órai jegyzet

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarMagyarTörténelem MinorForrástanórai jegyzet

Forrástani alapismeretek

A források fogalma. A történeti források meghatározása, típusai.
Fogalom-meghatározás
Forrás: az adott történeti jelenségrQl nyerhetQ elsQdleges, közvetlen híradás. A múlt minden ránk maradt emléke, amely történeti szempontból hasznos információt tartalmaz.
Feldolgozás: a források és a korábbi szakirodalom alapján, történészek által készített munka.
Forrástan: a forráskutatás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó komplex történeti segédtudomány. Vizsgálata a források keletkezésére, mqfajaira és hitelességére irányul.

A forrásérték meghatározásának szempontjai
primér v. spontán források: legértékesebbek, mivel létrejöttüket a napi szükséglet, s nem az utókor tudatformálásának szándéka eredményezte ( szekunder v. tudatos források (kettQ között sajátos átmeneti csoportot képvisel a törvények és a statisztikai kútfQk köre),
idQbeliség szerint: egykorú ( késQbbi lejegyzés,
téma szerint (változatos),
forrásadottság szerint (pl. az adott korból milyen természetq adatok maradtak ránk).

Forráscsoportok
I. Tárgyi emlékek. Pl. emberi csontok, eszközök. A régészet, tárgyi néprajz, antropológia, numizmatika, jelvénytan, stb. szakterülete.
II. Íratlan hagyomány. Pl. népballada, népzene, néptánc, nyelv, hiedelemvilág. EredendQen nincs leírva, nemzedékrQl nemzedékre hagyományozódik. ElsQsorban a néprajz, zenekutatás, nyelvjárástan foglalkozik vele.
III. Írott kútfQk. A legfontosabb forráscsoport az emberi történelem, az emberi civilizáció vizsgálatához. Úgy is megfogalmazható, hogy az emberi történelem az írással kezdQdik.
Levéltári (archivális).
ElbeszélQ (narratív).
Jogszabályi (dekretális).
Sajtó.
Statisztikai (informatív).

III/1. A középkori és az újkori levéltári kútfQk

A levéltári kútfQk elkülönítési módja

1. IdQ szerint kétfelé választható.
Magyarországon 1526. augusztus 29. a korszakhatár, az elQtt középkor, az után újkor.
A középkori levéltári kútfQket oklevélnek, az újkorit iratnak nevezzük.

2. Jogi felfogás szerint három nagy csoport.
Oklevél (diploma): meghatározott külsQ és belsQ formák között kiállított, önmagában álló, befejezett és lezárt jellegq irat, amely valamilyen jogi jelentQségq tényt tartalmaz, illetQleg annak bizonyságául szolgál. Röviden összefoglalva az oklevél középkorban keletkezett jogi irat. Az oklevéllel foglalkozó történeti segédtudomány a diplomatika = oklevéltan (Jean Mabillon De Re Diplomatica 1681 hatkötetes mqvével. Megalapította a diplomatikai és paleográfiai kutatásokat, megállapította az oklevéltani, a levéltártani és az írástörténeti vizsgálatok mikéntjét.)
Ügyirat (acta): alapvetQen újkori kategória, ugyanazon ügyre vonatkozó iratok összessége, fQ funkciója az ügyintézés. Formai szempontból nagyban hatott rá az oklevél, az idQbeli összefüggések, a forráscsoportok folyamatos színesedése révén. A levéltári kútfQkkel foglalkozó történeti segédtudomány az irattan. Az újkori irattannak három ágazata van.
RendszerezQ (szisztematikus): az egymással kapcsolatban álló hivatalok közötti viszony  felirat (, leirat (, átirat (, belsQ ügyvitel (jegyzQkönyv, iktatókönyv)
ElemzQ (analitikus): alapvetQen formai ismérvek alapján, nagy hatással van rá az oklevéltan (pl. az irat anyaga, tinta, megszólítás, aláírás, stb.)
Eredetkutató (genetikus): az egyes iratok az ügy melyik fázisában keletkeztek (ez azért érvényes a középkorra is)  beadvány, fogalmazvány, tisztázat.
Levél (missilis)
Magánlevél: magánjellegq írásbeli küldemény, amely bizalmas természetq közlést tartalmaz. (A középkorban keletkezett, de mai értelemben vett levelet is gyakran az oklevelek közé sorolják.)
Fiktív: formálisan levél, de tartalmilag nem az. Jobbágylevelek, irodalmi levelek (Mikes Kelemen), nyílt levelek (jórészt sajtóban), hivatalos levelek.

3. Forrásérték szerint: hiteles ( hamis (jórészt oklevelek esetében). A hiteles lehet eredeti, vagy másolatban fennmaradt, vagy interpolált. A forrásérték nagyban függ a levél írójától is.

4. IratképzQ szervek szerint (jórészt újkori kútfQk esetében): hivatalos (ügyintézés), magán (személyes), átmeneti (magánszemély levelezése hivatalos szervekkel).

Egyéb fogalmak:
Registrum: okleveleskönyv (pl. pápák  Die Register Innocenz III.)
Episztolárium: leveleskönyv
Az oklevelek és kiadásuk

