvezQ hatásaival érintettek köre  haszonélvezQje mások befektetésének.

A fentiek értelmében nem csak pozitív, hanem negatív externáliákról is beszélhetünk. Ha pl. egy program jelentQsen szennyezi környezetét, akkor annak megtisztítását valakinek finan-szíroznia, vagy az ingatlanpiacon jelentkezQ értékcsökkenést kompenzálnia kell. A negatív externáliák elvileg beépíthetQk az infrastruktúra létesítésének költségeibe, de a környezQ ingatlanok értékében bekövetkezQ értéknövekedést a beruházó már nehezen, és csak utólag tudja hasznosítani. Az ily módon elQálló értéknövekedés elvonása egyébként is csak az ingatlan értékesítésekor lehetséges, amihez viszont a beruházónak megfelelQ törvényi felhatalmazásra van szüksége - nem beszélve arról, hogy ez meglehetQsen hosszú távra tolja ki a befektetés megtérülését, és még akkor sem biztos, hogy realizálható.

Az infrastrukturális ellátás azonban nem tekinthetQk kizárólag piaci folyamatnak; kiépülésük ugyanis ma a település fejlQdésének egyik legfontosabb tényezQje, hiányuk pedig a fejlQdés kerékkötQje lehet. Létesítésük alapvetQen meghatározza a térség, és azon belül a települések fejlQdését, a kiépítettség szintje kihatással van az ingatlanok értékére és ezen keresztül a település beépíthetQségének mértékére. Az infrastruktúra fejlesztése önmagában is növekedést indukálhat, mert vonzza a mqködQ tQkét. Jól kiépült infrastruktúra mellett a beruházások pótlólagos ráfordításai mérsékelhetQk. A fejlesztési politikának nem kell a gazdaságba beavatkoznia: elégséges, ha az infrastruktúra fejlesztésével a környezet, a mqködési körülmények alakítására koncentrál - a többi a mqködQ tQke önmozgásának a dolga. Az ilyen fejlesztés-politikának megvan az az elQnye is, hogy az infrastruktúra kiépítésével maga határozhatja meg a területi fejlQdés irányait. Az infrastruktúra fejlesztés tehát alapvetQen közügy.

7.12 A közszolgáltatások fajtái.
A helyi közjavak és közszolgáltatások köre nem állandó, de nincs éles határ a közszol-gáltatások és a magánjellegq - piaci alapon történQ - szolgáltatások között sem. Az utak lehetnek pl. országos autópályák vagy helyi közutak, de lehetnek magánutak is; az oktatást az önkormányzat, de egyházi vagy magániskolák is végezhetik. A közjavak és közszolgáltatások körét részben történelmi folyamatok, részben a központi és helyi szintek közti munkamegosztás határozzák meg, de befolyásolhatják a szolgáltatásszervezés sajátosságai is. A közszolgáltatások köre rendkívül összetett. Megkülönböztetünk anyagi vagy mqszaki és humán közszolgáltatásokat. Az anyagi közszolgáltatások a következQ fQbb szektorokra bonthatók:
- közterületek karbantartása (felszíni vízelvezetés, burkolatok, fásítás, parkok léte-sítése és fenntartása, utcabútorok, településesztétikai feladatok megoldása),
- településen belüli közlekedés és szállítás (helyi közutak és mqtárgyainak létesítése és fenntartása, a helyi tömegközlekedés biztosítása),
- közmqvekkel való ellátás (vízi közmqvek, energia közmqvek, közvilágítás, távközlés),
- település-egészségügyi szolgáltatások (hulladékgazdálkodás, fürdQk és strandok, valamint temetQk létesítése és üzemeltetése),
- lakásgazdálkodás (önkormányzati bérlakások),
- a települési környezetvédelem biztosítása (levegQtisztaság, zaj és rezgés elleni védelem, talajszennyezQdés megakadályozása),
- település-biztonsági feladatok ellátása (árvízvédelem, tqzvédelem, polgári védelem).

A humán közszolgáltatások ellátását biztosító létesítményeket nevezzük általában közintézményeknek. A humán közszolgáltatások a következQ fQbb szektorokból állnak:
- közoktatási intézmények (óvoda, általános iskola, szakmunkásképzQ, gimnázium, gyógypedagógiai intézmények, diákotthonok stb..),
- közmqvelQdési intézmények (közkönyvtárak, múzeumok, levéltárak, mqvelQdési köz-pontok, stb..),
- egészségügyi intézmények (rendelQ intézet, közkórház),
- szociális intézmények (bölcsQde, óvoda, napközi otthon, öregek otthona, rehabilitációs központok stb..).

7.13. A közjavak és közszolgáltatások szerepvállalásának történelmi elQzményei.
Az ókori rabszolgatartó társadalmakban a városok és városállamok berendezkedéseiben még sajátos módon ötvözQdött az országos és a lokális karakter. A kétfajta ellátási szint az újkor elején is csak az abszolutizmussal és a nemzetállamok kialakulásával vált ketté. A klasszikus kapitalizmus, vagyis az eredeti tQkefelhalmozás idQszakában a kormányzati beavatkozás inkább a termelés növelésének elQsegítését szolgáló létesítményekre koncentrálódott (csa-tornák, utak, vasutak építése). A korszak szélsQséges társadalmi feszültségei csak a városi helyhatóságok, azon belül is elsQsorban az egyházközségek, vagyis a lokalitás szintjén voltak kezelhetQk (pl. a városi nyomor és járványügy, a közrend védelme, közmunkaügy stb& ). A piaci viszonyok általánossá válásával lehetQvé vált a lokális és a központi ellátás-szervezési feladatok elkülönítése és önálló kezelése. Csak ettQl kezdve van értelme modern értelemben vett kormányzati felelQsségvállalásról  vagy annak hiányáról  beszélni. A jóléti állam kezdete a 19. század végétQl számítható. A korszak megnövelte a nemzeti kormányok súlyát a közszolgáltatások biztosításában, de ezzel párhuzamosan erQsödött a területi ill. települési önkormányzatok szerepvállalása is: ez a municipális szocializmus korszaka, aminek fénykora, a jóléti állam a 2. világháború utáni idQszakra esett. Az 1970-es évek közepétQl jelentkeztek ennek a rendszernek a válságtünetei: a szociális kiadások növekedése, az államháztartás deficitje, valamint az olajválság kiprovokálta a gazdasági racionalizmust és az újkonzervatív kormányok neoliberális gazdaságpolitikáját. Csökkent a kormányzat közjavak iránti felelQssége és szerepvállalása. A kommunális ellátás azonban nem beszqkült, hanem csak átalakult. Az évtized végére hatalomra került jobboldali kormányok (Thatcher, Reagan, Kohl) a piaci mechanizmusokat kívánták erQsítetni, és mind állami, mind lokális szinten számos, korábban közjószágként és közszolgáltatásként értelmezett funkciót privatizáltak. A rendszerváltást követQen nálunk is megindult a közszolgáltatások mind központi és területi, mind helyi kormányzati szinten történQ racionalizálása.

7.14. A közjavak és közszolgáltatások privatizációja.
Privatizációnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során a közjavak magánjószágokká válnak, és a magánszektor a közigazgatás megbízásából lát el közszolgáltatási feladatot. Privatizálni elsQsorban azokat a közszolgáltatásokat lehet, amelyek esetében magas a fogyasztásból való kizárhatóság lehetQsége, vagyis amelyeket díjfizetés ellenében lehet igénybe venni. Az önkormányzatok esetében a privatizáció – a magán vállalkozások szerepvállalásának mértéke alapján – három területen jelenhet meg:
- a kommunális szolgáltatások területén (változatait l. alább),
- „kvázi” piacosítással a települési humán szolgáltatások területén (l. késQbb) és
- nyers privatizációval a lakásszektorban (amikor az egykori tanácsi lakások teljes egészében magántulajdonba mennek át).

Az önkormányzatnak a kötelezQ feladatok ellátásánál el kell döntenie, hogy azt költségvetési eszközökbQl fedezi, vagy vállalkozásba adja. A kommunális szolgáltatások szervezeti formái ennek megfelelQen a következQk lehetnek.
- Intézményi feladatellátás. Az kommunális intézményt az önkormányzat hozza létre. Legegyszerqbb esetben ez egy költségvetési szerv, aminek mqködését az önkormányzat saját költségvetésébQl finanszírozza. Általában a humán infrastruktúrák mqködtetésénél alkalmazott megoldás.
- Vállalat alapítása. Az önkormányzat a törvény szerint az anyagi közszolgáltatások ellátására vállalatot (részvénytársaságot, korlátolt felelQsségq társaságot) és más szervezetet is létrehozhat. Vállalkozásról akkor beszélhetünk, ha a szolgáltatás rendszeres nyújtásáért a szervezet a szolgáltatást és a nyereséget is magában foglaló díjat fizettet a fogyasztóval. Ebben az esetben van esély arra, hogy a díjak közelítsenek a szolgáltatás tényleges árához. Általában a mqszaki infrastruktúrák mqködtetésénél alkalmazott megoldás.
- A törvény szerint az önkormányzat az anyagi közszolgáltatások ellátására egyéb szervezetet is létrehozhat. Ide tartoznak pl. a szövetkezet, a gazdasági társaság, az alapítvány és a közhasznú társaság (kht). A közhasznú társaság az a szervezet, amelyik az önkormányzat vagy az állam számára megállapított kötelezQ feladat ellátását profitmotíváció nélkül teszi lehetQvé, de a versenyszférában alkalmazott gazdálkodási forma felhasználásával. Mind a mqszaki mind a humán infrastruktúrák mqködtetésénél alkalmazott megoldás.

7.2. Az ellátás területi szervezQdési formái

7.21. Az ellátás középszintq szervezQdésének típusai.
A közjavak és közszolgáltatások biztosítása elvileg települési (helyi), területi (regionális), és országos szinten történik. Az ellátási felelQsség alapja az az elv, miszerint az alapellátás a települési, a középfokú ellátás a megyei önkormányzat feladata, a felsQfokú szolgáltatásokat pedig az állam köteles biztosítani. Az alapellátás körébe tartozó feladatokat az önkormányzati törvény rögzíti (l. az önkormányzatokról szóló 4.2. fejezetet). A közszolgáltatások biztosítása azonban a valóságban köztes szinteken is történhet. Középszintq szervezésnek a (kis)települések szintje és a megye, valamint a megye és az országos szint közt húzódó rétegeket nevezzük. E középszint többféle területi nagyságrendet is jelenthet:
- kistérség, településcsoport, önkormányzati társulás (alapfok)
- városi vonzáskörzet (alap- és középfok),
- megye (közép- és felsQfok)
- több megyét magába foglaló régió (felsQfok),
- ország (felsQfok).

7.22. A települések együttmqködése.
A közszolgáltatások hatékony megoldása érdekében a települési önkormányzatok együttmqködésre kényszerülnek. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljeskörq alapellátás gazdaságos megoldásához egy legalább kb. 5-8000 fQs településcsoportra van szükség. Ez a városoknál helyben teljesül, de az aprófalvas települési tájakon csak a szomszéd önkormányzatok együttmqködésének valamilyen formájában oldható meg. A középfokú ellátást nyújtó intézmények (középfokú oktatás, diákotthoni ellátás, rendelQintézet és fekvQbeteg ellátás, szociális intézmények, gyermek- és ifjúságvédelem stb..), valamint a csak térségi feladatként értelmezhetQ feladatok (víz, szennyvíz, gáz, telefon, elektromos energia, környezetvédelem, idegenforgalom, foglalkoztatottság stb..) szervezése és koordinálása rurális térségekben pedig települési szinten nem is képzelhetQ el. Az együttmqködéses kapcsolatok zömmel a természetes vonzáskörzeteken belül realizálhatók, de csak ott van létjogosultságuk, ahol a kapcsolatoknak mély természet- és gazdaságföldrajzi alapjuk van, és az együvé tartozás tudata él. Ezt a természetes összetartozási érzést a tanácsi igazgatás hosszú évtizedeiben a felülrQl vezényelt erQszakos körzetesítés és a székhely településekre koncentrálódó fejlesztési politika jelentQs mértékben megrontotta.

Az együttmqködésnek különbözQ formái léteznek, amik közül a feladat jellege, a kapcsolatok természete és lehetséges jogállása alapján a települési önkormányzatok maguk választanak. Egy adott települési önkormányzat egyidejqleg több kistérségi társulásnak is tagja lehet; elképzelhetQ, hogy a különbözQ ellátási feladatok optimális megoldására más- és más településcsoportok szövetkeznek. Az együttmqködés leggyakoribb formái ma a következQk:

1. Az önkormányzati munkaközösség a települési önkormányzatok laza együttmqködésének formája, általában az intenzívebb együttmqködés elQkészítQ fokozata. Az együtt-mqködQ felek szerzQdésben vállalják, hogy az Qket közösen érintQ kérdéseket megvitatják, és ajánlásaikat határozatba foglalják. E határozatnak inkább ösztönzQ orientáló hatása van; a munkaközösség nem jár önálló jogi személyiséggel rendelkezQ szervezet létrehozásával. A munkaközösségben az önkormányzatok mellett egyéb intézmények, alapítványok, természetes és jogi személyiségek is részt vehetnek.
2. A kistérségi együttmqködés vagy társulás közjogi megállapodással jár, de jogi személyiséggel rendelkezQ szervezet ezúttal sem születik. Az együttmqködés lé-nyege az, hogy a társulás egyik tagja - amennyiben rendelkezik a szükséges feltételekkel  átveszi a többi önkormányzat egy vagy több feladatát és ellátja azt, miközben engedélyezi számukra az intézmény közös használatát. Valójában ez a szerepkör megfelel a klasszikus központi hely kategóriájának; általában azok a szomszédos települések hajlanak kistérségi együttmqködésre, amelyek településföldrajzi adottságaik következtében már történelmileg is egymásra voltak utalva. A kistérségi együttmqködésnek kizárólag települési önkormányzatok lehetnek tagjai. A közjogi megállapodásban résztvevQk meghallgatási és egyetértési joggal rendelkeznek.
3. A kistérségi célszövetség közjogi testület, önálló jogi személyiséggel. Tagjai elsQsorban az önkormányzatok, másodsorban más célszövetségek és magánjogi személyiségek lehetnek. A szövetség az együttmqködés ill. a társulás szorosabb formája. Az együttesen intézendQ feladatok ellátására elkülönült szervezetet hoznak létre; a feleknek megállapodásban kell rögzíteniük a költségvetési ügyeket. A közösen vállalt feladatok a célszövetségre, mint feladathordozóra szállnak, vagyis az új szervezet a tagok helyett és nevében jár el. Ilyen célszövetségek jöhetnek létre pl. a vonalas mqszaki infrastruktúra kiépítésére (vízi közmqvek, gáz, telefon-hálózat kiépítése), a hulladékgyqjtés és tárolás ill. megsemmisítés, az iskolafenntartás, a közmqvelQdés, vagy a szociális gondozás stb& közös megoldására.

7.3. A település tartószerkezete : a közterületek rendszere.

7.31. Az infrastruktúra helye a település szerkezetében.
A mqszaki infrastruktúra sajátossága, hogy a szolgáltatáshoz általában hálózat kiépítése szükséges. Az ellátott vagy kiszolgált terület miatt az infrastruktúra azonban nem csak hálózati, hanem területi kategória is. Rendszerei alapvetQen befolyásolják a település és a térség szerkezetét. Köztük történelmileg a közlekedési hálózat szerkezetalakító szerepe a meghatározó: a közúthálózat ugyanis általában a település kialakulásával egyidQben jön létre. Az úthálózat rendszere sokkal lassabban változik, mint az általuk kiszolgált ingatlanok ill. beépítésük. A vízi közmqvek és az energia közmqvek inkább követQ jellegqek, hálózataik a közterületeket követik, míg nemzetközi, országos vagy regionális jelentQségq nyomvonalaik (elvben) elkerülik a települések beépített területét. A közúthálózatot azonban meg kell különböztetnünk a közterülettQl: ez utóbbi magába foglalja az elQbbit, de annál szélesebb kategória. A közterületek általában önkormányzati tulajdonban lévQ földrészletekbQl állnak, így rendezésük közvetlen tervezés tárgya lehet  ellentétben a magántulajdonú ingatlanokkal, amik tervezését csak közvetve, szabályozás útján lehet befolyásolni.

A mqszaki infrastruktúra
- mqszaki hálózatokból (pl. közlekedési pályák, kábelek, csatornák),
- mqszaki létesítményekbQl (pl. csatorna aknák, transzformátor házak, köztéri kifolyók, stb..), és
- üzemi területekbQl (pl. autóbusz garázs, felszíni vízmqvek területe, szennyvíztisztító telep, elektromos elosztó telep stb& ) áll.

A mqszaki hálózatok egy része csak közterületek alatt (vízi- és bizonyos energia közmqvek), más részük a közterületeken (forgalmi útpályák, gyalogjárdák, fasorok, lámpatestek stb& ) és afelett (légvezetékek) helyezhetQ el, amivel jelentQsen befolyásolhatják az utcaképeket. A hálózatok és létesítményeik közterületi rendje  az elhelyezésükre rendelkezésre álló szqkös hely miatt  kötött, térigényüket és egymáshoz viszonyított helyzetüket mqszaki elQírások határozzák meg. A térszín alatti hálózatok üzemeltetési szempontból (különös tekintettel a közterületi útfelbontásokra) kedvezQbb elhelyezése az integrált közmqvezetés két változata:
- a közmqsávos vagy közös árkos elrendezésnél a közmqvezetékek az útpályán kívüli közös sávba kerülnek,
- a közmqalagút különbözQ közmqvezetékek befogadására szolgáló járható alagút, ami minimális helyszükséglete miatt is gazdaságos megoldás.

