világirodalom

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarMagyarVilágirodalom: A XX. Század és Napjaink Világirodalmavilágirodalom

A közelmúlt világirodalmának elQzményei
A 20. század elején paradigmatikus, rendszerszerq változások indulnak meg az avantgarde-ban. Thomas Kuhn inkább a természettudományi paradigmával foglalkozik, mégis átveszi tQle a paradigma fogalmát az irodalomtudomány is. Az I. világháború idején egyik paradigmából a másikba megy át az irodalom.
A világirodalom fogalma 1827. január 27. óta létezik, és GoethétQl származik. Goethe nemzetközi jelentQségq mqvek összességét tartotta világirodalomnak. Az Q idejében azonban a világ Európát jelenti, ahová beszivárognak ugyan külsQ hatások a világ többi részérQl, de ezeket nem tartják jelentQsnek ekkor. Ez az állapot az I. világháború környékén kezd megváltozni. A gyarmatosítás és Európa gazdasági terjeszkedése vezet az Európán kívüli világ és kultúra megismeréséhez. Az avantgarde botrányai rákényszerítik az embert a paradigma hibáinak felismerésére, esetleg a paradigmaváltásra. A különféle paradigmák alapján más-más író vagy költQ más-más világirodalom-fogalmat ismer el:
Németh László megfogalmazása szerint a közép-kelet-európai népek tejtestvérek közös sorsuk, közöny nyomorúságuk miatt.
Eliot szerint a világirodalom imaginárius múzeum.
Babits szerint a világirodalom az emberiség tudatában egyszerre élQ mqvek összessége.
Szerb Antal azt mondja, a világirodalom nem az, amit az egész világ írt, hanem, amit az egész világnak írtak.
Durisin cseh irodalomtudós vizsgálja ezt a kérdést részletesen Összehasonlító irodalomkutatás címq munkájában. Szerinte a világirodalomba olyan mqvek tartoznak, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást.
A világirodalom mibenlétének kérdéséhez a fordítás problémaköre is hozzátartozik. A fordítás egyúttal újrateremtés, átértelmezés is, ezért ha nem eredeti nyelven olvasunk, nem ugyanazt a világirodalmat olvassuk, amit a világ többi népe. Ahogy ezt Szent Jeromos fogalmazta meg korábban: „Nem szót szóval, hanem értelmet értelemmel kell fordítani.”
Kérdés az is, hogy van-e folytonosság a 20. század világirodalmában, az avantgarde-tól a jelenig. Erre a válasz igen, mégpedig az életmqvek egységében. A 20. század elején kialakuló tendenciák módosulással ugyan, de jelen vannak ma is az irodalomban.
A 40-50-es évek irodalmának legfQbb elQzménye az avantgarde. Az avantgarde provokálja az intézményrendszert, a kultúrát, mégsem rombolja le a világot, amely ellen fordul. Szakít a hagyományokkal, de visszatér a régmúlthoz is. A paradigmaváltás azokat teszi próbára, akiket az olvasó megváltoztathatatlannak gondolt. Ez az életmqvekben észrevehetQ.
A 20. század a mq és az olvasó próbatétele. MegfigyelhetQ ez például Ezra Pound Cantók címq versgyqjteményében. Pound a kollázs, a mozaik-technika kitalálója, alkalmazója. Verseiben szerepelnek idézetek, átvételek különbözQ nyelvq szövegekbQl is. Itt a szerzQ kiléte bizonytalanná válik, szétdarabolódik.
Az avantgarde alatt minden mqnek van egy szerzQje, aki kiadja. Ez addig mqködik, amíg a szerzQt be tudjuk azonosítani (pl. szerzQ: Ezra Pound, cím: Cantók, de nem fontos az, hogy például az Íliászból idéz egy fél oldalt, vagy Laocétól eredQ kínai írásokból, mert ezeket nem Q írta). Egynemqbb szövegekben biztos, hogy a mq egy bizonyos ember szerzeménye, mindig közösség áll mögötte  nyelvi, kulturális, történelmi közösség.
Ha a mq felQl vizsgáljuk a Cantókat, akkor is érdekes dolgokat tudunk meg. A kötetben versek vannak, amelyeknek nincs címük, csak számuk van. Dalok ezek, amelyek beleolvadnak a költQ világába. Nem igazán élesen különül el az, hogy hol kezdQdik és hol ér véget egy-egy. A Cantók nehezen olvasható, mivel az olvasó és a mq kapcsolata itt más mqvekre is vonatkozik a Cantókon kívül. Az olvasó közösségi lénnyé válik, nagyobb feladat hárul rá.
Eliotnál már finomabban mqködnek ezek a folyamatok. Elevenebbé válik a mozaiktechnika, míg Poundnál filológiai munkának érezzük az olvasást. Eliot Átokföldje címq versében például ez a technika egyenletessé válik, segítségével felelevenedik az ókori kínai, indiai kultúra. A lírai szituáció is elképzelhetQbb  a halál, a pusztulás levegQje lengi be a verset, jól látható, jól elképzelhetQ jegyeket figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban. P is idéz német, olasz, latin, illetve görög költQktQl, de Q elevenebbé teszi a mq világát, alakjai is elevenebbek. Ugyanakkor Pound és Eliot is elismert alakjai a modern költészetnek.
Fernando Pessoa portugál költQ megsokszorozza a maga alkotói lényét, és amikor ezek nevében ír, mindig más stílusban ír. Egyik alakja, Ricardo Reis a halál utáni élet helyett az epikureista bölcsességet hirdeti, túléli a költQt.
A megfelelQ mqveltség birtokában lehet hamisítani mqveket, ezzel együtt általában alkotói személyazonosságot is, megfelelQ stílus birtokában a költQ játszhat szerepet is (pl. Osszián  nem létezQ költQ, Macpherson találta ki, Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk (Csokonai Lili álnéven), Weöres Sándor: Psyché  Lónyay Erzsébet, a kitalált 18. századi költQnQ nevében írja).

Samuel Beckett (1906-1989)
Dublinban született, protestáns családban. Népszerq diák volt, jó sportoló, társaságkedvelQ. A Trinity College-ban francia-olasz szakos. Kiváló eredményei alapján párizsi egyetemi lektor lesz. Párizsban közeli kapcsolatba kerül James Joyce-szal és körével. Proust-ról ír tanulmányt, költQi díjat nyer. 1930-ban visszahívják a dublini Trinity College-ba tanárnak, azonban hamarosan búcsút mond az egyetemi karriernek, vándorol, alkalmi munkákat végez. Beutazza Európát, majd Párizsban települ le, itt írja Murphy címq regényét (1938) . A második világháború idején részt vesz a francia ellenállásban, majd az ír Vöröskereszttel tér vissza Párizsba, ahol ismét otthonra talál. Talán legtermékenyebb évei következnek. A Godot-ra várva 1952-ben jelenik meg franciául. További fQbb drámái: A játszma vége (1957): egy vak ember tartózkodik egy üres szobában, mellette két másik ember egy-egy kukában; Az utolsó tekercs (1958) : egy öregember újra meghallgatja fiatalkori magnófelvételeit, azonban már nem sikerül megértenie Qket; Némajáték; O, azok a szép napok (1961): egy színésznQ monológja, aki fokozatosan süllyed, a közelében lévQ férfival párhuzamosan, a homokban, míg a darab végére már csak a feje látszik ki.
Beckett drámáit számos nyelvre lefordították, s világszerte játsszák.1969-ben Nobel-díjjal tüntetik ki. Amint meghallja a hírt; összecsomagol, s ismeretlen helyre távozik: nem kíván nyilatkozni, interjúkat adni. Az abszurd dráma, ahogyan Martin Esslin nevezte el, a kritikus szerint a sokkterápiára épül, a közönséget a lét értelmetlenségével szembesítve, védekezQ erQket szabadít fel. Ezek a tragédia katarzisát helyettesítik. Beckett drámái egy a korábbitól eltérQ dramaturgiára épülnek. Szinte nincs cselekményük, a szereplQk a lét perifériáján vegetálnak, nincs igazi karakterük, s nem folytatnak a hagyományos értelemben vett párbeszédet, mivel nincs közöttük igazi kommunikáció. Mqveiben gyakoriak, mint a Godot-ra várva-ban is, a komplementer figurák: Vladimir a gyakorlatias, Estragon a költQ, Pozzo az úr, Lucky a szolga stb. A dráma egy statikus helyzetet ábrázol, mely számos metaforikus értelmezést megenged. A várakozás válik életük egyetlen értelmévé. A párhuzamok és az ellentétpárok a darab szerkezetének alapvetQ részei: a két felvonás egymásnak megfeleltethetQ motívumokból épül fel (pl., megváltás, elkárhozás, öngyilkosság, elmenni, itt maradni stb.). A darab tragikumát gagek, bohóctréfák, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók. és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhetQ.


Albert Camus (1913-1960)
Algériában született. Az afrikai gyermekkor nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derq aranykorára. Olyan feltqnQen értelmes fiúnak bizonyult, hogy tanítói mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdQbaja akadályozta. Kiújuló betegsége és az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a filozófiai bölcsészdiplomáig. KésQbb, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, késQbb politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle mqkedvelQ okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzQi tehetségét. Filozófiai mqveit - a Sziszüfosz mítoszát és A lázadó embert de egyenesen káros hatásúnak ítélte.
Ifjúkorától izgatta a színházmqvészet és a drámairodalom. A harmincas években azután Franciaországban él. Egy ideig szocialistának tudja magát, baloldali lapokba ír érdekes cikkeket, de hamar elidegenedik a gyakorlati politikától. Ennek fQ oka, hogy tudomást szerez a szovjet bolsevikok rémtetteirQl, és a bolsevik gyakorlatot azonosítja a kommunista eszmével. Közben novelláival kezd ismert író lenni. HQsei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fQ problémái. És már készíti elsQ remekmqvét, a Közöny címq regényt. Ekkor már Hitler seregei megszállják Franciaország nagy részét. Camus is kiveszi részét az ellenállási mozgalomból. Ez idQben barátkozik össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tqnik, hogy eszmetársak. Rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Ekkor az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekinti Qket.
Camus regényei már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerqbbek. 1947-ben jelenik meg legsikeresebb, a Pestis. Ebben egy kitalált város egy rémületes járvány következtében vesztegzár alá kerül. A kényszerqen összezárt emberek társadalma szélsQséges helyzetekben mutatja fel az emberi kapcsolatok lehetQségeit.
Számos színjátékot fordít, olykor átdolgoz, gyakran híres regényeket dramatizál, eközben írja saját drámáit. Alighanem a legkitqnQbb ezek közt a Caligula címq történelmi-lélektani játék a szeszélyességérQl és kegyetlenségérQl hírhedett római császárról.
A betegségek újra meg újra rátörnek, de keményen harcban áll a testi gyöngeségekkel. Amikor megkapja a Nobel-díjat, azt hirdeti, hogy ezt még nem elismerésnek, hanem elQlegezésnek és biztatásnak tekinti. A díjjal járó nagy pénzbQl egy kitqnQ, nagy teljesítményq autót vásárol. Ezzel addig száguldozik esetlenül az országutakon, míg nekimegy egy útszéli fának és azonnal meghal. 47 éves volt. Az irodalmi közvélemény a kor egyik legnagyobb írójának tekintette.


Paul Celan (Paul Antschel, 1920-1970)
1920-ban született, egy német nyelvq zsidó családban, Romániában. ElsQ ismert verse, az Anyák napja 1938-ban jelent meg. Ekkor utazott Franciaországba orvostudományt tanulni (mivel az akkor bevezetett Anschluss miatt Bukarestben és Bécsben nem volt erre lehetQsége), de egy év múlva vissza is tért Cernauti-ba, hogy román nyelvet és irodalmat tanuljon. Az 1940-es szovjet megszállás minden, a kommunizmussal kapcsolatos korábbi illúziójától megszabadította Celan-t  Romániában is gettók épültek, és Szibériába deportáltak sok zsidót. Celant is kényszermunkára vitték a gettóba, miközben Q folytatta saját verseinek írását, Shakespeare szonettjeit fordította. Amikor 1942-ben szüleit deportálták, Q nem volt velük. A munkatáborban értesült róla, hogy apja tífuszban halt meg, anyját pedig lelQtték, miután nem bírt tovább dolgozni a táborban. 1944-ig volt a munkatáborban, aztán visszatért Cernauti-ba, és ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetben.
A Halálfúga korai verziói ekkor születtek. A vers keletkezésére nyilvánvalóan hatással voltak az újonnan felszabadult Lengyelországról érkezQ hírek. 1945-ben elhagyta a szovjet megszállás alatt lévQ területet, és Bukarestbe költözött. A zsidó irodalmi közösségben aktívan tevékenykedett mint orosz irodalmi fordító és költQ, írói álnevek alatt  mint például a Celan név is. 1947-ben megjelent a Halálfúga román nyelvq változata egy román lapban. Szükséges volt kiegészítQ megjegyzések közzététele a verssel kapcsolatban, amelyek azt magyarázták, hogy a tánc és a musical elQadások a versben a haláltáborokban való élet metaforái.
1947-ben Bécsbe emigrált, majd Párizsba utazott, ahol kiadták az elsQ verses kötetét (Sand from the Urns), viszont szörnyen magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. 1951-ben megnQsült. Német fordítóként dolgozott. 1955-ben francia állampolgár lett, és Párizsban élt haláláig  1970-ben öngyilkos lett: a Szajnába ugrott, és megfulladt. Néhány verse: Tübingen, január; Nyelvrács; Tenebrae; Ástak; Halálfúga; Hallottam azt beszélik; Megzendül az ég; Az idQ szeme; KésQn és mélyen
A bukovinai életérzés és léttapasztalás mqvészi kifejezése Halálfúga címq lírai oratóriuma. ElQször a Der Sand aus den Urnen címq kötetben jelent meg 1948-ban. A vers sajátos világa Bukovinának, a távoli zsidó-német provinciának a lelki tragédiája, de benne van az egész 20. század emberiségének riadtsága és rémülete is. Döbbenetes hatását szokatlan metaforáival váltja ki olvasóból. Prototípusai ott lappanganak az 1925 utáni egész bukovinai német lírában, hogy egyszerre, elemi erQvel törjenek fel Paul Celan Halálfúgájában: fekete tej , hamuszín haj , gödör a légben , játszás a kígyóval , a halál némethoni mester . A bukovinai irodalom sajátos toposzaira ismerhetünk rá teljesen elidegenített formában. Celan versében az elidegenedés érzését elsQsorban a metaforikus szószerkezet szokatlan jelzQtársítása és a metaforák intertextualitása kelti. Egyszerre van benne a hagyomány és a modern kor: a megQrzQ idill és a megsemmisítQ agresszivitás, azaz a bukovinai felemás történelmi tapasztalat.


