Az elvárt kimeneti eredmények: sikeres élet és jól működő társadalom

Országok listájaHungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőHelyi TársadalomAz elvárt kimeneti eredmények: sikeres élet és jól működő társadalom

Heinz Gilomen
Az elvárt kimeneti eredmények: sikeres élet és jól mqködQ társadalom HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "1" \t "foot" 1
Bevezetés
A DeSeCo-projekt annak a régóta fennálló igénynek a felismerésével indult, hogy a kompetenciák meghatározásához és kiválasztásához átfogó elméleti alapokon nyugvó keretre volna szükség, amely a kutatás-fejlesztésnek, illetve a különbözQ felmérések, indikátorok értelmezésének hivatkozási alapjául szolgálhatna. A munka eddig a kompetencia és a kulcskompetencia fogalmának tisztázására, a kulcskompetenciák kategóriáinak kidolgozására és az egyes kategóriákon belül meghatározható, a demokratikus, piacorientált társadalmak állampolgárai számára fontos kulcskompetenciák megfogalmazására irányult. Ezt a munkát mutattuk be az eddigi fejezetekben.Heinz Gilomen
Az elvárt kimeneti eredmények: sikeres élet és jól mqködQ társadalom HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "1" \t "foot" 1
Bevezetés
A DeSeCo-projekt annak a régóta fennálló igénynek a felismerésével indult, hogy a kompetenciák meghatározásához és kiválasztásához átfogó elméleti alapokon nyugvó keretre volna szükség, amely a kutatás-fejlesztésnek, illetve a különbözQ felmérések, indikátorok értelmezésének hivatkozási alapjául szolgálhatna. A munka eddig a kompetencia és a kulcskompetencia fogalmának tisztázására, a kulcskompetenciák kategóriáinak kidolgozására és az egyes kategóriákon belül meghatározható, a demokratikus, piacorientált társadalmak állampolgárai számára fontos kulcskompetenciák megfogalmazására irányult. Ezt a munkát mutattuk be az eddigi fejezetekben. HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "2" \t "foot" 2
A kulcskompetenciák fogalmi keretét (referenciakeret) és a rendszerezésüket szolgáló három kategóriát, amelyet az OECD DeSeCo-projektje dolgozott ki, eddig is nagy érdeklQdés és támogatás kísérte a szakpolitikai döntéshozók, kutatók, a különbözQ szektorok képviselQi és más nemzetközi szervezetek részérQl. A fogalmakkal kapcsolatos viták azonban arra engednek következtetni, hogy a  DeSeCo-projekt eredeti feladatain kívül esQ  különbözQ irányokban folyó, további kutatásokkal hosszabb távra szóló elképzeléseket lehetne kidolgozni arra, hogyan lehetne az eddigieknél jobb nemzetközi értékelQ- és indikátorrendszereket, illetve a kompetenciafejlesztéssel és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kormányzati politikákat kidolgozni.
A további vizsgálódás egyik különösen fontos területe lehet a kulcskompetenciák és az egyén, illetve a társadalom szintjén elvárt kimeneti eredmények összefüggéseinek feltérképezése. A oktatásba történQ beruházások és a gazdasági teljesítmény között  a termelékenység, a gazdasági növekedés, a munkaerQ-piaci részvétel és a jövedelmek alakulása szempontjából  megfigyelhetQ közgazdaságtani összefüggésekrQl az emberi tQke elmélete ad szisztematikus leírást. Fontos lenne hasonló kutatások végzése a kulcskompetenciák és a sikeres élet, illetve a jól mqködQ társadalom nem gazdasági dimenziói közötti összefüggésekre vonatkozóan is. Sokak szerint a tanulás nem gazdasági jellegq, a személyes jólét fokozódásában és a társadalmi kohézió erQsödésében tetten érhetQ hozadékai éppen olyan fontosak, mint a munkaerQ-piaci jövedelmekre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása (OECD 2001d, 17.).
Felmerül tehát a kérdés, hogy a kulcskompetenciák milyen mértékben járulnak hozzá a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom megteremtéséhez. Konkrétabban fogalmazva: milyen típusú és szintq kulcskompetenciák szükségesek az elvárt kimeneti eredmény eléréséhez? A kérdés megválaszolásához elQször is meg kell fogalmazni a kulcskompetenciák és a személyes, illetve a társadalmi jólét közötti mikro- és makroszintq összefüggéseket, majd ezeket empirikus kutatásokkal szükséges igazolni. Ez a feladat természetesen meghaladja a DeSeCo kereteit, de az elvárt kimeneti eredmények  a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom  további pontosítására lehetQséget ad.
Ez a fejezet HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "3" \t "foot" 3 azoknak a normatív állításoknak és feltevéseknek az áttekintésével kezdQdik, amelyek a projekthez érkezett hozzászólásokban a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom fogalmaival kapcsolatban elQfordultak. Mindezt az életminQséggel kapcsolatos kutatások rövid ismertetése, majd a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom legfontosabb dimenzióinak körvonalazása követi. Nem az a célunk, hogy szisztematikus áttekintést adjunk a szakirodalomról, vagy minden részletre kiterjedQen elemezzük ezt az átfogó és összetett témát. Mindössze a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom kulcsdimenzióinak meghatározását kíséreljük meg.
Mire valók a kulcskompetenciák?
Mire való az oktatás? Ezt a mindig központi helyen álló kérdést a DeSeCo kontextusában úgy fogalmaztuk át, hogy mire valók a kulcskompetenciák. A 3. fejezet HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "4" \t "foot" 4 meghatározása szerint a kulcskompetenciák az egyén és a társadalom szempontjából lényeges kimeneti eredmények elérésében játszanak szerepet. Ez a megfogalmazás két fontos feltevést tartalmaz: a kulcskompetenciák az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznosak, és az, amiben szerepet játszanak, több a puszta életben maradásnál.
Egyetértés van abban – a diskurzus szintjén legalábbis  , hogy az oktatás, ezen belül a kompetenciafejlesztés egyik fontos eredménye, ha az ember képessé válik saját céljai megfogalmazására és megvalósítására. Rekus, Hintz és Ladenthin (1998) például kijelentik, hogy az oktatásnak arra kell felkészítenie az embereket, hogy a jelen társadalomban képesek legyenek az életüket céljaiknak megfelelQen alakítani. Ez magában foglalja azt az alapvetQ állítást& hogy nemcsak képesnek kell lenni az általános önrendelkezésre, hanem muszáj ennek megfelelQen cselekedni is (279. o.). Interdiszciplináris nézQpontból azonban túlságosan korlátozna bennünket, ha elsQsorban vagy kizárólag az egyén szintjén jelentkezQ kimeneti eredményekre összpontosítanánk. Tehát ezt a meglehetQsen individualista felfogást ki kell egészítenünk a társadalmi szükségletek és célok által meghatározott társadalmi dimenzióval. Emellett azt szeretnénk, ha megközelítésünk túllépne azon a nézeten, hogy a kulcskompetenciák egy túlélQkészlet elemei. Ezt a gondolatot sugallja például a filozófus Canto-Sperber és Dupuy (2001) megfogalmazása: (a kulcskompetencia) az egyén vagy a demokratikus társadalom fennmaradásához és a közösség fenntartásához szükséges alapkészségek és alapvetQ ismeretek halmaza (76.). Ezért a DeSeCo-projektben a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom sokkal dinamikusabb  és egyúttal sokkal nehezebben meghatározható  fogalmát vezettük be az egyén és a társadalom túlélése vagy fennmaradása kifejezés helyett.
A projekt közremqködQi  az általuk képviselt tudományterület nézQpontjától függQen  különféleképpen közelítették meg a fogalmakat. Canto-Sperber és Dupuy (2001) például a következQ értékeket sorolják fel a mindenféle jó élet nélkülözhetetlen alkotóelemei között: beteljesülés, az emberi lét elemei (köztük olyan értékek, mint az autonómia, a szabadság és az emberség ), megértés ( önmagunk és világunk megértése), öröm és mély emberi kapcsolatok (74 75.). A közgazdász Levy és Murnane (2001) szerint a jó élet közgazdaságtani meghatározása a jövedelem munkaórák korlátozása melletti maximalizálásaként fogalmazható meg (152.). Levy és Murnane számára a messzemenQ célok alapja a hatékony munka. Amellett érvelnek, hogy az általuk meghatározott és a megélhetés biztosításához szükséges kompetenciák nélkül az ember nem élhet felelQs és teljes életet egy demokratikus társadalomban. Ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy a piacokat és a jelen gazdaságát középpontba helyezQ közgazdasági szemlélet magában foglalja a fennálló jövedelemelosztás hallgatólagos elfogadását (151 152.). Bár más kutatók nem ilyen közvetlenül foglalkoztak a témával, a kulcskompetenciákról szóló eszmefuttatásaikból kikövetkeztethetQk a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom dimenziói. Perrenoud (2001) a szociológia szemszögébQl azzal hozza összefüggésbe a sikeres életet, hogy az ember képes életben maradni, és a lehetQ legjobban élni... megQrizve saját autonómiáját anélkül, hogy másokét sértené , és nem kell erQszakot, elidegenedést, elnyomást vagy kizsákmányolást elszenvednie (126.). Ridgeway (2001) szerint a kutatók hozzászólásait  az elit csoportok fejlQdését segítQ társadalommal szemben  a demokratikus, egyenlQségre törekvQ társadalom iránti elkötelezettség hatja át.
A DeSeCo-projekt által kidolgozott átfogó referenciakeretben az egyén és a társadalom szintjén  a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom szempontjából  elvárt kimeneti eredményekkel eddig csak annyira foglalkoztunk, amennyire az a kulcskompetenciák meghatározásához szükséges volt. Ennek folytatásához és a fogalmak további pontosításához a nemzetközi egyezményekben rögzített (és a 3. fejezetben említett) célok jelenthetnek közös kiinduló- és viszonyítási pontot, még akkor is, ha ezek egy része már-már túl általános.
Milyen a sikeres élet?
Elvi megközelítések
