A Szabó Miklós -féle könyv röviden

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarKulturális antropológiaBevezetés A JogtudományokbaVizsgákA Szabó Miklós -féle könyv röviden

Jogi alaptan
A jogi normák általános jegyei
A normák léte egyidQs az emberi társadalommal, minden kultúra szükségszerq velejárója. A helyes, a követendQ magaratásformát írják elQ, annak érdekében, hogy befolyásolják és irányítsák az emberi cselekedetet. Az idQk során társadalmi normák több típusa alakult ki: szokás, az erkölcs, az illem, a vallási normák stb.
A ma általánosan használt norma szavunk latin eredetq, több jelentéssel bír (zsinórmérték; szabály, merQleges stb.), jog keretében normáról magatartási értelemben beszélünk. Ezek a normák a társadalmon belül valósulnak meg, társadalmi normáknak is nevezzük.
Közös jegyei:
A normák létmódja az érvényesség (azt mondják, hogy minek kellene lennie, a világ állapotát írják le, felvehetik az igaz/hamis logikai értékeket).
A norma általános (általánosan fogalmaz)
Hipotetikus szerkezetq (meghatározott feltételek megléte esetén lép életbe).
A norma érvényesülését gyakran a kikényszeríthetQség biztosítja, azaz jellegzetesen szankció kapcsolódik hozzá.
A normák nem egymástól függetlenül, hanem különbözQ normarendszerek tagjaiként szabályozzák a magatartásokat. (Együtt összefüggQ rendszert képeznek, azonban el is különülnek egymástó. Pl.: erkölcs, jog, vallás, illem stb.).

A jognak, mint kitüntetett jogi normák rendszerének kitüntetett szerepet tulajdonítunk.
A jog az egyetlen normarendszer, melyet államilag biztosított kikényszeríthetQség támogat.
A jog a legintézményesültebb normarendszer. Egyrészt a jogi normák jogintézmények körül kristályosodnak ki. (pl.: tulajdon, házasság, végrendelet stb.).
Másrészt a jogi normák alkotása és alkalmazása intézményesen meghatározott rendben és eljárásban történik (pl.: törvényhozás, bíráskodás).
A normák kölcsönösen feltételezik és meghatározzák egymást.
A jog szembeötlQ sajátossága, hogy a jogi normák alkotása és alkalmazása egyaránt formalizált eljárás keretében történeki, amelyhez rögzített fórumrendszer kapcsolódik.
A jog maga szabályozza azt is, hogy miként keletkezhetnek, módosulhatnak, szqnnek meg, s alkalmazhatók a szabályai.
A jogi normákkal a jogászság foglalkozik (élethivatásszerqen), akik a dolgokat jogszerq/jogszerqtlen érétkei mentén szelektálja.
A normák, s így a jogi normák tekintetében is különbséget kell tennünk a norma és normaszöveg között. A norma az, ami a magatartás mércéjét jelenti, azonban a norma maga nem bír, nem része a fizikai világnak.













A jogi norma logikai és grammatikai szerkezete
Különbséget kell tennünk a normák logikai és grammatikai szerkezet között. A normák 3 szükségszerq logikai elemet tartalmaznak:
Leíró elem: egy magatartás, szituáció stb. leírása; egy valóságról szóló állítás, mely lehet igaz vagy hamis.
Az elQíró elem a leírt magatartás, szituáció stb. normatív minQsítését végzi el. Ebben is 3-féle minQsítés lehetséges: tilos, kötelezQ megengedett.
A címzett az a személy, vagy a személyek azon köre, akikre a norma érvényes elQírást tartalmaz,
A címzettek köre határozza meg a norma általánosságának fokát. 3 szintet különböztetünk meg: individuális (egyedi) norma, ha egyetlen címzetthez intézzük. Lehet specifikus (különös), ha az egység egy meghatározott köréhez szól. A leggyakoribb a generális (általános) norma, azaz mindenkihez szól ( ha valaki , aki stb.)

A jogi normáknak elsQsorban azokhoz kell szólnia, akik mqködtetik és alkalmazzák (jogászok, bírók). Az emberekhez csak áttételesen szól a norma mintegy figyelmeztetve Qket, milyen hivatalos reakcióval kell számolniuk normaszegés esetén.

A normaszövegek grammatikai szerkezete nem feltétlenül, sQt általában nem felel meg a normák logikai szerkezetének: magukon viselik a nyelvi kifejezések teljes gazdagságát, de ezzel együtt azok pontatlanságát és bizonytalanságát is. Ezért a normák logikai struktúráját mindig a szöveg értelmezése segítségével kell kibontani a normaszövegbQl:

Rekonstruálni kell, milyen normatív minQsítés szerepel a normában.
Egy-egy normaszöveg nem teljes, abban optimális esetben nem jelenik meg a rendezQ életviszony (szituáció) minden egyes mozzanata, csupán azok melyeket a jogalkotó adott helyen fontosnak ítélt.


A jogszabály fogalma
A jogszabály kettQs jelentéssel használt fogalom. Egyaránt jelenti a jog valamely szabályát, azaz a joganyag részé tett jogi normát,valamint ezen szabályok egységként kezelt foglalatát. Így a „jogszabály” terminus szolgál a normák megjelölésére (pl. Btk. 187. §) és a jogi normák bizonyos együttesére is (pl. BüntetQ Törvénykönyv). Ennek elkerülésére használatos a jogszabályhely kifejezés, a jog egyes szabályainak jelölésére.

A jogi norma és a jogszabály a tartalom és forma viszonyában képzelhetQ el: a szövegesen artikulált és összerendezett szabályok tartalmazzák a normákat. Az egyes normákat szövegesen kifejezQ szabályok ( regulák ) foglalataként értett jogszabály eredeti elnevezése a törvény, latinul a lex.
A jogszabályokat terjedelmük által indokolt mélységben tagolják.
A jogszabályok szerkesztési egységei a paragrafusok vagy szakaszok: §. A szakaszokon belül jelöli a bekezdéseket: - (1), (2) stb.; illetve pontokat –a), b) stb. jelöletlen felsorolások egyes elemeit pedig fordulatoknak – I:, II, stb. fordulat – nevezzük. (pl.: Btk 221. § (1) bek. b) pontjának III fordulata alapján büntetendQ az, aki & )
Nagyobb terjedelmq jogszabályok esetében a szakaszokat címekbe, a címeket fejezetekbe, a fejezeteket részekbe osztják be.

A jog jelentésövezetét a jogosság, helyesség, igazságosság képezi.

A jogszabály szerkezete
A jogszabályok szerkezet a klasszikus felfogás szerint (magatartási normákra elQíró) hármas tagozódást mutat:
hipotézis (ha olyan helyzet áll elQ, hogy /pl.:egy személy megsérül vagy az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van/)
diszporzíció (akkor köteles /pl.: a szerzQdést írásba foglalni/)
szankció (mert különben).

Egy teljes szerkezetq jogszabály része tehát: a hipotézis meghatározása, hogy milyen szituációt kíván szabályozni, diszporzíciót arra a helyzetre milyen elQírást tartalmaz, és szankciót, ilyen következményei vannak az elQírásai megsértésének.
Szerkezete:
a jogi norma elsQ funkcionális eleme határozza meg azt, hogy milyen szituációt szabályoz a jog, mi az a hipotézis (feltétel), melynek megléte esetén a norma életre kel .
A jogrendszer egészként is összefüggQ rendszer, s annak kisebb egységei is azok. Elég, ha ezek elemei közötti logikai kapcsolat kiszqrhetQ minden egyes tétel hipotézise. (Ha pl. jogszabály születik a fuvarozási tevékenységrQl, akkor ennek minden egyes rendelkezése elé odaértendQ, - ha ezt nem is tartalmazza  hogy fuvarozási tevékenység esetén .)
a diszporció (rendelkezés) az elvárt magatartást magatartási szabályként írja le. Ez a szabály képezi az alakját a ténylegesen megvalósult magatartás késQbbi jogi minQsítésének. Is. Ebben fogalmazódik meg az általában kívánatosnak tartott magatartási modell.
Bár egy norma szankció nélkül is érvényes, a jog normáknak mint külsQ szabályoknak az érvényre juttatásához szükségük van a kikényszerítés lehetQségére és az ezzel való fenyegetésre. Ezt a harmadik elemet jogkövetkezmény kifejezéssel nevezzük meg, amely lehet negatív (joghátrány, visszatartani kíván) és pozitív jogkövetkezmény (ez a joghatás, ami ösztönözni próbál).

A jogrend kényszerrend, ami kényszer-jelleget biztosít a részét képezQ egyes normáknak is. Ez a kényszer nem csupán a címezetteket fenyegeti, hanem a jogalkalmazóit is. A jogszabályoknak érvényre kell jutniuk akkor is, ha önként nem követik Qket, mégpedig úgy, ahogy az a jogalkotó meghatározza.
A jogszabályok tipológiája szerkezetük és egyes szerkezeti elemeik szerint
A jogszabályok meghatározott szerkezetet vesznek fel, szükségessé vált a tipizálásuk. Az osztályozást 3 szempontból végezhetjük el:
a jogszabály szerkezete (1)
az egyes szerkezeti elemei és (2)
a jogszabályok tartalma szempontjából (3).

A jogszabályok szerkezete szerinti típusok:
A teljes (klasszikus) szerkezetq szabály, mely a jogi norma mindhárom szerkezeti elemét tartalmazza (hipotézis, diszpozíció, szankció).
Részleges szerkezetq: kategorikus és hipotetikus jogszabályok között teszünk különbséget.
A kategorikus jogszabály feltétlen érvényesülésre tart igényt (nem tartalmaz hipotézist, pl.: Behajtani tilos! , Nem létezik olyan szituáció, melyben a normától eltérQen lehetne viselkedni, hacsak nem jogos védelemben, kényszer hatására stb. cselekedett.)
A hipotetikus szabályok azok, melyek kifejezett hipotézist is tartalmaznak (pl. „Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét…”).

Az egyes szerkezeti elemek megfogalmazása is tipizálás alapja lehet:
A hipotézis megfogalmazási módja abban különbözhet, hogy a jogalkotó a szabályozandó társadalmi viszonyt az általánosság milyen szintjén ragadja meg, ill. milyen mélységben kívánja a szabályozás jogi eszközeit kiterjeszteni. 3 típusa van:
keretszabály (szélsQség): esetén a jogalkotó a szabályozandó élethelyzet jellemzQit nagy vonalakban, a jogértelmezés számára tág teret engedve fogalmazza meg.
Kazuisztikus szabály, melynek mintapéldája a porosz Allgemeines Landrecht (1794): több mint 20 ezer szakos szabályozást készített („szörnyszülött”) a teljességre törekedve. Ez eleve kudarcra van ítélve, hiszen az életviszonyok sokfélék, állandóan változnak.
Tipikus szabályozás: ez az optimális szabályozás, mely a filozófiai különössége szintjén ragadja meg a szabályozandó életviszonyokat jellemzQ vonásait, ügyelve a két szélsQség estleges buktatóira.

A jogalkotó a diszpozícióban kötelezQen elQírt rendelkezését is többféleképpen fogalmazhatja meg.
Kongens (feltétlenül alkalmazandó) diszpozíció elQírhat aktív tevést (bizonyos magatartás kötelezQ tanúsítását, ill. passzív magatartást, ami eltilt bizonyos magatartás tanúsításáról. Ez a büntetQjog jellegzetes típusa.
Diszpozitív vagyis ún. megengedQ diszpozíciójú szabályozás, erre akkor kerül sor,ah a jogalkotó választási lehetQséget biztosít a címzettnek,de az elQírt határok túllépése tiltott.
Megkülönböztetünk személy elleni, anyagi és jogi szankciót.
A személy elleni szankció a büntetQjogi normák sajátja.
Az anyagi jellegq fajtái a pénzbeli, ill. természetbeni szankció (pl. pénzbüntetés, elkobzás)
A repartív (lényege a normasértés elQtti helyzet visszaállítása, zömmel a polgári jogban fordul elQ) és represszív (fQ jellemzQje a büntetQ, megtorló jelleg, általában büntetQjogi normáknál találkozunk vele) szankció.



A jogszabályok tipológiája tartalmuk szerint (2)

Tárgyi értelemben a jogszabály lehet:
Klasszikus regulatív szabály, mely a címzett személyek magatartását befolyásolja.
Szervezeti szabály, mely szervezetet létesít vagy szüntet meg, meghatározza a szervezet felépülését és mqködését, kijelöli a célját, feladatait, jogkörét.
Eljárási szabály: valamely jogérvényesítéssel kapcsolatos eljárt szabályoz, jogot vagy kötelezettséget ír elQ.
Garanciális szabály: technikai normákat, szabványokat stb. ír elQ, melynek ismerete és alkalmazása az állampolgárok és a terméket elQállítók számára egyaránt fontos (pl. elektromos berendezések szabványa).
Ajánló szabály: legfQbb sajátossága, hogy nincs szankciója, vagyis a jogalkotó kívánatos, de nem kötelezQ jogi elQírásait tartalmazza.
Az ún. önállótlan jogszabályok, melyek teljes tartalmukat csak másnormákkal együtt nyerik el. Közülük az elsQ az utaló szabály, mely más jogszabály rendelkezésére utal, tartalmát más jogi, vagy esetleg nemjogi normára hivatkozva adja meg.
Fogalom-meghatározó szabály: a másik jogszabály tartalmát határozza meg, másjogszabályban meghatározatlanul hagyott kifejezést definiál.
Önállótlanszabályok a tagadó, megszorító, engedQ és megszüntetQ jogi normák is. Ezek egy tQlük függetlenül meglevQ szabály tartalmát vagy érvényességét módosítják, korlátozzák vagy szüntetik meg.
Önállótlan szabály végül a szankcionáló jogi norma, amely máshol szabályozott hipotézishez és diszpozícióhoz csatol szankciót.
Egyéb jogszabályok, melyek sokfélék lehetnek: nemzetközi szerzQdéseket kihirdetQ, kinevezést, felmentést tartalmazó, évfordulóról megemlékezQ, valakinek az emlékét megQrzQ stb. szabályok.

A nagy fontosságú, jelentQs jogszabályok esetében találkozhatunk a jogforrás részét képezQ ünnepélyes hangvételq bevezetQ résszel. Az ún. preambulum a jogszabály megalkotásának jelentQsségére, indokoltságára és céljára utaló jogalkotói gondolatokat tartalmazza.

A jogszabályok rendszerezésének technikái
A jogszabályok számának növekedésével egyre égetQbb feladat annak biztosítása, hogy az azonos viszonyokra vonatkozó, egymással összefüggQ normák áttekinthetQ rendbe foglalása, a más-más idQben és különbözQ helyeken megjelent jogszabályok elrendezése megtörténjen. Megkülönböztetünk:
Kodifikáció
Kompiláció
Revízió
Inkorporáció
Egységes szerkezetbe foglalást.

Kodifikáció: olyan jogalkotó tevékenység, melynek során a szabályozandó társadalmi viszonyok egy meghatározott, jól körülhatárolt körét egy kódexben (törvénykönyvben) igyekeznek szabályozni. Pl.: a Polgári törvénykönyv, a Munka törvénykönyve.
A jogi normák sokasága egymásra épülten alkot rendszert. A törvénykönyv elQírásai hierarchikus rendet alkotva logikusan kapcsolódnak egymáshoz (így minQségileg fejlettebb).

Kompiláció: a hatályos joganyag megállapítását és rendezett formában való közzétételét jelenti. Bizonyos idQközönként arra felhatalmazott hivatalos szerv gyqjtemény formában állítja össze, s leginkább a jogforrási forma (törvény, rendelet stb.) és a kibocsátás éve alapján teszik közzé a hatályos jogszabályok teljes anyagát. Ez nagyon praktikus.
A magyar jogrendszerben ismert ilyen gyqjtemények: Törvénykönyvek és Rendeletek Hivatalos Gyqjteménye, Hatályos Jogszabályok Gyqjteménye, Magyar Törvénytár, CD-jogtár stb.

Revízió: a jogszabályok rendelkezésének legritkább esetben alkalmazott módja, amikor egy joganyagot fölülvizsgálnak, átszerkesztenek, elavult tételeket hatályon kívül helyeznek és esetleg kisebb jelentQségq módosításokat végeznek.

Inkorporáció: a jogszabályrendezés leggyakoribb és legkézenfekvQbb módja. Ezt a módszert alkalmazzák a jogszabályok módosítására, mikor a változtatásokat beiktatják az eredeti jogszabályszövegbe.

Egységes szerkezetbe foglalás: azonos életviszonyra vonatkozó különbözQ szintq jogszabályok rendelkezéseinek egymás mellé szerkesztését jelenti. Az alapjogszabályt és a végrehajtásra vonatkozó jogszabályt egysége foglalják, s így az alaprendelkezése és az arra vonatkozó, annak végrehajtását biztosító szabály ez helyen ismerhetQ meg.

A jogszabályok rendezésének, kezelésének módszere a számítógép megjelenésével jelentQsen megváltozott. A naprakész joganyag nyilvántartatása, ill. a megfelelQ kulcsszavak alapján való jogszabálykeresés jelentQsen felgyorsította a jogalkalmazói tevékenységet.


A jogszabályok érvényessége és hatálya
A jogszabály alkalmazhatóságának elQfeltételeként tekinthetjük a jogszabályok érvényességét és hatályát. A jogszabályok címzettjei (alanyai) csak azokat a jogszabályokat kötelesek betartani, amelyek rájuk vonatkoznak. A jogalkalmazó szervek pedig csak azon jogszabályok alapján hozhatnak határozatot, amelyek érvényesek és hatályosak.
Az érvényesség azt jelenti, hogy egy szabály létezik, tehát normatív erQvel rendelkezik.
A hatály kérdése egy érvényes norma esetében merül fel, s ennek az érvényességnek a kereteit, korlátait jelöli ki: hogy, kinek, mikor, milyen esetekben kell követnünk a norma elQírásait.

A jogszabály érvényességének vizsgálatakor egyrészrQl beszélhetünk formális érvényességrQl, mely 3 követelmény kielégítését jelenti:
1) A jogszabályt jogalkotásra feljogosított szerv hozta meg (megnevezésüket, felhatalmazásukat általában az alkotmányok tartalmazzák).
2) A jogalkotó a szabályt a jogalkotásra vonatkozó elQírásoknak megfelelQen alkotta meg; pl.: a törvényt a képviselQk meghatározott száma megszavazta.
3) Az a megfelelQen megalkotott jogszabályt a szintén jogilag elQírt módon kihirdették, a címzettek tudomására hozták. Magyarországon a hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben való közzététel szolgál, amely mellett vannak ún. tárca-közlönyök is (pl. Oktatási Közlöny).

Beszélhetünk még a szabályok tartalmi érvényességérQl, mely szerint a megalkotott jogszabály nem ellenkezik a nála magasabb szintqvel, ill. szociológiai érvényességrQl, amikor a jogin kívüli követelménynek tesz eleget a jog  vagyis megfelel azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyekre vonatkozik.

A hatály nem más, mint az érvényesség terjedelme, ami azt jelenti, hogy valamely jogszabály 1: mettQl meddig (idQbeli hatály), 2 kikre (személyi h.), milyen területre kiterjedQen (területi h.), 4 milyen ügyekre (tárgyi h.) és 5: mely szervek által (szervi h.) alkalmazható.

