Egyetemes tételek

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarJogászEgyetemes állam-és Jogtörténet 1Egyetemes tételek

Egyetemes állam- és jogtörténet tételei

21. Tétel:
A német államok szervezete 1850 és 1866 között. (Tk. 375-377. old.)

1815 utáni idQszakra emlékeztetQ módon igyekeztek belsQ viszonyaikat stabilizálni. Az abszolutizmus pozíciói jelentQsen megszilárdultak. Poroszország újra hegemóniára tört 1850 márciusában. Ausztria kizárásával akarta tömöríteni a német területeket. Ausztria elhárította ezt a kísérletet, az elszigetelt porosz állam kénytelen volt meghátrálni. 1850 novemberében olmützi egyezmény értelmében Poroszország lemondott osztrák ellenes katonai terveirQl, feloszlatta a 21 kisnémet államból álló porosz uniót és elismerte a Német Szövetséget. Az 1849. márciusi alkotmányt az 1851. dec. 31.-i, úgynevezett szilveszteri pátens eltörölte, csupán az állampolgárok törvény elQtti egyenlQségét, a jobbágyfelszabadításra utaló szabályait és a vallásszabadságot, biztosító részeit tartotta hatályban. Megszqnt a községi önkormányzat, a helyi tisztviselQket a kormány nevezte ki. A császár Schwarzenberg halála (1852) után nem nevezett ki miniszterelnököt, hanem maga elnökölt a minisztertanácsban. Alkalmanként összehívta a Birodalmi Tanácsot. A nem német területek katonai kormányzóinak korlátlan hatalmuk volt. A népek börtönének Qrizetét tizenkilenc ezredbQl álló csendQrség is szolgálta. Minden csendQrdíjazásban részesült az által beszállított foglyok után. A neoabszolutizmus katonai, gazdasági és politikai sikertelensége az 1859-es osztrák-francia-olasz háború során Lombardia elvesztésével nyilvánvalóvált. Menesztette Beck belügyminisztert, és 1860. márc. 5-n kibQvítette a Birodalmi Tanácsot 38, közöttük hat magyar taggal. A császár megígérte, hogy az ország költségvetését a tanács elé fogja terjeszteni és a jövQben adót megállapítani. A tanács véleménye alapján, elsQsorban a magyar konzervatív tagok ösztönzésére került sor az Októberi Diploma kiadására. Az 1860. okt. 20.-án megjelent állandó és visszavonhatatlan állami alaptörvény egyesítette az alkotmányos és abszolutisztikus, továbbá a föderalista és centralizáló elemeket. A fQhatalom továbbra is a császár kezében maradt, de megígérte, hogy törvényeket ezek után csupán a Birodalmi Gyqlés közremqködésével alkot. A hadügy, és a külügy teljes egészében az uralkodó kezében maradt. A diploma megtartotta a Birodalmi Tanácsot. A visszavonhatatlan alaptörvény fél évig sem volt hatályban. A császár 1861. febr. 26-án kiadta a a birodalomi képviseletrQl szóló alaptörvény  t. Egy centralizált birodalom körvonalait vázolta fel. Birodalmi Tanács törvényhozó jogokat kapott. A pátens két házból álló központi parlamentet létesített. Az Urak Házának tagjai a császár által kijelölt nagybirtokos arisztokraták, katolikus egyházfQk, továbbá a belátása szerint válogatott más kitqnQségek lehettek. A 343 tagból álló képviselQházat a tagállamok országgyqléseinek delegáltjai alkották. Poroszországban az 1848/49-es forradalom után Ausztriához hasonló alkotmányjogi folyamatok zajlottak. Kortársai megítélés szerint a porosz királyság ezekben, az években alakult át katonaiból rendQrállammá. A korszak egy revideált alkotmány kiadásával kezdQdött. 1850. jan. 31-én megjelent alaptörvény maradt érvényben, Poroszországban az elsQ világháború végéig. A kétkamarás országgyqlés összetétele és ennek változása már önmagában is jellemzi a korabeli porosz államfejlQdési irányt. Az elsQ kamara tagja volt minden nagykorú királyi herceg. Az elsQ kamara átalakításáról szóló rendelet megszüntette a választást, a király a tagok többségét szabadon válogathatta ki. Az 1860-as évek elején Poroszországban sqrqsödtek az alkotmányjogi konfliktusok. IV. Frigyes halála után I. Vilmos került a trónra, aki 1860-ban Otto von Bismarckot, nevezte ki kancellárrá. Sajátos uralmi rendszert honosított meg, amelyben egyaránt helyet kaptak diktatórikus és parlamentáris elemek. Modernizálta, átalakította a porosz hadsereget. Poroszország lassan megerQsödött, így néhány év múlva elérkezettnek látta az idQt a német egység megteremtésére.

22. Tétel:
A német jogrendszer és kodifikációs törekvések. (Tk. 378-379. old.)

A francia forradalom és a napóleoni háborúk nyomán a német területek jelentQs részén fejlett francia polgári jog érvényesült. Porosz Landrecht kiszorult a franciák által elfoglalt területekrQl, a dél-német államok egy része pedig a Code Civil német fordítása léptette életbe. LegjelentQsebb kodifikációs munka az Osztrák Polgári Törvénykönyv volt. Létrejöttének elQzményei Mária Teréziáig nyúlnak vissza, aki 1753-ban egy jogtudósokból álló testületet bízott meg azzal, hogy országa számára egységes magánjogi kódexet állítson össze. Gaius Institutiónak rendszerét követte. Az 1766-ra befejezett újabb tervezet sem kapott császári megerQsítést. A mq elsQ, személyi joggal foglalkozó része csak 1786-ban II. József császár rendeletére lépett hatályba Galíciában. II. Lipót Karl Martinira, a kiváló tudósra bízta a munka folytatását, aki újabb fejezettel bQvítette a nagy mqvet. A végleges változat 1811-re, Zeiller professzor irányításával készült el és került a császár elé, aki azt 1812. jan. 1-jével hatályba léptette. A kódex 1502 §- a három részre oszlik. Az elsQ nagyobb tartalmi egység a személyekrQl szóló, a házassági, gyámsági jogot, továbbá a szülQk és a gyermekek közötti jogviszonyt tárgyalja. A második rész a dologi jog, a birtok, a tulajdon, a zálog, a szolgalom intézményérQl, az öröklési jog, és a tulajdonközösség normáiról. A záró fejezet a kötelem teljesítésérQl, megszüntetésére, az elévülésre és elbirtoklásra irányadó szabályokat tartalmazza. A bevezetQ rész definiálja a polgári jog fogalmát. Rögzíti, hogy a szabályosan kihirdetett törvény nem ismerésére senki sem hivatkozhat. A törvényt általánosan kötelezQ módon csak a törvényhozó értelmezheti, de kivételesen megengedhetQ az analógia is. Az OPTK tiszteletben tartotta az egyes személyeknek, vagy testületeknek adott kiváltságokat és mentességeket. A személyi joggal foglalkozó rész a kor elQremutató felfogása szerint elismeri, hogy minden emberszületéstQl kezdve természetes, elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik. Megtiltja a rabszolgaságot és az örökös szolgaságot, védi a méhmagzat jogait. A házasságot olyan szerzQdésnek tartja, amelyben különbözQ nemq személyek ígértet tesznek arra, hogy egymással elválaszthatatlan közösségben élnek, gyermekeket nemzenek, azokat nevelik, és egymást kölcsönösen segítik. A házasságban a család feje a férj. A törvény megkülönbözteti a törvényes és házasságon kívül született gyermekeket. Anyjuk családi nevét viselik. A dologi jogi szabályok között figyelemre méltó a tulajdonnak a Code Civilhez hasonló megfogalmazása. Az ingatlanforgalom biztonságát szolgálja a telekkönyv bevezetése. Bárki által megtekinthetQ nyilvántartásban az ingatlan legfontosabb adatai, a tulajdonos neve és a fennálló terhek szerepeltek. A OPTK mellett említést érdemel az 1813-as bajor BüntetQ Törvénykönyv. A bqncselekmény súlya szerint különbséget tett bqntett, vétség és kihágás között. Rögzítette a nullum crimen sine lege elvét, csak az a cselekmény minQsül bqncselekménynek, amelyet elkövetése elQtt a törvény annak nyilvánított. A bajor törvénykönyv ismerte a nulla poena sine lege elvét is. Csak olyan büntetésnem alkalmazható, amelyet a törvény rögzít. A kegyetlen tortúrák, elrettentést célzó egyedi büntetések visszaszorítását szolgálta.

23. Tétel:
A Német Birodalom államszervezete 1866-1918 között. (Tk. 379-382. old.)

A porosz-osztrák konfliktus 1866-ban kiélezQdött. Bismarck a Német Szövetség liberális átalakításának gondolatával bQszítette fel az osztrákokat. Miután Ausztria hallani sem akart az általános választójog alapján összehívandó új szövetségi parlamentrQl, a porosz király javaslatot tett a Habsburg-monarchia kizárására. A gyQztes a porosz állam hozzákezdett a Német Birodalom megteremtéséhez. ElsQ állomása az Északnémet Szövetség 1867. júl. 1-jei létrehozása volt. 30 millió lakost magába foglaló 21 német állam összefogása révén bontakoztak ki a késQbbi német császárság. Az új államszövetségben Poroszország dominanciája érvényesült. A király kezében volt a kancellár kinevezésének joga, aki egyszersmind porosz miniszterelnök is volt. ElQremutató megoldásként elfogadta a férfiak állandó, egyenlQ, titkos választójogot, és elismerte a népképviseleti szervek ellenQrzQ szerepét. A franciákkal megvívott gyQztes háború után a délnémet államok is csatlakoztak a szövetséghez, így létrejött a Német Birodalom. Alkotmányos 1871. ápr. 17-én fogadta el a Birodalmi Gyqlés. A törvényhozó hatalmat a Szövetségi Tanács és a Birodalmi Gyqlés együttesen gyakorolja. A tanács elnöke a birodalom kancellárja volt. A testület a Birodalmi Gyqlés elé önálló javaslatokat terjeszthetett, és dönthetett a közösen hozott törvények végrehajtási módozatairól. A Birodalmi Gyqlés tagjait Németország 25. életévet betöltött férfi lakossága titkos szavazással választotta meg, fizetett állami hivatalnokok képviselQk nem lehettek. Megillette Qket a mentelmi jog, a gyqlés engedélye nélkül ellenük vizsgálatot lefolytatni, vagy letartóztatást elrendelni nem lehetett. Az újonnan felmerült, törvényhozás elé kívánkozó ügyeket már 1871-ben, a polgári jog kérdéseit 1873-ban, a szociálpolitika össznémet szabályait 1881-ben birodalmi törvények rendezték. A birodalom vezetQ tisztségviselQje a császár volt. P képviselte Németországot a nemzetközi kapcsolatokban. Az állam nevében hadat üzenhetett és békét köthetett. A császár hívta össze a törvényhozás szerveit, nyitotta meg, napolta el és rekesztette be az üléseit. Az alkotmány Qt hatalmazta fel a törvények kihirdetésére és a tagállamokkal szembeni háború, a szövetségi végrehajtás vezetésére. Ha valamely állam nem teljesítette a központi hatalom elvárásait, a birodalom erQszakkal kényszeríthette erre. Az államélet egyik legbefolyásosabb személyisége a kancellár volt, aki császári kinevezéssel nyerte hivatalát. A birodalmi politika legfQbb gyakorlati irányítója egyben a porosz miniszterelnöki tisztet is betöltötte. A birodalmi kormányzat független volt a legfQbb képviseleti szervtQl. Kizárólag császárnak volt felelQs tetteiért. Központi tisztségviselQk sem függtek a törvényhozástól, csupán a megbízást adó kancellárnak voltak alávetve. Létrejött a birodalmi külügyi hivatal, az admiralitás, a vasútügy országos fQhatósága és az igazságügy legfelsQbb szerve. A német háborús elQkészületek idején, különösképpen a háború kezdetekor a birodalmi centralizáció fokozódott. Az igazgatás túlnyomó részben a tagállamok hatáskörében maradt. Megjelent és intézményesült a szolgáltató közigazgatás gondolata, amely elsQsorban azt állampolgárok autonómiájának védelmére és életfeltételeik javítására törekedett. A tagállamok döntQ többségében kiépült a miniszterális rendszer, a szakszerq hivatalnoki apparátus. Teret nyert az önkormányzat. A tagállami igazgatás átvette az iskolák, a szociális ügyek, a munka-és építésügy állami irányítását. A birodalom bírósági szervezeti rendszerét az 1879. okt. 1-jén hatályba lépett törvény szabályozta. Az igazságszolgáltatás tagállami jogkörben maradt, elsQ fokon a járásbíróságok, bonyolultabb ügyekben a törvényszékek jártak el. A bismarcki törvényhozás gondoskodott a sajátos hatáskörq, speciális ügyeket elbíráló ítélkezQ-szervek létrehozásáról is. A korszakban született meg az elsQ modern szemléletq kvalifikációs törvény, amely szakértelmet és gyakorlatot a hivatásos jogászi tevékenység alapfeltételeként írta elQ. Súlyosabb bqncselekmények elbírálására esküdtszékeket állítottak fel.