A közmqvek üzemi területeinek biztosítása jelentQs területigényük és az eltérQ környe-zetvédelmi követelmények miatt (pl. a szennyvíztisztító telep kellemetlen szaghatásától a környezetet kell védeni, de a vízkivételi mq területét fordítva: a környezet szennyezQ hatásától kell védeni) a településrendezés egyik problématerülete. A településrendezésnek kell biztosítania az egyes üzemi területekhez elQírt védQsávokat és védQ területeket is. A technológiai fejlQdés azonban jelentQsen enyhítheti a környezeti hatásokat.

7.32. A közterületekkel kapcsolatos önkormányzati feladatok
A közterület rendkívül összetett feladatokat lát el. Létesítése, fenntartása és üzemeltetése fejlett koordinációt igényel, mert számos, egymással adott esetben konfliktusba kerülQ szakági tevékenység térben és idQben történQ összehangolását igényli; a koordináció a települési önkormányzatok feladata. A közterületekhez kötQdQ legfontosabb feladatok és a hozzájuk tartozó felelQsségek megoszlása következQk:
- Közúti közlekedés. Az országos úthálózat körébe tartozó útszakaszok fenntartása és üzemeltetése az állam (ill. az érintett szakminisztérium), az úthálózat többi része ( a „helyi közutak”) a települési önkormányzat feladata – beleértve a helyi tömegközlekedést is.
- A települési önkormányzat feladata a közterületi parkolás rendjének kialakítása is.
- A közterületek alatt, a közterületen és a fölött elhelyezkedQ közmqvezetékek és a hozzájuk tartozó mqszaki berendezések létesítése és fenntartása több helyi és országos közüzemi vállalat feladata, amiknek együtt kell mqködniük.
- A közterületi növényanyag létesítése és fenntartása a települési önkormányzat feladata; ide tartoznak a gyepfelületek, a virágágyak, a cserjék, a fák és a különbözQ nyilvános parkok, valamint játszóterek is.
- A gyalogos közlekedés felületeinek és a díszburkolatoknak a létesítése és fenntartása a települési önkormányzat feladata.
- A közterületi hirdetmények, reklámok, utcabútorok, a közterületen elhelyezhetQ árusító pavilonok csak a települési önkormányzat engedélyével létesíthetQk.
- Az utcákat és tereket határoló épületek közterülettel határos térfalainak rendezett és esztétikus alakítása nem csak magánügy: a települési önkormányzat a helyi építési szabályzat révén érvényesítheti a közérdeket.

7.33. A közlekedés
ElsQ látásra a közterületek rendeltetése elsQsorban a közúti és gyalogos közlekedés biz-tosítása. Kétségtelen, hogy minden ingatlannak biztosítani kell a közvetlen közúti megkö-zelíthetQségét  enélkül a telek nem is lehetne építési telek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közterületeket teljes egészükben a forgalom céljainak kellene alárendelni. Maga a közúti forgalom természeténél fogva is rendkívül differenciált: a cél- és átmenQ forgalom arányától függQen beszélünk
- (fQ)forgalmi utakról,
- gyqjtQ utakról,
- lakó- és kiszolgáló utcákról, továbbá
- álló forgalom”-ról (vagyis a parkolásról), valamint
- kiszolgáló (üzemi) forgalomról.
A közúti forgalom tervezése a közlekedési mérnök feladata; nekünk most a település egészének az érdekeit kell tekintetbe vennünk, ami nem minden esetben esik egybe az ágazati érdekekkel és elQírásokkal. EbbQl a szempontból néhány általános tervezési elv fogalmazható meg.

- A országos jelentQségq fQutaknak a települések beépített területére esQ átkelési szakasza számos környezeti problémát okoz, jóllehet az átmenQ forgalom történetileg általában a település gerincén haladt át. Az átmenQ forgalom elterelése azonban a mindenkori FQutcán tevékenykedQ kereskedQket érzékenyen érinti, ezért olyan kompromisszumra kell törekedni, ahol a célforgalom számára szelidített FQutcába való behajtás lehetQsége vizuálisan egyértelmqen jelenik meg.
- A forgalmi úthálózat vezetésénél törekedni kell átmenQ forgalomtól mentes területegységek kialakítására.
- Az átmenQ forgalom kiiktatása vagy sebességének mérséklése és a közlekedés biz-tonságának növelése érdekében ma a forgalomcsillapítás különbözQ mqszaki meg-oldásait alkalmazzák. A hálózati megoldások közt ilyenek pl. az egyirányú úthálózat kialakítása, a hálózat zsákosítása ill. hurokutcák kialakítása, körforgalmi csomópontok létesítése, fekvQrendQr alkalmazása stb... A burkolat, a növényzet és a forgalmi rend együttes, magas szinten történQ megtervezésével lehet létrehozni az ú.n. vegyes használatú utak különbözQ változatait. Ez utóbbi szélsQséges esetben azt is jelentheti, hogy nem csak a jármqvek és a gyalogosok, hanem adott esetben a tömegközlekedés is ugyanazon a felületen mozognak. Tisztán gyalogos utcák csak jelentQs gyalogos forgalom esetén indokoltak, de ezeknél is tekintetbe kell venni, hogy idQben korlátozott módon (pl. éjszaka vagy hajnalban) az üzemeltetQ forgalomnak meg kell jelennie.
- Az állóforgalom területigényének biztosítása a mai városrendezés legnehezebb feladata. A törvényi szabályozás szerint minden ingatlan a saját telkén köteles a szükséges gépjármqvek tárolásáról gondoskodni. Ez intenzív beépítettség mellett vagy nagyon költséges (kis telken többszintes parkológarázsok), vagy fizikailag lehetetlen. Ilyen esetekben elvileg lehetséges a közterületi parkolóhely megváltása. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonos meghatározott összeget fizet be az önkormányzatnak, amiért az a befizetQ számára közterületi parkolóhelyet létesít.
- A gyalogos forgalom primátusának elvét nem csak a történeti városok rehabilitációjánál kell érvényesíteni.
- A tömegközlekedés primátusa azt jelenti, hogy növekvQ személygépjármq ellátottság mellett a város lakóit érdekeltté kell tenni abban, hogy napi utazásaikhoz inkább tömeg-közlekedési eszközöket vegyenek igénybe (pl. a jármqpark korszerqsítésével, ked-vezQ tarifa-politikával, a viszonylatok sqrqségével, park-and-ride rendszer kiépítésével stb..).

7.34. Burkolat, növényzet és utcabútorok
A közterületek burkolati textúrája és felületi kiképzése olyan jelentQségq, mint az épületek közterületre nézQ homlokzata: a különbség csak az, hogy járunk is rajta. A burkolat-architektúra gondos tervezést igényel, amit szakemberre kell bízni. Az utcák és terek térszínéhez szervesen hozzátartoznak az utcabútorok és a növényanyag.

Az utcabútorok köre rendkívül széles. Vannak fix, csak nehezen elmozdítható berendezések, mint pl. a lámpatestek, a közlekedési táblák és lámpák vagy a telefonfülkék, és vannak mobil, valóban bútorként mozgatható berendezési tárgyak, min pl. a padok, vagy az árusító pavilonok. Ide kell sorolnunk a reklámokat is, amik független tárgyakként, vagy az üzletek portáljához kapcsolódóan is megjelenhetnek. Ami a növényanyagot illeti, kialakításuk szakági feladat. A településfejlesztéssel foglalkozó szakembernek viszont tudnia kell, hogy a növényzet a közterületek szerves tartozéka. Utcák esetében fontos az elválasztó zöldsáv, a sövény vagy a fasor elhelyezésére szolgáló megfelelQ szélességq területsáv biztosítása. Különösen új lakóutcák létesítésénél feledkeznek meg gyakran a tervezQk arról, hogy növényanyag nélkül az utca tényleg közlekedési csatornává degradálódik. Annak megállapítása, hogy adott esetben milyen növényanyag elégíti ki a hozzá fqzött igényeket, a kertészmérnökre tartozik.

7.35. A térfalak
Az utcákat és tereket határoló térfalak valójában hiába tartoznak a magánjavak közé, a közterület felQl közjavakként jelennek meg. Közjavak abban az értelemben, hogy  függetlenül tulajdon- vagy üzemeltetési formájuktól  az épületek földszintjén esetleg mqködQ szolgál-tatásokkal együtt a településben élQk mindennapi életének térbeli keretét biztosítják, annak szerves részei, minQségük, esztétikai értékük pedig a település egészének imázsát növelik, vagy rontják. Nem csak az egyes épületekrQl, udvarokról vagy portálokról van szó, hanem ezek sorozatáról, együttesérQl, vagyis a térfalak folytonos rendszerérQl, az utcaképekrQl is. De az is nyilvánvaló, hogy e térfalak elemei mögött sokféle egyéni érdek és konfliktus húzódhat. Közösségi érdek fqzQdik ahhoz, hogy ennek a sokarcú és sokszereplQs világnak: az utcák, terek, parkok és azok együttesének építészeti ill. környezeti minQsége rendezett és esztétikailag magas színtq legyen. Ezért van szükség többek között a településrendezésre (l. a következQ fejezetben), valamint a települési fQépítészi intézményre, ami hozzájárulhat a magán- és közösségi érdekek egyeztetéséhez, és biztosíthatja a megfelelQ szakmai színvonalat. Végül tekintetbe kell venni, hogy a közterületek és térfalak kialakítása építészmérnöki ill. kertészmérnöki feladat, de az eredményes munkához a többi társtervezQ együttmqködésére van szükség. Az együttmqködés megszervezése önkormányzati feladat.

7.36. Jellegzetes probléma-területek.
A közterületek rendezettségét és a városképet számos, egyes közmqhálózatok térszíni vagy térszín feletti mqtárgyaival, vagy más, a közterületek átgondolatlan használatával kapcsolatos jelenség zavarhatja meg. Ezek közt különösen feltqnQek a következQk:

- Elektromos kábelek légvezetéken történQ vezetése. Sajnos nálunk még általános jelenség, ami elcsúfítja az utcaképet, pókhálószerqen zavar bele a legszebb városképbe. Létesítésüket nem gazdasági szempontok indokolják. Engedélyezési tervi szinten lehetQség van városesztétikai szempontok érvényesítésére is.
- Városaink és falvaink legzavaróbb látványa az oszlopokon elhelyezett transzformátor építmény. A brutális építmény különös módon mindig a legexponáltabb városképet rondítja el. Pedig a transzformátorok épületekben, vagy önálló építményként kellQ zöldnövényzettel leárnyékoltan is elhelyezhetQk.
- Konténeres szeméttároló a közterületen. Mérete és jellege miatt kellemetlen utcabútor lehet, ami tönkreteheti a környezetet. Pedig a transzformátor házakhoz hasonlóan a konténer is leárnyékolható növényzettel anélkül, hogy a konténer szállító jármq manipulálását akadályozná.
- A közterületi faállomány veszélyeztetettsége. Ágazati elQírásokra és a forgalmi igényekre hivatkozva sokszor vágnak ki értékes fákat, miközben megtartásuk csak jószándékú kompromisszumokon múlik.
- A bódésodás. Nem csak az aluljárókban, hanem pályaudvarok térségében és közterületen is sajátos balkáni hangulatot képesek árasztani. Mqködésüket csak szigorú közterületi rendeletekkel lehet kordában tartani, ill. a terület bérlQket elfogadható közös köztéri építmények kialakítására kötelezni.
- A reklám, a cégtábla ma már az utcakép természetes eleme, de elQfordul, hogy létesítésük zavarja a városképet. A legrosszabb az, amikor az egyes reklámok egymást túllicitálva próbálják magukra vonni a figyelmet, miközben lassan ellepik az utcaképet. Ami az amerikai vagy távolkeleti nagyvárosokban természetes, az az európai városépítészeti hagyományokkal nem mindig egyeztethetQ össze.
- A különbözQ térszín alatti közmqveknek nem csak az üzemeletetQi mások, hanem felújításuk is különbözQ idQpontban esedékes. Az állandó útfelbontások, és az általuk okozott kellemetlenségek csökkentése érdekében a települési önkormányzatnak össze kell hangolnia a közúti építési feladatok idQbeli ütemezését.


8.0. A TELEPÜLÉSRENDEZÉS


8.1. A településrendezés történeti háttere.

A településrendezés - vagy szqkebb értelemben véve a "szabályozás" - csaknem egyidQs a városi civilizációkkal. Már az ókori városokban is hoztak olyan intézkedéseket, amik a tqzvédelmet, a szemét eltávolítását, az utcák biztonságát, a védelmi berendezkedések fenntartását stb. szolgálták. Az ipari forradalmakat követQ robbanásszerq városnövekedés megnövelte a közérdekben szükségessé váló szabályrendeleteket: különösen a higiéniai jellegq intézkedéseknek nQtt meg a szerepük. MásrészrQl - elsQsorban a múlt század 2. felének nagyszabású városrendezési mqveleteinek keretében - a szabályozás a városforma fizikai elemeinek, így pl. az utcák szélességének, vagy a beépítés magasságának meg-határozására koncentrált. A 20. század elsQ felében ehhez csatlakozott a területek felhasz-nálásának szabályozása, valamint az 1912-ben kelt elsQ New York-i "zoning", mint már csaknem mai értelemben vett övezeti terv. Ma a szabályozást a korábbinál jóval szélesebb értelemben használjuk. A szabályozás szerepnövekedésének oka abban a körülményben keresendQ, hogy a századforduló óta a települések fejlesztésében csaknem mindenütt csökkent a közcélú építkezésekre fordítható pénzek mennyisége. A városok egyre kevésbé voltak képesek arra, hogy aktív módon befolyásolják a település térbeli rendjének alakítását, ezért közvetett módszerekhez folyamodtak. E módszerek lényege a földtulajdon és a fejlesztési jog közti potenciális rés kihasználásában rejlik. Az USÁ-ban mind a mai napig a földtulajdonhoz automatikusan bizonyos fejlesztési jogok is tartoznak; e jogok korlátozása komoly politikai ellenállást válthat ki. Angliában ugyanez volt a helyzet, mígnem a 2. világháború utáni nagyszabású új-város építési akciók megvalósítása érdekében a fejlesztési jogok legnagyobb részét „államosították”. Közép-Európában a fejlesztési jog sohasem volt a tulajdon jog része, így annak közhatalmi testületek által történQ korlátozásának nem voltak politikai akadályai.

8.2. A településrendezés jogai alapjai Magyarországon

A településrendezés jogi alapja ma az 1997. évi LXXVIII. törvény (rövidítve: Étv) az épített környezet alakításáról és védelmérQl, aminek felhatalmazása alapján jelent meg a kormány 253/1997. (XII.20.) rendelete az Országos Településrendezési és Építési KövetelményekrQl (OTÉK). A jogszabályok felváltották az 1967-es építési törvényt, valamint a többször módosított Országos Építési Szabályzatot (OÉSz).

8.21. A településrendezési tervek készítésének szereplQi.
Településrendezési tervet csak köztestület (vagyis települési önkormányzat) készíttethet és hagyhat jóvá. Amennyiben rendezési terv készítését (általában szabályozási tervet ill. annak módosítását) magánszemély ill. a fejlesztQ kezdeményezi, a jelenlegi gyakorlat szerint há-romoldalú szerzQdést kell kötni, amit a fejlesztQ mint költségviselQ, a települési önkormányzat nevében általában a fQépítész, valamint a tervezQ írnak alá. A településrendezési tervek készítésének szereplQi (a tervezQn kívül):

- a települési önkormányzat képviselQtestülete (mint megrendelQ és jóváhagyó, vagyis mint jogalkotó)
- a képviselQtestület érintett munkabizottsága(i), (mint elQkészítQ)
- az elsQfokú építési hatóság (mint jogalkalmazó, de sok helyen a fejlesztések elQ-készítQje és menedzsere is)
- a szakigazgatási szervek (mit szakhatóságok, akiknek fejlesztési szándékaik is lehetnek a tervezési területen)
- a települési fQépítész,
- az ingatlanfejlesztQ (esetleg mint a rendezési terv költségviselQje)
- a helyi lakosság (érdekképviseletek, lakossági fórumok, esetleg közösségi tervezés formájában)

8.22. A településrendezési tervek szakmai ellenQrzése.
A településrendezési tervek szakmai ellenQrzésének szereplQi:
- a települési fQépítész, ill. az általa mqködtetett települési fQépítészi tervtanács,
- a szakigazgatási szervek (a törvényben felsorolt szakhatóságok, számszerint 27!); a jelenlegi jogszabályok szerint a szakhatósági állásfoglalásokat a tervezés során figyelembe kell venni, de a települési önkormányzatok nem kötelesek a javaslatokat végrehajtani),
- területi fQépítész (az építésügyért felelQs miniszter képviseletében, aki területi terv-tanácsot szervez),
- 2002-ig az FVM, jelenleg a BM központi tervtanácsa, ill. a Budapest fQépítésze által vezetett fQvárosi tervtanács (csak jelentQsebb rendezési tervek esetében),
- megyei fQépítész (mint koordinátor).

A tervezési rendszer - vagy a tervek "hierarchiája" - azt jelenti, hogy a részletesebb terveket mindig az átfogóbb tervekbe kell beilleszteni, és az elQbbi nem mondhat ellen az utóbbinak. A tervezési folyamat nehézségei általában abból származnak, hogy a változások mindig kis léptékben jelentkeznek (általában az egyes ingatlanokkal kapcsolatos, a korábban rög-zítetteket meghaladó konkrét fejlesztési igények formájában), de ezeknek a nagyobb léptékq tervekbe történQ "visszavezetése", a magasabbrendq terv módosítása sokszor bonyolult és hosszadalmasabb eljárást igényel.