1: A jogszabályok meghatározott idQbeli korlátok között érvényesek így van kezdete (hatálya mikor kezdQdik) és vége (mikor szqnik meg alkalmazhatósága). Legtöbbször ez az érvényesség a hivatalos lapban való közzétételük, tehát kihirdetésük napján kezdQdik. Más esetben pl. a BüntetQ Törvénykönyv, a Polgári Törvénykönyv nem kihirdetésük napján, hanem többnyire 3-6 hónapal késQbb lépnek hatályba: tehát már érvényes, de még nem hatályos. ElQfordulhat az ún. visszaható hatályú norma is: az újonnan megalkotott jogszabályt a hatályba lépése elQtti estekre is alkalmazni kell.

2: A jogszabály személyi hatálya a személyeket (természetes személy, a címzettek) és szervezeteket (jogi személy) jelöli ki, akikre a jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.
Általános jogi szab.: mindenkire vonatkozik
Különös jogi szab.: a címzettek egy bizonyos körülhatárolt csoportjára vonatkozik.

3: A jogszabály területi hatálya: milyen földrajzilag meghatározható területen kell az adott jogszabályt alkalmazni. Megkülönböztetünk az ország egész területére vagy csak kisebb területre vonatkozó partikuláris (helyi hatályú jogsz.; önkormányzati rendeletek) hatályt. Kivétel viszont a diplomáciai mentesség (ilyenkor a nemzetközi egyezmények az általuk betartandó jogsz.).

4: A jogszabály tárgyi hatálya: milyen ügyekben keretében kell alkalmazni. A tárgyat a jogszabályok címe jelöli, a nagyobb jelentQség jogszabályok bevezetQjeként szolgáló preambulum pontosítja

5: A jogsz. szervi hatálya: meghatározza, hogy milyen típusú szerv milyen jogszabályi formában szabályozza az adott konkrét társadalmi viszonyt. Lehetnek általános (pl. bíróság) és különös (pl. gyámhatóság) hatáskörq szervek.
A jog rendszerqsége
A jogrendszer kifejezés egy adott állam tételes, pozitív jogszabályainak összességét jelenti. Ez megfelel egy társadalom legátfogóbb politikai egységének: az államnak is. Az államban a megtestesülQ hatalom  szuverenitás  éppen a jog: a törvények alkotása, végrehajtása és alkalmazása fölötti rendelkezés lehetQségen ölt testet.

A jogrendszer kifejezés csak a modern jogrendszerekre alkalmazható. A modern jog redszer-szerq felépülése azt jelenti, hogy az alapegység  az eges jogi normák és az átfogó egész  a jogrendszer között további szervezQdési szintek különülnek el. Ezek a szintek az egyes normák csomósodásaiból , másrészt a jogrendszer, mint egész tagozódásából állnak elQ.

Ábra

1: Azokat a pontokat, amelyek körül állandósult normakapcsolatok jönnek létre, jogintézménynek nevezzük. Ez egy jogi normákból felépített olyan séma, amely egy társadalmi viszony-típust szabályoz.
A jogintézménynek tehát van társadalmi alapja, valamely emberek közötti szokásos vagy lehetséges viszonytípus
A viszonytípus nevet és meghatározást kap
Az így rögzült társadalmi viszonytípust a jog szabályozás alá vonhatja, s ezzel jogintézményként hozhatja létre.
A jogintézményt kitevQ normák összetatoznak: feltételezik egymást és csak együtt van értelmük . Nem lehet Qket külön-külön kezelni.
Ha azt mondjuk, hogy a jogrendszer a jogi normák összessége, ugyanúgy mondhatjuk, hogy a jogrendszer jogintézményes összessége.

2: A jogintézmények a jog elemi egységeinek (a jogi normáknak)a csomósodásai, másfelQl a jogrendszer, mint egész további tagozódásból is elQállnak szervezQdési szintek.
Ez két dimenzióban mutatható ki:
horizontálisan (tagolódási egysége a jogág) egymás mellett elhelyezkedQ egységeinek az elkülönítése, míg a
vertikális (tagolódási egysége a jogszabályi hierarchia) a jogrendszer hierarchikusan egymás alatt és fölött elhelyezkedQ elemeinek szétválasztása.


Jogi tagozódás  áttekintés
A jogrendszer egymástól viszonylag elkülönülQ jogterületekre oszlik. KettQs alapja van:
magukban a társadalmi viszonyokban mutatkozó elkülönülés,
a szabályozás lehetséges módszereiben nyilvánuló különbség.

A jogi kultúrában a joganyag rendszerezésének alapvetQ egysége a jogág. Nem minden jogterület minQsül jogágnak. A jogterület szerinti különbség elsQdlegesen a szabályozás tárgyából, amíg a jogág szerinti különbség elsQdlegesen a szabályozás módszerébQl fakad. (Külön-külön jogterület pl. az öröklési jog vagy a kötelmi jog, azonban egyazon jogág: a polgári jog részét képezik.)

A jogágak között nem lehet fontossági sorrendet felállítani, inkább egyfajta munkamegosztás valósul meg közöttük.
A jogági tagozódás ma ismert rendszere történetileg 3 lépésben alakult ki:
1: Az ókorban a jog anyagának, s akkor még jórészt halmaz-szerq rendszerének elsQ felosztása a principátus-kori római jogtudománynak köszönhetQ, s ez a közjog és a magánjog (magánviszonyra von., a felek mellérendelt visz.-ban vannak) megkülönböztetése. ÁBRA

Akkoriban az egyén társadalmi helyzete (rendisége, városi polgársága, vallása, neme stb) teljes jogi – köz- és magánjogi - státuszát is meghatározta. A köz- és magánviszonyok elválásának a polgárosodás folyamatában kerül sor, mely ténylegesen a XIX. Században valósul meg.

2: A 19. és 20. század fordulója hozta meg a változást. A kérdés az volt, melyet az elsQ munkásmozgalom vetett fel, hogy változatlanul magánügynek lehet-e tekinteni a magánszféra viszonyait, ahol az államnak semmi keresnivalója sincs, vagy pedig az állami beavatkozás elmaradása ezen a területen a közrendet és a közszférát is veszélyezteti. Végül a közjog és a magánjog közötti éles határvonal elmosódott. A határvonal mentén „vegyes szakjogok” alakultak ki. Ezek a köz- és magánjogi, tehát mindkét jog elemeit hordozó jogterületek elkülönülései. (pl. ilyenek voltak a pénzügyi, a munkajog, tb-i jog.)

3: A jogrendszer tagozódása a 20. sz. során vette fel a napjainkban jellemzQ képét.
ErrQl két általános kijelentés fogalmazható meg.
Változatlanul megkülönböztethetünk közjogias jogágakat (melyekben az állam, mint a közhatalom birokosa ill. a szuverenitás megtestesítQje) és magánjogias jogágakat (egymás mellé rendelt magánfelek viszonyait szabályozzák). A kettQ között egy köztes mezQ van.
A jogági tagozódás nem tekinthetQ lezártnak vagy véglegesnek.

A jogélet fQszereplQi egyrészt az államok, másrészt a magánfelek. E szereplQk többféle viszonyban állhatnak egymással, ezek kapcsán alakultak ki az alap- ás másodlagos jogágak.


Az alap- és másodlagos jogágak
1: Az államok és a nemzetközi szervezetek egymás közti viszonyát a nemzetközi jog szabályozza, melyet nemzetközi jognak is szoktak nevezni. Ez a külsQ jog, a belsQ jog pedig az államon belüli, saját jogrendszer.

Legfontosabb megkülönböztetQ jegyei:
Nem létezik, egy állam fölött álló szuverén ( világállam ).
A nemzetközi jog az államok közötti megegyezések, szerzQdések úján keletkezik.
A nemzetközi jog érvényesítésére nem létezik egységes és általános hatáskörq fórumrendszer (egyes szerzQdések állítanak fel különbözQ nemzetközi bíróságokat).
Más ennek a jognak a szankciórendszere is: legnagyobb szerephez az önsegély jut, fQleg retorziók és represszáliák (hasonló, viszonossági jogsértések) kényszeríthetik ki a normák betartását.

2: Az állam és joghatósága alá tartozó magánfelek (természetes és jogi személyek) közötti viszonyokat a közjogias jogágak rendezik. Az államhoz képest a magánfelek alárendelt helyzetben vannak. Ide 3 alapjogág tartozik: alkotmányjog, a közigazgatási jog és a büntetQjog. ElsQdleges jogágak.
Az állami fQhatalom gyakorlását szabályzó joganyagot foglalja magában az alkotmányjog. Ide tartoznak a társadalmi berendezkedés politikai és gazdasági alapjának, az állami szuverenitás letéteményesének és gyakorlásának, az állami szervezetrendszer meghatározásának, az egyes szervek feladatainak és hatáskörének, valamint az állampolgárok alapvetQ jogainak és kötelességeinek kérdései.
A közigazgatási jog a közakarat képviseletének és végrehajtásának szabályait foglalja össze. A közakarat érvényesítésének két fQ csatornája van: a végrehajtó hatalom szolgálatában álló központi állami szervek, melyek mqködésével az államigazgatási jog foglalkozik, valamint a helyi népképviselet letéteményesei, az önkormányzatok.
A magánfelek viszonyaira vonatkoznak a büntetQjog szabályai. Ezek a szabályok nyilvánítanak s bqncselekménnyé bizonyos magatartásokat, rendelnek el szankciókat, de meghatározzák a büntethetQség feltételeit, s a lehetséges büntetéseket és intézkedéseket is.
Egyazon állam joghatósága alá tartozó magánfelek egymásközti vagyoni és egyes személy viszonyait a polgári jog rendezi. A polgári jogviszonyokban a magánfelek autonóm és egyenlQ viszonyban, azaz egymással mellérendelt pozícióban vannak.
A különbözQ államok joghatósága alá tartozó magánfelek egymásközti konfliktusainak megoldásában kínál segítséget a nemzetközi magánjog. Ez, mint kollíziós jog annak a szabályait, hogy a rivalizáló jogrendszerek közül melyiknek a szabályai szerint kell eljárnia az adott ügyben.
Az eljárási jogág: Az anyagi jog a jogélet szereplQinek magatartási szabályait tartalmazza. Az alaki jog összefoglaló névvel illetett eljárási jogok: azokat a szabályokat tartalmazzák, melyek mellett az anyagi jogi szabályok érvényesíthetQk. Ezek az anyagi jogi szabályok érvényesítése az állami szervek feladata, mqködésük eljárásának szabályait tartalmazzák az eljárási jogok. 3 eljárási jog emelkedik ki közülük: büntetQ, a polgári és az államigazgatási eljárás.

3: Másodlagos jogágak: vagy valamely alapjogágból váltak ki vagy több alapjogág határterületén önállósodtak. Ez a rendszer jóval késQbb különült el, ezért nyitottabbak, rugalmasabban alkalmazkodnak a változásokhoz. (pl.: pénzügyi jog: elsQsorban az államháztartással összefüggQ viszonyokat szabályozza, munkajog, följog, tb-i jog is).


A jogszabályi hierarchia
A jogrendszer horizontális tagozódását keresztbe metszi egy másik irányú, vertikális tagozódás, melynek eredménye a jogszabályi hierarchia. A jogszabályok nem egyenrangúak. Ez a különbség 2 forrásból fakad:
egyrészt abból, hogy milyen alá-fölérendeltségi viszony ál fenn az Qket megalkotó állami szervek között
másrészt, hogy megalkotásuk mennyire fezes eljárási rendben történi.
Minél alacsonyabb szintq szerv, minél egyszerqbb az eljárás, annál alacsonyabb hierarchikus szintre fog kerülni a jogszabály.
Ábra

Törvény és rendelet közötti különbség két hatalmi ág: a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztására vezethetQ vissza. A törvények a törvényhozóé (Mo-on az Országgyqlés), a rendelek pedig a végrehajtó hatalom letéteményese.
A rendeletek hierarchikusan a törvények alatt helyezkednek el. Rendeletalkotásra csak törvényi felhatalmazás alapján kerülhet sor, mely lehet: általános vagy konkrét. Minden törvény vagy rendelt további fajtái között is fesze hierarchikus viszonyok állnak fenn.
Ábra

1: Minden jogrendszer alaptörvénye, azaz a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedQ törvény az alkotmány. A magyar Alkotmány (sokszor módosított) 1949. évi XX. Törvény. Ez az elsQ, azaz kartális alkotmányunk. Ez elQtt történeti alkotmányunk volt (nincs ilyen nevq dokumentum). Az Alkotmány meghatározza az állami szerveket (pl. Országgyqlés, Alkotmánybíróság, Állami SzámvevQszék, fegyveres erQk, rendQrség, bíróság, ügyészség, Magyar Nemzeti Bank, helyi önkormányzatok) ezek jogkörét, az alapvetQ állampolgári jogokat és kötelességeket, a választások alapelveit, s az ország fQvárosát nemzeti jelképeit.
Megkülönböztetünk hajlékony (történeti alk., változtatásához nincs szükség különös törvényhozási
vagy egyéb eljárásra) és merev (kartális alk., megkülönböztetett eljárást igényel) alkotmányt.

2: Kiemelkednek az Alkotmányon túl olyan döntések, melyek meghozatalához a jelenlévQ képviselQk 2/3-os szavazati többsége kell.

3: A törvények megalkotásához a jelenlévQ képviselQ több mint felének szavazata szükséges (többségi elv).

4: A törvények szintje alatt helyezkednek el a rendeletek. Ezekre két szerv jogosult: a központi végrehajtó hatalom (kormány, miniszterelnök, miniszterek) szervei s az önkormányzatok. Köztük legmagasabb a kormányrendelet.

5: A kormányrendeletek alatt helyezkednek el miniszterelnöki és miniszteri rendeletek.

6: Az önkormányzatok adott területen élQ lakosság életét önkormányzati rendeletek megalkotásával autonóm módon irányíthatják, mely rendeleteket a kormány nem változtathatja meg.
Vannak a jogszabályi hierarchia alatt:
Olyan intézkedések, melyek jogi értelemben véve nem jogszabályok, de befolyásolják jogainkat.
Másodlagos jogszabályok pl. körlevél, állásfoglalás, irányelv, utasítás stb., melyek talán nem is állami, hanem gazdálkodó szervezet dokumentumai.
A magyar jogrendszerben csak a LegfelsQbb Bíróság (LFB) rendelkezik a bíróságokra kötelezQ jogegységi határozatok és elvi határozatok kibocsátására, melyek nem jogszabályok.

A joghézag
A modern jogrendszer magában foglalja a jog rendszer-szerqségének elQfeltevését. Tehát egy rendezett egész egymással is és az egésszel is összefüggQ része. Ez az egész értelmi-logikai kapcsolatot eredményez. Az alkalmassága akkor áll fenn, ha a rendszer hézagmentes és ellentmondásmentes.
Tág értelemben akkor beszélünk joghézagról, aha nem lehet egyértelmqen megállapítani, hogy milyen szabály vonatkozik az adott esetre. (pl. lehet, hogy nincs ilyen szabály, de ha találunk is, lehet hogy bizonytalanság áll elQ vele kapcsolatban).
A tágabb érelemben vett joghézagok fajtái:
A, inszuffencia-hézag: a jog nem szabályoz, pedig szabályoznia kellene.
B, inkonzisztencia-hézag: a jog szabályoz, de ellentmondásos módon.
C, indeterminencia-hézag: a jog szabályoz, de homályosan vagy nem egyértelmqen.
D, axiológiai-hézag: a jog szabályoz, de erkölcsileg nem elfogadható módon.

A joghézagnak két válfaja van:
Eredeti joghézag: azért hiányzik egy szükséges szabály a jogrendszerbQl, mert a jogalkotó valamilyen hibát követett el.
A másik a származékos joghézag, annak tulajdonítható, hogy az eredetileg hézagmentes jogszabály megalkotását követQen olyan új társadalmi viszony keletkezett, melyet a jog eddig még nem szabályozott, de szabályozása immár szükséges volna.

A joghézaggal kapcsolatban további 2 kérdés merül fel:

1: KiküszöbölhetQk-e a joghézagok, azaz végezhet-e tökéletes munkát a jogalkotó. Az erre adható válasz szintén kétfelé ágazik:
a) Amennyiben az embere képes a tökéletességre, úgy a jogalkotó is.
b) A származékos joghézaggal az a helyzet, hogy az élet folyamatos változása, és a jogszabályok idQrQl-idQre történQ módosítása közötti feszültségbQl áll elQ. (ábra)

2: A másik kérdés, hogy mit lehet tenni egy joghézag felbukkanásakor.
Lehetséges azt mondani, hogy egy jogrendszerben nem lehetségesek joghézagok. Ezt a szélsQséges álláspontot a jogpozitivizmus elmélete hirdeti, mely szerint egy esetre vagy van szabály, vagy nincs (a jogalkotó nem is kívánta szabályozni).
A hatalommegosztás doktrínájából következik az a megoldás, hogy kizárólag a jogalkotó feladatát képezheti a joghézagok betömködése. Ez esetben addig tehetetlen a jogalkalmazó (bíró), amíg a jogrendszer fogyatékosságát nem korrigálja a jogalkotó.
A gyakorlatban is járható utak egyike, ha egy „szomszédos”(hasonló) esetre vonatkozó szabályt a joghézag alá esQ fölé tolunk . Ez kreativitást kíván a jogalkalmazótól, akiknek két eszköze lehetséges:
analógia: esetünk lényeges elemeit tekintve hasonlít egy vele határos esetre, melyre vonatkozóan létezik szabály
kiterjesztQ értelmezés: a szomszédos esetre vonatkozó szabályt úgy értelmezzük, hogy annak rendelkezése kiterjedjen a mi esetünkre.
Esetünket toljuk egy szomszédos norma alá. Ezt a lehetQséget a tényállás megállapítása körében a bírót megilletQ mérlegelési jogkör nyitja meg. A bíró megteheti, hogy nem olyan tényállást állapít meg, amelyre nincs norma, hanem olyan esetként azonosítja az elQtte álló ügyet, amelyre van norma.






A jogrendszer egységét biztosító elvek
A gyakorlatban választani kell az ellentétes szabályok közül, s ebben segítenek a klasszikus elvek, melyekbQl 3 van:

1: A lex superior derogat legi inferioxi (magasabb rangú szabály lerontja az alacsonyabb rangút) a jogrendszer vertikális tagozódásának dimenziójában teremt rendet. Ha ellentmondás egy hierarchikusan magasabb és egy alacsonyabb szintq szabály között támad, akkor a magasabb érvényesülését kell biztosítani.
A legkézenfekvQbb megoldás az, ha az érintett jogalkotó szerv orvosolja a hibát; ennek irányában a jogalkotótól független testület (LB, Alkotmánybíróság, alkotmánytanács) oldhatja fel a kollíziót az alacsonyabb szintq szabály megsemmisítésével.

2: A lex posterior derogat legi priori (a késQbb keletkezett szabály lerontja a korábbit) jogforrási hierarchia azonos szintjein belül, azaz a horizontális tagozódás dimenziójában érvényesül. Ha egyazon jogalkotó valamely kérdésben utóbb más szabályokat alkot, akkor ennek azaz oka, hogy megváltozott a kérdés mikénti rendszerre irányuló akarata. Ebben az esetben is az a kívánatos megoldás, hogy a jogalkotó tételesen helyezze hatályon kívül a korábbi, ellentétes jogszabályokat, aminek elmaradása joghézagként kezelendQ, s annak megfelelQ eljárást igényel.

3: A lex specialis derogat legi generali (a speciális szabály lerontja az általános érvényqt) eleve is horizontális tagozódás dimenziójában érvényesül, tehát az azonos szintq jogszabályok közötti ellentmondások feloldását segíti. Ha ugyanaz a jogalkotó egy specifikus kérdést az általa felállított általános szabályoktól eltérQen szabályoz, akkor arra kell gondolnunk, hogy a kérdést ki akarta vonni az általános szabályok alól, s mintegy kivételként azoktól eltérQen kívánta rendezni (különben nem alkotott volna szabályt).

