Auguste Comte - A pozitív szellem

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet III.Auguste Comte - A pozitív szellem

Auguste COMTE (1798-1857)
(teljes neve Isidore Marie Auguste François Xavier Comte)
Montpellier-ben született royalista érzelmû, szigorúan vallásos családban. Középiskolai tanulmányait a helyi liceumban végezte, majd 1814-tõl az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), s rövid idõn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetbõl. Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-tõl Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében feltámadt a gyanu, miszerint Comte a mester tanait vette át, illetve fejlesztette tovább. A következõ gondolatok: A történelem az emberi értelem fejlõdésének folyamata. vagy A filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása. vagy Az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van. mind Saint-Simontól (is) eredeztethetõ.A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyûjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, s ennek folytán 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követõen többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért lakásán tarott elõadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehoztaa Pozitivista Társaságot, 1851-tõl III.Napoleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsõbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelõdik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.)
Comte nagy hatást gyakorolt az angol filozófiára, elsõosrban J.S.Millre és H.Spencerre, illetve meghatározta a 19.sz-i európai társadalom gondolkodásmódját. (Még Marx sem kerülhette meg a comte-i nézetek bírálatát.)
Fõbb mûvei: A pozitív filozófia tanfolyama I-VI. (1830-1841), A pozitív politika rendszere, avagy szociológiai értekezés (1837-1854), Beszéd a pozitív szellemrõl (1844)
Comte-ot a pozitivizmus megalkotására Saint-simonon kívül a "tudományok terén a tekintély jármát megtörõk", azaz Bacon, Galilei és Descartes gondolatai is ösztönözték. A pozitivizmus a positivus [l] = tényleges, állított kifejezéstõl kölcsönözte a nevét, s a pozitív szó a pontos, reális, hasznos és bizonyos értelemben használatos az irányzaton belül. Az ilyen (pozitív) ismeretek adják a kiindulópontot, illetve minden ismeret, kijelentés igazságának fokmérõje is egyben, hiszen csak az tekinthetõ igaznak, amelyet vissza lehet vezetni "valamely különös vagy általános tény egyszerû kimondására", azaz egyszerû pozitív tényekre. A pozitivizmus célja a tudományos és objektív szemléletmód kialakítása, egy olyan világnézeti szempontból semleges filozófia és tudomány létrehozása, mely mentes mind az idealizmustól, mind a materializmustól. Metafizika-ellenessége ellenére a filozófia tárgyának az embert tekinti, de az embert nem egzisztenciális, hanem tudományos szempontból vizsgálja. Az irányzat az ismeretelméleti fenomenalizmus alapján a jelenségekre korlátozott érzéki tapasztalatot teszi meg a megismerés alapjául, módszere pedig az indukció, ezáltal a világot a természet felõl kívánja értelmezni, mégpedig természettudományos módszerek segítségével. Tudományfelfogásában elveti a forradalmi jellegû változásokat, ehelyett a kummulatív (mennyiségi) jellegû evolúciós fejlõdés elvét követi. Az egységes tudomány koncepciója szerint mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok azonos, mégpedig természettudományos módszertani elvek szerint kell, hogy mûködjenek (ld. társadalomfizika, azaz a szociológia tudománya). A pozitivizmus -és Comte személyes álláspontja szerint is- a tudomány feladata nem az elméleti fejtegetések és a magyarázat, hanem a leírás és az elõrelátás: "Lássunk, hogy elõreláthassunk."(Comte). A tudományos törvényszerûségek sem mások mint a feltárt tények közti állandósult funkcionális kapcsolatoknak a megragadása (vagyis állandósult szabályszerû kapcsolatok).
Comte a tudományoknak és a tudósoknak eszerint kitüntetett szerepet szánt, hiszen az emberi társadalom fejlõdése hosszú szellemi fejlõdés eredménye lehet csak, s e fejlõdést betetõzni csakis az emberi tudás helyes határainak felismerésével lehet. Erre pedig csak a tudósok képesek, mint ahogy a politikát objektív tudományos alapra is csak õk helyezhetik.
Comte az emberi társadalom fejlõdése során három szakaszt, stádiumot különböztetett meg:
1) teológiai (vagy fiktív) szakasz, avagy a hadakozás kora: Nélkülözhetetlen, de ideiglenes és elQkészítQ jellegq. Kezdetben az emberek a természeti jelenségeket természetfeletti lények mûvének (személyes erõk hatásának) tulajdonítják.(Ld. mítoszok, vallási hiedelmek) A képzelõerõ túlsúlya érvényesül a megfigyelés helyett. Az emberi szellem a legegyszerqbb tudományos problémák megoldására sem volt képes, mégis a dolgok eredetét, a rá ható különféle jelenségek lényegi okait kutatta a a dolgok létrejöttének alapvetQ módozataival együtt, vagyis abszolút ismeretekre tört.
- fetisizmus: az emberek minden külsQ tesnek lényegében az emberihez hasonló életet tuladonítanak, égitestek imádata.
- politeizmus: teológiai szellem a képzelQerQ szabad elméleti túlsúlyának formájában jelentkezik. Az életet elválasztják az anyagi tárgyaktól, h fiktív, láthatatlan lényeket ruházzanak fel vele, ezek állandó aktív beavatkozását tekintik minden külsQ jelenség közvetlen forrásának.
- monoteizmus: az ész egyre jobban korlátozza a képzelQerQ korábbi uralmát, minden természeti jelenség szükségképpen változatlan törvényeknek engedelmeskedik.
2) metafizikai vagy absztrakt szakasz: Az elsQ bomlásban lévQ változata. Átmeneti korszaknak tekinthetõ, melyben a képzelõerõ ugyan még domináns szerepet játszik, de az absztrakt fogalmak (természet, erõ, lényeg stb.) által magyarázzák a természeti jelenségeket, s ezáltal a megfigyelés is némi szerephez juthatott. A lények legbensQ természetét, az összes dolgok eredetét és rendeltetését, a jelensgégek létrejöttének módját próbálja megmagyarázni, s ezeket lényegiségekkel vagy megszemélyesített absztrakciókkal helyettesíteni. Ontológiának (lételmélet)'RTU YVšÜe m w  ‹ · ³è+oxË:;D’—®nb"h"œ"ö" $¸&.Ø/Ú/Ü/Þ/ä/

