közgazdaságtan 1
Országok listája
HungaryKodolányi János FőiskolaKommunikáció és médiatudományBevezetés A KözgazdaságtanbaJegyzetekközgazdaságtan 1
2007.12.10 16:39:23
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Bevezetés: a közgazdaságtan fogalma, a piacgazdaság szereplQi, mikro- és makroökonómia
(Olvasmány)
1. A közgazdaságtan jelentése, eredete
Mit jelent a közgazdaságtan ? A gazda , gazdaság , gazdálkodás szavak jelentése feltehetQen nem szorul magyarázatra. Tudjuk, hogy eredetileg ezek egy földdel rendelkezQ (paraszt) családnak a megélhetéshez szükséges anyagi javak elQteremtésével és felhasználásával kapcsolatos tevékenységére vonatkoztak: a gazda a döntéshozó személy, a gazdaság a föld és az eszközök (épületek, szerszámok, állatok, készletek) valamint a személyek együttesét jelenti, a gazdálkodás pedig magát a termelés és felhasználás tevékenységét (beleértve a piaci értékesítést és vásárlást is). Mivel a jó gazda ésszerqen (takarékosan) használja fel a rendelkezésre álló erQforrásokat (földet, eszközöket, készleteket és munkaerQt), a gazdálkodás szót gyakran használjuk a takarékos felhasználás értelmében (pl. anyaggazdálkodás ). A gazdaságtan eredetileg a gazdálkodás tudományát jelenti, azaz amit a jó gazdának tudnia kell. Gazdálkodni azonban nem csak egy család szintjén, hanem közösségi szinten is kell, az államnak hatákonyan kell felhasználnia a beszedett adókat, vagy az egyéb forrásokból származó bevételeket, illetve gondoskodnia kell a gazdasági szereplQk tevékenységének hatékonyságát elQsegítQ feltételekrQl (szabályozás, infrastruktúra). Ennek a társadalmi szintq gazdálkodásnak a tudományát nevezték el közgazdaságtannak ill. politikai gazdaságtannak , ahol a politikai jelzQ a (város)állam jelentésq polisz szóra utal. A közgazdaságtan jelentése nem csak az állami költségvetéssel kapcsolatos ügyeket foglalja magában, hanem kiterjed a több gazdasági szereplQt érintQ kérdésekre általában, mindenekelQtt a piaci folyamatokra. Tehát ami túlmegy egy gazdasági egység (család, vállalat) határán, vagyis több gazdasági szereplQt érint, az közgazdasági kérdés. A közgazdaságtan ugyan vizsgálja a fogyasztói és vállalati döntéseket, de csak abban a vonatkozásban, hogy hogyan viselkednek a gazdasági szereplQk a piacokon, a tipikus viselkedés alapján milyen tömegjelenségek alakulnak ki, pl. hogyan alakul egy termék kereslete és kínálata az ár függvényében, s hogyan alakul ki az ár a piacon.
Egyébként a tudományunk elemei, más tudományokéhoz hasonlóan, fellelhetQk már az ókori görög gondolkodóknál, s az európai nyelvekben több gazdasági fogalom jelölése is görög szóval történik. Itt van mindjárt a gazdálkodás és gazdaságtan jelentésq szó, az ökonómia , amit mi is használunk, pl. a mikroökonómia és a makroökonómia szavakban. (Németül Ökonomie, angolul economy ill. economics, fanciául économie stb.) Az eredeti görög szó az ¿¹º¿½¿¼¹±, amely a ház jelentésq ¿¹º¿Â fQnévbQl és az elosztani , beosztani jelentésq ½µ¼µ¹½ igébQl származik (az utóbbiból képezték a törvény jelentésq ½¿¼¿Â szót is). A ház szó persze ebben az összefüggésben nem az épületet, hanem a családi gazdaságot jelenti.. Az ¿¹º¿½¿¼¹±, azaz gazdaság szó tartalmát már az Ókorban kibQvítették, az egyéni (iðdðiðwðtðiðkðhð) gazdaság mellett megjelenik a (város)álami, azaz politikai (pðoðlðiðtðiðkðhð) gazdaság is. A politikai gazdaságtan elnevezést használták a közgazdaságtanra e tudomány klasszikusai is, s az elnevezés máig sem szorult ki teljesen a használatból, vannak tudományos folyóiratok, amelyek címében szerepel (pl. a francia Revue d Économie Politique )
2. A piacgazdaság szereplQi és a köztük lévQ kapcsolatok
A modern piacgazdaságot úgy képzeljük el, mint amelyben az üzleti tevékenység elkülönül a háztartástól. A háztartás a magánélet szférája, gazdasági funkciója az üzleti életben megszerzett jövedelem felhasználásának, ezen belül a fogyasztásnak a megszervezése. Gazdasági szempontból a háztartás a munkaerQ újratermelésének is a színtere ill. szervezete, továbbá a háztartásokban élQ személyek a végsQ tulajdonosai (egy tiszta piacgazdasági modellben) nemcsak a fogyasztáshoz kapcsolódó vagyonnak, hanem a külön szervezetek, vállalatok által mqködtetett üzleti vagyonnak is (pl. részvények formájában még az óriásvállalatoknak is). Másrészt ahol a háztartás szorosan összefonódik az üzlettel, pl. a parasztgazdaságokban, a két szféra formális különválasztása ott is megtörténik a könyvelésen keresztül.