A jogrendszer nem geometriai rendszer, s a rendszerqség követelményeinek (hézagmentesség, ellentmondás-mentesség, egyértelmqség) nem tud egyszer s mindenkorra megfelelni.


A jog-összehasonlítás – áttekintés
Ha széttekintünk a világban, azt látjuk, hogy ahány ország, annyi jogrendszer, azonban ezek a jogrendszerek nem egyforma mértékben hasonlítanak egymásra. Lehetnek olyan közös jegyeik, melyek alapján azt mondhatjuk, hogy egy családhoz (jogcsaládhoz) tartoznak. A jogcsalád tekinthetQ azon legmagasabb egységnek, amelyben a jogi normák megszervezQdnek:

JOGI NORMA ( ( JOGINTÉZMÉNY ( ( JOGÁG ( ( JOGRENDSZER ( ( JOGCSALÁD ( ( JOG.

A jognak az a képe, melyet ma látunk viszonylag új jelenség, hiszen a polgári forradalmak gyQzelme, s azt követQen a nemzetállamok és nemzeti jogrendszerek elkülönülése hozta létre, végérvényesen a 19. századra.
Az európai kontinensen a jog - mintegy kétezer éven át  a római joggal volt azonos. A római jog uralma azonban jóval túlélte a római birodalom uralmát. A továbblépéshez két csatorna kínálkozott.
Az egyik az egyház, mely saját szervezetét és mqködését a római jog alapján építette ki. E gyakorlat összefoglalást Gratianus végezte el, akinek jogkönyve (Decretum Gratiani) a kánonjog megalapozását jelentette.
A másik csatorna a világi jog továbblépése volt. egyrészt a Nyugat-Római Birodalom összeomlása után is a római jogot alkalmazták az egykori római polgárokra, másrészt Bizáncban megszületett a római jog elsQ összefoglalása, a Codex Iustiniani (529). Ezt a jogot a gyakorlatban a helyi szokás alapú szabályokkal együtt alkalmazták a középkor során.

Még nagyobb hatást gyakorolt az európai jogfejlQdésre a római jogon alapuló jogtudomány, különösen az egyetemek 12. századtól kezdQdQ alapítása után.
Kontinensünk egész ókori és középkori jogtörténetét tehát az egységes és közös jog (római és kánonjog) eszméje vezérelte. Az eszme hanyatlása 2 lépésben következett be:
A 17-18. század a természetjogi tanok római jog univerzális tekintélyét az emberi természet és az emberi ész egyetemes parancsainak elQtérbe helyezésével váltotta fel,
majd az egységes jog helyére a nemzeti jogrendszerek léptek fel, ami a 19. századra vált véglegessé.

A jog területén kialakult egy összehasonlító tudomány, melynek színrelépése szinte szimbolikus jelentQségq: 1900-ban, Párizsban került sor az elsQ nemzetközi összehasonlító jogi kongresszusra. Célul tqzte ki maga elé a kitörést a nemzeti szqklátókörqségbQl. Feltételezték, hogy létezik a nemzeti különállások felet valamiféle kulturális egység, s hogy lehetséges ezen egység számára egy közös és tökéletesebb jog kialakítása az egyes jogrendszerek megoldásainak egybevetése és a legjobbak összegyqjtése útján. Ez a praktikus cél utóbb, a politikai feltételek hiányában, elhalványodott, hogy majd az Európai Unió formálódása kapcsán bukkanjon fel újra.

Az összehasonlítás lehetséges dimenziói:
egyrészt belsQ és külsQ: a belsQ jog-összehasonlítás: egymáshoz hasonlító jogrendszereket veti egybe (pl. magyart az osztrákkal). A külsQ egymástól távol esQ, különbözQ jogrendszereket hasonlít össze (pl. mai magyart a mai franciával).
másrészt szinkronikus: egy idQben és egymás mellett létezQ jogrendszereket hasonlít össze; és diakronikus összehasonlítás: az idQben egymásra következQ jogrendszerek közös jegyeit hasonlítja össze.
harmadrészt mikro: a jogrendszerek építQköveit; és makro: az elemek magasabb színtq szervezQdését teszi vizsgálat tárgyává a jogág vagy jogrendszer, ill. a jogcsalád szintjén lévQ összehasonlítás.






A legfontosabb megkülönböztetQ jegyek (stílusjegyek) típusai, melyek igen lassan változnak:
A jogtörténelmi fejlQdés sajátosságai, a jogforrások sturktúrája, a jogrendszer belsQ tagolása, az igazságszolgáltatás szervezetrendszere, a jognak tulajdonított funkció, a jogtudomány szerepe és a jogászi hivatás szerkezete.
Azok a jegyek, melyek a rokonító jegyek figyelembe vételével alapvetQen összetartoznak, René David kifejezésével élve jogcsaládnak nevezzük. (elsQsorban a jogcsaládon belüli összehasonlítás kecsegtet gyakorlati haszonnal). René David a következQ jogcsaládokba sorolja világ jogrendszereit:
római-germán,
common law,
szocialista jogok,
vallási és tradicionális jogrendszerek.

A másik legismertebb felosztás egy német szerzQpáros: Konrad Zweigert és Hein Kötz munkája. Más kiindulópontot alkalmazva több altípusba, ún. jogkörbe sorolja a jogrendszereket.
a) a római –germán jogcsaládon belül: 1. romanista jogkör, 2. germanista, 3. északi jogkör.
b) a common law-n belül: 1. az angol jog, 2. a nem –angol common law jogrendszerek
c) a szocialista jogon belül: 1. szovjet, 2. közép-európai-3. Európán kívüli.
d) a vallási és tradicionális rendszerek között: 1. a muzulmán jog, 2. hindu jog, 3. a távol keleti jogrendszerek, 4. Fekete-Afrika és Madagaszkár joga.

Kultúránkban elsQsorban a római-germán és a common law jogcsalád tagjaival találkozhatunk (a többi inkább csak történeti és elméleti jelentQséggel bír).



A római-germán jogcsalád
A jogrendszerek azon csoportját, melyet David a római-germán jogcsalád néven foglal össze, szokás még kontinentális (európai) jognak, jogrendszernek, civiljogi rendszernek nevezni. (közös földrajzi-történelmi egységre, közös eredetre utal). A világ elsQ jogcsaládjának is nevezhetQ.

MegkülönböztetQ jegyei a következQk:

1) A történeti fejlQdését tekintve az európai jogfejlQdés egyik nagy elágazási pontja kétségkívül a 11-13. század, ekkor jöttek létre mind a római-germán jogcsalád, mint a common law olyan szerkezeti elemi, melyek meghatározták e jogcsaládok fQbb jellemvonásait.
A római-germán jogcsaládhoz tartozó országok jogtörténetének egyik igen fontos tényezQje, hogy ezekben az országokban az életviszonyok nagy többségét a középkorban helyi szokásjogok szabályozták. Ezeket egészítette ki a földbirtokok feudális joga, a városok, céhek és más autonómiák saját joga. A jogcsalád végsQ jegyeit az újkorban nyerte el (16-18. sz.). ekkor fejlQdött ki a természetjogi tanítás, melynek lényege, hogy a tételes jog felett áll egy tökéletes jogrendszer . Nagy hatással volt még rá a felvilágosodás eszmerendszere.

A római-germán jogcsaládban a jog racionalizálása a polgári forradalmakat követQen a nemzeti jogok alapját képezQ törvénykönyvek (kódexek) megalkotásával kezdQdik.

2) Jogforrástani szempontból a jog törvényi jog. Úgy gondolják, hogy a jogi normákat jogszabályokban, elsQdlegesen pedig törvényekben kell rögzíteni. A törvények stílusát, fogalmazásmódját tekintve a Kontinensen két ellentétes hagyomány különböztethetQ meg:

A törvényeknek mindenekelQtt világosnak, a közönség számára jól értelmezhetQnek kell lennie. Ennek a felfogásnak a minta kódexe a francia polgári törvénykönyv: a Code civil, vagyis a Code Napoleon. Világos szerkezetq, minden feudális elemtQl mentes, rövid, egyszerq megfogalmazású, a bírói mérlegelésnek kis teret hagy. A Code továbbá a tulajdonospolgár törvénykönyve is. A kódex megalkotóinak szeme elQtt a racionálisan döntQ polgár lebegett.
A másik hagyományt a németek példázzák. A racionális jog eszméje, mely több sikertelen kísérlet után a BGB-ben (Bürgerliches Gesetzbuch), a Német Polgári Törvénykönyvben csúcsosodik ki. Ez a Code Civil-lel szemben konzervatív kódex. A BGB joga jogászjog, melyet a pontosságra, részletességre törekvQ nyelvezet és stílus jellemezte.

3) A jogrendszer tagozódását illetQen a kontinentális jogot jellemzi a jogági tagozódás, s ezen belül a közjog-magánjog elsQdleges dichotómiája. A római jog magánjog volt. A korai jogtudománynak köszönhetQ, hogy az összegyqjtött joganyagot rendszerezni, magyarázni kezdi, a parancsokat egymással összefüggésbe hozni, azaz egyszerq jogi normákból jogintézményeket szerkeszteni.

4) A bíróságok és a bírósági eljárás szempontjából is a törvény elsQdlegessége a legszembeötlQbb jegy.
A bírósági szervezet a kontinentális jogrendszerekben hierarchikus és jól áttekinthetQ rendszert alkot. (legalsó csúcs: helyi bíróságok  ma: városi, kerületi-, legfelsQ: legfelsQ bíróság  ma: LB -, kettQ között helyezkednek el a fellebbviteli bíróságok- ma: megyei és fQvárosi b.
A változatosság ezeken a szinteken belül mutatkozik meg, aszerint, hogy különbözQ ügytípusokra milyen különleges bíróságokat hoz létre.

5) A római-germán jogrendszerek alapja a jogtudomány. A 12. századtól kezdett kibontakozni az európai egyetemeken. Feladata az volt, hogy az erkölcs és az igazságosság követelményeinek legjobban megfelelQ magatartási szabályokat kidolgozza.
A római jog belsQ jogba való beszivárgásának egyik oka az volt, hogy az irányadó helyi szokásjog hiányában ehhez kellett fordulnia. Az átvétel mélysége szorosan összefüggött a központi hatalom gyengeségével.
A római-germán jogi kultúra meghatározó alakjai a híres törvényhozók és jogtudósok voltak.
A kontinentális országok bírói, szemben angol kollégáikkal, állami hivatalnokok, vagy más kifejezéssel karrier-bírók.
Mellettük a kontinentális rendszereket jellemzik az ügyészégnek az igazságszolgáltatásban tulajdonított funkciója is. Végül 3., legnépesebb pillére az ügyvédség. Két fQ tevékenységi körük van: megbízóik perbeli képviselet, s a peren kívül jogi tanácsadás, okiratok szerkesztése, jogi ügyek intézése. Polgári perekben jogi képviselQként, büntetQ perekben védQként lép fel.
Az igazságszolgáltatás körén kívül is találunk jogászi foglakozási csoportokat: a jogtanácsosok (valamely szervezet alkalmazottja), közjegyzQk, ill. találkozunk még jogászokkal a közigazgatás területén is.
A common law jogcsalád
Azokat a jogrendszereket, amelyeket René David common law jogcsalád néven foglal össze, angolszász jog, angol-amerikai jog, ill. esetjogi vagy precedens jogi rendszereknek is szokták nevezni. Keletkezési helye Anglia.
A jogcsalád történeti kialakulásának gyökerei a 11-12. századra nyúlnak vissza, összefügg azzal a ténnyel, hogy a kontinentális országokhoz képest szokatlanul erQs központi hatalmat hozott létre. Angliában a partikuláris jogok mellett a központi bíróságok gyakorlatából kialakult egy olyan joganyag, melyet immár az ország közös jogának tekinthetünk. A common law korabeli angol jog meghatározó részévé vált. A római jog fogalomkészlete és jogintézményei sokkal kevésbé hatották át az angol jogrendszert. A writ-rendszer: olyan királyi iratok voltak a writ-ek, melyekre a perindításánál volt szükség. Kezdetben nem volt korlátozva számuk, késQbb királyi bíróságok terjeszkedését rossz szemmel nézQ hqbérurak nyomására külön engedélyezni kellett, ha egy panaszos olyan kérelmet terjeszt elQ, amire nem volt writ. Ilyen esetekben a felek a királyhoz folyamodtak, hogy méltányosságból döntse el az ügyüket. A király eleinte személyesen, késQbb kancellária útján teljesítette ezeket a kéréseket.

Az angolszász jogrendszerek egyik legszembeötlQbb jellemvonása a sajátos jogforrási szerkezetet. A common law és a római-germán jogcsalád között az a legfontosabb különbség, hogy hol vannak rögzítve a bíróságok által kötelezQn alkalmazandó normák: a korábbi bírói ítéletekben vagy a törvényekben. Az angolszász jogrendszerekben a korábbi bírói döntések követésének kötelezettsége a használatos. A bírói jognak nem egyszerqen más a forrása, hanem más szerepet tölt be a jogi érvelésben. Az eltérés lényege egyrészt az, hogy a törvényhozó által alkotott szabály rögzített, kanonikus formában van megfogalmazva, míg a bírói döntésben az adott döntés mögött álló szabály nem bír ilyen rögzített formával. Az elQttük álló esetre vonatkozó norma megtalálásának módja nem a törvénytárak, hanem a döntvénytárak lapozgatása az iránymutató döntés megtalálása.

A jogrendszer tagozódása szintén erQsen elüt a Kontinensen megszokottól. Nem ismeri a közjog-magánjog felosztását, hanem mindig is közjogi jellege volt a jog egészének. Az angol jogot továbbá egy eljárásjogias szemlélet jellemzi. Az angol jog fogalmi tagolását, szabályainak rendszerezését annak alapján végezték, hogy milyen writ segítségével érvényesíthetQ egy igény. Az angol jog 3 fQ szerkezeti elemre osztható, melyek elkülönültek egymástól. 1. Szqkebb értelemben az angol jog: bíróságok által kifejlesztett, s jellegét tekintve bírók által alkotott jog, más néven esetjog. Az angol jog 2. jogteste a kancelláriai bíróságok gyakorlatából kikristályosodott ún. kiegészítQ-kisegítQ jog, ami feltételezi a cammon law-t. A 3. jogtest a törvényi jog, mellet a parlament ill. a közigazgatási szervek alkotnak.

Az angol bírósági rendszer szemléletesen mutatja a szigetország ragaszkodást a tradícióihoz. TQlünk eltérQen nem meghatározott ügytípusokhoz rendeltek meghatározott bíróságokat, hanem a történetileg kialakult bíróságok vontak magukhoz ítélkezési jogköröket. Az ítélkezés legszembetqnQbb jegye az esküdtszékek mqködése, amely a kora középkorban alkalmazott bizonyítási eszközök válságára adott válaszként született meg. Az esküdtszék átveszi a bíró munkájának egy részét.

A jogi tudás továbbadása az ún. Inn-ekben folytak. Ezek kezdetben tehát a fogadók voltak, ahol a tanoncok laktak, csak késQbb váltak egyben az oktatás helyszíneivé és intézményeivé. A jogi oktatás középpontjában a próbaperek álltak, ahol szintén a jogi érvelés elsajátítása volt a feladat. A bírák központi szerepe köré szervezQdik a többi jogászi hivatási is. Az ügyvédségen belül elkülönül ez barrister-nek nevezett elitréteg, melynek tagjai jogosultak a bíróságok elQtt fellépni és eljárni, közülük kerülnek ki a bírák is. Az ügyvédség zömét és alsó szintjét a solicitor-ok teszik ki, akik csak peren kívüli ügyeket intézhetnek, jogi tanácsokat adhatnak, a perek elQkészítésében mqködnek közre.
Mára az angolszász és a kontinentális jogrendszerek között jelentQs közeledés is bekövetkezett. Olyan kiegyenlítQdésnek vagyunk tanúi, melyben a cammon law rendszerekben felértékelQdik a törvények, a kontinentális rendszerekben pedig a bírói határozatok szerepe.
A szocialista jogcsalád és a vallási és tradicionális jogrendszerek
Ha látószögünket környezetünkrQl globálisság tágítjuk, akkor sokkal markánsabb törésvonalat látunk az európai és Európán kívüli gyökerekkel rendelkezQ társadalmi-jogi berendezkedések, mint az azon belüliek között. A nyugati jog formális-racionális jog. Ez azt jelenti, hogy szabályait a formális érvényesség kritériumai különítik el az egyéb normáktól, s a szabályokat írott dokumentumok rögzítik.
Egyéb jogrendszerek 3 körét különíthetjük el: szocialista, vallási és a tradicionális jogrendszereket.
Napjainkban a valamikori szocialista országok egyre nagyobb számban alakulnak vissza demokratikus politikai rendszert mqködtetni kívánó polgári társadalmakká. A szocialista országok blokkja fennen hirdette, hogy az Q joguk a magasabb rendq szocialista jog magvalósulása. Minden jog-összehasonlító alapmunka magától értetQd módon különítette el a szocialista jogrendszerek csoportját. De valóban olyan nyilvánvaló volt ez a feltevés?
A kétely forrása az, hogy pl. Magyarországon mintegy ezer éven át a római-germán jogcsalád tagja legyen, ebbQl 1948/49-ben kilépjen, átlépjen egy másik, a szocialista jogcsaládba, majd 1989/90-ben gond nélkül visszalépjen az elQzQbe. Az ilyen lépegetés nehézségeit jól mutatja, ha elképzeljük, hogy a cammon law családjába lépünk be.
Ami változott az nem a jog, hanem a politika volt. A politika természetesen beleavatkozott a jogba, amint beavatkozott a gazdaságba, a kultúrába, az oktatásba stb. is. Ez a beavatkozás azonban nem ragadta ki jogunkat abból a jogcsaládból, amelyhez tradicionálisan tartozik, csupán eltorzította és elcsökevényesítette. A római-germán jogcsaláddal való történeti hasonlóságok mellett a leglényegesebb különbség a politikai rendszer és a jogi rendszer sajátos viszonyában rejlik. A marxizmus ideológiája ugyanis kizárólag a politikai hatalom eszközének tekintette a jogot és nem tulajdonított számára önálló társadalomszervezQ erQt. A jogalkotás legszembeötlQbb vonása, hogy a jogszabályi hierarchia megfordul: rendkívül nagy mennyiségq és rövid életq jogszabály születik, s ez túlszabályozáshoz és ellentmondásokhoz vezet. A jogalkalmazásban mindig a legalacsonyabb jogforrást veszik alapul, mivel azt a magasabb szintq jogforrások konkretizálásnak tekintik, még ha annak konkrét értelme ellenkezik is a magasabb szintq jogforrás értelmével.

A vallási jogok két legfontosabb jogtípusa az iszlám és a hindu jog. Lényegében ide tartozik a zsidó jog is, de hatóköre oly szqk, hogy önmagában nem tekinthetQ teljes jogrendszernek. A vallási jogok mindegyikét jellemzi, hogy létezik egy Szent Könyv, mely írott formában tartalmazza a társadalmi együttélés legfontosabb szabályait. A jogalkotás és jogalkalmazás is az egyház intézményeihez és fórumrendszeréhez tapad. A vallás nemcsak a hívQk lelki életével foglalkozik, hanem meghatározza a társadalom alapvetQ viszonyait, sQt gyakran még a mindennapi élet egyes szféráira- pl. higiénia, étkezés- is tartalmaz elQírásokat. A vallási jogoknál a legitimáló erQ a vallási hit, mely az isteni kinyilatkoztatás övezi. Ez általában valamilyen próféta mqködéséhez kapcsolódik- Mohamed, Manu, Mózes  s ez tartalmazza az alapvetQ és jogainak is tekinthetQ jogszabályokat. Ez alatt a jog alatt következik elvileg a szó szoros értelmében vett jog, melyet az illetQ állam különbözQ szervei alkotnak.

