handoutok

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetFilmelmélet és FilmtörténetBevezetés A Kommunikáció és MédiatudománybaJegyzetekhandoutok

Bevezetés a médiatudományba



BevezetQ áttekintés 1.



1.A média / médium fogalma

Általános értelemben a( médium azt az anyagot jelenti, amelyben a kommunikáció elemeit alkotó jelek képzQdnek.

Szqkebb értelemben a médium köztes anyag közvetítQ . A( lényegi mozzanat: a közveítés. Az ilyen értelemben felfogott médiumok intézményesülhetnek is.



2. A reflexió szintjei

A( természetes beállítódás és a reflexió

a megfigyelések szintjei: elsQ,( második és harmadik rendbéli megfigyelés


laikus koncepciók: a( mindennapi élet szintjén megjelenQ leírások és megfigyelések.
Konszenzusok a médiával (Adott esetben kutatás tárgyát is képezhetik.)

önleírások: a( média mqködését tematizáló szövegek médián belül és kívül (etikai kódexek, önreflexív médiaszövegek, médiatörvények)

teoretikus koncepciók: a( tudományos diskurzusban megfogalmazódó, explicit módszertani elvek és fogalmak mentén definiált leírások



3. A média leírásait tematizáló legfontosabb kortárs (technológiai és/vagy kulturális) trendek és tényezQk

médiakonvergencia(
digitalizálódás(
a hagyományos( elektronikus média funkcióváltozása / a közszolgálati, tájékoztató médiamodell átalakulása
új újságírás (New Jorurnalism, We the( media)


----------

A média leírásait tematizáló legfontosabb kortárs (technológiai és/vagy kulturális) trendek

Médiakonvergencia (1.): digitalizálódás
kommunikációtechnológiai alapja: digitális adatstruktúra;( ez új kódokat is eredményez, azaz a médiatartalmak tárolásának, közvetítésének, létrehozásának és fogyasztásának új módjait.
1. numerikus reprezentáció, vagyis a matematikai leírhatóság;
2. modularitás, vagyis a médiatartalmak egymástól függetleníthetQ fragmentumok szerint történQ szervezQdése, amely a folyamatos
változtathatóság, újrakeverhetQség alapja;
3. automatizálás;
4. variabilitás, vagyis a digitális médiumok azon tulajdonsága, mely szerint
azok nem fixáhatóak véglegesen és változtathatatóak;
5. transzkódolás, vagyis a kultúra komputerizációja, melynek során a kultúra tartalmait a számítógép (mint technológia és mint médium) ontológiája definiálja. A közös technológiai alapnak köszönhetQen az információ- és hírközlés, a kommunikáció addig egymástól elkülönülten létezQ területei egymásba nyílnak. (Manovich)
Egyszerre technológiai és kulturális( változások; transz- és intermedialitás, virtualizálódás

Mindez egy új média (és nyilvánosság) fogalom felé mutat.
fontos metaforák: cybertér,( rizóma
Cybertér. Közmegegyezésre épülQ hallucináció, melyet minden országban törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak meg naponta, egészen a számtani alapfogalmakat tanuló gyermekekig... Az emberi világrendszer összes számítógépének tárolóiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen összetettség. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatgalaxisok és adatcsillagzatok.” (W. Gibson)
Rizóma:
„1° és 2° A kapcsolódás és heterogeneitás elvei: a rizóma bármely pontján kapcsolódhat és kapcsolódnia is kell bármely más rizómával. E tekintetben teljesen különbözik a fától vagy a gyökértQl, melyek rögzítenek egy pontot, megszabnak bizonyos rendet. [& ] 4° Nem-jelentQ szakadás elve: a túlságosan jelentQs törések ellen, melyek struktúrákat választanak el, vagy áthaladnak bizonyos struktúrán. A rizóma bárhol megszakítható, bárhol megtörhetQ, hiszen vonalai mentén újból lesz. [& ] Amikor a szegmentációs vonalak elszakadnak, szétrobbannak, a rizómában törés jön létre, a törésvonal része a rizómának. [& ] Ugyanez igaz a könyvre [vagy médiaszövegre] és a világra: a könyv nem kép a világról, ahogy azt egy mélyen gyökerezQ hit sejteti. A könyv rizómát alkot a világgal, a könyv és a világ nem-párhuzamos módon fejlQdnek [& ]. A bináris logika függvényébe illeszkedQ utánzás nem igazán megfelelQ fogalom az egészen más természetq jelenségek megértéséhez. (Félix  Guattari)


Médiakonvergencia (2.): ökonomizálódás
standardizált mqsorkészítés, licencek, stb; a médiarendszer( egésze
strukturálisan a közszolgálati logika felQl a kereskedelmi felé mozdul

Az elektronikus média (és a nyilvánosság) újabb( szerkezetváltozása
relativizálódik a hírérték (valóság/fikció,( objektivitás/szubjektivitás kánondefiniáló megkülönböztetéseit átírja az news show ; politainment,(infotainment; a mqfjkánon erodálódik (hírmqsorok edutainment stb. Referencia helyett polykontexturalitás.
módosul az( adó- és befogadószerepek(újságíró kapuQr szerepe; helyette: We, the Media relativizáldása
a média önleírása szintjén (is) megjelenQ modell a( multipont-végpontok (csillaghálózat) helyett a tényleges hálózat képzetét deklarálja; /web 2.0: a hálózat maga lesz a médium/
a nyilvánosság, mint a( referenciális kontroll tere helyett médiatér (cyberspace) mint a tartalomképzés médiuma
a média transzparenciájának hite eltqnik; a média többé nem pusztán( csatorna hanem a tartalomképzés saját szemiotikával rendelkezQ tere
----------------------------------------------------


A média technikaelméletei
(McLuhan, Kittler)

Technika: általános értelemben: technológia: a technika((infrastruktúra, gépek, apparátusok, hardware tudománya, illetve a szimblumalkalmazó mediális technika


A technikai médiaelmélet olyan berendezéseket (mentés, közvetítés és tárolás eszközei) hangsúlyoz, melyek a a mediális tartalmat meghatározzák és formálják: a médium az üzenet.
(W 49)

Technikai médiumról akkor beszélünk, ha olyan, gépek és apparátusok által meghatározott valóságról van szó, melyet ezek nem pusztán reprodukálnak vagy leképeznek, hanem (másodlagos) médiavalóságot hoznak létre FLUSSER/ , olyan valóságot, mely át van járva az((fotó, film, computer). / apparátus által.

