Bogarak, legyezőszárnyúak

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemTermészettudományi és Informatikai Kar (SZTE-TTIK)Nem tanári szakokKörnyezetmérnökiÁllat- és NövényismeretBogarak, legyezőszárnyúak

Holometabola
O: Coleoptera - Bogarak rendje
SubO: Adephaga
F: Carabidae - Futóbogarak
Cicindela campestris - mezei homokfutrinka 25.1
Carabus violaceus - kék futrinka (25.2)
Carabus intricatus - lapos kékfutrinka (25.3)
Carabus hortensis - aranypettyes futrinka 25.4
Carabus coriaceus - bõrfutrinka (25.5)
Calosoma sycophanta - aranyos bábrabló 25.6
Zabrus tenebrioides - gabonafutrinka 25.7
F: Dytiscidae - Csíkbogarak
Dytiscus marginalis - sárgaszegélyû csíkbogár 25.8
Cybister laterimarginalis - nagy búvárbogár (25.9)
F: Gyrinidae - Keringõbogarak
Gyrinus substriatus - közönséges keringõbogár 25.10
SubO: Polyphaga
F: Hydrophilidae - Csíborok
Hydrous piceus - óriás csíbor 25.11
F: Staphylinidae - Holyvák
Staphylinus ceasareus - aranysújtásos holyva 25.12
Paederus baudii - gyakori partiholyva (25.13)
F: Silphidae - Dögbogarak
Nicrophorus vespillo - közönséges temetõbogár 25.14
Silpha carinata - karimás dögbogár (25.15)
F: Histeridae - Sutabogarak
Hister quadrimaculatus - közönséges sutabogár (25.16)
F: Lampyridae - Szentjánosbogarak
Lampyris noctiluca - nagy szentjánosbogár 25.17
Lamporhiza splendidula - kis szentjánosbogár (25.18)
F: Cantharidae - Lágybogarak
Cantharis rustica - suszterbogár 25.19
F: Elateridae - Pattanóbogarak
Agrypnus murinus - egérszínû pattanóbogár 25.22
Elater praeustus - rõtvörös pattanóbogár (25.23)
Agriotes lineatus - vetési pattanóbogár (25.24)
F: Buprestidae - Díszbogarak
Chalcophora mariana - fenyves díszbogár (25.25)
Anthaxia graminea - bíbor virágdíszbogár (25.26)
F: Dermestidae - Szalonnabogarak
Dermestes lardarius - közönséges szalonnabogár (25.27)
Anthrenus olgae - kis múzeumbogár 25.28
F: Coccinellidae - Katicabogarak
Subcoccinella vigintiquatuorpunctata - lucernaböde 25.29
Coccinella septempunctata - hétpettyes katicabogár 25.30
Adalia bipunctata - kétpettyes katicabogár (25.31)
F: Anobiidae - Álszúk
Anobiun pertinax - nagy kopogóbogár (25.32)
Stegobium paniceum (25.33)
F: Tenebrionidae - Gyászbogarak
Blaps mortisaga - halottbûzû bogár (25.34)
Tenebrio molitor - nagy lisztbogár 25.35
Gnaptor spinimanus - pohos gyászbogár 25.36
Opatrum sabolusum - sároshátú bogár 25.37
F: Mordellidae - Marókák
Tomoxia biguttata - kúpbogár (25.38)
F: Meloidae - Hólyaghúzó bogarak
Lytta vesicatoria - kõrisbogár 25.39
Epicauta rufidorsum - hollóbogár (25.40)
Meloe cicatricosus - óriás nünüke 25.41
F: Lucanidae - Szarvasbogarak
Lucanus cervus - nagy szarvasbogár 25.42
Dorcus parallelepipedus - kis szarvasbogár 25.43
F: Geotrupidae - Álganéjtúrók
Geotrupes vernalis - tavaszi ganéjtúró 25.44
Geotrupes stercorosus - erdei ganéjtúró (25.46)
Lethrus apterus - csajkó (25.45)
F: Scarabeidae - Ganéjtúrók
Copris lunaris - holdszarvú ganéjtúró (25.47)
Scarabeus affinis - óriás galacsinhajtó 25.48
Onthophagus lucidus - fényes trágyatúró
Oryctes nasicornis holdhausi - orrszarvúbogár 25.49
Melolontha melolontha - májusi cserebogár 25.50
Polyphylla fullo - kalló cserebogár 25.51
Rhizotrogus aequinoctialis - közönséges vörhenyes-cserebogár (25.52)
Amphimallon solstitiale - közönséges sárgacserebogár (25.53)
Anomala dubia - rezes cserebogár (25.54)
Pentodon idiota - butabogár (25.55)
Anisoplia lata - széles szipoly (25.56)
Cetonia aurata - aranyos rózsabogár 25.57
Epicometis hirta - bundásbogár 25.58
Goliathus goliathus - góliátbogár
Dynastes hercules - herkulesbogár
F: Cerambycidae - Cincérek
Cerambyx cerdo - nagy hõscincér 25.59
Cerambyx scopolii - kis hõscincér 25.60
Rhagium mordax - cser-tövisescincér (25.61)
Rosalia alpina - havasi cincér 25.62
Morimus funereus - gyászcincér 25.63
Prionus coriarius - csõszcincér (25.64)
Dorcadion fulvum - barna gyalogcincér (25.65)
Dorcadion scopolii - nyolcsávos gyalogcincér 25.66
Strangalia melanura - feketevégû karcsúcincér (25.67)
Pyrrhidium sanquineum - tûzpiros facincér (25.68)
Plagionotus arcuatus - bársonyos darázscincér (25.69)
Chlorophorus varius - díszes darázscincér 25.70
Titanus giganteus - dél-amerikai óriáscincér
F: Chrysomelidae - Levélbogarak
Chrysomela graminis - margaréta-levélbogár 25.71
Melasoma populi - nagy nyárlevelész 25.72
Phytodecta fornicata - lucernabogár (25.73)
Leptinotarsa decemlineata - burgonyabogár 25.74
Cassida viridis - zöld pajzsbogár (25.75)
Clytra laeviuscula - fûzfa-zsákhordóbogár 25.76
Phyllotreta nemorum - nagy káposztabolha (25.77)
Cryptocephalus sericeus - nagy fészkesbogár (25.78)
Chaetocnema tibialis - répabolha (25.79)
Bruchus pisorum - borsózsizsik (25.80)
Acanthoscelides obtectus - közönséges babzsizsik (25.81)
F: Attelabidae - Eszelények
Attelabus nitens - tölgy-levélsodró 25.82
Byctiscus betulae - szivarsodró eszelény (25.83)
F: Curculionidae - Ormányosbogarak
Otiorrhynchus ligustici - hamvas vincellérbogár (25.85)
Peritelus familiaris - kendermagbogár (25.86)
Sitona humeralis - lucerna-csipkézõbarkó (25.87)
Cleonus punctiventris - lisztes répabarkó (25.88)
Liparus glabrirostris - acsalapu-ormányos 25.89
Anthonomus pomorum - bimbólikasztó bogár (25.90)
Calandra granaria - gabonazsizsik (25.91)
Curculio nucum - mogyoróormányos
Ips typographus - betûzõszú 25.92
O: Strepsiptera - Legyezõszárnyúak rendje
Xenos vesparum - darázskedvelõ legyezõszárnyú 26.1
O: Megaloptera - Vízi recésszárnyúak rendje
Sialis lutaria - közönséges vízifátyolka (23.1)
O: Raphidioptera - Tevenyakú fátyolkák rendje
Raphidia flavipes - sárgalábú tevenyakú 23.2
O: Neuroptera - Igazi recésszárnyúak rendje
F: Ascalaphidae - Rablópillék
Ascalaphus macaronius - rablópille 23.3
F: Myrmeleontidae - Hangyalesõk
Myrmeleon formicarius - közönséges hangyalesõ 23.4
Formicaleon tetragrammicus - négyfoltos hangyalesõ (23.5)
F: Mantispidae - Fogólábú fátyolkák
Mantispa styriaca - fogólábú fátyolka 23.6
F: Chrysopidae - Zöldfátyolkák
Chrysopa perla - aranyszemû fátyolka 23.7
Holometabola (Endopterygia)
A rovarok 2/3 része tartozik ide. Egyedfejlõdésük holometabolia. Lárváikon nem találunk szárnykezdeményeket.
