politológia

Országok listájaHungaryKodolányi János FőiskolaKommunikáció és médiatudományPolitológiaJegyzetekpolitológia

FIRNICZ ISTVÁN


POLITOLÓGIA ELPADÁSOK















KÉZIRAT GYANÁNT



Nem publikus! Kizárólag vizsgára készüléshez használható!




TARTALOMJEGYZÉK

I. A POLITIKATUDOMÁNY ALAPKATEGÓRIÁI TOC \o "1-3"
A POLITIKA FOGALMA  PAGEREF _Toc34730869 \h 8
MI A POLITIKA?  PAGEREF _Toc34730870 \h 8
POLITIKATUDOMÁNY  PAGEREF _Toc34730871 \h 11
A POLITIKATUDOMÁNY KIALAKULÁSA  PAGEREF _Toc34730872 \h 11
A POLITIKATUDOMÁNY FP KUTATÁSI TÉMÁI: A POLITIKAI HÁROMSZÖG. (A POLITIKAI HÁROMDIMENZIÓS SZEMLÉLETMÓDJA)  PAGEREF _Toc34730873 \h 12
A POLITIKATUDOMÁNY RENDSZERÉNEK TUDOMÁNYÁGAZATAI  PAGEREF _Toc34730874 \h 13
A POLITIKAI HATALOM  PAGEREF _Toc34730875 \h 16
I. A HATALOM MEGJELENÉSI TERÜLETEI, ÖSSZETETTSÉGE  PAGEREF _Toc34730876 \h 16
II. FP HATALOM-FELFOGÁSOK  PAGEREF _Toc34730877 \h 18
A POLITIKAI HATALOM RÖVID DEFINICIÓJA  PAGEREF _Toc34730878 \h 21
A HATALOM FAJTÁI ÉS FORRÁSAI  PAGEREF _Toc34730879 \h 21
LEGITIMÁCIÓ  PAGEREF _Toc34730880 \h 23
A FOGALMI KÖR  PAGEREF _Toc34730881 \h 23
A LEGITIMÍTÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE. MAX WÉBER  PAGEREF _Toc34730882 \h 23
A LEGITIMITÁS SZINTJEI  PAGEREF _Toc34730883 \h 24
AZ ÁLLAM  PAGEREF _Toc34730884 \h 27
AZ ÁLLAM FOGALOM  PAGEREF _Toc34730885 \h 27
AZ ÁLLAM FOGALMÁNAK ALAKULÁSA A POLITIKAI FILOZÓFIÁBAN  PAGEREF _Toc34730886 \h 27
A MODERN ÁLLAM  PAGEREF _Toc34730887 \h 29
AZ ÁLLAM ISMÉRVEI ÉS FUNKCIÓI:  PAGEREF _Toc34730888 \h 31
KONFLIKTUS  PAGEREF _Toc34730889 \h 33
A KONFLIKTUS FOGALMA.  PAGEREF _Toc34730890 \h 33
A KONFLIKTUS OKAI  PAGEREF _Toc34730891 \h 33
A KONFLIKTUSOK SZINTJEI  PAGEREF _Toc34730892 \h 33
A KONFLIKTUSOK FORMÁI  PAGEREF _Toc34730893 \h 34
KONFLIKTUSKEZELP ELJÁRÁSOK.  PAGEREF _Toc34730894 \h 34
POLITIKAI ÉRDEK  PAGEREF _Toc34730895 \h 37
AZ ÉRDEKEK POLITIKAI TERMÉSZETE ÉS JELLEMZPI  PAGEREF _Toc34730896 \h 37
AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730897 \h 38
POLITIKAI ÉRTÉKEK  PAGEREF _Toc34730898 \h 40
AZ ÉRTÉK FOGALMA ÉS FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730899 \h 40
ELSPDLEGES POLITIKAI ÉRTÉKEK A DEMOKRÁCIÁKBAN  PAGEREF _Toc34730900 \h 40


II.POLITIKAELMÉLET FPBB TÖRTÉNETI ETÁPJAI

ANTIKVITÁS
A KOR POLITIKUMA  PAGEREF _Toc34730902 \h 43
PLATÓN  PAGEREF _Toc34730903 \h 43
ARISZTOTELÉSZ  PAGEREF _Toc34730904 \h 45
A KÖZÉPKOR POLIKAELMÉLETEI  PAGEREF _Toc34730905 \h 49
A KOR POLITIKUMA  PAGEREF _Toc34730906 \h 49
A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI TANÍTÁSAI  PAGEREF _Toc34730907 \h 50
RENESZÁNSZ  PAGEREF _Toc34730908 \h 51
A KOR POLITIKUMA  PAGEREF _Toc34730909 \h 51
MACHIAVELLI: „A FEJEDELEM"  PAGEREF _Toc34730910 \h 51
A SZUVERENITÁS ELMÉLETE  PAGEREF _Toc34730911 \h 52
ÚJKOR. A XVII. – XVII. SZÁZAD POLITIKAELMÉLETEI  PAGEREF _Toc34730912 \h 55
A KOR POLITIKUMA  PAGEREF _Toc34730913 \h 55
A SZERZPDÉSELMÉLETEK  PAGEREF _Toc34730914 \h 56
AZ EGYMÁST EGYENSÚLYOZÓ HATALMAK ELMÉLETE:  PAGEREF _Toc34730915 \h 60
AZ IDEOLÓGIÁK KORA. POLITIKAELMÉLET A XIX. SZÁZADBAN  PAGEREF _Toc34730916 \h 62
A KOR POLITIKUMA  PAGEREF _Toc34730917 \h 62
AZ IDEOLÓGIÁK SZEREPE A TÁRSADALOMBAN  PAGEREF _Toc34730918 \h 63
LIBERALIZMUS  PAGEREF _Toc34730919 \h 63
A LIBERALIZMUS SZELLEMI GYÖKEREI  PAGEREF _Toc34730920 \h 63
A LIBERALIZMUS DOGMATIKÁJA  PAGEREF _Toc34730921 \h 65
KONZERVATIVIZMUS  PAGEREF _Toc34730922 \h 67
A KONZERVATIVIZMUS SZELLEMI GYÖKEREI:  PAGEREF _Toc34730923 \h 67
A KONZERVATIVIZMUS DOGMATIKÁJA  PAGEREF _Toc34730924 \h 68
SZOCIALIZMUS  PAGEREF _Toc34730925 \h 71
A SZOCIALIZMUS SZELLEMI GYÖKEREI  PAGEREF _Toc34730926 \h 71
A SZOCIALISTA IRÁNYZATOK DOGMATIKÁJA  PAGEREF _Toc34730927 \h 73
A LIBERALIZMUS, KONZERVATIZMUS ÉS A SZOCIALIZMUS, MINT IDEOLÓGIÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA:  PAGEREF _Toc34730928 \h 74
A NACIONALIZMUS  PAGEREF _Toc34730929 \h 75
AZ ANARCHIZMUS  PAGEREF _Toc34730930 \h 76
A POPULIZMUS  PAGEREF _Toc34730931 \h 77



III. A POLITIKAI RENDSZER ÉS ELEMEI
A POLITIKAI RENDSZER FOGALMA, ELEMEI, FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730932 \h 80
FOGALMI KÖR  PAGEREF _Toc34730933 \h 80
A POLITIKAI RENDSZER ELEMEI  PAGEREF _Toc34730934 \h 81
A POLITIKAI RENDSZER ÁLTALÁNOS FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730935 \h 81
A POLITIKAI RENDSZER SAJÁTOS FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730936 \h 82
A POLITIKAI RENDSZER STRUKTURÁLIS – FUNKCIONALISTA FELFOGÁSA  PAGEREF _Toc34730937 \h 82
PÁRTOK, PÁRTRENDSZEREK, POLITIKAI CSALÁDOK  PAGEREF _Toc34730938 \h 87
A PARS PRO TOTÓ ELVE  PAGEREF _Toc34730939 \h 87
A PÁRTOK FPBB TÖRTÉNETI TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730940 \h 87
A PÁRTOK SZOCIOLÓGIAI ISMÉRVEI  PAGEREF _Toc34730941 \h 88
A PÁRTOK FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730942 \h 89
A PÁRTRENDSZEREK TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730943 \h 90
POLITIKAI CSALÁDOK  PAGEREF _Toc34730944 \h 91
TÁRSADALMI MOZGALMAK  PAGEREF _Toc34730945 \h 94
A MOZGALOM FOGALOM TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAI:  PAGEREF _Toc34730946 \h 94
A TÁRSADALMI MOZGALMAK SAJÁTOSSÁGAI  PAGEREF _Toc34730947 \h 94
ÚJ TÁRSADALMI MOZGALMAK  PAGEREF _Toc34730948 \h 95
ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK  PAGEREF _Toc34730949 \h 96
AZ ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ TÍPUSAI, CSOPORTJAI ÉS JELLEMZPI  PAGEREF _Toc34730950 \h 96
A NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK TÍPUSAI ÉS AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS ESZKÖZE, CSATORNÁI  PAGEREF _Toc34730951 \h 97
A PARLAMENTARIZMUS  PAGEREF _Toc34730952 \h 100
A NYUGAT-EURÓPAI PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNETI FUNKCIÓVÁLTÁSAI  PAGEREF _Toc34730953 \h 100
A MODERN PARLAMENTEK KORLÁTOZOTT SZUVERENITÁSA  PAGEREF _Toc34730954 \h 101
A MAGYAR PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNETI FUNKCIÓVÁLTOZÁSAI  PAGEREF _Toc34730955 \h 101
A MODERN PARLAMENTEK FUNKCIÓI  PAGEREF _Toc34730956 \h 102
VÁLASZTÁSI RENDSZEREK  PAGEREF _Toc34730957 \h 103
VÁLASZTÁSI ALAPELVEK  PAGEREF _Toc34730958 \h 103
A VÁLASZTÁSI RENDSZEREK TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730959 \h 103
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS  PAGEREF _Toc34730960 \h 107
A VÁLASZTÓI VISELKEDÉST MAGYARÁZÓ ELMÉLETEK  PAGEREF _Toc34730961 \h 107
POLITIKAI KULTÚRA  PAGEREF _Toc34730962 \h 108
A POLITIKAI KULTÚRA TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730963 \h 108
A POLITIKAI KULTÚRA DIMENZIÓI  PAGEREF _Toc34730964 \h 109

A POLITIKAI RENDSZEREK TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730965 \h 111
A DEMOKRATIKUS POLITIKAI RENDSZEREK ÁLTALÁNOS JELLEMZPI  PAGEREF _Toc34730966 \h 111
A DIKTATÓRIKUS POLITIKAI RENDSZEREK JELLEMZPI  PAGEREF _Toc34730967 \h 112
A DEMOKRATIKUS KORMÁNYZATI RENDSZEREK TÍPUSAI  PAGEREF _Toc34730968 \h 112
PARLAMENTÁRIS RENDSZEREK  PAGEREF _Toc34730969 \h 113
AZ ELNÖKI RENDSZER  PAGEREF _Toc34730970 \h 114
FÉLELNÖKI RENDSZER  PAGEREF _Toc34730971 \h 115
A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER  PAGEREF _Toc34730972 \h 117
AZ ORSZÁGGYpLÉS  PAGEREF _Toc34730973 \h 117
A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK  PAGEREF _Toc34730974 \h 118
A KORMÁNY  PAGEREF _Toc34730975 \h 119
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG  PAGEREF _Toc34730976 \h 120
A BÍRÓI SZERVEZET  PAGEREF _Toc34730977 \h 121
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK  PAGEREF _Toc34730978 \h 121














I. A POLITIKATUDOMÁNY ALAPKATEGÓRIÁI


POLITIKA

POLITIKATUDOMÁNY

POLITIKAI HATALOM

LEGITIMITÁS

ÁLLAM

KONFLIKTUS

POLITIKAI ÉRDEKEK

POLITIKAI ÉRTÉKEK




A POLITIKA FOGALMA

MI A POLITIKA?

KÖZNYELVI SZINT

TÖRTÉNETI SZINT

A POLITIKA MUNKAFOGALMA



A POLITIKA FOGALMA

A politika szó a görög városállam, a polisz,- nevébQl származik. A politika végig kíséri az emberiség történetét. Politikai konfliktus és hatalmi állapot nélküli viszony nem volt az emberiség történetében. A politika fogalma térben és idQben változó jelenség.

Európában két és félezer éve számos alkalommal tettek arra kísérletet, hogy a lehetQ pontossággal meghatározzák azt, mi a politika. Ez idQ alatt a politika terjedelme és tartalma sokat változott. Egy nem változott: a politika veleje mindig a társadalom ellentmondásainak felismerése, kezelése, valamikénti megoldása, hogy az adott társadalom egyben maradhasson.& .. A politika a társadalom életének a része, szférája, szintje, alrendszere, különös erQterq mezQje, színpada, - a megfelelQ fogalom kiválasztása a politikát értelmezQ elmélet igényétQl függ- ahol különbözQ eredetq konfliktusok így, vagy úgy alakulnak, megoldódnak, nem önmaguktól, hanem a hatalmi viszonyoknak megfelelQen. A politika helyileg, országosan és nemzetközileg, a hatalom tengelyén forog. A hatalom pedig harc a döntések tényleges birtoklásáért…….Aki látni kívánja a világot az a sok érdekesség mellett a politika világát is kénytelen lesz szemügyre, venni.”(Gombár: 1994: 15.-18.)


MI A POLITIKA?

A politika fogalmának megközelítési szintjei:

Köznyelvi szint:
A politika unalmas A politika a férfiak dolga. Nekünk egyszerq embereknek a politika magas. A politikából csak baj származik A politika megrontja az embereket. A hatalom bqnössé tesz Minek politikát keverni a dolgokba? A politikusok mind csalók és gazemberek.
A közhelyek elhatárolódást, indulatot, és aggódást fejeznek ki, a politika mindenki számára ismerQs, és mégis titokzatos világával szemben. E felfogásokban a politika az elitek dolga, melyre a közembernek, a rosszértelmq tapasztalatok alapján, nincs befolyása.

Történeti szint:
A politika fogalmának történetét áttekintve felfogások, értelmezések sokaságával találkozhatunk.

Ókor: Arisztotelész: közösség
A politika mindig közösségi viszonyokat alakítja, a közösségek, csoportok között merül fel. A politika lényege a közösség helyes rendjének kialakítása, a jó élet legfQbb mqvészete, az emberi együttélést koordináló tevékenység.

Középkor: mqvészet, kiszámíthatatlanság, irracionalitás
A politika mqvészet, az emberfeletti felismerésének mqvészete. A kiszámíthatatlan hatásokban való eligazodás mqvészete. A kiszámíthatatlansága miatt mqvészet mivel a politikában nem lehet tudni, mennyi a döntésekhez szükséges információ.

Reneszánsz, Machiavelli, racionalitás
A politikában vannak sajátos megoldások, racionális megközelítések. Machiavelli szerint a politika uralmi technika, amely a társadalom törvényes rendjének fenntartását szolgálja.



Kossuth: az egzigenciák tudománya
A politika a lehetQségek és a szükségszerqségek felismerésének a mqvészete. A politika nem egyirányú céltételezés, az ellentétes hatásokat a gyakorlásánál számításba kell venni.. Az a jó politikus, aki felismeri a lehetQségeket és ki is, használja. A meg nem léphetQ lépéseket nem lépi meg, de mindent meglép, ami lehetséges, és ezt ismerni kell.

Érdek orientált felfogás:
Minden tevékenység érdekvezérelt. A politika az érdek konfliktusok mezeje. Az érdekeket harmonizálni kell, a döntés az érdek konszenzus. A politikus, a szervezet nem tud az érdekek fölé emelkedni, valamely részérdeket állítanak be társadalmi érdeknek. Az van hatalmon, aki a részérdeket társadalmi érdeknek tudja feltüntetni. Minden politikai cselekvés érdekérvényesítQ cselekvés.

Max Wéber: hatalom, a politika, mint hivatás
A politika & . törekvés a hatalomból való részesedésre, vagy a hatalom megosztásának befolyásolására, akár államok között, akár valamilyen államon belül, a hozzátartozó embercsoportok között. (Weber: 1970:380.o.)
A politika: racionalizált, szabályozott, hivatásszerq, professzionális tevékenység. Nem kivételes ember sikere.

A POLITIKA MUNKAFOGALMA: (SZOCOLÓGIAI -POLITOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSE). (Bihari  Pokol: 1992. 61.-66.)
A fentiek alapján a politika mozzanatai: érdek összetevQ, hatalmi összetevQ, akarati összetevQ.
Érdek: Mindig valamivel szemben tudatosul. Az érdek partikuláris fogalom, a döntésekben nyilvánul meg. A politikai konfliktust követQ döntés megszüntethetetlenül érdekmeghatározott tevékenység.
Akarat: Akaratok uralják a politikát. A politika célt tqz ki, ezt meg akarja valósítani. A cél mögött akarat van. A célt valamely csoport forszírozza. A politikai akarattal szemben mindig egy másik akarat hat. Ha az ellenakaratot kiiktatják a politika voluntaristává válik, elveszíti társadalmi korlátjait, egyre végrehajthatatlanabb célokat tqz ki.
Hatalmi összetevQ:
Minden politika hatalomra tQr, a hatalomból kíván részesedni. A hatalom relatív zsákmány. Az ellenzék is hatalmi tényezQ, mint ellenható tényezQ jelen van.

A politika munkafogalma: A POLITIKA ÉRDEKVEZÉRELT AKARATI TEVÉKENYSÉG, AMELY HATALOMRA TÖR

„POLITIKÁNAK NEVEZZÜK AZT A TEVÉKENYSÉGET, AMELYNEK RÉVÉN A FONTOS DÖNTÉSEKET EGY KÖZÖSSÉGBEN ÉS A KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA MEGHOZZÁK, ILLETVE VÉGREHAJTJÁK.” (Bogdanov, V.:2001. 483.)

Irodalom:
Bihari Mihály- Pokol Béla: Politológia Universitas, 1992, 1999, 2004 Bogdanov, V.: Politikatudományi enciklopédia Osiris, 2001. Gombár Csaba: Mi a politika? In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? Osiris 2004. 7.-17. Wéber, Max: Állam, politika, tudomány Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1970.




POLITIKATUDOMÁNY


A POLITIKATUDOMÁNY KIALAKULÁSA


A POLITIKATUDOMÁNY FP KUTATÁSI TÉMÁI: A POLITIKAI HÁROMSZÖG (A POLITIKAI HÁROMDIMENZIÓS SZEMLÉLETMÓDJA)


A POLITIKATUDOMÁNY RENDSZERÉNEK TUDOMÁNYÁGAZATAI



POLITIKATUDOMÁNY
A politikatudomány a politikai jelenségek empirikus vizsgálatával és elméleti magyarázatával foglalkozik.
A tudományág szisztematikusan leírja, elemzi és magyarázza a kormányzati intézmények és az egyértelmqen politikai szervezetek mqködését; a hatalom legitim birtoklóinak kötelezQ érvényq allokációit, illetve döntéseiket elQsegítQ társadalmi tevékenységeket és interakciókat; továbbá a politikai intézményekrQl, döntésekrQl és allokációkról folytatott vitákban megjelenQ értékeket, az emberi természetrQl alkotott nézeteket, normatív elméleteket.
(Bogdanov, V: 2001: 554.)


A POLITIKATUDOMÁNY KIALAKULÁSA

A modern politikatudomány kialakulása a társadalmi fejlQdés és a tudományos szakosodás eredménye volt. (Bihari  Pokol: 1992: 9.-29., Bayer:1999: 29.-33.)

A politikatudomány kialakulásának feltételei

A politika, mint tevékenység önállóvá válása, elkülönülése más emberi tevékenységektQl. Ez a polgári társadalom és a politikai állam elválását jelenti, ami a polgári forradalmak következménye volt, és a XX. századra teljesedik be.
A tudományágak differenciálódása. A tudományok a modernizáció során differenciálódtak. Az ókorban univerzális tudomány volt a filozófia. A középkorban a gyqjtQtudomány, a vallás volt. EbbQl kivált és önállósult a jog és a filozófia. A filozófia, késQbb szétvált természetfilozófiára és társadalomfilozófiára. Ez utóbbiból differenciálódtak önálló tudományként a társadalomfilozófia, pszichológia, szociológia, történelemtudomány, stb. A társadalomtudományoktól a 20. században kezd elkülönülni önálló tudományként a –az egyéb feltételek megteremtQdésének együttes hatásaként- a politikatudomány.
Demokratikus politikai rendszerek kialakulása. A társadalomtudományok kritikai szemléletq tudományok. A demokratikus politikai berendezkedések tolerálják, és igénylik a politikai élet reálfolyamatainak feltárását.
A politikáról való gondolkodás konkretizálódása, fogalmi rendszer, a módszertan kialakulása. Egy tudomány önálló diszciplínává akkor válik, ha rendszeres elemzések folynak a tudományág sajátos nézQpontja alapján, ha kialakulnak a szakmai intézmények, megvalósul a tudományterület felsQszintq szakmai oktatása.

A politikatudomány hagyományai az európai kontinenshez kötQdnek, de a fenti feltételek megvalósulása következtében, mint önálló tudományterület, döntQen az Egyesült Államokban alakult ki a huszadik század elsQ éveitQl kezdQdQen.



A POLITIKATUDOMÁNY FP KUTATÁSI TÉMÁI: A POLITIKAI HÁROMSZÖG. (A POLITIKAI HÁROMDIMENZIÓS SZEMLÉLETMÓDJA)

A politika összetett társadalmi valóság, ezért terjedt el a politológiában a politika háromdimenziós szemléletmódja, melyet politika háromszögeknek nevezünk. (Bayer: 1999. 21.-25.). Ez egyben a politikatudomány történeti fejlQdésének fázisait, vizsgálati témaköreit is jelenti.

1. Polity a politika intézményes világa
A kezdeti szakaszban a politikatudomány elsQsorban az intézményrendszer elemzésével foglalkozott. A politika: lényegének a nemzeti keretek között kialakult intézményrendszert tekintette, amelyek. a társadalmi hatalom korlátok közötti alkalmazását jelenti. A korlátok az intézmények, melyek a cselekvést normatív keretei, elQírják a helyes és eredményes viselkedés normáit, teret adnak a politikai harc megvívására, szabályozzák annak lefolyását, a politikai célok lehetséges útjait.
A polity típusú vizsgálatok témakörei: az intézmények (a politika csontvázának vizsgálata):
az állam és intézményei. a parlament, az államfQ, a kormány, alkotmány, alkotmánybíróság,
bírói hatalom, önkormányzatok, a politikai rendszer típusai, kormányzati rendszerek, államformák.

2. Politics a politika konfliktusos folyamata
A tömegdemokrácia kialakulásával elQtérbe kerül a tömegek politikai viselkedésének vizsgálata. A felfogás szerint, a politika, a politikai erQk konfliktusos küzdelmének terepe. A társadalmi erQk között folyamatos harc dúl az erQforrásokért, az érdekek és az értékek érvényesítéséért. A politika állandó konfliktusos küzdelem a döntések befolyásolásáért, az ehhez szükséges pozíciók megszerzésért.
A folyamat szereplQi: egyének, szervezett politikai csoportosulások a politikai mozgalmaktól a pártokig.
A politics vizsgálatok tárgya: a konfliktus folyamata, szereplQi, a szereplQk viselkedése és motívációi.
Témái: pártok, pártrendszerek, választások, választási rendszerek, választói magatartás, érdekszervezetek és funkcióik.

3. Public policy (a közpolitika):
Fogalma: A közügyek intézése a politikai célok és programok elfogadása és megvalósítása érdekében - széles társadalmi részvétel mellett. A közösséget érintQ politikai döntéseket és a közcélok megvalósításának stratégiáját foglalja magába. A közpolitikai kutatások a politikacsinálásra, mint döntéshozatali folyamatra irányulnak.
A közpolitika szereplQi: választott politikusok, a közigazgatás centralizált tagolt szervezete (makropolitika), az érdekképviseletek (mezopolitika), civilszervezetek (mikropolitika), szakértQ intézmények




A POLITIKATUDOMÁNY RENDSZERÉNEK TUDOMÁNYÁGAZATAI
A politikatudományok tudománycsoportot alkotnak a társadalomtudományokon belül. A politikatudományok rendszerében a következQ tudományokat különíthetjük el.
(Bihari  Pokol: 1992. 14.-18.)

I. Politikaelmélet, politológia. A politikai rendszer és a politikai folyamatok lényegi és alapvetQ összefüggéseit, az ennek során kialakuló alapvetQ politikai intézményeket kutatja. Jellege: általános, elméleti, rendszerszerq megközelítés, a strukturális kapcsolatok és funkcionalitás vizsgálata.

II. Politikai filozófia. A filozófia tudományán belül a politika törvényszerqségeit kutatja: a politikai filozófiák története, a politikai értékek elmélete (szabadság, egyenlQség, igazságosság, demokrácia), a politikai hatalom megszervezQdése és elidegenülése.

III. Politikatörténet. A politikai események és folyamatok történetét, társadalmi meghatározottságát és sajátos politikai-hatalmi vetületét vizsgálja.

IV. Politikai eszmék története. Egyetemes és nemzeti eszmetörténetek

V. Politikai pszichológia. A folyamatok, a jelenségek, intézmények, a perszonális kapcsolatok és a politikai személyiségek szerepét és a folyamatok törvényszerqségeit pszichológiai szemlélettel vizsgálja, a pszichológiai törvényszerqségeket keresi.

VI. Politikai szociológia. Empirikus jellegq, szociológiai szemléletq szaktudomány.

VII. Nemzetközi viszonyok elmélete: a külpolitika-tudomány. Nemzetközi politikai rendszerek, diplomáciatörténet, nemzetközi jog, nemzetközi katonai viszonyok

VIII. Államelmélet. Az USA-ban a politikatudományok része. Európában a II. világháború után ide tartozik. Közép-Kelet-Európában: az állam- és jogtudományi diszciplína része.

IX. Alkotmánytan. A politikai hatalom és rendszer alkotmányos berendezkedéseit, kereteit, tartalmát vizsgálja.

X. Közigazgatás-tudomány. A központi, a szubnacionális (regionális és helyi), szupranacionális (EU) és transznacionális (ENSZ, WTO, Világbank, IMF) igazgatás intézményeit és eljárásait kutatja.

XI. Összehasonlító állam –és politikaelmélet
A nemzeti ideológiák, alkotmányos berendezkedések, politikai intézményrendszer, és kormányzás komparatív elemzése

XII. Hadtudományok:
A biztonságpolitikai elméletek, a hadügy intézményei, a hadügy irányítása, a biztonságpolitika tudományos és technikai paradigmái
XIII. Közpolitika- ágazati politikák: (gazdaságpolitika, oktatáspolitika, kulturális politika, szociálpolitika, egészségügy, közlekedéspolitika, stb.)
Irodalom:
Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág Kiadó, 1999,2004. Bihari Mihály- Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992, 1999, 2004. Bogdanov, V.:Politikatudományi enciklopédia, Osiris, 2001.




A POLITIKAI HATALOM

A HATALOM MEGNYILVÁNULÁSÁNAK TERÜLETEI
INTÉZMÉNYEK MAGÁNÉLET POLITIKA VALLÁS stb.

A HATALOM DEFINIÁLHATÓSÁGA
A.) NEM LEHETSÉGES B,) LEHETSÉGES

A HATALOM MEGJELENÉSI TERÜLETE
A.) CSAK EMBERI TÁRSADALOM B.) BIOLÓGIAI, ÉLETTELEN VILÁG

A HATALOM MEGJELENÉSE
A.) AZ EMBERI TÖRT. KEZDETÉN B.) A TÖRT. EGY SZAKASZÁBAN

A HATALOM TÁRSADALMI ALAPJAI
KONFLIKTUSOK FELOLDÁSA, ELOSZTÁS, IRÁNYÍTÁS

A HATALOM FELFOGÁS FPBB TÍPUSAI
MAGATARTÁSTUDOMÁNYI, FINALISTA, INSTRUMENTÁLIS,
STRUKTURALISTA, IRÁNYÍTOT BEFOLYÁSOLÁS,
DÖNTÉS, KÖZVETÍTP, WÉBER

A POLITIKAI HATALOM RÖVID DEFINICIÓJA

A HATALOM FAJTÁI ÉS FORRÁSAI




A POLITIKAI HATALOM
A politikai hatalom a politikatudomány egyik központi kategóriája. Bonyolult, összetett jelenség, ezért fogalmának többfajta megközelítésével, felfogásával, meghatározásával találkozhatunk.
(Bihari- Pokol:1992. 182.-187., Bayer:1999. 67.-77., Bogdanov,V:2000.506.-508.)

I. A HATALOM MEGJELENÉSI TERÜLETEI, ÖSSZETETTSÉGE

1. A hatalom megnyilvánulásának területei:
A hatalom a mindennapi élet szinte összes területén jelenlévQ fogalom, hiszen a társadalmi viszonyok alapvetQen az alá-fölérendeltségen = a hatalmi viszonyokon alapulnak
Konkrétan a hatalom jelen van:
A) Az intézményekben:
Pl.: az államigazgatáson, az igazságszolgáltatáson belül (ügyészség, börtönök), stb.
B) A magánéletben (az interperszonális viszonyokban):
pl.: a szülQ - gyermek / a barátok viszonyaiban.
E viszonyokban az akarat (hatalom) érvényesítésének nem feltételéül van külsQ eszköze; az akarat-érvényesítés általános eszköze a másik fél respektálása, elfogadása.
C) A politikában:
Azonban pl. a politikai, intézményi és magánéleti hatalmat természetesen nem lehet egymástól elválasztani.
D) A vallásban:
A hatalom jelenlétére vonatkozó legszélsQségesebb elmélet a predesztináció tana (az emberek Isten akaratát tudtuk nélkül végrehajtják)

2. A hatalom fogalmának összetettsége, ellentmondásossága (vitapontok):
A) A hatalom definiálhatósága:
a) az egyik nézet szerint nem lehetséges:
Hiszen a hatalom számos formában jelenhet meg, minden életviszonyban jelen van,
Megfoghatatlan, irracionális, misztikus fogalom
b) a másik nézet szerint: igen
a hatalom fogalmában semmi irracionalitás sincs, hiszen elemei (= a hatalom gyakorlójának személye, alanya, a hatalom eszköze és mértéke) pontosan meghatározható.
e nézetet elsQsorban a behaviorista és empirista pszichológusok és szociológusok vallják
Szerintük: a hatalom gyakorlása operacionalizálható, ereje, hatékonysága, stb. számszerq adatokban kifejezhetQ, azaz definiált.
Konkrétan a hatalom nagyságát: a kilátásba helyezett szankció és a követettség arányával lehet mérni.



B) A hatalom megjelenési területe:
a) Az egyik nézet szerint kizárólag az emberi társadalom.
b) A másik nézet szerint a biológiai világ, sQt az élettelen univerzum is.
Igazolható a közösségben élQ állatok viselkedésének tanulmányozásával. A létfenntartásért folytatott harc, a természetes szelekció egyfajta hierarchiát és irányítást alakít ki az állatok között is (pl.: az élelemszerzés, párválasztás területén).
SzélsQséges felfogás szerint a növények és a bolygók viszonylatában is lehet hatalomról beszélni.

C) A hatalom megjelenése:
a) Az egyik nézet szerint az emberi történelem kezdetén történt.
E nézet szerint a hatalom, az akarat-érvényesítés minden korban, a társadalom bármely fejlettségi szintjén jelen volt, csak mások voltak az eszközei és a formája.
E nézetet a terepkutató néprajzosok támasztották alá az elmaradott Qstársadalmak vizsgálata során szerzett tapasztalataikkal: E társadalmakban bonyolult hierarchikus viszonyok és szankció-rendszerek vannak.
Az emberi közösségek (bármilyenek is legyenek) irányítást igényelnek, mely irányítás csak hatalmi alapon lehetséges.
b) A másik nézet szerint csak a történelem egy bizonyos szakaszában jelent meg.
Az Qstársadalmak szervezési elveit nem lehet hatalmi viszonynak tekinteni,
hiszen azok az önkéntességen és a belátáson alapultak,
az erQ, a tekintély, és pl. a kor fölényének az elismerésén.
Igazi hatalom ott van, ahol az erQszaknak (érdekérvényesítésnek) a társadalomtól elkülönült erQszakszerve van.
E felfogás szerint az intézményes (az uralkodó réteg) érdekeit kikényszerítQ) hatalom a történelem csak egy kései szakaszától van jelen.

