Marx-szöveg a ppt-hez

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaAntropológiatörténet III.JegyzetekMarx-szöveg a ppt-hez

A tQkés termelést megelQzQ formák
A bérmunka és a tQke elQfeltétel a szabd munkának a pénzre való cseréje a pénz termelése végett, illetve a szabd munka elválasztása annak objektív feltételeitQl (munkaeszköz és  anyag). Vagyis a munkás mint tulajdonos eloldozása a földtQl: a kis szabad földtulajdon és a közösségi földtulajdon felbomlása. Tulajdonosként az egyénnek munkától független tárgyi létezése van. A munka célja nem az értékteremtés, hanem az egyén és családja, illetve a közösség fenntartása. Az egyén csupán munkásként való feltételezése történelmi termék.
A földtulajdon elsQ formájának, vagyis életük objektív elQfeltételeinek elsajátításának elQfeltétele valamilyen természetadta közösség család vagy törzs, vagy kombinációja. A közösség azért elQfeltétel, mert már jelen van a vándorlás és a pásztorkodás szakaszában is. A föld adja a munkaeszközt, a munkaanyagot, a székhelyet, a közösség bázisát. Az emberek, mint közösségtulajdonához viszonyulnak a földhöz. A keleti forma se mond ennek ellent, amikor a közösség felett van egy despota. A közösségi tulajdon munkában realizálódik, ez megjelenhet úgy, hogy mindenki család külön dolgozik a neki kijelölt területen, vagy az egység kiterjedhet, és a munkát is közösségi módon végzik. A többlettermelés mindig a közösség, mint közösség szükségleteit fedezi (vagy a despotának megy). A törzsi közösség vezetQje lehet egyetlen ember (despotikus) vagy a családfQk csoportja (demokratikusabb). A munka általi elsajátítás közösségi feltételei (vízvezetékek, közlekedés) a közösség feletti egység mqveként jelenik meg. Közösség tulajdon és magánbirtoklás van. Tehát A termelés és a tulajdon azonosításából kiindulva az "ázsiai" társadalmak alapzatát a törzsi-községi földtulajdonban találta meg, melynek lényege az, hogy az egyén csak törzse, közössége tagjaként viszonyulhat a földhöz. E közösség, mely nem a termelés, a reális elsajátítás következményeként, hanem elQfeltételeként jelenik meg a törzsi-Qsközösségi társadalmakban, azután is fennmarad, hogy felsQbb összefoglaló egységként e bázison megszervezQdik az állam. A törzsi-közösségi alapzat egyben azt is jelenti, hogy a despota, a korábbi felfogásoktól eltérQen, eredetileg nem önmagát, hanem közösségét képviseli, s e címen sajátítja el a többletmunkát. Marx tehát határozottan szakított azzal a feltételezéssel, mely az uralkodó földtulajdonát elsQdlegesnek vélte, s abból eredeztette a keleti társadalmak sajátos vonásait. SQt, azt is felismerte, hogy az "ázsiai" közösségek nemcsak despotikus intézményekként mqködhetnek, hanem demokratikusabb formákban is, amennyiben az egység "a családfQk egymásra való vonatkozásaként" valósul meg. A despotikus hatalomgyakorlást is korlátozottnak tekintette, feltételezve, hogy a többletmunkát elsajátító állam csak névleges tulajdonos, mely nem avatkozik be a termelQk tevékenységébe, s talán a földbirtoklási és földhasználati viszonyokba sem. Az "ázsiaiság" marxi értelmezése azonban hosszú idQn keresztül még a materialista történelemfelfogásban sem vált elfogadottá. Marx felfogásában a termelés elválaszthatatlanul kötQdik a tulajdonhoz, s e gondolat a társadalmi formák elméletének talán legfontosabb mozzanatát alkotja. "Minden termelés a természet elsajátítása az egyén által egy meghatározott társadalmi formán belül és annak révén. Ilyen értelemben tautológia azt mondani, hogy a tulajdon (tulajdonba vétel, elsajátítás) a termelés egyik feltétele." A logikában a tautológia egy olyan állítás, amely a saját értelménél fogva igaz: igazságtartalmuk közvetlenül következik a benne szereplQ fogalmak definíciójából Fogalom meghatározása önmagával; logikai hiba. Például: „A bútor olyan bútor, amely…”
A tulajdon második formája szintén feltételezi a közösséget, de nem szubsztanciaként, melynek az egyének pusztán járulékai. Bázisa nem a föld, hanem a város, mint a földmqvelQk teremtett székhelye. Azok a nehézségek, melyek létrehívják a várost, nem a földbQl erednek, hanem más közösségekbQl. A háború az a közösségi munka, amely szükséges ahhoz, hogy életük objektív feltételeit elfoglalják, vagy megvédelmezzék. A családok katonailag vannak megszervezve, és a városban vannak koncentrálva. A közösségi tulajdon el van választva a magántulajdontól. Az egyes ember úgy válik magántulajdonossá. Hogy már nem érvényes, hogy az egyes tulajdona csak közösségi munkával értékesíthetQ. A község szabad, egyenlQ magántulajdonosok egymásra vonatkozása, kifelé szövetség. A közösségi földtulajdon megmarad a közösség, mint közösség szükségleteinek biztosítására, tulajdonosa tulajdonképp az állam. A közösség tagjaként magántulajdonos az egyén, és magántulajdonosként a közösség tagja, e kettQ elválaszthatatlan. A közösséget a tagjai már történelminek, keletkezettnek tudják. A cél nem a gazdagság szerzése, hanem az egyén, mint közösség tagjának létfenntartása és újratermelése. Ezek a városok földmqvelésre alapozott városok, a kézmqvesek rendszerint szabadon eresztett rabszolgák, és az ókorra jellemzQ. A város és körlötte lévQ földek alkotják a gazdasági egészt.
Ókori Görögországban az antik termelési mód kialakulása- állampolgárság adja földtulajdont de az állam adja a földtulajdon egységét , Antik típusú társadalom- egyéni termelés, csak a földtulajdonos állampolgár- közföldek bérlQje csak állampolgár lehet állam irányításának monopóliuma+ állampolgári kötelezettségek-