Gabriel García Marquez (1928- )
A legnagyobb kortárs írók közé Kolumbiából robbant be García Márquez. 1955 óta publikál, de csak 1967-ben indult meg élénk érdeklQdés személye, és rajta keresztül az egész latin-amerikai irodalom iránt. Ekkor jelent meg Száz év magány címq regénye. 1928-ban született egy kolumbiai falucskában, Aracatacában. KilencesztendQs koráig élt ott, de ezek az évek mindmáig kiapadhatatlan ihletforrásként táplálják mqveit. Jogot tanult, de nem szerette, hamar abba is hagyta. Pályafutását 1948-ban újságíróként kezdte. A riporterkedést ugyan kedvelte, de csak megélhetési gondok miatt folytatta egészen 1961-ig ezt a mesterséget. 1961-ben elhagyta az Egyesült Államokat, ahová csak 1971-ben engedték visszatérni: ekkor díszoklevelet kapott a Columbiai EgyetemtQl. 1948-ban kezdett elbeszéléseket írni. ElsQ regényével, A söpredékkel tíz évig házalt, míg végre 1955-ben kiadót talált rá. Öt, illetve hat év múltán szinte egyszerre három könyve látott napvilágot: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon címq kisregény, a Baljós óra címq regény, és Az óriás mama temetése címq novellás kötet. 1961-ben Párizsból Mexikóba költözött, mert vonzották a film kínálta lehetQségek. Forgatókönyvírás és alkotói válság öt éve következett, mígnem 1965-ben az Acapulcóba vezetQ úton, hirtelen megjelent elQtte a regényfolyó , melyet kora ifjúsága óta meg akart írni. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt, miközben családjával kölcsönpénzen élt, papírra vetette a Száz év magányt.
García Márquez sqrqn hangoztatott nézete, hogy a haladás ügyét csak a legmagasabb rendq irodalom szolgálhatja. Egyébként nem teoretizáló alkat: az irodalomról, az írásról szándékolt komolytalansággal nyilatkozik. Párizsban dokumentumok gyqjtésébe kezdett a chilei és a brazíliai fasizmusról. 1974-ben részt vett a latin-amerikai diktatúrák emberellenes bqntetteit kivizsgáló II. Russel-bíróság munkájában.

Jorge Luis Borges (1899-1986)
Argentin költQ, elbeszélQ, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus. Buenos Airesben született. Röviddel születése után a család elköltözött Palermóba. Bár mára ez egy fejlett kerület, a századforduló idején még a létminimum alatt élQk és késelQ gengszterek otthona volt. A környéket bordélyházak, kabarék, tangóra táncoló férfiak és prostituáltak, valamint a csikósokról (gauchos), és ellenséges elemekrQl (enemigos) szóló, szájról-szájra keringQ történetek színesítették. Ennek a kavalkádnak a végsQ esszenciáját itta magába Borges, melynek hatása alatt születtek korai írásai is.
Apja ügyvéd és pszichológiatanár volt, anyja katonák és szabadságharcosok büszke leszármazottja. Apja filozófiát tanított neki, anyja angolt tanult férjétQl és fordítóként dolgozott. Otthon angolul és spanyolul beszéltek, így Borges kétnyelvqként nQtt fel. Apai nagyapja, Francisco Borges ezredes angol nQt vett feleségül. Bár Borges ezredest agyonlQtték, Fanny nagymama rengeteg olyan történettel halmozta el a kis Georgie -t, melyek kemény hadi ütközetekrQl szóltak. Húga, Norah volt egyetlen gyerekkori barátja. Arra vágyott, hogy aktív tagja legyen a helyi életnek.
A családi tradíció szerint mindig is írónak készült, míg késQbb kiderült, hogy nemcsak az írói véna, hanem apja vaksága is örökletes. Hat évesen kezdett írni és akkoriban Cervantes inspirálta leginkább. Kilenc évesen lefordította spanyolra Oscar Wilde A boldog herceg címq tündérmeséjét. Mivel Jorge Borges névvel küldte be, mindenki azt hitte, apja írta.
Megpróbálkozott a gaucho költészettel, de gyorsan rájött, hogy a versei nem sikerültek valami fényesen. Apja anarchista nézetei ellenére beiratkozott az iskolába, ahol sok atrocitás érte, megutálta az egész iskolát, pedig nagyon jó eredményeket ért el.
1923-ban megjelent egy verseskötete, melynek a Buenos Aires-i láz címet adta. Visszatértek Buenos Airesbe - már befutott költQként fogadták. Több sikeres irodalmi magazint alapított, járta a város kevésbé ismert negyedeit, beszélgetett a gengszterekkel, tanulta a tangót, és próbálta elsajátítani az olasz és a portugál dialektust. A végeredmény számos vers és esszé: A Szemközt a Hold 1925-ben és a San Martín füzet 1929-ben. Ezek az évek számos nQbarátot hoztak számára. Hárman közülük: Norah Lange, Victoria Ocampo és Elsa Astete.
A 30-as évek új irányba vitték írásainak témáját és kifejezésmódját. 1932-ben jelent meg esszégyqjteménye Discusión címmel, mely a mozi világát járja körbe. ElsQ novelláját, a Streetcorner Man-t Francisco Bustos írói álnéven jelenteti meg. 1935-ben megírta a Közelítés Almotászimhoz-t amit a borgesi történetek prototípusának tartanak. 1936-ban ismét esszéket publikált Az örökkévalóság története címmel. P volt az elsQ, aki Woolfot és Faulknert fordított spanyolra.
1938-ban két tragédia történt. ElQször szeretett apja távozott el, Q pedig vérmérgezést kapott, megoperálták, és egy hónapig élet és halál közt vergQdött. Az esetet késQbb fel is használta A Dél címq írásához. A betegség után attól tartott, hogy elvesztette kreatív képességeit, és ezt tesztelve egy új, egyedi dologba kezdett. Az eredmény a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzQje volt. 1941-ben jelent meg Az elágazó ösvények kertje. Barátjával egy közös fiktív név alatt kezdtek detektívregényeket írni: Hat fejtörQ Don Isidro Parodinak.
1949-ben megjelentette következQ könyvét az Az Alef-et, amiben a címadó történet egy illúzióvesztett emberrQl szólt, aki szembeszállt ellenségeivel. 1960-ban jelent meg könyve Az alkotó, amit késQbb átneveztek Álomtigrisek-re. 1970-ben egy tradicionális argentin történet került ki a tollából, a Brodie jelentése.
Egyik diákja, María Kodamát egy japán származású argentin volt. a titkárnQje lett, majd életének utolsó évében összeházasodtak. A 80-as években világkörüli útra keltek Kodamával, és közösen készítettek egy útiatlaszt Kodama képeivel.
1986-ban, Genfben halt meg májrákban. Politikai okok miatt soha nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, holott jelölve volt többször is.

Guillaume Apollinaire

Eredeti neve Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky. Rómában született 1880. augusztus 26-án, törvénytelen gyerekként. közelmúlt világirodalmának elQzményei
A 20. század elején paradigmatikus, rendszerszerq változások indulnak meg az avantgarde-ban. Thomas Kuhn inkább a természettudományi paradigmával foglalkozik, mégis átveszi tQle a paradigma fogalmát az irodalomtudomány is. Az I. világháború idején egyik paradigmából a másikba megy át az irodalom.
A világirodalom fogalma 1827. január 27. óta létezik, és GoethétQl származik. Goethe nemzetközi jelentQségq mqvek összességét tartotta világirodalomnak. Az Q idejében azonban a világ Európát jelenti, ahová beszivárognak ugyan külsQ hatások a világ többi részérQl, de ezeket nem tartják jelentQsnek ekkor. Ez az állapot az I. világháború környékén kezd megváltozni. A gyarmatosítás és Európa gazdasági terjeszkedése vezet az Európán kívüli világ és kultúra megismeréséhez. Az avantgarde botrányai rákényszerítik az embert a paradigma hibáinak felismerésére, esetleg a paradigmaváltásra. A különféle paradigmák alapján más-más író vagy költQ más-más világirodalom-fogalmat ismer el:
Németh László megfogalmazása szerint a közép-kelet-európai népek tejtestvérek közös sorsuk, közöny nyomorúságuk miatt.
Eliot szerint a világirodalom imaginárius múzeum.
Babits szerint a világirodalom az emberiség tudatában egyszerre élQ mqvek összessége.
Szerb Antal azt mondja, a világirodalom nem az, amit az egész világ írt, hanem, amit az egész világnak írtak.
Durisin cseh irodalomtudós vizsgálja ezt a kérdést részletesen Összehasonlító irodalomkutatás címq munkájában. Szerinte a világirodalomba olyan mqvek tartoznak, amelyek kölcsönösen feltételezik egymást.
A világirodalom mibenlétének kérdéséhez a fordítás problémaköre is hozzátartozik. A fordítás egyúttal újrateremtés, átértelmezés is, ezért ha nem eredeti nyelven olvasunk, nem ugyanazt a világirodalmat olvassuk, amit a világ többi népe. Ahogy ezt Szent Jeromos fogalmazta meg korábban: „Nem szót szóval, hanem értelmet értelemmel kell fordítani.”
Kérdés az is, hogy van-e folytonosság a 20. század világirodalmában, az avantgarde-tól a jelenig. Erre a válasz igen, mégpedig az életmqvek egységében. A 20. század elején kialakuló tendenciák módosulással ugyan, de jelen vannak ma is az irodalomban.
A 40-50-es évek irodalmának legfQbb elQzménye az avantgarde. Az avantgarde provokálja az intézményrendszert, a kultúrát, mégsem rombolja le a világot, amely ellen fordul. Szakít a hagyományokkal, de visszatér a régmúlthoz is. A paradigmaváltás azokat teszi próbára, akiket az olvasó megváltoztathatatlannak gondolt. Ez az életmqvekben észrevehetQ.
A 20. század a mq és az olvasó próbatétele. MegfigyelhetQ ez például Ezra Pound Cantók címq versgyqjteményében. Pound a kollázs, a mozaik-technika kitalálója, alkalmazója. Verseiben szerepelnek idézetek, átvételek különbözQ nyelvq szövegekbQl is. Itt a szerzQ kiléte bizonytalanná válik, szétdarabolódik.
Az avantgarde alatt minden mqnek van egy szerzQje, aki kiadja. Ez addig mqködik, amíg a szerzQt be tudjuk azonosítani (pl. szerzQ: Ezra Pound, cím: Cantók, de nem fontos az, hogy például az Íliászból idéz egy fél oldalt, vagy Laocétól eredQ kínai írásokból, mert ezeket nem Q írta). Egynemqbb szövegekben biztos, hogy a mq egy bizonyos ember szerzeménye, mindig közösség áll mögötte  nyelvi, kulturális, történelmi közösség.
Ha a mq felQl vizsgáljuk a Cantókat, akkor is érdekes dolgokat tudunk meg. A kötetben versek vannak, amelyeknek nincs címük, csak számuk van. Dalok ezek, amelyek beleolvadnak a költQ világába. Nem igazán élesen különül el az, hogy hol kezdQdik és hol ér véget egy-egy. A Cantók nehezen olvasható, mivel az olvasó és a mq kapcsolata itt más mqvekre is vonatkozik a Cantókon kívül. Az olvasó közösségi lénnyé válik, nagyobb feladat hárul rá.
Eliotnál már finomabban mqködnek ezek a folyamatok. Elevenebbé válik a mozaiktechnika, míg Poundnál filológiai munkának érezzük az olvasást. Eliot Átokföldje címq versében például ez a technika egyenletessé válik, segítségével felelevenedik az ókori kínai, indiai kultúra. A lírai szituáció is elképzelhetQbb  a halál, a pusztulás levegQje lengi be a verset, jól látható, jól elképzelhetQ jegyeket figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban. P is idéz német, olasz, latin, illetve görög költQktQl, de Q elevenebbé teszi a mq világát, alakjai is elevenebbek. Ugyanakkor Pound és Eliot is elismert alakjai a modern költészetnek.
Fernando Pessoa portugál költQ megsokszorozza a maga alkotói lényét, és amikor ezek nevében ír, mindig más stílusban ír. Egyik alakja, Ricardo Reis a halál utáni élet helyett az epikureista bölcsességet hirdeti, túléli a költQt.
A megfelelQ mqveltség birtokában lehet hamisítani mqveket, ezzel együtt általában alkotói személyazonosságot is, megfelelQ stílus birtokában a költQ játszhat szerepet is (pl. Osszián  nem létezQ költQ, Macpherson találta ki, Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk (Csokonai Lili álnéven), Weöres Sándor: Psyché  Lónyay Erzsébet, a kitalált 18. századi költQnQ nevében írja).

