A helyi társadalom mint kultúraközvetítő közeg
Országok listája
HungaryPécsi TudományegyetemFelnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési KarIfjúságsegítőHelyi TársadalomA helyi társadalom mint kultúraközvetítő közeg
2009.06.14 12:56:37
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Bánlaky Pál
A helyi társadalom mint kultúraközvetítQ közeg
Helyénvaló lesz mindjárt leszögezni két, a címben jelzett fogalmakat érintQ dolgot. Egy: a helyi társadalom fogalomnak meglehetQsen szqk értelmezését használom; pontosabban itt (ebben a tanulmányban) helyi társadalomnak csak néhány, rögvest felsorolandó eléggé szigorú kritériumnak megfelelQ népesség-együttest nevezek. KettQ: a kultúrának viszont a lehetQ legtágabb, az emberi élet minden elemének minémqségi viszony mozzanatát felölelQ értelmezését használom. Utóbbiról többet tán nem is szükséges mondani, hiszen tudjuk jól, a kultúra ott kezdQdik, hogy miként kapjuk ölbe és miként etetjük a csecsemQt, és ott ér véget, hogy miként helyezzük örök nyugalomra a végleg távozókat és hogyan Qrizzük emléküket, és kultúra még mindannak a hogyanja, ami a kettQ között van. A helyi társadalomról azonban az ígért kritériumokat el kell mondani.
A helyi társadalom fogalmáról (vázlatosan)
Helyi társadalma (maga a megnevezés utal erre) egy településnek (esetleg egy településrésznek) van. A fogalom tehát elsQ soron térbeniséget jelent: a térben természetesen: a társadalom sajátos terében jól lokalizálható egység. Mégpedig a társadalom sajátos terében helyezkedik el, így egyben társadalmi egység. ( A település a társadalom térbeni megszervezQdése mondja a településszociológia és a társadalomföldrajz, és megfogalmazzák ezt a másik oldalról is: A társadalom önmagát a térben a települések formájában szervezi meg. )
Ennek megfelelQen fogalmazhatóak meg azok a kritériumok (ismérvek), amelyek együttes megléte esetén helyi társadalomról beszélhetünk. És itt minthogy a bevezetQben szigorú kritériumokat ígértem néhány szót elQzetesen is szólni kell a helyi társadalom lehetséges minQségeirQl.
Mit értünk egy helyi társadalom esetében a minQségen? Tulajdonképpen meglehetQsen leegyszerqsítve itt a dolgot azt, hogy mennyire mutatja a helyi társadalmat alkotó embercsoport valamiféle közösség, közösségiség jeleit, mennyire mutat integrált (vagy éppen dezintegrált, atomizált) képet. Ez a minQség dolog azért fontos a számunkra, mert kultúraközvetítQ közegként csak egy meglehetQsen jól integrált helyi társadalom mqködhet, mivel csak abban van esélye a kulturális (és természetesen bármilyen más) hatásoknak a mindennapi élet természetes folyamatában való közvetítQdésére. Ezért van szükség arra, hogy a helyi társadalom meghatározásában is már egy szokásosnál szigorúbb kritériumrendszert fogalmazzunk meg; olyant, amelynek teljesülése esetén jó esély van a közösség-jellemzQket is mutató, viszonylag jól integrált helyi társadalom kialakulására.
A kritériumok (ismérvek) tehát:
A mondottak alapján magától értetQdQ, hogy a helyi társadalom alapja egy térben (földrajzilag) jól körülhatárolható egység. Ez általában egy (kisebb) település; elképzelhetQ helyi társadalom kialakulása egy nagyobb település valamely térben jó körülhatárolt településrészén is.
Viszonylag állandó, egy valamilyen lélekszámot meg nem haladó számosságú népesség. Az állandóság is, a nem túl nagy számosság is azért fontos, mert csak ezek teszik lehetQvé a személyes (face to face) kapcsolatok hálózata kialakulását. A határértékek: viszonylagos állandóság akkor áll fenn, ha a lakónépesség meghatározó hányada legalább másfél generációnyi idQtartamban a településen él. A lélekszám esetében: alsó határ gyakorlatilag nincs (teljes helyi társadalom alakulhat ki akár egy 50 60 fQs településen), felsQ határ (nagyon sok tényezQtQl függQen) 30 40 ezer fQ (a kisváros nagyságrend).
A személyes kapcsolatok hálózata egyben egy helyi (társadalmi) viszonyrendszer kialakulását is jelenti; ennek megléte tehát a kritérium. A legfontosabb részelemek (akár külön kritériumokként is említhetQek volnának): az információs hálózat (amely dominánsan informális jellegq), a (helyi) gazdasági viszonyok, és nem utolsó sorban a helyi hatalmi struktúra.
Fontos kritériuma (ismérve) a helyi társadalomnak, hogy legyen egy valamilyen közös történet, amelynek alapján létrejöhetnek a hagyományok, a helyi szokások; alkalmasint és az elQzQekre építve, azokból táplálkozva egy helyi érvényq érték- és normarend.
És végül mindezek alapján kialakul(hat) a helyi társadalom embereinek, mint csoportnak a Mi tudata; az összetartozás, az odatartozás érzései. (Lokálpatriotizmus és vidéke.)
