A nemzetközi kereskedelem és a komparatív előny elmélete

Országok listájaHungaryPannon EgyetemBölcsészettudományi KarNemzetközi tanulmányokNemzetközi GazdaságtanJegyzetekA nemzetközi kereskedelem és a komparatív előny elmélete

A nemzetközi kereskedelem és a komparatív elQny elmélete

A nemzetközi kereskedelem haszna
a világ termelQerQinek
hatékonyabb kihasználásában rejlik.

John Stuart Mill


Azzal kezdjük, hogy figyelmünket az országok közötti kereskedelem mögött meghúzódó reáltényezQkre összpontosítjuk. Ezek a reáltényezQk  az erQforrásokban, az ízlésben és a technológiában tapasztalható különbségek  a kereskedelem hasznának vagy a vámok problémájának minden logikus értelmezésében szerepet játszanak. A nemzetközi kereskedelem rendkívül fontos a következQ alapvetQ oknál fogva:
A külkereskedelem kibQvíti az országok fogyasztási lehetQségeit. A kereskedelem lehetQvé teszi, hogy az országok minden jószágból többet fogyasszanak, mint amennyit a belföldi termelésilehetQség-határuk megenged olyan viszonyok között, amikor nincs külkereskedelem, és önellátásra vannak utalva.
Például Japán fényképezQgépeket ad el az amerikaiaknak; akik számítógépeket adnak el az ausztráliaiaknak; az ausztráliaiak pedig azzal zárják a kört, hogy szenet adnak el a japánoknak. A specializáció révén mindegyik ország végül is többet fogyaszt, mint amennyit egyedül tudna elQállítani.
Annak eredményeként, hogy az országok megnyitják határaikat a nemzetközi kereskedelem elQtt, a világ kifelé mozdulhat el, hogy a saját termelésilehetQség-határán (t-l) helyezkedjen el; a kereskedelemi korlátozások a t-l határán belülre kényszerítik a világot.
A nemzetközi kereskedelem két olyan elemet foglal magában, amely nem szerepel korábban. ElQször, különbözQ országok közötti kereskedelemrQl van szó. IdQnként komoly politikai problémát okoz, hogy a külföldiekkel szemben diszkriminációt kell-e alkalmazni, vagy pedig egyenlQen kell Qket kezelni; ez a protekcionizmus problémája.
A nemzetközi kereskedelemmel megjelenQ másik új mozzanat az, hogy a különbözQ országok különbözQ valutákat, vagyis fizetQeszközöket használnak. Egy japán autóért dollárban akarok fizetni, míg a Toyota azt szeretné, ha japán jenben kapná meg a pénzét. A nemzetközi pénzügyi rendszernek valamiképpen biztosítania kell a dollárok, jenek és más valuták zavartalan áramlását, máskülönben a kereskedelem olyan összeomlásának a veszélyét idézné fel, mint amilyennek az 1930-as években voltunk tanúi.
A komparatív elQny elmélete
Az amerikai külkereskedelem trendjei
Kezdjük elemzésünket egy olyan fejlett ipari ország nemzetközi kereskedelmében tapasztalható tendenciák vizsgálatával, mint amilyen az Egyesült Államok. Egy gazdaság akkor nyitott,ha javakat vagy termelési tényezQket cserél más országokkal.
A nyitottság mértékét általában azzal mérik, hogy mekkora az exportnak vagy az importnak a GNP-hez viszonyított aránya. Az Egyesült Államok esetében ez az arány csupán az utóbbi évtizedben haladta meg a 10 %-ot. Az USA még így is egyike a legnagyobb mértékben önellátó (legkevésbé nyitott) országoknak. Sok más ország (különösen Európában) GNP-jének 50 %-át exportálja vagy importálja. Sok amerikai iparágban (az acéliparban, az autóiparban, a textiliparban, a cipQiparban), a nyitottság mértéke sokkal nagyobb, mint az amerikai gazdaság egészében.
Tanulságos annak vizsgálata is, hogy az Egyesült Államok milyen fajta javakat importál (vagyis vásárol más országoktól) és exportál (vagyis ad el más országoknak).
Az alábbi táblázat az Egyesült Államok 1982. évi külkereskedelmének áruszerkezetét mutatja. A külkereskedelmi mérleg ezen adataiból két meglepQ dolgot olvashatunk ki (a kereskedelmi mérleg fogalmait a jelen fejezet késQbbi részében magyarázzuk el részletesebben). ElQször is azt látjuk, hogy az Egyesült Államok meglepQen nagy mennyiségq alapanyagot, így például élelmiszert exportál, és igen sok bonyolult tQkeigényes feldolgozóipari jószágot importál. Másodszor, jelentQs mérvq kétirányú, ágazaton belüli kereskedelem zajlik; azaz az Egyesült Államok még egy adott ágazaton (például az autóiparon vagy a textiliparon) belül is egyszerre exportál és importál.

