Vallás antrop

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaVallásantropológiaJegyzetekVallás antrop

Török Zsuzsanna:
Vallásantropológia
K.V.A.T. 2004.




Definíciók



A vallásantropológia/etnológia olyan kulturálisan meghatározott ideákkal foglalkozik, amelyeket konvencionálisan vallásnak, mágiának és mítosznak nevezünk.

Definíciós kísérletek:
Tylor – szellemi lényekben való hit

Glasenapp – meggyQzQdés, amely szerint transzcendens erQk vannak mqködésben

Nanda  természet feletti lényekkel, erQkkel, hatalmakkal kapcsolatos hitek és praktikák

Ferraro  hitek és mintázatok együttese, amelyek természetfeletti lényekkel, illetve erQkkel kapcsolatosak

Spiro  kulturálisan konstruált, emberfeletti lényekbQl álló intézmény

Clifford Geertz  Szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy erQteljes, meggyQzQ és hosszan tartó lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és ezeket a koncepciókat a tényszerqség olyan aurájába öltözteti, amelyben a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tqnnek.


A vallás Funkciói:
Magyaráz
Érvényesít
ErQsít

Pszichológiai Összetartó funkció Támogató funkció
Oktató funkció
NevelQ funkció Társadalmi Revitalizáló funkció Magyarázó funkció
Eufórikus funkció Gazdasági Gazdasági funkció

Vallás  kultúra
A kultúra általános értelemben az ember teljes társadalmi örökségét jelenti, míg konkrét jelentése: egy meghatározott embercsoport tanult hagyománya, életmódja, amelyben osztoznak a csoport tagjai

A vallás antropológiai megközelítése
az egyetemesség elve
a tapasztalati elv
az összehasonlítás elve
a tárgyilagosság elve

A vallásantropológiai tanulmány elvi felépítése
rituális viselkedésformák megfigyelése és leírása,
képzetek leírása;
a) és b) viszonya a társadalmi tartalmához és funkcióihoz


Tudománytörténet
Az elméletek általában három fQ csoportba sorolhatók: pszichológiai, szociológiai, illetve a kettQ keveréke. A pszichológiai teóriák általában abból indulnak ki, hogy a vallás egyetemes feladata a félelem csökkentése, vagy pedig eszköze egyfajta megértés szükségességének. A szociológiai elméletek többnyire úgy magyarázzák a vallást, hogy az tükrözi a társadalmat és szociális állapotát.

Pszichológiai elméletek
Edward Burnett Tylor (1832-1917)
a vallás lényeges vonása az istenrQl való elképzelés
animizmus
survival-ek
doktrínák: folytonosság, megtestesülés, megszállottság, fetisizmus, idolatria, politeizmus, monoteizmus

R.R. Marrett – animatizmus
Bronislaw Malinowski – a vallás kiegyensúlyozó szerepe
Freud – a vallás a megoldatlan Ödipusz-komplexusból fakad
Jung – a vallás terápia jellege
Szociológiai elméletek
Emile Durkheim – szent vs. profán
Swanson – hit vs. hatalom
E.E. Evans-Pritchard – azande boszorkányság
Turner – szimbólumok szenzoros és ideológiai pólusa
Frazer – mana/animizmus – politheizmus  henoteizmus  monoteizmus



Vallás és kultúra
Vallásos képzetek
A természetfeletti (mana, tabu)
Qskultusz
szellemek  démonok
Szimbólumok
A szakrális
Animatizmus
Animizmus
Fetisizmus
Mágia

Vallás és kultúra
A kultúrához hasonlóan a vallás is ideák, értékek és viselkedési módok rendszert alkotó patronjaiból tevQdik össze: az ember ezekhez, mint társadalmi lény jutott hozzá, és annyiban szisztematikusak, amennyiben megnyilvánulásaik szabályosak, és egy csoport tagjai egyaránt osztoznak bennük.

Vallásos képzetek
Alaptípusok:
Természetfeletti erQk
Természetfeletti lények
Tabu
Szimbólumok
A szakrális

A természetfeletti
mana: egy természetfeletti és személytelen erQ, amely néhány tárgyban megtalálható, és amely embereknek is sajátja lehet

rossz és jó is lehet, s annak a kezében aki bánni tud vele „hasznos eszköz”, de aki nem ismeri, annak kárt okoz

tabu: Tabuja lehet embernek, tárgyaknak vagy helyeknek


A vallás és a kultúra más intézményei

A vallás feltételez egy olyan hatalmat, amely felette van az embernek, és a természet normális folyamatain is kívül esik

A vallási rendszerek az ember és a természetfeletti hatalom közötti viszonyt társadalminak fogják fel: az ember és az istenek-szellemek közötti kapcsolat tükrözi az emberek egymás közötti kapcsolatát

A vallás kifejezi a társadalom értékeit, és egyúttal megkísérli a társadalom védelmét biztosítani isteni szankciókkal


A természetfeletti lények két fQ kategóriára oszthatók:
a) a nem emberi eredetqek: a lelkek, és az istenek, és
b) az emberi eredetqek: szellemek (ghosts), és az Qsszellemek (spirits).

Pskultusz
az Qsökkel való érintkezés része a termékenység növelésével, biztosításával kapcsolatos mágikus-vallásos cselekedeteknek és képzeteknek

a mitikus Qs néha az istenség vonásait viseli magán


Szellemek  démonok
Általában megállapítható, hogy a démonok, szellemek néhol névvel ellátva, erQteljes egyedi vonásokkal bírnak. A képzetek antropomorfizálódására számos példát lelhetünk a törzsi társadalmak mítoszaiban. Több kutató szerint a részben megszemélyesített, hangsúlyozott egyedi vonásokkal bíró démonok képzetét csupán egy lépés választja el az istenségek képzetétQl. A démon-képzet néhány tételes vallásban is tovább él.


Szimbólumok
Az emberi élet legjellemzQbb vonásai közé tartozik a szimbolikus gondolkodás és viselkedés

Az egyének kultúrájuk segítségével sajátítják el a kulturális jelképrendszereket
A rituális viselkedés, a szent tárgyak, és mítoszok mindegyike fel van ruházva tartalommal, és közös értékeket közölnek


Rosengren
a szimbólumrendszerek típusai:
Tudomány
Ideológia
Vallás
Mitológia
ezek kapcsolatba hozhatók négy standardizált tevékenységgel:
Munka
Szertartás
Rítusok
Mágikus aktusok

A szakrális
Durkheim: a vallás tulajdonképpen a társadalmi rend szakrálissá tétele

a vallásos viselkedés és a vallásos emóció nem szükségszerqen különbözik más szekuláris aktusoktól, vagy érzelmi megnyilvánulásoktól

a szakrális, mint a vallás egyik alapkritériuma csak megfelelQ vallási közegben kap jelentQséget

Eliade: a rítus elsQsorban a szakrális prototípus újra-átélése


Animatizmus
Latin animatus = élQ
Marrett (1909): preanimizmus  a mágia és a mana-képzet mellett az animatizmus jellemezte az egyszerq társadalmak tagjainak gondolkodását, megelQzve az animizmust. Marrett szerint a természeti ember így gondolkodott: ha Q él, minden más is élQ, az emberhez hasonlóan egész környezete is él.


Animizmus
latin animus = lélek
Tylor: a vallás legrégibb alakja
a kutatók a lélek számos alakját állapították meg: pl. árnyék- és leheletlélek
basuto-négerek: az életet adó lélek azonos a szív elnevezéssel
atongák:az uzima (emberi lélek) azonos a mvuchival (lehelet)

Animizmus
A latin anima (lélek) szóból, az etnológiában és összehasonlító vallástudományban lélekben, lelkes dologban való hit, illetQleg elképzelése annak, hogy valamely dolog lélekkel bír és e képzelet alapján annak tisztelete, a vele szemben tanúsított magatartásban pedig e képzelet és hit következetes érvényesítése. Az animizmus a földkerekség összes vallásainak egyik közös gyökérszála. Nyomai a legdurvább fetisizmustól a totemizmuson át a sok isten-hívésig, és e fölött az egy isten-imádáson keresztül a pozitív vallások keretén kívül álló filozófiai teizmusig ennek összes változataiban mindenütt fellelhetQk, bár jelentkezési alakja a legtarkább változatosságot mutatja úgy terjedelmét, mint a belQle vonható következtetéseket illetQleg.
Kezdetleges alakjaitól legmagasabb fejlQdési fokáig kisérve az animizmust, azt látjuk, hogy elQhaladásában kiterjedése mindig fordított arányban áll gondolati tartalmának mélységével. A primitív ember, nemcsak az QsidQk emberét, hanem a velünk egykorú vad és félvad népeket, sQt a mqvelt népek alsóbb értelmi fokon álló rétegeit is értvén bizonyos fenntartással, minden érzéki tapasztalata körébe esQ dolgot lélekkel bírónak, vagyis a saját magán észlelt s durván elemzett pszichológiai jelenségekre képesítettnek hisz, és ehhez a hitéhez szabja környezetével szemben tanúsított magatartását. Az Q szemében az állat, a fq, fa, kQ, nap, hold és csillagok, légköri tünemények stb., sQt a legközönségesebb, annál inkább a ritka és újságukkal meglepQ használati, vagy bármiféle tárgyak mind egyaránt emberileg érzQ, gondolkozó, akarattal bíró s ennek parancsára cselekvQ lények, amelyek érzésére és akaratára épp úgy lehet hatni, mint az emberére s bizonyos fokig kétségtelenül az állatéra is. E hatás lehetQségében van adva magja az összes kultuszoknak, vagyis bármely valóban létezQ, vagy csak elképzelt dolog tisztelésének oly célból, hogy az a mi akaratunkra v. óhajtásunkra hajoljon, v. legalább bennünket kíméljen, ne bántson.
Legalsó fokán az animizmus ez értelemben minden megkülönböztetés és válogatás nélkül kiterjedhet mindarra, ami a primitív emberre nézve félelmes-, vagy hasznavehetQnek mutatkozik, de e legszélesebb köréhez képest a kultusz, melyre itt az animizmus az embert indítja, még igen felszínes, ingadozó és nem hat annak valami nagyon a mélyébe, amit a vallásos érzületnek már magasabb fokán megerQsödött alakjában lelkismeret -nek nevezünk. Fokozatosan az animizmus tárgyköre mind szqkebbre szorul s a helyi és egyéb számos viszonyokhoz alkalmazkodólag itt egy, ott más, amott megint más jelenség-csoport emelkedik ki a többiek közül jobban, hogy a tisztelet kiváló, kitüntetett tárgyává legyen.

Egykorú több nép közül némelyeknél az égi testek, másoknál az állatok, ismét másoknál a holtak tiszteletét látjuk a többi kultusz-tárgyak rovására és háttérbe szorításával uralomra jutni; de egy és ugyanazon nép is mutathat idQhaladtával tetemes változásokat az animizmus tárgyát és alakját illetQleg, ama változó hatások szerint, melyeknek élte forgandó viszontagságai idQrQl-idQre kiteszik.Egyik jelentékenyebb állomása az animizmus elQre haladó útjának az, ahol az Qseredeti durva lélekképzet, melyet az jellemez leginkább, hogy amint alanyát illetQleg, úgy állítmányi részében, vagyis a róla feltételezett tulajdonságok tekintetében is fölötte határozatlan és megkülönböztetés híjával lévQ, valamivel határozottabb alakot ölt és az ún. szellem képzetévé finomul. E képzet ugyanarról az anyagi alapról emelkedett fel mindig elvontabb magaslatra, ahonnan a lélek képzete, amint errQl egyebek közt a legtöbb nyelvnek e részben feltqnQen egybehangzó vallomása is tanúskodik.
A különbség egyelQre csakis abban mutatkozik a régebbi és az újabb felfogás közt, hogy az idQközben magasabb mqveltségi fokra jutott ember saját, ezalatt már tartalmasabbá és nagyobb általánosító meg elvonó képességgel bíróvá fejlQdött lelkének , vagyis pszichikai mqszerének tulajdonságaival, sQt azoknak fokozott mértékével ruházza föl az ehhez mérten már nem is oly vaktában minden dolognak odaítélt lelket, illetQleg szellemet, amely mindjobban külön válik a régebben vele szorosan egybeforrott sQt alapjában vele egy anyagtól s ezzel mind határozottabban kifejezQdQ ellentétbe helyezkedik.

Az istenség az animizmus e fokán már csak inkarnációjaképpen ölti fel az anyag bármely formáját, v, csak mozgató és irányító erQként él benne, de ennek állagától világosan megkülönböztetett más természettel van felruházva. Igaz ugyan, hogy e más természet sem egyéb, mint a tapasztalati úton elvont, tehát alapjukban megint merQben anyagi alapról szerzett képzetek fokozott mértékének összetétele, amelynél magasabbra az animizmus még a legtisztultabb vallási és bölcseleti rendszerek keretében sem emelkedhetett, az emberi gondolkodás törvényeiben lévén fejlQdésének határa és útja megszabva.
A. filozófiai értelemben amaz elavult felfogás megjelölése is, mely szerint a gondolkodó lélek a test minden rendbeli, úgy fiziológiai mint értelmi mqködésének életelve volna; a lélek e tan szerint épp úgy alkalmazza tudatosan elménk ítéleteit, következtetéseit, amint tudattalanul Q alkalmazza testünk növekedését is. E tan megalkotója Stahl G. E. (1660-1734) volt, ki ez elvre külön patológiát és terápiát alapított. Szerinte a betegségek a lélek visszahatásai a betegségi okok ellen s az orvosi kezelés egyedüli feladata e visszahatásokat egyenesen s akadályaik elhárításával támogatni. Stahl követQit animistáknak nevezték.



Boglár Lajos
A brazíliai guaraniknál az embernek két alapvetQ lelke van

Ayvú: nyelvnek vagy beszédnek fordíthatnánk: ez isteni eredetq, és része a természetfeletti szellemnek; lakhelye az ember mellében van. Az ayvú felel az ember legtisztább érzéseiért, vágyaiért, megnyilvánulásaiért.

Atsygua: a másik lélek lényegében az ember állati alteregója, az ember rossz, állati tulajdonságait képviseli. Lakhelye az arc alsó, száj körüli része.


Fetisizmus
E doktrína szerint a szellemek képesek behatolni különbözQ ember alkotta, ill. természeti tárgyakba, és úgy bánnak velük, mintha személyes tudatuk lenne. A tárgyakat ellenségek felfedezésére, betegségek okainak meghatározására, és egyéb mágikus célokra használják. E tárgyak ugyanis a szellemek megszállása által természetfeletti erQhöz jutnak, és ez az erQ képessé teszi Qket e feladatok elvégzésére.

