Szociálpszichológia röviden

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaBevezetés A SzociálpszihológiábaSzociálpszichológia röviden

Szociálpszichológia

A szociálpszichológia meghatározása:
a személyiség- és a társas kapcsolatok lélektana, az ember és a társadalmi környezet pszichológiája. (Buda Béla, 1978)
A szociálpszichológia tárgya nem más, mint az embereknek egymás vélekedéseire, viselkedésére gyakorolt hatása.
Szociális interakció:
A társas kölcsönhatás lényege abban áll, hogy megnöveli az általános motivációs szintet, ezáltal fokozza a feszültséget, a cselekvésre való készenléti állapotot (Robert Zajonc). A jelenlétet feltételezQ interakció két vagy több ember között egymás figyelembevételével történik. A helyzet teszi lehetQvé az interakciós aktusokat, melyek sora adja az interakciós eseményt. A társas kölcsönhatás tartalmi mozzanatát minden esetben a tevékenység adja. Az interakciók a kapcsolatok viselkedésbeli (és érzelmi), vagyis tartalmi oldalát, a kommunikáció pedig a kapcsolat formai oldalát realizálja.
Az emberi viselkedés modelljei (Allport):
hedonizmus (örömkeresés, fájdalom elkerülése),
hatalom és tekintély iránti igény,
az altruizmus, a segítés vágya,
a racionalizmus igénye.
Szociális észlelés (személypercepció)
A mások észlelését tekintjük úgy, mint bármely interakció elsQ, döntQ fontosságú szakaszát. ElQször is észlelnünk és értelmeznünk kell embertársainkat, mielQtt értelmes kapcsolatba lépnénk velük.
Fizikai észlelés:
a közvetlenül megfigyelhetQ felszíni tulajdonságokra irányul.
Szociális észlelés:
olyan tulajdonságokat érint, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetQk, hanem következtetni lehet rájuk.
Érzékelni kell a másik embert ahhoz, hogy kapcsolat alakuljon ki. Benyomás alakul ki.
A kommunikáció ezek után jön majd létre.
Az érzékelés legelQször a látással történik.
A tárgyaknál külsQ tulajdonságokat érzékelünk, ezt fogadjuk el. Egy másik személynél is a külsQ tulajdonságokat érzékeljük, de a belsQ tulajdonságokra van szükségünk, arra vagyunk kíváncsiak.
Lényeges befolyásoló tényezQk:
az elsQ benyomás,
az érzelemkiváltó helyzetek,
a hangulat is befolyásol.

Sajátos szempontok alapján a másik tulajdonságaiból a nekünk fontosakra figyelünk és ezekrQl szerzünk tudomást (ezekrQl tudunk). A többi tulajdonságokról nem tudunk (pl: férj-apa-fQnök-kolléga-szakember-stb. szerepekbQl adódóan egy-egy részét ismerjük).
Attribúció (okság) elmélet
Fritz Heider szerint a szociális interakcióban való sikeres részvétel attól függ, hogy képesek vagyunk-e szociális környezetünket hatékonyan megérteni, jósolni és ellenQrizni. Ezt a feladatot úgy oldjuk meg, hogy a viselkedés mögött okokat tételezünk fel, és az okozás forrását a cselekvQ személyben vagy környezetben keressük.
Amikor történik valami, akkor hajlamosak az emberek valamilyen okot tulajdonítani az eseménynek, s a megfigyelQk következtetéseket próbálnak levonni arról, hogy mi okozhatja az illetQ viselkedését. Az a szükségletünk, hogy valamiféle okot keressünk a másik ember viselkedésére, abból a tendenciából fakad, hogy az ember igyekszik túlmenni az adott információkon.
Stabilizációs tendencia
Szeretnénk elQrelátni a történéseket, ezért igyekszünk a környezetünk állandó változatlan elemeit felkutatni.
Differencia-pontosság
A különbözQség felismerésében jobbak a szakemberek, de a sztereotípia (általános) pontosság a laikusoknál jobb. Ahogy nQ a differenciapontosság, úgy csökken általában a sztereotípia pontosság.
Sztereotípia (általánosítás):
Általános érvényqnek vélt túlzáson alapuló leegyszerqsített képeket nevezzük sztereotípiáknak.
Felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amit vmely csoporthoz tartozónak véltnek gondolunk.
Van néhány elv, amelynek alapján egyes dolgokat hajlamosak vagyunk egy csoportba sorolni és elkülöníteni a környezetünktQl:
hasonlóság elve,
közelség elve,
szimmetria elve,
folyamatosság elve,
együttes mozgás elve.

A csoportok megismerésének elsQ sajátossága a túlzás, melynek az a funkciója, hogy megkönnyítse az eligazodást. Az érzésbeli és gondolati túlzás törvénye alól nem tudjuk magunkat kivonni. A túlzás talaján egy erQsen leegyszerqsített kép jön létre az egyes csoportokról, hiszen a kép eleve csak egyes sajátosságaira terjed ki. Ennek az elQnye az egyszerqség, a legkisebb erQfeszítés, de hátránya, hogy érvényükben általában nem kételkedünk, ez viszont megakadályozza az igazi megismerést.
Ha a sztereotípia tapasztalaton alapul és nagyjából pontos, akkor a világban való könnyq eligazodásunkat, alkalmazkodásunkat szolgálja. Ha azonban elleplezi elQttünk, hogy milyen egyéni különbségek vannak egy embercsoporton belül, akkor a sztereotípia inkább a rossz alkalmazkodáshoz járul hozzá, és potenciálisan nagy veszélyekkel járhat
Leginkább elterjedt sztereotípiák:
Etnikum sztereotípia,
vallási sztereotípiák,
nemi sztereotípiák.

Ha egyediségében érzékeljük, akkor az egyéni különbségeket is megismerjük. Tapasztalat nélkül a sztereotípiára hagyatkozunk.
A sztereotípiák túlzóak és túlzottan általánosak.
Attitqdök
Az érzésbQl fakadó sugallat az ítélet unokája... Érzésünkben bízni, ez annyit jelent, hogy inkább nagyapáinknak engedelmeskedünk, semmint értelmünknek és tapasztalatunknak (Nitzsche).
Hétköznapi megismerésünk nem annyira saját eredeti tevékenységünk eredménye, mint inkább másoktól szerzett sémák alkalmazása. Attitqdjeink rendszere a biztonságot teszi lehetQvé számunkra, ha boldogulni akarunk, akkor környezetünk attitqdjeihez kell igazodnunk. Az attitqd lényeges eleme a választás, melyet azonban nem pusztán gondolkodási tevékenység, vagy információ begyqjtése elQz meg, hanem érzés, melynek eredete a társadalmi környezet, amelyben élt vagy él. Az attitqdnek iránya van, aszerint, hogy milyen érzés, szeretet vagy utálat képezi a magját. Az érzések erQssége változhat, innen az attitqdök intenzitása. Az attitqdök mélyén tudatlanság lapul, mely nem szégyen, de azzá válik, mihelyt a tudás álcájában óhajt tetszelegni.
Funkciói:
ismereti funkció, mint tudáspótlék,
értékeink kifejezésére szolgál,
alkalmazkodásra ad lehetQséget,
önvédelmi funkció.