1. Az oklevelek szerepe a magyar középkortörténet kutatásában.
Az okleveles anyag a magyar középkor történelmének legnagyobb forráscsoportja. Jellegénél fogva spontán forrás, ilyenformán nem az utókor történelmi emlékezetének tudatos alakítása, hanem jogbiztosító szándék hívta életre. IdQbeli megoszlásuk ugyanakkor igen egyenetlen. Exponenciális függvényként modellezhetQ.
Összesen mintegy 300000 önálló középkori magyar oklevélrQl van emlékünk. (Ide az önálló formában fennmaradt 200000-es nagyságrendq példányon kívül minden szó szerinti, illetQleg tartalmi átirat, említés beleszámít).
Árpád-kor (1000 1301  a keresztény írásbeliség kora): 10000-es nagyságrend (minden szó szerinti, vagy tartalmi átirat és említés beleszámításával, tehát nem darabszámra, mert úgy kevesebb). A XI–XII. századból 200-nál nem sokkal több.
Anjou-kor (1301–1387): 50000-es nagyságrend (l. m. f.)
Zsigmond-, Hunyadi- és Jagelló-kor: az összes többi.
A magyar oklevelek történeti forrásértékét nagyban megnöveli az a tény, helyi jellegzetesség, hogy az egyik formulás rész, a narráció, amely a megadományozott személy (hozzátartozója) érdemeit beszéli el, igen fejlett, részletes. Sok esetben az elbeszélQ kútfQ szqkösségébQl eredQ hiányosságokat pótolja, egy-egy oklevélbe foglalt mini-krónikával.
(L. Kristó Gyula szerk.: Középkori históriák oklevelekben. Szeged, 2000.)
A kibocsátó szerinti megoszlás: eleinte szinte kizárólagosan a király által, ám a XIII. század folyamán az oklevélkiadás tömegessé vált (XIV XVI. század még inkább) ’! a nem királyi kiállításúak egyre növekvQ többségre jutottak. Kiállító személyek, intézmények: királyné, herceg (ifjabb király), nádor, országbíró, tárnokmester, hiteleshelyek (káptalanok, konventek), magánszemélyek.

2. Az oklevelek kiadási elve, fontosabb okmánytárak.
Az oklevelek programszerq felkutatása a jezsuita anyaggyqjtQ iskolától számítandó. Hevenesi Gábor 1695 körül felhívást tett közzé a szervezett, csoportos levéltári kutatómunkára, a kútfQk lemásolására kutatócsoportot hozott létre, s igényes szabályzatot dolgozott ki. A munka több évtizedig folyt, és Kaprinai István zárta le. (Hevenesi Kaprinai-gyqjtemény  kéziratos.)
Eredeti nyelven (túlnyomórészt latinul), teljes terjedelemben:
Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae 1829 ’!
Wenzel Gusztáv: Árpád-kori Új Okmánytár 1860 ’!
Szabó Károly  Szádeczky-Kardoss Lajos: Székely Oklevéltár 1872 ’!
Knauz Ferdinánd: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 1874 ’!
Smi
iklas, Tadeus: Codex Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae 1904 ’!
Györffy György: Diplomata Hungariae Antiquissima 1992 ’!
Regesta formájában, vagyis magyar nyelvq, kivonatos, kritikai jegyzetekkel ellátott módon:
Szentpétery Imre  Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I II. 1923 1987.
Mályusz Elemér: Zsigmondkori Oklevéltár 1951’!
Kristó Gyula fQszerk.: Anjou-kori Oklevéltár 1990 ’!
Jakó Zsigmond: Erdélyi Okmánytár I II. 1023 1339 (1997, 2004) ’!
Facsimile (hasonmás kiadás)  inkább díszes kiadványokban egy-egy oklevél:
Györffy György: Chartae Hungariae Antiquissima 1994.
III/2a. A középkori elbeszélQ kútfQk

Az elbeszélQ forrás általában részletesen szól bizonyos eseményekrQl, tudatos: azért készült, hogy az utókort tájékoztassa.

Ókor  állampolitikai szempontú, gyakorlatias nemzeti érdeklQdési körq.
Középkor  transzcendens szemléletq, egyetemes igényq, oknyomozás helyett az isteni akarat földi megnyilvánulásait örökíti meg. ( A történetírást nem tekintették tudománynak, de még mqvészetnek sem, hanem csak alkalmazott teológiának.
Platonikus alap ( Szent Ágoston: a tudomány a teológia szolgája.
Arisztotelészi alap ( Aquinói Szent Tamás: duplex veritas (kettQs igazság) elve ( a hit igazsága a fQ, de a hit feltárásában szerepet kaphat az észalapú megismerés is.
Giordano Bruno ( az ész igazsága a fQ.

