Római jog II Tételek

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarJogászRómai Jog 2Római jog II Tételek

1. vagyon, hagyaték, örökség és hagyomány
fogalmai, összefüggései

A VAGYON
a valakit megilletQ, pénzben kifejezhetQ jogok és kötelezettségek összessége

II. A hagyaték (hereditas)
- az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és kötelezettségei alkotnak
- az öröklési viszonyok tárgya
- általában az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg
- „herus” (úr) ( „heres” (örökös) ( „hereditas” (örökség)

- a hagyaték magában foglalja:
az örökhagyó után maradt fizikai dolgokat, tárgyakat (az arra vonatkozó jogokat)
az örökösökre átszálló jogokat (és az azok érvényesítésére szolgáló actio-kat)
kötelezettségeket
tartozásokat

- mivel a hereditas-t csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála esetén átszállanak (a személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek NEM)

- a hagyaték típusai a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya szerint:
a) aktív hagyaték
- benne a jogok (aktívák) vannak túlsúlyban

b) passzív hagyaték
- a kötelezettségek (passzívák) túlsúlya jellemzi
- pl.: túlterhelt hagyaték (damnosa hereditas)

- a hagyaték nem tartalmazza az örökhagyó:
családi jogait (patria potestas, manus, tutela)
birtokát (civilis ill. naturalis possessio)
személyes szolgalmait
eltartásra való jogát (alimentatio) vagy ilyen irányú kötelezettségét
delictum-aiból eredQ, pönális tartozásait
személyéhez tapadó követeléseit

III. A hagyaték részei a jogutódlás során

1) örökség (hereditas)
- a hagyaték azon része, amely az öröklés (halál esetére szóló egyetemes jogutódlás – successio universalis mortis causa) révén az egyetemes jogutódra (örökösre) száll át

- a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része (
- az örökség mint vagyontömeg tartalma:
az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel
azok a vagyoni jogosultságok és kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála pillanatában megillették, és a ( ténye folytán nem szqntek meg

nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a hagyatékból az örökség terhére harmadik személyek (hagyományosok) javára rendelt

2) hagyomány (legatum)
- a hagyaték azon része, amely hagyományozás (halál esetére szóló különös jogutódlás – successio singularis mortis causa) révén a különös jogutódra (hagyományosra) száll át

- a hagyomány tartalma:
egyes aktív hagyatéki vagyontételek
pl.: egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga
a hagyományos a neki juttatott vagyontárgyakat nem mint jogi egészet szerzi meg: csak aktívákat kap, passzívák nélkül

- a hagyomány típusai:
a) tulajdonképpeni hagyomány (legatum)
b) hitbizomány (fideicommissum)

IV. Az örökség és a hagyomány viszonya
- a hagyományos (legatarius) a hagyományt (legatum) csak akkor szerezhette meg, ha az örökös (heres) megszerezte az örökséget (hereditas)

- örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek kellett a hagyaték ügyeit lebonyolítania

- pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdQltek
- az örökléstQl független volt a halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)























2. Az öröklés folyamata. Milyen jogalapon örökölhet valaki, és milyen módokon szerezheti meg az örökséget?

I. Az öröklési jog
- azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülQ magánjogi kérdéseket, elsQsorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását rendezik

II. AZ ÖRÖKLÉS FOLYAMATA
A rómaiak az öröklést, annak folyamatát többnyire a hereditas szóval fejezték ki, és két szakaszát különböztették meg:
Az örökség megnyílását valaki számára, ami az örökhagyó halálával következik be.
Az örökségnek az öröklésre meghívott általi megszerzését

Az örökség megnyílásának (delatio hereditatis) alapvetQen két jogalapja lehet:
törvény
végrendelet

- aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének
3 jogcíme (causae acquirendae hereditatis) volt:

a) törvényes öröklés (successio legitima / ab intestato)
- kizárólag a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kire nyílik meg
- a végrendelet elsQdlegessége után csak kisegítQ jelleggel érvényesült
- csak végrendelet hiányában alkalmazták

b) végrendeleti öröklés (successio testamentaria)
- ha az örökhagyó után érvényes végrendelet maradt
- ez vált elsQdlegessé
- a törvényes öröklést legtöbbször kizárta az érvényes végrendelet

c) végrendelet ellenére való öröklés (successio contra tabulas)
- törvényi rendelkezés bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is biztosítja a részesedést a hagyatékból

2) az örökség megszerzésének módjai (modi acquirendae hereditatis)
- az öröklésre meghívott által
- azok a tények, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkezQ személy valóban örökössé válik
- aki az örökséget egyszer megszerezte, egyszer s mindenkorra örökös lesz, ez az állapot nem szüntethetQ meg
- semel heres semper heres  aki egyszer örökös, az mindenkor örökös


VI Az örökség megszerzésének és megtartásának akadályai
akadályok:
incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
indignitas: örökségre való érdemtelenség

I. Szerzésképtelenség (Incapacitas)
- az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
- a végrendeleti örökösök vonatkozásában
- az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax

1) különbség a szerzésképtelenség és az öröklQképtelenség között:
öröklQképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio passiva hiánya
az öröklQképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg
az incapax kinevezhetQ örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg
az incapacitas megszqnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio határidején belül elhárította
az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan

2) a szerzésképtelenség kategóriái (principatus kora)
a) házasulatlan (caelebs) és gyermektelen (orbus) személyek
(I. constantinus-ig)

lex Iulia de maritandis ordinibus (2.)
- caelebs: házasságra kötelezett korban lévQ, de házasulatlan személy
- a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt végrendeleti örökséget megszerezze
- a szerzésképtelenség megszqnt, ha a caelebs megházasodott

lex Papia Poppaea (3.)
- orbus: házasságban élQ, de gyermektelen személy
- a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget
- a szerzésképtelenség megszqnt, ha az orbus-nak gyermeke született

b) formahibával felszabadított rabszolgák (Latini Iuniani)
(Iustinianus-ig)

lex Iunia Norbana (4.)
- a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax
- sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett
- kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot
- Latini Iuniani kategóriájának megszqnése = e kategória vége
c) feslett erkölcsq nQk (feminae probrosae)
- Domitianus: a feslett erkölcsq nQ incapax
- az ellenkezQ bizonyítása esetén visszanyerték szerzQképességüket
- Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete

3) elesett örökrész (caducum, bona caduca)
- a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része
- nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az
ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
a gyermekes hagyományosokra, vagy
a fiscus-ra

- caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel érvényesíthetik

felelQsség:
- a caducum-ot megszerzQ a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelQsség

II. Érdemtelenség (Indignitas)
- örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre érdemtelen (végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem tarthatja meg
- a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján:

- érdemtelen az az örökös, aki
a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte
b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

- érdemtelen személy: indignus
- a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos
- de az örökség „elragadtatik tQle , rendszerint a fiscus-ra háramlik
- elragadott örökség: bona ereptoria

felelQsség:
- a bona ereptoria-t megszerzQ személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül
- mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad
- a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelQsség























3. A civiljogi törvényes öröklési rend szabályai


- törvényes öröklés (successio ab intestato / legitima)
- 3 öröklési rend:
a) civiljogi törvényes öröklési rend
- XII táblás törvény rögzítette
- alapvetQen a házközösségi köteléken és agnát rokonságon épül fel

b) praetori törvényes öröklési rend (bonorum possessio intestati)
- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne

c) iustinianusi törvényes öröklési rend
- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélQ házastárs öröklése)

- törvényes örökösök (heredes ab intestato)
- eredetileg a civiljogi rokonságot jelentette (agnatio)
- végül kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja a házközösségi és nemzetségi kötelékek bomlása miatt

I. A civiljogi törvényes öröklés lényege
- rendjét a XII táblás törvény rögzítette
- eszerint alapvetQen a
házközösség (familia proprio iure) ill. ezek hiányában az
agnát rokonság (familia communi iure) örököl

sui heredes öröklése
- sui heredes („saját örökösök”): suus-ok, az örökhagyó hatalma alatt állott, s a halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok
- öröklésük eltér a többi rokon öröklésétQl:
- nem egy tQlük független személy hagyatékát szerzik meg
- Qk a házközösségi vagyonnak már a pater familias életében is quasi lappangó tulajdonostársai voltak

- öröklésük inkább a (pater familias halála után is változatlanul fennmaradó) házközösség belsQ viszonyaiban történt átrendezQdés nem pedig a szó kimondott értelmében vett öröklés
- a javak feletti szabad rendelkezést nyerik el  Paulus

- a pater familias ( után az addigi házközösség (familia proprio iure) annyi új familia-ra bomlott fel, ahány suus heres volt
- ezek a familia-k a testvérörökösök vagyonközösségének (consortium ercto non cito) kötelékébe tartoztak
- addig, amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség megszüntetését és a házközösségi vagyon megosztását


II. Az öröklési osztályok
- a törvényes öröklésre hivatottak 3 egymást követQ osztályba/rendbe (ordo) tagolódtak
- a rendeken belül az egyes rokonok különbözQ fokokhoz (gradus) tartoztak

- az egyes osztályok:
sui heredes
proximi agnati
gentiles


a) I. osztály: [sui heredes]
- ide tartoznak:
az örökhagyó manus-a alatt állott feleség (uxor in manu), aki saját jogon, de mintegy filiae loco örökölt
a családgyermekek (filii és filiae familias)
az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus)
a manus-os házasságot kötött filius familias felesége és gyermekei, ha a filius familias nem élte volna túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó Qt emancipálta
az emancipált fiú gyermekei közül azok, akik az emancipatio elQtt fogantak (mivel még a nagyapa hatalma alatt születtek)

- nem tartoznak ide:
az emancipatio vagy adoptio útján a családfQ hatalma alól kikerültek
azok a lányok, akik manus-os házasságot kötöttek
az emancipált fiúnak az emancipatio-ja után fogant gyermekei


képviseleti elv / törzsenkénti öröklés elve
- a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kiesQ elQdjük egymaga örökölt volna
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklQk e joga
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az Q gyermekei és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit örököltek együttesen, mint a kiesQ apa és férj egymaga örökölt volna
- ez a törzsenként (in stirpes) való öröklés
- DE: az örökhagyó gyermekei fejenként (in capita) örököltek


b) II. osztály: [proximi agnati]
- a legközelebbi agnát rokonok
- csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincsenek
- ide tartoztak az örökhagyó:
teljes testvérei (germani), ezen belül:
fivérei (fratres)
nQvérei (sorores); továbbá:
apai féltestvérei (consanguinei)
testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát férfirokonai; pl.: olyan unokafivére, aki még tagja az agnatio-nak

- egyenlQ részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban
- DE: a fokban közelebbi agnát rokon léte akkor is kizárta a távolabbit, ha a közelebbi agnatus nem fogadta el az örökséget
- a civiljogi törvényes öröklési rend tehát nem ismerte a successio graduum-ot, a távolabbi fokú rokon belépését közelebbi létében

c) III. osztály: [gentiles]
- a nemzetség (gens) tagjainak öröklése
- akkor, ha sem suus heres, sem proximus agnatus nem volt
- ez a kategória a köztársasági kor vége felé eltqnt a nemzetségi szervezettel együtt

III. A civiljog törvényes öröklési rendjének sajátosságai

1) agnát öröklési rend
- kivétel: uxor in manu öröklése
- ennek keretében a kognát rokonság önmagában véve semmilyen jelentQséggel nem bírt

2) nem ismerte a successio graduum et ordinum intézményét
a) successio graduum
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló agnatus számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha a meghívott proximus agnatus nem tudta/akarta elfogadni az örökséget, a távolabbi fokban levQ agnatus nem örökölhetett

b) successio ordinum
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló gentiles számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha volt agnatus és az nem fogadta el az örökséget, úgy a következQ osztály (rend) tagjai, a gentiles sem örökölhettek
- a gentiles csak akkor örökölhetett, ha nem voltak sem suus-ok, sem agnatus-ok

- a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg
- az egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett
- így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott (bona vacantia)
- ilyenkor nem volt akadálya, hogy adott esetben valamelyik agnát rokon vagy más személy (persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a hagyatékot

3) in iure cessio hereditatis
- az agnatus joga arra, hogy az örökség elfogadása (heres-szé válása) elQtt az erre irányuló jogosultságát 3. személynek in iure cessio útján átengedje
- az, akinek örökrészét átengedte, örökösi minQséget nyert
- e jog kizárólag a proximi agnati csoportjába tartozó törvényes örökösöket illette meg (de még Qket sem, ha végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé)
- az örökség megszerzése után in iure cessio hereditatis-nak már nem volt helye
- bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum hiányát


4. A praetori jogi törvényes öröklési rend,
a praetorok reformjai a civiljoghoz képest


- praetori jogi törvényes öröklés: bonorum possessio intestati
- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne
- a praetor nem hivatalból hívta fel az örökösöket a bonorum possessio-ra, hanem azt kérni kellett illetve lehetett az edictum-ban megszabott határidQn belül
- itt tehát nem egyetlen, hane több, egymást követQ delatio volt
- a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát rokonság öröklését is (bizonyos mértékben elQnyben részesítette)

- bonorum possessio (hagyatéki javak birtokába való beutalás) útján 4, egymást követQ öröklési osztály tagjai örökölhetnek:
bonorum possessio unde liberi (gyermekek)
bonorum possessio unde legitimi (törvényes örökösök)
bonorum possessio unde cognati (vérrokonok)
bonorum possessio unde vir et uxor (túlélQ házastársak)

I. Az öröklési osztályok

I. osztály - gyermekek
bonorum possessio unde liberi
- ide tartoznak:
a sui heredes (köztük az örökhagyóval manus-os házasságban élt feleség is)
az emancipált fiúk (sui ficti-vel suus-nak tekintette Qket a praetor)
az emancipált fiúk emancipatio után fogant gyermekei

- nem tartoznak ide:
a más pater familias által örökbefogadott gyermek
a manus-os házasságot kötött leány, mert ezek az új házközösségükben / agnatio-jukban nyertek öröklési jogot
kivétel:
az örökbefogadó pater familias-uk emancipálta Qket
az örökhagyó egykori filia familias-a feletti manus az azt gyakorló férj halálával vagy a manus-t megszüntetQ aktussal (diffarreatio, remancipatio) megszqnt


II. osztály - törvényes örökösök
bonorum possessio unde legitimi
- ide tartoznak:
a sui heredes
a proximi agnati csoportja
egy ideig a gens tagjai is

- ha nem voltak gyerekek (liberi), vagy nem jelentkeztek a bonorum possessio-ra, a praetor azt a civiljogi törvényes örökösök részére nyitotta meg
- a sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyerekként (liberi) az 1. éven belül az I. osztályban is jelentkezhettek volna (pl.: az örökhagyó fia/lánya), a 2. év folyamán már csak a II. osztály 1. csoportjába tartozókként jelentkezhettek
- a proximi agnati a II. osztályba csak akkor jelentkezhetett, amikor egyáltalán nem volt suus heres (mivel Qk a hagyatékot ipso iure megszerezték)


III. osztály - vérrokonok
bonorum possessio unde cognati
- ha törvényes örökösök (legitimi) sem voltak / nem jelentkeztek
- ilyenkor a praetor az öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetQvé tette
- módszer: a közelebbi vérrokon léte kizárta a távolabbi bonorum possessio-ját

- kizárólag a fokközelség számított
- azonos fokú rokonok egymás között egyenlQ arányban (in capita) örököltek
- függetlenül attól, hogy lemenQk (descendentes), felmenQk (ascendentes) vagy oldalági rokonok (cognati collaterales) voltak

- így elsQsorban az I. fokú rokonok (gyermekek és szülQk), ilyenek hiányában a II. fokú rokonok (unokák, nagyszülQk, testvérek) örököltek, stb.
- nem érvényesült a ius repraesentationis
- a suus-ok 3., a fiktív suus-ok 2., a vérrokonok egyéb csoportja 1. ízben jelentkezhettek

- a 6. foknál távolabbi oldalági rokonoknak a praetor nem adta meg a bonorum possessio-t (1 kivétel) gyakorlati okokból

- oldalági rokonok között örököltek az örökhagyó
testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2., 3., stb. fok)
nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5. fok)
elsQfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6. fok)
másodfokú unokatestvérének gyermekei kivételesen (7. fok)

- 7. fokú egyenesági rokonok öröklése gyakorlatilag kizárt
- a törvénytelen gyermek természetes apja után nem örököl, de az anya utáni öröklés: a praetor nem tett különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között

- a praetor itt vezette be a successio graduum et ordinum lehetQségét
- ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökségét, a távolabbi fokú rokon örököl (successio graduum), ha pedig erre Q sem képes, az elfogadás joga a következQ rendre száll átt (successio ordinum)


IV. osztály - túlélQ házastársak
bonorum possessio unde vir et uxor
- a túlélQ házastárs örököl, ha a kognát rokonok sem jelentkeztek
- ha a feleség nem volt uxor in manu, csak az örökhagyó összes agnát és kognát rokona után jelentkezhetett a praetor-nál

Összefoglalás:
a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát rokonság öröklését is
bevezette a successio graduum et ordinum lehetQségét a maga törvényes öröklési rendjének III. osztályában: ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökséget, a távolabbi fokú rokon örököl (successio graduum). Ha pedig erre Q sem képes, az elfogadás joga a következQ rendre száll át (successio ordinum).









































5. A iustinianusi törvényes öröklési rend

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg
- Digesta: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítQ 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra helyezte a törvényes öröklés rendjét
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélQ házastárs öröklése)

- a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 osztály volt meghíva:
lemenQk (descendentes)
felmenQk (ascendentes) és a teljes testvérek (germani)
apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei
összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)

I. Az öröklési osztályok

I. osztály -
lemenQk (descendentes)
- az örökhagyó összes lemenQi (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák)
a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után)
az örökbefogadottak

Öröklési szabályok:
1) sui heredes: szükségszerq örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték nincs

2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak elfogadó nyilatkozat útján szerezhetik meg

3) képviseleti elv érvényesül: a távolabbi lemenQk együttesen annyit kapnak, mint kiesQ elQdjük (in stirpes örökölnek)


II. osztály -
felmenQk és teljes testvérek (ascendentes, germani)
- felmenQk (ascendentes)
- teljes testvérek (germani)

Öröklési szabályok:
1) ha az örökhagyó után szülQk + teljes testvérek maradtak: Qk fejenként egyenlQ arányban (in capita) örökölnek

2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kiesQ elQdjük helyén a képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kiesQ elQdjük (in stirpes)

3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek

4) teljes testvérek létében a szülQknél távolabbi fokú felmenQk nem örökölhettek

5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenQk maradtak, akkor a dédszülQk is örökölhettek a iustinianusi szabályok szerint (szemben a praetori joggal)

6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg, s a közelebbi felmenQ léte kizárja a távolabbi felmenQ öröklését

7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a másik ág azonos fokát illeti

8) egy ágon belül a felmenQk fejenként (in capita) osztoznak


III. osztály -
apai és anyai féltestvérek (consanguinei, uterini) és gyermekeik
- apai féltestvérek (consanguinei)
- anyai féltestvérek (uterini)
- az elhalt féltestvérek gyermekei

Öröklési szabályok:
1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésbQl

2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelQzik az egyéb 3. fokú oldalági rokonokat (pl.: nagybácsi)

3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek

4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült


IV. osztály -
összes távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)

Öröklési szabályok:
1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek

2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv itt nem érvényesült

3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita) történik

4) a túlélQ házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélQ házastársat a törvényes öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi kognát rokona is megelQzte)

5) a rászoruló özvegy nQnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje után közös gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész) biztosított a hagyatékon
6) az özvegy nQ nem tekinthetQ rászorultnak, ha kapott hozományt vagy donatio propter nuptias-t

7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét az özvegy tulajdonul kapta

c) iustinianusi jog
- a libertinus után örökölnek
a lemenQk
a patronus és gyermekei
a patronus oldalrokonai
a libertinus túlélQ házastársa (vir ill. uxor)

- a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenQi és túlélQ házastársa örökölt, az utóbbit azonban a patronus családja megelQzte

II. A törvényes öröklés szempontjából lényeges családtagok
az örökhagyó (pl.: pater familias)
az örökhagyó felesége: uxor in manu
az örökhagyó fia: filius familias
az örökhagyó lánya: filia familias
az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus
az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus
az örökhagyó unokái: nepos
az örökhagyó dédunokái: pronepos
az örökhagyó fiútestvérei: fratres
az örökhagyó lánytestvérei: sorores
az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi
az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi
az örökhagyó apja: pater
az örökhagyó anyja: mater
az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui
az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae
az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi
az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae
az örökhagyó nagyszülQje: avus
az örökhagyó apai nagyszülQje: avi paterni
az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus
az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna
az örökhagyó anyai nagyszülQje: avi materni
az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus
az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna
az örökhagyó apai dédszülQje: proavi paterni
az örökhagyó anyai dédszülQje: proavi materni




6. A végrendelet fogalma általában,
az Qsi civiljog végrendelkezési formái


I. A római végrendelet fogalma
- végrendelet (testamentum, tabulae)
- halál esetére szóló, alakszerqségekhez kötött, örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás
- a végrendelkezés, a végrendelet formális, ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne)

- a meghatározás tartalmazza
az akaratot (voluntas)
a nyilatkozatot (sententia)
a joghatásra (öröklésre) irányulást
az akaratnyilatkozat szigorú alakszerqségeit (iusta sententia)

II. Archaikus és préklasszikus civiljog végrendeleti formái
- szóbeliség és nyilvánosság a jellemzQ

1) testamentum in comitiis calatis
- a comitia calata-n tett végrendeletben a pater familias csupán jogutódját jelölte ki halála esetére
- az arrogatio-ból fejQdött ki:
- önjogú személy örökbefogadása a comitia calata elQtt tett nyilatkozata alapján [nincs és nem is lehet gyermeke]
- így filius familias-t és egyben suus heres-t is szerzett, akire a törvényes öröklési rend szerint vagyona maradhatott
- a császárkor elQtti idQkben kiment a gyakorlatból

2) testamentum in procinctu
- procinctus: öv
- a hadba vonult római polgárnak katonatársai elQtt tett nyilvános végrendelete
- a hadsereg lépett a népgyqlés helyére (az ügyletet a katonatársak tanúsították)
- a köztársasági kor végére elavult

3) testamentum per aes et libram
- mancipatio útján lezajló végrendelkezés
- érvényre juttatta a végrendelkezési szabadság elvét
- préklasszikus kortól a legáltalánosabb végrendeleti formává vált

- az örökhagyó színleges vételárért eladta a hagyatéki vagyont (mancipatio familiae) halála esetére egy emberének = örökségvevQ (familiae emptor)
- Qt 5 serdült római polgár tanú és a libripens jelenlétében az örökhagyó szóbeli utasításával (nuncupatio) felkért, hogy halála után adja ki az örökséget az általa megjelölt személyeknek

- a nuncupatio-t felváltotta az írásba foglalás viaszostáblára (tabulae) a biztonság ill. a nyilvánosság kizárása érdekében
- a végrendeleti táblák (tabulae testamenti) hitelességét a tanúk, a libripens és a familiae emptor által lepecsételt zsinór biztosította
- a táblák önmagukban nem minQsültek végrendeletnek
- csak a mancipatio megtörténtét bizonyították














































7. A praetori végrendelet kialakulása és szabályai; végrendelkezés a császárkorban


II. Praetori jog
- rugalmasabb szabályok
- kialakul az írásbeli végrendelet
4) testamentum septem signis obsignatum
- a mancipatio alakiságát a felek fokozatosan elhagyták
- a végrendelkezQ már csak a táblákat kezében tartva közölte, hogy végakarata ezekben van leírva, majd a jelenlévQk a táblákat lepecsételték
- a familiae emptor és a libripens már csak tanú szerepet töltött be
- a familiae emptor már nem minQsült az örökhagyó egyetemes jogutódjának

( a praetor azt a személyt utalta be a hagyatéki birtokba (a mancipatio-tól függetlenül), aki az érvényes végrendeleti táblákat felmutatta
- érvényességi kellékek:
7 pecsét
7 aláírás
- Antoninus Pius emelte civiljogi erQre: a végrendeletet a civiljogi örökössel szemben is hatályosnak ismerte el

III. Császárkori jog

5) fiókvégrendelet (codicillus)
- Augustus uralkodása alatt alakult ki
- codicillus: eredetileg a végrendeleti örökösökhöz írt levél; az ebben foglaltak betartása csak az örökös lelkiismeretére, hqségére volt bízva (fideicommissum)
- a principátus idején elismerték a végrendelet utólagos kiegészítéseként (
- cognitio extra ordinem útján peresíthetQvé vált

- jelentQsége: az örökhagyó anélkül változtathat a végrendeleten, hogy az minden alkalommal ez elQírt formaságok szerint újra kellene alkotnia

- eltérések a testamentum-hoz képest:
nem tartalmazhat örökösnevezést és kitagadást
mentes a formakényszertQl
több is hátrahagyható belQle

- fajtái:
a) végrendeletben megerQsített fiókvégrendelet
(codicillus testamento confirmatus)
- a testamentum részének számított
- annak érvényességétQl függQen állt ill. dQlt meg
b) nem megerQsített fiókvégrendelet
(codicillus non confirmatus)
- érvényessége független a végrendelettQl
c) végrendelet nélkül hátrahagyott fiókvégrendelet
(codicillus ab intestato)
- a törvényes örökösöket kötelezte
d) alakszerq fiókvégrendelet

IV. Iustinianusi jog
- a végrendelkezésnek több új formája alakult ki
- ekkor jött létre a mai törvénykönyvekben megtalálható 2 fQ típus is
6) közvégrendelet (testamentum publicum)
- 2 formája van:
hatósági jegyzQkönyvbe vétel (testamentum apud acta conditum)
okiratnak császári megQrzésre való átadása (testamentum principi oblatum)

7) magánvégrendelet (testamentum privatum)
- 2 formája van:

A) közönséges magánvégrendelet
- a szabályait II. Theodosius fektette le

a) írásbeli végrendelet
(testamentum per scripturam)
- 7 serdült, cselekvQképes és római polgár férfitanú elQtt kell felmutatni
- Qk aláírásukkal és pecsétjükkel igazolják, hogy a végrendelet az örökhagyó akaratát tartalmazza
- az örökhagyónak mindenképpen alá kell írnia (subscriptio)
- ha az örökhagyó írástudatlan / vak (caecus) a subscriptio pótlására egy 8. tanú (általában a tabularius) is kell
- süket (surdus) és néma (mutus) esetén sajátkezqleg kell írnia

SC Libonianum (III.)
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá

b) szóbeli végrendelet
(testamentum sine scriptura)
- elegendQ az örökhagyó akaratkijelentése 7 tanú megszakítás nélküli, együttes jelenlétében (unitas actus)
- süket (surdus) és néma (mutus) nem tehet szóbeli végrendeletet

c) holográf végrendelet
(testamentum per holographam scripturam)
- az örökhagyó végig sajátkezqleg írt és aláírt végrendelete
- III. Valentinus rendelete alapján tanúk nélkül is érvényes volt
- ez a forma a modern jogokban napjainkig tovább él

B) kiváltságos magánvégrendelet
- a jogrend csökkentette a tanúk számát és egyéb alakiságokat (ius singulare) bizonyos méltánylást érdemlQ körülmények fennállásakor
- kiváltságos végrendeletek:

a) járvány idején tett végrendelet
(testamentum tempore pestis conditum)
nem volt szükség a tanúk együttes jelenlétére

b) faluhelyen tett végrendelet
(testamentum ruri conditum)
5 tanú elegendQ volt
c) szülQk gyermeke javára tett végrendelete
(testamentum parentum inter liberos)
nem volt szükség tanúra

d) a katona végrendelete
(testamentum militis)
mentes az alakiságoktól és a szigorú anyagi jogi elQírásoktól


V. A végrendeletek típusai (noch einmal)

1) testamentum in comitiis calatis
a comitia calata elQtt tett végrendelkezés

2) testamentum in procinctu
katonai végrendelkezés

3) testamentum per aes et libram
mancipációs végrendelkezés

4) testamentum septem signis obsignatum
7 pecsétes végrendelkezés

5) codicillus
fiókvégrendelet

6) testamentum publicum
közvégrendelet

7) testamentum privatum
magánvégrendelet



8. A végrendelet ellenére való öröklés; a mellQzhetetlenség fogalma, fajtái, jogkövetkezményei


I. A végrendelet ellenére való öröklés indoka
- szülQ-gyermek kapcsolat a legszorosabb emberi kapcsolat
- Qsi erkölcsi norma: ez a kötelék (officium pietatis) teljesen, véglegesen sohasem szqnhet meg (
- a gyermek, a szülQ (és a testvér) megtámadhatta az olyan végrendeletet, amely Qt még a törvény által biztosított kötelesrésztQl (debita portio) is megfosztotta
- így érvényesíthette a végrendelet ellenére való öröklés iránti igényét


II. A végrendelet ellenére való öröklés lényege
- successio contra tabulas
- az örökhagyó végakaratának érvényesülését bizonyos körülmények fennforgásakor a törvény különös szabálya részben/egészbe kizárja
- a végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai ütköznek össze egymással:
- a törvényes örökösök egy privilegizált csoportja (az örökhagyó legközelebbi családtagjai, rokonai) megelQzik/kiszorítják a végrendeletben nevezett örökösöket
- a mellQzhetetlenség 2 fajtája aszerint, hogy a törvényes örökösök a végrendelet ellenére milyen jogalapon örököltek
alaki mellQzhetetlenség
anyagi mellQzhetetlenség


III. Az alaki, formális mellQzhetetlenség
- a végrendelkezQnek valamilyen formában meg kellett emlékeznie suus heres-eirQl
vagy örökössé nevezés (institutio heredis)
vagy kitagadás (exheredatio) formájában

- a suus-okról a végrendeletben nem lehetett hallgatni = mellQzhetetlenek voltak
- betartásával a suus-ok még nem feltétlenül örökölnek, tehát gyakorlatilag (anyagilag) mégis mellQzhetQk, kizárhatók az öröklésbQl

1) Az alaki mellQzhetetlenség a civiljogban
- a szabály a civiljogban született meg
- elQzmény: régebben az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha nem voltak suus-ai, ha ugyanis voltak, a törvény szerint mindenképp azoknak kellett örökölniük
- módosult: a végrendeletben örökössé kellett tenni vagy ki kellett tagadni Qket

a kitagadás (exheredatio)
- az elQírt alakszerqségeknek megfelelQ kitagadással a pater familias teljes mértékben betartotta az alaki mellQzhetetlenség szabályait
- e jogával korlátlanul élhetett, még indokolnia sem kellett azt
- ugyanolyan elQírt, ünnepélyes módon ment végbe mint az institutio heredis
- de további kötöttségek is jellemezték:
a) a filius familias kitagadása, mellQzése (praeteritio)
- csak egyenként és név szerint megnevezve lehetett
- az exheres esto formulával
- a végrendelet teljes érvénytelenségét vonta maga után

b) a filia familias-ok és suus-á elQlépett unokák kitagadása
- nemcsak név szerint, de együttesen is kitagadhatóak (inter ceteros)
- a mellQzésük csak a rájuk vonatkozó részekben tette érvénytelenné a végrendeletet

c) a postumus kinevezése/kitagadása
- postumus: az örökhagyó végrendelet készítése után született gyermeke;
- incerta persona ( eredetileg megdöntötte a végrendeletet, mivel nem volt kinevezhetQ/kitagadható
- préklasszikus kor: a postumus elQzetes kinevezése / kitagadása
- ekkortól a végrendelet csak akkor vált érvénytelenné, ha ez elmaradt

2) Az alaki mellQzhetetlenség a praetori jogban
- a civiljogi mellQzhetetlenség köre kiterjedt az örökhagyó összes vér szerinti leszármazójára (sui heredes + sui ficti is mellQzhetetlen alakilag)
- módszer: bonorum possessio contra tabulas megadása révén
- az exheredatio elmaradása esetén a végrendeletet mindig csak a mellQzöttet érintQ részében tekintette érvénytelennek


IV. Az anyagi, lényegi mellQzhetetlenség
- a végrendeletben a suus-okat nem csak megemlíteni kell
- mindenképp meg kell kapniuk a hagyaték egy bizonyos, törvényileg meghatározott részét = kötelesrész (debita portio)

1) Az anyagi mellQzhetetlenség kialakulása
- a császárkor elején alakult ki
- a kötelesrész (debita portio) iránti igény elismerésekor
- kötelesrészre jogosultak (a hagyatékból bizonyos hányadot kellett kapjanak):
lemenQk (adoptív gyermekek is), ezek hiányában
felmenQk, ezek hiányában
testvérek
teljes testvérek
apai féltestvérek, de csak akkor, ha rovásukra turpis persona volt örökössé kinevezve
- a kötelesrész mértékét a quarta Falcidia mintájára a jogosult törvényes örökrészének ¼ részében (quarta) határozták meg

2) KötelességsértQ végrendelet elleni panasz
querela inofficiosi testamenti
- akkor, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultak vmelyikét kellQ indok nél-kül kitagadta vagy semmit, illetve a kötelesrésznél kevesebbet juttatott neki
- az illetQ a sérelem orvoslásáért a 100 személyes bírósághoz (iudicium centumvirale) fordulhatott
- ha a bíróság a panaszt elfogadta, fikcióval (a kisemmízQ örökhagyó Qrült volt) érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet
- vindictam spirans actio: csak az igényében sértett személy indíthatta
- 5 éven belül volt megindítható (a megtámadhatóság tipikus római jogi példája)
- szubszidiárius kereset: nem volt megindítható akkor sem, ha a kötelesrészre jogosultnak egyéb jogsegély is rendelkezésére állt

- a 100 személyes bíróság ítélete csak praeiudicium volt
- pernyertesség esetén a panaszló a rendes örökösi keresettel (hereditatis petitio) követelhette a maga teljes törvényes örökrészét

- querela inofficiosae donationis vel dotis: a kötelesrészt csorbító ajándék vagy hozomány (amellyel az örökhagyó a vagyonát elidegenítette) érvénytelenítésére szolgáló kereset


V. A mellQzhetetlenség a iustinianusi jogban

1) A mellQzhetetlenség szabályai a iustinianusi jogban
- Iustinianus: 115. novella
- az anyagi mellQzhetetlenség intézményének lényeges módosítása
- alaki és anyagi mellQzhetetlenség egybekapcsolása

a) az alaki és az anyagi mellQzhetetlenség összefonódása
- a lemenQk és a felmenQk alakilag/anyagilag mellQzhetetlenek voltak
- akkor, ha örökössé is ki kellett nevezni Qket és a kötelesrészt is biztosítani kellett számukra
- Iustinianus kiterjesztette ezt az apai hatalom alatt nem álló lányokra
- tehát anyagilag mellQzhetetlenek:
lemenQk
felmenQk
testvérek
apai hatalom alatt nem álló leányok
nQi lemenQk

b) kitagadási okok
- a iustinianusi jog taxatíve felsorolta a kitagadási okokat a lemenQkre és a felmenQkre nézve
- azért, hogy a korábbi bírói mérlegelés lehetQségét megszüntesse
- pl.: az örökhagyó elhanyagolása, élete ellen törés
- a kitagadás okát a végrendeletben fel kellett tüntetni
- hagyatéki per: a végrendeleti örökösnek kellett az ok valóságát bizonyítania

c) a kötelesrész aránya
- Iustinianus felemelte a törvényes örökrész 1/4-érQl annak 1/3-ára
- ha a kötelesrészében sértett törvényes örökrésze még a hagyaték 1/4-ét sem érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele jelentette a kötelesrészt
- pl.: az örökhagyó vagyonát 5 gyermek örökli törvényesen, így 1 gyermek örökrésze mindössze a hagyaték 1/5-e

2) A kötelesrész iránti igény jogi természete

a) KötelességsértQ végrendelet elleni panasz
querela inofficiosi testamenti (1)
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- ennek hatására a végrendelet már csak (az illetQ kötelesrészre jogosultra vonatkozó részében) részlegesen minQsült érvénytelennek
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidQn belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio
- klasszikus jog: ha a kötelesrészre jogosult querela-ja sikeres volt, civiljogi örökössé vált

b) rendes hagyatéki kereset
hereditatis petitio (2)
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
kötelesrészének, Qt megilletQ hagyatéki vagyonrészének
teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a querela sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít
- a kötelesrész iránti igény a klasszikus korban kettQs természetq:
a querela-t tekintve kötelmi jogi
végeredményben dologi jogi, valóságos örökösi igénynek nevezhetQ

c) actio suppletoria (3)
- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek a kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- az igény csak a kötelesrészre irányul (a juttatás annak mértékére való kiegészítésére), nem a teljes törvényes részre
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítQ in personam actio
- ennek felperese nem szerezhet örökösi pozíciót, csak egyfajta hagyatéki hitelezQként léphet fel
- ezzel jött létre a kötelesrész sui generis jogintézménye
- elszakadt a törvényes öröklés modelljétQl

















9. A végrendelet érvényessége és érvénytelensége



I. A végrendelet érvényességének fogalma
- egy végrendelet akkor jön létre érvényesen, ha az önmagában is ép végakarat és annak alakszerq megnyilatkozása összhangban van egymással és ha a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

- jelentQs eltérések a szerzQdési érvényességtQl:

1) a szerzQdésnél lényegesen szigorúbb elQírások
- a teljes érvényességhez szükséges:
a végakarat megfelelQ formában és tartalommal eszközölt kinyilvánítása
utóbb ne következzenek be olyan tények, amelyek érvénytelenné tennék, megdöntenék a végrendeletet
- pl.: ne kerüljön sor a végrendelet visszavonására
- a hibátlan végrendelet (testamentum iure factum) érvényessége egészen a végrendelkezQ haláláig bizonytalan

- a végrendelet érvénytelensége lehet (a szerzQdésekkel szemben):
a) eredeti és
b) utólagos is

2) a szerzQdésnél enyhébb elQírások
- a favor testamenti elve
- ez a princípium a mai jogokban is elfogadott
- kettQs jelentQséggel rendelkezik:

A) törekvés arra, hogy lehetQleg még a hibásan létrejött végrendelet se minQsüljön érvénytelennek
- azért, hogy a végrendelkezQ akarata minél inkább érvényre jusson
- az olyan kikötéseket, amelyek a szerzQdéseknél a jogügylet egészét érvénytelenítik, a végrendeletnél általában ki nem kötöttnek kell tekinteni (pro non scripto habetur)
- a jogügylet érvényessége ezek nélkül vizsgálandó (
- a végrendeleteknél gyakran találkozunk részleges érvénytelenséggel
- pl.: a törvényellenes vagy erkölcstelen feltétel a favor testamenti értelmében nem írottnak, ki nem kötöttnek tekintendQ  a végrendelet ettQl még érvényes

B) a végrendeleteknél a végrendelkezQk akaratát minél teljesebben kell értelmezni
- olyan körülményekre is ki kell terjeszteni, amelyekre az a szöveg szó szerinti jelentése alapján nem vonatkozik (interpretatio extensiva)
- a végrendelkezQ vélhetQ igazi akaratát kell a lehetQ legteljesebben érvényre juttatni




II. Az érvénytelen végrendelet
- ha a végrendelet fogalmi elemeinek egyike a jogrend által meghatározott jelentQsebb hibában szenved, a jogügylet a törvény elQírása folytán nem alkalmas a célzott joghatás (öröklés) kiváltására és így nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésre kerül sor

- a szerzQdésekkel szemben a végrendeletek érvénytelensége
utólagosan is bekövetkezhet
minden esetben abszolút

- feltétlen érvénytelenség: semmisség
- feltétles érvénytelenség: megtámadhatóság (elsQsorban akarathibában szenvedQ és az anyagi mellQzhetetlenséget sértQ végrendeletek)
- civiljogi és praetori jogi érvénytelenség. A praetor bizonyos esetekben a civiljogilag érvényes végrendeleteket alkalmatlannak minQsítette a joghatások kiváltására, máskor viszont a civiljogilag érvénytelen végrendelet alapján bonorum possessio secundum tabulast adott az örökösnek.

1) Eredetileg érvénytelen végrendelet (testamentum irritum)
- az a végrendelet, amelytQl az akarat, a nyilatkozat vagy a joghatáshoz kapcsolódás valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a joghatások kiváltásának képességét
- így nem kerülhet sor successio secundum tabulas-ra
- az érvénytelenség oka ilyenkor magában a végrendeletben rejlik (causa invaliditatis intrinseca)
- 3 csoport:

a) akarathiba miatt
- érvénytelen a végrendelet, ha megtételekor az örökhagyó
tévedésben (error) volt
megtévesztésnek (dolus malus) esett áldozatul
erQszak (vis ac metus) hatása alatt állt
- az érvénytelenség feltételes: arra az érdekelt félnek minden esetben hivatkoznia kellett (modern megtámadhatóság )

b) nyilatkozati hiba miatt
- érvénytelen a végrendelet, ha
nem tesz eleget a végrendeletekkel szemben támasztott alakszerqség követelményeinek (formai okok)  végrendelkezési formakényszer megsértése ( nem befejezett végrendelet
nem vagy nem megfelelQen nyilatkozik a törvényes örökösök bizonyos csoportjáról (tartalmi okok)  sértette a mellQzhetetlenség szabályait (nem ill. nem megfelelQen nyilatkozott a végrendelkezés idQpontjában életben lévQ suus heres-ekrQl) ( mellQzQ végrendelet

c) joghatáshoz kapcsolódás hibája miatt
- az akarat és a nyilatkozat hibátlan, összhangban vannak, de
- a végrendelet mégsem képes kiváltani a célzott joghatásokat, az öröklést
- esetei:
hiányoznak a feltételek, amelyek alapján az örökhagyó/örökös az öröklési jogviszony alanya lehetne s ezáltal akaratnyilatkozataik joghatást válthatnának ki (alanyi okok)
maga a joghatásra irányulás szenved hibában; pl.: a jogutódlás tilos feltételhez van kötve (tárgyi okok)

2) Utólagosan érvénytelen végrendelet (testamentum ruptum)
- „megdQlt végrendelet
- az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel
- mivel ekkor a végrendelet már kész, lezárt, ez az ok azon kívüli, külsQ természetq
- ugyanúgy érvénytelennek, semmisnek számított (testamentum nullum), mintha eredeti érvénytelenségi okban szenvedett volna
- 3 csoport:

a) visszavont végrendelet
- testamentum ruptum szqkebb értelemben és szubjektív alapon
- az akarat utólagos megváltoztatása miatt érvénytelen
- az érvénytelenség szubjektív oka
- a római jog szerint véglegesen megdQlt, érvényességét nem nyerheti vissza
- a visszavonás lehetséges
újabb érvényes végrendelet készítésével
a korábbival ellentétes akarat kinyilvánításával

b) mellQzQvé vált végrendelet
- testamentum ruptum szqkebb értelemben és objektív alapon
- alaki mellQzhetetlenség: az örökhagyónak nyilatkoznia kellett a végrendelkezés idQpontjában életben lévQ suus-airól
- ha utólag suus heres került az örökhagyó hatalma alá a végrendeleti nyilatkozat hibássá (hiányossá) vált, a végrendelet megdQlt
- pl.: a végrendelkezés gyermek (suus heres) született („utószülött” postumus)

c) létalapját vesztett végrendelet (testamentum irritum factum)
- a joghatáshoz kapcsolódás hibája miatt
- utólagos tények folytán léte alapját veszti
- pl.: ha az örökhagyó büntetés vagy capitis deminutio folytán elveszti végrendelkezési képességét a végrendelet érvénytelenné válik (megdQl)

















10. A törvényes örökrész, a kötelesrész és a quarta Falcidia egybevetése



törvényes rész kötelesrész
(debita portio) quarta Falcidia meghatározás az örökség azon része, mely az örököst végrendelet nélkül, a törvényes öröklés szerint megilleti az anyagi mellQzhetetlenség egyik formája; a végrendelet ellenére a törvényi rendelkezés által biztosított örökrész a hagyatékból a vérrokonok számára az örökös a hagyaték ¼-ét hagyományoktól (legatum) mentesen kapja meg annak megakadályozására, hogy a hagyományok kimerítsék a hagyatékot és így az örökös esetleg visszautasítsa az örökséget
kialakulása a civiljogi törvényes öröklési rend kora (XII táblás törvény) a császárkor elején Kr.e. 40 – Lex Falcidia az öröklés rendje törvényes öröklés
(successio legitima) végrendelet ellenére való öröklés
(successio contra tabulas) végrendelet ellenére való öröklés
(successio contra tabulas) alanyai A szokásjog alapján:
gyermekek (
rokonok (
nemzetség Az örökhagyó vérrokonai:
lemenQk (adoptív gyermek is) (
felmenQk (
testvérek (teljes és apai féltestvérek is)
minden örökösnek alanyi jogon járt Kr.e. 40 után az örökség, a rész mértéke 3 féleképp történik az öröklés:
1. in stirpes: törzsenként
2. in capita: fejenként
3. in lineas: áganként

ezeken belül pedig egyenlQ (legalábbis törvény által meg-határozott) mérték szerint a jogosult törvényes örökrészének ¼-e (quarta);
Iustinianus felemelte 1/3 –ra;
ha a kötelesrészében sértett törvényes örökrésze még a hagyaték ¼-ét sem érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele jelentette a kötelesrészt
a hagyaték ¼ (hagyománymentes) része jogsegélyek, kapcsolódó jogszabályok SC Tertullianum
a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi törvényes örökös lesz

SC Orfitianum
az anya után gyermekeit mindenkit megelQzQen civiljogi öröklés illeti meg 1. kötelességsértQ végrendelet elleni panasz (querela inofficiosi testamenti)

2. rendes hagyatéki kereset
(hereditatis petitio)

3. actio suppletoria a lex Falcidia alapján a praetor iussum-mal kényszeríthette az örököst a hagyaték elfogadására
(joggal való visszaélés elleni szabály)

ha a hagyományok több mint a ¾-ét kimerítették a hagyatéknak, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni






11. Az incapatitas és indignitas


az öröség megszerzésének és megtartásának akadályai
incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
indignitas: örökségre való érdemtelenség

I. Szerzésképtelenség (Incapacitas)
- az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
- a végrendeleti örökösök vonatkozásában
- az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax

1) különbség a szerzésképtelenség és az öröklQképtelenség között:
öröklQképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio passiva hiánya
az öröklQképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg
az incapax kinevezhetQ örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg
az incapacitas megszqnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio határidején belül elhárította
az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan

2) a szerzésképtelenség kategóriái (principatus kora)
a) házasulatlan (caelebs) és gyermektelen (orbus) személyek
(I. constantinus-ig)

lex Iulia de maritandis ordinibus (2.)
- caelebs: házasságra kötelezett korban lévQ, de házasulatlan személy
- a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt végrendeleti örökséget megszerezze
- a szerzésképtelenség megszqnt, ha a caelebs megházasodott

lex Papia Poppaea (3.)
- orbus: házasságban élQ, de gyermektelen személy
- a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget
- a szerzésképtelenség megszqnt, ha az orbus-nak gyermeke született

b) formahibával felszabadított rabszolgák (Latini Iuniani)
(Iustinianus-ig)

lex Iunia Norbana (4.)
- a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax
- sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett
- kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot
- Latini Iuniani kategóriájának megszqnése = e kategória vége



c) feslett erkölcsq nQk (feminae probrosae)
- Domitianus: a feslett erkölcsq nQ incapax
- az ellenkezQ bizonyítása esetén visszanyerték szerzQképességüket
- Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete

3) elesett örökrész (caducum, bona caduca)
- a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része
- nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az
ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
a gyermekes hagyományosokra, vagy
a fiscus-ra

- caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel érvényesíthetik

felelQsség:
- a caducum-ot megszerzQ a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelQsség

II. Érdemtelenség (Indignitas)
- örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre érdemtelen (végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem tarthatja meg
- a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján:

- érdemtelen az az örökös, aki
a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte
b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

- érdemtelen személy: indignus
- a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos
- de az örökség elragadtatik tQle , rendszerint a fiscus-ra háramlik
- elragadott örökség: bona ereptoria

felelQsség:
- a bona ereptoria-t megszerzQ személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül
- mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad
- a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelQsség














12. Beneficiumok az öröklési jogban


I. A túladósodott hagyaték örökösének védelme
- jogeszköz a hagyatéki hitelezQkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezQk meglévQ vagyonára is rátehették a kezüket (ultra vires miatt)  VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes = pater familias ( korlátozott felelQsséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

1) A tartózkodás kedvezménye
(beneficium abstinendi)
- a házon belüli / szükségszerq örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csQdszerq végrehajtás fenyegette Qket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felQl), akkor ellenük a hagyatéki hitelezQknek nem adott keresetet
- az örökössé nevezett rabszolgák (servi testamento manumissi) részére a praetor nem adta meg ezt a kedvezményt, szemben a suus-okkal

2) A meggondolás kedvezménye
(beneficium deliberandi)
- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezQk sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100 nap gondolkodási idQt kaptak

- emellett a praetor in integrum restitutio-t adott az örökösnek akkor, ha az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezQk az ultra vires hereditatis felelQsség alapján az örökösnek az örökség megszerzésekor meglévQ vagyonát is követelésük kielégítésére használták fel

3) A leltározás kedvezménye
(beneficium inventarii)
- Iustinianus teremtette meg az örökös felelQsségének a hagyatékra való korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követQ 30 napon belül a mai közjegyzQnek megfelelQ hatósági személy (tabularius) közremqködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az elkövetkezQ 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt


- a leltározás kedvezményét igénybe vevQ örökös felelQssége
cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem felelt az örökös
pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb. hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a hagyatéki hitelezQkkel szemben


II. A hagyatéki hitelezQk védelme
- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezQket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre száll, mert így a meglevQ és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki hitelezQk a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezQivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezQkre nézve

4) Az elkülönítés kedvezménye
(beneficium separationis)
- a praetor megadta a hagyatéki hitelezQknek az elkülönítés lehetQségét
- a hagyatéki hitelezQk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsQsorban az Q követeléseiknek a kielégítésére tartotta fenn, Qket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekrQl
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezQi akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki hitelezQk és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezQk követelései mindig megelQzték a hagyomány iránti igényeket

nem kaphatta meg a beneficium separationis-t
a hitelezQ, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
a hitelezQ, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
a hitelezQ, ha a hagyaték megszerzésétQl számítva 5 év eltelt
az örökös hitelezQi



















13. A szqkebb értelemben vett legatum fogalma;
a dologi és kötelmi hagyomány szabályai

I. Fogalma

1) Tágabb értelemben vett hagyomány
- az örökhagyó a hagyatékából egyes jogokat az örökösre szálló vagyon csökkentésével 3. személyeknek juttat (csak jogokra érvényes)

- a halál esetére szóló egyes jogok megszerzésének esetei:
szqkebb értelemben vett hagyomány (legatum)
hitbizomány, a legatum császárkori változata (fideicommissum)
elQzQeknek az egyetemes jogutódlás gondolatával kombinált formái
részhagyomány (partitio legata)
egyetemes hitbizomány (universale fideicommissum)
halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
halál esetére szóló egyéb juttatás (morti causa capio)

2) Szqkebb értelemben vett hagyomány (legatum)
- olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az örökhagyó végrendeletében rendel a hagyományos javára, az örökösök vagy az egyik meghatározott örökös terhére

- a hagyomány mint végrendeletileg hagyott ajándék a hagyományos vagyonának növelése az aktív hagyaték terhére, ami megnyilvánulhat a hagyatékban lévQ:
dologi jogok (tulajdon, szolgalom) átruházásában illetve alapításában
kötelmi jellegq juttatásokban; ez történhet:
követelés átruházása (legatum nominis)
adósság elengedése (legatum liberationis) révén
örökös terhére új kötelem alapításával (legatum obligationis)


- a hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet
érvényes (nem szenved semmilyen eredeti/utólagos hibába)
hatályos (a hagyománnyal megterhelt örökös elfogadja az örökséget)
- különben a végrendelettel együtt a hagyomány is érvénytelenné/hatálytalanná válik (és azt a törvényes örökös nem köteles tiszteletben tartani)
- a hagyományt a hagyományos elvileg ipso iure, vagyis az örökös acquisitiojával egyidejúleg megszerezte, mégsem volt köteles elfogadni, visszautasíthatta.

3) A jogviszony alanyai
a) végrendelkezQ (testator)
b) megterhelt örökös (heres)
c) hagyományos (legatarius)



II. A legatum formái (4)
- elsQ 2 a legatum 2 eredeti és alapvetQ formája
- utóbbi 2 az elQbbiek válfajaként jött létre

1) dologi hagyomány
(legatum per vindicationem)
- az örökhagyó végakarati intézkedése folytán a hagyományos (legatarius) dologi jogi jogosultságot szerez
- pl.: tulajdonjog, haszonélvezet
- ennek alapján a hagyományos közvetlenül in rem actio-t kap, amellyel bárkitQl követelheti a hagyomány tárgyának kiadását, aki azt magánál tartja
- rendelésének mintaszövege:
- T.-nak adom, hagyományozom S. nevq rabszolgámat.

2) kötelmi hagyomány
(legatum per damnationem)
- a hagyományos (legatarius) csak kötelmi jogi jogosultságot szerez
- az örökhagyó az örököst azzal terheli meg, hogy a hagyomány tárgyát adja ki a hagyományosnak illetve az elQírt szolgáltatást teljesítse
- a hagyományos ilyenkor csak kötelmi keresetet kap az örökössel szemben
- nem, vagy nem azonnal szerez dologi jogot
- jogsegélye az actio ex testamento (régi civiljogi in personam kereset)
- ezzel a kötelmi hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadására
- a marasztalás duplum-ra megy
- a hagyomány tárgya lehet dolog vagy követelés
- az örökös (adós) és a hagyományos (hitelezQ) között kvázi-kontraktuális kötelem jön létre
- rendelésének mintaszövege:
Kötelezem örökösömet, hogy S. nevq rabszolgámat adja ki T.-nak.

3) elQhagyomány
(praelegatum)
- az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére dologi (esetleg kötelmi) hagyományt
- actio familiae herciscundae útján volt érvényesíthetQ
- rendelésének mintaszövege:
L. kapja meg elQzetesen S. nevq rabszolgámat.

4) speciális kötelmi hagyomány
(legatum sinendi modo)
- az örökhagyó csak arra kötelezte az örököst, hogy tqrje, hogy a hagyományos a legatum tárgyát elvihesse
- nem adásra, csak tqrésre kötelezett
- az actio ex testamento ilyenkor az örökös ellen ad faciendum-ra (az elvitel tqrése) ment, nem ad dandum-ra
- rendelésének mintaszövege:
Örökösöm köteles legyen megengedni, hogy L. elvihesse és bírhassa S. nevq rabszolgámat.

III. Az SC Neronianum és a lex Falcidia (4)

SC Neronianum (V.)
- Nero idején keletkezett
- minden, a rendelési alakszerqségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes marad kötelmi hagyományként

elQzmény:
- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelQ formában, parancsoló szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után


Lex Falcidia
- Kr.e. 40
- elrendelte, hogy az örökös a hagyaték ¼-ét hagyományoktól mentesen kapja meg
- ez a ¼ a quarta Falcidia
- cél: annak megakadályozása, hogy a hagyományok kimerítsék a hagyatékot s így az örökös esetleg visszautasítsa az örökséget
- ha a hagyományok a hagyatéknak több mint ¾-ét kimerítétték, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni


14. a fideicommissum fogalma, szabályai;
egyéb halál esetére szóló juttatások

A HITBIZOMÁNY (FIDEICOMMISSUM)
Alakszerqtlenül rendelt hagyomány. Az örökhagyó minden alakszerqség nélkül rendelhetett valakinek (fideicommissiarius) bizonyos juttatást azzal, hogy írásban vagy élQszóval felkérte a hagyatékból részesülQ személyt (fiduciarius), hogy a neki jutott vagyonból juttasson valakinek valamit, vagy hogy egy rabszolgát szabadítson fel.

Eredetileg keresettel nem volt érvényesíthetQ, csak a felkért személy hitére volt bízva. Augustus óta azonban extra ordinem peresíthetQvé vált.
tartalmilag is szabadon rendelhetQ volt. Így az öröklésképtelen személyek (peregrinus, incerta persona stb) javára rendelt hitbizomány is érvényes volt.

- A klasszikus, posztklasszikus jog a hagyomány 2 formáját egyesítette. A fideicommissum szabályait formailag és tartalmilag megszigorította, másrészt enyhítették a legatum alakszerqségeit.

- A iustinianusi jog az egységesítési folyamatot befejezte: A hagyomány és a hitbizomány teljesen egyenértékq, s mindkettQt végrendeletben vagy alakszerq codicullusban kellett rendelni. Amennyiben a hagyomány tárgyát képezQ dolog megvan a hagyatékban, minden hagyományosnak (a kötelmi hagyományosnak is) ezentúl a tulajdoni kereset (rei vindicatio) is rendelkezésre áll.
Enélkül csak kötelmi keresettel (actio ex testamento) lehet perelni.

EGYÉB HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ JUTTATÁSOK
A részhagyomány (pratitio legata)
A tiszta hagyaték egy része, mert terhek nélkül rendelték a legatarius részére. Az egyetemes jogutód az örökös lett, s a hagyományos actio ex testamento incerti útján követelhette a tehermentes hagyatéki hányad kiadását.

A hagyatéki tartozásokért egyedül az örökös volt felelQs, s a követeléseket is csak Q peresíthette. Az örökös és a hagyományos stipulatiok útján kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy az utóbb felfedezendQ vagyontárgyak esetében is osztoznak.
Az örököst részhagyomány esetén is megillette a quarta Falcidia.

Az egyetemes hitbizomány
Az örökhagyó a hagyatékot a maga egészében vagy egy hagyatéki részt hitbizománnyá tett azzal, hogy az örökösnek meghagyta, hogy azt teljes egészében vagy egy részében az örökség megszerzésekor vagy ezt követQen szolgáltassa ki a hitbizományosnak.
Elvileg az örökös volt az egyetemes jogutód, de adott esetben az egész hagyatékot ki kellett adnia, s még a quarta Falcidiát sem tarthatta meg magának.
Viszont egyedül Q felelt a hagyatéki hitelezQkkel szemben, és egyedül Q érvényesíthette a hagyatéki követeléseket is.


SC Trebellianum: Kr. e. I sz.
Elrendelte, hogy a hagyaték mint hitbizomány kiadását követQen a hagyatéki hitelezQk részére a hitbizományos ellen utilis actiot biztosított. Valamint a hagyatéki követelésére szolgáló keresetek is a hitbizományost illették. Ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe (heredis loco) került. Amenniyben a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres elnevezés maradt meg.

SC Pegasianum: Kr. u. 70
A lex Falcidia szabályát a hitbizományra is kiterjesztette (quarta Pegasiana). Ha az örökös mégsem fogadta el a hagyatékot, akkor a praetor kényszeríthette elfogadásra.

A iustinianusi jogban az egyetemes hitbizomány már halál esetére szóló valóságos egyetemes jogutódlás, tehát öröklés jelleget ölt. Iustinianus az örökösnek biztosítja a hagyaték ¼-ének visszatartására való jogot, s fenntartja a SC Trebellianum intézkedéseit.

Halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
Átmenetet képez az élQk közötti ajándékozás és a halál esetére szóló különös juttatások között.
Pactum legitum, tehát alakszerqtlenül volt rendelhetQ
az örökléstQl függetlenül érvényesül
ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a megajándékozott az ajándékozót túlélje
nem érintették az élQk közötti ajándékozásra vonatkozó korlátozások (lex Cincia)
egyes öröklési jogi szabályok kiterjedtek rá ( a quarta Falcidia, az ajándékozásnak az ajándékozó haláláig történQ visszavonása, incapax nem szerezheti meg)
Iustinianusnál csak a codicillus formalitásainak betartásával volt rendelhetQ.