Az attitqdök egyes elemei közötti viszonyt az egyensúly elve szabályozza.
Amikor egy attitqdön belül merül fel ellentmondás, akkor disszonancia-redukcióra kerül sor, amely abból áll, hogy meggyQzzük magunkat nem az igazi érvekkel, hanem csak azokkal, amelyekkel igazolhatjuk a disszonáns viselkedésünket.
ElQítélet
A primer szocializációs folyamatban alakul ki.
Az elQítélet ellenséges vagy negatív attítqd valamilyen csoporttal szemben, - olyan attitqd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul.
Megfigyelünk valamennyi viselkedést, tulajdonságokat és ezt kiegészítjük a már ismertekkel, sztereotípiákkal.
Az emberek attribúciói összhangban vannak vélekedéseikkel vagy elQítéleteikkel. Az elQítélet negatív attribúciókat és sztereotípiákat hoz létre, ezek pedig visszahatnak az elQítéletre és tovább erQsítik.
Az emberek hajlamosak arra, hogy felelQst keressenek, amikor számukra igazságtalanságnak tqnQ és egyébként is megmagyarázhatatlan végeredmény áll elQ.
Az elQítélet egyik meghatározója a személyiség önigazolási szükséglete. Egyes vizsgálatok szerint, ha az egyén szociális státusza alacsony vagy hanyatló, akkor sokkal hajlamosabb az elQítéletre, mint az emelkedQ státuszú egyének.
Az elQítélet kialakulását elQsegítheti:
a gazdasági és politikai konkurencia (anyagi elQnyök miatt háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot),
bqnbak képzés (gyenge és ártatlan csoportot okolni a hibákért, az agresszivitást rájuk helyezni).
Az elQítéletes személyiség
Vannak emberek, akik hajlamosak arra, hogy elQítéleteket tápláljanak, nem pusztán a közvetlen külsQ hatásra, hanem saját személyiségvonásaikból következQen is. Theodor Adorno ezeket az embereket autoritariánus (tekintélyelvq) személyiségeknek nevezte. A mérésére szolgáló attitqdskála az F-skála.
Az apa személyisége a meghatározó az elQítélet kifejlQdésében.
ElQítélet és konformitás
Pettigrew úgy véli, hogy az elQítéletes magatartás legfQbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek is.
Burkolt személyiségelmélet
A személyészlelés konstruktív folyamat, amelyben az észlelQ tudása és korábbi tapasztalata néha fontosabb szerepet játszik, mint az észlelt ember tényleges tulajdonságai. Az emberekrQl felhalmozott tudásunk eredményeként valamennyien rendelkezünk burkolt személyiségelmélettel , ami tképpen a felhalmozott hipotéziseink és elvárásaink arról, hogyan szervezQdnek az emberi tulajdonságok és jellemvonások. George Kelly szerint tapasztalatainkat úgy rendezzük, hogy megismerési konstruktumokat hozunk létre, amelyeken keresztül észleljük a világot. Ezzel arra törekszünk, hogy azt megerQsítsük, és az új tapasztalatokat a korábban létrehozott konstruktummintába beépítsük.
Általában burkolt személyiségelméletünkre hagyatkozunk annak eldöntésekor, hogy mely tulajdonságok fontosak, és hogy egy személy kevés megfigyelhetQ tulajdonsága mennyire valószínqen kapcsolódik össze egyéb, nem megfigyelhetQ tulajdonságokkal.
Személytípusok a személyészlelés során
Burkolt tudásunk az emberekrQl nem korlátozódik a tulajdonságok együtt járására vonatkozó feltevésekre, hanem arra a tudásra is támaszkodunk, hogy milyen típusú embereket különböztetünk meg. A személy-pototípusok ismeretsémák (mentális sémák) a társas környezetünkben megismert embertípusokról. Az emberekrQl való gondolkodásunkat a megítélt emberek prototipikussága is befolyásolja.
Solomon Asch szerint bizonyos központi vonások aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a benyomásokra. Mintegy horgonypontként szolgálnak, és a többi információ körülöttük kristályosodik ki: az észlelQ személy az észlelt személy lényegét a vonáson vagy vonásokon keresztül igyekszik megragadni. (Asch, 1946)
Mihelyt két vagy több tulajdonságot úgy értelmezünk, hogy ugyanahhoz a személyhez tartoznak, ezek a tulajdonságok többé nem elszigetelt vonások ... a vonások intenzív társas életet élnek, törekszenek arra, hogy egymással szorosan szervezett rendszert alkossanak.” (Asch, 1946)
Matematikai modellek (kognitív algebra):
Fiktív skálán a megismert tulajdonságokat pontozzuk.
Összegzési modell:
a személy által birtokolt jellemzQk értékének összege.
Átlagolási modell (Anderson):
A végsQ benyomás a bemeneti jellemzQk egyszerq számtani átlaga.
Súlyzott átlagolási modell:
vannak döntQ és nem számító tulajdonságok és információk.
Holdudvar-hatás
Fontos, kiemelkedQ tulajdonság alapján az összes többi tulajdonságát ahhoz mérten gondoljuk. (dicsfény-hatás is hasonló)
A holdudvarhatások érdekes példái, amikor a külsQ megjelenés szolgál a belsQ személyes tulajdonságokra történQ következtetésre, vagy a rövid, ideiglenes megnyilvánulások is, mint amilyen a mosoly, hasonló holdudvarhatásokat eredményezhetnek.
A vonzó külsejq személyek harmonikusabb személyiségqek (elégedettebbek, mert az önértékelésüket a külvilág pozitívan befolyásolja). ElQnyök mellett hátrányok is vannak:
nem tételezik fel a valós képességeket (mindent a vonzó külsejüknek köszönhetnek).
Ha nincs más információ és hamar kell dönteni, akkor a külsQ tulajdonságok alapján döntünk.
A sorrend is fontos a benyomásnál:
Újdonsági és elsQdleges hatás:
Az elQször megismert információnak a hatása aránytalanul nagyobb, ez az elsQdleges hatás.
Az újdonsági hatás, mikor az utoljára kapott információ érvényesül, akkor jelentkezik, ha valami miatt az elsQdleges hatás nem tud érvényesülni.
utóhatás (referencia hatás):
Az utóhatás a meghatározó, ha azonnal kell dönteni valamiben.
ElnézQ torzítás:
ha nincs negatív információm, akkor pozitívnak ítélem meg.
Negatív torzítás:
egy negatívum után mindenben negatív a véleményem.
Kognitív disszonancia redukció
Az emberek általában motiváltak arra, hogy igazolják saját cselekvéseiket, vélekedéseiket, érzéseiket. Amikor valaki valamit tesz, lehetQleg megpróbálja önmagát (és másokat) meggyQzni arról, hogy amit tett, logikus és ésszerq.
Kognitív disszonancia az, amikor két vagy több kognitív (ismereti, gondolati) elem között összeegyezhetetlenség áll fenn. Ez feszültséget okoz a személyben, és kognitív disszonancia redukciójára kényszerül.
A kognitív disszonancia lényegében véve feszültségállapot, amely mindannyiszor fellép, valahányszor az egyénnek két, egymással összeegyeztethetetlen tudattartalma (gondolata, attitqdje, nézete, véleménye) van. Mivel ez kellemetlen, az emberek motiváltak arra, hogy csökkentsék a disszonanciát (Leon Festinger). Pl. azt nagyobb becsben részesíti, aki miatt szenved.
A disszonancia azokban a szituációkban a legerQsebb, amikor az egyén énképe veszélyeztetve van. Minél nagyobb az ártalom lehetQsége, annál nagyobb a disszonancia, minél nagyobb a disszonancia, annál nagyobb az attitqdváltozás.
A visszavonhatatlanság jelentQsége
A döntés után az emberek szeretnének megfelelQ megnyugtatást kapni arról, hogy döntésük helyes volt, ezért keresik az olyan információt, amelyrQl biztos, hogy minden körülmények között megnyugtatásukra szolgál. Amikor a döntés már visszavonhatatlan, nagyobb a disszonancia, amelyet csökkenteni kell. Az emberek biztosak abban, hogy helyesen döntöttek, miután már az égvilágon semmit sem változtathatnak a dolgon.
KülsQ és belsQ igazolások
Ha az igazolást a szituáció határozza meg, akkor külsQ igazolásról van szó. Ha valaki egy olyan kijelentést tesz, amelyet nehéz kívülrQl igazolni, megpróbál belsQ igazolásokat keresni oly módon, hogy attitqdjeit hozzáigazítja a kijelentéshez.
Minél enyhébb a várható büntetés, annál kisebb a külsQ igazolás lehetQsége, minél kisebb mértékben áll rendelkezésre külsQ igazolás, annál nagyobb a belsQ igazolás szükséglete. Ha alkalmat adunk az embereknek arra, hogy kialakítsák belsQ igazolási rendszerüket, hozzásegítjük Qket ahhoz, hogy stabil értékrendszerük bontakozzon ki.
Attribúció (okságtételezés)
Kelley: 3 dimenziós attribúciós modell (kocka-modell):
a cselekvés célja vagy tárgya,
a helyzet, kontextus, szituáció, amelyben a kapcsolat létrejön,
a cselekvQ maga.