A középkor történetírás mqfajai
1. Krónika. Általában világkrónika. A középkori gondolkodásmód legkifejezQbb történetírói mqfaja. Tárgyi-okozati összefüggések helyett kizárólag az idQrendi egymásutániság érdekli. Ugyanakkor használ régi feljegyzéseket is témája kidolgozásához, tehát kompillatív alkotás. A bibliai négy világbirodalom tanán és Szent Ágoston transzcendens korfelosztásán nyugvó nagyobb egységeken belül szoros idQrendben haladva egyidejqen (szünkronisztikusan) adja elQ a különbözQ népek történetének egy-egy eseményét, tekintet nélkül a személyi, tárgyi, okozati összefüggésekre. A korai középkorban uralomra jutó mqfaj.
Egyetemes példák: Regino, Freisingi Ottó.
2. Évkönyv (annales). Eredetileg ókori mqfaj, Rómában a pontifex maximus vezette, az adott év jeles eseményeinek rögzítésére (annales maximi). A középkor során jórészt bencésekhez köthetQ. A krónikáénál szigorúbb, évenkénti tagolásban megnyilvánuló idQrendiség jellemzi; tömör, száraz, az eseményekkel egykorú feljegyzéseket tartalmaz  elvileg! A gyakorlatban nehezen elkülöníthetQ el a krónikától. A krónika egységesebb az évkönyvnél, míg az évkönyv egyénibb a krónikánál. És az inkább egyetemes krónikához képest az évkönyv gyakran helyi, nemzeti érdeklQdési körq.
Egyetemes példák: Fuldai, Altaichi, Klosterneuburgi Évkönyvek.
2/a. Archontológikus lajstrom (királyjegyzék, püspök- vagy apátkatalógus), nekrológium (halálozási jegyzék)
3. Gesta vagy história. Az ókori klasszikus históriás formákat követQ mqfaj a VI. századtól kezdve elevenedett fel. A nemzeti történet uralkodó mqfaja a VI IX. század között, de azután is népszerq. Évrendi tagoltság helyett tematikus elrendezés. ÖsszefüggQ egységes alkotások adják elQ az adott nép múltban viselt dolgait (res gesta). Az idQrend mellett nagy figyelmet fordít a személyi, a tárgyi (genealógiai, földrajzi) és az oksági összefüggésekre. Az egyetemes történeti, egyházias szempontok helyett nemzeti, dinasztikus irány. Irodalmi törekvés, világias jelleg.
Egyetemes példák: Cassiodorus elveszett mqve, amely Jordanes De Getarum Sive Gothorum Rebus Gestis kivonatából ismerni, Tours-i Gergely Historia Francoruma, Paulus Diaconus Historia Longobardoruma.
3/a. Regényes gesta. A XII XIII. században uralkodóvá vált vállfaj, ízig-vérig a lovagkori eszmevilág szülötte. Kifejezetten szépirodalmi törekvés, erQteljes Qstörténeti és hQstörténeti érdeklQdéssel. Ez az almqfaj még közelebb áll az életrajzhoz, amennyiben fQszereplQi jeles uralkodók, kiváló harcosok.
4. Életrajz (vita). A világi biográfia mqfaja a gestához áll közel, mivel tárgya nemzeti, avagy partikuláris történelem, ugyanakkor fontos megkülönböztetQ jegye, hogy kortörténeti irányú. FQszereplQje élQ, avagy nemrég elhunyt uralkodó. Mivel a hQs viselt dolgait adja elQ, címe lehet gesta is.
Egyetemes példák: Einhard  Vita Caroli Magni, Liutprand  Gesta Ottonis, Freisingi Ottó  Gesta Friderici I. Imperatoris.
5. Hágiográfiai mqvek (egyházi irodalom). A világkrónikával együtt feltqnt, kora középkori eredetq egyházias mqfaj, a keresztény hitért vértanúságot szenvedQ, illetve a hitvalló szentek életrajzai. Nem szoros értelemben vett történeti mqvek, de értékes adatokat tartalmazhatnak. Vannak közöttük ugyanakkor pusztán szónokias, moralizáló alkotások is.
5/1. szentek élete
mártír akta: fiktív jegyzQkönyv (minél korábbi, annál jobb),
mártírológium: a szentek jegyzéke  minden szent teljes élete, naptári rendben,
legendák: (Krisztusról, az apostolokról, prófétákról, szentekrQl) a legfontosabb almqfaj, a tulajdonképpeni szentéletrajz ( a hívQ ember számára példázatok, Isten létének bizonyítékai a csodákkal. Klasszikus szerkezet: vita (életrajz), passio (szenvedéstörténet), miraculum (csodatétel). Pl. a Gellért-legenda szól István és Ajtony harcáról a legrészletesebben.
5/2. egyéb egyházi mqvek
homilia (szentbeszéd  l. még szónoklatok)  pl. Temesvári Pelbárttól tudjuk, hogy István egyik fiát Ottónak hívták,
teológiai mqvek ( dogmatikai, egyházi kérdések, pl. Gellért Deliberatio,
liturgikus mqvek ( szertartásrend, pl. I. András pap-pótlása, gallikán hatás.
6. Instruktív mqvek. KülönbözQ didaktikai jellegq írások, lényegük szerint tankönyvek.
Keresztény moralizáló királytükör (speculum regis) pl. Intelmek
Államigazgatási és katonai jellegq mqvek. VI. (Bölcs) Leó: Taktika  katonai kézikönyv, VII. (Bíborbanszületett) Konstantin: A birodalom kormányzásáról  belsQ használatra írt, praktikus diplomáciai kézikönyv, a fejedelemtükör mqfaji elemeivel.
7. Földrajzi munkák, útleírások. Ókori eredetq mqfaj. A középkorban keresztény, muszlim és zsidó utazók, jórészt kereskedQk (egyszersmind kémek) mqvelt földrajzi-politikai mqfaj.
Példák: Abu Hamid al-Garnáti (hispániai mór kereskedQ), Freisingi Ottó (német püspök, az osztrák Babenberg-ház leszármazottja)  a XII. század közepén utaztak át Magyarországon. Abu Hamid al-Garnáti a magyarokat básgirdnak hívja, tQle tudjuk, hogy II. Géza királynak is volt aranybullája.
8. Szónoklatok. Agitatív jellegq beszédek, a hallgatóság meggyQzésére. Ókori eredetq mqfaj.
egyházi ~ (homiliák)
politikai ~
hadvezéri ~
perbeszédek
gyászbeszédek (nekrológok)
dicsQítQ beszédek
Egyetemes példa: Michael rhetor (XII. század második fele) I. Mánuel császárhoz, Niketas Choniates (történetíró  XII. század második fele, XIII. század eleje).

Összegzés: bizonyos mqfajok több kategóriába sorolhatóak, s az elkészült írásmqvek jelentQs hányada több mqfaji jegyet is magán hordoz.
Egyetemes példa: Freisingi Ottó Gesta Friderici I. Imperatoris címq írása címe szerint gesta, mqfaját tekintve életrajz, de található benne Magyarországról készült útleírás is.
Magyar példa: XIV. századi krónikaszerkesztmény.
A magyar középkor történeti irodalmáról
Általános jellemzQk:
latin nyelvqség, keresztény, egyházias szellemiség,
jórészt dinasztikus, késQbb oligarchikus és köznemesi szemléletq,
a szövegkapcsolatokban is lemérhetQ, fQ vonulatra felfqzhetQ,
az elbeszélQ kútfQk viszonylagosan csekély számúak,
mqfajt tekintve a gesta és a krónika túlsúlya, egyetlen évkönyv, a világkrónika hiánya.