Halál esetére szóló egyéb juttatás (mortis causa capio)
Minden olyan halál esetére szóló juttatás, amely nem esett az öröklés vagy a halál esetére szóló egyéb jogutódlás típusainak fogalma alá. Leggyakoribb esete:
Olyan feltétel tqzése az örökös vagy a hagyományos számára, amely harmadik személynek bizonyos elQnyt jelent.
Az incapax nem szerezheti meg
az érdemtelen nem tarthatja meg
fideicommissummal terhelhetQ
lex Falcidia szabályai vonatkoznak rá










15. Jogsegélyek az öröklési jogban


I. A civiljogi örökös keresete (hereditatis petitio)
- a civiljogi tulajdonos tulajdoni keresetének (rei vindicatio) mintájára alakult ki
- hereditatis petitio / hereditatis vindicatio
- „rendes” hagyatéki kereset
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
kötelesrészének, Qt megilletQ hagyatéki vagyonrészének
teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a querela sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít

1) A kereset tárgya
- mindannak a kiadása, amit az alperes a hagyatékból megszerzett
- ennek megfelelQen a hereditatis petitio irányulhatott:

a) az alperes birtokában lévQ
egész hagyaték kiadására
az összes hagyatéki dolog és azok összes járulékai
egyes vagyontárgyak kiadására
a hagyaték minden növedéke, jövedelmei

b) mindazon vagyontárgyakra, amelyek eladás / csere folytán a hagyatéki tárgyak helyébe léptek (pl.: az eladott hagyatéki kert árából vett lakóház)

- NEM képezték a hereditatis petitio (in rem actio) tárgyát:
az örökhagyó követelései, melyeket az örökös a megfelelQ reá szállott
in personam actio-kkal hajthatott be

2) A kereset személyei
- felperes: civiljogi örökös (heres)
- alperes: az, aki a hagyatékot (vagy a hagyatékhoz tartozó dolgot) birtokolja pro herede vagy pro possessore:

a) pro herede birtokol
- aki jó/rosszhiszemqen magát örökösnek vallja
- pl.: az a törvényes örökös, aki a végrendelet érvényességét kétségbe vonva magát tekinti örökösnek

b) pro possessore birtokol
- aki a perben a praetor elQtt a felperes által feltett kérdésre kitérQ választ adott
- tehát birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki tárgyat kiadni és így a felperes öröklési jogát vitatta

- aki liti se obtulit (más helyett vállalta az alperes szerepét a perben) vagy dolo malo desiit possidere (rosszhiszemqen túladott a dolgon, hogy a per során ne találhassák meg nála)
3) A bizonyítási teher
- a felperest terhelte
- akinek a delatio-t kellett bizonyítania
- acquisitio bizonyítása csak heredes extranei esetén merült fel és csak a kifejezett elfogadó nyilatkozat (cretio) tekintetében
- a kereset megindítása ugyanis a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak minQsült (pro herede gestio)
- az alperes saját örökösi minQségét vagy a hagyaték / hagyatéki tárgy birtoklásának jogcímét bizonyíthatta

4) Az ítélet
- az interesse megfizetésére marasztalta az alperest
- kivétel: az alperes által birtokolt hagyatékot / hagyatéki részt a bíró által elQírtaknak megfelelQen természetben kiadta

5) A kereset jogi hatásai

SC Iuventianum (IV.)
- Hadrianus idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében

A) az alperes felelQssége a gyümölcsökért
a) jóhiszemq alperes (birtokos)
- természetben kell kiadnia azokat a hagyatéki vagyontárgyakat, amelyek a litis contestatio-kor megvannak
- a meglevQ gyümölcsöket is (fructus exstantes)

b) rosszhiszemq alperes (birtokos)
- ezenfelül köteles megfizetni a litis contestatio elQtt vétkessége miatt elpusztult gyümölcsök értékét
- vagy amelyeket beszedni vétkesen elmulasztott (fructus percipiendi)

B) az alperes felelQssége a kárért
a) jóhiszemq alperes
- az elveszett, elpusztult, megrongálódott hagyatéki vagyontárgyak esetében a rei vindicatio-hoz hasonló
- a litis contestatio elQtti károkért nem felelt
- a litis contestatio után csak az Q vétkessége folytán keletkezett károkért

b) rosszhiszemq alperes
- minden kárért felel
- a litis contestatio elQtt vétkesen okozott károkért
- a litis contestatio után keletkezettekért (vis maior-ért is!), melyek a felperesnél nem következtek volna be

C) az alperes beruházásainak (impensae) megtérítése

a) jóhiszemq alperes
- követelheti a szükséges, hasznos és fényqzQ beruházásait is

b) rosszhiszemq alperes
- csak a szükséges és hasznos beruházásait igényelheti
- fényqzQ beruházások esetén csek elviteli joggal (ius tollendi) bír

II. A praetori jogi örökös jogsegélye (interdictum quorum bonorum)

2) interdictum quorum bonorum
- a praetori jogi örökös (bonorum possessor) a hagyatéki dolgokat ezúton követelhette attól, aki azokat
pro herede
pro possessore birtokolta vagy
dolo desiit possidere

3) interdictum adipiscendae possessionis
- a praetori jogi örökös ezt az interdictumot a civiljogi örökös ellen kérte
- ha cum re hatállyal utalták be, akkor a civiljogi örökös nem védekezhetett azzal, hogy örökös
- visszaszerzQ hatályú interdictum
- szqkebb körq védelmet biztosított a hereditatis petitio-nál:
- csak az alperes által birtokolt hagyatéki dolgok kiadására irányult

4) hereditatis petitio utilis
- Iustinianus megadta a bonorum possessor-nak ezt a keresetet
- fictio: a bonorum possessor = civiljogi örökösként kezelve





























16. nyugvó hagyaték és uratlan hagyaték



nyugvó hagyaték
(hereditas iacens) uratlan hagyaték
(bona vacantia) közös tulajdonságok a hagyaték (hereditas) fajtái dologi jog: a tulajdon megszqnése a tulajdonos halálával tágabb értelemben mindkettQ uratlan hagyaték res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est)
a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok) uratlan hagyaték tágabb értelemben
uratlan aktív hagyaték szqkebb értelemben;
uratlan passzív hagyaték meghatározás az öröklés megnyílása (delatio) és megszerzése (acquisitio) közé esQ idQ alatt a hagyaték az önkéntes / házon kívüli örökösök (heredes extranei) szempontjából nyugszik (iacet)  ideiglenesen nincs örököse a hagyatéknak
egyáltalán nincsen örököse van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs sorsa a késQbbiekben a cél, hogy egyszer lesz ura, vagyonegységként összetartja;

ebben az ideiglenes állapotban is önálló életet él (pl.: a rabszolgák szerzeményei gyarapítják) civiljog: nem rendezte
bárki elbirtokolhatta
praetori jog: az uratlan passzív hagyatékra csQdeljárást rendelt el
császákor: a fiscus-ra szállt
modern jog: az örökös nélküli hagyatékot az állam szerzi meg sajátossága a praetor szükség szerint gondnokot (cura) rendelhetett ki a kezelésére


























17. az örökös és a hagyatéki hitelezQk viszonya általában; a hagyatéki követelések kielégítésének sorrendje a római öröklési jogban


I. Helytállás a hagyatéki tartozásokért

1) A hagyatéki tartozások
- az örökös az örökhagyó halálával annak egyetemes jogutódja lesz
- az örökhagyó összes, nem személyhez tapadó alanyi jogai és kötelezettségei az örökség megszerzése pillanatában reá szállnak
- „az örökös ugyanolyan joggal és hatalommal bír, mint az elhalt” – Ulpianus

A) confusio
- az örökhagyó és az örökös között valaha fennállott jogviszonyok az öröklés tényével megszqnnek
- pl.: valaki olyan telek tulajdonjogát örökölte, amelyen Qt idegen dologbeli jog (szolgalom) illette meg vagy egy telektulajdonos örökölt olyan személy után, aki a telken fennálló valamilyen idegen dologi joggal rendelkezett, az öröklés folytán a ius in re aliena megszqnt (a 2 dologi jog az örökös kezében egyesült)

- a dologi jogok confusio-ja a tulajdonos szempontjából a növedékjog (ius adcrescendi) érvényesülését jelenti
- a confusio alakzata az ipso iure liberatio közé tartozik

B) consolidatio
- a confusio legfontosabb esete
- a tulajdonjog és haszonélvezet egyesülése

C) Az örökös felelQssége (3)

a) ultra vires hereditatis felelQsség
- a hagyaték erején túlmenQ felelQsség
- öröklés ( hagytéki vagyon összevegyült az örökös vagyonával
- az örökös minden vagyonával (az örökléskor meglévQ és öröklött vagyonával egyaránt!) korlátlanul felelQs a hagyatéki hitelezQknek
- éppúgy, mint saját korábbi hitelezQinek
- ma: az örökös felelQssége a hagyatéki hitelezQkkel szemben általában csak a hagyaték erejéig áll fenn (korlátolt felelQsség)

b) cum viribus hereditatis felelQsség
- modern jogrendszerek: az örökös a hagyatéki tartozásokért elsQsorban a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel
- kielégítést tehát csak ebbQl lehet követelni
- pl. a római jogban: az örökös felelQssége a beneficium inventarii esetében


c) pro viribus hereditatis felelQsség
- ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai és azok hasznai nincsenek az örökös birtokában
- ilyenkor az örökös rendszerint egész vagyonával
- de csak az örökség erejéig felel


2) A túladósodott hagyaték örökösének védelme
- jogeszköz a hagyatéki hitelezQkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezQk meglévQ vagyonára is rátehették a kezüket (ultra vires miatt)  VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes = pater familias ( korlátozott felelQsséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

a) A tartózkodás kedvezménye (beneficium abstinendi)
- a házon belüli / szükségszerq örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csQdszerq végrehajtás fenyegette Qket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felQl), akkor ellenük a hagyatéki hitelezQknek nem adott keresetet
- örökösi minQségük, civiljogilag ugyan megmaradt, de ez ténylegesen, a praetori jog alapján nem jelentett rájuk nézve sem vagyoni elQnyt, sem hátrányt

b) A meggondolás kedvezménye (beneficium deliberandi)
- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezQk sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100 nap gondolkodási idQt kaptak

- emellett a praetor in integrum restitutio-t adott az örökösnek akkor, ha az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezQk az ultra vires hereditatis felelQsség alapján az örökösnek az örökség megszerzésekor meglévQ vagyonát is követelésük kielégítésére használták fel

c) A leltározás kedvezménye (beneficium inventarii)
- Iustinianus teremtette meg az örökös felelQsségének a hagyatékra való korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követQ 30 napon belül a mai közjegyzQnek megfelelQ hatósági személy (tabularius) közremqködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az elkövetkezQ 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt

- a leltározás kedvezményét igénybe vevQ örökös felelQssége
cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem felelt
pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb. hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a hagyatéki hitelezQkkel szemben
- az örökös vagy leltárt készített, vagy meggondolási határidQt kért a hagyaték elfogadására. A beneficium invertarii a házon belüli örökösöket is megillette.

3) A hagyatéki hitelezQk védelme
- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezQket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre száll, mert így a meglevQ és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki hitelezQk a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezQivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezQkre nézve

Az elkülönítés kedvezménye (beneficium separationis)
- a praetor megadta a hagyatéki hitelezQknek az elkülönítés lehetQségét
- a hagyatéki hitelezQk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsQsorban az Q követeléseiknek a kielégítésére tartotta fenn, Qket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekrQl
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezQi akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki hitelezQk és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezQk követelései mindig megelQzték a hagyomány iránti igényeket

nem kaphatta meg a beneficium separationis-t
a hitelezQ, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
a hitelezQ, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
a hitelezQ, ha a hagyaték megszerzésétQl számítva 5 év eltelt
az örökös hitelezQi

II. Kielégítési sorrend az öröklési jogban
- az örökösök a hitelezQk és a hagyományosok követeléseit általában olyan sorrendben kötelesek kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették
- DE: voltak ún. privilégizált követelések - ezeket az egyéb követeléseket megelQzQen kellett kielégíteni; pl.:
temetés költségei
hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek

- a kielégítési sorrend:
privilegizált követelések
hagyatéki hitelezQk jelentkezésük sorrendjében
kötelesrészre jogosultak
hagyományosok
az ezután fennmaradó hagyatékon osztozkodhattak az örökösök


18. helyettes örökösnevezés, utóöröklés. az öröklés átháramlása, az osztályra bocsátás és a növedékjog

I. az örökös helyettesítése (heredis substitutio)
- a római végrendelet egyik fontos rendelkezése
- 3 formája alakult ki:

a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkezQ Qutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett

b) serdületlen gyermek részére
- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerzQ gyermek még serdületlen korában (mielQtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés

c) Qrült gyermek részére
- a iustinianusi jog szerint rendelhetQ részére is örökös (substitutio quasi pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az Qrült gyermek haláláig Qrült marad, s így végrendeletet sem tehet

- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez utóöröklés:
- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst

- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el, örökösöm G.S. legyen.”

II. A megnyílt örökség átháramlása (transmissio)
- az örökség megszerzésének egyik módja és jogalapja
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése elQtt meghalt személy elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál már általános érvényre jutott

a) transmissio Theodosiana
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása elQtt meghal
- lemenQi megszerezhetik a jogelQdjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget

b) transmissio Iustinianea
- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatio-tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elQdjük helyébe léphettek


III. Az osztályra bocsátás (collatio)
- az örökhagyótól még életükben kapott ingyenes juttatásoknak (ajándék, hozomány, stb.) az örökségbe való beszámítása az örökhagyó lemenQi (örököstársak) által

= a juttatások/vagyontárgyak osztályra bocsátása (collatio bonorum) (
- létrejön egy eszmeileg kiegészített hagyatéki érték
- ezt kellett megosztani végül
- alapja: méltányosság

- az osztályra bocsátás esetei:

a) collatio emancipati
- a praetori edictum vezette be
- az emancipált volt köteles az emancipatio és a hagyaték megnyílásának idQpontja közötti idQben szerzett vagyonát osztályra bocsátani

b) collatio dotis
- a házaságot kötött filia familias volt köteles hozományát osztályra bocsátani

c) collatio descendentium
- posztklasszikus jog
- a lemenQk kötelesek voltak általában minden ajándékot osztályra bocsátani
- amely a szülQi vagyonból való részeltetés jellegével bírt
- pl.: kiházasítás, üzletalapítás

IV. A növedékjog (ius adcrescendi)
- több örökös esetén – örököstársak (coheredes)
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik

- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi örökös örökrészét arányosan növelték
a) megürülés:
- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeirQl nem intézkedett
- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika kiesett
- pl.: az örökség elfogadása elQtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy nem fogadta el a hagyatékot

b) a növedékjog szabályai:
- már a hagyaték megnyílása (delatio) elQtt is érvényesül várományi jelleggel
- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye

- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate) való leszqkítése:
a kiesQ örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt; ha az örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi tagjának részét növeliSYMBOL 59 \f "Symbol" \s 12 ; a többi örököscsoport részét nem érinti)
- törvény alapján (ex lege) nem érvényesült a növedékjog:
transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus szerezte azt meg (bona ereptoria)
incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkezQ pater familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg

- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról
- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott

- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesQk részét akarata ellenére is megszerzi, azaz a kiesQk örökrészei önmaguktól, az illetQ akarata ellenére is hozzánQnek az Q örökrészéhez

- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres, semper heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minQségétQl nem szabadulhatott meg






































19. A kötelem fogalma,szembeállítása az in rem védelemmel ellátott jogokkal

I. A kötelem fogalma
- kötelem: obligatio
- definíciók (3):

1) Paulus:
- „A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy szolgalmat, hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen vagy valamiért helytálljon a számunkra.”

- összeveti az obligatiót a dologi jogi jogosultságokkal:

kötelmi jogi jogosultságok dologi jogi jogosultságok irányulhat: tevékenységekre, dolgokra dolgokra szemben álló felek: 2 vagy több, de meghatározott személy 1 személy (pl.: tulajdonos) áll szemben mindenkivel a jogviszony szerkezete, hatálya: relatív; a kereset csak meghatározott adós ellen irányulhat abszolút; a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának gyakorlásában sérti kereset: in personam actio-val védett in rem actio-val védett elvárt magatartás: az adós általában pozitív, aktív, tevQleges magatartásra van kötelezve a jogosult negatív, passzív magatartást vár el mindenkitQl a jogosultság ereje: gyengébb erQsebb példa: haszonbérlQ 
kötelmi jogi jogosult;
nincs dologi jogi jogosultsága, csak a haszonbérbe adóval áll jogviszonyban, aki bármikor kidobhatja a bérleményébQl örökhaszonbérlQ 
dologi jogi jogosult;
pozíciója majdnem olyan erQs, mint a tulajdonosé, aki az örökhaszonbérlQ hozzájárulása nélkül nem szüntetheti meg az örökhaszonbérletet a jogosultság idQtartama: rövid életq,
átmeneti jellegq tartós jellegq, általában élethossziglaniak (kiv.: zálogjog) a jogosultság létrejötte: a szerzQdQ felek viszonylag szabadon hozzák létre
keletkezése, módosulása és megszqnése csak a törvény által taxatíve és kógens jelleggel meghatározott módokon lehetséges
2) Iustinianus:
- A kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerqen valamilyen szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk államunk jogának megfelelQen. (Inst.)

- kötelem = jogi lekötelezés ( kizárja a kötelmek körébQl a jogon kívüli (pl. pusztán erkölcsi, vallási, illem- és becsületbeli) kötelezettségeket
- kötelem = jogi kényszer ( valaminek a teljesítésére kényszerülünk, mert a jog eszközeivel rászoríthatnak bennünket kötelezettségünk teljesítésére
- csak az kötelem, amit az állam, a jogrendszer annak minQsít

3) A fejlettebb jog szerint:
A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelezQ, creditor) a másik féltQl (adós, debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a kötelezettségének nem tenne eleget, a hitelezQ jogosult Qt in personam actio-val erre a magatartásra rászorítani. (hitelezQ és adós jogviszonya)









































20. A kötelem kialakulása, keletkezési forrásai a római jogban

I. A kötelem kialakulása
- archaikus kor: kezdetleges kötelmi viszony = a hitelezQnek az adós feletti korlátozott hatalma
- két alapvetQ forrásra vezetik vissza a kötelem eredetét:
a bqncselekményekre - delictum, ill.
a szerzQdésekre  contractus (

a) Delictum:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok bqncselekmények, delictumok következményei
- fejlQdési stádiumok:
- (1.:) eleinte: ha valaki kárt okozott a másiknak, (pl.: testi sértés) a sértettnek joga keletkezett arra, hogy bosszút álljon a jogsértQn
- (2.:) késQbb: lehetQvé tették az elkövetQ számára, hogy váltságdíj fizetésével megmentse magát a bosszútól
- (3.:) végül: a jogrend kifejezetten kötelezte a jogsértQt ilyen elégtétel szolgáltatására
gyakorlatilag csak itt beszélhetünk kötelemrQl, kötelezettségrQl
- deliktuális eredet: a kifejezések értelme (
obligatio: megkötözés, bilincsbe verés
liberatio: megszabadulás, a kötelem megszqnése
solutio: kioldozás

b) Contractus:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok eredete a szerzQdések, contractusok
- Qsi szerzQdések szakrális jellege
- ezek formája: az isteneket tanúul hívó eskü
- DE: az Qsi szerzQdéseknél a kötelezQ erQt nem a megállapodás eredményezte, hanem az elQírt formaságok betartása
- a szerzQdésszegés a delictumokéhoz hasonló következménnyel járt: a hitelezQ elfoghatta a nem teljesítQ adóst, megkötözve magánál tarthatta, s csak ha az adós vagy helyette más teljesített, akkor engedte Qt el

- az Qsi kötelmi viszonyoknál élesen elválik
a tartozás (Schuld, a jogi kötelezettség)
és a felelQsség (Haftung, a jogi kikényszeríthetQség)
- pl.: a hatalomalatti családtag létrehoz egy deliktuális kötelmet; ekkor a családtag csak tartozik, de nem felel - a pater familias viszont felel, de nem tartozik
- a klasszikus jogban a tartozás és a felelQsség már általában együtt jár



II. A kötelem keletkezési forrásai
- contractus: joghatás kiváltására irányuló kétoldalú akaratnyilatkozat
- delictum: magánüldözés alá esQ bqncselekmény (lopás, rongálás stb.)


1) klasszikus korban keletkezés szerint 2 csoport:
a) szerzQdések (obligationes ex contractu)
b) bqncselekmények (obligationes ex delicto) által létrehozott kötelmek (

2) Gaiusnál is eleinte kettQs felosztás:
Minden kötelem vagy szerzQdésbQl, vagy delictumból származik.
a contractus nála: minden olyan kötelem, amely nem delictumból származik

3) majd Gaius: Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás  3 kötelmi keletkezési forrás:
a) szerzQdések (obligationes ex contractu)
b) bqncselekmények (obligationes ex delicto)
c) különbözQ más jogcímek (obligationes ex variis causarum figuris)

4) Iustinianus a kötelmek keletkezésének 4 forrását említi; (ez sem teljes, mivel a vegyes kötelmeket nem említi)
a) szerzQdések (obligationes ex contractu)
b) mintegy szerzQdések (obligationes quasi ex contractu): szerzQdés nincsen, mégis olyan kötelem keletkezik, amely a szerzQdéses kötelmekre emlékeztet; pl.:
jogalap nélküli gazdagodás
megbízás nélküli ügyvitel
gyámság
hagyomány
véletlen közösség
c) bqncselekmények (obligationes ex maleficio / delicto)
d) mintegy bqncselekmények (obligationes quasi ex maleficio / delicto):
lakásgazda felelQssége
leeséssel fenyegetQ tárgy
hajós, istállós, fogadós
kötelességszegQ bíró


21. A kötelem fajai
(elsQsorban a naturális obligáció)

I. A kötelem fajai (4)

1) civilis obligatio - honoraria (praetoria) obligatio:
- Iustinianus: ez a kötelmek legfQbb felosztása (summa divisio)
- a klasszikus korban alakult ki
- a praetor jogalkotó tevékenysége új kötelmeket vezetett be (nem obligatio: debitum)
civilis obligatio: a civiljog által bevezetett kötelmek
honoraria obligatio: a praetor által bevezetett kötelmek
- elQtte a rómaiak csak egyféle kötelmet ismertek: azt, amelyet valamilyen civiljogi jogforrás tekint obligationak

2) stricti iuris obligatio - bonae fidei obligatio:
- kezdetben csak az elsQvel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum
- préklasszikus kor: teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán - kezdetben mint a követelés erkölcsi alapja, késQbb pedig mint a marasztalás mértéke
- klasszikus kor: a kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel szemben és párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio
- stricti iuris - az összes formális szerzQdés + kölcsön
bonae fidei - az összes reál és konszenzuál szerzQdés, kiv.: kölcsön

3) naturalis obligatio:
- természetes kötelem”
- eredetileg: a hatalomalattiak peresíthetetlen kötelmei
- a jogtudósok kiterjesztették a fogalmat az egyéb peresíthetetlen kötelmekre is
- DEF.: minden olyan (actio nélküli) kötelem, amelyet nem lehet peresíteni
- ISMÉRVEI:
minden más vonatkozásban joghatással bír (ez abban nyilvánul meg, hogy ha az adós az ilyen kötelmet önként teljesíti, ezt nem lehet sem ajándékozásnak, sem pedig tartozatlan fizetésnek tekinteni, s épp ezért ezt késQbb nem is lehet visszakövetelni)
be lehet számítani a hitelezQ civilis tartozásába
meg lehet erQsíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel
novatio-val teljes joghatású (peresíthetQ) civilis obligatio-vá lehet alakítani
- ESETEI:
a) a hatalomalattiak kötelmei (legrégebbi): pl. nQi családtagok és rabszolgák obligatiói, a filius familias családon belüli kötelmei
b) a capitis deminutio-t szenvedett személy capitis deminutio elQtt keletkezett kötelmei
c) a pactumban kikötött kamatkövetelés
d) a pupillus gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása
e) a SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön
f) a büntetésbQl elvesztett követelés
g) talán az elévült követelés is


- Iustinianus: a szerencsejátékból eredQ kötelezettség (lusus aleae) nem naturalis obligatio, mivel a szerencsejátékot üldözte, büntette és a kifizetett veszteség visszakövetelésére is módot adott

4) obligatio principalis - obligatio accessoria:
- obligatio principalis: önmagában megálló ún. fQkötelem; a kötelmek általában ilyenek
- obligatio accessoria: járulékos kötelem; egy fQkötelem kiegészítéséül, általában biztosítékául szolgálnak (pl.: kezesség); önmagában, fQkötelem nélkül nem létezhet és a fQkötelem megszqnésével ez is megszqnik













































22. A jogügylet alkatrészei általában


I. A jogügylet fogalma
- jogügylet: negotium
- definíció: jogi tény, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés

- pl.: kötelem - vki adósként tartozik egy pénzösszeg megfizetésével a hitelezQnek
jogügylet - vki adósként pénzkölcsön-szerzQdést kötött; jogi tény, a kötelem alapja

- obligatio és negotium eltérQ minQségq kategóriák, de: szoros kapcsolat is  a kötelmek legfontosabb keletkezési forrása a jogügylet, elsQsorban a szerzQdés

- a jogügylet fogalmi elemei:
a) joghatásra irányulás
b) akaratnyilatkozat ( külsQ tényállás ); ezen belül is
1) a jogügyletet létrehozó személyek belsQ akarata
2) ennek külsQ megnyilvánulása, maga a nyilatkozat


II. A jogügylet fajai (Csoportosítások, osztályozások)
1) a magánjog rendszerén belüli elhelyezkedésük alapján:
személyi és családjogi ügyletek (pl.: manumissio, confarreatio)
dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio)
kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio)
öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum)

2) CIVILJOGI JOGÜGYLET – EGYÉB ÜNNEPÉLYES FORMASÁGOKTÓL MENTES JOGÜGYLET
- civiljogi jogügylet: (negotium sollemne)
szabályai az archaikus ius strictumon alapultak, a rómaiak törvényes ügyleteknek is nevezték

2) Egyoldalú jogügylet – kétoldalú jogügylet
- egyoldalú jogügylet (negotium unilaterale)
a kívánt joghatás létrehozásához elegendQ egy személy akaratnyilatkozata
( pl.: manumissio, occupatio, végrendelet
- kétoldalú jogügylet (negotium bilaterale)
a kívánt joghatás létrehozásához legalább két akarat találkozása (megegyezés) szükséges
( pl.: szerzQdés, házasságkötés, tulajdon-traditio

3) ÉlQk közötti jogügylet  halál esetére szóló jogügylet
- élQk közötti jogügyletek (negotia inter vivos)
a jogügylet által kiváltott joghatás beállta nem függ senkinek a halálától
( pl.: vállalkozási szerzQdés
- halál esetére szóló jogügyletek (negotia mortis causa)
a jogügylet által kiváltott joghatás beállta függ valakinek a halálától
( pl.: végrendelet


4) Konkrét/kauzális jogügylet – absztrakt/kauzálatlan jogügylet
- konkrét/kauzális jogügylet (negotium causale)
a jogügyleti nyilatkozatból kitqnik az a jogi cél (causa), amelynek megvalósítása érdekében az adott jogügylet létrejön
( pl.: adásvételi szerzQdés, munkaszerzQdés
- absztrakt/kauzálatlan jogügylet (negotium abstractum)
a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél háttérbe szorult
( pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio

5) Visszterhes jogügylet – ingyenes jogügylet
- visszterhes jogügylet (negotium onerosum)
a jogügylet kötelez valakit az általa kapott szolgáltatás ellenszolgáltatással való viszonzására
( pl.: a jogügyletek többsége
- ingyenes jogügylet (negotium gratuitum)
a jogügylet nem kötelez ellenszolgáltatással való viszonzásra
( pl.: halál esetére szóló jogügyletek; ajándékozás, haszonkölcsön, szívességi használat, letét, megbízás


III. A jogügylet alkatrészei
- jogügyleti alkatrész: a jogügyletek, mint akaratkijelentések elemi összetevQi
- 3 nagy csoport:

a) esszenciális (elengedhetetlen) alkatrészek (essentialia negotii)
- a jogügyletben feltétlenül szerepelniük kell
- ezek hiányában a jogügylet létre sem jön (negotium non existens)
- az ide vonatkozó szabályok kógensek (kényszerítQ jellegq)
( pl.: adásvételi szerzQdésnél a vételárban való megállapodás

b) naturális (természetes) alkatrészek (naturalia negotii)
- a törvény diszpozitív szabálya alapján egyes jogügyleteknek ipso iure tartalmát képezik ezek az alkatrészek
- a feleknek nem kell külön belefoglalniuk a szerzQdésbe
- megállapodásukkal mellQzhetik azokat
- az ide vonatkozó szabályok diszpozitívek (engedQ jellegq)
( pl.: adásvételi szerzQdésnél kellékszavatosság

c) akcidentális (esetleges) alkatrészek (accidentalia negotii)
- csak akkor képezik a jogügyletek tartalmát, ha az azokat a felek a jogügyletbe, szerzQdésbe kifejezetten felveszik
- ( pl.: ha az egyik szerzQdQ fél a szerzQdés megkötésekor valamely kívánságáról hallgatott, utóbb már nem hivatkozhatott arra, hogy a szerzQdésbe valamilyen további kikötést szeretett volna belefoglalni
( pl.: adásvételi szerzQdésnél a visszaeladási jog kikötése





23. A kötelem személyei
az egyetemlegesség és a halmozás


I. Az obligatio-ban szereplQ személyek:
fQszemélyek
mellékszemélyek
segédszemélyek

1. A kötelem fQszemélyei ( Az ügy urai  domini negotii)
- obligatio def. ( kötelem alanya elengedhetetlenül min. 2 személy:

a) hitelezQ (creditor) = jogosult
- az, aki az adóstól valamit követelhet / valamilyen magatartást elvárhat
- ha az adós nem tenne eleget a kötelezettségének, ezt a (kötelemszerq) magatartást a hitelezQ a jog segítségével (ált. perrel) kikényszerítheti:
- rászoríthatja az adóst, hogy teljesítse azt, amivel tartozik

b) adós (debitor) = kötelezett
- az, aki tartozik valamivel
- aki a hitelezQvel szemben valamilyen magatartásra köteles

- a kötelem típusai a fQszemélyek egymáshoz való viszonya alapján:

a) egyoldalú kötelem (obligatio unilateralis)
- a kötelmi viszonyok legegyszerqbb esete
- az adós csak tartozik, a hitelezQ csak követel
- pl.: a deliktuális kötelmek, ajándékozás, lopás
- a lopás egyoldalú kötelmet hoz létre:
- sértett: creditor - Q csak követel, mert szeretné visszakapni az ellopott dolgot
- tolvaj: debitor - vissza kell adnia a dolgot
- azért nem beszélhetünk kétoldalúságról, mert a tolvaj nem lesz jogosult arra, hogy érvényesítse azokat a költségeket a sértettel szemben, amíg a dolog nála volt

b) kétoldalú kötelem (obligatio bilaterales)
- mind a két fél adós is és hitelezQ is egyben
- tartozik a másik félnek, de ugyanakkor tQle is elvárhat bizonyos magatartást

egyenlQen kétoldalú kötelmek /
szinallagmatikus kötelmek  megegyezés
- mindkét fél követelése közel egyenértékq
- pl.: adásvételnél az eladó adós az árut illetQen, de hitelezQ a vételár vonatkozásában
- a vevQ pedig adós a vételárral, de hitelezQ az áru tekintetében
- nem szükséges egyenértékqnek lenniük az egymás ellenértékét képezQ szolgáltatásoknak; a kisebb eltéréseket a jog tolerálja, a nagyobbakat korrigálja


egyenlQtlenül kétoldalú kötelmek
- látszólag egy tartozás és egy követelés áll egymással szemben
- de jelentkezhet valamilyen kevésbé jelentQs ellenkövetelés ill. viszonttartozás
- a fQkövetelés mindig actio directa-val (pl.: letevQ keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása iránt: actio depositi directa)
- az esetleges ellenkövetelés az actio contraria keresettel volt érvényesíthetQ (pl.: a letéteményes az Qrzés során felmerült költségek megtérítését actio depositi contraria-val követelhette)
- pl.: római ingyenes letéti szerzQdés


2. A kötelem mellékszemélyei
- további lehetséges részt vevQ személyek a közvetlen érdekelt feleken (hitelezQ, adós) kívül

a) képviselQk
- az ügy ura helyett meghatározott körben jognyilatkozatot tehet
- közvetett képviselet esetén jogokat és kötelezettségeket is szerezhet az ügy urai között fennálló szerzQdésbQl fakadóan
- adstipulator:
régi civiljog is elismerte
stipulatio-nál a hitelezQ (stipulator) melletti mellékszemély (adstipulator)
csak járulékos hitelezQ, mégis az adós joghatályosan teljesíthet az Q kezéhez
perelhet, és bizonyos korlátok között a hitelezQ nevében jognyilatkozatot is tehet
ténykedésérQl a hitelezQnek elszámolni tartozik (tkp.: ~ megbízott)


II. Többalanyú obligatio-k
- ha bármelyik oldalon többen állnak általános szabály:
- a követelés / tartozás (általában és elvileg egyenlQ arányban) megoszlik a több hitelezQ ill. a több adós között (obligatio divisa)
- pl.: XII táblás tv.: a hagyatéki követelések megoszlanak az örököstársak között

1. Egyetemlegesség (Solidaritas / correalitas)
- a követelés / tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplQ több személy között

Az egyetemlegesség fajtái: (2)
a) hitelezQi egyetemlegesség
- aktív egyetemlegesség
- a hitelezQi oldalon többen vannak, de a követelés nem oszlik meg közöttük:
- bármelyik hitelezQ követelheti az adóstól az egészet, de csak egyszer (una res vertitur  egy dologról van szó )
- az adós bármelyik hitelezQnek kötelemszüntetQ hatállyal az egészet teljesítheti
- pl.: az adós 2 egyetemleges hitelezQnek tartozik 1000 sestertius-szal, bármelyik hitelezQ követelheti tQle az egész összeget, de az adós bármelyik hitelezQnek jogosult a teljesítés hatályával kifizetni az 1000 sestertius-t
- a ~ elQnye a hitelezQ szempontjából: nem kell együttesen fellépniük, perelniük az adóst, hanem közülük bárki egyedül is behajthatja az egész követelést
- a ~ elQnye az adós szempontjából: bármelyik hitelezQnek joghatályosan teljesíthet

b) adósi egyetemlegesség
- passzív egyetemlegesség
- az adósi oldalon többen vannak
- de a tartozás nem oszlik meg közöttük
- mindegyik adós az egésszel, in solidum tartozik
- a hitelezQ bármelyik adóstól követelheti az egész tartozást, de csak egyszer
- tetszése szerint válogathatja meg, hogy az adósok közül ki ellen és milyen összeg erejéig lép fel
- pl.: 5 adós egyetemlegesen tartozik a hitelezQnek 5000 sestertius-szal; a hitelezQ bármelyik adóstól követelheti a teljes összeget (nem csak a rá esQ 1000-t)

- az adósi egyetemlegesség esetében 2 jogviszony van:
külsQ - ami fennáll a hitelezQ és az adós között
belsQ - ami a megtérítési viszony lesz az adóstársak között

- az adósok közötti jogviszony dönti el, hogy a fizetQ adósnak van-e visszkereseti joga (regressus) adóstársai ellen:
- követelhet-e megtérítést és mennyit adóstársaitól (pl.: a delictum elkövetQi között nincs regressus)
( a visszkereseti jog nem az egyetemlegesség folyománya, velejárója

az egyetemlegesség keletkezhet: (3)
a) ügyleti rendelkezés alapján
- pl.: amikor a felek így szerzQdnek, az örökhagyó végrendeletében elQírja az örököstársak egyetemleges felelQsségét a hagyomány kiadásárért stb.

b) törvényi rendelkezés alapján
- pl.: oszthatatlan szolgáltatás esetén; több gyám együttes eljárásánál; egy bqncselekményt együtt elkövetQk esetében a vagyoni megtérítés vonatkozásában

c) véletlenszerqen
- pl.: öröklésnél, többen örökölnek egy passzív hagyatékot (több a tartozás, mint a jogosultság), ekkor egyetemlegesség jön létre a passzív hagyaték örökösei között

Az egyetemlegesség szabályozása:
a) klasszikus kor:
- nagyon hátrányosan érvényesült az a perjogi szabály, miszerint egy ügyben csak egyszer lehet perelni
- pl.: egyetemleges kötelemnél ha a hitelezQ valamelyik adóst az egész követelés erejéig perelte be, de rosszul választott és a végrehajtás nem/részben vezetett eredményre, akkor a hitelezQ nem perelhetett tovább, nem követelhette a többi adóstól a fennmaradt, ki nem fizetett részt
- a litis contestatio-val ugyanis felemésztette a keresetjogát, s ha mégis megkísérelte volna a perlést, újabb kereset ellen az adósoknak exceptio-juk volt

b) iustinianusi jog:
- változás: az ügyletbQl keletkezett egyetemleges kötelem csak a tényleges teljesítéssel szqnik meg - mert nem a kiválasztással, hanem a teljesítéssel szabadulnak a többiek (Ulp.)
- pl.: ha a hitelezQ csak követelésének egy részét kapta volna meg az elQször beperelt adóstól, tovább perelhette az egyik adóst a másik után, amíg csak követelése teljes egészében kielégítést nem nyert
- késQbb Iustinianus megszüntette (visszalépés) az egyetemlegességet: elQírta, hogy az adósok ilyen irányú kérelme esetén a hitelezQ csak megosztva perelheti Qket


2. Halmozás (Cumulatio)
- mai büntetQjogi szakkifejezéssel: halmazat”
- több önálló kötelem (obligationes cumulativae) áll fenn egymás mellett
- egy bizonyos cselekmény alapján az abból fakadó egyetlen keresetet egyszerre több személy által vagy ellen is meg lehet indítani
(személyek halmozása) vagy:
- egy adott tényállás alapján egyszerre több kereset is indítható
(keresetek halmozása)

Személyek halmozása (cumulatio personarum)
a) hitelezQi (aktív) halmazat:
- több hitelezQ indíthatja meg ugyanazt a keresetet ugyanazon a jogcímen egy adós ellen
- pl.: amikor a külön-külön rendelt hagyományostársak mindegyike perelhette az örökhagyót, míg az együttesen rendelt hagyományosok csak egyetemleges hitelezQk voltak

b) adósi (passzív) halmazat:
- egy hitelezQ perel ugyanazon jogcím alapján több adóst
- pl.: a sértett egy tolvajbanda valamennyi tagját perli actio furti-val
- mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az egész tartozásért
- a hitelezQ jogosult mindegyik adóstól az egészet behajtani annyiszor, ahány adósa van
- így az adósok sem formailag (a perelhetés szempontjából), sem materiálisan (a követelés kielégítése szempontjából) nincsenek összefüggésben egymással

Keresetek halmozása (cumulatio actionum)
- olyan tényállások, amelyeknél egyetlen hitelezQ egyetlen adóssal szemben indíthat több keresetet
- de csak akkor jöhet létre valóságos keresethalmaz, ha ezek az actiók egymással nem alternatív, hanem kumulatív viszonyban állnak
- alternatív keresetekként illetik meg a hitelezQt a rei persecutoria actiók különbözQ fajtái egymás között ( ilyenkor a hitelezQnek kell eldöntenie, melyik kereset megindítását választja


24. A hatalomalattiak és alkalmazottak kötelmei
Az ügyleti képviselet


A képviselet fogalma
- a kötelemben részt vevQ mellékszemélyek között kiemelkedQ helyet foglal el a képviselQ.
- egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl
- a római jog explicit formában nem dolgozta ki a képvieselet fogalmát (a repraesentatio kifejezés középkori eredetq), de a jogintézmény lényegével tisztában voltak


II. A képviselet fajai

1) Alapkonstrukciók:
a) Közvetett képviselet:
- a képviselQ saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerzQdést
- a jogi hatások elQbb a képviselQ személyében állnak be
- Q szerzi meg a jogokat, Q vállalja a kötelezettségeket, amelyeket azután egy további aktussal a képviseltre ruház
- pl.: serdületlen gyámja, Qrült gondnoka
- csak funkcionális értelemben tekinthetQ képviseletnek, mivel
- bárki átruházhat egy újabb aktussal 3. személyre egy általa megszerzett jogot

b) Közvetlen képviselet:
- a képviselQ kifejezetten a képviselt nevében teszi meg a jognyilatkozatot
- a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állanak be
- ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínqleg a rabszolga és a családgyermek a családfQ részére való közvetlen szerzése miatt, de emellett az általuk vállalt kötelezettségek nem terhelték a családfQt)
- pl.: klasszikus jog - procurator és a tutor általi birtokszerzés
- legfontosabb római jogi konstrukciója az actio quasi institoria
- ilyen a modern jogok képviselete

2) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint:
a) Törvényes képviselet
- a képviseletre való feljogosítás jogszabályon alapul
- pl.: a gyám gyámoltjának, a gondnok gondnokoltnak törvényes képviselQje

b) Jogyügyleten alapuló képviselet
- a képviselet alapja a felek megbízási szerzQdésen ill. meghatalmazáson alapuló megállapodása:
- megbízás:
a felek szerzQdése
a képviselQ és a képviselt közötti belsQ jogviszonyt rendezi
2 nyilatkozat hozza létremert a megbízó megbízási ajánlatát a megbízottnak el kell fogadnia
- meghatalmazás:
a megbízónak 3. személyekhez szóló egyoldalú nyilatkozata
ebben nyilvánítja ki azt, hogy a megbízott (képviselQ) ténykedését magára nézve kötelezQnek ismeri el

3) A képviselet tárgya szerint:
a) Ügyleti képviselet
- peren kívüli képviselet
- pl.: a képviselt helyett a képviselQ köti meg a szerzQdést

b) Perbeli képviselet
- a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik


3. A járulékos keresetek (actiones adiecticiae qualitatis)

a) alapja, kialakulása:
- a hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a pater familias-nak (apja, ura) szerzett
- de: a kötelezettségek általában csak a hatalomalattit terhelték (
- praetori szabályozás: (méltányosság alapján)
bizonyos esetekben a családfQ / rabszolgatartó is peresíthetQ legyen a hatalomalattiak szerzQdéseibQl kifolyólag
más esetekben a vállalkozók is vállaljanak felelQsséget a menedzsereik által kötött szerzQdések alapján
- így alakultak ki a járulékos keresetek (actiones adiecticiae qualitatis)

- a járulékos kereseteknél van tehát
hatalomgyakorló
hatalomalatti

- kérdés: A hatalomalatti mqködéséért a hatalomgyakorlót mennyiben lehet felelQssé tenni?

b) A praetori szabályozás módszere, alapgondolata:
- a hatalomgyakorlónak azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie a hatalomalatti által kötött szerzQdésekért, amely Qt a hatalomalatti tevékenységéhez fqzte
- ez a viszonyulás lehetett:
egyetértés (voluntas), felhatalmazás (iussum) vagy parancs (praepositio)
korlátlan és egyetemleges felelQsséget vont maga után
puszta tudomás (scientia)
arról, hogy a hatalomalatti kereskedik a peculim-ával
nemtudás (ignorantia)
ugyanerrQl, amely esetben a hatalomgyakorló legfeljebb csak korlátolt felelQsséggel tartozott
- ezeket az elveket alkalmazta mutatis mutandis a praetor akkor is, amikor a vállalkozókat szabad jogállású menedzsereik eljárása alapján tette felelQssé




d) Az actiones adiecticiae qualitatis (járulékos keresetek) fajtái:

I. Actio quod iussu
- a hatalomalattinak a családfQ parancsára kötött szerzQdéseibQl eredQ követelések érvényesítésére
- a családfQ ellen
- az egész tartozás erejéig (in solidum) lehetett indítani actio quod iussu-t
- iussum : a hatalomalattinak adott parancs, amellyel a hatalomgyakorló ügyletkötésre jogosította fel a hatalomalattit

II. Actio de peculio
- a hatalomalatti által kötött szerzQdésekbQl eredQ tartozásra a hatalom gyakorlója
- az általa a hatalomalattinak juttatott különvagyon (peculium) erejéig volt perelhetQ actio de peculio-val
- Aki a filius familiasszal szerzQdött, annak két adósa van: a fiú az egészért és az apa, de csak a különvagyon erejéig. - Ulpianus
- a hatalomgyakorló akkor is felelQsséggel tartozott, ha nem tudott a hatalomalatti tevékenységérQl (ignorantia), mert felelQsségét a peculium juttatása már megalapította

III. Actio de in rem verso
- ha a hatalomalatti a 3. személyekkel kötött szerzQdésbQl származó hasznokat a hatalomgyakorló vagyonába (tudtával/tudta nélkül) befektette
- a hatalomgyakorló e kereset útján felelt a különvagyon értékén felül is ezekért a vagyoni elQnyökért
- pl.: a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt, de a vételárral adós maradt, így tulajdonképpen a hatalomgyakorlótól jogalap nélküli gazdagodás vonható el

IV. Actio tributoria
- akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti peculiumával (vagy egy részével) a hatalomgyakorló tudtával (scientia), de egyetértése (voluntas) nélkül folytatott szárazföldi vállalkozást
- ilyenkor a hatalomgyakorló a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi hitelezQvel együtt elégíthette ki
- a praetor eredetileg akkor alkalmazta, ha a hatalomalatti csQdbe ment és megmaradt üzleti vagyonát (merx peculiaris) a hatalomgyakorló nem igazságosan osztotta fel a hitelezQk között
- késQbb: e keresettel volt követelhetQ a csQdvagyonnak a hitelezQk közötti felosztása
- a hatalomgyakorló a hatalomalattival szembeni követeléseit úgy érvényesítheti, mintha maga is hitelezQ lenne
- nincs joga saját követeléseinek értékét levonni a csQdvagyonból, mivel itt a hatalomalatti az Q tudtával folytatott vállalkozói tevékenységet (felelQssége az errQl való tudomás miatt szigorúbb)

V. Actio exercitoria és actio institoria
- ha a családfQ / rabszolgatartó a családgyermeket / rabszolgáját hajóvállalata élére nevezte ki (magister navis) vagy ipari ill. kereskedelmi vállalata élére állította üzletvezetQnek (institor), úgy e keresetekkel lehetett Qt perelni a hatalomalatti által, megbízatása (praepositio) körében vállalt kötelezettségeiért
- az egész tartozás erejéig (in solidum)
- az actio exercitoria-t adta meg a praetor a hatalomgyakorló ellen akkor is, mikor maga a hatalomalatti tevékenykedett exercitor navis-ként a hatalomgyakorló egyetértésével (voluntas)

VI. Actio quasi institoria
- Papinianus hozta létre ezt a keresetet (Kr.u. III. század)
- ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú képviselQt (procurator), a praetor szintén e keresetet adta meg utiliter kiterjesztve (actio quasi institoria)
- ez alapján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a késQklasszikus korban


25. A szolgáltatás fogalma, csoportosítása


A szolgáltatás fogalma: a kötelem tárgya a szolgáltatás
- a szolgáltatás (praestatio)
- kötelemben kikötött adósi magatartás
- alapvetQ kategóriapár:

a) aktív magatartás
- az adós kötelezi magát valaminek a teljesítésére
- pl.: megfizeti a tartozást, elkészít egy ruhát

b) passzív magatartás
- a kötelem tárgya tartózkodás, tqrés
- pl.: a felszabadított nem nyit patronusa üzletéhez hasonló boltot ugyanabban a városban, ahol patronusa kereskedik

A szolgáltatás osztályozásai

1. A dare, facere, praestare szolgáltatások
- a szolgáltatások meghatározásánál nem szabad a latin szavak közönséges jelentésébQl kiindulni

a) a dare szolgáltatás
- azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós civiljogi tulajdont köteles átruházni
- a pénzfizetés mindig dare szolgáltatás, mivel az átvevQ a pénz tulajdonát szükségszerqen megszerzi
- ide tartozik:
permutatio
kölcsön
bizomány
mandatum
adásvétel

b) a facere szolgáltatás
- azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós nem köteles civiljogi tulajdont átruházni
- pl.:
munkaszerzQdésnél a munkaadó pénzfizetéssel tartozik: szolgáltatása dare míg a munkás szolgáltatása facere
adásvételnél az eladó szolgáltatása facere (mivel az eladó nem köteles a dolog tulajdonának átruházására), a vevQ viszont dare szolgáltatással tartozik
- a facere más megjelölései:

() tágabb értelemben
- majdnem minden szolgáltatást felölel, tartalmazza a dare és praestare szolgáltatásokat is (a szqkebben vett facere szolgáltatásokon kívül)
- pl.: tulajdonátruházás, birtokátadás, munkavégzés, szavatosság
- de szembeállítható a nemtevésben, tqrésben álló non facere szolgáltatásokkal

() szqkebb értelemben
- ezen szolgáltatás körébe nem tartoznak bele sem a dare sem a praestare szolgáltatások

c) a praestare szolgáltatás
- helytállás, szavatolás (szembeállítva a dare és facere szolgáltatásokkal)
- de nincs egyértelmq meghatározás
- valahányszor az adós valamit garantál
- pl.:
a kezes szolgáltatása: vállalja, hogy az adós nem fizetése esetén Q teljesít helyette
az ún. érdekelt adósoknak a szolgáltatása: a náluk levQ idegen dolgot törvénynél vagy szerzQdésnél fogva megQrizni és épségben visszaadni tartoznak (( custodia kötelezettség)

- a dare, facere, praestare szolgáltatások nem zárják ki egymást
- pl.: a dologbérlQ a díjfizetésre tekintettel dare és emellett custodia-kötelezettsége alapján praestare szolgáltatással is tartozik


2. praestatio specifica – praestatio generica

a) Specifikus szolgáltatás - praestatio specifica
- a szolgáltatás tárgya egyedileg meghatározott, konkrét dolog (species)
- pl.: Stichus nevq rabszolga
- ha a dolog megsemmisül, megszqnik a kötelem is (max. kártérítési kötelezettség)

b) Generikus szolgáltatás - praestatio generica
- a szolgáltatás tárgya csak fajta (genus), azaz mennyiség és minQség szerint van meghatározva
- pl.: 50 mérQ búza
- ha a dologmennyiség megsemmisül, amellyel az adós teljesíteni szándékozott, a kötelem nem szqnik meg, az adós továbbra is köteles szolgáltatni
- ( genus perire non censetur - a fajta nem pusztulhat ki

- A generikus szolgáltatás az archaikus jogban:
az adóstól függött, hogy milyen dolgokkal tesz eleget a kötelezettségének (teljesíthet akár a legrosszabb fajtával is)

- A generikus szolgáltatás a posztklasszikus jogban:
ha a szerzQdés nem rendelkezik a dolgok minQsége felett, az adós köteles közepes minQségq (mediae aestimationis) egyedekkel teljesíteni

3. praestatio certa  praestatio incerta
A fQ- és a mellékszolgáltatás egymással mindig kumulatív viszonyban állnak.
a) Határozott szolgáltatás - praestatio certa
- már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló a szolgáltatás mibenléte (quid), milyensége (quale), mennyisége (quantumque)
- a szerzQdésbQl pontosan kitqnik, hogy az adósnak mely konkrét dologgal kell teljesítenie

b) Határozatlan szolgáltatás - praestatio incerta
- a teljesítés bizonyos részletei csak a késQbbiekben válnak pontosan ismertté
- ez a kategóriapár elsQsorban az ítéleti marasztalás szempontjából bír jelentQséggel
- a szolgáltatás nem lehet teljesen határozatlan, mert ez esetben a szerzQdés semmis


4. praestatio principalis  praestatio adiecticia

a) FQszolgáltatás - praestatio principalis
- nem tévesztendQ össze a fQkötelemmel és a járulékos kötelemmel!
- a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képezi
- a fQ- és mellékszolgáltatások egymással kumulatív viszonyban vannak, a kötelem tárgyát mindkét szolgáltatás képezi (pl.: a tQke is és a kamat is)

b) Mellékszolgáltatás - praestatio adiecticia
- a fQszolgáltatásokat kísérik, számos esetben hozzájuk kapcsolódnak
- nem önálló tárgyai a kötelmeknek, mert létük rendszerint szorosan tapad egy fQszolgáltatáshoz
- pl.: a szobafestQ fQszolgáltatása: a lakás kifestése; mellékszolgáltatása: a tisztaságra ügyelés
- ezek a mellékszolgáltatások a bona fides elvébQl, a jóhiszemq teljesítés követelményébQl is következnek
- de a törvény / szerzQdés is írhat elQ mellékszolgáltatásokat, pl.: kamatszolgáltatás (


5. praestatio primaria  praestatio subsidaria

a) ElsQdleges szolgáltatás- praestatio primaria
- a kötelem alapján az adós elvileg csak a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képezQ elsQdleges szolgáltatást köteles teljesíteni
- pl.: egy ékszer elkészítését vagy megjavítását

b) Szubszidárius szolgáltatás - praestatio subsidaria
- ha az elsQdleges szolgáltatás (praestatio primaria) valamilyen oknál fogva elmarad (akár csak részben is), akkor kerül elQtérbe kisegítQ jelleggel a szubszidiárius szolgáltatás
- pl.: kártérítés, kötbér megfizetése
- elsQdleges és szubszidiárius szolgáltatás halmozására nem kerülhet sor (kiv.: kötbér)


6. praestatio divisibilis  praestatio indivisibilis

a) Osztható szolgáltatás- praestatio divisibilis
- a szolgáltatás részbeni teljesítéséhez kapcsolódik
- ha a kötelem olyan dolgok szolgáltatására irányul, amelyek maguk is oszthatók, akkor általában a szolgáltatás is osztható
- pl.: pénzkötelmek, azonban érvényesül az az elv is, miszerint a hitelezQ osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni!
- a hitelezQ osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni

b) Oszthatatlan szolgáltatás- praestatio indivisibilis
- a szolgáltatás teljességgel oszthatatlan
- pl.: egy épület felépítése, egy rabszolga átadása, egy ruha elkészítése
- elQfordulhat, hogy a kötelem az egyik fél részérQl oszthatatlan, a másik fél részérQl viszont osztható
- pl.: a ház részletre történQ megvásárlása esetén az eladó kötelezettsége oszthatatlan, a vevQé osztható


7. Vagylagos szolgáltatás (alternatio, praestatio alternativa)
- a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszqnik
- pl.: ez a stipulatio - Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.
- vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga?
- ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat

- ha a hitelezQ élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló okból megszqnik, akkor a hitelezQ követelési joga a megmaradt szolgáltatásra koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor a hitelezQ választhatja a megszqnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is

- ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól függetlenül az összes szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul

8. Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa)
- a törvény / szerzQdés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelezQ által követelt szolgáltatás helyett a törvény / szerzQdés által meghatározott másikkal teljesítsen
- felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik szolgáltatás, amit a hitelezQ akkor sem követelhet, ha a fQszolgáltats lehetetlenült

9. Teljesítés helyetti adás (datio in solutum)
- el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól
- az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy ezt a hitelezQnek a szerzQdés megkötését követQen adott hozzájárulásával teszi
- pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelezQ elfogad teljesítésül (alia res in obligatione, alia in solutione)












26. Vagylagos szolgáltatás, vagylagos felhalmozottság és teljesítés helyetti adás - példákkal

1. vagylagos szolgáltatás (alternatio, praestatio alternativa)
- a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszqnik
- pl.: ez a stipulatio - Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.
- vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga?
- ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat

- ha a hitelezQ élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló okból megszqnik, akkor a hitelezQ követelési joga a megmaradt szolgáltatásra koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor a hitelezQ választhatja a megszqnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is

- ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól függetlenül az összes szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul

2. vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa)
- a törvény / szerzQdés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelezQ által követelt szolgáltatás helyett a törvény / szerzQdés által meghatározott másikkal teljesítsen
- felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik szolgáltatás, amit a hitelezQ akkor sem követelhet, ha a fQszolgáltats lehetetlenült

- a vagylagos felhatalmazottság és a vagylagos szolgáltatás összehasonlítása:

Vagylagos szolgáltatás
(alternatio, praestatio alternativa) Vagylagos felhatalmazottság
(facultas alternativa) a kötelem keletkezésekor
eleve több szolgáltatás szerepel
[duae res in obligatione] a kötelem keletkezésekor
csak 1 szolgáltatás szerepel; a hitelezQ csak 1 meghatározott szolgáltatást követelhet
[una res in obligatione] a teljesítéskor
már csak 1 szolgáltatás szerepel; a többszörösség megszqnik, mert az egyikkel való teljesítés is megszünteti a kötelmet
[una in solutione] a teljesítéskor
az adós több szolgáltatás közül választhatja meg, hogy melyikkel teljesít
[duae in solutione]
- pl.: a feléntúli sérelemnél(laesio enormis) az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet, a vevQ pedig vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételárnak a tényleges értékre való kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (az eladó nem követelhet vételár-kiegészítést).


3. teljesítés helyetti adás (datio in solutum)
- el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól
- az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy ezt a hitelezQnek a szerzQdés megkötését követQen adott hozzájárulásával (consentiente creditore) teszi
- pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelezQ elfogad teljesítésül (alia res in obligatione, alia in solutione)

- a vagylagos felhatalmazottság és a teljesítés helyetti adás összehasonlítása:

Vagylagos felhatalmazottság
(facultas alternativa) Teljesítés helyetti adás
(datio in solutum) a felek elQzetes rendelkezése vagy a törvény jogosítja fel az adóst, hogy mással teljesíthessen a mással való teljesítéshez szükséges a hitelezQ hozzájárulása csak a felek elQzetes rendelkezésében vagy a törvényben meghatározott más módon teljesíthet az adós az adós bármi mással teljesíthet, ha azt a hitelezQ elfogadja már a kötelem létrejöttekor mindkét fél tudja, hogy az adós esetleg mással fog teljesíteni ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül fel (odáig talán még maga az adós sem számolt ezzel a lehetQséggel)


















27. A kártérítés fogalma.
A kártérítés jogalapja a római jogban


I. A kártérítés fogalma, a kártérítés a rómaiaknál
- a kártérítés intézményét a római jog (implicite) ténylegesen ismerte, de (explicite) elméleti éllel, kifejezett formában nem dolgozta ki
- ( a kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni a római jogba, ez többféleképp lehetséges:

a) kiterjesztQ értelmezés (funkcionalista)
- kártérítés: minden olyan vagyoni reparáció, amely a római jogban kártérítési funkcióval rendelkezik

b) szqkítQ értelmezés
- a kártérítés fogalma csak a károkozásért való felelQsség körében értelmezhetQ
- egyéb esetekben (pl.: biztosítás) csak kártalanításról lehet beszélni
- a mai magyar polgári jogban elfogadott forma

c) tankönyvi értelmezés
- a fenti két (a, b) ellentétes értelmezés között áll
- valószínqleg ez tükrözi legjobban a római jogi kártérítés fogalmát
- kártérítés: alapvetQen csak a kárral egyenértékq vagyoni megtérítés
- de ez tágabban értelmezve alapulhat a kár viselésének szerzQdési elvállalásán (pl.: biztosítás) és egyéb jogcímeken is

- nem tartoznak a kártérítés körébe azok az esetek, amikor a római jog a károsultat (sértett) az elkövetQ (vagy más felelQssé tett személy) által megfizetendQ meghatározott pénzbeli magánbüntetéssel(poena) kárpótolja
- a szóban forgó cselekmények többsége ugyanis delictum volt, amelyeknél a poena megfizetése kártérítésül is szolgált, de a római felfogás szerint büntetésvolt

a kártérítés kialakulása a római jogban
- igen lassú és nehézkes folyamat
- XII táblás törvény: általános kártérítési szabályt még nem ismert; a károkozási tényállások szankciójául általában pénzbeli kárpótlást jelentQ magánbüntetéseket írt elQ  ezek többszörös értékre menQ tarifális büntetések ~ Qsi jogok büntetQjoias szemlélete
- lex Aquilia: (Kr. e. III. sz.) kártérítési alaptörvény, csak büntetésre menQ keresetet adott dologrongálás esetére
- csak lassan és következetlenül válik el egymástól a károkozó cselekmény kettQs következménye: a kártérítés és a büntetés
- a tiszta kártérítés szabályai a bonae fidei actio-k és a rei vindicatio keretében alakulnak ki


II. A kár fogalma és fajai
- A kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. (deminutio patrimonii)
- 2 fajtája van:

damnum emergens (felmerülQ kár)
- a vagyon csökkenése bizonyos vagyontárgyak elpusztulásával, megrongálódásával következik be
- pl.: a termést elveri a jég, a rabszolgát megölik
- ez a ténylegesen érzékelhetQ, valóságos vagyoncsökkenés
- quantum absens - amennyi hiányzik (Paul.)

lucrum cessans (elmaradt haszon)
- a joggal és alaposan remélt elQnytQl ill. haszontól való elesés
- pl.: más által okozott testi sértés következtében egy ideig nem tudunk dolgozni (kiesett munkabér)
- az elmaradt haszon kárnak minQsítése a modern kártérítési jog alapvetQ tétele
- quantum lucrari potui - amennyi hasznot szerezhettem volna (Paul.)


