Szociológia 61 kérd. kidolgozott

Országok listájaHungaryKodolányi János FőiskolaKommunikáció és médiatudománySzociológiaSzociológia 61 kérd. kidolgozott

Írja le röviden a szegénység mérési módjait, meghatározását, a létminimum és háztartásjövedelem magyarországi történetét!

Szegénység: szegénynek mondjuk egy társadalmon belül azokat, akiknek jövedelme a kiválasztott szegénységi küszöbnél alacsonyabb. A szegénységi küszöb lehet egy valamilyen módszerrel meghatározott létminimum, ebben az esetben beszélünk abszolút szegénységrQl. De a szegénységi küszöböt meghatározhatjuk az adott társadalomban átlagos jövedelem valamilyen százalékában, ebben az esetben beszélünk relatív szegénységrQl. Végül szegénynek mondhatjuk a társadalom legalacsonyabb jövedelmq részét, például tíz vagy húsz százalékát. A szegénységfogalmat ki lehet terjeszteni olyan módon, hogy nemcsak az alacsony jövedelmqeket tekintjük szegényeknek, hanem azokat is, akik más ok miatt (például betegség, alacsony iskolai végzettség) vannak az átlagosnál lényegesen rosszabb helyzetben. Az utóbbi típusú szegénységet szokták deprivációnak is nevezni.
Szegénység típusai:
- hagyományos szegénység: szakképzetlen munkások és a mezQgazdasági fizikai munkások.
- új szegénység: a rendszerváltás óta munkanélküliek.
- demográfiai szegénység: a nyugdíjak reálértékét bizonyos fokig sikerült megvédeni az inflációtól, a nyugdíjasokat nem fenyegeti a munkanélküliség és az idQsebb korú alacsony nyugdíjúak kihalnak, ezért kevesebb a szegények között az idQsek aránya. A szegénység áttevQdött a gyermekekre.
- etnikai szegénység: A roma etnikumhoz tartozó népességnek az átlagosnál jóval nagyobb része szegény.
Szegénységi küszöb: az a jövedelemszint, amelynél kisebb jövedelmqeket szegénynek tekintjük. A szegénységi küszöb lehet a létminimum, de meghatározható más módon is, például az átlagjövedelem bizonyos százalékában.
Létminimum: az az összeg, amely egy embernek szükséges ahhoz, hogy alapvetQ szükségleteit minimális szinten ki tudja elégíteni. Legtöbbször úgy számítják, hogy összeállítanak egy, a tápanyagszükségletet fedezQ lehetQ legolcsóbb étrendet, és ennek árához hozzáadják az egyéb szükségletek fedezésének százalékosan becsült költségeit.
Háztartás: az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja. A háztartás tagjai nem szükségképpen egy család tagjai vagy rokonok.
Szegénység mérési módjai:
magyarországi adatforrások a KSH által 1963-tól 1987-ig ötévenként végzett családi- vagy háztartásijövedelem-felvételek. Adott év tavaszán a megelQzQ év összes jövedelmét írták össze. Az adatfelvételek során a háztartások félszázalékos reprezentatív mintáját kérdezik az összes jövedelmekrQl, továbbá kiterjednek a háztartás által elfogyasztott termékekre is. (ha a háztartás összes jövedelmét elosztják a háztartástagok számával, majd 12-vel, akkor kapják meg az egy fQre jut havi jövedelmet. 1968-ban speciális szegénységvizsgálatra is sor került, mely során a jövedelemvizsgálatban szegénynek bizonyult családok egy részét részletesebb kérdQívvel újra felkeresték.
1981-82-ben a KSH rétegzQdés-adatfelvételt végzett. A háztartások tagjait életkörülményeik és életmódjuk számos dimenziójáról kérdezték meg. Kevésbé pontos jövedelem- és szegénységvizsgálatot tett lehetQvé, viszont módot nyújtott egy többdimenziós szegénységvizsgálatra.
1992 óta a TÁRKI és a BKE Szociológia Tanszéke háztartáspanel-felvételt végez. A panelfelvételek lényege, hogy ugyanazokat a háztartásokat és személyeket évrQl évre felkeresik, és róluk kérdQíveket töltenek ki. Adatfelvételek mintája kisebb, viszont lehetQvé teszik az évrQl évre bekövetkezQ változások elemzését, vizsgálhatók továbbá, hogy milyen események (munkanélkülivé válás, nyugdíjba vonulás, gyermek születése, válás) játszanak szerepet a szegénységbe süllyedésben és a szegénységbQl való kiemelkedésben.



Milyen elméletek alakultak ki az egyenlQtlenséggel kapcsolatban, melyek fogadják el ill. melyek utasítják el?

Társadalmi egyenlQtlenségen azt értjük, hogy az egyének és családok, valamint a különféle ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlQtlenség dimenziói: jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, lakóhely környezete, mqveltség, szabadidQ mennyisége, egészségi állapot, társadalmi pozíciók/pozíciókba való bejutás közötti egyenlQtlenség (esélyegyenlQtlenség)
EgyenlQség fogalmát alapvetQen 2 értelemben szokták használni:
aktuális pozíciók egyenlQsége: társadalom minden tagjának az adott idQszakban azonos a jövedelme, vagyona, lakásviszonyai, stb.
esélyek egyenlQsége: társadalom minden tagjának egyenlQ esélye van arra,
További érintkezQ fogalmak:
Méltányosság (equity): a társadalom tagjai akkora javadalmazásban, jutalomban, vagyis jövedelemben, megbecsülésben részesülnek a társadalom részérQl, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal. (meritokrácia)
Igazságosság (justice): azok az egyenlQtlenségek, melyeket a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.

McCord-McCord (1977) három álláspontot különböztet meg:
az egyenlQtlenségek szükségszerqek, sQt kívánatosak: XIX. Sz. szociodarwinizmusára nyúlik vissza; a legrátermettebb emberek minél sikeresebbek legyenek, mintegy természetesen kiválasztódjanak. Indoklásai:
a társadalomban szqk elitek állnak szemben a tömegekkel, Qk viszik elQre a gazdaság, társadalom, kultúra fejlQdését, ezért magas jövedelmeket érdemelnek = elitista álláspont
minden társadalmi beavatkozás a fennálló jövedelem eloszlásba a szegényebbek érdekében sérti a gazdagok szabadságjogait; szolgasághoz, diktatúrához vezet
a fennálló jövedelemeloszlás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára. = funkcionalista álláspont
mérsékelt egyenlQtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlQek: J. S. Mill a nagy liberális társadalomfilozófus és közgazdász képviselte a 19. sz-ban. (Amerikában liberálisoknak, Európában szociáldemokratáknak nevezik képviselQit). Szerintük méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatók; csak addig amíg elQsegítik a gazdaság és társadalom fejlQdését azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzik. Ez alapján fogalmazta meg John Rawls az igazságos társadalom két fQ elvét:
a társadalom minden tagjának egyenlQ joga van az alapvetQ szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig, amely összeegyeztethetQ a társadalom többi tagjának hasonló teljes körq szabadságával.
A társadalmi egyenlQtlenségeket úgy kell rendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlQ esélye legyen a kedvezQ pozíciókba való bejutásra.
teljes egyenlQség kívánatos = egalitárius álláspont: Karl Marx és Friderich Engels kommunista társadalma a teljes egyenlQséget hirdette. A szocializmus azonban a munka szerinti elosztás elvét hirdette.

1945-tQl 1970 évekig a gazdaságilag fejlett demokratikus társadalmakban többé-kevésbé egyetértés alakult ki a mérsékelt egyenlQtlenségek elfogadása, az esélyek egyenlQtlenségének csökkentésre és a jóléti rendszerek kiterjesztése körül.
Az 1970-es évek közepétQl a Dahrendorf által szociáldemokrata konszenzusnak nevezett széles körq egyetértés kezdett megbomlani. Most az egyenlQtlenség szükségességét vagy kívánatosságát képviselQ álláspont híveinek száma szaporodott.

Magyarországon ma: 2 alapelvet lehet elfogadni:
egyenlQtlenség kívánatos, ha a gazdasági fejlQdést nem hátráltatja és egyéni szabadságot nem korlátoz
arra kell törekedni, hogy senki se kényszerüljön a létminimum alá, és ne szenvedjen hátrányokat



Hogyan alakultak az egyenlQségi viszonyok, a szegénység 1962 és 1987 között Magyarországon?

1962-1987
Családjövedelem-felvétel ötévenkénti felmérésébQl adatok a népesség eloszlására egy fQre jutó havi jövedelemkategóriák között.
1967-ben ezek szerint 1millió ember élt a létminimum alatt
1982-ben a népesség 11%-a; 1987-ben 9%-a.
- Nem lényegtelen jövedelemegyenlQtlenségek léteztek a szocialista korszakban is.
- 1960-as években az egyenlQtlenségek csökkentek, majd az 1980-as évektQl ismét nQttek

Jelenségek magyarázatai:
1978-ig a reálbér nQtt, azóta csökkent; háztartások és bérbQl élQk körülményei nehezedtek
1978-tól a reálbérek növekedése lecsökkent, 1982-ben szinte stagnált, 1990-ben csökkent; ezek a létminimum alatti kategória növekedését okozták
gazdasági mechanizmus reformját követQen a lakosság jövedelemkiegészítQ tevékenysége nQtt (elQször a mezQgazdaságban, késQbb máshol is); a legalacsonyabb jövedelmq rétegek életszínvonalát javította
míg a mezQgazdaságban a szegényebb rétegek vettek részt, a nem mezQgazdasági második gazdaságban a jobb anyagi helyzetq rétegek, így némileg széthúzta a jövedelemkülönbségeket
a fogyasztói árindex emelkedése 1978 után felgyorsult, és 1988 óta azoknak a háztartásoknak az életszínvonala csökkent, amelyek fix keresetbQl éltek, és nem tudták a reálérték csökkenésébQl származó veszteségeket pótolni
a jövedelemegyenlQtlenség kismértékq csökkenése 1962-tQl 1982-ig a szegénység csökkenése irányában hatott, megfordítva viszont az egyenlQtlenség növekedése 1982-t követQen növelte a létminimum alatt élQk arányát

A szegénység összetételének változásai:
1960-as évek elején a szegénység fQleg a falvakban koncentrálódott, 1987-re a falusi szegénység csökkent, viszont a városi (fQleg BP.) nQtt
1960-as évek elején a mezQgazdasági fizikai munkások között több volt a szegény, mint a szakképzetlen munkások között; 1987-re ez a különbség megfordult
1960-as évek elején a nyugdíjasháztartások közül sokkal több élt a létminimum alatt, mint az aktív keresQ háztartások közül, 1987-re a nyugdíjasok között alig volt magasabb a szegények aránya, mint az átlagnépességben.
a szegénység áttevQdött a felnQttekrQl a gyerekekre: 1970-as évek elején a 60 éves és idQsebb népesség nagyobb százaléka esett az alsó jövedelmi decilisbe; 1987-ben a 0-14 éves gyerekek közül sokkal több élt a szegénység körülményei között, mint a 60 felettiek közül.





Hogyan alakultak az egyenlQtlenségi viszonyok Magyarországon a rendszerváltozás (1989) után?

1992-tQl a Magyar Háztartás Panel adatfelvételeibQl vannak adataink; melyek szerint a szegénység lényegesen megnQtt 1995-ig, és a jövedelemegyenlQtlenségek is lényegesen emelkedtek.

Szegénység növekedésének fQ oka: GDP 89-94 között 18%-val csökkent, egy fQre jutó reáljövedelem 13%-val, reálbérindex 19%-val, egy fQre jutó fogyasztás 9%-val csökkent.
Két közvetlen ok:
infláció (1989-tQl 1995-ig az árindex négyszeresére emelkedett)
munkanélküliség megjelenése és növekedése

1990-tQl a jövedelemegyenlQtlenség lényegesen megnQtt.
- legfelsQ decilis százalékos részesedése nQtt, legalsó decilisé csökkent
- 1995-tQl a legfelsQ decilis részesedése nQtt, legalsóé nem változott; + középsQ romlani kezdett. A leggazdagabb egymillió nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben is növelte jövedelmét; nemcsak a legszegényebbek, hanem a középrétegek is lecsúsztak, nemcsak abszolút értelemben, hanem relatív értelemben is.

Azt mondhatjuk, hogy a szocialista korszakban a jövedelemegyenlQtlenség akkora volt, mint a skandináv országokban; 1995-ben kb. akkora, mint Nyugat-Németországban volt az 1980-as években.




Milyen jóléti modelleket ismer? (Titmuss, Esping-Andersen, magyar)

Jóléti állam: azt jelenti, hogy az állam növekvQ részt vállal az állampolgárok jólétében, nyugdíjat biztosít, családi támogatást ad, betegségi, baleseti, munkanélküli támogatást nyújt, továbbá ingyenes egészségügyi ellátást biztosít. Némely országban az ingyenes oktatás is a jóléti állam része.

Típusok
Titmuss szerint (1958)
reziduális modell: Egyesült Államok; csak azoknak nyújtanak támogatást, akik képtelenek a piacon megfelelQ jövedelemhez jutni
teljesítménymodell: Németország; a támogatásokat a korábbi járulékbefizetésekhez kötik és azok arányában adják (nyugdíj)
intézményes modell: Svédország; minden állampolgár életkörülményeit és életesélyeit kívánja az egyenlQség felé közelíteni univerzális (mindenki alanyi jogon) támogatásokkal

G. Esping-Andersen szerint (1990)
liberális modell: rászorultsági elven alapul, elsQsorban segélyezésre támaszkodik, viszonylag csekély összeget oszt el újra
konzervatív modell: a foglalkoztatottak jövedelmi helyzetét védi különbözQ veszélyeztetQ körülmények (betegség, nyugdíjazás) elQfordulása esetén, elsQsorban a társadalombiztosításra támaszkodik, közepesen nagy összeget oszt újra
szociáldemokrata modell: célja, hogy az életkörülményeket az egyenlQség felé közelítse, állampolgári jogon nyújtja a támogatást, meglehetQsen nagy összegeket oszt újra.

A magyar jóléti rendszer:
A szocialista korszakban igen kiterjedt jóléti rendszer alakult ki; azonban akik a szociális hálóból kiestek, nem kaptak támogatást, vagy csak igen alacsonyat, így szegények maradtak; a támogatások jelentQs részét nem a rászorulók kapták (állami bérlakások alacsony bére); a támogatások elosztási rendszere egyes területeken pazarláshoz vezetett.
A következQ programokat szokás a magyar jóléti rendszerhez sorolni:
nyugdíj
családi támogatások (családi pótlék, gyes…)
táppénz
munkanélküli-segély
szociális segély
egészségügyi ellátás, ezen belül gyógyszertámogatás
oktatás
lakás (építési támogatás)
fogyasztói ártámogatások

A rendszerváltás után csökkent a GDP, szükségessé vált az állami költségvetés GDP-n belüli arányának mérséklése; kevesebb elosztható összeg; megjelent, megnQtt a munkanélküliség; nQtt a szegénység; nQttek a támogatási igények. ( kikényszerítik a jóléti rendszer reformját
Reformjavaslatok (Andorka-Kondratas-Tóth):
reform, nem leépítés szükséges
minden egyes támogatásfajtát külön-külön kell megvizsgálni, figyelembe véve kiket érinthet és milyen megtakarítások mellet milyen többletköltségeket okoznak




Jellemezze a harmónia-, konfliktus-, csere- és a kényszerelméleteket!

A társadalmi szerkezettel kapcsolatos legalapvetQbb elméleti, mondhatnánk filozófiai kérdés, hogy az emberi társadalmakat mi jellemzi inkább: a harmónia és az együttmqködés vagy a konfliktus, más szóval a csere vagy a kényszer? (következQ lépés, hogy jó-e vagy rossz egy-egy társadalom)
Harmóniaelmélet: tagok együttmqködése jellemzi, a konfliktus kivételes és diszfunkcionális jelenség. Davis és Moore szerint a társadalomban különféle funkciókat kell ellátni, amelyek eltérQ fontosságúak, és eltérQ képesség, ismeret szükséges hozzájuk. Ahhoz, hogy a legmegfelelQbb emberek kerüljenek a fontosabb funkciókba, Qket jobban meg kell becsülni, jobban meg kell fizetni. A jövedelemkülönbségek tehát funkcionálisak, indokoltak = amerikai strukturalista-funkcionalista irányzat.
Konfliktuselmélet: a konfliktus viszi elQre a társadalmi fejlQdést, tehát ez jellemzi a társadalmat. Radikálisok. Marx és Engels osztályharc-elmélete. Pareto szerint a régi és új elit harcol egymással.
Csereelmélet: a társadalom tagjai egymással cserélnek anyagi, eszmei és szellemi javakat (megbecsülést, engedelmességet, szeretetet, segítséget).
Kényszerelmélet: a társadalmat a hatalommal rendelkezQk által alkalmazott kényszer jellemzi, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer jellemzi a társadalmakat.
G. Lenski szerint a különbségek alapja a hatalmi különbség, vagyis az erQszak alkalmazásának lehetQsége. De a társadalom mqködéséhez kell a legitimitás, ezért a hatalmon levQk a jövedelem egy részét átengedik a hatalom nélkülieknek.

G. Lenski szerint:
Harmóniaelmélet hívei konzervatívok (status quo fenntartására törekvés); konfliktuselmélet híveit radikálisnak tartja (céljuk a társadalom akár forradalom útján történQ megváltoztatása)



Milyen társadalomszerkezeti alapkategóriákat különböztetett meg Marx és Weber?

A struktúraelmélet nagy kérdése, hogy minek alapján definiálják a társadalmi szerkezet kategóriáit, az osztályokat és rétegeket.
Marx és Engels szerint:
Társadalmi szerkezetben elfoglalt hely fQ meghatározója a termelQeszközökhöz való viszony. A termelQeszközök tulajdonosai (rabszolgatartók, nagybirtokosok, tQkések) állnak szemben azokkal, akiknek nincs tulajdonukban termelQeszköz (rabszolgák, jobbágyok, bérmunkások).
A két alapvetQ osztály mellett egy-egy társadalmat vizsgálva további kategóriákat különböztetnek meg: feudális nemességet, nagy-és középparasztságot, szabad kisparasztokat, jobbágyokat, kispolgárságot, birtokos parasztságot, lumpenproletariátust (tehát nem a termelQeszköz birtoklása mentén alakulnak a rétegek).

Max Weber: ellentmondásos elméletek, nem egyetlen mqbQl, hatása mai napig
Három dimenzió
Gazdasági: termelQeszközhöz való viszony mellett a munkaerQ-piaci helyzetet is differenciáló tényezQnek tekinti (osztály, vagy gazdasági osztály)
Hatalom: tQketulajdon függvénye. Politikai hatalom nem szükségszerqen függ össze a tQketulajdonnal. (Weber a hatalomelméletek elsQ képviselQje)
Rend: lényege a megbecsülés (elQkelQ életvitel, életmód az alapja). (rend  társadalmi kategóriák (német nyelv); középkori rend (angol nyelv) ( fogalmi keveredés; helyesen az Q fogalma angolul a presztízs; értelme gazdagabb: presztízs alapján különbözteti meg a társadalmi kategóriákat (életmód, életstílus, életvitel alapján).
Weber ezek alapján három csoportot látott a társadalmi hierarchia csúcsán:
TQkéseket, vezetQ állami hivatalnokokat, régi arisztokráciát.

Másik mqvében 3 osztályt különböztet meg: a birtok szerinti osztályt (tQkés stb.); a jövedelem szerinti osztályt (nagyobb és kisebb jövedelmqek); társadalmi osztályt.




Mi jellemzi a hatalomelméleteket és az új marxista szerkezetelméleteket? (Wright)
Hatalmi elméletek:
C. W. Mills (1962) Az uralkodó elit: kizsákmányoló vagy uralkodó osztály fogalma helyett hatalmi elit fogalma. USA-ban uralkodó szqk hatalmi elit 3 csoportja: gazdasági élet vezetQi és a nagyvállalatok vezetQi; vezetQ politikusok; hadsereg vezetQi.
R. Dahrendorf (1953): gazdasági hatalom birtokosai állnak a hierarchia csúcsán; a konfliktus nem annyira a jövedelemért, hanem a hatalomért folyik.
M. Gyilasz (1957): Az új osztály: szocialista társadalmak ugyanolyan osztálytársadalmak, mint a kapitalisták, csak az a különbség, hogy a szocialista társadalmakban az állami és pártbürokrácia a termelQeszközök tényleges tulajdonosa és ezáltal az uralkodó osztály.
Új marxista szerkezetelmélet  E. O. Wright
A termelQeszköz-tulajdonon alapuló elméletek tovább éltek, fejlQdtek. Wright korai mqveiben háromféle tQketulajdon játszik szerepet a differenciálódásban: a termelQeszközök tulajdona; a szervezeti tQke; a szakképzettségi-tQke.
TermelQeszköz tulajdona alapján megkülönböztet:
termelQeszköz-tulajdonosokat, akik képesek bármunkásokat alkalmazni, és maguk így mentesülnek a munkától (burzsoázia)
kisebb termelQeszköz-tulajdonosokat, akik bérmunkásokat tudnak foglalkoztatni, de maguk is kénytelenek dolgozni (kisvállalkozók)
termelQeszköz-tulajdonosok, akiknek nincs elég tQkéjük bérmunkások foglalkoztatásához, így maguk dolgoznak termelQeszközeikkel (kispolgárság)
termelQeszközök birtokában nem lévQ bérmunkások
Szervezeti tQke alapján:
felsQvezetQk, 2. középvezetQk, 3. nem vezetQk
Szakképzettségi tQke alapján:
magas képzettségqek, 2. félig szakképzett, 3. szakképzetlen
Ezek alapján három osztályt definiált:
burzsoázia, 2. kispolgárság, 3. proletariátus
+ további négy közbensQ helyzetq kategóri:
felsQ és középvezetQk, technokraták (nincs termelQeszköz-tulajdonuk, de van szervezeti hatalmuk ész szakképzettségi tQkéjük, ezért a burzsoázia és a proletariátus között helyezkednek el)
alsóvezetQk, mqvezetQk (szervezeti hatalmuk, szakképzettségi tQkéjük az elQbbieknél kisebb)
kisvállalkozók (a burzsoázia és a kispolgárság között helyezkednek el)
munkájukat önállóan végzQ alkalmazottak (kispolgárság és proletariátus között helyezkednek el)

Öt gazdasági-társadalmi rendszer fQ sajátosságai E. O. Wright szerint:
Társadalmi-gazdasági rendszer FQ termelQerQ, mely egyenlQtlenül oszlik el a társadalomban Kizsákmányolás mechanizmusa FQ osztályok A forradalmi átalakítás fQ feladata Feudalizmus Föld Munkakényszer Földesúr és jobbágy Személyes szabadság Kapitalizmus Fizikai termelQeszközök Piac TQke és munkás A termelQeszközök társadalmi tulajdonba vétele Állami rendszer Szervezeti hatalom Tervszerq kisajátítás és újraelosztás Menedzser, bürokrata és a hatalmuknak alávetettek A szervezeti hatalom demokratizálása Szocializmus Tudás, szakismeret A terméktöbblet tárgyalásos elosztása a szakemberek és munkások között Szakember és munkás Lényegi egyenlQség
Kommunizmus Nincs Nincs Nincs Önmegvalósítás



Mi jellemzi a társadalom szerkezetváltozását az elmúlt évtizedekben általában?

NQ a szellemi foglalkozásúak és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya (különösen gyorsan nQ a felsQfokú végzettségq szellemi foglalkozásúak, értelmiségiek aránya.)
NQ a tág értelemben vett szolgáltatások területén, a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya (szellemi és fizikai foglalkozásúak közötti, sajátos köztes rétege)
Növekszik a munkásosztály belsQ differenciálódása (szakképzett és szakképzetlen munkások közötti távolság; szakképzetlen munkások helyzete romlik, munkanélküliség sújtja Qket, fokozatosan leszakadnak a társadalom többi részétQl)
új szegény réteg , a tartósan munkanélküliségbQl, krónikus betegekbQl és rokkantakból, faji kisebbségek tagjai, vendégmunkások egy részébQl.
NQ az állam bürokratikus hatalma  a gazdasági szervezetek nQnek. A vezetQ pozíciókban levQk hatalma és privilégiumaik nQnek. (háztartások és kisebb csoportok szerepe nQ)
Nem tqnik el a kispolgárság, az önálló kisiparosok, kiskereskedQk rétege
Növekszik a társadalmi juttatásokból, nyugdíjból élQk száma.

A munkásosztály elpolgárosodás és az osztályok elhalása” – két tudományos vita.





Milyen változások következtek be a munkásosztály helyzetében az elmúlt néhány évtizedben? (polgárosodás, életmód)

„A munkásosztály elpolgárosodás és az osztályok elhalása” – két tudományos vita.
Elpolgárosodás
1960 kedvezQ gazdasági konjunktúra, gyors gazdasági növekedés, középosztály növekedése (kocsi, lakás, mosógép, telefon, tv). jómódban élQ munkás közeledett-e a középrétegekhez; a kérdés politikai tartalma: ha a munkásosztály valóban elpolgárosodik, akkor a szocialista és szociáldemokrata pártok programjának a politikai színkép közepe felé célszerq közelednie, hogy az elpolgárosodó munkások szavazatait megtarthassák
Zweig (1961) elpolgárosodás tételt nem fogadja el, bizonyítja, hogy a magas bérq és közel irodai körülmények között dolgozó munkások nem válnak polgárokká. (bírálták sokan)
Osztályok elhalása
S. M. Lipset (1990 )
Osztályok elhalása = politikai állásfoglalásainak meghatározásába csökken jelentQségük
Érvelésük: szavazótáborának társadalmi összetétele egyre kevésbé különbözik
jóléti állam juttatásai enyhítették az osztályellentéteket
a családi származás fokozatosan kevésbé határozza meg a társadalmi-foglalkozási életpályát
a mai technológia számos olyan szakmát, foglalkozást hozott létre, amely nem hasonlít a hajdani munkásfoglalkozásokhoz, ugyanakkor nem is tipikusan hagyományos középosztálybeli foglalkozás
szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma nQ, olyan réteget/rétegeket hoz létre, mely sem a munkásosztályhoz sem a középosztályhoz nem tartozik
nagy gyárak mellett nagyobb szerepet kapnak a kis- és középvállalatok, ahol kisebb létszámban dolgoznak együtt, munkástudat, összetartás-érzés kialakulására kisebb esély
posztmateriális értékek állnak az osztálytudat és osztályharc középpontjában
értelmét veszti a politikai nézetek jobboldal-baloldal szerinti különválása (középosztály-munkásosztály differenciálódásának alapja)





Írja le röviden a magyar társadalom szerkezetét a két világháború között!