8.23. Az állam szerepe a szabályozásban.
A törvény egyértelmqen határozza meg az állam, a kormány a miniszter és a helyi ön-kormányzatok feladatait az építésügy területén. A szakmai minQség ellenQrzésének rendszere is újjáformálódott: eszerint a miniszter központi tervtanácsot, a területi fQépítészek területi tervtanácsot mqködtetnek, a települési fQépítészek pedig helyi tervtanácsot szervezhetnek. Míg az elsQ kettQ állami feladat, és így a területi fQépítészek minisztériumi alkalmazottak, a települési fQépítészt a település alkalmazhatja. A mintegy 3100 települési önkormányzatnak azonban jelenleg kevesebb mint 10%-ában alkalmaznak fQépítészt, ami arra utal, hogy helyi szinten a környezeti minQség szakmai biztosítékai sajnos nem állnak rendelkezésre. Ezért a jogszabályok lehetQvé teszik a kistérségi fQépítészi státust is, ami az aprótelepülések számára már elérhetQvé teszi a szakmai kontrolt. A településrendezés eszközei közt a törvény négyfajta tervdokumentumot sorol fel:

- a településfejlesztési koncepció, amit az önkormányzat határozattal fogad el,
- a településszerkezeti terv, amit az elQzQ dokumentum alapján az önkormányzat szintén határozattal fogad el,
- a helyi építési szabályzat, amit az önkormányzat rendelettel fogad el,
- a szabályozási terv, amit az önkormányzat szintén rendelettel fogad el.


8.24. A településrendezés eljárási rendje
A törvény a településrendezés "általános szabályai" címen rögzíti azt az eljárási sorrendet, amit a rendezési tervek esetében követni kell, és ami hosszadalmassága és költségigénye miatt tulajdonképpen a tervkészítés kálváriájának számít. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez alapozza meg a tervek társadalmi elfogadottságát, és biztosítja a szakigazgatási szerveken keresztül a tervek szakmai megalapozottságát. A törvény által rögzített eljárási rend a következQ:

1. a településrendezési terv elkészítésének szándékát, területi kiterjedését, céljait és várható hatásait - az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek vélemény-nyilvánítási lehetQségének biztosításával - a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni;
2. az államigazgatási szerveket (27!) és az érintett önkormányzati szerveket az elQkészítésbe be kell vonni, állásfoglalásukat ki kell kérni;
3. az elkészült településrendezési terveket megállapítás ill. jóváhagyás elQtt a polgármesternek (ill. fQpolgármesternek) véleményeztetnie kell az államigazgatási (szakigazgatási), az érintett önkormányzati és érdekképviseleti, valamint társadalmi szervekkel, akiknek erre 45 nap áll rendelkezésükre.
4. az eltérQ vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek egyeztetQ tárgyalást kell összehívnia; az egyeztetQ tárgyalásról jegyzQkönyvet kell készíteni;
5. a véleményezési eljárás befejezése után, de a jóváhagyás elQtt a helyi építési szabályzatot és a rendezési tervet a helyben szokásos módon egy hónapra közzé kell tenni, és biztosítani kell, hogy az érintettek véleményt alkothassanak róla;
6. a fenti folyamattal párhuzamosan a helyi építési szabályzatot és a településrendezési tervet a fQváros esetében a miniszternek, egyéb települések esetében a területi fQé-pítésznek véleményezés céljából meg kell küldeni;
7. a miniszter ill. a területi fQépítész véleményét a jóváhagyásra jogosult testülettel ismertetni kell; ezt követQen kerülhet csak sor a terv megállapítására ill. jóváhagyására;
8. a megállapított ill. jóváhagyott helyi építési szabályzatot ill. településrendezési tervet meg kell küldeni az egyeztetésben részt vett államigazgatási, érdekképviseleti és társa-dalmi szervezeteknek.

8.3. A településszerkezeti terv

A településszerkezeti terv célja az, hogy településfejlesztési koncepció alapján meghatározza a település hosszú távra szóló alakításának, védelmének lehetQségeit és a fejlesztés irányait, konkrétan:
- a területrészek felhasználási módját,
- a mqszaki infrastruktúra fejlesztését,
- a környezet állapotának javítását,
- az országos és térségi érdekek, valamint a szomszédos települések érdekeinek fi-gyelembe vétele mellett.
A településszerkezeti terv általában 1:5000 m.a. térképen készül az ennek megfelelQ részletezettséggel. A településszerkezeti terv elnevezése a FQváros esetében Budapest Településszerkezeti Terve.

8.31.A településszerkezeti tervek legfontosabb tartalmi követelményei az OTÉK szerint:
- bel- és külterület meghatározása,
- beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területek lehatárolása (az OÉSz-hez ké-pest új kategóriák: ezek után a belterületen is lehetnek beépítésre nem szánt, és a külterületen is lehetnek beépítésre szánt területek);
- a területfelhasználás meghatározása a törvényben megadott kategóriák szerint (l. az alábbi táblázatot);
- a szerkezetet meghatározó fQbb közterületek és tagozódásuk meghatározása (fQútvonalak, nagyobb közparkok stb...);
- a védett, a védelemre tervezett és a védQ területek meghatározása,
- a funkciójában megváltozásra tervezett területrészek,
- a tervezett infrastruktúra hálózatok;
- az egyes területeken belül a terület használatát veszélyeztetQ tényezQk és területi lehatárolásuk (alábányászottság, szennyezettség, árvíz- erózió- és csúszásveszély, üregek, közmqvel ellátatlan területek, stb..)

8.32. A beépítésre szánt területek területfelhasználási kategóriái
Az OTÉK megadja, hogy milyen a területfelhasználási kategóriákat kell alkalmazni, és hogy azokon belül elsQsorban milyen rendeltetésq építmények helyezhetQk el, milyen kivételek engedélyezhetQk, és mik azok a funkciók, amik a területen nem helyezhetQk el. A terület-felhasználási kategóriákat az OTÉK övezetekre bontja, és azokhoz bizonyos beépítési maximumokat ill. minimumokat rendel. Ezzel tulajdonképpen elkezdi a szabályozási terv övezeti rendszerét  anélkül, hogy annak differenciálását korlátozná. Az önkormányzatoknak ugyanis joguk van a kötelezQen használt OTÉK kategóriákat tovább bontani (l. késQbb). Az alábbi táblázat tartalmazza a területfelhasználási és övezeti kategóriákat a legfontosabb szélsQ paraméterek megadásával. Fontos megérteni, hogy az adatok szélsQ értékek, a konkrét paramétereket a szabályozási tervben kell meghatározni.

a településszerkezeti tervben a területfelhasználási egységekre meghatározandó az építési szabályzatban és a szabályozási tervben az építési telekre meghatározandó általános használat szerint sajátos használat szerint
(övezetek) max. szintterület-sqrqség legnagyobb beépítettség legkisebb- legnagyobbépítmény-magasság minimális zöldfelület 1. lakóterület nagyvárosias 3,0 80% 12,5( m 10% kisvárosias 1,5 60 m(12,5 kertvárosias 0,6 30 7,5 50 falusias 0,5 30 40 2. vegyes településközpont 2,4 80 10 terület központi vegyes
terület 3,5 a lakóterület max.beép.
+max. 25% a be nem épített terület 50%-a 3. gazdasági
terület kereskedelmi,
szolgáltató 2,0 60 20 jelentQsen zavaró
ipar 1,5 50 40 egyéb ipari 1,0 30 25 4. üdülQ terület üdülQházas 1,0 30 6,0( 40 hétvégiházas 0,2 20 (6,0 60 5. különleges
terület 2,0 40 40
8.33. A beépítésre nem szánt területek területfelhasználási kategóriái
Beépítésre nem szánt területek a belterületen is lehetnek! Maximális beépítethetQségük 0 és 5 % között változik. Az OTÉK szerint a beépítésre nem szánt területek esetében a következQ területfelhasználási kategóriákat kell alkalmazni:

1. közlekedési és közmqterületek magában foglalják az országos és helyi közutak, közterületi parkolók, járdák, gyalogutak, csomópontok, a vízelvezetés rendszerei, közforgalmú vasutak, vizi- és légi közlekedés, közmqvek és hírközlés építményei által elfoglalt területeket; az OTÉK szerint a nyomvonal jellegq építmények elhelyezésére építési területet kell kijelölni;
2. zöldterületek: közkertek és közparkok; a zöldterületeken építmények legfeljebb 2%-os beépítettséggel helyezhetQk el;
3. erdQterületek: csak 10 ha feletti összefüggQ erdQterületek esetében lehet építeni, a beépíthetQség az erdQtípusok szerint (védelmi erdQ, gazdasági erdQ, egészségügyi-szociális erdQ, oktatási-kutatási erdQ) 0,5 és 5.0% közt differenciált;
4. mezQgazdasági területek: max. beépíthetQsége a mezQgazdasági földrészlet kiterjedésétQl függQen 0 és 3%között lehet.

8.4. A helyi építési szabályzat (HÉSz)

A HÉSz a törvény szerint a településrendezés legfontosabb eszköze, aminek célja az építés helyi rendjének biztosítása. Miután a HÉSz - ellentétben a szerkezeti tervvel - már közvetlen építési jogokat, korlátozásokat és kötelezettségeket tartalmaz, az önkormányzat kép-viselQtestületének rendelettel kell jóváhagynia. Mivel építeni nem csak a belterületen, ill. nem csak építésre szánt területen lehet, a helyi építési szabályzatot a település teljes területére el kell készíteni. A FQváros esetében a HÉSz-nek Budapest Városépítési Keretszabályzata (BVKSz) felel meg, a kerületek esetében Kerületi Városrendezési és építési Szabályzat (KVSz) készül. A fQvárosi és a kerületi szabályzatok összhangját külön fQvárosi rendeletek biztosítják.

8.41. Az övezet fogalma
A helyi építési elQírásokat területileg differenciálni kell. A differenciálás elve és egyben módszere az övezet-képzés. A szerkezeti tervben már megtörtént a település területének durva övezeti beosztása. Az övezet hagyományosan telkek olyan összefüggQ csoportja, amin belül az építés helyi szabályai minden telekre egyformák. Az övezeti szemlélet alapja ugyanis az, hogy az azonos szerkezeti és környezeti helyzetben fekvQ, egymással szomszédos telkek építési jogaikban és korlátozásaikban nem különbözhetnek egymástól; ez a feltétele az ingatlanfejlesztés jogbiztonságának. A valóságban azonban - fQleg történeti eredetq, értékes településszerkezeti adottságokkal és részben értékes épületállománnyal rendelkezQ rehabi-litációs területeken - ezt az alapszabályt sokkal differenciáltabban kell és lehet érvényesíteni. Ezért rendelkezik a törvény úgy, hogy ahol az övezeti szabályozás - nyilvánvaló szakmai okok miatt - nem elégséges, ott szabályozási tervet, és hozzá részletesebb szabályozási elQírásokat is kell készíteni (l. alább).

A HÉSZ-nek a fentiek értelmében a törvény szerint tartalmaznia kell
- a bel- és külterületek lehatárolását,
- "a beépítésre szánt területek, ill. az azokon belüli egyes területrészek (öve-zetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályit",
- "a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon történQ építés feltételeit és szabályit",
- a különbözQ célú közterületek felhasználását és stb..,
- a helyi építészeti értékvédelmet,
- a védett és a védQ területeket, valamint
- a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek lehatárolását (l. késQbb).

8.5. A szabályozási terv

Mint említettük, a törvény szerint szabályozási terv a település teljes közigazgatási területére is készíthetQ. A törvény azonban lehetQvé teszi, hogy kisebb, legalább egy tömbnyi területre is készülhessen szabályozási terv. A megengedQ mondat azonban kiegészül azzal, hogy bizonyos esetekben kötelezQ szabályozási tervet készíteni. Ezek az esetek a következQk:
1. az újonnan beépítésre, vagy jelentQs átépítésre kerülQ (pl. rehabilitációs) területek esetében,
2. a természeti adottság, a településszerkezet, az építészeti örökség, vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylQ területek esetében (pl. kiemelt üdülQterület),
3. minden olyan esetben, amikor azt az építés helyi rendjének biztosítása egyébként szükségessé teszi.
A FQváros esetében FQvárosi Szabályozási Keretterv (FSzKT), a kerületeknél pedig Kerületi Szabályozási Tervek (KSzT) készülnek. A fQvárosi és a kerületi szabályozási tervek össz-hangjáról külön fQvárosi rendeletek biztosítják.

8.51. A szabályozási terv tartalma
A szabályozási terv minimális tartalmi követelményei szinte szó szerint megegyeznek a HÉSz-nél felsorolt követelményekkel, így szerepeltetni kell a belterületi határvonalat (amennyiben az a terv. területre esik), a beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területeket, azon belül az egyes övezetek lehatárolását, a közterületeket és az egyéb területek elkülönítését, a közterületeken belül az eltérQ rendeltetésq felületek megkülönböztetését, a védett és vé-delemre tervezett, a védQ területeket, valamint a sajátos jogintézmények (l. késQbb) alkal-mazásával érintett területek lehatárolását. A korábban felsorolt tartalmi követelmények csak a "közterületnek nem minQsülQ területeken belül a telkek, építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapítások"-kal, valamint az infrastruktúra hálózatok, a hozzájuk tartozó területek és építményeik szabályozást igénylQ elemeivel egészülnek ki. A szabályozási terv mint mqszaki terv tartalmi követelményeit, vagyis a következQ szabályozási elemeket az építési övezetek szerint differenciálva kell meghatározni:
1. a kialakítható legkisebb telekterület méreteket,
2. a beépítési módot,
3. a beépítettség megengedett legnagyobb értékét,
4. a megengedett legkisebb-legnagyobb építménymagasságot,
5. a beépítés feltételének közmqvesítettségi fokát,
6. a zöldfelület legkisebb mértékét,
7. a megengedett környezetterhelési határértékeket,
8. a terepszint alatti építményeket.

A beépítésre nem szánt területek övezeteiben meg lehet határozni:
1. a beépítési módot,
2. a megengedett legkisebb-legnagyobb építménymagasságot.

Mind az építési övezetekben, mind az övezetekben meghatározhatók:
1. a felhasználás kizárólagossága,
2. a helyi sajátosságok megQrzése vagy kialakítása érdekében a telkek legkisebb szélességi és mélységi méretei ,
3. a nyomvonal jellegq építmények és mqtárgyaik kialakítására vonatkozó egyéb elQírások.

A fentiek tükrében ismét utalunk rá, hogy a törvény a szerkezeti tervben meghatározott területfelhasználási és durva övezeti kategóriák alkalmazását kötelezQvé teszi, de ezen belül a konkrét övezetek kialakításában az önkormányzatoknak teljes szabadságot ad. Ez azt jelenti, hogy - a régi OÉSz-szel szemben - nem kell a település sokszor egyedi jellegq területeit kész, elQregyártott és országosan kötelezQ érvényq övezetekbe beerQszakolni, mert az övezet kialakítása helyi feladat.

8.52. A szabályozási terv helyi építési szabályzata
A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell lennie; ellenkezQ esetben a településszerkezeti tervet módosítani kell. A szabályozási tervhez minden esetben helyi építési szabályzat is készül, ami nyilván részletesebb lesz a település teljes közigazgatási területére készített szabályozási tervnél. A szabályozási terv csak a Helyi Építési Szabályzattal együtt érvényes és használható. Ezek után már könnyq megérteni, hogy miért terjedt el a szakmai szóhasználatban a "részletes" szabályozási terv fogalma - egyben utalva arra, hogy a korábbi részletes rendezési terv mqfaja ugyan megszqnt, de a tervfajtára szükség van. Azt lehetne mondani, hogy a területfelhasználás miatt új utak ill. közterületek nyitása, a tulajdonviszonyok átszabása, bonyolultabb rehabilitációs területek szabályozása, akció jellegq, legalább egy tömbre kiterjedQ építési projektek esetében stb.. számos valós igényre lehet és kell is a szabályozási terv egységes mqfaját - differenciáltan - alkalmazni.

8.53. A településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmények
A sajátos jogintézmények azt a célt szolgálják, hogy a településrendezési tervek elhatározásai ne maradjanak papíron. Ehhez egy sor olyan "kis" törvényre van szükség, ami a "nagy" törvénybe beépítve bizonyos jogi eszközöket ad az önkormányzatok kezébe. Nem véletlen, hogy a rendezési tervek mindegyikében alkalmazásuk területi határvonalait minden esetben fel kell tüntetni. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert legtöbbjük olyan korlátozásokat képvisel, amirQl az ingatlanfejlesztQnek mindenképpen tudnia kell. Ezek a következQk:

a. építésjogi követelmények
építési munkát végezni csak a törvényben foglalt, valamint a HÉSz ill. a szabályozási tervek elQírásai alapján lehet,
b. tilalmak
- változtatási tilalom rendelhetQ el rendezési terv készítésének idejére max. 3 évre;
- telekalakítási ill. építési tilalom elrendelése esetén meg kell jelölni a tilalom okát, célját, a tilalomban érdekelteket és az idQtartamot;
c. telekalakítás
- telekcsoport újraosztása
- telekfelosztás
- telekegyesítés
- telekhatár rendezés
d. elQvásárlási jog
- a települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében elQvásárlási jogot állapíthat meg, amit a HÉSz-ben és a szab. tervben jelölni kell. Az elQvásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
e. kisajátítás: - külön jogszabályokban szabályozott esetekben és módon lehetséges
f. helyi közút céljára történQ lejegyzés
- helyi közút szabályozása (szélesítése) érdekében telekrészek kisajátítási eljárás nélkül, de kártalanítás mellett, az ingatlan tulajdonos hozzájárulása nélkül is igénybe vehetQk; a "0 szaldós" megoldás ideológiája az, hogy útszélesítés esetén az érintett telkek felértékelQdnek, és legtöbbször kimutatható, hogy a kisajátított telekrész piaci ára kb. megegyezik a telekben bekövetkezQ értéknövekedéssel.
g. útépítési és közmqvesítési hozzájárulás
- a rendezési tervekben elQírt helyi közutakat és közmqveket legkésQbb a kiszolgált épületek használatba vételéig az önkormányzatnak meg kell valósítani,
- a helyi közutak ill. közmqvek költségeit az önk. részben vagy egészében az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja;
h. Településrendezési kötelezések
- beépítési kötelezettség
- helyrehozatali kötelezettség
- beültetési kötelezettség
I. kártalanítási szabályok

8.54. Nem normatív jellegq övezeti szabályozási filozófiák
A részben már nálunk is alkalmazott újtípusú övezeti technikák közül a legfontosabbak a következQk:

1. A rétegelt övezeti rendszer a hagyományos, normatív szabályozás finomítását éri el azáltal, hogy a területet felbontja egymástól jól elkülöníthetQ, egydimenziós szabályozási rétegekre. Minden "réteg" egy-egy konkrét szakmai problémát képvisel, így egymástól független "övezetek" jönnek létre (pl. külön lapon jelennek meg a telekméretek, külön a sqrqségek, külön a beépítés módok, külön védettségi kategóriák stb.. övezetei). A végén a rétegeket egymásra másolják, aminek eredményeképpen minden ingatlan - a rétegek halmaz-metszeteként - tartalmazni fogja az összes normatív szabályozási elemet. A rendszer - nagyobb és összetettebb területen - csak számítógéppel mq-ködtethetQ.

