Órai jegyzet

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaTörténeti AntropológiaÓrai jegyzet

Kotics József: Történeti antropológia

Mi a történeti antropológia?
Szóösszetétel: a történelem és az antropológia egymásra vonatkozása.
a történész: saját társadalom történelmét egy folyamatban,
az antropológus mindig a kulturális idegenséget próbálja szemléltetni.
A kulturális antropológus a kulturális idegenség megragadására törekszik (törzsi társ., mai társ., deviancia kut. is belefér).
Az 1960-as évek végétQl közelítés a két tudomány között.
George Duby (fr. történész)
A történészeknek rá kellett jönni 1970-tQl, hogy a történelem szövegként jelenik meg. A történelem, az szöveg.
Az antropológiában a 70-es években válik világossá, hogy a kultúra textualizációja elsQdleges. A kultúrát az antropológus csinálja.
A történelem és a kultúra nem egyenlQ, viszont a megismerés folyamata szempontjából, a lényegét tekintve ugyanazt csinálja a történész és az antropológus. Az antropológus olyan dimenziókat ragad meg, ami idegen. A történészek folyamatként képzelik el a történelmet, s abból a perspektívából értelmezik, hogy az valahol végzQdik.
Robert Darnton:
A történész tudatosítja, hogy a 200 éve éltek világa legalább annyira idegen neki, mint egy idegen kultúra. Darnton utal rá, hogy óriási qr és szakadék van, más mentalitás. Egyértelmq, hogy kapcsolatuk van, belQlük van a ma, de teljesen más volt.
A kulturális antropológia az idegenséget térben vizsgálja, térben van távol. A történelem idQben van távol. A történelem, mint szöveg, felfejtendQ.
David Gaunt (történeti antropológus)
Sémája: 4 szakasz a történelem és az antropológia viszonya között.
A 70-es évektQl a 2 dolog kapcsolódik.
szakasz:
Az antropológia és a történelemtudomány hosszú idQn keresztül szembenállt egymással (2 egészen más entitás). A klasszikus antropológiai felfogás a meghatározó. A történelem mindig a folyamat megragadására törekszik (soha nem álló képeket rak össze), az antropológia egy állapot. A 40-50-es évekig (strukturalista-funkcionalista paradigma uralja az antropológiát) nincs kapcsolat.
szakasz:
neoevolucionizmus
Fel kellet adni az antropológiában azt a felfogást, hogy csak a kultúra számít. Nem lehet a csak önmagában értelmezhetQ világokat kutatni! A 60-as években: az elszigetelt kultúrákat, szigeteket maga az antropológia hozta létre. A marginálisat, perifériálisat kutatja. Ezt fel kellett adni! Nincs olyan, ami mindent meghatároz, és teljes elszigetelés sincs, csak köztes állapotok vannak. Ennek a fajta új viszonynak nincs köze a történelem és az antropológia módszereinek egymásra hatásában.
A történeti antropológiát történészek mqvelik.
szakasz:
A történészek véletlenszerqen, szelektív módon szembesülnek az antropológusok munkáival.
Megszületnek a klasszikus munkák.
A 80-as évektQl nem pusztán véletlenszerqen vesznek a történészek antropológiai munkákat a kezükbe. A feladatot a történész végzi, a szemléletet az antropológus adja.
A történészt vonzza az antropológiai szemléletmódhoz:
megtanulják, hogyan szemléljék azt a kultúrát
megtanulják, hogyan kell kérdezni
megpróbálják az antropológia munkamódszerét követve vizsgálni, a benne élQk szemszögébQl rekonstruálni a kultúrát.
A történeti antropológia leszqkíti a fókuszt, a kicsi a mély értelemben tqnik fontosnak. A legapróbb, legfinomabb dimenziókba való bejutás igénye hívja életre.

Az antropológus ugyanazt teszi, mint a történész: megpróbálja felfejteni egy számára idegen életvilág jelentés-összefüggéseit, egy másik világ koncepcióit megpróbálja a saját életvilág kategóriáin keresztül megragadni.
Ez az az intellektuális ismeretelméleti vagy episztemiológiai horizont, amely azon túl, hogy felismerjük a kulturális idegenséggel való viszonyunkat és az ahhoz való hozzáállásunkat, amely a történelmi és az antropológiai gondolkodásmódot közelíti egymáshoz.
Tehát a történészek és antropológusok felfedezik, hogy gyakorlatilag ugyanazt teszik. A különbözQ korokban vagy a maitól távoli helyeken élQ emberek viselkedésének, gondolkodásmódjának, tapasztalatának rekonstruálását végzik. Ez a dolog, ami igen erQsen egymásra utalja a két tudományt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a történelmi antropológiai (TA) vizsgálat az nem összehasonlító vizsgálat, tehát a történészek nem azért használják az antropológusok munkáit, hogy párhuzamot vagy elQtörténetet találjanak. Nem: a gondolkodásmód a szemlélet a lényeges, még egyszer: a holisztikus látásmód, a kicsi világok elQtérbe kerülése, az átlátható világok értelmezése lesz az, amely az antropológiában vonzó a történettudománynak. Fogok majd róla beszélni, hogy ez a történelmi gondolkodásmódban milyen váltást jelent, más lesz a forrásfelhasználás és még ezerféle dolog. Egyértelmq, hogy amikor a mindennapok élete felé kezd érdeklQdni a történet tudománya az egy hihetetlenül nagy váltás.

A történettudomány a múlt század végén egy Wilhelm Ranke nevq német történész gondolkodásmódjában fejlQdött ki, amely történeti gondolkodásmód lényege a politikatörténeti gondolkodás. Rankeiánus történetírás egy olyan kulcskategória, amelyben a történetírás az politikatörténet-írás. A történelem az az elit történelme. A királyok egymásutánisága, csaták, politikai események története stb.
Ez a szemlélet hosszú ideig uralja a történettudományt, de Franciaországban az 1930-as évektQl megjelenik egy új történetírói irányzat, iskola, amely az Annales nevet veszi fel (az Annalesek azok évkönyvek voltak), amely döntQen más szemléletmódot hoz be, mégpedig a társadalomtörténeti látásmódot.
A tört.tud.-on belül volt egy erjedés és ez az Annales iskolájában testesült meg.
Néhány nevet szeretnék megemlíteni, híres történészek Marc Bloch, Lucien Febvre voltak azok, akik létrehozták ezt az irányzatot. Annalesnek újabb irányzatai is vannak. Pk nem a TA-át mqvelték, de egy fontos lépést megtettek: a politikáról a figyelmet a mindennapokra irányították. Nem tettek olyan nagy lépést, mint ami a TA-ban történt, hogy a kicsi emberre teszik át a hangsúlyt, az esendQ, a történelmet megélt ember érdekli Qket. E váltásnak az ismerete nélkül nem érthetjük meg, hogy miért van olyan nagy keletje ma a TA.-i megközelítésnek.
Az Annales vezeti be a mentalitástörténet kifejezést. Mint gondolkodásmód-történet. Ez döntQen másfajta szemléletmód, mert nem az érdekel engem, hogy XIV.Lajos mit csinált, de nem kell azt gondolni, hogy ez a történetei háttér nem lényeges, de nem erre helyezQdik a hangsúly, hanem a mentalitásra, a gondolkodásmódra. Bloch és a tanítványai dolgozzák ki a longe duree, a hosszú idQtartam fogalmát, aminek a lényege, hogy rejtett struktúrákat kerestek a társadalom mqködésében, olyan mentalitásbeli formákat, amelyek tQlünk függetlenül léteznek. A mentalitás kifejezés az antropológiában Léwy-Brühlnél jelenik meg 1921-ben A primitív mentalitás címq mqben, amiben azt fejtegeti, hogy a modern kor embere és a premodern kor embere egészen másféle módon gondolkodik, az egyik logikusan, a másik prelogikusan - ez egy marhaság, de ebbQl a szempontból mindegy -, a lényeg az, hogy megjelenik a mentalitás fogalma, amelyet az Annales átvesz és a történeti kutatásait erre fogja alapozni.

Szeretném felolvasni, hogy mit értenek Qk a mentalitástörténet fogalma alatt:
A mindennapi, a gépiesen beidegzQdött cselekedetekrQl ad képet, azt kutatja, ami személytelen az egyén tudatában, ami közös: Cézár és az utolsó legionárius, Szent Lajos és a legszegényebb paraszt, Columbus Kristóf és matróza gondolkodásmódjában.
A rejtett gondolkodási struktúrákat próbálja felfedni a történelemben, nem azt gondolja, hogy a történelem az, ami látható és a forrásokban kitapintható. Emlékeztet ez a váltás arra, ami az antropológiában következik be ugyanebben az idQszakban, amikor az antropológia azt mondja, hogy a kultúra az nem a viselkedés, az nem az, amit kimegyek megtapintok és látok. Ezzel szemben kiderül, hogy amit az antropológia tesz, az egy világ-elQállítás, egy konstruálás, maga hozza létre ezt a világot és ez a szöveg által megjelenített világ még köszönQ viszonyban sincs azzal a világgal, amiben a primitívek az életüket tengetik, ugyanez a felismerés jelenik meg a tört.tud.-ban is. Ott is a módszertan volt, ami hihetetlen magabiztossá tette Qket, a forráskritika, én tudom a levéltári anyagot olvasni, az eredmény is csak szuper lehet . A hetvenes években ez a magabiztosság eltqnik. White- nek megjelenik egy könyve, amiben arról ír, hogy amit Qk csinálnak, az egy konstrukció. Konstruálják a kulturális idegenséget.

Váltás van a hetvenes-nyolcvanas években a társadalomtudományon belül, aminek a lényege , hogy az a fajta felfogás, hogy egy végérvényes, végleges képet lehet formálni arról a életvilágról, amelyet vizsgálunk- megszqnt.

Egyértelmqvé vált az antropológiában is különösen Clifford Geertz Sqrq leírás koncepciója hatására, hogy amit TA.-nak nevezünk az a geertzi gondolkodásmódnak és kultúrafogalomnak a történelemtudományon belüli eszkalációja. Hihetetlen hatása van a geertzi szemléletnek a történettudományon belül, mindenki sqrqn akar írni, persze sokan nagyon ritkán írják le ezt a sqrqt, de a szándék megvan.
Egy olyan releváns szemléletmódról van szó, amely a történelem bizonyos szakaszainak vizsgálatában hozhat újat. Ez a TA mai szerepe: a bizonyos korok, bizonyos forrásadottságok mellett ezzel a szemlélettel lehet elQállítani érdemi tudományos eredményeket.

Amikor a politikatörténetrQl a társadalomtörténetre, az ünnepek világáról a mindennapok világára tevQdik át a hangsúly akkor az antropológiai szemléletmód válik uralkodóvá és a történeti kutatásoknak leszqkül a fókusza és mikrotörténetnek is szokták hívni, éppen azért, mert kicsi, átlátható életvilágokat vizsgál.
Ugye addig az elképzelhetetlen lett volna egy történész számára, hogy az történeti kutatás, amit Ginzburg csinál A sajt és a kukacok címq munkájában, hogy arról írja a könyvét, hogy egy eretnek molnár hogy száll szembe a pappal, hogyan fejti ki materialista nézeteit és a falu , hogyan reagál ezekre a dolgokra, - ez történettudomány? - kérdezheti egy klasszikus gondolkodású történész, mit tudok meg egyetlen ember életérQl?
Ez a kérdés veti fel azt a kérdést, hogy ezek a munkák mennyire reprezentálják azt a történelmet, amit az emberek éltek.
Lényeg az antropológiai átláthatóság és a mikrovilágok vizsgálata lesz fontos.

Szeretnék egy Hans Medick idézetet felolvasni, Q az egyik legkiválóbb német történeti antropológus, aki a TA legfQbb problémájára kérdez rá.
A közös problémák (a tört. és antr. közös problémái) a történeti folyamat megragadásának a mindmáig meg nem oldott alapvetQ módszertani nehézségéhez kapcsolódnak, hogy hogyan lehet feltárni a meghatározó nagy struktúrák és az ezek által érintett egyes cselekvQ emberek tapasztalatai, értelmezései, viselkedése közt a sokszálú kapcsolatokat és áttételeket.

A TA a megélt történelemrQl szól. Az alulról nézett, szubjektív történelemrQl szól. Dilemmája, hogy hogyan tudja összekapcsolni a személyes történelmet, az emberek tapasztalatokat és a makrostrukturális folyamatokat. Az igazán jó TA.-i munka kísérletet tesz a mikro és makroszint összehozásához. Ha csak egyedi történeti tapasztalatok vizsgálata lenne a célja, az partikuláris lenne, nem lenne értelme.

A kultúrában élQ emberek nem egyöntetqen élik meg ugyanazt a kultúrát, a TA is ezt fedezi fel. A hetvenes évektQl hihetetlen szenzibilitás van a kicsi emberek világára. Az például, hogy felfedezik a nQt, mint a történelem formálásának egy aktív részesét, korábban a nQ meg sem jelenik, vagy csak abban a paradigmában tud megjelenni, ami abba koncepcióba illik, pl. mint uralkodó, de az egyszerq nQ, ezerféle nQ nem jelenik meg. Ez a fajta szenzibilitás összefügg a 60-70-es évek polgárjogi mozgalmaival. Nem direkt, de áttételesen egyértelmqen összefügg a feminista antropológia vagy a nQk elQtérbe kerülése a TA-ban.
Az emancipációs törekvésekkel a TA felfedezi az eddigi társadalmak elnyomottjait, a marginalizálódott rétegeket.

A TA a premodern idQszakot, letqnt kultúrákat vizsgál, írott történeti forrásokra épül.
A történészek meghatározása szerint, ha kb. 70 évet visszamegyünk, azt az idQszakot lehet vizsgálni.

A TA i vizsgálat lényege, hogy konkrét térben és idQben lokalizált életvilágokat teljes értelem-összefüggésében akar feltárni. Nem összehasonlítgat, párhuzamot vagy elQképet keres, azt teszi, mint az antropológus, csak visszamegy az idQben, szinkronitásában akarja feltárni annak az adott életvilágnak a jelentés-összefüggéseit.
Ezért a TA-i kutatásokhoz elengedhetetlen a megfelelQ forrásmennyiség. Ha nincs olyan típusú forrásom, amelyek alapján teljesen belelátok egy adott életvilágba, akkor meg sem szabad próbálnom ilyen típusú vizsgálatokat végezni.
A TA-i kutatások mindig deviancia-kutatások. ElsQdlegesen azért, mert a deviáns, a kirívó, a feltqnQ viselkedéssel kapcsolatosan maradnak fönn értékelhetQ források. Arra vonatkozóan a történészek nem találnak forrást, hogy hogyan szántanak a parasztok, nem jegyzik föl.

A forráshasználat problematikája:
Ahogy egy Natalie Zemon Davis nevq hölgy fogalmazza, nem igazából új forrásokat használ, hanem a történészek új kérdéseket tesznek fel a forrásoknak.
Arról is szó van, hogy bizonyos, korábban nem használt források is megjelennek, de lényeges, hogy új kérdéseket tesznek fel, másképp faggatják, nem szakítják ki kontextusából, nem idQbeli folyamatban próbálom felhasználni, hanem adott, szinkron jelentés-összefüggésében próbálom kihámozni belQle azokat az érzéseket és tapasztalatokat, gondolatokat, amelyek a kor emberére vonatkozhatnak.
Megjelennek új források is, amelyek olyan területekre próbálnak betekintést nyerni, amelyek a korábbiakban nem voltak lényegesek. Pl. megjelennek forrásként személyes naplók, feljegyzések, gazdasági feljegyzések. Születnek munkák, pl. egy anglikán lelkészrQl a személyes naplója alapján, egy egységes, sokféle elemzésre lehetQséget adó forrásból felrajzolja egy XVII. sz.-i anglikán lelkésznek az életstratégiáit és lehetQségeit. Nem önmagában a mikrostruktúra a lényege, hanem próbálja megtalálni a kapcsolódási pontokat a piachoz, a városhoz, az államhoz, a politikához. Nem öncélú az ügy, hogy most elveszek abban, hogy egy lelkész, hogyan éli meg az életét, hihetetlenül izgalmas pedig.

Olyan típusú dokumentumok is megjelennek forrásként, amelyekkel addig a történeti kutatás nem foglalkozott. Tömeges nyomtatványok, képek, nyomatok, egyházi szentképek, tucat-termékek, anyakönyvek, a történeti demográfiai kutatás felfedezi az anyakönyveket, amelyek nem száraz adatok, következtetni tudunk a gyerekszámra, a házasságkötések idQpontjára, halálokra, válásokra.
Az anyakönyv-vizsgálatnak egy módszeres vizsgálata a család-rekonstitúció (a franciák alakították ki az ötvenes években), hihetetlen nagy melót igényel, errQl beszélek majd a Tiszazug-ügy kapcsán, az a lényeg, hogy egy közösségben több száz éven keresztül tudom rekonstruálni a családok mozgását, eltqnését, mobilitását stb. Olyan forrásokat fedeznek fel, amelyek tömegesek. Az anyakönyvekben az a lényeg, hogy már a XVI. sz.-tól vezetnek Eu.-ban anyakönyveket. Ennek kapcsán francia történészek rekonstruálni tudták a francia forradalom elQtti gyerekszámmal kapcsolatos beállítódásokat, hogy változik meg a gyerekekhez való viszony. Fogunk róla beszélni, hogy a TA-i kutatások egyik kulcskérdése a család és a háztartás. KülönbözQ típusú házasodási stratégiák voltak nyugaton és K-Eu.-ban, ezt csak úgy lehet kideríteni, ha megfelelQ források állnak rendelkezésre. K-Eu.-ban az emberek sokkal korábban házasodnak, különösen a premodern paraszti társadalmakban, míg Fr.o-ban és Németo.-ban 25-26 éves korában ment férjhez egy lány, és 28-29 évesen nQsült egy férfi, addig Kelet-Eu.-ban 16-18 évesen a lány és 18-20 évesen a férfi. Ezek a dolgok hihetetlen sokat mondanak a családmodellrQl, a gyerekszámról, a nQ leterheltségérQl, a szülésrQl stb. Az anyakönyv segítségével beleláthatok olyan dimenzióiba a kicsi emberek életének, amelyre korábban nem is gondoltam.

Van egy nagyon érdekes példa az ilyen típusú források elemzésére, ez Robert Mandrew? könyve, a francia forradalmat megelQzQ idQszakban hatalmas méreteket öltött a ponyva-irodalom. Mandrew elemezte ezeket a kék könyveknek nevezett ponyvákat és azt hozta ki belQle, hogy (egyre nagyobb az írásismeret, az olvasáskézség), arról szól a dolog, hogy más kommunikatív formán keresztül próbál az elit eljuttatni információkat a populáris kultúrához. Mandrew úgy értelmezi ezeket a ponyvákat, mint az elit azon szándékát, hogy maga alá gyqrje a populáris kultúrát. Ezeken keresztül közvetíti a saját értékrendjét. Persze sokan kritizálják, hogy túl egyszerqen képzeli, hogy az elit kultúra maga alá gyqri, ismerik ezt a tézist, hogy a leszállt kultúrjavak tézise, hogy az alullévQknek nincs igazán karakteres kultúrája, mindig az elitkultúra szivárog le, Mandrew eszerint ezt akarta igazolni.
Megpróbáltam kategóriákba sorolni, hogy mik azok a kérdések, amik foglalkoztatják a TA-i kutatásokat.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a TA-i kutatások nem olyan mértékben karakteresek, mint azt más ilyen önálló tudományágnál elképzelhetnénk, nagyon sokféle forrásfelhasználás, szemlélet… Van egy német figurának egy hasonlata, hogy a TA olyan, mint egy szoba, hogy több ajtón keresztül lehet bemenni. Van egy megközelítésmód és nem csak egy irányból lehet.

A nemzetközi tudományosságban TA-nak tekintik:

összehasonlító TA – ez megítélésem szerint önellentmondás, de vannak ilyen TA-ák, pl. egy tanulmányt olvastam arról, hogy milyen volt a gyerekek helyzete a századelQ német kisvárosában és milyen ma Svédországban vagy lehet , hogy tévedek és az idQpont ugyanaz, elsQsorban a skandinávok meg a németek csinálnak ilyet
történeti orientációjú kultúrantropológiai felfogás
a kultúrantropológiai orientációjú mikrotörténelem  ez az én olvasatomban a TA
Alltags Geschichten, a mindennapi élet története  hasonló az elQzQhöz
Mentalitástörténet (francia, olasz)  egyes megközelítései nem mikro-szemléletqek, egy francia könyv pl. a középkori félelmekrQl (1. Fogfájás, 2. Járványok, 3. háborúk)
Történeti viselkedéskutatás: fQleg németek csinálják, német filozófiai anropológiai megközelítésbQl jön, összehasonlít különbözQ kultúrákat és megpróbál konstansokat találni, antr.-i konstansok
Filozófiai irányultságú történeti antropológia: német irányultságot követ
igény a szimbolikus cselekedetek fontosságára
alapvetQ sajátosság: a történelem szereplQinek szemszögébQl konstruál, a tapasztalataikat saját kontextusában próbálja feltárni (ez problémákat is felvet)
a bemutatás, a prezentáció formája mindig az analízis eszköze. A bagatell dolgok, látszólag jelentéktelen dolgok szerepe fontos ezekben a munkákban.