Fétis: portugál feitiço = varázs
A fétis hatékonyságát a benne összegyqlt erQ határozza meg.
Charles de Brosses:
a fétisek alkotják a primitív vallás egyik formáját
ez a forma megnyitotta az emberiség gondolkodása elQtt az utat

August Comte
Az emberiség történeti fejlQdésére három szakasz jellemzQ:
teológiai állapot (amelyet a természetfeletti erQk és lények uralma jellemez),
metafizikai
pozitivista állapot

A vallási evolúció három lépcsQfoka:
fétisizmus
sokistenhit
egyistenhit

Mágia
mágia  tudomány  vallás
közös pontok:
az univerzumban különbözQ erQk mqködnek
az univerzum erQi manipulálhatók és kontrollálhatók
a mágikus gondolkodás pillérei:
a hasonló hasonlót produkál
folyamatosság
egy erQ ténykedése megakadályozható egy ellentétes erQ bevetésével

Tipológia
magas fokon qzött mágia / High magic: numerológia, asztrológia, alkímia, nekromancia.

alacsony fokon qzött mágia / Low magic: idQjárás befolyásolása, jó termés biztosítása, boszorkányság elleni védelem.

jótékony / protektív mágia
kártékony mágia: boszorkányság, varázslás

Definíciós kísérletek
A mágia lényege abban rejlik, hogy a mágikus erQkkel rendelkezQ végrehajtó ki akar kényszeríteni bizonyos eredményeket. A törzsi társadalmak felfogása szerint a mágia különféle eljárások segítségével a természetfeletti hatalmakon való csaknem teljes uralomban jelentkezik

a vallásetnológia szerint a mágikus cselekvés nem azonosítható a kultusszal, mivel az egy istenség tisztelete , és így szemben áll a mágiával, ami valamiféle gyakorlati cél elérésének érdekében végzett tevékenység, hiedelem

Preuss  a mágia-elméletek két csoportja:
a mágia felületes, a dolgok tarka összevisszaságban összehordó kauzalitással rendelkezQ, elmosódó ösztöncselekmények összessége

a mágia kizárólag irracionális jelenségnek tekinthetQ, amely  mint minden vallás  a közönséges és ún. tudományos gondolkodással nem kapcsolható össze.

FejlQdéslélektani elméletek:
a természeti népek mágiája vs. gyermekeknél és skizophréniásoknál megfigyelt lélektani jelenségek

a mágia összehasonlítása modern képzetekkel

a természeti népek nem tesznek különbséget profán és mágikus, értelmi és irracionális gondolkodás között

James Frazer
a mágia és a vallás közötti különbség az a hit, miszerint az ember képes befolyásolni egy hatalmat vagy sem

összehasonlította a mágiát és a tudományt: a mágus a tudóshoz hasonlóan jár el, hiszen úgy véli, hogy valamit megfelelQ körülmények között elvégeznek, az eredményes lesz

Evolúciós fejlQdési sémát képzelt el: a mágia az a legegyszerqbb logikai magyarázat, amely az általános emberi tapasztalással, illetve a különbözQ - már bekövetkezett eseményekrQl szerzett - tapasztalatokkal való közvetlen analógián alapul

A vallásban módosul az ember alapvetQ világlátása, és a felsQbbrendq lényekbe vetett hite.

a varázsló hiszi, hogy befolyásolni tudja a természetfeletti hatalmakat, a vallásos ember viszont alárendeli magát a felsQbbrendq lényeknek, elfogadja, hogy azok irányítják és ellenQrzik Qt

nem elég a tabukat betartani, rítusokat elvégezni, a vallásos embernek könyörögni kell a jóindulatért

a sámán ráerQszakolja akaratát a személytelen erQre, a pap aláveti magát a személyessé vált erQ (isten) akaratának.


KésQbb ismét módosul az ember szemléletmódja, s a vallásos világképet felváltja a tudományos; ...immár explicite fejtve ki azt  írja Frazer (1965:9)  , amit a mágia implicite tételez fel, nevezetesen: hogy a természeti folyamatban rend uralkodik, amelynek törvényeit felfedezve módunkban áll bizonyossággal látni az események bekövetkezését...”


Frazer a mágiának két típusát különítette el:
Homeopatikus mágia:
gondolati alapok: hasonló hasonlót hoz létre
a dolgok, amelyek valaha kapcsolatban álltak egymással továbbra is hatnak egymásra
a világ minden táján ismert
jó és rossz célokra egyaránt használják
az ember képes a kozmosz befolyásolására

Átviteli mágia
gondolati alapok: a korábban összetartozó dolgok továbbra is hatnak egymásra
legismertebb példa: mágikus szimpátia ember és róla leválasztott részek kapcsolata

Beattie mágiaelmélete
megkülönbözteti a célorientált, azaz instrumentált cselekvést a szimbolikus-expresszívtQl

központi kérdése az, hogy mi a mágia értelme

A mágikus gondolkodás a szisztematikus /analitikus gondolkodás alternatívája



A mítosz

A görög mythosz (elmondás, elbeszélés) szóból származó fogalom, amely az emberi kultúra igen Qsi, az istenek és héroszok világáról, a világ keletkezésérQl és lényegérQl, az emberi civilizáció gyökereirQl beszámoló orális, késQbb gyakran írásban is lejegyzett, valamennyi nép hagyományában felbukkanó történetet jelöl.


Mítosz-kutatás
F. M. Müller (1870) a mítoszt a nyelv betegségének tartotta, amely maradványa lenne az egykori Napkultusznak.

Lang (1893) a diffuzionizmust hírdette: úgy vélte, a természeti népeknek mindenütt azonos képzetei, szokásai és elbeszélései voltak

Malinowski (1954) bizonyította, hogy a mítosz integráns része a társadalmi életnek, és „szakrális alátámasztása” mindannak, amit egy etnikum tagjai gondolnak, vagy cselekednek

Lévi-Strauss: a mítoszok a dualisztikus gondolkodás termékei, lényegi tartalmukat tekintve pedig - az alapkoncepció jegyében - ember és állat, kultúra és természet közötti különbségtevést célozzák
A valóság megélésének tartalma a mítoszokban, kultuszokban, szertartásokban jut kifejezésre

A mítosz elmesélése is kultikus cselekedet

A mítoszok választ adnak a létezés eredetére, a mítosz elmesélésének, vagy elQadásának ünnepélyessége pedig az élménytartalom másságából, ünnepélyességébQl és mitikus jellegébQl következQen kiemelik az embert a hétköznapok egyformaságából

mítoszok állandó motívuma az QsidQkben történtek leírása


Jensen
etimologikus vagy magyarázó mítoszok: az QsidQkrQl szólnak, s magyarázatot adnak valamilyen jelenségre, a magyarázat (ég s ezért beugrik a vízbe) kauzális karakterq

valódi mítosz: a világot magyarázza, de középpontjában mindig az ember isteni lényegének a felismerése áll és soha nem asszociatív.

Az etimológiai mítosz nélkülöz mindenfajta igazságot, gyakran eleme a csalás, a csel, a játék, s témái hétköznapiak, Jensen a valódi mítosz degeneratív formájának tekinti

A mítosz funkciói (Kirk)
elbeszélQ: a szórakoztatást szolgálja
gyakorlatias: szabályokat ismétel, megszabja az értékeket
spekulatív: magyarázatokat ad
eszkatologikus: a halott világ informálása


mítoszok elemzése
mint miniatqr drámát fogjuk fel
beszámozzuk a jeleneteket, így azonosítjuk a dráma minden lépését
listát készítünk a drámai szereplQkrQl, nyíl segítségével jelölve minden bennük lezajló változást, pl. ha egy lány holddá változik

milyen a mítoszban megnyilvánuló kozmológiai struktúra vagy világkép
a fQ oppozíciók vizsgálata
megkeressük a dialektikus sorokat: tipikus dialektikus sor a következQ: tézis  antitézis  szintézis, azaz kezdet helyzet, konfliktus helyzet, végkifejlet, amely kezdeti pontja vagy tézise is lehet egy újabb dialektikus sornak. (Betqvel jelöljük a dialektikus sort és számokkal minden tételt a sorban, alszámok is szerepelhetnek.)

szimbólumok és értelmük identifikációja
általános interpretáció


A Föld megmentése és a vadkan
Az ellenistenségek sorában is születtek olyanok, akik mélyen elmélkedve ráeszméltek, hogy az istenek hatalma megdönthetetlen, és Visnu a világ egyedüli ura. A Daitják démoni nemzetségébQl származott két fivér: Hiranjáksa és Hiranjakasipu olyan Qszinte hódolattal tisztelte a Lét Fenntartóját, hogy a Legnagyobb istenség maga mellé vette, s mennyei palotájának ajtónállóivá nevezte ki Qket. A két óriási erejq kapuQr híven teljesítette megtisztelQ feladatát.
Az Psbölcsek elQtt nyitva állott a Menny; szabadon, korlátozhatatlanul járhattak-kelhettek a Három Világban, hiszen Qk hozták-vitték az istenek üzeneteit. Otthonosan mozogtak a Földön, az emberek közt s az égben az istenek körében is. Egy alkalommal éppen Visnu elé készültek járulni, aki mindig szeretettel és az érdemeiket megilletQ megbecsüléssel fogadta Qket. De a két hatalmas ajtónálló nem tudta, hogy jelentés nélkül beléphetnek a Világ Urához, s elutasították a Risiket. Hiába érveltek és hivatkoztak Qsi jogukra, a kapuQrök egyre türelmetlenebbül léptek fel és végül erQnek erejével kituszkolták Qket. Az Psbölcsek haragra gerjedtek, különösen Durvásza, aki egyébként sem volt éppen béketqrQ, s megátkozták a két tiszteletlen Daitját:
Süllyedjetek alantasabb létformába, és szülessetek meg odalenn!
A nagy szentek átkát maga Visnu sem tehette többé hatástalanná; s a két Aszura nyomban lehanyatlott az alantasabb létsíkra, és a földi körökben születtek új életre. Természetesen elfelejtették elQzQ születésük dicsQségét, de öntudatlanul élt bennük az emlék, hogy az Égiek átka taszította le Qket a magasból. Rendkívül erQs, hatalmas uralkodók lettek azután az alantasabb világban, és dacosan szembeszálltak az istenekkel.
Hiranjáksa folyton azon törte a fejét, hogy hogyan árthatna az Égieknek. Egyszer aztán eltökélte, hogy kiemeli helyébQl a Földet. Úgy is tett: fogta a Földet, és lehurcolta az alvilág mocsaraiba. A sötét víz mélyén rejtette el, mindenestül, népeivel, városaival, tengereivel, folyóival, hegyeivel, síkságaival együtt.
Nagy lett a riadalom a mennyei körben. Az istenek tanácstalanul, zavarodottan álltak, nem tudták hogyan segíthetnének a világraszóló bajon. Végül testületileg a Lét Ura elé járultak, és esdekelve kérték, állítsa helyre a rendet.
Visnu erre mérhetetlen nagy vadkan alakját öltötte magára: ez volt a harmadik megtestesülése. Alászállott a mélybe, lemerült az alvilág mocsarába. Feltúrta a fekete iszapot a mocsár fenekén, és egyszerre rátalált az eldugott Földre. Óriási agyaraival kiemelte az iszapból, és felszállott vele a verQfénybe. ElQbb azonban agyarával még elpusztította a vakmerQ Daitját: így ért véget Hiranjáksa átokkal terhelt születése az alantas létsíkon.
Az istenek örömujjongva fogadták a csodálatos vadkant és a visszanyert Földet, amely szépséges fiatal nQ alakjában ült a megmentQjének széles vállán. Attól fogva, mintegy Visnu második asszonyaként tisztelték Prithívit, a Földet, noha csak a Lét Fenntartójának jobb oldalán foglalhatott helyet, mert az igazi hitvest ura bal oldala illeti meg. Nem is merte többé semmiféle sötét erQ bántani a Földet!

Jelenetek beszámozása
Hiranjáksa és Hiranjakasipu Visnu kapuQrei lesznek
Nem engedik be az Psbölcseket
Psbölcsek haragja
Hiranjáksa és Hiranjakasipu földi újjászületése
Hiranjáksa az alvilágba viszi a Földet
Tanácstalan istenek
Visnu vadkanként megmenti a Földet
A Föld Visnu második asszonya lesz

Drámai személyek azonosítása
Hiranjáksa és Hiranjakasipu > ember
Visnu > vadkan
Psbölcsek
Durvásza
Pirithívi > nQ

Kozmológiai struktúra
Menny  palota, verQfény
Föld
Alvilág  mocsár, sötét víz
Axis mundi = a palota kapuja

fQ oppozíciók
Visnu és az ellenistenek
Hiranjáksa, Hiranjakasipu és az Psbölcsek
Hiranjáksa, Hiranjakasipu és Durvásza
Hiranjáksa, Hiranjakasipu és az istenek
Hiranjáksa és Visnu
Menny és Alvilág


Dialektikus sorok
utálkozó ellenistenek  Hiranjáksa és Hiranjakasipu tisztelik Visnut  kiemeli Qket

kapuQr lesz belQlük  Psbölcsek megjelenése  átok
átok  utálat  Föld elrablása
Visnu vadkanként alászáll  legyQzi az Alvilág mocsarát és Hiranjáksát  megmenti a Földet


Szimbólumok és értelmük identifikációja
Kapu: Átmenet, rituális átlépés
Pr: kezdet és vég, örök körforgás (szimmetria)
Ikrek: ellentét
Föld: a nQi princípium
Vadkan: erQs uralkodó, férfiasság, a természet Qsi ereje, halál utáni élet



Rítusok

Rítusnak tekintjük a vallási gyakorlatban az olyan cselekedetet vagy cselekedeteknek a sorát, amihez mágikus vagy vallásos tartalmú képzetek tapadnak, és ami rendszerint mitikusan megalapozott, hagyományok által elQírt formában kerül kifejezésre


Értelmezések
Malinowski szerint a természeti népek az aggodalom hatására mágikus rítusokat hajtanak végre, hogy biztosítsák szerencséjüket

Marvin Harris tömör megfogalmazásában a rítus a vallás és mágia aktív dimenziója, és két fQ csoportra osztható: az átmeneti (rites de passage) és a szolidaritási rítusok csoportjára

Haviland: A vallási rítus az az eszköz, amellyel személyek kapcsolatot teremtenek a szakrálissal  a rítus: vallás akcióban.