2. A "piramis-elvq szabályozás" jellegzetesen az amerikai gyakorlat terméke. Az övezetek hierarchikusan épülnek egymásra: legfelül, a piramis csúcsán helyezkedik el a tiszta lakóövezet, a felsQ-középosztálybeliek szuburbánus lakóhelye, ahová a villákon kívül semmilyen más funkciót nem engednek be. Az alatta lévQ következQ övezetben már bizonyos szolgáltatások is telepíthetQk, a következQben már környezetére zavaró hatást nem gyakorló munkahelyek is megjelenhetnek, és így tovább. A piramis legalján fekvQ övezet "mindenevQ", vagyis gyakorlatilag már mindenféle tevé-kenységet és létesítményt befogad.

3. teljesítményelvq szabályozás. A nem-normatív jellegq övezeti szabályozás leginkább figyelemre méltó módszere az angolok által gyakorolt "teljesítmény-elvq szabályozás". Ennek lényege az, hogy a szabályozás egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékq "tervi" (azaz rajzi, térképi) elemet ad meg, viszont részletesen közli a helyi építési szabályzatban azokat a minQségi elvárásokat, amiket az önkormányzat támaszt egy adott terület felhasználásával és beépítésével szemben. Ezek a minQségi elvárások inkább egyfajta építési programra hasonlítanak, és nem a megoldást, hanem annak környezeti feltételeit határozzák meg. Ez az eljárás az angolszász "fejlesztési engedély" (development permission") jogintézményében ölt testet. A fejlesztési en-gedély eseti eljárás, valójában a kézi vezérlés szabályozott formája.

5. ösztönzQ jellegq szabályozás. Az ösztönzQ jellegq övezeti rendszerek lényege az, hogy az eleve szigorúra szabott övezeti elQírások alól "könnyítést" kaphatnak azok a fejlesztQk, akik az építési telken, vagy annak közelében valamilyen közcélú építési feladatot is felvállalnak. Ez a "bonus", mint többlet-szintfelület építésére jogosító kedvezmény. A közcélú beruházás tartalmát nyilvános alkufolyamat keretében határozzák meg, és szerzQdésben rögzítik. Az alkufolyamat tárgya nem föltétlenül építés jellegq: megállapodhatnak abban is, hogy bizonyos szintfelületi kedvezmény fejében pl. a fejlesztQ a beruházás x %-át befizeti az önkormányzat szociális lakásépítési alapjába. A bonusz rendszer negatív elQjelq is lehet: ahol az ön-kormányzat szeretné visszafogni a fejlesztést (pl. a forgalmi és környezeti túlter-heltség további fokozódásának elkerülése, vagy egy másik fejlesztésre váró terület kedvezQbb helyzetbe hozása érdekében), ott a beruházást igyekszik eleve ked-vezQtlen helyzetbe hozni pl. azáltal, hogy az építési engedélyt jelentQs befizetések terhelik, vagy egyéb, a beruházási kedvet visszafogó intézkedéssel - pl. parkoló-építési korlátozással - sújtja, "hesegeti el" a fejlesztQt a területrQl.


9.0. A TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS TERÜLETRENDEZÉS

A területfejlesztés mindenek elQtt abban különbözik az ágazati fejlesztéstQl, hogy nem egymástól független beruházásokban vagy településekben gondolkodik, hanem egy térségen belül a társadalom, a gazdaság és a környezet komplex és fenntartható fejlesztésére irányul, miközben az egyes fejlesztések egymásra gyakorolt hatását is figyelembe veszi.

Egyetlen települést sem lehet kezelni a település szqkebb-tágabb térségére való kitekintés nélkül; a településfejlesztési és rendezési tervek ma már csak a több települést is magába foglaló, különbözQ nagyságú térségekkel foglalkozó területi tervek ismeretében készíthetQk el. Ez utóbbiakban rögzítik ugyanis azokat a lehetséges, kívánatos vagy elhatározott térségi fejlesztéseket, amik az adott települést közvetlenül érintik. A tervek hierarchikus felépítésének elve alapján a nagyobb térséget érintQ területi tervekben az érintett településekre vonatkozó kötelezQen átveendQ döntési elemek is lehetnek; nélkülük nem lehetne megfelelQ helyet biztosítani a térségi vagy országos, esetleg nemzetközi szempontból is jelentQs nagyberuházásoknak, vonalas infrastruktúráknak (autópálya, vasút hálózat, országos energia-elosztó hálózatok stb..), vagy nem lehetne a területhasználat közérdekbQl fontos arányait fenntartani. A terület  vagy régió  azonban nem csak fölülrQl , hanem alulról : egymással önként szövetségre lépQ szomszédos települések közös fejlesztési elhatározásai révén is létrejöhet.

9.1. A területfejlesztés rendszerének kialakulása és elvei

9.11.Történeti elQzmények.
A területfejlesztés  régi elnevezésével regionális tervezés  tulajdonképpen egyidQs az emberi civilizációval. A nagy ókori folyammenti kultúrák csak úgy lehettek hatékonyak, hogy a térségi fejlesztéseknek prioritást adtak. Közismertek pl. az ókori folyammenti kultúrák csatorna- és gátépítési programjai, vagy a regionális szintq vízellátás megszervezése és megépítése a római birodalom területén. A vonalas mérnöki létesítmények mellett a regionális gondolkodás másik történelmi összetevQje a térszervezéshez kapcsolódik; ez jelenik meg pl. a római birodalom határainak védelmét szolgáló katonai városok, a castrumok telepítésében, vagy a nomád népek által alkalmazott „gyepü” elv területhasználatot is szabályozó rendszerében. Ezek a példák egyrészt feltételeztek - vagy éppen ezért hoztak létre - egy erQs, néha abszolutisztikus jellegq központi hatalmat, másrészt általában csak egy-egy problémakör megoldására korlátozódtak: hiányzott belQlük a térségi fejlesztések komplexitása. Az elsQ nagyszabású természet-átalakító regionális terv az 1920-as évek Szovjetuniójában, de az akkori totalitárius politikai-gazdasági rendszer keretében valósult meg. Demokratikus társadalmi viszonyok között az elsQ komplex térségfejlesztési programot az 1935-ben elindított amerikai Tennesse völgy regionális terve képviseli. A terv jelentQségét növelte, hogy az 1929-es gazdasági világválság árnyékában az USA kormányzata felismerte az állami intervenció jelentQségét az elmaradott térségek fejlesztésében. Azóta az amerikai iskolákra támaszkodó regionális tervezés önálló tudománnyá vált. Eszerint a regionális tervezés olyan komplex folyamattervezés, ami egy térség gazdaságának és társadalmának fejlesztését komplex módon, az érdekeltek bevonásával szervezi meg, és aminek alapvetQ sajátossága a közös térbeli dimenzió, mint a fejlesztések térbeli vetülete, közös nevezQje" A regionális fejlesztés - vagy mai nevén: a területfejlesztés - közvetlenül érinti a településfejlesztést is, hiszen a település (közigazgatási) területe valójában minden lehetséges területi rendszer legkisebb eleme, építQköve.

9.12. A területfejlesztés alapelvei.
Amikor a 80-as évek végén a területfejlesztés 1983-ban elfogadott európai chartája alapján kialakították nálunk is a fejlesztési támogatások jelenlegi rendszerét, öt alapelvet fogadtak el. Ezek részben emlékeztetnek a településfejlesztés- és rendezés már ismertetett elveire, sQt, azzal bizonyos mértékben átfedésben vannak, de értelmezési tartományuk értelemszerqen a terület, és nem a település. Az öt alapelv a következQ:

- A szubszidiaritás alapjában véve a hatáskörök ésszerq decentralizálását jelenti. Nem csak arról van szó, hogy a társadalom különbözQ szintq szervezQdéseit támogatni kell, hanem azt is, hogy a döntéseket lehetQleg azon a szinten hozzák meg, ahol a problémák keletkeztek, és az érintetteket be kell vonni a döntések meghozatalába. Ez konkréten három fQ elv érvényesítését jelenti, nevezetesen:
- a döntési szintek önrendelkezése,
- az általános szint döntései kötelezQek az alacsonyabbak számára is,
- az alacsonyabb szintek részt kaphatnak a magasabb szintq döntések meghozatalában, és képviselhetik a saját érdekeiket.
- A partnerség elve azt jelenti, hogy a fejlesztésre rendelkezésre álló közpénzeket nem hivatalok osztják el, hanem a közképviselet, a társadalom és a gazdaság szereplQinek szabályozott együttmqködésé révén alakul ki.
- A programozás elve azt jelenti, hogy a támogatásban nem elszigetelt, település-szintq beruházások részesülnek, hanem olyan összefüggQ, komplex programok, amik összekapcsolódó elemei az adott térség legfontosabb problémáit oldják meg.
- Az addíció elve szerint nem a kormányzat végzi a fejlesztést, hanem támogatást nyújt más szervezetek fejlesztési programjainak finanszírozásához. A támogatások elnyeréséhez pályázni kell, a pályázat elnyerésének feltétele az országgyqlés által meghatározott fejlesztési céloknak való megfelelés, valamint megfelelQ arányú saját induló tQke.
- A forráskoncentráció azt jelenti, hogy a fejlesztési forrásokat nem célszerq szétforgácsolni, hanem az adott fejlesztQ akcióban a legnagyobb hatékonyságú és a legszélesebb multiplikációs hatást kiváltó projektre kell koncentrálni.

9.13. A területfejlesztés intézményrendszere
A területfejlesztésnek éppúgy megvannak a maga szereplQi, mint a településfejlesztésnek. Az egyik különbség az, hogy itt nagyobb az állami szerep- és felelQsségvállalás, a másik pedig abból adódik, hogy a területfejlesztés intézményrendszere decentralizált. A területfejlesztés jogi alapját az 1996-ban az országgyqlés által elfogadott Törvény a területfejlesztésrQl és területrendezésrQl képezi, amelyik meghatározta a területfejlesztés intézményrendszerét is. Az intézményrendszer, egyben a tervfajták alapja az országos területi beosztás, aminek a következQ szintjei alakultak ki:

.- Települési szint: az intézményrendszer legalsó szintje, választott köztestület a te-lepülési önkormányzat; az önkormányzat képviselQtestülete fogadja el a településfejlesztési koncepciót;
- Kistérségi szint: természet- és gazdaságföldrajzi szempontból tényleges életközösséget alkotó, szomszédos települések alulról szervezQdQ csoportja. Választott köztestülete nincsen, intézményi formája a Területfejlesztési Önkormányzati Társulás. A kistérségi önkormányzati társulások már 1989-tQl önmaguktól kezdtek szervezQdni, jogi alapjukat az 1990-es Önkormányzati Törvény teremtette meg. A társulás lehetQvé teszi a kistelepülések finanszírozhatóságát, miközben az egyes települések érdemi autonómiája megmarad. Fontos szerepük van a lokális piac megteremtésében.
- Megyei szint: a tradicionális 19 megye történelmi hagyományokkal rendelkezQ, de felülrQl lefelé szervezett, államigazgatási szerepet is betöltQ területi rendszer. A rendszerváltás után korábbi hatalmi és újraelosztási szerepének nagy részét államosították . Választott köztestülete a Megyei Közgyqlés, élén a megyei közgyqlés Elnökével. Területfejlesztést koordináló testületei a Megyei Területfejlesztési Tanács, ami elfogadja a Megyei területfejlesztési koncepciót;
- Regionális szint. A régió összefüggQ, természet- és gazdaságföldrajzi szempontból összetartozó, nagyobb térséget jelent  függetlenül a közigazgatási be-osztástól. A regionalitásnak Európában számottevQ történelmi hagyományai vannak. Nálunk a régiók kialakítására elsQsorban az Európa-harmonizáció miatt van szükség. A régió nálunk nem igazgatási, hanem „tervezési-statisztikai egység”, amibe több megye tartozhat. Jelenleg hét ilyen típusú régióval számolunk, kialakításuk a megyei fejlesztési tanácsok feladata lesz. Választott köztestületük nincsen, intézményi formájuk a Regionális Területfejlesztési Tanács; ami elfogadja a Regionális területfejlesztési koncepciót. A Regionális Területfejlesztési Tanácsok mellett közhasznú társasági formában ú.n. regionális fejlesztési ügynökségek mqködnek, amik részben a Tanácsok munkaszervezetei, részben klasszikus ügynökségi feladatkört ellátó menedzseri szervezetek.
- Országos szint, élén az országgyqléssel. Területfejlesztési koordinációs testülete az Országos Területfejlesztési Tanács. Az egész országot lefedQ területfej-lesztési terv az Országos Területfejlesztési Koncepció. Többek közt e koncepció keretében határozták meg a 7 régiót, mint tervezési- statisztikai egységeket is.

A valóságban a fentiek mellett, azokkal átfedésben léteznek olyan, valamilyen fontos, tematikus funkció miatt összetartozó, több megyét is átfedQ, de együtt kezelendQ térségek, mint pl. a Balaton, a Velencei tó, a Tisza tó, a 6-os út térsége, vagy a budapesti agglomeráció. Az ezekre a térségekre készült térségi fejlesztési koncepciókat a külön e célra létrehozott Térségi Fejlesztési Tanácsok fogadják el. Köztük van két kiemelt térség: a Balatoni üdülQkörzet és a FQvárosi agglomeráció területfejlesztési koncepciója, amiket a Balatoni Területfejlesztési Tanács, ill. a Budapesti Agglomeráció Területfejlesztési Tanácsa fogad el. E térségi tanácsok mellett éppúgy mqködnek fejlesztési ügynökségek, mint a regionális tanácsok esetében.

9.2. A területfejlesztés tervfajtái

A területfejlesztés tervfajtáinak elnevezésében két, egymásra épülQ fogalom szerepel: a koncepció és a program. A koncepció mindig hosszú távú, átfogó és komplex fejlesztési dokumentumot jelent, míg a program a koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési terv.

9.21. Területfejlesztési koncepciók
A területfejlesztési koncepció egy adott térség átfogó, hosszú távú, komplex fejlesztését megalapozó dokumentum. Feladata az, hogy az adottságok komplex vizsgálata alapján és döntési változatok mérlegelésével meghatározza a térség fejlesztési céljait és a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket. Emellett információkat biztosít az ágazatok, az önkormányzatok és a fejlesztés szereplQi számára, és ezzel fontos orientációs, koordinációs szerepet tölt be. A területfejlesztési koncepció általában két fázisból: az elQkészítQ és a javaslattevQ fázisból áll.

Az elQkészítQ fázisban - a településfejlesztési tervek elemzési munkarészével analóg módon  a fejlesztést meghatározó adottságokat kell feltárni. Ezek közt a legfontosabbak
- a tervezési terület külsQ környezete, a nemzetközi hatások, a térséget érintQ ágazati koncepciók, a területen lévQ kistérségi koncepciók, a települések fejlesztési elképzelései, a gazdasági és nem-profit-orientált szervezetek elvárásai,
- a terület belsQ környezete: társadalmi, gazdasági, természeti adottságok, a településhálózat jellegzetességei és az épített környezet állapota és értékei, az infrastruktúra fejlettsége, mint a fejlesztés potenciális erQforrásai,
- a fejlesztés lehetséges irányai a SWOT analízis helyzetértékelésével, aminek értelmében konkretizálhatók a térség fejlQdését befolyásoló erQsségek, gyen-geségek ill. feszültségek, fejlesztési potenciálok ill. lehetQségek és a kibontakozást veszélyeztetQ ill. hátráltató tényezQk.

9.22. Területfejlesztési programok
A területfejlesztési programok a területfejlesztési koncepciók alapján kidolgozott középtávú cselekvési tervek (amik elnevezésében ezért néha a terv szó szerepel program helyett). Ezek tartalmazzák a térségen tervezett fontosabb fejlesztési elhatározásokat, megbecsülik a megvalósításukhoz szükséges erQforrásokat, és megjelölik a fejlesztésben együttmqködQ partnereket. A területfejlesztési program formálisan stratégiai és operatív programra bontható, jóllehet a két dokumentum integrálható is. A stratégia - a településfejlesztési koncepció stratégiai munkarészével analóg módon - meghatározza a térség jövQképét, a fejlesztési célokat és azokon belül a preferenciákat, a külsQ környezetben bekövetkezQ változások esetén az alternatív fejlesztési forgatókönyveket. Az operatív program a stratégiai program céljait konkrét projektekre bontja le, megjelöli a megvalósításukhoz szükséges szervezeteket, a finanszírozás módját, és meghatározza a megvalósítás határidQit. A hazai gyakorlatban - az Európai Unió különbözQ fejlesztési alapjaihoz való hozzáférés lehetQségének késQbbi biztosítására való tekintettel is - a következQ területfejlesztési programok jöttek létre.

