A helyi társadalmak antropológiai kutatása

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőHelyi TársadalomA helyi társadalmak antropológiai kutatása

A.Gergely András
A helyi társadalmak antropológiai kutatása
/ElQadásvázlat/


A lokalitás kutatása a hazai szociológiai, politikatudományi, néprajzi és más társadalomtudományi ágazatok egyik kiemelt témaköre a nyolcvanas évek hajnalától kezdve. Helyi társadalom” címmel könyvsorozat jelent meg az akkori Társadalomtudományi Intézet kiadásában, igazgatáskutatási kézikönyvek és konferencia-kötetek láttak napvilágot a nyolcvanas évtizedben, s a rendszerváltás önkormányzati struktúra-átalakító modelljének kidolgozásába nagy energiákkal vetették magukat jogászok, politológusok, területfejlesztQ és szociálgeográfus szakemberek. A kor és a szaktudományok nyelvén vizsgálatnak nevezték mindazt, amit elvégeztek, s valóban, mintha ellenQrizték , megfigyelték, nyomon követték volna a térségi változás-folyamatokat. A korszellem hatott a szociográfus, statisztikus, önkormányzati szaktanácsadó és párt-emberekre is, úgyannyira, hogy ha egyáltalán egy falusi, kisvárosi, lakótelepi vagy tanyai terep szóba került, mindjárt úgy tqnt, mintha azt tövirQl hegyire átvizslatták volna a számoszlopokat tologató, kérdQíveket kódoló, adatbázisokat konstruáló tudorok.
Nem véletlen tehát, hogy midQn a hazai kisdedkorú antropológiai oktatásban szóba került a lokális terepmunka kötelezettsége, ifjú szakemberek is azonmód arra vetemedtek, hogy a kiválasztott honi terepen úgy vonuljanak fel, mint akik az utolsó szegélylécig lajstromba vennék, kulináris titkok mögé lesve alkotóelemeire bontanák a helyi társadalmak életének, gondolati tartalmainak, rétegzettségének minden komplex egységét.
Az eltelt két évtized, s az antropológiai szemléletmód csekély térnyerése azonban arra enged következtetni, hogy mindazt, amit kutattak, a csoportszintq- vagy makro-egységek szintjén regisztrálták inkább, mintsem az interperszonális kapcsolatok, kommunikációk, üzenetek és értelmezések szintjén. Egyszerqbben szólva: úgy vélem, a vizsgálat helyett a szövegolvasás lenne méltóbb módszertani alapmagatartás, akkor is, ha a kortárs társadalomtudomány (és a helyét egyre inkább kikövetelQ antropológia néhány kutatója is) úgy remélné, hogy szakmájának tudományterületté válása épp az adatok talicskázása révén válik majd lehetQvé. A legtisztább illusztrációként kínálkozik egy, a kilencvenes évek elsQ harmadában az ELTE Bölcsészkar Kulturális Antropológia Tanszékén megszületett szigorlati dolgozat, amely a Bevezetés az antropológiai informatika alapjaiba címet viselte (Piróth István valóban szakszerq könyvtár-informatikai feltáró rendszerekre épülQ módszertani írása ez, kétségtelenül elsQ a szakma rövid történetében). Alább még bQvebben visszatérek e módszertani alapvetésre, itt pusztán jelezni szerettem volna, hogy a terepmunka végzése nemcsak mást és mást jelent különbözQ diszciplínák, kutatók és metodológiák területén, de ugyanazon tudományterületen is konszenzus nélküli a mqködési alapszabályok egy nem lényegtelen része.
Tudománytörténeti tény (s a maga módján áldás is), hogy a társadalmi terepen végzett kutakodás határai gyakorta változnak, maguk a kutatók is részben követQi, részben meg-megújítói a bevett megközelítésmódoknak. Változik tehát a kutatás fogalma is, s még inkább változnak eszközei. Ez termékenyítQleg is hathatna, ám nem mindig van így. Durván körvonalazva véleményemet: antropológus az, aki nem használja a mintavétel , az adatközlQ , a mintasokaság szavakat tapasztalatai leírásánál és értelmezési kísérleteinél. Aki adatközlQt mond ember helyett, aki válaszadónak tekinti a vallomástevQ személyiséget, az oly mértékben tárgyiasít, ahogyan megtehetik statisztikusok, demográfusok, esetleg szociológusok vagy néprajzkutatók, de a mentális világba betekintést nyerQ antropológusnak vajmi kevés köze lehet ilyesmihez. /Ellenem vethetQ, hogy korunk antropológus atyamestere, Clifford Geertz is használja olykor az adatközlQ kifejezést, de aki meg tudja különböztetni a formális információt egy emberi megnyilvánulás bonyolultságától, az megteheti, hogy  mondjuk arra a kérdésre: milyen gyakran van kakasviadal?  a puszta idQhatárok megvallását nem tekinti adatnál többnek akkor, ha nem ellenQrizte érvényességét, nem hitelesítette más közlésekkel, vagy nem tud mögé emelni negyven oldalnyi részletes és élménydús beszámolót, amilyet Geertz. MeggyQzQdésem szerint óriási különbség van a választópolgár mint adatközlQ, a repülQtéri tájékoztatási szolgálat mint adatközlQ, és a bonyolult kulturális öröksége birtokában formális tények mellett sokrétegq jelentés-hátteret is ismerQ ember között/.