A történetírásban megjelenik az antroplógiai szemlélet. A kulturális idegenség megragadására tett kísérlet, és a kultúra és a történelem szövegként való felfogása közel hozza egymáshoz ezt a két tudományt. Ebben az összefüggésben a TA egy retrospektív kulturális antropológia, visszatekintQ KA, ugyanazt csinálja, mint a KA csak történeti források segítségével próbálja meg megmagyarázni azt az idegen világot.
Abból a koncepcióból indul ki, hogy az a világ, amit vizsgálok és a saját világom más normák, más koncepciók mentén szervezQdik.

Néhány konkrét példán szeretném bemutatni, hogy konkrét történeti mqvekben hogyan érhetQ tetten a saját elQtörténetemben való kultúrális idegenség megragadása, pontosabban, hogy a hagyományos történeti narratíva és a TA által kínált értelmezési mód hogyan különíthetQ el egymástól. Említetem, hogy Geertz Sqrq leírás koncepciója milyen mértékben hatott a történeti gondolkodásmódra. Néhány történet különbözQ történeti interpretációi kapcsán szeretném bemutatni azt, hogy miben más a TA szemlélete.

E. P. Thompson (angol történész)
A 60-as években a munkásosztályról monográfiát írt. Más Qket csQcseléknek tartotta, de Thompson szerint karaktere van? Önálló kultúráról van szó. Rengeteg levéltári anyagot tár föl, ebbQl kikerekített egy-egy történetet.
A történeti forrásokból a XVIII. század végi Angliában, Thompson levéltári kutatások alapján, az alábbi történetet rekonstruálja, amelyet ritkán talán úgy lehet leírni, hogy van egy kisváros, a kisvárosban van egy fQtér, és a fQtéren az alábbi esemény történik: van sok ember és egy férfi aki kötelet fog a kezében, a kötél végén egy nQ van, ezt a nQt a férfi a kötéllel együtt fölviszi a színpadra. Csak annyi látszik a történeti forrásokból, hogy milyenek a beszédmódok, alkudoznak stb. stb., egyszer csak látják (tehát a történeti forrásokból ez derül ki), hogy a kötelet tartó férfi elengedi a kötelet, jön egy másik férfi átveszi a kötelet és elviszi a nQt. Ennyi a történet.
MirQl van szó? Milyen értelmezését adhatjuk ennek a ritka leírásnak. Többfélét. Mondhatjuk azt, hogy ez a történet a nQi alávetettségrQl szól, a nQk megalázottságáról, arról, hogy nem szimmetrikus helyzetben vannak az adott társadalomban, mondhatjuk azt, hogy ez egy ilyen rejtett rabszolga-kereskedelem, és lám a XVIII. sz. végi Angliában ez megtörténhetett, moralizálhatunk, embertelen, antidemokratikus stb, látszólag a történet így kívülrQl arról szól, hogy férfiak cserélgetik a nQt.
Miben más a TA-i megközelítés? A hangsúlyt máshová helyezik, a bennszülött szemszögébQl , ne a te világodat vetítsd rá az adott szituációra, hanem próbáljuk megvizsgálni, hogy Qk mit gondoltak errQl, hogyan értelmezték ezt a történetet. A saját szubjektív világ megélésében értelmezni ezt a történetet, ez a nagy váltás, ami a hagyományos történeti narratívát elválasztja a TA-i megközelítéstQl.
Nem szabad a történetben szereplQket hülyének tekinteni, vegyük komolyan Qket, próbáljuk a forrásokból azt kihámozni, hogy Qk mit olvasta ki ebbQl e történetbQl.
Paradigmatikusnak tartom abból a szempontból, hogy a mi kategóriáink mennyire távol állnak attól a világtól, ahogy ezek emberek szemlélték a dolgot. Thompson alaposabban megvizsgálja a forrásokat és megpróbálja egy sqrq leírását adni a történéseknek.
Ezt most három mondatban szeretném visszaadni, nem rabszolga-kereskedelemrQl van szó, nem a nQk alávetettségének egy újabb bizonyítékéról. Amikor konkrétabban megnézi, hogy mi történik, az derül ki, hogy egy olyan társadalomban, amely nem ismerte a válás intézményét, a kodifikált törvények és jog nem adott módot arra, hogy a félresikerült házasságok megszqnjenek, ez a rítus azt szolgálta, hogy azok a nQk, akik ki akartak lépni a problematikus házasságokból, azok ezt megtehették. És a források egyértelmqen azt bizonyították, hogy a férfiak, akik a mi kategóriáink szerint megveszik ezeket a nQket, már korábban intim szerelmi viszonyban voltak velük, tehát a helyi lokális társadalomnak egy elfogadott stratégiája volt arra, hogy kezelje a házastársi konfliktusokat. Rájött, hogy a kor lehetQségei között ez az esemény egy konfliktus megoldásaként kezelhetQ. Abban a korban aszimmetrikus volt a férfi és a nQ között a viszony.
A TA-i megközelítés belülrQl akarja látni a kultúrát, a belsQ jelentéseit akarja a mi világunk számára közvetíteni. Megfordul a perspektíva, az a világ önmagában lesz érdekes számunkra, nem abból a szempontból, hogy nekem ilyen elvárásaim vannak, ez egy döntQen más attitqd. A korábbi történeti beállítódás a saját társadalom elvárás horizontján fogalmazza meg a problémákat és azokat a kérdéseket, amelyeket érdekesnek tekint, akár a kulturális idegenség térbeli vagy idQbeli vonatkozásában.
Azok a kérdések, amiket az antropológia megfogalmazott a kialakulásakor, a saját társadalom kérdései, semmi közük nincs ahhoz az entitáshoz, amire irányul. Megfordul a perspektíva a 70-es évek antropológiájában, a kulturális idegenség önmagában lesz érdekes és nem a saját világom szqrQjén keresztül. Ugyanez az attitqd jelenik meg TA-i vizsgálatoknál.

Marshall Sahlins: Cook kapitány halála
Híres munka a TA-i vizsgálatokban. Azért hozom fel példának, mert egy érdekes problematikáról szól. Tömören megpróbálom vázolni:
Az eddigi megközelítések Cook kapitány halálával kapcsolatosan  mondja Sahlins egyértelmqen a saját világ értékítéletének a rávetítései voltak. Ha a belsQ perspektívából nézzük meg a történéseket, akkor döntQen más olvasatot kapunk. Cook kapitány megjelenik Hawai szigetén és legnagyobb meglepetésére a bennszülöttek hihetetlen örömmel fogadják. Hosszú ideig vannak a szigeten és minden jóban részük van& Ez elsQsorban a buja hawai nQk kegyeit jelenti a matrózok számára. Cookék elutaznak, pontosan egy év múlva visszatérnek, a fogadtatás, ha lehet még csodálatosabb. Aztán Cookék elindulnak haza, de eltörik a hajóárbóc, vissza kell fordulniuk, a bennszülöttek egyáltalán nem kedvesek már, egészem megváltoztak, meg vannak zavarodva, olyan dolgokat tesznek, amiket addig nem tettek és megölik Cook kapitányt. Ez a történet.
Mit tud tenni egy történész? Megnézi Cook naplóját, mindazokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak a történet értékelésére, és kialakít egy olvasatot a dologról. Az ügy teljesen érthetetlen. A hajónaplóban megjelenik az a fogalom, hogy úgy tqnt, hogy a bennszülöttek Cookot istenként tisztelték . Cook szinte úgy is viselkedett. Miért ölik meg? A különbözQ olvasatok arról szólnak, hogy biztos véletlenül, valamivel elhülyítette Qket, vagy túljátszotta a szerepét stb.
Sahlins azt mondja, hogy fordítsuk meg a megközelítést. Voltak történések és egy ideig a történéseket a bennszülöttek és Cookék szinkronban olvasták, aztán egy idQpontban valami megváltozott. Azt mondja Sahlins, hogy nézzük meg, hogy mqködik a Hawai mitológia, és kicsit pontosabban nézzük meg a történéseket, a megérkezéseket, a jelentéseket stb. Mit gondolhattak a bennszülöttek, amikor megjelent a kapitány, és mit a hajósok?
Itt egy hihetetlen véletlen-sorozattal találjuk magunkat szembe, a hawai mitológiában két istenség van, az egyik Lomoo, a jó isten, aki az adott idQperiódus egy bizonyos idQszakában válik fontossá, ez a termékenység rítusaival kapcsolódó hat hetes idQszak, amely áprilistól tart; és van egy másik istenség: a Ku, akinek a földi megtestesítQje a mindenkori törzsfQnök. Sahlins azt mondja, hogy ilyen véletlen a történetben soha nincs, hogy amikor Cook kapitány a szigeten megjelenik, az pontosan az a nap, amikor Lomoo istenség ideje köszönt be. Lomoo istenség egy elképzelt istenség, sohasem látták, de a mitológiában úgy szerepel, hogy ez a nap, amikor megjelenik Lomoo, hat hét múlva le kell lépnie, akkor a másik istenség ideje jön el. Amikor tehát Hawai szigetén feltqnik a hajó, az is fontos, hogy a hawai világképben a saját világ és az idegen világ nem vertikális, hanem horizontális dimenzióban jelenik meg. Az idegen világból bejön valaki, a hawaiak olvasatában magától értetQdQnek kellett, hogy legyen, hogy csak Lomoo jöhet, mert ugyanazon a napon jött, a hawaiaknak, a rituális rendnek van egy olyan gyakorlata, hogy bizonyos módon kell körbehajózni a szigetet, adott helyen kell kikötni, minden úgy történt, ahogy a hawai mitológiában meg van írva. DöntQen másként megélt dolgokat ugyanúgy értelmeznek.
Hogyan értelmezték ugyanakkor a történéseket a fehérek? Számukra a bennszülöttek kedvessége a felsQrendqség-tudatukat elégítette ki. Mikor bomlik meg a világ értelmezésére kialakított két rendnek a szinkronitása? Amikor elQször elmennek, minden oké, pont akkor mennek el. Pont egy év múlva mennek vissza, újabb megerQsítés. A gond akkor jelenik meg, amikor eltörik a hajóárboc. Cook azt mondja, nem tudja miért, de az elsQ tiszt azt mondja, hogy ne forduljunk vissza, próbáljuk valahogy másképp megoldani a problémát – nem: Cook egy határozott ember volt és visszafordult. Világos, hogy a hawaiak gondolkodásmódjában beáll egy zavar. Megvan a Ku ideje és a Lomoo ideje. Visszajön akkor, amikor neki már lejárt az ideje. Beszámolók leírják azt, hogy teljesen megzavarodnak a bennszülöttek, ellopnak a hajóról mindent, ellenségesek, ellopják a hajó mentQcsónakját. Cook erre meggondolatlan lépést tesz, válaszul fogva tartja a törzsfQnöküket. Lefogja a törzsfQnököt és úgy tqnik, hogy a hawaiak számára a világképük által kínált egyetlen megoldás: Cook kapitány megölése; ugyanis az adott világképben arra vonatkozóan nem volt stratégia, hogy mit kell csinálni, ha visszajön a jó istenség abban az idQben, amikor nincs keresnivalója, de abban a pillanatban, amikor a Ku isten helyi képviselQjét a Lomoo kiragadja abból az életvilágból, akkor csak egyetlen jó dolgot lehet tenni, hogy az eredeti rend visszaálljon és mqködjön az a kultúra: meg kell semmisíteni azt, aki tönkre akarja tenni az én világomat azzal, hogy Ku képviselQjét letartóztatja.
Az a korábbi koncepció, amit a történészek vallottak, hogy ezek a hawai bennszülöttek álszent figurák voltak, akibQl aztán kijön a vadember, nem megfelelQ.
TetszetQs Sahlins elmélete, de sokan kritizálják, hogy alapvetQ hibát követ el. Pl.: C. Geertz: Kultúrák háborúja (a BUX-ban). Szerinte Sahlins hülyének nézi a bennszülötteket, hogy odamegy egy fehér és egybQl istenségnek nézik, de érvei nem túl meggyQzQek.
Nem arról akartam beszélni, hogy Cook kapitány miért halt meg, hanem arról, hogy bizonyos történeteket másképp is lehet olvasni. Sahlins megpróbálja megnézni, hogy hogyan látták az akkori szereplQk a kategóriákat, amin belül olvasható a történés. Neki ez a törtnet egy ügy. Biztosra soha nem fogjuk megtudni, hogy hogyan halt meg a kapitány, mert nem tudhatjuk meg. Nincs örök érvényq olvasat. Az a jó, ha minél hitelesebbnek hat az olvasat, de végérvényeset nem mondhatnak.

A TA-i látásmódnak valami ilyesmi a sajátossága, hogy megpróbálja az adott életvilágban élQ szubjektív tapasztalatai és gondolkodásmódja által rekonstruálni a történéseket.

Néhány fontos munkáról szeretnék beszélni:

Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése
(Története filmen: Sommersby)
A XVI. sz-ban élt figura, aki nagyon szerencsétlen, megnQsült és impotens volt. Fogta magát és elbújdosott, elment katonának - ez kiderül a forrásokból. A történet akkor kezd izgalmassá válni, amikor 8 év múlva megjelenik egy férfi abban a faluban, ahol a szegény asszony él magában, és azt mondja, hogy én vagyok Martin Guerre. Aki tudta, hogy nem az igazi MG jött vissza, az az asszony lehetett és ez ki is derült, mert hamarosan gyermekek születtek stb. Davis azt mondja, hogy ez a pszeudo MG egy csaló volt, aki együtt katonáskodott az igazi MG-rel, szerzett információkat róla, az eredeti cél az volt, hogy kiadja magát az eredeti MG-nak. Abban az idQben nehéz volt az embereket azonosítani. 8 év múlva visszament, sikeresen eladta magát. Eredeti szándéka az volt, hogy kirabolja a házat, néhány napot ott tölt és lelép. Nem így történt, mert beleszeretett MG feleségébe és az érzés viszonzásra talált. EttQl kezdve kezdett bonyolódni a dolog. Kezdte elhinni, hogy Q az igazi MG, de a nQ nagybátyja gyanút fogott. Akkor kezdett igazán gyanakodni, amikor a cipész közölte vele, hogy érdekes régen 42-es lába volt most meg 38-as. A falu két részre oszlik, az egyik azt mondja ez az igazi MG, a másik, hogy csaló. Feljelenti a nagybácsi, és mindenféle tárgyalások kezdQdnek el. A könyvben az a szimpatikus, hogy egy történet kapcsán beszél egy világról. Bevisz abba a világba, ami a reformáció idejével írható körül, amikor a nyitottabb gondolkodás, az individualitás, bemutatja, hogy a szabad érzelmek egyfelQl hogyan élQdnek meg; másfelQl pedig látjuk, hogyan mqködik egy lokális társadalom, milyen a falu belsQ megosztottsága, hatalmi viszonyok, érdekcsoportok stb. A makrostrukturális világ és a kicsi világok hogyan kapcsolódnak össze. A végén történetnek a bíróság megerQsíti, hogy a férfi a férj, majd egy fél lábú ember bemegy a terembe és közli, hogy Q az igazi. Az imposztort felakasztják, a két gyerek fattyú lesz&
N. Z. Davist nem a történet botrányossága foglalkoztatja, hanem az, hogy egy XVI. sz.-i nQnek milyen mozgástere volt. A reformáció idején a nQ autonóm személyiségként jelenik meg egy párkapcsolatban, ez nehéz volt ebben a korban. A botrányos esetbQl tud következtetni a normálra, más források nem kínálódnak föl.

Le Roy Ladurie: Montaillon
Egy oxitán falu XII.-XVI-sz.-i történetérQl van szó. (jók a forrás-adottságok) Az egész falu fellázadt a kor vallási normái ellen, eretnek-falu, pásztor falu, ahol hihetetlen érdekes élet van. Ez a könyv példázza legjobban, hogy hogyan mqködik a TA. Kell hozzá egy hihetetlen jó forrásanyag. XIII.sz-ról írni - ezt a magyar források nem teszik lehetQvé, de francia vagy német források vannak, itt a bürokrácia fejlettebb, az inkvizíció állította elQ ezeket a forrásokat. A deviáns, a kírívó, a feltqnQ lesz a tárgya a TA-nak, csak így maradnak fel megfelelQ források. Több ezer oldalas peranyag maradt fenn, a falu minden lakóját sokszor kihallgatták. Fejezetek a gazdálkodástól a szexuális életig, a gyermekneveléstQl a vallási rendszerekig, a gesztusok világa stb., ír az ökológiai viszonyokról, a kocsmákról, az idQ-használatról& (széles spektrumú megközelítés) Holisztikusan, totaliárisan a forrásokból kiolvasni egy másik világnak a jelentéseit. Ez releváció. Többet tudunk meg a középkorról, mint ezer más könyvbQl. A mindennapi élet ezer területét felöleli.
Minden benne van, ami egy klasszikus antropológiai munkában fellelhetQ.

Az egyik legklasszikusabb TA-i munka: Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok: Menocchioról, egy molnárról szól, aki egy eretnek volt. Az inkvizíció kihallgatta, majd Kelemen pápa személyesen ítélte halálra. Azt terjesztette, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem a világ úgy keletkezik, mint a sajtból a kukacok. Az élettelenbQl létrejön az élQ: ez az Qsnemzésnek a koncepciója. A pap ezt nem fogta fel, csak, hogy ez egy rohadt materialista és az inkvizíció elé kell citálni. Egy írni-olvasni tudó molnár volt (a XVI. sz.-ban!), kiderül, hogy útleírásokat olvasott. Érdekes módszertanilag a könyv, hogy hogyan tudja felfejteni ennek a molnárnak a világképét. Arra tesz kísérletet, hogy ezt a világképet beillessze a paraszti világkép jelentéseibe, másfelQl pedig kísérletet tesz, megpróbál utána járni annak, hogy mit olvashatott Menocchio. MeggyQzQ, ahogy bizonyítja Ginzburg, hogy a molnár általunk zavarosnak tekinthetQ világnézete több elembQl tevQdik össze, és megpróbálja a helyi társadalom világértelmezésének idejét az olvasmány élményeivel összefüggésbe hozni. Menocchio is a máglyán végezte. A könyv azt mutatja, hogy az adott eset csak ürügy, hogy szóljak a kor társadalmáról, világképérQl. Módszertanilag a Korán idézeteket és útleírásokat megtalálja Menocchio világképében.
Érdemes elolvasni!

Robert Darnton: A nagy macskamészárlás
A fr társadalmat tanulmányozta, megnézte, hogy népmesékben megragadható-e a mentalitás. Ez egy híres-hírhedt tanulmány.
Az 1760-as években zajló történet egy párizsi nyomdamqhelyben játszódik. Van egy mester, van egy feleség, és egy pap, akinek viszonya van a feleséggel, de mással is. Szóval van egy balek figura, akit hülyére vesznek, vannak segédek, vannak macskák, egy kedvenc macska, akit az asszony nagyon szeret. A nyomdászok ki nem állják sem a mestert, fQleg nem az asszonyt, ezért elhatározzák, hogy megtréfálják az asszonyt. Nem közvetlenül próbálták, hanem ismertek egy szimbolikus eszköztárat és ezt mozgósították a cél érdekében. Az egyik nyomdászinas tehetségesen utánozta az állatokat, erre építve egy héten keresztül a figura a tetQn a macskák nyávogását utánozta. A mester nem tudott aludni, a mesterné sem tudott aludni és a kor gondolkodásában ez azt jelentette, hogy rontás van a házon. Valaki megrontotta házat és el kell hárítani. Darnton szerint ez a megcsonkítás révén hárítható el. A mester, hogy elhárítsa a rontást, parancsot ad, hogy öljék meg a macskákat, kivéve a Cirmost, a kedvencet. A legények természetesen a Cirmossal kezdik. Ezáltal erQszakolják meg a mesternét. Nem ítélhetjük meg, hogy a XVIII. sz.-ban hogyan viszonyultak a macskákhoz. Itt kivégzik, vádbeszédet tartanak, röhögnek kínzásukon. Ennek a történetnek kapcsán próbálja feltárni Darnton a XVIII.-sz-i kézmqves kultúrának bizonyos rituális rendjére, mentalitására vonatkozó információkat. Darntonnak van egy mondata, hogy ha meg akarok érteni egy világot, akkor ebbe a világba ott kell bemennem, ahol nem világosak a jelentések. (200 éve döntQen másképp gondolkodhattak.)
Ez a könyv azért is érdekes, mert van egy másik tanulmánya, amely a paraszti mesékben próbálja megragadni a különbözQ népek mentalitását. Ugyanaz a mese, ugyanaz a szüzsé, döntQen másképp meséli egy olasz, egy német, egy francia vagy angol. Ezeknek a népeknek a karakterére következtethetünk abból, hogy hogyan építi fel a meséket.