Osztályonkénti és rétegenkénti évi egy fQre jutó jövedelembecslésbQl (Matolcsy Mátyás  1930/31)
Matolcsy megkülönböztet gazdasági-cselédeket és mezQgazdasági munkásokat; kis- és középbirtokosokat. Nem különböztette meg a szak és szakképzetlen munkásokat, viszont külön említi a bányászokat és kohászokat.

Következtetések:
az ország lakosságának fele a mezQgazdaságból élt (kezdeti iparosodás)
kis középosztály , középréteg (1/5)
a társadalom legszegényebb rétegei a mezQgazdasági munkások, cselédek és kisbirtokos parasztok
jövedelemegyenlQtlenség igen nagy (nagyobb, mint a korabeli USA, Németo.)

Erdei Ferenc: kettQs szerkezetq társadalom
Egymás mellett élt a történelmi nemzeti társadalom és egy modern polgári társadalom.
Az elQbbiekhez tartoztak az egyházak, államhivatalnokok, nagybirtokosok, a történelmi arisztokrácia, az úri középosztály és a nemzeti kispolgárság.
Az utóbbiakhoz tartoztak a kapitalista vállalkozók, a polgári származású arisztokrácia, a kapitalista kispolgárság, a kisipar és kiskereskedelem, a szabad értelmiségiek, a polgári középosztály, és a munkásság.
A parasztság és a mezQgazdasági munkásság Erdei szerint a társadalom alatt élt.




Írja le az 1948 utáni magyar társadalom szerkezetvizsgálatának hivatalos és tudományos szempontjait (Ferge Zsuzsa)!

A két osztály egy réteg modellnek a magyar társadalom reális elemzésére való alkalmatlanságát felismerve Ferge Zsuzsa (1968) egy másik modellt dolgozott ki.
A társadalmi kategóriákat a munka jellege (fizikai-munka, szükséges iskolai végzettség, mezQgazdasági és nem mezQgazdasági munka) alapján definiálta, munkajelleg-csoportoknak nevezte ezeket (weberiánushoz hasonló szerkezetmodell):
vezetQ és értelmiségi
középszintq szellemi
irodai
szakmunkás
betanított munkás
segédmunkás
mezQgazdasági fizikai (paraszt)
nyugdíjas

Hivatalos Hegedqs András szerkezetmodellje, melyeket empirikus adatok elemzése nélkül, de a marxista osztálymodellel egyértelmqen szembeállította.

Ferge Zsuzsa rétegmodelljébQl és a késQbbi adatfelvételekbQl az alábbiakra derült fény:
a magyar társadalomban lényeges jövedelemegyenlQtlenségek vannak
szellemi foglalkozásúak között lényegesek a vezetQk, az értelmiségiek és irodai foglalkozásúak között
munkásságon belül lényegesek a különbségek a szakmunkások és a szakképzetlenek között
a hierarchikus sorrend az egy fQre jutó átlagos jövedelem terén nagyon hasonlít a nyugaton megfigyelt jövedelmi hierarchiához, habár a rétegek közötti jövedelemkülönbségek Magyarországon valamivel kisebbek.

Adatfelvétel alapján további infók:
Társadalmi egyenlQtlenségek nagyobbak, mint a jövedelmbeli különbségek (kulturális, lakásviszonyok, tartós eszközök, mqvelQdés& ).
A szocialista rendszerben számos rejtett mechanizmus mqködött, amely a privilegizált rétegeket még privilegizáltabbakká tette, a hátrányos helyzetqek hátrányait pedig növelte (lakáshoz jutás, magánlakások építése, tanácsi, vállalati lakáskiutalás).

Ferge Zsuzsa jelentQsége:
létezQ egyenlQtlenségek kimutatása
magyar szociológia társadalomszerkezeti modell birtokába jutott
piacképessé tette a magyar szociológiát  nemzetközi elismerés

Más fejlett országokban is megfigyelt tendenciák:
gazdasági fejlQdéssel párhuzamosan nQ a szellemi foglakozásúak, azon belül a vezetQk és értelmiségiek aránya
nQ a munkások, azokon belül a szakmunkások aránya (segéd, betanított csökken)
mezQgazdaságban foglalkoztatottak aránya csökken



Milyen dimenziókat különböztetett meg Kolosi Tamás 1981-1982-es rétegzQdésfelvételében?

RétegzQdésfelvételének újítása, hogy abból az elméleti alapból indul ki, hogy nem csak és nem elsQsorban a foglalkozás határozza meg az egyén vagy a család társadalmi helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód nagyobb számú dimenziójában elfoglalt együttes hely. 7 dimenzióban jellemezte minden megkérdezett személy helyzetét 1-7 terjedQ pontszámmal.
Fogyasztás: kedvezQ státuszpont, ha a család gyakran fogyasztott húst, sajtot, különleges fqszereket, déligyümölcsöt; fodrászhoz, kozmetikushoz, étterembe járt; nem vásárolt használt, leértékelt terméket; buli, különóra&
Kultúra, életmód: iskolai végzettség, kulturális intézmények látogatása, olvasási szokások, házikönyvtár nagysága, utazás, üdülés
Érdekérvényesítés: társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók, munkahelyi beosztás…
Lakás: lakás nagysága, komfortossága, lakberendezési tárgyak
Lakókörnyezet: település fejlettsége és a lakóövezet jellege, valamint ellátottsága kereskedelmi és más intézményekkel
Anyagi színvonal: jövedelem és vagyoni elemek, mint a nagy összegq takarékbetétkönyv, nyaraló, személygépkocsi, tartós fogyasztási eszközök
Munkamegosztás: foglalkozási kategóriák átlagos iskolai végzettségbQl és keresetébQl, valamint a nemzetközi presztízsskálából számított foglalkozási pontszám; munkakörülmények különbözQ jellemzQi, egészségi ártalom, mqszakbeosztás&

Az egyes személyek és családok hát indexpontszáma alapján matematikai-statisztikai módszerek segítségével állapította meg, hogy mely egyének, illetve családok vannak hasonló helyzetben a hét index együttes figyelembevételével. Az így kapott klasztereket nevezte státuszcsoportoknak (12).




Mi jellemezte a 12 státuscsoportot Kolosi Tamás 1981-1982-es rétegzQdésfelvételében?

Elit családok: körülményei minden tekintetben a legkedvezQbbek közé tartoznak, kiemelkedik munkamegosztási helyzetük, magas mqveltségi indexük, érdekérvényesítés terén elfoglalt helyzetük.  7,2%
Városias felsQ réteg: lakáshelyzetet rosszabb az elitnél, de más dimenziókban megközelíti
Falusias felsQ réteg: lakóhely környezet tekintetében marad el lényegesen az elittQl
Fogyasztói magatartású középréteg: anyagi és érdekérvényesítési helyzete átlag alatti, fogyasztása eléri az elit szintjét
Városias jómódú munkások: anyagi és lakáshelyzete kedvezQ, fogyasztási és mqvelQdési mutatók terén lényegesen lemaradnak
Rossz anyagi helyzetq középcsoport: anyagi színvonal és fogyasztás tekintetében elmarad az átlagtól
Falusias középcsoport: lakásviszonyok és lakáskörnyezet terén az átlagosnál hátrányosabb helyzet
ÉrdekérvényesítQ alsó csoport: minden tekintetben hátrányos helyzetben van
Jó anyagi helyzetq falusias alsó csoport: nagy többletmunkával anyagi helyzetükön javítani tudnak, de minden más tekintetben, fQleg érdekérvényesítésben az átlagnál rosszabb helyzetben vannak
Városias alsó csoport: lakókörnyezete kedvezQ, minden más vonatkozásban lényegesen átlag alatti körülmények között él
Enyhén deprivált csoportok: lakókörnyezete is kedvezQtlen, fogyasztási színvonaluk valamivel jobb, mivel saját szükségletüket kielégítQ mezQgazdasági kistermelésbQl az átlag körüli fogyasztást engedhetnek meg maguknak
Deprivált helyzetq családok: minden státuszdimenzió tekintetében lényegesen leszakadnak a többi csoporttól, a különféle hátrányok halmozódnak (alacsony mqveltség, rossz anyagi és lakáshelyzet, érdekek érvényesítésére való képtelenség) – 14,4%






Mutassa be Szelényi Iván „két háromszög” vagy Kolosi Tamás „L-modell”-jét, jellemezze a rétegeket, kialakulásukat!

Az 1980’ években két elméleti modell született a magyar társadalom szerkezetérQl. MindkettQ abból indul ki, hogy a második gazdaság és a piac fokozódó szerepe lényegesen megváltoztatta a magyar társadalom szerkezetét. (mindkettQ visszacseng Erdei Ferenc kettQs társadalom koncepciójára)
Szelényi Iván (Konrád Györggyel közösen írt könyve: Az értelmiség útja az osztálytársadalmakhoz).
Osztálymodellje két egymás mellett lévQ, egymást részben átfedQ háromszögbQl áll:
nagyobb háromszög  állami redisztribúció elvei szerint mqködQ gazdaságon alapul: inkább rendi jellegq hierarchia érvényesül, csúcsán a káderbürokrácia
kisebb háromszög  piaci gazdaságon, második gazdaságon alapul: osztályjellegq hierarchiát mutat, csúcsán a magánvállalkozók állnak

állami-redisztributív gazdaság
piaci gazdaság
1 = káderelit
2 = új vállalkozók
3 = bürokratikus középosztály
4 = magánszektor, önállók
5 = állami szektor, a szektor azon dolgozói, akik a második gazdaságból is húznak jövedelmet
6 = redisztributív szektor munkásai
7 = magánszektor alkalmazottai

Kolosi Tamás – L-modellje, függQleges tengely mentén mérte a társadalmi kategóriák elhelyezkedését az állami redisztribúció dimenziójában, a vízszintes tengely mentén elhelyezkedésüket a piaci viszonylatokban. Ezeket a kategóriákat strukturális csoportnak nevezte, hogy megkülönböztesse Qket a státuszcsoportoktól, rétegektQl, osztályoktól.

1 = politikai-államigazgatási vezetQk
2 = redisztributív szektor nem vezetQ középszintq alkalmazottai és munkásai
3 = redisztributív szektor szakképzetlen munkásai, akik nem tudnak a második gazdaságba bekapcsolódni
4 = magánvállalkozók
5 = latens magánvállalkozók
6 = magánszektor kisárutermelQi
7 = második gazdaságban részt vevQ szakképzetlenek
8 = menedzsere, gazdasági vezetQk
9 = redisztributív szektorban és a második gazdaságban egyaránt nagy jövedelmet elérQ értelmiségiek, szakmunkások
10 = redisztributív szektorban és a második gazdaságban egyaránt közepes jövedelmet elérQk

Mindketten utaltak arra, hogy a magyar társadalom fejlQdése abba az irányba halad vagy haladhat, hogy a piaci háromszög vagy dimenzió fontossága megnQ, viszont az állami redisztribúcióé csökken.

Sem Szelényi, sem Kolosi nem kísérelte meg javasolt modelljét empirikus vizsgálatokban felhasználni, nagyon nehéz is lenne.



Írjon le és jellemezzen egy urbanizációs elméletet!

Város: az a település, amelynek lakossága és környezete, a környezQ falvak számára bizonyos központi funkciókat lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, specializált orvosi ellátást lehet igénybe venni, ahol magasabb szintq iskolák vannak; többnyire államigazgatási központok.
Városodás: az a tendencia, hogy a városi népesség aránya nQ.
Városiasodás: a települések városi jellege emelkedik, pl. nQ az emeletes épületek, a kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelmi ellátás.
Szuburbanizáció: városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a városok külsQ kertes kerületeinek népessége vagy a városhatáron túl elhelyezkedQ kertes-családiházas területek népessége nQ.
Szegregáció: egy-egy településen belül a társadalmi rétegek, etnikai csoportok lakóhelye erQsen elkülönül.

Világméretq városodási folyamat korunk jelensége; a városszociológia alapvetQ kérdése, hogy meddig folytatódhatna ez az urbanizációs tendencia.

Arnold Toynbee (1971)
Néhány éven belül a fejlett országok népességének túlnyomó többsége néhány nagy megapoliszban , egymással összefüggQ sokmilliós városövezetben fog élni. (Boston Washington közti rész)

Enyedi György (1984)
Urbanizóciós ciklus elmélete  a ciklus elsQ városrobbanás szakaszában rohamosan nQ a városok népessége; a második szakaszát a relatív dekoncentráció jellemzi (elQvárosok gyorsan fejlQdnek); a harmadik szakasz a dekoncentráció vagy dezurbanizáció , a városnövekedés megáll, a falusi népesség száma és aránya megnQ.





Mi jellemzi a városi és a falusi életet? (Gemeinschaft és Gesellschaft, szuburbiák, chicagoi iskola, etnikai szigetek)

AlapvetQ kérdés, hogy a városi vagy falusi életmód miben különbözik egymástól, továbbá a városi életmód jobb-e, mint a falusi. ( a városi levegQ szabaddá tesz?)

Tönnies (1983) elmélete szerint a falvakra a közösség (Gemeinschaft), a városokra a társadalom (Gesellschaft) jellemzQ. A közösségben a személyes kapcsolatok uralkodnak, azok szabályozzák a társadalmi életet, a társadalmakban viszont a személytelen cserekapcsolatok uralkodnak, a szerzQdések szabályozzák a társadalmi életet.

A szuburbiákban, a nagyvárosok körül elhelyezkedQ, nagyrészt a városban dolgozóknak lakóhelyéül szolgáló kertes-családiházas övezetekben a családok, barátok, lakóhelyi közösségek közötti intenzív személyes kapcsolatok a jellemzQek (Gans 1967)

Chicagói városszociológiai iskola
L. Wirth  Urbanizmus mint életmód címq munkájában a nagyváros lényegét egy különleges életmódban látja. A városi életre a kifinomultság, változatosság, szabadság és a tolerancia jellemzQ. A városi lakosok sokféle életstílussal találkoznak, ezért elfogadóbbak, toleránsabbak az övéktQl eltérQ nézetekkel, életstílusokkal szemben; kevésbé etnocentrikusak, mint a kisvárosok és a falvak lakói. A városi életmód ezen elQnyeinek költségei: az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a városi lakosok jellegzetes attitqdje a közömbösség, a csömör; nem teljes személyiségükkel vesznek rész az emberi kapcsolatokban, hanem csak annak egy szeletével.
S. Milgram  nagyvárosi kapcsolatok felszínessége: a nagyvárosi emberre pszichológiai túlterhelés nehezedik a környezetbQl érkezQ nagyszámú kihívás miatt, és e túlterhelés ellen csak úgy tud védekezni, ha kapcsolatai felszínesek és rövid távúak.
Más szociológusok azt emelték ki, hogy a városokban nagyobb fokú az elidegenedés, az anómia, ennek következtében gyakoribb mindenféle deviáns viselkedés és társadalmi dezorganizáció.

Etnikai faluszigetek (ethnic villagers) létezését H. Gans (1962) mutatta ki az amerikai nagyvárosokban, amelyeknek lakói egy-egy etnikumhoz tartoznak (pl. olaszok), és a nagyvároson belül olyan személyi kapcsolataik vannak, amilyenek a falvak lakóira jellemzQk.


Mutassa be a koncentrikus körök városökológiai elméletét! Milyen egyéb elméleteket ismer?

Koncentrikus körök városökológiai elmélete: Park és Burgess (1925) Chichagói és más amerikai városokban talált ökológiai elrendezQdés alapján fogalmazta meg elméletét.
Üzleti övezet  városközpont; nagy áruházak, bankok, szállodák, mqvelQdésintézmények.
Átmeneti övezet  viszonylag jó lakások, bérházak, bevándorlókkal  társadalmi problémákkal (szegénység, prostitúció, alkoholizmus) (skid row = alkoholisták negyede).
Harmadik övezet  jobb helyzetq munkások élnek a bérházakban
Negyedik övezet  munkások családi házai
Ötödik övezet  új bérházak
Hatodik övezet  ingázók lakásai, kertes, családiházas külvárosi területek szuburbiák

Egy másik elmélet szerint nem koncentrikus körökre, hanem a központtól a város határáig kinyúló szektorokra lehet a városokat felosztani. Vannak ipari, kereskedelmi és lakóterületi szektorok. A szektorok kialakulásában szerepet kapnak a fQ közlekedési utak.

Egy harmadik elmélet szerint a nagyvárosokon belül több városmag van, ezek köré egymástól többé-kevésbé független városrészek szervezQdnek.




Mik az urbanizáció nemzetközi tendenciái?

A fejlett országokban a városi népesség aránya körülbelül 1960-ig folyamatosan nQtt.

1960 körül és után lakosságuk nem nQtt tovább, sok helyütt csökkenni kezdett.
ElQször a szuburbanizáció jeleit kezdték megfigyelni; a jómódú városlakók kiköltöztek a környezQ kertes, családiházas övezetekbe.

Utolsó 10-15 évben új tendencia: nemcsak a nagyvárosok körüli falusias területek népessége növekedett gyors ütemben, hanem a távolabbiakban is megállt a lakosság csökkenése, sQt kisebb növekedés is mutatkozott, mert a korábbi nagyvárosi lakosok kezdtek ide is kiköltözni. A kiköltözQk között vannak nyugdíjasok, gyermekes családok, akik a falusi környezetet kedvelik, a városi életbQl kihullott marginális helyzetq emberek. A tendencia oka lehet a falusi életkörülmények, az ellátás közeledése a városiakhoz, továbbá a személygépkocsik elterjedése (üzemanyag áralakulása).

1980 újra az urbanizáció megerQsödése, bár nem olyan nagy ütemben, mint az 1950 években.
FeltételezhetQ, hogy a 70 évek dekoncentrációja csak átmeneti jelenség volt;
mások szerint a városnövekedésnek egy hosszú, 55 éves ciklusa van, és a gazdaság nagy depressziós szakaszaiban visszaesik a városnövekedés.
Harmadik elképzelés szerint a nagyvárosok növekedésének leállása azzal függött össze, hogy az ott megtelepedett hagyományos iparágak hanyatlásnak indultak, és a gazdasági struktúraváltás eredményes végrehajtása vezetett az urbanizáció újabb felgyorsulásához.

A fejlQdQ országokban a városodás tendenciája egyértelmqen folytatódik. Ezeknek az országoknak a népessége gyorsan nQ, a népsqrqség némelyik országban már igen magas, a mezQgazdaságban és a falvakban nem képes a növekvQ népesség minden tagja munkát, jövedelemforrást találni, földhöz jutni, ezért a falusi szegénység elQl sokan a városokba menekülést választják, ahol alkalmi munkából megélnek.

Szegregáció és slumosodás a nagyvárosokban
A világ öt legnagyobb népességq városa: Mexikóváros, Sao Paulo, Tókió, Kalkutta és Bombay.
A városokon belüli egyenlQtlenségek, a szegregáció és a slumosodás vonatkozásában jelentQs különbségeket mutatnak a fejlQdQ országok. Az USA nagyvárosaiban szemmel látható a szegregáció és a szegények lakta városrészek leromlása. Ennek okát abban látják, hogy a városépítésben teljesen érvényesülnek a piaci viszonyok. A nyugat-európai városokban tudatos városépítési politikával próbálták erejét venni a slumosodásnak és a szegregációnak. Stockholmban például nem lehet slumosodó városrészt látni. Párizsban felújították az átmeneti övezethez tartozó Marais városrészt, sQt kulturális központtá tették, hasonló a helyzet Rómában (Trastevere).
A szocialista országokban a városi lakásállomány állami tulajdonban volt és elvben erélyes várostervezést alkalmaztak. Ez azonban elsQ sorban az olcsóság érdekében a nagy elQre gyártott lakótelepi épületek építésébQl állt a nagyvárosok egyes körülhatárolt, többnyire külsQ részeiben.

Az emberi kapcsolatok és a lelki egészség
A nagyvárosok anómiás viszonyairól, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedésérQl nincsenek megbízható vizsgálati bizonyítékok. Közismert viszont, hogy a slumövezetekben súlyos társadalmi problémák koncentrálódnak, a szegénységtQl a bqnözésen keresztül a kábítószerfogyasztásig.




Milyen sajátosságok jellemzik a magyar városfejlQdést?

1995 január 1-én a népesség 18,8%-a lakott Budapest, 44%-a más városi rangú településeken és 37,2% községekben.
Késleltetett városfejlQdés  ha a városias környezet arányával mérnénk az urbanizációt, akkor hazánk meglehetQsen elmaradott képet mutatna. Vidéki városok nagy része is kevéssé városias jellegqek (hasonló jellegq felmérés, azonban nem készült). Az alapellátások hiányosságáról készültek felmérések (1982: 19% lakóhelyén nincs gyógyszertár; 46% nincs szemétszállítás; 19% nincs 10 percen belüli élelmiszerüzlet, 23% nincs tömegközlekedési eszköz megállóhely, 59% bölcsQde, 39% óvoda, 41% általános iskola. Vályogház 9%, vertföld-padlójú lakás 4%, nincs vízvezeték 30%, nincs szennyvízelvezetés 30%.).
Urbanizáció gyorsaságának megítélése is problematikus:
1990 államigazgatási besorolás szerint községek összevetve a az 1930 évi népességgel, akkor a községi népesség aránya 65 év alatt 51,9%-ról 37,2%-ra csökkent. Ha azonban az akkor községnek minQsülQ települések népességének arányát (66,9%) hasonlítjuk a mai községek népességének arányához, akkor az urbanizáció gyorsabbnak látszik.
1990 óta a városodás üteme erQsen lelassult. Budapest népessége pedig csökkent. Ez összefügg a súlyos gazdasági depresszióval, továbbá az új lakásépítések nagyfokú visszaesésével.

Nem feltétlenül elQnyös és kívánatos, hogy a városokban lakó népesség aránya növekedjék. Kívánatos azonban, hogy az urbanizáció szintje minden településen növekedjék, illetve az ország minden lakosa számára elérhetQek legyenek a városi élet nyújtotta elQnyök, hozzáférhetQek legyenek a városi funkciók (kereskedelmi, egészségügyi ellátás).
Konrád György és Szelényi Iván tétele alapján a szocialista országokban a városfejlQdés késleltetve ment végbe, mivel a kormányzatok a termelQ  elsQsorban ipari  beruházásoknak adtak prioritást, ezekkel szemben mindig háttérbe szorultak az infrastruktúrát, ezen belül a városi infrastruktúrát fejlesztQ beruházások, így többek között a lakásépítés is. A városi népesség lassabban nQtt, a városban foglalkoztatottak jelentQs része nem a városokban, hanem a környezQ községekben lakott, és onnan ingázott. A falvakban alig került sor infrastrukturális beruházásokra, a lakásépítés majdnem teljesen magánerQbQl valósult meg, így a községek falusias jellege alig változott meg.

Tanyák
A 19. század közepéig a tanyákat legtöbbször ideiglenesen lakták. A század második felében nQtt meg a tanyákat állandóan lakó népesség.

Városhiányos településhálózat
A különbözQ nagyságú és funkciójú városok aránya; van-e minden nagyobb és kisebb régiónak városközpontja. Problémát okoz, ha vannak az országnak olyan városhiányos részei, amelyeknek lakossága nem tud viszonylag kis távolságon és idQn belül a városok nyújtotta szolgáltatásokhoz jutni. (Ezt a helyzetet a múltból örököltük).

Az életkörülmények különbségei
A különbözQ kategóriájú települések életkörülményei közötti különbségek lényeges társadalmi egyenlQtlenségeket jelentenek.







Írja le hazánk regionális különbségeit, Budapest városökológiai övezeteit a városiasodás szemszögébQl! (tartalmazhatja a gazdasági, egészségügyi és társadalmi különbségeket is)

Regionális különbségek: megyék közti különbségek az 1960 évek óta kissé csökkentek. (családi jövedelem-vizsgálat  Budapesten természetesen a legmagasabb az egy fQre jutó jövedelem
1967: legalacsonyabb/fQ Szabolcs-Szatmár  országos átlag 88%-a; legmagasabb jövedelmq megye Baranya 107%.
1987: legalacsonyabb/fQ Borsod-Abaúj-Zemplén  90%; legmagasabb Komárom 104%)
Az infrastrukturális ellátottsági mutatók is korábbi szélsQséges egyenlQtlenségek kiegyenlítQdésére engednek következtetni. Messze kiemelkedQen kedvezQ helyzetq fQváros után a központi régió következik, ezt követi az északnyugat-dunántúli és a déli régió, és a jövedelem tekintetében a keleti-északkeleti régió messze elmarad ettQl; szegénység is ez utóbbi régióban a legelterjedtebb.
Módosulás, hogy a nyugati határszélhez közeli területek relatív jövedelme javult. A munkanélküliség aránya is hasonló nagy regionális különbségeket mutat. Budapest 6%; Vas 7%; GyQr-Moson-Sopron 8%; & . Nógrád 18%; Borsod-Abaúj-Zemplén 19%; Szabolcs-Szatmár-Bereg 21% (1996).
Különösen elmaradt mikorrégiók elsQsorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén észak-keleti részén, Nógrád és Heves északi részén, Jász-Nagykun-Szolnok északkeleti, Baranya, Somogy és Zala határ menti kisfalvas részein találhatók.
Összefoglalva, 2 féle regionális egyenlQtlenség állapítható meg Magyarországon:
Centrum-periféria jellegq egyenlQtlenség: Budapest és a körülötte lévQ megyék lényeges elQnye a központtól távol fekvQ megyékhez viszonyítva; valószínqleg az iparosodás kezdetén alakult ki.
Északnyugati országrész elQnye a keleti-délkeleti országrészekkel szemben. Sokkal távolabbi múltban gyökerezQ, azzal függ össze, hogy a nyugat-európai hatások elQbb érték el a Kisalföldet, és az Európával való kapcsolatok évszázadokon keresztül erQsebbek voltak, mint a keleti országrészekben.

Budapest városökológiai övezetei: feltqnQen nagy különbségek társadalmi összetétel, életszínvonal és életkörülmények tekintetében. (Pl. Józan Péter felmérése alapján, mely a férfiak kerületek szerinti várható élettartamát vizsgálta  1, 2, 11, 12 lakóinál 3 évvel hosszabb, mint pl. a 6, 7, 8, 9, 18, 20)
A budai kerületek a legjobb társadalmi helyzetq rétegek lakóhelye  más nagyvárosok külsQ övezeteiben megfigyelt kertvárosok, villás lakónegyedek, szuburbán övezetek szerepét tölti be.
V. kerület, Belváros a kormányzati és üzleti központ szerepet játszik, de ma már nem a privilegizált rétegek preferált lakóhelye.
Belváros körül, VI. – IX. koncentrikus körök átmeneti övezetére jellemzQ sajátosságok
VII, VIII kerületben a legleterjedtebb a szegénység.
Szuburbán övezetek pesti oldalon, Óbuda, Budafok-Albertfalva  kezdenek elQkelQ szuburbán övezetté válni

További különbségek (Csanádi Gábor és Ladányi János 1992):
Kerületeken belüli: Andrássy út és közelében levQ utcák privilegizált rétegek lakóhelye, a messzebb fekvQ utcákban helyenként a szegénység tömörülése
Lakóházon belüli: utcai oldalon levQ nagyobb, komfortos lakásokban a privilegizált réteg, az udvarra nézQ kis és komfort nélküli lakásokban a szegény rétegek







Írjon néhány jellemzQ településfejlesztési stratégiát! (USA, Európa, Magyarország, slumok kezelése stb.)

