Hésziodosz - Az istenek születése, Munkák és napok

Országok listájaHungaryEszterházy Károly FőiskolaBölcsészettudományi Főiskolai KarMagyarAz Antikvitás IrodalmaHésziodosz - Az istenek születése, Munkák és napok

\*Times New Roman;Times New Roman CE;\*Msftedit 5.41.15.1515;
HÉSZIODOSZ

ISTENEK SZÜLETÉSE
MUNKÁK ÉS NAPOK


FORDÍTOTTATRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE


Istenek születése
Kezdjük a dalt immár Helikón Múzsái nevével!Õk lakják e hegyet, Helikón magas, isteni ormát,kék, ibolyásszínû forrás partján kicsi lábbaljárják táncukat és oltára körül Kroniónnak.Õk miután Hippukréné, Permésszosz avagy szentOlmeiosz vize gyöngéd tagjaikat mosogatta,rendbeszedik szép tánckarukat Helikón magas ormán,édes vágyat kelt ez a kar, dobbannak a lábak.Innét indulnak sûrû ködöt öltve magukra,éjszaka járnak, szépséges hang száll körülöttük,zengik az aigisztartó Zeuszt meg az argoszi Hérát,õt, a dicsõ úrnõt, aki lépked arany sarujában,s aigisztartó Zeusz lányát, a bagolyszemü Pallaszt,Phoibosz Apollónt s Artemisz istennõt a nyilakkal,s azt, ki ölelve a földet, meg-megrázza: Poszeidónt,szent Themisz úrnõt, s Aphroditét, ki kacsint a szemével,és az aranykoszorús Hébét és véle Diónét,Létót, Íapetoszt, meg a görbeeszû Kronosz álnoklelkét, Hajnalt és a Napot meg a szép Teliholdat,és Gaiát és Ókeanoszt, a nagyot, s a sötét Éjt,s mind az örökké élõ isten szent születését.Egyszer dalra tanították meg Hésziodoszt, mígszent Helikón lejtõjén õrizgette a nyájat.Ez volt elsõ szózatuk, ezt mondták legelõszörlányai aigisztartó Zeusznak, olümposzi Múzsák: „Hitvány pásztori nép, szolgáltok csak hasatoknak!Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hasonlít,tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk!Így szóltak hozzám az igazszavu isteni lányok,s adták friss ágát a babérnak, hogy leszakasszam,botnak, megbámulni valót, meg az isteni hangotültették el bennem: hirdessem, mi leszen s volt,zengjem a boldog, örökkéélõ isteneket mind,s rajtuk kezdjem a dalt és vélük hagyjam is abba.Ámde nekem mi közöm mindehhez, szikla-e, tölgy-e?... Hallod-e, kezdjük a Múzsákon, kik fenn az Olümposztermeiben Zeusz nagy lelkét eltöltik örömmel,zengve a himnuszt és hirdetve, mi van, mi leszen s volt,egy hangon, s ajkukról csörgedez el nem apadvaédes szózat, válaszol is Zeusz nagy palotájaistennõk liliomhangjára vidám kacagással,és ezt visszhangozza Olümposz hóboritottaorma s az isteni termek mind; kieresztik a hangjuks zengik az istennõk a haláltalanok születését,kezdve a kezdeteken, Földtõl s Égtõl kik eredtek,és kik ezektõl, minden jónak az osztogatói.Zeusszal másodjára, az istenek és a halandókatyjával kezdik dalukat s vele végzik a Múzsák,mert nincs nála nagyobb isten, sem erõre kiválóbb.Embereket s a Gigászokat is kidalolva, Olümposztermeiben Zeusz nagy lelkét eltöltik örömmellányai aigisztartó Zeusznak, olümposzi Múzsák.Zeusz Kronidésznak Píeriában szülte meg õketMnémoszüné, az Eleuthér lejtõjén ki királynõ,s õk hoznak feledést a bajokra, nyugalmat a gondban.Mert szerelemben töltött bölcs Zeusz véle kilenc éjt,távol a többi haláltalanoktól szent nyoszolyáján,és hogy az év elmúlt és évszakok új sora indult,fogytak a holdak s teljes lett nagy száma napoknak,Mnémoszüné megszülte kilenc egyforma leányát,kik csak az énekkel gondolva a gondot elûzik,legmagasabb hófödte olümposzi csúcs közelében.Ott járják körtáncukat, ott van szép palotájuk,mellettük van a Vágynak a háza s a szép Khariszoknak.És ünnep ha virágzik, szép hang hagyja el ajkuk,mindenség törvényeit éneklik, meg a józanisteni életmódot, szép hang hagyja el ajkuk.Akkor szép hangjukkal büszkélkedve felérnekzengve az isteni dalt az olümposzi csúcsra, köröttükvisszhangozza a föld, kedves zajt ver fel a lábuk,míg atyjukhoz mennek, Zeuszhoz, az égi királyhoz,fennmennydörgõhöz, ki parázsló mennyköveket szór,mert atyján, Kronoszon, diadalt vett, s rendben elosztottmindent, rangot is egyformán a haláltalanok közt.Hát minderrõl zengtek dalt az olümposzi Múzsák,fenséges Zeusz édes lányai mind a kilencen,Kleió, Melpomené, Euterpé s véle Thaleia,Terpszikhoré, Erató, Polühümnia Úrániával,s Kalliopé, minden nõvérénél ki kiválóbb,mert fényes fejedelmek hû kísérete-társa.Van, hogy megtisztelnek a Zeusz-táplálta királyokközt valakit s ránéznek már születéskor a Múzsák,ennek nyelvét öntözi édes harmat, amannakszájából mézízû szó folyik és mikor ítél,ráfüggesztik a népek mind szemüket, s az igazságbiztos alapján tesz törvényt s a szavával azonnal,súlyos bár a viszály, õ az, ki megoldja megértõn.Mert a királyok azért eszesek, hogy a téren a népetkönnyen visszahelyezzék megsértett igazába,megfordítva ügyét meggyõzõ lágy szavaikkal.Hogyha a térre kilép, mint istenséget imádjákhízelkedve, s az összefutott népbõl kimagaslik.Hát ez a Múzsák szent adománya az emberi nemnek.Mert csak a Múzsák s messzelövõ nagy Phoibosz Apollónjóvoltából lesznek a dalnokok és citerások,míg a királyok Zeusz jóvoltából; kit a Múzsákkedvelnek, boldog, szájából ömlik az édesszó, s valahányszor a gyász elfogja a lelket, a gondbanmég el nem fásultat, s szenved tõle az ember,Múzsák hû szolgája, a dalnok, a régi nagyoknakhírét zengi s a boldog olümposzi isteneket mind,rosszkedvét feledi s gondjára se gondol az embervissza, borúra derût hoz az istennõk adománya.Üdv nektek, Zeusz lányai, adjatok énnekem édesdalt, zengjétek örökkéélõk szent születését,mindazokét, kik eredtek Földtõl s csillagos Égtõl,és a sötét Éjtõl, s akiket Tenger vize táplált.Sorra beszéljetek arról, hogy lettek legelõszöristenek, és föld és folyamok, meg a végtelenül nagytenger, tágas mennybolt, s fényes csillagok ott fenn,és kik ezektõl lettek, minden jó adományokosztogatói, az istenek, és köztük hogyan oszlikmeg rang és vagyon és hogy lett az övék az Olümposz.Ezt mind mondjátok nekem el ti, olümposzi Múzsák,kezdve a kezdeteken s hogy létre mi jött legelõször.
Elsõnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte,szélesmellû Föld, mindennek biztos alapja- isteneké is, kik hófödte olümposzi csúcsonlaknak, s kik lent mélyen a Tartarosz éji ködében -és Erosz, az, ki a legszebb mind a haláltalanok közt,elbágyasztja a testet, az istenek és a halandókkeblében leigázza a józanságot, a bölcs észt.Szült Khaosz, és Erebosz lett gyermeke és a sötét Éj,szült a sötét Éj, s tõle eredt Aithér meg a Nappal,mert szerelembe vegyült Erebosszal s lett viselõssé.Gaia elõször méltó párját hozta világra,csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson,és legyen Úranosz! áldott istenek égi lakása.Aztán szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel,hol dombos-völgyes tájékon laknak a Nümphák,és õ szülte a zordon tenger végtelen árját,Pontoszt, még szerelem nélkül, majd Úranosz ágyánmélyörvényû Ókeanoszt, Koioszt s vele Kríoszt,fenséges Hüperíónt, Íapetoszt vele együtt,Theiát és Rheiát s Themisz úrnõt Mnémoszünével,fénykoszorús Phoibét s kedvességgel teli Téthüszt.Végül megszületett a ravasz Kronosz, õ valamennyiközt legkisebb s legcudarabb, gyûlölte az apját.Aztán Küklópszok gõgös népét szüli Gaia,Brontészt és Szteropészt és még Argészt, a kegyetlent,Zeusznak a dörgést õk kölcsönzik s mûvük a villám.Másban az isteni fajra hasonlítottak egészen,ám szeme egy nõtt csak mindnek, homlok közepében.Éppen azért hívják õket Küklópsz nevezettel,mert kerek egy szeme ült mindnek homlok közepében,ám volt bennük erõ, izom és a dologra ügyesség.Földnek s Égnek még született három fiusarja,órjások, bátrak, nevüket nem jó felidézni,indulatos fiak õk: Kottosz s Briareósz a Güésszel.Két vállából száz roppant kéz lendül elõremindegyiküknek s vállból még ötven fejük is nõtt,ormótlan testrészeik avval lettek egésszé,és a hatalmas testekben félelmes erõ volt.Földanya: Gaia, meg Úranosz: Égisten valamennyigyermeke mindjárt kezdetben gyûlölte az apját,mert sorban mihelyest közülük csak megszületett egy,elrejtette a föld mélyén mindet, hogy a fényreföl ne kerüljenek, és még tetszett is neki álnoktette, de bánatosan sóhajtott Gaia, az órjásFöldanya és maga is rút cselt szõtt Úranosz ellen.Szürke acélt hoz gyorsan létre, belõle az elsõsarlót elkészítve, övéinek ily szavakat mond,átérezve baját, hogy bátrakká tegye õket: „Kedves gyermekeim ti, enyéim s dölyfös apáé,bárcsak hallgatnátok rám, vállalva a bosszút,mert méltatlan tettet apátok tett legelõször.Így szólt, ám elfogta a félelem ott valamennyit,egy se felelt, a ravasz Kronosz egymaga bátorodott fel,és mindjárt ily szókkal szólította meg anyját:„Édesanyám, fogadom, hogy megteszem azt, amit elvársztõlem, s átokverte apánkra nem is hederítektöbbé, mert õ tett méltatlan tettet elõször.Így szólt, s Gaia, az órjás Földanya szíve örömmeltelt meg, a jólköszörült sarlót odaadta kezébe,s leshelyen elrejtette fiát, kitanítva a cselre.Jött - a sötét Éj volt a kisérete - Úranosz is már,Gaiát vágyódó szerelemmel akarta ölelni,minden irányba kinyújtózott, s fia bal keze lesbõltört rá, míg jobbjában feltartotta az órjás,jólköszörült sarlót, avval jó apja szemérméthirtelenül lenyiszálta s egész erejét beleadvadobta a háta mögé, de kezébõl nyomtalanul nemtûnt el: ahány vércsepp csordult ki belõle s aláhullt,mind az ölébe fogadta a Föld, s megszülte idõrezordon Erinnüszeket, s a Gigászokat, ezt a kemény fajt,melynek fegyvere csillog s hosszú dárda kezükben,s szülte az erdõk Nümpháit, híres Meliákat.Apja szemérmét meg lenyiszálva az éles acéllalszárazföldrõl mély tengerbe vetette be mindjárt,hogy hosszú ideig ringassa-sodorja a hullám;isteni bõrrõl cseppent fényes hab körülötte,abból lép ki a lány a küthérai partra elõször,majd innét tovaúszva elér Küprosz szigetéhez.Ott, hol a szép istennõ lép, a szemérmes, a partra,karcsú lába alatt pázsit nõ; Aphroditének,„habszültének, vagy Küthereiának, koszorúsnakhívják istenek és a halandók, mert a habokbóllett, s aztán a küthérai néphez jött el elõször.Hívják Küprogeneiának Küprosz szigetérõlés Philomédésznek, mert „médosz a férfi szemérme.Ennek, alighogy megszületett, Erosz és gyönyörû Vágylettek a társai, együtt léptek az isteni körbe.Osztályrésze pedig kezdettõl fogva maradt ez,istenek és a halandók közt ez jut neki tisztül:lányos csacska beszédek, igézete csalfa mosolynak,mézes-mázos szó, édes szerelem gyönyörével. Títánoknak hívta saját atyjuk valamennyit,gyermekeit gúnyolta nagy Úranosz evvel a névvelnagyratörõknek, azért, mert nagy tettekre törekvõkvoltak, balgatagon, megtorlást vonva fejükre. Nüx, a sötét Éj, szülte az éjszinü Kért, meg a Sorsot,és a Halált meg az Alvást, Álmok tarka rajával,és úgy szült Nüx, hogy senkit sem ölelt nyoszolyáján.Aztán szülte a gúnyos Mómoszt és a Siralmat,s Heszperidákat, kik túl Ókeanosz birodalmánõrzik a szép aranyalmákat, s ahol érnek, a kertet.Nüxnek a lányai még a kegyetlen Kérek, a Moirák:Klóthó és Lakheszisz, meg a harmadik: Atroposz, emberjó