- Az Átfogó Fejlesztési Terv, ami minden nemzeti érdekbQl fontos országos stratégiai fejlesztési célt és programot tartalmaz - függetlenül attól, hogy az EU be tud-e lépni társfinanszírozóként, vagy sem.
- A Nemzeti Fejlesztési Terv az Átfogó Fejlesztési TervbQl azokat a stratégiai fejlesztési célokat és operatív programokat tartalmazza, amelyek esetében a magyar kormányzati szerveknek reális esélyük van az EU társfinanszírozási forrásainak elnyerésére. Ebben kerülnek kidolgozásra azok a prioritások és intézkedések, amelyek a tervezés idQszakában az EU alapjaiból támogatást kaphatnak: a Nemzeti Fejlesztési Terv-et ezért az EU-hoz kell beterjeszteni a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból elérhetQ támogatások elnyerése érdekében.
- A Regionális Fejlesztési Programok gyakran a Regionális Fejlesztési Koncepcióval összevontan kerülnek kidolgozásra. Legfontosabb céljai beépülnek a Nemzeti Fejlesztési Tervbe is, aminek van egy külön, a régiók fejlesztésével foglalkozó fejezete is. Ebben a dokumentumban határozzák meg azokat a hosszabb távú fejlesztési célokat is, amikhez az egyes konkrét fejlesztési projekteknek illeszkedniük kell, ha megvalósításukhoz külsQ, állami vagy EU források igénybevételére is pályáznak.
- A kiemelt térségek fejlesztési programjainak tartalmi elemei, szerkezete erQsen hasonlít a regionális fejlesztési programokhoz. E térségek kiemelt kezelésére azért van szükség, mert míg a régiók, mint tervezési-statisztikai területek nálunk a megyehatárokhoz igazodnak, a kiemelt térségek e területi rendszerektQl függetlenek, adott esetben több megye ill. régió területének egy-egy részét fedik át. Az országos és a kiemelt térségek fejlesztési terveit az országgyqlés fogadja el, legfontosabb munkarészeit törvényben állapítja meg.

9.23. Területrendezési tervek
A területrendezési tervek fQ feladata a területhasználat módjának szabályozása. Tekintettel arra, hogy ez tulajdonosi jogokat érinthet, a terv érvényességéhez a területegység választott közhatalmi testületének jóváhagyására van szükség. A területfejlesztési és a területrendezési tervek közti viszony a településfejlesztési és településrendezési tervek közti viszony analógiájára fogható fel. A területrendezési tervek szerepe részben a területfejlesztési tervek elhatározásainak konkrét területi-ökológiai-mqszaki vetületeinek meghatározása, másrészt a településfejlesztési koncepciók megalapozása. Ez utóbbi kapcsolódás annyira szoros, hogy a területrendezési tervek elQkészítQ munkarészeit (vagyis a vizsgálatokat és a tervezési programot) a településfejlesztési és -rendezési tervekben érvényesíteni kell. A terület- és településrendezési tervek olyan összehangolt rendszert alkotnak, amelyen belül az országos és a kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési tervek elsQbbséget élveznek a megyei területrendezési tervekhez képest, míg a településrendezési terveknek mindhárom korábbi tervfajtához igazodniuk kell.

A területrendezési tervek elfogadott munkarészeit (l. alább) ezért a települési önkormányzatoknak a településrendezési tervek rendelettel megállapított munkarészeibe kötelezQen be kell építeniük, hiszen ezek olyan, a térség egészét érintQ összefüggéseket, fejlesztési elhatározásokat és érdekeket képviselnek, amik települési szinten, önállóan nem kezelhetQk. Ilyenek pl. a természetvédelmi területek, amik értelemszerqen nem igazodnak a közigazgatási határokhoz, a nyomvonalas létesítmények (utak, vasutak, regionális közmqrendszerek stb..), vagy azok a fontos létesítmények (pl. szennyvíztisztító telep, hulladéklerakó helyek, veszélyes hulladék ártalmatlanító mqvek stb& ), amik ugyan nélkülözhetetlenek, de amelyek befo-gadására önként egyetlen települési önkormányzat sem mutatna készséget. Jelenleg a következQ területrendezési terveket különböztetjük meg:
- Országos Területrendezési Terv,
- kiemelt térségek területrendezési tervei,
- megyei területrendezési tervek,
- területrendezési tanulmánytervek, amik a térségi területfelhasználást jelentQsen be-folyásoló fejlesztések térségi hatásait tárja fel, és szükség esetén a terü-letrendezési terv módosítását készíti elQ.

A területrendezési tervek elfogadásra kerülQ munkarészei ismét analóg viszonyban vannak a településrendezési tervek legfontosabb munkarészeivel:
- térségi szerkezeti terv, ami tartalmazza a térség területfelhasználásának rendjét, a településrendszer elemeit és a térségi jelentQségq infrastruktúra hálózatokat, létesítményeit és védQterületeit,
- térségi szabályozási terv, ami a természetvédelem, a táj- és tájképvédelem célját szolgáló védelmi övezeteket, a térségi jelentQségq tevékenységek ill. léte-sítmények területbiztosítását szolgáló funkcionális övezeteket,
- térségi területrendezési szabályzat, ami a térségi szabályozási terv szöveges tartozékaként tartalmazza a térségi övezetekre vonatkozó, kötelezQen betartandó elQírásokat,
- területrendezési intézkedési javaslat, amely tartalmazza a terv érvényesülését segítQ, vagy azt biztosító intézkedéseket, meghatározza az ezzel kapcsolatos feladatokat, ill. ezekre ajánlásokat tesz.

A több települési önkormányzat céltársulásaként készült, több szomszédos településre együtt készült rendezési tervek nem tekinthetQk önálló területrendezési terveknek, mivel ezek tartalma, egyeztetési és jóváhagyási eljárásuk, valamint joghatályuk szerint is megegyeznek a településenként külön-külön készült településrendezési tervekkel. A területrendezési tervek - miként a településrendezési tervek esetében is - fontos és szerves része a térképi ábrázolás. Az országos területrendezési terv léptéke M=1:100.000 -tQl 1:500.000  ig, a kisebb területre készülQ területrendezési tervek léptéke M=1:50.000  tQl 1: 100.000- ig.

( ( ( ( (

Befejezésül a településre és a térségekre (területekre) vonatkozó fejlesztési és rendezési típusú eddig tárgyalt tervfajtákat a következQ összesítQ táblázatban tekinthetjük át:

fejlesztési típusú tervek rendezési típusú tervek térségekre
vonatkozó
tervek területfejlesztési koncepciók (országos és regionális szinten):
területfejlesztési programok és tervek
- Átfogó Fejlesztési Terv
- Nemzeti Fejlesztési Terv
- Regionális fejlesztési programok
területrendezési tervek:
- Országos Területrendezési Terv
- kiemelt térségek területrendezési tervei
- megyék területrendezési tervei településekre vonatkozó
tervek településfejlesztési koncepciók
településfejlesztési programok
településfejlesztési projektek
településrendezési tervek
- településszerkezeti terv
- szabályozási terv
- helyi építési szabályzat

9.3. A vidékfejlesztés

9.31. A vidékfejlesztés fogalma, céljai és feladatai
Azt a települést tekintjük vidéki -nek, amelyik városi jogállással nem rendelkezik, vagy városi státusa van, de lakosszáma 10 ezer fQnél kevesebb. Vidéki jellegqnek tekinthetjük az olyan térséget vagy kistérséget, ahol a vidéki településekben élQ népesség aránya 15%-nál több. A vidékfejlesztés sajátos, egyedi tulajdonságokkal (természeti, kulturális értékekkel) is rendelkezQ, de elsQsorban mezQgazdasági területhasználattal és foglalkoztatottsággal bíró vidéki térségek fejlesztésére irányuló politika és stratégia. Az így definiált vidéki térségek ill. a vidékfejlesztés az ország területének csaknem 85%-át, tehát jelentQs többségét fedi le. Az elkövetkezendQ években a vidéki területek munkahelymegtartó és munkahelyteremtQ kapacitása alapvetQ hatással lesz a munkanélküliség és az elvándorlás alakulására. A mezQgazdasági fog-lalkoztatottság aránya az EU országokban átlagosan 5,5% körül mozog, vagyis a vidéki munkahelyek többségét már az agrár szektoron kívüli alternatív foglalkozási lehetQségek teszik ki. Emellett a vidékfejlesztés egyik fontos feladata a vidéki népesség megtartása és sokszínq megélhetésének helyben történQ biztosítása. A másik fontos feladat a természeti környezet fenntartása és újratermelése  különös tekintettel arra, hogy a természetes táj felértékelQdik, és a városi népesség exodus -ának célpontjává válhat. A vidékfejlesztés legfontosabb céljai és feladatai ezért a következQk:

- Az erQforrások ésszerq használata. Ez önmagában is összetett célkitqzés, ami magába foglalja a biológiai élettér fenntartását, a természeti erQforrások és térhasználati módok, vagyis a kultúrtáj egységének megQrzését, a humán erQforrások terén az agrárértelmiség elvándorlásának megakadályozását és az esélyegyenlQség megteremtését az iskoláztatás terén.
- Fenntartható gazdaságfejlesztés, ami a környezetterhelést csökkentQ mezQgaz-dasági technológiák és üzemméretek alkalmazását, az agrárgazdaság észszerq szerkezetének kialakítását és az egységes piaci megjelenés feltételeinek megteremtését jelenti. Ide tartozik a vidéki foglalkoztatási és kereseti viszonyok javítása és diverzifikálása (sokféleségük biztosítása) a belsQ erQforrásokra támaszkodó fejlesztés elQmozdításával, valamint a fiatalok és a vállalkozó vidékiek kötQdésének erQsítésével.
- A vidéki életkörülmények javítása a munkahely teremtéssel, lakáshoz jutás feltételeinek javításával, az ellátás és az infrastruktúra fejlesztésével.
- A közösségi és kulturális értékek, valamint a település sajátos szerkezetének, beépítési formáinak, a településképnek és a helyi identitást QrzQ épít-ményeknek a megQrzése és fenntartása a különbözQ szakmai és társadalmi szervezetek, kistérségi társulások, kulturális egyesületek támogatásával.

9.32. A vidékfejlesztési programok.
Az Európai Unió kiemelten támogatja az elmaradott térségek felzárkóztatását, vagyis a vidéki térségek fejlesztését. A támogatások feltétele az elfogadott nemzeti fejlesztési program (l. korábban), megfelelQ intézményrendszer, valamint hazai területfejlesztési támogatás. Szükség van egy olyan nemzeti stratégiára, ami kitörési lehetQségeket biztosít a vidéki térségek számára adottságaik és a fenntarthatóság elve alapján, biztonsági hálóként mqködik a hátrányos helyzetq térségek problémáinak kezelésére és felkészíti a térségeket a lehetséges hazai és EU támogatások, mindenek elQtt az ú.n. SAPARD program fogadására. Ezzel indokolható, hogy 1998-ban a felelQs hazai minisztérium nevébe és feladatkörébe is fölvette a vidékfejlesztés ügyét ( Földmqvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ). A vidékfejlesztési program olyan, az érintettek közös megállapodásán nyugvó fejlesztési dokumentum, ami a stratégiának és a kijelölt prioritásoknak megfelelQen választott (támogatott) projektekbQl tevQdik össze, és ami
- az adott térség komplex fejlesztésére képes,
- a helyi adottságokra és problémákra épül,
- érvényesíti a fenntarthatóság elvét (természeti erQforrások használata, emberi tényezQ, környezetminQség),
- az érintett térségben élQkre a családok, az egyes ember szintjéig hatással van,
- tartalmazza a megvalósítás feltételeit (feladatok, költségek, források, felelQsök) és határidQket.

A vidékfejlesztés ugyan elsQsorban az alulról jövQ fejlesztési kezdeményezésekre épül, a Földmqvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium létrehozta a Regionális Vidékfejlesztési Irodákat (REVI), mint az FVM Vidékfejlesztési Programok FQosztálya kihelyezett egységeit. Az irodákat az ország 7 statisztikai régiójában állították fel, és feladatuk elsQsorban az, hogy a hazai és a SAPARD vidékfejlesztési pályázatokkal kapcsolatban segítsék a kistérségek vidékfejlesztési menedzsereit. A helyi programok és az azokat megvalósító vállalkozók az EU támogatások végsQ kedvezményezettjei. A programok célja elsQsorban a falvak és tanyák megújítása, a falusi és agrárturizmus fejlesztése, a nem élelmiszer alapanyagú mezQgazdasági termékek (pl. kézmqipar, természetes gyógyszerek, kihaló mesterségek stb..), a helyi hungarikumok és a helyi környezetbarát infrastruktúrák (pl. alternatív energia program, vízrendezés stb..) bevezetésének támogatása.

9.33. A területfejlesztés és a vidékfejlesztés viszonya
A területfejlesztés biztosítja a regionális szintq beruházások megvalósítását, és ezzel mintegy megteremti a vidékfejlesztés fizikai hátterét. De míg a területfejlesztés homlokterében a gazdasági-mqszaki fejlesztés és annak finanszírozása áll, addig a vidékfejlesztés célja elsQsorban az emberi erQforrások és a helyi közösségek szereplQinek aktivizálása, valamint a kultúrtáj és a települési hagyományok megQrzése. A vidékfejlesztés ugyanakkor - miután jellegzetesen kistérségek, települési szövetségek ill. alulról szervezQdQ önkormányzati társulások keretében realizálódik - természetes módon illeszkedik a hazai területfejlesztési rendszerhez. A vidékfejlesztés és a területfejlesztés közti különbségeket az alábbi táblázat foglalja össze:

területfejlesztés vidékfejlesztés lépték jellemzQen nagyléptékq
(ország, régió, megye) jellemzQen kisléptékq
(kistérség) jelleg fölülrQl lefelé irányuló alulról fölfelé irányuló tartalom nagytérségi közlekedési és egyéb infrastruktúra-hálózatok, nagyvolumenq beruházások helyi erQforrások aktivizálódásával a helyi adottságok hasznosítása (struktúraváltás, minQségi termékek, infrastruktúra, kulturális örökség, népességmegtartás feltételei stb.) társadalmi hatás elsQsorban közvetett módon, és csak közép- ill. hosszabb távon érvényesül elsQsorban közvetlen módon hat az emberekre, és már rövid távon belül is érvényesül állami szerepvállalás döntQ, meghatározó orientáló, kezdeményezQ, támogató finanszírozás társfinanszírozás, de döntQen állami közpénzekbQl társfinanszírozás, de döntQen helyi, saját ill. decentralizált állami forrásokból
A vidékfejlesztési program módszertanilag is megfelel a területfejlesztési program (l. korábban) kategóriájának. A terület- és vidékfejlesztésben érdekelt szereplQk összehangolt fellépését integrált vidékfejlesztésnek nevezzük.



10. A FENNTARTHATÓ FEJLPDÉS.

A fenntartható fejlQdés elve a 21. századra a terület- és településfejlesztés legfontosabb elvévé, egyben kihívásává és alapvetQ követelményévé vált. Az ENSZ számára készült Közös JövQnk c. jelentés szerint a fenntartható fejlQdés a fejlQdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövQ generációit saját szükségleteik kielé-gítésének lehetQségétQl. A fenntarthatóság ezért nem csak a városok környezetszennyezQ hatásainak csökkentését, hanem a természeti táj környezeti értékeinek megQrzését, a város épített örökségének védelmét és a különbözQ települési kultúrák megújulási lehetQségét is jelenti. A városi környezet egészséges biológiai és szellemi állapota mellett a fenntartható fejlQdés feltételezi a mindenki számára elérhetQ lakás biztosítását, a társadalom önszer-vezQdésének szabadságát, valamint az ellátást, a pihenést és szórakozást szolgáló területek és intézmények jelenlétét. A fenntartható településfejlesztésnek tehát
- a természet- és a környezetvédelem,
- az építészeti és a települési örökség megQrzése,
- és a fenntartható ellátás mellett biztosítania kell
- a modernizáció feltételeit, vagyis elQ kell segítenie az önfenntartó fejlQdés megva-lósulását.
Egyidejqleg kell hasznosítania a globalizációból adódó elQnyöket a lokalizáció lehetQségeivel. A kölcsönhatások és összefüggések miatt ezért e fejezet keretében tárgyaljuk a települési természet- és környezetvédelem, az épített környezet védelme, valamint a városrehabilitáció és a falumegújítás kérdéskörét.

10.1. A fenntartható környezet.

10.11. A környezeti hatások szerepe a fejlQdésben.
A környezetben bekövetkezQ kedvezQtlen változásokat már a 19. században a gazdasági és társadalmi fejlQdés mértékének elszabadulásával: a népesség gyors növekedésével, valamint a föld eltartó képességének korlátozottságával magyarázták. A malthuziánus elméletek körüli viták a 20. század közepén az ú.n. Római Klub jelentéseiben lángoltak újra fel. A Római Klub azonban a problémakört jóval szélesebb alapra helyezte azzal, hogy a fejlQdést befolyásoló tényezQket a népességen kívül kiterjesztette a természeti kincsekre, az ipari termelésre, az élelmiszerek mennyiségére és a környezetszennyezésre. Kimutatták, hogy ezek közt szoros kölcsönhatás érvényesül, és hogy ez különösen a természeti környezet és a gazdasági növekedés közti kényes egyensúlyt veszélyezteti. Az újra nem termelhetQ természeti kincsekkel való rablógazdálkodás belátható idQn belül katasztrófával fenyeget. Ez a folyamat a természet ökoszisztémájának megbomlásával jár, ami többek közt a környezet elszennyezQdéséhez, az élQhelyek sokaságának megszqnéséhez, a földi levegQréteg újratermelésében fontos szerepet játszó QserdQk megfogyatkozásához, az ózonréteg sérüléséhez és emiatt a földi éghajlati viszonyok kedvezQtlen változásához stb.. vezet. Ezért javasolja a nulla növekedést , vagyis a korlátlan gazdasági fejlQdés visszaszorítását, valamint az anyagi fogyasztás helyett az életminQség más elemeinek elQtérbe helyezését. Elvi modelljükben azt javasolták, hogy a környezeti javakat is be kell vonni a piaci viszonyok közé, vagyis újratermelésükhöz a szükséges ráfordításokat a termékek árában érvényesíteni kell.