A település fejlQdését kormányzati és helyi államigazgatási döntésekkel erQsen lehet befolyásolni (gazdasági célok). A szociológusok a települések népességének helyzetében mutatkozó társadalmi egyenlQtlenségek mérséklését és a szegregáció csökkentését célozzák.
- Politikában is találunk erre való hajlandóságok: megnehezíthetik bizonyos településekre való beköltözést; többé-kevésbé erQszakkal költöztethetnek embereket egyes településekre (több kár, mint haszon; szabad lakóhelyválasztás ellen).
- Gazdaságpolitikai eszközök hatékonyabbak: preferenciákat lehet biztosítani a fejleszteni kívánt területeken létesített munkahelyekkel, pénzügyi ösztönzQkkel.
- Fejlesztési források elosztása; az a tény is, hogy ezeknek az összegeknek mekkora részét központosítják, osztják el kormányszinten. (ált. az elmaradott területek nem kapnak megfelelQ arányú támogatást)
Decentralizált elosztás veszélyei:
1970 erQforrások felett a megyeközpontok dönthettek, egy-két kiemelt település részesült aránytalanul nagyobb mértékq fejlesztésben. ElQnyösebb tehát, ha minél több erQforrás marad azon a szinten, ahol azokat az adók és más befizetések formájában elQteremtik.

Kérdés tehát, hogy a városfejlesztést mennyire hagyják a piaci erQk hatására fejlQdni, vagy mennyire próbálják meg várospolitikai eszközökkel befolyásolni.

USA: leromlott városrészeket lebontották, helyükre korszerq lakótelepeket építettek.
Magyarország: leromlott városrészeket változatlanul hagyták, és addig beépítetlen területeken építettek fel új nagy lakótelepeket.
Másik út: régi városrészek fokozatos restaurálása, legtöbbet megQrizve a régi épületekbQl.

Lakótelep vizsgálatok (Konrád György és Szelényi Iván 1969): teljesen átépített vagy teljesen új lakótelepi városrészekben mind a régi, mind az új lakosság idegenül érzi magát.
Amerikai tapasztalatok szerint a slum régi lakosai nem képesek megfizetni az új házak bérét, elköltöznek más városrészekbe – a probléma másik városrészben újratermelQdik.






Mutassa be röviden a mobilitáskutatások három paradigmáját!

Társadalmi mobilitás: amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik (horizontális, vertikális; nemzedékek közötti; házassági& ).
Paradigma: nem egyszerqen módszer, hanem a jelenség vizsgálatának egy elméleti és módszertani megközelítésérQl van szó.
ISA-paradigma  Nemzetközi Szociológiai Társaság (1950): összeállítják a mobilitási kereszttáblázatokat, melyekben 5-10 nagyobb osztályt, réteget különböztetnek meg. A táblázatok egyik dimenziójában az elért társadalmi kategóriákat mutatják ki, a másikban a származási kategóriákat. A táblázat minden egyes cellájába azoknak a száma kerül, akik a megfelelQ kategóriából indultak és a megfelelQ kategóriába érkeztek. Az ilyen táblázatokat aztán vízszintesen és függQlegesen százalékolják. A százalékos arányok azt fejezik ki, hogy egy-egy társadalmi kategóriából származók közül hányan kerülnek a különféle társadalmi kategóriákba = kilépési mobilitási arányszám (mezQgazdasági fizikai apák fiai közül hányan lettek szakmunkások). Belépési mobilitási arányszám azt fejezi ki, hogy egy-egy kategóriába tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint (szakmunkások közül hányan származnak mezQgazdasági fizikai apától). A táblázatból kiszámíthatók az összes mobilak aránya. Az összes mobilitást fel szokás osztani strukturális és cirkuláris mobilitásra.
Strukturális mobilitás: azok aránya, akik szükségképpen mobilak a származási és az elért társadalmi helyzet megoszlása közötti eltérés miatt.
Cirkuláris mobilitás: összes mobilitás és strukturális mobilitás különbsége.
Statifikációs paradigma – útelemzés, útmodellek elemzése (1960) 50-100 kis foglalkoztatási réteget különböztet meg. Egy 100 fokú skálán minden ilyen kis rétegnek meghatározott skálapontszámot adnak. Ennek alapja vagy egy presztízsskála, vagy a társadalmi-gazdasági státusz skála. Mobilitásnak tekintjük az elmozdulást ezen a skálán fölfelé vagy lefelé. Az útmodellek több többváltozós regressziós egyenletekbQl állnak, melyek kifejezik, hogy különbözQ tényezQk, melyek az egyéni mobilitást meghatározó okainak tekinthetünk, hogyan befolyásolják az egyén által elért társadalmi pozíciót, az egyén iskolai végzettségét.
Loglineáris paradigma  (1970 ) a módszer fQképpen összehasonlító elemzésekre alkalmas; arra a kérdésre keresi a választ, hogy két ország vagy idQszak mobilitási arányszámainak különbségeit csupán az eltérQ strukturális adottságok okozzák-e, vagy pedig a származás és az elért helyzet közötti kapcsolat erQssége is különbözik. A gazdasági fejlQdés, a társadalom struktúrája, a társadalompolitika képes-e a mobilitási esélyek alapvetQ egyenlQtlenségét módosítani.

Ezek a módszerek nagymértékben segítik az eredmények számszerqsítését és ezáltal objektivitását, de mindegyik módszer valójában csak bizonyos kiinduló kérdésekre tud választ adni, más kérdések megvilágítását viszont hanyagolja. Célszerq pedig egy adott jelenséget, egy adott vizsgálatban gyqjtött adatokat többféle módszerrel elemezni, hogy teljes képet kapjunk róla.




Írja le a társadalmi rendszerek és a mobilitás összefüggéseit!

A mobilitás nagyságát és irányát befolyásoló tényezQk elméleteit két nagy csoportba sorolhatjuk (valójában a kétféle együtt jelentkezik).
gazdasági-társadalmi-politikai rendszer jellegében keresik a mobilitás fQ meghatározó okát.
Kasztrendszerq társadalmak  alig volt átlépési lehetQség; Indiában ma is
Rabszolgarendszer  mérsékelt társadalmi mobilitás, rabszolgák felszabadulhattak
Rendi társadalmak  nemcsak gazdasági, jogi, de öltözködési, viselkedési szabályok is elkülönültek. Fölfelé irányuló mobilitási csatornák: uralkodótól kapott címek, rangok; Papság, papi hivatás.
Polgári társadalmak – osztályba tartozás alapja a magántulajdon, illetve annak hiánya; mobilitás jogi korlátai eltqntek
Szocialista társadalmak  a mobilitási esélyek elvileg teljesen egyenlQek
struktúrákra, társadalmi-foglalkozási struktúrákra és annak változásaira, demográfiai adottságokra helyezik a hangsúlyt. Rámutatnak, hogy a gazdaságilag nem fejlQdQ társadalmakban a foglalkozási-struktúra változatlan maradt.

Mobilitás társadalmi hatásai
Marx: mobilitás társadalmi rendszer stabilizáló hatása: „minél inkább képes egy uralkodó osztály arra, hogy az elnyomott osztályok legjelentékenyebb embereit befogadja magába, annál szilárdabb és veszélyesebb az uralma”
Weber: a társadalmi osztálynak egyik kritériuma, hogy azon belül az egyéni és a nemzedékek közötti mozgás könnyq és gyakori, kívülrQl bejutni vagy az osztályból kikerülni nehéz és ritka. Ezek szerint az osztály egyik kritériuma, hogy másokat kizár (closure).



Mutassa be Magyarország mobilitási jellemzQit az elmúlt évtizedekben!

Nemzedékek közötti mobilitás: 1970-80 években sem csökkent, kicsit nQtt. Ha a fiatalabb keresQket nézzük, akkor már kevesebb a mobilak aránya. 1992 a 25-29 évesek mobilitása nagyobb, a társadalom zártabbá válása nem folytatódott. Okok: gazdasági fejlQdés meggyorsulása, iparosítás, szolgáltatási társadalom irányába fejlQdés. (Például: 1980 szellemi foglalkozásúak aránya 28% - 1930-ban 7%)
Rendszerváltás után: mobilitás csökkenés jelei a férfiaknál (gazdasági fejlQdés lecsökkent); nQtt azonban az önálló kisiparosok és kiskereskedQk rétege.
Társadalmi mobilitás rétegenként:
1992 óta kevés idQ telt el, hogy rétegenként kimutathatók legyenek a mobilitás lényeges változásai. A korábbi változási tendenciák azonban folytatódnak:
- értelmiségen belül csökken a nem értelmiségi származásúak aránya
- szakmunkásságon belül nQ a többgenerációs munkások aránya
- csökken a parasztszármazásúak aránya, és nQ a munkásszármazásúaké a parasztságon belül
(értelmiség és munkásság nagyobb elkülönüléséhez, parasztság-munkásság egymáshoz közeledéséhez vezet)
1990 után vezetQk és értelmiségiek közötti távolság megnQtt.
Vannak olyan tényezQk, amelyek várhatóan a mobilitás növekedése irányában fognak hatni:
társadalmi szerkezet nagyfokú átalakulása,
magánszektor növekedése,
közép- és felsQfokú oktatás kiszélesedése.
Olyan folyamatok is jelentkeznek, amelyek a mobilitás csökkenése irányában hatnak:
jövedelmi különbségek növekedése
vagyon nagyobb szerepe a társadalmi pozíció átörökítésében
magasabb tandíjak
oktatási rendszer differenciálódása: elit  és tömeg -oktatás
Mobilitási esélyek egyenlQtlensége:
1945 után a magyar társadalom nyitottabbá vált, de nem állítható, hogy a társadalmi származás hatása az életpályára megszqnt. Lényeges mobilitási különbségek maradtak fent (nQttek a vezetQ és értelmiségi pozíciókba való bejutás esélyének különbségei a férfiak esetében, viszont csökkentek a nQknél).
1993. mobilitásfelvétel loglineáris elemzése alapján a mobilitási esélyek nem változtak lényegesen; a gazdasági-társadalmi rendszer változása kevéssé befolyásolta a mobilitási esélyek egyenlQtlenségét. Más fejlett országokéhoz hasonlóan az iskolai végzettség a foglalkozási életpályát erQsen meghatározó tényezQ. A szülQi családhatása az életpályára elsQsorban úgy érvényesül, hogy a kedvezQbb társadalmi helyzetq családok gyermekei magasabb iskolai végzettséget szereznek.
Nemzedéken belüli mobilitás, elitcsere:
1970-80 években a nemzedéken belüli mobilitás ritkábbá vált, egyre inkább az elsQ foglalkozáskor valósult meg, és a továbbiakban nem változott a társadalmi helyzet. Különleges típus, amikor az egyén elQször elhagyja saját származási rétegét, s késQbb visszatér oda = visszatérQ mobilitás.
Elitcsere: rendszerváltozások alkalmából bekövetkezQ csere. A társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedQ elitek mobilitásának vizsgálatát a szocialista korszak lehetetlenné tette. (1993 után gazdasági elit  1988 már értelmiségi elit)
Társadalmi reprodukció vastörvénye (Szalai Erzsébet): aki a társadalmi hierarchia csúcsáról származik az többnyire ott is marad, aki pedig a társadalom alsó rétegeihez tartozott, az nagyrészt nem tud onnan kitörni.
BelsQ vándorlás - Nemzetközi vándorlás:
Az utolsó két és fél évtizedben csökkent a belsQ vándorlás, illetve megváltozott a vándorlások iránya is. 1995-ben Budapest és a többi város állandó vándorlási egyenlege negatív volt, a községeké pedig pozitív, tehát többen vándoroltak a községekbe, mint ahányan elvándoroltak onnan. Az északkeleti elmaradott megyékbQl való elvándorlás ma is folytatódik.
A lakóhely-változtatások száma csökkent, az ingázóké nQtt. Az ingázók aránya nagyobb a férfiak, mint a nQk körében, és a társadalmi rétegek közül a szakképzetlen munkás rétegekben gyakoribb.
A legtöbb bevándorló 1990-ben érkezett, számuk azóta csökkent. A bevándorlás jövendQbeli mértéke nagymértékben függ a szomszédos országok gazdasági és politikai helyzetétQl és Magyarország bevándorlási politikájától (letelepedési engedélyeztetés folyamata).
A második világháború után jelentQs számú magyar hagyta el az országot politikai okokból. 1956 után 200 ezren távoztak. 63 és 88 között 71 ezer ember hagyta el illegálisan az országot.
1953-89 között negyedmillió körüli volt az ország kivándorlási vesztesége.




Írja le a demográfiai átmenet elméletét! (elsQ)

A demográfusok felismerték, hogy a fejlett országokban a halandóság javulását elQbb-utóbb követte a termékenység csökkenése (A. Landry - 1934).
Notestein 1963: a halandóság hosszú távú javulását és az azt követQ termékenységcsökkenést nevezzük demográfiai átmenetnek.
Az elmélet szerint a demográfiai átmenet öt fázisa:
halálozási és születési arányszám igen magas
halandóság javulni kezd, a termékenység egyelQre változatlanul magas marad, a népesség gyorsan nQni kezd
halálozási arányszám csökken, de a születési arányszám is csökkenni kezd, a népesség növekedése továbbra is gyors
halálozási arányszám csökkenése lelassul, majd megáll, a születési arányszám tovább csökken, ezért a népesség növekedése lelassul
halálozási és születési arányszám, hasonlóan alacsony szinten stabilizálódik, a népesség növekedése megáll

Az elmélet csupán nagy általánosságokban mozgó magyarázatokat adott a demográfiai átmenet okaira.
A halandóság javulása  a gazdasági fejlQdésnek, az életszínvonal emelkedésének következménye.
A termékenység csökkenése  a modern gazdasági és társadalmi fejlQdés, iparosodás, városiasodás, életszínvonal emelkedés, iskolai végzettség emelkedése.

Mára a demográfiai átmenet minden fejlett országban végbement, a halandóság már csak lassan javul, a termékenység lesüllyedt egy olyan szintre, amely az adott halandóság mellett a legtöbb országban nem, vagy éppen csak biztosítja a népesség egyszerq reprodukcióját.





Milyen tendenciákat lehet kimutatni a 20. század második felében a népesedésben? (második demográfiai átmenet)

A népesedési tendenciák közül ma világszerte a világ népességének igen gyors növekedése kelt figyelmet. Gyakran elhangzott és lehangzik, hogy a világ népességszáma a közeljövQben eléri azt a határt, amelyet a Föld még eltartani, élelmiszerrel ellátni képes, vagy hogy a nagy és növekvQ népességszám a természeti környezet lerontásához, sQt teljes pusztításához fog vezetni, akár nemzetközi konfliktusokat eredményezve.
1994-ben 5,6 milliárd lehetett a becsült népességszám (1950 után kevesebb mint 40 év alatt megkétszerezQdött - 1950 után 2500 millióra becsülték).
Népességnövekedés oka, hogy a halálozási arányszám csökkenését csak erQs késéssel követte a születésszám csökkenése.
Jelenleg úgy látszik, hogy majd minden országban elindult az élveszületési arányszám csökkenése, ezért a Föld népességének növekedési üteme az 1970 körüli 2,2 százalékról az 1980 években 1,7-re csökkent.

Halandóság:
XX. század közepétQl kezdve a fejlQdQ országokban is csökkent a halandóság. Ez okozta a demográfiai robbanásnak nevezett jelenséget, vagyis, hogy a világ népessége eddig soha nem tapasztalt ütemben nQtt. Okok:
csekély életszínvonal növekedés
közegészségügyi intézkedések
egészséges ivóvíz és csatornázás biztosítása
Folyamatos javulás nem biztosított, az AIDS rohamos terjedése figyelmeztetQ jel, hogy a halandóság terén nem zárhatjuk ki váratlanul megjelenQ tendenciák megjelenését sem (szexuális normák, társadalmi tényezQk, kábítószer fogyasztás& ).

Termékenység:
A termékenységcsökkenés kezdetének és a csökkenés gyorsaságának okaira kétféle magyarázatot találhatunk:
- hagyományoktól való eltérés (szekularizáció)
- gazdasági feltételek kedvezQtlen alakulása
1930 az élveszületési arányszám mélyponton. Ezzel szemben a második világháború után megemelkedtek a termelékenységi mutatók. A Baby boom a legtöbb országban tartósnak bizonyult. 1965 azonban minden nyugati országban hirtelen meredek csökkenési tendencia kezdQdött, majd a az 1970 évek második felében az egyszerq reprodukcióhoz szükségesnél lényegesen alacsonyabb szinten stabilizálódott a termékenység. A tiszta reprodukciós együttható 1,0-nál, a teljes termékenységi arányszám 2,1-nél alacsonyabb.
Két eltérQ magyarázat:
közgazdaságtani magyarázatok szerint a csökkenés oka, hogy a gyermekek költségei gyorsabban emelkedtek, mint a belQlük származó hasznok és a családok jövedelmei.
NQk emancipálódtak, megnQttek a foglalkozási karrierambíciók, a fiatal házaspárok fogyasztási igényei növekedtek; mozgékony, kötetlen életmód alakult ki, amelynek megvalósítását egy gyermek akadályozza.







Hogyan alakultak Magyarország halandósági viszonyai a 20. században, milyen okokat és következményeket lehet kimutatni a trend változásaiban?

Évszázados távon javult a halandóság az 1873-as nagy kolerajárványtól.
Nyers halálozási arányszám: 1876: 34,9 ezrelék; 1994: 14,3 ezrelék. (korösszetétel változása!)
1960-ig gyorsan javult a halandóság, 1966-os csúcsérték után azonban a férfiak születéskor várható átlagos élettartama lényegesen visszaesett. A nQknél is lelassult a javulás. Látványos romlást mutatnak a férfiak 30 éves korban várható élettartama, mert 1993-ban az 1960-as évekhez képest 4 évvel romlott, és ma az 1920-as évek szintjén áll.
CsecsemQhalandóság alakulása: javult (1994-ben kevesebb, mint minden 80 csecsemQ halt meg, 1891: minden negyedik)
Nem-korcsoport szerint:
ElsQsorban a férfiaknál romlott (25 éves kortól felfelé minden korcsoportban, de fQleg a 40-45 éves korcsoportnál). Haláloki statisztikák alapján: romlás fele magyarázható a szívkoszorúér betegség és agyérbetegségek romló halandóságával, a fennmaradó részt a májzsugorodás, tüdQrák, öngyilkosság és balest okozta halálozás növekedése idézte elQ. (májzsugor ötszörösére, tüdQrák megkétszerezQdött).
NQknél szintén a szívkoszorúér-betegségek növekedése, majd a májzsugor, emlQ- és vastagbélrák, öngyilkosság növekedése rontotta a halandóságot.
Társadalmi rétegenként igen nagyok a halandóság különbségei, illetve a társadalmi-foglalkozási rétegek korösszetétele is nagyon eltérQ. A rossz egészségi állapot és a korábbi halál elsQsorban a fizikai foglalkozásúakat, azok között is a hátrányosabb helyzetqeket jellemzi.
Nagy különbségek vannak a területi egységek között is; pl. Budapest kerületei között is.
Ha a halandóság társadalmi okait próbáljuk feltárni, akkor az említett halálokok gyakoribbá válásának mélyebb okait kell kutatnunk. Májzsugorodás esetén az alkoholfogyasztás, tüdQrák mögött a dohányzást sejthetjük. Az agyvérzésnek és szívkoszorúér betegségeknek oka legtöbbször a magas vérnyomás.
Magas vérnyomás okai?
nem megfelelQ táplálkozás
munkahelyi egészségi ártalmak
lakókörnyezeti ártalmak
hajszolt munkavégzés, hosszú munkanapok
kevés szabadidQ
társadalom többsége nem megy üdülni, regenerálódni
emberi kapcsolatok feszültséggel terhesek
Egészségügyi ellátás rossz mqködése, ennek okai:
egészségügyre fordított kiadások aránya a nemzeti jövedelmen belül alacsony
egészségügyi intézmények nem érdekeltek, hogy a rájuk bízott forrásokkal a megfelelQen gazdálkodjanak
a körzeti orvosok hajlamosak a szakrendelQbe irányítani a beteget  zsúfoltság
viszonylag alacsony orvosi fizetés -> hálapénz
alacsony ápolói, középszintqek fizetése -> ápolónQhiány
( az egészségügyi ellátásban mindenki elégedetlen, kiszolgáltatottnak érzi magát
társadalmi hierarchia magas fokán lévQk egyenlQtlenül, kedvezQbben részesülnek, jobb ellátást kapnak.





Milyen fontosabb sajátosságokkal írható le a magyar termékenységi viszonyok alakulása a 20. században? Hogyan befolyásolta mindezt a társadalompolitika?

1880-as években még viszonylag magas élveszületési arányszám, majd gyors csökkenés, mely folytatódott az elsQ világháború után is (1880: 45 ezrelék; 1930: 20 ezrelék). A második világháborút követQen nem került sor a nyugat-európai és észak-amerikai gyermekhullámhegyhez hasonló hosszú és magas fellendülésre. Mqviabortusz-tilalom 1954-ben 23 ezrelékre emelte az élveszületési arányszámot, de a következQ évben ismét felgyorsult a csökkenés. 1962-ben 12,9 ezrelékkel a világ akkori legalacsonyabb élveszületési arányszáma hazánkban volt. 1980: 12 ezrelék, 1995: 11,0 ezrelék.
A népesség egyszerq reprodukciójához (ahhoz, hogy a gyermekek nemzedékének száma azonos legyen a szülQk nemzedékének számával) a mai magyar halandósági viszonyok közt kb 2,1-2,2 teljese termékenységi arányszámra lenne szükség (1993: 1,69).
Csökkenési folyamatot azzal magyarázhatjuk, hogy a demográfiai átmenet 1945 óta végigfutott a magyar társadalom minden rétegén. A kétgyermekes családideál elterjedt (1930: 1/8 nQnél több, mint 6 gyerek; 1980: kevesebb, mint 2%-nál 4-nél több gyerek.
Volt-e hatása az 1965-tel kezdQdQ népesedéspolitikának?
Az egygyermekesek aránya a kétgyermekesek javára újra csökkenni kezdett.
A nQk iskolai végzettsége szerint számított termékenységi arányszámok azt mutatják, hogy a legalacsonyabb iskolai végzettségq kategóriák kivételével minden szinten emelkedett a nQk gyerekszáma, azonban a házas nQknek a magasabb végzettségq és valamivel alacsonyabb gyermekszámú kategóriák felé történt eltolódása ellensúlyozta ezt a hatást. A családi pótlék emelése és a gyermekgondozási segély bevezetése a többi anyagi jellegq intézkedéssel együtt megállította az egyébként valószínqleg érvényesülQ csökkenési tendenciát.
Elfogadható az a hipotézis, hogy mind a két tendenciaváltozás az 1965-tQl bevezetett fokozatos családipótlék-emelésnek és az 1967-tQl bevezetett gyermekgondozási segélynek köszönhetQ (gyermekgondozási díj).
Egybecseng a termékenység közgazdaságtani elméleteinek tételével, hogy a gyermekes családok relatív anyagi helyzetének javulása, vagy másképpen a gyermekekkel kapcsolatos kiadások csökkenésének a kívánt és megvalósított gyermekszámot növelQ hatása van.
ÖsszeegyeztethetQ a termékenység szociológiai elméletével, hogy a gyermekszámra vonatkozó társadalmi normák nem egészen szigorúan egy bizonyos gyermekszámot kívánnak meg, hanem bizonyos „játékteret” engednek, amelyen belül a családok gyermekszámát befolyásolni lehet.
Társadalompolitika:
csökkenteni az alkohol, kábítószer-fogyasztást, dohányzást; segíteni az egészséges táplálkozást, testedzést.
fontos érték legyen az egészség megQrzése
gondot fordítani a környezet védelmére, munkahelyi higiénére
egészségügyre fordított kiadások növelése
az egészségügyi kiadások, ellátások igénybevételében racionalitás
lakossági szükségletekhez jobban igazított ellátás
Kiszámítható, hogy a jelenlegi termelékenységi szint fennmaradása esetén valamikor a harmadik évezred második felében fogy el teljesen a népesség (minden európai, nemcsak a magyar).
Az alacsony gyermekszám másik középtávú hatása a népesség elöregedése. Mivel a gyermekek és a munkaképes életkorban lévQ felnQttek száma csökken, a munkaképes életkoron túli idQs nemzedék százalékos súlya a népességen belül megnQ. ElQállhat az a helyzet, amikor az idQs korú népességnek fizetett nyugdíjak összege a nemzeti jövedelmen belül lényegesen megnQ (kivéve, ha: a nyugdíjkorhatárt megemelik, vagy a nyugdíjak relatív értékét leszállítják). Valószínq továbbá, hogy az öregebb népesség gazdasági és társadalmi alkalmazkodó- és újítóképessége kisebb, mint a fiatalabbaké.



Az egyén életciklusának szakaszait és változását hogyan jellemezné?

A következQ életszakaszokat különböztetjük meg:
csecsemQkor, a születéstQl az 1 éves korig
gyermekkor, az 1 éves kortól kb. 12 éves korig
a serdülQkor, 12 éves kortól 14-16 éves korig
az ifjúság, 14-16 éves kortól az iskolai tanulmányok befejezéséig, a keresQ munkavállalásig, családalapításig
felnQttkor, nyugdíjkorhatár eléréséig
idQskor, nyugdíjkorhatár fölött

Ezek az életszakaszhatárok nem teljesen pontosak.
Vannak akik további szakaszok megkülönböztetését javasolják: ifjúkor és felnQttkor közé ékelQdQ sajátos életszakasz: posztadoleszencia (utóserdülQkor). A 18. életévüket betöltött jogi értelemben felnQtté vált fiatalok közül egyre kevesebben kezdik el a keresQ munkát, egyre többen szorulnak rá a szülQk anyagi támogatására, tehát gazdasági-társadalmi értelemben gyermekstátuszban maradnak  sajátos ellentmondásos élethelyzet.
P. Laslett angol történeti szociológus az idQskort osztja két szakaszra: gazdasági aktivitás megszqnése utáni elsQ idQszakra, amikor az idQs ember még testi erQinek és szellemi képességének birtokában van; illetve az igazi idQskorra, amelyben a testi egészség és szellemi képességek hanyatlanak.

