klassz magyar

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarMagyarKlasszikus Magyar Irodalom Előadás I.klassz magyar

A felvilágosodás korának magyarországi irodalma
(BTK, Aud. Max., K 10-11, Hász-Fehér K.)
- felvilágosodás: 1830-as évekig; késQbb folyamatos visszanyúlás ehhez a korszakhoz (Babits: Új Leoninusok; Weöres Sándor: Psyché; Arany János, Fazekas Mihály: Ludas Matyi stb.)
Bessenyei Tariménes utazásai c. mqve pl. egy huszadik századi posztmodern regényhez hasonlít
- kevés mq és szerzQ kerül be a kánonba ebbQl az idQszakból: Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Katona József; pedig számos kézirat és nyomtatvány maradt fenn a korból, szöveggazdagság jellemezte  ezek még felfedezetlenek, erre irányul ma számos kutatás
- szorosan kötQdik a korabeli viszonyokhoz, valósághoz, életrajzokhoz stb., ezek szükségesek a minél tökéletesebb értelmezésekhez ’! erQs a referencialitás
pl. alkalmi versek (ilyen Csokonai életmqvének ¾-e!), személyhez írt ódák stb.  ezek megértéséhez hiányzik általánosságban a háttértudás, pl. Batsányi János: Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére Orczy László fQispáni beiktatásáról szól Abaúj vármegyében
Abaúj vármegye állít elQször fQispánt II. József halála után  II. József rendeletében a vármegyéket megszqnteti, 10 körzetre/régióra osztja fel az országot (regionális, területi igazgatás); a vármegyéket korábban az autonómia , a Habsburgokkal szembeni viszonylagos önállóság jellemezte; de II. József halálakor visszavonja a rendeleteit ( abaúji fQispán-beiktatás, örömünnep
Batsányi Orczy LQrinc házában nevelQ, aki Abaúj vármegye fQispánja, ezáltal tiszteleg elQtte
a korona visszahozatalakor is ünnepségsorozat
korabeli nyelvhasználat: Tekintetes nemes
stb.
- a szerzQk általában kötetekben gondolkodnak ’! megkomponálás, pl. Berzsenyi: a köteteit alárendeli a kötetkompozíciónak, legalább négyféle szerkesztési elv figyelhetQ meg nála
- mellékszövegek fontossága (elQszó, ajánlás, mottó stb.)  szándékosan is elmaradhat, mert ekkor szinte kötelezQ vagy értelmezhet, újraértelmezhet stb.
- mi a vers? vitája: ki kell nyomtatni vagy az is elég, ha valaki leírja? ’! szövegfogalom változása
- fordítások szqkített és bQvített értelemben: szöveg jobbítása, Batsányi: ragaszkodni az eredetihez, Kazinczy: mindent le kell fordítani
A Besenyei György Társasága:
- 1772-Qt tartják a felvilágosodás szimbolikus kezdetének, ekkor jelent meg Bessenyei Ágis tragédiája c. mqve több másik mqvével együtt
- 1777. elsQ magyar szerzQi antológia kiadása: A Besenyei György Társasága ’! korszakalkotó
testQrírók: Bessenyei György, Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor (Bessenyei Sándor)
költQi levelezés kialakulása Bessenyei és Barcsay között akkor, mikor Barcsay kilép a testQrírók közül: versek, verses levelek, vegyes levelek (próza + vers), majd késQbb mások is csatlakoznak ehhez a levelezéshez: Orczy LQrinc (Ányos Pál)  Bessenyei ezekbQl a levelekbQl állít össze egy kötetet
5 szerzQ (Bessenyei, Orczy, Barcsay, Báróczi, Szluha) + 2 jelentQs figura (Ányos, Kreskay)
- Bessenyei György (1747-1809):
a Nyírségben született, 1755-tQl 60-ig a sárospataki kollégium diákja, de nem járja végig, 1760-ban gazdálkodik
1765-1773., Bécs: Mária Terézia testQrsége  vidékiségébQl származó hátrányát 6 év alatt leküzdi és hatalmas mqveltségre tesz szert (francia, angol, német nyelvek + irodalom és filozófia), Mária Terézia kinevezi a bécsi könyvtár igazgatójává is
1773-ban saját kérésére elbocsátják a testQrségbQl, 1777-ig a hazai protestánsok udvari ügyintézQje lesz
1777. Ratio Educationis rendelete ’! ellentét a protestánsokkal, megvonják tQle a támogatást
1779-ben katolizál, Mária Terézia udvari fQkönyvtárosnak nevezi ki
1780-ban II. József megvonja tQle ezt a címet, elkezd kereskedni a megélhetése érdekében, de 1783-ra vissza kell költöznie Magyarországra: eltqnik a nyilvánosság elQl, Szabolcs és Bihar megye ’! bihari remete
- Orczy LQrinc (1718-1789):
generális, tarnaörsi birtokos, báró; a kör legidQsebb tagja, vele indul a kötet
1763-ig katonai szolgálat (hétéves háború, osztrák örökösödési háború), 1767. Abaúj vármegye fQispánja, 1766 1771: egészségügyi kormánybiztos, 1774 1782: folyamszabályozási kormánybiztos; gazdálkodással is foglalkozott
fiai: Orczy László, Orczy István
óvakodott a nyilvánosságtól, nem publikált, verseit elzárva tartotta (költészetét kéziratokból ismerték), ám mégis kialakult körülötte egy kultusz  Bessenyei azzal a gesztussal, hogy az Q válaszlevelével indítja az antológiát, tulajdonképpen magát avatja költQvé
olvasási stratégiák:
Arany János: a belsQ kompozíciót hiányolja (ez viszont egy késQbb kor, a romantika követelménye) ’! additív költészet
Horváth János (20. század) szerint esszéköltészet
felvilágosodás korabeli költészet általános jellemzQje a szempontok váltogatása, sokasága ( laza szerkezet (~ Csokonai esszéversei: körbejárja az adott témát különbözQ szempontok váltakoztatásával)
pl. Orczy LQrinc: A bugaci csárdának tiszteletére
Csikósok oltárja, juhász kápolnája,
Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája,
Bolhák, egereknek, békák palotája,
Dongólégy, darázsok, szúnyogok bárkája!

Ki tett téged ide világnak csúfjára?
Ki állíttatott fel sok gazdák kárára?
Nem vagy te vendégház korcsma formájára, Sem jövQ, sem menQ utasok hasznára.

De mikor fergeteg támad a fellegben,
Zúz vagy havasesQ áztat köpönyegben,
Villámlás, csattanás rettent nyárközépben,
Tehozzád sietünk, szállást kérünk szépen. Együgyq eleink egy tálhoz ültenek
Asztalnál, egy házban együtt megfértenek,
Nem kárpitos ágyat, ponyvát kerestenek,
Együtt feküdtenek, fel együtt keltenek.

S akkor közelebb járt az igaz barátság,
Atyafi szeretet, jókedv és nyájasság,
Most hogy hozzánk béjött kölcsönös cifraság,
A szín megmaradott, eltqnt a valóság.

Ó csárda! becsesebb nálam te szegleted!
Béfogadsz, negyven is sokszor a vendéged.
Jobb szállásom vagyon nékem temelletted,
Szükségben nyugovást király is lel benned. elsQ benyomás megfogalmazása a látvány hatására
majd a csárda hasznát keresi
filozófia: összevetés a kastélyokkal ’! boldogságfilozófia
“!
elmejáték: asszociációk mqködése, mqködtetése - Barcsay Ábrahám (1742-1806):
erdélyi fejedelmi leszármazott (Kemény János erdélyi fejedelem)
1762-tQl testQr, majd 1767-ben katonai pályára lép ’! vándorélet ’! hatás a költészetére stílusilag és tematikailag is (költészet és háború viszonya), 1788-ban tér haza
1777-ben Q szervezi be Ányos Pált a társaságba: Nagyszombatnál állomásoznak, ahol Ányos Pál (aki ott tanul) felkeresi Qt
1790. erdélyi nemesi mozgalom, összeesküvés ’! letartóztatják, Laibach-ba számqzik, de nem tudnak semmit rábizonyítani, felesége járja ki számára a kegyelmet
a katonai életbQl kifolyólag kéziratos költészet és rögtönzések jellemzik  önarcképek a költészetében: megjeleníti a környezetét, vándorló katonai élet megjelenítése mint a költészet akadályozója, konkrétumok, naplószerq feljegyzések (datálás, helyszín megnevezése) ’! ezek az önarcképek mindig átlendülnek kultúr- és mqvelQdésfilozófiába
személyesség ”! korszak toposzai, allegóriái
- a kötet további szereplQi: Báróczi Sándor, Szluha Demeter
- Báróczi Sándor (testQr, költQ, fordító, regényíró):
erdélyi származású
szabadkQmqves, rózsakeresztesi ág ’! alkímia (önmagán is kipróbálja a kísérleteit, állítólag ez meg is látszott külsején)
szabadkQmqves alkimista regény: Rózsika
az irodalomban is állandóan kísérletezett: meghonosította azt a prózanyelvet, ami a kihagyásokra, a vágásokra épül (ezt késQbb Kazinczy továbbviszi, sokszor hivatkozik is Báróczira, Qt jelöli meg mestereként) ”! korra jellemzQ körmondatok
Marmontel-fordítások
a kötetben távolról van jelen, nem vesz részt a levelezésekben: Bessenyei bevesz tQle egy fordítást
- Szluha Demeter (máriavölgyi pálos szerzetes): latin nyelvq versben Bessenyeit költQként üdvözli ’! önlegitimálási gesztus Bessenyei részérQl
- a társasághoz tartoznak még, de az antológiának nem szereplQi: Ányos Pál, Kreskay Imre
- Ányos Pál:
pálos szerzetes
az egyik legtöbbet író tagja a levelezésnek, de mivel a kötet 1777-ben jelent meg, Q nem szerepel benne, ugyanis Q ebben az évben vette fel a kapcsolatot a társasággal Barcsay révén
1778-ban akadémiát tervez a társaság (Hazafiúi Magyar Társaság), Ányost jelölték volna ki nemtudomminek(
1778. kéziratos verseskötet (verses levelezésekbQl): Esztergály kódex, 1782. újabb kéziratos verseskötet: Akadémiai kódex
1784-ben meghalt, soha nem jelent meg kötete életében, késQbb kötetkompozícióit nem vették figyelembe, a kritikai kiadásban kronologikus sorrendet alkalmaztak
Ányos kiemelése késQbb ebbQl a körbQl és a többiek háttérbe szorítása, Kölcsey is elismeri, hozzá köti a hazafias szentimentalizmus, érzékenység megjelenését: tudós érdeklQdés + érzelmesség: A szép tudományoknak áldozott versek (1778)
% alkalmi vers: a nagyszombati egyetem Budára költözése alkalmából készült (Mária Terézia)  vízió megfogalmazása a magyar történelem tanítása során ( könnyezQ ifjak )
- narratívák a kötetben: többféle olvasata lehetséges, egyszerre vallomásos + irodalmi program + reprezentáció a kortársak számára
1. keletkezéstörténeti narratíva:
a) a Társaság szerkezetének elrendezQdése, tükrözQdése a kötetben ’! reprezentációs szerep
a kötet Orczy válaszlevelével indul, nem tartalmazza Bessenyei hívóversét, de immanens módon ebben benne van ’! a válasszal költQvé avatja Bessenyeit + kijelöli a társaság centrumát: Orczy létezQ körbe kapcsolódik be, a kezdeményezQ Bessenyei (központ)
de: Q avatja fel Bessenyeit költQként (Orczy a központ)
Orczy válasza: visszatérés a költészethez (Bessenyei révén, Bessenyei a központ)
megváltozott körülmények regisztrálása: csak barátként térhet vissza, hivatásos költQként, tudósként már nem (Bessenyei a központ)
( többszörös önlegitimálás Bessenyei részérQl
Bessenyei két válasza Orczynak: az elsQben társadalmi méltóságként szólítja meg (magázás), a második viszont költQtársként visszategezi
b) újfajta társaságeszmény, intézményesülés
a társaságszervezés újdonság az irodalomban (levelezés, verslevél, barátság kialakulása) + nemzeti és esztétikai szempontok érvényesítése
tudós társaság szervezési kísérlete (1788): Hazafiúi Magyar Társaság, de Mária Terézia nem hagyta jóvá  tervezete Bessenyei Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék c. röpiratában (+ Magyarság, Magyar nézQ)
2. mediális váltás narratívája: irodalmi szövegek közegváltása, hatáselvq irodalomfogalom kialakulása  3 kiemelt szöveghely:
a) Bessenyei Barcsay Ábrahámnak Orczy LQrincrQl:
Meddig kel még, barátom, Generális Báró Orczi után loposkodnunk, hogy el-rejtett munkajit kezébül ki-lophassuk, s nyomtatás alá adhassuk? Olvastad munkáját, tudom, meljet versekben a szabadságrul irt, hol született nyelvének s elméjének mélységét, nyájasságát olj szép méltósággal adja elQ. Két kis Levelét, melj nagy szivének leg-kisseb probája ki-adtam, mint láthatod; meljel azt jelentem szerzQjöknek, hogy a Gondviselés a’ nemes és mélj lelkeket nem azért teremti, hogy magokat el-rejtsék, hanem, hogy fényekkel magokat világositván, tanitásaikat földünkön halhatatlanná tegyék. [...] Mond-meg az irónak, hogy ha érdemeivel Hazája Magyarainak ki-nyomtatott munkáiban nem szólgál, s’ ekként a’ Párnássus alatt annak szüzeinek nem áldoz tehát ki töröljük nevét a’ jó polgárok és Poéták társaságábúl.” ’! nyomtatott irodalom fontosságának kiemelése, hatáselvqség mint cél megfogalmazása (Orczy nem adja ki a mqveit)
b) Bessenyei mqveinek megjelenése alkalmából Barcsay gratulál barátjának, akitQl egyszerre 3 kötetet kapott meg
c) Báróczi Sándor publikációs tevékenységének kiemelése: Q kiadja a fordításait (Cassandra, Marmontel) ’! példaként, ösztönzQleg állítja fel
a mediális váltás szempontjai: irodalomfogalom változása (kéziratos alkotásból nyomtatott alkotás)
szerzQfogalom változása (szerzQ a nyomtatott munka szerzQje)
rendszerfogalom változása (magányos alkotásból intézménybe tagozódó alkotás)
szövegfogalom változása ( lezárt szövegek)
funkcionális változás (hatáselvq irodalomfogalom kialakulása)
nyelvfogalom változása (standard köznyelv, melyet Akadémia hoz létre)
3. személyes narratíva: Bessenyei személyes filozófiai válaszkereséseinek története
Orczy és Bessenyei levelezése: Bessenyei állandó filozófiai kételyeit fogalmazza meg, állandó kérdésfeltevés, Orczy önmérséklésre inti ill. kitérnek a válaszok elQl
Barcsay és Bessenyei levélváltásai: Barcsay a filozófiából való kilépésre, az élet élvezetére szólongatja ( elmagányosodás, magának válaszolja meg kérdéseit
Bessenyei György
- alkotói, majd publikációs periódusok jellemzik pályáját: több mqvet jelentet meg egyszerre
- 1772-ben három drámája jelent meg: Hunyadi László tragédiája, Buda tragédiája, Ágis tragédiája  mindhárom az uralkodás kérdése köré épül
- felvilágosodás kori eszmények beépülése a drámákba: klasszicista követelmények (pl. hármas szabály) + érzékenység (párbeszédek) ’! érzékeny klasszicista dráma
- kísérletezik, minden mqnemben és sok mqfajban alkot, nem ismétli önmagát
- röpiratai az irodalom infrastruktúrájának és intézményrendszerének átalakításáról szólnak
- 1783-ban hazaköltözik Magyarországra, eltqnik az irodalmi közéletbQl, pl. Batsányi úgy beszél róla, mintha már nem élne  eközben ír, de nem publikál: utolsó alkotói szakaszának mqveit elküldi Kazinczyhoz bírálatra, aki átdolgozást javasol neki, ugyanis addigra már új irodalmi szemlélet és divat alakult ki, Bessenyei hangja már avíttnak számít ’! elmarad a 3. publikációs idQszak
- kisebb költemények:
Bécs, 6. martii 1777. 9 órakor reggel ( HYPERLINK "http://mek.oszk.hu/00600/00615/00615.htm#35" http://mek.oszk.hu/00600/00615/00615.htm#35)
a vers 3 képi szintre tagolódik:
a) képalkotás, a keret az ablak: Be gyönyörq idQ! jertek az ablakra ’! látvány, közvetlen élmény szemlélése (tágabb értelemben vett ekphrasis, képleírás)  de: a közvetlen látvány leírása a korszakban nem megszokott! (
b) a leírás újraindítása, átalakítása allegorikus ábrázolássá ’! a képi elemek radikális változása: tél megjelenítése allegorikusan (torzonborz, szQrös stb.)
c) 3. alkalommal is újrakezdi a képleírást: realisztikus tájkép, életkép festése, melyben az asszociáció (emlékképek felidézQdése) érvényesül ’! megint másfajta képanyag és nyelv (realisztikus, nem allegorikus)
A Tiszának reggeli gyönyörqsége: emlékezQ pozíció, emlékképek sorakozása
- Bessenyei pályának áttekintése, publikációs korszakai:
1770-es évek eleje 1770-es és 1780-as évek fordulója 1800-as évek eleje Galant levelek  1771, német (megj. 1779.), levélregény
Der Amerikaner (Podocz és Kazimir)  novella
Holmi néhány darabja (megj. 1779)  elmélkedQ próza
Hunyadi László tragédiája  1772, szomorújáték (Toldalék: 19 költemény)
Buda trágédiája  dráma
Az embernek próbája (Alexander Pope: Essay on man)
Eszterházi vigasságok  elbeszélQ költemény
Delfén  elbeszélQ költemény
Ágis tragédiája  dráma
1771-tQl verses levelezés

EPIKA, LÍRA, DRÁMA egyaránt! ’! A' Filozófus  1777, vígjáték



’! Holmi  1778, esszégyqjtemény, kispróza
’! A' Besenyei György Társasága  1777, antológia (költQi levelezések)