Illetve:
következetesség (más esetben is hasonlóan cselekszik-e),
disztinktivitás (megkülönböztetett jelleg),
konszenzus (hasonló helyzetben más hogyan cselekedne).
A cselekvQ-megfigyelQ torzítás
A megfigyelQ a cselekvQben keresi az okot. A cselekvQ a körülményekben keresi az okot.
Láthatósági hatás
Valamely viselkedés vagy esemény bekövetkeztét a láthatóság alapján ítéljük meg.
Érzelmek attribúciója
A fiziológiásan aktivált állapot (szapora pulzus, szívfrekvencia és légzésfrekvencia növekedik, fokozott verejtékezés, stb.) tképpen izgalmi állapot, amihez járul a „kognitív címke” (félelem, öröm, tetszés, stb.).
A siker és a kudarc attribúciója
A saját sikeremnek belsQ okokat, mások sikerének külsQ okokat gondolok. Az elQbbit általában állandónak, az utóbbit pedig változónak ítélem meg.
A saját kudarcnak külsQ okot, mások kudarcának belsQ okot nyilvánítok. A saját kudarcot általában változónak, a mások kudarcát állandónak ítéljük meg.
A siker és a kudarc attribúciójára a célszemély neme is hatást gyakorol. NQknek általában kevésbé ismerik el a szakmai sikert, mint a férfiaknak, és inkább hibáztatják Qket, ha kudarcot vallanak. Ha egy nQ sikeresen végez el egy feladatot, azt inkább a szerencsének és a feladat könnyqségének tulajdonítják, szemben a férfi esetével.
Önkiszolgáló torzítások
Különösen gyakoriak a siker és a kudarc magyarázatában.
Hamis konszenzus
A saját viselkedésünket úgy magyarázzuk, hogy más is hasonlóan cselekedett volna. Ross szerint az emberek az attitqdjeiket, véleményeiket, értékeiket azonosnak gondolják a többségével.
Önkárosító stratégiák (Berglas és Jones, 1978)
Különleges elhárító stratégiát alkalmazunk, hogy ne kelljen önmagunkat hibáztatni a negatív eredményekért. Gyakran mesterséges hátrányokat teremtenek maguknak azért, hogy a bekövetkezQ kudarcot inkább a külsQ nehézségek, mint saját fogyatékosságaiknak tulajdoníthassák.
Tanult tehetetlenség (Seligman, 1975)
Ha egy ember viselkedésének az eredménye független a viselkedésétQl, akkor megtanulja, hogy az eredmény független a viselkedéstQl. és felad minden kísérletet, hogy az eredményt ellenQrizze.
Pszichológiai ellenállás (Brehm, 1972)
Akkor lép föl, amikor fenyegetve érezzük cselekvési szabadságunkat. A szemtQl szemben zajló interakciókban az ellenállás igen gyakori válasz a személyi szabadság fenyegetéseire.
Izgalmi átvitel (Zillmann)
Az izgalmi állapotokat általában a körülmények fényében értelmezzük, és az általunk választott értelmezés nagymértékben függ attól, hogyan reagálunk az izgalmi állapotra. Az izgalmi állapotot könnyen tulajdonítjuk valamilyen külsQ körülménynek, és könnyen adunk nem megfelelQ reakciókat.
Kommunikáció
üzenetek szabályozott cseréje,
a másik embert, az interakciós partnert rávenni vmilyen változásra,
két irányú folyamat, minden fél részt vesz benne,
dinamikus folyamat (életünk minden percében kommunikálunk),
tanulás útján sajátítjuk el.

Négy fontos eleme:
az adó, aki kódolja
az üzenetet,
a csatorna, amin az átvitel megtörténik,
a vevQ, aki dekódolja az üzenetet.

A közlési rendszer alapelemei a jelek és a jelek használatának a szabályai . Jel bármi lehet, ami a jelek használói számára nemcsak önmagával azonos, hanem még valamire utal.
A kommunikáció tagadása is kommunikáció.
A kommunikáció osztályozása:
szándékos,
szándékolatlan,

vagy:
véletlenszerq,
kifejezQ,
célirányos,

ill.:
verbális,
nonverbális.
Verbális kommunikáció
A beszéd csak az emberre jellemzQ, az állatok csak hanggal kommunikálnak.
A verbális kommunikációra jellemzQ:
leválasztottság (dolgokra utal),
nyitottság (bármikor képes új jelenség befogadására),
hagyományozottság (tanulással elsajátított),
kettQs mintázottság (véges számú jelzQvel végtelen számú üzenetet lehet létrehozni).

A beszédtanulás kezdete nem függ össze az intellektuális képességekkel.
Nyelvi relativitás:
A nyelv, amit használunk visszahat a gondolkodásunkra (de fordítva is igaz!).
Vigotszkij szerint a nyelv nemcsak az emberek közötti külsQ kommunikáció eszköze, hanem olyan belsQ kommunikációs eszköz is, amelyet a gondolkodásban és a világ reprezentációjában, rendszerezésében, és megszervezésében is használunk. A nyelv mint a külsQ és a belsQ világ közötti kapocs, fontos szerepet játszik mind a kulturális, mind az egyéni fejlQdésben. A belsQ beszéd és külsQ beszéd kölcsönösen függnek egymástól. A kulturális különbségek nemcsak befolyásolják a nyelvnek mint kulturális médiumnak a használatát, hanem a nyelven keresztül a gondolkodási különbségeket is meghatározzák.
Megszólítás:
A verbális kommunikáció megszólítással indul. Két formája:
formális (hivatalos),
informális (köznapi).

Magyarban ez a tegezés és magázás formájában gyakran eldQl.
Hogy milyen formát használnak, az függ:
a kommunikálók státuszától,
a kettQjük között lévQ viszonytól.
Csoportnyelvek:
az egy csoporthoz tartozók gazdaságosabbá tegyék a kommunikációt, a közös tudásra épít,
a csoporthoz való tartozást demonstrálja, az elkülönült szociális identitást megerQsíti,
a csoporthoz nem tartozókat kizárja a kommunikációból.