Coleoptera + Neuropteroidea
Szárnyaik nyugalomban fedõjellegûek. Kokont (ha van) a Malpighi edények váladékából készítenek.
Ordo: Coleoptera - Bogarak
Az állatvilág fajokban leggazdagabb csoportja (kb. félmillió). Fõ jellemzõik, hogy az esz.-ak szárnyfedõvé alakultak, amiknek elsõdleges feladata a hsz.-k és a potroh védelme. Az egész testüket kemény kitinpáncél borítja, az elõtor hátlemeze nyakpajzsot képez. Lábaik különbözõ típusúak lehetnek, az életmódnak megfelelõen.
Subordo: Adephaga
Az elõtor oldallemeze szabadon áll. Hátsó szárnyaikat nyugalomban összehajtogatják. Lárváik campodeoid típusúak, hasonló élõhelyen élnek, és hasonló táplálékforrást hasznosítanak, mint az imágók. Általában szárazföldiek és ragadozók, másodlagosan lehetnek növényevõk illetve víziek.
Familia: Carabidae - Futóbogarak
Zömök testû, 1-5 cm-es bogarak. Csápjuk fonalas, szõrözött. Az elõhát gyakran szív alakú. Hártyás szárnyuk hiányozhat, szárnyfedõjük összenõhet, sokszor ugyanazon fajon belül elõfordulnak szárnyas és hátulsó szárny nélküli egyedek. Lábuk ásó- vagy futó típusú. Gyorsmozgású, falánk éjszakai ragadozók. Emiatt hasznosak (táplálékuk: meztelen csiga, pajor, drótférgek, lepkebáb, lepkehernyó). Emésztésük már a bélcsatornán kívül kezdõdik.
Petéiket kora tavasszal rakják. Ragadozó lárváik kétszeri vedlés után nyár végén bebábozódnak és kedvezõ esetben õsszel már az imágók is kifejlõdnek. Sok faj fejlõdése azonban két évig is eltart.
Sp.: Cicindela campestris - Mezei homokfutrinka
Fémfényû zöld, ritkán rezes. 10-16 mm, szárnyát 6 kicsi fehéres folt díszíti. Feje mozgékony, szemei félgömb alakúak, kiugróak. Nappal aktív, gyors mozgású. Lárvái földbe vájt, csaknem függõleges csövekben lesnek áldozataikra. Toruk kitines és potrohukhoz képest derékszögben hajlik, ezzel zárják el a csõ bejáratát.
Sp.: Carabus violaceus - Kék futrinka
24-30 mm, kék vagy ibolyaszínû bogár. Szárnyfedõi egyenletesen szemcsézettek, szegélyük ibolyásvörös vagy zöld. Az elõtor hátrafelé alig keskenyedik., Fõleg hegyvidéki, sík vidéken csak ritkán található.
Sp.: Carabus intricatus - Lapos kékfutrinka
25-38 mm, kék vagy zöldeskék testû bogarak. Szárnyfedõjükön 3-3 szakadozott láncszerû borda fut hosszanti irányban, köztük kiemelkedésekkel. Hegyvidéken élnek.
Sp.: Carabus hortensis - Aranypettyes futrinka
22-28 mm, a szárnyfedõn 3-5 aranyos gödröcskesor található. Középhegységi gyertyános tölgyesekben fordul elõ.
Sp.: Carabus coriaceus - Bõrfutrinka
34-40 mm. Feje és elõtora ráncosan pontozott, szárnyfedõi bõrszerûek, ráncoltak. Fekete színû.
Sp.: Calosoma sycophanta - Aranyos bábrabló
Acélkék testû, fémeszöld szárnyfedõjû rovar. Fákon, bokrokon kúszva kutat hernyók, bábok után. Sok kártevõ fajt pusztít. Lárvája két-három hét alatt kifejlõdik, ugyancsak ragadozó. 2-3 évig él.
Sp.: Zabrus tenebrioides - Gabonafutrinka
14-16 mm, vaskos, feketésbarna bogár. A kevés kártevõ futóbogár legveszedelmesebb faja. A még lágy gabonaszemeket szívogatja. Lárvája, a csócsárlóféreg lyukakat ás és onnan éjszaka mászik elõ, az õszi és a tavaszi gabonavetés fiatal levelét károsítja.
Familia: Dytiscidae - Csíkbogarak
Áramvonalas testû vízi ragadozók, az imágók és a lárvák hasonló táplálkozásúak. Felül domborúbbak, mint a hasoldalon. A légzéshez szükséges levegõt a szárnyfedõik alatt viszik a víz alá. Csápjuk hosszú, fonalas. Lábaik úszósertések, a 3. párat együtt mozgatják.
Sp.: Dytiscus marginalis - Sárgaszegélyû csíkbogár
3,5 cm. A szárnyfedõk és a nyakpajzs szegélyén sárga csík van. A 3. csípõk nyúlványa rövid hegyben végzõdik. Csaknem mindenféle vízben élnek és mindent elfognak, ami nem túl nagy, vagy nem túl gyors. Lárvájuk is ragadozó, a lárva testen kívül emészt. A légköri levegõt testük hátsó végével veszik fel. Fajsúlyukat változtatják. Fûrészes tojócsövükkel a vízinövények felhasított száraiba rakják petéiket, egyenként.
Sp.: Cybister laterimarginalis - Nagy búvárbogár
3,5 cm. Szárnyfedõik szélén futó sárga sáv hátrafelé elkeskenyedik és az oldalszéltõl távolodik. Petéit a víz színén úszó növényekre ragasztja.
Familia: Gyrinidae - Keringõbogarak
Szárnyfedõjük vége lemetszett, a potroh csúcsa szabadon marad. Rövid csápjuk második íze nagy és fülszerû (kémiai érzékelés, hangfelfogás). Szemeik egy-egy kitinlemezzel két félre osztottak és azok finomabb szerkezetükben is eltérnek. Az osztott szem kettõs - víz alatti és víz feletti - látást tesz lehetõvé. Nagy csoportokban keringenek a csendes vizek felszínén. Víz alá bukva szárnyfedõjük alatt tárolják a levegõt. Ragadozók.
Sp.: Gyrinus substriatus - Közönséges keringõbogár
5-7 mm-es, tojásdad alakú bogár. Színe felül fényes fekete, alul vörös. Gyakori faj.
Subordo: Polyphaga
Az elõtor oldallemeze elcsökevényesedett, a hátlemez oldalirányban kiterjedt, eléri a csípõket. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban össze vannak hajtogatva. A ma élõ bogárfajok több, mint 90 %-a tartozik ebbe az alrendbe.
Familia: Hydrophilidae - Csíborok
Rövid csápjuk vége bunkós, szõrös, a légzést segíti. Tapogatásra meghosszabbodott állkapcsi- és ajaktapogatóikat használják. Valamennyi lábfejük 5 ízû. Lábaik úszó típusúak.
