Agg közig2

Országok listájaHungaryPannon EgyetemBölcsészettudományi KarNemzetközi tanulmányokKözigazgatástanJegyzetekAgg közig2

\*Times New Roman;Times New Roman CE;Az önkormányzati igazgatás

Az 1990. évi önkormányzati törvényig a módosított 1989-es alkotmány szerint is az 1971. évi I. törvény alapján már önkormányzati "jelleget" is felmutató tanácsrendszer volt érvényben. Az Alkotmány 9. fejezetének címe "A tanácsok" volt. Ebbõl az elsõ bekezdés ma is érvényben van: a Magyar Köztársaság területe fõvárosra, megyékre, városokra, községekre tagozódik.

A tanács 1989-es definíciója szerint:

"a.) képviseli a lakosság érdekeit, mûködési területén a lakosság önkormányzati szerve,
.) gondoskodik a központi állami és a helyi célok megvalósításáról, a hatáskörébe utalt feladatok önálló ellátásáról, a jogszabályok végrehajtásáról,
.) meghatározza - az ország társadalmi-gazdasági terve és az állami költségvetés figyelembe vételével - a terveit és költségvetését, irányítja és ellenõrzi a tervek végrehajtását, a költségvetés felhasználását, anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodik,.) gondoskodik a terület- és településfejlesztésrõl, szervezi a lakosság szükségleteinek kielégítését,
.) közremûködik az alkotmányos rend védelmében."

Ezzel szemben az új (1990-es) Alkotmány szerint "a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása".
A meghatározás lényegében megfelel a tanácsi definíció a.) pontjának, kivétel a helyi közhatalom gyakorlásának megfogalmazása. (A tanácstörvényben óvakodtak a hatalom szó leírásától, hiszen az egypártrendszerben a hatalmat definíciószerûen a "Párt", az MSZMP gyakorolta.)
A b.) pontból a központi állami célok és a jogszabályok végrehajtásáról árnyaltabban fogalmaz az új Alkotmányi fejezet, ezek szerint "a polgármester önkormányzati feladatain kívül törvény, vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat". Ezt a következõ bekezdésben a jegyzõ számára nemcsak kivételesen, míg a képviselõ-testület hivatala ügyintézõjének ismét csak kivételesen teszi lehetõvé.

Nem szól a módosított alkotmány a terület- és településfejlesztésrõl, valamint a tervezésrõl, míg a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket részletesen kibontja. Így a képviselõ testület "gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelõségére vállalkozhat".

De nemcsak a saját tulajdona és ennek haszna, valamint a vállalkozás bevétele illeti meg az önkormányzatot, hanem saját adókivetési joggal is rendelkezik: "a törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáját és mértékét", valamint jogosult az állami támogatásra is. Ennek megfelelõen "az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokba arányban álló állami támogatásban részesül". (Jelenleg csak a települési önkormányzatok rendelkeznek az adókivetés jogával a helyi adókról szóló törvény szerint. A megyei önkormányzatoknak nincs sem önállóan, sem az államhoz, sem a települési önkormányzatokhoz kapcsolódóan joguk a helyi adók kivetésére.)

Kimaradt az önkormányzati fejezetbõl a közremûködés az alkotmányos rend védelmében. Ehelyett éppen az önkormányzatokat illeti meg az alkotmányos védelem. "A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat."

Az új alkotmányos megfogalmazás rögzíti a helyi önkormányzatok alapjogait. Ezek között a már említett tulajdonhoz, adókivetéshez, saját és állami bevételhez való jogon kívül az önkormányzati ügyekben való önálló szabályozás és igazgatás az önálló szervezetalkotás és -mûködtetés, valamint az önálló jelképekhez, kitüntetések adományozásához, a kezdeményezéshez (petíciókhoz), valamint a társulásokhoz és az érdekszövetség létrehozásához, illetve a nemzetközi kapcsolatokhoz való jogot is biztosítja.

Amiképpen a tanácsok hozhattak rendeletet, úgy ez a joga az önkormányzatoknak is megmarad. Létezik egy nagyon fontos különbség, nevezetesen a korábbi Alkotmány tanácsi fejezetében szereplõ alábbi kifejezés: "felsõbb fokú tanácsrendelet". Ilyen az önkormányzatok esetében nem lehetséges, hiszen: "A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlõek". Azt is hozzá teszi az Alkotmány, hogy a kötelezettségek viszont eltérõek lehetnek.