Diszkvalifikált üzenetek (Baveleas, 1985):
minQségtQl megfosztott üzenetek, amelyek a kognitív disszonancia csökkentésére alkalmasak,
olyankor élnek vele, ha elkerülési konfliktussal állnak szemben: azaz két nem szeretem kommunikációs lehetQség közül kell választani.
Nonverbális kommunikáció
Olyankor, mikor akadályoztatott a beszéd, de önálló módon is mqködhet.
Ha a szóbeli és a nem verbális üzenetek ellentmondanak egymásnak, a nem verbális jelzéseket fogjuk a valódi üzenetként tekinteni. Darwin szerint evolúciós szempontból a nonverbális jelzQrendszer sokkal idQsebb a nyelvnél, így inkább megfelel az érzelmekkel kapcsolatos alapvetQ üzenetek közlésének. A nonverbális jelzéseket gyorsabban küldjük és vesszük, kevesebb tudatos kontroll irányul rájuk, hatásosabban kommunikálnak attitqdöket és érzelmeket, mint a nyelv.
A nonverbális jelzéseknek öt fQbb funkciója van:
a társas helyzet kezelése,
énmegjelenítés,
az érzelmi állapotok közlése,
az attitqdök kommunikációja,
csatorna-ellenQrzés.
Énbemutatás (énmegjelenés):
milyennek akar látszani az ember,
állandó és változó elemei vannak,
társadalmi szerepek, társadalmi normák, életkori szerepek, foglalkozási szerepek befolyásolják,
ill. aktuális szerepek, amelyeket bizonyos szituációk megkívánnak.
Csatornavezérlés:
szemkontaktussal, hangsúllyal tagolja a kommunikációt.
Érzelmek közlése nonverbális jelekkel:
sokkal kevésbé kontrollált a nonverbális közlés.
Attitqdök közlése:
értékelQ viszonyulás (értelmi, érzelmi, viselkedés).
Társashelyzet kezelése:
nonverbálisan is történik.
Nonverbális eszközök:
bármivel lehet,
szemkontaktus (túl sok nézés ugyanolyan kellemetlen lehet, mint a túl kevés, vagy a teljes hiánya),
érintés - az intimitás egyensúly eszköze. A kezdeményezését leginkább férfiak, idQsek és magas státuszúak teszik meg.
tér-távolság - két ember közti távolság:
Hall (1966): intim zóna 10-60 cm, személyes zóna az 1,2 m-en belül, társas-konzultatív zóna 3,3 m-ig, a nyilvánosság zónája 3,3 m-en túl.
a hang - ereje, sebessége, csengése (tompa, stb.)
testtartás, testbeszéd - pozícionális és dinamikus.
a mozgásminta is lényeges (mozgásnál nemre jellemzQ sajátosság pl.),
gesztusok - végtagjelzések kísérik a beszédet, ezeket illusztrátoroknak nevezik (Ekman és Friesen), ill. ún. emblémák, amelyek konkrét és önálló jelentéssel bírnak.
Az intimitás-egyensúly elmélete (Argyle-Dean):
Amint közelebb mozdul az egyik egyén, és a beszélgetési távolság kisebb lett, a kísérleti személyek automatikusan csökkentették a szemkontaktust, hogy az intimitás korábbi szintjét fenntartsák (vagy hátrébb mozdultak).
Territóriumok, felségterületek (Altman):
saját, elsQdleges,
másodlagos (pl. munkahely),
harmadlagos, nyilvános felségterület.
Házunk és lakásunk nagyon fontos nem verbális információforrásként mqködik.
Paralingvisztikai jelzések
Amit mondunk, az a szóbeli üzenet, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet része. Minden vokális jelzés, ami nem beszéd, paralingvisztikai jelzésnek tekinthetQ. Egyes ilyen jelzések kapcsolódnak a kimondott szavakhoz: a beszéd sebessége, a hangmagasság, a ritmus, a hangerQ, és a beszédtempó, stb. nem verbális jelzések, azonban nagyon szorosan összefüggnek a verbális tartalommal. Van sok olyan hangadás is, amely önmagában képes egy üzenetet kommunikálni: ilyenek a sírás, az ásítás, a nevetés, a fütty vagy a hangos lélegzés.
Vonzalmak
A személyközi vonzalom egyszerqen a másik személy iránti pozitív attitqd. Az attitqdöt 3 alapvetQ összetevQre lehet felbontani:
megismerési komponensre,
affektív komponensre,
viselkedési összetevQre.

A vonzalom is 3 komponensbQl áll:
másik személyre vonatkozó hiedelembQl,
az iránta érzett érzelmek,
vele szemben tanúsított viselkedés.

A társak jelenléte:
önmagában jutalmazó, megerQsítQ,
referencia értékq, önmagunk értékelését köszönhetjük neki,
feszültséget oldó.

A szociális csereelmélet szerint azért keressük mások társaságát, mert a társakkal való együttmqködésben nagyobb jutalmat és kielégülést tudunk szerezni, mint egyedül. A társaság segít a stressz csökkentésében is, és a szorongó vagy valami miatt aggódó emberek gyakran keresik más emberek társaságát.
Attitqd-hasonlóság alapján alakulhat ki, mert megerQsítenek saját magunkban, ill. könnyebb a kapcsolat fenntartása. A vonzalom az attitqd-hasonlóságból adódik, de késQbb értékelQdnek fel a különbségek is.
Azokat az embereket szeretjük, akiktQl a legkisebb költség mellett a legnagyobb nyereséget várhatjuk, ill. hozzásegítenek ahhoz, hogy azt higgyük, nézeteink helyesek (jutalomelmélet). Az emberek ugyan szeretik, ha dicsérik Qket, de nem szeretik, ha a dicséret túlságosan hízelgQ, akkor meg nem érdemeltnek tqnik, vagy ha csak azért hízeleg valaki, hogy megnyerje mások jóindulatát és így személyesen is hasznot húzzon belQle, akkor nem nagyon fogják szeretni.
Személyes kapcsolataink döntQ elemét képezi választás, kapcsolataink számos tényezQjében egyes egyedül tQlünk függ, de a társadalomban elfoglalt helyzetünk szinte tudtunk nélkül már elQre kijelöli azoknak a személyeknek a körét, akik között válogathatunk.
AlapvetQ, hogy a kapcsolat mindkét fél számára kielégítQ legyen.
A külsQ megjelenésnek nagy szerepe van a kapcsolatok kialakulásának elsQ szakaszában. A személyünk iránt kimutatott rokonszenv is szerepet játszik a kapcsolatok kialakulásában.
Aronson kísérletei szerint azok a rokonszenvesek, akik bizonyos vonásokban tökéletesek ugyan, de vannak kisebb hibáik ( leégési effektus ).
Ha szívességet teszünk valakinek, akkor cselekvésünket úgy tudjuk igazolni, hogy meggyQzzük magunkat arról, hogy az illetQ megérdemelte, hogy szívességet tegyünk neki.
Társadalomlélektani közelség:
kifejezQdhet a nézetekben, a beállítódásokban, az ízlésirányokban, értékelési szempontokban mutatkozó közelségben.
Csere-elmélet:
Figyelembe veszi a partnerek sajátos költségét és hasznát, melyre egy kapcsolatban szert tesznek. A csereelmélet az emberi kapcsolatok nyíltan gazdaságtani szemlélete. Feltételezi, hogy minden személy nyereségre akar szert tenni kapcsolataiban, vagyis több jutalmat akar, mint költséget.
Fokozás-visszavonás elmélete (gain and loss):
Aronson elmélete szerint a másik személytQl származó pozitív, jutalmazó jellegq viselkedés fokozódása nagyobb hatással van ránk, mint az, ha ez a másik személy állandóan ugyanazt a jutalmazó magatartást tanúsítja. Ugyanakkor, ha valaki az idQk folyamán egyre kevésbé becsül bennünket, akkor az illetQt jobban fogjuk utálni, mint azt, aki sohasem szeretett bennünket.
Ha a kísérleti személyek dicséretet kaptak idegenektQl és barátoktól, akkor kedvezQbben reagáltak az idegenekre, mint a barátokra. Ellenben a rossz vélemény rosszabbul esett a barátoktól, mint az idegenektQl (nyereség-veszteség hatás).
A szerep
A szerep közvetítQ kapocs, mely az egyén személyes szféráját a személytelen szférával, a társadalommal összeköti, lehetQvé téve egyrészt a személyes szféra kialakulását, másrészt pedig lehetQvé téve a személytelen szférával való találkozást. Szerepnek nevezzük azt a viselkedést, mely a pozíció által meghatározott tevékenység végrehajtásával kapcsolatos.
A szerepek között háromféle változat van:
adottak,
kivívottak,
spontán szerepek.
Szerepkonfliktus
két fajtája van:
a szerep összeegyeztethetetlen elvárásokkal jár együtt,
két vagy több szerep elvárásai ütköznek össze.
Kapcsolatok
Kapcsolatok az 1. szinten:
Egyoldalú észrevétel:
sztár-rajongó,
kitüntetett személyhez vonzódás (általában magasabb státuszúhoz).
2. szintq kapcsolatok:
A felszínes érintkezés szakasza:
nem egyoldalú, de nem túl mély. Kapcsolataink között, amelyekben tényleges interakciót folytatunk, a legnagyobb számban ilyen szintq kapcsolatok vannak. Minimális a személyes bevonódás, fQként elQírt szerepeiknek megfelelQen viselkednek.
3. szintq kapcsolatok:
Kölcsönösség:
valódi személyes bevonódás feltételezhetQ,
bizonyos intimitás alakul ki,
az értékek és attitqdök hasonlósága, személyes szükségletek kiegészítQ jellege,
az énfeltárás kölcsönös legyen,
azonos mértékq.
Az énfeltárás
Önmagunk kiadása és partnerünk kiismerése hatékony módszere egy kapcsolat elmélyítésének. Az önfeltárás révén jutunk el a támogató, intim társas érintkezéshez, ami nélkül az élet elviselhetetlen volna. Az önfeltárás a legfQbb eszköz is lehet arra, hogy felszínes érintkezéssel járó kapcsolatok átforduljanak a kölcsönösségbe. Jourard szerint az önfeltárásnak van egy eltqrt és elvárt optimum szintje. E szint fokozatos, lassú emelése, amennyiben kölcsönösen történik, segíthet egy kapcsolat elmélyítésében és fejlQdésében. Aki viszont túl korán fed fel nagyon intim információt magáról, azt kerüljük, mivel úgy véljük, hogy rosszul alkalmazkodik, ill. az intimitás nagyon magas szintjét várja el tQlünk. Az ilyen embert fenyegetQnek, ellenszenvesnek éljük meg.
Intim kapcsolatok:
Szerelem
A szerelem kizárólagos (egyidQben csak egy), a törQdés magas foka, és fontos a szexuális összetevQje is.
Rubin (1973) kifejlesztett egy attitqdskálát, melyben megkülönbözteti a szerelmet a szeretettQl.
A szerelem három tulajdonsága:
törQdés,
kötQdés,
intimitás.

