filozófia

Országok listájaHungaryKodolányi János FőiskolaKommunikáció és médiatudományFilozófiatörténetJegyzetekfilozófia

1. A FILOZÓFIA ALAPIRÁNYAI ÉS DISZCIPLÍNÁI

A filozófia: görög eredetq szó, eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette. Bölcselet, a megismerés általános formája. A filozófia az ember alapvetQ kérdéseivel: a lét, az élet, a megismerés, a boldogság, a lélek, a halál, a túlvilág és az isten kérdéskörével foglalkozik. Tartalmilag tudományos igényq világnézet. Eredetileg a világ egészére, a valóság lényegére vonatkozó osztatlan tudomány értelmében használtak.

A filozófia:
- életmód (eszménye a szüntelenül a tudásra, szellemi és erkölcsi tökéletességre törekvQ bölcs)
- legmagasabb rendq értelmi tevékenység (Qsember még nem, ókori ember már igen)
- végsQ kérdések kutatása (nem válik el élesen a mitológiai szemlélettQl a teológia és természet-tudományok között foglal helyet)
- az emberi bölcsesség természete (olyan értelmi munka, amely a tekintélyek kritikájával keresi a legérdekfeszítQbb kérdésekre a legigazabb válaszokat)

Állást foglal: - a világ egységére, - az anyag és szellem természetére, -az ember és a történelem értékeire, -az ember szabad és meghatározott magatartására.

A FILOZÓFIA ALAPIRÁNYAI:

1. Metafizika:
- eredetileg Arisztotelész által kidolgozott elsQ filozófia
- A lét végsQ okait, lényegét és értelmét keresi
- klasszikus metafizika a végsQ okok mennyiségén és minQségén alapul
- végsQ okok számát tekintve: monizmus, dualizmus, pluralizmus
- végsQ okok minQségét tekintve: materializmus (a tényleges lét mint puszta anyagi létezés), spiritualizmus (szellemi létezés), dualizmus (elQbbiek együtt), metafizikai mechanizmus (oksági törvény, végsQ okok és hatások kapcsolódása), teológia (eleve meghatározott célok szerinti létezés)
- a végsQ ok a legfQbb lény, az egyedi istenszemély: teizmus (az isten a kezdet és a vég), panteizmus (a mindenség isten, isten a mindenség), teológiai metafizika (teizmusra és panteizmusra épül), -deizmus (isten a végsQ ok, de nem irányító), ateizmus (értelmes végsQ okot feltételez, de tagadja, hogy az önmagában létezQ valóság lenne)
- akarat szabadsága kérdésében: indeterminizmus (független akarat), determinizmus
- a lélek mivoltának magyarázata szerint: szubsztancializmus (a lélek a bennünk lévQ valóságos én), aktualizmus (a lélek a bennünk ható, mqködQ ok), intellektualizmus (a lélek egyedüli tevékenysége a gondolkodás), voluntarizmus (a lélek tevékenysége egyedül az akaratban nyilvánul meg)

2. Ismeretelmélet
- emberi megismerés eredetével, lényegével és korlátaival foglalkozik
- attól függQen, hogy hol keresi az ismeret keletkezését: racionalizmus (ismeret forrása az emberi ész), empirizmus (ismeret forrása az emberi tapasztalat, érzékelés), kriticizmus (a tapasztalat adja a nyers ismeretanyagot, amit a gondolkodás dolgoz fel)
-az ismeret érvényességét tekintve: dogmatizmus (az ismeret feltétlen érvényes és igaz), szkepticizmus (semmilyen ismeret nem magánvaló igazság), szubjekivizmus (az ismeret érvénye az egyéni felfogásból jön), relativizmus (az ismeret érvénye a meglévQ ismeretekhez kapcsolt), pozitivista empirizmus (csak a normális érzékelésben keletkezett ismeretek lehetnek az igazság, a valóság tolmácsolói), pozitivista kriticizmus (tartalmilag csak azok az ismeretek érvényesek, amelyek nem mennek túl a gondolkodáson), idealizmus (az ismerettartalom csak képzelet, amely már az öntudatban benne van), realizmus (ismerettartalom tárgyi valóság, ismerésünktQl függetlenül megvan), fenomenológia (az ismerettartalom a létezQk megjelenésének, jelenségének elfogadása)

3. Etika
- az etika az erkölcsiség forrását, tárgyát vizsgálja
- az erkölcsiség végsQ forrását, okát tekintve: autonómizmus ( cselekvés elQtti választás és a cselekvés egyetlen oka a test és a lélek együttese), heteronomizmus (az erkölcsiség végsQ forrása csak a környezetünkben érvényes vallási vagy állami törvények ismerete lehet), intuicionizmus (az erkölcsiség végsQ oka az egyén az egyén veleszületett és érzésvilággal kapcsolatos képessége), etikai evolucizmus (végsQ ok a hosszú idei tapasztalat, az egész emberiség évezredekben mért fejlQdése, s benne az egyes ember megszokása, rátermettsége), emocionális etika (az erkülcsi felfogás végsQ oka az érzés, mozgató oka az indulat), reflexiós etika (minden erkölcsi végsQ ok elhatárolása maga is megfontolás, azaz az erkölcsi mozgatók érvényesülésének az eredménye)
- erkölcsiség tárgyát tekintve, vagyis a cselekvés mozzanatai kire vonatkoznak: egoizmus (cselekvQ egyén java), altruizmus (cselekvQn kívüli egyes javak), individualizmus (elQzQk együtt), univerzalizmus (erkölcsiség tárgya egyetemes, a nemzet vagy az emberiség)
- erkölcsiség célja szerint: szubjektivizmus (olyan egyéni állapotokat céloz meg, mint a testi élvezet, lelki gyönyörqség, boldogság), objektivizmus (eltekint az egyes embertQl, célja a köz java, az olyan egyetemes közjó, mint a szabadság, egyenlQség), utilitarizmus (a cselekvés erkölcsi mértéke a belQle várható haszon), utilitarista evolucionizmus (a mérték a faj fejlQdése, érvényesülése), utilitarista perfekcionizmus (a cselekvés megfelel az egyetems jónak és minden elképzelhetQ  természeti, állami, vallási  törvénynek).

4. Esztétika
- a mqvészet filozófiája, a világ tökéletességére vonatkozó érzéki megismerés
- a szépmqvészet tudománya az egyeduralkodó esztétikai elem szerint: intellektualista esztétika (uralkodó elem az értelem), érzelemesztétika (ur.el az érzelem ösztön), akarati esztétika (ur.el az élet-akarat), esztétikai biologizmus (ur.el a fiziológia), asszociációs vagy fantáziaesztétika (ur.el a pszichikum), morálesztétika (ur.el az erkölcs), hedonista esztétika (ur.el. az egyéni tetszés)
- az esztétikum elQfordulási helye szerint: mqvészetesztétika, természetesztétika, ipari esztétika (formatervezés, belsQépítészet, építészeti stílusok)
- az esztétikum belsQ tagozódása szerint: általános esztétika (az eddig érintett területek), ágazati esztétikák (irodalomesztétika, zeneesztétika, filmesztétika), metaesztétika (az esztétikai ágazatok közötti módszertan), esztétikatörténet (ókori, középkori, reneszánsz, újkori, legújabb kori esztétikák, antik görög, római, indiai, kínai…)
- esztétikai stílusok: egyiptomi, kora görög, klasszikus görög, római, bizánci, nomád, román, gótika, reneszánsz, manierizmus, barokk, klasszicizmus, szentimentalizmus, rokokó, romantika, naturalizmus, szecesszió, primitív, izmusok, avantgárd, neoavantgárd, posztmodern…)

FILOZÓFIAI DISZCIPLÍNÁK

1, Vallásfilozófia
- legrégebbi idQk óta az emberi társadalom szerves része: totemizmus (létalapját állaton vagy tárgyon keresztül látja), mágia (természetfeletti erQkbe vetett hiedelem, természeti jelenségek babonás szertartásokkal való befolyásolása), fesitizmus (tárgyak természetfeletti tisztelete), sámánizmus (sámán önkívületben szellemekkel érintkezik.

2. Történetfilozófia
- történelemnek csak az értékelQ leírása lehetséges, mert a múlt eseményeit mindig valami szerint nézzük,
- az emberek cselekvésébQl igyekszik megállapítani az egyes korokat mozgató eszméket, s ezek szükségszerq megvalósulását.
-Jean Bodin, Vico, Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Humboldt, Gibbon, Mommsen, Maculay

3. Társadalomfilozófia
- tudomány a társadalmi életrQl, a társadalmi lét és történés formáiról, tényezQirQl, törvényszerqségeirQl, keletkezési és fejlQdési feltételeirQl, elveirQl és céljairól. A szociológia köteles figyelembe venni a társadalmi jelenségek természeti feltételektQl való függését.
- eredményei jelölik ki a kívánt társadalmi berendezkedést
- általában véve ad magyarázatot a társadalmi élet szabályszerqségeire és magyarázataira
- John Stuart Mill,

4. Jogfilozófia
- a jogtudomány alapjainak, elQfeltételeinek vagy elveinek az elmélete, amely a jogtörténet, a lélektan és az etika alapján a jog lényegével vagy eszméjével, eredetével, keletkezésével, fejlQdésével, belsQ rendszerével, céljaival és legmagasabb normáival foglalkozik.
-Aquinói Szent Tamás, Jeremy Bentham, John Langshow Austin, Savigny, Sir Henry Maine, O.W. Holmes, Roscoe Pound, J.C. Gray, Jerome Frank, Eugen Ehrlich, Axel Hägestörm

5. Politikafilozófia
- legelvontabban tisztázza a politika fogalmát, és alakítja ki a politikai véleményalkotás érveit
- elsQsorban az államot és intézményeit vizsgálja, tisztázza a hatalom tekintélye és a politikai engedelmesség kérdéseit
- megalapozza a jog, a törvény és az alkotmány fogalmát és érvényét
- Spinoza, Locke, Hume, Hegel

6. Nyelvfilozófia
- nyelvhasználat filozófiája
- a nyelvet és fogalmait logikailag és nyelvileg elemzi, hogy világossá tegye a zavarokat, s ezzel kíván tisztázni alapvetQ filozófiai kérdéseket is.
- Frege, Russel, Moore, Wittgenstein, Ryle, Austin, Quine, Chomsky, Rotry,



7. Antropológia
- az emberit természetet szeretné meghatározni úgy, hogy egyesíti a különbözQ empirikus kutatások eredményét, az emberi egyéneket mind környezetük teremtményeiként, mind saját érdekeik teremtQiként fogja fel.
- Gehlen szerint az ember a saját céljai érdekében a környezetét megváltoztató cselekvQ lény, aki a tevékenységével mesterséges környezetet teremt magának, ahol az állatokénál kevésbé hatékony érzékszerveivel és ösztöneivel boldogulni tud.

8. Ontológia
- lételmélet, amely magát a létet és valamennyi létezQt, azaz a teljes valóságot a lét egészébQl kiindulva vizsgálja és értelmezi, s meghatározza a legáltalánosabb létfogalmakat a konkrét valósággal való gondolati és szabad érintkezés megvalósítása céljából.

9. Természetfilozófia
- természetbölcselet az antik görög filozófia kezdeteivel indult, feladata az eredményeket egy közös alapelvre visszavezetni, s a ható okok törvényszerqségeit általánosítani.

10. Logika
- tudományos tárgya a gondolkodás, gondolkodási alakzatok vagy gondolatformák, ezek kapcsolódásai, valamint az e kapcsolatokat létrehozó logikai mqveletek.
- a gondolkodás logikai formája a fogalom és az ítélet. A gondolat építQköve a fogalom, de gondolat csak ítéletként közölhetQ.
- a gondolkodási folyamat a fogalmakkal és ítéletekkel végzett logikai mqveletek összessége

11. Tudományfilozófia
- tudományra vonatkozó általános kérdésekkel foglalkozva kitér a tudománycsoportok közötti viszonyra és az egyes tudományok fogalmi problémáira
- rákérdez a tudományos módszer racionalitására, a megfigyelésekkel nem alátámasztható elméletek értékére, a hipotézisek valószínqségének bizonyítékaira, a tudományos tapasztalat elmélettQl való függésére, vizsgálja a tudományos elmélet és a való világ viszonyát






























2. A filozófia keleti elQzményei


EGYIPTOM ÉS MEZOPOTÁMIA VALLÁSA
-templomgazdaságok fejleményeiként közösségi-óriásgépi teljesítmények jelentek meg a folyammellékeken, folyamközökben, azaz mezopotámiákban: nagyarányú öntözés, hatalmas falak és tornyok, piramisok, templomok, paloták. Babilóniában a Hold-kultusz, Egyiptomban a Nap-kultusz érvényesült. Szükségessé vált az írás. Kezdetben szótagírás, majd hangírás, ami az írásbeli kultúrák és a filozófia kialakulásához vezetett. - Egyiptomi vallási kultúrára a piramisfeliratokból, papirusztekercsekbQl következtethetünk. Felfogásuk szerint a halál egy más világra, örök életre nyithat utat. A halott lelke királlyá és istenné válhat, ha a világosság felé lépi át a kijelölt küszöböket.

EGYIPTOMI EMLÉKEK:

Korai intelmek: -Kagemni-intelmek: Kagemni vezír inti benne tanítványát szerénységre, mérsékletességre
-Imhotep-intelmei: Dzsószer király pecsétQre, belsQ kamarása, orvosa, csillagásza, szobrásza és építésze, szállóigéi igen népszerqek voltak, bár egyetlen sora sem maradt fenn.
-Dzsedefhór-intelmei: Kheopsz fia, inti fiát a saját maga felügyelte tisztaságra, megnQsülésre és fiú utód biztosítására. -Ptahhotep-intelmei: Iszeszi király fQvezére, az egyiptomi irodalom legrégebbi, teljes mértékben fennmaradt irata, a mindennapi tiszta és boldog élet szabályait közli fiatal utódjával.

KésQi intelmek: -Ipuwe-intelmei: Ipuwer leírja a pusztulást, lázadók fosztogatásait. A lélek és a test örökléte, az isteni igazságosság hite ingataggá vált.
-III. Heti-intelmei: intelmei a békét célozzák, jellemzi az illúziómentesség, vallásos érzés megerQsítésének szándéka.
-Amenhat-intelmei: saját meggyilkolása után inti fiát az emberektQl való távolságtartásra
-Haheperrészeneb-intelmei: közállapotok változását folyamatos romlásnak tekinti,
-Ani írnok intelmei: a közügyekre nem figyel, a közvetlenül követendQ magatartásra tesz javaslatot,
-Amenemope intelmei: központi gondolata, hogy a keserq igazságnál jobb a vidáman élvezett kenyér.

-Halottak könyve: halotti szövegek gyqjteménye. A könyv egy példányát a sírban helyezték el a halottnak az életbQl a túlvilágba lépQ lelke megvédésére, vezetésére, segítségére. Az Ozirisz ítélQszéke elé készülQ halott a koporsóban ebbQl tanulta a halhatatlanság, az örök élet tudnivalóit.

Mezopotámia:
-Hamurapi babiloni király egyesítette egész mezopotámiát. Vallásukban nagy szerepet játszottak a kerubok, a királyi paloták és a templomok bejáratainak szárnyas oroszlán QrzQi. Nem hittek semmiféle túlvilági igazságszolgáltatásban, nem féltek a halál utáni büntetéstQl, jutalmat sem vártak földi pályafutásuk végén. Szerintük a legnagyobb isteni jutalom a földi jólét és a hosszú élet.
-Gilgames eposz: a Kr.e. II.évezredbQl származó verses eposz, amely elbeszéli a félig isten, félig ember Gilgamesnek, a szumér Uruk legendás királyának megmenekülését és honfoglalását a vízözön után, valamint hiábavaló törekvését a halhatatlanság keresésére.
Enúma elis (kezdetben volt): óbabiloni teremtéstörténet a világ keletkezésérQl, az Ég és a Föld szétválasztásáról szól. Akkád nyelven maradt ránk, ez egy teológiai rendszert alkotó mítosz.

India
Puránák (régi történet): 18 fQ gyqjteménye ismert, késQbbi kiegészítésekkel. Visnu, Siva, Brahma kultuszával foglalkozó szövegeket tartalmaznak. Legnépszerqbb a Bhágavata- Purána (történetek az úrról)
Bhagavad-Gítá ( A Magasztos Isten szózata), Kr.u. 1-2 sz, a hinduizmus egyik legfontosabb vallási szövege. A mq foglalkozik az istenség általános természetével és megismerésének módjával.
Dhammapada (A tan szavai avagy az igazság útja) lényege a buddhizmus négy nemes igazsága.

Kína
Klasszikus korszaka: a nemzetiségi szervezet felbomlása és az egységes császárság kial-a közötti idQszak.
Az elsQ filozófiai írások: a Su king /írások könyve/ és a Ji king /változások könyve/, a jin és jang váltakozik a tao /út/ - örök tv.- szerint. A kínai bölcsek szerint a természet 5 elemének /víz, tqz, föld, fa, fém/ az emberben 5 cselekvés és 5 boldogság felel meg. A hagyomány szerint e két könyvet Konfucius állította össze. Konfuciusznál a tao a hagyományos, patrichális erkölcsi rendet jelenti, mely nem önmagától érvényesül; a nemes embernek /nemeslelkq/ arra kell törekednie, hogy az igazságosság erénye /az egyén ne lépjen túl a társ-ban elfoglalt helyén/ szerint éljen. Konfuciusz tanítása, a konfucionizmus Kínában hivatalos állami ideológiává lett.
A másik fontos irányzat a taoizmus. AlapvetQ könyve a Lao-ci, mely késQbb a Tao tö king /Az út és erény könyve/ címet kapta. A Lao-ci szerint a tao a természetes világrend tv-e, a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg.
A taoizmus bírálja a kormányt, udvart, adókat, háborúkat és az Qsi állapotokhoz szeretne visszatérni. Kínában népi valássá vált a taoizmus.
Tao-te-king (Az erény útja) Lao-cénak (Kr.e. 5-6.sz) tulajdonított mq, a vallásos etika elsQ emlékei közül való létfilozófia, mely Kína népi vallásának, a taoizmusnak a forrása
Beszélgetések és mondások: Konfuciusnak (Kr.e. 551-479) tanítványai által összeállított etikai mqve

Közép- és Közel-Kelet
Aveszta: Zarathusztra (Kr.e. 630-553) prófétának Qsrégi hagyományokon alapuló tanításait tartalmazó Qsi iráni (párszi) vallási szent szövegek késQbb egységesített könyve.
Biblia: zsidó vallás szent írása. A Biblia ószövetségi szöveggyqjteményét az ókori zsidó nép szentnek tartotta, és ihletett vagy sugalmazott könyvként adta tovább utódainak.
A zsidóság ennek köszönhetQen maradt fenn kulturális egységében és vallásában. 3 FQ része:
1: Törvény (Tóra), Mózes öt könyve,
2: Próféták nyolc könyve,
3: egyéb írások.

India

Brahmanizmus, hinduizmus:
-a hinduk maradandónak látszó társadalmi szervezetet alakítottak ki, a kasztrendszert. ErQs elmélkedQ szellem jellemzQ rájuk.

-Brahmanizmus: a kasztendszer kialakulásával összefüggésben jött létre
-Védák: (Kr.e.1500-1500) könyvei kinyilatkoztatott szent szövegek gyqjteménye, Véda = tudás, az Qsi vallási világnézet,
-Bráhmanák (Kr.e.900-700): a legQsibb hindu szent szövegek és legfQbb tudnivalók, a Védák második, magyarázó része,
-Upanisádok (Kr.e. 1000) mester és tanítvány közötti bizalmas beszélgetések, a Védák értelmezései, betetQzései, filozófiai értekezések.,
- A szent hagyomány könyvei: tartalmuk vallási kultusz, szent szövegek értelmezése és a vallási, társadalmi élet. Védikus korból való két nagy eposz:
-Mahábhárata: hatalmas terjedelmq legendafüzér,
-Rámájana: a hQs Ráma életérQl szól.

Hinduizmus: a buddhizmus ellenében megreformált és modernizált brahmanizmus. JellemzQi: káprázatos szertartások, rengeteg vallási szokás, melyek között a kapocs csupán Brahma, Siva, Visnu istenségek és a Védák elismerése.

Buddhizmus: Kr.e. 6.sz-ban jött létre a kasztrendszer elnyomása alatt szenvedQk közt jött létre. A szenvedésbQl a kiutat az élettQl való elfordulásban látta.

Kínai Univerzalizmus -kínai vallás eleme QsidQk óta az Qsök kultusza. Hitük, hogy haláluk után tiszteletadással tartoznak nekik. -Kínában az asztrológia volt a legfontosabb tudomány, valamint az ezzel szorosan összefüggQ, a jó és rossz jelekkel foglalkozó tanítás, a kronomantia. Nagy szerepet játszik még a geometria, a szél és víz hatásaival foglalkozó tanítás. Kína világállam: minden földi esemény középpontja. Az államvezetés elmélete nagyrészt erkölcsi alapelvekre támaszkodik. Az ember az égtQl kapja szellemét. Papok nincsenek, de a császárság a szertartásoknak nagy jelentQséget tulajdonított. Hivatalnokok végezték a rítusokat. Az egész rendszer központi fogalma a tao. A kínai vallásos gondolkodás sohasem törekedett egy, a világ jelenségeit rendszeresen és kimerítQen magyarázó egységes rendszer megalkotására.
-Kína három vallása: konficianizmus, taoizmus, buddhizmus, -Konfocianizmus: (Kr.e.6.sz-tól) a taoizmussal egy idQben, de az uralkodó osztály védelmében született. Témája a családi és társadalmi kapcsolatok, az oktatás és az illemszabályok. -Taoizmus: nagy hatással volt rá a buddhizmus a túlvilághit közvetítésében.

Közel-Kelet: Kinyilatkoztatott zsidó vallás:
-Kr.e 1250 körül élt Mózes, a zsidó vallás igazi megalapítója. A zsidóság azáltal alakult néppé, hogy Isten szeretete kiválasztotta az emberiségbQl, saját népévé tette és szövetséget kötött velük. Az Ótestamentum magyarázatául szolgáló szóbeli törvény a Talmud-ban található, ami szent és tudós rabbik mqve. A Sínai hegyen Mózes IstentQl megkapta a törvényeket (Tízparancsolat).

Három ókori teremtéstörténet: A három terméstörténetben meglepQ hasonlóságok és kevéssé lényegesnek látszó különbségek vannak. Az óbabiloni és a bibliai elsQ teremtéstörtént teljesen megegyezik a teremtés szakaszolásában és magukban a teremtményekben, valamint létrehozásuk sorrendjében. Különbözik, hogy az óbabiloniban a teremtmények szülQktQl születnek, és az embert kivéve maguk is istenek. Itt az emeberek dolga az istenek szolgálata. A bibliaiban mindent azért teremtett a semmibQl Isten, mert az önmagában is jó. A bibliai második teremtéstörténetben pedig mindent az ember szolgálatára teremt az Isten.

Indiai Filozófia: Lokajáta iskola: az anyagi világon kívül nincs más világ, az egész világ anyagi QselemekbQl áll.
Vissza a Védákhoz: Kr.u. 2-9 sz-ban felmerült az igény, hogy visszatérjenek a Védákhoz, mivel a buddhizmust már nem találták elég kielégítQnek. Az ekkori vitákban erQsen fejlQdött a logika és az ismeretelmélet.
Njája rendszer: osztályozza a megismerés tárgyát, a valóságot.
Vaisésika rendszer: érett rendszer, melynek célja a szenvedélymentes utak kidolgozása. A valóság alapja az atomok és lelkek sajátossága.
Szánkhaja-Karika rendszer: a bölcsesség fQ feladata a szenvedélymentes utakra térítés.
A jóga rendszere: alapítója: Patandzsáli bölcs. A szellemet sem test, sem lélek nem korlátozza.
Mimászna: célja a védikus rituálék igazolása
Védánta: cél az igazság közvetlen, állandó szemlélete.

Kínai filozófia:
Konfucius: (Kr.e. 551-479) Buddha és Püthagorasz kortársa, apja elQkelQ, de elszegé-nyedett családból származó hadvezér.
Mqvei: 1. Változások könyve (misztikus mq, természetes hatalmakról és kapcsolataikról szól),
2. Dalok könyve (régi dalok),
3. Írások könyve (rendeletek, dokumentumok),
4. Tavasz és Qsz (morális bírálat az eseményekrQl),
5. Szertartások feljegyzései (vallási és társadalmi szertar-tások),
6. Klasszikus szövegek (Konfucius tanítványai írták).

Lao-ce: Konfucius idQsebb kortársa. Neki tulajdonítják: Tao Te King (Út és erény könyve). A taoizmus a fennálló politikai rend és vallás ellen született meg. Témája a természet megfigyelése. Lao-ce szerint a végsQ cél az örökkévalóságban szemlélQdQ elmélyedés, a nyugodt vágynélküliség.



3. A filozófia görög elQzményei

A görög filozófia megalapozói a mi saját filozófiánknak is. A görög kereskedelem behálózta a Földközi-tenger egész térségét. A tengeri hajózás és kereskedelem jólétet teremtett ezekben a városokban, és ezzel kialakultak az általános mqvelQdés alapjai is. A tenger és az általa elQmozdított érintkezés idegen népekkel és azok gondolkodásmódjával  ez mindig és mindenütt ösztönzQ és felszabadító hatással volt a szellemi életre. Az ókori kereskedQk voltak az elsQk, akik kételkedni merészeltek hazájuk hagyományos életformáiban, gondolkodásmódjában és a vallási képzeletekben. A tengerparti települések és kereskedelmi központok, elQször Kis-Ázsia görögök lakta partjai mentén, azután Itáliában, majd a görög anyaország partvidékein létrejött városok, mindenekelQtt Athén voltak a legelsQ helyek, ahol a filozófia és a tudományos gondolkodás mozgásba jött, ezt a folyamatot gyorsította a polgárok szabadságát biztosító alkotmány és a nyilvánosság elQtti szabad szólás. A Kr.e. 550 körüli évekre tehetQ az az idQszak, amikor a görög szellem fokozatosan elszakadva a hagyományos vallástól, s részben bírálva annak képzeletvilágát, kezdte az önálló, ésszerq gondolkodás eszközeivel, természetes okokkal magyarázni a világot.

A görög vallás Qsi elemei: a görög vallás istenei és mítoszai az ókori kultúra máig ható jelentQs elemei. A kezdeti halottkultusz késQbb a héroszok tiszteletében folytatódott. A görögség kialakulásának kezdetén, vagyis a bevándorlók és az Qslakosság összeolvadásának folyamán alakult ki a görög istenvilág is. A korábban kezdetlegesen ember alakú istenképzetel abszolúttá vált, az istenek határozott megkülönböztetése, szerepük erQteljes hangsúlyozása, alá- és fölérendeltségi viszonyaik és rokonsági kapcsolataik jellemezte az átalakult vallási képet. A görög istenek végleges képének kialakítója, megnevezQje, mqködésük leírója Homérosz, rendszerezQjük Hészoidosz volt.
Az istenek családja mint uralkodó dinasztia isteni államot alkotott székhelyén, az Olümposz hegy csúcsán. Zeusz a legfQbb isten, a fenséges Zeusz a ragyogó ég és a vihar istene istenek és emberek jóságos atyja. Héra Zeusz nQvére és felesége, a házasság Qre, Poszeidón a föld mélyének, földrengések ura, Hadész az alvilág és túlvilág, halottak királya. A többi isten többnyire Zeusz gyermekei közül került ki.
Az istenek emberszerqsége hozzásegítette a görögöket önmaguk megismerésének megtanulásához, a független emberi szellem kibontakozásához.