Nem szerepel az a megfogalmazás, ami a lakosság részvételét és a társadalmi szervekkel való együttmûködést a tanácsok esetében a korábbi Alkotmány oly hangsúlyosan szerepeltetett. Ugyancsak kimaradt az a kötelezettség, hogy "a tanácstagok kötelesek választóiknak a tanács munkájáról, és saját tevékenységükrõl rendszeresen beszámolni".
Az Alkotmány és az önkormányzati törvény szerint ugyanis a választópolgárok közösségét illeti meg a helyi önkormányzás joga. Ezt a jogukat a választópolgárok "az általuk választott képviselõ-testület útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják". Mivel Magyarországon képviseleti demokrácia van, ezért a helyi népszavazást általában csak önálló községalakítás eldöntése céljára írnak ki a települési önkormányzatok. A megyei önkormányzatnak is joga van elvileg népszavazást kiírni. Erre azonban az elmúlt tizenöt évben nem volt példa. Ez is mutatja, hogy a népszavazás az önkormányzati hatalomgyakorlás során is kivételes formának számít. (Néhány önkormányzat az állampolgároknak ezt a jogát is korlátozni kívánta azzal, hogy a helyi önkormányzati rendeletben a népszavazásról szóló törvénynél szigorúbb feltételeket szabott meg. Az ilyen rendeleteket azonban az Alkotmánybíróság rendszeresen hatályon kívül helyezte.)

Megváltozott a testület mûködésére vonatkozó legfontosabb szabály is, mely szerint: a tanács végrehajtó bizottságot választ, bizottságokat alakít, szakigazgatási szerveket hoz létre, vállalatokat és intézményeket alapíthat. Az önkormányzati szabályozás szerint: "A helyi képviselõ-testület elnöke a polgármester. A képviselõ-testület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre."

Fontos megjegyezni - hiszen a köznyelvben gyakran keverednek a fogalmak -, hogy a tanács helyébe nem az önkormányzat, hanem a képviselõ testület lépett. Ugyan az egyszeri állampolgár ma már azt mondja: "elmegyek az önkormányzathoz" ahelyett, hogy "elmegyek a tanácsba". Az önkormányzat nem azonos a képviselõ-testülettel, mivel a képviselõ-testület csak képviseli az önkormányzatot. Az önkormányzat mi vagyunk: "a választópolgárok közössége". Az önkormányzati törvény vitája során az is felvetõdött, hogy a választópolgárt személyesen illetik meg az önkormányzati jogok. Ezért többen is hangsúlyozták, hogy itt közösségi jogokról van szó, amit nem lehet egyénileg gyakorolni. Más kérdés, hogy a hatályos szabályozás szerint a választópolgárok közössége csupán az önkormányzati választásokkor, valamint a helyi népszavazásokon tudja gyakorolni önkormányzati jogaikat.

***

A leendõ új Alkotmány megfogalmazása során az önkormányzatokkal kapcsolatban különféle elképzelések láttak napvilágot, még 1996-ban.

Az egyik szerint nincs szükség az eddigi alkotmánynál részletesebb szabályozásra, és a helyi önkormányzatok alapjogainak megfogalmazásán túl külön kétharmados törvényben kell rendezni az önkormányzatok feladatait, hatásköreit és az ezek végrehajtásához szükséges eszközrendszert. Az egyik alkotmányjogász meghatározása szerint az önkormányzati jogot alkotmányos jogként kell meghatározni: "Minden település lakosainak joguk van arra, hogy mindazon ügyeket, amelyek kizárólag a települést érintik, a törvények és az alkotmány keretei között saját döntésük alapján határozzák meg." Ez a meghatározás nemcsak az alkotmányellenes önkormányzati döntéseket tiltja meg, hanem azokat is, amelyek sértik a törvényeket. A szerzõ szerint az Alkotmánybíróság dolga eldönteni, hogy mennyire avatkozhat be a törvényhozó az önkormányzatok alkotmányos jogaiba. A megyei önkormányzatok jogainak levezetését a szerzõ a települési önkormányzatok mintájára javasolja meghatározni. (Vö. BRAGYOVA András, 1995.)
A területi önkormányzatokat mint "magasabb fokú önkormányzatokat" határozza meg, azok feladatait a helyi önkormányzatok tevékenységének összehangolásában és a központi közigazgatás közvetítésében jelöli meg. "Ha az alkotmány ennyit mondana, ezzel már intézményi garanciát adna a középfokú (megyei) közigazgatási szervek fennmaradására, és nem zárná ki ezek hatáskörének erõsítését sem, de kevésbé tenné ezt lehetõvé a helyi önkormányzatok rovására." (Forrás: Az új alkotmány egy koncepciója)

Az önkormányzati szféra iránt elkötelezett alkotmányjogi szakértõk véleménye szerint viszont részletes szabályozásra van szükség a leendõ alkotmányban. A neves önkormányzati szakértõ, Pálné Kovács Ilona szerint a "hazai jogrendszer és benne a közjog jelenlegi elvi bizonytalanságai és inkonzisztenciája, a késõbbi jogalkotási feladatok azt igényelnék, hogy az új alkotmány részletesen, strukturálisan tagoltabb, tematikailag szélesebb legyen". Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás szerint nemcsak az önkormányzatiság elvi, hanem a strukturális szervezeti és eljárási alapkérdéseit is tartalmaznia kell.

Az önkormányzatokról szóló törvény részletesebben is kifejti az önkormányzatok jogait. A törvény preampulumában rögzítik, hogy a választópolgárok helyi közössége a helyi érdekû közügyeiket intézhetik közvetlenül, illetõleg a választott helyi önkormányzat útján.