Tegyük még hozzá, hogy a helyi társadalom mindig egy sajátos közvetítQ a nagy társadalom (makrostruktúra világa) és a mikrovilágok (egyén és kis csoportjai) között. Az ember nem tud közvetlenül viszonyulni a társadalmi egészhez. A mindennapiságban az elsQdleges kötQdései kis közösségeihez (családja, baráti köre), majd települése helyi társadalmához kötik, és csak ezek közvetítésével a nagyobb egészhez. (Éppen azért, mert ezekben a kisebb közösségekben vannak jelen a személyes kapcsolatok.) A közvetítés tehát a helyi társadalomnak nagyon fontos mqködésbeni funkciója.
Bennünket persze, az alapkérdésünkre adandó válaszok szükségleteinek megfelelQen, elsQsorban a viszonyrendszer érdekel, pontosabban a (település helyi társadalmának a) sajátszerkezete, a sajátos helyi társadalmi struktúra. Ami ez a szakirodalom közhelye nem a nagy társadalomszerkezet kicsinyített mása, hanem saját-elveken szervezQdQ entitás. Kérdés, hogy milyen dimenziók (tényezQk) mentén szervezQdik? Eddigi vizsgálódásaim alapján én egy háromdimenziós modellt fogalmaztam meg a következQképpen:
P
V
B
Ahol a dimenziók:
P: presztízs, tekintély, elismertség. Egy helyi társadalomban ennek sok összetevQje lehet: a személyes tudás, a család hagyományozott presztízse, valamilyen különleges teljesítmény stb.
V: vagyon, anyagi javak megléte. ElsQsorban a felhalmozott vagyon számít (ház, föld, mqhely stb.) de nyilván számításba vevQdik az aktuális jövedelmi szint is. Két lényeges megkötés: a vagyon mint szerkezetalakító tényezQ teljességgel relatív abban az értelemben, hogy a vagyonok a helyi társadalmon belül hasonlítódnak össze. (A leggazdagabb helybéli akkor is a leggazdagabb , ha esetleg vagyona országos összevetésben egészen kicsi is.) A másik megkötés: a vagyon csak olyan mértékben tényezQ itt, amilyen mértékben látható, ismerhetQ. Eléggé magától értetQdQ, hogy az a vagyonrész, amirQl a helyi társadalom közvéleménye nem tud, az nem számít bele a szerkezetben való elhelyezésbe .
B: befolyás, az, hogy valakinek mekkora szava van a helyi ügyek eldöntésében. És itt természetesen ezt tudnunk kell, az informális befolyás lényegesen erQsebb szerkezetalakító tényezQ, mint a formális döntéshozó pozíció.
Mindegyik tényezQ gyakorlatilag bármilyen értéket felvehet, érdemes azonban néhány szélsQ értéket külön jelezni: legyen az origo a 0 érték, minden tényezQnek lehet egy (helyi) maximum értéke (jele: max), és adhatunk egy középértéket (med). Így mondható, hogy pl. egy ember helyi társadalmi helyét jellemzQ érték együttes Pmax Vmax Bmax, vagy Pmax Vmed B0 stb. A hasonló érték együttesq emberek alkotnak egy egy (helyi) társadalmi csoportot, amelyekbQl azután létrejön a helyi társadalomnak az a bizonyos saját-szerkezete, amely szerkezet azután alapvetQen meghatározza, hogy egy helyi társadalom milyen kultúrát és hogyan közvetít. És voltaképpen már meg is fogalmaztuk azt a két fQ kérdést, amelyek megválaszolásával megoldható vállalt feladatunk. Vagyis:
1. Milyen kultúra-elemeket közvetít a helyi társadalom?
2. Milyen módon, milyen mechanizmusok közvetítésével történik a közvetítés?
Nézzük hát ezeket egyenként!
A közvetített kultúra-elemek
Tekintsük magától értetQdQnek, hogy egy ilyen aránylag rövid terjedelmq tanulmányban nem törekedhetek a teljességre, minden lehetséges közvetített kultúra-elem jelzésére. Szemezgetek , néhány, számomra különösen fontosnak tetszQ fQ típust emelek ki a következQk szerint.
A tárgykultúra azon elemei, amelyek sajátosan a helyi társadalom közege által közvetítettek. Konkretizálni az altípusokat érdemes:
Az épített (ember által létrehozott) környezet. Itt van mindjárt a lakóház. HozzáértQ ember csak belép egy faluba, körülnéz, s már mondja is: ez sváb (kultúrájú) település, a másikról, hogy alföldi kun, a harmadikról meg, hogy vend (Qrségi); a házak, a kerítések árulkodnak. Kisvárosban: ez az utca a polgárnegyed , emez a halászok utcája, amaz meg a parasztoké. Ki milyen házat épít magának? Hát amilyent a szomszéd, vagy még inkább (ha módja van rá), amilyent a falu (kisváros; a helyi társadalom) valamely tekintélyes embere épített. S ha nem akarja, hogy megszólják, a helyben szokásostól túlzottan különbözQt nem építhet. És persze ebbe az altípusba tartoznak az olyan kultúraelemek is, mint hogy pl. milyen virágot ültet az ember a kertbe, milyen terményeket termel stb. Jórészt ezek is a helyi társadalom belsQ divatjai szerint meghatározottak. (Egy korábbi három évtizeddel ezelQtti kutatásban a társadalmi innováció terjedésének egyik igen sajátos indikátoraként használták azt, hogy hogyan terjed a futómuskátli. MegfigyelhetQ volt, hogy az elsQ évben a közvetlenül nyugati határmenti települések házainak ablakaiban tqnt fel, a következQ évben már 20 30 km-t terjedt az ország belseje felé, pár év alatt észak-Dunántúl szinte valamennyi településén megjelent, a Dunán azonban már nem kelt át. Nógrád helyi társadalmainak kultúrája már nem volt vevQ erre az újításra.)
