Schiller: A naiv és szentimentális költészetről
Országok listája
HungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetEsztétikatörténet III.JegyzetekSchiller: A naiv és szentimentális költészetről
2009.05.19 12:05:50
Az alábbi szöveg egy formázás és képek nélküli előnézete a dokumentumnak. A tökéletes megjelenítéshez jelentkezz be, majd töltsd le a dokumentumot.
Schiller: A naiv és szentimentális költészetrQl
Johann Christoph Friedrich Schiller 1759-tQl 1805-ig élt. A német - úgynevezett weimari - klasszicizmus, vagy másképpen szólva a "Goethe-kor" kiemelkedQ egyénisége volt. ElsQ írásaiban (A mqvészek, A színpad mint morális intézmény) szembetqnQ a felvilágosodás hatása, koncepcióját pedig viszonylagos radikalizmus jellemzi, ám késQbb, a francia forradalom utáni helyzet koncepciójának felülvizsgálatára késztette.
Egy másik, ugyanekkor írott tanulmánya, A naiv és szentimentális költészetrQl címq mqve nem annyira elméleti, mint irodalmi, kultúrtörténeti írás, ám természetesen elméleti alapvetései itt is kiviláglanak. A "régiek és újak" vitájához kapcsolódván kifejti, hogy elmozdult a világ a görögök természettel való egységétQl a keresztény Európa öntudatosságáig, a szétdarabolódott személyiségig, ahol már a reflexió szükségszerqen a költészet és a költészet tárgya közé tolakszik. Így a modern írás a reflexió különbözQ formáinak megnyilatkozása, aminek eredményeképp az európai irodalom legfQbb jellemzQje az elégikusan vágyakozó, szentimentális hangvétel az elvesztett harmónia után. Ez a tendencia csak néhányakat nem érintett, például Shakespeare-t, Moliere-t és Goethe-t. Pontosabban érintette Qket is, hiszen az újkorban elkerülhetetlenül a szentimentális tematika sodrába kerül az ember, de sikerült azt nekik a naiv költQ szemléletmódjával megformálniuk.
Vannak az életünkben pillanatok, amikor egyfajta szeretetet és megindultsággal elegy tiszteletet érzünk a növényekben, ásványokban, állatokban, tájakban megpillantott természet, s hasonlóképp a gyermekekben, a falusi nép és a régi világ erkölcseiben elénk táruló emberi természet iránt& Az effajta érdeklQdés a természet iránt csak két feltétel mellett lehetséges. Mindenképpen szükséges elQször az, hogy a tárgy, amely kiváltja, természet legyen, vagy legalábbis mi annak tartsuk, másodszor pedig az, hogy (a szó legtágabb értelmében) naiv legyen, azaz hogy a természet ellentétben álljon a mqviséggel, és megszégyenítse azt.
& a tetszés ezen fajtája, melyet a természet kelt bennünk, nem esztétikai, hanem morális; mert nem közvetlenül a szemlélésben jön létre, hanem eszme közvetíti.
Nem a tárgyat szeretjük, csupán az eszmét. Mivel ez az érdeklQdés a természet iránt eszmén alapul, ezért csak olyan elmékben mutatkozhat, amelyek fogékonyak az eszmékre, azaz csak morális elmékben.
Az tehát a követelmény, hogy a természet ne vak hatalmával, ne dinamikai nagyságként, hanem formájával, morális nagyságként diadalmaskodjék a mqviségen, azaz ne szükségletként, hanem belsQ szükségszerqségként. A mqviség ne azért maradjon alul vele szemben, mert elégtelen, hanem mert érvénytelen, mert nem helyénvaló; az elégtelenség ugyanis csupán hiány, márpedig ami hiányból fakad, az sohasem ébreszthet tiszteletet.
Ahogyan a természet kezdett fokozatosan eltqnni az emberi életbQl mint tapasztalat és mint
(cselekvQ és érzQ) alany, úgy látjuk megjelenni Qt a költQk világában mint eszmét és mint tárgyat.
Tehát minden költQ vagy maga természet, vagy keresi az elveszett természetet. EbbQl két egészen különbözQ költészeti mód származik, melyek kimerítik és felosztják a poézis egész birodalmát. A költQk, mármint akik valóban azok, kivétel nélkül vagy naivak, vagy szentimentálisak. Naivnak mutatkozik például Homérosz és Shakespeare.