Mindegyik életszakaszban más-más az egyén státusa, más-más szerepek betöltését várják el tQle. Némely társadalmakban ünnepélyes ceremóniák választják el egymástól a különbözQ szakaszokat (átmeneti rítusok pl. érettségi bizonyítvány, egyetemi diplomaosztás).

A fejlett társadalmakban jobban elkülönülnek egymástól az egyes életszakaszok, és meghosszabbodnak a felnQttkor elQtti és utáni egyes szakaszok. Újabban az iskoláztatás meghosszabbodásával a fiatalkor felsQ korhatára egyre kitolódik. Ennek következtében felnQtt, munkaképes és szexuálisan teljesen érett fiatal emberek hosszú ideig egy olyan szakaszban élnek, amelyben nem állnak elQttük nyitva a felnQttkorral járó lehetQségek, és nem vállalhatják a felnQttkori kötelezettségeket. Ez lehet a fiatalok között tapasztalható elégedetlenségek egyik lényeges oka.
Az idQs emberek régebben sokkal késQbb és fokozatosabban váltak ki a jövedelmet biztosító munkából, mint ma, amikor a nyugdíjazással többé-kevésbé egy csapásra abbahagyják az aktív keresQ munkát. Ugyanakkor a várható élettartam meghosszabbodása következtében a nyugdíjazás után egyre hosszabb életszakaszra számíthatnak. A nyugdíjazással járó hirtelen szerepváltás lényeges problémákat okozhat, és az is ú feladatok elé állítja Qket, hogy nyugdíjaséveiket olyan tevékenységekkel töltsék ki, amelyek számukra örömet szereznek, életüket értelmessé teszik.






Jellemezze a nQk helyzetének változásait a nyugati világban! (munkaerQpiaci helyzet, oktatás, család stb.)

Világszerte sok vizsgálatot végeznek a férfiak és a nQk közötti egyenlQtlenségrQl, a patriarchátusról .
Walby (1992) szerint az alábbi területeken nyomták el a férfiak a nQket:
háztartási munka (nagyrészt a nQk feladata, férfiak alig vesznek benne részt)
keresQ munka (a férfiak azonos munkáért több pénzt kapnak; a nQk rosszabbul fizetett foglalkozásokban, munkakörökben dolgoznak; a férfiaknak nagyobb esélyük van magasabb pozíciókba jutni)
fizikai erQszak (a férfiak némelykor kihasználják fizikai erQfölényüket a nQkkel szemben, a házassági kapcsolatokban gyakran elQfordul a fizikai bántalmazás)
szexuális kapcsolatok (a szexuális kapcsolatokban a férfiak igényei érvényesülnek)
kulturális intézmények (a kulturális életben a legnagyobb presztízsq pozíciókban igen alacsony a nQk aránya)

Chafetz szerint (1990) a férfiak és nQk közötti egyenlQtlenség gyökerei a makrotársadalmi struktúrákban vannak: minél élesebb a férfiak és nQk közötti munkamegosztás, annál inkább képesek a férfiak a nQkhöz viszonyítva nagyobb jövedelmekhez jutni, és minél magasabb a férfiak jövedelme a nQkéhez képest, annál inkább vannak uralkodó pozícióban a mikroszintq kapcsolatokban, a házasságban, a családban.
Blumberg szerint (1991) a nQk gazdasági hatalmától, jövedelmétQl függ, hogy mennyire vannak alávetett pozícióban a férfiakkal szemben.
A fejlett országokban nQnek azok a munkaterületek, foglalkozásoknak az aránya, ahol a nQk a férfiakhoz hasonló munkát végeznek és nagyobb esélyük van hasonló kereset elérésére.
Az egyenlQtlenség okait mások a gazdaságon kívüli területeken keresik, pl. kultúra. Egyes kultúrákban a férfiak uralma és a nQk alávetettsége a legalapvetQbb és megkérdQjelezhetetlen normák közé tartozik. A nQnek a családban szolgálnia kell férjét, a közéletben nem játszhat szerepet. A férfi kezdeményezheti a válást, a nQ nem& . MegemlítendQ a vallás szerepe.
Speciális vizsgálati terület a nQk alacsony fokú részvétele a politikai hatalomban, a kormányzati pozíciókban, a parlamentekben. (= közéleti patriarchátus ). A nQmozgalmak megerQsödése hozzájárulhat ennek mérsékléséhez.
A skandináv országokat példaképpen szokták felhozni a nQk és a férfiak közötti egyenlQség elQrehaladására, a mohamedán kultúrájú társadalmakban viszont általában ma is erQs a férfiuralom.





Milyen következményei lehetnek a jelenlegi népesedési folyamatoknak, amennyiben nem változnak az elkövetkezendQ 50 évben? (gazdasági, politikai, társadalmi) És hogyan próbálják kezelni már most mindezt? (nyugdíj, aktív-inaktív arány)

Az idQs népesség helyzetével kapcsolatos szociológiai kutatási problémák elsQsorban a népesség öregedésével, azaz azzal függnek össze, hogy az idQsek aránya a fejlett társadalmakban megnQtt, és a következQ évtizedekben várhatóan még tovább fog növekedni. A jelenleg érvényben levQ nyugdíjrendszerek össze fognak omlani. Ezek ugyanis a legtöbb országban azon az elven mqködnek, hogy az adott évben az aktív népesség által befizetett nyugdíjjárulékból fizetik ki a nyugdíjakat. Ezt nevezik kirovó-felosztó nyugdíjrendszernek. A generációk közötti társadalmi méretq szolidaritáson alapul, mindaddig jól mqködik, amíg az egymást követQ nemzedékek létszáma egyre nagyobb, mert ilyen esetben viszonylag sok nyugdíjjárulékot fizetQ aktív keresQre jut a nyugdíjban részesülQ népesség.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan alakul az idQs emberek életszínvonala. A legtöbb fejlett országban az idQs embereknek az aktív keresQk népességhez viszonyított anyagi helyzete fokozatosan javult, sQt az idQs emberek átlagjövedelme egyre közelebb került az aktív életkorúakéhoz, továbbá az idQs népességen belül csökkent a szegények aránya.
Sok probléma merült fel az idQs emberek egészségi ellátásával kapcsolatban is, különösen mivel az igen idQs 80 és 85 éven felüli népesség aránya lényegesen emelkedik. Szociális, egészségügyi intézményekben való elhelyezésük igen drága.
A nyugdíjazás után nagymértékben megváltozik az emberek napi idQmérlege, több szabadidejük marad. Országonként lényegesek az eltérések a nyugdíjba vonulási életkor tekintetében és a nyugdíjazás utáni idQfelhasználásban. A magyarországi nyugdíjkorhatár a legalacsonyabbak közé tartozik, ugyanakkor hazánkban gyakori a nyugdíjazás után végzett jövedelemszerzQ munka.
A nyugdíjazási életkornak és a nyugdíjazás után végzett munkának nemcsak az idQs emberek jövedelme szempontjából van jelentQsége, hanem azért is, mert a munka egyik formája annak, hogy az idQskorúak ne szakadjanak ki a társadalomból.
A társadalmi integráció fenntartásának másik fontos útja a különféle közösségi tevékenységekben, társas összejövetelekben való részvétel.











Milyen változások okoznak problémát a fiatalok és gyermekek helyzetében a fejlett országokban és Magyarországon?

A második világháború utáni elsQ húsz-egynehány évben az ifjúság helyzete nem látszott problematikusnak. 1968 után kezdték azonban a fiatalok helyzetét alaposabban megvizsgálni.
1968 után felgyorsult az infláció, majd az 1973-as olajárrobbanást követQ recesszió és a megnövekedett munkanélküliség, valamint a következQ években beálló stagfláció (stagnáló gazdaság magas infláció mellett) terheit elsQsorban a fiatalok viselték.
A közép és felsQ iskolákból kikerülQ fiatalok elhelyezkedési problémákkal küzdtek. A fiatalok kereseti lehetQségei is lényegesen elmaradtak a náluk idQsebb felnQtt korosztályokétól.
Az anyagi problémák megnövekedése következtében a fiatalok nagyobb nehézségekkel néztek szemben, ha megházasodtak és gyermekeik születtek. Megfordult a házasságkötési életkor fiatalodásának tendenciája, és egyre idQsebb korban kötöttek elsQ házasságot.
A fiatalok gondolkodásmódja, normái és értékei kezdtek eltávolodni a felnQtt társadalométól. Kialakultak speciális fiatal szubkultúrák, amelyeknek tagjai különbözQ formákban elutasították a társadalom életcéljait és viselkedési szabályait. Ez élesítette a nemzedékek közötti konfliktusokat.
Fiatalok egyik része politikai demonstrációkat szervez, másik része igyekszik minél magasabb iskolai végzettséget szerezni, gyorsabb karriert csinálni (yuppi = young upwardly mobile professional).
A fejlett társadalmakban ma általában a fiatalság erQs belsQ differenciálódása figyelhetQ meg: a kábítószer-fogyasztó szubkultúráktól a yuppie-kig, nehéz megmondani arányukat, és megjósolni, hogy milyen irányba fog az ifjúság helyzete és gondolkodásmódja változni.
Magyarországon:
Az iskolai végzettség szerinti összetétel nemzedékrQl nemzedékre való javulásának megállása.
Az életkorral emelkedik az aktív keresQk átlagos havi jövedelme (fiatal keresQk viszonylag hátrányban); pályakezdéskor a magasabb végzettségqek és szakképzettek elQnye csekély.
Legsúlyosabb anyagi problémát a lakáshoz jutás okozta.

A gyermekek relatív elszegényedése a fejlett országokban:
Luxembourgi kutatás szerint a gyermekek, a gyermekes családok elszegényednek, elmaradnak az átlagos jövedelmqek mögött. A gazdag országokban is sok a szegény gyermek és különösen hátrányos helyzetben vannak a volt szocialista országok.
Magyarországon:
A gyermekek a magyar társadalom hátrányos helyzetq, a szegénység által az átlagosnál jóval nagyobb mértékbeyz{…f

>
h ‚ œ ž ° À Â Ä È Ê ô nëÙÄ´¥•¥•¥•¥…u…u…jZJ;hiCühù zCJaJmH sH -hiCühù z6CJaJmH sH -hiCüh}+6CJaJmH sH hiCühù zCJaJ-hiCühù z5CJaJmH sH -hiCüh}+5CJaJmH sH -hiCührVÉ6CJaJmH sH hiCührVÉCJaJmH sH -hiCührVÉ5CJaJmH sH (hiCüh†CŸ5B*CJaJmH ph33™sH "hw_œ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH z{œ ìš †ºò $$ò$ô$X(Ö(Ö)j*¢*f,@-B-²-÷òééééééáááÙ÷òòòÑÑòòòòò
&
Fgd†CŸ $a$gd†CŸ
&
Fgd†CŸ„h^„hgd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸiNi~iýýýnptŽØÜà

"FHêì ˜ š ® ð02ñâÒâñâÒâÒ³⣔…”ufWfHhiCüh€]CJaJmH sH hiCühlåCJaJmH sH hiCühýDýCJaJmH sH -hiCühýDý5CJaJmH sH hiCühô-CJaJmH sH hiCührVÉCJaJmH sH -hiCührVÉ5CJaJmH sH hiCühK{ØCJaJmH sH -hiCühK{Ø6CJaJmH sH -hiCühù z6CJaJmH sH hiCühù zCJaJmH sH hiCüh}+CJaJmH sH 2D†¶¸º*¨²ðòF n ž B"$$ $$ð$ïàÐÁ²Á¢Á²Á²’²ƒsƒdƒYN9(hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH hiCührVÉCJaJ hiCühµ.[CJaJhiCühz11CJaJmH sH -hiCühG`Õ6CJaJmH sH hiCühG`ÕCJaJmH sH -hiCühôs¨6CJaJmH sH -hiCühÌ-Ï6CJaJmH sH hiCühôs¨CJaJmH sH hiCühÌ-ÏCJaJmH sH -hiCühÌ-Ï5CJaJmH sH hiCühlåCJaJmH sH -hiCühlå5CJaJmH sH ð$ò$ô$¨&ª&¼&À&Ì&Ð&ð&ô&' ':'>'P'T'|'€'¢'¦'V(X(l(n(Ò(h*j*¢*Ì*f,’,@-îÙÆ³Æ³Æ³Æ³Æ³Æ³Æ³Æ³Æ³Æ ‹vc Æcvcvc%hiCühKBèB*CJaJmH phsH (hiCühKBè5B*CJaJmH phsH (hiCüh|5Î5B*CJaJmH phsH %hiCüh|5ÎB*CJaJmH phsH %hiCüh˜G;B*CJaJmH phsH %hiCühJAwB*CJaJmH phsH (hiCüh†CŸ5B*CJaJmH ph33™sH "hCJ5B*CJaJmH ph33™sH @-²-..J/L/‚0”0¦0¨0Ú1Ü1ð2

3 3"3R3®3ìׯל‡œÂt_tJt_×5(hiCühvÞ5B*CJaJmH phsH (hiCüh—iÕ6B*CJaJmH phsH (hiCüh—iÕ5B*CJaJmH phsH %hiCüh—iÕB*CJaJmH phsH (hiCühö6B*CJaJmH phsH %hiCühöB*CJaJmH phsH %hiCühp-‘B*CJaJmH phsH (hiCühp-‘5B*CJaJmH phsH (hiCüh-%5B*CJaJmH phsH %hiCüh-%B*CJaJmH phsH ²-L/¨0Ü1"3 7˜8<:Ð;Ò;ª=~?€?à?¬@lApA(B*B>B &
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ®3²3

7 7–8˜8::<:r:¦:L;Î;Ð;Ò;ëØð받†q^K†6(hiCüh_]#5B*CJaJmH phsH %hiCühø

aB*CJaJmH phsH %hiCüh:\‡B*CJaJmH phsH (hiCüh:\‡5B*CJaJmH phsH (hiCühvÞ5B*CJaJmH phsH (hiCühoÍ5B*CJaJmH phsH %hiCühoÍB*CJaJmH phsH (hiCüh-%5B*CJaJmH phsH %hiCühz}B*CJaJmH phsH (hiCühz}5B*CJaJmH phsH
Ò;ª=~?€?à?ª@¬@lAnApA(B*BB+%hiCüh»
^B*CJaJmH phsH %hiCühtûB*CJaJmH phsH (hiCühtû5B*CJaJmH phsH "h†CŸ5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühJAwB*CJaJmH phsH %hiCüh¶´B*CJaJmH phsH %hiCührmB*CJaJmH phsH %hiCühµ.[B*CJaJmH phsH %hiCühøB*CJaJmH phsH %hiCüh_]#B*CJaJmH phsH WB*CJaJmH phsH %hiCühÚ*ÌB*CJaJmH phsH %hiCühþ+ÉB*CJaJmH phsH ZEŒE@F`GìHLJL®M°MNOJPRTTT TÚTÜTHVJVœWÀW@X”X–XúòòòòòòúúêêêêúúúâúúúúúÚÚú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸJPRTTT TÚTÜTFVHV˜W”XìÙƳž‰taN;(%hiCühíPoB*CJaJmH phsH %hiCüh °B*CJaJmH phsH %hiCühà|pB*CJaJmH phsH %hiCüh=+iB*CJaJmH phsH (hiCühµ.[5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühµ.[5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühþ+ÉB*CJaJmH phsH %hiCüh(B*CJaJmH phsH %hiCüh›ÐB*CJaJmH phsH %hiCüh¢^qB*CJaJmH phsH
–XY˜Y\\€]‚]†]

^ ^^```p`ž`šaŒbæcèc,d$eîf@hBhvh,k´kúúúúúúúòúúúúúêêêúúâââúúúú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ”XY~]‚]†]

^ ^*^\`^`p`Ä`˜aìÙįš…p]J7"7(hiCüh¾B£5B*CJaJmH phsH %hiCüh¾B£B*CJaJmH phsH %hiCührB*CJaJmH phsH %hiCühajB*CJaJmH phsH (hiCühaj5B*CJaJmH phsH (hiCühr5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühµ.[5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühà|p5B*CJaJmH phsH %hiCühG B*CJaJmH phsH %hiCüha.B*CJaJmH phsH

˜aÂaŠb´bäcLdPd"eHeLeìfg g>h@hBhvhvlwll‘lªl«lølëØëØëðëðëð뛆s`s`s`M%hiCüh|?B*CJaJmH phsH %hiCüh-B*CJaJmH phsH %hiCüht ØB*CJaJmH phsH (hiCüht Ø5B*CJaJmH phsH (hiCühr5B*CJaJmH phsH %hiCühîS[B*CJaJmH phsH (hiCühîS[5B*CJaJmH phsH %hiCüh¾B£B*CJaJmH phsH (hiCüh¾B£5B*CJaJmH phsH ´kÄk ll*l;lolwl‘lªl«lvoÌop¢p£p¥pëpìptäwxyœz|Ò}Ô}÷÷÷÷÷÷÷÷÷òòòêêòòâÚÚÚÚÚÚÚÚ $a$gd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸøloootovo¢p£p¥pêpëpìpžs ttìÙÃٰٛ†q\L=.=hiCüh8qôCJaJnH tH hiCüh×a
CJaJnH tH -hiCüh×a
5CJaJnH tH (hiCüh-5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühµ.[5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühµ.[5B*CJaJmH phsH %hiCüh-B*CJaJmH phsH + jàðhiCüh2êB*CJaJmH phsH %hiCüh2êB*CJaJmH phsH %hiCühRr²B*CJaJmH phsH t4t8trtäwxtyvyxyyây˜zœzºzR{ü{Ò}npr€€ ïàÑàïàÂàïàÂàïà³à¤™ŠueR?%hiCühÊxB*CJaJmH phsH %hiCüh†rÅB*CJaJmH phsH -hJv¥B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH hiCüh-B*CJaJph33™ hiCühŸ1žCJaJhiCühÆp_CJaJnH tH hiCüh…OkCJaJnH tH hiCühûkCJaJnH tH hiCühe=éCJaJnH tH hiCüh-CJaJnH tH -hiCüh-5CJaJnH tH Ô}ú}nr€€ D^ƒÐ…Ò…f†„†¨‡ÈˆX‹î‹jŒlŒ¼¾ÂfŽŒŽ~¦‘¸“÷÷÷ïêêêêêêêêâââêêêêêêïêêêê
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸ $a$gd†CŸ D¸ö\ƒ^ƒ0„n„H…Ì…Ð…Ò…è…„†š†¦‡¶‡º‡ÆˆÐˆÔˆëØð؝ŠŠwbwbwbM:bM%hiCüh4!üB*CJaJmH phsH (hiCüh4!ü5B*CJaJmH phsH (hiCüh=m¿5B*CJaJmH phsH %hiCüh=m¿B*CJaJmH phsH %hiCüh–a7B*CJaJmH phsH %hiCühæ`#B*CJaJmH phsH %hiCüh?cÖB*CJaJmH phsH (hiCüh†rÅ6B*CJaJmH phsH %hiCüh†rÅB*CJaJmH phsH (hiCüh†rÅ5B*CJaJmH phsH ԈþˆL‰N‰ä‰æ‰V‹X‹fŒ¸º¼¾ÂfŽìÙìÙÃÙ®›ˆÙs`K6(hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh=m¿B*CJaJmH phsH (hiCüh=m¿5B*CJaJmH phsH %hiCühÏ<ºB*CJaJmH phsH %hiCüh°_­B*CJaJmH phsH (hiCüh°_­5B*CJaJmH phsH + jàðhiCüh,hB*CJaJmH phsH %hiCüh,hB*CJaJmH phsH %hiCüh›6pB*CJaJmH phsH fŽŠŽŒŽh|~‚„¦‘Ê‘~’¶“¸“”n•Ê•ëÖð݊ŠwdŠO<)%hiCüh9kZB*CJaJmH phsH %hiCühY*B*CJaJmH phsH (hiCühô^35B*CJaJmH phsH %hiCüh7QÚB*CJaJmH phsH %hiCühÃUB*CJaJmH phsH %hiCüh@ &
F#gd†CŸ
&
F"gd†CŸ
&
F!gd†CŸ
&
F gd†CŸ
&
F-gd†CŸgd†CŸÊ•Ô•–P–R–"—@—z—@™ ™Ð™Ò™ê™ô™

šš0š’šžšÀšÊšæšH›R›j›t››`ìÙìÆìÆ³Æ ÙìِِÙ}}}jjjW%hiCüh<#B*CJaJmH phsH %hiCühZÚB*CJaJmH phsH %hiCüh9kZB*CJaJmH phsH -hp

B*CJaJmH phsH %hiCühJ;¦B*CJaJmH phsH %hiCühKöB*CJaJmH phsH %hiCüh=$¿B*CJaJmH phsH %hiCüh-0ÜB*CJaJmH phsH %hiCühY*B*CJaJmH phsH `žždŸfŸòŸôŸD¡Z¡\¡d¡f¡€¡‚¡¨¡ª¡Ð¡Ô¡ì¡î¡¢¢&¢(¢D¢F¢¢¢¦¢Ä¢Æ¢ê¢ì¢6£8£š£œ£ä£è£¤¤&¤ìÙìƳ zzzzzzzzzzzzzzzzg%hp

hç;B*CJ aJ mH phsH %hp

h/YŒB*CJ aJ mH phsH %hp

hæ!|B*CJ aJ mH phsH %hiCühÊxB*CJaJmH phsH %hiCühž}TB*CJaJmH phsH %hiCüh\¶B*CJaJmH phsH %hiCüh<#B*CJaJmH phsH %hiCüh„ÓB*CJaJmH phsH (à ú B¡D¡\¡f¡‚¡ª¡ööBöööö³kd$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laö $Ifgd†CŸ ª¡Ò¡Ô¡î¡¢(¢F¢¤¢öBööööö³kdi$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laö $Ifgd†CŸ ¤¢¦¢Æ¢ì¢8£œ£æ£KBBBBB $Ifgd†CŸ³kdÒ$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöæ£è£¤(¤¶¤Þ¤¥¥KBBBBBB $Ifgd†CŸ³kd;$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laö &¤(¤´¤¶¤Ü¤Þ¤¥¥¥¥¥ ¥*¥,¥6¥8¥B¥D¥`¥d¥j¥¦
¦˜¦T§¨ž¨r©fªjªìÙìÙìÙìÙìÆìÙìÙìÙìÙ쳞‹xexexRx%hiCühSC¿B*CJaJmH phsH %hiCühNB*CJaJmH phsH %hiCühË4ØB*CJaJmH phsH %hiCühœ¯B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühž}TB*CJaJmH phsH %hp

h/YŒB*CJ aJ mH phsH %hp

hç;B*CJ aJ mH phsH %hp

hæ!|B*CJ aJ mH phsH ¥¥ ¥,¥8¥D¥b¥KBBBBB $Ifgd†CŸ³kd¤$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöb¥d¥f¥j¥¦
¦V§KFF>F6
&
F$gd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ³kd
$$If–FÖÖr”ÿH ü °d&´ ´ ´ ´ ´
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ ö6ööÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
laöV§ ¨jª†«Ü¬n­è­ê­F®G®H®J®¼®½® ¯¯L³ª´Ð´ü´ªµ!¶\¶·¶t·¹÷÷÷÷÷÷òòòòòêòòòââòòòòÚÚÚÚ
&
F%gd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
F$gd†CŸjª†«€¬Ú¬Ü¬è­.®E®G®J®¼®½®í®
¯ ¯¯°ìÙÆÙƳ ³‹vfS@S+@(hiCühö Œ5B*CJaJmH phsH %hiCühö ŒB*CJaJmH phsH %hiCüh&UÍB*CJaJmH phsH -hJv¥B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühQ4B*CJaJmH phsH %hiCühDa9B*CJaJmH phsH %hiCühø@ÊB*CJaJmH phsH %hiCühâ>B*CJaJmH phsH %hiCüh@pB*CJaJmH phsH °$±J³ª´Ð´ø´ú´ü´Àµ ¶!¶[¶\¶·¶s·t·¹ìÙƱƞƞ‹žxexRx?%hiCüh
q3B*CJaJmH phsH %hiCühg`€B*CJaJmH phsH %hiCühß:ÔB*CJaJmH phsH %hiCühMiB*CJaJmH phsH %hiCüh¢Y›B*CJaJmH phsH %hiCühg
!B*CJaJmH phsH (hiCüh×Qˆ5B*CJaJmH phsH %hiCüh×QˆB*CJaJmH phsH %hiCüh~-B*CJaJmH phsH %hiCühþ/YB*CJaJmH phsH ¹-º.º{º»»»»N»¼À¼Â¼þ¼b¾d¾rÀìÙƳž‰žtdQ>Q+Q+%hiCüh`&ŠB*CJaJmH phsH %hiCühÊxB*CJaJmH phsH %hiCüh uÆB*CJaJmH phsH -hJv¥B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühìgå5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühµC´B*CJaJmH phsH %hiCüh|yB*CJaJmH phsH %hiCüh
q3B*CJaJmH phsH %hiCühÆ?šB*CJaJmH phsH ¹.º{º»»»»N»O»Â¼d¾f¾ˆ¾¿`¿À²À´À ÁÀÁtÂFäĦĪĒŔÅ÷÷÷òòòêòòòòòââââòòòòòòòòêò
&
F&gd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
F%gd†CŸrÀtÀ²À¦Á¾ÁÀÁƒÂæÂEÃĦĪĒŔÅþÇìÙƳƳ ³xcN;%hiCühL1¢B*CJaJmH phsH (hiCühL1¢5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühIJB*CJaJmH phsH %hiCühÌXB*CJaJmH phsH %hiCühB:FB*CJaJmH phsH %hiCühá6ŒB*CJaJmH phsH %hiCüh`&ŠB*CJaJmH phsH %hiCüh1ŸB*CJaJmH phsH ”ÅÒÆ ÈÌÈöÈÉÉ>ÉVɖɪɬÉÒÊÔʄËÌÒÌ~ÍÏÏfÏjÐ\Ò^ҒÒØÒXÓúúòòòòòòòòúúúúêêêêúúúúúúââ
&
F/gd†CŸ
&
F.gd†CŸ
&
F-gd†CŸgd†CŸþÇ.ÈLȜȪɬÉÒÊÌÐÌÒÌÏjÐZÒ\ÒzÒØÓÚÓ¶ÕëØÅØŲŸŒŸŒyfSfS@f%hiCühÊxB*CJaJmH phsH %hiCüh„K`B*CJaJmH phsH %hiCüh;OJB*CJaJmH phsH %hiCühÛ8ýB*CJaJmH phsH %hiCüh
"¥B*CJaJmH phsH %hiCüh:‡B*CJaJmH phsH %hiCühýAâB*CJaJmH phsH %hiCühéW.B*CJaJmH phsH %hiCühL1¢B*CJaJmH phsH (hiCühL1¢6B*CJaJmH phsH XÓÚÓÜÓ@ÔÕ¶ÕÖÖÌÖÎ֚ÙTÛ,܏ÜÌÜCÝôÞÄàÆà
ã