Ókori Rómában az antik típusú termelési mód kialakulása,-majd az állampolgárság kiterjesztése-reformkísérletek és rabszolgatartó nagybirtok összessége hozza a colonusrendszert A colonus szó alatt eredetileg (a Római Birodalomban alakult ki) a mezQgazdasági (szabad) kisbérlQt értették, aki a nagybirtokosok földjeinek egy-egy parcelláját terményhányad fejében mqvelte. A termény egy részét be kellett szolgáltatnia a tulajdonosnak, a többivel Q és családja rendelkezett. Ez a rendszer a középkori földhasználat alapja

A tulajdon germán formája nem a városban, az államban koncentrálódik. A germán törzsfQk egymástól távoléltek, ezért egyesülés (nem egyesület) jön létre köztük, és ezt gyqléssel kell életre hívni. Itt is van közösségi föld, de nem osztják meg, hanem vadászatra, legeltetésre használják, az egyéni tulajdon kiegészítése. A község és a közösségi tulajdon az egyének egymásra vonatkozásában közvetetten jelenik meg. Minden család a gazdasági termelés önálló központja. Itt csak egyéni tulajdon van, és tulajdonképp nincs közösségi tulajdon. A közösség annyiban létezik, amennyiben közös célok érdekében összegyqlnek, és vannak közösen használt földterületeik, ez utóbbit mint egyéni tulajdonos használják, és nem mint állampolgárok (szemben az ókorral).
Ebben a három formában a földtulajdon a gazdasági rend bázisa. Ezeknél megvan: 1. A földnek a munka elQfeltételeként való elsajátítása. Az egyén a munka objektív feltételeihez úgy viszonyul, mint az övéhez. A munka fQfeltétele a föld, nem mint a munka terméke, hanem mint természet adta jelenik meg. 2. Ezt a viszonyulást a termQföldhöz közvetíti az egyénnek a közösség tagjaként való természetadta létezése. Az egyénnek elszigetelten ugyanúgy nem lenne földtulajdona, mint ahogy nem tudna beszélni sem. Ezen a módon a közösségek addig léteznek, amíg újra tudnak termelQdni az adott objektív feltételek között. De elQbb utóbb maga a termelés és a népesség szaporulat szükségszerqen, fokozatosan megszünteti ezeket a feltételeket. Ha egy ember változtatja viszonyát a közösséghez, az a közösségre rombolóan hat. Ilyen például az elszegényedés, vagy a rómaiaknál a hódítás, ami eleinte összefért a második formával, de végül szétvettette azt.