A helyi közügyek

"A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak."
Ezeket az ügyeket a helyi önkormányzat önállóan szabályozza, illetve az egyedi ügyekben szabadon igazgathatja feltéve, a törvény az önkormányzat feladat- és hatáskörébe utalta. Ezen túl önként felvállalhatják "minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerve hatáskörébe". Itt azt is rögzíti a törvény, hogy e szabadon választott feladatkörben is mindent megtehet az önkormányzat, ami jogszabályt nem sért. Különösen arra kell azonban ügyelni, hogy "az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezõen elõírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását".

A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei

Mivel az Alkotmány rögzíti, hogy az azonos jogú önkormányzatoknak a kötelezettsége különbözõ lehet, ezért az önkormányzati törvény is kimondja, hogy a települési és a megyei önkormányzatnak egymástól eltérõ feladat- és hatáskörei vannak. Ez az önként vállalt feladatok miatt, amikor a helyi önkormányzatok a helyi igényektõl, és teljesítõképességtõl függõen egymástól eltérõ önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak, illetve a törvény erejénél fogva is megtörténhet. Hiszen külön törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítõképességû önkormányzatoknak - más helyi önkormányzatokhoz képest - több kötelezõ feladat- és hatáskört állapíthat meg.

Az önkormányzati törvény külön hangsúlyozza, hogy az ilyen kisebb lakosságszámú település önkormányzata, ha arra saját maga, vagy a társulása képes, akkor a saját mûködési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak kötelezõen elõírt közszolgáltatás megszervezését.

A helyi önkormányzatok fogalomkörébe a települési (községi és városi, fõvárosi illetve kerületi) önkormányzatok, valamint a megyei önkormányzatok tartoznak. Az 1994. évi törvénymódosítás rögzítette, hogy a megyei önkormányzat területi önkormányzat. (Korábban a tanácstörvény helyi tanácsokon a települési tanácsokat, míg területi tanácsokon a megyei tanácsokat és a fõvárosi tanácsot értette.) Ismét létrehozták a megyei jogú városok kategóriáját. (Ezek a megyeszékhelyek, valamint az 50 ezer lakosnál népesebb városok a saját területükön ellátják mindazokat a feladatokat, amelyek egyébként a megyei önkormányzat feladatkörébe tartoznak.
A települési önkormányzatok között a feladatok terjedelmét illetõen a törvény nem különbözteti meg egymástól a községi és a városi önkormányzatokat. (Az alábbiak valamennyi helyi önkormányzat feladatát képezik.)

A települési önkormányzat fõbb feladata a helyi közszolgáltatások körében az alábbiak:
- a településfejlesztés, -rendezés, az épített és természeti környezet védelme,
- a lakásgazdálkodás,
- a vízrendezés és a csapadékvíz-elvezetés, a csatornázás, a köztemetõ fenntartása,
- a helyi közutak és közterületek fenntartása,
- a helyi tömegközlekedés, a településtisztaság biztosítása,
- gondoskodás a helyi tûzvédelemrõl, a közbiztonság helyi feladatairól
- közremûködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában,
- gondoskodás az óvodáról, az alapfokú nevelésrõl, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról,
- a közösségi tér biztosítása,
- a közmûvelõdési, tudományos, mûvészeti tevékenység, sport támogatása,
- a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesítésének biztosítása,
- az egészséges életmód közösségi feltételeinek elõsegítése.

Az alapvetõ lakossági szolgáltatások teljes körét ez a felsorolás nem tartalmazza. Az önkormányzati csõdtörvény mellékletében viszont azt is rögzítették. Az összesen 28 pontot tartalmazó lista a feladatokat attól függetlenül tartalmazza, hogy azok a települési avagy a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartoznak.

A megyei önkormányzatok feladatköreit az 1994. évi törvénymódosítás során pontosították. Így a megyei önkormányzat kötelezõ feladatait az alábbiakban sorolták fel:
- középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátás;
- a természet és a társadalom megyében lévõ múzeális emlékei, valamint a történeti iratok gyûjtése, õrzése, tudományos feldolgozása;
- megyei könyvtári szolgáltatások;
- pedagógiai és közmûvelõdési szakmai tanácsadás és szolgáltatás;
- megyei testnevelési-, sportszervezési valamint a gyermek- és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatok;
- egészségügyi intézményekben elhelyezett gyermekek oktatása;
- fogyatékos gyermekek oktatása, nevelése, gondozása;
- alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátás;
- gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátás;
- szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolása;
- épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolása;
- a megyei idegenforgalmi értékek feltárása, célkitûzések meghatározása, a teljesítésükben résztvevõk tevékenységének összehangolása;
- közremûködés a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolásában;
- részvétel a területi információs rendszer kialakításában.