Magyarság  1778, röpirat
Magyar nézQ  1778, röpirat
Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék  1781, röpirat készülQ, de meg nem valósuló publikációk:
Kedvetlen okoskodás
Podrokotz krónikája vagy a gorgonai zarándok
A Természet Világa; Rómának viselt dolgai (Millot-fordítás)
5 elméleti írás
Beszéd az Országnak tárgyárul  akadémiai tervének újabb kifejtése
A' társaságnak eredete és országlása
Magyar Országnak Törvényes Állása
A bihari remete
Az értelemnek keresése
Tariménes útazása  1804 (egészben megj. 1930-ban!) - A filozófus (vígjáték, 1777):
elQzmény: Galant levelek (levélregény, 1771)
társalgási, filozófiai, allegorikus vígjáték
a tudomány, az érzelmek, a hagyomány és a természet jelenik meg benne
helyszín: Eresztra háza (feltehetQen városi környezet, mqvelt társaság)
szereplQpárosok, elvek, ellentétek:
a) Szidalisz és Pármenió: menekülnek a társaságtól, magány, olvasás, elmélkedés jellemzi Qket, házasságuk az érzelemnek és a filozófia allegorikus egyesítése
b) a társaság többi tagja: az érzelmek és a divat világában élnek, nem negatív figurák, a kimqvelt természet spinozista elvét képviselik
c) Lidás, Lutzinda (Szidalisz és Pármenió szolgája): a kimqveletlen természet képviselQi
d) Pontyi: a hagyományok képviselQje  korszerqtlen mqveltség (kevés latintudás; bibliai ismeretek; szóbeli tájékozódás a modern világban, de: nézetei egyeznek a filozófus néhány nézetével, pl. a nevelésrQl)
nyelvileg is jellemzi szereplQit:
a) Szidalisz és Pármenió: tömör, logikus, lényegretörQ beszéd, sok ismerettel, kevés idegen szóval (kimqvelt, standard köznyelv)
b) fiatalok társasága: divatos, érzékeny-érzelgQ, betanult fordulatokkal tele etikett-nyelv, élQ nyelvbeli (francia) idegen szavakkal (társalgási nyelv, csoportnyelv)
c) Lidás, Lutzinda: mqveletlen, alantas nyelv (természeti állapotú nyelv)
d) Pontyi: régies latinos mqveltséget, vidéki gazdálkodási mqszavakat, máskor egyszerq világos stílust használó nyelv (avult nyelv)
dramaturgia, komikumforrás: helyzetkomikum, félreértésre épülQ dramaturgia, tükördramaturgia, nyelvi humor
személyesség: Pármeniót Bessenyei szócsövének tartják, de: az elQszóban Bessenyei eltávolítja magától a figurát  a mq és Bessenyei alapvetQ kérdése, hogy a filozófia és az érzelmek összeegyeztethetQk-e; a mqben megoldódik ez a kérdés, de Bessenyei erre képtelen (önvallomás)
- röpiratok (Magyarság, Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék):
standard köznyelv létrehozása  mqvelt köznyelv, több lépésben: a természetes nyelv kimqvelése; az irodalom nyelvének modernizálása; a tudomány nyelvének magyarítása
feltételek megteremtése: akadémiaalapítás (szótárak, lexikonok írása, a tájnyelvi elemek kiszorítása, a nyelv megkötése), a (nyelvi, esztétikai) kritika hazai meghonosítása, a nyomtatott irodalom szorgalmazása, olvasótábor teremtése
kulturális cél: a modern európai mqveltség megteremtése, felzárkózás a nyugati kultúrákhoz
- Tariménes útazása:
szerkezete: 5 könyvbQl áll, ezen belül minden könyv több szakaszból
az elsQ könyv elején: Világositás (elQszó), emlékezQ pozíció + kulcsregényszerq olvasat
a bevezetQ Mária Terézia uralkodásának és korának apoteózisa (istenítése)
elsQ fejezete önvallomásos jellegq
mqfajilag a regénytípusok szintézise  kapcsolatba hozható:
az utópisztikus regénnyel (Thomas Morus: Utópia, Thomasso Campanella: Napállam)
az államregénnyel (Xenophón: Kürosz neveltetése, Platón: Állam, John Barclay: Argenis, Marmontel: Belisaire, Fénelon: Télémaque)
a filozófiai regénnyel (Voltaire: Candide)
az utaztató (kalandos) regénnyel (részben a fentiek is)
a nevelQdési regénnyel, a kulcsregénnyel, az én-regénnyel, a vadember-regénnyel, a heroikus regénnyel és a krónikával
névadás: Tariménes, Trézéni: Racine Phaedrája
Arténis: Mahlerbe
Tomiris: több korabeli dráma szereplQje, szkíta hercegnQnek tartották
elsQ teljes kiadása csak 1930-ban, elsQ hiteles (kézirat alapján történQ) kiadás 1999-ben
- Bessenyei György mai kutatói: Bíró Ferenc, Penke Olga, Nagy Imre
A Magyar Museum és köre:
- Bessenyei György ’! publicitás, nyilvánosság megteremtése; hatáselvqség
ez a program tulajdonképp a Magyar Museummal valósul meg ’! elsQ irodalmi viták az irodalom hatásából adódóan
- szerkesztQi: az ún. kassai társaság  Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid
- 1788-ban pénzt kapnak Széchenyi Ferenc gróftól a lap elindítására
- szerkesztQi nézetkülönbségek:
Batsányi Orczy LQrincnél nevelQ, ezáltal erQsen kötQdik az Orczy-féle költészethez és a Bessenyei-féle irodalmi körhöz
Kazinczy hátterében Ráday Gedeon (péceli kastélytulajdonos) áll: nyugat-európai verselés, szentimentalizmus, az újítás szükségszerqségét hirdeti
szavazások a szerkesztQk között, Baróti a döntQ, mivel Batsányi és Kazinczy mindig ellentétes nézeteket képviselnek
- Baróti Szabó Dávid (1739 1819):
jezsuita
tanár Komáromban (1774) és Kassán (1777); Kassán ismerkedik meg Kazinczyval és Batsányival, együtt szerkesztik a Magyar Museumot
1779. visszavonul Virtre, itt is hal meg
antik versformák meghonosítása
a prozódiai vita egyik szereplQje: magyar idQmértékes verselés megteremtése antik minták alapján, minden görög strófát, mértéket meg akart szólaltatni magyarul
ekkor viszont még nincs standard nyelv, mindenki a saját nyelvjárásban beszél, pl. -ban/-ben ragot többen hosszú n-nel ejtik, akkor viszont már hosszú szótagnak számít ’! (verstani és ízlésbeli) prozódiai vita
átvette a latin szófqzési gyakorlatot is: inverzív mondatszerkesztés ( támadják a magyartalansága miatt
1777-ben jelenik meg kötete, amit 1803-ban újra megjelentett (javítva): az elsQ kötetben még nyelvi naivitás jellemzi (a teljes erdélyi nyelvet használja), a 2. kiadásban ezeket kitörli (pl. nyírettyq hegedqvonó  Arany János késQbb feléleszti ezeket a szavakat)
a leíró vers egyik nagymestere
hexameteres szótár írása: Kisded szótár (1784)  a ritka és régi szavakat szedte abc szerint hexameterekbe
fordítások: Milton, Vergilius
- a füzetek negyedévente jelentek meg, majd ezeket bekötik, de már az elsQ évben csúszás volt: 1789 júliusában jelenik meg az elsQ negyed, a második 1790 elején, míg 1792 végén az utolsó füzet (nézeteltérések miatt)
- 1790-ben, fél év után Kazinczy kiválik a szerkesztQségbQl (és létrehozza az Orpheust)
- Baróti Szabó Dávid verse az elsQ kötet elején: alkalmi verssel üdvözli a folyóirat indulását, a szerkesztQség létrejöttét
- Kazinczy és Batsányi eltérQ irodalomfelfogása:
Kazinczy Batsányi autonóm irodalomfogalom: irodalom kiemelése a kulturális egészbQl
( Kazinczy eredetileg a Parnasszus címet adta volna a lapnak ”! kontextualitás: más szellemi tevékenységek körében értelmezi az irodalmat (nyelvi-kulturális kontextus) a nemesség, az arisztokrácia (mecénások) támogassák a lapot, de ne szóljanak bele a szerkesztésbe nemesség bevonása a kulturális életbe
Batsányit Bessenyei György programjának folytatójának nevezik, de: Bessenyei a királyi udvarra számít támogatóként (Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék), míg Batsányi szerint a királyi udvart a hazai nemességnek kell pótolnia minden téren a hazai irodalomban nincsenek elQzmények, a külföldiekhez kell nyúlni ’! Dajka Gábor, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai Vitéz Mihály verseinek közlése folytatólagosság hangsúlyozása ’! Bessenyei köréhez kapcsolódik (Virág Benedek, Kreskay Imre, Aranka György, Verseghy Ferenc) - irodalmi törekvések, szerkesztQi célok:
Kazinczy: német szentimentalista és klasszicista irodalom fordítása (Gessner, Klopstock)
Batsányi: angol irodalom (ossziáni szövegek), francia irodalom és kultúra (Orczy hatására) ’! francia elméleti szövegek
Baróti: Milton Elveszett paradicsomának fordítása, antik (Vergilius) fordítások + saját versek
- rengeteg vita a lapban, a lap körül:
1. Milton-vita: Baróti és Rájnis József között alakul ki, késQbb Batsányi is csatlakozik hozzá
lényegében a prozódiai vita folytatása
Rájnis József: Tóldalék, mellyben a magyar Virgiliusnak szerzQje a kassai Magyar Múzémról jelesbben pedig az abban foglaltatott fordítás mesterségének reguláiról való itéletét ki nyilatkoztatja (Pozsony, 1789)
( Rájnis szerint Milton olyan poéta, melyben néhány szépségek csak úgy ragyognak az irtóztató hibák között, mint egynehány csillagok a sqrq fellegekkel bévont égnek tisztább részein  ízléstelen fantázia: a Sátán palotaépítése; az apróra zsugorodott ördögök tanácskozása stb.
Rájnis Voltaire érveit is felvonultatja, aki szintén gúnyos kritikát ír Miltonra, és mellette Gottschedet is  Voltaire azonban Milton erényeirQl is hosszasan beszél, Rájnis viszont nem talál ilyeneket
Baróti Szabó Dávid részleteket fordít és közöl Az elveszett paradicsomból  Rájnis a fikció és az eposzi mqfaj miatt támadja a mqvet: le kell-e fordítani, lehet-e krisztusivá tenni egy eposzt, csodás elemek és allegorikus figurák vitatása, a csodásnak milyen típusa lehet az eposzban, milyen módon kell bánni az allegóriával stb.
Batsányi védelmébe veszi az eposzt, miszerint az allegorikus figurák (Bqn, Halál) cselekvQ szereplQként vannak jelen a mqben ’! a jó és rossz harcának fenséges témájával Milton jelentQségét hangsúlyozza (nem esztétikailag, hanem erkölcsileg védi meg az eposzt, ilyen értelemben Milton mqve a legmagasabb rendq irodalomhoz tartozik)
2. Osszián-fordítások közlése: Batsányi János
1760-ban név nélkül a gael-kelta énekmondóktól gyqjtött kötet (James Macpherson) angol fordításban; még ebben az évben második kiadásra is sor kerül: Fragments of Ancient Poetry Collected in the Highland of Scotland (Edinburgh)
1761-ben Osszián kelta bárd eposza hat énekben, más dalaival együtt, szintén angol fordításban: Fingal, an Ancient Epic Poem in Six Books together with several other Poems Composed by Ossian, the son of Fingal, translated from the Gaelic language
1765. teljes angol fordítás: The works of Ossian, the son fingal (London)
belülrQl fragmentumokból áll össze a mq, az egészet az ossziáni legenda szervezi
Macphersont megvádolják, hogy meghamisította a dalokat, követelik az eredeti gael forrásokat  a kutatások alapján Macpherson meglévQ dalokat használt fel, de kiegészítette Qket
az Osszián-dalok irodalmi újdonságai:
sikerét nem annyira a történetek adják, hanem stilisztikai, szerkezeti, hangnembeli tulajdonságai ’! ezeket elsQként Hugh Blair hosszú tanulmányban foglalja össze, és az Q megállapításait veszik át, variálják azután az egész európai irodalomban: a szóbeliség szintjén létezQ ossziáni költészet hagyományköltészetet jelent, amelynek esztétikuma és historikuma együttesen adja különös értékét; érzékeny és fenséges egyszerre; az emberi magán- és közösségi érzékenység együttesen van jelen benne; hangnemileg is változó, hol a nyers („wild”), hol a románcos („romanzisch”) jelenetek felé közelít; többször kell kézbe venni, hogy valódi szépségei feltáruljanak
az 1760-as években Európában igen divatosak az ossziáni dalok, kultusz alakul ki a bírálatoktól függetlenül ( saját múlt és legendák iránti érdeklQdés felerQsödése minden nemzetnél ( bárdköltészet: dalok a magyar történelmi múltból, Batsányi Déli György néven ír ilyeneket  egyszerre érzékeny és hazafias!
3 szöveg lefordítása (kísérletek, megjelenés a Magyar Museumban), ezekhez bevezetQt ír és Orczy LQrincnek ajánlja Qket, de fordításait nem fejezi be
3. versújítási vita:
rímtelen, idQmértékes verselés 1. hexameterek, disztichonok Kalmár Ferenc, Molnár, János, Birsi stb. 2. antik formakészlet átültetése a klasszikus triász törekvése: Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós  prozódiai vita.
követQik: Virág Benedek, Berzsenyi Dániel. 3. szabadversek és kombinatorikával létrehozott formák pindaroszi verselés, drámai szabad jambusok, Fábchich József kombinatorikus kísérletei rímes verselés 1. Gyöngyösi István-féle négyes rímq strófa, ütemhangsúly nélkül a 18. században a legtöbbet alkalmazott strófa ’! az ún. magyaros , hagyományos verselés formájának tartották 2. páros rímq verselés ütemhangsúly nélkül (páros rímq alexandrinusok) Bessenyei György és társasága (Barcsay, Báróczi, Ányos) vezeti be (a négyes rímq strófákat lecserélendQ), francia minta 3. rímes ütemhangsúlyos verselés a felvilágosodás korában csak dallamra írt versek esetében érvényesül, elmélete ismeretlen (elméletét Arany János dolgozza ki) rímes, idQmértékes verselés 1. rímes antik formák (leoninus) Gyöngyösi János tordai lelkész; Földi János és Csokonai Vitéz Mihály 2. rímes, idQmértékes nyugat-európai formák (trochaikus, jambikus versek, rondó, ritornell, ballada, szonett, dal stb.) Ráday Gedeon (1731), Kazinczy, Dayka Gábor Baróti Szabó Dávid, 1777: Új mértékre vett külömb' verseknek három könyvei, mellyeket szerzett Esztergam megyebéli pap, Erdélyi, Baróthi Szabó Dávid, mostan a' kassai fQ iskolákban az ékesen szollásnak királyi professora, Kassán, Landerer Mihály kQltségével és betüivel
Révai Miklós, 1778: verseibQl tizenkét darabot sajtó alá rendezett  Magyar alagyáknak elsQ könyvök
Rájnis József, 1781, Pozsony: A magyar Helikonra vezérlQ Kalaúz, azaz a magyar versszerzésnek példái és régulái
4. fordításvita:
a prozódiai vita összefonódott több másik vitával is a korszakban: ízlésvita, hagyomány körüli vita, közönségvita, népszerqségvita
minden kérdésnek volt ilyen vonatkozása, még a versformák kérdésének is, pl. a nQk jobban értik és élvezik a négysoros, bokorrímes verseket, mint a franciás, kétsoros, párrímes verseket
ízléstörténeti, irodalomszemléleti, nyelvfilozófiai mozzanatokat egyaránt tartalmaz
kulturális programok metszéspontjában áll:
1. a kulturális identitástudat részeként a magyar nyelvq irodalmi és mqvelQdési élet megteremtése, európai minták követésével
2. a megkésettség, lemaradottság behozása, a felzárkózás igénye az európai trendekhez
3. a felvilágosodás mqvelQdésterjesztQ programja is azt igényelte, hogy a világirodalom legfontosabb mqvei olvashatóak legyenek magyarul (a szélesebb közönség számára)
4. a legértékesebb európai mqvek utánzása  egy önálló rendszerré fejlQdQ, autonóm irodalom igénye a mimetikus elv alapján
fordítási hagyomány a 18. század második felében: bQvítés, körülírás, parafrázis, ill. szqkítés, kivonatolás  ez a fordítási mód az újlatin poétikák nyomán alakult ki és rögzült meg az irodalmi gyakorlatban, és összefügg a korszak imitációelvq irodalomszemléletével
az imitáció fogalma:
1. imitáció a római irodalomban: Vergilius példája, aki különbözQ görög szerzQket, többek között Theokritoszt úgy fordította, hogy versenyre kelt velük, jobbat, többet, szebbet akart írni, mint az eredeti szerzQ (aemulatio)
2. imitáció az iskolai oktatásban: a latin-tanítás célja akkor nem a klasszikus szövegek megértetése, hanem a hibátlan és ékes latin írás- és beszédkészség elsajátíttatása volt – a célt a legjobb arany-kori auktorok állandó, rendszeres tanulmányozásával és imitatiójával érték el; gyakorlottságra grammatikai és retorikai feladatokkal tettek szert
’! a latinból anyanyelvre és anyanyelvbQl latinra történQ, szöveghez ragaszkodó fordítások
’! versio carminis : valamely versnek prózába való átírása, a bQvítés (amplificatio) és össze-vonás (coarctatio), a kifejezések cseréje (variatio), jellemzés, leírás segítségével stb.
’! újrafogalmazás: a klasszikusoknál talált vagy a vallástanban tanult gondolatokat minél szebben, díszesebben, hatható-sabban, új szükségletekre alkalmazva
ennek a fordításelméletnek a mqszemlélete az a tartalomközpontú szemlélet, amely a mq tartalmát, gondolatait veszi figyelembe, a nyelvet pedig, amelyen íródott, külsQ keretnek, buroknak tartja, függetlennek a kifejezett tartalomtól, amely bármikor bármilyen más nyelvre lecserélhetQ, illetve szabadon kezelhetQ
nyugati minta: ez a gyakorlat a franciákra volt jellemzQ  nálunk is a franciás iskola követQi védték ezeket az elveket, pl. Péczeli József (a komáromi Mindenes Gyqjtemény szerkesztQje, Voltaire Henriásának fordítója) ’! mqveltségének megfelelQen francia minta (D Alembert értekezése alapján) igyekezett tisztázni a helyzetet: a fordítók mint meg-annyi Bajnokok, víjjanak meg az Irók-kal mellyeket tulajdon nyelvekre által tenni igyekeznek, ezt tévén tzélúl, hogy Qk azokból a gondolatokból szint ollyan szép vagy akkor még szebb munkát raknak öszve, szqletett nyelveken, mint sem a millyent azok tsináltak a magukén. (Henriás, 2. kiadás, ElQbeszéd)
Batsányi fordítási nézete: szoros fordítás, az imitáció és a fordítás fogalmának elkülönítése  1787 és 89 között háromszor ír a fordításról:
1. Magyar Músa, 1787. szept. 5., 8. és 12-i számaiban jelent meg (559–577. 1.)
2. Magyar Museum, I. kötet 6–19.
3. vita Rájnis Józseffel (Milton-vita – lásd fentebb)
5. egy kései vita Baróti Szabó Dávidról
1950-es évek: vita arról, hogy allegória vagy leíró vers-e az Egy ledQlt diófához c. mqve
Baróti Szabó Dávid: Egy ledQlt diófához Mely, magas égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörq diófa,
Földre terítve?

Elszakadt testes derekad tövétQl;
Csak kicsiny kéreg maradott kötésül;
Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
Nedvek elhagyván.

Sorvadó kebled csecsemQs gyümölcsit
Hasztalan szülvén, elereszti: hullnak
Pk, s nem is tudván rövid életekrQl,
Rendre kihalnak. Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt leendQnek lehetett-e vajjon
Vélni felQled?

Senkinek kárán nem örült, sokaknak
Hqvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
S kedvek étkeddel keresQ kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?

Ah, minek kérdem!  szemeimbe tqnnek
Gyilkosid. Nem volt külerQszak: ott benn,
Önmagdban volt megölQ mirigyed,
S titkos elejtQd. Ím egész bélig gyökered kirág ták
A gonosz férgek, s az elett odóba
Hangyabolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!