III. A kártérítési kötelezettség alapja
- a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége ismeretlen volt a római jogban (ezt a XVII. században fogalmazta meg a jogtudomány)
- a kártérítésnek még a iustinianusi törvénykönyvek szerint is csak meghatározott jogcímeken van helye

() a római jog szerint a kártérítési kötelezettség alapulhat:

a törvény különös rendelkezésén - ez fQként a tulajdonvédelem körében volt gyakori (rei vindicatio, stb.), vagy
szerzQdésen - kiváltképp bonae fidei contractus-on

() a római jogban a kártérítési igény alapjául szolgáltak a

a) bonae fidei contractusok
- a régi civiljog ilyen szerzQdéseket nem ismert, mivel a ius strictum alapján kötött szerzQdések stricti iuris obligatio-t keletkeztettek
- kialakulása:
- a praetor edictumaiban a civiljogi erQvel nem rendelkezQ megállapodások egész sorát látta el keresetekkel
- az intentio-ba sok esetben felvette a quidquid dare facere oportet ex fide bona kitételt ( mindaz, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszemqség alapján )
- ezeket a bonae fidei actio-val szankcionált szerzQdéseket nevezték késQbb bonae fidei contractusok-nak
- ezekben az adós mindazt köteles teljesíteni, amit az (objektív értelemben vett) jóhiszemqség megkíván
- pl.: károkozás esetén a kártérítést is köteles fizetni ex fide bona


b) stricti iuris contractusok
- pl.: abban az esetben, ha a felek a stipulatio-ba felvették a clausula doli-t (dolus-ra utaló záradék), vagy a clausula bonae fidei-t, záradékot)
- az adós alakszerqen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétQl, ill. a bona fides szerint fog eljárni
- ez esetben a hitelezQ a stipulatio alapján kártérítést követelhetett

() a kártérítés mint szolgáltatás elvei:

a) a kártérítés szubszidiárius szolgáltatás, ha az adós az eredeti szolgáltatás helyett kártérítést fizet
b) a kártérítés elsQdleges szolgáltatás, ha valaki olyan formában vállal kezességet, hogy az adós szerzQdésellenes magatartásából eredQ kárt meg fogja téríteni a hitelezQnek
c) a casum sentit dominus regula ( a tulajdonos érzi a véletlent  a középkori jogtudomány vezette be) szerint ha senki sincs, akit akár a szerzQdés, akár a törvény kártérítésre kötelezne, a károsult maga viseli a kárt; ez tulajdonképpen a fQszabály, ehhez képest kivételes, ha valamilyen meghatározott jogcím alapján mást lehet kötelezni a kár megtérítésére
d) vis maior esetén általában a tulajdonosi kárviselés fQszabálya érvényesül


IV. A kártérítés mibenléte
- a kártérítés egyetlen célja általában: az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio)
- a sértettet olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár nem következett volna be
- a kártalanítás módjai:

a) természetbeni kártérítés (in natura)
- a kártérítés legegyszerqbb és legtermészetesebb módja, ha erre lehetQség van
- a károkozó a megrongált dolgot kijavítja; a kérdéses, vitatott dolgot visszaadja, stb., természetben téríti meg az okozott kárt

b) pénzbeli kártérítés
- a kártérítés általánosabb formája, mivel nem mindig lehet visszaadni, kijavítani a vitatott dolgot (pl.: elpusztult, elveszett)
- itt a possibile est omnes re sin pecuniam converti elv ( minden dolgot át lehet változtatni pénzzé ) érvényesül
- gyakorlati szempontból is célszerqbb
- az általános pénzbeli kártérítésen kívül a pénz különlegesen is szerepelhet kártérí-tésként, pl.: késedelmi kamat fizetésekor; vagy ha a kötbér kártérítési funkciót tölt be

c) az a)-tól eltérQ jellegq természetbeni kártérítés
- alkalmazása: ha nem látszik megfelelQnek a pénzbeli kártérítés
- pl.: a jóhiszemq bérbeadó, ha elperelték tQle a lakást, azzal tesz eleget a kártérítési kötelezettségének, ha a bérelt lakásból a tulajdonos által kidobott bérlQjének más megfelelQ lakást ajánl fel


28. a kártérítés mértéke. a kármegoszlás, a károk és hasznok kompenzációja, a kárenyhítési kötelezettség

I. A kártérítés mértéke
- az okozott kár értéke és a kártérítés címén kifizetett összeg aránya ideális esetben egyensúlyt mutat

a) A kártérítés alsó határa
- forgalmi érték szerinti kártérítési kötelezettség
- a károkozás következményeinek elhárítása érdekében szükséges, és kereskedelmi forgalomban megszerezhetQ dolog, szolgáltatás értéke
- ezt fejezi ki a condemnatio becslésre utasító része:
quanti ea res est / erit / fuit - amennyibe az a dolog kerül / került / kerülni fog
- az Qsi kártérítés alsó határa ez az objektív, forgalmi érték volt
- ezt a források a dolog valódi értékének (verum rei pretium) nevezték

b) Interesse (érdeksérelem)
- forgalmi érték feletti kártérítési kötelezettség
- a klasszikus jog figyelembe vette a káreset folytán közvetlenül/közvetve sérelmet szenvedett szubjektív, egyéni érdeket is
- interesse = érdeksérelem (modern terminológia alapján)
- a károsult ténylegesen beállott anyagi helyzetének és a kár elmaradása esetén lévQ helyzetének az összevetése során létrejövQ különbözet
- a károkozó általában az interesse-t (két vagyoni helyzet közti különbséget) köteles megtéríteni

- a károkozással összefüggQ szerzQdés érvényessége/érvénytelensége alapján elQször Jhering tett különbséget pozitív és negatív interesse között:

() pozitív interesse
- az a vagyoni helyzetben beállott különbség /érdeksérelem/ kár, amely egy
érvényes szerzQdés nem teljesítése vagy nem kellQ teljesítése miatt a másik félnél beállt
- olyan helyzetbe kell hozni a károsultat, amelyben akkor lenne, ha a szerzQdést kellQen teljesítették volna
- ez a károsult konkrét helyzetre megállapítható relatíve vett teljes kárát jelenti
- többlet (plus)
a károsult lehetséges vagyoni helyzete (a kár be nem következése esetén) és a tényleges (a káresemény folytán kedvezQtlenebbé vált) vagyoni helyzete közötti különbözet
pl.: valaki egy négyesfogatból elpusztít egy lovat, nemcsak a megölt értéke jön tekintetbe a kártérítésnél, hanem az az érték is, amennyivel a káreset folytán a megmaradt lovak értéke a károsult szempontjából csökkent

() negatív interesse
- az a kár, amely (damnum emergens és/vagy lucrum cessans formájában) azáltal érte a károsultat, hogy bízott egy szerzQdés érvényességében, amely azonban a másik fél gondatlansága miatt érvénytelen volt
- culpa in contrahendo: szerzQdéskötéssel kapcsolatos gondatlanság
- a károsult az ebbQl eredQ kárának megtérítését már a római jog szerint is követelhette
- az interesse-érték relatív jellegq, mert bizonyos egyéni szempontok figyelembevételét is lehetQvé teszi
- annak érdekében, hogy a károsult védelme ne vezessen túlságosan súlyos következményekhez, a kártérítés maximumát Iustinianus egységesen a forgalmi érték kétszeresében állapította meg

c) ElQszereteti érték (pretium affectionis)
- az az érték, amelyet valaki egy elpusztult vagy megrongált dolognak szubjektíve, érzelmi szempontoktól indíttatva tulajdonít
- a kártérítési kötelezettség megállapításánál nem jön figyelembe, az elQszereteti értéket (pretium affectionis) a római jog nem honorálta
- pl.: ha a tulajdonos kedvenc rabszolgáját ölték meg, nem annyi a kártérítés, amennyi veszteséget érez, hanem amennyit a rabszolga a tulajdonosnak az interesse-szabály alapján legfeljebb ért

d) Kármegosztás
- forgalmi érték alatti kártérítési kötelezettség
- kivételes eset
- ezt a szerzQdQ felek maguk is elQírhatták (pl.: a kár közös viselése formájában)
- pl.: a görög jogból átvett lex Rhodia de iactu mercium: tengeri vihar esetén a hajóból annak megkönnyítése céljából kidobott áruk tulajdonosainak a hajós a receptum-felelQsség alapján teljes kártérítést kellene fizessen, a lex Rhodia alapján viszont ilyenkor a kár viselésében mindazok arányosan osztoznak, akiknek az áru kidobásához érdekük fqzQdött (a hajós, a megmenekült áruk tulajdonosai)

e) Károk és hasznok beszámítása (compensatio lucri et damni)
- akkor sem követelhetQ teljes kártérítés, ha a károkozó cselekménybQl a károsultra nézve bizonyos hasznok is származtak
- ilyenkor csak az esetleges hasznokat meghaladó kár megtérítésérQl lehet szó
- pl.: valaki két különálló, meghatározott területq telket ad el ugyanannak a vevQnek, s utóbb kiderül, hogy a telkek területe nem egyezik a szerzQdés szerinti mértékkel (az egyik valamivel kisebb, a másik nagyobb); ez esetben az eladó csak a beszámítás után fennmaradó esetleges különbözetért ( szaldó ) felel

f) Kárenyhítési kötelezettség
- a károsult is köteles közremqködni a kár elhárítása illetve csökkentése érdekében
- ha ennek nem tesz eleget a károsult, az ebbQl adódó többletkárt magának kell viselnie, csökken a kártérítési kötelezettség


VI. Mentesülés a kártérítési kötelezettség alól
- nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót, ha a törvényben/szerzQdésben meghatározott mentesítQ körülmény fennforgását bizonyítja
a) ha bizonyítja culpa-janak hiányát
b) ha a felelQsségét szerzQdésben korlátozta
c) ha kimutatja, hogy a kár a károsult hibájából
b) vagy beleegyezésével következett be


29. Az adós felelQssége általában. Milyen esetekben lehet áthárítani a vis maior-ból eredQ károkat?

I. Az adósi felelQsség szabályai a klasszikus jogban
- a bonae fidei contractusok körében az adós érdekeltségétQl függQen különbözQ fokozatú felelQsséggel tartozott
- a felelQsségi rendszer:
(az enyhébbtQl a súlyosabb felelQsségi fokozatok szerint haladva)

a) dolus-ért való felelQsség
- a legenyhébb felelQsségi fokozat
- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelQsségi fokozat
- dolus-ért mindenki felel
- az adott szó kötelez erkölcsi normából következik
- ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a szerzQdésellenes magatartás
- a dolus-ért való felelQsséget elQre kizárni nem lehet (kógens szabály), legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelQsségre vonástól
- az ingyenadós (pl.: megbízott-mandatarius, letéteményes-depositarius) felelQssége itt meg is áll, mivel Q csak a dolusért felel

b) culpa-ért való felelQsség
- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelQsségi fokozat
- külön tárgyalandóak az egyes gondatlansági fokozatok

a) culpa lata-ért
- mindenki felel, aki nem tanúsította a minimális, bárkitQl elvárható gondosságot
- nehezen határolható el a dolus-tól, így gyakorlatilag mindenkit terhel

b) culpa levis-ért
- minden érdekelt adós felel
- akinek tehát haszna van az általa kötött szerzQdésbQl, köteles gondos családapaként eljárni, a bonus pater familias diligentia-ját tanúsítani

c) culpa in conctreto-ért
- való felelQsség meghatározott bizalmi viszonyoknál jelenik meg
- pl.: gyámságnál (tutela), a férj vagyonkezelési körében, a társasági (societas) ill. megbízási szerzQsénél (mandatum)

c) custodia-ért való felelQsség
- a legszigorúbb, objektív felelQsségi fokozat
- custodia-ért felel az az érdekelt adós, akinél a szerzQdésbQl folyóan a másik fél dolga van

- az ilyen adós köteles a nála lévQ dolgot megQrizni és azt a szerzQdés rendelkezéseinek megfelelQen a másik félnek épségben visszaadni (reddere)

- a felelQsségnek kettQs alapja van: (ha bármelyik elQfeltétel hiányzik, az illetQ nem felel a custodia-ért)
szükséges hozzá, hogy az adósnak haszna legyen a szerzQdésbQl
a szerzQdésbQl folyóan idegen dolognak kell az Qrizetében lennie

- példák:
egy dolog bérleténél a bérbeadó, bár érdekelt adós (mert bérösszeget kap), mégis csak culpa levis-ért felel, mert a szerzQdésbQl kifolyólag nincs nála idegen dolog
ezzel szemben a bérlQ, aki szintén érdekelt adós (mert használja a bérbeadó dolgát), de akinél egyúttal ott van a bérbeadótól bérbe vett idegen dolog, custodia-ért felel
ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megQriz egy dolgot (letét), az ugyan idegen dolgot tart az Qrizetében, mégis mert ingyen vállalkozott az Qrzésre, csak dolus-ért felel, így tehát ha a letétbe tett dolgot ellopják tQle, nem felel, ha viszont a dolog visszaadását tudatosan Q hiúsítja meg (pl. eladja a dolgot), már felelQs

- az adósi felelQsség súlyossága és a felelQsséget kiváltó cselekmény, ok felróhatósága fordított arányban állnak egymással:

súlyos a felelQsség, ha enyhe, jelentéktelen ok is kiváltja azt
pl.:a custodia-kötelezetté a legsúlyosabb felelQsség, mert a custodiens felel még az általa nem tudott, rajta kívül álló történésekért is

enyhe a felelQsség, ha csak súlyos szerzQdésellenes magatartás esetében kerülhet sor a felelQsség érvényesítésére
pl.: ingyenadós, mert csak a legsúlyosabb, a szándékos szerzQdésellenes magatartása esetében felel


IV. vis maior (casus maior, nagyobb erQ, erQhatalom )
- nem felelQsségi forma, hanem kártelepítési tényezQ
- olyan erQ, esemény, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni
- pl.: bizonyos természeti csapások (földrengés, árvíz, hajótörés); olyan emberi megmozdulások, amelyek ellenállhatatlan, elemi erQvel hatnak (háború, forradalom, rablóbanda támadása)
- az események abszolút jellegqek: nem az egyes személyekhez viszonyítjuk Qket, hanem azt nézzük, akadhat-e egyáltalán ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani
- a modern jogirodalomban a vis maior-t a veszélyviselés körében tárgyalják, a felelQsség kérdéskörén kívül
- a felelQsség ugyanis általában és elvileg a felróhatóságon alapul, míg a veszély (periculum) viselését a jog objektív alapon telepíti meghatározott jogalanyokra
- nincs vis maior-ért való felelQsség, csak vis maior folytán bekövetkezett károk viselése
- a következmények viselésére általában a casum sentit dominus („a tulajdonos érzi a véletlent”) szabálya az irányadó
- a kivételes eseteknél az adós nem a vis maior-ért, hanem saját vétkes magatartásáért felel, amely a kárt okozta


- vis maiorért általában senki sem felel; kivéve:
a) ha azt valaki szerzQdésben vállalta (pl.: Qsi tengeri biztosítás, pecunia traiecticia)
b) ha az illetQnek felróható, hogy a dolgot vis maior érte (pl.: elQidézett forradalmi események, ld.: Gracchus özvegye, Licinnia követelése)
c) a késedelmes adós
d) a tolvaj
e) a generikus szolgáltatással tartozó adós
f) az érdekelt adós, aki katasztrófahelyzetben a mentési munkálatoknál a saját dolgait részesítette elQnyben




















30. Az adósi és hitelezQi késedelem


I. Az adósi késedelem fogalma és feltételei
- késedelem: mora
- az adós akkor esik késedelembe (mora debitoris), ha
a) lejáratkor
b) felhívásra
c) neki felróhatóan nem teljesít

a) Lejárat
- a teljesítés követelhetQsége
- a szolgáltatás azonnal esedékes, teljesítendQ, ha a törvény/szerzQdés mást nem ír elQ
- a kötelem keletkezése és lejárta (követelhetQsége) elvileg egybeesik
- néha a teljesítés csak rövidebb-hosszabb idQ elteltével válik követelhetQvé

b) Felhívás
- a lejárat általában még nem eredményezi az adós késedelembe esését
- a római jog megkívánta azt is, hogy a hitelezQ szólítsa fel adósát a teljesítésre
- ez a felhívás (interpellatio)
- ha a felhívás megtörtént, az adósnak haladéktalanul teljesítenie kell, ellenkezQ esetben késedelembe esik
- az interpellatio szükségtelen:
+ constitutum és pontosan meghatározott teljesítési határidQ esetén, mivel a határidQ teszi a felhívást az ember helyett
+ a puszta lejárattal való késedelem eseteinél: pl.: minor hitelezQvel szemben; ha az adóst nem lehet megtalálni; deliktuális kötelmeknél, pl.: lopás ( a tolvaj ugyanis mindig késedelmesnek tekintendQ )

c) Felróhatóság
- a teljesítés elmaradása az adósnak felróható, rajta múlik
- felróható magatartás: ha az adós nem úgy járt el, amint azt adott esetben a törvény vagy a szerzQdés elQírja (pl.: dolus-t követett el; nem tanúsított gondosságot)
- ha a teljesítés a felróható magatartás következtében a lejáratkor, a hitelezQi felhívás ellenére elmarad, az adós késedelembe esik
- a custodiens csak vétkes késedelme esetén felel vis maiorért és a többletkárért
- Az is késedelmes adósnak számít, aki inkább pereskedni akart, semmint a dolgot kiadni.


II. Az adósi késedelem hatása az adósi felelQsségre
- az adós elvileg köteles a hitelezQt olyan helyzetbe hozni, mintha a késedelem nem történt volna, mintha kellQen teljesített volna
- az adósi késedelem következményei:
a) korlátlan felelQsség (még a vis maior-ért is)
b) kártérítés
c) késedelmi kamat fizetése
a) korlátlan felelQsség
- az adós felelQssége a késedelembe esés pillanatától kezdQdQen korlátlanná válik,
- felel a vis maiorért is
- a kötelem ugyanis a késedelem által örökéletqvé válik
- pl.: ha a letéteményes (aki mint ingyenadós csak a dolus-ért felel) felhívásra nem adja vissza a letétbe vett dolgot, s a dolog önhibáján kívül elpusztul, felelQs érte
- egyetlen esetben mentheti ki magát azáltal, hogy bizonyítani tudja, hogy a határidQn belüli teljesítés esetén a dolgot a hitelezQnél is ugyanaz a sors érte volna

b) kártérítés
- bonae fidei contractus-nál a késedelmes adós köteles a késedelemben keletkezett esetleges kárt a hitelezQnek megtéríteni
- stricti iuris obligatio-nál csak külön kikötés esetén lehetett követelni kártérítést
- a ~ kiterjedhetett a nemteljesítés folytán elmaradt hasznokra is (lucrum cessans)
- a kár nagyságát a hitelezQnek kell bizonyítania

c) késedelmi kamat fizetése
- bonae fidei contractus-nál az adós köteles (elsQsorban a pénztartozások (pl.: bérleti díj) késedelmes fizetése esetén) késedelmi kamat (usura ex mora) fizetésére

Az adósi késedelem megszqnése
- ha az adós a késedelembe esés után felajánlja a kellQ teljesítést (az elmulasztott szolgáltatás teljesítését és a hitelezQnek a késedelembQl eredQ valamennyi kárának megtérítését), ettQl kezdQdQen a késedelembe esés következményei megszqnnek


III. A hitelezQi késedelem (mora creditoris)
- ha a hitelezQn múlik, hogy az adós nem tud teljesíteni
- lényege: az adós kellQen felajánlott szolgáltatása a hitelezQ miatt nem valósulhatott meg

a hitelezQi késedelem megnyilvánulhat:
a teljesítés megakadályozásában
a kellQen felajánlott teljesítésnek megfelelQ jogalap (iusta causa) nélküli el nem fogadásában, vagy határidQn túli halasztásában
gondatlanságban
vétlen magatartásban

a hitelezQi késedelem hatásai: (ellentétes az adósi késedelemmel)
- hitelezQi késedelemnél az adós felelQssége a minimumra (dolus) száll le, vagyis az adós kötelezettsége megszqnik, ha az a dolog, amellyel az adós teljesíteni akart, nem az adós dolus-a folytán semmisült meg
- az adós jogosult lesz arra, hogy a teljesítést otthagyja
- adósi késedelembe esést a hitelezQi késedelem megszqnteti
- az adós nem válik kötelezetté arra, hogy késedelmi kamatot fizessen

a hitelezQi késedelem megszqnése:
- a hitelezQ az elmulasztott tennivalókat pótolja és az adósi szolgáltatás elfogadására vonatkozó készséget kijelenti
- a felek megállapodnak egy késQbbi teljesítésben


31. A kezesség formái a római jogban


- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét
- a hitelezQ egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- személyi jellegq, kötelmi jogi (in personam) biztosíték

I. A kezesség fogalma
- járulékos kötelem (obligatio accessoria)
- a fQkötelem (obligatio principalis) teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a fQadós (debitor/reus principalis) nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a fQadósi kötelem megvalósítására
- a kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi biztosítékkal növeli a hitelezQ követelésének fedezetét

II. A kezesség története, formái

A kezesség története
- a római jog régóta ismert személyi biztosítékokat magán/nemzetközi jog körében is
- de még Iustinianusnál sem vált önálló intézménnyé
- formatakarékosság: a kezesség megteremtésének társadalmi igényét nem egy új jogintézmény kidolgozásával, hanem meglevQ jogi konstrukciók (stipulatio, mandatum, constitutum, receptum argentarii) megfelelQ alkalmazásával elégítették ki
- ezért nincs a kezességnek latin szakkifejezése

A kezesség formái
1) Stipulatio formájában létrehozott kezesség
- a kezesség legQsibb formái a stipulatio keretében alakultak ki

a) archaikus kor
- a stipulatio-s kezességnek 2 fajtája volt:
sponsio
fidepromissio

- közös jellemzQik:
csak szóbeli kötelmekhez (ún. verbálszerzQdésekhez) járulhattak
ha egyszer létrejöttek, a továbbiakban függetlenek voltak a fQkötelemtQl
a kezességi kötelem az örökösre nem szállt át
csak 2 évig állott fenn
több kezes esetén a tartozás azok között fejenként megoszlott

() sponsio
- a feltett kérdés és a kezes válasza: Esküvel ígéred, hogy ugyanazt adod, amit Maevius esküvel ígért? Esküvel ígérem. ( Spondeo. )
- eredetileg mindazon stipulatio-k, amelyekben a spondeo igét használták
- késQbb a szó szqkebb értelmében a kezesség egyik fajtájának elnevezéséül szolgált
- ilyenkor a kezes elnevezése: sponsor (ld.: mai szponzor )
- kizárólag a rómaiak számára fenntartott jogügylet
- szigorú alakszerqséget kívánt meg
- ennek be nem tartása esetén a kezes szabadult a szolgáltatás alól

() fidepromissio
- a kérdés-felelet csak az alkalmazott szavakat tekintve különbözött a sponsio-tól: „Hitedre ígéred,…?” „Hitemre ígérem.” („Fide promitto.”)
- a sponsio-val szemben ezt nemcsak a rómaiak, hanem a latinjogúak és a peregrinusok is alkalmazhatták
- nem korlátozódott a dare szolgáltatás biztosítására, hanem bármely más szolgáltatás (facere, praestare) biztosítására is szolgált
- ez is egy érvényesen létrejött fQkötelmet tételez fel
- amennyiben a fQkötelem érvénytelen, a kezesség is érvénytelen

b) preklasszikus kor
- a fejlettebb fideiussio lett a domináns kezességi forma, kiszorította a többit

() fideiussio
- alakilag még szintén stipulatio formájában jött létre: Hitedre fogadod,& ? Hitemre fogadom. ( Fide iubeo. )
- de tartalmilag már eltért a két elQbbi kezességi formától
- a fideiussor ígérete ugyanis nem a fQadós által formálisan megígért, hanem a tényleges tartozásra vonatkozik
- érvényességének feltétele: egy idegen fQadósság létezése
- nem vállalhattak kezességet:
nQk; ha mégis, akkor érvénytelen, és exceptio-val lehetett élni
katonák, papok
curialisok

2) Megbízás formájában létrehozott kezesség
- a klasszikus korban a kezességet egyre gyakrabban formátlan (pénz hitelezésére szóló) megbízással (mandatum) hozták létre
- a kezes (megbízó, mandator) megbízza a hitelezQt (megbízott, mandatarius), hogy hitelezzen bizonyos összeget a fQadósnak
- ha a fQadós lejáratkor nem teljesít, a hitelezQ a megbízási szerzQdés folytán actio mandati contraria-val fordulhat megbízója, a kezes ellen, hogy térítse meg a megbízás teljesítésébQl keletkezett kiadásait (ez a fQadósnak nyújtott hitel)

3) Tartozáselismerés formájában létrehozott kezesség
- új kezességi forma a klasszikus korban a praetori tartozáselismerés (constitutum debiti) felhasználásával
- ha valaki egy másik személy tartozását elismerte, ebbQl az elismerésbQl kifolyólag kezesként felelt
- szabályai kezdetben eltértek a kezesség szabályaitól, és csak Iustinianus terjesztette ki a fideiussio és a mandatum qualificatum szabályait a constitutum debiti alieni-re


32. A modern kezesség legfQbb elvei.
Beneficiumok kezességnél


I. A fejlett kezesség fQbb elvei:
- a fideiussio néven indult és a késQbbiekben elsQsorban mandatum formájában létrehozott fejlett római kezesség fQ elvei a következQk:

1) Járulékosság
- a kezesség mindig járulékos kötelem (a fQkötelem járuléka, accessio-ja)
- ebbQl következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a fQadós (kevesebbre viszont igen)
- ha a fQkötelem bármilyen okból megszqnik, a kezes automatikusan szabadul (ipso iure liberatio)
- a fQadóst megilletQ exceptio-kra a kezes is hivatkozhat

2) Minden kötelem biztosítéka
- a kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására szolgálhat
- „általában mindenféle kötelemnél lehet kezest alkalmazni”
- pl.: rabszolga kötelmét (naturalis obligatio) szintén érvényesen lehetett kezességgel biztosítani

3) Átszállás
- a kezesség nem személyhez tapadó kötelem
- így idQbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire

4) Egyetemlegesség
- több kezes egyetemlegesen felel
- megosztás kedvezménye(beneficium divisionis): bármelyik kezes kérésére a tartozás Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) értelmében megoszlik a fizetQképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelezQ valamelyik kezestQl nem kapná meg teljes egészében a ráesQ részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)

5) A perlés sorrendje
- Iustinianusig a fQadós nemteljesítése esetén a hitelezQ szabadon választhatta meg, hogy kit perel (készfizetQ kezesség)
- sem a kezesek egymás közötti, sem a fQadós és kezesei viszonylatában nem voltak sorrendhez kötve, mivel jogunk szerint a hitelezQnek hatalmában áll az adóst mellQzve a fideiussorokat választani (Septimus Severus)
- sortartás kedvezménye(beneficium ordinis, Iustinianus): a hitelezQ köteles elQbb a fQadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig



6) FizetQ kezes
- bizonyos értelemben a hitelezQ helyébe lép
- megkapja a hitelezQ kereseteit, esetleges egyéb biztosítékait (pl.: zálogjog, stb.)
- eredetileg a legis actio-s eljárás idején a fizetQ sponsor a fQadós ellen egyenesen és közvetlenül manus iniectio-val élhetett
- késQbb a lex Publilia alapján duplum-ra menQ actio depensi-nek volt helye


II. Beneficiumok (kedvezmények) a kezességnél:

a) Beneficium divisionis
- megosztási kedvezmény
- Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) vezette be
- bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetQképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelezQ valamelyik kezestQl nem kapná meg teljes egészében a ráesQ részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)

b) Beneficium ordinis
- sortartási kedvezmény
- Iustinianus vezette be
- a hitelezQ köteles elQbb a fQadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig


33. A zálogjogi formák a római jogban


- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét
- a hitelezQ egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- dologi jogi (in rem) biztosíték

I. A zálogjog fogalma
- olyan in rem actio-val ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy követelés biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós a lejáratkor nem teljesítene, a hitelezQ jogosult ezt a vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból kielégíteni
- a hitelezQ köteles azonban az esetleges vételárfölösleget (superfluum, hyperocha) az adósnak kifizetni, illetve ha a követelés megszqnnék, a dolgot visszaadni
- már a XII. táblás törvényben találkozunk bizonyos zálogjogi formákkal, de csak a klasszikus kor alakított ki modern konstrukcióknak megfelelQ zálogjogi alakzatokat

II. A zálogjog formái
- 3 formája van:
fiducia (cum creditore contracta)
pignus ( Kézizálog )
hypotheca ( Jelzálog )

1) Fiducia (cum creditore contracta)
- szereplQk:
a) hitelezQ - vevQ - fiduciarius
b) adós - eladó

- olyan mancipatio, amelynek alkalmával a hitelezQ/vevQ ünnepélyesen megígérte, hogy a dolgot, amelyet a mancipatio-val megszerez, bizonyos feltételekkel mancipatio (esetleg in iure cessio) útján visszaszolgáltatja az adós/eladónak
- a mancipatio (Qsi civiljogi ügyletként) nem tartalmazhatott feltételt (
- mindez egy, a hitelezQvel kötött bizalmi alapú megállapodás (pactum fiduciae)
- a dolog visszaadását a tisztesség, a szótartás (fides) garantálja
- fiducia tárgya csak res mancipi lehetett, melyet a hitelezQ az adóstól civiljogi tulajdonba kapott

nuncupatio: (szóbeli mondóka )
- HA az adós/eladó bizonyos idQn belül (lejáratkor) nem adná vissza a vételárat , akkor az adásvétel véglegessé válik: a hitelezQ/vevQ megtarthatja a dolgot (a zálogtárgyat)
- HA azonban az adós/eladó idQben teljesítene, a hitelezQ/vevQ is köteles a dolgot visszaszolgáltatni, ezzel pedig az adásvétel hatályát veszti
- Ha a fiduciarius nem mancipatioval vagy in iure cessioval szolgáltatta vissza a zálogtárgyat, akkor annak tualjdonát a másik fél elbirtoklás útján szerezhette meg.

- a praetori jog kialakított egy infamiával járó kötelmi keresetet (actio fiduciae), mellyel a zálogadós perelhetett a dolog kiadása illetve kártérítés iránt
- a hitelezQ teljes biztonságot élvezett
- az adós pedig egyoldalúan ki volt szolgáltatva hitelezQjének, hiszen ha az elidegenítette a dolgot, az adós legfeljebb kötelmi jogi alapon, kártérítésért perelhette Qt a fides megsértése miatt

2) Pignus ( kézizálog )
- az adós nem tulajdont, hanem csak birtokot ruház a hitelezQre
- a kézizálog-hitelezQ (creditor pigneraticius) mivel nem tulajdonos jogszerqen nem idegeníthette el a zálogtárgyat
- az adós rei vindicatio-val bárkitQl visszaszerezhette azt
(feltéve, hogy teljesített és tulajdonos volt)
- a hitelezQ keresete az actio pigneraticia volt

- a gazdasági hátrány miatt (a zálogba adás által a dolog kiesett a gazdasági élet vérkeringésébQl, mivel a zálogtárgyat külön kikötés híján a hitelezQ nem használhatta; ha mégis, lopást követett el  furtum usus), ennek kiküszöbölésére:

a) a hitelezQ gyakran visszaadta a dolgot az adósnak szívességi használatra (precarium) / bérbe (locatio conductio rei), hogy az tovább használhassa

b) ellenhasználat (antichrésis): külön megállapodással (pactum antichreticum) biztosították, hogy a hitelezQ (általában kamatok fejében) használhassa a zálogtárgyat és szedhesse annak gyümölcseit; a zálogtárgyból befolyó hasznok beszámítandók voltak a követelésbe

c) egyes császári rendeletek megtiltották bizonyos létfontosságú, közérdekq dolgoknak a hitelezQi birtokba vételét

d) a fiducia-val szemben a pignus-nál a dolog záloghitelezQi birtoklása nem eredményezhetett tulajdonszerzést; a hitelezQ a zálogtárgyat eredetileg sem el nem adhatta, sem tulajdonul meg nem szerezhette, így a pignus (csak visszatartási jogot, retentio-t biztosítva) nem érte el célját, vagyis nem garantálta, hogy a hitelezQ követelése kielégítést nyerjen

DE: szokássá vált pactum-mal kikötni az eladási jogot (ius distrahendi / vendendi): azt, hogy ha az adós lejáratkor nem teljesít, a hitelezQ eladhatja a dolgot és a vételárból kielégítheti igényeit; késQbb ez a törvénynél fogva a pignus velejárója lett

3) Hypotheca ( Jelzálog )
- a ~ puszta megegyezéssel (conventio, pactum) jött létre
- az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát: nem kell hozzá tulajdonba/birtokba adás
- pignus az, ami átkerül a hitelezQhöz, hypotheca az, amikor még birtok sem kerül a hitelezQhöz
- jelzálog-hitelezQ egyfajta látens civilis possessor, aki szükség esetén ugyanúgy megkapta a praetortól a birtokinterdictumokat, mint a kézizálog-hitelezQ
- Hadrianustól kezdQdQen nevezik hypotheca-nak ( jelzálog  jelképes zálog)



d) A Iustinianusi jog
- a fiducia már nem létezett
- kétféle zálogjogot ismert: a hypotheca puszta megegyezéssel jött létre,
a pignus-nál a dolog átadására is szükség volt a zálogjog keletkeztetéséhez
- a két zálogjogi formát az egységes zálogjog két konkrét megnyilvánulásának tekintették: „a pignus és a hypotheca között csupán a név hangzásában van különbség” (Digesta)











































34. A zálogjog keletkezése, tartalma és megszqnése

I. A zálogjog fogalma
- olyan in rem actio-val ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy követelés biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós a lejáratkor nem teljesítene, a hitelezQ jogosult ezt a vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból kielégíteni

II. A zálogjog keletkezése
1) a felek rendelkezése
2) a törvény
3) hatósági vagy bírói intézkedés

1) A felek rendelkezése útján
- alapvetQen szerzQdés, kivételesen egyoldalú rendelkezés (pl.: végrendelet)
- a zálogjogot keletkeztetQ szerzQdés:
a) fiducia esetén a mancipatio
b) zálogtárgy birtokba adása esetén szqkebb értelemben vett pignus (contractus pigneraticius, mint reálszerzQdés, amely a dolog átadása nélkül is érvényes)
c) alakszerqtlen, de peresíthetQ pactum hypothecae

2) Törvényi zálogjog (Hypotheca legalis)
- már a XII táblás törvény is ismerte
- ilyen zálogjog volt:
a) a bérbeadót a bér biztosítására a bérleménybe a bérlQ által bevitt dolgokon (invecta et illata) kikötés nélkül is fennálló zálogjog
b) a haszonbérletnél a bérlQ által (quasi traditio-val) már megszerzett gyümölcsökön fennálló zálogjog
c) a feleséget hozománya visszakövetelésének biztosítására és férji vagyonkezelés esetén a férj vagyonán fennálló zálogjog
d) a gyám és gondok vagyonát terhelQ zálogjog
e) a fiscus törvényi zálogjoga

3) Hatósági vagy bírói intézkedés útján
- így keletkezik zálogjog pl.:
egyes praetori birtokba utalásoknál
marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál


III. A zálogjog megszqnése

a) A fQkötelem megszqnése
- a zálogjog járulékos jog
- ha a biztosított követelés megszqnik (pl.: teljesítés, letétbe helyezés), a járulékos zálogjog is megszqnik

b) A zálogtárgy eladása
- kamatozó követeléseknél a zálogtárgy eladásából befolyt vételárból elQbb a kamatokat kell elszámolni, és csak azután kerülhet sor a tQkére
- ha utóbb a követelés több személy között oszlanék meg, ez esetben a zálogjog továbbra is teljes egészében fennáll mindaddig, amíg az összes hitelezQ követelése teljes kielégítése nem nyer
- a zálogjog tehát oszthatatlan

c) Egyéb esetek
- zálogtárgy elenyészése
- confusio: az adósi és hitelezQi pozíció egy kézben való egyesülése
- lex commissoria érvényesítése: a záloghitelezQ nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat (I. Constantinus semmisnek nyilvánította)
- a hitelezQ lemond a zálogjogáról
- elévüléssel (II.Theodosius elévülési rendelete: 30/40 év alatt a zálogjog is elévül)
- a zálogmentesség elbirtoklással, amire 3. személynek a praescriptio longi temporis révén volt lehetQsége

IV. A zálogjog tartalma
a) Pigneraticia in rem
- a zálogjogból folyó legfQbb jogosítvány az, hogy érvényesítése a hitelezQ részére pigneraticia in rem actio-t eredményez
- pl.: ha az adós rosszhiszemqen elidegenítette volna a zálogtárgyat, a hitelezQ bárkitQl (a jelenlegi birtokostól, aki egyben tulajdonos is!) követelheti a dolgot, még ha az illetQ jóhiszemqen szerzett is
- mivel a szerzQ csak zálogjoggal terhelt tulajdont szerezhetett (a nemo plus iuris miatt)
- a követelés és járulékai kifizetésével a birtokos megtarthatja a dolgot (facultas alternativa)
b) Birtokvédelem
- a záloghitelezQt megilletQ birtokvédelem is mindenki ellen ható védelmet biztosított
c) A zálogtárgy eladásának joga
- mindenkivel szemben hatályos jog a zálogtárgy eladásának a joga (ius distrahendi)
- az eladásnál a vevQ részére történQ traditio-val a záloghitelezQ tulajdont ruház a vevQre (bár nem tulajdonos), Q maga azonban nem szerepelhet vevQként
d) Lex Commissoria ( jogvesztQ záradék )
- in rem hatályú jogosultságot biztosított a záloghitelezQ számára a régi eredetq lex commissoria elnevezésq szerzQdési kikötés
- a záloghitelezQ nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat
- I. Constantinus az ilyen kikötéseket, mivel azok súlyosan sértették az adósok érdekeit, semmiseknek nyilvánította
- ha az eladás vevQ hiányában nem sikerült, a hitelezQ kérhette a császártól a dolog tulajdonát
e) Az eladás célja
- a zálogtárgy eladásának célja a hitelezQ követelésének kielégítése
- ha a befolyt vételár csak a követelés egy részét fedezte, a ki nem elégített rész erejéig a hitelezQk követelési joga fennmarad, mivel az eladás nem mentesíti az adóst, csak ha a hitelezQ megkapta a pénzét
- ha a zálogtárgy eladásakor a vételár meghaladta a hitelezQ követelését, a hitelezQ köteles a maradékot az adósnak kiadni


35. A kötbér fogalma, funkciói. a foglaló


I. A kötbér (poena)

Fogalma:
- a szerzQdQ felek által stipulatio-ban kikötött pénzösszeg, amelyet az adós a szerzQdés nemteljesítése vagy nem kellQ teljesítése esetén köteles a hitelezQnek megfizetni
- jogeszköz az adós fizetQkészségének elQmozdítására

Fajtái:

1) a kötbér funkciói a peres eljárás során:
a) a felek a kötbér kikötésével biztosították egymást afelQl, hogy a bíró elQtt a tárgyaláson megjelennek
b) a felek adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a („választott”) bírói ítéletben foglaltak teljesítésére

2) A peren kívül kikötött kötbér funkciói:

a) büntetés+kártérítés
- kötbér: büntetés- és kártérítésként szolgál
- a felek eredetileg nem peresíthetQ megállapodások betartását kívánták kötbér kikötésével biztosítani
- a teljesítés elmaradása esetén fizetendQ kötbér nem csak büntetés jellegq, hanem egyfajta kártérítésnek is tekinthetQ, mivel az alapul szolgáló megállapodás teljesítését egyébként nem lehetett kikényszeríteni

b) büntetés
- kötbér: tisztán büntetésként szolgál
- peresíthetQ szerzQdés esetén a felek megállapodása: az adós nemteljesítése esetén a hitelezQ az alapkötelem teljesítése mellett (cumulatio) követelheti a kötbér megfizetését is
- pl.: ház felépülésének biztosítása határidQre kötbér kikötésével; ha a ház nem készülne el idQre, mind a kötbér, mind a ház felépítése követelhetQ

c) átalánykártérítés
- kötbér: átalánykártérítésként szolgál
- anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése emellett szóba jönne
- olyan eseteknél bír jelentQséggel, ahol nehéz vagy lehetetlen a kár összegszerq meghatározása, bizonyítása
- a felek a kötbér összegében elQre megállapítják a kártérítés mértékét
- pl.: ha a bérbeadó a kikötött idQ elQtt szünteti meg a bérletet, a bérlQ az erre az esetre szóló kötbér formájában kap kártérítést


d) alternatíva
- kötbér: alternatívaként szolgál az alapkötelem mellett (obligatio alternativa)
- a hitelezQ választ: az alapkötelem teljesítését követeli vagy a kötbért
- esetenként elQfordulhat, hogy ez az alakzat a facultas alternativa-ként jelentkezik (az adós választ, hogy kötbért fizet, vagy teljesít)

- a kötbér-kikötés érvényességét a stipulatio-ba foglalás biztosította
- ennek révén a kötbér-igényt a stipulatio keresete útján lehetett érvényesíteni
- ha a hitelezQ a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér többé nem volt követelhetQ
- a kötbér kifizetésével az adós nem feltétlenül szabadul a kártérítési kötelezettségtQl
- pl.: ha a kár meghaladja a kötbér összegét, a többlet követelhetQ, de természetesen ha a kötbért átalány-kártérítésül kötötték ki, további követelésnek már nincs helye

II. A foglaló (arrha)

klasszikus kor:
- e korban vált Rómában is szokássá
- az adásvételi szerzQdések megkötésének jeléül bizonyos értéket (pl.: gyqrqt, pénzt) adtak az eladónak - ez volt a foglaló (arrha)
- az adásvétel mint konszenzuál-szerzQdés ilyenkor is létrejött már a megegyezéssel
- a foglaló csak mutatta, †ˆ˜š4 6 8 : > R V h j l p !
"
#
A
B
D
‡
ˆ
š
ïÝËŹ°©Ÿ‘†‘zl†l]Å©ÅTÅ©TÅIÅ jàðh]hƒ…5h]hƒ…CJhd|hƒ…5:>*CJaJhÄm¦hƒ…5:CJaJhƒ…5:>*CJaJ hƒ…5:CJaJhd|hƒ…5:CJaJh#Khƒ…5CJ
hƒ…5CJhƒ…5>*CJh#Khƒ…5>*CJ
hƒ…CJ"hÄlòhƒ…:>*CJ OJQJaJ "há*˜hƒ…:>*CJ OJQJaJ -há*˜hƒ…>*CJ OJQJaJ V†ˆš4 6 l #
B
x
²
³
Ò
#
r
„
‘
’
óóëÛÒÒµµµµµµ¡¡¡¡µ
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…$„„äý^„`„äýa$gdƒ…„7^„7gdƒ…
&
F„7„Éý^„7`„Éýgdƒ…
&


Fgdƒ…
$„Ð^„Ða$gdƒ…š
›
Ò
ó
ý







-
!
"
#
*
+
,
1
<
g
l
‘
œ
¥
=

E

N

U

m

v



›

Ì

Ü

ß



+
<
C
L
[
\
i
z
˜
ôîãÛãÛãÛãÛãÛãÛãÛãÛãÛÏÛîÅî¹îÅîÅî¯î¯¨îŸî˜îãŠ~ãÛuhƒ…5CJaJh|p¡hƒ…:CJaJh|p¡hƒ…5:CJaJ
hƒ…5CJhÇBühƒ…CJ
hƒ…:CJhÇBühƒ…:CJhÇBühƒ…5:CJhÇBühƒ…5CJhaÐhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ h]hƒ…CJaJ
hƒ…CJ jàðhÄm¦hƒ…5.’
/

0

Š

œ

È

É

Ý


>
?
j
š
Æ
Ü
D ˜ Ø Ú .0^ZòòòååååååòòÑÑÑÑÑÑòÁååå$„„äý^„`„äýa$gdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…˜
¤
¬
±
Ä
Ü
â
ã
ò
ó
þ
D T V X Ø Ú Ü Þ à ä ,.26DHZ^bvx|€‚¢°²øïøïøäøäøïøäøäøØøäøÒǹǹ­ž—xøäøäøäøläøhÀkhƒ…:CJaJhƒ…5:CJhÀkhƒ…:>*CJhé%mhƒ…:CJ
hƒ…:CJhd|hƒ…5:>*CJaJhƒ…5:>*CJaJhd|hƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ
hƒ…CJhGb|hƒ…5CJaJ h]hƒ…CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ*')EGOPV]Ž®·¸Äp@fz|€’–¤¨¬ÀÌæ ( + L i v  ™ š öîãî×îãîöÌöî¾î³î¥îö‚wîãîã×îãîöî×îiîãhÀkhƒ…5@ˆ(CJaJ hƒ…5:CJaJhÀkhƒ…:>*CJaJhé%mhƒ…:CJaJhƒ…:CJaJ j…ðh]hƒ…CJaJ hªQ:hƒ…CJaJhÖ õhƒ…5@ˆ(CJaJ jàðhÖ õhƒ…5hÀkhƒ…:CJaJ h]hƒ…CJaJ hƒ…CJaJhƒ…5CJaJ)Z[¸>@xz¨ ‚ š ¾ å [\sšº»òòòÞÞÕÞòòòòòÁÁÁòò´´¬
&


Fgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…„8^„8gdƒ…
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ… ½ ¾ Á  ä æ ý 6;Ejrv‘˜¨ª¸¹º»½¿âóý
@Eajà


:óëàëàëàëàëàÔëÆëºëÔëºëÔëà믡•ëŒëŒëŒëŒëŒuqmhƒ…hd(Áh÷*CJaJhd|hƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhLC¯hƒ…:CJaJhLC¯hƒ…5@ˆ(CJaJhLC¯hƒ…5CJaJ h]hƒ…CJaJ hƒ…CJaJh]hƒ…5CJaJ*»âlmçè\

"$&(*,.02ïââââââààààààààààààààààààà

„„äý^„`„äýgdƒ…$„„äý^„`„äýa$gdƒ…2468:8ŽÂYªãäFVýýýýõíÝÐÐÀÀ¸¸¯§‹
&
F
Æì„T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ…
&
F
gdƒ…„¢^„¢gdƒ…
&
F
gdƒ…
&


F„7„Éý^„7`„Éýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…$„„äý^„`„äýa$gdƒ…
&


Fgdƒ… $a$gdƒ…:<@8<ŒŽ˜ÂÄ©ªâäþDFn- -òâÓÍ¿°¥™¥‰€‰ÍvÍo͉ÍfZRDhðPhƒ…5>*CJaJ hƒ…CJaJhðPhƒ…:CJaJhb•hƒ…CJ
hƒ…>*CJh?3hƒ…>*CJhƒ…5>*CJ
hƒ…5CJhƒ…5CJaJh]hƒ…5CJaJ h]hƒ…CJaJh]hƒ…5:>*CJaJh]hƒ…5:CJaJ
hƒ…CJhƒ…:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ Vnpd-f-Ø-b ò D!F!ª!">"Ä"Æ"F#"$$$ª$è$®%ˆ&ãÎι¹¹¹¹¹¹¹¹¹¹¹¹ÎÎÎÎÎ „T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ… „8„äý5$7$8$9DH$^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æì„T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ… ---T-l-Ž--’-Ô-L!t!v!x!¦!Ì" ###B#*$T$j$l$n$z$‚$Ž$¦$Ž&¾&'''ˆ'Š' 'ª'óëâëÔÉëâëÔÉëâëÔÉëâë»°§ë°™°™ëë‚t‚th^h4‰hƒ…5CJh4‰hƒ…:>*CJhÜeAhƒ…5>*CJaJ hƒ…5>*CJaJh™hƒ…6CJaJh~CÇhƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJ hƒ…5:CJaJh™hƒ…5:CJaJhƒ…:@ˆ CJaJhðPhƒ…:@ˆ CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJhðPhƒ…5CJaJ$ˆ&'''Š' '-(H(I(m(±(Ú())0*ì*,êååååÉɸ««««žžŠŠ
&
F
ÆЄT„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…„5$7$8$9DH$^„gdØ'M
&
F
ÆЄ„äý5$7$8$9DH$^„`„äýgdƒ…gdƒ… „8„äý5$7$8$9DH$^„8`„äýgdƒ…ª'®'¶'((-()(+(:(G(H(I(L(M(^(l(m(o(±(²(³( ) ))))0*V*øîèÛèîÒèÛÉÀ¶ª ”‹‚{u{u{ku_QèhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJhó!,hƒ…5CJ
hƒ…CJ
hƒ…5CJh4‰hƒ…CJhƒ…5>*CJhó!,hƒ…5:CJhƒ…5:>*CJhó!,hƒ…5>*CJh4‰hƒ…5CJh‹cšhØ'MCJhØ'Mhƒ…CJh4‰hƒ…CJh4‰hƒ…@ˆ CJaJ
hƒ…CJh4‰hƒ…5CJ
hƒ…5CJV*Ú*Þ*î*`+n+p+t+|+„+–+ª+¶+,,
,,,B,Š,¬,²,è,ì,ð,-p-~-¸-¾-À-Î-Ð-..'.(.).,.K.M.]._.b.n.p.w.y.ˆ.Š..‘.õîèßÕîÌèßèßèßèßÕèßèßèßèßÂßÂßèßÂèßèßè¼°¢°¢°è–ŒƒŒ–ŒƒŒhƒ…5:CJhø3hƒ…:CJhšxÕhƒ…:>*CJhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJ
hƒ…CJh(Fhƒ…5CJhó!,hƒ…CJhó!,hƒ…5CJh4‰hƒ…CJ
hƒ…CJ
hƒ…5CJhÁdÑhƒ…5CJ3,ê,º-(.)._.°.±.Ù.>0

1„1†1¶12ž2&3(3À3Â3ò3ëëëÞÑij³³³³³³³³³ÄÄÄÄ
Æp„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…
&
F
ÆЄT„äý^„T`„äýgdƒ… ‘.š.¯.°.±.².Ù.Ú.ä. 0<0X1h1ˆ1Œ1¶1¸1º1Æ1È12ì2ö2.383z3~3ˆ3Š3˜3š3œ3¾3À3Ä3æ3ò3ö3ø3D4H4d4h4x4~4„4ž4ôíäÞÕÎÕÎÞÅÞ»Þ»ÎÕλÞÕÞ»Þô²¨œ“œ“¨í‰íÎÕÞvÞÎÞÎävÞh4‰hƒ…CJhšxÕhƒ…5CJh1óhƒ…:CJhƒ…5:CJhø3hƒ…5:CJhø3hƒ…:CJhƒ…:>*CJh¡I¡hƒ…5CJhšxÕhƒ…CJ
hƒ…5CJh¡I¡hƒ…CJ
hƒ…CJh1óhƒ…CJ
hƒ…:CJhšxÕhƒ…:>*CJ.ò3x4è4r5î5F6ž6$7¤7¦7ü718c8©8Ë8×8Ø85969:°:ô:ö:òòòòòòòòòåååÐÐÐååååååËgdƒ…
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…ž4ª4ì4ú4

55p5ô56 6B6D6F6J6R6Ž6œ6ž6¢6â6"7H7V7Z7j7¦7¬7Ì7Ð7Þ7â7ø7ú7ü7þ78÷ñèñÞ÷ñÒËÂ˸ñ÷ñ®§žñ÷ñ÷ñ÷ñ’„’vm„’mbm hhGhƒ…CJaJhƒ…5CJaJhhGhƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJhø3hƒ…CJ
hƒ…5CJhHLÞhƒ…5CJhø3hƒ…:CJhƒ…5:CJ
hƒ…:CJhšxÕhƒ…:>*CJh¡I¡hƒ…5CJh¡I¡hƒ…CJ
hƒ…CJh4‰hƒ…CJ#881838H8e8t8x8¥8«8Â8Ë8Í8Ó8Ô8Ö8Ú8î8ð8ñ8ò8ù8ú89::: :.:0:J:®:´:¼:Æ:Þ:ò:ô:ö:þ:;2;4;8;p;;<óéãÚãÚãÚãÚãÑéãÚãéÊãÚéãÚãÀãÚ¶ÊãÚãÊãÊãªã£™™„zÊhLÞhƒ…5CJh4‰hƒ…CJhLÞhƒ…5:CJhƒ…5:>*CJ
hƒ…5CJhY<©hƒ…5CJaJhÙ-™hƒ…5CJhò]Ûhƒ…:CJ
hƒ…5CJhhGhƒ…CJh4‰hƒ…CJ
hƒ…CJhhGhƒ…5CJhhGhƒ…5CJaJ-ö:4;;<‡<ˆ<§<ë<2=3=R=™=h>²>´>Ì>r?â?h@¬@®@°@²@´@¶@¸@º@¼@òòòòòååòòòòòòåòòòòààààààààgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…;<<<=&>B>N>P>f>”>°>²>´>Ì>Ô>ð>*?B?D?H?J?b?f?p?´?Æ?à?â?þ?@$@(@l@t@~@–@¬@úóêäêÚäÚäÍäêÚäÚäêäÚäÚäêä¿äêäêäêÚäêä¿óäµä«äêäêäóäêäóä¢äêäêäóäóähò]Ûhƒ…CJhóx&hƒ…5CJhò]Ûhƒ…:CJhóx&hƒ…5@ˆ CJaJhLÞhƒ…@ˆ CJaJhLÞhƒ…5CJ
hƒ…CJh4‰hƒ…CJ
hƒ…5CJ
hƒ…CJ>¼@¾@À@Â@Ä@Æ@È@Ê@Ì@Î@Ð@Ò@Ô@Ö@Ø@Ú@A@A°AÖA"BbBèBêBúúúúúúúúúúúúúúúòúúââÒÒÒÒ
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…¬@Ú@à@:A*CJhÏa»hƒ…CJhÏa»hƒ…5CJhƒ…5:CJ
hƒ…:CJhÏa»hƒ…:CJhƒ…:@ˆ CJaJhJOdhƒ…:@ˆ CJaJhJOdhƒ…5:CJ
hƒ…5CJ
hƒ…CJ-hòGÛhƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…5>*CJ!êBpC®CDDjDÖDfEhEÀE2F2G4G†GÚGH?HlHmHƒHIZJÌJœKïïïïïïïßßßßßßßßËËßßßßßß
&
F


ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…4G:G„G†GHHH&H?HDHEHMHOHcHnHƒH„H…H‘H£H¥H©HªH¬H®HJÐJæJðJ"K0KJKVKšK¢KÈKæK6L8LM
M„MˆMŒM”MóäØÒÈÒÁÒÈÒÈÒÁÒ·®¤–¤ÒŒÒ¤Ò¤ÒƒÒƒÒƒÒƒÒÁyÁyÁp҃҃h
N(hƒ…CJh
N(hƒ…5CJhJOdhƒ…CJh‹bµhƒ…5CJh^•hƒ…5@ˆ(CJaJh^•hƒ…5CJh^•hƒ…CJh‹bµhƒ…:CJ
hƒ…5CJheéhƒ…:CJ
hƒ…CJhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5CJaJ,œKžKM|M~M=N¦N#O$O%O?O’P&Q(QTQlQŠQœQžQ QÜQþQïïïïïïïïïïïïïïÛÛÛËËËË
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F

ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…”M¤M¦MÆMàMNNNNNNN-N8NO?OAOPLPúìãúÜúãÒúãúãÒãúÅúܼÜúãúãúãúãúãúãúãú³§˜Œ~uúuh^•hƒ…CJhJOdhƒ…5>*CJaJhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5CJaJhƒ…5CJaJheéhƒ…CJheéhƒ…@ˆ CJaJheéhƒ…5CJ
hƒ…5CJhJOdhƒ…CJ j…ðheéhƒ…CJaJ
hƒ…CJ+LP^P`PhPjPpPxPPîPQQ QTQœQ Q¦QºQ¼QÀQÚQÜQàQüQþQ

RRRR R*R6RIRUR`RiRvR|RõïæïæÜæïõïÕïËĸªž€rïhïæ^ïæïæ^æï^ïæïh}y$hƒ…5CJhÓlhƒ…:CJhÌ~hƒ…5:CJaJhÓlhƒ…5:@ˆ(CJaJhÓlhƒ…:@ˆ(CJaJhÌ~hƒ…:CJaJhÌ~hƒ…:>*CJaJh`UÏhƒ…:CJaJ
hƒ…:CJh1ühƒ…5CJ
hƒ…5CJh^•hƒ…5CJh^•hƒ…CJ
hƒ…CJh}y$hƒ…:CJ$þQiR–R¿RˆTzU|U¦U0V’V

W WWjW>XÎX’ZîZj[l[n[²[ð[êêêêêÚÚÅÅÅÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…|R‚R…R”R–R R©R²R´R½RSST†TˆTÔTÚTÞTèTU"U8U€U”U–U˜U¢U¦U¬UÄUÆUÎUÞUêUVV,V0VXVbV’V–VÂVØVWWjWnW>XdXŽXÌXÎXÞXàXY´YÒYõïõïæïõïõïæïæïæïæïÜïæïÒËÒËïÂÜÂæÜæïÂæïæÜïæïÜ︬ï¥ï¥ïœïæ’æïh>’hƒ…5CJhÊ,(hƒ…CJ
hƒ…5CJh{f+hƒ…:>*CJh`UÏhƒ…:CJhû<Óhƒ…CJ
hƒ…:CJhÓlhƒ…:CJhû<Óhƒ…5CJh^•hƒ…CJ
hƒ…CJh}y$hƒ…5CJ9ÒYÚYÜYäYêYZ0ZVZZZfZvZZ”Z–ZšZ¢ZºZ¼ZÐZÔZÞZèZòZøZ*[>[@[R[n[p[t[x[Š[Œ[°[²[÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñêáñÔ÷Ê÷ñ÷ñ¾ñÔñêñµ©ž„tghƒ…5:@ˆ(CJaJhÓlhƒ…5:@ˆ(CJaJhÌ~hƒ…:CJaJhÌ~hƒ…:>*CJaJ hƒ…:>*CJaJh`UÏhƒ…:CJaJhƒ…:CJaJh{f+hƒ…5>*CJhÊ,(hƒ…5CJh`UÏhƒ…@ˆ(CJaJh{f+hƒ…CJ
hƒ…5CJ
hƒ…CJh^•hƒ…CJ#²[´[¶[¸[î[ô[\\2\r\¨\Î\Ü\