Az elvárt kimeneti eredmények az egyén szintjén olyan sokrétqek, hogy egyetlen kifejezéssel nem lehet Qket visszaadni. A DeSeCo irodalmában más szerzQk munkáiban elQfordul a jó élet megfogalmazás (Canto-Sperber és Dupuy 2001, 67., 3. fejezet). Ez a kifejezés megragadja ugyan a normatív dimenziót  amely a kulcskompetenciák meghatározásának szerves része  , ám kétértelmq. Felfogható az életminQség hedonista és morális megfelelQjeként egyaránt. Bár a sikeres élet is értelmezhetQ szqken, a magas anyagi vagy társadalmi státus elérésével fémjelzett életként, ez a megfogalmazás tágabb értelmezési lehetQséget nyújt, mint a jó élet  állapítja meg Levy és Murnane a projekthez készült, A gazdasági siker szempontjából döntQ kulcskompetenciák címq hozzászólásában. Ezért az egyén szempontjából értékes kimeneti eredmények leírása során mi a sikeres élet kifejezést használjuk, tág értelemben. Ez magában foglalja a gazdasági sikert és a külsQ megbecsülést, és azon túlmutatva megragadja a normatív dimenziót, valamint az egyén  késQbbiekben részletezett  objektív és szubjektív módon felfogott életminQségét is. Bár az egyes emberek különféleképpen határozzák meg a sikert, a DeSeCo-projekt egyik alaptézise szerint léteznek állandó, az emberek nagy többsége számára érvényes szempontok (Canto-Sperber és Dupuy 2001).
A sikeres élet meghatározását segítheti a társadalommonitoringban használt és a sikeres élethez kapcsolódó fogalmak  köztük az objektív értelemben vett jólét, az életminQség, a személyes értelemben vett jóllét és az életkörülmények  körüli vita vizsgálata. A társadalmak többségében a jólét politikai fogalom, a mindannyiunk által elérendQnek tekintett egyéni és társadalmi körülményekrQl kialakult  absztrakt szintq  konszenzus eredménye. Mivel az ilyen fogalmaknak csak ritkán van explicit, gyakorlati szempontú meghatározása, úgy döntöttünk, hogy szemügyre vesszük a kérdés különféle megközelítéseit. Heinz-Herbert Noll (2001) szerint a társadalomtudományokban a jólétrQl szóló vita legfQbb indítéka azoknak a szempontoknak a meghatározása, amelyeket a politika a jó élet és a jó társadalom meghatározására használ (2.). Ha sikerül meghatározni az életkörülmények mérésére szolgáló mutatókat  mérésen a vágyott és a tényleges életfeltételek összehasonlítását értve  , akkor a társadalmi indikátorrendszerekben és a társadalommonitoring során központi kategóriákként kellene ezeket használni.
Az elmúlt 30 évben Wolfgang Zapf egy sor konceptuális észrevételt tett a jóléti értelmezések kapcsán. Véleménye szerint a jólét és annak fejlQdése a modernizáció velejárója. Az életminQség fogalma, amely a jólét modern felfogását fejezi ki, csak az 1960-as évek végén jelent meg. A 20. század második felében az életminQség központi szerephez jutott: szociálpolitikai cél, társadalomelemzési norma, illetve a jólét megítéléséhez használt hivatkozási alap lett (Zapf 1993).
Híres példája ennek a Great Society (nagyszerq társadalom) fogalma, amelyet az Egyesült Államok elnöke, Lyndon B. Johnson használt elQször 1964-ben. Johnson nagyszerq társadalomról alkotott víziójáról Noll (2001) azt írja, hogy nem a 'mennyire', hanem a 'milyenre' irányult  nem a javak mennyiségét tartotta fontosnak, hanem az élet minQségét (4. o.)  , célul kitqzve ezzel az amerikai nép személyes boldogságát. Noll szerint ez a jólét új felfogását jelentette, és annak a korábbi elképzelésnek a helyébe lépett, hogy az életminQség az anyagi jólétnek feleltethetQ meg.
Az anyagi és nem anyagi, az objektív és szubjektív, az individuális és kollektív elemek ötvözése az életminQség sokdimenziós felfogása felé történQ elmozdulást jelentette. Erre a változásra mutat rá Ronard Inglehard (1989) is, megállapítva, hogy a nyugati társadalomban az értékek komoly eltolódása figyelhetQ meg. Míg korábban az anyagi jólét és a fizikai biztonság volt a legfontosabb, az 1980-as évektQl kezdve egyre nagyobb hangsúly helyezQdik az életminQségre és az olyan posztmodern értékekre, mint az emberi kapcsolatok, a kultúra és a környezet védelme.
Habich és Noll (1994) az életminQség sokdimenziós fogalmán belül két pólust különböztet meg. Az egyik az erQforrások felQli, skandináv, a másik a szubjektív életminQség felQli, amerikai megközelítés (22 23.). A skandináv szemlélet alapja, hogy az egyén  az adott meghatározó tényezQk mellett  mozgósítható erQforrások felett rendelkezik, amelyek segítségével képes szabályozni, tudatosan befolyásolni saját életkörülményeit (Erikson 1993, 72.). Robert Erikson szerint a jövedelmen és az anyagi javakon túl az erQforrások közé tartozik a mqveltség, a társadalmi kapcsolatok, a szellemi és a fizikai energia is, hiszen ezek mind felhasználhatók az egyéni életkörülmények igény szerinti alakítására. Ez az álláspont természetesen elválaszthatatlan a svédek jóléti állam iránti elkötelezettségétQl, illetve attól, hogy a svéd társadalomban nagy hangsúly helyezQdik a közösségre és az együttmqködésre.
Az erQforrások felQli megközelítés számos tekintetben egyezik Amartya Sen összetett képességfogalmával (1987), bár Q inkább az erQforrások mozgósítására, és nem az erQforrásokra összpontosít.
Egy ember jólétének megítélése során elhamarkodott lenne a birtokolt javak jellemzQire korlátozni az elemzést... ha képet akarunk alkotni valakinek a jólétérQl, akkor tovább kell lépnünk a boldogulás felé, azaz meg kell tudnunk, hogy mit tud kezdeni az adott személy a rendelkezésére álló javakkal és tulajdonságokkal. (6.)
A boldogulás tehát az ember által elért eredmények: az, amit tennie sikerül, illetve az, amivé válni tud (Sen 1987, 7.). Az erQforrások, képességek és eredmények közötti összefüggésnek a modellje alátámasztani látszik a kompetenciák DeSeCo-projektben használt eredmény alapú modelljét, és ígéretes kiindulópontot jelenthet a kompetenciák és az elvárt kimeneti eredmények közötti kapcsolatok feltérképezésére irányuló késQbbi munkához.
Az erQforrás alapú modell alternatívája az életminQség szubjektív nézQpontból történQ meghatározása. Ebben a megközelítésben elsQsorban az egyén személyes jólléte a mértékadó, amelyet az elégedettség vagy a boldogság tükröz, függetlenül az objektív életkörülményektQl. Ez párhuzamba állítható azzal, hogy az amerikai szemléletmódban az individualizmusra helyezQdik a hangsúly, arra, hogy hátterétQl függetlenül mindenki a maga útját járja. Ez a megközelítés a Johnson elnök nevéhez köthetQ Great Society elemzéséhez (Noll) kapcsolódik, ahol szintén a saját élettel való elégedettség áll a középpontban.
Az erQforrások felQli és a szubjektív megközelítés elemei egyaránt fellelhetQk Erik Allardt (1993) munkájában. Az általa kidolgozott modell az alapszükségletek három kategóriájára épül: birtoklás (ideértve a jómód elemeit és az életminQség anyagi összetevQit), szeretet (személyközi kapcsolatok és belsQ elégedettség), létezés (a közösség tagjaként és a kikapcsolódás céljából végzett tevékenységek).
A kategóriák mindegyikét a siker eléréséhez felhasználható erQforrások és szubjektív megfontolások alkotják.
A siker objektív és szubjektív értékelésére egyaránt kiterjedQ megközelítést alkalmaznak a német jóléti jelentések (Zapf 1984). Az 1. táblázat ennek a megközelítésnek a fogalmi áttekintését mutatja be, illusztrálva az objektív életkörülmények és a szubjektív jóllét kölcsönhatásait. A jóllét a társadalom és az egyén számára kívánatos állapot, azaz amikor az objektív életkörülmények és a jólét szubjektív megítélése egyaránt „jó”. Azok, akik jó életkörülményeik ellenére sem elégedettek a helyzetükkel, ún. disszonanciát élnek meg. Ez a csoport jelenti az elsQ problémát. Az adaptáció az a helyzet, amikor a szubjektív megítélés szerint a lét a rossz életkörülmények ellenére is jó . Ez is problémát jelent, mivel ebben a helyzetben fennáll a társadalomból való kivonulás veszélye. Az utolsó csoport tagjaira a depriváció jellemzQ, Qk képviselik a szociálpolitika klasszikus célcsoportját. Ez a megközelítés különösen hasznosnak bizonyult a fogalmak politikai kontextusban történQ további strukturálásához és alkalmazásához, megkönnyítve például a veszélyeztetett csoportok azonosítását.
1. ábra: A jóléti helyzet tipológiája Objektív életkörülmények Szubjektív jóllét Jó Rossz Jó Jóllét A kívánatos állapot Disszonancia
Az elégedetlenség dilemmája
A tiltakozás és változtatás lehetQsége Rossz Adaptáció
Paradox elégedettség: reménytelenség és kivonulás a társadalomból Depriváció
A szociálpolitika klasszikus célcsoportja Forrás: Zapf 1984
Noll (2001 13.) rámutat arra, hogy bár az életminQség átfogó leírásai az 1960-as és 1970-es években születtek, érvényességük nem csökkent. A késQbbi megközelítések nem hoztak jelentQs fejlQdést a fogalomalkotás terén, inkább csak egyes szempontokat emeltek ki  válaszul a célirányosabb szociálpolitika iránti igényre  , illetve kísérletet tettek a jóllét egyéni szintjének és a társadalom szempontjainak az integrálására. Ebben a tekintetben a fenntarthatóság, a kohézió, a kirekesztés, az emberi és társadalmi tQke azok a kulcsszavak, amelyek a fejlQdést meghatározták. Célunk eléréséhez, a sikeres élet mint normatív kategória hivatkozási alapként használható dimenzióinak a meghatározásához a jólét átfogó felfogásai és nem a specifikus megközelítések használhatók.
Az életminQség struktúrája
A személyes jóllét és az életminQség struktúrája különbözQ szempontokból vizsgálható. Az egyik szerint akkor beszélhetünk jó életminQségrQl, amikor az ember lehetQ legnagyobb számú szükséglete kielégítésre kerül. A különféle szükségletek közötti összefüggések legismertebb elmélete Abraham Maslow (1954) nevéhez fqzQdik, aki szerint egyes szükségletek csak akkor alakulnak ki, amikor bizonyos szükségletek már ki vannak elégítve. Elmélete alapján a szükségletek egymásra épülnek, piramist alkotva az egyén fizikai életben maradását biztosító szükségletektQl a társas érintkezés különbözQ formái iránti igényen át az integrált, önmagát kiteljesítQ személyiségig.
