mini szakdolgozat

Országok listájaHungaryKodolányi János FőiskolaKommunikáció és médiatudományÍrásművelésJegyzetekmini szakdolgozat

IDEGENEK KÖZÖTTÜNK
Avagy külsQ behatások a nyelvre
Írásmqvelés nappali kurzus Molnár Zsolt
2006/07-es tanév, I. félév 6NBKOMEB Csoport:G3
Tanár: Dr. Borbás Gabriella Dóra Neptun-kód: IUWNIH


Nincs olyan nyelv a világon, amely egyes egyedül megállna a lábán, és ellenállna mindenféle külsQ hatásnak. Nagyrészt e hatások az idegen szavakban testesülnek meg, melyek jobb esetben késQbb megszqnnek idegen szavaknak lenni, és teljesen beépülnek az adott nyelv szókincsébe, és mindenki által elfogadottá válnak. Viszont vannak szavak  talán csak azért, mert kevés ideje használjuk, illetve ismerjük Qket  melyeket kikezdenek, és sokáig vita tárgyát képezik, hogy vajon szerves részei  e az adott szókincsnek, vagy csak felesleges nagyzolás használni Qket. Az idegen nyelvek szerepe amúgy is egyre erQsödik, már itt Magyarországon is. Igaz, most már nem olyan kényszerbQl , mint a vándorlások idején, amikor más népekkel keveredtünk, vagy mint a törökök ittléte alatt, hanem kicsit máshogy. Valahol ez is kényszer, hiszen manapság egy jól fizetQ munkához, a társadalmi elismertséghez elengedhetetlen elem bizonyos idegen nyelvek ismerete. A külsQ behatásoknak tehát mindig is óriási szerepük lesz a világban, és az idegen-nemzeti ellentét is mindig aktuális lesz, még nyelvészeti szempontból is.
Nem könnyq a kérdés, mely így rögtön a téma elején felvetQdik bennem: Melyik szó számít a magyarban idegen szónak, és melyik az, amelyik már szerves része a nyelvünknek? Hiszen nyugodtan mondhatná egy  nyelvészeti területen  nacionalista ember, hogy Q bizony nem tartja magyar szónak az alma szót sem, hiszen ez az etimológiai szótár szerint is török jövevényszó. Ezek a jövevényszavak azonban minden nyelvnek a velejárói, és nem véletlenül használtam itt a jövevény, és nem az idegen kifejezést. Én ugyanis különbséget látok a jövevényszavak és az idegen szavak között. Meglátásom szerint az különbözteti meg Qket egymástól, hogy mennyire gyakran használjuk az adott nyelvben, valamint hogy mennyi ideje használjuk a szót. Nálam a jövevény szóban benne van már az, hogy megjött, itt van, elfogadtuk, használjuk, viszont az idegenben ott van még egy kis ellenérzés, egy kis viszolygás, hiszen mégiscsak nem magyar eredetq szóról van szó, és ez néhányakban ellenérzéseket válthat ki.
Mivel a mi nyelvünk finnugor eredetq, ezért azokat a szavakat tekinthetjük jövevényszavaknak, illetve idegen szavaknak, amelyek nem finnugor eredetqek (Nádasdy 2001: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/15.html). Ezen etimológia elv szerint idegen szavaknak tekinthetjük többekközt a vándorlás során összeszedett szavakat, mint például gyümölcs és bqn. A honfoglalás utáni idQkben a minket körülvevQ szlávok hagyták ránk a legtöbb szót, valamint az egyre inkább terjedQ nyugati vallások latin nyelve hatott a nyelvbeli fejlQdésünkre. KésQbb a török hódoltság és a monarchia szavaiból vettünk át sokat. Ez viszont csak az etimológia elv, Nádasdy Ádám viszont más szempontból is vizsgálódik a szavakkal kapcsolatban ugyanezen cikkében: minél újabb, annál idegenebb. Ez ugyanígy van a társadalomban, kultúrában is, csak éppen tudományosan nem megragadható, hiszen milyen régi a "régi", és milyen új az "új"? Erre nincs logikus válasz: idegen szó az, amit idegennek érzünk, passz.” És valóban. Logikailag megközelíthetetlen a téma. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az idegen szavakat is többféleképpen lehet megkülönböztetni, Ladó János szerint (Kemény-Szántó (szerk.) 