A mobiliák világa: bútorok, használati tárgyak, dísztárgyak. Itt nem csak a közismert néprajzi jellegzetességekre gondolok. Hanem például ilyenre is: egy rendes kisvárosban kivagyiságnak, urizálásnak ítélik, ha egy paraszt (legyen bár gazdag nagyparaszt) olyan bQrgarnitúrát vesz (egyébként ötszobás) háza nappalijába, amilyen az orvosnak van. És viszont, habókosnak, komolytalan embernek tekintenék azt az orvost, aki ruhái egy részét tulipános ládában tartaná. A helyi társadalom megszabja, hogy ki (milyen társadalmi pozíciójú ember) hogyan kell, hogy berendezze a lakását. Érvényes ez természetesen a használati tárgyakra is. Hogy nézne az ki, ha egy paraszt (az iménti gazdagparaszt& ) porcelánkészlettel terítene? És hogy nézne ki (régebbi idQk helyi társadalmaira gondolok most), ha az orvos cserépbögrébQl kínálná vendégeinek a bort? A helyi társadalom ugyanis kényesen vigyáz arra, hogy a (helyi) társadalmi különbségek a mindennapi élet kultúrájában (itt konkréten a tárgykultúrában) is megjelenjenek. (Itt is két érdekesség egy épp két évtizeddel ezelQtti kutatásból. Az egyik. A faluban az volt a szokás, hogy napokkal a lakodalom elQtt a rokonok, ismerQsök közül asszonyok mentek a lakodalmas házhoz az elQkészületekben segíteni. Kialakult ezzel kapcsolatban az is, hogy a segítQknek a háziak kötQt, kötényt, esetleg háziruha , munkaruha félét adtak ajándékba. És megszabatott, szokásszerqen, hogy milyen rangú családnak, adott nagyságú lakodalom esetén milyen segítQ ruhát illik adni. A másik, ugyanebbQl a faluból. Néhány jobb módú család, amikor új házat építettek, képet is akasztottak a falra. Mégpedig igazi festményt. Pár év alatt minden valamirevaló család házában megjelent az igazi festmény: gyakorlatilag mindenki egy szomszéd faluban élQ emberrel, aki jobb mqvészek képeirQl készített meglehetQsen gyatra másolatokat készíttette el. Kulturális normává vált ebben a faluban, hogy ott legyen a falon X mqvész úr képe& )
Öltözködés és vidéke. A legjellegzetesebb és leglátványosabb kultúraelem természetesen itt is az etnográfusok által oly nagy elQszeretettel leírt és elemzett népviselet. Aminek a nagyobb tájegységekre érvényes jellemzQin túl leírják az egy egy településre (egy-egy helyi társadalomra) érvényes sajátosságait is. Én azonban itt sem csak erre gondolok. Fontos (részben még a népviselethez kötQdQ) elem az, hogy a helyi társadalom normarendje több kevesebb szigorúsággal megszabja az egyes társadalmi helyekhez (csoportokhoz) tartozó öltözködési normákat. Régibb idQkre nézvést például a nadrágos ember szindróma. Vannak ilyen normák ma is. Találkoztam olyan kisvárossal, ahol a helyi közvélemény ítélete szerint tilos (elítélendQ) volt középiskolai tanárnak nyilvános helyen farmernadrágban mutatkoznia. Más ugyancsak némiképp konzervatív beállítottságú faluban férjes asszony az utcán csak szoknyában járhatott. Fontos itt, hogy egy viszonylag jól mqködQ helyi társadalomban a divatok is a belsQ normák közvetítésével, annak fénytörésében érvényesülnek. Az asszonyok persze kíváncsian, olykor sóvárgó szemmel nézik a divatlapokat, a nQi magazinok divatrovatait, ámde vigyázó szemeiket nem ezekre, hanem a helyi társadalom tekintélyes embereire (ha férfi az illetQ, feleségére, ha nQ a tekintélyes ember, Qrá magára) vetik. A követendQ (mert a helyi társadalom normái szerint elfogadható) mintát tQlük veszik.
Végigtekintve az eddig leírtakat, elmondható, hogy a tárgyi kultúra legfontosabb elemei, olyan esetben, amikor van többé-kevésbé kifejlett és többé-kevésbé jól mqködQ helyi társadalom, akkor annak a közvetítésével jutnak el az egyénekhez; az emberek (családok) a helyi társadalom erre irányuló normái szerint alakítják tárgyi környezetüket.
Így van-e ez más kultúra-elemek esetén is? Miért ne lenne így? Nézzük tovább!