Az OECD 1970-ben más módon kísérelte meg a magas életminQség meghatározását a társadalom egészére vonatkozóan. SzakértQket és politikai csoportokat kértek fel a kívánatos társadalmi feltételek felsorolására. Az OECD a társadalmat foglalkoztató kérdések alapján közelített a témához, amelyeket konszenzus alapján határoztak meg. Az alapgondolat az volt, hogy a társadalmat foglalkoztató kérdések, pontosabban azok az igények, amelyek a kérdésekben általános szinten tükrözQdnek, kultúrától függetlenül mindenütt azonosak. A nem általánosan megjelenQ, konkrétabb igények relevanciájukat és kielégítésük módját tekintve változó fontosságúak a különbözQ kontextusokban (OECD, 1976, 8.). A 2. táblázat a társadalmat foglalkoztató kérdéseket mutatja be. HYPERLINK "http://www.oki.hu/lj.php?Kod=kompetencia-04_gilomen-lj.html" \l "5" \t "foot" 5 A nyolc terület  tartalmilag legalábbis  a társadalmi indikátorrendszerekben szereplQ kategóriákhoz hasonló, így kiindulópontként szolgálhat a sikeres élet dimenzióinak megfogalmazásához.
2. ábra: A társadalmat foglalkoztató kérdések az OECD felsorolása szerint Egészség Foglalkoztatás és a munka világa Árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutás Társadalmi környezet Oktatás és tanulás IdQ és szabadidQ Tárgyi környezet Személyes biztonság Forrás: OECD, 1982
A fentieken kívül a Pierre Bourdieu által bevezetett társadalmi mezQ fogalma (lásd 3. fejezet) és a Forms of Capital címq mqvében kifejtett tQkefelfogása szolgálhat elméleti alapul a sikeres élet strukturálásához és meghatározásához abból a szempontból, hogy a különféle erQforrások milyen mértékben állnak az egyén rendelkezésére, illetve mennyire tud hozzájutni azokhoz. Bourdieu a tQke anyagi értelemben vett cseréjének felfogását kiterjeszti más, immateriális vagy nem gazdasági tQkefajtákra, és a gazdasági tQke mellé bevezeti a kulturális és a társadalmi tQke fogalmát. A társadalmi tQke jelenleg használatos, a hálózatok társadalmi hasznát kiemelQ leírásaival szemben (pl. Putnam 2001; Coleman 1988) Bourdieu elsQsorban azzal foglalkozik, hogy az emberek egyenlQtlenül képesek kihasználni e tQkefajták elQnyeit. A kulturális tQke a sikeres tanulmányokhoz kötQdik, az egyéni szocializáció során bensQvé vált készségeket, viselkedési mintákat (Swartz 1997), a mqveltséget hordozó tárgyakat, például könyveket és festményeket, valamint a megszerzett végzettséget foglalja magában. A tQke e két formája olyan utakon, módokon szerezhetQ és cserélhetQ, mint általában a gazdasági tQke. A tQke lehetQ legtágabb értelemben vett birtoklása vagy létrehozása a különféle társadalmi mezQkben elérhetQ siker megvalósulásának döntQ tényezQje.
A bemutatott megközelítések és felfogások az egyén szintjén megjelenQ célok, szükségletek és a siker elQfeltételei meghatározásának különféle, ám egymást kiegészítQ lehetQségeit illusztrálják, megvilágítva a téma összetettségét.
A sikeres élet dimenziói
Célunkat tekintve  az elvárt kimeneti eredmények konkrét jellemzQirQl szóló vita elindítása  a fentiekben vázolt fogalmi alapok gazdag forrásanyagot kínálnak a sikeres élet dimenzióinak az értelmezéséhez. A következQkben a társadalmat foglalkoztató kérdések, valamint az erQforrások elérhetQségével és felhasználhatóságával kapcsolatos felfogások fényében fogalmazzuk meg a sikeres élet nyolc legfontosabb dimenzióját (3. ábra).
3. ábra: A sikeres élet legfontosabb dimenziói Gazdasági pozíciók és erQforrások jövedelmezQ állás jövedelem és vagyon Politikai jogok és hatalom politikai döntésekben való részvétel érdekcsoportokban való részvétel Szellemi erQforrások formális oktatásban való részvétel a tanulás alapjainak elsajátítása Lakás és infrastruktúra a lakás színvonala környezQ infrastruktúra Egészség és személyes biztonság szubjektív és objektív egészség személyes biztonság Szociális kapcsolati hálók (társadalmi tQke) család és barátok rokonok és ismerQsök SzabadidQs és kulturális tevékenységek szabadidQs tevékenységekben való részvétel kulturális tevékenységekben való részvétel Személyes elégedettség és értékszemlélet személyes elégedettség autonóm értékszemlélet Forrás: DeSeCo
Gazdasági pozíciók és erQforrások
A klasszikus értelemben vett gazdasági dimenzióról van szó, amely a jelentQs eredmények elérésében szerepet játszó legalapvetQbb területek közé tartozik a posztindusztriális társadalmakban is. Az életnek alig van még egy területe, amelyik ilyen döntQ szerepet játszana a társadalmi pozíció, a hatalomeloszlás és az életminQség meghatározásában, mint a gazdasági dimenzió.
Az olyan erQforrásoknak, mint a jövedelem és a vagyon elsQdleges szerepük van a mindennapi szükségletek kielégítésében, de az élet más területeire is hatással vannak. Értékes vagyontárgyakban testet öltve társadalmi szerepet játszanak, az egyén, a család vagy a csoport társadalmi pozícióját jelzik. A pénzügyi javak az önbecsülést is befolyásolják, különösen ha elismert, jövedelmezQ munkából, tevékenységbQl származnak.
A jövedelmezQ álláshoz való hozzájutás szorosan összefügg a jelentQs társadalmi színtereken birtokolt hatalommal. A munkahelyi ranglétra legmagasabb pozícióit betöltQk hatalmat és befolyást gyakorolnak az alacsonyabb beosztásúak felett. Helmut Schelsky (1972) véleményével összhangban Noll (1978, 210.) kiemeli a jövedelmezQ állás pszichológiai, gazdasági és társadalmi funkcióit. A jövedelmezQ állás az egyén társadalmi helyzetének egyik legfQbb mutatója, meghatározó szerepet játszik az identitás kialakulásában, és az erQforrásokhoz való hozzájutás révén hozzájárul a mindennapi anyagi szükségletek kielégítéséhez.
A kulcskompetenciák fontosságát a jövedelmezQ állás, a jövedelem és a vagyon szempontjából az emberitQke-elmélet, valamint az iskolai végzettség és a kereset közötti összefüggésekkel foglalkozó egyéb elméletek (például a jelzéselmélet és a vezetQ-vezetett elmélet) is alátámasztják  állapítja meg például Levy és Murnane (2001, 154 155.). Levy és Murnane szerint a gazdasági siker egy folytonos intenzitási skála mentén mozog, és az egyén kompetenciái befolyásolják.
Politikai jogok és hatalom
A politikai jogok és a közös ügyekben való részvétel a demokrácia alapvetQ dimenziója. A modern társadalmak mqködését különbözQ fokú hatalommegosztás jellemzi annak ellenére, hogy a gyakorlatban az egy ember, egy szavazat elvét alkalmazzák. A politikai döntéshozásban való részvétel gyakran a döntések elQkészítési szakaszában kezdQdik. A választás és a szavazás a részvétel speciális formái, és erQsen differenciált lehetQségeket kínálnak az események befolyásolására. Bár a politikai részvétel az adatfelvételek és a társadalmi indikátorrendszerek általánosan elQforduló eleme, így ezek kimondatlanul is vizsgálják a befolyás gyakorlásának lehetQségét, a jólétrQl és az életminQségrQl szóló viták azonban ritkán foglalkoznak a hatalommal közvetlenül összefüggQ kérdésekkel.
A hatalom gyakorlása és a politikai döntéshozásban való részvétel megvalósulhat országos, regionális vagy helyi szintq választott tisztviselQi poszt betöltésével, gyakoribb azonban, hogy az emberek érdekcsoportokban (pl. szakszervezetben, munkáltatói szövetségben, politikai pártokban) vagy polgári mozgalmakban közremqködve vesznek részt a politikai folyamatokban. A DeSeCo-projektben a hatalom kérdését Perrenoud (2001) vetette fel, aki a sikeres életet a relatív autonómia fogalmával kötötte össze. Meghatározása szerint a kompetenciák a mások által elfogadott stratégiáknak és döntéseknek való kiszolgáltatottság elkerülését biztosítják (130.). A közös ügyekben való részvétel és a befolyás gyakorlásának a lehetQsége a sikeres élet fontos dimenziója.
Szellemi erQforrások
Az egyén társadalmi pozíciójának meghatározásában a gazdasági dimenzió mellett központi szerepet játszik az iskolai végzettség. Maslow (1971; Maslow és Lowery 1998) szerint a tudás, a megértés és a felfedezés az önmegvalósítás alapvetQ elemei. Más szerzQk (pl. Vogel Andersson Davidsson Häll 1988, 34.) is azon a véleményen vannak, hogy a szellemi erQforrások a személyes jóllét döntQ feltételei.
A szellemi erQforrásokhoz való hozzájutás két szempontból fontos. Ezek: az oktatásban és különösen a felsQoktatásban való részvétel  amely egyúttal az oktatásban megfigyelhetQ egyenlQtlenségrQl és méltányosságról folyó klasszikus vita központi kérdése is  , valamint a kulcskompetenciák elsajátítása.. Noha ezek az összetevQk  az oktatás és a kompetenciák  szoros kapcsolatban állnak egymással, a felnQtt lakosság írásbeliségét mérQ IALS-vizsgálat (International Adult Literacy Survey) eredményei azt mutatják, hogy a kettQt nem tekinthetjük azonosnak (OECD, Human Resources Development Canada és Statistics Canada, 1997).
A szellemi erQforrások megszerzése bizonyos feltételek meglététQl függ. A felsQoktatásban és a továbbképzéseken való sikeres részvétel például vélhetQen a tanulás alapjainak elsajátításától és a korábban megszerzett kompetenciáktól függ. ElsQsorban az interaktív eszközhasználatra gondolunk (lásd különösen a 3. fejezetet), Haste (2001) eszközhasználó modelljére (96.) hivatkozva.
Lakás és infrastruktúra
A lakás és a környezQ infrastruktúra az életkörülmények alapvetQ összetevQi, a szükségletek Maslow-féle piramisának legalsó szintjén találhatók, és a népjóléti politika alappillérét képezik.
A lakás itt elsQsorban az ember lakhelyén található tárgyi elemek színvonalára utal, például a szerkezet épségére (arra, hogy a lakhely a zord idQjárási viszonyok ellen védelmet nyújtson), a komfortfokozatra (pl. vízvezeték, fqtés és villany), a megfelelQ bútorzatra és felszereltségre. A környezQ infrastruktúra a tágabb¤¦Z \ ^ ` v @
A
›
œ