Samuel Beckett (1906-1989)
Dublinban született, protestáns családban. Népszerq diák volt, jó sportoló, társaságkedvelQ. A Trinity College-ban francia-olasz szakos. Kiváló eredményei alapján párizsi egyetemi lektor lesz. Párizsban közeli kapcsolatba kerül James Joyce-szal és körével. Proust-ról ír tanulmányt, költQi díjat nyer. 1930-ban visszahívják a dublini Trinity College-ba tanárnak, azonban hamarosan búcsút mond az egyetemi karriernek, vándorol, alkalmi munkákat végez. Beutazza Európát, majd Párizsban települ le, itt írja Murphy címq regényét (1938) . A második világháború idején részt vesz a francia ellenállásban, majd az ír Vöröskereszttel tér vissza Párizsba, ahol ismét otthonra talál. Talán legtermékenyebb évei következnek. A Godot-ra várva 1952-ben jelenik meg franciául. További fQbb drámái: A játszma vége (1957): egy vak ember tartózkodik egy üres szobában, mellette két másik ember egy-egy kukában; Az utolsó tekercs (1958) : egy öregember újra meghallgatja fiatalkori magnófelvételeit, azonban már nem sikerül megértenie Qket; Némajáték; O, azok a szép napok (1961): egy színésznQ monológja, aki fokozatosan süllyed, a közelében lévQ férfival párhuzamosan, a homokban, míg a darab végére már csak a feje látszik ki.
Beckett drámáit számos nyelvre lefordították, s világszerte játsszák.1969-ben Nobel-díjjal tüntetik ki. Amint meghallja a hírt; összecsomagol, s ismeretlen helyre távozik: nem kíván nyilatkozni, interjúkat adni. Az abszurd dráma, ahogyan Martin Esslin nevezte el, a kritikus szerint a sokkterápiára épül, a közönséget a lét értelmetlenségével szembesítve, védekezQ erQket szabadít fel. Ezek a tragédia katarzisát helyettesítik. Beckett drámái egy a korábbitól eltérQ dramaturgiára épülnek. Szinte nincs cselekményük, a szereplQk a lét perifériáján vegetálnak, nincs igazi karakterük, s nem folytatnak a hagyományos értelemben vett párbeszédet, mivel nincs közöttük igazi kommunikáció. Mqveiben gyakoriak, mint a Godot-ra várva-ban is, a komplementer figurák: Vladimir a gyakorlatias, Estragon a költQ, Pozzo az úr, Lucky a szolga stb. A dráma egy statikus helyzetet ábrázol, mely számos metaforikus értelmezést megenged. A várakozás válik életük egyetlen értelmévé. A párhuzamok és az ellentétpárok a darab szerkezetének alapvetQ részei: a két felvonás egymásnak megfeleltethetQ motívumokból épül fel (pl., megváltás, elkárhozás, öngyilkosság, elmenni, itt maradni stb.). A darab tragikumát gagek, bohóctréfák, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók. és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhetQ.


Albert Camus (1913-1960)
Algériában született. Az afrikai gyermekkor nyomorúságos életkörülmények közt telt el, mégis úgy emlékezett vissza ezekre az évekre, mint a derq aranykorára. Olyan feltqnQen értelmes fiúnak bizonyult, hogy tanítói mindent elkövettek, hogy tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal segítsék. Még ott, Algírban jutott el az egyetemig. Szeretett volna sportolni, de korán szerzett tüdQbaja akadályozta. Kiújuló betegsége és az otthoni szegénység megakadályozta, hogy eljusson a filozófiai bölcsészdiplomáig. KésQbb, már Párizsban a kellemetlen barát, irodalmi vetélytárs, késQbb politikai ellenfél, Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak, afféle mqkedvelQ okoskodónak mondotta, habár mindvégig elismerte prózaírói és drámaszerzQi tehetségét. Filozófiai mqveit - a Sziszüfosz mítoszát és A lázadó embert de egyenesen káros hatásúnak ítélte.
Ifjúkorától izgatta a színházmqvészet és a drámairodalom. A harmincas években azután Franciaországban él. Egy ideig szocialistának tudja magát, baloldali lapokba ír érdekes cikkeket, de hamar elidegenedik a gyakorlati politikától. Ennek fQ oka, hogy tudomást szerez a szovjet bolsevikok rémtetteirQl, és a bolsevik gyakorlatot azonosítja a kommunista eszmével. Közben novelláival kezd ismert író lenni. HQsei keresik a lét értelmét és saját azonosságukat. Ezek a kibontakozó egzisztencialista filozófia fQ problémái. És már készíti elsQ remekmqvét, a Közöny címq regényt. Ekkor már Hitler seregei megszállják Franciaország nagy részét. Camus is kiveszi részét az ellenállási mozgalomból. Ez idQben barátkozik össze Sartre-ral. Harcostársak, a háború után egy ideig úgy tqnik, hogy eszmetársak. Rövidesen azonban sor kerül az indulatos szakításra. Ekkor az irodalmi közvélemény már az egzisztencializmus két legnagyobb alakjának tekinti Qket.
Camus regényei már nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilág olvasói között is egyre népszerqbbek. 1947-ben jelenik meg legsikeresebb, a Pestis. Ebben egy kitalált város egy rémületes járvány következtében vesztegzár alá kerül. A kényszerqen összezárt emberek társadalma szélsQséges helyzetekben mutatja fel az emberi kapcsolatok lehetQségeit.
Számos színjátékot fordít, olykor átdolgoz, gyakran híres regényeket dramatizál, eközben írja saját drámáit. Alighanem a legkitqnQbb ezek közt a Caligula címq történelmi-lélektani játék a szeszélyességérQl és kegyetlenségérQl hírhedett római császárról.
A betegségek újra meg újra rátörnek, de keményen harcban áll a testi gyöngeségekkel. Amikor megkapja a Nobel-díjat, azt hirdeti, hogy ezt még nem elismerésnek, hanem elQlegezésnek és biztatásnak tekinti. A díjjal járó nagy pénzbQl egy kitqnQ, nagy teljesítményq autót vásárol. Ezzel addig száguldozik esetlenül az országutakon, míg nekimegy egy útszéli fának és azonnal meghal. 47 éves volt. Az irodalmi közvélemény a kor egyik legnagyobb írójának tekintette.


Paul Celan (Paul Antschel, 1920-1970)
1920-ban született, egy német nyelvq zsidó családban, Romániában. ElsQ ismert verse, az Anyák napja 1938-ban jelent meg. Ekkor utazott Franciaországba orvostudományt tanulni (mivel az akkor bevezetett Anschluss miatt Bukarestben és Bécsben nem volt erre lehetQsége), de egy év múlva vissza is tért Cernauti-ba, hogy román nyelvet és irodalmat tanuljon. Az 1940-es szovjet megszállás minden, a kommunizmussal kapcsolatos korábbi illúziójától megszabadította Celan-t  Romániában is gettók épültek, és Szibériába deportáltak sok zsidót. Celant is kényszermunkára vitték a gettóba, miközben Q folytatta saját verseinek írását, Shakespeare szonettjeit fordította. Amikor 1942-ben szüleit deportálták, Q nem volt velük. A munkatáborban értesült róla, hogy apja tífuszban halt meg, anyját pedig lelQtték, miután nem bírt tovább dolgozni a táborban. 1944-ig volt a munkatáborban, aztán visszatért Cernauti-ba, és ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetben.
A Halálfúga korai verziói ekkor születtek. A vers keletkezésére nyilvánvalóan hatással voltak az újonnan felszabadult Lengyelországról érkezQ hírek. 1945-ben elhagyta a szovjet megszállás alatt lévQ területet, és Bukarestbe költözött. A zsidó irodalmi közösségben aktívan tevékenykedett mint orosz irodalmi fordító és költQ, írói álnevek alatt  mint például a Celan név is. 1947-ben megjelent a Halálfúga román nyelvq változata egy román lapban. Szükséges volt kiegészítQ megjegyzések közzététele a verssel kapcsolatban, amelyek azt magyarázták, hogy a tánc és a musical elQadások a versben a haláltáborokban való élet metaforái.
1947-ben Bécsbe emigrált, majd Párizsba utazott, ahol kiadták az elsQ verses kötetét (Sand from the Urns), viszont szörnyen magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. 1951-ben megnQsült. Német fordítóként dolgozott. 1955-ben francia állampolgár lett, és Párizsban élt haláláig  1970-ben öngyilkos lett: a Szajnába ugrott, és megfulladt. Néhány verse: Tübingen, január; Nyelvrács; Tenebrae; Ástak; Halálfúga; Hallottam azt beszélik; Megzendül az ég; Az idQ szeme; KésQn és mélyen
A bukovinai életérzés és léttapasztalás mqvészi kifejezése Halálfúga címq lírai oratóriuma. ElQször a Der Sand aus den Urnen címq kötetben jelent meg 1948-ban. A vers sajátos világa Bukovinának, a távoli zsidó-német provinciának a lelki tragédiája, de benne van az egész 20. század emberiségének riadtsága és rémülete is. Döbbenetes hatását szokatlan metaforáival váltja ki olvasóból. Prototípusai ott lappanganak az 1925 utáni egész bukovinai német lírában, hogy egyszerre, elemi erQvel törjenek fel Paul Celan Halálfúgájában: fekete tej , hamuszín haj , gödör a légben , játszás a kígyóval , a halál némethoni mester . A bukovinai irodalom sajátos toposzaira ismerhetünk rá teljesen elidegenített formában. Celan versében az elidegenedés érzését elsQsorban a metaforikus szószerkezet szokatlan jelzQtársítása és a metaforák intertextualitása kelti. Egyszerre van benne a hagyomány és a modern kor: a megQrzQ idill és a megsemmisítQ agresszivitás, azaz a bukovinai felemás történelmi tapasztalat.


Gabriel García Marquez (1928- )
A legnagyobb kortárs írók közé Kolumbiából robbant be García Márquez. 1955 óta publikál, de csak 1967-ben indult meg élénk érdeklQdés személye, és rajta keresztül az egész latin-amerikai irodalom iránt. Ekkor jelent meg Száz év magány címq regénye. 1928-ban született egy kolumbiai falucskában, Aracatacában. KilencesztendQs koráig élt ott, de ezek az évek mindmáig kiapadhatatlan ihletforrásként táplálják mqveit. Jogot tanult, de nem szerette, hamar abba is hagyta. Pályafutását 1948-ban újságíróként kezdte. A riporterkedést ugyan kedvelte, de csak megélhetési gondok miatt folytatta egészen 1961-ig ezt a mesterséget. 1961-ben elhagyta az Egyesült Államokat, ahová csak 1971-ben engedték visszatérni: ekkor díszoklevelet kapott a Columbiai EgyetemtQl. 1948-ban kezdett elbeszéléseket írni. ElsQ regényével, A söpredékkel tíz évig házalt, míg végre 1955-ben kiadót talált rá. Öt, illetve hat év múltán szinte egyszerre három könyve látott napvilágot: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon címq kisregény, a Baljós óra címq regény, és Az óriás mama temetése címq novellás kötet. 1961-ben Párizsból Mexikóba költözött, mert vonzották a film kínálta lehetQségek. Forgatókönyvírás és alkotói válság öt éve következett, mígnem 1965-ben az Acapulcóba vezetQ úton, hirtelen megjelent elQtte a regényfolyó , melyet kora ifjúsága óta meg akart írni. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt, miközben családjával kölcsönpénzen élt, papírra vetette a Száz év magányt.
García Márquez sqrqn hangoztatott nézete, hogy a haladás ügyét csak a legmagasabb rendq irodalom szolgálhatja. Egyébként nem teoretizáló alkat: az irodalomról, az írásról szándékolt komolytalansággal nyilatkozik. Párizsban dokumentumok gyqjtésébe kezdett a chilei és a brazíliai fasizmusról. 1974-ben részt vett a latin-amerikai diktatúrák emberellenes bqntetteit kivizsgáló II. Russel-bíróság munkájában.

Jorge Luis Borges (1899-1986)
Argentin költQ, elbeszélQ, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus. Buenos Airesben született. Röviddel születése után a család elköltözött Palermóba. Bár mára ez egy fejlett kerület, a századforduló idején még a létminimum alatt élQk és késelQ gengszterek otthona volt. A környéket bordélyházak, kabarék, tangóra táncoló férfiak és prostituáltak, valamint a csikósokról (gauchos), és ellenséges elemekrQl (enemigos) szóló, szájról-szájra keringQ történetek színesítették. Ennek a kavalkádnak a végsQ esszenciáját itta magába Borges, melynek hatása alatt születtek korai írásai is.
Apja ügyvéd és pszichológiatanár volt, anyja katonák és szabadságharcosok büszke leszármazottja. Apja filozófiát tanított neki, anyja angolt tanult férjétQl és fordítóként dolgozott. Otthon angolul és spanyolul beszéltek, így Borges kétnyelvqként nQtt fel. Apai nagyapja, Francisco Borges ezredes angol nQt vett feleségül. Bár Borges ezredest agyonlQtték, Fanny nagymama rengeteg olyan történettel halmozta el a kis Georgie -t, melyek kemény hadi ütközetekrQl szóltak. Húga, Norah volt egyetlen gyerekkori barátja. Arra vágyott, hogy aktív tagja legyen a helyi életnek.
A családi tradíció szerint mindig is írónak készült, míg késQbb kiderült, hogy nemcsak az írói véna, hanem apja vaksága is örökletes. Hat évesen kezdett írni és akkoriban Cervantes inspirálta leginkább. Kilenc évesen lefordította spanyolra Oscar Wilde A boldog herceg címq tündérmeséjét. Mivel Jorge Borges névvel küldte be, mindenki azt hitte, apja írta.
Megpróbálkozott a gaucho költészettel, de gyorsan rájött, hogy a versei nem sikerültek valami fényesen. Apja anarchista nézetei ellenére beiratkozott az iskolába, ahol sok atrocitás érte, megutálta az egész iskolát, pedig nagyon jó eredményeket ért el.
1923-ban megjelent egy verseskötete, melynek a Buenos Aires-i láz címet adta. Visszatértek Buenos Airesbe - már befutott költQként fogadták. Több sikeres irodalmi magazint alapított, járta a város kevésbé ismert negyedeit, beszélgetett a gengszterekkel, tanulta a tangót, és próbálta elsajátítani az olasz és a portugál dialektust. A végeredmény számos vers és esszé: A Szemközt a Hold 1925-ben és a San Martín füzet 1929-ben. Ezek az évek számos nQbarátot hoztak számára. Hárman közülük: Norah Lange, Victoria Ocampo és Elsa Astete.
A 30-as évek új irányba vitték írásainak témáját és kifejezésmódját. 1932-ben jelent meg esszégyqjteménye Discusión címmel, mely a mozi világát járja körbe. ElsQ novelláját, a Streetcorner Man-t Francisco Bustos írói álnéven jelenteti meg. 1935-ben megírta a Közelítés Almotászimhoz-t amit a borgesi történetek prototípusának tartanak. 1936-ban ismét esszéket publikált Az örökkévalóság története címmel. P volt az elsQ, aki Woolfot és Faulknert fordított spanyolra.
1938-ban két tragédia történt. ElQször szeretett apja távozott el, Q pedig vérmérgezést kapott, megoperálták, és egy hónapig élet és halál közt vergQdött. Az esetet késQbb fel is használta A Dél címq írásához. A betegség után attól tartott, hogy elvesztette kreatív képességeit, és ezt tesztelve egy új, egyedi dologba kezdett. Az eredmény a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzQje volt. 1941-ben jelent meg Az elágazó ösvények kertje. Barátjával egy közös fiktív név alatt kezdtek detektívregényeket írni: Hat fejtörQ Don Isidro Parodinak.
1949-ben megjelentette következQ könyvét az Az Alef-et, amiben a címadó történet egy illúzióvesztett emberrQl szólt, aki szembeszállt ellenségeivel. 1960-ban jelent meg könyve Az alkotó, amit késQbb átneveztek Álomtigrisek-re. 1970-ben egy tradicionális argentin történet került ki a tollából, a Brodie jelentése.
Egyik diákja, María Kodamát egy japán származású argentin volt. a titkárnQje lett, majd életének utolsó évében összeházasodtak. A 80-as években világkörüli útra keltek Kodamával, és közösen készítettek egy útiatlaszt Kodama képeivel.
1986-ban, Genfben halt meg májrákban. Politikai okok miatt soha nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, holott jelölve volt többször is.