Még egyértelmqbben szólva: bár az antropológia módszertana nem egyféle, sQt kifejezetten sokféle törekvést tqr meg a maga keretei között, változékony mivoltában sem tekinthetQ alapvetQ kritériumának a kutatás operacionalizálhatósága, sem pedig objektív jellege. S aki a tapasztalás, érzékelés és regisztrálás sokszínqségét képes táblázatokba, mátrixokba, adatlapokba, kérdQív-kódokba taposni, az lehet kiváló szaktekintélye a maga tudományának, de lehetQleg ne vallja magát antropológusnak.
Merev állítás ez, éppoly tolerancia-hiányról tanúskodó talán, mint a bírált szemléletmód. De hadd illusztráljam röviden, néhány szövegkiemeléssel a két értékrend vagy értékszemlélet különbségét...
A szóbanforgó dolgozat származtatott adatokat rendezQ táblázatokba tagolja a gyqjtött ismeretanyagot. A valóság megragadása több objektiválható, számszerqsíthetQ, és ezért ellenQrizhetQ vizsgálatot igényel (21. p.). Az empirikus kutatás  vagyis a terepmunka  segítségével megszerzett ismeretek rögzítése, ... ismeretek halmaza gyorsan, pontosan és maradéktalanul rendszerezhetQ... (4. p.). ...Az antropológus a vizsgálat során információkat képez... /.../ tehát az antropológiai vizsgálat funkciója antropológiai információk elQállítása, végzQje pedig az antropológus (31. p.). A kutató vizsgálatának tárgya az egyes elemek (objektumok, illetve azok együttesének) összefüggései  hivatkozza a szerzQ Borsányi László egy 1991-92-ben elhangzott terepmunka-feldolgozó szemináriumának megállapítását. Ebben az összefüggésben az adat a táblázat és skála révén válik információvá, ezért a kutató feladata az adat- és táblázat-szervezés, illetve a logikai adatmodellek elemzése (36. p.). Ugyanis „Damoklész kardja fejünk fölött...: amit éppen most megfigyelünk és rögzítünk, vajon összefüggésben áll-e eredeti kérdésfeltevésünkkel, kutatásunk valódi céljaival, ... s hogyan leszünk képesek a hitelesség igényével földolgozni, összefüggéseinek megragadásával tudományos igényq tanulmányba foglalni...? (4. p.).
Talán árulkodó lehet az is, hogy a szerzQ szerint a leírni kívánt objektumok fogalmi kategóriáit nevezzük egyednek (34. p.)  vagyis az egyed nem bizonyosan személy, még kevésbé személyiség, sokkal inkább a fogalmi kategóriák foglalata, porhüvelye vagy épp egy kívülrQl a kutatásba hozott fogalmi kategóriát megjelenítQ valami... Mint a szerzQ is finoman elkülöníti: az informátor nem okvetlenül azonosított személy, az adatközlQ viszont minden esetben az (30. p.). Ennélfogva antropológiai tény a terepen szerzett adat (24. p.). Egy ismeret, antropológiai tény megszerzése a terepmunka egy kulturális eseményének tükörképe, közlés, melynek értelmezése a közösség által elfogadott konvenciók, szintaktikai szabályok alapján lehetséges (26. p.). A vizsgálat szabályainak összességét operacionalizációnak nevezzük (hivatkozza Borsányi elQadását a 30. oldalon).
A dolgozat gondolati és szövegszerq fölidézését ennél tovább nem folytathatom. Nemcsak azért, mert az a vád érhetne, hogy oktatóként egy volt hallgatóm szemléletmódjának totális kritikájára törekszem, hanem mert a lényeges kérdésnek itt nem az adatgyqjtés vagy -feldolgozás teoretikus részét tartom, hanem magát a szemléletmódot. A dolgozat ezt követQ (hozzávetQlegesen) 47,3 %-a hasonló felfogásmódot tükröz, maradék részében egy községi adattárból vett alapanyag gépies feldolgozásával illusztrálja, miként lehet kartotékolni az embert. S bizonyos vagyok abban, hogy ennek a megközelítésmódnak is szólnia kell valamirQl, hogy nem vesz minden élQlényt adat-számba , s hogy mindennemq forráskutatás fontos lehet a további feldolgozásokat megelQzQen, fQképp ha hasonló feltárások nem állnak rendelkezésre. De abban is bizonyos vagyok, hogy a kutatás és az elQzetes tudás igénye, a felkészülés és az érdeklQdés irányának hozzávetQleges betájolása még nem adhat