ž
’ª¶àJ-L- ê$*%1&2&Œ&&Ž&&`)x)€)’)0,040@0”4¤4¦4®4¶4À4@7J7P7`7z=Œ=Ò>ê>ä?ô?~EÔEðJúJK KpLˆL`QnQtQŒQÄQÔQöèöèÚèöÒÅÒźÅÒ¯Ò¯ÒÅÒźÅÒöÒÅÒźÅÒ¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯ÒöÒ¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯Ò¯hîj^6B*]ph333hîj^0JCJ H*aJ jhîj^B*Uph333hîj^B*ph333hîj^0J5CJH*\aJjhîj^OJQJU^Jhîj^OJQJ^JEb v Ÿ
2-ê$*%Þ'Š3fA~E¬EÔE.PÐX‚\aferlòm~pès¢xÆ{úõúðððððúððððúëðððððððæðððgdîj^gdîj^gdîj^gdîj^gdîj^¾
ýÔQàQRîTUöXYV]x]^ ^b°bfereze‚eèhiîlm@yXy¨}¾}n~t~M€n€€€H‚^‚r„¾„À„……,….…
†

†‡‡Dz®Ê˜˜~˜€˜4™6™8™:™ºšN›P›b›d›¦›÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷ì÷×Ï×Ï×ϽϽÏ÷³÷ì÷ì÷¦÷¦›¦÷×ϽϽhîj^0JCJ H*aJ jhîj^B*Uph333hîj^OJQJ^J#hîj^B*CJOJQJ^JaJph333 hîj^CJ aJ )hîj^5B*CJOJQJ\^JaJphhîj^6B*]ph333hîj^B*ph333=Æ{¢|r„¾„À„ò„…úúôypp $$Ifa$zkd$$If–44Ö







”ÏÖâÿ˜àÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³$Ifgdîj^……… …,…hbYY $$Ifa$$If–kd×$$If–44Ö