A háztartási szféra és az üzleti szféra két síkon találkozik, egyrészt a termékek és szolgáltatások piacán, ahol a háztartások megveszik az üzleti szféra által kínált javakat, másrészt a termelési tényezQk piacán, ahol a háztarásokban élQ személyek a munkaerejüket kínálják, a háztartások megtakarításai révén keletkezQ tQkék megjelennek a tQkepiacon (hitelpiac, részvénypiac), továbbá a háztartások mint a föld tulajdonosai bérleti díj fejében az üzleti szféra szereplQi rendelkezésére bocsátják a földet. A termelési tényezQk értékesítése révén a háztartások jövedelemhez jutnak, nevezetesen munkajövedelemhez (bérek és fizetések), tQkejövedelemhez (kamat, profit), valamint a földjáradékhoz.
Amikor a háztartások összessége (háztartási szféra) és a vállalatok összessége (üzleti szféra) közötti termék- és jövedelemáramlásokat vizsgáljuk, a gazdaságot nagyban szemléljük, akkor makroökonómiáról van szó (¼±ºÁ¿Â=nagy). A gazdasági egységek (háztartások és vállalatok) viselkedésének az elemzésekor viszont kicsiben szemléljük a gazdaságot, tehát ez a mikroökonómia tárgykörébe tartozik (¼¹ºÁ¿Â=kicsi). Ugyancsak a mikroökonómia témakörébe tartozik, hogy egy-egy termék piacán hogyan alakul a kínálat és kereslet, valamint a termék ára. Igaz, itt már elhagyjuk a gazdasági egységek szintjét, de az üzleti szférát még az egyes termékfajták termelésével foglalkozó ágazatokra bontjuk, tehát a szint alacsonyabb a makro szintnél, ahol a különbözQ termékek közötti különbség is eltqnik.
A termékpiacokkal szemben a tényezQpiacok (munka-, tQke- és földpiac) már a makroökonómia tárgyát képezik, mivel az ezek iránti kereslet a termelés egészétQl és nem egyes javak termelésétQl függ. Ugyanakkor, természetesen, az egyes vállalatok tényezQkereslete mikroökonómiai téma, de ezek piaci keresletté történQ összesítésével már átlépünk a makro szintre, mivel az összesítés minden vállalatra kiterjed, nemcsak az azonos termékfajtát termelQkére. Tehát a makroökonómiai részben fogunk találkozni pl. a foglalkoztatás és a munkanélküliség kérdésével, az ár- és bérszínvonalat meghatározó tényezQkkel, a pénzügyi szféra (pénz-és tQkepiac) mqködésével és a kamatláb meghatározódásával.
1. téma: Kereslet és kínálat, egyensúlyi ár. Az árszabályozás (árrögzítés, alsó és felsQ árkorlát) hatása. A forgalmi adó hatása az egyensúlyi árra és mennyiségre. A keresletrugalmasság és az árbevétel kapcsolata. (Érdemes-e árat emelni ill. árat csökkenteni?)
Egy áru keresett (megvásárolni szándékozott) mennyisége mindenekelQtt az árától függ. A legtöbb áru esetében az figyelhetQ meg, hogy (egyébként azonos körülmények között) a keresett mennyiség csökken, ha az ár nQ, az árcsökkenés pedig növeli a keresett mennyiséget. A hétköznapi szóhasználatban a kereslet jelentheti a keresett mennyiséget is, de ott nincs egyértelmqen körülhatárolva a fogalom jelentése. A közgazdaságtanban a kereslet nem azonos a keresett mennyiséggel, hanem az ár és a keresett mennyiség kapcsolatát fejezi ki. A kereslet növekedése itt azt fogja jelenteni, hogy bármilyen ár mellett a hozzá tartozó kereslet most nagyobb lesz. A keresletet tehát egy Qd=f(p), vagy rövidebb írásmódban Qd(p) függvény fejezi ki, ahol Qd az adott termék keresett mennyisége és p az ára. Ha felrajzoljuk a függvényt, a keresleti görbét kapjuk. A kereslet növekedése a keresleti görbének (az origótól távolodó) eltolódásával szemléltethetQ, míg a keresett mennyiségnek az árváltozás hatására bekövetkezQ megválatozása a keresleti görbén való elmozdulással fejezhetQ ki. A kereslet megváltozásának sokféle oka lehet, pl. a sörfogyasztás növekszik, ha a hQmérséklet emelkedik, vagy ha nQ a jövedelem, vagy más italok ára nQ, s ezért azokról a sörre térnek át stb. Itt tehát az a fontos, hogy ugyanazon ár mellett nQtt meg a kereslet.