Minden (média)technika a valóság ezen újraformálása során rendszert hoz létre, melynek a komplexitását az egyén nem látja át; szubjektuma (mind ami a produkciót, mind ami a befogadást illeti) nem az egyes ember, hanem társadalmi-kulturális kollektívum.
A technikai médiumok saját részt bírnak a kultúra valóságelképzelésébQl. (w50)

A technikai innovációk mindig kulturálisak is: pl: daguerrotípia (1837); transzatlanti kábel (1858), elsQ filmelQadás (1895), drótnélküli távíró (1896), elsQ tv-szolgáltató (BBC, 1936)elsQ számítógép (1937/41) stb.


ipari forradalom: a gépek( mint az izmok technikai szimulációi, megváltoztatják a munkaviszonyokat és az emberek világhoz való viszonyát;
második ipari forradalom: megváltoztatja a( kommunikációs viszonyokat, vagyis az embereknek az egymáshoz való viszonyát [ J:vö: BECK: kockázattársadalom; a reflexív modernitás; a második rendbéli megfigyelés szintjén zajló változás stb.]

a kommunikáció-fogalom( tudatosulása:
1. lineáris modell
2. információ (üzenet) alapú kommunikáció
SUMMA: a z információ hálózata; a média



Ernst Kapp
(Grundlinien einer Philosophie der Technik, 1877.)

Technika: megszabadulás az állati állapottól; megszabadulás a természettQl a kultúra javára; ez a megszabadulás a „szervprojekció” (organprojektion) gondolati a kifejlesztett technológiák az emberi(figurájában van összefoglalva. idegrendszer projekcióiként vannak ábrázolva.
a szerszámhasználattól a( gépkonstrukción keresztül a modern komplex technikai rendszerekig: az ember részben nem-tudatosan másolja saját organikus berendezését, protéziseket hoz létre, hogy világhoz való viszonyát optimálja és kibQvítse. A technika: összeköti az egyes egyént az összességgel, egész az államig; minden kollektív a technika ennek megfelelQen(képzQdmény a testi szervezQdés leképezQdése; biológiai struktúrák analógiáját jelenti. [J: Város  test : Szókratész a Város filozófusa, Epiktétosz: a Város belül van, autarkhia: Qrizzük a kapukat.
A metafora végig jelen van a középkorban is; klasszikus retorikai figura lesz (vö. Kossuth; a nemzet félkarú óriás, agyaglábú óriás
((Szociológia: Durkheim Weber
Rendszerelmélet (homológiák)
funkcionális antropológia; Malinowski, Radcliffe-Brown,
evolúciós antropológia, Leslie White, Sahlins]

Kapp (és Hegel) hozadéka: a technika (és a média) mint a valóság létrehozásának eszközei; és ezáltal az ember önmegtapasztalásának eszközei
McLuhan: 1964,( Understanding Media fQ motívuma: minden technika testi szerveink meghosszabbítása, melyek a hatalom és a sebesség növelését szolgálják.


Újra: Hartmann, globális médiakultúra: technikailag definiált, szubjektumról leválasztott kommunikációs hálózat képzete: a történet megírható úgyis, mint ami nem tudatosan cselekvQ szubjektumokról szól: anonim technikatörténet

Harold Adams Innis

a médiumok: a kommunikáció( technikái, kiterjesztQi, materiális hordozói, melyek a szociális világ lehetséges értelemképzéseit meghatározzák; az adathordozás formáiról, és ezek társadalmi szervezet-beli hatásáról van szó.
két fQ típus; a kettQ közötti( egyensúlyra kell törekednie minden civilizációnak
az idQt uraló médiumok:( maradandóság, állandóság, ismétlQdés, középpont (pl.
kövek, piramisok, emlékezet-helyek )
teret uraló médiumok: terjedés, változás (pl a( nyomtatott sajtó)

Frank Hartmann:
A kommunikáció technológiai változását, melyet Innis olyannyira hangsúlyozott, komolyan kell vennünk annak érdekében, hogy felismerhessük: a média és a valóság viszonya nem csak abban áll, hogy adott kultúra által alkalmazott médiumok a kultúra realitását formálják és transzformálják, hanem abban, hogy a médiumok a kultúrában a maguk saját realitását konstituálják.”

Marshall McLuhan
(Gutenberg Galaxy, 1962., Understanding Media, 1964.)
Médiafelfogása
Média:
A valósághoz való hozzáférés technikai struktúrái; az összes artifícium, az emberi tevékenység valamennyi terméke (ruházat, pénz, villanyáram gerjesztette fény). Mindezek a technikák, szerszámok és környezetek az elsQ kQbaltától a számítógépes hálózatokig visszahatnak az emberre, az érzékszerveken nyugvó az óra: nem csak mérQeszköz, hanem létre is hozza az idQ(észlelésére. Pl.: ciklikus idQ)((képzetét, az azonos egyésgek egyöntetq lefutását (
Az ember világ-észlelése mindig függ a kultúra által realizált mediális technikától. Ezek a keretek meghatároznak szociális és pszichikai hatásokat, és ezek korszakszerq változásai (könyvnyomtatás, elektromosság) transzformálják a kultúra határait és A médium tulajdonképpeni üzenete saját struktúrája, és(formáit. lehetQség-horizontja.

az emberi test( technika (Média kiterjesztése
Média: az összes artifícium, az emberi tevékenység valamennyi terméke (ruházat, pénz, villanyáram gerjesztette fény). Mindezek a technikák, szerszámok és környezetek az elsQ kQbaltától a számítógépes hálózatokig visszahatnak az emberre, az érzékszerveken nyugvó észlelésére.
az óra: nem( csak mérQeszköz, hanem létre is hozza az idQ képzetét, az azonos egyésgek ciklikus idQ)((egyöntetq lefutását (

A Gutenberg-galaxis
( legfontosabb médiumok: fonetikus írás, könyvnyomtatás

írás(
A fonetikus írás nemcsak a tudattartalmak idQbeli és térbeli távolságokat áthidaló tárolására és közvetítésére szolgáló elsQ eszköznek minQsült, hanem egyúttal lineáris rendbe kényszerítette a gondolkodást azáltal, hogy a jelek egy azonosságot megQrzQ rasztert töltöttek ki; kiszorulnak a beszéd akusztikus jegyei ( fül helyett szem )
Akusztikus világ: egyidejq (egyszerre több hangot vizuális világ: lineáris (csak egymás után tudunk több pontot nyomon((hallunk) követni)

könyvnyomtatás(
szabványosított, egymás után sorakozó betqk egységes írott nyelvek.(
vizualitás,((hallás, tapintás, törzsi ember tipografikus ember : aki magára van hagyva a szöveggel; individualizáció koncepciója;

mindez együtt (linearitás, szabványosítás,( individualizáció): futószalag, ipari termelés