A Képes Krónika (leginkább valószínqsíthetQ) idQrétegei
A hazai krónikakutatás a XIX. század végétQl számítható középkortörténeti (medievisztikai) tudományterület. AlapvetQ eredménye, hogy kimutatta: a XIV. századi krónikaszerkesztmény több szer024´¶ÄÆÞàâî|

(
z
„
T

íÛÔòœ†œui]RGRiG;0 h!%…h2qüCJaJh!%…h2qü5CJaJ h!%…húX*CJaJ h!%…h’e|CJaJh!%…h’e|5CJaJh!%…húX*5CJaJ h^'>húX*CJOJQJ^JaJ+h!%…hj56>*CJOJQJ\]aJ+h!%…húX*56>*CJOJQJ\]aJ h^'>h^'>CJOJQJ^JaJ h^'>hì&ZCJOJQJ^JaJ

h^'>hì&Z#h^'>h+)6CJOJQJ^JaJ#h^'>hì&Z6CJOJQJ^JaJ24¶à
z
T

V

¬

À "X$2Ø< l ˜ Ì Ú ÷õððèèèèãØØØØÐËÐÐÐÀÀÀÀ
$
&
F a$gdw2{gdj $a$gd¯Y
$
&
F

a$gdúX*gd" $a$gdúX*gd^'> $a$gd’e|T

V

¬

¸

À

Î

à

â

r
Ä
Æ
È
Ú
â
ð
¾ À Ô Ö è ø ú
"$&H26^ØÞõßÓõÓõȽȯȣȣÈõȣȣ¯£Èwk_Tk_Tk h!%…hjCJaJh!%…hj5CJaJh!%…hy\«5CJaJ+h!%…h¯Y56>*CJOJQJ\]aJ+h!%…hj56>*CJOJQJ\]aJh!%…h¯Y5CJaJ j«ðh!%…h¯YCJaJ h!%…h"CJaJ h!%…h¯YCJaJh!%…húX*5CJaJ+h!%…húX*56>*CJOJQJ\]aJ h!%…húX*CJaJ Þüdx: < j l  tv¢ÆԌ®
(êóèÝèÒƺƦ—ˆ}h}\}QEQ}9Qh!%…h¦8o>*CJaJh!%…h¦8o6CJaJ h!%…h¦8oCJaJh!%…h’e|>*CJaJ)h!%…h’e|56>*CJOJQJ^JaJ h!%…h’e|CJaJh^'>h’e|CJOJQJaJh^'>hÖo›CJOJQJaJ&h!%…56CJOJQJ\]^JaJh!%…h2qü5CJaJh!%…hw2{5CJaJ h!%…hjCJaJ h!%…hy\«CJaJ h!%…h2qüCJaJh!%…hj5CJaJÚ tvÂÄ

¶FH¢
Æ
2!`"‚"ü#–$—$ôïïíèààààààÕÊ¿¿¿Õ´´¬ $a$gdS68
$
&
Fa$gd
Ü
$
&
Fa$gdS68
$
&
Fa$gdS68
$
&
Fa$gd’e| $a$gd’e|gd-7ygdÖo›
$
&
F a$gdw2{ êÄƈ-Š-œ-ž-°-²-4 0!2!`"€"‚"˜"ü#$$•$–$—$·$¸$F'd'f'( (õêõÜõÎõÀõµõµ©©’©’‡’{õmõbWbL h!%…hIrüCJaJ h!%…hHTìCJaJ h!%…hEs2CJaJ j«ðh!%…hS68CJaJh!%…hÌW>*CJaJ h!%…hÌWCJaJ h!%…h
ÜCJaJh!%…h¦8o>*CJaJh!%…h
Ü>*CJaJ h!%…hó/ÈCJaJ j®ðh!%…hS68CJaJ j¯ðh!%…hS68CJaJ j­ðh!%…hS68CJaJ h!%…h’e|CJaJ h!%…hS68CJaJ—$T%U%F'H'h'ð' (-(.(m(J+ú,i. .Õ.1²1°4²458€8ä8B9÷÷÷÷÷÷÷ò÷÷÷÷çççßßßßßßßÔÔ
$
&
Fa$gd|>‡ $a$gd·8­
$
&
Fa$gd>r¼gd-7y $a$gdS68 (,(-(.(1(k(l(m(Û(ö*H+J+ú,

-d- -ì-0.1.O.h.i.š.œ.³.Ô.Õ./3/8/01111éÓȼ°¼°¥š¥ššššš„„„y„yncn„ h!%…hp/¿CJaJ h!%…h© ÑCJaJ h!%…haf‘CJaJ h!%…h·8­CJaJ h!%…hÌ{ßCJaJ h!%…h>r¼CJaJ h!%…h-7yCJaJh!%…hIrü>*CJaJh!%…h-7y>*CJaJ h!%…hIrüCJaJ+h!%…hEs256>*CJOJQJ\]aJ+h!%…hIrü56>*CJOJQJ\]aJ"1P1’1²1À2ú2.303d3®4²4¸4558œ8Ö8929’9¶9è9*:`:Ò:;B;R;Š;¼;à;ú;<<‡6CJaJ h!%…h|>‡CJaJ h!%…hžGCJaJh!%…h|>‡>*CJaJh!%…hp/¿>*CJaJ h!%…hq9nCJaJ h!%…hp/¿CJaJh!%…h†6CJaJ h!%…h†CJaJ&B9Æ9::â:R;<Ô<0=˜=>®>?b?d?\@^@î@ÄBFC–DäDôôôôìááááÙÎÉÁÁÁÁ¹®®®
$
&
F a$gd{H $a$gd{H $a$gdn;gdÖo›
$
&
F a$gd† $a$gd†
$
&
Fa$gd43 $a$gd·8­
$
&
Fa$gd|>‡ ð<ô<"=.=0=^=ˆ=˜=´=ø=>l>¬>Î>
?? ???"?$?(?`?b?d?^@ìAîAõéõÞÓÇÓÞ»ÞÓ°ÓÇӥӚ‹|‹m^šSšH h!%…h/XCJaJ h!%…h{HCJaJh^'>h†CJOJQJaJh^'>hn;CJOJQJaJh^'>h¾YþCJOJQJaJh^'>hÖo›CJOJQJaJ h!%…hn;CJaJ h!%…h‚6*CJaJh!%…hãŽ5>*CJaJh!%…hn;5>*CJaJ+h!%…hn;56>*CJOJQJ\]aJ h!%…hn;CJaJ h!%…h{HCJaJ j®ðh!%…h{HCJaJäDæD&EâI6J¦N$OüOnTúU\XªZ [\^‚^ü^œ_pb¢bŒcdºdhe÷ò÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷çÜÜÜçÑÑÑÉ $a$gdio5
$
&
Fa$gdó6q
$
&
Fa$gdio5
$
&
Fa$gdio5gd
VI $a$gdn;JPJ`J.KêL
M2M¤N¦NÆN"O$O.O0O^O´OºOÐOÜOøOüOPP