Judit Brown: Szemérmetlen cselekedetek
Giovanni Levi: Egy falusi ördögqzQ és a hatalom

A történeti antropológusok forrásának keletkezése: a hatalom puszta öndokumentációi, tQlünk függetlenül keletkeztek. A hatalom maga dönti el, hogy mit dokumentál, és hogyan jeleníti meg (Duby).
A klasszikus antropológiai megközelítés és a történeti antropológiai megközelítés közötti hasonlóság: az antropológus maga konstruálja, hozza létre adatait, mint a történész (számára ez adott).
DöntQ különbség: a történész csak úgy tud írni meghatározott történésekrQl, hogy tisztában van az utótörténésekkel is. Az utóhatást legalább áttételesen figyelembe veszik.

Mik a TA kiemelt területei?
1. Az elemi viselkedési formák, (állat és ember viszonya, identitásformák, betegség, kriminalitás, rítusok, család, gyermek, nemek viszonya, szexualitás stb.) Pl.: az a kép, ahogy mi felfogjuk a szexualitást, hogy fiatal testek, fiatal testekkel egyesülnek ez a középkorban nem volt ennyire magától értetQdQ, gyakori volt az idQs férfi - fiatal nQ házasság, vagy az életkorral kapcsolatos beállítódások. Minden 10. ember meghalt 5 éves kora elQtt, ott nem volt olyan fontos a saját testbe, a saját életvilágba beruházni, ott sokkal távlatosabb célok voltak fontosak.
2. Történeti családkutatás, milyen formái voltak a családnak, - ez egy nagyon kimunkált irányzat
3. NQk s férfiak közötti viszony vizsgálata, a nQk csak a férfiak történetírásában passzív szenvedQi a történelemnek, ha a történelem az, amit az emberek megélnek, sokkal jobban felértékelQdik a nQ szerepe. Vannak tanulmányok, amelyek azt bizonyítják, hogy nehéz helyzetben mindig a nQk a bátrak, éhséglázadásokat pl. mindig nQk kezdeményeztek.
4. Életfázisok kutatása  gyermekkor, öregség, halál stb. A középkorban a gyermek miniatürizált felnQtt volt, nem úgy kezelték a gyermeket mint manapság.

A TA kritikája:
Két dolog hozza össze a történészt és az antropológust: a közös ismeretelméleti mezQ, szövegként értelmezi a történelmet és a kultúrát, másfelQl, hogy a kulturális idegenséget próbálja megragadni.
Ginzburg: Az inkvizítor mint antropológus tanulmánya. A történész és az antropológus mégiscsak ugyanazt teszi, az inkvizítor mint antr. egy idegen világot próbál megérteni és behozni a világába. Az antr. és az ilyen tört.-i szövegek olvasása azért hasonló, mert mindkettQ a diskurzusra, a párbeszédre épül. Az inkvizítor kísérletet tesz a saját kategóriáira lefordítani ezt az idegen világot. A diszkurzivitást szeretném kiemelni.
A hasonlat jó, de sok példa mutatja, hogy nem használható ez a metafora. Pl.: van egy könyv egy jósnQrQl, aki nem volt hajlandó semmit mondani az inkvizítornak, itt nem mqködik a diszkurzivitás, más módon jelenik meg. A 70-80-as években különösen a kognitív antropológia révén a diszkurzivitás kulcsfontosságúvá válik. Azt mondja, hogy az antropológus nem tesz mást, mint különbözQ jelentéshorizontokat egyeztet, elQállít egy közös világot.
Ha el is fogadjuk, hogy ugyanazt tesszük: egy kulturális idegenséget értelmezünk, a kontextus mégis más. A történészek esetében azok a források, amelyekbQl a TA dolgozik, mindig elQszelektáltak, ahogy Duby fogalmazza, mindig a mindenkori elit hagyja hátra a történeti forrásokat, ezek a hatalom dokumentációi. A történelem mindig a kivételeset Qrzi meg, a hétköznapit, a megszokottat nem tudja rögzíteni; másrészt csak azt Qrzi meg, amit a hatalom fontosnak mond. Nem ugyanaz, mint amikor az antropológiai terepmunka révén maga konstruálja meg a világot. Hasonló akkor lenne, ha az antropológia csak a hivatalnokok dokumentációi alapján jelenítene meg egy kulturális világot. Az antropológia maga állítja elQ a világot, a történész számára eleve adottak a lehetQségek, amibQl egy világot felépíthet, rekonstruálhat.
A saját világban lévQ idegenség más, mint a radikális másság megtapasztalása. Az antr. esetében a másság az alapvetQ készségeket és beállítódásokat érinti és kérdQjelezi meg, a legalapvetQbb rutinok radikálisan mások. A történet vizsgálatokban idegen is, de mégis van valami közös is benne.
Még egy különbség van a klasszikus antropológiai és TA-i tudás között: a múltat úgy konstruáljuk, hogy ismerjük az utótörténetet, nem úgy, mint az antropológia esetében. Más a tudás-elQállítás kontextusa.

A TA-i kutatásoknak van egy olyan irányultsága, amely az elit kultúra és populáris kultúra viszonyát elemzi a XIV.sz-tól a XVIII. sz-ig.
Amikor a történeti és antropológiai látásmódot közelítQ tényezQkrQl beszélünk, említeni kell egy fontos dolgot, ez az akkulturáció kérdése, a kultúraváltás jelensége. Az antropológiában az a folyamat, amelyen keresztül a nyugati kultúra behatol a lokális társadalomba és a maga képére formálja. (a 30-as évektQl jelenik meg, de elsQdlegesen az 50-es évek kutatásait jellemzi) A történészek rájöttek arra, hogy az utóbbi néhány száz évben egy jelentQs kultúraváltásnak vagyunk szemtanúi. Kétféle koncepcióját vázolnám ennek, amikor az elit és a populáris kultúra sok évszázados harcáról beszélünk.

Mihail Bahtyin egy orosz irodalomtörténész volt, aki Rabelais francia regényíró munkássága kapcsán írt egy könyvet, s ezt a kultúraváltási folyamatot próbálja elemezni. A koncepció lényege, hogy a középkorban létezett a hivatalos elit kultúrával szemben egy önálló élettel rendelkezQ népi nevetéskultúra, karneváli kultúra. Ezt a rabelais-i életmqbQl próbálja rekonstruálni. Hogyan olvasott ki Bahtyin errQl az önálló ellenkultúrának a létérQl? Az addigi irodalomban semmi nyoma nem volt ilyennek. Bahtyin szibériai számqzetésében írta a munkáját, amely az orosz tudományosság által eléggé leszólt lett, nem is kapott igazán publictást, a 30-as években jelent meg, ekkor semmi hatása nincs, viszont késQbb kiadják angolul és németül, és azóta hihetetlenül nagy karriert fut be a tudományos közéletben. Vannak mqvek, amik a korukban nem hatnak, viszont ha megvan az a szemlélet, ami tudja használni Qket, egészen más megvilágításba kerülnek. Így Bahtyin mqve is.
Abból indul ki, hogy a francia irodalomtörténetnek van egy nagy alakja Francois Rabelais, aki a korában nagy népszerqségnek örvend, azonban a felvilágosodás idQszakában egyre inkább tapasztalni lehet, hogy a rabelais-i világképet nem értik. Ez látható a felvilágosodás filozófusainak a kritikáiból. Egyszerqen malacságok, perverzitások, obszcenitások tárházának tartják, amely öncélú malackodás. Bahtyin szerint ez azért van, mert kultúravesztés történik. A felvilágosodás és az azt követQ idQszak embere nem érti azt a szimbolikus jelentésvilágot, amelyet Rabelais könyve tartalmaz, de ez nem Rabellais-i sajátosság, Q megörökíti a középkor népi nevetéskultúráját. Bahtyin nem levéltári kutatásokat végez, hanem egy irodalmi mqvön keresztül próbálja a középkor nevetéskultúráját kiolvasni és megjeleníteni. Képeket hoztam, amelyek a kor festészetében szintén ezt a világot jelenítik meg (Bosch, Brueghel).
Bahhtyin megpróbálja rekonstruálni a népi nevetéskultúra logikáját, eszköztárát és világképét. Konzisztens, összefüggQ gondolatrendszernek tartja és megpróbálja feltárni ennek a szimbolikus jelentés összefüggésnek az összetételét, az állítja, hogy Rabelais mqveiben egyértelmqen ebbQl a népi nevetéskultúrából építkezik. Nem véletlen, hogy korában hihetetlenül népszerq volt, mert mindenki értette a jelentését. Visszahelyezi abba a közegbe a jelentéseket, amelyekbQl születnek, nem külsQ optikán keresztül próbálja olvasni ezeket. Rabelais vaskos tréfái mögött egy önálló világrendszer található, és ez nem pusztán egy humor, hanem sokkal több. Ez egy önálló, a feje tetejére állított világ, ellenpólusa a hivatalos egyházi dogmák által képviselt kultúrának és éppen ezért önálló vizsgálatot igényel. Bahtyin szerint a lényege e világlátásnak: a karnevál (a feje tetejére állított világ). Karneváli világszemléletrQl beszél, nem csak egy karneváli ünnepségrQl. Ez szerinte 3 dologban érhetQ tetten:
szertartás-szerq ünnepségek
komikus nyelvi alkotások
vásári beszéd mqfajai (káromkodások, esküdözések& )
Kissé megtévesztQ Bahtyin terminológiája, amikor a karneváli kultúráról ír. Hosszasan fejtegeti, hogy a karneváli kultúra nem pusztán annak a három napnak az eseményei és történései, ez a világszemlélet a kultúra más aspektusaiban is megragadható, megjeleníthetQ, de a karneváli történések alatt jelenik meg a legkarakterisztikusabban, innen az elnevezés. Azt is állítja, hogy nem pusztán a populáris kultúrához tartozik, hanem ebbQl a karneváli kultúrából az elit is kivette a részét. Azt állítja, hogy az elitnek kettQs kultúrális hagyománya van: egyrészt az egyházi, komoly kultúra, másrészt a történelem bizonyos szakaszában karneváli kultúrában is részesül. Aztán más stratégiát alakít ki ezzel az ellenkultúrával kapcsolatban, amikor az elit szép csendesen kivonul, sQt az a célja, hogy megsemmisítse ezt a nevetéskultúrát.
Bahtyin egy állapotot elemez, nem folyamatot, az elit és populáris kultúra harcát.

Bahtyin szerint ennek a népi nevetéskultúrának lényege a mindent kigúnyoló nevetés. Ez nem kacaj, hanem térdcsapdosó, felszabadító nevetés. Mit jelen a feje tetejére állított világ? Három napra minden a visszájára fordul, ebben a három napban zárójelbe tevQdik minden alá-és fölérendeltségi viszony, felfüggesztQdnek a hétköznapi normák  ennek révén átélhetQ lesz az egyetemes szabadság. A karnevál a tobzódás ideje: felfokozódik a szexuális tevékenység (demográfiai kutatások bizonyítják), nagy az eszem-iszom& (Dionüsszoszi-jelenség) Sok ezer ember kerül extatikus állapotba. Bahtyin felszabadító, megújuló jelleget tulajdonít a nevetéskultúrának; nem öncélú tobzódás, részegeskedés. Szerepcserék idQszaka, minden megfordul. Nem ellentmondás, hogy a hatalom birtokosai eltqrik ezeket a rendezvényeket, sQt maguk is részesei?
Egyébként ezeket a népünnepeket vagy tobzódásokat más társadalmakban is megfigyelték az antropológusok, ezért lehet egy komplexebb értelmezése is. Eliade és más antropológusok azt mondják, hogy biztonsági szelepnek tekinthetQek ezek, amelyek alkalmasak arra, hogy a felgyülemlQ energiákat levezessék. Ezért teszik lehetQvé, hogy a normákat idQlegesen felfüggesszék, mert ezáltal a társadalmi kötöttségek elfogadása késQbbiek során inkább lehetQvé válik.
Ezt a nézetet erQsíti meg egy, a XV.sz.-i püspöktQl származó idézet, apológia, amikor megmagyarázza, hogy miért van szükség ezekre a bolondünnepekre:
A bolondság, mely második természetünk, úgy látszik veleszületett az emberben, kapjon legalább egyszer az évben szabad folyást. A bor is szétvetné a hordót, ha idQrQl idQre nem lazítanánk a dugót és nem engednénk be egy kis levegQt. Mi emberek valamennyien rosszul tákolt hordók vagyunk. Ezért némely napokon megengedjük magunknak a tréfacsinálást, hogy aztán annál buzgóbban szolgáljuk tovább az Urat.

Behatárolt keretek között, limitált idQpontban, de akkor bármit& Azért, hogy a feszültség-levezetés révén regenerálódjon a korábbi állapot és a társadalom mqködQképességét szolgálja, ha ideiglenesen felfüggesztQdnek a normát. Önmagában szimbolikus lázadás. KésQbb tényleges lázadásokra, forrongásokra is sor kerül - ekkor szembesül a hatalom azzal, hogy inkább betiltja.
Nem pusztán arról szól a dolog, hogy kiengedhetem a feszültségeket, hanem ennek jótékony hatása van, mert a rituális lázadás azzal is hozzájárul a hétköznapi rend megerQsítéséhez, hogy a résztvevQk agyába vési: épp azt tilos a hétköznapokon, ami az ünnepnapokon szabad.
A fordított tükörkép visszautal az eredetire .
Bahtyin azt mondja, hogy a nevetéskultúrának a rendeltetése sokkal több, mint szavatolni a hétköznapi rendet, megítélésem szerint ebben a rituális lázadásban, a karneváli kultúrában ekkor nyilvánulhat meg az emberi létezés magasabb céljainak a világa, A népi nevetéskultúrában a szabadság nem kívülrQl kapott jog, hanem a félelem nélküli beszéd, évezredek során kialakult nyelve.” A szabadság megélésének terepének tekinti a nevetéskultúrát. Bahtyin szerint ezeknek a népünnepeknek pozitív világnézeti tartalma van.

Szeretnék utalni Victor Turner munkájára: a liminaritással kapcsolatos nézete egyértelmqen rímel Bahtyin nézetével. Turner Afrikában végzett terepmunkát, a könyvében (A rítus) beszél a lázadásról. A turneri koncepció lényege: a közösség és az antistruktúra fogalmát vezeti be és konstruktívszerepet tulajdonít ezeknek a lázadási rítusoknak. Azt mondja, ahhoz hogy bármiféle embercsoport közösségként mqködhessen együtt, nemcsak arra van szükség, hogy legyen egy társadalmi különbségeket rögzítQ struktúra, hanem minden társadalom ad lehetQséget a közösség tagjainak arra, hogy legalább szimbolikusan elismerjék a csoport tagjai az egymás közötti egyenlQségüket. Azt gondolja, hogy a lázadás rítusai azt szolgálják, hogy a közösség tagjai adott idQpontban megmerítkezhessenek a szimbolikus egyenlQség eszméjében. Érdekes rítusokon keresztül elemzi, ismerjük az átmeneti rítusokat (három szakasz van), itt a liminaritás idQszaka a lényeges, már nem tartozik a régihez, de még nincs az újban. Az átmenetiség szakaszához kapcsolódó rítusok kapcsán gondolja azt Turner, hogy itt egy szimbolikus megmerítkezés jelenik meg. Megvizsgál több szertartást, pl.: a törzsfQnök-avatást, amely egy lassú a ceremónia.
Elkülönítik, egyedül kell lennie étlen-szomjan, majd mielQtt beiktatják, beviszik a faluba és a törzs bármely tagja verbálisan és manuálisan is bánthatja. Bárki, bármit rámondhat, szidhatja, leköpheti, belerúghat, de másnaptól Q lesz a törzsfQnök, és nem vehet róla tudomást, muszáj felejtenie, mert nem egyediségében szidták, hanem a közösség ítélete jelenik meg ndividualitásában. Ez a lehetQség, hogy a potenciális hatalmat kritizálhatom, Turner szerint az egyén számára azt jelenti, hogy szimbolikusan megélheti az egyenlQséget. Ez mindig liminált idQszakban van, egyszer történik, de Turner szerint az emberi társadalmaknak szüksége van ezekre a rítusokra.
Van egy idQszak az emberi kultúrában, amely elvonatkoztat a státusz és pozíciókülönbségektQl, felfüggeszti ezeket. Ezeknek a rítusoknak a legfQbb jellemzQje: a státusz- és pozíciócsere.
Ma is vannak ilyen lázadások, akár ritualizált alkalmak, de hiányzik az egységes világkép mögüle, a dolgok összefüggQ szimbólum-rendszere, nincs ideológiai tartalma. A feszültség-levezetés megmarad, de nincs mögötte egységes világszemlélet, ideológia.
Van egy könyv Nem csak munkával él az ember, amerikai antropológusok tanulmányai vannak benne, és az egyik arról szól, hogy mennyire más az európai és amerikai küzdelemkultúra , Eu-ban a sportban a pályán nincs erQszak, csak a nézQtéren, Amerikában pont fordítva. A kultúra nem ad erre lehetQséget.

Bahtyin nézeteit azért kritizálják, a népi jelzQjét, hogy mindenkire és mindenhol érvényes, de annyi különbség mégis van, hogy nem egyedeiben érinti az embereket, hanem közös.
Bahtyin azt mondja, hogy a karnevál nem osztja fel a résztvevQket elQadókra és nézQkre, a rivaldát még kezdetleges formájában sem ismeri, a rivalda megsemmisítené a karnevált, a karnevált nem nézik, hanem élik, méghozzá mindenki, mert össznépi, amíg a karnevál tart senkinek nem lehet más élete, mint a karneválbeli, nem lehet kilépni belQle, mert nincsenek térbeli határai. Amíg tart, addig csak a törvényei szerint lehet élni, addig csak a karneváli szabadság törvényei szerint lehet élni, a karnevál egyetemes. Az egész világ különleges állapota, a világ újjászületése és megújulása, amelynek mindenki részese, és ez a karnevál eszméjébQl következik, amit minden résztvevQ közvetlenül érzékel. A karneválon maga az élet játszik és ez a játék átmenetileg maga az élet, ez a karnevál legsajátosabb vonása, létezési módjának megkülönböztetQje. A nép másik élete, amely a kacagás köré szervezQdik, a nép ünnepi élete. Az karneválon az ember mintegy újjászületett, csupán az új, tisztán emberi viszonyokhoz alkalmazkodva, az elidegenedés átmenetileg megszqnt. Az ember visszatért önmagához, egyszerqen embernek érezte magát a többi ember között. És e tisztán emberi viszonyok nem csupán fantáziaképek, vagy az elvont gondolkodás produktumai voltak, hanem az eleven kapcsolatokban testet öltve, érzékelhetQen, reálisan is megvalósultak és átélhetQek voltak. Az utópisztikus eszmény és a valóság a maga nemében egyedülálló karneváli világérzékelésben egy idQre teljesen összeolvadt.

Annyiban is különbözik a késQbbi idQszakok kultúrájától, hogy ez nem pusztán a tagadásra épít. Egyszerre teremt is.
A karneváli nevetés mindig ünnepi, nem az egyén válasza valami egyedi nevetséges jelenségre. Másodszor a karneváli nevetés mindig össznépi. A karneválon mindenki nevet, a nevetés az egész világ kinevetése. A karneváli nevetés továbbá egyetemes, mindent és mindenkit célba vesz, beleértve a résztvevQket is, színe elQtt az egész világ nevetségesnek mutatkozik. Ambivalens is: örömteli, ujjongva örvendezQ, de csúfolódó és gúnyolódó is, egyszerre tagad és állít, egyszerre temet és új életre kelt&
Bahtyin kijelöli végül a nép ünnepi kacagásának egyik fontos tulajdonságát, hogy magukra is irányul, a nép önmagát sem emeli ki az állandóan változó, keletkezQ világ egészbQl, magát sem tekinti befejezettnek, tudja, hogy a halál egyben újjászületés és megújulás. Ez az egyik leglényegesebb különbség a népi ünnepek vidámsága és az újkor tisztán szatirikus nevetése között. A szatirikus, aki csupán a tagadó nevetést ismeri, önmagát a kikacagott jelenségen kívülre helyezi. Szembehelyezkedik a nevetés tárgyával. A nép ambivalens nevetése ezzel szemben, a nevetQt magát is tartalmazó, örökké változékony világ-egész nézQpontját fejezi ki.
Mit is ért a karneváli kultúra lényegén Bahtyin?
A fennköltség lefokozása, lealacsonyítása a groteszk realizmusban korántsem formális, és a legkevésbé sem viszonylagos. A fenn és a lenn jelentése itt abszolút és szigorúan topográfiai. Fent: ez mindig az ég, lent: ez a föld. A föld viszont az elnyelQ elv, sír, has, egyszersmint a szülQ és új életet adó elv, anyaöl is. Ez a fent és a lent topográfiai jelentése kozmikus aspektusban. Szorosabban testi szempontból, ami a kozmikus aspektustól sehol sem válik el egyértelmqen, fent: az arc, a fej, lent: a nemi szervek, a has és az ülep. A groteszk realizmus a középkori paródiát is beleérve a fentnek és a lentnek éppen ezt az abszolút érvényq topográfiai jelentését használja ki. A lefokozás itt mindig földre-szállítás, közvetlen érintkezés a földdel, mint az elnyelQ és ugyanakkor életet adó elvvel. Az ember a földdel érintkezik, amikor temet és ugyanezt teszi , amikor magot vet. Ami egyfelQl pusztulás, az másfelQl valami jobbnak, valami többnek a születését készíti elQ. Ugyanilyen alászállásról van szó az ember, a test alfelének életével a has és a nemi szervek mqködésével, tehát a közösüléssel, a fogamzással, a terhességgel, a születéssel a zabálással, ürítéssel kerül kapcsolatba. A lefokozásnak ezért nemcsak megsemmisítQ, negatív jelentése van, hanem pozitív, újjászületQ értelme is.
Kozmikus világlátásról van szó. Itt az emberek, amikor megélik a karneváli világot, valóban újjászületnek, valóban azt gondolják, hogy nem pusztán tagadásról van szó, hanem a megszqnés révén születünk, a meghalás és feltámadás egyszerre. Ez az, ami nincs meg a fociarénában, a bqnözésben stb.
Bahtyin egyértelmqen egy kozmikus rendet képzel a dolgok mögé. Talán kisé utópisztikusan egy magasabb rendq egyenlQséget képzel a karneváli kultúrában, ami ugyanaz megint, mint Turner kapcsán említettünk. A társadalomnak, mint a természetnek, van egy körforgása.
A középkor embere, amikor nem a karneváli kultúrát éli, akkor a komoly kultúrát éli, amikor hisz istenben, hisz az egyenlQtlenségekben, hogy neki milyen szerepe van, milyen elrendezése van. Bahtyin azt mondja, hogy a reneszánsz idején ez a karneváli kultúra egy létezQ világ-értelmezés volt, amelyet aztán az elit, - mert veszélyesnek ítélte - elfojtotta.