24. Tétel:
Német jogfejlQdés 1866-1918 között. (Tk. 382-384. old.)

A német jog egységesítésének államjogi feltételei 1866-ra jöttek létre. 1869-ben életbe léptetett ipartörvény volt a legfontosabb, amely biztosította a vállalkozás szabadságát. A törvény a nQk számára is lehetQvé tette az ipargyakorlást. A kereskedelmi törvény (1861) is hasonló szellemben liberalizálta a gyakorlatot. Megszületett a kereskedelmi társaságokról szóló szabályozás (1870). A 20. század elején került sor a biztosítási, kiadói és csekkjog átfogó birodalmi szabályozására. 1883 és 1886 között jelentQs szociális tárgyú törvények születtek. ElsQként a betegbiztosítást szabályozták, amellyel a bérbQl élQk többségének létbiztonságát erQsítették. A betegellátás költségét a munkaadó és a munkavállaló 1:2 arányban viselte. A betegség elsQ 13 hetére törvényesen biztosított táppénz járt. A balesetbiztosításról szóló törvényt 1884-ben fogadták el. A harmadik törvény az öregségi és rokkantsági nyugdíjjogosultság biztosította. A nyugdíjkorhatár a 70. életév volt. Az 1872. jan. 1-jén hatályba lépQ BüntetQ Törvénykönyv általános rendelkezései fQként a Code Penalt, különös részeinek szabályai a német hagyományokat és az 1851-es porosz szabályozást követték. Az 1877-ben kiadott birodalmi büntetQ perrendtartás szintén elQképe volt a késQbbi közép-európai jog rendezésének. Az esküdtszéki eljárásban és a 16 évesnél fiatalabb vádlott érdekében a kötelezQ védelmet írta elQ. Rendelkezése szerint ugyanis a bíróság a fQeljárást ügyészi indítvány nélkül is elrendelhette. Elmaradt a kontinentális szabályozástól az elQzetes letartóztatás szinte korlátlanná tevQ megoldása. A Német Birodalom közjogi felépítése miatt egységes ügyészi rendszer nem alakulhatott ki. A Birodalmi FQtörvényszék mellett állították fel a fQügyészi hivatalt. A császári Németország legjelentQsebb kodifikációs mqve a Polgári Törvénykönyv (BGB) volt. Az 1900. jan. 1-jén hatályba lépett kódex a kési liberalizmus sajátos szellemi terméke. A jogtudomány a civiljogi kodifikációt régóta sürgette. Az egyes tagállamok önálló magánjogi szabályokat alkottak. Németország egyéb részeiben a tartományi törvények, városi statútumok, a szokásjog kusza normái rendezték a magánszemélyek egymás közötti viszonyát. A kodifikációs elQmunkálatok már ebben az évben megkezdQdtek. Az általuk javasolt alapokon 1881-ben egy tizenegy tagú testület kezdte el a rendszeres munkát, amely hat év alatt készült el az ötkötetes mqvel. A tervezetet széles körben megvitatták, és élesen bírálták. A birodalmi igazságügyi hivatal 1890-ben egy másik bizottságot hozott létre. A tervezet 1895-ben készült el, a következQ évben a törvényhozás elfogadta, életbeléptetésére a huszadik század elsQ napján került sor. A kiegészítésekkel máig hatályban lévQ kódex megfelel a kodifikációval szemben támasztott Max Weber-i követelményeket: absztrakt fogalmi rendszer, tárgyszerqség, és tudományos precizitás jellemezi. A 2385 szakaszt tartalmazó mq pandektajogi hagyomány szerint öt részre (könyvre) tagolódik. Az elsQ tartalmi egység az összterjedelem tizedében általános kérdéseket tárgyal. A kódex a jogi személyek mellett ebben a részben szabályozza a dolgok felosztását, a jog és a cselekvQképesség feltételeit, a szerzQdések általános kérdéseit. A második könyv a kötelmi jogot fogja át. A harmadik tartalmú egység a dologi jogot fogja át. A negyedik könyv a családi jogról rendelkezik. A zárófejezet az öröklési jogról szól. A kodifikáció egységteremtQ érdeme vitathatatlan. A hatályba léptetQ rendelkezések harmadik fejezetében a részállamok magánjogba vágó korábbi szabályozásainak jelentQs részét érvényesnek tekintette. A szülQi felügyelet ellátásakor a férj dominanciája érvényesül, aki a családi vagyon kezelésében is elQjogokat élvez. A házasságon kívül élQ nQ és gyermek hátrányos megkülönböztetésben részesült. Az öröklési szabályokban a római jog hatása érzQdik.

25. Tétel:
A Weimari Köztársaság államszervezete. (Tk. 384-386. old.)

Az elsQ világháború nyomasztói terhei súlyos belpolitikai helyzetet teremtettek Németországban. Az elégedetlenség a katonai vereségek hatására 1917-18-ban tovább fokozódott. A birodalom vezetése 1918 októberében alkotmánymódosítást fogadtatott el. A hadsereg, és a haditengerészet kikerült a császár egyszemélyi vezetése alól, a birodalmi kancellár a Birodalmi Gyqlésnek lett felelQs. A katonáknak az értelmetlen háború elleni lázadása, az éhínség és munkanélküliség kiváltotta mozgalom, a baloldali erQk által szervezett ellenállás, végül az antant határozott állásfoglalása következtében a császárság összeomlott. II. Vilmos 1918. nov. 9-én a semleges Hollandiába menekült. Az 1919. febr. 6-án összeült Alkotmányozó Nemzetgyqlés elfogadta a köztársasági alkotmányt. Az 1919. aug. 24-én hatályba lépett alaptörvény Európa legdemokratikusabb alkotmánya volt. Deklarálta a népszuverenitás elvét. Preambulumában minden joggyakorlásának lehetQségét radikálisan kiterjesztette: választhatott minden 20. életévét betöltött német állampolgár. ElsQ ízben nyertek szavazati jogot a nQk is. Magát a köztársasági elnököt is közvetlenül a lakosság választotta. A szavazóképes polgárok száma kétszerese lett a császári idQszakénak. Az alkotmány nem kötötte százalékos arányhoz a pártok parlamenti részvételét. A kis pártok így akár egyetlen mandátummal is képviseltethették magukat a törvényhozásban. Az alkotmány határozott kísérletet tett a jogállamiság megteremtésére, deklarálta a bírák függetlenségét. Rendelkezési szerint senkit sem lehetett saját bírájától elvonni, tehát tilos volt a különleges bíróságok felállítása. Az alkotmány, közvetve a frankfurti alaptörvény példáját, a szabadságjogok teljes katalógusát tartalmazta. Rögzítette a legfontosabb liberális szabadságjogokat, a lakás sérthetetlenségét, a levél és a postatitok védelmét, a szabad vélelemnyilvánítási jogot. Modern jogelveket is rögzített. Deklarálta a nQk és férfiak állampolgári jogainak és kötelezettségeinek egyenlQségét. A nemek egyenjogúságának kinyilvánítása mellett az állam alkotmányos kötelességévé tette a többgyermekes családok támogatását. Megszüntette a házasságon kívül született gyermekek hátrányos megkülönböztetését. Az alkotmány köztársasági államformát vezetett be. A korszerq parlamentáris kormányforma jött létre. Az államhatalmi ágak egyensúlyát azonban a weimari alkotmányozás nem tudta megteremteni. A Birodalmi Gyqlés befolyásának ellensúlyozására bQvítették ki a birodalmi elnök jogkörét. Az állam legfontosabb közjogi méltóságát hétéves idQszakra választották, megbízatása egy alkalommal meghosszabbítható volt. Különösen megnövelte az alkotmány 48. §- ában biztosított szükségrendelet alkotási jog. A Német Birodalom közbiztonságának, és közrendjének nagymértékq megzavarása és veszélyeztetése esetén a birodalom elnöke a rend helyreállítására fegyveres erQt is igénybe vehetett. Az alkotmány a birodalmi centralizációt segítette elQ. Az egyes részek elveszítették az eddig fenntartott különjogaikat. A birodalmat alkotó belsQ államjogi egységek száma is csökkent, az 1871-ben meglévQ 24 állam az összevonásokkal 1928-ra már 17-re csökkent. A gazdasági világválság idején bevezetett szociális és munkaügyi rendelkezések végrehajtására tartományi határokra tekintet nélkül hoztak létre állami szerveket.