Általában lapos testû bogarak. A vízben élõk gyenge úszók, leginkább az aljzaton mászkálnak. Többnyire ragadozók. A petéiknek gyakran gubót készítenek, aminek kürtõje a vízfelszín fölé ér.
Sp.: Hydrous piceus - Közönséges óriáscsíbor
4-5 cm-es, egyszínû fekete, a csíkbogárnál domborúbb vízibogarak. Hátsó lábaikat felváltva mozgatják, a vizet "tapossák". Elsõsorban növényi eredetû táplálékot fogyasztanak, lárváik ragadozók. Növényekkel dúsan benõtt állóvizeket kedvelik.
Familia: Staphylinidae - Holyvák
Általában kicsi állatok. Többségük jó repülõ. A szárnyfedõk többnyire csak a két elsõ hátlemezt fedik. Potrohuk igen mozgékony a szárnyak megrövidülése miatt. Csápjuk legtöbbször zsinórszerû.
Talajon vagy avarban élnek, de gyakran más állatok fészkeibe húzódnak (madarak, kisemlõsök, darazsak, hangyák, termeszek) és ott közömbösek vagy károsak lehetnek. A fajok többsége ragadozó, de gombafonallal ill. algával táplálkozó is akad köztük.
Sp.: Staphylinus caesareus - Aranysújtásos holyva
17-22 mm. A potroh hátlemezeinek két oldalán aranysárga szõrfolt díszlik. Szárnyfedõje vörös, szõrös, csápja is vörös. Erdei tisztásokon, utak mentén nappal vadászik.
Sp.: Paederus baudii - Gyakori partiholyva
7 mm, vizes helyeken gyakori. Szárnyfedõi feltûnõen rövidek, elõtora, potroha vörös, potrohvége fekete, szárnyfedõi kékek.
Familia: Silphidae - Dögbogarak
Nagytermetûek, ritkán kisebbek 1 cm-nél. Csápjuk általában bunkós, ízei külön is mozgathatók. Potrohszelvényeik mozgékonyak. Lábfejeik ötízûek. Színük gyakran fekete.
A fajok táplálkozása változatos: ragadozók, hulladék-, dög- vagy növényevõk. A tarkák szárnyfedõin fõleg narancssárga rajzolatok találhatók.
Sp.: Nicrophorus vespillo - Közönséges temetõbogár
12-23 mm. A csápbunkó utolsó 3 íze vörös. Elõtorán hosszú, sárga szõrzet, szárnyfedõin kettõ széles, vörösessárga, szabálytalan harántsáv van. Kisebb állatok tetemeit (pl. madárfióka, egér, vakond, csiga) elássák utódaik részére, lárváikat õrzik, etetik az elfolyósított dögbõl (fejlett ivadékgondozás!).
Sp.: Silpha carinata - Karimás dögbogár
11-20 mm. Szárnyfedõi bordázottak, lehajló oldalperemük van. Az elõtor kiszélesedett, öblös. Lárvájuk alakja igen jellegzetes, ászkára emlékeztetõ.
Familia: Histeridae - Sutabogarak
Csápjuk térdszerûen hajlott, rövid-bunkós. Kitinpáncéljuk igen kemény, fényes, fekete. Megrövidült szárnyfedõiken esetleg vörös foltokkal.
Ragadozók, többségük rejtetten él. Lassú mozgásúak, de igen erõs állatok.
Sp.: Hister quadrimaculatus - Közönséges sutabogár
11 mm. Fekete színû, 4 piros folttal, vagy 2 C alakú folttal. Dögök vagy trágya környékén vadászik az ott fejlõdõ, vagy odalátogató rovarokra.
Familia: Lampyridae - Szentjánosbogarak
Szárnyfedõik igen lágyak. Csápjaik fonál alakúak, lábfejeik ötízûek. Ragadozó életmódot folytatnak. Valamennyi fajuk világít (legalább a nõstények). Sok fajuk nõsténye csökevényes szárnyú, illetve szárnyfedõjû, lárvára emlékeztetõ.
A világító foltok a hasoldalon, fõleg a 6-7. potrohszelvényeken találhatók, zsírtestekbõl alakultak. Luciferint tartalmaznak, ami a levegõ oxigénjével oxi-luciferinné alakul át, miközben energiájának 98%-a fénnyé alakul. A világításnak az ivarok egymásra találásában van nagy szerepe.
Sp.: Phausis splendidula - Kis szentjánosbogár
A hím 9-10, a nõstény 8-11 mm hosszú. Nõstényükön még felfedezhetõ a szárnyfedõk csökevénye. Hegyvidékek erdõiben elterjedt.
Sp.: Lampyris noctiluca - Nagy szentjánosbogár
A hím 10-13, a nõstény 9-17 mm hosszú. Az elõtor töve többé-kevésbé egyenesen lemetszett. Színe sötét feketésbarna. Alföldi mocsaras helyeken közönséges.
Familia: Cantharidae - Lágybogarak
Külsõ vázuk lágy. Pergamenszerû vékony szárnyfedõik széle párhuzamos. Csápjuk fonalas. Uralkodó színeik a sárga és a piros.
Ragadozók, de növényi részeket is fogyasztanak. Fekete, igen szõrös lárváik is ragadozók. Lárva alakban telelnek át.
Sp.: Cantharis rustica - Suszterbogár
11-15 mm. Teste piros, szárnyfedõje fekete. Az elõtor közepén szív alakú fekete folt van.
Familia: Cleridae - Szúfarkasok
Általában 1 cm körüli, igen tarka állatok. Szemük kiugró, csápbunkójuk 3 ízû, igen hosszú. Erõs, bozontos szõrzet borítja a testüket. Lábfejízeik szív alakban kiszélesedtek. Gyors mozgásúak, nagyrészt hasznos fajok.
Sp.: Trichodes apiarius - Szalagos méhészbogár
9-15 mm. Szárnyfedõik sárgák, feketés harántszalagokkal. Lárvái a méhkaptárakban a gyengébb egyedeket felfalják.
Sp.: Pseudoclerops mutillarius - Szúfarkas
11-15 mm. Fekete, a potroh és a szárnyfedõk töve vörös. Fehér szõrök tarkítják. Tölgyerdõkben gyakori.
Familia: Elateridae - Pattanóbogarak
Testük hosszúkás, ovális, keskeny. Többségük nem feltûnõ színû. Jellemzõjük, hogy elõmellük nyúlványa a középtor mélyedésébe illeszkedik mozgathatóan. A hátára fordított bogár fel tud pattanni e nyúlvány segítségével. Lárvájuk a drótféreg, aminek farki része fajra jellemzõ alakú.
A kifejlett bogarak és néhány lárva növény-, a lárvák zöme általában húsevõ. A lárvák teste kemény, hengeres, sárgás színû.
Sp.: Agrypnus murinus - Egérszínû pattanó
12-17 mm. A melltõ oldalán csápbarázda van. Színe szürkés. Általánosan elterjedt.
Sp.: Elater praeustus - Rõtvörös pattanóbogár
12-17 mm. Szárnyfedõi élénk vörösek. Öreg fákon, farönkökön gyakori.
Sp.: Agriotes lineatus - Vetési pattanóbogár
7,5-10 mm, barnásfekete, csápjai és lábai vörösek. Vizes réteken gyakori.
Familia: Buprestidae - Díszbogarak
Közepes vagy nagytestû, hosszúkás bogarak. Kitinpáncéljuk igen kemény. Az elõtoruk hasoldalán hátrafelé irányuló nyúlványuk mozdulatlanul ízesül a középtorhoz. Fejüket az elõtor részben eltakarja.