A középkori kultúra testfelfogása:
Martin Buebell: Én és a Te címq munkáját ajánlom, amelyben az együttlétnek a misztikus, eksztatikus közösségi élménye jelenik meg, az Én és a Te kölcsönös átáramlása. Látni kell, hogy Bahtyin a karneválban kicsit túldimenzionálja ezt, hat rá Bubernek ez az eksztatikus filozófiája, a határok megszqnése, én is vagyok, te is vagyok, nincs ilyen individuális elkülönültség. Ez a misztikus állapot lényege. Nem külön-külön vagyunk egyek, ketten vagyunk. Ezt képeken keresztül is próbáljuk majd megjeleníteni, amikor áttérünk a groteszk test -re.

Nézzük meg a testiség, a szexualitás kérdését a népi nevetéskultúrában! Az utókor értelmezQi szempontjából ez váltotta ki a legtöbb meg nem értést és félreértést, a szabadszájúsága, durvasága , obszcenitása a rabelais-i mqnek. A modern ember nem tudott mit kezdeni a szabadszájú, obszcén beállítódással. Ha nem látjuk, hogy emögött egy kozmikus világfelfogás áll, akkor azt mondjuk, hogy ez egyszerqen ízléstelen és undorító.
Rabelaisnak Bahtyin szerint van egy nagyon sajátos ábrázolásmódja. Ez a groteszk realizmus; a testiség és a szexualitás megjelenítésében és megítélésében ez jelenik meg. Ez egy sajátos spirális eljárás; ez a groteszk realizmus, ennek az a lényege, hogy úgy fokozza le a fennkölt dolgokat, hogy csúfondárosan összefüggésbe hozza a táplálkozás, a szexualitás és az anyagcsere megnyilvánulásaival. Bahtyin szerint a káromkodás ma független jelentéssel bíró mondat, de akkor e világszemléletbQl nem volt kiszakítható. Pl.: Menj a picsába!  számunkra durva sértés. Akkor: menj oda vissza, ahonnan jöttél; a körforgásra utaló jelzQ.

A groteszk realizmusnak nemcsak stiláris megnyilvánulásai vannak, hanem van egy sajátos ábrázolási mód, hogy milyen a groteszk test. (Bosch és Brueghel képek)
Bahtyin felfogása hatására a mqvészettörténészek ezeket a képeket is egész másként kezdték vizsgálni, korábban érthetetlennek ítélték. Koncepciói segítenek a megértésben.
A testiségnek mely vonásait tekinthetjük groteszknek: a hatalmas has, a nagy fenék, nagy orr, nyitott száj, általában a nyílásoknak, azoknak a dolgoknak a szerepe, amelyeken keresztül érintkezünk a külvilággal és a másikkal. A test lezáratlanságában, egymásba átmenésében nyilvánul meg Bahtyin szerint a groteszk testábrázolás. A test határainak lehatárolt jellege eltqnik, összemosódó figurák (tiszta káosz).
A groteszk testábrázolás legjellegzetesebb módja: a terhes öregasszony. A halál és az élet egyszerre jelenik meg, ez ugyanazt a gondolkodásmódot adja vissza, amirQl a karnevál szól. Az anyagi, testi elv fontossá válik ebben a világszemléletben, de ez egy kozmikus rendbe illeszkedQ valami és csak a mi olvasatunkban tqnik úgy, hogy ez öncélú obszcenitás.

Freudnak a viccrQl írt elképzelése is jelentQs mértékben hatott a bahtyini életmqre, mely szerint a külsQ és belsQ cenzortól megszabadító nevetés, amely igazságra ébreszt. DöntQen más módról van szó ugyanakkor, mert Freuddal ellentétben, aki szerint elfojtás és szublimáció révén próbálunk megszabadulni a szexualitással kapcsolatos konfliktusoktól, Bahtyin szerint történetiségében megragadható, hogy volt egy idQszak, amikor a szexualitás szabadon megjelenhetett, jött egy történelmi korszak, amely elnyomta, késQbb a szexuális forradalom révén megint próbálják visszahozni a szexualitás koncepcióját. Bahtyin nemhogy megerQsíti a freudi koncepciót, mely szerint egyszer s mindenkorra a szublimáció és az elfojtás révén mqködik a szexualitás kontrollja, hanem azt mondja, hogy ez mindig társadalmi elvárások és bizonyos történelmi folyamatok hatása inkább, semmint pszichológiai mechanizmusok kérdése.

Norbert Elias: A civilizáció folyamata (1930)
Zsidó származású szerzQ, a korszak nem kedvezett a megjelenésnek. 1969-ben újra megjelenik a munkája, ami iránt nagy az érdeklQdés.
A 70-80-as években Fr.o.-ban vezetQ professzor volt (szociológia).
Azt a folyamatot vizsgálja, ahol Bahtyin abbahagyja; tehát az elit és populáris kultúra harcában azt a vonatkozást próbálja meghatározni, amit Q úgy nevez, hogy az érzelmi háztartás átalakulása.
Elias azt mondja, hogy ezelQtt 400 évvel az emberek döntQen másként viszonyultak a saját testükhöz, a testiségükhöz és a szexualitásukhoz, döntQen mások voltak az érzelmi attitqdjeik és ezt egy sajátos vonáson keresztül próbálja megragadni. Ez egy kultúra-váltási folyamat, amelyet Elias megpróbál a civilizáció fogalmában megragadni. A civilizáció fogalmát nem úgy használja, mint az a modern korhoz kötQdik. A szó eredeti értelmét használja: a hétköznapi viselkedés szabályait, érintkezést, mindennapi normákat érti alatta, amelyet az etikettel próbál megragadni. Nincs benne semmiféle értékítélet. A folyamatokat önmagában próbálja értelmezni, és nem visz be külsQ szempontokat, értékítéletet. A kifinomult viselkedés szabályait tekinti át. Azt nézi meg, hogy ezeken keresztül hogyan ragadható meg az emberek érintkezési rendszerének, a pszichológiai mechanizmusoknak, - amit Q az érzelmi háztartásnak nevez - a megváltozása. Hogyan lehet ezt megvizsgálni, hogy ezek a beállítódások változnak?
P ezt az elit történelmi forrásainak alapján próbálja megragadni, a XIII. sz.-tól a XVIII. sz.-ig, elsQsorban a nyugati kultúrkörre vonatkozóan, megnézi az illemszabályokat, a viselkedési útmutatókat, nevelési tanácsadókat, etiketteket. Hatalmas anyagot dolgoz fel. Utal az ókori és korábbi elQzményekre, de az említett idQperiódust vizsgálja, német, francia, angol és olasz lovagi, udvari illemtan gyqjteményekkel kezdi, majd megvizsgálja a reneszánsz szerzQket, viselkedési útmutatókat, pedagógiai írásokat (pl. Erasmus, Castiglione, Giovanni della Casa), végül a klasszikus francia udvari etikett legismertebb lejegyzQivel és XIV. Lajos illemtankönyvével zárja a sort. Azt nézi, hogy az elit számára írott etikettek milyen útmutatásokat adnak, és ezek alapján próbálja meghatározni, hogy az érzelmi háztartás milyen módon változik meg.
Megemlíti, hogy egészen mások a középkori illemtanácsadók és mások a királyi udvarhoz tartozó háztartáshoz tartozók számára írott etikettek. A középkori illemtanácsadók az udvariasság fogalma köré rendezQnek, tehát, hogy hogyan kell udvariasan viselkedni. Ezek összegyqjtik a lovagi-nemesi szokásokat, rendszerezik és szembeállítják a paraszti viselkedésformákkal.
Van egy váltás, amikor a humanizmus képviselQi megjelennek, radikálisan másképp állnak a dologhoz, nem az a cél, hogy összegyqjtsék ezeket a viselkedési szabályokat, hanem arra törekszenek, hogy ezekkel az illemtangyqjteményekkel megpróbálják formálni az embereket. Nemcsak az elit embereit, hanem minden embert. Általános személyiségformálást céloznak meg. Itt már az emberi külsQvel összefüggQ összes jelnségre kiterjesztik az érdeklQdést: beszédmodor, a társasági élethez fqzQdQ viselkedésformák stb.
Megint egy váltás figyelhetQ meg az udvari illemtankönyveknél. Itt ismét egy társadalmi elkülönülés a dolog lényege. A kifinomult viselkedés hihetetlen részletes szabályozását azért hozzák létre, hogy ezáltal a különbözQ társadalmi csoportok a leghatározottabban megkülönböztethetQek legyenek. Amikor a feltörekvQ polgári réteg is igyekszik elsajátítani ezeket, mindig változtatnak rajta, hogy ezzel a feltörekvQ réteggel véletlenül se keveredjenek. A nemesi megkülönböztetés konstruált viselkedési minták révén érhetQ el. A középkori illemtangyqjtemények tematikában, tartalmukban is különböznek a késQbbi korokétól, ezek elsQsorban arról szólnak, hogyan kell étkezni, ülni társaságban, köszönni; a nQkkel való bánásmód szabályozása, lovagi harcmodor szabályai.
A francia udvarban megjelenik a nemes ember eszméje, az erre vonatkozó elQírásokat a következQképpen fogalmazzák meg:
& nem merül ki abban, hogy megüli a lovát, tud bánni a lándzsával, hogy tisztán tartja a páncélzatát, hogy minden fegyver használatát érti, hogy illQen tud viselkedni a hölgyek körében és tudja, hogyan kell szerelmet vallani, több mindenhez kell érteni ennél: asztali szolgálatot teljesíteni királyok és hercegegek társaságában, úgy igazítani a szóhasználatát, hogy maga körül minden rangú és kiválóságú személynek megadja a kellQ tiszteletet, sQt nem is csupán a szóhasználatot hanem a nézést, a gesztusait, a legapróbb kis nézéseit, szemvillanásait is& Míg a humanisták általános, minden emberre kiterjedQ nevelési funkciót betöltQ illemszabályokat írnak le, itt újra egy megkülönböztetQ funkciót szolgál az etikett. Ezek a viselkedési szabályok itt hihetetlenül merev struktúrát vesznek fel.

A XVI-XVIII. sz.-ban bekövetkezik egy olyan folyamat, amely az embert eltávolítja az ösztönös természeti megnyilvánulásaitól. A korábban meglévQ ösztönös természeti megnyilvánulásokat kiiktatja az emberi viselkedésbQl. Látható és láthatatlan falakat von minden egyes ember köré, a hallgatás és elfojtás világába utalták a korábban teljesen természetesnek tekintett anyagi és testi életmegnyilvánulások jelentQs részét. Az ösztönös részeket kontroll alatt tartja.
Elias úgy fogja fel, hogy kialakul az etikett a nemeseknél, kialakul az ösztönös életmegnyilvánulásoktól történQ eltávolodás, ezt átveszi a polgárság, egy kis idQ és fáziskéséssel, majd eljut az alsóbb társadalmi néprétegekig, és a XIX.sz-ra az egész társadalom ugyanolyan módon nyilvánul meg. A XV-XVIII.sz. az az idQszak, amikor az anyagcsere-szükségleteket övezQ, korunkban is érvényes szokások, tilalmak, undorérzetek és eufémizmusok kialakulnak; ez korábban nem volt.
Ez alatt az idQ alatt az emberek együttélésének módja, a társadalom szerkezete változott meg és ez idézte elQ az érzelmi háztartás módosulását.
Ez a folyamat úgy ment végbe, hogy létrehoztak egy civilizatorikus eszköztárat, a különbözQ életmegnyilvánulások terén megjelennek olyan eszközök, amelyekkel az embereket távol tudják tartani a nemkívánatos fizikai, természeti megnyilvánulásoktól. Ilyen pl. a villa, a kés, a kanál, a köpQcsésze, zsebkendQ, hálóruha, a WC.
Az idQ során ezekkel a dolgokkal kapcsolatban az un. kínosságérzésnek az ingerküszöbe emelkedik meg.
Pl. az étkezés:
A középkorban kézzel ettek, majd egyre inkább megjelentek az evQeszközök. A húsokat kezdetben egészben szolgálták fel, és aztán késsel szétszedték, késQbb külön személyzet vágja fel, aztán már a színfalak mögött vágják fel a húst.
Minden a kulisszák mögé megy, úgy teszek , mintha nem létezne.
Elias arra is utal, hogy látszólag azt hihetjük, hogy a viselkedési szabályok megváltozása mögött a racionalitás kitapintható. Pl.: a köpés esetében, hogy higiénikus okok indokolják stb. Szó sincs errQl, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés indokolja, és semmilyen oksági vagy racionális ok nem indokolja, hogy pont akkor meghozzák ezeket a szabályokat. Tehát elQször van egy társadalmi elvárás, vagy indíték, majd a késQbbiek során fogják a természettudományos magyarázatokkal értelmezni és igazolni.
Az új emberrel szemben támasztott elvárások egyfajta önfegyelmet, erQsebb önuralmat követeltek, ezzel magyarázza Elias, hogy a társadalmi célok elérése egy újfajta embertípust vár, ennek legfQbb jellemzQje, hogy tud uralkodni az érzésein, tud viszonyulni a saját testéhez.
Példák: Az illemtankönyveket mindig fiúknak írtak. A lányok viselkedését az apjuk irányította, más elvárások voltak velük szemben.

Étkezés:
XIII. sz. -i illemszabályok:
„A nemes nem löki vissza a tálba a húst, amibe beleharapott, a csontot nem dobja vissza.”
„Ki krákog evés közben, taknyát fújja asztalkendQbe, illetlenül teszi.
Asztalnál orrot tenyérbe fújni, pfuj mily ocsmány szokás&
Erasmus (1530)
Ne nyúlj elsQnek a tálhoz, melyet behoztak, jó dolog kicsit várni!
Ujjunkat a mártásba meríteni paraszti dolog, késsel és villával tegyük, asztalkendQt, szalvétát használjunk!
XVI. sz.:
A társadalmilag legelQkelQbbek után nyúljunk a tálhoz, a tál elQttünk levQ részébQl vegyünk!
Saját kanállal ne nyúljunk a tálhoz, ha azt szájunkkal érintettük!

A természetes intéznivalókkal kapcsolatos beállítódásban bekövetkezett változások:
XV. sz.:
Ne nyúlj puszta kézzel magadhoz a ruha alatt.
Erasmus:
Neveletlenség üdvözölni azt, aki éppen vizel vagy beleit üríti.
SzellentésrQl: köhögéssel leplezze a bqnt&
della Casa:
mások elQtt szükséget végezni nem illik
Eltávolodni, hogy mások ne lássák, ne is tudjanak róla, ne is gondoljanak rá, hogy mi történt.
Nem férfias, tehát szégyentelen, paraszthoz illik nQszemélyek elQtt udvari szobák ablakát vagy ajtajait célba véve végezni szükségünket.”
XVII. sz.:
„Ne tarsd vissza a szelet és ne feszítsen a húgy, könnyíts magadon titkosan és nem leszel kínban úgy.”
XVIII. sz.:
Mindenkinek el kell takarni teste minden részét a feje és a keze kivételével. A testi szükségleteket még megnevezni sem szabad…

Orrtörlés:
XIII. sz.:
Aki orrát törölni szeretné, kendQvel tisztogassa magát. Aki eszik vagy felszolgál, ujjába nem fújja, a kapcát használd!
Erasmus:
Süvegébe vagy ruhájába fúj orrot a paraszt& nem sokkal illQbb kézzel csinálni, ha utána taknyod ruhádba kened& . IllendQbb az orrának váladékát kendQbe felfogni, kissé elfordított testtel.

della Casa:
Sose add oda zsebkendQdet, mintha frissen mosott volna.
XVII. sz.:
Asztalnál ne ásítozzunk, köpködjünk és ne fújjuk orrunkat!
XVIII. sz.:
Orrtörléshez mindig kendQt kell has'CDt
Š
,LJLf|ÀÒÌê0œ )",#¬'ú'(D(Ž(¶(X+°+À+Ê+Œ,Æ,
/(/ž/®/‚0º0f1Ò1æ1ê12ª5Ø5ü5r8ˆ8Š:´:ú=î?ð?@APAlAŠAFCfCrCˆCôëãÙëÙëÙÏÙëÙÄÙÄÙÄÙÄãÙÄÙÄÙÄÙ㺯ãëãëãëãëãÙÄÙÄÙãëã¦ã¦ã›¦ãëãëãëãëh°C6CJ OJQJh°C6OJQJh°C5CJOJQJh°CCJOJQJh°C5CJ OJQJhµnCJ OJQJh°CCJ OJQJ h°COJQJh°C5OJQJh°C5CJOJQJ=&'DŠÅ
Πt
¬
Œ
˜

,L $
&
F dha$
$
&
F dha$ $dha$ðI>JýýÌbÐ,pX-š œ )",#ò%X+Z+l.Â0f1ª5\=^=ú=î?ÞGàGšI÷÷÷ììì÷÷÷ä÷÷ääää÷äääØääÐ $dha$
$„dh^„a$ $dha$
$
&
F dha$ $dha$ˆCàGœIlP†P

R2R,VBV*WTW”WúY¤Z¦Z®[èbšc¨dúf2gˆgúh i@kfklTlXlbo|o’ott€tœtÄtÅtÑtÛt*uÌwôwøyz*zLz®ƒÄƒÂ‡ê‡ËŠ‹w‹x‹‰‹h4ŽpŽÐŽþŽ$P†Ô‘4’f’h’“”””|•§•˜î›ð› œŸŸøîøåøÜøÑøÆîÆåøåøîøåøåøåøÑøåøîøåøåøåøåøåøåøåøåøåøÜøåøîåøåøåøåøåøåøåøåøåøÂøÑøåh°Ch°C6CJ OJQJh°C5CJOJQJh°C6OJQJh°C5OJQJh°CCJ OJQJ h°COJQJLšIœI®L®N°N(Q~TpU VV*WúYüY*],]bæbèbšcfdhdþfÈhæjèj,kXl÷ïïïïïïïïïãïïïïïï÷ïïïïïï÷ï
$„dh^„a$ $dha$ $dha$Xlboetftbw‚‚‰Ì‰G‹H‹w‹x‹hÐpŽþŽPÔ‘h’Ä’ú““”””÷ïïïïïïïïïççÜÜÜÜÜÜÜÈÈÈï $
&
F
Æ hЄÐdh^„Ða$
$
&
Fdha$ $dha$ $dha$ $dha$””—˜˜î›ð›2œðF£§2ªv«n­¼´–¸Z»\»ª»®¼Â‚ÆÜÉ,Ô@àxá|ã2ç÷÷÷õ÷÷ê÷÷÷÷ââ÷ââ÷ê÷÷÷÷õ÷÷â $dha$
$
&
F dha$ $dha$Ÿ2Ÿ>Ÿv«$­>­¼´¢µ–¸\»~»€»¨»¢Â«Â­ÂµÂÏÂÛÂÃÄÈ&È:ÉzɾÉØÉdʈÊ,ԊԘÔ@àÂáØá â4â|ã4ç8çRç çŠèžè¼èèèééFéJé†é