Az USA kereskedelme  1982.


Árukategóriák Az egyes árucikkek részesedése
az összforgalomból export import Alapanyagok Olaj, szén és egyéb fqtQanyagok 6 27 Élelmiszer 13 7 Egyéb 10 4 Feldolgozóipari termékek Gépjármqvek 6 12 Számítógépek és gépek 36 18 Egyéb 26 29 Egyéb kategória 3 3
ÖSSZESEN

100
100
A kereskedelembQl származó haszon és a komparatív elQny törvénye
A nemzetközi kereskedelem és specializáció gyors növekedése felveti a kérdést: gazdaságilag mi indokolja a kereskedelmet? Az Egyesült Államok miért importál kávét, és exportál gabonát? Japán miért exportál fQként feldolgozóipari javakat, és importál jórészt alapanyagokat? Az Egyesült Államok mezQgazdasága miért különbözik olyan nagymértékben Hollandiáétól? És ami a legfontosabb, vajon az országok nyernek vagy veszítenek azon, hogy megnyitják határaikat a nemzetközi kereskedelem elQtt?
Az ilyen kérdésekhez a komparatív elQny elmélete kínálja a kulcsot. Ezen elv szerint egy ország (vagy egy ember) növelheti az életszínvonalát és reáljövedelmét azáltal, hogy azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódik, amelyeket a legtermelékenyebben tud elQállítani. Például, ha az Egyesült Államok a számítógépek elQállításában a legtermelékenyebb, míg Brazíliában az erQforrások legtermelékenyebb hasznosítását a kávétermelés jelenti, akkor az Egyesült Államok hasznot húz abból, ha a számítógépek termelésére és exportjára specializálódik, a kávét viszont importálja; Brazília számára pedig gazdaságilag az az elQnyös, ha a kávé termelésére specializálódik, és importálja a számítógépeket.
A specializáció felé mutató ilyen tendencia természetesen alapvetQen fontos napjaink komplex, nagyüzemi termeléssel jellemzett világában. Nemigen érhet bennünket meglepetésként, hogy az országok a külkereskedelemhez folyamodnak olyan javak esetében, amelyet nem ésszerq termelniük. Ki ne tartaná természetesnek, hogy Kanada importálja a kávét, hiszen hol élne meg a kávécserje ilyen hqvös éghajlaton?
A komparatív elQny elve azonban nemcsak az ilyen közhelyszerq megállapításokra terjed ki. Ez az elv azt állítja, hogy egy ország még akkor is kereskedni fog más régiókkal, ha minden terméket termelékenyebben állít elQ a többi régiónál. Meglehet, hogy az Egyesült Államokban az egy munkásra (vagy egységnyi termékre) jutó kibocsátás mind az acél, mind a számítógépek tekintetében nagyobb, mint a világ többi részén. Az Egyesült Államok számára azonban még ebben az esetben is hasznos lehet, ha kereskedelmet folytat: számítógépeket exportál (amelyek tekintetében relatíve termelékenyebb), és acélt importál (amely tekintetében relatíve kevésbé termelékeny).
Hasonlóképpen, egy ország számára még akkor is hasznos az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem, ha az égvilágon minden jószág termelésében abszolút mértékben kevésbé hatékony.
Az országok azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódnak, amelyek elQállításában a legtermelékenyebbek. A komparatív elQny elvének értelmében az ilyen specializáció minden országnak hasznos még akkor is, ha valamely ország abszolút mértékben hatékonyabb minden jószág termelésében, mint a többi ország. Ha az országok azokra a termékekre specializálódnak, amelyek elQállításában komparatív elQnnyel (vagyis nagyobb relatív hatékonysággal) rendelkeznek, akkor a kereskedelem kölcsönösen hasznos minden ország számára.
Ez az egyszerq elv a nemzetközi kereskedelem megingathatatlan alapja. A jelen szakasz hátralévQ részében az a feladatunk, hogy megértsük a komparatív elQny elvének logikáját.
Az egyes régiók közötti eltérésekbQl származó kereskedelem
Induljunk ki két ország vagy két kontinens esetébQl  mondjuk, Észak- és Dél-Amerika, vagy a trópusi és a mérsékelt égöv példájából. Mindkét régió bizonyos mennyiségq földdel, természeti erQforrásokkal, munkával, tQkével és technikai ismeretekkel rendelkezik. Az ilyen esetekben azért alakulhat ki kereskedelem, mert az országok termelési feltételei nagyon különbözQek.
Ennélfogva, minthogy a különbözQ országok termelési feltételei nagymértékben különbözhetnek, azok gyakran azt tapasztalják, hogy mindenegyes ország számára kifizetQdik, ha bizonyos javak termelésére specializálódik, exportját más országokból származó importra cserélve el.
Kétségtelen, hogy a regionális különbözQség az országok közötti kereskedelemre  az olyan javakban folytatott cserére, mint az olaj, az élelmiszer, a turistaszolgáltatások és más hasonlók  legalábbis részben választ ad. A kereskedelem oroszlánrészét azonban az olyan javak kereskedelme teszi ki, amelyek elQállításában nincs nyilvánvaló regionális preferencia. Amerika képes elQállítani autókat, úgyhogy mi szüksége van arra, hogy Japánból importálja Qket? Vagy mi lenne akkor, ha egy olyan ország, mint amilyen az Egyesült Államok, minden jószág elQállításában termelékenyebb volna, mint a többi? Nem exportálhatunk folyton mindent, miközben semmit sem importálunk, vagyis nem halmozhatunk fel vég nélkül kereskedelmi többletet.
A komparatív elQny
Ez az elmélet azt állítja, hogy a nemzetközi kereskedelem kölcsönösen elQnyös még akkor is, ha az egyik ország minden egyes árucikket olcsóbban tud elQállítani, mint a másik.
Ügyvédek és titkárok
A komparatív elQny e paradoxonának a szemléltetésére használt hagyományos példa a város legjobb ügyvédjének az esete, aki egyben a város legjobb gépírója is. Vajon nem specializálódik-e a jogra, és hagyja a gépprt. 0 T n