A szeretetre jellemzQ:
pozitív értékelés és tisztelet,
hasonlóság.

Walster és Walster a szerelem két típusát különbözteti meg:
szenvedélyes szerelem,
partner jellegq szerelem.
A hosszútávú kapcsolatok fázisai (Levinger):
vonzalom, A, attraction,
építkezés, B, building,
folytatódás, folyamatosság, C, continuation,
konfliktus, gyengülés, D, decline,
befejezQdés, E, ending.
Konfliktuskezelés hosszú távú kapcsolatokban:
Az intim kapcsolat nem feltétlen jelent felhQtlen érzelmi és viselkedési kötQdést. Az intimitás gyakran éppen azáltal jön létre, hogy a partnerek konfliktusaikat kölcsönös megelégedésre oldják meg. Sokat számít, hogy egy pár miként kezeli saját konfliktusát. Konfliktusmegoldási stratégiák:
konfliktuskerülés,
megoldási kísérlet a partner támadása révén,
kompromisszumos megoldás.
Csoportok
Sok féleképpen lehet osztályozni:
Hogyan jönnek létre:
formális (hivatalos, a tagjai akaratától független, társadalmi értelemben objektív léttel rendelkezQ),
informális (spontán).

 ;±²! " D
R
Î
ä
:

C

m

t

‡

ˆ

<
=
>
†ˆŠª0T&(*
$˜špr~€( * ˆ"Š"\&^&))Î/Ü/„4®4Þ5à5ª7¬7 :":==??~@œ@Ä@â@|AŽAA’ADBXBDD|G–G

H&H–I˜I„K†KÖNØNÚNôNBQDQ¸R¹RüîüéüßüßüéüéüéüéüßüßéüßüéüéüßéüéüßüßüßüßüßüßüßüéüéüßüßüßüßüßüéüéüéüßüéüßüéüéüßüßüßüéüßüßjhiÌ0JU hiÌ6jhiÌ0J5CJUhiÌX;³# 9 ‰

³

â


%
>
d
Š°0Z*Ø*„ B f Ö ýûùùù÷ùõíííí÷ùùùùùùùùùùííí
&
FgdŒÖ Ø Ô
œt¤‚®0-l-, Ü Ô!ö! "6"^"Œ"Ž"`&)N)z)¨)Ð)Ò)Ì*÷õóõõñõñõóõõõééééé÷õõõééé÷õ
&
FgdŒ
&
FgdŒÌ*0+D+´,z2Ž2Ö23V3|3~34â5ö5T6®7Š8$:R; =p=B>?>?”ABDBýûýýýóóóóëýýûýýýýýýéóóçýýç
&
FgdŒ
&
FgdŒDBDRDšIˆKØKÚNFQºRãRS+SnTªT,UdUØUøUêVÐX"ZÈZ€[Æ[\¸\Ü]^ýûýýùýýýùý÷ý÷ý÷ýùýýýýýýïýýï
&
FgdŒ¹RºRSSlTnT(U*U,UÌXÎXÜ]^–^¸^._R_ºa¼aZc\c¨eªeÎeÐe€k‚k6p8pàzâzL|V|}}”–^`ˆ…Š…DˆFˆ¦‰¨‰&°“²“Ô—Ö—ð™ò™¸›Æ›ªŸ¬ŸJ¥T¥¨"¨+¨4¨G¨O¨~¨¨o©p©@«B«¨¯ª¯b²d²t³ ³ÈµÊµ¶¸Ò¸»»ì¾ü¾à¿ÀÀÀXÁZÁ|Â~ÂÞÄúöúöúöìúöìöúöúöúöìöìöìöúöìöìöìöúöìöìöúöìöìöìöúöìöúöìöúöìöúöúöúöúöìöìöìöìöìöúöìöúöìöúöúöìöìöìöjhiÌ0JUhiÌ hiÌ6]^–^¸^._R_¸_ö_¾a^c
sJs÷õíõíëõõõõéõéõõëçííí÷õíííé
&
FgdŒ
&
FgdŒJsøs t_tutLumuwDxäz {„{¦{}z}˜ä`® ƒJƒŒ…¦…ä…6†h†¤†Á†ýûýûýûýýýûýûýùýùýùýùý÷ïïïïï
&
FgdŒÁ†Â†Õ†é†ö† ‡HˆJˆª‰ü‰6ŠLŠlŠnŠzŠ˜Š¬ŠÄŠÆŠÒŠæŠ‹,‹À‹ŒJŒ¶Œ÷õíííí÷õõëíí÷õííí÷õííéõëííí
&
FgdŒ
&
FgdŒº¼LŽtŽ´“ΓD”p”œ”ž”•f•ž•ä•–´–f—Ô—Ö—,˜â˜ô™&š´šTž¶ž÷õõóõõóõ÷÷ëõõ÷÷ó÷÷÷õó÷÷éõõó
&
FgdŒ
&
FgdŒ¶žìž

ŸHŸ‚Ÿ®ŸæŸ 7 — Ú ì #¡J¡{¡&¢¢À¢ö¢"£B£
¤ö¤J¥^¦Â¦*§÷÷÷÷÷õ÷÷÷÷õ÷õ÷õ÷õ÷ó÷÷÷÷ç÷÷


&
F„6^„6gdŒ
&
FgdŒ*§´§€¨¯¨‹©´©&ª^ªªªD«z«¬¯À¯Â°ô° ±R±T±˜±æ±²f²h²²Ò²H³n³÷÷õóõ÷÷÷óñóïó÷÷÷çõ÷÷÷çõ÷÷÷
&
FgdŒ
&
FgdŒn³p³Ìµh·»½Š½ì¾
À\Á˜Á€ÂžÂâÄ>ÅÈúÉ

ÊÔÌ(Í:ÍRÍv͘ͺÍ,ΌΤÎýýýýýýýýýûýûýûýýùýûñññûïññù
&
FgdŒÞÄàÄ>ÅNÅÈȾÉÀɈΊÎôÑöÑrÓtӀ֐ÖæÙèÙôÚöÚ۸ܼÜÌÜÒÜàÜ0ݔݖÝxâzâÔâ ãÌãàãúãHJL°XZÂ̈ Š ÎÐHJØêÈÊà℆j" "Î"Ð"è"#$$œ%ž%ô&ö&‚(„(T)n)ª)¼)**J+L+`,€, -"-Ò-õñìñõñõñõñõñìñìñõñåìñìñìñìñõñõñìñìñãñõñìñõñìñõñõñõñìñõñõñìñìñõñìñìñõñõñõñìñìñìñ×ñìñìñjhiÌ0J6UU