A megyei önkormányzat feladatai között nem szerepel a területfejlesztés. Erre az új területfejlesztési törvény az önkormányzati törvény módosításakor meghatározott keretek között egy önálló intézményt, a megyei területfejlesztési tanácsot hozza létre. (A területfejlesztéssel és a területi tervezéssel részletesen majd egy késõbbi fejezetben foglalkozunk.)

A megyei önkormányzatok sajátos helyzete

Az önkormányzati típusok feladat- és hatásköreit elemezve már szóltunk a megyei önkormányzatok sajátos helyzetérõl. A korábban a települések fölött is hatáskörrel rendelkezõ megyei tanácsokat megszüntették, és az ezek "romjain" létrejött megyei önkormányzatok fõ feladata az intézményfinanszírozás maradt. A megyei önkormányzatoknak kellett átvenni azokat a térséginek minõsülõ intézményeket, amiket a települési önkormányzatok nem kívántak mûködtetni.

A megyei önkormányzatok a korábbi megyei tanácsi funkcióból sokat elvesztettek. A dekoncentrált szerveknél már szóltunk arról, hogy a hatósági és a törvényességi ellenõrzési funkciót a köztársasági megbízotti, majd közigazgatási hivatal, illetve a hatósági körben a különféle minisztériumi dekoncentrált szervek vették át.

A megyei tanácsok területgazda funkcióját a területfejlesztés feladatkörében öt évig egyetlen területi szerv sem kapta meg (de a megyei önkormányzatok önként vállalt feladatként továbbra is foglalkoztak a területfejlesztési kérdésekkel). A területfejlesztési törvény megalkotásával meglett a gazda, a megyei területfejlesztési tanács.
A területgazda funkcióhoz tartozott az önkormányzati érdekképviseleti feladatkör, amely az önkormányzati törvény eredeti verziójában szerepelt is, de az akkori ellenzék "kiszavazta". Ezt is önként vállalt feladatként végezték a megyei önkormányzatok, szigorúan a települési önkormányzatok felhatalmazása alapján.

A vállalatfelügyeleti funkció a volt tanácsi vállalatok privatizációja során enyészett el, viszont megmaradt az intézményirányítási funkció.
Kétféle intézménytípus maradt, illetve került vissza megyei kezelésbe 1990 után. (Leszámítva a társadalombiztosítás által finanszírozott kórházakat.)
Az egyik a megye egészére kiterjedõ, feladatmutatóhoz kapcsolt normatívával nem rendelkezõ, általában a közgyûjteményi körbe tartozó intézménytípus. Ilyen a megyei múzeumi szervezet, a megyei könyvtár, a levéltár, de a pedagógiai intézet és a megyei mûvelõdési központ is.
A másik a feladatmutatóhoz kapcsolódó normatívával rendelkezõ és a megyénél kisebb ellátási területre kiterjedõ, általában a közoktatási, nevelési, illetve a szociális ágazathoz tartozó intézményi kör. Középiskolák, kollégiumok, gyermekotthonok, nevelõotthonok, gyógypedagógiai iskolák és szociális otthonok.)
Ezen intézmények megoszlása azonban megyénként igen eltérõ képet mutat.