Fõként trópusokon, szubtrópusokon elterjedt színpompás bogarak. Színeik elsõsorban úgynevezett struktúr színek. Növények belsejében fejlõdnek.
Sp.: Chalcophora mariana - Fenyves díszbogár
Legnagyobb hazai fajunk, 3 cm. Fényesbarna, szárnyfedõin fehér pettyezettség figyelhetõ meg. Erdeifenyõben él.
Sp.: Anthaxia nitidula - Ragyogó virágdíszbogár
Kis termetûek, virágokon tartózkodik. Teste zöld vagy bíborvörös. A szárnyfedõ lehet zöld, kék vagy ibolyaszínû. Gyakori.
Familia: Dermestidae - Szalonnabogarak
Jellemzõjük a csaknem kerek test, bunkós csáp, lapított lábak, amit a testhez szorítanak, vagy annak mélyedésébe illesztenek. Potrohukon csak öt haslemez látható. Közel valamennyi fajuk állati eredetû táplálékon él.
Sp.: Dermestes lardarius - Közönséges szalonnabogár
Teste megnyúlt, ovális. Szárnyfedõinek elülsõ felén széles, sárgásszürke sáv húzódik. Élelmiszerek, állatgyûjtemények kártevõje.
Sp.: Anthrenus olgae - Kis múzeumbogár
1,5-2 mm-es testük zömök, domború. Hátoldala sûrûn pikkelyezett. A rovargyûjtemények legnagyobb kártevõje.
Familia: Coccinellidae - Katicabogarak
Kisméretû állatok, jellemzõjük a 3 vagy több ízû, bunkóban végzõdõ csáp. Testük félgömbszerûen domború. Többségük tarka: szárnyfedõjük pettyes, alapszíne sárga, piros vagy fekete. Átmérõjük 0,5 cm körüli. Lárvájuk fejlõdése teljesen a szabadban megy végbe. Szinte minden faj lárvája, imágója hasznos, növényi kártevõket (levél-, pajzstetveket, stb.) fogyaszt. Sárgás színû vérük sok más rovarra mérgezõ.
Sp.: Subcoccinella vigintiquatuorpunctata - Lucernaböde
3-4 mm-es, teste barnásvörös, szárnyfedõjén 24 kis fekete folt van, melyek összefolyhatnak. A szárnyfedõ felületét finom szõrözet borítja. Kivételesen növényevõ, lucernakártevõ.
Sp.: Coccinella septempunctata - Hétpettyes katicabogár
5,5-8 mm. Szárnyfedõin a pajzsocska mellett egy összeolvadó, távolabb 3-3 fekete folt van. Levéltetû-fogyasztó. Közönséges.
Sp.: Adalia bipunctata - Kétpettyes katicabogár
3,5-5 mm. Szárnyfedõi sárgásvörösek, 1-1 fekete folttal, vagy egészen feketék sárga vállfolttal.
Familia: Anobiidae - Álszúk
Testük hengeres, rövid nyakpajzsuk púpos. Csápjuk fonál alakú, utolsó ízei megnyúltak. Csípõik gömbölydedek, lábfejeik 5 ízûek.
Az általában rövid életû imágóik nem táplálkoznak. Kártevõk, a lárvák több hónapig fejlõdnek, közben a fát összefurkálják. Mindenféle öreg fát megtámadnak, így a beépített faanyagot is, gerendákat, bútorokat. A belükben élõ gombák bontják az elfogyasztott faanyagot. A kikelõ lárvák a peték felületére tapadt gombaspórákat fogyasztják, így adódik tovább a nélkülözhetetlen mikroflóra.
Sp.: Anobium pertinax - Nagy kopogóbogár
4,5-5 mm. Az elõtor hátsó szögleteiben sárga szõrcsomó van. Fenyõfákban, gerendákban gyakori. Nászidõben nyakpajzsuk elejével a járatok falát ütögetve "kopognak".
Familia: Tenebrionidae - Gyászbogarak
A csáp tövét felülrõl a kiszélesedõ pofák szegélye takarja el. Többségüknek csökevényes vagy hiányzik a hsz.-a, szárnyfedõi összenõttek. Életmódjuk következtében lábaik megnyúltak, kitinjük vastag és kemény, testük zömök. Színük fekete. Az 1-2. lábfej 5-5, a harmadik 4 ízû. Lárváik az Elateridae lárváira (drótférgek) emlékeztetnek.
A bogarak egyik legfajgazdagabb családja (kb. 20.000 faj!). Legelterjedtebb sivatagos, félsivatagos és száraz füves területeken. Fõként éjszaka aktívak, nappalra a homokba ássák magukat.
Sp.: Blaps mortisaga - Halottbûzû bogár
3 cm-es, kellemetlen szagú állat. Szárnyfedõi domborúak, végük farokszerûen kihúzott. Az elsõ lábszár végén 2 rövid tüske ül. Lakott helyek közelében nagyon gyakran elõfordul. Bomló szerves anyagokkal táplálkozik. Veszély esetén hátsó lábait kimerevítve potrohát felemeli és kellemetlen szagot áraszt.
Sp.: Tenebrio molitor - Nagy lisztbogár
12-18 mm. Készletkártevõ, lárvája a lisztkukac. Teljesen száraz lisztben is jól fejlõdnek, ilyenkor a kémiailag kötött vizet hasznosítják. Kivételesen barna színû, de fekete is lehet.
Sp.: Gnaptor spinimanus - Pohos gyászbogár
18-24 mm. Szárnyfedõi nagyon domborúak, összenõttek. Elsõ lábszárainak végén egy nagy tüske ül. Növényi anyagokat fogyaszt. Nappal mozog.
Sp.: Opatrum sabulosum - Sároshátú bogár
7-10 mm. Szárnyfedõin púpsorok vannak, élõ növények gyökereit rágja.
Familia: Mordellidae - Marókák
5 mm körüli bogarak. Alakjuk nagyon jellegzetes: potrohuk vége tövisszerûen kihegyesedõ, lábszáraik rövidek és szélesek.
Potrohtüskéjük és erõs, hosszú hátsó lábaik segítségével bukfencezve menekülnek. Ernyõs virágzatokon gyakoriak, a zsenge részeket fogyasztják. Fõként trópusiak, szubtrópusiak.
Sp.: Tomoxia biguttata - Kúpbogár
Fekete alapszínû, négyszögû pajzsocskája, valamint vállain, szárnyfedõin két folt fehéres színû.
Familia: Meloidae - Hólyaghúzó bogarak
Testük puha, potrohuk duzzadt. Csápjuk általában zsinór- vagy fonál alakú. Karmaik tövig hasítottak. A fej hátulsó széle nyakszerûen elkeskenyedik. Fejlõdésük hypermetamorphosis. Vérük cantharidin tartalmú, ami az ember bõrére kerülve hólyaghúzó hatású.
Sp.: Lytta vesicatoria - Kõrisbogár
Maximum 2 cm, fémeszöld színû bogár. Feje nagy, szárnyfedõinek széle párhuzamos. Idõnként tömegesen elszaporodik, ilyenkor tarrá rághatja tápnövényeit (kõrisfa, orgona, fagyal). Lárváik földi méhek fészkét felkeresve azok mézét fogyasztják.
Sp.: Meloe cicatricosus – Óriásnünüke
16-45 mm. Fekete színû fémeskék fénnyel, mozgásuk nehézkes. Megnyúlt, ovális potroha kilóg rövid szárnyfedõk alól. Peterakás elõtt a nõstény potroha igen megduzzad, utána elpusztulnak. A földbe csomókba rakott petékbõl 2 mm-es elsõdleges ún. triangulus (=háromkarmú) lárvák bújnak ki. Ezek virágokra másznak, az odalátogató vadméhekre kapaszkodnak, és azok fészkébe cipeltetik magukat. Ott azok petéit elfogyasztják, majd másodlagos lárvává alakulnak (pajorszerû, vak lárvák). A harmadlagos, negyedleges lárvastádium után bábbá, majd imágóvá alakulnak.