29. Tétel:
A Népszövetség, mint az európai egység akadálya. (Tk. 553-555. old.)

Az elsQ világháború után Európa nagy része republikanizálódott. Az Osztrák-Magyar-Monarchia köztársasági szemléletq kisállamokra bomlott, Németország csak nevében maradt egységes birodalom. Oroszországban a forradalom elsöpörte a cárizmus. Európai népei maguk kormányozták még azokban az országokban is, ahol a monarchikus államforma fennmaradt. A népek testvéri egységbe tömörülnek, nem valósult meg. A konzervatív hatalmak bukása után a nacionalizmus ismét felerQsödött. Az európai egység hirdetQi az elsQ világháború után elvesztették a befolyásukat. A háború ideje alatt még jelen volt az egység kialakítására irányuló törekvés. A világégés elsQ hetétQl kezdve számos föderációs javaslat jelent meg. Ezek célja az európai államok közötti jövQbeni háború elkerülése volt. KésQbb, amikor a háború más kontinensre is kiterjedt, a világméretq megoldások kerültek elQtérbe. A háborús helyzet egyébként számtalan egyéb utat kínált. Voltak, akik a német birodalom egységteremtQ küldetését hangsúlyozzák, és olyan gondolkodók is, akik egy erQs közép-európai egység megteremtésén fáradoztak. A Wilson elnök által javasolt Népszövetség elvben alkalmas volt a béke és a nemzetközi rend megóvására. Az USA és Szovjet-Oroszország távolmaradása miatt ténylegesen európai szövetség volt, alapszabálya szerint az egész világra kiterjedQ hatáskörrel rendelkezett. Alapkövetelménye volt a népek önrendelkezési joga, az államok szuverenitása, és egyenlQsége. Gátolta a tényleges integrációt a szervezet puszta léte is. A Népszövetség ráadásul nem is teremthetett valódi egységet, hiszen a versailles-i békét elfogadva, és Németországot kizárva a szervezet a gyQztes hatalmak képviselQje, nemzetközi jog eszköze lett. Attilio Caliati és Giovanni Agnelli a háború alatt megjelentetett egy könyvet, amelyben a leendQ Népszövetséget a szuverén államok túl laza szervezetének nevezték. Javasolták egy szorosabb európai föderáció létrehozását. Az európai egységtörekvések neves képviselQje Edouard Herriot volt, aki 1924-ben, mint francia miniszterelnök szállt síkra az integrált Európáért. Az európai államok gazdasági szükséghelyzetére utalva gazdasági közösség kialakítását szorgalmazta. 1925. jan. 29-én a francia nemzetgyqlés elQtt kijelentette, hogy Európa a világ provinciájává süllyedt. A francia kezdeményezésnek Németországban és Ausztriában is élénk visszhangot váltottak ki. Számos magán és hivatalos csoport alakult, egyre több párt foglalkozott az integráció gondolatával. 1925. júliusi heidelbergi pártkonferenciájának akcióprogramjába is felvették az európai gazdasági szükségességét. 1926-ban nemzetközi vámunió-bizottság alakult, amelynek 1930-ig nemzeti szervezete jött létre. Genfben, 1926-ban létrejött az európai gazdasági együttmqködési unió. A korabeli közvéleményre nagy hatást gyakorolt gróf Richard Coudenhove-Kalergi Páneurópa-mozgalma. Egy egységes világkoncepcióból indult ki. Kalergi meg volt gyQzQdve a Népszövetség alkalmatlanságáról. Úgy vélte, hogy a szervezetet át kell alakítani, regionális alapokra kell helyezni. Biztosítani kell az USA és Szovjetunió jó szándékú támogatását is. A szervezeten belül a következQ öt régiót kellene létrehozni: páneurópai, pánamerikai, brit, orosz és ázsiai. Kalergi az orosz térséget kizárta volna az európai szervezetbQl. Kalergi az 1923-as Pánerópai Manifesztum-ban két veszélyre hívta fel a figyelmet. Óvott az európai államok egymás elleni háborújától, másrészt az orosz terjeszkedés reális veszélyére figyelmeztetett.

30. Tétel:
Aristide Briand egységkoncepciója és a korabeli realitás. (Tk. 555-558. old.)

Briand a Népszövetség tizedik közgyqlésén, 1929. szept. 5-én javasolta, hogy az európai kormányok lépjenek szorosabb kapcsolatba egymással. Földrajzilag egybetartozó térségnek politikai értelemben is egységes álláspontot kell követnie. Az európai népeknek lehetQséget kell adni arra, hogy egymással kapcsolatot tarthassanak, közös érdekeiket együttes döntésekkel érvényesítsék. Nyilvánvaló, hogy közös érdekek elsQsorban gazdasági természetqek. Briand mellett fQleg Eduard Benes csehszlovák és Gustav Strasemann német külügyminiszter állt ki. Strasemann szerint a versailles-i szerzQdés által létrehozott új államok nem illeszthetQek be az egységes gazdasági rendszerbe. A Párizs környéki békék révén nem csupán a határok száma emelkedett, hanem növekedtek a gazdasági és közlekedési nehézségek is. Briand 27 szkeptikus európai kormányt szólított fel arra, hogy a következQ közgyqlésre közös memorandumban dolgozzák ki az európai közösségek létrehozatalával kapcsolatos elképzeléseiket. Az átfogó terv gondolatára a nyilvánosság nagy része visszafogottan reagált. Különösen a britek támadták az elképzelést. Winston Churchill 1930. febr. 15-én a Saturday Evening Postban írta: „Örömmel üdvözöljük a gazdag, szabad és biztonságos európai közösséget. Azonban nekünk saját államaink és feladataink vannak. Mi Európával akarunk haladni, de nem kívánunk Európában feloldódni. A francia kormány 1930. máj. 17-én elQterjesztette elsQ memorandumát. SzerzQje Saint-John Perse volt. A béke biztosítására szolgáló intézmények Európa szerte meggyengültek. A Népszövetségen belül tagozódásra lenne szükség. Az államközi kapcsolatoknak továbbra is a feltétlen szuverenitáson és a teljes politikai függetlenségen kell nyugodnia. A dokumentum egyébként négy cikkelyt foglalt magába. Az elsQ egy általános, morális alapokon álló európai uniót helyezett kilátásba. A második cikkely az európai konferenciáról szól. A harmadik cikkely határozta meg a szervezet fontos alapelveit. A negyedik cikkelyben olyan kérdések szerepeltek, amelyekkel az európai konferenciáknak a közeljövQben foglalkozni kellene. Az európai eszme Franciaországban egyre népszerqbbé vált. Eduard Herriot is megjelentette: Az Európai Egyesült Államok címq könyvét. Ebben hosszasan ecseteli a gazdasági krízist, Európa egyre csökkenQ gazdasági krízist, Európa egyre csökkenQ gazdasági befolyásának okait. A kontinens elveszítette a világ bankárának pozícióját, a közlekedési monopóliumát. Az USA megszerezte az Atlanti- és Csendes-óceán közötti hajózás elsQségét. Az európai szellem és kultúra lehetQvé tenné a régi befolyás visszaszerzését is. Herriot álláspontja szerint a politikai szempontoknak nem kell prioritást biztosítani a gazdaságiak rovására. ElsQként az európai gazdaság alapos feltátása, törvényszerqségeinek megismerésére kell sort keríteni, csak azt követQen lehet politikai célokat meghatározni. Oroszországnak az európai közösségben helyet kell biztosítani. Herriot meg volt arról gyQzQdve, hogy egy új típusú államközi kapcsolatrendszer nem épülhet a történelmi szuverenitás elképzelésére. Gróf Coudenhove-Kalergi 1930. szept. 25-i emlékiratban úgy foglalt állást, hogy az európai unióban minden tagállamnak meg kell védenie szuverenitását. Leon Blum ezzel szemben a szuverenitást mesterséges és elavult elvnek tartotta. Joseph Barthélemy tagállami szuverenitást tartotta az európai egység legfontosabb problémájának. A memorandum szerinte jogilag gyenge lábakon állt, hiszen a javasolt szövetségi rendszer a tagállamok szuverenitásának korlátozása nélkül nem alakítható ki. A szellemi erQfeszítések hiábavalónak bizonyultak. Ezek semmitmondóak voltak. Valamennyi állam kinyilvánította óhaját a békére és az egységre. A brit kormány számos módosító javaslattal élt, és azt hangsúlyozta, hogy a Népszövetség és a tervezett európai szervezetek hatásköre több esetben fedi egymást. Azt kezdeményezte, hogy a Népszövetségen belül egy európai fiókszervezetet kellene létrehozni. A német kormány, melynek élén Brüning állt, úgy vélte, hogy nincs szükség új nemzetközi szervezet létrehozására. A Briand által javasolt állandó politikai bizottságot csaknem minden állam elutasította. A Briand-tervben szereplQ titkárságot az államok döntQ többsége fölöslegesnek tartotta. Briand 1930. szept. 11-én még egyszer felszólalt a Népszövetségben és javasolta az Európai Tanács felállítását. A terv fQleg Anglia ellenállása nyomán bukott meg. Három nappal Briand beszéde után tartották meg a németországi választásokat, ahol a nemzetszocialisták a második legjobb eredményt érték el. Minden internacionalizmust dekadensnek, vagy a világ zsidósága általi összeesküvésnek tartottak. Alfred Rosenberg Európa válsága és újjáépítése címq 1934-es elQadásában arról beszélt, hogy az Európa-eszme tartalma nem írható körül teljes pontossággal. A náci ideológusok nem hittek abban, hogy Európa népeit egy elvont eszme alapján egységbe lehetne vonni. A nacionalizmust életképesebbnek tartották, mint évszázadokkal korábban volt. Háborús idQkben megszaporodtak az egységtervek. Sokszor maguk a viszály kirobbantói hivatkoztak univerzális eszmékre, amikor nemzeti érdekeiket közvetve támadták meg másokat. Azt akarták elhitetni, hogy a birodalmuk a konzervatívok által régóta várt stabilizáló tényezQ lesz, amelyben egy életképes eszme éled újjá. Írásaikban hangsúlyozták a birodalom európai felelQsségét, a német nép közösségi küldetéstudatát. Eközben terveket szQttek az alacsonyabb rendq népek Európából történQ eltávolításáról.