Átkozott vendég! Viperák szülötti!
Ah szerencsétlen fa!  Hazánk , szelíd ég,
Szqz virágjában tehetQs karoddal
Tartsd meg örökké!
- Batsányi János:
1763. márc. 11-én született Tapolcán, nem nemesi (vagy nemességet vesztett) családban, apja varga
hivatalosan nem nemesek, mert a pesti piarista gimnázium klasszifikációjában Szinnyei szerint ignobilis és plebus van a neve mellé írva ”! meglehetQsen elQkelQ iskolákba járt: Keszthely (premontreiek gimnáziuma), Veszprém, Sopron (bencés gimnázium), kegyesrendiek (piaristák) pesti líceuma, pesti jogi egyetem
jogi tanulmányai alatt kerül Orczy LQrinc házába, annak fia, István mellé, aki jogásztársa ’! innen kerül be más elQkelQ házakba (valószínqleg így ismerkedik meg Ráday Gedeonnal, ismerhette Kármán Józsefet)
tevékenyen részt vesz a Ráday által szervezett Magyar Játszók Társaságában, Voltaire Mahomet c. tragédiáját adatta elQ magyar nyelven
1775., Pest: elsQ mqvének megjelenése: A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágosítva  Orczy Istvánnak címzi; latinból való szabad átdolgozás (Magyar Plutarkhosz) ( siker, pl. Berzeviczy Sándor latin nyelvq verset ír Batsányihoz; a mqvet Horányi is említi a Batsányiról szóló írásában
1785. neveltje halála után még két évig Pesten marad, majd Orczy LQrinc veje, báró Vécsey Miklós Kassán szerez neki állást, elQbb gyakornok, majd kancellista
1787. november 13. Kassai Magyar Társaság (Baróti Szabó Dáviddal és Kazinczyval)
1788. a Magyar Museum kiadása  összesen 8 negyed jelent meg, két kötetben, az elsQ kötet Kazinczyval, a második Kazinczy nélkül, az utolsó számot 1793 elején adta ki, de az 1792-es évre
Vécseyvel összezördül, párbajra hívja ki, de az nem akar párbajozni egy nem nemessel –Péchy József (Sáros megyei nemes) feljelenti 1789-es verséért (A franciaországi változásokra), Vécsey 1793-ban elítéltette, Batsányit elbocsátották hivatalából, a Museumból pedig kivágatták a verset
1794-ben gróf Forgách Miklós nyitrai fQispán fogadja házába titkárként
elfogják, elQször Bécsben, gróf Saurau elnöklete alatt vallatják, majd 1795-ben Budára hozzák, és itt a Martinovics perrel összehozva az Q ügyét is a királyi tábla ítélQszéke elé állítják
1795. május 22-én felmentik, de már másnap újratárgyalják ügyét, és 1 év fogságra ítélik (Kazinczy szerint fennhéjázó viselkedése miatt)
1795 augusztusáig Budán tartják vasba verve, majd Szentjóbi Szabó Lászlóval Kufsteinba szállítják
egy év múlva szabadul, ekkor Bécsben látjuk viszont gróf Saurau mellett – állást kap (bankhivatali napidíjnok), anyagi helyzetében Müllner János költQ és Somsich Lázár segítik
1798-ban Festetich György finanszírozásával kiadványsorozatot is indítanak Magyar Minerva címmel  összesen öt kötet jelent meg, köztük Ányos Pál munkái Batsányi tanulmányával (Bécs, 1798)
Bécsben él 1809-ig, közben konszolidálódik, felfelé halad a ranglétrán, 1804-ben fogalmazónak nevezik ki a pénzügyi fQhatósághoz, 1805-ben feleségül veszi Bécs egyik ünnepelt költQnQjét, Baumberg Gabriellát, akinek német nyelvq verseit Batsányi 1806-ban díszkiadásban jelenteti meg
1809: Napóleon megszállja Bécset; a Bassanói herceg, Maret, Batsányi egykori kufsteini rabtársa Batsányival fordíttatja Napóleonnak a magyarokhoz szóló kiáltványát  amikor október 14-én megszületik a békekötés, Batsányi eltqnik BécsbQl, s Párizsból van róla a következQ adat, ahol évi 2000 forintos kegydíjon él
újabb öt év következik Párizsban, 1814-ben azonban bevonulnak ide is az osztrák csapatok, Batsányi feladja magát, s elQbb Bécsben illetve Brünnben raboskodik, majd haláláig Linzben él számqzetésben (1845)
költQi pályaszakaszai:
hazai pálya 1796-ig (kb. 7 év)
Bécs, 1809-ig (kb. 13 év)
Párizs, 1814-ig (kb. 5 év)
Bécs, Brünn, Linz  1844-ig (30 év)
kiadástervek, kiadások:
1793-as kassai terv: elsQ kísérlete a kötetkiadásra
1808-as kötetterv: másodszor is meghiúsul Batsányi párizsi szökése miatt
1827. Batsányi János Versei (Pest, Petrózai Trattner Mátyás betqivel)  nem közli az 1808-as terv elQszavát, jegyzetanyagát ás kihagyja a forradalmi verseket is
1835. az elQzQ kötet bQvített kiadásaként jelenik meg  összegzQ, életmqvet összefoglaló kötetnek szánta (erre utal a nyomtatás és a szerkezet)
A népszeru elbeszelö költészet (verses epika):
- nem kutatott témája az irodalomtörténetnek (kivéve: Ludas Matyi, Gvadányi)  oka: a mqfaj kiment a divatból
- román: a 18. században egyaránt jelöl verses és prózai szövegeket  a közönség szívesebben fogadja a verses szövegeket, majd prózaromán divatja, a verses elbeszélés mqfaját az eposz veszi át (Vörösmarty, Pázmándi Horváth Endre)
Arany János megpróbálja feléleszteni a mqfajt, de a Toldin kívül nem volt igazán sikeres, a Buda halálát langyos fogadtatás éri  a 19. század második felében ismét divatossá válik a verses epika (Aranyt követQ generáció: Arany László, Vajda János: Alfréd), aztán végleg kimegy a divatból
- a prózaromán elnevezésbQl regény  a kifejezést Szemere alkotja meg 1836-ban, elQször Jósika Miklós nevezi regénynek az Abafi c. mqvét
- tehát a verses epika után két út marad fenn: az egyik a regény, a másik az eposz felé visz
- Perecsényi Nagy László, Aranyosrákosi Székely Sándor, Gvadányi József (Benyovszky-történet megírása elQször magyarul)
- a verses elbeszélés típusai a 18. század végén:
a) klasszikus eposzok mintája:
Vergilius erQteljes hatása a 18. század végéig a történet felépítésében, az allegorikus jelenetekben, a szereplQk jellemzésében + hasonló cselekmény
Pálóczi Horváth Ádám: Hunniás ~ Aeneis: fQhQse Hunyadi János (meghal, a fia átveszi a trónt ’! birodalomalapító hQs)
a 18. század vége után inkább homéroszi eposzok hatása: Csokonai Árpádiász-tervezete
viták arról, hogy Homérosz vagy Vergilius a nagyobb jelentQségq  általában Vergilius nyer a stilizáló írása miatt ”! Homérosz: apró események a mindennapi életbQl (realista jellegq ábrázolásmód), ezért kevésbé költQinek tartják
a 18. század végén viszont a realista jellegq ábrázolásmód kerül elQtérbe
b) Ovidius-imitációk:
Metamorphoses erQs hatása ’! csodás átváltozások, elvarázsolt helyszín, tündérek és boszorkányok, mitikus történetek + keveredés a népi hagyománnyal ill. más irodalmi hagyományokkal (Tasso, Ludovico Ariosto PrjöngQ Lóránd c. eposza) ill. a latin nyelvq jezsuita verses elbeszéléssel
Pálóczi Horváth Ádám: Rudolphiás  szabadkQmqves minták és mítoszok + ovidiusi cselekményvezetés + Tasso és Ariosto minták ( olyan, mint a Gyqrqk ura ()
c) népszerq epikus mqvek: Gvadányi József, Verseghy Ferenc, Fazekas Mihály: Ludas Matyi
d) ossziáni hatást mutató mqvek: Kisfaludy Károly, Aranyosrákosi Székely Sándor
e) komikus eposzi hagyományt követQ mqvek: Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
f) regényesített epikus mqvek
g) krisztianizált epikus mqvek
h) felvilágosult epikus mqvek
Gvadányi József: Egy falusi nótárius budai utazása (1790)
- név nélkül adta ki, a fiktív kiadói elQszóban elmondja, hogy kapta a kéziratot és Q csak közzéteszi a mqvet némi nyelvi javítás után  ez azért fontos, mert a fQszereplQt, Zajtay Istvánt általában Gvadányi szócsövének tartják, de ezzel a lépéssel eltávolítja magát, külsQ szemlélQvé válik
- a hagyományhoz való viszonyulás, a hagyomány idQn kívülisége és a modern kor változáselve, idQnek való alávetettsége áll a mq középpontjában
- történelmi háttere: II. József ’! új közigazgatási rend: a nótáriusoknak (jegyzQ) meg kell tanulniuk az új szabályokat
( Zajtay István, falusi nótárius csak a krónikák lapjairól ismeri a régi, történelmi Budát, 1788-ban elindul PeleskérQl Budára, hogy az új közigazgatási rendet tanulmányozza
1. rész: Budáig tartó út  a nótárius viszonya környezetéhez, útleírás, országrajz + képet kapunk a nótárius mqveltségérQl: már eltávolodott a falusi-paraszti élettQl, de még nem ismeri a modern világot, azaz korszerqtlen a tudása ’! számos komikus helyzet
2. rész: budai jelenetek  más, mint ahogy elképzelte a krónikák alapján, számára idegen világba csöppen, folyamatosan megbotránkozik, leginkább a divaton akad fenn, eldönti, hogy majd Q megtéríti a várost  látvány és képzelet lassú szétválása
( kettQs tükör: nótárius elmaradott szemlélete  városi szemlélet ’! kölcsönös tükörtartás
- hatalmas a népszerqsége ( megírja a folytatását: A falusi nótariusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma
- a történet továbbél a 19. században: Gál József: A peleskei nótárius (vígjáték) ill. 1792-ben megjelenik egy névtelen írás A peleskei nótáriusnak pokolba menetele címmel
Fazekas Mihály: Ludas Matyi (1804, 1815)
- nem azonos a cselekmény a filmváltozattal: Döbrögi nem kövér, Ludas Matyi nem szerelmes, a parasztok sem tapsolnak neki stb.
- 1804. Fazekas még nem adja ki, elküldi Kazinczynak
- vándortörténetté válik, kéziratokban terjed ’! 1815. Kerekes Ferenc (név nélkül) kiadja Bécsben, elQszót is ír hozzá, melyben elmondja, hogy nem tudja, ki a mq szerzQje
- az eredeti Fazekas-mq hexameterben íródott: népies (nyelvezetq) mq + hexameteres forma
- eljut a megjelenés híre Fazekashoz ’! levél Kerekesnek ( 1817. átdolgozott változat megjelenése F. M. monogrammal: Lúdas Matyi. Egy Eredeti Magyar Rege Négy Levonásban. Írta F. M. Második megjobbított Kiadás. Négy tábla kQbe metszett rajzolattal együtt. Ára tsinos borítékban harmintzhat krajtzár. Bétsben, 1817
- 4 levonás, 4 verés (1+3 levonás)
- lábjegyzet: utalás WerbQczy Tripartitumára; a cselekmény idejét a Dózsa-lázadás korára teszi, a 16. századra, erre utal a keresztesek említése ’! áttételesen benne lehet a gazdag és szegény ellentéte, de nincs osztályharcos jellege (Döbrögi megjavul, Matyi eltqnik a színrQl)
- rege mqfaji megnevezés (= múltbéli történet)
- nevelQdési történet  Matyi is, Döbrögi is átalakul a cselekmény során
- ponyvakiadások: 1815. az elsQ megjelenés évében, ponyvaként is kiadásra került: sokkal kisebb formátum, hely-, nyomda- és szerzQjelölés nélkül; 1816. második ponyvakiadás, utána számos további bQvített, átalakított kiadása jelent meg
- a recepció irányai:
a) Kazinczy Ferenc olvasata:
a szerzQ kiléte érdekli
hozzáköti a nyelvújítási vitához, a Mondolathoz és az általa írt episztolához (Vitkovics Mihályhoz); azt hiszi, innen van a „Matyi” név
a Mondolat írói körét látta mögötte, különösen Pethe Ferencet
allegorikus szövegmagyarázatot hozott létre: Döbrögit saját magával, az Qt megverQ Lúdas Matyit pedig Pethe Ferenccel, az állítólagos szerzQvel azonosította
Berzsenyinek írja: A találmány, a poetai Oeconomia igen jó: a prosodia kegyetlen, a stíl paraszt, a moralitást láthatod.
Kazinczy tehát aktualizálta a mqvet
b) Dessewffy József olvasata:
arisztokrata olvasat, de nem vonatkoztatja magára  egyszeri történetként, nem ideológiaként olvassa: Ha tsak gyaníthattam vólna is, hogy Lúdas Matyi ellened is agyarkodik, vissza küldöttem vólna Pethének ezen kis tréfaságot, mellyet még két esztendQvel ez elQtt olvastam kéz írásban a nélkül hogy egyebet találtam vólna benne a GQgös Aristhocratismus ellen való szatyránál. Meg lehet, hogy a nyomtatásban elváltozott az egész munka, mert én, emlékezvén, hogy olvastam, nem vettem magamnak idQt annak forgatására.
jó és rossz harca (nem osztályharcos jelleggel), jellemfejlQdés mindkét részrQl (nevelQdési történet)
- a történet átalakulása a populáris regiszterben:
a) 1830-as kéziratos másolat: négysoros verset told hozzá, tanulság beillesztése:
Kis Méhis árthatz a' nagy erQnek is!
Szegény, Királyát sokba segítheti!
E' Példa téged óh kevélység
Int, hogy az embereket ne bántsad!
b) más változatban elmarad a 3. verés
c) Tatár Péter: Ludas Matyi élete és kalandja (1864)  Matyi be akar lépni betyárnak
d) marxista recepció: Matyi osztályharcos lesz
- elQadások, átdolgozások:
Balogh István színtársulata faluról falura járva sikerrel adta elQ
1922. Deésy Alfréd filmje
1949. az elsQ színes magyar film (rendezte: Nádasdy Kálmán, Ranódy László, fQszereplQ: Soós Imre)
1979. Dargay Attila egész estés rajzfilmje
diafilm:
Kazinczy Ferenc (1759-1831):
- 1759-ben született Érsemlyén
- iskoláit Sárospatakon, Késmárkon, Eperjesen és Pesten (törvénygyakorlat) végezte
- 1784-ben szabadkQmqves lesz Török József (késQbbi apósa) miskolci páholyában
a szabadkQmqvesség egy etikai program, hozzáállás + mqvelQdési program, ami szoros összefüggésben áll az autonóm irodalomszemlélettel  meghatározó tényezQ életében, életmqvében
kis káté: nemzeti program; nagy káté: kozmopolita társadalmi és mqvelQdési program a kis kátén alapulva  szerzQi szinte mind szabadkQmqvesek; II. József (szintén szabadkQmqves) idején szabadon mqködhetnek a páholyok, I. Ferenc betiltotta Qket ’! rejtjeles utalások, álnevek
több ága és fokozata (33) létezik  az alsó szintek alkímiával is foglalkoznak (Török József), Kazinczy az alsó három szinten marad: társadalmi cselekvés mint cél: irodalmi mqvelQdés megszervezése
- II. József idején jozefinista, megyei pálya helyett udvari hivatalt vállal, a kassai kerület tanfelügyelQje lesz
- 1788-ban a Magyar Museum, az elsQ magyar mqvelQdési folyóirat egyik szerkesztQje ’! vita Batsányival a bevezetQ szöveg körül: autonóm irodalomfogalom, modern európai irodalomfogalom ”! Batsányi: közösségi, cselekvQ irodalomfelfogás, nemzeti hatások hangsúlyozása
pályájukban is eltérnek egymástól: Batsányit számqzik a jakobinus per után (Bécs, Párizs, Linz), Kazinczy viszont hazatér
- kizárólag esztétikai szempontok érvényesítése a mq keletkezése során (az, hogy mire használják késQbb fel, már nem tartozik ebbe a kérdéskörbe)
- általában Batsányit támogatják, Kazinczy a kivétel a kor irodalmához képest (nyelvszemléletében, kanonizációs programjában, szerkesztQi programjában; irodalomszemlélete ezzel az autonóm irodalomprogrammal függ össze) ’! viták: Csokonai-per, Mondolat-per, szonettvita  a vita alakítja az irodalmi életet , ezért sokszor ki is provokálja Qket
- a Magyar Museum körüli viták következtében kiválik a laptól, és 1790-ben megalapítja az Orpheus c. folyóiratot (ez Kazinczy szabadkQmqves neve is)
- német irodalom hazai fordítása ’! a német irodalom hatása az egész pályáján: elQször német szentimentalizmus: Gessner  az 1780-as években divatos pásztortörténeteket alkalmazza érzékeny nyelven elQadva: antik környezet, minimális cselekmény, vallomások, érzelmek (elsQsorban szerelem)
- 1788-ban megjelenik Salamon Gessner (1730 1788) svájci szerzQ Idyllen c. mqvének magyar fordítása Geszner' Idylliumi címen
Kazinczy 1771-tQl olvassa Gessnert, 1782-ben már készen állnak az Idillek fordítása
fontos az elQszó
1801-ben egy más ízlés jegyében átdolgozza
idill: az érzékeny embertípus megjelenítése (kerüli a civilizáció és a társadalom kötöttségeit, mert ezek gátolják a természetes érzelmeiben) + fiktív, antikizáló természeti környezet
az idill az ekloga áthasonítása, pásztorköltészet, de a vergiliusi eklogákkal szemben theokritoszi eszmény alkalmazása
az idill a beszédmód szintjén is hitelesíti a fikciót, pásztorai a természetes, nem retorizált nyelvet beszélik
a fordítással nyelvi céljai voltak: érzelmekrQl való modern beszéd megteremtése, korábban a belsQ folyamatokat a cselekvéssel írták le, pl. Tariménes utazása ðð ða nyelvteremtésének nagy hatása van a késQbbiekben is, többek között Csokonai Lilla-ciklusára (Lilla, érzékeny dalok három könyvbe[n], ElQbeszéd), Tsókok c. befejezetlen pásztori idilljére
az érzékenység ízlésváltással is járt a korszakban: Csokonai erotikummal párosítja az idilleket ”! Gessner, Kazinczy
Csokonai: A verscsinálásról közönségesen
Lehet poézis vers nélkql, van is. A Gessner idylliumi, azért, hogy versben nincsenek, az emberi elmének legszebb szüleményi a poézisba
- 1789. regénymagyarítás: Bácsmegyey öszve-szedett levelei  ez az esQ magyar nyelvq levélregény
eredetije: Kayser: Adolph's Gesammelte Briefe (1777)  Werther-utánzat (harmadrangú szöveg), wertheriád mqfajába tartozik (cselekményében és nyelvében; fQszereplQje egy szerelmes férfi, aki belehal a szerelembe)
az eredeti mqvet átdolgozta, magyar környezetbe helyezte, és le is rövidítette
Kazinczy egy levelében így foglalja össze a cselekményt: Bácsmegyey Surányi Mantzival szerelemben és tsak nem jegyben van: Szentpétery Secretariussá lesz a' L/ocum/ t/enetia/le Consiliumnál, meg esmerkedik Mantzival, meg kéri a' szüléitQl, 's ezek a' Lyányt hozzá adják. Bácsmegyey ezenn annyira el-tsügged, hogy minekutánna egykor véletlenül vélek öszve-akad, beteggé lesz, 's meg-hal.”
érzelmek hullámzása (~ Gessner) + újabb tulajdonságok megjelenése: humánus érzékenység, jótékonykodás, morális tisztaság, társadalmi és szociális érzékenység, mqvészetszeretet, természetes esztétikai érzékenység, természet iráni fogékonyság, barát iránti érzékenység ’! az érzékeny embereszmény elhatárolása a korábbiaktól: Surányi Mantzit más (Szentpétery) veszi el, ekkor Bácsmegyey fejében megjelennek különbözQ tervek: lovagi eszmények kontra érzékenység
a szentimentalizmus a társadalmi kötöttségek elleni lázadás: a szív joga az elsQdleges!
tudatos önmegfigyelés is mint újdonság: ma megint olyat éreztem , amit eddig még nem ’! érzékeny nyelven íródott belsQ utazási regény
már a Gessner-fordítás elQszavában is ír az érzékeny nyelvrQl: természetesnek tqnQ, nem túlretorizált nyelv, szaggatottság jellemzi ’! legalizálja a klasszikus retorika hagyományaitól való eltérést
lehetséges elemzési irányok: narráció, narrátor(ok) kérdésköre; cselekményszintek kérdésköre; az érzékeny ember dimenziói (szociális érzékenység, morális tisztaság, szerelem, barátság, beszédmód, mqvészi érzékenység stb.); az érzékenység mint önmegfigyelés, önelemzés
a regény óriási hatású lesz, még az 1810-es években is az udvarlási beszéd alapját képezi  de ez ellenkezik Kazinczy nézeteivel, szerinte nem úgy olvassák a mqvet, ahogy kéne: Q irodalmi teljesítményként fordította le, és nem a referenciális vonásait tartja fontosnak ðð ð1814-ben átdolgozza a regényt (nyelvileg és tartalmilag egyaránt): Bácsmegyey gyötrelmei
% stilisztikai, nyelvezetben történQ lényeges átdolgozás: 1789-ben mindenben a magyar viszonyokhoz igazítja a nyelvet (hazai köznyelvi, társalgási etika), 1814-re viszont európai zárt nyelv alkalmazása (európai mintájú szalontársalgás tükrözése, a nagybácsiból onkel lesz, az unokahúgból niasz stb.), eltqnteti a magyar hátteret, átírja a neveket: Mantziból Nincsi lesz stb.
a tájleírások egy fiktív, klasszicista tájat ábrázolnak inkább, mint valódi földrajzi konkrétumokat
a szerkezetet összébbhúzza, tömöríti, több levelet egybedolgoz
kihagyja a szociális érzékenységet, felerQsíti a képzQmqvészetek iránti érzékenységet (menekülés Rómába) ’! mqvészregény
új jelenet és szereplQk beszerkesztése: idQs házaspár (Szentpéteryék) és két fiatal lány egy fürdQben: Szentpéteryék azt mesélik, hogy az író, aki megírta az Q történetüket, hazudott (Bácsmegyey egy beteg ember volt, képzelgett stb.) ~ Goethe: 1820-ban leminQsíti Werthert, mert addigra már egy más típusú érzékenység jött divatba ’! ezzel a lépéssel visszavonja a regény hatását
séta közben egy olvasó-jegyzetelQ ifjúval találkoznak: a történet se rossz, de elsQsorban a nyelvezete a fontos ’! újraírja a befogadásmódját, irodalmi, esztétikai és nyelvi értékekre hívja fel a figyelmet
- 1790-91. kiválás a Magyar Museum szerkesztQségébQl, az Orpheus c. folyóirat kiadása (havonta), majd megszqnik a folyóirat
törekvése: a magyar nyelvq irodalomban akkor létezQ összes irányzat prezentálása
értékítéletét a szerkesztésbQl lehet kiolvasni (írja az elQszóban): az életrajzi konkrétumokat tartalmazó versek és a négyes rímelésq verselés kevésbé; az értéket a nyugat-európai verselésben (idQmérték + rím) ill. az érzékenység stílusirányzatában, témájában (~ Gessner-féle idilliumok: fiktív táj és személyek) látja
Äð ðkortársai közül Dayka Gábor papköltQt tartja a legértékesebbnek: az 1810-es években összegyqjti a kéziratait, átdolgozza és kiadja (1814) egy ikerkötetben saját verseivel együtt (I. Dayka Gábor versei, II. Kazinczy Ferenc versei)  tükörszerkezet: ugyanott szerepelnek a versfordítások, az azonos címq mqvek stb., célja az új ízlés felmutatása, reprezentálása
a lapot Széphalmi Vintze álnéven adja ki + az Orpheus a költészetszimbólum mellett Kazinczy szabadkQmqves neve
- 1791-ben kiadja a Helikoni virágok c. antológiát (részben az Orpheusban megjelent írásokból)
- 1794. december 14-én a jakobinus-mozgalomban való részvétel gyanújával letartóztatják, bebörtönzik, és csak 1801 júniusának végén engedik szabadon
- 1804-ben feleségül veszi Török Lajos lányát, Török Zsófiát (Sophie), 1806-ban költözik az Abaúj-Zemplén megyei birtokán felépített házába  Széphalomra
- 1805-tQl kezdQdQen indul pályájának második szakasza: 1805-1814
Äð ð(tematikusan összefüggQ) viták sorozata jellemzi ezt az idQszakot:
a) Debreceni Grammatika (1795):
Bessenyei és mások (Batsányi, Révai stb.) elképzelésében a standard nyelv, az egységes nyelv kialakítása konszenzus alapján történt volna, akadémia és grammatikák (szabályok kidolgozása) által  ennek egyik eredménye az ún. Debreceni Grammatika is 1795-bQl  elsQ kísérlet egy egységes grammatika kidolgozására; a Hadi és Más Nevezetes Történetek c. bécsi magyar lap tette közzé
1789-ben egy pályázatot hirdetnek, amelyre többek között Földi János és Gyarmathy Sámuel is megírta a magyar grammatikáját; ebbQl és a többi pályamqbQl állított össze Debrecenben egy társaság egy magyar nyelvtant
elQszavában sajátos nyelvfelfogásuk kifejtése, melyet a mértéktelen szófaragás miatt éreznek szükségesnek, a túlkapások miatt meg kell határozni a nyelvújítás fogalmait (Barczafalvi Szabó Dávid): az irodalmi nyelv nem térhet el jelentQsen a mqvelt köznyelvtQl, a standard köznyelv az alap, amit a köznépnek is meg kell értenie, csak akkor keletkezhetnek új szavak, ha a közösség elfogadja azokat ”! Kazinczy: a nyelvalkotás joga az íróké, utal egy német vitára is, szerinte a grammatika ezekkel az alapelvekkel korlátozza az írói nyelvhasználatot, az irodalmi nyelv és a mqvelt társalgás legfQbb akadályává válik így a grammatika
a vita a jakobinus mozgalom miatt félbeszakad, de utána folytatódik
ekkortájt alakul ki nála a „debreceniség” fogalma: maradiság, provincializmus képviselete – Kazinczy ráadásul debrece[ny]iségnek ejtette, hogy még jobban hangsúlyozza provinciális mivoltát
b) Y-háború (1805):
nyelvi síkon folytatódó vita Révai Miklós és Verseghy Ferenc között: Verseghy szerint a nyelvi szabályok és a költQi nyelv létrehozásakor a mqvelt köznyelvet és a kiejtést kell követni (’! aggya, láttya, tuggya, annya), Révai szerint viszont az etimológiai elvet kell követni, el kell különíteni egymástól a szó elemeit, morfológiai elemzésnek kell alávetni a szavakat (szóelemzQ írásmód: ad-ja, lát-ja stb.)
Kazinczy harcosan áll ki Révai mellett, mert a szóelemzQ írásmód az írói nyelvújítás alapjává válhat, alkalmasabb a költQi nyelvhez
c) Árkádia-per (1805-07):
a debreceniekkel folytatja Csokonai sírköve körül
Kazinczy Csokonai sírjára ezt a feliratot szánta: Et in Arcadia ego = Árkádiában éltem én is.
a vita az árkádia szó jelentése körül zajlik: Árkádia (görög pásztorvidék) a mqvészetekben (zene, költészet, festészet) átvitt értelemben idilli tájat jelentett, Árkádia többek között Orpheusz és Hermész hazája, de itt laknak a najádok, nimfák is
a reneszánsz óta a természetesség, idill, mqvészet, utópia, a pásztorvilág közege, de erotikus vonásokat is tartalmaz (Gessner Idylliumai, amiket Kazinczy fordított, ilyen környezetben játszódnak), fiktív világ pásztorokkal, érzelmekkel ’! a költészet, a mqvészet szinonimájává válik
a reneszánsz idején újjáéled; a festQk közül Tizian, Caracci, Poussin, Claude Lorrain, Wateau, Fragonard alkot ilyen mqveket
mindezt a debreceniek nem vették tudomásul; az Árkádia kifejezést régi jelentésében értelmezték ( marhalegelQ , elmaradott, provinciális vidék), sértésnek vették Kazinczy javaslatát
Kazinczy felirata azonban valóban kétértelmq (
d) kritikavita:
párhuzamos az Árkádia-perrel
Kazinczy a dunántúli irodalmi körrel is szembekerül, fQként vezéregyéniségével, Kisfaludy Sándorral:
1801. megjelenik Kisfaludy Sándor KesergQ szerelem c. versciklusa, majd 1807-ben folytatja Boldog szerelem címmel, fQhQse Himfy
1807. együtt is megjelenik a két kötet: Himfy' szerelmei
Kazinczy mindhárom kötetet lelkesen fogadta, mivel petrarcai hatásokat, klasszikus szépségeket feltételez bennük, Petrarca pedig beleillik Kazinczy kánonjába: rím + idQmérték, szonett stb., de! a ciklus a magyar világhoz kötQdik: hazai nemesség mentalitása, világának elemei stb. + nem is szonetteket, hanem az ún. Himfy-versszakot alkalmazza, nem is idQmértékes ’! Kazinczy csalódik, névtelenül bírálatot ír az Annalen der Literatur und Kunst c. német lapban 1807-ben: azzal vádolja Kisfaludyt, hogy távol áll az európai irányzatoktól, rossz a ciklus szerkezete is, nem válogatott a versekbQl, nincs a versekben és a kötetben se mqvészi gond, 1814-ben ez megjelenik magyarul is
1807-ben jelenik meg Kisfaludy másik kötete is: Regék a magyar elQidQkbQl
Kisfaludy Sándor az ország legnépszerqbb költQjévé vált
a regék sem tetszenek Kazinczynak, errQl is ír egy bírálatot ugyanabban a német lapban, melyben a regéket nyomorult pásztorkölteményeknek titulálja
Kazinczy tehát 3 recenziót Kisfaludyról:
1. 1809 közepe, Annalen der Literatur und Kunst, II. k. 127 136.
rámutat arra, hogy a költQ még sokkal többre vihetné, ha tanultságra, mqgondra, fejlett ízlésre tenne szert, ha elmélyedne az irodalmi studiumokban, s ösztönös tehetsé-gét literátori tapasztalatokkal, ismeretekkel párosítaná
Daykát hozza példaként, jobb költQként Kisfaludyval szemben: S mi fogott volna lenni a Kisfaludy munkája, -ha ez a kényessége az érzésnek s az a könnyqség, mellyel Q maga érzéseit kinyomni tudja ez a szép világ tónusa, s a német, franczia s olasz nyelvek studiuma által kimívelt ízlés olly zengésq versekkel egyesítetett volna, a millyenekben Dayka énekelt. ...A tiszteletünkre méltó Poéta dicsQsége sokkal igazabb fényben ragyogna, hogy ha a két Kötetnek legalább harmadát elhagyta volna. ððez az összehasonlítás lesz a Tövisek és virágok (1811) c. kötet kapcsán kialakuló vitának
2. 1814-ben az Erdélyi Museumban Döbrentei lehozza a Himfy-kritika magyar változatát, de a két változat nem egészen azonos
3. bírálat a regékrQl: a mqfajt, a nyelvet stb. kifogásolja
Äð ðvita alakul ki Kisfaludy költészete körül, táborok keletkeznek a két fQ alak körül (Kisfaludy köré tömörül az ún. dunántúli kör), de a vita eljut addig, hogy felvetQdik a kérdés, hogy egyáltalán kinek van joga kritikát írni, mik az irodalmi kritika szempontjai, ki jogosult bírálatot írni, mik az irodalmi kritika stiláris, hangnemi stb. követelményei  ez egészen az 1830-as évekig elhúzódik (pl. anonimitás kérdése, milyen szempontokat kell érvényesíteni a recenzióban stb.):
Kölcsey és Berzsenyi vitája
Bajza József: Kritikai Lapok
PetQfi ”! kritikusok: kritikusok illetQlegessége a zsenivel kapcsolatban
(1856. Arany János összeállít egy kötetet, amelyrQl 3 kritika készül: Erdélyi János, Greguss Ágost, Szontagh Gusztáv  mindhárman a kritika tekintélyének helyreállításával kezdenek ’! innentQl kezdve elhalkulnak a viták, természetessé válik a szerepe az irodalmi életben)
1818. A recenzióról c. tanulmány megjelenése a Tudományos Gyqjteményben Füredi Vida álnéven, szerzQje Kisfaludy Sándor: visszautasítja Kölcsey Ferenc tevékenységét
- 1808-10. kialakul Kazinczy irodalmi tábora, amely szemben áll a Debreceni körrel és a Dunántúli körrel (Kisfaludy)  Kazinczy körét fiatalok, pályakezdQk alkotják, pl. Kölcsey, Berzsenyi, Szemere Pál (irodalomteoretikus), Vitkovics Mihály (költQ, szerbre fordította a Fanni hagyományait), Horvát István (késQbb történész lesz), Fáy András, Kis János (nyugat-európai verselés), Buczy Emil (Erdély), Virág Benedek, Helmeczy Mihály az élQk közül + Báróczi Sándor (még él, de nem aktív; Marmontel-fordítások, az érzékeny prózanyelv megújítója) + holt szerzQk mint irodalmi elQdök: Dayka Gábor (s`²¶Öl r t v Š ¨ ¶ ¸ ò





*
P
œ
ñæÛÏĸ¬ž¬“‡{p{dYpÛNBNh e6hl36CJ aJ h e6hl3CJ aJ h e6h¡7±CJ aJ h e6h¡7±6CJ aJ h e6hf KCJ aJ h e6hf K6CJ aJ h e6h‘k6CJ aJ h e6h‘kCJ aJ h e6htLœ6CJ NHaJ h e6htLœ6CJ aJ h e6h„V'6CJ aJ h e6htLœCJ aJ h e6hzC¶5CJ aJ h e6hºéCJ aJ h e6hºéCJaJh e6hºéCJOJQJaJ`²
Ð

V dX n Æ Ð 2d,@|ŒD÷íåÕÍÍźºººº²²²²¨²² $¤ða$gd e6 $a$gdÐn1
$
&
Fa$gd²XË $a$gd e6 $a$gdl3$„Ä„<ý^„Ä`„<ýa$gdl3 $a$gdºé $ ¤ða$gdºé $a$gdºéœ
Â
Ä
ü


V >@Rl”î "RT@B¤

 VXõèõÝÒǺǯ¢¯–¯ˆ|n|n|n|bSG|h e6h«(CJ \aJ jððh e6hÿ{¦CJ \aJ h e6hÿ{¦CJ \aJ h e6h²XËCJ NH\aJ h e6h²XËCJ \aJ h e6hÖ 6CJ \aJ h e6h¥=Ÿ5CJ aJ h e6h¥=ŸCJ NHaJ h e6h¥=ŸCJ aJ h e6h^ECJ NHaJ h e6h^ECJ aJ h e6hl3CJ aJ h e6hóFCJ aJ h e6hrpuCJ NHaJ h e6hrpuCJ aJ X


Ð J²´À026T.0d@Jfx|~(óåóÙͿͳ§›››sg[g[OCh e6ho-SCJ \aJ h e6h—3ÉCJ \aJ h e6h—3É5CJaJh e6h"5CJaJh e6hZn
CJ \aJ h e6hqjdCJ NH\aJ h e6hqjd5CJ \aJ h e6hqjdCJ \aJ h e6h†9PCJ \aJ h e6h6 CJ \aJ h e6hIrÒCJ NH\aJ h e6hIrÒCJ \aJ h e6hÐn1CJ \aJ h e6hufCJ NH\aJ h e6hufCJ \aJ (02HtvŠŒê$D\¢âäè"Z"–®úü8:ðôòæòæØæÌæòæÀ²ÀŸÀ“‡“{m{_{“SGh e6h°4"CJ \aJ h e6hº)»CJ \aJ h e6hbH¢CJ NH\aJ h e6hbH¢5CJ \aJ h e6hbH¢CJ \aJ h e6h~%@CJ \aJ h e6hZüCJ \aJ $jh e6hP 0JCJ U\aJ h e6hP 5CJ \aJ h e6hP CJ \aJ h e6h—3ÉCJ \aJ h e6ho-SCJ NH\aJ h e6ho-SCJ \aJ h e6ho-S6CJ \aJ Dè:ð0- ú!Ì"„#
$®%æ%†&<(~(*º*¤+,óççßÔÔÔÉÉÉÁ¶««¶¶
$
&
Fa$gdñp¢
$
&
Fa$gdäj
$
&
Fa$gdzÓ $a$gd
b
$
&
Fa$gd@S-
$
&
Fa$gdЍ $a$gd°4"
$„Â^„Âa$gd/L
$„Ä^„Äa$gdP ô-0-â- " d ú ü †!ì!î!ò!ø!ú!‚"®"°"Ê"òæÚÎÀÎòδؚ¨Ž€ŽtfZN@Nh e6h'OßCJ NH\aJ h e6h'OßCJ \aJ h e6hNCJ \aJ h e6hK H5CJ \aJ h e6h@S-CJ \aJ h e6hÁdÄCJ NH\aJ h e6hÁdÄCJ \aJ h e6h7)CJ NH\aJ h e6h7)CJ \aJ h e6h &^CJ \aJ h e6hK HCJ NH\aJ h e6hK HCJ \aJ h e6hЍCJ \aJ h e6h°4"CJ \aJ h e6h°4"5CJ \aJ Ê"Ì"ä"ú"ü"#H#x#z#‚#„#¬#$
$ö$ø$% %Z%¬%®%²%òæÚæ樶š¶Žš‚t‚h\hNBh e6h
bCJ \aJ h e6h° ;5CJ \aJ h e6hº#„CJ \aJ h e6hã#CJ \aJ h e6h° ;CJ NH\aJ h e6h° ;CJ \aJ h e6h1D¢CJ \aJ h e6h@S-5CJ \aJ h e6h@S-CJ NH\aJ h e6h@S-CJ \aJ h e6hÁdÄCJ \aJ h e6hŸ78CJ \aJ h e6h
.CJ \aJ h e6h[sCJ \aJ h e6hN5CJ \aJ ²%Ì%ä%æ%ø%,&„&†&¸&''' '0'4'6'>'R'V' '¤'ú':(>(t(v(~(´(Ö()N)l)n)òæÚÎÂÎ涪ž¶ž¶ž¶ž¶ž¶ž¶’ž¶„¶xl`x`Rh e6hõy
CJ NH\aJ h e6hõy
CJ \aJ h e6hmDCJ \aJ h e6hA6 CJ \aJ h e6häjCJ NH\aJ h e6h bCJ \aJ h e6h»ñCJ \aJ h e6h
b5CJ \aJ n)¢)¤)\*^*Ž**z+€+”+–+¢+¤+ê+,,
,&,z,|,¾,óàóÒóƺ®  ‚vh\PD8DPh e6hÀa,CJ \aJ h e6hßÃCJ \aJ h e6h9oÑCJ \aJ h e6hñp¢CJ \aJ h e6h"gÒ5CJ \aJ h e6h"gÒCJ \aJ h e6hHF½5CJ \aJ h e6hwV5CJ NH\aJ h e6hwV5CJ \aJ h e6hwVCJ \aJ h e6hHF½CJ \aJ h e6häjCJ \aJ h e6hõy
CJ NH\aJ $jh e6h
À0JCJ U\aJ h e6hõy
CJ \aJ ¾,À,Þ,æ,†-ˆ-”-–-º-ø-ú-..g.h...µ.¶.Û.Ü./0F0H00’0Ú0Ü00121„1†1V2X2Z3\3´3¶3¦4¨4ø4ú4N5P5ðäØ̲̾¦˜Š~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~p~phÿh¢4-CJ NH\aJ hÿh¢4-CJ \aJ h e6h
‰6CJ \aJ h e6hsQO6CJ \aJ h e6h
‰CJ \aJ h e6hÇIÃCJ \aJ h e6hcQùCJ NH\aJ h e6hcQùCJ \aJ h e6hÀa,CJ \aJ h e6h9oÑCJ \aJ jððh e6h9oÑCJ \aJ ,,–-ú-!.I.l.”.•.º.à.P0R0œ0æ0<11Ô1(2x2È2Ê23f3À3

4 4óóÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝ$$Ifa$gdÿlÆ

$„¼ ^„¼ a$gdÇIà 4^4²45Z5º5ô5h6l6È6ééééÃÃéé$„h$If^„ha$gdÿlÆ
&$
&
F
Æ ÐQ„„ûþ$If^„`„ûþa$gdÿlÆ
$$Ifa$gdÿlÆ
P5Z5ˆ5Š5œ5ž5Ü5Þ5,6.6^6`6‚6š6¢6¤6²6´6Æ6Ê6Î6î677¼7¾7x8z8®8²8º8Â8Ê8Ö8Ø8Ê9Ò9óçÙçÙçÙçÙçÙçËçÙçÙç󿱿¥™™™s™s™s™g™h e6h¤0ÙCJ \aJ h e6h’:ÎCJ \aJ h e6h%{CJ NH\aJ h e6hE\CJ \aJ h e6h%{CJ \aJ h e6hl‹CJ \aJ h e6hC‡5CJ \aJ h e6hC‡CJ \aJ hÿhÔY™5CJ \aJ hÿhÔY™CJ NH\aJ hÿhÔY™CJ \aJ hÿh¢4-CJ \aJ $È6Ê67ˆ7Ø8Ê9;ª=qg\\\\Q
$
&
Fa$gdC‡
$
&
Fa$gd%{ $¤xa$gdC‡Žkd$$If–FÖÖF”ÿú
–(€f €…€

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö)6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytÿ Ò9: :ª:¬:;;–;œ;²;ä;=‚=„=¨=ª=Ä=Æ=>><>x>z>~>óçóÙóçÍÁ³Á§››çseYMYAh e6hæ%CJ \aJ h e6hêdªCJ \aJ h e6hH8CJ \aJ h e6hH85CJ \aJ h e6hY|-CJ \aJ h e6hY|-5CJ \aJ h e6h&ŠCJ NH\aJ h e6h&ŠCJ \aJ h e6h* CJ \aJ h e6hðXö5CJ \aJ h e6hðXöCJ \aJ h e6hGqCJ \aJ h e6hz>æ>

?þ?N@*BTBC:DìDE&E’FdG^HœItKÄLÊMóëãØØØØØØÐÐëÅÅÅÅÅŵ­ $a$gdzL$„À„ÿ^„À`„ÿa$gdwM
$
&
Fa$gduÓ $a$gdKr¤
$
&
F a$gdˆ+ƒ $a$gd½ 5 $a$gdH8
$„Ä^„Äa$gdY|- ~>š>œ>â>ä>æ>
?

