Aiszkhülosz - Oreszteia

Országok listájaHungaryEszterházy Károly FőiskolaBölcsészettudományi Főiskolai KarMagyarAz Antikvitás IrodalmaAiszkhülosz - Oreszteia

\*Arial;Arial CE;\*Msftedit 5.41.15.1515;
AISZKHÜLOSZ

ORESZTEIA


TARTALOM

ÁLDOZATVIVÕK
EUMENISZEK



ÁLDOZATVIVÕK

Fordította: Devecseri Gábor

SZEMÉLYEK:

ORESZTÉSZ
PÜLADÉSZ
ÉLEKTRA
DAJKA
KLÜTAIMÉSZTRA
AIGISZTHOSZ
SZOLGA
ARGOSZI RABNÕK KARA

Szín: az orkhésztra mögött az Átreidák palotája,
árom kapunyílással; egyik oldalkapu az asszonyi termeké.
Az orkhésztrában: Agamemnón sírhalma

ORESZTÉSZ
(Püladésszel jobbról jön)
Földmélyi Hermész, holt apámnak hírnöke,
égy megváltóm és harcitársam, halld imám:
földre most érkeztem én, a számüzött -
ámat itt, e házban ölték meg, tudom,
a sírja partján száll felé e szózatom,
meg, hallgasson énrám: itt vagyok
a holtnak íme hajfürtömmel áldozok.
(Egy hajfürtjét a sírra teszi)
Egy fürtöt adtam Ínakhosznak, mely nevelt,
másikat mint gyász-ajándékot neked
, sírodra, hõs apám, lásd, így teszem,
nem voltam itthon, hogy sirassalak,
kivittek, s nem tártam feléd kezem,
e fürtöt most, mikor megérkezem.
De mit látok? Míly nõ-csapat jön lengeteg
ötét leplekbe burkolózva, lassudan?
Miféle újabb sorscsapást kell sejtenem?
Tán otthonunkat éri újabb gyötrelem?
Vagy tán apám sírjára hoznak, higgyem azt,
lentieknek mindig édes gyász-italt?
Nincs máskép, hisz még Élektrát is, úgy hiszem,
átom, hogy ott lép, oly búsan, mint senkisem,
õvéremet, Zeusz, add, hogy megbosszuljam itt
ám halálát, légy kegyelmes pártfogóm.
Püladész, csak álljunk félre, hogy világosan
, mit jelent e nõi gyászmenet.
(Baloldalt elrejtõznek)

KAR
(Élektrával bevonul)
A házból küldtek engemet,
áldozat-kisérõt, keblem-verdesõt:
öltéptem arcom, véres is,
örmöm, ahogy az eke, hasogatott
- a szívem mindörök-
é emészti jajkeserv -,
ám merõ ronggyá repedt
kebelemen, oly iszonytató
ínok marnak,
mely megfoszt a derûtõl,
csapás keserve tép.

A hajmeresztõ jós nagyon
ágosan szólt, álomból dühöt lehelt,
éjféli rémes harsanás
palota zugaiból iszonyún
nõ-termekre mind
úlyosan zuhant alá:
az álomfejtõ mindahány
, amit isten ad:
ák ott lent
öld mélyén a halottak
vádjukat.

Engem e hazug hódolatot hinteni küld ide
- jaj, ó, Föld-anyám! -, elûznöm átkait,
szörnyû nõ; de rettegek
a szót kiejteni;
földre folyt a vér, van-é váltsága még?
Jaj, házi tûzhely, jajszavas,
, összeomló õsi ház!
Sugártalan s iszonytató
ály borul rád: hisz urad
a sírba került már.

A nem-törõ, nem-omlasztható, nem-romló tisztelet,
szívét, fülét a népnek teljesen
öltve élt, ma már kimúlt;
van, kitõl csak rettegünk:
ár isten így s még több az emberek között;
Dikének oly gyors mérlege,
fényben éri még a bûnt;
ha ez homályban rejtezik,
késve csap rá az iszony;
éj borítja be mégis.
A tápláló talaj hol egyszer vért ivott,
bosszuhívó vérfolt már szét nem folyik:
bûnhõdés, a keserü kín
egyszer vétkezõre új s új kórt fakaszt.

Ki már erõvel szûzi lányszobába tört,
ére orvosság sosincs - s ha összefut
sok folyó mind s rohan együtt,
ölõ kezének mocskát ez se mossa le.
Nekem - hiszen városom már oda,
az istenek kényszerrel kihoztak
õle, s szolgasor, ami a részem -
s igazságtalant kell
, ha úgy
ívánja, aki úr itt, s szivem keservein
õt kell vennem: s mégis lepleim mögött,
ályunk balvégzetén
írok, s a titkolt gyásztól lelkem dermedez.

ÉLEKTRA
(a sír mellé lép)
Rabnõk, e ház igaz jó gondozói, ti,
gyászmenetben vagytok hû kiséretem,
át adjatok most jótanácsot is nekem:
mondjak, a sírra öntve ezt a gyászitalt,
illõt? És apámhoz mint esengjek én?
Mondjam talán: a kedves és hû férjnek ezt
kedves és hû asszony küldi most - anyám?
Bizony nincs merszem erre, és nem is tudom,
mondhatok, midõn a sírra öntözöm.
Vagy szóljak úgy, amint halandók közt szokás,
küldõknek hogy jót adjon cserébe õ,
viszonzást - mit gaztettük érdemel?
Vagy tisztelõ szó nélkül - mert hisz így veszett
ám is - öntsem, a föld fölissza, s távozom,
az, ki ezt csak tisztitásul áldozom,
a korsót, hátra nem tekintve, eldobom?
Tanácsot ebben adjatok, ti kedvesek:
egyként sújt e házban minket gyûlölet;
rejtsen titkot szívetekbe rettegés:
éppenúgy vár itt a szabadra végzete,
arra, kit szolgául tart a más keze;
ért, ha jobb tanácsot adhatsz, hát beszélj.

KARVEZETÕ
Apád sírhalmát, mint az oltárt, tisztelem,
ezért, ahogy kivánod, szívbõl szólalok.

ÉLEKTRA
Beszélj tehát, miként e halmot tiszteled.

KARVEZETÕ
Míg öntöd ezt imáddal áldd meg híveit.

ÉLEKTRA
S övéi sorából annak kit nevezhetek?

KARVEZETÕ
Elõbb magad - s ki még Aigiszthoszt gyûlöli.

ÉLEKTRA
Az áldást hát magamra mondjam és terád?

KARVEZETÕ
Csak gondold végig - s máris eltalálhatod.

ÉLEKTRA
Közénk sorolni mégis kit lehetne még?

KARVEZETÕ
Oresztészedre gondolj, bárha messze van.

ÉLEKTRA
Jól mondtad ezt, nem megvetendõ intelem.

KARVEZETÕ
Emlékezz, s kívánd, hogy kapják a gyilkosok...

ÉLEKTRA
Mit is? taníts, hiszen még járatlan vagyok.

KARVEZETÕ
...hogy egy istenség, vagy halandó jöjjön el...

ÉLEKTRA
Mit mondasz? Mint bíró jöjjön, vagy mint bosszuló?

KARVEZETÕ
Csak mondd ki nyíltan: gyilkolásért gyilkoló.

ÉLEKTRA
S az istenektõl istenes lesz kérnem ezt?

KARVEZETÕ
Miért ne? Rosszért rosszal megfizetni jó.

ÉLEKTRA
(átveszi az edényt, és áldozatot önt a sírra)
Te fönt is és alant is legfõbb hirdetõ,
Földmélyi Hermész, halld a szómat, s vidd a hírt
lenti isteneknek, hogy figyeljenek
õk is reám, apám vérének õrei,
a föld maga is, ki mindent szülve fölnevel,
a felnövõktõl újra megtermékenyül:
elveszetteknek míg öntök gyász-italt,
ámhoz esdek: "Szánj meg engem és a jó
Oresztészt, hogy már birtokoljuk otthonunk:
mint kit eladtak, mindkettõnk úgy bolyong,
ánk adott el, vett magához új urat:
Aigiszthosz az, legyilkolásod cinkosa;
én szolgaleányként tengek itt, fiad pedig
örökségébõl számkivetve él, s azok
javadban dúslakodnak dölyfösen.
Hogy jöjjön már Oresztész, jósors hozza meg,
ám, hozzád esengek, halld meg hõ szavam;
meg nekem, hogy bölcsebb, józanabb legyek
ámnál, és tisztább lehessen jobbkezem.
Magunknak ezt, s az ellenségeinknek azt
önyörgöm, hogy tûnjék fel bosszulód, apám,
a gyilkolókat jog szerint gyilkolja le.
Kimondom ezt: a jókivánságok között
õ fejükre ezt a szörnyü átkomat;
ünk azonban küldd a mélybõl mind, mi jó,
és a Föld s Diké, a gyõzelemhozó."
Én gyász-italt csak íly imákkal önthetek;
meg virágozzátok föl jajokkal, és
kell, a holtnak paiánt énekeljetek.

KAR
Ontsátok könnyeteket,
tovatünõt, a tovatûnt úr felett,
e halom öröm és bú gátja,
a gonosz-italu áldozás
át elûzze! Te dicsõ király,
hallgass meg, oly keserves szivem.
Jajajajajajajaj.
Jaj, ki lesz a dárda-hõs férfiú,
e ház igaz szabaditójaként
harcba a szkütha nyilat rázva ront,
és vért, markolat-közel vágva, ont?

ÉLEKTRA
Apámé már a föld-beitta gyász ital; most ez új szavamban részesüljetek.

KARVEZETÕ
Szólj, föl-le szökken rettegésemben szivem.

ÉLEKTRA
A síron egy levágott fürtre lát szemem.

KARVEZETÕ
S míly férfiú vagy mélyövû leány haja?

ÉLEKTRA
Oly könnyü eltalálni, bárki sejtheti.

KARVEZETÕ
Az ifjabbtól én, agg mikép tanulhatok?

ÉLEKTRA
Más nem vághatta volna még le kívülem?

KARVEZETÕ
Kiktõl ez illõ volna - ellenségei.

ÉLEKTRA
Valóban úgy leng, hogy nagyon hasonlatos...

KARVEZETÕ
Kinek hajához? Ezt megtudni óhajom.

ÉLEKTRA
Az én saját hajfürtjeimhez, s oly nagyon.

KARVEZETÕ
Titokban véle tán Oresztész áldozott?

ÉLEKTRA
Az õ hajára emlékeztet legkivált.

KARVEZETÕ
Argoszba jönni, mondd, mikép merészkedett?

ÉLEKTRA
Nyesett ajándékát apjának küldte tán.

KARVEZETÕ
Azon, mit mondasz, nem kevésbé könnyezem,
földünket nem éri lába már sosem.

ÉLEKTRA
Epének árja szállt szivemre nékem is,
miként a nyíl, hasítja át a mellemet:
viharzó áradatnak szomjú cseppjei
két szemembõl, hogyha nézem ezt
fürtöt; mert hogy is hihetném, hogy talán
áraink közt más gazdája is lehet?
A gyilkos asszony éppen nem nyírhatta le,
én anyám, ki jogtalan hord íly nevet,
mindenegy szülöttét rútul gyûlöli;hogy kimondjam nyílt örömmel, biztosan:
díszt az emberek között legkedvesebb
Oresztész adta - már reménytõl reszketek.
Jaj!
Bár tudna szólni híradóként édesen:
hánykolódnám kettõstervüként sosem,
ám, hogy ezt a fürtöt elhajítsam-é,
ellenséges fõrõl nyesték, hogyha meg
ér velem, megoszthatná a gyászomat,
apám halmán lehetne díszes áldozat.
Az istenekhez esdek, õk tudják, milyen
keringet minket mint hajósokat;hogyha jutnunk sors szerint még üdvre kell,
csöppnyi magból szép sudár szökell.
(A fürtöt a magáéval együtt a sírra teszi)
De íme, második bizonyság: lábnyomok;
lábaméhoz oly hasonlatos nyomok;
õt két embernek lába hagyta itt nyomát,
övé ez itt, a másik egy társé lehet;
át s az izmok körvonalát is mérhetem;
én lábam nyomába illik teljesen.
Jaj, kín szorongat, elmém ájulásba hull.

ORESZTÉSZ
(megjelenik, Püladész kissé hátrább marad)
A teljesítõ istenektõl kérd tehát,
adják meg tovább is szíved óhaját.

ÉLEKTRA
Az istenektõl most mi jót is kaptam én?

ORESZTÉSZ
Azt látod itt, kiért már régen esdekelsz.

ÉLEKTRA
Mit tudsz, milyen halandót hívott hõ imám?

ORESZTÉSZ
Oresztészt mindig vágyva vártad, jól tudom.

ÉLEKTRA
S hogyan jutott sikerre esdõ óhajom?

ORESZTÉSZ
Ím, én vagyok az; hívebb barát után ne nézz.

ÉLEKTRA
Cselt szõsz, te vándor, ellenemre, gondolom.

ORESZTÉSZ
Akkor tehát magamnak ellenére is.

ÉLEKTRA
Nevetni kívánsz tán az én rossz sorsomon?

ORESZTÉSZ
Ha a tiéden, éppúgy az enyémen is.

ÉLEKTRA
Elhiggyem-é, hogy mint Oresztész mondod ezt?

ORESZTÉSZ
Nem ismersz hát föl, bárha szemtõl szembe látsz,
mikor lenyírt hajam megláttad, búm jelét,
ár szárnyra kaptál s látni véltél engemet,
mikor lábam nyomát vizsgáltad, akkor is.
No, nézd helyét, és illeszd hozzá fürtömet,
testvér-fõhöz, mely hozzád hasonlatos.
S tekintsd e leplet, mit nem más szõtt - tenkezed:
vadûzés rajzát, mit beszõttél, felleled.