Guillaume Apollinaire

Eredeti neve Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky. Rómában született 1880. augusztus 26-án, törvénytelen gyerekként.  HYPERLINK "http://enciklopedia.fazekas.hu/gallery/vilag/gallery.htm" \l "apollinaire" Apja Flugi d’Aspremont, olasz katonatiszt, utazgató arisztokrata; anyja egy emigráns lengyel nemes lánya. Zavaros családi és állampolgársági körülmények közt telt gyermek- és ifjúkora. Rómában anyakönyvezték lengyel nemzetiségq olasz állampolgárnak. Öt évvel fiuk születése után a szülQk (házassággal sosem legalizált) kapcsolata felbomlott. Hétéves korától a fiú Franciaországban élt kalandor életvitelq táncosnQ anyjával. Monacóban, Cannes-ban, Nizzában folytatta tanulmányait, az érettségit valószínqleg nem sikerült letennie.
Néhány külföldi utazás után 1901-ben Németországban házitanítói állást vállalt egy gazdag kölni család lánya mellett. Két döntQ élményt hozott számára ez az év: egyrészt a rajnai tájat (ennek gyümölcsei késQbbi rajnai versei ), másrészt reménytelen, soha be nem teljesülQ szerelmét tanítványa angol nevelQnQje, Annie Playden iránt, aminek legszebb emléke a már végleges elválásuk után keletkezett A megcsalt szeretQ éneke elsQ megfogalmazása.
Párizsba visszatérve bekapcsolódott az irodalmi és mqvészeti életbe. Kapcsolatba került az avantgárd több képviselQjével. 1908-ban ismerte meg Marie Laurencin festQnQt, korabeli verseinek egyik ihletQjét. EttQl fogva az új festészet szószólója lett; Picasso, Matisse, Delaunay munkásságának lelkes propagátora. Kapcsolatba került Marinetti futurista mozgalmával is.
Az elsQ világháborút izgalmas kalandnak tekintette. 1914-ben a német offenzíva elQl Nizzába ment; itt lobbant föl a rövid életq és szintén Apollinaire megcsalatásával végzQdQ Lou-szerelem. Önkéntesként bevonult katonának. Közben levélbeli ismeretséget kötött egy algériai francia lánnyal, Madeleine Pagèsszel, megkérte a kezét, majd meg is látogatta Oranban. Egy ütközetben egy gránátrepesz átütötte a koponyáját. Megoperálták, koponyáját haláláig vaskarika tartotta össze. Párizsba visszatérte után ismét bekapcsolódott a mqvészeti életbe, fQként avantgárd lapokba írt. MegnQsült, elvette Jacqueline Kolbot, az Egy szép vörösesszQkéhez címq versének ihletQjét. 1918 Qszén a spanyolnátha elérte legyengült szervezetét és Párizsban meghalt.
ElQször prózai mqvekkel jelentkezik, erotikus és fantasztikus novellákkal, valamint A rothadó varázsló címq hosszabb elbeszélésével (ebben csapongó képzelete mutatkozik meg: görög mítoszok, bibliai történetek és barokk epikus hQsök menete vonul a kelta rengetegben, Merlin és Viviane históriájának keretében). ElsQ, nyomtatásban megjelent verseskötete antropomorf állat-epigrammák ciklusa (Bestiárium avagy Orpheus kísérete); a 16. században divatos négysorosokat eleveníti fel, de megmutatkozik hajlama a bizarra, a groteszkre, a csattanóra.
Tizenöt év alatt keletkezett verseinek gyqjteménye a Szeszek (1913). A Szeszeket az újítás és a hagyományQrzés egyaránt jellemzi, és a kötet tükrözi Apollinaire alkotásmódjának átalakulását: miként bontja fel a hagyományos mondatszerkezeteket, törli az írásjeleket, kapcsol össze egyre távolibb síkokat, illetve hogyan halad a kötött formáktól a szabad vers irányába. A kötet hangnemét maga a költQ egységesítette, amikor a korrektúrából elhagyta a központozást: ...azért töröltem el, mert haszontalannak tqnt, és az is, mivel a ritmus és a versmondat maga az igazi központozás...
A költemények nagyrészt életének eseményeihez kapcsolódnak, de különbözQ költQi fejlQdési szakaszokat, stílusváltozatokat tükröznek; stilárisan legalább három réteget képviselnek. A korai versek a 1.szimbolista hangulatlírát folytatják, illetve a múltból vett jelképes értelmq történeteket beszélnek el (A remete; A lator). A 2.rajnai versekben (külön ciklus ebben a Rajnai dalok) a költQ az egyszerq dalformát kelti új életre, visszanyúlva a trubadúrok, Villon, a romantika, a német Lied, Heine, Verlaine örökségéhez (Az Psz; Loreley; Május); a táj, mint a csalódott szerelmes mélabújára felelQ természet hatja át dalait, igazi lelki táj - és a múlt idQtlen tudattartamként él tovább. A rajnai korszak tudatos mqvészi lezárása A megcsalt szeretQ éneke. A versek 3.harmadik csoportját a modern szintézisre törekvQ, kubista-szimultanista szerkesztésq költemények jelentik (Kötéltáncosok, Tqzkosarak, Égöv).
A Kikericsek valószínqleg még az Annie-versekhez tartozik. Az Qszi rét jelenségei, eseményei töredékes képekben villannak fel a szerelmi motívummal együtt; a két téma kölcsönösen idézi fel egymást. A méreg, megmérgezQdik, halni készülQ motívumsor általánosabb jelentést is sugall: a világban méreg van, a dolgok, az emberi élet szükségszerqen romlanak és múlnak el. A valóságos élmény a vers megejtQ zenéjében szinte elpárlódik, és szabad, részben a dallamtól is sugallt asszociációkba oldódik.
A Mirabeau-híd a Marie Laurencinnel való kapcsolat megszakadása idején született; a bánatot sanzonszerq dalban oldja fel. A vers központi motívuma az idQ feltartóztathatatlan múlása, ezt a folyton-folyású víz motívumában jelképszerqen érzékelteti. A híd alatt áramló víz egyszerre jeleníti meg az idQ futását, a halál közeledését, a szerelem elmúlását, s egyre erQsebben érzékelhetQ a búcsúzás gesztusa is.
A Szeszek nyitó verse, az Égöv összegzQ és programadó költemény: számadás a költQ eddigi életérQl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. IdQbeli kerete egyetlen, hajnaltól hajnalig tartó napé, de ebben a keretben ezer merész képsor állítja szembe a régi világgal az újat. FelmerülQ emlékképekben idézi meg életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költQi tudat idQben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esQ jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel. Szimultanizmusa szinte túlárad. A költemény mindinkább leszállás az emlékezés mélyrétegeibe.
Másik nagy kötetében, a Kalligrammákban (1918) tovább folytatja kísérletezését. A beszélgetés-versekben (párbeszédversek) egy konkrét helyen elhangzott mondatfoszlányokat regisztrál; a lényeg, hogy az indító benyomásokat riportszerqen váltják fel a versírás közben elhangzó mondatok s a lezajló események kommentárjai (Az ablakok; HétfQ rue Christine).
A kötet-címadó képversek Qsi hagyományt újítanak fel. A címben megjelölt jelenséget vagy tárgyat tipográfiailag ábrázolják (Esik; A megsebzett galamb és a szökQkút); játékos próbálkozások a vers idQbeli és térbeli jellegének összekapcsolására. A nyakkendQ és a zsebóra nyomdai szedése e két tárgy vizuális képét idézi fel, akárcsak A szív, korona és tükör hármas nyomdai képe is - a képversben a szöveg kifejezQ értéke általában másodrendq és mqvészileg gyakran jelentéktelen. Apollinaire maga csupán a szabad vers természetes következményének tekintette a kalligramma mqfaját.
A kötetzáró darab, a feleségéhez, Jacqueline Kolbhoz írt az Egy szép vörösesszQkéhez ars poetica és szerelmes vers vegyülése, a költQ végrendelete , a kutatás és képzelet testvériségének himnikus éneke. Ez a mq, valamint Az új szellem és a költQk címq programtanulmány Apollinaire esztétikai hagyatéka, új költészet-esztétikai alapvetése. Leszámol a múltba merengQ poézissel, saját régebbi eszményeivel is; a költQt az újat felfedezQ, kísérletezQ tudóssal állítja párhuzamba. A hagyomány és lelemény vitájában a hagyományt is lényegesnek tartja, de új tüzekkel , új látomásokkal, az izzó értelem termékeivel akarja új életre kelteni.
Posztumusz köteteiben a háború alatt Louhoz (Louise de Coligny Châtillon), valamint a Madeleine Pagèshez írott szenvedélyes és erotikus szerelmes verseit adták ki (Versek Louhoz; Gyengéd, mint az emlék).
Apollinaire az újítás lehetQségét kutatva eljutott a szürrealizmusig. A hagyományokra épülQ modernség útját járta, a klasszikus és a romantikus költészet örökségét gazdagította a 20. sz.-i ember új látomásaival. Szürrealizmusa nem az álomszerq víziók és az automatizmus kultusza, képei a valóság szubjektív, de tudatos átélésébQl fakadnak. Bár Teiresziasz emlQi címq tandrámáját szürrealista drámának nevezi, Apollinaire szürrealizmusa nem azonos a 20-as évek szürrealistáinak álom- és automatizmus-kultuszával, nála a fogalom a természet másolása helyett annak tudatos, funkcionális átalakítását jelenti.
A magyar irodalomban Kassák és köre révén hatott elQször; verseit Radnóti Miklós, Rónay György és Vas István fordították.

Federico García Lorca

1898. június 5-én született Fuentevaquerosban. Apja jómódú gazda, anyja tanítónQ volt. SzülQfalujában már kora gyermekkorától hallhatta az andalúz nép dalait, meséit, a közeli Granadában pedig, ahol középiskolai és jogi tanulmányokat végzett, magában szívta az ódon város római, arab és keresztény kultúráját, megismerte a legszegényebbek, köztük a cigányok életét is. KitqnQen gitározott, zongorázott; Manuel de Falla tanítványaként gyqjtötte a népzenét. Madridba költözött, ahol bölcsészeti tanulmányokat végzett. Személyes kapcsolatba került a szürrealista festQvel, Salvador Dalíval és Luis BuDuellel, a legismertebb spanyol filmrendezQvel. Festészettel is foglalkozott.
A Cigány románcok nagy sikere után az USA-ba és Kubába utazott. Hazatérve színtársulatot szervezett amellyel a vidéket járta. 1934-ben nagy versben búcsúztatta Ignacio Sanchez Mejías barátját, a torreádort, akit a bika ölt meg, s e költeményben már saját tragikus sorsa vetül elénk: bár soha nem foglalkozott aktívan politikával, a falangisták a polgárháború elsQ heteiben kivégezték. 1936. augusztus 8-án halt meg Viznarban.
Egy hosszabb belföldi utazás élményeit megörökítQ prózai mq, az Élmények és tájak után jelent meg elsQ költQi kötete, a Versek könyve. Ebben nyomát sem találjuk a madridi és barcelonai költQk körében akkoriban hódító divatos áramlatoknak, a futurizmusnak és az ultraizmusnak; García Lorca az Qt körülvevQ világ, az andalúz táj, ifjúkorának városa (Granada) és a népköltészet által nyújtott élményanyagból kezdi kialakítani saját, egyéni hangját. Ez erQsödik meg a Dalok, majd különösen a 20-as évek elején írt, de csak késQbb kiadott Andalúz dalok verseiben. García Lorca korai költészetének egyik fontos jellemzQje a játékosság, amelyhez, különös ellentétként, néha a fájdalom belsQ sötétsége társul.
A cante jondo (mély dal ( flamenco) hatása érezhetQ a Cigányrománcokban; a legköznapibb nyelvq leírások a legmerészebb metaforákkal váltakoznak; hagyomány és modern stíluseszközök, népiesség és tudós elemek egymással összefonódva, együttesen adják a kötet vonzóerejét. A sejtelmes, félhomályos stílusú költeményekben, az egyszerq, de sqrítetten drámai történetekben a cigányok életének különbözQ eseményei villannak fel. Nem a felszín érdekességét, hanem inkább érzésvilágukat, szenvedélyeiket és szenvedéseiket ismerhetjük meg. A mondanivaló mélységesen emberi vonatkozásai a kötetet általános érvényqvé teszik, de gyakori utalásai a fennálló spanyol viszonyokra (pl. csendQrség) tiltakozást jelentenek a korabeli politikai erQszak, a diktatúra ellen.
A költQ utolsó nagy mqve a 220 soros Siratóének Ignacio Sánchez Mejias torreádor fölött címq elégia. Igancio Sánches Mejías maga is költQ volt, Lorca közeli barátja  bikaviadalban halt meg. Lorca négy egységre tagolt (1. Ökleltetése és halála, 2. A kiontott vér, 3. A teste itt van, 4. A lelke távol) poémájában a középkori hQsi énekek mintáját követi, de érezhetQ benne a népi siratók, a litánia, a haláltánc, a görög sorstragédiák pátosza is. A költQnek itt sikerült legteljesebben megszólaltatnia állandó nagy témáját, az élet és a halál küzdelmét. A költemény nemcsak az elveszett barátot, a remekszép torreádort siratja, érezteti az élet mulandóságát, a halál borzadályát is.
Lorca poétikájának, világ- és emberfelfogásának központi fogalma a duende. E sokértelmq kifejezés a fekete hangot, a titkot, a belülrQl jövQ erQt, a föld szellemét jelenti, s az igazi harcot a mqvésznek nem az angyallal,
Garcia drámai érzéke korai költeményeiben is megmutatkozott, és már egészen fiatalon írt színpadi mqveket. A Vérnásznak már az elsQ jelenetei megteremtik a szenvedély és a szorongás légkörének azt a forróságát, amelyet a családi vérbosszú szelleme és a görög tragédiákra emlékeztetQ fátumelemek késQbb egyre fokoznak. A három felvonásos tragédia konfliktusa a feudális kötöttségekbQl származó anyagi különbségeken alapszik: Leonardo és a Menyasszony ezért nem lehetnek egymásé. A vér és szenvedély szavát viszont egyikük sem képes elfojtani: a nQs férfi a lakodalomból szökteti meg a leányt. Menekülés viszont nem lehetséges: a nászt patakzó vér fogja borítani.
A Yerma, amelyben a címszereplQ asszonyt a gyermek utáni hiábavaló epekedése az Qrület szélére kergeti, azt is megmutatja, miként uralkodik el az emberen az az egyetlen vágya, amely nem válhat valóra. A tragikus költemény három felvonásban címszereplQje számára a becsület a legféltettebb kincs. P azért nem találhat boldogságot, mert férje miatt nem lehet gyermeke. A környezet még csak elnézné, ha félrelépne, ha otthagyná férjét, ha mástól lenne gyermeke, az Q erkölcsi normái szerint viszont ezek járhatatlan utak. A konfliktus feloldhatatlan, a férj megölése minden remény megölését is jelenti.
A Bernarda Alba háza fQ mondanivalója az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek és az erQszak bírálata. Az író kitqnQen érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét a soklányos házban, ahol csak a legidQsebb mehet feleségül a nála jóval fiatalabb gazdag kérQhöz, mert övé a hozomány. Egyedül a legfiatalabb lány mer lázadni a szerelem jogán az anyai zsarnokság ellen, de ezért életével fizet.
García Lorca nemcsak költQi- drámai életmqvével, hanem halálával is nagy hatást gyakorolt a magyar irodalomra. A kortársak közül József Attila és Radnóti Miklós számára is a tragikus költQsors jelképévé vált, költeményeit Weöres Sándor, Jékely Zoltán Nemes Nagy Ágnes, Nagy László fordította. A Vérnászt Szokolay Sándor zenésítette meg.