okot az adatbázis-építésre és impozáns operacionalizálásra  mert az egyszerqen nem ebbe a szakmába való eszköztár! Ahogyan a vérvétel, az ujjlenyomat-készítés vagy az anamnézis sem, hogy a vizsgálat mentén fölsejlQ fogalmakat cibáljak ide rögvest. MeggyQzQdésem, hogy lehet (sQt gyakorta van is) prekoncepció egy érdeklQdés megindulásakor  jó értelemben véve azt nevezem prekoncepciónak, amely elQfeltevést, elQzetes értelmezést, magánérdekq magyarázatot tartalmaz a teljes bonyolultságukban még nem ismert társadalmi jelenségek egy körérQl, összefüggéseikrQl vagy jelentéseikrQl. Viszont azt a helyzetet, amelyben a kutatói képzeteket maguk a társadalmi tények nem gyQzik meg, nem terelik más irány(ok)ba, nem képesek befolyásolni  nem nevezem kutatásnak. Ugyanis semmi szüksége a kutatónak arra, hogy megzavarják a társadalom vagy az emberek bonyodalmas, nehezen áttekinthetQ viszonylatai, nélkülük is képes lehet elméletet gyártani valamely gondolatmenet mentén... Ha mégis megmerítkezik a mélyben, hát nem illik csodálkoznia meglepQ fordulatokon, nem ésszerq ragaszkodnia elQfeltevéseihez, nem kell meghasonulnia vagy tudománytalan képzelményekbe kapaszkodnia, sQt thodományos evidenciákban sem kell elbotlania...  elegendQ, ha arra figyel, amit a változatos világ jelez, közöl, sugall, sejdít, s ezt követQen sok-sok aprócska teszt során módja van ellenQrizni belátásai érvényességét. Rugalmasnak illik lennie, ha akárcsak minimális szinten azt várja másoktól, hogy elfogadják, megértsék a kérdéseit, megajándékozzák egy viszonzatlan válasszal, kiszolgáltassák magukat az ismeretlen tudós információgyqjtQ és -forgalmazó hajlamának, s hagyják elvinni maguktól azt a többlet-tudást, ami magának a kutatásnak is eredendQ célja volt.
A társadalomkutató elég vegyes figura: az antropológia fogalmi apparátusával leírható gyqjtögetQként és vadászként, termelQként és kereskedQként, valamely idegen rendszer követeként és katonájaként, tudománya (adott esetben magas rangú) uralkodójaként és hazárdQrként is, akinek viselt dolgairól a legkevésbé a helyi társadalomnak lehet fogalma. Ezért maga a kutatási helyzet, a kérdezés és válaszolás joga/lehetQsége igencsak megkívánja a rugalmasságot a jelenlétben, a kérdezésben, a válaszadásban, a megértésben, a közvetítésben, a „szövegolvasásban” éppúgy, mint az emberek közti viszonyok kezelésében, ajándék és csere, értékbecslés és -közvetítés szituációiban. Nemigen illik bevallani, pedig elemi terepkutatói tapasztalat is igazolja, hogy a fennkölten fölépített kutatási tervet oly könnyen befolyásolhatja a véletlen változások legkisebb hatása, hogy pillanatok alatt romba dQlhet  ha bevallják utólag, ha nem. De hogy miképpen szövi az értelmezés hálóját a kutató a terep és az emberek köré, aligha igazolhatja jobban az a tény, hogy maga a terep, az ott élQ emberek, a hely lakosai, kapcsolataik, rejtett viszonyaik legalább oly nehezen kezelhetQ hálót szQnek a kutató köré. Emlékezetes példa erre, amit Clifford Geertz ír le a bali kakasviadal elemzésekor, a hosszan tartó történeti, nyelvi, politikai, szociológiai, vallási ismeretgyarapítás dacára is döcögQsen haladó beilleszkedés és a hirtelen menekülés alkalmával kialakuló szerepazonosság és helyzetközösség nyomán megnyíló emberek megközelíthetQségérQl. S ha ehhez a kutató minden kérdése és értelmezési kísérlete közé szqrQként beiktatja a maga hozott tudásának fénytörQ szerepét, felméri és irányítani tudja a nyitottság mértékét, illetve tudatában van a másság-tqrés fölöttébb fontos szerepének, akkor már valóban egy kis esélyt nyer arra, hogy egy idQ múltán talán már nem fogja tökéletesen félreérteni a helyzeteket és válaszokat, nem fogja elemi értékként kezelni a kutatói másságot sem...
Miféle kutatói másságról van itt szó...? Nem keríthetek módot itt mindegyik említésére, de utalni is elegendQ arra, hogy például a tér- és idQszemlélet mennyire más a bennszülöttek kultúrájában és a kutatóéban, vagy akár a paraszti életformát vivQ és a kutatói-értelmiségi létmódból érkezQ ember szemszögébQl, s hogy mennyire mások az északiak és déliek, a zsidók és a keresztények, a mítoszok és rítusok, az életcélok és értékrendek, a halálképek, a drogfogyasztásról vallott nézetek, az akadémiai és a köznapi szótárak, stb.