A kínálat esetében ugyanígy megkülönböztethetjük a kínált mennyiséget (Qs) és a kínálati függvényt: Qs=Æ(p), vagy rövidebben Qs(p). A kínált mennyiség általában növekvQ függvénye az árnak. (Ezt késQbb vezetjük le).
Amikor keresleti és kínálati függvényeket ábrázoljuk a (p, Q) koordináta rendszerben, Q(p) függvényként, akkor furcsának tqnQ módon a független változó, azaz a p van a függQleges tengelyen. Ennek az az oka, hogy késQbbiekben alapvetQen a mennyiség lesz a független változó, a költségek a függQ változók, s az árat a költségekekkel fogjuk összehasonlítani. A keresletet ill. kínálatot meghatározó egyéb tényezQk a függvények paramétereiként értelmezendQk, változásuk a függvényt módosítja, ami az ábrázolásban a függvénygörbe változásában, eltolódásában jut kifejezésre
Egyensúly a piacon: Qd=Qs; ha a keresleti és kínálati függvény konkrét formában, számszerq paraméterekkel meg van adva, akkor kiszámíthatjuk az egyensúlyi árat (po) és mennyiséget(Qo).
Keresleti és kínálati görbe, egyensúly:
SHAPE \* MERGEFORMAT
S kínálat (supply), D kereslet (demand), Q mennyiség (quantity)
Egyensúlytalanság I. Árrögzítés
SHAPE \* MERGEFORMAT
Az árrögzítés következményei az ábrán látható helyzetben, amikor a rögzített ár az egyensúlyi árnál kisebb (p*
Ha az árrögzítés úgy történik, hogy a hivatalos ár magasabb, mint az egyensúlyi, p*>po, akkor a termék egy része a termelQk nyakán marad, akik megpróbálhatnak különbözQ burkolt árengedményekkel túladni rajta. Az árrögzítQ csak akkor tudja tisztán érvényesíteni a hivatalos árat, ha a fölösleget ezen az áron felvásárolja.
Az árrögzítésnél gyakoribb az árkorlátozás, amikor a hatóság felsQ vagy alsó korlátot állapít meg az árra:
Ármaximálás (árplafon, price ceiling): pd"pmax .
Minimál ár (árpadló, price floor): pe"pmin
Mikor hatékonyak ezek az árkorlátok? Ha pod"pmax, akkor az ármaximalizálással megfogalmazott követelmény automatikusan teljesül, a felsQ korlát egyáltalán nem befolyásolja a piacot, olyan, mintha nem is lenne. A felsQ korlát a po>pmax helyzetben lép érvénybe, vagyis ha az egyensúlyi ár (amely árellenQrzés nélkül a piacon kialakulna) magasabb, mint az árplafon. Ez a helyzet teljesen olyan, mint az árrögzítés esetén a p*
po.
Az adó hatása az egyensúlyi mennyiségre és árra:
SHAPE \* MERGEFORMAT
Az ábrán a t szakasz jelöli azt a pénzösszeget, amelyet a termékre termékegységenként kivetnek. Mivel a termelQk ugyanazt a mennyiséget csak akkor hajlandók termelni, ha az adó az árakban megtérül, a kínálati görbe t egységgel felfelé tolódik. Ugyanazt a mennyiséget azonban magasabb áron nem lehet eladni (a keresleti függvény változatlan), így csökken az egyensúlyi mennyiség, ugyanakkor emelkedik az egyensúlyi ár, bár nem az adó összegével. (Az egyensúlyi ár akkor emelkedne t-vel, ha adott áron bármilyen mennyiséget kínálnának, azaz az S vízszintes lenne.)
Gyakorló példa:
Tegyük fel, hogy a kínálati függvény QS=8p-10, a keresleti függvény QD=50-2p.
Rajzoljuk fel a két függvényt, s jelöljük be az egyensúlyi árat és mennyiséget!
Határozzuk meg számszerqen az egyensúlyi árat és mennyiséget!
Mi történik, ha a hatóság az árat (i) p*=4, (ii) p*=8 szinten rögzíti?
Tegyük fel, hogy a hatóság ármaximumot (árplafont) határoz meg, pmax=7 szinten. Mi lesz ennek a hatása a piacra? És ha pmax=5?