]]0]>]|]”]\^j^z^´^¶^È^Ì^ú^__¬_¼_À_ú_ `
`

````4`E`F`]`|`}```‚`„`óêäÛäÛäÛäÑäÇäÀäÀäÀäÇäÛäÀäÛä´ÛÇÛäÛäÛäÛäÛÇäÛäÛ«Ÿ‘† hƒ…:>*CJaJh`UÏhƒ…:>*CJaJh`UÏhƒ…:CJaJhƒ…:CJaJh`UÏhƒ…5>*CJ
hƒ…5CJh`UÏhƒ…5CJhÓlhƒ…:CJh^•hƒ…CJ
hƒ…CJh>’hƒ…CJh>’hƒ…:CJaJ0ð[n\ª\ú\]V]˜]t^v^ü^ô_}`~`›`Ã`ý`~b€bôböb$cfcïïÚÚÚÚÚÍÍÍÍïïïïïŵµµµ
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


Fgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…„``Ž`š`›`œ``ª`®`¯`°`Ð`Ó`Ý`ã`ô`ü`aaab|b~b€b„bŠbŒbòb(c:cTcfchcŒc¬c®còæÖɽ´®¤®¤®›¤›¤›®›®›®›®’†wkb®[®b®›®
hƒ…5CJhƒ…:CJaJhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5:>*CJaJhJOdhƒ…5CJaJhƒ…5CJaJh^•hƒ…CJh`UÏhƒ…5CJ
hƒ…CJh>’hƒ…CJh>’hƒ…:CJaJhƒ…5:@ˆ(CJaJhÓlhƒ…5:@ˆ(CJaJhÌ~hƒ…:CJaJhÌ~hƒ…:>*CJaJ#®cîcd ddd5dEdVdWdXdªdùd
efFfhfnfgŽg’g¢g²g
hhJh\h~h€h„hîhöhøhiii"i$ii’i”i–i®i÷ñ÷æÝÏÝÁݵ©¡˜¡ÝÁݘ¡Ý÷ƒ÷ñ÷ƒñÝñ÷yñ÷yñÝñ÷ñÝñ÷hé|¨hƒ…5CJh[Éhƒ…5CJ h[Éhƒ…CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJh[Éhƒ…5CJaJh[Éhƒ…:CJaJh[Éhƒ…5:CJaJh9:‚hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJ h9:‚hƒ…CJaJ
hƒ…CJh^•hƒ…CJ+fc ddBdWdªdèd>f@fjfgŽg~hi i’i jVjójôjk,m¢mÖnvoöoïïïßßßßßßßßßßßßßßßïïïïïïï
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…®i¾i
j jj jEjGjTjVjWjYjˆj‹j’j“jžj°jÀjÂjÓjòjój÷jkl*m2mNmRm m¨mÊmèmnnnnPnTn²n´n¶n¸nÒnÜnoooFoHotozo€oŠoŒoŽo¬oæoøoþoTpVpõìæÝæìæÖæÝæìæìæìæÖæìæìÝÈݾæìæìæì¾ìæìæìæìæìæìæìæì¾æìæìæìæì¾æ±¢æhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ h×d×hƒ…5CJh9:‚hƒ…5:CJaJ
hƒ…5CJhƒ…:CJaJ
hƒ…CJh^•hƒ…CJhhƒ…5CJ>öo)pTpUpVp–pµpép@rÂrðsòsêt>u¨uvpvrv¤v¦vÔvw÷÷ççççççççççÓÓÓÓççç¿¿
&


F
Ƽ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…VpXpwpzp•p–pèpq/q`qr¨r¶r`s”sösttjtltntzt|tžt¾tÀtêt$u&u(u:u ohƒ…5:CJaJh{Vöhƒ…CJhuHzhƒ…:>*CJh$*\hƒ…5CJ
hƒ…5CJhîOÑhƒ…5CJhuHzhƒ…5CJhOqhƒ…@ˆ(CJaJhOqhƒ…5@ˆ(CJaJ
hƒ…CJhuHzhƒ…:CJhuHzhƒ…CJ1xv¤v¦vÔvwww2w8wNwPwRw€wŠwòwx xx|x”xÆxêxìxNyPy^y`yŒyŽy¬y²yÊyÌyØyúyz*z hƒ…:CJhµVíhƒ…5>*CJ
hƒ…5CJhs hƒ…5CJhÓlhƒ…:CJhs hƒ…CJh§
ohƒ…:>*@ˆ(CJaJ!h§
ohƒ…5:>*@ˆ(CJaJh§
ohƒ…:CJ
hƒ…CJh§
ohƒ…5:>*CJaJ-w4wÊwVxÀxÂxìxPy*z &


F
Æ8¼ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æ ìp„p„äý^„p`„äýgdƒ…
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…0|1|3|A|D|N|O|P|R|a|w|||‡|‰|¡|§|¨|¯|À|}*}0~N~Ü~ð~ò~ 2NPTp†ˆÄÆÊø€ñèÞØÎǾØÇØÇصث¢Ø«Ø˜Ø˜Ø˜Çؘآ؎‡}lñµØbh
1jhƒ…5CJ!h§
ohƒ…5:>*@ˆ(CJaJh
1jhƒ…:CJ
hƒ…:CJh§
ohƒ…:CJhOqhƒ…5CJhOqhƒ…CJhµVíhƒ…5CJh).èhƒ…CJhµVíhƒ…CJ
hƒ…5CJhs hƒ…5CJ
hƒ…CJhÓlhƒ…:CJhs hƒ…CJh§
ohƒ…:@ˆ(CJaJ&†|‡|}(~PRTˆÆH€ò€’Úp‚jƒlƒŒ„à„–…˜…ˆ†Š†ì†ëëëëëëÕÕëëëëëëëëëëëëëëë
&


F
Æ8¼ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ…€€°€²€À€®ÄÞô"‚B‚F‚X‚¶‚΂è‚þ‚0ƒXƒ´„à„ä„Ž†®†°†<ˆGˆ\ˆnˆoˆJ‰f‰ŠHŠXŠÞŠ‹œ‹¾‹À‹Â‹Æ‹à‹â‹ŒŒLŒúñúêúÝúÓúÓúêúêúêúêúêñúǽú°úǽúÇêúêúêúêú§ê”|!h§
ohƒ…5:>*@ˆ(CJaJ
hƒ…:CJhƒ…5:CJh§
ohƒ…:CJhîOÑhƒ…CJh™×hƒ…@ˆ CJaJh†phƒ…5CJhîOÑhƒ…5:CJh
1jhƒ…5CJh
1jhƒ…@ˆ CJaJ
hƒ…5CJh
1jhƒ…CJ
hƒ…CJ.ì†f‡Ê‡ˆQˆRˆˆ,‰-‰ŠÂ‹Ä‹Æ‹ŒNŒÒŒÄÆä¸Ž4‘ëëëë××××××××ÁÁ××××¹¹
&
F gdƒ…
&


F
Æ8¼ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ… LŒNŒRŒÐŽ4‘6‘†‘Œ‘Ú‘à‘L’Z’b’j’¬’È’*”<”l”„”œ”²”ä”ò”.•H•R•`•â•
– –––ñèâÛÒÛâÛâÉÀ³¤œâ’âÛâÛâ†â|âÛâÛâÛâÛâÛâœnh§
ohƒ…5:CJaJh{Vöhƒ…5CJh{Vöhƒ…:>*CJh$hƒ…:CJ hƒ…CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…5>*CJhƒ…5:CJhîOÑhƒ…CJ
hƒ…5CJ
hƒ…CJh).èhƒ…CJh§
ohƒ…:@ˆ(CJaJ%4‘6‘8‘:‘<‘>‘@‘B‘D‘F‘H‘J‘L‘N‘P‘R‘T‘V‘X‘Z‘\‘^‘`‘b‘d‘f‘h‘j‘ïêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…j‘l‘n‘p‘r‘t‘v‘x‘z‘|‘~‘€‘‚‘„‘†‘Ú‘Ü‘H’B“Ò“Ô“Z”ˆ”ö”œ•úúúúúúúúúúúúúúòååååååÑÑÑ
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…œ• ––B–D–^–Œ–—Š—²—´—Ü—p˜r˜T™V™ëæÖÖ®™™®‰‰‰‰‰
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F
Æ ÐT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Ƽ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…gdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…–B–D–X–^–j–l–p–ˆ–Š–Œ––´—È—Ú—Ü—â—ø—x˜–˜¦˜¾˜\™z™|™š.šDšHšLš^šdštšvšœš šÈšÊšÌšðêàÙÌÂÙ¹Ùà°ê§›§’ˆêˆê~êtÙê~êlÙàÙÌÂÌÙ¹Ùà hƒ…CJaJh€@·hƒ…:CJh€@·hƒ…5CJh‹ydhƒ…5CJh‹ydhƒ…CJhZ/Ëhƒ…:>*CJhƒ…:>*CJh).èhƒ…CJhƒ…5:CJhƒ…5:>*CJhhK"hƒ…5:>*CJ
hƒ…:CJh§
ohƒ…:CJ
hƒ…CJh§
ohƒ…5:>*CJaJ&V™DšFšHšdšÌšþš8›:›b›BœDœŠŒ žž¸žºžèŸêŸ¡ïêêÖÖÂÂÂï®®®®®®®®®®®
&


F
ÆT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Ƽ „8„äý^„8`„äýgdƒ…gdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ… ̚äšúš&›4›8›:›N›b›f›h›l›ž›¤›Ö›Ú›œ*œ@œLœ46PRr†ˆ”ÎÐžž¶žÈžÌžÎžlŸöŸB F V X j l ¡¡Ö¡ä¡þ¡,¢>¢T¢V¢Z¢^¢r¢x¢€¢÷í÷í÷çÞÒç÷ç÷ç÷ç÷í÷ç÷ç÷ç÷È÷ç÷ç÷ç÷ç÷ç÷ç÷ç÷çÁç÷ç÷ç÷çÁç÷¹²¨²›hhK"hƒ…5:>*CJh§
ohƒ…:CJ
hƒ…:CJ hƒ…CJaJ
hƒ…5CJh,9íhƒ…5CJhZ/Ëhƒ…:>*CJhƒ…:>*CJ
hƒ…CJh2@‹hƒ…5CJh2@‹hƒ…CJ9¡
¡Ú¡Ü¡V¢X¢Z¢x¢ú¢@£~£Ä£Æ£î£j¤l¤2¥4¥´¥¶¥ ¦ëëëëææÒÒ¾¾¾¾®®®®®®®®
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Ƽ „8„äý^„8`„äýgdƒ…gdƒ…
&


F
ÆT„T„äý^„T`„äýgdƒ… €¢‚¢¬¢°¢Ì¢Ú¢Þ¢ø¢ú¢£$£<£l£z£ˆ£Â£Æ£Ú£î£ö£h¤r¤Ð¤¥¥¥0¥<¥t¥!¦"¦#¦$¦-¦0¦K¦M¦a¦b¦c¦d¦n¦x¦J§S§6ª^ª« «à« ¬¬õèáØÌáè¹³©³©³¹³ ”³¹³¹³¹³¹³¹³¹ÂáÂáèáØá³ ”³³³…³³ hƒ…CJaJ
hƒ…5CJhZ/Ëhƒ…:>*CJhƒ…:>*CJh,9íhƒ…5CJ
hƒ…CJh,9íhƒ…CJh§
ohƒ…:CJhŠ
½hƒ…5:CJhƒ…5:CJ
hƒ…:CJhhK"hƒ…5:>*CJhƒ…5:>*CJ3 ¦!¦"¦0¦c¦d¦x¦§¦¨¦ §
§^§_§ú©ü©T« ¬¬à¬â¬
­ëë××ëÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇDz
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…gdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F
Ƽ „8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdƒ… ¬ ¬Þ¬à¬â¬î¬þ¬
­ ­&­2­D­F­X­Z­ˆ­Š­ö­ú­®

® ® ®x®z®ä®æ®ô®ü® ¯2¯4¯:¯>¯¬¯Ì¯Ð¯î¯°°/°>°S°a°ˆ°‘°²°³°¿°÷ñ÷éßØßñÏñÏñÏñÏñÏñÈñÈñÏñÏñÏñ¾ñϳ¥™‘†z‘z‘z‘z‘z‘†zhI%Âhƒ…5CJaJ hI%Âhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhƒ…5:>*CJaJh§
ohƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJh¿nJhƒ…5CJ
hƒ…5CJh"gìhƒ…CJ
hƒ…:CJh"gìhƒ…:CJ hƒ…CJaJ
hƒ…CJh‹ydhƒ…CJ0
­F­Z­Š­º­®®4¯6¯¬¯ò¯°?°b°’°À°Û°ü°-±C±y±°±ïÛÛÛÛïïËË············
&
F
ÆЄ„äý^„`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…¿°Õ°Ú°ó°û°±±;±B±j±x±¡±¯±Ã±È±Ý±â±

²²b²n²¸²È² ³(³^³f³¦³¼³ö³´L´d´¦´¼´ø´µPµhµ¦µÂµ¶¶ ¶(¶.¶p¶r¶À¶Ä¶Ê¶ô¶·øìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøìøãÖǷǯ¡•†hIYmhƒ…5:>*CJaJhƒ…5:>*CJaJhIYmhƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJ-hˆkÇhƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…5>*CJhI%Âhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ4°±É±ã±²p²Ê²*³h³¾³´f´¾´ µjµÄµ ¶"¶$¶&¶(¶r¶À¶Â¶Ä¶·ëëëëëëëëëëëëëëëææææÞÞææÎ
&


F„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…
&
F
ÆЄ„äý^„`„äýgdƒ…··· ·6·:·H·P·¸¸ ¸?¸I¸K¸_¸p¸“¸›¸¸¥¸©¸¶¸¸¸Á¸Ä¸Ð¸Ü¸æ¸è¸÷¸*ºHºJºNºPºVºÄºÆº»\»b»*¼.¼0¼2¼4¼F¼H¼f¼@¾óçßÓßÓßÓÊß¿ß¿ßÊß¿ßÊß¿ßÊß¿ß¿ß¿ßÊß¿´¦—¦ß‰ßÊß¿ß¿}ß¿ßhƒ hƒ…5CJaJh
gÎhƒ…5:CJaJhÞLzhƒ…5:>*CJaJhÞLzhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ h×O*CJaJ1·L·¸r¸s¸¸§¸Ã¸ç¸LºNºÆº»»^»*¼j¼N½>¾¦¾¨¾à¾¿ïïïïïÛÛÛÛÓïïÃÃÃÃÃÃÃÃÃÃ
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


Fgdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…@¾B¾¦¾¨¾®¾Þ¾
¿^¿`¿l¿v¿Š¿Œ¿¤¿¦¿ª¿ô¿MÀjÀmÀ”À—ÀÊÀÍÀ
ÁÁBÁCÁNÁOÁbÁdÁ€ÁÂÂÂ8ÂFˆœ¶ÂÐÂúÂüÂà òüÃÐÃÔÃØÃ6ÄDÄLÄnÄàÄÅ8ÅLÅVÅvÅöîãîÕîÉöÉöÉöÉöî¾îÕî²î¾î¾î¾î¾îöî¾î¦îö¾î¾îöî¾î¾î¾îöî¾îöîšîšhÞR}hƒ…5CJaJhL hƒ…:CJaJh× Œhƒ…5CJaJ h×O gÎhƒ…5:CJaJ hƒ hƒ…CJaJ hƒ…CJaJhƒ…5CJaJ<¿¦¿%ÀIÀJÀkÀ•ÀËÀ ÁÁ<´öîÄÂÅÆDÆEÆFÆGÆHÆIÆJÆKÆLÆMÆNÆOÆïïïïïïïïïïïïïïïïêêêêêêêêêêêgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…vÅDÆrÆuÆÅÆÆÆÇÆËÆ×ÆØÆþÆÇÇÇ:Ç;Ç<Ç=ÇCÇIÇ]ÇsÇÈÉ>ÉHÉ\ɨÉÈÉ4Ê6Ê8ʦÊäÊòÊËHËøïâÓøȺ«ºøŸ–øˆÈ|Èqøqøfø–ø–ø–ø\øqøqøq jèðh­Pƒhƒ… h­Pƒhƒ…CJaJ h×O*CJaJhÞLzhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…5>*CJ hƒ…CJaJ$OÆPÆQÆRÆSÆTÆUÆVÆWÆXÆYÆZÆ[Æ\Æ]Æ^Æ_Æ`ÆaÆbÆcÆdÆeÆfÆgÆhÆiÆjÆkÆlÆúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdƒ…lÆmÆnÆoÆpÆqÆrÆÅÆÆÆÇÆØÆðÆÇ;ÇsÇÉ É2Ê4ÊJË|ˎËúúúúúúòêÚÚÚÚÊÊÊÊÊÊÊʶ
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


Fgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…ŽË¢Ë„̰̲̆ÌòÌ@͂ÎÏ~πϞРÐìÐHÑ|ѶѸÑÌÑëÛËËÛÛÛÛÛÛÛÛÛÛ···ÛÛ
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…H˦ËÄËÒËà˂̸̰̄̆̐ÌòÌDÍXÍ\ͺÍbÎ~΀΂ÎÏÏÏLÏXτϚϤÐêмÑÈÑÒÑ
Ò(Ò,ÒnÒ$ÓdÓøìøáøáøÓÄø¹ø­¤˜ø¤øøƒø˜øwønøwø`¹ø¤ø`hE}hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJhE}hƒ…:CJaJ jèðh˜&íhƒ… h˜&íhƒ…CJaJh˜&íhƒ…5CJaJhƒ…5CJaJh˜&íhƒ…:CJaJ hƒ…5:CJaJhÞLzhƒ…5:>*CJaJhÞLzhƒ…5:CJaJ h×O &
F
Æ „T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


F„P„åý¤x^„P`„åýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…dÓhӜÓúÓXÔ\ԊÔÚÔìÔ

Õ ÕÕÕ8Õ:Õ<Õ>ÕrÕšÕ ÕÆÕ.ÖzÖØÖ ××.×pר״×Ø.ØdØfØjØnØøïøáøïøáÖøÖȹ­¡–ø‹ø‹øÖøïø€øïøÖørfø[ h0 ©hƒ…CJaJh~
ëhƒ…:CJaJh0 ©hƒ…:>*CJaJ h~
ëhƒ…CJaJ h×O*CJaJhÞLzhƒ…5:>*CJaJhÞLzhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhE}hƒ…5:CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ#¬×®×Ø&Ø(ØfغؼØ&Ù¼Ù@Ú|ÚðÚBÜDÜpܔݖÝþÝÔÞVßXßÚßîÞÞÞÎξ¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾¾
&


F„p„äý^„p`„äýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…„75$7$8$9DH$^„7gdƒ…nØ„Ø ØÂØêØîØ"Ù*ÙºÙÆÙÚÚÚÚ ÚBÚMÚNÚmÚoÚzÚ~ځڎڛڜڡڢڨکÚÏÚÛÚåÚîÚïÚùÚÿÚ
ÛÜDÜnÜpÜtÜxܤܦÜÈÜÐÜÒÜèÜTݜÝÂÝÆÝúÝÞvÞ¸ÞÐÞæÞòÞøíøáøÓøíøíøíøíøíøíøÊøíøíøíøÊøíø¾øíøÊøÊø³¥šøíøíøíøíøáøÓøíøÊøÊ h§
ohƒ…CJaJh/{Shƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJh0 ©hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJhÞ-ªhƒ…5:CJaJh0 ©hƒ…:CJaJ h~
ëhƒ…CJaJ hƒ…CJaJ<òÞßß^߆߈ߊßÖßÚßHá€á‚áââÆâÈâÎâ

ã ããã&ãVã¶ã¸ã¾ãöãøãúãüãä,äXäZä`ä°ä²ä´ä¶äÊäøä,å.å4å^å`åbådåxåˆåæøïøãø×É×ø»¯øïø« ”‹ ï ø ”‹ ï ø ”‹ ï ø ”‹ ï h©
hƒ…5CJaJhƒ…:CJaJh©
hƒ…:CJaJ h©
hƒ…CJaJhƒ…h~
ëhƒ…:CJaJh0 ©hƒ…:>*CJaJhÞ-ªhƒ…5:CJaJhÞ-ªhƒ…:CJaJh0 ©hƒ…:CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ2ÚßTàØà@áBá‚áŒâÆâÈâ¶ã¸ãZä,å.åæ
æ

æ^æïïïßßßË·······§§§
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


F
Æp„p„äý^„p`„äýgdƒ…
&


F
Æp„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„p„äý^„p`„äýgdƒ…ææ

ææ@æ^æfæ¤æ¦æúæüæç4ç6çbçdçlç¦ç¨çÜçÞçæç.è0èbèdèlè‚è è¢èªèÔèðèòèúè"é$éDéFéJéøíßÓíøÅí¹®øÅí¹®øÅí¹®ø í”íøíˆíøíˆíøzqˆíhhƒ…5>*CJhƒ…:CJaJh´óhƒ…5:CJaJh´óhƒ…:CJaJhÝûhƒ…:CJaJh× Œhƒ…5:CJaJ h0Iøhƒ…CJaJh0Iøhƒ…:CJaJh
gÎhƒ…5:CJaJhƒ…5:>*CJaJhÞLzhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJ'^æ`æüæþædçfçÞçàçdèfè¢è¤èòèôèFéHéê
ê

êhêÜê ëäìvíxíïïïïïïïïïïïïïïêâêêÕÕÕÕÕÕ

„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…JéPéê

êêfêhêvêxê¸êë"ë$ëFëvëxë|ëšëœëžë¤ë¶ëºëÈëæëöëøë$ì.ì4ì6ìTìXìZìbìœìžì¤ì¦ìÀìtívízí‚íØíÚíÞíî
îŠîî¢î¤î¥î«î¶îÚîøîùîòãÛÍ¾Í³Û³Û³ÛªÛ³Û³Û Û³Û³Û³Û³Û³Û³Û³Û³Û³ÛªÛ³Û;ͳª³”Û³Û³Û³Û³Ûhë|Yhƒ…5CJaJ jèðhë|Yhƒ…hƒ…5CJaJ hë|Yhƒ…CJaJh 6¦hƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ :xízíÚíî‹î×îxðdñ”ñÆñÈñÊñòÀòófóhó
ôõ õlõ¼õ ÷òòòòòòòÞÞòòòòÊÊòòò½½½½

„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…ùî ï
ïï$ï1ïð ð,ðvð~ð¤ð¶ðdñÆñÊñÔñúñòò"òJòPòžò²ò´ò¾òÀòêòîòóó4ó6óLóPódónóxózó|ó†ó˜ó óÔóÚóúó ô4ô6ôõíõíõíõíõíõáíÕíÇ»¬»Õ¡í¡•í¡í¡íŒí¡íŒí¡í¡í¡í¡í¡í~í¡íhÓ|Åhƒ…5@ˆ(CJaJhƒ…5CJaJhÓ|Åhƒ…5CJaJ hÓ|Åhƒ…CJaJh 6¦hƒ…5:>*CJaJhƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:CJaJhÓ|Åhƒ…:CJaJh6Hhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ hë|Yhƒ…CJaJ16ôxôzô„ôõõõjõˆõŽõõºõÀõÒõäõtövöªö®ö°ö¸öÈöÞö÷÷(÷,÷z÷†÷´÷º÷Ô÷ê÷ò÷VøXø\øjøzøÆøèøüøù~ùªùòùúúnúàúûDûõíõíõíßíÔíÔíÈíÔíÔíÔíÔíÔíÈíÔí»í¯¡˜íÔíÔíÔíÔíÔíԌƒíƒÔíhƒ…5CJaJh

)†hƒ…5CJaJhƒ…:CJaJhÖhƒ…5:CJaJhÖhƒ…:CJaJh

)†hƒ…@ˆ CJaJhÖhƒ…5CJaJ h×O*CJaJ hƒ…CJaJ hÓ|Åhƒ…CJaJ3 ÷¶÷¸÷î÷þø€ùújúÜúDû~ûîûðûjüöüžý ýêýzþ@ÿÂÿPR²ÚP>òòòòòòòåååååååååååååååòòòò

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…DûFûHûNûhû|û~û€û‚û”ûœûìûöûhüjünü¾üØüòüþü
ý

ý4ýBýJýNýýšýœý¦ýæýîýxþzþ|þ~þœþžþ þ¢þTX°²¶rŠŽöîã×ãîöîãîãî×öîãîöîãîãîãîãîãîËî¿ö´ö¿ö©ö„´îxîh ýhƒ…5CJaJh 6¦hƒ…>*CJaJh 6¦hƒ…:>*CJaJ h 6¦hƒ…CJaJ jèðhã_Vhƒ…5 hã_Vhƒ…CJaJhã_Vhƒ…5CJaJh}ohƒ…5CJaJh

)†hƒ…5CJaJ h×OBJ\‚’”˜ºÐÔîúHJN”ª®È6 ÐÔüþ. 2 B f ¾ Â Ä â ä ì HóëóëàÒ÷÷®ë¡ë˜ëŠëësë˜ëëëëëëëóëëhC/

hƒ…:CJaJ hÖhƒ…CJaJh 6¦hƒ…:>*CJaJhƒ…5CJaJh<)hƒ…@ˆ(CJaJhƒ…:CJaJhƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJh ýhƒ…5CJaJ+>@B”òôJŒ þ0 D f Ø
òòòòòåååååÈÈÈ««åååå
&
F
Æ Ðp„p„äý5$7$8$9DH$^„p`„äýgdƒ…
&
F-
Æ ÐT„T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…Hh”˜š¾ÀÄÔØä b † ˆ ž ¤ :
<
Ö
Ø
ô
T
V
€
„
œ
¤
¼
æ
ø


<

@

P

œ

Ê

,
:
D
d k  €  ™ ž Þ ñ &PQÔóèàèàèàèà×àèà̾̾²à¦×¦×àèà×àèàèàèàèàèà¦à¦èàèàèàè¦èà×à˜×àh¦y hƒ…5:CJaJh¦y hƒ…5CJaJh 6¦hƒ…>*CJaJh 6¦hƒ…:>*CJaJ hƒ…:>*CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ hÖhƒ…CJaJhC/

hƒ…5CJaJ8Ø
ž
˜

(
È
e f Ÿ #$ÕÖ×TVÄü|äæXâ¦8 € òòòòòòòòòòååååòòòòØØØØØØ

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…ÔÕ×RTV\ÂÄÈìX`œ àú H | <DL\h”¶¸nò"*õêÜÍÁ¶® •‰®}®r®r®r®r®f®}®r®r®f]®r®r®hƒ…5CJaJh¾{-hƒ…5CJaJ hÖhƒ…CJaJh 6¦hƒ…:CJaJhÖhƒ…:CJaJ hƒ…:>*CJaJh 6¦hƒ…:>*CJaJ hƒ…CJaJ hâ]Ôhƒ…CJaJhƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:>*CJaJh 6¦hƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ h¦y hƒ…CJaJ$€  ¢ ¶ þ >ü€ê\úü,´Ü¸º¸HP<›êêêêêÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝ

„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F!
Æ p„p„äý^„p`„äýgdƒ…*Z`z~˜ºøú*06\bfhnt†ˆŠŒ¤¦¨ª²¸ôøú 8:<>HJz~€†ŠœžÀ r®¶õíõíõíõíõíáíõíõíõíõíÕõÉõÕõÉõíõíõíõíõÕõÉõíõíõíõíõí»í¯¡– hƒ…5:CJaJh ~,hƒ…5:CJaJh ~,hƒ…:CJaJh 6¦hƒ…:>*CJaJhÖhƒ…CJH*aJhÖhƒ…CJH*aJh 6¦hƒ…:CJaJ hƒ…CJaJ hÖhƒ…CJaJ6¶¸ÆFX|†ŽTn*;
- P ` r z Ø æ !!óëàëàëàëÔëÔËàëàë½ëàëàë±¥œŽƒŽƒëàëàëàëujë hwThƒ…CJaJh¯ Hhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhü‚hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJhPéhƒ…:CJaJhwThƒ…:CJaJhwThƒ…5:CJaJhƒ…5CJaJh«wœhƒ…5CJaJ hÖhƒ…CJaJ hƒ…CJaJh ~,hƒ…5CJaJ'›œÐ

-P ž !^!æ!*"¬"®"à"#$ %þ%v&:'°'(
(

(òòòÝÝòòòÈÈòòòòòòòòòòÃÃgdƒ…
&
F#
Æ ìp„p„äý^„p`„äýgdƒ…
&
F"
Æ p„p„äý^„p`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…!!æ!ö!ú!("*"b"v"ª"´"Ø"Ú"Ü"à"$¼$Â$ú$ü$

% %\%R&t&v&@'N'T'd'z'|'”'®'(*(0(Œ((’(˜(óëàëàëàëàëÒÉÒÉëàëàëàëàë½Éëàëà±ëóàë­ ‘†{mh /hƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ hƒ…5>*CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…h¯ Hhƒ…:CJaJhü‚hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJhü‚hƒ…5:CJaJ hÖhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhwThƒ…5CJaJ(

( ((( (((((( ("($(&(((*(Œ(Ž((’(ä(Œ*Ž*ô*ö*úúúúúúúúúúúúúúúòêêÚÚÚÚÚÚ
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


Fgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…˜(â(ä(è(F)L)Š*Œ*Ž**¾*ð*ü*V+ò,ô,ø,þ,-4-<-Z-`-4.>.N.†.¶.¸.º.Â.Ð.Þ.î.ô.ö.þ.>/@/H/h/ðâÚÎÅÎÅںڭڡږڋڋڋÚڋڋڋÚÚڋڡÚthh¹æhƒ…5CJaJ h¹æhƒ…CJaJh¶hwhƒ…5CJaJ h×O*CJaJ(ö*X+¢+0,ô,\-6.8.¼.Ø.ö.ø.@/t/Ò/00à0f1^2“2Ø2°4²4ïïÛÛïïïïËËïïïïïïËËËËËËË
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F$
Æì„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…h/t/"0Þ0à0E2\2‘2’2¼2×2Ø2
34®4°4º4V5X5@6n6&7(7*727f7h7l7€7ü7 868b8„8ð8þ8j9„:–:õíßÓíÊíÀí´ÊíÊíõíß©íÊí¡í“„“ymÊmÊmÊmÊmíahz9Ùhƒ…5CJaJhÄFØhƒ…5CJaJ hå2 hƒ…CJaJh /hƒ…5:>*CJaJh /hƒ…5:CJaJ hØ'MCJaJ hƒ…5:CJaJh¹æhƒ…5CJaJ jèðh¹æhƒ…hƒ…5CJaJh¹æhƒ…:CJaJh¹æhƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJ h¹æhƒ…CJaJ&²4Z5r6"7$7&7(7*7h7j9l9â9:J:L:˜:¤;à=â=Z>´?@ïïïïïïïßßßßËËßßßß»»»»
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F%
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…–:ž:Î:ò:¤;¦;Þ=à=è=,>0>V>X>^>´?â?
@Q@o@‚@“@Í@Ô@Ù@Þ@å@õ@ö@ABBB*BFCvC`DvDÐDÒDÔDE¬EÆEæFèFêFGöëöãöãëãÕ̾Ìã²ãöãöã¦ã›ãöã›ãöã›ãöã¦ãã…ãwãã…ãwh{e

hƒ…5:CJaJ jèðh{e

hƒ…h{e

hƒ…5CJaJ h[Džhƒ…CJaJh´* hƒ…:CJaJhOv#hƒ…5CJaJhOv#hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJh´* hƒ…:>*CJaJ hƒ…CJaJ hz9Ùhƒ…CJaJhƒ…5CJaJ.@q@~@@“@Í@å@ARB>C@CvC¶C
EG GdGàG;HEHïïïßßËËËßßßß··®ßßß߄p^„pgdƒ…
&
F'
Æ „p„äý^„p`„äýgdƒ…
&
F&
Æ „p„äý^„p`„äýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…GGGdGâHíHKIVI\I~I€I’I“IJ&J.J¼JÈJÈKìK€L®L´LØL(M*MjOžO O¤OÈO PPPLPHRPRVRuRwR‘R’RðTõíáíÕíÕíǾ³¾íÕíªŸíªí“¾…ízí“í¾…ízíªíªín¾³¾íhAd†hƒ…:CJaJ h'F™hƒ…CJaJhAd†hƒ…5:CJaJh'F™hƒ…:CJaJ h{e

hƒ…CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJh´* hƒ…:>*CJaJh{e

hƒ…5CJaJh´* hƒ…:CJaJ hƒ…CJaJ hT;Bhƒ…CJaJ*EHïHXIYI”I*J¼JhK^LxLzL°L*M˜MÞMvN¬NþNbOdO OêêÚÚÚÚÚÚÚÚÊÊÊÊÊʵµ°Êgdƒ…
&
F)
Æ p„p„äý^„p`„äýgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F(
Æ p„p„äý^„p`„äýgdƒ… OPQRRRSR“R¼RêRðTòTôTöTøTúTüTþTUUUUU
U

U UUUïïïïïïïïïêêêêêêêêêêêêêêêêêgdƒ…
&


F„T„äý^„T`„äýgdƒ…ðTUU¤UªU¬U"V$VAXHX×XØXAYMYNYOYtY†Y«YÃYèYZZZZ@ZTZVZhZjZ€Z²ZìZîZ[[À[Â[>\R\t\†\¤\¶\Ä]üïàØÍ»´¥•¥´¥•¥´¥•¥•¥•¥´¥…¥r¥r¥…¥r¥r¥´¥•¥•¥•¥% jàðh!‹hƒ…5CJOJQJaJ-h!‹hƒ…>*CJOJQJaJ-h!‹hƒ…5CJOJQJaJh!‹hƒ…CJOJQJaJ

h!‹hƒ…"h!‹hƒ…5:CJOJQJaJ h!‹hƒ…OJQJ hƒ…CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ…,U¤U¦U¨UªU¬UÊUâUV"V÷òòòæææææ

$$Ifa$gdëc×gdƒ… $a$gdƒ… "V$V>VW-!!

$$Ifa$gdëc×Ñkd$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€

ÿÿÿÿÿÿÿÿ


Ö
tàÖ(ÿÿÿæææÿæææÿæææÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖ(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿæææÿæææÿæææytëc×WXÖX×XØXäX"Y6YNYóóóRóóóó¡kd$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€





tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc×

$$Ifa$gdëc×NYOYaYsYˆYªYÅYçYZ^RRRRRRR

$$Ifa$gdëcסkdÁ$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€

€
€
€

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc×ZZZ@ZXZlZ€Z^RE888


&
F+$Ifgdƒ…
„h$If^„hgdëc×

$$Ifa$gdëcסkdj$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€





tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׀Z²ZðZ[\[^[À[òåååÜÐ

$$Ifa$gdëc× $Ifgdëc×


&
F*$Ifgdƒ…
„h$If^„hgdëc×À[Â[ø[8\n\ž\Ì\Î\v]Ö]^RRRRRRRR

$$Ifa$gdëcסkd$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€





tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc× Ä]Ð]^^^^À^Á^æ^ö^\_`ð`,ala’ažaÀabböb÷bøbþbc-c!c"cTcUcZc\c`c˜cïàÐàÀà¹àïàïàïàïàïàï๱­ ‘ƒwnwd]dW
hƒ…CJ
hƒ…5CJh4‰hƒ…5CJhƒ…:>*CJh4‰hƒ…:>*CJhÜeAhƒ…5>*CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ… hƒ…CJaJ

h!‹hƒ…-h!‹hƒ…CJH*OJQJaJ-h!‹hƒ…CJH*OJQJaJh!‹hƒ…CJOJQJaJ-h!‹hƒ…5CJOJQJaJ!Ö]
^š^›^À^Á^æ^ö^[_\_óóóóRóóóó¡kd¼$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€





tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc×

$$Ifa$gdëc× \_j_”`0a2aja–a˜aÂa@bhbiböbóóóóóóóóóóóó

$$Ifa$gdëc×

öb÷bøbùbúbûbübýbþb^VQQQQQQgdƒ…
&


Fgdƒ…¡kde$$If–lÖÖ\”ÿ ´ÈÜ#€





tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc×þb-c c!cUc¤cÍcÎcòcld¾d(e*e®ejf‚ghh8iÎiÐi÷òòòÕÕòÈÈÈÈ»»¦¦¦¦¦È
&
F
Æ ÐT„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…
&
F
Æ Ð„„äý5$7$8$9DH$^„`„äýgdƒ…gdƒ… $a$gdƒ…˜c£c¤c®c°c¿cÌcÍcÎcÑcÒcãcñcòcôcldndpde&e(e*e0e®eÔeXf\flfÞfìfîfóíãÚíóíÚÐĺ®¥œ•••…ykíaZíÚPZhó!,hƒ…5CJ
hƒ…5CJhÁdÑhƒ…5CJhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJhó!,hƒ…5CJ
hƒ…CJ
hƒ…5CJh4‰hƒ…CJhƒ…5>*CJhó!,hƒ…5:CJhƒ…5:>*CJhó!,hƒ…5>*CJh4‰hƒ…5CJh4‰hƒ…CJh4‰hƒ…5CJ
hƒ…CJh4‰hƒ…@ˆ CJaJîfòfúfg g(g4g€g‚gˆg–g˜gÀgh*h0hfhjhnh†hîhüh6iiLiNi i¤iÌiÎiÐiÖi jj8j hƒ…:CJhƒ…5:CJhø3hƒ…:CJhšxÕhƒ…:>*CJhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJ
hƒ…CJh(Fhƒ…5CJhó!,hƒ…5CJh4‰hƒ…CJ
hƒ…CJhó!,hƒ…CJ1Ðio@opoöofpðplqnqpqrqÊqòåÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔåååååååååååå
Æp„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…àjâj0k2kFkŒkºkÖlælm
m4m6m8mDmFm–mjntn¬n¶nønünooooooBodopotovoÂoÆoâoæoöoüopp(pjpxpŠp÷ð÷ðêáê×ê×ð÷ð×ê÷ê×ê˸¬£¬£¸œ’œˆð÷êêðêðvêê÷êh1óhƒ…CJh4‰hƒ…CJhšxÕhƒ…5CJh1óhƒ…:CJ
hƒ…:CJhƒ…5:CJhø3hƒ…5:CJhø3hƒ…:CJhƒ…:>*CJhšxÕhƒ…:>*CJh¡I¡hƒ…5CJhšxÕhƒ…CJ
hƒ…CJ
hƒ…5CJh¡I¡hƒ…CJ.Šp˜pîpxq q¤qÆqÈqÊqÎqÖqr r"r&rfr¦rÌrÚrÞrîr*s0sPsTsbsfs|s~s€s‚s„sˆsõìæÚÓÊÓÀæì涯¦æìæìæì暌š~uŒšuju^hhGhƒ…5CJaJ hhGhƒ…CJaJhƒ…5CJaJhhGhƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5:CJaJhY<©hƒ…5CJaJhø3hƒ…CJ
hƒ…5CJhHLÞhƒ…5CJhø3hƒ…:CJhƒ…5:CJ
hƒ…:CJhšxÕhƒ…:>*CJ
hƒ…CJh4‰hƒ…CJh¡I¡hƒ…5CJ Êq"r¨r(s*s€sæsJtÖtu2u4uîuðu
v¢vævèv&w4x€xx xòòòòåååÐÐÐåååååå˾¾¾¾¾

„„äý^„`„äýgdƒ…gdƒ…
&
F
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…ˆsæsês tNtltttÎtÚtuuu*u,u0u8u`udufuhuvuxu¨uòu
vvv v"v w$w&w*wbw4x5x6xIxPx`xqxõïæïæïæïæïÝõïæïõÖïæõïæïÌïæÂÖïæïÖïÖï¶ï¯¥™¥†Ö€Öæïæ†
hƒ…CJhLÞhƒ…5CJh4‰hƒ…CJhLÞhƒ…5:CJhƒ…5:>*CJ
hƒ…5CJhY<©hƒ…5CJaJhÙ-™hƒ…5CJhò]Ûhƒ…:CJ
hƒ…5CJhhGhƒ…CJh4‰hƒ…CJ
hƒ…CJhhGhƒ…5CJ2qxrxvxƒxŽx£xÇxÒxÜxãxçx
y y-y y*y.y@yByJyMy[yz {D{\{^{b{d{|{€{Š{Î{à{ú{ü{|,|>|B|†|Ž|˜|°|Æ|È|â|úðúãúÚðúðúÚúðúðúÚúÌúÚúÚúÚðúÚúÌÅú»ú±úÚúÚúÅúÚúÅú¨úÚúÚúÅúÅú™hƒ… hd|hƒ…CJaJhò]Ûhƒ…CJhóx&hƒ…5CJhò]Ûhƒ…:CJ
hƒ…5CJhóx&hƒ…5@ˆ CJaJh4‰hƒ…CJhLÞhƒ…@ˆ CJaJhLÞhƒ…5CJ
hƒ…CJ: xäx+y,yKy’y‚zÌzÎzæzŒ{ü{‚|Æ|È|Ê|Ì|Î|Ð|Ò|Ô|Ö|Ø|Ú|Ü|Þ|òòååååååòååååÜ×××××××××××gdƒ…„T^„Tgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…Þ|à|â|,}.}0}Œ}æ}pr˜€è€XZÄT‚ ƒp„|…~…ê…|†ê‡ì‡ ‰NŠúúòúúåååååååØØØØØØØØØØØØØ

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…â|ê|,}0}6}Œ}¨}ä}æ}ê}î}~~*~,~N~R~^~z~¦~à~6L8€:€Z`’”–òãÚο·«Ú • · ·Ú· · ·‰·‰·{·oaoSh Mohƒ…:@ˆ(CJaJh Mohƒ…:>*CJaJh Mohƒ…:CJaJ jàðhêY~hƒ…CJaJh¡shƒ…5CJaJ h¡shƒ…CJaJ hø]Èhƒ…CJaJhN
Hhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJh Mohƒ…5:>*CJaJh Mohƒ…5CJaJhƒ…5CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ –ÀÄh‚¨‚ª‚®‚²‚ƒƒn„p„¶„ê„|…~…„…¸…º…æ…ê…€†¼†Â†è‡ð‡ˆBˆDˆnˆˆˆœˆ¢ˆ

‰‰0‰`‰ ŠLŠNŠPŠVŠˆŠŠŠ´Š¸ŠðâÚÏÚÏÚÏÚúڮڥ™Žâðâڂº‚ÚÏtÚÏÚÏÚÏÚςÏÚÏڙŽâðâhp~Khƒ…5:CJaJhp~Khƒ…5CJaJ hƒ…:>*CJaJh Mohƒ…:CJaJhƒ…:CJaJh+hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJhÆðhƒ…5CJaJ hø]Èhƒ…CJaJ hƒ…CJaJh Mohƒ…:@ˆ(CJaJh Mohƒ…5:@ˆ(CJaJ-NŠPŠ¸Šš‹JŽÄŽ€HJ.‘0‘2‘v‘БÀ“z”|”ì”|•Î—™¸™º™òòòòòÝÝÐòòòÃÃÃÃòòòòòòò

„„äý^„`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F,
Æ T„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…¸Š¼ŠøŠ"‹ž‹HŽLŽPŽRŽ„ŽœŽ¬ŽÄŽòŽôŽöŽ€°²ÀÂ JNRTv|”®Þ,‘.‘2‘8‘:‘v‘¬‘Α֑’
’’’ ’$’2’4’6’<’L’T’öîãî×îãîãËã¿ãî¿îãîãîãîãËîãî¶î«î¶Ÿî„îãîãîãîãîãîãîhN
Hhƒ…5CJaJh Mohƒ…5:>*CJaJh Mohƒ…5CJaJ hûllhƒ…CJaJhƒ…5CJaJhûllhƒ…5CJaJhûllhƒ…>*CJaJhp~Khƒ…5CJaJ hø]Èhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhƒ…:CJaJ4T’j’ˆ’þ’“ “"“l“¾“|”~”‚”ž”¸”º”è”ì”ð”L•z•€•b–Š–̗Ηҗԗˆ˜”˜™™X™h™x™|™¶™¸™¼™Ê™Ð™š ššõíõíõíõáíØ̾³¥•¥Œíõí€w€wõíõíõíõíõíõíõkŒkŒkh—Fwhƒ…:CJaJhƒ…5CJaJh—Fwhƒ…5CJaJhƒ…:CJaJh Mohƒ…5:@ˆ(CJaJh Mohƒ…:@ˆ(CJaJ hƒ…:>*CJaJh Mohƒ…:>*CJaJh Mohƒ…:CJaJhƒ…:CJaJhN
Hhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ hø]Èhƒ…CJaJ*º™š„š
›†›®›°›²›´›¶›¸›º›¼›¾›À›Â›Ä›Æ›È›Ê›Ì›Î›Ð›Ò›Ô›òÝÝÝÝØØØØØØØØØØØØØØØØØØØgdƒ…
&
F-
Æ ìT„ „0ý^„ `„0ýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…š4šFšHš„š¢š
›(›†›¬›®›Ô›Ü›AœBœCœFœMœNœRœrœuœÞœßœàœüœžBžFžTžøíøíøíøíøíéÜÍ»°¢“‡øyømdYøNøNød h!Àhƒ…CJaJ hE5Œhƒ…CJaJhƒ…5CJaJh¸hƒ…5CJaJhH^hƒ…:>*CJaJhƒ…5:>*CJaJh!Àhƒ…5:>*CJaJh!Àhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ"h.hƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ… hø]Èhƒ…CJaJ hƒ…CJaJԛœBœCœNœOœsœ÷œøœ3XžÔžVŸ–ŸúŸh Ö Ø 6¡t¢v¢¦£÷÷êêÝÝÝÝÝÀÀÀÀÀÀÀÝÝÝÝÝ
&
F.
Æ ÐT„T„äý5$7$8$9DH$^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ… $a$gdƒ…Tž†ž°ž´žÐžÔžþžŸŸtŸ’Ÿ”Ÿ–ŸÄŸöŸøŸ < d ° Ò Ô Ö Þ ¡$¡2¡4¡:¡r¢z¢œ¢Ì¢¢£¤£¦£À£ì£ ¤¤0¤2¤l¤¸¤Ö¤¥*¥:¥B¥Š¥²¥´¥¶¥Ö¥Ú¥
¦¦¦&¦W¦_¦™¦øíøäøíøíøäøíøäøíøäøäøíøÖÍ¿Íø³ø§ä§äøíøíøíøíøäøäøíøäøíøíøíø³ø³øh3pahƒ…5CJaJhH^hƒ…5CJaJhH^hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJhH^hƒ…:>*CJaJhƒ…5CJaJ h!Àhƒ…CJaJ hƒ…CJaJ=¦£2¤Œ¤Ú¤:¥¶¥¸¥º¥¦W¦š¦+§Ç§È§à§2¨l¨¤¨¦¨¨¨ª¨êêêêêÝÝÝÈÈÝÝÝÝ»»»»»»

„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&
F/
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F0
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgd!2¶ ™¦š¦¥¦®¦²¦Ù¦Ú¦í¦ò¦ù¦û¦ü¦ÿ¦)§Ë§ß§à§¨¨¨.¨8¨Z¨^¨h¨r¨ˆ¨Œ¨ ¨ª¨²¨Ò¨Ú¨Ü¨Þ¨œ©Â©Ä©õíâíâíâíâíâíâíÔÈí¼í³í¼í³í¼í³í¥–¥‹€xlchƒ…:CJaJhE5Œhƒ…:CJaJ hƒ…CJaJ hE5Œhƒ…CJaJ hƒ…5:CJaJh!Àhƒ…5:>*CJaJh!Àhƒ…5:CJaJhƒ…5CJaJhH^hƒ…:CJaJhH^hƒ…>*CJaJhH^hƒ…:>*CJaJ h!Àhƒ…CJaJ hƒ…CJaJ h
oÇhƒ…CJaJ%ª¨Ü¨>©š©œ©ü©Ðª «:¬t¬Þ¬à¬>­Æ­Ú®l¯Ä¯V°è°&±†±>²x²þ²³<³´òòòòåååååååååååååååååååååå

„8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…Ä©Æ©ú©ü©ªDªFªtªvªŠªŽªÎª«h«€«‚««’«ú«>¬r¬z¬Ú¬Þ¬à¬­
­

­<­>­B­^­`­t­x­Ä­Ê­ ®®‚®à®j¯„¯Â¯Ê¯Ü¯Þ¯ä¯

°°R°`°æ°±òçÙÑƾƾµ¾Æ¾Æ©¾Æ¾Æ¾©¾¾Ñ‘ˆòçÙÑƾµ¾Æ¾Æ¾Æ¾Æ¾Æ¾Æ¾Æ©¾Æ¾Æ¾hƒ…:CJaJhE5Œhƒ…:CJaJhÅ @hƒ…6CJaJhÅ @hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ h!Àhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhE5Œhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhÙtPhƒ…5:CJaJ5± ±.±0±B±j±p±„±Š±ž± ±¨±ª±Î±Ð±à±â±<²B²v²|²ú²þ²³³ ³"³:³<³@³Î³ò³´

´D´|´°´¶´¼´¾´µ µµRµTµVµóëàëàëàëàëàëàëàëàëóëÔë˿˱¦˜àëàë‡ëóë~Ô~ës¿Ë± htThƒ…CJaJhƒ…6CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJhE5Œhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJhÙtPhƒ…5:CJaJhE5Œhƒ…:CJaJhƒ…:CJaJhÅ @hƒ…6CJaJ h!Àhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhÅ @hƒ…5CJaJ-´x´²´ µµ‚µV¶¢¶|·¶·l¸n¸Æ¸È¸ð¸$¹ú¹ü¹ºêºŠ»Œ»Ž»ª»À»/¼J¼òòòòòòòòòòòåòòòòòòòòòòòòòò

„„äý^„`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…Vµ€µ‚µˆµ µ"¶0¶¬¶Ò¶··b·t·€·´·º·h¸n¸p¸x¸¼¸Ä¸Æ¸Ê¸Ð¸î¸ð¸ ¹®¹ø¹ú¹þ¹ º»ª»®»Ü»ú»:¼J¼õçßÔÌÃÌÃÌÃÌÃÌ·Ì®Ìõ ” õ̆{†ÌÃÌpÌdÌ{dÌÔÌÃh«oÂhƒ…:CJaJ htThƒ…CJaJ hƒ…5:CJaJhUûhƒ…5:CJaJhƒ…5:>*CJaJh!Àhƒ…5:CJaJhƒ…6CJaJhÅ @hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ h!Àhƒ…CJaJ hƒ…CJaJhE5Œhƒ…5:CJaJ hƒ…5:CJaJ'J¼Ç¼T½½¤½¥½Ä½”À–À¶ÁtÂuÂlÄnÄ\ÇèÇêÇÈ<ÈòòêêòâÙÙÄÄ¿·····¬¡
$
&
F2a$gdƒ…
$
&
F1a$gdƒ… $a$gdƒ…gdƒ…
&
F
Æ pŠ„Š„;ý^„Š`„;ýgdƒ…„Å^„Ågdƒ…
&
F1gdƒ… $a$gdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…J¼.½>½U½Y½¤½¥½¾Æ¾ê¾°¿Æ¿uÂvÂnÄpÄêÇÈ<ÈÁÈÜÈ

ÌÌÌ7̌϶иОѸÑjÒvÒÔÒÚÒñÒþÒ
ÓFÓøìøßÐøÂø¶ø¶ø«ø«ø¢ø–ø–ø¢ø¢‹øøvøvøj¢øh5òhƒ…5CJaJhƒ…6CJaJh¤)¹hƒ…6CJaJ h¤)¹hƒ…CJaJhíh«hƒ…6CJaJhƒ…5CJaJ hS=³hƒ…CJaJh
oÇhƒ…6CJaJhíh«hƒ…5>*CJaJhƒ…:>*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ h«oÂhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJ%<ÈÉɸËÌÌ7Ì\ΌÏxÐzÐ|иÐðÒñÒ
Ó³Ó´Ó·Ô¸ÔïԞÖ
×T×óóóóóèóóóóóÝÑÑÝÑÑÝÑèóÆÆ
$
&
F a$gdƒ…
$„•^„•a$gdƒ…
$
&
F3a$gdƒ…
$
&
F2a$gdƒ…
$„-^„-a$gdƒ…FÓVÓ²Ó´Ó¶Ô·Ô¸ÔïÔjÚÚÚòÝôÝÞÞ'Þ)Þ,ÞGÞ]Þ^Þ`ގޜ޵ÞâÞäÞ;ßàPàóëàëÔëËëËëÀ¼¯ ”†w†l`ëËëËUëJë hÖhƒ…CJaJ hJwÀhƒ…CJaJhµC#hƒ…:CJaJ hƒ…5:CJaJhahÆhƒ…5:>*CJaJhahÆhƒ…5:CJaJh×O*CJ OJQJaJ hƒ…:CJ OJQJaJ hƒ… h”D$hƒ…CJaJhƒ…5CJaJh”D$hƒ…5CJaJ h5òhƒ…CJaJ hƒ…CJaJh5òhƒ…6CJaJT×îאØÊÙhÚjÚÚÚÜòÜ.ÝnݨÝôÝöÝøÝúÝüÝþÝÞÞÞÞÞôôôôèÝÑÑôôôôÌÌÌÌÌÌÌÌÌÌgdƒ…
$„-^„-a$gdƒ…
$
&
F2a$gdƒ…
$„p^„pa$gdƒ…
$
&
F a$gdƒ…Þ'Þ(Þ)Þ^Þ³ÞâÞÿÞ;ßPàžàá^á`áˆá
â|â~âºâ÷òòåååååÑÑåååÄÄÄÄ·

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F"
Æ „8„äý^„8`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…gdƒ… $a$gdƒ…Pà`àràzàØàæàááá^á`áfá†áˆáââ6â^âpâ„âºâêâìâôâãã ãRãŒãã”ãÚãÜãäãä:äBäFä\äžä¤ä¦ä¨äÒäÚäòäåå&å(å*åõíõíßÔíÈí¿³¥³šíš¿šíšŒ€íšíšíŒíšíšíšíšíšíšíšíšíšíšíšh2}øhƒ…:CJaJh2}øhƒ…5:CJaJ hU†hƒ…CJaJhU†hƒ…:>*CJaJhµC#hƒ…:CJaJhƒ…5CJaJhwThƒ…5CJaJ hwThƒ…CJaJh¯ Hhƒ…5:CJaJ hƒ…CJaJ hÖhƒ…CJaJ2ºâRãÜãÞãåå,æ-æDæiæØæÙæðæ>èé
é@éìéòêôê1ìHì_ì‰ì
íêêÝÐÐÝÝÝÝÝÐÐÐÐÐÐÐÐÐÐÝÝÝÝ

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&
F4
Æ ìp„p„äý^„p`„äýgdƒ…*åRåTålånå~å‚å²åæ ææ+æ,æ-æ0æ:æCæDæFæNæPæ`æbægækærætæˆæ­æ·æ»æ¼æÂæÈæÖæÛæÜæææïæòæõæè>èééé,é>éDéJéóèóàÕàÈÕàóàÕ༮£¼Õ•àóàóà•àóàóÈàÈàÈàՕ‰àÕà}àÕà•‰àÕh‡uËhƒ…5CJaJhÍ%-hƒ…:CJaJhÍ%-hƒ…5:CJaJ hƒ…:>*CJaJhU†hƒ…:>*CJaJhµC#hƒ…:CJaJhÍ%-hƒ…@ˆ CJaJ hU†hƒ…CJaJ hƒ…CJaJ hÍ%-hƒ…CJaJhÍ%-hƒ…5CJaJ1JéLéêéüé6ê:êpê²êðêòêëë’ëÆëÈë0ì1ì4ìGìHìJìTìUì^ìaìjìqìrìˆì‹ì™ì¢ì§ì¸ìÉìõìûì¬îÎîÜîêîïïï&ï:ï`ïjï¨ïªï¬ï²ïÆïÊïÐïäï.ðHðNð^ðhðjðlð–ðšð¬ð ñøíøíøíøáØøáøáØøÍÁ³ÁíáØáøíáøíøíøíáíøØøØøáíøíøíøíøíøÁ³ø¨á¨ø¨ø¨ø¨ø¨ø¨ h×O*CJaJhµC#hƒ…:CJaJ h‡uËhƒ…CJaJhƒ…5CJaJh‡uËhƒ…5CJaJ hU†hƒ…CJaJ hƒ…CJaJB
íÒîªï¬ïÆï2ð*ñ,ñ`ñbñŽñÌñ&òôòöòJóŠó^ô¾ôÀôõÖõbödöªöÔöòòòòòòòòòòòòòòåØØØØØØØååØ

„p„äý^„p`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„8„äý^„8`„äýgdƒ… ñ(ñ*ñ,ñ2ñ^ñ`ñdñ€ñŒñŽñ’ñÊñ*òTòVòªò¸òòòüòHóJóPóróˆóô*ô@ô˜ôºôÆôîôõõDõ8ö^öjö–öªö°öÒöøíøáÓáøźÅø¯ø¯ø¯ø¯ø¦šøŽƒøznøzøŽƒø¯øzøš¦øŽhP\hƒ…5CJaJhƒ…5CJaJ hP\hƒ…CJaJhP\hƒ…>*CJaJhÍyhƒ…:CJaJhƒ…:CJaJ hU†hƒ…CJaJ hƒ…5:CJaJhUûhƒ…5:CJaJhU†hƒ…:>*CJaJhµC#hƒ…:CJaJ h×O
øøøø4ø<øFøRøvø øªø´øÒøÔøØøþøùù*ù6ùJúLúRú„úˆú˜úšú²ú´ú¶ú¼úÞúàúdûnûŒûŽûbüzü†üˆüöîåîÚîÚîÚîÚîÚîÚîÚîÚîÎÂöîÚîÚîÚîºî®¥š¥®îºîÂöîŽÂöîåîšhÐuMhƒ…>*CJaJ hƒ…5:CJaJhƒ…:CJaJhÍyhƒ…:CJaJ hØ'MCJaJhP\hƒ…>*CJaJhG) hƒ…>*CJaJ hU†hƒ…CJaJhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJhƒ…>*CJaJ2Ôö¦÷ø¢ø¤øÔøùlùJúLú´ú¶úàú\û^ûŽûüû†üˆü ýýLýòòòòòòòòååòòòòòòòØØȸ
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…
&


F„„äý^„`„äýgdƒ…

„„äý^„`„äýgdƒ…

„T„äý^„T`„äýgdƒ…

„p„äý^„p`„äýgdƒ…ˆüüÒü

ý ýPý€ý¢ýNþOþzþÊþÑþ’¸NP’˜ªàâê
#AB]_bc†òãòØÏǻǰÏǧǧǜϑǑǑǻǑǑǑ‰zj[hvÆ:>*CJ-OJQJaJ--h·ëhvÆ:CJ-OJQJaJ-h·ëhvÆCJ-OJQJaJ-hØ'Mhƒ… hU†hƒ…CJaJ h±8Yhƒ…CJaJhƒ…5CJaJ hS+hƒ…CJaJh±8Yhƒ…5CJaJ hƒ…CJaJhƒ…:CJaJ hÐuMhƒ…CJaJhahÆhƒ…5:>*CJaJhahÆhƒ…5:CJaJ#Lý þþ8þNþOþxþÅþ%ÿFÄPRŽBCDEFGHIJKïÚÚÚïïïïïïïïïïïÕÕÕÕÕÕÕÕÕgdƒ…
&
F5
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdƒ…
&


F„8„äý^„8`„äýgdƒ…KLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_‡ˆ‰Š‹úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòíííÝ$
&


F$Ifa$gdëc×gdvÆ $a$gdvÆgdƒ…†‡Š‹ÏÐðù^`¼¾ÀÖ¬®|~ÆÔø

– ¶ ê ô ü 0N‚„†æèN p L
\
¦
¾
þ

.
@
H
T
j
~
Â
Î
ä
æ
H

P

ñéÛËĹ­¹Ä¹­¹Ä¹Ä¹­¹Ä¹Ä¹­¹­¹­¹­¹Ÿ¹Ÿ¹Ä¹Ä¹­¹‘¹‘¹­¹‘¹­¹‘¹­¹Ä¹­h!‹hvÆ:>*OJQJh!‹hvÆ5:OJQJh!‹hvÆ5OJQJ h!‹hvÆOJQJ

h!‹hvÆh!‹hvÆ5:CJOJQJh!‹hvÆ5CJOJQJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ 9‹®ÏÐäïï7ïï·kd $$IfT–lÖÖF”ÿ– “#ÿÿÿÿÿÿÿÿ€ý
€ý
Ö
tàÖÿÿÿÿÿæææÿæææÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖÿÿÿÿÿæææÿæææytëc׊T$
&


F$Ifa$gdëc×^~nn$
&


F$Ifa$gdëc׀kd

$$IfT–l4ÖÖ0”ÿ– #`€ú
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T^`b¼~nn$
&


F$Ifa$gdëc׀kd±$$IfT–l4ÖÖ0”ÿ– # €ú
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T¼¾ÀD¬~nnn$
&


F$Ifa$gdëc׀kdV $$IfT–l4ÖÖ0”ÿ– # €ú
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T¬®Ðô"J|~nnnnn$
&


F$Ifa$gdëc׀kdû $$IfT–l4ÖÖ0”ÿ– # €ú
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T|~˜2N„m]]]]$
&


F$Ifa$gdëcגkd $$IfT–lÖÖF”ÿ– “#€ý
€ý

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T„†žÄæm]]]$
&


F$Ifa$gdëcגkdE $$IfT–lÖÖF”ÿ– “#ý
ý

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊Tæè Š Œ L
z
¦
.
j
ä
m]]]]]]]]]$
&


F$Ifa$gdëcגkdä $$IfT–lÖÖF”ÿ– “#€ý
€ý

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T
ä
æ
þ
Ž



m]]]$
&


F$Ifa$gdëcגkd‰
$$IfT–lÖÖF”ÿ– “#ý
ý

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊TP



’

”

–

È

â

Î
Ð
Ò
Ô
Ú
, - / 2 n q œ ¼ ì ð -:;=>Fõîèäàοη® ‘ ·ƒ·x·x·xlx·`·x·xRh>G•hvÆ5:CJaJh>G•hvÆ6CJaJhQFÏhvÆ5CJaJ hø]ÈhvÆCJaJhø]ÈhvÆ:>*CJaJh¾GÁhvÆ5:>*CJaJh¾GÁhvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ "h.hvÆ:>*CJ OJQJaJ hvÆhƒ…
hvÆCJ

h!‹hvÆ h!‹hvÆOJQJ

’

”

–

˜

š

œ

ž



¢

¤

¦

me`````````gdƒ…
&


Fgdvƒkd(
$$IfT–lÖÖF”ÿ– “#€ý
€ý

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T
¦

¨

ª

¬

®

°

²

´

¶

¸

º

¼

¾

À

Â

Ä

Æ

È

Ð
Ò
Ô
 úúúúúúúúúúúúúúúúúòÞÙÌ¿

„8„äý^„8`„äýgdvÆ

„„äý^„`„äýgdvÆgdvÆ
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdvÆ $a$gdvÆgdƒ… - o í :;GZØÚ¶, . N Ž æ è "$p¾:B–”–âòòòòòòòòòòòòòòòíòààààààààà

„T„äý^„T`„äýgdvÆgdvÆ

„8„äý^„8`„äýgdvÆFGIJxXJn~€ˆf„è * , 4 N V f î  *XntÒÔÖøú8@èõéÞÓËÓ˵«ÞËÂËÂËÞ˝ˑ˃õ˃wnË`ËÓËÓËÓ jèðh¿phvÆCJaJhvÆ:CJaJh¿phvÆ:CJaJh¿phvÆ5:CJaJh>G•hvÆ5CJaJh>G•hvÆ5:CJaJhvÆ@ˆ(CJaJh>G•hvÆ@ˆ(CJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hø]ÈhvÆCJaJ h>G•hvÆCJaJh>G•hvÆ:CJaJ hvÆ5:CJaJ$èBF”šž ¢¶ÈÊÎ$&’”œÊàæ
&*ÌÒ*06VXˆ´ÄÆÎüÚþ>D„ˆäæ>@DóëàëóëàëàëàëàëàëÒÆëàëàëàëàëàëàëºëàëÒÆëàëàºëº±ë£˜ëŒ±àhN
HhvÆ5CJaJ hvÆ:>*CJaJhø]ÈhvÆ:>*CJaJhvÆ5CJaJh W>hvÆ5CJaJh¿phvÆ:CJaJh¿phvÆ5:CJaJ hø]ÈhvÆCJaJ hvÆCJaJh¿phvÆ5CJaJ4âÎ,Æ Ü@†ˆŠæ@ÊÌò-B ² ´ !®!n"Ê#ú$ü$h%ú%h'òòòòòòòòåååååååååòòòòòòòòò

„8„äý^„8`„äýgdvÆ

„T„äý^„T`„äýgdvÆDHbr„†¨¬¸Ô:^¦’-”-´ ¸ º ð !!!Â!"""

"`"r"È#Ê#ø$ú$ü$%%8%d%f%h%þ%õêâêâÙâêâêâÍâÍâ¿â³§žž§âêâêâêâ„Ùây⳧žž§â hw*CJaJhvÆ:CJaJhêY~hvÆ:CJaJhp~KhvÆ:CJaJhp~KhvÆ5:CJaJ hø]ÈhvÆCJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJhp~KhvÆ5CJaJ7h'j'Œ(Ì)Î)6*+È-Ê-B.ê.²/´/˜0Ö1Ø12t2d45 5Š56l8°9òòòòòòòòòÝÝòòòÐÐÐÐÐÐòÐÐÐ

„8„äý^„8`„äýgdvÆ
&
F,
Æ p„p„äý^„p`„äýgdvÆ

„T„äý^„T`„äýgdvÆÔ1Ö1Þ122P2r2z2¨2®2¾2À2Ä2È2Ö2Ø2Ú2à2ð2ø2 3,3¢3¬3²3Æ34b4 5X5n5†5Ž5ê5667(7j8l8p8r8&929®9¶9ö9:::T:V:Z:õíßÔíÈí½í½í½í½í½í½í½í½í½í½Èí´¦›´í½í††½í½í½í½í½í½í½hvÆ5CJaJh—FwhvÆ5CJaJ hvÆ5:CJaJhp~KhvÆ5:CJaJhvÆ:CJaJ hø]ÈhvÆCJaJhN
HhvÆ5CJaJ hvÆ:>*CJaJhø]ÈhvÆ:>*CJaJ hvÆCJaJ hûllhvÆCJaJ4°9V:X:´:";¨;$æ>V?X?Š?¾? @'@5@òòòÝÝÝÝÐÐÐл»ÐЧ§§§
&
F7
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdvÆ
&
F6
Æ Ð8„8„äý^„8`„äýgdvÆ

„„äý^„`„äýgdvÆ
&
F-
Æ ìT„T„äý^„T`„äýgdvÆ

„8„äý^„8`„äýgdvÆZ:h:n:°:²:´:Ò:ä:æ:";@;¨;Æ;$8>@>´>À>4?B?V?ˆ?¼?¾?ð?ò?a@b@h@q@r@óêóêóâ×â×â×â×â×ÎÀ±À×â×â×¥â™â׋â×â×â×â×â×â×â׆hvÆ5>*CJaJhp$hvÆ5:CJaJhp$hvÆ>*CJaJhp$hvÆ5CJaJh¾GÁhvÆ5:>*CJaJh¾GÁhvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJ hø]ÈhvÆCJaJ hvÆCJaJhvÆ:CJaJh—FwhvÆ:CJaJ.5@q@Ù@Ú@

A &


F„8„äý^„8`„äýgdvÆ
&


F„„äý^„`„äýgdvÆ $a$gdvÆ
&
F7
ÆЄ8„äý^„8`„äýgdvÆr@v@Ø@Ù@Ú@Ý@õ@÷@
A

AXAwAzA{AA‹AŒA¢A¦AºA¾AÆAB4B6BdBfB|B€BžB¨B¾BÀBÞBäBC&CŠC

D8D^DˆDòãÓȺ«ŸºŸ—‰—~—~—~—~—~—~—~—u—~—‰i‰—~—~—u—‰hTv¾hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ h×O ¾hvÆ:CJaJh
¾hvÆ5:>*CJaJh
¾hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ-h·ëhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:>*CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ )ˆDE8E€E‚E„EÊE FFF0F2FEFHFRFVF]F†FFFGHGIGMGkGzG}G–GœG¤GH I"I4IJ JJHJ®KÜKL˜LøïøäøäøäøïøäøØÏøäøÃø¸ª›ªøäøäøï„øïykøkø„hvz,hvÆ5:CJaJ hvz,hvÆCJaJ hv2hvÆCJaJhv2hvÆ5CJaJh
¾hvÆ5:>*CJaJh
¾hvÆ5:CJaJ híeYhvÆCJaJhehvÆ6CJaJhvÆ:CJaJhÉHŒhvÆ:CJaJ h×O &


F„„äý^„`„äýgdvÆ „8„äý5$7$8$9DH$^„8`„äýgdvÆ „„äý5$7$8$9DH$^„`„äýgdvÆ
&


FgdvÆ
&


F„8„äý^„8`„äýgdvÆ ˜L¦L¨L
MHMJMLMVM€M–M˜MœM NHNØNÚNäN>O@O`OdOfOBPFPLP~PŠP²PöP2QJQþQR&R*RPRnRÄRÎRóèÝÕÝÌ÷©’†Õ†ÃՆՆÕ|ՒՒÕnՒb’ÕnՒb’Õh¢BhvÆ5CJaJh¢BhvÆ5:CJaJ jèðhv
áhvÆhv
áhvÆ5CJaJ híeYhvÆCJaJhíeYhvÆ5CJaJhíeYhvÆ5:CJaJhvÆ5:>*CJaJhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hv2hvÆCJaJ hvz,hvÆCJaJhvz,hvÆ5CJaJ&hOÔOP@PBP‚P„P²PòPRR&RÆRÈRüR(SÀST>T?TbT’T)U*U›Uïïïïïßßßßßßßßßßßßß×ïïïïï
&


FgdvÆ
&


F„8„äý^„8`„äýgdvÆ
&


F„„äý^„`„äýgdvÆÎRüR,ShSnS¸SºS¾SÄST>T?T@TATCTOTbTdT‡TT,U™UšUžU§UX4XLXPX„X†X”X˜X¾XúXFYHY\Y`Y€YÊYþYZòêßêßêßêßêÔÈ¿È°¢ßê™ê™ßêêxêßê™êßêßê™êßêlêh@çhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJh@çhvÆ:CJaJhßhvÆ:CJaJhvÆ5CJaJh
¾hvÆ5:CJaJh
¾hvÆ5:>*CJaJhvÆ5CJaJh
¾hvÆ5CJaJ hvÆ5>*CJaJ híeYhvÆCJaJ hvÆCJaJh¢BhvÆ5:CJaJ*›U©U”V:W XXLXèX‚Y„YBZ¬ZÊ\]D]Ä]ä^æ^L_Ê_Ì_ëëëëÛëëëëëÇÇë³³³Ûëëë
&
F9
ÆЄT„äý^„T`„äýgd!2¶
&
F8
ÆЄT„äý^„T`„äýgdvÆ
&


F„„äý^„`„äýgdvÆ
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdvÆ ZZ(Z@ZBZ’Z¬Z[[ [[”[ [ê[ü[\-\P\Q\\‚\\ž\Ÿ\ \²\É\Ê\Ì\Ü\Ý\ä\æ\]]]]]]]*]+]6]8]C]D]N]W]Y]`]d]’]•]²]´]Â]Ä]Ë]Ì]Õ]Þ]ß]æ]è]ô]õ]^"^²^öîàîÕîÕîÕîÕîÕîÕîÕîÕÆÕÆÕÆÕîÕîºîöîà®îºîÕîÕîöîÕîºÕîÕîÕîÕîöîºÕîÕîöîÕîÕîÕh$ÃhvÆ>*CJaJh$ÃhvÆ5CJaJjhíeYhì2‡CJUaJ híeYhvÆCJaJh$ÃhvÆ:>*CJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJD²^¾^â^ì^_J_L_P_n_z__Ð_Ú_à_\abafahaØaîaòa

bbbVb bìbðbôb„c†cŒc°cÆcØcÚcøíøíáØøíøíøáíÌøíøíáíáíøíøÈ»«œ‚shZhhÓ

¹hvÆ5@ˆ CJaJ hd|hvÆCJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJhåx°hvÆ:CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ hvÆh$ÃhvÆ6CJaJhvÆ5CJaJh$ÃhvÆ5CJaJ híeYhvÆCJaJ hvÆCJaJ#Ì_`aba b¢b¤b¦b¨bªb¬b®b°b²b´b¶b¸bºb¼b¾bÀbÂbÄbÆbÈbÊbÌbÎbëëëææææææææææææææææææææææægdvÆ
&


F
Æ8„8„äý^„8`„äýgdvÆÎbÐbÒbÔbÖbØbÚbÜbÞbàbâbäbæbèbêbìb„c†c°cÚcþcd
dúúúúúúúúúúúúúúúòåÕÕÕÅÅ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ

„ª„Vþ^„ª`„VþgdvÆ $a$gdvÆgdvÆÚcücddd d
d
dœd¡d«d±dÁdÌdÚdÛdÜdeeLeMeNe}e~e’ee¸eÁeìeíeff'f4fKfSf_fdf£f¤f­føíáíÓÇø»­»­»­»¤»ø•…•~s~sgsgs~sgsgsgsgs~shÈ=ühvÆ5OJQJ hÈ=ühvÆOJQJ

hÈ=ühvÆ-hÈ=ühvÆ5CJOJQJaJhÈ=ühvÆCJOJQJaJhvÆ6CJaJhøqèhvÆ56CJaJhøqèhvÆ6CJaJhÆhvÆ:CJaJhÆhvÆ:>*CJaJhù%KhvÆ5CJaJ hd|hvÆCJaJ hvÆCJaJ(
dÛdÜdeee3eMeïïïïããã

$$Ifa$gdëc×$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ MeNeZete}eE999

$$Ifa$gdëc×¹kdÍ
$$IfT–lÖ ”"ÖF”ÿ¬!–€€u

€u

Ö
tàÖÿæææÿæææÿæææÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖÿæææÿæææÿæææytëc׊T}e~e’e¸eìemaaa

$$Ifa$gdëcגkdÝ

$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊TìeíefKf£fmaaa

$$Ifa$gdëcגkdŠ
$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T£f¤f­fÊfâfmaaa

$$Ifa$gdëcגkd) $$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T­f¾fÊfÖfâfãfghvh„hÄhÆhðhi i"i8iVjtj¶k¸kìkök(l4l¢l¤lm m´mÄmÌmØm0n2n4n8n:nPnXnzn’ntovoÄoÆoüoþo8pqprpóèóèáèóèóèáèóáèóèóèáèóèóèáèóèóèóèáÖÊÖ¼´¨š¨Ö´Œ´Ö´ h |ØhvÆCJaJ jàðh |ØhvÆCJaJhøqèhvÆ56CJaJhøqèhvÆ6CJaJ hvÆCJaJhÜ#ühvÆ:>*CJaJhù%KhvÆ5CJaJ hd|hvÆCJaJ

hÈ=ühvÆ hÈ=ühvÆOJQJhÈ=ühvÆ5OJQJ2âfãföfNhÄhmaaa

$$Ifa$gdëcגkdÈ $$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊TÄhÆhðhiimaaa

$$Ifa$gdëcגkdg$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊Ti i"i>iliVjzj¦j¶kmaaaaaaa

$$Ifa$gdëcגkd$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T¶k¸kìkl(l¢lmaaaa

$$Ifa$gdëcגkd¥$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T¢l¤lØlm0nmaaaa

$$Ifa$gdëcגkdD$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T0n2n4nTnˆoŠoXpìprrm`PPPPPPP$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ

„S„Vþ^„S`„Vþgdvƒkdã$$IfT–lÖÖF”ÿ¬!–u

u


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö-6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytëc׊T rpspupÌpïpqrrr"r$rVrXrZr¾rèrs$st2t:tÙhvÆCJaJhd|hvÆ5CJaJ hvÆ5:CJaJh+ hvÆ5@ˆ CJaJhvÆ5@ˆ CJaJh+ hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJhù%KhvÆ:CJaJhù%KhvÆ:>*CJaJ h+ hvÆCJaJhù%KhvÆ5CJaJ høqèhvÆCJaJ hd|hvÆCJaJ hvÆCJaJ jàðhŒ€hvÆ5rXrÄtÆtÈtÊtÌtÎtÐtÒtÔtÖtØtÚtÜtÞtàtâtätætètêtìtîtðtòtôtïïïßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßß$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆôtötøtútütþtuuuuu
u

u uuu uu”u–uÈuŠvwJwˆwïïïïïïïïïïïïïïïïïçïïïïÓÓ $
&
F<
Æ ëŠ„Š^„Ša$gdvÆ $a$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆuu”u–uœuÈuÌuˆvŠvŽv,w
yy*yïàÕǸ¯§œ§„§„{p§e§Y¯§M§e§e§e§ehEahvÆ:CJaJhƒ hvÆ:CJaJ hd|hvÆCJaJ jàðh¥
ÃhvÆ5hvÆ5CJaJhƒ hvÆ5CJaJhÓ

¹hvÆ:CJaJ hƒ hvÆCJaJ hvÆCJaJhvÆ:CJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ ˆwŠw¤wRx€x˜yvz.{²{ |\|º|à|â|} }è}D~(΀Ѐ*€ì4ƒÈƒïïïïïïïïïäääïïïïïïïïïÙÙïï
$
&
F;a$gdvÆ
$
&
F:a$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ*y,ybyry–y¨y´y¶y

z z"z&z>zPz†zz’zÂzÖzØzîzôz
|

| |$|Z|\|n|r|z|º|Ê|è|}¤}ä}ö}~~~R~&.P€”€Ø€ê€*,>BN~€†øíáíøíøíøáøÖíøíøíÊíøíø¿ø¶íøªøíø¶øžøíøíøíøíøíøíøíøíøí“ø¶ø“ø hsC°hvÆCJaJhNX-hvÆ:CJaJhd|hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ jàðhŒ€hvÆ5hŒ€hvÆ5CJaJ hƒ hvÆCJaJhƒ hvÆ5CJaJ hd|hvÆCJaJ hvÆCJaJ:†ž¢°‚‚‚.‚8‚@‚H‚p‚t‚„‚΂Ԃ2ƒ8ƒ`ƒbƒ–ƒžƒ¤ƒ²ƒ¶ƒÆƒÈƒÎƒÖƒ „„.„0„¢„¨„º„¼„.…0…š…ž… …¶…º…Ú…ì…ð…ô…õíäíõíõíõíõíõÙíÙíÙíÙíÙíÙíÎõ¦í䛐íä퐛í„íxíä„í„hŠo#hvÆ:CJaJh¬*hvÆ5CJaJ hI]hvÆCJaJ h hvÆCJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ h«)ÍhvÆCJaJ hd|hvÆCJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hsC°hvÆCJaJ/ȃʃ̃΃ „¤„0…2…4…š…ð…„†††Ø†Z‡î‡ð‡¨ˆþˆX‰à‰â‰ÆŠ‹ZŒïïïïïïïïßÏÏßßßßßßÏÏÏßßÏÏ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆô…ö… ††8†D†F†€†‚†Ü†‡‡‡*‡:‡@‡B‡V‡`‡v‡ô‡ö‡ˆ
ˆ

ˆ ˆ"ˆ&ˆfˆ¨ˆ¬ˆ®ˆÄˆÈˆèˆúˆüˆþˆ‰‰"‰&‰F‰R‰T‰X‰^‰p‰r‰x‰z‰Š‰Ž‰øìøã×ãøÌøõìõì§Ãø›øøø›ãø×øìøã×ø…×øìøã×ãøãìøìøìø h¦X2hvÆCJaJ h hvÆCJaJh hvÆ5CJaJh¬*hvÆ56CJaJhŠo#hvÆ5:CJaJhvÆ6CJaJ jàðh¬*hvÆ5h¬*hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJhŠo#hvÆ:CJaJ hvÆCJaJ4Ž‰Ü‰à‰è‰ÆŠÊŠÌŠâŠæŠ‹‹‹"‹$‹2‹6‹L‹P‹Ž‹ZŒ¨ŒªŒ

04lxz~„†”˜¶º

ŽŽ Ž¦Ž¨ŽÐŽÔŽØŽÚŽÜŽöîåîÙîÍîöÙîöîÍîÍîöîÂîÂöÍîö¶öîöîÍîÍîöî«ÂîÂ|-hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ -h-
hvÆ:CJ OJQJaJ h-
hvÆCJ OJQJaJ hG\NhvÆCJaJhG\NhvÆ5CJaJ hI]hvÆCJaJhŠo#hvÆ:CJaJh¬*hvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJ-ZŒŒÄŒÔŒèŒ

~ ŽBŽvŽ¨ŽÒŽþŽDFtvæf¨ãããããÓÓããããËËË»»«««$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ $a$gdvÆ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆ$
&
F>
Æ y¥„¥5$7$8$9DH$^„¥a$gdvÆ܎DFLjlrtvz|~âêHbfh¨ªB‘P‘V‘x‘È‘î‘P’“"“&“(“*“ñéÛÌÀ´À« 锈étééé”éhéhé]éRé h'gphvÆCJaJ hI]hvÆCJaJh¬*hvÆ>*CJaJ h"ÍhvÆCJaJhvÆ5CJaJh¥
ÃhvÆ5CJaJh'gphvÆ5CJaJ h¥
ÃhvÆCJaJhvÆ:CJaJhšJýhvÆ:CJaJhšJýhvÆ:CJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -¨T‘Æ‘:’ “"“Š“(”x•²–$—°—²—â— ˜B˜“˜Þ˜ê˜<› ›,œÌœàœïïïïïïïïïïïïïïïïïï××××ï$
&
F=
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ*“†“Ž““Ü“ ””&”,”0”2”N”n”„”Ž”ʔДv•|•˜•œ•à•î•$–D–Z–‚–®–¸–"—$—&—(—.—0—ˆ——œ—ž—®—²—¶—¸—º—Þ—â—

˜˜˜˜)˜A˜F˜a˜l˜o˜˜•˜óêßÔÌêÀÌÔÌÔÌêÌÔÌÔÌÔÌÔÌÔÌÔÌ´êÔÌêÌÔÌÔÌÔÌÔ̩̝óêÌÔÌԒÔÌÔÌÔ’Ì hóV™hvÆCJaJhSJúhvÆ5CJaJ hSJúhvÆCJaJh¿(DhvÆ5CJaJhŠ êhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hI]hvÆCJaJ hESAhvÆCJaJhvÆ5CJaJhDnchvÆ5CJaJ9•˜š˜›˜œ˜¨˜¸˜Ì˜Í˜Ö˜Ý˜Þ˜à˜á˜é˜ë˜ñ˜õ˜™™™1™4™üš<›v› ›î›,œ8œ:œ<œ¢œ¦œ¬œÊœÌœàœäœêœ48@f˜¶¸ðôžžBž¢ž¦ž²žêžîžðžôžŸ*ŸjŸnŸpŸtŸ’ŸÎŸÒŸõíáÕÌÕÌÕÌÁõíõí¶í¶Áí¶í¶í¶í¶íªÌí¶í¶í¶í¶íÁí¶í¶íª¶í¶ªí¶í¶ªí¶í¶ª¶í¶í¶ªí¶h$
ÓhvÆ5CJaJ hI]hvÆCJaJ h$
ÓhvÆCJaJhvÆ5CJaJhI]hvÆ5CJaJhóV™hvÆ5CJaJ hvÆCJaJ húhvÆCJaJCàœêœžêžjŸÎŸ \ ì¡î¡P¢þ¢¤¤¦¤¨¤ª¤¬¤®¤°¤²¤´¤¶¤¸¤º¤¼¤¾¤ïïïïïïïßßßßßÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚgdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆҟԟڟZ \ b h | Ì Î Ð Ò è ì ô *¡ê¡î¡ò¡ö¡L¢P¢T¢~¢®¢À¢£*£.£L£T£†£ˆ£Œ£¤£¸£º£¾£À£Þ£à£ô£ ¤d¤¢¤¤¤ü¤þ¤¥øíøíøâøâøâøÙøÍøâøÂÙ¶ÙøªøÙøªøžÙíøíøíøíøíøíøíø횓†hvÆ:CJ OJQJaJ

h«)ÍhvÆhvÆhI]hvÆ5CJaJh¬*hvÆ>*CJaJhDnchvÆ5CJaJ he hvÆCJaJhIN!hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hIN!hvÆCJaJ hI]hvÆCJaJ hvÆCJaJ0¾¤À¤Â¤Ä¤Æ¤È¤Ê¤Ì¤Î¤Ð¤Ò¤Ô¤Ö¤Ø¤Ú¤Ü¤Þ¤à¤â¤ä¤æ¤è¤ê¤ì¤î¤ð¤ò¤ô¤ö¤ø¤úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdvÆø¤ú¤ü¤þ¤J¥L¥N¥|¥¨¥6¦8¦Þ¦Š§Œ§È¨Ê¨©6©¦©úúúòååÕÕÕÁÁÁÕÕÕÕ±±$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$
ÆS„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ

„S„Vþ^„S`„VþgdvÆ $a$gdvÆgdvÆ¥¥J¥N¥T¥|¥€¥”¥–¥¦¥¨¥Â¥4¦6¦<¦F¦\¦Þ¦ô¦ˆ§Š§§¢§ª§º§È¨Ê¨Î¨©
©ïàØÊ»°Ø°¥°Øœ‘œØœØœØ‘†zØzØocWKhÎ2ÓhvÆ5CJaJhÎ2ÓhvÆ:CJaJh‹sVhvÆ5CJaJ hdA×hvÆCJaJhdA×hvÆ5CJaJ hvÆ5:CJaJ h>ÙhvÆCJaJhvÆ5CJaJhvÆ5@ˆ CJaJ hd|hvÆCJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ
©6©:©pªrªvª~ªäªèªêªT«V«”«–«ž« «Â«Ô«þ«¬¬¬¬¬¬E¬F¬o¬p¬q¬t¬¹¬º¬¼¬å¬ü¬C­D­F­øìøáÖȹ­ø¡–‹ø‹ø‹ø‹ø‹ø‹ø‹ø‹ø€øwplwøaøp­ h½UdhvÆCJaJhvÆ

h½UdhvÆhvÆ5CJaJ hïa1hvÆCJaJ hôa‡hvÆCJaJ h‰UãhvÆCJaJhZ{ØhvÆ:CJaJhZ{ØhvÆ5CJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ h‹sVhvÆCJaJhÎ2ÓhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ&¦©

ªrªtªvªäªV«Ö«¬F¬p¬q¬º¬å¬C­D­q­ž­’®è®ïïßßßßÌÌÌÌßßßßß¹¹¹¹$
&


F„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$
&
F?5$7$8$9DH$a$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„ü„˜þ^„ü`„˜þa$gdvÆF­G­s­†­‡­ˆ­œ­ž­®®”®–®˜®ž® ®¨®ì®¯¯<¯„¯ò¯ô¯ö¯ø¯þ¯°X°Z°\°`°b°Ð°Ô°±±±.± ±È±Ê±Ì±Î±Ð±Ö±Ø±²²²²%²'²;²>²c²k²†²‡²ˆ²‰²Œ²²™²›²ž²Û²Ý²ø²øïãøØÊøÁØø¶øØøØøãØÊøØø¶øØøØøتØïÁãøØÊøØøÁ¶ÁØøØøÁøãØÊøØøØÁ¶ÁØøØøªïøãhcGhvÆ5CJaJ jàðhšJýhvÆ5hvÆ5CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hZ{ØhvÆCJaJhšJýhvÆ>*CJaJhvÆ:CJaJ hvÆCJaJCè®@¯ò¯Z°\°Ð°2±Ê±²=²†²š²Û²
³ì´Fµ¶µ1¶`¶a¶¶»¶·ê×××××××êÄÄ××××ê××××××$
&


F„©„Wþ^„©`„Wþa$gdvÆ$
&


F„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$
&


F„©„Wþ¤x^„©`„Wþa$gdvÆø²ù² ³´b´l´¬´î´ð´ò´ø´ú´µ(µDµJµˆµŠµŒµ²µ´µ¸µ0¶2¶3¶4¶7¶8¶_¶a¶c¶d¶¶‘¶¦¶¨¶¹¶º¶»¶¼¶··-·>·P·R·d·e·s·‰··¤·¦·§·¸ ¸$¸õçßõÓõßÈßõßõßõß¼ßõçõßõßÈßõßõß°§ž§¼õçõߧõßÈß¼õçõßõßõßÈßõßhvÆ:CJaJhvÆ5CJaJhcGhvÆ5CJaJhšJýhvÆ>*CJaJ jàðhšJýhvÆ5h±ñhvÆ5CJaJ hvÆCJaJhšJýhvÆ5:CJaJ hZ{ØhvÆCJaJ8·<·f·¥· ¸"¸$¸^¸þ¸"¹$¹¬¹
ºº»†»ˆ»þ»Ú¼L½š½¾ì×ììÇÇÇÇÇÇ···········$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$
&


F„©„Wþ¤x^„©`„Wþa$gdvÆ$
&


F„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$¸.¸^¸b¸Ž¸ü¸þ¸¹¹*¹D¹h¹~¹‚¹¨¹ª¹°¹ºº^ºbºŒº
»

» » »»»L»„»ˆ»Ž»¢»¤»º»¾»Ô»Ø»ú»ü»¼¼

¼ ¼¼œ¼Þ¼òãÚÒƽڽұұ¦˜¦Ò¦Ò¦ÒŒÒÒ¦Ò¦Ò¦Òv±ÚÒÚ±¦˜¦Ò¦Ò¦Ò¦Ò hú)šhvÆCJaJ jàðhAÎhvÆ5hú)šhvÆ5CJaJhú)šhvÆ5:CJaJ h‘-;hvÆCJaJhú)šhvÆ:CJaJhvÆ5CJaJh‘-;hvÆ5CJaJ hvÆCJaJhvÆ:CJaJhšJýhvÆ5:>*CJaJhšJýhvÆ5:CJaJ.Þ¼H½P½˜½ ¾¾¾¾ ¾"¾R¾t¾~¾˜¾š¾¬¾°¾Æ¾Ê¾ò¾ô¾ú¾Þ¿ä¿æ¿ø¿ÁÁnÁzÁ|Á~Á„Á†ÁˆÁ¼ÁðÁòÁÂÂ.Â0ÂrÂvÂzÂõíõíâíõíõíõíÖÍíÍÖõ¿õíõíâíõíõíâíõíõíõí»­ž’ƒíuhþ4 hvÆ5:CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ h½UdhvÆ5CJaJh½UdhvÆ5:>*CJ aJ h½UdhvÆ5:CJ aJ hvÆhú)šhvÆ5:CJaJhvÆ:CJaJhú)šhvÆ:CJaJ jàðhAÎhvÆ5 hvÆCJaJ h‘-;hvÆCJaJ,¾v¾x¾ö¾à¿xÁòÁôÁøÁüÁþÁÂ0ÂrÂtÂvÂÆÂïïïïïïßßßßßÏŸ¸ $„ª„Vþ5$7$8$9DH$^„ª`„Vþa$gdvÆ

5$7$8$9DH$gdvÆ $¤a$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆzÂ|ÂÂÂÄÂÆÂÃÃ$ÃNÔöøúÃÖÃüÃÄ$Ä4Ä8ÄHÄfÄöÄ Æ¨Æ¬ÆºÆÜÆNJnjǔǴÇÈ>È@ÈlÈ~ɈÉõæÚæÎõ¦µ›Œ›€›t›h›t›t›h›t›t›`›€›h›t›t hvÆCJaJh}J˜hvÆ:CJaJh}J˜hvÆ5CJaJh}J˜hvÆ>*CJaJ jàðh}J˜hvÆ5CJaJ h}J˜hvÆCJaJh}J˜hvÆ5:>*CJaJh}J˜hvÆ5:CJaJ hþ4 hvÆCJaJhþ4 hvÆ:CJaJhvÆ5:>*CJaJhþ4 hvÆ5:>*CJaJ hvÆ5:CJaJ%ÆÂÞÂþÂÃÔÃÄÄbÄöÄƘƚÆØÆNJÇèèèи¸ ˆˆˆˆ ˆˆˆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆ$„7„äþ5$7$8$9DH$^„7`„äþa$gdvÆ$„S„Vþ5$7$8$9DH$^„S`„Vþa$gdvÆ$„„äþ5$7$8$9DH$^„`„äþa$gdvÆ$
&
FA„Úþ5$7$8$9DH$`„Úþa$gd!2¶ŠÇŒÇÈ ÈpÈÄÈ&ɊÉÚɀÊÞÊ$Ì&̀ÌÞÌ|Í~;ÍççÏççççç···Ïçççϗ $
&
F@
Æ Ðn„n„åþ5$7$8$9DH$^„n`„åþa$gd!2¶$„n„äþ5$7$8$9DH$^„n`„äþa$gdvÆ$„7„äþ5$7$8$9DH$^„7`„äþa$gdvÆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvƈÉðÉʔʢÊ,ÌNÌRÌ|Ì~ͶÍÀÍüÍÎÎjÎnÎvÎxÎÎÐÑfҀÒÓBӈӨÓpÔ ÔÕÕPÕRÕÖ*ր֜֬ÖêÖ"×bצ×Â×ø×

Ø ØØØ.ØBØTØVØv؎ؒØÙÙ,Ù.ÙBÙHÙNÙZٖÙÖÙ

Ú^ÚõéõéõÝõéõÝõÝõÝõÝõÝõÝõéõéõéõéõÏÀÏõÝõéõ¸éõ¸¯¸õ¸õ¸õéõ¸õé¸õ¸õ¸õ¸õ¸õ¸õ¸hvÆ5CJaJ hvÆCJaJh}J˜hvÆ5:>*CJaJh}J˜hvÆ5:CJaJh}J˜hvÆ:CJaJh}J˜hvÆ5CJaJ h}J˜hvÆCJaJB¾Í ÎjÎÏ ÏÎРєÑ8ÒFÓÆÔ ÕÕÕRÕãËËËË«ËËËË˓“{$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆ$„„äþ5$7$8$9DH$^„`„äþa$gdvÆ $
&
F@
Æ Ðn„n„åþ5$7$8$9DH$^„n`„åþa$gd!2¶$„Š„äþ5$7$8$9DH$^„Š`„äþa$gdvÆ$
Æn„n„åþ5$7$8$9DH$^„n`„åþa$gdvÆ RÕ ÖÖ,Ö®Ö¢×Â×øגØ.ÙÔÙ\Ú^Ú`ږÚÛçÏççç篯¯¯¯››ƒƒ$„ª„Vþ5$7$8$9DH$^„ª`„Vþa$gdvÆ$„Å5$7$8$9DH$^„Åa$gdvÆ $
&
F@
Æ Ðü„ü„Wþ5$7$8$9DH$^„ü`„Wþa$gd!2¶$„„äþ5$7$8$9DH$^„`„äþa$gdvÆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆ^Ú`ÚfÚhڔږښÚàÚÛ&Û8ۈ۬ÛîÛ Ü¸Ü¾ÜÜÜàÜÝݺÝÀÝôÝþÝÞÞÞ6Þ8ÞfÞhÞlÞúìáÒű¹±¹±¹±¨±Ÿ„y„±Ÿk_±S¹S¨±¨±hµN1hvÆ5CJaJhÎ(hvÆ:CJaJhhmhvÆ:>*CJaJ hvÆ5:CJaJh±/€hvÆ:CJaJhÎ(hvÆ5:>*CJaJhvÆ:CJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hµN1hvÆCJaJhµN1hvÆ5:CJaJhþ4 hvÆ5:>*CJaJ hvÆ5:CJaJhþ4 hvÆ5:CJaJ
hvÆCJ ÛܸܶÜݺݾÝþÝ8ÞhÞßêߎàPâ„ã,ä.ä`ä”äççÏ····ŸŸŸŸŸŸŸŸŸŸŸ$„ü„Wþ5$7$8$9DH$^„ü`„Wþa$gdvÆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆ$„„äþ5$7$8$9DH$^„`„äþa$gdvÆ$„ª„Vþ5$7$8$9DH$^„ª`„Vþa$gdvÆlÞ¦ÞæÞþÞߒߔ߶ߒàšà\âhâjâšâžâ®â°âÄâÆâ.ã.ä4ä>ä@ä^ä`äžäÒä å$å*åbåxåˆåŽå&æ(æ.æ2æræÀæôæüæ8èœèžè¨èéé

é:é‚éŒéÎéêê.ê@êdêlêtê´êÎêõíõíáíØíÌíõíõíõíõíõíÁµõµØíõíõíõáõíáØíõíõí©íõíõíõíõíõíõõíõíõhƒæhvÆ5CJaJh8ºhvÆ5CJaJhµN1hvÆ5CJaJ háÆhvÆCJaJhÁ

&hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJh×B:hvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hµN1hvÆCJaJ>”äÖä&åŠå(æðæ0è2èžèézé|éhê6ë¾ëÀëìHìlíní°íççççççÏϯ¯ÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏ $
&
FB
Æ Ðü„ü„Wþ5$7$8$9DH$^„ü`„Wþa$gd!2¶$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆ$„ü„Wþ5$7$8$9DH$^„ü`„Wþa$gdvÆ Îê6ë8ë<ëHëÀëþë ìDìFìHìLìVì–ì®ìÎìÜìäìþìíbíjínírívízí|í†íœí´í¼íî>îDîLîPîTîdîäîæîêîìî