Egy politikai „átnézetre” alkalmas kérdéskör: a helyi társadalom

A „helyi társadalom” fogalma kurzus-hosszan tárgyalható tematika; kutatási irányzatainak ismertetése (elnagyolt módszertani áttekintéssel együtt) korántsem fér bele egyetlen elQadásba. Kutatásmódszertanból amúgy is ott van Borsányi László tanár úr alapvetése, ott van Piróth István tanár úr metodológiája, meg számos egyéb kutatás-módszer-tani kezdemény ...  újat legföljebb szemléletmódban adhatok, ha egyáltalán lehetséges ilyen...
Új lehet talán az Qszinte vallomás arról, hogy nincs specifikusan antropológiai terepmunka-módszertan , hanem kölcsönvett módszerek, követett és megújított eljárások vannak, érvényes kérdések és rossz hipotézisek, nyitottság és érzékenység, sqrq leírás és adekvát interpretáció. Étikus és/vagy émikus (azaz: fonetikus = alaki, illetve fonémikus = tartalmi, lényegi, mélységi) megközelítés egyaránt lehetséges. BelülrQl kifelé nézés, kitekintés, avagy távolról-kívülrQl ráközelítés, belemélyedés  mindkettQ létjoga egyformán vitatott és elfogadott.

" Helyi társadalom definíciók:
- kötetnyi a körülírás: saját életkörnyezet, helyi identitás, lakóhelyi egység, önigazgató közösség, területi érdekcsoport, communitas, mikrotársadalom, együttélQ közösség, elsQdleges közösség, lakópolgári mi tudat határolta egység, kicsinyített makrotársadalom, stb.
- a lokalitás ma már nem elkülönült szféra, nem sziget, s ha az lenne is, úgyszintén megvolnának környezeti kapcsolatai, mint például a városnak a saját vidéke, a pusztának és ökológiai környezetének egysége, a falugazdaság és a globális piac, a helyi kultúra és az információs társadalom kölcsönhatásai, a nemzeti kultúra szimbolikus rendje és a kor interpretációi, események és narratívák interferenciái..., stb.
- nem is egynemq, hanem belsQleg tagolt, rétegzett, megosztott és kifelé megannyi kapcsolattal, érdekvonzalommal bíró...

" Maga a helyi-ség is elszenvedett többféle jelentésváltozást:
- a térszemlélet változása az újkor óta: az egykori zártság, védekezés, belsQleg átélt saját tér (köznapibban szólva: a dobozba zártság érzése, a szobai rendezettség, a kockaház) helyett immár az univerzumra hasonlít a formája, relacionista képzet fejezi ki inkább, térbeli pontok közötti kapcsolat, kölcsönviszony; példák:
1- a primitív társadalom tér-képzete kettQs: ismert topológiai helyszín, belakott táj, antropomorfizált természeti környezet; illetve mitikus tér, folytonos jelenidQvel és megszemélyesített tárgyi tartalmakkal...
2- az archaikus vagy tradicionális tér a (profán) élettér és a szakrális tér teljes egészeként formálódik, a kettQ együtt alkot egészt, kölcsönösen feltételei egymásnak;
3- a modern tér-átélés szélesebb horizonton keresi vonatkoztatási pontjait, a társadalom egyik meghatározója immár a sok mozgás is, kitágult az átfogható, megismerhetQ, kezelhetQnek tartott horizont; nyitottabbak lettek a határok, átjárhatóbbak a kommunikációs és mentális térhatárok, maga a tér is fölvette a negyedik dimenziót , a sebesség és idQ jelen van benne; stb.

" A lokalitáskutatások megosztottsága többdimenziós:
1). kutató és kutatott viszonya által; ebben a leírás és a megismerés mechanizmusai szorosan összefüggeni látszanak (terepmunka jelentQsége, kiemelt rangja a szaktudományban, empátia és intuíció egymást kiegészítQ volta, mellette a más népek gondolatairól és érzéseirQl szóló résztvevQ megfigyelés igazolhatósága stb.). Az ilyen leírások készítésének nehézségeit inkább a terepmunka, semmint a tanulmányírás problematikusságában látják az antropológusok  véli Clifford Geertz. Ha megfigyelQ és a megfigyelt közötti kapcsolat (viszony) sikeres, akkor  ahogyan sokan vélik  a szerzQ és a szöveg , vagyis a kutató és a tudás kapcsolata, az utóbb szerzQi mqvel igazolható teljesítménye figyelemreméltó lesz.
2). a kutató javarészt tapasztalata alapján ír elemzést, ez azonban utóbb igazolhatatlan, mert változik a helyszín, változnak a szereplQk, a konfliktusok, az erQviszonyok, a kultúra használóinak egész köre; ebbQl következQen a szuperfelkészült kutató fejedelmi öntudatát építi fel, miközben a terep tQle elválik, elidegenülhet. A kutató talán már öt perc múlva, hogy terepét elhagyta, azzal vádolható, hogy érzéketlen, az embereket tárgyakként kezeli, hogy csak a hangokat hallja, de nem a zenét, és természetesen azzal, hogy etnocentrikus. Ahogy az intuíciójára hagyatkozó szerzQ is lehet impresszionista, aki az embereket bábukként kezeli, aki nem létezQ zenét hall, és természetesen szintén etnocentrikus /Geertz 1994/.
Egyszóval maga a terepmunka, a megismerés mélysége, a megértés bátorsága és teljessége eleve sem kínál többet, mint fordítási lehetQséget, s a gyqjtött anyagot a kutató otthoni környezetében még egyszer lefordítja a tudományos közösség nyelvére, így interpretációja nemcsak kettQs, de kétszeres torzítást is elsze~ªÄ]hmhPl`lŒn˜nÂnÎn+x0x—x£xýxzNzbzöz{¢{´{ú{| |.|ö|}Þ}ê}Þ~ø~Ž–2P¢¤ä¤¥ ¥X¦ä¦§
ª

ª:¹n¹p¹ªÂ¨ÆvÇVÒ¤ÓªÓä×LàPâ°åœöÖö>ø\ø.ùšùú¸úíÙíÙíÙíÙíÙíÙíÙíÙíÅíÙíÙíÅíÙíÙíÅíÙíÙíÃíÙíÙíÙíÙí®í®íÙí®í®íÙí®í®íÙíÙíÙíÙ)hÀm„h%-µ56CJ OJQJ]^JaJ U&hÀm„h%-µ5>*CJ OJQJ^JaJ &hÀm„h%-µ56CJ OJQJ^JaJ #hÀm„h%-µ5CJ OJQJ^JaJ D"x˜šœ–ódø*Ø.d0¤8j? TdhhhYhZhlhpjpªpÈruâväv÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gdÀm„€Êþþävdw÷x”{ê|ØÚB€Ø…„‹–h2¥