31. Tétel:
Az elsQ világháború utáni államfejlQdési tendenciák. (Tk. II. 45-48. old.)

Az elsQ világháború után az európai államok kapcsolataiban és az egyes országok belsQ alkotmányjogi szerkezetében jelentQs változások történtek. JelentQs elQrelépés volt a köztársasági államforma térnyerése. 1920-as évektQl egyre nagyobb befolyást nyertek a diktatórikus hatalmi rendszerek. Tíz évvel az elsQ világháború után már csak 12 demokratikusan kormányzott állam volt Európában. A modernizációs folyamat fQ áramból kiszorult perifériaországok jogrendszereit különösen az elsQ világháború tette próbára, amely ebben a régióban a hagyományos jogrend alapelemeinek megrendülésével járt. A megoldatlan problémákkal terhes régiókban ezt a súlyos válsághelyzet tetézte a cári Oroszország kettQs forradalma, valamint a polgári demokratikus mozgalmak soha nem látott méretq hullámverése. A jobboldali fordulat 1922-ben, Olaszország Mussolini hatalomátvételével kezdQdött. 1923-ban a bolgár katonatiszti államcsíny, a Cankov nevéhez köthetQ konzervatív nacionalista idQszak. Ugyanebben az évben Spanyolország lett a katonai diktatúra áldozata. A Rivera tábornok által bevezetett militarista rendszer 1930-ig tartott, majd 1936-tól Franco tábornok katonai uralma következett. Az 1926-os év három országban eredményezett jobboldali fordulatot. Lengyelországban katonai államcsíny történt. Portugáliában Costa tábornok vetett véget a köztársaságnak. Litvánia is katonai jellegq igazgatás alá került. Jugoszláviában I. Sándor cár 1929-ben számolta fel a demokratikus intézményeket. Németországban 1933. jan. 30-án nyert alkotmányos hatalmat a nemzetszocializmus. Ausztria belsQ politikai rendszere 1933. márc. 7-én szintén totalitárius irányban módosult. 1934-ben Észtország, Lettország, Görögország 1936-ban, Románia 1938-ban vált a katonai diktatúra áldozatává. Az elsQ világháború évekig történQ elhúzódása, az alapvetQ erQforrások mértéktelen pusztítása fQként a hadbanállók társadalmát és jogrendjét tette ki felfokozott népek társadalmára, meggyorsította polgárosodásukat. Kínában és Indiában ekkor kezdQdött a társadalom korszerqsítése. Változások a modern jog világméretq térhódítását eredményezték. Nemzetközi jogi keretet az ún. versailles-washingtoni rendszer teremtette meg. A versailles-washingtoni rendszer alapját Németországgal Versailles-ban (1919), az Osztrák Köztársasággal Saint-Germainben (1919), Bulgáriával Neullyben (1919), Törökországgal Sevres-ben (1920), és Magyarországgal Trianonban (1920) megkötött béke képezte. Az új rendet és határokat szentesítQ egyezmény a gyQztes hatalmak, Anglia, Franciaország, és Amerika Egyesült Államok diktátuma volt. A legyQzöttek ellenében így jött létre az ún. kisantant (1921), amelynek alapítói a francia érdekszféra kiterjesztQiként léptek fel. Az oroszországi forradalom határövezetében születQ balti államok helyzete tehát eleve bizonytalan maradt, miként a megoldatlan határproblémák következtében a kisantant egész térsége is helyi konfliktusoktól volt terhes. A gyQztes hatalmak Washingtonban, 1921-1922-ben nemzetközi konferenciát szerveztek és a versailles-i békediktátum megQrzése végett, megalakították a Népszövetséget. Az alapvetQ nagyhatalmi érdekek domináltak. A legyQzött államok teljes elszigetelése, a térség érdekövezetekbe történQ besorolása volt az elsQdleges cél, amely újabb nemzetközi ellentétek forrásává lett. A iparilag fejlett Németország ezt az elszigeteltséget nem viselhette el, így született meg az 1922. évi német-szovjet szerzQdés. Rapallo széttörte az Oroszország köré vont kordont, egyben Németországot is lélegzetvételhez juttatta. KedvezQ hatású volt az ún. laussene-i konferencia is, amely az államok közötti együttmqködést és a népek önrendelkezési jogát rögzítette. Ennek eredményeként szilárdult meg a modern Törökország nemzetközi helyzete. A Távol-Kelet térségében történtek alig kezelhetQ változások, amikor a gazdaságilag elszigetelt Japán kínai szárazföldi területeket foglalt el és bekebelezte Mandzsúriát. A húszas években már fasizáládó Olaszország megindította az afrikai gyarmatszerzQ háborúját. Német-olasz intervenció célpontjává lett a spanyol demokratizálódó állam, amelynek következményeként immár a harmadik totalitárius diktatúra jött létre kontinensünkön. Az újjáéledQ hatalmi törekvések, területszerzQ háborúk nyilvánvalóvá tették a versailles-washingtoni rendszer életképtelenségét. A weimari köztársaság romjain születQ III. (Német) Birodalom idQközben kilépett a NépszövetségbQl (1933) és zavartalanul készíthette elQ az Osztrák Köztársaság beolvasztását. A Lengyel Köztársaság 1935 után megalázó függésbe kényszerült a Német Birodalomtól, miközben Hitler a versailles-i szerzQdésben foglalt korlátozó rendelkezéseket egyoldalúan felmondta (1935). A nyugati országok közömbössége, az ismert be nem avatkozási politikai elvezetett a Szudéta-vidék bekebelezéséhez (1938), továbbá a Csehszlovák Köztársaság okkupálásához (1939), továbbá az ún. Molotov-Ribbentropp paktum (1939) születéséhez. Csak a Lengyel Köztársaságot ért totális támadás után kényszerült Anglia és Franciaország az ismert visszalépésre. A németek közben 1940. áprilisában megszállták Dániát, Norvégiát, májusban Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot. Nyitva állt az út Franciaország, a kisantant hajdan vezetQ hatalma leigazításához. Japán, a Német Birodalom és Olaszország katonai szövetsége 1933-ban szorosabbá vált. Ezen az alapon vettek határozottabb lendületet a távol-keleti japán hódítások, kezdQdött meg az olasz támadás Albánia és Görögország ellen, és fejezQdött be az Osztrák (1938), illetve a Csehszlovák Köztársaság (1939) német birodalmi területekbe való beolvasztása.

32. Tétel:
A jogrendszer jellemzQi, a jogállamiság felszámolása. (Tk. II. 52-56. old.)

A modern világ fQbb jogrendszerei a két világháború között szinte kivétel nélkül válságos idQket éltek át. A jogállamok egy részében felmerült az erQs demokrácia, illetve az elnöki (prezidenciális) rendszerek kiépítésének igénye. Már ez által is felborult a hagyományos jogforrási hierarchia, és egyre gyakoribbá vált a rendeleti kormányzás. A kétségtelenül lassú parlamenti jogalkotás háttérbe szorult. A XX. Század nagy történelmi változásai a modellként számon tartott világjogrendszereket is átmeneti kényszerpályára terelték. Kényszerpályákat azonban az európai fejlQdés életvonalában álló és már számottevQ történelmi hagyományokkal bíró jogrendszerek könnyebben elviselték. A kodifikált modern jog alapintézményei önmagukban még nem adtak biztosítékot a jogrend válságának elhárítására. A német és olasz jogrendszerek jól példázzák ezt a történelmi helyzetet. A törvényi jog a német-olasz jogi kodifikációk nyomán kiteljesedni látszott. Az elsQ világháborús kényszerintézkedések egy része a háború utáni gazdasági recesszió és társadalmi válság hatására továbbélt. Erre példa a weimari alkotmány 48. cikkelye, amely az államelnököt szükségrendeletek, kiadására jogosította fel. A versailles-washingtoni rendszer korlátai között a modern társadalom szerves fejlQdése is elakadt. A hosszantartó válság és az elszigeteltség a gazdaság erQszakos monopolizálódásához vezetett, amely nyomban kitermelte a kartell-és a válságjogot. Ezt a tendenciát már csak felgyorsította a kényszerkartellesítés-rQl szóló 1933. évi fasiszta jogalkotás. Szinte ezzel egy idQben született a Német gazdaság szerves felépítésérQl szóló törvény (1934). Hat gazdasági csoportba sorolta a magánjogi jogalanyokat, akiknek alárendelte a közép- és kisvállalkozókat. A birodalmi gazdasági kamarák a monopolizált gazdasági irányítás csúcsszervei lettek, amelyek tényleges rendészeti jogköröket gyakoroltak. Valójában a gazdaság militarizálása indította el a jogot a háttérbe szorító folyamatokat. A náci hatalmi gépezet a gazdasági jog terén is számottevQ ellenállás nélkül gyqrte le a jogállamiság alapintézményeit. Korlátozták a földtulajdonjogot. A náci diktatúra terrorja a legpusztítóbb következményekkel a büntetQjog szférájában járt. A politikai bqncselekmények száma rendkívüli mértékben megnQtt. A fajelmélet nyomán egyes népfajok fizikai megsemmisítését célzó törekvések kaptak elismerést, a titkosrendQrség szinte korlátlan népuralma nyomán a büntetQ igazságszolgáltatása hagyományos rendje felbomlott. A megszállt területek lakosságával szemben a statáriális, katonai büntetQjogot alkalmazták. A rendszer a népirtástól sem riadt vissza. Más esetekben a perjogi biztosítékokon tették túl magukat. A formális igazságszolgáltatás pedig a klasszikus (büntetQ) jogelvek (nullum crimen sine lege stb.) feladása jellemezte. A tett-felelQsség helyét a bqn-felelQsség elve foglalta el. A bírákat eljárásjogi szabályok nem korlátozták, az ítélet kialakításában a vádlottak származása és pártállása döntQn szempont volt. 1935-ben az anyagi büntetQjog alapintézményeit romboló rendelkezések születtek. Ezután minden olyan cselekményt üldöztek, amely az egészséges népi érzület-be ütközött. A párt- és államhatalmi szervek korlátozása nélkül beavatkozhattak az igazságszolgáltatásba. A bírákat utasításokkal látták el, a törvényességi felügyelet a Gestapo operatív irányítása váltotta fel. A Führer a bírák bárminemq ellenállását állásvesztéssel sújthatta. A német vérrQl és becsületrQl szóló törvény irányadóvá lett a fasiszta jellegq családjogi viszonyokban is. Házasságok ezreit bontották fel, ha a felek egyike a zsidó, cigány, vagy a szláv népfajhoz tartozott. Mindez a jog teljes elfajulásával járt, amelyben ok és törvényes vád nélkül százezreket fosztottak meg nem csupán jogaiktól, hanem az életüktQl is. A szervezett munkásság organizációjának kisajátítása útján indult el a termelQi és áruforgalmi viszonyok erQszakos átalakítása. A munkáltatókat és a munkavállalókat párhuzamos iparági szindikátusban tömörítették, majd kilenc iparági csúcsszindikátust hoztak létre. A polgári jog alanyai elvesztették önállóságukat. A birodalmi érdekek érvényesítésének szükségességével indokolták a magánjogi viszonyokba történQ drasztikus állami beavatkozást. A rendkívüli körülmények- et teremtettek. Szinte észrevétlenül zajlott le tehát a gazdaság átfogó militarizálása, amely a kodifikált jog (CodPRîò
$
7
q
$
Ú
ˆ"4V²¸ØìÂ:JYrÀ"ê|ÄHLlì-T ”"È"Š# $V$i$$'('Æ'È'ð)|*è,óïåÞïÖïÖïÖïÎïÊïÊÂÊÂʺÊÂʺʺʲʲʪ¦ž¦ž¦ª¦ž¦ššŒ„Œhãibhãib5hãibh#

¿h#

¿5>*h#

¿hOEhOE6hOEhOEhOE5hOEh +6h +h +6h +h +5h +h +h.fº6h +h.fº5

h.fº5>*h.fºh.fº5>*h.fºh.fºh.fº5CJaJ0PRhðò&'('>'Æ'È'‚@ƒ@Ž@Ö@×@haja€aðaòaÐÒè^€`€ ˜"˜ýýýýýõõõõõõõõõýíííííííííííí $a$gd;0— $a$gd.fº[ýè,-4-¸-Ð-ì-Ü.ê.v/š/Â/

0T0l0V1j1F2¶2æ2è2:3@3Z3À4Ø45*5 626”6Ò688ü9M:o:z:Ó:<"=Ž=P>~>˜?Â?@‚@ƒ@Ö@×@DDºDàDEPE$FÚGHŒIJ´J¸JK÷ó÷ó÷ó÷ó÷óëóëóëóëóçóçßçßçßç×çÓç×ç×ç×çËçËç×çßçÇùµ±©±©±©±¥¥¥h^%h z¥5h z¥h^%h;0—5h;0—h.fºhÏ%ÕhÏ%Õ5>*hÏ%Õh#

¿hŠd
h e5hŠd
hŠd
h e6h eh e6h eh ehãib5hãibhãibhãib6>KüNþN\PêSlT´UÊU(V~V”V²V2YDY¬YZüZâ\ò\˜]ô]ˆ_`*aFafahajaðaòaöa*b@b~bÒcd:exeäe>fXfxf0hZhÐh$ik kNkxk~mÌm°nÀnŠop¸t¾vüøðøðøðøðøðøèøàøÜÔÜÌÜÔÜÔÜÈĺĶ®ª¢ª¢ªšª¢ªšªšªšª¢ª¢ªšªšª¢ª–hÜ