ù,ù@ùBùt’”º¾3

B

C

Y

[

Õ

øïøåÚåïøåÏøÄøïøïøïøïøïøïøïøïøÀ»ÀøïøïøåøïøïøÏøϱıÀåÀª¥øϱıøϱıÀ h°C6

h°C56h°CCJOJQJ h°C5h°Ch°C6CJOJQJh°C5CJOJQJh°C5CJ OJQJh°CCJ OJQJh°C5OJQJ h°COJQJA2ç4çŽèèæèèèJé†é–ö
ù

ùBù”&(-

2

3

[

Õ

È`b°L÷ïïïïïíáááßïïïïïïïíïáááááï
$„dh^„a$ $dha$ $dha$Õ

Èbz|®°ÌÎv\!”! !Ð!
&8&Ì&'€)¨)Ð*.,8,W,r/Ž/º/.3.4°4Ž9&:`<Ö<ä=&>r?Œ?:CVC¤C´C¶CÄDÀE`LŠL®OðO#V7V„V V|Zú`Îa bŽb¶bÆdâdh¨kÔlp pÊp`w2xÓxàxîxzf}¦}ü~¼ü†8‡ÞˆøîåøÜøåøÜøåøØøåøåøåøåøîøÜøåøîøåøåøåøåøåøÍøÍåøåøåøåøåøåøØøåøåøåøîøÜøåøÜøÍøåøåøåøåøh°C5CJOJQJh°Ch°C6OJQJh°C5OJQJh°CCJ OJQJ h°COJQJQL -Z!\!”!&Æ&z)®*°*Ð*.,º/.3Ž9Ö;p=r=†>6C:CÀJØQ¬YäYZ÷÷÷õ÷÷÷÷÷íå÷å÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ÚÚ
$
&
F dha$ $dha$ $dha$ $dha$Z|Zú` a¢ah¨kÔlþopèruduÀxÁx̂ø‡n‰h‹ÀÂ"´š¶šž›ôòêêêâêêêêêêêêêêêêêêêêêâ $dha$ $dha$
$
&
F dha$ވj‰„‹¾‹T¶šž›‚Ÿ°ŸºŸ$¡Œ¡€¤ä¤æ¤¯Z±Œ±Ô±j³4¶˜¶®¶ÔºJ»R¾d¾Ã ÃÌÃ>ÄèÅøÅPÆ«Æ\È"Ë$Ë.Ë6ËHË6ÒT҄ҐҒÒ,ÔXÔfժ՚×Ê×þ×.؂ÝÎݘÞÎÞàæðæöîåîåÛÐîöîöîöîåÛÌÇÌî¼±îöîöîÌÇÌîöîöîÌî¼î§îÌ ™ÇîöîöÌÇÌÇÌÇÌÇÌÛ
h°C5CJ

h°C56h°CCJOJQJh°C6CJOJQJh°C5CJOJQJ h°C5h°Ch°C6CJ OJQJh°CCJ OJQJh°C6OJQJ h°COJQJh°C5OJQJ;ž›‚Ÿ€¤ä¤¯Z±j³2¶4¶z¶ºº¼º
¾þÂÃ>ĖÅ\È"Ë$Ë4Ò6ҒҜÓ$ÔªÕóëëëãáëëëëëëëëáëëáëëëß××ë
&
F dh $dha$ $dha$
$„dh^„a$ªÕvÝäàæÐêÆð²ñð÷ò÷”ûHÿhðºÚ¨*"
"

¥

¦

¯

Ì

&
Ž $®ýýýõýíííííýíýíýýííííííííííí $dha$ $dha$ðæüæç&ç(ç<ç¬èðèÐêæêòêëJëÆðÊðêðñ,ñ²ñ

ö üŽütþÿHÿh®ðºÂÖÚ*–ÞÄ *Z
€
Ê


¦

¯

äŒ)BdBxBI2IÚIüI*QDQ¾QRäV:W ](]`]²]ôêôêôêôêæáæáæÙÐÙÐÙÇÙÐÙÐÙæÙÐÙæÙÐÙæÙÐÙÐÙÐÙÐÙÐÙÐÙÐÙÅÙÐٺٯÙÐÙÐÙÐÙÇêôêÙÐÙh°C6CJOJQJh°C5CJOJQJUh°C6OJQJh°C5OJQJ h°COJQJ h°C5h°Ch°CCJ OJQJh°C5CJ OJQJE®Œ \âäŒ  œö f (-*‘)4ô‚„œ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $dha$(¢ºbBdBxBÜB$C6C^C¤CRDfDÚDŠEŒEÚIR
Köpködés:
Ne köpj át az asztal fölött, sem pedig arra rá.
Ne köpj a mosdótálba, köpj mellé!
Erasmus:
Elfordulva köpj!
Nyálad szívogatni neveletlenség&
Kezdetben megengedett volt földre köpni, késQbb másokat kell kímélni az undorérzéstQl.
XIX. sz.:
A köpködés mindenkor undorító szokás, sohase csináljuk!
Civilizatorikus eszköztár: köpQcsésze. Mindig nagyon értékes volt (porcelán, nemesfém).

Elias kicsit naivul úgy képzeli el, hogy a társadalom egy felsQbb rétegében egy csoportidentitást létrehozó szándékkal kialakulnak ezek az illemszabályok, aztán ezek átkerülnek más társadalmi csoportokhoz, de a nemesi elit megint csak kialakít magának más szabályokat, és aztán a polgárokon keresztül leszüremkedik a paraszti és a populáris kultúrához tartozó más csoportok közé. Úgy tqnik ez nem biztos, hogy ilyen egyszerqen ment végbe. ElsQsorban Michael Foucaultnak a munkáira utalok, amely más megvilágításba helyezi ezt a fajta problematikát.
A börtön születés címq munkájában úgy jellemzi, hogy a modern társadalom azon intézményei, amelyek a modernitáshoz kapcsolódnak (pl.: a börtön, a kórház, a bolondok háza, az iskola), egy új fegyelmezési módot alakítanak ki. Nagyon meggyQzQen bizonygatja Foucault, hogy a börtön, az iskola és a kórház voltaképpen ugyanaz az intézmény, normák vannak, napirend van, szigorúan be kell tartani dolgokat, minden elQírt, a viselkedés minden vonatkozása szabályozott. A hatalomnak új elvárásai vannak az egyénnel szemben, a modern hatalomnak olyan egyén kell, aki szabályozható, megregulázható, nyilvántartható, akirQl mindent tudok, aki a kontrollom alatt van, és aki úgy viselkedik, ahogy azt a hatalom szeretné. A gyerekek korcsoportokként való elkülönítése (ami korábban nem volt jellemzQ csak a XV-XVI.sz-tól terjed el) a gyerekek nevelésében nagyobb hatással bír, mint az Elias által megrajzolt lefelé leszüremkedQ illemszabályrendszer. A folyamatban, amelynek során az érzelmi háztartás átalakul, egyre inkább az önkontroll lesz a meghatározó.
Az individuum saját maga alakítja ki a szégyenérzet és kínosságérzet különbözQ szintjét, tehát az ingerküszöbnek van egy társadalmi elvárás-rendszere, de ez elsQsorban a saját személyiségen belüli elfojtáson keresztül ragadható meg. Egy bonyolult és összetett problematikáról van szó.
Elias könyve nem klasszikus TA-i munka, nincs mikrantropológiai fókusza, egyáltalán nem ismeri az antropológiai irodalmat, de mégiscsak arról az alapvetQ kultúraváltásról szól, amely az egész TA által vizsgált idQszaknak a legfontosabb vonatkozását jelenti. Tudatosítja, hogy 400 évvel ezelQtt az emberek döntQen másképp látták a világot.

Büntetések, kivégzések

Richard von Dülmen: A rettenet színháza
- A németországi ítélkezési gyakorlatokat vizsgálja.
A kivégzések akkoriban nagyon gyakoriak voltak. A bqnelkövetQket nem mindig kapták el, hiszen nem voltak intézményesített szerveik a bqnüldözésre. Szinte csak azt ítélhették el, akit rajtakaptak, vagy aki beismerQ vallomást tett. A bqnelkövetQk 90%-át nem kapták el, a 10%-nál viszont az állam a példastatuálás és retorzió érdekében sokkal szigorúbban lépett fel. A megtorlás, a büntetés azt a célt szolgálja, hogy elrettentse a többi polgárt a bqn elkövetéstQl.

Pl.: 1757. Párizs: kivégzés. A Daimer nevq bqnösnek nyilvános megkövetést kellett tennie. Testét harapófogókkal tépkedték, forró viasszal és gyantával égették, végül négy lóval felnégyelték és elégették.
Dülmen szerint ez egy ritualizált színjáték, a rettenet színháza . FQszereplQk:
1. a bqnös  a szegény, megtért bqnös szerepe: gyarló vagyok, megérdemlem, hogy meghaljak, isten megbocsát nekem, de ti ne tegyétek, amit én tettem& Amikor az elítélt szidalmakat szólt, nem volt szép a kivégzés.
2. a pap  védelmezQ szerep, segítenie kell az elítéltet abban, hogy a közösséggel elhitesse, hogy megtért, megbánta a bqnét, hogy a bqn, a bqnös eltávolodik a közösségtQl. A XVI. sz.-tól lélektanilag nyújt segítséget felkészülni a halálra. Nem lehetett felelQsségre vonni. Szinte pszichológusi szerepe volt. Akkor volt nehéz helyzetben, amikor eretneket kellett meggyQznie.
3. a hóhér  fontos szerepe volt, Q az államhatalom megtestesítQje, lényeges, hogy sikeresen végezze a munkáját. Fontos volt a vele elköltött utolsó vacsora. Ambivalens szerep, marginális helyzet: állandóan érintkezik a bqnnel, és Q távolítja el. Féltek tQle, eltávolították maguktól, ugyanakkor csodálták tudása miatt. A nQk akkor szabadultak meg a kivégzéstQl, ha a hóhér hajlandó volt feleségül venni Qket ( Kell a hóhérnak! ). Az elQadás sikere többnyire rajta múlott. Minden városnak volt hóhérja, de a legproblematikusabb helyzetben máshonnan hívtak hóhért. A legvesztesebb a színjátékban Q lehetett (pl.: ha nem jól sújtott le, a tömeg Isten ítéletét látta). P azonban sokszor másodszor is lesújtott. Általában a közösségben gyógyító szerepet töltöttek be. Hatalmas hóhér-dinasztiák voltak, jól ismerték az anatómiát, jó fizetésük volt.
4. a közönség
Mindenki jelen van (idQsek és karon ülQ csecsemQk is), az elQkelQknek kiemelt hely jut.

A büntetés rendszerének koraújkori 4 formája:
becsületvesztés
kivégzés
egyházi büntetés
csonkítás

3 szint a büntetésbíráskodás intézményeiben:
lokális szint, helyi közösség
egyház
állam

A kora újkori Európában a társadalmak becsülettársadalmak voltak. Ez volt a legfontosabb érték, de nem pusztán az egyén, hanem a család becsülete.

A becsület-vesztés:
A helyi társadalom, az állam és az egyház is büntet így. A lényeg, hogy közszemlére teszik a bqnt (ketrecbe zárják az embert a fQtéren). A büntetés a lelki és nem fizikai szégyen. A kaloda fizikai fájdalmat is jelent, de nem ez a fQ szempont, hanem a közszemlére tevés.
Az egyház is igen gyakran alkalmazta. Pl.: a reformátusok: eklézsia; katolikusok: a pap kiprédikálta személy szerint, hogy az illetQ milyen bqnöket követett el, a templomban szégyenpadba kellett ülni. (pl.: A moldvai falvakban ma is van ilyen a gyakorlat, hogy a megesett lányt a családjával együtt kiállítják az oltár elé és mindenki megvetQen néz rájuk.)

Testi fenyítések:
botozás, korbácsolás, stb.
A lényeg a fizikai fájdalom, de a közszemlére tevés is.
A csonkítás:  stigmatizáció, élete végéig marginális helyzetbe kerül az egyén, nem fizikai hanem társadalmi halál (Freudi hozzáfqzése a társadalmi halál legmanifesztebb formája a polgári jogi halál, a törvényen kívül helyezés, bárki megölhette az illetQt.)
Kivégzések:
Típusai nem voltak egyenrangúak. Különféle bqnökhöz, különféle büntetési típusok tartoztak. A kora újkorban mindig a bqnt büntették. (Bizonyos bqnökért ötször is megölik.) Nem az egyént büntetik. A kivégzések között megítélésbeli eltérések voltak, a nemesek számára pl. másfajta kivégzési módok voltak ismertek, többségükben pallossal végezték ki Qket.

Két fQ típus:
1. specialistával, hóhérral történQ.
a kivégzést a természeti erQkre bízzák (máglya, élve-eltemetés, vízbefojtás)  XIII.-XIV. sz.-ra jellemzQ
Egyfajta hierarchizálás is megfigyelhetQ volt:
1. akasztás: a legnemtelenebb forma, hatalmas bqnökért alkalmazták. Nemeseket soha nem akasztottak. Napokig kinn hagyták a holttestet elrettentésként  emiatt a legmegalázóbb forma volt, nehezítette a család késQbbi társadalmi mqködését.
pallossal való kivégzés: elegáns megoldás, (pl. nemesek)
3. égetés (máglyán): Teljesen el akarják Qket pusztítani (pl.: boszorkányokat: mindig elégették, hogy a teste ne maradjon meg, hogy ne is érintkezzen a közösséggel, szimbolikusan is meg kell semmisíteni, ne is érintkezzenek a bqnnel; eretnekeket).
A bqnös az egész családját, rokonságát beszennyezte a becsületvesztéssel. A becsület, a tisztesség nem individualitásában létezik, hanem tágabb, legalábbis a családra terjedQ kontextusa van.
A kora újkorban a jogrend teljesen másképpen mqködött. A büntetQbíráskodásban a bizonyítékoknak nem volt akkora szerepe. Ahhoz, hogy a bqnöst elítélhessék egy dolog volt fontos: a beismerQ vallomás. Nem voltak enyhítQ körülmények, csak az volt a lényeg, hogy elismerte-e, hogy bqnös volt, vagy nem volt bqnös. A kínzások ismeretében ez nem volt olyan tiszta dolog, mint amilyennek hangzik.
A kínzásnak szabályai voltak. Két lehetQség volt: vagy beismerte, vagy kibírta. Ha valaki kibírta a kínzást, az nem lehetett bqnös, felmentették. Ennek ellenére ezt nehezen lehetett kibírni. JegyzQkönyvbe jegyezték le a kínzás menetét, ill. minden ott történt dolgot; tehát törvényes volt.
Az ítélet kihírdetése 3 nappal a végrehajtás elQtt történt. A börtönbüntetés mai koncepciója a XIX. sz. találmánya. ElQtte: tömlöcök, büdös, koszos, sötét lyukak voltak azzal a céllal, hogy megtörjék a bqnöst és elQsegítsék a beismerQ vallomást. Nem volt börtönbüntetés, a vádlott csak az ítélet kihirdetéséig volt ott. A körülmények elQbb-utóbb megtörték. KésQbbi nézet: nem a testet kell büntetni, hanem a lelket.
A kivégzések, éppúgy, mint a karneválok, a lázadás gócpontjai voltak.

Boszorkányüldözések

A XIII- és XVIII. Sz.-között egyes felmérések szerint 8 millió embert végeztek ki boszorkányság vádjával  ez túlzás. Ha abban maradunk, hogy 1-1, 5 millió embert kivégeztek és ennek 80%-a nQ volt, akkor mondhatjuk, hogy történt egy súlyos emberirtás. Nem a néphit boszorkányáról van szó, hanem társadalomtörténeti folyamatról.

Idézetek különbözQ eretnekcsoportok elleni vádaskodások leírásából:
A sztereotíp vádaskodások rendszere lehet egy kiindulópont, ami közelebb vihet a boszorkányüldözések magyarázatához.
Kr. u. II. sz. keresztényekkel kapcsolatos vádaskodások és korai XIII. és a XIV. sz. -i eretnekek elleni történetek összehasonlítása: mindig van egy csoport, amelyrQl feltételezik, hogy titkos helyeken összejöveteleket tartanak, mindenféle illetlen dolgot mqvelnek.
Legfontosabb vádak, sztereotípiarendszer: éjszakai titkos összejövetelek, orgiaszerq elemekkel, gyermekgyilkossággal - mindezek kitalációk, konstrukciók, a bqnbakképzés elemei makacsul ismétlQdve. A normasértés és obszcenitás összekapcsolódik, a legsúlyosabb bqn a szexuális perverzió, a promiszkuis jelleg, vérfertQzés, a homoszexualitás. Azokat a dimenzióit hozza fel az emberi viselkedésnek, amely elfogadhatatlan - aki gyermeket öl és az anyjával hál az nem ember . Ezáltal megbélyegeznek egy csoportot, amelytQl tartanak. (KésQbbiekben zsidók elleni vérvádak, hippi-mozgalmakkal kapcsolatos vélemények.)
A boszorkányüldözések társadalmi hátterében is olyasmit fedezhetünk fel, hogy létrehoznak, koncipiálnak egy kicsi, zárt közösséget, amely veszélyezteti a saját világukat, és ezeket a szektákat a saját életvilág megtörQjének próbálják nevezni, éppen ezért az elQbb említett vádakat hozzák fel ellenük.
A népi boszorkányhit az megmarad abban a közegben, amelyben keletkezik, a boszorkányüldözésnél viszont megjelenik egy külsQ hatalom, az állam, amely beavatkozik az egészbe.

A boszorkányüldözés elsQdlegesen európai jelenség. A XIII. századtól jelennek meg az elsQ leírások, a XV-XVI. sz.-tól jut tetQpontra a boszorkányüldözés. A XVIII. sz.-ban a felvilágosodás hatására egyik pillanatról a másikra eltqnnek. A nyilvános kivégzések is megszqnnek ekkor  nyilvánvalóan egy új mentalitásnak köszönhetQen. Magyarországon az 1700-as évek eleje a boszorkányüldözések csúcspontja, míg Ny-Eu-ban az 1560-as évek és az azt követQ idQszak. Csak a nyugati kereszténység által érintett területeken található meg, tehát van Erdélyben, de nincs Óromániában, van Horvátországban, de nincs szerb területeken.
A nyugati kereszténység konstruál egy képet: a boszorkányszombatnak a koncepcióját. Titkos társaság, ahová csak beavatás révén lehet belépni, úgy képzelhetjük el, mint civil szervezeteket, ahol taggyqléseket tartanak, tagtoborzás van. Olyan titkos társaság, amely tagadja a fennálló értékrendet és ezt az értékrend-tagadást ezeken az összejöveteleken teszik nyilvánvalóvá. Repülve érkeznek, az ördögtQl nyerik el az erejüket, - diabolizáció. A korai kereszténységben nincs ördögképzet. Ez a XIII-XV. sz. -ban alakul ki. A boszorkányszombat arról szól, hogy elárulom a hitemet, cinkosa leszek az ördögnek, a kereszténység ellenségének eladom magamat. Aki megtagadja a hitét, az a korabeli felfogás szerint bármire képes.
Miért nincs ortodoxiában boszorkányüldözés? Mert a fehér és a fekete mágia a rontás és a jóslás nem válik el annyira élesen egymástól mint a nyugati kereszténységben. A román pap hiedelemköre: kis pénzért hajlandó feketemisét mondani és kérni, hogy haljon meg, aki elkövette a bqnt. A negatív mágia a hivatást végzQ paphoz is hozzárendelQdik. Ezért nincsenek cigányok, izraeliták a vádlottak között.
Kohn??? szerint tömeges boszorkányüldözés csak akkor kezdQdik, amikor megjelenik a boszorkányszombat képzete, és akkor, ha az elitkultúra beavatkozik a lokális kultúra viszonylat-rendszerébe. A helyi közösségbQl indulnak ki bizonyos vádaskodások és az elit felülrQl szól bele ezekbe a konfliktusokba. Amíg ez meg nem történik, senki sem hal bele, ha a helyi közösség boszorkánynak bélyegzi.
Félreértés van Könyves Kálmán körül, Q azt mondta, hogy strigák nincsenek. Striga = vérszívó boszorkány. Maletícium = varázslás. Nem a boszorkányok létezését tagadja.