és bal sorsát tõlük nyeri már születéskor,s férfi vagy isten lép túl mértékén, utolérik,s fel nem hagynak az istennõk dühös indulatukkal,míg csúfúl meg nem fizet érte, ki bûnt követett el.Még Nemesziszt is szülte, bajára az emberi nemnek,Nüx, a veszélyes, majd a Csalódást és a Szerelmet,a pusztító Aggkort, meg Eriszt, a viszály keverõjét. Gyûlölt istennõ, Erisz is szült, szülte a kínosFáradságot, az Éhséget, Feledést, meg a könnyesFájdalmat, meg az Öldöklést, meg a Harcot, a Küzdést,Versengést, Kétértelmûséget s a Hamis Szót,Törvénysértést, és ami jár a nyomában, a Romlást,Esküt, amely mindig nagy bajt hoz a földi lakókra,hogyha az ember szántszándékkal tesz hamis esküt. Pontosz minden gyermeke közt Néreusz a legelsõ;õ mindég igazat mond; hívják õt az Öregnek,mert megfontoltan szól és jóságos, a törvénytnem feledõ, az igaznak, a jónak is õ a tudója.Aztán még egyszer Gaiát megölelte a Tenger,és nemzette a nagy Thaumaszt, s Phorküszt, az erõset,széparcú Kétót s az acélszivü Eurübiét is. Néreusz gyermekeit még istennõk is irigylik,Dórisz szülte a terméketlen tengeren õket,Ókeanosznak, a körbe-folyónak széphaju lánya,ím ezeket: Plótó, Szpeió meg Pontoporeia,Eukranté meg Prótomedeia, Pherúsza Szaóval,Eudóré, Thetisz és Glauké s vele Amphitrité,Paszitheé, Erató s Euniké rózsakönyökkel,és kedves Melité és Eulimené meg Agaué,Kümothoé s a Thoé, Halié és véle Galéné,Nészaié és Aktáié és Laomedeia,Dórisz meg Panopeia s a szépalakú Galateia,Hippothoé, a szeretnivaló, s rózsás könyökévelHipponoé, meg Kûmodoké, aki megszelídítiködbeborult tenger hullámzását meg a szélvészt- Amphitrité s Kûmatolégé is vele vannak -,Dótó, Prótó, Dûnamené meg Lûszianassza,Kûmó, Élioné meg a szépkoszorús Halümédé,Léagoré meg Glaukonomé, a mosoly szeretõje,Pulünoé és Autonoé, s Nészó Pronoéval,kedves termetü Euarné, külsõre hibátlan,szépalakú Pszamathé, s tündöklõ, égi Menippé,Euagoré és Eupompé és véle Themisztó,s Némertész, aki apja igaz lelkét örökölte.Ím, a derék Néreusz ágyékából kik eredtek,ötven lány, s jó mesterséget tud valamennyi. Thaumasz a mélyörvényû Ókeanosznak a lányátvette el, Elektrát, gyorslábú gyermekük Írisz,s széphaju Harpüiák, és Óküpetész meg Aelló,kik gyors szárnyaikon szélvészt és saskeselyûketérnek utol, s versengve röpülnek a röpke idõvel.Phorküsznak széparcú Gráiákat szüli Kétó- már születésükkor hajuk õsz volt, így „Öregeknekhívják õket az égi lakók meg a földi halandók -,szépleplû Pemphrédót, sáfrányleplü Enûót,s Kétó szülte a Gorgókat, kik az Éj birodalmátlakják, Ókeanosz túlpartján, Heszperidákkal,Szthennó, Eurüalé, s aki bajba jutott, a Medúsza,hármuk közt a halandó, míg örökifju a másikkettõ, ámde a Kékhaju isten nem szeretett mást,és a tavaszban pompázó réten megölelte.Így amikor Perszeusz a szerencsétlent lenyakazta,vérébõl hõs Khrûszaór meg a Pégaszosz ugrottrögtön elõ; az arany kardot forgatta az ifjú,míg nevet Ókeanosz forrásai adtak a lónak.Ez meg szárnyra kapott s elhagyta a földet, a nyájaktápláló anyját, fent Zeusz házába fogadta,s õ hordozza a mennydörgést, villámot azóta.Khrûszaórtól szülte a hírneves Ókeanosznakgyermeke, Kalliroé, háromfejü Gérüoneuszt, kitHéraklész, a hatalmas hõs ölt meg, kaszalábúökrei mellett hullámoktól vert Erütheián,akkor nap, hogy az Ókeanosz hullámain átkelts széleshomloku marháit Tirünszbe vezette,Orthoszt s Eurütiónt agyonütve, ebet meg a pásztort,Ókeanosz túlsó partján, ködlepte karámban.Kalliroé szült még egy másik szörnyeteg órjást,emberhez se, haláltalan istenhez se hasonlót,barlang mély üregében, az isteni szörnyet, Ekhidnát.Félig széparcú és fényes szembogarú lány,félig nagytestû kígyó, félelmetes órjás,nyerset evõ, tarkán csillámló, isteni földben,odvas szikla alatt ott van barlangja a mélyben,emberi szállás, isteni székhely messze van onnét,hol számára az istenek ezt a lakást kijelölték.Föld színét arimosz nép lakja, a mélyben Ekhidna,és a halál nem fér hozzá, nem fér az öregség.Azt mondják, szerelemmel e tájon ölelte Tüphaón,szépszemü lányt ama törvénytipró rettenetes szörny,s ez méhébe fogadva, keményszivü gyermekeket szült.Elsõnek született meg Gérüoneusz ebe, Orthosz,majd kit megközelíteni vagy szólítani névennem jó, Hádész érchangú ebe, Kerberosz, ádáz,durva, szemérmetlen szörny, ötven fejjel a törzsén.Harmadikul Lerné hüdráját szülte Ekhidna,bajra tudósat, kit maga hókaru Héra nevelt fel,váltig hõs Héraklész ellen forrva dühében.Mégis, Zeusz hõs magzata, gyermeke Amphitrüónnak,végzett Lerné szörnyével, vele volt Iolaosz,Arész híve, tanácsaival segitette Athéné.Még a Khimairát szülte Ekhidna, a lángot okádót,rettenetes, gyorslábú szörnyet, szörnyen erõset.Volt három feje: egy tûzpillantással oroszlán,másik kecskefej, és sárkánykígyó az utolsó,kecske középen, sárkány hátul, elöl meg oroszlán,orrán-száján forró tûz szörnyû heve árad,Pégaszosz ölte meg és a derék hõs, Bellerophontész.Phixet szülte, a kadmoszi thébaiak veszedelmét,Orthosz igája alatt s Nemeában a gyilkos oroszlánt.Ezt is Zeusz felséges hitvese, Héra nevelte,és Nemeában a völgybe helyezte, bajára a népnek,ölte az embereket s iszonyat töltötte be tõleTrétoszt és Apeszaszt, a magaslatokat Nemeában,míg elpusztult Héraklésznak hõs erejétõl.Kétónak s Phorküsznak utolsó sarja a mérgeskígyó volt, aki éj színû mélyében a földnekszínarany almák hû õrzõje a messze határon.Íme, ezek Kétó és Phorküsz utódai rendre. Ókeanoszt Téthüsz megajándékozta folyókkal,szülte a Neiloszt, Alpheioszt és Éridanoszt is,Sztrûmónt, Maiandroszt és szülte a szépvizü Isztroszt,Phasziszt és Rhészoszt s az ezüstszínû Akhelóoszt,Nesszoszt és Rhodioszt és Heptaporoszt s Haliakmónt,Grénikoszt és Aiszéposzt, Szimoeisz folyamistent,Péneioszt, Hermoszt, szépséges Kaikosz árját,Szangarioszt meg a nagy Ládónt és Parthenioszt is,isteni Euénoszt, Ardészkoszt és a Szkamandroszt.Szent lánygyermekeket szült még Téthüsz, kik a földönPhoibosz Apollónnal s a folyókkal a zsenge fiúkatemberré nevelik - Zeusz bízta rájuk e tisztet -:Peithó, Admété, Élektré, Dórisz, Ianthé,Hippó, Prümnó, Uranié, amaz isteni arcú,Kalliroé, Klümené, Klütié, Zeuxó, meg Idûia,Paszithoé, Ianeira, Rhodeia, Thoé, Galaxauré,Pléxauré meg a csábító szépségû Dióné,Méloboszisz meg a fürge Thoé meg a szép Polüdóré,kedves termetû Kerkéisz s a tehénszemü Plútó,Perszéisz, Xanthé, kedves Petraia, Meneszthó,Eurünomé, Métisz, sáfrányszín leplü Telesztó,Európé, Eudóré, Khrûszéisz meg Akaszté,Óküroé, Amphíró, s szépek szépe, Kalüpszó,Ázsia asszonya, és a Szerencse: Tükhé, a szeszélyes,végül Sztüx, ki tekintélyben túltesz valamennyin.Mindezek Ókeanosznak s Téthüsznek legidõsebblányai, ámde sokan vannak rajtuk kivül is még,háromezer szép gyöngebokájú Ókeanosz-lány,kik mindenhol a földön, szétszéledve nyüzsögnek,s tenger mélyén, istennõk ragyogó ivadéka.Még ugyanennyi folyó is van, harsogva iramlók,Ókeanosz fia mind és mindnek Téthüsz az anyja,nincs ember, ki nevét meg tudná mondani mindnek,ismeri mindet a nép, amely ott él épp körülötte. Theiának fia Éeliosz s a leánya Szeléné,Nap s Hold s fénylõ Éósz is testvérük, a Hajnal,õ, ki világít emberi nemnek s égilakóknak,- Theiát meg Hüperíón kényszeritette magához. Kríosszal szerelembe vegyülve az isteni úrnõ,Eurübié, Asztraioszt s Pallaszt hozta világra,és Perszészt, aki mindenkin túltett a tudásban. Asztraiosznak erõslelkû szeleket szül a Hajnal:tisztító Zephürosz, Boreasz, sebesen tovaszálló,és Notosz, istennõ istentõl szülte e hármat.Szülte utánuk a Hajnalcsillagot Érigeneia,s rendre a többit, az ég fényes csillagkoszorúját. Ókeanosznak a gyermeke, Sztüx, Pallaszt megölelveFéltékenységet s Gyõzelmet hozta világra,és az Erõszakot és az Erõt, akiket maga melletttart mindig maga Zeusz, a hatalmas mennyköves isten,széket nélkülük el nem foglal, a háza se teljes,útra se kel soha, hogy - testõreiként - ne követnék.Sztüx, örökéletü Ókeanosz-lány így javasoltaezt az olümposzi Zeusznak, csillagsátor urának,akkor nap, hogy az isteneket felhívta magához,s szólt: ki a títánokkal szemben most vele harcol,elnyeri majd a jutalmát, és ami tiszteletet bírteddig az isteni rendben, megtarthatja tovább is,s kit Kronosz országlása alatt rang nélkül, ajándéknélkül hagytak, most elnyerheti már, ahogy illik.Elsõnek Sztüx ért az olümposzi csúcsra, magávalhozta a gyermekeit, mert így tervezte el atyja,megtisztelte ezért Zeusz bõséges jutalommal,hogy legyen õ legszentebb eskü az istenek ajkán,gyermekeit meg Zeusz tartotta örökre magánál.Így híven megtett mindent, ahogyan megigérte,és maga Zeusz a királyi hatalmat vette kezébe.
Phoibét Koiosz csábító nyoszolyája fogadta,s istennõ miután istennel esett szerelembe,szülte a kék leplet viselõ Létót, a szelídet,mindig jót, akinél nincs jobb az olümposziak közt,mert jóságos az emberhez s a haláltalanokhoz,s szülte a jónevü Aszteriét, akit elvezet egykorPerszész házába, hogy ott legyen õ a királyné.Aszterié méhébõl jött Hekaté a világra,kit megtisztelt Zeusz Kronidész ragyogó adománnyal,adva a terméketlen tengerbõl meg a földbõlosztályrészt neki, megbecsülést is a csillagos égben,így lett legtiszteltebbé a haláltalanok közt.Még most is valahányszor akármely földi halandóáldozatot bemutat s könyörög hozzá, ahogy illik,és szólítja nevén Hekatét, nagy megbecsüléshezjut, mert jót akaró istennõ hallja imájáts gazdaggá teszi õt: a hatalmából telik erre.Minden rangból, mit csak Gaia meg Úranosz összesgyermeke egyenként nyert, osztályrész neki is jut,s Zeusz nem nyúlt az erõszakhoz vele szemben, amit bírtegykor a títánok közt, megtarthatta tovább is,úgy, ahogy osztozkodva kiadták õsi idõkben.Abból sem látott kárt, hogy testvére sosem volt,égben, földön, tengeren is neki jár az ajándék,annál több az elõnye, hiszen Zeusz fogja a pártját.Õ pedig annak van hasznára, akit maga választ,és az válik csak ki a vásártéren a népbõl,vagy mikor emberpusztító harc várja a férfit,annak a pártján áll Hekaté, akit erre kiválaszt,s tõle való a csatában a gyõzelem és a dicsõség,és a királyok mellett õ ül, hogyha itélnek.Férfiak is versenyben erõiket össze ha mérik,õ pártolja, segíti a gyõzteseket diadalra.És ki legyõzte vetélytársát, haza is viszi könnyenversenydíját és örül és büszkék a szülõk is;mert Hekaté, ha akarja segíthet a jó lovasoknak.Kik keresik kenyerük kék tengeren, úttalan úton,Földrázó istenhez imádkoznak s Hekatéhoz,és a vadászzsákmányt is az istennõ szaporítja,ám egykönnyen foszt meg tõle, ahogy neki tetszik.Hermész mellett õ szaporítja karámban a nyájat,szarvasmarhákat, kecskék széles legelõjét,s dúsgyapjú juhokat; gyakran gyarapít a kevésbõl,vagy mikor úgy tetszik neki, csak keveset hagy a sokból.Így bár anyjától született testvértelen egynek,tiszteletük jeleit halmozzák rá a halandók,s Zeusztól nyert tisztsége szerint a fiúk nevelõje,mindé, kik csak utána születtek; rangja nem egy van,ám kezdettõl fogva fiúk nevelõje a tiszte.