¾ 2 zü.Üüþ  š&œ&ž&Ö&Ø&&'4'Z'\'z'|'ž'¶'ø'ú'ü'((((( ("(&(0(2(6(8(:(>(N(€(˜(÷ïëãÛã×ã×Ó×ÓÏÇû÷Ãӷ÷¯·§Ÿ§·§·›“···›···›···›‡›hSRhSR6h¦hSRhlcŽ6hSRhSRhSR5hSRhlcŽ5hlcŽhlcŽ5hlcŽhÔXhÔX6hÔXhðAhðA5hì}èhOhÅMøhÅMøh"&Z6hÅMøhÅMø6h"&Zh"&Zh è5h"&Zh"&Z55rt¸æ0 2 T V X n

¾  z²üÞ ¹ œ&ž&Ö&Ø&Ú&÷÷ïïïïïç÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷Û

$$Ifa$gdSR $a$gdÅMø $a$gdÅMø $a$gd"&Z`¸þÚ&ö&4'Z'\'^'l'z'óóówkóó

$$Ifa$gdSR|kd$$If–F4ÖÖ0”ÿœ Ž#`

ò


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö4Ö
laö

$$Ifa$gdSR z'|'¶'pg $IfgdSRkd‘$$If–F4ÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö¶'¸'ø'ü'(—‹

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gdSRgkd8$$If–FÖ֔ÿŽ#ú#


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö4Ö
laö((( ($(qeYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gd"&Zkd$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö$(&(2(8(<(qeYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gd"&Zkd.$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö<(>(€(qe

$$Ifa$gd"&Zkd¿$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö€(‚(š(ž(¤(—‹

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gd"&Zgkd^$$If–FÖ֔ÿŽ#ú#


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö4Ö
laö˜(š(œ(ž(¢(¦(Ð(Ò(Ö(Ø(Ü(à(ê(ì(ð(ò(ö(ú()4)6)8):)<)@)B)R)T)V)X)`)b)j)n)ð)Ä- /î/B3D3X4x5d6f6Ê>Ì>@@|AòAøF¬L®LÔL2Nüøüøüôüøüøüôüøüøüïçßøüøüøôüøüøüøü×ÓÏÇÏÓÏ¿»Ï»·¯ª¯¢·š·–·Ž–hèbqhèbq5hèbqheûheû5heûhv6 heû6heûheû6heûhvhvhv6hÿ\·hÿ\·6hÿ\·h´eèh´eèh´eè5hSRhlcŽ6hSRhSR6 hSR6hSRh¦hlcŽ8¤(¦(Ò(Ø(Þ(qeYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gdSRkdÃ$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöÞ(à(ì(ò(ø(qeYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gdSRkdT$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöø(ú(6):)>)qeYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gdSRkdå$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö>)@)B)T)V)X)`)b)j)qeeeYYYY