?R?T?ü?þ?>@L@N@”@˜@¤@2AtAìABB(B*BòäØÌØ̾̾̾²¤–Š~ŠpdXdJdph e6hô,:CJ NH\aJ h e6hBdhCJ \aJ h e6hô,:CJ \aJ h e6hee5CJ \aJ h e6hw%ÝCJ \aJ h e6heeCJ \aJ h e6hzKî5CJ \aJ h e6hzKî6CJ \aJ h e6hzKîCJ \aJ h e6hˆ+ƒ5CJ \aJ h e6hˆ+ƒCJ \aJ h e6h½ 5CJ \aJ h e6h½ 55CJ \aJ h e6hæ%5CJ \aJ *BRBTBÐBCCC"C@CzC~C8D:DìDðDEEEóåÙͺ¬ ’ †z nbTF8h e6hæ%5CJ \aJ h e6h4u5CJ \aJ h e6hC
,5CJ \aJ h e6hC
,CJ \aJ h e6hÎCJ \aJ h e6h¦tCJ \aJ h e6h?CJ \aJ h e6hKr¤5CJ \aJ h e6hKr¤CJ \aJ h e6h~%@5CJ \aJ $jh e6h«=0JCJ U\aJ h e6hvKCCJ \aJ h e6h~%@CJ \aJ h e6h‹-5CJ \aJ h e6h‹-CJ \aJ E$E&E’F¢FÞFîFG`GbGdG‚GÎGÞGâGîGðG:HPHRHXHóçóÛÏÃÏ·¨Ûœ‚t‚aUG7Gh e6hý
i6CJ NH\aJ h e6hý
i6CJ \aJ h e6hý
iCJ \aJ $jh e6hWUž0JCJ U\aJ h e6h`@6CJ \aJ h e6hWUž6CJ \aJ h e6hWUžCJ \aJ h e6h~ÑCJ \aJ jJðh e6h ØCJ \aJ h e6h ØCJ \aJ h e6h
.CJ \aJ h e6hRCJ \aJ h e6hâGCJ \aJ h e6h4uCJ \aJ h e6huÓCJ \aJ XHZH\HDIFIšIœI&J(JpJˆJŠJ¤J¦J¨JØJKKfKrKíáÕÇÕ»¯œ‚rddXL@2@h e6hC a6CJ \aJ h e6hC aCJ \aJ h e6hÆuyCJ \aJ h e6hƒf]CJ \aJ h e6hrq5CJ \aJ h e6hrq5CJ NH\aJ h e6hyWM5CJ \aJ h e6hrqCJ \aJ $jh e6hbzQ0JCJ U\aJ h e6h>/bCJ \aJ h e6h~ÑCJ \aJ h e6h’fCJ NH\aJ h e6h’fCJ \aJ h e6hÆZŒCJ \aJ $jh e6hý
i0JCJ U\aJ rKtKÂLÄLÈLôLöL¾MÀMÈMÐMøMN

N NˆNŠN”NÂNHOTOóçÛÏÁ³§™§Ï‹sgYMA5h e6h*qCJ \aJ h e6hY}ÙCJ \aJ h e6h½v@CJ \aJ h e6hÅI\CJ NH\aJ h e6hQdCJ \aJ h e6h7ÜCJ \aJ h e6hÅI\CJ \aJ h e6h½v@5CJ \aJ h e6hz+CJ NH\aJ h e6hz+CJ \aJ h e6hz+5CJ \aJ h e6hzL5CJ \aJ h e6hzLCJ \aJ h e6hPDÚCJ \aJ h e6hwMCJ \aJ h e6h>/bCJ \aJ ÊM NÂNºP*QÐQÖR2SJT¢T¶U`W\X¾Xâ^óãØÌÌÌÌÁµªªóšŠ$
ÆЄê^„êa$gd2]Õ$
ÆЄî^„îa$gd(`
$
&
Fa$gdÎCð
$„ü^„üa$gd7Ü
$
&
Fa$gd‚?"
$„†^„†a$gdÅFŽ
$
&
Fa$gd^$
ÆЄü^„üa$gdQd
$
ÆÐa$gd½v@ TO*P,P¸PºP¼P(Q*QXQZQ¦QÌQÎQÐQªRÖRØRÚR
S

S0S2SÐSÒSTTóçÛÍçÛÍÛ¿ÛÍç±¥—ˆçÍznçbObAh e6hcxCJ NH\aJ $jh e6h­4Ó0JCJ U\aJ h e6hcxCJ \aJ h e6hšðCJ \aJ h e6hšð5CJ \aJ jÄðh e6hÅFŽCJ \aJ h e6hŸ®5CJ \aJ h e6hŸ®CJ \aJ h e6h^5CJ \aJ h e6h^CJ NH\aJ h e6hÅFŽ5CJ \aJ h e6h^CJ \aJ h e6hÅFŽCJ \aJ h e6hY}ÙCJ \aJ TFTHTJTbT T¢TúTTUŠUŒU´U¶UüU
V>V‚V V¢V°VØV

WWW0W\W^W`WóàÔȼȰ¤°–°¼°¤°Š¤|¤n`TFT`T°h e6h5(]CJ NH\aJ h e6h5(]CJ \aJ h e6h5(]6CJ \aJ h e6hŸ®6CJ \aJ h e6hY›CJ NH\aJ h e6h]5ÚCJ \aJ h e6hNMCJ NH\aJ h e6hY›CJ \aJ h e6hNMCJ \aJ h e6hÎCðCJ \aJ h e6h7ÜCJ \aJ h e6h‚?"CJ \aJ $jh e6h€-™0JCJ U\aJ h e6hcxCJ \aJ `WfW„W®W°W X"X*XZX\X¾XbY¢YZ0Z†ZˆZ–Z˜Zh[j[þ[\ \\@\A\]]]]/]0]a]b]‡]>^@^Z^f^óåóÙóËó¿ó³§›§›§›§§›§›§›§§›§›§§›§sgh e6h‰>”CJ \aJ h e6h?"†CJ NH\aJ h e6h?"†CJ \aJ h e6h2]ÕCJ NH\aJ h e6hGjCJ \aJ h e6h2]ÕCJ \aJ h e6h(`CJ \aJ h e6h´`¶CJ \aJ h e6h½v@CJ NH\aJ h e6hÌ(GCJ \aJ h e6h½v@5CJ \aJ h e6h½v@CJ \aJ 'f^h^¦^à^â^æ^À_Â_0`Ž`´`¶`Ø`Ú`a”a–abbbb˜bœb¨bªb²b¶b
c c$cdc„cŠc¸cºc
d

dñåÙÍÁÙÁµ©µƒwiwiw]w]wiw]w]w]w]w]wih e6h‰W*CJ \aJ h e6h c@CJ NH\aJ h e6h c@CJ \aJ h e6hÛ\bCJ \aJ h e6hacCJ NH\aJ h e6hacCJ \aJ h e6hOýCJ \aJ h e6hõ`¼CJ \aJ h e6h¸[5CJ \aJ h e6h2]ÕCJ \aJ h e6h‚uÆCJ \aJ h e6h‰>”CJ \aJ h e6h‰>”CJ NH\aJ $â^Â_Ú` ab´b

cˆc d¼df@gbgh6ivj këë×ÇÇÇÇ·«ŸŸ• $a$gd,z` $¤ða$gd e6
$„ü^„üa$gdtYµ
$
ÆÐa$gd½v@$
ÆЄx

^„x

a$gd·|$
ÆЄx

^„x

a$gd‰W*$
ÆЄø„ÿ^„ø`„ÿa$gd c@$
ÆЄø„ÿ^„ø`„ÿa$gdõ`¼

dd dd,dDd¬d®d¼d¬e®effJfLf®f°fÚfÜfÞf>g@gbgfghhóçÛÍÁÛ³Û§™§§§§~r§fZNZh e6hrd¼CJ \aJ h e6h,z`CJ \aJ h e6h,z`5CJaJh e6hîVêCJ \aJ jððh e6htYµCJ \aJ h e6htYµCJ \aJ h e6h·|CJ NH\aJ h e6h·|CJ \aJ h e6h½v@CJ NH\aJ h e6h1?CJ \aJ h e6h½v@5CJ \aJ h e6h½v@CJ \aJ h e6h(`CJ \aJ h e6h c@CJ \aJ hhhàh6i(j*j>jtj
k kÆkxl„lôl¾mÀmÂnÄnÈnðn:o .CJ \aJ h e6hçj¼CJ \aJ h e6h6&ÒCJ \aJ h e6hccæCJ \aJ h e6hM5CJ \aJ h e6hMCJ NH\aJ h e6hMCJ \aJ h e6hÐu6CJ \aJ h e6hÐuCJ \aJ  kÆkÄnðn pVp rHsìt~uðuvZv€v÷÷òæÛË»«Ÿ÷‰‰‰$$Ifa$gdÿlÆ

$„p^„pa$gd|y$„â„öþ^„â`„öþa$gd|y$„â„öþ^„â`„öþa$gd Ké$„â„öþ^„â`„öþa$gd†P
$
&
Fa$gdQW-
$„p^„pa$gdx4igdQW- $a$gd,z`
o@o²o´o¶o

p pp ppRpVp\p˜pàpäp,q0qŒqq˜qüqþqr
r

r r>róâóÎâÀâ󴩞©ž©’†ž{p{p{c{XJXž jÊðh e6h†PCJ aJ h e6h†PCJ aJ h e6h_#bCJ NHaJ h e6haFCJ aJ h e6h_#bCJ aJ h e6h_#b6CJ aJ h e6hx4i6CJ aJ h e6hQW-CJ aJ h e6hx4iCJ aJ h e6hx4iCJ \aJ h e6h/JE0JCJ \aJ &j¯h e6h/JECJ U\aJ jh e6h/JECJ U\aJ h e6h/JECJ \aJ >rXr„rŒrÐrssFsHsNs sØs6t8têtìt*u.u|u~uîuðuJvLv‚võêõêßÒßÇê¼ê¼¯¼¤–ˆêymaSCShÿhì

»5CJ NH\aJ hÿhì

»5CJ \aJ h e6hccæCJ \aJ h e6h"w‹CJ \aJ h e6hQW-CJ OJQJaJ h e6h|y6CJ \aJ h e6hQW-6CJ \aJ h e6h|yCJ aJ h e6hdA¶CJ NHaJ h e6hdA¶CJ aJ h e6h KéCJ aJ h e6hùOCJ NHaJ h e6hùOCJ aJ h e6hQW-CJ aJ h e6h†PCJ aJ €v‚vòvPw¸wK---$
&
F $7$8$H$Ifa$gdÿlÆ
³kdØ$$If–FÖÖF”ÿ¨

ˆh%€
ۈ

ۈ
֘˜˜
tàÖÿÿ&ÿÿ&ÿÿ&Ö0ÿÿÿÿÿÿ öÔ%6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖÿÿ&ÿÿ&ÿÿ&ytÿ‚vžvòv ww w*w,w6wPwZw¸wêwìwüwx(xJxhxzx x¢x¨xªxÄxÜxàxâxäx yyy
»5>*CJ \aJ hÿhì

»CJ NHaJ hÿhš
»CJ \aJ hÿhì

»5CJ \aJ hÿhì

»6CJ NH]aJ hÿhì

»6CJ ]aJ 'jhÿht[)0JCJ U\]aJ hÿhì

»CJ aJ hÿhì

»56CJ \]aJ "¸wJxzxäx $$Ifa$gdÿlÆ
$Ifgd0·lÆ

&
F „c$7$8$H$If^„cgdÿlÆ
!$
&
F „c$7$8$H$If^„ca$gdÿlÆ
JyLyPyxy–yœy¦y¨yz4z6zPzRzdznz¦z¨z¸zðz4{6{B{T{t{v{Œ{¬{®{|(|*|B|X|Z|b|~|þ|}(}*}ïáÖïÈÖºÖï¦Ö™Öï֙Öï֙ÖïÖºïÖºïֺ֍ÖpÖpdhÿhì

»CJ \aJ hÿhì

»6CJ \]aJ hÿhì

»5CJ NHaJ hÿhì

»5CJ aJ hÿhì

»CJ NHaJ 'jhÿhXZ)0JCJ U\]aJ hÿhì

»6CJ ]aJ hÿhì

»5CJ \aJ hÿhì

»CJ aJ hÿhì

»CJ \]aJ hÿhì

»56CJ \]aJ '´z@{B{v{®{*|~|¦|}|}œ}"~l~°~Ð~þ~fê×µµµŸŸŸŸ×µµµµµ×$$Ifa$gdÿlÆ
!$
&
F „c$7$8$H$If^„ca$gdÿlÆ
$Ifgd0·lÆ
¤x$IfgdÿlÆ
*},}2}4}V}|}œ}Ì}Î}Ö} ~X~Z~–~˜~Î~Ð~ò~ô~ü~þ~ &:<hl„¤¦¨¼õæÕæõǹ©¹õ¹©¹©¹õ¹©¹õ˜Çõ‹õpdY h e6h3:CJ aJ h e6h~GÙCJ \aJ h e6h‰g©56CJ \aJ h e6h‰g©CJ \aJ hÿhì

»CJ NHaJ hÿhì

»56CJ \]aJ hÿhì

»6CJ NH]aJ hÿhì

»6CJ ]aJ hÿhì

»5CJ \aJ !hÿhì

»6CJ NH\]aJ hÿhì

»6CJ \]aJ hÿhì

»CJ aJ -fh¨€\€è€xÀqi^^^^S
$
&
Fa$gd3:
$
&
Fa$gd‰g© $a$gd‰g©ŽkdÒ$$If–FÖÖF”ÿ¨

ˆh%
à

à

tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ öÔ%6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöytÿ ¼ØÚÜèꀀZ€\€¸€º€Ä€è€vxzœž¼¾ÀÄÆðòz‚€‚’‚”‚¦‚¨‚ü‚ƒƒƒ.ƒ2ƒ4ƒ~ƒ€ƒ‚ƒ„ƒ¨ƒ®ƒ°ƒ²ƒÖƒØƒ„óèÝèÐèÝèÝèÐèÝèÝ´¤´èݘ贊èÝèÝèÐݘ´~˜èÝèÝèÝèÝèÝèÝèh e6h‰g©CJ \aJ h e6h O’5CJ \aJ h e6h3:CJ \aJ h e6h3:5CJ NH\aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6h‰g©5CJ \aJ h e6h3:CJ NHaJ h e6h‰g©CJ aJ h e6h3:CJ aJ h e6h3:6CJ aJ 1Àü‚„È„h†¬†®‡üˆ‰˜Šn‹š*ŽvH‘ïïïïäÔÔÄ´©ž–‹€
$
&
F
a$gdæY‡
$
&
F
a$gd

Ú $a$gdH Ö
$
&
F
a$gd('¸
$
&
F
a$gd9è$„â„èþ^„â`„èþa$gd9è$„â„èþ^„â`„èþa$gdT°$„â„èþ^„â`„èþa$gd O’
$
&
F
a$gd3:$„Ô„öþ^„Ô`„öþa$gd‰g© „„„6„D„x„z„‚„š„œ„¾„À„ƄȄ̄΄ڄ"†$†@†h†r†¨†ª†¬†Ü†Þ†r‡¬‡®‡¶‡Ø‡Ú‡ºˆÆˆÈˆúˆüˆ ‰"‰Z‰Œ‰Ž‰‰¢‰¤‰|Š–ŠšŠÌŠÐŠõéÛÐõÅõÐõиÐõéÐÛиÐõÛªÐÅÐÅÐÛªÅÐÅÐ۪ۚÐÅÐÛЏЏÐہہh e6h9è5CJ \aJ h e6hT°CJ aJ h e6h3:5CJ NH\aJ h e6h O’5CJ \aJ h e6h3:CJ NHaJ h e6h O’CJ aJ h e6h3:CJ aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6h3:CJ \aJ h e6h‰g©CJ aJ 2ЊҊìŠòŠ,‹2‹P‹V‹l‹n‹p‹†‹Š‹@ŒBŒ|~„†˜šž°óèÝèÝèÝèÝÏÁÏó³ó ””s”hYKh e6h('¸5CJ \aJ h e6h('¸5:CJ \aJ h e6h('¸CJ aJ h e6h©|ÐCJ NH\aJ $jh e6hÛX(0JCJ U\aJ h e6h©|ÐCJ \aJ $jh e6h9è0JCJ U\aJ h e6h9èCJ NH\aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6h9è5CJ \aJ h e6h9èCJ aJ h e6h3:CJ aJ h e6h9èCJ \aJ °²´ÆÈÊ$Ž&Ž*Ž,ŽfŽlŽªŽ

 tv¤¨ª^`flÔ‘*‘,‘F‘òçÙËçÙçÀ²¤ç™çŒç~¤pdçŒçYçYçYLYh e6hÀ9CJ NHaJ h e6hÀ9CJ aJ h e6hÀ9CJ \aJ h e6hÀ95CJ \aJ h e6h

Ú5CJ \aJ h e6h3:CJ NHaJ h e6h

ÚCJ aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6hH Ö5CJ \aJ h e6hH ÖCJ aJ h e6hH Ö6CJ ]aJ h e6h3:6CJ ]aJ h e6h3:CJ aJ h e6hØB5CJ \aJ F‘H‘J‘d‘ô‘ö‘ü‘þ‘’’$’&’(’@’r’°’²’Ü’ò’H“J“`“f“ž“ì“î“ô“õçÙÎÁÎç²£”…ÙwÎl`ÎRÎÁÎlÎlElh e6hÿq‡CJ NHaJ h e6h3:6CJ ]aJ h e6hÿq‡CJ \aJ h e6hÿq‡CJ aJ h e6hÿq‡5CJ \aJ h e6h{e`56CJ \aJ h e6h3:56CJ \aJ h e6h3:5:CJ \aJ h e6hæY‡5:CJ \aJ h e6h3:CJ NHaJ h e6h3:CJ aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6hæY‡5CJ \aJ h e6hæY‡CJ aJ H‘þ‘(’°’b“ö“<”´”T•X–®–—
˜f˜Š˜™Ê™ôìäÛÒÒÇ·«««ŸÇ““Ç
$„^„a$gdÞA
$„Ê^„Êa$gdŸ}
$„Ê^„Êa$gdÝX+$„h„\^„h`„\a$gd‰p¦
$
&
F

a$gd3:„š ^„š gdØa©„š ^„š gdÿq‡
&
F

gdÿq‡ $a$gdæY‡
$
&
F
a$gdæY‡ô“ö“<”>”F”V”„”†”ˆ”Š”Œ”°”´”¸”º”ޔ攕•@•H•J•P•R•Z•n•p•r•v•Ž•²•Æ•Ð•ð•þ•–*–@–R–V–X–\–|–õêÜÎܶ«¶« «”Ü « † †v† « « « † † † † † k« h e6hÝX+CJ aJ h e6h3:6CJ NH]aJ h e6h3:6CJ ]aJ h e6h‰p¦CJ \aJ h e6h3:CJ aJ h e6h‰p¦CJ aJ h e6h‰p¦5CJ aJ h e6h3:5CJ aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6h‰p¦5CJ \aJ h e6hGb¬CJ aJ h e6hØa©CJ aJ *|–~–€–„–˜–š–œ–ª–¬–´–æ–è–ê–"—B—D—F—R—f—h—j—n—p—˜—´—¶—¸—¼—¾—ėΗ˜
˜

˜˜˜R˜`˜f˜ˆ˜Š˜™\™¦™À™È™Ê™Î™õêõêõêÜõÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑêÑƸª¸êÜÆêŸêŸêŸ”ê…h e6h·Y³5:CJ \aJ h e6hƒhgCJ aJ h e6hÞACJ aJ h e6h3:5CJ \aJ h e6hŸ}5CJ \aJ h e6hŸ}CJ aJ h e6hÝX+CJ aJ h e6h3:6CJ ]aJ h e6h3:CJ aJ h e6h‰p¦CJ aJ /ɚ
šNšPš‚š†šöš› ›L›f›„›Ì›Î›ì›î›>œ\œ^œ¦œ @žóçÜ檞’ª„ªžvžªj\j\PDh e6h´-¯CJ \aJ h e6hÉ CJ \aJ h e6hi25CJ \aJ h e6hi2CJ \aJ h e6h¶=ÉCJ NH\aJ h e6h@YÓ6CJ \aJ h e6h·|CJ \aJ h e6h¶=ÉCJ \aJ h e6h@YÓCJ \aJ h e6h¨$tCJ \aJ h e6h¨$t5CJaJh e6h3:5CJ \aJ h e6h3:CJ aJ h e6h·Y³CJ \aJ h e6h3:CJ \aJ ʙPš‚š ›î›¦œ.n\ž~Ÿf ª ¼ ¾¡¢N¢£2¥÷íáÑÅÅźºº²§§§§§›
$„Ä^„Äa$gdaUÓ
$
&
F
a$gdz3+ $a$gdÌK?
$
&
F

a$gdÉ
$
ÆÐa$gdi2$
ÆЄÎ^„Îa$gd@YÓ
$
ÆÐa$gd¨$t $¤ða$gd e6 $a$gd3:@žBžZž\ž|Ÿ~ŸR T j Ž  ’ ¦ ª º ¼ Þ ì þ ž¡¸¡¼¡¾¡ñåÙÍåÁ³Á¥—‹€Át¥tht\N\@h e6hz3+5CJ \aJ h e6hE’6CJ \aJ h e6hE’CJ \aJ h e6h§MúCJ \aJ h e6hz3+CJ \aJ h e6hÀ'YCJ aJ h e6hÀ'YCJ \aJ h e6hÀ'Y5CJ \aJ h e6hÌK?5CJ \aJ h e6hÌK?CJ NH\aJ h e6hÌK?CJ \aJ h e6h«9ØCJ \aJ h e6hÉ CJ \aJ h e6h´-¯CJ \aJ h e6h´-¯CJ NH\aJ ¾¡Î¡Þ¡à¡ ¢¢N¢R¢p¢¢’¢£4£6£Ž££2¥†¥º¥¼¥¾¥óçÛçÍ¿³¥³’³†x†¿†l^PA jððh e6hå2´CJ \aJ h e6hå2´5CJ \aJ h e6h‹?5CJ \aJ h e6h‹?CJ \aJ h e6haUÓCJ NH\aJ h e6haUÓCJ \aJ $jh e6hÕY‰0JCJ U\aJ h e6hsR
5CJ \aJ h e6hsR
CJ \aJ h e6hz3+5CJ \aJ h e6hU‚5CJ \aJ h e6h¿?CJ \aJ h e6hA(¨CJ \aJ h e6hU‚CJ \aJ ¾¥à¥â¥¦¦Ž¦6§¨ ¨R¨‚¨†¨¢¨&©(©d© «Ž«”«°«¾«Ä«Ž¬¬¼¬Ð¬óåóÙóÍÁ󵩝©ƒ©wkw]wkOkCh e6hñ)½CJ \aJ h e6hh<:CJ NH\aJ h e6h–i6CJ \aJ h e6hh<:CJ \aJ h e6h–iCJ \aJ h e6hIBôCJ \aJ h e6hA(¨6CJ \aJ h e6hA(¨CJ \aJ h e6h$q_CJ \aJ h e6hPqƒCJ \aJ h e6h i_CJ \aJ h e6hW
ÞCJ \aJ h e6h‹?CJ \aJ h e6hå2´CJ NH\aJ h e6hå2´CJ \aJ 2¥¦ ¨R¨(©d© «Ä«¼¬­0­B­ôôôôôììììÖÖ$$Ifa$gdÿlÆ
$a$gd$q_
$
&
F a$gd‹?
Ь­­.­0­@­B­D­t­È­Ê­ø­ ®F®f®¯¯Î¯Ð¯F°G°‰°¶°è°é°H²J²ð²ò²
´¶D¶²¶´¶¼¶óçÙËÙË¿±¥–¥±¥±¥ˆ¥ˆ¥ˆ¥±¥ˆ¥ˆ¥ˆ¥|n|`|h e6hÑ ÈCJ NH\aJ h e6hÑ È6CJ \aJ h e6hÑ ÈCJ \aJ hÿhÑ ÈCJ NH\aJ jÄðhÿhÑ ÈCJ \aJ hÿhÑ ÈCJ \aJ hÿhÑ È6CJ \aJ hÿhú+ CJ \aJ hÿhú+ 5CJ \aJ hÿh5¡5CJ \aJ h e6hñ)½CJ \aJ h e6h0ŒCJ \aJ "B­D­È­B®F®¯xbbLb$$Ifa$gdÿlÆ
$$Ifa$gdÿlÆ
†kd{$$If–FÖÖ0”ÿ­Æ%€€
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laöpÖ ÿÿÿÿytÿ¯¯Ü¯Þ¯° ±dNNNN$$Ifa$gdÿlÆ
›kd$$If–F4ÖÖF”ÿ”°Æ%à€
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿytÿ ±±

³ ³´dNNN$$Ifa$gdÿlÆ
›kdë$$If–F4ÖÖF”ÿ”°Æ%€
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿytÿ´
´^´µþµ¼¶
·È·d\QQQII $a$gdzL
$
&
Fa$gdÑ È $a$gdÑ È›kd¹$$If–F4ÖÖF”ÿ”°Æ%
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöpÖ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿytÿ ¼¶À¶·
··*·Æ·È·Ê·Ü·ö· ¸¸0¸4¸D¸˜¹š¹¸¹º¹¼¹¾¹óå×Ëå¿Ë³§³œ‚‚sg\MAh e6h{PXCJ ]aJ jÄðh e6h{PXCJ ]aJ h e6h=`sCJ aJ h e6hå*NCJ ]aJ h e6h=`s6CJ \]aJ h e6h=`sCJ \]aJ h e6h=`sCJ ]aJ h e6h}éCJ aJ h e6h &·CJ \aJ h e6h}éCJ \aJ h e6hb>ÚCJ \aJ h e6hº(ÒCJ \aJ h e6h½v@5CJ \aJ h e6hº(Ò5CJ \aJ h e6hLËCJ \aJ È·¸º¹æ»z½ À¤ÂÃgÄ^ŨŤÆ

ÈZÈôéÝÑÆƾ³§››„
$
&
Fa$gd€-î
$„Ä^„Äa$gdBoh
$„Ä^„Äa$gdµ?
$„Ä^„Äa$gdwR/
$
&
Fa$gdg{¦ $a$gd xÒ
$
&
Fa$gd'Í
$„Ä^„Äa$gdÁzß
$„Ä^„Äa$gd[tÃ
$
&
Fa$gd¢4-
$
&
Fa$gd=`s
¾¹Æ¹ºº¢º¤º»(»*»Ð»Ò»Ú»ä»æ»~¼´¼¸¼¾¼À¼Ü¼Þ¼z½Ø½¾f¾h¾¿F¿V¿p¿š¿°¿õêÞÒÄÒÞêõ·êõêõê¬ê¬õ·õ¡•¡ˆ¡}¡rg\ h e6hh]“CJ aJ h e6hnkCJ aJ h e6hS/CJ aJ h e6hù6GCJ aJ h e6h}éCJ NHaJ h e6h}é6CJ aJ h e6h}éCJ aJ h e6hÁzßCJ aJ h e6h{PXCJ NHaJ h e6h{PX6CJ NHaJ h e6h{PX6CJ aJ h e6h[tÃ6CJ aJ h e6h[tÃCJ aJ h e6h{PXCJ aJ -°¿À

À À–À°ÀâÀäÀ(ÁÞÁàÁ†ˆ ¢ªÂÎÂÞÂàÂâÂþÂà ÃõêßÔÉÔ¼Ô±¤±™Œ™±uiui^SH h e6hg{¦CJ aJ h e6h}éCJ aJ h e6hÙ[~CJ aJ h e6hÙ[~5CJ aJ h e6hÊ&5CJ aJ h e6h xÒCJ aJ h e6hù6GCJ NHaJ h e6hù6GCJ aJ h e6h[²CJ NHaJ h e6h[²CJ aJ h e6h—orCJ NHaJ h e6hK