Végül a tradicionális jogok példái a Távol-Kelet és Fekete-Afrika jogrendszeri kínálják. A tradicionális jogok társadalmainak közös vonása, hogy a nyugati értelemben felfogott jogot elutasítják. Az emberek elsQrendq törekvése nem a jog tisztelete kell hogy legyen , mindenki magatartásának, minden jogi megoldás kizárásával, a harmónia és a békesség kutatására kell irányulnia. A társadalom rendjének biztosítását nem a jogban, hanem az erkölcsben és a szokásokban vélik felfedezni. Persze felmerülnek konfliktusok, melyet elQre ismert normák és eljárások alkalmazásával oldanak fel.

VégsQ fokon és alapvetQen egy nép vagy közösség sem képes olyan mértékben bezárkózni, hogy elszigetelje magát a világban zajló folyamatoktól.
EbbQl következik, hogy megváltozik a társadalmi helyzet, melyet szabályozni kell, másrészt a társadalmi változások olyan gyorsak és mélyrehatóak, hogy azokat a tradicionális normák nem tudják lefedni.
A jogforrás
A jog gyakorlati megtalálhatóságának módját kutatva, kereshetjük egyrészt azt a szöveget, melyet, mint egy jogi norma szövegét azonosíthatjuk, ha pedig megleltük, akkor kereshetjük e szöveg jelentését. Az utóbbi az értelmezés kérdéshez vezet el, míg az elQbbi a mutat a jogforrások kérdéséhez.
A legkézenfekvQbb, bár sokak által evetett megközelítés a forrás szó jelentéstartományából indul ki. A forrás alapvetQen az eredet, egy hely, ahol ilyen szabályok képzQdnek, ahonnan ezek származnak.

Különbséget kell tenni jog és jogforrás között.
1) ElsQ megközelítésben a külsQ és belsQ jogforrást különböztethetjük meg. Ez a jelzQpár arra utal, hogy a jog forrását a jogon kívül (kívülrQl közelít a joghoz), vagy belül (belülrQl közelít a joghoz) keressük-e. JogképzQ erQ sokféle lehet: pl. történelem, a kultúra, a gazdaság, szükségletek.

2) A jog belsQ eredetének magyarázata kétféle lehet.
Anyagi jogforrás azokra az (állami) szervekre utal, melyek fel vannak hatalmazva jogalkotásra. (pl. parlament, a kormány, a miniszterek, néhol bíróságok).
Az alaki jogforrás voltaképpen nem ad választ, hogy Honnan ered a jog? , hanem arra, hogy Honnan ismerhetQ meg a jog? .

3) Az alaki jogforráson belül szokás különbséget tenni írott és íratlan jogforrások között. Az utóbbival a szokásjogra és bírói jogra, az elQbbi az alkotott (törvény) jogra utal.

Edgar Bodenheimer munkásságában találhatjuk meg a jogforrás-fogalom meghatározását. Felfogása elQfeltevésként azt tartalmazza, hogy a jog nem más, mint a jogforrások összessége, de nem szqkíthetQ le a jogszabályok összességére. Lehetnek:
formális  kötelezQ erejq dokumentumokban megjelenQ szöveges forma
nem formális  nélkülözik ezt a formát, jogilag mégis szignifikánsa anyagok.

A formális forrásokhoz képest a nem-formálisak másodlagosak, amennyiben akkor jöhetnek szóban, ha
a formális jogforrás nem igazít el az adott esetben,
A formális forrás alkalmazása sértené az igazságosságot vagy méltányosságot,
A formális forrás fogalmazásmódja egymásnak ellentmondó értelmezéseket tesz lehetQvé.

A nem formális források között szerepelnek:
Igazságosság: nem szorosan jogi, hanem erkölcsi eszmény
Az értelem és a dolgok természete: gondolkodási és érvelési segédeszközként van jelen.
Az egyéni méltányosság igénye: a jog maradéktalan és következetes alkalmazása esetenként igazságtalanságot eredményezhet.
Politikai célok, morális meggyQzQdések és a közvélemény: fontos orientációs pontként szolgálhat a döntés kialakításakor.

A megnevezett jogforrás-típusok természetesen elvi lehetQségek, melyek közül az egyes jogrendszerekben nem mindegyiket, s azokat sem egyforma súllyal ismerik el jogforrásként. Általában a formális jogforrások valamelyike a domináns egy adott jogrendszerben.

A jogalkotás fajtái és jegyei
Két olyan fQ jogképzQdési mód ismeretes, melynek termékei belsQjogként hivatalosan is elismert normákat hoznak létre: a jogalkotás (törvényi jog) és a bírói jog.

A jogalkotás az erre felhatalmazott állami szervek olyan eljárása, mely jövQre irányuló, formalizált, normatív elQírásainak alakít ki és tesz közzé.
Az, hogy jogot lehet alkotni, nem pedig csak felismerni viszonylag újkeltq elképzelés. (az elmúlt századokat elsQsorban a szokásjog és a bírói jog jellemezte). A 20. századra vált jellemzQvé az a felfogás, amit Karl Renner jogalkotás bálványozásának nevez, a társadalomirányítás legfQbb és legalkalmasabb eszköze a jogalkotás.

Politikailag annak a testületnek, a legitimitásától függ, mely fel van hatalmazva a jogalkotásra.
JogiX\hŽÐÚÜðò P H
J
l
Ò
Ô
$
>
¾




'

4

H

I

J

M

N

^

l

m

z

{

„

›


-
7
Æ ì ,<Ìê@"$6÷êãÛãÔãÔãÔãÛãÔãÌÄãÌãÌã½Ô¶½¶®¦®¶½ž–¶Ž¶Ž¶Ž¶Ž¶Ž¶Ž¶‡¶‡

hX*h©¸hX*hd)›5hX*hZŠ>*hX*hd)›>*hX*hZC26hX*hd)›6

hX*hd)›

hX*h–PhX*hçnÌ6hX*hZŠ6

hX*h
hX*hZŠhX*hçnÌOJQJ^JhX*hçnÌ52XÔ
m

{


7
„ d$&ڒÄÚ R¤Œ’468:<>÷ò÷÷÷ççççç÷÷ççÜÜçÜ÷÷÷÷÷÷÷
$
&
Fa$gd­
$
&
F a$gd­gd®  $a$gdŒ¾> Š þþ68 ¤¦²´*VXZ\pr|’¢ÀæhtvÀÂÄ$ & > \ ^ h p „ ¢ ¤ ì ¶¸*,02Z\’b¨ø0246HNPùòêâêòÛòêâêâêâêòÛâêòÔÍÔÍòÔÛÔÅâÅÔÅÔÍÔÅÔÛÔÛÔÛÔ¾Ô¾¶¾¶¾Ô¯¨¡”hX*hÇMOJQJ^J

hX*h¼;

hX*hÿcÆ

hX*h
hX*h˜hX*hÜÀ5

hX*hY/ž

hX*hÜÀ

hX*hZC2hX*hZC25hX*h©¸5

hX*h©¸

hX*h:)š8>@BDFHJLN¬¬ˆ²tø ú Ô"Ö"„%†%

&Ž''’'¼'÷÷÷÷÷÷÷÷ò÷çççÛ÷÷÷÷÷çÐ÷÷ò
$
&
Fa$gdŒ¾
$„^„a$gdÿE—
$
&
Fa$gdÿE—gd®  $a$gdŒ¾Pª¬Üþr„ˆŽ¬ÂŽ¤ÀĶÄüþ

46ø þ!<"Ô" ##h#j#¾#Ð# $$$4$6$z$|$¢$¤$|%†%¼%¾%À%à%è%ê%

&óæßØßÐÈÐ߾߾ßØß¾ßØß·ß·ß·ßØß°Ø°©Ø©Ø©¡™¡™¡©¡™¡‘©Š©¡™¡©Ø©

hX*hÿE—hX*hÿE—6hX*hZC26hX*h,M 6

hX*h,M

hX*hÿcÆ

hX*hÇMhX*h 56hX*hZC25hX*h 5

hX*hZC2

hX*h hX*h® OJQJ^JhX*h OJQJ^J6

& &4&H&L'Œ'Ž'’'”'¼'¾'À'Ô'ò'#(9(:(;(b(m(n(o(z(ƒ(„(˜(¼(½(Ó(Ô()*l*n*Š*ž* *ì*î*.+h+„+ ,",²,î,*-2-´-º-...ùòêòãÜÕȻܴ¬´ò¤ò´Ü´ò´ò¤¬òÜÜÜ´•Üò•ŽÜ´†Ü†hX*hhF¯5

hX*h·)ähX*hhF¯6

hX*hhF¯hX*h,M 5hX*hZC25

hX*hZC2hX*h,M OJQJ^JhX*hB?ÑOJQJ^J

hX*h¼;

hX*hB?Ñ

hX*hº_hX*h,M 6

hX*h,M

hX*hÿE—4¼'î*ð*4-¸-\0P1R1Ø1Ú1
2è2æ3h4œ4ž4†6 6ö7²:¸<Í>Î>ìAAB÷÷÷÷÷÷÷÷÷ò÷ççç÷÷÷ÜÐÜÜ÷÷ò
$„7^„7a$gdŒ¾
$
&
Fa$gdŒ¾
$
&
Fa$gdŒ¾gd®  $a$gdŒ¾.. .".@.L.g.o.©.².³.¶.Û.Z0\0¤0¦0Ê0Ø0ð0ò0ô01&161P1R1Ø1Ú1Ü1
2´2Ø2è2ú2æ3þ3h4x4¦4´4¶4¸4º4¼4ð4ú4þ4B5D5F5Â5f6h6†6÷ð÷ð÷ð÷ð÷è÷ðáðáÚáÒáÒèÒáÒáÚð˾±á§áÒáÒáÒá á á á ™ á á ’

hX*hZC2

hX*h® 

hX*ho`hX*h:F…56hX*h:F…OJQJ^JhX*h® OJQJ^J

hX*h2ÜhX*h:F…5

hX*hB?Ñ

hX*h:F…hX*hZC25

hX*hhF¯hX*hhF¯56†6 6ü6þ6p7‚788œ8 8¢8¤8Ä8Æ8ð8ò8”9–9®9°9Æ9È9Ò9Ô9ü9: :":”:–:¶:Ê:Š;Œ;Ô<ä<==Ò=Ö=>s>ˆ>³>Ê>Ì>Í>D@F@lAnAìAîA-B.BABBByBzBÉBÊBÜBàB÷ðéð÷ðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéðéð÷ðéð÷ðéðéðâÛâÛâðÛéÛéÛÎÁ´Á­Û¦Û¦ÛŸ

hX*hîbí

hX*h™?_

hX*h® hX*h™?_OJQJ^JhX*h ÀOJQJ^JhX*h® OJQJ^J

hX*h À

hX*hŠ á

hX*hZC2

hX*ho`hX*ho`5>ABÅBáBC.C/C[CE¶E¸GsHtH¹H¨I$K”L÷äääØÍ·¬¤™Žƒƒ
$
&
Fa$gdîbí
$
&
F a$gdŒ¾
$
&
Fa$gdîbí $a$gdîbí
$
&
Fa$gdîbí
$
&
Fa$gdŒ¾
$
&
Fa$gdŒ¾
$
&
Fa$gdîbí
$„7^„7a$gd® $
&
F„S„äþ^„S`„äþa$gd¼; $a$gdŒ¾àBíBîBþBC(C-C.C/C0COCPC[C\C^C_CDŽDþDEEEºEFòF´G¼GæGH HHrHtHuH„H…H¹HºH»HòH%I7I8IAIXIYIsItIùòùëùëäÝÕÍÅÍë»±»ùªù ±ª˜ªäª˜ª˜ä눐ŐëäyÅyòòhX*hùr®5

hX*hùr®hX*hîbí5hX*hÖpÔ5hX*h@_Ä5hX*h@_Ä56

hX*h@_ÄhX*h™?_56hX*h À56hX*h™?_5hX*h À5hX*h® 5

hX*h® 

hX*hÖpÔ

hX*hîbí

hX*h™?_

hX*h À/tI§I¨IJPJRJÀJÄJ$KKLK„K†KŠKŒK¤K¦K”L§L°L±LàLáLâLãLðLñLMNNN„NˆN¢N¾NÀNÆNÈNÔNÜNÞNO"O0O2O4O6O8O:OLOZOOøOúOPP4P6PÀPÂPÖPØPQQQ2QDQ¬QìQRNRnRR’RâRèRùòêùãùãùêùêùãùãùãùêùãùãùãùãùãùãùÜùêùêÔêùãùêùãùãùãùêùÍãÍãÍãÍãÍãÍùÅÍÅÍãÍãÍÅÔÅÍhX*h®Tõ5

hX*h®TõhX*h™?_5

hX*hîbí

hX*h™?_hX*hùr®5

hX*hÖpÔ

hX*hùr®L”L„N†NLOQnRèRXS TÈUÊUÌUÎU0V2V~V$WZX8YÔZâ[ôèÝôôôÒÆÒ¾¾¾¹±±ÒÒÒÒÒ $a$gdŒ¾gd9}U $a$gd¼;
$„„^„„a$gdŒ¾
$
&
Fa$gdŒ¾
$
&
F a$gdîbí
$„^„a$gdîbí
$
&
Fa$gdîbí èRìRøRúRSþST TTT(TÄTÆTäTøTpUrUÈUÎUÒU&V.V0V2V4VjVlV|V~V€V’V”V¨V®V°VâVäVöVøVúVüVWW$W2W4W
hX*h)>k

hX*hòDæhX*hòDæ56hX*h)>k56hX*h®Tõ5hX*hòDæ5hX*hüMS5hX*h®TõOJQJ^JhX*h9}UOJQJ^J

hX*h™?_

hX*h¼;

hX*h®TõhX*h™?_6hX*h®Tõ6hX*h¼;61ZX|XÀXÆX8Y`Y¨YªY®Y°Y¼Y¾YzZ|Z˜ZšZÔZÚZòZ[D[N[P[–[˜[ð[\ \\Â\Ä\Ü\Þ\è\ê\À]ö]^
^^^^^<^>^Â^Ä^þ^
_ __"_&_2_:_P_T_`X`Z``š`œ`¢`¤`¨`¾`À`à`â`aaXaöïèïöïèïèïèïèïèïÞöïèïèïèïöÞöïèïèïèïöïèïèïèïèïèïÖïÖÎèÎèÎèïÇïǿοοǸǸǸÇ

hX*hÙmWhX*hüMS5

hX*hüMShX*h)>k5hX*hòDæ5hX*h)>k56

hX*h)>k

hX*hòDæhX*hòDæ56Hâ[À]Ò^Z`XaÐbÒbÞdàd4ejg‚g˜g¨gÂghhõhØjÚj–mðnònÀpÂpLrôôôôôìììçìÜÜÜÜÜìììììììììì
$
&
F a$gdŒ¾gd¢3I $a$gdŒ¾
$
&
Fa$gdŒ¾Xa~aØaÚaLbNb4c6cÌcÎcæcúc:d hhhmhnhŽh–hºh»hõhi i
i
ii/iÚjîjk kl$löïèïèïèïáïöïèáïèïÚÍÀ¹²¹²¹ª¢¹˜¹²¹²¹¢¹²¹‘²‘²‘²‘‡‘²‘hX*héS%6hX*héS%56

hX*héS%hX*h:)š56hX*h:)š5hX*h:)š6

hX*hX#

hX*h:)šhX*h:)šOJQJ^JhX*h¢3IOJQJ^J

hX*h¢3I

hX*hê^¯

hX*hÙmW

hX*hüMShX*hüMS562$l>l@lzl|l”m–mPnRn\n|nînðnòno(o*o,o2odofojolotovo¾oÀoÂoÄoÊoÌo€p‚p–p˜pÂpÚpüpþp&q(qŠqŒqøqJrLrNrˆrÊrÌrÒrÔrssFsHsÔuÞuúuüuþuvvvvv$v*vþvwwùòùòùòùòùòùëùáùòùòùòùòùòùòùòùòùòùòùáùòùòùòùÚùÚÐÚòÚòÚòÚòÚòÚòÚòÚòÚòÚòÚɼhX*hcfÀOJQJ^J

hX*hcfÀhX*h†
56

hX*h†
hX*héS%56

hX*h:)š

hX*hX#

hX*héS%FLrNrìtîtþvwwPw÷x–z

| |}&~TjlÂƒÄƒè…ê…hŠjŠÆ‹ŒbŒ÷÷÷÷÷÷ò÷÷÷÷æ÷÷÷÷æ÷÷÷÷÷÷ÛÛ
$
&
F
a$gdŒ¾
$„Ä`„Äa$gd"kgdcfÀ $a$gdŒ¾wPw´wx4x5x‡xˆx¥x¦xöx÷xúxzšz¦zÚzÜz {{,{.{€{„{¢{¤{ü{þ{

| |(|4|6|F|Œ|Ž||”|Â|Þ|à|

} }}}}}} }T}z}(~*~,~.~Œ~¼~óìåìÞìÞìÞìÞÖÌÖÌÖÄÖÄÖÄÖÄÖÄÖÄÖÞì·ª·ìÞ죙£Þ£Þ£ì£Þ£Þ£‘£Þ£Þ£‘£hX*hJFK5hX*hJFK56

hX*hJFKhX*hcfÀ5B*phÿhX*h†
5B*phÿhX*hcfÀ5hX*h†
56hX*h†
5

hX*hcfÀ

hX*h"k

hX*h†
hX*h†
OJQJ^J9V\^`pt|ºê€H€J€Œ€’€”€®€ 2’ÖÞâR‚T‚„‚º‚"ƒ$ƒ^ƒ`ƒÈƒÔƒ"„$„F„H„J„R„V„X„T…V…è…ê…î…ò… †8†:†J†Ô‰Ö‰2Š4ŠjŠlŠnŠpŠrŠŠŠ”Š–ŠªŠ¼Š¾ŠH‹J‹Æ‹ùòùòùòùòëòãòëòãÛãòãÛãòÑòëòëòãòëòëòÄò½ë½ë½ò½òëòëãë½µÛµ½ë½ë½µÛ½ë½µÛµ½ë½ë½hX*hŒ¾5

hX*hŒ¾hX*hJFK5B*phÿhX*hJFK56hX*h"k5hX*hJFK5

hX*h"k

hX*hJFK

hX*hcfÀGƋ؋ŒŒ#ŒaŒbŒcŒdŒeŒfŒgŒsŒƒŒÜÝÞàìú<>BVXrv¤¦ÎÐ‘‘.‘b‘¢‘â‘ä‘î‘F’H’Â’Ä’ “2“6“F“H“N“÷ð÷ðéðéáÙéÒéáéÊÙÒéáéÒÙÒÙÊüҼҼ¯¢š’š’š¼‹¼‹¼ƒ¼ƒ{ƒhX*hø†6hX*hÚ
?6

hX*hø†hX*hø†5hX*hÚ
?5hX*hÚ
?OJQJ^JhX*h`EOJQJ^J

hX*hÚ
?