$$Ifa$gd¦

$$Ifa$gdSRkd„$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#
ôþ


tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laöj)l)n)ð)Ä-D3f6Ä:{;@|AòAÖDqiiiiiiiiiii $a$gd"&Zkd#$$If–FÖÖF”ÿœ Ž#

ô
þ



tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ4Ö4Ö
laö

ÖDøF®LÔL2N\N˜u w,zþ|È&ƒê†ì†L‡N‡\‡|‡÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëë

$$Ifa$gdF1ƒ $a$gd"&Z2N\NPt2u–u˜u,zü|þ| ‚$ƒ&ƒì†L‡N‡|‡~‡ª‡Ø‡è‡(ˆ8ˆRˆüŠþŠ¤èêì8vxn“D•F•¼š È¦
§6©Š©ú±÷óñóíóíéíéåéåÝåÕÑÕÑÊÑÊÑ¿´°¬£Ÿ¬›°›••‰•‰‰u‰h-U
h-U
5^Jh-U
h-U
6^J
h-U
^J
h~,Ø^J
h¨\^Jh~,ØhJáhJ½hJá^JhH`{h-c3 h-c3h60›CJ aJ h-c3h-c3CJ aJ

h7YàhF1ƒhF1ƒhF1ƒhF1ƒ5h-c3h60›5h60›hÂ
èhB\ÜUhèbqhèbqhèbq5+elést a titkárára? Hogyan engedheti meg magának, hogy értékes idQt adjon fel a jogi területen, ahol komparatív elQnye nagyon nagy, hogy gépeljen, amiben hatékony ugyan, de amiben nincs komparatív elQnye?
Vagy vizsgáljuk meg a helyzetet a titkár szemszögébQl. P mindkét tevékenységben kevésbé hatékony, mint az ügyvéd, de az ügyvédével összehasonlítva relatív hátránya a gépelésben a kisebb. A titkárnak tehát relatív értelemben komparatív elQnye van a gépelésben.
Az egész fejtegetés kulcsa az abszolút és a komparatív szóban rejlik. Jóllehet az egyes országok vagy emberek esetleg abszolút mértékben hatékonyabbak vagy kevésbé hatékonyak, mint mások, minden egyes ország bizonyos komparatív elQnnyel rendelkezik egyes javak, és bizonyos komparatív hátránnyal más javak elQállításában.
Vegyük az egy évszázaddal ezelQtti Amerika és Európa esetét, és összpontosítsuk figyelmünket csupán két árucikkre, az élelmiszerre és a ruházatra. Amerikában a föld és a természeti erQforrások akkoriban nagyon bQségesen álltak rendelkezésre a munkához és a tQkéhez képest. Európában azonban az emberek és a tQke álltak bQségesen rendelkezésre a földhöz képest.
Milyen lesz a kereskedelem sémája ebben az esetben? Ha a munka (vagy általánosabban az erQforrások) abszolút mértékben termelékenyebb Amerikában, mint Európában, akkor ez vajon azt jelenti, hogy Amerika semmit sem importál? És vajon gazdaságilag bölcs dolog-e, ha Európa védQvámokat léptet életbe annak érdekében, hogy megakadályozza az import beáramlását?
Ezekre a kérdésekre elQször David Ricardo angol közgazdász adott választ. 1817-ben tetszetQs bizonyítékkal állt elQ arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi specializáció hasznos az országok számára, s következtetésének a komparatív elQny törvénye vagy a komparatív költség elmélete elnevezést adta. Az egyszerqség kedvéért Ricardo csak két országot és két jószágot vett figyelembe, és az összes költséget munkaórákban kifejezve mérte.
Az alábbi táblázat a komparatív elQny elvét mutatja be. Amerikában egy egységnyi élelmiszer 1 munkaórába kerül, egy egységnyi ruházat pedig két munkaórába. Európában az élelmiszer elQállítása 3 munkaórába, a ruházat elQállítása 4 munkaórába kerül. Ricardo meggyQzQen bebizonyította, hogy Amerika és Európa számára egyaránt hasznos, ha Amerika az élelmiszerre specializálódik, Európa pedig a ruházatra, s Amerika exportálja az élelmiszerét, hogy kifizesse vele a ruházati importját.