•CJ aJ h e6h—orCJ aJ h e6h'ÍCJ aJ h e6h
½CJ aJ Ã|à âäÃÄAÄBÄTÄUÄYÄZÄeÄfÄgÄoÄÇÄ]Å^Å{ŞşÅõêÙêõÍÁͳͧœ‘†{‘m‘bRB-h e6hâ16CJ aJ mH sH -h e6hµ?6CJ aJ mH sH h e6hâ1CJ aJ h e6hwR/6CJ ]aJ h e6hß#lCJ aJ h e6hÙ[~CJ aJ h e6hwR/CJ aJ h e6hÉhÝCJ aJ h e6hÉhÝ6CJ aJ h e6hÚLm6CJ NHaJ h e6h‡t_6CJ aJ h e6hÚLm6CJ aJ !jh e6h~`0JCJ UaJ h e6h~`CJ aJ h e6hÚLmCJ aJ ŸÅ ŦÅƎƐÆÇÇÀÇÈ
È

È ÈTÈXÈZÈÉ"ÉBÉñâ×̻̪̟Žƒq_qPA2Ah e6hðéB*CJ aJ phh e6h€-îB*CJ aJ phh e6h7DB*CJ aJ ph#h e6h€-î5B*CJ \aJ ph#h e6h7D5B*CJ \aJ ph h e6hBohCJ aJ !jh e6hÅT–0JCJ UaJ h e6h ‡CJ aJ !jh e6hçCù0JCJ UaJ !jh e6h¾-b0JCJ UaJ h e6h?eêCJ aJ h e6hµ?CJ aJ h e6h¯–CJ aJ mH sH h e6hâ1CJ aJ mH sH BÉVÉ.Ê0Ê@ÊFÊHÊÌÊÎÊòÊËË&ËfËj˦˪ËÌÌ!ÌZÌdÌeÌ}Ì̫̬̾ÌåÌÍ ÍíÞÍÞ¾Þ³¢³”„”³yÞjÞj³y³y³_ÞÍÞT_T h e6h‘N­CJ aJ h e6hÑ2ÌCJ aJ h e6hP=-B*CJ aJ ph h e6hP=-CJ aJ h e6h€-î6CJ NH]aJ h e6h€-î6CJ ]aJ !jh e6hðé0JCJ UaJ h e6h€-îCJ aJ h e6hðéB*CJ aJ ph!h e6h€-îB*CJ NHaJ phh e6h€-îB*CJ aJ ph#h e6h€-î56B*CJ aJ phZȾ̐ϼÐæÐ$Ñ^ѲÑóèÝÕÁ¸¬

$$Ifa$gddW2 $IfgdP<± $ „q„q$If]„q^„qa$gd “ $a$gd;u;
$
&
Fa$gdû'
$
&
Fa$gd€-î
$„Ø^„Øa$gdÑ2Ì Í)Í*Í+ÍΎΐΒΔΖδÎîÎðÎHÏJώϐϸÏîÏÐ ÐÐÐ~Ð ÐõäÙËÙºÙËٮ١ِ…z…ocoRo…G h e6hKÃCJ aJ !jh e6hv0JCJ UaJ h e6hv6CJ aJ h e6hvCJ aJ h e6h‘N­CJ aJ h e6hû'CJ aJ !jh e6h¬j20JCJ UaJ h e6hW©CJ NHaJ h e6hW©5CJ aJ !jh e6h4Î0JCJ UaJ jððh e6hW©CJ aJ h e6hW©CJ aJ !jh e6h‘N­0JCJ UaJ h e6hèoCJ aJ кмÐÂÐâÐäÐæÐÑÑ$Ñ,ÑJÑLѴѶѺÑÐÑÒÑøÑþÑ Ò"Ò6Ò8Ò:ÒVÒXÒZÒ˜ÒžÒ ÒªÒ¬Ò¾ÒÀÒÓÓÓÓõéÝÏÁ¶ªœª‘†y†ª‘†y†n†n†nc†y†n†n†y†n†ª†‘ h e6hÝ!CJ aJ h e6hD CJ aJ h e6hG) CJ NHaJ h e6hG) CJ aJ h e6h† úCJ aJ h e6hG) 5CJ NHaJ h e6hG) 5CJ aJ h e6h1\•CJ aJ h e6h;u;5CJ \aJ h e6hŽ
15CJ \aJ h e6hŽ
1CJ \aJ h e6hû'6CJ aJ h e6hü.ÚCJ aJ &²Ñ´Ñ¶ÑøÑ¾Ò ÓZNBBB

$$Ifa$gddW2

$$Ifa$gd “¤kd$$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ&ìÎ



€z

€Š



Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT ÓÓӆÓ4ÔZNBB

$$Ifa$gddW2

$$Ifa$gd “¤kdá $$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ& Î

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠTÓlÓnӆӈÓ6ÔFÔHÔRÔTÔVÔXÔ¤Ô¦Ô´Ô¶ÔÖÔØÔ2Õ6Õ8ÕHÕXÕZÕ^Õx՚լծմոպÕÂÕæÕèÕêÕðÕòÕÖÖÖ,Ö.ÖÌÖÎÖ
×

××6×õèõÝõÑÃÑ·¬¡¬”¬”¬¡¬¡¬¡¬¡¬¡¬¡‡¡¬·|¬|¬|¬|¬”¬|¬|¬”¬| h e6h‰CkCJ aJ h e6h¢AyCJ NHaJ h e6h¯.ÌCJ NHaJ h e6h¢AyCJ aJ h e6h¯.ÌCJ aJ h e6h¯.Ì5CJ aJ h e6h3h5CJ NHaJ h e6h3h5CJ aJ h e6hdW2CJ aJ h e6hG) CJ NHaJ h e6hG) CJ aJ 04Ô6ÔTÔÖÔ¶ÕZF::

$$Ifa$gd'{ $ „q„q$If]„q^„qa$gd “¤kd; $$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ& Î

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT¶Õ¸ÕºÕHÖ8×ZNBB

$$Ifa$gd'{

$$Ifa$gd “¤kd•
$$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ&ìÎ

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT8×:×<×~×|ØZNBB

$$Ifa$gd'{

$$Ifa$gd “¤kdõ
$$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ& Î

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT6×:×<×@×B×D×\×^×~׀×ê×ì×2Ø8Ø@ØBØzØ~ؐؒبتشضغؼؾØØØÚØfـلنَٖٚÙÔÙÖÙÚ4ÚgځڱڲڳڄÜõéÞõÞõÑõÆõÑõÆõÑÆõº¬º¬ºé¡õ¡õÑõ¡õé¡õ¡õÑõ¡õ–ˆ|–|h e6h1\•6CJ aJ h e6h1\•6CJ \aJ h e6h1\•CJ aJ h e6h #CJ aJ h e6h3h5CJ NHaJ h e6h3h5CJ aJ h e6h˜YCJ aJ h e6h¯.ÌCJ NHaJ h e6hïvJCJ aJ h e6h¯.Ì5CJ aJ h e6h¯.ÌCJ aJ -|Ø~ضØø؂ÙZF::

$$Ifa$gd"/ $ „q„q$If]„q^„qa$gd “¤kdO
$$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ& Î

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT‚لنÙ;ÚfÚZNBB

$$Ifa$gd"/

$$Ifa$gd “¤kd© $$IfT–F4Ö







ÖFºÿˆ Œ&ìÎ

€z€Š

Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠTfÚgÚèܰݐÞXD00$
&
F „Œ7$8$H$]„Œa$gd‰9»$
&
F „Œ7$8$H$]„Œa$gd1\•¦kd $$IfT–F4Ö







”ÇÖFºÿˆ Œ& Î

€z

€Š



Ö˜Ö ÿÿ&ÿÿÖ0ÿ

ÿ

ÿ

ÿ

ÿÿ öÒ&ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö
FaöpÖ ÿÿ&ÿÿŠT„܆ÜæÜèÜÝlÝrݮݰÝÖÝØÝìݎސޔޮް޲ÞöÞ6ß8ߺßàHàœàžàìà*á,áÊáÌáÒáóçÜÑÆ»­»Æ»Æ­ç¡“…“ÆzÆzÆzÆmÆzbÆmW h e6h/PCJ aJ h e6hèyCJ aJ h e6h1\•CJ NHaJ h e6h—X§CJ aJ h e6h¤Sr5CJ \aJ h e6h1\•5CJ \aJ h e6h*@jCJ \aJ h e6h1\•6CJ \aJ h e6h‰9»CJ aJ h e6h1\•CJ aJ h e6hêUãCJ aJ h e6hö2LCJ aJ h e6h1\•6CJ aJ h e6h¨lŠ6CJ aJ -Þ²Þ¸ß,áÔá*â&ãÒã"åæ0èZè
êië÷èèèèÔÔÀ¬‰u$ „„Æ„ÿ]„^„Æ`„ÿa$gd72$ „„Æ„ÿ]„^„Æ`„ÿa$gdl Š$
&
F „]„a$gd1\•$ „„ð„èþ]„^„ð`„èþa$gdåný$ „„ð„èþ]„^„ð`„èþa$gdÛIÂ$ „„ð„èþ]„^„ð`„èþa$gd•|h$
&
F „]„a$gd1\• $a$gd1\•
ÒáÔáÖá(â*â0â4âfâöâøâ$ã*ã,ãJã’ãÖãúãä ä.ä¤ä°ä²äâäää&å¸åØåæææhæzæ|æòæÚÏĹڹ¬¹¡¹Ú¹¡¹Ú¹Ú¹–‰–¹–¹Ú¹~rfrZh e6hAXíCJ \aJ h e6hånýCJ \aJ h e6h1\•CJ \aJ h e6hånýCJ aJ h e6hÛIÂCJ NHaJ h e6hÛIÂCJ aJ h e6h•|hCJ aJ h e6h1\•CJ NHaJ h e6h1\•CJ aJ h e6hEH’CJ aJ h e6hð0 CJ aJ h e6h1\•5CJ aJ h e6h/P5CJ aJ h e6h/P5>*CJ aJ !|æŠæŒæŽæ¾æÈæòæôæøæÂç"è$è.è0è2è4èHèVèZè\è^èê

ê
ê êê.ê1ênêoêòÞòÓȼȱӥ—¥‹€Ó¥Ó€ÓuÓgYÓuÓuÓLh e6h1\•CJ NHaJ h e6hG
5CJ \aJ h e6h1\•5CJ \aJ h e6hG
CJ aJ h e6hFMNCJ aJ h e6hFMN5CJ aJ h e6h1\•5CJ NHaJ h e6h1\•5CJ aJ h e6h„)+CJ aJ h e6hAXí5CJ aJ h e6hAXíCJ aJ h e6h1\•CJ aJ 'jh e6hÑ+0J5CJ U\aJ h e6hAXí5CJ \aJ oê½ê¿êÀêÁêúêûê ëëJëKëhëìtì²ì¸ìÚìîî$î*îHî`ïbïºï¾ïàïñññÌñÎñÐñèñêñ>òDòõêßêõÒõêõÅêºõ¬¡¬õ–õ–¬õ‹õ‹õÒõ‹sgsõ\ h e6h%>CJ aJ h e6h1\•5CJ aJ h e6h%>5CJ aJ h e6h`;5CJ aJ h e6h`;CJ aJ h e6h‘\ÝCJ aJ h e6h ”CJ aJ h e6h1\•56CJ aJ h e6h72CJ aJ h e6hl ŠCJ NHaJ h e6h1\•CJ NHaJ h e6h· CJ aJ h e6hl ŠCJ aJ h e6h1\•CJ aJ $ië´ì&î`ïÎñðöøWøxø®øÖø2ú‚úïÛÛÌÌ̸¸¸¬•}$ ¤x$Ifa$gdÿlÆ
$
&
F „‹5$7$8$9DH$]„‹a$gd.r
$ „7]„7a$gd1\•$ „7„h„\]„7^„h`„\a$gd„I«$
&
F „7]„7a$gd1\•$ „„Єöþ]„^„Ð`„öþa$gd‘\Ý$ „„Æ]„^„Æa$gd ”

Dò°ò²ò¾òÀòÄòÆòæòèòþò$óTóbó~ó€ó‚ó†óˆóŠóØóÚóÜóÞó ôôXô\ôhôjôrôˆõŠõ²õ´õ`öbö–ö˜ö¬ö°öÀöÂöÄöÐöêöîöðö&÷D÷H÷ª÷õèõÝõÝõÝõÑõÑõÝõÆõèõÆõÆõÆõ»õèõѯѯѯѯÑõÑõ»õ»õ¡“õˆõ h e6hLiACJ aJ h e6h1\•5CJ \aJ h e6hLiA5CJ \aJ h e6hKa±6CJ aJ h e6hKa±CJ aJ h e6h
*CJ aJ h e6h1\•6CJ aJ h e6h%>CJ aJ h e6h1\•CJ NHaJ h e6h1\•CJ aJ 2ª÷Â÷Ö÷ä÷ øø
øøVøWøZø[ø\øhøoøxø{ø|ø}øø‘øø¬ø­ø®ø²øÖø ù"ú0ú2úZú€ú‚úõêõêõêÞêÓêÞÅÞêÓêºêºê¯¤¯ê™êŽ‚Žêvj\hÿh·}
56CJ aJ hÿh·}
6CJ aJ hÿh·}
5CJ aJ h e6h.r6CJ aJ h e6h.rCJ aJ h e6h⠋CJ aJ h e6hÌÂCJ aJ h e6hfÈCJ aJ h e6h#UMCJ aJ h e6h1\•6CJ NHaJ h e6h„I«CJ aJ h e6h1\•6CJ aJ h e6h1\•CJ aJ h e6hsVCJ aJ !‚ú„ú€û‚û|ü~ü€ýrþtþzÿ|ÿ‚~€†ˆ•‚‚‚‚‚‚‚‚‚‚‚‚‚‚$Ifgdj6¼lÆ
jkdY$$If–FÖ ”ð֔ÿÆ%2&
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿÖÿÿÿ4Ö4Ö
laöytÿ‚ú„ú¼úÄúÆúºû¼ûüüJüLüºü¼üý
ýPýRý€ý²ýüýþý°þ²þ:ÿ<ÿ¬ÿ®ÿLN‚º¼¾DF¼¾


TVŠ¬®¶¸Ê BDTZõêßÒßÒßÒßÒßÒßÒßÒßêßÒßÒßÒßÒßÒßêÅêßÒßÒßÒßÒß¹­¡–‹–‹–‹–‹–‹ h e6h CJ aJ h e6h“WMCJ aJ h e6h1\•5CJ aJ h e6h¾_í5CJ aJ h e6h§€5CJ aJ hÿhš]nCJ NHaJ hÿh$}ûCJ NHaJ hÿh$}ûCJ aJ hÿhš]nCJ aJ hÿh·}
CJ aJ 6ˆŠ®rä€ ŽÜ


º

og\\\\\QQ
$
&
Fa$gdBuê
$
&
Fa$gd“WM $a$gd§€kdè$$If–FÖ ”dÖF”ÿO


Æ%»

»

¼


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6öÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖ

ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöytÿ Z^`pr


|~âäb˜2 4 6 8 ~ € ,<†ˆŒõèõÜÑÆѹѭ¢—ŒŒŒujYjMjBj h e6hEäCJ aJ h e6hjq’6CJ aJ !jh e6hEä0JCJ UaJ h e6hjq’CJ aJ h e6h«M5CJ aJ h e6hži¯CJ aJ h e6h÷s¨CJ aJ h e6hf4‰CJ aJ h e6h«MCJ aJ h e6h 5CJ aJ h e6h CJ NHaJ h e6hÐ+CJ aJ h e6h CJ aJ h e6h¾_í5CJ aJ h e6h“WMCJ NHaJ h e6h“WMCJ aJ ŒŽ’ÜJ L n è ê \
^
Ú
Ü




<

>

j

l

n

¶

¸

º

Â

Ä

Ê

ä

ô

ü

ž
óèÝèÑź¯¡¯”¯ˆ}r}rf}r}r[}[}O}[}h e6hBuê6CJ aJ h e6hD"CJ aJ h e6h o 5CJ aJ h e6h o CJ aJ h e6hBuêCJ aJ h e6hJ@“5CJ aJ h e6hç%¤CJ NHaJ jððh e6hç%¤CJ aJ h e6hç%¤CJ aJ h e6h¦%+CJ aJ h e6hç%¤6CJ aJ h e6hJ@“6CJ aJ h e6hÛ,[CJ aJ h e6hJ@“CJ aJ h e6hjq’5CJ aJ ž

º
¼
¾
À
ð
i n { | Š ‹ Ž  ­ Ê è é "#(4ŒŽ®ìfh/NlŒêï58>BCD[ t € 4@FNPÖØöøóèÝèÝèÝÒèÒèÒèóèÒèÆèÒèóèÒèóèÒ»è»è»èóè»è»è»è»è»è»è°è»è»è¤è»èóèóè»h e6hì*06CJ aJ h e6hI'CJ aJ h e6hì*0CJ aJ h e6hBuê6CJ aJ h e6hQ|‰CJ aJ h e6hD"CJ aJ h e6hBuêCJ aJ h e6hBuêCJ NHaJ ?º

5ŽŒî€ ú. :h¦ÚXˆð‚Æ-æ D!ôôôôôôôôôôôéÞÞÞÞÓÇÇÇǽ $¤ða$gdO=G
$„Ä^„Äa$gdJc
$
&
Fa$gdJc
$
&
Fa$gd»(É
$
&
Fa$gd“WM
$
&
Fa$gdBuêøúÆÈ.˜¢t|þ@BŽ¢JRX–*68:fh68X‚Ž¼j-l-Æ-õêÝêÝõêõêõêÝêÝêõêõêõêÝõÒÇ껯¤™¤Žƒwƒjƒh e6h´
~CJ NHaJ h e6h´
~6CJ aJ h e6h´
~CJ aJ h e6hJcCJ aJ h e6h6FCJ aJ h e6h»(ÉCJ aJ h e6hBuê5CJ aJ h e6h»(É5CJ aJ h e6hÑt*CJ aJ h e6hÚ¬CJ aJ h e6hBuêCJ NHaJ h e6hBuêCJ aJ h e6h§CJ aJ %Æ-æ è "!@!D!Ü!þ!"" "$"2"P"##¸#ê#ì#T$^$¤$º$Ö$Ø$ê$Þ%õéÝÑ鏫¹ÅŸ‘Ź«¹…ym_m_mQmEh e6h=UÀCJ \aJ h e6h•u'CJ NH\aJ h e6h•u'6CJ \aJ h e6h•u'CJ \aJ h e6h1\•CJ \aJ h e6h\
×CJ \aJ h e6h¾ ÿ5CJ \aJ h e6hKCJ \aJ h e6hè8)CJ NH\aJ h e6hè8)CJ \aJ h e6h¾ ÿCJ \aJ hO=Gh-~5CJaJhO=GhùR"5CJaJhO=GhK5CJaJ h e6hÎx¹CJ aJ D! "ì#.&@'ú'ê(N)Œ)¶*ž+J, .¨.Ö.

1@2ð23&4b4÷÷÷÷÷÷ïïäØÍÍÍïÂÂﺲï $a$gd¸ $a$gd.ã
$
&
Fa$gdèS‚
$
&
Fa$gd¶wô
$„Ä^„Äa$gd¹!ˆ
$
&
Fa$gd¦/@ $a$gd-Ø $a$gdK Þ%ê%,&.&2&J&t&v&x&' '"'.'>'@'ú'.(f(ˆ(è(ê(L)òæÚ檶ªœªŽªÎ‚vj^RF:h e6h=XÀCJ \aJ h e6h~¢CJ \aJ h e6hà/¯CJ \aJ h e6h|oýCJ \aJ h e6hêd'CJ \aJ h e6hçÕCJ \aJ h e6hª@>CJ \aJ h e6h¼H?6CJ \aJ h e6h¼H?CJ NH\aJ h e6h¼H?CJ \aJ h e6h‰j6CJ \aJ h e6h‘ACJ \aJ h e6h#¼CJ \aJ h e6h•u'CJ \aJ h e6h=UÀCJ \aJ h e6h=UÀ6CJ \aJ L)N)T)V)ˆ)Š)Œ) )Â)ê)~*€*´*¶*â*ð*‚+„+œ+ž+Ú+þ+óèÚ̾²¦››ƒ›èxlaTa›I=h e6h_{ÿ5CJ aJ h e6h¶wôCJ aJ h e6hi
CJ NHaJ h e6hi
CJ aJ h e6h+E¸6CJ aJ h e6h o•CJ aJ h e6h¹!ˆCJ NHaJ h e6hm@ñCJ aJ h e6h¹!ˆCJ aJ h e6h¹!ˆ5CJ aJ h e6h¦/@CJ \aJ h e6h¦/@5CJ \aJ h e6h-Ø5CJ \aJ h e6h1-K5CJ \aJ h e6h-ØCJ aJ h e6h-ØCJ \aJ þ+ ,2,F,H,J,H-Ž-Î-ö-ø-. .n.¦.¨.®.Ð.Ô.Ö.ò.õéÞÍ·¬¡¬”¬·‰~‰seWI;h e6háEb6CJ \aJ h e6hèS‚5CJ \aJ h e6háEb5CJ \aJ h e6h-Ø5CJ \aJ h e6h-ØCJ aJ h e6h†M™CJ aJ h e6h°wùCJ aJ h e6ht&ÊCJ NHaJ h e6hþmYCJ aJ h e6ht&ÊCJ aJ h e6h‚V_CJ aJ h e6h¶wôCJ aJ !jh e6hS˜0JCJ UaJ h e6hÛ;'CJ aJ h e6hÛ;'6CJ aJ h e6h
yþCJ aJ ò. /|/”/ü/B0N0r0t0v0Ž00¢0¤0Î0ö0ø0ú01
1

181óçÛçÏ÷©™©‹·sgsgsTF:h e6hèS‚CJ \aJ h e6h-Ø5CJ \aJ $jh e6hõO¶0JCJ U\aJ h e6htBCJ \aJ h e6hñL»CJ \aJ h e6hÊc"CJ \aJ h e6hÊc"6CJ \aJ h e6h„_Ã6CJ NH\aJ h e6h„_Ã6CJ \aJ h e6h„_ÃCJ \aJ h e6hì*ÿCJ \aJ h e6hÒCJ \aJ h e6hžVCJ \aJ h e6hô:$CJ \aJ h e6háEbCJ \aJ 81L1N1è1ê1:2<2>2@2F2H2r2Ø2ð2ö203Ž33–3˜3òäØÊػح¢–ˆ|ncUIc>2h e6h¸5CJ aJ h e6h¸CJ aJ h e6h.ãCJ \aJ h e6h.ã5CJ \aJ h e6h.ãCJ aJ h e6h-#Å6CJ \aJ h e6h-#ÅCJ \aJ h e6h-#Å5CJ \aJ h e6h-#Å5CJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6hèS‚5CJ \aJ jJðh e6hÎ7äCJ \aJ h e6hÎ7äCJ NH\aJ h e6hÎ7äCJ \aJ h e6hÎ7ä6CJ \aJ h e6hòQ›6CJ \aJ ˜3â3ä3 4&4.4`4d4h4j4ž4 4¤4¨4ª4Ü4Þ4ü4þ45D5T5|5ž56787òæÛÏ֓¡·¬¡¬•·¬‡s‡d‡YNYAh e6hFCJ NHaJ h e6h³‡CJ aJ h e6hFCJ aJ hO=Gh-Ø56CJ\aJ'jhO=Gh%IR0J5CJU\aJhO=Gh-Ø5CJ\aJh e6hC* CJ \aJ h e6h¿CJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6h-ØCJ \aJ h e6h¿CJ \aJ h e6h¸6CJ aJ h e6h¸CJ aJ h e6h¸5CJ aJ h e6h¸5CJ \aJ b4¢4Þ4T5œ7º8ª9;=ô>¨?L@ø@"A¡AÖAC²C÷÷íååÝÝÍÁµ­¥íåååå $a$gdvr $a$gd¡t]
$„"^„"a$gd˜Vð
$„^„a$gduo$„j„²ü^„j`„²üa$gdØV $a$gdg? $a$gduo $¤ða$gdO=G $a$gd-Ø87\7˜7š7¢7ú78p8~8€8¸8r9ª9¬9®9Ê9Ì9ê9ò:ô:;;;;8;l;â;ä;ú;õêÙÎøÃΫΠ•†zoÃoÃboÃoÃoÃoUoh e6hÐ4VCJ NHaJ h e6h-ØCJ NHaJ h e6hÐ4VCJ aJ h e6hÐ4VCJ ]aJ jÄðh e6hÐ4VCJ ]aJ h e6hg?CJ aJ h e6hRrYCJ aJ h e6hY‘CJ NHaJ h e6hžVCJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6hY‘CJ aJ !jh e6hÛ|)0JCJ UaJ h e6h9–CJ aJ h e6hFCJ aJ ú;ü;==8=¤>æ>è>ð>ô>ö>ø> ?¦?¨?Ü?Þ? @K@L@îãØÍ´¤´Ø•‰{ocWI>2Wh e6h¡t]6CJ aJ h e6h¡t]CJ aJ jððh e6h¡t]CJ aJ h e6h¡t]CJ ]aJ h e6h-ØCJ ]aJ h e6h¼jgCJ ]aJ h e6h¼jg5CJ ]aJ h e6h˜VðCJ ]aJ jÄðh e6h˜VðCJ ]aJ h e6h-Ø5CJ NH\aJ h e6h-Ø5CJ \aJ h e6h¶)@CJ aJ h e6h0CJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6hØVCJ aJ !jh e6h’^%0JCJ UaJ L@N@q@@“@@É@ñ@ø@A A A
A AA A!A"A$A’AóçÛÍÁµ§µ™…™vgYKY™@5 h e6hÅ& Ù5CJ\aJhO=Gh?5CJ\aJhO=Gh-Ø56CJ\aJhO=Gh&~ß56CJ\aJ'jhO=Ghí}0J5CJU\aJhO=Gh-Ø5CJ\aJh e6h¡t]6CJ ]aJ h e6h¡t]CJ ]aJ h e6hÛ|)CJ ]aJ h e6hÛ|)6CJ ]aJ h e6hò}1CJ ]aJ h e6h dÝCJ ]aJ h e6hvrCJ ]aJ ’A“A A¡A

B\BlBtBvBþBCjC„C²CD D"D$D&D‚DžD"E$E&FóèÝÒǼǯÇÒǤǙŽ}ŽoŽdS@S$h e6hpsñ6B*CJ NHaJ ph#- h e6hpsñ6B*CJ aJ ph#- h e6hpsñCJ aJ jððh e6h·0WCJ aJ !jh e6h·0W0JCJ UaJ h e6h·0WCJ aJ h e6hŽF^CJ aJ h e6h.G7CJ aJ h e6h
ÙCJ NHaJ h e6h«HCCJ aJ h e6h
ÙCJ aJ h e6hŸ^/CJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6hÅ& }žCJ aJ h e6h‚a&CJ NHaJ h e6h‚a&CJ aJ h e6hÔôCJ aJ h e6hÔôB*CJ aJ ph#- h e6hŽF^B*CJ aJ ph#- h e6hogB*CJ aJ ph#- ²C*FpFžHI’IjK˜KÒKLŠLÈLÊNÌO PPP\T(UóóçççßÏø¸¸¸¸¸¬¡¡
$
&
Fa$gduo
$„¨^„¨a$gdÞ63
$
&
Fa$gduo
$„¨^„¨a$gdÑç$„„äý^„`„äýa$gduo $a$gd¯B`