hX*hœ2¦hX*hœ2¦5

hX*h"khX*h"k5hX*hŠ<5

hX*hŠ<

hX*hŒ¾hX*hŒ¾50bŒcŒÛÜ<>‘.‘Æ“È“”––– –¢–˜…˜¯˜ ™
›
œ

œ^¢÷÷÷ïïêåÙÙÙÙÙÙÙÊÊʾ¾¾¾¾
$
Æ'a$gd÷
w$
&
F

Æ'a$gd÷
w
$
Æ'a$gdÚ
?gd`Egd"k $a$gdœ2¦ $a$gdŠ<N“~“†“ˆ“”“ •J•l•”•þ•–D–F–N–P–”–˜–ž– –¢–¤–¦–¨–ª–Ê–Ì–@—R—T—^—˜—š—Ê—â— ˜˜˜5˜6˜všxšzš|š
›R›T›
œ

œ œœœ œÔœÖœîœøœúœZ¢¾zžŽž ŸùñéñùâùÚùâùâùâùâÓùâÚËùâùâùÚËÚùâùÓÁÓùÓâÓâÓâÓ¹±¹ª¢Ëªâªâª¢Ë¢ª¢ª¢ªhX*hͤ5

hX*hͤhX*hìVß6hX*h÷
w6hX*h÷
w56hX*hìVß5

hX*h÷
whX*hÚ
?5

hX*hìVßhX*hø†6hX*hÚ
?6

hX*hÚ
?>¢zž¢Ÿ¤Ÿ¦ŸÞŸŽ ¡z¡|¡8¤9¤¬¤÷¤ž§ §â¨ã¨­ ­®z®ˆ°ððääßäÐÐäääääääääääääÁ$
&
F
Æ'a$gd8a¬$
&
F

Æ'a$gdd^AgdìVß
$
Æ'a$gdd^A$
&
F


Æ'a$gdͤ Ÿ$Ÿ¢Ÿ¦Ÿ¨ŸÞŸüŸþŸ& ( : V ¤ Ò þ ¡¡L¡þ¡¢`¢t¢‚¢„¢º¢Â¢Ä¢Ú¢Ü¢ä¢ö¢£

£ £F£t£´£¶£

¤
¤®¤´¤Ê¤Ë¤÷¤ù¤ú¤¥%¥&¥¦¦ ¦"¦X¦„¦Ê¦ò¦ùòëÞÑÊÃÊÃʻʱÊÃʱʻʩÊÃÊ»¡»¡»Ê©ÊÃÊ»ÊÃÊÃÊ»ÊÃÊ¡ÊÃÊÃʙʒʙʻ

hX*h»8vhX*hd^A6hX*hìVß5hX*hd^A>*hX*hd^A56hX*hd^A5

hX*hìVß

hX*hd^AhX*hd^AOJQJ^JhX*hìVßOJQJ^J

hX*hø†

hX*hͤ

hX*hÿtH9ò¦§§R§T§’§œ§ž§ §7¨H¨h¨Š¨á¨â¨ã¨å¨æ¨,©-©ªª ªªbªÒª¬¬@¬V¬g¬w¬Î¬­­ ­­ ­
­
­N­®´®¶®Â®Ô®¯ ¯œ¯²¯±Š±f²h²l²ùòùòùòùëòãòÛòÔëÌëòëòëòÔòãòÅãòãò½ÔòÔµ­µ¦Ô¦Ô¦ÔµÔŸÔµÔŘԑ

hX*hW ƒ

hX*hL?

hX*hDYL

hX*h»8vhX*h»8v5hX*h8a¬5hX*h8a¬6

hX*h hX*hìVß5

hX*h8a¬hX*hÅ)²5hX*hÅ)²6

hX*hìVß

hX*hÅ)²

hX*hd^A6ˆ°±±h²j²l²ª²\´^´¨´ µ¾µü¶<¸=¸pºt½

ÀÂìÃðäØØØÓØØØÄÄÄĸ¸©©©©$
&
F
Æ'a$gd·_9
$
Æ'a$gd3;$
&
F
Æ'a$gdW ƒgdDYL
$
Æ'a$gdd^A
$
Æ'a$gd $
&
F
Æ'a$gd8a¬l²|²ª²¬²®²°²²²Ì²Ð²³ ³0³R³T³d³^´¨´¾´À´ä´µ µ®µ¶µ:¶<¶=¸>¸?¸@¸A¸P¸Q¸¥¸¶¸¹ ¹¹º>ºDºHºnºpº„ºˆº®ºÂº»»»óæÞÖÏÈÏÈÏÈÏÞÖÞÏÀϹϹϹȹȹ±Ö¹È¹È¹±¹©¹©¡©¹š¹“Œ“Œ“„“hX*h·_95

hX*h|G;

hX*h·_9

hX*hò/ÛhX*hDYL6hX*h3;6hX*h3;5

hX*h3;hX*hW ƒ>*

hX*hDYL

hX*hW ƒhX*hDYL5hX*hW ƒ5hX*hW ƒOJQJ^JhX*hDYLOJQJ^J2» ¼¼\¼^¼b¼d¼n¼p¼J½L½r½t½x½š½¸½0¾2¾æ¾ ¿ê¿À
À

ÀÀZÀ‚ÀÆÀÈÀ$Á&Á~Á€ÁÖÂìÂNÈüÃÀÃðÃÄ,ÄZÄlĐÄÒÄøÄÅÅ(Å*ŬŮÅðÅòÅ Æ<ÆBÆFÆZÆxÆzƐƬƮÆØÆêÆÇFÇ`ÈbÈùòùòùòùòùòùëùãùÜòÜÒÜÒÜùòÜÊÜòÜòÜòÜÊÜòÜòÜÊÜòÂÊÜÊÜòÜòÜòÜòÜÊòÜÊÜòÜ»ò»³»ò»òhX*hò/Û5

hX*hò/ÛhX*h|G;5hX*hÿ8¡5hX*hÿ8¡56

hX*hÿ8¡hX*hák5

hX*h3;

hX*h|G;

hX*hákFìÃÆÀÉÂÉ0Ì1Ì2ÌKÌÍrÎþÎúÏÐÐÒÑïÒôÒõÒØtØÔØÕØððäÜÐÐËм¼ÐÐÐÐÐÐÐÐÐÐÐ$
&
F
Æ'a$gd!mVgd„ d
$
Æ'a$gd!mV $a$gd *
$
Æ'a$gd„ d$
&
F
Æ'a$gd·_9bÈ ÉÉZɪɾÉÀÉÂÉÈÉÊÉîÉúÉ8ÊøËÌ-Ì/Ì0Ì1Ì2Ì3ÌKÌYÌeÌrÌt̗̘̜̟̂̔̽̿̕ÌÕÌ0ÍΪÎØÎ8ÏxÏÐÐ$ÐJÐLÐNÐÒÑÞÑùòùêùãÜÔÌÄù½ù½ù¶ù¶½©œ¶”¶”ŒÜ¶”Œ”ŒÜ¶”¶”¶”¶Ü¶Ü¶Ü¶Ü¶„hX*h!mV6hX*h„ d5hX*h!mV5hX*h!mVOJQJ^JhX*h„ dOJQJ^J

hX*h!mV

hX*h *hX*hò/Û5hX*h|G;5hX*h *5

hX*h„ d

hX*hÿ8¡hX*hò/Û6

hX*h|G;

hX*hò/Û1ÞÑàÑâÑäÑ'Ò?ÒGÒHÒUÒxҁ҇ҎҥÒËÒôÒõÒöÒ÷ÒøÒùÒ
ÓÓ+Ó=ÓBÓÔ&Ô8Ô@Ô`ÔÜÔìÔÕHÕÖ>Ö@ÖBÖ ×׊׌×ØØ$Ø-Ø6ØIØKØNØsØtØØ’ØžØ Ø¶Ø·ØÔØÕØÖØ×ØØØÙØÚ÷ï÷ïèàèàèàèàèÙèÙÑÉÂÙÂÑÂÑÂÙÂÑÂÑÂѸÂÙÂÙÂÙÂÙÂèÂÑÂÙÂÙ±ÂÑÂÙ±©ѩ±ÂhX*h£Xá5

hX*h£XáhX*hD6Å56

hX*hD6ÅhX*h„ d5hX*hD6Å5

hX*h„ dhX*h!mV5

hX*h!mVhX*h!mV6hX*h„ d6AÚ.ÚXÚnÚpÚrÚtÚvÚxÚzÚ|ڊڎڮڲڸںÚüÚBÛDÛFÛHÛJÛLÛNÛPÛ¦Û¨ÛªÛºÛÜÜLÜZ܃܄܅܆܇܈ܻܺÜÛÜÜÜÝÜÞÜßÜàÜjÞlÞÆÞÈÞß ßhßlßnß(à à¢àLáNáPá„á†áÆáÈáÊáÎáüáþá&â(â¬âùòùòêâêùÛùâêÛùÓËÓùÛùêâêùÛùâêâùÓùÓùêâêùÛùÛùêâêùÛùÛùÛùÛùÄÛùÄÛÄùÛÄÛÄÛÄÛÄÛÄÛÄ

hX*h‹²hX*h£Xá6hX*h£I†6

hX*h£XáhX*h£I†5hX*h£Xá5

hX*hD6Å

hX*h£I†IÕØpÚrÚFÛHۃ܄ÜÛÜÜÜßlß(àNáªâ¬âÂâåðæFçóóóóóóóóóçØÉÉçĸ©¸$
&
F
Æ'a$gdJK
$
Æ'a$gdJKgdJK$
&
F
Æ'a$gd£Xá$
&
F
Æ'a$gd‹²
$
Æ'a$gd‹²
$
Æ'a$gd!mV¬âÂâãDãbä¾äÔäå"åðæFçLçpçÜçèdèŽèé$é˜éÖéöé ê¼êÚêë¾ëèë¦ì ííîî¢î¦îîïôïÞð ñ$ñ:ñmò‚òQómóöôõNõ^õØõö

ö öŽö¦ö¨ö¾öôö÷>ùŒùxú|ú‚úÈúVû†ûÈûàûŠüšüœüÚüÊþÎþÔþÿ”ÿÖÿèÿõîæîÞÔÞæîÌîæîæîæîæîÌÔîÞîÔîÞîÌæîæîæîæîÔîÞîÔîÔîæîæîæîæîæîæîæîõîÔîÞîÞîæîæîæîÔîÞîÞîÞhX*hJK>*hX*hJK56hX*hJK6hX*hJK5

hX*hJK hX*hJKOJQJPFçÖç^èþè–é˜éÖéÆê¤ì¦ì ííî¢îîïðï~ð-ò#óöôØõàöïïïïïïààÔÔÔÔÔÔÔÔÅÅŶ¶$
&
F4
Æ'a$gdJK$
&
F3
Æ'a$gdJK
$
Æ'a$gdJK$
&
F
Æ'a$gdJK$
Æ'„T^„Ta$gdJKàö2ù4ù6ù8ù:ù<ù>ùŒùvúxúÞüÈþÊþ ¢¼¾



/¶
¸
h
j
ðääääääß××××××××××××ß×××× $a$gdJKgdJK
$
Æ'a$gdJK$
&
F
Æ'a$gdJK)+¢¦¬òp¸¤¸ö
"&(68X

/]| &
¶
¸
Ð
Ò
Ô
Ö
Ú
ö
ø
ú
ü





4
6
8
:
>
T
V
X
Z
^
h
ö

ú

ùñùñùçùßùßùñùñùñùñùñùñùÔùßùñùñùñùȷȦ˜È·È¦˜È·È¦È·È¦˜È·È¦˜ÈùñhX*hJK5CJ H*aJ j¬ðhX*hJK5CJ H*aJ j®ðhX*hJK5CJ H*aJ hX*hJK5CJ aJ hX*hJKOJQJhX*hJK6hX*hJK56hX*hJK5

hX*hJK
J. €Ҝž¶¸
ân ø!ú!ü!þ!"""¼"€$Ä&÷÷ìì÷÷÷áá÷÷÷÷ááá÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$
&
Fa$gdJK
$
&
Fa$gdJK $a$gdJKú


N
Œ
¼
¸ Ä ˆšpžvšœ´š°âè¨ Ò Ú¸
&.8@Jô

--H-ž-´-Þ-, †  ´ Ê Ô Þ ö .!0%8%:%D%l%„%Þ'ê'ì'ü'(( (
(l(n(’(”(§(©(¶(·(È(Ê(á(ã(ò(ô())9);)E)G)V)X)i)ùñùñùñùéùñùéùéùßùñùéùñù×ùßùßùñùñùñùéùñùéùñùéùñùéùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùñùhX*hJK>*hX*hJK56hX*hJK6hX*hJK5

hX*hJKUÄ&â&ú& 'p'r'l(È()i)**8+:+<+>+p+¬-®-ú-ü-
0<4>4ˆ5Š5Ž7ôôôôìììììììììììçììììììììììgdJK $a$gdJK
$
&
Fa$gdJKi)k)š)›)­)¯)»)½)Ü)Þ)>+p+À+Ê+Ð+þ+@,Ú,®-ü-....0.R1t1Â1ö1þ1T2þ2(3ü34‚4 4"5>5Š5Ž55ª5È5è5Ê7Þ78.8‚8Ž8Ô8Ü8Þ8è8"<\<¶<Ø<ò<=¤=¨=®=Ü=2>R>t>’>˜@œ@¢@´@À@Ð@Ò@à@ÒAêAòAB®D÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðåð÷ðÝðÝðÕ÷ðËÝð÷ð÷ð÷ð÷ðÝðÝð÷ð÷ðËð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðÝð÷ðËð÷ð÷ð÷ðËðËðËðÝðÝðhX*hJK56hX*hJK>*hX*hJK6 hX*hJKOJQJ

hX*hJKhX*hJK5PŽ77
;¢=¤=–@˜@fAœC¬D®D’FHtHêH¨KFMxM™N‚V„V$]&]zc|c÷ãã÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷Þ÷Ó÷Ó÷Ó÷
$
&
F&a$gdJKgdJK$
Ƅ„äþ^„`„äþa$gdJK $a$gdJK®D²DEEKH]HaHkHvHƒHH’HœH¡H°H¶H·HÃHÛHèHI)IIJFMxMÀMNN}NN–N¥N½NÉNÎNbPzP|P†PœP¬P®PÀPÂPÜPQQ„Q˜Q¸RÒRâRþR:SVSW*W,WBWJW^WÊWÜWˆXªXÖXšYÿZ[\$]Ò]^,^:^®^È^Ê^Ü^
`d`ì`&a÷ð÷ð÷ð÷ðæð÷ðæð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðÛð÷ðÓð÷ðÓð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ð÷ðÓðÓðÓð÷ðÓðæÓæðÓðæhX*hJK6 hX*hJKOJQJhX*hJK56

hX*hJKhX*hJK5S&aRa‚aša¨aXb†bðd|eÌeäe¶f¿fBj\j”k¬k®n6oÔoìop4pâp.q*r‘rªr¾rŒv¨v*yŽyyÓz|”}JLRlnÖ,BPl¶äè”‚|„”„ …"…¬…¼…Ä…Ô…ò… ††‡
‡

‡‡D‡X‡n‡v‡‡”ˆŠJŠbŠxŠŒŠ˜Š®Š)Ž5Ž…ŽŽ Ž³ŽùïùïùïùçùçùßùïùïùÔùçùßùçùßùïùßùçùßùßùßùïùßùçùßùßùßùçùçùçùçùçùßùßùçùçùçùßùçùçùçùÔùßùß hX*hJKOJQJhX*hJK6hX*hJK5hX*hJK56

hX*hJKT|c•f–f l®n6o*r‘rˆv*yLN

‡ ‡ ‹¢‹ÀŒ)Ž5Ž¶N’P’²’••p•ôìôìçììÜìììÜìÜìììçììììììì
$
&
F'a$gdJKgdJK $a$gdJK
$
&
F&a$gdJK³ŽóŽýŽ†œ„‘‘~’ž’²’¶’æ’ð’ø’“À“ò“”B”•••6•p••æ•*–®–Ì–ž—¤—¬—Ú— ˜˜˜.˜v˜Œ˜”˜ª˜È˜Ø˜î˜ø˜
™,™n™™šÎšæšöšl›„›|œšœ¯œéœüœ|žÜžôžLŸŽŸüŸ6 ð ^¡^£†£î£*¤D¤d¤¥r¥v¥Š¥º¥Ö¥D¨Z¨¨¨L©ùñùéùñùßùéùéùéùñùñùéùéùéùñùéùéùéùéùéùéùéùéùéùéùéùñùéùéùñùñùñùñùñùñùñùñùÔùñùñùéùéùéùñ hX*hJKOJQJhX*hJK56hX*hJK5hX*hJK6

hX*hJKTp•¨–ž— —™
™æšl›œœfœœêœ‚ž„žÜžLŸüŸð ä¡æ¡ì£î£÷÷÷÷÷÷ãã÷÷ØØØÌ÷ÁÁÁÁ÷÷÷
$
&
Fa$gdJK
$„^„a$gdJK
$
&
Fa$gdJK$
Æ7„7„åþ^„7`„åþa$gdJK $a$gdJKî£*¤p¥r¥ž¦2©4©ø©Ì˜ âäÚJ P>ðD ¤¦p"r"¤#úòòòòòòòòòòòçççòòòòòòòòòòò
$
&
F(a$gdJK $a$gdJKgdJKL©ø©ªÌäÎ Ü è ø ú â,BR|XdŠPZ¦°î&.@t‚Šœ|ˆ H-n-r-Î-r"¸"Ì"¤#²#þ#,$2$\$@%h%l%‚%
&,&(<(Ö(2) )¶) *,*D+^+Ö+ü+T,€,„,”,š,¾,Æ,Ô,æ,-- -ùñïñùñùçùçùçùçùçùçùçùçùçùñùñùñùñùñùñùñùñùçùçùñÝñùçÝùçùÝùçùçùñùñùñùñùÝùçùÒùçùñùñùñùñ hX*hJKOJQJhX*hJK56hX*hJK5UhX*hJK6

hX*hJKSlag pedig annak az eljárásnak a betartásáról, melyet más jogszabályok a jogalkotásra elQírnak, az arra felhatalmazott szerv az elQírt eljárás során hozza meg és hirdesse ki. Ezek a jogszabályok a formális érvényesség kritériumai.
Szociológiai érvényesség azt jelenti, ha az adott társadalom tagjai általában és szokásosan követik.
A jogalkotás 2 altípusa az autonóm és a delegált jogalkotás, ami lényegében a törvényhozás és a rendeletalkotás (igazgatási jogalkotás) különbségének felel meg. Az autonóm jogalkotás nem korlátlanságot, hanem bizonyos korlátok közti feltétlenséget jelent (parlamentek jogalkotó tevékenysége).

A törvényhozás feltételei:
Legyenek kiforrottak azok a társadalmi viszonyok, melyeket törvényi szinten rendezni kívánnak.
Álljon rendelkezésre egy olyan szervezett törvényhozó apparátus, mely megfelelQ szakmai színvonalon tudja vezérelni a törvényalkotás folyamatát, annak elQkészítésétQl a végrehajtásig.
Legyen olyan fejlett jogtudomány, amely a jogalkotó tevékenység elméleti megalapozását, fogalomrendszerének és dogmatikai eszköztárának kidolgozását, politikai kötöttségektQl mentesen a szakmai-tudományos kontrollját biztosítja.

A törvényhozás sajátosságai:
a) A törvények csak a legalapvetQbb normákat foglalják magukban, a részletszabályokat átengedik a rendeletalkotásnak.
b) A törvényhozás nem a pillanatnyi viszonyokat rögzíti: szemléletében jövQre orientált.
c) Megfogalmazásában elvont és általános.
d) A törvény formájában szilárd és rögzített.
A törvényhozás mindezek keretében olyan szabályozást eredményez, amely tartós és szilárd, de egyben merev is: stabil és statikus.