2002: 148) például beszélhetünk közérthetQ vagy nem közérthetQ szavakról, illetve szavakkal. Persze Q is megjegyzi, hogy már maga a közérthetQség is igencsak viszonylagos. Véleményem szerint azonban cselekedjünk úgy: Amelyik szót nemhogy idegennek érezzük, hanem még idegenkedünk is a használatától, azt egyszerqen ne is használjuk, de fogadjuk el nyelvi szabadságként azt, hogy más használhassa a szót. EttQl egy kicsit sem lesz az illetQ kevésbé magyar, legfeljebb megpróbálja választékosan kifejezni magát. De persze ez is csak megfelelQ keretek között nem kelt visszatetszést.
Egy ilyen globalizálódó világban amúgy is szinte lehetetlen vállalkozás lenne eldönteni, hogy melyik szó számít magyarnak, és melyik nem. Ennek ellenére volt rá néhány próbálkozás, hogy komolyabban is foglalkozzanak a témával.
Pár évvel ezelQtt felvetQdött ugyanis annak a lehetQsége, hogy törvényt hozzanak arra vonatkozólag, hogy az idegen nyelvq feliratok mellé kötelezQ legyen magyarul is odaírni a szöveget (Nádasdy 2001: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/12.html). Nézzük kicsit ennek a lehetQségnek az érveit és ellenérveit: Teljesen egyetértek Nádasdy Ádámmal, aki szerint az üzletmenet védelme illesse csak meg magát a tulajdonost, és ez a név és a feliratok terén is igaz legyen. Majd szépen a tulajdonos eldönti, hogy Q milyen vevQi kört céloz meg az üzletével, és majd ehhez mérten alakítja ki a cég arculatát, amibe beletartoznak az üzlethez kapcsolódó feliratok is. Emellett valóban téves meglátás az, hogy az állampolgárnak ahhoz van joga, hogy minden az Q nyelvén legyen kiírva. Nos, ez nem igaz; minden lehetQség adott ugyanis ahhoz, hogy bárki hozzájuthasson ahhoz a tudáshoz, mellyel megszerezheti a kívánt információt, és az alkotmány szerint ehhez van jogunk.
Érvként szerepel még a törvény kidolgozása mellett a magyar nyelv védelme. Kérdés, mivel segítjük a magyar nyelvet. Ha gazdagítjuk a magyar nyelv kifejezéseit, színesítve ezáltal a kifejezéseink skáláját, vagy ragaszkodunk ahhoz a XIX. századi gesztushoz, miszerint kerüljük az idegen szavakat. Ehhez pedig sajnos hozzátartozik, hogy néhol furcsa magyarításokat találunk ki, mint azt tettük például az egérpad kifejeznél, melynek nyilvánvalóan semmi köze sincs a pad eredeti jelentéséhez (Nádasdy 2002: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/34.html). Sok szóval elQfordul, hogy késQbb, mqködésben kevésbé, kiejtésben és írásmódban annál inkább magyarosodik, és így máris sokkal jobban magunkénak érezzük az adott szót. Erre kitqnQ példa a francia beige szó, ami így leírva sokunknak nem mond semmit, magyarul megemlítve viszont mindenki számára felismerhetQvé válik: bézs (Nádasdy 2003: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/51.html). Rengeteg olyan szó is van, ami rosszul rögzül a magyar nyelvben, és nálunk ugyanaz a hangsor mást jelöl, mint más nyelvben: „A farmer csak nálunk jelent nadrágot, az akció árleszállítást, a szelence dobozt (< szláv slanica "sótartó"), a hobbi kiskertet, a sztráda autópályát, és az Erzsébet-et csak mi mondjuk r-rel. A képmutató torzítás az eredeti kép-mutáló ("arcát váltogató") helyett, hogy a karosszériáról ne is beszéljünk (< francia carrosserie "kocsiszekrény"), mely ugyebár karos-székre emlékeztetQ, szériában gyártott termék. (Nádasdy 2001: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/15.html)
Az ilyen magyarítások terén amúgy is akadna bQven probléma, hiszen például a márkanevek lefordíthatatlanok, megjegyzem nem is érdemes, h&(dfœ
"
>
j
p
ˆ
Š
æ
h
z
Â
ø