Élektra a karjába omlik, s fölsikoltana

Vigyázz, az öröm eszedet ne ûzze el:
legdrágábbak gyûlölnek minket, tudom.

ÉLEKTRA
Apánk lakának legdrágábbik gondja,
, megváltó sarjért támadt megsiratott remény,
õdben bízz, s tiéd lesz õsi otthonod.
Te drága szem, te nékem négyszeres gyönyör:
mint apámhoz kell tehozzád szólanom,
anyám mi illetné, a gyöngéd érzelem,
is terád száll - mert õt méltán gyûlölöm -
vadul föláldozott nõvérem része is;
mint hû fivérem, meghozod becsûletem.
Csak álljon oldalomra most az Erõ s a Jog,
és harmadikként Zeusz, a leghatalmasabb.

ORESZTÉSZ
Zeusz, Zeusz, ügyünkre nézz le már kegyelmesen:
az árva sasfiókokat: halott
apjuk, elhullt megtekert csomói közt
szörny kigyónak; s most az árvákat gonosz
éhség szorítja: mert nincs bennük még erõ,
észkükbe apjuk zsákmányát hogy fölvigyék;
így látsz ma engem s Élektrát is így velem,
apjuktól megfosztott árva sarjakat,
otthonukból egyaránt kimartakat.
Az áldozó, a néked hódoló apa
ókáit ha így emészted el, vajon
álsz-e más, íly dúsan áldozó kezet?
A sas faját ha szerterontod, nincs kivel
embereknek tiszta jósjelt küldened,
ez õsi törzs ha majd kiszárad teljesen,
árod sem lesz dús az áldó ünnepen.
Hát gonddal õrizz, és kicsinybõl tedd megint
á e házat, mely már szinte elbukott.

KARVEZETÕ
Jaj, õsi tûzhely megváltói, gyermekek,
, nehogy még más is hallja ezt,
csak mert beszélni óhajt, megjelenti mind
gazdáknak, kiket bárcsak már én magam
áthatnék holtan, máglya szurkos lángjain.

ORESZTÉSZ
Nem csal meg Loxiász erõs nagy jóslata,
az vezérelt vállra vennem íly veszélyt;
kiáltva, sokszor szólt, és álnokul
ó kínnal rémítette májamat,
üldözõbe apám ölõit nem veszem,
iker-halállal õket meg nem büntetem
ért, amit meg nem válthatni kincseken.
Kimondta: máskép ennen édes életem
ítem el, sok jajkeserves kín után.
A föld alól neheztelõknek bosszuja,
mondta, bennünk szörnyü kórokat fakaszt,
husunkra hágnak, és dühös foguk
élyessé harapja minden izmaink,
a sebhelyen fehérlõ szõrzetet fakaszt;
üldözõ Erínüszekrõl is beszélt:
ölt apánk vérébõl kél ki mindegyik...
...............................................................
ét mozgatja jól a vaksötétben is.
A lentieknek éjsötét nyílvesszeje,
bosszuért esengõ holtak fegyvere,
õrület s az éji balga félelem,
, zavar, s a városból kikergeti
érc-ostorával mind e kórral-verteket.
S kit ez gyötör meg, már italban nem vehet
italáldozat javában többé részt soha,
ártól apja láthatatlan bosszuja
ûzi, s be nem fogadja senki, nyugta nincs:
tisztelik, nem kedvelik, s így pusztul el,
csúf kórban elsorvadva teljesen.
Íly jóslatoknak hinnünk tán nem kellene?
S ha nem hinnék is - meg kell tennem dolgomat:
oly sokféle vágy kerûl így együvé:
isten rendelése, apám gyász-sorsa, és
ó inségem egyként sürgeti,
polgártársaim, a legdicsõbbeket
emberek közt, Trója-dúló hõsöket,
hagyjam két asszonynak így szolgálniok:
asszony az is: s ha nem, kitûnik majd hamar.

Mind a sír felé fordulnak

KARVEZETÕ
Moirák, ti nagyok, Zeusszal ma aként
érjetek itt célt,
mint ahogyan jár az igazság:
"Gyûlölet oszt szót: éppoly szózat
égyen a válasz" - így várja is el
Diké az adót rivalogva.
"Véres ölésért csak a véres ölés
adót: hulljon le, ki öl" -
háromszoros-agg ez a szózat.

ORESZTÉSZ
Jaj, apa, gyász-apa, én apám!
a szavam s a tettem,
immár ideidézni tud
írbeli fekhelyedrõl?
Homályhoz a fény nem ér:
ám a magasztaló jaj
az õsi ház elõtt
álló Átreidáknak.

KAR
Fiam, a holtnak elméjét le nem veri
íri tûz harapó foga,
ölkél még a haragja:
fölötte gyász-szó,belép a bosszuálló:
apát ha végzet éri,
jogos panasz kiséri
mindent beborít, elér, megindít.

ÉLEKTRA
Halld nekem is szavam, ó, apám,
a gyász e szóban:
írodnál, ime, két nyögõ
ontja gyászát;
e sír csak aként fogad,
menekült könyörgõt;
hol nem igáz keserv?
Gyõzhet e jó az átkon?

KARVEZETÕ
S így is egy isten, ha csak óhajtja,
á teszi gyászdalaink:
és a kesergõ sirató-dal után
õs palotán csendül a paián,
keverõbe kerül be az új bor.

ORESZTÉSZ
Ílon ostromán vesztél volna egy ottani
õl, harcban átdöfetve:
házra szállt volna büszke híred,
örökké becsülnék
útját;
írhalmod amott magasulna
égre, a tengeren túl,
nem keseregne házad.

KAR
Bajtársak közt, bajtárs, feküdnél, köztük, a
éphalálu dicsõk között,
hõsi királyként,
alant-uralkodóknak
övetõje bölcs-nagyoknak;
e földön is király volt,
örökölt jogarral ékes,
érelte a bölcs tanácsot.

ÉLEKTRA
Trója bástyás tövén, nem,
ott se feküdj, apám,
sok más lándzsa-ölte hõs közt,
Szkamandrosz partján a sírja:inkább ölõid
ülnének ott el,
bár jönne a hír, hogy a sorsuk
álukat adta végre,
kíntalan élne szívünk.

KARVEZETÕ
Azt akarod hát, lányom, aranynál
több, s a mesékbeli Északi Föld
kincseinél is: teheted, jó.
Kétszeres ostor durva csapása
égis e szó, mert megsegitõtök
a földben, s kik ma királyok,
kezük csupa szenny - keserû sors ez,
sarjainak még keserûbb is.

ORESZTÉSZ
Át fülemen, valamint nyíl suhogott a szavad:
Zeusz, Zeusz! te küldöd fel lentrõl
ései bosszu-átkod
bõsz gaz-kezü földiekre -
álld te a bosszut az én apámért.

KAR
Bár zenghetném rivallva már az
áldozva-vidám kiáltást,
ama férfi hull és
a nõ! Miért is
el azt, mi szállna
ívembõl? Hisz orcám elõtt száll
ívbeli csípõs haragom,
élyen-élõ gyûlölet.

ÉLEKTRA
Hát a kezét az erõs
Zeusz mikor is veti már
ájuk? Jaj, fejük sújtsa
, e föld javára;
ág, te a gazt igázd le:
Föld, s ti Alanti Hatalmak, esdek.

KARVEZETÕ
Tudd: az a törvény, hogy a földre alá-
õ vér megint vért követel csak,
újat: a vész elhívja Erinüszt,
kezdeti áldozatok nyomain
követõül az átkot, az újat.

ORESZTÉSZ
Nézzétek, jaj, ti lent-uralkodók,
ti is, a holtak erõs nagy Átkai, ti is:
Átreidáknak utódait, milyen
ácstalan két szegény
. Zeusz! mit is tehetne?

KAR
Remeg kedves szívem megint, mikor
e bús kesergést;
már odavan reményem,
ûl a bensõm,
a szód megértem;aztán, ha ismét erõs vagy,
ül mind a remény,
ismét eltünik.

ÉLEKTRA
S míly szóra lelhet ajkunk? Mondjam el,
az, amit anyánk reánk zudit, a kín?
Tán hízelegjünk? Nem, nem szelídülünk:ühét a nyershúsfaló
- ezt kaptuk épp anyánktól.

KAR
Vertem már mellemet, miként ázsiai nõ,
üvöltött síró gyászdalom,
és láthattátok kezem, a vér mint lepte el,
ide csapkodott, meg oda a két kezem,
újtva le-lecsapott, s dübörgött is belé
ütlegelt bús, átkozott szegény fejem.

ÉLEKTRA
Jaj, kegyetlen, bõsz anyánk
-merõ te, mint temettél bõszen el
áros-gyász nélkül királyt,
gyászos ének nélkül a
érjed mikép is merted temetni!

ORESZTÉSZ
Gyalázatunkat beszélted el, jaj:
ázatért, mit apámra ontott,
ûnhõdik õ: istenek,
az én kezem büntetik;
öljem meg õt, és úgy vesszek én is.

KAR
Megcsonkította, hogy tudd meg ezt is,
és csonka testtel vetette földbe,
-tûrhetõ vészt hozott
ád is így, míg csak élsz:
hát tudod, mint gyalázta õt meg.

ÉLEKTRA
Apám felõl szólsz; de becsüléstelen
és félrevetve értem én:
zártak, ahogy a kártevõ kutyát;
sohase vontam ajakam, elvonul-
könnyü nekem a könny kiontása volt.
Csak halld meg ezt, és írd az emlékedbe jól.

KAR
Füledbe fúrd ezt a szót,
az elméd csöndes mélye légyen otthona:
épp így esett,
többit magad kutasd,
a tettre, illik, haraggal indulj.

Oresztész és Élektra a földre hajol, és kezével
földet megkopogtatja

ORESZTÉSZ
Apám, tehozzád eseng szavam: segíts!

ÉLEKTRA
Zokogva én is veled fohászkodom.

KAR
S mi íme mind újrazengjük ezt a szót:
meg, jõjj a fényre föl,
ük itt velünk szállj.

ORESZTÉSZ
Árész, Árészt hív ki most, Diké Dikét.

ÉLEKTRA
Ti istenek! jog szerint itéljetek!

KAR
Fohászotok hallva, reszketés fog el:
végzet lomhán elmaradt,
án ez imára megjön.

Kínja e törzsnek, ó,
, keserû nagy átok
érbevegyült csapása!
Nyögõ, el se viselhetõ gond!
Verõ, el nem emésztõ kín!
Máshol ezekre nincs
ír sehol, csak e házban,
áshol vérbevegyült viszályban.
A lenti isteneké e himnusz.

Boldogok ott lenn, az imám fületek
érje el, és már küldjetek üdvöt,
gyõzelmet a sarjaitoknak.

ORESZTÉSZ
Ki nem királyi módon haltál, én apám!
ázad hatalmát, kérlek ím, ruházd reám.

ÉLEKTRA
Apám, esengve kérem tõled én is: add,
Aigiszthoszt lesújtsam, s úgy legyek szabad.

ORESZTÉSZ
Így, mint az emberek szokása, részesülsz
áldozatban; míg amúgy, ha füstölög
áldozat, te léssz csupán, ki nem becsült.

ÉLEKTRA
Örökségembõl én is öntök áldozást
, ha búcsuzom majd, nászom ünnepén:
írhalmodat becsülve mindenekfölött.

ORESZTÉSZ
Te Föld, ereszd apám föl, óvja harcomat.

ÉLEKTRA
Ó, Perszephóné, te, gyõzelemre adj erõt.

ORESZTÉSZ
Gondolj a fürdõvízre, én megölt apám.

ÉLEKTRA
Gondolj rá, mint vágtak le, hálót dobva rád.

ORESZTÉSZ
Nem érc vadászbilincsbe vertek õk, apám.

ÉLEKTRA
De csapdájuk cseles leplébe, csúfosan.

ORESZTÉSZ
Ébredsz-e már e gazságokra, szólj, apám.

ÉLEKTRA
Veted-e föl már drága fejed a föld alól?

ORESZTÉSZ
Vagy küldd Dikét, hogy õ segítse híveid,
add, hogy azok is éppoly cselbe hulljanak,
, kit legyõztek, végre gyõzni vágysz magad.

ÉLEKTRA
E végsõ nagy fohászra hallgass még, apám:
látod ülni sírod mellett sarjaid,
ánd hát meg nõi magzatod s a férfit is,
Pelopsz magvát kiveszni végkép így ne hagyd:
miránk, s még holtodban se léssz halott.

ORESZTÉSZ
Holt férfinak fönntartják hírét sarjai,
fakorong a halászhálót a víz szinén,
len szálát a víz mélyébõl mentve föl.
Hallgasd meg, ez volt érted jajjal-telt szavunk,
magad mented, ha szózatunkat tiszteled.

KARVEZETÕ
Nem gáncsolom, hogy hosszu volt beszédetek,
síron úgyse sírt sokáig senkisem;most, hogy elméd már a tettre készen áll,
isten mint segít meg, tégy kisérletet.

ORESZTÉSZ
Meglesz; de nem kitérõ mégsem kérdeni:
gyászitalt õ mért kivánta küldeni,
ûzhetetlen kínra késõ kérlelést;
érzéketlen holtnak hitvány hódolat,
õ küld; és hogy mit jelent e küldemény,
sejthetem; tudom, vétkével föl nem ér:
vért ontott ki, ontsa bár a kincseit,
án - azt mondják - minden kinccsel sem segít;
tudsz felelni, vágyva várom válaszod.

KARVEZETÕ
Tudok, fiam, hisz ottbenn voltam: álmai
éjben-bolyongó szörnyü látomása miatt
üldötte az álnok asszony ezt a gyászitalt.

ORESZTÉSZ
S ez álmot, hogy jól elbeszélhesd, ismered?

KARVEZETÕ
Ugy tûnt, hogy sárkánykígyót szült, õ mondta el.