ÖhÜ

ÖhK d6hÜ

ÖhK d5hK dhÜ

Öh{$x5h{$xhô}Rhô}R5>*hô}RhÏ%ÕhÂ4
hÂ4
5hÂ4
hÂ4
6hÂ4
hÂ4
h^%5hÂ4
h^%6h^%h^%6h^%h z¥9¾v^wvwŒwŽw¬w°wÄwèwx

x xÈxyny€y¼yìz8{@{ {¤{þ{|4|Ú|ÎÐÒ\€`€®…¸…â…\†0‡N‡^‡z‡äˆX‰ ŠâŠ~‹ç‹"ÔŽàŽúŽTl‘€‘Œ‘¼‘ꑶ’¸’÷óëó÷óëóëóëó÷óëóçßçßçßçßçÛ×ÓÉÂÓºÓºÓ²Óª¦ª¦ž¦ž¦ª¦ª¦ž¦ž¦ž¦š–h]RthÍXÐhdwhlq®5hlq®hdwhlq®6hdwhÐM6hdwhÐM5

hÐM5>*hÐMhÐM5>*hÐMhô}Rh•h•h&nŠ5h&nŠhÜ

ÖhÜ

Ö6hÜ

ÖhÜ

ÖhÜ

Ö59¸’d“Ò”<•˜ ˜"˜Â˜Ä˜ö˜@™ôšrœB¡ ¢R£´£¦V¦È§Ê§ì¨6®ø®r°l²¦²æ³è³ê³ž´²´ò´\·¸Ú¸x¼¢¼¤¼µ¼¾v¿–¿YÂ÷ó÷óïëáëÝÕÝÕÝÕÝÍÝÅÝÁ¹Á±Á­¥­ë¡—¡¡‹ƒ‹{‹{‹wowhl
Nhl
N6hl
NhXKhXK6hXKhXK5hXKhXKhXÃ5hXÃhXÃ5>*hXÃhlghlg5hlghlghVî5hVîhVî5hVîh/Dh]Xæ6h]Xæh]Xæ6h]Xæh]Xæ5h]Xæh÷0
h÷0
5>*h÷0
hÐMh]Rth]Rth]Rt5+"˜8˜Â˜Ä˜è³ê³´ž´ ´ ÝÝ,ÝÂÝÄÝF H ^ ö ø ®R°RÆRHSJSÄarkbs}÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëëëëëëëëë
$
Æåa$gdÛ; $a$gd;0—YÂàÄÅ"ÅrńÊþÊ
Ì"Ì0̛̝̦ÌÛÌìÌíÌLÍήеÐHÔ¦ÔxՆ֦֢ÛÝ ÝÝÀÝÄ݄ßàðãäîäúäÌåÖåîåúå<æLæSæüôüôüìüìüìüäüàÜÔÜÐÈÐÀм´¼°¬¨ž—“‹“ƒ“{“w“{“woh3DhÍR76hÍR7h3Dht]x6h3Dht]x5ht]xht]x5ht]x

hXW³5>*hXW³hXW³5>*hXW³hXÃhŒWjhˆeâhˆeâ6hˆeâhˆeâhP+×5hP+×hP+×6hP+×hµSHhµSH5hµSHhÅ$¾hÅ$¾h+g;6hÅ$¾h+g;5h+g;h+g;5h+g;+SæÊèÜè²íî4îfîýîÜñ8òJòÄôàô–õ¤õÄõäõ¼ö¾öà÷â÷‚øPùˆùœùžù´ùý>ý$áûD F H ö ø ÌðÀ Ô




T¤üôüìüìüèäÜäØäØäÜäØäØäØÔÌÔÌÔÄÔÀ¸À´°¦°¢ž–žŽžŠ‚Šzh OWhBlV6h OWht6hthth½%À6hth½%À5h½%Àhÿ‹h[{h[{5>*h[{hXW³haLJhaLJ5haLJhÛ;hÛ;5hÛ;hÛ;6hÛ;hË,¸hË,¸hq{Ý5hq{Ýh3Dh3DhÍR75h3DhÍR76hÍR7.¤à`’”Œ®¢Ð\–,p"à
"DR¤Èº . 3 F G § Ç ¨"Þ"l%n%j&˜&|'f(â(ê()†)Æ)*@œAæAlB–BœDðD€FH$HŽH÷óëóç÷çßçßçÛÓÛËÃËÛËÛËÛÓÛËÃËÛ¿·¿¯¿«£«›«£«£«›«™«›«£«£«••hv²hv²5hv²Uhv²h¤ µ5hv²h¤ µ6h¤ µh‹X#h#z+6h‹X#h#z+5h#z+h‹X#h‹X#6h‹X#hê7Ã6h‹X#hê7Ã5hê7Ãh OWh OW5h OWh OWhBlV6hBlVh OWh OW67ice Civile) legalapvetQbb rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyhatta. Az olasz fasizmus a kodifikált magánjog anyagát légüres térbe szorítva az adminisztratív kényszerszabályozást állandósította. Az 1941. évi Munkaalkotmány (Carta del Lavoro), amely a vállalkozók és a munkavállalót egyaránt militarizálta. A kollektív szerzQdések rögzítették az állampolgárok kötelezettségeit. Ezek kényszerintézkedések voltak, elég gyakran megtorló szankciókkal kiegészítve. Megszqnt a vállalkozás szabadsága, a munkaalkotmány megtiltotta a munkások bérharcát. A rendszert a társadalomból kirekesztettek koncentrációs munkatáborai egészítették ki, ahol a kényszermunka általánossá vált. A Mussolini elleni sikertelen merénylet (1926) után még a kivételes törvények hatókörének kiszélesítése volt napirenden. Ez mondta ki a polgári és munkáspártok feloszlatását. A politikai és köztörvényes elítélteket tömegeses hurcolták a távoli szigeteken szervezett koncentrációs táborokba. A pusztán gyanúsnak minQsítetteket felügyelet alá vetették. Az 1931. évi olasz Btk. Sem mentesülhetett a fasizálódás hatásaitól. A büntetQkódex (Codice Penale) egy sor új tényállás megfogalmazásával védte a különleges állami érdekeket. Az ún. szellemi fertQzés, illetve a társadalmi bomlasztás pönalizált tevékenységgé vált. Az olasz klasszikus büntetQtörvénykönyv fokozatosan háttérbe szorult. Az új törvénykönyv büntetési rendszere a megtorlás elvét állította elQtérbe. Az 1942-e civiljogi kodifikációs kísérlettel a háborús körülmények között ez a kodifikáció az anyagi magánjogtól idegen policiális jellegq szabályokat tartalmazott. A totalitárius rendszer összeomlása azonban maga alá temette ezeket, a kísérleteket. A dél-francia Vichy-rendszer követendQ példát látott az olasz fasiszta jogalkotásban, a megszállt területek egy részén pedig oktroj útján folyt az olasz fasiszta modell kiépítése. Összefoglalva a fasiszta rendszerek felszámolták a korábbi jogállami kereteket. A jogállamiság formai kellékeit a fasizmus nem tartotta tiszteletben. Az alkotmányos törvények tekintélye elenyészett. A végrehajtás a rezsim akaratát és nem a törvény elQírásait követte. A jobboldali radikalizmus ezen túlhajtott változata szembefordult a materiális jogállami alapkövetelményekkel is. Elvben sem garantálta a jogbiztonságot és a materiális igazságosságot. Nem teljesítette a polgárok védelmét szolgáló állami kötelezettségeket.

33. Tétel:
A szabadságjogok érvényesülése az USA-ban. (Tk. II. 63-67. old.)

A szövetségi bíróságok rendszere az Amerikai Egyesült Államokban: Az Amerikai Egyesült Államok bírói hatalmáról az Alkotmány III. cikkelye rendelkezett. Az 1789-es bírósági törvénnyel és számos újabb módosító szabállyal egy háromfokozatú bírósági rendszert hozott létre. Az Egyesült Államokban a szövetségi szinten jelenleg 91 elsQfokú kerületi bíróság mqködik, amelyektQl a 13 fellebbezési bírósághoz, majd a LegfelsQbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A LegfelsQbb Bíróság egy tanácsból állt, élén a vezetQ bíró az elnök és az alelnök után az ország harmadik legfontosabb tisztségviselQje. Az alkotmány nem rögzítette a LegfelsQbb Bíróság bíróinak a számát, a kongresszus azt esetenként határozza meg. A LegfelsQbb Bíróság eredetileg hat tagból állt. A LegfelsQbb Bíróság bíráit a Szenátus javaslatára, illetve egyetértésével az elnök nevezi ki. A bírák rendszerint élethosszig maradnak hivatalukban. A szövetségi bíróságok hatáskörérQl is az Egyesült Államok alkotmánya rendelkezett. ElsQ fokú illetékességgel a LegfelsQbb Bíróság az alkotmány III. cikkelye értelmében akkor rendelkezik, ha az egyik peres fél az állam, illetve, ha a per tárgya külföldi nagyköveteket és minisztereket érint. A LegfelsQbb Bíróság elé az ún. writ of certiorari alapján kerülnek az ügyek. A bírák maguk döntik el, hogy mely ügyet érdemesítenek a writ of certiorari-ra, ezáltal a LegfelsQbb Bíróság maga alakítja ügyrendjét. A LegfelsQbb Bíróság washingtoni székhelyén, a márványépületben naponta négy órát tárgyal. A bírósági eljárás írásbeli peranyagon alapul, de a perbeszédekben, fél órában szabták meg, lehetQség van az írott peranyag pontosítására. A hét folyamán megtárgyalt perekben a péntekenként összeülQ bírói konferencián határoznak. A bírák véleményét nyilvánították. A döntés során a legfiatalabb adja le elsQként a voksát, s utolsóként a vezetQ bíró szavaz.
A szabadságjogok jelenkori gyakorlata az Egyesült Államokban: A Egyesült Államokban a szabadságjogok érvényesülésének az alapja az 1791-ben ratifikált elsQ 10 alkotmánykiegészítés, melyet Bill of Rights összefoglaló néven emlegetnek. Az elsQ alkománykiegészítés garantálja a szólás-, a sajtó- és gyülekezési szabadságot, a vallás szabad gyakorlását és a kormány kihágása elleni tiltakozás jogát. A következQ három kiegészítQ rendelkezés biztosította a szabad fegyverviselést. Az ötödik és az azt követQ alkotmánykiegészítésnek nevesítették a jogszerq eljárás garanciáit, a kilencedik alkotmánykiegészítésben pedig kimondták, hogy a Bill of Rights-on kívül további jogok is megilletik az egyéneket. A tizedik alkotmánykiegészítés a föderalizmus rögzítette. A XX. Század elején jelentek meg a peres feleket támogató szervezetek is: 1920-ban alapították az American Civil Liberties Union-t, ennek tagjai az elsQ világháború ellenzQi közül kerültek ki. Ez a szervezet peres félként kapcsolódik be a közérdeket, különösen a szólásszabadságot érintQ jogvitákban. A feketék jogvédQ szervezetét, a National Asseciation for the Advancement of Colored People-t, 1909-ben alapították. Ez a szervezet az Egyesült Államok legnagyobb polgári szövetség.
A vallásszabadság kérdése: A vallásszabadság gyakorlásának a kérdése konkrétan az állami iskolákban kötelezQ ima és bibliaolvasás kapcsán jelentkezett. Az Egyesült Államokban az 1. alkotmánykiegészítés vallásalapítási tilalma az egyházak különállását elvileg alapozta meg, az egyház és az állam szétválasztására konkrét lépések azonban nem történtek. Az 1960-as évekre távolodott el a LegfelsQbb Bíróság az amerikai közvéleményt a XX. Században is formáló XII. századi puritán felfogástól, mely egységben szemlélte az egyház és az állam mqködését és céljait. A LegfelsQbb Bíróság azonban 1962-ben egy idQre pontot tett a kérdésre, azáltal, hogy alkotmányellenesnek nyilvánította az állami iskolákban az iskolai imát, elQíró rendeletet. Az egyház és állam viszonyának egy másik központi kérdését eldöntQ határozatot 1971-ben hozták meg. Ez a határozat kiterjesztette az állami felügyeletet a világi iskolák tananyagára is azért, hogy a tanárok ne vonjanak be vallásos tartalmú tananyagot a világi iskolák tantervébe.
A magánélethez való jog: Az 1960-as években az új alkotmányos jogként nyert megfogalmazást a magánélethez való jog. A Griswold v. Connecticut ügyben, 1965-ben megerQsítették a házaspárok jogát a születésszabályozásra vonatkozóan, a Roe v. Wade- ügy (1973) pedig a nQk terhesség-megszakításához való jogát garantálta. A Griswold-ügy ez 1879-es törvény alkotmányosságát vitatta, mely megtiltotta a fogamzásgátló szerek alkalmazását, s büntetni rendelte az azokat, alkalmazó személyeket. A házaspárokat tájékoztatták és orvosi tanáccsal látták el a fogamzásgátló szerek használatára vonatkozóan. Ezt a döntést helyezte hatályon kívül 1965-ben a LegfelsQbb Bíróság, megalapítva a magánélet sérthetetlenségének az alkotmányos elvét. A magánélet szentségét megerQsítQ másik alapvetQ döntést 1973-ban hozta meg a LegfelsQbb Bíróság. Az állami törvényhozó testületek sorra hozták meg az abortuszt, tilalmazó törvényeket. 1973-ban végre feloldották a norma és a gyakorlat közötti ellentmondást azáltal, hogy a LegfelsQbb Bíróság Texas állam egy, a mqvi terhesség-megszakítást tilalmazó törvényét alkotmányellenesnek nyilvánította. A döntés, mérlegelvén az állam és a nQk érdekeit, kitolta az abortusz tilalmát a 6. terhességi hónap utáni idQszakra.