Bertholet: A rítus rendszerint vallásos, sajátos kultikus szokás, ahogyan azt a hagyomány meghatározza. Egyes rítusokból áll össze a rituálé... és ezek alakítják a kultuszt, elsQsorban, mint kollektív elQadást

Dömötör Tekla: a helyesnek tartott viselkedés társadalmilag szabályozott lefolyása; az elQírt mód, ahogyan egy vallásos vagy mágikus cselekményt végre kell hajtani, szokáscselekmény

Durkheim (1912) és Radcliffe-Brown (1952) a rítust kohéziós erQnek fogta fel, olyan erQnek, amely elQsegíti a társadalmi integrációt és megszilárdítja a kollektív érzést


Rítusok tipológiája
funkció és cél szempontjából: a rítus lehet egyéni vagy közösségi, lehet utánzó vagy szimbolikus, ábrázoló vagy mimetikus

Szerepük szerint elkülöníthetQk pl. az életciklus fordulóihoz kapcsolódó átmeneti, a jósló, a gyógyító, az ártó, a krízis rítusok


Társadalom - rítus
növénytermesztQ társadalmak  szaporító, termékenységi rítusok: a növények szaporodásának szimbolikus úton történQ növelése

Vadásztársadalmak  a képzetek az QsidQ élmény hiánya miatt közelebb állnak korunk civilizált istenképéhez, a vadászszertartásokat is inkább vallásosnak lehet tartani, mint mágikusnak

fQnökségek és magaskultúrák áldozati szertartásai a természeti népek szertartásainak más tartalmakkal telített degenerált formái, ahol az áldozat már nem az emlékezés, hanem az isteni akarat kikényszerítésének az új eszköze


Mágikus rítusok elemei
Primer aggodalom. Az ember bizonyos eredmények elérését kívánja, de nincs birtokában azon eszközöknek, melyek biztosítanák ezt az eredményt, tehát „aggodalmat” érez

Primer rituálé. Így oda tendál, hogy aktusokat hajtson végre, amiknek semmi gyakorlati hatásuk nincs

Szekunder aggodalom. Mikor az ember tQle telhetQleg végrehajtotta a technikai procedúrákat és a rítusokat, akkor primer aggodalma latens marad, mert a rítusok önbizalmat adnak neki. Így csak akkor érez aggodalmat, ha a rítusok nem hajtattak végre megfelelQen. Ez az attitqd generalizálódik s aggodalmat éreznek mindig, ha a társadalmi tradíciók valamelyike nem vétetett figyelembe. Ez a másodlagos vagy áthelyezett aggodalom

Szekunder rituálé. Purifikáció, a másodlagos aggodalom elmulasztására

Racionalizáció. A rituáléval kapcsolatos állítások

Szimbolizáció. A rituális aktus szimbolikus formája (minden társadalomnak megvan a maga szimbólum-szótára)

Funkció A rituális aktus ad a társadalom tagjainak önbizalmat, elqzi aggodalmukat s fegyelmezi a társadalomszervezetet

Rítuselemzési séma:
BEVEZETÉS: Az esemény
I. A RÍTUS (etnográfiai) LEÍRÁSA
a cselekmény
a képzetek

II. A HÁTTÉR (szociokulturális kontextus)
a cselekmény szempontjai
a képzetek helye (a világképben)

III. A RÍTUS (szimbólumrendszer) ELEMZÉSE
az életforma-tényezQ
a mito-ideológiai beágyazottság
összehasonlítás (kultúratörténet, etnohistória)


A szimbólumokról és a vallási specialistákról

az emberi élet legjellemzQbb vonásai közé tartozik a szimbolikus gondolkodás és viselkedés

csak az ember rendelkezik a szimbolikus értelmezés készségével: az embernek nincsen szüksége fizikai tapasztalatra, hogy tudást szerezzen

a szimbolikus viselkedés is tanult viselkedés, minden kultúrának van önálló szimbolikus rendszere

A vallási szimbólumok
nem különböznek lényegesen más kulturális jelképektQl
fel van ruházva tartalommal, és közös értékeket közölnek
A jelképek alapvetQk a vallás számára, de az egész kultúra szempontjából is fontosak: segítik a kultúrának és intézményeinek a fennmaradását, és lehetQvé teszik, hogy alapvetQ értékei átadhatók legyenek újabb nemzedékeknek

Rosengren (1976)
A szimbólumrendszereknek több típusa van (tudomány, ideológia, vallás és mitológia) s ezek logikailag koherens módon kapcsolatba hozhatók négy megfelelQ típusú standartizált tevékenységgel (munka, szertartás, rítusok, mágikus aktusok), és az ezeket a standartizált tevékenységeket irányító törvényekkel

Carl Gustav Jung
Vannak kulturális és természetes szimbólumok
A természetes szimbólumok a psziché tudattalan tartalmaiból származnak, archetipikus képek

A kulturális szimbólumok a civilizált társadalom kollektív képei

A vallási specialista
az a személy, aki jobban ért bizonyos vallásos jellegq feladatok ellátásához, mint közösségének többi tagja

a vallásetnológia több specialistát különböztet meg: a két fQ kategóriát képviselik a sámánok és a papok: általános vélemény, hogy a sámán (vagy orvosságos ember) csak részidQs, míg az egyházi kultuszok vezetQi, a papok egészidQs specialisták.
A vallásetnológia ezen kívül  funkciónként  számos alap-specializációt” is ismer, mégpedig látókat, jósokat, prófétákat, gyógyítókat, mágusokat, boszorkányokat, varázslókat.

A sámánizmus
azon a felismerésen alapul, hogy az ember mint szellemi lény, a szellemi folyamatok láncszeme, s a világ tapasztalható jelenségei a szellemek világában parallel folyamatokként játszódnak le

a sámán rendelkezik azzal a képességgel, hogy pszichés koncentrációval ezekre a párhuzamosan lejátszódó folyamatokra hasson

A sámán különleges lelki tulajdonságainak megfelelQen képes közvetíteni az emberek és az istenek, szellemek között

Boszorkányság, varázslás

A vallásban módosul az ember alapvetQ világlátása, és a felsQbbrendq lényekbe vetett hite.
A varázsló hiszi, hogy befolyásolni tudja a természetfeletti hatalmakat, a vallásos ember viszont alárendeli magát a felsQbbrendq lényeknek, elfogadja, hogy azok irányítják és ellenQrzik Qt

nem elég a tabukat betartani, rítusokat elvégezni, a vallásos embernek könyörögni kell a jóindulatért

A sámán ráerQszakolja akaratát a személytelen erQre, a pap aláveti magát a személyessé vált erQ (isten) akaratának.

KésQbb ismét módosul az ember szemléletmódja, s a vallásos világképet felváltja a tudományos, ...immár explicite fejtve ki azt – írja Frazer (1965:9) –, amit a mágia implicite tételez fel, nevezetesen: hogy a természeti folyamatban rend uralkodik, amelynek törvényeit felfedezve módunkban áll bizonyossággal látni az események bekövetkezését...”

Varázslók

a mágia („varázslás”) segítségével másoknak ártani akarnak, természetfeletti erQk segítségével

Vannak társadalmak, ahol többen is elsajátíthatják az ártó mágiát, de többnyire specialisták kezében vannak ezek az ismeretek

A varázslás történhet az egyén vagy a közösség érdekében, de lehet antiszociális célja is, így a mágia felhasználása más személy rovására. Imitációs mágiával ugyanis lehet ártani távoli személyeknek - természetesen ez akkor hatásos, ha mindketten hisznek benne

A varázslás Qsformájának feltehetQleg az animizmust tekinthetjük

Az a hit, amely az emberekkel hasonló szellemekkel és magasabb hatalmakkal népesítette be a környezetet, elsQsorban a természet veszélyeinek a mérséklését, illetve elviselését célozta. A természet az animizmus segítségével nem felfoghatatlan és kiszámíthatatlan veszélyforrás és önkényként képzQdött le az ember számára, hanem mint ártó és segítQ hatalmakkal egyaránt rendelkezQ jelenség

A természet erQinek és jelenségeinek ilyen antropomorf felfogása nyilvánvalóan megkövetelte azoknak a technikáknak a kidolgozását, amelyekkel az ember a természetet a számára kedvezQ irányba vélte befolyásolni

Az animizmus a késQbbiekben Qs- és halottkultusszá bQvült. Az Qsök -elsQsorban kapcsolatteremtQként és közvetítQként - belekerültek az imákba, így létrejött a kérések, adományok, követelések finoman kiegyensúlyozott szociokultikus rendszere

Egy idQ után ennek a tendenciának a következtében átalakult az egész varázslás és megjelent egyféle alkalmazott mágia. Ez továbbra is a törzs, a nép, a közösség tulajdona volt

Ugyanakkor azonban létrejött egy erQsen rituális varázslás, amely egy mindinkább istenivé váló világkép keretein belül fejlQdött tovább. Itt már egyre inkább a közvetlenül cselekvQ és beavatkozó istenekrQl volt szó, ellentétben a régebbi trenddel, amely az Qsökben, vagy az emberhez hasonló természeti erQkben való hittel manipulált. Bár ezek az új istenek mindenhatóak, valamilyen módon mégis alá vannak vetve a papság szakértelmének - azaz könyörgésének - és kizárólag a felavatott mágus képes Qket irányítani

A witchcraft akár a sorcery, kísérlet más személyeknek való kár okozására, természetfeletti erQkkel és eszközökkel; ellentétben a sorceryvel, amelyhez anyagi eszközök tartoznak, a witchcraft kizárólag pszichikai módszerekkel operál. A „varázslók” tudatosan végzik tevékenységüket, tudván, hogy akciójuk hatásos lesz, a boszorkányoké pedig nem tudatos, hanem önkéntelen

A boszorkányságot az antropológusok közül legalaposabban Evans-Pritchard vizsgálta a zande népnél (1976). E nép hite szerint a witchcraft a belsQségek (belek) fizikai kondíciója, amely lehetQvé teszi a witch lelkének, hogy éjszaka eltávozzon. Bár hitük szerint a witchcraft mindenütt jelen lehet, ami balszerencsés dolog, mégsem élnek állandó félelemben. Szerintük a balszerencse része az életnek, hiszen az emberek megbetegszenek, a házak leégnek, stb.


Boszorkány - Hagyományszótár
A pogány, majd újabb kori magyar hitvilág jellegzetes alakja

a magyar szó török eredetq, a nyom jelentésq bosz, basz szóból ered

a nQi elv pusztító oldalát megjelenítQ személy

A keresztény vallásra tért magyarság világképébQl sem tqnt el alakja, sQt tovább gazdagodott

Rengeteg (például a fekete macskával, a seprqvel vagy a repülQzsírral kapcsolatos) elem hatja át a képzetet

a keresztény mitológia ördög alakja új táptalajt adott a boszorkánnyal kapcsolatos mitikus képzeteknek

A boszorkány fQ jellegzetessége hogy személye nQ, olykor csábító szépség, de leginkább vén öregasszony

alapvetQen kétarcú: az emberi közösségekben észrevétlen, legfeljebb sejteni lehet egy magányosan élQ öregasszonyról, hogy boszorkány

Leleplezni csak kétféleképpen lehet. Az egyik ismert módja, hogy Luca székére állva fel lehet ismerni a szarvairól, a másik  nem kevésbé veszélyes  eljárás, hogy rontás közben kell elkapni

Még ha át is változott valamilyen állattá, amit ekkor az állattal tesznek – akár megjelölik, megsebzik, megpatkolják vagy meg is ölik –, a jeleket az emberi alakba visszaváltozó boszorkány is magán viseli majd

a boszorkány mágikus képességekkel, varázstudással rendelkezik - amelyeket beavatás útján szerez -, a néphit körében leggazdagabban az ellene, a rontás elhárítását célzó eljárások éltek

az ajtónál lehet feltartóztatni, például küszöbre szegezett talált patkóval, oda locsolt tejjel, a küszöb alá ásott békával, fokhagymával, nadragulyával, piros (az élet, Boldogasszony színe!) posztódarabkával, amit esetleg az ajtófélfára is szegezhettek. Olykor boszorkányqzQ hatású barkát törtek ellene vagy apró magokat szórtak el varázskörben, mert azt a boszorkánynak egyenként mind össze kell szednie

A boszorkány számlájára írták a tehén elapadó tejét, egyes betegségeket is boszorkányok ártásaival magyaráztak, amelyeket igézéssel, azaz nézéssel (szemmel veréssel) vagy szóval (átokkal) vagy cselekedettel (a gonosz megidézésére különösen alkalmas keresztúton végrehajtott rontó mágiával, bqbájoskodással, öntéssel, szórással) okoztak. Azt is tartották, hogy ha a kiszemelt áldozatnak leveszik, lemérik az árnyékmértékét (azaz uralmat szereznek árnyéklelke felett), akkor azontúl árthattak neki. Úgy vélték, hogy a boszorkány napfogyatkozást is okozhat azzal, hogy a napot leveszi az égrQl

A hiedelmek szerint a boszorkány állattá, többek között kutyává, lóvá, tyúkká, libává, varas békává, bogárrá tud változni, de más embert is át tud változtatni, például lóvá, hogy utána akár órákon keresztül nyargaljon rajta. Ugyanakkor arról is említés esik, hogy méretét változtatja meg, hogy átférjen az ajtóhasadékon vagy más emberek képét is képes magára ölteni, s így gonoszkodni. A boszorkány az alvilági erQk, sötét, állati ösztönök megtestesítQje, aki  mint a sárkányok anyja  olykor a késQbbi ördög helyett egyenesen mint az alvilág végsQ ura jelenik meg

A boszorkányok a mitikus képzetekben Boldogasszony, mint anyaistennQ ellenképeként mint rossz tündérek, szépasszonyok, sQt az ördögi Szépasszony szolgálóiként jelentek meg

A vasorrú bába és a boszorkány ma azonos jelentésqek, holott hajdan egymástól még különböztek: a vasorrú bába túlvilági szellemalak, mitikus lény volt, a boszorkány pedig a nép közt élQ emberi lény, még ha mitikus vonásokkal is rendelkezett

IdQvel azonban a gonoszságuk révén a vasorrú bába alakját össze lehetett kapcsolni a boszorkányéval, végül a jelentések avagy szintek összekeveredésével eggyé is olvadtak

a hagyományok tqntével a tündért is jelentQ bábát és az immár boszorkányt is jelentQ vasorrú bábát is összekeverték: az idQs gyógyító szülésznQ alakja összemosódott a rontó, varázsló és kuruzsló boszorkány alakjával. A bábának valószínqleg mind gyakrabban tulajdonított a népi hitvilág boszorkányos szerepet, mint aki szemmel ver, meg tudja rontani a gyermekágyast és az újszülöttet, még ha ugyanakkor gyógyítani is tud, így a boszorkányperek idején nagyon sok bábát vádoltak meg boszorkánysággal


A nuer leopárdbQr fQnök
strukturálisan független egyén
„helyi idegen” (Masai – laibon, Nandi orkoiyot)
mediátor, nem bíró
nincs szekuláris hatalma, minden hatalma az átok mitikus erején nyugszik
bizonyos állandósul hivatalok strukturális alapja