ORESZTÉSZ
S e történetnek vége hol van, célja hol?

KARVEZETÕ
Pólyákba göngyölgette, mint a csecsszopót.

ORESZTÉSZ
És enni mit kivánt a rémes újszülött?

KARVEZETÕ
Álmában emlõt nyujtott néki õ maga.

ORESZTÉSZ
S a szörnyetegtõl melle sértetlen maradt?

KARVEZETÕ
Nem, mert a tejjel együtt az sok vért kiszítt.

ORESZTÉSZ
Az íly álomkép hasztalan nem érkezik!

KARVEZETÕ
Õ fölriadva álmából, sikoltozott:
melyek szemét lezárta már az éjhomály,
úrnõért a sok szövétnek mind kigyúlt;
õ nyomban áldozó-italt küldött velem,
élve, hogy bajára biztos ír leszen.

ORESZTÉSZ
E földhöz és apám sírjához száll imám,
ezt az álmot tudjam teljesíteni;
úgy itélem, tudd meg, minden egybevág;
éppen onnan jött elõ, ahonnan én,
kígyó, s pólya fedte, mint a gyermeket
az engem emtetõ emlõre tátogott,
az édes tejjel együtt vért is szítt sokat,
a nõ zavart kínjában úgy sikoltozott,
át kell, hogy õ, ki táplálta e szörny csodát,
õszakos halállal haljon, s én legyek
ölõ sárkánya, mint az álom hirdeti.

KARVEZETÕ
Az álom fejtõjéül megválasztalak,
így is legyen. De szólj: barátaid közül
ársul kit óhajtsz, és ki várjon tétlenül?

ORESZTÉSZ
Ez egyszerû: Élektra menjen a házba most,
ti tartsátok titokban, kérlek, tervemet,
kik megöltek csellel egy hõs férfiút,
csel hálójába hulljanak,
és vesszenek, mint Loxiász kimondta már,
úr Apollón, nemhazug jövendölõ.
Mert máshonosként, vándor-öltönyben jövök,
házkapun kint így kopogtatok magam,
Püladész - a régi jó barát és harcitárs;
és Parnasszosz-vidéki nyelven szólalunk,
Phókisz-béli szó-ejtést utánozunk.
Õr egy se lesz, ki nyájas orcával fogad,
nyomasztó szellemekkel telt a ház;
árunk tehát, míg arra jár a ház elõtt
, ki minket észrevéve kérdezi:
"Miért is zár a kérlelõ elõtt kaput
Aigiszthosz, hogyha róla tudva, bent pihen?"
S ha már az udvar-ajtótól beljebb jutok,
és Aigiszthoszt tán épp apám trónján lelem,
éppen szemtõl szembe lépdel énvelem,
és rámtekint magasról, tudd meg jól, elõbb
csak ennyit szólna: "Vándor, honnan is?"
tetemmé fürge fegyveremmel én;
Erínüszünk ölésben nem szûkölködik,
mint harmadik bosszúpohárt, színvért iszik.
Te most tehát ott bent a házban jól ügyelj,
, mint kivánjuk, minden essék terv szerint;
meg, tanácslom, fékezzétek nyelvetek,
kell, csöndet! és ahol kell, szóljatok;
többit õrá bízom, s kérem, hogy nekem
üljön tõle kardkivívta gyõzelem.

Oresztész és Püladész balra távozik

KAR
Ó be sok rémeset,
örny csodát táplál a föld,
és a tengerben is hány nyüzsög,
támadó vad;
ökkennek ég s a föld között
étvetõ tüzek;
árnyasok és a mezõn szaladók a szeleknek
dühérõl szólanak.

S hát az ember milyen
õ, errõl ki szól?
És a bõsz asszonyok míly merész
ágyódásra gyúlnak,
földiekre vészt borít?
Egybefûzött régi nászt
õben-erõs zabolátlan Erósz letipor, s gyõz
meg állaton.

Mint tudják meg, kiknek lelke nem
állhatatlan, hogy
mívelt a bús
Thesztiosz leány: fiát ölte meg,
a tûzbe dobta be
az üszköt, vörös lángba dobta,
fiának az életét
érte már születéskor,
õ hangot-adásakor,
végnapig vala társa.
Gyûlölséggel szól a monda még
Szkülla tettérõl:
férfit ölt
õ az ellenség miatt, krétai
ínarany nyaklánc aján-ékkal ezt érte el nála Mínosz:
Níszosznak örökéletü
álát lerabolta,
û, mialatt aludt:
Hermész messzeragadta.

S ha már e sok rút csapásról szólalok,
ért ne mondjam, mi ezt a házat így
úfítja, a csúnya nászt,
a nõ-kitervelte csalfaságokat
bajnok ellen, kit az
ég is tisztel, ugyan talán
tûzhelyünk hunyt tüzét tekintsem-é,
a gyávának e nõuralmát?

A legnagyobb rossz a Lémnosz-béli volt,
élik: ezt mind a nép lenézi, és
ó megsejtõ volt, aki
szörnyüséget mind így hívta: "lémnoszi";
istenektõl-gyûlölt,
emberektõl is megvetett, kihal:
tisztelik, mert az isten gyûlöli.
Vajon nem joggal mondom ezt mind?

A mellen át beront a kard,
kétélü, megsebezni éles:
Diké parancsa küldi az ellen,
eltiporja mind,
Zeusz akar,
és jogtalan, mind mi szent, lenézi.

Diké üllõje áll s szilárd,
és kardot ver rajta kardkovács sors:
házba új szülöttet is hoz,
égi vérbûn gyermekét,
mossa le
mocskot, a bosszuló Erínüsz.

ORESZTÉSZ
(Püladésszel balról jön a palotakapuhoz;
ét szolga követi õket)
Fiú, fiú, halld meg, hogy zörgök a kapun;
ú, fiú, ki van bent, újra kérdelek.
Harmadszor is kiáltok íme, jer ki már,
Aigiszthosznak vendéglátó háza ez.

SZOLGA
(kaput nyit)
Jó, hallom már; hát honnan jössz, vándor, s ki vagy?

ORESZTÉSZ
Jelentsd a ház parancsoló gazdáinak,
én most új hírekkel érkezem -gyorsan, mert vágtatva jõ az éj sötét
, és a vándornak már vetnie
églátók lakába kéne horgonyát -,
jõjjön már elénk, kinek van bent szava,
ház úrnõje, vagy még jobb, ha férje jön:
beszédünk, hogyha tartózkodni kell,
oly világos; férfiú a férfival
átran beszélhet s mindent jól nevén nevez.

KLÜTAIMÉSZTRA
(kilép a palotából)
Csak mondjátok meg, vándorok, mi kell; hiszen
minden, mit házunknak illik adnia,
fürdõ, s mitõl a fáradtság kiszáll,
ó ágy, s baráti jó szemek tekintete;hogyha szükség tán komoly beszédre van,
férfiaknak dolga, megmondjuk nekik.

ORESZTÉSZ
Phókiszból jöttem, Dauliszból való vagyok;
hordozva Argoszt vettem célomul,
midõn a lábam erre forditottam épp,
ember jött - egymásnak ismeretlenek
-, beszélt útjáról s engem kérdezett,
Sztrophiosz, Phókiszból (mert azt mondta, ez neve)
és így szólt: "Vándor, hogyha már Argoszba mégy,
ülõivel csak emlékezz rá, hogy közöld:
Oresztész, emlitetlenül ne hagyd;
övéi mit kivánnak inkább: elviszik,
végkép vendéggé vált vándornak, legyen
álunk a sírja - hozz majd errõl hírt nekünk;
most egy érc-korsónak öble rejti el
illõ-könny-kisérte férfi hamvait."
Amit hallottam, hírül adtam; s hogy szavam
ülõinek - kiket megillet - mondom-e,
nem tudom, de nékik illik tudniok.

KLÜTAIMÉSZTRA
Ó jaj nekem, szavad sorsom mint dönti le;
ó jaj, lakunk legyûrhetetlen átka, te,
íly messze látsz, s azt is, ki messze rejtezik,
nyilakkal célbavéve átlövöd,
enyéimtõl kopárrá téssz engem, szegényt.
Oresztésznek most - bármi bölcsen tette volt,
e vészterhes mocsártól messze vándorolt -,
néki is, ki víg ünnep reménye volt,
hogy orvosolja házunk, eltörlöd nevét.

ORESZTÉSZ
Én bíz ilyen dús és nemes gazdák elõtt
volna kedves újsággal magam
s vendégükké válni, mert
jobb, mint vendég s gazda közt a jóviszony?
Dehát nagyon terhelte volna lelkemet,
most a barátnak nem váltom be azt, amit
ígértem, midõn e ház íly jól fogad.

KLÜTAIMÉSZTRA
Kevésbé méltón nem fogadlak így sem én,
kevésbé kedvelt otthonunkban így se léssz:
ezt a hírt éppígy meghozta volna más.
De úgy való már, hogy ki egésznap vándorolt,
út után a vendég fölfrissüljön itt.
Vendéglõ férfi-termeinkbe vidd tehát,
akik követték, útitársait vele;
lakunkban részük minden kényelem;
úgy tedd a dolgod, hogy felõle számot adsz.

Oresztészt és Püladészt egy szolga a palotába vezeti

Mi meg közöljük ezt a ház gazdáival,
mert jóbarátban éppen nem szûkölködünk,
ácskozunk e hír fölött, hogy mit tegyünk.
(Visszamegy a palotába)

KARVEZETÕ
Rabnõi e háznak, ti derék nõk,
mi szánk ereje
ád-e Oresztésznek erõt már?
Ó, Föld, nagy úrnõ, és Domb, nagy úrnõ,
a hajók nagy fejedelmének
testét, a királynak,
a figyelmed, s add segedelmed:
az idõ, hogy a cseles Hitetés
álljon alá, s Lent-lakozó Hermész,
az Éji és útjukra vezesse
a csatázó karddal-ölõket.

A dajka kilép a palotából

Úgy sejtem én, e vándor férfi bajt hozott:
Oresztészünk dajkája, látom, sírva jön.
Hová, Kilissza? Mért sietsz a ház elé?
Bért nem kapó bánat kisér mint útitárs.

DAJKA
Aigiszthoszt - mondta úrnõm - itt a vándorok
ívják, sietve jöjjön, hogy világosan,
új hírt - férfi férfiútól - hallja meg,
megjön. Lám, míly keserves képe volt
ák elõtt, de biz befelé nevet szeme
, titokban, ami oly jól esett neki,otthonunkra szörnyü bánatot hozott:
biztos hír, mit elbeszéltek a vándorok.
Úgy ám, az is be örvend majd, ha ezt a hírt
, rögtön. Jaj nekem, jaj, én szegény:
íly áradattal omlott rám a régi kín
Átreusz lakában eddig is már, és miképp
szörnyen keblem mélyén szívemet;íly keservet nem hordoztam még soha.
A többi bajt türelmesen viseltem el:hogy Oresztész, lelkem drága gondja, kit
ától kapva én neveltem, én magam -
és éji síró, éles hangja verte föl
újra és újra, mennyit s hasztalan
ódtam: mert úgy kell táplálni oktalan
, mint kis kutyust, elmésen, hogyne, úgy:
ólyába göngyölt kisgyerek nem mondja meg,
éhes, vagy hogy szomjas, vagy pipilnie
tán: úgy tesz, mint vágy, a gyermek csöpp hasa:
átnoknak kellett ám lennem, sokszor pedig
évedtem, aztán pólyát moshattam, bizony,ának és mosóasszonynak dolga egy;
végeztem én e kétszeres szolgálatot,
apjának neveltem így a gyermeket;
most én szegény! hogy meghalt, azt kell hallanom.
Megyek hát házunk dúlójához már, aki
örömmel fogja ezt az új hírt hallani.

KARVEZETÕ
És mit parancsolt: fölszerelve hívd-e ki?

DAJKA
Hogyan? Nem értem; pontosan fejtsd újra ki.

KARVEZETÕ
Dárdás csapattal jöjjön, vagy csak egymaga?

DAJKA
Dzsidás kisérõkkel siessen, így üzent.

KARVEZETÕ
Utált uradnak most ilyet ne is jelents:
öjjön magában, hogy ne félve szóljanak;
: vígszivûen jöjjön és minél elõbb;
titkos terv jó hírnök által teljesül.

DAJKA
De mondd, reményed még e hír után lehet?

KARVEZETÕ
A sok csapást Zeusz jóra tudja váltani.

DAJKA
S miképp? Oresztész, jóreményünk elveszett.

KARVEZETÕ
Még nem; be rossz jós lenne az, ki ezt hiszi.

DAJKA
Mit mondsz? E hírtõl tudsz talán különbözõt?

KARVEZETÕ
Indulj s jelentsd, amit rádbíztak, vidd a hírt:
õl kell, gondoskodnak majd az istenek.

DAJKA
Megyek, s amint te megkivántad, úgy teszek:
bár jóra váltanák az istenek.
(Jobbra bemegy a palotába)

KAR
Most segíts meg, könyörgök, magas
égieknek apja, Zeusz,
, hogy jószerencsém legyen,
ágyom reá, hogy lássam a jót, s a jog
mondottam szózatom;
jónak útját, nagy Zeusz, te õrizd.
A rosszakarókon
neki adj bent diadalt, Zeusz,
s miután nagyra emelted,
kétszer- és háromszorosan
kél kegyedért fizetség.

Nézd, a jó férfiú kiscsikó-
át befogták a bajok
ébe: te adj már határt
a futásban neki;
a rohanásnak
már jóhoz-érõ vége.
[A rosszakarókon
neki adj bent diadalt, Zeusz,
s miután nagyra emelted,
kétszer- és háromszorosan
kél kegyedért fizetség.]