–
˜
¢V"W"N-P-R-^.`.Ê/Î/<0>0‚3â3¸4º4¼9¾9AAHæLèLdWfWò[ô[Ž``ªh¬hðlòlmms sè}õêõêõßÔõÔÉԾɾԳÔÉõÔõÔõ¨¦õ¨õ¨õ¨õ¨õ¨õ¨õ¨õ¨õU hm-

hKÞCJaJ hm-

hœYUCJaJ hm-

h—œCJaJ hm-

h2XîCJaJ hm-

hÎZ¿CJaJ hm-

h©3ÉCJaJ hm-

hÙWQCJaJ hm-

heCJaJ*Dp

W"R-Ì/Î/à3â3¾9AèLfWô[`¬hòl sìyè}ôìììììììììììììììììì dhgdm-


$dha$gdm-

è}þAz ókorban termelés célja nem a gazdagság, hanem hogy a tulajdon melyik módja hozza létre a legjobb állampolgárokat, vagyis a termelés célja az ember. A gazdagság a kereskedQnépek, és a középkorban a zsidók célja. A modern társadalomban az ember a termelés célja, a gazdagság anyag dolgokban valósul meg, amely szemben áll az emberrel, mint szubjektummal. Ugyanakkor az ókor korlátolt elégedettség. A modern társadalom állandó elégedetlenség, ezért állandó mozgás, fejlQdés, mely kitermelte a csere és a termelQerQk egyetemességét, a természeti erQk feletti abszolút uralmat (még nem látta az ázsiai földrengést meg a cunamit).
Az Qseredetei feltételei a termelésnek nem lehetnek termeltek, nem lehetnek termelés eredményei. Az élQ és tevékeny embereknek és a természetnek az egysége, és az ember természet általi elsajátítása nem szorul magyarázatra; viszont arra szorul az emberi létezés szervetlen feltételeinek és a tevékeny létezés, mint tQke és bérmunka kettéválása. A rabszolga és a jobbágy esetén ez még nem volt jelen, mert Qk ugyanúgy szervetlen elQfeltételként voltak feltételezve a termelQ számára, mint az állatok (milyen szép& ). Az egyetlen korlát, amibe egy közösség ütközhet földhöz való viszonyulásában, egy másik közösség. Ezért az egyik legQsibb munka a háború a föl megszerzése vagy megtartása érdekében. A tulajdon eredtei jelentésében, annyit jelent, hogy az egyén úgy viszonyul létezése feltételezéseihez, mint ami az övé, mintha teste meghosszabbításai lennének. KettQsen létezik: szubjektíve, mint Q maga, és objektíve, mint létezésének ezek a természeti feltételei. A természeti termelési formák is kettQsek: közösség tagjaként való létezés; közösség közvetítésével viszonyulás a földhöz, mint övéhez. A tulajdon tehát törzshöz tartozást jelent. A törzs által meghódított idegen törzset tulajdonnélkülivé teszi, és újratermelésének szervetlen feltételei közé veti: a rabszolgaság és a jobbágyság csak a törzsiségen alapuló tulajdon fejleményei.
A tulajdon csak maga a termelés által valósul meg, nem csupán elgondolt vonatkozás. Ezek a feltételek ezért változnak: egyszer vadásznak rajta, aztán földmqvelik, faluból város lesz. Közben a népesség szaporodása hódítást vagy új termelQerQk alkalmazását teszi szükségessé. Ezáltal a termelQk is változnak: szükségleteik, érintkezési módjaik, képzeteik. Ha elválik a közösség tagja, mint magántulajdonos a városi közösség tulajdonától, ahol megszqnik a kölcsönös feltételezettsége magántulajdonnak és állampolgárságnak: ott elQfordulhat, hogy a közösség tagja tulajdon nélkül marad.
A munkás is mint termelés természeti feltétele jelenik meg, de már a tulajdon már nem a dolgozó egyénnek az objektív feltételeihez való viszonyulása, hanem valami másodlagos, de az eredeti viszonyulásból szükségszerqen kifejlQdQ. Ennek az elkülönülésnek a fQeszköze a csere, amely felbomlasztja a csordarendszert, mert az ember már csak magára vonatkoztatja magát. A munkás csupán szubjektíven áll a polgári társadalomban, teljesen objektívum nélküli. A szubjektív és objektív lét egysége csak korlátolt termelQerQk között lehetséges, a termelQerQk fejlQdése felbomlasztja ezt az egységet.