A termelés amerikai és európai munkaszükséglete

Termék Szükséges munka Amerikában Európában 1 egység élelmiszer 1 munkaóra 3 munkaóra 1 egység ruházat 2 munkaóra 4 munkaóra A komparatív elQny a relatív költségektQl függ. Amerikában a munkaköltségek mind az élelmiszer, mind a ruházat tekintetében alacsonyabbak. Az amerikai munkatermelékenység az európai 2-3-szorosa körül van (kétszerese a ruházat, háromszorosa az élelmiszer tekintetében). Mégis, mindkét régió számára kifizetQdik az egymással való kereskedelem.

A külkereskedelem hatásainak az elemzése érdekében elQször gondosan meg kell mérnünk az egyes országokban abban az esetben elQállított és elfogyasztott élelmiszer és ruházat mennyiségét, (a) ha nincs nemzetközi kereskedelem, és (b), ha lehetQvé teszik, hogy a szabadkereskedelem a komparatív elQny elvének megfelelQen a maga útját járja.
Induljunk ki annak vizsgálatából, hogy mi történik, ha egyáltalán nincs nemzetközi kereskedelem. A táblázat az amerikai munkás egy munkaórájára jutó reálbérét 1 egység élelmiszerben vagy ½ egység ruházatban adja meg. Az európai szakmunkásnak kevésbé megy jól, és kereskedelem nélkül csupán S! egységnyi élelmiszert és ¼ egységnyi ruházatot kap egy órai munkáért.
Nyilvánvaló, hogy a két elszigetelt kontinensen folyó belföldi verseny viszonyai között az élelmiszer és a ruházat áraránya a relatív munkaköltségek különbözQsége miatt eltérQ lesz a két helyen. Amerikában a ruházat kétszer olyan drága lesz, mint az élelmiszer, mivel kétszer annyi munka szükséges hozzá. Európában a ruházat csupán 4/3-szor lesz olyan drága, mint az élelmiszer.
Ha feltételezzük, hogy a szállítási költségek elhanyagolhatók, akkor a ruházat és az élelmiszer relatív árának most egy szintre kell kerülnie, akárcsak egy közlekedQ edény két ágában a víznek, ha eltávolítjuk a két ág közötti akadályt.
Miért egyenlítQdnek ki az árak? A kereskedQk ott vásárolnak, ahol a dolgok olcsók, és ott adnak el, ahol drágák. Mivel a ruházat relatíve drágább Amerikában, a kereskedQk gyakran szállítanak ruházatot Európából Amerikába. Amerikából viszont élelmiszert szállítanak az európai piacokra, ahol az élelmiszer viszonylag drága. Az amerikai ruházati ipar megérzi az import erQs árversenyét, és ha a bemutatott adatok nem változnak, akkor a ruházati iparnak be kell csuknia a boltot. Európában ennek az ellenkezQje történik: az élelmiszeripar összezsugorodik, miközben a ruházati ipar, amelyben Európának komparatív elQnye van, növekszik.
Milyen hatást vált ki a két régió megnyitása a kereskedelem elQtt?
Amerika egésze jól jár. Amerika számára elQnyös, hogy a ruházat kereskedelem révén való megszerzése kevesebbe kerül, mint ha otthon állítnák elQ. Európának ugyancsak haszna származik abból, hogy a ruházatra specializálódik, és olcsóbban tesz szert az élelmiszerre csere útján, mint hazai termeléssel.
Ricardo ily módon kimutatta, hogy mindkét ország hasznot húz a szabadkereskedelembQl. És mi a helyzet a munkásokkal? Mi történik a reálbérekkel (vagyis a javaknak és a szolgáltatásoknak azon mennyiségével, amelyet egy órai munkával meg lehet venni)? A táblázatot szemügyre véve láthatjuk, hogy mind Amerikában, mind Európában a reálbérek a kereskedelem megindulása után magasabbak lesznek, mint a kereskedelem megindulása elQtt.
A kereskedelem megindulása után az amerikai munkás egy munkaórája ugyanannyi élelmiszert ér, mint korábban, de egy munkaóráért több importált ruházatot vásárolhat, és az amerikaiak most már megengedhetik maguknak, hogy mindkét jószágból többet fogyasszanak. Az európai munkások egy munkaóráért ugyancsak többet szerezhetnek meg a kevésbé drága importált élelmiszerbQl, és bár ruházatban kifejezve ugyanakkora marad a reálbérük, az mégis megemelkedett.