Ö0âÿ± ˜à







€







ÖààÖ ÿõÞ³ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿÖÿÿÿÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ ÿõÞ³ÿõÞ³,….…4…j…
†JDDD$If´kdÎ$$If–44Ö







ÖFâÿ± =˜







€







€







ÖààÖÿÿÿõÞ³ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6Ö

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖÿõõÜÿõÞ³ÿõÞ³
†

††°†‡MGGG$If±kdé$$If–Ö







ÖFâÿ± =˜L







L







L







ÖÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6Ö

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ‡‡@‡Dz¨’ºšMHC>CCgdîj^gdîj^gdîj^±kdó$$If–Ö







ÖFâÿ± =˜L







L







L







ÖÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6Ö

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿºšN›P›b›ùƒùukdý$$If–Ö







ÖÄÿz€ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ$Ifb›d›¦›‰ƒ$IfukdÅ$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ¦›¨›œ‰ƒ$Ifukd‡$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ¦›¨›œœ.œ0œVœXœzœ|œžœ œÈœÊœ6¸Ø6©h©²¬À¬Æ¬$­&­j­l­­’­º­¼­ò­ô­>®@®‚®„®®®°®ö®ø®<¯>¯n¯p¯–¯˜¯È¯Ê¯
°

°L°N°v°x°Ò°Ô°ø°ú°$±&±t±v±Ì±Î±$²&²x²z²¨²ª²Ø²øæøæøæøæøæøæøÞÓÞÓÞÉÞÓÞ´ø´øæøæø´øæøæø´øæøæø´øæøæø´øæøæø´øæøæø´øæøæø´øæøæ)hîj^5B*CJOJQJ\^JaJphhîj^OJQJ^Jhîj^6B*]ph333hîj^B*ph333#hîj^B*CJOJQJ^JaJph333 hîj^CJ aJ Gœœ.œ‰ƒ$IfukdI $$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ.œ0œVœ‰ƒ$Ifukd
$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿVœXœzœ‰ƒ$IfukdÍ$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿzœ|œžœ‰ƒ$Ifukd $$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿžœ œÈœ‰ƒ$IfukdQ
$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿȜʜðœl§6©h©Æ¬$­‰„zt$Ifgdîj^gdîj^gdîj^ukd
$$If–Ö







ÖÄÿzL







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ $­&­j­‰€ $$Ifa$ukdÕ
$$If–Ö







Öâÿ˜€ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿÖÿÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³j­l­­‰ƒ$Ifukd

$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³­’­º­‰ƒ$Ifukde
$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿº­¼­ò­‰€ $$Ifa$ukd' $$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿò­ô­>®‰ƒ$Ifukdé $$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³>®@®‚®‰ƒ$Ifukd±$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ‚®„®®®‰€ $$Ifa$ukds$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ®®°®ö®‰ƒ$Ifukd5$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³ö®ø®<¯‰ƒ$Ifukdý$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ<¯>¯n¯‰€ $$Ifa$ukd¿$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿn¯p¯–¯‰ƒ$Ifukd$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³–¯˜¯È¯‰ƒ$IfukdI $$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿȯʯ
°‰€ $$Ifa$ukd
$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ
°

°L°‰ƒ$IfukdÍ$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³L°N°v°‰ƒ$Ifukd•$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿv°x°Ò°‰€ $$Ifa$ukdW$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿÒ°Ô°ø°‰ƒ$Ifukd$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³ø°ú°$±‰ƒ$Ifukdá$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ$±&±t±‰€ $$Ifa$ukd£$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿt±v±Ì±‰ƒ$Ifukde$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõ޳̱α$²‰ƒ$Ifukd-$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ$²&²x²‰€ $$Ifa$ukdï$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿx²z²¨²‰ƒ$Ifukd±$$If–Ö







Öâÿ˜€







ÖàÖ
ÿõÞ³Ö0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿõÞ³¨²ª²Ø²‰ƒ$Ifukdy$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿزڲø²<³&¶r¹H¾òÁ(Â<È(ÎRÎrÑVÖTى„zzzzzzzzzgdîj^gdîj^gdîj^ukd;$$If–Ö