Részben éppen e merevség és statikusság oldására vagy ellensúlyozására szolgál a delegált jogalkotás. Ez a végrehajtó hatalom jogalkotó tevékenysége. Alapja a törvényekben foglalt azon felhatalmazás, mely valamely kormányzati szerv (kormány, miniszterek) feladatává teszi normatív rendelkezések megalkotását vagy a meghozott törvények végrehajtására (konkrét felhatalmazás), vagy a törvények keretei között egy terület viszonyainak részletes szabályozására (általános felhatalmazás).

A delegált jogalkotás alaptípusa a rendeletek, melyek a törvényeknél számosabbak, jellegüket tekintve pedig változékonyabbak, s ezért rugalmasabbak is.







Speciális törvényhozási tevékenység:

(1) Az alkotmányozás:
Az alkotmány alaptörvény, kiemelkedik a többiek közül, megszabva azokat a kereteket is, amelyek között a további törvényalkotás mozoghat.

(2)A kodifikálás:
A kodifikáció (a kódex szóra utalva, de törvénykönyv jelentéssel) a joganyag törvénykönyvekben való összefoglalását és közzétételét jelenti.
A kódexek jellegében és funkciójában különbözQség mutatkozik meg. Jellegük szerint a belsQ rendezetlenség, vagy belsQ rendezettség képét mutathatják.

Funkciójuk szerint a kódexek szolgálhatják:
A jogösszefoglalást: az áttekinthetQség és/vagy a megerQsítés végett gyqjtik össze a normákat.
A jogrögzítés egy garanciális elemet is felvesz: a jogbiztonság követelményét a jog rögzítése révén.
A jogalakítás a joganyag evolúciós jellegq megváltoztatása.
A jogalkotás a jogba való legradikálisabb beavatkozás. Ez a korábbi joganyag megszüntetését, s a gyökeresen új kódexszel való helyettesítését jelenti.

(3) recepció: átvételt jelent, egy máshol vagy máskor kialakult joganyag közvetlen átvételét, egyszerqen annak törvénybe iktatásával.


A törvényhozás menete
A törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyqlési bizottság és bármely országgyqlési képviselQ kezdeményezhet. Közülük legmeghatározóbb a Kormány szerepe, mely a kormányprogram és félévenkénti törvényalkotási program alapján végzi a jogalkotási feladatait. A megfelelQ elQzetes véleményezések után alakul ki a törvénytervet szövege, melynek további egyeztetések és viták elQállt változatát az arra jogosult benyújtja az Országgyqléshez. EttQl kezdve törvényjavaslatról beszélünk.
Az Ogy. a köztárasági elnök, a kormány, ill. a bizottságok által benyújtott javaslatokból összeálló tárgysorozat szerint tárgyalja a törvényjavaslatokat. Erre irányuló indítvány esetén döntenie kell arról, hogy sürgQsséggel, esetleg kivételes eljárásban kívánja-e tárgyalni a javaslatot, ami gyorsabb, ill. egyszerqsítettebb eljárást jelent.

A törvényjavaslatok megtárgyalásának következQ lépése az, hogy az Ogy. elnöke a javaslat szövegét véleményezésre kiadja a tárgy szerint hatáskörrel rendelkezQ ogy-i bizottság(ok)nak. Nekik arról kell állást foglalniuk, hogy a javaslat alkalmas-e arra, hogy általános vitára a plenáris ülés elé terjesszék. Véleményét a bizottság ajánlásban fogalmazza meg.

Az ajánlás alapján kerülhet sor az Ogy. plenáris ülésén a javaslat általános vitájára. A javaslatról, mint egészrQl folytatnak vitát és szavaznak. Sokkal gyakoribb azonban, hogy a javaslathoz módosító javaslatokat nyújtanak be. Ezek szintén részletes vitára és szavazásra kerülnek, határozathozatalra 2 részletben kerül sor: elQször határozni kell az egyes módosító javaslatokról, majd az elfogadott módosítások után körvonalazódó törvényjavaslat egészérQl.

A (képviselQi vagy bizottság) módosító javaslat mindazonáltal szükségessé teheti, hogy visszakerüljön az eredeti bizottság(ok)hoz, ezúttal a javaslatokról való állásfoglalás és ajánlás kialakítása céljából.
Az Ogy. plenáris ülésén zajlik le a részletes vita, majd ezt követi a határozathozatal. Ilyen forgatókönyv segíti az Ogy. elnökét a szavazás levezetésében a plenáris ülésen.

A módosító javaslatokról való határozathozatal után egységes javaslattá válik, mely már a zárószavazáshoz készül.

Ha az egységes javaslatból megállapítható, hogy a törvényszövegben ellentmondás van, hiba kiküszöbölésére módosító javaslat nyújtható be.

Ezek után finisébe kerül a törvényhozás menete. Az alkotóik és módosítóik által véglegesnek tekintett, immár zárószavazásra szánt egységes javaslatot és az ehhez benyújtott módosító javaslatokat meg kell vizsgálni a jogilag legfelkészültebb Alkotmány- és igazságügyi bizottságnak ajánlás kialakítása szempontjából. Ezek után sor kerül a zárószavazásra. Azokról a módosító javaslatokról kell szavazni, melyeke az Alkotmány- és igazságügyi bizottság támogat, ellenkezQ esetben szavazásra kerül sor.

Így kerül vissza az egész javaslat-együttes a plenáris ülés elé, ahol lezajlik a záró vita és megtörténik a zárószavazás.

A törvény végsQ, elfogadott változatát aláírja az Ogy. elnöke, azt tanúsítva, hogy az általa aláírt szöveg a végsQ, a teljes és hiteles törvényszöveg. Ezt küldi meg köztársasági elnöknek, aki aláírás utána azt, mint törvényt kihirdeti a Magyar Közlönyben.
Ha aggályai támadnak, 2 intézkedést tehet:
Észrevételeinek megfontolására visszaküldheti az elfogadott törvényt az Ogy-nek.
Ha aggályai a törvény alkotmányosságával kapcsolatosak, akkor véleményezés céljából még a kihirdetése elQtt megküldheti az Alkotmánybíróságnak, melynek határozata Qt is köti. Ezek után a törvényt kihirdeti.
A bírói jog
Az angolszász jogi kultúrában jellemzQ: a bírói jog a törvényi joggal funkcionálisan egyenértékq, de eltérQ mqködési elveket és lehetQségeket rejt magában. Bírói jogról akkor beszélünk, ha a kötelezQ erejq jogi normák nem a jogalkotó szervek tevékenységének eredményeként állnak elQ, hanem a jogalkalmazásra hivatott bíróságok gyakorlatából. A bírói jog normáinak megszületési módja az, hogy a felsQbíróságok eseti ügyekben hozott határozatai a hasonló ügyekben precedensként kötelezik saját magát, valamint a késQbb eljáró alacsonyabb szintq bíróságot. Ami azonos a két fQ jogképzQdési módban az az, hogy mindkettQ általános érvényességq normák rendezett összessége (1), és melyek tartalma egyértelmqen rögzítve van (2).
(1) A bírói jog vagy esetjog is normákat rögzít. Az esetjogi rendszerben tevékenykedQ bíró döntése három elemet tartalmazhat:
Mindenképpen magát a döntést, melynek ereje a jogerQ fogalma. Az alaki jogerQ azt jelenti, hogy ugyanazon kérdésekben ugyanazon felek között nem lehet ismét pert indítani, az anyagi jogerQ pedig azt, hogy a jogerQs ítéletben foglaltakat ugyanazon felek között késQbbi perekben bizonyítottnak kell tekinteni.
A jogerQ ugyanúgy együtt jár a kontinentális rendszerekben meghozott ítéletekkel.
Az ítélet indoklási részében kap helyet a döntés megokolása, a felismert vagy felállított elv(ek) kifejtése (a kontinentális jogban a törvény értelme).
Az adott üggyel már csak lazán összefüggQ elemzés, a szituáció, formulák és szabályok értekezésszerq fejtegetése, melyre a döntés meggyQzQ erejének fokozása végett lehet szükség.
E három elem közül csak az indoklás tartalmaz olyan szabályt, amely precedensként az angol jog részévé válhat.
Precedenst csak a felsQbb bíróságok alkothatnak, ha az adott ügyre nem lelhetQ fel korábbi kötelezQ precedens, vagy annak alkalmazása ésszerqtlen volna. A precedensek nem veszítik el az érvényességüket: az újabb döntések a régiek mellé rakódnak.
(2) A bírói jog (bár íratlan jogforrásnak tekintik) ugyanolyan egyértelmqséggel van rögzítve, mint a törvényi jog. A szövegek közzététele gyqjteményes kiadásokban történik. A precedensek alkalmazásának nehézsége nem is az írásbeliség hiányában, hanem a precedensek jellegében rejlik. Az írásbeliség ellenére kérdésessé válik:
hogy a bírói mérlegelés kérdése annak megállapítása, hogy van-e az esetre iránymutató precedens, s hogy az mennyiben köti a bíróságot.
melyik szabály az irányadó az adott esetben, pontosan hogyan hangzik a szövege.
A két jogcsalád különbözQsége abból ered, hogy a bírói jog konkrét esethez tapad:
1) megfogalmazásának idQdimenzióját tekintve utólagos, azaz legalábbis a szabályt életre hívó esethez képest
2) a szabály felállításának módját tekintve a precedensjog induktív: a bíró a konkrét eset absztrakciója során fogalmaz meg elvontabb tételeket. Az angolszász szemlélet az esetbQl indul ki, abból átalánosítja a megválaszolandó kérdést, s keresi meg a választ a szabályok közt.
3) az eltérQ kiindulópontból: a bírói jogalkotás jobban kötQdik az esethez, alacsonyabb elvontsági szintre jut el.
4) a bírói jog árnyaltabb és hajlékonyabb, de bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb is, mint a jogalkotói jog.
5) mások a jogalkalmazás, a jogászi gondolkodás módszerei is: törvényi jogalkotás esetén az elvont jogtételeket kell alkalmazni a konkrét ügyre az értelmezés módszerével, vagy a bírói jog esetében az eldöntendQ ügyre alkalmazható precedenst kell kiválasztani a precedensek tömegébQl a megkülönböztetés módszerével.

(? Az Egyesült Államokban találkozhatunk olyan példával, melyben a törvénye és precedens együttes alkalmazásával találkozunk. A példában keresetlevél a jogigényt egy törvényre és egy precedensre alapítja.)


A szokásjog
Mára jelentQsen megcsappant a jelentQsege, de történelmileg mindenképpen elsQdleges és nagyon sokáig meghatározó volt a szokásjogi jogképzQdés. Ami nem jelent többet, mint egy magatartási forma puszta ismétlQdését. A rendszeres ismételtségbQl, azaz általános követettségbQl azonban idQvel normativitásra tehet szert a szokás. Az teszi alkalmassá a szokást arra, hogy szokásjogot keletkeztessen. Innen már csak egy lépés, hogy a szokásjogi normákat összegyqjtsék, írásba foglalják, és jogként kötelezQvé tegyék. Ezt tették meg a középkori jogkönyvek köztük WerbQczy híres Hármaskönyve (Tripartitum), mely a törvénybe iktatás (meghiúsult) céljából foglalta össze és rendezte a magyar szokásjogot.

Ahhoz, hogy egy szokás szokásjoggá válhasson, bizonyos követelményeknek kell megfelelnie:
Hosszú idQn át folyamatosan és békésen kel érvényesülnie
Tartalmának egyértelmqen megállapíthatónak kell lennie.
Nem ütközhet a helyesség elveibe.

A szokásjog tehát nem törvényhozási úton keletkezik. Az ezzel kapcsolatos álláspontok 2 ellentétes véglet között szóródnak.
Az ún. ortodox iskola álláspontja: a közösség jogi nézeteinek és gyakorlatának kifejezQdése közvetlenül és önmagában jogilag kötelezQ erQvel bír.
Ciceróig visszanyúló engedélyezési elmélet szerint: a szokás csak állami elismerés révén válhat joggá.
Az elméletek vitájában az utóbbi mellett kel állást foglalnunk: hiába ismerjük el elvileg egy szokásjogi jellegét, ha nincs bíróság, mely elQtt ezt a jogot érvényesíteni lehetne.

A szokásjog mindmáig a nemzetközi jog önálló, s legfontosabb jogképzQdési módja. Jogi normává nem egy közösség állandó gyakorlata, hanem egymásközti megállapodása válik. A nemzetek (államok) közti egyezményekrQl és megállapodásokról egymás köztiviszonyukban a (nemzetközi) jog formális forrásai.

Kérdés az, hogy:
A belsQ jogtól elválasztható különbség az, hogy az egyezmények csak a hozzájuk csatlakozó felek kötik, míg a belsQ jog a különvéleményen lévQket is.
Továbbá az, hogy a bíróságot köti-e az országa által aláírt egyezmény önmagában, vagy csak akkor, ha azt törvénybe iktatással a belsQ jog részévé teszik.
Az ilyen nemzetközi dokumentumok a súlyuk és szerepük szerint csoportosíthatók:
Lényeges kérdéseket alapvetQen és tartósan általában sok fél között rendezQ megállapodások, melyek folyamatos végrehajtást igényelnek. Sokak szerint csak az ilyen jellegq egyezmények tekinthetQk nemzetközi jogképzQdésnek.
Velük állíthatjuk szembe a tárgyukban körülhatárolt, egy aktussal végrehajtható, idQben is belátható, általában jelentQsebb egyezmények meglétét feltételezQ megállapodásokat.
Ilyen fajta megállapodások a belsQ jog forrásait is képezhetik, pl. a kollektív szerzQdés (munkavállaló és munkaadó között kialakított megállapodás).


Jogérvényesülés és jogkövetés
a) Ha az emberi viszonyok és magatartások a jogszabályok elvárási szerint alakulnak, akkor a jog érvényesülésérQl beszélünk.
A jogszabályok érvényesülése kétféleképpen történhet meg.
A jogkövetés útján (ez a legkívánatosabb): amikor a tanúsított magatartás tudatosan vagy véletlenül, de mindenképpen spontán, önkéntes módon egybeesik a jogilag elQírt mintával
A jogalkalmazás útján: amikor az önkéntes jogkövetés elmarad, s emiatt bíróság vagy más hatóság elQtti eljárásra kerül sor. A jogalkalmazás a bíróságok vagy más arra felhatalmazott szervek konfliktus-eldöntésre vagy hatósági döntésre irányuló tevékenysége.

A jogkövetésnek különbözQ fokozatai vannak.
1) Tudattalan jogkövetés: az az eset, mikor úgy követjük a jogot, hogy nem is tudunk róla.
2) Tudatos jogkövetés: azért követjük a jog elQírásait, mert tudjuk, hogy a jog mit kíván tQlünk. A jogkövetés fogalma ez esetben kiegészül a jogismeret fogalmával, ami azt a feltételezést jelenti, hogy a jogi normák címzettjei ismerik a jog szabályait. Jogkövetés formális érvényességének az a feltétele, hogy ki kell Qket hirdetni. Ekkor megfogalmazható azaz eljárás, hogy azt ismerjék is meg az érintettek. Ezt a nehézséget hidalja át az a védelem, amelynek szokásos megfogalmazása szerint a törvény nem tudása nem mentesít a felelQsségre vonás alól .
3) Az instrumentális (eszköz) jogkövetése a joghoz való legtudatosabb viszonyulás. Már nemcsak a jogszabályok tartalmára, hanem azok funkciójára is kiterjed a jogismert. Ilyen instrumentális jogkövetésre akkor kerül sor, ha a jogtól független céljaink
Egyáltalán nem érhetQk el a jogi eszközök felhasználása nélkül (pl. érvényes házasság kötése).
Céljaink elérhetQek ugyan, de a jog valamiféle többlet-biztosítékot ad (pl. ügyvéddel iratunk szerzQdést).
A jog elQnyösebb alternatívát kínál másként is elérhetQ céljainkhoz (pl. bontópert a különélés helyett).

A joggal való visszaélés azt jelenti, hogy jogilag megengedett eszközöket jogilag meg nem engedett célok elérése érdekében használunk.
A joghoz való hozzáférés kérdés arra irányul, hogy valóban mindenkinek egyformán rendelkezésére áll-e a jog eszköztára. Szociológiai közhely, hogy a társadalom vagyonosabb és iskolázottabb csoportjai sokkal inkább hozzáférnek a jog eszközéhez, s jobban is tudnak bánni azzal, mint a vagyontalan és iskolázatlan rétegek.
Végül a jog megkerülése azt a lehetQséget nevezi meg, hogy hiába áll rendelkezésre a jog eszköze meghatározott célokhoz, valaki nem kívánja azt alkalmazni, hanem egyéb (jogon kívüli) eszközökhöz folyamodik.

b) A jogkövetés megvalósulása tehát összességében azt jelenti, hogy a társadalom tajgai elismerik a jog fontosságát az együttélés szabályozásában, alávetik magukat a jog szabályainak.
A jog felQl tekintve ugyanez úgy jelenik meg, hogy szabályainak érvényessége mellett azok érvényesülése ugyanolyan fontos. E két komponens viszonyát fejezi ki a jog hatékonysága.

A jogi normák nemcsak a címzettek, de a jogalkotók számára is eszközként szolgálnak. Hatékonyságról beszélhetünk a jogrendszer egésze, vagy annak egyes szabályai szintjén. Ha a jog elQírási általában, szokásosan érvényesülnek, akkor az adott társadalomban létezik egy jogrend és megvalósul a törvényesség.




A jogalkalmazás
A jogalkalmazás a jogszabályokban meghatározott, általános érvényq normák konkrét esetekre való vonatkoztatásait jelenti. A kifejezés szoros értelme csak a jogalkalmazásra felhatalmazott szervek ilyen jellegq tevékenységére utal. E szerveknek két típusa, s így a jogalkalmazásnak két válfaja különíthetQ el egymástól. Az egyik a bírósági, másik a hatósági jogalkalmazás.