Szült Rhea, hogy Kronosz õ rá tette szerelme igáját.Sarjai: Hisztia, Démétér, meg arany sarujávalHéra, s erõs Hádész, akinek mélyben van a házas szíve könyörtelen, és a morajló Ennoszigaiosz,és ki az istenek és a halandók atyja, a bölcs Zeusz,õ, aki menny dörög és megrázkódtatja a földet.Ám Kronosz õket, amint kijutottak a szent anyaméhbõlés anyjuk térdéig elértek, sorra lenyelte,attól félve, hogy õk is az Ég ivadékai, s egyszeregyikük elveszi még õtõle királyi hatalmát.Mert megtudta a Földtõl és meg a csillagos Égtõl,hogy rámérve a végzet: gyermeke, bármily erõs is,majd leigázza, hogy így Zeusz kívánsága beteljen.Nem volt nyugta ezért, résen volt, sorra lenyeltegyermekeit; rettentõ gyász sújtotta le Rheiát.Ám amikor már Zeusszal, az istenek és a halandókatyjával volt várandós, édes szüleit mentmegkérdezni, a csillagos Égboltot meg a Földet,tudnak-e adni tanácsot, hogy szülhetne titokban,s titkon szült kedves fia bosszút állna az atyjánmindazokért, kiket álnokszívû nagy Kronosz elnyelt.És nem kérte hiába a kedves lány a szülõket,elmondtak mindent, mit tartogatott a királynak,nagy Kronosz úrnak s büszkeszivû sarjának a végzet.Aztán Kréta kövér szigetén Lüktoszba vezették,hogy legutolsó gyermeke készült jönni világra,Zeusz, a nagy isten; az órjás Földanya vette magáhozKrétának tágas szigetén ápolni, nevelni.Röpke sötét éj árnyain át elhozta magával,és Lüktoszhoz elérve, az isteni Földnek ölébenelrejtette, a mély barlangban, sziklafal ormán,ott, ahol Aigaion magas, erdõs csúcsa mered fel.Férjének meg, az Ég sarjának, az õsi királynakkõdarabot nyújtott át gyolcspólyába takarva.Ez megfogta a nagy követ és gyomrába leküldte,nem gondolva meg azt a szerencsétlen, hogy e kõvelmegváltottan, baj nélkül, kit senki le nem gyõz,élve maradt fia és készül már õt leigázni,és megfosztva a rangtól lenni helyette királlyá.Testben-lélekben gyorsan felnõtt a királyfi,tagjai fénylõk voltak; amint gördültek az évek,Gaia, a Földanya volt, aki szõtte a cselt Kronosz ellen,ámde saját fia volt, aki mesterséggel, erõvelkényszeritette az elnyelt gyermekeket kiokádni.Elsõnek jött vissza a kõ: ez ment le utószor,aztán Zeusz emlékjelnek leszögezte a földbe,isteni Pûthóban, Parnasszosz alatt, hol a szélesút visz, s majd a halandók eljönnek csodalátni.Zeusz oldotta le atyjának testvéreirõl isláncaikat; Kronosz indulatában rakta reájuk.S megszabadulva a jótettért élt bennük a hála,így neki adták azt, amit addig Gaia dugott el:dörgést, mennykövet, ég villámát, füstösen égõt;ebben bízva vetette hatalma alá a világot.
Íapetosz feleségül vette el Ókeanosznakszéplábú lányát, Klümenét, s a közös nyoszolyán hált.És szült is Klümené hõslelkû gyermeket, Atlaszt,szülte Menoitiosz órjást és õ szülte Prométheuszt,tarkaeszû títánt, meg a kurtaeszû Epimétheuszt.Embernek kezdettõl fogva csak árt ez utóbbi,mert õ vette elõször Zeusztól át az agyagbólgyúrt asszonyt szûzen. Gõg volt a Menoitiosz átka,messzetekintõ Zeusz füstölgõ mennyköve értes balga fölénye miatt Erebosz mélyére leküldte.Atlasz tartja a tágas eget zord végzete folytánföld peremén, széphangú Heszperiszek közelébenáll, és tartja fején, meg-megtámasztva kezével,mert ezt szabta ki rá osztályrészéül a bölcs Zeusz.És ugyanõ a ravaszdi Prométheuszt durva bilinccseloszlop törzséhez szorosan láncolta-kötötte,s ellene szélesszárnyú saskeselyût is uszított,hogy máján lakmározzék, amely éjszaka mindigannyit nõ, mennyit napközben a sas harapott ki.Széplábú Alkméné hõs fia végre megölteezt a gonoszt és megmentette nehéz nyavalyátólÍapetosz sarját, gyötrelmeitõl szabadítva,és nem tett az olümposzi Zeusz ellen, ki az égbõlarra ügyelt, hogy a thébai Héraklésznek a híresok népet tápláló föld színén gyarapodjék.Ezt fontolva meg és fia hírét többre becsülve,megfékezte dühét, mit a títán ellen idáigtáplált, mert Kronidész tervével szembeszegült ez.Mert mikor osztozkodtak az istenek és a halandókMékónéban, a marhát feldarabolta vigyázva,s úgy szolgálta fel azt, hogy Zeusz ne figyeljen a cselre:zsíros belsõ részekbõl s jó húsdarabokbólrakta az egyik halmot, bõrbe, pacalba takarva,míg a fehér csontok kupacát fényes zsiradékkalfedte le nagy ravaszul s jól elrendezve kinálta.Szólt hozzá a halandók s istenek atyja imigyen: „Íapetosz fia, nagy fejedelmek közt a legelsõ,osztottál, de az egyik félnek kedvez az osztály.Zeusz így rótta meg õt az örök terv ismeretében,ámde az álnokszívû títán így felel erre,elmosolyodva szelíden, a cselt forgatva eszében: „Zeusz te dicsõ, minden más istennél ki nagyobb vagy,válaszd azt a rakást, amelyik lelkednek esik jól.Szólt ravaszul, míg Zeusz az örök terv ismeretében, bár átlátta a cselt, a halandó emberi nemnekrosszat forralt lelkében, s ez teljesedett be.Két kézzel felemelte tehát a fehér zsiradékot,s gyûlt rekeszizma köré a harag s a szivében a méreg,hogy csontot lát csak fortéllyal rakva halomba.Attól kezdve haláltalanoknak a földi halandókoltár lángján áldozatul csak csontokat adnak.Fellegeket gyûjtõ Zeusz ekkor mondta dühében: „Íapetosz fia, nincs nálad ravaszabb a világon,jaj, kedves, hogy mindig csak csel jár az eszedben.Így szólt Zeusz dühösen s az örök terv ismeretében,és nem tudva feledni azóta se megcsalatását,kõrisfák koronáján át nem adott kinemalvólángot a földilakóknak már ezután soha többé.Ámde megint megcsalta derék fia Íapetosznak,mert kinemalvó tûz lángját, mely messze világít,rejtve husáng szárába, kilopta. Szivébe belémartfelleggyûjtõ Zeusznak a düh, hogy látnia kellettföldi halandók közt a tüzet, mely messze világít.Hát fizetett is bajjal az emberi nemnek a tûzért.Földbõl gyúrt Héphaisztosz, a híres sánta kovács, Zeuszterve szerint valamit, mi szemérmes szûzre hasonlít,ezt felövezte, fel is cicomázta bagolyszemü Pallasz,öltöztetve fehérbe, fején meg a mesteri fátylatelrendezte az istennõ keze, látni csodás volt;s frissen nyíló réti virágból Pallasz Athénéfûzött szép koszorút homlokdíszéül a szûznek,végül aranyból vont pártával megkoszorúzta.Ezt maga mesteri kézzel készítette a híressánta kovács, hogy Zeusz atya kedve szerint tegyen evvel,s ékítette a pártát sok dísszel, csoda látni,állatokat mintázott rája, a föld meg a tengerállatait, sokfélét, fénylik rajtuk a szépség,bámulatos mind, mintha csak élne s akarna beszélni.Így miután elkészült, nem csupajó, de a szép rossz,istenek és a halandók gyûlésébe vezetteZeusz a bagolyszemü istennõtõl felcicomázottasszonyt, bámulták a haláltalanok s a halandók,látva a cselt, amit elhárítani nem tud az ember,mert ez az asszony lett õsanyja az asszonyi nemnek.Tõle eredt a szeszélyes nõi nem, asszonyi fajta,mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit,ínséget ha talál, menekül, tele kamra a vágya.Mint amikor rendjén befedett kaptárban a méhektáplálják a heréket, akik csak a rosszra serények,míg amazok napszálltáig röpködnek egész nap,építgetve a lépet a kasban szõke viaszból,ám a herék a fedett kaptárban tétlenül ülnek,mások fáradnak s õk potrohukat teletöltik,úgy a halandó férfiakat sújtotta a nõinemmel a fentrõl dörgõ Zeusz, mert nem tesz az asszonyjót soha, csak rosszat, s forrása további bajoknak.Mert ki a házasságból nem kér, megmenekülhetasszony nyûgétõl, de elér a keserves öregségnapjaihoz s nincs támasza, még ha mit enni maradt is,míg él, ámde ha meghal, széthordják vagyonát majdtávoli vérei; mégis, megnõsülhet az ember,s hozhat jóravaló, józan feleséget a házhoz,akkor a jó egyensúlyban van még csak a rosszal,ám aki természettõl fogva komisz feleségrelelt, míg él csak, súlyos terhet vett a nyakába,szívét-lelkét kór üli meg, s nincs ellene gyógyír.Zeuszt megcsalni, eszén túljárni bizony lehetetlen,mert lám, Íapetosz fia is, bár tette nemes volt,Zeusz bosszúja elõl mégsem menekült meg, a végzetkényszere rakta reá a bilincset, akármily okos volt.
Atyjuk megharagudva az órjás Obriareószra,és Kottoszra, Güészre, kemény kötelékkel e hármatmegköti, mert féltékeny volt szörnyû erejükres nagyságukra, ezért õket földmélyi homálybaküldte le; kínoknak helye volt a lakásuk a mélyben,és a kerek föld végsõ pontján, messze szegélyén,hol hosszú ideig szenvedtek gyászt a szivükben.Ám ezeket Kronidész meg a többi haláltalan isten,õk, akiket szült széphaju Rheia foganva Kronosztól,Gaia tanácsa szerint felhozták újra a fényre.Mert nekik ez mindent megmondott híven elõre,hogy nyernek gyõzelmet s hírnevet is velük együtt.Mert réges-rég küzdöttek dühös indulatokkalegymás ellen erõt próbáló ütközetekbentítánok s valahány isten csak eredt Kronosz úrtól.Othrüsz hegycsúcsáról títánok hada támadt,fenn az Olümposzon õk, minden jó osztogatói,szépfürtû Rheiának a sarjai gyûltek a hadba.Így álltak szemben háborgó indulatukbantíz hosszú esztendõn át harcolva szünetlen,s nem volt megnyugvás, a viszály dúlt, vége se látszottmég sehol, egyformán állt mindkét oldal esélye.Akkor tettek a meghívottak elé, ahogy illik,nektárt s ambrosziát, mit máskor az istenek esznek,s megnõtt mindegyikük dagadó keblében a lélek,mert ettek s ittak nektárt nemes ambrosziával.Akkor az istenek és a halandók atyja imígy szólt: „Föld s Ég sarjai, halljátok szavamat, ti dicsõek,hadd mondom ki, amit kebelemben mondat a lélek.Mert egymással már mi nagyon régóta csatázunk,lesve, melyik fél gyõz s kik jutnak majd hatalomra,títánok, vagy ahány isten csak eredt Kronosz úrtól.Most ti mutassátok hát roppant öklötöket feltítánokkal szemben a borzalmas viadalban,s el ne felejtsétek: mi barátságunkba fogadtunkbenneteket s a mi tervünk volt, hogy megszabadulvanyirkos ködbõl visszakerüljetek újra a fényre.Így szólt, s erre felelt a derék Kottosz neki mindjárt: „Ó, te csodálatos, azt, amit elmondtál, tudom én is,s tudjuk mind, hogy a versenyt senkisem állja eszeddel:isteneket fenyegette fagyos vész, és te kivédted.Így mi is árnyékból, ködbõl bölcs terved alapjánjöttünk vissza megint, irgalmatlan köteléktõlmegszabadulva, pedig nem volt rá semmi reményünk,fenséges Kronidész. Mi ezért elszánt akarattalvédelmezzük uralmatokat harcolva keményentítánokkal erõt próbáló ütközetekben.Szólt, s meghallgatták minden jó osztogatói,és helyeseltek az istenek és vágyódtak a harcraegyre mohóbban mind, s nem irigylendõ viadalhozkészültek fel az istennõk és istenek aznap,títánok, s valahány isten csak eredt Kronosz úrtól,és akiket Zeusz hívott vissza sötét Ereboszból,rettentõek, erõsek, nem fog rajtuk a fegyver,két vállukból száz roppant kéz lendül elõreegyformán mindnek s vállból ötven fejük is nõtt,ormótlan testrészeik avval lettek egésszé.Akkor a títánokkal szemben hadba vonulvaórjás sziklákat tartottak nagy kezeikben.