A kultusz rendjét, az ünnepek és szertartások szabályozását elsQsorban Apollón delphoi jóshelye végezte. A papság nem állandó foglalkozású személy, hanem a polisz tisztségviselQje. Ezen polisz-papok feladata a szertartások elvégzése. Nemcsak papi rend, de egyház sem volt a görögöknél. A vallásnak nem voltak teológiai dogmái és szentségei, azt csak a szokás és hagyomány szabályozta. A poliszoknak sajátos kultikus szokásaik voltak saját (bár máshol is imádott) istenekkel. A mítoszok helyi változatossága még nagyobb volt, papi kanonizálás nélkül. Ezért az istenekrQl alkotott véleménye mindenkinek a magánügye volt. A templomok az istenek lakóhelyei voltak, nem az istentiszteletek és hívQk befogadói. Így az istenek szobrai és kincsek voltak benne. A templomok a közösség öntudatának, nagyságának, dicsQségének kifejezQi is voltak. Az istenképmásokat nem csak nagy templomokban, hanem kis szentélyekben, szent helyeken a szabad ég alatt, ligetekben, forrásoknál is felállították. A szobor eleinte azonos volt az istennel, késQbb pedig már csak jelezte azt. A kultikus cselekmények nem a templomban, hanem az elQtt történtek. Az állatáldozat volt a legfontosabb szertartás. Egy templomnak évente többnyire csak egy ünnepe volt. Az istenekkel leggyakrabban a jósdákban érintkeztek. A jósdák igen tájékozottak voltak és óvatosak, legtöbbször szándékosan kétértelmqen fogalmaztak, így tekintélyük sokáig fennmaradt.

A hellenizmus elterjedésének részét képezi a Kr.e. 2-1.sz-i római vallási és kulturális fejlQdés. Róma átveszi a meghódított hellenista világ görög kultúráját. Birodalma keleti fele aztán teljesen elgörögösödött, míg nyugaton a hellenizmus latin formája alakult ki. Sok görög istent átvettek még a hellenizmus elQtt: Minerva, Fortuna, Herkules, Vénusz, Castor, Pollux.. Zeusz = Jupiter, Héra = Juno. Minden isten a római állam tulajdona lett, s a kultusz, a szertartásrend szigorúan meghatározott volt. A hellenizmus aztán a keleti istenek végtelen sorával ismertette meg a rómaiakat, ami a régi istenek háttérbe szorulását eredményezte. A régi vallás megcsontosodott, lényege a császár istenségének elismerésében merült ki.

A görög mqvészet elQzményei: görög mitológiában a mükénéi korban démoni, állat alakú elképzelt szörnyek szerepelnek, melyek lassan háttérbe szorulnak, az emberfeletti lények emberi alakot öltenek. A homéroszi istenek már emberibbek, nem tesznek a természet rendjét áthágó csodát. Kezdetben a szentély közepén oltár vagy áldozati tqzhely állt, míg az újabb templomokban már kultusz-szobor. KésQbb a templomépületet oszlopsorral vették körül. A festett agyagvázákon a mqvészet fejlQdése jól tanulmányozható. Kezdetben a mükénéi keramika hagyományait fojtatták, majd kialakították a protogeometrikus stílust. Ennek vázái tagoltak, világos felépítésqek, a felépítés része a díszítés. A motívumok egyszerqek, körök, félkörök, hullámvonalak. KésQbb megjelent az ismétlQdQ szögletes formájú kígyóvonal. Az emberalakos ábrázolásból kimaradnak a hétköznapok.

A nemzetséghez tartozás érzését felváltja a polisz közösségéhez való tartozás, az arisztokratikus mintákat a demokratikus. Az egyéni lelkivilág, az egyéniség felfedezése az irodalmi lírában indul meg. Hésziodosz epikája is már költQre vall. Paroszi Archilokhosz lírája elQször fordít figyelmet a jelenre, a pillanatra. Nem a világrend izgatja, hanem személyes helyzete. Alkmann megszólaltatta az egyéniség hangját, az érzelmeket, de a kardalt elQadó közösséggel mqvészi összhangban. Türtaiosz elégiái közösségi jellegqek, a bátorság azért erény, mert a poliszt szolgálja. Alkaiosz csak a kör hatalmi igényeire volt tekintettel, kesergett balsorsán, de a régi erkölcsöket nem igényelte. Szapphó zárt nQi kör vezetQje, az egyénileg szépnek tartott után eped. A mítoszok és mondák értelmezése kifejezte a jelen értelmezését.

Archaikus és klasszikus stílus: 6.században dráma és archaikus stílus. Megjelennek a mester-egyéniségek és a mqvésziskolák. Kiemelték az emberi test anatómiai részleteit. Kutatták az egész és a részek arányát. Dombormqszobrászaton megjelenik a háromnegyed nézetq beállítás és a rövidülés. 5.század a klasszikus görög dráma és mqvészet százada. Emberábrázolás kifinomul. A perzsák kiqzése után a Periklész vezette nép újjáépítette a háborúkban lerombolt templomokat. A dór oszlop zömök, erQteljes, az oszlopfQ sima párna. A ión oszlop könnyed és kecses, oszlopfQ két oldalán csigavonalas faragványok.

Hagyományvesztés és új szemlélet: Az óvilág népei közül a görög törekedett a kezdetleges világfelfogást az emberi ésszel összeegyeztetni, ami a mitológia felbomlásához és a filozófia kialakulásához vezetett.

Orpheusz: az orfikus költemények a keleti eredetq új vallási kultusz nyomán terjedQ eszmék a világ keletkezésérQl. A Dionüszosz kultusz helyébe a másvilági remény elvét tették. A misztika elterelte a figyelmet nyomor forrásáról. Az egész élet felkészülés a halálra, ahol a lélek megmenekül a test bqneitQl.

Homérosz: két eposza az Iliász és az Ödüsszeia, az evilági élet örömeinek arisztokratikus hirdetése mellett szól az élet árnyoldalairól is. Az ember saját sorsának kovácsa.

Hésziodosz: görög parasztköltQ, mqvei:
Istenek születése, filozófiai okfejtéseket és erkölcsi megfontolásokat formázó mqve mezopotámiai mintákat követ.
Munkák és napok: tanköltemény, a görög falusi társadalom életérQl személyes hangon beszél, a mezei munka természet szabta rendjérQl, a munka értékérQl beszél.
Elégiák, gnómák: a költemények szálnak az emberi sors mostoha mivoltáról, az emberi szenvedélyek következményeirQl és a helyes erkölcsi magatartásra szólítanak fel.

A hét bölcs: evilági magyarázatokat keresnek az addigi égi magyarázatokkal szemben. E folyamat során eljutnak a mítosztól a logoszig, az istenektQl az emberi észig. A tehetség és teljesítmény elismerése a hét bölcs megkülönböztetése. Más-más összeállításban 22-en szerepelnek.
4 név állandó:
1.Biasz,
2.Pittakosz hadvezér,
3.Thalész elsQ természetfilozófus,
4. Szolón athéni kereskedQ és államférfi, a társadalmi igazságosság elsQ hirdetQje.

Többiek:
Kleubosz,
Khilón,
Periandrosz,
Anakharszisz,
Epimenidész,
Phereküdész,
Peiszisztratosz,
Epikharmosz,
Orpheusz.

Tanácsaik cselekedeteikkel összhangban, jórészt azok tanulságaként születtek.


4. A Szókratész elQtti filozófia

Kis-Ázsia nyugati partjainak keskeny szegélyén, az Égei-tenger mentén éltek a jónok, a legtehetségesebb görög törzs, amely 12 virágzó várost alapított. A 12 város közül a legdélebbi Milétosz, a Kr.e. 6.sz-ban jelentékeny kikötQvel rendelkezett, és az akkori világ egyik leggazdagabb városa volt. Milétosz a görög, egyben a nyugati tudomány és filozófia bölcsQje.
Ion iskola: a létezQk egyforma tulajdonságaiból egyetemes és egyforma Qs-okra következtet. Többnyire csak aminQséget boncolgatja, hogy a létezQket alkotó lényeget és a változás okát megkeresse.

Thalész: milétoszi matematikus, csillagász, hadmérnök és bölcselQ, akire hatott az egyiptomi és babiloni tudomány, valószínqleg csak szóban tanított. ElQre jelezte a Kr.e. 585-ös napfogyatkozást, ezzel halálra rémítette az egész vidéket, sQt hatására a lüdök és perzsák felhagytak a háborúzással. Megmérte a piramisok nagyságát, a piramis által vetett árnyékot aránypárba állította egy másik tárgy árnyékával és ismert magasságával. 365 napra osztotta fel az évet, megállapította a téli és nyári napfordulót. Szerinte a Hold sötét égitest, amely fényét a Naptól kapja. A nílus áradását természeti folyamatokkal magyarázta. ElsQnek fedezte fel a Kis Göncölt, és annak hajózásban betöltött szerepét. Sikeres politikai és hadi javaslatai voltak városállama számára. Szerinte a Föld egy hatalmas víztükrön lebegQ tutaj, melynek ringása idQnként földrengéshez vezet. Víz egyenlQ élet . A víz az Qselem, minden abból jött létre. Nem hagyott hátra írásos szöveget. Egy atlétikai viadal megtekintése közben a stadionban lelte halálát.

Anaximandrosz: Thalész tanítványa. ElsQként készített földrajzi térképet. Rövid értekezést írt a kozmológiáról. ElQre jelzett egy földrengést. Mqvei: A természetrQl; A Föld körül; Az állócsillagokról; A gömb. Szerinte a létezQk végsQ oka nem egy konkrét elem, hanem az aperion (szükségszerqség).

Anaximenész: Anaximandrosz tanítványa. Megmagyarázza a szél, hó, jégesQ, villámlás, földrengés, szivárvány keletkezését. A holdfényt a naptól származtatja. A világegyetem részei nem különbözQ dolgokból állnak, hanem abban különböznek, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben tartalmazzák ugyanazt a dolgot. Értekezése : A természetrQl . Pselem a levegQ, ennek ritkulása és sqrqsödése adja az eredetet. A levegQ Isten .

Dór iskola: Székhelye az akhalai és spártai dórok által alapított dél-itáliai Kroton. LegfQbb célja a dór erkölcsi és nevelési elvek tudományos rendszerbe foglalása a gyakorlati élet számára. A dolgok kezdete és lényegi elve szerintük a szám.
Püthagorasz: szamoszi születésq matematikus, asztrológus és filozófus és kiváló államférfi. (a2 + b2 + = c2). A számok tanát filozófiájának középpontjába állította. Az elsQ aki a filozófia szót használja. 1-tQl 10-ig minden számnak, mindenekelQtt a legtökéletesebb 10-nek megvan a maga különös hatalma és jelentése. P az elsQ, aki a világot kozmosznak nevezte. ElsQnek vezette vissza a hangok harmonikus összhangzását és a hangskála fokait számszerq viszonyokra. Nem egy Qsanyagban keresi a világ titkát, hanem egy Qstörvényben, nevezetesen a világ alkotórészei közti örök számszerq viszonyok törvényében
.
Taraszi Arkhütasz: Tarszban, a mai Tarantóban született. Egyszerre volt filozófus, matematikus és kiváló államférfi. A politikai karrier útjára lépett, és rövid idQn belül a város vezetQje lett. Megmentette Platón életét, amikor a filozófust Dionüszosz, Szürakuszai zsarnoka halálra ítélte. A matematika elsQ rendszerbe foglalQja, a matematika és logika megalapítója. A hangmagasságot a rezgQ levegQ mozgásával hozta kapcsolatba. Az emberi viszonyokat a számmisztika segítségével magyarázta.

Hérakleitosz: elQkelQ család sarjaként született Epheszoszban,. Gondolatai a természetrQl szóló írásában fektette le. Stílusa a végletekig kihegyezett és önakaratú, képekben és hasonlatokban gazdag, kifejezésmódja rendkívül tömör és aforisztikus jellege miatt homályos, ezért útókorától a homályos nevet kapta. Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Híres mondása : minden folyik , minden bizonnyal mélyen átérezte korának és az örök változásnak rejtélyét. A szüntelen tovafolyás mögött mégis felfedezi az egységet, az egységes törvényt. Egység a sokféleségben és sokféleség az egységben. A nagy törvény, amely szerint az egyetlen Qsenergiából fokozatosan kibomlik a sokféleség, nem más, mint az ellentétek egysége. A maga létéhez minden dolognak szüksége van a maga ellentétéhez.

Eleilai iskola: tanítása monizmus, mert mindent a létre mint egyetlen alapelvre vezet vissza
.
Xenophanész: elégiáiról s filozófiai tárgyú gúnyverseirQl híres költQ, vándorénekes. Az elégiákon kívül van egy A természetrQl címq, hexameterben írott mqve, és két másik történelmi tárgyú epikus költeménye, a Kolophon alapítása és a Kivándorlás az itáliai Eleába . Merészen támadást indít a régi görög vallás ellen. Szerinte nagyon is sok emberi vonást hordozó istenek méltatlanok erre a névre. Szerinte egy dolog bizonyosan nem lehet sokféle isten, az egyik isten nem uralkodhat a másik felett. A legmagasabb rendq és a legjobb csak egy lehet. A legfQbb isten azonos a világegész egységével. Az elsQ, aki a józan ész logikájával hadat üzent a hagyományos vallásnak, mindenféle babonáknak és csodahitnek, így a lélekvándorlásnak is.

Parmenidész: Eleában született, szülQvárosa tekintélyes polgára, nagy tekintélyq törvényalkotó. Filozófiai költeménye elQhangból és két további részbQl áll. 155 sor töredék maradt ránk. Az igazság kutatásának két lehetséges útja a létezik és nem létezik. Egyedül az elsQ járható. Aminek keletkeznie kell, az korábban nem létezhetett. EbbQl következteti: igazából sem a keletkezés, sem a fejlQdés nem létezhet, csak a változatlanul fennálló lét. Mivel a lét mindent betölt, ezért a léttel szembenálló gondolkodás nem létezik. Gondolkodás és létezés egy és ugyanaz.

Zénón: Parmenidész tanítványa. Mestere tanítását szeretné megvédeni az ellenvetésekkel szemben. Pt tartják a dialektika megalapítójának. Az eleai tanítást tagadó érveket logikai ellentmondásokként cáfolja. A mindenség összetartozó egységes egész, nincs jogunk a létezQk több voltáról beszélni.

Empedoklész: a szicíliai Akragaszban (ma Agrigento) született, elQkelQ származású de demokratikus. Politikus, költQ, vallástanító, próféta, orvos, csodatevQ ember és filozófus volt. Új egésszé kapcsolta össze a megelQzQ rendszerekbQl származó gondolatokat. Ezért eklektikusnak tartják. Egymásmellé sorol négy egyenrangú anyagot: tqz, víz, föld, levegQ. Minden történés mozgatója egy egyesítQ és szétválasztó erQ, amelyet Q szeretetnek és gyqlöletnek nevez. Alaptétele, hogy a külvilág minden elemét egy hasonló elem révén ismerhetjük meg.

Anaxagorász: P honosította meg Athénban a filozófiát. ÉrdeklQdése elsQsorban az égi jelenségek felé irányult, s arra összpontosult, hogy ezekre a jelenségekre természetes magyarázatot adjon. Végtelenül sok, egymástól különbözQ Qsanyagot tételez fel, ezeket magnak vagy csírának nevezi. Ami iggazán jelentQssé teszi, az egy elvont filozófiai elv, a nousz tQle származó bevezetése. Ez a nousz egy gondolkodó, ésszerq és mindenható, mindamellett személytelen szellem, amely teljességgel önmagáért létezik. Ez a szellem adja a lökést, hogy a káoszból kialakuljon a szép és elrendezett kozmosz.

Atomelméleti iskola: az érzéki világ adatai semmiképpen sem tekinthetQek nem-létezQnek, hanem létüket valamiképp meg kell magyarázni. Nem csak a létezQ, a teret betöltQ test, a teli létezik, hanem az üres is létezik. Az érzékek által tapasztalt változó sokaság és mozgás is létezik.

Leukipposz: az atomelméleti iskola emegalapítója, az antikvitás legjelentékenyebb természetfilozófiai rendszerének megteremtQje, Milétoszban született, Zénón tanítványa, önálló filozófiai iskolát alapított Abdérában. Minden létezQ tovább oszthatatlan parányi testekbQl, atomokból áll, amiknek az anyaga teljesen azonos, az atomok csak alak, helyzet és elrendezés szerint különböznek egymástól, köztük csak üres tér van, a nyomás és taszítás mozgatja Qket.

Démokritosz: Abdérából származik, örökölt vagyona lehetQvé tette, hogy sokat utazzon, megfordult Egyiptomban, Perzsiában, Indiában is. késQbb itt is tanít. Sokat utazott keleten, nagy tudása közismert volt. RendszerezQ elme, aki a természetbölcselet mellett matematikával, zenével, etikai és mqvelQdéstörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Léteznek az állandó, változatlan, de mozgó részecskék, az atomok, és létezik az üres tér, amelyben a mozgás lehetséges.


5. A szofisták, Szókratész és Platón

Nevük eredetileg a bölcs, tudós embert jelölte. A szofisták mint vándortanítók jártak városról városra, fizetség ellenében tanították a fiatalságnak a legkülönbözQbb mqvészeteket, fQleg a szónoklást. A legtöbb szofista hamarosan magáévá tette azt a felfogást, miszerint az objektív megismerés lehetetlen. A szónoki mqvészet a gyakorlatukban inkább a rábeszélés, meggyQzés eszközévé vált. Szerintük a vitatkozással az ellenfél meggyQzése még akkor is lehetséges, ha az igazság az ellenfélnél van. Az igazságot csupán relatív és szubjektív dolognak tartották. Pk már az emberi megismerés és emberi társadalom filozófusai. A természet és a törvény ellentétét hirdették. A természet joga az egyenlQség joga, a nemesség vagy nemtelenség nem születés szerint van. Az erQsebb uralmát hirdették. Az erényrQl azt tartják, csak a megfelelQ alakban tud kicsírázni, a jót és a rosszat csak emberi megállapításnak tekintik, a jó az, ami hatalomhoz segít.

Prótagorasz: Athénban Periklész barátja. Tanításai miatt egy elQírás be nem tartásáért 70 éves korában perbe fogják, elmenekül, de Szicíliánál hajótörést szenved és meghal. Halála után Athénban könyveit elégették. A megismerésünk csakis érzéki megismerés lehet, ez azonban nem ad felvilágosítást magukról a világról, dolgokról, létrQl, mert az állandóan változó világ mindig más és más benyomást tesz ránk. Az ember a mértéke minden dolognak.

Gorgiász: a szicíliai LeontinibQl származik. A természetjogi felfogás elindítója, nihilista, inkább csak valószínqségeket keres, nem igazságokat, még a mqvészetet is csalónak tartja a látszatkeltés miatt. 1. nem létezik semmi, 2. ha létezne is valami, nem lehetne megismerni, 3. ha megismerhetQ lenne is valami, az a megismerés nem lenne közölhetQ.

Hippiasz. A törvények jogtalanul kötik meg az embert, a természetes élet az államon kívüli élet. A jog nem a természettQl származik, hanem a törvényalkotók érdekeibQl ered.

Prodikosz: a vallás az ember hálaérzetébQl születik. A jó az, ami hasznos. A haláltól sem kell félni, mert amíg élünk, a halál nincs jelen, ha meghalunk, már mi nem vagyunk jelen.

Szókratész: Anaxagórasz tanítványa, Athénban egy kQfaragó és egy bába gyermeke. SzülQvárosát csak akkor hagyta el, amikor hadjáratokon vett részt, ott kitqnt vitézségével. Nem fogadott el pénzt tanításaiért, táplálékáról a tanítványai gondoskodtak, a beszélgetés módszerével, egyfajta kérdezz - felelekkel tanított.

Szókratész a perzsa háborúk vége felé Kr. E. 470 táján született Athénban egy szobrász és egy bábaasszony fiaként. Vele kezdQdik a görög filozófia klasszikus korszaka. A politikai élettQl távol tartotta magát, életét az ifjak tanításának, polgártársai erkölcsi nemesítésének szentelte. Filozófiájának középpontjában a jó és erény vizsgálata állt. Ismerd meg önmagad. Ez a feladat mellyel az emberi tudás megvizsgálható és lemérhetQ a hozzá tartozó jó. Az erény az emberi lélekben helyezkedik el, a jó ennek a léleknek egy különleges alkalmassága. Minden feladat célja ezt megismerni és elérni. Ironikus kérdezési modorban igyekezett a dolgok mélyére hatolni. Ahogy lassan fény derült a kérdésre adandó válaszra, úgy világlott ki a valamit tudni vélQ megkérdezett tudatlansága kérdései alapján, miközben Szókratész magáról azt állította, nem tud semmit, kivéve azt az egyet, hogy semmit sem tud. Polgártársaival folytatott beszélgetéseibQl arra a megfigyelésre jutott, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy Q ismeri az erényt és a jót, de valójában ez csak egy látszat tudás, amit józan ésszel meglehet dönteni.
Kidolgozott egy módszert, az elenktikus eljárást, amellyel jól meg tudta határozni az illetQ erényét. Vizsgálódó kérdésekkel próbálja megdönteni mások látszólagos tudását, egészen addig, míg saját maguk látják be, hogy nem tudnak semmit. P a megismerés lehetQségét és feltételeit vizsgálta, s azt állította: a valódi tudás a fogalom felismerésében rejlik. A mesternek számtalan rajongó híve volt, fQleg az elQkelQ és jómódú ifjak követték seregestül.
Kr. E. 399-ben bevádolták a város elöljáróinál az ifjúság megrontásáért, fejére halálbüntetést kérve. A fQvádló Melétosz volt, egy jelentéktelen ember, egy költQ fia. Társai, Anütosz egy vagyonos, tekintélyes politikus, és Lükon, egy ismeretlen szónok.
Vizsgálatot folytattak Szókratész ügyében. A tanuk kihallgatása után következett a tárgyalás a törvényszék elQtt, ahol az Athéni törvények értelmében Szókratész saját magát védte, minden külsQ segítség nélkül. ErrQl szól Platón: Szókratész védQbeszéde . Melyben ugyan olyan nyugalommal próbálta rávezetni bíráit az igazságra, mint korábban beszélgetQtársait. A bírák végül csekély többséggel, 281:219 arányban bqnösnek nyilvánították, majd következett a büntetés kiszabása. A felperes halált kért, amivel szemben az alperesnek jogában állt más ajánlatot tennie. A bírák mérlegelték a két véleményt, és úgy mondták ki a végsQ szót. Szókratész azonban nem mérsékeltebb büntetést, hanem érdemei fejében magas jutalmat kért. A feldühödött bírák így könnyedén mondták ki a halálbüntetést.
Azóta, hogy Szókratész 30 nappal késQbb a börtönben méltósággal kiitta a bürökpoharat (ErrQl szól Platón: Szókratész halála .), megválaszolatlan a kérdés:
Vajon mért ítélte halálra a világ egyik legjobban mqködQ demokráciája a világ egyik legtisztábban gondolkodó elméjét?

Szókratész maga nem írt soha semmit. Gondolatait tanítványai örökítették meg, köztük a legkiválóbb Platón volt (Kr. E. 427-347). A Szókratész védQbeszéde az egyik legkorábbi Platón mq. Három részre tagolható:

A gyakorlati filozófia (etika) megalapítója. Nagy jelentQséget tulajdonított az önismeretnek. Jelmondata: Ismerd meg önmagad! A szófisták kortársa, gondolataik folytatója, és bírálója. Athén fQterén /Agóra/ beszélgetett a polgárokkal, mqveket nem írt. Delphoi jósda szerint a legbölcsebb ember Athénban. Erre a válasza: Én legalább tudom, hogy semmit sem tudok.
Módszere az indukció: a fogalmakat az ismerQs dolgokról szerezhetQ jelentQ képekbQl állította össze.
Célja a biztos tudás elérése volt. A helyes tudás azért fontos, mert az erény nem más, mint a jó ismerete. A jó megtételéhez elegendQ megismerni azt. Az erény az emberi cselekvéseket szabályozó föltétlen jó. Az erény így tanítható és az ember legnemesebb feladata az erény tanulása és gyakorlása, mert az ember a jót csak tanulással ismerheti meg. A cél nem szentesítheti az eszközt. A törvényellenes cselekedet minden körülmények között rossz. Szókratésznél jó az, ami a természet törvényeinek megfelel. A rövid emberi élet célja a tudás. A dolgok lényegét a helyes fogalomképzés adja meg. Célja a biztos tudás elérése volt, a megismerést etikai szempontok szerint vizsgálta.
Megvádolták, hogy megrontja az ifjúságot és istentelen. Törvényszék elé állították és méregpohár kiivására ítélték.

Szókratészi iskolák
Megarai iskola: Alapítója Eukleidész. KépviselQi: Eubulidész, Kronosz. Az istennek is nevezett egyet a jóval azonosította, mely jó tehát örök és változatlan. Közvetítette Szókratész erkölcsi autarkiaeszményét a sztaikusoknak.

Cinikus iskola: Alapítója Antiszthenész. A gyönyört, mint etikai célt elveti. A lélek hallhatatlanságát is tagadták.Az autarkia eszméjét tartották a legfontosabbnak, megvetették a kultúrát és a tudományt. KépviselQje: Diopenész, aki hordóban lakott, állati eledellel táplálkozott.

Kürenei iskola Alapítója Arisztipposz. Szerinte egész tudásunk egyéni benyomásokból, a dolgok bennünk keltett hatásaiból áll. A különféle testi és lelki gyönyörök jelentik a legfQbb jót. KépviselQje: Hépésziasz.

Platón (Kr. e. 427-347)
A legnagyobb Szókratész tanítványai között. Mestere tanításait hatalmas rendszerré építette ki. Minden idQl legeredetibb és legnagyobb gondolkodójává vált. Tanítása szerint mivel az érzéki lét változandó, nem ismerhetQ meg teljesen és igazán.
Az idea a létezQkben lévQ, tökéletes valójukat már eleve magában foglaló eszme. Az idea külön, önmagában is létezik. Az idea hosszú lelki munka eredménye. Az ideák nem magában való független, merev formák, hanem a gondolkodás révén feltárt lényegek Ezek az örök eszmék szabályozzák az ember gondolkodását és cselekvését. Mindenkiben benne van az idea megismerésének természetes ösztöne.
Valódi megismerés:
lelkünk emlékezik az ideákra, amelyeket istenségrészként a földi testbe költözés elQtt maga is szemlélhetett.
Platón a lélek halhatatlanságát hirdette: Ha minden élQ csak elhalna és a halott nem éledne, a mindenség hamar holttá válna. Ha csak az pusztulhat, ami összetett, az egyszerq, mint felbonthatatlan elenyészhetetlen, s a lélek ilyen legegyszerqbb.
A boldogság a földön is megközelíthetQ, ha folyton az erény útján járunk.
A Platón-féle államrend ideája az arisztokraták uralma, mert a dolgok természete szerint Qk a legértelmesebbek. Plantón az egyént elválaszthatatlannak tartja a közösségtQl.