ªâ°p¹r¹šÁÖƂÒÄÔvàxà(â*âÚåúçDîpó÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gdÀm„nvedhet.
3). A lokalitás mindig elQbb van, mint a kutató, messzebbre nyúlik vissza története, jelentéstörténete, funkcionalitása, szimbolikus tartalmainak egész arzenálja. A kutató önképe  még ha a legelfogulatlanabb szemüvegét viseli is  aligha más, mint elkötelezett érdeklQdések belsQ gerjedelme, feltörQ kíváncsiság és tudásvágy, amelyrQl késQbb, terepmunka-beszámolója idején kénytelen számot adni. C.Geertz idézi: Nem azért írom ezt a némileg egoista beszámolót  írja mentegetQzve, miután ismertette tereptechnikáját, nyelvi képességeit, életmódját a szigeten, és így tovább -, mert azt gondolom, hogy az antropológiának könnyq olvasmánynak kellene lennie& hanem mert az antropológus és az embercsoport viszonyának leírása tanúskodik az eredmény természetérQl. Ez mutatója annak, hogy az emberek mennyire befogadóképesek  bizonyos népek nem tqrik az idegent, mások pedig könnyedén befogadják (Raymond Firth: We, the Tikopia; 1936:11).
Firth itt egyértelmqen a hitelességrQl és hitelképességrQl beszél, s a kutatók általában is folytonosan vergQdnek egyfelQl a tudományos aggódás (hogy nem tud elég távolságot tartani) és a másik humanista aggodalom (hogy nem tud eléggé bekapcsolódni) között. Küzdelmük ugyanakkor mindörökké kiegyensúlyozatlan marad: Az antropológiai elkerülhetetlenül összetalálkozást jelent a Mássággal. Mindazonáltal az etnográfiai távolságtartás, amely elválasztja az olvasót az antropológiai szövegektQl és magát az antropológust a Másságtól, túlságosan is gyakran merev és idQnként mesterségesen eltúlzott. Ez számos esetben ahhoz vezet, hogy a Másikat kizárólag mint primitívet, furcsát és egzotikust látják. Az a szakadék a legfQbb akadálya a Másik lényegi megértésének, mely az ismerQs »mi« és az egzotikus »Qk« között húzódik. Ezen csak úgy lehet túllépni, ha valamilyen formában részt veszünk a másik világában (Loring Danforth: The Death Rituals of Rural Greece; New Jersey, 1982:5-7. címq mqvébQl).
4). Megoszlanak a kutatási anyagok és szerzQi magaviseletek a téren is, hogy a résztvevQ megfigyelés , illetve szerzQje , az etnográfiai írások ...nemcsak ott voltam, hanem egy voltam közülük, az Q hangjukon szólok hagyományát képviselve, az etnográfiát egy különösen bensQséges területté teszi: a megnevezést az önellenQrzés és az önátalakítás kérdésévé, az írást pedig az önleleplezés formájává. /.../ Malinowski abban reménykedett, hogy képes lesz önmagán túlhaladni úgy, hogy a bennszülöttek nézQpontjából ír etnográfiát ; leghqségesebb követQinek többsége számára az írás az önbecsapás félelmét kelti. (Geertz)
Végül, Benedict sematikus portréiban és összefoglaló értékeléseiben, az antropológiai írások önreflexív természetének  hol vagyok és hol vannak Qk  egy újabb oldala tqnik fel különösen tisztán: az a mód, ahogyan az ilyen írások egy idQben szólnak más társadalmakról, míg aiszóposzi módon kommentálják a saját társadalmat is. Egy amerikai számára teljes és egész összefoglalót írni a zunikról, kwakiutlokról, dobukról vagy a japánokról, egyúttal az amerikaiakról szóló teljes és egész összefoglalást is magában foglalja; azáltal, hogy vidékivé, egzotikussá, komikussá, önkényessé, varázslóvá és szamurájjá teszik Qket. Benedict ismert relativizmusa nem annyira szisztematikusan megvédett és következetesen fenntartott filozófiai álláspont volt, mint inkább mások bizonyos leírási módjának a terméke, amelyben a távoli furcsaságok kérdésessé tették a hazai feltételezéseket.
SzerzQként jelen lenni , s ezt az írásban is érzékeltetni, mindenesetre legalább ugyanolyan nehéz, mint a személyes jelenlét kivitelezése, amihez végül is alig van többre szükség, mint egy helyfoglalásra és egy beutazási engedélyre; arra, hogy el tudjunk viselni bizonyos mértékq magányosságot, a magánszférába való behatolást és a fizikai kényelmetlenséget; enyhe kiütéseket és megmagyarázhatatlan lázakat; tudni kell mozdulatlanul várni mqvészi támadásokra és elég türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy végtelen szénakazlakban láthatatlan tqk után kutassunk. A szerzQi jelenlét megvalósítása egyre nehezebbé válik. Figyelmünknek legalább egy részét sikerült a terepmunka bqvöletébQl kiragadni, mely oly sokáig tartott minket rabságban, és ezt a figyelmet átirányítottuk az írás varázsára. Ennek nem csak az az elQnye, hogy ez a nehézség érthetQbbé válik, hanem az is, hogy meg fogunk tanulni érzékenyebb szemmel olvasni. Száztizenöt évnyi (ha a hivatásunkat, szokás szerint Tylortól számítjuk) kijelentQ módban írt próza és irodalmi ártatlanság éppen elég volt ehhez (Geertz, i.m. 367-368.).