A magatartáskultúra óriási témakörébQl ezúttal csak két altípust emelek ki, a következQket:
A kapcsolati formák (az emberek közötti kapcsolatok, viszonyok mindennapi megvalósulásának, megjelenési formáinak) rendje. Ide például olyan dolgok tartoznak, mint a köszönés, a megszólítás. ErQs helyi normák szabják (szabhatják) meg (már persze azon az általános társadalmi normán belül, hogy ugyanis egymást ismerQ embereknek találkozáskor valamiképpen jelezniük kell egymás számára az ismertséget és a találkozást), hogy kinek kell köszönni (számos faluban még élQ szokás szerint a gyerekeknek minden felnQttnek ha ismerQs, ha nem, ha falubeli, ha nem köszönni kell) és hogy hogyan. (Találkoztam olyan helyi társadalmi közeggel, amelyben, ha egy férfi egy asszonynak jó napot -tal köszönt, az súlyos sértésnek számított, míg egy más közegben a kezét csókolom köszöntés volt a sértés.) A megszólításban pedig többek között a tegezQ vagy magázó forma használata, ennek esetleges egyoldalú vagy kölcsönös volta, esetleges idQbeni meghatározottsága és alakulása lehet erQs helyi normákkal szabályozott. (És lehet így alkalmasint ismérv, ismertetQjegy is abban a tekintetben, hogy ki tartozik az adott helyi társadalomhoz, ki az, aki ismeri és megtartja a helyi normákat.) A kapcsolati formához tartozik igen fontos kultúraelem! a társas kapcsolatok formarendje. Szokásszerqen rögzül(het) (és akkor innentQl kezdve normaként funkcionál), hogy pl. a névnapot mely társadalmi csoport tagjai hogyan ünneplik, kit hívnak meg a buli -ra (ha van ilyen). Ugyancsak belsQ normák szabják meg kocsmalátogatás rendjét: kinek, mikor, kivel illik , szabad efféle sajátos kulturális mqintézményben (és melyikben!) megjelenni. Ezeknek a szabályoknak az áthágása esetenként igen komoly konfliktusokhoz is vezethet.
A munkakultúra dolgai. Ez is egy önmagában is sokrétq ügy, s megint csak két általánosabb érvényq részmozzanat kiemelésére vállalkozhatom. Az egyik a munkavégzések formáinak kérdésköre. Mit (milyen munkát; már persze norma csak olyan munkára nézve alakul ki, ami elég nagy gyakorisággal elQfordul az adott településen) hogyan kell csinálni? A kereskedQnek illik-e sokféle árut megmutatni, vagy várja meg udvariasan, amíg a vevQ választ, az orvostól azt várják-e, hogy különösebb mellébeszéd nélkül tegye a dolgát, vagy azt, hogy betegségén túli dolgairól is beszélgessen betegével, a kocsis milyen módon bíztathatja gyorsabb ügetésre lovát. MindezekrQl (és még mennyi más munkavégzésformáról!) kialakít(hat)ja a helyi társadalom a maga normáját, ahogyan az adott munka végzését elvárja elfogadja a helyi társadalom tagjaitól. A másik mozzanat a munkavégzéssel kapcsolatos normák: különbözQ munkafajtákban mennyit, milyen intenzitással kell dolgozni, illetve hogy miféle munkák elvégzését várja el a helyi társadalom közvéleménye. (Az idekívánkozó eset, ez is egy korábbi vizsgálatból. Fiatal, 30 év körüli falusi pedagógussal beszélgetek, akinek apja is abban a faluban volt iskolaigazgató. Kicsit panaszkodik a sok munkáról, idQhiányról, mondja, hogy szombat vasárnap se, néha hétköznap délután este se pihenhet, menni kell a szQlQbe . Értetlenkedem: annyira fontos az a nem túl sok jövedelem, ami a kevéske, néhányszáz öles szQlQbQl kijön? Dehogy, mondja, de ebben a faluban nem ember, aki nem végez fizikai munkát. Úgy mondják, rendes dolog, hogy én tanítok, de azért dógozni is köll valamennyit. ) >VXx|4 H J T
&
Â
ì
Ä
Î
@ L à â hjÐêhʺମ ¢® À ð 2NòäÜÑÜÑøªª¸¸ª¸
¸
¸
¸ª¸¸
w
¸ª¸ª¸ª¸ª¸¸
¸
¸
¸h¼5h¿`e5CJ\aJ h¿`eCJaJh¼5h¿`eCJNHaJh¼5h¿`e6CJNH]aJh¼5h¿`e6CJ]aJ h¼5h¿`eCJaJh8Eh¿`e5CJ \aJ h¼5h¿`eCJ aJ h¿`eCJ aJ h8Eh¿`e5CJ\aJh¼5h¿`e5CJ\aJ.xz| j¢ØÌú¦#t&p(Ê)H.<2>2úòíòòááÕÕÕÕÕ½½½½½Õ±±
$Ä`Äa$gd¿`e$
&
F
Æ häþ^`äþa$gd¿`e
$7`7a$gd¿`e
$
Æ7a$gd¿`egd¿`e $a$gd¿`egd¿`e ÂàþþN~ºÖØZ´Ê<¼fr¸º\^^ÄøúJ--Z ¶ "Ô"##¤#¦#
$D$¨$Þ$^%%Ø%&@&r&t&'0'r'°'