10.12. A környezeti hatások területi szintjei
A káros környezeti hatások eltérQ nagyságrendekben jelentkeznek, és ennek megfelelQen eltérQ területi szinteken kezelhetQk:
- Globális szinten a föld egészét veszélyeztetQ hatásokról van szó, mint pl. a világóceánok szennyezQdése, az esQerdQk kivágásának következményei, az üvegház-hatást elQidézQ széndioxid kibocsátás, valamint az újra nem termelhetQ energiaforrásokkal való rablógazdálkodás stb... Mivel ezek a problémák csak a földi ökológiai rendszer egészében értelmezhetQk, ke-zelésük is világméretq beavatkozásokkal, nemzetközi szintq megállapo-dásokkal képzelhetQ el.
- Regionális szinten jelentkezik a környezeti károsodások jelentQs többsége, jóllehet hatásuk nagyobb térségen is érzékelhetQ. Ide tartoznak pl. a savas esQk, a folyók, tavak, a talajvíz szennyezQdése, amik jelentQs térségek fejlQdését korlátozhatják.
- A lokális vagy települési szint a környezeti hatások kezelésének szintje, hiszen minden szennyezQ forrás valamilyen település területére esik. Ma is aktuális a jelszó, miszerint gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan. A környezet károso-dásának azonban a természeti környezet állapotán kívül számos más, lokális oka is lehet, mint pl. a helyi közlekedés, a sqrqs beépítés miatti kedvezQtlen mikroklimatikus viszonyok, a korszerqtlen fqtési rendszerek légkárosítása, a szakszerqtlen szeméttárolás, a zöldterületek beépítése stb& A problémák kezelése sokszor településközi, vagy állami szerepvállalást is igényel.

10.13. A fenntartható területhasználat.
A területhasználat korlátozottságát leginkább az ú.n. közlegelQ-modell szemléltetheti. Eszerint egy adott nagyságú közlegelQn a faluban élQ 10 gazda közös megállapodás szerint 1-1 tehenet legeltet, ami valójában a legelQ terhelhetQségét képviseli. Ebben a kooperatív stratégiában mind a 10 tehén 1000 fontra hízik; a legelQ eltartó képessége 10.000 font. Ha azonban az egyik gazda többlet-haszon reményében nem egy, hanem két tehenet legeltet, akkor tehenei egyenként már csak 900 fontra súlyúra tudnak hízni. Az Q 800 font nyereségével viszont a többiek tehenenkénti 100-100 fontos vesztesége áll szemben - hiszen a legelQ bruttó eltartó képessége nem változott. Ez a dezertáló stratégia tovább folytatható: további tehenek beállításával tovább csökken a dezertáló többlet-haszna, és tovább nQ a többiek vesztesége, míg a végén kimerül a legelQ, megdöglenek a tehenek, és a gazdák is tönkremennek. Ez a dezertáló stratégia által elindított folyamat csapda jellege, amit csak az eredeti állapot visszaállításával, vagyis külsQ beavatkozással lehet orvosolni. A modell analóg értelemben a település különbözQ területeinek használatára ill. terhelhetQségére vonatkoztatva is értel-mezhetQ. Igaz, hogy mesterséges eszközökkel (pl. a közmq kapacitás növelésével, térszín alatti parkolóhelyek létesítésével stb..) idQrQl-idQre növelhetQ a területek eltartó képessége, de ez kettQs értelemben is csapda. Egyrészt az összeomlás nem kerülhetQ el, legfeljebb idQben késleltethetQ, másrészt a kapacitás-növelés terhei valójában a külsQ környezetre hárulnak (növelni kell a szennyvíz tisztító mq kapacitását, a nagyobb befogadó képesség pedig az oda vezetQ utakat terheli túl) A dezertáló a közösség kárára kíván meggazdagodni, és a csapda mechanizmusát nem megszünteti, hanem csak egy nagyobb területre tolja ki.

A „kooperatív stratégia” a fenntartható városi területhasználatban azt jelenti, hogy olyan területfelhasználási és beépítési szabályozást kell életbe léptetni, ami a terület eltartó ké-pességét veszi figyelembe, és eleve megakadályozza a „dezertáló stratégia” beindulását. A valóságban ez a korlátozó szabályozás persze konfliktusba kerülhet a beruházók közvetlen gazdasági érdekeivel. Már meglévQ környezet-szennyezQ ill. azt túlterhelQ beépítéseknél ezt a célt szolgálja a rájuk kivetett bírság, ami legalább az általuk okozott kár egy részét megtéríti. Ha a területhasználat és a beépítés szabályozását törvényes keretek között nem sikerül betartatni, vagy lehetQség van azok korrupciós kijátszására, akkor nem beszélhetünk fenn-tartható településfejlQdésrQl, és értelmét veszti a településtervezés is. Ugyanez a meg-gondolás érvényes a területfejlesztésre is: a Balaton eltartó képessége pl. korlátozott, a parciális érdekeknek tett apró engedmények végül is környezeti katasztrófához vezethetnek. Ezért kell a térségi rendezési tervek szabályozási elQírásait az egyes településeknek kötelezQen átvenni.

10.2. A fenntartható településtervezés.

A településtervezés hatékonyságát nem csak a szabályozás sikertelensége veszélyezteti, hanem az is, ha a szabályozás nem veszi figyelembe a területen élQk reális igényeit. A társadalomban, a gazdaságban és az életmódban bekövetkezQ változások, az urbanizáció adott történelmi szakasza, a környezettel szembeni elvárások átalakulása, stb.. állandó kihívást jelent a településtervezés korszerqségével szemben. Ennek megfelelQen a modern településtervezés szemlélete, értékrendje és eszközei a 20. században jelentQs fejlQdésen mentek át.

10.21. A modernizmus és az Athéni Karta
A 20. század elején - különösen az 1. világháború után  a fejlett világ látványos technikai innovációi éles ellentmondásba kerültek azokkal a környezeti és társadalmi feszültségekkel, amiket az ipari termelés és az európai városok korlátlan növekedése generált. A háború és a nyomába lépQ társadalmi megrázkódtatások nem csak a politikai, hanem a tudományos életben és a mqvészetekben is alapvetQ változásokat indítottak el. Ezek közt jelentQs szerepet játszottak a modern építészek, akik a CIAM (Congrés Internationaux d'Architecture Moderne) kong-resszusain egyeztették a modern városokra vonatkozó elképzeléseiket is. Ennek fontos eleme volt a 4., athéni kongresszuson (1933) elfogadott dokumentum, amit 1943-ban Le Corbusier öntött végleges formába. Ez az ú.n. Athéni Karta jellegzetesen annak a mo-dernizmusnak a terméke, amelyik meg volt gyQzQdve róla, hogy a társadalmi és környezeti problémákat mqszaki, építészeti, városrendezési és szervezési eszközökkel orvosolni lehet, és hogy ezek az eszközök a világ minden részén egyformán alkalmazhatók. A Karta a klasszikus kapitalizmus korában elvadult telekspekulációk, a funkciók keveredése nyomán létrejött egészségtelen, zsúfolt városrészek helyébe új városrészek építését javasolta, ahol a termelési, a forgalmi, a rekreációs és a lakóterületi funkciók egymástól radikálisan elkülönülnek. A hagyományosan utcákból és terekbQl álló, zártsorúan beépített városszövetekkel a napfényben és zöldterületekben fürdQ, szabadon álló magasházak világát állították szembe. Az eszmék megvalósításának kedvezett a 2. világháború utáni újjáépítések sürgetQ kényszere, a vidéki népesség minden eddigit felülmúló – és mint tudjuk: utolsó - városba áramlási hulláma, valamint a városok demográfiai összetételének radikális megváltozása, ami csaknem minden országban kiváltotta a tömeges lakásépítési programokat. Az új városok és a lakótelepek a modern városépítészet kísérleti terepeivé váltak.

Az Athéni Kartára épült modernizmus elvei és gyakorlata azonban a 60-as évek végére válságba kerültek. Kiderült, hogy a biológiai egészség abszolutizálása kiváltja az elhanyagolt szellemi egészség környezeti feltételei iránti hiányérzetet. Az egyhangú új városrészekben az emberek hiányolni kezdték a hagyományos urbánus környezet értékeit: a zártsorúan beépített utcákat és a tereket, ahol a városi élet funkciógazdagsága megjelenhet, és ahol a közösségi élet kibontakozódhat. A modern városépítés vitathatatlan szociális elkötelezettségét az „értük, de nélkülük” elve motiválta; a steril lakótelepek a gazdátlanság és a vandalizmus miatt sok helyen a város új probléma-területeivé váltak. Mindez – a motorizáció elterjedésének is köszönhetQen - egybeesett a nyugat-európai városfejlQdés lelassulásával, majd a szubur-banizáció kibontakozódásával. LeértékelQdött az új városrészek társadalmi presztízse, és a 60-as évek végére lényegében véget ért a tömeges lakásépítés kora. MegnQtt a kereslet a régi városrészek iránt, fellendültek a rehabilitációs programok, a poszt-modern építészeti mozgalmak pedig rehabilitálták a tradicionális város modelljét. Megérett az idQ az Athéni Karta városépítési elveinek átértékelésre.

10.22. Az Új Athéni Karta és a fenntartható település
Az 1998-ban Athénban, az európai urbanistákat tömörítQ CEU (Conseil Européen des Urbanistes) közgyqlésén újra fogalmazták azokat az elveket, amik az egységesülQ Európában a 3. évezred településtervezésének alapját képezhetik. Az Új Athéni Karta már nem új városok létrehozásáról, hanem a meglévQk történelmi örökségének, egyedi arculatának, értékeinek megQrzésérQl és fenntartható fejlesztésérQl szól. A dokumentum  egyébként az elsQ Athéni Kartával egyetértQleg - megállapítja, hogy a város csak környezetével együtt életképes. Viszont elhatárolja magát minden olyan dogmatikus jellegq általános elvtQl, ami a városok homogenizálódásához vezethetne. Hangsúlyozza továbbá, hogy a konkrét megol-dások kialakításában az ott élQ lakóknak alapvetQ szerepet kell biztosítani. A tervezQ szerepe már nem egy ideálisnak kikiáltott megoldás erQltetése, hanem annak elQsegítése, hogy a valódi közérdek megfogalmazását elQsegítQ társadalmi viták közösen vállható cselekvési tervekhez vezessenek. Az új Athéni Karta legfontosabb ajánlásai a következQk:

- A város legyen mindenkié. Minden társadalmi csoportot, az újonnan jötteket is be kell vonni a közéletbe és a város fejlQdését meghatározó döntések kialakításába. A tervezési folyamatban való részvételt a képviseleti demokrácia mellett a közvetlen részvétellel is erQsíteni kell.
- A város a társadalmi élet színtere. Ezért a városi környezetnek segítenie kell az emberi kapcsolatok létrejöttét. Ennek elsQdleges helyeit a város közösségi terei: az utcák és terek, a parkok, valamint a közösségi intézmények biztosítják.
- A város karakterét meg kell Qrizni. A tervezés egyik fontos funkciója megtalálni azokat az eszközöket, amivel biztosítani lehet város történeti fejlQdésének folyamatosságát, egyben egyediségét, karakterét QrzQ adottságok fennmaradását és megújulását.
- A város, mint piac. A városi környezet minQsége önmagában is gazdasági elQny. A magánszektort érdekeltté kell tenni és be kell vonni a város fejlQdésébe, de a fejlQdést össze kell kötni a szociálpolitikával.
- A tömegközlekedés primátusa. Vissza kell szorítani a személygépkocsi-függQséget a köz-lekedésben. A területfelhasználás és a közlekedési rendszer kölcsönhatása a város-test differenciálódásának egyik meghatározó tényezQje.
- A diverzitás: érték. Kerülni kell az egyfunkciós és nagyléptékq városrészek kialakulásának esélyét, és a túlszabályozással szemben elQ kell segíteni az emberi lépték és városi környezet életképességét növelQ változatosság kialakulását.
- Egészséges város. A várostervezésnek a maga eszközeivel kell harcolnia a szegénység, a kirekesztettség, a bqnözés és az alulfoglalkoztatottság, továbbá a fizikai és szellemi környezetszennyezés minden formája ellen.

10.3. A természet- és környezetvédelem rendszere Magyarországon

10.31. A természet- és tájvédelem jelenlegi helyzete.
A természeti értékek védelmérQl az 1996. évi LIII. sz., "a környezet védelmének általános szabályairól" szóló törvény rendelkezik, de a témát érinti a területfejlesztésrQl és terület-rendezésrQl, valamint a környezetvédelemrQl szóló törvény is. A törvény célja a természeti (földtani, víztani, növénytani, állattani, tájképi és kultúrtörténeti) értékek és területek, tájak, valamint azok biológiai diverzitásának általános védelme és fenntartható hasznosításuk elQsegítése. A természetvédelem államigazgatása nemzeti (országos), térségi (regionális) és helyi (települési) szintre tagozódik. A természet- és tájvédelem alá tartozó területek
- természetvédelmi területekre,
- nemzeti parkokra,
- tájvédelmi körzetekre,
- borvidékekre,
- valamint botanikus kertekre és arborétumokra tagolódnak.
Jelenleg az ország területének 8%-a áll természetvédelmi oltalom alatt. A nemzeti parkok mellett több, mint 40 tájvédelmi körzetet hoztak létre.

10.32. A környezetvédelem szabályozása.
A környezetvédelemrQl szóló törvény szerint a környezetet a környezeti elemek: a föld, a levegQ, a víz, az élQvilág és az épített környezet világát rendszerként definiálja. Az épített környezet kapcsán a törvény a következQ kötelezettségeket írja elQ:

1. A települések területén a környezet terhelhetQsége és a településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni; az egyes övezetekben folyó tevékenységek csak a környezetterhelés jellege és határértékei alapján meghatározott védelmi elQírások alapján engedélyezhetQk.
2. A településrendezési tervekben külön környezetvédelmi fejezetet kell készíteni.
3. A települési önkormányzatoknak - a fentiek mellett - környezetvédelmi programot is kell készíteni.
4. A környezetvédelmi programból származó feladatokat és elQírásokat a rendezési tervekbe is be kell építeni.

A hazai tervezés három határérték-típussal dolgozik: ezek a szennyezettségi, a kibocsátási és az igénybevételi határértékek. Szabályozásuk a kötelezQ környezeti hatástanulmányokra és mqködési engedélyekre adott engedélyek, tiltások szakhatósági állásfoglalások keretében történik. Nemzetközi szinten hatékonyabb szabályozási rendszernek tartják azokat a formákat, amik érvényesítik a tulajdonosi jogokat, és érdekeltté teszik a részvevQket. Kiterjedtebben alkalmazzák a környezetvédelmi célú támogatások rendszerét.

A környezetvédelmi igazgatási feladatokat helyi önkormányzati hatáskörbe nem tartozó ügyekben a területi környezetvédelmi felügyelQség, helyi önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben a polgármester ill. a jegyzQ, mint önkormányzati környezetvédelmi hatóság látja el. A környezetre jelentQs mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése, vagyis új létesítmény telepítése elQtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. Az ide tartozó tevékenységeket külön rendelet sorolja fel (67/1994.(V.4.) Korm. rend.). A környezeti hatásvizsgálat három részre tagolódik:

1. elQzetes környezeti tanulmány (elQkészítQ szakasz)
2. részletes környezeti hatástanulmány (részletes vizsgálati szakasz)
3. környezeti hatásjelentés (áttekintQ-értékelQ szakasz)

Az elQzetes környezeti tanulmány tartalmi követelményeit a törvény tartalmazza; a felügyelQség ennek alapján eldönti, hogy szükség van-e részletes környezeti hatástanulmányra. Ha ez utóbbi is készül, annak eredménye a környezetvédelmi engedély (vagy annak elutasítása). Ha a felügyelQség meglévQ tevékenységek esetében környezetveszélyeztetést vagy károsítást észlel, teljes körq vagy részleges környezetvédelmi felülvizsgálatot rendelhet el.

10.4. Az épített környezet védelme

Az épített környezet védelme részben az építészeti örökségre, részben a települési örökségre terjed ki. Míg az építészeti örökséget az országosan vagy helyileg védett mqemlékek, és/vagy a védelemre méltó értékekkel rendelkezQ építmények (épületek, hidak, kertek, mqtárgyak stb& ) összessége jelenti, addig a települési örökség elsQsorban nem az egyes objektumokra, hanem azok térbeli viszonyaira: a település szerkezetére, a telekrendszerre és a telkek hagyományos beépítési kultúrájára, az utcahálózatra és az építési vonalakra, a település- és utcaképekre, vagyis a település történeti örökségét képviselQ értékrendszerre vonatkozik.