ï ïïï*ï0ïðZðœð¢ð¾ðøíøâøÔËÀø·Ë«âøâøâøâøâøŸÀøÀøÀø«øÀøÀøÀøÀøŸøÀ·ø«âøâø‘ø…hµN1hvÆ5CJaJh|y-hvÆ:>*CJaJh3U×hvÆ:CJaJhÎ(hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hÎ(hvÆCJaJhvÆ:CJaJhhmhvÆ:>*CJaJ hµN1hvÆCJaJ jàðhƒæhvÆ5 hvÆCJaJ4°íäîæî ïXðZðœðÂðñÆóþôõ*õ–ö,ørùtùvù¦ùúKúÎúëú-ûçççççççççççççççÇççççççç $„S„Wþ&d5$7$8$9DH$PÆÿ^„S`„Wþa$gdvÆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvƾðÆðÈðŽññ’ñ”ñœñÎñ®ò°òÄóÆóÈóÌóÎóîóòóøóúóÆôÚôêôìôüôþôõ&õ.õBõžõ õÚõöõ†ö–ö˜öšö¢ö*ø,ø.ø2øDøVøpøŒø´ø¸øÖø"ùdùrùtù|ùöëàØöØÌØàØàØöØàÌöëÌàëÌØëÃØ·öØàØàØàØöØ«àØöØàØ Ø ØàØàؕŒhvÆ:CJaJ hvÆ5>*CJaJ h3}€hvÆCJaJh3}€hvÆ5CJaJhµN1hvÆ5CJaJhvÆ>*CJaJhU8ŸhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hµN1hvÆCJaJ hU8ŸhvÆCJaJhvÆ5CJaJ6|ùŒùù¢ù¤ù¦ùªùúúú1úKúLúMúNúTúYú¾ú¿úÍúÏúäúëúíú,ûEûXûZûnûoûpûsûü üü2ü:üÈüÐüäüêüóçÜçÓÊÂÊÂÊÂʶªÊªÊªÊŸÂʪ‘ÓÜӅÂyªnªÂŸÂŸÂ h¹\whvÆCJaJh¹\whvÆ5CJaJh¦XùhvÆ:CJaJh?hvÆ:>*CJaJ hµN1hvÆCJaJhµN1hvÆ5CJaJh …hvÆ5CJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ hvÆ5:CJaJh±/€hvÆ:CJaJhvÆ5:>*CJaJ(-ûDûEûpû6üæü4þ6þpþâþtÿ

¼ìî@

„è ççÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÏÅÅÀÀgdvÆ $ ¤a$gdvÆ$„ü„Wþ5$7$8$9DH$^„ü`„Wþa$gdvÆ$„S„Wþ5$7$8$9DH$^„S`„Wþa$gdvÆêüòüRýTýÐýÒýôý<þ>þJþXþlþnþtþzþ|þàþæþîþTÿjÿlÿrÿtÿ
°²ºÈö0V¦¬î <>@DH
&>óèàèàèàÔȽÈèàèàèàóèÔàèà½à½à½à½à½à½à¯¦›¦ƒàxàxàx h

æhvÆCJaJh

æhvÆ:CJaJh¦XùhvÆ:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ:CJaJh?hvÆ:>*CJaJ h¹\whvÆCJaJhµN1hvÆ5CJaJh¹\whvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hµN1hvÆCJaJh

æhvÆ5CJaJ/>Rv†
¬äæ†è @Bøú’ ˜ ð &B|†Þäè

: @ j øíøíøíøâøÐÁø²£ø˜Œø˜øƒø˜øxj²jø^øRhuOÒhvÆ:CJaJhš&hvÆ5CJaJh=(øhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJhöJ²hvÆ5CJaJ höJ²hvÆCJaJhÕ0àhvÆ5:>*CJaJh=(øhvÆ5:>*CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ "hPíhvÆ:>*CJ OJQJaJ  jàðh¡q^hvÆ5 h

æhvÆCJaJ hvÆCJaJ Bö’ ÜÞà : l


~
f
º
8

Ø

Ú




¤
4 ö>€£ôääääääääÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔÔ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ
$
&
Fna$gd!2¶j p ˆ ¢ Ü à


>
‚


R
j
p
r
¸
¾
"

Ú

à



F
h
¢
ª
2 : ¢ ú&i€§ÖÙíð'*+,.34ACZ\]a"öëßë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×ÌÀöëßë×ë×ë×´ë×ë׫´×Ÿ×“×ë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×hš&hvÆ:CJaJhš&hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJh £hvÆ5CJaJhuOÒhvÆ:CJaJ huOÒhvÆCJaJ hvÆCJaJh²'hvÆ5CJaJ h²'hvÆCJaJhvÆ:CJaJ:£¤Öî%b":`Ú’ ´ (ôö6b–>žïßïïïïïïïÐÐÐïÐÐÐßïïïïïï$
&
FC„Úþ`„Úþa$gd!2¶$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ"`fž®Ôî"&6:^`z‚ – ° ´ ¸ â æ &4LR´ü46

óëàÔëÔëàëËÔËàëàëàëÔËëàëàëàëàë¿Ë¿ë¶ë¶ëªë˜t hvÆ5:CJaJhµxdhvÆ5:CJaJh=(øhvÆ5:>*CJaJh=(øhvÆ5:CJaJh¡1šhvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhš&hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJhS>ÌhvÆ5CJaJ h²'hvÆCJaJ hvÆCJaJhš&hvÆ:CJaJ-ž ¢


%œà²†hˆ¤¦Z\óãããÓÓÓÓ»»ÓÓÓ££ÓÓã$
&
FF
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gd!2¶$
&
FD
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gd!2¶$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ
$„S^„Sa$gdvÆ

%t‚ž¡Þßâé÷
°°ÖÚh†ˆ¢¦ºZbÀÆú

---4-F-H-øíøäøØøÍøÁ¸ø­ø­ø¡øäø–ø–ø‹øqø­e­ø­ø­øhxzãhvÆ5CJaJh/¨hvÆ5:CJaJh»,fhvÆ5CJaJ h»,fhvÆCJaJ h²'hvÆCJaJh™
ÍhvÆ:CJaJ hßrhvÆCJaJhvÆ>*CJaJhÌ1LhvÆ>*CJaJ jàðhßrhvÆ5hßrhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJ%\ -H-F æ Î!##
#

# #–#˜#À#†$¬$H%8&:&d&

'ä'ð(ïïïÚÚÚïïïïïïïÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆ
&
FE
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþgd!2¶$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆH-\-`-p-r-’-”- -¤-À-Ö-Ø-Ú- F d f v z Ì Ú Þ ä æ ø ú !!Ì!Ô!

"."þ" ##Z#†#”#–#ž#¾#À#°$â$æ$ú$"%B%L%õíäíõíäíõäõíõÙíõÙÍíÙÁíÙíõÙÍíÙíÙÁÙí³¥š¥šíŒäíÙíäí€íhŸOÔhvÆ:CJaJhZshvÆ:>*CJaJ hvÆ5:CJaJhXYhvÆ5:CJaJh/¨hvÆ5:CJaJhxzãhvÆ5CJaJh²'hvÆ5CJaJ h²'hvÆCJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hxzãhvÆCJaJ1L%N%\%’% %¢%ú%:&B&b&d&f&¢&
'

' 'h'v'x'ˆ'Œ'¸'º'Ü'ê'Ö(Ú(ö(º)Î)Ð)Ò)D*H*R*|*~*‚*ˆ*R+‚+–+˜+œ+À+à+,,:,`,j,óêâ×â×â̾Ìêâ×âêâ×âêâ×âµâ©×âם×â×⒄’êâ×â×âê×â×â×âhJ3hvÆ:>*CJaJ h,[íhvÆCJaJhŸOÔhvÆ5CJaJhtôhvÆ6CJaJhvÆ:CJaJhZshvÆ:>*CJaJ hZshvÆCJaJ h²'hvÆCJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJhÏçhvÆ5CJaJ1ð(F*H*~*˜+f,Ü-Þ-.¼.r0ä1’2p3ø4ú4L5Ê7 8Ç8È8ã8 9;²;
<ïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïå $ ¤a$gdvÆ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆj,r,Ú-Þ-æ-..-.<.=.N.O.j.l.t.u.‡...¿.p0x0Š0¢0>1\1â1˜2º2ò2 303h3t3ö34Ž4’4ô4ú45J5L5P5p5r5¶56,6V6f6¾6Î6î6ø6 7óèàÕÇÕàèàèàèà¾àè²èàèàèàè²èàèàèàèàèàèàè৙§¾àèàèèàèèàèh ¾hvÆ5CJaJh*h¿hvÆ:>*CJaJ h*h¿hvÆCJaJhòchvÆ5CJaJhvÆ5CJaJh
†hvÆ:>*CJaJ h
†hvÆCJaJ hvÆCJaJ h²'hvÆCJaJhc=hvÆ5CJaJ7 7P7h7j7€7„7È7Ê7Ì7Î78

8
8 8888$8&8:8R8†8•8–8œ8½8Å8Ç8È8Ì8â8ã8#949>9S9:F:J:^:`:h:†:²:Ä:à:

;´;¸;¼;øíøäøíøäøíØíøäøíØøíøíØøíøØøäÍ¿´øíøíøíøäøíøí¨í¨ø›‹-hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ hxÂhvÆ5CJaJ hvÆ:>*CJaJh ¾hvÆ:>*CJaJ h ¾hvÆCJaJh ¾hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ h²'hvÆCJaJ hvÆCJaJ1¼;
< <:<><|<~<†<ž<¢<¶<¾<==<=@=B=b=.>2>4>X>¦>X?’?Ì?Ô?Ø?à?ä?ð?ô?@$@î@ò@ñéÚÎÂÚé¶é­éŸ­é”éˆé”éˆé”éÚé|n|n|n|é`h×[;hvÆ5>*CJaJh0ûhvÆ5:CJaJh0ûhvÆ:CJaJh,§hvÆ5CJaJ h,§hvÆCJaJh(ahvÆ5@ˆ*CJaJhó*ÝhvÆ5:>*CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ #
<

< <~<º<=:=<=d=Ê=,>.>Z>¦>?’?Ì?Î?&@æ@è@AºA„B¤BòòââââÒÒÒÒÒÒÒÒââââââÒÒÒÒ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ

„ü„Vþ^„ü`„VþgdvÆò@ú@ AAA^A–A¦A¸A¾AÂAÚAèAòA‚BŠB¢B¤B¸BºBÈBÊBÚBÜBìBîBC
C CC4C6C:C~CŽC¦CÊCæCîCòC DDZD^DzD‚DºDÆDÈDâDEEEšE¼EðâÚÏÚÏÃÏÚÏ·Ï«ÏÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏÚâðâÚ Ú Ã Ú·—‹Ú Ú · ·—‹ ·—Ú háBèhvÆ6CJaJhvÆ5CJaJ h±3hvÆCJaJh®7¢hvÆ5CJaJháBèhvÆ5CJaJh;B4hvÆ5CJaJ h®7¢hvÆCJaJ hvÆCJaJh×[;hvÆ5>*CJaJh×[;hvÆ5:>*CJaJ6¤BºBÊBÜBîBCC6CâCòCÈDøE2F4F^FxGúG˜HšHÆHvIèèèèèØØØØÀÀØ°°°°°°°°$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆ$
&
FH
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gd!2¶$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$
&
FG
Æy„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gd!2¶ ¼EÆEþEF

F0F4F6F:F\FÊFÔFÚFîF:GHG|G‚G^HrH–H˜HšHœH HÄHvIxI~I‚I”I®I°IÚI”JžJâJóëàÔàëÉë¼ë°ë°ë°ë°ë§ëœë‘ë¼ëàëƒtƒi^ë^ë h{7hvÆCJaJ hvÆ5>*CJaJh×[;hvÆ5:>*CJaJh×[;hvÆ5>*CJaJ jbðhvÆCJaJ h%®hvÆCJaJhvÆ5CJaJhdh;hvÆ5CJaJh%®hvÆ@ˆ &
FI
Æ yü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gd!2¶$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆâJêJìJòJþJKRKhK¨KÂKÄLÆLúLþLMM
M MMM2M*CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJh‚XÇhvÆ5CJaJ jàðhLshvÆ5hLshvÆ6CJaJ hvÆCJaJ h{7hvÆCJaJhLshvÆ5CJaJ3˜Q QäQîQR

R¸RÔRêR.S0S4SfSnS S¤S¨SæSúST(TòTúT4UVU\UjUœU UæUöUVVBVrVtV|VœV¢VÆVÈVfW¼WFXNXlXvX”X¨XüX"Y`YbYjYõíáõíõáõíÖíáíõí˶ÂíËí¶ÂíËíËíËí­íËퟓŸ“í‡í­í­í­íõíõíhvÆ5:>*CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJhºFòhvÆ:CJaJhvÆ:CJaJ hºFòhvÆCJaJ jàðhÍb hvÆ5hÍb hvÆ5CJaJ hvÆCJaJ h0ûhvÆCJaJ5"QàQR*S¢S¤STôTöTbUtVvVÈV`W¼W¬XbYdYÈYfZ[¼[¾[À[$\&\|\ïïïïïïïïïïßßïïïïïïïïïßßßïï$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆjYÈYŽZÒZº[¼[Æ[ò[ø["\$\,\|\†^Ü^*`2`4`8`N`V`p`~`€`Š`–`¦`¾`À`Ä`æ`ò`ô`&a,aBa€a‚a¸aÄaÜaâaöab b4b*CJaJ?|\]V]~^€^Ü^f_&`ì`ÀarbtbvbÔbÖb6c4d–d˜dejf¶ffghgjgÔgÖgïïïïïïïïïïïßßïïïïßïïïïßßßï$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ8d@d–dždee eFelepe,fnfvfºfâfôfþf

g g&gFgdgfgpgœg¢gÒgÜghTh«h¯h¹hÁhÌhÏhÓhLjZjÒj(k8kŽkk˜klll"lTlZlblªlðl†mÀmÈmóèàÔàèàËàèàóàÀàÀàÀàÀàÀದ²àÔàèàèàèàšèàèàËààÔàèàèàšèàèàš hˆ%ihvÆCJaJh1;:hvÆ5CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJ h,v®hvÆCJaJhvÆ5CJaJhvÆ5:>*CJaJ hvÆCJaJ h0ûhvÆCJaJh,v®hvÆ5CJaJ8ÖghQhÍhÔjk’klVlêl¼mn’n”no*p¾plqÐqÒqfthtªu¬uv^w°xïïïïïïïïïïïßßßßßßßßßßßßßßß$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆÈmPnŽnn”nšnÆnÊnÞnân ooo(p.p6pîpqLqhqºqÎqàqòqrr¢sÄs4t
yyÌzõíõíáÓÇÓÇÓǼ°¼°¼°¼°¼¤¼°¼°¼°¼°¼°¼°¼í¼ÓÇÓǼ°¼í™ŽÓÇÓǙ hvÆ5>*CJaJ h 8·hvÆCJaJh$_hvÆ>*CJaJh$_hvÆ5CJaJ h$_hvÆCJaJh}lFhvÆ>*CJaJh}lFhvÆ5>*CJaJh}lFhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ h0ûhvÆCJaJ3°x²xyzyÈzà{â{ä{æ{è{ê{ì{î{ð{ò{ô{ö{ø{Z|[|š|L~à~Žòôˆ‚ïïïïïïïïïïïïïïïïïåïïïïïïïï $ ¤a$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆÌzÔzˆ{Ü{à{ø{Z|^|t|v|€|‚|˜|™|š|œ|J~P~X~Z~~~ ~:>JLnŠ”´Üðòô€ €$€@€óèóèàÎàÀ´¦´¦´à›à›à›à†à›à›zà›àn›à›bàbh.ÓhvÆ5CJaJh.ÓhvÆ>*CJaJhÁ$ghvÆ5CJaJhvÆ5CJaJházéhvÆ5CJaJ h\\hvÆCJaJh0ûhvÆ5:CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJ"h•BxhvÆ:>*CJ OJQJaJ hvÆCJaJ h 8·hvÆCJaJh 8·hvÆ5CJaJ&@€F€n€|€.<^lŽœÄæF‚T‚V‚^‚†‚ˆ‚š‚¢‚º‚Ì‚ò‚ƒƒ\ƒtƒ‚ƒŒƒÌƒÎƒÔƒ
„ „6„8„:„>„V„À„ò„ ……F…T…~…„…®…²…Ø…à…2†B†¨†p‡r‡øíøíøíøíøíáíøíáíøíáíáíøíøíøíøíøÓǹǰ¥ø¥ø¥ø¥ø¥ø™ø¥ø¥ø¥øh24ÐhvÆ>*CJaJhq¯hvÆ5CJaJ hCShvÆCJaJhvÆ:CJaJh0ûhvÆ5:CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJh.ÓhvÆ5CJaJ h\\hvÆCJaJ hvÆCJaJ7ˆ‚Š‚̃΃:„€…Ò†Ô†p‡r‡ ‡ê‡"ˆPˆïïïïïïïïâÖÖÖÖ

$$Ifa$gdëc×

„ª„Vþ^„ª`„VþgdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ
r‡ ‡¦‡¶‡è‡ê‡"ˆ$ˆLˆNˆPˆRˆVˆ‚ˆ„ˆˆšˆÈˆöˆøˆúˆþˆ*‰6‰8‰Ü‰Š
Š

Š ŠŠ,Š@ŠBŠ ‹@‹H‹b‹t‹~‹ú‹ŒŒ Œ"Œ(Œ0Œ2Œ4ŒîáÑáÑîáÑáÑʶ­Â¶Â¤Â™Â¶Â­Â¤Â™Ê¶¶¤­¶¤™ʑ…‘z h0ûhvÆCJaJh-hhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hÅ*hvÆOJQJhvÆ6OJQJhvÆ5OJQJhÅ*hvÆ5OJQJ hvÆOJQJ

h+'hvÆ-h+'hvÆ5CJOJQJaJhvÆ5CJOJQJaJ"h‰lohvÆ5:CJOJQJaJ0PˆRˆ„ˆÆˆúˆ,‰Ú‰

Šnbbbbbb

$$Ifa$gdëcבkd‚$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþ ÖÖ ÿæææÿæææÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
FaöpÖ ÿæææÿæææytëc×

Š Š.Š‹D‹d‹ø‹ Œˆ||||||

$$Ifa$gdëc×vkdJ$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöytëc× Œ"Œ$Œ;Ž<Ž=ŽlŽ¡ŽÀØ‘Ú‘z’|’ˆ{kkkkkkkkk{$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ

„ª„Vþ^„ª`„VþgdvÆvkdÝ$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöytëc×

4Œ6Œ8Œ`ŒbŒ~Œ;Ž@ŽXŽZŽjŽlŽ¯Ž¹Ž»Ž‚„°´¾ÄÌn‘€‘Ô‘à‘:’z’|’´’¶’Þ’à’øíàíÔíøƺ¬ºø¡ø¡ø˜ø¡øŒ¡øŒø¡ø¡zm]m-h+'hvÆ5CJOJQJaJhvÆ5CJOJQJaJ"h‰lohvÆ5:CJOJQJaJhâ …hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hâ …hvÆCJaJh0ûhvÆ5:CJaJh0ûhvÆ:CJaJhd-hvÆ5:CJaJh-hhvÆ5CJaJhâ …hvÆ@ˆ FaöpÖ ÿæææÿæææytëc×

$$Ifa$gdëc× à’â’ “8“:“<“L“v“z“‚“†“”“î“ô“L”x”z”|”–”¦”¨”ƔȔ֔ì”D•T•l•„•¬•¾•À•Â•Î•ø•¦–À–Ô–T—V—X—|—~—‚—„—ïÝÐïɾ²¾ª¾²¾ª¾²¾É¾²¾²¾ª¡¾ª¾ª¾²¾É¾²¾²¾ª¾É–‡w-h¸çhvÆ:CJ OJQJaJ h¸çhvÆCJ OJQJaJ

h¸çhvÆhvÆhvÆ5OJQJ hvÆOJQJhÔKÚhvÆ5OJQJ hâ …hvÆOJQJ

hâ …hvÆhvÆ5CJOJQJaJ"h‰lohvÆ5:CJOJQJaJ-hâ …hvÆ5CJOJQJaJ,z”|”D•À•ˆ||

$$Ifa$gdëc×vkd8$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöytëc×À•Â•x–V—ˆ||

$$Ifa$gdëc×vkdË$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöytëc×V—X—Z—\—^—`—b—d—f—h—j—l—n—p—r—ˆƒyyyyyyyyyyyy $ ¤a$gdvÆgdvÆvkd^$$If–FÖÖ0ºÿ¸¶#þþÖ0ÿÿÿÿÿÿ ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
Faöytëc× r—t—v—x—z—|—~—´—˜˜˜5˜À˜ ™!™Pš››J›ê›zœØœÚœõõððððèèààÐÐÐÐÀÀÀÀÀÀÀÀ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ $a$gdvÆ $a$gdvÆgdvÆ $ ¤a$gdvƄ—†—˜˜˜˜4˜5˜]˜f˜˜Š˜Â˜Ã˜æ˜õ˜!™#™š.š0šLšNšlš›$›H›N›è›î›œœxœ€œ‚œïàØÍ¿°¿Ø§Ø§ØœØØ…§ynnØnØyenØnYnØnh¤bÌhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ h38#hvÆCJaJhAWŽhvÆ:CJaJ hAWŽhvÆCJaJhAWŽhvÆ5CJaJ jàðhuÙhvÆ5hvÆ5CJaJhœ6hvÆ5:>*CJaJh µhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ "‚œŠœÊœàœžžž@žŠžÄž.Ÿ6Ÿ8Ÿ>Ÿ¤ŸÄŸÆŸÐŸÒŸ( Ú

¡ ¡¡0¡:¡€¡¡ ¡®¡È¡Ô¡¢¢,¢4¢7¢9¢:¢a¢d¢h¢øíøßøÓøíÇøíÓøíøíøíøíøºí®íøíø¢íø™ø™ø‹ø€øtkíhvÆ:CJaJhÙ>hvÆ:CJaJ hXÒhvÆCJaJh`HIhvÆ5@ˆhvÆ5:CJaJ h38#hvÆCJaJ hvÆCJaJ*ڜ
vžŒž~Ÿ€Ÿ2¡9¢:¢b¢„¢ ¥ø¥î¦°§è§p¨’¨”¨Ô¨©ø©lªÈªÊª

«ïïïïïïïïïïïïïïïßßßßïïïïïïï$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆh¢†¢‘¢˜¢™¢š¢¥(¥*¥,¥P¥f¥~¥‚¥¸¥¦¼¦Ò¦Ü¦ì¦ò¦,§.§0§2§R§V§X§Z§d§‚§ª§®§¶§º§æ§è§ì§@¨l¨p¨øìà×àøË×Àµøµøµøµìµì×µªøµìתìµìµøŸ‘‚‘øth×hïg’hvÆ5CJaJhïg’hvÆ5@ˆ CJaJhœ6hvÆ5:>*CJaJh µhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hÆdhvÆCJaJ h38#hvÆCJaJ hXÒhvÆCJaJhXÒhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJh63ŸhvÆ5CJaJhÆdhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ(p¨¨’¨”¨´¨¶¨È¨Ê¨Ð¨Ò¨Ø¨©©b©f©Ž©”©š©œ©ö©ü©4ªpªŽª’ªÈªÊªèªêª«
«

««þ¬*­.­v­ˆ­Œ­’­–­Ü­ø­ü­®)®õíäÖõÉõÉõä¾í¾í¾í¾í¾í¾íäõíäÖõÉõäõíäí¾í³¨š‹€í€í h4FwhvÆCJaJhœ6hvÆ5:>*CJaJh µhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ h38#hvÆCJaJhïg’hvÆ@ˆ CJaJhïg’hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hïg’hvÆCJaJ-

««Z¬ú¬ˆ­Š­Œ­Ü­}®ä®å®#¯$¯–°ü°þ°v±x±°±Æ²ä²¼³ïïïïßßßßßßßïÇÇïß·····$„S„Wþ^„S`„Wþa$gdvÆ$
&
FJ
Æ yS„S„Wþ^„S`„Wþa$gd!2¶$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ)®4®€®˜® ®£®¥®¦®©®Ç®Î®ã®å®æ®ü®þ®¯¯!¯"¯#¯$¯C¯F¯°Z°^°z°–°¬°²°Æ°È°ô°ö°ú°ü°þ°±&±Z±\±v±~±óëàëàëàëàëàëÕëàǺǺ뱥±ëšëŽë¥±šëŽ…šëšzëÇnë±hÝD·hvÆ5CJaJ jbðhvÆCJaJhvÆ5CJaJhå@2hvÆ5CJaJ hå@2hvÆCJaJhå@2hvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhÝD·hvÆ@ˆ CJaJhÝD·hvÆ5@ˆ CJaJ jaðhvÆCJaJ h4FwhvÆCJaJ hvÆCJaJh4FwhvÆ5CJaJ+~±®±´±º±² ²$²>²t²v²¤²¦²¨²Ä²Ê²à²â²ä²è²º³À³Ô³Ø³

´^´`´p´µ:µšµÊµÞµ ¶¶>¶v¶¢¶¨¶ì¶î¶ð¶·.·0·8·l·r·x·z·|·ª·º·Ì·Ð·Ô·Ö·î·¸
¸

¸óêâ×â×Ë×ËÂâË×â¹®¢â×â×âזÂ×âÂâÂâ×â×â×â×â×â–âêóê×â×âז®–ז®hCzhvÆ5CJaJhCzhvÆ>*CJaJ hCzhvÆCJaJhvÆ>*CJaJhvÆ5CJaJh3(hvÆ5CJaJ h38#hvÆCJaJ hvÆCJaJhvÆ:CJaJh»êhvÆ:CJaJ;¼³µÔµ¤¶0·n·–¸|¹
º

º^º`º4»¼`¿ú¿ü¿þ¿À~ÀïïïïïïïïïßË····§§§§$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆ$
ÆS„S„Wþ^„S`„Wþa$gdvÆ$
Æü„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gdvÆ$„ª„Wþ^„ª`„Wþa$gdvÆ$„S„Wþ^„S`„Wþa$gdvÆ

¸ ¸¸¸B¸J¸P¸x¸z¸|¸”¸š¸¹¹¹>¹T¹l¹z¹–¹°¹Æ¹Ê¹

º ºº\º€º¶ºÀº$»T»‚»†»Œ»ê»ì»P¼š¼Ä¼Ú¼þ¼v½Î½Ò½Ô½Ü½F¾l¾n¾p¾óèóàÕèóÌÕèàèàÌàÌàèàèÀèàµà§à™àèà™Žàèàèà€àèàèàèàèàèŽh§|ÆhvÆ5:CJaJ hÐtêhvÆCJaJhÐtêhvÆ5:CJaJhúhvÆ5@ˆ CJaJ jcðhvÆCJaJho=’hvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hCzhvÆCJaJ hvÆCJaJ h38#hvÆCJaJhCzhvÆ5CJaJ2p¾r¾„¾À¾Æ¾à¾î¾^¿f¿z¿š¿º¿ø¿ú¿þ¿ÀÀÀÀCÀFÀeÀfÀ|À}ÀÀÍÀåÀæÀëÀÁ ÁÁÂPÂTÂ~†ÂôæÛÓÛÓÛÓÅÓÛÓÛº¯¡’¡ÓۅÛyÛÓÛÓÛÓm_mÓÛÓÛÓhfaëhvÆ5:CJaJhfaëhvÆ:CJaJhÙy¿hvÆ5CJaJhÙy¿hvÆ@ˆ*CJaJh µhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhÐtêhvÆ5:CJaJ hvÆCJaJ h38#hvÆCJaJhô3hvÆ5@ˆ(CJaJhvÆ5@ˆ(CJaJ%~ÀÎÀçÀèÀÁ€Â„ÆôøĜÅêÅHÇJÇ´Ç6ÈÆÉMÊNÊfÊÎÊÏÊëÊ-Ë ÌïïïßßßßßßßßßßßßßÕïïïïßßß $ ¤a$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvƆÂÔÂÖÂØÂðÂ$Ã4ÃNÂÌòÃ

Ä@ÄXĀĊĶÄÆÄÈÄ ÅðÅúÅÆtƆƔƖƮưÆìÆüÆFÇPÇ´ÇÒÇ4È:È>È@È~ÉÄÉÆÉÈÉÐÉLÊMÊOÊQÊõíõíõíâõíÖíõíõíõíõÍíõíõíõíõíõíõíÖíõíõíõíõ°¡’„h µhvÆ5:CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ hvÆ:>*CJ-OJQJaJ-"h,hvÆ:>*CJ-OJQJaJ- hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJhfaëhvÆ:CJaJ hÞ¡hvÆCJaJ hvÆCJaJ h38#hvÆCJaJ/QÊeÊfÊiʭʽÊÇÊÒÊÓÊëÊ#ËÌx̦̐ÌÄÌÜÌôÌþÌ

ÍÍNÍTÍŠÍŒÍŽÍÍœÍžÍ Í¢ÍºÍ¼Í¾ÍÂÍäÍüÍÎÎ(Î5ÎKÎMÎðâÚÏöڭ¡ÚÏÚÏÚϕÏÚÏڌÚÏÚÏÚÏÚÏÚÏځÚÏÚÏuÚρÚhl%hvÆ5CJaJ hl%hvÆCJaJhvÆ5CJaJhÊÝhvÆ5CJaJh¡QhvÆ:CJaJhvÆ:CJaJh¡QhvÆ@ˆ CJaJh¦ [hvÆ5CJaJ h38#hvÆCJaJ hvÆCJaJh µhvÆ5:CJaJhœ6hvÆ5:>*CJaJ* Ì Í¼Í"ÎiÎjΆιÎ6ÏoÏÑÚÑÜÑÓÓ.ÓzÔTÕþÕ ÖpגؓةØïïïïïïïïïïïïïïßßßßßÇÇßß$
&
FK
Æ y¥„¥„Wþ^„¥`„Wþa$gd!2¶$„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆMÎVÎWÎ^ÎnÎv΅Î8ÏDÏPÏ0Ñ6Ñ<ÑDÑJÑ\ÑÜÑäÑ(҂ҒҴҶÒîÒÓÓÓ*Ó,ÓóèÜÔÈ¿Ô¶©ÔèÔèԝԒ†’z’ÔmÔbÔT¿hfChvÆ:>*CJaJ jaðhvÆCJaJh(N¶hvÆ@ˆ*CJaJ jbðhvÆCJaJh^ éhvÆ5CJaJ h38#hvÆCJaJ hvÆCJaJh^ éhvÆ:CJaJ7©ØèÚnÛ ÜôÜfÞhÞÀÞ¾ßÔàTâVâvâÚâüâ¢ãºæ¼æ6ç(èÄè2ë4ëpëìíïïïïïßßßßßßßßßßßßßßßßßßßß$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ü„Wþ^„ü`„Wþa$gdvÆæÚèÚêÚìÚ ÛÛÛ&Ü*Ü<ÜJÜhÜ|܆ÜòÜú܆ÝÆÝÚÝ

Þ>ÞDÞnޖ޼ÞÀÞÆÞdßfßhßvߒ߼ßÂßà@àJàøíäØÏíøĸĬÄøÄøÄ¡•¡¸¡øŒŒøÄøui^ÄøÄiø hTfhvÆCJaJh38#hvÆ5CJaJhTfhvÆ5CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ:CJaJhD`ŸhvÆ5CJaJ h1B»hvÆCJaJh1B»hvÆ:CJaJh1B»hvÆ5CJaJ h38#hvÆCJaJhvÆ5CJaJhLshvÆ5CJaJhvÆ6CJaJ hLshvÆCJaJ hvÆCJaJ$Jàtàvàœà à¸àÒàØàÚàÞàààâàèàœážáâ â\âtâã*ã<ã\ã^ã ã°ãÜãäÜäÞäîäåLåNå°åbæzæÂæúæþæ2ç<çðçúç&è>èÂèÈèÎèÐè
ééêê,ê4ênêrêõíäíÙÍäõÙíÙíÙíÙÁíµíÙíÙíÙíÙ©Ùí©íÙíÙÍÙíí’íÙíÙíÙíÙíÙíÙíÙíÙí hvÆ5:CJaJh
hvÆ:CJaJh QhvÆ5CJaJh QhvÆ:CJaJhd\chvÆ5CJaJh38#hvÆ5CJaJ h38#hvÆCJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hTfhvÆCJaJ9rêë ë ë"ë:ënëpëtëâëííííítíví|íÊíÜíìíúíþíî&î4î6î\îŒî°îºîï0ï8ïnï’ï¤ïÄïàïõíáÖíÍÁíõíõ¶«Žíõíõíõíõíõ‚õíyímíbmímb h$BhvÆCJaJh$BhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJh38#hvÆ5CJaJhœ6hvÆ5:>*CJaJh µhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhßShvÆ:CJaJhvÆ:CJaJ h
hvÆCJaJh
hvÆ5CJaJ hvÆCJaJ h38#hvÆCJaJ&í íívíŽîØî2ï”ïâï¬ð®ðñøñ,ò²ò´òîò4óÆóïïïßÏÏÏÏDz²²²²¢¢¢$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆgdvÆ $a$gdvÆ$„ü„Vþ^„ü`„Vþa$gdvÆ$„S„Vþ^„S`„Vþa$gdvÆ$„ª„Vþ^„ª`„Vþa$gdvÆàïäïèïìïªð¬ð®ð°ð´ðñññrñ¢ñ¨ñ´ñ¸ñüñ(ò´ò¸òºòÄòîòÊóÔó<õøëÛÌÁø¶¨™‚ysysysisibVisLshÀ|°hvÆ5CJh1ïhvÆ5:CJ
hvÆ:CJh1ïhvÆ:CJ
hvÆCJh1ïhvÆCJ h1ïhvÆCJaJhvÆ5:>*CJaJh<`&hvÆ5:>*CJaJh<`&hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hÊ:êhvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ hvÆCJaJÆóüóhô4õBöF÷H÷‚÷ ø‚ø„ø¨øLùÞùàùú@ú`ûbû–ûüý
ýJý¨ýdþfþïïïïïïïïïïßßßßßßßßßßßïïïïï$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ<õFõ‚ö˜ö¶öÎöD÷H÷L÷N÷Z÷‚÷„øŠøœøžø¦ø¬ø¼øÈøÔøôøþø
ù ùJùÜùæùðùòùüùú
úú4úDúû>û@ûBûhûŠûŒûõïèïèïá×áË×ï´©ÂïÂïŸÂïŸï´´†ïŸïÂ|ès´©h'qhvÆCJh'qhvÆ5CJhf=whvÆCJh±m\hvÆ56@ˆ hvÆ:CJ
hvÆ5CJ
hvÆCJhñ'îhvÆ5CJ*Œû”ûšûÆûÔûüü ü"ü:ü>üJüLüxüzü|ü¨ü¸üôüýýý
ý ýý ýHýJýNý¬ý¼ýÄýÆýÒýØýbþlþpþ|þöþxÿ†ÿ°ÿÊÿJZ¨Ä0@VjõïæïæïæïæïßïæïæïßïßïæØÎØÂÎعï¯ïߦï¦ï¦ï¦ïœï’ïˆïˆïˆïˆïh
n'hvÆ5CJh•w'hvÆ5CJh‘_:hvÆ5CJhºuIhvÆCJhºuIhvÆ5CJh1ïhvÆCJh1ïhvÆ5:CJh1ïhvÆ:CJ
hvÆ:CJ
hvÆ5CJh_lyhvÆCJ
hvÆCJ h'qhvÆCJaJ4fþŠÿŒÿfâdfzÂÀ¼ ¾ R T þ
ïïïààïïÈÈÈïïﰜ°$
Æ3 „3 „Éý^„3 `„Éýa$gdvÆ$
&
FN
Æ 3 „3 „Éý^„3 `„Éýa$gd!2¶$
&
FM
Æ 3 „3 „Éý^„3 `„Éýa$gd!2¶$
&
FL„¾ý`„¾ýa$gd!2¶$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆjxz¨¸&<>Dâìð*Nlv~V¾ÀÂ
P r ˜ ¸ ¾ ä V
þ




õïæÚæÐÉÀæÚæÐÉÀæÚæÐÀæïæï·ï·­·ï£·ï™ïÉï£ï™ï‘ˆ|hX_úhvÆ5:CJhvÆ5:CJ hvÆCJaJh+\§hvÆ5CJh+\§hvÆ:CJh‰hvÆ5CJh‰hvÆCJhIhvÆCJ
hvÆ5CJhk}æhvÆ5CJhk}æhvÆ5>*CJhk}æhvÆCJ
hvÆCJhœQThvÆ:CJ+þ


p
Ú
f

Ö
"üFütæçè® Êô

d>ïïßßßßßßßßßßßßͽ½½½½½$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý¤<^„7`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ



6
:
t
®
Ø
Ú
Þ
d

t

z

„

¬

î

€
„
À
Ò
Ô
Ü
ô
"&(*FNVZlnprvòìâÛìÐÄл´ì©¡©¡©¡©¡©¡©•Œ©¡ƒìxm¡mxa¡m¡xhuÚhvÆ5CJaJ huÚhvÆCJaJ hjJ-hvÆCJaJh„ ‹hvÆCJhvÆ5CJaJhQx-hvÆ5CJaJ hvÆCJaJ h|5šhvÆCJaJ
hvÆ5CJh|5šhvÆCJhÈG“hvÆ5CJaJ h:>òhvÆCJaJ
hvÆ:CJh|5šhvÆ:CJ
hvÆCJhX_úhvÆ5:>*CJ&vx”–ºÂúü06Xptv¤¶*DVhjž²ü-"(=>]^_hksŒ™š¤ÆæèêøëàÕøÕøàøàɾÉàÉàøàøµªøµøàøàøàž“ø“µàøàøàøžàø‹€ h*”hvÆCJaJ hØ'MCJaJ hÙ-hvÆCJaJhÙ-hvÆ5CJaJ h‚dyhvÆCJaJhvÆ5CJaJ h¡ hvÆCJaJh¡ hvÆ5CJaJ hjJ-hvÆCJaJ huÚhvÆCJaJhuÚhvÆ@ˆ(CJaJ hvÆCJaJ-ê B „ ª ´ ,.0$jþ@TVZ^`bdhjlóåÝÏÄݹݰݹ¤¹Ý¹Ý¹Ý¹Ý ™ÝćÝrbR-hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ -h„OÊhvÆ:CJ OJQJaJ h„OÊhvÆCJ OJQJaJ
hvÆCJ"hz%ÄhvÆ:>*CJ OJQJaJ

hz%ÄhvÆhvÆhuÚhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ hjJ-hvÆCJaJ hvÆ5:CJaJh*”hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhÈG“hvÆ5@ˆ(CJaJh*”hvÆ5CJaJ>@BDFHJLNPRTVXZ\^`b¬®°,÷òòòòòòòòòòòòòââ÷Ú÷òÍââ

„7„Éý^„7`„ÉýgdvÆ $a$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆgdvÆ $a$gdvÆlª¬®°¶"*,@Bnr|Ž ª®´¼ÐØúü .pÒñæÛÓŶªÓ¡•ŠÓ}Šq¡ÓŠÓŠÓŠÓŠÓ}Óh\ÓQ hKkhvÆCJaJhvt’hvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhÙ hvÆ5CJaJhÙ hvÆ@ˆ(CJaJ hÙ hvÆCJaJh MhvÆ5CJaJhvÆ5CJaJhvÆ5:>*CJaJh‹q5hvÆ5:>*CJaJh‹q5hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJ hÕtJhvÆCJaJ h„OÊhvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -,š¶Ò.lªFH`ê’Òªìâx z š !^"h#

$Ä$ïßßßïïïïïïïïïïïïïßßïïïïïïï$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆÒÔÚÞàè"R`¨¸HN`î:f ²´ÎÐڈ¨´Ðð,:t€¤ì*-L-V-‚-ž- -Â-Æ-î-ô-þ-

@ v x z € øíøíøíøíáíøíøØÌøíÀíøµíÀíøí¨øœøíøíøíøíøøíøíøíøíøíøíøíøØhêvhvÆ5CJaJhx%AhvÆ5CJaJhx%AhvÆ@ˆ(CJaJ hx%AhvÆCJaJhcìhvÆ5CJaJhvt’hvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhæ:{hvÆ5CJaJ hKkhvÆCJaJ hvÆCJaJ8€ š !@!ü!"l"‚"†" "®"Ü"Þ"ä"æ"f#l#p#†#Î#$°$Â$Ä$Æ$Ð$.%0%2%4%ª%ò%b&~&8'h'˜'š'ª'è'þ'óëâëâë×ë×ë×ë×ë×ë×Ë×ë×ë×À²£—Œâë€ë€ëtë×ë×hhKkhvÆ5CJaJh*8²hvÆ:CJaJh—d^hvÆ5CJaJ h—d^hvÆCJaJhvÆ5:>*CJaJh‹q5hvÆ5:>*CJaJh‹q5hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJh6+ hvÆ5CJaJ hKkhvÆCJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJhvt’hvÆ:CJaJ(Ä$Æ$È$0%8&‚&ä&'8'h' (B(¸(

*T+V+r+h,-¾-".$.\.¤/¦/ä/Ì1ïïïïïßßßïïïïïïïïïïïïïïïïïï$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆþ'
((("(((*(:(@(H(´(¾(Â(Ä("),)@)ž)Ü)
** +R+T+V+r+v+¢+ª+¬+®+(,4,P,f,l,˜,š,œ,ü,"-B-r-š-ž-º-È-â- .".$.\.`.x.Œ.¨.õíáõáõáõíõíõíõÕíõíõíõíõÌÀí´©õíõá©áí´ íõíõíõí íõíõÌÀí ”íhz&ihvÆ5CJaJhvÆ5CJaJ h
?BhvÆCJaJh
?BhvÆ5CJaJh*8²hvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhÓ\
hvÆ5CJaJhKkhvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hKkhvÆCJaJ7¨.´.¶.N/`/b/n/p/Š/Œ/Ž/¢/¦/¨/ª/¸/ä/ê/þ/0j0R1¶1Ì1Î1Ú1222&2(2*2.202œ2V3¦3¨3æ3H4T4j4õêâÖêÊõÁõÁõⶨ¶¨âêâêâê⶚‹‚âÁâšâvÁâjêâêâÁh&hvÆ:CJaJh5±hvÆ5CJaJhvÆ:CJaJh‹q5hvÆ5:>*CJaJh‹q5hvÆ5:CJaJhPAÅhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJhKkhvÆ5CJaJhz&ihvÆ5CJaJ hvÆCJaJ hKkhvÆCJaJ hz&ihvÆCJaJ)Ì1Î1Ð1*2œ2T3V3¦3æ3ê4
54565¼5^7Ô7L8Ø8Ú8 9 :r:¾:À:ïïïïïïï××××ïïïïïïïïïïÏÊgdvÆ $a$gdvÆ$
&
FO
Æ á„á„Vþ^„á`„Vþa$gd!2¶$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆj4254565t5x5¸5º5¼5*606:67"7,7h7Ò7Ø7J8P8Ö8Ü8
99$9B9„9†9¨9¶9ì9ð9

::p:t:x:z:|:¾:²;â;6<øíøáØøØáøíÌíøÌøíøíøíøØÀØøíøíøíøíøíø±¡‘‚øuøhzFÌhvÆ@ˆ(CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ -hOo-hvÆ:CJ-OJQJaJ-hOo-hvÆCJ-OJQJaJ-h5±hvÆ:CJaJh&hvÆ5CJaJhvÆ:CJaJh^:ØhvÆ:CJaJ hKkhvÆCJaJ hvÆCJaJ*À:Â:b;ò;f?’?Ô?Ö?@U@‰@êBLCNCtCÐCRDTDvDúêêêêêêêêêêêêêêêêêêÚÚÊÊ$„„Vþ^„`„Vþa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆgdvÆ66>x>à>è>ð>$?’?š?Ô?Ö?ð?@@@:@F@R@U@V@m@öîãÕÆÕ»¯»î»î»¯»î»£»£ö£»£»î»î»î՗㎂ãîwîwîãî h*p"hvÆCJaJhêo hvÆ:CJaJhvÆ:CJaJhvÆ5:>*CJaJh ?hvÆ5CJaJhŽoohvÆ5CJaJ hŽoohvÆCJaJhK!úhvÆ5:>*CJaJhK!úhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhvÆ5CJaJ+m@ˆ@‰@Š@ž@½@¾@¿@Â@ªBêBìBúBC"C.CPCzCÐC D"DRDTDtDzD~D’DÐDúDüD&E0E¦E´EôE.F8FTFÄFGBGDGHGVGóëàëÕëÕëÕëàëÉëÉëÀàë·ëÀ«ÀëŸë‘…ëÕëÕëÕëÕëÕëzo‘ hëèhvÆCJaJ jaðhvÆCJaJhëèhvÆ:CJaJhëèhvÆ5:CJaJhX/ÀhvÆ5CJaJh™O‰hvÆ:CJaJhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJhêo hvÆ5CJaJ h*p"hvÆCJaJ hvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhZœhvÆ5CJaJ+vDÐDàDüDþD&E¦E8F”FÄF@GBGXGhHúH¢IJ„JÌJï××ïï¿¿¿¿¿³£££££££$„Á „Wþ^„Á `„Wþa$gdvÆ
$„^„a$gdvÆ$
&
FQ
Æ > Á „Á „Wþ^„Á `„Wþa$gd!2¶$
&
FP
Æ > Á „Á „Wþ^„Á `„Wþa$gd!2¶$„„Vþ^„`„Vþa$gdvÆVGXG¦G¨G$H&H(H*H,HHHJHLHRH`H‚HH’H”H¨H°HÊHÚHøH

I4I6IDIRIbIàIðIŠJÊJâJ KRKTKVKXK\KvKxKL
LLõíâÖâíâíÈ¿âí±íâíâ¥íâ¥âíâíâíâíœíâíâí⑆íxõíœíhëèhvÆ5:CJaJ jbðhvÆCJaJ h~hvÆCJaJhvÆ5CJaJhëèhvÆ5CJaJh~hvÆ56CJaJhvÆ6CJaJhëèhvÆ56CJaJhëèhvÆ6CJaJ h*p"hvÆCJaJ hvÆCJaJ hvÆ5:CJaJ,ÌJTKVKxKIL°L4MjNêNìNO¸OºOÖO¸P0Q R„RÂRDSdS|S~SïïïïïïïïßßßïïïïïïïÈÈÈï$
&
FR
Æ> „ø „Éý^„ø `„Éýa$gd!2¶$„„Vþ^„`„Vþa$gdvÆ$„Á „Wþ^„Á `„Wþa$gdvÆLL!L"L%L3L6L8LFLLLMLTLULtLuLL³LÆLËLÐL×L M
MMMNhNpNªNèNêNìNOOO4OHOJOºO¼OÀOÖOÜOPóêóâÔÉâ¾âɲâÉâÉâɦÉâɦɦâÉâÉâÉ⚑Éâ…ÉâzâoâÉ hvÆ5:CJaJ jcðhvÆCJaJh*p"hvÆ5CJaJhvÆ:CJaJh™O‰hvÆ:CJaJhBhvÆ5CJaJhÝ:hvÆ5CJaJ hvÆ56CJaJ h*p"hvÆCJaJh©xhvÆ56CJaJ hvÆCJaJhvÆ6CJaJh©xhvÆ6CJaJ+PPDPJPhPnPtP”PœP²PÚP.Q8QLQRDRHR‚R„RˆRÄRÊRÎRÞRàRS SSBSDSFSbSfS|S~S‚S„SÖSÜS†T–TžT T°T´TóèàÔËà½à½àèà´à©à´’àèàèàèà´à’àèàèà‡à|àèpèà´àh¡mhvÆ:CJaJ hvÆ5:CJaJ ha™hvÆCJaJ h;¿hvÆCJaJhBhvÆ5CJaJ hBhvÆCJaJhvÆ5CJaJhuS-hvÆ56CJaJhvÆ6CJaJhuS-hvÆ6CJaJ hvÆCJaJ h*p"hvÆCJaJhuS-hvÆ5CJaJ,~SÖSÎTÄU¦W¨WXêX¶Y[”[–[˜[Ü[ê\ì\

] ]j^,_ _¢_Þ_G`ïïïïïïïïïçâÚÊÊÊïïïïïïïï$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ $a$gdvÆgdvÆ $a$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ´TÌTÔTÖTàTöTU U2ULUbUdUhUŽU˜U°UÂUÊUdVV’V”VÂVÆVÔVÖV^W®WXX XÄXðX´Y¼Y [ [[[õíõáõÕõáõÕõíõíõáíõÉÀÉõíõíõíµ§íÀíõíõíõ›õ›íÀíŽ~-hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ hô&øhvÆ5CJaJha™hvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJh¡mhvÆ5CJaJh>-âhvÆ5CJaJh¡mhvÆ:CJaJ hvÆCJaJ h*p"hvÆCJaJ-[”[˜[œ[ž[Ü[ä[ú[N\^\Ž\¼\è\ê\ò\
]

]]]&]4]V]‚]„]†]–]¤]â]^^^h^n^þ^_(_*_0_ñéÛÒÃéºéºé­é¢éҖé‹é‹‹é‹sé‹gé‹é‹éº\é hÙ$óhvÆCJaJhÙ$óhvÆ5CJaJh[\ÉhvÆ5CJaJh·
ehvÆ5CJaJ h·
ehvÆCJaJh[\ÉhvÆ:CJaJ ho9hvÆCJaJho9hvÆ@ˆ(CJaJhvÆ5CJaJhÙ$óhvÆ5:>*CJaJhvÆ:CJaJhÙ$óhvÆ5:CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ $0_X_h_¨_â_ä_è_ø_` ```"`&`F`G`J`‚`ƒ`…`ž`±`ë`ô`õ`ø`ú`aaa-ab2b@bRbfbjbnbpbŽbb–b¨bªbÆbÒbÔbõéáØáõáõÌáõÀµÀ¬ØáµØá¬áØ áõáÀ¬õáõÀõÀ¬•¬Ø‰¬Àõ{õáhg5ÒhvÆ5@ˆ(CJaJhI./hvÆ:CJaJ hÊpkhvÆCJaJhÙ$óhvÆ:CJaJhvÆ5CJaJ hÙ$óhvÆCJaJh·
ehvÆ5CJaJhÙ$óhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ hvÆCJaJh[\ÉhvÆ5CJaJ h·
ehvÆCJaJ.G`ƒ`ç`è`õ` ahbjbbÔb0d¦e¨eÔeÈfzh,j.j0j2jRj¬jXkZlòlôlïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïïç $a$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆÔbØbcc.c0cfc|cc¤c¦cÈcÌc.d6drdtd–dšdÄdÊdde®eØeôe2fHftfžfÄfÆfÎfVgœgžgPh~h¨hªhÎhîhúi8jVj\jhjªj°j2k4kHkTkVk\krktkvkõèÝÑÝÉÝõÝÉÀÉÝÉÝÉÝÉÝÉÝÉ·«ÉÝ«ÝÑÝÉÝÉݟɒÝÑÉÝÉ·ÝÉÝÉÝÉÝÉÝÉÝÉÝhV%UhvÆ@ˆ ehvÆ5CJaJ h·
ehvÆCJaJhg5ÒhvÆ@ˆl@lFlHlXl^lplˆlšl¦l¬l®l¸lÒlÔlÚlòlôlTm\m†mŒm¸mæmn n"nXnºnÂnþno"o&oPoVoðo2p4p:p^pdpŽpÆpÒqr
róëàë×àóÌëÌóàëàÀàóÌóàóëÌàë·ë©·œë×ëÌëàëàëàëàëàë·ë©·œëàëhvÆ:CJ OJQJaJ hD6hvÆ@ˆ ehvÆ5CJaJ hÁ.hvÆCJaJhvÆ5CJaJ h·
ehvÆCJaJ hvÆCJaJhÁ.hvÆ5CJaJ6ôlölTmVmˆm¸m"n¼n2p4p`ppÂprRrTrVrör†sÊsÌsøsvDwïïßßßßßßßßßßß×ÒÒïïïÊïïï $a$gdvÆgdvÆ $a$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ
r rRrFsvs¤s°sÌsÒsösøsüsþsvvvv|v¦vBwJw`wlwnwrwtwzw wªwêwx"xŽxx’xïàØËØÂØ´¥´Ø™’‡~x~n~xcØcØcØcØcWcØcØh:k
hvÆ5CJaJ h hvÆCJh¤}«hvÆCJ h¤}«hvÆCJaJ
hvÆ5CJh 8phvÆ5CJaJh1}ñhvÆ5:>*CJaJh1}ñhvÆ5:CJaJhvÆ5CJaJhzFÌhvÆ@ˆ(CJaJ hvÆCJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ "Dwx’x¾xâx&yPy~y€yÊyäy&zFzHz|¬|L}Ô}ž~ ~â~ïïïïÏÏÏï¿¿¯¯¿¿¿¿¿¿¿¿$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ $
&
FS
Æ ±n„n„Éý5$7$8$9DH$^„n`„Éýa$gd!2¶$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ ’xšx¼x¾xÂxÖxâx$y&yNyPy|y~y†y–yÈy z&zDzFzXzlz{.{|{’{¤{À{ |6|8|h|j|¨|ª|ò|(}*}H}°}º}è}ö}~òãòÛÒÌŻŻŻۯ¥ÌžÌ•Ì‹Ì‹Ì‹Ì‹Ìž‚Ì‚Ìw̞̞̋ÌnÌhþ}hvÆCJ jàðhúOöhvÆ5h$DnhvÆCJh$DnhvÆ5CJh~FhvÆCJ
hvÆ5CJh›%shvÆ:CJh~FhvÆ5:CJhðdmhvÆ:CJ
hvÆ:CJ
hvÆCJhðdmhvÆCJ hvÆCJaJh1}ñhvÆ5:>*CJaJh1}ñhvÆ5:CJaJ+~~~~f~Ž~¢~¶~šÒ0bhX‚z‚™‚‚«‚˜…¤…Î…Ú…ö…ü…
†

†4†6†@†L†P†\†^†v†€†¤†¨†Ô†t‡Ž‡‡’‡jˆŽˆ¤ˆÈˆ‰øñøëáëøë×ë×øÎëøëøë×ë»벨럲“‰²ë²ëëøë‰øvëøë‰ëh²oÂhvÆCJhÌhvÆ:CJh²oÂhvÆ5CJh²oÂhvÆ5:CJhvÆ56CJh(ÏhvÆ6CJh(ÏhvÆCJ
hvÆ:CJh(ÏhvÆ5:CJhÜ4hvÆCJh~FhvÆ5CJhBohvÆ:CJ
hvÆCJ
hvÆ6CJ
hvÆ5CJ.â~D€dX‚Y‚÷‚@„Æ…È…ø…x†`‡Ø‡8ˆšˆœˆxŠzŠ¤‹¦‹¶¸žŽ Žj‘l‘h“ïïïïïïïïïïïïïïïïïßïßßßßßßß$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvƉ ‰ŠŠ.ŠDŠVŠtŠvŠ¦ŠÎŠ ‹&‹<‹f‹¬‹È‹Ì‹â‹Œ>Œ¸ŒîŒöŒ0¸ÊðŽŽŽŽjŽªŽ¸ŽÖŽâŽ0jxzDRˆ˜’‘ž‘¾‘Ø‘Ü‘’:“F“p“‚“œ“õïåïÞïÕÌïõïÞïÞïÂïÞïÞïÞïÞïÞ﹯¹ï¹ï¹ï¯ï¯ï¹ï¹ï¯ïÞï¥ïÞïÞï¥ï™’
hvÆ:CJh/ hvÆ5:CJhï2ØhvÆ5CJh®kphvÆ5CJh®kphvÆCJhBohvÆ:CJh²oÂhvÆCJhÕ,ihvÆCJ
hvÆ5CJhBohvÆ5CJ
hvÆCJh²oÂhvÆ5CJ9h“j“ž“”•ê–„—†—ˆ—Š—¶—ð—B˜˜;™<™=™>™?™@™A™B™C™ïïïïïïïßßßßßßËËËËËËËËËË$
Æ3 „¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvƜ“ª“Ò“Ö“è“ø“ò”ô”j•°•²•¶•Ø•î–—,—>—@—”—¶—¾—Ηî—ð—ô—ú—˜ ˜˜˜!˜E˜K˜P˜Q˜q˜é˜ì˜ó˜ø˜™™d™e™f™h™úðúðéúÜÒÜÒúÈúéúé¿ú¸úéú¯¦ú¦ú¦ú馜ú“¦ú¦œ¦œ¦ú¦ˆ{hvÆ:CJ OJQJaJ hÝ LhvÆCJaJh!]hvÆCJh!]hvÆ5CJhÝ LhvÆCJhd#hvÆCJ
hvÆ:CJhï2ØhvÆCJhÌhvÆ:CJhvÆ@ˆ CJaJhZ|5hvÆ@ˆ CJaJ
hvÆ5CJhï2ØhvÆ5CJ
hvÆCJ-C™D™E™F™G™H™I™J™K™L™M™N™O™P™Q™R™S™T™U™V™W™X™Y™Z™[™\™]™^™ëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëëë$
Æ3 „¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ^™_™`™a™b™c™d™e™f™^š`šŒš–œ˜œÎœþœ\^š4ž‚žëëëëëëëÛÓÛÛÛÛÛÃÃÃÛÃÃÃ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ $a$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ$
Æ3 „¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆh™š^š`šfšŠšŒšš’š–œ˜œšœœœ œÌœÎœÔœþœZ\dŒ˜šžžž2ž:ž<ž~žïàÕǸǰ¤ÕÇÕǑ¸°…°…°…z°lÕl°a°a°aUhEg_hvÆ5CJaJ h*CJaJ
hvÆ5CJh 8phvÆ5CJaJ hvÆCJaJh1}ñhvÆ5:>*CJaJh1}ñhvÆ5:CJaJ hvÆ5:CJaJhvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ !~žˆž˜žªž¾žÀž8ŸDŸHŸxŸ: ` f ˆ Œ ® ¶ Ì Ø Ú Þ à è ü 2¡Ê¡Ì¡î¡ò¡ú¡@¢€¢‚¢ž¢ª¢È¢ £ü£¤¤`¤t¤x¤z¤ ¤ê¤î¤

¥¥(¥0¥p¥”¥Ò¥Ö¥Ø¥Þ¥â¥øíøáØøØøØøØøÊÁ¶Á«ø«ø«ø«ø«øØø«ø«øØø«ø«ø«ø«ø«ø¶Áø«ø«ø«ø«¥¶—h1}ñhvÆ5:CJaJ
hvÆCJ h &
FT
Æ ±„„Vþ^„`„Vþa$gd!2¶$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„¥„Éý^„¥`„Éýa$gdvÆ â¥

¦ ¦¦D¦^¦z¦^§Œ§fª€ª¶ªÆªÊª:«@«`«à­®F®J®N®d®x®~®¤®¦®N¯t¯v¯€¯‚¯À±à±„²¬²¶²Ö²

³&³†³Ä³
´D´F´d´f´ðâÚÑËÁ˺˺ËÁ³ªËÁËÁ˟âð“˺‰Ë³Ë³€Ë³Ë³ËºË³ËºË³w³whs-HhvÆCJhA ùhvÆCJhA ùhvÆ:CJhvÆ5:>*CJaJ hvÆ5:CJaJh

"hvÆCJ
hvÆ5CJ
hvÆ:CJhÃhvÆ5CJ
hvÆCJhvÆ:CJaJ hvÆCJaJh1}ñhvÆ5:CJaJh1}ñhvÆ5:>*CJaJ. ¦¦D¦z¦V§X§ˆ§¢¨ª^ª`ª€ª²ª<«z¬À¬n­D®F®x®¦®ïßßßÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇÇ¿ï­$„7„Éý¤ ^„7`„Éýa$gdvÆ $a$gdvÆ$„n„Éý5$7$8$9DH$^„n`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ ¦®œ¯8±î±°²Ò²€³À³h´œµîµî¶š·‚¸B¹h¹ò¹–»Œ¼â¼ä¼æ¼ ½½$½ïïïïÝïÝïïÝïïïïÝïïïÕÐÐïïïgdvÆ $a$gdvÆ$„7„Éý¤ ^„7`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆf´´´Ä´¢µòµ¶’¶²¶H¹f¹h¹Ž¼’¼–¼à¼â¼æ¼ì¼

½ ½½½$½(½*½j½r½z¾~¾æ¾è¾ø¾ü¾úðúéðúâúéØúË»¬œúƒyúémúcâcâZúémúh#^hvÆCJh#^hvÆ5CJhhžhvÆ:>*CJhvÆ5:>*CJhŠKåhvÆ5:>*CJhŠKåhvÆ5:CJ-h

"hvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:>*CJ OJQJaJ -hÂtKhvÆ:CJ OJQJaJ hvÆ:CJ OJQJaJ h¶EphvÆ:CJ
hvÆ5CJ
hvÆ:CJhÂ+OhvÆ5CJ
hvÆCJ $½z¾ä¾æ¾ø¾ú¾R¿ÀÀÀ»À¼ÀÓÀÁÊÂpÄrĊÄØÄ>ÆhÇjǔÇäÇdÈ>ÉÎÉïïïïïïßßßïßßßßßßßßßßßßßßßß$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆü¾¿¿$¿R¿’¿®¿¾¿ ÀÀ?ÀNÀVÀÀŽÀÀ“ÀºÀ»À¼À¿ÀÓÀÝÀôÀÁ²Â.ÃPÃpÜÃrÄxĈĊĮľĜÅ÷ëâëÜÒÉÜÒÜÒÉÜÒܾ°¥’‰}‰’qq’‰e}h#¡hvÆ:CJaJh#¡hvÆ5CJaJh1SœhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ h¯J!hvÆCJaJ hvÆCJaJ hvÆ5:CJaJhhžhvÆ5:CJaJ hhžhvÆCJaJh´{âhvÆCJh´{âhvÆ5CJ
hvÆCJhvÆ5:CJhhžhvÆ5:CJh=hvÆCJ%œÅÜÅÞÅðÅÆ8ÆjÇpǘǨÇÊÇhȀȮÈ"ÉBÉzÉŒÉ ÉÒÉØÉÚÉ ÊÚÊàÊüÊþÊË
Ë

Ë"Ë,Ë<ËhËl˖ËÆËøËÌ*Ì4̶̊̎ÌFÍJÍŒÍ Í Î*Î8Ïóëâëóë×ÎëÂë×ë×ë×ë×ë×ë×ë×Îë×ë׶«ë×ëâë×ë×ë×ëŸë–††h¤/ÄhvÆ5CJ
hvÆCJh#^hvÆCJhÈVhvÆ5CJaJ hÈVhvÆCJaJh¯J!hvÆ5CJaJh1SœhvÆ5CJaJhvÆ:CJaJ h¯J!hvÆCJaJhvÆ5CJaJ hvÆCJaJh thvÆ5CJaJ2ÎÉØÊøʚË.ÌDÍFÍÔÍvÎbÏ ÐhÑjіјѸÑÒÓ°Ó~ à à 0à Ðà ÊÄ 8Å ïïïïïïßßßßß×ß×ßßßßßßßßßßß $a$gdvÆ$„7„Éý^„7`„Éýa$gdvÆ$„n„Éý^„n`„Éýa$gdvÆ8Ï`ÏjÑrєіјѴѸѼÑÒÒÒ
Ò`Ò¨ÒªÒ¸ÒÐÒèÒöÒúÒÓÓ Ó0Ó\Ó®Ó´ÓÆÓÈÓàÓäÓ F J V ‚ „ †Â õïãÖãïȽ´¬ •¬‰•¬•¬•}•‰•¬rfr¬r¬r¬dr¬r¬r¬UhÉ<·hvÆ5CJaJ hÉ<·hvÆCJaJhë_ÇhvÆ:CJaJhë_ÇhvÆ5CJaJ hë_ÇhvÆCJaJhÉ<·hvÆ:CJaJ hvÆCJaJhvÆ:CJaJ hvÆ:>*CJaJh9
ÍhvÆ:>*CJaJhŠKåhvÆ5:>*CJhŠKåhvÆ5:CJ
hvÆCJhŽhvÆ5CJ'bizonyította, hogy a szerzQdés kész, a szerzQdéskötés lezárult
- amit foglaló néven adnak, az a megkötött adásvétel bizonyítéka

posztklasszikus kor:
- görög hatásra a foglaló intézménye büntetQ jelleget vett fel (arrha poenalis)
- ekkor a foglalót már nemcsak az adásvételi szerzQdés jeléül, hanem elsQsorban a szerzQdés betartásának biztosítékául adták
- ha a foglalót adó fél visszalép, elveszti a foglalót
ha a foglalót kapó fél nem tartja be a szerzQdést, a foglaló kétszeresét kell visszaadnia (azt amit kapott, és még ugyanannyit)
- ezzel a jog mintegy bünteti a szerzQdést be nem tartó felet, rászorítja a szerzQdés betartására; jogeszköz az adós fizetQkészségének elQmozdítására


36. A novatio és a delegatio


- a római jogban a kötelmeket jogügyletek révén sokáig egyáltalán nem lehetett módosítani, hanem csak létrehozni, vagy megszüntetni (novatio, delegatio)
- a klasszikus korban alakult ki a kötelem hitelezQi oldalon való átruházásának lehetQsége (cessio), és csak a iustinianusi jogban vált lehetQvé a kötelem módosítása

I. Novatio: újítás

A Novatio fogalma
- a kötelem megújítása (novatio)
- a római jog a kötelmek módosítását nem tette lehetQvé, de a novatio gyakorlatilag ezt a célt szolgálta
- ennek során a régi kötelem teljesen megszqnik és helyette egy merQben új obligatio keletkezik: az újítás egy elQzQ kötelemnek egy más kötelembe való átöntése és átvitele (Ulpianus)
- valami új felvételével, beiktatásával a megszqnt régi kötelem helyén egy másik, újabb kötelem jön létre
- ez a novum megvalósulhat azáltal, hogy pl.:
a kötelem személyei változnak meg
a kötelem biztosítására kezest vagy zálogot adnak
a követelés összegét változtatják meg
feltételt, idQhatározást visznek a kötelembe vagy hagynak el, stb.
- csak a kötelem tárgya kell hogy azonos maradjon, minden egyéb megváltozhat

- a novatio-val a régi kötelem mindenestQl megszqnik
- ezt követQen csak a felek legutóbbi akaratának megfelelQ új kötelem hatályos
- erQs megszüntetQ hatás: a régi kötelem még akkor is megszqnt, ha az új kötelem valamilyen oknál fogva érvénytelen lett volna
- a novatio mindig stipulatio-val jött létre, még akkor is, ha az eredeti kötelmet létrehozó jogügylet teljesen alakszerqtlen volt

A Novatio necessaria
- a peres eljárás során szükségképpen bekövetkezik
- ez valójában nem novatio, hanem csak hasonlít hozzá (ugyanis nem felel meg a novatio elemi fogalmi kritériumainak, hiszen a felek akaratától függetlenül jön létre és vele a kötelem tárgya is megváltozik)
- 2 esete van:
az adós a litis contestatio elQtt adni (teljesíteni) köteles, a litis contestatio után pedig köteles bevárni az ítéletet
az ítélethozatal után a marasztalt fél köteles eleget tenni az ítéletnek
- litis contestatio: megújítja az alapkötelmet, s kötelezi a feleket, hogy bevárják a bíró ítéletét, mely már csakis pénzre szólhat
- a condemnatio-val ismét noválódik a régi kötelem, mert a feleket ezentúl az ítélet kötelezi: azt kötelesek tenni, amit a bíró ítéletében rájuk kirótt


Novatio a iustinianusi jogban
- klasszikus korban objektív rendszer volt: a novatio a felek erre irányuló akarata ellenére is bekövetkezett
- Iustinianus a novatio-t a felek újító szándékától tette függQvé
- eszerint valamely új elem beiktatása önmagában még nem minQsült novatio-nak
- az elQzQ kötelem ipso iure csak akkor szqnt meg, ha a felek ezt kifejezetten így akarták
- így lehetQvé vált a kötelmek utólagos jogügylettel történQ módosítása, ám a jogtudósok ezt nem dolgozták ki, önálló elnevezést sem kapott
- a posztklasszikus és a iustinianusi jog szerint a novatio nemcsak szóbeli obligatio-ként (stipulatio), hanem bármilyen más formában is létrejöhetett


II. Delegatio

A kötelem átruházhatósága a római jogban
- archaikus jog: a kötelmeket sem a hitelezQi, sem az adósi oldalon nem lehetett átruházni = a kötelmek meghatározott személyekhez kötQdtek, mivel az eljárások elsQsorban személyi jellegqek voltak és csak másodsorban vagyoniak
- preklasszikus kor: a gazdasági élet fejlQdése megkívánta, hogy a követeléseket mozgósítani lehessen; mivel a kötelmek is beletartoztak a vagyonba, felmerült az átruházás szükségessége
- a kötelemátruházások kialakulásában a delegatio-nak volt nagy jelentQsége

Delegatio
- egyfajta nézet szerint a delegatio nem más, mint a novatio-nak az az esete, amikor a felek személyében történik változás, de ez nem pontos, mivel a delegatio nem jelent mindig novatio-t is egyúttal
- delegatio: utalványozás, utalványozási ügylet
- a hitelezQ az adóst egy új hitelezQhöz küldi (delegálja), vagy az adós egy új adóst küld (delegál) a hitelezQhöz

- háromoldalú jogviszony; mindig megtalálható benne a:
delegans : az utalványozó / a régi hitelezQ / a régi adós
delegatus : az utalványozott / a delegans által felkért adós
delegatarius : az utalványos / az a hitelezQ, akihez a delegatus-t küldik

- attól függQen, hogy a delegatio a hitelezQ vagy az adós részérQl történik-e, megkülönböztetjük:
követelés (nomen) átruházását = hitelezQi delegatio (delegatio activa)
tartozás (debitum) átruházását = adósi delegatio (delegatio passiva)

- mindkét csoporton belül megtalálható:
teljesítésre irányuló delegatio (delegatio solvendi): a teljesítés konkrét módjának meghatározása
stipulatio-val történQ kötelezettségvállalásra irányuló delegatio (delegatio obligandi)


a) hitelezQi delegatio (delegatio activa)
- a delegatio solvendi úgy valósul meg, hogy a hitelezQ (utalványozó, delegans) felhívja az adóst (utalványozott, delagatus) arra, hogy ne neki, hanem egy 3. személy részére (utalványos, delegatarius) teljesítsen, aki rendszerint a hitelezQ hitelezQje, de lehet más is
- a delegatio obligandi keretében a hitelezQ arra kéri fel az adóst, hogy a teljesítést stipulatio formájában egy 3. személynek (az új hitelezQnek) ígérje meg
- a hitelezQi delegatio elvileg senkire nézve sem lehet sérelmes
- ugyanis a nemo plus iuris elve érvényesül: az adós semmivel sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az eredeti hitelezQ helyett másnak teljesít

b) Adósi delegatio (delegatio passiva)
- a delegatio solvendi esetén az adós (delegans) megbíz egy 3. személyt (delegatus), aki rendszerint saját adósa, de lehet más is, hogy az utóbbi teljesítsen a hitelezQ (delegatarius) részére
- a delegatio obligandi-nál az adós arra kéri fel a delegatus-t, hogy stipulatio-val ígérje meg a hitelezQnek, hogy helyette (a régi adós helyett) teljesíteni fog
- az adósi delegatio viszont már sérthet bizonyos érdekeket
- pl.: a régi adóshoz képest az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan megbízható, stb. és ez a hitelezQre nézve hátrányos


- hitelezQváltozásra irányuló delegatio-nál az új hitelezQnek az adóshoz intézett kérdésére az adós ugyanazt ígéri az új hitelezQnek, mint amivel a régi hitelezQnek tartozott
- adóscserénél a hitelezQ kérdésére az új adós ugyanazt ígéri, mint amivel a régi adós tartozott a hitelezQnek
SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 11.5 ® hátrányként jelentkezett, a hitelezQi delegatio-nál az, hogy a régi hitelezQ nem kényszeríthette adósát a stipulatio-ra, annak ellenére, hogy az adós szükségszerq közremqködését semmiféle érdek nem indokolta


37. A kötelem teljesítésének fogalma,
általános feltételei


I. A kötelmek megszqnése általában
- a kötelmek megszqnése (liberatio) a kötelem illetve a kötelem alapjául szolgáló szerzQdés hatályosságának végleges megszqnése
- a megszqnés általános, normális esete az adós kötelemszerq teljesítése, de a kötelem megszqnhet a bizonyos egyéb teljesítésekkel és teljesítés nélkül is
- csoportosítható: a kötelem a törvény erejénél fogva (ipso iure) vagy a praetor által adott kifogás révén (per exceptionem) szqnik meg


II. A teljesítés (solutio)
- az adós eleget tesz kötelezettségének, vagyis azt a magatartást tanúsítja, amelyet a kötelem elQírt
- a teljesítés a megvalósult szolgáltatás

Archaikus jog
- a kötelem valóságos célja bizonyos értelemben háttérbe szorul
- a középpontban az adósnak az a törekvése áll, hogy a kötelemtQl valamiképpen megszabaduljon, a kötelékeibQl feloldják (
- kifejezi a teljesítés latin mqszava is: solutio (megszabadítás, feloldás) a hangsúlyt nem a hitelezQre, hanem az adósra helyezi, mivel
- ekkor még 2 szakasz különböztethetQ meg:
1) az adós teljesítése, solutio-ja a hitelezQ felé, melynek következtében
2) a hitelezQ feloldozza Qt kötelékeibQl és bekövetkezik az adós szabadulása, liberatio-ja

Klasszikus jog
- az adós szabadulása és a kötelem megszqnése már csak a teljesítés függvénye, a hitelezQ aktivitásától független
- az adósok megszabadulnak a solutio révén (Paulus)
- ekkorra a teljesítés 2 szakasza egybeolvadt, a solutio szó pedig már a kötelemtQl való szabadulást jelenti bármilyen módon

III. A teljesítés mint kötelemszüntetQ ok
- az archaikus jogban merev szabály: a teljesítés még nem szüntette meg a kötelmet
- arra is szükség volt, hogy amilyen formában létrehozták a kötelmet, olyan formában is szüntessék meg (csak ellenkezQ elQjellel)
- a kötelemkeletkeztetQ ügyletek mellett megtaláljuk a kötelemmegszüntetQ ellenügyletet is (contrarius actus)
- pl.: nexum esetében a szintén 5 tanú és mérlegtartó közremqködését igénylQ nexi liberatio; stipulatio-nál az ígéret teljesítésének ugyanolyan formában történQ elismerése: az acceptilatio
- ezt a merev szabályt a praetor törte át:
a ténylegesen, de formátlanul teljesítQnek a rosszhiszemq, de a civiljog szerint jogosan fellépQ hitelezQ keresete ellen exceptio-t adott
- képletes teljesítés (imaginaria solutio): olyan esetekben, amikor tényleges teljesítés nélkül akartak megszüntetni egy kötelmet, pusztán a feloldó ügylet foganatosításával szabadítják meg az adóst a tartozástól

IV. A teljesítés feltételei
a) A teljesítQ személy
- az adós helyett általában teljesíthet más is, ha abból nem háramlik át kár a hitelezQre
- még az adós tudta és beleegyezése nélkül is, sQt akarata ellenére is
- kivétel: ha a törvény/szerzQdés személyes teljesítést ír elQ, vagy a szolgáltatás olyan jellegq, hogy azt más az adós helyett nem tudná megfelelQen ellátni
- pl.: a pénztartozást teljesítQ személye mindegy, a faaprításé, házépítésé már nem az
- személyes jellegq kötelmet eredményez még pl.: a megbízás és a társasági szerzQdés

b) A kézhez teljesítés
- a kötelem személyes jellegébQl adódik, hogy az adós általában köteles a hitelezQ kezéhez teljesíteni
- kivétel: ha a törvény/szerzQdés felhatalmazza arra, hogy más kezéhez teljesítsen
- pl.: adstipulator, solutionis causa adiectus

c) A teljesítés határideje
- elsQsorban a szerzQdés rendelkezései az irányadók
- eltérQ rendelkezés híján az adós azonnal köteles teljesíteni
- a határidQs tartozást elQbb is lehet teljesíteni, bár követelni nem lehet

d) A teljesítés helye (locus solutionis)
- a szerzQdés rendelkezései az irányadók
- ha ilyen utalás nincs, akkor az adós bárhol teljesíthet, csak nem alkalmatlan helyen

e) Teljesítés részletekben
- csak osztható szolgáltatások (praestationes divisibiles) esetén
- eleinte részletteljesítésre csak törvény/szerzQdés jogosíthatta fel az adóst
- Iustinianus: az osztható szolgáltatások általános jelleggel teljesíthetQk részletekben

f) Több jogcím
- problema: ugyanaz az adós ugyanannak a hitelezQnek több jogcímen tartozik, és teljesítése nem elegendQ valamennyi tartozásának kielégítésére
- melyik tartozásra kell elszámolnia az adósi részteljesítést?
- mindig az adós rendelkezése az irányadó, ha Q esetleg nem rendelkezne, a fizetést a hitelezQ akkor sem fordíthatja szabadon bármelyik tartozás kielégítésére, mivel ilyenkor a sorrendet a törvény határozza meg:
- elsQbbségi kielégítésre tarthat igényt az a tartozás, amelynek elmulasztása infamia-val jár, majd amelyik kötbéres; utána az a szerzQdés, amelyhez hypotheca vagy pignus járult, e sorrend után a saját érdekbQl eredQ tartozás részesül elQnyben az idegen elQtt; ha egyik eset sem áll fent, a fizetést a régebbi szerzQdésre kell fordítani
- ha a követelések egyidejqek, és egyiknek sincs kielégítési elsQbbsége, a részfizetést arányosan kell elszámolni az összes követelésre
- ha tQkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést elQbb a lejárt kamatokra kell fordítani, és a tQke törlesztésére csak a maradványt



38. Az ipso iure liberatio fogalma, egyes esetei


I. Liberatio ipso iure
- az adós nemcsak teljesítéssel, hanem sok egyéb más módon is megszabadulhat kötelezettségeitQl:
- ilyenek lehetnek az ipso iure ható okok: felmerültükkor a kötelem a törvény erejénél fogva civiljogilag is megszqnik, az adós szabadul
- esetei:

1) a teljesítés az adósnak fel nem róhatóan lehetetlenné vált: (felróhatóság esetén bár az eredeti kötelem megszqnik az adós mégsem szabadul, mivel az eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép); a lehetetlenülés objektív fogalom, nem forog fenn akkor, ha az adós valamilyen szubjektív okból (pl.: csQdbe ment) nem tud teljesíteni;
pl.: a szerzQdés tárgyát képezQ dolog vis maior folytán elpusztul

2) a kötelem litis contestatio-val bekövetkezQ megszqnése: ilyenkor csak az eredeti kötelem szqnik meg, hiszen a litis contestatio-val megújított ( novált ) kötelem továbbra is fennmarad

3) a halál (mors) általában nem szünteti meg a kötelmet; az adós halálával a személyes jellegq és a deliktuális kötelmek, a hitelezQ halálával csak a vindictam spirans actio-val szankcionált kötelmek és pl.: a mandatum szqnnek meg
ha azonban az igényt perbe vitték, a litis contestatioval a kötelem mind az adósi mind a hitelezQi oldalon átszáll a jogutódokra.

4) a capitis deminutio (jogállapotváltozás) is általában megszünteti a kötelmet, bár a praetor adott esetben visszaállítja azt azokkal szemben, akikre a capitis deminutio-t szenvedett vagyona átszállt

5) a confusio (az adósi és a hitelezQi pozíció egy kézben való egyesülése) szintén megszqnteti a kötelmet, mivel az összeolvadással a kötelem ugyanúgy megszqnik, mint a teljesítéssel
pl.: ha az adós a hitelezQ örököse lesz, a kötelem az öröklés folytán megszqnik
Több örökös esetén azonban az örököstársak a követelés arányos részét megszerzik, velük szenben az adós továbbra is felel a tartozásért.

6) határidQhöz vagy felbontó feltételhez kötött kötelmek megszqnnek az idQpont bekövetkeztével illetve a bontó feltétel beálltával

7) a kötelem büntetésbQl is megszqnhet, ill. naturális obligatiová válhatik
pl.: az önhatalmúlag zálogot vevQ hitelezQ

8) a fQkötelem (obligatio principalis) megszqnte megszünteti a járulékos kötelmet (obligatio accessoria)
pl.: kezesség; a kötelemtQl való megszabadulás minden esetében a járulékok is felszabadulnak

9) az alapkötelem a novatio-val is megszqnik, helyébe lép azonban az új kötelem, amely a stipulatio-s forma miatt mindig szóbeli, stricti iuris obligatio

10) az obligatio ex delicto-ból a delictumot elkövetQ személy mint adós ipso iure liberatio-ját eredményezi az, ha kiegyezik a sértettel büntetési összeg (poena) megfizetésében

11) 2 ingyenes jogcím találkozása is megszqnteti a kötelmet
pl.: ha valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték és hagyományként is rendelték, miután az egyik címen magkapta, a másik jogcímen alapuló igény elenyészik




39. liberatio per exceptionem és
vegyes jellegq liberatiok a római jogban

I. Liberatio per exceptionem
- olyan tények, amelyek a kötelmet civiljogilag nem szüntetik meg, de a praetor kifogást (exceptio) biztosít az adósnak az esetleg fellépQ hitelezQvel szemben
- per exceptionem hatállyal szqnt meg a kötelem a következQ esetekben:

a) a felek közös megegyezéssel felbonthatják a kötelmi viszonyt, mivel ha puszta megegyezéssel lehet szerzQdni, ugyanúgy ellenkezQ megállapodással fel is lehet bontani a szerzQdést

b) a hitelezQ egyoldalú lemondása vagy a tartozás elengedése esetén

c) a posztklasszikus korban megjelenik az elévülés is, amely szintén csak olyan formában szünteti meg a kötelmet, hogy az adós hivatkozhat az elévülési kifogásra (praescriptio)


II. Vegyes jellegq liberatiók
- a jogtudósi iskolák ellentétébQl + különbözQ korokból kifolyólag hol ipso iure, hol per exceptionem szqnt meg a kötelem a következQ eseteknél:

a) a datio is solutum-ot a prokuliánusok per exceptionem, a szabiniánusok és Iustinianus ipso iure liberatio-nak tekintették

b) vegyes jellegq volt a liberatio, ha az adós a tartozását valamely hatóságnál, templomban, pénzváltónál vagy ahol az illetékes bíró letenni rendelte, letétbe helyezte (depositum solutionis causa); erre akkor került sor, ha a hitelezQ a felajánlott szolgáltatást nem fogadta el, vagy ha egyéb (a hitelezQ személyével kapcsolatos (pl.: távollét)) okból az adós nem tud kinek teljesíteni = bírói letét