3. A hatalom, befolyásolás és uralom kifejezések összehasonlítása:

A hatalom: A befolyásolás: Az uralom: Bármilyen ráhatás lehetQségét jelenti, misztikus, megfoghatatlan fogalom Irányított, célzatos ráhatást jelent, aminek eszköze, ereje és eredménye meghatározott. Az elvont, általános ráhatási lehetQség manifesztálódását konkrét helyzetekben történQ megnyilvánulását jelenti. Fogalomköre tág Fogalomköre szqkebb Létezik továbbá olyan nézet is, mely e két fogalmat szinonimaként használja, sQt olyan is, ami szerint mindhárom fogalom szinonimaként használható.
4. A hatalom megnyilvánulásának társadalmi területei:
A) Az irányítói tevékenység / célkitqzések:
Makro - társadalmi szinten az irányítás a társadalom egyik funkciója a vezérlQ és célkitqzQ funkció mellett,
de irányításra szükség van a szervezetek szintjén, és
mikro - társadalmi (csoport) szinten is.
Az irányítás, mint szükséglet azonban csak a hatalom segítségével végezhetQ. A két fogalom kapcsolódik egymáshoz.

B) A konfliktus-helyzetek megoldása:
Történhet megegyezéssel: ebben az esetben nincs szükség hatalomra, de ez ritka.
Ha nincs megállapodás, a konfliktust a hatalom segítségével lehet rendezni.
Hatalom segítségével megoldható konfliktus felmerülhet a magánéletben, de a politikában is (pl.: pártok viszonyában).
A konfliktusok megoldásának hatalmi eszköze lehet, pl.: a bíróság /személytelenül az egész jogrendszer is /.
C) Az integrációs igény:
Célja az integráció révén a hatékonyság növelése (pl.: hadsereg),
de az integráció és annak célja csak a hatalom segítségével lehetséges.

II. FP HATALOM-FELFOGÁSOK

1. A behaviorista felfogás szerint:
A hatalom egy különleges viselkedési mód, amellyel valaki más viselkedését elQidézi.
X hat Y-ra, ezért Y olyan cselekedetet hajt végre, amit egyébként nem tett volna.
E felfogás szerint a hatalom pontosan körülhatárolható hatást jelent, melynek eredménye (Y viselkedésének változása) mérhetQ.

2. A teleologikus / finalista /felfogás szerint:
A hatalom valamely cél elérésére irányul és lényege az egyén cél kitqzQ és cél elérQ képessége.
a) Az angol Russel szerint: a hatalom a tervezett következmények megvalósítása.
b) az amerikai Parsons szerint: a hatalom tényleges képesség arra, hogy egy rendszerben érdekeit realizálja a szabályok betartása mellett.

3. Az instrumentális felfogás szerint:
a hatalom a tényleges ráhatás (különleges) eszköze = itt már nem a cél a fontos, hanem az eszköz és annak hatékonysága
szqkebb értelemben a hatalom az erQszak alkalmazásának lehetQségét = nem feltétlenül az erQszak tényleges alkalmazását, csak kilátásba helyezését jelenti
Laswell és Caplan szerint: A hatalom a befolyásolás különleges esete és eszköze, szigorú szankció kilátásba helyezésével.

4. A strukturalista felfogás szerint:
A) az olasz Gramsci szerint:
a hatalom egy sajátos strukturális reláció = viszony, melynek alapja a társadalmon belül kialakult elválasztottság: a hatalmon lévQk és alávetettek elválasztottsága.
B) a francia. Duverger szerint:
a hatalom társadalmi alapját egy hármas strukturalista tagoltság adja:
Az uralkodó(k), akiknek az érdekében a hatalmat gyakorolják.
A kormányzók, akik (nem saját nevükben) a hatalmat gyakorolják.
és az alávetettek, akik felett a hatalmat gyakorolják.
EbbQl következik, hogy ha a társadalom strukturáltsága megszqnne (a kormányzók és a kormányzottak egybeesnének) a hatalom gyakorlásának alapja szqnne meg.

5. Befolyás
A hatalom irányított befolyásolás, lényege a befolyásolási képesség.
Ennek értelmében, pl. egy érzelmi jellegq ráhatás nem tekinthetQ hatalomnak.

6 A szociológiai felfogás szerint:
A hatalom azonos a döntések birtoklásával, a döntéshozó képességgel.
A döntéshozatalra jogosult (a hatalom birtokosa) nem feltétlenül azonos formális döntéshozóval (pl.: a tanácsadók informális hatalma esetében.).
A formalizál és nem formalizált döntési (hatalmi struktúra) elválása a szervezetek természetes sajátossága.
Robert Dahl szerint a politika-elmélet fQ kérdése, hogy:
Ki, kinek az érdekében és milyen eszközökkel hozza a döntéseket.

7. A hatalmat ignoráló felfogás szerint:
a hatalom a politika-elmélet nem lényeges, mindössze közvetítQ eleme, ami a 4 társadalmi alrendszer között közvetít.
Parsons szerint: a 4 társadalmi alrendszert 2 médium, közvetítQ köti össze:
Az egyik a pénz: általános egyenértékes, ami (mint gazdasági elQny) átválthatósága miatt szabadon közvetíthet a gazdasági, kulturális, politikai, stb. alrendszerek között,
a másik a hatalom, hiszen a politikai hatalom gazdasági hatalomra, tudásra, stb. váltható.
e felfogás a hatalmat (mint központi közvetítQt) túlságosan általánossá teszi.

III. Max Weber hatalom felfogása

1. Újítása, hogy élesen elhatárolta a hatalom és uralom fogalmát:
Felfogása szerint a hatalom:
& az az esély, hogy akaratunkat mások ellenállásával szemben is érvényesíteni tudjuk, bármin nyugodjék is ez az esély.
Mindössze potencionalitás: az akarat érvényesítésének lehetQsége.
Akár az ellenállás legyQzése árán is, az erQszak lehet fizikai ellenállás, tiltakozás, stb.
B) az uralom:
a hatalom manifesztálódása: konkretizálódása.
Az a forma, amiben a hatalom megnyilvánul, a parancsolás és az engedelmesség társadalmilag meghatározott viszonya.

C) A magatartások vizsgálata:
Weber szerint a szociológia „magatartás-tudomány”, célja az emberi magatartások megértése.
A viselkedés megértéséhez azonban az azt motiváló tényezQk vizsgálata is szükséges.
Ennek megfelelQen a hatalom vonatkozásában is azt kell vizsgálni, hogy az alávetettek miért követik az uralkodó parancsait, miért elegendQ a hatalom, a potencionalitás.



2. Weber uralom elmélete szerint:
Az uralomnak 3 fajta legitimációs forrása lehet; ennek megfelelQen létezik:
A) Karizmatikus uralom:
a) Gyakorlásának alapja:
Az uralmon lévQ szempontjából:
A másodlagos teleológia: X nem veszi észre, hogy saját célkitqzéseit Y hatására fogalmazta meg és érvényesíti (ezáltal közvetve Y érdekeit képviselve).
Az alávetettek szempontjából:
A hit, az uralmon lévQ rendkívüli (IstentQl származtatott) képességeinek elismerése.
b) A legitimációs bázis növekedésének alapja:
Az ókorban: a (közvetett) tapasztalat (látta, hogy..., hallotta, hogy..., stb.).
KésQbb: a karizma már öröklött, származtatott.
c) Érvényesülésének módja:
ErQszakmentes, hiszen jellegébQl eredQen úgy tud érvényesülni, hogy az alávetettek a karizmatikus személyiség akaratának érvényesítését nem érzik kényszernek.
d) A karizmatikus uralom csoportjai:
Az ókorban tapasztalaton alapuló karizmatikus uralma volt:
A vallásalapítóknak, a görög és római demokráciák demagógoszainak.
a modern korokban jelent meg a szervezeti karizma:
Ami nem egyénekhez, hanem szervezetekhez (pl.: bolsevik párt) köthetQ. A tömeg a karizmával a szervezetet ruházza fel, és ez a karizma száll át a szervezet (mindenkori) vezetQjére.
e) A karizmatikus uralom átalakulása:
A karizmatikus uralom erQsen személy-függQ.
Az adott karizmatikus egyéniség halálával uralmának legitimációs bázisa megszqnik, és jó esetben a karizmát a tisztelet miatt az utódra is származtatják.
Szokássá válhat, a karizmatikus uralom tradicionálissá módosulhat.

B) Tradicionális uralom:
Ami a szokás elfogadásán alapul, ez az úr személyének szóló uralom.
Ez az uralom addig tart, amíg meg nem kérdQjelezQdig (pl.: egy lázadás során).
Ezen uralom határát az úr önkényének elfogadása /el nem fogadása adja.
Az önkény és a korlátok szokás útján történQ rögzülése révén ez a fajta uralom erQszak nélkül is érvényesíthetQ.

C) Legális uralom:
Legitimációs tényezQje: a racionalitásba vetett hit; vagyis az, hogy a jogszerq uralom a legracionálisabb,
ugyanis: a jog általánosan ismert és kiszámítható.
A jog racionalitása következtében válhattak a modernigazgatási szervezetek racionálisan mqködQ szervezetekké.
Ennek megfelelQen tehát a legális uralom (modern állam mqködésének) alapja: a jog és a bürokrácia racionalitásába vetett hit.



A POLITIKAI HATALOM RÖVID DEFINICIÓJA

A POLITIKAI HATALOM LÉNYEGE: MÁSOK TEVÉKENYSÉGÉNEK A BEFOLYÁSOLÁSA ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS CÉLJÁBÓL, A DÖNTÉSEK BIRTOKLÁSA, A DÖNTÉSHOZATALI KÉPESSÉG RÉVÉN. (Bihari-Pokol:1992. 187.)



A HATALOM FAJTÁI ÉS FORRÁSAI
(Bayer:1999. 68.)

Akcióhatalom:
A fizikai erQszak aktusán, vagy az erQ demonstrálásán, az erQszakkal való fenyegetésen alapul.

Szimbolikus hatalom:
Az autoritáson, azaz a másik szellemi tekintélyének önkéntes tiszteletén alapul. A hatalmat jelek, kiemelkedQ szellemi képességek, tudás, az erQs jellem közvetítik, melyek külsQ hatalmi eszközök nélkül is követésre, igazodásra késztetnek.

Instrumentális hatalom:
Az instrumentális hatalom forrása a technikai fölény, a fejlettebb technikai eszközök feletti rendelkezés, melyek birtokában lehetséges mások mozgásának, cselekvQképességének behatárolása, korlátozása, ellenQrzése.

Információs hatalom:
Az információs hatalom az információk birtoklásán, az adatokhoz való hozzáférésé ellenQrzésén alapul.


Irodalom:
Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág Kiadó, 1999, 2004. Bihari Mihály- Pokol Béla: Politológia Universitas, 1992, 1999, 2004. Bogdanov, V.: Politikatudományi enciklopédia, Osiris, 2001. Politikai filozófiák enciklopédiája, Kossuth, 1995.





LEGITIMÁCIÓ


A FOGALMI KÖR


A LEGITIMÍTÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE. MAX WÉBER

LEGITIMITÁS TÍPUSOK


A LEGITIMITÁS SZINTJEI


A LEGTIMITÁS MÓDJAI



LEGITIMÁCIÓ
A legitimáció több politikával foglalkozó tudományágnak és a politikai életnek is egyik kulcskategóriája. A legitimáció, a legitimitás kérdése, a politikai hatalom jogosságát igazoló elméletek, és az uralom igazolásának konkrét mechanizmusai régóta állnak a politikaelméletek érdeklQdésének középpontjába. A fogalmi kör értelmezése a huszadik század kezdete óta ment végbe a politikatudományi, szociológiai elméletekben. A politikai hatalom elfogadtatásának elve a polgári társadalomban jelenik meg. Azt, hogy a társadalom hogyan viszonyul a hatalomhoz, jelenti legitimáció eszmekörét. Formálódó fogalom.


A FOGALMI KÖR

A fogalom eredete:
Rokon a legális, vagy a legalitás, kifejezésekkel. Lex = törvény, legális = törvényes.

Legális: Az az intézményi uralom, hatalmi berendezkedés, amely törvényekkel alátámasztott, joggal elfogadott. Minden korban mást jelentett.

Legitimitás:
Egy politikai rendszer társadalmi elismertsége, elfogadottsága. (milyen viszonyban van az uralmi rend a társadalmi berendezkedéssel.)

Legitim:
Ami nemcsak legális, törvényen alapuló, hanem elfogadott is.

Legitimáció:
Az a cselekvés, amely elvezet valamely hatalmi rendszer legitimitásához. Feltételez eszméket, ideológiákat, értékeket.


A LEGITIMÍTÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE. MAX WÉBER

A huszadik század elején Max Wéber fogalmazza meg a legitimáció szociológia értelmezését.

A legitimáció szociológiai értelmezése:
Legitim a rend, ha a cselekvQk egy érvényes rend képzetéhez igazodnak, melynek törvényességében és jogosságában hisznek.

Legitim annyiban egy társadalmi politikai rendszer, amennyiben annak polgárai, illetve alattvalói az uralom igazolását belsQ, morális indítékból elfogadják, hisznek az uralom és a hatalom jogosságába, erkölcsileg helyénvaló voltában.”
(Weber: 1987. 58.-59.)



Legitimitás típusok:

Weber az uralom elfogadásának motívuma szerint három tiszta esetet különböztet meg.
(Weber:1987. 221.-275., Bayer:1997. 72.-99.)

Tradicionális legitimitás:
„Az örök tegnap” tekintélyén, a hagyomány és szokás szentségén, a felkent uralkodóval szembeni lojalitáson nyugszik”. Az uralkodás történelmi alapja a hagyomány, az az alávetettség, amely egy közösség tradícióin alapul. Az alávetettek számára kikezdhetetlen hagyományként jelenik meg az alávetettségi pozíció, amely mindkét fél számára evidencia. Az uralmi pozíció örökölhetQ. Addig mqködik, míg ezt a hagyományt valaki(k) ki nem kezdik. A korai államalakulatokban volt gyakori (ókori kelet, feudalizmus, vallási uralom). A tradicionális uralom ideológiája igazolja az uralmi viszonyt. Az alávettek vallásai beletörQdQ vallások, a vallás célja az uralmi viszony igazolása.

Karizmatikus legitimitás:
Rendkívüli odaadás a személy szentsége, elhivatottsága, személyes képességei, felkentsége iránt. Az alávetetteknek a személyes kvalitást , és nem a hagyományokat kell elismernie. Felbukkan a vezér , s bár a hatalom másnak járna, de Q veszi magához. ( Írva vagyon, de én azt mondom néktek. )

Racionális, legális legitimitás:
A uralom gyakorlásának jogosultsága a törvényeken alapszik. A tételes jogon alapuló, ésszerq, személytelen, kiszámítható, bürokratikus, a dologi célszerqsége szerint mqködQ államszervezetbe vetett hit, az uralom elfogadásának alapja. „A legnagyobb esély az önkényuralom elhárítására akkor van, ha az uralom törvényeken nyugszik.”(Uö.)

A valóságban ezek a típusok keverednek egymással.


A LEGITIMITÁS SZINTJEI
(Bayer:1999. 79.-80.)

Beetham: „Jogos vagy legitim, az a hatalom, amely igazolható törvényeknek megfelelQen szereztek meg és gyakorolnak, amely a konszenzus bizonyítékával bír .

A legitimitás szintjei:

Legalitás szintje: Érvényes a hatalom, ha birtokosa törvényesen szerezte meg. Ha nem, akkor illegitim.

Normatív szint: legitim a hatalom, ha megfelel a törvényeknek, azon túl , az emberek erkölcsi érzékeinek, politikai értékeinek, elvárásainak. Ha nem, akkor gyenge legitimitású.

Egyetértésszintje: Van-e jele, a hatalommal való egyetértésnek, megvan-e a demonstratív
egyetértés. Ha nem, a rendszer delegitimálódik.





A LEGTIMITÁS MÓDJAI: (Bayer:1997., Bayer:1999.80.)
Minden hatalom törekszik a hatalom legitimitásának megszerzésére. A legitimitás megszerzésének módja függ az uralkodó politikai tradícióktól, és a társadalom fejlettségi szintjétQl.

A hatalomlegitimációjának fQ formái a fejlettebb országokban:
Alkotmányos demokrácia, melyben érvényesülnek a jogállamiság és a demokratikus választás elvei. Ezt procedurális legitimitásnak is nevezik, utalva az eljárások központi szerepére. Emelett:
A jóléti állam szociális szolgáltatásai, melyek az állampolgárok szükségleteinek kielégítését és szociális biztonságukat szavatolják. (jóléti legitimitás)

A legitimitás egyéb módjai:
ErQszak, szankciók kilátásba helyezése, túlvilági legitimitás, ideológiai legitimitás, nemzeti legitimitás, identitások ápolása, monarchiák, teokratikus rendszerek, karizmatikus legitimitás, forradalmi legitimitás, modernizációs legitimáció (a változás új berendezkedést legitimál.).

Az biztosit stabil politikai rendszert, ha egyidejqleg különbözQ legitimációs dimenziók vannak.



Irodalom:
Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág Kiadó, 1999. Bayer József: A politikai legitimitás, Napvilág, 1997. Weber, M: Gazdaság és társadalom, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1987.


AZ ÁLLAM

AZ ÁLLAM FOGALOM

AZ ÁLLAM FOGÁLMÁNAK ALAKULÁSA A POLITIKAI FILOZÓFIÁBAN
A GÖRÖG POLISZOK ÁLLAMMODELLJE: POLITIKAI KÖZÖSSÉG
A RÓMAI BIRODALOM: CIVITAS, RESPUBLICA, IMPÉRIUM
A KÖZÉPKOT: RESPUBLIKA CRISTIANA, REGNUM
RENESZANSZ
BODEN: SZUVERÉN

A MODERN ÁLLAM
KIALAKULÁSA, JELLEMZPI
A MODERN NEMZETÁLLAM ÉS A FEUDÁLIS ÁLLAM

MI AZ ÁLLAM?: MACHIAVELLI, HEGEL, MARX, WEBER

AZ ÁLLAM ISMÉRVEI ÉS FUNKCIÓI


AZ ÁLLAM
AZ ÁLLAM FOGALOM

Az állam fogalom a XVI. sz.-ban alakult ki de mai értelmében csak a XVIII. sz. óta használják. Az állam etimológiailag a latin status publicus, és az olasz lo stato kifejezésekbQl származik. Az "állam" szó fokozatosan vált a politikai közösséget jelölQ általános terminussá, mégpedig a 14. század eleje és a 17. század vége között. E fejlQdés két fontos kiindulópontjára mutat rá: a status szóval utaltak a fejedelem állására, hatalmára, tisztjére, jövedelmére, méltóságára (status regalis), és jelentette a status a politikai közösség formáját vagy konstitúcióját.
A XVI. sz. elQtti kultúrák esetében csak a mai értelemben vett állam fogalom kivetítésén keresztül lehet államról beszélni.

Az állam mai jelentése: tágabb értelemben:
Az állam az egy adott területen élQ politikailag szervezett közösség valamennyi tagját jelenti.

Szqkebb értelemben: Egy kormányzati intézményrendszert, ami szemben áll az irányítása alatt álló közösséggel.


AZ ÁLLAM FOGALMÁNAK ALAKULÁSA A POLITIKAI FILOZÓFIÁBAN

1. A görög poliszok klasszikus „állam” modellje /i.e. V. sz. /

A) Általános vonásai:
A görög politikai filozófia az állam helyett a politikai közösség kifejezést használta.
A politikai közösség átfogó kategóriáján belül egy szqkebb, de mégis alap egység a polisz.
A polisz: a politikai közösség szervezeti keretét adó, politikai és gazdasági autonómiával (önellátó gazdasággal) rendelkezQ, viszonylag zárt (kis területq és népességq) területi egység.
A polisz rendszer alapját képezte a demokráciának.
Ez a demokrácia egyaránt jelentett bizonyos egyenlQséget és szabadságot.
Az egyenlQség a politikai egyenlQséget jelentette, aminek alapja a szólásszabadság és a vélemények egyenlQ súlya volt.
A demokrácia viszonylagos volt, hiszen az idegenekre, nQkre és rabszolgákra nem terjedt ki.
A közösség demokratikus elvekre alapozza, maga szervezte saját életét, de ez a demokrácia kötelezQ volt a közösség tagjai (a polgárok) számára. Az számított teljes értékq polgárának, aki részt vett a demokráciában, a politikában.




2. A római birodalom állammodellje:

A) Általános vonásai:
a) Rómában, mint városállamban:
A római politikai filozófia az állam helyett a civitas késQbb a respublica kifejezést használta.
A civitas jelentette a lakóterületet és magát a polgárok közösségét is.
A respublica pedig a nép ügyeit, jogban való egyetértést, a közös jogon alapuló népuralmat jelentette. A respublicában a közösség célja közjó, és a közhaszon biztosítása.

b) Rómában, mint birodalomban:
A görög poliszhoz hasonló modell már nem volt követhetQ.
A nagy terület és lakosság miatt a közvetlen (demokrácia) népuralom már nem volt fenntartható.
Az állam megnevezésére e korban már az impérium kifejezés szolgált.

3. A középkori állammodell:

A visszaesés korszakában (a középkor elején):
A korábbi szervezQdések megsemmisültek.
Igazi, egységes államszervezet nem volt; elszórtan és elszigetelten fenn tudtak maradni a római minták (civitas), de a törzsi szervezet terjedt el.
EbbQl következQen a római közjellegq uralom magán (helyi) jellegqvé vált.
B) A fellendülés korszakában:
Részben a birodalmi részben ideológiai és részben nemzeti törekvések hatására egységesedési folyamat indult meg.
A tradíciók felelevenítése és birodalmi törekvések miatt létrejött a Német Római Császárság.
Ideológiai alapon használták a Respublica Cristiana kifejezést, ami a kereszténység közösségének összefoglaló elnevezése volt,
és nemzeti alapokon szervezQdtek a királyságok (regnum).

4. A reneszánsz állammodellje:
A) Az észak-itáliai városállamok szabadság felfogása:
a) a külsQ szabadság:
A két jelentQs birodalom (Német-római Császárság és a Pápai Állam) határán, e két birodalomtól való gyakorlati (és nem jogi) függetlenséget jelenti.
b) a belsQ szabadság:
A feudális kötöttségektQl való függetlenséget és a belsQ autonómiát jelenti.
Ezek a városok a görög poliszokhoz hasonlóan önkormányzó közösséget alkottak.
A reneszánsz Firenze (mint az elsQ modern állam):
a) szervezeti rendszerének alapja:
A gyakorlatban szqk körq demokrácia, szqk körq, hiszen a lakosságnak csak egy része rendelkezett politikai jogokkal.
Firenze a republikánus tradíciót, a görög és római mintát újította fel
E szervezQdésben a nép önkormányzása valósult ismét meg viszonylag demokratikus keretek között.

5. A reformáció korának állammodellje:

A) A reneszánsz továbbfejlesztése:
A reneszánszban megvalósult: a politika autonómiája, az államok külsQ függetlensége és a politikai közösségen belüli egységes hatalom.
A reformáció alakította ki: a politikai társadalom politikai célkitqzéséinek szerepét.
B) Jean Bodin felfogása szerint:
Az állam lényege a szuverenitás: az egy adott terület felett gyakorolt folytonos és örök hatalom.
Az állam célja a rend és a béke fenntartása, ezért a társadalom alá van rendelve az államnak.
Bodin szerint tehát az állam lényege a szuverenitás, ennek megfelelQen az államot szuverenitásnak nevezte,
szemben Machiavelli-vel, aki már használta a latin status szót az állam megnevezésére, de e kifejezés akkor még nem vált általánossá.


A MODERN ÁLLAM

A 18. század végén és a 19. század elején a francia forradalmat és az ipari forradalmat követQen kezdett elQtérbe kerülni az állam és a társadalom megkülönböztetése. A társadalom ebben az összefüggésben nem az embereknek az állam által létesülQ alapvetQ egyesülését, jelentette, hanem az emberek közötti érintkezés és csere a hálózata, amelyet az egyének alakítanak ki ama jogukat gyakorolva, hogy ki-ki a maga módján keresheti egyéni szükségleteinek kielégítését.

A modern állam kialakulása, jellemzQi

Az modern állam az olyan közhatalom kialakulásával jött létre:
Amely már nem azonosítja magát a társadalommal,
amely foglalkozásszerqen katonáskodó fegyvereseket alkalmaz védelmére és hadi céljai elérésére,
amely a népességet a vérségi kötelékek helyett területi beosztással szervezi,
amely államapparátust hoz létre és kormányzati foglalkozásúakat alkalmaz; és
amely céljai finanszírozására közadókat szed.

Az államok fejlQdése:
KülönbözQ történelmi körülményektQl,
a külsQ viszonyok rendszerétQl,
az idegen minták terjedésétQl,
a lakosság etnikai összetételétQl és a földrajzi feltételektQl függött, illetve függ.




A modern nemzetállam és a feudális állam

Modern nemzetállam Feudális állam 1. A legitim erQszak monopóliuma 1. Az erQszak decentralizáci-ója 2. A fQhatalom valódi birtokosa 2. A fQhatalom megoszlik a rendek és az uralkodó között 3. Intézményi állam : a legitimitás hordozója, függetlenül az államformától a racionális jogrend és a bürokratikus szervezetek 3. Személyi állam : a legitimitás alapjai a személyközi viszonyok, partikuláris-plurális jogrend és patrimoniális igazgatás 4. Szekularizáció: az egyház elvileg a többivel azonos jogállású magánintézmény, egyház és állam elválasztása, a politikai hatalom evilági legitimációja 4. Az egyház különleges politikai jogokkal rendelkezQ, az állammal összeforrott intézmény, a politikai hatalom vallásos-transzcendens legitimációja 5. Nemzeti társadalom, a politikai közösség, a gazdaság és a kultúra össztársadalmi szintq alrendszerei 5. A társadalom elkülönült kis társadalmakra , a rendekre oszlik, nincs nemzeti szintq politikai, gazdasági és kulturális egység 6. A világ a nemzetek közössége, a világpolitika a nemzetállamok viszonyrendszere 6. A világ a birodalmak és államok széttagolt és politikai kapcsolat nélküli tömege, nincs világpolitika Forrás: Paczolay Péter  Szabó Máté: Az egyetemes politikai gondolkodás története, Szöveggyqjtemény, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. 27.o.



MI AZ ÁLLAM?

Machiavelli: Az állam uralmi képzQdmény, amely biztosítja és legitimálja meghatározott társadalmi csoportok társadalmi és hatalmi pozícióját.

Hegel: Az állam közvetítQ kapocs, amely összefogja a társadalom centrifugális erQit, a társadalmi érdekellentétek felett áll. Feladata az egyéni szabadság és jogegyenlQség biztosítása.

Marx: Az állam az osztályuralom fenntartására szolgáló elnyomó szervezet, nem pártatlan, az uralkodó osztály érdekeinek védelmére szolgáló eszköz.

Weber: & & .az állam az az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül-ez a terület hozzátartozik az ismertetQ jegyéhez- a fizikai erQszak monopóliumát (sikerrel) igényli. Az állam számit a legitim erQszak egyetlen formájának.




AZ ÁLLAM ISMÉRVEI ÉS FUNKCIÓI:

Az állam ismérvei:

Határolt államterület
Fennhatósága alá tartozó államnépesség
Állami erQszakhatalom


Az állam funkciói:

BelsQ funkciók:
A társadalom bQvített újratermelésének menedzselése
A társadalom tagjainak politikai, gazdasági és más érdekeinek védelme, szolgálata, kifejezése, szabályozása
A társadalmi rend védelme, a bqnözés elleni fellépés
A környezetvédelem fokozott támogatása
Szociális gondoskodás

KülsQ funkciók:

Az állam szuverenitásának védelme
A külkapcsolatok alakítása révén a belsQ funkciók kifejezésének optimalizálása



Irodalom:
Bogdanov, V.: Politikatudományi enciklopédia, Osiris, 2001. Paczolay Péter: Államelmélet. Machiavelli és az államfogalom születése, Korona, 1998. Politikai filozófiák enciklopédiája, Kossuth, 1995.








KONFLIKTUS


A KONFLIKTUS FOGALMA.


A KONFLIKTUS OKAI


A KONFLIKTUSOK SZINTJEI


A KONFLIKTUSOK FORMÁI


KONFLIKTUSKEZELP ELJÁRÁSOK.




KONFLIKTUS
A KONFLIKTUS FOGALMA.

A konfliktus nemzetközi szó: összeütközés, harc, nézeteltérés, küzdelem. A társadalmi konfliktus neves kutatója, Coser szerint ".. értékekért vagy státusigényekért, hatalomért és szqkös erQforrásokért folytatott harc, amelynek során az összeütközésbe kerülQ felek célja nemcsak az óhajtott értékek megszerzése, hanem ellenfeleik semlegesítése, bántása, vagy kiiktatása ". A konfliktusok társadalmi életünk állandó velejárói, a társadalmi kölcsönhatás fontos eleme, amely hozzájárulhat a csoportok és közösségek fenntartásához, és a személyek közötti kapcsolat megszilárdításához. (Coser:1956.in.Kulcsár1987:401).
Rahner szerint a konfliktusok az élet különbözQ területein adódnak, bár szabályozott mederbe terelhetQk, mint szociológiai kifejezés, az összeütközések tetszQleges eredetq, különbözQ erQsségq és különbözQ képen lejátszódó típusait foglalja magában (elméletek, normák, nemzedékek, szerepek konfliktusa, bérkonfliktus, faji konfliktus, fegyveres konfliktus). A társadalmi konfliktusoknak alkotó szerepük van a társadalmi képzQdmények továbbfejlQdésében.(Rahner:1980)
A konfliktus szociálpszichológiai megközelítése kimutatja a dolgok objektív és érzékelt állapota közötti eltérést, és a kettQ közötti viszonyt hangsúlyozza (Deutsch:1974, in: Lányi (szerk.):1996:264-267.).
A konfliktuson, - döntéselméleti értelmezésben - a döntéshozatali mechanizmusok zavarát értik, amelyek az egyén, vagy csoport számára megnehezítik a megfelelQ alternatíva kiválasztását. (Kindler: 1994.)


A KONFLIKTUS OKAI

Konfliktus akkor keletkezezik (Fisichella:2000.52.-54., Kulcsár1987:402), amikor két vagy több személy, vagy csoport:
Ugyanazt a tárgyat akarja birtokolni,
ugyanazt a teret, vagy pozíciót akarja elfoglalni,
egymással összeegyeztethetetlen szerepet játszik,
kölcsönösen összeegyeztethetetlen célokat tqz ki és követ,
összeegyeztethetetlen eszközöket alkalmaz céljai elérésére.

A KONFLIKTUSOK SZINTJEI

A konfliktusok több szinten (Fisichella:2000. 52., Kulcsár:1987.402.) kialakulhatnak:
Az egyén szintjén,
az egyének közötti szinten,
csoportok, szervezetek szintjén,
a szervezeti részek között
alrendszerek között,
a társadalom osztály, rétegtagozódás, vallás szintjén,
generációk, etnikai csoportok stb. szintjén,
regionális szinten,
globális szinten.



A KONFLIKTUSOK FORMÁI
A konfliktusnak sokféle küzdQtere és formája lehet. Fisichella:2000. 53.)

Társadalmi ellentét.
Gazdasági versengés.
Területi követelés.
Kulturálisellentét.
Ideológiai ellentét.
Hatalmi viszálykodás.
Egzisztenciális konfliktusok.

A konfliktus helyzetek lehetnek olyanok, amelyek a politikai közösség egészére veszélyesek, vannak olyanok, amelyek politikai szintig nem jutnak el, és vannak konfliktusok, amelyek megmaradnak eredeti területükön, és ott oldódnak meg.


KONFLIKTUSKEZELP ELJÁRÁSOK.

Az összefoglaló szakirodalom (Kindler:1994.) szerint a konfliktuskezelés módszerei kultúrköröktQl függQek. Az európai kultúrában a romboló konfliktusok kerülése, a szokásokon és a tradíciókon alapuló konfliktuskezelés, az intézményesített eljárások, a szabályozási módszerek a jellemzQek.

Az ellenfél, az ellenzék kiiktatása.

A probléma megoldása: Ennek során a felek az információgyqjtés fontosságát hangsúlyozzák, alternatívákat igyekeznek feltárni.

MeggyQzés: Feltételezik a közös célok egyezQségét, a részcélokban való eltérést, melyeket a közös célok alapján meg lehet szüntetni.