hiÌ6>* hiÌ6hiÌjhiÌ0JUU¤ÎÚÎÏ$ϨÏÖÏÐøÑ&ÒBҘÒÔÒtÓ´ÓÔÓðÓêÙÚ"ÚöÚºÛøÛ
ÜÜ2Ü4ÜbÜ¢Üýûóóýûñýûóóóóóýñïýññûóóóñûó
&
FgdŒ¢ÜºÜ¼Ü4ÝbݘÝòÝ$ÞTÞ®ÞôÞ$߀ßÆáìáFâ|ââÔâþâÌãøãúãL°âüB ¬ ÷õó÷÷ó÷÷÷÷÷óõ÷÷÷ñõõ÷÷õõõ÷÷ó÷
&
FgdŒA formális csoportokban meghatározott pozíciókat találunk, minden egyes pozícióhoz szerep társul. Ezek meghatározott alá-fölérendeltségq vagy mellérendeltségq kölcsönös viszonylatokat képeznek. Az informális csoportban az egyének önnön elhatározásuk folytán vállalják a csoporthovatartozást.
Méret szerint, csoportdinamikai történés alapján:
kiscsoport (13-15 fQig),
nagycsoport.
Csoportalakulás fázisai (Tuckman):
alakulás (forming), egymás és a feladat megismerése,
viharzás (storming), pl. pozíciók elosztása,
normázás (norming), a feltételek kialakulása, attitqdök, szerepek kialakulása,
mqködés (performing).
Konstruktív és destruktív szerepek:
Konstruktív szerepek:
kezdeményezQ (változtat, újít, stb.),
véleménynyilvánító (kommunikációs szerep),
kérdezQ (felvilágosítást kér mindenben),
informátor (felvilágosítást ad mindenrQl),
szabályalkotó (kimondja a csoport szabályait),
általánosító (összefoglal, tisztáz, stb.),
engedelmeskedQ (passzív, de fontos szerep).
Destruktív tevékenységi szerepek:
akadékoskodó (a véleménynyilvánító torzója),
vetélkedQ (buzgó engedelmeskedQ válhat ezzé),
mindenttudó ( az általánosító túltengéses módon),
hírharang (informál, de dezinformál is közben).

A csoporthoz való tartozás következménye a másoktól kapott bizonyosság birtoklása, melyért cserébe mi hasonlót nyújtunk. A csoporthoz tartozás hatására megjelenik az egységesült norma, ami növeli a csoport hatékonyságát, másrészt a csoporttagoknak mint egyéneknek megkönnyítik a világ értelmezésének a feladatát, ill. a társadalmi összehasonlítást is. Minél intenzívebben vállalt a csoporthovatartozás, annál szélesebb körq az egységesülés. Az önmagunkról alkotott képünket is csoportképzQdménynek foghatjuk fel, hiszen azt mások visszajelzése alapján alakítjuk ki. Amit konformizmusnak neveznek, az lényegében a csoporttámogatás iránti szükséglet kifejezQdése.
Csoportkohézió
Mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, és mennyire pozitív érzelmek fqzik Qket egymáshoz és a csoporthoz. A pozitív érzések jelentQs hatást gyakorolhatnak a csoport teljesítményeire. A kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Az összetartó csoportok kevésbé tqrik a deviáns viselkedést, és erQsebb nyomást fejtenek ki a konformitás irányába.
Csoportgondolkodás
Valahányszor az erQs csoportkohézió megakadályozza fontos és eltérQ vélemények kifejtését, mindig fennáll a veszély, hogy a valóságnak nem megfelelQ döntések születnek.
Csoporteltolódás
Csoportban mindenki egy kicsit bátrabban viselkedik, dönt, ezért a kockázatvállalás is nagyobb a csoportnak, mint az egyéneinek.
Bizonyos értelemben a csoport elrejti az egyéneket. Zimbardo kimutatta, hogy ha az egyének egyénenként kevéssé azonosíthatók, az agresszív cselekedetek valószínqsége megnQ.
Csoportközi konfliktus
Az emberek erQsen hajlanak arra, hogy saját csoportjaikat túlértékeljék, míg mások csoportjait leértékeljék, mivel a két csoport közötti különbséget felnagyítva észlelik. Egy felsQbbrendq csoport tagsága az identitás pozitív érzését nyújtja.
Jacob Moreno: Szociometria
(hadifogolytábor, leánynevelQ intézet tapasztalatai)
A csoport szerkezetének a vizsgálata, kérdQívek és interjúk alapján.
A csoportot alkotó egyének egymáshoz fqzQdQ kapcsolatainak érzelmi színezetét, a viszonzott és viszonzatlan ellenszenvekbQl, rokonszenvekbQl szQtt spontán természetq hálót teszi meg az emberi csoportok alapjának. A választásokat személyes érdekek motiválják. Az lesz rokonszenves, aki kielégíti a szükségleteket, az ellenszenv pedig a kárt okozók, akadályozók része lesz. Akkor ébred két ember között kölcsönös rokonszenv, ha a számukra fontos dimenzióban van köztük hasonlóság.
Szociogram jellegzetes alakzatai:
pár (kölcsönös választás úgy, hogy mást nem választanak),
hármas (kölcsönös választás, klikkesedés jele),
zárt négyzet (klikk),
csillag (egy személy több kölcsönös kapcsolata, de azok között nincs kapcsolat, akik hozzá kötQdnek),
lánc (nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása),
perem (se nem választ, se Qt nem választják).
Kölcsönösségi index:
a csoporttagok hány százaléka rendelkezik kölcsönös kapcsolattal.
Kohéziós index:
A lehetséges kölcsönösségi kapcsolatok hány százaléka realizálódik.
Kurt Lewin: csoportdinamika
A csoport és az egyén között nem statikus összefüggés van, hanem dinamikus: az egyén létének a tere a többi egyén, az egyén a csoportjától függ, de Q is hat a csoportra.
Vezetés
Két típus:
feladat orientált vezetQ,
személy orientált vezetQ.
Vezetési stílusok (Kurt Lewin):
demokratikus (minden információt megoszt),
autokrata (parancsol, tekintélyen alapul),
laissez faire (szabadon hagyni mindent, anarchikus).
Szociális hatalom formái (French - Raven):
kényszerítQ,
jutalmazó,
szakértQi,
törvényes,
vonatkoztatási hatalom.
Társas befolyásolás
A teljesítményt befolyásolja a társas kapcsolat:
a könnyq feladatot könnyebbé,
a nehezebb feladatot nehezebbé teszi.

A konformitás tendenciája igen erQsen érvényesül, amikor személyes tapasztalati támpont nincs.
A konformitás
Másokhoz hasonlóan cselekedni és gondolkodni alapvetQ emberi hajlandóság.
A csoport értékeihez, normáihoz, szabályaihoz, a csoport által formált attitqdökhöz való igazodás.
A konformitást úgy határozhatjuk meg, mint egy személy viselkedésének vagy véleményének olyan változását, amely egy egyéntQl vagy egy csoporttól származó, valódi vagy vélt nyomás következtében alakul ki.
3 formája:
behódolás (hatalom hatása, jutalom elnyerése, büntetés elkerülése motivál),
azonosulás, identifikáció (vonzalom hatása),
internalizáció (kompetencia, hitelesség hatása, belsQ jutalom, saját értékrendszerébe építi be).