A megyei önkormányzatok kötelezõ feladatai közé tartozik a megyei könyvtári, levéltári és múzeumi szervezet fenntartása. Ez a gyakorlatban a megyei könyvtár, a levéltár és a múzeumi igazgatóság fenntartását jelenti. Ugyanez nem érvényes a megyei pedagógiai intézetekre és a megyei mûvelõdési központokra. A törvény szerint csupán pedagógiai szolgáltatások végzése tartozik a megyei önkormányzatok feladatkörébe, ezért a pedagógiai intézetek csakúgy, mint a közmûvelõdés megyei központjai, csupán önként vállalt feladatként tarthatók fennt.
Néhány megyében nincs is megyei mûvelõdési központ, illetve a közmûvelõdés megyei módszertani feladataival a pedagógiai intézettel azonos szervezeten belül foglalkoznak. Érthetõ a megyei önkormányzatok törekvése, hogy a könyvtárakat legalább részben a megyeszékhely város (többségében megyei jogúak) önkormányzatával finanszíroztassák, hiszen a leglátványosabb feladat, az olvasószolgálat és a kölcsönzés igénybevevõi zömében a város lakói és diákjai közül kerülnek ki. Ez részben igaz a múzeumok kiállítóhelyeire is, azzal kiegészítve, hogy a város idegenforgalmi vonzerejét, és ezzel közvetve a bevételeit is növelik a megye által fenntartott múzeumok. Néhány megyében tettek arra kísérleteket, hogy a városi kiállítóhelyeket az érintett település önkormányzatának átadják, de ezeket rendre visszakapták finanszírozási gondokra való hivatkozással.
Van olyan város (Székesfehérvár), ahol azonban nemcsak saját városi múzeumot és képtárat, hanem levéltárat is létrehoztak, és örömmel átvennék a könyvtárat és a mûvelõdési központot is, de a megye nem hajlandó lemondani róluk.
Összességében azonban a feladatmutatóhoz kapcsolódó normatívával nem finanszírozott intézményeket a megyei önkormányzatok tartják fenn.
Más, és megyénként nagyon eltérõ azonban a helyzet a normatívával finanszírozott középfokú intézményi körben.
A megyei jogú városok a középfokú oktatást a megyei önkormányzatokhoz hasonlóan kötelezõ feladatként látják el. Ezért csak két - korábban, az 1994. szeptemberi Ötv. módosítás elõtt még megyei jogú címmel nem rendelkezõ - megyeszékhelynek volt módja ilyen intézménytõl "megszabadulni". Így Szekszárd, a gimnáziumokat kivéve, szinte egész középiskolai és kollégiumi hálózatát (négy középfokú iskolát és három kollégiumot), valamint a dolgozók általános iskoláját is a megyére "hagyományozta".
Salgótarján mérsékeltebb volt: csupán egy szakmunkásképzõ és szakközépiskolát, valamint egy leánykollégiumot adott át a megyének. Figyelemre méltó, hogy Nógrád megyében 1994-ben mindössze ez a két középfokú oktatási intézmény volt a középszintû önkormányzat kezelésében. A többi város, úgy látszik, meg tudott birkózni a középiskolai intézmények fenntartásának feladataival.
A középfokú oktatási intézményeket elsõsorban a válságövezetbe tartozó városi önkormányzatok adták át a megyei önkormányzatoknak. Így például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Ózd, Veszprém megyében Várpalota az egész középfokú oktatási intézményrendszerét a megyére bízta. Ezeknél az intézményeknél nem csupán az okoz problémát, hogy a mûködtetési kiadásokat a normatív állami támogatás nem fedezi, hanem az átadott épületek állapota is olyan volt, hogy a további romlás megállapításához a nagyösszegû felújítás elõbb-utóbb elkerülhetetlen.
Jelentõs megyei fenntartású középfokú intézményhálózattal Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén és - a megye nagyságához arányosítva - Veszprém megye önkormányzata rendelkezik. A többi megyéhez képest jelentõs középfokú oktatási hálózat komoly gondot is jelent ez utóbbi megyében, ezért folyamatosan napirenden tartják az intézmények átvilágítását, ösztönzik az alacsony kihasználtságú vidéki gimnáziumokat a tanulólétszám növelésére, s így a normatív állami támogatás arányának emelésére.
Elvi megfontolások a középfokú oktatási intézmények megyei fenntartásba adásakor csak ritkán merülnek fel, hiszen gimnáziumok éppúgy kerültek ide, mint speciális szakiskolák. Alapvetõ szempont a pénzügyi finanszírozás kérdése volt. Ha egy város vezetése úgy ítélte meg, nem éri presztízsveszteség, ha visszaadja a megyének a középiskoláit - hiszen azok továbbra is a városban maradnak - , akkor habozás nélkül cselekedett. A város érdekeit a tanulók felvételekor sem érhette csorba, hiszen általában alacsony kihasználtságú, kis létszámú osztályokkal mûködõ iskolákról van szó.
Az új oktatásfinanszírozási rendszer elsõsorban a kisebb bérhányadú kollégiumok és a magas anyagköltségû speciális szakiskolák esetében növeli meg az önkormányzati terheket, s így elsõsorban ezeket az intézményeket adják át megyei fenntartásba.