Mindennek vet véget az elektromosság kora
Az elektromosság paradigmaváltása: a média a masszázs
( a nyugati társadalomra tartós hatást gyakorolt közvetítQ közegként a fonetikus a XX. század közepe óta változás; az(írás és különösképpen a könyvnyomtatás; írás átadja vezetQ szerepét az új elektronikus médiának
.
Az elektromosságon alapuló média a távírókészülék, a rádió és a televízió teljesen új szintjét képviseli a narkotizáló mediális környezetnek;
mechnika);(Megszqnik a linearitás (
Az elektromosság leküzdi a teret és az idQt: egész világot átfogó hálózatot képez (mint az idegrendszer).
Korábbi médiumok egyes funkciókat választottak le (amputáltak), az elektromosság a központi idegrendszert és a tudatot amputálja (a média a masszázs: az észlelést alakító masszázs)
Optimista volt: az ember kiteljesedését, elmélyülését várta mindettQl (a racionalitás meghaladását); rugalmasság, life long learning, stb

Fontos: a „törzsi ember”( visszatérése;
egyének és érzékszervek reintegrációja; ahogyan a törzsbe,( globális struktúra(úgy vagyunk az elektronikus hálózatba is beleágyazódunk; részévé válunk (Global Village)





Frierdrich Kittler

Technikai újítások kizárólag egymásra vonatkoznak: NINCS EMBER A GÉPBEN McLuhannál van; ld. „kiterjesztés”

A média nem az ember kiterjesztése, hanem az ember a média kiterjesztése; vagyis a viszony kölcsönös (vö. a lelket a technikai médimok modelljei és metaforái szerint képzeljük el).

LejegyzQrendszer:

Technikák és intézmények hálózata, mely egy adott kultúrában a releváns adatok feladását, tárolását, feldolgozását szolgálja

LejegyzQrendszer 1800: tipográfiai lejegyzQrendszer
- szövegek, partitúrák
- szerzQség, kiadó
- mechanizálódás, standardizálódás, normák
- linearitás

az írás feltalálása; fonetikus( írás, mint absztrakciós médium,
Az írás képes az élQ szó többé-kevésbé( pontos rögzítésére és tárolására; ami mondunk, le is tudjuk írni.
Az írás( képes tárolni egy-egy közösség legfontosabb történeteit és más szövegeit, vagyis hagyományait, törvényeit. Ezek a szövegek határozzák meg az együttélés szabályait: tulajdonképpen ezek a szövegek határozzák meg a közösséget magát. Ha ezek a szövegek le vannak írva, a közösség sokféleképpen viszonyulhat hozzájuk: archívumokba, könyvtárakba, múzeumokba helyezheti. Ezek az írások testesítik meg a közösség tudását.
Csak és kizárólag az írásnak köszönhetQen lehetséges az( a fajta jogi szabályozás, mely szerint mi is élünk. Továbbá úgy tqnik, a tudás tárolásának és átadásának legfontosabb kerete szintén az írás.
Az írás( mondatokból áll. Vagyis: egy vonalban haladó (lineáris) egységekbQl, vagyis szekvenciákból. Ha egy közösség ismeri az írást (a betqírást), ismeri a mondatalkotásnak ezt a modelljét is. Ez a modell azután az idQ szemléletének alapjává is válik: így jön létre a történelmi idQ képzete. Csak és kizárólag az írásnak köszönhetQen lehetséges a történelmet (közösségünk múltját) olyan módon elgondolni, ahogyan például mi az iskolában tanuljuk.

az írás( mechanizálása a nyomtatás által: definiálódik a modell, mint a
kommunikáció modellje: feladó  kód(írás)  üzenet  befogadó


LejegyzQrendszer 1900
- fonográf, gramofon, film, TV, rádió: KÉP

a fotó- és( fonográfia megjelenésével megtörik az írás tároló- és közvetítQ-monopóliuma; ez a digitális kódolással teljesedik be; az írás, számolás, hangok és képek különbség nélkül technikailag elérhetQek
> technikai képekrQl a 19. század közepe óta beszélhetünk. Paul Delaroche 1839-ben, a daguerrotípia kapcsán megállapítja, hogy a fetésszet (legalábbis a valóságot imitáló festészet) halott, eljött az új képek korszaka. Ezek az új képek (a daguerrotípia, a fotó és aztán a többi) már nem imitálják, vagyis saját eszközeikkel újrateremtik a valóságot, hanem közvetlenül mutatják meg azt: a fényképezQgép lemezén nem a festQ helyez el jeleket, hanem maga a valóság vetül rá és rögzül ott.
> A technikai képeket tehát a valóságot nem mágikusan újrateremtQ médiumnak tekintik, mint a lascaux-i barlang képeit például, hanem a vlóságot közvetlenül megmutatni képes médiumnak.
( >1839-bQl származó idézet a Társalkodó címq magyar lapból:
o A daguerre-féle ábrázolatok valami egészen más. Itt a természet maga ismétli magát, itt minden mutatvány maga a természet
A( fénykép mint médium tökéletesen átlátszó: ahogyan az ablaküvegen keresztül látjuk a tájat, úgy látjuk a fotón keresztül is annak témáját, a képet.
A( szöveggel szemben itt nem látható a kód: mintha közvetlenül a világba pillantanánk bele. Érzékeltesse ezt egy idézet Paul ValérytQl:
o A fotó föllebbenti a fátylat a nyelv azon hiú ábrándjáról, hogy képes lenne a legcsekélyebb pontossággal visszaadni egy látható tárgy fogalmát
MindebbQl( következik, hogy a tömegkommunikációban, a sajtóban a fotó sajátos szerepre tesz szert: nem pusztán illusztrál, hanem bizonyít is. A fotónak hiszünk (jóllehet átvernek): ablak a világra, mert láthatatlan a kódja.
Távíró
Salisbury márki 1889-ben: „[a távíró] egyetlen hatalmas egésszé kovácsolta az emberiséget, hiszen mindenki láthat mindent, ami csak történik a világban, hallhat minden kimondott szót, megítélhet bármiféle po¬litikát – és mindezt azonnal, késlekedés nélkül.”
Frank Hartmann:
nyilvánvalóvá vált, hogy üzenetek bármilyen küldönc fizikai közvetítésétQl teljesen függetlenül is el tudják érni címzettjeiket. [kiemelés tQlem  T. B.] Az elektromosságra épülQ modern hírközlési technika olyan kommu¬nikációkat tesz lehetQvé, melyek feladóikat és befogadóikat új módon szervezik meg. A „kommunikáció” az ipari korszakban a cserére vo¬natkozó kifejezés volt, kevésbé a megértés, mint inkább az általános árucsere értelmében. […] A kommunikáció mint árumozgás helyett a telekommunikáció, mint információmozgás [koncepciója jelenik meg]