10.41. Az épített környezet védelmének jogi alapjai.
A magyar mqemlékvédelemre vonatkozó jogszabályok elQzményei a 19. századra nyúlnak vissza. ElsQ ízben az 1881 évi XXXIX. törvénycikk rendelkezett a mqemlékekrQl és gondozásukról; ez a törvény 1949-ig volt érvényben. Ezt követQen a mqemlékvédelmet rendeletek szabályozták. Az 1997. évi LIV. törvényt a mqemlékvédelemrQl nem csak az 1990 óta eltelt idQ politikai és gazdasági változásai, hanem a szakterületen az elmúlt évtizedekben bekövetkezett nemzetközi szemléleti fejlQdés is aktuálissá tette. Ennek alapja két nemzetközi dokumentum: az egyik az 1964-ben elfogadott "Velencei Karta , a másik pedig az ICOMOS VIII., 1987-ben Washingtonban tartott közgyqlésén elfogadott "Történeti városok nemzetközi kartá"-já. Ez utóbbi az egyedi építmények tárgyszerq védelmének hagyományos felfogását fokozatosan kitágította a mqemléki környezet és a települési léptékq értékvédelem irányába. Ezt a felfogást képviseli az épített környezet alakításáról és védelmérQl szóló 1997 évi LXXVIII. törvény is, amelyik az építészeti örökség védelmérQl is rendelkezik: eszerint az építészeti örökséghez a mqemlékek, az épületegyüttesek és a kultúrtájak is hozzátartoznak. Mindezt kiegészítette a 66/1999. (VIII.13) FVM rendelet az építészeti örökség helyi (vagyis önkormányzati szintq) védelmének szakmai szabályairól.

A kulturális örökség védelmérQl szóló 2001 LXIV.. törvény az építészeti örökség védelmét illetQen egyértelmqen szétválasztja az országos, vagyis állami és a települési önkormányzati feladatokat. A nemzetközi jellegq világörökség minQsítéssel együtt a mqemlékvédelem rendszere ezzel háromszintqvé vált. Az országos védelem korábbi három fokozatú védelme: a mqemlék, a mqemlék jellegq és a városképi jelentQségq besorolás megszqnt, és egyfo-kozatúvá vált. Ezzel egyidejqleg az állami védelmet élvezQ mqemlékek száma drasztikusan lecsökkent. Éppen ezért fokozott jelentQséget kell tulajdonítani a helyi védelem szerepének és annak a szemléletnek, amelyik a helyi történelmi örökség értelmezését és a védelem megszervezését az önkormányzatok jogkörébe tartozó településfejlesztés egyik kiemelt feladatának tekinti. A törvény értelmében a kulturális örökség védelmének és a településfejlesztés folyamatába történQ beillesztésének érdekében a településrendezési tervekhez ú.n. kulturális értékvédelmi hatástanulmányt kell készíteni, amelyiknek az a feladata, hogy kimutassa a kulturális emlékek, építmények és területek fenntartható védelmének feltételeit. A kulturális értékvédelmi hatástanulmány egyidejqleg megalapozza az integrált értékvédelem feltételeit is (l. késQbb).

10.42. Az értékvédelem felépítése.
Az értékvédelem rendszerén belül a védelem tárgya ill. kiterjedése szempontjából a következQ kategóriák különböztethetQk meg:

1. konkrét építmények meghatározott épületszerkezeti egységére vagy részére (pl. kapu, tetQfelépítmény, falfestmény stb...) vonatkozóan;
2. egyedi épületvédelem, amikor a védettség egyedi objektumokra ill. építményekre vonatkozik (pl. országos mqemlék, helyi védettséget élvezQ építmény, történeti rom stb..);
3. az egyedi védelmet élvezQ építményhez tartozó ingatlan területének védelme;
4. területi védelem, amikor a védettség meghatározott kiterjedésq területre vonatkozik (pl. mqemléki környezet, védett településszerkezet stb..), amin belül a védelem tárgyát és jellegét külön kell meghatározni.

A védelem jogalanya szerint a következQ fokozatok lehetségesek:

1. a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) ill. regionális területi szervei, amik a mqemlékek vonatkozásában az elsQfokú építési hatóság szerepét töltik be; felügyeleti szerve a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Minisztérium.
2. a KÖH a mqemléki környezetben (l. alább) fekvQ építmények esetében szakhatóságként mqködik, szakvéleményét az építési hatósági engedélyezés során figyelembe kell venni;
3. a települési önkormányzat, amelyik jogosult a helyi védelem körének és a védelem eszközeinek helyi rendelettel történQ meghatározására.

A mqemlékvédelemrQl szóló törvény, valamint az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló rendelet értelmében a nálunk használatos védettségi kategóriák a következQk:

1. Világörökség. Jelenleg Magyarországon a Budai vár, HollókQ, Pécs ókeresztény sír-kamráinak területe, Budapesten az Andrássy út.
2. Országos mqemléki védettség (M); a mqemléket a magyar jogszabály minden esetben a hozzá tartozó ingatlannal együtt védi; az KÖH elsQfokú építési hatósági szerepet tölt be.
3. Az országos védettség vonatkozhat összefüggQ mqemléki jelentQségq területre is (MJT). A MJT építmények és a hozzá tartozó telkek olyan összefüggQ területet alkotó csoportja, ahol egy település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, morfológiája, az utca- és a városképek szempontjából védelemre méltó még akkor is, ha ezen belül nem minden építmény mqemlék. MJT-nek minQsülnek a földfelszín alatt lévQ mqemléki jelentQségq épületegyüttesek maradványai is. A MJT-en fekvQ nem mqemléki építmények esetében a mqemléki környezetre vonatkozó elQírások érvényesek (l. a következQ pontban).
4. Az egyes mqemlékek és MJT-ek közvetlen környezetét, konkrétan: a védett építményekhez tartozó ingatlanokkal közvetlenül határos, valamint az ingatlan közterülettel érintkezQ oldalával szemben fekvQ ingatlanok területét a törvény mqemléki környezetnek (MK) nevezi. A MK védelme a mqemlékek tájképi ill. városképi megjelenését ill. érvénye-sülését szolgálja. A MK építményei esetében a KÖH szakhatósági jogokat gyakorol.
5. A védett mqemléki terület (VT) a mqemléki jelentQségq területek (MJT) és mqemléki környezetek (MK) együttese.
6. Történeti kertek, romemlékek és temetQk.
7. A helyi védelem alá tartozó építmények körét a települési önkormányzat határozza meg.
8. A helyi védelem alá tartozó területi védettséget (pl. településszerkezetileg védett városrész) szintén a települési önkormányzat határozza meg.

10.43. A helyi értékvédelem
A települési önkormányzat az FVM 66/1999 sz. rendelete alapján helyi védelmet rendelhet el a helyi építészeti örökség mindazon elemére, amely külön jogszabály alapján nem áll országos védelem alatt. A helyi védelem területi és egyedi védelem lehet. A területi védelem a település vagy városrész szerkezetének, a település- ill. városképnek, a táji környezetnek vagy a település bizonyos karakteres vonásának, az egyedi védelem egyes építmények vagy azok együttese, valamint értékes növényzetek, szobrok és utcabútorok megQrzésére terjedhet ki. A védettség ideális esetben a település szabályozási tervének szerves része, annak hiányában azonban önálló önkormányzati rendeletben is testet ölthet. A helyi építészeti örökség részben a korábbi "mqemlék jellegq" és "városképi jelentQségq" minQsítésq épületekbQl tevQdhet össze, de ezen túlmenQen a helyi identitást képviselQ jellegzetes építményekre vagy azok jellegzetes szerkezeti egységeire és részleteire is kiterjedhet. Az építési engedélyezés során követendQ különleges eljárást (pl. a fQépítész véleményének kikérését, vagy a pályázati támogatás elnyerésének módját) a helyi építési szabályzatban, vagy önálló rendeletben kell meghatározni. A helyi védelmi rendelet a következQ pontokból állhat:
1. A helyi védelem tárgya.
2. A védett építmények listája és a területi védettség meghatározása.
3. A helyi védelem irányítása és szervezése.
4. A védetté nyilvánítás és annak törlése.
5. A védett épületek hasznosítása, bQvítése, átalakítása és bontása.
6. A védett épületek fenntartása és a támogatás rendszere.
7. Az építésügyi hatósági eljárás szabályai.

A helyi értékvédelem gyakorlati eszköze a védelemre javasolt objektum értékvédQ felújítására az önkormányzat által kiírt támogatási pályázat. A támogatás a felújítási költségek meg-határozott hányadát teszi ki. A támogatás elnyerése esetén a nyertes szerzQdést köt az önkormányzattal, amiben kötelezi magát a felújítás szakszerq elvégzésére, ill. ellenkezQ esetben a támogatás visszatérítésére.

10.44. Az integrált értékvédelem
Az integrált értékvédelem fogalmát az Európa Tanács vezette be az 1970-es évek közepén. Az integrált értékvédelem alapja az a meglátás, hogy mind a regionális, mind a helyi fejlesztési elképzelések kialakításánál kiemelkedQ fontosságot kell tulajdonítani a rendelkezésre álló épületállomány gazdasági és kulturális potenciáljának. Az integrált értékvédelem összeköti
- az építészeti örökség és a települési örökség védelmét, és beépíti
- a településfejlesztési stratégiába.
A fenntartható fejlQdés elve ezzel a természeti környezettel való értékQrzQ és hatékony gazdálkodás analógiájára a kulturális örökségre is kiterjeszthetQ. A fejlesztQk elQszeretettel választanak olyan települést vagy városrészt, amelyiknek arculata, egyénisége és történeti atmoszférája van, és kerülik a jellegtelen, "komersz" környezetet. Az integrált értékvédelem képes csökkentetni a globalizáció káros hatásait: világszerte megfigyelhetQ egyfajta loka-lizációs tendencia is. Ezért kell az épített környezet védelmét a településfejlesztés stratégiai céljai közé emelni. Integráltnak nevezhetQ tehát az értékvédelem akkor, ha az túllép az egyes objektumok konzerválásán, és célját a történetileg kialakult városrészek fizikai és társadalmi revitalizációjában jelöli meg. Az épített környezet védelmének szakmai céljai ilymódon nem csak a mqemlékekben gazdag területek, hanem a régi városrészek rehabilitációs prog-ramjaihoz is csatlakozni tudnak.

Az integrált értékvédelem megvalósításának folyamatában három fontos szempontot kell érvényesíteni:
- Politikai elkötelezettség. Fel kel hívni a döntéshozók figyelmét, hogy a történelmi városrészek jelentQs fejlesztési potenciállal rendelkeznek, és hogy a re-vitalizáció gazdasági fellendüléshez vezethet.
- Közösségi tudat. Meg kell gyQzni a lakosságot, hogy az épületek és a közterületek revitalizációja az Q érdekeiket szolgálja, és hogy lakókörnyezetük megújítása nem fenyegeti a hely identitását.
- Megvalósíthatóság. Ki kell dolgozni a lehetséges pénzügyi konstrukciókat, amiben az önkormányzat, a privát tQke és a helyi lakosság közösen részt tud venni (PPP: public-private-partnership).

10.45. A városrehabilitáció.
A rehabilitációt meg kell különböztetni a tatarozástól (ami az épület homlokzatainak felújítását jelenti) és az épület-felújítástól (amelyik csak az épület teljes mqszaki megújítására korlátozódik). Korábban használták a rekonstrukció kifejezést is, a kifejezés félrevezetQ, mert a szó etimológiailag egy korábbi állapot helyreállítását jelenti, miközben az ezzel az elnevezéssel jelzett akciók (fQleg a 19. század 2. felében és a 20. század közepéig) általában a városrész radikális átépítésével jártak. Használatos a revitalizáció kifejezés is, ami arra kíván utalni, hogy a fizikai megújulást a városrész közösségi életének a megújításával kell összekapcsolni. Végül a szanálás szó szerint „tisztítást”, egészségessé tételt jelent, ami a korábbi gyakorlatban a bontással és teljes átépítéssel volt egyenértékq. A rehabilitáció a fentiekkel ellentétben a városrész egészének, vagyis épületállományának, közterületeinek, közmq ellátásának, közle-kedési rendszerének, parkolásának, intézmény ellátásának stb.. értékQrzQ és fenntartható megújítását jelenti. A magyar szakmai szóhasználat ezért a városmegújítás kifejezést is használja.

A rehabilitáció valójában az integrált értékvédelem szemléletének és módszereinek kiter-jesztése olyan régi, karakteres városrészekre is, ahol egyáltalán nincsenek, vagy csak elenyészQ számban fordulnak elQ mqemlékek. A megújulás csak akkor lesz fenntartható, ha komplex, vagyis ha legfontosabb célkitqzései a következQk:
- a kialakult utcahálózat és a terek karakterének megQrzése az építési vonalak szigorú megtartásával és a térfalak építészeti jellegének megQrzésével,
- a kialakult hagyományos beépítési formációk megQrzése, ami a foghíjak, vagy az értéket nem képviselQ épületek elbontása esetén csak a városszövetbe illeszkedQ új épületek létesítését teszi lehetQvé;
- a lakások korszerqsítése,
- a közterületek korszerq kialakítása, ami általában új forgalmi rendet, a gyalogos köz-lekedés primátusát érvényesítQ forgalomcsillapítás módszereinek alkalma-zását és a burkolatok, a növényanyag és az utcabútorok esztétikus kia-lakítását jelenti,
- a városrész közösségi életének, valamint a hagyományos kisipari szolgáltató, kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységek megújulásának elQ-segítése.

A fenti általános célkitqzések mellett azonban lehetQség van adott esetben az épületek hátsó szárnyainak elbontására, a tömbbelsQk öszenyitására, a foghíjak helyén új épületek, vagy a régi városszövetbe illeszkedQ új terek létrehozására is. Ez elsQsorban a sqrq, körülépített udvaros beépítésq, többemeletes egykori bérházas városrészek esetében aktuális. A tömbbelsQk kinyitása azonban az eredeti telek- és tulajdonviszonyok megváltoztatásával jár, ami feltételezi, hogy a rehabilitációs program legalább egy tömbön belül homogenizálja a tulajdonformákat. Ennek ellenére rehabilitációs programok nem csak egy tömbre, hanem egy utca két oldalát kísérQ teleksor-párra is szervezhetQk.

Az önkormányzat feladata elsQsorban a terület komplex fejlesztésének biztosítása, mintegy a terepnek az építési vállalkozók számára történQ elQkészítése a közterületek és az infrastruktúra korszerqsítésével. Az önkormányzat akkor tudja megfelelQen irányítani a rehabilitációs folyamatot, ha kifejezetten erre a célra önálló fejlesztési társaságot hoz létre. Erre több lehetQség is kínálkozik:
- megbízást ad egy magán városfejlesztQ társaságnak az akció lebonyolítására,
- saját, 100%-osan a tulajdonában álló társaságot hoz létre,
- vegyes tulajdonú társaságot hoz létre, saját részvénytöbbségének biztosításával.

A gyakorlat azt igazolta, hogy a vegyes tulajdonú társasági forma (vagyis a PPP) hazai viszonyok között is sikeresen alkalmazható. Az önkormányzat  tulajdonosi pozíciójából adódóan  tisztségviselQket biztosít a társaság Igazgatóságába, ahol az önkormányzat képviselQi vannak többségben. A társaság többi tulajdonosai  általában bankok  viszont folyamatosan Qrködnek azon, hogy a mqködés hatékony, és a piaci elvárásoknak megfelelQ legyen.