ããºã¼ãDå÷òòêêêòâòòÚÚÚÚÚÚÚòòòòâòÒ
&
F(gd†CŸ
&
F'gd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
F/gd†CŸ¶ÕÖÖÖÌÖÎÖèؘٚٮٲÙ0ÛRÛtÛìÙįŸŒyŒdO<)d%hiCüh°]ŒB*CJaJmH phsH %hiCühwv'B*CJaJmH phsH (hiCühwv'5B*CJaJmH phsH (hiCüh„-ü5B*CJaJmH phsH %hiCüh„-üB*CJaJmH phsH %hiCüh_l€B*CJaJmH phsH -hJv¥B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh;OJB*CJaJmH phsH %hiCühï B*CJaJmH phsH
tÛxÛ+Ü=Ü?܎ܔܖÜËÜÙÜÛÜBÝSÝÞòÞß ßÂàÄàÆàëØÃëØÃë°Ã›°Ã†sÃ^KÃ6(hiCühÖ~A5B*CJaJmH phsH %hiCüh™sB*CJaJmH phsH (hiCüh™s5B*CJaJmH phsH %hiCühK[B*CJaJmH phsH (hiCühK[5B*CJaJmH phsH (hiCüh$t5B*CJaJmH phsH %hiCüh$tB*CJaJmH phsH (hiCüh„-ü5B*CJaJmH phsH %hiCüh°]ŒB*CJaJmH phsH (hiCüh°]Œ5B*CJaJmH phsH Æàüâã
ããºã¼ãÖãÚã4åBålåpåöå æ$æ æäæèæìÙìįœ‡r_L‡r_‡r_‡7(hiCühdG­5B*CJaJmH phsH %hiCüh}µB*CJaJmH phsH %hiCühòeÓB*CJaJmH phsH (hiCühòeÓ5B*CJaJmH phsH (hiCühÈD5B*CJaJmH phsH %hiCühÈDB*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühïI²B*CJaJmH phsH %hiCühÖ~AB*CJaJmH phsH Dåøå¢æ–çˆèPéê¨ê(ì íÈîWðXðYðZð\ðÏðÐðâó¦ôJõzö‚÷„÷Ä÷è÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷òòòòêòòòòââòòò
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
F(gd†CŸèæ”çÆçÊç†èÌèÐèNézé~éêLêPê¦êøêüê&ìRìVìíHíLíÆîÈîþîïNðVðWðì×Âì×Âì×Âì×Âì×Âì×­š×­š×…p]J×%hiCüh}µB*CJaJmH phsH %hiCüh.~ãB*CJaJmH phsH (hiCüh.~ã5B*CJaJmH phsH (hiCüh5`b5B*CJaJmH phsH %hiCüh·xÞB*CJaJmH phsH (hiCüh·xÞ5B*CJaJmH phsH (hiCühdG­5B*CJaJmH phsH (hiCühÈD5B*CJaJmH phsH %hiCühdG­B*CJaJmH phsH WðXðYðZð\ðÏðÐðóàóâóüóþó¢ô¤ô¦ôëÖÁÖ¬œ‰v‰aL9&v%hiCüh´B*CJaJmH phsH %hiCüh½J
B*CJaJmH phsH (hiCüh½J
5B*CJaJmH phsH (hiCühÉ Ï5B*CJaJmH phsH %hiCühÉ ÏB*CJaJmH phsH %hiCühy tà öØ6ööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö4Ö
laö0 $Ifgd†CŸ tüvü:ÿ œšœžìÙÆì³ xeP;&(hiCühþJ³5B*CJaJmH phsH (hiCühþJ³5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühÊxB*CJaJmH phsH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühU}nB*CJaJmH phsH %hiCühÎ6¯B*CJaJmH phsH %hiCüh!B*CJaJmH phsH %hiCüh”bB*CJaJmH phsH %hiCüháTˆB*CJaJmH phsH %hiCühT B*CJaJmH phsH

vÿZ ¢šž.ªÌ j @
B
b
d



.
²´¶º¨ªìúúúúúúúòúúúúúúúúúúúúúúúúúòúú
&
Fgd†CŸgd†CŸ.DªÆÈ Ê Ì î j „ @
B
`
b
d

2

L


ì×ì×ìÄì¯Äš‡tataL9L9%hiCühâ?¹B*CJaJmH phsH (hiCühâ?¹5B*CJaJmH phsH %hiCüh¥..B*CJaJmH phsH %hiCühu[¥B*CJaJmH phsH %hiCühr"B*CJaJmH phsH (hiCühr"5B*CJaJmH phsH (hiCüh
ý5B*CJaJmH phsH %hiCüh
ýB*CJaJmH phsH (hiCühþJ³5B*CJaJmH phsH %hiCühþJ³B*CJaJmH phsH 

h
®°²´º¨ª¦êìî`ì×ìÄ챜‡r_L_L9%hiCühÓ('B*CJaJmH phsH %hiCüh)aþB*CJaJmH phsH %hiCüh{>ÿB*CJaJmH phsH (hiCüh”.Á5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh¥..B*CJaJmH phsH %hiCüh”.ÁB*CJaJmH phsH (hiCüh&a35B*CJaJmH phsH %hiCüh&a3B*CJaJmH phsH ìî‚ „ jl°¶¤‰ŠN !!T"#N$È$%R%&&(
(")$)()|)~)úúúúúúúúúúúòúúúúúúúúúúúúúúòú
&
Fgd†CŸgd†CŸ`xz¶Î€ ‚ „ ˆ ¢ fl°€ÔëØÅëŲŸŒwŒdO<)%hiCüh`yñB*CJaJmH phsH %hiCühUœB*CJaJmH phsH (hiCühUœ5B*CJaJmH phsH %hiCühCrøB*CJaJmH phsH (hiCüh—qÂ5B*CJaJmH phsH %hiCüh—qÂB*CJaJmH phsH %hiCüh%O!B*CJaJmH phsH %hiCüh)aþB*CJaJmH phsH %hiCühÓ('B*CJaJmH phsH %hiCüh®rzB*CJaJmH phsH (hiCühÓ('5B*CJaJmH phsH Ôv´¶‰Š²J L N !!\!ìÙƳƞ‹vcN<'(hiCüh
g•5B*CJaJmH phsH "hJM5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühÊxB*CJaJmH phsH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühCrøB*CJaJmH phsH (hiCühCrø5B*CJaJmH phsH %hiCühæjB*CJaJmH phsH %hiCühUœB*CJaJmH phsH %hiCüh"-†B*CJaJmH phsH %hiCüh¼~ÒB*CJaJmH phsH

\!R"T"&Ä&Ö&'((z(Š(")()|)~)ìÙƳž³‹³‹v‹aL7(hiCühžXÈ5B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühÊx5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühóFA5B*CJaJmH phsH %hiCühóFAB*CJaJmH phsH (hiCüh¢!z5B*CJaJmH phsH %hiCüh¢!zB*CJaJmH phsH %hiCühñ1†B*CJaJmH phsH %hiCühR
áB*CJaJmH phsH %hiCüh
g•B*CJaJmH phsH ~)(***Æ*Ê+Ì+F0H0þ0š1Y2\3]377p7&8–<Ð>Ò>&?RATAXAÆAÈA¨BXGúúúúúúúúòòòúúúúúúúúúúúúêúúú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸ~)(*†*Æ*È+ü0þ0Z1š1¶1X2Y2\37p709<”<–<Ð>&?AìÙÆÙƳƳƳƳ zgTzTA%hiCühÅM6B*CJaJmH phsH %hiCüh¥8B*CJaJmH phsH %hiCühP_vB*CJaJmH phsH %hiCüh?_ëB*CJaJmH phsH %hiCühFáB*CJaJmH phsH %hiCühÛ kB*CJaJmH phsH %hiCühIL:B*CJaJmH phsH %hiCühØ)~B*CJaJmH phsH %hiCühî>ÇB*CJaJmH phsH %hiCüh¡B*CJaJmH phsH APARATAXAÆAÈA¦B¨BD¼DRGTGìÙƱœŒyfyS@-%hiCüh¹w‡B*CJaJmH phsH %hiCühÁ-DB*CJaJmH phsH %hiCühƒ@ÊB*CJaJmH phsH %hiCühßsQB*CJaJmH phsH %hiCühr4B*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühÛ kB*CJaJmH phsH %hiCühÅM6B*CJaJmH phsH %hiCüheP€B*CJaJmH phsH

TGXG„GÄGÆGI`JbJÌKvN8Q@R¼S¾SÎSàTâTìÙÆ³Æ Æ zgTzA.A%hiCühüKCB*CJaJmH phsH %hiCühNc-B*CJaJmH phsH %hiCüh£:]B*CJaJmH phsH %hiCühí}¸B*CJaJmH phsH %hiCühaLB*CJaJmH phsH %hiCühB*B*CJaJmH phsH %hiCühåªB*CJaJmH phsH %hiCühßsQB*CJaJmH phsH %hiCühM

~B*CJaJmH phsH %hiCühvqMB*CJaJmH phsH %hiCüh5VB*CJaJmH phsH XGÆGbJÌKÎKvN¾SÀSÎSàTâTU¬W®WìWäXæXèXêXìXðXRZTZÀ[–\2]4`úúúúúúúúúúúúúúúóóúúúëúúããú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ¤ðgd†CŸgd†CŸâT UUðUªW¬WìWâXäXæXèXêXðXRZìÙƳ Ù³zgT?*(hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühƒ@ÊB*CJaJmH phsH %hiCüh¹w‡B*CJaJmH phsH %hiCüh5VB*CJaJmH phsH %hiCühb-¡B*CJaJmH phsH %hiCüh£2NB*CJaJmH phsH %hiCüh~E
B*CJaJmH phsH %hiCüh4~ÕB*CJaJmH phsH %hiCühNc-B*CJaJmH phsH %hiCühúe†B*CJaJmH phsH
RZTZ€Z[6[ˆ[[¾[0]2]8]„]è](^*^4`Ü`ahajaöaîÙƱƞ‰ÆvƱÆcžcP;PžP(hiCühxÊ6B*CJaJmH phsH %hiCühxÊB*CJaJmH phsH %hiCühK 0B*CJaJmH phsH %hiCüh¥ ªB*CJaJmH phsH (hiCühmF56B*CJaJmH phsH %hiCühmF5B*CJaJmH phsH (hiCühÀU-6B*CJaJmH phsH %hiCühÀU-B*CJaJmH phsH (hiCühÀU-5B*CJaJmH phsH "hg.5B*CJaJmH phsH öabTbVbXbeTe~f gÈhÊh

i,k.kp(p0qPqprìÙìÙìÄ쯜ì‡taN9N9N(hiCüh» À6B*CJaJmH phsH %hiCüh» ÀB*CJaJmH phsH %hiCühhi²B*CJaJmH phsH %hiCühU=B*CJaJmH phsH (hiCühhi²5B*CJaJmH phsH %hiCüh]B*CJaJmH phsH (hiCüh]5B*CJaJmH phsH (hiCühKë5B*CJaJmH phsH %hiCühxÊB*CJaJmH phsH %hiCühKëB*CJaJmH phsH 4`Xb`de~fÊhÌh.kPlÒlPnºnŒoŽop0qlrnrprrrtrxrJsLsXu0wpxúúúòòúúêêêêêúúêêúúúúúâúúúú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
F)gd†CŸgd†CŸprrrxrJsLsVu\u~vˆwnxpx0ypyzyzz’}DøúX‚Z‚\‚b‚Ú‚ìײŸŒŸŒyŒyfyfyfS@S@fŒ×Â%hiCüh0T­B*CJaJmH phsH %hiCühùÂB*CJaJmH phsH %hiCühîcB*CJaJmH phsH %hiCüh§ ‘B*CJaJmH phsH %hiCüh%šB*CJaJmH phsH %hiCüh†«B*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühÀU-B*CJaJmH phsH pxzNzX|Z|’}”}>~Dúü¯€X‚Z‚\‚^‚b‚Ú‚Ü‚üƒì„kª‘H•J•*˜,˜0˜úúúúúúúúúúúúúúúúòúúúêêêúúúú
&
F*gd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸÚ‚Ü‚ƒúƒüƒ„ê„ì„…>…Z…¨‰ Œ
ŒŒîÙƳž‹ÆvƋcP=*%hiCühd"B*CJaJmH phsH %hiCüh™e¬B*CJaJmH phsH %hiCüh°=®B*CJaJmH phsH %hiCüh&?VB*CJaJmH phsH (hiCühb@5B*CJaJmH phsH %hiCühØGBB*CJaJmH phsH (hiCühØGB5B*CJaJmH phsH %hiCüh] B*CJaJmH phsH %hiCühðcÁB*CJaJmH phsH (hiCühðcÁ5B*CJaJmH phsH "hg.5B*CJaJmH phsH ŒŒ¨Œ4jk‚ƒ„Ž¤Þ¨‘Ô‘Ú‘Z’¨’4“F•H•ëÖÃÖÃ֮֙֙†s®^K8K8®%hiCüh
AJB*CJaJmH phsH %hiCühŽ B*CJaJmH phsH (hiCühŽ 5B*CJaJmH phsH %hiCüh€[‹B*CJaJmH phsH %hiCüh)B*CJaJmH phsH (hiCüh)5B*CJaJmH phsH (hiCühb@5B*CJaJmH phsH %hiCüh£E´B*CJaJmH phsH (hiCüh£E´5B*CJaJmH phsH (hiCühd"5B*CJaJmH phsH H•J•*˜0˜®˜°˜n™À™Â™Ä™"šxšzš|š°šëØx‹eP‹=x((hiCüh665B*CJaJmH phsH %hiCüh66B*CJaJmH phsH (hiCüh0 5B*CJaJmH phsH %hiCühfkŒB*CJaJmH phsH %hiCüh’O&B*CJaJmH phsH %hiCüh0 B*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh‘p5B*CJaJmH phsH (hiCüh‘p55B*CJaJmH phsH 0˜®˜°˜Ä™|š›²›œœ$ž¸ž= > [ 7¡ü£¤Œ¤Ž¤¦§Ø¨©PªÖªN«¬Ì¬F­÷òòêâââââêòòòòò÷òòòòòòòòòò
&
F+gd†CŸ
&
F+gd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸ°š¶š ››2›8›°›²›Ô›Ú››œœœ¯œ²œ"ž$žRžTžVžXž¶ž¸žŸLŸxŸ< = [ ` ëØÅ°ëØÅ°ëØÅ°ëØÅ°ë›ëˆÅs`sˆ`›K(hiCüh†lè5B*CJaJmH phsH %hiCüh’O&B*CJaJmH phsH (hiCüh’O&5B*CJaJmH phsH %hiCüháF\B*CJaJmH phsH (hiCüháF\5B*CJaJmH phsH (hiCüh665B*CJaJmH phsH %hiCüh66B*CJaJmH phsH %hiCüh¥6§B*CJaJmH phsH (hiCüh¥6§5B*CJaJmH phsH ` 6¡7¡¢ú£ü£þ£¤Œ¤Ž¤Ê¤¤§¦§Ø¨©ìÙÄÙ±œ‰tbM:':M%hècyhUMBB*CJ aJ mH phsH %hècyh ÁB*CJ aJ mH phsH (hècyh Á5B*CJ aJ mH phsH "hècy5B*CJ aJ mH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühËÛB*CJaJmH phsH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühC_ïB*CJaJmH phsH (hiCüh{LG5B*CJaJmH phsH %hiCüh{LGB*CJaJmH phsH %hiCüh†lèB*CJaJmH phsH ©©©Ì¬Ø°± ±v³x³
µ,·x·z·|·F½ëÖð֛ˆuˆbÖMÖ:%hècyhÆ"ÌB*CJ aJ mH phsH (hècyhÆ"Ì5B*CJ aJ mH phsH %hècyh.B*CJ aJ mH phsH %hècyh ÁB*CJ aJ mH phsH %hècyh4GùB*CJ aJ mH phsH (hècyh4Gù5B*CJ aJ mH phsH %hècyh# B*CJ aJ mH phsH %hècyhÞ/B*CJ aJ mH phsH (hècyh Á5B*CJ aJ mH phsH (hècyhÞ/5B*CJ aJ mH phsH F­ö­L®~®Ô®z¯¼¯2°V°Ø° ±x³,·|·À¹˜»F½–½^ÀÜÁàÃRÅêÅìÅðÅPÆRÆrÇúòòòúòòòòúúúúúúúúúúúúúúúêúú
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸF½’½–½\À^À”ÅÒÅÔÅÖÅæÅèÅêÅìÅðÅPÆRÆHÇëÖ𝊝ŠŠwbM=*%hiCüh¼÷B*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh§†B*CJaJmH phsH %hècyhOQzB*CJ aJ mH phsH %hècyh§†B*CJ aJ mH phsH %hècyhÕhB*CJ aJ mH phsH %hècyhçrB*CJ aJ mH phsH (hècyhg$“5B*CJ aJ mH phsH (hècyhÕh5B*CJ aJ mH phsH HÇnÇrÇõÊË^ËÐ ÐvÐwÐ2Ô4ÔîÖÆÛFÜJÜìÙìÆ쳞‰taNa;(;%hiCühÙzvB*CJaJmH phsH %hiCühFZIB*CJaJmH phsH %hiCüh¬) B*CJaJmH phsH %hiCüh¥H,B*CJaJmH phsH (hiCüh¬) 5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüheÕB*CJaJmH phsH %hiCühŒB*CJaJmH phsH %hiCüh¼÷B*CJaJmH phsH %hiCüh-iB*CJaJmH phsH rÇjÈÒÈ,ÉþÉqÊóÊ^Ë_ËÁ˾ÌðÍòÍÐÐÐ ÐvÐwÐ4ÔZÕ"ÖîÖïÖû֞ÙÞÙúúòòòòòúúúúúúúúúêúúúúúúúúâ
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
F,gd†CŸgd†CŸÞÙÚrÚJÜLÜhÜ:ݘÝòÝäáâVãväwäxäyäzä|ä
å
åRå±å èòè$é@ì`í‚ï÷÷òòòòòòòò÷÷òòòòòêòòòòòòòòò
&
Fgd†CŸgd†CŸ
&
Fgd†CŸJÜhÜ8Ý:ÝäáÎãuäväxäyä|ä
å
å èHèðèìÙìÙƳÆÙ ‹vaN;(%hiCüh‹u+B*CJaJmH phsH %hiCüh2[zB*CJaJmH phsH %hiCühó,VB*CJaJmH phsH (hiCühó,V5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh}´B*CJaJmH phsH %hiCüh¤N!B*CJaJmH phsH %hiCüh½-ØB*CJaJmH phsH %hiCühh#B*CJaJmH phsH %hiCühÙzvB*CJaJmH phsH ðèòèê>ì@ì`í‚ï†ò°ò²ò®÷°÷ùù$ùVúXúìÙÆÙƳ ÙwìbM=-hg.B*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH + jàðhiCühíWøB*CJaJmH phsH %hiCühíWøB*CJaJmH phsH %hiCühX-ÜB*CJaJmH phsH %hiCühŒ'B*CJaJmH phsH %hiCühA·B*CJaJmH phsH %hiCühŠ}½B*CJaJmH phsH %hiCüh2[zB*CJaJmH phsH ‚ï4ð†ò²òæò"óRó¢óÂó(ô|ôÞôvõBöàö>÷®÷Pøùù ù$ùVúXúØþ\¬úúúòòòòòòòúêêêêêêêúúúâúúúú
&
Fgd†CŸ
&
F1gd†CŸ
&
F0gd†CŸgd†CŸXú¦ûÄü$ýŠþÖþØþ\VÄ Æ 2 ` b d Ü ìÙƳ ì zgTgA.%hiCühIˆB*CJaJmH phsH %hiCühG;EB*CJaJmH phsH %hiCüh¦m”B*CJaJmH phsH %hiCühwNôB*CJaJmH phsH %hiCühQV

B*CJaJmH phsH %hiCühH>
B*CJaJmH phsH %hiCüh5p”B*CJaJmH phsH %hiCühÛ
&B*CJaJmH phsH %hiCüh! èB*CJaJmH phsH %hiCüh7/ðB*CJaJmH phsH %hiCühP_ B*CJaJmH phsH ¬®Æ d ^
»

Ï

<
T Î "¦¼êîvxØ.ŒèÄPRúúúúúúúòòòòòòúúúêúúââââââú
&
F3gd†CŸ
&
Fgd†CŸ
&
F2gd†CŸgd†CŸÜ Þ ^
»

2|—º¼2ä èîvìÙƳ ³³zgT?*(hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh¾>ÖB*CJaJmH phsH %hiCüha;„B*CJaJmH phsH %hiCüh vxÖØP Â`!d!Â%****$*ú*ïÜÉܶ¡¶Ž{h¶ÜS>)(hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCüh¨a5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh¯yNB*CJaJmH phsH %hiCüh8lTB*CJaJmH phsH %hiCüh2qÆB*CJaJmH phsH (hiCüh»P¹5B*CJaJmH phsH %hiCüh»P¹B*CJaJmH phsH %hiCüh¨aB*CJaJmH phsH %hiCühš
ÓB*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH R¶

\-^-b!d!Ä%*** *$*ú*ü*Î+`,ü,t.°/V00121V4d5Æ6˜9P;úúúúúúúúúúúúòúúúêêêêêúúúúúú
&
F4gd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸú*ü*Ì+Î+€,ú, -r.’.®/Ú/Þ/R0T0‚0†0,1.101n3T4V4d4ïÜɶ£¶£¶¶}¶}j}¶WDWD%hiCühåloB*CJaJmH phsH %hiCühÍbQB*CJaJmH phsH %hiCühƒ
äB*CJaJmH phsH %hiCühÔE‹B*CJaJmH phsH %hiCüh@~/B*CJaJmH phsH %hiCühI%¢B*CJaJmH phsH %hiCüh'[ÊB*CJaJmH phsH %hiCühß ŒB*CJaJmH phsH %hiCühÅB*CJaJmH phsH -hg.B*CJaJmH phsH d4f4d5^8–9˜9È<Ê<Ð<¤>¦>¢@¤@$AØC¶DìÙìÆìƳž‰taN;N(%hiCüh°)õB*CJaJmH phsH %hiCühjËB*CJaJmH phsH %hiCühB_B*CJaJmH phsH %hiCühx×B*CJaJmH phsH (hiCühÌbü5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCüh8PBB*CJaJmH phsH %hiCühÿE¤B*CJaJmH phsH %hiCühåloB*CJaJmH phsH %hiCüh€BïB*CJaJmH phsH P;È<Ê<Ì<Ð<¤>¦>¸D^G6ILäM}N~NN€NN‚NƒN„N…N‡NøNùNRQFS²T¬VzXúúúúòúúúúúúúúúúúúúúúúòúúúúúú
&
Fgd†CŸgd†CŸ¶D¸D6IˆK LL}N„N‡NøNùNxXyXzX?YZìÙƳ ³ì‹vaN;N(;%hiCüh4B*CJaJmH phsH %hiCühs
JB*CJaJmH phsH %hiCüh÷SB*CJaJmH phsH (hiCüh÷S5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühr_ B*CJaJmH phsH %hiCüh^B*CJaJmH phsH %hiCüh§¢B*CJaJmH phsH %hiCüh°)õB*CJaJmH phsH %hiCühjËB*CJaJmH phsH zX@Y\2\ì\N^¼^¾^2_
a*aÐ!Ò!Ô!Ö!Ø!Ú!Ü!Þ!à!â!ä!æ!ê!##b%Ž%úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòúúê
&
Fgd†CŸ
&
Fgd†CŸgd†CŸZ\(a*ab X Î!ä!ê!##ô#
%`%b% &ìÙÆÙÄٱٜ‡taN;a;%hiCüh›d¦B*CJaJmH phsH %hiCüh¼3B*CJaJmH phsH %hiCühl ðB*CJaJmH phsH %hiCühP,oB*CJaJmH phsH (hiCühCJ5B*CJaJmH ph33™sH (hiCühËÛ5B*CJaJmH ph33™sH %hiCühéQ¿B*CJaJmH phsH U%hiCühHgB*CJaJmH phsH %hiCüh¨B*CJaJmH phsH %hiCüh4B*CJaJmH phsH n veszélyeztetett csoportjai közé tartoznak. (ahol több gyermek van, a család keresQinek jövedelme több személy közt oszlik meg; a családi pótlék messze elmarad nemcsak a gyermek átlagos költségeinél, hanem a létminimum mögött is.)














Milyen okai lehetnek az autoriter rendszerek kialakulásának? Ismertesse az elméleteket! (frusztráció, személyiség, hatalmi, szocializáció)

Adorno (1950) autoritárius személyiség kutatása az antiszemitizmus társadalmi és lélektani gyökereit próbálta feltárni. A frankfurti iskola tagjai között több mint kétezer amerikai fehér, középosztálybeli személyt kérdeztek meg részletes interjúterv szerint. A válaszokat három attitqdskálával mérték:
antiszemitizmus skála
etnocentrizmus skála
politikai és gazdasági konzervativizmus skála
Nyolcvan személlyel klinikai mélyinterjút és pszichológiai teszteket vettek fel.
A fent említett három skála mellet egy F (fasizmus) skálát is készítettek, mely azt mérte, hogy a személy mennyire hajlamos fasiszta és antiszemita nézeteket magáévá tenni (mennyire potenciálisan fasiszta). A skála szerint a potenciálisan fasiszta személyiség jellemzQi:
elfogadja a konvencionális értékítéleteket
kritikátlanul alárendeli magát a vezetQknek
agresszív azokkal szemben, akik nem hajlandók magukat kritikátlanul alávetni a vezetQknek
idegenkedik a gazdag érzelmi élettQl, képzelettQl, személyességtQl, gyengédségtQl
hajlamos a merev gondolkodásra
nagyra értékeli a férfiasságot, erQt, hajthatatlanságot
embergyqlölQ, az embert alapvetQen rossznak tartja
hajlamos azt hinni, hogy a társadalomban vad és veszélyes erQk, összeesküvések uralkodnak
igen nagy figyelmet fordít a szexualitásra, más emberek szexuális kielégítésére
A kutatók szerint ezen tulajdonságok szoros korrelációt mutatnak az antiszemita nézetekkel és az etnocentrizmussal. Eszerint a fasizmus egy személyiségtípus, amelyet az F-skála mér. Ezt nevezték autoritárius személyiségnek.
A megkérdezett személyek gyermekkori emlékei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az autoritárius személyiség kifejlQdésének oka a gyermekkori család sajátos, autoritárius nevelési stílusa. Az ilyen családban kevés az érzelmi melegség, fQként az apa rideg, követelQ és büntetQ személyiség, merev elveket fogalmaz meg és azoknak maradéktalan követését várja el gyermekétQl. A gyermek egyrészt idealizálja apját és ezt az idealizálást átviszi a politikai és más vezetQkre is, másrészt tudat alatt ellenséges az apjával szemben, és ezt az ellenségességet hajlamos kivetíteni bizonyos kisebbségekre is.
Eszerint minden társadalomban, ahol autoritárius nevelési elvek és gyakorlat érvényesülnek, élnek potenciális fasiszták és antiszemiták.