LejegyzQrendszer 200
- digitalizálódás, computer
-



-------------------

Kritikai elméletek és médiaelmélet 1.
Walter Benjamin

bevezetés
Flaneur : a modernitás vándorló tekintete: a tárcaíró, kószáló nagyvárosi ember (Baudelaire)
Ágai Adolf (Náday Ezüstös, 1865):
Egy szuszra beszél ZoroasterrQl s ruhaporolásról, mondják e fegyelmezett gondolkozók, aztán belekapaszkodik a kukoricaföld poézisébe s pipát rajzol Apollo szájába, útközben leírja egy varrólány halálát s nyakába akasztva Humboldtot, egy koppantó siralmait fqzi a kor haladásához. Pedig ilyen, vagy ehhez hasonló a tárca. Szól mindenrQl a világon et quibusdam aliis, könnyelmqn de híven, röviden, tarkán, búval s kacajjal, sokszor enszivének, ritkábban másnak vérével, saját elégtételére s mások bosszuságára, nagyravágyás nélkül és fizetésért

Ernst Eckstein 1867
A tárcaíróhoz tartozik az egész világ. Az Q szemének mintegy szellemi optika mqszerének kell lennie, ami megQrzi Qt attól, hogy bármikor is az anyag hiányáról kelljen panazkodnia, és a samsarára panaszkodjon, hogy az szegény érdekes tárgyakban

Médiaelmélete:

Materialista esztétika: társadalmi viszonyok: materiális és ideológiai viszonyok
Materiális( viszonyok: anyagi produkciós és reprodukciós folyamatok;
az elsQdleges, primér feltételek; a társadalom gazdasági alapja
Ideológiai viszonyok:( felépítmény (politikai, jogi, morális, filozófiai
nézetek és intézmények
Materialista esztétika: Benjamin végig a mqvészet-rendszer keretei között marad, ennek mediatizálódását elemzi


A mqvészet mint a felépítmény része; ami determinálja: gazdasági struktúra, tulajdonviszonyok

McLuhan), hanem((A média elemzése ezért nem immanens ( az Qt beágyazó társadalmi-történeti folyamatokba ágyazott /a materialista történetfilozófiába/.

A mqvészet determináltsága szükségeszerq, de nem automatikus. Benjamin szerint a 30-as években elmozdulás figyelhetQ meg a kettQ között;

a média megjelenése a mqvészet területén: a kultúra is megnyílik az iparosodás (az alap) számára; a film a kulturális rendszert egy más a(területeken már lezajlott fejlQdéshez, a kapitalizmushoz igazítja hozzá. mqvészet anakronisztikus ; ez kiderül pl. az önleírásából is, mely olyan kifejezések köré épül, mint egyediség, zseni, originalitás, teremtés ; idealista reprodukálhatóság; vö. Manovich]((esztétikák [

Ezért fontos a média fogalma:
Benjamin számára nem használhatóak az idealista esztétika kulcsfogalmai, mert korábban rekonstruálta a politika (fasizmus) és az esztétika kapcsolatát

A reprodukálhatóság: a manuális reprodukció „mániája mely az eredetit kvalitatíve kitqntette, egyre inkább háttérbe szorul a technikai reprodukálhatósággal szemben (fametszés, könyvnyomtatás, litográfia, fotográfia, film), míg 1900 körül a mqvészet elsQsorban reprodukálhatóvá (médiatartalommá) vált.
Az idealista önleírás és a technológiai tények már nem fedik egymást. SQt, reprodukciós eljárások ill reprodukcióhoz kötött mqalkotások mint mqvészeti eljárások ismerQdnek el.

Média = reprodukciós technika mely mqvészeti technkiává (Kunsttechnik) válik. Vö. csatorna-metafora!!! . A médium hosszantartó és irreverzibilis változást okoz a mqvészeti rendszerben (kvalitatív is)

MitQl irreverzibilis a változás? Az AURA elvesztésétQl.
A mqalkotás aurája (ez is materialista fogalom!!!): az itt  és-mosthoz kötöttség, mely a mqalkotás egyediségét definiálja; a mqtárgy szingularitása oda: a filmnek nincs eredetije, csak néhány kópiái, és mindegy, hol vetítik le.

AURA (id.)
Az itt és most adja a mq valódiságának fogalmát& A valóság egész területe kivonja magát a technikai (és természetesen nem csupán a technikai) reprodukálás alól. [2] Míg azonban a valódi mq megQrzi teljes tekintélyét a manuális sokszorosítással szemben, amit rendszerint hamisításnak bélyegez meg, addig a technikai sokszorosítás esetében nem ez a helyzet. Ennek kettQs oka van. ElQször is a technikai sokszorosítás az eredeti mqvel szemben önállóbbnak bizonyul, mint a manuális& Másodszor a technikai sokszorosítás az eredeti mq képét olyan szituációkba hozhatja, amelyeket még az eredeti mq sem érhet el.


ingadozni kezd a maga a dolog autoritása; Ami itt hiányzik, azt az aura fogalmában foglalhatjuk össze, és azt mondhatjuk: a mqalkotás aurája az, ami a mqalkotás technikai sokszorosíthatóságának korában elsorvad. E folyamat szimptomatikus; jelentQsége túlmutat a mqvészet területén. A reprodukció technikája - így lehetne ezt általában megfogalmazni - leválasztja a reprodukáltat a hagyomány birodalmától.