Az állam embereit három csoportba osztja:
1. filozófusok osztálya (az eszes lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a bölcsessé)  vezet
2. harcosok vagy Qrök osztálya (a bátor lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a bátorság)  védelmezi a társadalmat
3. földmqvesek és kézmqvesek osztálya (a vágyódó lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a mértékletesség

-ElsQ vagy szókratikus korszaka: Szókratész védQbeszéde, Kritón, Ión, Prótagorasz, Kharmindész, Hippiasz minor, Hippiasz maior, Lakhész, Lüszisz,

-Második vagy átmeneti korszak: Gorgiasz, Menon, Kratülosz, Menexenosz,

-Harmadik vagy virágkor: Szümposzion, Phaidon, Phaidrosz,

-Negyedik vagy öregkor: Nomoi, Timaiosz, Philebos, Politikosz,

Az idea a létezQkben lévQ, tökéletes valójukat már eleve magában foglaló eszme.
Az idea külön, önmagában is létezik.
Az idea hosszú lelki munka eredménye.
Csak azért ismerhetQ meg, mert benne van minden létezQben, vagy a megvalósulásra képes és jogosult lételemekben.
Az ideák nem magában való független, merev formák, hanem a gondolkodás révén feltárt lényegek
Az ideák teszik azzá a létezQt, aminek elQttünk akár anyagilag, kiterjedésben, akár tisztán észbelien megjelenik.
Ezek az örök eszmék szabályozzák az ember gondolkodását és cselekvését.
Annyira vagyunk erényesek, amennyire az ideákat megismerjük.
Mindenkiben benne van az idea megismerésének természetes ösztöne.
Az Erósz legmagasabb foka a tudás szeretete.
Az Erósz eszköze a tiszta gondolkodás.
A lélek az istenség része, ezért tudjuk megismerni az ideákat.
Az istenség ismeri az ideákat, mert Q hozta létre valamennyit.
Valódi megismerés: lelkünk emlékezik az ideákra, amelyeket istenségrészként a földi testbe költözés elQtt maga is szemlélhetett.
Platón tett elQször különbséget érzéki világ és eszmevilág között. Platón szerint a mindenség:
Határtalan, de örökké változó anyag
a mérték, a szám,
s a kettQ egyesülése az alak, vagyis létrejött egyedek szigorú rendje
az isteni ész, mely az elQzQ hármat idézi és rendezi, s a rendben megnyilatkozó jóság és szépség egyetlen forrása.
Platón a lélek halhatatlanságát hirdette.
ha minden élQ csak elhalna és a halott nem éledne, a mindenség hamar holttá válna
ha csak az pusztulhat, ami összetett, az egyszerq mint felbonthatatlan elenyészhetetlen, s a lélek ilyen legegyszerqbb
A boldogság a földön is megközelíthetQ, ha folyton az erény útján járunk. A Platón-féle államrend ideája az arisztokraták uralma, mert a dolgok természete szerint Qk a legértelmesebbek. Plantón az egyént elválaszthatatlannak tartja a közösségtQl. Az állam embereit három csoportba osztja:
filozófusok osztálya (az eszes lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a ölcsessé)
harcosok vagy Qrök osztálya (a bátor lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a bátorság)
földmqvesek és kézmqvesek osztálya (a vágyódó lélekrésznek megfelelQen, melynek erénye a mértékletesség)

A jó méltó kifejezése csak a szép forma lehet, a szépség két fQ feltétele az összhang és az arány. A híres Plátói szerelem: a tiszta lelkek anyagi érdek nélkül való egyesülése.



6. Arisztotelész, hellenizmus, újplatonizmus

A görög történelemnek azt a szakaszát nevezzük hellenizmusnak, amely Nagy Sándor hódításaitól (Kr.e.336-323) a Római birodalom kiépüléséig (Kr.e.30) tart. A hellenisztikus filozófia idQhatárai egy kissé eltérnek ettQl: Arisztotelés halálától (Kr.e. 322) az újplatonizmus kialakulásáig (Kr.u. 3.sz.) terjedQ idQszakot foglalja magába.
A korszakra általánosságban az jellemzQ, hogy a nagy birodalmak (Makedon bir., diadokhosz államok) létrejöttével megszüntek a poliszok , s ezáltal megbomlott az egyén és közösség kölcsönös kapcsolata. Emiatt az egyén nem érezhette már magát a közélet aktív szereplQjének, sQt az a benyomása támadt, hogy már csak parányi részecskéje lehet egy nagy, s tQle majdhogynem függetlenül mqködQ gépezetnek. Ezek után joggal vetQdött fel az egyes egyénekben az a kérdés, hogyan viszonyuljanak a megváltozott körülményekhez, s egzisztenciális, lelki és szellemi bizonytalanságukat mi módon tudnák eloszlatni. A társadalom szqkebb rétege, a tehetQsebbek bölcselQket fogadtak fiaik mellé, bízva abban, hogy az általuk nyújtott világmagyarázat eloszlatja a kételyeiket, s neveltetésük és mqveltségük révén megbecsült helyet vívnak ki a társadalomban. (A kevésbé tehetQsek és a vagyontalanok számára a misztériumok, a keleti kultuszok és vallások szolgáltak egyfajta magyarázatként, jelenlegi kilátástalan helyzetükre pedig megoldást ígértek.)
Új vonása e korszaknak még az is, hogy a filozófia központja immáron nem Athén, hanem a keleti kultúrközpontok, s azok közül is kiemelkedik Alexandria. Eltqntek a nagyformátumú filozófusok, s inkább az irányzatokra figyeltek a bölcselet iránt érdeklQdQk is.
Athén birodalomépítQ törekvései elbuktak. Jöttek helyette új birodalmak. ElQbb Makedónia, majd a hellenisztikus birodalmak, végül Róma. Makedónia fölemelkedése idején mqködött Arisztotelész.

ARISZTOTELÉSZ: Logikai munkássága a középkor óta a formális logika alapjává vált. A thrákiai Sztageirosz városában született. Apja, Nikomakhosz a makedón uralkodó orvosa, korán meghal, a fiút nagybátyja neveli. Ie. 367-ben Athénba utazik és az Akadémia tanulója lesz 20 éven keresztül Platón haláláig. Itt megismerkedik a platóni bölcselettel és közben tudományos kutatást is végez. Ezt követõen elhagyja Athént és Atarneuszba megy, ahol az uralkodó unokahúgát veszi feleségül. Ezután 2. Philliposz kérésére fiát, Nagy Sándort neveli. Kettejük kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatásukat sokféleképpen értelmezték. De Plutharkosz szerint kezdetben Alexandrosz nem kevésbé szerette mesterét, mint az apját. Hiszen az apja adott neki életet, de Arisztotelész tanította meg nemesen élni. KésQbb bizalmatlan lett iránta, elhidegedett tQle. Ie. 335 megalapítja iskoláját a Lükeiont. (Lyceum) A Lükeionban hatalmas könyvtárat rendezett be és sokoldalú tudományos munkásságot fejtett ki. Mindig aprólékos kutatómunka elQzte meg, hogy valamirQl írjon, vagy kijelentéseket tegyen.
3 fajta tudományt különböztet meg:
1 praktikus - ez megszabja a cselekvés irányát (politika, etika)
2 poiétikus - valaminek az elQállítását teszi lehetQvé (mesterségekben)
3 teoretikus  ami valaminek a szemléletét nyújtja (politika , etika)

A toretikus tudományt további 3 részre osztja:
1 matematika (önállóan nem létezQ, de változhatalan)
2 természettudomány (tárgya önállóan létezik, de változik)(ógörög hagyományban: "fizika")
3 "elsQ filozófia" (létezQk változhatatlan formáit szemlélQ tudomány) (arisztotelészi megnevezéssel: teológia)

Arisztotelész pályáját szintén korszakolni lehet:
1.korszak: aplatóni filozófia + az Akadémia vonzásában
2. korszak Asszosz, Mütiléné, 2.Philliposz udvara mqvek: Organon, Metafizika, Politika egyes könyvei
3.korszak: lükeionbeli munkásság mqvek: Fizika, Retorika, Nikomakhoszi Etika

A létezés Arisztotelész szerint a teremtQ energia munkája. Arisztotelész a tudományt felosztja:
- elQkészítQ tudományra,
- elméleti tudományokra,
- gyakorlati tudományokra,
- poietikus tudományokra
A bizonyítási soroknak Arisztotelész szerint határa van, azaz a feltételek száma mindig véges kell legyen (nem lehet végtelenbe hátrálni), mert a végtelent nem lehet végigjárni. Ez filozófiájának egyik alapelve.

Bizonyítási elmélet: bizonyos tételeket általánosabb érvényq tételekbQl vezetünk le. Kétféle ellentét:
- kontradiktórikus: fogalmat úgy tagad, hogy az ellenkezQjét állítja, pl. fehér  nem fehér
- konkrét ellentét: egy fajin belül két szélsQséges fogalom, pl. fehér  fekete

A metafizika arisztotelészi alapelve szerint a forma az anyag megvalósulása, az anyag a megvalósulás képessége. A létezés feltétele, hogy a kettQ együtt jelentkezzen. A természetben minden egyedi létezQ az anyag és a forma kettQsségét (dualizmusát) mutatja, ami egyúttal a változás magyarázata. A tökéletesség a forma teljes kibomlása.
A négy ok valamelyike adja meg valaminek a létét.
- anyagi ok,
- formai ok,
- mozgató ok,
- célok

Legegyetemesebb fogalmak és alapfogalmak vagy katetóriák: szubsztancia (önálló létezQ: pl. ember, ló) mennyiség (a szubszt. járuláka: pl. két méter) minQség (a szubszt. járuléka: pl. fehér, tudós) viszony (a szubszt. járuléka: pl. nagyobb, fele) hely (a szubszt. járuléka: pl. a piacon) idQ (a szubszt. járuléka: pl. tegnap) helyzet (a szubszt. járuléka: pl. ül, fekszik) bírás, habitus (a szubszt. járuléka: pl. cipQs, fegyveres) cselekvés, tevékenység (a szubszt. járuléka: pl. vág, éget) elszenvedés (a szubszt. járuléka: pl. vágott, égett dolog)
A fogalmak önmagukban nem igazak és nem tévesek. Igaz ítélet az, amely a létezQt létezQnek, és a nem-létezQt nem-létezQnek állítja.
A bizonyítási soroknak Arisztotelész szerint határa van, azaz a feltételek száma mindig véges kell legyen (nem lehet végtelenbe hátrálni), mert a végtelent nem lehet végigjárni.
Az ember erkölcsi célja, hogy felismerje és betöltse helyét és rendeltetését a világban. Az erény állandó cselekvési készség, következetes tevékenység. Az értelmi erény az észbeli tiszta tevékenység, az igazságosság, míg az erkölcsi erény a túlzások elkerülése, középút a túl sok és a túl kevés között. Az erény neveléssel, a jó állandó gyakorlásával, önfegyelemmel és harccal fejlQdik. A politikai erények közt van a méltányosság is. A legtökéletesebb államforma az arisztokratikus és demokratikus elemekbQl szövQdQ monarchia.

A) Szkeptikus irányzat:
A szkeptikus irányzat a megarai iskolából nõtt ki. A szkeptikusok a másik két irányzatot dogmatikusnak tartja, mert két olyan tétele van az epikureus és sztoikus irányzatnak, amelyet a szkeptikusok kétségbe vonnak: egyrészt a külvilágról megfelelQ módszerekkel igaz ismeretet alkothatunk, másrészt az igazság visszavezethetQ valamilyen objektív kritériumra. Mivel a szkeptikusok ez utóbbit is tagadják, ezáltal a fizikát (mely a kozmoszt vizsgálja) sem tartják filozófiai diszciplinának.
Véleményük szerint nincsenek objektív igazságok, és ennek megfelelQen nem is alkothatunk ilyeneket. Végkövetkeztetésként az ítéletektQl való tartózkodásra ösztönöznek, hiszen nem bízhatunk sem az érzékeinkben sem a gondolkodásban, mert csak pillanatnyi, változó igazságokra ébreszthetnek bennünket. Csak ilyen módon Qrizhetjük meg lelki egyensúlyunkat, mert ellenkezQ esetben felesleges konfliktusoknak teszi ki magát az ember.

B) Sztoicizmus:
ElsQ képviselQje s az iskola alapítója kitioni Zénon volt. Tanaikat illetQen a cinikus iskola követQinek tekinthetQk a sztoikusok, s az iskola történetileg három korszakra tagolható:

1. korai korszak a Kr.e.IV-II.sz-ban, képviselQje: Kitioni Zénon és Kleanthész.
2. középsQ sztoa a Kr.e. II-I.sz-ban már fQleg a Római birodalom területén hatott, képviselQje: Panaitiosz.
3. KésQ sztoa a Kr.e.I-Kr.u. II.sz-ban, s képviselQi: Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius.

A sztoikusok a filozófiát logikára, fizikára, és etikára osztották fel. Arisztotelész nyomán két alapvetõ principiumot tételeznek, a passzív anyagot, és az aktív, tevékeny anyagot (logosz). A logosz a világértelem, mely mint lélegzet bevonja a tulajdonság nélküli anyagot, s ezáltal ésszerqséget visz a természetbe. A világértelem a kozmoszban, az emberben és a tárgyi világban egyaránt tevékenyen jelen van. A kozmikus szimpátia elve alapján így minden létezQ egymással összefüggésben állva egy kölcsönösen összetartozó egységet alkot. MidQn az emberi értelem is a világértelem része, ezért az ember feladata és kötelessége mindenekfelett az, hogy e világértelem elvárásait figyelembe véve élje az életét. Tartózkodnia kell a külvilág hatásaitól s a vágyaktól, mert csak így tud a természet kívánalmai szerint élni.

Logikájukban a megismerés folyamatát a következQ lépésekre osztják fel:
1. érzékelés,
2. az érzetekrQl kialakult képzet (phantaszia),
3. a lélek mérlegeli a képzet igaz vagy hamis voltát. Ha igaznak ítéli, akkor "asszenzióval illeti" (lat. assensio = beleegyezés, ráhangolódás), ha viszont tévesnek ítéli, akkor megvonja a képzettQl az assensiot.
4. Az assensioval illetett képzet az értelembe, azaz vezérlQ lélekrészbe (hégemonikonba) kerül, és részévé válik a tudásnak.

C) Epikureusok:
Az iskolát alapító Epikurosz (Kr.e.341-270) Számosz szigetén kezdett tanulmányokat folytatni, majd Athénban filozófiai iskolát alapított, amelyet nemre, korra és rangra való tekintet nélkül bárki látogathatott. Az iskola tagjait vitáik helyszínére utalva a "Kert filozófusinak" is nevezik.
Epikurosz a démokritoszi atomelméletbQl kiindulva alkotta meg etikai nézeteit s az un. hedonista életfelfogást. Ennek értelmében elutasította a haláltól való félelmet, s magát a halált is mint az atomokra való széthullást, s nem mint végsQ pusztulást tanította. Etikai szempontból az élet értelmét a lélek nyugodt, indulatoktól mentes állapotában jelöli meg.
Ez az ataraxia (zavaroktól való mentesség), amely a mérsékelt, filozófiailag elvárható gyönyörqség érzését ébreszti a lélekben. Az ataraxia jegyében hirdeti a közélettQl való tartózkodás és a társadalomból való kivonulás eszméjét is.
A hedonéra ([g.] = gyönyörqség) épülQ filozófiai rendszerét hedonizmusnak nevezzük.
De a hedonizmus két értelemben is használatos:
1) mértékletes élet(mód), a fájdalom elkerülése,
2) a gyönyörök halmozása. Ez utóbbi nem vonatkoztatható az epikuroszi tanításra.

Athén még politikai önállóságának elvesztése után is hosszú ideig szellemi központ maradt, különösen a filozófia számára. Ezalatt Róma a görög és hellenisztikus államok meghódításával hatalmas birodalmat kezdett kiépíteni.
A római filozófiát fQként eklekticizmus jellemzi, azaz különbözQ rendszerek használható, egymásnak nem ellentmondó tételeinek a kiválogatása.
KépviselQi: Cicero, Varro,

Cicero az eklekticizmus fQ képviselQje. Vannak olyan fogalmaink, amelyek helyességét csak a közmegegyezés igazolja. Pl: istenek léte, lélek hallhatatlansága, akarat szabadsága, erkölcsi törvény kötelezQ ereje.
A római mqvészetet a hellenisztikus mqvészet átvétele során a pazarlás jellemzi, a finomságok helyett a monumentális alkotásokra törekednek: óriási márványfürdQk, amfiteátrumok.

Philón: elQkelQ családból származik, az alexandriai zsidóság körében vezetQ szerepet játszott. Görögül írott mqvei filozófiai és teológiai irányúak. Az ember testbQl és lélekbQl áll, teste anyagból van, lelke a LOGOSZ mása, és a test elQtt is létezhetett. A vallás és a filozófia összekacsolása a szinkretizmus, amelyben nem törQdnek a rendszer ellentmondás-mentességével vagy belsQ egységével.

Újplatonizmus: Platón filozófiáját eleveníti fel. FQ képviselQje Plotinosz.


7. Kereszténység, patrisztika

Philón és Plotinosz filozófiája a vallás és filozófia legrendszeresebb összeolvadása. Az emberi gondolkodás egyedüli helyes alapjának tekintik a zsidó vallást. Vallásfilozófiájuk az ótestamentumi világfelfogást fejti ki. Eszerint a minden tökéletességet magában foglaló Isten fölötte áll a véges létnek. Az újplatonizmus keveréke volt a héber világfelfogásnak, a tórabeli erkölcsi tisztaságnak és a filozófiai iskolák eredményeinek. Figyelme a tárgyi világ helyett a lélekre irányult.
A kereszténység mqvelQi nagyra értékelték a görög filozófiát. Különösen a platóni filozófia volt alkalmas a lélek halhatatlanságának igazolására. A szellemileg és erkölcsileg lehanyatlott pogány világ készen állt a kereszténység befogadására. Az új tanítás legfQbb ereje az egyenlQség és minden embert megilletQ és segítQ szeretet.

A Jézusi kereszténység: Jézus: az évezredek óta várt Isten és ember fia, a Világ Világossága, a Földre szállt szeretet, aki öröktQl fogva létezik. Isten fia emberi testben és az emberekkel marad a világ végezetéig.

A korai Qskereszténység: Más vallások hatottak rá és sikeresen harcolt más vallásokkal. A más vallásokból átvett régi kultuszok miatt többen fogadták el az új hitet. Sok újat hozott, sokban különbözött a többi ókori vallástól. Eleinte mellQzte a különbözQ szertartásokat. A hit kérdésében ledöntötte a társadalmi válaszfalakat. Az elsQ keresztény közösségek szegényekbQl és rabszolgákból álltak. A korai keresztény gyülekezetekben a rabszolgák is embernek érezhették magukat., az Isten fia vérével megváltotta Qket, így Isten színe elQtt mindenki egyenlQ. Eleinte 30 evangélium volt, melyek közül négyet ismertek el isteni eredetqnek.

Az egyház keletkezése: A keresztény teológia szerint az egyház Krisztus testeként a világ teremtése óta létezik, történetileg az apostolok és a hívQk körében alakult ki Jeruzsálemben. Az egyházi szervezet megalakulása idején már lakosok és tehetQsek is a szervezet tagjai voltak, vagyonnal rendelkeztek, a pénzügyek intézésére püspököket választottak. A 2.sz. végére már a püspökök a gyülekezet minden ügyét intézik, de fQként harcolnak az eretnekek ellen. A római püspök fokozatosan kiemelkedett társai közül, elQször mint a birodalmi fQváros, késQbb az egész nyugati egyház irányítója lett. A pápai állam 756-ban alakult egyházi Állam néven. Hatalmának csúcsát a középkorban érte el. Szervezete szigorúan központosított, monarchisztikus és hierarchikus jellegq.

Eretnekségek: az egyházi szervezet kialakulása és a kánon rögzítése során a gyülekezetek vezetése szembekerült a korai kereszténység társadalmi elképzeléseivel. Az eretnekségek a keresztény dogmatika megállapító tételeit támadták. Az eretnekség olyan teológiai tanítás, amit az egyház tévesnek tart és elvet.
- Montanizmus: a püspököket az elsQ helyrQl a harmadikra tette
- eboniták, nazoreusok, elkeszaiták: a zsidó és keresztény vallás megegyeztetésére törekedtek
- gnoszticizmus: tanaik az isten lényegének megismeréséhez vezetQ titkos utakról szóltak
- donaisták, markinoiták, adoptianizmus, monarchianizmus, szabellianizmus, arianizmus
A legnagyobb üldöztetések Diocletianus idején voltak. Constantinus elismerte egyenlQnek a többivel az egyházat. Az üldözött vallásból uralkodó vallás lett.

Ortodox vallás: 1054-ben a kereszténység kettészakad, szakadás után keleti ortodoxnak (igazhitqnek), nyugati egyetemes világegyháznak, katolikusnak nevezi magát.

Iszlám: Mekkában jött létre Mohamed próféta vezetésével. Szent kövük: Kába, írásuk: Korán.

Arab filozófia: Avicenna: nagy gondolkodó az iszlám vallás körében. Isten az Qsi egy, a világ az örök Isten teremtménye. Averroes: Arisztotelész legjobb kommentátora. Károsnak tartja a filozófia és vallás terén kialakult szektákat. A Korán maga az igazság.

Kabbala: Sp.o-ban kivirágzó zsidó filozófia. A zsidó misztika szóbeli hagyománya és a misztikus zsidó tanításokat tartalmazó iratok gyqjteménye.

Avicebron : fQ mqve: Az Élet forrása, Szerinte a szellemi formáknak is van anyaguk, azaz a léleknek is van anyagi része.

Maimonidész: fQ mqve: A tévelygQk kalauza, hitvédQ mq. Szerinte a mózesi törvény isteni kinyilatkoztatás, amit az emberi ész és a filozófia segítségével kell megérteni és megmagyarázni.





A patrisztika
A patrisztika az egyházatyák (pater ecclesiae) által képviselt kor a Kr.u.I-VIII.sz.közt. Három periódusra osztható:

1) Kb.200-ig tartó idQszak az apologeták, azaz a hitvédQk kora. Az apostolokat és a páli fordulatot követQ idQszak legfQbb feladata a pogányok és a gnosztikusok elleni küzdelem, valamint a Szentírás által bizonyítható teológiai érvelés megteremtése. A görög filozófia és a hellenisztikus terminológia felhasználásával igyekeztek az apologeták a keresztény tanítás értelmét felfedni. A pogányok (fQként a császárkultusz) elleni küzdelem során egyesek még a vértanúságot is vállalták, mint például Justinus mártír (100-166), s e korszakban bizonygatta a hitnek az ésszel szembeni prioritását Tertullianus (160-222). Tertullianus paradoxonra épülQ hitvallása: Credo, qua absurdum est (Hiszem ,mert képtelenség.) nem csak a teológiai, hanem a tudományos és a filozófiai gondolkodást is jelentQsen befolyásolta.

2) kb. 200-450: a hittételek (dogmák) kialakulásának és rendszerezésének kora. Ennek során egyre élesebben vetQdött fel az a kérdés, hogy milyen viszonyban áll a hit és a tudás. E kettQ harmónikus egységét vallotta a korszak egyik legjelesebb gondolkodója, a "nyugat tanítója", Szent Ágoston (354-430), de ebben a korszakban tevékenykedett Alexandriai Kelemen (180-216), Nagy Szent Gergely (325-394) és Origenész (185-253) is, akik vagy a hitnek vagy a tudásnak tulajdonították az elsQdleges szerepet. A hittételeket az egyetemes zsinatokon fogadták el (az 1. egyetemes zsinat 325-ben Niceában volt, ahol kimondták az 1. dogmát: Jézus Isten fia, s a Fiú egylényegq az Atyával), s itt döntöttek arról is, hogy mely vallási iratokat fogadják el igaznak (kanonizálás), s melyeket az igaz hittel ellentétesnek, azaz apokrifnak. Ebben a periódusban válik a kereszténység a Római birodalomban államvallássá, s ekkor nyilvánítják eretneknek az 1.dogmát elutasító arianusokat és donatistákat stb.

3) A harmadik periódus (kb. 450-800) a dogmák részletes kidolgozásának, aprólékos értelmezésének a kora.


Szent Ágoston (354-430)
Tagasteban született. Alapos -fQleg- retorikai képzésben részesült, s a legnagyobb hatást Cicero gyakorolta rá. Bár édesanyja, Mónika keresztény szellemben nevelte fiát, az mégis az "ifjúkori bqnök" csábításának engedett inkább. Kicsapongó életmódja gyümölcseként fia is született,
Már 20 évesen a retorika professzora lesz Karthagóban.
Kinevezték Milánóban retorika professzornak, 32 évesen, 387-ben keresztény hitre tért. 395-ben Hippo püspökévé választották, s élete végéig a manicheusokkal, a donatistákkal és a pelagianusokkal folytatott teológiai vitákat. Eközben fáradhatatlanul végezte hívei körében a lelkipásztori teendQket is. Több mint 30 évi püspöki és tanítói tevékenységével az afrikai katolicizmus szellemi vezetQjévé vált. 430-ban halt meg Hippóban
FQbb mqvei: Vallomások, A Szentháromságról, A szabad akaratról
A hit és a tudás viszonyának vizsgálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi értelem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettQ egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz az Istenhez: "Hiszek, hogy megismerjek, megismerek, hogy higgyek." (Credo ut intelligas, intellige ut credas.") Az igazság révén válhatunk boldoggá, s mivel minden ember a boldogságra vágyik, ezért állandóan az igazság felé törekszünk, mégpedig az állandó igazság elérése a célunk.
Ahogy az emberek is két csoportra oszthatók, úgy a világ is két részre bomlik. Ez a kettQsség jelenti történetfilozófiájának alapját: Az Isten városa (civitas Dei) és a gonosz állama (civitas terrena) áll egymással szemben. Szent Ágoston a keresztény filozófia és dogmatika alapjait fektette le, és a tevékenysége meghatározta a nyugati gondolkodást.


8. skolasztika

A skolasztika kifejezés a latin schola (iskola) szóból származik, mivel fõleg az iskolák foglalkoztak ezzel a teológiai, filozófiai irányzattal. A tanárok (magistri scholae) és a tanítványok (scholastici) a lectio-kon (elõadások) és a disputatio-kon (viták) formálták ki, illetve fejlesztették tovább a keresztény filozófiát. A skolasztikát tekintélyelvûség jellemezte , azaz a Szentírás, az egyházatyák, a zsinati határozatok, valamint a "Philosophus ", azaz Arisztotelész tisztelete (bár a 12.sz. végéig még Platón tanai is elevenen hatottak). A korszaknak 3 szakasza van:

1) A kialakulás kora: 800-1200: A legaktuálisabb probléma az universalia-vita volt: Porphüriosz nyomán Boethius (470-525) veti fel az ókorra visszanyúló kérdést: "Vajon a nemek és a fajok fennállnak-e, vagy pusztán az értelemben helyezkednek el? Ha fennállnak, vajon ... az érzékelhetõ egyedektõl elkülönítve, önállóan állnak fenn, vagy pedig az egyedekbe beléhelyezett módon?" A választ illetõen három irányzat alakult ki attól függõen, hogy az általános fogalmat (universale) önállóan létezõnek vagy puszta absztrakciónak tekintették.

A) Realizmus: A realisták a platóni hagyományból kiindulva csak az universalénak tulajdonítottak önálló, reális létet, s a konkrét egyedi létezõket az egyetemes universalék leképezésének tekintették (ahogy a platóni rendszerben a dolgok az ideák másai, utánzatai). "Universalia sunt realia." [Az universalék reális létezõk.] és "Universalia ante rem." [Az universalék a dolgokat megelõzik (ontológiai értelemben)].
A realisták egyik legjelesebb képviselõje Canterbury Szent Anselm (1033-1109) a skolasztika atyja nevet racionalista és rendszeres módszeréért kapta. Mqvei nagyrészt teológiai tartalmúak. Szerinte a hit világosítja meg az értelmet. Scotus Eriugena: Az észt a hittételek tekintélye fölé emelte, az anyagot látszatnak, a szellemet igazi létezQnek tartotta.

B) Nominalizmus: A realistákkal szemben a nominalisták valóságosnak csak az egyes dolgokat (individuumokat) tartották, az universalékat pedig csak az emberi szellemben kialakuló absztrakciókként könyvelték el, azaz puszta szavaknak (flatus vocis). Ezen álláspontjuk kiformálódásában Arisztotelész nagy szerepet kapott, mivel a Pilosophus is vizsgálati alapnak a synolont, a konkrét egyedi dolgot tartotta. "Universalia sunt nomina" [nomen (l) = név] A szofisták és Arisztotelész filozófiáját ebbe az irányba fejlesztette tovább az egyik jeles nominalista Roscellinus (1050-1120). A nominalisták fennti meglátásaikkal az újplatónikus filozófia érvényességét vonták kétségbe, s a filozófia tárgyaként a nyelvet és a gondolkodást határozta meg (de ezt a szemléletet az adott korban még nem érvényesítették következetesen).