Öâÿ˜L







ÖÖ
ÿÿÿÿÖ0ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿÿ

ÿÿ ö¶6ÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ2Ö<4Ö`Ö
ÿõõÜaöpÖ
ÿÿÿÿ زڲø²<³L»j»¬»´»¬À´À¼ÀÊÀòÁ(ÂfËzË(ÎRÎRÏ^ÏnÏ|ςώÏÊÕFÖÞØèØTللÝ:º;ú;B Egészség és személyes biztonság
Az életminQség alapvetQ eleme, hogy az ember ne szenvedjen súlyos testi fogyatékosságtól, azaz testi épsége és mozgásra, munkára való képessége adva legyen. Ez a dimenzió a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által alkalmazott kiterjesztett egészségfogalomra épül (WHO, 1946), amely szerint az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem egyszerqen a betegség vagy roszszullét hiánya . Magában foglalja a biztonságot is, ez azt jelenti, hogy az egyén nincs kitéve sérülésnek, bántalmazásnak. Az egészség és a biztonság azért tartozhat a kulcskompetenciák hivatkozási alapjába, mert mindkettQt befolyásolja az ember viselkedése. Ez a dimenzió  az egyén által érezhetQ közvetlen hatása mellett  az életminQség egyéb összetevQinek elQfeltétele is.
Szociális kapcsolati hálók
Az életminQség másik fontos dimenziója a szociális kapcsolatok hálózatába való beágyazottság, amelynek az élet minden területén  a munkában, a szabadidQben, a családban, a politikában stb.  maximális jelentQsége van. Újabban ezt a dimenziót a társadalmi tQke fogalma felQl megközelítve tárgyalják a szerzQk (Bourdieu 1980; Coleman 1988; OECD, 2001d; Putnam 2001).
A szociális kapcsolati hálók lehetnek személyes szintqek  szqkebb (család, barátok) vagy tágabb (rokonok, ismerQsök) értelemben  , és informális hálózatokat (klubok és érdekcsoportok) is jelenthetnek. A késQbbiekben leírjuk, hogy egy jól mqködQ társadalomban nélkülözhetetlenek az ilyen hálózatok. Mivel személyes célokra is mozgósíthatók, a sikeres élet dimenziói között is meg kell említeni Qket.
SzabadidQs és kulturális tevékenységek
A szabadidQs és kulturális tevékenységek az életkörülmények lényeges részét képezik (L'Hardy Guével Soleilhavoup 1996, 372.). Bourdieu (1979) elemzi, hogyan használhatók fel a szabadidQs és kulturális tevékenységek a társadalmi osztályok közötti különbségek kifejezésére és hangsúlyozására. Számos példán keresztül mutatja be, hogy az egyes társadalmi csoportok tagjai fogyasztási szokásaikkal és viselkedésbeli megnyilvánulásaikkal milyen kifinomultan különböztetik meg magukat az alsóbb osztályokba tartozóktól. Szociológiai szempontból tehát a kultúra és a szabadidQ a társadalmi helyzet meghatározásának fontos színterei, és a sikeres életnek is központi dimenziói.
Személyes elégedettség és értékszemlélet
A személyes elégedettség és az értékszemlélet  mint már utaltunk rá  a sikeres élet fontos tényezQi közé tartozik. Mivel a személyes elégedettség nem azonosítható egyértelmqen az objektív életkörülményekkel (lásd 1. ábra), a sikeres élet tárgyalása szempontjából külön jelentQsége van. Az autonóm értékszemlélet is független attól, hogy a tágabb értelemben vett erQforrások az egyén rendelkezésére állnak-e, illetve milyen lehetQsége van arra, hogy részesüljön a hatalomból, ami egy másik dimenzió kulcseleme.
Általános észrevételek
A sikeres élet nyolc dimenziója a kulcskompetenciák és az elvárt kimeneti eredmények közötti összefüggések fogalmi feltárásának az alapjául szolgálhat a DeSeCo-projekt esetleges folytatásában. A munka elvégzése elengedhetetlen a meghatározott kulcskompetenciák igazolásához és a kulcskompetenciák (amelyek nem az alapkészségekhez sorolhatók) szerepének bizonyításához a gazdasági sikeresség területén. Ezek az elemzések kiterjedhetnének arra is, hogy a kulcskompetenciák hogyan járulnak hozzá a nem gazdasági jellegq kimeneti eredményekhez.
A bemutatott elképzelések néhány fontos eleme külön említést érdemel. ElQször: a sikeres élet sokdimenziós fogalom, amely a jólét objektív és szubjektív elemeit egyaránt magában foglalja. Nemcsak szigorú értelemben vett kimeneteket, hanem olyan összetevQket is tartalmaz, amelyek az erQforrásokhoz való hozzáférés, illetve az erQforrások rendelkezésre állása kifejezésekkel írhatók le legpontosabban. Maguk a források is a fogalom részét képezik.
Másodszor: hangsúlyozni kell, hogy ezek a dimenziók nem egyformán fontosak minden ember számára, minden kontextusban és minden társadalomban. A demokratikus, fejlett társadalmakban általában érvényesek azok a kérdések, amelyek alapján a dimenziókat kidolgoztuk. Feltételezzük tehát, hogy a sikeres élet összességében és formájától függetlenül ezekhez a dimenziókhoz köthetQ, bár az egyes dimenziók jelentQsége a különbözQ kontextusoktól függQen változhat.
Harmadszor: meg kell jegyezni, hogy a dimenziók mindig egy kontinuum mentén formálódnak. Egy olyan skálán lehet Qket ábrázolni, amely azt mutatja, hogy jobban vagy kevésbé vannak jelen. Mivel a kompetenciákat is az intenzitásukat kifejezQ kontinuum mentén képzeljük el, a sikeres élet dimenziói nagyon jól alkalmazhatók a kulcskompetenciák és az elvárt kimeneti eredmények közötti empirikus kapcsolatok elemzésére.
Milyen a jól mqködQ társadalom?
Meghatározásunk szerint a kulcskompetenciák fontosak az egyén és a társadalom számára egyaránt. A társadalom szemszögébQl nézve a kulcskompetenciák nemcsak a sikeres életet meghatározó tényezQk, hanem a társadalmi célok elérésének eszközei is. Mivel a társadalmi célok elérésében mindig szerepet játszott, az oktatás megszervezése és az alapkészségek, kompetenciák elsajátíttatása, feltételezésünk szerint ezek a célok a kulcskompetenciákról folyó politikai vitákban is döntQ tényezQként jelennek meg.
Az emberi tQke és a kompetenciák viszonyának a vizsgálata eddig elsQsorban a kompetenciák egyéni szinten megmutatkozó elQnyeivel, illetve az egyéni  jobbára gazdasági  siker elérésében játszott szerepével foglalkozott. A DeSeCo-projekt interdiszciplináris nézQpontja számára túl individuális és korlátozott ez a megközelítés.
Ha a témához holisztikus módon közelítünk, akkor a sikeres élet megfogalmazásához hasonlóan a jól mqködQ társadalom dimenzióit is meg kell határoznunk. A sikeres élet és a jól mqködQ társadalom jellemzQi között természetesen van átfedés. Valószínq, hogy a jó társadalom létrejöttének feltételei lehetQvé teszik azt is, hogy a társadalom tagjai sikeres életet éljenek. A társadalmat azonban  az egyénnel ellentétben  elsQsorban az intézmények, a struktúrák, az elosztás, a méltányosság és a társadalmi igazságosság kérdései, valamint a megvalósítható és fenntartható jövQ foglalkoztatja.
A társadalom minQségét jellemzQ indikátorrendszerek számos példája ismert. Ezek a rendszerek különbözQ módszereket alkalmaznak, kidolgozóik a különféle elméletekre és kutatásokra támaszkodva és tágabb horizontjuknak köszönhetQen  amely többek között szociális, környezeti és intézményes szempontokra is kiterjed  a gazdasági jólét jelzQszámainál átfogóbb, teljesebb képet adnak a társadalmi fejlQdésrQl. Az ENSZ fenntartható fejlQdéssel foglalkozó részlege (UN Division for Sustainable Development, 2003) kidolgozott például egy rendkívül részletes indikátorrendszert, amely olyan területek mérésére is alkalmas, mint a méltányosság, az iskolai végzettség szintje, a nemzetközi együttmqködés, a biológiai sokféleség, a gazdasági teljesítmény és a távközlési infrastruktúra.
Az indikátorrendszerek szisztematikus elemzése a jövQbeli kutatások érdekes témája lehet a jól mqködQ társadalom dimenzióinak további pontosítása, illetve a kulcskompetenciák vizsgálata céljából. Konszenzus alakult ki a jó társadalom jellemzQinek vonatkozásában, ami a jól mqködQ társadalom dimenzióinak meghatározását segíti. Ezek a jellemzQk például a gazdasági teljesítmény, a demokratikus folyamatok, a szolidaritás és a társadalmi kohézió, az emberi jogok és a béke, a méltányosság és a diszkriminációmentesség, valamint az ökológiai fenntarthatóság. A következQkben tehát  a 3. fejezetben bemutatott normatív hivatkozási kerettel összhangban  a társadalom minQségének szempontjából döntQ dimenziókat körvonalazzuk.
A jól mqködQ társadalom dimenziói
Gazdasági hatékonyság
A gazdasági versenyképesség és a hatékonyság megteremtése minden társadalomban a kiemelt célok között szerepel. Az emberitQke-elmélet szerint közvetlen összefüggés mutatható ki a kulcskompetenciák (oktatásba történQ beruházások révén történQ elsajátítása) és a jövedelmezQ munkához, valamint az erQforrásokhoz való hozzájutás (az egyéni életminQség egyik fQ dimenziója), az üzleti vállalkozások, azok hatékonysága és a társadalom gazdasági teljesítménye között (Levy és Murnane 2001). A gazdasági hatékonyság tehát a kulcskompetenciák referenciakeretének egyik fQ elemét alkotja.
Demokratikus folyamatok
A demokratikus folyamatok az alapvetQ értékek közé tartoznak az OECD-országok határain belül és túl. A közösség ügyeivel  a közösség által elQzetesen elfogadott szabályok szerint  azoknak kell foglalkozniuk, akiket érintenek. Ez az elv John Rawls (1972) igazságos társadalomról alkotott felfogásával áll összhangban, és vitathatatlanul a társadalom javát szolgálja. A DeSeCo-projekthez érkezett hozzászólások többsége is ezen a nézeten alapul. Canto-Sperber és Dupuy (2001) például kijelenti, hogy