Voltak akik kétségbe vonták, hogy a potenciálisan fasiszta személyiség és a konzervativizmus között korreláció lenne. A bírálatok ellenére az autoritárius személyiség vizsgálatának gondolatai ma is hatnak a szociológiában.







Ismertesse a magyarországi roma kisebbség helyzetét! (oktatás, munkaerQpiac, elQítélet, szocializáció, diaszpórák)

Két jelentQs cigányvizsgálat (1971, 1993, Kemény; Havas-Kemény), melyekben azokat a személyeket tekintették cigánynak, akiket környezetük annak mondott. 71-ben (320 ezer) 3%-ra becsülték, 1994-ben 5%-ra a cigány lakosság százalékát.
Mindkét vizsgálat szerint a cigány etnikumhoz tartozók az átlagnépességnél jóval hátrányosabb helyzetben vannak, és hátrányuk az idQvel nQtt. A növekedés egyik fQ oka, hogy sokkal kevesebben rendelkeznek keresQ foglalkozással, sokkal többen vesztették el munkahelyüket (15-54 év közöttiek közül a férfiak 31, a nQk 18%-a volt foglalkoztatott). A rendszeres munkával nem rendelkezQk egy része munkanélküli, másik része munkahelye elvesztése után visszahúzódott a munkaerQpiacról, vagy korábban sem rendelkezett munkahellyel. Mivel a háztartásokban az átlagosnál jóval kevesebb a rendszeres munkahelyi keresettel rendelkezQk aránya és mivel a gyermekszám magasabb a roma családokban, az egy fQre jutó jövedelem elmarad az átlagtól. Mind a munkanélküliség, mind a szegénység az átlagosnál jóval tartósabb.
A kisebbségekkel szembeni elQítéletek, sztereotípiák és diszkrimináció erQsödnek, gyakrabban és élesebben nyilvánulnak meg.
K. Postma (1996) kutatása nem igazolta ezt a hipotézist. 16 jó és 16 rossz tulajdonságról kérdezték meg a meginterjúvolt személyeket, hogy azok jellemzik-e a cigányokat (anyagias, barátságtalan, buta, antipatikus, agresszív, élQsködQ& ). 1987-tQl 1992-re a jó tulajdonságok említése nQtt. Ugyanakkor a cigányoknál gyakrabban említették a rossz tulajdonságokat, mint a magyaroknál, tehát jól kimutathatóak a cigányokkal szembeni erQs negatív vélemények.
Az adatok ellentmondásossága miatt felmerülhet a kérdés, hogy a rossz és jó tulajdonságokra való rákérdezés megfelelQ módszer-e az elQítélet mérésére (világszerte használt vizsgálati módszer azonban).
Levonható következtetés:
A cigányokkal szembeni elQítéletek az utolsó években némileg csökkentek, bár még ma is igen erQsek.


Ismertesse a családok típusait Peter Laslett nyomán, és jelentQségüket a történelemben és ma, Európában és Magyarországon!

Csoport: egyének olyan együttese, amelyet bizonyos közös ismérvek kötnek össze.
Kiscsoport: azok a csoportok, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak.
A család a társadalmi kiscsoportok egyike. Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élQ kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási) kapcsolat köti össze.
Statisztikai családdefiníció még szqkebb: csak a szülQk és velük együtt élQ nem házas gyermekeik, mely alapján 3 családtípust különböztet meg: házaspárt, házaspárt gyerekkel, egy szülQt gyerekkel. (=családmag, vagy nukleáris család)
Házastárs: együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkezQ, tartós javakat közösen használó) embereke csoportja, akik általában, de nem szükségszerqen rokonok.

Peter Laslett angol társadalomtörténész tipológiája (1972):
Nukleáris családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élnek együtt;
Kiterjesztett családi háztartások, a nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok (özvegy szülQ, nem házas testvér) élnek együtt;
Több családmagból álló háztartások, több családmag él együtt, legtöbbször a szülQk és házas gyermekük házastársával; több altípus:
Törzscsalád-háztartás: szülQk egyetlen házas gyermekükkel élnek együtt
Házas szülQkbQl és több házas gyermekükbQl álló háztartás ( nagycsalád )
Házas testvérek együttélése egy háztartásban
Olyan háztartások, amelyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz (pl. két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy háztartásban)
egyszemélyes háztartás
Összetett háztartás: kiterjesztett és többcsaládos típus együttes neve.
Konkrét, egyértelmqnek tqnQ felosztás, DE az együttlakásnak, együttes fogyasztásnak és az együttes gazdálkodásnak különbözQ fokozatai vannak.
Egyszerqbb tipológia: hány nemzedék tagjai élnek együtt (egy, kettQ, három és több nemzedék tagjaiból állhat a háztartás).

Család funkcióinak változása:
termelés: iparosodás elQtti társadalmakban a családban folyt; ma a családon kívül; 1/3-át a mezQgazdasági termékeknek még ma is családi gazdaságokban állítják elQ
fogyasztás: ma is túlnyomórészt családi keretek között folyik, de a közösségi fogyasztás köre szélesedik
gyermek szocializációja: nem csökkent; szinte pótolhatatlan szerepe; hiányát az állami gondozott gyermekek hátrányai igazolják
felnQttek lelki támogatása: nQttek evvel kapcsolatban az igények; az egyén számára biztos szeretQ, megbecsülQ háttért nyújt, illetve az idQsek gondozása.




Mi a család öt funkciója és hogyan változott ezek szerepe?

Termelési funkció: a család maga a termelQegység (parasztgazdaság, kisipari mqhely). A családnak ez a funkciója a termelQszövetkezetek elterjedésével.
Fogyasztási funkció: a fogyasztás túlnyomó részben a családban történt, a fejlett társadalmakban a fogyasztás növekvQ része került a családon kívülre (pl. munkahely).
Reprodukciós funkció: gyermekek szülése, népesség fenntartása nemzedékrQl nemzedékre nagyrész a család körében maradt, bár itt is pár gyermek házasságon kívül született, és ezek száma növekedett
FelnQttek pszichés védelme: a mentálhigiénés és hasonló intézmények szerepe a felnQttek lelki védelmében nQtt.
Gyermekek szocializációja: iskola átvette a szocializációs funkciók egy részét.

B.Berger és P.Berger (1984) a polgári családnak nincs semmilyen alternatívája, amely képes lenne a gyermekeknek felelQs és autonóm személyiségekké nevelQdését biztosítani; továbbá nem nyújt biztonságos és szeretQ környezetet a felnQttek lelki egészségéhez (
Ch. Lach (1977) ezért nevezte a családot menedék egy szívtelen világban
Giddens (1992) szerint a modern társadalomban eluralkodnak az instrumentális, vagyis csak meghatározott célt szolgáló kapcsolatok, ugyanakkor az embereknek változatlanul szükségük van intimitásra, amelyet csak a párkapcsolatokban és a családban találhatnak meg.

Termelési és fogyasztási funkciók csökkenése azzal jár, hogy megerQsödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek fontossága. (korábbi házasságkötésnél döntQ szerepet játszottak gazdasági szempontok, ma viszont a házastársak egymás iránti érzelmei játszanak szerepet  ue. Felbontásra igaz).
Tehát az érzelmek jelentQsége megnQtt! Viszont az érzelmek könnyebben változnak, így gyakrabban gyengülhet meg a házasságot összetartó leglényegesebb tényezQ (házasságok is meghosszabbodtak  várható élettartam növekedésével).



Ismertesse John Hajnal elméletét a család és házasság nyugat-európai és kelet-európai mintáit, valamint Magyarország helyét ebben a modellben!

Házasságkötés: az a cselekmény, amellyel felnQttek házastársi kapcsolatot létesítenek egymás között. (ált. jogi cselekmény)

Monogám házasság: egy férfi és egy nQ házas együttélése
Poligám házasság: egy férfinak vagy nQnek több házastársa van
Poligínia: egy férfinak több felesége van
Poliandria: egy nQnek több férje van
Csoportházasság: több férfi és több nQ él együtt közös házas kapcsolatban
azonos nemqek házassága
Incestus: vérrokonok házasságának tilalma
Endogámia: csoporton belüli házasság (falu, törzs, klán)
Exogámia: csoporton kívüli házasság
Homogámai: adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten etnikumon belüli házasságkötés
Heterogámia: házastársak más-más osztály tagja

Hajnal János:
az elsQ házasságkötés életkora É-Ny-Európában a 19.sz.ban magasabb volt mint K-Európában = nyugati késQi házasságkötési minta (ok, férfi akkor köthetett házasságot, ha önálló gazdasággal bírt, Trieszt-Szentpétervár vonaltól keletre viszont a szülQi háztartások befogadták a házas gyermeküket/gyermekeiket. Több volt a kiterjesztett család és a több családmagból álló háztartás. Macfarlani szerint a késQi házasodás és önálló háztartás elve összefüggött az individualizmus korai (középkori) kialakulásával Angliában; és ezáltal szerepet játszott abban, hogy a modern gazdaság és társadalom elQször Angliában alakult ki.
második világháború után NY-E. is fiatalodott házasságok, csökkent a hajadonok száma; 1960-tól ismét növekedett a házasságkötési életkor (gyakoribb h. elQtti együttlét?)
megnQtt a házasságon kívül élQk aránya
megnQtt a házasságon kívüli születések aránya
emelkedett a válási arányszám
egy szülQ, egy gyerek arányszám nQtt
megnQtt az egyszemélyes háztartásban élQk száma
csökkent a családok gyerekszáma




Milyen változások figyelhetQek meg a családban, házasságkötésben stb. az elmúlt néhány évtizedben, a nyugati országokban és Magyarországon?

Tendenciák:
az elsQ házasságkötés életkora É-Ny-Európában a 19.sz.ban magasabb volt mint K-Európában = nyugati késQi házasságkötési minta (ok, férfi akkor köthetett házasságot, ha önálló gazdasággal bírt)
második világháború után NY-E. is fiatalodott házasságok, csökkent a hajadonok száma; 1960-tól ismét növekedett a házasságkötési életkor (gyakoribb h. elQtti együttlét?)
megnQtt a házasságon kívül élQk aránya
megnQtt a házasságon kívüli születések aránya
emelkedett a válási arányszám
egy szülQ, egy gyerek arányszám nQtt
megnQtt az egyszemélyes háztartásban élQk száma
csökkent a családok gyerekszáma

Magyarország:
A háztartások nagysága, átlagos taglétszáma csökken, bár a fiatalok lakáshoz jutási nehézségei miatt sok az olyan háztartás, ahol több rokon családmag él együtt.
A háztartásnagyság csökkenés másik összetevQje, hogy csökkentek a 3-4 gyermekes családok száma és nQtt a házaspár gyermek nélkül típusúaké.
A nyers házasságkötési arányszám, az ezer fQ népességre jutó házasságkötések száma a második világháború utáni elsQ tíz évben általában 10 fölött volt, azóta lassan csökkent, 1995-ben már csak 5,2 volt (közepesnek számít a fejlett országok között).
Az elvált nQk házasságkötésének gyakorisága csökkent, bár a hajadonok és fiatal özvegyek arányszáma is csökkentek.
A nQk elsQ házasságkötésének átlagos életkora ma is meglehetQsen alacsony (1995: 22,2 év). Az elsQ házasságot kötQ férfiak átlagos életkora 25 év, a férjek-feleségek közötti átlagos korkülönbség 2,8 év.
Nehéz pontos adatot kapni arról, hogy milyen gyakori a házasságon kívüli tartós együttélés (nem közlik a népszámlálókkal). A nyugat-európai tendenciáktól eltérQen, ahol a házasságkötés elQtti együttélés gyakori, Magyarországon elsQsorban az elvált és özvegy nQk élnek élettárssal.
A nyers válási arányszám (ezer lakosra jutó válások száma) 1945 után emelkedett 1 fölé, 1995-ben 2,4. (a házasságok 46%-a elQbb utóbb felbomlik). A válások száma azonban nem mutatja pontosan a ténylegesen felbomló házasságok számát, feltehetQen elég nagy számban vannak olyan házaspárok, amelyek ténylegesen külön élnek, de jogilag nem váltak el.



Ismertesse P. Bourdieu felfogását és vizsgálati eredményeit az oktatási rendszerrQl, a társadalmi egyenlQtlenségek újratermelésérQl!

Oktatás: a társadalomban felnQttkorban bekövetkezQ szerepekhez szükséges ismeretek átadását a gyermekeknek és fiataloknak.
Nevelés: a viselkedési normák megtanítása, a mögöttük álló értékek átadása, a személyiség fejlesztése. (~szocializáció fogalmával rokon, integrálódás a társadalomba)
Az oktatási intézmények funkciói:
Ismeretek átadása - oktatás
Nevelés  személyiség fejlesztése
Fiatal nemzedékek integrációja a társadalomba
P. Bourdieu francia iskolarendszer vizsgálata: az iskolák csak látszólag végzik a legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulók kiválogatását, a valóságban a vizsgaeredményekkel és a továbbtanulás irányításával, valamint az azonos szintq oktatási intézmények közötti igen erQs differenciálódás révén rejtetten kijelölik a tanulók helyét a társadalomban, és a látszólag objektív követelményeik révén be is láttatják a tanulókkal, hogy csak arra alkalmasak, amire az iskolai eredményeik Qket predesztinálják.
P. Bourdieu szerint az iskolák a vizsgákon, az osztályozásnál a mqveltségnek olyan elemeit értékelik, amelyeket a privilegizáltabb családok gyermekei otthonról hoznak magukkal, de amelyeket a hátrányosabb helyzetqek semmiképpen sem sajátíthatnak el az iskolában.
Társadalmi egyenlQtlenségek újratermelése: a látszólag objektív kritériumok alapján igazságosan értékelQ iskolák valójában rejtett társadalmi diszkriminációt érvényesítenek, és ezzel elQsegítik a társadalmi pozíciók nemzedékrQl nemzedékre való átörökítését. Társadalmi mobilitás helyett társadalmi reprodukcióról szokás beszélni ebben az esetben. Az öröklött társadalmi pozíció nemzedékrQl nemzedékre való átörökítése a társadalomban érvényesülQ alapvetQ törvényszerqség. (E szerint az oktatás legfQbb rejtett funkciója a társadalmi struktúra reprodukciója).
Kulturális tQke (anyagi, társadalmi és kulturális tQkéket tipologizál): a szülQi házban és baráti csoportban elsajátított kultúra olyannyira meghatározó, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. Ezt a kulturális örökséget nevezi Bourdieu kulturális tQkének. (A társadalmi különbségek a gyermekek nyelvhasználatában is erQsen megmutatkoznak.)

Hasonló eredmények:
S. M. Miller és P. Roby (1974): bírálta a papírkórságot : bizonyos munkakörök, beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendelkezni. A bizonyítványokhoz való ragaszkodás megakadályozza a hátrányos helyzetq rétegek tagjainak társadalmi felemelkedését. Miller szerint számos munka elvégzéséhez nincs szükség a megkívánt végzettségre.
Ivan Illich (1971): szerint az iskola, más szolgáltatóintézményekhez, például a kórházakhoz és a szociális gondozó központokhoz hasonlóan, a személyi, családi és kisközösségi autonómiát ássák alá, az egyes emberek kezdeményezQkészségét csökevényesítik el. Formális oktatás megszüntetése mellett érvel. Szerinte a jelenlegi kötelezQ tanterves és vizsgáztató rendszert a saját motivációra épülQ tudásnak kell felváltania. Ennek az oktatási rendszernek három feladata lenne:
oktatási eszközöket bocsátani azok rendelkezésére, akik tanulni akarnak
elQsegíteni a kommunikációt a tanulni vágyók közt, és azok között, akik szívesen átadják tudásukat
lehetQséget biztosítani azoknak, akik valamilyen társadalmi ügyben tudatni akarják a közvéleménnyel saját álláspontjukat.

Oktatás szerepével kapcsolatos vitával párhuzamosan másik erQsen vitatott kérdés az oktatás lehetQsége és tényleges szerepe a társadalmi egyenlQtlenségnek, és különösen a mqveltségbeli hátrányoknak kiegyenlítésében.



Milyen kérdéseket vetett fel a hatvanas években a Coleman-jelentés, és milyen válaszok születtek rá (oktatás-mobilitás, IQ, feketék helyzete)

Oktatás szerepével kapcsolatos vitával párhuzamosan másik erQsen vitatott kérdés az oktatás lehetQsége és tényleges szerepe a társadalmi egyenlQtlenségnek, és különösen a mqveltségbeli hátrányoknak kiegyenlítésében. Az az optimista nézet uralkodott, hogy az oktatás kiterjesztése és demokratizálása (különbözQ társadalmi osztályokból és rétegekbQl származó fiatalok továbbtanulási esélyeinek egyenlQvé tétele) révén nagymértékben csökkenteni lehet a társadalmi különbségeket.
Coleman-jelentés (1966) szolgáltatta a felfogás tudományos és empirikus megalapozását:
A családi háttér és az iskola erQsen befolyásolják az iskolai teljesítményt és azon keresztül a késQbbi foglalkozási életpályát, mobilitást, életjövedelmet.
- a különbözQ családi hátterq gyermekek, többek között a fehér és a fekete gyermekek erQsen szegregálódnak az iskolában; a jobb módú fehér gyerekek jobb oktatást nyújtó, jobb infrastruktúrával rendelkezQ iskolákba járnak, minta szegény és fehér gyerekek, és ez egész késQbbi életüket döntQen befolyásolja.
- az iskolák színvonala közötti különbségek kiegyenlítését, valamint a különbözQ családi hátterq és a fehér és fekete gyermekek összekeverését javasolják az iskolákban. Remélték, hogy az egyenlQtlenség a gyermekek késQbbi életében csökkenni fog, hogy az oktatási reformok révén lényegesen csökkenthetQk a társadalmi egyenlQtlenségek.
1970-es évek: fordulat az oktatás megítélésében; az oktatás igen keveset tesz a társadalmi egyenlQtlenségek kiegyenlítésében.

Egy másik magyarázat nem a kulturális, hanem a genetikai öröklés hatását magyarázza. E szerint a családból hozott hátrányok kiegyenlítésének eredménytelenségét az magyarázza, hogy a hátrányosabb helyzetq családok gyermekei genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciájúak, ezeket a genetikai hátrányokat pedig lehetetlen kiegyenlíteni. A vita az intelligenciahányados öröklött és környezeti hatásokból, ezek között az oktatásból és nevelésbQl származó része körüli vitára szqkül.
Buszozás : 1960-as évek: keveredést szolgálandó más-más övezetekben levQ gyerekeket összekevertek .
head start program: hátrányos helyzetq gyermekek speciális elQkézése már az iskola elQtt.

Vita mellékága: fajok közötti állítólagos örökölt intelligenciakülönbségek.
A. Jensen: feketék és mexikóiak intelligenciakülönbségeit az öröklQdéssel magyarázta.
Herrnstein és Murray  Haranggörbe  intelligencia megoszlása a népesség körében Gauss-görbéhez hasonló; szükségszerqen van a népességnek egy, az átlagosnál jóval alacsonyabb intelligenciájú része.

Következtetés:
Semmi biztosat nem tudunk arról, hogy az öröklésnek és a környezetnek mekkora szerepe van az intelligenciaszint meghatározásában.
Kétséges az is, hogy az intelligenciatesztek valóban az intellektuális képességeket mérik-e, vagy azoknak csak valamilyen felszíni megnyilvánulását, bizonyos feladatok megoldására való képességet (Kamin 1974)
Továbbá bizonyos kor után már nem lehet az intelligencián belül az öröklés és a környezet hatását különválasztani.


Ismertesse Polányi Károly gazdasági rendszereit!

Polányi Károly fQ tétele, hogy a gazdaság nem a társadalomtól függetlenül, hanem a társadalomba beágyazottan mqködik. A piaci rendszer és a kapitalizmus jövQjét azért látta veszélyeztetve, mert úgy ítélte meg, hogy ezek fokozatosan megsemmisítik a társadalom emberi és természetes szubsztanciáját.

A gazdasági aktor motivációinak elméleti kérdésével párhuzamosan merül fel az a makroszintq kérdés, hogy milyen mechanizmusok alapján mqködik a gazdaság.
Polányi Károly szerint a gazdaság 3 mechanizmus alapján mqködik, ezek a
kölcsönös adományok, ajándékok (reciprocitás) (Trobriand-szigetek Malinowski által leírt kulakereskedelme)
termékek központi begyqjtése és elosztása (redisztribúció) (XVIII. Századi Dahomeyi királyság)
piac (kapitalista gazdaság).

Mindhárom forma érvényesül egymás mellett a mai társadalmakban.
Családtagok és barátok között nagy szerepe van az ajándékozásnak, a kölcsönös segítségnek.
A jóléti rendszer redisztribúciót valósít meg.
A piac érvényesül egy bizonyos fokig a legszigorúbb tervezés idején is.


Mit jelent a Homo Oeconomicus és a Homo Sociologicus , mely iskolák kapcsolódnak a kétféle megközelítéshez?

A gazdaságszociológiában aktuális a kérdés, hogy az egyén milyen motivációk alapján dönt és cselekszik  gazdasági élet szereplQinek motivációi : milyen indítékok, megfontolás alapján dönt és cselekszik a gazdálkodó ember mint munkavállaló, vállalkozó, fogyasztó. Ezen a területen nyilvánul meg a leghatározottabban a közgazdaságtan és a szociológia emberképe közötti különbség (homo oeconomicus  homo sociologicus).
Homo oeconomicus: teljes mértékben individualista, csak a saját hasznát keresi, senki mással nem törQdik.
Homo sociologicus: közösségi ember, mert egyetlen célja, hogy megfeleljen a közössége elvárásainak, normáinak.

Homo Oeconomicus Homo Sociologicus Adam Smith: politikai gazdaságtani elmélete. Durkheim: nem az önérdek, hanem normák által vezérelt ember. Dahrendorf (1958) Max Weber: célracionális viselkedés fogalma Max Weber: értékracionális viselkedés fogalma Mai közgazdaságtan és szociológia két ellentétes iránya: Chichagói iskola: házasságkötési és gyermekvállalási döntéseket is a haszon maximalizálására törekvQ racionális motívumokkal magyarázzák Gazdasági viselkedésben is kimutatják a nem racionális motívumok együttesét: Választási és általában politikai magatartást is a haszon maximalizálására való törekvésre vezetik vissza. H. Simon: korlátozott racionalitás elmélete: gazdasági döntéseknél a racionalitás nem érvényesül teljese mértékben, hanem csak bizonyos korlátok között és ezeket a korlátokat a társadalmi feltételek határozzák meg.
A. Sen indiai-amerikai közgazdász-filozófus Weberéhez hasonló szintézist próbált megfogalmazni, háromféle indítékot megkülönböztetve az emberek viselkedésében:
1. önzés
2. szimpátia  altruizmus, nemcsak a saját jövedelme, de mások jóléte is érdekli
3. elkötelezettség  döntésekor nincs tekintettel annak következményeire, hanem kizárólag bizonyos elvek, értékek megvalósítása vezeti.

S. Lindenberg (1990)  Homo Socio-eoconomicus : az egyén racionálisan választ bizonyos döntésialternatíva-tartományon belül, de ennek a tartománynak a határait az adott társadalomban elfogadott és az egyén által követni kívánt normák és értékek határozzák meg. (= nem kívánja hasznát, nyereségét olyan cselekvésekkel növelni, amelyek ellentétben állnak a normákkal és értékekkel).

Sum: az ember bizonyos tevékenységeiben és bizonyos határok között homo oeconomicusként viselkedik, más területeken általában félreteszi az individualista racionalizálást, és erkölcsi értékek, a más emberek iránt érzett szolidaritás alapján dönt.




Mi jellemzi a bürokratikus szervezeteket Weber szerint?

Max Weber párhuzamosan oktatta egyetemi tanárként a szociológiát és a közgazdaságtant. ElsQsorban a gazdasági élet társadalmi feltételei érdekelték. E feltételek között a termelési viszonyok mellett igen nagy súlyt fektetett a tudati viszonyokra. A tudati viszonyok területén a racionalizálódás a termelési viszonyok területén a bürokrácia állt kutatásainak középpontjában.
Weber fogalmazta meg azt a tézist, hogy a modern fejlQdés egyik legfontosabb jellemzQje a szervezetek fokozódó bürokratizálódása. Ez azt jelenti, hogy a szervezetek méretei nQnek, a nagy szervezeteket egyre inkább bürokratikusan igazgatják, és egyre több ember dolgozik bürokratikus szervezetekben, sQt a modern ember életének egyre nagyobb része telik el bürokratikus szervezetekben.
Bürokrácia jelentései:
Munka szakismereteken alapuló munkamegosztás szerint szervezQdik
A bürokratikus szervezetekben egyértelmq hierarchia van, pontos szabályok mondják meg, hogy ki kinek adhat utasítást, ki kinek tartozik engedelmességgel.
Pontos szabályok szerint történik az elQrelépés
Az ügyintézésrQl írásos dokumentumok készülnek.
A bürokraták teljes munkaidQs állásban és kereset fejében dolgoznak.
A bürokratikus ügyintézésben a kapcsolatok személytelenek.

Weber szerint a bürokrácia fejlettebb, racionálisabb szervezési és ügyintézési forma, mint a korábbiak. (pl.: feudális monarchiák ügyintézése, ahol az államhatalom képviselQi többnyire nem fizetésért dolgoztak; tetszésük szerint döntöttek; személyi szempontjaikat érvényesítve; a munkakör ellátásához nem volt szükség speciális szaktudásra.)

Weber és szociológia kutatások által feltárt hátrányai a bürokráciának:
Természetében rejlQ alapvetQ tendencia, hogy növekedésre törekszik: minél nagyobb a beosztottak száma, annál nagyobb a bürokratikus vezetQ tekintélye
az elQlépetési szabályok ahhoz a képtelen helyzethez vezethetnek, hogy mindenki addig emelkedik a hierarchiában, míg olyan szintre nem jut, ahol már nem tud megfelelni a feladatnak.
A szervezet eredeti célja helyett saját bürokratikus céljait követi, maga a mqködés válik céllá.
A bürokráciában benne van az oligarchizálódási tendencia.
Mindezekért a bürokratikus szervezetek merevekké válnak.