$7$8$H$a$gd
}ž

$7$8$H$a$gdpsñ2JPJ°J¶JêJ
K

K:KhKjKnKpK’K”K–K˜KžKÎKÐKÒKL%L-LOLPL[LðáðÒáÁáÒᲡ“q“f[f[f[O[fOh e6h-Ø6CJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6hÑçCJ aJ h e6hù¢5CJ \aJ 'jh e6h-Ø0J5CJ U\aJ h e6h-Ø5CJ \aJ h e6hù¢5B*CJ aJ ph#- h e6hù¢B*CJ aJ ph#- !h e6h-ØB*CJ NHaJ ph#- h e6h¯B`B*CJ aJ ph#- h e6h-ØB*CJ aJ ph#- h e6hÜDB*CJ aJ ph#- [L\LcLdLeLL„L…L‰L‹LŒL”LÇLÈLóLôLŠNÈNòNöNüNOJOzOšOœOºO¼O¾OÆOÊOÌOPLPNPPPRPjPlPQ"Q6Q8QñåÒǼ±¼±¼±å±¦±¦±¦›åååå›±›±v±v±v±kåñ h e6h©WCJ aJ h e6hÞ63CJ aJ h e6hÞs©6CJ NHaJ h e6hÞs©6CJ aJ h e6hÞs©CJ aJ h e6h`-YCJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6h]­CJ aJ h e6hÑçCJ aJ $jh e6hÑç0J6CJ UaJ h e6h-Ø6CJ aJ h e6h-Ø6CJ NHaJ *8QÞSTXTZT\T&U,U.UFUHUŠUŒUUVV6V8VDWFWHWJWRWVW´W¶WðWóçóÜÑÆ»¯¡“¡€“ÑuÑióiVóKÑKÑó h e6h:4ñCJ aJ $jh e6h-Ø0J6CJ UaJ h e6hÜLø6CJ aJ h e6h·@CJ aJ $jh e6h-Ø0J5CJ UaJ h e6hÃ
Ê5CJ \aJ h e6h-Ø5CJ \aJ h e6hÃ
Ê5CJ aJ h e6hÃ
ÊCJ aJ h e6h½(ÃCJ aJ h e6h-ØCJ aJ h e6h©WCJ aJ h e6h©W6CJ aJ h e6h-Ø6CJ aJ (U’U6V‚VÈVJW–WBX XÖX\YYTZªZ¼ZöZ4[Ú[x\Þ]`÷ëããã×ËË÷ÀÀÀÀÀ¶®®®®® $a$gd
† $¤ða$gdO=G
$
&
Fa$gduo
$„š^„ša$gd«)Ò
$„š^„ša$gd:4ñ $a$gdÜLø
$„¨^„¨a$gd·@ $a$gduo ðWòWôWXX@XBXHXJX`XžX X¤X¦XÒXÔXÖXYYZY\YdYfYŽYšY:Z †6CJ PJ\]^JaJ h e6h
†6CJ \]aJ h e6h
†CJ NH\aJ 'h e6h
†CJ OJPJQJ\^JaJ #h e6h
†CJ NHPJ\^JaJ ,jh e6h
†0JCJ PJU\^JaJ "h e6h
†5CJ PJ\^JaJ -h e6h
†CJ PJ\^JaJ h e6h
†CJ \aJ hO=Gh
†5CJaJ"`avb„dxeœfLivj´l®mVnxnÎn-p–pqtt\u®uÀv‚w*yÈyj|l€÷÷÷÷÷÷÷÷÷èèèèèèèèèØ÷èèèèè$
Æ „Ð^„Ða$gd
†$
&
F
Æa$gdÉ*µ $a$gd
†j
jj¸jºjbldl¨lªl4mDm|m¢m®mÎnÜnân
o¼o¾o‹pŒpqrZrÐrôrê×dzǡǡÇ×Ç×ǖ„u„ududuDŽuR"h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ "h e6h
†5CJ PJ\^JaJ h e6h
†CJ aJ #h e6h
†CJ NHPJ\^JaJ 'h e6h
†CJ OJPJQJ\^JaJ -h e6h
†CJ PJ\^JaJ %h e6h
†6CJ PJ\]^JaJ )h e6h
†6CJ NHPJ\]^JaJ ôrörørTsVs’s”s¶sÈsÊs.t4u6upu®uøuvšvœvÀvôv4w¨wÞwÞxàxdyíÚ˺˥˓“ËlË^R^RDR˓˓˺Ëh e6h
†6CJ NHaJ h e6h
†6CJ aJ h e6h
†6CJ ]aJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ &h e6h
†6CJ NHPJ]^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ )jh e6h
†0JCJ PJU^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ $h e6hpXöCJ OJPJQJ^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ dypy:z=|>|h|i| ~¢~´~¶~ê~ì~î~ð~JL€€lÊÌ*‚ƒƒ2ƒñâмФâ“â~â~âkâ“â“âÐkâ[I[#h e6h
†CJ NHPJ\^JaJ -h e6h
†CJ PJ\^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ )jh e6h
†0JCJ PJU^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ /jh e6h
†0J6CJ PJU]^JaJ &h e6h
†6CJ NHPJ]^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ h e6hžVCJ PJ^JaJ *‚´ƒÐ… ˆŽ‹VŒÔŒÄºT’L“î“n–D™"šàš
œ>ÂððððÜÌÌÌÌÌÀðð°ðÀÀÀÀ$
ÆØ „^„a$gd
†
$
Æ8a$gd
†$
Æ8„Ä^„Äa$gd
†$
Æ8„Æ„
ÿ^„Æ`„
ÿa$gd
†$
&
F
Æa$gdÉ*µ2ƒ4ƒŽƒƒ‚…„…ª‡¬‡ê‡î‡tˆˆ’ˆ ˆ¢ˆ¤ˆŒ‹DŒFŒ¦¨¬®Z\š‘ëÛÉÛÉÛÉÛ¶§••t§e§T§A§T§A§$h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ h e6hžVCJ PJ^JaJ h e6h
†CJ PJaJ &h e6h
†6CJ NHPJ]^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ #h e6h
†CJ NHPJ\^JaJ -h e6h
†CJ PJ\^JaJ 'h e6h
†CJ OJPJQJ\^JaJ š‘œ‘¤‘¦‘’’~’š’Æ’Ö’r”t”Þ”à”Æ•È•n–r–’–¨–ª–¬–R—T—.™0™ ššJšlš š®šš›œ›ÂÆRžŒžíÞÍÞÍÞ»Þ»Þ¦ÞÍÞÍޓށiÞÍÞÍÞÍÞ»Þ»ÞÍޓށ/jh e6h
†0J5CJ PJU\^JaJ "h e6h
†5CJ PJ\^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ )jh e6h
†0JCJ PJU^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ %LžŒž‚¡,£
¨O¨

© ©0­8®l®Ð®–¯„±¼³¸´$¶‚¶¢¶Ü¶¦·¦¸ïïàààààïààïààààÐààïààÀ$
Æ
„^„a$gd
†$
Ƅ^„a$gd
†$
&
F
Æa$gdÉ*µ$
Æ|„¢^„¢a$gd
†ŒžL X Z v ê ì ü ¡@¡ £"£¤ ¤¥¥Ž¦¦f§h§¨¨þ¨ÿ¨©ªt«v«x«°«Â«Ð«Ô«Ö«¬¬­$­®®õç×çõÊõ»©»˜»˜»˜»˜»˜»˜»˜»†»s»©»d»˜»˜»©»˜h e6hžVCJ PJ^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ "h e6h
†5CJ PJ\^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ h e6h
†CJ NHaJ h e6h
†6CJ NH]aJ h e6h
†6CJ ]aJ h e6h
†CJ aJ '®>®l®à®ª¯¸¯t±v±²²„²”²6³8³`³b³ ³¢³F´H´µ$µzµ”µžµ µh¶|¶~¶€¶‚¶ˆ¶¢¶,·B·„·†·ê·ñßñÔÆÔ¹Ô¨ÔÆÔ¹ÔñÔ¹Ô¨ÔÆԝԹԏԁÔñßñrñañ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ h e6hžVCJ PJ^JaJ jJðh e6h
†CJ aJ h e6h
†5CJ \aJ h e6h¡gsCJ aJ !jh e6h
†0JCJ UaJ h e6h
†CJ NHaJ h e6h
†6CJ ]aJ h e6h
†CJ aJ "h e6h
†5CJ PJ\^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ %ê·

¸\¸z¸ö¸¹ººN¼Œ¼°½²½¾b¾Ä¾ö¾ø¾ú¾ÁFÁfÁLÂN Ã"âÃðÃòÃÂÆÄÆÇÇîßÏßîß¾ßî߾߯ßîšîßîߏ‚‚tdtdtQ$h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ h e6h
†6CJ NH]aJ h e6h
†6CJ ]aJ h e6h
†CJ NHaJ h e6h
†CJ aJ )jh e6h
†0JCJ PJU^JaJ h e6h
n CJ PJ^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ -h e6h
†6CJ PJ^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ -¦¸¹d¾ú¾j¿’ÀäÀfÁ(úǰÈ(ÉèÌ"Í`ÍòÍÐïïïïïïßÌÌÀÀ°°°° $
Æ|„ ^„ a$gdxHH$
Æ|„Î^„Îa$gd
†
$„:^„:a$gd
†$
Æ
DD „â^„âa$gd
†$
Æ„,^„,a$gd
†$
Æ
„^„a$gd
†Ç@ÇfǺÇØÇôÇÚÈ&É(É,ÉÊÊêÊÜËÞËêËÐÌÒÌäÌêÌ Í$Í@Í\ÍñßñÔÆÔ»Ô¨ñ—ñˆwˆñ—ñhYhYI-h e6hejá6CJ PJ^JaJ h e6hejáCJ PJ^JaJ h e6hbGºCJ PJ^JaJ h e6hF@èCJ NHPJ^JaJ h e6hF@èCJ PJ^JaJ h e6h
†CJ NHPJ^JaJ $h e6h
†CJ OJPJQJ^JaJ h e6h
n CJ aJ h e6h
†6CJ ]aJ h e6h
†CJ aJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ \Í^Í`ÍbÍpÍrÍðͪάÎ\Ï^ÏžÏ Ï¦Ï

Ð ÐÐÐ8ÐnИÐVÑXÑéÙɺ­ºžºž‘ž€žqžºbPbPb;)jh e6hbGº0JCJ PJU^JaJ "h e6h
†6CJ PJ]^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ h e6høk"CJ PJ^JaJ h e6hxHHCJ NHPJ^JaJ h e6hxHHCJ PJaJ h e6hxHHCJ PJ^JaJ h e6h JðCJ PJaJ h e6h JðCJ PJ^JaJ -h e6h Jð6CJ PJ^JaJ -h e6hbGº6CJ PJ^JaJ ,jh e6hejá0J6CJ PJU^JaJ ÐZÑÊáãÞäçêè¾êÈìðì

í,í<ídíˆíÎí\îïbòpó¨óüôÄõh÷ðèÝÝÝÝÝÝÑÑÑÑÑÑÑÝÝÝÝÝÝÝè
$„¶ ^„¶ a$gdÙKg
$
&
F!a$gdHu® $a$gdHu®$
&
F
Æa$gdÉ*µXÑZÑÂÑØÑHÒbÒÞÒàÒvӘÓVÔZԒՔÕÖÕØÕøÕúÕÖà¬á¼á„â²â´âÄâÆâÈâã&ãñâÓâÃâ²â¢â“â~â²â~â|âÃâÃjÃâ]âK"h e6hHu®56CJ PJ^JaJ h e6hHu®CJ PJaJ #h e6hHu®5CJ NHPJ^JaJ U)jh e6hHu®0JCJ PJU^JaJ h e6h\ þCJ PJ^JaJ -h e6hHu®6CJ PJ^JaJ h e6hHu®CJ NHPJ^JaJ -h e6hHu®5CJ PJ^JaJ h e6hžVCJ PJ^JaJ h e6hHu®CJ PJ^JaJ h e6h
†CJ PJ^JaJ zinte a neológia szimbolikus figurájává tette), Ráday Gedeon (meghonosítja a nyugat-európai verselést), Sylvester János (elsQ bibliafordítás, nyelvújítás), Zrínyi Miklós (verstani újítás)  közös bennük, hogy mind újítani mertek
1810-re kialakul az irodalmi köre + irodalmi elveinek genealógiai összeállítása, családfa , kanonizációs program (kánonvita) ’! újítók: Qk kapnak virágot a Tövisek és virágok kötetben, Qk az újrakanonizáló irodalom alapítói
stratégiai lépéseket alkalmaz a kötet körül: egyszerre fedi fel és rejti el a nevét, manipulál a példányszámmal, egyenként igyekszik magának megnyerni levelezQtársait
a kötet nyitó epigrammájában (Herculeshez) önmetaforát alkalmaz: ahogy Hercules megtisztította Augias istállóját a trágyától, úgy akarja Q is megtisztítani a magyar irodalmat (a lerakódott elQítéletektQl, szokásoktól) ’! Sárospataki: Gúnyvers Kazinczyra ( Irodalmunk szarkotrója, te )
a kötetszerkezetben nem a kronológia lesz az egyedüli szervezQ elv, sokkal inkább a tézis antitézis-szerq szembesítés, a didaktikus és az irodalomtörténeti ill. kritikai részt a 30. darabnál a Békák címq hosszú szöveg választja ketté
Sylvester János, Ráday, Kalmár, Birsi, Molnár, Dayka, Virág, Berzsenyi, Aranka, Zsombori és Buczi, végül Révai és Horváth  ezzel a listával állítja szembe Kazinczy rövid kis epigrammában, a Lúdhattyúban a Láczai József-féle névsort
Dayka Gábor vs. Kisfaludy: a kötet közepén Himfy c. párbeszédes epigramma  Himfy az Olümposz bejáratánál áll, Dayka azt kéri, hogy a versei felét dobja tqzbe (ezt többször is megjátssza), a maradékkal már beléphet az Olümposzra: kritikusi és apollói szerep!
DAYKA: Tqzbe felét!
HIMFY: Vetem.
D.: Újra felét!
H.: Ím.
D.: Harmadikát még!
H.: Lángol az is.
D. Jer most; vár az Olympuszi kar.
Kisfaludy: az epigramma ellen nincs védekezés, nincs mód a párbeszédre
tárgyuk szerint: szépségfogalmat definiáló epigrammák, nyelveszményt definiáló epigrammák, személyekrQl szóló epigrammák, önmetaforák (Hercules-metafora)
a Tövisek és virágok átalakítja a kánon fogalmát: korábban a Bibliához kötQdött és megváltoztathatatlannak bizonyult ( irodalmi kánon fogalmának létrehozása, melynek lényege a folyamatos újítás, ezek után igényként lép fel az irodalomban a továbblépés (nem a már létezQ felismerése, hanem a különbség érzékelése lesz az esztétikus forrása a befogadó számára)
a kánon kialakításában fontos szerepet tulajdonít a recenzióknak, ill. a Tövisek és virágok epigrammáinak (a recenziót tömöríti bele)
kanonikus szerzQi listát ad
új esztétikai fogalom elérése a kötettel (Kant): moralitás és az esztétikum elválasztása egymástól, a tiszta esztétikum elsQbbsége minden más mqvészi tulajdonság felett
új kanonikus alkotói módszer bevezetése: önkritika, mqgond, folyamatos munka (’! Himfy c. epigramma)
- 1811-ben egy szatirikus, horatiusi verset ír Vitkovicshoz (Episztola Vitkovics Mihályhoz), melyben kigúnyolója a hagyományQrzQket, a dunántúli kört és a debreceniek ízlését ( névtelen válasz ( újabb gúnyvers
e) Mondolat-per:
közvetlen elQzménye a kritikavita
1811. Tövisek és virágok c. epigrammagyqjtemény megjelenése ’! Kisfaludy bírálatának megismétlése, a kötet célja, hogy megtisztítsa az irodalmi életet
német minta követése (Schiller, Goethe): xénia vendégajándék (görög) = irodalmi tárgyú epigramma
szerepet játszik a kialakulásban: Kisfaludy-kritika, Himfy epigramma, Poétai episztola Vitkovics Mihály barátomhoz (Kazinczy, 1811, szatirikus episztola az ortológusok és a régi irodalmi stílus ellen), Máté-Szalkai HQgyész Máté válasza a poétiai episztolára (1811), Tövisek és virágok, 1813-ban Kazinczy sajtó alá rendezi Báróczi munkáit és Dayka Gábor verseit
( 1813, Dicshalom: Mondolat  címlapján Kazinczy egy szamár hátán ül és a Parnasszus felé tart (+ szabadkQmqves jelképek); Kazinczy a dunántúli körnek tulajdonítja, de pontosan nem lehet tudni, hogy ki írta a Mondolatot
1815. Fáy András, Kölcsey és Szemere megírja a Felelet a Mondolatra c. munkát, mely gúnyverseket tartalmaz (Kazinczy ezt a módszert nem helyesli, szerinte az érveket kellene egymással szembeállítani, nem a másik stílusát utánozni)
1819. Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél c. tanulmányának megjelenése a Tudományos Gyqjteményben ’! nyelvújítási viták lezárása
- 1817 1823. legszorosabb hívei elfordulnak tQle:
1816-ban Berzsenyi a kanonizációs tevékenységét és nyelvi programját bírálja
1817-ben Kölcsey az ún. lasztóci leveleiben Kazinczy fordításprogramját és nyelvújító tevékenységét bírálja
1816-17-ben Döbrentei Gábor nyelvújítási elveit, kritikai, kanonizációs tevékenységét, vitastílusát bírálja
1823. ún. Iliász-pör Kölcseyvel ( plágium fogalmának megjelenése
- prózai mqvei:
1816. utazás Erdélybe, az Erdélyi levelek elsQ változatának megírása; összesen 14 változat, de a végleges soha nem készült el  célja: Erdély kulturális közvetítése Magyarországra, saját irodalmi tevékenységeinek erdélyi kanonizációja
Fogságom naplója: teljes egészében csak 1931-ben jelent meg, az 1820-as évek vége felé íródott, kéziratban 1828-ban adta át Toldy Ferencnek, ebbQl jelentek meg szemelvények 1848-ban
hazatérése óta folyamatosan gyqjtötte a fogságra és a perre vonatkozó anyagokat, és külön rendszerezte is Qket
a helyzet a feldolgozásra nem volt alkalmas, szabadulása után is csendben figyelték, sQt olykor emlékeztették fogságára, a Kamara rendszeresen pénzt kért tQle fogsága költségeinek a fedezésére
a szöveg feltételezi a mozgalom ismeretét és a tények ismeretét; még az is csak jelzésszerqen, utalásokon keresztül jelenik meg, hogy Kazinczyt magát miért tartóztatták le
a börtönben készített feljegyzések 6 lapot tesznek ki. Emellett könyvekben is jegyzetelt, lapszélre, különbözQ írószerekkel (rozsda, ón stb.); papír: könyvbQl kitépett lapok, jegyzetfüzet, régi levelek
Pályám emlékezete: ebbQl kihagyja a fogságra vonatkozó részt, párhuzamosan dolgozik a két mqvön, ezt többször átírja, a 10-es évek elejétQl 1829-ig folyamatosan dolgozik rajta
mqfaj: napló és emlékirat  valóban rövid feljegyzések alapján dolgozott, így a szöveg egyik rétegét naplónak tekinthetjük, a megírás idQpontja azonban több, mint 25 év után következik be ’! emlékirat; célja, hogy beépítse a börtönévek eseményeit a saját életpályájába
- 1830. a Magyar Tudós Társaság tagja lesz
- 1831. augusztus 21-én hal meg (kolerajárvány áldozata lesz)

Tanci néni vázlatából:
-- a 18. században játszódik le az a fordulat az irodalmi kommunikáció terén, melynek következtében nem az ISMERTNEK, a HAGYOMÁNYOKNAK való MEGFELELÉS, hanem az azoktól való ELTÉRÉS, az újdonság vált értékké
-- más olvasót követelt, aki észrevette ezeket az eltéréseket, figyelt az újdonságokra és egyéni megoldásokra
-- korábban éppen ennek ellenkezQje történt: a nyelvnek, stílusnak, mqformának és mqfajnak ismertnek kellett lennie, hagyományosnak, hogy ne vonja el a figyelmet a tartalomról
-- a tartalomközpontú irodalom alakult át nyelvközpontú irodalommá
-- romantikus irodalom: ennek jegyében igyekezett megszabadulni minden ismert formától; fQ törekvése az ÚJDONSÁG, a változatosság, variálhatóság