A tényleges jogkövetés elmaradása a jogsértés. A jogsértés objektív oldal azt jelenti, hogy hatályban van egy kogens (feltételkövetést igénylQ - parancsoló vagy tiltó) szabály, s e szabály nem jutott érvényre, a jogsértés szubjektív oldala azt jelenti, hogy a jogsértQ tudja, hogy mit tesz, még akkor is, ha nem tudja (bár a kihirdetésbQl fakadó védelem szerint tudhatná).
A jogalkalmazás eszerint valamely állami szerv (pl. a bíróság) válasza a jogsértésre. A jóvátételt a reparáció szolgálja, mint pl. a kártérítés, vagy az eredeti állapot helyreállítása. Ha ez nem lehetséges, ill. szükség esetén ezt kiegészítve a jogsértéshez további következmény is fqzhetQ. Erre való büntetés valamilyen formája a represszió. A reparáció az egyén sérelmét, a represszió a közösség sérelmét orvosolja.
Jogalkalmazásra tehát elsQsorban jogsérelem orvoslásaként kerül sor, általában sérelmet szenvedett kezdeményezésére.
A jogorvoslati jogalkalmazás mellett megkülönböztetünk a hatósági jogalkalmazást is, amikor egy egyébként jogszerq magatartás joghatásának kiváltásához hivatalos, hatósági jellegq aktusra is szükség van. Pl. min a házasság megkötése, holttá nyilvánítás.
Hogy mis is történik a jogalkalmazás során valójában, arra két különbözQ szempontból közelíthetünk:
A jogalkalmazás logikai modellje ara a gondolkozási- következtetési sémára utal, melynek során összefüggést teremtünk bizonyos történések és bizonyos jogi normák között. A jelenségek két nagy csoportba tartoznak: ezek a normák és a tények.
A jogalkalmazás feladata a két csoport közötti kapcsolat megteremtése. Ennek a norma általánossága és a tény konkrétsága közötti közvetítés egymásra vonatkozását is igényli. Ez a gondolati mqveletet a szillogizmus logikai sémája fejezi ki. A szillogizmus (következtetés) ArisztotelésztQl származó klasszikus példája:
a) Minden ember halandó
b) Szókratész ember c)
d) Szókratész halandó

Könnyq felismerni, hogy a séma miként fele meg a jogalkalmazás elképzelt modelljének:
Aki mást megöl, bqntette követ el (és & büntetendQ)
X mást megölt c)
d) X bqntett követett el (és & büntetendQ)

A felsQ tétel (a) helyén az általánosan megfogalmazott jogi norma áll, az alsó tétel (b) helyén a megállapított konkrét tényállás, a konklúzió helyén (d) pedig  mint ítélet  a jogalkalmazási folyamat eredményeként a jogszabály alkalmazása az esetre és az abban elQírt következmények levonása.
A felsQ téttel látszatra készen áll, hiszen a jogszabályok azt egyértelmqen tartalmazzák. Azonban amit ekként készen kapunk, az csupán írott szövegek bizonyos köre.
Az alsó tétel látszatra szintén készen áll, hiszen itt tényekrQl van szó, s a tények adottak . Csakhogy mégsem állnak rendelkezésre közvetlenül: a tényeket meg kell állapítani. Ezt a célt a bizonyítási eljárás szolgálja.

A jogalkalmazás eljárási modellje pragmatikusan közelít ehhez a tevékenységhez. A jogalkalmazás során el kell távolodni a norma általánosságától: azt az adott ügy szempontjából kell értelmezni, a konkrét jelentését megállapítani, de el kell távolodni az eset konkrétságától is. Egyfajta párbeszéd indul meg a normák és a tények között.
A jogalkalmazás formailag az eljárás megindulásától a befejezéséig terjedQ folyamat, mely több szakaszra bontható, mely jogi és technikai mqveltek sorozatából áll össze.
A jogi eljárás menete és az elsQ fokú bírósági eljárás
A jogalkalmazás az erre a célra intézményesített jogi eljárásban történik meg. A jogalkalmazás a további specifikumokkal rendelkezik:
A jogalkalmazás során jogi normák alkalmazása történik meg.
Jogalkalmazást csak az arra felhatalmazott szervek (bíróságok és más hatóságok) végezhetnek. A jog alkalmazása a jogászok (hivatásszerqen mqködik közre a jog megalkotásában és alkalmazásában) kezébe bízott jogalkalmazó szervek monopóliuma.
A jogalkalmazásra részletesen szabályozott és intézményesített jogi eljárás szolgál. Ez az eljárás is jogilag részletesen szabályozott, melyet az eljárási jog rögzít. Megkülönböztethetünk bírósági eljárást, ami a bíráskodás hatalmi ágának tevékenysége, s mely esetben a jogot valamilyen bírói szerv alkalmazza; és a közigazgatási eljárást, ami a végrehajtó hatalom (közigazgatási) apparátusának tevékenységi rendje, mely esetben hatósági jogalkalmazásról beszélünk.
A hatóság olyan közigazgatási szerv, mely az állami közhatalom birtokában jogosult a hatáskörébe utalt egyedi ügyekben eljárni és döntést hozni. A döntés meghozatalának formája a közigazgatási határozat meghozatala és a velük szembeni jogorvoslatoknak, valamint a végrehatásuknak a rendje.
Szabálysértési eljárás, amely egyszerqsített és nem bíróságok elQtt zajló szankcionáló eljárás.
A bírósági eljárások két alaptípusa: a polgári és a büntetQ peres eljárás.
A polgári eljárás modellje a követelést támasztó és a pert megindító felperes, ill. az az ellen védekezQ alperes közötti konfliktus eldöntésére szolgál a büntetQeljárás alapszerkezete aszimmetrikus: a büntetQ jogszabályt megsértQ (terhelt) elkövetQ és a vele szemben fellépQ, az államot képviselQ vádló (az ügyész). Bár a polgári (magánsérelem orvoslása) és a büntetQ-eljárás (közsérelem orvoslása) menete és szerkezete sok szempontból hasonlít egymásra, jellegükben lényeges különbség mutatkozik. A polgári eljárás magánjogias jellegével szemben a büntetQ-eljárás közjogias jellegét adja. A büntetQ eljárási jogi rendszerek egyik legfontosabb célja azon garanciák kiépítése és mqködtetése, melyek képesek megvédeni a kiszolgáltatott egyént a hatalmi önkénytQl é s túlkapásoktól.
A jogalkalmazási eljárás sosem indul meg magától . A polgári eljárásban erre a keresetlevél szolgál, ami a felperes által érvényesíteni kívánt jogot, a bíróság döntésére irányuló kérelmet tartalmazza. Keresetet csak az ügyben érdekelt fél, esetenként helyette pl. az ügyész, vagy a gyámhatóság nyújthat be. A keresetet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani a joghatóság hiánya, jogérvényesítési határidQ, perképesség hiánya, perelési jogosulatlanság stb. miatt; feljelentést pedig el kell utasítni a bqncselekmény gyanúja hiányában, ha a cselekmény nem bqncselekmény, s ha büntethetQséget kizáró vagy megszüntetQ ok áll fenn.
Minkét esetben az eljárás megindulásától annak befejezéséig terjedQ szakasz fQ feladata az eljárást majdan lezáró határozat megalapozottságának biztosítása, az a szükséges bizonyítékok beszerzése. Ez a polgári eljárás során a felek feladata. BüntetQeljárásban az állam nevében fellépQ ügyész kötelessége, hogy a bizonyítékokat szolgátasa. Ezért elQzi meg a büntetQeljárás bírósági szakaszát a nyomozási szakasz. Mo-on ma nincs kötött bizonyítási rendszer, azaz bármi bizonyítékként szolgálhat. A magyar ítélkezési rendszer a bíró aktív szerepén alapul, azaz Q köteles gondoskodni a szükséges bizonyítékok beszerzésérQl. A nyomozás megszqnésére kerül sor, ha nem állapítható meg bqncselekmény elkövetése, vagy nem bizonyítható, ha büntethetQséget kizáró vagy megszüntetQ ok ál fenn.
Ha az ügy eredményesen jut túl a tárgyalás elQkészítésén, ill. a nyomozáson, akkor az elsQ fokú bírósági eljárás következik. Polgári perben úgy történik, hogy a bíróság kitqzi a tárgyalást, és arra megidézi a feleket, a büntetQ-eljárásban a tárgyalás kitqzésének feltétele, hogy az ügyész nyújtson be vádiratot. Ezt megelQzQen az ügyész megszüntetheti az eljárást, vagy pótnyomozás elrendelésével visszajuttathatja az eljárást az elQzQ (nyomozási) szakaszba.
A tárgyalás a bírósági eljárás központi szakasza. Az ügyek eldöntése a tárgyaláson felvett bizonyítási alapján történik. A tárgyalások elv szerint nyilvánosak. A határozat alapjául csak a bíróság által közvetlenül felvett vagy megtekintett bizonyíték szolgálhat. Nyilvánvaló, hogy a bizonyítás körének kijelöléséhez a bírónak már elQzetes képpel kell rendelkeznie a lehetéses minQsítés(ek)rQl, hiszen az(ok) teszi k) ki relevánssá vagy irrelevánssá a tényállási elemeket. Ugyanígy a tényállás feltárásának elQrehaladása egyes minQsítési lehetQségeket kizárhat, míg másokat megnyithat, ami ismét új helyzetet teremthet.

Ítélet és végzés; másodfokú eljárás
A bizonyítékok között szinte törvényszerqen mutatkozó kisebb-nagyobb ellentéteket a bírónak fel kell oldania. Semmiféle abszolút mérce nem áll rendelkezésére, csupán saját meggyQzQdése.

A tények (tényállás-megállapítás) ilyen viszonylagos szubjektivitása, s folytonos megkérdQjelezhetQsége ellen védi a jogbiztonságot a tényálláshoz kötöttség elv: a megalapozottan megállapított (azaz körültekintQen feltárt) tényállás a bírósági eljárás késQbbi szakaszaiban csak kivételesen, újabb bizonyítás felvétele esetében bírálható felül.
A bizonyítás felvétele után következik az ítélethozatal. A bíróságok kétféle határozatot hozhatnak: ítéletet és végzést. Ítélethozatalra kerül sor, ha bírósága per érdemében, tehát a polgári eljárásban a perbeli követelések felQl dönt, a büntetQ-eljárásban pedig ha a terheltet bqnösnek mondja ki vagy felmenti. Minden más szükséges határozatot (tárgyalás elnapolását, szakértQ kirendelését, új tanú megidézését stb.) végzésben hoz meg.
Az ítélet mindig, a végzés csak bizonyos esetekben két fQ részbQl áll: a rendelkezQ részbQl és az indoklásból, amit megelQz a bevezetQ rész a felek és a bíróság adataival, az ügy megnevezésével és lezár a keltezés és aláírás. Az ítélet rendelkezQ része tartalmazza bíróság érdemi döntést, a perköltség viselésére vonatkozó döntést, s annak kihiredetésekor figyelmeztetni kell a jogosultakat a fellebbezés lehetQségére.
Az indoklásban van helye a megállapított tényállásnak, az alapul szolgáló bizonyítékok megnevezésének, a bizonyítkék mérlegelésérQl szóló beszámolónak és az ítéletet megalapozó jogszabályok megjelölésének. A határozat a jelelevQk elQtt ki kell hirdetni, ill. az érintetteknek írásban meg kell küldeni. Ezek után a bíróság a tárgyalást berekeszti. Ha a határozat ellne nincs helye fellebbezésnek, vagy nem fellebbeztek, a bíróság megállapítja, hogy az jogerQs és végrehajtható; ezzel az eljárás lezárul. Fellebbezés esetében másodfokú eljárásra kerül sor.

A másodfokú eljárást kezdeményezQ fellebbezést az elsQ fokon eljárt bíróságnál kel bejelenteni. Ha ez kizárt, elkésett vagy nem jogosulttól származik, az elQ fokú bíróság elutasítja, más esetekben az iratokkal együtt felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
A másodfokú bíróság, ha az elsQ fokú ítéletet törvénysértQnek vagy megalapozatlannak találja, az ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsQ fokú bíróságot új eljárásra, és új határozat meghozatalára utasítja. Egyébként a fellebbezést elutasítja, és az ítéletet helyben hagyja, vagy azt a szükséges mértékben megváltoztatja; ez esetben a határozat jogerQs és végrehajtható lesz.





















28 A rendkívüli perorvoslatok
Rendkívüli perorvoslatra (azaz a már jogerQs ítélet felülbírálatára) valóban csak rendkívüli esetben kerülhet sor. Szabály szerint a jogerQs határozat megváltoztathatatlan, még akkor is, ha némely megállapítás, avagy az alapjául szolgáló mérlegelés vitatható. Jogkérdésekkel kapcsolatban a felülvizsgálat, ténykérdésekkel kapcsolatban a perújítás szolgál.

a) A felülvizsgálat intézménye arra nyújt lehetQséget, hogy az érintett a jogerQs határozat megváltoztatását kérje az ÍtélQtáblától vagy a LegfelsQbb Bíróságtól, arra hivatkozással, hogy a határozat anyagi vagy eljárási jogszabályt sért, vagy az ügyre kiható eredményes alkotmányjogi panasz, nemzetközi emberi jogi szerv döntése, vagy jogegységi határozat született. Ha lehetséges a jogszabálysértés kiküszöbölése, a LegfelsQbb Bíróság új határozatot hoz, különben pedig új eljárást rendel-e, vagy (ha nem történt ilyen szabálysértés) a határozatot helyben hagyja. A felülvizsgálatot az teszi rendkívülivé, hogy egy ügyben csak egyszer lehet kérni, feltéve, hogy a kérelmezQ a rendes jogorvoslati lehetQségeket kimerített, s ekkor is csak szoros idQbeni határokon belül.

b) A perújítás alapgondolata és fQ esete az , hogy az alapügyben az ítélet meghozatalakor még figyelembe nem vett olyan új bizonyíték felmerülése, amely az érintettre már eredetileg is lényegesen enyhébb vagy súlyosabb döntést valószínqsítene, alapul szolgálhasson az eljárás megismétlésére az érintett fél, ill. a terhelt vagy az ügyész kérelmére. További esete az, ha bqncselekményt megvalósító szabályszegéssel született az ítélet, ha egyszer már elbírált ügyben született újabb ítélet, vagy az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használnak fel.
A perújítási eljárás két részbQl áll: az esQben a kérelmet a másodfokú bíróságnak kel megvizsgálni, s dönteni, hogy megengedhetQ-e a perújítás vagy sem, másodikban: igenlQ válasz esetén- az ügy ismételt tárgyalásra kerül sor az alapügyben eljárt bíróságon. A tárgyalás alapján a bíróság vagy fenntartja a megtámadott ítélet hatályát, vagy hatályon kívül helyezi azt, és új ítéletet hoz.

A jogerQs határozatot, ha már semmilyen további lépésnek nincs helye, végre kell hajtani. A végrehajtási eljárás az ítélethozataltól teljesen elkülönülQ eljárás; lefolytatása az ezzel megbízott szervezetek feladata. Eljárásuk ahhoz igazodik, hogy milyen rendelkezést kell végrehajtani (pl. szabadságvesztés-büntetést, vagy dolog kiadást stb.). A büntetQ perben hozott határozatok végrehajtása iránt az állami szervek hivatalból intézkednek, míg a polgári perben hozott határozatok végrehajtását általában az érdekeltnek kell kezdeményeznie. A végrehajtással lezárul a jogalkalmazási ciklus.


29 A jogértelmezés
Bár eredményként csak az ítéletben jelenik meg, de a tényállás alakulását folyamatosan befolyásolva már a tárgyalási szakban jelentQséggel bír a tényállás jogi minQsítése és értékelése.
Az értelmezés szüksége azért merül fel már a tényállás megállapításával párhuzamosan, mert az elvontan megfogalmazott jogszabályi szövegek konkrét helyzetre vonatkoztatása vezérli a tényállás megállapításának menetét és irányát is. Az a kérdés ugyanis, hogy mit jelent egy rendelkezés, mindig konkrétan merül fel: arra a tényállásra, a szóba jöhetQ tényállás-verziókra alkalmazható-e, s ha igen, milyentartalommal.

Az értelmezés alanyai szempontjából különbséget tehetünk törvényi (1), jogtudományi (2) és jogalkalmazói (3) értelmezés között.
(1) Maga a jogszabály vagy egy ahhoz kapcsolódó másik jogszabály tartalmazhatja.
(2) A jogirodalomban lelhetQ fel. A jog kutatói és mqvelQi értekezhetnek egyes rendelkezések mikénti értelmezésérQl, ami kötelezQ erQvel nem bír, de támasza lehet a jogalkalmazói értelmezésnek.
(3) Csak az adott ügyre terjed ki, de joggyakorlattá kristályosodva általános érvényre is szert tehet. A LegfelsQbb Bíróság joggyakorlatot egységesítQ törekvési során születQ értelmezési minták szerepe kiemelkedQ, melyek egy része kötelezQ, más része nem. A joggyakorlat egységesítésére a megyei bíróságok is törekszene a saját területükön.

Az értelmezés módszerei szempontjából szokásosan nyelvtani, logikai, történeti, rendszertani és teleologikus értelezés között teszünk különbséget.
Az elsQ 2 az, amely közvetlenül a szöveg jelentésének feltárására irányul. Ezek az eszközök a szöveg belsQ összefüggéseire figyelnek: levont következtetés, egymáshoz kapcsolódó szavak s mondatok logikai szerkezetébQl.
A másik 3 értelmezési módszer a jelentés megközelítése érdekében kívülrQl tekint a szöveget. Következtéseit vagy a szöveg megszületésének történetébQl, elQzményibQl vonja le (pl. parlamenti vagy bizottsági vita stb.) vagy pedig a szöveg jogrendszerbeli elhelyezkedésébQl. Ez utóbbi értelmezés elQfeltevése, hogy a szöveg egy átfogóbb, értelmes rendszer része, s az azon belül kijelölt hely maga is jelentést hordoz. A teleologikus értelmezés a jogalkotó vagy a jogszabály feltételezett vagy indokolható célja felQl értelmez. E módszerek segítségével az értelmezQ kilép szöveg keretei közül, hogy a jelentésen túl a jogszabály értelmét is fel tudja tárni.

A módszerek egymástól eltérQ eredményekre is vezethetnek: a rendszertani és történeti értelmezés (egyéb szándékok figyelembevétele mellett) eredménye lehet kiterjesztQ, helybenhagyó vagy megszorító. Ez a szöveg jelentés-tartományának növelést, érintetlenül hagyását vagy szqkítését jelenti.

30 Laikusok részvétele a jogban
A bíráskodás történetileg eleve laikus jelleggel fejlQdött ki, s a laikus elem kisebb-nagyobb jelenléte mindmáig végigkíséri azt. Eltekintve most a közvetítQ típusú bíráskodástól pl. a választott-bíráskodásban, a rendes bírósági eljárásokban is azt látjuk, hogy akár az esküdtek, akár a társasbíráskodás ülnökei a szakbíró ellenében is eldönthetik ez eljárás kimenetelét.
A laikusok részvételének funkciója jogrendszerenként és koronként változik. Például:
amikor a tömeg az általa jogsértQnek felismert tevékenységgel szemben közvetlenül fellép, ítéletet mond, és azt végre is hajtja. Intézményesített formája volt ennek a görög demokráciákban a népgyqlés vagy annak bizonyos részének a bíráskodása. Bizonyos befolyása a zsidó jogban is volt a tömegeknek az igazságszolgáltatásra és a kegyelem gyakorlására. IdQnként a társadalom szervezetlensége is okot ad arra, hogy a közösség maga vegye kezébe a jogszolgáltatást (pl. a vadnyugaton).

A laikus részvétel tehát eredetileg a közösség közvetlen fellépése volt a normarendszerét megsértQkkel szemben, s a jog elkülönülésével és intézményesülésével ez a szerepkör differenciálódott és intézményesedett.
A mai értelemben vett laikus részvétel határozott és éles különbséget tesz a hatalmi szervezethez tartozó és jogilag képzett szakbíró, és az ezek egyikével sem rendelkezQ laikus között. Jogait és kötelességeit tekintve a laikus maga is bíró. Ma létezQ két fQ típusa a társasbíráskodás és az esküdtszéki bíráskodás.
Laikusok részvételének mindazonáltal csak a bírósági eljárások meghatározott körében van helye. A rendes bíróságok a polgárok (büntetQ vagy polgári) peres ügyeiben eljáró bíróságok (általános hatáskörq); a különbíróságok ehhez képest kivételesek: vagy az érintettek egy köre (pl. katonai bíróságok), tevékenységének egy fajtája (közigazgatási b.), vagy pedig egy sajátos helyzet (pl. statáriális vagy a nemzetközi bíróságok) képeznek kivételt a rendes bíróságok eljárásához képest.
Laikus részvételét szabály szerint a rendes bíróságoknál találunk. Ezen belül is eltérQ lehet a bírói jogkör gyakorlása: egyesbíróként (egyszerqbb megítélésq, kisebb jelentQségq, ill. peren kívüli ügyek) és tanácsban eljáró bíróság között.
Laikus részvételérQl csak a tanácsban eljáró bíróság eljárásban lehet szó. Itt is külön kell választani a vegyes (szakbírók és laikusok) ill. a csak szakbírákból álló tanácsokat (másodfokon ill. a LB elQtt zajló ügyek). A tanács összetétele helyenként és koronként változik. Ma Mo-on elsQ fokon az egy szakbíróból és két ülnökbQl álló tanács a jellemzQ.