Tehát az ott lenni, itt írni dichotómiája eleve a helyi érvényq tudásnak átemelése egy univerzalistább dimenzióba. Az antropológiai kutatás és az antropológiai szakírás nem azonos helyszínen zajlik. A kutató beláthatja, felfoghatja a helyi társadalom józan eszét, mint kulturális rendszert  a mély megértés technikája azonban már nem a helyi tudás része, nem a kutatással szükségképpen együtt járó vállalás, nem is a kutató személyiségének elemi tartozéka. A bennszülöttek szemszögébQl látni saját magukat, a kutatót és a kutatást is  ez a valódi feladat, s ebben a kutatások anyaga , célzott tábora, a helyi tudást interpretáló személyiség egész érzékenysége magát az intuíciót és interpretációt teszi át új dimenzióba. Lásd: Geertz sqrq leírását mint modellértékq megközelítést (Gilbert Ryle-tól kölcsönvett kifejezéssel), amelyben a szemlehunyás pillanatnyi mqvelete mint esemény is lehet fiziológiás történés és gesztus-tartalmú üzenet is, attól függQen, milyen közegben kik hogyan értik és számukra milyen tartalmat hordoz).
5). Ugyancsak külön dimenziót képez a kutatás és a helyi társadalom megközelítésének szubjektív illetve objektív megközelítésének végnélküli vitája, beleértve a kölcsönös sértésváltásokat ezek értékérQl és jelentQségérQl  ám mihelyt a kultúrát és magát az emberi viselkedést szimbolikus cselekvésnek tekintjük, értelmét veszíti a kérdés, hogy a kultúra mintába rendezett magatartás vagy lelki-tudati szerkezet-e, vagy akár e kettQ keveréke. Sziklák vagy álmok, helyi vagy globális, Qsi vagy modern  mindegyik ebbe a világba tartozik, a kérdés inkább arra vonatkozik, mit jelentenek, mit fejeznek ki elQfordulásukkal és közremqködésük révén (Geertz, u.o. 177.).
A kulturális elemzés (és ebben az értelemben a helyi társadalmak megértése is) jelentések találgatása (vagy annak kellene lennie), a találgatások értékelése és magyarázó következtetések levonása a leghelyesebb találgatásokból. A leírásnak három jellegzetessége van: értelmezQ, a társadalmi beszédfolyamatot értelmezi (azaz megpróbálja kiszabadítani esetleges körülményibQl), illetve tanulmányozható formában rögzíti  s egy negyedik tulajdonsága, hogy mikroszkopikus (kis szobában is történhetnek nagy események). A leírás során éppúgy nagybetqs realitásokkal kerülünk szembe: Hatalom, Változás, Elnyomás, Munka, Szenvedély, Presztízs, amelyekkel a történészek, politológusok, közgazdászok, szociológusok - csak éppen otthonos környezetben és otthonos formában találunk rájuk, épp ez az etnográfia elQnye. Hibája viszont, hogy ismeretlen indián törzsek között vagy óceániai szigeten gyqjtött anyagaikat nagy falitérképekre festeni kívánó kutatók becsvágya olyan modellek kifundálásában kapott fontos szerepet, amelyek a kutatások elQrehaladását igazolandó, a helyi igazságoktól az általános elképzelések felé lendültek, s ennyiben többet ártottak, mint mindaz, amit a mintanagyságok megszállottjai (a szociológusok), a mérések fanatikusai (a pszichológusok) vagy a csakis aggregátumokban gondolkodó közgazdászok ki tudtak találni ellenük. A mikrokozmikus modellek és a természetes kísérletek túlzásai: égbolt egy homokszemcsében, vagy a lehetQségek messzi túlpartja (Geertz u.o. 189.).
Pedig a kutatás helyszíne nem azonos a kutatás tárgyával: az antropológusok nem falvakat, törzseket, városokat, szomszédságokat kutatnak, falvakban kutatnak...! Kis egységekben, kis jelenségeket, apró történéseket kell megismerni, a különbözQ problémák különbözQ helyszíneken kutathatók.
6). Ugyanez a helyzet a helyi társadalmakkal: kis történetük a nagy társadalmi történésektQl eltérQ, nemcsak helyi változat , nemcsak más történet, de mögöttes tartalmai is szimbolikus üzenethordozók. Az elemzés annyit tesz, hogy kiválasztjuk a jelentésteli struktúrákat (bevett kódokat, miként a desifrírozó szakemberek), s megállapítjuk társadalmi alapjukat és horderejüket (Geertz i.m. 176). A néprajz: sqrq leírás. Az etnográfus  kivéve, ha rutinszerq adatgyqjtést végez (amit természetesen szintén meg kell tennie)  valójában összetett fogalmi struktúrák sokaságával kerül szembe, számos struktúra egymásra rétegzQdik vagy összegabalyodik. Ezek a struktúrák egyszerre idegenek, szabálytalanok és rejtettek, s neki kell kitalálnia, hogy elQször miként ragadja meg, majd hogyan mutassa be Qket. S így áll a dolog mqködésének már a legföldhözragadtabb szintjén, a terepmunka Qserdejében is: az adatközlQk kikérdezésében, szertartások megfigyelésében, rokonsági kritériumok kiválasztásában, a tulajdonviszonyok kinyomozásában, a háztartások összeírásában...  azaz a kutatási napló megírása során. Az etnográfia mqvelése arra hasonlít, amikor megpróbálunk elolvasni egy kéziratot (abban az értelemben, hogy létrehozzuk valamilyen olvasatát )  egy idegen, elhomályosító, talányokkal, önellentmondásokkal, gyanús javításokkal és célzatos kommentárokkal teli kéziratot, ami azonban nem hagyományos írásjelekkel, hanem a megformált viselkedés illékony példáival íródott (Geertz 1994:177).