C) Mérsékelt realizmus: Arisztotelész mûveinek (pontosabban azok latin nyelvû kiadásainak) elterjedésével, az arisztotelészi logika és metafizika hatására kialakult irányzat szerint az universalék reális létezõk, de csak annyiban, amennyiben azok az egyedi dolgok lényegét alkotják. Az universale voltaképpen az általánosnak az egyediben való kifejezõdése, ezért az universalék nem puszta nevek, hanem az egyedi dolgok lényeges közös sajátosságait kifejezõ eszmék. "Universalia sunt realia." "Universalia sunt in re." Petrus Abaelardus (1079-1142) és Aquinói Szent Tamás képviselte ezt az irányzatot.
Abelard: a mérsékelt realizmus híve, egyetemesnek a dolgokban azt tartotta, amit a többirQl állítani lehet.

2) A virágzás kora: (1200-1300): A summá-k kora, vagyis az az idQszak, amikor a skolasztika nagy átfogó, konstruktív szintézisei születtek. (ld. A.Szent Tamás summái). E korszakban veszi kezdetét a filozófia és teológia elkülönülése, bár ekkor még a "Philosophia ancilla theologiae.", azaz a filozófia a teológia szolgálóleánya. Ekkor a dominikánus és ferences iskola emelkedik ki a többi szerzetes rend közül.
Albertus Magnus: (vagy Nagy Szent Albert) Aquinói Szent Tamás mestere, kiharcolta a természettudomány önállóságát a keresztény hagyományban. ÉrthetQvé akarta tenni a természettudományok minden ágát.

3) A hanyatlás kora: (1300-1545): A veritas duplex elvének elterjedésével a természetfilozófia és a természettudományok kezdenek önállósulni, s e korszak jeles képviselõje William Occam.

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
1225-ben Roccaseccában született az aquinoi grófi család sarjaként, s 5 éves korától a Monte Cassino-i bencéseknél nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen folytatta tanulmányait, megismerkedik az arisztotelészi tanokkal , itt lépett be szülei tiltakozása ellenére is a domonkos rendbe. Ezután Párizsban tanult, innen Kölnbe ment, hogy Albertus Magnus ("Doctor Universalis") tanítványa lehessen. Késõbb a párizsi egyetem magistereként tevékenykedett, majd IV.Kelemen pápa udvari teológusa lett, de ezt követõen visszatért Párizsba. 1273-ban már megromlott egészségi állapota miatt felhagyott az írással, s 1274-ben ugyan még elindult a lyoni zsinatra , de útközben meghalt. 1323-ban már szentté avatták, majd 1879-ben XIII.Leó pápa a katolikus iskolák patrónusává nyilvánította.
Fõbb mûvei: Summa contra gentiles; Summa Theologica; De ente et essentia (A létezõrõl és a lényegrõl)
Foglalkoztatta a hit és a tudás viszonya, s mind a kettQt IstentQl eredeztette. Mind a tudomány, mind a hit ugyanahhoz az igazsághoz vezethet el, de módszerük már eltérQ kell, hogy legyen, mivel a filozófia (s egyúttal minden tudomány is) a teremtett dolgokból indul ki, s ennek vizsgálata során jut el Istenhez, míg a teológia Isten vizsgálatára összpontosít, s a kész kapott kinyilatkoztatást értelmezi. A skolasztika legnagyobb hatású gondolkodója az általa kidolgozott rendszer, a tomizmus révén nem csak a középkori, hanem a mindenkori katolikus oktatási tananyagot is meghatározta.

ASSISI SZENT FERENC (1181-1226)
A 12.sz-i egyházi reformmozgalom vezetQje, a Ferenc-rend alapítója, a szegénységnek szentelt életével, testvéri szeretetével elismerést vívott ki és sok követQre talált. Bár nem volt pap, prédikálni kezdett, s tanítványokat gyqjtött, akikkel szegénységi életrendet követett. Nemcsak a külsQ szegénységet kereste, hanem önmaga teljes megtagadását. A természetet Isten tükrének tekintette, melynek lépcsQfokai Istenhez vezetnek. A természet szeretetét bekapcsolja a természetfölöttibe, az egyént a mindenségbe.

SZENT BONAVENTURA (1217-1274)
Szt. Tamás barátja, a ferences szellemiséget testesíti meg, Ferenc-rendi szerzetes, a teológia magisztere, bíboros-érsek, egyházi tanító. A misztikus keresztény bölcselet egyik legjelesebb képviselQje. Az igazság keresését az istenimádás formájában képzelte el, ezért teológiai tanulmányai mellett a ferences barátok kolduló életét élte.

GROSSETETE RÓBERT (1175-1253),
oxfordi, Arisztotelész fordításaival, magyarázataival és természettudományi mqveivel tqnt ki. Szerinte a fizikai világ alapeleme a fény.

ROGERIUS BACON (1220-1292)
Ferenc-rendi szerzetes, tudós, filozófus. A korabeli tudomány elQrehaladásának akadályait az egyoldalú teológiai mqveltségben és a túlzó tekintélytiszteletben, valamint a matematika, természettudományok, nyelvtudomány elhanyagolásában látta.

JOHANNES DUNS SCOTUS (1266-1308)
a ferences iskola késQi alakja. Oxfordi és párizsi egyetemen tanított. Gondolkodásában a logika áll az elsQ helyen. Határozottan bírálta Aquinói Szt. Tamás filozófiáját. A kinyilatkoztatás igazságait a filozófia fölé helyezi, mert az üdvözülés igazságai nem szorulnak bizonyításra. A világot Isten akarata teremtette a semmibQl, és a teremtmények függnek Isten akaratától.

WILLIAM OCCAM (1290-1350)
oxfordi ferences tanárként eretnekséggel vádolták, mert nem ismerte el a pápa világi jogait. Matematikai és természettudományi szellemben gondolkodott, fQként logikával, ismeretelmélettel, természetbölcselettel foglalkozott. Elvetette az egyetemes fogalmak realitását, az egyetemesség létét és tárgyi értékét.

ECKHART MESTER
az egyéni lélek és Isten egyesülésének útját tanította. Filozófiája személyes misztikus tapasztalatából ered, és görög, arad, újplatonikus, skolasztikus elemekkel keveredik. Német nyelvq mqveiben szó van az önmegtagadásról, az akarat, az értelem nemességérQl és az Isten iránti engedelmességrQl.

9. A reneszánsz

A középkori filozófia kizárólag vallásos jellegq volt, ismereteinek tárgyát, tartalmát, módját a kinyilatkoztatott hitbQl merítette, és csakis az érzéki világot meghaladó dolgokkal foglalkozott. Ezért nevezzük teológikus filozófiának. Az újkori filozófia lerázta a dogmák bilincseit, elvetette Arisztotelész föltétlen tekintélyét. A szabadság és az öntudatos gondolkodás hirdetQje, a mindenség kutatásának szorgalmazója lett, és ezzel a természettudományok megindítója.
Az újkori filozófiában a filozófus egyénisége és rendszere sokkal jobban összekapcsolódik, mint a középkorban. A különbözQ nemzeti sajátosságok is sokkal jobban érvényesülnek. Az újkor embere számára a természet minden egyes részének, részletének a vizsgálata már önmagában is értékes. Célja, hogy a jelenség ismeretébQl a hozzá kapcsolódó jelenségeket megismerje.

Humanizmus: a reneszánsz eszmeiségeként, erkölcsi és tudományos megjelenési formájaként a modern filozófia átmeneti korszaka. Olyan irányzat, amely az embert jellemzQ és képzQ erkölcsi és értelmi tulajdonságait legtökéletesebben a görög-római klasszikusok mqveiben találja meg, és amely ezért a tanítást is teljesen az ókori klasszikusokra, görög és latin nyelvre alapozta. Célja az emberi szellem klasszikus megnyilvánulásainak a tanulmányozása. A megfigyelés nem csak a természetre, a társadalmi életre is vonatkozik. A humanizmus középpontjában az ember áll, aki mint individuum, önmagában való érték. Az élet célja: az individuum teljes életének élése, önmaga kiélése. Az embernek joga van az élet örömeinek élvezetéhez.

Rotterdami Erasmus: az északi reneszánsz legnagyobb tudósa. A szellemi szabadság szellemi atyja. A görög nyelvq egyházi irodalom tanulmányozásának egyik megalapítója. A régmúlt korok világát eszményítette kora egyházi visszaéléseivel szemben. Segítette az egyházi reformokat. Az ember az és annyi, amennyit olvas.

Reneszánsz mozgalom és kultúra: Itáliába menekült görög tudósok révén indult meg. Az egyetemek mellet a szabad mqvelQdést biztosító akadémiák (Firenze, Nápoly) vonzották magukhoz a tudós világot. Az emberi érzelmeket a mqvészek bátran megszólaltatták. Felvirágzott az itáliai reneszánsz. Firenze lett Európa szellemi fQvárosa. A kor viszonyainak megfelelQ új, magasrendq kultúra kifejezi a polgárosodó ember világias gondolkodását, realista életszemléletét, tudásvágyát és új ízlését. JellemzQje az antik kultúra szeretete. Világias, az élet örömeit, szépségeit élvezQ vallásosság és elhidegülés az egyházi hierarchiától, közöny és megvetés az egyházzal szemben. Legnagyobb élménye a saját világ formázása. Felfokozott életöröm, szakítás a teológia misztikus világával. A mqvészetben uralkodóvá válik a valóságábrázolás, a bibliai témák is világias szemlélettel jelennek meg. A képzQmqvészet kerül elQtérbe. A mqveltség nyelve továbbra is a latin, de Dante, Petrarca, Bocaccio már olaszul ír. A korszak végére a kultúra nyelve az anyanyelv lett. A vallás egységes irányt szabó ereje meggyengül.

Irodalom:
Dante: (Isteni színjáték) ez a középkori tudás mélyen vallásos összefoglalása, a középkori ember gondolatai a világról, istenrQl, és a túlvilági életrQl.
Petrarca: a nagy emberi érzelmek ábrázolója, szellemi folytonosság hirdetQje, tudatosan hangsúlyozott életöröm. Boccaccio: (Dekameron) a kor emberi típusait mélyen átélve ábrázolja, a gazdagos és szegények mindennapi életét.

KépzQmqvészet:
Giotto: mqvészete egyesíti a régit és az újat. P vezette be a perspektívát és a háromdimenziós megjelenítést a festészetbe. Masaccio: Festészetét a körvonalak, színek, a fény-árnyék hatások hangsúlyozása jellemezte.

Építészet:
Brunelleschi: a korai reneszánsz építészet úttörQje.
Alberti: építészetét az egyszerq és világos konstrukció, a harmonikus arányok jellemzik.

Szobrászat:
Donatello: kiváló anatómiai tudással mintázta szobrait. (SárkányölQ szent György, Heródes lakomája).
Leonardo de Vinci: az érett reneszánsz mqvésze, festQ, szobrász, építész, természettudós, járatos volt a matematikában és a zenében is. (Utolsó vacsora, Mona Lisa, Sziklás Madonna).
Michelangelo: szobrász, festQ, építQmqvész, költQ (Pietá, Dávid, Sixtus-kápolna, Mózes).
Rafaello: az Q festészete fejezi ki legjobban a humanizmus derqs harmóniaideálját (Stanzák, Athéni iskola)

Tudomány:
Kopernikusz: lengyel matematikus, csillagász, orvos és teológus. Megalkotta a heliocentrikus világrendszer elméletét. Kepler: német csillagász, felfedezte a bolygók mozgásának három törvényét.
Galilei: Olasz csillagász, fizikus, matematikus. A szabadesésre vonatkozó kísérleteivel és eredményeivel megalapozta a kinematikát. Maga készítette távcsövét. A természettudományos forradalom új alapjait teremti meg, a tudományos gondolkodás egyik elindítója, a kísérletezést összekapcsolta a matematikai elemzéssel..
Newton: angol fizikus és matematikus. Felfedezte a fehér fény összetett voltát, kidolgozta a differenciálszámítás és integrálszámítás alapjait.

A reneszánsz filozófiája: az új gondolkodás központja a firenzei akadémia. Nagy vitázó alakjai:
Ficino, aki lefordította Platón mqveit a klasszikus latin nyelvre, Pomponatius, elQször hirdette, hogy a teológiai kutatás nem azonos a filozófiaival.
Mirandola: misztikus irányultságú.


Francia reneszánsz:

Petrus Ramus: Arisztotelész logikáját támadta.
Michel de Montaigne: szkeptikus.
Nicolaus Cusanus: a reneszánsz legelsQ filozófiai rendszerét építi fel. A megismerés négy foka: az ész, Az értelem, az érzéki szemlélet és a misztikus szemlélet. A matematika adja az igazság megismerésére az utat.
Giordano Bruno: az egyház és az isteni tekintély ellen lázad. Filozófiája a reneszánsz elsQ egységes természetszemlélete. Isten a végtelen teremtQ természet. Máglyahalált hal.
Francis Bacon: Az egész reneszánsz filozófia betetQzQje és az újkori filozófia elsQ alakja. FQ mqve: Novum Organum. Úgy fogalmaz: le kell számolni a bálványképekkel (törzs, barlang, piac, színház képe). A helyes út, szerinte a tapasztalatból indul ki és  az elméleti rendszerezés után  oda is tér vissza /empirizmus/. Alapelve: a tudás hatalom.
Campanella: Mqvében, a Napállamban hirdeti, hogy a pápa a világ ura, tehát a gondolkodásnak is Qre és parancsolója.
Machiavelli: Mqve, a Fejedelem a nemzeti egység és önállóság fejlesztésére hívja fel az egyes népeket. Az állami életben a legértékesebb a hatalom. Nem a jó, az erQ a legfQbb érték.
Hugo Grotius. Holland jogász, jeles humanista történettudós és nyelvész. Teológusként az ókeresztény közösség volt az eszményképe és a keresztény egységért harcolt. A háború és béke jogáról , A zsákmányolás jogáról szóló jogtudományi mqvei a nemzetközi jog elsQ összefoglalója és a nemzetközi jog atyja.
Jean Bodin: francia jogfilozófus, fQmqvében az ideális kormányzásról szól. Ez akkor valósul meg, ha a demokratikus monarchia egyensúlyt képez a király és az országgyqlés között. A törvényhozás abszolút hatalmát IstentQl származott jogra alapozta.
Morus Tamás: Luther és Kopernikusz kortársa. A korabeli angol fejlQdés és az eredeti tQkefelhalmozás által felvetett kérdésekre próbált választ találni. Híres mqve: Utópia: megfogalmazta a társ-i tulajdonon, a fizikai és szellemi munka teljes egyenlQségén, vallásszabadságon és aszkézisen alapuló, osztály nélküli társ. utópiáját.



10. A reformáció

Vallási újjászületés.
A megújulás tiltakozással indult a régi egyházi rend ellen, e protestantizmus elve a gondolkodó értelem felszabadulása az egyházi tekintély bilincseibQl. Vallási alaptanítása az, hogy az üdvözítQ hit nem a ragyogó szertartások megtartásából, hanem az ember lelki megújulásából ered. Vagyis még a hitben is mintegy független maradhat a gondolkodó értelmünk. Így az új filozófia önállóvá válik: jellemzQje a szabadság, célja a teológiától független egészen emberi igazság. A reformáció protestálása, tiltakozás a meglevQ ellen irányult, és a hajdanit kívánta életre kelteni. A protestantizmus az ókort csak vallási és egyházi ügyekben kívánta vissza, általános kulturális téren nem.
Protestáns skolasztika: Luther és Melachton a megreformált hit szükségleteinek megfelelQen gyúrta át Arisztotelészt és alkotta belQle a maga számára is szinte megdönthetetlen tekintélyt.

Luther Márton: az emberi természet romlottságát, bqnösségét tekintette kiindulásnak. Úgy gondolta, hogy emiatt az ember saját akaratából és erQfeszítésébQl nem tud feloldozáshoz jutni, hanem csak az isteni kegyelem és a hit segítségével. Tehát az egyes ember kerül a hitgyakorlás folyamán személyes kapcsolatba Istennel, és Q is a felelQs ezért. Azaz ebben nincs szükség papi, egyházi közvetítésre. Csak a Szentírás szava Isten szava, más tekintély nincs. Luther 1517 október 31-én tette közzé a katolikus egyházbeli visszaéléseket elítélQ 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapuján. A lutheri vitát a római pápa heves reagálása emelte európai hitéleti válsággá. A teológiai vita politikai jelleget öltött. A tét a katolikus egyház németalföldi hatalma volt. Megjelent a párai bulla Luther 41 tétele ellen, majd a pápa elégettette Luther írásait. Amikor a pápa híveivel együtt kiátkozta, Wartburg várába menekült, s elkészítette az Újszövetség német fordítását.

Zwingli Ulrich: 67 tételbQl álló reformációs programot alkotott Zürichben. A svájci reformáció politikusa volt, a katolikusok elleni vallásháborúban halt meg. Minden rítus felesleges és az istentisztelet igazából igehirdetés, az úrvacsora csak emlékezés, ünnep csak a vasárnap. Zwingli szabd köztársaságpárti volt, keresztény alapú államot tervezett.

Kálvin János (1509-1564) reformációja szigorú erkölcsöket követelt meg és erQs determinizmust hirdetett. A hvatás teljesítését állította feladatnak a gyülekezet elé. Megkövetelte a gazdasági sikert is a követQitQl. Franciao-ban született, apja jogász volt. Kálvin teológusként indult, de jogász lett. Baselban kiadja fQmqvét, az Institutio-t. Felemelte szavát a szellemi szabadosság és az egyházi csalhatatlanság ellen. Genfben 1536-ban elfogadta a nép az evangéliumot törvénynek. Kálvin elkészítette hitvallását, majd a genfi kátét a tanács törvényerQre emelte. A törvényszegQket személyválogatás nélkül kezdik szigorúan megbüntetni. Kálvint számqzik GenfbQl, de 1541-ben híve gyQznek, és visszahívják. Genfet egyházvárossá tette, ahol az evangélium elvei uralkodta. Tanítása szerint Isten transzcendens és szuverén, korlátozhatatlan hatalom. Isten az egész világegyetem ura. Az isteni titkokhoz csak a szentírás vezet.
A református egyházszervezet alapeleme a hívek közössége, a gyülekezete, amelyet a választott egyháztanács kormányoz. Négy, nem hierarchikus sorrendq pápai hivatás van: a pásztorok, a tanítók, a presbiterek és a diakónusok.

Philipp Melanchton: Erasmust tisztelQ humanista, wittenberi egyetemi professzor. Luther barátja. Az evangélikus egyház ágostai hitvallásának szerzQje. A német oktatási rendszer újjászervezQje, egyetemek alapítója.
Népi irányzatok: igazán forradalmi a Thomas Münzer vezette anabaptista, újrakeresztelQ reformációja volt. A kereszténység válságaként ebben a reformációban már a szektásodás is végbement. A reformáció fQ irányzatai erQteljesen szembefordulnak e radikális népi reformációval, annak szerintük forradalmi túlzásaival. Münzer tanítása egyúttal elméletileg a kereszténység mély teológiai válságát is jelenti, mert nem csak a katolicizmust, hanem a kereszténység lényege tételeit is támadta.

Jacob Böhme: megindult a protestáns naiv misztika, amely az Istennek tetszQ életgyakorlatot követelte. Teozófiának is nevezik. Jacob Böhme tanítása szerint az ismert szerve nem a tapasztalás vagy az értelem, hanem a szellem. Az ember kis Isten, akinek testében isteni szellem lakozik, lelkén e szellem uralkodik.


Antitrinitarizmus  unitarizmus: az azntitrinitárius nézetek racionálisabb alapokra kívánták helyezni a keresztény dogmatikát. Az itáliai antitrinitartizmus képviselQi külföldön, fQleg Lengyelországban terjesztették nézeteiket, de Erdélyben is sikerrel mqködtek. Leghíresebbek a Socinus testvérek. A fiatalabb testvér tagadja a szentháromságot, Krisztus istenségét, az ördög személyiségét, az ember vele született teljes romlottságát.
Erdélyben az olasz Blandrata és Dávid Ferenc reformációs tevékenysége következtében jött létre az antitrinitárius mozgalom. A magyaroszági szombatosok késQbb beolvadtak a zsidóságba, az unitáriusok egyre kevésbé terjedtek.



11. Nagy metafizikai rendszerek

Racinalizmus az az álláspont, amely minden ismeretet az észbQl akar levezetni. Módszerének mintája a matematika. A racionalizmus szerint az érzéki ismeret bizonytalan, igaz ismeret csak az és útján lehetséges.
A 4 nagy metafizikai rendszer alkotói és jellegzetességük:
1. Descartes: metafizikai dualista, anyag és szellem kettQsségét hangsúlyozza.
2. Hobbes: metafizikai materialista monista, szerinte csak az anyag létezik.
3. Spinoza: metafizikai monista, nem tagadja az anyag és a szellem létezését, csupán mindkettQt az isten elválaszthatatlan tulajdonságának tartja.
4. Leibniz: metafizikailag objektív idealista, aki szerint csak a szellemi valóság létezik, és az anyag és a testek a szellemi valóság valamilyen megjelenési formái.

Merkantilizmus, barokk mqvészet és táradalom: az ellenreformáció mozgalmából nQtt ki a barokk mqvészet. A meglévQ keretek között növelte meg különösen az emberi érzésvilág jelentQségét. A barokk az egész társadalomra is kihatott, nemcsak az építészet, hanem az egész világlátás kapcsán. Az érzelmeknek az ész fölé helyezése. A teológiai dogmákat a nagyközönség számára az elvontság magasságaiból az érzékek és érzelmek síkjára vitte. Az ábrázolt szereplQk, például a szentek hús-vér emberek, akik szenvedélyeiket is megnyilvánítják. A barokk költQk mqveltségüket fitogtatják költQi játékokkal, rejtvényekkel, allegóriákkal, a mitológia alakjainak végtelen sorával. A barokk zene is bonyolult formákat teremt, Megjelennek a szviftek, szonáták, operák, kantáták, oratóriumok.

Rene dESCARTES Jezsuita líceumban tanult, kitqnQen megtanult latinul, s megismerte a kor legújabb tudományos fölfedezéseit és nézeteit. Orvostudományt és jogot tanult, s 1618-ban Hollandiába utazott, hogy a bredai katonai akadémián hadmérnöki képesítést szerezzen, majd bekapcsolódott a harmincéves háborúban. 1625-1628 között Párizsban telepedett le. Az 1628-1649 közti idQszakot a szabad alkotói légkört biztosító Hollandiában töltötte, s azt csak Krisztina svéd királynQ meghívására hagyta el. Svédországban tüdQgyulladást kapott, amibe végül bele is halt.
FQbb mqvei: Értekezés a módszerrQl Q, Elmélkedések az elsQ filozófiáról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyeirQl (1649)
Filozófiájának kiindulópontja az volt, hogy az ismeretek nem feltétlen igazak: "... tanulmányaimnak nincs más haszna, mint az, hogy mind jobban beláttam tudatlanságomat." Mivel a filozófiának a tudományok alapjául kell szoVXpøJ f h
~
ž

¢
¸
" PRTnp’”ÄÆÈè (†¤ÌÞ 4 ¢ ² ñäÔäÄäÄäÄ亳Ôä¨ •Ô„亳ñykÔä]ä]ä]ä]ä]h¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡5CJOJQJh…O=5CJOJQJ!h¼v¡h…O=56>*CJOJQJ h¼v¡h¼v¡OJQJ h…O=OJQJ h¼v¡h…O=OJQJ

h¼v¡h¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=56CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJ$VX
¢
¾
~


" RT’”ÆÈèbÄNÌ °V’”¸Dúúîéúúúúääîéúúúúúúúúúúúúúúgd…O=gd¼v¡
$ „®ÿ]„®ÿa$gd…O=gd…O=®¦ý² x†ÄØ(R˜¨ôð 8RªÎ4€¢’”¸´Ò
JVÅÐú 3Arl˜\-Š-> P â ô ~!˜!&"("*">"
#"#Ò#î#¨%Ò%Ž'¬'8)H)x)Œ)Î)ì)***Þ*ú*²+Î+ž,óåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóÛξóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóÛξóåóåóåóåóåóåóåóåóåóåóh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJKD¡("*">"ª"˜(¤*Ê.Ì.æ.‚/M103í4ý5þ5,6.6T6þ89*9:ô:¢;¤;Ò;ö=l>úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd…O=ž,¸,*-`-¸-ð-È.Ê.Ì.æ.0 0=0M0i0z0“0©0À0ã0û01111ü5ý5þ5*6,6.6T6ü8þ89*9 ;¢;¤;Ò;F?H?J?j?ÐBÒBÔBþB»D¼D½DÏDšGœG G¢GÂGñäñäñäÚͽäñäñäñäñäñäñäñäÚͯ¤–½äÚͽäÚͽäÚͽäÚͽäÚͽäڌͽh¼v¡CJOJQJh¼v¡h¼v¡5CJOJQJh…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJ7l>?H?J?j?‚AÒBÔBþBÂCZDžD¼D½DÏDìDGœGžG G¢GÂGdIDKFK`KfMhM”MòNúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd…O=ÂGBKDKFK`KdMfMhM”MðNòNôN
OöQøQúQRRUTUVUŽUUÒUÖU
VfZgZhZ|Z}Z~ZŽZŸZåZæZ÷Z*],]T] ^F^_’_”_–_¸_Ö_Ò`Ô`ú`ÀaóéÜÌóéÜÌóéÜÌóéÜÌóé¸ܨóÌóéƯ̈ŽÌ€ó€ó€ó€ó¸ó̀ó€óh¼v¡h…O=>*CJOJQJhªK;5>*CJOJQJh¼v¡5>*CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJhªK;CJOJQJh¼v¡CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJ2òNôN
OBP@QøQúQR£RTUVUXUZU\U^U`UbUdUfUhUjUlUnUpUrUtUvUxUzU|Uúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd…O=|U~U€U‚U„U†UˆUŠUŒUŽUUÒUÔUÖU
VgZhZ}Z~ZæZ,]’_”_Ô`Âazb cêc°dúúúúúúúúúúúúñúúúúúúúúúúúúúúú „®ÿ]„®ÿgd…O=gd…O=ÀaÂaÄaæaxbzb|b®bc c"cFcècêcd®d°d²dÒdòfôföf gg’m”m–m¢m^q`qbqlq”qBrvr|rŠr¶rÄrœt®túvw¢w²w@yBy‚|„|†|²|döéÛéöéÛéöéÛéöÛéöÑÁéö´Á¤éš´Á隴ÁŒéŒéŒéŒéŒéŒéŒé‚éš´Áéh¤]CJOJQJh¼v¡h…O=6CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h¼v¡5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJhªK;CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡CJOJQJ3°d²dôföfg jl”m–m¢m4o¬p`qbqlqBrnwByZz¼{„|†|²|~f €j€ €Â€úúúúúúúúúúúúúúññññúúúúúúúúúú „®ÿ]„®ÿgd…O=gd…O=df€ €h€j€ž€ €À€Â€Ä€Î€Ð€Ò€‚‚‚"‚˜‚¢‚†ƒˆƒœƒn„p„t„Š„„…†…¼…²†´†¶†Î† ‡‡‡(‡^‡`‡b‡v‡‰‰ ‰4‰ZŠ\Š^ŠŠŠF“H“J“¦“œ–ž– –Ø–d›öéöéöéöéßÒµ¥ÂéßÒÂé—éö—éöé—éö—éöé—éöé—éßÒÂéßÒÂéßÒÂéßÒÂéßÒÂéh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡5>*CJOJQJh…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡CJOJQJ;€ĀЀҀ‚‚–‚ˆƒp„†…´†‡`‡b‡‰ ‰\Š^ŠÎH“J“¦“ž– –f›h›Rœúxžúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd…O=d›f›h›Ž›¬›PœRœtœøúžvžxžzžžžŒŸŽŸÀŸ< > ^ þ ¡¡Z¡\¡j¡È¡Ê¡Ì¡ð¡ò¡¢ä¢æ¢ £¢£Þ£à£:¤<¤¢¤¤¤,¥.¥˜¥œ¥ž¥¬¥à§ ¨ª±¬±®±à±öéÙ˾´Ë¾´Ë¾´¾Ë¾´Ë¾´Ë¾´Ë¾´Ë¾öé٧پ´¾´¾´¾´¾´¾´¾´¾Ù¾—¾öé‰h¤]h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡5>*CJOJQJh¼v¡CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJ6xžŽŸ> ¡\¡Ê¡Ì¡ò¡æ¢¢£à£<¤¤¤.¥š¥œ¥Ü§Þ§ ¨"¨¬±®±î¶"º4»6»HÆJÆôËúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúñññ„Ä`„Ägd…O=gd…O=à±2»4»6»FÆHÆJÆdÆòËôËöË,̘ҚҜÒÙ
Ù