Átellenben a títánok feltöltik a hadsort,megnõ bátorságuk s mindkét fél erejérõltettekkel bizonyít, hogy a tenger végtelen árjaattól lesz visszhangos, a föld dübörög, meginogvafelnyög az ég, s megrázkódik tõbõl az Olümposzisteni mozdulatoknak a lendületére, a rengésterjed s elhat a Tartaroszig, lábak dobogása,szörnyû harci kiáltás s fegyverzaj kavarognak.Sok sóhajt okozó nyilat ott egymásra kilõttek,mindkét oldalról, fel egészen a csillagos égigért a hadak lármája, amint egymásra rohantak.Már maga Zeusz sem türtõztette tovább a haragját,mert megtelt vele keble; egész erejét kimutatta,sebbel-lobbal szállt le az égbõl és az Olümposzormáról villámfényben, keze mennyköveket szórt,mennydörgött a magasban, villámfény a nyomában,s szüntelenül járt isteni tûz szent lángja cikázva,meggyulladt s dübörögve nyögött fel az életadó föld,égett körben az erdõ és jajgatva vonított.Felforrott a talaj, hullámai Ókeanosznak,s terméketlen tenger, húzódott a meleg gõzföld mélyén lakozó títánokhoz, de a lángnyelvfelcsap az isteni légbe lobogva, s akármily erõsekvoltak is õk, szemüket villám tüze elvakitotta.Izzott már a Khaosz, szörnyû látvány a szemeknek,és a füleknek hírt is szörnyû hallani róla.Mint amikor Föld és a kiterjedt Ég a magasbólegymáshoz közelítettek, volt ekkora lárma:Gaia lehuppant s fentrõl Úranosz is lehanyatlott.Most meg az istenek összecsapása okozta a lármát.Föld rengett, port vert fel a szélvész, és a viharbanmennydörgött, villámlott, égve csapott le a mennykõ,felséges Zeusz fegyvere, keltve zavart, riadalmatmindkét hadsor közt a középen, a durva viszálynakhangja magasra csap, és az erõt tettek bizonyítják.Míg nem lankad a harc, elszántan törnek elõreegymás ellen erõt próbáló ütközetekben.Küzdõk sûrûjébe az elsõk közt elegyedtekharcok szomjuhozója, Güész s Kottosz Briareósszal,háromszáz kõsziklát ormótlan kezeikbõldobtak a títánokra, s a nyílzápor betakartasûrû árnyékkal mindet, s számûzve a mélyberaktak durva bilincset rájuk, mert kezeikkelgyõztek, a títánok, bár gõgjük nagy, lekerültekföldtõl oly távolra, amily távol van az ég fent.[Mert a homályos Tartarosz oly távol van a földtõl.]Mert égbõl lezuhanva kilenc nap tart az esése,s ér tizedik nap a rézüllõ céljához, a földre,[és a homályos Tartaroszig földtõl ugyanannyi,]és földrõl lezuhanva kilenc nap tart az esése,s ér tizedik nap a Tartaroszig, céljához az üllõ.Körben rézfal fut, s háromszoros éj köde ömlikszûk nyílása köré; tartó gyökerükkel idáignyúlnak a terméketlen tenger s föld le fölülrõl.Ott rejtõznek azóta a títánok ködös árnyban,felleggyûjtõ Zeusz ahogy elrendelte, kivánta,hol végzõdik a föld, a dohos szagu messze vidéken.Vissza se tudnak jönni, a rézkapukat be Poszeidónzárta mögöttük, fal fut körben rakva magasra,s bátorszívü Güész, Kottosszal s Briareósszal,áll õrt, aigisztartó Zeuszhoz hû ez a három.Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,sorban mindennek forrása van és a határa,szörnyû dohszagban, mit az istenek is megutáltak,mély gödör, oly, mély, hogy nyílásától fenekéigaz sem jut, ki egész esztendõt szánna az útra,örvénylõ viharok csapkodnak erre meg arra,még a haláltalan istenek is borzadnak e szörnyûlátványtól. A sötét Éj borzalmas palotájaáll ott, kék felhõk közt elrejtõzve egészen.Nüx palotája elõtt áll Íapetosz fia, Atlasz,s tartja fején az eget, meg-megtámasztva kezével,nem lankadva; a rézküszöbön jön szembe napontaÉjszaka és Nappal, s egymás közelébe hogy érnek,egymást üdvözlik, de az egyik jön ki az ajtón,megy be a másik, nincs együtt soha otthon a kettõ,mert ha az egyik házon kívül járja a földet,bennmarad és ott vár idejére a házban a másik,míg a sor aztán rákerül és útjára elindul.Az visz földilakóknak fényt s mindent bevilágít,ez karján a Halál testvérét hozza, az Alvást,Nüx, a veszélyes, szürke, ködös felhõbe takarva.Mert ez a két fia is Nüxnek vele lakja a házat,Hüpnosz meg Thanatosz, félelmetes istenek, õketfényes napsugarak sosem érik, sem, ha az égremegy fel Héliosz, akkor sem, mikor este lenyugszik.Ám békésen járja az egyik a földet, a tengert,s megközelíti az embert mézédes nyugalommal,míg vasból van a másik szíve, a lelke kegyetlenrézbõl, és embert ha utolér, el nem eresztitöbbé, gyûlölik õt a haláltalan istenek is mind.Szemben a földmély istene visszhangos palotájátlakja erõs Hádész fenséges Perszephonéval,szörnyû eb van elõtte, kegyetlen, az õrzi a házatálnok fortéllyal: ki belép, csóválja köröttehízelkedve a farkát és füleit leereszti,ám aki egyszer bent van már, nem hagyja kilépni,lesben ül és felfalja, ki szökni igyekszik a házból,melyben az úr Hádész, fenséges Perszephonéval. Az lakik erre, kitõl borzadnak az istenek is mind,Sztüx, legidõsebb lánya a körben visszairamlóÓkeanosznak, távol a többi haláltalanoktóláll sziklák oltalma alatt híres palotája,körbefutó oszlopsor ezüstbõl tartja az égnek.Thaumasz lánya, a gyorslábú Írisz jön a hírrelnéha a tenger széles hátán át, valahányszorvisszavonás, versengés kél a haláltalanok közt.És ha hazug szót ejt ki olümposzi isten az ajkán,Zeusz már küldi is Íriszt, hozza az isteni eskütmessze vidékrõl, gyûjtse arany korsóba a hûvös,soknevü tiszta vizet, meredek szirtfal magasábólbõven alácsorgót; föld mélyén Ókeanosznakmellékága az éji homályban szent folyamábólszökteti fel, s az egészbõl egy tized az, mi elõtör.Mert földet s tengert körülönti kilenc tizedével,majd az ezüst hullámok a sós tengerbe ömölnek,egy rész tör fel a sziklán, isteneket fenyegetve.Mert aki erre megesküszik, és ez az eskü hamis volt,bár isten, ki lakik hófödte olümposzi csúcson,egy kerek esztendõt fekszik s nem jut levegõhöz,ambrosziával, nektárral nem üdíti az ajkát,fekszik hangtalanul s lélegzet nélkül, aléltan,kábult álom fátyla alá rejtõzve az ágyán.És ha betegségének hosszú éve lejárt is,még nehezebb próbák várnak rá sorra: kilenc évtávol a többi haláltalanoktól, számkivetésben,sem gyûlésbe velük nem járhat, sem lakomára.Mind a kilenc év így telik el, hogy majd tizedikbenfent az Olümposzon isteni társak közt legyen ismét.Ekkora esküt bíztak az istenek el sose múlóõsi vizére a Sztüxnek, mely kövecses talajon fut. Ott a sötét földnek meg a földmély Tartaroszának,terméketlen tengernek meg a csillagos égnek,sorban mindennek forrása van és a határa,szörnyû dohszagban, mit az istenek is megutáltak.Márványból kapufélfa, küszöb rézbõl nem inog meg,mély gyökerekbe kapaszkodik, ott is nõtt ki magától.Távol minden más istentõl itt a küszöbnéllaknak a títánok, túlsó partján ködös ûrnek,míg a dicsõ Zeusz híres társai, hû segitõimessze az Ókeanosz partján lakják palotájuk,Kottosz s véle Güész, Briareószt meg, a legderekabbat,Ennoszigaiosz, a zúgva morajló tette vejévé,nõül hozzáadva leányát, Kûmopoleiát.Így miután kivetette a títán-népet az égbõlZeusz, megszülte utolsó sarját Gaia, Tüphóeuszt,mert arany Aphrodité által maga Tartaroszé lett.Nagy tettekre való kezein kidagadnak az izmok,lábai el nem fáradnak soha, száz feje nõtt kivállából s félelmes kígyófej valamennyi,elfeketült nyelvekkel nyaldos, az isteni száz fõnlángok lobbannak pillái alatt a szemekben,csak néz, és tûz villan fel valamennyi fejében,s minden félelmes fejben még hangok is ülnek,mindenféle csodálatos értelmû szinezettel.Van, hogy az istenek értik csak, mit mond, de van úgy is,hogy mint fékétõl szabadult bika bömböl a hangja,máskor meg felbõdül, akár a kegyetlen oroszlán,máskor, hallani is rossz, mint az ebek, ha ugatnak,máskor csak sziszeg, ám visszhangozzák a hegyormok.Aznap nagy baj volt küszöbön, jóvátehetetlen:isteneket s a halandókat hogy majd leigázza.Csakhogy az istenek és a halandók atyja idõbenészbekapott, dörgött száraz villámmal, a föld ismegremegett körben meg az ég boltíve felette,föld mélyében a Tartarosz, Ókeanosz meg a Tenger.Útnak eredt az olümposzi úr, s megrendül a nagy hegyisteni lába alatt, az egész föld nyögve felel rá.Két tûztõl gyullad meg a kék, ibolyásszinü tenger,villámtól s forró párájától ama szörnynek,izzó szélviharoktól s mennykövek égi tüzétõl.Felforrott a talaj, meg az ég, meg a tenger egészen,s nagy hullámok csapkodják torlódva a partotisteni léptek lendületére, a föld belerendül.Reszket Hádész, holt lelkeknek alant a királya,s títánok, Kronosz is köztük, mély Tartarosz alján,mert nincs vége, se hossza a rettenetes hadizajnak.Összeszedett Zeusz minden erõt s öltötte magárafegyvereit, villámot, dörgést, s mennykövet, izzót,és az Olümposzról lenn termett és odasújtott,és valahány feje volt csak, felperzselte, a szörnynek.Így fékezte meg és szíjostorral fenyitette,ez meggörbedt és lezuhant, és Gaia nyögött fel.Tûz tört fel mennykõ-sújtotta királyi tagokbólott ahol elnyúlt, erdõs Etna alá letaszítva,nagy darabon meggyulladt tõle a föld, ez az órjás,gõzölgött és olvadozott is, akárcsak az ón, haértve a módját, öntik a tégelyen át a legények,s mint a vas, ámbár minden más fémnél ridegebb ez,völgyben, a hegy lábánál égõ tûz vele is bír,s olvad a föld mélyében Héphaisztosz keze által,így olvad meg a föld lobogó lángok melegében.- Õt meg a Tartaroszig hajította le Zeusz, a haragvó.Minden fúvó, párával teli szél e Tüphóeuszsarja - Notosz, Boreasz meg a tisztító Zephürosz nem:isteni sarj ez a három s hasznos az emberi nemnek.Ám vaktában nyugtalanítja a többi a tengert,hogyha lecsapnak a szürke, ködülte habokra, halandóksúlyos bajba kerülnek, szélvész forgatagában.Jobbról s balról fújnak s szétszórják a hajókat,pusztítják a hajósokat és nem tud menekülnisenki, ha szembetalálja magát a habokban ezekkel.És ugyanõk a virágos föld végnélküli síkjántönkreteszik földönszületett ember kezemûvét,fergeteges zajjal, s mindent teleszórva homokkal.
Így miután amit istenek elkezdtek, befejezték,s títánoknak a rangja felõl döntöttek erõvel,mind biztatták Zeuszt, az olümposzi messzetekintõt,Gaia tanácsa szerint legyen õ az uruk s a királyuk,õ meg a többieket mindet tisztjükbe helyezte.
Zeusz elsõ felesége az Értelem asszonya, Métisz,istenek és a halandók közt legtöbb a tudása,ám amikor megjött az idõ, hogy Pallasz Athénétszülje meg, õt mégis Zeusz csellel félrevezette,s addig hízelgett neki, míg elnyelte egészben.Ezt a tanácsot Gaia s a csillagos Úranosz adta,mert azt gondolták, ne legyen másé a királyitisztesség, csak Zeuszé, mind a haláltalanok közt,mert ígért bölcs gyermekeket Métisznek a végzet,és elsõnek a lányt, a bagolyszemü Tritogeneiát,azt, kiben ész meg erõ van, az apjáéval egyenlõ,majd ezután más gyermeke is születik, ki királyaistennek s embernek lesz, s nagy erõ a szivében.Csakhogy Zeusz Métiszt, mindezt megelõzve, lenyelte,így jót s rosszat az istennõ neki jelzi belülrõl.Másodikul feleségül vette Themiszt, ki a Hórák:Törvényesség, Jog s a virágzó Béke szülõje- földi halandók munkájára ezek felügyelnek -,s Moirák anyja, akiknek nagy tisztséget adott Zeusz,hogy Klóthó, Lakheszisz meg a harmadik, Atroposz, osszajó vagy bal sorsát a halandó földilakóknak.Eurünomé, aki Ókeanosznak a lánya, a kedves,három lánynak az anyja, a széparcú Khariszoknak,Aglaié és Euphroszûné s Thalié ez a három.Szempillájuk alól szerelem pereg olvatagon le,és minden pillantásuk szépséges igézet.Gabnában dús Démétér ágyába fogadtaZeuszt és szülte fehérkaru Perszephonét, akit aztánanyjától Hádész rabol el - s nem tiltakozik Zeusz.És aztán lett széphaju Mnémoszünéba szerelmes,így lett Mnémoszüné a kilenc Múzsának az anyja- rajtuk arany fejdísz, csak a dal meg az ünnep a gondjuk.Létó gyermeke Phoibosz Apollón és nyilazó szûzArtemisz istennõ, legszebb ivadéka az Égnek:aigisztartó Zeusszal esett szerelembe az anyjuk.Héra virágzó szépségében lett az utolsóasszonya istenek és a halandók égi urának,és Hébét meg Arészt s Eileithûiát neki szülte.
Zeusz a fejébõl szülte bagolyszemü Tritogeneiát,egymaga, félelmes szûzet, seregek vezetõjét,felségest, aki kedvet lel harcban, hadizajban.Héra pedig szintúgy szerelem nélkül maga szülteHéphaisztoszt, féltékeny versengésben urával,ez mesterségben kitünõ ivadéka az Égnek. Amphitríté s messzemorajló Ennoszigaioszgyermeke nagy Tríton, az erõs, félelmetes isten,tenger mélyén anyjával s a királyi apávalél az arany palotában. Arésznak, a pajzsbeverõnekszülte a Félelmet meg a Rettenetet Küthereia- õk a fagyos harcban hõsök sorait riogatjákegyütt városok elpusztítójával, Arésszal -,s Harmóniát, kit a dölyfös Kadmosz vett feleségül.