34. Tétel:
A jogi kultúra újabb kori változásai. (Tk. II. 77-80. old.)

A jogi kultúra az utolsó században alapvetQen a nyugati országokban változott meg. AlapvetQ változások történtek magában a társadalomban. A bíróság jelentQsen túlterheltnek látszott. Az alkotmányos panaszokkal élQ polgárok száma gyorsan növekszik. Mindenesetre, egy alapvetQen elnyomó állam nem enged meg alkotmányos panaszokat. Valami folyamatban van a német jogi kultúrában. Egyre több ember van tudatában törvényes jogainak. A XIX. Századtól egy nagyobb forradalom játszódott le a jogi kultúrában. A világ az új technika révén átalakult. KifejlQdött az orvostudomány, egy tudomány, amely meg tudja gyógyítani a betegeket. CsecsemQhalál, szülési halál, himlQ már régen nem jelentenek problémát. A technika fektette le a gazdasági fejlQdés alapjait is. Ez mindenekelQtt igaz volt a fizika világában, a társadalmi és gazdasági világ reményei késQbb keletkeztek. Lassanként a kilátások is átalakulnak. Az emberi találékonyság tárgya lett, a várakozások kultúráját, a reményeket és kéréseket felváltotta a testi biztonságra való törekvés, komplex reményekkel és követelésekkel fordultak a törvényhez és az államhoz, a kollektív ellenQrzés igényével. Az emberek egy magasabb szintq igazságszolgáltatást igényeltek. A bizonytalanság még nagyon is velünk él, ugyanúgy a kozmikus igazságtalanság érzése is. A kis érdekszférákban, azokban, melyekben a nyugati országok legtöbb lakosa is dolgozik, nem kételkednek abban, hogy a technika roppanthatással vannak a mindennapi életre. Segítséget várnak. Helyzetük enyhítését várják. Röviden: kártérítést várnak. És egyre többen és többen, a népesség széles körei meg is kapják. Miért halad a magánjog a közjoggal megegyezQ irányba? A szocialista országokban a magán-felelQsségre egyfajta stagnálás jellemzQ, szerepét a társadalmi jog vette át teljes mértékben. Nyugaton más a helyzet. Az ipari forradalom baleseti forradalom is volt. A gépesítés kora elQtt a személyis sérülésre vonatkozó jog elég jelentéktelen volt. Személyi sérülés, mint kereseti jogcím nagyon ritka volt. Az iparosodás kora, most elQször, erQteljes, veszélyes berendezések kora volt. A XIX. Század elsQ felében a személyi sérülésekkel foglalkozó jogi doktrínák nagyon gyorsan fejlQdtek. Az áldozatok és családtagjaik, akik a haláleset, vagy sérülés után megpróbáltak kártérítést szerezni, gyakran találták szembe magukat magas és trükkös jogi barikádokkal. A legtöbb balesetet szenvedett munkás és utas semmilyen kártérítést sem kapott. Nagyon kevés kereset jutott a bíróság elé, de a nyertesek sem kaptak túl sok pénzt. A XIX. Század a gyors gazdasági növekedés kora volt, a legtöbb területen átütQ erejq optimizmus kísérte. Az USA-ban felvirágzott a pszichológia tudománya. Amerika mégiscsak a leginkább egyenlQségre törekvQ társadalom volt. Az esküdtek viselkedése is töprengésre késztetQ, ha igaz az, hogy nem voltak annyira megértQek, mint amennyire általában hiszik. Az esküdtszékben ülQ emberek nem voltak gazdag kapitalisták. Úgy sorsolták Qket, nagyjából az alsó középosztályból: ácsok, farmerok, kisgazdák voltak. Egy erQteljes, kötelezettséget nem vállaló kultúra lett. Ebben a társadalomban kevesen kaptak kártérítést, a többség sorsa a vaksorsra és Istenre volt bízva. A sértQ jog kemény törzsébQl, amely egy évszázaddal ezelQtt virágzott, nagyin kevés maradt. A XIX. Századi keresetek durvák és hajlíthatatlanok voltak, mert ilyen volt az élet is. Ha valakit baleset ért, elvárták, hogy szenvedjen. Mindegy, hogy a kár a munkást és családját, vagy a társaságot érte. Az eredmény mindenképp balsors volt. Jobb a társaságot menteni, ez a jobb az egész társadalomnak.

35. Tétel:
A szovjet jogi modell kialakulása. (Tk. II. 179-181. old.)

Az állami tevékenység gyors átszervezésére volt szükség, ami elsQként a Munkás-Paraszt Védelmi Szovjet felállításával (1918. nov. 30.) vonja magára a figyelmünket. Rendkívüli hatalmi szervként lépett fel. A külsQ és belsQ ellenség rohamai a szovjethatalom területi vívmányait jórészt felszámolták, így a Védelmi Szovjet közvetlenül csak az Orosz Föderáció kiépült államhatalmi, illetve központi végrehajtó szerveire tudott támaszkodni. A kormány elnöke egyszemélyben a Védelmi Szovjet irányítására kapott megbízást, és a testületben az orosz föderáció minden jelentQs központi szerve képviseltette magát. A népgazdasági igazgatás elQtérbe állította az államhatalom gazdasági-szervezQ, és kulturális-nevelQ funkcióját. A föld, a bankok, a bányák, illetve az üzemek és a közlekedés kulcságazatainak nacionalizálása csakúgy, mint a szovjethatalom elsQ dekrétumai elháríthatatlan feladatokat róttak az államra. A legalapvetQbb feladatokat még az 1917. évi november 16-án megjelent Népi ellenQrzésrQl szóló rendelet körvonalazta. Az üzemekben, a gyárakban és a manufaktúrákban viszont már a forradalomi tömegmozgalom életre hívta az üzemi bizottságokat. Ezekre épülve és a helyi szakszervezeti szervekkel együttmqködve hozták létre a népi ellenQrzési bizottságokat. Az államhatalom gazdasági szervezQ feladatainak a legfQbb központi szervként pedig életre hívták a Munkás EllenQrzés Összoroszországi Szovjetjét. A népi ellenQrzés kiépítése mellett elemi erQvel haladt elQre. Az országos jellegq feladatok követelménye volt, hogy az ellenQrzés Összoroszországi Szovjetjének át kellett alakulnia kiemelt központi irányító szervvé. Így jött létre még 1917 decemberében a LegfelsQ Népgazdasági Tanács. A legfQbb központi szerve alakult ki ezzel, amely a fQbb ágazatok elhatárolódásának megfelelQen osztályokat, illetve kollégiumokat foglalt magában. Az ügyek koordinálására 15 tagú Bürót hoztak létre, az egyes osztályok kollégiumainak kialakítását pedig a LegfelsQ Népgazdasági Tanács Elnökségének a jogkörébe utaltak. A Tanács és az egyes osztályok kompetenciája, sQt gyakran az országos jelentQségq operatív feladatok is taxatíve meghatározott jelleget öltöttek. Az állami pénzügyek, a külkereskedelem, a népgazdaság kulcságazatainak nacionalizálása, a gazdasági tervek kialakítása és a tömegek ellátását célzó közvetlen feladatok kerültek a Tanács tevékenységének homlokterébe. A SZOVNARKOM-mal vagy az illetékes komisszariátusokkal együttmqködve a Népgazdasági Tanács operatív gazdasági kényszerintézkedéseket is foganatosíthatott. Önálló legiszlációs aktusai mégis a szükség által diktált gazdasági kényszerintézkedéseken túl jobbára a népgazdaság szervezését, a tervgazdálkodás kialakítását és a fQbb termelQi ágazatok tevékenységének irányítását szolgálták.