Leon Festinger: az emberek sokkal inkább másokat követnek, nem azért, mert félnek a csoportot büntetQ szankcióktól, hanem azért, mert egyedül a csoport viselkedése tájékoztatja Qket arról, hogy mit is kell tenniük. Amikor a körülmények nem egyértelmqek, más emberek fontos információforrássá válhatnak.
Deutsch és Gerard szerint a konformitás irányába ható nyomások két csoportba sorolhatók:
információs befolyás,
normatív befolyás.
Kísérletek
1. Sherif kísérlete: sötét szobában álló fénypont mozgásának a megállapítása. Nem az elfogadás érdekében alkalmazkodnak, hanem a másoktól kapott információkra támaszkodnak. Asch-nél már a többségi elvárásnak hódolnak be. Sherifnél a személyes vélemény megváltozik, igazodik a többiekhez, az utóbbinál viszont nem.
2. Salamon Asch kísérlete:
nem volt nyílt kényszer, amely az individualitás megQrzése ellen hatott volna, mégis a többség az egyszerq feladat kapcsán (vonalak összehasonlítása) is feladta a saját meglátását.
Független és engedékeny, konform személyek típusai:
független:
magabiztos (szembeszáll a többséggel, küzd),
individualista (neki mindig igaza van),
lelkiismeretfurdalásos (megszenvedi döntését).
konform, engedékeny:
viaszember (elhiszi a többség igazát),
önmagában bizonytalan,
kisebbrendq érzésq (nem tudja elviselni, hogy más lehet a meglátása, mint a többségnek).
3. Stanley Milgram kísérlete alapján az engedelmességet befolyásolja a távolság és a státusz (minél közelebb van a felelQsségrevonás lehetQsége, minél nagyobb státuszú az, akinek engedelmeskedni kell, annál jobban engedelmeskedik). A tekintélynek engedelmeskedve az emberek megdöbbentQen nagy többsége hajlandó fájdalmat okozni másoknak.
4. Philip Zimbardo: börtönutánzat kísérlete .
5. Schachter: injekciós kísérlete .
Amikor a fizikai valóság megmagyarázható volt, akkor más emberek viselkedése nem volt befolyásoló, amikor viszont nem voltak tisztában a kísérleti tünetekkel, akkor úgy viselkedtek, mint a másik személy.
Közömbösség látszata
JárókelQi közömbösség
Az a tény, hogy sokan vannak jelen, nem növeli, hanem csökkenti annak valószínqségét, hogy egyáltalán bárki is közbelépjen. Úgy érzi, hogy nemcsak Q a felelQs a dologért, hiszen mások éppúgy ott vannak. A felelQsség megoszlik több ember között.
Társas lazsálás
Latane (1979) szerint az egyének kisebb erQfeszítést fejtenek ki munkájukban, ha tudják, hogy egyéni hozzájárulásukat egy csoportfeladathoz nem lehet megbízhatóan megállapítani. A kollektív teljesítményért való felelQsség a sok egyén között megoszlik.
Utánzás formái:
ragályszerq utánzás,
dilemmamegoldó,
modellkövetQ utánzás (a modell felszólító jellege befolyásolja az utánzást, ill. az is, hogy a modellkövetQ személy mennyire tartja magához hasonlónak az utánzott személyt.
Az én
Énünk megismeréséhez mások véleményeinek megismerésén keresztül vezet az út.
Az önigazolás, a saját viselkedés magyarázata szükségletként él bennünk, ezekhez mások viselkedésének értelmezésével jutunk el, tehát az énünkre vonatkozó információkat másoktól kapjuk, másoktól függnek.
Önértékelésünk akkor marad pozitív, ha teljesítményeink igényszintünknek megfelelQen alakulnak. Ha ellentmondás mutatkozik, akkor vagy növeljük a teljesítményünket, vagy leszállítjuk az igényszintünket.
A negatív önértékelés következménye az általános embergyqlölet, mások elfogadásának képtelensége, mely paradox módon kiszolgáltatottságban, az elfogadás utáni sóvárgásban fejezQdik ki.
Az én-elfogadtatás lényegi sajátossága az eszményiesítés. Az eszményiesítés fontos eszköze a távolságtartás: a háttérbe ne pillanthasson be a másik, s ekképpen nem dQlhet össze a benne rólunk kialakult eszményiesült kép.
G.H. Mead én -koncepciója:
az akaró én,
a vállalkozó én,
a kockáztató én és az erre reagáló személyek visszatükrözéseként kialakított felépített én .
A benyomáskeltés
A benyomáskeltés kifejezéssel azoknak a terveknek, gondolatoknak, motivációknak és jártasságoknak az összességét írjuk le, amelyek mind befolyásolják másoknak szánt közléseinket. Ha stratégiánk sikeres, és a társak pozitívan kezdenek gondolkodni rólunk, ez visszahat énképünkre, kedvezQbbé teszi azt, és javítja önértékelésünket. Goffman homlokzatnak nevezte azokat a pozitív társadalmi értékeket, amelyekrQl egy személy sikerrel hirdetheti, hogy képviseli Qket. Akiknek nagy a helyeslés iránti szükségletük, feltehetQen szélesebb körben fognak benyomáskeltési stratégiákkal élni.
A frankfurti iskola
Vizsgálatuk alapja az volt, hogy a kutatásban vizsgált személyeknek milyen a tekintélyhez való viszonyulásuk. Két különbözQ személyiségtípust különítettek el:
tekintélyelvq (autoriter),
demokratikus (tekintélyellenes).
Autoriter személyiség:
önmaga megértQ elfogadására képtelen,
másokhoz sem a megértés eszközével közelít,
reakciói: felháborodás, tiltás, szabályozás,
elfojtott vagy nyílt agresszivitás,
értelmi-gondolati világát merevség jellemzi,
elQítéletek rabja,
tudományellenes beállítottság (babona, áltudomány iránti érdeklQdés).
Demokratikus személyiség:
agresszivitás hiánya,
szeretet-orientáció,
az én elfogadása,
tolerancia másokkal szemben,
tárgyilagosság,
érzelmi-gondolati világa flexibilis,
beállítottsága a tudományos gondolkodási mintákat követi,
az új iránt érdeklQdést, kíváncsiságot mutat.
Kognitív megközelítés:
az egyik típus gondolkodása egyszerq, kevéssé képes differenciálásra, míg a másik típus gondolkodása komplex, árnyalt megközelítést tesz lehetQvé.
Szocializáció
A gyermek társadalomba való belépésének folyamata már a megszületést megelQzQen, a méhen belül elkezdQdik. Az anya hiánya a gyermek fejlQdésének súlyos kerékkötQje. Az elsQ évben jelentkezQ hiányokat nem lehet egyszerqen pótolni. A gyermekkor történései egymásra rétegzQdnek, s bizonyos szempontból tekintve visszafordíthatatlanok.
A gyermeki én fejlQdése lényegében a külsQleg adott interperszonális viszonyrendszer belsQvé tétele, interorizációja.
Az én kialakulásához vezetQ szocializációs szakasz alapvetQ feltétele a társas környezet állandósága, a jelentQs másik léte.
Az élet elsQ nagy frusztráció-élménye, egyben fontos (érzelmi szempontból is) szocializációs folyamata, a szobatisztaság megtanulása.
Óvodáskor szocializációjában fontos lépés az én -központúság fokozatos leépülése. Piaget: decentráció, azaz az én egyre bonyolultabbá, differenciáltabbá válik.
Nevelési stílusok
Lewin által kialakított vezetési stílusok alapján:
tekintélyelvq nevelési stílus
jellemzQje: agresszivitás,
eszköze: büntetés (verés, megszégyenítés, stb.),
hatása: az interorizáció csak látszólagosan megy végbe, valójában a kényszeres reakciók együtteseként a személyiséget csak megnyomorítja. Túl erQs felettes ént eredményez.
anarchikus nevelési stílus:
jellemzQje: szélsQségesen engedékeny,
hatása: gátlástalanság, elemi szabályok, viselkedési normák felrúgása, gyenge felettes én alakul ki, lelkiismeretlenség és kíméletlenség jellemezheti.
demokratikus nevelési stílus:
eszköze: szeretet,
jellemzQje: teret enged a gyermeki
kezdeményezésnek,
hatása: interorizáció, elkötelezettség értékek és normák iránt, morális fogékonyság.
Kortáscsoportok
A kölcsönösségi elv begyakorlására itt kínálkozik alkalom (a család és az iskola ennek nem teremti meg a lehetQségét). Itt egyenlQségen alapuló viszonyokra számíthat, ill. a választás fontosságát is itt tanulja meg, nemcsak azt, hogy mit jelent választónak, hanem azt is, mit jelent választottnak lenni.
Tartalmi oldalról sok esetben deviánsnak tqnnek, de a lényeg maga a folyamat:
önkéntes alapon, közösségileg meghatározottan kell cselekedni, viselkedni, vagyis olyan célokat kell szolgálni, melyek nem az egyéni érdekek szqk körén belül helyezkednek el.
Empátia
Az empátia azt jelenti, hogy egy másik személy fájdalmának láttán kellemetlen fiziológiai reakciót élünk át. Minél nagyobb fájdalmat él át a szenvedQ, annál kellemetlenebbül érezzük magunkat. Saját kellemetlen érzésünket akkor tudjuk csökkenteni, ha segítünk neki vagy kilépünk a szituációból. Ha tényleg tudunk valamit tenni, gyorsan cselekszünk, ha azonban úgy látjuk, hogy semmit sem tudunk tenni, annál gyorsabban igyekszünk eltávolodni az eseménytQl, helyszíntQl.
MeggyQzés
Minél intelligensebbek a hallgatóink, annál kevésbé meggyQzQ az egyoldalú érvelés és annál hatékonyabb az, amely kifejti a fontosabb ellenérveket is, majd fokozatosan megcáfolja Qket. Ha már valaki eleve hajlik arra, hogy higgyen a közlQnek, annak az egyetlen álláspontra összpontosító kifejtés hatásosabb, mint a másik nézetet is bemutató. Ha viszont kezdetben inkább az ellenfél véleményével szimpatizál, akkor jobban hat rá az olyan érvelés, amely a másik fél nézetét és annak cáfolatát is tartalmazza.
ElsQ tényezQ hatása (primacy effect) és friss tényezQ hatása (recency effect)
A gátlás (interferencia) akkor a legnagyobb, ha a két közlést csak nagyon csekély idQköz választja el, ekkor az elsQ megszólalás hatása a nagyobb, mert akadályozza a második elsajátítását. Az emlékezetben tartás akkor a legnagyobb, ha azonnal állást kell foglalnunk, ilyenkor az utolsó vélemény hatása a nagyobb.
Befolyásolhatóság
A befolyásolhatóság legegyértelmqbb személyiségváltozója az önértékelés. A meggyQzés célját szolgáló közlés jobban hat arra, akit az az érzés hat át, hogy nem felel meg, mint arra, aki elégedetten szemléli önmagát.
Frusztráció és agresszió
A frusztráció nem egyszerqen a megfosztottságnak, hanem a viszonylagos megfosztottságnak az eredménye.
Az agresszió kifejezése nem gátolja meg az agressziós tendenciákat, sQt, fokozza Qket. Az esetek legnagyobb részében az erQszak nem csökkenti az erQszakot: az erQszak még nagyobb erQszakot szül. Amikor valakit valamilyen sérelem ér, akkor elQfordul, hogy olyan bosszút áll, amely túl lQ a célon. Az erQszakos jellegq mqsorok nézése fokozza a nézQk agresszivitását. A gyerekek a felnQtt agresszorok viselkedését mint modellt követik saját viselkedésük során. Azok a gyerekek, akik sok agresszív jellegq mqsort néznek a tévében, sokkal inkább az agresszivitáshoz folyamodnak saját problémáik megoldásában is.
Büntetés
Azok a szülQk, akik szigorú büntetést alkalmaznak, ezzel a magatartással rendszerint csak azt segítik elQ, hogy gyermekeik szélsQséges módon agresszívek lesznek. A büntetés hatékony lehet, amennyiben meleg kapcsolat keretei között, megfontoltan alkalmazzák. A szigorú vagy korlátozó büntetés rendkívüli mértékben frusztráló hatású lehet. A frusztráció az agresszió legalapvetQbb oka, célszerq lenne a frusztráló módszerek használatát elkerülni. A szigorú büntetés gyakran eredményez behódolást, de internalizációt ritkán.
A frusztráció nem vezet szükségképpen agresszióhoz, - ellenkezQleg, konstruktív viselkedést is eredményezhet, ha elQzetes gyakorlás révén a békés megnyilvánulásokat vonzóvá és követésre érdemessé tették a gyerekek számára.
Minél nagyobb empátiás készséggel rendelkezik valaki, annál kevésbé fog agresszív cselekedetekhez folyamodni.
Magányosság
A magányosság különbözQ típusai:
reménytelenség (az illetQ tehetetlen, félelemmel telített és reménytelen),
türelmetlen unalom (valahol máshol akar lenni, unatkozik és kényelmetlenül érzi magát),
depresszió (elszigeteltség érzése, melankólia, szomorúság),
önbecsmérlés (csúnyának, butának, bizonytalannak érzi magát).