Atlasz lányát, Maiát, Zeusz szent ágya fogadta,úgy született meg a híres Hermész, isteni hírnök.Kadmosz lánya, a szép Szemelé, szerelembe vegyülveZeusszal, szülte Diónüszosz istent, dús örömosztót,istent õ, a halandó, s most mindkettejök isten.Alkméné Héraklészt szülte, a hõst, az erõset,Zeusszal, a felleggyûjtõvel szerelembe vegyülve.
Aglaié, a legifjabbik valamennyi Kharisz közt,Héphaisztosznak, a nagy bicegõnek lett felesége,Szõke Diónûszosz meg aranyfürtû Ariadnét,Minósz lányát vette el, és Kronidész a leánytóltávoltartja ezért a halált s vénséget örökre.Nagy Zeusznak s az aranysarujú Hérának a lányát,Hébét, széplábú Alkméné hõs fia nyerte,Héraklész, az erõs, nagy munkáit befejezve,hû feleségül hóboritotta olümposzi ormon.Az boldog, ki nagyot cselekedve, haláltalanok köztlakhat, távol minden bajtól és örökifjan.
Szülte sosem fáradt Napnak neves Ókeanosz-lány,Perszéisz, Kirkét és Aiétészt, a királyt is.Ez, fia földilakókra sugárzó Éeliosznak,úgy, ahogy istenek eltervezték, Ókeanosznakszéparcú lányát feleségül vette, Idûiát,és arany Aphrodité által keltett szerelembenszéplábú Médeiát szülte urának Idûia.
Most pedig üdv nektek, kik fenn az Olümposzon éltek,s nektek is, ó, szigetek, szárazföld, sósvizü tenger!
Szóljon hát dalotok most már, édesszavu lányok,lányai aigisztartó Zeusznak, Olümposzi Múzsák,róluk, akik bár istennõk, de szeretve halandóférfit, szültek gyermeket, isteni lényre hasonlót.Démétér, a nagy istennõ, így hozta világraPlútoszt, Íaszión héroszt szerelemmel ölelve,Kréta kövér földjén, háromszor vont ekenyomban;Plútosz, a jótékony, földet s tengert bebarangol,és aki rálel, vagy kinek õ szökken tenyerére,gazdaggá teszi azt, megajándékozza vagyonnal.Kadmosz Harmoniát, arany Aphroditének a lányátvette el, és szép falkoszorús Thébaiban ez Ínótmeg Szemelét meg a kedves Agauét és Polüdórosztszülte, meg Autonoét is, Arisztaiosz feleségét.Khrûszaórnak Kalliroé, szép Ókeanosz-lány,eggyé válva a nagyszivü hõssel arany szerelemben,szülte fiát, aki lett a halandók közt legerõsebb,Gérüoneuszt, hõs Héraklész végzett vele mégis,ökrei kedvéért a haboktól vert Erütheián.Títhónosznak a rézvértes hõst szülte a Hajnal,Memnónt, éthiopok fejedelmét, s Émathiónt is,majd szült még egy híres hõst Kephaloszba szeretve,ritkaerõs Phaethónt, a haláltalanokra hasonlót,kit viruló ifjúságának zsenge korábanmint játékos gyermeket elragadott a mosolygóAphrodité: szentséges templom lett a lakása,õ meg a szentély éjszaka éber szelleme, õre.Aiétésznek, a Zeusz-táplálta királynak a lányátAiszón gyermeke nõül vette, mivel sose múlóistenek így tervezték, õ pedig állta a próbát,mit rárótt, nem is egyfélét, a király, a hatalmasés gõgös Peliasz, ez a féktelen, ostoba bûnös.Mindezt elvégezve, sokat szenvedve, Iólkoszpartját érte el újra a fürge hajóval Iaszón,rajta a szépszemü lány, kit vett viruló feleségülAiszón gyermeke, népek pásztora; gyermekük is lett,Médeiosz, kit fenn a hegyen Philüré fia, Kheirónfelnevel és táplál, hogy a nagy Zeusz terve beteljen.
Sósvizü tenger öregjének, Néreusznak a lánya,istennõk közt is ragyogó Pszamathé szüli Phókoszt,Aiakosz õt aranyos szerelemmel ölelte; a másikmeg Péleuszhoz ment, az ezüstlábú Thetisz úrnõ,s szülte Akhilleuszt, pusztító kedvében oroszlánt. Aineiaszt meg szülte a szépkoszorús Kütheireia,Ankhiszész hõssel kedves szerelembe vegyülve,sok mély völggyel szegdelt, erdõs Ída-hegy ormán. Kirké, lánya a Napnak, a nagy Hüperíonidésznek,szült szerelemben a hosszantûrõ hõs Odüsszeusznakkét fiat - Agriosz és a királyi Latinosz e kettõ -,[és arany Aphrodité által még Télegonoszt is.]Távoli rejtekben, nagy messze, a szent szigetek köztõk a dicsõ türrhének népe felett fejedelmek. Nauszithoosznak s Nauszinoosznak az apja Odüsszeusz,anyja Kalüpszó istennõ, ki szerette Odüsszeuszt.Hát ezek istennõ létükre szeretve halandóférfit, szültek gyermeket, isteni lényre hasonlót.
[Szóljatok asszonynéprõl már, édesszavu lányok,lányai aigisztartó Zeusznak, olümposzi Múzsák...]

Munkák és napok
Múzsák Píeriából jertek, szálljon az ének,zengjétek Zeuszt, égi atyátokat illeti himnusz,õ tesz híressé embert, s õ dönt a homályba,nagy nevet õ ad, s névtelenül hagy Zeusz, ha akarja.Gyöngét õ tesz erõssé s földhöz sújthat erõset,õ büszkét megaláz s a kicsit naggyá teszi könnyen,görbe utat kiegyenget, a gõgöt megtöri könnyen,Zeusz, a magasban dörgõ, lakva magas palotáját.Hallgass meg, s látván-hallván törvényt az igazságútján tégy; én meg Perszésznek mondok igaz szót.
És az igazság az, hogy Erisz kettõ van a földön,nem csak egy; ezt dícséri, ki ismeri, ámde a másikméltó minden gáncsra, szokásuk olyannyira eltér.Mert ez a másik visszavonást és harcokat indít,szörnyû lény, ember nem tudja szeretni, de mégis,hogy szolgáljuk e súlyos Eriszt, hajt isteni kényszer.Ám elsõnek szülte amazt az Eriszt a sötét Éj,s ég magasában kormányzó Kronidész lehelyeztemélyen a föld gyökeréhez, s ez már hasznos a népnek.Mert ez a resteket is gyakran serkenti dologra:megkívánja a munkát mind, látván, hogy a másikszántani-vetni igyekszik, rendben tartja a házát,s éppen ezért gazdag. Verseng szomszéddal a szomszéd,s boldogul az, ki igyekszik: Erisz jót így tesz a néppel.És féltékeny az ácsra az ács, fazekas fazekasra,koldus a koldus irigye, a dalnok irigye a dalnok.
Ó, Perszész, hallgass rám, s jól vésd ezt a szivedbe,munkádtól kárörvendõ Erisz el ne szakítson,hogy veszekedni tanulj, piacon hallgatva a lármát.Mert nem gondolhat sokat az gyûlésre, viszályra,kit nem biztat egész év bõségével a kamra,s benne, amit csak a föld hoz: Démétér gabonája.Ráér az, ki a gyomrát megtöltötte, pörölni,más vagyonára kinyújtva kezét; nem jó neked ismétígy cselekedned, jobb lesz már befejezni perünketZeusz törvénye alapján, mert legjobb az igazság.Mert az örökséget szétosztottuk, de te többetloptál még, a falánk bírákat vesztegetésselmegnyerted s õk hajlandók neked ezt megitélni.Balgák, nem tudják, hogy a fél az több az egésznél,sem, hogy a mályva s az aszphodelosz hagymája milyen jó.
Elrejtették mélyen az istenek élelmünket;másként könnyen meghozná neked egynapi munkaazt, ami kell az egész évben, bár tétlenül élnél;gyorsan akaszthatnád a hajókormányt is a füstre,ökrök s öszvérek munkája se kellene akkor.Ám Zeusz elrejtette, szivében megharagudván,hogy megcsalta a görbeeszû Prométheusz õt is;embereket pusztító gondokat akkor eszelt ki.Elrejté a tüzet, de derék fia Íapetosznakbölcs Zeusztól ellopva lehozta az emberi nemnek,dugva husáng szárába, kijátszva a mennyköves istent.Ekkor felleggyûjtõ Zeusz így szóla haraggal: „Íapetosz fia, minden másnál hát ravaszabb vagy,annak örülsz, hogy megcsaltál s elloptad a lángot,mely bajt hoz tereád s a jövõben az emberi nemre.Tûz kellett? Adok én majd nékik olyan veszedelmet,hogy szeretik s körülujjongják a saját veszedelmük. Szólt és felnevetett a halandók s istenek atyja,s tüstént hívta a híres Héphaisztoszt a paranccsal,hogy földet gyúrjon vízzel, majd emberi hangotés mozgékony erõt adjon bele és gyönyörû szûzistennõkre hasonló szépséget, azután megasszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné,és arany Aphrodité öntsön bûbájt a fejéres bajszerzõ vágyat s gondot, mi a testet emészti,szemtelen eblelket bele, tolvaj hajlamot adjonvégül az isteni hírnök, Hermész Argeiphontész. Így szólt, s mind hallgattak Zeusz fejedelmi szavára.Tüstént gyúrt, ahogyan Kronidész kívánta, a sántamester szégyenlõs szép szûz lánykát az agyagból,és a bagolyszemü Pallasz Athéné felcicomázta.Istennõk: Khariszok, s Peithó, a királyi Igézet,hoztak arany láncot testére, s a széphaju Hóráknyíladozó tavaszon fonták meg dús koszorúját,végül minden díszt elrendez rajta Athéné.Keblét Argeiphontész megtöltötte csalással,hízelgõ szóval s tolvaj hajlammal egészen,úgy ahogyan mennydörgõ Zeusz kívánta, s adott méghangot az isteni hírnök a lánynak, s elnevezé õtPandórának, mert neki, kik lakják az Olümposzt,mind adtak valamit, kárára az emberi nemnek. Aztán elkészülve ravasz tervével egészen,már Epimétheuszhoz küldötte le Zeusz atya Hermészt,mint gyors hírnöke, kézen fogva vezesse a szûzethozzá, s ez, bár szólt neki jókor bátyja, Prométheusz,hogy, ha ajándékot küld Zeusz atya, el ne fogadja,mert a halandó emberi nemre hoz az veszedelmet,észbe csak akkor kap, hogy a bajt már látnia kellett. Mert gond nélkûl élt mindaddig az ember a földön,távol a fáradság, távol minden nyomorúság,és távol volt még, mi halált hoz ránk, a betegség.Most a halandó sok baj közt gyorsan megöregszik.Mert ez a nõ, hogy a hombárnak fedelét felemelte,mind szétszórta, az embernek sok gondot okozva.Egy nem távozik el, mélyen megül ott a Reménység,hombár szája mögött mindvégig, s el se repülhet,mert mielõtt kirepült, a fedél ismét lecsapódott,úgy, ahogy aigisztartó Zeusz kieszelte elõre.Más, sokezernyi csapás kószál pusztítva közöttünk,bajjal telt el a föld, vele telt el a tenger egészen,nappal törnek a kórságok ránk, s éjszaka törnek,mind hívás nélkül jön s bajt hoz az emberi nemre,némán, mert elvette a hangot tõlük a bölcs Zeusz.Így amit elgondolt Zeusz, nem lehet azt kikerülni.