P(P*PòäÖËÀµÀµªž’µ„ò„yn„nyn`ò`RDh!%…h
VI5>*CJaJh!%…h]yž5>*CJaJh!%…hn;5>*CJaJ h!%…h/XCJaJ h!%…hó6qCJaJh!%…h/X5>*CJaJh!%…h
VI6CJaJh!%…h]yž6CJaJ h!%…hn;CJaJ h!%…h
VICJaJ h!%…h
MCJaJ h!%…hzlCJaJh!%…hzl5>*CJaJh!%…h{H5>*CJaJh!%…hãŽ5>*CJaJ*P

P2Q$TlTnTŽTöUøUúUVV"VWRW€W‚W„WˆWŠWZX\XbXdX‚XªZÊZž[õêßÒŸ¬ž‚rbrÅUÅHÅHÅUÅrbrŬžh!%…hngCJ_H
aJh!%…hrYCJ_H
aJh!%…hãŽ5>*CJ_H
aJh!%…h"©5>*CJ_H
aJh!%…hrY6CJ_H
aJh!%…hng6CJ_H
aJh!%…h"©6CJ_H
aJh!%…h"©6CJaJh!%…hn;CJ_H
aJh!%…h"©CJ_H
aJh!%…h]yžCJ_H
aJ h!%…h]yžCJaJ h!%…h{HCJaJ h!%…h
VICJaJž[ [¦[¨[Î[î[ò[\\2\4\Ì]Z^\^‚^š^ø^ú^ü^_˜_š_œ_®_`’`RaZata€a¬a¾aØaèabõçÙçËçÀµÀªµŸõŸ“ŸˆŸ“ŸˆŸ“ŸzŸnŸnŸnŸcWh!%…hó6q6CJaJ h!%…hó6qCJaJh!%…hio56CJaJ j®ðh!%…hio5CJaJ h!%…hp.mCJaJh!%…hio5>*CJaJ h!%…hio5CJaJ h!%…hãŽCJaJ h!%…h(7–CJaJ h!%…hÌ2¢CJaJh!%…h(7–5>*CJaJh!%…hãŽ5>*CJaJh!%…hÌ2¢5>*CJaJ h!%…hn;CJaJ"bDblbnb¢b°bÊbÞbôbˆcŠcŒc¬c®cdddd>d@dBd¶d¸dºdÀdÂdàdâdfehe”eªeÖeõêõßÓõȼõ±õÓ£õ—±õÓõ£õ±õ‰{‰mõßbVbh!%…h™JJ>*CJaJ h!%…h™JJCJaJh!%…hó6q5>*CJaJh!%…hãŽ5>*CJaJh!%…hio55>*CJaJh!%…hó6q6CJaJ j®ðh!%…hó6qCJaJ h!%…hp.mCJaJh!%…h­GÃ>*CJaJ h!%…h­GÃCJaJh!%…hó6q>*CJaJ h!%…hio5CJaJ h!%…h¥}$CJaJ h!%…hó6qCJaJ Öeæeèe:f^flfâfgÒgÖgØgÚghRhXh’h h´hôh6i8iDiôjkxkzkóèÜÑóÑóÑõ§µÑœÑ‘œ†{ÑoaSaFh!%…hdBCJ_H
aJh!%…hË Ë6CJ_H
aJh!%…hdB6CJ_H
aJh!%…hdB6CJaJ h!%…hdBCJaJ h!%…h{BCJaJ h!%…hŸýCJaJ h!%…hxyþCJaJh!%…hãŽ5>*CJaJh!%…h™JJ5>*CJaJh!%…h¥}$5>*CJaJ h!%…h™JJCJaJh!%…h™JJ>*CJaJ h!%…h¥}$CJaJh!%…h™JJ6CJaJheèeÒg8izk2l\ltlŒl¤lÚlþl@nBnRo´pqfqqøq|rørôôìììááááááÙÙÙÙìÔÌÁÁ¶
$
&
F
a$gdxU‡
$
&
F
a$gdéu $a$gdn;gdxyþ $a$gd­GÃ
$
&
F a$gd­GÃ $a$gdio5
$
&
Fa$gd¥}$zk€k‚k˜kl0l2lþln@nRoœoq qqqdqfqðàðÓÆÓ»¯£»˜Œ~peO9O+h!%…h›?‰56>*CJOJQJ\]aJ+h!%…hn;56>*CJOJQJ\]aJ h!%…hó6qCJaJh!%…hãJC6CJ_H
aJh!%…hçDk6CJ_H
aJh!%…hçDk6CJaJ h!%…hçDkCJaJh!%…hng6CJaJh!%…h­GÃ6CJaJ h!%…h­GÃCJaJh!%…h­GÃCJ_H
aJh!%…hdBCJ_H
aJh!%…hãŽ5>*CJ_H
aJh!%…hdB5>*CJ_H
aJfqŽqqrzr|rørVs\sÔs ttt‚t¦uêuüu¢Ø¥¦Œ§¦§¨¨&¨(¨V¨Œ¨ž¨®¨,ªdªÌ«ð«ò«"¬$¬õêõßõßõßõÔõɳõ§õ¥õ§õ§õ§õ™É‚É‚w‚k‚`É h!%…hpx—CJaJh!%…hí6š6CJaJ h!%…hŠCJaJ h!%…hí6šCJaJh!%…h®=55CJaJh!%…héu5CJaJUh!%…héu6CJaJ+h!%…h®=556>*CJOJQJ\]aJ h!%…h®=5CJaJ h!%…hŸsCJaJ h!%…hxU‡CJaJ h!%…hçDkCJaJ h!%…héuCJaJ$ør`stt‚tÊ¢2£0¤Þ¤Ô¥(¨$¬<®ð°²”´à¸»½½x½@ÂÄnÆôôìçßßÔÔÔßìììììììììÏìììgdxU‡
$
&
F
a$gdéu $a$gdéugdŠ $a$gdn;
$
&
F
a$gdéuzQ, évszázadokon keresztül vezetett, vegyes mqfajú (gesta, krónika, archontológiai jegyzék) alkotás.
A több írói kézvonást bizonyító elemzési módszerek:
tartalmi (utalások régi írásmqvekre, önellentmondások, egy esemény kétszeri elbeszélése, összegzQ-visszatekintQ megjegyzések),
stíluskritikai (rímes és ritmikus próza) és filológiai (szövegkapcsolatok kimutatása),
mqvelQdéstörténeti (egy-egy szqkebb korra jellemzQ kifejezés, népnév felbukkanása, pl. kun komán népelnevezés váltakozása)
A XIV. századi krónikaszerkesztmény összeállítója minden valószínqség szerint Kálti Márk volt. P szerkesztette és írta azt a mqvet (1358-ban kezdte el), és amely másolata 5 kódexben maradt fenn, közülük a legdíszesebb a Képes Krónika kódexe. Innen a krónikakompozíció közkeletq Képes Krónika neve.
1. Psgesta (Qskrónika). A XI. század második felében, végén készült. I. András és Könyves Kálmán uralkodási ideje közé helyezik az elsQ magyar történet keletkezését. (A vélemények nem állnak teljes ellentétben egymással, hiszen a Kálmán-kori gesta lehet akár egy elsQ, avagy egy második folytatás is.) Mqfaja vitatott, valószínq, hogy gesta. Okkal feltételezhetQ szerzQje Miklós püspök. Forrásai: az uralkodóház és a Dél-Dunántúl szóhagyománya, illetve Regino és az Altaichi Évkönyvek. Monarchikus szemléletq.
2. Kálmán-ági folytatás. Keletkezési ideje 1127 1131 között, II. István utolsó éveire tehetQ. Mqfaja valószínqleg gesta lehetett. Kálmán és II. István ábrázolása kedvezQ. Jórészt az eddigi gestaszerkesztés(ek) kortörténeti jellegq, monarchikus szemléletq továbbírása.
3. Álmos-ági folytatás(ok). A Kálmán által megvakíttatott II. Béla leszármazottai, II. Géza és III. István ideje alatt egyaránt lehet számolni egy-egy gestaszerkesztéssel. (1152, 1167 körül.) Az eddigi gesták kortörténeti jellegq, monarchikus szemléletq továbbírása, de a Kálmán-ági királyok emlékezetének befeketítése, erQteljes átértékeléssel.
4. Gesta Ungarorum Christianorum. A XIII. század elején írt, feltételezhetQen színvonalas mq. (ElsQsorban stíluskritikai érvek alapján.)
5. Ákos mester gestája. V. István (1270 1272) idején készített oligarchikus szemléletq gesta, amely a monarchikus szellemiségq eddigi íráshagyománnyal vitatkozva a fejedelmi dinasztia rovására állítja elQtérbe az Qsfoglaló nemzetségek jelentQségét. A XIII. századi eseményeket krónikaszerq tömörséggel, kötelességszerqen érinti.
6. Kézai Simon: Gesta Hungarorum. 1282 1285 között készült. Ez a legkorábbi név szerint ismert szerzQ által írt, és önálló formában (még ha kivonatosan is) fennmaradt alkotás. A jogi mqveltségq, tehetséges Kézai Simon IV. László barátja és híve volt. Monarchikus-köznemesi szemléletq (az oligarchikus felfogással vitatkozó) mqve négy fQ részre oszlik. I. Hun történet. II. Magyar történet 1280-ig, királyát idealizálva. III. Advena-lista (jövevények jegyzéke). Az idegen nemzetségekrQl. IV. Tractatus (értekezés a társadalmi egyenlQtlenség okairól.)
7. Budai Minorita krónikája. Károly Róbert uralkodása alatt szerkesztett, az 1330-as évek elejéig vezetett krónika, egy ferences szerzetes (János provinciális?) tollából. Egy továbbírt és 1473-ban Budán Chronica Hungarorum címen kinyomtatott változatáról a ferences szövegét hagyományozó források köre a Budai Krónika családja néven ismeretes.
8. Kálti Márk. I. Lajos idején alkotott, 1358-ban kezdte el írni, szerkeszteni a Képes Krónika családjának alapjául szolgáló szöveget. Kálti Márk fQ forrásait l. a 3. és a 7. szám alatt.