Alkudozás: Az alkudozás során a konfliktusban résztvevQ felek meggyQzés nélküli megegyezésre törekszenek, az alkudozás eszközeinek felhasználásával. Ezek az eszközök: a konfliktus elismerése, fenyegetések, a vélemények meghamisítása, megtévesztQ manQverek.

Kompromisszum: Megegyezés, az egyik fél dominanciájával, nem egyenlQ hatalmi potenciájú felek között.






Integrációs eszközök: Az integrativ megoldások létrejöhetnek: önkéntesen, tudatosan, ráhatásra, intuitív módon, hagyományok, szokások alapján, szocializáció révén.

Az integrációs eszközök, közé tartozik:

Konszenzus:

A konszenzus fogalmát a szakirodalom és a köznyelv többféle értelemben használja. Jelenthet teljes egyetértést a célokban és eszközökben, megegyezést két egyenlQ hatalmi potenciálú tárgyalófél között, beleegyezést, vagy hozzájárulást a politikához, amelyet a mi aktív közremqködésünk nélkül fogadtak el, amelyet valamilyen okból elfogadunk, de nem lépünk fel ellene. (Bayer:1999:77-78.).
A konszenzus Lipset szerint Tocqueville elemzéseire visszavezethetQ álláspont, mely szerint a demokrácia a konfliktusok és konszenzusok erQinek egyensúlyán nyugszik. A demokráciában a konfliktusok megoldása a konszenzus alapján történik, és ennek kulcsmechanizmusa a szavazás. (Lipset:1995.16). A konszenzus ebben a felfogásban egyensúlyt, harmóniát, integrációt jelent.


Kooperáció:

A kooperációs stratégia a nem zéró (változó összegq) játszmák kategóriáján alapszik, melyben, kooperáció hiányában egyik félnek sincs biztosítéka arra, hogy nem olyan változásba megy bele, amely a kialakult állapotnál még rosszabb kimenetelq lenne. Két, vagy több konfliktusban levQ fél kooperatív kapcsolatba kerülhet egymással, ha felismernek olyan fontosabb, kölcsönösen támogató és elQsegítQ kölcsönös függésben lévQ célokat, melyek elérése valamennyi félnek az érdeke, de csak együttmqködve érhetik el. Kooperálva összességében többet nyer külön - külön minden szereplQ, mintha kompetitív egymás kárára megszerezhetQ haszon jegyében folyó zéróösszegq játszmát folytatna.

A kooperáció "A verseny és az együttmqködés valamiféle összjátéka", ami egyben a mindenki ellen jegyében megfogalmazódó domináns stratégia csapdájának elkerülését is jelenti. Nem a kíméleten verseny, vagy a szellemet megbénító túlzott együttmqködés. (Hankiss:1983).

Irodalom:

Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág, 1999 Fisichella, D: A politikatudomány alapvonalai, Osiris, 2000 Hannkis Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok, MagvetQ, 1983. Kindler József: Fejezetek a döntéselméletbQl, Aula, 1994. Kulcsár Kálmán: Politikai és jogszociológia, Kossuth, 1987. Lányi Gusztáv (szerk.): Politikai pszichológia, Ballasi, 1996. Lipset S. M.: Homo politicus, Osiris, 1995. Rahner, K - Vorgrimmer, H.: Teológiai Kisszótár, Szent István Társulat, 1980.





POLITIKAI ÉRDEK


AZ ÉRDEKEK POLITIKAI TERMÉSZETE ÉS JELLEMZPI

AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS TÍPUSAI


POLITIKAI ÉRDEK

A politikai rendszer, a politikai hatalmi viszonyok érdekviszonyokkal telitettek, érdekviszonyokkal átitatottak. A politikai szervezetek a hatalmi pozícióban képesek a társadalom érdekviszonyait döntésekkel befolyásolni. Az érdek személyiségelem, amely meghatározza az egyének csoportok politikai gondolkodását, magatartását. Az egyén érdekrendszere a személyiség meghatározó jelentQségq eleme. Az egyén érzelmi, ismereti értékrendszere magatartás meghatározó.
Az alábbiakban az érdekek politikai természetét és jellemzQit, és az érdekérvényesítés eszközeit (Bihari-Pokol: 1992. 44.-53.) tekintjük át.

AZ ÉRDEKEK POLITIKAI TERMÉSZETE ÉS JELLEMZPI

1. Az érdektörekvések mindig szükséglet-kielégítési szempontból konfliktusos szituációkban keletkeznek.
A legfontosabb javak (kulturális, gazdasági, hatalomból részesedés, iskolába bejutás) szqkösen állnak rendelkezésre. Az igények mindig meghaladják a rendelkezésre álló javakat, ezért az egyéni és csoport érdekek, csak egymás rovására tudnak érvényesülni. EbbQl alakulnak ki az érdektörekvések és konfliktusok. Azok a szükségleti igények válnak érdektörekvéssé, melyek konfliktusba kerülnek (harc, nézeteltérés, küzdelem).

2. A politikailag releváns egyéni érdektörekvések, éppen a más érdektörekvésekkel való konfliktusos természetükbQl következQen, minden esetben a csoport- és közösségi viszonyokhoz kötQdnek.
Azonos érdekqek csoportosulnak, mivel a csoport érdekek hatékonyabban tudják kiszorítani az ellen egyéni érdeket, aminek sikere az egyéni érdek teljesüléséhez is vezet. Az egyéni érdekek, csoport, osztályérdekké integrálódnak, leválnak az egyénekrQl, de az egyén tudatában, mint egyéni érdekek tudatosulnak. Az integrálódásnál az egyéni érdek letisztul, pontosabbá válik, érzelmi elemek kiszqrQdnek, összeqrösödik, és mint érdektörekvés jelenik meg. Az érdektörekvések egymásnak feszülnek. A demokrácia alapkövetelménye az egyéni érdekek integrálódása, mert így politikailag kezelhetQvé válnak

3. Az érdekek az egyének szubjektumának részeként léteznek és funkcionálnak, ennyiben tehát az érdek a szubjektum összetevQje.
Az egyén szubjektív érdeke objektiválódásra törekszik. Ennek formái: pl. verbális kifejezések, igények, magatartás, politikai megfogalmazás, munkalassítás, plakátragasztás, politikai szervezet támogatása stb.

4. A mi -érdek minden esetben az Qk -érdek konfliktusos kapcsolatában fogalmazódik meg.
Az egyik csoport érdekeinek megfogalmazása felszínre hívja a vele szemben ható csoportérdeket. Ez elQsegíti a köztük levQ ellentmondás tisztázását, kiélezését, megszüntetését. Az ütközéssel együtt lejátszódik az érdekek integrálódás: egyéni, csoport, réteg, osztályérdekké összegzQdése. Az érdekintegrálódás legfQbb eszköze: a politikai szervezet. A közös érdek politikai azonosulást biztosít. A politikai szervezet, a szervezeti fegyvert adja tagjai kezébe, a saját egyéni érdek érvényesítésére, a konfliktusok végigharcolására.


5. Az érdektörekvések, érdekérvényesítési esélyeik megnövelése céljából a társadalomban kialakult hatalmi pozíciók megszerzésére törekednek
A legjelentQsebb érdektörekvések a legnagyobb hatalmi státuszok körül szervezQdnek meg, mivel céljuk, hogy a döntések tartalmává váljanak, ezért ezeket meg kell nyerni céljaiknak.

6. Az érdektörekvések alapvetQ célja, hogy a nekik megfelelQ tartalmú döntést érjék el a politikai rendszerben.
Az érdektörekvések akkor tudnak hatékonyan visszahatni keletkezési színterükre, ha a politikai döntések tartalmává válnak, ha mint politikai akarati elQírások fogalmazódnak meg. A politikai döntések mindig érdektartalmú, akarati elhatározások.


AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS TÍPUSAI

Spontán, burkolt, nem szabályozott érdekérvényesítés
Gyakran váratlanul, elQkészület, és egyeztetés nélkül tQr ki. Gyakori formája a munkalassítás, teljesítmény visszatartás, munkabeszüntetés nélkül.

Tárgyalásos érdekképviselet és érdek érvényesítés
Többnyire nagy, csoportok által alkalmazott eszköz. Nem szervezeti, de elQkészített érdekérvényesítési akció, egyértelmq követelések megfogalmazásával. Gyakran képviselQ, vagy tárgyaló delegációt választanak, de ezek megbízása eseti jellegq. Politikailag kezelhetQ, mert tárgyalásos eljárásra terelhetQ.

Szervezeti érdekérvényesítés
A szakszervezetek, szakmai szövetségek, korporációk tömegekre támaszkodó érdekérvényesítQ eszköze. Hivatásos politikusok, vagy választott, kinevezett vezetQk, szakértQk tárgyalásai zajlanak, intézményes érdekegyeztetQ formákban. VégsQ esete az elQre tervezett sztrájk.

Érdeklobbizás
Professzionalista lobbik, vállalkozásként vállalják a döntések befolyásolását.

Informális érdekkijárás
Közös érdekei által integrált szakmai, politika, területi, vagy egyéb csoport befolyásos képviselQinek érdekérvényesítQ akciója és tevékenysége. Nem nyilvános, de hatékony lehet. Nehezen ellenõrizhetQ, ezért antidemokratikus.

Az állami (parlamenti, önkormányzati) érdekképviselet
Közvetlen, nyilvános, szabályozott, integrált, testületi fórumokon megvalósuló eszköz. Nem az egyetlen és nem a leghatékonyabb, de nélkülözhetetlen érdekérvényesítési forma.


Irodalom:
Bihari Mihály- Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992, 1999.




POLITIKAI ÉRTÉKEK


AZ ÉRTÉK FOGALMA ÉS FUNKCIÓI


ELSPDLEGES POLITIKAI ÉRTÉKEK A DEMOKRÁCIÁKBAN




POLITIKAI ÉRTÉKEK

Az érték a filozófia és több társadalomtudomány legelvontabb tudományos kategóriája. Az értékek rendszert alkotnak, az egyes társadalmi alrendszerekhez kötQdnek. Megkülönböztethetünk politikai értékeket, erkölcsi értékeket, vallási, jogi, stb. értékeket.
Az érték a politikai magatartásokat, a politikai tagoltságot az érdek mellett leginkább meghatározó jelenség. Az érték bonyolult összetett fogalom, ezért csak ismérvei és funkciói határozhatók (Bihari-Pokol: 1992. 37.-158.) meg.


AZ ÉRTÉK FOGALMA ÉS FUNKCIÓI

Az érték választáson alapul, amelynek során tudatosan elQnyben részesítünk valamit, valamivel szemben. (Pl.: a béke választása háborúval szemben.)

Az értékek, értékkategória-párokban fejezhetQk ki és tudatosíthatók. (demokrácia- diktatúra, szabadság-elnyomás, humanizmus-embertelenség, korlátozott hatalom-abszolút hatalom, sajtószabadság-cenzúra stb.)

Az értékek funkciói többrétqek, együttesen érvényesülnek. Az értékek funkciói: magatartásbefolyásolók, értékmérceként szolgálnak, csoportintegrálók, életminQséget meghatározó funkciót töltenek be.

Az értékek "kell - jellegq objektivációk. (normatív jellegqek, általános érvényüek, ismétlQdQen be kell tartani, be nem tartásuk szankciót von maga után.)

Az értékek megfogalmazói, fenntartói, hordozói és továbbadói: valóságos társadalmi csoportok és közösségek.

Az értékek társadalmi és történeti objektivációk. (emberi élet, szabadság, majd: biztonság, humanizmus, béke.)

Az értékek a mindennapi lét folyamataiban keletkeznek.

Az értékek rendszert alkotnak, kölcsönösen feltételezve egymást, összekapcsolódva más értékekkel. (A szabadság, vele szemben az elnyomás, a hatalmi önkény.)

ELSPDLEGES POLITIKAI ÉRTÉKEK A DEMOKRÁCIÁKBAN
Az egyenlQség, vele szemben a társadalmi és politikai egyenlQtlenség.
A demokrácia, vele szemben a diktatúra.
Az igazságosság, vele szemben az igazságtalanság.
A humanizmus, vele szemben az embertelen politika.
A béke, vele szemben a háború.
A természetes emberi környezet, vele szemben a szennyezett környezet.

Irodalom:
Bihari Mihály- Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992, 1999.



II. A POLITIKAELMÉLET FÖBB TÖRTÉNETI ETÁPJAI


ANTIKVITÁS

KÖZÉPKOR

RENESZANSZ

ÚJKOR

AZ IDEOLÓGIÁK KORA. - XIX. SZÁZAD



ANTIKVITÁS

A KOR POLITIKUMA

ARISZTOTELÉSZ

PLATON












II. A POLITIKAELMÉLET FPBB TÖRTÉNETI ETÁPJAI

A politikaelméletek koruk társadalmi és politikai kérdéseiben foglalnak állást. A politikaelméletek gyakran filozófiai rendszerek részekéként fogalmazódtak meg, a középkor, a reneszánsz és a reformáció idQszakában elválaszthatatlanok a vallási eszméktQl, a polgári politikatudomány története pedig összefonódik a szociológia, pszichológia és az államtudományok történetével.


ANTIKVITÁS

A KOR POLITIKUMA

Az ógörög politikai hagyomány alapja a polisz. Az i.e. II. évezredben kialakult tulajdonviszonyokra az a jellemzQ, hogy a földet felosztották a polgárok magántulajdonára, és kommunális, városi földekre. A földmagántulajdon megszerzésének elQfeltétele a közösséghez való tartozás. A föld-magántulajdonos a közös javakból, ezzel a közös döntés jogából, mint társtulajdonos a többiekkel együtt részesül. A közügyekben való részvétel lehetQsége és kötelessége felkeltette az érdeklQdést az állami és jogi kérdések iránt.
Athén ie. V században rabszolgatartó demokrácia, a közrendq szabadok többsége által gyakorolt népuralom. A közdemokráciát a népgyqlés valósította meg, a hivatalokat választás és sorsolás kombinálásával töltötték be, a bíróság választott volt.
Periklész: .. törvényeink szerint mindenki egyenjogú& közügyeinket a szabadság szellemében intézzük . E közügyek intézése a viták, vélemények ütközése révén zajlik. ..szerintünk a cselekvés legnagyobb akadálya nem a vitatkozás, hanem a tudásnak a hiánya, amelyre a cselekvést elQkészítQ vita során lehet szert tenni. (In: Bayer:1998. 34.)
A demokrácia légkörében alakul ki a kor szabad politikai gondolkodása.


PLATÓN

Platón (I. E. 427-347) alapvetQ politikai gondolatait Állam címq mqvében fejti ki, amely az elsQ, írásban is ránk maradt politikaelmélet. Témái: az állam morális célja, a politikai berendezkedés jobbá tétele, az állam, az ideális állam, a kor államszervezetei, az ideális, az igazságos, államforma, a törvényes és törvénytelen államformák, a jog szerepének értékelése a társadalom irányításában.
Az alábbiakban alapvetQ politikai gondolatait vázoljuk fel. (Bayer:1998. 40.-49.,Paczolay-Szabó:1996. 26.-31., Platon:1984.)

Politika felfogása:
A politikai tevékenység, lényege: az emberi tevékenység elkülönült ága. Az egyes tevékenységek felett uralkodik és irányítja Qket, gondot visel az államügyekre, mindent a legmegfelelQbben összeszQ, mqködése a közre irányul.

Állam címq mqve: a tökéletesen berendezett állam utópiája. Úgy véli, hogy kora államai rosszul kormányozottak. A gyalázatosan kormányzott államokon csak az segíthet, ha a helyesen filozofálók kerülnek hatalomra, vagy pedig az államok vezetQi rászánják magukat az igazi filozófiával való foglalkozásra.



Az ideális állam:
Az állam létrehozója a szükséglet. Az állam a lélekrészeknek megfelelQen három részre tagozódik.

Alsó réteg: földmqvesek, kézmqvesek. Lélekrészük a vágyakozás, erényük a józan mértéktartás. Feladatuk a szükséges javak megtermelése.

Az Qrök: lélekrészük az indulat, erényük a bátorság. Pk hárítják el az államot fenyegetQ veszélyeket.

A vezetQk: az értelem lélekrészének megfelelQen, a bölcsesség erényével irányítják az államot.
az államszervezet irányítására csak az képes, aki a megismerésben eljut a tökéletesig. (a filozófus)

A vezetQknek és az Qröknek az állam zavartalan mqködése érdekében le kell mondaniuk a magántulajdonról és a családról. A tulajdon és a család helyébe a fogyasztási kommunizmus (a dolgozók termelte javakat kollektíven élik fel), valamint a nQ és gyerek közösség lép. A család és magántulajdon béklyóitól megszabadulva ezek a rétegek kizárólag feladatukkal foglalkozhatnak.

Igazságosság: akkor valósul meg, ha a részek a maguk dolgát végzik: uralkodnak és szolgálnak egymásnak. Így nemcsak a népréteg külön boldog, hanem az egész állam (még a rabszolga is), és az igazságosságban megvalósul az állam létezésének célja.


Államformák:

Az ideális állam formája kétféle lehet. Ha egy vezetésre alkalmas férfi akad: monarchia ha több, arisztokrácia.

Romlott államformák:

Timokrácia: az arisztokrata állam mqködési zavarából jön létre, amikor a hatalom az Qrök kezébe kerül, és bölcsek nem lehetnek vezetQk.

Oligarchia: amikor a pénzimádat és a vagyonszerzés lesz az emberek fQ célja, és a gazdagok lesznek a vezetQk.

Demokrácia: A gazdagok elkorcsosulnak, és a szegények felülkerekednek, ellenlábasaikat megölik, vagy számqzik. A maradéknak egyenlQen osztanak részt a jogokból. A vezetQket sorsolással választják. A részek közötti rend felbomlik, anarchia keletkezik. Kiporciózott egyenlQsdi jön létre. Az emberek nem szükségszerq vágyak rabjai lesznek (mértéktelen szeretkezés, evés, ivás.) A káoszban a nép vezérért kiált. Megjelenik a népvezér. A népvezér kihasználva a tömegek esztelenségét, korlátlan uralomra tesz szert. Ez azonban szolgasághoz vezet. A legtúlzóbb szabadságból a legteljesebb, legkegyetlenebb szolgaság alakul ki.

A türannisz (a zsarnokság) a legrosszabb államforma.

Az államférfi: A dialógus az államvezetés mqvészetének és az uralkodó szerepének taglalásával foglalkozik. Az igazi, ezért korlátlan hatalmú uralkodó tulajdonságait tárgyalja. A biztos tudással rendelkezQ államférfi helyesebben irányítja, az állam életét, mint a törvények.

Törvények:
KésQi mqvében fenntartja alapgondolatát, hogy az állam célja az igazságosság és a boldogság, és ez csak a filozófusok vezetésével érhetQ el. Fontos szerepet tulajdonit az alkotmányoknak. Az állam vezetését a törvényekre és a jogra bízza: a jólét és fennmaradás, csak ott remélhetQ, ahol a törvény áll mindenki felett, és mindenki  a vezetQk is  a törvény szolgái. A törvényhozás és igazságszolgáltatás olyan normáit állítja fel, melyek ma is érvényesek.



JelentQsége:

Állameszménye követökre és kritikusokra talál.
A tudás, a megismerés a társadalomtökéletesedésének alapja, a tudás a társadalom és politika vezetQ elve.
Társadalom elméleti kiinduló pontja: a társadalom nem egyének halmaza, hanem meghatározott helyzetq és funkciójú osztályokból áll, amelyek egymásra utaltak a társadalom harmonikus mqködése érdekében.
A jogilag szabályozott állam gondolata, a jogállam elQfutára.
Az elsQ szociológus: a politikai berendezkedés gazdasági, intézményi, földrajzi hátterének elemzése.
A belsQ viszály oka a vagyoni különbség, ezért elkerülhetetlen a magántulajdon eltörlése.
A társadalmi változások törvényszerqségeinek kutatása.



ARISZTOTELÉSZ
Arisztotelész (i.e. 384-322) fQ gondolatait a politikáról elsQsorban a Politika címq mqve tartalmazza.
Témái: az állam célja, a politikai berendezkedés jobbá tétele, 158 görög állam alkotmányának empirikus kutatása, elemzQ összehasonlító vizsgálata, az államtudomány tárgya, etika és politika, melyik a tökéletes alkotmány, melyik népnek milyen alkotmány megfelelQ, az uralmi formák elvei. A következQkben politikaelméletének jellemzQ vonásait tekintjük át. (Arisztotelész:1969., Bayer:1998. 49.-59., Paczolay-Szabó:1996. 31.-37.)

POLITIKAELMÉLETÉNEK JELLEMZP VONÁSAI

Módszertana: Az empirikus módszert: a megfigyelést, az indukciót (következtetés egyedi esetekbQl az általánosra) alkalmazta a társadalom vizsgálatánál.

Politikum:
A politika: a gyakorlat tudománya, mely a cselekvést szolgálja, célja a poliszban folyó élet helyes rendjének meghatározása. Az errQl szóló tudomány, a politika tudománya a legfQbb és legnagyszerqbb tudomány a világon, mert ez határozza meg a boldog élet feltételeit a városállamban, a többi tudománynak is ez jelöli ki a poliszon belül elfoglalt helyét.



Az állam:
Állam létrejötte: a különbözQ közösségek kialakulása és egyesülése nyomán jön létre, a természet rendje szerint. ElQször a férfi és nQ társul a fajfenntartásra, majd úr-szolga viszony a biztonság érdekében, majd a minden napi szükségletre a háznép, majd az ennél többre hivatott falu. A több faluból álló közösség a városállam, melynek létrejöttének célja pusztán az élet, fennmaradásának célja a boldog élet. Az állam magasabb rendq minden közösségnél. Az emberi boldogság összes formái a poliszban teljesedhetnek be& ..Aki nem képes közösségben élni, vagy állat, vagy isten. Az ember-és az értelmes beszéd képességénél fogva csakis az ember- természeténél fogva állami létre hivatott élQlény, aki tudja mi a jó és mi a rossz, igazságos és igazságtalan. Az ember az, aki képes közösség alkotásra (zoón politikon). Az egyes ember a benne rejlQ lehetQséget, hogy ésszel és erénnyel éljen, csak az államban valósíthatja meg.


Ideális állam
Azt kutatta melyik államforma, biztosítja a városállam legmegfelelQbb rendjét. Ennek megválaszoláséhoz a konkrét történeti alkotmányok tapasztalataiból indul ki.


Államformák: Hat fQ államformát különített el, a hatalmon levQk száma és a hatalomgyakorlás célja szerint.

A királyság jó államforma, amit egy uralkodásra alkalmas férfiú kormányoz. A lényeg, hogy a király betart-e bizonyos írott, vagy íratlan szabályokat. Ha önkénye szerint kormányoz, türanosz lesz, és az államforma a türannisz.

Az arisztokrácia esetén egy kisebb nemes férfiakból álló csoporté a hatalom, akik a gazdagok közül valók és hatalmukat a köznépre tekintettel gyakorolják. Ha a vezetQkbQl hiányzik az erény, a kormányzás nincs tekintettel a köznépre, a vezetQk megválasztásában a pénz dominál, az arisztokrácia oligarchiává alakul.

A demokrácia az egyenlQséget, a vagyontalan tömeg uralmát jelenti, ahol az osztályok jogaikban egyenlQk. Az a legrosszabb, ha a vezetQk kiválasztásában semmi szerepe nincs a rátermettségnek és sorsolják azokat, illetve, ha a választójogot minden szabad megkapja, mert a tömeg azt eladja és a demagógok hatása alá kerül.

A politeia a legnemesebb államforma, az arisztokrácia és a demokrácia keveréke. A középút állama, mely a középrétegekre támaszkodik. Ez vegyes államforma, egyesíti a többi elQnyös tulajdonságait. Legboldogabb az erényszerinti élet, az erény pedig mindig a középút, a középúton járó élet a legboldogabb. Vagyoni állapotban is ér a legtöbbet. Az a politikai közösség a legjobb, amely a középosztályra támaszkodik. Ha legnépesebb a középosztály, akkor képes megakadályozni mind a szegények, mind a gazdagok túlkapásait. A középosztály uralma a mértékletességet, a stabilitást biztosítja.





Az államformák elvei
Az államforma függ: a családok jellemzQitQl, a vagyonosok, és a középosztály arányától, a foglalkozások megoszlásától. Az alkotórészek különbözQsége szerint többféle rendszer lehetséges.


Alkotmány: az a rend, amely a vezetés kérdését szabályozza, ki gyakorolja a fQhatalmat és mi a közösség célja.


Polgár: Szabad ember, aki részt vesz a politikában, képes arra, hogy parancsoljon és engedelmeskedjék, mikor milyen pozícióban van.


IdQtálló felismerései:

Empirikus módszertana iskolát teremt.
A jó állami berendezkedés feltétele a harmonikus egyensúly, az egyenlQség és egyenlQtlenség középmértéke.
A politikában semmi sem abszolutizálható, mindent tényszerqen és összefüggéseiben kell vizsgálni.
A valóságban mindig rejlik további lehetQség, és minden lehetQség valamiképp ténylegesség is.
A politikai rendszerek, az államformákat szisztematikus osztályozásával mintát teremt.
Elkülöníti az egyes állami funkciókat (tanácskozó testület, vezetQ hivatalnoki kar, igazság szolgáltatás).




Irodalom:
Arisztotelész: Politika, Gondolat, 1969 Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998 Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996 Platon: Összes mqvei, Európa, 1984.



A KÖZÉPKOR. A KÖZÉPKOR POLITIKAELMÉLETEI

A KOR POLITIKUMA

A POLITKAELMÉLET JELLEMZPI

A POLITIKAIELMÉLET FP TÉMÁI

A POLITIKAELMÉLET VÁLASZAI

A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI TANÍTÁSAI

GELASAIUS PÁPA

SZENT ÁGOSTON

AQINÓI SZENT TAMÁS

MARSILIUS


RENESZANSZ (XIV.-XVI. sz.)

A KOR POLITIKUMA

MACHIAVELLI: A FEJEDELEM"

MACHIAVELLI POLITIKAELMÉLETI JELENTPSÉGE


A SZUVERENITÁSA ELMÉLETE. BODIN




A KÖZÉPKOR POLIKAELMÉLETEI
Az alábbiakban a középkori politikai gondolkodás fQbb vonulatait és jellemzQit. (Bayer:1998. 75-88. Paczolay-Szabó:1996. 37.-52.) tekintjük át.


A KOR POLITIKUMA

A társadalmi és politikai közösség egybeesik.
A közszféra eltqnik, a közhatalmi jogosultságok és funkciók a magánviszonyok elemeivé válnak (földesúr-jobbágy).
A politika és a vallás teljesen összefonódott. Az egyház része volt a közrendnek.
A korai szakaszban politikailag széttöredezett Nyugaton az egyház marad az egyetlen mqködQ univerzális hatalom.
Az erkölcsök betartásáról a világi uralkodó köteles gondoskodni.
Az alattvalók polgári kötelessége a vallási kötelezettség teljesítése, hithqség, jámborság.
A keresztények mind egy hatalmas államközösséget alkottak, melynek megvoltak  a világi hatalomhoz hasonlóan- saját törvényei, alkalmazottai, büntetQeszközei, kiváltságai.
A politikát írástudatlanság és elfogadott szokások uralják.


A POLITIKAELMÉLET JELLEMZPI

ÖsszefüggQ, koherens politikaelmélet nincs.
A politikaelmélet vallási és jogi köntösben jelenik meg.
A politikaelméleti mqvek tartalmukban vallási jellegqek, és egyházi személyek alkotásai.
Az egyes királyságokat az univerzális kereszténység fogalmával határozzák meg.
A politikaelmélet napi politikai célokat szolgáló érveket ad.
JellemzQ a politikai gondolkodásnak keresztény szemlélete.
Nincs állam fogalom. A politika fogalma a tizenharmadik században jelenik meg.


A POLITIKAELMÉLET FP TÉMÁI

A politikai (világi) hatalom és intézményrendszer eredete és célja.
A világi és egyházi hatalom viszonya.


A POLITIKAELMÉLET VÁLASZAI

A hatalom:
a. A hatalom felülrQl IstentQl származik, attól a királyra, ezen keresztül az alattvalókra száll át. A politikai hatalmat erkölcsi szereppel ruházták fel.
b. A hatalom a közösségtQl (gyülekezet, nép) származik.

A világi és egyházi hatalom viszonya:
a. Az egyházi hatalom elsQdleges, a világi hatalom másodlagos.
b. A világi hatalom elsQdleges, az egyházi hatalom másodlagos.
c. Egyenrangúak.

A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI TANÍTÁSAI

A korai keresztény egyházatyák tanítása két tételen alapult: Az államhatalom isteni eredetén és azon, hogy az állam célja az igazságosság megvalósítása.

Gelasaius pápa. V. sz. "két kard"
"…..két tekintély uralkodik a világ felett, a megszentelt papi tekintély és a királyi hatalom.”
A papok felelQssége nagyobb, mert az utolsó ítéletkor nekik kell felelni az emberek királyainak tetteiért. A császári hivatalt Isten tartja a kezében, s bár a papok a közrend érdekében engedelmeskednek a császári törvényeknek, a császár engedelmességgel tartozik a klérusnak, melynek feladata a szent misztériumok Qrzése és kiszolgálása. Két kard kormányozza a világot, és lelki hatalom a világi hatalom felett áll.

Szent Ágoston: (V sz.) Az emberi intézmények (állam rabszolgaság, a tulajdon) a bqnbeesés következménye. Az ember, ez a bukott lény nem cselekedhet jól korlátok híján. Szükség van törvényre, hogy a jóság ösvényén tartson minket. Isten tekintélyen kívül nincs más végsQ tekintély. Isten elrendelte, hogy legyenek alárendelt világi tekintélyek, ezeknek kell az igazságot átültetni a gyakorlatba. A kormányok Isten rendelései, célja a világi béke megQrzése. A keresztényeknek kötelezettségei vannak az állammal szemben (közhivatal vállalása, háború). A világi intézményeket az igazságosságnak és a kereszténységnek kell áthatnia. Ha az igazságosság hiányzik, az állam nem egyéb, mint nagystílq bqnbanda.

Aqinói Szent Tamás: (1225-1274)
Az arisztotelészi társadalom felfogást összekapcsolja a keresztény világképpel. A politika, a polgár, az állam fogalmát átveszi ArisztotelésztQl Az állam nem a bqn megjelenése, természetbQl eredQ, lehet jó is. Az állam feladata: a társadalom rendjének biztosítása, ez teszi lehetQvé, hogy a közösség elérje végsQ célját, az istent. A fejedelem hatalma istentQl származik, ha visszaél hatalmával, a nép megtagadhatja az engedelmességet. Az egyes államok nem függetlenek, mind része isten államának.

Marsilius:(1280-1342)
A hatalom forrása maga a nép, a városállamon belül is. A nép többségének törvényei határozzák meg a közösség életét (eretnek felfogás). Teóriáját az egyházra is kiterjesztette. A népek közössége irányíthatja az egyházat. Az egyház az állami és világi hatalomnak alárendelt. Nem a pápáé a hatalom, hanem a hívek közösségéé. Megjelenik az egyházon belüli demokrácia, a zsinati mozgalom gondolata.



Irodalom:
Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998 Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996






RENESZÁNSZ (XIV.-XVI. sz.)

A KOR POLITIKUMA

A reneszánsz kifejezés az antikvitás, újjászületésére utal, de a polgári törekvések is megjelennek. A kor jellemzQje az egyéni szabadságra, az életörömre törekvés. Politikai elmélete az itáliai félszigethez kapcsolódik. Az abszolutista államokban az erQsödQ városi polgárság nemesség feletti gyQzelme, a polgári fejlQdés alapjait teremtette meg. A városállamok polgárainak nem volt szüksége központosított hatalomra, megmaradtak a városállami keretek.
A politika új vonásai:
A politika eddig szqk réteg kiváltsága volt.
A kor kérdése: miként QrizhetQ meg a szabadság külsQleg, belsQleg.
Nem a jó uralkodó, hanem az intézmények garantálják a jó életet.
A reneszánszban megjelenik a politikával való hivatásszerq foglalkozás.
Megjelenik a politikában felmerülQ elméleti és gyakorlati kérdéseket megfigyelésekre alapozottan, sajátos módszerekkel, operatív módon vizsgáló embertípus a homo politicus.


MACHIAVELLI: A FEJEDELEM"

A fejedelem címq mq (1513) (Machiavelli:1978.) a politika öntörvényq világát feltáró modern politikatudomány egyik alapítójává teszi Machiavellit.