Gyepekben gyakori.
Familia: Lucanidae - Szarvasbogarak
Általában nagytermetû bogarak. A hím rágói legtöbbször erõsen fejlettek, a táplálkozáshoz nem használhatók. Csápjuk mindig térdes, az elsõ íz erõsen megnyúlt, az utolsó ízeken rövid, merev, nem terpeszthetõ lemezek vannak. Lábfejízeik száma 5. A lárvák korhadó fákban fejlõdnek több évig, az imágók rövid életûek, fák kifolyó nedvét fogyasztják, vagy nem táplálkoznak.
Sp.: Lucanus cervus - Szarvasbogár
A hím maximum 8 cm-es, a nõstény rágója nem feltûnõ. Nálunk ritkábban elõforduló faj. Tölgyerdõkben él. Lárvái korhadó tölgyfákban fejlõdnek. Az imágók megjelenéséig 6 év telik el. Nagyságuk a lárva táplálkozásától függõen változó.
Sp.: Dorcus parallelepipedus - Kis szarvasbogár
17-32 mm, párhuzamos testszélû, fekete bogár. A hím rágója alig hosszabb a nõstényénél. Lomberdõkben él.
Familia: Geotrupidae - Álganéjtúrók
Csáplegyezõjük 3 ízû, bunkó alakú, sûrûn szõrözött. Lábaik erõs ásólábak, fogakkal, szõrökkel. Hátsó légzõnyílásaik a potroh hát- és haslemezeit összekötõ hártyán helyezkednek el, a szárnyfedõk eltakarják, így nem tömõdnek el.
Kevés kivétellel trágyalakók, lárváik is itt fejlõdnek.
Sp.: Geotrupes vernalis - Tavaszi ganéjtúró
14-20 mm, fémeskék vagy zöld. Szárnyfedõi finoman pontozottak. Igen domború testû. Lomboserdõinkben gyakori.
Sp.: Geotrupes stercorosus - Erdei ganéjtúró
12-20 mm, sötétkék fémfényû, csáplegyezõje vörös. Erdõs vidékeken közönséges.
Sp.: Lethrus apterus - Nagyfejû csajkó
12-25 mm. Rágói igen erõsen fejlettek, a csápbunkó elsõ íze kehely alakú, magába foglalja a két utolsó ízt is. Elõtora igen nagy, a potroh aránytalanul kicsi. Szinte fekete, alig fényes. Szárnyfedõi összenõttek, hsz.-i bõrcsökevények. Növényevõk; száraz, füves területeket kedvelik. Gazdaságilag károsak. Különösen a szõlõ fiatal hajtásait, leveleit rágják le, lárváikat is ezzel etetik.
Familia: Scarabaeidae - Ganéjtúrók
Fényes, csupasz csápbunkójuk 3-7 ízû, lemezei terpeszthetõk. Rendkívül változatos család (csak egy részük trágyaevõ).
Pajor alakú lárváik hosszú ideig fejlõdnek, az imágók viszonylag rövid életûek. A lárvák táplálkozásukat tekintve lehetnek trágyaevõk, növényevõk, fejlõdhetnek korhadó fában, talajban vagy hangyabolyban.
Sp.: Copris lunaris - Holdszarvú ganéjtúró
17-25 mm-es, erõsen domború, fényes fekete színû faj. Lapított fejpajzsuk félkorong alakú, a hímén hosszú, felálló, a nõstényén rövidebb, kimetszett szarv látható. Az imágók járatokat ásnak a trágya alatt, az ivadékok itt fejlõdnek a lehordott trágyából.
Sp.: Scarabaeus affinis - Óriás-galacsinhajtó
20-30 mm, nagy, széles testû. Fejpajzsán 6 hegyes, ékszerû fog nyúlik elõre. Elsõ lábszárának 4-4 tüskéje is jellegzetes. Elülsõ lábfejük hiányzik, lábaik, különösen a hátulsók hosszúak. Galacsinjait fejpajzsa és lábai segítségével formálja, messzire görgeti, majd elássa. Faunaterületünk középsõ és déli homokos területein elterjedt.
Sp.: Oryctes nasicornis holdhausi - Orrszarvú bogár
24-45 mm. Nagy, vörösbarna, ritkán feketés bogár. A hím fején hátrahajló szarv, elõtorán széles, elõrenyúló, 3 fogú haránttaraj van. A nõstény fején kis bütyök, elõtorán tojásdad mélyedés van. Lábaik igen erõsek. Gazdasági szempontból közömbösek. Száraz vagy korhadó tölgyek gyökereiben fejlõdnek 4-5 évig. Az imágó ártalmatlan, este és éjjel rajzik.
Megemlítendõ még az elõbbi faj közeli rokonaként a Dél-Amerikában élõ díszes trópusi bogár, a Herkulesbogár (Dynastes hercules). Hossza gyakran a 15 cm-t is eléri.
Sp.: Pentodon idiota – Butabogár
17-24 mm. Egyszínû fekete, zsírfényû. Az elõzõ fajhoz hasonló, de mindkét ivar fején csak bütyök van. Szárnyfedõin finom pontsorok láthatók. Az Alföld laza és középkötött talaján gyakori, fûfélék gyökerén fejlõdik.
Sp.: Melolontha melolontha - Májusi cserebogár
23-30 mm. Fejtetõje és tora fekete, szárnyfedõi világos kávébarnák, lábai vörösek. A potroh oldalán 5-5 háromszög alakú fehér folt van. Lárvája talajban fejlõdik 2-4 évig, növények gyökerével táplálkozik. Tömegesen elõforduló, igen kártékony faj.
Sp.: Polyphylla fullo - Kalló cserebogár
30-35 mm. Legnagyobb cserebogár fajunk. Barna felülete fényes, fehér, pikkelyszerû szõrözetbõl álló foltokkal tarkított. A hím csáplegyezõje 7 igen hosszú, hajlított lemezbõl áll, a nõstényé rövid, 5 ízû és egyenes.
Sp.: Rhizotrogus aequinoctialis - Közönséges vörhenyes-cserebogár
13-20 mm. Egyszínû sárgásvörös. Zömök testét hosszú szõrök fedik. Hazánkban mindenütt elõfordul.
Sp.: Amphimallon solstitiale - Közönséges sárga cserebogár
16-20 mm. Világos szalmasárga, elõtorán általában két hosszanti sötét sávval. Tömeges megjelenése esetén kártékony.
Sp.: Anomala dubia - Rezes cserebogár
11-15 mm. Színe változatos, elõtora és farfedõje finoman pontozott. Szárnyfedõin hosszanti bordázottság látható. Gyakran jelenik meg tömegesen, nagy károkat okozva a termesztett növények lerágásával.
Sp.: Anisoplia lata - Széles szipoly
12-14 mm hosszú. Alapszíne fekete, szárnyfedõi vörösbarnák. A pajzsocska körül gyakran van fekete folt. Magyarországon a gabonatermõ vidékeken elterjedt, a kalászosok termését károsítja. A bogár oligo-, a lárva polifág. A leggyakoribb szipolyunk.
Sp.: Cetonia aurata - Aranyos rózsabogár
Aranyoszöld fémfényû, bordázott szárnyfedõin néhány hosszúkás fehér folttal. Szárnyfedõi összenõttek. A hsz.-t repüléskor a szárnyfedõ oldalszegélyének kimetszésén dugják ki. Virágokon, fõleg rózsaféléken gyakori.