Ha a hatóság árminimumot állapít meg pmin=7 szinten, mi lesz ennek a hatása a piacra? És ha pmin=5?
Milyen tényezQk hatására változhat meg a keresleti függvény a következQre: QD=60-2p? Hogyan változik meg az egyensúlyi ár és mennyiség? (A kínálati függvény változatlan.) Ábrázoljuk a változást!
Milyen tényezQk hatására változhat meg a kínálati függvény a következQre: QS=8p-5? Hogyan változik meg az egyensúlyi ár és mennyiség? (A keresleti függvény változatlan.) Ábrázoljuk a változást!
Tegyük fel, hogy a termékre 2 pénzegységnyi jövedéki adót vetnek ki termékegységenként. Ábrázoljuk az új helyzetet, számítsuk ki az új egyensúlyi árat és mennyiséget! Mennyivel nQtt meg az ár?
2. téma: A kereslet és kínálat árérzékenysége és a piaci alkalmazkodás folyamatának stabilitása. A keresletrugalmasság és az árbevétel kapcsolata
A pókháló-diagram
Az eddigiekben feltételeztük, hogy egyensúlytalanság akkor alakul ki a piacon, ha az ár mozgását korlátozzák, nem engedik, hogy az egyensúlyi ár érvényesüljön, míg a magára hagyott piacon mindig az egyensúlyi ár alakul ki. A valóságban a magára hagyott piacon sincs folytonosan egyensúly, csupán tendencia van arra, hogy a piac a nem egyensúlyi helyzetbQl az egyensúly irányába mozduljon el. Az alkalmazkodás idQt igényel, elsQsorban a kínálati oldalon. Feltételezhetjük, hogy a kereslet azonnal alkalmazkodik az árhoz, mivel itt csak egy döntésrQl van szó, nevezetesen, hogy megveszik-e a terméket vagy nem. Ha a piacra vitt mennyiség a pillanatnyi áron nem adható el, az eladók versenye lenyomja az árat. Az árváltozáshoz szükséges idQrQl is feltételezhetjük, hogy elhanyagolható nagyságrendq. Vegyük tehát úgy, hogy a piacon pillanatok alatt kialakul az az ár, amely mellett éppen a piacra vitt mennyiséget keresik. A termelés alkalmazkodásához azonban idQ kell, mindenekelQtt olyan termékeknél, amelyek termelési periódusa viszonylag hosszabb (mint pl. a mezQgazdasági termékek), amelyek kínálata csak a következQ periódusben változhat meg. (Eltekintünk a külkereskedelemtQl.) Tehát a jelenlegi kereslet az árváltozás révén igazodik a jelenleg picra vitt mennyiséghez, míg az így kialakult új árhoz a kínálat csak a következQ idQszakban alkalmazkodik. Nem biztos azonban, hogy az ezen az áron a piacra vitt új mennyiség egyenlQ lesz a kereslettel. Új ár alakul ki, amely hozzáigazítja a keresletet a kínálathoz. Ez az újabb ár újabb kínálati mennyiséget eredményez a következQ periódusban és így tovább. Ha a keresleti és kínálati függvény változatlan, akkor az (egyensúlyhoz tartó) alkalmazkodási folyamat az alábbi ábrával ( pókháló-diagrammal ) szemléltethetQ:
SHAPE \* MERGEFORMAT
Az ábra olyan esetet mutat be, amikor a az alkalmazkodási folyamat során a piacra vitt mennyiség egyre közelebb kerül az egyensúlyi mennyiséghez, az ár pedig az egyensúlyi árhoz. Ez azonban nem szükségszerq, lehet olyan S és D görbéket (egyeneseket) rajzolni, hogy a folyamat az egyensúlyi helyzettQl való távolodásra vezessen.
MitQl függ, hogy milyen jellegq lesz a folyamat? Ha különbözQ meredekségq S és D egyenesekkel próbáljuk rajzolni a pókháló-diagramot, azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor a kereslet érzékenyebb az árváltozásra, mint a kínálat, akkor stabil a gazdaság, a nem egyensúlyi helyzetbQl visszatér az egyensúlyiba. Ha viszont a kínálat árérzékenysége nagyobb, akkor egy kezdeti nem egyensúlyi helyzetbQl kiindulva egyre messzebb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzettQl (labilis egyensúly).