S kincsnek-örvendezõ
áza-mélyét kik õrzitek, ti is
átok kegyes istenek;
étek...
ár a régi vétkeket
átok föl, bosszu mossa le:
az õsi bûn már ne szüljön újra bûnt.
S te, ki a föld ajaka közt gyönyörûen
lakozol, add, hogy ez a ház, a deréké,
lássa igaz szemével
már a szabad nap sugarát
és ne borítsa az éji fátyol.

És segítsen meg a
Maia-sarj: senki sincs, ki jobban ad
õ kegyes szelet:
minden rejtettet jósol õ:
és szavát elrejti jól,
éjhomályt borít szemünkre így,
ha már a nap kél, se lesz világosabb.
[S te, ki a föld ajaka közt gyönyörûen
lakozol, add, hogy ez a ház, a deréké,
lássa igaz szemével
már a szabad nap sugarát
és ne borítsa az éji fátyol.]

Akkor végre dús és
ú-föloldó énekünk
ajkunk: mind a nõk
öszöntik a kedvezõ szelet,
bú dalának vége lesz:
a javam nõ, ha barátaim-
ól a bánat búcsuzik.
S te merész légy, ha a tettnek sora eljön;
s az apád hangja feleljen,
hogyha "Fiam!" kiáltja,
s célba vezéreld a keserves átkot.

Hordd a Perszeusz kemény
ívét kebled rejtekén;
és a sok holt kedvesért,
és kik itt fönn élnek, értük
a házban azt a bõsz
átkos bûnt boszuld meg, és
öld meg a tettesét.
[S te merész légy, ha a tettnek sora eljön;
s az apád hangja feleljen,
hogyha "Fiam!" kiáltja,
s célba vezéreld a keserves átkot.]

AIGISZTHOSZ
(jobbról jön)
Nem szólitatlan - hírnökszóra érkezem:
hallom, új hírt hoztak erre, messzirõl
ött emberek, mely semmiképen nem derûs,
Oresztész vesztét: elviselni ezt nehéz,
és félelmes teher e háznak, melyet a
égebben ontott vér amúgyis mar s gyötör;hogy higgyem valónak és igaznak ezt?
Vagy félelem szülötte pusztán, nõi szó,
égre szökken, s elhal aztán hasztalan?
Mit tudsz, hogy elmém megvilágítsd, mondani?

KARVEZETÕ
Hallottuk ezt, de menj be és kérdd meg magad
vándoroktól: gyönge ott a híradó,
szemtõl szembe férfi kérdhet férfiút.

AIGISZTHOSZ
Kivánom is, hogy lássam, s kérdjem a híradót:
, mikor meghalt Oresztész, véle volt,
mástól hallott csak homályos kósza szót;jószemû elmémet el nem csenheti.
(Bemegy a palotába)

KARVEZETÕ
Zeusz, Zeusz, mi legyen szavam? Esdésem
legyen legelõbb isteneinkhez,
amikép érzek
mondjam illõn az imámat?
Mert most mocskolja a vér élét
emberölõ penge vasának
most vagy a vészbe veri végleg a vész
ár Agamemnón palotáját,
tûzfénnyel szabadítani jön
õsünk, és vissza az õsi lakot
..................................................
így szerzi, õsei kincsét.
Kettõvel ilyen küzdést egyedül
ív isteni hõs bajnok Oresztész:
õzelmes légyen a harca.

AIGISZTHOSZ
(a palotából)
Ó jaj, jajajajaj!

KAR
Figyelj, figyeld nagyon,
esett, s most a ház sorsa mi.

KARVEZETÕ
Vonuljunk félre, mert a tett már célhoz ért;
ássák, e rosszban hogy mi itt ártatlanok
: a harcnak teljességgel vége már.

A kar visszahúzódik. Egy szolga rohan ki a középsõ
a nõi termek bejárata felé

SZOLGA
Jaj, jaj, lesújtották a gazdát, jaj nekem,
nékem újra, jaj, harmadszor is megint:
Aigiszthosz nincs már. Nyissatok kaput hamar,
a nõi termek ajtaján lazítsatok
doronggal! Ifjú jó erõt ide! -
Nem, hogy segítsen rajta; õ már nincs; minek?
Hahó, hahó!
Süket füleknek, szunditóknak s hasztalan
áltok, hol van Klütaimésztra? mit csinál?
Úgy sejtem én, a kard élére most neki
ül már torka: õ fog - joggal - hullani.

KLÜTAIMÉSZTRA
(kilép a palotából)
Mi baj? Házunkat mért vered föl, mit kiáltsz?

SZOLGA
Azt állitom, hogy holtak élõt ölnek itt.

KLÜTAIMÉSZTRA
Ó jaj, megértem rejtvénybõl is ezt a szót:
õl veszünk el, mint mi öltünk egykoron;férfisújtó bárdot adjatok hamar:
ássuk, mi gyõzünk, vagy mirajtunk gyõznek õk;
vész során idáig értünk végülis.

A szolga elfut. A palota kapuja hirtelen föltárul;
Aigiszthosz holtteste látszik. Oresztész kivont karddal kilép, Püladész követi.

ORESZTÉSZ
Téged kereslek; ez megkapta már, mi kell.

KLÜTAIMÉSZTRA
Ó jaj, halott vagy, én erõs Aigiszthoszom!

ORESZTÉSZ
E férfit; látom, kedveled. Feküdj tehát
írjába: és holtában el nem árulod.
(Magasba emeli kardját)

KLÜTAIMÉSZTRA
(térdre hull, kitárja mellét)
Állj meg, fiam, tiszteld ez emlõt, gyermekem,
annyit szunnyadoztál édesen,
szívtál belõle lágy ajakkal jó tejet.

ORESZTÉSZ
(leereszti kardját)
Püladész, anyámat megkíméljem? Mit tegyek?

PÜLADÉSZ
Hát Loxiásznak jóslatát így elveted,
püthóit, s hû esküszód is? Ellened
légyen inkább, mint az istenek.

ORESZTÉSZ
Gyõzött tanácsod; intelmed, tudom, helyes.
(Klütaimésztrához)
Kövess, mellette vágylak földresújtani:
ámnál õt te többnek vélted élve is:
mellette holtan is, hisz kedveled,
akit szeretned kellett volna, gyûlölöd.

KLÜTAIMÉSZTRA
Tápláltalak; melletted éljem vénkorom.

ORESZTÉSZ
Apám megölted, s együtt laknál énvelem?

KLÜTAIMÉSZTRA
A Végzet tette mindezt akkor, gyermekem.

ORESZTÉSZ
A Végzet adja most tehát halálodat.

KLÜTAIMÉSZTRA
Anyád átokszavától nem félsz, gyermekem?

ORESZTÉSZ
Attól, ki szült, majd átoksorsba ellökött?

KLÜTAIMÉSZTRA
Fegyverbaráti házba s el nem löktelek.

ORESZTÉSZ
Eladtál kétszer, szabad férfi gyermekét.

KLÜTAIMÉSZTRA
Mit kaptam érted, mondd meg, hol van hát a bér.

ORESZTÉSZ
Nyíltan szemedre vetni én ezt szégyelem.

KLÜTAIMÉSZTRA
Mondd csak, de aztán szólj apád vétkérõl is.

ORESZTÉSZ
Tûzhely mellett ülõ, ne vádolj hadvezért.

KLÜTAIMÉSZTRA
A nõ szenved, ha férje messze van, fiam.

ORESZTÉSZ
A férfi küzd, s táplálja azt, ki otthon ül.

KLÜTAIMÉSZTRA
Megölnéd hát szülõanyádat, gyermekem?

ORESZTÉSZ
Nem én, magad vagy tenmagadnak gyilkosa.

KLÜTAIMÉSZTRA
Anyád dühös kutyáit elkerüld, vigyázz.

ORESZTÉSZ
Apáméitól hogy futok, ha nem teszem?

KLÜTAIMÉSZTRA
Így hát még élve sírhoz esdek hasztalan.

ORESZTÉSZ
Apám balsorsa küldi rád a pusztulást.

KLÜTAIMÉSZTRA
Jaj, ezt a kígyót szültem, ezt neveltem én.

ORESZTÉSZ
Igaz jós volt az álomadta félelem:
nem szabad, megölted - tûrd, mit nem lehet.
(Bevezeti Klütaimésztrát a palotába)

KARVEZETÕ
Hull bár a könnyem kettõs sorscsapásukon,annyi vérontásnak ért ormára most
balsorsú Oresztész, hogy csak rettegek:
ház szemfényét is ne sújtsa pusztulás.

KAR
A Piramosz fiakra lecsapott a vész,
megtorlás:
e palotába is bizony elért a vad
ánpár, kettõs Arész;
ide a számüzött,
ûthói jós-szó nyomán,
az isteni tanács hozta jól.
Nosza, rivalljatok, mert e királyi ház
szabad: a vész letûnt; s kincseit elnyelõ
nyomoru két gonosz
a csúf-utú sorshoz ért.

Idekerült, kinek gondja sötét csaták
s a megtorlás:
, a jobb kezét a viadal során
Zeusz lánya (kit mi, földiek,
így nevezünk: Diké,
nevén) fogta, õ,
a gazokra vészt haraggal lehellt.
[Nosza, rivalljatok, mert e királyi ház
szabad: a vész letûnt; s kincseit elnyelõ
nyomoru két gonosz
a csúf-utú sorshoz ért.]

Ahogy Loxiász a Parnasszoszon,
nagy öblein
nemcsalárd cseleit osztva szólt:
oly régi vétekre a bosszu csap:
isten parancsol, soha nem lehet
a tett;
ég nagy hatalma tisztelt legyen.
Ragyog a fény megint:
lerázta már e ház nehéz igáját;
palota, kelj tehát: be nagyon is soká
voltál alantfekvõ, ledõlt.

Jön az idõ, a végbe-vezetõ, belép
e házkapun,
a tûzhelyen szenny nyoma nem marad
átkot kiûzõ cselekedet során;
a nyájas szerencse mindent megmutat,
kiálthatjuk is:
"A jött zsarnokok lehullnak megint."
[Ragyog a fény megint:
lerázta már e ház nehéz igáját;
palota, kelj tehát: be nagyon is soká
voltál alantfekvõ, ledõlt.]

A kapu föltárul. Oresztész Aigiszthosz
és Klütaimésztra holtteste mellett áll

ORESZTÉSZ
Nézzétek itt e földnek kettõs zsarnokát,
ám megölték, feldúlták a házamat;
fennkölten ültek együtt trónjukon,
és most is egyek, mint sorsukból sejthetõ,
esküjéhez mind a kettõ hû maradt:
üdtek, hogy elvesztik szegény apám
hogy együtt halnak - és igaz lett esküjük.
(A körülállókhoz)
S nézzétek ezt, kik hallottátok vétküket,
szõttest, mely szegény apám kötözte meg,
fûzve mindkét lábát és kezét.
Terítsétek ki, álljátok csak itt körül
férfiú leplét, az apa hadd lássa meg,
az enyém, de az, ki mindent lát, a Nap,
ám szentségtelen gaztettét lássa meg,
legyen tanum törvény elõtt majd egykoron,
jog szerint jöttem meg és hoztam halált
ámra: Aigiszthoszt még meg sem emlitem
hitveságy-gyalázó mint kell, úgy lakolt;õ, ki íly bûnt férje ellen tervezett,
õl testében hordozott több gyermeket,
ég édeset, de most, mint látszik, rémeset,
õ, mit hiszel, mi? Tengeri szörny, vagy vipera,
hogyha még csak hozzád ér, nem is harap,
ár vakmerõ gonosz dühével szétrohaszt?
.....................................................................
És ezt minek nevezzem, bárha nyájasan?
ászhálónak, holttetem láb-elfedõ
ó-kendõjének? Mert háló bizony,
mondanád, lábát keményen nyûgözõ;
útonálló készíthetne tán ilyen
, ki vendéget csal és rablásból él,
csalárd szõttessel az bizony sokat
ölhetne meg, s örömtõl gyúlva föl szive.
Semhogy lakomban íly lakótársnõ legyen,
ég veszítsen inkább el gyerektelen!

KARVEZETÕ
Ó jaj, ó jaj! Iszonyú dolgok:
iszonyú a halál, mibe hulltál;
ó jaj, ó jaj!
csak késik a kín, s kivirágzik.

ORESZTÉSZ
Megtette, vagy nem? Itt tanúskodik nekem
Aigiszthosz kardjától megfestett lepel,
vérfolt szennye és az illanó idõ
ütt fakították ki tarka színeit;
dicsérem egyszer, s másszor jajgatok,
ám kivégzõ-leplével beszélgetek,
a kínt, a vétket, s teljes nemzetségemet
, látom szörnyü gyõzelmemet.

KARVEZETÕ
Nincs ember, olyan, ki az életen át
sohasem keserû, sose szenved;
ó jaj! ó jaj!
van kín, ami ér, s ami eljõ.

ORESZTÉSZ
Tudjátok meg - mi lesz a vége, nem tudom:
pályán kívül méneket ha hajtanék
águldozásra, gyõz fölöttem s elragad
ék nélkül elmém: ám szivemben félelem
ész zengedezni, s szivem erre táncra kél -
még ép az elmém, hirdetem, ti kedvesek,
nem jog nélkül öltem meg szülõanyám,
ám ölõje, isteneknek átka volt;
e vakmerõ tettemre legfõbb buzditóm
Pûthóban-jósló Loxiász volt, mert nekem
: vétkes nem leszek, ha megteszem,
ha nem - nem is mondom ki azt a büntetést:
nyíl sem érhetné utól a kínjait.
S most nézzetek rám, útrakészen állok itt,
olajfa-gallyal s gyapjufüzérrel már a föld-
öldökhöz, jósló székhelyéhez indulok,
a tûzhöz, melyrõl mondják, mindig fennlobog,
án e rokoni vér miatt, mert Loxiász
hagyta, hogy más tûzhelyéhez térjek én.
A teljes Argosz népét kérem, hogy legyen
, mért tettem ezt a szörnyüséget itt,
Meneláosz majd e földre érkezik.
És most e földrõl számkiûzött bujdosó
................................................................
éltemben és holtomban errõl hírhedem.