Bertolt Brecht

1898-ban született Augsburgban, jómódú polgári családból. Az érettségi után orvostanhallgató lett Münchenben, de még mielQtt befejezte volna tanulmányait, behívták katonának. Tagja volt Augsburgban a forradalmi katonatanácsnak. A háború után abbahagyta egyetemi tanulmányait, és a színház világa felé fordult. Egy ideig dramaturg volt, majd rendezQ lett Max Reinhardt mellett. Megismerkedett Erwin Piscatorral is, a húszas évek német avantgardista színházának jeles alakjával. A fasiszta hatalomátvétel után Dániába emigrált. Ekkor már deklaráltan marxista volt. Megfordult Finnországban, a Szovjetunióban is, majd az Egyesült Államokba ment. ElQbb Svájcba tért vissza, majd Kelet-Berlinbe, ahol feleségével, Helene Weigellel megalapította a Berliner Ensemble nevq színházat, amely saját darabjait vitte színre, és csakhamar világhírq lett. 1955-ben Berlinben halt meg.
A nagy sikert a Koldusopera címq zenés darab hozta meg Brechtnek. John Gay 18. századi darabja szolgáltatta hozzá a mesét és a figurákat, amint általában véve jellemzQ volt Brechtre, hogy témáit másoktól kölcsönözte. Számos darabja csak átdolgozás volt, de persze éppen az átdolgozás hogyanján volt bennük a hangsúly. A Koldusopera hQse, Macheath  az egyik népszerq magyar fordításban Bicska Maxi - nagystílq, profi bqnözQ és bandavezér, aki szakmájának olyan köztiszteletben álló , fehér kesztyqs mestere, mint akármelyik tekintélyes polgár vagy üzletember a maga mesterségének. EsküvQjét is úgy tartja meg, ahogy illik, faragatlan társait a nagy rablások közben jó modorra oktatja, és alapjában véve szentimentális lelkületq. Menyasszonya Peachumnak a lánya, azé a kolduskirályé, aki még N
è ê
"
@
L
p
r


è
ê
&(úîøR^þÚèX”/<Vop“ýþ€”¶¸ˆŠbvx„†¸Âvx@Tbn¶ÂþÄ-Ð-\ ^ ¬!¸!f"r"þ"#´#¾#öïçïÞïçïçïÞïÞïÞïÞïçïçïçïçïçïÔïçïÌÂÌïÞïÌïÞïÞïçïÔ¸ïçïÞïçïÌïÌïçïÌïÞïÌïÌïçïçhØ †hØ †6:hØ †hØ †6NHhØ †hØ †6hØ †hØ †6>*hØ †hØ †NHhØ †hØ †:

hØ †hØ †hØ †hØ †:>*HP¤
úîRþÚ8 “Ø:Ž-þ"Ø'¢)Š,Œ,Â, 6à?÷ïãØØØØØãããããããããïż¼„`„gdØ †$
&
F„e„›þ^„e`„›þa$gdØ †
$
&
Fa$gdØ †
$„`„a$gdØ † $a$gdØ † $a$gdØ †¾#$"$$$8$d'n'v'€'Ø'ö'æ(þ(++8+L+b+ˆ+Š+Œ+¨+ª+Ü+ö+ú+,,Š,¨,À,Â,H.J.Œ.¢.Æ.Ò.¶0Â0ø0ú0(2*2^2z2æ23^3`3Â3ä3\4^4Ä4Ö4Ú45Î5Ð5 6'6E6F6ç6è6÷67 77‡78ˆ8–8Ú8Ü89ùñùçùñùñùñùßùñùñùñçÓçßùñùçßùÉñÉùÀùñùñùçùÀùÀùçùçùÀùçùÀùçùçùÀùñùÀùÀùßùñùÀùñùÀùhØ †hØ †NHhØ †hØ †:>*hØ †hØ †6>*NHhØ †hØ †6hØ †hØ †6>*hØ †hØ †:

hØ †hØ †L969x9Œ9F:ˆ:Â:Þ: ;0;H;J;R;b;v;€;;š;hŠ>V?X?â?ü? @@â@ä@tBvBCC2D4D°D¼DEEF(F2FNF~F€FXGZGII JJÜJÞJìJøJúJ*K6K–K KòKôK4L@LÆLÈL†MªMÔMÖM÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðçð÷ð÷ð÷ð÷ðçð÷ð÷ð÷ðçðÝÕÝðçðçðçðçðÕðçðÊðÊðçðçðçðçðçðÊÀðÕðÕðçðÕðçð÷ðçhØ †hØ †6]hØ †hØ †6>*]hØ †hØ †:hØ †hØ †:>*hØ †hØ †NH

hØ †hØ †hØ †hØ †6Là?â?ä?@žFüM°P¬RDVFVHV”V^òb´fŠnŒnŽnÎnDzp}r}úòßÖÖÖÖÖÊòßÁÁÁÖÁÁßµÖÊ
$„h`„ha$gdØ †„`„gdØ †
$„`„a$gdØ †„`„gdØ †$
&
F„e„›þ^„e`„›þa$gdØ † $a$gdØ †gdØ †ÖMúMüMNOO OPPpPrPÒQâQbRdRÚSÜS0U2UDV\V’V”VDWZW.X0X&Z0ZÂZÌZÎZÐZt[Š[@\B\]]è]ê]^^˜^š^°_²_Ö`à`a.aºb¼bžcÂc^e`e´e–f˜f´fùïçùÜïùÓùÓùÜùÓùÓùÓùÉçÉù¿ùÓùçùçùçùçùÓùÓùÓù¿ùÓùÓùçù¿ùÓù¿ùÓù²£²hØ †hØ †6B*NHphhØ †hØ †6B*phhØ †hØ †6>*hØ †hØ †:>*hØ †hØ †NHhØ †hØ †6>*]hØ †hØ †:hØ †hØ †6]

hØ †hØ †<´f*g*]hØ †hØ †NHhØ †hØ †6>*hØ †hØ †:hØ †hØ †:>*

hØ †hØ †hØ †hØ †6hØ †hØ †6B*phhØ †hØ †:B*phhØ †hØ †B*NHphhØ †hØ †6>*B*phhØ †hØ †B*ph2àv

w8x:xÂyÄy z …ð…ú…ˆˆŽˆ¤ˆ¦ˆÄˆúˆ‰‰‰š‰¦‰ŠŠ$Š%ŠçŠùŠ "úüTŽrŽŽ°ŽBz‚˜r„îðþ‘$‘ôíäíäíÜíÔíÊÔÊíÂíäíÔíäíÔíÔíÔíäíÔíÔíÔíÔíôíÔíäí¸íäíäíôíäíäíôíôíäíÔíÔíôíäíôíhØ †hØ †6]hØ †hØ †]hØ †hØ †:>*hØ †hØ †:hØ †hØ †6hØ †hØ †NH

hØ †hØ †hØ †hØ †6>*]Hr}®}8‚®†v‰¸ŠžF“~—ô™Ê›mœnœ„œ…œÌ F¤(§ô¬2±ÀµÚ¼¸ÀìãããããããããããÚÑËËËËÅÅÅńh`„h„h`„h$„h`„ha$$„h`„ha$„`„gdØ †$
&
F„e„›þ^„e`„›þa$gdØ †$‘D‘¤‘ª‘¬‘Ò‘v’x’‚’¶’ð’ú’““À”ʔȕʕò•<–r–¦–¨–8—D—F—x—Ö—ä—Þ˜ð˜"™:™Î™î™š(š¼š¾š¼›¾›lœmœnœ„œ’œµœùœúœQSXj6ž8žˆ Š :¡<¡¢ ¢t¢÷ðåØåðÏðåð÷ð÷ðåðÏðåðåÇðåØåðåðåðÇðåð÷ðÏðÏðÃð»´»´©´©´»´ ´ ´ ´ ´hØ †hohNHjhØ †hohU

hØ †hohhØ †hoh:hØ †hØ †hØ †>*hØ †hØ †NHhØ †hØ †6>*NH]hØ †hØ †6>*]

hØ †hØ †hØ †hØ †:=t¢Ž¢ø¢ú¢<£V£¸£º£è£¤˜¤š¤d¥‚¥´¥¶¥¦¦>¦@¦B¦L¦P¦^¦b¦r¦Þ¦ð¦f§h§>¨T¨X¨v¨‚¨„¨Š¨¢¨n©©È«æ«ô«$¬œ­À­¯ ¯¯*¯°B°œ±ª±À±Î±Ú±æ±÷ðçðßðçðÍðçðßðçð÷ðßÃßðßðßðßðçðßð÷ðçð¹ðßðßðÍðÍð±ð±ðÍð¢ð’ð¹-hØ †hoh0J5B*\phÿhØ †hoh0J>*B*phÿhØ †hoh6hØ †hoh6]hØ †hoh:NH"hØ †hoh0J5>*B*\phÿhØ †hoh:hØ †hohNH

hØ †hohhØ †hoh0J9æ±ò± ²\²r²J³L³Ò´¼µÖ¶Ø¶J·N·~· ¸0¸4¸B¸L¸P¸„¸†¸ž¸¶¸Ð¸ò¸N¹Z¹ˆ¹²¹Î¹Ú¹Þ¹ì¹ð¹ú¹¬º¾ºt»¤»º»¾»"¼L¼”¼®¼°¼²¼¶¼¸¼Æ¼Ê¼Ò¼Þ¼ò¼ ¾"¾ê¾ì¾À¿Â¿ùïùçùÞùÕùÞùÍïù»ù»ùÍùÞù»ùïùçùçù»ù»ù»ùÕù»ùÍùïù±ù禙¦ù»ù»ùÞùÞùÞhØ †hoh6>*NH]hØ †hoh6>*]hØ †hoh6>*"hØ †hoh0J5>*B*\phÿhØ †hohH*hØ †hoh0JhØ †hohNHhØ †hoh:hØ †hoh6]

hØ †hoh<¿–À˜À¶ÀÔÀÚÀøÀìÃúÃÄ$ĢĤÄ4Ç6ÇJÈLÈ É2ÉÂÉÄÉþÉÊLÌNÌ`ÌbÌd͔͖̊̊͒ÍØÍzΪÎ*ÏXÏLÐbЦШÐZÑxюѾÑâÑäÑ$Ò<ÒÒÒÖÒØÒÓ2ÓHÓÖÔÕhÕ~ՐՒÕùðùÞùÖùÆùÞùðùðùðù¼ùðù­ù¥ÞùÆÞùÞùÆÞùÞùÞùÖùðùÖùÞùðùœùÞ¥ÞùÖùœùœùðhØ †hoh0JhØ †hoh>*hØ †hoh0J>*B*phÿhØ †hoh6]-hØ †hoh0J5B*\phÿhØ †hoh:"hØ †hoh0J5>*B*\phÿhØ †hohNH

hØ †hoh=¸ÀèÃÎɒÌÑÖ®×lÜbÝdݐݒÝÚâ.æªëñêö¦øÒý‚Äfh†ˆùùùùùùùùùòäÞÞùùùùùùùùÙòÏ
$¤ ¤[$a$gdfxDŽh`„h $„h¤ ¤[$`„ha$ ¤ ¤[$„h`„h’Õ®ÕÆÕ`ÖfÖpÖ¦ÖÂÖàÖ^×x×|ר׮×Ä×DÙFÙ^ڀÚàÚöÚþÚۖܢÜðÜ