a társadalom akkor jól szabályozott , ha az alapvetQ társadalmi intézményeket az igazságosság elvei irányítják, amelyeket mindenki elfogad, és amelyekrQl mindenki tudja, hogy mások is elfogadják. Emellett feltételezzük, hogy egy demokratikus, igazságos és stabil társadalom alapvetQ intézményei a társadalom tagjait az általuk megkövetelt igazságosság elvei szerinti cselekvésre ösztönzik. (71 72.)
Az állampolgárok részvétele a demokratikus folyamatokban a politikai döntéshozásban és a hatalomban való részvételre vonatkozó egyéni életminQség dimenziójának feleltethetQ meg. Barbara Fratczak-Rudnicka és Judith Torney-Purta (2003) rámutat, hogy a demokrácia alakításában való valódi szerepvállalás szükségszerqen a kompetenciák kialakulásával és fejlQdésével áll összefüggésben. Következésképpen a kulcskompetenciákat olyan fontos erQforrásoknak kell tekinteni, amelyek az egyént képessé teszik a demokratikus folyamatokban való részvételre.
Szolidaritás és társadalmi kohézió
A szolidaritás a társadalmi tQke egyik dimenziója, a társadalom alapvetQ eleme. Ezzel kapcsolatban Noll (2001) Durkheimet idézi, aki szerint a szolidaritás a közös identitás és a társadalmi integráció nélkülözhetetlen alapja (20.). A szolidaritás az értékek hasonlóságából fakad. Ehhez a gondolathoz szorosan kapcsolódik a társadalmi kohézió fogalma, amely a társadalmi értékrenddel hozható összefüggésbe, és a közös intézményeket is magában foglalja. Dahrendorf, Field, Hayman és Hutcheson (1995) arról ír, hogy az elfogadott értékek és intézmények milyen keretrendszere jellemzi a befogadó társadalmat.
Emberi jogok és béke
Az UNESCO szemléletének bemutatása során Delors és Draxler (2001, 214.) az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára (ENSZ, 1948) hivatkozik, amelyet ötven éve fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete. A nyilatkozat az emberi és társadalmi fejlQdésre vonatkozó alapvetQ elképzeléseket fogalmazza meg világos rendszerbe foglalva, és kinyilvánítja a legkülönbözQbb formákban szervezQdQ társadalmak egyetértését az ideális társadalomra vonatkozóan. Az emberi jogok megsértése még ma is számos országban probléma, ezért az emberi jogok biztosítása irányadó célként fogalmazódik meg. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint az emberi jogok alapját képezQ elvek  a megértés, a tolerancia és az alapvetQ szabadságok tiszteletben tartása  a béke elsQdleges feltételei, és összeköthetQk az oktatással és a kompetenciafejlesztéssel. A nyilatkozat kimondja, hogy
az oktatásnak az emberek személyiségének teljes körq fejlesztésére, az emberi jogok és az alapvetQ szabadságjogok tiszteletben tartásának megerQsítésére kell irányulnia. ElQ kell mozdítania a nemzetek, a faji és vallási csoportok közötti megértést, toleranciát és barátságot, és támogatnia kell az ENSZ tevékenységét a béke fenntartása érdekében (26. cikk 2. bekezdés).
Ez a kijelentés a bevezetQ gondolat folytatása, amely szerint az emberiség minden tagja méltóságának, egyenlQ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazságosság és a béke alapját a világon , és azt sugallja, hogy az emberi jogok és a béke megvalósulása a kompetenciák függvénye.
Méltányosság és diszkriminációmentesség
Az esélyegyenlQség és az igazságosság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában gyökerezQ és a legtöbb modern társadalom alkotmányában rögzített alapelv. Olyan közös célt képvisel, amelyet még nem sikerült elérni. Sok országban származásuk vagy társadalmi helyzetük miatt az embereknek hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük az élet számos területén.
Hutmacher, Cochrane és Bottani (2001) álláspontjához hasonlóan az egyenlQtlenséget az anyagi és szimbolikus erQforrásokkal kapcsolatos elQnyökbQl és hátrányokból származtatjuk. Az erQforrások a Bourdieu (1983) által bevezetett tQkefajták (a gazdasági, a kulturális és a társadalmi tQke) kombinációjaként is felfoghatók. Az egyenlQtlenséget és egyenlQséget az igazságos elosztás és a tisztességes elQnyszerzés etikai normáival ötvözve a méltányosság területére jutunk. A diszkrimináció ezek után meghatározható úgy, mint a társadalmi vagy kulturális háttéren vagy társadalmi helyzeten alapuló, etikai normák szerint nem igazolható szisztematikus egyenlQtlenség.
Az igazságosság, az esélyegyenlQség és a diszkriminációmentesség a társadalom minQségének lényeges összetevQje, és a kulcskompetenciák hivatkozási keretében is fontos dimenzióként van jelen.
Ökológiai fenntarthatóság
Az emberiség örökségének fenntartása az ENSZ környezetrQl és fejlQdésrQl szóló Rio de Janeiró-i konferenciája által elfogadott Agenda 21 (UNCED, 1992) hatására vált jól láthatóvá a világ számára. A dokumentum az ökológiai fejlQdés és a fenntartható stratégiák gazdasági és társadalmi területeken játszott szerepére hívja fel a figyelmet:
Az emberiség meghatározó történelmi pillanathoz érkezett. Szembe kell néznünk... azoknak az ökoszisztémáknak a folyamatos pusztulásával, amelyektQl jólétünk függ. Ha azonban sikerül összehangolnunk és fokozott figyelemmel kezelnünk a környezet és a fejlQdés kérdéseit, akkor továbbra is képesek lehetünk alapszükségleteink kielégítésére, valamint arra, hogy mindannyiunk számára magasabb életszínvonalat biztosítsunk, az ökoszisztémákat jobban védjük és kezeljük, és megteremtsünk egy biztonságosabb és gazdagabb jövQt. Ezt egy nemzet sem képes egyedül elérni; de együtt elérhetjük  a fenntartható fejlQdést célzó világméretq összefogással. (BevezetQ)
Lehetetlen elképzelni olyan minQségi társadalmat, ahol a természeti erQforrások megóvása és megQrzése a jövQ generációi számára ne lenne központi kérdés. Az ökológiai minQség ezért ma már nemcsak a környezetszennyezés elkerülését és a jó minQségq természetes környezetet jelenti, hanem olyan társadalmi stratégiák kidolgozását és megvalósítását is, amelyekkel a jövQ generációi számára is biztosítható az egészséges környezet.
Az életminQség és a társadalom minQségének összehangolása
Az esetek többségében a jól mqködQ társadalom dimenziói és az egyén sikeres életének a dimenziói megfeleltethetQk egymásnak. A jól mqködQ társadalom gazdasági versenyképesség és hatékonyság dimenziója például legalább a gazdasági pozíciók és erQforrások nevet viselQ egyéni szintq dimenzióhoz kapcsolódik, de a szellemi erQforrások elnevezésq dimenzióval is összefüggésbe hozható. Hasonló kapcsolat figyelhetQ meg a demokratikus folyamatok és a szolidaritás és társadalmi kohézió társadalmi dimenziói, valamint az egyén szintjén meghatározott politikai jogok és hatalom , illetve szociális kapcsolati hálók dimenziói között. A jól mqködQ társadalom dimenzióit azonban nem lehet a sikeres életre irányuló egyéni törekvések összességébQl levezetni. A társadalmi valóság velejárója a konfliktus. Az egyén és a társadalom szintjén jelentkezQ különbözQ célok és értékek összeütközésbe kerülhetnek. Így például az a gyakorlat, amelyet az egyén a magas életszínvonal megteremtéséhez és fenntartásához választ, ütközhet mások szükségleteivel, jogaival vagy a természeti környezet épségével. A jól mqködQ társadalomban a döntéshozás és a közigazgatás hatékonyságának is el kell érnie bizonyos szintet, ez azonban nehezíti azt, hogy mindenki részt vehessen azokban a döntésekben és intézkedésekben, amelyek hatást gyakorolnak rá.
Az esetek többségében az egyéni és a közös célok egy-egy adott területen belül fedik egymást. Az egyén és a közösség számára is inkább a különbözQ területek között merül fel a célok közötti választás, az egyik cél esetleges feláldozása a másikért: a gazdasági növekedés szorgalmazása az ökológiai fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság ellenében; a gazdasági erQforrások dominanciája a kultúrához és a szabadidQhöz való hozzáféréssel szemben stb.
Néha minden a nézQponton múlik: célok, amelyek hosszú távon, holisztikusan szemlélve találkoznak, rövid távon ellentmondhatnak egymásnak. Hasonló gondolatot fogalmaz meg a kompetenciák és azok hasznossága tekintetében Delors és Draxler (2001).
Látszólagos ellentmondás van a kétféle kompetenciafelfogás, a gazdasági hasznosságra összpontosító, illetve a saját élet irányítására szolgáló képességfelfogás között. Úgy tqnik, nem igazi ellentmondásról, csupán két különbözQ idQhorizontról van szó. Lehet, hogy a hatékonyság szempontjából rövid távon eredményre vezet az olyan képzés, amely csak a feladatok megoldására készít fel. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy hosszú távon nagyobb szolgálatot tesz a gazdaság számára, ha a népesség szélesebb körq képzettséggel rendelkezik. (215 216.)
Nem szabad, hogy a különféle célok és értékek között mindig is meglévQ feszültségek tévútra tereljék a kulcskompetenciák és a kimeneti eredmények közötti összefüggések meghatározására irányuló további kísérleteket. A célok valójában konstellációkként is ábrázolhatók (a kulcskompetenciák konstellációihoz hasonló módon), amelyek az egyes emberek és társadalmak között nagy változatosságot mutathatnak. A kulcskompetenciák konstellációinak a szervezQdése nagymértékben azzal magyarázható, hogy a társadalmi és egyéni értékeket és célokat hogyan határozza meg az adott kontextus és kultúra, és hogy a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom különféle dimenzióinak milyen relatív fontossága van az adott esetben.