( (((n(p(")()8)>)H)b)h)4* +,øíßøíÒíßíßíøíßíÒíßíÒíÒíøíßÂßíøíøíßÂßíøíøíøíßíøíßíßíßøíßíßíÒíßøí·ßíßíßíßí h¿`e6CJ]aJh¼5h¿`e6CJNH]aJh¼5h¿`eCJNHaJh¼5h¿`e6CJ]aJ h¼5h¿`eCJaJ h¿`eCJaJH,,î,ð,|-¨-°-Æ-.H./$//º/Î/Þ/à/0È1Ò1ö1F2J2L2V2Z222¢2ª2®2²2´2¶2Þ2à2ä2ò2ú2®3°3¸3ø34F4R4T4V4Z4j4Î4
5Æ5Ò5Þ5è5ê5ô5 66f88óèóèÚèÚèÚèÚèÚèÚÊÚè¿Úè±£è£è±è±èè±è¿Úèóèèè±èÚèèÚèÚÊÚ¿ÚèÚ h¿`eCJaJjh¿`eUmHnHuh¼5h¿`e5CJ\aJ h¿`e6CJ]aJh¼5h¿`e6CJNH]aJh¼5h¿`e6CJ]aJ h¼5h¿`eCJaJh¼5h¿`eCJNHaJ=>2J2N2T2V2¢2¤2¬2®2²2¶2Þ2T4º9t;dAÖApBªB¬BóëóóóóóÛË󿧧§¿¿¿¿ë$
&
F
Æ häþ^`äþa$gd¿`e
$7`7a$gd¿`e$L:^L`:a$gd¿`e$LÄ^L`Äa$gd¿`e $a$gd¿`e
$Ä`Äa$gd¿`e8¸9º9¼9À9Ô9@:~:ª:Ò:V;X;Þ=à=è=þ=<>L>f>h>x>z>¦>¾>æ>L??(AdApB¬BäBæB¤C¦CDXD¸DÆDØDEE
E"E$EÊEÌE
F
FFlFF¤F\GGªG¬GõíßõÑõíõÑõÄõÄíõíõѹѹíõÑõíõí«õß õÄõíõÑíõ ÑÑõÄõ õÑõÑõíõÄ h¬"Üh¿`e56CJ\]aJ h¿`e5CJ\aJh½6íh¿`e6CJ]aJ h¿`e6CJ]aJh¼5h¿`eCJNHaJh¼5h¿`e6CJ]aJh¼5h¿`e5CJ\aJ h¿`eCJaJ h¼5h¿`eCJaJ8¬BæBE
FèP*`
7dð`7gd¿`e $a$gd¿`e
$
&
Fa$gd¿`e
$Ä`Äa$gd¿`e
$
&
Fa$gd¿`e
$
&
Fa$gd¿`e
$7`7a$gd¿`e ¬GJ.JôJöJ¢K¾KØKL,M4M6MVMþMNNNÊNÌN
O0OæPèP QºQ¼QTSVSTTTêTìTU UUUnU~WX XÒXðXòXþXÀYÄYF[x[@\\\\ø\ú\T_V_~_®_` `(`*`V`ø`õçõÜõçõÔõçÄçõçÄçõ·õÔõÜçõ·õ·õ·õçÄç¬ç¬çõçÄçÔ¢ÔõÔõÔõÔõçõÔõ·õçõ·õÜçõh¿`eCJNHaJ h¿`e6CJ]aJh¼5h¿`eCJNHaJh¼5h¿`e6CJNH]aJ h¿`eCJaJ h¿`e5CJ\aJh¼5h¿`e6CJ]aJ h¼5h¿`eCJaJ@ø`ú`fa~aÊa
bdc¤c.d0dÖgæg,h.hhh¦hÞhðhòhºi¼ijkk:k
A következQ, véleményem szerint fontos elem a politikai kultúra. Egy mqködQ helyi társadalom, amelynek utalok a fogalom meghatározás kapcsán mondottakra megvannak a kialakult belsQ viszonyrendszerei, egészen öntörvényq, a nagy társadalom ezirányú dolgaitól alaposan eltérQ politikai (közéleti) formarendet alakít(hat) ki. MindenekelQtt: jó valószínqsége van annak, hogy ez a formarend nem az országos pártelvek mentén szervezQdik. Lehet fQleg kisvárosokban tapasztalhatni , hogy mqködnek az országos pártok helyi szervezetei, de ezek gyakorta valójában teljesen más elveken szervezQdQ helyi érdekcsoportok fedQszervei. (Egy kisvárosban az egyik önkormányzati választás folyamatát vizsgáltuk. Egy jól menQ helyi vállalkozó akivel más ügyekbQl kifolyóan évek óta jó ismeretségben voltam szigorúan nem nyilvánosságnak szánt beszélgetésben elmondotta, hogy Qk (egy vállalkozói csoport) közvetlenül nem akarnak beszállni a (helyi) politikába. Kinéztük magunknak mondotta a & pártot, ott volt néhány olyan fazon, akikkel lehetett tárgyalni. Mi vállaltuk, hogy megcsináljuk a pártot (azaz, teszem hozzá, az önkormányzatban erQs befolyású pozícióba juttatják), Qk meg vállalták, hogy szavazások elQtt konzultálunk. )
De gyakori az is, hogy ténylegesen erQs befolyással rendelkezQ csoportok, rétegek mindenféle formális megszervezQdés nélkül vesznek részt a (helyi) hatalom gyakorlásában. (Hogy milyen eszközökkel tudják érdekeiket érvényesíteni, az már más kérdés, a helyi hatalom természetrajzának kérdése. Valamiképpen persze ez is összefügg a helyi társadalom saját-kultúrájával, taglalása mégis szétfeszítené e tanulmány fogalmi kereteit.) Természetesen az is a helyi társadalom sajátos politikai kultúrájának része, hogy az egyszerq lakópolgárok tudják-e, s hogyan szavukat hallatni településük ügyeiben. Milyenek a helyi közvélemény kialakulásának lehetQségei és formái, a formális és informális döntéshozók szükségesnek tartják-e figyelembe venni a közvéleményben megformálódó megoldásmódokat. Tegyük még hozzá, hogy a politikai kultúra dolgában a helyi társadalom egészen különös közvetítQ közeg -ként is tud viselkedni. ElQfordul, hogy a lélektanból ismert ellen azonosulás esete áll elQ. (Eredetileg az ellen azonosulás például azt jelenti, hogy az alkoholista apa fia, látván az apja szenvedélyébQl eredQ problémákat, maga elkötelezett antialkoholista lesz.) A politikai kultúrában: a nagypolitika mqködésmechanizmusát látván, eredményességét érzékelvén a helyi társadalom (helyi) politikai elitje nekilát a tényleges érdekegyeztetés és együttmqködés helyi érvényq formáit kimunkálni. Ez is egyfajta kultúraközvetítés&
Fontosak még a szellemi kultúra elemei. EbbQl az óriási halmazból is most csak két részelemet, két altípust emelek ki.