Sp.: Epicometis hirta - Bundásbogár
Fekete, hosszú, felálló halványsárga szõrökkel, szárnyfedõin fehér foltokkal. Imágója kárt okoz, a gyümölcsfák virágait rágja szét. Laza talajú területeken él.
A Cetoniinae (Virágbogarak) alcsaládnak - ahova a két elõbbi faj is tartozik - sok feltûnõen díszes trópusi képviselõje van. Ezek közül említést érdemelnek a legnagyobb fajok (max. 10 cm), a Góliátbogarak (Goliathus goliathus), amelyek pálmák virágjában élnek.
Familia: Cerambycidae - Cincérek
Csápjaik általában legalább testhosszúságúak, végük többnyire elvékonyodik. Szemeik rendszerint kikanyarítottak, vese alakúak. Az elõtor hátán dudorok, bütykök lehetnek. Karcsú testük párhuzamos szélû, szárnyfedõik néha megrövidültek, a hátsó szárny eltûnhet.
Általában nappaliak, növényeken, a szárnyatlanok a fûben tartózkodnak. Hosszú, hátrafelé keskenyedõ lárváik feje erõsen kitines. Élõ vagy száraz fákban, dudvás növényekben fejlõdnek több évig, az imágok is növényevõk. Bábjaik szabadok, az imágókhoz hasonlóak. Többségük ciripel.
Sp.: Cerambyx cerdo - Nagy hõscincér
25-55 mm. Teste fekete, a pontozott szárnyfedõk vége barna. Az elõtor háti része harántul ráncolt, fényes. Tölgyerdõkben gyakori, 3-4 évig fejlõdõ faj, június-júliusban rajzik.
Sp.: Cerambyx scopolii - Kis hõscincér
17-30 mm. Egész teste fényes fekete. Elõtorán harántredõk, szárnyfedõi finoman ráncoltak. Lárvája gyümölcs- és erdei lombosfákban fejlõdik 2 évig.
Sp.: Rhagium mordax - Cser-tövisescincér
13-22 mm. Csápjuk a szárnyfedõk tövéig ér. Válluk széles, válldudoruk kiálló. A szárnyfedõin zöldessárga szõrözet, 2 vörös harántsor van.
Sp.: Morimus funereus - Gyászcincér
20-38 mm. Zömök teste széles, csápjai a testnél másfél-kétszer hosszabbak, szárnyfedõi összenõttek, rajtuk két-két bársonyfekete folt látható. Hsz.-i csökevényesek. Faunánkban az alacsonyabb hegyvidékeken elterjedt. Lárvája tölgy és bükk rönkök gyökerei közt él.
Sp.: Dorcadion fulvum - Barna gyalogcincér
Testük zömök, szárnyfedõik megnyúlt tojásdadok, végük lekerekített. Csápjaik rövidek, vaskosak. Elõtorukon oldalt 1-1 fog van, középen benyomottak. Fejük, elõtoruk fekete, szárnyfedõik vörösbarnák. Hsz.-ik csökevényesek, repülni nem tudnak. Dombvidékek agyagos talaján élnek. Lárvájuk fûgyökerek között található.
Sp.: Dorcadion scopolii - Nyolcsávos gyalogcincér
10-13 mm. Szárnyfedõin élesen határolt bársonyfekete és fehéres-szürke sávok (4-4) váltakoznak. Testalakja az elõzõ fajhoz hasonló. Szintén röpképtelenek. Az Alföldön is elterjedt, száraz legelõkön gyakori.
Sp.: Strangalia melanura - Feketevégû karcsúcincér
7-9 mm. Testük karcsú, szárnyfedõik hátrafelé elkeskenyednek, végük lemetszett. Testük fekete, szárnyfedõik téglavörösek, végükön és a varrat mentén fekete folttal. Imágójuk fõleg ernyõs- és fészkesvirágzatokon gyakori.
Sp.: Pyrrhidium sanguineum - Tûzpiros facincér
7-12 mm. Széles, lapos testének szegélye párhuzamos. Combjai erõsen megvastagodottak. Színe fekete vagy barna, szárnyfedõi vörösbarnák, téglavörös szõrzettel. Lomblevelû erdõkben közönséges, tûzifával a lakásokba is bekerülhet.
Sp.: Plagionotus arcuatus - Bársonyos darázscincér
16-22 mm. Teste a válltól hátrafelé elkeskenyedik. Szárnyfedõinek csúcsa lekerekített, rajta sárga foltok és harántsávok vannak. Teste fekete, lábai, csápjai sárgásvörösek. Tölgyerdõben gyakori.
Sp.: Chlorophorus varius - Díszes darázscincér
8-14 mm. Szárnyfedõinek felülete zöldessárga szõrzettel borított, két széles, fekete harántszalag és egy C alakú fekete folt díszíti. A dombvidéken és az Alföldön is elterjedt, lárvája lomblevelû fákban 2-3 évig fejlõdik. Az imágó viráglátogató, fõleg cickafarkon gyakori.
Sp.: Rosalia alpina - Havasi cincér
16-38 mm. Fekete teste kékesszürke szõrzettel borított. Elõtorán, szárnyfedõin bársonyfekete foltok és harántszalagok vannak. Hegyvidéki bükkösökben gyakori.
Familia: Chrysomelidae Levélbogarak
Testük általában zömök, tojásdad, igen domború, de nem félgömb alakú, mint a Coccinellidáknál. Felületük csupasz, fénylõ, gyakran különbözõ rajzolatokkal. Csápjuk gyöngysorszerû, 11 ízû. Lehet fûrészes, fogazott vagy a vége megvastagodhat. 4 ízû lábfejeik harmadik íze a legszélesebb, szív alakú vagy kétkaréjú. Gyakori az ivari dimorfizmus.
Lárváik alakja változatos, többnyire hosszúkásak. Mind a lárvák, mind az imágók növényevõk. Sokuk veszedelmes kártevõ.
Sp.: Chrysomela graminis - Margaréta-levélbogár
8-11 mm. Teste fényes ércszínû zöld. Feje a szemek hátsó szegélyéig az elõtorba süllyedt. Szárnyfedõi pontozottak, hátrafelé gyengén kiszélesedtek. Lábai erõsek, vaskosak. Ártéri erdõkben mindenütt gyakori.
Sp.: Melasoma populi - Nagy nyárlevelész
10-12 mm. Tojásdad teste enyhén domború. Szárnyfedõi vörösek, varratszögletükben kis fekete folt van. Fûz- és nyárféléken közönséges.
Sp.: Phytodecta fornicata - Lucernabogár
Feje széles, lehajló, a szemek közepéig az elõtor takarja. Szárnyfedõi vörösbarna színûek. Az elõtoron 2, a szárnyfedõn több fekete folt van. Fõleg a Tiszántúlon károsít, növényenként 1000-1500 petét is rak a lucernára.
Sp.: Leptinotarsa decemlineata - Burgonyabogár
5,5-11 mm. Szennyessárga alapszínû. Szárnyfedõin a varratszegély és 5-5 hosszanti sáv fekete. Hazánkba Amerikából hurcolták be. Tápnövényei a burgonya és a vele rokon növényfajok.
Sp.: Cassida viridis - Zöld pajzsbogár
9-10 mm. Fejük a pajzsszerû elõtor alá rejtett, szárnyfedõi laposak, háromszög alakúak. Fénytelen zöld színûek.
Sp.: Clytra laeviuscula - Fûzfa-zsákhordóbogár
8-11 mm. Testük hengeres, szárnyfedõik sárgásvörösek, fekete vállfolttal és fekete harántszalaggal. Különösen fûz- és nyárféléken közönségesek.