A tömeges elQadódás (Vorkommen) megváltoztatja az esztétikai tárgy státuszát és ezzel együtt a recepciót is.
Az aura megjelöli a produkció, a(Eredetiség és egyediség termék és a befogadás kompexumát
Produkciósmód: zseni (szekularizált( teremtQ ; mint ilyen elmondhatatlan,
leírhatatlan)
Produktum: zárt( totalitás, Mq
befogadás: nem elemzés, hanem kontempláció(
[j: Ritualitás]

Ez törik szét az aura elveszésével



Megváltoznak az észlelésstruktúrák. A média tehát az észlelés struktúráinak a társadalmi transzformációjának az ágense. Az auravesztés a mqvészet racionalizáØÚ

ú
ü
Œ
Ž




<
>
^ ` 68Z\z|€‚,.ìî (%*%*&,&¬&®&x'z'f(h(œ(ž(Œ)Ž)º*¼*ö+ø+¾-À-Â-0 0æ4è466ë6ì6j:k:Ò:Ó:@>B>l@m@n@«AB@EBEGG G¢G¼H¾H„M†MôåôåôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÇÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÇÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖ jßðh^h CJOJQJaJ jàðh^h CJOJQJaJ jØðh^h CJOJQJaJh^h CJOJQJaJNÊKýÊKþ†MÄMÆMÈM’P”PôPöP
Q

Q|S~S.T0T2TˆTŠTUU”X–X˜XÞXàXjYlY†YˆYhZiZùZúZž\ \¤^¦^/b0bzb{bbbØfÚfjglghhpjrj k¢k$o&oÄpÆpˆwŠwyy0z2zx|z|PRrŽtŽÈÊÌ””– –
–R¨T¨ ©ôåÖôÖôÖôÖôÖôåÖôÖôÖôåÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÖôÇôÇôÇôÇôÖôÖôÇôÇôÇôÇôÖôÖôåÖôÖôåÖôÖô jØðh^h CJOJQJaJ jàðh^h CJOJQJaJ jßðh^h CJOJQJaJh^h CJOJQJaJN ©©š©œ©ªª¼«¶²·´·Ê·Ì·Î¸Ð¸^¹`¹l¹n¹b»d»f»h»ø»ú»z¼|¼½½D¾F¾â¿ä¿,Â.Â0ÂvÄxĺļÄøÇúÇÈ È¬È®ÈâÈäÈ\Ë^Ë`ËjÌlÌxÍzÍ>Ñ@ÑVÓXÓÕ
ÕØ Ø¶Û¸ÛRÜTÜç çöéøéØìÚìîîŽïïHñJñ|ò~ò:ô<ôZõ\õh÷ñåñåñåãåñåñåñåñåñåÔåñåñåñåñåñåñåÔñåñåñåñåñåñåñåÔñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñåñå jßðh^h CJOJQJaJUh^h CJOJQJaJ jàðh^h CJOJQJaJTlódása; a média pedig racionalizációsstratégia
Megváltozik a produkciósmód, a produktum, és a recepció
A kontempláció átérzQ befogadásával szemben racionális mechanizmusok kerülnek a középpontba
produkció: iparilag(
recepció:( racionális, tesztelQ elemzés
(bár van bizonyos reauratizáció: a sztár)

Mi is történik? Az észlelésstruktúrák megváltozásával a( valóságfogalom változik meg!!!!
lokális (itt/most) referencia helyett( Kurt(kontextuális referencia jelenik meg; egy más logika. HANNERZ!!! Cobain



Benjamin valójában a mediális formát elemzi; a tartalom gyakorlatilag nem számít (techno-optimizmus: nem befogadó tömeg, hanem: közönség!!!!)

tömeg helyett: a közönség, mint( (Egyén szintézis

Közönségképben foglalható össze az értelmezés kritkai( szabadsága stb.


Gabriel Tarde: A vélemény és a tömeg (1901)

( Tarde: a közönség elsQ médiaelméleti koncepciója;
A közönség már nem hely /( idQ-fixált testetlenített, a recepció mediaálisan közvetített egyidejqségén nyugszik; a tömeg a testi jelenléten alapul
Más az inklúzió lehetQsége:( csak egy tömegnek lehetünk a részei, de több közönségnek



--------------------------------

Kritikai elméletek és médiaelméletek 2. Max Horkheimer / Theodor W. Adorno


A Frankfurti Iskola klasszikusai

(Szintén nincs médiaumfogalmuk; kultúripar
Nem a médiatechnológiát célozzák meg, hanem a tartalmakat és az esztétikai struktúrákat


Különbség Benjaminhoz képest: ott az auratikus mqvészet /nem-auratikus média (a forma szintje) képezi a Adorno / Horkheimer: tartalmi differenciákat keresnek:((fQdifferenciát mqvészet/média (kultúripar) megkülönböztetése

Kiindulópontjuk a felvilágosodás programja, mint az autonóm, szabad individuum programja (kiszabadulása vallás stb. béklyóiból)
A felvilágosodás programja szerintük félrecsúszott:
A 40-es évek 3 fQ társadalmi tapasztalata: késQi( mind totatlitáriusan szervezett(kapitalizmus, fasizmus, sztálinizmus társadalmi rendszerek, melyek a szabad mqvészet és az azt létrehozó és fogyasztó szabad szubjektum ellen vannak, holott a felvilágosodás éppen a szubjektum nagykorúsítását tqzte ki céljául.

Mindebben játszik jelentQs szerepet a média, mint a felvilágosodás egyik fontos deformációja/deformátora, a (normatív módon elgondolt) mqvészet ellenpontja
a média-kép ezért negatív és( a vallás helyére(töredékes; nem-mqvészet; A média valójában a nép ópiuma drótnélküli( nép ópiuma : szentlélek (lép, mint rendezQelv, rend ( sugárzás)
A rendet nem technikai struktúra jelenti, hanem a tartalmak konfekcionalizálása; sztereotipizálás, strukturális egyalakúság, szerialitás, redundancia

A rend ezen logikája (vö fasizmus stb.) az eltérések ellen individualitás, egyediség: a mqvészetben van (kritikai potenciál).((mqködik Csakis a mqvészet van a negatív totalitáson kívül; ez a reflexió egyedüli helye

technikai racionalitás, tömegtermelés; nem(Kultúripar (média) csak a gazdasági, hanem kulturális és privát reprodukció szintjén is érvényesülQ logika
ipari kultúra, kultúripar(a jelenkori uralom logikája
A kultúripar (tömegkultúra) megváltoztatja magas és könnyq mqvészet egymáshoz való viszonyát; átveszi az autonóm mqvészet formáit anélkül, hogy realizálná a kritikai potenciált, (nem auravesztésrQl van szó, hanem a kritikai potenciál elvesztésérQl)
Magas és könnyq mqvészet összemosódik a kultúriparban; kialakul a stiluskonformitás és stíluskonzervativizmus
A kultúripar strukturális célja: a befogadókat a társadalmi-gazdasági rendszerhez igazítani a (strukturális konformitás által ( önszántukból)