a beszámítás (compensatio)
- vegyes jellegq (ipso iure és per exceptionem) liberatio
- a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a kisebb összegq követelés erejéig történQ törlése
- a tartozások és követelések egymás közötti kiegyenlítése, amikor a felek kölcsönösen hitelezQk s egyben adósok is
- a régi római jog egyáltalán nem ismerte
- csak igen lassan fogadta el; legelQször az argentariusok-nál (bankárok), akikre nézve kötelezQen elQírták, hogy csak compensatio-val perelhetnek

- perjogi intézmény: lehetQvé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a felperes követelését csak az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg
- a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés és az ellenkövetelés egymást fedQ részében (a kisebbik követelés erejéig) megszqnik



Iustinianusi jog
- általános jelleggel és alanyi jogként lehetQvé teszi a compensatio-t
- mindazon esetekben, amikor egynemq, likvid és esedékes követelések állnak egymással szemben; ennek megfelelQen:
pénz pénzzel, bor borral kompenzálható, de a bor pénzzel nem (egynemqség)
a követelésnek tisztázottnak/likvidnek kell lennie: nem lehet vita a követelés fennállása, mibenléte, összegszerqsége felQl (pl.: meghatározott összegq tar-tozásról szóló kötelezvény likvid; a még nem peresített kártérítési követelés nem)
esedékesség, lejárat elQtt nem lehet érvényesíteni a követeléseket, aminek folytán compensatio-nak is csak akkor van helye, ha mindkét fél követelése már esedékes




















40. szerzQdési típus- és formakényszer. a nevesített szerzQdések. a klasszikus kor szerzQdésrendszere.

I. A szerzQdés fogalma
( szerzQdés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentése

- a szerzQdés külsQ tényállása: a felek akaratkijelentése abban a formában, ahogyan azt a külvilág létezQ szerzQdésként érzékeli
- az akaratkijelentések lehetnek:

Az Qsi szerzQdés formális szerzQdés. Típusszabadságot jelent. A klasszikus korban formaszabad, de típuskényszer van.
Típuskényszer: meghatároz típusos szerzQdéseket. ElQírja, hogy melyik szerzQdésnek mik a tartalmi elemei. Pl. az adásvételnél mit adunk el és mennyiért.
Típusos szerzQdések 3 szintet határoztak meg, elemei:
szükségképpeni, eszenciális elemek
naturalis természetes elem
akcidentális elemek
Formakényszer: elQírták a formát, a törvény, a jogrend kógensen határozta meg. Az elQírt szavak, cselekmények be nem tartása az ügylet érvénytelenségét vonta maga után.
(mancipatio, in iure cessio, stipulatio)


- a peresíthetQ pactumok + egyéb megoldások [a)-e)] eredményeként Iustinianus idején gyakorlatilag illetve lényegében megszqnt a szerzQdési típuskényszer

Nevesített szerzQdések: kölcsön, haszonkölcsön, letét, zálogszerzQdés

A klasszikus kor szerzQdésrendszere
I. ReálszerzQdések (contractus reales)
- e szerzQdések re , vagyis dologgal, dolog átadásával jönnek létre
- e szerzQdéseknél nem elegendQ a felek közötti megegyezés: ez önmagában még semmiféle kötelezettséget nem eredményez
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerq átadásával jön létre

- ide tartozik:
kölcsön (mutuum): stricti iuris obligatio-t eredményez, a többi bonae fidei-t
haszonkölcsön (commodatum)
letét (depositum)
zálogszerzQdés (pignus)
névtelen reálszerzQdések (contractus reales innominati):
a reálszerzQdések függeléke ; ezen belül megkülönböztetünk:

csere (permutatio)
szívességi használat (precarium)
eladási bizomány (aestimatum)
egyezség (transactio)
II. VerbálszerzQdések (contractus verbales)
- az elQírt formaságoknak megfelelQen elmondott szavak által létesített szerzQdések
- contrahitur obligatio verbis: a szerzQdések kötelezQ erejét az elQírásoknak megfelelQ, alakszerq mondatok, formulák élQszóban való elmondása adja
- ide tartozik:
stipulatio (az írásba foglalás nem érvényességi kellék, csak a könnyebb bizonyítást szolgálta)
sponsio
a felszabadított esküje
hozomány ígérése a nQ, a nQ apja és a nQ adósa részérQl
istenek részére tett fogadalom, felajánlás
(az utolsó 3 egyoldalú jogügylet  negotia unilateralia ( nem valódi szerzQdés)

III. LitterálszerzQdések (contractus litterales)
elQzmény:
- a préklasszikus korban szokássá vált, hogy a kötelmeket bizonyos könyvelési fogások, fiktív bejegyzések (expensilatio, transscriptio) révén a pénztárkönyvekbe (codex accepti et expensi) történQ kölcsönös bejegyzéssel (litteris) hozzák létre
- nem tekinthetQk mai értelemben vett írásbeli szerzQdésnek, mert az érvényességhez nemcsak az írásba foglalás, hanem a pontosan meghatározott, szigorú alakszerqségek betartása is szükséges
- alakszerq írásba foglalással jön létre
- a litterálszerzQdésekbQl stricti iuris obligatio keletkezik
- keresetük a condictio
- mivel az írásba foglalás eredményezi a kötelmet, az írás itt is érvényességi kellék

- ide tartozik:
syngrapha: görög eredetq; az adós és a hitelezQ együttesen írta alá
chirographum: kötelezvény; az adós állította ki egyoldalúan és csak Q írta alá


IV. Konszenzuál-szerzQdések (contractus consensuales)
- magával a puszta, formátlan megegyezéssel (nudo consensu) jönnek létre
- létrejöttükhöz, kötelezQ erejükhöz nem kell sem elQírt szavak használata, sem írásba foglalás, sem tanúk vagy egyéb ünnepélyes formaság alkalmazása, sem a szerzQdés tárgyának átadása
- valamennyi szerzQdés bonae fidei kötelmet eredményez

- ide tartozik:
adásvétel (emptio venditio)
bérlet (locatio conductio)
társaság (societas)
megbízás (mandatum)




41. A jogügyletek, és ezen belül a szerzQdések érvényét befolyásoló körülmények

A szerzQdés fogalma
( szerzQdés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentése

I. A szerzQdések érvényessége

1) Az érvényesség
- a szerzQdés jogügylet ( a jogügylet érvényessége
- 3 lényegi kellék: akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás
- a szerzQdés akkor jön létre érvényesen, akkor alkalmas a célzott joghatások kiváltására, ha:

a felek akarata és nyilatkozata önmagában véve ép
(cselekvQképesek, alaki követelményeket betartják, stb.)
a nyilatkozatok külön-külön összhangban vannak egymással
a nyilatkozatok továbbá egymás között is találkoznak
(a 2 akaratnyilatkozat megfelel egymásnak)
ha a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

2) A NEM LÉTEZP SZERZPDÉS
- A szerzQdés külsQ tényállása teljességgel hiányzik
- A szerzQdés nem kapcsolódik a célzott joghatáshoz, vagyis egy lényeges alkaltrésze teljesen hiányzik. Pl. adásvételnél nem egyeznek meg a vételárban
- Hamisított serzQdési okmány miatt, mert hiányzik a hiteles ügyleti nyilatkozat
- Tréfából létrehozott, vagy csak oktatási céllal létrehozott contractus

2) Az érvénytelen szerzQdés
Contractus invalidus
- ha a szerzQdés fogalmi elemeinek egyike (akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás) valamely, a jogrend által meghatározott jelentQsebb hibában szenved, a létrejött szerzQdés érvénytelen (contractus invalidus)
- mert a törvény elQírása folytán nem alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására, és mert nem keletkeztet kötelmet
- a szerzQdés érvénytelensége lehet:

a) Feltétlen és feltételes

- feltétlenül érvénytelen,
semmis szerzQdés (contractus nullus): megszületésekor olyan súlyos hibában szenved, amely miatt nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, és így jogilag nem létezQnek minQsül

- feltételesen semmis,
megtámadható szerzQdés (contractus rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, ezért az ilyen jogügylet csak akkor válik semmissé, ha egy megtámadási aktus folytán (pl.. a fél kérelmére megadott exceptio, in integrum restitutio) alkalmatlannak bizonyul a célzott joghatások kiváltására

- az akarathibák közül semmisséget okozhat
a tévedés (error)
a színlelés (simulatio)
a megfélemlítés (metus)

- az akarathibákkal szemben a nyilatkozati hibák és a joghatáshoz kapcsolódás hibái (mivel nem a jogügylet belsQ, szubjektív elemére, az akaratra hatnak) szinte mindig feltétlen érvénytelenséget, semmisséget vonnak maguk után

b) Eredeti és utólagos
- érvénytelenségi ok szerzQdéseknél csak a szerzQdéskötés idQpontjában merülhet fel ( a szerzQdés érvénytelensége (szemben a végrendeletével) kizárólag eredeti lehet
- az egyszer érvényesen létrejött szerzQdés utólag nem válhat érvénytelenné
- a szerzQdés érvényességét tehát sem a felek akaratának utólagos megváltoztatása, sem a törvényi elQírások utólagos módosulása, sem a joghatáshoz kapcsolódás meghibásodása nem érinti

c) Teljes és részleges
- a szerzQdés érvénytelensége fQszabály szerint teljes érvénytelenséget jelent
- kivételes szerzQdési esetek részleges érvénytelenséggel:
- pl.: házastársak ajándékozással vegyes adásvételi szerzQdése (a házastársak közti ajándékozási tilalom miatt csak az adásvétel erejéig érvényes)

d) Abszolút és relatív
- ha a szerzQdés érvénytelensége abszolút: mindenkire vonatkozik
- ha relatív: olyan érvénytelenség, amely csak az egyik vagy a másik félre nézve áll be
- pl.:gyámolt gyámi auctoritas nélkül kötött szerzQdése (negotium claudicans)

e) Orvosolható és orvosolhatatlan
- a szerzQdés érvénytelensége fQszabály szerint nem orvosolható
- regula Catoniana ill. Papinianus: azok a kötelmek, amelyek a maguk erejébQl nem állnak meg, sem a bíró hivatalból, sem a praetor hatalma, sem a törvény ereje nem teheti érvényessé
- de szqk körben lehetQség volt az érvénytelen szerzQdés megerQsödésére (convalescentia) ill. egy másik, érvényes szerzQdésbe való átfordulására (conversio)

Civiljogi és praetori jogi
Az érvénytelenségi okok közül a semmisséget okozókat általában a civiljog, a megtámadhatóságot pedig a praetori jog állapította meg.




42. A jogügyletek, és ezen belül a szerzQdések hatályát befolyásoló körülmények


A szerzQdés fogalma
( szerzQdés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentése

II. A szerzQdések hatályossága

1) A hatályosság
- hatályos az az érvényes szerzQdés, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, amelynek alapján már közvetlen jogérvényesítésre nyílik lehetQség
- hatályos szerzQdésnél a hitelezQ in personam actio-val rászoríthatja az adóst kötelezettségének teljesítésére
- a hatályosság arra utal, hogy az érvényesen létrejött szerzQdés életbe lépett-e már, életben van-e még, részt vesz-e már/még a forgalmi életben
- a hatályosság a felek megállapodásától függ: attól, hogy meghatároznak-e a szerzQdésben valamilyen feltételt (condicio) vagy idQtqzést (dies)
- a szerzQdések hatályosságát az elQírt szolgáltatás teljesítése megszüntet

2) A hatálytalan szerzQdés
- hatálytalan az az érvényes szerzQdés, amely nem vált ki joghatásokat, holott elvileg alkalmas rá
- pl:. Titius eladja a jövQ évi termését; az adásvételi szerzQdés, bár érvényesen létrejött, mégsem hatályos, mert a vevQ most még nem követelhet semmit, csak ha eljött a kikötött idQ, akkor kívánhatja a szerzQdés teljesítését
- Iustinianus: rögtön tartozunk, de követelni még nem lehet
- pl.: valaki elvállalja, hogy 2 éven át felszántja a szomszéd földjét; a szerzQdés a 2 év letelte után már nem hatályos, de továbbra is érvényes

3) A szerzQdés hatálytalansága lehet:
- eredeti (amíg pl.: a felfüggesztQ feltétel be nem áll) és utólagos (miután a bontó feltétel beállt vagy a szolgáltatás lehetetlenült)
- teljes (ha a szerzQdés egészére kiterjed) és részleges (ha annak csak egy része nem vált ki joghatásokat (pl. feltétel idQhatározás miatt))
- abszolút (ha a joghatások egyik félre nézve sem állnak be) és relatív (ha csak bizonyos felekre vonatkoznak)
- ideiglenes (amíg pl.: el nem következik a hatálybalépésre kitqzött idQpont) - végleges (ha pl.: a kitqzött idQponttal a szerzQdés hatályát veszti)


43. Ügyleti hibák  tévedés, megtévesztés,
kényszer, megfélemlítés


- akarathiba: ha a jogügylet az ügyleti akarat valamilyen fogyatékossága, hibája, ill. az akarat és a nyilatkozat összhangjának hiánya miatt érvénytelen

Az akaratok és a nyilatkozatok összhangja több okból is megbomolhatik:
az egyik (vagy mindkét fél) nyilatkozata nem felel meg az Q valóságos akaratának. Pl. más telket akar megvenni, mint amirQl nyilatkozik
a felek nyilatkozata ugyan megfelel akaratuknak, akaratnyilatkozataik azonban nincsenek összhangban a valós tényekkel. Pl. rézgyqrqt mind a vevQ mind az eladó aranynak véli.
a felek akarata és nyilatkozata nincs összhangban az általuk közösen kívánt, de a külvilág elQle eltitkolt céllal.
az akarat és a nyilatkozat összhangjának hiányát az egyik fél rosszhiszemq magatartása idézi elQ.
- fajtái:
a) tévedés (error)
b) egyoldalú, titkos fenntartás (reservatio mentalis)
c) színlelés (simulatio)
d) megtévesztés (dolus malus); elhallgatás, passzív dolus (reticentia)
e) kényszer ill. fenyegetés (vis ac metus)


I. Tévedés (error)
- az archaikus jogban nem befolyásolta a szerzQdés érvényes létrejöttét a tévedés ( ahogyan a nyelv szólott, úgy jöjjön létre a kötelezettség  XII táblás törvények)
- csak a fejlettebb jog vette figyelembe a praetor jogfejlesztQ tevékenysége révén a felek akaratmegegyezésének (pl.: tévedés miatti) hiányát

- a tévedés
az egyik/mindkét fél nyilatkozata nem felel meg az Q valóságos akaratának
kizárja a megegyezést ( úgy tqnik, hogy akik tévednek, nem értenek egyet )
a tévedQ fél valódi akaratát sem engedi érvényre jutni ( a tévedQ akarata semmis )

- megkülönböztetünk:
A) jogbeli tévedést (error iuris)
- error iuris nocet, facti non nocet  a jogbeli tévedés (a jog nemtudása) árt, a ténybeli tévedés (a tények nemtudása) nem árt
- a tévedés ártalmassága
- a tévedés ellenére a szerzQdés érvényes lesz
- pl.: ha valaki nem ismeri/helytelenül ismeri a jogszabályt és így köt szerzQdést, ennek következményeit viselnie kell
- kivételt képeznek ez alól
a minorok
katonák (milites)
nQk (feminae)
egyszerq, tanulatlan emberek (rusticusok);
esetükben sem az error iuris, sem az error facti nem árt, így a tévedéssel kötött szerzQdésük mindig érvénytelen
- a tévedés a szerzQdQ felek érdekére, és nem a szerzQdés létére lehet ártalmas vagy ártalmatlan

B) ténybeli tévedést (error facti)
- ezek sem feltétlenül ártalmatlanok , azaz nem okoznak mindenkor semmisséget

- a ténybeli tévedés csak akkor nem árt, vagyis csak akkor teszi érvénytelenné az ügyletet, ha a tévedés
a) lényeges (iustus)  essentialis error és
b) menthetQ (tolerabilis) volt  tolerabilis error
- a lényeges és menthetQ tévedéssel kötött szerzQdés semmis!

a) essentialis error (lényeges tévedés) esetei:
- tévedés magában a szerzQdésben (error in causa/negotio)
pl.: az egyik fél kölcsönre, a másik ajándékozásra gondol
- tévedés a szerzQdQ fél kilétében (error in persona)
amennyiben az jogilag releváns
- tévedés a szerzQdés tárgyában (error in corpore)
- tévedés a szerzQdés tárgyát képezQ dolog lényegében, anyagában (error in substantia/materia)
- nem minQsül lényeges tévedésnek, nem befolyásolja a szerzQdés érvényességét
ha a tévedés csak a szerzQdQ fél személyének ill. a szerzQdés tárgyának elnevezésére vonatkozik (error in nomine)
ha a fél nem a dolog anyagában, hanem csak minQségében téved (error in qualitate)

b) tolerabilis error (menthetQ tévedés)
- a tévedést nem lehet a tévedQ félnek felróni,
- az nem nagyfokú hanyagságon, figyelmetlenségen alapult
- a szerzQdések érvényességét nem érinti az, ha a felet helytelen várakozások vagy hamis indítóokok vezették

II. Egyoldalú, titkos fenntartás (reservatio mentalis)
- az egyik fél akarata és nyilatkozata szándékosan eltér egymástól
- a felek egyike részben vagy egészben más tartalmú ügyletet, szerzQdést akar kötni, mint amelyre vonatkozóan nyilatkozatot tesz
- ezt azonban nem közli a vele szerzQdQ másik féllel
- nem érinti a szerzQdésnek a felek nyilatkozata szerinti létrejöttét, így nem is tartozik a szerzQdés érvényességét befolyásoló akarathibák közé
- tényállása csak a kánonjogban nyert bizonyos elismerést

III. Színlelés (simulatio)
- az ügyletkötés során az akarat és a nyilatkozat mindkét félnél tudatosan eltér egymástól, a felek összejátszanak és látszatra más szerzQdést kötnek, mint amilyet valójában akarnak
- a színlelt ügylet az archaikus jog kivételével civiljogilag is ipso iure semmisnek minQsült
- de semmissége nem zárja ki, hogy a vele palástolt ügylet (negotium dissimulatum) érvényes lehessen
- pl.: adásvételi, bérleti szerzQdésnek álcázták a néhány esetben (pl.: házastársak) törvény által tiltott ajándékozást

IV. megtévesztés (dolus malus)
- a szerzQdQ fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerzQdQ fél) szándékosan és rosszhiszemqen idézi elQ
- megkülönböztetünk:
a) aktív dolus, megtévesztés (dolus malus)
- a megtévesztés tevQleges magatartással (csalás, becsapás, megtévesztés) valósul meg (ez az általános, általában az aktív dolus-t nevezik dolus malus-nak)

b) passzív dolus, elhallgatás (reticentia)
- valamelyik fél a szerzQdéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt elhallgat, nem közöl a másik féllel

- a praetori jogalkotás által kidolgozott szabályok a megtévesztés szankcionálására:
a) stricti iuris contracrusok-nál
- praetori jogi megtámadhatóság
- a praetor a megtévesztést delictum-nak minQsítette
- ennek alapján a következQ jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek, mint a bqncselekmény sértettjének:

ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerzQdést, a dolus-szal létrejött szerzQdés teljesítésére perlQ megtévesztQvel szemben kifogást emelhetett (exceptio doli); ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerzQdés alapján marasztalták
ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menQ (simplum), de infamáló büntetQkeresetet adott (actio de dolo); ez a kereset szubszidiárius actio volt: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette igénybe; nem érintette a szerzQdés érvényességét
az elQzQ állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmaz-hatta a praetor akkor, ha az adós a csalárd hitelezQ által ellene megindított stricti iuris perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást

b) bonae fidei contractusok-nál
- a dolus a bona fides megsértése (
- a csalásból származó teljes kár megtérítését elsQsorban az illetQ szerzQdés (pl.: adásvétel) keresetével lehetett követelni

V. Kényszer és megfélemlítés (vis ac metus)
- megfélemlítés: kényszer (vis) okozta alapos félelem (metus)
- a félelem lényege: valamilyen nagyobb rossztól való tartás, jelenlegi vagy jövQbeli veszélytQl való rettegés
- modern értelemben: komoly és jogellenes hátrány okozásával való fenyegetés, amely korlátozza, vagy ki is zárja az ügyleti akarat szabadságát
- a megfélemlítéssel kötött szerzQdés érvényességét a római jog a kényszer, a vis minQsége szerint eltérQen ítélte meg
- ennek alapján megkülönböztetünk:


a) közvetett kényszer (vis compulsiva)
- a ~ hatására létrejött szerzQdést a ius civile érvényesnek tekintette
- indok: az akarat akkor is megvan, amikor az kényszer hatása alatt jutott kifejezésre
- a praetori jog a kényszer hatására létrejött jogügyletet megtámadhatóvá tette
- középkori regula érvényre jutott: az akaratom ellenére létrehozott ügylet nem az én ügyletem - a kényszer kizárja az ügyleti akarat szabadságát

stricti iuris contractusok-nál:
- a praetor a vis ac metust szintén delictum-nak nyilvánította
- a sértett rendelkezésére a következQ jogsegélyek álltak:

ha a kényszerített valamely kötelezettséget vállalt, és e kötelezettség teljesítésére perelték, számára a praetor kifogást adott (exceptio metus)
a praetor a kényszerített rendelkezésére bocsátotta az in rem jellegq actio quod metus causa nevq büntetQkeresetet, amellyel 1 éven belül 4x-re (quadruplum), 1 éven túl pedig 1x-re (simplum) menQ kárpótló büntetés megfizetését lehetett követelni
ha a kényszerített már teljesítette kötelezettségét, a praetor megadta számára az elQzQ állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio)

bonae fidei contractusok-nál:
- a megfélemlítés és a kényszerítés teljesen ellentétes a bona fides-szel (
- a kikényszerített bonae fidei contractus semmis volt, így az annak alapján a kényszerített ellen indított perben a praetor az actio-t eleve megtagadta
- vagy az alperest a bona fides-nek a felperes általi súlyos megsértésére hivatkozva felmentette

b) közvetlen kényszer (vis absoluta)
- lex Iulia de vi privata:
- a stricti iuris, és a bonae fidei contractus-okra is vonatkozott
- ha a megfélemlítést közvetlen fizikai kényszer, erQszak (vis absoluta) idézte elQ, az így keletkezett szerzQdés civiljogilag is semmis
- pl.: valakinek a kezét erQszakkal vezetik az aláíráskor, fogságba vetik, stb.


44. A szerzQdési szabadság korlátai - a joghatáshoz kapcsolódás hibái.
A lehetetlen és a lehetetlenülés egybevetése

I. A joghatáshoz kapcsolódás hibái
- objektív követelmények, a szerzQdés létrejöttének objektív oldalát érintik
- a jogrend a szerzQdések tartalmára nézve elQír bizonyos minimális követelményeket
- ezek nemteljesülése esetén: a szerzQdés érvénytelen és nem alkalmas célzott joghatások kiváltására, nem keletkeztet kötelmet (e kritériumok a szerzQdési szabadság határait, korlátait is jelentik), mégha a szerzQdQ felek akarata és nyilatkozata egyaránt hibátlan is
- a szerzQdés joghatáskiváltásához a szerzQdQ felek cselekvQképességének megléte is szükséges (e kritérium részben objektív, részben szubjektív jellegq)
- a cselekvQképesség hiánya a szerzQdés feltétlen érvénytelenségét eredményezi
- az érvénytelenség lehet részleges (az egyik fél csak jogokat, a másik csak kötelezettségeket szerez) és relatív (az ~-re csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni, a másik fél irányában érvényes)

1) a lehetetlen tartalmú szerzQdés
- az eredetileg már a szerzQdés megkötésekor lehetetlen szolgáltatást vagy feltételt tartalmazó szerzQdés semmis (impossibilium nulla obligatio est)
- a lehetetlenség (impossibilitas) semmítQ hatása szerint megkülönböztetünk

a) Fizikai lehetetlenséget
- a szolgáltatás objektíve lehetetlen, megvalósítására senki sem képes
pl.: valaki kentaurt ígér vagy olyan feltétel, hogy ha ujjával megérinti az eget
- a szerzQdés szubjektív lehetetlenség esetén (valaki személyes képességek hiányában nem képes valamit megtenni) érvényes
pl.: ha átúszod a Tiberist , de az illetQ nem tud úszni
- középkori regula: az ügyletet annak nehézsége nem teszi hibássá (difficultas non vitiat actum)

b) Jogi lehetetlenséget
- a joghatások beállását nem fizikai törvények, hanem jogszabályok zárják ki
- ha a szerzQdés jogilag lehetetlen szolgáltatásra (pl.: res religiosa, vagy saját dolog megvétele) irányul, vagy jogilag lehetetlen feltételt tartalmaz (pl.: ha serdültsége elQtt házasságot köt), ipso iure érvénytelen

2) törvénybe vagy jó erkölcsökbe ütközQ szerzQdés
a) törvénybe ütközQ szerzQdés
- a tilos szerzQdés (megkötését a törvény kifejezetten tiltja) nem minden esetben volt semmis (de a posztklasszikus kortól igen)
- lex perfecta: csak ez érvénytelenítette
- lex minus quam perfecta: büntette
- lex imperfecta: tilalmazta a törvény ellenére létrejött jogügyleteket

- in fraudem legis eljárás tilalma: semmis volt az olyan szerzQdés, amely ugyan nem volt nyíltan törvényellenes, de a felek magatartása mégis kijátszotta a törvényhozó akaratát, megkerülte a törvényt

b) jó erkölcsbe ütközQ szerzQdés
- a jó erkölcsökbe (boni mores) ütközQ szerzQdések érvénytelenek
- mivel a jog nem pusztán tartalom nélküli tételes szabályok összessége, hanem bizonyos erkölcsi alapokon nyugszik
- a jog ugyanis egyfajta erkölcsi minimum (Jellinek)
- nem megengedhetQk azon cselekmények, amelyek sértik embertársaink iránti kötelességtudatunkat, becsületünket, szeméremérzetünket és a jó erkölcsökbe ütköznek (Papinianus)
- pl.: a házasság elmaradása esetére kikötött kötbér, meghatározott idQre szóló örökbefogadás, a várt örökség elajándékozása

3) a meghatározhatatlan tartalmú szerzQdés
- nem volt alkalmas joghatások kiváltására, mivel nem lehetett eldönteni, hogy az adós pontosan mivel (quid), milyennel (quale) és mennyivel (quantumque) tartozik
- a szerzQdés csak akkor volt érvényes (keletkeztetett kötelmet), ha a kötelem tárgyát, a szolgáltatást a szerzQdésben foglalt rendelkezések alapján meg lehetett határozni

4) a pénzben nem kifejezhetQ tartalmú szerzQdés
- a szerzQdések jogi elismerése azzal jár, hogy az állam a teljesítés kikényszerítéséhez szükség esetén közhatalmi segítséget nyújt (
- a kötelem tárgyát képezQ szolgáltatásnak olyannak kell lennie, hogy kikényszerítése közhatalmi eszközökkel biztosítható legyen
- csak az szerepelhet a kötelemben, amit pénzben megfizetni és teljesíteni lehet

- praetori perrend, peres ill. végrehajtási eljárás: minden marasztalásnak pénzbelinek kell lennie (condemnatio pecuniara)
- ha a szerzQdés tartalma, a belQle származó jogok és kötelezettségek nem mérhetQk pénzben, a szerzQdés érvénytelen (mivel nem is beszélhetünk kötelemrQl, mert hiányzik a kikényszeríthetQség)
- pl.: valaki megígéri, hogy törekedni fog valamilyen magatartás tanúsítására




















45. A kölcsön

A reálszerzQdések re, vagyis dolog átadásával jönnek létre. A kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerq átadásával jön létre. Ide tartozik a kölcsön.

A kölcsön fogalma és elemei

A római kölcsön (mutuum) helyettesíthetQ dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni.
tárgya csak helyettesíthetQ dolog lehet. ( res fungibilis)
a kölcsönvevQ generikus szolgáltatással tartozik (praestatio generica). Nem a kölcsönvett dolgokat kell visszaadnia, hanem csak ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit.
feltételezi és lehetQvé teszi, hogy az adós a kölcsönvett dolgokon tulajdont szerezhessen. EbbQl az következik, hogy a kölcsönadó szolgáltatása dare, vagyis tulajdonba adás. Ha nem Q volt a tulajdonos, akkor a kölcsön elvileg nem is jön létre.
stricti iuris, egyoldalú kötelem keletkezik
a mutuum mint reálszerzQdés a kölcsön tárgyának átadásával jön létre: csak ettQl a pillanattól beszélhetünk adósról és hitelezQrQl.
az adós csak azzal és csak annyival tartozik, amit és amennyit kapott. A hitelezQnek ugyanakkor semmiféle kötelezettsége nincs az átadás után. A hitelezQnek nincs felelQssége, és az adós is helytállással tartozik, még vis maiorra sem hivatkozhat.
késedelem esetén az adós nem köteles késedelmi kamatot vagy kártérítést fizetni, hacsak ezt stipulatioban ki nem kötötték.

A hitelezQ követelését eredetileg legis actio per condictionemmel, késQbb condoctióval érvényesíthette.
Pénzkölcsönnél: actio certae creditae pecuniae
egyéb helyettesíthetQ dolgoknál: condictio triticaria

Pénzkölcsönnél a hitelezQt ipso iure nem illette meg a kamat, sQt stipulatiós kikötés hiányában még a késedelmi kamat sem. A puszta megállapodással kikötött kamat csak naturalis obligatiót eredményezett. A filius familias részére a kölcsönnyújtást a SC Macedonianum korlátozta.

A tengeri kölcsön (fenus nauticum)
A veszélyt a kölcsönadó vállalja: ha a tengeren szállított áru hajótörés vagy más hasonló esemény miatt elvesznek, a kölcsön nem követelhetQ vissza.
Kamatát szabadon, a törvényi kamatmaximumtól függetlenül lehetett megállapítani.







46. A haszonkölcsön

A reálszerzQdések re, vagyis dolog átadásával jönnek létre. A kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerq átadásával jön létre. Ide tartozik a haszonkölcsön.

A haszonkölcsön fogalma és elemei
A haszonkölcsön (commodatum) egy dolog ingyenes használatba adása azzal a kötelezettséggel, hogy lejáratkor ugyanazt a dolgot kell visszaadni.

a haszonkölcsönbe adó (hitelezQ) neve: commodans
a haszonkölcsönbe vevQé (adósé): commodatarius

alapvetQ követelménye az ingyenesség. A dolog használata pénzért bérletnek minQsül.
- A dolog csak bírlalatba kerül
- A használatba adás mindig meghatározott idQre történik: mindig van lejárat. Ami lehet konkrét idQpont, idQtartam, vagy alkalom. Ha nincs lejárat akkor szívességi használat.

- A visszaadási kötelezettség specifikus szolgáltatás (praestatio specifica). EbbQl következik, hogy azokat a dolgokat, amelyek használata elfogyasztással jár, nem lehet haszonkölcsönbe adni, de a posztklasszikus korben már lehetett.

- a commodatarius érdekelt adós, custodia-felelQs. Viszont ha a kölcsönbe adás elsQsorban a commodans érdekében történt, akkor csak dolusért felel.

- commodatarius a haszonkölcsönbe kapott dolgot csak a megállapodásnak megfelelQen használhatja. A megállapodásellenes használat lopásnak minQsül.(furtum usus)

- bonae fidei, egyenlQtlenül kétoldalú kötelem keletkezik. A fQszolgáltatás a dolgot a kikötött használat után épségben visszaadni. Ezt a hitelezQ actio commodati directaval kényszeríthati ki. A commodatum alapján a praetor in factum actiót proponált, amelynek utóbb kialakult egy in ius változata is.

- a haszonkölcsönbe vevQt az actio contrarián kívül megilleti retentio. A dolgokra fordított szükséges és rendkívüli kiadások, a dolog szerzQdésellenes, idQ elQtti önkényes visszavonásából származó károk, költségek.

- a commodans mint ingyenadós csak dolusért felel.
- eredetileg csak ingó dolgokat lehetett haszonkölcsönbe adni, késQbb ingatlanokat, lakhatást is.








47. A letét és különös fajai


I. A letét fogalma
- a letét (depositum) reálszerzQdés (contractus reales) -
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerq átadásával jön létre
- ingó dolog ingyenes Qrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével

- a letétbe helyezQ, letevQ (hitelezQ): deponens
- a letétbe vevQ, letéteményes (adós): depositarius

- a letét fogalmilag, szükségképp ingyenes (ha az Qrzésért pénzt kötnek ki: locatio conductio (bérlet); ha egyéb szolgáltatást: contractus innominatus (névtelen reálszerzQdés) jön létre)

II. A letét elemei

a) a létrejövQ kötelem
- a letéti szerzQdésbQl egyenlQtlenül kétoldalú bonae fidei obligatio keletkezik
- fQszolgáltatás (praestatio principalis): a dolog megQrzése és bármikori felhívásra való visszaadása

b) a depositarius felelQssége
- ingyenadósként csak a dolus-ért felel
- pl.: ha a dolgot ellopják tQle vagy elveszíti azt, nem felelQs
- ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, késedelmes adósként felel a vis maior-ért is
- a letéteményes nem használhatja a dolgot, ha mégis használná, furtum usus-t követ el, és emellett meg kell térítenie a használat folytán keletkezett esetleges károkat is (a vis maior-t is)

c) rendelkezésre álló keresetek
- a deponens a dolgát depositi directiva actio-val (a marasztalás infamál), esetleg rei vindicatio-val (ha tulajdonos) követelheti vissza
- furtum usus esetén lopási keresetek jönnek számításba
- ha az Qrizet során a letéteményesnek költségei merülnének fel, vagy a letevQ magatartásából valamilyen kára származnék, azokat depositi contraria actio-val érvényesítheti

d) visszaadási kötelezettség
- a letéttel kapcsolatban sem compensatio-nak, sem retentio-nak, sem exceptio doli-nak nincs helye
- a letéteményesnek felhívásra mindenképpen és azonnal vissza kell adnia a dolgot, és a letevQvel szembeni bármilyen igényét csak per útján érvényesítheti
- az actio depositi-ben való marasztalás infamia-val járt


III. A letét különös nemei
- a letéthez hasonló, de némely vonatkozásban eltérQen szabályozott szerzQdések, tényállások:


1) vitás dolog letéte (sequestrum)
- két vagy több fél arról vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog
- amíg a vitát el nem döntik, a dolgot egy 3. félnek (sequester) együttesen (in solidum) átadják megQrzésre azzal a kikötéssel, hogy az illetQ majd a perben gyQztesnek adja ki azt
- a közönséges letét és a seqestrum különbsége:
a letétnél rendszerint egy személy a deponens, míg a sequestrum-nál mindig több letevQ szerepel
míg a közönséges letéteményes csak naturalis possessor, a sequester a védelem szempontjából civilis possessor, tehát még a letevQk ellen is védelmet kap a per eldQltéig

2) szükség- vagy kényszerletét (depositum miserabile)
- akkor, ha valaki olyan helyzetbe kerül (általában súlyos természeti esemény, elemi csapás miatt), hogy kénytelen a dolgot megQrzésre átadni
- de a kényszerhelyzet miatt nem tudja körültekintQen megválasztani a letéteményest
- ilyenkor a közérdek is megkívánja, hogy a letéteményes ne éljen vissza a letevQ szorongatott helyzetével
- a praetor idQbeli korlátozás nélkül duplum-ra menQ keresetet adott büntetésként a dolózus letéteményes ellen

3) rendhagyó letét (depositum irregulare)
- helyettesíthetQ dolgokat (res fungibiles), elsQsorban pénzt adnak tulajdonba azzal a kötelezettséggel, hogy felhívásra ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit (generikusan) kell visszaadni
- a letéteményes (pl.: egy bankár) tulajdont szerez a dolgon, azzal szabadon rendelkezhet, használhatja
- ha a letét tárgyát pénz képezte, szokásos volt kamatot is kikötni
- a kölcsön és a letét elemei keverednek, de ez a letét abban tér el a kölcsöntQl, hogy
bonae fidei obligatio-t eredményez
a letevQ (átadó) érdekében jön létre
bármikor követelhetQ a teljesítés
a pactum adiectum-mal kikötött kamat is követelhetQ
késedelem esetén ipso iure késedelmi kamat jár
retentio-nak és compensatio-nak nincs helye
a letéteményes elleni actio alapján való marasztalás infamál

4) bírói letét (depositum solutionis causa)
- a római jogban még nem alakult ki
- de az ennek megfelelQ tényállást ismerték és szabályozták mint a kötelem alóli liberatio egyik módját

48. A névtelen és neves-névtelen reálszerzQdések


- névtelen reálszerzQdés (contractus reales innominati)
- a reálszerzQdések függeléke
- bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A névtelen szerzQdések kialakulása
- a reálszerzQdések körébe vont kategória a posztklasszikus korban alakult ki
- de már a préklasszikus korban kialakultak bizonyos szerzQdésként elismert tényállások
- elnevezés: contractus reales innominati > szembeállítva a tulajdonképpeni reálszerzQdésekkel: contractus reales nominati
- névtelenség = nem tartoznak az önálló elnevezéssel rendelkezQ (nevesített) szerzQdéstípusok zárt körébe
- reál jelleg = a szerzQdés, a kötelem létrejöttéhez a megegyezésen felül szükséges valamilyen res (dolog, tág értelemben: dologátadás, de bármilyen egyéb szolgáltatás is, pl.: munkavégzés is) is

- a névtelen szerzQdések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezett

alaphelyzet:
- ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a másik nem
- ilyenkor a teljesítQ félnek legis actio per condictionem/condictio-t adtak saját teljesítménye ill. a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére
- a nem teljesítQ félnél a condictio nem volt alkalmas a teljesítésre szorítására
- praetor lépése: in factum actio-kkal lehetQséget biztosított a teljesítés kikényszerítésére (vagy a teljesítQ fél választása szerint saját szolgáltatását / perbeli ellenértékét is visszakövetelhette)

- a névtelen szerzQdéseken belül a kölcsönös teljesítéshez kapcsolódó változatos tényállások csoportjai:
a) do ut des ( adok, hogy adj )
- pl.: adok neked egy kelyhet, s ennek ellenében te nekem adod Stichus rabszolgát
b) do ut facias ( adok, hogy tégy )
- pl.: fizetek neked azért, hogy Stichus rabszolgát felszabadítsd
c) factio ut des ( teszek, hogy adj )
- pl.: megfestem az arcképedet egy rabszolga ellenében
d) factio ut facias ( teszek, hogy tégy )
- pl.: megkérlek, hogy hajtsd be az adósomtól a követelésemet Karthágóban, én is így teszek a tieddel

- Iustinianus gyakorlatilag létrehozta az innominát szerzQdések általános kategóriáját, holott törvénykönyveiben nem jelenik meg ez a kategória; Iustinianus ugyanis
- az addigi sokféle jogsegélyt egyesítve megadja a praescriptis verbis actio-t mindazon esetekben, amikor 2 fél kölcsönös teljesítésre szóló megegyezése alapján az egyik fél teljesített


II. Neves-névtelen szerzQdések
- posztklasszikus korban alakultak ki
- olyan tényállások, amelyek régtQl fogva rendelkeztek önálló névvel, de mégsem minQsültek contractus-nak
tényállások:

a) csere (permutatio)
- dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása (do ut des)
- eltérések az adásvételtQl (emptio venditio):
az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel
az adásvételnél az eladó facere (ill. praestare) szolgáltatással tartozik, a cserénél viszont mindkét fél szolgáltatása dare
az adásvétel konszenzuál-szerzQdés (már a megegyezéssel létrejön); a csere viszont csak az egyik fél részérQl történQ dologátadással jön létre

b) szívességi használat (precarium)
- egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével
- eltérések a haszonkölcsöntQl (commodatum):
a commodatum-nál mindig van lejárat, a precarium-nál a dolog bármikor visszakérhetQ (a visszaadást megtagadó precarista hibás birtokossá válik)
a praecarista a birtokvédelem szempontjából civilis possessor, a commodatarius viszont csak detentor
a commodatarius custodia-felelQs, a precarista viszont kivételesen csak dolus-ért felel

c) eladási bizomány (aestimatum)
- egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevQ (bi-zományos) vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg
- tartalmilag az adásvétel, a bérlet, a megbízás és a társaság elemei keverednek itt
- a dolog eladásával kapcsolatos összes kockázat, költség és veszélyviselés a bizományost terheli;
- de ha az elQre kikötött áron felül adja el a dolgot, a többlet is az övé
- az aestimatum voltaképpen szerencse- (aleatórikus) szerzQdés
- a bizományost alternatív obligatio terheli, ellene a praetor külön keresetet proponált (actio de aestimatio)

d) egyezség (transactio)
- vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése
- klasszikus kor: csupán exeptio-t biztosító nudum pactum-nak minQsült
- posztklasszikus kor: az alakszerqtlen egyezség névtelen szerzQdés
- a szerzQdés realitása az egyik fél engedésében állott
- pl.: kölcsönös datio in solutum
- ha az egyik fél teljesített, a teljesíteni vonakodó másik fél ellen praescriptis verbis actio-t indíthat
- a peres eljárás során kötött egyezség sok tekintetben a bírói ítélet (sQt: res iudicata) hatályával rendelkezett: az egyezséggel eldöntött kérdést a továbbiakban már nem lehetett vita tárgyává tenni



49. Az adásvétel fogalma, létrejötte, tárgya


I. Az emptio venditio fogalma
- adásvétel (emptio venditio)
- puszta megegyezéssel létrejövQ szerzQdés (contractus consensualis)
- áru megszerzése pénzért;
létrejön, mihelyt a felek az áruban (merx) és a vételárban (pretium) megegyeznek
az adásvételi szerzQdésbQl egyenlQtlenül kétoldalú (szinallagmatikus) bonae fidei kötelem keletkezik


II. Az emptio venditio története
- az adásvétel fejlQdési lépései:

1) az Qsi adásvétel készvétel: az áru és pénz átadása + a vevQ és eladó szolgáltatása idQben egybeesik; ez még mindig Qsi csereügylet, de a kölcsönösen kicserélt dolgok egyikét a közös értékmérQ: a pénz jelenti

2) a vételár hitelezése (az eladó átadja az árut a szerzQdés megkötésekor, de csak egy késQbbi idQpontban kapja majd meg érte a vételárat) lehetQvé tette az adásvételi szerzQdés megkötésének és lebonyolításának elkülönülését

3) préklasszikus kor: a vételár mellett az áru szolgáltatása is elszakadt a szerzQdéskötéstQl, késQbb történt ( az adásvétel dologi ügyletbQl (készvétel), dologátruházó ügylet (traditio) puszta causa-jából kötelmi ügyletté, önálló szerzQdéssé (emptio venditio) vált

4) a fides jelentQségének felismerése ( az adásvételi szerzQdés jogi kötelezQ erejének alapja és lényege a consensus, a felek ilyen irányú megegyezése; az emptio venditio a Kr.e. I. században nyert civiljogi recepciót

5) posztklasszikus kor: zavaros társadalmi/gazdasági viszonyok ( készvétel elQtérbe kerülése; az értékesebb dolgok adásvételénél kötelezQ lett az írásbeliség, így az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál-szerzQdési jellegét

6) iustinianus kor: az adásvétel visszanyeri konszenzuális jellegét; a felek kiköthetik az írásbeliséget (az adásvétel csak akkor jön létre, akkor kész (emptio perfecta) ha azt a felek írásba foglalták és az adásvételrQl szóló okiratot aláírták)

III. Az emptio venditio lényegi elemei
- ha már tisztázott az eladásra kerülQ dolog mibenléte, mennyisége, minQsége és megvan a vételár is, kész az adásvétel (Paulus)
- az adásvétel két lényeges eleme (essentialia negotii): ha a felek

a) az áruban és
b) az árban megállapodtak, létrejött az adásvételi szerzQdés, a szerzQdés kész (emptio perfecta)
- az ehhez járuló további kikötések (accidentalia negotii; pl.: teljesítési határidQ, fizetési feltételek) nem befolyásolják a szerzQdés létrejöttét

a) áru (merx)
- többnyire res corporalis
- az árunak az eladó általában a tulajdonjogát ruházza át a vevQre
- dologösszességet (universitas rerum) is el lehetett adni egyetlen szerzQdéssel

- adásvétel tárgyát képezhetik:

1) a testetlen dolgok (res incorporales)
- eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is
- de saját dolog megvásárlása semmis

2) a más tulajdonában lévQ dolgok (res aliena)
- szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio (így kivétel az örökhaszonbérleti jog eladása)
- a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák
- az idegen dolog tulajdonát a vevQ csak elbirtoklás útján szerezheti meg, míg vele szemben az eladót jogszavatosság terheli
- a lopott dolog (res furtiva) eladása (ha a vevQ (is) tudott a lopott dolog voltáról) dologi és kötelmi jogi szempontból is egyaránt semmis

3) a jövQben létrejövQ dolgok
- ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae)
- res sperata: létrejötte egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti eseménytQl függ
- a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a vételárat csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni
- az ilyen adásvétel egy felfüggesztQ feltétellel kötött szerzQdés, amelynek tárgya a véletlentQl függQen jön létre
- ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel sem teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat

4) a jövQben elkészítendQ dolgok
- ez az ún. jövQbeli dolog vétele (emptio rei futurae)
- res futura: létrejötte nem egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti eseménytQl függ (mint a res sperata), hanem az emberi munka többé-kevésbé biztos eredményétQl
- pl.: egy elkészítendQ iparcikk
- ezért az emptio rei futurae nem feltételes adásvétel, hanem inkább a vállalkozási szerzQdéshez közel álló jogügylet

5) a remény
- ez az ún. reményvétel (emptio spei)
- ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a vétel ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak
- nem feltételes szerzQdés, mivel a vevQ az elQre kialkudott vételárért azt veszi meg, ami a hálóba akad
- az adásvétel tárgya egy véletlentQl függQ eredmény: a vevQ nem tudhatja, hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie
- ez az aleatórikus vagy szerencseszerzQdés

6) fajta szerinti, generikus vétel
- ez az ún. zártfajú (szqkebb körq generikus) szolgáltatás
- megszorítás: ilyenre csak szqkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor, csqrben lévQ gabona) kerülhet sor


b) vételár (pretium)
- adásvétel-csere közötti különbség: az egyik oldalon mindig pénz a cseretárgy
- a vételárnak meghatározott pénzösszegnek (certa pecunia) kell lennie

- a vételár szabályai:

a) harmadik személy által meghatározott vételár
- az összegszerqséget nem kötelezQ az adásvételkor tisztázni
- lehetQség: a vételárat a teljesítéskor egy harmadik személy határozza meg
- ez így felfüggesztQ feltétellel kötött szerzQdés, mert ha a 3. személy nem határozza meg az árat, az adásvétel meghiúsul

b) a vételár nagysága
- a vételár nagyságának meghatározása a felek megállapodására volt bízva
- az adásvételnél megengedett, hogy kölcsönösen rászedjük egymást

c) a felén túli sérelem (laesio enormis/laesio ultra dimidium)
- posztklasszikus jog, III. század vége
- állami beavatkozás: a szegényebb rétegek védelme attól, hogy aránytalanul olcsón kényszerüljenek eladni földjeiket a gazdag nagybirtokosoknak
- Diocletianus: az ingatlanok adásvételénél elQírta az igazságos árat (iustum rei pretium); rendelete: ingatlan adásvételénél a vételárnak el kell érnie az ingatlan értékének legalább a felét
- ha az eladó még az ingatlan értékének felét sem kapta meg, kérhette az adásvétel felbontását és az ingatlan visszaadását
- ez az ún. felén túli sérelem (laesio enormis)
- ha a vevQ meg akarta tartani az ingatlant, a vételárnak a telek teljes értékéig való kiegészítésével fenntarthatta a szerzQdést (Qt tehát facultas alternativa illette meg)

d) ármaximalizálás
- Diocletianus ármaximalizáló rendelete
- bizonyos taxatíve felsorolt áruk vételárát próbálta meg keretek közé szorítani
- pl.: bérmunkák maximalizálása
- a rendelet megszegQit halálbüntetéssel sújtotta
- de még így sem sikerült az inflációt megfékezni

e) a bíró hivatali mérsékelése
- kivételes esetben
- méltányosság alapján a bíró hivatalból is mérsékelhette a vételárat
- pl.: amikor valaki jóhiszemqen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki haszonélvezete volt (a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a vételárat)