Ö
" B ¼œ¢46ÊÎþ*.D x € Š ’ Ò  <hÞà` Ôü(‚ÞàìòªúòúòîêæâæâÞÚÞæÚæÚæÖâÖâÒâÎÊÆʾÊÆʺ²Ê®Ê®ª¢ªâžâÆâªâƪšªšâ’šâh(p7hO#96hiaBhN"hº+?h:\·5h:\·hnOhÐ!òhÐ!ò6hÐ!òhº+?hkv¼5h¿;Âhkv¼hdA’h(p7hy$hñ,h¡ÏhO#9hëyÂh¿y˜hÆ,@hô~thÆ,@5 hÆ,@59fÂ* š œ 6è¼&‚(0î8 H®Of]ðëëëÜÜÍ;¯¯ ‘‚ $„Ädh`„Äa$gd R $„Ðdh`„Ða$gdñ[ $„Ðdh`„Ða$gdÿ? $„Ðdh`„Ða$gd¸Uß $„Ädh`„Äa$gdíbW $„Ðdh`„Ða$gdO#9 $„Ðdh`„Ða$gdæz©gdÆ,@ $dh¤ˆ ¤Xa$gdÆ,@ njnýýª¼P„æèþ p|4®(>®¾ÆÌÒú
ˆ-Æ-Ê-
!â#²$è$¼%(&*&4&º&¼&Ð&ü&þ&X'j'€(‚(À(Ð(Ü(à(þ( ) *Ž*ì*
+ +P-Â-Ä-Æ-Ö-÷óïóëçãßãßãßØßÔßÌßÌÔßÔãÔÈãÈãÄãÀãÀãÄÀç㸴ã°ã¬´À´À´À´¥´À´¡À¡š°