Formálisan (képletben) ez a következQ módon látható be. Legyen a keresleti függvény
QD= bd-adp, a kínálati függvény QS=bs+asp. (Az együtthatók pozitív számok.) Jelölje Q a Q-Qo, p a p-po különbséget (tehát az egyensúlyi mennyiségtQl és ártól való eltérést). A függvényekbQl következQen QD=-adp, és QS=asp. Ha a piacra vitt induló mennyiség eltérése az egyensúlyitól Q1, akkor a keresleti függvény szerint a kiinduló mennyiséghez tartozó ár (amelyen ezt a mennyiséget el lehet adni) eltérése az egyensúlyi ártól p1=-Q1/ad. Az új árhoz tartozó kínálat eltérése az egyensúlyi mennyiségtQl: Q2= as(p1=-(as/ad)Q1. Tehát ha (as/ad)<1, azaz a kereslet jobban reagál az árváltozásra, mint a kínálat, akkor a mennyiség eltérése az egyensúlyitól csökken, (Q2(< (Q1(, azaz a rendszer az egyensúlyi helyzet felé halad. EllenkezQ esetben, amikor a kínálat reagál erQsebben az áreltérésre, a mennyiség (és az ár is) egyre jobban el fog térni az egyensúlyi értékétQl, a rendszer instabil.
Az egyensúlyra mindkét esetben az jellemzQ ugyan, hogy a rendszer ott marad, ha a kiinduló helyzetben ott volt. Ha azonban valami kilendíti a gazdaságot az egyensúlyból, akkor az elsQ esetben (stabil egyensúly) tendencia lesz az egyensúlyhoz való visszatérésre. A másik esetben bármilyen kis eltérés az egyensúlytól egyre nagyobb eltéréseket fog eredményezni.
Két módszertani fogalom:
komparatív statika: amikor csak az egyensúlyi heyzeteket vizsgáljuk, a változók (itt: p és Q) egyensúlyi értékeit határozzuk meg, a függvények különbözQ paraméterei mellett. Vagyis ha valami miatt eltolódik a keresleti vagy a kínálati görbe, akkor meghatározzuk az új metszéspont koordinátáit, de nem vizsgáljuk, hogy hogyan jut el a rendszer az új egyensúlyhoz. (Ha ugyanis az eredeti függvények mellett egyensúlyi helyzetben volt a rendszer, akkor a megváltozott függvény mellett az eredeti egyensúlyi mennyiség és ár már nem lesz egyensúlyi.)Tehát itt állapotokat (status) hasonlítunk össze, ezért nevezik a módszert komparatív statikának.
dinamika (jelentése: erQtan ): azt vizsgáljuk, amikor a különbözQ erQk eredQje nem nulla, így a rendszer nem marad ugyanabban a helyzetben, hanem mozog, változik. Mivel a mozgás ill. változás idQben zajlik, az idQtényezQt szerepeltetni kell a függvényekben. (Pl. az alkalmazkodási folyamat leírásánál a függvények változóit az idQszakra utaló indexekkel kellett volna ellátnunk: QDt(pt), QSt(pt-1), jelezve, hogy míg az idei kereslet az idei ár függvénye, addig az idei kínálat a tavalyi ár függvényében alakult ki. Itt t jelzi a szóbanforgó idQszakot, t-1 pedig az eggyel korábbit.) A közgazdaságtanban nincs fizikai értelemben vett erQ, ezért a dinamika fogalmát arra az esetre használjuk, amikor nem állapotokat, hanem (idQben lejátszódó) folyamatokat vizsgálunk.
Gyakorlás:
Tekintsük megint a fentebbi példában megadott keresleti és kínálati függvényt: QS=8p-10, a keresleti függvény QD=50-2p. Mivel most idQben lejátszódó folyamatot vizsgálunk, fel kell tüntetnünk az idQt is, azaz jeleznünk kell, hogy a konkrét árak és mennyiségek melyik idQperiódushoz tartoznak (ahogy ezt az ábrán is jeleztük Q1, Q2 ill. p1, p2 formában). Jelölje t valamely idQperiódust, t+1 az eggyel késQbbi periódust. Mivel a kerelset alkalmazkodása azonnali, a keresleti függvényben a mennyiség és az ár ugyanarra az idQre vonatkozik:
QDt=50-2pt. Ugyanakkor a kínálati mennyiség eggyel késQbbi periódushoz tartozik, mint az ár:
QSt+1=8pt-10. Az egyensúlyi mennyiség és ár nem változik (adott függvények mellett), ezért ha az egyensúlyi mennyiséget keressük, akkor ezeket az eredeti, t és t+1 index nélküli egyenletrendszer megoldásaként kapjuk. Vagyis Qo=38, po=6. Ha a kezdeti mennyiség Q1=38, akkor ezt behelyettesítve a keresleti egyenletbe, éppen p1=6 adódik. A p1=6-ot behelyettesítve a kínálati függvénybe, Q2=38, ugyanaz, mint a kiinduló mennyiség.