A lokalitáskutatás a saját társadalom kutatásában is ugyanazt a megismerQ-értelmezQ, leíró-interpretáló metodológiát teszi szükségessé, mint a távoli tájak, elvarázsolt világok kultúrái és társadalmai esetében...!

Ugyancsak Geertz: Az a kultúrafogalom, amely mellett síkraszállok... lényegében szemiotikai jellegq. Max Weberrel együtt úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szQtte hálójában függQ állat. A kultúrát tekintem ennek a hálónak, elemzését pedig éppen emiatt nem törvénykeresQ kísérleti tudománynak, hanem a jelentés nyomába szegQdQ értelmezQ tudománynak tartom. A kifejtést tartom célomnak, a felszínen rejtélyes társadalmi kifejezések magyarázatát (Geertz 1994:172).
Régi vita, tengernyi hezitálás veszi körül az antropológiai témaválasztás, a tudományterület fókuszáltsága kérdését. Clyde Kluckhohn vállalta a bátorságot, s kimondta (Geertz pedig nem titkolt kajánsággal idézi): az antropológia egy intellektuális orvvadász-engedély .
Igaz ez annyiban, hogy (talán, talán-talán) bármire , bárminek értelmezésére alkalmatos lehet. S ha kutatásról, beilleszkedésrQl, tapasztalatok regisztrálásáról van szó, akkor a megismert vagy merészen körvonalazott jelenségek értelmezése maga is egyfajta szövegolvasás , a kultúra szövetének, szövésmintájának letapogatása , amely nemigen nélkülözheti az önértékelést, a (megvallott vagy titkolt) összehasonlítást, az önelfogadtatás krízisét a terepen , legyen a másik oldalán egy vizilóvadász törzs, egy nagyvárosi drog-diszkó vagy egy krisnás közösség. S ha egyáltalán kutatásról van szó, semmilyen mértékben nem nélkülözhetQ az empátia prioritása, a szerep- és nézQpont-változtatás állandó kísérlete, a megérteni vágyott közösség vagy egyén sajátlagos nézQpontjának belátása és nagyrabecsülése.
Mindezeket követQen a feltárás és a feed-back, az önreflexív visszatekintés és a megértés próbája a közösség reflexiói alapján is értékelendQk. A megnevezés joga éppúgy a kutatóé, mint a megismerhetQ jelenségek esetében a helyi társadalom lakóié. S az, hogy a kérdezQk és kérdezettek, megfigyelQk és megfigyeltek kölcsönösen diskurzussá erQsítik a tapasztaltakat, aligha más jellegq, mint egy nyelv vállalása és használata, értése és gyarapítása; egy nyelvezeté, amelynek megvan a maga grammatikája, megjelenítQ ereje és szimbólumhordozó mélysége. Amit e nyelvi sodrásban a kutató tehet: feltételezi, megkeresi és felmutatja a teorikusan megnevezhetQ értéket.
Feladatnak ez sem kevés...