36. Tétel:
A lengyel népi államiság kezdetei. (Tk. II. 207-210. old.)

Azt taszította a legmélyebb válságba már az elsQ világháború, amely igazában végig sem járta, be sem fejezte a tQkés árutermelés rendjére való áttérést. A közép- és kelet-európai jogcsoport-régió alkotóelemeit is ide soroljuk. A szóban forgó jogfejlQdési alrégió egy harmadik összetevQjét az a Lengyel Köztársaság képezi, amely az egykori porosz-német, az osztrák-magyar, illetve az orosz birodalmi viszonyok összes ellentmondását megörökölte. A polgári társadalom megQrzése játszotta tehát Pilsusdski kezére a hatalmat. Ezek a törekvések vezettek el az 1921. évi március 17-i alkotmány megszületéséhez, csak 1922 decemberében hatályosult. Köztársasági államforma keletkezett az alkotmány alapján, amely egy rövid történelmi periódusban (1922-1926) a parlamentáris demokrácia jellemzQit is magán viselte. A születQ polgári kormányzat szakadatlan válságban volt. A polgári pártokból szervezQdQ Szejm tehát megalkudott Pilsusdskival, aki töretlenül a végrehajtó hatalom élén állt. Egy francia mintájú alkotmányos rendszer mielQbb megteremtésre ösztönözte. Csak a III. Francia Köztársaság alkotmányos törekvéseinek lemásolásáig jutott el. Egy parlamentáris köztársasági állam kontúrjai tqntek fel Lengyelországban. A Lengyel Köztársaságban azonban valójában nem voltak meg a feltételek a polgári demokratikus köztársaság megteremtése. Az alkotmány, illetve az ún. kapcsolt (alkotmányos) törvények a törvényhozó hatalom primátusának a látszatát tükrözték. A felidézett testületek szuverén joga a törvényhozás, a törvényjavaslatok kezdeményezése azonban a kormányt csakúgy megilleti, mint a Szejm tagjait. A két ház együttes ülése választotta az elnököt, és a törvényhozók többségi szavazatával nyert jóváhagyást a miniszterek kijelölése is. Az elnöknek sem abszolút, sem felfüggesztQ vétójoga nem volt. Mindezeken túl, csak a polgári demokrácia formális biztosítékai maradtak meg a lengyel köztársaságban. Nyújtott némi lehetQséget a klasszikus polgári államépítés tapasztalatainak a maghonosítására. Önkormányzati rendszer kiépítését, amely felett a LegfelsQbb Közigazgatási Bíróság gyakorolta az ellenQrzés jogát. A polgári szabadságjogok szinte teljes katalógusára utalhatnánk, de az ide utaló keretjogszabály nyomában a korlátozó rendelkezések már lépten-nyomon feltqntek. A belsQ válságot a francia befolyás rohamos csökkenése kísérte, majd a szovjet-lengyel megegyezés lehetQségeit elszalasztva a belsQ válság tünetei sokasodtak. Ez a körülmény játszott közre Pilsudski híveinek az 1926. évi államcsíny végrehajtásához, amely már egy elnöki diktatúra kialakulásának a nyitányává lett. A belsQ megtorlás rendszere fQként a 30-as évek elsQ felében épült ki, és nyomban a németországi hatalomátvétel után egy sor német minta bevételére is sor került. 1935 áprilisában már a lengyel polgári demokratikus rendszer agóniája kezdQdött el, amikor a fasiszta színezetq alkotmánytörvény elfogadására került sor. A röviddel ezután megalakult fasiszta pártegyesülés pedig a munka államának a vezérévé emelte az államfQt. Az önmaga által enervált népellenes rendszer tehát magatehetetlenül haladt a teljes összeomlás felé, amely példátlan méretq áldozatokat követelt. Teljesen világos tehát, hogy a modern állam- és jogrend Lengyelországban már a második világháború küszöbén a felbomlás stádiumához érkezett. A lengyel polgári köztársaság újjáélesztésének a lehetQségei tehát már az összeomláshoz vezetQ úton lezárultak. Az ideiglenes kormánytól függetlenül szervezQdött 1944. jan. 1-jével az ún. Tartományi Népgyqlés, amely a népi tanácsrendszer kialakítását kezdeményezte a felszabadított keleti területeken. Az 1942-ben újjászervezett Lengyel Munkáspárt vezetése alatt fejlQdött ez a mozgalom, illetve született meg a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Komité, mint az újjáéledQ népi tanácsrendszer kormánya, amely új lengyel hadsereget szervezett és manifesztumában (1944. júl. 22. ) körvonalazta a népi demokratikus forradalom programját. Ez a program visszanyúlt az 1921. évi köztársasági alkotmányhoz, és ennek megfelelQen a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Komité rövidesen Lengyel Köztársaság Idegleines Kormányának nyilvánította magát, az 1947. évi választásokig tart a népi demokratikus fejlQdés elsQ fázisa Lengyelországban, amely idQként már már polgárháborús jelleget öltött a londoni emigráció egyes tagjainak az ún. nemzeti egységkormányba történt bevétele után. A Mikolajczyk-féle polgári ellenzékkel szemben a baloldali pártok egyezségre léptek, és az 1947. évi választásokat is megnyerték. MegkezdQdhettek tehát a népi demokratikus fejlQdés második szakasza anélkül, hogy a szemben álló erQk megütköztek volna. Az új chartális alkotmány kiadására is csak 1952-ben került sor, illetve a Lengyel Köztársaság legmagasabb szerveire vonatkozó rendelkezéseket az 1947. évi ún. kis alkotmányban foglalták össze. Számos megoldatlan politikai kérdés maradt nyitva tehát az után is, hogy a lengyel társadalom elindult a szocialista átalakulás felé. Az 1944. évi törvényhozás alapján újjáéledtek az önkormányzati szervek, és ezt a kettQséget az 1947. évi kis alkotmány sem számolta fel. Egyáltalán a választott nemzeti tanácsok egységes rendszerének a kiépítésére csak 1950-tQl, illetve az 1952. évi alkotmányos rendelkezések alapján került sor. A Lengyel Népköztársaságot proklamáló 1952. évi alkotmány foglalt egységes szerkezetbe. Egy sor népi demokratikus feladat maradt lezáratlanul. A falu átalakítását ugyan 1949-tQl megkezdték, de a legalapvetQbb gazdasági-politikai feltételek hiánya következtében az elért eredmények is jórészt elenyésztek az 50-es évek második felére. A pártok a Népfrontban egyesülve vettek részt az állami munka vitelében. Mindezek alapján jól látható, hogy a viszonylag fejlett termelQerQk jelenlétében lezajló gyökeres társadalmi átalakulások régiójában jobbára a periféria szintjén maradt a lengyel fejlQdés, és ez a körülmény az állam és jog szférájában hatványozottan jelentkezett.

37. Tétel:
A szocialista állam német földön. (Tk. II. 222-226. old.)

A Szövetséges EllenQrzQ Tanács hozott néhány irányelvszerq állásfoglalást 1945-ben fQként a háborús hQsök felkutatására és megbüntetésére vonatkoztak. A demokratikus pártok blokkjának a vezetQ erejévé lett a Német Szocialista Egységpárt. Az 1946-os népképviseleti választások eredményeként keleten és nyugaton csak a tartományi, illetve járási gyqlések kialakítására került sor. Az újjáéledQ helyi politikai élet a potsdami határozatok további elemenként azonban joggal várta az egységes, demokratikus, demilitarizált Németország egységének a helyreállítását is. A hidegháborút élesztQ erQk azonban már 1947-tQl útját állták az állami egység helyreállításának. Az ország egységének a veszélyeztetettségét látva a demokratikus erQk kísérletet tettek a szakadás elhárítására. Ez a mozgalom szülte az elsQ, illetve a második Német Népkongresszus összehívását (1947, 1948). Néptanács feladata lett az egységes, demokratikus alkotmány rendszerbe foglalása. A nyugati megszálló hatalmak 1948-ban lezajlott londoni konferenciája azonban már új utakat keresett. Az elkülönített megszállási statútum létrehozása már a Német Szövetségi Köztársaság kikiáltásának a közvetlen elQzményévé válhatott. Németország ideiglenes népi államhatalmának a megtestesítQjeként született tehát az NDK és az idevágó alkotmányos szabályozás sem adta fel az igényt az állami egység megteremtésére. A hagyományos polgári állam- és jogrend helyreállítása zajlott le, és a helyi igazgatási törekvéseket felszámolták. Az ismert szovjet modellt megtestesítQ államhatalom gyors kiépítésére került sor az 1949. évi alkotmány, illetve az ahhoz közvetlenül kapcsolódó alaptörvényi legiszláció nyomán. A hatalom kérdése dQlt el Németország keleti felében a népi demokratikus fejlQdés elsQ fázisában. Az NDK integrálódása a varsói szerzQdés védelmi rendszerébe csak évekkel késQbb (1955) valósulhatott meg. Az alkotmányos rendszerbe foglalt népi államhatalom legfelsQ államhatalmi és jogalkotó szerve a Népi Kamara volt, amely a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjában egyesült pártok és tömegszervezetek népképviseleti úton választott tagjaiból állt. A Népi Kamara hatáskörébe tartozott mindenekelQtt a jogalkotás. Ezek sorában is kiemelkedett az alkotmányos jogalkotás, amelyhez azonban a képviselQk 2/3-os szavazatára volt szükség. A Népi Kamara választotta továbbá az NDK LegfelsQ Bíróságát, illetve a legfQbb ügyészt. Az 1949. évi alkotmány a weimari polgári demokratikus hagyományoknak áldozott azzal, hogy a köztársasági elnök intézményét is magában foglalta. Az 1960-as módosítások azonban az egyszemélyi államelnök helyett maghonosították a kollektív államelnökség rendszerét. Így keletkezett az Államtanács, amelyet a Népi Kamara választott 4 évre. A kollektív államfQi rendszer kialakulása ellenére az Államtanács elnökének jogai megkülönböztetett jelentQségqek maradtak. Államtanács minden esetben túlélte az Qt megválasztó Népi Kamarát. Az Államtanács mqködésétQl a Népi Kamarának saját elnöksége volt, amelyben a különbözQ politikai frakciók szintén képviseltették magukat. A Népi Kamara bizottságainak a kialakítására is sor került. Ezeknek a központi igazgatási ágazatoknak az összefoglalása azonban a Kabinettanács feladata volt. A szakminisztériumok mellett a Minisztertanács alá rendelte az alkotmány az Állami Tervbizottságot, a Népgazdasági Tanácsot és egy sor országos feladatot, ellátó államtitkárságot. Hasonlóan a kormánynak volt alárendelve a munkás-paraszt ellenQrzés szervezete, egy sor állami hivatal, illetve az Állami DöntQbizottság is. A helyi tanácsok egész rendszerét eleve államhatalmi és igazgatási szervezetként fogta fel a korabeli jogalkotás. Hasonlóan fontos lépések történtek az új törvénykezési szervezet, illetve az ügyészség munkájának a korszerqsítését szolgálva. A munkás-paraszt felügyelet kiépítésére pedig 1963-ben került sor. Mindezt koncentráltan juttatta kifejezésre az NDK 1968. évi alkotmánya.