Azok a magányos emberek, akik magányosságukra belsQ-állandó magyarázatot adnak (pl. személyiségük, külsQ megjelenésük) a leginkább lemondóak és depressziósak. Azok, akik magányosságukat saját erQfeszítéseik hiányának tulajdonítják (belsQ-alkalmi) kevésbé idegesek, jobban bíznak a változásban. Az alkalmi külsQ okok (ismeretlenség egy új helyen) több reménnyel kecsegtetnek a változásra, míg az állandó külsQ okok (szándékosan kiközösítQ emberek) gyakran vezetnek ellenségességhez.
A magányos emberek kevésbé vállalják az alkalmi érintkezések kockázatát, mivel ezek a tartós magányt nem enyhítik, hanem még fájdalmasabbá teszik.
A társas interakciók környezettana
Minden emberi interakció helyzethez kötött abban az értelemben, hogy meghatározott fizikai helyen zajlik le. Bizonyos terek segítik a társas interakciót, míg másoknak pontosan ellenkezQ hatásuk van.
Szociopetális tér: vonzza az embereket.
Szociofugális tér: taszítóan hat.
A környezettel való elégedettségünk a társas összehasonlítás finom folyamataitól függ, melyek fényében kiderül, hogy miként viszonyul saját környezetünk a velünk összehasonlítható társak környezetéhez. Annak fényében vagyunk elégedettek vagy elégedetlenek a rendelkezésünkre álló tárgyi környezetünkkel, amivel rendelkeztünk korábban, és ami fölött ma rendelkeznek a hozzánk hasonló körülmények között élQ emberek (Vonatkoztatási csoportunk).
_____________________________

Tartalom:
1. Szociális interakció, szociális észlelés (személypercepció)
2. Attribúció (okság) elmélet. Differencia-pontosság (1.old.)
3. Sztereotípia (általánosítás)
4. Attitqdök
5. ElQítélet (2.old.)
6. Burkolt személyiség elmélet (3.old.)
7. Kommunikáció
8. Verbális kommunikáció (6.old.)
9. Nonverbális kommunikáció
10. Nonverbális eszközök (7.old.)
11. Vonzalmak (8.old.)
12. A szerep
13. Kapcsolatok, intim kapcsolatok (9.old.)
14. Csoportok (10.old.)
15. Szociometria és csoportdinamika
16. Vezetés, vezetési stílusok (11.old.)
17. Társas befolyásolás. Konformitás
18. Kísérletek (12.old.)
19. Közömbösség látszata
20. Az utánzás formái
21. Az én
22. A frankfurti iskola: autoriter és demokratikus személyiségtípusok (13.old.)
23. Szocializáció
24. Nevelési stílusok
25. Kortáscsoportok
26. Empátia
27. MeggyQzés és befolyásolhatóság (14.old.)
28. Frusztráció, agresszió és büntetés
29. Magányosság
30. A társas interakciók környezettana (15.old.)
_____________________________

Irodalomjegyzék
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana (Ego-School, Bp. 1992.)
Csepeli György: Szociálpszichológia (Osiris, Bp. 1997.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csoportdinamika Szerk.: Mérei F., Szakács F. (KJK. Bp. 1975.)
Csoportlélektan Szerk.: Pataki F. (Gondolat, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Goffman, Erving: A hétköznapi élet szociálpszichológiája (Gondolat, Bp. 1981.)
Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák -diagnózisok (MagvetQ, Bp. 1983.)
Mead, George Herbert: A pszichikum, az én és a társadalom (Gondolat, Bp. 1973.)
Mérei Ferenc: Társ és csoport (Akadémiai Kiadó, Bp. 1989.)
Szabó István dr.: Bevezetés a szociálpszichológiába (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1997.)
_____________________________



Debrecen, 1999. április 30. Rénes László
órai jegyzet
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népmqvelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.)









Szociálpszichológia

PAGE 


PAGE 16

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Naptári bejegyzéseket vehettek fel egy tantárggyal kapcsolatban, vagy az egész szakotok számára. Például:

• Zh időpontok
• Gólyabál időpontja
• Házi leadási határidő
• Tanítási szünetek
• stb ...

Kattints a Naptárra, majd a jobb felső részen levő Új naptári bejegyzés felvétele linkre.

10 11.12-1 18. század 2004 2008_12_17 acélgyártás ady andorka architektúra babits baudelaire biokémia elemzés elm építészet filozófia fizika fogaskerék gazdasági magánjog glikoneogenezis gótika iii halál identitás inverz függvény kép kiselőadás kölcsey kultúra külgazdaságtan labor liliidae marás mechanika merőpiac meteo mills minden ami valszám minőség pápai prax számítógép architektúrák szivattyú szociálpszichológia tanenbaum tételek vállalati pénzügyek vállalkozási ismeretek világirodalom 2. vizsgazh zsidó kultúra