Összefoglalás

korai fázis
a.; A társadalom gazdasági reprodukciójának szintjén: korai kapitalizmus/polgári társadalom
b.; A társadalom kulturális reprodukciójának szintjén: autonóm mqvészet/könnyq mqvészet
a (kritika)(VISZONY: b

KésQi fázis
a.; A társadalom gazdasági reprodukciójának szintjén: késQi kapitalizmus (totalitás logikája)
b.; A társadalom kulturális reprodukciójának szintjén: kultúripar
b (determináció és egyformaság)(VISZONY: a
Média = kultúripar: a mqvészet hanyatló formáját testesíti meg, és strukturálisan képtelen a kritikára (reflexióra)




---------------

Kritikai elméletek és médiaelmélet 3.: Kritika kultúrakutatás

Kritikai kultúrakutatás nem egységes paradigma;
Kritikai társadalomkutatás és kultúratudomány között
Ami közös: 1., bizonyos elméleti premisszák kultúra fogalma, kultúrkritika,((Frankfurti Iskola)
2. kutatási területek: osztálykülönbségek, gender-és rassz-problematika; marxista szemléleti alapok (Gramsci: hegemónia; Althusser: ideológia; Frankfurti iskola: kultúrkritika)

A kultúra fogalma
Raymond Williams:
Kultúra  whole way of life: formák és feltételek, melyek között a társadalom értékeket, normákat és jelentéseket strukturál és artikulál
Tagadja a magas  könnyq kultúra oppozícióját
Ezek a folyamatok
egyrészt intézményes formában( (média)
másrészt a hétköznapi életben (szubkultúrák, napi jelentéshasználat( stb.)
Ez régi; vö. NN

Érdekes, ezt maguk a médiatartalmak már a 19. század óta tudják : vö, NN tárca:

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem túlzás azt állítani, hogy az újságokat immár a mindennapi élelmiszerek közé számíthatjuk. Igen, ez a darab itatóspapír egy szintre került a vízzel, a kenyérrel vagy a hússal. Mint ezek, az újság is általános szükségletté váltak.
A színházat nélkülözheti az ember, a divat nem uralkodónQje minden osztálynak; az újságokhoz azonban mindenki odavonzva érzi magát, nagy és kicsi, gazdag és szegény.
Ugyanazzal az ellenállhatatlan erQvel hatol el a társadalom minden rétegéhez; senki sem tudja magát kivonni befolyása alól, tartozzék bármely társadalmi réteghez.
[& ] A nép nem merítheti bölcsességét könyvekbQl. Fáradtan a napi munkától és gondtól nem tudja egy könyv (gondolat)menetét követni, mely nem csupán ösztönöz a gondolkodásra, hanem meg is követeli azt. Az újság viszont felfogható képet ad neki a világ eseményeirQl, megismerteti a szellemi élet és a természet érdekességeivel, ünnepel vele a családi asztalnál, tanítja gyermeket nevelni, gazdálkodni (háztartást vezetni), s ami talán legfQbb érdeme, érdeklQdést kelt benne a nyilvános ügyek iránt.


Kultúra =Szöveg:
Nem az írásos kommunikáció fogalma,
tv- és rádióadások, játékfilmek, emberi cselekvések is tudnak vö. kvalitatív módszertani szemlélet, interpretatív(szövegek lenni ( antropológia);
Szöveg minden, ami jelek sorából áll.
Kultúra = jelentések hozzárendelQ gyakorlatai
A kritika arkhimedeszi pontját a KK nem a termékben (Adorno), nem is a termelésben (Benjamin), hanem a befogadásban (olvasás) találja meg.
A befogadás itt nem hermeneutikai értelemben áll, vagyis a tárgyból levezetve, hanem tárgy mellé hea befogadás(lyezQdik emancipációja
A szöveg és az olvasó kölcsönösen feltételezik egymást: a kontextusban találkoznak

A (média)szöveg megnyitása

A poliszémia feltételezésén alapul: a jelentés nem statikusan a médiatartalomban van, hanem a befogadás során rendelQdik hozzá, és ez a hozzárenelQdés nem kontrollálható alapvetQen a tárgy (a médiatartalom) felQl
vö. a tranzaktív( kommunikációfelfogás elutasítása; a jelentés a tárgy konstruálódó/rekonstruálódó értelemkontextusában képzQdik meg
író  kód  szöveg  kód  olvasó( HELYETT: szöveg  kontextus - olvasó (vö. Benjamin; a referencialitás, a rögzített, számonkérhetQ jelentés elutasítása)

Hall: kódolás/dekódolás
ezt fejezi ki Hall: a kódolás nem feltétlenül és( szükségszerqen esik egybe a dekódolással, nem szimmetrikusak. A hatalom az olvasói oldalon lokalizálódik
(KÓD: olyan rendszer, melyben jelek bizonyos szabály szerint rendezettek)
a médiadiskurzus egyrészt az intézmény,( másrészt a közönség által jön létre; társadalmi folyamat, mely bizonyos hatalmi kontextusba ágyazódik
3 különbözQ olvasási mód:
elQbbségi olvasási mód:( domináns/hegemoniális pozíció
Az uralkodó ideológiai rendszerrel kompatibilis; az olvasó teljesen azonosul a konnotatív jelentéssel ( elhiszi a híradót; hit)
a legyQzött (negotiated) pozíció: a befogadók elfogadják az( események és sziuációk domináns definícióit, de itt lehet kviétel, ellenkezés
az ellenzéki olvasásmód: mikor az elsQbbségi pozíciót ismeri,( de elutasítja, és a szöveget teljesen máshogy értelmezi



Tárgy tehát: a médiadiskurzus
AlapvetQen nem esztétikai megközelítés, hanem különbözQ médiahasználati stratégiákat különít el: a médiahasználat a jelentés rögzítése ( a kultúra csinálása : artikuláció)
(A jelentésrögzítés szabályai hatalom függvénye; konszenzusok döntik(hatalom (a kultúra aktuális állapota el, mi mit jelent, ezek alapja pedig: a hatalom)

FONTOS: más a médium, valójában TV-tartalmakról van már szó (vö. Adorno: rádió, Benjamin: mozi)

A kettQ közötti lényeges különbség a médiához rendelhetQ jelentések szintjén látszik:
Az esztétikai megközelítés (Adorno) a nem-esztétikaiként meghatározott médiatermékeket monovalensnek, azaz egyértékqnek tekinti: autamatikusan hozzárendelQdQ egyjelentésqnek; vagyis a tömegmédia termékei eszerint futószalagszerqen veszik fel egyetlen lehetséges jelentésüket; vagyis a jelentés maga része a médiaszövegnek, és nem az olvasás során rendelQdik hozzá (vö. a médiaszöveg nem önálló autonóm ); nem is mozgathatóak át más kontextusokba és hamar elöregszenek.