Sp.: Phyllotreta nemorum - Nagy káposztabolha
Teste hosszúkás, 2,5-3 mm-es, feje kicsi, szemük kiugró. A lábszárak, lábfejek sárgák, szárnyfedõin hosszanti világos sáv fut.
Sp.: Cryptocephalus sericeus - Nagy fészkesbogár
6,5-8 mm. Szárnyfedõik hengeresek, pontozottak. Az elõtor hátának oldalszéle S alakú. Színük változó. Az imágók elsõsorban Compositákon találhatók.
Sp.: Chaetocnema tibialis - Répabolha
1,5-2 mm. Lábai vaskosak, hátulsó combjai erõsen megduzzadtak. Zöldes vagy barnás bronzszínû. A csápok vége barna. A répa közismert kártevõje.
Sp.: Bruchus pisorum - Borsózsizsik
4,5-5,7 mm. Zömök, tojásdad testû bogár, feje elõl csúcsos. Teste fekete, rozsdabarna pikkelyszõrökkel és fehér foltokkal tarkítva. Lárvája a borsó magjában egyesével fejlõdik.
Sp.: Acanthoscelides obtectus - Közönséges babzsizsik
3,5 mm-es, zömök testû bogár. Barna alapon sárgás szõrökkel fedett. Egy babszem belsejében több lárva is fejlõdik.
Familia: Attelabidae - Eszelények
Fejük megnyúlt, ormányban végzõdik. Ormányuk rendszerint a fejnél hosszabb, csúcsán erõs rágókkal. Keresztmetszete kör. Csápjuk bunkóban végzõdik, nem térdes. Több fajuk színes, fémfényû. Lárváik általában lábatlanok, a legtöbb a tápnövényében él. Ivadékgondozásuk van.
Sp.: Byctiscus betulae - Szivarsodró eszelény
0,5 cm, fémeskék. A szõlõ levelét sodorja, ragasztja össze petéi számára. Egy ilyen 4-5 órás munkával elkészített "szivarba" átlagosan 4-5 petét rak.
Sp.: Attelabus nitens – Tölgylevélsodró
4-7 mm. Fekete, elõtora és a szárnyfedõi, valamint a csápostor néhány íze piros. Fõleg tölgycserjéken fordul elõ. A bogár a tölgy levelébõl hordó alakú sodratot készít utódai számára.
Familia: Brentidae - Pálcaormányosok
Apró fajok. Kör keresztmetszetû ormányuk a fejnél mindig hosszabb. A csáp nem, vagy gyengén térdes.
Sp.: Apion apricans - Vörösheremag-cickányormányos
3-3,5 mm nagyságú. Ormánya hosszú, vékony. Lárvája a lóhere magját eszi.
Familia: Curculionidae - Ormányosbogarak
Csápjuk térdes, fejük ormányszerûen megnyúlt, ami lehet széles, lapos és rövid, de hengeres, hosszú, keskeny is.
Lárváik általában gyökerekkel táplálkoznak, a többség élõ növényi szövetekben, rejtetten fejlõdik. Kifejletten fõleg növényeket fogyasztanak. Sok fajuk kártevõ.
Sp.: Otiorrhynchus ligustici - Hamvas vincellérbogár
10-12 mm. Ormánya széles, lapos. Csápja rövid és vastag. Színe fekete. Teste a szürke pikkelyszõröktõl hamvasnak látszik. Háta feltûnõen domború. Szárnyfedõi összenõttek, repülni nem tud. Fõként szûznemzéssel szaporodik. A genus egyetlen mezõgazdaságilag kártevõ faja. Lárvája a lucerna gyökerét, imágója meg a levelét fogyasztja. Más tápnövényei is vannak.
Sp.: Peritelus familiaris - Kendermagbogár
4,5-6 mm. Rövid ormány, térdes csáp, barnásszürke szín jellemzi. Szárnyfedõi összenõttek, repülni nem tud. Az imágó fõleg szõlõk, gyümölcsfák rügyeit szívja. Duna-Tisza köze, Nyírség laza talaján gyakori.
Sp.: Sitona humeralis - Lucerna-csipkézõbarkó
3,5-5,5 mm, rövid, széles ormányú faj. Elõtorán 3 hosszanti széles, világos pikkelypár van. Pillangósokat károsít, fõként az imágó. A lárvák a nitrogéngyûjtõ gümõket pusztítják el.
Sp.: Cleonus punctiventris - Lisztes-répabarkó
13-16 mm. Fekete alapszínû, hamvasszürke pikkelyekkel. Vastag ormányán 3 él, szárnyfedõin V alakú fekete sáv, végükön 1-1 dudor van. Tömeges megjelenés esetén kipusztíthatják az egész répavetést.
Sp.: Liparus glabrirostris - Acsalapu-ormányos
15-22 mm, a legnagyobb ormányos bogarak egyike. Koromfekete, elõtorán, szárnyfedõin sárga szõrfoltokkal. Hegyi patakok mentén, acsalapun gyakori.
Sp.: Anthonomus pomorum - Bimbólikasztó bogár
3,5-5 mm, szinte az almafa kérgével egybeolvad, mintázott. A szárnyfedõ hátsó felén V alakú keresztsáv van. Magyarországon mindenütt elterjedt, ahol almát termesztenek. A lárva kártétele a jelentõsebb: a virágrészeket rágja ki.
Sp.: Calandra granaria - Gabonazsizsik
3-3,5 mm, megnyúlt, hengeres testû. Repülni nem tud. Hártyás szárnyai hiányoznak. A lárva és a báb is a károsított magban található. Párás, meleg környezet kedvez a szaporodásának. Oxigénigényük minimális, de a magvak 10% alatti nedvességtartalma tömeges pusztulásukat okozza.
Sp.: Ips typographus - Betûzõszú
Apró termetû: 4-6 mm. Fejük rövid, nem ormányszerû. Kimélyített szárnyfedõik végén 4 erõs fog van. Fák kérgében, faanyagában él. Egyszínû barnák vagy feketék. A nõstény, majd a lárva jellemzõ alakú járatokat rág.
A nõstény egy központi folyosót rág, aminek oldalára szabályos rendben rakja petéit. A kikelõ lárvák általában az anyajáratra merõlegesen rágnak tovább. Legtöbbször csak másodlagos kártevõk: kiöregedett, beteg fákat támadnak meg. Fõleg lucfenyõben él, de más fenyõket is károsíthat.
Ordo: Strepsiptera - Legyezõszárnyúak
Törékeny testû, átlag 5 mm-es állatok. A hímek elülsõ szárnya csökevényes, a legyek billérjével analóg, hsz.-uk nagy, legyezõszerûen összehajtható. Csápjuk nagy, gyakran elágazó, igen nagy felületû. Szemük 20-70 egyedi szemecskébõl tevõdik össze, szeder alakú. A nõstények sem külsõ megjelenésükben, sem életmódjukban nem hasonlítanak a hímekre. Más rovarok, fõleg hártyásszárnyúak potrohában élõsködnek, szervezetük szélsõségesen leegyszerûsödött. Fejtoruk nyúlik ki a gazdaállat potrohgyûrûi közül. A kifejlett állatok nem táplálkoznak. Lárvaszülõk, a szûznemzés is elõfordul körükben.
A faj terjesztését a gazdaállatok végzik: róluk a 0,25 mm-es lárvák (triungulid lárva) a gazda látogatta virágokra kerülnek, innen tapadnak az újabb rovarokra, amelyek fészkükbe hurcolják õket és lárváikat fertõzik velük. A gazda és a parazita fejlõdése párhuzamosan zajlik. A megfertõzött állatokat sztilopizáltnak nevezik. A Strepsiptera lárvák 3-4 fejlõdési stádiumukat a gazdaállatban élik át, annak testnedveit szívogatják, különféle, a gazda pusztulását nem okozó elváltozásokat kiváltva.