Ajánlott irodalom

Balandier, Georges: Fekete-Afrika mai szociológiája. In: Kolosi Tamás - Papp Zsolt szerk. A társadalmi struktúra történeti változásai. Társadalmi struktúra és rétegzQdés I. Jegyzet. ELTE BTK - Tankönyvkiadó, Bp. 1973:365-379.
Bernstejn, B. M.: A hagyomány és a szociokulturális (társadalmi kulturális) struktúrák. In: Hofer Tamás - Niedermüller Péter szerk. Hagyomány és hagyományalkotás. MTA Néprajzi Kutató Csoport - OSZK Magyarságkutató Csoport, Bp., 1987:115-126.
Bíró A. Zoltán: Az esély esélyeirQl, avagy hogyan is lesz kulturális antropológia Kelet-Európában. Replika, 13-14., (1994. június), 131-134.
Boglár Lajos: Akcióantropológia, avagy hol húzódnak a tolerancia határai? In: A komplex kultúrakutatás dilemmái a mai Magyarországon. Miskolc, KVAT Füzetek 1:99-105.
Boglár Lajos: Szimbolizáció és akkulturáció. In: Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor szerk.: Jelbeszéd az életünk. Osiris, Bp., 1995:389-394.
Borsányi László: A megfigyelési technikák az etnológiai terepmunkában. Ethnographia, 99(1), 1988:53-82.
Cohen, Abner: A szimbolikus cselekvés és az én struktúrája. In: Hoppál Mihály  Niedermüller Péter szerk. Jelképek - kommunikáció - társadalmi gyakorlat. Válogatott tanulmányok a szimbolikus antropológia körébQl. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp., 1983:69-76.
Douglas, Mary: A két test. Magyar Lettre Internationale, 18., (1995):8-11.
Durkheim, Émile - Mauss, Marcel: Az osztályozás néhány elemi formája. In: Durkheim, É.: A társadalmi tények meghatározásához. Gondolat, Bp., 1978:253-334.
Ecsedy Csaba: A társadalmi struktúra kutatása a mai angol szociálantropológiában. In: Népi kultúra - Népi társadalom IV. Akadémiai, Bp. 1970:357-364.
FejQs Zoltán: EsélyekrQl - elmélettel vagy anélkül. Replika, 13-14. (1994. június), 135-140.
Geertz, Clifford: A tények után. =Magyar Lettre Internationale, 18. (1995/Qsz), 26-29.
Geertz, Clifford: Az értelmezés hatalma. Századvég, Bp., 1994:352-368.
Gyáni Gábor: A modern város történetének antropológiai szemlélete. In: Gyáni Gábor szerk. A modern város történeti dilemmái. Történeti Tanulmányok III., Debrecen, KLTE Történelmi Intézet, 1994:157-165.
Gyáni Gábor: A társadalomtörténet mint retrospektív kulturális antropológia? Replika, 15-16., (1994. december), 191-198.
Hannerz, Ulf: Elmélet az antropológiában: szép-e a kicsi? A komplex kultúrák problémája. /Kivonat/. In: Hofer T.  Niedermüller P. szerk. Nemzeti kultúrák antropológiai nézetben. MTA NKCS - OSZK MKCS, Bp., 1988:101-106.
Hart, C. W. M.: Kultúr-antropológia és szociológia. In: Balogh József. szerk. Modern polgári szociológia. Szöveggyqjtemény, V. kötet. ELTE BTK - Tankönyvkiadó, Bp. 1968:222-245.
Hollós Marida: Bevezetés a kulturális antropológiába. ELTE BTK, 1993, 1995.
Jones, Schuyler: Az erQszak intézményei. In: Cherfas, J.  Lewin, R. szerk.: Nem csak munkával él az ember. Gondolat, Bp., 1986:98-112.
Krockow, Christian Graf von: Adalékok az azonosságtudat antropológiájához és szociológiájához. Szociológiai FigyelQ, 1990/2:63-74.
Kroeber, Alfred L. - Parsons, Talcott: A kultúra fogalma és a társadalmi rendszer fogalma. Replika 15-16. (1994. december), 236-238.
Leach, Edmund: Szociálantropológia. Osiris, Bp. 1996:11-46.
Lévi-Strauss, Claude: Szomorú trópusok. Európa Könyvkiadó, Bp., 1994:234-239, 258-307, 388-404.
Malinowski, Bronislaw: Baloma. KJK, Bp. 1972:7-67, 102-109, 113-135., 401-440.
Marschall, Wolfgang: Az idegen forma. Magyar Lettre Internationale, 18. (1995. Qsz), 20-23.
Newall, Victoria: A szimbolikus antropológia londoni iskolája. Ethnographia, 87:432-437.
Niedermüller Péter: Néprajz, kulturális antropológia, kultúrakutatás. Replika, 15-16. (1994. december), 217-234.
Niedermüller Péter: Paradigmák és esélyek. In: Hadas Miklós szerk. A kultúrakutatás esélyei. Replika, 13-14:89-129.
Niedermüller Péter: Város és városi kultúra - antropológiai megközelítés. In: Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor szerk.: Jelbeszéd az életünk. Osiris-Századvég, Bp. 1995:555-565.
Sárkány Mihály: Megjegyzések a komplex társadalmak szociálantropológiai vizsgálatához. In: Népi kultúra - Népi társadalom IV., Akadémiai, Bp., 1970:243-257.
Sumner, William Graham: Kollektív viselkedési módok (I. fejezet), A viselkedési normák jellemzQ vonásai (II. fejezet). In: Népszokások. Gondolat, Bp., 1978:123-182, 211-224.
Todorov, Tzvetan: Lévi-Strauss. Magyar Lettre Internationale, 18. (1995. Qsz), 2-5.
Vélez-Ibanez, Carlos G.: A mítosz használata a marginalitásban. In: Lammel Annamária - Niedermüller Péter szerk. Folklór - Kultúra - Társadalom. /Városantropológiai perspektívák/. MqvelQdéskutató Intézet, Bp., 1986:61-69.









PAGE 


PAGE 6

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1. óra 11.05-3 2. 2. óra ady alapfogalmak aldous huxley alkszámtech állatszervezettan általános kémia bce beruházási függvény deklaratív programozás dolgozat economic policy éghajlattan életmód elméleti kérdések épszerk 3 épülettervezés 4 esszék eu agrárpolitikája eupol évszámok fazekas gábor filozófia tételek finance info képletek kis jános kötelmi jog közgazdaság magyarország marketing tétel matek mechanika 2 mikro monopólium objektum órai diák os rugó szalay luca számtek szociolingvisztika tanulás és kutatásmódszertan természetvédelmi mérnök üzleti etika vezetői vizsgára