f) a vevQ tulajdonszerzése
- XII táblás törvény: a készvétel az általános; természetes, hogy a vevQ nem szerez addig tulajdont, amíg ki nem fizette a vételárat / biztosította az eladó követelését (pl.: kezes, zálog)
- klasszikus kor elQtt: ez a szabály kiment a gyakorlatból
- Iustinianus: felújította
















































50. szavatosság adásvételnél


I. Az eladói szavatosság
- a hibás teljesítéssel kapcsolatban a törvény által elQírt feltétlen helytállás
- az adós vétkességének kérdése fel sem merül
- az eladót a felelQsségén túl és vétkességétQl teljesen függetlenül kétirányú szavatosság is terheli; az eladó szavatol azért, hogy
az áru körül jogilag minden rendben legyen (jogszavatosság)
az áru materiálisan, fizikailag is rendelkezzék azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a törvény illetve a szerzQdés elQír (kellékszavatosság)

II. Az eladó jogszavatossága (evictiós szavatosság)
- az eladó szavatol azért, hogy
1) a vevQ a dolog tulajdonjogát legalább elbirtoklás útján megszerezhesse (kivéve, ha a szerzQdésnek eleve nem is volt célja a vevQ tulajdonszerzése, pl.: idegen dologbeli jog vagy követelés eladása esetén)
2) az adott dolog élvezetének ne legyen jogi akadálya (pl.: mást megilletQ haszonélvezet vagy zálogjog, kivéve: ha kifejezetten ilyen joggal terhelten került eladásra)

- több évszázados fejlQdés után csak az elperlésért (evictio) való szavatosságig jutottak el: az eladóval szemben általában csak akkor lehet jogszavatossági igényt érvényesíteni, ha a vevQtQl a dolgot 3. személy (általában a valódi tulajdonos) elperelte

- a jogszavatosság fejlQdési folyamata:

a) archaikus jog
- a mancipatio-s vétel vevQjének, ha tQle 3. személy a megvásárolt dolgot el akarta perelni, joga és kötelessége volt az eladót mint jogelQdjét segítségül hívni (nominatio auctoris) a perben
- ha az eladó nem támogatta a vevQt, vagy segítsége eredménytelen maradt, és így a dolgot tQle egy 3. személy szerezte meg, az eladó egy actio auctoritatis nevq kereset alapján a vételár 2x-ével felelt
- más vételeknél (pl.: res nec mancipi vételénél, in iure cessio vagy traditio útján történQ elidegenítéseknél) az eladónak az elperlésért való szavatosságát (hasonlóan 2x) szerzQdésileg, stipulatio-val kötötték ki (stipulatio duplae)

b) klasszikus jog
- az eladó elperlésért való szavatossága ipso iure (stipulatio nélkül) is érvényesült
- a vevQ evictio esetén az adásvételi szerzQdés alapján indíthatott keresetet az eladó ellen teljes kárának megtérítésére (actio empti)
- így alakult ki a klasszikus evictiós szavatosság:
- az eladó akkor tartozik helytállni, ha a vevQ az eladott dolgot (vagy annak zavartalan birtoklását) azért veszti el, mert 3. személy a dolgon fennálló tulajdonjogot vagy egyéb jogosultságokat tQle (az eladás elQtti idQbQl származó) korábbi jogcím (tulajdonjog, zálogjog, szolgalom) alapján perrel visszaszerezte
- ha az eladó csalárdul idegen vagy szolgalommal terhelt dolgot adott el a jóhiszemq vevQnek, be sem kellett várni az elperlést: az eladó dolusára tekintettel a vevQ azonnal felléphetett az eladó ellen és kártérítést követelhetett

c) a késQcsászárkor, a posztklasszikus vulgárjog
- Iustinianus az elperlés következményét a vételár 2x-ében állapította meg
- a mancipatio és az actio auctoritas eltqnt
- csak a vevQ érdeksérelmét megtérítQ actio empti, valamint értékesebb dolgok eladása esetében a stipulatio duplae maradt fenn
- Iustinianus (is) elvetette azt, hogy az eladó kötelessége lenne a zavartalan birtok és a tulajdon átruházása egyben


III. Az eladó kellékszavatossága (rejtett hibákért való szavatosság)
- kritérium: az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat (pl.: a ház rozoga) a vevQnek a szerzQdéskötési eljárás során magának kell észlelnie ( óvakodjék a vevQ )

- a jogszavatosság fejlQdési folyamata:

a) archaikus jog
- az áru hibáiért való felelQsséget egyetlen esetben ismerte: ha az eladó az eladott telket a mancipatio-hoz fqzött nyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt ( a vevQ a különbözet 2x-ére menQ actio de modo agri-val fordulhatott ellene
- egyéb esetekben az eladó stipulatio-val garantálhatta az áru hibamentességét (stipulatio simplae)
- az eladó felelt az árunak a stipulatio-ban megígért tulajdonságaiért és a megjelölt hibák nemlétéért

b) praetori edictum
- ez alapján bizonyos esetekben az actio empti-vel lehetett az áru hibáiért való szavatosságot érvényesíteni
- ez alapján az eladó
formátlan ígéretéért: kifejezetten ígérte (dicta et promissa), hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes, és
dolus-ért: (csalárd módon (dolo malo) elhallgatta az elQtte ismert hibákat) is felelt

c) aedilisi edictumok
- az aedilis curulesek a vásári forgalom biztonsága érdekében megszigorították az eladók szavatosságát, felelQssé téve Qket az áruknak (rabszolga, igásállat) bizonyos általuk nem ismert, rejtett hibáiért is
- akik igásállatot adnak el, nyíltan és szabályosan mondják meg melyiknek mi a betegsége, hibája; ha ez nem így történik, keresetet fogunk adni 6 hónapon belül a vétel meg nem történtté tétele céljából, vagy 1 éven belül arra, amennyivel e dolgok az eladáskor kevesebbet értek (Ulpianus)
- az aedilis curulis-ek felsorolták azokat a hibákat, amelyekért az eladók objektív alapon (szubjektív tudomásuktól függetlenül) voltak kötelesek helytállni
- egyéb hibák vonatkozásában továbbra is a praetori edictum rendelkezései (dolo malo, dicta et promissa) voltak irányadóak
- az eladónak palam (nyíltan, tartalmilag kendQzetlenül) recte (szabályosan, formailag is megfelelQ módon) kell az áru hibáit közölnie

- rejtett hiba esetén a vevQ a következQ keresetekkel élhetett:
actio redhibitoria
- 6 hónapon belül felbonthatta a szerzQdést ( elállhatott )
- és az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a vételárat
- az elállással in integrum restitutio következik be

actio quanti minoris
- 1 éven belül indíthatta meg
- perlés vételár-leszállításra (amennyivel a dolog kevesebbet ér neki a rejtett hiba miatt)
- akkor, ha a vevQ kisebb hiba esetén meg akarta tartani az árut

d) iustinianusi jog
- az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelQsségét (szavatosságát) kiterjesztette minden dologra (nemcsak rabszolga és igásállat)
- a vevQ ezt a jogát actio empti-vel érvényesíthette, amely nem volt a másik 2 kereset rövid határidejéhez kötve


































51. Az adásvétel különleges esetei.
a mellékegyezmények


I. Az emptio venditio különleges esetei
- különleges esetekben az adásvétel tárgyát képezhetik:

1) a testetlen dolgok (res incorporales)
- eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is

2) a más tulajdonában lévQ dolgok (res aliena)
- szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio
- a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák
- az idegen dolog tulajdonát a vevQ csak elbirtoklás útján szerezheti meg, míg vele szemben az eladót jogszavatosság terheli
- a tulajdonosnak gondoskodnia kell, hogy elbirtoklás útján a szerzQ tulajdonos lehessen. (nemo plus iuris elv)

3) a jövQben létrejövQ dolgok
- ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae)
- a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a vételárat csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni
- az ilyen adásvétel egy felfüggesztQ feltétellel kötött szerzQdés, amelynek tárgya a véletlentQl függQen jön létre
- ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel sem teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat

4) a jövQben elkészítendQ dolgok
- ez az ún. jövQbeli dolog vétele (emptio rei futurae)
- res futura: létrejötte nem egy bizonytalan természeti eseménytQl függ (mint a res sperata), hanem az emberi munka többé-kevésbé biztos eredményétQl
- pl.: egy elkészítendQ iparcikk

5) a remény
- ez az ún. reményvétel (emptio spei)
- ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a vétel ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak
- nem feltételes szerzQdés, mivel a vevQ az elQre kialkudott vételárért azt veszi meg, ami a hálóba akad
- az adásvétel tárgya egy véletlentQl függQ eredmény: a vevQ nem tudhatja, hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie
- ez az aleatórikus vagy szerencseszerzQdés

6) fajta szerinti, generikus vétel
- ez az ún. zártfajú (szqkebb körq generikus) szolgáltatás
- megszorítás: ilyenre csak szqkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor, csqrben lévQ gabona) kerülhet sor


II. Mellékegyezmények az emptio venditionál
- - a bonae fidei szerzQdés jellegébQl adódik, hogy a felek mellékegyezményeket is kapcsolhattak hozzá (pacta adiecta)  ezek az emptio venditio mint jogügylet esetleges alkatrészei (accidentalia negotii)

- a legfontosabb mellékegyezmények:

1) mindkét fél javára szóló mellékegyezmények
- az eladó számára visszavásárlási jogot (pactum de retroemendo), vagy
- a vevQ számára visszaeladási jogot (pactum de retrovendendo) biztosít

2) csak az eladó javára szolgáló mellékegyezmények
a) az elállás (visszalépés) kikötése
- arra az esetre, ha a vevQ nem fizetne
- ilyenkor az eladott árut az eladó visszakapja, de rendszerint a már fizetett részletek megtartása mellett
- ezt a részben büntetQ tartalmú kikötést (lex commissoria, jogvesztQ záradék) általában felbontó feltételnek (condicio resolutiva) minQsítették

b) a többet fizetQ vevQ
- felbontó feltétel formájában megszövegezett kikötés
- az eladó elállhat a szerzQdéstQl, ha meghatározott idQn belül többet fizetQ vevQre talál (in diem addictio)

c) az elQvásárlási jog
- fenntartása esetén az eladó kiköti, hogy ha a vevQ a dolgot bármikor el kívánná adni, elsQsorban az eladónak köteles azt felajánlani, aki jogosult a dolgot a más által kínált vételáron megvásárolni

3) csak a vevQ javára szolgáló mellékegyezmények

a) próbára, megtekintésre szóló vétel (pactum displicentiae)
- a vevQ meghatározott idQn belül egyoldalúan elállhatott az adásvételtQl, ha neki a vétel tárgya nem tetszik (displicet)
- hasonló eset a borvételnél alkalmazott pactum degustationis: a bor minQségének határidQn belüli ellenQrzését tette lehetQvé

b) bánatpénz
- a vevQ kiköthette, hogy ha megbánná a vételt, attól bizonyos idQn belül egy meghatározott összeg feláldozásával (bánatpénz - arrha poenitentialis) elállhasson











52. A dologbérlet szabályai

I. A római bérlet fogalma
- bérlet (locatio conductio)
- puszta megegyezéssel létrejövQ szerzQdés (contractus consensualis)
- rendkívül tág római jogintézmény

- a locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérQ, heterogén tényállást (ezeket majd csak a középkori jog választja szét):
a modern dologbérletet (locatio conductio rei)
a munkaszerzQdést (locatio conductio operarum)
a vállalkozási szerzQdést (locatio conductio operis)

- a bérlet tényállásait összekapcsolja, hogy mindhárom esetben
az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces)
szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre
a szerzQdéskötés puszta megegyezéssel történik
az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit

II. DOLOGBÉRLET (locatio conductio rei)
- egy dolog használata pénzfizetés ellenében

- tárgya: nem csak testi dolgok, a római jog megengedte jogosultságok bérbeadását is
- egyenlQen kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei kötelmet keletkeztet

- felek:
locator (bérbeadó): tulajdonos
conductor (bérlQ): a dolog használója


I. A felek kötelezettségei és jogai

a1) a locator kötelezettségei
- köteles a dolgot a kikötött használatra alkalmas állapotban átadni, és a bérlet tartama alatt ilyen állapotban tartani > jog és kellékszavatosság
- felelQssége: culpa levis
- Q viseli a dolgot vis maior folytán ért kárt is: ameddig a bérlQ a vis maior folytán nem használhatja a dolgot, a bérbeadót nem illeti meg a bér, a kapott bért pedig erre az idQre köteles visszaadni (periculum est locatoris)
- pl.: ha a bérbe adott lakás a bérleti idQ lejárta elQtt földrengés folytán elpusztul

a2) a locator jogai
- conductor-ának a bérleménybe bevitt dolgain (invecta, illata), továbbá az ott termett és a bérlQ által megszerzett gyümölcsökön törvényes zálogjog (hypotheca legalis) illeti meg a bérösszeg biztosítására
- a bérletet bármikor felmondhatja
- a bérlQvel szembeni igényeit (bér megfizetése, károk megtérítése) actio locati-val érvényesítheti


b1) a conductor kötelezettségei
- legfontosabb kötelezettsége: a bér megfizetése
- ezt a törvény szerint utólag (postnumerando) kell teljesítenie
- de: a felek megállapodhatnak abban is, hogy a bérlQ idQszakonként elQre fizeti meg a bért (praenumerando)
- a dolgot rendeltetésszerqen kell használnia
- a bérlet tartalmának lejártával köteles azt épségben visszaadni
- felelQssége: custodia-felelQsség
- a nem vis maior-ból eredQ károkat általában neki kell viselnie

b2) a conductor jogai
- követelheti a locator-tól a bérbe vett dolog zavartalan élvezetének biztosítását > különösen a birtokháborítással szembeni védelmet (mivel Q csak naturalis possessor, így birtokvédelemre nem jogosult)
- bizonyos beruházásainak, kárainak megtérítését
- haszonbérletnél a gyümölcsökön quasi traditio-val tulajdont szerezhet
- rendkívüli károk, természeti csapások esetén a mezQgazdasági ingatlan conductor-a (colonus) bérleszállítást (remissio mercedis) kérhet, amit azonban jó esztendQben köteles kipótolni
- megilleti a további bérbeadás joga (albérlet, sublocatio), amely a nemo plus iuris elve szerint a (fQ)bérlethez igazodik
- jogait actio conducti-val érvényesítheti


II. A dologbérlet megszqnése

a) a határnap bekövetkezte
- a határozott idQre kötött bérlet
- megszqnt az elQírt határnap bekövetkeztével (dies ad quem)
- ismerték a határozott tartamú bérlet hallgatólagos meghosszabbítását (relocatio tacita)  azzal, hogy hallgattak, megegyezni és megújítani látszanak
- ha a conductor nem ment el a kikötött idQ lejártával, s a locator Qt megtqrte a bérletben, a bérletet határozatlan idQre meghosszabbítottnak tekintették

b) kidobás/elhagyás
- határozatlan idejq bérlet
- nem ismerték a felmondás és a kötelezQ felmondási idQ intézményét
- a locator bármikor kidobhatta conductorát
- a conductor bármikor elhagyhatta a bérleményt (ennek kivédésére szokás volt kötbért (poena) kikötni)

c) a bérbeadó önkényes és egyoldalú megszüntetése
- a határozott idQre kötött bérletnél is a szerzQdést felrúgva bármikor kidobhatta a bérlQt, bármikor eladhatta a bérleményt
- ilyenkor a vevQ birtokbalépése automatikusan megszüntette a bérletet
- ha a locator a bérbe adott ingatlant a bérlet fennmaradását kikötve adta el, a vevQ azonban ezt nem tartotta tiszteletben, a locator kártérítésért perelheti a vevQt, és a conductor a locator-t, a vevQ által kidobott conductor azonban nem tarthat igényt arra, hogy visszakerüljön a bérleménybe
- a conductor-t csak in personam actio illeti meg (csak kártérítést követelhet)

d) a bérbeadó egyoldalú, de szerzQdést nem sértQ megszüntetése
- a bérletet a bérbeadó bizonyos kivételes esetekben törvényi felhatalmazás alapján egyoldalúan, de a bérleti szerzQdést nem megsértve is megszüntetheti
- ez kötelmi jogilag is szabályos, azonnali, egyoldalú fellépés ( rendkívüli felmondás )
- pl.: ha a bért a bérház tulajdonosának megfizeted, akaratod ellenére nem kergethet el, kivéve, ha bizonyítja, hogy saját használatára lenne szüksége a házra, vagy ha renováltatni akarja a házat, vagy ha te a bérbe adott dolgot nem megfelelQen használtad
- ilyenkor a tulajdonos azonnali hatállyal és teljesen jogszerqen kidobhatja a bérlQt és perelhet is kártérítésre, aki viszont nem követelhette ugyanezt

e) a bérlQ megszüntetése
- a bérlQ is megszüntetheti azonnali hatállyal és teljesen jogszerqen
- akkor, ha a dolog használata lehetetlenné vagy veszélyessé válik
- ilyenkor a bérbeadó nem követelheti az elmaradt bérleti díjat


III. A dologbérlet különleges fajtái

a) részes haszonbérlet (mezQgazdasági ingatlan bérleténél a bérlQ (colonus) az ingatlanon termelt termények meghatározott részével teljesít; pl.: feles ~)

b) locatio perpetua (in personam, majd in rem védelemmel ellátott örökös, személyhez nem kötQdQ bérlet; fQ esete: ager vectigalis, római közföld bérlete)

c) superficies

d) jogok bérbeadása (res incorporales; pl.: albérlet)

e) próbára bérlet (bármelyik fél az elsQ éven belül minden további nélkül visszaléphetett, elállhatott a bérlettQl, elállását pedig nem kellett indokolnia, s abból semmilyen kötelezettsége nem keletkezett)




















53. A munkabérlet és a mqbérlet szabályai egybevetése


I. A római bérlet fogalma
- bérlet (locatio conductio)
- puszta megegyezéssel létrejövQ szerzQdés (contractus consensualis)
- rendkívül tág római jogintézmény

- a locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérQ, heterogén tényállást (ezeket majd csak a középkori jog választja szét):
a modern dologbérletet (locatio conductio rei)
a munkaszerzQdést (locatio conductio operarum)
a vállalkozási szerzQdést (locatio conductio operis)

- a bérlet tényállásait összekapcsolja, hogy mindhárom esetben
az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces)
szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre
a szerzQdéskötés puszta megegyezéssel történik
az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit

- a szereplQk:

Locator (bérbeadó) Conductor (bérlQ) dologbérletnél tulajdonos a dolog használója munkabérletnél bérmunkás munkaadó vállalkozási szerzQdésnél megrendelQ vállalkozó

A. MunkaszerzQdés, munkabérlet (locatio conductio operarum)
- szabad ember munkájának igénybevétele a munkában töltött idQ szerint fizetett pénzért, munkabérért (merces)
- valaki kötelezi magát, hogy egy másik személy szolgálatába áll, neki dolgozik, s ennek fejében az Qt órára, napra, hétre, stb. fizeti
- egyenlQen kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A szerzQdés szereplQi
- locator (bérbeadó): bérmunkás (bérbe adja a munkáját)
- conductor (bérlQ): munkaadó

II. A szerzQdés tárgya
- elsQsorban fizikai munka (operae)
- bizonyos szellemi tevékenységek (orvosi, tanítói, mérnöki, stb.) is
- de: az artes liberales-nek minQsülQ magasabb szellemi munka (pl.: jogtudosóké, filozófusoké, stb.) nem lehetett




III. A felek kötelezettségei és jogai

a) bérmunkás (locator)
- gondossági kötelem (teljesítménytQl független)
- köteles a munkaadó utasításainak megfelelQen és tisztességesen dolgozni
- felelQssége: culpa levis
- megfelelQ, gondos munkája alapján actio locati-val követelheti a kikötött idQbért

b) munkaadó (conductor)
- a munkással szembeni (pl.: kártérítési) igényét a munkabér visszatartásán túlmenQen actio conducti-val érvényesíthette

IV. Veszélyviselés
- megoszlik a 2 fél között
- szabályzása az érdekszféra-elven alapul
- akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli az ebbQl eredQ veszélyt, kárt
- aki a munkáját adta bérbe, annak az egész idQre vonatkozó bért meg kell kapnia, ha nem rajta múlott, hogy a szolgálatait nem bocsáthatta rendelkezésre
- pl.: ha rossz idQjárás miatt nem lehetett dolgozni, a munkásnak ekkor is jár a bére; de ha megbetegedett és ezért nem tudott dolgozni, erre az idQre nem illette meg a bér

V. A munkaszerzQdés megszqnése
- hasonló a dologbérlethez
- a felmondás intézményének hiányát itt is kötbér (poena) kikötésével pótolták


B Vállalkozási szerzQdés, mqbérlet (locatio conductio operis)
- valaki egy meghatározott mqvet állít elQ, munkával elérhetQ eredményt produkál pénzért, vállalkozói díjért
- egyenlQen kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A szerzQdés szereplQi
- locator (bérbeadó): megrendelQ
- conductor (bérlQ): vállalkozó (a mq elQállítója)

II. A szerzQdés tárgya
- a szerzQdésben meghatározott eredmény, mq (opus) létrehozása
- a conductor arra vállalkozik, hogy (általában a locator által rendelkezésére bocsátott anyagból, dologból) munkája révén valamit elQállít, valamilyen eredményt produkál
- pl.: átadott szövetbQl ruhát készít, építQanyagból házat épít

III. A felek kötelezettségei és jogai

a) megrendelQ (locator)
- a vállalkozóval szembeni (pl.: kártérítési) igényét a vállalkozói díj visszatartásán túlmenQen actio locati-val érvényesíthette



b) vállalkozó (conductor)
- eredménykötelem (teljesítményfüggQ)
- ha az ígért mqvet nem készítette el, általában még költségeinek megtérítésére sem tarthat igényt
- köteles gondosan eljárni
- felelQssége: culpa levis, valamint custodia-felelQsség a megrendelQtQl átvett, nála lévQ idegen dolgokért, anyagért
- felelQs azért, hogy megfelelQ hozzáértéssel, szakszerqen lássa el a vállalt feladatot ( imperitia culpae adnumeratur  a mesterségbeli járatlanság gondatlanságszámba megy)
- elvégzett munkája alapján actio conducti-val követelheti a vállalkozói díját

IV. Veszélyviselés

1) a felek veszélyviselése, a vis maior esete
- alapvetQ kérdés: köteles-e a megrendelQ (locator) kifizetni a vállalkozó díját akkor, ha a mq vis maior következtében megrongálódott vagy elpusztult?

- régebbi jog (ius vetus): a dolog/anyag átadásáig a veszélyt a vállalkozó viselte
- fejlettebb, újabb jog (ius novum): szabályzása az érdekszféra-elven alapul
- akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli az ebbQl eredQ veszélyt, kárt

- pl.: a csatorna földcsuszamlás következtében összedQlt;
ha a talaj hibájából: a locator (megrendelQ) viseli a veszélyt
ha a mq hibájából: a conductor-é (vállalkozó) a kár

2) a veszély átszállása a vállalkozóról a megrendelQre

a) átalánydíjas vállalkozás (opus aversione locatum)
- a vállalkozó egy összegért vállalta a mq produkálását
- a veszélyviselés a teljesítéskor, a mq kipróbálását követQen annak átvételével szállt át a megrendelQre

b) mérték szerinti vállalkozás (opus in pedes mensurasve locatum)
- a megrendelQ mérték szerint, részletekben veszi át mqvet
- csak az elkészült, átadott részlet vonatkozásában száll át a veszély a megrendelQre

c) Lex Rhodia de iactu mercium (az áruk kidobásáról szóló rhodosi törv.)
- kármegosztási szabály
- ha tengeri vihar esetén a hajó megkönnyítése céljából árukat dobtak ki, az ebbQl adódó kárt meg kell osztani mindazok között, akiknek a hajó megmentéséhez érdekük fqzQdött
- átvétele a locatio conductio konstrukciójának a kármegosztási igény érvényesítésére való alkalmazásával történt
- tengeri hajózásnál az árutulajdonosok általában locatio conductio operis formájában szerzQdtek a szállító hajóssal (nauta)
- a károsult feladók actio locati-val fordultak a hajós ellen a megmenekült áruk és a hajó értékének megfelelQ arányú kártérítésért
- a hajós actio conductio-val perelhette a megmenekült áruk tulajdonosait a megfelelQ arányú kárviselésért, a veszteségben való arányos osztozásért
- a hajós ilyenkor jogosult (köteles) a megmenekült árukat a kárigények rendezéséig visszatartani (retentio)
- az érdekeltek között valójában egy communio incidens (quasi contractus) jön létre, melyre a locatio conductio szabályait alkalmazzák

V. Rendhagyó vállalkozási szerzQdés
(locatio conductio irregularis)
- a vállalkozás különleges esete, a tengeri hajózásnál alakult ki
- ömlesztve szállítható áruk (pl.: gabona) tengeri szállítása esetén a hajós a rendeltetési kikötQben általában nem ugyanazt a gabonát szolgáltatta ki, hanem a hajórakomány megfelelQ részét, vagy akár máshonnan beszerzett, azonos mennyiségq és minQségq gabonát (generikus szolgáltatás)
- a hajós az ömlesztve átvett gabonán tulajdont szerzett, és így teljes egészében Q viselte a veszélyt









































54. A megbízás és alkalmazási köre


I. A megbízás története

1) barátsági alapon
- eredetileg szívességbQl, barátságból (ex amicitia) végzett cselekmény volt
- egyszerq társadalmi ténynek minQsült
- pl.: valaki megkérte barátját, hogy távolléte miatt lássa el ügyeit
- a megbízott fizetségét a barátság zárta ki

2) kötelesség alapján
- mások erkölcsi/jogi kötelesség alapján (ex officio) kényszerültek arra, hogy felkérésük esetén a más dolgát intézzék
- pl.: a libertus-t patronus-ával szemben ilyen kötelezettség terhelte
- az ingyenességet a törvény írta elQ
- de: illett honorálni a felkért személyt az ügyünk ingyen intézéséért, fáradozásaiért

3) szellemi munka alapján
- bizonyos szellemi tevékenységeket nem lehetett pénzért, locatio conductio keretében végezni
- ha valaki más részére (pl.: ügyvédként) magasrendq szellemi munkát végzett, ez sokáig csak ingyenesen, mandatum alapján volt elképzelhetQ
- a megbízás erkölcsi alapú szabályai jogi jelleget öltöttek
- a praetori edictum az alakszerqtlenül vállalt megbízást is szerzQdésnek ismerte el
( jogintézménnyé tette a mandatum-ot ( amint szabadságunkban áll a megbízást nem elfogadni, úgy, ha elvállaltuk, kötelesek vagyunk teljesíteni azt )


II. A megbízás fogalma és fQbb elvei
- megbízás (mandatum): más ügyének felkérésre történQ, ingyenes ellátása

- a felek:
megbízó: mandator
megbízott: mandatarius

a) a megbízás tárgya
- bármilyen megengedett cél megvalósítása lehet
- akár egyetlen feladat ellátása, akár hosszabb lejáratú, tágabb körq megbízás is
- szellemi/fizikai munka is lehet (pl.: valaki ingyenesen dolgozik egy boltban)

b) a megbízás lényeges eleme (essentiale negotii)
- az ingyenesség
- a rómaiak csak késQn jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a szellemi munkáért is pénzt fogadjanak el

- ha egy feladat ellátásáért ellenértéket kötöttek ki, akkor az ilyen szerzQdést
pénzfizetés esetén bérletnek (locatio conductio operarum/operis)
egyéb ellenszolgáltatás esetén contractus innominatus-nak tekintették

- az ingyenesség elvének szigorú betartását a császárkortól kezdve feladták
- a principátus idején elismerték a megbízottnak azt a jogát, hogy a megbízás teljesítéséért ellenértéket köthessen ki (honorarium), és azt perelhesse is
- de ezt a honorarium-ot nem az elvégzett munka ellenértékének, hanem csak tiszteletdíjnak tekintették (az ingyenesség elve fennmaradt)

c) a megbízott eljárása
- a megbízott rendszerint a megbízó kizárólagos érdekében jár el
- kivételesen eljárhat a megbízás folytán egy 3. személy javára
- sQt esetleg részben a saját javára is, de kizárólag a maga egyéni hasznára soha
- ha a megbízás csak a megbízott érdekét szolgálja, az nem megbízás, csak jótanács , amelybQl nem keletkezik kötelezettség
- a megbízás csak a megbízó és a megbízott között hoz létre kötelmi jogviszonyt, még akkor is, ha a megbízás nem kizárólag a megbízó érdekében történik

d) személyhez kötöttség
- a megbízás mindkét oldalon szorosan személyhez kötött:
a kötelem bármelyik fél halálával megszqnik
a kötelem bármelyik fél által egyoldalúan megszüntethetQ

- a mandator korlátozás nélkül visszavonhatja a megbízást, a mandatarius csak a megbízó számára alkalmas idQben léphet vissza
- a megbízás megszqnésérQl a másik felet haladéktalanul értesíteni kell
- az értesítésig a megbízó halálával megszqnik ugyan a megbízás, de a kötelem olykor tovább tart (Iulianus)  a költségek a megbízó örököseit terheli


III. A felek jogai és kötelezettségei
- a megbízásból egyenlQtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelem keletkezik
- egyetlen célja: a megbízott elvégezze a megbízó által meghatározott feladatot

a) A megbízott (mandatarius) felelQssége
dolus (mint ingyenadós)
culpa in concreto (a posztklasszikus-iustinianusi jogban)
culpa levis (honorarium kikötése esetén)

b) A megbízó (mandator) felelQssége
culpa levis (érdekelt adós)
egyfajta fordított custodia-felelQsség (pl.: ha a megbízás alapján vásárolt rabszolga meglopta a megbízottat (casus minor), a megbízó köteles volt a kárt megtéríteni)

- a megbízott köteles feladatát a mandatum keretei között ellátni
- ha túllépi a megbízás határait (excessus mandati), az ebbQl eredQ kárát, költségeit nem érvényesítheti a megbízóval szemben, akit pedig semmilyen kötelezettség nem terhel
- ha elQnyösebben tudta ellátni a megbízást, a megtakarítást nem tarthatja meg, ezért neki semmi sem jár

- a megbízott köteles az ügy végeztével a megbízótól kapott értékekkel elszámolni, és 3. személyektQl az esetleg hozzá befolyt javakat, pénzt a megbízónak átadni
- erre Qt a megbízó actio mandati diractiva-val szoríthatja (marasztalás = infamia)

- ha a megbízás teljesítése során a megbízottnak kára, kiadásai merültek fel, ezt a megbízó megtéríteni tartozik, melyet a megbízott actio mandati contraria-val (illetve beszámítással is) érvényesíthetett
- ugyanezzel kényszeríthette a megbízott megbízóját arra, hogy vállalt kötelezettségeit a megbízó átvegye, ugyanis itt sem volt közvetlen képviselet

IV. A megbízás speciális alkalmazásai
- a megbízás alkalmazása egyéb jogi célok megvalósítására:

mandatumos kezesség (mandatum qualificatum), amely a legfQbb kezességi forma lett
a perbeli megbízás (mandatum agendi) analóg alkalmazása az engedélyezés kialakulásában játszott jelentQs szerepet



































55. A societas szabályai


I. A római társaság fogalma
- társaság (societas): személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra
- kiemelt helyet foglal el a puszta megegyezéssel létrejövQ szerzQdések (contractus consensuales) között, és el is tér azoktól:
a) a felek magatartása és érdekei egyirányúak, azonosak ”! a többi szerzQdésnél ezek egymással ellentétesek

b) a felek tartós egyetértésére (Dauerkonsens) épül: a társaság csak addig áll fenn, amíg a consensus megvan ”! a többi szerzQdésnél a megegyezés csak a szerzQdéskötéskor szükséges, azt követQen a felek kötve vannak a szerzQdéshez, maga a szerzQdés pedig csak akkor veszti hatályát, ha a kitqzött célt elérték

c) a communio, a közösség egyik típusa (a condominium, a consortium ercto non cito és a communio incidens mellett);a societas tagjainak is lehet közös tulajdona.


III. A fejlett társaság szabályai (7)

1) a társaság típusai vagyoni céljuk terjedelme szerint
- a társaságot vagy minden vagyonunkra, vagy csak bizonyos üzletkötésekre, vagy egyetlen ügy lebonyolítására is megköthetjük
a) societas omnium bonorum
- felöleli a tagok minden jelenlegi és jövQbeli vagyonát, vagyongyarapodását
- bármilyen címen jut hozzá egy tag valamilyen haszonhoz, az általában in medium a közösbe megy, azt gyarapítja
- elsQsorban közeli rokonok között fordult elQ
b) societas negotiationis
- olyan társaság, ahol a tagok egy bizonyos (általában kereskedelmi) tevékenység folytatására szövetkeznek (pl.: rabszolga-, marhakerereskedelem)
- keretében egyéb gazdasági jellegq (pl.: ipari) tevékenység is folytatható
c) societas unius rei
- a társaság erQsen korlátozott mind idQben, mind tevékenységi körben
- egyetlen ügyletet akarnak közösen lebonyolítani
- pl.: közösen megvesznek egy dolgot

2) a societas alapítása
- a tagok rendszerint vagyoni hozzájárulással biztosítják a társaság létezését, mqködését
- a vagyoni hozzájárulás (ellenkezQ kikötés híján) egyenlQ, DE:
- a társasági szerzQdés meghatározhatja az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának egymástól különbözQ mértékét
- munkával is helyettesíthettQ volt a pénzt

3) a társasági szerzQdés által keletkeztetett kötelem
- a társaság (societas) szinallagmatikus bonae fidei kötelmet eredményez
- a bona fides megkívánja, hogy a tagok részesedése a társasági haszonban illetve a veszteségekben a vagyoni hozzájárulásoknak megfelelQ, azzal arányos legyen
- egyenlQtlen mértékq osztozásról szóló megállapodás csak megalapozott lehet
- societas leonina: kógens tilalma értelmében nem szabad kikötni azt, hogy valamelyik társ csak a veszteségben osztozzék

4) a societas jogi természete
- a társaság sohasem jogalany, nem jogi személy
- nincs külön vagyona, csak a tagoknak
- nincsenek jogi kötelezettségei, mivel azok csak az egyes tagokat terhelik (a társasági szerzQdéstQl függQen egyenlQ/eltérQ arányban)

5) a tagok felelQssége
- a tagok eljárásuk során egymással szemben eredetileg csak dolus-ért, késQbb viszont már culpa in concreto-ért is feleltek
- a societas alapján egyetemlegesség nem keletkezik:
- a társaság közösen eljáró tagjai a velük szerzQdQ 3. személyek felé megosztva felelnek
- az egyedül eljáró társ a vele szerzQdQ 3. személlyel szemben a közvetett képviselet folytán egyedül szerzi meg a jogokat és a kötelezettségeket (ez sem egyetemleges kötelem, mert a társaság többi tagja a 3. személlyel nem kerül kapcsolatba)

6) a társaság megszqnése Ulpianus szerint: (4)
a) Személyi okok (ex personis) miatt
- ha valamelyik tag capitis deminutio maxima/media-t szenvedett illetve meghalt
- a társ halálával megszqnik a társaság
- Iustinianus megengedte, hogy a társasági szerzQdésben a tagok megállapodhas-sanak abban, hogy a societas valamely tag halála miatt ne szqnjön meg

b) Vagyoni okokból (ex rebus)
- ha a társaság közös vagyona illetve valamelyik tag vagyoni helyzete gyökeresen megváltozik
- pl.: elsQsorban, ha csQd következik be

c) tagok akarata (ex voluntate) miatt
- a társaságot elvileg bármikor meg lehetett szüntetni a tagok akaratából, mivel az a felek tartós konszenzusán alapult
- a társasági jogviszonyt a társaság tagjai közös megegyezéssel, a tagok valamelyike pedig egyoldalú felmondással (renuntiatio) szüntetheti meg

d) Jogi cselekmény alapján (ex actione)
- ha az egyik társ által a többiek ellen indított perben (actio pro socio) hozott ítélet
- vagy a felek közötti stipulatio mondja ki a társaság átalakulását / megszqnését

e) a társaság megszqnésének további esetei
- ha célját elérte, vagy az meghiúsult (causa finita); pl.: közös utazás véget ért
- ha a társasági szerzQdés hatályát vesztette egyéb okból; pl.: bontó feltétel (condicio resolutiva) állt be, vagy lejárt a kitqzött határidQ (dies ad quem)

7) a societas-szal kapcsolatos keresetek
- a felek a társasági szerzQdésbQl folyó jogaikat az actio pro socio nevq (marasztalás = infámia) keresettel érvényesíthették
- eleinte ez a kereset a társaság megszqnését eredményezte, Iustinianus enyhített ezen
- a közös vagyon felosztására az actio communi dividundo szolgált
- a marasztalás mindkét kereset alapján csak arra irányult, amire a tag képes (in id, quod facere potest), vagyis a legnélkülözhetetlenebb vagyontárgyak, élelmíszer meghagyásával járt
- a társaság bizonyos értelemben a testvériség jogát hordozza magában
- pl.: ha a kereskedQtársaság egyik tagját üzleti útja során kirabolták, valamennyi társnak osztoznia kell, mert a kár a társaság érdekében végzett tevékenységgel összefüggésben keletkezett, de az ügyködQ társ is köteles megosztani többletbevételét


































56. A stipulatio és a verbálszerzQdés szabályai

I. A stipulatio
1) A stipulatio fogalma, története
- alakszerq és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés
- a hitelezQ szóbeli kérdésére a jelenlevQ adós rögtön szóban megígéri azt, ami felQl a hitelezQ hozzá kérdést intézett
- pl.: Centum mihi dare spondesne? - Spondeo" (Ígérsz nekem 100-at? Ígérek! )
a) archaikus jog
- a stipulatio Qsi formája a sponsio: a szakrális jellegq spondeo ige a kötelemlétesítQ szó
- ezt a szerzQdésfajtát csak a római polgárok használhatták (még a latinjogúak sem)
- eredeti jelentése: az adós megesküdött, az isteneket hívta tanúul, hogy teljesíteni fog, így nem kellett tanú, hatóság, stb., mivel a szakrális szavak használata nagyobb garanciát jelentett ebben a korban mint bármilyen formalitás
- az esküszegés súlyos következményekkel járt: az esküszegQt sacer-nek (kiátkozottnak) minQsítve törvényen kívül helyezték

b) preklasszikus kor
- istenek tekintélye hanyatlott ( a sponsio szóbeli volta nehezen bizonyítható
- írásba foglalás
- a stipulatio szóbeli megtörténtérQl kiállított okirat (cautio) pusztán bizonyítási eszközül szolgált, a stipulatio még nem vált írásbeli szerzQdéssé ezzel
- a spondeo igét és a sponsio alkalmazását háttérbe szorította a közönséges ígéretet kifejezQ promitto ige és az annak használatával létrejött stipulatio

c) posztklasszikus vulgárjog
- a szóbeliség követelménye megszqnik
- a stipulatio teljesen írásbeli szerzQdéssé alakul át
- I. Leo K-római császár 472, rendelet: az alakszerqségek be nem tartásával kötött szerzQdéseket is stipulatio-nak ismeri el

d) iustinianusi jog
- a stipulatio-t elvileg ismét verbálszerzQdéssé nyilvánítja (visszatérés a klasszikusok álláspontjához)
- de: nincsenek szigorú alakszerqségi követelmények
- a stipulatio szóbeli megtörténtérQl kialakított okirathoz (cautio) egy lényegében megdönthetetlen vélelmet fqzött (praesumptio iuris et de iure) (
- ha a stipulatio-ról okirat készült, megtörténtnek tekintették a szóbeli kérdés-feleletet (kivéve ha valamelyik fél bizonyítani tudta, hogy a szerzQdQ felek valamelyike az okirat kelte szerinti egész napon át más helyen tartózkodott, mint ahol az okirat kelt)

2) A stipulatio feltételei
a) csak élQszóban jöhetett létre (süketek [surdi] és némák [muti] nem köthettek ilyen szerzQdést); eredetileg csak latinul, késQbb már bármilyen nyelven lehetett érvényesen stipulálni

b) csak a jelenlevQk között (inter praesentes) és rögtöni válaszadással (continuus actus) lehetett stipulálni (elQírás volt a kérdés-felelet folyamatossága)
c) a kérdésnek és a feleletnek minden vonatkozásban (tartalmilag és formailag is) egybehangzónak (congruens) kellett lennie; kettQs okból érvénytelen tehát ez a stipulatio: Ígérsz nekem tízet? (hitelezQ) Adok neked ötöt (adós válasza), mivel a válaszban az ígérni helyett adni ige, 10 helyett pedig 5 szerepelt


3) A stipulatio fajai (pomponius szerint)
a) bírói stipulatio (stipulatio iudicialis)
- a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot
- pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo)

b) praetori/aedilisi stipulatio (stipulatio praetoria/aedilicia)
- a peren kívüli jogsegélyek közé tartozik
- ide tartozik a cautio damni infecti is

c) megegyezésen alapuló stipulatio (stipulatio conventionalis)
- önkéntesen, a felek szabad elhatározásából jön létre

d) felszólításra létrejövQ stipulatio (stipulatio communis)
- akár a praetor, akár a bíró felszólítására létrejöhet
- pl.: a gyám stipulatio-ja, hogy gyámoltja vagyonát épségben meg fogja Qrizni

4) A stipulatio keresete
- a hitelezQ a stipulatio alapján a következQ kereseteket indíthatta:
a) ha az adósi szolgáltatás pontosan meg volt határozva (praestatio certa), a hitelezQt condictio (certae rei) illette meg
b) ha a szolgáltatás határozatlan (praestatio incerta) volt, akkor a hitelezQ az actio ex stipulatu (incertae rei) nevq keresettel perelhetett

5) A stipulatio alkalmazási köre
- rendkívül népszerq volt, mert

a) segítségével bármilyen szerzQdési célt meg lehetett valósítani
- kétoldalú kötelem (pl.: adásvétel) létrehozásánál 2 stipulatio-ba foglalták a szerzQdést mivel eredetileg a stipulatio egyoldalú kötelmet eredményeztet pl.: Ígéred nekem ezt a lovat? Ígérem. + Ígérsz nekem ezért a lóért százat? Ígérek.
- a clausula doli felvételével a stipulatio-ba elérték, hogy a bona fides legyen irányadó a felek viszonylatában (ezáltal lényegében bonae fidei kötelemmé alakították át a formailag stricti iuris obligatio-t)

b) nem kellett megjelölni az ügyleti causát, a lekötelezés alapját ezért absztrakt, kauzátlan ügylet
- ez elQnyQs volt a hitelezQ szempontjából, mivel 3. személyek nem tudják, hogy valójában mi áll a formális szerzQdés hátterében
- de: a stipulatio létrejöhetett konkrét, kauzális ügyletként, az ügyleti causa megemlítésével (pl.: az adós egy ház vételára címén ígéri meg az adott pénzösszeg megfizetését) is
- a stipulatio-s formával találkozhatunk pl.:
hozományígéretnél a házasság kapcsán
kezességnél
kamat és kötbér kikötésénél
novatio-nál, delegatio-nál, expromissio-nál
kölcsönnél
biztosíték (cautio) adásánál
ajándékozásnál


II. VerbálszerzQdések (contractus verbales)
- az elQírt formaságoknak megfelelQen elmondott szavak által létesített szerzQdések
- contrahitur obligatio verbis: a szerzQdések kötelezQ erejét az elQírásoknak megfelelQ, alakszerq mondatok, formulák élQszóban való elmondása adja

- ide tartozik:
stipulatio (az írásba foglalás nem érvényességi kellék, csak a könnyebb bizonyítást szolgálta)
sponsio
a felszabadított esküje
hozomány ígérése a nQ, a nQ apja és a nQ adósa részérQl
istenek részére tett fogadalom, felajánlás
(az utolsó 3 egyoldalú jogügylet  negotia unilateralia ( nem valódi szerzQdés)




























57. A litterálszerzQdések szabályai


A császárkor szerzQdésrendszere
- a fejlettebb áruviszonyok és a megnövekedett gazdasági forgalom kívánalmainak megfelelQen lassan háttérbe szorultak/eltqntek a régi szerzQdésformák
- újabb, rugalmasabb, sokoldalúbb szerzQdéstípusok jöttek létre
- Gaius 4 csoportba sorolta be Qket: a kötelem vagy dolog, vagy szavak, vagy írás, vagy megegyezés útján jön létre

- az új szerzQdésítípusok:
a) a dologátadással létrejövQ
reálszerzQdés (contractus reales)
b) az alakszerq szóbeli megállapodással létrejövQ
verbálszerzQdés (contractus verbales)
c) az alakszerq írásba foglalással létrejövQ
litterálszerzQdés (contractus litterales)
d) a formátlan, puszta megegyezéssel létrejövQ
konszenzuál-szerzQdés (contractus consensuales)

II. LitterálszerzQdések (contractus litterales)
elQzmény:
- a préklasszikus korban szokássá vált, hogy a kötelmeket bizonyos könyvelési fogások, fiktív bejegyzések (expensilatio, transscriptio) révén a pénztárkönyvekbe (codex accepti et expensi) történQ kölcsönös bejegyzéssel (litteris) hozzák létre
- nem tekinthetQk mai értelemben vett írásbeli szerzQdésnek, mert az érvényességhez nemcsak az írásba foglalás, hanem a pontosan meghatározott, szigorú alakszerqségek betartása is szükséges
- alakszerq írásba foglalással jön létre
- a litterálszerzQdésekbQl stricti iuris obligatio keletkezik
- keresetük a condictio
- mivel az írásba foglalás eredményezi a kötelmet, az írás itt is érvényességi kellék

- ide tartozik:
syngrapha: görög eredetq; az adós és a hitelezQ együttesen írta alá
chirographum: kötelezvény; az adós állította ki egyoldalúan és csak Q írta alá









58. A praetori peresíthetQ paktumok

- pactum: formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkezQ megállapodás
- a zárt szerzQdési rendszer miatt a civiljog, praetori jog és a iustinianusi jog sem ismerte el contractus-nak
- 2 fQ része van:

A) peresíthetetlen pactum-ok (pacta nuda)
- nem keletkeztet obligatio-t
- meztelen megállapodások (puszta, actio-val el nem látott)
- pl.: pactum de non petendo: a felek közös megegyezése, a köztük fennálló kötelmi viszony felbontásánál
- a praetor az ilyen pactum-ot sértQ módon beperelt alperesnek csak kifogást (exceptio pacti) adott

B) peresíthetQ pactum-ok (pacta vestita)
- a praetori jogfejlesztés és a császári törvényhozás önálló keresettel látta el
- felöltöztetett megállapodások (jogi védelemmel ellátott)
- 3 csoportja van:

1) praetori pactum-ok (pacta praetoria)
- a praetori jog tette peresíthetQvé
- a praetor peresíthetetlen pactum-oknál bizonyos esetekben in factum actio-t adott imperiuma alapján, ha a tényállást méltányosságból jogi védelemre méltónak látta
- fontosabb, ismétlQdQ tényállások esetén már külön actio-kat (actio edictalis) hirdetett meg (proponált) az edictum-ban
( praetori peresíthetQ pactumok

2) császári pactum-ok (pacta legitima)
- a császári rendeletek (leges) által peresíthetQvé vált pactum-ok

3) járulékos pactum-ok (pacta adiecta)
- a klasszikus korban váltak peresíthetQvé


I. praetori pactum-ok (pacta praetoria)

A) Receptum
- bizonyos kötelezettségeknek a recipio (elfogadom) ige használatával történQ elvállalása
- egyik sem hasonlít a közönséges szerzQdésekhez; fajtái:

a) receptum argentarii
- szereplQk:
bankár (argentarius)
ügyfele, utalványozó
kedvezményezett, utalványos, a 3. fél
- a bankár egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal ígéretet tesz arra, hogy ügyfele helyett egy meghatározott (általában pénzfizetésbQl álló) szolgáltatást fog teljesíteni egy 3. személy részére

- alapjogviszony: utalványozó (az ügyfél) és utalványos között áll fenn
- fedezeti viszony: a bankár és az ügyfele (utalványozó) között áll fenn

- alapja: a bankár kezeli ügyfele pénztQkéjét, amelynek terhére és az ügyfél utasítására a bankár 3. személynek kifizet egy összeget
- absztrakt, stricti iuris obligatio keletkezik belQle: utalványos keresetet kapott a praetortól a bankár ellen (actio recepticia); a más helyetti teljesítést vállaló bankár pedig nem hivatkozhatott az alap- és fedezeti viszonyból származó kifogásokra
- nem megállapodás, hanem egyoldalú, nem címzett nyilatkozat, amelybQl olyan személyeknek keletkezik követelése, aki egyébként a bankárral nem is állnak jogviszonyban
- a bankár nem hivatkozhat az alapjogviszonyból származó kifogásokra
- Iustinianus ezt méltánytalannak találta ( eltörölte a receptum argentarii-t

b) receptum arbitrii
- a választott bíró (arbiter ex compromisso) elvállalta a bíráskodást az Qt erre felkérQ felek jogvitájában