Kétségtelen, hogy a középfokú oktatási rendszer - s benne különösen a szakképzés -átszervezésre és fejlesztésre szorul.Ez - csupán a városi önérdekre hagyatkozva - nehezen hangolható össze az ország területén. (Az 1992. évi véleménykutatás szerint is a polgármesterek többsége az oktatásirányítást a megyei önkormányzatok kezében szeretné látni, a minisztériumi irányítást mûködésképtelennek tartják.)
A megyei önkormányzatok szûk mozgásterükben - pl. gyermek- és ifjúságvédelem - már rákényszerültek a "költségvetési reformra", a feladatok átvilágítására, az intézmények átszervezésére. (Ez pl. Nógrád megyében nagy vihart kavart, míg Veszprémben különösebb visszhang nélkül zártak be két Balaton-parti nevelõotthont.)
Ehhez hasonló "épületfelszabadító" átszervezéseket a pedagógiai intézetek és a közmûvelõdési központok összevonása révén is végrehajtottak.
A körzeti feladatokat ellátó intézmények fenntartásában a megyei önkormányzatoknak tehát jelenleg kisegítõ szerepe van. Ennek megfelelõen a települési képviselõ-testületek csak akkor adják át középfokú intézményeiket a megyéknek, ha azok finanszírozása már teljes mértékben lehetetlenné vált. Tömeges intézményátadás esetén a megyék könnyen csõdbe kerülhetnek, így a feladatok ellátása veszélybe kerül. Mindez részben a felemás jogi szabályozás (alkotmány, önkormányzati törvény) részben a hibás pénzügyi mechanizmus következménye. Összekuszálódtak a hatósági, az intézményfenntartási, a vagyoni és a pénzügyi viszonyok. A települési önkormányzatok autonómiája következtében az adott város érdekét képviselõ választott testületek döntései gyakran más települések (illetve az ott élõ lakosok) és a megyei önkormányzatok érdekeit is sértik.
Nehezen tartható az az elmélet, amely szerint a megyei önkormányzat egy kisegítõ önkormányzat, amelyik kevesebb joggal rendelkezik a legkisebb települési önkormányzatnál is. A megyei önkormányzatnak a megye választópolgárainak érdekeit kell képviselnie, ezért ennek megfelelõ jogosultságokkal kellene rendelkeznie.
Ellenkezõ esetben mindazokat a feladatokat, amelyeket a körzeti szolgáltatásokat nyújtó intézmények tekintetében a megyék látnak el, a továbbiakban az állam tartozik magára vállalni.
Önkormányzati szervezet, hivatal
Az önkormányzatok legfõbb döntéshozó szerve a képviselõtestület. Az át nem ruházható hatáskörök kivételével a képviselõtestület bizottsága és a polgármester is hozhat döntéseket. Ezek a testületek azonban államigazgatási feladatokat nem látnak el. Néhány önálló államigazgatási hatáskörrel a polgármester is rendelkezik, ám az államigazgatási feladatokat többségében a jegyzõ által vezetett önkormányzati hivatal látja el. Ez az önkormányzati hivatal tehát a községekben és a városokban nem csak az önkormányzati igazgatást, hanem az államigazgatási feladatokat is elvégzi. Községekben az önkormányzati hivatal sokszor csak néhány fõbõl áll, minimálisan a jegyzõ mellett egy-egy igazgatási és pénzügyi ügyintézõ dolgozik. Nagyobb településeken a helyi adókkal, mûszaki, hatósági kérdésekkel is önálló szakember foglalkozik. A kisvárosokban már a tanácsrendszer idején törekedtek a túlbürokratizált apparátus egyszerûsítésére, létrehozták az ügyfélszolgálati irodákat és az ún. kisvárosi modell keretein belül a négy szakigazgatási szervbõl álló szervezeti rendszert honosították meg. Ma az önálló szakigazgatási szervek megszûntek, de az egységes hivatalon belül általában e leegyszerûsített szervezeti formában mûködnek együtt a hivatali munkatársak. Így külön részleg foglalkozik a hatósági ügyekkel, külön a pénzügyekkel és külön az intézményfenntartással.
Az önkormányzatok 1990. októbere óta teljes szervezetalakítási szabadsággal rendelkeznek, és ezt az 1994-es törvénymódosítás sem korlátozta, viszont átrendezte a polgármester és a jegyzõ felelõsségét és hatáskörét a hivatal felett. 1994. decemberétõl a jegyzõk szerepe erõsödött, hiszen a polgármesteri hivatal vezetõiként immár a munkáltalói jogokat is megkapták.
A megyei önkormányzatok szervezetén belül nincs hatósági osztály, hiszen ezeket a feladatokat a megyei közigazgatási hivatal, illetve az ágazati dekoncentrált szervek látják el.
Az alábbiakban bemutatunk egy megyei önkormányzati szervezeti modellt. A különbözõ megyékben a hivatal szervezeti egységeit másként-másként nevezik el, így fõosztály, osztály és iroda elnevezéssel is találkozhatunk. A példaként említendõ megyében további sajátosság, hogy a területfejlesztési tanács háttérszervezeti feladatait nem a megyei önkormányzati hivatal, hanem egy önálló titkárság látja el, ezért a megyei önkormányzatnál ez a feladatkör szûkebb mint általában.
Az irodák feladatai
.A törzskari feladatokat a szervezési iroda látja el. Ide tartoznak a tisztségviselõk (elnök, alelnökök) tevékenységeinek szervezése, a jogtanácsosi feladatok, a hivatal (a köztisztviselõk) személyzeti ügyei, a nemzetközi kapcsolatok, a sport és ifjúsági ügyek, az idegenforgalom és a megyemarketing, a belsõ ellenõrzés és a védelmi feladatok.