A társasbíráskodás (vagy Schöffen-bíróság) fQ jellemzQje, hogy a tanács tagjai lényegében azonos jogokkal rendelkeznek, közösen hoznak határozatot, az ülnök akár le is szavazhatja a szakbírót. A tanács elnöke a szakbíró, a tárgyalást Q vezeti. Az ülnököket általában a települési önkormányzatok választják
vagy kérik fel meghatározott idQre, s a megadott listáról a bíróság vezetQje hívja be Qket.

Az esküdtszéki rendszert (12 fQ) fQként az amerikai filmekbQl ismerjük. Az események irányítása nem a bíró kezében, hanem a felekében van. Pk szerzik a tanúkat saját állításaik igazolására, s igyekeznek ellehetetleníteni az ellenérdekq fél tanúit. Végül az esküdtek visszavonulnak, s eldöntik, hogy ki volt a jobb , majd a bíró levonja e döntéskövetkezményeit.
Maga is felsQbírósági bíróként, Jerome Frank szerint nemcsak a szabályok mikénti alkalmazása bizonytalan kimenetelq, de a tények mikénti megállapítása is.
Az esküdtszéki bíráskodás úgy a büntetQ, mint a polgári ügyekben a társasbíráskodástól eltérQen egyfajta munkamegosztásban mqködik. Az esküdtszék dönt a ténykérdésekben, a szakbíró pedig a jogkérdésekben. Valójában ez a két kérdés nem választható el egymástól, hiszen egymást feltételezik.

Ez a rendszer komoly és sokirányú kritika tárgyát képezi. Mégis milyen magyarázatok hozhatók fel arra, ahogy miért vannak ilynek? A demokráciára való hivatkozás a néprészvétel lehetQvé tételét követeli a bírói hatalomban. A függetlenségre való hivatkozás hasonlóképpen politikai indíttatású, tradíciók hatalma, szakmai indokok (kifejezetten más jellegq szakismeretre van szükség), a józan ész és az élettapasztalat szükségessége, és végül a közönségesen: több szem többet lát mondásával magyarázható.

Jogi alaptan II.
1.tétel
A jogviszonyok szerkezete és fajtái

A magatartások jogi szabályozás alá vonásának eredménye a jogviszonyok létrejötte. A jogi szabályozás a jogviszonyokban teljesedik ki. Az emberi cselekvés  mint a jogi szabályozás tárgya  társadalmi cselekvés, azaz mások viselkedéséhez igazodik.
Azt a helyzetet amikor két vagy több ember egymással társadalmi kapcsolatban áll, nevezhetjük társadalmi viszonynak.
A jogviszony, jogilag szabályozott társadalmi viszony. A társadalmi viszony jogviszonnyá válása kétféleképpen képzelhetQ el :
Az elsQ, ha egy mintává kiképzQdött viszonyt (pl.: egy férfi és egy nQ együttélését ) egy idQ elteltével a jog is szabályozás tárgyává teszi. ( házasság, vagy élettársi viszony)
A második, ha egy társadalmi viszony eleve jogviszonyként jön létre. (pl. : állampolgár csak akkor lehet valaki, ha ezt a minQséget a jog létrehozza, jogokkal és kötelezettséggel ruházva fel a polgárt )
Ez a két keletkezési mód, csak az elemzés számára választható szét. Azonban van amikor ezt nem is lehet megtenni. (pl.: a tulajdont a jog hozza létre, vagy csak elismeri és szabályozza azt)
A jogviszony maga is sajátos viszonyban áll a társadalmi viszonyokkal.
EgyfelQl szelektíven képezi le azokat, azaz az adott viszonynak csak valamilyen szempontból lényegesnek tartott elemeit emeli ki. (pl.: a házasság jogi szabályozása nem tér ki arra, hogy ki mosogasson ) Részben konstitutív (alkotó, alakító) jellegq is. Visszahat magára a társadalmi viszonyra.
MásfelQl a jogi szabályozás nem teremthet viszonyokat tetszése szerint. Szükséges, hogy már létezzen egy viszonytípus amire építkezni lehet.

A jogviszonyok a bennük részvevQk kapcsolatának jellege szerint sorolhatók típusokba. MegkülönböztethetQk:
Jogágak szerint (polgári jogi, büntetQjogi, közigazgatási jogi munkajogi stb.).
Fogalmilag lehet általános, vagy konkrét. Az általános mindig egy jogintézmény, valamely szabályozott modell. ( pl.: az adásvétel jogintézménye, a mindenkori eladó és vevQ jogait és kötelességeit írja körül). A konkrét jogviszony, valóságos szereplQk között létrejövQ kapcsolat.
A jogviszonyok szereplQinek pozíciója szerint megkülönböztethetünk szimmetrikus és aszimmetrikus jogviszonyokat. Szimmetrikusak a polgári jogi jogviszonyok (adásvétel esetén a felek egyenrangúak). Aszimmetrikusak a közjogi jogviszonyok ( pl.: büntetQjogi jogviszonyok, vagy közigazgatási jogi jogviszonyok )
A polgári jog körén belül beszélhetünk abszolút, és relatív szerkezetq jogviszonyokról. Abszolút szerkezetq jogviszony, ha egy meghatározott jogosulttal szemben, a kötelezettek elQre meg nem határozott köre áll. (pl.: a tulajdonost bárkivel, vagyis mindenkivel szemben megilleti a tulajdona háborítatlanságának joga ). Relatív szerkezetq jogviszony, eleve meghatározott személyek között jön létre. ( pl.: bérleti díjat nem köteles fizetni mindenki, csak a bérlQ )

2. tétel
A jogviszonyok elemei


Minden jogviszonynak van alanya, tárgya és tartalma.

Alanya- aki abban részt vesz
tárgya- amire a jogviszony vonatkozik,vagy irányul
Tartalma- amit a jogviszony tartalmaz.

A személy (persona) az összefoglaló megnevezés a jogviszony alanyaira. A személyek feloszthatók természetes és jogi személyekre.

A jogi személy valami, amit a jog valakinek tekint, illetve valakivé minQsít.

1). A jogalanyok a jogviszonyok egymástól személyként elkülönülQ alanyai. Jogalany az lehet aki jogképességgel rendelkezik, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek.
A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetén, az azt létrehozók a jogalanyok. A jogi személyek szervezeti egysége pedig nem rendelkezik jogalanyisággal ( pl. egy vállalat jogi személy, de valamelyik telepe, vagy üzemegysége nem az)
A jogalanyiságon túlmutat a cselekvQképesség, ami azt jelenti, hogy a jogalany saját cselekedeteivel, önmaga szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A cselekvQképesség lehet teljes és korlátozott. Ha valakinek van cselekvQképessége, akkor az teljes. Korlátozottságról természetes személyek körében lehet szó. (14 év alatt nem cselekvQ képes, 14-18 között korlátozottan cselekvQképes )
Jogszabályok és bírói ítélet is korlátozhatja a cselekvQképességet. (gondnokság alá helyezés).

Jogi személy esetében a jogképesség lehet :
Abszolút  ha jogszabály nem korlátozza a jogosultságok és kötelezettségek körét. ( pl.: természetes személy nem köthet nemzetközi szerzQdést)
Relatív  ha e kör korlátozott (pl.: jogi személyiség nélküli társaságok esetében )
Természetes személy esetében a jogképesség azt jelenti, hogy jogai és kötelezettségei is lehetnek.

2) A jogviszony tárgya az amire a jogviszony vonatkozik, ami miatt az létrejön. (pl. adásvétel esetén a jogviszony tárgya a dolog, amit eladnak, megvesznek). A jogviszony valójában nem az adott dologra, hanem a felnek a dologgal kapcsolatos magatartására vonatkozik. (pl. az adásvétel arra, hogy az eladó adja át a dolgot, a vevQ pedig fizesse ki az árát). A jogviszonyok közvetlen tárgya pedig maga a dolog amire a magatartás tanúsítása irányul.

3) A jogviszonyok tartalma a jogalanyokat megilletQ, illetve terhelQ, s magatartásukat meghatározó jogot és kötelezettséget összessége, azaz a jogszabályok által elQírt vagy elismert alanyi jogok és kötelezettségek.



3. tétel
A jogi tények


Azokat a valóságbeli történéseket és jelenségeket, amelyek a jogviszonyokat mozgásba hozzák, összefoglalóan jogi tényeknek nevezzük.

A jogi tények elsQ csoportját az akaratunktól független természeti események képezik. (pl.: a születés puszta ténye keletkeztet állampolgársági jogviszonyt). A természeti eseményeket azzal különböztetjük meg az emberi magatartásoktól, hogy nem akaratlagosak. Ebbe a körbe soroljuk az ösztönszerq viselkedési formákat, és a magatartásunk következményeként elQállt okozatokat. ( pl.: hanyagság, gondatlanság következményei).

A jogi tények másik csoportját az olyan emberi magatartások képezik, amelyek akaratlagosak. Ezek szintén két csoportba oszthatók.
Ezek egyikét a bírói vagy közigazgatási szervek aktusai teszik ki, tehát azoknak a cselekvései akik a jog nevében járnak el. (pl.: anyakönyvvezetQ közremqködése szükséges a házasságkötéshez. )
A másik csoport a jog alanyainak vagy címzettjeinek cselekvéseibQl tevQdik össze. Ez megint két csoportra bontható. Egyik részük pusztán azzal válik jogi ténnyé, hogy megtörténtükhöz a jog következményeket kapcsol akkor is, ha ezen jogkövetkezmények kiváltása nem állt a cselekvQ szándékában. Jogi státuszukat tekintve ezek lehetnek tiltottak, kötelezQek vagy megengedettek.

A megengedett emberi magatartások másik részét a jogi aktusok adják. Ezek kifejezetten jogviszony keletkezésére, módosítására vagy megszqntetésére irányuló magatartások. (pl.: vételi jog gyakorlásának bejelentése, szerzQdés egyoldalú felmondása). Ezeket nevezzük jognyilatkozatoknak.
Lehetnek kétoldalúak is, (ez a gyakoribb) amikor a jogviszony alanyai kölcsönösen és egymásra tekintettel tesznek nyilatkozatokat. (pl.: szerzQdés kötése, felbontása). Ezeket nevezzük jogügyleteknek.
A jogi aktusok általában szóban, vagy írásban valósulhatnak meg, de végbemehet ún. ráutaló magatartással is. (pl.: vételi ajánlatot fogalmazunk meg , amikor egy árút a kosarunkba helyezünk a boltban )

A jogi tények megvalósulásakor annyi történik, hogy konkretizáljuk a normát amelyre a felek hivatkoznak, azonban ahhoz, hogy az elQírás (megállapodás) elQidézze a remélt hatást, a konkrét normának érvényesülnie is kell. Teljesítik, vagy (jogalkalmazás útján) kikényszerítik. Ezzel nyeri el a jogviszony a végsQ értelmét, a megszqnését.



tétel
FelelQsség és felelQsségre vonás



A felelQsség intézménye az egyén és a közösség között teremt kapcsolatot, a magatartás közbejöttével.
Az egyik pólus az egyén, aki valamilyen magatartást tanúsít, a másik pólus a közösség, amely mintákat állít a magatartások elé.

A közösségi minták az egyéni magatartásokhoz a következQk szerint kapcsolódnak.:
Modellt kínálnak egyes magatartás-típusok szervezéséhez,
mércét állítanak egyes magatartás-típusok elé, és
következményt fqznek egyes magatartás-típusokhoz.
Ezáltal megvalósítanak valamely kívánatos rendet, és/vagy azt, hogy a következményekkel való számvetés indítékként épülhessen be a jövQbeli magatartásokba.

A felelQsségre vonás, a felelQsség megállapítására irányuló eljárás. ElQfeltétele valamilyen kötelezettség fennállása, illetve annak elmulasztása vagy megszegése.
FelelQsségre vonásra akkor kerülhet sor, ha a jogsértQ magatartás szankcióval van összekapcsolva.
A jogsérelem, vagy a szankció hiánya esetén sem felelQsségrQl, sem felelQsségre vonásról nem beszélhetünk. Ekkor vagy hiányzik a jogkövetkezmény, vagy pozitív jogkövetkezmény, azaz joghatás áll be.

A norma és a normasértQ magatartás együttes megléte mellett sem lehet felelQsségre vonni azt, akinek a magatartási körülményeinek és következményeinek átlátása, vagy az annak megfelelQ magatartás tanúsítása nem várható.
FelelQsségre vonást akadályozó tényezQ még az elévülés, és a kegyelmezési jog gyakorlása.

A felelQsség sajátos változata, a mások cselekedeteiért való felelQsség fennállása. Ennek két változata ismeretes :

A kollektív felelQsség ( amikor a közösség felel valamelyik tagjának a magatartásáért)
Az apa, a munkáltató, a megbízó a parancsnok felelQssége a felügyelete alá tartozó magatartásért.


tétel
A felelQsség alapja

1. A felelQsség szubjektív alapja a cselekvQképes egyén : a szubjektum.
A determinista felfogás szerint, mindennek oka van. Nem cselekedhetünk másként, mint ahogy cselekszünk, mert személyiségünkbQl, élettörténetünkbQl és a körülményekbQl szükségszerqen következett a tettünk.
Ezzel ellentétben az indeterminista felfogás az ember sajátosságát az akarat szabadságában látja. Vagyis az ember képes függetleníteni magát a meghatározottságtól, és spontán döntéseket hozni.
A joggyakorlat egy köztes álláspontot foglal el, ez a mérsékelt determinizmus. Sosem lehet pontosan megjósolni egy ember viselkedését egy adott helyzetben, de az kétségtelen, hogy hatással vannak rá külsQ és belsQ erQk.
A szubjektív mozzanatra a polgári jogban a felróhatóság, a büntetQjogban a vétkesség fogalma utal.
A büntetQjogi felelQsség a szándékos és a gondatlan cselekményért való felelQsséget fogja át.
Szándékosan követi el a bqncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, (egyenes szándék)vagy e következményekbe belenyugszik. (eshetQleges szándék)
Vagyis a szándékosságon belül megkülönböztethetQ az egyenes szándék (dolus directus) és az eshetQleges szándék (dolus eventualis)
Gondatlanságból követi el a bqncselekményt, aki elQre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában,(tudatos) illetve az is aki a tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. (hanyag)
Tehát a gondatlanságon belül is megkülönböztethetQ a tudatos gondatlanság (luxteria) és a hanyagság (negligencia).

2. A felelQsség objektív alapja a valóság tudatunktól és akaratunktól független összefüggésrendszere. A felelQsség objektív alapjáról szólva tehetünk különbséget a büntetQjogi és a polgári jogi felelQsség között.
A polgári jogi felelQsség az adott helyzetben elvárható , a büntetQjogi felelQsség a tQle elvárható magatartást kívánja meg.
A polgári jogi felelQsség alaptípusa a másoknak okozott kárért való felelQsség. Egyik fajtája a deliktuális felelQsség. (A felróhatóság akkor állapítható meg, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható.) Másik faltája a kontraktuális felelQsség. (amikor szerzQdéses kapcsolaton belül okozunk kárt a partnerünknek.)
Ha többen okoznak kárt, egyetemleges felelQsség terheli Qket. ( A károsult bármelyiküktQl követelheti kárának megtérítését, de egymás közt felróhatóságuk arányában viselik azt.)

A felróhatóság hiányában is fennáll a felelQsség bizonyos cselekvések következményeiért. Ilyen a :
- fokozott veszéllyel járó tevékenység (veszélyes üzem mqködtetése). Ilyenkor csak a külsQ elháríthatatlan ok adhat lehetQséget a felelQsség alóli mentesülésre.
- a mások (alkalmazottak, megbízottak) közremqködésével bekövetkezett kárért való felelQsség. Ezért az tartozik helytállni, akinek a javára végezték a tevékenységet.

3. A felelQsség normatív alapja, a cselekmény összes szubjektív és objektív körülményeit és következményeit egy jogi normával kapcsolja össze. Az összekapcsolás nem okozatos hanem tételezett.

tétel
A felelQsség fajtái



A felelQsség fajtái többféle szempontból különíthetQk el.

1. A felelQsséget megalapozó normarendszer szerint, cselekvéseinket többféle norma is szabályozza. (pl.: az emberölést nem csak a jog tiltja, hanem erkölcsi és vallási normák is). E normatípusok egy-egy felelQsségfajtát is megalapoznak, amelyek egymással párhuzamosan is létezhetnek, de össze is kapcsolódhatnak.
A jogi felelQsségen belül, a jogrendszer jogági tagozódása szerint lehet különbséget tenni polgári jogi, büntetQjogi, munkajogi stb. felelQsség között.


A felelQsséghez megkívánt tudattartalom szerint, objektív és szubjektív felelQsségrQl beszélhetünk.
Az objektív felelQsség megállapításához elég a normasértQ magatartás tanúsítása függetlenül attól,hogy az egyén akarta, vagy tudta-e annak normasértQ jellegét.

A szubjektív felelQsség esetén ezzel ellentétben, a pszichikai tényezQk megállapítása is szükséges.


A felelQsség telepítése szerint, egyéni és kollektív felelQsségrQl beszélhetünk.
Az egyéni felelQsség az individum környezetétQl való olyan mértékq függetlenségét tételezi fel, ami lehetQvé teszi az önálló mérlegelést és akaratképzQdést.

A kollektív felelQsség azon alapul, hogy egy közösség és annak tagja között olyan szoros a kapocs, hogy az egyén cselekvése, a közösség megnyilvánulásának tekinthetQ.











PAGE 


PAGE 33

Hasonló témájú dokumentumok

gazdjog2 3.ea/2

- 2011-03-01 17:26:37

idegenforgalmi jog

- 2009-09-01 21:50:03

Kérédsek+válaszok (nem az összes)

- 2009-11-16 22:59:54

jog jegyzet

- 2009-05-09 14:42:07

Fogalmak2

- 2009-04-30 15:23:25

gazdjog2 3.ea/1

- 2011-03-01 17:26:04

Nemzetközi jog tagolása a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatban

- 2008-04-08 11:30:54

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Üzenj az összes olyan hallgatónak aki felvett egy bizonyos tantárgyat! Hasznos lehet ha egy tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseid merülnek fel mint pl

• Hol lesz a vizsgamegtekintés?
• Meddig kell tudni az anyagot?
• Mely részeket adták le előadáson a könyből?
• stb...

Az üzeneted így ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik együtt hallgatják veled a tárgyat. Ehhez kattints az Üzenetekre, ezután válaszd ki a tantárgyat a saját tárgyaid közül, majd kattints az Üzenet írására.

4. agresszió algoritmusok alkotmánytörténet antropológia áramlás ásvány bibó dns európai integráció filozófia fizikai+kémia forma gamf gyep növényzet humán infláció kiadott anyag kidolgozott kiskérdések kik kis jános korreláció kórtan környezetgazdaságtan kötelező kőzetek közgazdaságtan közigazgatás alapintézményei légzés makroökonómia matrix mills montázs neveléslélektan növények objektum orientált órai jegyzet outsourcing peter behrens pol.komm prog1 progterv reakció regterv segédlet sejtbiosz szte-btk dr. simon józsef turizmus vállalkozás zh feladat