Magyarázatok:
Felvilágosodás felfogása: buták voltak az emberek és jogtalanságok sorát követték el. Naiv és ostoba felfogás.
Kábítószer-hatású növények hatására révületbe jutott emberek élményeirQl van szó, - reálisak. Ez valójában nem hallucinogén anyagok hatására történhetett, nem magyarázat arra, hogy olyan nagyszámú, többszázezres mennyiségq per indult el ebben a néhány évszázadban.
Margaret Mairet?? antropológus a 20-as években azt állítja, hogy igenis léteztek ilyen titkos társaságok és fenyegették az adott társadalmat, és a társadalomnak nem volt más módja védekezésül, csak hogy fizikailag is megsemmisítette ezeket az embereket.  Ennek semmi alapja nincs.
A boszorkányüldözés = álcázott eretnekvadászat. Különbség van: az eretnekség ténylegesen létezQ ellen-ideológia, a boszorkányságban nincs ideológia. Boszorkányszervezetek nem voltak, de eretnekszervezetek igenis voltak.
Bqnbak-keresés, az agresszió-levezetés eszköze - Alain Macfarlene?? szerint sajátos szabályosságot mutat, hogy ki kit vádol, és hogyan lesz ebbQl az, hogy kikerül az ügy a helyi közösségbQl, sajátos mód a lokális társadalom konfliktusainak megoldására: kikerül az állam, a politika szférájába. A boszorkány az nem személy, a boszorkány egy szerep. Olyan személy, akire a közösség egy tagja kivetíti a balszerencséjét, a balszerencse okozója a boszorkány. Azokban a közösségekben, amelyeket vizsgált, a boszorkányok: a társadalom kevéssé tehetQs tagjai, általában idQs, özvegy nQk.
Összefüggés azzal a társadalmi változással, hogy a lokális társadalmakban egyre inkább elveszti jelentQségét a szomszédság intézménye. A premodernitásban, fQként a paraszti társadalomban a szomszédság a szolidaritás intézménye. Gyakori motívum, hogy elmegy az illetQ a szomszédba és nem kap kölcsön, ezután történik valami baj; az vádol, aki nem ad. A rossznak a másikra való projektálása, rávetítése történik, ez a konfliktus-megoldás eszköze, mqködésbe lép egy szabályozórendszer.
Robert Machamblie ???? francia történész szerint: a boszorkányüldözésnek az a lényege, az a konfliktus, amit az elitkultúra és a populáris kultúra harcaként határoztunk meg. Ennek a társadalmi folyamatnak a része. A népi kultúra megfegyelmezése történik, megszüntetik a népi kultúra ellenkultúra jellegét.
A boszorkány, mint a szent ellenképe. A szent szerepe, hogy közvetítsen a mikro- és a makrokozmosz között, média, közvetítQ. Mindazok a princípiumok, amik a szenthez kapcsolódnak a negatív tükörképei a boszorkánysághoz kapcsolódóknak. A boszorkányüldözés révén az egész népi kultúrát teszik a hivatalos kultúra ellenségévé.
(KitérQ) Kognitív antropológia koncepciója: Nyílt és zárt rendszerek modellje. Zárt rendszer lényege, hogy csak egyetlen valós értelmezési modellként definiálja magát. A zárt gondolkodási rendszer lényege, hogy a világ értelmezéséhez nem nyújt explicit alternatívát. A világot egyféleképpen lehet elgondolni. Van egy alapkönyv, Berger és Lupman ???: A valóság társadalmi konstrukciója. A kereszténység, mint zárt gondolkodási rendszer nem fogadja el az alternatív világértelmezési modelleket. Minden zárt gondolkodási rendszer létrehoz un. univerzum-fenntartó szimbolikus rendszereke, ezek megmagyarázzák, hogy a világ miért van úgy, ahogy van. Két típusa van: monopolisztikus és pluralisztikus. A kereszténység a monopolisztikus univerzum-fenntartó rendszert fogadta el. A középkor univerzum-fenntartó rendszere a kereszténység volt. Amikor más felfogások, potenciális versenytársak jelentek meg, a kereszténység 3 alternatív módszert követ ezekkel kapcsolatban: integráció, szegregáció, likvidáció.
Amit csak lehetett integrált, pl.: napkultusz beépítése.
Szegregációra példa a zsidókhoz való viszonyulás, nem likvidálja, nem integrálja, elkülöníti térben, mentálisan, úgy tesz, mintha nem létezne.
A harmadik univerzum-fenntartó stratégia a megsemmisítés, amikor úgy ítéli meg, hogy alapjaiban fenyegeti és ingatja meg a létét a keresztény egyháznak, ilyenkor fizikailag is megsemmisíti ezeket az embereket.
Így is felfoghatjuk a boszorkányüldözést. Ezért kell megkonstruálni a boszorkányszombat képzetét. Ez egy makroszint magyarázó modell.
Másik koncepció egy német kutató Volfgang Behringer: Rossz idQ, éhínség, félelem címq könyve (1980) alapján járható körül. Nyilvánvalóvá vált, hogy valamiféle szabályszerqség van a boszorkányüldözésekben. Térképre vetítették, hogy mikor hol voltak boszorkányüldözések, ugyanabban az idQben van Svájcban, Németországban, Itáliában, Franciaországban, aztán a hullám egyszer csak lecsendesedik, 50 év múlva ismétlQdik. A XVI. sz. 2. fele: csúcs idQ. Egyszerre lendültek fel, s amikor lecsendesedik, akkor mindenhol. Miért van ez a ciklikusság? Azokban az idQpontokban, amikor csúcsosodnak a boszorkányüldözések, megvizsgálta a körülményeket. Önmagában a válság nem ad magyarázatot. Európában ebben az idQszakban alapvetQen megváltozott az idQjárás, a csúcsponton egy kis jégkorszaknak nevezett változás következett be. (tartósan rossz idQ van) Ez olyan mértékben katasztrofális, hogy a mezQgazdasági termelés eredményeit hihetetlenül lerontja. Veszélybe került a lakosság élelem ellátása. Agrokultúrákról van szó, olyan társadalmakról, amelyekben az idQjárás alapvetQen meghatározza a létfenntartást. Tartósan rossz idQ van, nincs megfelelQ termés, éhínség következik be, betegségek jönnek, szétzilálódik a társadalom. (A középkorban az ember számára leginkább riasztó: járványtól, éhínségtQl, fogfájástól való félelem.)
Ez ezekben a kultúrákban egy válsághelyzet. De! A válsághelyzetet nem feltétlenül követi boszorkányüldözés! Erre kell valamilyen magyarázatot találni, erre kellenek a boszorkányok, ezek más típusú vádak, csoportok ellen irányulnak, amelyek direkt megrontják az idQjárást varázslással. Kollektív bqnbakot keresnek. A vádak az ilyen válságos helyzetekben nagyon gyorsan terjedtek; az elit kultúra beavatkozik: az inkvizíció elé kerülnek a vádlottak. LegfQbb vád: idQjárás-varázsló. Aki mágikus cselekedetet tesz, az egyház ellenes. Okozója kell, hogy legyen a rossz idQnek. Megtalálják a magyarázó elvet:
A helyi társadalom hiedelemrendszere ismer olyan figurákat, akiknek az a feladata, hogy helyrehozzák az idQjárás megrontását. Karlo Ginsburg: Penandante: olyan néphitben élQ hiedelem-lény, mint a magyar táltos. A táltos megküzd az ellenfelével, megöli Qt, és ezáltal visszaállítja a jövQt, a szép idQt, a termékenységet stb. Ginsburg több tízezer boszorkánypert tanulmányozott. Az inkvizítor olyan, mint az antropológus (hasonló tevékenységet folytat). Vannak olyanok, akik a vádaskodásra nem azt felelték, hogy boszorkány vagyok, hanem azt mondták: hogy penandante = ellenboszorkány vagyok, megküzdök a boszorkánnyal macska vagy táltos képben; pozitív mágiaként helyrehozza a rontást. Jó és rossz küzdelme jelenik meg egy szimbolikus harcként. Malleus maleficarum - magyarul boszorkánypörölynek lehet fordítani -, kézikönyv, ami megmondta, mit kell kérdezni és mit kell rá válaszolni. 1488-ban jelenik meg. Attól kezdve a boszorkányperek nagyon egysíkúak lettek. Kezdetben a penandantékat felmentették. 100 év múlva elismerik, hogy boszorkányok lettek, ellenállásukat megtörték. Az egyház felfogása a XIII. XIV. sz. -tól, különösen a XV. XVI. sz. -tól ellenséget konstruál: ellenség = ördög, sátán. Mindenféle mágikus tevékenységet negatívan ítél meg.
A rossz idQ idQszaka összefügg egy mentalitásváltozással: elkomorul az egyház világképe. Az élet igenlésérQl az aszketikus, önmagát sanyargató életmód felé fordul, komor jellegre vált. Bármilyen típusú öröm, testiség leértékelQdik. A mértékadó: aki szenved.
Keith Thomas koncepciója szerint az egyház beleavatkozik a helyi társadalmak mágikus szabályozórendszerébe, s igazából ekkor szélesedik ki a boszorkányüldözés. A helyi társadalomban jól megfért egymás mellett a rontás és a gyógyítás. Az egyház kiterjeszti koncepcióját a populáris kultúra olyan dimenzióira, amik korábban nem érdekelték. Bekövetkezik egy változás az egyházi felfogásban: minden, ami mágia, az elítélendQ lesz, kiiktatandó.

Boszorkánysággal vádolt személyek:
Ha nem a marginalitásban élQ, szegény özvegyasszonyok lesznek a boszorkányoknak ítélt emberek, akkor azok, akik gyógyítással foglalkoztak. A legtöbb boszorkány bába, vagy javasasszony. A férfiak megelégelték, hogy a nQk diszponálnak a születés fölött. A születés-korlátozás a nQk kezében van. Tevékenységük eleve ambivalens, aki gyógyítani tud, az biztos tud rontani is, ha a természetfelettivel van valami hatalma, az nem hihetQ el, hogy az eredendQen pozitív. Amikor a javasasszony ad egy füvet, nem hat, még rosszabbul lesz, akkor mqködhet az a magyarázó modell, hogy Q okozta az egyéni balszerencsémet. Vannak olyan feminista antropológusok, akik az egész boszorkányüldözést úgy fogják fel, int az orvosok támadását a bábaság intézménye ellen. A bábáknak fontos szerepe volt a paraszti társadalmakban, Qk szabályozták a születést, Qk csinálták a magzatelhajtást, náluk születtek a gyerekek, pszichológusok voltak. Egyértelmq, hogy kuruzslók is voltak, kapcsolatba kerültek a metafizikaival.
Magyarországon egyértelmqen ez a jellemzQ, elsQsorban bábák és javasasszonyok voltak vádolva. Kristóf Ildikó a debreceni boszorkánypereket elemezte. A boszorkányok nem perifériálisan élQ személyek voltak, hanem a középrétegbQl kikerülQ gyógyítók.

A lokális társadalom hiedelemrendszere mqködtet olyan figurákat, akik kárpótolják a társadalmat a veszteségért és szimbolikusan megküzdenek a gonosszal, ezek a penandanték, ezek a táltosok. Ezt a szimbolikus harcot váltja fel a tényleges fizikai üldözés és ez a boszorkányüldözés, ez a hihetetlen törés, az elit belemászik, nem érti azt a kultúrát, hanem saját elvárásait igyekszik érvényre juttatni a lokális társadalmakban és ez vezet tömeges emberhalálhoz.

A nQk és a boszorkányüldözés:
A boszorkány hitet szinte minden társadalom ismeri. E hitben bárki lehet boszorkány, férfi és nQ egyaránt. Az ismert perekben a vádlottak 80-85%-a nQ. Minél hosszabb egy boszorkányüldözési hullám, annál több a nQ. A nQknek nagyobb esélyük van, hogy halálra ítélik Qket.
Miért nQk a boszorkányok? ElsQsorban azért, mert a mindennapi élet azon konfliktusai, amelyek kiváltják a lokális társadalomban a boszorkány-vádaskodást a nQi szférához tartozik, a kölcsönkérés, gyógyítás, gyereksírás. A nQk vetítik egymásra a személyes konfliktusaikat, mert az a szféra az Q világukhoz tartozik. (Pócs Évának van egy írása: A keresztény teológiai felfogás nQ-ellenes vonatkozásai, amely ezt a kérdést feszegeti.) MásfelQl a keresztény felfogás szexualitás-ellenes és ezzel nQellenes. Milyen kép formálódik a középkorban a nQrQl? George Duby: a keresztény nQfelfogás lényege: a gyenge, a bqnös, aki bármilyen csábításnak enged. Ez önmagában azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért nQk a boszorkányok, mert az a boszorkány, aki elárulja a hitet, tök mindegy, hogy nQ vagy férfi. Ahol a gyógyítók nagy része férfi volt, pl. Svájc egyes területein, ott Qk lettek a boszorkányok. Tehát egyértelmq, hogy nem a nQiségük miatt lettek bevádolva, hanem a gyógyító tevékenység miatt (a hit elárulása). Az azzal járó szerep, funkció, tevékenység, amelynek kapcsán felvetQdik a boszorkányüldözés koncepciója a fontos.
A boszorkányüldözés okát nem lehet konkrétan megállapítani, annyira összetett, de az biztos, hogy akkor van, amikor az elit beavatkozik.

A magyarországi boszorkányüldözésekrQl:
Nyugat-Eu-hoz képest késQn jelenik meg, kb. 100-150 évet késik. Érdekes, hogy Kolozsvárott ugyanakkor vannak az üldözések amikor Németországban, csak nem szabad elfelejteni, hogy Kolozsvár egy német város.
Magyarországon a boszorkányüldözések fQ ideje a XVIII. sz. eleje, a Rákóczi szabadságharc idQszaka. Érdekes megjegyzést tesz Klaniczay Gábor, mely szerint Magyarországon a boszorkányüldözések elsQsorban válsághelyzetekhez kapcsolódnak és elsQdlegesen háborús helyzetet követQen fordul elQ. Érdekes koncepció, miszerint a háborúban férfiak pusztulnak, az utána következQ boszorkányüldözésekkor pedig nQk  nem hiszem, hogy ilyen népességszabályozó funkciója lenne. A háborút követQen éhínség, betegség, szétzilálódás van. Itt nincs idQjérás-varázslás.
A mo.-i boszorkányüldözésekben lényeges eltérés van a ny-eu-ival szemben: Az egyik, hogy sokkal enyhébb volt Mo.-on a boszorkányüldözés , a közepesen érintett területek közé tartoztunk. Nem az inkvizíció, az egyházi hatóság járt el, hanem a polgári, és kevésbé voltak szigorúak. Az európai boszorkányüldözési kézikönyv nem került alkalmazásra (ennek a b. szombat a lényege). A Praxis Criminalis, az osztrákok által létrehozott polgári törvénykönyv alapján ítélkeztek boszorkányperekben, sokkal enyhébb formában. Nem volt annyira kidolgozva, hogy miket kell kérdezni stb. Mo-on kb. 1500 fQre teszik azoknak a számát, akiket ki is végeztek. Minden 5-bQl hármat felmentettek. Nincs meg a boszorkányszombat eszméje, a néphitben csak érintQlegesen jelenik meg.

Mo.-on a néphitben a boszorkány: seprqn lovagoló személy. Nincs szó szexualitásról, orgiáról, ördög fenéken csókolásáról, a hit megtagadásáról. A példák tipikus kicsi rontások: betegséget hozott rám, megcsalt a férjemmel és beteggé tett stb.

Az elit és a populáris kultúra hat egymásra: a boszorkányszombat eszméje a néphitben nem ismert mindaddig, amíg nem konstruálja meg a tudós elit. 1488. Malleus maleficarum. A XVIII-XIX.sz.-i olasz néphitben megvan a boszorkányszombat eszméje, leszivárgott, némileg enyhült. A mo.-i néphitben minimálisan jelenik meg a boszorkányszombat eszméje.
Érdekes, hogy bizonyos társadalmi feszültségek levezetésére alkalmas a boszorkány-vádaskodás, a perek nagy részében a vádaskodás kvártélyos katonától ered. Olyan osztrák katonáktól, akiket elszállásoltak házaknál, és Qk jelentették fel a szállásadóikat, hogy megrontották Qket. A boszorkány-vád a fQnemesi családok körében egy hatékony fegyver lesz. Koncepciós perek sorozata épül, elsQsorban az erdélyi fejedelmek és nemesi udvarok, Báthori Zsigmondtól Bethlen Gáborig egymás kisemmizése folyik, pl. az egyik fejedelem megvádolta a másik feleségét, hogy Q tette impotenssé, boszorkányként elítélik és az egész vagyon a másik családra száll. Hihetetlen politikai játékok színtere lesz a boszorkányüldözés. Városi polgárok, fQnemesek is bevádoltatnak boszorkánysággal. Pl. Apafi Mihály is bevádol valakiket.

Kikiabálás
(Kimaradt egy rész a kazettáról)
Van 3 történet, mi a közös a felvidéki kisvárosban (Rozsnyó), az angyalföldi munkástelepen és a XX.. századi erdélyi kisvárosban történtek között. Egyrészt mészárosok, másrészt munkások, harmadrészt kézdivásárhelyi diákok rendelkeznek egy szimbolikus eszköztárral, amelyet hatékonyan tudnak mqködtetni. Ez egy rítus, ami itt történt. Robert Darnton azt mondta, amikor meg akarsz ismerni egy számodra ismeretlen jelenségvilágot, ott kell megpróbálnod behatolni, ahol teljesen érthetetlen a dolog. A rítus formanyelvén keresztül megnézzük a szimbolikus eszközöket, amelyeken keresztül érvényre jutnak ezek az üzenetek.
Kikiabálás - francia szakkifejezése: Charivari ???
BüntetQszokás, ritualizált ellenségeskedés, népszerq büntetQszokás, amely Eu. jelentQs részén ismert, a késQi középkortól vannak adatok. A rítusnak egyetlen vonása közös: minden lehetséges eszközzel elQállított iszonyatos zaj, lárma. A forma azonos, a tartalom különbözQ. Mindig büntet. Nem pusztán a falusi társadalmak ismerik. Megjelenik a királyi udvarokban, polgári társadalomban is. Például politikai célok érdekében is alkalmazzák. (pl. PetQfi képviselQvé választását is egy ilyen rítussal akadályozzák meg) Úgy tqnik univerzális valami, alkalmas különbözQ funkciók, tartalmak megjelenítésére. A helytelenített viselkedés kontrolljaként értelmezhetQ legáltalánosabban, amelynek célja, hogy visszaálljon az eredeti viselkedési forma.
ElsQsorban a házassági és nemi erkölcsöt megsértQ csoportokkal szemben szokták alkalmazni, pl. vadházasság, félrelépés. Legtöbb példa Olaszországban, Franciaországban van, ismert Angliában, Svájcban, Hollandiában, Észak-Amerikában francia gyarmatosítók meghonosították. Az özvegyek újraházasodása mindig kiváltotta ezt a rítust, ami azzal függhetett össze, hogy a házasulandók piacán konkurenciát jelentettek, holott már volt egyszer házastársuk. VI. Károly francia király tudomására jutott, hogy egyik özvegy udvarhölgye újraházasodik, erre öt udvaroncával álarcot öltött, elment este a házához és ordítozott, nyávogott, lejátszotta a rítust. A helytelenítQ nem individualitásában jelenik meg, hanem a közösség értékítéletének közvetítQjeként. A nagy korkülönbség a házasulandók között szintén kiváltotta ezt. Az is, ha nagy magasságbeli különbség volt. Az a férfi is charivarit kapott, akit megvert a felesége. Ilyenkor nemcsak a férfiak voltak ott, hanem nQk is.
Magyarországon ezek a tartalmak egyáltalán nem ismertek, csak sporadikusan terjedt el a szokás, pl.: Sárrét-Berettyóújfalu, Észak-Magyarország, Erdély. FQleg fiatalokból álló csoport felkeresi azt a nQt , aki elhagyta a férjét és visszaköltözött a családjához, és a rítusra akkor kerül sor, amikor a nQ meggondolja magát és visszamegy a férjéhez. A funkció a család megQrzésére, megóvása érdekében kerül sor, a közvélemény tudatja a nQvel vagy férfival, hogy nem helyes, amit csinálsz, a család a legfontosabb, tqrnöd kell stb. A normatartó viselkedést akarja kikényszeríteni. Más példák szerint az kap macskazenét , aki a házastársa gyászidejének lejárta elQtt összeállt egy másik férfival, gyakori volt azoknál a nQknél, akik megcsalták a férjüket, vadházasságban éltek. Bizonyos területeken azok a fiatal házaspárok kaptak charivarit, akik verik a szüleiket, durván bánnak velük. Mindig az a dolog kap charivarit , ami a közösségnek nagyon fontos, Darnton szerint lakmuszpapírként mqködik, így pl. a kezdeti idQszakban az újraházasodó özvegyek kapják, aztán bejön az a jelentés, hogy ha a fiatalok bántalmazzák a szüleiket. Más példa: egy fiú azért kapott charivarit, mert nem a saját falujából választott feleséget magának. Csucsa környékén Erdélyben a negyvenes években egy házaspár azért kapott charivarit, mert megígérték a lányuknak és a férjének, hogy egy éven belül megkapják a hozományt és nem adták meg. Miért olyan hatékony ez a rítus? Nyilvánvalóan a megszégyenítésrQl szól a dolog és a szégyentQl való félelem egy becsülettársadalomban sokkal fontosabb mint a bírói úton elérhetQ hatás.