Vagy ha kivánod, más magyarázatot adhatok erre,jól tudom én azt is, csak jól vésnéd a szivedbe. Egy törzsbõl származnak az istenek és a halandók. Emberi nemzetséget elõször fényes aranybólkészítettek az istenek, õk, az Olümposzon élõk.Akkor még mindenki fölött Kronosz égi király volt,s könnyû szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó,távol a bajtól, távol a jajtól, még az öregségsem járt köztük, mindvégig duzzadt az erõtõlkarjuk s lábuk, a kórság még nem törte meg õket;mint lágy álom jött a halál rájuk, s amig éltek,csak jóban volt részük; a föld meghozta magátólbõ termését és dolgozni merõ gyönyörûségvolt, sok jó közepette, a dús legelõn legelészettnyájuk, s kedvelték az olümposzi boldogok õket.Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajtát,jótét lelkek lettek, a nagy Zeusz rendeletére,földönjáró hû õrzõi az emberi nemnek,minden gaztettet meglátnak, s õrzik a törvényt,míg magukat köd leplezi, úgy járják be a földet,gazdagság-gyarapítók, mert az övék ez a rang is. Másodikul sokkal satnyább rend jött, az ezüstnép,úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olümposzt,testben-lélekben nem volt az aranyra hasonló.Száz évig nevelõdött hû anya oldala mellettotthon a gyermek, balgatagon játszódva egész nap,ámde amint felserdültek, s átléptek a mezsgyén,már alig éltek arasznyi idõt, azt is tele bajjal,dõrén, mert egymás gõgjét nem tudta kivédniegy sem, s már nem tisztelték a nagy isteneket sem,s istenek oltárára se hozták áldozatuk már,úgy, ahogy embertõl a szokás törvénye kivánja.Zeusz Kronidész haragos szívvel rejtette el õket,merthogy a boldog olümposzi isteneket nem imádták.Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajt is,föld-mélyén-lakozó boldognak hívja az ember,s csak másodsorban, de azért még tisztelik õket. Zeusz atya akkor harmadikul más rendet, a rézkort:új embert formált, az ezüstkorhoz se hasonlót,kõrisfából, durva, kemény fajt, melynek Arész kell,gõgje alatt jajszó támad, nem is él gabonával,lelke szilárd és meg nem hajlik, mint a rideg vas,izmában szörnyû hatalom van, nagy keze vállbólnõ ki hatalmas tagjaihoz, s közeledni sem enged.Rézbõl voltak a fegyvereik, rézbõl a lakásuk,rézszerszámmal dolgoztak, nem járta a vas még.Egymással harcoltak s egymást gyûrte le karjuk,így érték el a hûs Hádész tágas palotáját,névtelenül: feketén, bár rettentõ erejük volt,értük jött a halál, s el kellett hagyni a napfényt. Majd aztán, hogy a föld befogadta magába e fajt is,más embert állított Zeusz ismét a világba,jobb s igazabb volt, mint az elõbbi, ez új, negyedik rend,isteni hõsök rendje, nevük félisten a földön,föld végnélküli térein õk jártak mielõttünk.Emberölõ csata, irtó harc pusztítja ki õket,részben a hétkapujú Thébaiban, a kadmoszi földön,míg a Dagadtlábú dús nyájaiért tusakodnak,másokat elcsalt messzire, tengeren át a hajókkalszépfürtû Helenáért Trója alatt tusakodni.Ott a halál végzése homályba takarta be õket,ám egy részét Zeusz Kronidész, ki az emberi sorsotkét mértékkel méri, a föld peremére helyezte.Ott laknak, s lelkükhöz nem fér gond s szomorúság,mély örvényû Ókeanosz boldog szigetében,áldott hõsök, akiknek mézédes gabonát ád,s esztendõnként háromszor virul újra a szántó,távol az isteni székhelytõl s Kronosz ott a királyuk.Mert a bilincsektõl õt Zeusz atya megszabadítva,számûzvén tisztelte, királlyá téve felettük. Aztán létrehoz ismét egy más emberi fajtát,sok népet tápláló földön most ezek élnek.Csak ne születtem volna e most élõ ötödik rendembereként, meghalni elõbb, vagy a messze jövõbenélni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor.Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az embergondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk.Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz,s Zeusz el fogja törölni e fajtát is, ha az embermár a halántékán õsz hajjal jõ a világra.Ellentét támad majd akkor apák s a fiúk közt,s vendéghez vendéglátója, barát a baráthoz,s testvérhez nem kedves a testvér, mint ahogy addig,és nem tiszteli többé gyermek öreg szüleit sem.Súlyos szitkokkal szólnak hozzájuk a durvagyermekek, isteni bosszútól sem félve, a hálásgyermek adóját nem fizetik meg öreg szüleiknek,áll az ököljog, s egymás városait kirabolják.Nem becsülik meg a jót, az igazt, aki õrzi az esküt,inkább azt, aki gõgjében mindig gonoszat tesz,tisztelik, és markában a jog mindenkinek, és nemismeri senki a szégyent, árt az igaznak az álnok,mert hamisan szól és nem fél megszegni az esküt.Sok baj sújtja a népet, s köztünk jár az Irigység,annak örül, ha baj ér, csúf hangja van, arca kegyetlen.Akkor a széles térségû földrõl az Olümposzorma felé, öltözve fehérbe, elindul, az embertelhagyván, fel örökké élõ isteneinkhezAidósz és Nemeszisz: méltó harag és a szemérem,itt csak a baj meg a kór marad és nincs ellene gyógyír.
Most a hatalmasnak mondom, ha megérti, mesémet.Így szólt egykor a sólyom a tarkanyakú csalogányhoz,míg a magasban a felhõk közt karmába ragadta,s ez szánalmas hangon sírt, szenvedve a horgaskarmok közt, de kemény szóval támadta a sólyom:„Ó, nyomorult, mit nyögsz? Az tart, aki sokkal erõsebb,s dalnok vagy bár, arra cipellek, amerre akarlak,mígnem elengedlek, vagy, rád éhezve, bekaplak.Balgatag az, ki erõsebbel mer szembeszegülni,úgysem gyõz, csak a szégyenhez még bánata társul.- Szólt a sebes sólyom, szárnyát szélesre kitárva. Ó, Perszész, te a törvény és ne a gõgös erõszakútján járj, nyomorult emberhez a gõg nem is illik,könnyen a jó sem tûri, s akit balsorsa utólért,még jobban meggörnyed alatta, az út nem is errevisz célhoz, ha a célod igaz; gõgnél az igazságmindig jobb, a saját kárán csak a balga tanulja.Mert ha a törvényt elcsavarod, fut utána az Eskü,s bár meghurcolták, az Igazság sodra erõs még,pénzéhes bíró a jogot bár csûri-csavarja.Sírva bejárja a városokat, s hol az emberek élnek,bajt hoz rájuk, ködbe takarva fejét, az Igazság,mert megcsúfolták, elgörbítvén igaz útját.Ott, ahol egy mérték mér polgárnak s idegennek,és az igaz törvény útjáról senki le nem tér,dúsan hajt az a város, benne virágzik az ember,békesség lakozik földjén, ifjak nevelõje,messzetekintõ Zeusz nem támaszt ellene harcot.Nem pusztítja a törvénytartó népet az ínség,sem rontás, a nehéz munkát a siker koszorúzza.Bõséges termést hoz a föld, erdõ a hegyekben,tölgy koronáján makk, odvában méhek, a rétensûrû gyapja alatt már szinte leroskad a bárány,szülnek az asszonyok és a fiú az apára hasonlít.Minden jó az övék, ily népnek azért sohasem kellszállni hajóra: az áldott föld meghozza a termést.Ámde akiknek a gazság tetszik, a gõgös erõszak,törvényt köztük a messzetekintõ Zeusz maga hirdet.Gyakran egész város szenved, mert egy gonosz élt ott,egy bûnös, kit a bûn útjára az ostoba gõg vitt.Nagy veszedelmet hoz le reájuk Zeusz a magasból,járványt és éhínséget, hogy hulljon az ember.Meddõk lesznek az asszonyok, így pusztulnak a házak,Zeusz, az olümposzi terve szerint; van, hogy csatarendetvisz romlásba, van úgy, hogy várost rombol, a bástyát,vagy hogy a tengeren éri utól a hajóikat isten. Gondoljátok meg, hogy itéltetek, ó, ti királyok!Mert közelünkben járnak az istenek, itt a halandókközt, s azokat látják, akik elferdítik a törvényt,egymást megrövidítik, az istennel se törõdnek.Isteni õrzõt rendelt harmincezret a földreZeusz, hogy az ember minden lépésére vigyázzon,minden gaztettet meglátnak s õrzik a törvényt,míg magukat köd leplezi, úgy járják be a földet.Zeusz atya lánya Diké, szépséges szûz az Igazság,tisztelik õt, kik fenn az Olümposzon érnek örökké,és ha ki görbe uton jár és õt sérti szavával,Zeusz atya mellé ülve a szûzlány messzire csengõhangon hirdeti meg, hogy a bûnre lecsapjon a bosszús ostoba bírák bûnéért szenvedjen a község,hogyha a jogtipró nagyok elferdítik a törvényt.Erre figyelve, királyok, igazság lesz szavatokban,csak ne a vesztegetést lessétek, hogyha itéltek.Az, ki a másiknak tesz rosszat, majd maga szenved,s szõve gonosz tervet, neki üt ki a leggonoszabbul.Zeusz szeme mindent lát és mindent észrevesz, azt islátja, ha éppen látni akarja, hogy ebben a pörbenmit tartott a saját kebelében jognak a város.Mostanság bárcsak ne igazság embere volnékén se, fiam se, hiszen csak bajjal jár ma igaznaklenni, hiszen most több jogot élvez a jogtalan ember- csakhogy nem hiszem én, hogy Zeusz így hagyja örökké. Ó, Perszész, hallgass rám és jól vésd a szivedbe,hogy tiszteld a jogot, s többé ne vezessen erõszak.Zeusz Kronidész csak az emberi nemnek hozta e törvényt,míg a halak meg az erdõ vadjai, saskeselyûk isegymást falják, mert szava nincsen köztük a jognak.Ámde az embernek - s mindennél szebb ez ajándék -õ jogot ad, s ki akarva a jót és tudva a törvénythirdet igazságot, majd boldoggá teszi azt Zeusz.Az, ki hamis szándékkal vall s meg is esküszik arra,sértve a törvényt, végül is önmaga szenved örök kártés emlékét sem fogják éltetni utódok,míg igaz embertõl majd boldog utódok erednek. Jó szándékkal szólok hozzád, ostoba Perszész.Az, ki a hitványsághoz húz, célját el is érikönnyûszerrel: sima az út hozzá s közel is van.Ámde örökkéélõ isteneink az erényhezizzadság árán visznek, hosszú meredélyen,útja göröngyös kezdetben, de a csúcsra felérveaztán már könnyûnek tetszik, bármi nehéz volt.Mindenben legjobb annak, ki megérti magától,hogy mi következik aztán és jobb végre hogyan jut.Mégis, az is jól jár, aki meghallgatja a bölcs szót.Ám aki önmaga nem tud itélni, de másra se hallgat,hogyha okos szót szól, az már a haszontalan ember.Így te szavam ne feledd, vésd inkább jól a szivedbe,Perszész, isteni sarj, dolgozz, hogy téged az ínséggyûlöljön, de szeressen a szépkoszorús Démétérés telerakja a szent úrnõ gabonával a csûröd.Mert ínség az örök vendég annál, aki tétlen.Arra az istenek is, meg az emberek is haragusznak,kit soha nem látnak dolgozni, akár a heréket,kik csak a dolgos méhek munkáján csemegézveélõsködnek. Végezd mindig kedvvel a munkád,évrõl-évre hogy élettel teljék meg a csûröd.Gazdaggá tesz a munka, a nyájat is az gyarapítja,dolgozzál, s jobban kedvelnek az istenek akkor,és a halandók is, de a lustáktól iszonyodnak.Nem szégyen dolgozni, de szégyen tétlenül élni.Dolgozzál, s féltékeny lesz rád, látva a lusta,hogy vagyonod nõ és a vagyonnal jár a dicsõség.Jobb lesz az, ha dologhoz látsz a te állapotodban,csélcsap lelkedet elfordítod a más vagyonától,s munkával keresed kenyered, hallgatva szavamra.Szükséget látó ember nem jó, ha szemérmes,bár a szemérmesség is szolgál néha javunkra,árt a szemérmesség, bátorságé a szerencse.Rablott jószág nem kell, csak mit az istenek adnak.Mert ki vagyont úgy gyûjt, hogy erõszak jár a kezére,vagy nyelvével szerzi a zsákmányt, mint nem is egyszerláthatjuk, mikor embert elcsábít nyereségvágyés arcátlanság a szemérmességet elûzi:istenek azt könnyen megalázzák, újra lerontvaházát, nem kíséri soká az ilyent a szerencse.Ez vár arra, ki oltalmat-keresõt, idegent bánt,arra, ki megsértette rokon, testvér nyoszolyáját,elcsábítva nejét titkon, gonoszat cselekedve,arra, ki álnokságában megcsalja az árvát,és aki õsz atyjára a vénség bús küszöbénélrátámadni se szégyell s illeti durva szavakkal;ezt maga Zeusz rossz szemmel nézi, kiszabva a végénméltatlan sok tettéért méltón a jutalmat.Hát te ezért mind ettõl zárd el egészen a lelked.Mint csak bírja vagyonkád, áldozz isteneidnek,tisztán, jámbor szívvel, pompás combokat égess.Engeszteld máskor tömjénnel, itallal az istent,este ha vár nyoszolyád, s ha a nap szent fénye ragyog rád,úgy lesznek mindig kegyesek lelkükben irántad,s fölvásárlod a más földjét, nem más a tiédet.
Hívd asztalhoz a hû pajtást, hagyd futni, ki gyûlöl,és aki legközelebb lakik, azt hívd meg legelõször,mert ha akármi esik meg majd a tanyádon, a szomszédott terem öv nélkül, míg felcihelõdik a sógor.Átok a rossz szomszéd, a derék szomszéd pedig áldás.Megbecsülésre találtál, jó szomszédra találva.Rossz szomszéd nélkül soha el nem veszne a marha.Jó mértéket várj szomszédodtól, s ugyanavvaladd meg a kölcsönt, sõt még tégy hozzá, ha telik rá,úgy számíthatsz máskor is arra, hogy õ kisegítsen.Más kárán ne nyerészkedj, átok az ily nyereség csak.Azt kedveld, aki kedvel, s menj az elé, ki eléd jön.Adj annak, ki adott, s avval, ki fukar, fukarul bánj.Annak adunk szivesen, ki adott, mit sem kap a kapzsi.Jó az ajándék, rablás rossz, a halál a kamatja.Az, ki adott önként, bármily nagy volt az ajándék,még örül is, hogy adott: a saját kedvére tehette;ámde, ki szemtelenül mástól elvenne erõvelbármi kicsit, kedvetlenség dere száll a szivére.Mindig csak kicsivel kell hozzátenni kevéshez,csak gyakran cselekedj így, sok kicsi sokra megy aztán.Ahhoz gyûjts, ami van, s nem fér hozzád gonosz ínség.Nem szerez az már gondot, amit kamrádba helyeztél.Jobb mindennek a házban, kárba megy az, mi kivül van.Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnektávoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom.Akkor igyál, amikor kezded, s amikor fogy a hordó,jó a középen, rossz takarékoskodni a végén.Megrövidíteni nem jó jó embernek a bérét.Hívj tanukat, ha rokonnal szerzõdsz, mint aki tréfál.Túlságos bizalom s a hitetlenség veszedelmes.Tõrbe ne csaljon az asszony sem, ringó derekávals hízelgõ fecsegessél, gazdag csûrt szimatolva,mert tolvajban bízik az ember, bízva a nõben.Egyetlen gyermek legyen, az gondozza az apjaházát, benne a gazdagság így egyre növekszik,és ha ez is megöregszik s meghal, hagyjon utódot.Ám ha nagyobb a család, Zeusz könnyen többet is adhat:több gond jár velük, ám a vagyont több kéz gyarapítja.Hogyha valóban gazdagságra törekszik a lelked,így cselekedjél: munka után kezdd újra a munkát.