Az egyik Medici uralkodó herceghez címzett, tanácsadás formában írt politikai tanulmány, az újkori politikai hatalom alapelveit, az uralomgyakorlás technikáit fogalmazza meg. (Machiavelli:1978., Bayer:1998. 85.-88. Paczolay-Szabó:1996. 61.-68., Paczolay.1998. 34.-68.)

Módszere: A van világának vizsgálata, nem a mi legyen hogyan kellene cselekedni elmélkedés. A politika meghatározott törvények szerint alakul. A törvények felismerésének és a hatékony cselekvés feltétele az elQítéletek nélküli megfigyelés és vizsgálódás.

A politika: A politika, a hatalom birtoklása és az alattvalók jólétének szolgálata, a célszerqség, az ésszerqség, a hasznosság gyakorlásának a világa. A politika az érzelem nélküli, józan hatalomgyakorlás rendszere.

A kormányzás mqvészetéhez megkívánt képességek, tulajdonságok:
A jóság és etikai követelmények érvényre juttatása a politikai cselekvésben hiba. A fejedelemnek a politika öntörvényeit kell követni ahhoz, hogy eredményes legyen. A mérce: a politikai hasznosság: a fejedelemnek, ha a hatalom megóvása úgy kívánja, gonosznak kell lennie. A cselekvés mércéje a végcél. A földi, és emberi értékeket hirdeti, a vallás csak a kormányzás hasznos eszköze. Az erQszak szükségszerq: Az újítók bukásra itéltetettek, ha tervüket fegyvertelen prófétaként hajtják végre. Az értékek megjelenésének és a célok elérésének döntQ eszköze, az erQszak. A fejedelem leglényegesebb tulajdonsága a virtu .



A virtu: A politikai cselekvést tápláló erQ, a politikus akarata, nem erény. Olyan tulajdonság, amelynek lényege: a körülményekhez való alkalmazkodás, a változó helyzet felismerése, az ahhoz igazított cselekvés, Az idQ változásait követQ eljárás.

Mikor legyen erkölcsös a fejedelem? Amikor a körülmények és az érdeke (a politika érdeke) úgy kívánja, amikor az erkölcs szerint cselekedni hatékonyabb.

A politika és morál: A politikának semmi köze az erkölcshöz. A politikában hasznosságról, károsról, fölöslegesrQl van szó. A politikusnak bqnöket nem, csak hibákat lehet szemére vetni.


MACHIAVELLI POLITIKAELMÉLETI JELENTPSÉGE (Paczolay: 1998. 68.)

A politika önálló, autonóm, elkülönült szféra, saját törvényekkel és értékekkel rendelkezik
A politika a közösségek kormányzásának törvényszerqségeivel foglalkozik.
Módszere az elQfeltételek nélküli, realista megfigyelés a történelmi és kortárs tapasztalatok alapján.
Gyakorlati eredménye a hatalmi viszonyokban tanúsítandó hatékony magatartás technikájának a megfogalmazása.
A politika önállósága és az állam fogalmi elQkészítése: a politika a közösség kormányzásának mqvészete, mestersége.
Ez a mesterség a morális eszmények helyett a reális, a valódi törvényszerqségekre támaszkodva lehet csak eredményes.
A politikai közösséget irányító hatalom (állam) mqködését befolyásoló, jellemzQk, meghatározó törvényszerqségek autonóm tárgyként történQ leírását adja.


Irodalom:
Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998. Machiavelli, N: Mqvei. I.-II., Európa, 1978. Paczolay Péter: Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése, Korona, 1998 Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996



A SZUVERENITÁS ELMÉLETE

BODIN (1530-1596).
A kor politikaelméleti alapproblémája egy erQs nemzeti hatalom felépítése és legitimációja, szemben a feudális anarchia, a polgárháborúk, az önkény állapotával. A korszak kérdése, hogyan lehet olyan erQs hatalmat létrehozni, amely biztosítja a rendet, megszünteti a magánháborúkat, a politikai és vallási csoportok közötti harcokat, és megteremti a békés polgári fejlQdés feltételeit. (Bayer:1998. 104.)

Bodin Hat könyv a köztársaságról címq fQ mqvében (Bodin:1987.) fejti ki a szuverén hatalom elméletét. Elmélete a kor alkotmányos, politikai és jogi kérdéseit vizsgáló elmélet, az állami fQhatalomnak jogi kategóriákkal történQ leírása.
A szuverenitás fogalma az állammal kapcsolódik össze: Az állam több családnak és az Q közös ügyeiknek jogszerq kormányzata szuverén hatalommal. (Bodin:1987. 73.-74.)
A szuverenitás egy állam állandó és abszolút hatalma& .azaz a parancsolás legfQbb hatalma. (uo.)
Ez a hatalom abszolút és szuverén, mivel nincs más feltételhez kötve, mint amit Isten és a természet törvénye parancsol .(uo.78.)

A szuverenitás birtokosai tehát semmiképpen sem lehetnek alárendelve senki más parancsolatának; elengedhetetlen, hogy törvényt írhassanak elQ az alattvalóknak, hogy eltörölhessék, és megsemmisíthessék a szükségtelen törvényeket, és újakat alkothassanak…..az uralkodó fel van mentve a törvények hatalma alól; a törvény szó latinul a szuverenitás birtokosának parancs-kibocsátási jogát is tartalmazza” (Uo.)

Az uralkodó saját törvényeinek sincs alávetve, megváltoztathatja meghozott döntéseit: Ezért is szerepel a rendeletek és utasítások végén ez: mert nekünk így tetszik& A szuverén uralkodó törvényei& .pusztán az Q szabad akaratától függenek. (Uo. 80.). A szuverén csak Istennek tartozik elszámolással, hatalmát csak isteni és természeti törvény korlátozhatja.

A szuverenitás: Egy közösségben, állampolgárok és alattvalók felett gyakorolt, legmagasabb, abszolút és örökös hatalom. Az abszolút elem azt jelenti, hogy független minden külsQ és belsQ hatalomtól. A szuverenitás egy állam állandó és abszolút hatalma.


A szuverenitás jegyei: Az összes jogrendszer szükségszerq jellemzQje, az összes nemzetek jogának alapelvei. (Uo. 119.)

A törvényhozás és a törvények eltörlése, módosítása.
A hadüzenet és békekötés joga, szövetségek kötése és felbontása.
A magasabb tisztségviselQk kinevezése, és leváltása.
A legfQbb bírói fórum.
A kegyelmezés, amnesztia joga.
A hódolat fogadása, az alattvalói és hqségeskü betartatásának joga.
Pénzkibocsátás és értékének meghatározása.
A súlyok és mértékegységek meghatározása.
A közterhek és rendkívüli adók kivetése.


Ezeket a jogokat ma „kizárólagos állami hatásköröknek nevezzük, azaz egy állam szuverén, ha ezeket a jogokat birtokolja. A jogok a modern demokráciákban több testület között oszlanak meg, a szuverén különbözQ szervei együtt gyakorolják az oszthatatlan állami fQhatalmat, amely teljes, korlátozhatatlan, egyetemes, és egységes.


Irodalom:
Bodin, J: Az államról. (Válogatás), Gondolat, 1987. Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998.



ÚJKOR.

A XVII.  XVII. SZÁZAD POLITIKAELMÉLETEI

A KOR POLITIKUMA

A POLITIKAELMÉLET IRÁNYZATAI

SZERZPDÉSELMÉLETEK

HOBBES

LOCKE

ROUSSEAU

TÖRTÉNETI  INTÉZMÉNYI IRÁNYZAT

MONTESQUIEU



ÚJKOR. A XVII. – XVII. SZÁZAD POLITIKAELMÉLETEI

A KOR POLITIKUMA
A politikaelméletek hátterét, témáit, a kor alapproblémái, történelmi eseményei, intézményi változási, szellemi irányzatai adják. (Bayer.1998. 99.-167., Paczolay-Szabó:1996. 73.-112.)
A kor alapproblémája a kezdetben az abszolutista államok keretei között lassan, majd ezek megdöntésével, a társadalmi politikai berendezkedés forradalmasításával zajló polgárosodás.
Az angol polgári forradalom (a „szabadság forradalma”), melyben a rendek elQjogainak védelme és a vallási vita kerül elQtérbe. A parlamentáris berendezkedés a rendi jellegq intézményekbQl jön létre. Kialakul az alkotmányos monarchia: (1689. Jognyilatkozat (Bill of Rights): törvényeket a választott parlament hozza, hadi és pénzügyekben a parlament dönt, a király joga a választáskor a többségi párt tagjaiból a miniszterek kinevezése, létre kell hozni a független bíróságot, a király köteles idQnként összehívni a parlamentet. A király egyszemélyq hatalom, de vétójoga van csak, nem igazi ellenerQ. KésQbb kialakul a miniszteri felelQsség elve.)
A francia forradalom: ( Az egyenlQség forradalma ). A polgárságot politikai eszmék vezetik a forradalomban. (1789. aug. 26. Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata: - alapelvek egy majdani alkotmányhoz, a feudalizmus felbomlása: egyenlQnek születés, különbség a hasznosság, polgárjogok: szabadság, tulajdon, biztonság, elnyomással való szembenállás, népszuverenitás, szabadság - ami másnak nem árt, csak a törvény korlátozza, választójog cenzus alapján, polgár az, akinek tulajdona van, vallásszabadság, szólás- és sajtószabadság, karhatalom és közigazgatás a jogok biztosítására, tulajdonjog szent és sérthetetlen.)
A forradalom fejlQdése az alkotmányos monarchiától a diktatúrába átcsapó radikális demokrácián át a bonapartizmusig vezetett, megelQlegezve a 19. századi politikai berendezkedések alaptípusait. A forradalmak az új típusú, polgári jellegq politikai berendezkedés alapjait rakták le.

Kialakulnak a polgári demokrácia alapintézményei:
A kollektív rendi képviselet helyett egyénekre épülQ képviselet.
Az abszolutista önkénnyel szemben deklarált szabadságjogok.
A szuverénuralkodó helyett népszuverenitás.
Rendi egyenlQség helyett politikai egyenlQség.
A korszakban kialakul a parlamentarizmus, a hatalommegosztás. Megjelennek a polgári politika irányzatainak kezdeményei: a liberalizmus, a konzervativizmus és a nacionalizmus gyökerei, az eltérQ, alternatív politikai irányzatok. Lezajlik a modern nemzetállamok születése.

A politikaelméletre ható szellemi irányzatok
Felvilágosodás: Angliában születik. A polgári gondolkodók hisznek a tapasztalatra támaszkodó ész mindenhatóságában. A gondolkodás természettudományos módszertani elQzményei: a megfigyelés, a kísérlet, az egységes fizikai világkép. Teret nyer az a felismerés, hogy a világegyetem világos törvények alapján mqködik, ezért az ember alkotta törvényeknek összhangban kell lenniük a természeti törvényekkel. A felvilágosodás gondolkodóinak mqveiben fellelhetQ a hagyományos értékrend elleni támadás, a feudális viszonyok és az egyház bírálata, tolerancia hirdetése, minden kényszerítés, állami ellenQrzés elutasítása.
Megjelenik az emberi ész korlátlan erejébe vetett hit: a felvilágosodás által megvalósul az emberiség tökéletesedése: a születési elQjogoktól mentes, politikai egyenlQséget megteremtQ társadalom.

Természetjogi gondolkodás:
Az ember képes megismerni a természet törvényeit. Az ész elvei és természet törvényei azonosak. Ezek szembeállíthatók a feudális rend ésszerqtlen törvényeivel. A természetjog az értelem parancsa, és nem Isten parancsa. De a teremtQ befolyásolja az emberi értelmet, az isteni jog a természetjog felett áll. A természetjog olyannyira állandó, hogy még Isten sem változtathatja meg.

Reformáció:
A reformátorok támadták az egyházat gazdagságáért, a világi ügyekben való elmerüléséért. Támadták az egyházi hierarchiát, amely a hívQ ember és Isten közé tolakodott. Az emberek eredendQ egyenlQségét hirdeti, hangsúlyozza a személyi méltóságot, a szabadsággal együtt járó felelQsséget, az egyéni döntéseket. A reformáció az új polgári tudatosság hordozója.


A politikaelmélet témái

Az új polgári berendezkedés legitimálása. Politikaelméleti szintq megfogalmazása az abszolút hatalomnak A liberális parlamenti rendszer teóriája. Az egyes intézmények elválasztása. Pártok, képviselQi csoportosulások kérdése. Szabadság, egyenlQség, tulajdon, biztonság. Elnyomással szembeni ellenállás. Lelkiismereti és vallásszabadság. Véleménynyilvánítás szabadsága. A tulajdonosi individualizmus értékrendje. Nemzet, állam, politikai hatalom. A többségi, közvetlen demokrácia elvei. A tulajdon szentsége.


A politikaelmélet fQbb irányzatai
SzerzQdéselméletek
Történeti  intézményi irányzat



A SZERZPDÉSELMÉLETEK
A szerzQdéselméletek (Bayer:1998. 108.-135., Paczolay-Szabó:1996. 73.-89.) megfogalmazzák a polgári berendezkedés alternatíváit, eltérQ politikai modelleket írnak le az abszolutista megoldástól a képviseleti demokráciáig.
A szerzQdés elmélet alapján a XVII-XVIII. századi politikaelmélet spekulatív választ adott a társadalom és az állam eredetére, érveket nyújtott a politikai kötelességek és jogok magyarázatához. A szerzQdéselméletek alapeleme a társadalmat és az államot megelQzQen létezett természeti állapot feltételezése. A bizonytalan körülmények és a kiszolgáltatottság arra indítja az embereket, hogy egy társulási szerzQdéssel önként létrehozzák a szervezett társadalmat, illetQleg az államot, biztonságuk érdekében lemondva természetes jogaikról, vagy azok egy részérQl. EttQl eltér az alávetési szerzQdés fogalma, melyet a társadalomban, vagy államban élQ emberek az uralkodóval, a kormányzattal kötnek szerzQdést. A nép engedelmességet ígér, az uralkodó pedig jó kormányzást és biztonságot, amennyiben megszegi a nép, elmozdítja. E kettQs szerzQdést jól lehetett használni úgy az abszolút uralkodó hatalmának alátámasztására, (Hobbes), mint a kormányzat megbízás jellegének,(a parlamentarizmus igazolása, a többség, a képviselet, a kormányzat, hatalommegosztás, ellenállás joga, szabályozott polgári jogok) (Locke), mint a népszuverenitásnak igazolására (Rousseau)



A SZERZPDÉSELMÉLETEK

1. A szerzQdéselméletek általában:
Az egyének és a hatalom viszonyának legitimációját keresik.
Azt, hogy mi az egyének kötelezettségeinek legitimációs bázisa.
A szerzQdéselméletek alapkonfliktusa az egyének szabadsága és az uralkodó hatalma (mint két alapérték) egymáshoz való viszonya.
2. A reformáció szerzQdéselmélete szerint:
Az uralkodó hatalma nem tisztán isteni eredetq; az uralkodót szerzQdésszerq kötelezettségek is terhelik a néppel szemben.
Ha e kötelezettségeit az uralkodó megszegi, a népnek joga van vele szembeszállni.

3. Hobbes (1588-1679) szerzQdéselmélete (Leviatán, 1651. Hobbes:1970) (a hatalom abszolút jellegq)
A hatalomnak prioritása van a szabadsággal szemben, ugyanis:
A kezdeti természeti állapotban az emberek egymástól elszigetelten éltek.
Az elszigeteltség következménye volt a mindenki harca mindenki ellen.
Az állandó háború természetes következménye volt a béke utáni igény megjelenése.
Ennek eredménye az emberek által kötött szerzQdés a békés közösségi életrQl.
A szerzQdésben a nép teljes szuverenitását ruházta át a hatalom gyakorlójára (az uralkodóra).
Az így létrejött hatalom teljes, oszthatatlan (hiszen több, hatalmi központ esetén a természeti, háborús állapot térne vissza) és végleges (az átruházott jogok visszavonhatatlanok).
A szerzQdéssel létrejött abszolút uralkodói hatalom egyetlen korlátja, hogy a gazdaságra és a tulajdonra nem terjed ki. Az uralkodó és az alattvalók közé közbeiktatódik a jog.


4. Locke (1632-1704) szerzQdéselmélete (Két értelezés a kormányzatról, 1690. Locke:1986.) szerint: (a hatalom korlátozott)
A) A szerzQdés létrejötte:
A kezdeti természeti állapotban az emberek egymástól függetlenül, békében éltek.
3 alap értékkel rendelkeztek: az élettel, a szabadsággal és a tulajdonnal.
A 3 érték közül a tulajdon terjed túl az egyén személyén (pl.: föld) a tulajdon vitákhoz vezetett.
Mivel külön vitarendezQ fórum nem volt, a tulajdon megvédése önvédelemmel történt.
A döntQ szerv hiánya és az ököljog uralma az oka a kormányzatok felállításának.
Az egyének és a kormányzati (vitarendezQ és rendfenntartó) szerv közötti szerzQdés célja korlátozott.
A szerzQdés alapján létrejött kormányzati hatalom sem abszolút jellegq (korlátozott), ennek ellenére létrejöttének célját tökéletesen be tudja tölteni.
B) A szerzQdés tartalma:
a) A szerzQdésben a polgárok:
Lemondanak az önbíráskodás és a büntetés jogáról,
és részlegesen lemondanak az önvédelem jogáról (a védelem jogát részben átengedik az államnak).



b) a szerzQdés feltételei (a szerzQdés inkább megbízás jellegq, nem feltétlen):
Ha a kormányzat feladatait (az egyén életének, szabadságának és tulajdonának védelme) nem teljesíti, a szerzQdés visszavonható.
A (vitarendezésre létrejött) kormányzat és a nép közötti vitában a nép jogosult dönteni
a kormányzat hatalmának vannak intézményes korlátjai is:

c) a képviseleti elv
Kialakulásának indoka, hogy a polgárok (a távolság és elfoglaltságuk miatt) nem tudták személyesen gyakorolni politikai jogaikat.
A képviseleti rendszer megoldotta a jogok gyakorlásának problémáját és viszonylag egységes kormányzást tett lehetQvé.

d) a jogállamiság kritériumainak megfelelQen a törvényhozás korlátjai:
A törvényhozás nem rendelkezhet önkényesen a polgárok életével és vagyonával.
A törvényhozás senki vagyonát sem vonhatja el beleegyezése.
A törvényhozásnak a polgárok számára megismerhetQ törvényeket kell hoznia.
A törvényhozás hatalmát nem ruházhatja át más szervre (pl.: a végrehajtó hatalomra).

e) a hatalom megosztásának elve
Bodin-nel és Hobbes-szal szemben, Locke szerint nem értelmetlen.
Locke a törvényhozó és a végrehajtó hatalom megosztását tartotta fontosnak,
Ugyanis a hatalom birtoklása a hatalommal való visszaéléshez vezethet; és minél több hatalom van egy személy kezében, annál nagyobb a késztetés a visszaélésre.


5. Rousseau(1712-1778) szerzQdéselmélete (Társadalmi szerzQdésrQl (1672), Rousseau:1978.) szerint:
A) A természeti állapot:
Ellentétben a korábbi elméletekkel nem háborús / csupán viszonylag békés állapot volt.
A természeti állapotban az emberek ugyan magányosan, de teljes szabadságban éltek.
Mivel az emberek között semmiféle viszony sem volt, nem lehetett köztük konfliktus sem.
A paradicsomi állapot az emberek közti kapcsolatok (család, társadalom, stb.) kialakulásával szqnt meg.
A törvényes hatalom kialakulását a magántulajdon megjelenése tette szükségessé.
A magántulajdon miatt megjelenQ törvényes hatalom önkényuralommá vált.
B) A szabadságról:
Rousseau elképzelése szerint: az emberek szabadnak születnek, de a társadalomban szolgává válnak.
Az emberek alapvetQen szabadok, ha az általuk egyhangúan elfogadott törvények szerint élhetnek (pl.: az athéni demokráciában).
Ha nincs a társadalom minden tagjának egy közös akarata, akkor a szabadság a mindenki érdekeit képviselQ általános akarat léte esetén valósulhat meg.
Az általános akarat a mindenki felett álló közjót megvalósító akaratot jelenti.
A törvényhozás nem más, mint az általános akarat többség általi felismerése és (törvényben történQ) rögzítése.
Az általános akaratot fel nem ismerQ kisebbséget kényszeríteni kell a szabadságra, meg kell akadályozni, hogy a többség érdekeit képviselQ általános akarat ellen lépjen fel.
Ennek alapja, hogy az általános akarat a nép szuverenitásán (hatalmán) és szabad döntésén alapul.

C) A képviseleti rendszerrQl:
A Locke által ideálisnak tartott képviseleti rendszert Rousseau elveti mondván, hogy:
A választó csak a választás pillanatában szabad, de a két választás között már kiszolgáltatott.
Rousseau szerint: az egyéneknek közvetlenül kell részt venniük a döntések meghozatalában, mert csak akkor tekinthetQk szabadnak.
A döntések tehát szabadon születnek, de megszületésüktQl kezdve már mindenkire nézve kötelezQ erejqek.

D) A népszuverenitásról:
Boden szerint a szuverenitás egy a néptQl funkcionálisan elkülönülQ és a nép felett álló hatalmat jelent.
Rousseau szerint: a szuverenitás valóban egy felettes fQhatalom, mely hatalomnak mindenkinek engedelmeskednie kell,
de ez a hatalom maga a nép: maga a nép a szuverén.
A nép fQhatalmát a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmon keresztül gyakorolja.




TÖRTÉNETI  INTÉZMÉNYI IRÁNYZAT

Az irányzatok az intézményeket nem spekulatív módon, hanem tapasztalati úton, a tényeket összehasonlítva vizsgálták. A politikai intézmények történeti fejlQdésének, és e fejlQdés mozgatórugóinak vizsgálata az irányzatot a modern politika elQfutárává avatja.(Paczolay-Szabó:1996.89.)

Montesquieu (1689-1755)  A törvények szellemérQl (1748) címq mqvében politikai szokásokat, intézményeket tanulmányozta. Az angol politikai berendezkedés tanulságaiból szqri le a hatalommegosztásnak a demokratikus államok normájává vált elvét.(Montesquieu:1962, Paczolay-Szabó:1996.89.-90, Bayer:1998. 132.-135.)

Módszere: történeti és intézményi fejlQdés, az empirikus megfigyelés, a környezeti tényezQk szerepének hangsúlyozása. A jogi és alkotmányos intézmények elQtérbe állítása. A törvények szellemét a szociológiailag ható tényezQk: a nemzet sajátossága, a kormányzat vezérelve, természeti körülmények, lakosság száma, éghajlat, szokások, vallás, erkölcs.




AZ EGYMÁST EGYENSÚLYOZÓ HATALMAK ELMÉLETE:

A hatalommegosztás alapja
A hatalmat csak egy másik hatalom korlátozhatja és ellenQrizheti. A szabadság biztosítása csak az által történhet, ha az államon belül nem egyetlen kézben összpontosul minden hatalom& .ErQtlen jó szándék kevés ahhoz, hogy megakadályozza a hatalmi túlkapásokat.
(Montesquieu:1962. 312.)

Hatalmi ágak
Minden államban háromféle hatalom van

törvényhozó hatalom : ..által a fejedelem és a hatóság bizonyos idQre, vagy egyszer és mindenkorra törvényeket alkot, vagy módosítja, eltörli a fennálló törvényeket

az állam végrehajtó hatalma : A fejedelem békét köt, vagy háborút indít, követeket küld, vagy fogad, fenntartja az állambiztonságot és megelQzi az ellenséges betöréseket.

A polgári jog alá tartozó bírói hatalom . & a fejedelem megbünteti a bqncselekményeket, vagy ítélkezik a magánosok jogvitáiban. (Uo.313 .)

A szétválasztás indoka
Ha a törvényhozói hatalom és a végrehajtói hatalom ugyanabban a személyben, vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó, vagy testület zsarnoki törvényeket fog hozni, azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani.”
”
Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró törvényhozó is volna”

„Ha a bírói hatalom a végrehajtói hatalomhoz kapcsolódnék, bírónak elnyomó hatalma lenne.”

„De mindez elvesznék, akkor, ha ugyanaz az ember, vagy fQembereknek, nemeseknek, vagy népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a törvényhozó hatalmát, a közhatalom végrehajtásának hatalmát, és a magánosok bqncselekményének, vagy jogvitái feletti ítélkezés hatalmát.”(Uo.313.-314.)

A hatalommegosztás: A szabadság objektív technikája, melynek hiánya zsarnoki uralomhoz vezet.


Irodalom:
Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998.- Hobbes, T: Leviatán vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma, Helikon, 1970. Locke, J: Értekezés a polgári kormányzatról, igazi eredetérQl, hatáskörérQl és céljairól, Gondolat, 1986. Montesquieau, C. S.: A törvények szellemérQl, 1.-2. Akadémia, 1962. Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996 Rousseau, J: Értekezések és filozófiai levelek, Helikon, 1978.



AZ IDEOLÓGIÁK KORA. A XIX. SZÁZAD POLITIKAELMÉLETEI
A MODERN IDEOLÓGIÁK

A KOR POLITIKUMA

A MODERN IDEOLÓGIÁK

LIBERALIZMUS
SZELLEMI GYÖKEREK
A LIBERALIZMUS DOGMATIKÁJA
KONZERVATIVIZMUS
SZELLEMI GYÖKEREK
A KONZERVATIVIZMUS DOGMATIKÁJA
A LIBERALIZMUS ÉS A KONZERVATIVIZMUS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

SZOCIALIZMUS
SZELLEMI GYÖKEREK
A SZOCIALIZMUS DOGMATIKÁJA
A LIBERALIZMUS, A KONZERVATIVIZMUS ÉS A SZOCIALIZMUS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

SZELLEMI ÁRAMLATOK
NACIONALIZMUS
ANARCHIZMUS
POPULIZMUS



AZ IDEOLÓGIÁK KORA. POLITIKAELMÉLET A XIX. SZÁZADBAN


A KOR POLITIKUMA
A kor problémáit (Paczolay-Szabó:1996.123.-125.)a politikai forradalmak és az ipari forradalmak vetik fel, a modern politikai rendszer kialakulásával összefüggQ kérdések.
XIX.. század végére bekövetkezQ illetve kiteljesedQ gazdasági és társadalmi változások:
A gazdaság terén az ipari forradalom elsQsorban a nehézipar, a közlekedés és a távközlés forradalmi átalakulását jelenti. A nemzetközi nagykereskedelem kialakulása és az új aranylelQhelyek felfedezése óriási lendületet ad a gazdasági fejlQdésnek.

A kapitalista fejlQdés legfontosabb jellemzQi:
A gazdaság integráló elvévé a piac válik:
A tQkés gazdaságban a piac válik a gazdaság integrálójává és szabályozójává. Azt kell termelni, amit a legjobb áron lehet értékesíteni, a lehetQ legolcsóbban kell elQállítani, és annak a számára, aki meg tudja fizetni.
Formális gazdaság:
Formális gazdaság: célja a lehetQ legnagyobb haszon elérése a költségek minimalizálásával és az ár maximalizálásával. A gazdaság mindenféle nem gazdasági érdek rovására mqködik.
IdQszakos gazdasági válságok
A tQkés fejlQdés földrajzilag is és idQben is egyenetlenül zajlik: a konjunktúraciklusokat idQszakosan visszatérQ gazdasági válságok törik meg.
Monopóliumok kialakulása
A monopolkapitalizmusban a nagyvállalatok szövetsége gazdasági hatalmat gyakorol a gazdasági erQforrások, a termelés, a forgalom és az elosztás felett, és a szabad verseny korlátozása vagy kiküszöbölése útján monopolprofitot biztosít.
Állam és gazdaság viszonyának átalakulása
A XIX. században a piaci önszabályozás jogi kereteinek megteremtése után a gazdasági és a politikai szféra viszonylagos autonómiával létezett egymás mellett, a XX. században azonban megszqnt mind a gazdaság önszabályozása, mind pedig az állam viszonylagos különállása.
A társadalmi változások:
A bérmunka és a bérmunkások tömeges megjelenése meghatározó.
A gazdaságon kívüli kényszerek különbözQ formáit - nyílt erQszak, politikai, jogi, ideológiai kényszer- a tisztán gazdasági kényszer váltja fel.
Megjelennek a politikai jogok (pl. sztrájkjog, szervezkedési jog stb.), megalakulnak a munkásság politikai szervezetei: a munkáspártok és a szakszervezetek

A politikaelmélet témái:
A polgári társadalom tagjainak az államtól való szabadságát biztosító jogosultságok és intézmények, politikai beleszólás jogának kiterjesztése.
Az állam közhatalmi funkciói.
Az állami tevékenység terjedelme és minQsége, az állami beavatkozás a polgári társadalom magánszférájába.
A modern állam és az egyház viszonya.
Államformák, parlamentarizmus.
A pártok megjelenése és szerepe.
A politikai eszmék szerepének növekedése.
Az államközi viszonyok problémái.
A 19. század a nagy ideológiák évszázada volt - mai, korszerq politikai fogalmaink tekintélyes része ekkor alakult ki. Az addig érvényes társadalmi berendezkedések megszqntével megváltozott az ember és a rend viszonya: Korábban, ez a viszony egyféle volt, és nem lehetett megkérdQjelezni (a politikai rendszerre való rákérdezés fel sem merült az egyénben), hiszen a politikai ideológia a világkép, illetve a vallás egy volt. A felvilágosodás hatására a vallás magánüggyé vált ( hitélet lett), a politika pedig közüggyé vált.


AZ IDEOLÓGIÁK SZEREPE A TÁRSADALOMBAN

Az ideológiák összefüggQ politikai és elméleti irányzatok. A politikai ideológiák a társadalomban több funkciót töltenek be. Politikai célokat, értékeket jelenítenek meg. Az eszmerendszerek univerzális tervezetek a társadalom fejlQdésérQl, a politikai cselekvés céljairól, a kívánatos társadalmi berendezkedésrQl. Az ideológiák közösséget formálók, szervezik, mozgósítják, orientálják a politikailag tudatossá vált embercsoportokat a cselekvésre. Legitimálják, vagy kritizálják a fennálló politikai rendszert. Rögzítik az értékeket, gyakorlati útmutatást adnak a cselekvéshez.
A XIX század a politikai eszmék klasszikus korszaka. A század uralkodó eszméi a liberalizmus, a konzervativizmus, szocializmus, és a nacionalizmus. Ezek a franciaforradalomra és az ipari forradalomra adott válaszok.


LIBERALIZMUS
A liberalizmus kifejezés a latin liber (szabad) szóból származik, történetileg egy 19. századi spanyol párt fellépésétQl terjedt el széleskörqen. A liberalizmus eszméi az angol és francia felvilágosodásból eredeznek. A liberalizmus a feudalizmus ellen lép fel, a születési elQjogok megszüntetésért, az állam és az egyház szétválasztásáért, az egyéni szabadságjogokért. A liberalizmus „tiltakozás a tekintély és kiváltságok ellen.”



A LIBERALIZMUS SZELLEMI GYÖKEREI

A liberális világszemlélet szellemi gyökerei (Bayer:1998. 190.-206.,Paczolay-Szabó:1996. 146.-156.) a klasszikus liberális gondolkodók filozófiai elveire nyúlnak vissza.

Bentham (1742-1842) utilitarizmus hasznosság elve

Az emberi cselekvés mércéje a társadalom minden területén a hasznosság kormányozta önérdek. A jog a morál a politika mércéje a hasznosság, ez mind nagyobb számú ember minél nagyobb boldogságát eredményezi. Az állam szabadság korlátozása rossz dolog, de szükséges, mert nem minden egyén képes megvédeni önmagát, saját érdekét felismerve cselekedni. A politikai berendezkedés a képviseleti kormányzás és a demokratikus intézmények. A demokratikus intézmények funkciói: a vezetés visszaéléseinek elkerülése, a legjobb vezetés kiválasztása, az egyéni és közérdek összekapcsolása. Ezek a hasznosságok igazolják létüket. A szuverenitás hordozója, a parlament, bármely eszközt felhasználhat tevékenységében a hasznosság elvének szem elQtt tartásával.