A vallási kommunikáció


Három értelmezési mód:
Az ember másik világgal történQ kommunikációja (természetfeletti lények)
Az emberek, mint csoport, egymás közti kommunikációja (a vallási mezQben)
Egy ember vagy csoport önmagával végzett kommunikációja (rítusok)
inkább operacionalizálási célokat szolgáló szétválasztás


A vallás mint kommunikáció
Tylortól eredeztethetQ: szellemlényekbe vetett hit > a lényekkel lehet kommunikálni
KettQs láthatatlanság: mentális konstrukció, láthatatlan interakciós szereplQk
Bármely viselkedés, amit a hívQk direkt vagy indirekt kommunikációnak tekintenek önmaguk és a természetfeletti közt
Spiro: a vallás kulturálisan posztulált emberfölötti lényekkel való, kulturális minták szerint szervezQdQ interakciókból áll


Az interakciók kétfélék lehetnek:
Olyan cselekvéstípus, amirQl azt hiszik, hogy megvalósulása emberfeletti lények akaratával, vágyaival megegyezQ (segítség megnyerése, védelem)

Olyan cselekvések, amelyekrQl hiszik, hogy az emberfeletti lényeket befolyásolja a cselekvQk szükségleteinek kielégítésére


A vallásos nye
01@ABCNOQíîï


( ) * 3 ÷éÛÍ¿÷º¯¡œ“‡{m_mS_G‡G‡G_h`d h±^CJ\aJh`d h„Ý5CJaJh`d h„Ý5CJ\aJh`d h^$S5CJ\aJh`d hÖ#CJ\aJh`d h„ÝCJ\aJh–'nCJ\aJ h½dÝ\h½dÝh½dÝ5CJ\aJ h–'n5CJ\aJ h–'n\h`d h›gB5CJ \aJ h`d h›gB5CJ0\aJ0h`d h„Ý5CJ0\aJ0h`d h›gB5CJ$\aJ$h`d h›gB\




1@BCNOPQíî÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïïïãããããããã
$„Å`„Åa$gd±^ $a$gd±^ $a$gd±^̳xµò¶ýýýî ) * €
‚
4
6






œ

ž

^`bˆðåÙåÑåÑåÑƾƮŸŸ $„hdh^„ha$gdŠ3Ý$„h„Å^„h`„Åa$gd±^ $a$gdÖ#
$
&
Fa$gdÖ# $a$gd±^
$„h^„ha$gd±^
$
&
Fa$gd±^ $„Ådh`„Åa$gd±^3 4 5
€
‚
Œ
Ž

’
˜
¤
¨
ô
2
4
6
D
F
H
Ì
Î










š

œ

ž

¼

¾

Â

\`bt„†ˆšõêõÞÒÄÞÒÞ¸Þ¸ÞÒÞÒÄÞÒÞ¸ÞÒÄÞÒÞ­ŸÄŸ“ÞõŒ‚xnxÞhŠ3Ýh^$S5\hŠ3Ýh„Ý5\hŠ3ÝhŠ3Ý5\

hŠ3Ý5\h`d hÖ#CJ\aJh`d hÖ#5CJ\aJ h`d hÖ#CJaJh`d hÚG—CJ\aJh`d h„Ý5CJ\aJh`d h±^CJ\aJh`d h„ÝCJ\aJ h`d h±^CJaJ h`d h„ÝCJaJ(ˆš°¾ÀÜÞ
èèèÜÐÐÐgÐÐhkd$$If–F ”™ÖF8Œ
Ä £!€T€8€ß
tà ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¤

$$Ifa$gd±^
$„Å`„Åa$gd±^$
&
F
Æ Ð”„”dh^„”a$gdÖ#
š®¼À
hj~‚ª²øü 48:<>HJL\^`stuóçÜÎÂδδΨδδ؜Ž€tŽ€hœ\œ\P\h`d hk% 5CJaJh`d hk% CJ\aJhÄhsg 5CJaJhÄhk% 5CJaJhÄhk% 5CJ\aJhÄhsg 5CJ\aJh`d hsg CJ\aJh`d häc¤CJ\aJh`d häc¤5CJ\aJh`d h¯YñCJ\aJh`d h¯Yñ5CJ\aJ h`d h„ÝCJaJh`d h„ÝCJ\aJh`d héBýCJ\aJ
,Jhj€‚¬ïïïˆ|||

$$Ifa$gd±^fkd·$$If–FÖF8Œ
Ä £!T8ß
tà ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¤$
&
F$Ifa$gd±^ ¬®°²Öú–ŠŠzz$
&
F$Ifa$gd±^

$$Ifa$gd±^hkdd$$If–F ”ÞÖF8Œ
Ä £!€T€8€ß
tà ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¤úü6˜ŒŒŒ

$$Ifa$gd±^fkd$$If–FÖF8Œ
Ä £!T8ß
tà ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¤68:<^tu›°ÄÜ󖊊sŠeeee $
&
FSdha$gdsg
$„Å`„Åa$gdsg
$dha$gdsg
$„Å`„Åa$gd±^hkdÈ$$If–F ”WÖF8Œ
Ä £!€T€8€ß
tà ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¤
uv™›œ°±ÂÄÅÜÝñòôõ#%js¤¥¦§¶ ¢ ¶ Ô Ö °²òäØʼʼ±Ê¼Ê¼±¦òäر›±ƒugu±\±\±\± h`d héBýCJaJhÄh&F5CJ\aJhÄhk% 5CJ\aJh`d hñ+²CJ\aJh`d hk% CJ\aJ h`d h&FCJaJ h`d hsg CJaJ h`d hk% CJaJh`d hk% CJ\]aJh`d hsg CJ\]aJh`d hk% 5CJaJh`d hk% 5CJ\aJh`d hsg 5CJ\aJ óô%Xj¤¥¦·


>‚òyz÷ìÞÞÞÒÒÇÒÒ칫«« ”
$„8^„8a$gd&F
$
&
FVa$gdzeó $
&
FVdha$gdzeó $
&
FVdha$gd&F
$dàa$gd&F
$„Å`„Åa$gd±^ $
&
FSdha$gd&F
$dha$gd&F $a$gdsg

:>f~‚º¼ÌÎîò

')68RTjlwyz†‰•©ª«ËÍÒÓÔ


')øíÞÒÄ¸í¸¬¸¬¸íž¸ž¸’¸í¸í¸íží¸í‡ÄížÄ¸{¸íĸ{¸íĸ{¸íh`d h-b€CJ\aJ h`d h&FCJaJh`d hzeóCJ\aJh`d hk% CJ\]aJh`d hr@`CJ\aJh`d hk% CJ\aJh`d hk% 5CJ\aJh`d hk% 5CJaJh`d hk% 5CJ\]aJ h`d hk% CJaJ hÖBnCJaJ/z•Í)@c}©ÞFHp”Ôê,D\ññññæØØØØØÐÁ³³¥¥³³³ $
&
FWdàa$gdÆ $
&
FWdàa$gdÆ $„hdh^„ha$gdÆ $a$gd±^ $
&
FWdha$gd-b€
$dha$gd-b€ $
&
FVdha$gd&F)?@NQacjkm}‘©¯°±²ÜÞåæõö&(DHJlpròæØÍÁÍØæÍÁØÁØæ¶ÍÁÍتÁšÁŠÁÍsg[h`d hNh`5CJaJhÆhNh`5CJaJhÆh>.
5CJaJ h`d hNh`CJaJjh#1O0J CJU\aJjh\B%0J CJU\aJh`d h-b€CJ\aJ h`d h-b€CJaJh`d hS!²CJ\aJ h`d hS!²CJaJh`d hS!²5CJ\aJh`d hS!²5CJaJh`d hS!²5CJ]aJr’˜¸ºÒÔæê(,2BFZ^nr„Š’–˜º¼

^šœ¾þ$&@¤ÄÊà--óçóçÜçóçóçóçÐóçóçóçóçóçÈÀ¸­¢­¢­¢­ó–­ˆ­}­óqh`d h’X5CJaJ h`d h›O­CJaJh`d h›z46CJ]aJh`d h›z45CJaJ h`d héBýCJaJ h`d h›z4CJaJh`d h›z45h`d h>.
5h`d hxmL5h`d h›O­5CJaJ h`d hNh`CJaJh`d hNh`5CJaJh`d h>.
5CJaJ*\pˆ–˜¼&@lœ¨ÄÞà-ø-ú-ñññææÚÒæǹ¹¹¹¹Ò殢
$„h^„ha$gdÓZ)
$
&
FYa$gd>.
$
&
FXdha$gdÓZ)
$dha$gdÓZ) $a$gd±^
$„Å`„Åa$gd>.

$dha$gd>.
$
&
FWdàa$gdÆ-- ----b-¸-ö-ø-ú-8 9 G H M l m n o r s t § ¨ © Î Ï Ð H!I!w!–! "$" ###H#òäÙÎÙäÙÃÙÃٸٸÙÃÙÃòªÙÎÙ¡•‰ÙÃÙÃÙÃÙÃÙ~pbh`d h’X5CJ]aJh`d hÓZ)5CJ]aJ h-
þ5CJ]aJh`d h’X5CJaJh`d hÓZ)5CJaJhÆ5CJaJh`d hk3à6CJ]aJ h`d hr@`CJaJ h`d hÓZ)CJaJ h`d hk3àCJaJ h`d h’XCJaJh`d h’X6CJ]aJh`d h›O­6CJ]aJ&ú-m n ¦ § ¨ Î Ï H!I!""$"# ##†#ô#†$ˆ$œ$ôìôääääÙìÙìÙäÎﳨ¨
$dha$gd«-Ó
$„Ä^„Äa$gd«-Ó $„Ädh^„Äa$gd«-Ó
$dha$gdÓZ)
$
&
FZa$gdÓZ) $a$gd±^ $a$gdÓZ)
$
&
FYa$gd>.
H#J##¸#$ $†$š$œ$¬%®%°%¶%&B&D&–&˜&ø&ú&4'6'Œ'Î'~)€)„)†)œ)ž)*R*T*V*ú*ü*F+H+®+²+ì+î+,
,-, ,(,),õêÜêÜêÐÄê¹ê®êÐÄê®ê®ê®ê£ê£ê®ÐÄê®ê®ê®ê›ê›ê®„£y„y h`d hGBÅCJaJ h`d hòàCJaJh`d hòà5CJaJ hiÚCJaJ h`d h›O­CJaJ h`d h«-ÓCJaJ hiÚh«-ÓCJ
aJ
h`d h’X5CJaJh`d h«-Ó5CJaJh`d h’X6CJ]aJ h`d h’XCJaJ h`d hÓZ)CJaJ/œ$¬%®%&&&D&‚)„)†)ž)T*V*ú*ê+ì+î+, ,ôìôäÙÙÍäääÂì´Âä䩛 $
&
F]dha$gdGBÅ
$dha$gdGBÅ $
&
F\dha$gd«-Ó
$
&
F\a$gd«-Ó
$„Å`„Åa$gd«-Ó
$dha$gd«-Ó $a$gd±^ $a$gd«-Ó
$
&
F[a$gd«-Ó ,),3,:,D,,‡,’,š,ª,«,·,þ,ÿ,Ì.Î./’/ññññãññññØØÍÁ¶ªŸ— $a$gdk[®
$
&
Fÿa$gd¤1
$„Èû^„Èûa$gdk[®
$
&
Fda$gdk[®
$„ ^„ a$gdk[®
$
&
Fba$gdk[®
$dha$gdk[® $
&
F]dha$gdGBÅ $
&
F]dha$gdGBÅ),I,T,c,p,ª,«,¶,·,ý,þ,ÿ,-.>.†.ˆ.Ì.Î./’/0 00,0.0:0J0Z0h0”0–0º0¼0 1(1t1Š11æ1õêõêõáÕɾ골¾¾•¾³¾¾õ‰}¾o¾}¾d¾•¾d¾d¾d h`d hr@`CJaJh`d hy
46CJ]aJh`d hy
45CJaJh`d hk[®5CJaJ h-
þCJaJ h`d hk[®CJaJ h`d hzeóCJaJ h¤1hk[®CJ
aJ
h`d hy
4CJaJh`d hòà5CJaJh`d hGBÅ5CJaJh-
þ5CJaJ h`d hGBÅCJaJ h`d hòàCJaJ'’/0 00.0Z0®2°2²2Æ2ò283Ú3^4Ø4Ú4ð4¶:PDôììáÓÈìì캬¬¬¬§§››
$„Å`„Åa$gdo_gdo_ $
&
Fjdha$gdRB¼ $
&
Fjdha$gdG$ê
$
&
Ffa$gdr@` $
&
Ffdha$gdr@`
$dha$gdk[® $a$gd±^
$
&
F]a$gdk[®æ1®2°2Ä2Æ2Ò2Þ2ò2þ23 3&3(3P3R3\3^344"4$4^4`4t4~4°4¼4Ø4Ú4ð4ò425J5Æ6Ú6f7x7î7,8b8p8 8¦8õêÞÒêÄêÒê¹ê¹ê¹ê¹ê¹ê¹ê®êÄêÄê§ ˜‚‚˜˜˜vh'?ho_6CJaJ ho_h'?CJaJ ho_ho_CJaJ h'?CJaJ

ho_5\

h]8"5\ h`d hzeóCJaJ h`d hG$êCJaJh`d hÕGk6CJ]aJh`d hÕGk5CJaJh`d hRB¼5CJaJ h`d hÕGkCJaJ h`d hy
4CJaJ*¦8¨8²8´8À8Þ8ì899&9:9®:¶:ô:ø:4;F;*<:<ž<¬h>‚>&?:?f@z@:ABAÐAÖA$D4DPDrD„D2EBE~EÔEØE,F>F aJ
h;fíCJaJ ho_CJaJ hséCJaJ ho_hséCJaJ h'?CJaJ h]8"CJaJ ho_h'?CJaJ ho_ho_CJaJh'?ho_6CJaJh'?h'?6CJaJ:PD´I¶ITQüUþU¦Z_’_”_–_°_*`,`âaäa c,cTfóóçóóóóßßßÔÌÌÁµÁªž
$„Å`„Åa$gd-
$dha$gdÖ4û
$„h^„ha$gdRB¼
$
&
Fga$gdRB¼ $a$gdRB¼
$dha$gdG$ê $a$gd±^
$„Å`„Åa$gd]8"
$„Å`„Åa$gdo_ˆLÆLMMvOzOPQTQ,S@S¼UüUþUV.VâWìW@XHX:Y>YLY^Y†ZŽZ¦Z¬ZÀZœ[²[B\V\z\Œ\Þ\ò\¨]¼]Š_Œ_Ž__’_”_–_°_È_øíåíÝíøíÝíÝÒíÝíÝíÇíÝíÝíÇ¿íÇíÇíÇíÇíÇíÇíÝ±í©ž“‡| h`d hÕGkCJaJh`d hRB¼5CJaJ h`d hRB¼CJaJ h`d ho_CJaJ hÕGkCJaJjh]8"0J CJUaJ hséCJaJ ho_h;fíCJaJ hséhséCJ
aJ
h;fíCJaJ h'?CJaJ ho_ho_CJaJ h]8"CJaJ.È_Ö_Ø_à_ê_` `` `(`*`,`4`8`n`âaäaòaÔbc cc*c,cze”ePfRfvf„f˜fÒfg4g8gžg gh hhóèÝèÒÝÒÝÒèƸèÝèÒ¸èÝè­¥è’èŠè¸ÝèÝ~rèÝèg~’ h`d hÕGkCJaJh`d hG$ê5CJaJh`d hÕGk5CJaJ hÖ4ûCJaJ h`d h-CJaJhÖ4ûhÕGk5hÖ4ûhG$ê5 h`d h¹yCJaJh`d hÕGk6CJ]aJh`d hRB¼5CJaJ h`d hRB¼CJaJ h`d hG$êCJaJ h`d hÕGkCJaJh`d hÕGk6CJaJ(TfVf˜fg8g gh h &
Fodha$gd- $a$gdxmL $
&
Fldha$gd-
$
&
Fna$gdá?# $
&
Fndha$gd-
$dàa$gdxmL
$dha$gd- $a$gd±^>h”i–iÚiàiâiöiøi j&j(j2j4jhj„j>k~kZl\l^lplmm m n