ÝÝ(Ý0ÝDÝbÝdݐݒݪà¬à¸àÖàxázáâ â.âDâÞâüâ–ã˜ã

ä ääFä4å6åêåìå®æÐæôæöæùðùèùèùèùÖùÖùèùÍùÖùèùÍùèùèùèùèùîšùÍùèùÍùèùèùÖùÍùÍùèùÍùÍùÖùÍ&hØ †hoh5CJOJQJ\^JaJ)hØ †hoh5:CJOJQJ\^JaJhØ †hoh5\hØ †hohNH"hØ †hoh0J5>*B*\phÿhØ †hoh:hØ †hoh0J

hØ †hoh<öæç8çÈçÊçVèbèdènèˆèŠèpéréÎéØéZêtêŒê˜êšê¤ê ëëÚëÜëì4ì

î îZñ\ñŽññÚñòò>òNòPòZò†ò°òºò óóFóvózóœó óÄóÈóèóøóúóÖõØõêöôöp÷|÷¦ø²ø€ùùçùÞùÖùÖùÞùÞùçùçùÖùÖùÞùÌùçùÞùÞùÃùç»çùÞùÖùÖùÖù«ù«ù«ù«ùÞùÞùÖù¡ùÖùhØ †hoh6]-hØ †hoh0J5B*\phÿhØ †hoh>*hØ †hoh0J jàðhØ †hohhØ †hoh:hØ †hohNH"hØ †hoh0J5>*B*\phÿ

hØ †hoh?€ùŽùäúæúöûüü(üšüœüzý|ýÖýàýlÿnÿ† ¢ªÄÐÒÜÆàè € ô $Bfh†ˆL
f
˜
´


¢
¤
, T v ð ò tîçÞçÔçÔçÞçÞçîçÞçîÌîçÞçÄçÄçÄçÄçÄçîçÄ罨”çÄçÄçÞçÞçÄç‹çÞçhØ †hoh0J&hØ †hoh5CJOJQJ\^JaJ)hØ †hoh5:CJOJQJ\^JaJ

hØ †hfxÇhØ †hoh:hØ †hoh>*hØ †hoh6]hØ †hohNH

hØ †hoh"hØ †hoh0J5>*B*\phÿ6ˆT@F¦IžM²P,Yž\b¤dìor¨zā,„.„j„l„‰ړœ–¡Â¦Ü¬â°œ´ùùùùùùùùùùùùùùùùôæàùùùùùùù„h`„h $„h¤ ¤[$`„ha$$a$„h`„htŠÂÎØè


®ºÔêø€‚ð"0„<ê<=Þ=à=P>\>¤>®>H?J?š?¤?Þ?ô?@"@¬@¸@A8AzAžA^B`B CCpC¸C

D DDÀEîçßçßçÖçßçÆç¼çÖç³ç¼ç±çÆçÖç¼ç¥çÖçßçÆçßçßç–ç¼çÖçßçÆ缊¼çhØ †hoh6NH]hØ †hoh0J>*B*phÿhØ †hoh0J6]UhØ †hoh0JhØ †hoh6]-hØ †hoh0J5B*\phÿhØ †hohNHhØ †hoh:

hØ †hoh"hØ †hoh0J5>*B*\phÿ6inkább tisztes polgárként zsákmányolja ki a nyomort: szerzQdtetett koldusokból valóságos üzlethálózatot tart fenn. A Koldusopera kihívóan pimaszul és maradandó érvénnyel hirdeti a polgár leplezett és a bqnözQ nyílt rablásának lényegi azonosságát, és ez részben azoknak az ironikus dalbetéteknek, songoknak köszönhetQ, amelyek egyrészt az opera-jelleget parodizálják, másrészt a történtek csúfondáros-keserq tanulságait fogalmazzák meg. Zenéjüknek, amelyet Kurt Weill szerzett, nagy része volt a Koldusopera világsikerében.
Brecht munkásságának fénykora a világháború éveire esett. 1938-39-ben írta Brecht egyik legjobbnak tartott alkotását, a Kurázsi mama és gyermekeit. A mq történelmi háttérideje a harmincéves háború egy szakasza, az író azonban a zqrös eseményeket a maga javára kihasználni próbáló kisember típusával az örök kispolgári elvakultságot célozta meg, a náci Németországra is érvényesen. Forrása Grimmelshausen A kalandos Simplicissimus címq regényének a harmadik része  Kurázsinak, a csaló csavargónak élettörténete. Kurázsi mama maga is picaro jellegq, kemény, a túlélési ösztön hajtotta leleményes figura, a darab is kalandsorozat-szerkezetq. A vándorlás-motívum a jelenetek állandó eleme, az országút - valóságosan és szimbolikusan is - meghatározó színhely.
Már az alcím ( krónika ) mqfajmegjelölése epikus cselekményt sejtet. A 12 önálló jelenetegységes (és songokkal szabdalt) tagolás mozaikszerqvé teszi a mqvet. Egyetlen szituáció variálódik: a középponti hQs alkalmazkodik a háborúhoz, és minden helyzettel saját vakságát teremti újra. A célirányos montázs-technika a jelen állapotának és a jövQ lehetQségeinek vizsgálatára irányul, a hétköznapi kisember tevékenységére, ezért hangsúlyozott az antiheroikus nézQpont is.
Brecht célja didaktikus: ... mert ha Kurázsi mama semmit sem tanult is, a közönség ... mégis tanulhat az Q sorsából ); az általános igazságból, a tanulságból indul ki, a mq egészét ebbQl építi, ennek rendeli alá; a mondandó szabja meg az eseménysor menetét. Brecht nem a valóság látszatát akarja kelteni, hanem vizsgálódik: az ember a vizsgálat tárgya , a háború és haszonélvezQjének viszonya; az értékpusztítás és az értékrend-változások hatása a kisemberre; a kapitalizmus, a háború és a bqn kapcsolata.
Az idQmúlást, a helyszínváltásokat a jeleneteket bevezetQ, vetített vagy táblázott, az epikus jelleget is erQsítQ feliratok közlik. Ezek a kivonatok a gondolatokra, a lényegesre hívják fel a figyelmet: követhetQk ugyan a történelmi idQ tizenkét évének eseményei is 1624-tQl 1636-ig, azonban mindez csak annyiban érdekes, amennyiben ironikus összefüggésbe hozható a kisszerq üzleti ügyekkel.
Az események fQ vonulatát a markotányosnQ üzletmenete adja, aki kalmárkodása közben egymás után veszíti el három gyermekét - így alakul ki a mq hármas tagolása (3., 8., 11.) A darab szerkesztésében a tanulságnak rendelQdik alá az ellentétezQ jelenetsorrend: a mq felezQpontján Kurázsi mama megátkozza a háborút (mintha tanult volna már szerencsétlenségébQl), erre csap rá a bevágott felirat: Kurázsi mama kalmárpályafutásának magaslatán , majd a hQsnQ elsQ megszólalása: Nem engedem, hogy elvegyétek a kedvem a háborútól ... lekaszálja a gyöngéket, de azok békében is elvesznének. Ironikusan ellenpontozó szerkesztési elvek érvényesülnek Eilif két jelenetében, ill. a békés és a feldúlt parasztházak képében. Kattrin sorsának bemutatását, egyedülállóan, az elQkészítés, felvezetés és a fokozásos tendencia szabja meg: a háború okozza némaságát ( mikor kicsi volt, egy katona betömte a száját ); megverik és végleg elcsúfítják; megtudja, hogy anyja rá hivatkozva - nem hagyom itt a lányomat - nem változtatja meg életmódját, ezért szökni próbál; végül másokért feláldozza önmagát.
VisszatérQ figura Yvette, aki saját magát árulva átvergQdik mindenen, s amikor a felszedett hajdani óbester bátyjának özvegyeként elQkerül, megállapíthatják róla, hogy van legalább egyvalaki, aki vitte valamire a háborúban . Ugyanígy újra megjelenik a Lamb Péterré nevesedett szakács is; aki, miután összeáll Kurázsi mamával, a szabadulás lehetQségét is felajánlja az asszonynak (hollandiai kocsmároskodás formájában), de Kattrin nélkül.
A név nélküli elvi figurák közül a leggyakoribb útitárs a véleményváltogató, önellentmondásos tábori pap gúnyosan rajzolt, morálisan süllyedQ átvészelQ alakja. MegértQ és vádló egyszerre: azok a bqnösök, akik háborút csinálnak, s állatot az emberbQl / a háború kielégít minden szükségletet ... ellövik a fél lábadat, erre irdatlan ordítozásba csapsz, mintha valami nagy eset történt volna, de aztán megnyugszol vagy pálinkát kapsz, végül megint csak ugrabugrálsz. ... és mi gátol, hogy ne sokasítsd a fajtádat, akármilyen mészárlás folyik ... s akkor a háború megkapja a te ivadékaidat is, s velük masírozhat tovább / mióta elzüllöttem, megjavultam. Nem tudok többet katonáknak prédikálni .
A songok közül a groteszk kínálgató nóta keretezi a mqvet; a zárlatban, az üres kocsiját egyedül húzó Kurázsi záródalaként tragikus ironikus fokozás: aki még nincs föld alatt / Kapcát cserél és talpra áll . A két kulcsfontosságú song (a Nagy Kapituláció, ill. a Salamon-dal) a két fiú halálát követQ jelenetekben hangzik fel.
A nyitó jelenet a család ironikus bemutatása: informál Kurázsi bátor akciójáról, melynek gúnynevét köszönheti ( a rigai tüzérségi tqzön kelt át, hogy eladhasson ötven, már penészedésnek indult cipót), majd mozgalmas életútját reprezentálja finom kis famíliája (Fierlingné Eilif fia Nojocki , egy lengyeltQl, de egy francia nevelte ; Stüsszi Kovács apja svájci pallér volt, nevét magyar nevelQapja miatt kapta; Kattrin Haupt pedig félnémet). A bemutatkozó szituáció orákulum-jelenetbe vált át: Kurázsi mama cetlihúzásos jóslásából már ekkor tudható, hogy mindhárom gyerekét eléri a háborúban a halál. Azt hiszi, saját gyerekeit megóvhatja, pedig elvesztésükért kétszeresen is Q okolható: egyrészt gyerekei nem tanultak meg alkalmazkodni; másrészt a markotányosnQ mindhárom halál bekövetkeztekor üzleteléssel foglalkozik. Ezen az ismétléssorozaton alapul a mq tanulsága: amíg Q alkudozik, Eilif katonának áll; sokáig egyezkedik a váltságdíjról, ezalatt Stüsszit kivégzik; az Q pálinkáján lerészegedett katona veri meg az áruért járó Kattrint; üzletelni megy, így nem tudja megmenteni Eilifet; a városból menekülQktQl olcsón akar portékához jutni, ezért nem akadályozhatja meg lánya végzetes dobolását. Tragikus ismétléssor büntetése is: el sem temetheti Qket, mert Stüsszit önvédelembQl nem ismerheti fel, így a fiú dögtemetQbe kerül, akárcsak késQbb Eilif; Kattrin holttestét anyja a parasztokra hagyja, mert gyorsan odébb kell állnia.
A figurák nem egyénített jellemek, hanem elvi magatartásformák: aki képes felismerni a helyzeteket és alkalmazkodik, túlélhet (Kurázsi, szakács, pap, Yvette), aki nem, az szükségszerqen meghal (a két fiú). És sor kerül egy akcióra is a háború ellen (a néma Kattrin) .
A gondolati szálhoz kapcsolódva, de tartalmilag és formailag elkülönülve fokozzák a lírai betétek, a songok is a kizökkentQ hatást. ElQreutalnak, összekapcsolnak idQsíkokat, prófétálnak (pl. Eilif dala a lányról és a huszárról saját pusztulását jelzi elQre). A Nagy Kapituláció dalát Stüsszi halála után egy fiatal katonának énekli Kurázsi. Tanulságként felfedi jelen magatartásának hátterét: Q is öntudatos, önérzetes fiatalból vált (szükségszerqen) megalkuvóvá. Élettapasztalatának ironikus foglalata a halmozott bölcsesség- és közmondássor ( kéz kezet mos, ne fuss fejjel a falnak, addig nyújtózz..., fogd be a pofád ). A Koldusoperából ismerQs, módosított Salamon-dal az erények, értékek viszonylagosságát ironizálja, egy-egy strófa a fQszereplQk sorspárhuzama: Salamon bölcsessége Kurázsi leleményét, Caesar bátorsága Eilif hQsiességét, Szókratész jelleme Stüsszi becsületességét idézi, Szent Márton irgalma Kattrin jóságát - az uralkodó tulajdonságok kicsiket és nagyokat egyaránt tönkretesznek, mert az erény nem fizetQdik ki, csak a komiszság, ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen legyen.
A Kurázsi mama üzenetének a visszáját példázza A szecsuáni jólélek címq parabola. Sen Te, az egyszerq és szegény kínai utcalány kénytelen megtanulni, hogy rossznak kell történnie ahhoz, hogy jó történjék. Hogy jó lehessen, idQnként át kell változnia saját rossz, de gazdag nagybácsikájává. A jó embert keresQ istenek ellenQrzQ körútjuk során maguk is korrumpálódnak, elzüllenek. Dialektikus erkölcsi példázat a Kaukázusi krétakör is. Zqrzavaros idQkben Gruse, a cselédlány megment egy elhagyott gyermeket és fölneveli. A rend helyreálltával elQkerül az igazi anya, és visszaköveteli gyermekét. A fortélyos bíró, hogy eldöntse a vitát, felszólítja a két rivális nQt, hogy kétfelQl húzzák maguk felé a krétakörbe állított, vitatott gyermeket. Gruse nem húzza, mert nem akar neki fájdalmat okozni, és ezért a bíró neki is ítéli oda. Ez Brecht legderqsebb mqve, a népmesék szellemében a jóság itt gyQzelmet arat.
Az NDK létrejötte után a kommunista állam vezetése a maga szocialistának nevezett kultúráját hitelesítette Brechttel. Féltett kincsként vigyázott rá, hírnevét és tekintélyét igyekezett a maga javára fordítani. Kiváltságok és alkalmi engedetlenkedések jogának fejében vállalta Brecht ezt a rá rótt szerepet.