000d0p5F9Œ9¦9;; ;";$;øôíôßÛ×ÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛ×ÛÈÛÏÛÄÛÀ×ÀÛÏÄÛ¼º¼ÀÛ×ÛÏÈÛÄۼļļ۶²hù1Àh•e8Uh«5ùh=-øhw%F

h½
)hœh½
)hœ5h½
)hœjhœUmHnHu

hÑi„5\hÑi„ hœCJ$aJ$=T Y;ò$!b"Þ/ ;";$;úúúúúúîîîîîîìì
¤ ¤[$\$gd½
)gdœ $;ý is nevezték a metafizikát. Ezt a stádiumot individuális vagy kollektív szellemi fejlQdésünk egyfajta krónikus betegségének tekinthetjük, mely természeténél fogva kíséri végig a fejlQdésnek a gyermekkor és a férfikor közé esQ szakaszát.
3) pozitív vagy reális szakasz: Végleg uralomra jut az emberi ész. A tudományos vizsgálódás már a közvetlenül adott jelenségekre vonatkozik, s megfigyelés, kísérletezés és összehasonlítás révén megszületnek az egyetemes törvényszerûségek, azaz a képzelõerõ háttérbe szorult (ha még teljesen meg nem is szüntethetõ). A filozófia itt válik a legegyetemesebb pozitív tudománnyá, mely képes egységbe fogni a szaktudományok módszerét és eredményeit. Mindezek hatására az ember képes lesz uralni a természetet. A társadalmi életfeltételek javításának legfontosabb eszköze pedig a szociológia lesz,mely nem más mint az emberi viszonyok egészérõl szóló tudomány, (mely ugyan még nem érte el a pozitív tudomány állapotát). FQ jellegzetessége: a törvény avagy a képzelQerQ állandó alárendelése a megfigyelésnek. Alapszabálya, h nem lehet valóságos és érthetQ értelme egyetlen állításnak sem, melyet nem lehet szigorúan visszavezetni vmely különös vagy általános tény egyszerq kimondására. Az elvek igazi tények, általánosak és elvontak. A törvények állandó kapcsolatok, melyek a megfigyelt jelenségek között állnak fenn. A tudomány a jelenségek törvényeinek feltárása, de a pontos és számos tények csak a nélkülözhetetlen anyagot szolgáltatják. Az igazi tudomány állandó törekvése, h amennyire csak lehet, függetlenedjen a közvetlen vizsgálódásoktól, s helyükbe a racionális elQrelátást állítsa, mely minden tekintetben a pozitív szellem alapvonása.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

10.16-2 11.05-1 2.zh 3. 3. óra adatbázis algebra anyagok balázs jános bce csehov durkheim épszerk értekezés a módszerről érzékelő etika etikett eu agrárpolitikája fizkémgyak fmea gazdaságtörténelem humánbiosz gyak integrálás jogi alaptan juh katalízis kidolgozott kiskérdések kivágó lyukasztó szerszám tervezése követelmények közigazgatás alapintézményei log megtakarítás mikrobiológai minden ami valszám mri munkavédelem paulovics pcd példatár sűrűség szám szár talajtan tanári jegyzet termelésmenedzsment török törvény turizmus vergilius vizsgasor