-- KAZINCZYnál a hagyományostól való idegenkedés nem megy el a romantikusok teljes szabadságáig
-- egy sor klasszicista jellegq kötöttség nála megmaradt
a) mqfaj, mqforma és tónus, vagyis regiszter tekintetében mintakövetQ maradt; egy-egy szövegen belül ragaszkodott az adott mqfaj vagy mqforma szabályaihoz; DE: arra törekedett, hogy minden egyes prózai, lírai, drámai mqfajt, mqfajváltozatot bevegyen a lehetséges minták közé;
-- ezeket vagy fordításban akarta megszólaltatni magyarul, vagy maga kísérletezett hasonló szövegekkel
-- mindkét esetben a stílus és a forma volt a fontos a számára, nem a tartalom
-- a "technikát", az alkotásmódot akarta átültetni, meghonosítani, amit Q gyakran nevez "ecsetvonásnak"
-- KÓPIÁKAT készít a mqvekrQl, ugyanazokat a technikai, nyelvi eljárásokat akarja alkalmazni, mint az eredeti szerzQ
-- ezért híve a szoros fordításnak, amely olykor magukra a nyelvi fordulatokra is kiterjed
-- fordítási elve ezért egészen más jellegq mint Batsányi "szoros fordítás" fogalma, mert elsQsorban a nyelvvel és formával való kísérletezés érdekli, míg Batsányit a tartalom hqsége.
-- Kazinczy számára tehát a MINTÁK SOKASÁGÁNAK a megteremtése a fontos, tartalmi és formai árnyalatok, változatok kikísérletezése
-- ezt kötött, elQre szabályozott nyelvvel nem lehet megtenni
-- antik és modern mqvek egyaránt szerepelnek a mintái között, de lényegesen jobban érdekli az élQ, kortárs irodalom, és többet is hivatkozik rá
-- ismeri az egész kortárs francia, német, osztrák, angol, olasz irodalmat
-- indulásakor a franciát helyezi elQtérbe, késQbb a német irodalom lesz a domináns a tájékozódásában -- olvassa a korszak irodalmi folyóiratait, a halléi, jénai, göttingeni, bécsi irodalmi lapokat hozatja
-- az ezekben szereplQ esztétikai-kritikai írásokra gyakran hivatkozik, ugyanakkor a stílus, a nyelv és a hangnemek tekintetében gyakran hagyatkozik a saját megfigyeléseire, következtetéseire.
-- ezek a következtetések tehát elsQsorban a szépirodalmi mqvekbQl kinyert következtetések
-- egy-egy szerzQnek huzamosabb ideig tanulmányozza nyelvezetét, mqfajait, technikáját, kipróbálja Q maga is, hogyan hangzana magyarul, alkalmas-e a magyar nyelv hasonló technika és stílusárnyalat leképzésére
Berzsenyi Dániel (1776-1836):
- mitológiák vele kapcsolatban:
név kérdése: Ber'senyi ('s = zs)  ragaszkodna ehhez az írásmódhoz, de Helmeczy nem hajlandó így megjelentetni
éles különbség a költQ és az ember között: Berzsenyi Dániel (& ) Ámbár csaknem egy egész napot töltött velem, mégsem vetetett legkevesebbet is észre, hogy benne tudomány vagy éppen lángész lakozik. De ezt utóbb is, mikor Qtet bQven megesmertem, mindenkor a lehetQségig el szokta rejteni (Kis János lelkész)
mitologizálás: olvasatlanság, nQk szerepe, arckép stb.
Ami feleségemet illeti, középszerq mindenben, 14 esztendQs korában vettem el, együgyüségben találtam,és abból fel sem szabadítottam, mert e részben kissé napkeletiesen gondolkoztam (magánlevél) ”! Hogy a szelídenérzQ szép nemet / Letiltva minden fQbb pályáiról, / Guzsalyra, tQre kárhoztatni szokta / A férfitörvény, vajjon jól van-e? (DTJ-episztola)
leveleiben is mitologizálja magát, pl. Kazinczynak 4 évvel fiatalabbnak állítja be magát
Äð ðuralja a róla szóló adatokat, konstruált szerzQi énkép ’! eszerint kell a kötetkompozícióit is vizsgálni!
- 1776, Egyházashetye (Vas megye)  rousseau-iánus nevelési elvekben nQ fel, késQbb ugyanez jelentkezik nála is, egy Salzmann nevq pedagógusra hivatkozik
- 1788 95. Sopron: evangélikus líceum (önképzQ kör, Kis János, itt latint és németet tanul) ’! olvasottság: klasszikusok (Horatius) és kortársak (Dugonics András: Etelka, Kazinczy Gessner- fordítása: Idylliumok)
- beáll katonának egy rövid idQre
- 1799-ben Sömjénben megházasodik
- 1804-ben Niklára költözik (Somogy megye), élete végéig itt él (utazások: 1810, 1813, Pest-Buda, 1819 20. Sopron)
- 1830-ban megválasztják az Akadémia Filozófiai osztályának elsQ vidéki tagjának
- 1836-ban hal meg
- pályája 3 nagy szakaszra bontható, de ezek csak nagyobb az irodalmi pálya fordulópontjaihoz köthetQk, az irodalomszemléletileg nincs törés (irodalmi intézményekhez való viszony, irodalmi mqvek referenciája)
1) 1808 elQtti idQszak: errQl van a legkevesebb információnk
pályakezdQ verse valószínqsíthetQleg 1797-es: A magyarokhoz I. (Romlásnak indult...), alapváltozata: Kesergés
Berzsenyi általában nem datál (A magyarokhoz II. aljén ott áll az 1807-es dátum, de ez a kiváltó élményre vonatkozik, a verset nyilván nem akkor írta, fejezte be)
csak versek jellemzik, zömében ódák, az 1813-as kötet alapját képezik
a felfedezése Kis Jánoshoz köthetQ, a mitológia szerint Q küldi el 3 versét Kazinczynak: A magyarokhoz I., A reggel, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás  de ezek az adatok nem biztosak, csak a mitológia részei
Több ízben történt, hogy hozza menésemkor Qtet az asztalánál dolgozva s papirosok mellett találtam, melyeket belépésemkor az asztalfiókba hidort, úgy azonban, hogy apró nyíredékek maradtak kívül. MidQn ez másodszor vagy harmadszor történt, s a nyíredékeken verstöredékecskéket találtam, azt mondám neki nyájasan, hogy valamely különös léleknek kell nála látogatásokat tenni, s kérdem tQle enyelegve, hogy talán versírással mulatja magát. P erre határozottan semmit sem felelt, s a beszélgetést tüstént más tárgyra fordíta. Utóbb egykor, midQn ismét írásnál találván versírás gyanítottam, s gyanításomat jelentettem, azt mondotta, hogy igenis néha tréfából efféle bolondsággal mulatja magát; de meg ekkor semmit sem sem mutatott. Hanem késQbben hozzam jövén, költészetébQl néhány darabot [& ] elhoza. (Kis János)
a fenti idézetbQl is érzQdik, hogy Berzsenyi dönt úgy, hogy kilép az irodalmi nyilvánosság elé azzal, hogy megmutatja az akkor elismert Kis Jánosnak verseit
Kazinczy lelkesen reagál, magyar Horatiusnak nevezi Berzsenyit, de ekkor még nem veszik fel egymással a kapcsolatot
1808. letisztázott Qsgyqjtemény összeállítása, ez képezi az elsQ kiadás alapját, az óda a domináns ’! Kis János ’! Kazinczy ’! ekkortól indul be köztük a levelezés
2) 1808 17. belépés az irodalmi nyilvánosságba a Kazinczyval való levelezés révén
kötetek: 1813, 1816, csökken a versek száma
a költQi levél (episztola) és a magánlevél az elsQrendq mqfaj, ki is fejti az Qt az ódára bíztató Kazinczynak, hogy sem a kor, sem az Q lelki alkata, állapota nem áll az ódához közel
1817. Kölcsey Ferenc 3 részes kritikája a Tudományos Gyqjteményben Kis Jánosról (dicséri), Csokonairól és BerzsenyirQl (kritizálja)  lásd késQbb
3) 1817 után: az értekezQ próza (kritikák, poétikai-esztétikai tanulmányok) dominanciája
+ viszonylag kevés vers
kritikáinak hatására az Akadémia tagjává választják
- kapcsolata Kazinczyval:
Kazinczyt irodalmi mesterének választja: Te lelkesítted szunnyadozó erQm: / Kebledbe ontom senge virágimat / Iktasd dicsQen törtt utadra / Nyomdokidon lebegQ Camoenam. (1808, 1813, 1816. Kazintzy Ferentz [Ajánlás]), Kazinczy hallgatás után elfogadja ezt a vezérszerepet
Kazinczy irodalompolitikai harcaiban is fel kívánja használni Berzsenyit, mert Q az egyetlen, aki lényegében elfogadta mestere nézeteit
Kazinczy 1811-ben, a Tövisek és virágokban Berzsenyit mintaköltQvé avatja Dayka Gábor és Kis János mellett, ami egy provokatív kijelentés, mivel Berzsenyi ekkor még nem rendelkezik kötettel
Kazinczy javasolta a szerzQi név esetében is a zs-s verziót, mert úgy véli, hogy egy kettQs betqbQl aposztróffal nem lehet elhagyni az egyik betqt (+ ezzel a lépéssel is a neológusok táborát gyarapítja), 1815 elQtt ezt el is fogadja Berzsenyi, de eltávolodásuk után vissza akarja állítani az aposztrófos változatot
Kazinczy azt akarja, hogy Berzsenyi távolodjon el írói nyelvétQl (földrajzi és kulturális kötQdéseitQl), közelítsen az övéhez, és ezzel vegyen részt az irodalmi vitákban (Kisfaludy-kritika, Mondolat (1813) és Felelet (1815))  de Berzsenyi ennek nem akar megfelelni, a két elképzelés között áll, nem változtatja meg a nyelvét, mert szerinte a nyelvet nem lehet elvont ideák alapján újítani, minden nyelvi jelenség egyedi ’! mqvelt köznyelv = hagyományok + nyelvhasználat ( Kazinczy elméleti vitákban nem tartja partnerének Berzsenyit
dunaiság-tiszaiság vitája kettejük között, 1811-ben írja Kazinczynak levélben: Tiszaiság, dunaiság, provincializmus.  Én ugy gondolnám, hogy aki a magyar nyelvet ismerni akarja, az egyik szemét a Dunára, a másikat pedig a Tiszára fügessze, és ne a nagy Dunát, de még a kis Gyöngyöst se rekessze ki, mindeniktQl tanuljon, és mindeniket ugy nézze, amint az egésznek elszórt tagjait (& ) Aki pedig ezt nemcsak ismérni, hanem mivelni is akarja, az ezen elszórt tagokat még inkább felkeresse, összeszedje és elrendelje. A magyar nyelv olyan szqk, hogy csaknem minden iparkodásunkat annak bQvítésére kell fordítanunk. , részletesen érvel a dunai nyelv értékei mellett (pergQs, úri, okosabb, gyökeresebben magyar, erQsebb városiasság), a tiszai hangnyújtás tótos, hegyvidéki, mqveletlen, kevésbé mqvelt népek nyelvhasználatával keveredett
Kazinczy: az író nyelve nem a dunai, nem a tiszai, hanem a magyar Schriftsprache. Nem szabad máson írni , Berzsenyi desztillált magyar nyelvként határozza meg ezt a szép német szavacskát
Berzsenyi a felsQ-tiszai nyelvjárásra alapozó nyelvi teremtést éppúgy provincializmusnak tartja, mint Kazinczy a dunántúliak egység- és normateremtQ igyekezetét a saját nyelvjárásuk jegyében
Kazinczy a poétai közösség kérdéskörében is fel akarja használni Berzsenyit: Kazinczy a Dunántúlon akar egy írói közösséget létrehozni, melyben Sárközy István mellett Berzsenyinek is szerepet szánt, de Berzsenyi nem hajlandó ilyen nyilvánosan kiállni Kazinczy mellett (irodalmi prezentációkkal: röpiratok stb.)
- kötet:
1808. kézirat, osztatlan
Kazinczy az 1813-as kötet belsQ és külsQ felosztását is uralná: szerinte az ódáknak kellene elQre kerülnie, tónus szerint 3 részre osztja, elQzményének a Dayka-kötet kompozícióját jelöli meg (hangnem szerint, klasszicista módon) + külsQ megjelenésben kövesse a Kazinczy-követQk (Dayka és Kis János) egységes képét ’! Pesten Szemerére és Helmeczyre bízza a kötet sajtó alá rendezését
(1816. Helmeczy kalaúz értekezés -e (nyelvújításról 50 oldal)
félsiker: Berzsenyi elfogadja a segítséget, de más logika alapján rendezi a verseit (
a kötetkompozíció kérdése megosztja a szakértQket: Csetri Lajos szerint a horatiusi verietas elv (tematikus, hangnemi és formai változatosság) érvényesül; Onder Csaba viszont a magánvilág-közösség-magánvilág hármasságát látja érvényesülni
% 1. kötet: elégikus mqvek (mulandóság, szerelem, hqség, világ)  Horátz, Osztályrészem
2. kötet: közösségi (nemzeti és általánosan emberi) versek  alapkonfliktusa egy értékes múlt és az értéktelen jelen ellentéte, megfogalmazódik a felemelkedés lehetQsége, de a végkicsengés a hanyatlás
3. kötet: magánvilág, a költQi hitvallás összefoglalása  Amathus-versek, nyugalom és lírai én elhallgatása  pl. Barátimhoz ( már félreteszem Leszboszi lantomat )
- romantikusságának értelmezése (Horváth János 1924-es tanulmánya alapján):
alapvetQ paradigmája a deákos irodalom, a klasszicizmus: verselés, mqfaj, versvilág, antik minták követése stb.  erQs klasszicizáló hatás
[E] magyar Horatius erQteljes külsQségei alatt egy modern ember sebzett mélasága sajog; gigászi mqfegyelme alatt emberi önmegtagadás, antik, pogány bölcsessége alatt keresztény rezignáció borong. (Horváth János)
alapélménye az egyetemes elmúlás és az elmúlhatatlan, állandó érték utáni vágy
eszköze a klasszikus, aranykori és a valódi táj egybemosása: Zúg immár Boreász, a Kemenes fölött. / Zordon fergetegek rejtik el a napot. / Nézd a Ság tetejét hófuvatok fedik, / S minden bús teleltésre dQlt. (Horátz) [vö. Nézd, a hegyeknek puszta girincein / mint fénylik a hó! Görnyed az Qsz liget / a súly alatt, s a rost folyónak / zajjai partjaihoz hegednek. (Verseghy Horatius, 1806)]
Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805):

- a kötetek felé futatta a pályáját, folyamatosan kötetekbe rendezte munkáit ’! érdemes a kötetkompozíció felQl vizsgálni az egyes verseket
- kispublikációk (1-5 lapos röpívek), a Magyar Múzsában is jelentek meg versei
- 1803-05 körül több kötetet is sajtó alá rendezett, néhány megjelent életében, a többi halála után
- 1893-tól indult költészete, elQtte zsengék (iskolás költészet) jellemzik  pályájának kezdetén debreceni kollégiumi poétika: a versírás része az iskolai oktatásnak, a mqvelt embernek illett alkalmi verseket írnia ’! költészetének nagy részét alkalmi versek teszik ki, pl. halotti búcsúztatók, köszöntQk, ún. aktiók
- levelezett Kazinczyval, a Helikoni virágok második kötetében Csokonai is megjelenik
- lírája:
a) források: alaptörekvése a sokféleség (formai, verselési és funkcionális egyaránt)
kortárs európai (német és olasz) szentimentális-érzékeny dalköltészet: Metastasio, Wieland, Bürger, Matthison, Salis, Kleist + Kazinczy Gessner-fordításainak hatása (’! Tsókok c. idill, ezt félbehagyja)
iskolás költészet: sententia, pictura
sentencia: egy-egy bölcs mondásból keletkezQ gondolatmenet kifejtése szigorú szabályok (ún. chria szónoki felépítés) szerint: téma megnevezése (protasis), körülírás (paraphrasis), bizonyítás, illusztráló magyarázat (ellentét, hasonlóság, példa, tanúbizonyság), konklúzió, téma megismétlése
pictura: leíró vers
fennmaradt egy korai verses füzete, amiben ilyen mqvek vannak, legkorábbi tanulóévei alatt 25 sententia, kb. kétszer ennyi pictura
korai iskolás verseit átalakítja, így keletkeztek a sententiákból a nagy filozófiai gondolatú versek: Az estve, Az álom, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok
felvilágosodás esszéköltészete: folyamatos perspektívaváltozás ’! ezek is idetartoznak: verses elmélkedések a filozófiáról, a társadalom különbözQ kérdéseirQl
kollégiumi diákköltészet: erotikus, pikáns, tréfás témák
b) verselés:
antik idQmértékes verselés rím nélkül és rímmel is (hexameter, anakreóni dal, szapphói dal, leoninus)
nyugat-európai rímes dalforma, szonett stb.
magyar ütemhangsúlyos verselési hagyomány  nem tudatosan, hanem dal(lam)ra írja verseit, pl. Parasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbQrös kulacshoz
c) funkcionális sokféleség:
alkalmi versek (halotti búcsúztatók, köszöntQk, aktiók ’! Alkalmatosságra írt versek  fontos a bevezetQje: az alkalmi versek poétikáját foglalja össze; utolsó költeménye: filozófiai verssé formálódó alkalmi költemény: Halotti versek
ebben a korszakban merül fel az, hogy az alkalmi vers kevesebbet ér: Csokonai kifejti, hogy az ilyen versek rendelkezhetnek esztétikai értékkel, de a költQnek ebbQl tudnia kell válogatni, mert a legtöbb tényleg értéktelen
társas költészet: kollégiumi diákköltészet
dalolható költészet (szalonokban)
d) kötettervek:
1793. versjegyzék, 28 darab szerepel benne, a fele a késQbbi Lilla-ciklusnak is része lett, különösebb kompozíciótervre nem utal
1795. a kollégiumból való kizárásának éve  ebben az idQszakban gondol komolyabban kötetkiadásra
1797. elsQ tényleges kötetkompozíció, abból az idQszakból, amikor Lillával megismerkedett  a kötet narratívája még boldog véget jósol a kapcsolatnak
Szilágyi Ferenc narratív koncepciót is felfedez benne:
1) Lillával való ismerkedés, boldog szerelem
2) a korábbi szerelemre, Rózsira, annak korai halálára való emlékezés, fájdalom
3) a boldog szerelem tematikájának visszatérése
1798. új verslajstrom, a narratív tervet elhagyja, és csak abc-rendben sorolja fel a felveendQ verseket
1799. elhagyja Csurgót, hazaköltözik Debrecenbe, munkáinak sajtó alá rendezésén dolgozik, részben pedig az Árpádiász c. honfoglalási nagyeposz tervezetén
kötetrendezések idQszaka ez: alkalmatosságra írt versei, Dorottya, Kleist Tavaszának fordítása, anakreóni dalok, ódák, Lilla-kötet
- Lilla-kötet:
1802 1803-ban véglegesíti, már leadja a nyomdába, mikor még változtat rajta, ez csak kéziratosan maradt fenn: az 1805-ös kiadásban még nincs elQszó, az 1813-asban már igen, ebben intencionálja az olvasót: részben magához köti, részben eltávolít, fikciónak állítja be
biografikus szempontból a kötettervezés egybeesik a szerelemmel, az életrajzi eseményekkel, így nyilván belejátszik, DE a kötet tartalmaz a Lilla-szerelem elQtti és utáni (Euridiké = Ilosvai Krisztina ’! Az éjnek istenihez, A bátortalan szerelmes, Az utólsó szerencsétlenség), ill. baráti felkérésekre készült verseket is + poétai mintát, párhuzamot nevez meg %
a kompozíció alakításánál nagy szerepe van Kisfaludy Sándor Himfy-kötetének (1801) - bírálja a kötetet azzal, hogy Kisfaludy monoton, egyhangú, végig ugyanaz a versformát alkalmazza, az Q célja a formai változatosság (tehát részben minta, részben eltérés a Himfy) ’! a poétikai szándék megnevezésével is elhatárolja a kötetet az életrajztól
négyféle versnemben dolgozik:
a) rímtelen görög formák (szapphói, anakreóni stb.)
b) rímes görög vers (leoninus)
c) rímes-idQmértékes nyugat-európai vers
d) mérték nélküli rímes vers
a nyitóverssel viszont vissza is köt az életrajzhoz: gróf ErdQdyné P Nagyságának címzi, életrajzi adatokkal mesél, párhuzamba állítja életét a grófnéval (mindketten siratják a szerelmüket, közös, párhuzamos fájdalom, majd ellentét felmutatása is: EndrQdyné újra boldog lesz, neki viszont nem marad más, mint a kötet kiadása, költQi vigasz az életrajzi fájdalomra)
visszatér az 1797-es narratív koncepcióhoz, de más történettel: boldogtalan szerelem, szerelmi történet mentén rendezi a verseket
Csokonai három helyen is megerQsíti a narratív szerkezet jelenlétét:
a) az elQbeszédben poétai románnak nevezi a ciklust
b) utal a Himfy-történettel való párhuzamosságra
c) a verses ajánlásban, amelyet ErdQdynének címez, egyszerre párhuzamos és ellentétes történetként szerkeszti be a maga boldogtalan szerelmét
- eposzelmélete: Az epopoeiráról közönségesen  Szerdahelyi György mqfajelméletét gondolja tovább, egyesíti a saját kategóriáival
elméletének érdekessége, hogy amikor maga tervez eposzt írni Árpádról, és amelyet meg is kezdett, de nem fejezett be, a homéroszi modellt választja
hármas felosztás:
1) vitézi epopoea: hQsi versezet jellemzi, összesen hat darab létezik a világirodalomban: Iliász, Aeneis, Tasso: Megszabadított Jeruzsálem, Milton: Az elveszett paradicsom, Voltaire: Henriád, Klopstock: Messiás  a hQs nagyszerq, szinte világméretq, nagy volumenq dolgot hoz létre
2) bajnoki epopoea: a derék ember cselekedeteit mutatja be, tehát a hQse nem húdeszuper ember, csak szuper ( by Tünc, pl. Caesar, Pompeius, Cato cselekedetei vagy héros cselekedetei, ha a szerzQ nem tudja a kellQ emelkedettséggel megénekelni
3) furcsa epopoea: Békaegérharc, Boileau: Pulpitus, Pope: Elragadtatott hajfürt, Blumauer travesztált Aeneise, Dorottya
azért furcsa, mert vagy a hQs nevetséges vagy a cselekmény annyira kisszerq  típusok:
a személy nevetséges, cselekedeti heroikusak
személy hQs, cselekedetei gázosak
személy és cselekedet is heroikus, az elmondás (nyelvezet) nevetséges
- A méla TempefQi (1793):
befejezetlen vígjáték, ezzel is erQsödik a szatíra, Pukánszkyné: Egész valója lázongott azon, hogy megalkudjék a közízléssel& Az ifjú Csokonai nem alkudott meg, és befejezetlenül hagyta mqvét.
az értelmezési hagyomány szerint a mqveletlen nemesség bírálata
Szauder József szerint a korabeli magyar világ szatirikus körképét adja
Pukánszkyné Kádár Jolán értelmezése szerint TempefQi, a mélává lett vidám természetq poéta Csokonai szócsöve ’! az intuíció jellegzetesen szépírói: mindenki játszik
egy magyar komédiában sem játszanak annyit, mint ebben: ének, versmondás, duett, mesemondás, kártya, sakk stb.
a darab eredetisége abban áll, hogy a szórakoztatás, a játék, a gyönyörködtetés két formáját ütközteti: Gyöngyösi, Faludi, Orczy, Barcsay, Bessenyei, Péczeli, Pálóczi Horváth, Révai, Kazinczy, Szentjóbi Szabó (TempefQi mellett, oldalán) mint az új költQiség harcos példái ”! cigányok, trombitások, kártyások stb.
% ez az ellentét teszi feszültté az ábrázolt társadalmi valóságot, a kétféle költészetfelfogás kibékíthetetlensége adja a tényleges feszültséget, a cselekmény konfliktusa ehhez képest alárendelt szerepq
cselekményszintq konfliktus: TempefQi története, aki történeti poémát ír Fegyverneki egyik dicsQ QsérQl, azonban nem érkezik meg otthonról a pénze, és nem tudja kifizetni a nyomdaköltségeket, ezért a nyomdász börtönbe akarja csukatni
a történetnek számos mellékszereplQje és mellékszála van
Pukánszkyné a mq szerkezetét, technikáját a bécsi népi színjáték és a magyar iskoladráma hagyományához ill. Kotzebue-hoz kapcsolja  leszámolás az iskolás klasszicizmus eszme- és formavilágával, a voltaire-i klasszicizmus szintjén áll (tendenciózusság, hármas egység) + életképszerq ábrázolás, népies vonások (ezzel viszont elválik a francia klasszikától)
lélekrajzi vegyítés (TempefQi kritikai élq poétikai állásfoglalása, vele szemben állók ellenkezQ életvitele és meggyQzQdései) ’! TempefQi alakja lírai (rezignáció, meditatív tartás), ellenfelei epikus alakok (mozogni tudás, tárgyias-életképszerq ábrázolásmód)
a darab egy új kulturális eszmény megteremthetQségének különbözQ aspektusait villantja fel
költészeteszméjét a mintákból, példákból ismerjük  magyarokat lásd elQbb, külföldiek közül Voltaire, Lessing, Gellert, Haller, Kleist, a Journal des Savants és Metastasio ’! felvilágosodás észkultusza + polgárias érzelmesség + olaszos rokokó keveredése
3 fQ vonás: nemzeti nyelv, dicsQ múltat felidézQ költészet, tudósság
a költészet modern tartalmai és új ízlésformái Rozáliával kapcsolatban derülnek ki: nemesítQ, polgáriasulást, civilizálódást szolgáló költészet, ami haladásra bír a mqveltebb nyugati nemzetek példája szerint + a közhaszon ápolására serkent
idegenkedés az egyháztól, ez Gviccarini Orbán elutasító levelébQl derül ki: a tudományok még ellenségei a vallásnak
Csokonai költészete 1793-ban mindezeknél tágabb, világnézetileg és stilisztikailag fejlettebb volt, TempefQi ajkára alacsonyabb szinten, célszerq adagolásban tette át gondolatait, csak annyit mondat ki vele, ami még nem kelt botrányt
négy nagyobb vita a komédiában:
1) Csikorgóval folytatott költQi dalverseny  komikus hatású
2) TempefQi és Fegyverneki vitája az igaz hQsök emlékét idézQ patrióta költészetrQl
3) TempefQi vs. Betrieger (cselekményszintq konfliktus): több fejezeten át húzódik, ez a motívum fokozza a drámai fezsültséget
4) Éva és Rozália vitája a népmese megítélése körül
a mese elQadásához Csokonainak különös költQi szándéka fqzQdhetett: nem Q írta, megtalálható a sárospataki legrégibb kéziratos népmesegyqjteményben  szándéka egyrészt a gyönyörködtetés
Rozália gúnyosan, hitetlenkedve kapcsolódik be a mese kommentálásába, de Q sem tudja magát kivonni a mese szuggesztiója alól: népire változik a hangja, szavajárása ( a puszta mesén támadt gyönyörqséget éppen azzal fokozza, hogy a két lány kommentárjait is mellészövi (Éva is bele-belekotyog a mesébe)
a mesét illetQ kedvezQtlen ítéletet Rozália szájába adja: a tempefQis (itt Rozália által képviselt) felvilágosult szándék szerint a mese a parlagiság és az együgyq mulatás eszköze (Rozália: Azok a nyomorult mesék szépek, de semmit sem érnek  Csokonai nem a fQhQssel mondatja ezt ki, ez arra enged következtetni, hogy Csokonaiban is volt egyfajta kettQsség a mese értékelését illetQen: a Csikorgó-féle poézis parlagiság szintjén ítéli meg, de elismeri róla, hogy szép, amit Csikorgó produktumaival soha nem tesz meg
A pillangó és a méh állatdialógusban a közhaszonra törekvQ szép és a tisztán gyönyörködtetQ szép még elkülönül, itt viszont a kettQ egyesül: gyönyörködtetQ, de közhaszonra irányuló, felvilágosult és nemzeti költészeteszmény megfogalmazása
- Dorottya:
fQ mintája Pope Fürtrablása  párhuzam: a társadalom felsQ köreibQl vette a tárgyat, az ábrázoltak és olvasók potenciális azonossága, rokonítás az alkalmi költészettel (az alkalmi költészet több mqfaját is ötvözi a szövegben)
önirónia
összegzQ mq a Lilla-csalódás után  variálja a Lilla-élmény cuccait
hangsúlyos a testiség, az erotika (nem finoman: folyton dugnak ( by Tünc)
emberek 3 csoportja:
1) természetfelettiek: Éris (pozitív), Citére (negatív)  az égbQl jönnek hintón
2) öregasszonyok, férfiak és cselédek (hétköznapi emberek)
3) poéta  a földrQl megy fel az égbe pegazussal, ezáltal van rálátása mindenre, Q választja a magányt (nem kényszerq, de valójában az: nem foglalkozik vele senki), kitagadottság kell a mindentudáshoz
körkörös szerkezet (a történésekben, szereplQkben, viselkedésekben, motívumokban), koncentrikus köröket kapunk, ha megrajzoljuk
3 nQt rajzol meg részletesen: Tserházyné, Laura, Amália
szálon belüli és kívüli események: GergQ mondja el a szálon kívülieket, ezek a párviadalok, keretbe foglalja a belsQ szálat  modern idQfelfogás: egyidQben zajlik mindkettQ
az elQkelQ báli szál és a cselédség nem áll ellentétben, hanem hangsúlyozódik a párhuzamuk
Dorottya végrendelete, valódi vagyont is hátrahagy a poétára, azért mert Qt soha nem fizették meg, ez ellen a poéta tiltakozik, mert akkor nem lenne jó poéta
Nané = Darvas Anna?  az ajánlás Nanéja nem jelenik meg a báli szálban, de GergQ történetében igen
a férfiak kora nem érdekes, a nQk fiatalok és öregek, közös bennük a boldogságvágy, a szálon kívül csak fiatal lányok, az öregek meg hiába próbálkoznak ’! el akarják pusztítani a férfiakat: egyszerre életigenlés, agresszív, fiatal erotika + lemondás, kiábrándultság
Éris megjelenése elQtt is van már disszonancia
stílusparódia: terjengQs, feszített hasonlatok, bonyolult képsorok (egyikbQl a másikba megy át), paródia és travesztia egyben
hypertextus: hypertextusa  megnevezetten Vergilius  paródia és szatíra; transzponálás; regiszterek ötvözése
fohász, seregszemle (a komikus és szatirikus benne az, hogy a leendQ ellenfelek együtt érkeznek a helyszínre, a konfliktus nem megelQzi, hanem követi az expozíciót)
intertextusok: Vergilius  szövegszerqen is jelen van; Horatius; mitológia (római mitológia: Venus, Amor), kortárs magyar irodalom (pl. Laura olyan, mint Etelka  ezáltal Petrarca is); népi hiedelemvilág  népköltészet (Dorottya alakjában); régi magyar irodalom (Florentina, Tündér Ilona); diákköltészet (Ámor elpeselte Dorottya tüzét); tudományos irodalom (naptárkészítQk, Horánszky lexikona, Mongolfier stb.)
paratextusok: lábjegyzetek; fejezetek elQtti tartalom-összefoglalók (miért régi magyar nyelven?)  a 4. énekben megnevezi magát: Vin GergQ; milyen narratológiai jelentQsége van?  az elbeszélQ, beszélQ multiplikálása  távolságtartás, irónia forrása; elQbeszéd
recepciótörténet:
1) szatíraként való értelmezés (Julow Viktor): a nemesi illúzió fonákja; deheroizáló tendencia
2) paródia
3) komikus darab, nincs nehezéke  ki a komikus? Dorottya csak magában, vagy mindenki?
az elbeszélQi nézQpontok változása:
 az elején a menet után szalad ( Álljatok meg! Kedves angyalkák!... )
 Pégazus felemeli, felülrQl látja a menetet
 beleszól, közvetlenül beszél Dorottyához
 Dorottya megemlékezik róla végrendeletében, neki hagyja lencseni kertjét és házát, pénzzel együtt
idQkezelés:
1) reggeltQl délig
2) déltQl estig  tánc, elsQ összecsapás  játék, vacsora, kráfli, Dorottya monológja  új dimenziót teremt, az Q szemszögébQl látszik a társaság
3) este  csata, diszharmónia  Éris megkaparintja a nagybQgQt, összezavarja a társasági szintet, érzelmeket, erkölcsöket, nemzeti hagyományokat  mindent összekever, új választóvonalat húz
4) hajnalig
tér: Somogy, Eszterházy gróf palotája  reális helyszín
Kölcsey Ferenc (1790-1838):
- 1808-ban ír elQször Kazinczynak levelet, amiben egy vitához szól hozzá: a vita Kazinczy és Kresznerics Ferenc (MTA) között zajlik Magyarország legrégibb térképérQl; következQ levelében egy verset is küld a mesternek bírálatra
Äð ðKazinczy részletes kritikája: szövegértelmezés, verselés + Csokonai hatásától (provinciális, tájjellegqnek tartott költQi nyelvtQl) óva inti ( korai verseinek nagy részét megsemmisíti, elsQ általunk ismert verseiben még érzQdik Csokonai hatása, de erQsebb a 18. századi német (svájci) klasszicizáló, szentimentális költQk hatása (Salis, Matthison, Hölty, Klopstock) ’! Andalgások
1814-ig kimutatható ez a hatás a költészetében, de inkább ráhangolódásnak kell tekinteni, mint imitációnak
- finom igazodás (és egyben rejtett versengés is) Kazinczyhoz: mestere meghonosítja a szonett mqfaját ( Felelet Kazinczy elsQ szonettjére
- debreceni kollégium (Vergilius, Cicero, Horatius, magyar és latin nyelvq versírás) + Boileau: Art poétique + filozófiai és történelmi ismeretek
- 1814 júliusában fordulat a költészetében (oka ismeretlen): a halál gondolatával foglalkozva érkezik Pozsonyból Pécelre Szemeréhez ’! egyik legjelentQsebb költQi idQszaka
olvasmányélmények hatását tükrözQ mqvek helyett a közvetlen megszólalás kísérlete ’! Elfojtódás (a tárgy nélküli fájdalom rendkívül erQs kifejezése)
változás a versek tárgyában-témájában is ’! ekkor írja elsQ hazafias tárgyú mqvét is: Rákos nymphájához
kísérletezések, mqfajváltások (lásd lentebb)
1815. péceli tartózkodása alatt születik meg a Felelet a Mondolatra, Szemerével közösen írják: Kazinczy és a nyelvújítás védelme gúnyiratban
a felelet megírását komoly nyelvészeti tanulmányok elQzték meg  bizonyítékok: Kölcsey levele Helmeczy Mihályhoz, melyben könyveket kér tQle; Kölcsey levele Kazinczynak, melyben kifejti a nyelvújításra vonatkozó nézeteit görög, latin és német példákra hivatkozva
% minden nyelv neologizál, még a legkonzervatívabb debreceni is, minden nyelv átvesz szavakat más nyelvekbQl; az írók és tudósok dolga, hogy a nyelvi normákat megteremtsék  de a nyelvszokás alapja nem lehet a népnyelv (mert tájegységenként változik), de nincs normateremtQ klasszikus irodalmunk sem (mint a görögöknek, latinoknak) + a magyar nyelvnek még grammatikális sajátságai is sok részben ismeretlenek
- Szemere Pállal közösen szerkesztik az Élet és Literatúra c. lapot, ebben jelenik meg több írása is elQször, pl. Iskola és világ,
- 1814-ben Döbrentei felkéri, hogy írja meg Csokonai életrajzát az Erdélyi Museum számára, de Q 1815-re egy recenziót készít el (részletesen lásd késQbb)
- Kazinczyval való viszonyának megromlásában az ún. lasztóci leveleknek van nagy szerepe: ezekben a nyelvújítás szélsQséges jelenségei ill. a nyelvhasználat erQszakos befolyásolása ellen tiltakozik ’! alkalmivá és udvariassá válik kapcsolatuk innentQl kezdve
A stilisztika formálja a nyelvet, de mi formálja a stilisztikát?
- 1825 elQtti költészetét, értekezQ prózáját, költészeteszméjét, vitáját Kazinczyval az szentimentalizmus hatja át ’! 1831-es önéletrajzi levelében Szemere Pálnak a költészetét a szentimentalizmus fogalmával jellemzi + lelkialkatilag is annak tartja magát
- A poesisrQl (1808):
korai tanulmány, az 1809-ben összeállított (majd megsemmisített) literia historájának alapja
német esztétikusok mqvei alapján próbálja a költészet lényegét meghatározni
költészet = szavakon, nyelven túli entitás, a szív poézisa, az érzelmek hívják létre, melyek már a nyelv, a nyelvi megfogalmazás elQtt is léteznek, nyelven túli gyökerekbQl ered ’! az emberiség Qskorába nyúlik vissza a története; eredete vagy a költészet maga az érzés, az indulat és a képzelet
a nyelv csupán médiuma, közvetítQje, egy másodlagos forma, amely a költészet története során egyre fontosabb szerephez jut ugyan, de sohasem lehet maga a költészet, sohasem léphet a nyelvet megelQzQ érzések, indulatok helyébe
Szemere szonettjeirQl (bírálat, 1824): fiatal költQinknek a szonettszerzés után való dühödés nagyon veszedelmes, mert midQn a külsQ formával küzdenek, igen gyakran a belsQ formát, mely a valódi poézis, elvesztik szemeik elQl
költészetszemléletében elkülöníti az elsQdleges és a másodlagos poézisfogalmat
elsQdleges: az érzés, a képzelQdés nyelvivé nem váló, eredendQ formája; másodlagos: ez már magába foglalja a nyelvi kifejezést is  mindkettQ kapcsolódik az emberi pszichikum univerzáléihoz; az érzések univerzálisak
- hogyan menekül a szentimentalizmus elQl?
Kazinczytól átveszi a német szentimentalizmus, magát alkatilag is szentimentálisnak vallja
de! a német szentimentalista költészet távol áll tQle, mert egy írott közegen át közvetítQdnek az érzések, a költészeten belül a formakincs érvényesül, elQre megadottság ’! alkalmatlannak véli az érzések kifejezésére
az érzés az elsQdleges eredendQen is, ez teremtette meg azt a nyelvet, amin megnyilvánul ’! természetes önkifejezés, közösségi univerzálé volt
ebbe vonult be az írott nyelv, ami megbontotta a természetességet, a harmóniát: létezQ formákat kell megtanulni
az írott kultúra létrejöttével megszqnik az idilli állapot, mesterségessé válik az érzelmek kifejezése
az újabb költQk szerinte többet törQdnek a formával, mint az érzés hitelességével, már nem az érzés irányít
a költQt már senki nem érti, mikor az érzelmeirQl beszél, az olvasónak is meg kell tanulnia a formavilágot
individuális költészet kialakulása, elveszti a közösségi jellegét, a költQ önmagának énekel
az univerzális költészet idejében a fantázia ugyanúgy tudott mqködni, mint a valóság  ez az oka annak, hogy csak ebben az idQszakban keletkeztek mítoszok, mert az emberek még hittek a transzcendens erQkben; a kultúra létrejöttével gyanakvókká váltak, nem hiszik el a csodákat, csak olvasni tudjuk Qket
~ Schiller: Naiv és szentimentális c. tanulmánya, de Kölcsey továbblép: megpróbál kiutat találni a közösségi költészet visszaállítására
a) saját költészetében  módok:
1. elhagyja a szentimentális dalformát és témavilágát, a románcokkal (balladával) és a szereplírával próbálkozik, pl. Róza (1814), Az ivó stb.
2. ún. tárgyias líra: egyszerq tárgyiasítás, a versben megjelenQ személyek érzelmeit mondja el
3. Élet (1814): zárlatában etikai megoldást próbál találni ’! férfiasabban kell viszonyulni az érzésekhez, férfias morális magatartás kialakítása: ErQt a férfiú lelkébe, / Ne fogja szívét csüggedés, / S öröm ha jön s ha szenvedés, / Egyformán lépjen ellenébe.
az elégia felé próbálja elvinni ’! kísérletezései mindig mqfajváltásokkal jár együtt
4. kísérletezik a népdalformával is, próbálja eltalálni a ritmusát, pszeudonépdalokat próbál írni: Hervadsz, hervadsz& , Csolnakon
5. népi-nemzeti költQi nyelv felé fordulás
b) saját értekezQ prózájában: tanulmányok, kritikák  elméletileg is próbálja tisztázni az individuális szentimentalizmustól való elszakadást
- 1823. Hymnus, Vanitatum vanitas
- hazafias lírája: Rákos nymphája, Rákóczi hajh, Rákos, Hymnus, Zrínyi-énekek + 3 epigramma
közös bennük a haza sorsa miatti aggodalom és fájdalom
a Hymnus (1823) fordulópontot jelent a hazafias lírájában: a korábbi vallomások után itt fogalmazódik meg a nemzetet illetQ sorsprobléma, ami a Zrínyi-énekekben már kizárólagos jellegq + a széthúzás, a pártviszály eleme ill. a verskezdet megszólító formája szempontjából is a Zrínyi-énekekhez köthetQ; viszont a haza mint egyetlenegy ideál jelenik meg, ebbQl a szempontból még a korábbi mqvekhez kötQdik
a Hymnus a Szigeti veszedelem elsQ énekbeli isteni büntetésre emlékeztet
- Nemzeti hagyományok (1826):
alapkérdése: miért nem jött létre a különbözQ népek történelme során olyan teljes körq, harmonikus (vallás, mítosz, tudomány és mqvészet összhangján alapuló) nemzeti kultúra, mint az ókori görögöknél?
Herder nyomán Q is megkülönbözteti az emberiség különbözQ korszakait, de Q kétpólusúvá teszi: ifjú- és felnQttkor
ifjúkor: idilli, természet, a fantázia mqködik ”! felnQttkor: romános-regényes, individuális
a költészetet az ifjúkor és a felnQttkor határára teszi (egyéni, közösségi, egyetemes szinten egyaránt)
mitQl lesz közösségibb a tárgyiasított költészet?  közismertek a személyek, a közösség ismeri a történeteket, személyeket
a magyar nem vált szerves kultúrává (római típusú), irodalmunk legnagyobb része elveszett ’! népköltészet áttekintése: egyetlen történelmi kor (honfoglalás, Mátyás kora, Rákóczi) sem indukált valódi történelmi költészetet vagy ezek elvesztek  oka: az írott kultúra rátelepedett a népköltészetre, nem él egy írott kultúra mögötti tudat a népben, és ez csak az individuális költészetet teszi lehetQvé
voltak dicsQ hQseink (Bendegúz, Attila, Álmos, Árpád, Mátyás stb.), de nevükhöz nem tapadt mítosz, ami forrást jelentene a nemzeti kultúra és tudat számára
ilyen értelemben csak a görög kultúra volt szerves, sajátos és nemzeti jellegq, már a római is tanult, átvett, mintákon alapuló, formakövetQ
az európai keresztény népek már az utánzáson alapuló rómait vették át, pedig életkoruk, képességeik szerint ifjúkorúak voltak ’! egyfajta kozmopolita kultúra kialakítása: a saját szerves népi kultúra lecserélése egy már készre (a népi kultúra másodlagossá válik)
visszamenQleg helyre lehet-e ezt állítani?
Vörösmarty Mihály: Zalán futása ’! mitológia kitalálása
de a végleges válasza az, hogy utólag nem pótolható, de a történelmi témák feldolgozása valamiféle kiutat jelenthet az individualitásból (’! Zrínyi alakjának szerepeltetése verseiben)
a színház és színpad intézménye szimulákrumként mqködhet: a költQ megteremthet középvilágokat, melyek se nem igazak, se nem hamisak + a nézQközönség is jelen van
- Mohács (1826):
inkább esszé, vallomás
fájdalmas visszaemlékezéssel kezdQdik a mohácsi csatára
- recenziók:
1) Csokonai Vitéz Mihály:
okok a választásra: Csokonai elismertsége + Kazinczy költészetideáljától eltérQ népiesebb nyelv + leszámolás korai költQeszményével
érzésének tónusa tanulva van, nem veleszületett adottság
Bürger hatására az érzések helyett inkább az indulatok uralkodnak, emellett a filológiában Földi János vezette, aki azt hirdette, hogy a köznéptQl kell a nyelvet tanulni, Q azonban ezt szó szerint vette, ezért van a verseiben sok provincializmus (magyarul leparasztozta, jó arc ()
szentimentál darabja mellett hidegen marad a szív, de a népies darabokban jó, a népnek tónusában lép elQ és tréfál, vagyis az a szerepe jobban megy neki, alkatilag megfelelQbb
Himfynél nincs jó forma, nem ismeri a költészet mesterségét, az érzelmek mégis megteremtik a maguk formáit, Csokonai azonban sokszor ismeri a költészet mesterségét, tud formát alkotni, de ez nem együtt születik az érzelmekkel
2) Kis János:
klasszikus és filozófus poéta, nem engedi szabadon az érzelmeit, nyugalom, egyformaság van a verseiben
az elégia az Q igaza mqfaja
3) Berzsenyi Dániel:
a Tudományos Gyqjteményben jelent meg 1815-ben
Berzsenyi helyét Dayka és Kisfaludy mellett jelöli ki, ki ily ódákat zengett, kevélysége lehet a nemzetnek , de Q sohasem a tárgyról veszen lelkesedést, hanem önmagától, önmagából ömlik ki minden szó
gyakran dagályos, feleslegvaló és értelemtQl üres expressziókra téved el
helyenkénti provincializmusát is kifogásolja
a kötetben felvett fiatalkori verseit (pl. az örömhöz, Az esthajnalcsillaghoz stb.) kímélés nélkül el kellene törölni
kifejezésbeli bQsége mellett is a gondolatokban s érzésben szegénynek látszatik
görögös típusú költészet, nem szentimentális, de teremtett forma, nem pedig szabadon alakuló forma
Berzsenyi megsértQdik, a recenzió a pályatárs fokozatos elhallgatásához vezet, 1825. Észrevételek Kölcsey recensiójára
de tudni kell, hogy ez a válasz Berzsenyi részérQl 3 lépcsQben zajlott: 1818-ban megírja az I. Antricenziót, amit a személyeskedQ hangneme miatt nem közöl le a Tudományos Gyqjtemény, majd ezt 1820-ban átdolgozza (II. Antirecenzió), de ez sem kerül közlésre, és csak ezek után, 1825-ben jelenik meg az Észrevételek  Berzsenyi egy Kölcsey-vers (Jegyváltó) c. mq gyengeségeit elemzi (az általa elkerülni kívánt szemrehányást követi el)