- nem feltétlenül törvények, hanem általános jogérzete alapján ítélkezik
- ha a vita eldöntését vállaló személy nem volt hajlandó teljesíteni a feladatát, a praetor rákényszerítette az ítélet kimondására, mégpedig bírságolással (vagyis anélkül, hogy keresetet adott volna ellene)
- a vitázó felek a választott bírót a célból keresik fel, hogy vitájukat rendes peres eljáráson kívül rendezzék compromissum alapján
- tekinthetjük megállapodásnak, de be nem tartásának következménye nem in personam actio, hanem közigazgatási szankció, bírság

c) receptum nautarum cauponum stabulariorum
- a praetori edictum felelQssé tette a
hajófuvarozókat (nautae) a hajón utazók,
fogadósokat (caupones) a fogadóban megszállók,
béristálló-tulajdonosokat (stabularii) az istállót igénybe vevQk
- káraiért, amennyiben a nauta, caupo és stabularius az utasok, vendégek vagyontárgyainak Qrizetét kifejezetten elvállalta
[receptum-felelQsség: accidentale negotii]

- késQbb a felelQsség megállapításához külön egyezmény nem is volt szükséges, elegendQ volt az is, ha a személyek a vagyontárgyakat egyszerqen befogadták
[receptum-felelQsség: naturale negotii]
- eleinte felelQsségük az utast ért mindennemq kárra (vis maior-ra is) kiterjedt (vétkességtQl függetlenül)
- klasszikus kor: enyhült, a vétkes károkozáson túl már csak kisebb balesetekért (casus minor) feleltek (pl.: a poggyászt ellopták)


B) Constitutum (Tartozáselismerés)
- formátlan ígéret
- az adós terhére pénzben / más helyettesíthetQ dologban fennálló tartozás
- késQbbi idQpontban történQ teljesítésére

Constitutum debiti alieni
- idegen tartozás elismerése
- a kezességvállalás egyik formája lett
- szükségtelenné tette az adós újabb felhívását







































59. A császári paktumok

- pactum: formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkezQ megállapodás
- a zárt szerzQdési rendszer miatt a civiljog, praetori jog és a iustinianusi jog sem ismerte el contractus-nak
- 2 fQ része van:

A) peresíthetetlen pactum-ok (pacta nuda)
- nem keletkeztet obligatio-t
- meztelen megállapodások (puszta, actio-val el nem látott)
- pl.: pactum de non petendo: a felek közös megegyezése, a köztük fennálló kötelmi viszony felbontásánál
- a praetor az ilyen pactum-ot sértQ módon beperelt alperesnek csak kifogást (exceptio pacti) adott

B) peresíthetQ pactum-ok (pacta vestita)
- a praetori jogfejlesztés és a császári törvényhozás önálló keresettel látta el
- felöltöztetett megállapodások (jogi védelemmel ellátott)
- 3 csoportja van:

1) praetori pactum-ok (pacta praetoria)
- a praetori jog tette peresíthetQvé
- a praetor peresíthetetlen pactum-oknál bizonyos esetekben in factum actio-t adott imperiuma alapján, ha a tényállást méltányosságból jogi védelemre méltónak látta
- fontosabb, ismétlQdQ tényállások esetén már külön actio-kat (actio edictalis) hirdetett meg (proponált) az edictum-ban
( praetori peresíthetQ pactumok

2) császári pactum-ok (pacta legitima)
- a császári rendeletek (leges) által peresíthetQvé vált pactum-ok

3) járulékos pactum-ok (pacta adiecta)
- a klasszikus korban váltak peresíthetQvé

II. császári pactum-ok (pacta legitima)

1) Compromissum
- a vagyonjogi vitában álló felek egyezménye
- arra irányult, hogy a felek a vita eldöntése érdekében választott bíró (arbiter ex compromisso) döntésének vessék alá magukat
- csak Iustinianus tette peresíthetQvé
- mindaddig csupán a 2 fél stipulatio-s ígérete biztosította, hogy a rendes peres eljárás elkerülésével választott bíró döntését ismerjék el ügyükben érvényesnek

2) Dotis pollicitatio (alakszerqtlenül tett hozományígéret)
- a posztklasszikus jog tette peresíthetQvé
- korábban ilyen ígéret csak stipulatio-ba foglalás (dotis promissio) vagy dotis dictio esetében volt peresíthetQ

3) Donatio (ajándékozás)
- formátlan ajándékígéret
- a iustinianusi kodifikáció tette peresíthetQvé
a) préklasszikus kor (Kr. e. III. század vége)
- lex Cincia: az ajándékozások egy bizonyos mértéken túl tilosak (kivétel: a megajándékozott az ajándékozónak házastársa / közeli rokona)
- a törvény lex imperfecta  nincs szankciója ( a civiljog szerint az említett mértéken felüli ajándékozások is érvényesek voltak
- de: a praetor kifogást adott (exceptio legis Cinciae) az ajándékozónak arra az esetre, ha a még nem teljesített ajándékígéret alapján a megajándékozott Qt beperelte
- nem volt érvényesíthetQ a kifogás:
ha az ajándékozási ígéretet tevQ ígéretet teljes egészében beváltotta
(nem adott lehetQséget a mértéken felüli ajándék visszakövetelésére)
ha az ajándékozó meghalt az ajándékozás visszavonása nélkül

b) klasszikus jog
- csak a stipulatio-ba foglalt ajándékígéret teremt itt is kötelmet
- de: ez nem vitte át önmagában az ajándéktárgy tulajdonjogát, hacsak nem kapcsolódott hozzá valamely tulajdonátruházási aktus
(mancipatio, in iure cessio, traditio)

- az ajándékozás végbemehetett
tulajdonjog / idegen dologbeli jog átruházásával (dando)
követelési jog engedményezésével (cedendo)
más tartozásának átvállalásával (obligando)
más tartozásának elengedésével (liberando)

- de: az ajándékozás ennek ellenére még nem volt önálló jogintézmény
- csak a vagyonátruházás jogcímeként szerepelt

c) Iustinianusi jog
- elválasztja az ajándékozási ígéretet az ajándékozási aktustól
- a másik fél által elfogadott formátlan ajándokozási ígéret kötelezQ

pactum donationis (ajándékozás):
az ajándékozó vagyonát csökkentQ (aki ingyenesen Qriz egy letett tárgyat, Qrzési ténykedésével nem ajándékoz)
a megajándékozott vagyonát növelQ (egy ügy ingyenes ellátása nem ajándékozás, mert effektíve nem növelte a megbízó vagyonát)
bQkezqségbQl (liberalitas) tett (az ajándékozási szándék (animus donandi) miatt; érvényességi feltétel)
ingyenes juttatás, amelyet
a megajándékozott elfogadott

- különösen nagy értékq ajándékozásokra bejelentési kötelezettséget (insinuatio) írtak elQ (Iustinianus: >500 solidus)

d) házastársak közötti ajándékozás
- érvénytelen azért, hogy
- a könnyelmq házasfél ezzel magát anyagi romlásba ne vigye
- válással fenyegetve házastársát ne kényszeríthesse ajándékozásra
e) ajándékígéret
- visszavonható volt
- kivételes esetben a teljesített ajándékozás is (pl.: az ajándékozó megélhetése utóbb veszélybe került)

f) a felek felelQssége
az ajándékozó felelQssége
- nem azonos az eladóéval
- ingyenadósként csak dolus-ért és culpa lata-ért felelt
- az ajándékozót nem terheli
jogszavatosság (evictiós szavatosság)
szavatosság az ajándéktárgy rejtett hibáiért

a megajándékozott felelQssége
- az ajándékozó hitelezQivel szemben helytállással tartozott
- akkor, ha azok az ajándékozó vagyonából nem tudták követeléseiket kielégíteni (actio Pauliana)
- jóhiszemqsége esetén felelQssége a meglévQ gazdagodására korlátozódott
- rosszhiszemqsége esetén teljes kártérítéssel tartozott
- felelt, ha a juttatás valakinek a kötelesrész iránti igényét sértette


III. járulékos pactum-ok (pacta adiecta)
- formátlan, fQszerzQdéshez járuló megállapodások
- pl.: kölcsönszerzQdés mellett kamat kikötése; zálogszerzQdés, adásvételi szerzQdésnél
- eredetileg csak akkor volt peresíthetQ, ha azt a felek stipulatio formájában kötötték meg
- a civiljog szerint peresíthetetlenek voltak
- a klasszikus korban szokásjogi úton elismerést nyertek
- eleinte csak az alperes kapott kifogást (exceptio pacti/doli), ha a felperes a pactum-ot sértQ követeléssel lépett fel ellene
- késQbb felperesként is lehetett jogokat érvényesíteni akkor, ha a fQszerzQdés bonae fidei contractus volt és ha a mellékegyezmény azzal egyidejqleg (pactum in continenti) és nem utólag (pactum ex intervallo) jött létre













60. A jogalap nélküli gazdagodás fogalma és esetei


a szerzQdésszerq tények általában
- szerzQdésszerq tényekbQl származó kötelmek (obligationes quasi ex contractu)
- a kategória a posztklasszikus kor terméke
- hasonlítanak a szerzQdésekhez, de nem contractus-ok és nem pactum-ok, mert nem a felek megegyezésén alapulnak ( hiányzik belQlük a consensus
- quasi contractus: nem mondható hogy szerzQdésbQl erednek, de mégis, mivel nem delictumnak köszönhetik létüket, mintegy szerzQdésbQl látszanak keletkezni
- esetei:
jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)
megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)
gyámság (tutela)
kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)
véletlen közösség (communio incidens)

I. jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)

1) kialakulása
Valaki a más kárára jogalap nélkül gazdagodott, a gazdagodóra nézve kártérítési kötelem keletkezik. Még a iustinianusi jogban sem jött létre általános fogalma, terminus technikusa sem.

2) fogalma
- a tényállás megállapításának 2 általános feltétele van

a) datio
- az egyik fél részérQl fenn kell forognia
- olyan tulajdonátruházás, amelynek révén a gazdagodó meg is szerzi a dolog tulajdonát
- nem szükséges, hogy a perindításkor a gazdagodás még meglegyen
- a jóhiszemq gazdagodó is felelt mindazon vagyoni értékért, amely hozzá került, még akkor is, ha attól utóbb önhibáján kívül elesett
- a rosszhiszemq gazdagodótól még kártérítést is lehetett követelni

b) sine causa retinendi
- így kell a vagyoni elQny megszerzésének történnie
- a gazdagodónak ne legyen érvényes jogcíme a megszerzett vagyoni érték megtartására
- okai:
az egyik fél az ügylet megkötésénél más célt tartott szem elQtt, mint amely kifejezést nyert
az ügyleti cél már létrejöttekor érvénytelen (eredeti érvénytelenség)
az ügyleti cél utóbb hiúsult meg (utólagos érvénytelenség)

3) condictio indebiti
- kereset a tartozatlan szolgáltatás visszakövetelésére
- akkor, ha valaki másnak tévedésbQl anélkül szolgáltat, hogy tartozna neki
- a tényállást kölcsönnek fogták fel, és ezen az alapon adták meg a condictio-t
- a tartozatlan szolgáltatásnál mindkét félnek tévedésben kell lennie
- ha valaki tudatosan tartozatlanul fizetett, az ajándékozásnak minQsült, így visszakövetelésnek nem volt helye
- ha az átvevQ az átadó tévedésének tudatában elfogadta az Qt meg nem illetQ teljesítést, lopást követett el

4) condictio causa data causa non secuta
- kereset az elmaradt ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás visszakövetelésére
- akkor, ha valaki bizonyos ellenteljesítés reményében szolgáltatott (pl.: pénzt adott egy rabszolga felszabadítására), de az ellenszolgáltatás nem következett be (a felaszabadítás nem történt meg)

5) condictio ob turpem vel iniustam causam
- kereset az erkölcstelen vagy jogellenes ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére

condictio ob iniustam causam:
- jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét jogszabályi tilalomba ütközQ módon szerez meg valamely vagyoni értéket
- a jogszabályi tilalom folytán ilyenkor nem történik meg a tulajdon átszállása, a kereset konkurálhat a rei vindicatióval
- pl.: a tolvaj gazdagodása (önálló kereset: condictio furtiva)

condictio ob turpem causam:
- bizonyos esetekben konkrét jogszabályi tilalom híján is el lehetett vonni a gazdagodást erkölcstelenség címén
- pl.: valaki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó visszaadni, az e címen történt teljesítés visszakövetelhetQ, mert a letét ingyenes

6) condictio sine causa
- kereset a nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére
- pl.: visszakövetelhetQ a teljesítmény, ha a teljesítés oka megszqnt (causa finita)
- valaki odaadta a gyqrqjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben lebonyolódott, nem adták vissza
- érvénytelen szerzQdés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése












61. A negotium gestum és a további quasi contractusok

I. a szerzQdésszerq tények általában
- szerzQdésszerq tényekbQl származó kötelmek (obligationes quasi ex contractu)
- a kategória a posztklasszikus kor terméke
- hasonlítanak a szerzQdésekhez, de nem contractus-ok és nem pactum-ok, mert nem a felek megegyezésén alapulnak ( hiányzik belQlük a consensus
- quasi contractus: nem mondható hogy szerzQdésbQl erednek, de mégis, mivel nem delictumnak köszönhetik létüket, mintegy szerzQdésbQl látszanak keletkezni
- esetei:
jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)
megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)
gyámság (tutela)
kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)
véletlen közösség (communio incidens)

II. megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)

1) fogalma
- a más ügyébe való önként beavatkozás (általában azért, hogy az illetQt vmilyen hátránytól megóvja)
- e tevékenységbQl kölcsönösen jogok és kötelezettségek származhatnak
- a praetor edictumában az ilyen tényállásokat kötelemkeletkeztetQknek ismerte el, és keresettel látta el
- negotiorum gestor: megbízás nélküli ügyvivQ

2) esetei
- negotiorum gestor azt hiszi, hogy megbízták valamivel, holott nincs megbízása
- a megbízott a mandatum-ban kapott jogkörének határait túllépte (excessus mandati)
- valaki tudva azt, hogy nincs megbízása, mégis beavatkozik az ügy ura (dominus negotii) dolgába, jóllehet az illetQ érdekében és többnyire azért, hogy Qt valamilyen fenyegetQ kártól megóvja (pl.: mert távol van)

3) szabályai
- az ügy ura az ügyvivQhöz került értékekrQl, az esetleg behajtott összegekrQl elszámolást és emellett esetleg kártérítést is követelhet
(actio negotiorum gestorum directa)
- az ügyvivQ keresetével követelheti az ügyvitel folyamán keletkezett költségeinek, kárának a megtérítését, de csak akkor, ha célirányosan, hasznosan járt el
(actio negotiorum gestorum contraria)
- az ügyvivQt eredetileg csak dolus-ért, majd culpa levis-ért való felelQsség terheli
- nem illeti meg contraria actio az ügyvivQt., ha nem úgy járt el, ahogy kellett volna (ut oportuit), vagy az ügy urának kifejezett tilalma ellenére járt el
- az a körülmény, hogy a negatorium gestor eljárása esetleg nem volt sikeres, nem érinti az ügy urának vele szemben keletkezett megtérítési kötelezettségét




III. gyámság (tutela)
- bizonyos fokig a megbízáshoz hasonlónak tekintették gyámságból és gondnokságból keletkezQ kötelmet, amelybQl mindkét fél kölcsönösen jogosítva és kötelezve van
- gyám és gyámoltja között nincs ügylet, mégis olyan a helyzet, mintha a gyámolt megkérte, megbízta volna gyámját, hogy intézze ügyeit
- a gyámolt a gyámság megszqntekor actio tutelae gestae directa-val követelheti az elszámolást, és a gyámnál lévQ értékek átadását
- a gyám pedig actio tutelae gestae contraria-val kérheti mindazon kiadásai, költségei megtérítését, amelyeket a gyámság során gyámoltja vagyonára fordított + igényt tarthat az Qhelyette vállalt kötelezettségek átvételére is
- a gyámság/gondnokság mindig ingyenesen és gyakran kötelezQen ellátandó tisztség
- a gyám/gondnok felelQsségi fokozata ezért dolus, Iustinianus-nál culpa in concreto

IV. kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)
- az ajándékozás kvázi-kontraktuális megfelelQje
- valaki végrendeletében örökösét arra kötelezi, hogy az a hagyatékából egy 3. személy, hagyományos (legatarius) részére teljesítsen valamilyen juttatást
- ennélfogva az örökhagyó halálát követQen egyoldalú kötelmi jogviszony jön létre az örökös (mint adós) és a hagyományos (mint hitelezQ) között
- ennek alapján a hagyományos az actio ex testamento (in personam actio) útján követelheti az örököstQl a hagyomány kiadását

V. véletlen közösség (communio incidens)
- olyan tényállás, mikor többen vétetlenül kerülnek bele egy közösségbe
- pl.: közösen örökölnek valamit, egyszerre találnak kincset
- Qse az archaikus jog örököstársi közössége (consortium ercto non cito)
- a préklasszikus kortól az örököstársi közösségre dologi jogi szempontból a condominium, kötelmi jogi szempontból a communio incidens elQírásait alkalmazzák
- olyan tulajdonközösség, amely nem társasági szerzQdéssel keletkezik és amely általában csak rövid ideig (megszüntetéséig) áll fenn
- a tulajdonostársak között dologi jogi jogviszony keletkezik
- a közös dologra való ráfordításokból, megrongálásából származó kötelmi jellegq igények érvényesítésére nem alakítottak ki külön keresetet, mivel
- az actio communi dividundo kötelmi igények érvényesítésére is alkalmas volt


62. a delictum fogalma, tényállási elemei, következményei


I. fogalmi alapvetés

deliktuális felelQsség (Deliktshaftung)
- a polgári jog (magánjog) azon szabályai, melyek a szerzQdésen kívül, jogellenesen és vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) okozott károknak a károkozó által való megtérítését rendezik
- delictum: ius privatum hatálya alá tartozó magánbqncselekmények

II. a deliktuális kötelmek kialakulása (obligatio ex delicio)

a) archaikus kor
- magánbosszú: a bqncselekményeknek megfelelQ sérelmeket a sértést szenvedett személy maga/családja/rokonai torolták meg szabad belátásuk szerint
- compositio: az elkövetQ és a sértett közötti alkuval megállapított vagyoni váltság; az elkövetQ a bosszútól való menekülés érdekében váltságdíjat ajánlott fel, melynek megfizetése megszüntette a sértett magánbosszúra való igényét
- pl.: csonttörés = 3 ökör

b) a kialakuló állam
- a magánbosszú a társadalom biztonságát aláássa, korlátok közé kell szorítani
- talio-elv bevezetése: szemet szemért szabály, a megtorlás mértéke
- vagyoni váltság tarifális megállapítása;
- pl.: szabad ember csontjának eltörése = 300 as
- a talio-nál súlyosabb megtorlás és a compositio-t megfizetni hajlandó elkövetQn való bosszúállás büntetendQ cselekmény

c) peres eljárás, obligatio
- a jogrend nem tette lehetQvé a magánbosszút
- a sértettet arra szorította, hogy peres úton követelje az elkövetQtQl a poena (kógens módon elQírt compositio legalis, kárpótló büntetés) megfizetését
- poena: az elkövetQ által a sértettnek fizetendQ pénzösszeg; sokáig csak olyan lehetQségnek tekintették, amellyel az elkövetQ élhetett azért, hogy megmentse magát a szigorú végrehajtási eljárástól
- csak évszázadok múltán lett az elkövetQ kötelezettsége (obligatio)

d) kártérítés
- a delictum alapján a sértett kártérítési igénnyel nem léphetett fel, mivel
- a delictum egyetlen joghatása az obligatio ex delicto és az ez alapján kárpótló büntetésként fizetendQ poena
- ha egyéb jogcímen megillette kártérítés, akkor ezt az igényét a büntetésre menQ igénnyel általában halmozva érvényesíthette
- de ha ilyen jogcímmel nem rendelkezett, meg kellett elégednie a poena-val, amely ilyenkor kártérítési funkciót is betöltött

III. a delictumok és a crimenek viszonya
a) delictum
- olyan bqncselekmények, melyek elsQsorban az egyén magánérdekeit (utilitas privata) sértették [pl.: furtum, iniuria, damnum iniuria datum]
- magánjogi szankció

b) crimen
- olyan magatartások, melyek nem/nem csak az egyes személyekre vagy családokra, hanem közvetlenül az államra és az egész társadalmi rendre, a közérdekre (utilitas publica) nézve jelentettek veszélyt [pl.: hazaárulás]
- az állam lépett fel kezdeményezQleg a közérdek védelmében


IV. A delictum fogalmi elemei
- bqncselekményt csak pontosan definiált tényállások valósíthatnak meg
- delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok (törvények, praetori edictumok) annak nyilvánítanak

- 2 tartalmi eleme van
a) a magatartás jogellenessége (iniuria)
- a delictum objektív elQfeltétele

pozitív kritérium:
- delictum jogellenessége = az elkövetett magatartás beleütközik a delictum-ot büntetni rendelQ jogszabály tilalmába
- megvalósítja azt a tényállást, melyet a büntetQ jogszabály meghatároz (tényállásszerqség)

negatív kritérium:
- törvényi tényállás formális megvalósulása esetén sem lehet a delictum elkövetését megállapítani akkor, ha a tényállást megvalósító magatartás az adott helyzetben valamilyen okból jogszerq volt
- pl.: jogos védelem; éjszakai tolvaj megölése nem emberölés, hanem jogszerq cselekmény (XII táblás törvény)
- általános érvényq, jogellenességet kizáró okok: önvédelem (vim vi repellere elv; alanyi jog gyakorlása; pl.: valaki saját rabszolgáját megverte)

b) a magatartás vétkessége
- a delictum szubjektív elQfeltétele (tágabb értelemben vett culpa)
- a vétkesség 2 formában jelentkezhet:
szándékosság (dolus, erkölcsileg és jogilag is súlyosabb alakzat)
gondatlanság (szqkebb értelemben vett culpa, vagy: neglegentia)

- a delictum-ok fennforgását a klasszikus jogban már csak az elkövetQ vétkessége esetén lehetett megállapítani
- a deliktuális tényállások majdnem mind szándékosak: kivéve a lex Aquilia által szabályozott károkozást, amely gondatlanul is elkövethetQ volt
- a véletlen károkozás nem minQsült delictum-nak (klasszikus jog)
- a vétQképtelen személyek (infans, furiosus) jogsértQ cselekményei nem delictumok, hanem csak balesetek (casus)
- fejlett jog: a pubertas-hoz közel álló serdületlenek minQsültek vétQképesnek













































63. a poenalis actio-k jellemzQi

II. A büntetQkeresetek (actiones poenales)
- a delictum-okból a római jogban deliktuális kötelem (obligatio ex delicto) keletkezett
- a sértett (mint hitelezQ) követelhette az elkövetQtQl (mint adóstól) az adott delictum-ra a törvény által megállapított kárpótló büntetés megfizetését
- actiones poenales: pénzbeli fizetésre irányuló magánjogi büntetQkereset
- actiones rei persecutoriae: vagyoni megtérítésre irányuló kereset (pl.: lopott dolog visszaadása vagy értékének megtérítése)

a büntetQkeresetek csoportosítása:
A) tiszta büntetQkeresetek (actiones poenales purae)
- a sértettnek joga volt arra, hogy a poena mellett halmozva (más jogcímen, pl.: szerzQdésszegés alapján) vagyoni megtérítést is követeljen (cumulatio)

B) vegyes büntetQkeresetek (actiones poenales mixtae)
- a sértettnek választania kellett, hogy a vagyoni kártérítést is magába foglaló mixta actio-t vagy a rei persecutoria actio-t indítja-e meg (alternatio)
- pl.: a lopott dolog visszaadására vagy megtérítésére irányuló kereset

A büntetQkeresetekkel követelhetQ poena összege:
a) a poena összege a vagyoni sérelem többszöröse
- duplum, triplum, quadruplum poena
- pl.: lopásnál

b) tarifális poena
- a törvény meghatározza az egyes tényállások elkövetése folytán fizetendQ összeget
- pl.: szabad ember csontjának törése, poena = 300 sestertius

c) a poena becslés (aestimatio) útján való megállapítása
- nehezen összegszerqsíthetQ károknál
- az ún. nem vagyoni károknál
- a bíró végzi el

d) vagyoni sérelemnek megfelelQ poena
- pl.: megtévesztés esetén a sértett 1 éven belül 1x-re menQ büntetQkeresetet (actio de dolo) indíthatott

A büntetQkeresetek jellegzetességei:
1) passzív legitimáció
- a büntetQkeresetek ~ -a szorosan az elkövetQ személyéhez tapad
- így a poenalis actio-k csak a tettes ellen voltak indíthatók, annak halálával megszqntek

2) aktív legitimáció (perindítási jog)
- a büntetQkereseteket elsQsorban a sértett indíthatta meg
- sértettnek nem mindig maga a delictum-mal ténylegesen érintett személy minQsült:
- hatalomalattiak esetében a perindítás joga a hatalomgyakorlót illette meg
- a perindítási jog rendszerint átszállott a jogutódokra
- az aktív legitimáció 2 kivétele:
a sértett halálával megszqntek azok a büntetQkeresetek, melyek célja személyes jellegq elégtétel volt (actiones vindictam spirantes, pl.: actio iniuriarum)

egyes büntetQkereseteket nemcsak a sértett, hanem az Q fellépésének elmaradása esetén bármely polgár megindíthatott (actiones populares, pl.: sírhely meggyalázója ellen, actio de sepulchro violato)

3) kiegyezés
- a büntetQkereset megszqnik, ha a tettes és a sértett egymással akár elQbb, akár a per folyamán a váltságul fizetendQ összegben kiegyeztek
- ez ipso iure liberatio-t kiváltó Qsi pactum

4) halmozás
- több tettes esetén az actio poenalis halmozva (cumulatio) volt indítható
- a jogosult az összes tettestQl külön-külön követelhette a poena összegét
- tekintet nélkül arra, hogy az egyik esetleg már kifizette a pénzbüntetést, vagy a másikkal a fenti módon már kiegyezett

5) infamia
- a poenalis actio-ban való marasztalás általában infamia-val járt
- a sértettel való kiegyezés is!
- kivétel: actio legis Aquiliae, actio quod metus causa

6) noxális keresetek
- ha a delictum-ot hatalomalatti követte el (családtag vagy rabszolga), a poena iránti igényt csak actio noxalis útján lehetett érvényesíteni
a) a noxális keresetek eredete, archaikus jog
- az Qsi idQkben ha a családfQ a sértést elkövetQ hatalomalattit kiadta a sértettnek, megszabadult a sértett bosszújától
- az archaikus korban a sértett csak a poena megfizetését követelhette a családfQtQl, aki azonban jogosult volt fizetés helyett Qt a sértettnek noxa-ba adni, vagyis kártalanítás céljából kiadni (facultas alternativa)
- a noxa-ába adás (noxae deditio) családtagra nézve mancipium-ba kerülést, rabszolgára nézve tulajdonátszállást eredményezett, végleges jelleggel

b) praetori jog
- ha a családfQ/rabszolgatartó is hibás volt a delictum elkövetésében, a praetor nem adta meg neki azt a jogot, hogy büntetésfizetési kötelezettségét a tettes noxa-ba adásával megválthassa
- ha a családfQ bujtotta fel a hatalomalattit, úgy ellene rendes actio poenalis volt indítható a saját delictum-a, és actio noxalis a hatalomalatti delictum-a alapján

c) klasszikus és posztklasszikus jogtudomány
- noxa caput sequitur-elv: a családfQ/rabszolgatartó ellen annak családtagja / rabszolgája által elkövetett delictum miatt folyamatba tett noxalis actio rendes poenalis actio-vá vált, ha a hatalomalatti családtagot emancipálták vagy a rabszolgát felszabadították
- ilyenkor a családfQ/rabszolgatartó a perbQl szabadult, és az most már a felszabadult ellen folyt, és vice versa:
- ha önjogú személy családfQi hatalom alá került, vagy szabad ember rabszolga lett, az ellene indított büntetQper a családfQ/rabszolgatartó ellen folytatódó noxális perré vált
- a klasszikus jogban a nQi családtagok már NEM voltak noxa-ba adhatók és ezt Iustinianus a hatalomalatti fiúkra nézve is kizárta, az intézmény a iustinianusi jogban már egyedül csak a rabszolgákra korlátozódott





















































64. Az iniuria


- a civiljogi delictum-ok közé tartozik
- személysértés (iniuria)
- tágabb értelemben jogellenesség, amely szükségszerqen a tárgyi jog (jogszabály) és emellett egy bizonyos személy alanyi jogának megsértésével járt


Az iniuria tényállásai:


I. archaikus jog, XII táblás törvények
- az archaikus jogban a pater familias-t (mint a házközösség urát) megilletQ legfontosabb alanyi magánjogok megsértését jelentette (Qt, a hatalma alatt állókat, vagyontárgyaikat)
- elQször a XII táblás törvény szabályozta
- 3 tényállást határoz meg, csökkenQ súlyuk sorrendjében:

a) membrum ruptum (tagcsonkítás)
- ha valaki másnak tagját csonkítja, és nem egyezik ki vele, hasonló büntetés érje
- az elkövetQ a sértettnek maradandó testi károsodást okoz
- pl.: megvakítja, karját megcsonkítja
- a törvény korlátai között gyakorolható magánbosszú
- a talio alkalmazható a mózesi elv szerint: szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért

b) os fractum (csonttörés)
- ha valaki kézzel vagy bottal szabad ember csontját törte, 300, ha rabszolgáét, 150 sestertius büntetés alá esik
- a tarifális compositio enyhébb szabályát kell alkalmazni

c) iniuria (a legszqkebb értelemben véve)
- ha mással szemben személysértést követnek el, 25 legyen a büntetés
- az egyéb, enyhébb súlyú jogsértéseket szankcionálja
- viszonylag szerényebb összegq poena megállapításával


II. praetori edictum
- az archaikus szabályok elavultak (a praetor rendelkezései + as elértéktelenedése miatt)
- megállapította az iniuria általános tényállását:
- az idegen személyiség minden tudatos megsértése
- actio iniuriarum
a praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított kereset
ennek keretében a sértett egy általa megfelelQnek tartott összeget követelhetett a tettestQl, de a marasztalás mértékét a követelt összeg keretén belül az esküdtbíró állapította meg (actio aestimatoria)
mint actio vindictam spirans csak a sértett által volt megindítható, halála esetén örököseire nem szállott át


III. klasszikus jogtudomány
- kidolgozta részletesen a tényállását
- nemcsak közvetlenül a sértett önjogú személy ellen, hanem közvetve is elkövethetQ családtagjain, rabszolgáin, sQt más vagyontárgyain keresztül
- lényege: a sértett becsülete ellen irányul ( nemcsak szándékos, de célzatos bqncselekmény is
- személysértQ célzat (contumelia) hiányában más delictum megállapítása lehetséges (pl.: rongálás)
- az iniuria Labeo szerint irányulhat:
a sértett testére (corpus)
a sértett méltóságára (dignitas)
a sértett jó hírének (bona fama) rontására
lehet tettleges illetve szóbeli


IV. modern jogok
- az iniuria delictum-ának elsQsorban a testi sértés, a rágalmazás, a becsületsértés és egyéb bqncselekmények és szabálysértések felelnek meg
- személyiségvédQ szabályok: a nem vagyoni sérelmek orvoslása érdekében gyakran vagyoni szankciók alkalmazását teszik lehetQvé


65. A lopás


- a civiljogi delictum-ok közé tartozik
- lopás , de a római jogban tágabb fogalom (furtum)

I. a lopás fogalma
- egy dolog alattomos birtokba vétele haszonszerzés céljából akár magát a dolgot, akár annak használatát vagy birtokát illetQen (Paulus)
- nemcsak egy dolog mástól való alattomos elvételét jelentette, hanem az elkövetQ kezeire bízott idegen dolog jogellenes használatát, elsajátítását (a sikkasztást, a hqtlen kezelést), a talált idegen dolog birtokba vételét a haszonszerzés célzatával (lucri faciendi gratia), stb.
- a dolognak mindig ingónak (res mobilis) kell lennie

II. felosztásai

a) dologlopás (furtum rei)
tetten ért lopás (furtum manifestum) - büntetése szigorúbb volt
tetten nem ért lopás (furtum nec manifestum)

b) használatlopás (furtum usus)
- pl.: ha a letéteményes az Qrizetére bízott dolgot használta

c) birtoklopás (furtum possessionis)
- pl.: valaki a kézizálog-hitelezQnél lévQ, zálogul lekötött dolgát ellopta

d) alakszerqtlen házkutatással felderített lopás (furtum conceptum)
- a klasszikus kortól kezdve

e) a lopás látszatának rosszhiszemq keltése idegen dolog becsempészése útján (furtum oblatum)
- a klasszikus kortól kezdve

III. a lopás jogkövetkezményei

a) archaikus kor, XII táblás törvények
- igen széles skála a duplum-ra menQ poena-tól a tolvaj megöléséig
- a tetten ért tolvajt (fur manifestus)
ha a tettenérés éjjel történt vagy az elkövetQ fegyveresen ellenállt, a károsult magánbosszújának adták át (jogosan megölhette)
ha a tettenérés nappal történt és a tettes fegyverrel nem állott ellen, úgy megkorbácsolták és a sértett rabszolgaságába adták
halállal büntették, ha rabszolga volt
felelQsségre vonták, ha vétQképtelen serdületlen gyerek volt
- a tetten nem ért tolvaj (fur nec manifestus) büntetése a dolog értéke 2x-ének megfizetése a sértett részére (duplum)
- a házkutatás Qsi rituálé szerint folyik csészével és köténnyel (lance et licio)

b) préklasszikus, praetori jog
- actio furti manifesti: tettenérés esetén 4x-re (quadruplum) menQ kereset
- actio furti concepti: ha a lopott dolgot az alakszerqtlen (az Qsi rituálé megszqnt) házkutatás során találták meg, a kereset 3x-ra (triplum) ment
- actio furti nec manifesti: a tetten nem ért tolvajnál viszont a praetor fenntartotta a dolog értékének 2x-ére (duplum) menQ keresetet

c) iustinianusi jog
- már csak a tetten ért tolvaj ellen 4x-re menQ keresetet
- a nem a tetten ért tolvaj ellen 2x-re menQ keresetet ismerte

- az actio furti megindítására általában a dolog tulajdonosa volt jogosult
- de ha azt a custodia-kötelezett (pl.: ruhatisztító) birtokából lopták el, a lopási kereset aktív legitimációja (a per megindítása) Qt illette; feltéve, hogy kész volt a tulajdonos kárát megtéríteni

- a dolog tulajdonosa halmozva indíthatta meg
az actio furti mint tiszta büntetQkereset mellett
a tulajdoni keresetet (rei vindicatio), vagy
ehelyett a condictio ex causa furtiva-t, amellyel magát a dolgot követelhette (ha az már nem volt meg, annak a lopás elkövetése óta elért legmagasabb értékét)

- ha a lopás egyúttal szerzQdésszegést is megvalósított, a károsult az actio furti mellett halmozva kártérítés iránt is perelhetett a szerzQdés alapján
- pl.: ha a letéteményes vagy a haszonkölcsönbe vevQ furtum usus-t elkövetve kárt is okozott, az actio furti mellett helye volt az actio depositi directa ill. az actio commodati directa megindításának is

- a lopási kereset mellett rendelkezésre álló rei persecutoria actio-k elQnye, hogy azokat nemcsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is meg lehetett indítani


66. A damnum iniuria datum
[Minimum tétel IL.]


- a civiljogi delictum-ok közé tartozik
- szó szerinti fordítás: jogellenes károkozás (damnum iniuria datum)
- de: nem azonosítható a modern értelemben vett károkozással (a modern büntetQjogi rongálás tényállása kb. megfelel a ~ tágabb körq tényállásának)
- értelem szerinti fordítás: rongálás

I. A károkozás szabályozása a XII táblás törvényben
- a római jog nem ismerte
az általános kártérítési szabályt
(a vétkes károkozó kártérítési kötelezettsége; csak a XVII. századtól)
a modern károkozás fogalmát
a modern kártérítés fogalmát
(ez csak szqk körben a bonae fidei contractusok-nál volt jelen)

- a károkozásnak a dologrongálás delictum-a
- a kártérítésnek a delictum alapján fizetendQ poena felelt meg
- a XII táblás törvényben még csak eseti szintq, kazuisztikus (eseti) károkozási, rongálási tényállásokat találunk

II. A damnum iniuria datum tényállása a lex Aquiliában
- ~Kr. e. 286
- a károkozás még eseti, de lényegesen átfogóbb szabályzása; tartalom:

- fejezet szabályzás
1. (caput) idegen rabszolga és barom (ló (pecudes), marha, szamár, öszvér, juh, kecske, disznó) megölése [baromfi, kutya, vadállat NEM]
2. a hitelezQt megkárosító képviselQ (falsus adstipulator) felelQssége
3. idegen rabszolga vagy barom megsebesítése +
égetéssel (urere), töréssel (frangere), zúzással, roncsolással (rumpere) elkövetett dologrongálások

- a damnum iniuria datum egyes elemei a lex Aquilia értelmezése szerint:

a) damnum
- a kár; szqk értelmezés
- csak a pontosan körülírt tényállásokban meghatározott károk
- pl.: tényleges sérülés, dologrongálódás

b) iniuria
- a jogellenesség
- pl.: nem követ el delictum-ot az, aki saját dolgát pusztítja el; aki más dolgát a tulajdonos megbízásából semmisít meg; aki önvédelembQl rongál
- a jogtudomány utóbb belemagyarázta a vétkességet is (culpa Aquiliana)


c) datum
- a rongálást okozó magatartás
- közvetlen, fizikai összefüggésben kellett lennie a bekövetkezett rongálódással (causalitas immediata)


III. A damnum iniuria datum tényállásának tágítása
- a merev szabályok korlátait a praetori jogfejlesztés és a jogtudomány lebontotta

- Gaius: a lex Aquilia 3. fejezete minden egyéb rongálásra kiterjed, ha a roncsolás (rumpere) fogalma felöleli a vágással, elszakítással, kiöntéssel stb. okozott károkat is

- Klasszikus jog: bizonyos esetekben in factum actio-t adtak közvetlen fizikai okozás és rongálódás hiányában is
- sokszor a culpa commissiva követelményétQl is sokszor eltekintettek
- pl.: felelQssé tették a tqz Qrzésével megbízott személyt az elalvása miatt (mulasztásos gondatlanság (culpa omissiva)) keletkezett tqzkárért is

- Iustinianus: kiterjesztette az actio legis Aquiliae-t a szabad embernek okozott testi sértésekre is (megtéríttetve a tettessel a gyógyítási költségeket is); eredetileg nem volt alkalmazható


IV. Kereset és büntetés
- kereset: actio legis Aquiliae
- poena címén a tettestQl követelni lehetett:
az idegen rabszolga / barom megölése esetén a rabszolga / barom 1 évre visszamenQ legnagyobb értékét
a megsebzett rabszolga / barom / egyéb megrongált dolog esetén a 30 napra visszamenQ legmagasabb érték megfizetését

- az alaptalanul védekezQ alperes ellen duplum-ra megy
- a klasszikus korban még tiszta büntetQkereset volt (( mellette az actio rei persecutoria is indítható volt)
- a posztklasszikus kor a halmozást megszqntette, így a kereset actio mixta lett


67. A praetori delictum-ok

delictum
- olyan bqncselekmények, melyek elsQsorban az egyén magánérdekeit (utilitas privata) sértették [pl.: furtum, iniuria, damnum iniuria datum]
- magánjogi szankció
- bqncselekményt csak pontosan definiált tényállások valósíthatnak meg
- delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok (törvények, praetori edictumok) annak nyilvánítanak

0. Civiljogi delictumok (ld. fent)
1. lopás (furtum)
2. személysértés, jogellenesség (iniuria)
3. rongálás, jogellenes károkozás (damnum iniuria datum)

I. Praetori delictumok
1. megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus)
2. megfélemlítés (metus)
3. rablás (rapina)
4. sírhely megrongálása (sepulchrum violatum)

a) megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus)
- kereset: actio de dolo
- 1x-re ment (simplum)

- a civiljog nem büntette
- lex Laetoria: csak akkor büntette, ha azt minor sérelmére követték el
- Aquilius Gallus jogtudós (Kr.e. 66.) felvette az edictumba a megtévesztést
praetori delictum lett a dolus malus
büntetQkeresetet adott a megtévesztésre
de: csak akkor, ha más jogsegély (pl.: valamely bonae fidei actio) nem állt rendelkezésére (kisegítQ jellegq, szubszidiárius jogsegély)

b) megfélemlítés (metus)
- kereset: actio quod metus causa
- 4x-re ment (quadruplum)

- megfélemlítéssel szerzQdés kötésére vagy joglemondásra való kényszerítés
- Kr.e. I. sz.: praetori büntetQkeresetet vont maga után
- a rómaiak általában együtt beszéltek erQszakról és megfélemlítésrQl (vis ac metus); az elQbbi késQbb átkerült a crimenek közé

c) rablás (rapina)
- kereset: actio vi bonorum raptorum
- 4x-re ment (quadruplum)

- ingó dolog elvétele személy elleni erQszak vagy fenyegetés útján
- a furtum-ból és az iniuria-ból alakult ki a polgárháborúk idején

d) sírhely megrongálása (sepulchrum violatum)
- kereset: actio de sepulchro violato
- ha rokon indította a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen 100 aranyra ment
- emiatt az eltemetett rokonai, ha ilyen nem volt: bárki büntetQkeresetet indíthatott












































68. a quasi delictum-ok

delictum
- olyan bqncselekmények, melyek elsQsorban az egyén magánérdekeit (utilitas privata) sértették [pl.: furtum, iniuria, damnum iniuria datum]
- magánjogi szankció
- bqncselekményt csak pontosan definiált tényállások valósíthatnak meg
- delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok (törvények, praetori edictumok) annak nyilvánítanak

II. Quasi delictumok
1. a lakás gazdájának delictumszerq felelQssége
2. felelQsség a nyilvános helyen elhelyezett és leeséssel fenyegetQ tárgyakért
3. hajósok és fogadósok delictumszerq felelQssége
4. a kötelességszegQ bíró felelQssége

a) a lakás gazdájának delictumszerq felelQssége
- kereset: actio de effusis et deiectis
- büntetés: 2x-re ment (duplum)
- a lakás gazdája teljes vétlenség esetén is (qui ibi habitaverit) felelQs a lakásából közútra kidobásért vagy kiöntésért, ha ez a ténykedés kárt okozott
- Iustinianus: modern kártérítési szabályozás, 3 féle poena kiszabási mód
megállapítható összegq vagyoni kár esetén 2x (duplum)
nehezebben meghatározható kár esetén bírói mérlegelés alapján történQ becslés (aestimatio)
halál esetén tarifális poena-t állapít meg
szabad ember halála esetén a kereset actio popularis volt. Amennyiben a kárt nem a lakás gazdája okozta, az utóbbi a károkozó ellen fordulhatott. (regressus)

b) felelQsség a nyilvános helyen elhelyezett és leeséssel fenyegetQ tárgyakért
- kereset: actio de positio et suspenso
- büntetés: 10 aranyra ment (tekintet nélkül a kár bekövetkeztére); felperes kapta
- keresetet birtosított bárkinek (actio popularis)
- bárki keresetet indíthatott azon háztulajdonos (lakó) ellen, akinek a házán (lakásán) a közút felé esQ részen leeséssel fenyegetQ tárgy volt kifüggesztve
- kár bekövetkezte esetén a kifüggesztQ ellen actio legis Aquiliae is megindítható

c) hajósok és fogadósok delictumszerq felelQssége
- kereset: actio adversus nautas caupones stabularios
- büntetés: 2x-re menQ (duplum) poenalis actio
- a hajósgazda (nauta) és a fogadós (caupo, stabularius) felelQs az utasok / vendégek Qrzésre át nem vett dolgaiért (Qrzési receptum nem jött létre) azok eltqnése, megrongálódása esetén
- ha a lopást/rongálást az alkalmazottak vagy állandó vendégek követték el

d) a kötelességszegQ bíró felelQssége
- az eljárási szabályokat megsértQen eljáró és valamelyik félnek kárt okozó (iudex qui litem suam fecit) állami hivatalnokbíró ellen a károsult fél pert indíthatott
- akár szándékosan sértette meg a bíró a szabályokat, akár hanyagságával, mulasztásával okozott kárt a peres félnek





































69. a római jog és jogtudomány Itáliában; glosszátorok; kommentátorok; a ius commune fogalma.


A római jog továbbélése általában
A iustinianusi joganyag hatása szempontjából továbbélésének 3 fQ típusa:
folytatólagos továbbélése: a római jog szqkebb értelemben vett továbbélése
a római jog újjáéledése: azokon a területeken ahol valamikor hatályban volt
a római jog recepciója: befogadása a helyi jogrendszerbe:
- egyszeri törvényhozási aktussal
- folyamatos beszivárgás útján

A ius civile fogalmának fejlQdése sem zárult le, egészen napjainkig tart. A középkorban ius civile alatt elsQsorban a római jogot értették, másodsorban annak legfontosabb részét képezQ magánjogot.
A 18. századtól kezdve a ius civile tartalma leszqkült: az újkori polgári jog nem más mint a magánjog.

A római jog és jogtudomány Itáliában
A keleti gót birodalom bukása után (553) Iustinianus az általa hozott törvények hatályát Itáliára is kiterjesztette. Ez a jog szorosan kötQdött a bizánci hódításhoz, ezért annak visszaszorulásával csak néhányhelyen (Ravenna vidéke, Velence, Dél-Itália) maradt érvényben. A Digesta szövege a 6. század után már nem volt megtalálható.
A Digesta újrafelfedezése 1050 körül: elQkerült egy kézirat, a codex Florentinus másolata, ami a római jog újjáéledését teremtette meg.

Glosszátorok
A bolognai egyetemen Irnerius már az 1080-as években megkezdte a iustinianusi törvénymq magyarázatát. A római jog ismerete az egyetemi oktatás keretében folyamatosan terjedt elQször Itália-szerte, majd a dél-francia területeken.
Irnerius glosszákkal rögzítette az egy-egy törvényhelyhez fqzött megjegyzéseit.
(glossza: jegyzet, magyarázat. Fajtái: sorok közé írt magyarázat, lapszéli jegyzet)
E módszerrQl kapta a nevét a bolognai glosszátor-iskola. Tanárai a glosszátorok összefoglalásokat, fogalmi meghatározásokat, és monográfiákat, jogesetgyqjteményeket készítettek
A Corpus iuris civilist Iustinianus egységes mqvének tekintették, így az ellentmondásokat ki akarták kszöbölni.

A glosszátorok oktatási módszere a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi elemzése és azok könyv nélküli elsajátítása volt.
Négy doktor: - Bulgarus honosította meg az ún. mozaik-stílust: különbözQ forráshelyek szavainak összegyqjtése és egybefqzése. Több mqfajt is bevezetett. Szorosan értelmezték a törvény szövegét.
- Martinus a méltányosság híve volt.
- Iacobus
- Hugo de Porta Ravennat

ElQdeinek glosszáit Accursius foglalta össze, a kb. 96940 magyarázatból álló ún. glossa ordinariában.
A császárság hanyatlásával a helyi bíróságok életre hívták az ún. kommentátorok vagy tanácsadók, consiliatorok (posztglosszátorok) iskoláját.

Kommentátorok
Ezek a jogtudósok a 18. századtól kezdve a glosszátorok széljegyzeteit látták el terjedelmes magyarázatokkal. Emellett jelentQs gyakorlati tevékenységet, tanácsadást is folytattak.
A klasszikus római jogot a korabeli viszonyokra alkalmazva egy közös anyajogot hoztak létre és terjesztették el az egész kontinensen. Munkájukat elQkészítette Wilhelmus Durantis, az egész középkori jogtudomány legtekintélyesebb eljárásojogi mqvének szerzQje.
A kommentátor iskola alapítója a perugiai Cinus. Támadta a glosszát téves következtetései és torzító egyszerqsítései miatt. Az Q tanítványa volt Bartolus: a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog megalapítója. Mqvei sok szempontból törvényerQvel bírtak.
Bartolista volt Baldus, akitQl kezdve már a jogtudósok véleménye is kötelezQ erQt nyert a gyakorlatban.

A római jogot az aktuális igényekhez alkalmazó ún. usus modernus irányzatának elQfutárai: Paul de Castro és Iason de Mayro

A ius commune
A kommentátorok munkásságában a iustinianusi jog a longobárd hqbéri joggal és kánonjogi elemekkel keveredett. E keverékjog, amely a közös (közönséges) jog, latinul a ius commune elnevezést kapta. Szinte egész Európában elterjedt.












 PAGE \* MERGEFORMAT 119

Hasonló témájú dokumentumok

tételek

- 2008-02-24 20:40:25

Vállalkozás gazdaságtan tételek

- 2009-01-08 20:11:09

Menedzsment tételek 1-8.

- 2007-11-27 21:54:35

A/5

- 2008-05-12 17:31:47

tételek

- 2007-12-04 21:47:11

Mikro-makro Tételek

- 2009-11-16 18:50:20

Tételek tankönyv alapján

- 2010-02-16 02:52:08

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.