Gesta- és krónikairodalom a Képes Krónika világán kívül
Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király egykori jegyzQjének elbeszélése a magyarok bejövetelérQl. Egy XIII. századi másolatban maradt fenn a mqvét QrzQ 24 lapos kódex, majd hamar kikerült a historiográfia fQ sodratából. 1746-ban adták ki elQször, és ez idQtQl merült fel a személy, a kor és a hitelesség kérdése. Nemzeti szemléletq, monarchikus-arisztokratikus irányultságú gesta, a legkorábbról önálló formában fennmaradt magyar történet. Tartalmazza a turul-mondát, viszont Álmost Attilától származtatja. A Hetümogyer , a Dentümogyer és az áldomás szó, vérszerzQdés, szeri gyqlés, Aba Sámuel teljes neve.
Rogerius: Carmen Miserabile (Siralmas ének). Nagyváradi kanonok, majd spalatói érsek szépirodalmi igényq feldolgozása a tatárjárásról. Elméleti fejtegetést tartalmaz IV. Béla király központosító törekvéseirQl és a fQúri ellenállásról.
Névtelen Minorita (Kétyi János?). ferences szerzetes, I. Lajos király gyóntatója. 1362/1363 körül készíthette el gestáját az 1345 1355 közötti idQszakról. A ferences történetírás korabeli sajátosságait tükrözQen erQsen hagyatkozott a köznép szóbeli közléseire. Mqve a Dubnici Krónikában maradt fenn.
Küküllei János: Lajos király krónikája. Tótsolymosi Apród János küküllQi fQesperes 1364 körül kezdte, majd 1386 után folytatta Lajos királyról írt krónikáját. Ez a kettQsség érvényesül a mqben, amely ugyanakkor a lovagi eszményt hqen tükrözi. Ezt a mqvet Thuróczy krónikája, a Budai Krónika és a Dubnici Krónika hagyományozta ránk.