Kiegészítések Labádi diáiból:
Orczy LQrinc:
formai újdonság (párosrímq versek), mqfaji sajátságok (episztola, szatíra, beszélgetés, gondolat)
luxus-problematika 1765-ig (1. szakasz végéig): a keresztény aszketizmussal szemben megfogalmazott életelv
2. pályaszakaszát (1772-1782) a keresztény sztoicizmus jellemzi


Milton elsQ fordítója
verseit 1787-ben és 89-ben kiadták, azóta se
errQl késQbb kiderül, hogy Barcsayé, csak Bessenyei sem tudott errQl
utólagos elnevezések a megtalálási hely alapján
utólagos elnevezések a megtalálási hely alapján
pl. a 20. században Bessenyei kifejezetten magyartalan szerzQnek számított
B. Gy. G. B. Orczy Pnagyságának, N. Abaúy Vármegye fQ-ispánnyának: Generális Orczy mit cselekszik velem? / Lehet é Qnéki baráttyává lennem? (G. B. = Generális Báró)
B. Gy. a B. O. árnyékának, mely körülte lebeg, és a melytül sugáróltatik ’! Orczy árnyékához szól költQtársként kezeli, de az, hogy az árnyékhoz szól finom szerénységet takar
vadember-téma, filozofikusság
egy korabeli balett-táncosnak állít benne emléket
ugyanaz a probléma, a cselekmény, a szereplQk, mint a Galant levelekben, de más a kicsengése
FILOZÓFIA: távlatok, távolodás ’! objektív; ÉRZELMEK: közelség ’! szubjektív
nem házasodott meg soha; Bessenyei Annával (unokahúga) él együtt egy ideig
a másik Rájnis József (szintén jezsuita ’! vitakultúra)
http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag072.htm
Az ulsteriek egyik leghíresebb hQse Kumal fia, Finn volt. Fia, Ojszin (más néven Osszián), nemcsak híres harcos volt, hanem költQ is, és sokáig azt tartották, hogy Q maga örökítette meg az apjáról szóló történeteket, így hát ezeket a regéket Osszián történeteinek is szokták nevezni. Az ír hagyomány szerint Finn idQszámításunk harmadik századában élt, amikor Kormák király uralkodott Írországban. Sok híres vitéze volt, akikrQl történetek szóltak: Konan, Goll, Diarmud, Gena, de sok hQstettet vitt véghez fia, Ojszin és unokája, Oszkár is. Akárcsak a többi ulsteri hQsrQl, FinnrQl is azt regélték, hogy félig tündéri családból származott. Minden harcosnak elsQrendq költQnek kellett lennie s kívülrQl tudnia a tizenkét kötetes költészettant. Fiát Ojszinnak (Ossziánnak), "kis szarvasnak" nevezte. Mikor Ojszin megnQtt, igen híres harcos és dalnok lett. Sok különös kalandot élt át, fejetlen szörnyekkel és más rémekkel is harcolt, járt Tündérországban és az Ifjúság Senki sem tudta megölni, mert megjósolták a druidák, hogy sok száz évig kell élnie, egészen addig, amíg Írország lakói keresztény hitre térnek. Azt is mesélik, hogy élete végén találkozott Patrikkal, aki az íreket keresztény hitre térítette. Ojszin ekkor már sok száz éves volt, harcostársai régen meghaltak. Ojszin elmondta Patriknak Finn és harcosainak kalandjait és az íródeákok feljegyezték ezeket a történeteket. Ilyen módon maradtak meg napjainkig a FinnrQl és a fiáról szóló elbeszélések
Angliában, Írországban azonnal jelentkeztek a kételkedQk, azt kérték, Macpherson mutassa meg az eredeti szövegeket; voltak, akik körútra indultak a skót felvidékre, gyqjtést szerveztek, hogy bizonyítsák Macpherson csalását; 1796-ig tudta Macpherson különbözQ vitákkal halasztani a kiadást, ekkor meghal, és a munka meghiúsul, a viták azonban nem csitulnak
Henry Mackenzie vezetésével a 19. század elején összegyqjtik, ellenQrzik a gael anyagot, és 1807-ben három kötetben megjelentetik az eredeti dalokat, mellettük latin fordításukat; a kiadás szerint megállapítható, hogy a skót felföldön valóban vannak hasonló dalok, de Macpherson stilisztikailag átdolgozta Qket, bibliai, homéroszi és miltoni motívumokat adott hozzájuk
Blair kifejezésével: Traditionaldichtkunst
irodalmi, kulturális és nemzeti törekvésekkel, irányzatokkal tudott összefonódni, és ez a hozadéka érdekelte inkább a kortársakat, pl. Dukai Takács Judit Malvina neve is innen származik, de elterjedt az Oszkár név is stb.
az Osszián-láz azonban nem volt egységes és egyöntetq, különbözQ szintjei, változatai voltak
Déli György látása A mohácsi ütközet elQtt
Osszián utolsó éneke az I. kötet I. negyedében, Oszkár halála az I. kötet III. negyedében, Kárthon a II. kötet III. negyedében

Szathmári Mihály Horatius elsQ szatírájának tizenkét kezdQsorát bQvebb Körql-irás -sal, több mint hatvan hexameterben magyarázta; Póts András egyetlen latin disztichont három megrímelt magyar disztichonnal adott vissza, s átültetéseit Magyar Fordítás -nak nevezte
Kazinczy szerint a társaság Batsányi miatt ment szét
Csokonai a hqség kedvéért forrásokat keres a honfoglalás korából, de mivel nincs elég, így valószínqleg lemond a megírásáról, mivel így nem lenne hiteles a mindennapi élet ábrázolása
ezek gyakran a magyar történelembQl veszik a témát, pl. hogyan keletkezett a Budai-hegy  Szörényi László tanulmánya a latin nyelvq jezsuita verselésrQl
katona
a késQbbi kiadások sokszor elhagyják az elQszót, de ez szorosan hozzátartozik poétikailag!
ezzel a korabeli világ mqvelQdéstörténeti, kulturális jellemzése (elsQsorban a dialógusokban)
katona
1815-ben Fazekas már nem számít magyarnak (?)
Szilágyi Márton: Kegyelem és erQszak. Fazekas Mihály Lúdas Matyija. In: Alföld, 2002/7. sz.
ennek szereplQje Mátészalkai HQgyész Máté vidéki poéta
Uo.
Kozocsa Sándor, A Lúdas Matyi-kiadások története, MKszle, 1938, 128.
Tündéries szép história, 12 versben és 12 képpel, h.n., 1864
nemzetek felettiséget, kozmopolitizmust jelent, a szigorúan nemzeti, politikai ideológiába kerülést kerülték
Dayka Gábor életrajzának megírása: az akácfaillata lengte körül ; 1708-tól levelezés Berzsenyi Dániellel, akitQl szintén megkérdezi, hogy van-e a kertjében akácfa (Berzsenyi nem veszi a célzást) (
Csokonai próbál idillt írni, illetve tervez egy prózaregényt
KAZ. LEV. I. Kazinczy Rádaynak. Kassa, 1788. máj. 19. 180 181.
menekülés a várostól, a civilizációtól
ekkor divatosak a férfiak közötti érzékeny levelezések, pl. Pálóczi Horváth Ádám és Kazinczy levelei
&ð ElsQ folyóirataink
1796-ban halt meg 28 évesen
Olaszországból indult a pásztorjáték divatja, királyi udvarok kedvelt szórakozása
Poussin Kazinczy egyik kedvenc festQje
a rege mqfaját Kisfaludy honosítja meg nálunk: rímes hangsúlyos verselés, ossziáni hatások, keretes szerkezet, a narrátorok egymásnak adják át a szót  történelmi környezetben megjelenQ, szerelmi cselekményt elbeszélQ költemények
Bajza és Toldy Ferenc szerint a kritikát névtelenül kell írni, mert ez biztosítja az objektivitást; 1831-ben Kazinczyról írnak elQször a lapban A hajdan gyöngyei c. fordításáról, Kazinczy halálig nem jött rá, hogy ki írta
Kazinczy erre se jött rá, hogy ki írta
lexikális és stiláris újítás: kihagyásos mondtatok, emfatikus elemek stb.
Daykában minden benne volt: klasszicizmus + szentimentalizmus, Ny-európai verselés, szabadkQmqves, fordítások + külsQre is ideális költQ ( (Kazinczy számára fontos a külsQ, az esztéticizmus  a leoninust öszvér verselésnek, túldíszítettnek tartja ’! harcol ellene, kitiltja az irodalomból, Tordai Gyöngyösi János jelentet meg egy leoninuskötetet  A Tövisek és virágokban a róla szóló epigrammát nem fejezi be, mert azt mondja, hogy olyan szép férfi volt, hogy majdnem megbocsátott neki (, pánesztétikus világlátás a magánkapcsolatokban is
névtelenül jelent meg, a kiadás helye: Széphalom, a szerzQi név helyén egy Goethe-mottó áll németül ( A szépség nem a Pöbelnek (csQcseléknek) való ), 43 epigrammát tartalmaz, magyarázatokkal
rájátszik az alapítóságra is: Ráday ~ Mózes, Kis János és Berzsenyi megváltóként, beteljesülésként jelenik meg a kötetben
rímes verselQket, Pálóczi Horváth Ádámot, Póts Andrást, Gyöngyösit és Mátyásit emeli ki a rímtelen idQmértékes verselQknek szerinte ízléstelen tömegébQl
képzQmqvészetbQl ismert mítosz: Apolló engedi fel a kiváltságos költQket az Olümposzra
magába foglalja: kanonikus elv (újítás), lista, esztétikai fogalom, alkotói módszer
Lessing és Herder kommentárjaiban, de az antik és a kortárs nyugati szerzQknél is élt a felfogás, miszerint a római típusú epigramma fegyverként  nyílként, korbácsként  használható sqrített szatíra
1811-ben egy szatirikus, horatiusi verset ír Vitkovicshoz (Episztola Vitkovics Mihákyhoz), melyben kigúnyolója a hagyományQrzQket, a dunántúli kört és a debreceniek ízlését ( névtelen válasz ( újabb gúnyvers
Báróczi Sándor Minden Munkájihoz szóló elQszavában, Kazinczy Dayka-életrajzában a neológia, az esztétikai nézetek és az új stíluseszmény kifejtése
rájátszás Széphalomra
levelekben történQ útleírás, geográfiai elemekkel, naplószerq vonásokkal
azzal a kéréssel, hogy halála után adja át gyermekeinek
Toldy Ferenc lemásolta magának a kéziratot, és továbbadta Kazinczy Gábornak az eredetit, aki egyébként is gyqjtötte és gondozta Kazinczy hagyatékának egy részét, de az eredeti kézirat azután Kazinczy Gábornál elveszett, és ma sincs meg, csak a másolatok
levelekbQl látja az ember igazán egymást
Q szerkesztette a lapot
jelenetszerqen, díszletekben megtervezettek, multimediálisak ’! Gerzson c. vígjátéka
megtanult olaszul, Metastasiót eredetiben olvasta
Kleistet fordít is: Tavasz
általában meghagyja a korábbi verset, csak továbbírja Qket: a korábbi változatot telíti filozófiai gondolatokkal ’! ún. felvilágosult klasszicista versek (Szauder József)
Kazinczy megvonja az alkalmi versektQl az esztétikai érték lehetQségét ’!ez marad fenn a köztudatban; a késQbbiekben kettéválik az alkalmi és a megrendelt vers fogalma
1797. Komárom, Lilla, 1798 tavaszáig, 9 hónap; 1798. Csurgóra megy, 1799-ig
a kor három nagy férfija versengett érte: Csokonai, Kazinczy, Batsányi, Q egy negyedikhez ment hozzá
egységesítette dalait, több mint felét 1795 elQtt írta, amikor még nem ismerte Lillát
ennek elméletét dolgozza ki a Verscsinálásról közönségesen címq tanulmányában, a Lilla-ciklussal egy idQben; látens kapcsolódás a versújítási vitákhoz

a tréfás, nevetséges és a vígeposz kifejezést elveti
Schiller: Levelek az ember esztétikai nevelésérQl  a játék teszi teljessé az embert, csak az bontakoztatja ki kettQs természetét
az irodalmi jellegq mulatság két formáját jeleníti meg a divatszórakozások mellett: az egyik a patriarchális nemesi, tökkolopias igényq, formalista és primitív alkalmi verselés, a másik a patriarchális-házias mesehallgatás ”! TempefQi (Csokonai)
az ellenfelek alakjaiban a Dorottya elQképei jelennek meg
Szauder József: Vagyis: 1793-ban is csak 1790-et. 793-ban a magyar reakciónak már az is sok volt, ami keveset 1790-ben elért  ez TempefQi elkomorodásának legmélyebb történelmi oka
neve beszélQ név: Betrüger = csaló + a többi szereplQ neve is beszélQ: TempefQi, Fegyverneki, Muzsai, Iroványi, Serteperti, Tökkolopi, Csikorgó ’! típusjellemzést ad
Rozália ~ méh, Éva ~ pillangó, elég, ha gyönyörködtet
szövegszerq egyezések Matthisonnal és Klopstockkal
olvasmánykivonataiból tudjuk, hogy olvasott Thálészt, Anaxagorászt, Püthagorászt, Epiküroszt, Holbachot, Descartes-ot, Kantot, Girtannert, Süssmichet, Bayle-t
stílusirányzat, nyelv, forma (rímes dal), irodalmi kapcsolatok és hatások (német irodalom), esztétikai kérdések
a kultúra innentQl kezdve mindig az írott kultúrára vonatkozik
az egykori mqfajelmélet szerint a románc szerelmi-lovagi epikus történet, a ballada pedig rövidebb, lírai, táncdalszerq mq
érzelmek hullámzása és szubjektivitás jellemzi
Szondi, Huszt, Munkács
Herdernél gyerekkor is
Mindenütt vannak a köznépnek dalai, mindenütt megdicsQítetnek a merész tettek, bármely együgyq [= egyszerq] énekben is.
a krónikák pl. feljegyzik, hogy Mátyás korában, udvarában voltak dalnokok









PAGE 


PAGE 18

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Dávid - 2009.11.19 00:55:17

Köszi.. jól fog jönni! ;)

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

26 ágazati algebra athén bogarak csáth csoport diffúzió dolgozat élete ember éptöri 2 etnicitás filozófiatörténet gazdinfo gdp géntech ideális elegy infoii jogi és államigazgatási alapismeretek kamatláb kivitel kodolányi közgazdaság közigazgatási jog liliidae mágia makroökonómia másabb matek ii. zh média megtakarítás méhen belüli fejlődés mindennapok kémiája motefo munkaerőpiac munkássága növényszervezettan okj ókori kelet oop oscar niemeyer példasor v szili szociálpolitika természetvédelem topográfia toxikológia trendszámítás üzleti terv