hÑAœhÑAœhÕ


hǔhǔh¸Ußh?FZhǔhÚ
hǔ5hÚ
h~4bhiaBh7Eòh7Eò6h}FÄ

hÆ,@h7Eòh7Eòh(p7híbWhN"h¿;ÂhO#9h(p7hO#96<Ö-0000C0D0Z0 22Š2¦2$3J3b34"4
5 545®5²5Y6_6€6…6˜6 6±6¸6Ç6Ì6Ú6á6ô6ü6777"777A7f7t7‘7œ7¼7Á7888,8n8è8ì8î8ð8b9 9Ä9Æ9È9ú9þ9:D`DüøüôüðèðáÚüðüÒðÊðÊðÃðô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô½ô¹ô½ôÃôµôµ±¹µ±­©±§±Uh%5ùh;rh4AêhlmÅh?FZ
hº+?0J

hÆ,@hº+?hæz©h¸Uß6híbWhÑAœ5

hÆ,@hÑAœ

h¸Ußh¸UßhíbWh¸Uß5h¸Ußhº+?hÕ
hÑAœBiszen akkor már nem is azt a terméket jelentenék, csak felesleges feliratként ott díszelegnének az eredeti mellett. Viccesen is nézne ki egy Burger King felirat mellett egy Szendvics Király tábla, vagy csak megemlíteni otthon, hogy kiugrunk az Elektromos Világba vásárolni. Mint azt Nádasdy Ádám is leírja cikkében (Nádasdy 2001: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/12.html), a nyelvészek között is bátor szerepet vállal az, aki elszegQdik törvényszéki szakértQnek, hogy Q majd megmondja mi magyar, és mi nem.
Sok idegen szónak ott dQl el a sorsa, hogy milyen környezetben használják elQször, illetve, hogy a szónak van  e magyar megfelelQje, vagy valami teljesen újdonságot jelöl. A szó elsQ használói lehetnek egy zártabb csoport tagjai, ahonnan nem is nagyon kerülnek ki a szavak, lévén, hogy más csoportot esetleg nem is kerül kapcsolatban a szó által jelölt valamivel. Ebbe a csoport tartoznak a Magyarországon esetleg újdonságként megjelenQ sportágak szavai. Példaként említeném itt az amerikai focit, amelynek egyes szavaira még nem született megfelelQ fordítás vagy értelmezés, egész egyszerqen, aki szereti ezt a sportot, az tudja, hogy például az interception jelentése ellenfélhez passzolt labda , illetve a fumble a nem passzolás útján elveszített labdát jelöl. Ezeknél a szavaknál például minimális az esélye arra, hogy széleskörben is használttá váljon, márpedig ez alapeleme lenne annak, hogy egy szóról azt mondhassuk, a magyar szókincset is bQvíti ezentúl.
Ha már a sportnál tartunk: Nekem, mint sportszeretQ embernek nagyon szúrja a szememet a szláv eredetq nevek magyarosítása. Nem azt mondom, hogy vegyük át ezeket a neveket cirill betqstQl, számunkra idegen írásjelestül, de azért mindenképp jó lenne, ha ebben is globalizálódnának a nyelvek, és nem lenne ugyanaz a név angolszász nyelven Shevchenko, míg magyarul Sevcsenko. Mindent vagy semmit elvet vallok, ha magyarítjuk a szláv eredetq neveket, akkor bizony a Ronaldinho-t is írjuk bizony Ronaldinnyónak. De én inkább maradnék a semmit elvnél. Véleményem szerint ebben az esetben ugyanúgy kéne eljárnunk, mint a már emlegetett márkanevek esetében, és meghagyni Qket úgy, ahogyan más latin betqs írásban használják Qket, és ha már amúgy is az angol a világnyelv, akkor igazítsuk Qket ahhoz. Más a helyzet azokkal a híres emberekkel persze, akik valamilyen kapcsolatban álltak a magyarsággal, itt éltek, dolgoztak vagy harcoltak (Kemény-Szántó (szerk.) 2002: 185). Sokuknak közülük magyaros alakban használatos a neve: Hess András, Bem József, Pöltenberg ErnQ stb. Ezzel nem is lenne semmilyen gond, de akkor vajon miért beszélünk Verne Gyuláról, Kolumbusz Kristófról, vagy éppen Guttenberg Jánosról? Logikus válasz persze erre nincsen, ahogyan azt se fogja tudni nekem senki sem megmagyarázni, hogy az Andriy Shevchenkoból miért lesz nálunk Andrij Sevcsenko. A városokkal amúgy ugyanez a helyzet, csak ott nem a szláv eredetq nevekkel kivételeznek, hanem a spanyol származásúakkal, ezért is van, hogy nem Jó LevegQk Argentína fQvárosa, hanem Buenos Aires. Ezen esetekben is egyetértek azzal, hogy ami latin betqs, tehát minden magyar ember számára jól olvasható  az olvasni tudók körében persze -, az maradjon is úgy, és feleslegesen ne fordítgassunk.
Véleményem szerint a nyelv amúgy is nagyrészt önellátó. Értem ezt olyan szempontból, hogy ha a jó magyarítások megállják a helyüket, elfogadjuk és használjuk Qket, akkor egy idQ után kiszoríthatják az immáron feleslegessé vált idegen kifejezéseket; valamint abból a szempontból, hogy a hasznos és helytálló idegen szavak egy idQ után jövevényszavakká alakulnak át. A nyelvünket tehát nem érdemes védeni a külsQ behatásoktól, mert nem rontják a nyelvet, hanem csak gazdagítják, színesítik annak kifejezésmódját. Dolgozatomban próbáltam új szemléletmódot leírni, és különválasztani a jövevényszavakat az idegen szavaktól, majd pár rövid nyelvtörténeti mondat után próbáltam feltérképezni, hogy vajon mely szavakat is tekinthetjük idegennek a magyar nyelvben, de ebbe a kérdésbe már nagy nyelvészeknek is beletörött a bicskája, és úgy hiszem nem is egy ilyen dolgozat feladata ilyen nagy kérdések megválaszolása. Szót ejtettem a tudomásom szerint meg nem született törvényrQl, ami azon kívül, hogy mosolyt csalna sokak arcára az utcán, nem sok létjogosultsága van. Mint kiderült, én amúgy is az erQltetett magyarítások ellen vagyok, és ez fQleg vonatkozik a magyarokkal nem kapcsolatban lévQ tulajdonnevekre. Ilyen nyelvészeti kérdésekrQl azonban ritkán dönthetünk egyedül, csakis az idQ, és a nyelvet beszélQk változtathatják meg ezeket az íratlan szabályokat.

Hivatkozott irodalom

Ladó János 2002. Valóban idegenek  e idegen szavaink? In: Kemény Gábor Szántó JenQ (szerk.) Mondd és írd!. Második kiadás (ElsQ kiadás 1992). Auktor Könyvkiadó. Budapest. 146 148.
Mizser Lajos 2002. Lefordítsuk  e a neveket? In: Kemény Gábor Szántó JenQ (szerk.) Mondd és írd!. Második kiadás (ElsQ kiadás 1992). Auktor Könyvkiadó. Budapest. 185 186.
Nádasdy Ádám 2001. FQnök Hugó. http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/12.html
Nádasdy Ádám 2001. Használjunk minél több idegen szót.
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/15.html
Nádasdy Ádám 2002. Mi az angol. http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/34.html
Nádasdy Ádám 2003. TQfeltuningolás. http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/51.html










PAGE 


PAGE 6

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. előadás 11.05-2 3. óra adatgyűjtés alapfogalmak alapvizsga államháztartástan anyagok atkinson corbu descartes egyén elm elosztás épszerk 3 ergonómia fmea gazdaságföldrajz gazdpol gdp globalizáció kafka kalkulus karinthy kiválasztás konjunktúrakutatás könyv középkor különleges épületszerkezetek lengyel ferenc leon festinger lézer megoldások minden ami valszám minimum kérdések montesquieu motiváció nemzeti kisebbség pavic pdf példatár pénzügy politikatudomány reklám szabályzás szentmiklóssy tanulás termelésmenedzsment természetvédelmi biológia tétel