n@nBn’n”n–nÀnÂn¶p¸pÊpÌpæpèpõêõßÔßÔßõêÌÄõ¸õ¸õ­¡•ŠÔtŠԊԊõh•¡ŠtŠtŠth`d h©'5CJaJ h`d h2SCJaJ h`d h2SCJ
aJ
h`d hPvXCJaJh`d hPvX5CJaJh`d h2S5CJaJ h`d hPvXCJaJh`d hÕGk5CJaJhÖyhÕGk5hÖyh-5 h`d hy1®CJaJ h`d h-CJaJ h`d h-CJaJ h`d hÕGkCJaJ((j4jhj„jÖj>k~k¶kÔkZl\lplmmn
n@n”nôå×ÉÉ×ÉÉÉÁô¶ª¶¢”” $
&
F+dha$gd2S $a$gd2S
$„h^„ha$gd2S
$
&
F+a$gd2S $a$gd±^ $
&
Fpdha$gd2S $
&
Fpdha$gd2S $„hdh^„ha$gd2S
$dha$gd2S”n–nÂnæpèp°r²rsttuxuv-vKvôôéÝéÒǼ°¼¨Ç‘
$„h^„ha$gdD›
$
&
Fra$gdD› $a$gd±^
$„8^„8a$gdD›
$
&
Fqa$gdD›
$dha$gdD›
$dha$gdá?#
$„h^„ha$gd2S
$
&
Fqa$gd2S
$dha$gd2Sèp®q°qÄqÆqØqÚqðqòq²rÀrÂrÄrssstt‚t„tŽt´t:u>u@utuvuxuv-vKvLv¶v·vÄv/w1w,{.{0{õêõêõêõêõÜÎÜ·õ«ŸŸÂõ“‡{‡õ·õ·õ{‡õ·õ·p h`d h ;CJaJh`d hD›5CJaJh`d hPvX5CJaJh`d hÆ#5CJaJh`d h©'CJ\aJh`d hD›CJ\aJ h`d hD›CJaJh`d hPvXCJ\aJh`d hD›5CJ\aJh`d hPvX5CJ\aJ h`d h2SCJaJ h`d hPvXCJaJ'KvLv¶v·vÄv0w1w”x–xvzxz.{0{°|²|~}÷ìáÙηÙÙÙ¬ •‰•
$„8^„8a$gd ;
$
&
Fsa$gdD›
$„h^„ha$gd ;
$
&
Fsa$gdD›
$
&
F.a$gd±^
$„8^„8a$gdD›
$
&
F.a$gdD› $a$gd±^
$dha$gdá?#
$
&
Fra$gdD› $a$gdD›0{2{4{6{F{H{°|²|~}€}‚}}’}¬}®}l~n~p~ê~*,.prtœ¢‘€’€”€•€×€


ÄÅÆÔè‚ꂃ΃Ѓ,„.„È„õêßêßêßêßõêßêßêßÔêÉê½±½±ê½±½êߥššõƒ¥šx¥ššš h`d hy
4CJaJh`d hy1®5CJaJ h`d hÛ
ÜCJaJ h`d hfAyCJaJh`d hfAy5CJaJh`d hPvX6CJaJh`d h ;6CJaJ h`d hÆ#CJaJ h`d há?#CJaJ h`d h ;CJaJ h`d hPvXCJaJ h`d hy1®CJaJ-~}€}l~n~p~“€”€•€Ã€×€Ws›ÄÅÔB‚è‚ê‚óèóóÝÕÕʼ±±±±±¥¼±±Õ
$„8^„8a$gdy1®
$
&
Fta$gdy1® $
&
Ftdha$gdy1®
$dha$gd ; $a$gd±^
$
&
Fsa$gdD›
$
&
Fsa$gdD›
$„8^„8a$gd ;ꂃ΃Ѓ,„.„È„Ê„Þ„à„\‡^‡`‡~‡/ˆ0ˆµˆ¶ˆôéÝéÕéÍÍÍÁÍͶ«Ÿ«— $a$gd‚
$„h^„ha$gd‚
$
&
Fua$gd‚
$dha$gd‚
$„Å`„Åa$gd‚ $a$gd±^ $a$gdÛ
Ü
$„h^„ha$gdÛ
Ü
$
&
Fta$gdÛ
Ü
$dha$gdÛ
ÜȄʄ̄܄ބà„â„ò„ô„Œ†Z‡\‡^‡`‡|‡–‡¾‡À‡ä‡æ‡/ˆ0ˆ5ˆµˆ¶ˆÀˆ
‰ ‰%‰&‰S‰T‰f‰g‰t‰u‰v‰‹ŠŒŠ·Š¸Š®Œ°ŒLNÄÆõêÞÓêÇ»¯»Ç£˜Ç£˜˜˜£˜£˜˜˜˜£˜˜˜˜‚˜˜vh`d hý)d5CJaJ h`d hý)dCJaJ h`d h‚CJaJ h`d h¹yCJaJh`d h¹y5CJaJh`d hÆ#5CJaJh`d h3/ð5CJaJh`d h‚5CJaJ hæ5h¹yCJaJhæ5h3/ð5CJaJ h`d hfAyCJaJ h`d h¨ ÍCJaJ.¶ˆf‰g‰/Š‹ŠŒŠ·Š¸ŠLNÂÄÆÔ (,„‘†‘¸‘ôìôôàôàôàôØÍͶ¶ÂØÍ
$„h^„ha$gdý)d
$
&
Fva$gdý)d
$dha$gdý)d $a$gd±^
$„h^„ha$gd‚ $a$gd‚
$
&
Fua$gd‚ ƍԍHŽJŽÞŽ &(†‘¨‘ ““4“0”n”••Æ•È•:–~–¨–æ–Ž——/˜0˜s˜t˜“˜\:¬x¬ ­R­4¯6¯b¯Ö°à°Œ±È±¢²Ô² ³³R³óèÝèÝèÝèÝèóèÑóèÆèÝèÆèÆèÆèÆèÆ躬 ” ˆ º èóè}èóè}è}è h`d hÂ(ôCJaJh`d há?#6CJaJh`d hV}[6CJaJh`d h¹y6CJaJh`d h¹y56CJaJh`d hÂ(ô6CJaJ h`d hV}[CJaJh`d há?#5CJaJ h`d hý)dCJaJ h`d h¹yCJaJh`d h¹y5CJaJ1¸‘’x’´’

“ ““4“v“ü“•••Æ•/˜0˜Y˜r˜s˜ññññéÞÞÐÐŹÐЮ¦ÐÐé $a$gdV}[
$
&
Fwa$gdV}[
$„h^„ha$gdý)d
$
&
Fwa$gdý)d $
&
Fwdha$gdý)d
$dha$gdý)d $a$gd±^ $
&
Fvdha$gdý)ds˜t˜“˜ºœŠ¢

£Z¦k¨P©¬4¯6¯b¯È¯°(°ˆ°Ö°þ°D±Š±Œ±óäØØØØØØØØÐÅ········Ð $
&
Fxdha$gdÂ(ô
$dha$gdÂ(ô $a$gd±^
$„Å`„Åa$gdV}[ $„Ådh`„Åa$gdV}[
$„Å`„Åa$gdÂ(ôŒ±È±².²B²T²r²t²¢²Ô²³P³R³n³ ³ô³@´´¸´Ú´Ü´Þ´µôæææææÞÓÓÓÓÞÓÓÓÓÓÓÓÞÞÈ
$dha$gdØSÓ
$dha$gdÉ}6 $a$gd±^ $
&
Fxdha$gdÂ(ô
$dha$gdÂ(ôR³n³à³â³l´p´Ú´Ü´Þ´à´µ¨µ¬µN¶P¶·
·

·\·â¸ä¸ð¸ò¸ô¸º ºJºLºâºäºæº»T»V»h»j»¼¼¼ê¼óèÝèÒèÇè»óèÝèÝèÝ»ó诣¯—ŒŒŒèuiŒŒŒiŒh`d h¸5CJaJh`d hk5CJaJ h`d hkCJaJ h`d h¸CJaJh`d hNÍ5CJaJhÐaïhk5CJaJhÐaïh¸5CJaJh`d hØSÓ5CJaJ h`d h¹yCJaJ h`d hþ-+CJaJ h`d hØSÓCJaJ h`d h

P³CJaJh`d h

P³5CJaJ'µªµ¬µ¶P¶··
·\·œ·ú·¸H¸Þ¸à¸ò¸ô¸âºäºôèÚÚôÒÒǹ¹¹¹¹ÒÒÒ­Ò
$„Å`„Åa$gdk $
&
Fydha$gdØSÓ
$dha$gdØSÓ $a$gd±^ $
&
Fydha$gdØSÓ
$„h^„ha$gdØSÓ
$
&
Fya$gdØSÓäºæº»¼¼r½t½p¾r¾ÀÀŠÁŒÁäÂæÂèÂÃÄÄ
Å

Å ÅôôéÝéÝéÝéÝéÝéÕÕôʾÊÕÕ
$„h^„ha$gdNÍ
$
&
F|a$gdk $a$gd±^
$„h^„ha$gdk
$
&
F{a$gdk
$dha$gdkê¼ú¼,½F½r½t½†½6¾8¾p¾r¾ˆ¾Š¾ÀÀÀ:ÀŠÁŒÁœÁ²ÁÐÁæÂêÂÃÄÃÄÄĘĬĮľÄÀÄÖÄÚÄæÄèÄêÄÅÅ

Å Å4ÅrłÅ.Æ0ÆÖÆòçòçÜÐçÜçÜÐĸÄçÐçÜÐçÐç¬Ðç¡ç¡çò•ò•ò•ò‡•ò•ç{Ðçòç¡çh`d hNÍ5CJaJh`d hNÍ6CJ]aJh`d h¸CJ]aJ h`d hNÍCJaJh`d hk5CJaJh`d h¸6CJaJh`d hk6CJaJh`d h¸5CJaJ h`d hkCJaJ h`d h¸CJaJh`d h¸6CJ]aJ0 Å4Å.Æ0ƦǨǷȸȹÈÐÈuÉvÉÛÉÜÉ

Í ÍšÍœÍÎÎôéÝéÝéÕÊÊ¿³¿«¿³¿«¿³ $a$gdC¿
$„h^„ha$gdC¿
$
&
Fa$gdC¿
$dha$gdC¿ $a$gd±^
$„h^„ha$gdNÍ
$
&
F}a$gdNÍ
$dha$gdNÍÖÆØÆìÆîƦǨǸȹȺÈÈÈÏÈÐÈàÈUÉcÉoÉtÉuÉvɄɺÉÚÉÛÉÜÉïÉ