KARVEZETÕ
Tetted helyes volt; már ne fûzzed ajkadat
szavakhoz, és ne korhold tenmagad,
õn egész Argosznak üdvét hoztad el,
ágva egy csapásra két sárkány fejét.

ORESZTÉSZ
(elindul, de visszahõköl)
Ó, ó!
Rabnõk, nézzétek, mint a Gorgók itt ezek
éj-ruhás nõk, át s átfonva sûrüen
árkánygyürûkkel - immár nem maradhatok.

KARVEZETÕ
Apának mindenek között legkedvesebb,
rémkép zavar meg? Gyõztes vagy, ne félj.

ORESZTÉSZ
E szenvedések nem csak rémképek nekem:
ám dühödt ebfalkáját fölismerem.

KARVEZETÕ
Mert, mit kezed kiontott, rajta friss a vér:
édbe most ezért zuhan csak íly zavar.

ORESZTÉSZ
Nagyúr, Apollón, egyre többen vannak itt,
ükbõl átkos-undorító vér csepeg.

KARVEZETÕ
Csak egy gyógyír: Loxiászt érintve majd,
gyötrelemtõl õ szabaddá tesz hamar.

ORESZTÉSZ
Ti nem látjátok õket, csakhogy én igen:
ább zavarnak, vissza nem tart semmi sem.
(Balra távozik)

KARVEZETÕ
Úgy hát szerencse óvjon, nézzen istened
, s jobb sorsra õrizzen tovább.

Püladész követi Oresztészt

KAR
Ime itt a király háza ölében a vihar most már
harmadszor is átzuhogott-fútt:
és volt egykor az elsõ,
mely verte, gyötörte Thüesztészt;
ásodikul már a vitézi király
el a fürdõben leszuratva,
akháji vezér;
harmadszor elénk idejött - mentõnk
veszedelmünk? Véghez jut-e már,
-é már,
elaludni tud-é dühöd, Áté?





EUMENISZEK

Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre



SZEMÉLYEK:

ORESZTÉSZ
A PÛTHIA
APOLLÓN
KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
ATHÉNA
ERÍNÜSZEK KARA
Szín: Delphoi, Apollón temploma elõtt, és Athén,
Akropolisz, Athéna temploma elõtt



A PÛTHIA
(jobbról megjelenik, és a templom zárt kapuja
é indul. De mielõtt belépne, megfordul)
Esdõ szavammal minden istenek közül
Gaiát, az õs-jóst tisztelem meg; majd Themiszt,
, mint beszélik, másodikként ülte meg
anyja jósló-székhelyét; s harmadsoron
õszak nélkül, mint Themisz kivánta is,
Földnek egy más títán-lánya nyerte el,
Phoibé: ki aztán, hogy Phoibosz világrajött,
adta át, s az isten tõle nyert nevet.
Phoibosz tehát Délosz tavát és szirtjeit
, s átevezve Pallasz gálya-járt
ára, eljött és a Parnasszoszra szállt.
Útján kisérték s hódoltak nagyon neki
Héphaisztosz ösvény-készitõ magzatjai,
szelíddé tették földünk vad vidékeit.
Megérkezett, fennen becsülte õt a nép
Delphosz király, e föld kormányzó ura.
S az elméjét jósmûvészettel töltve meg,
, jósul, õt ültette Zeusz ide,
most apja, Zeusz, szóhirdetõje Loxiász.
Ez istenekhez száll tehát elsõ imám.
A Templomõrzõ Pallasz is legyen dicsért;
és mind a nimfát tisztelem, ki Kórükosz
- s madár-szerette barlangjában él:
Bromiosz az úr fölötte - nem felejtem el -,
óta hadba-vitte bakkhánsnõ-raját,
és Pentheusz végzetét mint nyúlét szõtte meg
Pleisztosz patakjait, Poszeidón erejét,
Teljesítõ Fönti nagy Zeuszt hívom én,
elfoglalom, jósnõ, jósnõi székemet.
Adják meg, hogy beléptem minden eddigi
öttömnél jobb legyen; s ha van hellén jelen,
kivetve sorra jöjjön, mint szokás:
jósolok, miként az isten rávezet.
(Belép a templomba, de visszahõköl,
az oszlopnak dõl)
Jaj, szörnyü szólni róla, szörnyü látni azt,
engem Loxiász lakából visszaûz,
már erõm is elhagy, állni sem tudok,
kezem segít elõre fürge láb helyett:
nõ ha fél, már semmi, nem több, mint gyerek.
Midõn a sok-füzérü zúgba lépek én,
istenektõl-útált férfit látok ott
kérlelõt megülni földünk köldökén,
érõl vér csöpög, friss sebbõl most-kivont
fog és magasranõtt olajgalyat,
örültekerve gondosan dús gyapjuval,
ér pehellyel; eddig érthetõ szavam.
De a férfiú elõtt egy furcsa nõ-sereg
székeken körül megülve szendereg:
asszonyoknak, ám Gorgóknak mondanám,mégse Gorgó-félékhez hasonlitom:
áttam lefestve, kik rég Phíneusz ételét
ák messze; s bár ezek szárnyatlanok,
éppoly sötétek és egészen undokok:
ávoltart tõlük hortyogó lehelletük,
ükbõl borzadalmas cseppek hullanak;
a fejdiszük sem istenszobroknak tövén,
embereknek otthonában nincs helyén;
társaságnak törzsét nem láttam soha,
öldet se, mely kérkedne, hogy íly fajzatot
átokveretlen fölnevelt, s nem bánta meg.
S mi most jön, annak gondját már viselje õ,
ház gazdája, nagyhatalmu Loxiász:
ós-orvos õ, csodák megoldó látnoka,
más otthonokról is minden szennyet lemos.
(Jobbra eltávozik)

A templom kapuja kitárul; Oresztész a Föld Köldökén ül;
Apollón mellette áll; Apollón oldalán Hermész;
Erínüszek körben, a székeken alusznak

APOLLÓN
Nem árulód, örökkön õrizõd leszek,
oldaladnál állok, és ha távol is,
ellenségeidhez nem leszek kegyes.
A tombolókat itt lefogtam, láthatod:
álombahullt az undorító lánycsapat,
õs, agg leányok, kikkel nem közösködik
isten, ember, állat sem soha;
dologra lettek õk, hiszen gonosz
ályban élnek, Tartaroszban, föld alatt,
emberek meg églakók utálata.
De fuss elõlük így is ernyedetlenül:
ûznek õk majd, mindenütt a szárazon,
ó lépted bármi tájon át halad,
ha tengeren, ha víz-ölelte városon;
ázz, e kínodat terelve túl korán
lankadj, ám elérve Pallasz városát,
ülj le, õsi szobrát karral fonva át:
lesznek ott nekünk bíráink s bûvölõ
édeink, s majd arra is módot lelünk,
mind e kíntól teljesen szabad lehess:
én beszéltelek rá, hogy megöld anyád.

ORESZTÉSZ
Nagy úr, Apollón! tudsz jogot nem véteni;
meg azt is, hogy ne véts gondoskodást,
kezeskedik hatalmad arról, hogy segítsz.

APOLLÓN
Csak emlékezz, s ne gyõzzön félsz a szíveden!
(Hermészhez)
Te, egy-apától vérszerinti jó öcsém,
Hermész, te õrizd! Légy nagyon, neved szerint,
Úton-kísérõ: légy vezérlõ pásztora
kérlelõmnek: tiszted Zeusz is tiszteli,
halandókat jó sorssal ez kisér.

Apollón eltûnik, Hermész és Oresztész
eltávoznak. Klütaimésztra árnya
a templom közepén

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Aludjatok csak! Jaj! Mit érek véletek?
Míg engem, kit ti tiszteletlen hagytatok
többi holt között, mivelhogy öltem én,
árnyak közt sosem hagy el gyalázatom,
úfságra bolygok - és kimondom nektek azt,
õk, amott lent, ontják rám a vádjukat;lám, szerettemtõl szenvedtem szörnyüt én,
haragra értem egy isten se gyúl, noha
kéz, amely levágott, anyja gyilkosa.
No nézd, sziveddel nézd meg itt e sok sebet:
elme szemmel tündököl ha álmodik,
halandók sorsa nappal meg nem látható.
Az én javamból már be sokszor nyaltatok
bor nélkül, józan édességeket;
áldoztam éjszentelte étket a tûzhelyen,
órán, melyben más istenség részt se kér;
mindezt ma lábbal megtaposva láthatom:
ez itt, kisiklott s mint az õz tünik tova,
álóitokból így kiszökkent könnyedén,
orrfintorítva néz reátok vissza már.
Hallgassatok rám, lelkemért beszéltem én,
földalatti istennõk, figyeljetek:
Klütaimésztra, az álomkép, szólítalak.

A kar felnyög

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Csak nyögjetek, s majd addig õ továbbszökik:
éimet megóvják, s engem senkisem.

A kar felnyög

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Be mélyen alszol! meg nem indulsz kínomon:
Oresztész elfut, az anyagyilkos, gyilkosom.

A kar feljajdul

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Jajgatsz, de szunnyadsz; hát miért nem kelsz hamar?
Mi más a dolgod, mint hogy oszd a kínokat?

A kar feljajdul

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Álom s fáradság, izmos összeesküvõk,
áritották, bõsz sárkánynõ, mérgedet.

KAR
(kétszeres erõvel élesen nyög)
Fogd meg, fogd meg, fogd meg, fogd meg, figyelj!

KLÜTAIMÉSZTRA ÁRNYA
Álmodban ûzöl gyors vadat, s csaholsz reá,
ént az eb, mely dolgát nem feledheti:
téssz? riadj föl! bágyadás ne nyomjon el,
álom ha lágyit, úgy se nézd el kínomat:
szidalmam tépje-marja májadat:
józanok számára nincs jobb ösztöke:
utána vérhabos lehelleted,
meg õt, beledbõl fújj reá tüzet,
második futáson ûzd, emésszed el.
(Eltûnik)

Az Erínüszek sorban felriadnak,
és egyenként megszólalnak

KARVEZETÕ
No, föl! no verd föl ezt, miként én tégedet;
? no szökkenj! messze rúgd el álmodat!
Lássuk csak, nem hiúság-é ez az intelem.

KAR
Jaj, kedvesek! lever a gyötrelem -
ínlódtam, és hiába, jaj, milyen sokat -
kín gyötört, szomoru szenvedés,
is tûrhetõ: -
ászhálómból elfutott-szökött a vad. -
Levert az álom, s a zsákmány oda!
Jaj, Zeusz fia! be csalafinta vagy! -
legázolsz ily öreg hatalmakat -
kegyetlen és anya-ölõ gonosz
út pártolod -
õt - isten! -, ki anyját ölte meg: -
mondaná még, hogy így volt helyes?

Álmomban énhozzám gyalázat érkezett,
ütött, mint ahogy kocsis ragad
ösztökét,
alá, májam alá:
ím itt a korbácsoló,
ínozó, kínhozó,
az iszonyu fagyos, az a nehéz.

Ilyet mívelnek hát az ifju istenek,
ágtalan parancsolók:
öpög a trón: csurog,
ölül-alul esik a vér,
ím itt, a Föld Köldökén
éresen, rémesen
a nyomoru iszonyat.

Itt õ a jós, itt önmagát mocskolta be,
maga jós-zugát;
se - õ akarta;
rövidéletût, noha tilos, kegyel,
az õsi sorsokat nyûvi szét.

Rám kínt hozott, de ezt itt mégsem oldja föl;
a föld alá
, szabadulni nem fog,
akárhová ez a gonosztevõ,
ére sújt az új bosszuló.

Apollón, felajzott íjjal, hirtelen megjelenik

APOLLÓN
Ki innen, házamból hamar, parancsolom,
átok el sietve jóshelyem zugát,
megérezzétek a szárnyrakélt fehér
ígyót, arany húromról mely rohamra száll,
éjszinû tajtékot hány majd kínotok,
ért, mit legyilkolt emberekbõl szíttatok.
E házhoz itt közel sem illik jönnötök:
fõt levág a törvény, hol szemet kiváj
és torkokat hasít, hol magvat vesztenek,
úk heréjét rontják, hol csonkítanak
köveznek, s hol karóbahúzottak jajuk
ák, csak arra menjetek! Halljátok-e,
íly ünnepeknek kedvelése az, miért
istenek megvetnek? Hisz mutatja már
ülsõtök: íly rút fajzatoknak vérivó
án barlangjában kéne lakniok,
nem jósdám szent helyére kenni szennyüket.
Pásztortalan csavargó csorda, fuss odébb!
Íly nyájra egy isten se vetne jó szemet.

KARVEZETÕ
Hallgass meg, úr Apollón, most enyém a szó:
vétkekben te néki nem bûntársa vagy,mindenestül legfõbb vétkes vagy magad.

APOLLÓN
Mikép? Beszéded még idáig nyújthatod.

KARVEZETÕ
A jós-szavad küldötte anyját ölni meg.

APOLLÓN
A jós-szavam "Bosszuld apádat!" volt; igen.

KARVEZETÕ
S védõje lettél, vétek-vért fogadva el.

APOLLÓN
És mondtam is, hogy házamat keresse fel.

KARVEZETÕ
S akik kisérjük, minket csak gyalázol-e?

APOLLÓN
Mivel lakomba nem való belépnetek.

KARVEZETÕ
De tisztünkül jutott mégis, hogy ezt tegyük.

APOLLÓN
Miféle tisztség? Szép lehet! Kérkedj vele.

KARVEZETÕ
Mi ûzzük házról-házra anyja gyilkosát.