- Nézzük elQször a rozsnyói esetet. Írtam errQl egy tanulmányt, akit részletesebben érdekel, elolvashatja.
A levéltári anyagot tanulmányozva látható, hogy itt a történéseknek kétféle olvasata van.
Kihallgatták a céhmestereket , akik azt mondják, hát bocs, tényleg ittunk, megesik, de semmit nem csináltunk mi, ittunk, hangoskodtunk, kész. Viszont az a figura, aki feljelentette Qket, Beliczkí Pál nagyon is jól tudta, hogy Q macskazenét kapott, ezt próbálta bizonyítani, hogy Qt megalázták, mert egész Rozsnyó hallotta, hogy Q macskazenét kapott. Egy konfliktust láthatunk, amely egyrészt a város és a rozsnyói mészáros mesterek között jelenik meg, ami abban nyilvánul meg, hogy a város úgy döntött, hogy ezután csak hatósági áron lehet kimérni a marhahúst, 1864-ben vagyunk. 1872-ben meg fog szqnni a céhrendszer, ez már az utolsókat rúgja, egy átmeneti periódusban vagyunk. A város nehéz helyzetben van, muszáj a város polgárainak jótékonysági intézkedéseket tenni, a legfontosabb, hogy olcsó és limitált árú a hús. A céhmesterek nem szeretnék tizedéért mérni a húst, ha addig jó áron adhatták el. Azt mondják a céhmesterek, ha a város ilyen, rendben van. Megszüntetjük a mesterségünket, visszaadjuk az ipart, csináljatok, amit akartok. Ez egy zsarolás, de a város nem dQl be, katonákat hív és elkezdi velük kiméretni a húst. A céhmesterek hoppon maradnak, de továbbra is szívóskodnak. A céhmesterek közösségében történik valami, ketten, ez a Beliczki Pál és egy másik céhmester külön alkut köt a várossal és 10 évre megveszi a húskimérés jogát 14 krajcárért. Ekkor kitör a balhé, eddig a konfliktus a város és a céhmesterek között volt, most áttevQdik máshova a céhmestereken belülre. A morcos mesterek összehívnak egy céhgyqlést és szidalmazzák az árulókat, akik ráadásul ezt a húskimérést egy Gross Lachman nevq mátészalkai zsidó társsal szeretnék megcsinálni. Bizonyos értelemben a zsidó zene, a zsidó dal a rítus során valami utalást sejtett, hogy öreg nem elég, hogy kiveszitek, de még ide akartok hozni egy izraelitát is. Nehéz erre azt mondani, hogy ez antiszemitizmus vagy micsoda, de valamilyen módon ennek a ténynek, hogy nem csupán elárulják Qket, de valamilyen módon ezt egy zsidóval együtt teszik, a késQbbiek során jelentQsége lesz.
A céhmestereket átverték. ElsQ felindulásukban a Beliczki társát elcsalják a sörkertbe, itatják egy kicsit, aztán szétverik. Önbíráskodás. Ez nem jön be, mert pénzbüntetésre ítélik Qket. Rájöttek, hogy ez nem jó, úgy kell bosszút állniuk, hogy ne faragjanak rá, szimbolikus bosszút akarnak állni. Ez nem véletlen dolog volt, megtervezett dolog volt. Szimbolikusan elégtételt vettek, úgy, hogy Qket nem érhette bántalom. Rendelkeznek azzal az eszköztárral, amely ilyen finom módon, nem verbálisan, nem direkt módon rendezi a konfliktust. A falusi társadalom kontrollmechanizmusa arról szól, hogy úgy kell rendezni a konfliktusokat, hogy másnap együtt tudjak élni vele. Nem direkt jellegq a konfliktusmegoldás. Gyakorlatilag egy nyilvánossá tett bosszúról van szó. A jog a vállalkozók oldalán áll. A sértett, kisemmizett emberek egyéni, nyilvánossá tett bosszúakciójaként lehet értelmezni ezt az eseményt. Két értékrendszer ütközik a tradicionális, a céhrendszer vonatkozásában és a modern, a vállalkozói értékrendszer. Itt nem az volt a cél, hogy szabályozzák a viselkedését, hogy vissza csinálják a dolgokat, mint a nQnél, hogy ne csalja meg a férjét stb. Itt konkuráló értékrendek vannak és ezzel kapcsolatos a rítus. Ügyesek voltak a mesterek és nem tudták elítélni Qket. Hiába bizonygatták a bíróságon, hogy a zsidó zenét húzták, és ezt kifejezetten gúnyos céllal tették. Erre azt válaszolták, hogy ez hülyeség, mert Kassán is húzták a zsidó dalt és senki sem érezte ezt gúnyosnak. Nem tudom azóta sem, hogy mi az a zsidó zene. A népzenében vannak bizonyos etnikum csúfoló dalok, amelyeknek nem az a célja , hogy az etnikumot csúfolja, hanem a zenei sajátosságokat túlkarikírozza és ez egy anti-zene.
Beliczki azzal is vádolja a megalázáson kívül a mestereket, hogy 2 és fél éves lánya, aki nagyon beteg volt, 2 nappal a macskazene után, azért halt meg, mert az ijedség, a zaj siettette a halálát. Ezt természetesen a bíróság elutasítja.
A rozsnyói bíró, amikor azt mondta neki Beliczki Pál, hogy macskazenét kaptam, tudta, hogy mirQl van szó. 100 évvel késQbb már nem értjük, ezeknek a jelentéseknek újra utána kell néznünk.

A rozsnyói esetet leszámítva, az európai és magyar példák egyértelmqen egy közvélemény büntetési formának tekinthetQ. A közvélemény így tudatja, az érték és normarendszerét nem betartó tagjaival, hogy az, amit tesz, az nincs rendben. A normasértQ viselkedés helytelenítés és funkciója a szükségesnek tartott állapot kikényszerítése. Nem csak tudtatja, hogy nem helyesli az adott viselkedést, hanem elvárja, hogy meg is változtassa az illetQ azt.
Miért mqködik így a lokális társadalmakban a közvélemény? Egyáltalán mi a közvélemény?
- Erdélyi példa: egy háromszéki faluban a bíró alkalmatlan volt a tisztségére, a 40-es években volt, a háza elé odament az egész falu és másnap a bíró elment.
- Franciaországban az 1960-as években: polgármester, rosszul végzi a dolgát, charivarit kap és lemond. Politikai dimenziót még szeretném kiemelni. Az 1848-as forradalmat megelQzQ idQszakban hihetetlen nagy szerepet kaptak a charivarik. Nem verbális, csak hang, csak a zaj.
- Nem tudom látták-e a múltkor a szerb asszonyok tüntetését a háború ellen; az is charivari volt, semmi mást sem csináltak csak zajongtak, ordibáltak, tepsit vertek.
- Széchényi naplójában találtam bejegyzéseket, amikor többször említi ezt a kifejezést, macskazenének hívja, Magyarországon is, a reformkor idQszakában.
Állítólag Arany János mqveiben is szerepel.

A premodern társadalmakban másképp mqködött a társadalmi kontroll, mint a mi világunkban. A helyi társadalom a mindennapi élet sok területére kiterjesztette az érvényességét, ma már megszoktuk, hogy bizonyos dolgok a privát szféra keretébe tartoznak. A premodern társadalmakban ez kevésbé volt ennyire magától értetQdQ. Pl.: az individuális szükségletek vagy magánérzések vonatkozásában is a helyi közvélemény illetékesnek nyilvánította magát. Ami a mi számunkra nekünk teljesen magától értetQdQ, hogy a magánéletemben azt teszek, amit akarok és ehhez senkinek semmi köze, ez egy paraszti vagy polgári kézmqves társadalomban nem volt magától értetQdQ. Mqködött egy olyan kontroll-mechanizmus, amely egy elnyomó és ellenQrzQ funkcióval is bírt egyszerre, ez volt a közvélemény, aki illetékesnek nyilvánította magát az egyéni viselkedés megítélésére. Létezik egy ilyen külsQ szem.
Heller Ágnes elQadását, A szégyen hatalma címq munkájáról mindenkinek ajánlom. Azt mondja, hogy minden társadalomban kell valamilyen tekintély, amelynek meg akarunk felelni. A modern társadalom egy belsQ tekintélynek akar megfelelni a lelkiismeretnek, ezzel szemben a premodern társadalomban a tekintély, mindig külsQ, és ez a szégyenérzettel kapcsolódik össze. A szégyen-társadalmakban a megítélés mindig a másik szemében létezik, mások tekintetébQl látom, hogy jól viselkedem vagy nem viselkedem jól. Ma, a mai társadalomban nem külsQ tekintélynek akarunk megfelelni, ha valamit rosszul teszek a saját lelkiismeretemnek számolok el. Az egyénnek önmagában kell ezt megbeszélnie. A szégyen-társadalmak kialakítanak olyan ritualizált, szimbolikus viselkedéseket, amelyekkel helyrehozhatók azok a hibák, amelyek a nonkonform, nem megfelelQ viselkedés által létrehozott helyzetek okoznak. A charivari éppen ilyen eszköz arra, hogy az életvilágbeli törés valamilyen módon helyrehozható legyen. Csak egy kis formája annak, amit társadalmi kontrollnak nevezünk. Ez egyfelQl egy szimbolikus másfelQl egy materiális eszköztár, amelynek az a célja, hogy normatartó viselkedésre kényszerítse az egyént (csúfolás, kibeszélés, kitáncolás stb.).
Ha nincsenek fix normák, akkor a társadalom nem mqködQképes, a kontinuitása felbomlik. Ezért ilyen érzékenyek a premodern társadalmak a deviáns, vagy bármilyen normasértQ viselkedéssel szemben.

Hogyan hat ez a rítus?
Megállapítható, hogy ez a rítus azzal a szándékkal hozható összefüggésbe, hogy az egyént, aki hibázott integrálni akarja a társadalomba. Tehát az a szándéka, hogy visszatérítse a helyes útra. Ezért használ szimbolikus eszközöket, a direkt helytelenítés nem biztos, hogy ugyanezt a célt szolgálná. A premodern társadalmakban a kritikát úgy próbálják megfogalmazni, hogy ezek a konfliktusok jelképes formában jelenjenek meg, hogy úgy oldódjanak meg ezek a konfliktusok, hogy az emberek másnap is együtt tudjanak élni. A rítus gyakorlatilag a konszenzuális értékek fenntartását, az életvilágbeli rend érvényességének biztosítását szolgája. A rítus mindenféleképpen egy agresszió. Én szimbolikus agresszióként fogom fel a rítust; azt a célt szolgálja, hogy indirekt módon helyteleníti a normasértQ viselkedést és ezáltal fennmarad a látszata a jó viszonynak, és a csoport léte a nyílt konfrontációval nem kerül veszélybe.
A rítus formanyelve: Mindig éjszaka történik, mindig a normasértQ házánál, mindig zajjal van összefüggésben. Miért fontos az éjszaka? Anonimitás, a közvélemény jelenik meg. Ezért van sokszor maszk is, nem individualitásban jelenik meg, a falu szószólójaként.
- Sok magyarországi faluban a fiatal legények a közvélemény, ez azért érdekes, mert azok tartatják be a normát, akik még bele sem nQttek teljesen a normába.
Máshol a közvélemény fQleg az öregasszonyok.
Van, ahol az egész falu, van ahol a gyerekek is részt vesznek ebben a rítusban.
ElsQsorban az akusztikus kódok hordozzák a jelentést, a vizuális kódoknak is van fontossága, és nagyon ritkán jelenik meg a verbális kód. Ilyenek például a lakodalmas travesztiák, gúnyparódiák, álházasságot parodizálnak, vadházasságnál eljátsszák az esküvQt, de sosem a verbális kód a hangsúlyos, a botrány publikussá tételét szolgálja.
Tér és idQhasználat a szokásnál: A vétkes házánál történik mindig a helytelenítés. Azt gondolom, hogy a szokásnál a határoknak van mindig központi jelentQsége. A szokást egy kollektíven ritualizált helytelenítésként értelmezem, amelyet a viselkedési határokat sértQ tagjaival szemben alkalmaz a közvélemény. Az egyén a viselkedésével átlép egy olyan határt, amelyet a közösség már nem tolerál tovább. A rítus egy szimbolikus támadás az áldozat háza ellen. A becsület nem individuális valami, a családhoz kapcsolódik és a család a házon keresztül nyilvánul meg a közösség számára. Közhírré teszik a tisztességtelenséget  ezért olyan súlyos a charivari. Felfüggesztik a ház autonómiáját ideiglenesen, ez egy szimbolikus pszichikai támadás. A zaj révén átlépik a ház határát, és jelzik, hogy ami bent történik az nincs rendben. Az anti-zene utal a káoszra, a társadalmi rend megbomlására. Mert rejtett, indirekt, közvetett, így sokkal jobban hat. Az egész családnak szól a megszégyenítés.
Van néhány példa, ami arra utal, hogy a tényleges agresszió is megjelenik a rítusban:
Pl.: a Sárrét falvairól jegyezték fel, hogy a 60-as években charivarit adtak egy nQnek, aki elhagyta a férjét, aztán visszatért, sósavval leöntötték Qket, többen megvakultak. Volt olyan, hogy a férj belelQtt a közvéleménybe.
Németországi példák is azt mutatják, hogy sokszor betörik az ablakokat, megmérgezik a kutakat, rongálják a házat.
A dolog azzal függhet össze, hogy megbomlik az összhang, afunkcionálissá válik a rítus, a bennlévQk nem tartják már magukra nézve érvényes konfliktus-szabályozó eszköznek a szimbolikus agressziót, nem fogadják el a közvélemény kontrollját. A direkt fizikai erQszak megjelenése már azt mutatja, hogy a rítus nem az integrációt szolgálja, hanem az exkommunikációt, kiközösítést. Megváltozik a rítus célja.

A tiszazugi arzénes gyilkosságok:
(röviden)
A TA kérdésfeltevésére lenne ez egy konkrét példa, hogy egy helyi életvilág történéseit a deviancia jelenségein keresztül hogyan tudjuk értelmezni.
Hogyan jut oda egy magyar falu, hogy az asszonyok 20 éven keresztül gyilkolják a férjüket?
Nagyrév egy Szolnoktól 42 km-re fekvQ falu, ahol 1929-ben kirobban egy több évtizede tartó gyilkosság-sorozat. Megjelenik egy hír a szolnoki újságban, hogy Nagyréven több asszonyt letartóztattak, akik éveken át mérgezték a családjuk tagjait. Nagyon nagy visszhangja volt az ügynek. Megdöbbent a közvélemény, hogy van Magyarországon olyan falu, ahol 20 éven keresztül büntetlenül, szisztematikusan lehet embereket irtani. A 20 év alatt ezek az asszonyok kiirtották a falu nagy %-át. A nagyrévi temetQt felásták, a felében találtak arzént, más temetQket is felástak, majd leállították az exhumálást.
Miért alkalmas ez a téma a TA-i vizsgálatra?
ElsQsorban azért, mert olyan komplex forrásanyag áll rendelkezésre, amelybQl az egész társadalom globális életvilágára vonatkozóan nyerhetünk információkat.
Primer, elsQdleges, eredeti források:
- Bírósági eljárásra vonatkozó peranyag, az elsQ tárgyalástól kezdve a halálos ítéletekig. Ezek nagyon részletesek. 1910-30 között. Az egész falu képben volt, vagy vádlottként, vagy tanúként.
- anyakönyvek (1828-1985-ig sz.gépben)  itt kiegészítQ forrás a peranyagon kívül. Család rekonstritúciós vizsgálatot végzünk a vizsgálat során.
- egyházzal kapcsolatos iratok, presbiteri jegyzQkönyvek, azokat az eseteket örökítik meg, amelyek a normasértQ magatartással kapcsolatosak, amelyek kirívóak. A múlt század végétQl ezekben a falvakban teljesen bevett dolog a válás. Nagyrév községben: a századelQn köttetett házasságokból minden harmadik válással végzQdött (nagyobb arány, mint Bpesten). Az 1920-as évektQl a vadházasság, a házastársi különélés teljesen liberálisan volt megítélve.
- a faluval kapcsolatos elsQkézbQl származó írásos dokumentációk, pl.: adóösszeírások, közgyqlési jegyzQkönyvek.

Szekunder források: Elég tág értelmezésben minden, ami kapcsolatos az eseményekkel.
- a nagy mennyiségq újsághír és tudósítás, amely a per kapcsán napvilágot látott. Több ezer ilyen beszámoló, tudósítás van. Több újságíró riportokat készített, olyan információkat is találunk, amihez máshogy nem jutunk el. Emellett fontos, hogy hogyan kommentálják és értékelik az eseményeket. Hogyan közvetítQdik a közvélemény felé az esemény. Különösen fontosak a helyi sajtónak a megnyilvánulásai.
országos sajtó: ilyen eseményekrQl bQven ír
- 1929. 07. 06.: Szolnoki Újságban feljelentQ levél (pár soros hír): Egy névtelen nagyrévi asszony írta, s ezt az újság leadta. (Decemberben már négy asszonyt halálra ítéltek.) Ekkor már a fél újság ezzel foglalkozik. A sajtó eldönti az eseményeket (itt kikapós asszonyok élnek).
2. helyi sajtó: nem pusztán akkor tudósít, amikor perek vannak, hanem akár 10 év múlva is visszatérnek egy-egy ember élettörténetéhez.
- A kor társadalomtudósainak mqvei, szociográfiák születnek, elemzések, értelmezések, riportok: Móricz Zsigmond riportjai, esszéi (a Nyugat tudósítója volt); Kassák Lajos: Századok-ban megjelent értelmezése, Háy Gyula, Róheim Géza foglakoztak a témával. Népünk és nyelvünk-ben megjelent szociológiai elemzések. József Attila: Tiszazug c. verse. 1929. júliusában írta; rögtön akkor az volt a szándék, hogy ez az egész per egy monstre per legyen, de ezt betiltották. Az állam nem vállalja fel. Más, ha az egyes személyek esetét külön-külön vizsgálják, mintha az egészet egybe. Amúgy a politika bqne lett volna.
3. külföldi sajtó: a történetet a TIMES is címlapon hozta le.
- Fénykép anyag, a per során és a börtönben készültek. Arra jók ezek, hogy ténylegesen láthatjuk ezeket a nQket. Rengeteget elárul róluk, a lelkükrQl beszélnek.
Az események értelmezésében milyen szerepe lehet; segít-e, ha én ma terepmunkát végzek ott Nagyréven és érdeklQdöm, kapcsolatba hozom a mát a 70 évvel ezelQtti eseményekkel?  Igen. Az emberi mentalitás, az valami tartós ügy. Gondolkodásunk, beállítódásunk hosszabb idQn át fennmarad. A mai kultúra összefüggései határozottan segítenek. (De nem úgy, hogy megkérdezem, hogy emlékeznek-e!) Az esetleg vizsgálható, hogy hogyan élték meg azt, hogy ez még ma is stigmaként rajtuk van.
Fontosabb vonatkozások, amelyek segíthetnek:
az öregekkel kapcsolatos beállítódások (ez segít, hogy a századelQ gondolkodásmódját próbáljam megérteni)
a nQ szerepe a családban
a szülQ  gyermek viszony; különösen az apa  gyermek viszony
A konfliktus-megoldással kapcsolatos stratégiák is segíthetnek.
Pontosan nem tudjuk megmondani, hogy mi is történt. Soha nem fogjuk megtudni. A forrásoknál forrás-kritikát kell alkalmazni!

Az arzénes gyilkosságok kultúrtörténete:
1. A kriminalisztika történetében gyakori; kizárólag nQk öltek vele. (nQk = okosság, rafinéria) A nQk mindig furfangosan öltek. A tiszazugit kivéve mindig egyedi, soha nem tömeges az arzénes mérgezés. Ez jellemzQ, fQleg a magasabb kultúrákban. Gyógyszer alapanyaga volt a középkorban, majd megszigorították használatát.
A fr udvari körökben nagyon népszerq volt a hölgyek körében így rendezni bizonyos dolgokat.

2. Napóleont 3 éven keresztül legfQbb férfi bizalmasa mérgezte arzénnel (tehát férfiak is éltek vele), a kedvenc borába csempészték bele. Szt. Ilona szigetére még tökéletesen egészségesen kerül, 3 év múlva már emberi roncs. (hajszálait ereklyeként Qrizték, ezek megmaradtak; kimutatható benne az arzén) Napóleon naplót vezetett számqzetése idején. Az itt leírt szenvedések, állapotok tükrözik, hogy milyen adagokban kaphatta meg a mérget.
Nem a tiszazugi asszonyok találták ki az arzénes mérgezést!

3. Paraszti körben is elQfordult, de nagyon ritka (német esetek; kevéssé ismertek).

Arzénes gyilkosságok Mo.-on:
Gunszt Péter (agrártörténész) foglalkozott ezzel a témával. Parasztság-történettel foglalkozik, de soha nem volt falun. (Nem tudja, hogyan mqködik a falu.) 1880-tól Mo.-on elvileg tömegesen megjelenik az arzén, légyölQ papír formájában. Kemény kartonpapírba volt bepréselve az arzén, ezt beáztatták egy edény vízbe, s így kiázott az arzén.
A magyar faluban Gunszt szerint 1880 után megjelenik az arzénes mérgezés. Aki feleslegessé válik (öregek, magatehetetlenek, munkaképtelenek, csecsemQk), azt szerinte megmérgezték. DE! Ezt semmi adat nem támasztja alá, hogy így mqködött volna. HódmezQvásárhelyen, Tiszazugban, Köröszugban volt adat csak az arzénes gyilkosságokra, máshonnan adat nincs. EbbQl nem következhet, hogy általános volt az arzénes mérgezés. Mindhárom esetben a fQ-fQ szervezQ a helyi közösség bábája volt. Az áldozatok: megunt férjek, idQs emberek (szülQk, valamelyik házastársuk), magatehetetlen, idQs emberek, hadirokkantak (fölöslegesek). A paraszti társadalom a középkorú, életerQs emberekre alapoz. Itt a munkaképesség dönt, aki tud dolgozni, az az érték.