Tocqueville (1805-1859) demokratikus egyenlQség és/vagy liberális szabadság

A demokrácia Amerikában (1840) címq mqvében (Tocqueville:1993.)a korabeli amerikai társadalom struktúráit elemzi, a demokratikus egyenlQség, és a liberális szabadság ellentmondásait, összehangolási lehetQségeit vizsgálja. A kor folyamata: a társadalmi és politikai demokratizálódás, az egyének esélyeinek egyenlQvé válása, a politikai részvétel kiterjesztése. Az egyenlQségen alapuló demokrácia a többség zsarnokságát kényszeríti az egyénekre. Ez a többség uralja az államot, a közvéleményt, a mqvelt kisebbség nem talál védelmi támaszt. A szabadság az önkény hiányát jelenti. A demokratikus despotizmus : az egyenlQsdi folyamat olyan politikai berendezkedést eredményez, amelyben az egyének egyenlQen jelentéktelenek az államhatalommal szemben, amelynek célja a gyámkodás, és a társadalom örök gyerekségben tartása , ez a közakaratra, népszuverenitásra hivatkozik. A szabadság intézményi biztosítékai: az önkormányzatok szerepének növelése, politikai polgári társulások létrehozása, független igazságszolgáltatás, a hivatalnokok választása.
Szocializmus kritika: lehetséges a magántulajdonon alapuló demokrácia. A szocializmus beszqkíti az egyéni szférát, az emberbQl puszta eszközt, számot csinál. Az új politikatudomány feladata: az emberek szabadságra és demokráciára nevelése.


Benjamin Constant (1767-1830) jogállam és egyéni szabadság
A régiek és a modernek szabadsága címq mqvében (Constant:1997) szembeállította egymással a klasszikus politikai szabadságot, amely az állampolgári részvétellel azonos, és modern liberális negatív szabadság fogalmat, amely a politikától való szabadság jogát hangsúlyozza. „Mi már nem élvezhetjük az ókoriak szabadságát, amelynek lényege a kollektív hatalomba való tevékeny, állandó részvétel volt. A mi szabadságunknak a magánfüggetlenség békés élvezetében kell állnia” A politika célja a magánboldogság eszközeinek biztosítása. A szabadság az egyén szabadsága, melybe beletartozik az anyagi függetlenség, a vallási és véleményszabadság, a kereskedés, az iparqzés szabadsága, a tulajdon sérthetetlensége s biztonsága. E szabadságokat az intézmények osztottsága, és jogi garanciák biztosíthatják. A közjog és a magánjog szétválasztása, a politika és gazdaság egymással szembeni önállósága minden embernek egyenlQ esélyt nyújt a tulajdonszerzésre.


John Stuart Mill (1806-1873). a liberalizmus és demokrácia egyesítése

A szabadságról szóló esszéje (Mill:1994)a liberalizmus alapgondolatainak összefoglalója.
A liberalizmus központi problémája: miként védhetQ meg az egyéni szabadság az állam és a társadalom befolyásától, a többség zsarnokságától . A modern demokráciák veszélye: a többség véleményének eluralkodása, a közvélemény szerepének növekedése, az eredeti, nonkonformista magatartás és vélemény felszámolását hozhatja magával. Európa egész fejlQdése, a történelem elQrehaladása az egyéni szabadság és az eredeti egyéniségek következménye. Alapelv: az önvédelem az egyetlen olyan cél, amelynek érdekében az emberiségnek joga van beavatkozni bárhely tagja cselekvési szabadságába.
Az emberi szabadság sajátos körei: a gondolkodás és az érzés szabadsága, az érzelmek és vélemények korlátlan szabadsága, véleménynyilvánítás és közzététel szabadsága, az ízlés és foglalatosság szabadsága, egyének közötti társulás szabadsága „..azt tegyük, amit tenni akarunk embertársaink akadályoztatásától mentesen, mindaddig, míg az nincs kárukra”…..nem szabad az a társadalom – bármilyen kormányformával rendelkezik is  amely nem tartja tiszteletben ezeket&

A magyar liberális gondolkodók
A reformkor nagy liberális gondolkodói (Széchenyi, Eötvös, Kölcsey, Szemere, Wesselényi, Kossuth, Deák, Kemény stb.) mqveikben tematizálták az egyetemes liberalizmus kérdéseit.
Közös jellemzQjük:
A haladásba, a tökéletesedésbe vetett hit ( magasabban az emberiség nem állott még, mint ma. ). A tudományba, a társadalmi törvények megismerésébe vetett bizalom. Az elQitéletektül mentes szabad ész dicsQítése, a felvilágosodásban való elmaradottság” ostorozása.
A polgárság, a mesterség, a haszonelv, a kalmárszellem heroizálása.
A „rossz” tradíciók iránti kemény kritika („fel kell oldanunk a múlt és a jelen közötti köteléket.. a múltnak históriává kell válnia elvégre”).
Univerzalizmus („az emberek egy közönséges nagy hazába élnek). Erkölcsi egalitarianizmus („mindem ember egyformán becsületesnek születik”).
Az esélyegyenlQség a cél ( egy nemzeti famíliának minden tagja a szerencse s dicsQség templomátul egyenlQ távolságra helyeztetve, abba mindegyik beléphet, ki belbecse által oda felemelkedhetik ).
Az állam mindent átható szerepének korlátozása.

A LIBERALIZMUS DOGMATIKÁJA
A liberalizmus sokféle elméletet, filozófiai, gazdasági és etikai tanokat tartalmaz. Maradandó elveit, dogmatikáját (Bayer:1998: 184.-187., Gyurgyák:1994. 295.-299., Paczolay-Szabó:1996. 143.-145.) foglaljuk össze.

AZ EMBERI TERMÉSZET:
Hedonizmus: a fájdalom elkerülése és az élvezet keresése. Racionalizmus: a tudatos döntések meghozatalára való hajlam. Atomizmus: az emberek önállósága, elkülönülése. Mindenki saját hajlamait követve törekszik, autonóm személyiség. A társadalom egésze önálló emberi cselekvések eredQje.

A POLITIKA ÉS KORMÁNYZAT:
A politika mesterséges képzQdmény, racionálisan megszervezhetQ, bármikor módosítható A politika világi célokat követ (szekularizált) A politika világi céljai: a szabadság védelme, a társadalmi béke, prosperitás A kormányzat hatásköre csak korlátozott lehet. Nem avatkozhat az egyén életébe, nem feladata az egyének befolyásolása.

AZ ÁLLAM DEMISZTIFIKÁLÁSA:
Az állam szolgáltatást nyújtó intézmény. Az államot ellenQrizni kell, ha a kormányzat rosszul teljesít, le kell váltani. Ennek módja a parlamenti váltógazdálkodás.

GAZDASÁG:
A gazdaságban az egyéni törekvések és a közérdek közötti összhangot a piac teremti meg, a politikában pedig a liberális demokrácia.

AZ INDIVIDUALIZMUS ÉS A SZABADSÁG ÉRTÉKÉNEK TISZTELETE Az egyén elsQdleges bármely kollektivitással (osztály, nemzet) szemben A magánszféra sérthetetlen. az ember szabadságába és alapvetQ jogaiba vetett hit. ezek minden mást megelQznek. sérthetetlenek, elidegeníthetetlenek, általánosak.



A HATALOM: Szükségszerq képzQdmény, korlátozásra szorul: A hatalmi ágak (törvényhozói, bírói, végrehajtói) közötti hatalommegosztás. A politikai szféra elkülönítése a társadalmi szférától, de a társadalom ellenQrizheti a politikát. Olyan rendszer kialakítása, ahol a politika szereplQi egymást ellenQrzik.

A SZABADSÁG ÉS TULAJDON ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA
A tulajdon megszerzésében mindenki szabadon tevékenykedhet, ebben csak az általános együttélési szabályok korlátozhatják.

UNIVERZALIZMUS ELVE
A jogok és a kötelességek univerzálisak. Az emberi faj morális egységének hirdetése. Másodlagosak a történelmi és kulturális képzQdmények.

RACIONALÍTÁS ELVE.
Hisznek az ember fejlQdésében, reformba, az ellenQrzött változásban. Az emberek képesek a hibáikból tanulni, és aszerint cselekedni. A legjobb megoldás megtalálásához elengedhetetlen az eszmék szabad versenye, a többit az emberek jobb belátására bízhatjuk.

TOLARENCIA ELVE: Az más vallásúak, más véleményqekkel szembeni türelem, az emberi társadalom pluralitása természetes.


A LIBERALIZMUS TÍPUSAI

Klasszikus liberalizmus: EgyenlQ polgári jogok, de nem egyenlQ politikai jogok illetik meg az embereket, a gazdaságnak, a piacnak szabadnak, minden beavatkozástól mentesnek kell lennie.

Demokratikus liberalizmus: Általános, egyenlQ és titkos választójog a tömegek beemelése a politikába.

Szociál-liberalizmus: A cél a jóléti állam és a gazdasági biztonság, ehhez gazdasági reformok, állami intervenció szükséges.

Neoliberalizmus. A szocializmus és a totalitarizmus ellenhatásaként hirdette, hogy vissza kell térni a szabad piac korábbi elveihez.




A KONZERVATIVIZMUS
A konzervativizmus a modern társadalom kihívásaira adott válaszként jelenik meg, csak az 1830-as évektQl terjed el önálló irányzatként való megkülönböztethetése. FQ jelentéét nevében hordozza: a hagyományosan fennálló rendet kívánta megQrizni, ha nem is változatlanul, de óvatos, részleges reformok árán. (Bayer:1998. 207.)

A KONZERVATIVIZMUS SZELLEMI GYÖKEREI:

Burke (1729-97) Elmélkedések a francia forradalomról (1790) címq mqve (Burke:1991) a konzervativizmus bibliája, elmélete a megQrizve fejlQdés, a konzerválva átalakulás programja. Jelszava: harc minden új és forradalmi ellen alapján a konzervativizmus megalapozója.
"1688 forradalmát Qseink régi és vitathatatlan törvényeink és szabadságjogaink megQrzése érdekében csinálták, az ország Qsi kormányformájának megQrzése érdekében, melyet mindig is a törvényes rend és a szabadság biztosítása egyedüli eszközének tekintettek& Maga az a gondolat, hogy új kormányzatot alakítsunk, undorral és rémülettel tölt el bennünket. A DicsQséges Forradalom idején, csakúgy, mint napjainkban, minden, amit kívánunk, Qseink örökségének megQrzése. Minden reform, melyet mi csináltunk, a régiség tiszteletének elvén alapult; és remélem, hogy mindama reform, mellyel ezután próbálkozunk, gondosan a régi példákhoz és precedensekhez tartja magát, a tekintély és a tradíció tiszteletén nyugodván." (Burke:1991, 115. o.)
"A múltat végképp eltörölni", csak terrorral lehet: "Nem tudom felfogni, hogy egy spekulációi által elragadott ember hogyan tekinthet úgy a hazájára, mint egy fehér lapra, melyre azt írhat, ami neki tetszik. Egy ember tele spekulatív jóakarattal talán kívánhatja, hogy országa másképp legyen megalkotva, mint ahogy születésekor találta, ám egy igaz hazafi és józan politikus mindig azt vizsgálja, hogy mi az a legtöbb, amit csinálhat országa meglévQ nyersanyagából." (i. m. 256. o.)
A régi intézményeknek nem a szétverése, hanem a szerves továbbfejlesztése a szabadságok - legbiztosabb garanciája: "A régi intézményeket hatásaik igazolják& Mi onnan vesszük a jót, ahol találjuk. A régi intézmények kétségkívül sok szabálytalansággal bírnak az elmélet szemszögébQl nézve. Ezeket nem az elmélet alapján hozták létre, inkább belQlük vonták le az elméleti következtetéseket. A tapasztalat által kikísérletezett eszközök jobban megfelelnek a politikai céloknak, mint azok, amelyeket egy elméleti terv alapján konstruáltak." (i. m. 274. o.)
A konzervativizmus a szerves fejlõdés, a történeti kontinuitás híve. A politikai célok a társadalmi harmónia és nyugalom. Ennek garanciáját a vallásban, a családban, a hagyományos erkölcsben, a tekintélytiszteletben és a társadalmi egyensúlyok rendszerében látja. A vallás hozzájárul a hagyományos közerkölcs és a rend fennmaradásához.

A konzervatív alapértéknek tekinti a szabadságot, de szabadságfogalma eltér a liberalizmusétól. Míg a liberálisok szabadságfogalma összefonódik az egyenlõség gondolatával. A konzervatívok szerint a szabadság az egyének közt meglevõ tehetségbeli különbségeknek ad kifejezõdési formát (Mannheim 1994, 91).

A szabadság korlátja és kerete a rend. A konzervatívok célja "eszközleni a rend frigyét a szabadsággal" (Dessewffy Aurél, idézi Schlett 1999, 289).




A KONZERVATIVIZMUS DOGMATIKÁJA
Az alábbiakban röviden összegezzük a konzervativizmus fQbb gondolati sajátosságait, dogmatikáját (Bayer:1998. 212.-214., Gyurgyák:1994. 300.-303., Paczolay-Szabó:1996. 143.-145.)

TRADICIONALIZMUS: A meglevQ szokások és intézmények (vallási, politikai, kulturális) tisztelete. A tradíció a történelem az elQzQ nemzedék bölcsességének eredménye. Az intézmények hosszú idQ alatt formálódnak. A szokások, tapasztalatok jobban irányítják a társadalmat, mint az ész a logika. Elutasítják a forradalmi változásokat, az egalitarizmust, a haszonelvqséget.
A TÖRTÉNELEM: Folytonos, a hagyományok szentek. A természetesen nQtt intézmények magasabb rendqek minden mesterségesen megalkotott rendszernél.
A SZERVESSÉG ELVE: A társadalom komplex rendszer, melyet nem lehet gyökerestQl felfordítani, csak a társadalom természetes változása elfogadható.

POLITIKAI SZKEPTICIZMUS: A politikai bölcsesség nem a spekulációban, hanem a felhalmozódott tudásban van. a politika szükséges rossz. Az ember tökéletlen lény, tQle elválaszthatatlan a gyqlölet, erQszak, önzés, kapzsiság. Ezek nem a tökéletlen intézmények következményei.
A TÁRSADALMI HIERTARCHIA, AZ URALKODÓ ELIT SZÜKSÉGES
IDEOLÓGIA ELLENESSÉG a politika speciális, korlátozott tevékenység, nem célja tervek kidolgozása, az emberek jobbá tétele, csak eszköz, amely elQsegíti a béke és rend fenntartását.

AZ ÁLLAM: Nemcsak a hatalom a hatalom szimbóluma, hanem a társadalom erkölcsi nevelQje
A CSALÁD: Minden tekintély és morál alapja, a társadalom alapvetQ sejtje, az államrend legfQbb támasza.
A VALLÁS: Minden erkölcs és minden közösségi érzés forrása és legfQbb támasza. A vallás szentesíti a tradíciókat, és motiválja az egyént a kötelezettségei teljesítésére.
A TULAJDON: A tulajdon, különösen a földtulajdona, szent. A birtoklás a személyiség kifejlQdésének alapja.

A SZABADSÁG: MinQségi fogalmát kell érvényesíteni. Szabadság a kötQdésben és a közösség szolgálatában.
EGYENLPTLENSÉG TANA Az emberek fizikai, szellemi képességekben, lehetQségekben egyenlQtlenek, a csoportok közötti egyenlQtlenség sem küszöbölhetQ ki. (Csak jogi lehet)


A KONZERVATIVIZMUS A TÍPUSAI:
Status quo: statika, rend, tekintély, törvények
Reform konzervativizmus: A régi alkotmány megQrzése, a szabadság védelme. Nem zárkózik el a reformoktól (Anglia)
Reakciós konzervativizmus: Ellenez minden változást, visszafelé kíván lépni.





A LIBERALIZMUS ÉS A KONZERVATIVIZMUS ÖSSZEHASONLÍTÁSA, VISZONYA AZ ALAPÉRTÉKEKHEZ
ALAPÉRTÉK LIBERALIZMUS KONZERVATIVIZMUS SZABADSÁG Individuális társadalomkép
Az egyén szabadsága korlátlan, csak a másik egyén szabadsága korlátozza A közösség szabadságát hirdeti.
A rendek, a család stb., az organikus közösség szabadsága
(a szocializmus a munkások, a nacionalizmus a nemzet szabadságát hirdeti) EGYENLPSÉG A jogi és politikai egyenlQséget fogadja el
(a jelenkor liberális felfogása demokratikus, a korábbi az autonóm , vagyonos, önellátó egyenlQségét fogadta el, pl.: a cenzusos választójog) Az egyént, mint egy kollektivum részesét vizsgálja.
EgyenlQség csak rendek, vallási csoportok szintjén lehetséges. (A paraszt a paraszttal, az úr csak az úrral lehet egyenlQ.)
Nem illethet meg mindenkit azonos mértékben az egyenlQség és más jog, a közösségen belül mindenkinek meghatározott helye van INTEGRÁCIÓ
(SZOLIDARITÁS, TESTVÉRISÉG) A szerzQdéselméletre vezeti vissza az államot
Az egyének elsQbbsége az intézményekkel sz.
Az intézmények konszenzus alapján jönnek létre, nem eleve adottak
Az egyén-állam, egyén-egyház, egyén-szervezet vitájában az egyén szabadsága szerint dönt
"éjjeliQr állam": csak kül-és bel biztonság az egyén a közösség része, ezért
a közösséget illetik meg jogok és terhelik kötelezetségek,
az egyén szabadsága és egyenlQsége annak a közösségnek a státuszán múlik, amelynek tagja,
a közösségbQl kiszakadt egyén nem tud kibontakozni a társadalomban,
a közösség (a kollektivum) az elsQdleges, az egyén a származtatott. Forrás: Paczolay-Szabó (szerk.): Az egyetemes politikai gondolkodás története. Szöveggyqjtemény. 29. o.



A LIBERALIZMUS ÉS A KONZERVATIVIZMUS VISZONYA MAI TARTALMA

AZ ÉRTÉKREND NEM VÁLTOZOTT, AZ IDEOLÓGIÁK TARTALMA IGEN

ALAPÉRTÉK LIBERALIZMUS KONZERVATIVIZMUS KOLLEKTIVIZMUS, INDIVIDUALIZMUS INDIVIDUALISTA
Az irányzatok individualizmusa eltérQ lehet.
A pártok individualizmusának mértékét esetenként kell vizsgálni. KOLLEKTIVISTA
Kezdetben a rendi közösség volt az érték, mára az egyház, a család.
AZ EGYENLPSÉG ÉRTELMEZÉSE A demokrácia általánosan elfogadott alapérték
a liberalizmus participatórius: szükségesek a különbözQ részvételi formák. A demokrácia általánosan elfogadott alapérték
elitista: elég a négyévenkénti választás, a választások között nem szükséges a nép politikában való részvétele. TOTALITARIZMUS ÉS PLURALIZMUS Pluralista
nem kizárólagos, konkrét döntési helyzetekben alapbeállítódásuktól eltérQ döntést is hozhatnak. AlapvetQen totalitarianista, bár irányzatonként eltérQ mértékben
nem kizárólagos, konkrét döntési helyzetekben alapbeállítódásuktól eltérQ döntést is hozhatnak. TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK Gyors változásokat akar. Lassú, megfontolt reformok
TÉMA Kábítószer létjogosultsága, kisebbség& . Család, vallás,.. Forrás: Paczolay-Szabó (szerk.).: Az egyetemes politikai gondolkodás története. Szöveggyqjtemény. 29. o.







SZOCIALIZMUS

A szocializmus latin eredetq szó, a socialis (társadalmi) szóból ered. Tizenkilencedik századi elnevezés, szellemi áramlat, társadalmi politikai mozgalom. A kommunizmus szó valamivel késQbb jelenik meg.

( A két fogalom története eléggé ellentmondásos: az azonos értelemben vett használat mellett a kommunizmus fogalma inkább a radikális egyenlQsítQ törekvéseket és mozgalmakat illette, míg a szocializmus fogalma inkább teoretikus elképzeléseket, valamint az ezeken alapuló kevésbé radikális mozgalmakat jelöli elsQsorban. KésQbb a munkásmozgalmon belüli nagy törés alapján a kommunista mozgalom kivált a szociáldemokráciából, és a kommunista mozgalom elnevezést választotta. EttQl számítható a fogalom tartalmának átértelmezQdése, mely végül is egy totalitárius rendszer jelölésében kompromittálódott. ) (Haskó-Hülvely:1996. 128.)

A különbözQ szocialista irányzatok közös eleme a bérmunkások kiszolgáltatottsága elleni lázadás. Bírálják bérmunkások elnyomorodását, politikai, társadalmi kirekesztését. Vizionálnak egy kapitalizmust meghaladó, osztálynélküli társadalomról, amely képes a szabadság, egyenlQség, testvériség eszméinek megvalósítására.
A szocialista ideológia szellemi gyökereit a fellépésük és politikai radikalizmusuk alapján különböztethetjük meg. (Bayer:1998. 226.-245., Haskó-Hülvely:1996. 128.-134.)


SZELLEMI GYÖKEREK:

A radikális demokraták egalitárius képviselQi: Demokratizálni akarták a tulajdont, a földtulajdon igazságos elosztása révén. Az egyenlQ tulajdonosok közösségében látták a társadalmi igazságosság megvalósulását. A politika eszköz, esetleg zsarnoksággal is, az igazságos tulajdonviszonyi korrekció megvalósításához.

Saint-Simon: /1760-1825/: Az ipari társadalom jövQjét a termelQk közösségében látta, melyet a tQkés vállalkozók, bankárok, tudósok, mérnökök, ipari munkások alkotnak. A társadalom a végzett teljesítmények alapján tagozódik. A társadalmat a legkompetensebbeknek kell vezetniük.

Fourier:/1772-1837/ A korabeli társadalmi és gazdasági rend törvényesített rablógazdálkodás. A jövQ társadalom alapegysége a falanszter. Ez szövetkezeti társulás, melyben egyesül a mezQgazdasági és ipari munka, nincs kereskedelem, a termelés és fogyasztás egységet alkot. A munkát közösen végzik, a termék elosztás teljesítményelvq.

Owen /1771-1858/: Társadalmi kísérleteket folytatott a szolidáris termelési mód és életközösség megvalósítására.

Proudhon: /1809-1865/. A tulajdon lopás. A nagy tulajdonok a kistulajdonok megrablásával jönnek létre. A kistulajdonosok egyenlQsége már nem állítható vissza, de a nagytQkét társadalmasítani kell. Eszménye a kistermelQk társadalma.



Blanc /1811-1882/: A konkurencia pusztító hatásaival szemben az állam által támogatott szövetkezetek és társadalmi mqhelyek, megszervezését javasolja. E modellhez a munkásoknak birtokukba kell venniük az államot, ehhez a választójog megszerzésén keresztül vezet az út. A szocializmus átmeneti szakaszában az állam szabja meg a béreket és árakat, a munkát végzQk egyben állami feladat végrehajtói is lesznek.

Blanqui /1805-1881/: A politikai kommunizmus, a proletárdiktatúra eszméjének elsQ meghirdetQje. A társadalmi osztályok közötti harc kibékíthetetlen, a szocializmust a politikai hatalom forradalmi meghódításával akarta bevezetni. A hatalom meghódítása a proletáriátus fegyveres felkelésével kezdQdik, kisajátítják a nagybirtokokat, államilag ellenQrzik a gyárakat, eltörlik a köztartozásokat, és progresszív adót vezetnek be.


Marx /1818-1883/: A tudományos szocializmus elméletét dolgozta ki Engelsszel együtt.

Az elmélet sarokkövei:

A determinizmus: A történelmi fejlQdés dinamikáját a termelQerQk és termelési viszonyok ellentmondása képezi. A termelQerQk fejlQdése kiélezi az osztályharcot a burzsoá és proletár között. A gazdaság felhalmozódása az egyik oldalon, nincstelenek tömege a másikon a tQke és a munka, a proletáriátus és burzsoázia osztályellentétei társadalmi feszültséget keltenek, amely forradalomhoz vezet. A forradalom nyomán, az ipari civilizáció bázisán egy magasabb rendq közösségi társadalom szocializmus vagy kommunizmus jön létre.

A munkásosztály történelmi küldetésének tézise: A proletáriátus osztályhelyzetében kulminálódik az emberiség összes nyomorúsága, nem szabadíthatja fel magát anélkül, hogy az egész emberiséget is fel ne szabadítaná.

A kizsákmányolás fQ forrása a magántulajdon, ezért ezt meg kell szüntetni.

A kommunista program csak erQszakos forradalommal valósítható meg. A forradalmat proletárdiktatúra követné, melyben a proletáriátus megragadja a hatalmat, megtöri a régi rend uralmát, ellenállását, progresszív adózást vezet be, az örökösödési jog eltörlése, minden gyermek ingyenes nevelése valósul meg.

A jövQ társadalma: A forradalom utáni rend:
Átmeneti korszak: a szocializmus: magában hordja a régi társadalom jegyeit. Még létezik állam és jog. Az elosztás a végzett munkateljesítmény alapján történik. Vannak (még) egyenlQtlenségek, hiszen a családok nagysága, az életkörülmények a munkajövedelmeket is egyenlQtlenné teszik.
Második, fejlettebb fok a kommunizmus: Amelyben már a gazdaság forrása bQven buzog, ahol már a szükségletek szerinti elosztás rendszere uralkodik. Az állam elhal, nincs sem pénz, sem piac, nincs szükség jogra és kényszerítQ apparátusokra. Megszqnik a jog és a politika, az önkéntes kooperáció állapota jön létre.



A SZOCIALISTA IRÁNYZATOK DOGMATIKÁJA

TELJES TÁRSADALMI EGYENLPSÉG
Az egyenlQség nemcsak jogegyenlQség, esélyegyenlQség, gazdasági egyenlQsdi is.

IGAZSÁGOSSÁG: A kizsákmányolás (melynek forrása a magántulajdon) hiánya (ma: A magántulajdon társadalmi kontrollja)

SZABADSÁG: Nemcsak külsQ kényszertQl való mentességet jelent, hanem pozitív szabadság, amely magában foglalja az önmegvalósítás anyagi feltételeit is.

A TÁRSADALMI RENDSZER FONTOSABB, MINT AZ INDIVIDUM
Önzés helyett együttmqködés, verseny helyett kooperáció, individualizmussal szemben szolidáris közösségek

A KÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM ESZMÉNYKÉPE
Minden egyes egyén szabad fejlQdése az egész közösség fejlQdésének feltétele

MAGÁNTULAJDON HELYETT KÖZTULAJDON

A PIAC ANARCHIÁJÁVAL SZEMBEN ÁTFOGÓ GAZDASÁGI TERVEZÉS Piacgazdaság helyett tervgazdaság: a politikának joga van szabályozni a termelést.

PARLAMENTARIZMUS HELYETT MUNKÁSHATALOM

A TÁRSADALMI EGYENLPTLENSÉGEK, KIZSÁKMÁNYOLÁS, MAGÁNTULAJDON MEGSZÜNTETÉSE.

Az ezernyolcszázas évek végétQl megindul a szocialista és kommunista irányzatok szétválása. A szociáldemokrata irányzatok lemondanak a forradalomról. A hatalmat parlamentáris után megszerezve kívánják a végcélt, a szocialista társadalmat megvalósítani. A kommunisztikus irányzatok erQszakos úton hatalomra kerülve totalitárius rendszert valósítanak meg. 1917.-tQl szociáldemokrata és kommunista irányzatok elkülönülnek. A szocialista irányzatok azonosulnak parlamentáris demokráciával, integrálódnak a politikai rendszerbe, a cél elérése zárójelbe kerül. Az 1950-60-as években a jóléti konszenzus alapján lemondanak az ideológiai célról, a szocializmusról, államosításokról, tervgazdaságról, és néppárttá válnak.

A KLASSZIKUS SZOCIÁLDEMOKRÁCIA (Giddens:1999. 18.)
Forradalom helyett parlamentarizmus.
Az állam átható részvétele a szociális és gazdasági szférában.
Kollektivizmus.
Korlátozott piac: vegyes gazdaság = szociális piacgazdaság, modernizáció.
Internacionalizmus.
Teljes foglalkoztatottság.
Átfogó jóléti állam, amely a bölcsQtQl a sírig oltalmazza polgárait.




A LIBERALIZMUS, KONZERVATIZMUS ÉS A SZOCIALIZMUS, MINT IDEOLÓGIÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA:


Szempontok Liberalizmus Konzervativizmus Szocializmus Kiváltó ok Feudalizmus ellen Liberalizmus ellen Kapitalizmus ellen Viszony idQhöz Jelen-jövQorientált Múltorientált JövQorientált Viszonyváltozáshoz Tudatos jogi reform Lassítás Demokratikus gyorsítás Történelemfelfogás Dinamikus Statikus Dinamikus, szocdem. Emberfelfogás EgyenlQ, javítható Bqnös, nem javítható EgyenlQ, nevelhetQ Társadalom alapja Egyén Tradicionális közösség Egyén és társadalmi közösség Hatalomfelfogás Személytelen hierarchia Személyes hierarchia Állami kontroll, szerepvállalás Integráló intézmény Szabad piac Tradicionális. közösség Politikai intézményrendszer Állam szerepe Minimális Lényeges Szükséges Alapértékek Egyéni szabadság Harmónia EgyenlQség, szolidaritás Piac szerepe Önszabályozó Korlátozható Piac állami beavatkozása EgyenlQség értelmezése EsélyegyenlQség Semmilyen Föltételek és kimenetelek egyenlQsége Szolidaritás értelmezése Tolerálható Paternalizmus és caritas Minden szinten fontos Ráció szerepe Általános, elvont gondolkodás Empirizmus, gyakorlati tudás Általában elvont gondolkodás





A NACIONALIZMUS

A nacionalizmus (Bayer:1998. 250-261.,Gyurgyák:1994. 313-317., Haskó-Hülvely:1996.138-144.) a nemzetté válás folyamatának ideológiája, a modern nemzetállamok kialakulásával és ennek ellentmondásaival kapcsolatos. A nacionalizmus a kollektív önazonosság-tudat új formájára épülQ ideológia. Ez az ideológia a gyorsan fejlQdQ világban az egzisztenciálisan elbizonytalanodó ember számára új kapaszkodót kínál, identitásának új közösséget ad. Ez a közösség a modern nemzet. A nemzet és az állam azonosságából indul ki, azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg.

Gellner szerint (in: Gyurgyák: 1994. 313.) ..a nacionalizmus mindenekelQtt egy politikai elv, amely szerint a nemzeti és politikai közösségnek egybe kell esnie& A nacionalista érzés ezen elv megsértésébQl, vagy kielégítetlenségébQl táplálkozik .
Hroch: A nacionalizmus olyan nézetrendszer, amely a nemzet értékeinek abszolút elsQbbséget ad, minden nézet és érték felett. (Bayer: 1998. 251.)

Kiinduló pontja: Mindenkinek van nemzetisége (és csak egy van!), a politikai közösség, az állam pedig ezen az alapon szervezQdik. Az állampolgárok csak ezen az alapon, tartoznak lojalitással.


A NACIONALIZMUS DOGMATIKÁJA

A NEMZET ÉS AZ ÁLLAM EGYSÉGE: Az állam alapja a nemzet, és viszont: a nemzetnek államot kell alapítaniuk.

A POLITIKAI HATÁROK NEM KERESZTEZHETIK AZ ETNIKAI HATÁROKAT

AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK GARANCIÁIT CSAK A NEMZETÁLLAM ADHATJA

NEMZETI IDENTÍTÁS ELSPDLEGESSÉG
A nemzethez tartozás megelQz minden más csoporthoz (osztály, párt, vallás) való tartozást, kötQdést. A nemzetet a területi integritás, a közös nyelv, kultúra, szokások, mítoszok, a történelem és mindezek tudata jelenti.

A NEMZETI ÉRDEK ELSPDLEGESSÉGE
A nemzethez tartozáshoz kötelezettségek járulnak, megkövetelhetQ az állampolgártól, hogy a nemzeti érdeknek vessék alá egyéb érdekeiket.

ÖNMEGHATÁROZÁS ÉS ELHATÁROLÓDÁS
Mi jellemez bennünket és miben különbözünk másoktól? Kiindulás: mi különbek vagyunk másoknál, enyhébb: mások vagyunk.

A nemzeti érdek sérelme, a nemzeti eszme túlhajszolása a nacionalizmus soviniszta, rasszista, antidemokratikus változataihoz vezethet.



AZ ANARCHIZMUS

Az anarchizmus politikai ideológiaként a XXVIII. század végén jelenik meg Európában majd a tizenkilencedik század közepére jelentQs hatást gyakorol a politikai életre. Az anarchizmus a konzervativizmus ellen születik meg, késQbb szembekerül a kor más ideológiáival is.
Az alábbiakban összefoglaljuk szellemi gyökereit és fQbb jellemzQit (Bozóki-Sükösd:1994., Bayer:1998. 247-250., Gyurgyák:1996:290-294.)