A középkor végének történeti irodalma  Qsnyomtatványok
Budai Krónika (Chronica Hungarorum) 1473. Hess András nyomdájában készült, a Budai Krónika szövegcsaládjának egyetlen Qsnyomtatványa.
Thuróczy János: Chronica Hungarorum 1488. Hunyadi Mátyás király ítélQmestere által írt, a magyar középkori történetírás legjavát összegzQ krónikaszerkesztmény. Kézirata nem jutott korunkra, csak brünni és augsburgi kiadású Qsnyomtatvány formájában ismeretes. FQ forrásai: Károly Róbert-kori szerkesztés (a Budai Krónika szövegcsaládjából egy mq), I. Lajos-kori szerkesztés (a Képes Krónika szövegcsaládjából egy mq), Küküllei János krónikája, szóbeli értesülések a király környezetébQl.
Petrus Ransanus: Epitome Rerum Ungaricarum (A magyar történet kivonata). Lucera püspöke, Itáliából érkezett humanista szerzQ. Újító szellemq, de szerény alkotás. ElsQ kiadása 1558-ban jelent meg.
Antonius Bonfini: Rerum Ungaricarum Decades (A magyar történelem tizedei). Itáliából érkezett, de magyar nemességet nyert humanista szerzQ, Hunyadi Mátyás, majd II. Ulászló történetírója. Újító szellemq, adatgazdag, terjedelmes munka. ElsQ teljes kiadása 1568-ban látott napvilágot.

III/2b. Az újkori elbeszélQ kútfQk
A magyar újkor történeti irodalmáról
Általános jellemzQk:
egyre erQteljesebben érvényesülQ anyanyelvqség, világias szellemiség,
növekvQ (nyomon követhetetlenné váló) mennyiség,
ó- és középkori mqfajok továbbélése: krónika, életrajz, história, útleírás, szónoklat,
új mqfajok megjelenése ( változatosság.

Példák a középkori mqfajok továbbélésére
Krónika
Szalárdi János: Siralmas krónika.
História
Bethlen Farkas: Erdély históriája,
Baranyai Decsi János: Magyar história,
Cserei Mihály: História,
Apor Péter: Erdély változása.
Históriás ének
Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei.
Életrajz
Bojthi Veres Gáspár: A nagy Bethlen Gábor tetteirQl.
Földrajzi forrás, útleírás
Oláh Miklós: Hungaria,
Felvinczi Takács Zoltán: Buddha útján, a Távol-Keleten.
Szónoklat
Kovacsóczi Farkas: Báthori István dicsérete.

Az újkori magyar elbeszélQ kútfQk új mqfajai
1. Emlékirat (memoire). A szerzQ személyes élményeirQl utólagosan készült, kortörténeti irányultságú, tudatos forrás. Önigazoló (apologetikus), szubjektív természetq.
Görgey Artúr: Életem és mqködésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben,
Horthy Miklós: Emlékirataim,
Pongrátz Gergely: Corvin köz 1956.
2. Önéletrajz. Az elQzQhöz hasonló, utólagosan készült, tudatos forrás, önigazoló, szubjektív jellegq. A korszak története helyett inkább a saját életének addig megélt részére összpontosít.
Kemény János Önéletírása,
Bethlen Miklós Önéletírása,
II. Rákóczi Ferenc: Vallomások.
3. Napló. A szerzQ személyes élményeirQl, gondolatairól egyidejqleg vezetett feljegyzések összessége. Az elQzQektQl eltérQen spontán forrás. Pszintébb, kevésbé szubjektív természetq.
Gr. Teleki Sámuel Úti naplója,
Gr. Széchenyi István: Napló,
Báró Wesselényi Miklós: Napló.

III/3. Jogszabályok vagy dekretális kútfQk
Fogalom-meghatározás, forrásérték
Szokás: az erkölcsi, vallási normatívák meghatározó erQvel befolyásolták a magatartást, és ez a hagyomány útján tartósult.
Jogszokás v. szokásjog (consuetudo): a hivatalos társadalmi jogalkotás mellett a hagyomány révén, közmegegyezés útján, spontán módon kialakult magatartásforma, amely a gyakorlatban jogszabályok útján érvényesült. (Pl. nemesi szokásjog.)
Jogszabály: társadalmi csoportok akaratát kifejezQ, általános igényq magatartási forma. Ezek sora tükrözi a fontos politikai, mqvelQdésbeli, társadalmi és gazdasági változásokat, nem egy esetben nincs is más forrás.
Jog: a jogszabályok összessége. Feladata az adott kor társadalmi-politikai berendezkedését védeni, erQsíteni, és az ellene ható folyamatokat elhárítani.
Törvény: a legmagasabb rendq írott jogszabály. Két idQsíkot tükrözQ, tendencia-jellegq kútfQ (jelen állapot + kívánt jövQ) ( a vizsgálat a szövegre, a keletkezési körülményre, a célra, és az eredményre (mi valósult meg belQle?) irányul.
Alkotmány: alaptörvény. Minden más törvény felett álló hivatalos norma. Az államhatalomra vonatkozó jogszabályok, továbbá az alapvetQ állampolgári jogok összessége. Fajtái:
történelmi: a gyakorlatban alakul ki, nem fogadták el hivatalosan, még az országgyqlés sem hirdette ki; ettQl függetlenül érvényesült (pl. nemesi alkotmány),
chartalis: írott, hivatalos jogalkotás hozza létre.