Í Í0Í\͚͘͜͸ÍÎÎÎ Î^ÎjÎÚÎÜÎàÎîÎÐÏÒÏøÏúÏ&Ð,ИТÐbÑnфÒõêõêõêáÕÉÕÉ»°¥š¥°¥»°¥°¥»°¥»°¥°¥»°¥°»°š°¥°»°êŽÉ°š°š°š°h`d hµ<×5CJaJ h`d hµ<×CJaJ h`d hC¿CJaJ h`d hµu^CJaJh`d hµu^6CJ]aJh`d hµu^5CJaJh`d hC¿5CJaJhÐaï5CJaJ h`d h¸CJaJ h`d hNÍCJaJ5ÎÜÎàÎÐÏÒÏúÏ&ÐhЂИКÐîÐ ÑbÑdѸÑâÑ"҂ÒôèôàÕǹ®®¢¹®®¢¹®®®
$„Ø ^„Ø a$gdµ<×
$
&
Fa$gdµ<× $
&
Fdha$gdéU¡ $
&
Fdha$gdµ<×
$dha$gdµ<× $a$gd±^
$„h^„ha$gdC¿
$
&
Fa$gdC¿„ÒˆÒÞÒàÒâÒäÒXӖӘӜӮ԰ÔxÕ¦ÕHÖJ֚֬ÖFØXØjØlØÌÚîÚÄÛÆÛþÛ܄܆ܰÜþÜ݊݌ݎÝ:ÞDÞTÞZÞbÞtßvߢߤßêßìßààààà"à%à+à2àóçóÜÑÜÑÜÑÜÑÜÅܺÜÑÜÅܺÜÅܺܺܮźܺܣº®º®º˜£˜£˜£˜£˜£Œ£Œ£Œh`d hÛ:6CJaJ h`d hI“CJaJ h`d hÛ:CJaJh`d hm%š5CJaJ h`d hm%šCJaJh`d h
™5CJaJ h`d hšO*CJaJ h`d h
™CJaJhÐaïhšO*5CJaJhÐaïhµu^5CJaJ7‚ÒàÒâҘӚӮ԰ÔvÕxÕ¦ÕքÖDØFØjØÊÚÌÚîÚ÷÷ìàìàì÷ÕÇǼ÷±¥÷±
$„Å`„Åa$gdm%š
$dha$gdm%š
$
&
Fa$gdšO* $
&
Fdha$gdšO*
$dha$gdšO*
$„h^„ha$gdšO*
$
&
F€a$gdšO* $a$gd±^îÚHÛþÛ܂܄ܰ܌ݎÝvßlàmàzà8á9áµá·áñæÚæÒÒÇ»Ç«Ò •»•»
$
&
F„a$gdÛ:
$dha$gdÛ:$„Ä„Ä^„Ä`„Äa$gdÛ:
$„h^„ha$gdÛ:
$
&
Fƒa$gdm%š $a$gd±^
$„h^„ha$gdm%š
$
&
F‚a$gdm%š $
&
F‚dha$gdm%š2à7à?àDàIàOàYà_àgàkàlàmàzàáá7á8á9á´áµáæâêâìâãÔãìãTåVå"æ$æççÎçÐç è
èè"èâèãèåèïèðèê–ê˜ê–ë˜ëœë²ë¤í¦íìí,îøðõéõéõéõéõÞõÒÞÇõÞõÞõÞ¼´¬¡¼¡–¡–¡–¡¼¡‹¡‹¡¼¡¬¡‹¡‹¡‹¡‹¡‹¡‹¡ h`d hzEsCJaJ h`d hsO×CJ
aJ
h`d h*¥CJaJh`d h*¥5h`d hsO×5 h`d hsO×CJaJ h`d h`$–CJaJh`d h
™5CJaJ h`d h
™CJaJh`d hÛ:6CJaJ h`d hÛ:CJaJ6·áèâêâããÔãTåVå"æ$æççäèåèïèðèôììäÖË¿´¿©’ääŠ $a$gdzEs
$
&
F¾a$gdsO×
$„h^„ha$gdsO×
$
&
F¼a$gdsO×
$
&
F¸a$gdsO×
$„8^„8a$gdsO×
$
&
F¶a$gdsO× $
&
Fºdha$gdsO× $a$gd*¥ $a$gdsO×
$
&
F„a$gd*¥ðè–ê˜ê–ë˜ë¦íªí,î0î8ñ:ñÞòàòÂôÆô&ö(ö(ú*ú†ü‡üz|~ôèôèôèôèôèôèôèôèôèôàôØÍ
$dàa$gdÉ º $a$gd*¥ $a$gdÉ º
$„h^„ha$gdzEs
$
&
F¾a$gdzEsøð6ñ8ñ:ñÞòàò‚ôÂôèõ$ö&ö(ö(ú*ú.úDúRúdú.û<û’û¨ûÂûü ü
ü†ü‡üýþ‚þŒþÒþÔþüþÿz|~¶68€¾À "ÜÞ¶¸†ˆVX`bõêõêõêõêõêõêõêÜêÜêÜêÜêõêõêÑêÜêÜêõêÜêõ§êœêÑêœêœêœê‘ê‘ê‘êõ hÌ>ŒhzEsCJ
aJ
hÌ>ŒhÉ ºCJ
aJ
h`d h*¥5CJ\aJh`d hÉ º5CJ\aJh`d hzEs5CJ\aJ h`d hÉ ºCJaJh`d h*¥6CJ]aJ h`d h*¥CJaJ h`d hzEsCJaJ9~º68À "ÜÞ¶¸†ˆVXbfä è Æǁ ƒ ôéÝéÝéÝéÝéÑéÑéÑéÑéÉéÑéÉ $a$gdÌ>Œ
$„h^„ha$gdzEs
$„h^„ha$gdÉ º
$
&
F¿a$gdzEs
$dàa$gdÉ ºbf^ ` Ž  ¤ ä >?\|Æǀ  ƒ ¢ £





Ôք† Þr t ¤ ¦ FH ¢F‚„†ÞàäÊÌÎþ-ÜÝóôöõêâêâêâê×ê×êÌêâõê×êÁõ¶Ì¶×¶â¶â¶â¶Ì¶Ì¶Á¶Ì¶Á«¶ê¶Ÿ¶×¶×——h`d h½Wu5h`d hÉ º5h`d h½Wu5CJaJ hÌ>Œh½WuCJ
aJ
h`d h½WuCJaJ h`d hzEsCJaJ hÌ>ŒhzEsCJ
aJ
h`d hÉ ºCJaJ hÌ>ŒCJaJ h`d h*¥CJaJ hÌ>Œh*¥CJ
aJ
5ƒ



ÔÖFH ¢„†àäÊÌÎþNaªÜôèôèôèôèôèôàôØÐÅ····· $
&
Fdha$gdkxO
$dha$gdÉ º $a$gd½Wu $a$gd*¥ $a$gdzEs
$„h^„ha$gdzEs
$
&
F¿a$gdzEsÜôõö
-’ &!ª!"" "V"þ"œ#„$‚%„%†%Ê%÷÷÷ìÞÞÞÐ÷Åì···©÷ÅÅ $
&
Fdha$gdkxO $
&
Fdha$gdkxO
$dha$gdé1_ $
&
Fdha$gdkxO $
&
Fdha$gdkxO
$dha$gdkxO $a$gd½Wuöû

-  ’ &!(!¨!ª!" "T"V"`"ü"þ"#œ#ž#‚$„$$‚%„%†%Ê%æ&è&ê&â'ä'(ªª(ª2ªè«ê«ì«P¬R¬T¬8­~­r®t®v®Ö®Ø®ê®P¯óçÞÓÇÓ¿Ó¿ÓóçÞ³ÓÇ¿Ó¿Ó¿³Ó¨óçÓ¨Óóç›çÓ¨Ó¨Ó¨ÓçӐ…ӐÓç h`d h¡MCJ
aJ
h`d h¡MCJaJU h`d hé1_CJ
aJ
h`d hé1_CJaJh#1Oh½Wu5CJaJ hkxOCJaJhkxOh½Wu5CJaJ h`d h½WuCJaJhkxO5CJaJh`d h½Wu5CJaJh`d hé1_5CJaJ3Ê%è&ê&à'â'ä'ª”ªê«ì«R¬T¬6­8­Ž­t®v®ôèôàÕÕÕʾʶÊà« ”
$„h^„ha$gd¡M
$
&
FÁa$gd¡M
$dha$gd¡M $a$gdé1_
$„h^„ha$gdé1_
$
&
FÀa$gdé1_
$dha$gdé1_ $a$gd½Wu
$„8^„8a$gdé1_
$
&
F’a$gd½Wulv
A nyelvhasználat három fQ módja (Tambiah  északkelet-thaiföldi munka)
a szent szavakat fennhangon mondják, azzal a szándékkal, hogy mindenki hallja, de a kongregáció többsége nem érti, a szent szöveg ugyanis valamilyen idegen nyelven szól

hangosan recitálják a szöveget, de a helyi nyelven

a gyülekezethez a helyi nyelven szólnak, de a természetfeletti megszólítása valamilyen rituális nyelven történik

A rituális beszéd jellegzetességei (Bloch)
az idQsek (specialisták) formális beszéde, amely a ceremónia célját ismerteti, a természetfeletti jóindulatát kéri

intonáció: ismétlQdQ formulák recitatív elQadása
éneklés

A formális beszédaktus és a hétköznapi beszédaktus
Hétköznapi Formális Választható hangerQ Meghatározott hangerQminták Választható intonáció Különösen korlátozott intonációs minták Teljes szótár Részleges szótár A beszédaktusok tagolása flexibilis A beszédaktusok tagolása rögzített Néhány illusztráció az elfogadott párhuzamokból Az illusztrációk korlátozott forrásokból jöhetnek Nincs tudatosan alkalmazott stilisztikai szabály Minden szinten tudatos stilisztikai szabályok rögzítik


A vallási kommunikáció formái:
három fQ formája a következQ: ima, rítus és divináció

a vallási kommunikáció, úgy is mint emberi kommunikáció azt a feladatot látja el, hogy átadjon információkat természetfölötti átvevQknek

a természetfölöttivel való verbális kommunikáció legfQbb formája a rituális viselkedés


Az ima:
Az emberi-spirituális kommunikáció speciális szavainak összessége

Imatipológia: kérelem (petíció), segítségül hívás (invokáció), köszönetnyilvánítás (hálaadás, dicséret), felajánlás (dedikáció), esdeklés (szuplikáció), könyörgés közbenjárásért (intercesszió), hitvallás (konfesszió), bqnbánat (penitencia), áldás (benedikció)

Az ima kommunikációs aktus, legelterjedtebb formájában beszédaktus. Nem kizárólag a szavak, hanem a performatív elemek is a vizsgálat tárgyává kell legyenek

Személyes ima, rituális ima elkülönítése

Az imaaktus az imádkozó személyt mindig egy történelmi, kulturális, társadalmi és pszichológiai helyzetbe vonja. Ezen változó kontextuális elemek szükségszerqen részei az aktusnak, tanulmányozásuk elengedhetetlen

Mauss: az ima szertartás, nem más, mint a szakrális dolgokkal szembeni magatartás és cselekvés. Az imádság mindenekelQtt társadalmi jelenség.


Archaikus népi imádság
paralelizmus (égen megyen egy szép madár, de nem madár szárnyas angyal& )
titok és szentség hangsúlyozása



A szakrális kommunikáció
Autokommunikáció:
Én > üzenet 1. > üzenet 1. > üzenet 2. > Én
MinQségi transzformáció következik be az üzenetben.


Világvallások

Iszlám
SzülQföldje az Arab-félsziget, a mai Szaúd-Arábia

Mekkában született (570 körül) Mohamed, a Próféta, az Iszlám megalapítója

Az erQs vagyoni differenciálódás, a törzsi, nemzetiségi keretek fellazulása, és külsQ hatások (fQként a zsidó és keresztény vallás), kedvezQ feltételeket teremtett új vallási mozgalom kibontakozásához

A hagyomány szerint Mohamed, prófétaként valamikor 610 körül lépett a nyilvánosság elé. Az általa elQadott, kezdetben még kiforratlan tanítás lényege, az egyetlen istenben (ar-Rahman) a Könyörületesben, ill. késQbb Allahban való hit

Mohamed sokat merített a zsidó, és keresztény vallásból, és saját tevékenységét az Egyistenhit megtisztításában, és helyreállításában jelölte meg

Élesen elutasította az Qsi vallási hagyományt, a nemzetiségi társadalmat, s az elsQ idQkben hevesen kikelt a gazdagság ellen

Helyzete hamarosan tarthatatlanná vált Mekkában, ezért kevés hívével együtt átköltözött a szomszédos városba, Medinába. E nap  622. július 16.  a muszlim idQszámítás kezdete, az Iszlám önálló vallásként való megszületésének a napja

az igaz hitqek egyetlen nagycsaládot, közösséget alkotnak (umma), amelyben  Isten elQtt  minden muszlim egyenlQ. Allah, aki Prófétáján keresztül törvényt ad híveinek, az egyetlen isten, a Világmindenség ura, és teremtQje. Az Q ítélQszéke elé kerülnek az elhaltak, hogy hitüknek, és tetteiknek megfelelQen a pokolra, vagy a hét mennyország gyönyöreire találhassanak. A világ végén Allah, megváltót (Mahdi) küld, és elkövetkezik az utolsó ítélet

Allah örök, mindenható, és láthatatlan

a bibliai hagyományt követi a Próféta tanítása Ábrahám, Mózes, és József történetének feldolgozásában

Allah 313 prófétát küldött, hogy tolmácsolják szavait az embereknek. Ezek sorában van Ábrahám, Mózes, József, és Jézus is, de az Q tolmácsolásukban Allah üzenetének eredeti értelme elhomályosult. Maga Mohamed az utolsó próféta, a Próféták Pecsétje, akinek szavaiban Isten akarata teljességre jut.



Az Iszlám öt pillére
Az Egyetlen, örökkévaló Istenben való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed

A napi, meghatározott idQben történõ ima Istenhez. Az imádkozást megelõzi a rituális tisztálkodás és az ima iránya minden esetben a mekkai Kába

A Ramadan havi böjt megtartása, mely a holdhónapok miatt minden évben más idQpontra esik (általában kb.10 napot csúszik vissza évente)

A Zakat megfizetése, mely a Ramadan utolsó napjaiban válik esedékessé. Ez az egyfajta egyházi adó a tárgyi évben felhalmozott anyagi javak 2,5 ezrelékét teszi ki

A Hadzs, azaz a zarándoklat Mekkába, mely minden olyan muszlim számára kötelezQ, akinek egészsége és vagyoni állapota ezt megengedi

Mohamed megQrizte a mekkai Kába-kQ pogány idQkbQl származó tiszteletét, a szentélye körül lezajló évenkénti szertartások az Iszlám legnagyobb kultikus eseményei. Az Iszlám tiltja Isten, és az ember képi ábrázolását, a szeszesitalok fogyasztását. A sémi kultúra hagyományainak megfelelQen vannak étkezési tiltások is (ilyen, pl. a sertéshús fogyasztásának tilalma). A többisten-hívQkkel szemben az Iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal, keresztényekkel, és egyistenhívQkkel szemben azonban türelmet ajánl. Mohamed életében csak élQszóban tanított. Tanainak feljegyzésébQl állították össze a 650-es évekig az Iszlám Szent Könyvét, a Koránt, amely Allah (Mohamed általi) kinyilatkozásait tartalmazza. A 114 szúrából (fejezetbQl) álló gyqjtemény az Iszlám mitológiája, és etikája, a Próféta élettörténete és beszédeinek gyqjteménye. Szövege körül hamarosan értelmezQ, magyarázó irodalom alakult ki, ebbQl fejlQdött ki a vallásjog és a teológia. A Korán azonban nem az egyedüli hitforrás. A Próféta életére és tevékenységére vonatkozó hagyomány (szunna) gyqjtése már a 650-es években megkezdQdött.


Hinduizmus
E név mögött valójában egységes, de három korszakra tagolódó fejlQdési folyamat áll. A védikus periódus (az i.e. 6. századig), a brahmanizmus (a 10. századig), és a Hinduizmus (máig tartó) szakasza

E fejlQdés dokumentumai a legQsibb Indiai Szent Könyvek, a Védák, Qsi himnuszok, dalok, szertartási és varázsszövegek gyqjteményei

E szövegek szerint a Világ, Diausz-pita és a Földanya nászából származik. Az istenek társadalmának élén, a harcos király, Indra, Mithra Napisten, és Varuna, a Pusztulás Ura áll. Az istenek egész világa felett pedig a kifürkészhetetlen Világtörvény, a Dharmá parancsol. E fogalom az indiai vallási világkép alapja, az örök, kozmikus körforgás elve

E folyamatban az emberek sorsát a jó- ill. a rossztettek által meghatározott végzet, a karma irányítja. Már ebben a korszakban kibontakozik a lélekvándorlás hite, aminek következtében az indiai vallásban nincs túlvilághit.