Mihail Afanaszjevics Bulgakov

1871-ben született Kijevben. Apja a Hittudományi Akadémia professzora, anyja tanárnQ volt. Felveszik az orvosi karra, s a világháború elsQ esztendeiben kórházi munkát végez mint orvostanhallgató. MegnQsül, s tanulmányait befejezi. Egy járási kórházban, majd frontkórházakban kezdi meg orvosi szakmáját. Vlagyikavkazban dolgozik, ahol bemutatják elsQ darabjait. Bulgakov egyre inkább az irodalom felé fordul. Ám még elQtte, szülQvárosában valós tapasztalatokat szerzett a polgárháborúról, a véres eseményekrQl. Németek, vörösök és fehérgárdisták váltják akkor egymást Kijevben. Moszkvában újságíróként dolgozik, s jelenteti meg lírai-szatirikus cikkeit. Elválik, majd ismét megnQsül.
A sorra megjelenQ elbeszéléseiben (Ördögösdi, Kutyaszív, Végzetes tojások) groteszk-komikus szituációkat, fantasztikus történeteket teremt, melyben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot. A fehér gárda az erkölcsi jó szándék és a történelmi tévedés regénye, melyben a polgárháború eseményei során a monarchista Turbin család várakozó reményei illúziók maradnak. A Bulgakovi irónia mellett, a múlt értékeit védQ Bulgakov egyre inkább támadások össztüzébe kerül. Bulgakov útitárs írónak számít, s a RAPP élesen támadja az útitárs írókat, hiszen mqveik nagy részében komor színekkel festik a valóságot, és felnagyítva ábrázolják a nehézségeket. A Menekülés mely az elQzQ mq témavariációja, ám újszerq álomdramaturgia alkalmazásával épül: a valóság átnQ az irreálisba, s az emigrációba szorult tisztek erkölcsi megroppanását groteszk, képtelen helyzetekbe sodródásuk jelzi. A mq bemutatását a RAPP fQtitkára megakadályozza. Bulgakovot belsQ emigrációval vádolják, amellyel diszkreditálja a jelent. és rehabilitálja a múltat. Ám a fQ érv: Sztálin is szovjetellenesnek minQsíti a Menekülést. 1928-tól nem publikálhat. Sztálinhoz írt levele nyomán segédrendezQi állást kap a Mqvész Színháznál. Összeházasodik Jelena Szergejevna Silovszkajával.
Életének utolsó évtizedében irodalmi munkásságának középpontjába a mqvész és a hatalom viszonya, összeütközésük, s mögöttük a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek s az értelmiségi lét felelQsségvállalásának kérdése kerül. Az Iván, a RettentQ címq játékos-komoly darabja a kisszerqségtQl, feljelentgetQktQl fenyegetett mqvészsorsnak, az alkotói szabadságnak és az emberi méltóságnak az ellehetetlenülését hangsúlyozza. A Képmutatók cselszövése és a Puskin utolsó napjai az abszolút hatalom és a költQ végsQkig kiélezett konfliktusát, az önmagát minden áron megQrizni kívánó ember és mqvész lelki gyötrQdését mutatja be remek dialógusokban. A Színházi regény groteszk képet nyújt a színház belsQ világáról, a rivalizáló színészek életérQl, de legfQképpen a kisszerq zsarnok képtelen belsQ emberi világáról és a mqvészi-emberi kiszolgáltatottságról. FQmqvét, A Mester és Margaritát szinte a halál zárja le. 1940-ben a testi szenvedésektQl megkínzott, már hosszú ideje fekvQbeteg, s alig látó író megváltásként fogadja a halált.
Bulgakov fQmqve, A Mester és Margarita olyan két, egymástól idQben és térben távol esQ történetsort szintetizál regénnyé, amelyek között a térnek és az idQnek nem az elválasztó, hanem az elválókat összekapcsoló hatalma munkál. Az elsQ a jeruzsálemi történet átértelmezett Bulgakovi változata, mely Jézus perét és kereszthalálát, Pilátus bosszúját, azaz Júdás elveszejtését meríti ki. A második történéssor a harmincas évek Moszkvájába vezet, a fizikai és szellemi terror sátáni birodalmába, amelyben Bulgakov a Mester és az irodalmár értelmiségiek hihetetlen kalandjait beszéli el, akikkel Woland, a megszokottól eltérQ értelmezésben vett Sátán qz játékot, megkísérelvén szembesülésre késztetni Qket önmagukkal.
A Jézus-történeteknek a szüntelen jelenlétét, mely esemény az európai kultúra és civilizáció alapjait teremtette meg, s amelynek hatástörténeti, azaz valóságos folytonossága alól a 30-as évek Moszkvája sem vonhatja ki magát teljes egészében, Bulgakov minduntalan fölerQsíti azzal is, hogy az epikai rímek valóságos hálóját teríti a két történetre, melyben Jeruzsálem és Moszkva mint két tükör pillantják meg egymásban magukat. EbbQl következik, hogy a Jeruzsálem-történet mint múlt nem egyszerqen csak áttetszik a moszkvai történeten, hanem, mint hogy az végeredményben a Mester által íratott meg, a jelen felQl mint múlt, maga is új értelmezéssel töltQdik fel.
Ám Bulgakov az alakok szintjén is él az egybejátszatás eszközével. A Jeruzsálem-regény szerzQje, a Mester mqvéért szenvedésre ítéltetik, pedig azt még csak nem is olvasták. Követné hát azt, aki követhetetlen, s akinek mqvét jószerivel nem is ismerve tagadják meg, s kényszerítik a szenvedés keresztjének viselésére. Júdásnak, a feljelentQnek Mogarics és a kritikusok lesznek az alakváltozatai. Kajafásnak, a fölbujtónak az alakjára a papos Latunszkij rímel, aki persze nincs híján Júdás vonásainak sem. Kajafásnak, a fQideológusnak, Pilátusnak mint helytartónak a hatalmi funkcióit a mában Berlioz veszi át mint az irodalom fölött gyakorolt ideológiai ellenQrzés éber Qre, s mint az irodalom helytartója. Lévi Máté alakjához a tanítványok, Margarita és fQképpen Iván rendeltetnek.
A Moszkva-regény az irodalmi élet szatírájává és paródiájává terebélyesedik, melyben, a Jeruzsálem-történet példázatjellegének köszönhetQen a szovjet politikai valóság eseményei erkölcsi konfliktusokká formálódnak át. Berlioz élet- és mqvészetszemléletének, de létezhetQségének gyökerei ideológiailag alaposan túltrágyázott talajba kapaszkodnak, így nem véletlen kiégettsége sem. Levágott feje a képtelen magabízóság kudarcának, az értelmiség árulásának szimbóluma. Az Q koponyájából iszik, merít új erQt a gonosz.
A Mester a romantikus szemléletq értelmiségnek és írónak, a valóságidegen ábrándozónak a figurája, akinek mqve, mellyel az értelmiségi lét köteles felelQsségét veszi magára, sorsává nQ. Eluralkodik rajta a félelem, de lassan, és lopakodva: elQször csak nevet a még ki sem adott mqvének támadásain, majd meghökkenve értetlenkedik, mígnem páni félelem fogja el, s összeomlik. Ez az, ami miatt megvonatik tQle Istennek fénye, még ha a feloldozás és a nyugalom meg is adatik néki.
A regény mottója Iván sorsával alkot rímet, hiszen éppen a Sátán fantasztikus fölbukkanása tereli el a Krisztust megtagadó Berlioz mellQl, s jut el a Mester révén a mqvészet titkáig, s az értelmiség felelQsségérzetéig. A széles úton hömpölygQ tömegbQl kiválva, történetének végén érkezik el a keskeny út kezdetéig. Mint történészt a megváltás misztériuma gyötri. Kiinduló helyzete ugyanaz, mint egykor a Mesteré. De még csak most érinti tollával az írólapot...
Woland nem vallásfilozófiai értelemben felfogott Sátán, hiszen megjelenését megelQzi a Moszkva-regényben a rossz mindent felforgató tevékenysége. Woland tettei szinte kiáltó ellentmondásban állnak a Sátán objektiválódott moszkvai mqködésével: a hétköznapokra is ráterpeszkedQ szovjet politikai valósággal, amelynek tragikus és keserq képtelensége mellett Woland tevékenységének egész fantasztikuma csak enyhe, parodisztikus utánzat. Én-szembesítQ tevékenységével és játékosságával Woland a visszájukról mutatja fel az értelmiségnek azon erkölcstelen simulékonyságát, mellyel a hatalom árnyékában vél bizonyosságra lelni, holott ördögi játszmáiban nemegyszer adott már ön-mattot magának. Woland figurájában Bulgakov a goethei rossz szellemre játszik rá (ld. a mottót, Mephisto Wolandnak szólítását a Faustban, s a Faust címq opera említését Woland kapcsán). KísérQi, az akadékoskodó Behemót, a hízelgQ Korovjov, a különc Azazello parodizált ördögtulajdonságok hordozói. De mint az ember rossz szelleme ejti foglyul az erkölcsi életet az ösztönéletre felcserélQ júdásokat, az önelvesztést vállaló karrieristákat (Berlioz), ám jót is mqvel (Mester). Az utópiával szembeszegülQ Woland mondja ki azt a nézetet is, hogy csak az valósul meg, amire a világ igent mond. Ennek az értelmében oldja fel mqvének utolsó sorában a Mester - aki maga is megtapasztalta a félelmet - Pilátus magányát, szabadon bocsátja a félelembQl áldozattá lett gyilkost. Feloldja kötelékeit, mert a szenvedésben bqnét felismerQ Bulgakovi Pilátus már csak Jézus mellett akar lenni, és sehol másutt. Ám a romantikus szerzQ a maga erkölcsi tisztességében a megértéstQl a megoldáskeresésre siklik át, amikor öntudatlanul is elkötelezi magát Iván, a tanítvány mellett.
A Faust-legenda orosz változatában Wolanddal, a holt lelkek birodalmának vándorával Margarita lép szövetségre, hogy visszaszerezze szerelmét, vállalván a hármas próbát. P az egyetlen szereplQ, akiben a vágyak és az erkölcs között nincs szakadás.
Amellett, hogy a szerzQ a két regény nyitó- és záró sorait átviszi egymásba, mintegy folytonosságot sugallva, Woland révén fantasztikus tér- és idQbeli köteléket is teremt közöttük. Lévi Máté értesíti Wolandot arról, hogy Jesua olvasta a Mester regényét, s hogy az író a megnyugvást kiérdemelte. Ezzel a mozzanattal Bulgakov a misztikum szintjén teremt összefüggést Krisztus és Moszkva között az eszkatológia hangsúlya mellett.
A két történéssor tehát egymást fokozatosan újabb és újabb jelentéssel tölti fel. A motívumok és a szimbólumok rendszere is ennek szolgálatában áll. Jeruzsálem és Moszkva egy szimbolikus világegész kezdetét és végét jelölik. A stílus szintjén a kés-motívum az emelkedettségrQl a groteszkre siklik át a moszkvai történésben: Lévi Máté kenyérvágó kése, mellyel Jézust a kínoktól szabadítaná meg, a moszkvai diplomataboltban a hal felbontásánál villan elQ. Nem csak a szent és profán ellentéte tqnik itt fel, hanem a szándékok különbözQsége. A halnak mint Krisztus-szimbólumnak a megölése, a ráhagyatkozás elfeledettségét sugalmazza a moszkvai színen . A bor (vér) is összefüggést teremt a két történet között: Júdás vérével itt Meigel báró vére teremt rokonságot : Jézus szellemiségének elárulóit is utoléri a bosszú. Az értelmiségi lét egybehangzó pilátusi kiáltását ( Istenek, isteneim, mérget nekem, mérget! ) a Moszkva-történet narrátora is megismétli. A jeruzsálemi reggel - Jézus alakjával és a megváltás ígéretével - s a moszkvai este a leszámolás közé idQ- és gondolati ív ékelQdik mint kezdet és vég közé. A jeruzsálemi történetben Jézus megfeszítésének napja (péntek), és a moszkvai történetben az igazságtétel napjai (csütörtök, péntek, szombat) a vasárnapban érnek össze, a feltámadásnak a napján, amikor a Mester, Margarita, Frida és Pilátus megváltatnak. A tqzQ nap okozta szenvedésben az embernek választás adatik meg az erkölcsi parancs és a hatalom birtoklása között: Jesua az etikum szavát, Berlioz, Kajafás és Júdás a hatalom csábítását, míg Iván és Pilátus a megtisztulást választja. De a Hold-szimbólum is sokszínq jelentéssel kapcsolódik a hQsökhöz (Pilátus esetében holdsugár vezet Jézushoz, Júdást a Hold fényénél éri el Afrianus kése, minthogy a Nap (Isten) fényét megtagadta. A holdas éjszaka indítja el Iván vágyakozását valami megfoghatatlan, valami szépséges felé). A vihar motívuma a katasztrófának vagy a megtisztulásnak a hírnöke (Jesua szenvedései vele érnek véget; Pilátus ekkor ér meghasonlásának tetQpontjára; viharban lép át a Mester a másik világba, s ekkor lesz tanítványa Iván). Az itt az idQ! wolandi kiáltása misztikus feladatának végét, lezárulását jelzi.
Bulgakov mqve a Fauston túl a tematikai motívumok szintjén is merítkezik a hagyományokból. A Mester Gogolhoz hasonlóan elégeti kéziratait. A vihar Puskin viharát visszhangozza. A 30. fejezet címe, az Itt az idQ. Itt az idQ! a lélek nyugalmát életének utolsó éveiben olyannyira vágyó Puskin alakjához társul. Jesua és Pilátus párbeszéde a Karamazov testvérekpoémáját, Iván Nagy inkvizítorát idézi, míg a vihar röpítette emberek, a beszélQ macska és egyéb más mesés elemek a gogoli Esték egy gyikanykai tanyán és Az orr címq elbeszélések mozzanatait idézik meg.
Stiláris emelkedettség és összhang a drámai tematikával - ez uralja a több nézQpontú Jeruzsálem-történetet, míg a moszkvaiban a komikum, a groteszk, a gogoli szószátyárság, valamint a két fQhQshöz rendelve, a tragikum, a líraiság és az idill is teret nyer.
A Bulgakovi értékrendszer Mestert és Margaritát a dantei Purgatórium hegyének legfelsQ pontjára helyezi (A táj maga a dantei Édenre emlékeztet). A fény birodalma Jesuáé, míg Pilátus az erény körein kapaszkodva kísérli meg tisztulását. A Pokol egyre ereszkedQ bugyraiban szenved Mogarics, Bengalszkij, míg a három fQbqnös, Júdás, Berlioz és Meigel báró a Sátán közvetlen szomszédságát élvezheti. MegváltáskeresQ regényének elégikus zárlatában Bulgakov a megfáradt ember elvágyódásával int búcsút.