Indítsunk most egy nem egyensúlyi mennyiséggel, legyen pl. Q1=44. Ezt a mennyiséget p=3 ár mellett fogják keresni, azaz p1=3. Ehhez az árhoz igazodik majd a következQ idQszaki kínálat: Q2=14. A Q1 eltérése az egyensúlyi mennyiségtQl: Q1= 44-38=6. A Q2 eltérése viszont (abszolút értékben) Q2=38-14=24, amely jóval nagyobb, mint a kiinduló mennyiség eltérése, vagyis a rendszer labilis, egy kezdeti eltérés az egyensúlytól egyre növekvQ eltérésekhez vezet.
Hogyan kellene módosítani az egyenleteket, hogy a rendszer stabil legyen? A QDt=50-2pt és QSt+1=8pt-10 egyenletekbQl leolvasható, hogy a kínálat sokkal erQsebben reagál az árváltozásra (as=8, ad=2), ami az egyensúlytól való eltérés növekedésére vezet. A rendszer stabilitásához tehát a függvényeket úgy kell módosítani, hogy a keresleti függvényben legyen nagyobb a p együtthatója.
A kereslet rugalmassága
Az alkalmazkodási folyamat leírásánál azzal fejeztük ki a kereslet és a kínálat árérzékenységét, hogy egységnyi (pl. 1 Ft-nyi) árváltozás hány egységnyi (db., liter stb.) változást eredményez a mennyiség tekintetében. Mivel itt egy adott jószágféleségrQl volt szó, ez a mutató jól használható volt. Használhatnánk ezt a mutatót akkor is, ha az adott jószág iránti kereslet árrugalmasságának idQbeli alakulását akarnánk vizsgálni. Arra a kérdésre azonban, hogy különbözQ jószágok közül melyik érzékenyebb az árváltozásra, már nem válaszolhatnánk ezzel a mutatóval, mivel különbözQ jószágok esetén nincs értelme az összehasonlításnak. Pl. megfigyelhetnénk, hogy mennyivel csökken adott fajta bor fogyasztása, ha az ára 100 Ft-tal nQ. Ez jelentQs lehet pl. egy olyan bornál, amelynek literje 400 Ft-ba kerül. Egy olyan bornál azonban, amelynek literje 5000 Ft fölött van, egy ilyen áremelkedés érzékelhetetlen. Az összehasonlításnak tehát már itt sincs értelme, pedig mindkét esetben borról van szó, s a meértékegység is azonos (liter). De próbálja meg valaki a gyufa, a bor, a hútQszekrény, az autó st. keresletének árérzékenységét összehasonlítani! Nyilvánvaló, hogy míg 100 Ft változás jelentQs mértékqnek számít egyik termék árában, jelentéktelen lehet egy másik áru esetében (pl. autónál ez nulla árváltozásnak felelne meg). Érezzük, hogy itt arányosítani kellene a változást a kiinduló árhoz, pl. 10 000 forintos árnál 1000 Ft jelentene olyan érzékelhetQ árváltozást, mint 100 Ft egy 1000 forintos árnál. Vagyis az árváltozást a kiinduló ár arányában, szokás szerint százalékában kellene megadni, s ugyanígy a mennyiségi változásokat is, s így a következQ mutatóhoz jutnánk:
a mennyiség százalékos változása / az ár százalékos változása.
Ez a mutató a kereslet árrugalmassága. Képletben:
µ=(Q/Q):(p/p)=(Q/p):(Q/p).
Pl. ha p=10 mellett Q=100, míg p=8 mellett Q=120, akkor a rugalmasság
µ=(20/(-2)):(100/10)=-1. Ha azonban megváltoztatjuk a változás irányát, akkor más lesz a viszonyítási alap, ezért ugyanakkora változás (abszolút értékben) más nagyságú relatív változást fog mutatni, s más lesz a rugalmasság értéke is: µ=(-20/(2)):(120/8)=-2/3
Hogyan lehet kiküszöbölni az irány hatását? Ha p1 és p2 jelöli a két árat, Q1 és Q2 a két mennyiséget, akkor az a kérdés, hogy a változások viszonyát, a (Q/p)-t (amelynek értéke mindkét irányban ugyanaz) (Q1/p1)-gyel osszuk-e el, vagy (Q2/p2)-vel, vagy egy harmadikkal, amely független a változás irányától? KézenfekvQ megoldás, hogy a Q1 vagy Q2 helyett vegyük ezek átlagát: (Q1+Q2)/2, s ennek megfelelQen az egyik vagy másik ár helyett a két ár átlagát, s ezek hányadosával osszuk a változások viszonyát. Az átlagok nevezQjében lévQ 2 az egyszerqsítésnél kiesik, s a következQ képletet kapjuk:
EMBED Equation.3 .
Ha konkrét (p1, Q1) és (p2, Q2) adatpárral számolunk, akkor ezeknek a keresleti görbe két ponjta felel meg, köztük a keresleti görbe egy ívével, ezért az így számolt rugalmasságot ívrugalmasságnak mondjuk. A fentiek alapján tehát az ívrugalmasságor háromféleképpen is számolhatjuk, s általában eltérQ erdményt kapunk.