A viszony a közkultúrához áll talán a legközelebb a szokásosan használt szqk kultúra fogalomhoz; ha közkultúra alatt az adott társadalomban (országban) többé kevésbé általánosan elfogadott kultúrjavakat, kulturális tartalmakat értjük. A helyi társadalom sajátos helyi közkultúrája, amit a helyi közvélemény többé kevésbé sajátjának (is) elfogad, úgy látszik, általában nem más, mint a nagy társadalomé, hanem csak válogat abban. Van, amit elfogad, átvesz, beépít a helyi kultúrába , és van, amit nem. (Így jöhetett létre például az az egyébként nehezen magyarázható helyzet, amikor egy tájszínházi elQadás látszólag ugyanolyan összetételq közönség elQtt az egyik faluban nagy sikert aratott, a másikban megbukott. Konkrétabban: egy olyan darab, amely rejtetten a cigánysággal kapcsolatos elQítéletekrQl szólt, egy olyan településen, amelynek kultúrájában már jelent volt a tolerancia, a másság elfogadása, nagy sikert aratott, míg egy másik településen, ahol a cigánysággal kapcsolatos viszony nem volt jelen semmilyen formában a közgondolkodásban, a darab érdektelenségbe fulladt.) Mindenesetre és számunkra ez a lényeg ez a válogatás, szelekció nem teljesen esetleges: eredményeképp sajátos rendszerré szervezQdött helyi közkultúra jön létre. (Amely természetesen kialakulása után már maga fog szelekciós elvet jelenteni.) Ez a sajátos rendszer azután természetesen megszabja azt is, hogy a rendre megjelenQ különbözQ kulturális ízlésirányok, divatok (az ezeket megjelenítQ kulturális termékek) miképpen jelenhetnek meg a helyi kultúrában. Korántsem minden divatjelenség tud begyqrqzni a helyi társadalmakba. A szerkezet ugyanis ama bizonyos rendszerré szervezQdött közkultúra lényegesen rigidebb, mint az össztársadalmi . (Épp azért, mert válogatott , mert szelektált elemekbQl építkezik, kisebb a lehetséges variabilitása. Például: a múlt század hatvanas éveinek vége felé az össztársadalmi közkultúra már befogadta a beatzenét, míg volt olyan kisváros, amelyben (vigyázat! nem a helyi hivatalosság tiltása, hanem kifejezetten a helyi közvélemény nyomása miatt) nem engedték fellépni az egyik akkori vezetQ zenekart.) Amit viszont a divatjelenségekbQl, új ízlésirányokból beenged, befogad ez a helyi közkultúra, azt jószerint kötelezQ érvényq normaként illeszti saját rendszerébe. Legalábbis olyan kötelezéssel , hogy nem muszáj szeretned ezt vagy azt, de rossz szót sem mondhatsz rá, mert mi szeretjük .
A szellemi kultúra másik itt kiemelendQ részeleme a hagyományok, értékek, normák világa. S bár talán ez a legfontosabb olyan kultúraelem, amelyet a helyi társadalom mint olyan közvetít, mégis, legalábbis ebben a fogalmi keretben errQl lehet a legkevesebbet mondani. A hagyományok, saját értékek és saját normák rendje ugyanis az a szféra, amelyben a helyi társadalom minémqsége legmagasabb szintq kifejezQdést nyer, amely valamiképpen összefoglalja és megfogalmazza az adott helyi társadalom saját-minQségét. Ez a szféra annyiban és csak annyiban a szellemi kultúra eleme, amennyiben fogalmi szintre emeli a társadalom életfolyamatában kitermelt társadalmi tényeket (Ld. Durkheim). Ez az a pont tehát, ahol a szellemi szféra, a kultúra azáltal, hogy fogalmi szintre tér át a szélsQségig eltávolodik a mindennapi életnyilvánulásoktól, ugyanakkor ezen a ponton fordul a leghatározottabban vissza azokhoz, mert innentQl kezdve azoknak a mindennapi cselekvéseknek, tevékenységeknek vezérlQ elvéül és mércéjéül szolgál. A helyi társadalom szellemi kultúrája (közkultúrájának szellemi része) tartalmazza azokat a hagyományokat, rájuk épülQ sajátos, a helyre jellemzQ normákat, értékeket, magatartási (és néhol bizony gondolkodási& ) szabályokat, amelyek együttese keretek között tartja a helyi társadalom tagjainak a mindennapi aktivitásait, és így lehetQvé teszi a helyi társadalom okszerq mqködését.