. Az önkormányzati iroda fõbb feladatköre:
+ a közgyûlés, a bizottságok és a tanácsnokok tevékenységének szervezése;
+ a települési önkormányzatokkal és a társadalmi szervetekkel való kapcsolattartás;
+ a hivatal belsõ informatikai feladatai és ügyiratkezelése, a megyegyûlés hivatalos lapjának szerkesztése;
+ választási ügyek;
+ szakkönyvtári szolgáltatás és a képviselõi iroda mûködtetése.
. Az intézményirányító iroda:
+ oktatási közmûvelõdési, egészségügyi és szociális feladatok;
+ gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok;
+ a megyei intézmények szakmai, személyzeti és közgazdasági irányítása és felügyelete;
+ intézmények felújítási és beruházási feladatainak segítése.
. A közgazdasági iroda:
+ költségvetési csoport: a megyei önkormányzat és intézményei költségvetési tervezési és beszámolási (információs) feladatai;
+ intézmények gazdasági és pénzügyi ellenõrzése;
+ pénzügyi csoport: pénzügyi és számviteli feladatok, a megyei önkormányzat és intézményei lakásalapjának kezelése, címzett- és céltámogatások ügyintézése.
. A vagyonkezelõ iroda:
+ a megyei önkormányzat vagyonának nyilvántartása;
+ vagyonhasznosítással (portfolio: részvények, kárpótlási jegyek stb.) kapcsolatos feladatok;
+ a vállalkozói vagyon értékesítésével, bérbeadásával, illetve állagmegóvásával kapcsolatos feladatok;
+ a testületek és a hivatal kiszolgálásával kapcsolatos gondnoksági feladatok.
. A területrendezési iroda:
+ területrendezés, megyei fõépítészi feladatok;
+ a területrendezési tanács elnökének szakmai felkészítése;
+ környezet- és természetvédelem;
+ kéményseprés, egyes energiaügyek.
Az említett megyei önkormányzati hivatal szervezeti sémája természetesen nem tekinthetõ minden megyére nézve alkalmas általános szervezeti modellnek. A különbözõ megyék sajátosságainak megfelelõen eltérõ súllyal szerepelhetnek a mezõgazdaság, az idegenforgalom, illetve a mûszaki infrastruktúra különbözõ ágazataiban elõforduló kötelezõ illetve önként vállalt feladatok. A szakmai irányitást az intézmények is segítik, így különösen fontos pl. a pedagógiai intézet szerepe, de ilyen funkciót is betölt a települési turisztikai irodák tekintetében a megyei turisztikai szervezet is.
Általános érvénnyel megfogalmazhatjuk, hogy célszerû különválasztani:
+ a törzskari,
+ az intézményirányítási,
+ a pénzügyi,
+ a vagyonkezelési,
+ a környezetvédelmi és területfejlesztési feladatokat, és háttérintézményekben javasolt ellátni:
+ a megyeháza gazdasági-mûszaki ellátási,
+ a továbbképzési, s + ahol van + a kutatási, továbbá,
+ a testnevelési és sport, s + szintén ahol erre áldoznak + az üdülési,
valamint
+ az idegenforgalmi és marketing feladatokat.
. január 1-jétõl a megyei önkormányzati hivatalok részeként mûködnek a megyei fõjegyzõ hatáskörébe utalt megyei illetékhivatalok is. (Ezeket 1991-1996 között a megyeszékhely város, illetve Pest megye esetében Cegléd jegyzõjének felügyelete alatt a városi polgármesteri hivatal fogadta be.)
Önkormányzati szövetségek
Az Ötv. a helyi önkormányzatok érdekképviseletérõl szólva szabályozza az önkormányzati szövetségek létrehozását: a helyi önkormányzatok az önkormányzati jogok és érdekek kollektív képviseletének, védelmének és érvényesülésének elõmozdítása, valamint az önkormányzati mûködés fejlesztése céljából érdekképviseleti szervezeteket hozhatnak létre. Az önkormányzatok 1990. évi megalakulása után az addigi egyetlen országos érdekképviseleti szerv a helyi tanácsokat tömörítõ TÖOSZ (amelyik átalakult Települési Önkormányzatok Országos Szövetségévé) mellett településtípusonként több országos önkormányzati szövetséget hoztak létre.
Az országos érdekképviseleti szervek mellett regionális szövetségek (pl. Balaton Szövetség, Hajdúvárosok Szövetsége stb.) is alakultak. Az Önkormányzati törvény szerint az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek véleményét ki kell kérni az önkormányzatokat érintõ jogszabályok és más állami döntések tervezeteivel kapcsolatban. (Ilyen jogosultsága a regionális szövetségeknek nincs.)
-ben végül 7 országos szövetség alakult.
A legnagyobb a már említett TÖOSZ, amelyik a fõvárost, néhány megyét és többszáz települési önkormányzatot mondhat tagjának. A TÖOSZ monopóliumát kívánták megtörni a községi és a városi szövetségek létrehozásával. Két községi szövetség alakult, egyik a fõként dunántúli bázisú Községi Önkormányzatok Szövetsége (székhelye elõbb Sásd, majd a nagyközség várossá nyilvánítását követõen a szintén baranyai Hosszúhetény); a másik a nógrádi Tar község központtal mûködõ Faluszövetség.
A városok között nagyság és jogosultság szerint történt a differenciálódás, létrejött elõbb Kecskemét majd Székesfehérvár, 1995-tõl pedig Debrecen székhellyel a Megyei Jogú Városok Szövetsége. (Ehhez csatlakoztak az 1990-94 között még megyei joggal nem rendelkezõ megyeszékhelyek is.) A másik városi érdekképviseleti szerv a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége, amelynek elnöke megalakulása óta Jászberény polgármestere.