SHAPE \* MERGEFORMAT
A fenti ábra alapján geometriai jelentést is adhatunk a rugalmasságnak: ívrugalmasság esetén a két (A és B) ponton átmenQ szelQ iránytangensét osztjuk az egyik ponthoz az origóból húzott sugár iránytangensével. (Ne felejtsük el, hogy itt az iránytangens a függQleges, azaz a p tengellyel bezárt szög tangense.) Ha az A pontból indulunk ki, akkor az A ponthoz húzott sugár iránytangensével osztunk; másik esetben a B-hez húzott sugáréval. Látható, hogy az utóbbi esetben kisebb lesz a rugalmasság (abszolút értékben), mivel a sugár iránytangense itt nagyobb. Az átlagolós módszer esetében tulajdonképpen az AB szakasz felezQpontjához húzott sugár iránytangensével osztunk.
Ha a B pontot elmozgatjuk az A felé, s végül nullára csökkentjük a távolságukat (azaz bevisszük a B pontot az A-ba), akkor a szelQbQl érintQ lesz, s a rugalmasságot az érintQ és a sugár meredekségének a hányadosaként kapjuk meg. Mivel az így számolt mutató egy adott pontban jellemzi a keresleti görbét, ezt pontrugalmasságnak nevezzük. Ezt úgy számoljuk ki, hogy vesszük a Q(p) függvény deriváltjának (dQ/dp, vagy Q (p)) a helyettesítési értékét a p=pA helyen, s osztjuk a QA/pA hányadossal: µ=Q (pA):(QA/pA). Általános formában: µ=Q (p):(Q/p)=p(Q (p)/Q.
Példák:
1. Legyen Q=A/p, ahol A konstans. Hogyan változik a rugalmasság a keresleti görbe mentén?
2. Legyen Q=A-bp, azaz a keresleti görbe most egyenes, amelynek természetesen csak a pozitív negyedbe esQ szakasza tekinthetQ keresleti függvénynek, miután sem a negatív árnak, sem a negatív mennyiségnek nincs értelme. Milyen értékeket vesz fel a a rugalmasság, ha tengelytQl tengelyig végigmegyünk ezen a szakaszon, ami azt jelenti, hogy a p a 0 és az A/b szakaszon fut végig? (Megoldás: Mivel Q=-bp, ezért Q/p=-b, vagyis a különbségek hányadosa konstans. Tehát a rugalmasság a kiinduló Q/p hányadosoktól függQen fog különbözQ értékeket felvenni. Ez a hányados 0 a Q=0 helyen, vagyis a p tengelyen; mivel itt nullával osztunk , az eredmény végtelen, vagyis itt a rugalmasság: µ=-(. A Q tengelyen viszont p=0, ezért Q/p végtelen, tehát most végtelennel osztjuk a b-t, ami 0 lesz. Ahogy tehát a Q tengelymetszet felQl haladunk a keresleti egyenesen a p tengelymetszet felé, a rugalmasság értéke 0-tól halad a mínusz végtelen felé. Ha a szakasz közepén nézzük a rugalmasságot, itt p=A/2b, Q=A/2, tehát Q/p=b, s így µ=-1, azaz itt a rugalmasság egységnyi. Innen növelve az árat, a kereslet egyre rugalmasabb lesz, míg a másik irányban egyre rugalmatlanabb.
Ha a kereslet rugalmassága (abszolút értékben) 1-nél nagyobb, akkor azt mondjuk, hogy a kereslet rugalmas, ellenkezQ esetben rugalmatlan keresletrQl beszélünk.
A rugalmasság nagyságának ismerete az eladó szempontjából fontos (amennyiben az eladó olyan helyzetben van, hogy maga állapíthatja meg az árat), mivel ennek segítségével el tudja dönteni, hogy érdemes-e árat csökkenteni vagy emelni az árbevétel növelése érdekében. Könnyen belátható, hogy ha a kereslet rugalmas (a mennyiség nagyobb mértékben változik, mint az ár), akkor árcsökkentéssel növelhetQ az árbevételt, míg rugalmatlan kereslet esetén (amikor a mennyiség kisebb mértékben változik, mint az ár) áremelés a célravezetQ. Egységnyi rugalmasság mellett az árváltoztatással nem változik meg az árbevétel.
Pl. ha (µ( =1, azaz, mondjuk, 10%-os árnövelés 10%-os mennyiségcsökkenést eredményez, az új árbevétel a réginek az 1,1(0,9-szerese, vagyis lényegében ugyanaz. Ugyanígy 10%-os árcsökkenés és 10%-os mennyislgnövekedés esetén az új árbevétel a réginek 0,9(1,1-szerese, ami az elQbbivel azonos.