Sp.: Xenos vesparum - Darázskedvelõ legyezõszárnyú
4-6 mm. Polistes darázsfajokon élõsködik.
Sublegio: Neuropteroidea
2 pár szárnyuk hasonló, rajtuk sok hosszanti- és keresztérrel. 5 lábfejízük van.
Korábban rendként tárgyalták, sok könyvben ma is így szerepel, de indokoltnak látszik az idetartozó csoportokat önálló rendként szerepeltetni, annyira elkülöníthetõk tulajdonságaik alapján. Mindössze szárnyaik dús, hálózatos erezettsége köti össze õket.
Ordo: Megaloptera – Vízi recésszárnyúak
Összetett, félgömb alakú szemeik nagyok. Szájszervük rágó, de az imágók nem táplálkoznak. A hímek rágója megnyúlhat, párzáskor használják. Serte vagy gyöngyfüzér alakú csápjuk a testhossz 2/3-áig ér. Szárnyaik sûrûn erezettek, de a hosszanti erek nem ágaznak el villásan, mint a többi Neuropteránál. A potrohnál hosszabb szárnyaikat nyugalomban háztetõszerûen tartják. Csapongva repülnek.
Lárváik vízben vagy iszapban, míg imágóik szárazföldön, mindig a víz közelében élnek. Petéiket vízbe vagy annak közelébe rakják. A fiatal lárvák jól úsznak, ragadozók. Bábozódáskor elhagyják a vizet, bábjuk szabad. A kifejlett rovarok rövid életûek.
Sp.: Sialis lutaria - Sötét recésfátyolka
8-10 mm. Hengeres teste fekete. Szárnyai barnásfeketén füstösek és feketén erezettek. Lárvája álló- és lassan folyó vizekben él.
Ordo: Raphidioptera - Tevenyakúak
Megnyúlt, elkeskenyedett elõtoruk a test tengelyével szöget zár be. Elkeskenyedõ fejük az elõtorból lefelé hajlik. Szemeik zöldes csillogásúak. Gyengén, csapongva repülnek. Ragadozók, fõleg levéltetveket fogyasztanak. Táplálékszükségletük nagy, sok káros rovart elfogyasztanak mind lárva, mind imágó alakban. A nõstények potrohvégén hosszú, kard alakú, sötét színû tojócsõ van. Öreg, fás területeken, fenyvesekben petéznek. Teljes kifejlõdésükhöz két év szükséges. Bábjuk szabad.
Sp.: Raphidia flavipes - Sárgalábú tevenyakú
10-12 mm, fekete testû, sárga lábú faj. Szárnyjegyének fele sárga, fele barna. Bokrokon, fákon gyakori.
Ordo: Neuroptera – Igazi recésszárnyúak
Szárnyerezetük sûrû, hálózatos. Szájszervük lefelé irányul, csápjuk általában fonalas vagy gyöngysorszerû, de lehet bunkós és fésûs is. Sokuk szárnya tarka, foltos. Lárváik általában a szárazon fejlõdnek, kétszer vedlenek, ragadozók, rágóik szívófogakká alakultak. Túlnyomó többségük imágóként is ragadozó életmódot folytat.
Familia: Ascalaphidae - Rablópillék
Nagytermetû, szõrös testû rovarok. Fejük nagy, csápjuk bunkós, igen hosszúnyelû. Szárnyuk nagy, szitakötõszerû, gyakran tarkán színezett. Csapongó repülésük közben ejtik el rovarzsákmányukat. Lárváik szintén ragadozók, avarban, talajban, kövek alatt élnek. Elsõsorban trópusi, szubtrópusi területeken elterjedtek.
Sp.: Ascalaphus macaronius - Rablópille
19-22 mm. Szárnya sárga-fekete. Csápja csaknem az esz. végéig ér. A Magyarországon élõ három faj közül a leggyakoribb. Erdõszegélyeken látható.
Familia: Myrmeleontidae - Hangyalesõfélék
Testalkatuk a szitakötõkére emlékeztet. Csápjuk vaskos, rövid és bunkós. Szárnyuk hosszú, keskeny, sûrûn erezett. Színük szürke, barna vagy feketés, sárgás rajzolattal. Alkonyatkor, éjszaka aktívak, ragadozók. Petéiket egyesével a homokba rakják. Egyesek lárvája ott tölcsért készít és az abba esõ kisebb rovarokkal táplálkozik. Ezek csak hátrafelé képesek mozogni, szõrzetük elõre áll. Tölcsérük aljába húzódnak, csak fejük legeleje és szívó-fogókészülékük áll ki. A fajok többségének lárvája nem készít tölcsért, a homok felszínén les áldozataira.
Sp.: Formicaleon tetragrammicus - 4 foltos hangyalesõ
32-40 mm hosszú, szárnyain 4 fehér és több fekete folt van.
Sp.: Myrmeleon formicarius - Közönséges hangyalesõ
64-72 mm, a legismertebb hangyalesõ. Fején a csápok töve körül nagy, sötét foltok láthatók.
Mindkét faj a homokterületek állata, lárváik tölcsért készítenek.
Familia: Mantispidae - Fogólábú fátyolkák
Elülsõ lábaik a Mantodeákhoz hasonlóan fogólábakká alakultak. A megvastagodott comb oldalán erõs fogótüskék vannak. Növényi részekre ragasztott petéik nyelesek. A kikelõ lárvák bizonyos pókok petekokonjaiban fejlõdnek tovább, azok petéibõl táplálkozva. Ott külön gubóval bebábozódnak.
Sp.: Mantispa styriaca - Fogólábú fátyolka
Teste világos okkersárga, barna vagy vörösesbarna rajzolatú. Szárnyai víztiszták. Erdei tisztások, erdõszegélyek lakója.
Familia: Chrysopidae - Fátyolkák
Zöld vagy sárga testû, aranyos szemû állatok. A potrohnál hosszabb szárnyaik hosszúkás oválisak, víztiszták, sûrû erezetük több színben csillog. Csápjuk a szárny csúcsán is túlérhet. Védekezésül elõtoruk oldalain bûzös váladékot bocsátanak ki. Alkonyatkor és éjjel aktívak. Lassú mozgásúak, csak kis távolságra repülnek. Zsákmányukat csápjaikkal tapogatják ki. Ezek petéi is nyelesek. A kikelõ 2 mm-es lárva levéltetvekkel táplálkozik. Több faj áldozatai bõrével, apró moha, zuzmódarabokkal, homokszemcsékkel álcázza magát, csak szívófogai látszanak ki. Bábjuk szabad.
Sp.: Chrysopa perla - Aranyszemû fátyolka
28-33 mm. A szegély alatti szárnyerei zöldek. A fejtetõn X alakú mintázatot alkotnak a foltok. Tavasztól õszig repül.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

17 6. gyakorlat alapfogalmak állatélettan anatómia antroptöri ápolástan áramlástan articulation biztonságpolitika bogarak diszkrét matematika élettan éptöri 2 eu tételek finance fogyasztás fogyasztóvédelem forgó mozgás glikoneogenezis gyep hallás illeték internet ismertető jogi alapismeretek katalízis kémia környezet középérték közgazdaságtan fő áramlata krúdy magyar premodern méhen belüli fejlődés motefo numerikus órai jegyzet ordo rugó szili tb nemzetközi ttk tudomány üzleti etika vállalat vállalkozási ismeretek vázlat védelem vetőmag víz