Ahol Mo.-on arzénes gyilkosság van: Dél-Alföld térsége. Ezen a területen jelennek meg csak?  Itt derült csak ki. Ez kényes ügy. Nagyon kevés a vizsgálat ebben az ügyben. A történelem és a szociológia vizsgálatai alapján, ezen a területen a deviáns viselkedés jóval nagyobb számokat mutat. Az öngyilkosság, válás, alkoholizmus arányszáma messze meghaladja az ország többi részén lévQt.
Magyarország mindig elsQk között szerepelt az öngyilkossági rangsorban. Még ma is HódmezQvásárhely és környéke, valamint Kiskunfélegyháza és környéke a legelsQ e rangsorban. Száz évekre visszamenQleg a Dél-Alföld vezet devianciában. Nagyon magas a válási arányszám a századelQn: komoly társadalmi konfliktusokra utal.
2 tényezQ szerepe:
A tanyás gazdálkodás problematikája: Másfajta élet, mint falun vagy mezQvárosban. Eredetileg gazdasági egység volt, ahol a gazda háza messze volt a földjétQl és ezért kitelepültek nyárra ide. A XVI. sz.-ban alakult ki.
A török hódoltság idején a népesség bemenekül a városokba (Kecskemét, Cegléd, Karcag& kialakulása). Hatalmas mezQvárosok, amelyek között óriási távolság van. Egy-egy város óriási kiterjedésq és óriási terület tartozik hozzá. Ezt ellensúlyozzák a kialakuló tanyák. Elszakadnak a várostól. Nincs közösség, más a világ értékelésük, a gyerekek nehezebben tanulnak& A századelQn a tanyasi népesség jelentQs. Mentalitás: szabadság érzete, természet-közeliség, társadalmi kötöttségektQl való felszabadulás (egyedül vagy).
A tanyasi lét sajátos mentalitás alapja lesz. Ezen alföldi települések társadalmi struktúrája más. Jelentékeny átrétegzQdés. Itt telepes népesség él (nem bizonyítható kontinuitás). E népességnek más a társadalmi struktúrája: nem egyetlen helyrQl jöttek, hanem különbözQ területekrQl. Mindenkinek más az értékrendje, hagyománya.

HódmezQvásárhely, 1897: tömeges gyilkosság-sorozat (16 ember halála)
A település felduzzadt mezQváros, a századelQn 16 ezer lakosa lehetett. Az itt történtek esete egyedi, párhuzamba nem hozható a többivel. Különbség: a városi közeg; az arzén gyógyszertárból származott. ElQre megtervezett, szisztematikus mérgezés volt. A bába szervezte meg és Q is kivitelezte.
Ez egy speciális gyilkossági sorozat volt, un. biztosítási csalás. A bába okos nQ volt, kihasználta, hogy a városokban egyre több ember halt meg úgy, hogy magukra maradtak (beköltözQk). Megjelentek a temetkezési egyletek. Célja: megoldani ezt a problémát. Az emberek minimális pénzt befizettek és elhalálozáskor az egylet adott pénzt a temetésre. Kitalálták, hogy kit ölnek meg. Ha valaki gyorsan hal meg, minimális összeget befizetve, rengeteget kapnak vissza. (1 éves csecsemQt is megöltek.) A helyi orvos rájött a mérgezésekre. Az áldozatok nem úgy kerülnek kiválasztásra (felesleges ember), mint a többi területen.

Tiszazug: Szolnoktól 40 km-re, a Tisza által behatárolt zárt terület; 10 település van itt.
Jelentékeny számú gyilkosság (1911-29): Nagyréven, Tiszakürtön, Tiszainokán, Tiszasason. Az utóbbi kettQnél import esetek (arzént és gondolatot); nem vált bevett módszerré. A bába indította el az eseteket.
Tiszazugi gyilkosságról beszélni nagyon általános. Ez egy tagolt térség. Észak- és Dél-Tiszazug elhatárolható, vallási és társadalmi szempontból.
A déli települések: katolikusok, a társadalmi struktúra más: cseléd nélküli, több gyermekes családok.
Északon: református gazda családok.

Köröszug:
1929. decemberében ítélik halálra a tiszazugi asszonyokat, itt még 1934-ben is mérgeznek!
Területe: mai Hajdú-Bihar, Sárrét, Szeghalom, Berettyóújfalu, s a 3 központ: CsökmQ (az elsQ gyilkosság 1903-ban; kiterjedtebb), Komárdi, VésztQ (itt egyedi esetek). A bába a központi figura, a mérget családi konfliktusok megoldására használják. Nem terjed el, mint konfliktus-megoldó eszköz. Kevéssé járta át a lokális közösségeket.

A rendelkezésre álló források alapján egyfajta olvasatot próbálnak adni.
makrostrukturális összetevQk
mikrostrukturális (helyi társ.) összetevQk

Makrostrukturális tényezQk:

a nQ szerepében bekövetkezett változások
Ahol polgárosodás van, a nQ alávetett szerepe megváltozik. Az antropológus errQl információt tud szerezni (segíthet a peranyag).

a válással végzQdQ házasságok vizsgálata
A válás: A katolikus egyház nem engedi (pápai engedéllyel), a reformátusoknál enyhébb. A gyilkosságok református falvakban történtek. (Az adatokból kiolvasható: a házasságkötés ideje, a válás vagy a felek halála.) Nagyréven a századelQn minden 2. Házasság válással végzQdött. Ma a nagyvárosokban a legnagyobb, minden 3., falun minden 6. Ez egyértelmqen a nQi emancipáció eszköze, mert egy aszimmetrikus viszonyban az alul lévQnek többet jelent a házasságot megszüntetni lehetQsége. Ekkor Bpesten sem ilyen nagy a válási arány. Nagyréven pedig 1895-tQl teljesen bevett norma a válás. A paraszti kultúrába a válás nehezen fér bele; a nQnek el kell viselnie. Ezek a nQk nem viselték el. A válás okát nem tudjuk, csak tendenciákat. A Tiszazug többi falvában nem ilyen nagy arányú a válás, csak késQbb.

- a gyerekszám alakulása
Az anyakönyvek alapján 200 évre visszamenQleg megállapítható, hogy mennyi a gyerekszám, milyen idQközönként születnek& rekonstruálhatjuk a családokat. Magyarországon a XVIII. sz. végétQl: születéskorlátozás; ha nem korlátozzák, egy családban átlag 14-15 gyerek születik, de a múlt század végéig minden második gyerek meghalt 10 éves kora elQtt; ez mindennapos dolog volt. A XIX. Sz. 2. FelétQl több gyerek marad életben.
Formái:
legracionálisabb: a nem kívánt terhesség megakadályozása. A fogamazásgátlás nem volt ismert, nem volt biztos módszer.
abortusz (mqvi megakadályozás, a magzat elhajtása) Tiszazugon hihetetlen mértékq volt a magzat-elhajtás. Ez óriási probléma volt, a gyerekszám 4-6-ra csökken.
drasztikus forma: egyke-kérdés (Ormánságban a 20-30-as években nagy probléma.) DöntQen megváltozik a nQk szerepe és viszonya: 10 gyereknél sokkal több a nQ dolga. Jelentékeny teher esik le a nQ válláról. Nagyobb lesz a döntési jogköre (hogy hány gyerek születik, az elsQsorban az Q döntése), a drasztikus korlátozás a nQ megnövekedett szerepére utal.

- más alapra helyezQdik az anya-gyerek kapcsolat (érzelmekre épül)
A nQk felfedezik saját testüket, individualizálódnak. Ez kihat a családban betöltött szerepükre is (jelentékeny elmozdulás). Az önálló személyiséggel bíró nQ képe kezd kialakulni.

- Az öregekkel kapcsolatos beállítódás a paraszti társadalomban:
Az öregkor minden társadalomban probléma.
Viszonyulások:
leggyakoribb: az öregek tisztelete (tudásuk nélkülözhetetlen); a megszerzett tudás és tapasztalat itt felhalmozódó (ma már ez nincs így). A tudás ma elavult.
Kényszer vagy szükséghelyzetben egyes nomád társadalmak drasztikusan járnak el (pl.: magukra hagyják Qket), vagy elQfordul, hogy a fölöslegessé vált öregek önként mennek a halálba. Meg soha nem ölik Qket, esetleg elvárják tQlük, hogy önként megtegyék.
A paraszti társadalmakban a legkisebb gyerek gondozza az öregeket, cserébe megkapják a házat (ez itt ma is norma). Bizonyos idQn túl a gondozás hihetetlen terheket ró a családra. FQleg, amikor az idQsek leesnek a lábukról . Ez anyagi és lelki terhet (ez a legnagyobb, a hosszúra nyúlt állapotot követi) egyaránt jelent.
Ez megváltozott: a legfiatalabb lányra, mert gyakran nagy probléma volt, hogy egy idegen nQ gondozta a saját anyánkat . Az öregek egyre nagyobb gondot jelentenek, de hogy miért arzénnel oldják meg, az egy más ügy.

öröklési rendszer: 1854-tQl egyenlQ mértékben örököl a férfi és nQi ág. A gyakorlatban ez sokáig nem mqködött, a nQket kizárták az örökösödésbQl. Utána a földek elaprózódtak; ez sokak szerint a születés korlátozáshoz és az egykézéshez vezet. Magyarország elmaradott. Ha születik 6 gyerek, mind a mezQgazdaságban marad, nem tud polgári foglalkozást qzni. Többen vannak a mg.-ban, mint amennyit az elbír. Nem tudnak máshova kimenni . Mo.-on a szülQk nem adják ki a vagyont, csak ha meghalnak, mert félnek. Amíg a kezükben van, addig biztosított a gondozásuk. Megszqnik a tisztelet, a vallás, az erkölcs, csak az önzés marad.
a háború:
A nQk életében változást hoz és erkölcs-pusztító hatása van (gyakori az orosz hadifoglyokkal való szexuális kapcsolat). Segítette a nQk önállósodását, hiszen nincsenek férfiak. Rájöttek, hogy nélkülük is mennek a dolgok. Mindent nekik kell csinálni, s ez növeli önérzetüket, aktivitásukat. Ha hazajöttek a rokkant férfiak, már nem biztos, hogy a nQk eltqrték brutalitásukat.

Az arzén a nQi emancipáció eszköze volt. Ahol megjelenik az egyke, a háború, ott nem ölnek arzénnal. Ezek nem vezetnek ilyen típusú deviáns magatartáshoz.

Nagyrév (1911-29)
Itt volt a gyilkosságok 98%-a; több, mint 150 áldozat.
Fazekas Gyuláné volt a fQgonosz, a bába asszony, aki egy elosztó-központ volt. P hígította a mérget, tudta, hogy milyen adagban kell használni, egy tégelyt adott egy liter pálinkáért. Okos nQ volt, tudott beszélni az asszonyokkal. Mindent tudott a nQkrQl, a nQi lelki bajokat ismerte és gyógyította. Nemcsak szülésznQ a bába a faluban, hanem testi és lelki gyógyító is.
Minden emberben megfordulhat, hogy megöli házastársát& , de van egy gát. Ez itt felszabadult. A bába élet-halál ura volt, mindent tudott, fQleg szexuális dolgokban volt otthon. Ez volt a kulcsszava, amikor a panaszáradatok zúdultak rá: Mit kínlódsz vele? Olyan orvosságot adok, amitQl örökre meggyógyul. Végig a kezében tartotta a dolgok irányítását.
1911-ben felfedezik, hogy mire jó az arzén (a bába húga elQbb véletlenül a macskát, majd direkt a kutyát és aztán a férjét teszi el láb alól), 1914-ig minimálisan vetik be (évente 1 eset), 1914-18 között kicsit megugrik, 18 után megnQ a gyilkosságok száma (a háborúból hazatérnek a rokkantak). 1924-ben történik egy malQr (az egyik asszony túl keveset ad be, s a bába olyan adagot ad újra, hogy azonnal meghal a férfi, az orvos gyanút fog, jelenti az esetet, nyomoznak, de nem exhumálják a halottat, így ejtik az ügyet), ezután ugrásszerqen megnQ az alkalmazása. Addig csak bizonyos konfliktusok megoldására használták, majd szülQket mérgeztek meg; eltartási szerzQdéseket kötnek, gyereküket, csecsemQket gyilkolnak meg. Van egy nQ, aki azért öli meg a fiát, mert a fia felnövése révén döbbent rá, hogy öregszik. Komoly nQiséggel, a nQi szereppel kapcsolatos dolgokra láthatunk rá.
Hogyan jut oda egy társadalom, hogy ez normává válik? Hova lesz a társadalmi kontroll?
Az asszonyok 3 adagban adják be a mérget, elQször kicsi, aztán közepes, majd végzetes adagban. Az utolsó adag beadása elQtt kihívják az orvost, aki megállapítja, hogy az illetQnek gyomorrontása, fekélye van és arzéntartalmú gyógyszert írtak fel.
Ki állapította meg a halál beálltát? Fontos: a bába veje volt a halottkém. Mo.-on ekkor ( 20-as évek), a falvakban nem volt még orvos, a városból hetente 1-2-szer ment ki. A halottkém totál laikus volt. (Mindenkinek tüdQbajt írt be vagy aggkori elgyengülést.) Nem Q volt végig, de Q volt, amikor a gyilkosságok kezdQdtek. Meg is lehetett venni. A tiszazugi gyilkosságok után a halottkémeket övezQ dolgokat mindenhol megszigorították.
Hogyan derült ki? Állandó feljelentQ levelek mentek a szolnoki ügyészségre. 1929-ben az ügyészség utánajárt és exhumálták a holtesteket. A bába túl volt feketítve ügyvédek által. Az asszonyok azt is tagadták, hogy Qk adták be a mérget. A bába nélkül nincs gyilkosság-sorozat, ez kétségtelen.

Itt a lokális társadalom mqködészavaráról van szó, és nem a paraszti társadalom általános zavaráról. Sok tényezQ szerencsétlen összejátszásának eredménye ez a gyilkosság-sorozat. Nyomon lehet követni az értékrend megváltozását. A paraszti közösségben az egyének nem individuálisan fontosak. A család a lényeg. A múlt század végétQl: polgárosulás (több összetevQje van).
individum  közösség
alattvaló  állampolgár
közösségi termelQ  vállalkozó
Minden magyar falu elindul a polgérosulás útján. Nagyréven totálisan szétzilálódott a paraszti társadalom, a parasztság közösségi jellege. Az erkölcsi értékrendszer totálisan elodálódott.
A tradicionális paraszti társadalomban mindig egy erkölcsi rendszer az érvényes: a normák mindenkire érvényesek.
A polgári társadalom: nem egy normarendszerre épül, tolerálja a normák többféleségét.
Egy új nQ-kép jelenik meg. Hogyan tudjuk megragadni a nQ önértelmezését, saját testiségéhez, intellektualitásához való viszonyát? Nagyon sokat segítenek ebben az anyakönyvek. Pl.: megtudhatjuk, hogy hány éves korban mennek férjhez, hány gyermeket szülnek, elválnak-e? Ezek beszélhetnek arról, hogy a nQi szerepekben egy jelentQs változás megy végbe. Ami a legfontosabb: a múlt század végétQl teljesen elfogadott gyakorlattá válik hogy a családban csak egy gyermek születik. Egyke-rendszer (ez persze nem vezet a férjek meggyilkolásához). Az a nQ, akinek egy gyermeke van, az egészen másképp áll saját nQiségéhez. Egyrészt felfedezi önmaga testét, fontossá válik önmaga teste, s a paraszti társdalomban ez felfoghatatlan. Ezek a nQk egyértelmqen egy polgári társadalom felé mozdulnak el, ez látszik az öltözködésön, Budapestre járnak munkát vállalni, mobilak. A nQ ráébred az önállóságra. A korábbi nQ az a férje, vagy az apja rabszolgája, a férje és apja akaratától és lehetQségeitQl függ a mozgástere. Ezek a nQk kivonják magukat a férfiak uralma alól. A nQ döntési helyzetbe kerül. P dönti el egyre inkább, hogy hány gyermeket szül.

A bába a dolog kirobbanásakor felutazott Pestre vonattal, megkérdezte egy professzortól, hogy kimutatható-e az arzén. Azt a választ kapta, hogy igen, ezért meg is ölte magát.
Az asszonyok úgy gondolták, hogy nem buknak le, biztosak voltak a dolgukban.
A nagyrévi társadalomban 3 fontos instancia van, amely betartatja a normákat:
állam
egyház
helyi közvélemény
Hogyan történhetett ez meg? Egyik szinten sem vették észre?
Az állam: a helyi társadalomban képviselQje a jegyzQ. P egy városi ember. A falusiak számára: nadrágos ember . Mássága megmarad a falusiak szemében. Nem látnak bele ebbe a világba, nem is akarnak, de nem is tudnak. Az állami ellenQrzés nem éri el a falut, nincs rendQr, csendQr, az állam nem lát bele ebbe a világba.
Az egyház: büntetése megszégyenítQ volt. 1895-tQl adatok vannak a válásokról, de 1920-tól megfigyelhetQ az erkölcsi élet borulása. A prezsbiteri jegyzQkönyvekbQl kiderül, hogy megrendül a házasság intézménye. Elterjed a vadházasság. A lelkésznek nincs eszköze ellene. A református egyház kevésbé mászik bele hívei életébe. Teret ad az egyénnek. A reformátusok mentalitása döntQen más, mint a katolikusoké; sokkal szabadabbak, egyénibbek. A reformáció révén megsemmisítettek egy mqködQ szimbólumrendszert. A református vallás az önálló személyiség vallása. Akinek nem kell közvetítQ. Itt a gond. Sokan nem érettek meg egy ilyen közvetlen kapcsolatra.
Újságcikk: Hol voltak a papok? Végig volt pap a faluban, de tökéletesen elveszítette szerepét. Gyakran váltották egymást. Amit fontosnak tartok az a szekularizáció, ezek az emberek teljes mértékben eltávolodnak a vallástól. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nincs közösségi hitélet, (az istentiszteleteken 3-4 fQ volt jelen), de az egyéni hitélet is veszít az intenzitásából, ezek az asszonyok nem tudnak imádkozni, eltávolodnak a vallástól, nem ismerik a Tízparancsolatot, megszqnik a vallás erkölcstartó szerepe. Értéknélküliség: a régiek elvesztek és nem voltak újak. Egy korábban erQsen mqködQ kontrollforma egy az egyben kiesik. A lelkész jól elvolt ott amúgy: volt sok gyereke, földje& Föladta, belefásult, hogy az emberekre semmilyen formában nem tudott hatni. A szabályok addig mqködnek, amíg mindenki magára kötelezQnek tekinti.
Az állam nem lát bele ebbe a világba, a lelkész vak , Q egy más világban él (bár megosztják vele a dolgaikat).
A közvélemény: ezer-féle módon büntet (megszégyenít, pletyka, kitáncoltatás& ) Csak egyetlen kontrollforma marad: a helyi közvélemény. A századelQn vagyunk: nyíltan felvállalták a szerelmi kapcsolatokat (megtehették). A század tízes-húszas éveire teljesen szétzilálódott ez a társadalom. A gyilkosságoktól függetlenül ez a társadalom elmozdul az anómia állapotába, a normanélküliség állapotába. Elveszti az irányt, az életvilág rendje megszqnik. Az egyéni viselkedés szabad teret kap. Nem mqködik a külsQ tekintély. Megszqnik a szégyenérzet. A lelkiismeret lehet, hogy helyére lép, de nem derül ki a vallomásokból. Nem tekintették bqnnek, ami történt. DöntQen átstrukturálódik a bqnrQl való felfogásuk, mivel senki sem mondja el nekik, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A pap, a jegyzQ, a közvélemény jelentéktelen. Van egy qr, amibe betörhet a bába és diktálhat. Máshol csak perifériális szerepe van.












PAGE 1


PAGE 2

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.

18 alkotmányjog analízis ápolástan aszalós lászló athén biológiai vízminősítés civil szervezetek dehumanizáció ea épszerk v erdeiné török zsuzsa esszék excel fehérje filmtörténet fogalmak fogyasztás fogyasztóvédelem inverz és összetett függvény jpg képletek környezetvédelem közgáz lorca madarak makroökonómia marketing2 motefo nitridálás növényszervezettan jegyzetek növénytan órai jegyzet oxidáció pénzügyek posztmodern pr ptk rékai miklós stratégia számvitel ii. szerves szöveg tételek turizmus válgazd váll. pü. védelem vizsgakérdés zsidó