Ezek tehát a közvetített kultúraelemek. (Mármint az a néhány, amelyekrQl ebben a tanulmányban szólni tudtunk.) A kérdés most már (ez korábban jelzett második kérdésünk), hogy milyen módon, milyen mechanizmusokkal történik a közvetítés?
A közvetítés mechanizmusai
BevezetQben meg kell ismételni, amit az elQzQ rész elején írtam: Magától értetQdQ, hogy nem törekedhetek a teljességre, minden lehetséges mechanizmus jelzésére. Szemezgetek ; néhány, számomra különösen fontosnak tetszQ fQ típust emelek ki, a következQk szerint.
A legfontosabb, bizonyos érelemben minden más mechanizmusban is így vagy úgy jelenlévQ közvetítQ mód a sajáttá modifikálás. Mit jelent ez? Nézzünk egy példát. Adva van az össztársadalmi szinten mint érték a hazafiság, a nemzethez tartozás tudata. Ennek megvannak a maga összetevQ elemei, olyanok, mint a nemzeti történelem pozitív mozzanatai, mint különbözQ nemzeti teljesítmények és így tovább. A hazafiság mint érték alapvetQ funkciója a nemzet relatív egységének az egyéni érzület szintjén való megjelenítése, ezzel egyfajta (meglehetQsen általános) közösséghez való tartozás megélésének lehetQsége. A helyi társadalom, mivel a relatív egység, a közösségiség megjelenítése számára is kulcsfontosságú, átveszi ezt az értéket. Csakhogy nem teheti meg a változatlan formában történQ átvételt, mivel a hazafiság fQ tartalmaiban nyilván a nemzet egészére vonatkozik. Ezért részlegesen átalakítja, modifikálja az eredeti értéket. A hazafiságból ezzel a modifikációval lokálpatriotizmus lesz, a közösséghez tartozás konkretizálódik (egy helyi társadalom mint közösség, az egyén számára átlátható, befogható, ismerhetQ, míg egy ország, nemzet a tagjai számára közösség mivoltában eléggé elvont általánosság), az egyén és közösségének viszonya a hazafiság nemzet elvontságából lakópolgár települési közösség mindennapokban is megélhetQ konkrétságába fordul át. Az eredeti érték, a hazafiság, a helyi társadalmon kívül lévQ szférában érvényes, a lokálpatriotizmus a saját közeg értéke. Vagyis a külsQ (kulturális) közeg tartalmait a helyi társadalom az átvétel során úgy módosítja, hogy a módosult érték a helyi társadalom saját értéke legyen. Beilleszti azt saját kultúrájának már kialakult rendszerébe. A sajáttá modifikálás így egyidejqleg jelenti a környezQ világból, a nagy társadalomból való átvételt (ebben az értelemben a közvetítés mechanizmusa), és a saját rendszer dúsítását, ebben az értelemben viszont az alkotás (a helyi társadalom saját kultúrája alkotásának) eszköze.
A sajáttá modifikálás nem pusztán egyik, olykor olykor elQforduló mechanizmusa a közvetítésnek. Úgy látszik, csaknem minden esetben, amikor a helyi társadalom átemel a nagy társadalom kultúrájából elemeket, azokat valamilyen mértékben módosított formában teszi. Igen ritka az az eset, amikor mód van a változás nélküli átvételre.(Gondoljunk csak a szelekcióra, a válogatás révén kialakuló szükségképpen rigidebb saját rendszerre.) A meglévQ kultúrarendszerhez, alkalmasint a helyi társadalom sajátos szükségleteihez való igazodás követelménye mintegy kikényszeríti a változtatást. A sajáttá modifikálás így egyrészt önálló közvetítQ mechanizmus, másrészt csaknem minden közvetítésnek belsQ tulajdonsága.
Másik fontos közvetítési mód a mintaadás mintakövetés. Erre jó példa az, amit a divattal kapcsolatban mondottunk: & egy viszonylag jól mqködQ helyi társadalomban a divatok is a belsQ normák közvetítésével, annak fénytörésében érvényesülnek. Az asszonyok persze kíváncsian, olykor sóvárgó szemmel nézik a divatlapokat, a nQi magazinok divatrovatait, ámde vigyázó szemeiket nem ezekre, hanem a helyi társadalom tekintélyes embereire (ha férfi az illetQ, feleségére, ha nQ a tekintélyes ember, Qrá magára) vetik. A követendQ (mert a helyi társadalom normái szerint elfogadható) mintát tQlük veszik. Itt egyszerqen arról van szó, hogy némelyek a helyi társadalom tagjai közül átvesznek valahonnan valamilyen kulturális tartalmat, és ezt saját magatartásukban (cselekvésben, viszonyformában, akármiben) megjelenítik. A helyi társadalom más tagjai látván e mintát, saját magatartásukban is követni kezdik azt.