SZELLEMI GYÖKEREK
Az anarchia szó görög eredetq. Jelentése uralom nélkül , vagyis egy olyan állapotot jelöl, amelyben az emberek intézményesített hatalom, állam nélkül élnek.
Az anarchizmus szó ma leggyakrabban, mint a káosz vagy rendetlenség szavak szinonimájaként kerül elõ. Azonban az anarchisták ezt soha nem gondolták így - sõt: az eszme (mint a kor többi eszméje) racionális alapokon nyugszik. 1793-ban William Goldwin közzéteszi 'Vizsgálódás a politikai igazságosságról, és annak a közerkölcsre és a boldogságra gyakorolt hatásáról' címq mqvét, amely a francia forradalom Szabadság- Egyenlõség  Testvériség racionális elvén nyugszik. Goldwin elutasítja az állami erQszakot az egyén az egyén szabad véleményalkotásával szemben. A társadalmat a jogi-politikai elnyomó hatalommal szemben kis közösségek laza konglogerátumává szerette volna változtatni.
Az anarchia a szabad emberek társadalma. Nem tökéletesség, az abszolút eszme megvalósulása, hanem mindenki javát szolgáló fejlQdésre, kiteljesedésre törekszik.
Mihail Bakunyin szerint: „Csak akkor lehetünk szabadok, ha nemcsak saját szabadságunkért, hanem embertársaink szabadságáért is harcolunk. Szabadságom egyben mások szabadsága, minthogy sem gondolatban, sem valóságban nem lehetek igazán szabad, csak ha szabadságom és jogaim mások szabadságában és jogaiban nyer igazolást, megerQsítést.
Batthyányi Ervin szerint: Az anarchizmus, uralomnélküliség, alatt azon társadalmi rendet kell értenünk, amely minden külsQ hatalom és erQszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttmqködésén alapul. Az erQszakon épülQ uralmi rendszer helyett, mely a tulajdon, a jog és állam kényszerintézményeiben nyer kifejezést, az anarchikus társadalom formái az emberek természetében rejlQ szolidaritás és az ebbQl folyó szabadság, egyenlQség és önkéntes összemqködés által jönnek létre.

Az anarchizmus irányzatai:
Az individualista anarchizmus szerint az egyénnek önmagát kell felszabadítania, azaz az egyén oly mértékben szabad, amilyen mértékben önmagává válik, rátalál önmagára.
Kollektivista anarchizmus: mely a társadalmon kollektív tulajdonossá válását célozza.
Kommunista anarchizmus: amely az elQzQt kiegészítve, a bérrendszer helyett a szükségletek szabad kielégítését állította célul.
Anarchoszindikalizmus: A szakszervezeteket tekinti részben harci eszköznek, részben olyan szervezetnek, amelybQl a szabad társadalom létrejöhet.
Pacifista anarchizmus: tagad minden erQszakot, de egyben vallásos is.

Jászi: Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetQnek.



AZ ANARCHIZMUS DOGMATIKÁJA

URALOM- ÉS HATALOMELLENESSÉG
A különbözQ autoritások (állami, egyházi, társadalmi, gazdasági) korlátozzák az egyént és annak fejlQdését. Az igazságos társadalom a cél, ez az egyén teljes felszabadítása a kötöttségek (a hatalom, egyház, magántulajdon, a család) alól. A kötöttségek nélküli egyének az állam gyámkodása nélkül is képesek megszervezni a termelést, és saját igazgatásukat. Az állam gonosz, elnyomó, ezért megszüntetésre méltó.

AZ ÁLLAM, A KÖZIGAZGATÁS, A JOG TELJES ELVETÉSE

A TÁRSADALOMBAN NEM SZABAD OSZTÁLYKÜLÖNBSÉGET TENNI

TULAJDON: MINDEN ROSSZ FORRÁSA. CÉL: A TULAJDON MEGSZÜNTETÉSE, KÖZÖSSÉGI TULAJDON. Az áruforgalma felszámolása, pénz megszüntetése.

KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA
A képviseleti demokrácia színjáték. Közvetlen demokrácia kell. Nincs szükség az állam védelmi funkciójára, mert a szabad egyének nem forgatják fel a társadalmat.

HIERARCHIA ÉS BÜROKRÁCIA ELLENESSÉG
MindkettQ korrumpálja, elnyomja az embereket. A feladat a társadalmi piramis lebontása. Eszmény: A közösségi társadalom, ahol az emberek spontán módon szervezQdQ termelQi közösségeket, önkéntes területi közösségeket hoznak létre, föderalizmus valósul meg.

ANTROPOLÓGIAI OPTIMIZMUS
Az ember alapvetQen jó, csak a hatalmi intézmények rontják el, teszik erQszakossá. Az intézmények lerombolásával megszqnne az erQszak is.

TÖRTÉNETSZEMLÉLET
Az intézmények átalakítása, vagy az ember átalakítása elsQdleges? A változás: forradalommal (Bakunyin), alulról jövQ reformokkal (Proudhon), egyéni lázadással, vagy a morál átalakításával menjen végbe?





A POPULIZMUS
A populizmus részérdek alapján szervezQdQ ideológia (Gyurgyák:1996:317-320., Haskó-Hülvely:1996.144-147.), különösen a paraszti társadalmak modernizációs problémáinak terméke. A modernizáció értékeivel szemben kialakuló ideológia, a nép eredeti értékeire, tradícióira hivatkozva, a néptQl idegen értékeket szolgáló ellenség ellen. A népre való hivatkozás, a manipuláció a bizonytalanná váló tömegeket célozza meg.



A POPULIZMUS DOGMATIKÁJA

A NÉPRE, AZ ALSÓBB NÉPRÉTEGEKRE VALÓ HIVATKOZÁS.
Az alsó népréteg, a kisember, a paraszt, a munkás, szemben a nagyhatalmú, idegen tQkével, a manipulációval, a médiával.

A NÉP A SÉRTHETETLEN ENTITÁS, MELYEN A KISEBBSÉG ÉLPSKÖDIK.

AZ IGAZSÁGOSSÁG A NÉPNEK TULAJDONÍTOTT AKTUÁLIS VÁGY.

A SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG HANGOZTATÁSA.

A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIÁVAL ÉS A PÁRTOKKAL SZEMBENI BIZALMATLANSÁG.

ALAPEGYSÉGE A MOZGALOM. INTÉZMÉNYELLENESSÉG, IDEOLÓGIA ELLENESSÉG, ANTIINTELLEKTUALIZMUS.

AZ ÁLLAMI FELELPSSÉG, A TRADICIONÁLIS ERÉNYEK HANGOZTATÁSA.

SZEMBENÁLLÁS A STATUS QUOVAL.

VIZIÓK: A KETTÉSZAKADT NEMZET, MELYBEN ÖSSZECSAP A JÓ ÉS ROSSZ.

MODERNIZÁCIÓ, POLGÁROSODÁS PROBLÉMÁJA.
A modernizáció a városi és vidéki ellentétének formáját ölti. JellemzQ a modernizáció által megsemmisítésre ítélt tradíciók védelme, nemzetközi tQke ( rabló tQke, harácsoló tQke stb.) elleni fellépés.

A PARTICIPÁCIÓ (RÉSZVÉTEL) ELVE. Direkt demokrácia formáinak kedvelése (referendum, népgyqlés stb.)


Irodalom:
Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris, 1998.- Burke, E.: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz, 1990. Constant, B: A régiek és a modernek szabadsága, Atlantisz, 1997. Giddens, A: A harmadik út, Agóra, 1999. Gyurgyák János: Politikai ideológiák. In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika, 262.-325. Századvég, 1994. Haskó Katalin-Hülvely István: Bevezetés a politikatudományba, Villányi úti könyvek, 1994. Mannheim Károly: A konzervativizmus, Cserépfalvi, 1994. Mill, J. S.: A szabadságról. Haszonelvqség, Helikon, 1980. Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996 Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története, I., Korona, 1996. Tocqueville, A: Az amerikai demokrácia. Európa, 1993.



III. A POLITIKAI RENDSZER ÉS ELEMEI


A POLITIKAI RENDSZER FOGALMA, FUNKCIÓI

A POLITIKAI RENDSZER STRUKTURALISTA-FUNKCIONALISTA FELFOGÁSA

PÁRTOK, PÁRTRENDSZEREK, POLITIKAI CSALÁDOK

TÁRSADALMI MOZGALMAK, ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK

A PARLAMENT

VÁLASZTÁSI RENDSZEREK

VÁLASZTÓI MAGATARTÁS, POLITIKAI KULTÚRA

A POLITIKAI RENDSZEREK TÍPUSAI

KORMÁNYZATI RENDSZEREK

A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER


A POLITIKAI RENDSZER ÉS ELEMEI

A POLITIKAI RENDSZER FOGALMA, ELEMEI, FUNKCIÓI

A rendszerelmélet a huszadik század természettudományi fejlQdésének terméke. A politikatudományban, az utóbbi évtizedekben terjedt el a politikai valóságos folyamatok rendszerelméleti megközelítése.
A rendszerelméleti felismerést elsQként Parsons amerikai kutató alkalmazta a társadalomra, majd Easton nevéhez fqzQdik az elsQ politikai rendszerrQl szóló elmélet. A mai politikatudományban a rendszerelmélet többféle változatát alkalmazzák, közülük Almond, Müncz, Luhmann elméletei a legelterjedtebbek.

Az alábbiakban a rendszerelmélet fogalmi körét, a politikai rendszer elemeit, a politikai rendszer általános és sajátos funkcióit (.(Bayer:1999.93-95, Bihari –Pokol:1992. 88-94.), Fisichella:2000. 71.-76, Almond-Powell:1999. 21-29.) foglaljuk össze.


FOGALMI KÖR

A rendszer:
Az azt alkotó elemek, tárgyak, változók összessége, amelyek egymással kölcsönhatásban, kölcsönös függQségi viszonyban vannak.
A rendszer alapvetQ kérdése saját belsQ rendjének fenntartás, és határ megvonása a külsQ környezettel szemben, amelyben mqködik.

A politikai rendszer:

A politikai rendszer azoknak az intézményeknek és eljárásoknak az összessége, amelyek révén a társadalom számára kötelezQ döntéseket meghozzák, és betartásukat kikényszerítik. (Bayer: im)

A politikai rendszer a politikai hatalmi viszonyok mentén, a hatalmi viszonyok dimenziójában, a politikai tevékenységek és a hozzákapcsolódó viszonyok és intézmények formájában intézményesülQ társadalmi alrendszer& .A politikai rendszer a társadalom egészétQl sajátos funkciói révén elkülönült alrendszer. (Bihari-Pokol: im)

Intézmény: Tartós, az érintettek által elfogadott szabályrendszer (normarendszer), amely rutinszerqvé teszi a cselekvést, és bizonytalan helyzetben a cselekvQket mentesíti a kudarc kockázatától. Az intézmények formálják, terelik az egyének magatartását, preferenciáit.

Struktúra: Az egymással kapcsolatos szerepek rendszere, amely észlelhetQ, megfigyelhetQ.

Modell: Analógián alapuló szimbolikus konstrukció.







A POLITIKAI RENDSZER ELEMEI

Politikai szervezetek: állami szervezetek, pártok, pártrendszerek, érdekképviseleti szervek, politikai sajtó, tömegkommunikáció, nemzetközi szervezetek, egyéb: egyesületek, intézmények, lobbik.

Politikai normák: Jogi normák, nem állami politikai szervezetek normái, nem írott, de kollektíven ismert, követett normák.

Politikai magatartások: egyéni - csoportos, státuszhoz kötQdQ - nem kötQdQ, legális - nem legális, szervezeti - nem szervezeti magatartások.

A politikailag releváns érdektörekvések és akaratok politikai transzformációs mechanizmusa.

A politikai döntési folyamatok, a döntési mechanizmusok hierarchizált rendszere.

A politikai kultúra: politikai nézetek, eszmék, ismeretek, érzelmek, vitakultúra, tolerancia, elQítéletek. átörökítése spontán, vagy politikai szocializáció során intézményesül normákban, nézetekben.

Politikai ideológiák: Az ideológia koherens nézetrendszer, amely valamely politikai akarat köré szervezQdik. Integráló, kritikai, programadó, legitimáló, motiváló funkciója van.

A politikai közösségek rendszere: A politikai közösség azonos célú, nézetq emberek csoportjai. Politikai szocializáció, érték tudatosító, érdekintegráló, szervezQ tényezQ.


A POLITIKAI RENDSZER ÁLTALÁNOS FUNKCIÓI

A társadalmi reprodukciós folyamatok politikai szervezése és irányítása a politikai döntésekkel.

A politikailag releváns érdektörekvéseket, politikai véleményeket és akaratokat összegyqjtése és becsatornázása a politikai rendszerbe, intézményes eljárások révén.

A politikai szocializáció irányítása, a politikai kultúra intézményes átadása. Szocializációs intézmények: állami, társadalmi, politikai szervezetek, a politikai képzés, nevelés szervezetei, a politikai kommunikáció szervezetei, társadalmi és személyközi kapcsolatok, spontán és tudatos folyamatok összefonódása.

A társadalom politikai integrációjának megvalósítása és a politikai rendszer legitimációja. Eszközök: 1. A legális erQszak alkalmazása, vagy kilátásba helyezése. 2. A lojalitás megszerzése meggyQzés révén. 3. A politikai csoportok bevonása a döntéshozatali eljárásokba. 4. A szakszerq, jogszerq bürokrácia, a jogrendszer fenntartása, mqködtetése.

A POLITIKAI RENDSZER SAJÁTOS FUNKCIÓI

A politikai rendszerbe becsatornázott érdektörekvések politikai integrálása, csoportosítása és döntési javaslatokká, kezelhetQ politikai követelésekké alakítása, meghatározott eljárásokban.

Az elQzQ funkció ellátásához szükséges szervezetek, eljárások, jogi normák, intézmények létrehozása és mqködtetése.

A politikailag releváns információk begyqjtése, rendszerezése, feldolgozása és továbbítása a politikai rendszer egésze felé.

Az állampolgárok politikai szerepekre toborzása (rekrutáció) és kiképzése. Pl.: a választók felkészítése a választásra, oktató, képzQ intézmények mqködtetése.

A politikai tradíciók, szimbólumok ápolása, fenntartása, mqködtetése, politikai és történelmi jelképek Qrzése és megjelenítése.

A társadalom egészének és a politikai rendszer stabilitásának a biztosítása, a dinamikus egyensúly fenntartása.

A politikai rendszer bekapcsolása a nemzetközi politikai rendszerbe.

A politikai rendszer infrastruktúrájának a fenntartása és mqködtetése. (pl.: népszavazás feltételeinek biztosítása, közhivatalok fenntartása, pártok támogatása stb.)



A POLITIKAI RENDSZER STRUKTURÁLIS  FUNKCIONALISTA FELFOGÁSA
Az amerikai politológiában a legelterjedtebb, legjellemzQbb politikai rendszerfelfogás a strukturális - funkcionalista irányzat, melynek lényegét kíséreljük meg összefoglalni, ismertetve az elmélet kiindulópontjait, és a politikai rendszer és környezete folyamat modelljét (Bihari-Pokol:1992. 11-126., Bayer:1999. 93-95., Fisichella:2000. 84.-87, Almond-Powell:1999. 36-150.,Paczolay-Szabó:1996. 235-246.)


Az elmélet kiinduló pontjai

A politikai rendszer a társadalom egyik funkcionális alrendszere. A társadalom által ellátott négy fQ funkció (reprodukciós, adaptációs, célkitqzQ és integrációs funkció) közül a politikai alrendszer (mint a társadalom egyik funkcionális alrendszere) elsQdlegesen látja el a célkitqzQ, társadalomvezérlQ, irányító funkciót.

A politikai alrendszerhez, mint funkcionális alrendszerhez struktúrák (pártok, érdekszövetségek, állami szervek, stb., mindezek szereprendszere) tartoznak, amelyek részt vesznek a hatalom mqködtetésében.



A politikai rendszer általános jellemzQi:

Minden politikai rendszernek politikai struktúrája van.
Minden politika rendszer ugyanazon 7 funkciót tölti be.
Minden politikai rendszer több funkciós (adaptációs, reprodukciós, integráló funkciókat is ellát a célkitqzQ funkció mellett).
A politikai rendszert a társadalom többi alrendszere és struktúrája, mint a politikai rendszer környezete veszi körül.
Minden politikai rendszernek kettQs környezete van. A belsQ környezet az adott társadalom alrendszerit jelenti. A külsQ környezet a nemzetközi környezet.
A politikai rendszer nyílt, és adaptív rendszer. Olyan speciális rendszer, amely célokat tqz ki, átalakítja önmagát, és kreatív módon alkalmazkodik a környezetéhez.
A rendszer mqködése. A környezetbQl ingerhatások (inputok) érik, a rendszer az inputokra válaszokat dolgoz ki (konverzió), a válaszokat kibocsátja a környezetébe (output), a válaszok által elQidézet változások visszajelzései visszacsatolódnak a politikai rendszerbe.


A politikai rendszer és környezete folyamatmodellje a következQ ábrán látható


Irodalom:
Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág, 1999. Bihari Mihály  Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992. Fisichella, D: A politikatudomány alapvonalai, Osiris, 2000 Almond, G. A.-Powell G. B. Összehasonlító politológia, Osiris, 1999. Paczolay Péter-Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása, Korona, 1996.




INPUT
OUTPUT
KÖVETELÉSEK


ANYAGI JAVAK, SZOLGÁLT.
(munkabér, utak)
MAGATARTÁSOK SZABÁLYOZÁSA
(közbiztonság)
POLITIKAI RÉSZVÉTEL
(választójog)
SZIMBOLIKUS AZONOSULÁSOK
(a hatalom megj. köv.)


TÁMOGATÁSOK


ANYAGI JELLEGp
ENGEDELMESSÉG
RÉSZVÉTEL A POL. ÉLETBEN
TISZTELETADÁS
POLITIKAI RENDSZER
(célmeghatározás, célkitqzés)

FUNKCIÓI:
POLITIKAI FUNKCIÓK (INPUT)
Politikai szocializáció, toborzás
Érdekek kifejezése
Érdekek csoportosítása
Politikai kommunikáció
ÁLLAMI FUNKCIÓK (OUTPUT)
Szabályozás, szabályalkotás
Szabály alkalmazás (közig.)
Ítélkezés egyedi ügy (bíróság)

Politikai rendszeren belüli
ÁTVÁLTOZTATÁSI FUNKCIÓK
Érdekek és követelések kifejezése a politikai rendszeren belül
Érdekek csoportosítása politikai jav. alakítása
Politikai jav. irányadó hatalmi szabályokká alakítása
Az általános szabályok spec. esetre alkalmazása
Egyedi döntések hozatala az általános szabályok alapján
1-5 információ áramoltatás a rendszer belsQ és külsQ környezete között


DÖNTÉSEK


ELVONÁSOK
(adók)
MAGATARTÁS SZABÁLYOZÁS
JAVAK, SZOLGÁLTATÁSOK ALLOKÁCIÓJA


POLITIKAI VEZÉRLÉSEK


SZIMBOLIKUS TELJESÍTMÉNYEK
(politikai nyilatkozatok, politikai szimbólumok)

VISSZACSATOLÁS
A politikai rendszer határa = ameddig a legitim erQszak elér




PÁRTOK, PÁRTRENDSZEREK, POLITIKAI CSALÁDOK,


A PARS PRO TOTÓ ELVE

A PÁRTOK FPBB TÖRTÉNETI TÍPUSAI

A BOLSEVISTA TÍPUSÚ PÁRT JELLEMZPI

A PÁRTOK SZOCIOLÓGIAI ISMÉRVEI

A PÁRTOK FUNKCIÓI

A PÁRTRENDSZEREK TÍPUSAI




PÁRTOK, PÁRTRENDSZEREK, POLITIKAI CSALÁDOK
A politikai pártok a képviseleti demokrácia alapintézményei, a demokratikus hatalomért folytatott szervezett versengés alanyai. A pártok a politikai rendszer éS a társadalom többi alrendszere között közvetítQ funkciót töltenek be, A társadalomban létezQ különbözQ érdektörekvéseket reprezentálják, és becsatornázzák a politikai rendszerbe, igy a politikai participáció alapvetQ fontosságú intézményeit jelentik. (L. Bihari, Körösényi)


A PARS PRO TOTÓ ELVE
A párt szó pars (rész) latin szóból ered. KettQs értelemben is találó elnevezés. Minden párt csak a társadalom egy részét képviseli nem az egészet, de alakító, szervezQ tevékenysége az egészre irányul. Mint rész, feltételezi más "párs -ok, részek mqködését, csak együtt jelenítik meg a társadalom egészét. Bármely párt tehát eleve legalább kettQs értelemben rész. Része valamely konkrét politikai rendszernek, amely rajta kívül még olyan fontos elemeket tartalmaz, mint pl. a parlament, kormány, önkormányzatok, stb., s minden párt egyben a sokféle politikai szervezet egyikeként, a pártrendszer egy eleme csupán, önmagában is tételezi más pártoknak /rész/ elemnek a létét és folyamatos együttmqködését.(Bihari-Pokol:1992. 201)


A PÁRTOK FPBB TÖRTÉNETI TÍPUSAI
A legelterjedtebb párttípusok csoportosítása a pártok történeti alakulásán és alakváltozásán alapul. .(Bihari-Pokol:1992. 204-206)

Honorációr pártok. A hivatásos politikusok és parlamenti képviselQk pártja, akiket a hivatali igénykielégítés tart, össze, hivatásos politikusok parlamenti pártja. Többnyire laikus politikusokból áll, akik nem a politikából éltek, hanem a politikáért éltek (Max Weber)

Szervezett pártok. JellemzQik: szervezeti kontinuitás, állandó szervezet, állandó apparátus, a "szervezeti fegyver hatékony alkalmazása. (fasiszta, vagy kommunista pártok)

Tömegpártok. Alapja: a választójog kiterjedése, a politikai névtelenek megszervezése, a politika utcára vitele. A tömegélmény, a participáció, a szolidaritás élményét adják.

Világnézeti párt. Ideológiai párt, közösen elfogadott ideológia, világnézeti elvei vannak, melyet a tagok elfogadnak. (liberális, konzervatív, keresztény, kommunista, fasiszta pártok)

Catch - all pártok: (mindent megragadni). VersengQ, szavazói, gyqjtQ "esernyQ" párt. Nincs határozott szociális bázisuk, minden rétegbQl szavazókat kívánnak nyerni, programjuk ideológiájuk általános. FQ a jó választási program, és a hatékony választási agitáció.

6. Totalitáriánus pártok:(fasiszta, bolsevista). Élcsapat, kizárólagossági igény, történelmi küldetéstudat, demokratikus centralizmus, kizárólagos, monopolisztikus hatalomgyakorlás, szervezeti karizma, jogrendszeren felüliség, személyi függQségek.



A BOLSEVISTA TÍPUSÚ PÁRT JELLEMZPI (Bihari-Pokol:1992. 206.-213)
A) Lenin Mi a teendQ? címq könyve alapján:
Szoros szervezés (késQbb demokratikus centralizmus elve).
Szilárd, formalizált keretei vannak, ennek ellenére megQrzi demokratikus jellegét.
A szokásjog helyett írott szabályai vannak.
A munkamegosztáson alapuló racionális szervezet.
A párt feladata, hogy az öntudatlan munkásságot eszmékkel és öntudattal lássa el.
B) (egyéb sajátosságok:) „élcsapat jelleg”
A párt „a forradalmi munkásosztály legfelkészültebb, legöntudatosabb tagjaiból álló” tömörülés.
EbbQl következik, hogy a pártba való belépés után egy sajátos hierarchikus viszony alakul ki a párttag és a nem párttag között.
A párt mondja meg a munkásságnak, hogy mit tegyen.
C) a párt omnipotens (mindenható) és omni kompetens (mindenhez értQ).
A forradalmi öntudatból következik, hiszen a proletárforradalom az egyetlen út, amelyen a világtörténelem továbbhalad.
A proletárforradalom egyetlen vezérlQ szerve csak a párt lehet.
D) A párt megszemélyesedik.
Már nem a munkásosztály, hanem a párt a forradalom /a fejlQdés/ mozgatója.
A párt válik a történelem igazi szubjektumává (alanyává).
a párt karizmatikus tulajdonságokat vesz fel (a párt gondolkodik, dönt, stb.)
E) Hatalom koncentráció valósul meg.
mind a párton belül, mind a párt és az állam viszonyában.
a párt és az államirányítás összemosódott (megszqntek a feladat és hatásköri határok).
F) A demokratikus centralizmus elve
Lényege, hogy minden alsóbb szerv egy felsQbbnek van alárendelve.
A felsQbb szervek a pártellenes döntéseket megsemmisíthetik.
Az alsóbb szervek autonómiája teljesen megszqnik; nagyfokú centralizáltság valósul meg.
G) Etikai kötetlenség: a cél szentesíti az eszközt elv érvényesül.
H) A párt hatalomra jutása után nemzetközi pártszervezetként mqködött.


A PÁRTOK SZOCIOLÓGIAI ISMÉRVEI
A modern pártok általános szociológiai jellemzQkkel definiálhatók, amelyek együttese jellemzi a pártokat, és elkülöníti Qket más politikai szervezetektQl.
(Bihari-Pokol:1992. 219-222.)

A pártok nem állami szervezetek, közhatalmi jogosítványai nincsenek.

Önkéntes alapon szervezQdnek, nyilvántartott tagságuk van.

BelsQ felépítésük, tevékenységük jogilag nem szabályozott. (csak alapításuk)

Általuk kidolgozott programjuk, ideológiájuk, értékrendjük van.

A pártoknak jelölt és listaállítási joguk van.
Állandó szervezetük van, melynek elemei: pártvezetés, apparátus, szakértQk, aktivisták, tagság.

Stabilitás. (idQbeni, szervezeti, tagsági)

A pártok fQ célja a hatalom megszerzése,
intézményesen, állandó, szabályozott keretek között és nyilvánosan folytatott versenyben a hatalomért. A párt a politikai élet leghatékonyabb szervezeti fegyvere.

A modern pártok több funkciósak.


A PÁRTOK FUNKCIÓI
A pártok funkciói tevékenységük fQ irányait jelölik meg. (Bihari--Pokol:1992. 222-227)

Versengés a hatalomért.

Rekrutáció, toborzás, kiválasztás, szelekció.

Érdekintegráció, érdekképviselet.

KözvetítQ funkció a társadalom és az állami szervek között.

Kormányzati funkció. (Kormányzó pártoknak több, ellenzéknek kritikai funkció, alternatívaállítási funkció.)

Politikai döntési funkció.

Választási funkció: Választási rendszer meghatározása, sikeres választási részvétel, jelöltek állítása, versenyeztetése, választási programok kidolgozása.

Közvélemény befolyásoló és információs funkció.

Szocializációs funkció.

Nemzetközi funkció.

A funkciók teljes körét elvégzQk a komplex pártok.





A PÁRTRENDSZEREK TÍPUSAI

A pártrendszer az adott politikai rendszerben létezQ pártok összessége. A pártrendszer történetileg változó rendszer, amelynek összetartó eleme a politikai hatalomért folytatott versengés. A pártrendszereket sokféle ismérv, szempont szerint csoportosíthatjuk. A legfontosabb csoportosítási szempontok alapján a pártrendszerek alábbi típusait ((Bihari--Pokol:1992. 230-240) különböztethetjük meg.

A pártok száma alapján.
Egypártrendszerek.
Kétpártrendszerek.
Több pártrendszerek. (3-5 versengQ párt)
Sokpártrendszerek. (5-8 vagy több párt esetén)

II. A hatalombirtoklás jellege szerint:

Monoplisztikus pártrendszer: Egy párt monopóliuma kikezdhetetlen.
Hegemónisztikus pártrendszer: Domináns szerepet tölt be egy párt. Van több is, de nincs esélyük a hatalomba kerülésre.
Pluralista-versengQ pártrendszer: Nyílt és szabályozott verseny, a párt rendszer nyitott, a kormányzati hatalomváltás reális.

III. A pártrendszerek koncentráltsága és polarizációja alapján:(Sartori)

A: Nem versengQ pártrendszerek:
1. Egypártrendszerek: A hatalmi rendszer egy párt mqködését engedélyezi.
2. Hegemón pártrendszerek: a többi párt csak létében engedélyezett, hatalmi váltás, verseny nincs. (pl: volt Lengyelország, Mexikó).

VersengQ pártrendszerek:
Predomináns pártrendszer:
Olyan többpártrendszer, amelyben egy párt huzamosabb ideig képes birtokolni a parlamenti helyek többségét (India, Japán, Uruguay).

Kétpártrendszerek:
Két párt versenye, egyik szerez többséget, egyedül kormányoz, hatalmi váltás lehetséges (Anglia, Új-Zéland, Kanada).

Mérsékelt többpártrendszer:
Nem kétpárti, de kétpólusú koalíciós forma, kis ideológiai különbségek (Németország, Belgium, Svédország).

Polarizált többpártrendszer:
Rendszerellenes pártok, kétoldali ellenzék, ideológiai polarizáció, nem felelQs ellenzék, túllicitálás. (Olaszország, Franciaország).





POLITIKAI CSALÁDOK

A pártok csoportosíthatók aszerint, hogy milyen értékek mentén alakítják ki programjaikat, a konfliktusokra milyen válaszokat adnak, milyen nemzetközi pártszövetséghez tartoznak. A pártcsaládokat baloldali, jobboldali és centrális pártcsaládokra különíthetjük el. A bal és jobb tengely a pártok közötti verseny fQ dimenziója. A jobboldal és a baloldal fogalmaival a politikatudomány olyan világnézeti tradíciókat jelöl, amelyek az emberrQl, a világról és a helyes társadalomról alkotott eltérQ eszmékre és nézetrendszerekre épülnek. Nem egységes politikai ideológiákról van szó, hanem értékek és elvek együttesérQl, amelyek alapján az egyes politikai korszakokban koherens politikai nézetrendszerek, a konkrét szituációkban felmerülQ kérdésekre és konfliktusokra pedig konkrét politikai válaszok születtek. (Körösényi:2001. 212)
Az alábbiakban a bal  jobb skálát, és a pártirányzatok kialakulását és szerepét foglaljuk össze.(Körösényi:2001. 75.-109.,212-222)

Politikai konfliktusok és tömeges politikai attitqdök a bal - jobb skálán

DIMENZIÓ,
KONFLIKTUS TERÜLETEK BAL JOBB Ideológiai mezQ A felvilágosodás és a forradalom szellemi hagyományait követi: Racionalista világkép, a társadalom megjavíthatóságában vetett hit, politikai radikalizmus A konzervatív világkép:
A racionális cselekvés korlátozott,
A szokások, tradíciók jelentQségének hangsúlyozása, evolucionalista, reformista,
a rend, az autoritás híve
Gazdaság Az állam szerepét növelQ Az állam szerepét csökkentQ Vallás Antiklerikális Klerikális Etnikum/ nyelv Nemzetközi Nemzeti Város-vidék Városi Városi/vidéki Osztály Munkavállaló Munkaadó Posztindusztriális Posztindusztriális Indusztriális Katonai védelem Puhább Keményebb Társadalmi kérdések "liberális": emberi jogok, halálbüntetés ellenes, abortuszpárti Konzervatív: tekintély, és halálbüntetés-párti, abortuszellenes Tömeges politikai attitqdök Társadalmi egyenlQtlenségek csökkentése Status quo fenntartatásának fontossága, a vallás fontossága NQk és férfiak közötti jogegyenlQség megteremtése. Aktív vallásgyakorlat fontossága Szakszervezetek + - Big bussines / nagy tQke - + Papság - + RendQrség - +



A pártirányzatok kialakulása és szerepe

Baloldal
Szociáldemokrata pártok: Ideológiai alapja a marxista szocializmus, amelynek célja: A magántulajdon helyett kollektív tulajdon, piacgazdaság helyett tervgazdaság, képviseleti demokrácia helyett munkáshatalom. 1917-tQl: A szociáldemokrácia parlamentáris demokráciával kivájna "végcélt" elérni. 1950-60.: Lemondanak a szocializmusról, államosításokról, osztályprofil oldása, a politikai liberalizmus, a vegyes-gazdaság, a jóléti állam elveinek elfogadása.
Kommunista pártok: A szociáldemokráciából kiválva a forradalmat tekintették az egyetlen lehetséges útnak, tömegmozgalmak szervezése, fegyveres puccskísérletek módszerével. Az orosz forradalom hatására születtek. A parlamentáris demokrácia elutasítása miatt rendszerellenes ellenzéknek tekintették ezeket a pártokat, ezért marginalizálódtak
Új baloldal és a zöldek: A piacgazdaság, a magántulajdon elutasítása, kollektivizmus, decentralizáció, a posztmateriális értékek hangoztatása jellemzi.
Zöldek: A jóléti állam elfogadása, gazdasági növekedés korlátozása, fegyverkezés ellenesség.