Bürokratikus szervezetekkel kapcsolatos további szociológiai probléma, hogy hogyan lehet a bürokrácia elQnyeit biztosítani úgy, hogy hátrányait elkerüljük. A bürokrácia hátrányos jellemzQinek ellensúlyozását a gazdaságszociológusok egy része a munkásönkormányzattól, annak kiterjesztésétQl reméli.

Szervezet: az emberek többé-kevésbé személytelen kapcsolatokra épülQ nagyobb csoportja, amelyet konkrét cél megvalósítására hoznak létre. A szervezetnek struktúrája van, tehát szabályozza tagjai tevékenységét (formális szervezet). Informális szervezet estén a tagok közötti kapcsolatokat nem formálisan szabályozzák, hanem íratlan szabályok, normák irányítják. A modern ember egész életében szervezetekkel találkozik, szervezetekben születik (kórház), tanul (iskola), keresi jövedelmét (vállalatok).
Intézmény: az emberi tevékenységek bizonyos területére vonatkozó normák és értékek együttese, amelyek elQírják, milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól e tevékenységekben. Intézmény például az egyetem mint olyan, az egyetemi oktatóktól, hallgatóktól elvárt viselkedési normák együttesen.
Bürokrácia: olyan szervezet, amelyben az ügyintézés pontosan meghatározott szabályok szerint történik.




Ismertesse Taylor és Mayo eredményeit a munkaszervezésben!

A munkaszociológia egyik központi kérdése, hogy mitQl függ a munka termelékenysége, hogyan lehet azt növelni.
F. W. Taylor - tudományos munkaszervezés módszerének kidolgozója (XIX-XX. századforduló USA - mérnök).
- Az ember és a gép együttesét úgy kell kialakítani, hogy a munkásnak minden munkatevékenységét, szinte minden mozdulatát tudományosan kell megtervezni, hogy minél kevesebb legyen a fölösleges munkaelem,- mozdulat, így minél kevesebb legyen a munkatevékenységek közötti üres idQ.
- A gépeket és szerszámokat hasonlóképpen gondos tanulmányozás alapján úgy kell kialakítani, hogy kezelésük, használatuk a lehetQ legkönnyebb legyen (legtöbb területen szalagrendszerq termelést alkalmaztak).
Termelékenységet lényegesen növelték, béreket emelni lehetett.
Hol? - Henry Ford autógyáraiban, Sztálin  sztahanovista mozgalom is elveire alapult.

Mayo  1920 évek vége USA (Western Electric hawthorne-i üzem) munkatermelékenység javítását alátámasztani kívánó vizsgálatok. Human Relations  emberi kapcsolatok irányzat alapja.
Kísérlet: mqhely világításának megváltoztatása  hogyan befolyásolja a termelékenységet. Kísérleti és kontrollcsoport termelékenysége is nQtt (kís.cs.-változtattak a fényen, kontroll cs.-nem vált.). Valamilyen tényezQ tehát a munka termelékenységének növekedését okozta, de ez nem lehetett a világítás változtatása. Ezután egy kís. cs.-nál a munkaidQ hosszát változtatták (beosztást, rövid-hosszú szüneteket, növelték, csökkentették), a termelékenység szinte minden változtatás után nQtt, még akkor is amikor visszaálltak a korábbi idQbeosztásra.
Mayo következtetése:
Nem a tárgyi munkakörülményektQl és nem a munka megszervezésétQl függ, mint inkább attól, hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyen.
Mayo szerint elsQ sorban az,
hogy a munkások úgy érezték odafigyelnek rájuk, a kívánságaikra, törQdnek velük, ennek következtében csoportöntudatuk is erQsödött
üzemvezetés és munkások közötti emberi kapcsolatok, a munkacsoporton belüli emberi kapcsolatok határozzák meg a munkateljesítményt
fontos a munkatársak közötti informális csoportkapcsolat, mert ezekben alakulnak ki a munkavégzésre vonatkozó normák, melyek elQírják, hogy milyen intenzitással kell és szabad dolgozni.
Mayo javasolta tanácsadók alkalmazását, akikkel a munkások megbeszélhetik problémáikat.

A Taylor és Mayo nézeteibQl levezethetQ gyakorlati javaslatok a munka megszervezésére vonatkozóan nyilván erQsen különböznek. A munkaszociológia vizsgálatok egyik témája azóta a munkahelyi informális csoportok megismerése és a munkahelyek emberi kapcsolatainak javítása.




Mi az autonóm munkacsoport, munkás önigazgatás, és hogyan valósult meg Magyarországon?

Autonóm munkacsoport: feladatot nem az egyes munkások kapják, hanem egy teljes munkacsoport, annak tagjai saját elgondolásaik alapján osztják szét és szervezik meg a munkát. A munkások az autonóm csoportokban nemcsak elégedettebbek, hanem a munka termelékenysége nem csökkent, inkább nQtt (Héthy-Makó 1981). (Eredete: Ipari munkások a munkájukkal való elégedettsége csökkent, és ennél is több mindennapi tapasztalat mutatta a gépmunkával, különösen a szalagszerq szervezett munkával szembeni elégedetlenséget; elsQsorban Svédországban történtek kísérletek más munkaszervezési formák bevezetésére, mint pl. az autonóm munkacsoport)
Munkás önkormányzat: vállalati tanácsoknak munkás tagjai vannak. MqködésükrQl ellentmondó vizsgálati eredmények: vállalati vezetési és döntési újítás sehol sem csökkentette a vállalatok teljesítményét, sQt ezek hosszútávon javultak. Az 1980-as években, Lengyelországban megjelent elemzés szerint az önigazgatást nem sikerült megvalósítani.

Magyarország
Második gazdasághoz hasonló jelenség volt az úgynevezett vállalati gazdasági munkaközösségek (vgmk) tevékenysége. A vgmk-k a vállalatok alkalmazottainak és munkásainak kisebb-nagyobb csoportjai voltak, akik szerzQdést kötöttek a vállalatokkal bizonyos munkafeladatok elvégzésére, melyeket munkaidQn kívül, de többnyire a vállalat eszközeivel, üzemeiben végeztek. A munkáért a vállalattól fizetést kaptak, amelynek elosztása a vgmk belsQ ügye volt.
A vgmk autonóm munkacsoport volt. KépviselQik és a vállalati vezetés megegyezett az elvégzendQ munkáról, a tagok egymás között osztották fel a feladatokat, nem volt fQnök , rugalmas munkamegosztás volt. (sok mqszaki újítás született, mert jó feltételeket teremtett a munkások kezdeményezQ- és alkotókészségének érvényesüléséhez).

A rendszerváltás elQtti utolsó években részben spontán módon, részben a kormányzat ösztönzésére megindult a többé-kevésbé magánvállalkozási formák szaporodása is. Gazdaságszociológusok elQtt az a kérdés merült fel, hogy ki fog-e ebbQl fejlQdni egy valódi magánszektor.

Az 1982 jan. 1. óta engedélyezett kisvállalkozási formákról (gazdasági munkaközösség, vállalati gazdasági munkaközösség, ipar és szolgáltató csoportok, stb.) Laky Teréz kimutatta, hogy bár sokan dolgoztak bennük, de a vállalkozások elterjedését alig segítették elQ, mert nagy részük csak kis létszámmal mqködött (2-6 fQ), továbbá tQkeszegények voltak, jövedelmeikbQl alig ruháztak be (bizonytalan feltételek).





Mi jellemzi a munkaerQpiacokat és a munkanélküliséget?

MunkaerQpiacok: erQsen szegmentáltak.
Külön munkaerQpiaca van a
férfiaknak és a nQknek
a rendszeres teljes munkaidQt kínáló nagyvállalatoknak  részmunkaidQs, bedolgozós
hazai munkaerQ iránti kereslet  külföldi, vendégmunkásokat elQnyben részesítQ
Következmények:
Munkásosztály egyik része viszonylag magas béreket ér el és nem fenyegeti a munkanélküliség; míg a másik részének foglalkoztatása állandóan bizonytalan, és sokkal alacsonyabb béreket tudnak elérni.

Munkanélküliség: elsQ empirikus szociológiai adatfelvételek az 1930-as években foglalkoztak a munkanélküliséggel. Az empirikus szociológia születése egybeesett a nagy világgazdasági válsággal (1929-tQl), amelynek következtében a munkanélküliség Észak-Amerikában és Európában a munkanélküliség hirtelen nagyra nQtt. A szociológiai vizsgálatok alapján a nehéz anyagi helyzet mellett további súlyos következményei is voltak a munkanélküliségnek.
a munkanélkülivé váltak elvesztik azt a tevékenységet, amely életük közvetlen célja, életük értelmét adja
ezáltal elvesztik önbecsülésüket
családon belüli helyzetük megrendülhet
anyagi és lelki válságok különbözQ deviáns viselkedéseket eredményezhetnek, vagy szélsQséges politikai mozgalmak indításához.
A II. VH alatt és után a munkanélküliség iránti szociológiai érdeklQdés lecsökkent.
Keynesi gazdaságpolitika: az állam a pénzmennyiségen és az állami beruházásokon keresztül úgy alakítja az összkeresletet, hogy az ne maradjon el a javak és szolgáltatások összkínálatától, úgyhogy elkerülhetQ legyen a gazdasági depresszió és a nagy tömegq munkanélküliség.
Beveridge-i szociálpolitika: a második világháború alatt W. Beverigde angol liberális politikus által kidolgozott szociálpolitika, amely gondoskodik arról, hogy a társadalom egyetlen tagja se kerüljön lényegesen hátrányos helyzetbe.
(látszólag megoldották a tömeges munkanélküliség problémáját).

Az 1980-as évektQl újra nQtt a munkanélküliség a fejlett kapitalista országokban. A tartós munkanélküliség leszegényedéshez és a társadalomból való kiszakadáshoz vezethet.

Nincs általánosan elfogadott közgazdaságtani vagy szociológiai magyarázata a munkanélküliség megnövekedésének. Azt meg lehet állapítani, hogy a szakképzetlen munkások, az alacsony iskolai végzettségqek, a vendégmunkások, a kisebbségek tagjai között az átlagosnál lényegesen nagyobb a munkanélküliség. Egyes országokban igen magas a fiatal felnQttek munkanélkülisége is. Fontos, de nem kellQképpen tisztázott kérdés, hogy az emberek munkanélkülisége mennyire tartós. Ha ugyanis tartós a munkanélküliség, akkor az érintettek nem csak elszegényednek, hanem ki is szakadhatnak a társadalomból, és reményvesztettekké válhatnak.

Informális gazdaság: többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenység, amelyek nem jelennek meg a nemzetijövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét. (háztáji, kis javítási munkák& )



Ismertesse a második gazdaságot Magyarországon az elmúlt évtizedekben!

Informális gazdaság: többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenység, amelyek nem jelennek meg a nemzetijövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét. (háztáji, kis javítási munkák& )
Szürke gazdaság: azok a gazdasági tevékenységek, amelyek nem kifejezetten tiltottak, de a személyi jövedelemadó alól való kibújás miatt nem is teljesen legálisak. A nemzeti jövedelembQl ezért kimaradnak. Értéket termelnek, a társadalom tagjainak jólétét növelik.
Fekete gazdaság: a jólétet nem növelQ, kifejezetten illegális, bqnözés jellegq haszonszerzQ tevékenységek.
Második gazdaság: Magyarországon az 1980-as években vezették be a fogalmat (Gábor-Galasi 1982). A jövedelem-kiegészítés céljából végzett olyan legális melléktevékenység, amelyek a társadalom jólétét növelik. Ide soroljuk a háztáji és kisegítQ gazdálkodást, a fQmunkaidQn kívüli ipari és szolgáltatási munkát, a magánlakás-építésbe és  karbantartásba fektetett családi, továbbá a vállalati gazdasági munkaközösségekben és más hasonló formákban végzett munkákat. Nem tartozik ide a fQfoglalkozású magánszektor, a háztartási munka, a borravalóból származó jövedelem és az illegális tevékenység. (Rendszerváltás után ez a fogalom már nem alkalmazható!)

A gazdasági mechanizmus reformja utáni évtizedekben sokaknak úgy tqnt, hogy Magyarországon kialakulóban van egy sajátos kettQs gazdaság , amelyben a szocialista szektor együtt él egy kis gazdálkodó egységekbQl álló magánszektorral. A kormányzat a második gazdaságot kezdetben eltqrte, majd 1972 után rövid ideig megpróbálta visszaszorítani, végül az 1980-as években kifejezetten ösztönözte, mert tQle várta a válságjelenségek enyhítését.
A második gazdaság elQször a mezQgazdaságban alakult ki (a magyar társadalom közel fele olyan háztartásban élt, amelyiknek volt háztáji gazdasága).
Az 197-es évek végétQl kezdett elterjedni az ipar és szolgáltatások területén is. Ezek a tevékenységek meglehetQsen alacsony óránkénti jövedelmet eredményeztek, de a nagy idQráfordítás miatt mégis lényegesen hozzájárultak a családok jövedelméhez.

A második gazdaságból származó jövedelmek mérése: nehéz pontosan (definíció sem pontos)
Következtetések (ötévenkénti háztartásijövedelem-felvételek alapján):
- 1967-tQl csökkentek,
- 1980-aséveken ismét nQttek,
- 1987-ben a családi jövedelem 1/5-e

Változások oka: mezQgazdasági második gazdaságból származó bevételek csökkentek, nem mezQgazdaságiak viszont nQttek. IdQmérleg-felvételek alapján következtethetQ, hogy a második gazdaságban felhasznált összes munkaidQ aránya nagyobb az összes munkaidQn belül.
A nemzeti jövedelemnek legalább egyötöde, egynegyede a második gazdaságból származott.

Tardos Róbert (1980)  a magyar lakosság 60%-a a család anyagi helyzetén többletmunkával javítana.

1980-ig a második gazdaság a jövedelemegyenlQtlenségek csökkenéséhez járult hozzá (szegényebb háztartások részt vettek a termelésben);
1987 után változás jelei: magasabb jövedelmq családok vesznek részt inkább a második gazdaságban (egyenlQtlenségek nQnek)





Ismertesse Weber legitim uralom típusait!

Tradicionális uralom: a hatalomnak alávetettek azért fogadják el legitimként a hatalmat birtokoló személy hatalmát, mert az a hagyományokon alapul. Ilyen volt általában a királyok hatalma a középkorban, aki legtöbbször meghatározott örökösödési rend szerint örökölte királyi méltóságát. Ezt némelykor az a hit is alátámasztotta, hogy a király isten kegyelmébQl , isten akarata következtében uralkodik. Voltak uralkodók, akik magukat istenként tiszteltették, elfogadtatták az alattvalóikkal, hogy Qk isteni lények. A modern társadalmakban csak egész csekély a tradicionális uralom szerepe.
Karizmatikus uralom: legitimitás alapja az uralkodó személyisége, az alattvalóknak az a meggyQzQdése, hogy az uralkodó annyira bölcs, bátor, jó vagy igazságos ember, hogy ennek alapján teljesen jogosult az uralomra. Karizmatikus uralkodók: Gandhi, Kossuth Lajos, Julius Ceasar, Napóleon, Hitler, Sztálin. (némelyek szolgálatot tettek alattvalóiknak, némelyek katasztrófákba vitték Qket).
Racionális-legális uralom: az uralkodó hatalma azon alapul, hogy az adott társadalomban elfogadott alkotmányjogi szabályok szerint kerül uralomra, és az érvényes jogszabályoknak megfelelQen, azokat semmilyen esetben sem sértve gyakorolja uralmát. A többpártrendszerq demokratikus társadalmakban egymást követQ miniszter-elnökök és kormányok uralma ebbe a racionális-legális típusba tartozik. A racionális-legális uralomnak történeti példák szerint sok korlátja van, nagyon sok kívánatos célt nem képes elérni, de nagyobb valószínqséggel teszi lehetQvé a katasztrofális hibák elkerülését, mint a karizmatikus uralom.

További fontos fogalmak:
Állam (Weber): az a politikai intézmény, amely egy pontosan körülhatárolt területen egyedül alkalmazhat kényszert. Az állam vethet ki adókat, börtönözhet be bqnözQket, üzenhet hadat más államoknak stb.
Kormányzat: azokból az egyénekbQl áll, akiknek joguk van állami hivataluk folytán erQszakot alkalmazni. A különbség az állam és a kormányzat között, hogy az állam tartósan fennmarad, míg a kormányzatban részt vevQ személyek elQbb-utóbb kicserélQdnek.
Politika: a társadalom tagjainak és csoportjainak arra irányuló tevékenysége, hogy az állami döntések meghozatalára feljogosító pozícióba jussanak, ezeket a pozíciókat megtartsák, vagy legalábbis ezeket a döntéseket befolyásolhassák, vagyis a hatalomhoz jussanak, illetve a hatalmat megtarthassák.
Hatalom: olyan viszony, amelynek keretében a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyeket arra bírja, hogy szándékainak megfelelQen viselkedjenek, akár egyetértenek az utóbbiak ezen szándékkal, akár nem.
Legitim hatalom, uralom: a hatalomnak alávetettek elfogadják a hatalom birtokosának hatalmát; hogy szándékait szolgálják, hogy a hatalmat birtoklónak az utasításait végre kell hajtaniuk.



Írja le röviden az idQmérleg vizsgálatok lényegét!

Az életmód kutatásának sokféle módszere lehetséges: az utolsó 20 évben különösen tért hódított az idQmérleg-technika. Bár már régebben is voltak ilyen vizsgálatok, a módszer kidolgozása és elterjedése a Szalai Sándor vezette 1965-66. évi nemzetközi idQmérleg-felvételhez fqzQdik.
Lényege: a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelQzQ napról vagy hétrQl; feljegyzik, hogy a nap különbözQ szakaszaiban milyen tevékenységeket végeztek, hol tartózkodtak, kivel voltak együtt. Ennek alapján össze lehet állítani a nap 24 órájának idQbeosztását, idQmérlegét, és az egyes emberek adatai alapján ki lehet számítani a férfiak, nQk; fiatalok és idQsebbek; munkások, parasztok, szellemi foglalkozásúak stb. átlagos idQbeosztását.
Az adatfelvétel feldolgozásánál kiszámított 3 alapvetQ mutatók:
a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idQ, tehát a napi 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek, tartózkodási helyek között (pl. a háztartási munka átlagos ideje)
az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevQk aránya (pl. adott napon moziban jártak aránya)
azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységekben a vizsgált napon részt vettek (pl. azoknak átlagos tömegközlekedési ideje, akik a vizsgált napon tömegközlekedési eszközön utaztak).
A megkülönböztetett tevékenységek száma az idQmérleg-felvételekben 30-80 között szokott mozogni.
Kategóriák:
Fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idQ (alvás, étkezés, higiénia, öltözködés, passzív pihenés)
Társadalmilag kötött tevékenység  munkával töltött idQ (háztartási munka, bevásárlás, gyereknevelés, tanulás és az ezekhez kapcsolódó közlekedés)
szabadon megválasztható tevékenységek idQtartama (kulturális tevékenységek, házas élet, testedzés, stb.)

Az életmód vizsgálat keretében szokás a tárgyi környezetet (lakásban levQ festmények, könyvek, hangszerek, stb. számát és minQségét is vizsgálni). Sok információt adhat az életmódról a fogyasztás hosszabb idQtartamra kiterjedQ vizsgálata.





Mi jellemzi a normákat ?

A kultúrának a szociológia szempontjából fontos elemei a normák és értékek. Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sQt az emberiség mqködjön, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, és ezáltal lehetetlenné válik az együttmqködés. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti.
A társadalomban nagyon sok norma érvényesül egymás mellett. Pl.:
- jogi normák: megtartásáról az állam végsQ esetben kényszerrel gondoskodik
- erkölcsi normák: megszegését a társadalom többi tagja többé-kevésbé egyöntetq és erQs rosszallással, megvetéssel bünteti
- valláserkölcsi normák: a szankció nem csak a többi ember ítélete, hanem valamilyen természetfeletti halál utáni életben bekövetkezQ negatív következmény is.
Vannak továbbá szokások, illemszabályok, divatszabályok, ezek megszegésének büntetése a társadalom többi tagja részérQl megnyilvánuló erQsebb-gyengébb helytelenítés.
5 nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet:
egy adott társadalomban ellentmondásosak lehetnek (pl.: elQfordul, hogy a büntetQjog büntet olyan cselekvéseket, amelyeket a népesség többsége nem helytelenít erkölcsileg). Ellentétbe kerülhetnek a különbözQ osztályok és más csoportok által elfogadott normák.
a normák a társadalmak történeti fejlQdése során változnak (pl.: homoszexualitás megítélése koronként)
a különbözQ társadalmakban egymástól eltérQ normákat fogadnak el (pl.: vérbosszú  néhol elfogadott, néhol legsúlyosabb bqn)
az a tény, hogy valamilyen normát egy társadalomban elfogadnak, nem jelenti azt, hogy ez a norma feltétlenül elQnyös az adott társadalom fennmaradása és fejlQdése szempontjából (pl.: tehenek levágásának tilalma a hindu vallásban)
a normák változnak (a szociológusnak mindig óvakodnia kell, hogy minden további nélkül negatívan értékeljen valamilyen jelenséget vagy viselkedést csak azért, mert az adott társadalom normáival ellentétes, vagy egyszerqen azért, mert a büntetQjog szabályaiba ütközik)  vannak olyan erkölcsi normák, amelyeket legalábbis minden világvallás magáénak vall pl.: amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük (Máté)

Értékek: olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak vagy rossznak. Az értékek és azok sorrendje társadalmanként és korszakonként eltérQ lehet. (pl.: erQ, bátorság, kézitusa  feudalizmusban érték; iparosodás, kapitalizmus után háttérbe szorul). Társadalmi osztályonként is nagy különbségek lehetnek (mqveltség, mqvészi tehetség a korábbi évszázadokban csak a egy szqk rétegben számított értéknek).



Hogyan értelmezhetQ a szocializáció, mint szereptanulás?

Szocializáció: pszichológiai és szociológiai fogalom egyaránt.
Az a folyamat, amelynek során az emberi személyiség kialakul. (inkább pszichológiai meghatározás)
Az a folyamat, amelynek során a gyermekek megtanulják, hogyan lehetnek társadalmuk hasznos tagjai, hogyan kell a társadalomban élniük. Szocializáció során a gyermek megtanulja a környezQ társadalom kultúráját, normáit, értékeit.
Olyan folyamat, amely során az egyén elsajátítja azokat a társadalmi szerepeket, amelyeket élete folyamán be kell töltenie.
Szerep: viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekbQl áll. KülönbözQ státuszokhoz, különbözQ szerepek tartoznak.
Státusz: egy, a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent (pl.: tanár, apa, anya, egyesületi tag). Egy embernek természetesen több státusza van párhuzamosan. A társadalom e felfogás szerint úgy épül fel, hogy különbözQ státuszokból áll, a társadalom tagjai kiválogatódnak ezekre a szerepekre, és a státuszok betöltQi nagy részben megfelelnek a státuszokból adódó szerepeknek (Linton 1936).
Ha a társadalom valamely tagja nem felel meg a státuszból eredQ szerepeknek, ebbQl komoly konfliktusok származnak, és ezek végsQ soron azzal járnak, hogy az egyén elveszti adott státuszát.
Pszichológusok szerint a szocializáció szempontjából döntQ életszakasz a gyermekkor (Freud, Piaget).
Rámutatnak azonban arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik.
Beszélnek arról is, hogy a felnQttkorban reszocializáció következhet be: a gyermekkorban elsajátított normák és értékek helyére a felnQttkori szocializáció során más értékek és normák léphetnek, vagy a gyermekkorban nem kellQképpen elsajátított normák megerQsítést kaphatnak felnQttkorban.
különösképpen a deviáns viselkedést mutató fiataloknál, felnQtteknél beszélnek a reszocializáció lehetQségérQl
szociológusok rámutattak, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben elzárva töltött évek egyáltalán nem kedveznek a reszocializációnak
Legfontosabb intézménye a gyermekkori család. A gyermek elsQsorban szüleitQl, továbbá testvéreitQl és más rokonaitól sajátítja el a normákat és értékeket, a társadalom kultúráját. A modern társadalomban, ahol a gyermekeknek a szülQkkel együtt töltött ideje, a közöttük végbemenQ interakció csökken, a szocializáció más színterei növekvQ szerephez jutnak. Ilyen az iskola, azonos életkorú barátok illetve a televízió, tömegkommunikációs eszközök. Ez a szerep lehet negatív, ha a baráti csoport galeri jellegq, vagyis deviáns értékekre és normákra szocializálja a gyermeket.
Internalizálás: az a folyamat, hogy az egyén olyan mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is azoknak megfelelQen viselkedik, ha nem számít külsQ negatív szankcióra a norma megszegése esetén, más szóval, ha valaki belsQ meggyQzQdésbQl viselkedik a normáknak megfelelQen, mert a normakövetQ viselkedést igen értékesnek tartja.





Ismertesse Rokeach és Inglehart érték vizsgálatait!

A nemzetközi szakirodalomban több, széles körben alkalmazott értékskálát találhatunk.
Rokeach (1968) által kidolgozott értékrendszer az egyik legismertebb.
Fontossági sorrendet állapít meg a megkérdezett személy az alábbiak közül
18 terminális (cél-) érték (érdekes élet, béke, egyenlQség)
18 instrumentális (eszköz-) érték (hatékonyság a munkában, önfegyelem, türelem)
Inglehart (1977; 1990) egy négytételes és egy tizenkét tételes értékvizsgálati kérdéssorozatot dolgozott ki.
A négytételes változatban a megkérdezett személynek a négy fQ társadalompolitikai cél közül azt a kettQt kell kiválasztania, amelyet a legfontosabbnak tart:
1. közrend fenntartása
2. infláció leküzdése
3. állampolgárok nagyobb beleszólása a fontos politikai döntésekbe
4. szólásszabadság
A tizenkét tételes változatban további két esetben kell négy cél közül a két legfontosabbat kiválasztani.
1. gyors ütemq gazdasági növekedés
2. erQs honvédelem
3. embereknek nagyobb beleszólásuk legyen abba, hogyan döntik el a kérdéseket lakóhelyükön, munkahelyükön
4. a városokat és tájat szebbé tenni
1. stabil gazdaság
2. küzdelem a bqnözés ellen
3. elQrehaladás egy emberségesebb, kevésbé személytelen társadalom felé
4. elQrehaladás egy olyan társadalom felé, ahol a gondolatok, eszmék fontosabbak a pénznél
Mindhárom négytételes kérdésben az elsQ két érték képviseli a materiális értékeket, az utóbbi kettQ a posztmateriális értékeket.
A 12 tételes változat belekerült az Európai Közösség 1973. évi vizsgálatának és az 1990-91.évi Világérték-vizsgálat kérdQívébe is.