APOLLÓN
Hát azt a nõt, ki hitvesét gyilkolta le?

KARVEZETÕ
Nem vérrokonnak pusztult tõle élete.

APOLLÓN
Nagyon kevésre tartod így, vagy semmire
Héra és Zeusz végbevitte szent frigyet;
Aphrodité senki, semmi se,
leginkább örvendeznek az emberek;
férfi és nõ sorsjelölte fekhelye
eskünél is több, mert jog védelmezi.
Ha hitvest gyilkolók iránt íly lanyha vagy,
bosszus szemedbõl nem süt ellenük harag,
én: Oresztészt ûzni sincs jogod.
Az õ bûnét lelkedre vetted módfelett,
másikat, látom, lassabban bosszulod.
De törvénylátónk Pallasz istennõ legyen.

KARVEZETÕ
De õt ugyan többé már el nem engedem.

APOLLÓN
Csak ûzd, s növeld a munkád még tovább vele.

KARVEZETÕ
Ne szóld le szúró szókkal tisztes tisztemet.

APOLLÓN
Ajándékul se venném át e tisztedet.

KARVEZETÕ
Zeusz trónja mellett téged nagynak mondanak;én, mivelhogy engem anyja vére hív,
férfiút büntetni, ebként hajszolom.

APOLLÓN
De én - mert hozzám esdekelt - oltalmazom:
kérlelõ haragja szörnyü az emberek
az istenek közt, hogyha önként elhagyom.

A kar balra eltávozik. A templom bezárul

A szín változik: Athén, Akropolisz.
Az orkhésztrában egy templom elõtt Athéna szobra

ORESZTÉSZ
(balról berohan, és a szobor lábához borul)
Úrnõ Athéna, Loxiász parancsszava
üldött, fogadd a vétkest itt kegyelmesen.
Nem is vagyok már szennyes, tisztátlan-kezû:
ápadott s le is törlõdött már a szenny,
lakában és sokakkal egy uton,
íg szárazon bolyongtam s tengert szeltem át,
követve Loxiásznak jós-szavát,
házadhoz érve, istennõ, a szobrodat
ázva, várom végsõ tárgyalásomat.

A kar balról belép

KARVEZETÕ
No lám, hisz itt a férfiú biztos nyoma:
néma följelentõ intelmét kövesd:
mint ha sebzett szarvasborjat ûz az eb,
övetjük csepprõl cseppre vére nyomdokát.
E fáradalmas férfiûzéstõl zihál
õm: bebolygtam már a föld minden zugát,
szárnyatlan szárnyalással át a tengeren
ûztem, hajóknál nem lomhábban, szûntelen,
most végre itt van, egy zugolyban itt lapul:
felém az embervér friss illata.

KAR
Figyelj, figyelj nagyon! Mindenüvé tekints:
szökhessen el tõled az anya-ölõ.
(Egy csoportjuk észreveszi Oresztészt)
Megint talált oltalmazót:
örök istennõ szobrát fogja át,
az ítéletét eképp nyerje el.
De biz nem így lesz: anyja vére földre folyt,
éled ismét, iszony!
örök idõkre már a homok itta föl.
De bosszuból élõ testedbõl szürcsölöm
a vörösszínü vért, nekem adod, iszom én,
áplál belõled inni-rossz gyász-ital;
élve, és leviszlek majd a föld
á: anyádért fizess
ínokat, gyilkosa!
S majd sok halandót látsz, ki éppígy vétkezett,
értve egy ég-lakót, vagy aki nála járt;
szeretett szülõt,
megkapja mind ott lent, amit megérdemel.
A nagy Hádész az emberek bírája ott
föld mély ölén,
át s figyelõ szivébe mindent fölír.

Oresztész anélkül, hogy az Erínüszekhez fordulna,
ább könyörög Athénához

ORESZTÉSZ
Én megtanultam szenvedéseim között
ámos tisztító szertartást, s hogy szólani
hallgatni hol kell: most azonban hangomat
bölcs tanítómester sürgetett:
szunnyad és fakul kezemnek vérjegye,
ülõm vérének foltja el van mosva már;
még új volt - Phoibosz isten tûzhelyén
tisztitó sertésvér ûzte messzire.
Ha fölsorolnám, hosszu lenne, míly sokan
érintkeztek már vélem eddig bajtalan:
vélünk-vénülõ idõ mindent lemos.
S most tiszta szájjal, szent szavakkal szólitom
Athénaiát, e föld úrnõjét, jõjjön el
édelmezõmül! s dárda nélkül megnyeri
Oresztészt s véle Argosz földjét s népeit
örökre hû és hálás fegyvertársakul.
Most hát, akár ha Libüának térein,
ülõhelyén, ahol Tritónnak árja foly,
ár nyíltan õ, vagy ködfedetten óvja és
íti híveit; s ha Phlegra sík terét
végig mint a bátor hadvezér,
öjjön - hisz isten s messzirõl is hallja szóm -
már szenvedéseimtõl oldozóm.

KARVEZETÕ
Apollón és Athéna sem tud, bármilyen
õs, megóvni téged - eltûnsz védtelen,
és nem tanulhatod meg, hogy van szívöröm,
vérveszett árny, démonok falatja te!
Nem is felelsz nekem, szavamra köpsz, te, kit
neveltek és nekem szenteltek itt?
Nem is levágva - élve táplálsz engemet:
most halld, mi megbilincsel, ezt az éneket.
(A kar közeledik Oresztészhez)

Nosza, körben föl a táncra, iszonyú
ûlölt dalaink
bemutatjuk, mert ez a vágyunk;
elmondjuk: az emberi sorsot mint
osztja ki mindig a mi rajunk.
Hisszük: igaz, mit dönt a mi szívünk:
tiszta kezet terjeszthet elénk,
haragunk meg nem közelíti
sose sújtjuk, bútalan élhet;tõle, ki mint e férfiu itt,
vértõl csöpögõ kezeket rejt,
a leöltek tanui, hívek,
öveteljük a vér díja gyanánt, elé
állván, örökös lakolását.

(Az Erínüszek kört formálnak Oresztész körül)

Éj-anyám, szülõm, te hallgass rám,
az immár kihunyt-szemût s ki még
át, sújtom: a Létó fia
itt meggyalázna:
án vadam,
pedig már enyém,
vére szennyezi.
De kire így mi lecsapunk,
ime, e dal veri agyát,
e dühitõ, esze-rontó,
Bosszu-rémek éneke,
ész bilincse, lanttalan,
lelkeket kiszárító.

Részem ez, s a Moira így szõtte
- hajlani nem tudó - örökre már:
embert, ki íly bûnbe hull
õ balga fõvel,
üldözöm szûntelen,
íg nem ér föld alá,
még ha holt, se lesz szabad.
De kire így mi lecsapunk,
ime, e dal veri agyát,
e dühitõ, esze-rontó,
Bosszu-rémek éneke,
ész bilincse, lanttalan,
lelkeket-kiszáritó.

Már születéskor e sors kerekült örökünkül:
sosem ér a kezünk, soha egy sem
társunk lakománkon;
sorsunk s részünk soha tiszta fehér viseletben
..............................................................................
Házakat verünk mi le,
mikor Arész letelepül,
s keze kiont rokoni vért:
ilyen után szaladozunk,
noha erõs, leverjük õt,
hol kiomolt a vér, a friss.

Fönt a nagy isteneket ne gyötörje az íly gond,
sietõsen e fáradozással
õket, távol a pertõl:
minket, e gyûlöletes, csupa-vér sereget Zeusz
ához nem bocsát.
[Házakat verünk mi le,
mikor Arész letelepül,
s keze kiont rokoni vért:
ilyen után szaladozunk,
noha erõs, leverjük õt,
hol kiomolt a vér, a friss.]

Érjen bár égig magas emberi nagy gõg:
, igen, lekerül megalázva a földbe,
sötétköpenyû seregünk közeleg már,
szörnyü táncra dobbanunk.
Iszonyuan belekapok,
iszonyu súly, nekiesem,
belecsapok, letaposom,
ki se kerül, noha szalad,
elcsúszik gonosz útján.

Elhull s mitsem tud dühös õrületében
úgy gomolyog körülötte a bûne homálya;
és ködöt önt a lakára, sötétet a rémes
ögésü kósza hír.
[Iszonyuan belekapok,
iszonyu súly, nekiesem,
belecsapok, letaposom,
ki se kerül, noha szalad,
elcsúszik gonosz útján.]

S ez így marad: jól tudunk
állni bosszút, sosem
, Tiszteltek
Kérlelhetetlenek vagyunk;
énk ez az iszonyu feladat,
istenektõl távoli,
naptalan lápban,
úttalan és gonoszul-rögös, élõ
holt szemeknek egyaránt.
Van-é halandó, ki nem
, ki nem tisztel így,
hallja törvényem,
Moira-adta, istenek
is örököset? Ez az én
ándék-részem, õsi, és
tisztelet tõlem
marad el, noha földnek alatta
, vak éjben, otthonom.

Athéna megjelenik

ATHÉNA
Nagymesszirõl hallottam esdõ szózatot,
Szkamandrosz mellõl; épp a földet vettem át,
nékem ott az akháj vezérek és nagyok,
lándzsa-megszerezte zsákmány részeként
volt, mindörökre, teljesen,
birtokolják Thészeusz sarjadékai:
-jövök, nemlankadó lábbal, hamar,
árnyak helyett zúgatva öblös pajzsomat,
õs csikókat fogva e szekér elé.
S új társaságot látva itt, a földemen,
nem jövök, csupán csodálkozom.
Kik vagytok itt ti? Mindetektõl kérdezem,
szobrom alján itt ülõ vándortól is,
titõletek, ti másra nem hasonlitók,
az istennõk között az istenek
látnak, és halandó ember sincs ilyen.
De ócsárolni azt, ki nem vétett nekünk,
ág és a törvény meg nem engedi.

KARVEZETÕ
Zeusz lánya, kurtán megtudod, hogy kik vagyunk:
Éjszakának rémes sarjadékai,
Átok-leányok: ez nevünk a föld alatt.

ATHÉNA
Nemed tudom már, s hogy miként szólítanak.

KARVEZETÕ
S hogy a tisztségem mi, azt is tüstént megtudod.

ATHÉNA
Meghallgatom, ha fölvilágosít szavad.

KARVEZETÕ
Ki embert öl, mi ûzzük el hazulról azt.

ATHÉNA
S a gyilkoló futása végét hol leli?

KARVEZETÕ
Hol már örömnek semmiképpen nincs helye.

ATHÉNA
Ilyen futásra hajtod ezt a férfit is?

KARVEZETÕ
Igen, mert készakarva anyját ölte meg.

ATHÉNA
Tán kényszerûen s más haragját rettegõn.

KARVEZETÕ
Van oly sarkantyu, mely szülõ-ölésre hajt?

ATHÉNA
Kettõ perel, s csak egyik félnek volt szava.

KARVEZETÕ
Õ nem vesz esküvést, és adni sem kiván.

ATHÉNA
Jogosnak lenni nem kivánsz, csak hírleni.

KARVEZETÕ
Hogyan? Taníts meg: bölcsességed nem szegény.

ATHÉNA
Kimondom: esküvel se gyõz, ki jogtalan.

KARVEZETÕ
Kérdezd ki hát, s hozz jog szerint itéletet.

ATHÉNA
Ti rám bízzátok így a döntés végszavát?

KARVEZETÕ
Miért ne? Hisz, miként megillet, tisztelünk.

ATHÉNA
A sor terajtad; mit felelsz hát, idegen?
meg földed, nemzetséged és bajod,
utána védd e vádbeszéd ellen magad.
Igazságodban hogyha bízol, s szobromat
ázva, tûzhelyemnél, úgy, mint Ixión,
könyörgõ módra kérsz tõlem segélyt,
ágos szókkal mindezekre válaszolj.

ORESZTÉSZ
Úrnõm, Athéna, én elõször elveszem
égsõ szavadba rejtett roppant gondodat:
átalan már nem vagyok, s kezemre sem
vér szennye, míg szobrodnál itt ülök.
Minderre nagy bizonyságot mondok neked:
éreskezûre törvény: hangtalan legyen,
íg egy embertársa, kinek a tiszte ez,
ósmalac vérével meg nem hinti õt.
E tisztulás rég részemül jutott nekem
más lakában: vér s folyóvíz cseppjei;
el tehát e gondot, arra kér szavam.
A nemzetségemet meg tüstént megtudod;
Argosz hazám, s nemzõapám jól ismered,
Agamemnón õ, a hõs hajóhad-rendezõ
romvárrá tetted Trója városát.
S ki csúfosan pusztult, mikor megérkezett
otthonába: mert sötétszivû anyám
ölte, míg csalárd hálóval fedte el,
a fürdõben történt ölés tanúja volt.
És én megérkezvén, odáig számüzött,
öltem azt, aki szült, tagadni nem fogom,
jó apám véréért ontottam ki vért.
De vélem együtt vétkes ebben Loxiász,
szívem ûzve kínokat jósolt nekem,
ezt a gaztevõkkel én meg nem teszem.
S te most, jogos volt, vagy nem, ítéld meg magad:
ölj akármíly sorsra, dícsérem szavad.