A kérdés az, hogy a különbözQ tQkefajták és pozíciók hogyan oszlanak el az életminQség és a társadalom minQségének egyes dimenzióiban. A szakpolitika számára természetesen kihívást jelent az egyéni érdekek egyeztetése és kiegyensúlyozása mások és általában véve a társadalom érdekeivel. Ennek eredménye a hatalmi viszonyok és az egyes szituációk elQzményeitQl, irányadó eseteitQl függ. A hatalom a maga legáltalánosabb formájában fontos transzverzális tényezQ: az egyén számára arról szól, hogy képes-e az egyes társadalmi mezQkön belül úgy kihasználni és befolyásolni a hatalom mqködését, struktúráját és eloszlását, hogy azok a sikeres élet fontos dimenzióiban elQnyére váljanak, a társadalom feladata pedig az, hogy a társadalom minQségét garantáló mechanizmusokat alakítson ki. E kettQs cél megvalósítása attól függ, hogy a társadalom szereplQi rendelkeznek-e kulcskompetenciákkal.
Befejezésül le kell szögeznünk, hogy sem ebben a fejezetben, sem másutt a DeSeCo-projekt irodalmában nem állítjuk, hogy a projekt kidolgozta/ki fogja dolgozni a sikeres élet vagy a jól mqködQ társadalom összes összetevQjét. Sokkal korlátozottabb célunk volt: a jövQbeli kutatások számára próbáltuk meghatározni a legfontosabb irányvonalat és a lehetséges kiindulópontot azzal, hogy azonosítottuk a témához tartozó elméleteket és modelleket, valamint megfogalmaztuk a sikeres élet és a jól mqködQ társadalom legfontosabb dimenzióit.
Irodalom
Allardt, E. (1993): Having, loving, being: An alternative to the Swedish model of welfare research. In N. Nussbaum  A. Sen (Eds.): The quality of life. Oxford, Clarendon Press, 88 94.
Bourdieu, P. (1979): La distinction. La critique sociale du jugement. Paris, Editions de Minuit.
Bourdieu, P. (1980): Le sens pratique. Paris, Editions de Minuit.
Bourdieu, P. (1982): Ce que parler veut dire: L'économie des échanges linguistiques. Paris, Fayard.
Bourdieu, P. (1983): Forms of capital. In J. G. Richardson (Ed.): Handbook of theory and research for the sociology of education. New York, Greenwoocl, 241 258.
Canto-Sperber, M. Dupuy, J. P. (2001): Competencies for the good life and the good society. In D. S. Rychen  L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies. Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 67 92.
Coleman, J. S. (1988): Social capital in the creation of human capital. American Journal of Sociology, 94, 95 120.
Delors, J. Draxler, A. (2001): From unity of purpose to diversity of expression and needs: A perspective from UNESCO. In D. S. Rychen  L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies. Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 214 221.
 HYPERLINK "http://www.deseco.admin.ch" DeSeCo Project Web site. (2002). Retrieved May 27, 2003, from http://www.deseco.admin.ch
Erikson, R. (1993): Descriptions of inequality: The Swedish approach to welfare research. In N. Nussbaum A. Sen (Eds.): The quality of life. Oxford, Clarendon Press, 67 83.
Fratczak-Rudnicka, B. Torney-Purta, J. (2003): Competencies for civic and political life in a democracy. In D. S. Rychen  L. H. Salganik  M. E. McLaughlin (Eds.): Selected contributions to the 2nd DeSeCo symposium. Neuchatel, Switzerland, Swiss Federal Statistical Office.
Habich, R. Noll, H.-H. (1994): Soziale Indikatoren und Sozialberichterstattung. Internationale Erfahrungen und gegenwartiger Forschungsstand. Paris, International Social Science Council.
Haste, H. (2001): Ambiguity, autonomy and agency: Psychological challenges to new competence. In D. S. Rychen  L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies. Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 93 120.
Hutmacher, W. Cochrane, D. Bottani, N. (2001): In pursuit of equity in education: Using international indicators to compare equity policies. Dordrecht, Netherlands, Kluwer Academic Publishers.
Inglehart, R. (1989): Kultureller Umbruch. Wertewandel in der westlichen Welt. Frankfurt am Main/New York, Campus.
L'Hardy, Ph. Guével, C. Soleilhavoup, J. (Eds., 1996): La société française. Données sociales. Paris, Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques I (lNSEE).
Levy E. Murnane, R. J. (2001): Key competencies critical to economic success. In D. S. Rychen L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies.
Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 151 173.
Martin, J. Pearson, M. (2001): OECD social indicators: A broad approach towards social reporting. Paris, OECD.
Maslow, A. (1954): Motivation and personality. New York, Harper.
Maslow, A. (1971): The farther reaches of human nature. New York, Viking Press.
Maslow, A. Lowery, R. (Eds., 1998): Toward a psychology of being (3rd ed.). New York, Wiley & Sons.
Noll, H.-H. (1978): Soziale lndikatoren für Arbeitsmarkt und Beschäftigungsbedingungen. In W. Zapf (Ed.): Lebensbedingungen in der Bundesrepublik. Sozialer Wandel und Wohlfahrtsentwicklung (2nd ed.). Frankfurt am Main, Campus, 209-322.
Noll, H.-H. (2001): Towards a European system of social reporting and welfare measurement. The EuReporting Project. Final Report. Mannheim, Germany, The Centre for Survey Research and Methodology (ZUMA).
Organisation for Economic Co-operation and Development. (1976): Mesure du bienetre social: Un rapport sur les progres d'élaboration des indicateurs sociaux (Working paper). Paris, Author.
Organisation for Economic Co-operation and Development. (1982): The OECD list of social indicators. Paris, Author.
Organisation for Economic Co-operation and Development. (1999): Measuring student knowledge and skills. Paris, Author.
Organisation for Economic Co-operation and Development. (2001c): Society at a glance: OECD social indicators. Paris, Author.
Organisation for Economic Co-operation and Development. (200ld): The well-heing of nations: The role of human and social capital. Paris, Author.
Organisation for Economic Co-operation and Development, Human Resources Development Canada, & Statistics Canada (1997): Literacy skills for the knowledge society: Further results of the International Adult Literacy Survey. Paris, OECD; and Ottawa, Human Resources Development Canada and Statistics Canada.
Organisation for Economic Co-operation and Development & Statistics Canada (1995): Literacy, economy, and society: Results of the first International Adult Literacy Survey. Paris, OECD; and Ottawa, Statistics Canada.
Perrenoud, P. (2001): The key to social fields: Competencies of an autonomous actor. In D. S. Rychen L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies. Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 121 149.
Putnam, R. D. (Ed., 2001): Gesellschaft und Gemeinsinn: Sozialkapital im internationalen Vergleich. Gütersloh, Germany, Bertelsmann-Stiftung.
Rekus, J. Hintz, D. Ladenthin, V. (1998): Die Hauptschule  Alltag, Reform, Geschichte, Theorie. Weinheim/Munich, Germany, Juventa.
Ridgeway, C. (2001): Joining and functioning in groups, self-concept and emotion management. In D. S. Rychen  L. H. Salganik (Eds.): Defining and selecting key competencies. Göttingen, Germany, Hogrefe & Huber, 205 211.
Shelsky, H. (1972): Die Bedeutung des Berufs in der modernen Gesellschaft. In T. Luckmann W. M. Sprondel (Eds.): Berufssozioologie. Cologne, Germany, Kiepenheuer & Witsch, 25 35.
Sen, A. (1987): Commodities and capabilities. New Delhi, Oxford University.
Swartz, D. (1997): Culture and power: The sociology of Pierre Bourdieu. Chicago, University of Chicago Press.
United Nations Conference on Environment and Development (UNCED) (1992): Agenda 21, the Rio Declaration on Environment and Development. New York: United Nations.
United Nations Organization (UNO) (1948): Universal Declaration of Human Rights. General Assembly Resolution 217 A (III) of 10 December 1948. New York, Author.
Vogel, J. Andersson, G. Davidsson, U. Hall, L. (1988): Inequality in Sweden: Trends and current situation. Stockholm: Statistics Sweden.
World Health Organization (WHO). (1946): Preamble to the constitution of the World Health Organization as adopted by the International Health Conference. In Official records of the World Health Organization (no. 2, p. 100). New York, Author.
Zapf, W. (1984): Individuelle Wohlfahrt: Lebensbedingungen und wahrgenommene Lebensqualität. In W. Glatzer W. Zapf (Eds.): Lebensqualität in der Bundesrepublik. Objektive Lebensbedingungen und subjectives Wohlbefinden. Frankfurt am Main/New York, Campus.
Zapf, W. (1993): Wohlfahrtsentwicklung und Modernisierung. In W. Glatzer (Ed.): Einstellungen und Lebensbedingungen in Europa. Frankfurt am Main/NewYork, Campus 163 176.
 INCLUDEPICTURE "http://www.oki.hu/images/spacer.gif" \* MERGEFORMATINET 

Hasonló témájú dokumentumok

szociálpszichológia vázlat 3.

- 2009-11-20 10:49:54

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

1-8 2.zh 3. előadás 4. gyakorlat áltkém ápolástan áramlás biogeográfia bogarak élet etika feladat filozófiai antropológia függvény gamf fizika vizsga gépelemek gyakorlat 1 információ intézményi gyakorlat írányítástechnika java jogelmélet jogi jövedék kántor anita keringés környezetgazdaságtan közigazgatási jog kulturális antropológia matek matrix mindennapok kémiája minta miskolc motefo os pdf prog.terv sorozat stat1 statek gyakorlat szalay luca számítógép architektúrák számvitel tanirodai társadalom történet tételsor topográfia védelem villamosságtan