ÙHÙJٺݼݾÝþÝ\ß^ß`ßpßrßÆáÈáÊáÚáÞá"ã$ã&ã:ãtãvã˜ãXäZäxä˜åšå¸åâæäæææüæéé2é4éFéHétévé¼é¾éfêjê~ê€ê”ê–ê¤ê¦êÀêÂêÞêóéÜóéÜÌóéÜÌóéÜóéÜ̾óéÜÌóéÜ̾óéÜ̾óéÜÌó´¾ó´¾ó´¾óéÜÌó´ó´ó´ó´ó´ó´ó´ó´ó´ó´óh¼v¡CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¤]h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJGôËö˚ҜÒ
Ù

ټݾÝ^ß`ßÈáÊá$ã&ãvãZäšåäæææé4éHévé¾éhêjê€ê–êöööööööööööööíèèèíöèööööèèögd¼v¡„Ä`„Ägd¼v¡„Ä`„Ägd…O=–ê¦êÂêàêüêë<ëXënëpë

ìPìRì(ï®ð°ð¼ø¾øû ûVþXþ@üÚÜ

ööööööööööññññññññññññññññññgd…O=„Ä`„Ägd…O=Þêàêúêüêëë:ë<ëVëXëlëpë ìPì*ï>ï¬ð®ð°ð²ðÀðºø¼ø¾øÀøÜøûû ûû.ûTþVþXþZþnþBXþ
úü$ØÚÜÞø


.ÈÊÒöéöéöéöéöéöéÙéËéÁ´é¦éÁ´é¦éÁ´é¦éÁ´éËé¦é˜é˜é˜éöé¦éÁ´é¦éÁ´éËéöéh¼v¡h…O=CJH*OJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡CJOJQJ< ÊКœ


^`š œ :%<%t'v'+
+¤.ð.ò.N6P6È9Ê9†<ˆ<ä=æ=P?R?úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd…O=Ò蘚œž¶


\^`bx˜ š œ ž ¶ 8%:%<%>%d%r't'v'x'Œ'++
+

+"+¦.ð.L6N6P6R6j6Æ9È9Ê9Ì9Þ9„<†<ˆ<Š<œ<â=ä=æ=è=ú=N?P?R?T?ñäÚÍäñäÚÍäñäÚÍäñäÚÍäñäÚÍä¿äÚÍäñäÚÍäñä¯äÚÍäŸäÚÍäŸäÚÍäŸäÚÍäŸäÚÍäh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJ>T?h?ÊAÌAÎAÐAâAäA²B´B€J‚J¼JÐJèLJMNN
NèNøNfOtOÆOÒO¼QâQäQúQþQèVWLXNXPXY"YVY†Y*ZPZTZvZšZ´ZÎZôZz\Î\˜]Ð]"^j^Ê^6_ðãÙ̾ã¾ã¾ã´ã¦ã¦ã̾ã¦ã¦ã¦ã¦ã¦–ã¦ãىã¦ã¦ã–ã–ã–ã¦ã¦ã–ã–ã–h¼v¡hªK;CJOJQJh¼v¡h…O=56CJOJQJh¼v¡h…O=6CJOJQJhªK;CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h¼v¡CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJ6R?ÌAÎA‚JNP$V\WNXPXøYúYÎ\˜]qaåaæaúaºc¼cðeòeúúêêÚÎÎÅÅÎú¼¼¼¼¼¼¼¼¼¼ „®ÿ]„®ÿgd…O=¤< ¤ $¤< ¤*CJOJQJh¼v¡hß$F>*CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=56CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJ*òeœgžgÎg´iºlâl¾mªoBpžq qöq¸rªs€t‚t¦u¨u8v:v®v°v.w0wÐwxööööööööööööööööññññññññàà
&
F
Æ ðЄÐ^„Ðgd…O=gd…O= „®ÿ]„®ÿgd…O=Ðm@pBpœq qôqöq¶r¸r¨sªs‚t„t¤u¦u¨uªu6v8v:v ˜

˜(˜*˜¶ž¸ž¼žÎž:Ÿ<Ÿ@ŸTŸÌŸÎŸÒŸæŸZ ^ ¼ ¾ (¡óéóéóéóéóéóéóßÒéóßÒéóßÒéóÂó²óéóé󤲖óéóˆóéóˆóéóˆóéóéóh¼v¡h…O=6CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡hªK;CJOJQJh…O=CJOJQJhªK;CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJ5xfxHyzêzz{ô{x|Ò| }ž}~Ü$€H€Ô€º ‚²‚ ƒä…îîîîîîîîîîîîéØØØØéÇÇé
&
F
Æ ðÐ@„Ð^„Ðgd…O=
&
F
Æ ðЄÐ^„Ðgd…O=gd…O=
&
F
Æ ðЄÐ^„Ðgd…O=䅌†B‡ ˆˆz‰|‰Ø‰Ú‰xŒ†”Œ–
˜

˜nž¸ž<ŸÎŸ\ ^ ¾ èèèØÓÓÎι±ÓÓÓÓÓÓÓ $a$gd…O= „®ÿ]„®ÿgd…O=
$¤< ¤ &
F
Æð„8„ÿý^„8`„ÿýa$gd…O= ¾ *¡à¡À¢Â¢(£˜£d¤þ¤¥Æ¥ú¥¦3¦L¦!§"§Î¨ˆ©*ª,ªÎ¬4­R­n­Š­œ­úúúúîîîîéààààààààààààààààà „®ÿ]„®ÿgd…O=gdªK;
$¤ ¤a$gd…O=gd…O=(¡*¡Þ¡à¡¾¢À¢Â¢&£(£:£–£˜£®£ü£¤b¤d¤z¤¦¤²¤ü¤þ¤¥ø¥ú¥¦¦2¦3¦ §!§¨ªª(ª*ª,ª2­4­P­R­l­n­ˆ­Š­š­œ­ž­â·
¸ä»æ»>¿@¿B¿öéöéßÒĹ©Ä¹©Ä©Ä¹©Ä©Äž—éöéöéöéßÒéöéßÒéöéöéöéöéßÒéÄéöéߊh¼v¡hß$FCJOJQJ

hªK;hªK;h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=56CJOJQJhªK;5CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡hªK;CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJhªK;CJOJQJ6œ­ž­ì±ö².´à·â·æ»@¿B¿ÔÀÖÀxÁRÂ
ÃpÉÊ"ʄÊ0Ì,Í.͖ÏfÒ:ÔæÔDÕªÕöñññññìììììììììììììììììììììgd…O=gd…O= „®ÿ]„®ÿgd…O=B¿f¿ÒÀÔÀÖÀÃ
ÃnÉpÉ Ê"ʂʄÊ.Ì0Ì*Í,Í.ÍP͔ϖÏdÒfÒ8Ô:ÔäÔæÔBÕDÕ¨ÕªÕ'Ö(ÖÙÙTÙVÙXÙdÙ^Ü`ÜbÜnÜvßxßzß
à(à*à=àâ â¶ä¸äñäÚÍäÃäÃäÃäÃäÃäÚ¶ñäÃäÃäÃäÃäÃäÃä¦äÃäÚ͘äÚ͘äÚÍäˆä˜äÃäÚh¼v¡h…O=5;CJOJQJhªK;h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJhªK;CJOJQJh¼v¡hªK;CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJ5ªÕ'Ö(Ö×ÙVÙXÙüÚ`ÜbÜxßzß à(à)à â¸äºäjælæfëhëbñdñéòPô

õúêåååååååååååååååååååååååågd…O=$„h¤ ¤^„ha$gd…O=gd…O=¸äºähæjælædëfëhë`ñbñdñhöjö¢÷¤÷¦÷êøìøîø¤ù¦ù¨ùªû¬û®ûÐüÒüÔüÆýÈýÊý@ÿBÿHÿJÿhÿRTV¤¦¨1
2
3
ž
Ÿ

¸
46¤¦ ÏÐÑóæÜóæÜóæÜóæóæÜóæÜóæÜóæÜóæÜóæÜóæÜÒóÂæÜóæÜóæÜóæÜóµæÒæÒæ¨Âæžæhß$FCJOJQJhß$F5;CJOJQJhªK;5;CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJhªK;CJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡hªK;CJOJQJ;

õ¾õjö¤÷¦÷ìøîø¦ù¨ù¬û®ûÒüÔüÈýÊý@ÿBÿDÿFÿHÿJÿhÿTV¦¨úúúúúúúúúúúúúúúñññññéééÝÝ
$„Ä`„Äa$gd…O= $a$gd…O= „®ÿ]„®ÿgd…O=gd…O=¨2
3
ž
Ÿ

¹
6¦ € >þ "Ðë-ì-Œ!à#â#%'&')Ø*Ú*-óóëëëëëëëëëëææëëëëëëëëëëëëgd…O= $a$gd…O=
$„Ä`„Äa$gd…O=Ñåê-ë-ì-í-ø-·!Î!ê"#Þ#à#â#$&(&$'%'&'<'Ö*Ø*Ú*+-.n/p/r/˜/u0—0˜0S7T7U7h7v78ø;ú;ü;<8<:<Ü>Þ>à>?? ?0@2@4@P@j@l@PBRBTBñäÚÍäñä¿ä¿äÚÍñä¿äÚÍñäÚÍñä¿äÚÍñ䯢äÚÍñä˜äÚÍñä˜äÚÍñä˜äÚÍñä˜äÚÍh.-CJOJQJhªK;5;CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJ<-p/r/u0v0˜0¡3 4T7U7w7ú;ü;:<Þ>à> ?2@4@l@RBTB–B‚E„E¸E&H(H÷÷÷÷÷÷÷÷÷ïïïïïïïïïïïïïïïïïï $a$gd…O= $a$gd…O=TB|B”B–B€E‚E„EžE¶E¸E$H&H(HDHFHHH˜J¸J>Q@QBQDQXQvUwUxUyUVNXPXRXTXXä`æ`è`ê`ú`þ`a
a4b6bFbc(cöcøcúcücddd(d e$eÊeÌeÎeÐeâeñäÚäÐÃñäÚäÐÃñäÚä³äÐÃä£äÐÃä£äÐÃä£äÐÃñ£ä™£ä™£ä£äÐÃä£ä™£ä£äÐÃä£hß$FCJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh.-CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJ<(HHH¸JºJfN@QBQwUxUPXRXæ`è`a6bøcúcdÌeÎeèeRfgg$gðg^ijèj÷÷òòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòògd…O= $a$gd…O=âeæeèeþePfRfTfbfggg
gg"g$g6gîgðgh\i^ivijj"jæjèjêjìjüjkkkîkúkBlClJlm‚mˆm$n&n(n*nZnênìnønroˆopp.p`pbpdpóéÙóéóÙóÏÂóÙó¸Ùó¸¨ó¸Ùó¸ÙóÏÂóÙó¸ÙóÙó¸Ùó¸ÙóÏÂóÙó¸Ùóšó¸ÙóÏéh¼v¡h…O=>*CJOJQJh.-h…O=5>*CJOJQJh.-CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJhß$FCJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJ8èjêjkCl‚m&n(nìnpbpdpfp’p”pôp6qärFtþvêwXyÀ{°}H€J€n€p€ €úñññññúúúúúúúèèúúñúúúúñúúúú„Ä`„Ägdß$F „®ÿ]„®ÿgd…O=gd…O=dpfphpŒpp’p”p¬pòpôpq8qXqærsHtbtw wìwxZyryÂ{Ö{²}È}J€p€r€š€ž€ €:h‡j‡l‡n‡ˆ‡yz{|Žž ¢¤¼óæÖæÌÂÖæÂÖæÖæÖæÖæÖæÖæÖæÖæÖæ²æ¤æÂæ¤æšæÖæšóæ}暍æÖh.-h…O=5>*CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh.-CJOJQJhß$FCJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJh¼v¡h.-CJOJQJ1 €ò…j‡l‡z{ ¢Ø—œ™ž™L›Ÿ Ÿ”¡–¡˜¡¥¾¦À¦§§¬¨"©À©Zª€«Ì¬Î¬úúúúúúúúúúúúúúúúúúúòúúúúúúúú $a$gd…O=gd…O=¼š™œ™ž™ ™Ä™ŸŸ Ÿ"Ÿ8Ÿ’¡”¡–¡˜¡š¡Ø¡À¦§§@§"©:©À©Ò©Zªnª€«”«Ê¬Ì¬Î¬Ð¬ì¬ð¬(­Ú²Ü²Þ²à²ü²ºÈ"Ê"óéÜóÌóéÜó¾óé´Üó¦ó–ó¦ó¦ó¦ó¦ó¦óéÜó̈ÌóéܖwóuóéU!h¼v¡h…O=5;>*CJOJQJh¼v¡h…O=>*CJOJQJh¼v¡h…O=5;CJOJQJh.-h…O=5CJOJQJh.-CJOJQJhß$Fh…O=5CJOJQJh¼v¡h…O=5>*CJOJQJh¼v¡hß$FCJOJQJh…O=CJOJQJh¼v¡h…O=CJOJQJ,άܲ޲B·B¸R¢"¬FÞ.-¼ Ê"Ì"$
$))J+L+–-˜-r.t. 00œ1úúòòòòòòòòòíòòòòòòòòòòòòòòògd…O= $a$gd…O=gd…O=lgálnia, ezért egy új típusú filozófiát kell kidolgozni, amely segít eligazodni a gyakorlati dolgainkban, és amely elméleti és módszertani vonatkozásokban is egységes.
Az új módszer alapja a módszeres kétely, a szkepszis, azaz minden ismeret kritériumaként négy feltételt támasztott, amelyet a következQ négy szabályban foglalt össze:
1. csak világos és határozott ismeretek fogadhatók el igaznak.
2. felmerülQ minden problémát bontsuk a legalapvetQbb összetevQkre.
3. a legegyszerqbb, elemi dolgok felQl kell haladni az összetettebbek felé.
4. Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni.
Az 1.szabálynak megfelelQen Descartes igyekszik elQítéletektQl és paradigmáktól mentes igazságra mint kiindulópontra lelni, ezért kétségbe von minden eddigi ismeretet. De kételkedésének célja nem az ítéletek felfüggesztése, hanem a kétségbevonhatatlan támpont -"arkhimédészi pont"- megtalálása.
Ezt követQen Descartes olyan eszméket tételez fel, amelyek nem származhatnak a tapasztalatból és a képzeletbQl, hanem ezek "velünk született eszmék" , ilyen a lét, az Isten, a szubsztancia fogalma.
A racionalizmusban a gondolkodó Énnek a középpontba állítása mellett Descartes a szubsztancia új szempontú feltüntetésével új távlatokat nyit, egyúttal több évtizedes vitákat inspirálva. A természet szubsztanciáit megnyilvánulásuk alapján két csoportba osztja:

A/ gondolkodó dolog: független a testtQl, oszthatatlan, nincs kiterjedése, benne egybeesik "a szellem, illetve a lélek, illetve az értelem, illetve az ész."

B/ kiterjedt dolog: az A/ ellentétpárja, kiterjedt, osztható, anyagi jellegq, jellemzQje az állandó változás -s ennélfogva a fejlQdés is. A és B közös vonása, hogy mindkettQ örök, és az IstentQl származik. A két szubsztancia között mechanikus kapcsolatot tételezett fel, az állatokat is mechanikus szerkezetnek tekintette. Az emberben viszont a két szubsztancia (a test és a lélek) ugyan szintén különbözik, de a tobozmirigy összekapcsolja a mqködésüket. Descartes filozófiai hatása: A nevéhez fqzQdQ filozófiai rendszer, a kartézianizmus követQkre talált. Descartes követQinek követQinek központi problémája az oksági kapcsolat kérdése volt.

Geulincx: löweni majd leideni egyetemi tanár. A test és a lélek kölcsönhatását lehetetlennek tartja, mert a test, melynek attribútuma a kiterjedés, nem hozhatja létre a képzeleteket, amely vele teljesen ellentétes szubsztancia attribútuma. Minden okozást Istenre kell visszavezetni.

Malebranche: oratoriánus szerzetes az occasionalista felfogás képviselQje, csak az én-tudatot tartja közvetlen ismeretnek Tanítása szerint a dolgokról való képzeteink sem a gondolkodásból nem származnak, sem a dolgokból, hanem a képzeleteket, gondolatokat közvetlenül az istenben szemléljük.

Pacal: az ész ereje végtelenül korlátolt. Az ész elégtelensége az embernél már önmaga megértésénél kitqnik.

Pierre Bayle: tagadja az és hatalmát az elméleti ismeret terén. Az emberi ész csak rombolni tud, építeni nem, a filozófia is gyakran van az igazság kárára. Az igazságnak pedig nincs semmilyen kritériuma.

Pierre Gassendi: francia matematikus hangsúlyozza az érzékelés elsQdleges ismeretforrását és az induktív módszerek fontosságát. A természet és az érzékelés mechanisztikus magyarázatára törekedett.

Thomas Hobbes (1588-1679). Filozófiája ténylegesen a polgárságot szolgálta. 19 évesen elvégezte az Oxfordi egyetemet. Bacon titkára. FQ mqve: Leviatan és a Filozófia . Egy természetjog, ami nem ruházható át: a saját élet védelméhez való jog. Egyik legjelentQsebb filozófiai megállapítása és tanítása az állam létrejöttét hivatott leírni. Társadalomfelfogását a Leviatán vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma c. mqvében fejti ki. Ez az úgynevezett Társadalmi szerzQdés. Hobbes tanítása a zsarnokságnak kedvez, ezért sokan bírálják is, de az államról alkotott képe elQrevetíti a polgári állam funkcióit: az állam célja a béke, a békés együttélés, a szabad gondolkodás biztosítása. Hobbes elméletére épülve alakul ki a polgári társadalmak szerkezete.

Spinoza: amszterdami spanyol zsidó családban született, de nézetei miatt vallási közössége kiközösítette. FQbb mqveiben a filozófia minden nagy kérdésérQl értekezik, az értelem fenségérQl, az érzésekrQl és az érzelmek hatalmáról, az emberi szabadságról. Az emberi cselekedetek, ösztönök vizsgálatánál épp úgy kell eljárni, mintha vonalakkal, síkokkal vagy testekkel volna dolgunk. Isten szigorú matematikai következetességbQl nyilatkoztatja meg magát. Még a teremtés munkája is ennek a matematikai szükségszerqségnek, és nem az isteni akaratnak az eredménye. Módusz = módosulás. A kiterjedés módusza a test, a gondolkodás módusza a lélek. Az ember lénye az isteni természet módosulása. A test és a lélek nem hatnak egymásra, de mégis együttmqködnek.
Háromféle ismeretet különböztet meg:
1. a mindig hamis érzéki ismeret,
2. az ész ismerete,
3. az intuitív ismeret.

Gottfried Wilhelm LEIBNIZ (1646-1716) INCLUDEPICTURE "C:\\Documents and Settings\\Akos\\Local Settings\\Temp\\LEIBNIZ.GIF" \* MERGEFORMAT \d" Lipcsében született jogász családban. Apja, a Lipcsei Egyetem erkölcstanprofesszora 10 évesen eredeti nyelven olvasta a görög és latin szerzQk mqveit, s 15 éves korában már egyetemi tanulmányait is megkezdte. Hercegi könyvtáros, de tanácsadói és diplomáciai teendQket is ellátott. Tevékenysége alapján kora polihisztorának tekintik, hiszen foglakozott matematikával, filozófiával, jogtudománnyal, történelemmel, régészettel, nyelvészettel, közgazdaságtannal és politikával.
Fõbb mûvei: Újabb vizsgálódások az emberi értelemrõl, Theodicea, Metafizikai értekezés, Monadológia (ez utóbbit filozófiai fõmûvének tartják)
Leibniz filozófiai feladatának azt tartja, hogy "a forma filozófiáját és az anyag filozófiáját összebékítsük, egyesítve és megtartva azt, ami ebbõl és abból igaz.". Ennek keretében dolgozta ki a monász-elméletét a Monadológiában. Végtelen számú szubsztanciát feltételezett, amiket monászoknak nevezett el.
Ismeretelméletében kétfajta igazságot különített el: az esetleges, az empiriából (tapasztalatbó) származó tényigazságokat és a gondolkodásból, a ratioból eredõ észigazságokat, melyek szükségszerûek és ellentétük lehetetlen.
Leibniz racionalista filozófiája a világot rendszerként ábrázolja, mely rendszerben az egyedi és az univerzum szoros kapcsolatban áll egymással. Filozófiájának egyik nagy hatású gondolata a haladás eszméje volt, szerinte ugyanis minden a tökéletességre vágyik. Mindezzel Kantig meghatározta a német filozófiai gondolkodást.









12. ANGOL EMPIRIZMUS ÉS FELVILÁGOSODÁS

A felvilágosodás a 17-18.századra esett. A 17.század végére létrejöttek mindazok a gondolatok, amelyek az újkori kultúra alapjait alkotják. Diadalmaskodott a hagyományoktól, vallási és egyházi tekintélyektQl független világfelfogás, valamint a természet és az ember új fogalma. A felvilágosodás olyan mqveltségi állapot, amelyet az öntudatos és elfogulatlan megismerés, a kritikai állásfoglalás és a fogalomtisztázásra törekvés jellemez. Az ész fölébe kerekedik a jog és az ész hatalmának.

John Locke (1632-1704) a modern empirizmus megalapozója volt. Legfontosabb mqvében az Értekezés az emberi értelemrQl címqben a filozófia külön ágaként dolgozta ki empirista ismeretelméletét. Bírálta Descartes velünk született eszmékrQl vallott nézeteit. Szerinte az újszülött agya, lelke üres lap, melyet a tapasztalás ír tele. A tapasztalásnak két módja van: az érzékelés és az eszmélkedés. A külsQ világ benyomásait érzékeljük, saját lelkivilágunkról pedig belülrQl, intuitív módon tájékozódunk. Társadalomfelfogásában Hobbeshez hasonlóan a társadalmi szerzQdés szükségszerqségéhez jutott el.
De szerinte az ideális államforma nem a zsarnokság, hanem az alkotmányos monarchia, ahol külön válik a törvényhozói és végrehajtói hatalom. Ha a király nem tartja be a szerzQdést, a népnek joga van ellenállni. Locke megakarja törni az egyház világhatalmát: javasolja a az állam és egyház teljes szétválasztását.
Filozófiájának fQ célja az ismeret eredetének, bizonyosságának és határának a megállapítása.
Ezt a tudattartalmak leírásának és elemekre bontásának módszerével igyekezett elérni. Locke minden ismeretet a tapasztalatokból származtat.
Elménk eredetileg üres laphoz hasonló, melyre csak a tapasztalás írja fel a különbözQ adatokat.
Az érzeteknél Locke kétféle minQséget, tulajdonságot különböztet meg:

Az elsQdleges minQségek a test fogalmától elválaszthatatlanok és hozzátartoznak a dologhoz. Ilyenek: kiterjedés, alak, mozgás, tömeg.

A másodlagos minQségek a testekben mqködQ erQk hatására az érzékeinkben létrehozott képzetek. Ilyenek: szín, hang, szag, hQ
A kormányzat törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási funkcióinak szétválasztását szorgalmazta, a bíróságok függetlenedését.
Az államnak biztosítania kell az egyén jogait, a nép a megállapodását felbonthatja, ha az uralkodó visszaél hatalmával, a népszuverenitás mellett foglal állast. Az abszolút mon. nem megoldás. Társadalomfilozófiája: az emberek kezdetben egyenlQségben éltek, késQbb tulajdonuk védelmében társ-i szerzQdést kötöttek az uralkodóval, ezzel az alk. mon. elméletét alapozta meg. Pedagógiai nézetei: a nevelhetQség gondolatából indul ki.

George Berkley: írországi anglikán püspök. FQ mqve: Az emberi megismerés elveirQl szóló értekezés. FQ célja a hit és az ész összeegyeztetése. Filozófiájában tagadja az elsQdleges érzetminQségek realitását. Abszolút tér és mozgás nem létezik. Csak konkrét, individuális képzeteink vannak, általános képzet nincs. A természeti okság látszólagos.

David HUME (1711-1776) skót felvilágosító. Titkár, majd egyetemi könyvtárnok. Mqve: Az emberi természetrQl szóló értekezés. Ismeretelmélete szerint tapasztalatunk kizárólagos tárgyai tudattartalmaink, vagyis számunkra csak az adott, ami a tudatunkban szerepel. Az asszociáció 3 törvénye, mely az egész tudatmqködésünket szabályozza: 1. hasonlóság és ellentét alapján, 2. Térbeli és idQbeli érintkezés alapján, 3. ok és hatás kapcsán. Etikájában a gondolkodást másodrendqnek tartotta a cselekvés mellett. Az ember elsQsorban a cselekvésre, nem pedig az elméleti megismerésre és a töprengQ elmélkedésre hivatott. Vallásbölcseletében azt tanítja, a deizmus vallási észigazságai tarthatatlanok, és Isten létének, a lélek hallhatatlanságának a bizonyítása lehetetlen. A vallásnak erkölcsi haszna van.

Angol moralisták:
Az erkölcsi törvényt úgy igyekeztek megmagyarázni, hogy eközben az erkölcstant függetlenítsék a teológiától.

Ralph Cudworth: teológus, erkölcsfilozófus, a platonizmus segítségével küzd Hobbes ellen. Minden törvény már eleve feltételezi a jó és az igaz fogalmát azaz ezek a fogalmak minden tényleges törvényt megelQznek.

Richard Cumberland: célja a természetjog filozófiai megalapozása. A természetjog elveit az ember természetes eszébQl, megfigyelésébQl és tapasztalatából következtette. Legnagyobb jó a haszon.

Samuel Clark: az erkölcsi törvény, amely az egyetemes jót elrendeli, független minden szerzQdéstQl és Isten akaratától. A dolgokban rejlQ örök ésszerq törvényen nyugszik az erkölcsi kötelesség.


Shaftesburí: a deizmus egyik angliai képviselQje, az érzelem bölcseletének szószólója. Az ember veleszületett erkölcsi érzékkel rendelkezik. Cáfolja a keresztény bqnbeesést. Minden dolog léte a legfQbb jó Istenben van, az ember erkölcsi mértéke Istenhez való viszonya.

Mandeville: holland filozófus, a méhekrQl szóló meséjébe szQtte bele mondanivalóját a magánbqnök közjóra való hatásáról. Minden emberi cselekvés forrásának az önzést és a hiúságot tartja.