Pléjaszok, Atlasz lányai, hogy föltûnnek az égen,kezdj el aratni, s amint eltûnnek, kezdd el a szántást.Negyvenszer kél s nyugszik a nap, míg rejtve maradnak,közben az esztendõ lassan tovagördül az útján,s akkor kell, hogy elõbújnak, vasadat köszörülnöd.Ez törvény a mezõn; kik a tengerpart közelébenlaknak, vagy mély völgyek ölében, messze a zúgóhullámoktól, zsíros földön, azokra is áll ez:meztelenül kell vetned, s szántani meztelenül kell,meztelenül learatni, ha azt akarod, hogy idõbenlásd el Démétér dolgát, s aztán be is érjenminden idõre, nehogy te utóbb, szükségbe kerülvén,járj idegen házakhoz, hogy koldulj, de hiába,mint most is hozzám jöttél, ám nem fogok adnisemmit sem. Végezd inkább magad, ostoba Perszész,dolgodat, úgy, ahogy istenek azt emberre kimérték,hogy ne a szomszédokhoz kelljen járni kenyérértasszonnyal s gyerekekkel, hisz veled egy se törõdik.Megszerzel mindent kétszer-háromszor is addig,míg ha sopánkodsz, semmire sem mégy, kár a beszédért,mert a szavak nem visznek célhoz. Hát idehallgass,s nézd, az adósságtól, éhségtõl hogy menekülhetsz. Asszonyt hozz házadhoz elõször s szántani ökröt,[nem hitvest: rabnõt, ki az ökröt hajtani tudja,]s minden szerszámod készenlétben legyen otthon,hogy ne kérj mástól, s ha nem ad, szenvedj a hiánytól,száll az idõ, s nem hozza eredményét meg a munka.Hát ne halaszd holnapra vagy éppen holnaputánra,mert a henyélõ ember meg nem tölti a csûrét,sem ki halasztja a munkát; mert a sikert a gyakorlathozza, de súlyos gondokkal birkózik a lusta. Már amidõn a nap izzasztó heve lassan alábbhagy,múlik a forró nyár, s elküldi az õszi esõketZeusz, a hatalmas, s mint ki a bõrét is kicserélte,megkönnyebbül az ember; a Szíriusz is kevesebbetjár a halandó emberi fajta felett a magasban,már legalábbis nappal, az éjbõl vesz ki nagyobb részt;ekkor férgek nem rágják, vas vágja az erdõt,hullik a lomb, nem hajt a fa új hajtást, de tanuld meg:szerszámhoz fát vágnod az erdõn ekkor a legjobb.Háromlábnyi mozsárt vágj háromrõfnyi ütõvel,tengelyt hétlábnyit, jól így illesztheted össze,nyolclábnyit ha levágsz, úgy még kiad egy kalapácsot.Jó lesz kis szekeredhez a háromarasznyi keréktalp.Száraz, hajlott ág van elég, de a réten, az erdõnhogyha örökzöld-tölgy kampós fájára találtál,vidd haza: az legjobban bírja ökörrel a szántást,az kell csak, hogy Athéné embere még eketalpbaillesztvén, a vonórúdhoz hozzászegecselje.Jó, ha van otthon két eke, készenlétben, az egyikösszeszegelve, a másik azonmód görbe, ahogy nõtt,eltörsz egyet, a másikkal szánthatnak az ökrök.Hogyha babérfából van, vagy szilbõl van a rúdja,szú nem esik bele, tölgy jó talpfa, könyöknek örökzöld.Húzni kilencéves két ökröt kell beszerezned,ebben a korban bírja erõvel az állat a dolgot,s egymásnak nem mennek szarvval már a barázdán,drága ekéd eltörve, a munkát meghiusítva.Béres hajtsa a két ökröt, jó negyvenes ember,tartsd jól négykarajos vagy nyolcharapásnyi kenyérrel,szép egyenesre csak úgy fog majd sikerülni barázdád,hogyha barátok után nem sóhajtozgat a béres,munkájára figyel csak; az éretlen fiatalságnem vet egyenletesen, s ismét kell vetned utána,mert fiatalnak a pajtások közt jár csak a lelke. Arra figyelj, ha a darvak szólnak fenn a magasban,évrõl-évre a felhõk közt jelt ad meg a hangjuk,szántani-vetni ha itt az idõ, s ha a téli esõ jön,rágja a gond a szivét annak, kinek ökre hiányzik;istállóban hizlalják már ekkor az ökröt.Könnyû mondani: adj ökröt kettõt a szekérrel!S könnyû úgy utasítani el, hogy: kellenek itthon!Az, ki magát gazdagnak véli, kiterveli balgán,hogy készít maga új szekeret, s nem tudja, hogy ahhozkell száz deszka, mirõl jó gondoskodni elõre. Majd mihelyest szántáshoz látnak a többi halandók,akkor kell neked is megkezdened és veled együttszolgáidnak, száraz vagy csapadékos idõben,jókor, hogy bõséges termést hozzon a földed.Nem csal meg, ha tavasszal szántod s újra a nyáron.Addig vesd az ugart be, amíg laza még a göröngye,s elhárítja a bajt, s megvigasztalja családod. Zeuszhoz a föld mélyén és Démétérhez imádkozz,hogy teljék a kalász meg dús magvakkal egészen,már akkor, hogy a szántást kezded, ekédnek a szarvátfogva kezeddel, s ösztöke jár hátán az ökörnek,míg hámszíja feszül. Kicsi szolgagyerek megy utánaásóval betakarni a magvat, hogy madaraknakhozzáférni nehéz legyen. Az legjobb, ha halandóember gondos a munkában, sokat árt a hanyagság.Akkor a földre konyítja fejét, megtelve szemekkel,ért gabonád, munkád célját ha megadja az isten.Szedd ki a pókhálót hombárodból s örömed lesz,majd ha szinültig megtelt és te belõle merítesz.Gond nélkül húzod ki az új tavaszig, soha nem kellmásoktól kérned, de segítséged lesi majd más. Hogyha a napfordulta körül szántod csak a földet,ülve arathatsz majd, s keveset markolsz a kezeddel,s míg kévéd kötöd össze, a por belep, elmegy a kedved,s termésed - nem nagy látvány - belefér kosaradba.Máskor más az, amit pajzstartó Zeusz atya gondol,s nem könnyû a halandó embernek, hogy elértse.Hogyha a szántással késtél, kisegít ez a bajból:várd be, amíg a kakukk megszólal a tölgyfalevél közt,és eltölti a földön az emberi szívet örömmel,harmadnapra esõt küld Zeusz és abba se hagyja,míg az ökörnyom színültig tele lesz csapadékkal;így aki késõn szánt, a korán szántót utoléri.Lelkedben minderre ügyelj: tétlen ne aludd el,napfényes kikelet ha jön és ha esõt hoz az évszak. Messze kerüld a kovácsmûhelyt meg a telt fogadót, holtélen lebzsel a nép, míg fagy gátolja a munkát,mert a serény ember házában tesz-vesz ilyenkor.Így ha teszel, cudar évszak, a tél se taszít a nyomorba,hogy puffadt lábad nyomkodd elapadt kezeiddel.Tétlen férfi, ki balga remények teljesedésétvárja, ha éléstára üres, vádolja magát csak.Szükségben nem jó, ha remény táplálja az embert,ül fecsegõk közt, s nincs elegendõ ennivalója. Jókor, nyár derekán szolgáidat erre tanítsd meg:nem lesz mindig nyár, építsétek meg a pajtát! Lénaión hónapja: gonosz napok, ökröt emésztõk,ezt kikerülni tanácsos, a dér-boritotta mezõket,hol Boreasz fut végig, az északi szél, a kegyetlen,lónevelõ thrák földön támad, eléri a tengert,és a habokra csap, és elbõdül a föld meg az erdõ.Tölgyfák sûrû lombját megtépázza, fenyõketszéles törzsükkel lesodorja a völgybe a hegyrõl,úgy vág végig a földön, s felnyög a végtelen erdõ.Futnak az erdõ vadjai elborzadva, behúzzákfarkukat, átfáznak, mert bõrükig ér a fagyos szél,védelmet sûrû bundájukban se találnak.Szarvasmarhák vastag bõre se fogja fel ezt már,áthat a kecskék hosszú szõrén is, csak a juhnyájéves gyapját át nem járja az északi szél sem- ám Boreasz teszi azt, hogy a vének futni tanulnak.Át nem járja a szûzet a szél, bár gyönge a bõre,mert ez a házban idõzik az édes jó anya mellett,hisz még nincs arany Aphrodité dolgába avatva.Szépen megfürdik, s keni bõrét fényes olajjal,s úgy fekszik le, a ház egy meghitt szöglete védi,míg odakinn tél van, s polipok tûznélküli házbanlábaikat rágcsálják csak szörnyû nyomorukban.Mert soha dús legelõre a Nap se vezette ki õket,hisz mindig a sötétbõrûek népe között jár,és a görög földön csak nagykésõre világít.Télen az erdõ népe, akár van szarva, akár nincs,cserjésben tör elõre, csikorgatják fogukat mind,úgy futnak vadul, egy gondjuk van: merre találnaksûrû rejtekeket, szél-árnyékos fedezéket,biztos sziklaodút. Mint háromláb a halandó,melynek a háta letört, feje fordul a földnek, eképpenjárnak az emberek is, hogy ahol nagy a hó, kikerüljék.Hallgass intelmemre, s ilyenkor védeni testedöltsd fel lágy köpenyed s végy hosszú inget alája,ritkás láncfonalak közt sûrûn szõtt vetülékkeljó kelmét nyersz öltözetedhez, s így a hideg téldermedt tagjaidon föl nem borzolja a szõröd.Köss lábadra sarut, amihez legjobb az ökörbõr,jól simuljon lábadhoz, s béleld ki nemezzel,és fiatal bakok irháját varrd össze a marhahúrjával, s mire itt a fagyos tél, vesd a nyakadba,az megvéd az esõtõl. Húzz a fejedbe nemezbõlkészült fejrevalót, az védje füled, be ne ázzon,mert amikor Boreasz ránkzúdul, hûvös a hajnal.Ám ha a földre a csillagos égrõl hajnali köd száll,gazdag szántón szétterül az, sokasítva a búzát.Mert az örök folyamok medrébõl támad a pára,és a szelek szárnyán a magasba emelkedik; egyszeralkonyat órájában esõként hull le a földre,másszor a thrák Boreasz viharos felhõbe süríti.Ezt megelõzve fejezd be a munkát, s térj haza tüstént,hogyha az ég beborul, ne kerülj felhõszakadásba,mert a ruhád átázik, s bõrödig ér az esõvíz.Jobb kikerülni; kemény viharok hónapja e hónap,ezt megsínylik a bárányok, megsínyli az ember.Fél adagot kívánnak ilyenkor a barmok, az embertöbbet, mint máskor, de segít, hogy az éjszaka hosszú.Nappalok és éjek hosszához tudj igazodnimindig, amíg csak az év jártával a Földanya, mindenélõ anyja, megadja megint sokfajta gyümölcsét. Legrövidebb nap után ha a hatvan téli napot Zeuszelvégezte, az Arkturosz csillag ragyogóanbukkan fel, szentséges habjait Ókeanosznakelhagyván, s fényét széthinti az esti homályban.Ekkor jön fel bús panaszával a napra a fecske,Pandionisz, s vele jön meg az új tavasz is. Te ne várd beérkeztét, jobb, hogyha elõbb metszed meg a szõlõt.Ám ha a házát-hátán-hordó mászik a fára,félve a Pléjaszoktól, késõ nyitni a tõkét.Akkor már sarlót köszörülj, s szolgáidat ébreszd,árnyékot ne keress, ne a hajnalt várd heverészve,hogyha aratnod kell, s ha a nap szikkasztja a bõröd.Mert sietõs a dolog, gyorsan takarítsd be a termést,pitymallatkor kelj, s élésed lesz elegendõ.Mert elvégzi a hajnal harmadrészben a dolgot,hajnal, mely sok utat, sok munkát is takarít meg,hajnal, mely fölkel, és mindjárt útnak is indítembereket, sokakat, sok marha nyakába igát rak. Már a bogáncs ha virágzik, s ülve a fán a kabócacirpel, s harsány visszhanggal szétömlik az énekszárnya alól, fáradságos nyár évszaka jött meg.Legzsirosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor,kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi,mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag,forróságtól száraz a bõr. Jó volna ilyenkorárnyékos barlangban a bibloszi bor, s a kalács, melytejjel van bedagasztva; ha már nem szoptat a kecske,friss teje, húsa az erdõben legelõ kis üszõnekmeg fiatal baknak, s iszogatni utána tüzes bort,ülve az árnyékban, s eltöltve szivünk eledellel,és fordítva szelíd Zephürosszal szembe az arcunk.Folyvást csörgedezõ forrásnak tiszta vizébõlháromszor ha merítesz, borral töltsd negyedéig. Szolgáidnak szólj: Démétér szent gabonájátcsépeljék ki, amint feltûnik erõs Óríón,hûs téren, szérûn, hol körben futhat az ember.Mérjék meg s úgy rakják gondosan öblös edénybe.Már ha helyén van minden, egész termésed a házban,válassz nõtlen bérest és gyermektelen asszonyt,mert az olyan szolgálóval nehezebb, aki szoptat.Végy harapós ebet is házadba, etetni ne sajnáld,nappalt-átalvók így nem férnek vagyonodhoz.Hordasd össze a pelyvát még, hordass be takarmánytállataidnak bõven. A szolgák adjanak aztánkedves térdüknek pihenõt, s fogják ki az ökröt. Szíriusz, Óríón, ha felérnek az ég közepére,s rózsásujjú Hajnal az Arkturoszra tekinthet,akkor kell, Perszész, tõkérõl szedni a fürtöt,tíz napon és tíz éjjelen át hagyd kinn a szabadban,öt napig álljon az árnyékban, hatodik nap edénybecsorgasd át Dionûszosz jókedvû adományát.Ám ha erõs Óríón s Pléjaszok Hüaszokkaleltûnnek, ne feledd felszántani jókor a földet:így fejezed be a szántóföldön rendben az évet.