KK: a médiaszövegek nem monovalens struktúrák, hanem Qket is jellemzi alapvetQen a poliszémia; még a legostobább anyag is végtelen interpretációk számára nyitott (vö. ECO: nyitott mq, és példa: Foucault inga: hogyan önállósul az értelmezés)
Barthes: olvasható  írható a médiarecepció(szöveg; John Fiske: elQállítói/producerly) szöveg szükségszerqen aktív folyamat. A tv-programnak a legpoliszémikusabbnak kell lennie, hiszen nagyon különbözQ csoportokat kell tudnia elérnie.

az( entográfia újrafelfedezése a médiaelemzésben(Fiske):
Az etnográfia tárgya, hogy emberek hogyan élik meg kultúrájukat. Értéke abban van számunkra, hogy segít elmozdítani a hangsúlyt a szubjektum ideológiai és textuális konstrukciójától társadalmilag és történetileg meghatározott emberek felé. Arra emlékeztet minket, hogy bizonyos konkrét emberek konkrét helyzetekben néznek és élveznek konkrét tévéadásokat.

A televízió a popkultúra tere, nem az esztétika, hanem az etnográfia szempontjából érdemes megközelíteni.


------------------------------


Konstruktivizmus és rendszerelmélet

A konstruktivizmus rövid története

A nyugati filozófiában alapkérdés, hogy létezik-e megfigyelQtQl független külvilág, realitás, vagy ez pusztán a mi értelem-érzékelésünk függvénye / eredménye

A független külvilágot posztuláló nézetek: realizmus, materializmus, esszencializmus  mi a dolgok lényege? (MI-kérdés; SEIN; ontológiai kérdés)

Ezzel szemben mindig lézetett egy ellenpólus: idealizmus, nominalizmus, konstruktivizmus - nem a dolgok lényege , hanem: hogyan történik a megismerés? (HOGYAN-kérdés; WERDEN; episztemológiai kérdés)

A mai konstruktivizmus filozófiai hagyománya: Kant, Vico, Schopenhauer (konstruált világ képzete)

A konstruktivizmus maga empirikus kidolgozottságában valójában az elmúlt évtizedek fejleménye. Nem marad a filozófia keretei közöt, hanem számos egyéb diszciplínában megjelenik.

( axiómák(Paul Watzlawick (pszichoterápia)
Gregory Bateson (biokibernetika)( az információfogalom mint kettQs differencia: a konstruktivista( információelmlélet alapvetése
második( Heinz von Foerster (kibernetika) ( rendbéli kibernetika; a megfigyelQ rendszerek elemzése; radikális konstruktivizmus: a környezet létrehozott
Umberto Maturana (neurobiológia)( autopoiézis fogalma; a kogníció (megismerés) számára nem a külvilág( leképezése, hanem egy eredeti nélküli világ aktív felépítése az idegrendszeren belül. Az idegrendszer operacionálisan zárt, mert mqveletet csak magában végez, és autopoiétikus, vagyis önlétrehozó, önteremtQ.
Ernst von Glasersfeld( radikális konstruktivizmus. Nem tagadja a az abszolút realitás((filozófia) tételezhetQségét, de azt állítja, hogy ezt soha nem tudjuk elérni: valóságaink valójában a konstrukcióink
rendszerelmélet;( Niklas Luhmann (szociológia) ( Bateson és Maturana belátásai a társadalmi folyamatok tekintetében mqködtetve: tételezhetQ a társadalom, mint operacionálisan zárt, autopoiétikus rendszer, mely további ilyen alrendszerekre tagolódik; Batesontól átveszi a forma fogalmát, mint kettQs differenciaképzés: a rendszerek egymást tartalmazzák a jelölt oldalukon
Siegfried J. Schmidt (irodalom- és( kommunikációtudomány)


A konstruktivizmus alapfogalmai és modelljei

A konstruktivizmus fQ kérdése: hogyan hoz létre egy megfigyelQ egy sui generis realitást, mely nem leképezése bárminek?
a kulcsszavak( ebbQl következQen: megfigyelQ, valóság versus realitás, konstrukció, autopoiézis, operacionális zártság, szemantikai önreferncialitás

MegfigyelQ
minden élQ élQ és megismerQ rendszer.( Általában nem használják az ember stb kifejezéseket; kognitív rendszerrQl beszélnek (Maturana), vagy cselekvQrQl (Aktant; Siegfried J. Schmidt) ami fontos: a rendszer-szemlélet: a megfigyelQ egymással kapcsolatban álló elemek operacionálisan zárt rendszereként van elképzelve.

Konstruált valóság vs. elérhetetlen realitás
pl Ernst von Glasersfeldnél van nagy szerepe ennek a( megkülönböztetésnek.
Valóság (Wirklichkeit): megismerQk/megfigyelQk által létrehozott fenomenális természetq valóság
Realitás: nem-megismerhetQ túloldala a valóságkonstrukcióknak

Konstrukció
A hétköznapi nyelvhasználat általában tartalmazza a tervszerq felépítettség aspektusát a konstruktivista diskurzus éppen nem a( ((mqvészet, építészet folyamatai) tervszerq, belátó, intetncionális valóság-teremtés, hanem a nem-tudatos, implicite lezajló folyamatokat érti konstrukción; vagyis pl. újságírói értelemben nem tudatos manipulálás (!!!)

Autopoiézis, strukturális kapcsolódás, operacionális zártság
Maturana fogalmai; rendszer, rendszerhatár, rendszer-környezet viszony

Viabilitás, validálás

A verifikáció/falszifikáció kérdése: hogyan állítható az ismeret helyessége? Nincs mód a verifikációra; Glasersfeld: Viabilitás, Maturana: validálás; nem a valóság, csak a tudomány határa érhetQ el.