38. Tétel:
A második világháború alatti egységelképzelések. (Tk. II. 299-301. old.)

A nemzetszocialisták gyors gyQzelme világossá tette, hogy a nemzeti államok nem képesek polgáraik számára biztonságot garantálni. A müncheni szerzQdés után Angliában is megerQsödtek azok a hangok, amelyek a kontinens demokratikus államainak együttmqködését szorgalmazták. A megalakult laza szervezetq tömörülés már 1930-40-ben számos konferenciát hívott össze, ahol Európa föderatív átalakításának szükségessége került szóba. A brit kormány 1940. jún. 16-án nyilatkozatot adott ki, amely a britek és a franciák számára közös polgárjogok biztosítását és háborús idQkben a hadvezetéshez szükséges egységes intézmények létrehozatalát szorgalmazta. Angol részrQl egy olyan manQver volt, amelynek célja a franciák távoltartása. Franciaország ennek ellenére a fegyverszünetet választotta. Anglia egyedül volt kénytelen a következQ évben a német támadásokat elszenvedni. A németek által megszállt területeken és a fegyveres ellenállás szervezQi között egyre erQsödött az a meggyQzQdés, hogy a nemzeti szuverenitást korlátozni kell, ellenkezQ esetben újabb háborúkkal kell számolni. Az öreg kontinens államai a háború alatt elvesztették gazdasági jelentQségüket és világpolitikai befolyásukat. Ezzel egy idQben az USA a világ vezetQ gazdasági, a Szovjetunió elsQ számú katonai nagyhatalma lett. A legkonkrétabb egységtervek a kelet-európai ellenállás köreiben születtek. Az elsQ ilyen tartalmú dokumentum 1940. nov. 11-én jelent meg, amelyben a Sikorski vezette lengyel és a Benes irányította csehszlovák menekültkormány közös nyilatkozatba hívta fel Európa ezen részének többi országait egy szorosabb politikai és gazdasági szövetségre. 1942. jan. 23-án szerzQdést kötött, amelyben a lengyel-csehszlovák konföderáció háború utáni kialakításáról döntöttek. 1942. jan. 15-én, a jugoszláv és görög menekültkormány kötött egy konföderációs megállapodást, amelyben a közös biztonságuk érdekében egységes kül-, gazdasági és védelmi politikára kötelezték magukat. Paul-Henri Spaak, a belga menekültkormány külügyminisztere szorgalmazta elsQként Belgium, Hollandia, Luxemburg és Franciaország gazdasági, politikai és katonai együttmqködését. Az adott államok megtartják gazdasági befolyásukat a nagyhatalmakkal szemben, Paul van Zeeland egy nyugat-európai vám- és valutaunió létrehozatala mellett szállt síkra. A francia menekültkormány vezetQje, de Gaulle tábornok szintén kidolgozott egy nyugat-európai föderációs tervet. Jean Monnet szintén szorgalmazta az európai államok föderációját, vagy egységét. Fontosnak tartották az európai nehézipar egységes irányítás alá helyezését, és az agresszív német birodalom szétzúzása után a német tagállamok egyenjogú integrálását. 1943. okt. 30-án vezetQ katonatisztjei, elé terjesztette a Nyugat-Európai föderációjának terve elnevezésq dokumentumot. A szövetséges Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg részvételével jönne létre. Az integrált Európa létrehozására irányuló elsQ tárgyalást Sikorski kezdeményezte. Ezen a menekültkormányok képviselQi találkoztak abból a célból, hogy létrehozzák az Európai Közösség szervezetét. Jelen voltak Lengyelország, Csehszlovákia, Norvégia, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Görögország, Jugoszlávia menekültkormányainak képviselQi. A tárgyalások 1942 végéig tartották. Teljes volt az egyetértés, hogy a részt vevQ államoknak szuverenitásuk egy részérQl le kell mondaniuk, új Európa tagállamainak demokratikus belsQ rendet kell kialakítaniuk. Az új európai rendet nem lehet létrehozni a világháború gyQztesei nélkül. Egyre inkább megerQsödött az a meggyQzQdés is, hogy az emberi jogokat, szociális és kulturális eredményeket csak nemzetközi szinten lehet hatékonyan garantálni. A háború elhúzódásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a német kérdést csak föderatív szemlélettel lehet megoldani és a német népet ismét be kell tagolni a nemzetközi közösségbe. Egyik megoldási módja lenne, hogy a németeket gyámság alá kell helyezni, és az egymással föderációba lépQ európai népek gondjára kell bízni. A második világháború 1943-ig tartó idQszakában rendkívül erQs volt Európában az egységmozgalom. A tervek eltértek a Szovjetunió és Németország szerepét illetQen, különböztek társadalmi elképzeléseik terén is. Egyetértettek, hogy fel kell hagyni a nemzetállami szemlélettel és a föderációt egységes normákkal is erQsíteni. Amerikai és európai szellemi nagyságok 1940-ben, az USA-ban egy nyilatkozatot adtak ki, amelyben egy új Népszövetség létrehozását, egész Európára kiterjedQ, végrehajtó hatalommal rendelkezQ különleges szervezet megteremtését javasolták. Ezt követQen 1943 márciusában demokratikus szocialisták befolyásos csoportja szállt síkra egy olyan európai regionális szövetségért, amely hidat teremt az angolszász demokrácia és a Szovjetunió között. A mozgalom képviselQi között magyar küldöttek is voltak.

39. Tétel:
A harmadik erQ koncepciója. (Tk. II. 303-305. old.)

A három nagy tárgyalásai csalódást okoztak az európai egység híveinek. A gyQztes hatalmak közömbössége a világháború utáni európai rend alakítását illetQen egyre növelte a bizonytalanságot. Ezzel párhuzamosan nQtt a tanácstalanság és rezignáció. Ezen törekvések képezték egy idQ után a harmadik erQ bázisát, amely az egymásnak feszülQ gyQztes nagyhatalmak közötti közvetítésre törekedett. A konzervatív erQk nagy része a fasizmussal történQ együttmqködés miatt diszkreditálódott, a baloldal csaknem minden országban kiemelkedQ szerephez jutott. Tito vezetésével a jugoszláv kommunisták teljes gyQzelmet arattak Jugoszláviában. Nagy-Britanniában a gyQztes Churchill ellenzékébe kényszerült. Különösen a brit Munkáspárt 1945. júl. 25-i gyQzelme hozott új reményeket a föderalista Európa-tervek hívei számára. A párt régóta hirdette a kollektív biztonság gondolatát, az Európai Szocialista Államok megteremtésének szükségességét. Leon Blum is arra figyelmeztetett, hogy brit segítséggel megteremthetQ a két nagyhatalom közötti Európa. Ennek azonban elsQdleges feltétele, hogy Nagy-Britannia és Franciaország között jöjjön létre egy szoros szövetség. Olaszország és Spanyolország is csatlakozott. Csak egy ilyen összefogással létrejött, gazdaságilag meghatározó tömb lenne képes világpolitikai szerepet vállalni. Sikerrel törekedhetnének a Szovjetunióval való megegyezésre. A nyugati eszmék hatnának a Szovjetunióra is, amely ez által nem jelentene veszélyt Európára. Kelet-Európai államok és a nyugat-európai országok együttesen erQs, semleges zónát képezhetnek. A harmadik erQ felfogása természetesen elsQsorban a szociáldemokrata irányzatok híveiben váltott ki komoly visszhangot. Legnagyobb hatású Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria, Hollandia szociáldemokrata pártjainak programjaiban mutatható ki. De Gaulle 1945. szept. 10-én szintén ebben a szellemben nyilatkozott. Olyan gazdasági kooperációt kívánt létrehozni Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország és Svájc között, amely még a Németországgal szemben biztonsági feladatot is elláthatna. Az elképzelés Franciaország Németország rovására történQ megerQsítését célozta. A föderációs gondolat hívei 1946-ban ismét aktivizálódtak. Szeptemberben a svájci Európai Unió híveinek szervezésében 14 ország képviselQi találkoztak Hertensteinben. Egy hónappal késQbb 31 föderalista szervezet delegáltjai tartottak konferenciát Luxemburgban. 1947. ápr. 15-én elhatározta, hogy olyan Európát kíván létrehozni, amely nem lesz többé a nagyhatalmi érdekek játéktere. Az UEF képviselQi igyekeztek meggyQzni szovjet partnereiket, hogy a harmadik erQ Európája nem kerülhet amerikai befolyás alá. Az UEF különleges hangsúlyt fektetett Németország jövendQ helyzetére. A német gazdaság mielQbbi helyreállítását Európa érdekében is szükségesnek tartotta. A harmadik erQ hívei a német kérdésben vallott sokfajta elképzelés ellenére a két világhatalom közötti közvetítQ szerepet csak az egyesült Nyugat-Európa képes ellátni. Ha ez nem alakul ki, kelet és nyugat között végzetessé válik az elkülönülés. A közvetítQ felfogás hirdetQi ezt követQen fokozatosan háttérbe szorultak. Egyes képviselQi megkíséreltek olyan álláspontot érvényesíteni, amely a Szovjetunió vélt érdekeinek megfelelt volna, de nézeteik csekély visszhangot váltottak ki. Nyilvánvaló volt, hogy a keleti nagyhatalom beleegyezése nélkül érdemi integrációs lépésekre nem lehetett esély.

40. Tétel:
Korai nyugati integrációs tervek. (Tk. II. 308-310. old.)

A II. világháború után egyre többen gondolkodtak úgy, hogy a német újraegyesítés a békés Európa létrehozásának egyik fontos elQfeltétele. Közéjük tartozott Konrad Adenauer. Álláspontja markánsan különbözött a harmadik erQ felfogásától. Adenauer a szovjet államot, Európa békéjét veszélyeztetQ tényezQnek tartotta. Az egyesült kontinens létrehozatalának fQ célját azonban a szovjet expanzió elleni védelemben jelölte meg. Nem is tartotta integrálhatónak azokat a területeket, amelyeket 1945 Qszén a Szovjetunió szállt meg. Felfogásában fontos szerep jutott az USA-nak. Nyugat-Európának szoros kapcsolatot kell kiépítenie Észak-Amerikával, de az USA-nak is fontos szerepet kell vállalnia az itteni integráció kialakításában. Az amerikaiak minden más nemzetnél nagyobb befolyást gyakorolnak a háború utáni Európa kialakításában. A háborúban meggyengült nyugat-európai államok és az USA nélkül nem tudják sem gazdaságukat, sem belsQ demokratikus rendjüket helyreállítani. Wilhelm Röpke, a neoliberalizmus egyik képviselQje 1945-ben megjelent írásban az Elbától nyugatra fekvQ területeket egységes szabadkereskedelmi övezetbe kívánta sorolni. A fenti, politikai tekintetben konzervatív álláspontok egyediek maradtak. Churchill ezt másképp is gondolta. Az egykori háborús miniszterelnök, az ellenzék vezére, 1945 Qszén az angol-amerikai szövetség erQsítése mellett szállt síkra. Az összefogás célja a Szovjetunió európai befolyásának ellensúlyozása. Az 1946. márc. 5.-i, Fultonban megtartott beszédében Európa keleti határát vasfüggönyként aposztrofálta és drámai hangon ecsetelte a Nyugat gyengeségének hátrányait. Ellenszerként az angolul beszélQ népek szövetségének megerQsítését és egy közeli jövQben megvalósítandó új európai egység kialakítását követelte, amelybQl távlatilag egyetlen nemzet sem maradna ki. 1946. júliusában történQ elhatározása után világossá vált számára, hogy a nyugat-európai államszövetség koncepciója meghiúsult. EttQl kezdve az volt a törekvése, hogy Németország nyugati részét a nyugat-európaiak gazdasági partnernek tekintsék. 1946. szept. 19-i híres zürichi beszédében: az európai államok szövetségében elQször a németek, és franciák közötti partneri kapcsolatot kell helyreállítani . Alig több mint egy évvel a háború befejezése után, miután a nürnbergi háborús bqnösök perében nyilvánosságra kerültek a náci gonosztettek, történelmi jelentQségq üzenet volt ez az európai államok mindenekelQtt Franciaországnak. Kifejezésre jutatta, hogy az amerikai atommonopólium segítségével létrehozandó európai szövetség megteremtéséhez az idQ túl rövidnek látszik. Kezdetben egy konzultációs hatáskörq Európa Tanácsot kellene létrehozni. Az elképzelés több volt, mint egy államszövetség, de az integráció létrehozásának és intézményesítésének részletkérdései nem formálódtak még ki. Még inkább rejtve maradt az a kérdés, hogy Nagy-Britanniában milyen szerepet kapna ebben a rendszerben. Nagy-Britanniát és a Brit Nemzetközösséget, mint az új Európa barátját és szorgalmazóját nevezte meg, másrészt teljes nyíltsággal beszélt arról, hogy nekünk létre kell hozni az új államrendszert azokból az államokból, amelyek az összefogást akarják és képesek megteremteni. Churchill nem gondolta teljesen végig új Európa-tervét. Gondolatai mégis látnokinak bizonyultak. A véglegesnek tekinthetQ integrációs folyamatok a német-francia történelmi kiegyezéssel kezdQdtek (Schuman-terv, 1950) és a nyugat-európai államok rendszerének biztonságát garantáló NATO megalakításával váltak visszafordíthatatlanná.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

... 2 eloadas 3. gyakorlat 4. 4.óra állattan bencze biotermékek elektro emission trade feladatgyűjtemény fogaskerék hajtás földalatti tartály függvény füst gazdasági jog gepalap géptan globális logisztika jogelmélet képlékenyalakítás kérdések kidolgozott anyag koaguláció könyvtárinformatika környezeti számvitel közgazdaságtan fő áramlata magyarország geográfiája matek házi 2 megolgások 1 mechanikai példatár montesquieu művelődéstörténet nevelés nitridálás nonverbális kommunikáció oktatási törvény ollmann parazitológia peter behrens program sejtbiológia sejtbiosz szociolingvisztika szte-btk dr. simon józsef tanári jegyzet tb nemzetközi természetvédelem vér vizsgapéldák zsidó