Bentham: az utilitarista irány híve. Isten olyan hajlamokkal teremtette az embert, amik erényessé teszik. A hajlamok és szenvedélyek felett a lelkiismeret mond ítéletet, nélküle nincs erkölcsi élet.

Adam Smith: skót közgazdász. Legismertebb mqve: vizsgálódás a nemzetek jólétének természetérQl és okairól. Mindenki saját elQnyét követi, s ekkor akaratlanul a közösség javát is szolgálja. 4 alapszükséglet: evés, lakás, ruházkodás, luxus. A testi szükséglet elsQdleges az esztétikával szemben. Az állam legyen alkotó, aktív az igazságosság, a jólét és a mqvelQdés érdekében, és ennek érdekében határozza meg a kormányokat irányító szabályokat is. Az erkölcsi embert nagyobbra becsüli a gazdasági embernél. A jogszerq önérdek erény.


13. Francia felvilágosodás

A francia felvilágosodás  szemben az angolokkal  a forradalom elQtt zajlott le, s ennek szellemi elQkészítése volt. Jell: az ész kultusza, a racionalizmus uralma. A francia nemesség nem polgárosodott és nem kötött kompromisszumokat, fényqzQ életmódjában az udvart utánozta, a polgárság csak lassan tudta fejleszteni az ipart.
A mqvészetben merev normákat és aprólékos szabályokat ír elQ. A klasszicizmus a polgári ízlést ötvözi az udvar arisztokratizmusával, a mqvészetet alárendeli az uralkodói törekvéseknek.
A francia gondolkodás a tömegek világnézeti irányítását szolgálta, és ezzel elQkészítette a forradalmat.

Charles  Louis Montesquieu: Az újkori társfilozófia egyik kiemelkedQ alakja. JelentQs mqve: A törvények szellemérQl . Közvetlenül Locke állambölcseletébQl indul ki. Azt vizsgálja, hogy a természeti viszonyok milyen hatást gyakorolnak az emberre. Szerinte az adott állam formáját a földrajzi körülmények szablyák meg ill. a hatalmat 3 szuverén részre kell tagolni:
1/ törvényhozó hatalom,
2/ kormányzati hatalom,
3/ bírói hatalom
Úgy véli, hogy Fro-ban létre kell hozni az alk. mon-át. Pol-i ideálja a mérsékelt liberalizmus, ami azt jelenti, hogy békés úton, forradalom nélkül kell stratégiáját véghezvinni. Célja a polgári állam megteremtése.

Voltaire: A feudalizmus és az egyházi hatalmaskodások ellenfele, a polgári civilizáció megszállottja, de a polgári civilizációt féltette a mqveletlen tömegektQl, a népnek szüksége van a vallásra. A deizmus /elismeri Isten létét/ képviselQje.
Condillac: Locke hatására a szentimentalizmus híve volt. Értekezés az érzetekrQl c. mqvében azt tanította, hogy minden lelki jelenségünk a külsQ világról érzékszerveink közvetítésével szerzett érzékleteinkbQl származik.

La Mettrie: Katonaorvos. VakmerQ szellem jellemezte. Módszere: megfigyelés és kísérlet. FQ mqve: Az embergép. Az újkori materializmust P építette elQször a mechanika rdsz-ére -> mechanikus materializmus.

Holbach: Német származású báró. Enciklopédiákban kémiai, orvosi, filozófiai cikkeket írt. FQ mqve: A természet rendszere /központban az univerzum áll/.

Adrian Helvetius: A Szellem c. mqve közönségsiker, Q a szülQapja az érdek /igazság megismerése sarkallja az embert/ kategóriájának a társelméletben. Látja az anyagi helyzet és az erkölcsi magatartás közötti kapcsolatot.

Denis Diderot: Filozófiai nézetében a deizmus álláspontjáról az ateizmus és materializmus álláspontjára tér át. FQ mqve: Enciklopédia. Látja, hogy az ipar és a tudomány egymásra van utalva.

D Alambert: Diderot szerkesztQtársa, a pozitivizmus elsQ fr képviselQje, a tapasztalatnak kettQ s jelenséget tulajdonított: passzív (felveszi a külsQ világ hatásait), tevékeny. A tudomány fejlQdését a konkréttól az elvont felé haladásban látja.




Rokokó: Fr.o-ból terjedt el. Értéke a báj, kecsesség, kifinomult ízlés, ötletesség, játékosság. A jólétben élQ arisztokrácia életstílusát fejezi ki.
Építészeti stílus: enteriQr
KöltQk: Voltaire, Goethe, Wieland, Lesage, Prévost, Voltaire.

Szentimentalizmus: Angliából elterjedQ irodalmi stílusirányzat, amely utat nyit a klasszicizmusból a romantika felé. Az emberi érzések mélyét tárja fel. Érzelmi lázadás a feudális rend intézményei ellen. Alapmotívuma az erkölcsi igazság tehetetlenség a társadalmi intézményekkel szemben, mely konfliktusban a polgári hQsök elbuknak.
JellemzQ mqfajok: líra, napló- és levélregény.
Írók: Richardson, Strene, Thomson, Young, Gellert.

Rousseau: Genfi születésq protestáns. 1742-ben Párizsba érkezik, s 1750-ben elnyeri a Dijou-i akadémia pályadíját, az Értekezés a tudományokról és a mqvészetekrQl címq mqvével. A kérdés: rombolta v. javította az erkölcsöket a tudomány és a mqvészet fejlQdése; válasz: rombolta.
Másik mqve: Értekezés az egyenlQtlenség eredetérQl  a francia forr. majdani vezetQinek bibliája lesz. Azt mondja, hogy az ember a természetbQl emelkedett ki és megkapott mindent a természettQl, amire szüksége volt.
A Társadalmi szerzQdés c. mqve: valamennyien egyenlQnek és szabadnak születtünk; a fQhatalom érdeke megegyezik a közös érdekével; a magánélet és közérdek összeütközésekor a közérdek kerül ki gyQztesen; a fQhatalom kollektív tény; a tv. célja: a szabadság és egyenlQség megóvása, a tvhozó hat. a népé, a kormány tehát nem fölöttese a népnek, azaz Köztársaság.
Szerinte igazi dem. sosem létezett, nem is létezhet, hiszen a természet rendjével nem fér össze. A mon. nem szerencsés, mert a tvhozó és a végrehajtó hat. egy kézben van. Nem hisz a hatalom megosztásában.

Condorcet: fr filozófus, a Fr.Akadémia titkára, a felvilágosodás igazi képviselQje, az ész társadalom fölötti hatalmának híve. Az emberi viselkedés értelmezésében ötvözte az erkölcstant a természettudományokkal. Kidolgozta az állami oktatási rendszer fQbb elveit.

Danton: a Fr,forradalom elsQ szakaszának legfontosabb vezére. Lassan emelkedett politikai karrierje, a mérsékelt ellenzék vezérévé vált, és helytelenítette a terrort, konszolidálni szerette volna a forradalmat. A kormány Dantont és barátait elítélte és kivégeztette.

Robespierre: szintén a Fr,forradalom vezéralakja, a Jakobinus Klub elnöke. A Nemzetgyqlésben a szabadságok harcosa. Ellenezte a háborút, a kivégzéseket, szélsQségeket, leleplezte a hatalmat.


14. Közép-európai felvilágosodás

A német felvilágosodás: a német felvilágosodás útját a mélyen vallásos Leibniz jelölte ki, s annak racionalizmusát is az Q felfogása határozta meg.

Christian Thomasius a jogbölcselet kiváló mqvelQje, a halléi egyetem alapítója, az újságírás egyik megteremtQje. Nyelvújító programja és az életszabályok kutatása mellett a klasszikus természetjog magalapozásán munkálkodott.

Christian Wolf a filozófia szókincsének és oktatási tematikájának a kidolgozása terén szerzett érdemeket. A tudáshoz, mely boldogítani tudja az embereket, a filozófia vihet közel.

Samuel Reimarius: a teológia és egyházellenesség érvényesül. Elvetette a kinyilatkoztatást, a csodákat. A vallást az ésszerqsség keretein belülre terelte.

Baumgartner: tárgyalta elQször a filozófia önálló ágaként az esztétikát.
Mendelssohn: a filozófiai gondolatok népszerqsítQje, a német zsidóság szellemi asszimilációjának szellemi mintaadója. Mind az állammal, mind az egyházzal szembeni gondolatszabadság híve volt.

Nicolai: író és könyvkiadó, a felvilágosodás radikális konzervatív vezetQ alakja, erQsen bírálta a felvilágosodás fiatalabb nemzedékét.

Lessing: a német felvilágosodás kiemelkedQ alakja, mqveivel a szabad szellem felvilágosult terjesztQje volt. Isten azt nyilatkozta ki, amiket az akkoriak képesek voltak felfogni. A kereszténység igazsága fontosabb, mint egyéb tekintélyek. A további igazságokat az embereknek maguknak kell megkeresniük.


Immanuel KANT : (1724-1804) filozófiai rendszerbe foglalta a felvilágosodás eszméit. Königsbergben született egy szegény nyergesmester családjában, ott is halt meg, soha nem hagyta el szülQvárosát.. A hagyományos klasszikus neveltetést és oktatást a Collegium Fridericianumban kapta meg, ezáltal a latin nyelv és az antik szerzõk szeretete egész életén át végigkísérte. 1740-ben beiratkozott a königsbergi egyetemre, ahol az orvosi és teológiai tanulmányok mellett leginkább a matematika és a metafizika problémái foglalkoztatták. (Tanulmányait házi tanítói tevékenységébõl fedezte.) 1755-ben védte meg disszertációját a metafizika elveirõl, s ettõl kezdve a helyi egyetem magántanáraként dolgozott.
Ifjú éveiben társasági életet élõ, életvidám egyéniség volt, késõbb azonban kimért, szigorú napirend szerint élõ úrrá változott: minden nap ugyanabban az idõpontban indult szokásos sétájára -kivéve a francia forradalom kitörésének hírekor, illetve az Emile olvasásakor-, ezért a helybeliek hozzá igazították az órájukat. Emellett hajnalban kelt, s késõ estig szisztematikus rendben végezte napi tudományos teendõit. Szülõvárosát nem hagyta el soha, s a város közelében lévõ tengerpartot sem látta. Jellemét a porosz szellemiség, a pietizmus és a felvilágosodás formálta ki.

Filozófiai fejlQdésének 3 korszaka van:
1. 1755-ig az ifjúkor, a tanulmányok ideje.
2. 1755-1770-ig a kritikák írását megelQzQ korszak, amelyben egyetemi magántanárként a newtoni természetfilozófia és a kozmológia érdekelte, ezenkívül foglalkozott még az angol emporostákkal.
3. 1770-1797 a kritikai korszak, amikor professzorként kialakítja saját transzcendentális módszerét és megjelenteti a Kritikákat. Ismeretelméleti kiriticizmusa vizsgálja megismerQ képességünk jogosítványait, határait, azaz a megismerés és a világ átfogó törvényeinek a viszonyát.

Fõbb mûvei: Az ég általános természetrajza és elmélete (1755), A tiszta ész kritikája (1781, 1787), A gyakorlati ész kritikája (1788), Az ítélõerõ kritikája (1790), Vallás a puszta ész határain belül (1793), Az örök békéhez (1796), Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás (1784)
A fordulat elõtti idõszakban Kant a newtoni természetfilozófia és kozmológia (ld. Descartes) kérdéseivel foglalkozott, s ezáltal jutott a késõbb Kant-Laplace elméletnek nevezett elképzelés felismeréséhez. (A Naprendszer nem a teremtés óta meglévõ állapot, hanem az õsködbõl való fejlõdés eredménye.) Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton tanait elemezte
Az ég általános természetrajza és elmélete c. mûvében. Az 1750-es évektõl figyelme a leibnizi és wolffi filozófia hatására a metafizika felé fordul. A lét és megismerés, a lét és gondolkodás azonossága és különbözõsége foglalkoztatta. Ennek során elemezgette a racionalisták és az empiristák elméleteit, illetve azokat a nehézségeket, melyeket hosszas vitáik ellenére sem tudtak megoldani. Végül Hume ébresztette fel Kantot a "dogmatikus szendergésébõl", ugyanis a humei szkepszis hatására látta be, hogy míg a racionalisták csak az észbõl származó ismereteket fogadják el igaznak, s ennek hatására kialakított merész észkonstrukcióik dogmatizmushoz vezettek. Másfelõl viszont az empiristák a tapasztalatok hangsúlyozásával elvesztek a részletekben, és eljutottak az agnoszticizmus eszméjéig, azaz tagadták az igaz ismeretek létjogosultságát és a szubsztanciák megismerhetõségét, s Hume az ok-okozati kapcsolatok lehetetlenségének feltételezésével Kantot a "kopernikuszi fordulat" eszméjére éberesztette.
A tiszta ész kritikájában (2. Elõszó) határozza meg a fordulat lényegét - a két korábbi irányzat ellentétének feloldását: eddig azt feltételezték, hogy a megismerõ elme alkalmazkodik a tárgyakhoz a megismerés során, de a valóság az, hogy a tárgyaknak kell alkalmazkodniuk az ismereteinkhez, mert az értelem szabálya benne foglaltatik az emberben még mielõtt a tárgyak adva volnának. (Azaz a megismerés -kognitiv- feltételei értelmileg meghatározottak már azelõtt, hogy a tárgyakat észlelnénk.)

A tiszta és kritikája épület:
I. emelet: transzcendentális esztétika (az érzékiség, az érzéki ismeret a priori elemeit vizsgálja)
II. emelet: transzcendentális analitika (FQ kérdése: hogyan lehetséges tiszta természettudomány?
Kategóriák:
1. Mennyiség vagy kvantitás szerinti ítéletek: egyes, különös, általános.
A mennyiség kategóriái: egység, sokaság, mindenség
2. MinQség vagy kvalitás szerinti ítéletek: állító, tagadó, végtelen
MinQség kategóriái: valóság, tagadás, korlátozás
3. Viszony vagy reláció szerinti ítélet: feltétlen, feltételes, szétválasztó
A viszony kategóriái: szubsztancia, járulék, ok.
4. Módosulat vagy modalitás szerinti ítéletek: kétséges, kijelentQ, határozott
Módosulat kategóriái: lehetQség, lehetetlenség, szükségesség.
III. emelet: transzcendentális dialektika (FQ kérdése: hogyan lehet transzcendens metafizika?)
A megismerésnek két módját állapítja meg:
1. a priori, "tapasztalat elõtti", azaz minden tapasztalatot nélkülözõ ismeret,
2. a posteriori, "tapasztalatot követõ", azaz a tapasztalatból származó empirikus ismeret. Az ismeretek logikai ítéletek formájában válnak tudatossá.(ld. Arisztotelész formális logikája)
Az ítéleteket Kant a logikai alany és állítmány alapján osztályozta:
A) analitikus ítélet: az állítmány benne foglaltatik az alanyban. Pl.: A kör kerek. Az apa férfi. Az ilyen ítéletek az azonosság elve miatt nem ismeretbõvítõek, s -az ellentmondás elve miatt- ellentétük szükségképp hamis.
B) szintetikus ítéletek: Az alanyhoz olyan állítmány járul, amely korábban nem volt meg benne. Pl.: A tanár töltõtollal ír. Az ilyen ítéletek a tapasztalatra épülnek, ismeretbõvítõek, de nem szükségszerûek (igazságuk nem általános érvényû).
A "tiszta ész" feladata Kant szerint ezáltal az kell, hogy legyen, hogy olyan a priori szintetikus ítéleteket ismerjen fel, amelyek egyszerre szükségszerûek (abszolut érvényûek), de egyben ismeretbõvítõek is, azaz olyanok mint a matematikai ítéletek. (pl.: a 7+5 = 12 a priori szintetikus, mert cáfolhatatlan ítélet, viszont a tapasztalatból ered. A metafizika mindeddig analitikus ítéletekkel foglalkozott, s ezért spekulatív tudománnyá vált.

A metafizika kilátástalan helyzetének kiküszöbölésére dolgozta ki Kant a "transzcendentális filozófiát": "Transzcendentálisnak nevezem azt a megismerést, mely nem annyira a tárgyakkal foglalkozik, mint a tárgyak megismerésének módjával, amennyiben a priori lehetséges." (A tiszta ész kritikája)
Kant megfigyelte, hogy az értelem a priori formái, az idõ és a tér adják meg a természettudományos ismeretek bizonyosságát, azaz az értelemben lévõ két szemléleti forma megelõzi a tapasztalást, s így még mielõtt megtapasztaltuk valamit, már -eleve- tudhatjuk, hogy a megtapasztalandó dolgot idõben és térben létezõ jelenségként fogjuk érzékelni. A tér nem empirikus fogalom, hanem a priori képzet (egyfajta velünk született képesség), a külsõ érzékek minden jelenségének formája. Az idõ szintén nem empirikus fogalom, apriori adott, szükséges képzet, végtelen, a változás fogalma csak általa lehetséges.
A tér és az idõ - mint szemléleti formák - az emberi értelem számára rendezik a dolgokat, képzeteket, s emiatt az emberi értelem nem passzív, hanem aktív formáló szerv, mely az emberi elmére ható ingerek közül szelektál. A térben és idõben szemlélt dolgok a jelenségek, azaz a puszta képzetek, amikkel a transzcendentális esztétika foglalkozik. A képzeteknek "egy közös képzet alá rendezése" a fogalom, melyet a transzcendentális logika vizsgál.
Matematikai antiómák (tétel és ellentétel is téves, mert a világ egészérQl nem állítható semmi):
1. Végesség-végtelenség,
2. Összetettség-egyszerqség,
3. Szabadság  szükségszerqség,
4. Van-nincs a világnak abszolút lét oka.






Magyar felvilágosodás:

Hissmann Mihály: a filozófiai tudományok professzora. Könyvei, tanulmányai, folyóiratcikkei a filozófia igen szélesen értelmezett egész területét felölelték, a mqvei a világ minden jelentQsnek talált filozófiai mozzanatát érintették. Tevékeny alkotója volt a közép-európai, különösen az osztrák, a magyar és az erdélyi szász felvilágosodásnak. A történelmi események feldolgozását csupán filozófiai mélységq, az események értelmét feltáró következtetésekkel látta érdemesnek és helyesnek. Hissmann hatékony módszere volt a filozófiatörténet nagy alakjainak újfajta bemutatása, amivel filozófiai alapot teremtett a felvilágosodás számára
.
Mándi Márton István: felvilágosult bölcsész, a helvét hitvallásúak pápai fQiskolájának alapítója, a kanti filozófia magyar apostola. A tudományok népszerqsítése és a kritikai filozófia kedveltebbé tétele érdekében fogott hozzá a bölcsészet rendszeres kidolgozásához. Nagy súlyt helyezett ugyan a kinyilatkoztatott vallás forrására, a Szentírásra, de már az egyházfelekezetek szimbolikus könyveit is csak a XVI. század hitelvei és hittana történeti emlékének tekintette. A kinyilatkoztatás nem forrása, hanem csupán segédeszköze az erkölcstannak. Az oktatásnak az erkölcsi kötelességek elQadásával kell kezdQdni és onnan átmenni a hit tárgyaira.





15. Romantika és német idealizmus

A romantika a francia forradalom utáni eszmei és mqvészeti mozgalom. Friedrich Schlegel nevezte elQször romantikusoknak az elveszett harmónia után sóvárgó, belsQ nyugtalansággal küzdQ irodalmi irányzatot. A korai romantikus mqvészet a 18.sz. végén kifejezi a valóság elQli menekülés vágyát a természetbe, a költQi lovagvilág álmaiba, a népköltészet tündérvilágába vagy a magánéletbe.
A német idealizmus rendszerei Kant hatását tükrözik. Az ész öntevékenységének logikai elvét metafizikai alapelvvé változtatják, a tárgyi világot pedig az ész termékeként magyarázzák.

Hamann az addig túlzottan értelmi kultúrával szemben a valóság egyéb fontos oldalaira mutatott rá, azaz a hitre, a történetiségre és az emberi érzékenységre.

Jacobi szintén a valóság egyéb fontos oldalaira mutatott rá.

Herder a történelmet a természeti fejlQdés folytatásának tekintette. Rámutatott a szubjektív egyéni célok és az objektív történeti eredmények ellentmondásaira.

Goethe német romantikus költQ és író, államférfi és természetfilozófus. A reneszánsz embereszmény sokoldalúságát egyesítette magában.
FQ költQi mqve a Faust.
Vizsgálta a mindenfajta tudományos eredményhez vezetQ módszert. Az emberi tudomány közös alapjának a természet minQségi folyamatainak megértését tekintette.

Schiller: német költQ, drámaíró, történész, esztéta. Mqveiben sokat foglalkozott a hatalomgyakorlás, a hatalommal való visszaélés problémájával, a törvény és az erkölcs megerQsítésével.

Humboldt: német diplomata, nyelvtudós, filozófus és oktatási reformer, a berlini egyetem megalapítója. A nyelv és a kultúra kölcsönhatásait vizsgálva észrevette, hogy az ember a nyelven keresztül észleli a világot, és a nyelvi tevékenység jellege és szerkezete kifejezi a nyelvet alkalmazó kultúráját és egyéniségét.

Schleiermacher: német teológus és klasszika-filológus, a romantika egyik megalapozója. A hit szerinte a világegyetem rteljességének megérzése és megélése. A vallás és az etika párhuzamos, az etika az egyéni benyomás és cselekvés. Az ember egyénisége a végtelen megjelenési formája. A vallás tehát az Isten munkálkodáa a véges emberen.

Fichte: A berlini egyetem egyik alapítója és elsQ rektora. Kantnál erQsebben kiemelte a gyakorlati ész jelentQségét. Szerinte nincsen magánvaló, az egész világ az egyetemes tudat, az abszolút Én terméke. Az állam jogi intézményként csak az ember külsQ magatartását szabályozza, az erkölcsi érzületet nem irányítja.
Az emberiség földi életének célja a szabad, ész szerinti berendezkedés.

Schelling: Lelkész családban született, teológiát tanul, majd a jénai egyetemen tanít. Fichte filozófiájából indul ki, de az objektív idealizmus képviselQje lett.
Filozófiai korszakai:
1. Transzcendentális természetbölcselet (elQtérbe állítja a természetet, amelyet az Abszolútum objektív léttel bíró szellemi teremtményének tart.
2. Azonosságfilozófia (a szellemet és a természetet azonosnak tartja. Az egyedül létezQ az abszolút ész.
3. Misztikus-újplatonikus bölcselet (pozitív filozófia kora)

HEGEL: Stuttgartban született, teológiát és filozófiát tanult. Házitanító, egyetemi magántanár, gimnáziumi igazgató, majd a berlini egyetem professzora. Szerinte a dolgok és a gondolkodás, a tárgy és az alany nem egymástól elválasztott lények. Minden valóság ésszerq és ami ésszerq az valóság. A fogalomnak és a fogalom valóságának szintetikus egysége az idea. Az Abszolútum megnyilvánulási módja a gondolkodás, mely egybeesik a léttel. A világ pedig az idea megvalósulása. Ez a rendszer tehát abszolút idealizmus, mivel csak az ideák valóságosak.
Az Abszolútum az egyéni tudatban hat fejlQdési fokon át bontakozik ki,
hozzá, a tiszta fogalomhoz ezeken keresztül lehet eljutni:
tudat,
öntudat,
ész (törvények, összefüggések tudata),
szellem (erkölcsi tudat),
vallásos tudat,
abszolút tudat.

Filozófiai rendszere 3 részbQl áll:

1) logika: 3 részre osztja:
1. lét tana: a világszellem kiinduló fejlQdési fokozatait mutatja be: ª% tiszta lét v. tiszta semmi ª% a tiszta lét ellentéte a levés ª% a levés konkrét létezése a valóságos lét
Mindennek 3 alapkategória felel meg: - minQség, - mennyiség, - mérték
2. lényeg tana: azt fejti ki, hogy a tiszta lét a konkrét létezésen átcsap a maga ellentétébe a lényeg formájában. A lényeg közvetlen megnyilvánulása a különbség, melynek 2 oldala van: - külsQ különbség, vagyis különbözQség
- belsQ különbség, vagyis az ellentét
3. fogalom tana: megkülönbözteti: - szubjektum, - objektum, - eszme
Rendszerfilozófiája: Minden, ami valóságos, az ésszerq.
Logikája az ésszerqség eszméjét foglalja magában, azaz, hogy minden ésszerq  valóságos.

2) természet filozófiája: a tiszta anyag tudománya. A tiszta anyag nem más, mint a tiszta eszme másléte -> a tiszta eszme önmagát adja.

3) szellem filozófiája: a legmagasabb fokon önmagába visszatérQ eszme tudománya.
A fejlQdésnek 3 fokozata van:
- szubjektív szellem,
- objektív ~,
- abszolút ~:
- vallás,
- mqvészet,
- filozófia

Történeti iskola:

Savigny: német jogtudós, a történeti jogi iskola megalapítója. A jelenbeni jog jelentéseit történeti létrejöttükben és átalakulásukban kereste.

Ranke: német történész. A történetírás alapvetQ feladatának a hagyomány kritikai elemzését tartotta. A történelembQl isten tetteit vélte kiértelmezhetQnek, és kimutathatónak tartotta Isten jelenlétét a nagy történelmi események összefüggéseiben.

Feuerbach: német filozófus a vallás humanista értelmezQje. A keresztény vallást értelmetlennek és embertelennek látta, a kereszténység Istenét illúziónak nevezte. Isten az ember belsQ lényegi természetének a külsQ kivetítése.

Strauss: német filozófus, teológus, a történetkritikai bibliakutatás megalapozója. Az Újszövetségben mitológikus Krisztus-elbeszéléseket látott és magyarázott. Megalkotta a kereszténység evolúciós elméletét a belsQ ellentétes erQk küzdelmébQl létrejövQ magasabb vallási egységgel. Tagadta az evangéliumok történeti hitelességét.

Bauer: német kritikus, filozófus, kutatta az Qskereszténységet és bibliakritikájában a hegeli történetfilozófiára támaszkodott.