Az emberek világában, az állandóság, és a változás alapja a kasztrendszer (a papok, kézmqvesek és szolgák osztálya örök, s csak a türelem és belenyugvás ad némi esélyt, hogy az ember következQ életében magasabb kasztba szülessen)

A végzetnek az istenek sem parancsolnak, Qk is csupán segíthetik az embert a boldogulásában

Az i.e. 6. századtól új szakasz kezdQdik az indiai vallásfejlQdésben

Új Szent Könyvek (Upanisadok) születnek, megszilárdul a kasztrendszer, megerQsödik a papi rend szerepe

EbbQl az idQbQl Qriz emlékeket a két nagy eposz, a Máhábhátára, és a Ramajána. A régi istenek elvesztik vezetQ szerepüket, s helyükbe egy sajátos istenháromság lép. Brahmá, a Világ TeremtQje, Visnu, Világ Fenntartója, és Siva, a Pusztulás Ura

E három isten tevékenységeinek sajátos körforgása a világfolyamat ciklikus, ismétlQdQ rendje

A klasszikus indiai vallásosság soha nem ismerte az egységes (dogmatizált) hitrendszer, vagy a szervezett egyház fogalmát

az alapvetQ rituális és teológiai elvek közül ki - ki kedvére választhatott magának szemléletmódot, iskolát, sQt istent is

Így alakulhatott ki az utóbbi, mintegy 500 évben az a vallási sokféleségbe veszQ Brahmanizmus. A mai Hindu vallás világában Brahmá kultusztalan isten, csupán mitológiai, filozófiai fikció

Vannak, akik Visnut, mások Sivát tisztelik fQistenként. Ismét mások pedig archaikus kultuszoknak hódolnak. Ami közös, az a karma-tan és a lélekvándorlás hite, a meditációra és az aszkézisre való hajlandóság



Buddhizmus

A Buddhizmus szülQföldje az ókori India. Létrejöttének döntQ oka valószínqleg a kasztrendszer, és az azt szentesítQ Brahmanizmus megmerevedése volt, amellyel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget, az örök körforgásból való kilépést és szilárd erkölcsi támaszt ígért

A vallásalapító Gautama Sziddhátra, a Buddha (Megvilágosodott), a hagyomány szerint i.e. 560 és 480 között élt Észak-Indiában. A legenda szerint királyfi volt, akinek rendkívüliségét csodás születése is bizonyította. FelnQtt korában egy öreggel, egy beteggel, egy halottal és egy aszkétával találkozva jutott el a Megvilágosodáshoz, a szenvedés és a múlandóság belátásához

Maga is remetévé lett, így fogalmazta meg az új vallási-filozófiai rendszer, a Buddhizmus elveit. Tanításainak legQsibb gyqjteménye a Tripitaka (Három Kosár), az új vallás páli nyelven írt szent Könyves Gyqjteménye

Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet szenvedés, aminek az oka az érzékiség, az élet utáni vágy és a tudatlanság. Ezért leküzdésének útja sem lehet egyéb, mint az érzékiségtQl, a cselekvéstQl való tartózkodás, a szemlélQdQ passzivitás, az életösztön kikapcsolása, a radikális aszkézis és a meditáció

Aki mindezek gyakorlására képessé lesz, az megszabadul a lélekvándorlással járó újjászületés terhétQl, és eljut a Nirvánába, ami a létvágy kialvása, a nemlétezés

Buddha szerint, minden létezQ egyszerq alkotóelemek vegyüléke, az összetartozás csak idQleges. A részecskék mozgását a Világtörvény, a Dharma szabja meg, s az egyes elemek maguk is a Világtörvény töredékei, darabkái. A dharmák között egyaránt vannak létezQ tulajdonságok, és folyamatok. Dharma a föld, vagy a víz, a látás vagy az alvás, a szépség, a születés, a vágy, a gondolkodás, az érzékelés, a színek és a hangok

Metafizikáján túl, a Buddhizmus elsQsorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek istenei, és nincs mitológiája sem. Maga Buddha nem tagadja istenek létezését, de nem tulajdonit nekik nagy jelentQséget.


Buddhizmus öt szabálya
tilos bármely élQlény elpusztítása,
mások tulajdonának elvétele,
más asszonyának érintése,
a hazugság, és a részegség
a szerzeteseknek szüzességet, és vagyontalanságot kell fogadnia, és aszkétikus módon kell élnie. Az aszkézis célja a teljes passzivitás és a lét utáni vágyak kioltása.

Az új hitnek sok irányzata jött létre, a legfontosabb a Hinajana ( Kis Szekér ). És a Mahajana ( Nagy Szekér ). Az elQbbi fokozott aszkézist hirdet, és a szerzetesség népszerqségét népszerqsíti. Úgy véli, hogy az üdvösség elérése, csak kevesek privilégiuma. Ez az exkluzív felfogás, csak szqk körben terjedt, s mára Sri Lanka kivételével, szinte mindenütt elenyészett. A Buddhizmus terjedésében a fQszerep a Mahajana irányzatnak jutott. E tant a személyes istenek sokasága, a mitológia és a gazdag rituális formalizmus jellemzi. A tökéletesség útja mindenki elQtt nyitva áll, a Nirvánába eljutó Boddhiszatvák e hit sajátos szentjei. Az elmúlt két évezred során a Buddhizmus gyakorlatilag kiszorult szülQföldjérQl, Indiából. Ugyanakkor népszerqvé vált a Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Mongóliában, ahol helyi vallási elemekkel keveredve tovább él. Tibetben, és Mongóliában kialakult a Buddhizmus erQsen mágikus, mitologikus változata, a Lámaizmus, amely ma talán a Buddhizmus legjellegzetesebb irányzata. A Buddhizmus keretében Japánban született meg a Zen vallási, meditációs iskola


Taoizmus és Univerzalizmus
Az Qsi Kína vallásosságának az alapja az Qsök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítQ jó és rossz démonok hitébQl bontakozott ki a Kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A Kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának (Jin és Jang)

E két elv, elem mqködésének fQ mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao)

kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. VI. században a Taoizmus. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb összefoglalása pedig a Tao te king (Könyv a VilágtörvényrQl és hatásáról) címq munkában maradt az utókorra

A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létezQ Qsoka. Az ember feladata, hogy szemlélQdQ módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendQ passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés, a nem cselekvés

E gondolatból bontakozik ki a Taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülQ etikai rendszere

A Taoista istenvilág élén, a három tiszta áll. Sang ti, Égisten, a hagyományos mitológia fQalakja, továbbá az Pskezdet, azaz a megszemélyesített Tao, és az istenné vált bölcs, Lao-ce

Gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jellemezte a népi Taoizmust , amely az Qsi Univerzalizmussal, a Konfuciánus elvekkel, Buddhista hatásokkal keveredve, évezredeken át Kína vallásának fontos eleme maradt

Ugyanakkor nincs tiszta Taoizmus, s e hit követQi nem hoztak létre szervezett egyházat.


Konfucianizmus
A kínai vallásosság fejlQdésében, máig ható fordulatot hozott Konfucius vallási, etikai reformja, a Konfucianizmus kialakulása. A hagyomány szerint i.e. 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülQföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt

Tanító tevékenységében sajátosan keveredett a filozófiai-etikai elem, és a közvetlenül vallási mondandó. Nevéhez az utókor öt kanonikus könyvgyqjteményt kapcsol. Ezek tartalma zömében erkölcsi szabály, s részben tQle, részben tanítványaitól származnak

Konfucius tanításának a középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. A Konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom. Király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az elQbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a mértékadóak

Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása

Különleges jelentQségq, hogy a Konfuciánus etika nem maradt meg az egyéni, erkölcsi létezés szabályozásánál, hanem kifinomult társadalom- és államelméleti nézeteket képvisel

Társadalomelméleti kiindulópontja az, hogy a nép számára a fejedelmek fenntartása irányadó, és példamutató. Az uralom alapja a hadsereg, a táplálkozás, és a bizalom, amelyek közül az elsQ kettQ idQrQl idQre nélkülözhetQ, a bizalom azonban nélkülözhetetlen

Világképének a középpontjában a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve

Különösen az Énekek könyve alapján, a Konfucianizmus az i.e. II. századtól Kína államvallásává vált.


Sinto
Japán Qsi vallása, a Sinto, egyike a világ különleges, rendhagyó vallásainak. Nincs körvonalazott tanítása és erkölcsi parancsrendszere, csupán mitológiája, kultikus és szokásrendszere

Az Qsi Japán hitvilágának alapja, mitológiává bQvülQ természetkultusz volt, amely idegen kulturális hatások (a Konfucianizmus, és a Buddhizmus) megjelenése után, az ötödik századtól kapta az Istenek Útja (Sinto) nevet

a Világot Uraló, LegfQbb Lény, a Kami, egyfajta személytelen, ábrázolhatatlan és kultikus tiszteletben részesített világelv

A mitológiai rendszer középpontjában a Nap istennQje, Amateraszu Ómikami áll. P és fivére, a Vihar és a Tenger Istene, a leghatalmasabbak az istenek égi társadalmában. Pk Japán patrónusai és a császári ház Qsei is

A Sinto vallás elsQ, ismert szentélyei az 5. századból valók. A szentélyeket, amelyeket a papok gondoznak, szent ligetekben helyezik el, és többnyire a NapistennQnek szentelik. A szentélyekben az istenséget jelképezQ kultikus tárgy (többnyire tükör) áll

A szentélyek látogatásának, szinte egyetlen követelménye, a rituális tisztaság. A hívek, a szentélyekbe ellátogatva, ajándékokat ajánlanak fel, imákat azonban nem mondanak. Szokás viszont a családi otthonokban, házi oltárt állítani az istenek tiszteletére.



Kereszténység
A római uralom alatt élQ zsidóság Megváltót váró szellemi légkörében lépett fel i.sz. 30 körül, Palesztinában, a közeli Isten országát és a megváltást hirdetve Jézus, a keresztény vallás megalapítója

Tanítványainak mozgalma kezdetben zsidó hitújító csoportnak indult, hamarosan azonban megnyílt a pogányok, a nem zsidók elQtt, s ettQl kezdve mind határozottabban egy új vallás körvonalai kezdtek kirajzolódni

Az elsQ keresztények a közeli Világvégét várták és arra készültek. Vagyonközösségben éltek, együtt imádkoztak, elmélkedtek Jézus tanításai felett, közösen böjtöltek, kultikus lakomákat tartottak és szigorú aszkézist javasoltak

AlapvetQ hitelvük, hogy Jézusban, Isten saját, egyszülött fiát, a megígért Megváltót küldte az emberek közé. Aki a szeretet, általa követett parancsát elfogadja, megváltásban, örök üdvösségben részesül

A 40-es évek végétQl Pál apostol, és mások jóvoltából a keresztény tanok a hellenisztikus gondolkodáshoz kezdtek idomulni (Jézus egyre hasonlatosabbá vált a meghaló és feltámadó Messiás közismert, és népszerq képzetéhez)

Az elsQ gyülekezeteket Jézus tanítványai, az apostolok irányították, munkájukat a vének, és gyülekezeti szolgák segítették, a közös anyagi ügyeket pedig a püspökök kezelték

Kezdetben az egyes közösségeknek sem szilárd szervezete, sem állandó hívei nem voltak, csupán a Jézusban, mint Megváltóban való közös hit kötötte össze Qket

A 2. század elejétQl  a számbeli gyarapodással párhuzamosan  megindult a szervezett egyház és a szisztematikus tanítás kialakulása

A püspökök váltak fegyelmi és hittan ügyekben is a közösség vezetQivé, s az elszórt gyülekezetekbQl szervezett, hierarchikus egyház épült ki

50 és 120 között megszülettek az újszövetségi iratok, a 2. században pedig megindult az újszövetségi gyqjtemény kialakítása

A keresztények kezdettQl szent könyvüknek tekintették, és Ószövetségnek nevezték a zsidó Bibliát, kiegészítve azt a megújított szövetség 27 iratával

Az újszövetségi anyag legfontosabb része a Jézus-hagyományt rögzítQ, Jézus erkölcsi, vallási tanítását QrzQ 4 evangélium volt, ezt egyéb iratok, fQként levelek egészítettek ki

Létrejöttek az egyház fegyelmi rendjének elsQ elemei, állandósultak olyan szokások, mint a keresztelés, vagy a böjti fegyelem

A keresztény üldözések 313-ban szqntek meg; ezután nyílt meg az út a világméretq terjeszkedés elQtt

Alig 100 esztendQ kellett ahhoz, hogy az új hit, minden más vallást kiszorítva, a Római Birodalom kizárólagos vallásává váljon

A legalizált viszonyok között gyorsan épült ki az egyház szervezete. Létrejöttek az egyházmegyék, egyháztartományok, kialakult a zsinatok megtartásának szokása, és megjelentek az elsQ keresztény remeték, a szerzetesség elQhírnökei

A keresztény lét elsQ, teológiailag precíz megfogalmazása az egyház püspökeinek elsQ, egyetemes zsinatán, Niceában történt 325-ben

Az ezt követQ évszázadokban a hitelveket, dogmákat részletesen megfogalmazták

A ki Jézus? kérdésre a válasz: Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, a Messiás, egyszerre valóságos ember és valóságos Isten is

Meghatározták a szentháromság fogalmát is, ami szerint: Isten egylényegq három személy: Atya, Fiú, és Lélek (Szentlélek)-kel

Megfogalmazták Mária Istenanyaságát, Jézus feltámadásának megtörténtét, és sok más, a keresztény tanítás közös lényegét jelentQ alapelvet is



A katolikus egyház
Az egykori nyugati, latin nyelvq és kultúrájú keresztény egyház a Kelettel való szakítás óta katolikus, vagy Római Katolikus Egyháznak nevezi magát

Pápa személyén túl egységét a történelmi, kulturális, valamint a teológiai hagyományok egynemqsége is biztosítja, valamint latin, mint rituális nyelv használata a miséken, szertartásokon, liturgiákon

a katolikus egyház szervesen beépült a feudális Európa társadalmi rendjébe

Különleges gazdagsággal bontakozott ki a középkorban a katolikus egyház vallásossága, és kultúrája. Állandósult a szentmisék rendje, kiterebélyesedett a szentek kultusza, és véglegessé vált a katolikus ünnepek köre

A 12. századtól megszületett a katolikus tudományosság fénykorát jelentQ skolasztikus filozófia, és a szisztematikus kánonjog

Véglegessé vált az egyház felépítése, kialakult a mqködési mechanizmusa, létrejöttek a központi irányítószervei. Megvalósult a papi nQtlenség követelménye. Új színt hozott az egyházi zene, és mqvészetek azóta is idQtálló kialakulása

a 12. - 14. század között az eretnek irányzatok, és mozgalmak egész sorával is meg kellett birkózniuk

A 15. századtól a szükségessé váló, de elhúzódó, elmaradó reformok végül válsághoz vezettek: kibontakozott a reformáció, s ezt a szakadást már nem lehetett megakadályozni

A válság idején ülésezQ tridenti zsinatnak ugyan sikerült máig ható érvénnyel újrafogalmaznia a katolikus teológiát, és az egyházalkotmányt, ez azonban a korábbi hegemónia visszaszerzéséhez nem volt elegendQ