2. Jobboldal
A kereszténydemokrácia: Antikapitalizmus, antikollektivizmus jellemzi. A magántulajdon talaján áll. Eklektikus ideológia jellemzi: Konzervatív: védi a tradicionális értékeket (egyház, család). Progresszív: támogatja a jóléti programokat. Az osztálybéke híve. Transznacionalista: nemzetek felettiséget képvisel.
Keresztényszocializmus: A tehetQsek és az állam kötelessége a gyengék, elesettek védelme, de a régi uralkodó rétegek védelmét, katolikus egyház kiváltságait fontosnak tartja.
Konzervatív pártok: FQbb jellemzQik: Kontinuitás, forradalomi változások elutasítása, az állam fontos szerepe. KésQbb átveszi a jogállam, a szociális politika elveit, népszuverenitás, a parlamentarizmus, a hatalommegosztás elveit. A középosztály pártjai.
SzélsQjobb: A nemzetiszocialista, fasiszta, radikális, populista mozgalmak gyqjtQ fogalma, Eklektikus program: bevándorló ellenesség, nacionalista, etatista és globalizáció ellenes. Társadalmi bázisa: alsóközéposztály, kispolgárság.

3. Centrális pártok:
Liberálisok. JellemzQik: A haladásba, az ember morális jóságába, korlátlan értelmi képességébe vetett hit, az egyéni jogok elsQbbsége. Antiklerikális. Nem tudtak tömegpárttá válni. Jobboldali liberális pártok: egyéni jogok, minimális állami beavatkozás (Ausztria, Belgium, Franciaország). Centrista és baloldali, szociál-liberalizmus: Egyenrangú egyenlQségeszme, emberi jogok, szociális igazságosság keresése. Szavazóbázisa egyenletesen oszlik meg a társadalmi csoportok között
Agrárpártok: Eklektikus program. Az agrárprotekcionizmus hívei. Gazdasági szabályozás, társadalmi gondoskodás, jóléti állam hangsúlyozása. Törekvésük a hagyományos értékrend, az erkölcs védelme. A tradicionálisabb vidék pártjai.




TÁRSADALMI MOZGALMAK

A MOZGALOM FOGALOM TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAI:
A TÁRSADALMI MOZGALMAK SAJÁTOSSÁGAI ÉS DISZFUNKCIONÁLIS FUNKCIÓNALÍTÁSA A POLITIKAI RENDSZERBEN
ÚJ TÁRSADALMI MOZGALMAK


ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK
AZ ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ TÍPUSAI, CSOPORTJAI ÉS JELLEMZPI

A NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK TÍPUSAI ÉS AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS ESZKÖZE, CSATORNÁI




TÁRSADALMI MOZGALMAK
A MOZGALOM FOGALOM TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAI:
(Bihari-Pokol:1992. 254-259)

XVIII. századig: felkelés, lázadás, társadalmi nyugtalanság.
KésQbb: Progresszió a konzervatív erQkkel szemben.
XIX. század: Tömegeket megmozgató mozgalom (társadalmi mozgalom, munkásmozgalom)
XX. sz.: Mozgósításon alapuló, a meglevQ megváltoztatására, megQrzésére, a végbement változás visszaállítására irányuló, célirányos, tartós kollektív cselekvés.
Az európai kultúrában a társadalmi mozgalmakból fejlQdtek ki az érdekképviseleti szervek és pártok is.

A TÁRSADALMI MOZGALMAK SAJÁTOSSÁGAI
(Szabó:1989.,1993.)
FQ elem: A tiltakozás. Oka: ha az egyén a meglévQ intézményi, jogi formában nem tudja érdekeit érvényesíteni, ezért mozgósítanak, mozgalmat szerveznek, új intézményes formákat keresnek.
JellemzQik:
Társadalmi-politikai konfliktusok és tiltakozás kifejezési formái
Kollektív cselekvés, közösségi jelleg
Intézményesedett, de nem szervezett (alacsony munkamegosztás, szabályozottság) kollektív cselekvési forma.
Mobilizáció (folytonosan növelni igyekszik társadalmi bázisát.)
A célok, a szervezet, akcióformák flexibilitása.
Magas problémaérzékenység, alacsony probléma-megoldási kapacitás
Kihívás a szervezett politikával szemben
A társadalmi változtatás dinamikai elemét képviselik


A TÁRSADALMI MOZGALMAK DISZFUNKCIONÁLIS FUNKCIÓ A POLITIKAI RENDSZERBEN

1. Kihívásokat közvetítése a politikai rendszerhez:
A személyes és anyagi erQforrások önkéntes mobilizálása a közjó érdekében,
Az állam korlátozása az ellenQrzés és a kiegészítQ, vagy alternatív szolgáltatás révén,
A pluralizmus biztosítása az állami szférával szemben,
A társadalmi innováció, a kreativitás a kísérletezés szabadságának megQrzése a bürokratizálódás ellenében.

2. A politikai rendszer stabilizálása / ínstabilizálása
Alternatív modernizációs/vagy reprimitivizált társadalmi igények, politikai tartalmak, formák, értékek megfogalmazása, közvetítése.

3. Alternatív modernizációs és/vagy reprimitivizált társadalmi konfliktusok, az intézményes politika lemaradásának és/vagy túlfutásának jelzése.

4. Alternatív modernizációs és/vagy reprimitivizált értékek felerQsítése, érlelése, kihordása, katalizálása.

5. A sajátos belsQ logika alapján mqködQ politikai intézményrendszer progresszív/degresszív korrekciója.

6. Politikai szocializáció.

7. Politikai rekrutáció

8. Társadalmi mozgósítás.


ÚJ TÁRSADALMI MOZGALMAK
(Szabó:1989.,1993.)

Az új társadalmi mozgalmakat többféle család alkotja. Közös jellemzQik: Posztmateriális értékrend, formális szervezeti elvek elutasítása. Bázisaik: nagyvárosok, szociokulturális területek.

FQbb típusaik:

Ökologiai mozgalmak: Helyi beruházások ellen, atomenergia ellen.

Alternatív életmód mozgalmak.

Új békemozgalmak.

Feminizmus: A nQi sajátosságok intézményesítése, a férfiuralom a szexizmus elutasítása.

Emancipációs mozgalom (terápiás csoportok).

Szekták.

Új spiritualizmus.

Harmadik-világ csoportok.

Állampolgári jogvédQ csoportok

Diákmozgalmak

Irodalom:
Szabó Máté: Politikai ökológia, Bölcsész index. 1989. Szabó Máté: A társadalmi mozgalmak szektora és a politikai tiltakozás kultúrája Magyarországon. 1993. Politikatudományi szemle, 2/3 Szabó Máté: Alternativ mozgalmak Magyarországon, Gondolat, 1993.



ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK

A modern demokráciában a politikai folyamat szereplQi között a politikai pártok mellett fontos szerepet játszanak a különbözQ érdekszervezetek és nyomásgyakorló csoportok. Ezek befolyásolni kívánják a politikai döntéshozatali folyamatot anélkül, hogy törvényhozói, vagy kormányzati pozícióra kívánnának szert tenni.


AZ ÉRDEKSZERVEZETEK ÉS NYOMÁSGYAKORLÓ TÍPUSAI, CSOPORTJAI ÉS JELLEMZPI


TÍPUS CSOPORT JELLEMZPK CIVIL SZERVEZETEK
az államtól független, önkéntes szervezetek EGYESÜLETEK
1989-ig 8000
1996 30000
sport, tqzoltó, ipartestületek ALAPÍTVÁNYOK
Gazdasági, szakmai, oktatási, kulturális, szociális területek,
400 17200 EGYHÁZAK A hitélethez kapcsolódó tevékenység, oktatás, szociális munka, egészségügy, kultúra GAZDASÁGI ÉRDEKSZERVEZETEK SZAKSZERVEZETEK MSZOSZ, SZEF, AUTOMOK, ÉSZT, LIGA, MUNKÁSTANÁCOK
4000
2000
ÜZEMI ÉS MAKROSZINTp ÉE. VÁLLALKOZÓI ÉS MUNKAADÓ SZERVEZETEK KAMARÁK, GYOSZ, IPARSZÖVETSÉG, PARASZTSZÖVETSÉG, GAZDAKÖRÖK CSOPORT-HOVATARTOZÁS, ÉS ÉRTÉKKÖZÖSSÉGEN ALAPULÓ SZERVEZETEK ÉS MOZGALMAK RÉTEGSZERVEZETEK Hitbuzgalmi, felekezeti, kulturális, generációs (nyugdíjas, ifjúsági) etnikai, élethelyzeti (rokkantak, hajléktalanok) ÉRTÉKKÖZÖSSÉGEK KÖZÖS CÉLKITpZÉS
Hagyományápoló, kulturális, veteránszervezetek, vallási közösségek, LevegQ Munkacsoport, Nyilvánosság Klub
POLITIKAI MOZGALMAK Közvetlen politikai cél,
PártkötQdés
Demokratikus Charta
Magyar Út Körök
Forrás: Körösényi András: A magyar politikai rendszer, Osiris, 1998.



A NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK TÍPUSAI ÉS AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS ESZKÖZE, CSATORNÁI
INTÉZMÉ-NYES ÉRDEKALKÚ TILTAKOZÁS LOBBY MÉDIA PÁRTOK FP ERPFORRÁS SZAKSZERVEZETEK ÉT Sztrájk, tüntetés Pártkapcsolat,
Személyes kapcsolatok Nyilvánosság Pártkapcsolat Szervezettség, mobilizációs potenciál (sztrájk) ÖNÁLLÓ TERMELPK,
VÁLLALKOZÓK - Útlezárás,
Tüntetés Személyes kapcsolatok Nyilvánosság Pártkapcsolat Proteszt potenciál,
Élelmiszertermelés TÁRSADALMI, ILLETVE
RÉTEGSZERVEZETEK Parlament,
Kisebbségi
Önkormányzat - Parlament Nyilvánosság Pártkapcsolat Potenciális szavazókör,
Médiahatás ÉRTÉKORIENTÁLT”
„SINGLE-ISSUE” - Tiltakozás - Nyilvánosság Pártkapcsolat Médiahatás POLITIKAI MOZGALMAK - Tüntetés - Nyilvánosság Pártkapcsolat Média, mobilizációs potenciál
Pártkapcsolatok PÁRTOK Parlament
Kormányzat Demonstráció,
Népszavazási kezdeményezés Kormányzat Nyilvánosság - Parlament, kormányzat,
Politikai nyilvánosság
(mobilizációs potenciál) Forrás: Körösényi András: A magyar politikai rendszer, Osiris, 1998. 183.o.



A PARLAMENT

A NYUGAT-EURÓPAI PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNETI FUNKCIÓVÁLTÁSAI

A MODERN PARLAMENTEK KORLÁTOZOTT SZUVERENITÁSA

A MAGYAR PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNELMI FUNKCIÓ VÁLTOZÁSAI

A PARLAMENTEK FUNKCIÓI


VÁLASZTÁSI RENDSZEREK

A VÁLASZTÁSOK ALAPELVEI

A VÁLASZTÁSI RENDSZEREK TÍPUSAI


VÁLASZTÓI MAGATARTÁS


POLITIKAI KULTÚRA



A PARLAMENTARIZMUS

A parlament a népszuverenitás letéteményese, az egyetlen, általános választásokkal legitimált népképviselet. Az alábbiakban a nyugat-európai parlamentek történeti funkcióváltozásait, (Bihari-Pokol:1992. 327-334) összegezzük.


A NYUGAT-EURÓPAI PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNETI FUNKCIÓVÁLTÁSAI

XI. századtól: Rendi parlament
Funkció: az uralkodói önkény korlátozása. Bizonyos döntések (adók, hadsereg) hozzájáruláshoz kötése.

A képviseleti funkció kiépülése:
Fokozatosan kiépül a képviseleti funkció, az érdekek politikai megjelenítésének lehetQsége, majd a választójog kiteljesedésével a képviselt érdekek társadalmi bázisának növelése.

A parlamenti szuverenitás megjelenése
Azokban az államokban, ahol megvalósul a parlament teljes szuverenitása, a parlament a bíróság által elismert korlátlan hatalommal rendelkezik. Új nagy történelmi igazodási kényszer a hatalommegosztás intézményrendszerének kialakulása, a hatalom forrásainak pluralista felfogása, a fQhatalom megosztása.

A modern pártok megjelenése
A pártok megjelenés leszqkíti a parlament funkcióit. A pártok alternatívát nyújtó szervezetek. A modern politikai rendszerekben a politikai struktúrákat a pártok uralják, a parlament megQrzi relatív autonómiáját és sajátos funkcióit.

A direkt participáció eszközeinek megjelenése. (döntéshozatali és törvényhozó funkció további korlátozása)
A népszavazás intézménye közvetlenül, tömegdemonstrációk, a politikai akciók, sztrájkok közvetve befolyásolják a parlament mqködését.

Ma: a parlament intézményesült, jogilag szabályozott rendszerben, részszuverenitással mqködQ intézmény.




A MODERN PARLAMENTEK KORLÁTOZOTT SZUVERENITÁSA. (A TÖRVÉNYHOZÁSOK KÖZJOGI KORLÁTAI)

ALKOTMÁNY PÁRTOK ALKOT-
MÁNYBÍ-RÁSKODÁS

PARLAMENT




KÖZVETLEN DEMOK-RÁCIA INTÉZ-MÉNYEI:
Népi kezdeményezés.
Népszavazás. ÁLLAMFP
Vétó
Elnapolás
Feloszlatás
ÖNKORMÁNY-ZATOK TÖMEG-MEGMOZ-DULÁSOK ÉRDEKSZERVEZEK ÉS
NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK NEMZETKÖZI JOG



A MAGYAR PARLAMENTARIZMUS TÖRTÉNETI FUNKCIÓVÁLTOZÁSAI

XIII. századtól 1848.-ig: Nemesi, rendi, monarchiális parlamentarizmus. Az uralkodó hatalmának korlátozója.

1848. Népképviseleti elv alapján mqködQ parlament. A parlamentnek felelQs intézmények megteremtése.

1867.-1918. A modern parlamentarizmus kiterjedése, pártelvq, hatalmi versengésen alapuló, többpárti parlament.

Két világháború között. Sajátos kétkamarás parlament, hegemonisztikus pártrendszer.

1945  1949. Rendszer-átalakító, tulajdon-átalakító, demokratikus, versengQ többpártrendszerq, a szovjet megszállással, és a párizsi békeszerzQdéssel szuverenitásában korlátozott parlamentarizmus.

1949  1989. Pártközpontú politikai rendszer. A parlament hatalom nélküli, pártdöntéseket legalizáló szerv.

1989- 90. Rendszer átalakító, alkotmányos keretek között mqködQ parlament.

1990- modern parlamentarizmus.



A MODERN PARLAMENTEK FUNKCIÓI

Képviseleti funkció
Az érdek törekvések politizációja, politikai akarattá formálása, nyílttá tétele. Több féle érdeket képvisel: pártképviselet, területi képviselet, korporativ érdekképviselet és az etnikai képviselet elve. A képviselet: egykamarás, kétkamarás.

Hatalmi funkció
Nagy társadalmi alternatívák közötti döntéshozó hatalom. Az alternatívákat a pártok vetik fel, a parlament ezek közül választ.

Jogalkotó, törvényalkotó funkció
A legitim erQszak monopóliumával rendelkezve jogforrási formában magatartásokat szabályoz, kizár, tilt, keretek közé szorít.

Politikai ellenQrzés, felelQsségre vonás
Kizárólagos (a köztársasági elnök felelQsségre vonása), különleges (a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány), speciális (mentelmi jog, interpelláció, bizottság).

A politikai nyilvánosság biztosítása
a nyilvános okoskodás szerve , a megokolásra késztetés a politikai nyilvánosság koncentrált kifejezQje.

Legitimációs funkció
A parlament egészének elfogadtatása a társadalommal. Elemei: demokratikus választás útján jön létre. Léte, mqködése, nem a kormányt, hanem a rendszert, a parlamentet, mint sokfunkciós szervezetet legitimálja.

Irodalom:
Bihari Mihály-Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992.



VÁLASZTÁSI RENDSZEREK

VÁLASZTÁSI ALAPELVEK

A választójog általánossága: Nem cenzushoz kötött. Minden nagykorú. Természetes kizáró okok: elmebetegség, jogerQs büntetés, közügyektQl való eltiltás.

EgyenlQség: Azonos értékq szavazati jog, választó, és választható.

Közvetlenség: Közvetlenül a jelöltre szavaznak.

Titkosság: A szavazat tartalmának titkosságra hozatala nélkül szavazhatnak.



A VÁLASZTÁSI RENDSZEREK TÍPUSAI

A választási rendszer technika, gyakorlati eszköz, amely a választók által leadott szavazatok és a mandátumok elosztása között teremt kapcsolatot. A választási rendszerek kulcskérdése: hogyan oszlanak meg a mandátumok. A technika azt mutatja meg: hány szavazatból mennyi mandátum legyen. Tekintsük át a fQbb választási rendszerek mqködését.
(Körösényi.2001. 243-260)

A technikák típusai:

1. Egyszerq többségi rendszer
Az adott ország területét annyi egyéni választókerület, ahány képviselQ van a parlamentben. Minden választókerület egy képviselQt választ Aki a legtöbb szavazatot kapta az nyeri a mandátumot, a többi jelölt pedig kiesik. A választók technikailag személyek között választanak, bár a jelöltek általában valamely párt jelöltjeként versenyeznek a szavazatokért. Országok: Anglia, USA, India, Ausztrália, Új-Zéland.

2. Abszolút többségi rendszer
Kétfordulós: A második fordulóra azokban a kerületekben kerül sor, ahol az elsQ fordulóban egyik jelölt sem kapta meg a leadott szavazatok több mint felét. A második fordulóban csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt indulhat, a nyertes automatikusan abszolút többséget szerez.

3. Arányos (listás) rendszer
Célja: arányos képviselet, ne vesszenek el szavazatok. Nem egyéni, hanem nagyobb, többmandátumos területek tartoznak hozzá. A választók nem egyéni jelöltekre, hanem pártokra, (pártlistákra) szavaznak. A mandátumot a pártok a leadott szavazatok arányában nyerik el.






A listás rendszer különbözQ variánsai

A,) matematikai formula: Az legegyszerqbb formula: Összes szavazat / elosztandó mandátum szám = kvóta
Minden párt annyi mandátumot kap, ahányszor nagyobb a ráadott szavazatok száma a kvótánál. A fennmaradó mandátumokat a „maradékszavazatok” szerinti sorrendben osztják ki.

B,) kerületnagyság: az egy választási körzetben szétosztott mandátumok száma.
-országos lista, országos elosztás: Hollandia, Izrael.
-területi lista, országos elosztás: Németország, Olaszország, Svédország, Dánia.
-területi lista, területi elosztás: Belgium, Görögország, Spanyolország, Portugália.

C. Küszöbhatár: azt a szavazatarányt jelenti, amely alatt nem lehet mandátumhoz jutni

D,) a személyi választás lehetQségei:

-zárt lista: a személy nem függ a szavazótól. Németország, Izrael.
-flexibilis lista: a személyek sorrendje befolyásolható. Belgium.
-nyitott lista: jelöltek abc sorrendben, a szavazók egy nevet jelölnek meg. Olaszország, Finnország.
-szabad lista egy párt jelöltjei között a rangsor a választoktól függ. Annyi szavazatot adhat le, ahány mandátum vár elosztásra. Pl. a 4 szavazatát leadhatja négy jelöltre, kettöt ugyanarra, de megoszthatja különbözQ pártok jelöltjei. között is. (Svájc, Luxemburg).


4. Vegyes rendszer

Magyarország választási rendszere: (vegyes rendszer)

A magyarországi rendszer kettQs szavazati rendszeren alapul, vagyis mindenki két szavazatot ad le. Egy szavazat az egyéni körzetben induló jelöltnek szól, a másik a területi vagy megyei listára történik.
A 386 parlamenti képviselQ közül 176-ot választanak meg egyéni körzetben és 152-t megyei (fQvárosi) listán.
A hivatalosan bejegyzett magyar pártok minden megyében és a fQvárosban állíthatnak egy-egy pártlistát, ám csak abban az esetben, ha a megye választókörzeteinek legalább negyedében állítanak egyéni jelöltet vagy legalább két egyéni választókörzetben.

A listás szavazás egyfordulós. A mandátumokat a szavazatok arányában osztják el a pártok listáin szereplQ jelöltek között. Az összes szavazat 5 százaléknál kevesebbet kapott pártok nem jutnak be a parlamentbe. Az 5 százalék alatt maradó pártok területi vagy országos listáról nem juthatnak mandátumhoz. Ez azonban nem érinti az 5 százalék alatt teljesítQ pártok jelöltjeinek egyéni választókörzetbQl való bejutását.

Az egyéni jelölteknek 750 ún. kopogtatócédulát kell összegyqjtenie ahhoz, hogy választható legyen.

Az egyéni jelöltek megválasztása kétfordulós. Az elsQ forduló abban az esetben érvényes, ha a választásra jogosultak több mint fele elmegy szavazni. A jelölt pedig akkor jut mandátumhoz, ha a szavazatok több mint felét megszerzi.

Amennyiben az elsQ forduló érvényes, de egyik jelölt sem kapta meg mandátumhoz szükséges számú szavazatot, akkor a szavazatok 15 százalékánál többet, illetve a három legtöbb szavazatot elnyert jelöltek bejutnak a második fordulóba, amely a szavazásra jogosultak 25 százalékának részvétele esetén érvényes, és amelyben a legtöbb szavazatot elnyerQ jelölt nyer.

176 parlamenti képviselQt egyéni körzetbQl, 152-t pedig területi listáról választanak meg, további 58-at pedig az ún. országos listáról, amelyet a legalább hét megyében területi listát állított pártok állíthatnak.
Az országos listáról származó mandátumokat a pártok szavazati arányukban kapják. Az országos listák szerepe kiegészítQ és kiegyensúlyozó.


Irodalom:
Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris, 2001




AZ EGY SZÁZALÉKOT ELÉRT PÁRTOK PÁRTLISTÁIRA AZ ELSP FORDULÓBAN LEADOTT SZAVAZATOK
ÉS AZ ÖSSZESÍTETT SZAVAZATOK ALAPJÁN ELÉRT MANDÁTUMOK HÁROM PARLAMENTI VÁLASZTÁSON

Pártok 1990 1994 1998 Szavazat Mandátum Szavazat Mandátum Szavazat Mandátum Szám Arány % Szám Arány % Szám Arány % Szám Arány % Szám Arány % Szám Arány % Fidesz 439 549 8.95 21 5.4 379 374 7.02 20 5.2 1.340826 29.48 148 38.3 FKGP 576 315 11.73 44 11.4 476 272 8.82 26 6.7 597.820 13.15 48 12.4 KDNP 317 278 6.46 21 5.4 379 523 7.02 22 5.7 104.892 2.31 - - MDF 1.214359 24.73 164 42.5 633 770 11.74 38 9.8 127.118 2.8 17 4.4 MIÉP - - - - 85 773 1.59 - - 248.901 5.47 14 3.6 MSZP 535 064 10.89 33 8.6 1.781504 32.99 209 54.2 1.497231 32.92 134 34.7 SZDSZ 1.050799 21.39 92 23.8 1.065889 19.74 69 17.9 344.352 7.57 24 6.2 MP(mszmp) 180 964 3.68 - - 172 109 3.19 - - 176.672 3.95 - - MSZDP 174 434 3.55 - - - - - - - - - - ASZ 154 004 3.14 - - 113 384 2.1 - - - - - - VP 92 689 1.89 - - - - - - - - - - HVK 91 922 1.87 - - - - - - - - - - KP - - - - 137 561 2.55 - - - - - - MDNP - - - - - - - - 61.004 1.34 - - 1% alatt 83 764 1.72 - - 175 101 3.24 - - 45.866 1.01 - - - ÖSSZES 4.911214 100 - - 5.400194 100 - - 4.507682 100 - - *Kiegészql 1990-ben 11, 1994-ben 2, 1998-ban 1 független képviselQi mandátummal

Forrás: Bihari Mihály: Politikai libikóka. In: Magyarország politikai évkönyve, 1999. 265. o.





VÁLASZTÓI MAGATARTÁS
A választási magatartásnak a képviseleti demokráciákban funkcionálisan meghatározó szerepe van. A választási magatartás funkcionális szerepe:
A választói magatartás dönti el a politikai elitek közötti harc kimenetelét.
A választói magatartástól függ a kormányzó elit társadalmi legitimitása.
A választói magatartás rendezi át a pártok közötti erQviszonyokat.

A választói viselkedést magyarázó elméletek
(Gazsó: 1993)

Pártidentitás modell
Az elmélet szerint társadalmilag beágyazottnak csak az olyan párt tekinthetQ, amely pártidentitás típusú választói támogatásra épül. A pártidentitás modell sajátosságai: 1. A választók egy csoportja hosszú idQn át kitart egy párt mellet. 2. Azonosítja magát a párt törekvéseivel. 3. Karizmatikus jelentséget, tulajdonit a pártnak. 4. Többféle motívum köti a párthoz. 5. A kötödés átöröklQdik.

A racionális választói magatartás elmélete
A racionális demokrácia modellje (Downs:1990) szerint demokráciában a politikai cselekvés minden szereplQje racionálisan, hatékonyan- viselkedik. A választópolgárok többsége tisztában van érdekeivel, kevésbé manipulálható, és képes az érdek-racionális döntésre. Csak azokra a cselekedetekre vállalkozik, melyben a határbevétel meghaladja a határköltséget. A szavazó választása a hatalmon levQ párt tevékenységébQl származó tényleges jövedelem (tapasztalat) és azon jövedelmek összehasonlításán, alapul melyet az ellenzéki pártok hatalomra jutása esetén kapnának.

Generációs értékváltás elmélete
Az információs forradalom tükrözQdik a magatartásokban, a tudástQke mindenki számára hozzáférhetQ. Az emberek politikai magatartásának fQ faktora a kulturális faktor. A régi ideológiák nem öröklQdnek át. A mqködQ pártoknak ezért karaktert kell változtatni. Az új nemzedék elfordul a hagyományos pártoktól, illetve új pártok megjelenése várható.

4. Káoszelméleti megközelítés
A választói viselkedés kifürkészhetetlen. A pártok vonzereje kicsi, a választók kötQdése képlékeny, társadalmi beágyazottságuk problematikus. Az állampolgári döntés szituációhoz kötött döntés, és a legkisebb rossz választásának elvén mqködik.

5. Politikai apátia elmélet
A pártközpontú parlamentarizmus válságban van. A sqrqsödQ válság együttjár a tömegek politikai apátiájával, amely a választói magatartásban is megnyilvánul.
A választói magatartás valójában csak multidimenzionális megközelítéssel magyarázható.

Irodalom:
Gazsó Ferenc – Gazsó Tibor: Választói magatartás és pártpreferenciák Magyarországon, Politikatudományi Szemle, 1993./4. Downs, A: Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell, Közgazdasági Szemle, 1990/4



POLITIKAI KULTÚRA
A politikai kultúra munkadefinícióját Almond és Verba dolgozta ki.(Bogdanov:2001 ,514-516):
A politikai kultúra a politikai dolgokhoz, például a pártokhoz, bíróságokhoz, az alkotmányhoz, vagy egy állam történelméhez való „viszonyosulási minta . A viszonyosuláson a politikai cselekvéssel kapcsolatos predesztináció értendQ, amelyet olyan tényezQk, mint például a hagyomány, történelmi emlékezet, célok normák, érzelmek, szimbólumok határoznak meg.
A politikai kultúra részének tekinthetjük továbbá (Körösényi:1998. 22) a politikai közérzületet, a politikai viselkedésmódokat és viselkedési stílust, valamint a politikai szimbólumokat is. Ugyanígy, a politikai és társadalmi elitek, illetve a nagyobb társadalmi csoportok politikai gondolkodása, politikai tudatformái is a politikai kultúrához tartoznak.

Almond és Verba politikai kultúra különbözQ típusait konstruálta meg.(Bayer:1999. 397-399)


A POLITIKAI KULTÚRA TÍPUSAI

Parochiális politikai kultúra: Elfogult a helyi hatalomhoz, csak azt fogadja el. Az elszigetelt faluközösség kultúrája.

Alattvalói politikai kultúra: Tudnak a közhatalomról, adóznak, katonát adnak. Nincs részvételi igény.

Részvételi politikai kultúra: Bekapcsolódás sokféle szinten (helyi politika, nagypolitikai részvétel igénye) a politikába. Részvételi politikai kultúra jellemzQi: mérséklet, tolerancia, a konfliktusok türelmes megoldása, a szélsQségek elutasítása, az értékrendek pluralizmusa.


A POLITIKAI KULTÚRA FORMÁLÓDÁSA

A politikai kultúra formálódásában kollektív szinten a történelmi tradíciók, a politikai közösséget ért kollektív élmények játszanak hosszú távon is maradandó szerepet.
Az egyén szintjén a politikai beállítottság formálódásában a politikai szocializáció különbözQ intézményei, a család, a kortárs-csoport és más primer közösségek, az iskola, a munkahely, és a politikai egyesületek, pártok szerepe meghatározó.




A POLITIKAI KULTÚRA DIMENZIÓI

A politikai kultúra fontos jellemzQje, hogy az állampolgárok milyen mértékben azonosulnak a politikai rendszerrel, a politikai közösséggel, milyen a rendszer támogatottsága, és a politikai részvétel. (Körösényi:1998. 28-36)

Rendszertámogatás: A politikai kultúra egyik fontos jellemzQje, hogy az állampolgárok milyen mértékben azonosulnak a politikai rendszerrel és a politikai közösséggel. A politikai rendszer általános, diffúz támogatottsága, valamint a politikai közösséggel való azonosulás nem függ közvetlenül a kormányzat és az egyes intézmények teljesítményétQl. A demokrácia intézményeinek, absztrakt értékeinek és eszméinek (népszuverenitás, jogállamiság, szabad választások, többpártrendszer stb.

A politikai közösséghez való viszonyulás: A politikai közösséghez való viszony azt mutatja, hogy mennyire érzik magukat az egyének egy politikai közösség tagjának? Mennyire lojálisak irányában? A nemzettel kapcsolatos pozitív beállítottságot, csakúgy, mint a diffúz rendszertámogatást, a legitimitás és a rendszerstabilitás fontos összetevQjének tekintik a politikatudományban.

Bizalom az egyes intézményekben, a kormányzati teljesítmény megítélése: Az egyes intézményekkel kapcsolatos ítéleteket a mindennapos tapasztalatok formálják, s ezek hatására az egyes intézményekkel kapcsolatban eltérQ bizalmi szint alakul ki. A politikai rendszer teljesítményét is mutatja, hogy milyen mértékben bíznak az állampolgárok azokban az intézményekben  közigazgatás, bíróságok, rendQrség  amelyek az egész politikai közösséget szolgálják, amelyek az ügyeiket intézik, illetve a törvényeket végrehajtják.

A politikai részvétel: A politikai akaratképzés input intézményei  pártok, szakszervezetek, parlament - iránti bizalom, és a választási részvétel a politikai kultúra egyik jellemzQje.



Irodalom:
Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág, 1999. Bogdanov, V: Politikatudományi enciklopédia, Osiris, 20010 Körösényi András: A magyar politikai rendszer, Osiris, 1998.