16. Pozitivizmus, szocializmus, marxista reneszánsz

A gazdasági jellegq vagy a szabadságjogokért folytatott osztályharcok a reális életproblémát állították az elQtérbe. A természettudományok mellett fellendült a történettudomány is. A pozitivizmus a metafizikával szemben foglal állást. A megoldhatatlan problémának tartja a valóság létalapjának a meghatározását. Megismerésünk kizárólagos tárgyainak a tapasztalat tényeit, a közvetlenül adott jelenségeket és ezek egymáshoz való viszonyát tartja. Az emberi tudásnak korlátjai vannak. A filozófia alapjainak a tapasztalati tudományokat (fizika, biológia történettudomány) tekinti.
Lényeges problémaköre a nyelv önálló problémaköré fejlQdött. Az ember ismereteit kétféle módon nyerheti: ª% érzéki ª% gondolati megismerés

Auguste COMTE (1798-1857)
Sokáig Saint-Simon titkára. Az elsQ pozitivista rendszer kidolgozója.
Létrehozta a Pozitivista Társaságot, 1851-tõl III.Napoleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsQbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelQdik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.)
FQbb mqvei: A pozitív filozófia tanfolyama I-VI. (1830-1841), A pozitív politika rendszere, avagy szociológiai értekezés (1837-1854), Beszéd a pozitív szellemrQl (1844)
Comte-ot a pozitivizmus megalkotására Saint-simonon kívül a Bacon, Galilei és Descartes gondolatai is ösztönözték. A pozitivizmus célja a tudományos és objektív szemléletmód kialakítása, egy olyan világnézeti szempontból semleges filozófia és tudomány létrehozása, mely mentes mind az idealizmustól, mind a materializmustól. Metafizika-ellenessége ellenére a filozófia tárgyának az embert tekinti, de az embert nem egzisztenciális, hanem tudományos szempontból vizsgálja. Az irányzat az ismeretelméleti fenomenalizmus alapján a jelenségekre korlátozott érzéki tapasztalatot teszi meg a megismerés alapjául, módszere pedig az indukció, ezáltal a világot a természet felQl kívánja értelmezni, mégpedig természettudományos módszerek segítségével. Tudományfelfogásában elveti a forradalmi jellegq változásokat, ehelyett mennyiségi jellegq evolúciós fejlQdés elvét követi.
Az egységes tudomány koncepciója szerint mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok azonos, mégpedig természettudományos módszertani elvek szerint kell, hogy mqködjenek. A pozitivizmus -és Comte személyes álláspontja szerint is- a tudomány feladata nem az elméleti fejtegetések és a magyarázat, hanem a leírás és az elQrelátás: "Lássunk, hogy elQreláthassunk."(Comte). A tudományos törvényszerqségek sem mások mint a feltárt tények közti állandósult funkcionális kapcsolatoknak a megragadása (vagyis állandósult szabályszerq kapcsolatok).
Comte a tudományoknak és a tudósoknak eszerint kitüntetett szerepet szánt, hiszen az emberi társadalom fejlQdése hosszú szellemi fejlQdés eredménye lehet csak, s e fejlQdést betetQzni csakis az emberi tudás helyes határainak felismerésével lehet. Erre pedig csak a tudósok képesek, mint ahogy a politikát objektív tudományos alapra is csak õk helyezhetik.
Comte az emberi társadalom fejlQdése során három szakaszt, stádiumot különböztetett meg:
1) teológiai (vagy fiktív) szakasz, avagy a hadakozás kora: Kezdetben az emberek a természeti jelenségeket természetfeletti lények mqvének (személyes erQk hatásának) tulajdonítják.(Ld. mítoszok, vallási hiedelmek) A képzelQerQ túlsúlya érvényesül a megfigyelés helyett.
2) metafizikai vagy absztrakt szakasz: átmeneti korszaknak tekinthetQ, melyben a képzelQerQ ugyan még domináns szerepet játszik, de az absztrakt fogalmak (természet, erQ, lényeg stb.) által magyarázzák a természeti jelenségeket, s ezáltal a megfigyelés is némi szerephez juthatott. Ebben a stádiumban már nem a katonák, hanem a jogászok képviselik a világi hatalmat.
3) pozitív vagy reális szakasz: Az arab természettudományoknak az európai elterjedése, s a communa-mozgalom hatására bekövetkezhetett a tudomány és a békés termelés korszaka. A tudományos vizsgálódás már a közvetlenül adott jelenségekre vonatkozik, s megfigyelés, kísérletezés és összehasonlítás révén megszületnek az egyetemes törvényszerqségek, azaz a képzelQerQ háttérbe szorult (ha még teljesen meg nem is szüntethetQ). A filozófia itt válik a legegyetemesebb pozitív tudománnyá, mely képes egységbe fogni a szaktudományok módszerét és eredményeit. Mindezek hatására az ember képes lesz uralni a természetet. A társadalmi életfeltételek javításának legfontosabb eszköze pedig a szociológia lesz, mely nem más mint az emberi viszonyok egészérQl szóló tudomány, (mely ugyan még nem érte el a pozitív tudomány állapotát).
Comte nagy hatást gyakorolt az angol filozófiára, elsQsorban J.S.Millre és H.Spencerre, illetve meghatározta a 19.sz-i európai társadalom gondolkodásmódját. (Még Marx sem kerülhette meg a comte-i nézetek bírálatát.)

John Stuart Mill: A polgári dem. filozófusa, az egyén szabadságát védelmezte az állammal és az uralkodóval szemben. Látta az empirizmus korlátait. Tagadta a valóság megismerhetQségét.

Herbert Spencer: Szerinte a világban mindenütt és mindenkor fejlQdés van. Azt vallotta, hogy semmit sem lehet megismerni: a lét megismerhetetlen. A valóság dinamikus elve a fejlQdés. Tv-e: az integrációt jelent, kül. részek egyesülése, ill. felbomlása. Az integráció érvényesül a vallásban is.

Avenarius: szerint csak érzetek és a kellemest vagy kellemetlent kifejezQ mozzanatok vannak. A filozófiát a tények értékelésétQl mentes leírás adja.

Mach: a világ egyféle elemekbQl áll, amik kölcsönös függQ viszonyban vannak egymással. A jelenség és magánvaló, anyag és szellem, alany és tárgy csak gyakorlati jellegq megkülönböztetések. Ezért nincs különbség fizika és pszichológia között sem.

Szocializmus: a régi nézetek a társadalmat tudatos emberi alkotásnak tartották, az újak pedig tudományos elvek szerint újra akarták alkotni. A szocializmus végsQ soron a racionalizmusból ered.

Saint-Simon: az emberek testvériségének, új kereszténységek jegyében tudományosan megszervezett ipar és társadalom hirdetQje. Azért akarta, hogy a társadalomban a tudósok vegyék át a papok szerepét, hogy a nincstelenek számára nyújtott ismeretterjesztés révén a vagyonosok megQrizhessék vagyonukat és társadalmi státuszukat. A társadalom célja a létfenntartási eszközök elQállítása, biztosítása. A vallás feladata, hogy a társadalmat a legszegényebbek életfeltételeinek leggyorsabb megjavítására ösztönözze.
Fourier: termelQközösséget és lakóközösséget tervezett falanszter néven a társadalom megreformálására. A társadalmi berendezkedést az emberi szükségletekhez kell igazítani, amire a versenyen alapuló tQkés társadalom képtelen.

Owen: megszervezte, hogy munkásai jobb életkörülmények között élhessenek és az üzem gazdaságilag sikeres maradjon. Új hitvallást dolgozott ki és emberbarát nevelési programokon alapuló társadalmi rendszerre tett javaslatot. Az emberi munka és a gépek versenye helyett a közös emberi cselekvést és a gépek embernek alárendelését sürgette.

Proudhon: eszményi társadalmába a szabad, békés és szegény mestereket, parasztokat helyezte

Karl Marx:
A legújabb kor egyik legkiemelkedQbb gondolkodója. No-ban született, Londonban halt meg. Eleinte újságíróként tevékenykedett. LegfQbb mqve: A tQke . Saját filozófiáját a hegelire alapozta, de ugyanakkor a hegeli filozófia rdsz-ét elutasította. Azt mondja: a társ-i létünk determinálja a tudatunkat. A termelési viszonyok összességét azonosította a gazd-i alap fogalmával. A társ-i felépítmény a pol-i és ideológiai tényezQklbQl tevQdik össze. Társadalomfilozófiai nézete: a tQkés társ.; lényege: az értéktöbblet termelése és kisajátítása.
TQke: a polgári társ. legfQbb jellegzetessége a tQkés árutermelés viszonya, a tQkés áruterm. a történelem legmodernebb rdsz-e, a tQkés áruterm. elQfeltétele az eredeti tQkefelhalmozás.
A haszonszerzés módja: - kölcsön /a kölcsönzQ számára/ , - befektetés
A term. folyamatában a tQke két részre oszlik: - állandó tQkerész /a munka tárgyára és eszközére fordított tQkehányad/
- változó ~ /a munkaerQ áruba invesztált tQkehányad/
Csak az a tQkés maradhat talpon, aki képes a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni. A munkanélküliség folyamatában két tendencia érvényesül: felszabadult munkaerQ megQrzi munkaképességét, a munkanélküliek egy része nem tudja fenntartani munkaképességét
Az elidegenedés problémája: történelmi kategóriának tekinti; a munka elidegenedése az embertQl a társ-i munkamegosztás folyamatában rejlik.

Friedrich Engels:
A marxista társ-elmélet egyik képviselQje. Kifejti, hogy a marxista elmélet filozófiai alapját a dialektika képezi. A temfilozófia területén: A munka része a majom emberré válásában c. mqve, elfogadja, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, de kifogásolta, hogy nem tudja mi tette emberré az embert. Szerinte az emberré válás meghat. oka a munkában és a beszédben rejlik.
Társadalombölcsészeti munkája: A család, a magántul. és az állam eredete . Kifejti, hogy a tört., meghat. mozzanata az emberi élet feltételeinek termelése és újratermelése. A történelmet 3 korszakra osztja: - vadság /emberiség Qskora/
- barbárság /társ-i munkamegosztás létrejötte és fejlQdése/
- civilizáció /a civilizáció kora egyenlQ az osztálytárs-mak történetével, az
oszttárs. gazd-i alapja a magátul.; a civilizációnak a monogámiára épülQ családtípus felel meg/
Az államot történelmi kategóriaként kezelte s azt vizsgálta, hogy mikor és miért alakult ki az állam.




17. ÉLETFILOZÓFIAI IRÁNYZATOK

A 19.sz-ban erQsödött az a felismerés, hogy az ésszerqség csak a felszínen érvényesül, a mélyben irracionális /ésszel felfoghatatlan/ erQk mqködnek.

Schopenhauer:
FQ mqve: A világ, mint akarat és képzelet.
A 19. sz-i irracionalizmus egyik megalapozója. Pesszimista filozófiája az emberi szenvedés igazolásának kísérlete. Hatással voltak rá a napóleoni háborúk szörnyqsége. Alapgondolata: A világ lényege valamilyen vak, irracionális akarat, amit átélhetünk vágyainkban, törekvéseinkben, reményeinkben. A világ ezért nyomorúság, mert akarat, s ennél fogva harc. Az ember mindig akaratlagosan cselekszik, függetlenül attól, mennyire tudatos a cselekvése. Az akaratlagos cselekvés lényege az egyén életösztönét, létét kifejezQ életakarat. A bennünk uralkodó élniakarás ellenére az élet szenvedéssorozat s a vége a halál. Az élet csak arra jó, hogy túl legyünk rajta, mégis az életre kell törekedni, nem a halálra. Az élet szenvedés, az élvezet, a boldogság csak negatívum, a fájdalom megszqnése. Az okos ember a fájdalommentességet keresi, nem a gyönyört. Mert a gyönyör csak a fájdalom elmúlta. Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
Szerinte a világ az én képzetem, a jelenségeket a tudat határozza meg, de a dolog az akarat révén ismerhetQ meg, s nem az értelem által.
Az ember mindig akaratlagosan cselekszik, függetlenül attól, mennyire tudatos a cselekvése. Az akaratlagos cselekvés lényege az egyén életösztönét, létét kifejezQ életakarat. A bennünk uralkodó élniakarás ellenére az élet szenvedéssorozat s a vége a halál. Az élet csak arra jó, hogy túl legyünk rajta, mégis az életre kell törekedni, nem a halálra. Az élet szenvedés, az élvezet, a boldogság csak negatívum, a fájdalom megszqnése. Az okos ember a fájdalommentességet keresi, nem a gyönyört. Mert a gyönyör csak a fájdalom elmúlta. Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

Sören Kierkegaard: Kopenhágában született -7 gyermek közül a legfiatalabbként-, apja sikeres kereskedõ volt, aki zsarnokian szigorú vallásosságban (pietista szellemben) nevelte fiát, s mindenáron papot szeretett volna képeztetni a fiából. Teológiai tanulmányait Koppenhágában kezdte el, s féktelen társasági életet kezdett élni, de ennek során személyiségén egyre inkább elhatalmasodott a kétségbeesés. 1834-ben Berlinbe utazott, hogy a hegeli rendszert bíráló Schelling elõadásait hallgathassa. Visszatérése után megtért, és teológusként, illetve férjként kívánt felelõs társadalmi szerepet betölteni, de 1841-tõl (Az irónia fogalma c. írása megjelenése után) feladta eddigi terveit, és írói pályára lépett. Mûveit magánkiadásban jelentette meg, s mivel ezek a Vagy-vagy c. mûvét leszámítva igen csekély visszhangot váltottak ki, anyagi helyzete is megrendült. Utolsó éveiben élesen szembefordult a dán egyházzal, s 1854-ben ki is lépett annak kötelékébõl, majd nyilvánosság elõtt a sajtóban folytatott vitákat a hivatalos egyházzal, s ezzel a közvélemény nemtetszését is kivívta. Ezen viszonyok és lelki vívódások közepette 1855-ben az utcán összeesett, s nem sokkal ezután meg is halt.
Azt kutatja, mit kell tennie, hogy megtalálja a számára való igazságot, azt az eszmét, amiért élni és meghalni tud. Teljes emberi életet akar, nemcsak a gondolkodás, megismerés életét. A valódi individualitás megvalósulása különbözQ egzisztenciális magatartásformákban, stádiumokban történik:
- esztétikai stádiumban az individuum az esztétikai létet választja, azaz saját életét mqalkotássá teszi, az ember nézQként tekinti a világot /Don Juan/
- az etikai stádiumban az ember saját lehetQségét, mint feladatát választva kifejezi önmaga fölötti szuverenitását, ami biztonságot nyújt
- vallási stádium úgy jön létre, hogy a bqntudat ismét választásra készteti az egzisztenciát: vagy marad a bqntudatban, vagy Istent választja
Az egzisztencia középpontba állításával Kierkegaard megalapozta az egzisztencializmus irányzatát.

Friedlich Nietzsche: Protestáns lelkész családban született a Lützen melletti Röckenben. Apja mélyen vallásos szellemben nevelte, de apját egy baleset folytán hamar elvesztette (s ettõl kezdve az otthoni légkört a család nõtagjai határozták meg). A bonni egyetemen teológiát és klasszika filologiát hallgatott, majd Lipcsében folytatta tanulmányait, ezenközben megismerkedett Scopenhauer fõmûvével (A világ mint akarat és képzet), s személyes barátságot kötött Wagnerrel. Az egyetemen olyan kiemelkedõ teljesítményt nyújtott, hogy még egyetemi fokozata megszerzése elõtt klasszika-filologia professzori címet kapott a baseli egyetemen. 1888-ban elméje teljesen elborul,s így éli le élete hátralévõ idõszakát is.
Fõbb mûvei:
A tragédia születése (1872),
Korszerûtlen elmélkedések (1873-1876),
A vidám tudomány (1881-1887),
Im-ígyen szóla Zarathustra (1883-1891),
Az Antikrisztus (1888),
A hatalom akarása (1884-1888),
Ecce homo (1888)

A világ lényegét a hatalomra törQ akaratban látta. Az élet az emberben akaró hatalom. Az akarat teljesen független a külsQ normáktól és önmaga alkotja meg az életértéket. Szerinte abszolút érték, abszolút igazság nincs. A megismerés az élet eszköze. Tagadja a haladást a történelemben. A régi értékek nem érvényesek, új értékek kellenek; új értéket csak az erkölcsileg független ember adhat magának, az átlagos ember nem -> felsQbb ember: übermensch. Nem képmutató, nem rontotta meg a civilizáció.
Nietzsche filozófiai tevékenységét három szakaszra lehet bontani:

1) Romantikus-esztétikai periódus: a zenét tekinti az életigenlés kifejezõdésének, s a filozófust, a mûvészt és a szentet tartja követendõ példának. Ezt az életszakaszt a schopenhaueri mûvek, Wagner zenéjének hatása, valamint a klasszika-filológiai vizsgálódások jellemzik.
2) Pozitivista Szakasz: Nietzsche ezt az alkotó korszakát a "délelõtt filozófiájaként" jellemezte. Szembefordult a metafizikával, a hagyományos metafizikai értékrendszereket (vallási, etikai nézeteket) elutasította.
3) Etikai szakasz: amelyben új etikai felfogással megalapozta hírnevét.





18. Újkantizmus, élet-és történetfilozófia, egyéb irányzatok

A 19.sz.közepén a német rendszerfilozófiák után a cél az volt, hogy Kant filozófiáját felélesszék és minél szélesebb körben elfogadtassák. A filozófiát a jövQben kidolgozandó tudományos nézQpontnak tekintették, miközben a kor tudományos modelljét bírálták. A neokantizmus virágkora 1870-1930 közé tehetQ.

Helmholtz orvos és filozófus a természettudomány felQl közelített a kanti filozófiához.

Lange: rájött, hogy a materializmusra nem lehet metafizikát építeni a dolgok lényegének feltárására, hiszen az anyag fogalmát is értelmünk alkotta.

Liebmann: volt az, aki a Kanthoz való visszatérés jelszavát kiadta.

Marburgi iskola: a természettudományokat helyezte elQtérbe.

Cohen: a marburgi iskola megalapítója és feje. A tapasztalat és az ismeret megfelelQ elméletét igyekezett kidolgozni. Logikai idealizmusa szerint a lét gondolása teremti a létet, így lét nincs a gondolkodáson kívül, azaz a lét és a gondolkodás azonos. A cselekedetben a szenvedélyeken a tiszta gondolkodás uralkodik.

Natorp: azt a módszert tekinti mindennek, ahogy a gondolkodás önmagát teremti. A tiszta gondolkodás logikailag az egyetlen lét, ennek ismeret általi mozgását a végletekig a Logosz szabályozza. Az erkölcsiség az egyént emberré tevQ közösség keretében valósul meg. Az egyénnek így fel kell oldódnia a közösségben, a maga érdekét a közösség érdekében dolgozva tudja a legjobban elQmozdítani.

Cassirer: a kanti elveket a kultúra egészére kívánta alkalmazni, és különösen a mqvészetre, a vallásra és a mitológiára. Cassirer a bonyolult dolgokat is világosan fejezte ki. A valóságot nem tudjuk közvetlenül felfogni, hanem csupán jelek, szimbólumok rendszerének közvetítésével. Így a szimbólum fogalma kerül Cassirer gondolkodásának középpontjába.

Badeni iskola:
a történettudományokat helyezte elQtérbe.

Windelband: az újkantiánus délnémet iskola megalapítója, a filozofáló szellem egészének struktúráját, problémáinak és irányának rendszerét, sajátosságait vizsgálta. A tudás 3 fQ kérdése a lét, a történet és a lét megismerhetQsége.

Rickert: transzcendentális filozófiája szellemfilozófia, mely által felemeli a szavát a korabeli ismeretelméleti alapozás nélkülifilozófiák komolytalansága ellen. Különösen az életfilozófiák követeléseivel szemben tiltakozik, mert az élet maga nem lehet az az érték, amelytQl értékét és jelentQségét nyeri. LegfQbb érték a szellem, amelybQl minden érték és jelentés származik.

Fikcionalizmus:

Vaihinger: központi fogalma a fikció, amely valószínqtlen vagy lehetetlen, de segédfogalomként mégis felhasznált felfedezés. A kanti mintha alkalmazása gondolkodásunkban és magatartásunkban különbözQ területeken.

Élet és történetfilozófia: Az emberiség egysége képzetének megtartásához nem a tudományt, hanem kétféle módon is a metafizikát hívta. 1) olyan metafizikai lényegiségeket helyettesít be a misztikus tesz helyébe, mint az általános ész, a világszellem vagy a társadalom egysége, és ezek fejlQdéseként szemlélte a történetet. 2) az egyén végtelen fejlQdését tekintette a történetfilozófiai probléma megoldásának.

Német életfilozófia: a 19-20.sz fordulóján a német filozófia azon irányzatait jelöli, amelyek a pozitivista természetkutatással szemben az élet metafizikai lényegének megragadását állították elméleti tevékenységük középpontjába.

Keyserling: szembefordult a tisztán értelmi kultúrával, nem a szellem ellen harcolt, hanem az élet tökéletesedésének útját a szellem és a lélek új egységgé való bekapcsolásától várja.

Klages: kifejezéslélektana szerint a test a lélek megjelenése, a lélek a test értelme. A szellem a lélek ellenfele.

Simmel: az élet mindenkor több, mint élet.


Életfilozófia, szellemtudomány, historizmus:
Dithley: megalapozta a történet átfogó, kulturális nézQpontú szemléletét. Történelmi esetlenségében és változékonyságában figyelte az embert. A rendkívül összetett történeti valóság az egyszerqbb tényeket kutató tudományok révén ismerhetQ meg.
Spengler: egyedülálló módon tudta megragadni a történeti folyamatosság formáinak arculatát, és megérteni a történeti összefüggéseket. Bírálta azt a felfogást, miszerint a világtörténelem valamiféle elQrehaladás folyamata lenne.
Újhegelianizmus
Croce: olasz történész, filozófus az erkölcsi alapokon álló demokratikus és liberális kormányzás elveit kereste és nézeteit szellemfilozófiája fogta egybe.
Gentile: olasz politikus és filozófus hegeli hatásra fejtette ki aktuális idealizmusát, amely tagadja az egyéni tudat létezését.
Hartmann: német induktív metafizikus, a racionalizmus és az irracionalizmus összeegyeztetQje.
Szolovjov: orosz gondolkodó. Filozófiája a formális nyugati gondolkodás és az orosz vallásos hit egymásra hatását mutatja. A kereszténységnek szociális küldetést tulajdonít.
Modern mqvészeti irányzatok és mozgalmak: a modern mqvészek tevékenységükkel megvalósították és megerQsítették a mqvészi alkotásmód szabadságának elvét. Avantgárd mqvészet a neve összefoglalóan azoknak a 20.sz-i irányzatoknak, amelyek a maguk idején a mqvészi formát a legradikálisabban, legújszerqbb formai megoldásokkal újították meg.

Impresszionizmus:
Valóság benyomásszerq ábrázolása, amikor a mqvészek a magukban keletkezett benyomást próbálják meg visszaadni a téma jobb megjelenítése érdekében.
FestQk: Cézanne, Monet, Manet, Pissaro, Renoir, Degas, Bazille, késQbbiek. Gauguin, van Gogh, Seurat.
Zenében: visszafogott, statikus jellegq és erQs színhatásokat hordozó zene: Liszt, Wagner, Debussy, Ravel, Respighi.
Irodalom: az érzéki benyomások révén igyekezett rögzíteni a külsQ és belsQ lelki valóságot: Oscar Wilde, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kafka Margit, Krúdí Gyula, Kosztolányi DezsQ.

Expresszionizmus: tartalomkifejezQ mqvészi irányzat, amely tudatosan eltávolodik az impresszionizmustól.
Irodalomban: csapongó, látomásos képalkotás, igék túlzó használata, logikátlan mondatfqzés.
FestQk (korai szakasz): van Gogh, Toulouse-Lautrec. FestQ: Nolde, Marc, Kokoschka, Chagall, Picasso, KöltQ: Heym, Werfel, Drámaíró: Brecht, Piscator,

Kubizmus: a szubjektív értelmet emeli a teremtés rangjára. Az eszményi szépséggel az egész világegyetemet ki akarták fejezni. 1) Analitikus kubizmus: formákat geometrikusan átfogalmazza, 2) szimultán kubizmus: a tárgyakat több nézetq síkokra bontott mértani elemekbQl a síkra fekteti, 3) szintetikus kubizmus: az ábrázolt képi struktúrát nem igazítja az ábrázolt jelenség eredeti struktúrájához.
FestQ: Picasso, Metzinger, Gris Szobrász: Laurens, Zadkine.

Futurizmus: a modern nagyvárosi élet és a technika kifejezésére kereste a megfelelQ mqvészi eszközöket. Polgárpukkasztó kiáltványok, ideáljuk a konvencióktól mentesség és gátlástalanság. Az eredetiséget az Qrület határáig vállalták. Irodalom: Marinatti, Majakovszkij, KépzQmqvészet: Darra, Severini, Zene: Russolo

Dadaizmus: ideológiájuk a háború kiábrándultságát tükrözQ nihilista anarchizmus. Semmyilan elméleti alappal nem bírt, tisztán tiltakozás volt. Paul Éluard, Tristan Tzara, Louis Aragon.

Szürrealizmus: központi kategóriája a groteszk, fantasztikus, abszurd, csodálatos. A mqvészetet a megismerés és a cselekvés eszközének tartották. Az álom és az Qrület a gondolkodással egyenértékq forma, mert megszabadít az érdeklogikától.
FestQ: Dali, delvaux, Miró, Klee, Henry Moore.
Irodalomban: képekkel túlzsúfolt alaktalan szabadversek és prózaversek

Absztrakt: elvont formai összefüggéseket rögzít a valóság közvetlen ábrázolása helyett.
FestQ: Victor Vasarely, Klee, Burri.











19. Fenomenológia, filozófiai antropológia, pragmatizmus, strukturalizmus, hermeneutika.

A legújabb filozófiai irányzatok: a 19.sz. végén és a 20.sz. során a matematika és a fizika fejlQdése lehetQvé tette egyrészt a matematikai logika létrejöttével a megismerési rejtélyek kiküszöbölését, másrészt a részecsekfizika kidolgozásával a magánvaló világ hatalmas tudományos megismerését és technikai kiaknázását.

Fenomenológia és pragmatizmus
A legújabb filozófiai irányzatok
A matematika és a fizika fejlQdése lehetQvé tette a megismerési rejtélyek kiküszöbölését, a részecskefizika és technika kialakulását. / szociológia, pszichoanalízis, genetika, lingvisztika, agyelmélet, asztronómia, hermeneutika /
1. Fenomenológia
( Brentano (1838-1917)( nem tisztán a tudattal, hanem a tudatos tevékenységgel foglalkozik.( szerinte minden lelki jelenség, valamilyen tárgyra irányul, azaz valamit tárgyként magában foglal.
( Meinong (1853-1920) ( az emberek ama feltételezéseit elemezte, amik alapján elfogadnak vagy elvetnek igazságokat
( Bolzano (1781-1848)1, magánvaló tételt: ( ami kijelenti, hogy valami létezik-e vagy sem függetlenül a kijelentés igazságától
2, magánvaló igazság  szqkebb( ami valamit, ahogyan van, úgy jelenti ki, függetlenül attól, hogy gondolták vagy kimondták-e
( Husserl (1859-1938) A fenomenológia redukció, a tiszta tudat területére behatolás módszere. Ekkor megváltoztatjuk természetes beállítódásunkat, a külvilág felé fordulást, s a tudatot befelé, önmagára irányítjuk. Ehhez szükséges a külvilág zárójelbe tevése, kizárása, azaz nem figyelembe vétele emperikus tényeként. Nem tagadni kell a külvilágot, hanem elkanyarodik.



A, Filozófia antropológia

Az emberi fajok leírásával, a néprajzzal és az emberek származásával foglalkozott.
(Scheler (1874-1928) ( a tárgyak független reális létét vallotta
1; korszaka: - keresztény irányultság, az egyén elvitathatatlan értékre figyelt
2; korszaka: - megpróbálta meghatározni az emberiség metaantroplógiai helyzetét

( Gehlen (1839-1914) - komplex társadalomtudománnyá kívánta egyenlíteni a régészetet, a pszichológiát, a nyelvel- elméletet és az antropogenezist, az etnográfiát és a szociográfiát, valamint az ember filozófiáját.



B, Pragmatizmus
Pragma: tett, cselekvést jelent, gyakorlati tevékenységet fejez ki. Központ fogalma az ún. pragmatikus elv, amely szerint az igazság a gyakorlati hasznosság függvénye. A filozófia átültetése a transzcendentális régiókból a gyakorlati cselekvés mezejére, az egyszerq ember érzésvilágába. A filozófia foglakozzon emberi problémákkal, emberi célokkal, ezek megoldási, elérési eszközeivel, azzal, ami életünk szempontjából elQnyös. Különösen Amerikában mqvelték. A pragmatizmus az eszme eredményeit, nem eredetét vizsgálja. ElQrenéz a következmények felé, nem törQdik az Qs okokkal. A gondolkodást a cselekvés és a jövQ felé fordítja.

James (1842-1910) A gondolkodás a hit elérésének eszköze. Maga a puszta óhaj, vágy, kívánság elegendQ az istenhithez. Valamint azért ismerünk meg, hogy az ismert birtokában cselekedjünk.

( Peirce (1839-1914) - alaptételei:
1, A gondolkodás szubjektív pszichológia kielégülés
2, Igazság az, ami célokhoz vezet
3, A dolgok azonosak érzéki, gyakorlati következményeik összességével

( Dewey (1859-1952) - Instrumentalista ismeretelméletében hangsúlyozza a megismerés aktív cselekvQ voltát.