A munkának a tQkéhez való viszonyulása történelmi folyamatot feltételez, melyben megszqnik a dolgozó tulajdonos lenni, illetve a tulajdonos dolgozni. Négy dolog bomlik fel 1. Földhöz, mint termelési feltételhez viszonyulás, és a közösség tagjai tulajdonosok. 2. A dolgozó a szerszám tulajdonosa. 3. A termelQ el van látva szükséges fogyasztási alappal, még mielQtt a termelést bevégezte volna. +. Jobbágy és rabszolga, mint a termelés feltételei vannak adva. A munkás és a tQkés viszonyára ez már nem igaz, a tQkés csupán a munkát sajátítja ki csere révén, és ha ezt a munkát gépek végezhetik el, annál jobb. Ez a munkás létrejöttének feltételei. Egyetlen tulajdonuk a munkaképességük, és termelés objektív feltételei, mint nem-tulajdon jelennek meg, a munka kicserélhetQ értékké vált. Felbomlanak a földtulajdonviszonyok, a céhviszonyok, a cliensi viszonyok. A természetbeni szolgáltatások uralkodnak a pénzbeni szolgáltatások felett. A szabd munkások megjelenésével, a tQlük elválasztott tulajdon, mint szabad érték, tQke jelenik meg.
TQkévé a pénz formájában létezQ vagyon változik. Ezt a pénzt uzsora és kereskedQi nyereségek útján keletkezik, vagyis nem földtulajdonból, vagy a céhbQl. A pénzvagyon akkor válhat tQkévé, ha szabadon találja a munkást, és megvásárolhatóak a termelési eszközöket, anyagokat. (Céhrendszer még nem engedi, hogy bárki ipart qzzön.) A tQke tehát a felbomlott viszonyok mellet felvásárolja külön a szerszámokat és külön a munkát, és felhalmozza Qket egy helyen. A pénzvagyon a csereérték megjelenésével, közvetve segítette a meglévQ formák felbomlását.
A csereértékre alapozott termelés és a csereérték cseréjére alapozott közösség a munkának a maga objektív feltételeitQl való elválasztását feltételezi és termeli. A idegen munkát csere nélkül, de a csere látszatával sajátítják el. A csere rendszerének alapzata a tQke. Ahhoz, hogy a munka objektív feltételeihez, mint tulajdonhoz tudjon viszonyulni, a magáncsere helyébe másik rendszernek kell lépnie. A magáncsere a tárgyiasult munka munkaképességre való cseréje, ezért látszatcsere. Kezdetben a kereskedQ a kész terméket vette meg az iparostól, de most már a munkáját veszi meg, és teljesen az uralma alatt tartja. Ennek elsQ formája a manufaktúra, majd késQbb a nagyipar. A nagyipar elQfeltétele, hogy a falut bevonják a használati érték termelése helyett a csereérték termelésébe.
EgyfelQl a tQke megjelenése feltételezi a munka és objektív feltételeinek szétválását, másfelQl maga is gyorsítja a folyamatot, és mindenhol betetQzi: így megszünteti a munkának minden olyan formáját, amely nem a tQével való szemben állásában létezik: kézmqves munka, kis földtulajdon, kistQkések. A tQke feltételezi a nem termelésbQl, hanem a forgalomból származó pénzvagyon felhalmozását. Piacot képez maga számára azáltal, hogy megszünteti a falusi mellékipart, így mindenki számára Q termel. A tQke feltételezi a tQkést, mint a munkával szemben személyiségre szert tett objektív munkafeltételeket. A tQke nem dolog (pénz, áru, anyag), hanem termelési viszony (mert az áru, az anyag és a pénz van, amikor tQke, és van, amikor jövedelem. A tQke körforgásában a termelés a forgalom vég- és kezdQpontja, és fordítva. Tehát a forgalom és a termelés önállósága is csak látszat.
Az "ázsiai" termelési mód fogalma sajátos helyet foglal el a történelemelmélet rendszerében. E kategória elQtörténete az antikvitás és a felvilágosodás meghatározó gondolkodóinak azon felismerésén alapul, hogy a keleti és az európai társadalmak jellege gyökeresen különbözik egymástól. Felfogásuk szerint az elQbbieket a despotikus uralom, az állam mindenhatósága jellemzi, szemben a klasszikus ókori és keresztény civilizációkkal, melyekben a törvények és a kereskedelem révén megjelent a szabadság szelleme.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1 eloadas 14. a munkapiac xii fej0001 2.óra 5. előadás adatgyűjtés alapfogalmak alapvizsga általános kémia assembly biztonság csokonai deindividuáció élete épszerk 3 eu ismeretek felvilágosodás filmtörténet házi internet kamatláb kántor anita keringés közgáz közigtöri kronológia kultúra különleges épületszerkezetek logisztika ma másabb méhen belüli fejlődés neveléstörténet objektum objektum orientált os önköltség polgár politikai szociológia puska2 segédlet szerves kémia szociológia termelésmenedzsment tóth tűzjelző üzleti kommunikáció üzleti terv válgazd vizsga vizsga feladatsor