Tartsd szem elõtt, ha veszélyes mesterség, a hajózáscsábít: Pléjaszok mikor Óríón erejétõlmegfutamodva a ködszínû tengerre lebuknak,akkor mindenféle szelek fúvása viharzik,s akkor nem jó járni hajóval a borszinü tengert,mûveld földedet inkább, úgy, ahogy én kitanítlak.Vond szárazra hajódat, megtámasztva kövekkelkörben, hogy párát lehelõ szél el ne sodorja,s húzd a dugaszt ki, ne korhadjon, Zeusz hogyha esõt küld,házadban rakd el szép rendben a felszerelését,gondosan elsímítva hajód szárnyát, a vitorlát,és házad kéménye fölé függeszd föl a kormányt,s várj magad is, míg kedvez az évszak a tengeri útnak.Akkor kell a hajót tengerre kivonni, a terhetjól elrendezgetve, meg így térsz nagy nyereséggel,mint az apám, ki apád neked is volt, ostoba Perszész,indult egykor az útnak, mert hajtotta a szükség,és ideért, miután átszelte a sokvizü tengert,elhagyván az aiol Kûmét, éjszínü hajóján,és nem bõségtõl menekült, gazdag vagyonától,ám gonosz ínségtõl, mit Zeusz ad az emberi nemnek,és kikötött e szegény faluban, Helikón közelében,Aszkrában, hol a tél gonosz, átok a nyár, sohasem jó.Ezt ne feledd el, Perszész: tégy mindent idejében,s fõleg jól válaszd ki, mikor szállhatsz a hajóra.Dícsérd bár a kicsinyke hajót, de rakodj csak a nagyra.Mert, ha nagyobb terhet viszel útra, nagyobb nyereségedlesz, csak a szél is kedvezzen mindíg a hajódnak. Könnyelmû lelked ha a kalmárság fele hajlik,éhségtõl, nyomorúságtól szabadulni akarva,zúgó tenger törvényére tanítalak én meg,bár a hajók dolgát, a hajózást én se tanultam.Máshova én sose mentem a tengeren át a hajóval,Euboiába csupán Auliszból, hol gyülekeztekegykor s megvárták a vihar végét az akhájokszép asszonyban gazdag Trója felé törekedve.Én versenydíját áhítva nagy AmphidamasznakKhalkiszig elmentem, hol rendre kitûztek elénkbenagyszivü hõsnek utódai versenyszámokat; én otthimnusszal gyõztem s elnyertem a kétfülü trípuszt.Ezt mindjárt Helikón Múzsáinak én felajánlámott, ahol õk tanitottak zengõ dalra elõször.Ennyi utat jártam csak idáig a sokszögü deszkán,mégis az aigisztartó Zeusz szándéka elõttemjól ismert, hisz a Múzsa tanít meg az isteni dalra. Napfordulta után, ötven teljes napon át, mígtart a verejtékes nyár évszaka, tart a hajózás,tengeren akkor jár a halandó, s nem törik összegyönge hajója, legénységét el nem nyeli hullám,csak ha a bölcs isten, ki a földet rázza, Poszeidón,vagy maga Zeusz, a haláltalanok fejedelme kivánja,mert az övék jóban vagy rosszban mindig a döntés.Akkor kedvez a szél járása, nyugalmas a tenger,gyorsjárásu hajódat bátran bízd a szelekre,vond ki a vízre, s minden terhet rakj a hajóra,s gyorsan tedd meg utad, mielõbb térj vissza hazádba,új borig el ne maradj s be ne várjad az õszi esõzést,tél közeledtét és a Notoszt, szörnyû viharokkal,mely fölkorbácsolja a víz tükrét, a magasbólömlõ záporral, s a hajózást megnehezíti.Van még egy lehetõség szállni hajóra: tavasszal.Rögtön, amint fügefán levelet pillant meg az ember,akkorkát csak, mint amilyen kis lábnyomokat hagylépegetõ varjú, a hajót megtûri a tenger.Így hát jár a hajó, ha tavasz jõ, mégse dicsérem,lelkemnek nem kedves az út kikeletkor, a tengervad s nehezen kerülöd ki a bajt; mégis nekivágnakdõre reménnyel a tengeri útnak a balga halandók,mert szeretik mind lelküknél is jobban a kincset.Irtózat meghalni a hullámokban. Azért isminden szót, amit én mondok, véss jól a szivedbe.Nem jó megterhelni hajódat egész vagyonoddal,többet hagyj otthon s kevesebbet kell behajóznod.Mert irtózatos az, ha veszély tör rád a habokban,és irtózatos az, ha nagyobb súlyt raksz a szekérre,tengelye eltörik és elveszted egész rakományát.Tarts mértéket, s tégy mindent legjobb idejében.
Jókor kell asszony-feleséget hoznod a házhoz,harminc esztendõt ha megértél, nem kevesebbets nem sokkal többet, legjobb nõsülni e korban.Érett nõ négy éve legyen már, és ötödikbenmenjen férjhez, szûzen, hogy te tanítsd a helyesre.Legjobb azt, ki közelbe lakik, venned feleségül,jól megnézve, nehogy nõsülj szomszéd örömére.Mert a derék asszonynál jobb zsákmányra találninem lehet, ámde a rossz asszonynál sem gonoszabbra,mert mindig lakomára les ez, s férjét, az erõset,tûz nélkül megpörköli, téve korán kopasz aggá. Isteneink bosszújától õrizd magadat jól! És ne helyezd egy sorba a testvért és a barátot,vagy ha helyezted már, ne te bántsd a barátot elõször,tettel s álnok nyelvvel sem, de ha bántani õ kezd,szólva gonosz szavakat, sõt már gonoszat cselekedve,kétszeresen te fizess. De ha megbékélni akarna,adva elégtételt, a baráti kezet ne taszítsd el.Mert hitvány ember, ki barátait egyre cseréli,nálad a gondolat és a tekintet szembe ne álljon.Mindig vendégségbe ne járj, de ne légy te rideg sem,sem gonoszok pajtása, se túl szigorú derekakhoz.És ne gyalázd a szegényt, kit lélekölõ nyomorúságsújt, mert ezt is örökké élõ istenek adják.Nagy kincs az, ha a nyelve az embernek takarékos,kedvesen akkor perdül, a mértéket ha betartja.Gyorsan kapsz s még durvább választ durva szavakra.Félrevonulnod kár, ha az asztalhoz sokan ülnek,és közösen fizetik: nagy jókedv és kicsi költség.
Nem szabad áldoznod hajnalban Zeusznak a borbólmosdatlan kézzel, sem a többi haláltalanoknak,mert nem hallgatnak rád, s elfordulnak imádtól.És tilos az, ha vizelsz, hogy fordulj szembe a nappal,hogyha lenyugszik a nap, fordulj te keletre olyankor,és ne az útra vizelj, se menetközben, se ruhátlan,el ne feledd, hogy az éjszaka is szent isteneinké.Istenes és megfontolt férfi leguggol ilyenkor,vagy keres egy kerítést, odaáll udvar fala mellé.Tiltva van az, hogy házadnak szent tûzhelye mellettfedd fel tisztátlanná válván férfi-szemérmed.S nem hazatérve kimondani-félelmes temetésrõlkell elvetni magod, hanem istennel lakomázván.És az örök folyamok szép tiszta vizét sose illesdlábaddal, míg áldást nem mondtál, a habokrafüggesztvén szemedet s a fehér vizet öntve kezedre.Mert ki folyón bûnét s kezeit nem mosva le átmegy,azt utoléri a bosszúálló istenek átka.És az ötágúról ne az istenek áldozatán vágdfényes vassal a szárazat, elkülönítve a frisstõl.És a boroskancsót a vegyítõüstre, ha isznak,nem jó tenni: ez is sokféle bajokra vezethet.Épül a házad: rajta ne hagyj semmit gyalulatlan,mert rászáll majd és lármásan károg a varjú.És mielõtt áldoztál volna a lábas edénybõl,bûn fõzéshez vagy mosdáshoz venni belõle.És nem jó gyereket, ki tizenkét napja hogy él csak,meg nem mozdítandó kõre letenni, tizenkéthónap után is még árt ez neki mint kicsi hímnek.Férfinak asszony fürdõjében fürdeni nem jó,mert bûn ez, s kis idõre nagyon fájdalmas az ára.És ha titokzatos áldozatot látsz égni, ne gúnyold,bár nem is érted, mert az ilyenre haragszik az isten.És tengerbe futó folyamok szent torkolatábas forrásába vizelni tilos, te kerüld az ilyesmit,s itt ne ürítsd ki magad, mert ez nem válna javadra.Így cselekedj, s rossz híredet így nem költheti senki.Mert a halandók közt könnyen kap szárnyra a rossz hír,s hordani terhes lesz, s nehezen rázod le magadról.El nem veszhet egészen a hír, amit egyszer a sok népszája kimond: örök istenséggé lett maga is már.
Zeusz-rendelte napok menetét jól vedd figyelembe,s így oktasd ki cselédeidet: harmincadikán kellelszámolni a munkát, s egy hónap fejadagjátosztani szét, ha igazsággal cselekednek a népek. Elmondom sorjában bölcs Zeusz napjait íme: Szent nap a hónap-kezdõ nap, negyedik s hetedik nap- Létó ekkor szülte aranykardos nagy Apollónt -,nyolcadik és a kilencedik is még; hold ha növekszik,két napig ekkor megy legjobban az emberi munka.Hasznos két nap ez is: tizenegy, s mi következik erre,gyapjat nyírni elõbb, a tizenkettõn meg aratni,és ez utóbbi az elsõnél is elõbbre való még.Mert ekkor szõnek hálót a magasban a pókok,hosszú nyári napon, ha a termést hordja a hangya,lásson hát a szövõszéken munkához az asszony.Arra vigyázz, ha tizenhárom napot ért el a hónap,akkor nem jó vetni, de jó ültetni palántát.Hónapnak közepében számított hatodik napnem hoz jót a növényre, de szülni fiút e napon jó,ám nem jó se születni, se férjhez menni leánynak.Lány születésnapjának a hónapban hatodik napsem jó, annál jobb bakokat kiherélni, s a gyapjatnyírni juhokról, s alkalmas nap rakni karámot,és jó szülni fiút e napon, bár hetyke beszédûlesz, hamis és hízelgõ, s hajt meghitt csevegésre.Nyolcadikán kell disznót és ökröt kiherélni,négy nap múlva az öszvért, mely jól bírja a munkát.Nyárhónap hosszú huszadik napján születendõgyermekbõl okos ember lesz majd, nagytudományú.Jó még szülni fiút tizedik napon, ám a leánynakjobb születésnap a hó derekára esõ negyedik nap.Ökröket és öszvért, juhokat s harapós ebet ekkorkezdj szoktatni kezedhez. Az elsõ és az utolsóharmadban negyedik napon õrizkedj, nehogy akkorlélekölõ sebek érjenek: ez titkoknak a napja.Hónapnak negyedik napján hozd házhoz az asszonyt,jósmadaraktól kérni tanácsot elõtte a legjobb.Minden hó ötödik napjától óvd magadat, mertrettenetes: mondják, az Erínüszek ekkor az Eskütdajkálják, kit Erisz szült átkul az esküszegõkre.Hó derekára esõ hetedik nap szent gabonájátDémétérnek kell - a szabályt õrizve erõsen -dobni kerek szérûre, s az erdõn dönteni szálfátnászház építéséhez, s ami kell a hajókhoz,és negyedik nap kezdd építeni karcsu hajódat.Estefelé hoz jót hónap derekán a kilences,elsõ harmadból a kilencediken se szakad ránkvész; a fogamzást és a szülést kíséri szerencse,nézzük a férfit akár, vagy a nõt, ez a nap sose csal meg.Azt sem tudja sok ember, hogy számolva kilencetháromszor, legjobb nap lesz megnyitni a hordót,s rakni igát öszvérre, ökörre s a gyors paripákra,és kivonatni a borszínû tengerre hajódat,sûrûn rakva padokkal; ritka, ki jól igazít el.Nyisd negyedik nap a hordót; legszentebb a középsõnap, s kevesen tudják: huszadik nap után jön a legjobb,kedvez a hajnal ilyenkor, hitványabbak az esték.Embernek hasznos napok íme ezek, de a többisemmitmondó nap, rosszat sem, jót se jelentõ.Más és más napokat dícsérnek, s ritka, ki tudja:egyszer a nap rossz mostoha, máskor jó anya hozzád.Azt kíséri szerencse, ki mindezt tudva cselekszik,istenek ellen nem vét, érti jelét madaraknak,és nem lép soha túl törvények szabta határon.

-&-

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

03.04/2 5. előadás adóigazgatás agresszió állattan áteresz civilisztika egyéb egyiptom etnikai kisebbség fizika1 fizikai+kémia fizkémgyak fogyasztói fólia gamf gazdaságföldrajz gazdaságtan halász gábor hálótervezés is görbe jpg kéregedzés keringés kisebbség középkori európa magatartás marketing matek házi 1 megoldások 1 növénynemesítés oktatói kiadott anyag peter behrens polg.jog politikatudomány reklámelmélet és gyakorlat sorozat stratégia szám számtek szentmiklóssy szerves kémia szociológia tóth tőke valszám vízép xls vizsgakérdés white word zh