-ben az akkori kormány ezeket a szövetségeseket összességében ellenzékinek tekintette, ezért létrehozta Gödöllõ köré szervezve a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselõk Szövetségét. (Ebben városok és községek mellett fõvárosi kerületek is tagok lettek.)
Természetesen a megyék is létrehozták országos érdekképviseleti szervüket, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségét. (Ennek központja Kecskeméten van.) 1992-tõl hosszas tárgyalásokat folytattak az országos érdekképviseleti szervek, hogy egy közös önkormányzati szövetség alakuljon. Azok az elképzelések, hogy ez egyetlen nagy szövetség legyen, melyben a községek, városok és megyék külön-külön tagozatot hozzanak létre, végül meghiúsult, így a hét egyenjogú szövetség egy közös szövetségi tanácsba tömörült, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsába. Ennek székhelye Budapesten van, elnöke azonban rotációval évente változik.
Az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának célja, hogy:
+ összehangolja a magyar önkormányzatok országos szövetségeinek tevékenységét,
+ képviselje a közös önkormányzati érdekeket,
+ elõsegítse egy egységes országos önkormányzati szövetség létrehozását, miközben
+ folyamatosan együttmûködik a kistérségi szövetségekkel.
Ezért az egységes fellépés erejét felhasználva vállalja a szövetségben képviselt önkormányzatok kollektív képviseletét. Ennek keretében az önkormányzati jogok és érdekek érvényre juttatása, az önkormányzatok mûködési körülményeinek javítása éppúgy célkitûzése a szövetségnek, mint az önkormányzás érdekeinek, az önkormányzati rendszernek a védelme és képviselete.
A helyi közösségek önkormányzáshoz való jogainak fejlesztését a haladó magyar önkormányzati hagyományok és az Európai Önkormányzati Charta szellemében képzeli el a szövetségi tanács. Ezért az önkormányzatokat érintõ kérdésekben az önkormányzatok érdekében megegyezésre törekszik a kormánnyal és az egyéb szervezetekkel (szakszervezetek, munkáltatói szövetségek). Fontos célkitûzése a tanácsnak a nemzetközi kapcsolatok elõsegítése, valamint a különféle szolgáltatások nyújtása az önkormányzatok részére.
Civil szervezetek szerepe
A polgári társadalmakban a helyi önkormányzatok nagy mértékben építenek a civil szervezetek egyesülete munkájára. A késõbb politikai szerepkört vállaló emberek is elõször e szervezetekben tûnnek ki, s végzik díjazás nélkül a karitatív, a kulturális és a társadalomszervezõ munkát. Magyarországon e civil szervezetek még nem épültek ki, illetve az újonnan hatalmat elnyert önkormányzati testületek nem mindig veszik õket komolyan. A helyi közéletben mûködõ pártok sokszor riválisnak tekintik a társadalmi egyesületeket, ami érthetõ is, hiszen ezen egyesületek egy része jelölteket indított az önkormányzati választásokon. Ma a törvényhozás is arra törekszik, hogy a civil szervezeteket és a politikai szerepet felvállaló egyesületeket elválassza, hiszen állami támogatásban, illetve az adózók 1 %-os támogatásában csak a politikamentes egyesületek és alapítványok részesülhetnek.
Ma az alapítványok, egyesületek egy része "önhasznú", tehát csak a benne lévõk javát szolgálja, sõt olyan egyesületek is alakultak, amelyek kifejezetten az adóelkerülés illetve visszaigénylés céljait segítették. A készülõ nonprofit törvényben külön kívánják választani a közhasznú egyesületeket és alapítványokat, hiszen ez utóbbiak az önkormányzatoktól és az államtól is átvállalhatnak nagyon fontos szociális és kulturális feladatokat. Természetesen egy adott község és város közéletében nagy szerepe van a baráti illetve hobbi alapon szervezõdõ társaságoknak is, hiszen egy adott település közösséggé formálódásának ezek is nagyon fontos szinterei. Egy kistelepülésen össze hozhatja az embereket egy sportegyesület, egy asszonykórus, néptáncegyüttes vagy egy nyugdíjas egyesület is. Hazánkban több év kell még ahhoz, hogy ezek a korábban elsorvadt civil szervezetek újra éledjenek, hiszen megélhetési problémák miatt éppen az ezekhez szükséges legfontosabb tényezõ: a szabadidõ hiányzik.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/2 18. század áltkém anyagismeret articulation assembly ásvány- és kőzettan bioinformatika csont direkt elm etnicitás földalatti tartály gazdaságpszichológia gén gyakorlat igaz józsef jövedék kormány környezetvédelem labor lemezszegélyek logisztika magatartás mikrobiológia miskolc mpiac munkássága nemzetközi gazdaságtan numerikus polgári jog ptk reklámelmélet röviditett stat1 szakdolgozat szalay luca számvitel szemiotika szövegszerkesztés tanulás természet földrajz tőkeelmélet trendszámítás tükör valós érték valószínűségszámítás vegyes piacgazdaság vér vízép xls