ATHÉNA
E súlyos ügyben földi bíró nem tehet
ítéletet, hiszem; de én se dönthetek
ádáz-bosszu-szülte gyilkolás felett;
megtisztulva, illõn s ártalmatlanul
öttél lakomba s kérted itt oltalmamat,
sem gyalázhat, városomba veszlek én.
De itt az õ joguk se félrevethetõ.
S a gyõzelem ha nem nekik jut részükül,
mérges tajték, mely elméjükbõl zuhog,
õnkre tûrhetetlen dögvészt hoz hamar.
Így áll az ügy: ha tûröm, hogy maradjanak,
ha messzeküldöm õket, egyként bajt szerez.
De hogyha már idáig érkezett a vád,
gyilkosságnak esküdt-bíráit fogom
álogatni, s mindörökre szóljon ez.
Ti meg bizonyságot-tevõket hívjatok,
úkat, kiknek esküjétõl nõ a jog.
Én városom legjobbjait szemelve ki,
ük jövök meg, hogy lehessen dönteni,
mind igaz lesz s esküjét meg nem szegi.
(Jobbra eltávozik)

KAR
Új a törvény, s összedõl
ünk, hogyha most
gyilkosának itt
érve gyõz, vétke gyõz:
ez minden embert fölruház
önnyû kedvvel ölni már;
gyereke-ütötte seb, s nagy
ü kín, mi sok szülõt
ár ezentúl biztosan.

Már haragra nem gyulunk,
õ mainaszok,
átva íly vad tetteket:
hát, öljenek;
íg panaszt mond ez, annak nagy baját
meg, mit szenvedett,
végre, szünete már a bajnak
leszen, s bizonytalan
írt hiába mond szegény.
Már ne zúgja senkise,
íg csapás teríti le,
ón e szózatot:
"Ó, te Jog,
trónoló Erínüszek!"
Így zokog nem egy apa
friss-sebû szülõanya,
írva sorsán, hogyha majd
összedõl a Jog laka.

Van, hogy jó a félelem,
ne légyen féktelen
ember-elme, üljön ott:
haszon,
józanít a fájdalom:
, ki hogyha nem hatol
élelem szivébe, bár
öldi férfiú, akár
áros, hogy becsül Jogot?

Rendezetlen életet,
-adta kínt se vedd
éldaként:
erõt a középnek ad
: a két szélsõt tovavonja.
Illik erre szózatom:
ûnnek a gyermeke, tudd, a dölyf,
így igaz ez, míg a szivek
ágának fia
árt s kegyes-arcu áldás.

Ezt fogadd meg legkivált:
éld a Diké zsámolyát;
ne tedd,
haszonért gonoszul tipord
ábbal: a bûnhõdés követ akkor,
ár a vég, mit érdemelsz;
szüleidnek adj
is, és azt, ki betér
, megbecsüld,
annak is jár.

Kit kénytelenség nem ûz reá, s igaz,
szalaszt el áldást,
pusztulás õt le nem tapossa;
vakmerõrõl kimondom: õ, aki
jogtiporva összerablott holmikat,
õvel majd behúzza vásznát,
vitorlarúdjait
ördeli szörnyü szélvész.

Kiált, de hangját se hallja senki, míg
üzd a forgatagban;
fölhevültet kacagja isten,
kérkedõt, mert hiába küzd most,
ínre nem kerül, befonja nagy baja:
boldogsága addig ér csak,
ott a Jognak ím
elvész.

ATHÉNA
(jobbról visszatér. Mögötte hírnök vezeti be
bírákat. Leülnek. A kar körébük csoportosul.
Oresztész elébük áll)
Zengj hírt, te hírnök, és a népet csöndesítsd.
Süvöltsön égig itt a türrhén trombita,
feszít az emberek lehellete,
átható zenéjét hallják mindenek.
Amíg e bíráknak tanács egybegyûl,
kell s megtudni, mit rendeltem el,
át városom ma mindörökre tudja meg,
kell az emberek pörében dönteni.

Apollón megjelenik

KARVEZETÕ
Nagyúr, Apollón, légy saját körödben úr;itt, e pörrel hogy mi dolgod, válaszolj.

APOLLÓN
Tanúnak jöttem - mert szentelt szokás szerint
a férfi itt az én lakomban kérte volt
, s megtisztítója én vagyok -
és vádlott-társnak is, mert én okoztam azt,
õ megölte anyját. Kezdd a tárgyalást,
mint bölcsességed adja, döntsed el ezt a pört.

ATHÉNA
(az Erínüszekhez fordulva)
A szó tiétek, ím a pört meginditom:
vádoló legyen, ki kezdi és kifejt
elõlrõl, s híven fölvilágosít.

KARVEZETÕ
Sokan vagyunk bár, vádbeszédünk kurta lesz.
S te sorra, mindenegy szavunkra válaszolj.
Elõször is felelj: megölted-é anyád.

ORESZTÉSZ
Megöltem: így van, ezt tagadni nem fogom.

KARVEZETÕ
Hármas-birokban egyszer, ím, levertelek.

ORESZTÉSZ
Még földre sem terültem, és te kérkedel.

KARVEZETÕ
S mi módon ölted õt meg, el kell mondanod.

ORESZTÉSZ
Halld hát: nyakára sújtott kardvonó kezem.

KARVEZETÕ
S ki bíztatott, kinek tanácsa vett reá?

ORESZTÉSZ
Ez isten jós-szavára tettem; õ tanúm.

KARVEZETÕ
A jós beszélt rá, hogy megöld szülõanyád?

ORESZTÉSZ
S e sorsomért még máig sem panaszkodom.

KARVEZETÕ
Ha most a döntés megragad, másképp beszélsz.

ORESZTÉSZ
Apám a sírból, bízom benne, megsegít.

KARVEZETÕ
Csak bízz a holtakban, szülõdnek gyilkosa.

ORESZTÉSZ
Mert kétszeres bûn szennyét hordta bélyegül.

KARVEZETÕ
Hogyan? Világosítsd föl itt bíráidat.

ORESZTÉSZ
Megölte férjét, és apámat ölte meg.

KARVEZETÕ
Te élsz, de õ legyilkoltatva tiszta lett.

ORESZTÉSZ
Futásra, míg élt, mért nem ûzted õt is így?

KARVEZETÕ
A férfival, ki ölt, nem volt a vére egy.

ORESZTÉSZ
És én viszont anyámmal vérrokon vagyok?

KARVEZETÕ
Nem táplált-é, te gyilkos, õ az öve alatt?
Anyádnak drága vérét megtagadni vágysz?

ORESZTÉSZ
Tanúskodj már, Apollón; és te fejtsd ki most:
õt megöljem volt-e énnekem jogom?
Mert nem fogom tagadni, hogy megtettem ezt:, hogy te mit tartsz, vajjon joggal öltem-e,
jogtalan, döntsd el, hadd adjam tudtukul.

APOLLÓN
Nyíltan kimondom: Pallasz nagy tanácsa, halld,
joggal ölt; jós lévén, nem vagyok hazug:
ós-székemen nem mondtam én olyat soha,
férfiú, sem asszony, sem város felõl,
nem parancsolt isteneknek apja, Zeusz.
Igazságomról tudjátok meg, míly erõs,
övessétek tehát apámnak óhaját,
esküszó nincs, mely Zeusznál hatalmasabb.

KARVEZETÕ
Zeusz adta hát, szerinted, ezt a jóslatot,
küldd Oresztészt: álljon apjáért bosszút,
szülõanyját ne is tisztelje semmiképp?

APOLLÓN
Igen, mert más, ha férfiú hal, oly nemes,
tiszteltté Zeusz-adta kormánypálca tesz,
hozzá - asszony kezétõl s nem is Amazón
, messzeszálló vesszejétõl hullva el...
Nem, halld meg ezt, Athéna, és ti itt-ülõk,
majd szavaztok és ez ügyben döntötök.
A háborúból visszatérõ hõst, aki
mindenbe gyõzött, jól fogadta õ
[minthogyha csak szeretné; fürdõt készitett],
midõn a kádból épp kilépett férje, egy
öpenyt borított rá, mint sátrat, és a dús
õk közé befonva mészárolta le.
Most hallottátok, hogy veszett a férfiú,
mindenütt-magasztalt gályahad-vezér;
a nõ milyen volt - elmondtam, hogy ellene
úljon haragra mind, ki itt itélkezik.

KARVEZETÕ
Az apja vesztét, mondod, többre tartja Zeusz;éltes apját õ kötözte meg, Kronoszt.
Nem szól ez ellen az, mit itt beszélsz nekünk?
(A bírákhoz)
Kérlek, hogy erre mint tanúk, figyeljetek.

APOLLÓN
Ti isten-útált szörnyek gyûlölt fajzata!
föloldhat õ, van gyógyszere
ég reá és sok megoldó eszköze:férfi vérét hogyha issza már a por,
egyszer elhullt, föl nem támad semmikor;
is teremtett erre még varázsigét
ám, pedig különben más mindent emel
ledönt s kiforgat nem-lihegve, oly erõs.

KARVEZETÕ
Most csak vigyázz, hogy fölmentetni mint tudod:
anyjának rokon vérét ontotta ki,
Argosz terén szülõi házát lakja majd?
Miképen áldoz ott a nép oltárain?
A törzsi kézmosó-víz mint fogadja õt?

APOLLÓN
Megmondom ezt is, csak figyelj, s lásd, hogy helyes:
szülöttnek hívnak, annak anyja nem
ülõje, csak dajkálja õ az új magot:
adja, ki nemzi, s barátnõ barátnak, õ
sarjat õrzi, hogyha isten engedi.
S tekintsd e szómnak itt tanúságtételét:
ává lenni még anya nélkül is lehet:
áll a példa, Pallasz, nagy Zeusz magzata,
nõi méh sötétje nem táplált-nevelt,íly szép sarjat istennõ se szül soha.
És én, Athéna, úgy, miként tõlem telik,
néped és a városod naggyá teszem,
azért is küldöm házad tûzhelyéhez ezt,
majd tehozzád mindörökre hû legyen,
hogy õt magát nyerd, úrnõ, harci-társadul,
az õ utódait, s hogy híven tartsa meg
szent kötést õ s minden késõ sarja is.

ATHÉNA
(az Erínüszekhez fordulva)
Rendeljem immár el, hogy ezek szavazzanak
szivükbõl, mert elég volt már a szó?

KARVEZETÕ
Mi ellõttük minden nyilunkat; és csupán
várjuk itt, a versenyünk mint döntik el.

ATHÉNA
(Apollón és Oresztész felé fordulva)
Mit is tegyek hát, hogy ti meg ne szidjatok?

APOLLÓN
Mi elhangzott, mind hallottátok, most tehát
esküt félve, szavazzatok, barátaim.

ATHÉNA
Halld, Attikának népe, hogy mit rendelek,
õn elõször ítélsz vérontás felett.
Ezentúl is legyen meg Aigeusz népe közt
ítélõ bírák tanácsa mindig is
Arész Dombon, hol az Amazón-sereg
ábort ütött, mikor Thészeuszra bosszusan
állt s a várral szembe várat épített,
új magastornyút tornyozta szembe föl,
Arésznak áldozott, s e sziklát épp ezért
Arész Dombjának hívják - itt a tisztelet
a véle testvér félelem megóvja majd
vétkezéstõl éj s nap a polgárokat,
õk maguk nem másítják törvényeim;
rút vizekkel és iszappal szennyezed
tiszta forrást, nem lelsz benne már italt.
Fejetlenség ne légyen és ne szolgaság
népem szemében, én így rendelem,
a félelmet se vessétek ki teljesen:
jámbor ember, hogyha semmitõl se fél?
A törvényt félve tiszteljétek, jámborul,
e város üdve és e föld bástyája lesz
számotokra, mint amilyen nincs senkinek,
üthák között sem, sem Pelopsz vidékein.
E meg nem vesztegethetõ tanácsot itt,
hajthatatlan tiszteset, mely szunnyadók
ölött örökkön éber õr, fölállitom.
Idáig terjesztettem én intelmemet
áraimnak mindörökre: keljetek,
írák, föl immár, mind kövecskét fogjatok,
az esküt félve, döntsetek. Ennyi volt szavam.

A bírák fölemelkednek, s az urnához járulnak

KARVEZETÕ
Súlyos jelenlétünket itt a földeden
vesd meg semmiképen, ezt tanácsolom.

APOLLÓN
És én is intlek: jós-szavam, Zeusz óhaját,
féld s vigyázz, hogy meddõvé ne tedd.

KARVEZETÕ
Nem tiszted az, hogy tisztelj véres vétkeket,
nem oszthatsz többé tiszta jóslatot.

APOLLÓN
Ezek szerint tehát apám is tévedett,
õn az elsõ gyilkost védte, Ixiónt?

KARVEZETÕ
Te mondod; én, igazságot ha nem kapok,
földet látogatni súlyosan fogom.

APOLLÓN
De nincs az új s a régi istenek között
tisztelõd se; gyõzni én fogok.

KARVEZETÕ
A Moirákat Pherésznél így vetted reá,
múlókat nemhervadókká váltsanak.

APOLLÓN
Jót tenni tán a tisztelõvel nem jogos,
ált olyankor, hogyha éppen ránk szorul?

KARVEZETÕ
Te ott a régi rendre törtél pusztitón,
õsi istennõket borral szedve rá.

APOLLÓN
Te meg, mivelhogy nem lesz részed gyõzelem,
ét okádsz, de senkinek sem ártsz vele.

KARVEZETÕ
Ifju lovasként tiprasz rajtunk, véneken,
így várom én a döntést, majd mikép esik,
e várost hogy gyûlöljem-é, még nem tudom.

ATHÉNA
Enyém a tisztség legvégsõként döntenem,
Oresztészért teszem le én is sors-kövem:
engem asszony nem szült, nékem nincs anyám;
érfit dicsérek - bárha férjhez nem megyek -
ész szivemmel, mert csak apámé vagyok.
S bizony nem gondom így oly asszony végzete,
férjét, háza gazdáját gyilkolta le.
(Szavazatát az urnába veti)
Oresztész gyõz, legyen bár egyenlõ a kõ.
Az urnákból a köveket döntsétek ki már
, ti, birák, kikre íly tiszt gondja vár.

ORESZTÉSZ
Fénylõ Apollón! Merre dõl el itt a harc?

KARVEZETÕ
Szülõanyám, sötét Éj! látod ezt a pert?