A POLITIKAI RENDSZEREK TÍPUSAI

A DEMOKRATIKUS POLITIKAI RENDSZEREK ÁLTALÁNOS JELLEMZPI

A DIKTATÓRIKUS POLITIKAI RENDSZEREK JELLEMZPI


A DEMOKTRATIKUS KORMÁNYTATI RENDSZEREK TÍPUSAI

PARLAMENTÁRIS RENDSZER

ELNÖKI RENDSZER

FÉLELNÖKI RENDSZER




A POLITIKAI RENDSZEREK TÍPUSAI

A politikai rendszer alapfunkciói sokféleképpen teljesíthetQk, ezért az uralom és a kormányzás rendje többféle formát ölthet. A politikai rendszer minQsége alapján demokratikus és diktatórikus rendszereket különböztethetünk meg. Az alábbiakban a demokratikus és diktatórikus rendszerek általános jellemzQit (Körösényi:1994. 32-40, Fisichella:2000. 251-293.) tekintjük át, majd a demokratikus kormányzati rendszerek fQbb típusait (Bayer.1999.110.-118., Körösényi:1994. 25-32., Bihari-Pokol:1992. 278-308, Körösényi:2001. 51-53, Goldman:1996.) összegezzük.


A DEMOKRATIKUS POLITIKAI RENDSZEREK ÁLTALÁNOS JELLEMZPI

A demokrácia jelentése: Ó korban népuralmat, közvetlen demokráciát jelentett. Ma: képviseleti demokrácia, ahol az állampolgárok választások útján a képviselQkre bízzák a közügyek intézését.
A modern demokrácia: Az állampolgárok beleegyezésén nyugvó kormányzati rendszer.

1. A demokratikus politikai rendszerek jegyei

Képviseleti rendszerek: A közhatalmi döntéseket az állampolgárok átruházzák a képviselQkre.
A legfontosabb közhivatalokat választás útján töltik be.
Versenyelvek /nyílt és szabályozott verseny a hatalomért /.
Részvétel és az állampolgárok közötti politikai egyenlQség.
Az államhatalom ellenQrizhetQ.
A hatalom, szabályozott eljárásban, leváltható.
A hatalomváltás békés.
Az állam korlátozott más szférák irányában.
A hatalom tiszteletben tart bizonyos szabadságjogokat.
A többségi elv mérséklése.
A hatalom elismeri és védi a társadalmi és kulturális pluralizmust.

A demokratikus politikai rendszerek jellemzQi
A hatalmi ágak szétválasztása
Funkcionális elkülönülés.
Személyi elkülönülés.
Felhatalmazás szerinti elkülönülés:
Parlament: választók
kormány: parlament
bíróság : szakmai tudás alapján
Kontroll: a három ág nem kerül azonos testületek, vagy személyek ellenQrzése alá. A szétválasztás jelenti: az államhatalom korlátozását, megosztását, az ellensúlyok rendszerét.
További megosztás: Két kamarás parlament, föderalizmus.



3. A demokratikus politikai rendszer alapintézményei
Periodikusan ismétlQdQ választások.
A parlament primátusa.
A parlamentnek felelQs kormány
Az államfQ intézménye.
Alkotmánybíráskodás.



A DIKTATÓRIKUS POLITIKAI RENDSZEREK JELLEMZPI

A modern kori diktatúrák önkényuralmat, alkotmányos felhatalmazás nélküli kormányzást jelentenek.

A diktatúrák jellemzQi:

A közhatalmi döntéseket nem nyilvános vita, vagy szavazási eljárás eredményeként hozzák, hanem a hatalmon levQk önkényes elhatározásából.
A döntéseknek nincsenek alkotmányos korlátai.
A hatalom legitimációjának forrása nem állampolgári beleegyezés. (forrás, pl.: erQszak, isteni, vagy egyéb karizma.)

A diktatúrák típusai

Autoriter vagy tekintélyelvq rendszerek: egyszerq politikai diktatúrák, amelyben a cél a kormányzati államhatalom birtoklása és hasznosítása.

Totalitárius rendszerek: A rendszer célja a társadalmi pluralitás felszámolása, minden szféra politikai kontrollja. Az abszolút uralom kiépítésére törekszik az élet minden területén, kontrollálni kivánja az egyén egész életét, minden tevékenységét.



A DEMOKRATIKUS KORMÁNYZATI RENDSZEREK TÍPUSAI

A demokratikus kormányzati rendszer fQ típusait az államhatalmi ágak egymáshoz fqzQdQ viszonya, illetve a végrehajtó hatalom egységes vagy összetett jellege különbözteti meg. FQ változatai: a parlamentáris demokrácia, az elnöki rendszer és a fél-elnöki rendszer.



PARLAMENTÁRIS RENDSZEREK

A parlamentáris rendszer kifejezést két értelemben használjuk. Tágan értelmezve idesorolunk minden olyan politikai rendszert, amelyben a nép által választott képviselQk testülete, elvben és/vagy gyakorlatban jelentQs mértékben felelQs a törvényhozásért. Köznapibb értelemben azt a rendszert nevezzük, amely eltér az amerikai (és egyéb) elnöki rendszerektQl. (Bogdanov:2001.)

A parlamentáris rendszer jellemzQi:

A kormányfelelQs a törvényhozásnak. A kormánynak a parlamenti többség bizalmát kell bírnia:
A kormány programját / összetételét / a parlamenti többség / szavazással / elfogadja
(bizalmat szavaz a kormánynak /kormányfQnek, minisztereknek)
A parlament meghatározott eljárás keretében ellenQrzi a kormány tevékenységét (mqködéséért felelQs a parlamentnek: javaslatait, elQterjesztéseit, beszámolóit, törvényjavaslatait, (költségvetés) elfogadja (megszavazza a többség). Az ellenQrzés, intézményes formái: információszerzés intézményes formái: beszámoló, kérdés, azonnali kérdések. , interpelláció, politikai vita, bizottságok.
Ha a kormány (fQ) elveszti a parlamenti többség politikai bizalmát, a parlament bizalmatlansági indítvánnyal megbuktathatja a kormányt.
A parlamenti támogatás létfeltétele a kormánynak.
A végrehajtó hatalom súlypontja a kormány.
Az államfQ intézménye és a kormány: A végrehajtó hatalom szerkezete kettQs: az államfQ és a kormányzati hivatal elkülönül egymástól. Az államfQi tisztség lehet örökletes (parlamentáris monarchia, vagy választott (parlamentáris köztársaság)
Az államfQ önálló jogköre csekély, intézkedései ellenjegyzéshez kötöttek. A nemzeti egység jelképeként ceremoniális feladatai vannak.
A kormánynak, illetve bizonyos feltételek mellet az államfQnek joga van feloszlatni a parlamentet.

A hatalmi súlyelosztás a parlamentáris kormányzati rendszerben.

PARLAMENT KORMÁNY ÁLLAMFP A parlamentben a társadalom akaratainak, véleményének megoszlása tükrözQdik A kormány kötve van a parlamenti többség akaratához, így a többség akaratának elvesztése esetén kötelezQen le kell mondania Szerepe alkotmánytechnikai:
Ki kell nevezni a többséggel rendelkezQ párt vezérét kormányfQvé, majd annak javaslata alapján a minisztereket a bizalom megvonása esetén el kell fogadnia a kormány lemondását. (ha nincs biztos parlamenti többség, az államfQnek mérlegelési joga van. A kormány és a parlament konfliktusa esetén joga van feloszlatni a parlamentet.


AZ ELNÖKI RENDSZER

Az elnöki rendszerben a végrehajtó hatalom monisztikus, az államfQi és kormányfQi tisztség egybeesik. A végrehajtó hatalomért felelQs elnököt közvetlenül választják, meghatározott ideig marad hivatalában. Megválasztása és mqködése független a törvényhozástól. A képviselQknek nincs interpellációs joga, az elnök nem felelQs a kongresszusnak. A törvényhozás sem függ az elnöktQl, aki nem oszlathatja fel a törvényhozást. A törvényhozást a a kongresszus két házból áll: képviselQház és szenátus. A képviselQket kétévente közvetlenül választják. A szenátus (felsQház) tagjait a tagállamok törvényhozási hat évre választják, de egyharmaduk kétévente cserélQdik. Az elnöki rendszerben megvalósul a hatalmi ágak elválasztása, és a fékek, ellensúlyok rendszere.


A HATALMI ÁGAK ELVÁLASZTÁSA, A FÉKEK ELLENSÚLYOK RENDSZERE (PREZIDENCIÁLIS RENDSZER, USA)

TÖRVÉNYHOZÁS
(képviselQház, szenátus) VÉGREHAJTÁS
(elnök) IGAZSÁGSZOLGÁL-TATÁS
LegfelsQbb Bíróság. Kormányzati hatáskörök Az elnök jogkörei:
a nemzet adminisztratív vezetQje,
a hadsereg fQparancsnoka, összehívja a kongresszust, képviseli az országot. Törvényhozói hatáskör Törvényeket hozhat, hadüzenet joga, haderQ csak felhatalmazásával mqködhet.
Megvétózhatja a törvényeket Felülvizsgálhatja a törvényeket Végrehajtói hatáskör MegerQsítheti a végrehajtói kinevezéseket. (szenátus) leszavazhatja a végrehajtói vétót Végrehajtja a törvényeket, kinevezi a hivatalnokokat, minisztereket, nemzetközi szerzQdéseket köthet Felülvizsgálhatja a végrehajtó ág lépéseit, jogszabályokat felfüggesztQ határozatokat hozhat Bírói hatáskör Vád aláhelyezhet, bíróságokat hozhat létre Kegyelmet gyakorolhat, bírákat nevezhet ki Értelmezheti a törvényeket Forrás: Godman: Az amerikai demokrácia, Osiris, 1996.






FÉLELNÖKI RENDSZER

A félelnöki rendszer olyan alkotmányos berendezkedés, amelyben a parlamenttQl függetlenül a végrehajtó hatalom fejévé választott elnök mellett egy, a parlamentnek felelQs kormány is mqködik. A hatalmi súlypont az államfQ. Az elnök feloszlathatja a törvényhozást. Az elnököt közvetlenül választják. A végrehajtó hatalom megosztott a kormány és az elnök között, a köztársasági elnök túlsúlya mellett. Kinevezi és felmenti a miniszterelnököt és a minisztereket. A kormányfQ nemcsak a parlamentnek, hanem az elnöknek is felelQs. Az elnök a kormányt és miniszterelnököt bármikor leválthatja.
A köztársasági elnök jogköre széles: megilleti a nemzetgyqlés feloszlatási joga, új választásokat írhat ki, Q elnököl a kormány ülésein, Q írja alá a kormány rendeleteit, Q a fegyveres erQk fQparancsnoka, lehetQsége van rendeletek útján történQ kormányzásra, a parlament megkerülésére. A kormány parlamenti felelQssége megmarad. A kormány autonómiával, bír a parlamenttel szemben. A parlament kontroll szerepe, az ülések idQtartama korlátozott.





Irodalom:

Bayer József: A politikatudomány alapjai, Napvilág, 1999. Bihari Mihály-Pokol Béla: Politológia, Universitas, 1992. Bogdanov, V: Politikatudományi enciklopédia, Osiris, 2001. Fisichella, D.: A politikatudomány alapvonalai, Osiris, 2000 Godman, J. G.: Az amerikai demokrácia, Osiris, 1996. Körösényi András: Kormányzati rendszerek, in: Gyurgyák János (szerk.) Mi a politika?, Századvég, 1994. 21.-41.
Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris, 2001












A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER

ORSZÁGGYpLÉS

A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK

A KORMÁNY

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

A BÍRÓSÁGI SZERVEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TÍPUSAI, A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS ALAPELVEI, AZ ÖNKORMÁNYZATI ALAPJOGOK




A MAGYAR POLITIKAI RENDSZER

A Magyar Köztársaságban az alkotmány szerint az államhatalom gyakorlásának önálló szervei: az országgyqlés, a kormány, a köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, bíróság a helyi és területi önkormányzatok. a következQben ezen intézmények jellemzQit tekintjük át.
(Kukorelli.1992. 185-342)


AZ ORSZÁGGYpLÉS

Az alkotmány szerint az országgyqlés a Magyar Köztársaság legfelsQbb államhatalmi és népképviseleti szerve, amely a pártelvq választási rendszer szerint az általános és egyenlQ választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással négyévi idQtartamra választanak meg.

Az országgyqlés feladat- és hatásköre
Az országgyqlés feladat és hatáskörét az alkotmány állapítja meg.
Feladat és hatáskörök az alábbiak:
Az Magyar Köztársaság alkotmányának megalkotása.
Törvények alkotása.
Parlamenti ellenQrzés.
A kormányzati szervezetrendszer létrehozása és irányítása.
Külügyi és hadügyi feladatok.
A rendkívüli jogrend bevezetése.
Egyéb parlamenti jogkörök.

Alkotmány megalkotása.
Az alkotmány elfogadásához és megváltoztatásához az országgyqlési képviselQk 2/3-ának szavazata szükséges.
Törvények alkotása.
Az alkotmány meghatározza azokat az életviszonyokat, kérdéseket, amelyekrQl elsQdlegesen csak törvényben lehet rendelkezni. A törvények egy részének elfogadásához a képviselQk egyszeri szótöbbsége elegendQ. Az állami szervek szervezetére, vezetQik jogállására, az állampolgárok alapvetQ jogaira, a jogalkotásra, a népszavazásra, a választási rendszerre stb. vonatkozó törvények elfogadása a jelenlevQ képviselQk 2/3-os többsége szükséges. A törvények és más jogszabályok megalkotási rendjét törvény határozza meg.
A parlamenti ellenQrzés.
A parlamenti ellenQrzés formái:
Beszámoló: a kormánynak beszámolási kötelezettsége van a jogalkotási programról, az állami vagyonügynökség, a zárszámadásról. Beszámolási kötelezettség terheli az ombudsmant, a SzámvevQszéket, az MNB. elnökét, a gazdasági verseny hivatal elnökét, a társadalombiztosítási önkormányzatot, a legfQbb ügyészt, az országos választási bizottságot. A beszámolóról, vita után, a parlamentnek döntenie kell.
Politikai vita: ez bármely politikai ügyben kezdeményezhetQ, elrendelhetQ. A vita során ellenQrizhetQ a kormány álláspontja az adott kérdésben.
Interpelláció és kérdés: az interpelláció leglényegesebb kelléke a választ minQsítQ esetleg elutasító határozat. Ez nem vonja maga után az interpellált lemondási kötelezettségét, a miniszterelnököt politikailag befolyásoló tartalma van. A kérdésnél a képviselQ viszontválaszra nem jogosult. A kérdezett felvilágosítást (és nem választ) ad. A képviselQk az Ombudsmanhoz, a SzámvevQ Szék Elnökéhez , az MNB Elnökéhez, a kormány bármely tagjához, és legfQbb ügyészhez intézhetnek kérdést a feladatkörükbe tartozó minden ügyben.
Az országgyqlési bizottságok ellenQrzQ szerepe: az interpelláció elutasítása esetén a témát az illetékes bizottságnak kell megvizsgálni. A beszámolókat az illetékes bizottságnak véleményeznie kell. A hatáskörrel rendelkezQ bizottság meghallgatja és véleményezi az alkotmánybírónak, a legfQbb ügyésznek, a legfQbb bírónak, az ombudsmannak jelölt személyeket. A bizottságok állásfoglalása a döntést nem köti. Saját kezdeményezésükre bármilyen, jelentQsnek tartott kérdéssel foglalkozhatnak. A kormány tárgyszerinti tagja - a bizottság hívására - köteles a bizottság ülésén megjelenni, és felvilágosítást adni. EllenQrzQ szerepet tölthetnek be az - ideiglenesen létrehozott - vizsgáló és ad hoc bizottságok is.
A kormányzati szervezetrendszer létrehozása és irányítása
Az országgyqlés meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Meghatározza az ország gazdasági-társadalmi tervét, az állami költségvetést. Dönt a kormány programjáról. E funkción belül megválasztja:
Saját tisztségviselQit (elnökét, alelnökeit, jegyzQit) és bizottságait, a köztársaság elnökét, az alkotmánybíróság tagjait, a miniszterelnököt (a kormány programjának elfogadásával együtt), LegfelsQbb Bíróság elnökét, a LegfQbb Ügyészt, az állampolgári jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyqlési biztosát, az Állami számvevQszék elnökét, alelnökeit.
Külügyi és hadügyi feladatok: Nemzetközi szerzQdések kötése, békekötés, államok elismerése, a fegyveres erQk honi, vagy külföldi alkalmazásáról való döntés, idegen fegyveres erQk ország területén történQ átvonulásához, tartózkodásának engedélyezéséhez hozzá árulás, a hadsereg létszámának megállapítása.
Rendkívüli jogrend: Az alkotmány a rendkívüli jogrend három formáját nevesíti: rendkívüli állapot ( külsQ támadás, hadiállapot esetén ), szükségállapot (belsQ válság helyzet), veszélyhelyzet, a rendkívüli jogrend bevezetése, kihirdetése, az országgyqlés hatásköre, melyeket a parlament akadályoztatása esetén az államfQ gyakorol.
Egyéb parlamenti jogkörök: Az önkormányzatok feloszlatási joga, közkegyelem gyakorlása, a népszavazás elrendelése, a bíróságok szervezése, megszüntetése, Országos Választási Bizottság megválasztása

A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK
Az alkotmány szerint Magyarország államfQje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, Qrködik az államszervezet demokratikus mqködése felett. A köztársasági elnök a fegyveres erQk fQparancsnoka. A köztársasági elnököt öt évre az országgyqlés titkos szavazással, minQsített többséggel választja.
A köztársasági elnök hatásköre
Miniszterelnöki, vagy miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolható hatáskörök: Nagykövetek megbízása, államtitkárok kinevezése, Az MNB elnökének, alelnökének kinevezése, egyetemi tanárok, egyetemi rektorok kinevezése és felmentése, tábornokok kinevezése, felmentése, a honvédség és a határQrség országos parancsnokának kinevezése és felmentése, a közszolgálati hírközlQ szervek vezetQinek kinevezése, címek, érdemek, kitüntetések adományozása, egyéni kegyelmezés, állampolgársági ügyekben való döntés.
Ellenjegyzést nem igénylQ jogkörök: Törvény és népszavazás kezdeményezése, javaslatot tesz kinevezésekre (legfQbb bíró, legfQbb ügyész stb.), a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az országgyqlés tagjai többségének szavazatával választja. Az országgyqlés akadályoztatása esetén dönt a rendkívüli jogrend kihirdetésérQl.
Aláírja a törvényeket és gondoskodik azok kihirdetésérQl. Ha a köztársasági elnök a törvénnyel megfontolásra az országgyqlésnek visszaküldheti, vagy aláírása elQtt megküldheti az alkotmánybíróságnak. Az országgyqlés alakuló ülésének, rendkívüli ülésének összehívása, az ülés elnapolása. Az országgyqlés - korlátozott jogkörq  feloszlatása.

A KORMÁNY
A kormány helye az államszervezetben:
A kormány a mqködéséért az országgyqlésnek felel. A kormány funkciója kettQs: legfQbb operatív testületként kormányzati tevékenységet végez, és mint a közigazgatás legfelsQbb szerve ellátja a közigazgatás irányításával kapcsolatos feladatokat. A kormány hatáskörét az országgyqlés nem vonhatja el, megvonhatja tQle a bizalmat, de döntési hatáskörét nem veheti át. Az országgyqlés által alkotott törvényeket a kormány köteles végrehajtani. A kormánynak az országgyqlés politikai bizalmát kell élveznie, programját a miniszterelnök megválasztásával egyidejqleg fogadja el, csak az un. Konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal buktatható meg.
A kormány feladat és hatásköre: A kormány hatáskörét az alkotmány határozza meg. A rendelkezéseket a kormány kettQs jellege szerint csoportosíthatjuk.
A kormány feladatai a kormányzati feladatok körében:
Védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait. Biztosítja a törvények végrehajtását, és a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósításukról. Biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenQrzését. Feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami feladatait. Irányítja a fegyveres erQk, a rendQrség mqködését. Közremqködik a külpolitika meghatározásában, nemzetközi szerzQdéseket köt. Vészhelyzetben, a közrend és közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. Ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvény hatáskörébe utal.
A kormány feladatai a közigazgatás irányításában:
Irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket. Meghatározott feladatkörök ellátására kormánybizottságokat alakíthat. A közigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonhatja. A közigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül, vagy valamely tagja által intézkedhet.
A kormány szervezete és mqködése
A kormány megalakulása
A kormány a miniszterelnökbQl és a miniszterekbQl áll. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az országgyqlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról és a kormány programjának elfogadásáról az országgyqlés egyszerre határoz. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A kormány tagjai a kormány a kormány megalakulása után az országgyqlés elQtt esküt tesznek. A kormány tagja (kivéve az országgyqlési képviselQséget) nem lehet más hatalmi ághoz tartozó állami szerv alkalmazottja (pl. Alkotmánybíró, bíró, ügyész stb.)

A kormány megbízatásának megszqnése
A kormány megbízatása megszqnik:
Az újonnan megválasztott országgyqlés megalakulásával,
A miniszterelnök, illetve a kormány lemondásával,
A miniszterelnök halálával,
Az országgyqlés többségének szavazatával elfogadott konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal.
Konstruktív bizalmatlansági indítvány.
Ezt a képviselQk legalább egyötöde nyújthat be a miniszterelnökkel szemben a miniszterelnöknek javasolt személy egyidejq megjelölésével. Az ilyen indítvány a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványnak tekintendQ. Ha az indítványt a képviselQk többsége megszavazza, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. A kormány is javasolhat bizalmi szavazást, vagy javasolhatja, hogy az általa benyújtott elQterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás is legyen. Ha az országgyqlés ezekben az esetekben nem szavaz bizalmat a kormánynak, az köteles lemondani. A kormány - megbízásának megszqnése esetén - az új kormány megalakulásáig, korlátozott jogkörrel, hivatalban marad.

A miniszterelnök és miniszterek jogállása
A kormány mqködésében a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe (kancellári kormány ). A jogi szabályozás szerint:
A minisztereket a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök.
A miniszterelnök vezeti a kormány üléseit, gondoskodik a kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.
Bizalmatlansági indítványt csak a miniszterelnökkel szemben lehet kezdeményezni, az egyes miniszterekkel szemben nem.
A kormány megbízása, lemondása is a miniszterelnökhöz kötQdik.
A miniszterek a kormány tagjai, a kormánynak tartoznak felelQsséggel. Az országgyqlésnek kötelesek beszámolni, de politikai felelQsségük csak a miniszterelnökkel szemben van. Rendeleteket adhatnak ki, melyek azonban csak felhatalmazáson alapulhatnak, és törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. Feladataik ellátása során szabályozási jogkör illeti meg a kormány tagjait. A minisztériumok felsorolását külön törvény tartalmazza.

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
Az Alkotmánybíróság az alkotmányos berendezkedés kiemelkedQ jogintézménye. Az alkotmány védelem sajátos szerve. Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az országgyqlés kilenc évre választja. AlapvetQ feladata a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata.
Az Alkotmánybíróság hatásköre:
ElQzetes normakontroll. A törvényjavaslat, a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az országgyqlési ügyrend, a nemzetközi szerzQdések alkotmányellenességének elQzetes vizsgálata.
Utólagos normakontroll. Valamennyi jogszabály, valamint az államirányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.
Jogszabály nemzetközi szerzQdésekkel való estleges ütközésének vizsgálata.
Alkotmányjogi panasz elbírálása emberi jogok megsértésének tárgyában.
Hatásköri összeütközés megszüntetése állami szervek és az önkormányzatok között.
Mulasztásos alkotmánysértés megszüntetése.
Alkotmányértelmezés.
Eljár mindazon ügyekben, amelyeket az alkotmánybírósági törvény hatáskörébe utal.



A BÍRÓI SZERVEZET

A jogállami intézményrendszerben önálló hatalmi ág, a független bírói szervezet.
A bíróságok az igazságszolgáltatás során:
Védik és biztosítják az alkotmányos rendet,
Büntetik a bqncselekményt,
EllenQrzik a közigazgatási határozatok törvényességét,
Érvényre juttatják a törvényesség alapelveit.
Az igazságszolgáltatás alapelvei:
Igazságszolgáltatásra kizárólag a bíróságok jogosultak.
Társas bíráskodás és néprészvétel.
Bírói függetlenség.
Bírói pártatlanság.
Védelemhez és képviselethez való jog.
Anyanyelv használati jog.
Jogorvoslati jog.
A LegfelsQbb Bíróság elnökét, a köztársasági elnök javaslatára az országgyqlés hat évre választja.



A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TÍPUSAI, A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS ALAPELVEI, AZ ÖNKORMÁNYZATI ALAPJOGOK

Az önkormányzatok típusai

1. A község

Számuk megközelíti a 3000-et. A 10 e-nél kisebb lélekszámú községekben fokozatosan növekvQ számban 3-13 tagú képviselQ-testületet kell választani.

2. A város
A városalapítás jogát a köztársasági elnök gyakorolja. Városaink száma 195, továbbá kiemel város Budapest fQváros, és a 22 megyei jogú város.
Budapest, az ország fQvárosa külön jogállást élvez. A fQvárosi törvény (1991. évi 24.a fQvárosi kétszintq önkormányzatról rendelkezik.

3. A megye

A megyei önkormányzat a megye választópolgárai közösségének önkormányzata, amely 1990-ben közvetett választás útján jött létre. A megyei önkormányzat olyan közszolgáltatásokat szervez, amelyek a megye lakosságának szükségleteit elégítik ki, és amelyeket egyik város vagy önkormányzati társulás sem tud egyedül hatékonyan és demokratikusan ellátni. Ilyen szolgáltatás a megyei kórházi ellátás, a középiskolák, a múzeumok fenntartása, speciális szociális vagy egészségügyi ellátás biztosítása.
A megyei önkormányzat döntési jogosítványokat kapott és koordinációs feladatokat lát el a területfejlesztés, és rendezés terén.
A megyei önkormányzat nem ékelQdik kötelezQ fórumként a települési önkormányzatok és az országos hatáskörq szervek közé, ugyanakkor a törvény nem is rekeszti ki a megyei önkormányzatot a megye települései érdekeinek képviseletébQl. A megyei önkormányzat együttmqködik a megyei jogú városi önkormányzattal a városi intézmények munkájának segítésében. Az országgyqlés határozattal állapította meg a 19 megye nevét és székhelyét.


A helyi önkormányzás alapelvei, az önkormányzati alapjogok

Az önkormányzati törvény az önkormányzáshoz való jogot az országgyqléstQl eredezteti. Az önkormányzáshoz való jog alkotmányos alapjog.

A helyi önkormányzatok feladatai és hatáskörei, hatósági jogkörei

Szabadon vállalhat feladatokat, mindent megtehet, amit a jogszabály nem tilt, vagy nem utal más szerv körébe.
Az önkormányzatok jogi személyek, tulajdonosi jogosítványaikból következQen vállalkozásokban is részt vehetnek pénzforrásaik megteremtése érdekében.

A helyi önkormányzatok általános jogai a törvény szerint:

Az önkormányzat szabadon vállalhatja a helyi közügyek szabályozását, igazgatását, erejéhez mérten önkéntesen gondoskodhat a helyi közösségi szükségletek kielégítésérQl (fakultatív feladatok).
Nem tehet viszont semmi olyat, amit jogszabály tilt.
Nem vonhatja hatáskörébe más szervek jogszabályban megállapított hatáskörét (pl. igazságszolgáltatás).
Az önkormányzat döntésével szemben csak jogsértés címén lehet a közigazgatási bírósághoz, ill. az Alkotmánybírósághoz fordulni.
A helyi önkormányzatok kötelezQ feladatait és hatáskörét a törvény differenciáltan, a települési önkormányzatok (község, város, megyei jogú város, fQváros és fQvárosi kerület), valamint a megyei önkormányzatok körére bontva állapítja meg.

A települési önkormányzat feladata

a településfejlesztés-és rendezés,
az épített és a természeti környezet védelme,
a lakásgazdálkodás,
a helyi közlekedés és a köztisztaság biztosítása, valamint
a tqzvédelem.
Az önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai nevelésrQl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrQl,
az alapfokú egészségügyi és szociális ellátásról,
a közvilágításról, a helyi utak, közterületek és köztemetQk fenntartásáról.
KötelezQ feladat: a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetése, a csatornázás, az egészséges ivóvízzel való ellátás biztosítása.
A helyi önkormányzat kötelezQ feladatokat lát el a közbiztonság érdekében,
Közremqködik a foglalkoztatás megoldásában,
Az energiaellátásban,
Támogatja a közmqvelQdést, a sportot, a tudományos és mqvészeti tevékenységet.
Biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

A képviselQ-testület
Az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására önkormányzati intézményt, gazdasági társaságot vagy más szervezetet alapíthat.

A képviselQ-testület
Egyes hatásköreit a polgármesterre, bizottságaira vagy a részönkormányzat testületére a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, illetQleg a törvényben meghatározottak szerint a helyi önkormányzatok társulására ruházhatja, kivéve a törvényben felsorolt, át nem ruházható, kizárólagos hatásköröket:
a rendeletalkotást;
a szervezetének kialakítását és mqködésének meghatározását;
a képviselQ-testület hatáskörébe utalt választást és kinevezést;
a helyi népszavazás kiírását;
az önkormányzati jelképek, kitüntetések, címek meghatározását;
a gazdasági program és a költségvetés megállapítását, valamint az ezekrQl szóló beszámolók elfogadását;
a helyi adók, a településrendezési terv meghatározását; a hitelfelvételt és a kötvénykibocsátást;
Önkormányzati társulás létrehozása;
Csatlakozástársuláshoz vagy érdek-képviseleti szervezethez;
Együttmqködési megállapodás külföldi önkormányzattal;
Intézményalapítás;
Eljárás kezdeményezése az alkotmánybíróságnál.

Önkormányzati döntést:
a helyi önkormányzat képviselQ-testülete,
annak felhatalmazására bizottsága,
a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, a polgármester,
ill. a helyi népszavazás hozhat.
Törvény a polgármesternek, fQpolgármesternek, a megyei közgyqlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg.



Az önkormányzatok szervezete és mqködése

A helyi önkormányzat vezetQ szerve a képviselQ-testület. Budapesten, a megyékben és a megyei jogú városokban a közgyqlés. A képviselQ-testület évenként legalább hat ülést tart. KötelezQ összehívni az ülést a képviselQk negyedének vagy a bizottságnak a kezdeményezésére. Az ülések nyilvánosak, a törvénymódosítás folytán azonban kötelezQ zárt ülés tartása személyi kérdésekben. A képviselQ-testület évente legalább egyszer nyilvános közmeghallgatást tart, amelynek során a polgárok és a helyben érdekelt szervezetek közérdekq kérdést és javaslatot tehetnek. A törvény a közvetlen demokrácia formájaként ajánlja még a képviselQ-testület által szervezett fórumot, a városrészi tanácskozást, ill. a községekben a falugyqlést. A legfontosabb ügyekben a törvény minQsített többséget ír elQ (a megválasztott képviselQi létszám egyszerq többsége). A képviselQ-testület tanácsnokot választhat, aki az egyes önkormányzati feladatkörök, ellátását felügyeli. A képviselQ-testület bizottságokat választhat, amelyek elQkészítik a döntéseket és ellenQrzik azok végrehajtását. A törvény lehetQvé teszi, hogy a képviselQ-testület feloszlassa önmagát. Ez egyben a polgármester megbízatását is megszünteti. A feloszlatáshoz név szerinti szavazás és minQsített többség szükséges. A törvény a hivatali feladatok ellátására jegyzQ választását írja elQ. Az ezernél kevesebb lakosú szomszédos községek körjegyzQséget alkotnak. A jegyzQt a képviselQ-testület nevezi ki meghatározatlan idQre, aki felelQs a törvényesség érvényesüléséért és az egységes igazgatási szeret, a képviselQ-testület hivatalát vezeti. A törvény a polgármester és a jegyzQ feladatkörének lehatárolását a polgármester irányítási és a jegyzQ vezetQi jogosítványaival segíti elQ a képviselQ-testületi hivatal munkájának irányításában.



Irodalom:
Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan, Századvég, 1992.












PAGE 


PAGE 71



Társadalmi és nemzetközi környezet

Társadalmi környezet

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/2 1 eloadas 12 1eloadas 2.óra a csoport alkotmánytörténet biológia cementálás csont diplomadolgozat diszkrét matematika dolgozat etnicitás etnikai kisebbség fémek forma földrajz függvényelemzés gazdasági matematika gazdföci globális logisztika hallgatoi anyag identitás keringés koaguláció kodolányi - levelező környezetvédelmi kötelező irodalom kőzetek közigazgatási jog közigazgatástörténet kriszti ma mit tudtak a régiek nummód őstörténet posztmodern prax pszichó rezgéstan rugó segédlet speech sounds számvitel ii. szociológia tétel szocioógia villanytan vizsga vorlesung