Mindkét jószágból bQvült a világtermelés, amit a specializáció és a kereskedelem idQzett elQ, és ez a bQvülés teszi lehetQvé, hogy mindenki kedvezQbb helyzetbe kerüljön. Ismételjük meg elsQ megállapításunkt:
A komparatív elQny elvének újrafogalmazása: Ha mindkét ország azokra a termékekre specializálódik, amelyek elQállításában komparatív elQnnyel (vagyis a legnagyobb relatív hatékonysággal) rendelkezik, akkor a kereskedelem kölcsönösen elQnyös lesz számukra. A reálbérek és a jövedelmek mindkét országban emelkednek. Ezek a megállapítások attól függetlenül igazak, hogy az egyik régió abszolút módon hatékonyabb-e minden jószág termelésében, mint a másik, vagy sem.
A komparatív elQny elvének összefoglalása
1. Mihelyt eltérések mutatkoznak a termelékenységben egy országon belül, elQnyössé válik a specializáció és a csere. Ugyanez áll az országokra nézve is. A nemzetközi csere hatékony fokú specializációt és munkamegosztást tesz lehetQvé, olyant, amely hatékonyabb, mint ha kizárólag a hazai termelésre hagyatkoznának.
2. Könnyq belátnunk, hogy a kereskedelem kölcsönösen elQnyös a trópusi és a mérsékelt éghajlati öv között, vagy két olyan ország között, amelyek közül az egyik hatékonyabban állítja elQ az egyik jószágot, a másik pedig hatékonyabban állítja elQ a másikat. A komparatív elQny fontos ricardói elvére van azonban szükség annak megértéséhez, hogy a kereskedelem éppúgy kölcsönösen elQnyös két ország között még akkor is, ha az egyik történetesen minden ágazatban hatékonyabb, mint a másik.
Mindaddig, amíg a relatív hatékonyságokban eltérés mutatkozik, minden ország bizonyos javak tekintetében szükségszerqen komparatív elQnnyel, mások esetében pedig komparatív hátránnyal rendelkezik. Komoly elQnye származik tehát abból, ha azokra a javakra specializálódik, amelyek tekintetében komparatív elQnye van, elcserélve Qket olyan javakra, amelyek tekintetében a másik országnak van a komparatív elQnye.
3. A komparatív elQny törvénye nemcsak a specializáció földrajzi sémáját és a kereskedelem irányát jósolja meg, hanem azt is demonstrálja, hogy mindkét ország jobb helyzetbe kerül, továbbá hogy a kereskedelem és a világtermelés egészének ebbQl következQ bQvülése növeli a reálbéreket (vagyis, pontosabban, a termelési tényezQk egészének hozadékát). A munkások vagy egyes ágazatok védelmét célzó kvóták és tiltó vámok gyakran károsan hatnak a reálbérekre és a teljes tényezQhozadékra  nem pedig kedvezQen.
4. A csökkenQ költségek (a volumengazdaságosság) a specializáció és a regionális kereskedelem fontos forrása. Az ízlésbeli különbségek ugyancsak kereskedelmet eredményezhetnek.

Hasonló témájú dokumentumok

kereskedelem Kérdések

- 2008-10-22 13:35:18

kereskedelem

- 2008-11-30 09:37:51

kereskedelem

- 2009-04-29 21:34:40

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Sikeres vizsga után írd meg tapasztalataid a tantárggyal, vizsgával kapcsolatban. Miből érdemes tanulni, mennyi készülés kell, milyen volt a vizsga... Ha mindenki így tesz, sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a tanulást egy olyan ember tapasztalatainak a birtokában, aki már elvégezte a tantárgyat. Ehhez kattints a tantárgyra a Tanulmányaimban, majd a Véleményem a tárgyról linkre a jobb felső részen.

01 1. félév 2.óra 26 5. óra a csoport agresszió andorka ásványok ásványtan bioinformatika bme citrátkör család diplomadolgozat élete energia europai uniós ismeretek fogaskerék gazdaság gazdaságpszichológia gazdaságtan információelmélet internet jegyzet katalízis kép kötelmi jog kőzet leon festinger magánjog mágia magyar barok máté eörs médiaismeretek mills művtöri oktatási törvény paulovics sejttan standardizálás szerződés szocioógia tanulás tarnóczi féle turizmus vázlat vetőmag viszonyszám vizsgapéldák