ORESZTÉSZ
Hurok szorít, vagy láthatom, Nap, fényedet?

KARVEZETÕ
Bukás a részünk, vagy tovább is tisztelet?

APOLLÓN
A sors köveit csak számláljátok pontosan,
különhelyezve, csöpp hibát se ejtsetek:
egy hiányzik, szörnyü bajt szül, szörnyü kínt,
ha megvan egy, az összedõlt ház áll megint.

A bírák átadják Athénának táblácskáikat

ATHÉNA
A férfiú a vér vétkétõl mentesült:
sors-kövecskék itt meg ott egy-számuak.

ORESZTÉSZ
Ó, Pallasz, úrnõ, házam megmentõje, te!
Hazám földjétõl is meg voltam fosztva én,
te visszavittél; s majd egy hellén hirdeti:
"E férfi újra argoszi lett, és apja dús
közt lakik, mert Pallasz s Loxiász
õt" - s a teljesítõ harmadik,
Megváltó Zeusz, ki szánta meggyilkolt apám,
megvált, mert látja jól anyám ügyészeit.
És én e földnek és népednek, íme, most
korokra szóló esküvést teszek,
õn az otthonomba visszaindulok:
férfiú, ki kormányozza földemet,
se hozzon harci-lándzsát ellened:
ülönben én, ki akkor már sírban leszek,
ájuk, kik általhágják ezt az eskümet,
édhetetlen szörnyeteg csapást hozok,
riadt utat s baljósjelû ösvényeket
nekik, hogy megbánják a tettüket.
De hogyha, eskütartva, Pallasz városát
övetséges gerellyel egyre tisztelik,
ántuk akkor méginkább kegyes leszek.
Élj boldogul, Pallasz, s e város népe is,
földre minden ellenségeit,
dárdája nyerjen mindig üdvöt és sikert.

(Eltávozik. Apollón már elõbb eltûnt)

KAR
Ó, jaj, ti ifju istenek,
õs rendet így
ók, kezembõl birtokom kitépitek:én szegény és megvetett, ma haragosan
szívem
, csupa mérgeit
e földre gyászomért;
õl puszta lesz
a vidék - sömör
õ, lombletarló; gyereke sem lehet - Diké! -
ugyan
sem, emberpusztitó métely tenyész.
Jaj, szégyen! mi légyen?
E város csak érezze szörnyen:
gyötör e csapás,
búsak, ti Éj
ányai, megvetettek.

ATHÉNA
Hallgassatok rám, és tovább ne nyögjetek:
gyõztek itt le benneteket, de így igaz:
õ-számu volt a szó, szégyen nem ért:Zeusztól tündöklõ tanú-szó ért ide,
az, ki jós-tanácsot osztott, mondta ki,
tettéért Oresztészt kár nem érheti.
S földemre hányjátok ti súlyos mérgetek?
Szánjátok, és ne szórja meddõvé tevõ
mérgetek cseppjét reá az indulat,
magvainkat marva szétrágná vadul.
Mert szentül ígérek tinektek székhelyet
e föld ölében jogszerinti szent lakot,
ti fényestrónu tûzhelyek mellett ülõk
, s a város népe tisztel szerfölött.

KAR
Ó, jaj, ti ifju istenek,
õs rendet így
ók, kezembõl birtokom kitépitek:én szegény és megvetett, ma haragosan
szivem
, csupa mérgeit
e földre gyászomért;
õl puszta lesz
a vidék - sömör
õ, lombletarló; gyereke sem lehet - Diké! -
ugyan
sem, emberpusztitó métely tenyész.
Jaj, szégyen! mi légyen?
E város csak érezze szörnyen:
gyötör e csapás,
búsak, ti Éj
ányai, megvetettek.

ATHÉNA
Nem vet meg senki - túl nagy dühvel az emberek
öldjét, ti istennõk, ne rontsátok meg így.
Én is bízom Zeuszban, mást kell-e mondanom?
az istenek közül pusztán csak én tudom
át a háznak, melyben õrzi mennykövét.
De arra semmi szükség: hallgass rám, s badar
szózatát ne ejtsd ki, mely a földemen
oly gyümölcsöt hoz, mi bajra bajt fakaszt.
Altasd el éjhullámu vad keservedet,
tiszteletben-élõ s vélem egy-lakú:
és mind a zsenge, tágterû vidékemen,
a gyermekért s a nászért minden áldozat,
éd örökkön, s áldod immár szózatom.

KAR
Hogy e csapás, iszony ért!
odalent legyen a lakom, õs-bölcsnek!
ki se becsül; mocskot, ó!mérget lehel
, s csupa dühöt;
, jaj, szörnyû!
Míly keserü a kín, szívemben a harag
íly mély? Halld meg anyám, Éj:
, mely õsrégi, lásd, álnokulúlta ma szét az istenek csúf csele.

ATHÉNA
Idõsebb vagy, hát megbocsátom mérgedet;bárha nálam sokkal bölcsebb is lehetsz,
Zeusz énnekem sem osztott satnya szellemet;
ti hogyha innen más vidékre mentek el,
ég visszavágytok erre, megjövendölöm.
Idõnk folyása nagy dicsõséget szerez
áraimnak; és te szentelt székedet
Erekhtheusz háza mellett hogyha megkapod,
áldoz neked majd férfiak meg nõk kara,
íly sokat más néptõl úgyse nyersz soha.
S az én szentelt vidékeimre csak ne vess
éres fenõkövet, mely ifjaink szivét
, õrülésre visz bor nélkül is,
és föl ne forrald, mint kakas-szivek dühét,
Arészt az én polgáraim lelkében is,
törzs a törzset ölje s így legyen merész.
A háború, mely eljöhet, külsõ legyen,
és benne akkor nagy dicsõségvágy leszen.
Kakas-csatát az udvaromban tiltok én.
Ilyesmit kaphatsz tõlem, hogyha óhajod;
jótettedért jót nyerve, tiszteletben élsz
istenek-szerette földön, földemen.

KAR
Hogy e csapás, iszony ért!
odalent legyen a lakom, õs-bölcsnek!
ki se becsül; mocskot, ó!mérget lehel
, s csupa dühöt;
, jaj, szörnyû!
Míly keserü a kín, szívemben a harag
íly mély? Halld meg anyám, Éj:
, mely õsrégi, lásd, álnokulúlta ma szét az istenek csúf csele.

ATHÉNA
Nem lankadok, ha néked jót javallhatok;
ég azt se mondd, hogy én az ifjabb és az én
árbéli népem, õsi istent, nem becsült,
e földrõl tiszteletlen ûzött messzire.
De hogyha Peithó szép hatalma szent neked,
édes bája és varázsszava,
maradsz; de hogyha ez nem óhajod,
volna jogszerinti, hogy haragra gyúlj
város ellen és a népre bajt zudíts;
rajtad áll, hogy földem társ-úrnõje légy
jog szerint és mindörökre tisztesen.

KARVEZETÕ
Úrnõ, Athéna, székhelyül mit adsz nekem?

ATHÉNA
Ahol se kín, se baj nem ér; fogadd csak el.

KARVEZETÕ
S ha elfogadtam, mondd, mi lesz a tisztelet?

ATHÉNA
Hogy egyetlen ház sem virulhat nélküled.

KARVEZETÕ
Ilyen hatalmat adsz tehát önként nekem?

ATHÉNA
Ki téged tisztel, azt segítjük majd mi is.

KARVEZETÕ
S hogy mindörökre így leszen, kezeskedel?

ATHÉNA
Amit nem teljesítek, ígérnem se kell.

KARVEZETÕ
Varázsszavadra, érzem, csillapul dühöm.

ATHÉNA
E föld ölében élve, így nyersz híveket.

KARVEZETÕ
E földre míly áldást daloljak, mondd ki hát.

ATHÉNA
Mely mocskos gyõzelemre nem tekint soha,
a földrõl minden és a tenger harmata
az égbolt és a szél fuvalma jót tegyen
és enyhe napsugárral járja földemet;
föld termése, barmok dús ellései
lankadatlan gazdagítsák népemet,
az emberi magzatokra üdvöt hozzatok;ûzd csak el, ki áhitatlan gonosz:
én, mint az ültetõ kertész, azt kedvelem,
itt igaz sarj gaztól sértetlen virul.
Ez lesz a tiszted. Én pedig, ha nagyszerû
ákra jön sor, el nem tûröm, hogy ne ezt
várost ékesítse mindig gyõzelem.

KAR
Átveszem, Pallasz oldalán, lakom;
vetem meg városát,
mindenható Zeusznak s Arésznak
vára, lakhelye,
védi minden isten
énföldi zsámolyát;
én is érte esdem itt
óslat-adva jámborul:
érje, jó haszon, s e földre már
dús áldást
énysugárzó tiszta nap.

ATHÉNA
Kegyesen teszem én városomért ezt,
most e hatalmas s haragos nagy
jól telepítem ide:
hisz a részük, hogy az embernek
kijelölje rajuk. S ki nem
el jószándékuk, sohasem
, csapás hogyan éri: mivel
az õsei vétettek, viszi õt
ájuk: a vész, néma dühével,
a dicsekvõt porba alázza.

KAR
Fákat itt szél ne verjen, vészhozó;
kivánom, ez kegyem;
õség, mely rügyet s csirákat öl, ne
ágjon át határain,
és gyümölcstelen kór
ászosan ne lepje meg;
és a föld a nyájakat
csöpp iker-bárányokat
föl s idõre: és a gazdagon
föld a szellemek
íg kegyét becsülje meg.

ATHÉNA
Városom õrei, halljátok-e, míly
épeket ád most? Dehiszen teheti
üszke Erínüsz, ki a földbelakók
elnemenyészõk közepett tisztelt;
õk teszik azt, hogy az embernek
milyen lesz, hogy dalt kap-e, vagy
csak a könnyektõl vakon élhet.

KAR
Ifjakat pusztitó
messzeûz szavam;
a gyönyörü leányokat
õjjetek áldani násszal, erõs hatalomban
ó Moirák,
az anyánk egy, ti
-itéletüek,
a lakok lakozói,
idõben igaz s jó
ársaságul eljövõk,
ölt istenek ti mind fölött.

ATHÉNA
Örülök, mert íly jót s szépeket adsz
. Ezért Peithó szemeit
áldom, amért õ ajakam s nyelvem
ól segitette, s meggyõztem e vad
ókat is így; és diadalt nyert
Szózaton-õr Zeusz, s él sikerünk
vetekedve ha jóra törekszünk.

KAR
És a jólnemlakó
únya vész, a pártviszály
ne zúgjon, esdem én;
vért, feketét, ne igyon föl a por, hogy
kérjen majdan
ón polgár-
ért: s le ne dõljön a vár;
, adjanak is jót
ölcsönösen szeretetben,
egyet is gyûlöljenek:
ez annyi földi bajra ír.

ATHÉNA
Lám, ugye leltünk, mert jót akarunk,
ösvényt itt? E rémületes
ól igaz üdv kerül e
árosi népnek; jóakaróitok
óakarattal ha ti tisztelitek
erõsen, áll ez a város,
és ez a föld, s jó s igaz is lesz.

KAR
Éljetek, éljetek
és örömben,
üdv, athéni nép, neked,
Zeuszhoz íly közel ki élsz,
szûzi lánya így szeret,
és idõben bölcs lehetsz;
Pallasz szárnya kit megóv,
Pallasz apja tiszteli.

ATHÉNA
Nektek is üdv. Én legelõl megyek és
- így kell - mutatom lakotok, nektek,
ép fáklyavilágnál, követõk közt:
jöjjetek és áldozatok szent
ága között, ide a földnek
élyébe hatolva, a városomat
áldjátok igaz diadallal;
városvédõk, ti vezessétek,
, õs Kranaosz sarjai, õket:
és jóakarók
akaratja vezesse a várost.

KAR
Éljetek, éljetek,
újra meg újra mondom,
e város népei,
égek s emberek,
Pallasz városát lakók,
és az itt-lakásomat
õk, ti: sorscsapás
ár panaszra nem fakaszt.

ATHÉNA
Dícsérem ezt az áldást, mit szád énekel,
most fáklyafénynél én magam kisérlek el
földalatti mély üregbe, és velem
szolgálóim is, kik szobromat
híven õrzik. Szemefénye az egész
észeuszi földnek is jön, hírneves hada
úknak, és az ifju és agg nõk raja
..........................................................
íborbamártott szép ruhákban jõve hát,
tisztelve õket, gyúljon már a fáklyafény,
jót akarjon társaságuk mindig is,
átor fiakkal boldogítsa ezt a hont.

KÍSÉRÕK KARA
Térjetek itt ez uton, ti nagyok, dics-
ágyók. Éjszaka sarjtalan
vélünk
néma légyen a tisztelet -

élyen a föld zugolyába alá, hogy
õsrégi nagy áldozatísze fogadjon:
néma légyen a tisztelet.

Tiszteltek. Kegyesek, mi vidékünk
óakarói, fáklyavilágnak
örvendõen, elõre tehát!
S rivalogjon a tánc meg az ének!

Nektek szent lakotokban örökké
áldoz a Pallasz népe; s a Látó
Zeusz meg a Moira is egyet akar.
S rivalogjon a tánc meg az ének!

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

1 eloadas 1. 2008_12_17 3. óra 5. előadás 6. államháztartástan andorka dolgozat elosztás európai civilizációk eredete falusi turizmus fogyasztóvédelem földtan frei otto füvészkert gazdföci gazdpol gepalap gyak gyakorlatok illeték információ integrálás karinthy képzőművészet kiadott kiállítás koncentráció konfiguraciokonformacio. könyvtárinformatika matek házi 2 megolgások 1 órai anyag órai előadás pol.komm ppt prax prezentáció ptk sql stratégia szám számítógép architektúrák szociológia tétel tanári jegyzet tükör vállalkozás vállpénzügy valószínűség zsidó kultúra