C, Strukturalizmus, posztstrukturalizmus
A strukturalizmus: a struktura fogalmán alapuló modern irányzatok összefoglaló neve
A struktúra: az egész sajátos természetét vagy jellegét meghatározó részek v. elemek olyan együttese, amely összefüggéseiben stabil rendszert alkot.
KövetQi:
( Saussure (1857- 1913) - megkülönböztette a beszéd és a nyelv kettQsségét. A beszédet egyes beszédaktusként, a nyelvet szigorúan rendezett jelrendszerként fogta fel.

( Lévi-Strauss (1908-) - a strukturák nála kizárólag gondolkodási strukturák, függetlenül attól, hogy rokonság, mítoszok, a mqvészet, a vallás elemzésébQl vezette le. Pl: a rokonság strukturális elemzéskor az emberi tudat a döntQ nem a valódi vérségi kapcsolat--- fivér- nQvér
---férj - feleség---apa - fiú---anyai nagybácsi  leánytestvér fia

( Barthes (1915-1980) -a pszihoanalizist és a modern nyelvészet eredményeit alkalmazta az irodalmi elemzésben.

( Foucault (1926-1984) - szerinte elQnybe kell részesítenünk a tényszerqt, összetettet és különbözQt az egyöntetqséggel szemben, az áradásokat az egységekkel szemben, a mozgékony elQkészületeket a rendszerekkel szemben.


D, Hermeneutika
A hermeneutika  értelmezéstan - a bibliamagyarázat általános módszertana. - a 19. sz.-ban kibQvült a fogalom az egész emberi megértés folyamatát vizsgálva, figyelemmel volt annak feltételeire és lehetQségeire. / irodalmi, filológiai/
- célja: az olvasó újrateremtse a szerzQ pszichikumában végbement jelentésadási folyamatot.

( Gadamer (1900-) -a történetiséget és az idQbeliséget teszi a hermeneutika középpontjába
- a megértés egyfajta közvetítQ múlt és jelen, a hagyomány és a jelenkor között.


20. ÉLET-METAFIZIKA ÉS ONTOLÓGIA

Élet-metafizika és ontológizmus
Az életfilozófia a pozitivizmus világnézet-nélkülisége ellen lépett fel.
1. ( Bergson (1859-1941) - Szerinte a világ lényege az élet, amely irracionális. ezért az életfelfogást végsQ filozófia fQ célja leküzdeni az élet szempontját.
A matefizika tárgya abszolútum, szimbólumok nélküli tudomány-
A matefizika gondolkodó belülrQl éli a dolgokat ( szerinte a filozófia nem tudomány, hanem lelki utánélés
A matefizika intuícióban az idQ nem üres forma, hanem alkotó tényezQ ( az elemzQ gondolkodás szimbólumai a fogalmak az elemzés olyan eljárás, amellyel a tárgyat már ismeretes, tehát más tárgyaknál is meglévQ elemekre vezethetjük vissza
A tárgy mivel képem van róla, állandóan változik, mert emlékezetem folyton hozzáad valamit a múltból. a tartam minden mozzanata tartalmazza múltját és jövQjét de nem térbelileg, hanem egymásba átmenQ álla- pontként
- A tudat ideje változó tartam.----- - A tartam nem mérhetQ idQ. ----- - A tartam egymásutániság és együttélés, múlt és jelen egysége. ----- A tartam állandóság és mozgás egysége. ----- A tartam új oksági viszonya a pszichológiai okság.

2. ( Chardin (1881-1955)
( a makró-és mikrokozmoszi két végtelene közé harmadikat a gondolkodó agyú embert teszi
( a tudat fejlQdése a világfejlQdés fQtengelye
( az ember az egyetemes fejlQdés mai nyílvesszQje
( szerinte a gondolat kiteljesedésébQl nem ér véget az emberi fejlQdés, utána annak összpontosulása következik
( Az emberi ág elterjedt a földön utána jött a történelem,
a kultúrák érintkezése ( Civilizáció és társadalmiasulás biológiai és szellemi szintézist alkot
( a végsQ egység már emberen túli végsQ reflexió: :extázis istenben ( olyan emberi döntéstQl függQakadályok vannak, az emberi nem egyesülése elQtt, mint a háborúk, a fajüldözés,
a nacionalizmus, az osztályharc, családi és egyéni önzés és bqn. ( az egységet a szeretet valósítja meg, a fejlQdQ világegyetemet isten mozgatja.

3. Újmetafizika
( Whitehead (1861-1947) ( a filozófiát a természettudományos, illetve az összes absztrakció kritikájának tekinti
( a világ nem egyenes események önkényes halmaza, hanem benne logikai törvények, és esztétikai harmónia uralkodik
( a magyarázat három feltétele: 1. a valóságos létezQ tiszta objektív, azaz idQtlenül örök
2. kell léteznie vak alkotó ösztönnek 3. léteznie kell a korlátozás valamilyen elvének

4. Kritikai realista ontológia
( Hartmann (1882-1950)
( szerinte az ismeretelmélet függ a lételmélettQl, nem a lételmélet az ismeretelmélettQl.
Vagyis a tárgyak léte a rájuk vonatkozó gondolkodás szükségszerq elQfeltétele.
( szerinte az objektív kategóriák, azaz a valóság alapkategóriái nem azonosak a szubjektív
kategóriákkal, azaz az emberi gondolkodás alapformáival.
( mivel a tudati tevékenységet mindig el fogja homályosítani az irracionális akarat, és az embernek mindig lesznek puszta térbeli és idQbeli korlátjai, az embereket mindig körülveszik majd megismerhetetlen létezQk, olyanok, amelyek nem tehetQk a megismerés tárgyaivá.



21. NEOPOZITIVIZMUS, ANALITIKUS FILOZÓFIA

Neopozitivizmus
Tagadja a filozófia tudományos szerepét, világszemléletét. Elveti a filozófia kialakult
nézeteit. Szerinte a tudomány feladata a világ jelenségeinek leírása, nem magyarázza
azokat.
A neopozitivizmus a filozófiáról azt tarja, hogy a világon nem segíthet, mivel arról
Csak empirikus (érzékszerveinek útján) tapasztalat útján tapasztalhatunk.

1.A bécsi kör
( Moritz Schlick (1882-1936)
( szerinte a természettudomány megold minden kérdést és a metafizika lényegtelen.
( általános módszert kevertek az igaz és hamis elméletek elhatárolódása
( akkor értelmes egy kijelentés, ha megállapítható, hogy milyen tapasztalati megfigyelések esetén lenne igaz vagy hamis.
( a természettudományok tapasztalati tételei a közvetlen érzéki benyomásokról szóló megfigyelési vagy protokoll tételek
( a tudomány törvényei sémák, elQírások és nem leírások vagy magyarázatok

Fizikalizmus:
1.( Neurath (1882-1945) ( szerinte a jövQben a tudomány módszere a fizika
módszere lesz, azaz módszer és egy nyelv.
2.( Rudolf Carnap(1891-1970)
( a logikának olyan szerepet szánt a filozófiában mint a matematikáé a fizikában.
( a látszatállításokban szerinte vagy olyan szó szerepel, amelyrQl tévesen hiszik, hogy van jelentése, vagy a jelentéses szavak megsértik a szintaxist, s így nem eredményeznem értelmes állítást.
( azt a nyelvet, amely értékes tárgya tárgynyelvnek nevezte, azt, pedig amelynek az elméletet megfogalmazta metanyelv.
Analitikus filozófia
Szerintünk a köznyelvet kell elemezni, hogy megszabadíthassák a félreérthetQ értelmetlen kijelentésektQl, amelyek a hagyományos tudományos filozófiákat jellemzik. Ha ezek nincsenek a nyelvben, akkor nincs is probléma. Pl. ha kiiktatjuk a munkás, tQkés szavakat, akkor nem lesz osztályharc.
Russel (1872-1970)
Szerinte a természettudomány nyújtja a tudást, a technika a haladást. Az ember meghatározója az agy és a természettörvény. Ezért elveti a vallásos gondolkodást. Az ember szabadságát, a jó élet megvalósítását a természeti feltételek lehetQségeinek tudással, szeretettel való felhasználása adja.

Moore (1873-1958)Az egészséges emberi értelmet, a józan észt szerette volna megvédeni.

Wittgenstein (1889-1951)

ElsQ nagy korszakának csúcsa, a hét mondat
1, A világ mind az, aminek esete fennáll
2, Aminek esete fennáll, a tény nem más, mint az elemi tények megléte
3, A tények logikai képe a gondolat
4, A gondolat értelemmel bíró kijelentés
5, Minden kijelentés az elemi kijelentések igazságfüggvénye
6, Az igazságfüggvény általános formája a következQ ( p, x, N (x) Ez a kijelentés általános formája
7, AmirQl nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
Minden összetett kijelentés egyszerqbbekre analizálható, és azok is még egyszerqbbekre. A világ egymástól független tények összessége. AmirQl ne lehet beszélni arról hallgatni kell.
AmirQl a nyelv nem szólhat arról ténylegesen hallgatni, kell - logikumról, - matematikáról, - törvényszerqségrQl- az értékrQl, - az etikáról, - a rejtélyrQl,

A második nagy korszaka:( az elveszett valóság filozófiája( az abszolútum helyén a semmi ült. A világ abszolút volta megingott.


22. Az egzisztencializmus, kritikai filozófia

Egzinsztencialimus Jelentése: létezés.
Témája az emberi létezés, a személyiség sorsa a modern világbanA hit és a hitetlenség, az élet értelmének elvesztése, megtalálása.

( Jaspers (1883-1969)A jelenségeket vizsgáló különbözQ tudományok nem adhatnak egységes világképet,mert az meghaladja az értelem határát. Az egzisztencia fogalmilag megismerhetetlel,csak átélni lehet.A filozófia hittétételek öt igazsága:
ElsQ: Az Istenléte
Második: a kategorikus imperatívusz
Harmadik: a világ eltqnQ valósága
Negyedik: az Isten vezet
Ötödik: az ember véges és befejezetlen.
Az egzisztencia filozófiája fölszólítja az embert: szabad és föltétlen döntést hozzon
önmaga megvalósítására. Az egzisztencia az ember szabadsága, mely transzcenden-
ciaként egyenlQ Istennel.

( Heidegger (1889-1976)( az ittlét fogalmával megragadott embert kiindulópontnak tekinti.( olyan megértQ képességekkel bír, amelyben a létrQl mint sajátjáról, tehát az egzisztenciáról van szó.( a világ feltárulkozási módja az ittlét számára örömteli, szomorú, unalmas vagy félelmetes hangulatú.

( Sarte (1905-1980) Nála az egzisztencia maga a valóság, a dolgok, az ember valóságos léte. Semmilyen lényeg nem elQzheti meg a létet. Mozgás sincs a világban, hanem csak az anyag eloszlása változik. A gondolat a Semmi. Valósággal csak az anyag bír, és az anyagon kívül nincsen semmi. A konfliktus szabadságok közötti konfliktus. A szabadság az emberi léttel együtt jár, így a konfliktus örök. Az ember szabaduljon el magától, múltjától és világtól. Az ember szabadságra ítéltetett.
( Camus (1913-1960)( az egyetlen igazán komoly filozófia probléma az öngyilkosság kérdése.( bár az ember gondolkodik, értelme nem tud kitörni az abszurdum börtönébQl, és ez teszi életet végzetessé. Ha az életnek nincs semmi értelme, az öngyilkosság az egyedüli logikus magatartás. Két féle öngyilkosságot különböztet meg.
1. fizikai, testi öngyilkosság
2. az igazi egzisztencialisták filozófiai öngyilkossága

( Buber (1878-1965)( az embernek a másik lénnyel folytatott találkozását vizsgálta filozófiájában( az embernek lenni szerinte azt jelenti, mint egy másikkal szemben létezQ lénynek lenni.
( Marcel (1889-1973) ( az emberi lényeg azért nem definiálható, mert szabadsággal valósítja meg önmagát
( Merleau-ponty (1908-1961) ( az ember olyan sajátos létezQ, amelyet a tudat és a testiség,jellemez, mert észlelés nincs gondolkodás nélkül, gondolkodás nincs észlelés nélkül.
( Ortega (1883-1955) ( szerinte a dolgok élete a lét, s a lét a tiszta relációk összességében oldódik fel. ( szerinte az élet a logika, az etika és az esztétika segítségével léphet a kultúra birodalmába.
Kritikai filozófia - Frankfurti iskola
A társadalomkritikai elméletének tárgya az ember, aki maga állítja elQ a különbözQ életformáit a történelem során. Új kritériumokra van szükség, tehát nem rendszeren belüli korrekcióra, hanem annak alapvetQ kritikájára. A létet az emberek alapvetQen képesek megváltoztatni, mert a történelem alanyai. A változás célja a társadalom ésszerq alakja, az igazság, a béke, boldogság és szabadság utáni törekvés erényre juttatása.

( Horkheimer (1895-1973) ( szerinte azért a társadalmat kell vizsgálni, mert az
minden tényt preformál.
( Adorno (1903-1969)( nem hitt az emberi nem önteremtésében és önfelszabadításában mert szerinte az ember a magának okozott elidegenedését nem tudja feloldani, az általa létrehozott társadalmi viszonyokat nem képes kézben tartani.
( Marcues (1898-1979)( úgy akarja megváltoztatni a társadalmat, hogy abban az emberek
szabadon és játékosan tudják befutni természetes fejlQdési pályájukat.
( Habermas (1929-) Szerinte a modern ipari társadalomban instrumentális és nem törödik az emberi célokkal, s a politikát technikai jellegqvé teszi. Feltárja , hogy a modern társadalom bajait az okozza, hogy a társadalmi lét kommunikatív szervezQdésq területét (az élet-világot) kisajátították a társadalom olyan ál-autonóm rendszerei Mint a bürokrácia és a gazdagsági nagyszervezetek.


23. A kritikai racionalizmus, neoliberalizmus, újkonzervatizmus

Kritikai racionalizmus

( Popper (1902-1994)
( azon dolgozott, hogy minden ember felérhessen a legnagyobbak közé. Ezért a szabadságot választotta módszernek és célnak is. ( azt akarta, hogy szabadon eldönthessük tévedtünk-e, s
kijavíthassuk ha tévedtünk. ( munkásságának fQbb területe: - a tudományos megismerés módszerének vigálata - szerinte a filozófia feladata nem a szavak jelentésének, vizsgálata, hanem fogalmaink jelentésének világosabbá, pontosabbá tétele
( azt állítja, hogy elQzetes fogalmi minta, konceptuális séma szerint kezdünk hozzá bármilyen megfigyeléshez
( a problématikus tudás érdekli:
( tudásunk gyarapítása, vagyis a kutatás
( szerinte a tudásunk a próba-szerencse tévedés kiküszbölés révén alakul ki.
( a tudásnövelés eszköze: -kritikai diszkusszió( általa kidolgozott falszifikációs folyamat azt jelenti, hogy nem olyan vizsgapróbáknak vetjük alá elméleteinket amelyek igazolják Qket, hanem olyanoknak, amelyek cáfolják.
( a fizikai világ mellett két másik világhoz tartozónak tekinti a gondolati folyamatokat és a tartalmak értelmében vett gondolatokat.
1. dolgok vagy fizikai tárgyak világa
2. szubjektív tapasztalatok vagy gondolati folyamatok világa
3. az önmagában álló kijelentések világa
( nincsen abszolút tudás: az embert és tudást nem lehet sem megítélni, sem megtervezni.
( a tudomány és az értelem növekedése a különös kritika útján történik: módja( olyan intézmények kialakítása, amelyek biztosítják a gondolkodás szabadságát az emberi tényezQt nem képes ellenQrizni egyetlen társadalmi intézmény sem Ha mégis megpróbálja zsarnokság lesz belQle
( a filozófia új feladata :egy intergált kutatás, amelyben egyszerre kap helyet a tudományelmélet, az ismeretelmélet és az ideológiakritika
( érvel a szociális vagy közszempont érvényesülésének totális kiterjesztése ellen, ugyanekkor technológiai társadalomelméletével a társadalom fokozatos reformálásának híve
( szerinte a politikai intézmények kiiktathatók az emberi életbQl, de a társadalmi intézmények nem
( legfQbb feladata a nyomorúság sajátos okainak a felszámolása.
Popper követQk: Lakatos Imre, Hans Albert

Neoliberalizmus

( Hayek (1899-1992)( nemcsak a gazdasági ellenvetésekkel, hanem erkölcsi és politikai oldalról is állította a szocializmus lehetetlenségét ( szerinte elménkben az alapkategóriák, nem a világ természeti szükségszerqségének axiómái, hanem az emberi organizmusnak világbeli evolúciós alkalmazkodását megvalósító elvei ( a tudás hajlam az ideig-óráig tartó sikeres tevékenységre, az emberi tudás elszakadt az alsóbb evolúciós szintektQl
( az emberi ész további evolúciójához le kell mondani a társadalom és a szellemi élet fölötti tudatos ellenQrzés kísérleteirQl. ( emberfelfogásában az emberi ész a társadalmi kapcsolat-és viszonyrendszer összesége
( szerinte a mai világban nem cselekvés filozófiára van szükség, hanem a cselekvés kereteit kell a filozófia általánosítás eszközével kidolgozni


Újkonzervatizmus

( Oakeshott (1901-1992)( a valóságot bizonyos számú meghatározott emberi gyakorlat közvetíti felénk, amilyen a történelem, a politika, a tudomány, a moralítás, a filozófia és a költészet( ezek birtokában az ember olyasmit tud, amit nem lehet visszavezetni alkotórészekre és célkitqzésekre ( nomokrácia: az általános törvényeken nyugszik(
teleokrácia: partikuláris célok irányítják


24.tétel Teológiai filozófiák

1. Neoskolasztika
- az újskolasztika a katolikus egyházban a 19. sz. végén felgyorsult filozófiai mozgalom, amely összeegyezteti katolikus világnézetet az új természettudományos ismeretekkel
részei: 1. tomista filozófia 2. neotomizmus alapvetQ célja: ( az alapos történeti ismeretekkel elmélyített filozófiai és teológia probléma megértés, az újszerq keresztény állásfoglalás elérése.
Neotomizmus- gondolkodásának középpontjában a létezQk elmélete a metafizika áll.- elmélete szerint a létezQ világ szerkezete lépcsQzetes, egymás fölé és egymásba átnyúló rétegekbQl áll. Ez létfilozófia, szenttamási és arisztotelészi kiindulással.
( Mitterer (1887-1966) - elsQként hasonlította össze a világképeket a gondolkodási modellekkel.

( Maritain (1882-1973) - szerinte a filozófiai és a tudományos magyarázat módszertani
különbségét a relativitáselmélet, a részecskefizika és az új tudományelmélet alátámasztja.
Transzcendentális módszerek- célja: a transzcendentális elemzés módszerének továbbvitelével lehetQség nyíljon túllépni a szkepticizmus és a szubjekivizmus

( Maréchal (1878-1944)- megalapozta az újskolasztika folytatásának számító transzcendentális ismeretkritikát- szerinte a megismerQ alany az emberi szellem és a megismerés tárgya összefügg--- még ha magát az igazság létét tagadja is valaki, megvan ez a áttérigazság, amennyiben tagadásával egyúttal megsemmisíti saját, a valóság szkeptikus vonatkozó állítását.

( Karl Rachner (1878-1984)--- meghatározza a módot, miként juthat az ember az anyagi világban általános érvényq objektív ismeretekhez, az ember kérdezQ lény, aki létezéséhez, felteszi a létre vonatkozó kérdést.--- az embernek kell szellemileg templomban élve Istent szeretve szellemének végtelen horizontját megnyitva elQtte, meghallani Isten szavát.--- így az ember jelenségvilága csak a történeti fejlQdésben válhat önmagává, amennyiben hallgat Isten tényleg elhangzó szavára, vagy legalább figyel a kinyilatkoztatás lehetQségére.

2. Teonómia

(Tillich (1886-1965)--- a személyes szabadság és a hagyomány értékeinek megQrzése foglalkoztat--- teológiájában az egyéni és társadalmi élet egymásra hatásának három mozzanata: autonómia (saját rend) heteronómia (idegen rend) teonómia (isteni rend)

Dialetikus teológia

( Barth (1886-1968)--- vallásos élményre helyezi a hangsúlyt--- irányzata a dialetikai teológia--- a biblia kinyilatkoztatást vagy kijelentést tette meg a teológia fQ témájának.
( Ige -teológia ( Kijelentés - teológia
a barthi predestináció felfogás szerint a predestináció- hit adta erQnk az elpogányosodott tömegekkel szemben abban áll, hogy vállaljuk a szolidalítást az elpogányosodott tömegekkel

( Bultmann (1884-1976) - a keresztény hit helyett a transzcendentális Jézus a központ.
A keresztény hit nem a történeti Jézusba, hanem az egyházi megnyilatkoztatásba vetett hit, megállapítja, hogy az ember a történelemnek alárendelt lény, aki azért tud gondolkodni, cselekedni, fennmaradni, mert számot vet a múlttal.--- az ember csupán folyamat, igazi létezés nélkül. a végpont: a nihilizmus

Perszonalizmus-
olyan filozófia, amely a személyt, a személy világot tekinti a filozófiai magyarázat kiindulópontjának.

( Mounier (1905-1950) - definíciója szerint a perszonalista tan elismeri az emberi személy elsQdlegességét, a személy fejlQdését biztosító anyagi szükségszerqségekkel és kollektív intézményekkel szemben.

5. Felszabadító teológia 
a 20. század utolsó évtizedeiben a római katolikus hiten alapuló teológiai felfogás, amely a vallásos hitet társadalmi elkötelezettséggel társítva próbált segíteni az elnyomott személyeken. --- szerinte az Isten a szegényeken át szól az emberiséghez, mert a Szentírás csak a szegények nézQpontjából érhetQ meg.


25. Tétel Posztmodernizmus

- olyan társadalmi, kulturális és intellektuális mozgalom, amely a modernizmusból fejlQdött ki
- elveti a határok fogalmát is és kiemeli a másság tapasztalatának jelentQségét
- a posztmodern szemlélet mára a stílusok, irányzatok és elméletek olyan kaotikus sokféleséghez vezetett, hogy a posztmodern kifejezés használata felszínné vált

1. Ökologizmus
- az ökológia vagy környezet biológia tudományának és problematikájának megjelenítését, elterjedését jelenti mind az állami, mind a civil közéletben és közvéleményben
-az emberiség legégetQbb gondjai ökológiai problémák. pl. népességnövekedés, táplálék szqkössége, környezetszennyezés

2. Globalizmus
- a globális problémák tárgyalásának és kezelésének igénye és gyakorlata
- nyilvánvalóvá vált, hogy megtörténhet, hogy a föld természeti tartalékait a végsQkig kiszipolyozzuk --- a globalizmus lehetQvé tette a világméretQ érintkezés lehetQségeinek elterjesztésével a civilizációk valóságos összetalálkozását és egymásra hatását
- a világpolitika som pólusú lett, a modernizáció nem vezet el bennünket egy egyetemes civilizációhoz--- a Nyugat a többi világrészhez viszonyítva mér nem olyan erQs
és az ázsiaiak gazdasági, katonai és politikai ereje egyértelmqen növekszik
- az iszlám népek demográfiái robbanást hajtanak végre a civilizációk között létrejövQ új világrend születésének vagyunk tanúi.

3. Posztindusztriális társadalom
- az ipari társadalmat az jellemzi, hogy az energiát és a gépesítést a javak tömegtermelésére használja--- posztindusztriális társadalomról akkor beszélünk, amikor a munka aránya a termelésrQl a szolgáltatásra tolódik át, és a gazdasági innovációban és ügyvitelben központi
jelentQségqvé válik az elméleti tudás

4. Információs társadalom
- az új társadalmi technika olyan átalakulást hoz a társadalomban, ami nem az anyagi javak termelésétQl, hanem az információ termelésétQl függ
.--- az új társadalmi technika lényege az információ, ami láthatatlan
.--- a homo sapiens most a második az információs civilizáció küszöbére lépett
.--- Komputónia történelmi emléke: az egy négyzetcentiméteren elhelyezett integrált áramkör lesz
.--- rengeteg történelmi adatot tárol majd arról, hogyan tudott úrrá lenni a világ 6-8 milliárd lakója az energiaválságon, -a népesség robbanáson, a nuklerális fegyverek megsemmisítésén, a teljes katonai leszerelésen, hogyan gyQzte le az írástudatlanságot és a tudatlanságot, hogyan teremtette meg Isten és ember termékeny együttélését a hatalom és a törvény kényszere nélkül.

Tudományfilozófiai forradalom

( Kuhn (1922-1996)
-olyan a tudományos kutatást és gondolkodást meghatározó világszemléleti mintákról, azaz paradigmákról beszél, amik formálsi elméletekbQl tevQdnek össze.

( Lakatos Imre (1922-1974)
szerint a tudományok nem érthetQk meg a tudományok története nélkül
.--- a módszertan nem meghatározó a tudományban, hanem normatív, azaz követelményeket állít a tudósok
elé, és nem eljárási tiltásokkal foglalkozok.

Feyerabend (1924-)
- szerinte a tudományoknak közelíteniük kell a mqvészetet és alá kell, vessék magukat a polgárok megítélésnek.

6. Dekonstrukció
- 1960-as évek végén Fr.országban, Derida által kezdeményezett irodalomkritikai és filozófiai iskola.
( Derrida (1930-)
( módszertani vizsgálata a nyelvi jel önkényes voltából indul ki, ez nemcsak a posztmodernizmusban fontos módszer, hanem fontos része a posztstrukturalista
irodalomelméletnek és szövegelemzésnek is.

7. Posztmodern mqvészet
- a 20. századi végi, a modernizmus elQfeltevéseitQl és gyakorlatától eltávolítandó mqvészeti mozgalom--- jelentése: stílus-egyvelegek leírása
--- Derrida: a kollázst és a motázst tekinti az elsQdleges posztmodern diszkúrzusnak a festészetben, az irodalomban az építQmqvészetben és a moziban.
építészetben: (ornamentika, individualizmus, brutalizmus)


8. Posztmodern filozófia
( Lyotard (1924-)
- különbözQ vitastílusok, tudományféleségek és életmódok feloldhatatlan ellentmondásai
- definiciója szerint a posztmodern:( a meta  értelmezésekkel szembeni hitetlenség
- a posztmodern esztétikai gondolkodásnak két meggondolás- áramlat gyökere van:
1. az eltérQ racionalitás  féleségek egymással össze-egyeztethetetlensége
2. meggondolás- áramlat, amely az esztétikai gondolkodáshoz vezet.

Hasonló témájú dokumentumok

filozófiatörténet II

- 2011-06-10 20:59:28

Késő, antik, középkor elég erősen hiányos :( de azért használható :)

- 2008-07-27 22:27:12

Filozófia jegyzet

- 2009-09-13 12:53:45

Filozófia tételek kidolgozva

- 2010-01-04 14:13:39

Filozófia tételsor

- 2008-12-15 22:28:27

Mi jellemzi az egzisztencializmus filozófiáit

- 2011-11-13 20:46:02

3. ZH - Hume (kérdések+szövegrészletek)

- 2008-12-12 10:14:13

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.

01 1eloadas 2. óra 5. gyak a1 alternatív energiaforrások analízis baudelaire bencze biofizika bűnperek cad rajz civil szervezetek épszerk 3 érzékelő fa fazekas gábor gazdaságtörténelem gazdinfo génmódosítás helyi társadalom humán kamatláb képletek kérdések kiadott kidolgozott korreláció kosztolányi közgazdaságtan fő áramlata közigtöri közjog levelező logisztika matek 1 mechanika 2 média mindennapok kémiája munka öko 1 pol.komm szalay luca szénhidrát szociális jog szöveg természet torlódási hely török üzleti terv vizsgára