Legyen most µ=-2, azaz, mondjuk, 10 %-os árváltozás 20%-os (ellenkezQ irányú) mennyiségváltozást eredményez, akkor az új árbevétel p Q =1,1p(0,8Q=1,1(0,8pq, vagyis a régi árbevételnek a 0,88-szorosa, ami 12%-os csökkenés. Árcsökkentés esetén az új árbevétel pQ=0,9p(1,2Q, vagyis a réginek 1,08-szorosa, ami 8%-os növekedés. A példa alapján megfogalmazhatjuk azt a következtetést, hogy ha a kereslet rugalmas, vagyis a mennyiség nagyobb mértékben változik, mint az ár, akkor árcsökkentéssel lehet növelni az árbevételt, míg az áremelés csökkentQen hat az árbevételre. Ha viszont az ár 10%-os változására a mennyiség 5%-os változással reagálna, akkor áremeléssel lehetne növelni az árbavételt, és az árcsökkentésnek lenne jövedelemcsökkentQ hatása. (Az elQbbi módon számolják ki, hogy hány %-kal változna az árbevétel, ha az ár 10%-kal nQne, ill. csökkenne!)
Nézzük meg képletekkel is, hogyan függ össze a rugalmasság a bevétel változásával. Itt végig a pontrugalmasságot alkalmazzuk. Ha az árat tekintjük döntési változónak (amely a keresleti függvényen keresztül meghatározza a mennyiséget is), akkor az árbevétel az ár függvénye:
TR(p) = Q(p)(p. Az árbevétel változása, ha az ár változik: TR=Q(p+Q. Gyakorlati nyelvre lefordítva: ha az árat egységnyivel változtatjuk (pl. növeljük), akkor a mennyiség minden egységén eggyel több a bevétel, ez összesen Q bevételnövekedést eredményez, viszont csökken a mennyiség Q-vel, s ez egységenként p nagyságú bevételcsökkenést okoz, összességében Qp nagyságú csökkenést. Hogy a két változás eredményeként növekszik-e, vagy csökken az árbevétel, az a rugalmasságtól függ. A rugalmasságot behozhatjuk a képletbe, ha Q-t kiemeljük: TR =Q (p+Q= Q(Q p/Q+1), s a zárójelben a Q p/Q nem más, mint a rugalmasság, tehát behelyettesítve a rugalmasság jelét, TR =Q(µ+1). Mivel a képletben nem jelenik meg explicit módon, hogy a rugalmasság negatív, ezért µ helyett -|µ|-t írunk:
TR =Q(1-|µ|). EbbQl kiolvasható, hogy ha |µ|>1, az áremelés esetén a TR negatív lesz, míg |µ|<1 esetén pozitív. Ha |µ|=1, akkor TR =0, ami azt is jelenti, hogy ha az |µ| a p függvényében változik, akkor annál a p értéknél, amelynél |µ|=1, a TR(p) függvénynek szélsQérték-helye van.
Nézzük megint a lineáris keresleti függvényt, amelyrQl már megállapítottuk, hogy p=0-nál a rugalmasság 0, s annál a p értéknél, ahol Q=0, a rugalmasság -(, s közben valahol (mégpedig a tengelyek közé esQ szakasz felezQpontjában) µ=-1. A szakasz két végén, ahol vagy p=0, vagy Q=0, természetesen TR=0. Ha p=0-ból indulunk, akkor a felezQpontig TR nQ, mivel |µ|<1. Utána TR csökken, mert |µ|>1.
PAGE
Beevezetés a közgazdaságtanba 1. Piac
PAGE
PAGE 1
po
p
Q
pB
pA
QA
QB
Qo
p
S
D
Q
p
B
A
Q
p*
po
D
p
S
Q
t
Po
po
Qo
Qo
p
S
S
D
Q
p2
po
p1
Q2
Q1
Qo
D
p
S
Q
Ívrugalmasságok:
µ1=(Q/p):(QA/pA)
µ2=(Q/p):(QB/pB)
µ3=(Q/p):((QA+QB)/(pA+pB))
Pontrugalmasság:
µ=(dQ/dp):(QA/pA)
Hasonló témájú dokumentumok
- 2010-10-24 15:04:05
- 2009-01-09 15:12:00
- 2010-01-09 20:20:24
- 2007-12-10 16:40:57
- 2008-11-25 18:46:02
- 2008-11-25 18:41:10
- 2009-10-10 13:08:49
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Online ZH, vizsga kidolgozás! Mi is ez? Ha feltöltesz egy régi ZH-t/vizsgát, a dokumentum oldalán Hozzászólást lehet írni. Megírhatod például, hogy "szerintem a 3-as feladat megoldása ez: "... Ha hiba van benne, más hallgató egy új hozzászólásban ezt jelezheti.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