A középkori és kora-újkori magyar jogalkotás
Az államalapítással kezdetét vette az intézményes jogalkotás is. Három fQ hatás: I. kánonjog, II. feudalizált római jogrendszer, III. Qsi magyar szokás. A középkori és újkori jogszabályok csoportjai hazánkban:
1. Törvények. A XI XII. században a királyi tanács szqkebb testülete hozta, jórészt büntetQ jellegq, kódexekbe foglaltan (pl. az Admonti Kódex, a Szent István-i törvények legfontosabb forrása). Szent István idejébQl 2, Szent Lászlóéból 3, Könyves Kálmánéból 5 törvényalkotási folyamat ismert. A XV. századtól 1849-ig (rendi dualizmus) a király és a rendek egyaránt kezdeményezhettek, határozathozatal az országgyqlésen, szentesítés a király által.
2. Kiváltságok (privilégiumok). FQleg a XIII XIV. században, jórészt királytól eredtek. Nem általános érvényqek, sQt egy általános szabály, törvény alól való mentességet biztosítanak. Oklevélformában jelennek meg. Pl. Aranybulla 1222.
3. Szokásjog. (l. meghatározás) Mivel nem lehetett mindenre törvényt hozni, a helyi szokások felértékelQdtek, ám ez jogszolgáltatási anarchiához vezetett. 1486, Mátyás király kodifikációs kísérletei ( különbözQ jogszabályok összegyqjtése, rendszerezése és írásba foglalása.
WerbQczy István: A Magyar Királyság Szokásjogának Hármaskönyve (Tripartitum Opus Iuris Consuetudinarii Regni Hungariae) 1514. 10 év munka eredményeképpen készült el a nemesi szokásjog összefoglalása. Magyarországon sosem volt törvénykönyv, csak joggyqjtemény. (Az Erdélyi Fejedelemség 1691-ben emelte törvényerQre.) 1517, utána sok kiadás, a nemesi megyei jogszolgáltatás közkedvelt tankönyve, gyakorlatilag megvalósult vele az egységesítés. Részei: I. nemesi magánjog, II. nemesi perjog, III. partikuláris joggyqjtemény (pl. Erdély).
4. Statutum. Helyi jellegq jogszabály, bizonyos közösségek hozzák önmaguk szabályozására, de országos törvényekkel nem ellenkezhetnek. Pl. városi jogkönyvek.
5. Rendelet. Abszolutisztikus jellegq, az uralkodó az országgyqlés mellQzésével hozza. Pl. Ratio Educationis 1777.

III/4 5. Informatív források és statisztika
Informatív források
Azon írott kútfQk, amelyek az aktuális eseményekrQl (viszonylag) rendszeresen tájékoztatják a közvéleményt. ErQs politikai jelleg, (elvileg) kritikus szemlélet. Típusai:
1. Sajtó. FQ sajátosságai: aktualitás, publicitás (nyilvánosság), periodicitás (rendszeresség). Nyugat-Európában a XVII XVIII. században fejlQdött ki. (ElQtte Európa-szerte rendszeres postakocsi-hálózat.) Az elsQ napilapok száraz, tényközlQ források, Daniel Defoe és Jonathan Swift ( rovatok. A folyóiratok ua. nagyobb idQközönként, rétegigénnyel.
 Az 1780-as évektQl indult meg a magyar nyelvq sajtó. Pozsonyi Magyar Hírmondó, Bécsi Magyar Kurir, Magyar Mercurius, Hadi és Más Nevezetes Történetek, kassai Magyar Museum. FQbb személyiségek: Baróti Szabó Dávid, Batsányi János, Kazinczy Ferenc.
 Reformkor ( modern magyar politikai sajtó. Kossuth Lajos: Országgyqlési Tudósítások (1832 1836), Törvényhatósági Tudósítások (1836 1837), Pesti Hírlap (1841). Vezércikkek, rovatok ( közvélemény-formáló erQ felismerése, a reformgondolatok széleskörq terjesztése.
 Dualizmus kora ( tömegjelenség, sokféle lap, nagy példányszámokban.
2. Plakát. Dekoratív, figyelemfelkeltQ jellegq propagandaeszköz, amelyet tömör kompozíció jellemez. Elterjedése Franciaországból a XIX. századtól.
3. Röplap, röpcédula. Kis terjedelmq, agitatív jellegq írásos szóróanyag. Általában felhívás (pl. tüntetésre).
4. Modern hírközlQ eszközök. Rádió, film, videó, internet  a XX XXI. század forrástípusai. Hang és képi megjelenítés, életszerq emberközelség jellemzi. Ugyanúgy manipulálható, hamisítható, mint az informatív források általában, csak nagyobb mennyiségq anyagot tud hordozni.

A statisztikai források
Mottó: Mindenki annak a statisztikának hisz, amelyet maga hamisít.
Statisztika. A társadalom minden területén tömegesen elQforduló jelenségek és folyamatok számadatok útján történQ leírását és elemzését végzi. AlapvetQen a jelennel foglalkozik.
Történeti statisztika. A múltbeli jelenségek, folyamatok számadatok útján történQ leírását és elemzését végzi. Interdiszciplináris (tudományközi)  történettudomány + statisztika. Azokat az írott kútfQket hasznosítja, amelyek értékelhetQ számadatokat tartalmaznak.









PAGE 


PAGE 7

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.

11.05-3 2. 8. előadás agresszió áltkém barta ferenc bibó cikk egyén energia épülettervezés 4 erdeiné török zsuzsa evolúció feladatgyűjtemény fémek gazdaságszociológia gazdföci határérték írányítástechnika ítéletlogika kivágó lyukasztó szerszám tervezése konzultáció kronológia kutatásmódszertan lemez lengyel ferenc logika lorca ma mágia makro makroökonómia malinowski mechanika 2 nemzetközi növényszervezettan ollmann politológia segédlet stratégiai menedzsment szakdolgozat számtek szervezes tanári jegyzet toxikológia vegyes szakjog vergilius vizsga kérdések vizsgapéldák vizsgatételek