Természetesen a mintakövetésnek kemény feltételei vannak. Az elsQ és legfontosabb: mások csak olyannak a mintáját hajlandók követni, aki valamilyen tekintéllyel rendelkezik. (A falubolondja nyújthat bármilyen mintát, nem fogják követni.) Persze, példánk is mutatja, a tekintély lehet sajátjogú, vagy lehet házastársról áttevQdQ, vagy akár családi eredetq. (Egyes helyi társadalmakban még ma is él a jó vagy rossz család megítélés, ami azután a család minden tagjára rávetül.) De mindenképpen biztos, hogy csak olyan mintaadó jöhet számba, akinek adnak a véleményére, aki valamilyen értelemben kiemelkedQ tagja a helyi társadalomnak. További feltétel, hogy a mintaadó látható legyen. Hogy tehát olyan pozíciója, helyzete legyen a helyi társadalomban, amelyben a többiek vagy legalábbis elég sokak számára látható, érzékelhetQ, ismerhetQ az Q magatartásmódja. És persze fontos feltétel az is, hogy a kínált minta beilleszthetQ legyen a meglévQ szerkezetekbe. (Ld. Mérey Ferenc: Együttes élmény c. tanulmánya: ha a mintaadó vezetQ olyan mintát kínál, ami teljesen eltér az adott közösség addig megszokott cselekvési rendjétQl, nem fogják követni.)
Tegyük hozzá, utalva az elQzQ pontban mondottakra és kissé kiegészítve is azt, hogy a mintaadásban mintakövetésben is az esetek döntQ többségében jelen van a sajáttá modifikálás mozzanata. A mintaadó általában nem változatlan formában veszi át a külsQ közegtQl a kulturális tartalmat, hanem eleve módosít rajta; éppen annak az érdekében, hogy a felkínált forma beilleszthetQ legyen az addig kialakult rendszerbe. (Amikor valamely tekintélyes személy rálel egy olyan divatos ruhamodellre, amit szívesen felvenne, többnyire elgondolkodik azon is, hogy mit szólnak hozzá a többiek? És eleve olyan változatot csináltat magának, ami hordozza a számára érdekes újítást, de várhatóan még éppen elfogadható a többiek számára is.)
Egy harmadik közvetítési mód a közvéleményben rögzítQdés. Egy új vagy legalábbis az adott helyi társadalom számára új kulturális tartalom nagyjából egyidejqleg a közösség jelentQs része számára válik ismertté, illetve nem csak ismertté, hanem valamiképpen vonzóvá, érdekessé, fontossá is. Tipikusan ez az az eset, amikor valamilyen tömegkommunikációs csatorna kínál fel ilyen tartalmat. (Jellegzetes példa: tévés szappanopera vonzó szereplQjének hajviseletét egyszerre igen sokan akarják utánozni.) Jelenvalóvá válhat a (kulturális) közvéleményben, hogy ez a dolog jó . ElQfordulhat (persze nem hajviseletre, hanem annál komolyabb és lényegibb dologra vonatkozóan), hogy ez a jó megítélés normaként, követelményként rögzül a közvéleményben. (Pl. valamilyen hatásra elterjed egy adott település közvéleményében, hogy jó dolog a német nyelvtudás . A rögzülés itt azt fogja jelenteni, hogy mindenkinek illik valamilyen szinten németül megtanulni.) Természetesen eme mechanizmus mqködésének is vannak feltételei. Az egyik nyilván az, hogy a felkínáló adott esetben az a bizonyos tévé megfelelQ ismertséggel és tekintéllyel rendelkezzen. Jó, ha az elsQ átvevQk helyben tekintélyes emberek, ebben az esetben a közvéleményben rögzítQdés mechanizmusa összekapcsolódik a mintakövetéssel. És természetesen itt is feltétel, hogy az új tartalom beilleszthetQ legyen a már kialakult kulturális rendszerbe.
Végül említsük még talán ide tartoznak, talán nem, említésük semmiképp se felesleges az intézményeket, amelyek bizonyos értelemben szintén a közvetítés mechanizmusai , csatornái. ElsQsorban a professzionális kultúraközvetítQ intézményeket (mqvelQdési ház mindegy, hogy hogyan hívják , iskola) kell tekintenünk. Ezek jellegüknél, manifeszt funkciójuknál fogva a nagy társadalom kulturális értékeit, tartalmait közvetítik, mégpedig fQleg az iskola nem jelentéktelen mértékben eleve központilag a nagy társadalom illetékes intézményei által meghatározott módon és tartalommal. Ugyanakkor azonban, ha jól mqködnek mármint abban az értelemben jól, hogy mindegyikük éppen egy adott helyi társadalom intézménye, akkor felelnek a helyi igényekre és szükségletekre. Vagyis megkísérlik a nagy társadalom értékeit, kulturális tartalmait úgy közvetíteni a helyi társadalom tagjaihoz, hogy ezzel egyben a helyi igényeket és szükségleteket is kielégítsék. Esetükben éppen ez a sajáttá modifikálás; ha ezt elvégzik, maguk is a helyi társadalom, mint kultúraközvetítQ közeg mqködési mechanizmusaként funkcionálnak.
*
Nem kétséges, hogy nagyon sok mindent lehet hozzátenni mind a közvetített kulturális tartalmak, mind a közvetítQ mechanizmusok kérdésköréhez. Ha valakinek kedve támad hozzá, és kiegészíti módosítja az általam mondottakat, megköszönöm. Hadd okosodjunk együtt!
PAGE 2
Hasonló témájú dokumentumok
- 2009-06-14 13:08:55
- 2009-06-14 12:53:44
- 2009-06-14 12:55:00
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Töltsétek ki a Tantárgyi adatlapokat a tantárgyak oldalain. Fontos lehet a tantárggyal kapcsolatos információ vagy az előadóval való egyszerű kapcsolattartás végett. Az adatlapot csak akkor módosíthatod ha az adott tárgyat a saját tárgyaidhoz adtad.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