James Joyce

Dublini ír volt, buzgó katolikus, papnak készült, jezsuita iskolába járt, de egyetemistaként már orvos akart lenni. Közben papjelöltként is, orvosjelöltként is szenvedélyesen nyelveket tanult, fontosakat és alig ismerteket vegyesen. Az élQ világnyelvekben tudós színvonalon lett jártas, de a holt nyelveket, az elavult tájnyelveket is magába szívta. Alig volt húszéves, amikor egyszerre színésznek állt, de a tanulást akkor se hagyta abba. 22 éves fQvel beleszeretett egy nagyon gazdag család leányába, aki viszontszerette. A gazdag család azonban tiltani akarta a tervezett házasságot. Mire a szerelmesek megszöktek, meg sem álltak Svájcig, ott összeházasodtak. Kiegyensúlyozott boldog házasságukból két gyermek született. És minthogy itt már nemcsak élni, de megélni is kellett, Joyce elment nyelvtanárnak. A trieszti híres Berlitz-féle nyelviskola szívesen is fogadta a már ifjan sok nyelvet igen jól ismerQ és tanító hajlamú Joyce-ot. EttQl kezdve élete nagy részét Triesztben töltötte. Ha olykor - például az elsQ világháború éveiben a semleges Svájcba, a háború után Párizsba is költözik szaporodó családjával együtt, távolból is újra meg újra visszamennek Triesztbe. Írországba soha többet nem tér vissza.
Sokáig nyelvtanítás a fQfoglalkozása, de 26 éves korában már megjelenik egy kis verseskönyve. EttQl kezdve mindenekelQtt író. Triesztben, az ottani irodalmi körökben ismerkedik meg a hamarosan nagy hírq olasz íróval, Italo Svevóval. Verseskötete után hét évvel jelenik meg novelláskötete. EttQl kezdve lassan, gyötrQdve írja a majdani világhírq és világsikerq Ulyssest. Ez már a háború után, miközben éppen Párizsban él, egy merész amerikai könyvkiadónál jelenik meg. Ennek botrányokkal vegyes sikere után kezdi majd írni és csaknem haláláig írja végsQ regényét, a Finnegan ébredését.
Ha az olvasó kötetrQl kötetre végigolvassa összesen öt könyvre terjedQ életmqvét, úgy érezheti, hogy ezeket nem is ugyanaz a költQ-író hozta létre. Joyce saját stílusváltozataiban végigélte a huszadik század elsQ felének ízléstörténetét.
Az Ulysses az a mq, amelytQl valóban új fejezetet vehetünk tudomásul a regény stílustörténetében. Az elsQ különösség, hogy a szabad gondolattársítás már maga az Ulysses témája és cselekményének tagolása. Az Qskép ugyanis a legkorábbi remekmq az élet változatos kalandjairól: a Homérosz nevéhez kapcsolt eposz: az Odüsszeia. Joyce hQse úgy bolyong Dublin útjain, mint a mitikus hQs a tengeren. Életének mozzanatai is az eposz kalandjainak lealacsonyítása a modern kispolgári életformához, és némileg paródiája is a mondák csodáinak. A regény beosztása is nyomon követi Homérosz énekének a részleteit. Aki ismeri az Odüsszeiát, azonnal felméri, mi a különbség a hajdani ithakai király és Bloom úr, a dublini kereskedelmi ügynök között, és felesége, Molly miben hasonlít a férjére várakozó Penelopéhoz, és miben különbözik tQle. Maga a regény Bloom úr egyetlen hétköznapjának tüzetes leírása, és fQleg tudattartalmának hullámzása reggeli ébredésétQl esti elalvásáig. Ennek a napnak az eseményei egyáltalán nem érdekesek és ami közben a hangsúlyozottan átlagember eszébe jut, az merQben érdektelen. Az az érdekes, hogy ezt a kinti és benne a benti világot szakadatlan mozgásában, mint egy hQsköltemény kalandjait ábrázolja az író. Két magyar fordítása is van: Gáspár Endréé és Szentkuthy Miklósé.
A hosszú éveken át írt Finnegan-regény az angol olvasó számára is akadályverseny. Gyötrelmes volt leírása is. A nagy tudású és nagy képzeletq író ifjúkorától gyenge szemq volt. VégsQ évtizedében megállíthatatlanul romlott a látása. Szemüveg, orvosi beavatkozás nem segített rajta. Elérkezett odáig, hogy már csak árnyalatokat és körvonalakat látott. De írt, egyre írt, végül már olyan óriási betqkkel, hogy egy oldalra alig fért egy-két szó. De mégis befejezte. Akkor már világhíres volt, kiadó nem adhatta vissza. Szenzációnak is ígérkezett. De a megjelenést már nem érhette meg.

Franz Kafka

1883-ban az Osztrák-Magyar Monarchia cseh tartományának fQvárosában, a cseh többségq Prágában született mint német anyanyelvq zsidó. Ez az etnikai helyzete eleve kisebbségre, elszigeteltségre kárhoztatta, amit tovább mélyített, hogy Kafka a többségükben hivatalnoki és kereskedQi foglalkozású hitsorsosaitól is elidegenedett: író lett, holott nem ezt várták tQle. Emiatt éles konfliktusba került apjával, aki szegény sorból küzdötte fel magát jómódú divatáru-kereskedQvé. Mégsem szakított családjával, amely néhány barátján kívül sokáig menedéke volt az idegen világban. Miután elvégezte az állami német gimnáziumot, a prágai német egyetemen jogot tanult, azután hivatalnok lett. Szeretett volna családot alapítani: kétszer is eljegyezte Felice Bauert, egy berlini zsidó lányt, de mind a kétszer felbontották a jegyességet, mert Kafka belátta: bármennyire akarja is a házasságot, nem alkalmas rá, elárulná vele írói hivatását. Agglegénységét, magányát, önmagába zárkózását bqnös életképtelenségnek tartotta. Tragikus diszharmóniában élt önmagával, ami kifejezQdött életformájában is: nappal végezte lelkiismeretesen hivatalnoki munkáját, éjjel pedig írt, vagy ha éppen nem tudott írni, akkor félálomban fantomokkal viaskodott, lidérces víziók környékezték. 1917-ben megállapították, hogy gégetuberkulózisa van. EttQl fogva szanatóriumokban és bérelt szobákban, betegszabadságon töltötte ideje nagy részét, és írásain dolgozott. Utolsó éveiben két nQ játszott még fontos szerepet életében: Milena Jesenská, emancipált és mqvelt cseh írónQ, akivel intenzív levelezésben állt, mint korábban berlini jegyesével, valamint Dora Dymant, aki társa és támasza volt a halála elQtti nehéz idQben. 1924-ben 41 éves korában egy Bécs melletti szanatóriumban halt meg.
Az írói munkásságára, a mqvei szellemi-erkölcsi tökélyére vonatkozó kétségei miatt csak igen kevés mqvét, elbeszéléseinek egy részét jelentette meg, és ezekre is csak nagyon szqk körben figyeltek fel. SzemlélQdés címmel 1912-ben adta ki elsQ kis kötetét, amely nyolc kisprózai szöveget tartalmazott, majd ezt további hasonlóan vékony, egy-egy elbeszélést magukba foglaló kötetek követték: Az ítélet és A fqtQ, amely a késQbbi Amerika címq regénynek volt elsQ fejezete, 1915-ben Az átváltozás és 1919-ben A fegyencgyarmaton. 1920-ban az Egy falusi orvos címq kötetében 14 novellája jelent meg, 1924-ben pedig, röviddel halála után, Az éhezQmqvészben utolsó négy elbeszélése. Elbeszéléseinek másik fele, regényei és persze prózatöredékei, naplójegyzetei, aforizmái, levelei kiadatlanul maradtak.
Egyik prágai barátja, Max Brod vette gondjaiba írói hagyatékát, és bár Kafka állítólag arra kérte Qt, hogy halála után semmisítse meg hátramaradt írásait, Max Brod sorra kiadta Qket, mindenekelQtt a három regényt, A pert, A kastélyt és az Amerikát. Ezek voltaképpen mind töredékesek. Vagy hiányosak, vagy befejezetlenek. Kafka bizonyára ezért sem tartotta Qket kiadásra érdemesnek. Töredékességük azonban elhanyagolható a bennük ábrázolt kísérteties világ sokrétq és szuggesztív eredetiségéhez képest.
Az átváltozás címq novellában Gregor Samsa kereskedelmi ügynök egy reggel undok rovarrá változva ébred az ágyában, bajba hozva ezzel a családját, amelynek addig legfQbb anyagi támasza volt. Féreggé átváltozott alakjában ráadásul takargatni való kínos szégyenfolttá is válik. Kezdetben még törQdnek vele tessék-lássék, de aztán ellene fordulnak, és végül nagy megkönnyebbüléssel veszik tudomásul kimúlását. Samsa átváltozása álomszerq és pánikszerq szökés a polgári létfenntartás szégyenletes monotóniája és személytelensége elQl, lázadás a gépies, lélektelen ügynöki élet ellen. Lázadása azonban nem lehet más, mint önpusztító: maradék emberi mivolta azzal bünteti Samsát, hogy ténylegesen azzá változtatja, ami addig csak képletesen volt. Ugyanakkor ez a féreglét valamiféle csúf, groteszk hazatalálás is: az embernek nem kell többé színlelnie.
Hasonló átváltozásként érthetQ Kafka legismertebb mqvének, az I. világháború kitörésével egyidejqleg írt A pernek a kezdete is: Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták. Itt is arról van szó, hogy valaki felébred, és egészen más állapotban találja magát, mint amikor elaludt. Josef K. úgyszólván kizökken az idQbQl , helyzetének váratlan és kísérteties megváltozása következtében az ismert és megszokott valóság helyét annak fenyegetQen eltorzult, álomszerq logikátlansággal mqködQ mása foglalja el egy titokzatos, számon kérQ hatóság képében. Josef K. mindenáron igazolni akarja magát e bíróság elQtt, amivel akaratlanul is elismeri annak illetékességét, holott képviselQi még a vádat sem közlik vele. Bqntudata van tehát, és bqne talán éppen az, hogy elhárítja magától a bqnösség feltételezését. Személytelen, arc nélküli hivatalnokként, tulajdonságairól lemondó emberként elfojtotta magában az erkölcsi és érzelmi lényt, elárulta magában az embert, de az most irracionális módon mégis feltör belQle.
Josef K. közvetítQkhöz folyamodik, hogy modus vivendit eszközöljön ki a bírósággal szemben. Fontos szerepet játszanak ebben a nQk, annak jeléül, hogy Josef K. problémájának, azaz bqnének szexuális vonatkozásai is vannak. Josef K. perében a tudatalattiba szorított elfojtások törnek felszínre. Kafka mindezt úgy ábrázolja, hogy magáévá teszi hQse szemszögét, és innen nézve valószerqnek láttatja azt, ami valójában groteszk és álomszerq képtelenség. Josef K. azzal árulja el magát, hogy valóságnak fogadja el azt, ami ép ésszel csak lázálomnak, hallucinációnak tqnhetne. Így például egy vasárnap magától és szinte alvajáróként megy el az elsQ tárgyalásra, és valami belsQ sugallatra találja meg az ismeretlen bíróság székhelyét egy zsúfolt bérház labirintusszerq padlásterében. KésQbb kiderül, hogy másutt is lépten-nyomon a bíróság irodáiba téved az ember. Josef K. végeredményben azáltal bizonyul bqnösnek, hogy aláveti magát az abszurd pernek és Qrült logikájának.
De vajon mennyiben illetékes A perbeli bíróság Josef K. megítélésében, amikor emberei nem különbek Josef K.-nál, és mqködése sem különb a vádlottak világának mqködésénél? Hátborzongatóan kiismerhetetlen és felháborítóan hitvány az a bíróság, amely Josef K. fölött ítélkezik. A világ abszurd, mert bár igazságra szükségünk van, a Törvény megismerhetetlen - ez A per sugallata. Josef K. egyszerre bqnös és áldozat, mert perében nem tudja igazolni létezését, de nem is tudhatná, mert a számonkérés értelmetlen. Tulajdonképpen neki magának kellene magán végrehajtania az ítéletet, de nem viselkedhetett tökéletesen, nem vállalhatta magára hatóságok minden munkáját, ezért az utolsó hibájáért az felel, aki megtagadta tQle az ehhez szükséges erQ maradékát. A regényt átfogó bírósági metaforához Kafka a Monarchia eredeti funkciójától elidegenedett, személytelen bürokráciájától kölcsönözte a motívumokat, de mqve, éppen metaforikus-parabolikus jellegénél fogva, nem csupán egy társadalmi állapotnak, hanem egy egyetemes létállapotnak is kísérteties képe.
A fegyencgyarmaton címq morbid példázat az Qsi, rituális, metafizikai-vallásos távlatú büntetés és a modern, szekularizált civilizáció liberális-haladó pluralizmusa között teremt groteszk ellentétet. Az Egy falusi orvos címq kötet novellái szintén talányos-metaforikus parabolák. Az Egy falusi orvosban ábrázolt lidérces álom azt sugallja, hogy az orvos maga is páciens, nemhogy mást, de saját magát sem tudja megmenteni. A Jelentés az Akadémiának majma fordított átváltozáson esik át, mint a kereskedelmi utazó: föladja az állati lét szabadságát az emberi lét kötöttségeiért.
Bár bizonyos szálakon az expresszionizmushoz fqzQdött Kafka munkássága, lényegét tekintve teljesen magányos, elszigetelt életmq az övé. Igazi jelentQsége csak évtizedekkel halála után világosodott meg.















-  PAGE 15 -

Hasonló témájú dokumentumok

Világirodalom: A 20. sz. első felének irodalma

- 2008-08-13 08:06:07

Világirodalom: A 20. sz. első felének irodalma

- 2008-08-13 08:06:07

Irodalmi komparatisztika Franz Kafka Az átváltozás című művének elemzése

- 2010-04-01 12:57:42

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Online ZH, vizsga kidolgozás! Mi is ez? Ha feltöltesz egy régi ZH-t/vizsgát, a dokumentum oldalán Hozzászólást lehet írni. Megírhatod például, hogy "szerintem a 3-as feladat megoldása ez: "... Ha hiba van benne, más hallgató egy új hozzászólásban ezt jelezheti.

2. előadás 3 eloadas 6. gyakorlat ábra államháztartás ápolástan apoptózis ásványok ásványtan egyiptom fogyasztóvédelem hő-és áramlástechnikai gépek infláció ismertető karrier kéri bálint kidolgozott tétel koncentráció környezet és társadalom kötelmi jog középkori európa kőzetlemezek lemez lemezszegélyek makroökonómia marketing2 tétel marx mb mri os oszlop őskor polgár ppt rékai miklós reklámelmélet és gyakorlat reklámjog segédlet standardizálás stendhal szabályzás szám számvitel számvitel i szerződés társ.st. tartalékidő váll. pü. vállalat gazdaságtan vergilius