Bibliográfia


Aczél Gábor: Útmutató az önkormányzatok településesztétikai és közterület-használati feladatainak ellátásához. Településfejlesztési füzetek 10. BM Kiadó Budapest, 1994
Beke Pál és dr. Kováts Flórián: Ajánlások a községi és kisvárosi településfejlesztési kon-cepciók készítéséhez. Településfejlesztési füzetek 14. BM Kiadó Budapest, 1995
Berei Katalin – Farkas János – Krémer András – Virányi Péter: Település és városszociológia.
Mqegyetemi Kiadó, Budapest, 1998
Csontos János  Lukovich Tamás (szerk.): Urbanisztika 2000. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000
Gauder Péter  Ongjert Richárd: Terület- és településtervezés. KTM megbízás, BVTV Budapest, 1994
Hováth M. Tamás: Közigazgatás  szorítóban. Átalakulási tanulmányok a századvégen. UNIÓ Kiadó Budapest, 1998.
Kontra György  dr. PetQcz Mária  dr. Schváb János: Kommunális mérnöki feladatok. Széchenyi István FQiskola, 1977
KQszegfalvy György- Loydl Tamás: Településfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 1999
Lukovich Tamás: A posztmodern kor városépítészetének kihívásai. Pallas Stúdió Budapest, 2000
Madarász Imre: Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot? VidékfejlesztQk kiskönyvtára sorozat. FVM, Agroinform Kiadó Budapest, 2000
Meggyesi Tamás: A városépítés útjai és tévútjai. Mqszaki Kiadó, Budapest, 1985
Miklóssy Endre: A regionális tervezés alapjai. VidékfejlesztQk kiskönyvtára sorozat. FVM, Agroinform Kiadó Budapest, 2000
Ongjert Richárd: Társadalmi ismeretek a településirányításban. KTM megbízás, BVTV Budapest, 1994
Pócs Gyula (szerk.): Sikeres helyi társadalmak. VidékfejlesztQk kiskönyvtára sorozat. FVM, Agroinform Kiadó Budapest, 2000
Pócs Gyula (szerk.): Vidékfejlesztés, vidékpolitika. VidékfejlesztQk kiskönyvtára sorozat. FVM, Agroinform Kiadó Budapest, 1999
Tóth Zoltán: A településfejlesztés és rendezés tervi eszközei. Továbbképzési segédlet. Kézirat, Budapest, 2002
Tóth Zoltán: Építészet és városépítészet. Hagyományok és modernizáció. Ponte Press Kiadó Pécs, 2001
Varga Csaba: Vidékfejlesztés az információs korban vagy a lokalitás esélyei. VidékfejlesztQk kiskönyvtára sorozat. FVM, Agroinform Kiadó Budapest, 2000

A kínai a Jang Ce és a Sárga folyó, a mezopotámiai a Tigris és az Eufratesz, az egyiptomi a Nílus, a hindu az Indus mentén, az égei kultúra (az ókori Görögország és a Római birodalom) a mediterrán tenger partjain jött létre.
A magyar város szó a vár szótQvel érzékelhetQen utal eredetére.
Ilyenek lehetettek pl. a kikötQk feltöltQdése és elvándorlása (pl. az ókori Ephesos esetében), a föld termQ-képességének kimerülése, az elsivatagosodás, természeti katasztrófák: földrengés, árvíz, vulkánkitörés (pl. a Vezúv szerepe az ókori római Pompei pusztulásában).
A termelés értékesítésének sokáig akadálya volt a szekéren történQ szállítás korlátozott teljesítQ képessége. Ezért Angliában és Hollandiában a 17- századtól kezdve egy az egész országot behálózó csatornahálózatot építettek ki. A kezdetben lovakkal vontatott vízi teherszállítás lehetett a modellje a vasút feltalálásának.
Ilyenek pl. Firenze, Bologna, Verona, Barcelona, Avila, Köln. London stb.. Magyarország nyugati fele Pannonia néven római provincia volt; az egykori castrum nyomai láthatók ma is pl. GyQr (Arragona), Szombathely (Savaria), Pécs (Sophiane) stb. alaprajzán, vagy Aquincumban.
A középkori jelszó: Die Stadluft macht frei (a városi levegQ szabaddá tesz) utal a városi jogokkal rendelkezQ települések vonzerejére a feudális kötöttségekkel küszködQ falvakkal szemben.
A középkori városalapító oklevelek latin nyelvq szövege általában úgy kezdQdik, hogy Nos cives et hospites& : mi, cives (cívisek) mint eredeti várlakók (a földbirtokos családja és kiszolgáló népessége) és hospites (szó szerint: vendégek) a várfalon kívül megtelepedett jövevény kereskedQk és kézmqvesek megállapodunk abban, hogy& Ezt követte a városi jogok felsorolása.
A városalakító népesség másik csoportját a kifejezetten regionális (vagyis a városon túli szükségleteket kielégítQ) tercier vagy/és kvaterner ágazathoz tartozó szolgáltatásokban foglalkoztatottak alkotják.
A középkorban a település (mint jobbágyfalu) eredetileg a feudális hqbérúr tulajdona; a városi jogok (önálló helyhatóság és bíróság, piactartási jog, kollektív adózás a földesúr felé stb& ) kivívása politikai harc eredménye, vagy közvetlen királyi adomány révén elnyert kiváltság volt. A jobbágyfalu és a szabad (királyi) város közti felemás jogállást az ú.n. mezQvárosok képviselték. Ma jogállás tekintetében nincsen különbség a falvak és városok között.
Érdemes megjegyezni, hogy Franciaország településhálózata is elaprózott: a 36.000 (!) communes átlagos lakosszáma 1500 fQ. A túlsó végletet Nagy-Britannia képviseli, ahol a helyhatósági szintet jelentQ 483 district (nagyjából a régi magyar járáshoz hasonlítható településcsoport) átlagos lakosszáma 119.000 fQ.
Ezek a nagyvárosok tulajdonképpen megvoltak, de a trianoni határon kívül rekedtek (Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Szabadka, Újvidék).
A nagyvárosi régió megjelölésére a szakirodalom néha az agglomerácó kifejezést is használja.
A 20. század 50-es éveiben felépült new-yorki Rockefeller Center, amelyik elQször kísérelte meg egyetlen komplexumba tömöríteni a városi funkciók csaknem teljes skáláját, még szintén a hagyományos utcák és terek szövedékébe ágyazódik. Ez a lehetQség ma már kivételszámba megy; Budapesten a West End City, vagy a két Mamut is annak köszönheti helyzeti elQnyét, hogy a meglévQ városszerkezetbe illeszkedik bele.
A napi bevárlási igényeket pl. már sok helyen nem személyesen, hanem az interneten keresztül intézik. Ez a folyamat várhatóan a jelenlegi bevásárló központok sorsát is érinteni fogja.
A településekkel foglalkozó szakember számára az egyik legfontosabb információforrás a rétegvonalas térkép.
Már itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy az övezetnek lesz egy másik jelentés-változata is: a településrendezés övezetnek fogja tekinteni az olyan összefüggQ telekcsoportot, ahol a helyi építési szabályok minden telekre nézve egyformák.
Az a körülmény, hogy a lakásokhoz telkek is tartoznak, nem mond ellent a telepszerqségnek; a 2. világháború utáni angol új városok pl. csaknem teljes egészükben telepszerqen, de kétszintes, kistelkes sorházakból épültek fel.
A tömbtelek az OÉSz (Országo Építési Szabályzat) szerint olyan nagyobb méretq telek, amin  szemben az egyedi telekkel  több fQépület is elhelyezhetQ. A kategóriát kifejezetten a tömeges lakásépítés érdekében hoták létre.
Mivel Pannonia inferior néven a Dunántúl egy ideig római provincia volt, számos városunk alaprajzán ma is áttqnik az egykori római castrum szabályos kontúrja (GyQr, Szombathely, Székesfehérvár, Pécs, Óbuda-Aquincum).
Ilyen érdekellentét pl. a túlépítés , vagy a szuburbanizáció . Az elQbbi esetében a rövid távú ingatlanfejlesztési célok ütközhetnek a város fejlQdésének hosszú távú érdekeivel, míg az utóbbi esetben a kompakt város vagy a szétszórt város ellentététérQl van szó: a város abban érdekelt, hogy az ellátás és a város üzemeltetési költségei ne növekedjenek fölöslegesen.
Ma a nyugati nagyvárosok irodapiacának 85%-a, a kiskereskedelmi ingatlanok 75%-a, a lakások 35-40%-a bérelt ingatlan.
Externáliákról vagy külsQ gazdasági hatásról akkor beszélünk, ha egy gazdasági szereplQ tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik szereplQ helyzetét (l. késQbb az infrastruktúráról szóló fejezetben).
Az elmúlt idQszak egyik ismert és fontos lakásépítési formáját az OTP teremtette meg, ahol is a lakásokat értékesítésre termelte, vagyis az ingatlan piacon mint ingatlan fejlesztQ jelent meg.
A demokratikus országok zömében a 2. világháború után a törvényhozó hatalom számos eleme átcsúszott a végrehajtó hatalom területére. A törvényhozó hatalom feladata maradt maga a törvényhozás, a költségvetés megállapítása, valamint a kormány mqködésének ellenQrzése. A kormány feladata inkább a végrehajtás szervezése és a törvények elQkészítése, de szerepe a stratégiai döntések meghozatalára, a fQ politikai irányok kijelölésére is kiterjed. Ennek következtében az államigazgatás súlya megnQtt.
A körjegyzQség valójában hatósági igazgatási társulás, aminek keretében a társuló önkormányzatok megállapodnak a községenkénti hivatali feladatok közös ellátásában.
A rendszerváltást követQ elsQ évben ez az arány csaknem 100%, 1998-ban már csak 30% volt.
Az önkormányzatok megalakulásakor az alapítói jog gyakorlása tekintetében tanácsi vállalatnak az Állami Vagyonügynökség által történQ értékesítésébQl származó bevétel 50 (majd 20)%-a az alapítói jogot gyakorló települési ill. megyei önkormányzatokat illette meg.
Ennek egyik jellegzetes megnyilvánulása az általános rendszerelmélet megjelenése az urbanisztikában.
Az angol szakmai nyelv világos különbséget tud tenni a kétféle cél között. Az elsQt goal-nak, a másodikat objective-nek nevezi. A magyarban a goal-t inkább irányelvnek, az objective-t konkrét feladatnak, programnak fordíthajuk. Ugyancsak az angol szóhasználat különbözteti meg az urban planning-et az urban design-tól: az elsQ átfogó társadalmi-gazdasági tervezést, mintegy programozást, míg a másik konkrét területi-mqszaki tervezést jelent.
Az angol szóhasználatban a fejlesztés tervezése a development planning, a szabályozás tervezése pedig a development control.
Az állami ellenQrzés abban is megnyilvánult, hogy rendezési tervet - és így tervezési programot is - csak kijelölt állami tervezQ intézetek készíthettek.
Ez az 1997-ben elfogadott Az épített környezet alakításáról és védelmérQl (rövidítve: Étv.) szóló törvény, valamint az Országos Településrendezési és Építési Követelmények c. kormány rendelet.
Az Egyesült Királyságban a spatial planning a terület- és településfejlesztést és a területfelhasználás tervezését (vagyis a fizikai tervezést) egyaránt jelenti. Francia nyelvterületen ebben az integrált értelemben használják az aménagement du territoire, az urbanisme és a politique de la ville kifejezéseket.
Kezdetben a településrendezés a közlekedésügyért és hírközlésért (KÖHÉM), aztán a környezetvédelemért (KTM), majd a földmqvelésügyért és vidékfejlesztésért (FVM) felelQs minisztériumhoz, míg a településügy a Belügyminisztériumhoz tartozott. Az 1992-es kormányváltást követQen mindkét irányítási kör a Belügyminisztériumhoz került.
A tipológiát dr. Locsmándi Gábor egyetemi docens dolgozta ki, és a 2000 tavaszán benyújtott és megvédett doktori disszertációjában (PhD) olvasható.
A téma kitqnQ áttekintését nyújtja Lukovich Tamás „A posztmodern kor városépítészetének kihívásai” c. könyvének Közösségi részvétel, közösségi tervezés c. fejezete (Pallas Studio, Budapest, 2001)
Az alábbi két ábra Madarász Imre: Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot? c. írásából való (VidékfejlesztQk kiskönyvtára. Agroinform Kiadó, Budapest, 2000)
Jellegzetes esetek pl. a veszélyes hulladéklerakó hely, vagy egy átmenQ autópálya befogadása ill. elutasítása.
A latin infra elQljáró jelentése: valamin alul, valami alatt, a struktúra pedig szerkezetet, építményt jelent.
Az angolszász szakirodalom a pozitív hatásokat betterment-nek, a negatívakat worsenment-nek hívja.
Sok nyugat-európai országban ezt a lehetQséget jogszabályok biztosítják: ez teszi lehetQvé pl. az önkormányzatok számára, hogy infrastrukturális beruházásaikhoz hosszú lejáratú kölcsönöket kapjanak. Érdemes megjegyezni, hogy ilyen jellegq jogszabályt már az 1937-es elsQ hazai építési törvény is ismert, az azóta elfogadott újabb törvényekbQl (1963, 1998) azonban ez lehetQség kimaradt.
Az ú.n. non-profit szervezetek esetében is van profit, de azt az alaptevékenység fenntartására ill. fejlesztésére kell felhasználni. A non-profit társaság tehát olyan üzleti vállalkozás, ahol a befektetett tQke után tilos osztalékot fizetni.
Ezt az építési törvény mondja ki (l. késQbb a településrendezésrQl szóló fejezetben).
A vegyes használatú út kategóriája Magyarországon hivatalosan nem létezik; helyette a KRESZ lakó- pihenQ övezet táblával lehet egy adott területen (tehát nem hálózaton!) belül a forgalmat rendészetileg csillapítani.
Az ú.n. parkolási normatívákat az OTÉK rögzíti, attól eltérni csak külön minisztériumi engedéllyel lehet.
Szerencsére a 27 szakigazgatási szervvel történQ egyeztetés nem a tervezQ, hanem a megrendelQ feladata.
A központi vegyes terület a helyi szintq közintézményeken túl megyei, regionális és országos szintq intézményeket is helyet ad.
A kereskedelmi szolgáltató terület a környezetre zavaró hatást nem jelentQ ipari üzemek, és az azokat kiszlgáló igazgatási, sportcélú és egyéb közösségi létesítményeket tartalmazhatja.
Ide tartoznak a nagy bevásárló központok, a raktárbázisok, a vásárok, kiállítások és kongresszusok területei, az oktatási és egészségügyi központok, a nagykiterjedésq és forgalmú sportterületek, állat- és növénykertek, nyersanyaglelQhelyek, honvédelmi területek, hulladéklerakó helyek, közlekedési telephelyek stb&
Ha egy tömbnél kisebb egységre, vagyis egy telekre vagy telekcsoportra is lehetne szabályozási tervet készíteni, akkor az azt jelentené, hogy az ingatlanfejlesztQk telkenként saját kényük kedvére építhetnék át a települést, vagyis nem érvényesülhetne az összefüggésekben rejlQ közérdek.
Érdemes fölfigyelni, hogy a telekalakítás nem településrendezési feladat!. A telekalakítás szabályairól önálló miniszteri renedelet szól.
Az egykori római castrumok képezték a középkor során az európai városhálózat kialakulásának egyik alapját; a szabályos alaprajzú ókori város sok helyen még ma is kirajzolódik a város alaprajzán (pl. nálunk GyQr, Szombathely, Pécs, Aquincum).
Hozzá kell tenni, hogy ez alkalommal vált nyilvánvalóvá a természetbe való beavatkozások katasztrofális hatás-láncolatának mechanizmusa, aminek nyomán ma már csak átfogó környezetvédelmi hatástanulmány birtokában lehetne hasonló léptékq regionális fejlesztési programokat végrehajtani.
n .
A szó a latin subsidium affere kifejezésbQl származik, ami szó szerint annyit jelent, mint támogatást nyújtani .
A 7 régió az egyik változat szerint következQ: Nyugat-Dunántúl (GyQr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye), Közép-Dunántúl (Veszprém, Fejér és Komárom megye), Dél-Dunántúl (Baranya, Tolna és Somogy megye), Közép-Magyarország (Budapest és Pest egye), Észak-Magyarország (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Északalföld (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye) és Délalföld (Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megye). A régióknak – a fejlesztési és támogatási rendszerhez való kapcsolódás érdekében - be kell illeszkedniük az Európai Únió földrajzi-statisztikai rendszerébe, aminek legnagyobb, legtöbb esetben a nagyobb országok egészét leképezQ egysége a NUTS I. (a normatív statisztikai területi egység francia rövidítése). A kisebb országokban, így Magyarországon is a NUTS II. szint képviseli a régiót, a megyerendszer a NUTS III. szintnek felel meg, a település pedig a NUTS IV. és V. szintet képviseli.
A Nemzeti Fejlesztési Terv (National Development Plan) az alapja minden országban az EU által összeállítandó „Közösségi Támogatási Keret”-nek (Community Support Framework).
Kemény Bertalan szellemes szójátékával a cél a népességmegtartó képesség és a képességmegtartó népesség biztosítása. Egy másik megfogalmazás szerint a mezQgazdaság helyszíne a vidék, de a vidék nem csak a mezQgazdaság helyszíne.
A SAPARD a Special Accession Progamme for Agriculture and Rural Development (Speciális MezQgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program) rövidítése.
Th. Malthus amerikai közgazdász elmélete után, aki minden baj okát a túlnépesedésben látta.
A modellt Garret Gardin KözlegelQk tragédiájáról c. tanulmánya írja le, amit Hankiss Elemér ismertet Társadalmi csapdák, diagnózisok c. könyvében (MagvtQ Kiadó, Budapest, 1983).
ElsQsorban az átlagos családnagyság hirtelen csökkenésérQl, vagyis a háztartások számának növekedésérQl van szó, ami a nagyvárosokban a mennyiségi lakáshiány egyik forrása.
2002-tQl az Országos Mqemlékvédelmi Hivatal (OMVH) jogutóda.
A híres párizsi rekonstrukció módszere pl. az volt, hogy a sqrq és rendezetlen középkori városszövetbe mesterségesen széles, egyenes és hosszú sugárutakat vágott, az érintett teleksorokat újraosztotta és reprezentatív bérházakkal építette be, miközben a sugárutak közti térségeket érintetlenül hagyta. Ennek a módszernek csaknem az egész történeti városmag áldozatul esett; a neves mqemlékeket meghagyták, de eredeti környezetükbQl kibontották  mint pl. a Notre Dame esetében.
Ennek jó példája Budapesten a ferencvárosi rehabilitáció beindulása és sikerei a francia ú.n. SEM (Société d'Économie Mixte) modell alapján

PAGE 


PAGE 6



A lehetQségek (O) és a veszélyek (T) esetében elsQsorban az erQsségek (S) és a gyengeségek (W) külsQ környezetét kell leírni. Az SW és az OT tábla elkészülte után elemezni kell azok tartalmát. Ennek egyik módja a kölcsönhatás mátrix felállítása: az oszlopokba írjuk be az erQsségeket és a gyenge-ségeket, a sorokba pedig a lehetQségeket és a ve-szélyeket. A stratégiaépítés erQs elemeit az SO negyedben, a kritikus pontokat a WT negyedben ta-láljuk. A WT negyed olyan probléma-területeket jelöl, ahol valószínqleg válság-menedzsmentre van szükség. A WO és az ST negyedek esetében minden erQsség és gyengeség legalább egy külsQ lehetQséggel vagy veszéllyel találkozik: itt látszik, hogy hol kell bea-vatkozni a helyzet javítása vagy a további problémák elkerülése érdekében.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

11.12-2 3.óra aggregált kínálat analízis dolgozat andorka anyagismeret 2 apoptózis család doc excel gamf fizika vizsga gén gyakorlódolg hálótervezés hidraulika japán jegyzetek jogelmélet kidolgozott kérdések kodolányi - levelező komplex költségszámítás környgazd kötelező közigazgatás közoktatási rendszerek kronológia lévi-strauss médiaismeretek motiváció műemlékvédelem műszaki neveléstörténet növények őskor pénzügy piac reakció sportjog struktúra szociálpolitika szociológia tétel szte-btk dr. simon józsef tanenbaum természetvédelmi mérnök vegyes piacgazdaság vezetői vizes éh. kez. vizsgára zrínyi