Az egyház továbbra is megmaradt a latin nyelv használata, a hét szentséget ismerQ szentségtan, és a cölibátus doktrínája mellett. A nagy földrajzi felfedezések után viszont mozgásba lendült a katolikus misszió, fQként az Újvilágban

A felvilágosodás kibontakozása a 18. században ismét válságot eredményezett

Súlyos csapás az állam és egyház szétválasztásának liberális koncepciója

A katolikus egyház ezekre a jelekre, hosszú idQn át merev konzervativizmussal, a polgári társadalom elutasításával, és a pápai tévedhetetlenség doktrínájával válaszolt

13. Leó pápa idején indult meg az új modernizációs folyamat (a szociális doktrína kidolgozása, a keresztény pártok és szakszervezetek támogatása, és a neotomista filozófia megteremtése)

Az átfogó reform azonban a 20. század derekáig váratott magára (lemondtak a latin nyelv kizárólagos használatáról, külsQségeiben is korszerqsítették a szertartások rendjét, kezdeményezték más vallásokkal, felekezetekkel, valláson kívüliekkel a párbeszédet. Pápai dokumentumok tettek hitet az egyház felelQsségvállalása mellett, a mai világ problémáinak megoldásában)



Protestáns egyházak
A reformáció kialakulása, irányzatai, hatása
Társadalmi elégedetlenség:
tartományi széttagoltság
elszegényedQ kis- és középnemesség
jobbágyok túladóztatása  elszegényedés
Hansa-városok szerepe csökken
Egyház válsága:
félelem - természeti csapások, járványok
szimónia: egyházi tisztségek árusítása pénzért
papok erkölcstelen életmódja
építkezések - költségesek, búcsúcédulák árusítása
A katolikus egyház belsQ bajainak orvoslási szándéka a 15. században a reform mozgalmak kibontakozásához vezetett

E törekvés képviselQi a világias, anyagias és laza fegyelmq, hatalmaskodó és a néptQl távol kerülQ egyház ellenében, az igazi, Qsi kereszténységhez való visszatérés programját fogalmazták meg

ElsQként a Martin Luther lépett fel 1517-ben közzétett 95 pontos reformjavaslatával. Ezt követQen, néhány évtized alatt látványos hitújítás bontakozott ki Európa nagy részén

Luther eredetileg a búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel

Programja hamarosan kiegészült a szerzetesrendek feloszlatásának gondolatával, a püspöki egyházszervezet elvetésével, a mise és a papi rend elutasításával

bevezették a két szín alatti áldozást, az úrvacsorát

A katolikus teológia hét szentsége helyett pedig csak kettQt (a keresztséget, és az úrvacsorát) fogadták el

Eltörölték a gyónást, megszüntették a templomokban az oltárt, egyszerqsítették a szertartások rendjét

tagadták a szentek, és fQként Mária kultuszának jogosságát

a gyülekezeti helyekrQl számqzték a festett és faragott képeket

Elfogadták a házasság felbonthatóságának a gondolatát, és megszüntették a papi nQtlenség követelményét is

Münzer Tamás irányzata: Qskommunisztikus állam, társadalmi rend gyökeres átalakítása, igazságosság országa, felnQtt-keresztelés, zsarnokölés - 1524-26. német parasztháború ideológiai alapja (Ulrich Hutten a vezetQ)

Szervét Mihály: antitrinitarizmus (szentháromság-tagadás)

Kálvin János:

Genfben telepedett le, a protestáns állam létrehozása a célja, a szorgos polgári élet szellemi igazolása,

a magántulajdon, a tehetség Isten rendelése, jól kell sáfárkodni vele,
eleve elrendelés (predesztináció) tana - az isteni akarat adhat üdvözülést egyedül,
zsarnokölési elmélet,
felhalmozás, munkaszervezés, méltányos kölcsön vallási erény,
választott egyháztanács - presbitérium irányít.


Az ellenreformáció
1540. Jézus Társaság - Loyola Ignác az alapító,
katonai rend, hierarchikus viszony, generális az élén,
mqveltség emelése, a hívQk visszaszerzése a cél,
fQurak térítése a fontos, a vallásbéke alapján tQlük függ a jobbágyok vallása,
1542. inkvizíció felállítása újra,
1545-1563. tridenti zsinat,
Index - tiltott könyvek jegyzéke,
barokk mqvészet - illúzió, monumentalitás, gazdagság - a meggyQzést szolgálja


Az Ortodox Kereszténység
Kelet keresztényei szertartási nyelvként a görögöt használták, szemben a nyugaton használatos latinnal

A nyelvi eltérések, kezdettQl a liturgikus szokások és a jogi elvek eltérését is jelentették. Kelet egyházai önálló egyháztartományok egyenrangú szervezetében éltek, amely fölött csupán a Bizánci Császári hatalom (világi ügyekben), ill. az egyetemes Zsinat rendelkezett

A nagy, végsQ egyházszakadásra is (ortodox, és katolikus), egyházkormányzati okokból került sor

1054-ben egymás kölcsönös kiátkozásával a kereszténység keleti, és nyugati egyházra szakadt. A szakadás után fokozatosan nQtt a teológiai, liturgikus, és jogi eltérések száma

a keletiek kiemelkedQ jelentQséget tulajdonítanak a Szentlélek tiszteletének, ám azt csak az Atyától származónak vallják

Nem hisznek a tisztítótqzben, nem vallják a nyugati egyházban elfogadott Mária dogmák egy részét, és nem ismerik el a szakadás után ülésezQ egyetemes Zsinatok érvényességét

Tagadják a Pápa egyházfQi hatalmát, nincs egységes egyházi fQhatóságuk és hitelveik letéteményese nem az egyházi hierarchia, hanem a hívQk népközössége

buzgón gyakorolják a Szentek kultuszát. Templomaik belsQ berendezésének ezért elengedhetetlen kelléke a szentképfal / ikonosztázion /)

Ebben az irányzatban hiányzik a papi cölibátus (nQtlenség) elQírása. Szervezeti értelemben a nemzeti egyházak teljesen önállóak



Zsidó
A zsidó vallás gyökerei az i.e. II. évezred elejére, a palesztinai honfoglalás idejére nyúlik vissza

az Qs-sémi vallásosság elemei határozták meg

Isteneik között kozmológiai, vegetációs istenalakok egyaránt szerephez jutottak

Az Qsi hagyomány szerint a Jahve kultusz színhelye kezdetben a népével együtt vándorló Szent Sátor volt. Itt Qrizték az isten, és választott népe a zsidóság közötti szövetség dokumentumait, és itt gyakorolták Jahve számos mágikus elemeket is tartalmazó kultuszát. Itt voltak a szövetség kQtáblái

A vallási élet egészének az alapja is a szövetségmotívum volt. Egy az istenek közül (Jahve) szövetségre lépett a néppel. A nép kötelezte magát e szövetség vallási szabályainak (Tízparancsolat) megtartására, amiért a cserébe az isten új hazát és benne boldog jövQt ígért választottai számára. Jahve ily módon nem egyedüli, de kiemelkedQ jelentQségq istenné lett a zsidóság szemében, hiszen Q garantálta a honfoglaló törzsek egységét, a honfoglalás sikerét

A honfoglalás után, már az elsQ királyok kísérletet tettek a Jahve kultusz kisajátítására

A zsidó királyság megjelenésével, a vagyoni különbségek fokozódásával együtt járt a népi elégedetlenségek fokozódása is

létre jött a próféta mozgalom , amely a szociális, politikai és vallási elégedetlenség megfogalmazásának egyaránt eszközévé vált

az i.e. 6. században, a zsidóság mezopotámiai hódítók támadásának esett áldozatul

a próféták úgy vélték, hogy mindez Isten mqve, aki egyedül kormányozza a világot, és irányítja a történelmi eseményeket. E gondolatok hatására jelent meg Izrael vallási felfogásában a monoteizmus gondolata, hogy Jahve az egyetlen isten

Ekkor született meg a zsidó vallás Szent Könyve

Az öt mózesi könyv tartalmazza a világ és az ember teremtésének - más közel-keleti népek hagyományaihoz igen hasonló - történetét. Ádám, és Éva, Káin és Ábel, a vízözön vagy a bábeli torony építésének a története, a zsidó nép Qsatyáinak (Ábrahám, Jákob és József) történetével folytatódik, majd a szövetségkötQ Mózes életét és a zsidóság honfoglalásának eseményeit meséli el. Az anyagnak ez utóbbi része a szó valódi értelmében is törvény: az elbeszélQ részek tartalmazzák a zsidó vallás kultikus és erkölcsi elveit is

Az ószövetségi gyqjtemény második részét a történeti iratok alkotják, amelyek a zsidó királyság bukásáig (az i.e. 6. századig) dolgozzák fel a nép történelmét

Az Ószövetség harmadik részét a prófétai könyvek alkotják. Ezek a zsidóság ókori történelmén kívül az egyistenhit kibontakozásának is beszédes dokumentumai

A gyqjtemény iratainak negyedik csoportja vallásos költeményeket, bölcseleti, és szertartásokra vonatkozó szövegeket tartalmaz. Mindezek együtteseként jött létre az idQszámítás kezdete körül az ószövetségi gyqjtemény, amely a keresztény Európa vallási világát és kultúráját is meghatározta

A hívQ zsidó életét számos vallási elQírás szabályozza. Ezek között vannak általános vallási elvek, mint az egyistenhit követelménye, vagy erkölcsi nézetek, mint pl. az emberölés, a nemi szabadosság tilalma, és a tulajdon védelmének szabályai, stb. A korabeli zsidó hitben elQírásokat találunk az étkezési szokásokra vagy a rituális tisztaságra vonatkozóan is. A vallás elQírásai, szinte az élet minden területére kiterjednek

A köznapi vallási életet a családfQ irányította. A kultusz központja a jeruzsálemi szentély volt, és egyre növekedett a gyülekezeti házak (zsinagógák) szerepe. Állandó zsidó ünnep volt a szombat, az év ünnepkörének a középpontjában pedig a húsvéti idQszak, az egyiptomi kivonulás emlékünnepe állt

Az idegen hódítók uralma alatt élQ zsidóság körében az i.e. harmadik századtól új vallási nézetek bontakoztak ki

A Róma ellen 66 és 70 között kirobbant zsidó háború tragikus következményekkel járt. 70-ben megsemmisült a jeruzsálemi szentély, megszqnt az áldozat bemutató kultusz, és eltqnt a hagyományos papság. A mediterrán világban szétszóródott zsidóság vallási életének a középpontjába a zsinagógák, és az azokban tanító rabbik kerültek

Qk alkották meg a zsidó írásmagyarázatok monumentális Talmud gyqjteményeit, amelyek a késQbbi vallásosság alakító forrásai

A világban szétszóródott zsidó közösségek fennmaradásuk fQ biztosítékát az idegenektQl, a környezettQl való elzárkózásban, a vallási hagyományok és szabályok Qrzésében látták

A modern idQkhöz való alkalmazkodás szülte a mózesi törvény liberális értelmezését képviselQ neológ irányzatot.



Szekta, kisegyház

Vallási mozgalmak
a nativizmus: az Qshonos kulturális értékeket helyezi elQtérbe

A revivalizmus arra irányul, hogy újraélessze egy korábbi életforma szokásait, és, hogy terjessze a hitet a közömbös tömegekben

A messianisztikus mozgalmak szerint természetfeletti felszabadítók jönnek, akik megváltást és üdvösséget hoznak, jóléttel, boldogsággal

A millenáris mozgalom azt jósolja, hogy a földön társadalmi és szellemi boldogság fog bekövetkezni, nem mindig kell hozzá ezer év, lehet, hogy kevesebb is elég eljöveteléhez. Millenáris mozgalmat a középkori és reneszánsz Európából is ismerünk, sQt Spanyol- és Olaszországban a 19-20. századból is. A gyökereiben keresztény mozgalom azt jósolta: ezer év alatt bekövetkezik a béke és a boldogság a világon

A profétikus kultuszok egy vallási vezetQhöz kötQdnek, aki isteni sugallatot kapott, s akinek látomásai, álmai és más természetfeletti inspirációi vannak.


Fogalmak
Kisegyházak: egyes keresztény felekezeteknek a nemzetközi vagy hazai létszámát szem elQtt tartó kultúrtörténeti besorolása; hazánkban hagyományosan a nazarénus, baptista, adventista, metodista és pünkösdista felekezetek

Szabadegyház: a reformáció idején született vagy késQbb valamelyik államegyházból kivált, teológiájukat tekintve alapvetQen protestáns felekezetek

Szekta: a nagyobb vallási közösségtQl tudatosan leszakadó és az ellen harcoló kisebb vallási közösség, amely bizonyos tanításokat egyoldalúan hangsúlyoz és tagjaitól általában szigorúbb aszkézist követel

Amikor ma szektákról van szó, akár általában a 19. és 20. században kialakult vallási csoportokat értik rajta. Ebben a korszakban pedig a szekták elsõsorban teológiai konfliktusokból alakultak ki. Így a millennium problémájából, gyakran összekapcsolva az igaz egyház keresésének vágyával (adventizmus, Jehova Tanúi), továbbá az egyházi hivatal felfogásának problematikájával (ó- és újapostoli egyház, mormonok). A Szentlélek hatékonyságának jellegzetességei és a gyógyítások értelmezése is egy egész sor új közösséget hívott életbe, melyeket összefoglaló néven pünkösdi közösségeknek nevezünk. Végül Krisztusról és a túlvilágról szóló jelenkori kinyilatkoztatások forrására is alakultak közösségek, amelyek közé a spiritiszta csoportokat soroljuk. A (klasszikus) szekták: az anyavallás ill. anyaegyház bizonyos belsQ változásai következtében jönnek létre. Kicsiség, zártság, a társadalommal szembeni aktív vagy passzív ellenállás, tagjai csak bizonyos értelemben kvalifikáltak, megtérés általi szabad csatlakozás. Azokat a vallási csoportokat nevezhetjük egészen bizonyosan szektáknak, melyek nem hajlandók részt venni a felekezetek és vallások semmilyen dialógusában

Jellegzetességeik:
Dichotomikus világértelmezés
Radikalitás
Általánosító problémamegoldás
ErQs függQség
Exkluzivitás

Vonzóerejük
Üdvbizonyosság
Közösségbe ágyazottság
Gyógyulás
Istenélmény
Megváltás
Atyai tekintély
Hagyománytalanság
Misszió





(lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke
(gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez
Pallas nagy lexikona

K.V.A.T.Rix



PAGE 


PAGE 7
Miskolci Egyetem  BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék

K.V.A.T.Rix

Miskolci Egyetem  BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.