Médiaelmélet

A média tradicionális modelljei realisták: egy valóságból indulnak ki, melyrQl szerintük a média tudósít, torzítja, stb. (hazudik)
A konstruktivizmus fordítva gondolja el: a befogadók aktívan létrehozzák a befogadói valóságukat a Fiske, CS)(médiavalóságból (
Az információtranszfer tagadása: az( információ nem rekonstruálódik (kódolás/dekódolás) hanem a kommunikátor által belsQ szabályok, biológiai feltételek és kulturális beágyazottság szerint teremtQdik.
Hírszelekció realista felfogása:(
A valsóágot események összességeként fogja fel, melybQl a média bizonyos elvek szerint szelektál; az ebbQl következQ hírek aztán befogadók diszperz tömege elé kerülnek.
Hírszelekció konstruktivista felfogása:(
Egyes befogadókból indul ki, mint a a valóságkonstrukció empirikusan meghatározható helyébQl; és ennek a befogadónak a médiatartalmakkal kiépülQ viszonyát vizsgálja. MásrészrQl az újságíró a cselekvQ, aki valóságokat konstruál, és az objektivitást is Q hozza létre
A konstruktivista ismeretelmélet alkalmazása: Nem-dualisztikus( médiaelmélet (Stefan Weber); nem-realista: nincs lehetQség szilárd elhatárolásra valóság és médiavalóság között; csak leírások vannak, melyek pillanatról pillanatra változnak; objektum-szubjektum (ill. valóság  médiavalóság) megkülönböztetése helyett eddig /so far/ leírás - innentQl /from now on/ leírás


Egy konstruktivista médiafogalom: Siegfried Schmidt

Valóságkonstrukció = autokonstitutív körfolyamat, mely 4 absztrakt instanciát tartalmaz: kogníció ( gondolkodás ), kommunikáció ( beszélés ), média, kultúra.
Kogníció / kommunikáció: személyes szint, egymástól elkülönítve futnak le, és a média / kultúra kollektív szintjei, a szociális környezet teszi lehetQvé strukturális kapcsolódásukat.
Kultúra: általános fogalom: cselekvési és értelmezési program

Média: kompaktfogalom , 5 összetevQ:
szemiotikai kommunikációseszköz (természetes( nyelv)
a kommunikáció materialitása (pl az újság)(
technikai eszköz a( médiatartalmak elQállításához és terjesztéséhez (pl computer, kamera)
( társadalmi szervezQdés médiatartalmak létrehozásához és terjesztéséhez (kiadók, tv-csatornák, jogi, gazdasági stb. feltételek)
maguk a( médiatartalmak



Rendszerelmélet (Niklas Luhmann)

ElQzmények

Rendszer fogalma: a tudományban a 18. (századtól használatos: egész, mely több mint részei puszta összessége ( emergencia)

Ludwig von Bertalanffy (általános rendszerelmélet): rendszer: egész, mely részekbQl áll,
nyitott /(helyek egymással kapcsolatban állnak. zárt rendszerek; nyitott: környezetükkel folyamatos csereviszonyban; zárt: el vannak zárva környezetüktQ

Norbert Wiener (kibernetika): önszabályozó rendszerek, rendszer / környezet
Megkülönböztetés

George Spencer Brown (logika): rendszer létrejötte: egy megfigyelQhöz rendelhetQ
megkülönböztetés által, mely egy jelöletlen térben (unmarked space)egy jelölt állapotot (marked state) egy jelöletlen állapottó (unmarked state) különböztet meg. /világ  rendszer  környezet/

Niklas Luhmann rendszerelmélete

a( rendszerek a környezethez képest fennálló differencia által elkülönített egységek, melyek mqveletileg zártak, és önreferenciálisak.
Mqveleti zártság: a rendszer mqködése definiálja saját magát. /tehát így zárt, de materiálisan pl. nyitott!!!/
Önreferencialitás: a rendszer elemei folyamatosan a rendszer más elemeire hivatkoznak
Paradigmaváltás: autopoiétikus fordulat; szociális rendszerek önreprodukáló rendszerek (autopoietikus rendszerek; kvázi-nyitottak gépek: allopoiétikus rendszerek)((

A kommunikáció és a médium fogalma

Kommunikáció: formaképzés, vagyis differencia felismerése: közlés/információ. Ha a differencia felismerQdik: megértés (akár félreértés). Ez újabb kommunikációk alapja lehet.

Médium: általában: a formaképzés anyaga; a jelöletlen tér
terjesztQmédium(
szimbolikusan( általánosított kommunikációsmédium: bizonyos értelemösszefüggések; pl: gazdaság: pénz; tudomány: igazság; politika: hatalom; vallás: hit; család: szeretet


A szociális rendszerek autopoietikusak: kommunikációkból állnak, melyek kommunikációkhoz kapcsolódnak (vö. Kittler, technika); és strukturális kapcsolódásban állnak tudati rendszerekkel.
A társadalmat valójában a kommunikációs (szociális) rendszerek alkotják;
Az ember Luhmann szerint operatív fikció: biológiai, pszichikai és szociális rendszerek nem lehet fQszereplQ , cselekvQ: ezért nem a cselekvés, hanem(konglomerátuma a /kommunikációs/ rendszer lesz az elmélet középpontjában (rendszerelmélet vs. cselekvéselmélet, mint paradigma)

Kilenc rendszer ún. funkcionális társadalmi alrendszerként differenciálódott a modern társadalomban: gazdaság, jog , vallás, mqvészet, tudomány, nevelés, család, tömegmédia. (bináris kódok mentén határozzák meg magukat)

Rendszerelmélet a médiatudományban

Frank Marcinkowski: újságírás mint autopoiétikus rendszer
hozzá tartozó szimbolikusan általánosított kommunikációsmédium:( publicitás
bináris kód: nyilvános/nem nyilvános(
( szerepdifferenciálódás: újságírók/publikum
funkció: lehetQvé tenni az( alrendszereknek az ön- és másmegfigyelést;

Niklas Luhmann: A tömegmédiumok realitása;
Kód: információ/nem-információ

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/1 3. előadás 4. gyakorlat a csoport ásványok aszalós lászló biotechnológia cisco descartes eloadas eu tételek europai uniós ismeretek fizika1 fizkém fogalomtár forgó mozgás földtan gamf gazd.töri tétel6 gazdaságtörténet gén geodézia gyep növényzet java jog juh kereskedelem kidolgozott anyag kivágó lyukasztó szerszám tervezése kiválasztás közgazdaság közjog külgazdaságtan különleges épszerk marketing tétel másabb médiakutatás mikrobiológia opkut oszlop pszichológia regterv szám számtek szigetelés tanári jegyzet urbanisztika vállalkozás vésés vizsgazh