Melvin Kohn (1969) úgy próbálta az értékeket vizsgálni, hogy azt kérdezte, a gyermekek nevelésénél milyen tulajdonságok kifejlesztését tartják fontosnak, a gyermekek milyen tulajdonságát értékelik. Tizenhárom tulajdonságot sorolt fel (becsületesség, szülQknek való engedelmesség, másokkal tekintetre van& ), és az adott válaszok alapján a szülQk autoritariánus konzervativizmusára, illetve önálló életvezetési és ítéletalkotási készségére következtetett.

A normák, értékek, attitqdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdQíves vizsgálatban konkrétan megfogalmazott kérdéseket tesznek fel ezekre vonatkozóan. Két elterjed kérdésmegfogalmazás:
- felsorolnak (vagy kis kártyákon bemutatnak) különféle értékeket, és ezeket fontosság szerint sorba rendeztetik,
- megfogalmaznak bizonyos kijelentéseket, amelyek értékeket vagy normákat tartalmaznak, és a kérdezett személyt arra kérik, hogy mondja meg, mennyire ért egyet a kijelentésekkel (pl. ötfokozatú skálán a teljesen egyetértek -tQl az egyáltalán nem értek egyet -ig).

Élet minQsége: az anyagi szükségletek kielégítettségének magas szintje még nem jelenti szükségképpen, hogy a társadalom tagjai jól élnek .

Értékszociológia, életminQség-vizsgálatok, mqvelQdésszociológia (társadalom tagjainak mqveltségi színvonalát, mqvelQdési szokásait vizsgálja).


Írja le a deviancia elméleteit! (Durkheim, Biológiai, Pszichológiai, RDE, kulturális)
Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.
Durkheim: 1978, a deviancia nem az adott viselkedés lényegébQl következik, hanem az adott társadalom ítéletébQl, a társadalomban elfogadott normákból, amelyek társadalmanként és korszakonként eltérQek lehetnek.
Durkheim szerint a bqnözés társadalmi haszna: alkalmat ad a közösségnek a bqnözQ elítélésén keresztül arra, hogy viselkedési normáit szimbolikusan szilárdítsa és a közösségi összetartozás érzését erQsítse. (A teljesen konform társadalomban, ahol senki sem térne el az elfogadott normáktól, minden változás, minden fejlQdés leállna.)
Szociológiai elméletek:
elsQsorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik.
az okokat is a társadalomban kívánják megtalálni; nemcsak az egyént kell megváltoztatni, gyógyítani, hanem a társadalomban kell a túlzott devianciát csökkenteni.
Nem egy-egy deviáns viselkedésfajta elQfordulását, hanem mindenfajta devianciát próbálnak megmagyarázni
Biológiai elméletek:
C. Lombroso orvos: koponyaalkat és bqnözés között látott összefüggést (bqnözQk jobban hasonlítanak az Qsemberekre, mint a mai emberre - hülyeség)
Kromoszóma-rendellenesség: gyakran találtak XYY kromoszómakombinációt, vagyis azt, hogy a normális XY-t, további Y egészíti ki. Nem bizonyított meggyQzQen, hogy hajlamossá tesz a rendellenesség.
Genetikus okok, alapok: orvostudomány vizsgálati területei, még egyet sem biz., hajlamosító tényezQk viszont létezhetnek (elmebetegségek, alkoholizmus  szívesen igyon, függjön)
Pszichológiai elméletek:
Frusztráció-agresszió elmélet (Dollard 1939): személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. Az agresszió irányulhat más személyek ellen vagy önmaga ellen is.
Pszichoanalitikus elméletek: személyiségfejlQdésben keresik a deviáns viselkedés, mentális betegségek okait (fQleg: neurózis). Kora gyermekkorban, szülQ-gyermekkorban látják a deviancia gyökereit.
Orális dependencia: alkoholizmus = anyamelltQl való infantilis függés
Halálvágy: alkoholizmus = lassú öngyilkosság
Destruktív agresszivitás (E. Fromm)  Hitler (nekrofilia) és Sztálin (nem szexuális indíttatású szadizmus) személyiségét elemzi
Létezik pszichopata személyiség: nincsenek morális gátlásai, nem megértQ, hajlamos másokkal szembeni agresszióra, bqnözésre
Bizonyos személyiségtípusok hajlamosak az alkoholizmusra (éretlen, feszült& )
Szocializáció zavarai
Racionális választás elmélete: várható haszonnal és költségek kockázatával magyarázza a vagyon elleni bqnözést (közgazdaságtani fogalmakkal)
Kulturális elméletek: alapja, hogy minden társadalomban kulturális normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését.
Szeszesital- és kábítószer fogyasztás kulturális normái (indián: koka; mohamedán: szesz)
ErQszakos bqnözés: vérbosszú, párbaj, differenciális asszociáció elmélet (chicagói iskola) = akik gyakrabban kerülnek kapcsolatba bqnözQkkel, nagyobb valószínqséggel válnak bqnözQkké
Öngyilkosság: harakiri (Japán)
Elmebetegségek: hisztéria
Jessor és mktsai: szociális rendszer 3 része, mely a deviáns viselkedést befolyásolja:
Hozzáférési lehetQségek
Normák, melyek a viselkedést szabályozzák
Társadalmi kontrol erQssége/gyengesége



Írjon Durkheim és Merton anómiaelméletérQl röviden, valamint a minQsítési elméletrQl!

Anómiaelméletek: a szociológia klasszikus deviancielméletei, melyek a makrotársadalom jellemzQivel, struktúrájával, ellentmondásaival magyarázzák a deviáns viselkedéseket. Gyökerei:
Durkheim: anómiaelmélet: anómia = a társadalmi normák meggyengülésének állapota.
Anómiás állapot: társadalmi változások akut feszültség-helyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, norma- és értékzavart, válságokat okoznak. (=társadalmi dezorganizáció, dezintegráció)
Merton: új anomiafogalom = nem csak a normák meggyengülése, hanem a társadalomban elfogadott célok és megengedett eszközök közötti ellentmondás.

Viselkedési típus Célok Megengedett eszközök 1. konformitás + (elfogadás) + 2. újítás + - 3. ritualizmus - (elutasítás) + 4. visszahúzódás - - 5. lázadás +/- +/-
Srole: anomália fogalma a mentális betegségek vizsgálatában:
az a meggyQzés, hogy a közösség vezetQi közömbösek a közemberek igényei iránt
a társadalom mqködése érthetetlen, kiszámíthatatlan
az életcélok megvalósíthatatlanok és ezért nem fontosak
az egyén hiábavalónak, haszontalannak érzi magát
nem várható segítség az embertársaktól
Seeman elidegenedés fogalma: hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, önértékelés elvesztése, normanélküliség
A. Cohen: anomália empirikus vizsgálata fiatalkorú bqnelkövetQk bandáiról (nincsenek felkészülve arra, hogy az iskolában sikeresek legyenek; mivel annak értékei és normái keretében sikertelenek, szembefordulnak ezekkel, és olyan közösségeket alakítanak ki, ahol az Q saját normáik és értékeik érvényesülnek.)
Anómiaelméletek következtetései: deviáns viselkedést mutatók a társadalmi viszonyok áldozatai, nem hibáztathatók viselkedésükért, segítésük társadalmi kötelesség.
MinQsítési elmélet (Labelling vagy címkézés)  Becker, Lemert
Az elmélet szerint a társadalomnak, valamint egyes erre kijelölt társadalmi intézmények válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés deviánsnak minQsül-e. (Goffman  Stigma  megbélyegzés: akire rásütötték a stigmát, nem tud szabadulni tQle, sQt azonosul vele).
Fontos elem, hogy a társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésq személy társadalmi helyzetétQl.
Bírálat: elsQ deviáns cselekvés elkövetésekor sok más összetevQ is szerepel.

Tehát:
Sokféle elmélet létezik a társadalomtudományokban, melyeket együttesen kell figyelembe venni. Az elméletek szintézise: az egyén deviáns viselkedésének gyökere legtöbbször szocializációs zavar. A nem teljesen érett személyiség nem képes a felnQtt élettel együtt járó feszültségeket elviselni, ezek elQl a devianciába menekül. A társadalom és a közvetlen környezet kultúrája befolyásolja abban, hogy milyen devianciát választ.



Milyen devianciákat ismer, hogyan változott a szerepük, megítélésük a nyugati világban és Magyarországon?

Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.
Öngyilkosság: 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon a statisztika által kimutatott arányszám alapján (nem minden ország közöl adatokat). A fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nQtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nQtt. További helyezettek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia, Csehszlovákia. (magyarázatát nem ismerjük)
Bqnözés: büntetQjog eltérései, idQbeli tendenciák mérése is sok módszertani problémát okoz, melyek miatt nehéz a nemzetközi összehasonlítás. Következtetés, hogy az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb az erQszakos bqnözés, mint Nyugat-Európában, de az egyes európai országok között is nagy eltérések vannak. Az utóbbi években Oroszországban és Ukrajnában erQsen megnQtt a bqnözés. Magyarország a közelmúltbeli emelkedés ellenére még a közepes bqnözési gyakoriságú fejlett országok közé tartozik.
Szervezett bqnözés: nagyméretq és nagyon jól, sQt szigorúan szervezett bqnözQ bandák hajtanak végre általában nagy anyagi értéket érintQ bqncselekményt. (régebben - szicíliai maffia; nemzetközi kábítószer kereskedelem; ma  orosz, ukrán maffia).
Növekedés okai (melyek aggodalmat okoznak a kelet-európai országokban):
fejlett országokban növekvQ munkanélküliség,
társadalomból kiszakadt szegény rétegek, nagyvárosok nyomornegyedei, slumjai,
az intenzív nemzetközi vándorlás, mely megkönnyíti a szervezett bqnözés terjedését az országhatáron túlra
nemzetközi kábítószer kereskedelem
Alkoholizmus: gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál az alábbiakra szoktak támaszkodni:
egy fQre jutó szeszesital-fogyasztás
májzsugorodásban meghaltak aránya.
Ezek az adatok elsQsorban a nagy bortermelQ országokban (Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország) mutatják elterjedtnek az alkoholizmust.
Magyarország nemzetközi helyzetét nehéz megítélni; májzsugorodási halálozási arányszám nálunk a legmagasabb a világon; egy fQre jutó szeszesital-fogyasztás tekintetében csak az elsQ tízben foglalunk helyet. Égetett szeszes italok fogyasztásában azonban a legelsQk vagyunk.
Második világháború után nQtt a világon az alkoholfogyasztás (alkoholizmus), az elmúlt 1-2 évtizedben azonban sok nagyfogyasztású országban azonban megállt a növekedés.
Ható tényezQk:
szeszes italok ára és hozzájutási feltételek befolyásolják a fogyasztást
csökkenés oka lehet, hogy Észak-Amerikában, Nyugat-Európában egyre több ember fordít gondot egészségének megQrzésére. (divatáramlatok, maradiság , avantgárdság )
Kábítószer-fogyasztás: nagyon sokféle kábítószer létezik de még az sem teljesen egyértelmq, hogy mit kell annak tekinteni (nemzetközi egyezmények által annak tekintettet tekintjük kábítószernek).
Lelki betegségek: nemzetközi összehasonlítás szinte lehetetlen:
betegségek egységes definíciója hiányzik
azonos módszerekkel végzett lakossági adatfelvétel hiányzik
azonos betegségek diagnózisa, definíciója országonként, koronként, országon belül is más
lelki egészség és neurózis közötti határvonal egységes definiálása hiányzik.
(pl: NSZK egy körzetében a gyógykezelt elmebetegek aránya 0,89%; más vizsgálat szerint az elmebetegség elQfordulásának gyakorisága az egyén élete során 1,2 s 3,6% közötti  kérdQíves felmérés során a kevésbé súlyos lelki betegségek arányát ennél többnek találták).

A deviáns viselkedések nemzetközi és idQbeni összehasonlításának nehézségei ellenére a következQk állapíthatók meg:
különbözQ deviáns viselkedések elQfordulási gyakorisága országonként nagyon eltérQ, tehát nem fogalmazhatunk meg az összes fejlett társadalomra jellemzQ törvényszerqséget
idQbeli tendenciáik is országonként eltérQek tehát nem állíthatjuk, hogy azok gyakorisága a gazdasági fejlQdéssel, iparosodással, városiasodással együtt törvényszerqen nQ vagy csökken
valószínq, hogy elQfordulásuk gyakorisága társadalompolitikai eszközökkel legalább bizonyos tartományon belül befolyásolható (pl. szeszesital-fogyasztás, alkoholizmus terjedése megállítható)




Írjon az alkoholizmusról! (mérés, okok, tendenciák, regionális különbségek stb.)

Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.
Alkoholizmus: gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál az alábbiakra szoktak támaszkodni:
egy fQre jutó szeszesital-fogyasztás (Ledermann képlet ezen alapul).
májzsugorodásban meghaltak aránya (Jellinek képlet ezen alapul).
Ezek az adatok elsQsorban a nagy bortermelQ országokban (Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország) mutatják elterjedtnek az alkoholizmust.
Mérhetjük az alkoholizmust egyéni szinten a
kérdezett személy által bemondott szeszesital-fogyasztással
közvetve, az ivással összefüggQ problémák elQfordulására vonatkozó kérdésekre adott válaszokkal (munkahelyi elbocsátás, fegyelmi, családi viták)
Magyarország nemzetközi helyzetét nehéz megítélni; májzsugorodási halálozási arányszám nálunk a legmagasabb a világon; egy fQre jutó szeszesital-fogyasztás tekintetében csak az elsQ tízben foglalunk helyet. Égetett szeszes italok fogyasztásában azonban a legelsQk vagyunk.
Második világháború után nQtt a világon az alkoholfogyasztás (alkoholizmus), az elmúlt 1-2 évtizedben azonban sok nagyfogyasztású országban azonban megállt a növekedés.
Ható tényezQk:
szeszes italok ára és hozzájutási feltételek befolyásolják a fogyasztást
csökkenés oka lehet, hogy Észak-Amerikában, Nyugat-Európában egyre több ember fordít gondot egészségének megQrzésére. (divatáramlatok, maradiság , avantgárdság )
Magyarország:
1994-ben az egy fQre jutó abszolút fogyasztás (100 fokos szeszre átszámított) 10,5 liter volt. A Ledermann képlet szerint ebbQl körülbelül 500ezerre becsülhetjük azok számát, akik naponta egy decinél több abszolút szeszt tartalmazó szeszes italt (legalább 2-3 fél deci pálinkát) fogyasztanak.
Alkoholisták számáról nincs pontos adat (gondozó intézetekben nyilvántartott 50ezer csak töredék).
1995-ben 8496 ember halt meg májzsugorodásban, mely alapján a Jellinek-képlet szerint 744ezer lehet az alkoholisták száma.
A májzsugorodás okozta halálesetek 100 ezer lakosra jutó szám az 1950-es évek elsQ felétQl kezdve folyamatosan emelkedett, 1950-bem még csak 5, 1995-ben már 83 volt (emelkedett).
Egy fQre jutó borfogyasztás mindig magas volt, de nem emelkedett (kb. 30 lit/év, 1995:29,2).
Sörfogyasztás rohamosan nQtt (1994: 85 lit).
Égetett szeszes italok fogyasztása ötszörösére nQtt (1994: 3,5 liter).
1978 után a fogyasztás nagyjából stabilizálódott, 1987-ben 11 liter alá csökkent, 1995-ben 10,5 liter. E szerint az adat szerint az alkoholizmus terjedése megállt (májzsugorodás okozta halálozás nem az adott évi, hanem a megelQzQ évtized alkoholizmusát tükrözi, mert többévi ivás szükséges a májzsugorodás kialakulásához).
Csökkenés lehetséges okai:
1978. évi áremelés és más fogyasztáskorlátozó szabályok
Társadalom szemléletváltozása (egészség értékének emelkedése)
Érintettek nem/kor szerint:
Az alkoholizmus a felnQttkoruk derekán lévQ férfiak között a leggyakoribb (függQség kialakulásához, hosszú ideig tartó nagy mennyiségq fogyasztás szükséges).
NQk körében is terjed
Korösszetétele fokozatosan fiatalodik
Budapesti középiskolás fiatalokon végzett felmérés eredménye (Elekes, 1993): A vizsgálat alapján nem fogyasztott még alkoholt életében 8%, tehát a teljesen absztinensek aránya viszonylag kicsi.



Írjon az öngyilkosságról! (nemek közti különbségek, Magyarország helyzete, tendenciák, okok stb.)

Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.

Öngyilkosság: 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon a statisztika által kimutatott arányszám alapján (nem minden ország közöl adatokat). A fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nQtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nQtt. További helyezettek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia, Csehszlovákia. (magyarázatát nem ismerjük).

Öngyilkosságról vannak a századfordulóig visszamenQen a legpontosabb adataink (egyházi anyakönyvekbQl 1880-ig visszamenQen).
1994-ben 3369 személy halt meg, kb. minden 40. ember így fejezte be életét.
Az öngyilkossági kísérletek száma legalább ötszöröse a haláleseteknek.
Az öngyilkosok háromnegyede férfi.
A halállal végzQdQ öngyilkosságok gyakorisága az életkorral együtt emelkedik ugyan, de meglehetQsen sok ember hal meg élete derekán, sQt fiatalkorban is öngyilkosság következtében.
Az öngyilkossági kísérleteket elkövetQk korösszetétele jóval fiatalabb.

1990-ben öngyilkosságban meghaltak
- 35 %-a 60 éves és idQsebb
- 39 %-a 40-59 éves
- 26 %-a 40 éven aluli (8 gyermek  15 éven aluli  is meghalt öngyilkosság következtében).

1945-öt megelQzQ 3 nagy emelkedési hullám
1860-1870 évek -
századforduló körül
az 1930-as évek elején, a nagy világgazdasági válság éveiben

1945 után új, kivételesen hosszú emelkedési szakasz, 1983-ban a 100 ezer lakosra 46 öngyilkos jut. Az öngyilkosságok száma 1988-ban csökkenni kezdett, 1995-ben már csak 32,9, mely még mindig a legmagasabb a világon.


Írjon a bqnözésrQl! (okok, elméletek, tendenciák, Magyarország)
Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.
Bqnözés: büntetQjog eltérései, idQbeli tendenciák mérése is sok módszertani problémát okoz, melyek miatt nehéz a nemzetközi összehasonlítás. Következtetés, hogy az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb az erQszakos bqnözés, mint Nyugat-Európában, de az egyes európai országok között is nagy eltérések vannak. Az utóbbi években Oroszországban és Ukrajnában erQsen megnQtt a bqnözés. Magyarország a közelmúltbeli emelkedés ellenére még a közepes bqnözési gyakoriságú fejlett országok közé tartozik.
Szervezett bqnözés: nagyméretq és nagyon jól, sQt szigorúan szervezett bqnözQ bandák hajtanak végre általában nagy anyagi értéket érintQ bqncselekményt.
Növekedés okai (melyek aggodalmat okoznak a kelet-európai országokban):
fejlett országokban növekvQ munkanélküliség,
társadalomból kiszakadt szegény rétegek, nagyvárosok nyomornegyedei, slumjai,
az intenzív nemzetközi vándorlás, mely megkönnyíti a szervezett bqnözés terjedését az országhatáron túlra
nemzetközi kábítószer kereskedelem
BqnözésrQl mért statisztikai adatok:
ismertté vált közvádas bqncselekmények száma
ismertté vált elkövetQk száma
vádlottak száma
elítéltek száma
Magyarország:
Két világháború közötti idQszakig vannak visszamenQleg összehasonlító adatok.
1995-en az ismertté vált köztörvényes
- bqncselekmények száma: 502 ezer
- elkövetQk száma: 128 ezer
- felnQtt vádlottak: 86 ezer
- fiatalkorú vádlottak: 10 ezer
Az elítéltek száma 1949 és 1952 között volt a legnagyobb (100 ezer felett), ebben az idQszakban sok olyan cselekmény is bqntettnek számított, ami ma nem számít annak (feketevágás). Az elitéltek száma jelentQsen csökkent (60e), majd 1990 után kisebb növekedés következett be.
Bqncselekmények kategóriák szerint:
74% vagyon elleni
Személy elleni sokkal kisebb mértékben nQtt
Emberölés: általában évi 200; 1995-ben 296-ra nQtt
Vagyon ellen bqncselekményeknél figyelembe kell venni, hogy magas az infláció üteme, az az értékhatár, amely fölött a vagyon elleni cselekmény bqncselekménynek minQsül, nem emelkedik az inflációval párhuzamosan, ezért például azonos tárgy lopása korábban szabálysértésnek, késQbb bqncselekménynek minQsült.
NQtt a gépkocsik lopása, fosztása, rongálása  de ez részben a gépkocsik száma növekedésének eredménye.
A cselekmények 5-10 százalékát külföldiek követik el, melyet a határok átlépése tett könnyebbé.
Hirtelen növekedés okai lehetnek:
rendQrségi bqnüldözés lanyhulása
nyitott határok
szervezett bqnözés
vagyonnövekedés
Az elitéltek nagy többsége férfi, közöttük is a fiatal felnQtt férfiak vannak túlsúlyban.



Ismertesse Rostow elméletét a társadalmi változásról, összevetheti más elméletekkel!

Korai elméletek: az emberi társadalmak fejlQdését úgy fogták fel, hogy elvezet valamilyen tökéletes végállapothoz, és a fejlQdés törvényei determinisztikusak
Comte elmélete: az emberi társadalmak a tudomány által irányított társadalom felé haladnak
Marx elmélete: a társadalmi fejlQdés csúcspontja és végpontja a szocialista, illetve kommunista társadalom lesz
Spencer elmélete: az emberi társadalmak egy olyan liberális gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, az ipari társadalom felé közelednek, amelyben az állam szerepe minimális lesz, és amelyben a piaci verseny a darwini természetes kiválasztódáshoz hasonlóan spontán módon irányítja a folyamatokat.
XX. Századi társadalmiváltozás-elméletek: nem állítják, hogy a változás utáni állapot szükségszerqen jobb az emberiség számára; és azt sem, hogy a változások determinisztikusak
Rostow elmélete: 1960  gazdasági növekedés 5 szakasza, melyben leglényegesebb a nekirugaszkodás szakasza (kb. 40 évig tart, majd a növekedés lelassul, állandósul  Angliában: 1783-1802; Franciaország: 1830-1860; Németország: 1850-1873; Oroszország: 1890-1914; Magyarországon az elsQ világháború elQtti évtizedek). Politika, közgazdaságtan hatása mellett a szociológiában azt az elméletet támasztotta alá, hogy elég a beruházásnak megnövekednie ahhoz, hogy egy gazdaság vagy társadalom a visszafordíthatatlan fejlQdés útjára lépjen.
hagyományos agrártársadalom
fellendülés elQfeltételeit megteremtQ szakasz
nQ a megtakarítás és beruházás
intenzívebb bel- és külkereskedelem
centralizált politikai hatalom
fellendülés vagy nekirugaszkodás (take off) szakasz
megnQnek a beruházások
elkezdQdik a gyors iparosodás
érettség szakasza
ipari termelés kerül túlsúlyba
tömeges fogyasztás szakasza
megnQ a szellemi foglalkozásúak aránya
erQsödik a társadalombiztosítás
Kritikák az elmélettel szemben:
tömeges fogyasztás társadalma
Frankfurti iskola - H. Marcuse: Az egydimenziós ember
A. Gerschenkron kiegészíti: állam szerepe a gazdasági növekedés megindításában eltérQ




Ismertesse Lenski elméletét a társadalmi változásról! (ipari társadalom)

Rostow gazdaságnövekedési elméletéhez közel álló ipari társadalom elméletét Kerr és Aron szociológusok fogalmazták meg. Szerintük az iparosodás nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat, a politikai rendszert és kultúrát is alapvetQen átalakítja. Az elmélethez kapcsolódott az a feltételezés, amelyet konvergenciaelméletnek neveztek, hogy az ipar hatása olyan erQs, hogy az ipari társadalmak közötti különbségek el fognak mosódni, a kapitalista és szocialista társadalmak valamilyen közös modell felé fognak közeledni.
1996-ban Lenski az emberiség egész történetére terjesztette ki az elméletet: a termelés technológiája és szervezete messzemenQen meghatározza nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és politikai élet összes jellemzQit. Szerinte az emberiség történetében a nagy fordulópontokat a következQ technikai újítások hozták:
- földmqvelés és a hozzá szükséges szerszámok (ásóbot, kapa): elválasztja egymástól a gyqjtögetQ- és vadásztársadalmakat a kertésztársadalmaktól
- eke felfedezése: elválasztja a kertésztársadalmakat az agrártársadalmaktól
- nem emberi és állati energiák felhasználása, gépek felfedezése: agrártársadalmakat az ipari társadalmaktól

Lenski társadalomtípusai:
gyqjtögetQ
vadász
kertész
agrár
pásztor (mellékút)
halász (mellékút)
tengeri (mellékút)
Minden társadalomtípusához hozzákapcsol meghatározott település- és osztályszerkezetet; megfogalmazza a társadalmi egyenlQtlenség és a társadalmi mobilitás hosszú távú változását e társadalomtípusokban.
Társadalmi egyenlQtlenségek: agrártársadalomig nQ, majd iparosodás elQrehaladtával csökkenni kezd.
Társadalmi mobilitás: vadász-gyqjtögetQben majdnem korlátlan, csökken az agrártársadalmakig, nQni kezd, ipari társadalmakban tovább nQ.

Elméletét technológiai determinizmus példájának is tekinthetnénk, Q azonban hangsúlyozza, hogy a technológia, a gazdaságszervezet, a társadalom osztályviszonyai, az állam, az emberek mentalitása kölcsönhatásban áll egymással.

Elméletének folytatása a posztindusztriális (szolgáltatási társ.) társadalomelmélet: az ipar része a nemzeti jövedelem megtermelésében és a foglalkoztatásban bizony felsQ határ elérése után csökkenni kezd, ezzel egyidejqleg nQ a szolgáltatások szerepe (Fourastié 1961). Jell: több szabadidQ, megnQ a tudás fontossága.








PAGE 



1

3

6

5

2



4

7

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Csakúgy mint amikor könyvtárakat/mappákat hozol létre a számítógépeden, egy tantárgyon belül is hasonló analógiával tetszőleges kategóriák és alkategóriák hozhatóak létre. Próbálj mindig a legmegfelelőbb kategóriába tölteni, hogy átlátható legyen a feltöltött dokumentumok szerkezete.