A "természetutánzás" újkori sajátosságait keresve itt mindenekelQtt kimutatja, hogy az antik és a modern költészet között lényeges a különbség. Az antikvitásban a mqvész viszonya a természethez teljességgel harmonikus. Kiváltképp a homéroszi eposzokban egy olyan világ képe tárul elénk, amelyben az ember természetes módon kibontakoztathatta emberi teljességét, amelyben ismeretlen volt eszmény és valóság meghasonlása. Ez a "naiv" költészet lényege: azonosulás a természettel és közben az `¦Ô ,
ì
6
rFPúü:<Æèл£»£»kkYYG9hã6 CJOJQJ^JaJ"hã6 CJOJPJQJaJnH tH #h5$jh5$j6CJ OJQJ^JaJ &h5$jh5$j6CJOJQJ]^JaJ#h5$jh5$j6CJOJQJ^JaJ"h5$jCJOJPJQJaJnH tH .h5$jh5$j6CJOJPJQJ]aJnH tH (h5$jh5$jCJOJPJQJaJnH tH .h5$jh5$j5CJOJPJQJ\aJnH tH .h5$jh5$j5CJ$OJPJQJ\aJ$nH tH `
ü<ÈÆ- "¤:Ò:
>
> >nApAìÝÝÏÏÁÁ³³³Ý¥¥££¥£ dð ¤7$8$H$gdd% dð ¤7$8$H$gd!g dð ¤7$8$H$gdã6 dð ¤7$8$H$gd5$j dð¤d ¤d[$\$gd5$j$dð¤d ¤d@&[$\$a$gd5$jÆÈFZ¨
*6h$D ¶ìú\-j-z----¼-Æ-æ-ô-z!!" "ô%,d:¢:¤:Ò:òäÓäÓäÓäÓäÓäÓäòŴŴŴŴŦŴŴŴŦ}l hd%6CJOJQJ]^JaJ"hd%CJOJPJQJaJnH tH U(h5$jh5$jCJOJPJQJaJnH tH h!gCJ OJQJ^JaJ h!g6CJOJQJ]^JaJh!gCJOJQJ^JaJ hã6 6CJOJQJ]^JaJhã6 CJOJQJ^JaJhã6 CJ OJQJ^JaJ 'ember második, sajátosan emberi természetének kiteljesítése. A modern kor már nem kapja készen ezt a derqs harmóniát. Miután ember és természet viszonya diszharmonikussá válik, miután a személyiség szétdarabolódik és eltorzul, a mqvészet "szentimentálissá" lesz: sóvárog az elveszett egység után. Eszmény és valóság egysége az antikvitásban még nagyszabású objektivitást eredményezett a költészetben; a modern mqvész már csak akkor tudja a világot költQi módon ábrázolni, ha beleviszi saját szubjektivitását, ha domináns szerephez juttatja az eszmeiséget. "A naiv költQt a természet abban a kegyben részesítette, hogy mindig osztatlan egységként hat, hogy minden pillanatban önálló és befejezett egész, és hogy az emberiséget teljes tartalma szerint ábrázolja a valóságban. A szentimentális költQnek azt a hatalmat juttatta, vagy inkább azt az eleven ösztönt véste beléje, hogy azt az egységet, amelyet az absztrakció megszüntetett benne, önmagából ismét helyreállítsa, az emberiséget magában teljessé tegye és korlátolt állapotból végtelenbe menjen át." Schiller a szentimentális költészeten belül további mqfaji altípusokat különböztetett meg azon az alapon, hogy a harmónia utáni vágyakozás a költQi tárgynak szatirikus, elégikus vagy idillikus feldolgozásához kapcsolódik. A modern költészet mqfaji sajátosságainak ez az elmélete azon a felismerésen alapul, hogy a naiv realizmus nem uralkodó módszere a modern valóság mqvészi megjelenítésének, jóllehet Goethe mqvészete bizonyítja, hogy a költQietlen valósággal vívott harcában a modern költQ is visszahódíthatja a mqvészi szemlélet elfogulatlan és nagyvonalú objektivitását. Schiller esztétikájának történeti jelentQsége nyilvánul meg abban is, hogy meg-megújuló gondolati erQfeszítéseket tett annak tisztázására: hogyan küzdheti le a modern mqvész a forma oldaláról a rendelkezésére álló életanyag mqvészietlenségét.
A szatirikus költészet
Szatirikus a költQ akkor, ha a természettQl való eltávolodást és a valóságnak az eszménnyel való ellentmondását választja tárgyául (ami az elmére gyakorolt hatást illeti, a kettQ megegyezik). E tárgyat azonban kezelheti komolyan és indulattal, s kezelheti tréfásan és derqvel, aszerint, hogy az akarat vagy az értelem területén idQzik-e. Az elQbbi történik a feddQ vagy patetikus, az utóbbi a tréfás szatírában.
Sokszor vitatkoztak arról, hogy melyik a magasabb rendq, a tragédia-e vagy a komédia. Ha a kérdés pusztán arra vonatkozik, hogy melyiknek jelentQsebb a tárgya, akkor kétségtelenül a tragédiáé az elsQbbség; ám ha arra, hogy melyik követel jelentQsebb alanyt, akkor a döntés alkalmasint inkább a komédia mellett szól. A tragédiában nagyon sok történik már a tárgy által, a komédiában viszont semmi: itt a költQ által történik minden.
Az elégikus költészet
Elégikusnak akkor nevezem a költQt, ha úgy állítja ellentétbe a természetet a mqviséggel és az
eszményt a valósággal, hogy az elsQ ábrázolása van túlsúlyban, s a neki szóló tetszés válik uralkodó érzéssé. Akárcsak a szatírának, az elégiának is két osztálya van. A természet és az eszmény vagy szomorúság tárgya, ha amazt mint elveszettet, emezt mint el nem értet ábrázolják, vagy pedig öröm tárgya mindkettQ, amennyiben valóságosként jelenítik meg Qket. Az elsQ adja a szqkebb értelemben vett elégiát (Hallert, Kleistet és Klopstockot említi), a második a legtágabb értelemben vett idill.
Az idill
Általános fogalma szerint az idill az ártatlan és boldog emberség költQi ábrázolása. Mivel ez az ártatlanság és boldogság összeférhetetlennek látszott a nagyobb társadalom mqvi viszonyaival s a 32 mqveltség és kifinomultság bizonyos fokával, a költQk az idill színterét a polgári élet tülekedésébQl áttették az egyszerq pásztori állapotba, s helyét a kultúra kezdete elQtt, az emberiség gyermekkorában jelölték ki.
Hasonló témájú dokumentumok
Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe
A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.
Hozzászólások
Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni
Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.
Egy felsőoktatási közösségi oldal amely segít kapcsolatot tartani a hallgatók között, így segítséget nyújt a sikeres tanulmányokhoz...
