Diderot - Színészparadoxon

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetEsztétikatörténet III.JegyzetekDiderot - Színészparadoxon

Diderot - Színészparadoxon



Denis Diderot, (HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1713" \o "1713" 1713. HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Okt%C3%B3ber_5." \o "Október 5." október 5. – HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1784" \o "1784" 1784. HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAlius_31." \o "Július 31." július 31.) Langres-ban született HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g" \o "Franciaország" francia HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Filoz%C3%B3fus" \o "Filozófus" filozófus és HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dr%C3%B3" \o "Író" író volt. HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Deizmus" \o "Deizmus" Deista gondolkodó, a francia HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Enciklop%C3%A9dia" \o "Enciklopédia" Enciklopédia, az HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Encyclop%C3%A9die" \o "Encyclopédie" Encyclopédie fQszerkesztQje, szervezQje, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntQen ható szellemi mozgalom, a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Felvil%C3%A1gosod%C3%A1s" \o "Felvilágosodás" Felvilágosodás egyik kiemelkedQ gondolkodója.
Noha az Encyclopédie volt Diderot leghíresebb munkája, szellemi érdeklQdésének majdnem minden területén hagyott nyomokat új és virágzó gondolataival.
Izgatták a színház és a dráma problémái. Fontos dialógusa a Színészparadoxon", amelyben a színpadi világ és benne a színészi magatartás viszonyait vizsgálja valóság és képzelet között.

Alap gondolata a következQ:
A darab rossz, mert nagy színész nem lesz tQle jobb, sem gyönge színész kevésbé rossz. A személyes tulajdonságok, a hang, a test, az ítélet, finomság a természet adományai. S csak az emberi szív ismerete, a színházi tapasztalat tökéletesítheti ezeket úgy, hogy az utánzó színész már mindent meglehetQsen játszik.
Szerinte ez azért van így mert:
A színpadon semmi sem történik egészen úgy, mint a természetben
A drámai költemények mind az elvek bizonyos rendszere szerint készülnek
A szó csak a gondolat, az érzelem, az eszme megközelítQ jele, melynek a mozdulat, a taglejtés, a hang, az arc stb. adja meg a teljes értékét.

Továbbá úgy gondolja, hogy nagy befolyásoló tényezQ a kultúrkör: ami megállja a helyét Angliában, az nem biztos, hogy a franciáknál is!
( Ha azt akarjátok, hogy kölcsönösen megértsétek egymást, ki ne magyarázzátok magatokat
Tehát egy mqnek két jelentése: egy Angliában, egy Franciaországban.

Didero összefoglalta az általa nagy színésznek tartott tulajdonságait:
nem lehet érzelmes
hideg és alapos megfigyelQ
mindent tudjon utánozni
mindenfajta jellemhez és szerephez legyen arravalósága
Ne legyen semmi érzése!!!, mert akkor nem tudná egyazon szerepet kétszer ugyanazon a hQfokon elQadni, vagyis kiégne. Aki ésszel játszik, annak tapasztalati gyqlésével beérik a szerepe, csak jobb lehet  amikor játszi, nem lehet önmaga
A lélekkel játszók játéka egyenetlen. Aki gondolkodva játszik, a természetet tanulmányozva, az valamely ideális mintát utánoz állandóan( mindig tökéletes, mert mindent kimért,, kombinált, elrendezett magában( nincs se egyhangúság, se széthangzás ~
Gondolkodva játszókat a tükörhöz hasonlítja. Mindig ugyanazzal a hqséggel, igazsággal, erQvel mutatja a dolgokat; mint a költQ, mely nem önmagából, hanem a természet kimeríthetetlen mélységbQl merít.
Clarion kisasszony játékát tekinti Didero a tökéletes mintának amit minden színésznek követni kell

Diderot mindenre kiterjed dialogósában a szerep tanulás folyamatára is.
A szerep elsajátítása szerinte egy folyamat: elQször a színész is átélhet, átadhatja magát a szerepnek, de amint ez az érzés megvan, ki kell belQle hátrálni, és ésszel kell kezelni.
Ez irányú gondolatai így foglalhatók össze:
A nagy drámai költQk is uralkodnak magukon, csakúgy, mint a jó színész, csak megfigyelQi környezetüknek.
A nagy költQk, a nagy színészek, tehát a természet legnagyobb utánzói, akiknek gazdag képzeletük, erQs ítéletük, finom tapintatuk, biztos ízlésük van, a legkevésbé érzelmes emberek.”; „Az érzés nem a nagy lángelme sajátja.”; „Az érzéssel mindig a képzelet gyengesége jár.”
Az érzelmek játszása, mondása, mindig ki van mérve: a hangszín kicsi elcsúszása már igaztalanná teszi azt.
A színész feladata, hogy mesterien eltalálja az érzelem külsQ jegyeit, és nem az, hogy maga is érezze azokat. A taglejtések emlékezetébQl kerülnek elQ ehhez, pillanatra ki vannak számolva a mozdulatok.
Az elQadás csak testileg meríti ki a színészt, de lelkileg nem okoz neki megrázkódtatást, a lélekbeli változások testi fáradtság nélkül a nézQben mennek végbe. Az illúzió csak a nézQben van, a színész mindvégig önmaga marad, szerepét csak játssza.
Túlságos nagy érzés teszi a középszerq színészt, középszerq érzés a rossz színészek nagy tömegét, s az érzékenység teljes hiánya készíti elQ a nagyszerq színészeket.
A hang könnyebben utánozható, de a mozgásnak nagyobb a hatása ( A kibonyolítás mindig cselekvés legyen, és ne elbeszélés!
A színpadon a hétköznapi beszédhelyzetben hatásos elmondása egy történetnek nem életképes.
Azt mondja Diderot idézem:
mit neveznek a színpadon >>igaznak lenni<< : nem az, hogy minden tökéletes utánzata a valóságnak, hanem: a cselekvés, hang, beszéd, alak, mozdulat, taglejtés megegyezése egy a költQtQl képzelt, s gyakran a színésztQl túlzott ideális mintával.
A színpadon mindennek szépen, finoman, allegorikusan kell megjelennie, s így nem egy igazi gladiátort várunk küzdeni, hanem annak tanult imitátorát.
A szerep tanuláshoz kapcsolódó gondolatait úgy zárja, hogy kiemeli a színésznek vannak adottságai, melyektQl nem lehet eltekinteni, sQt, a maga megkülönböztetés igénye minden egyes színészt egyetlen szerepre szorítana, ami nagyon nagy társulatot eredményezne.

A színészek együtt-játéka:
A közönséges játszótárs vészes befolyással van a nagy színészre, mert minden esetben utóbbi fog az elQzQ szintjéhez közeledni az elQadás során, a mq egységességének érdekében.
A próbák során kell kialakulni a helyes mértéknek, az egyensúlynak, az arányoknak a játszótársak között( egyetemes, egységes cselekedet.
Általában vénségére lesz valaki nagy színész, amikor már van rálátása a dolgokra és elég tapasztalata ahhoz, hogy lássa az összefüggéseket.

Nem volt szerepéhez való arca
Van olyan, hogy látszólag kiöregszik valaki a szerepbQl, alkatilag már nem alkalmas rá, de ezt csak akkor hányják szemére, ha másban sem jeleskedik, nincs erénye, mely ezt ellensúlyozza.
Egy színész és neje, akik utálták egymást fennakadás nélkül tudtak szerelmes jeleneteket hitelesen elQadni.
Garrick 5 másodperc alatt 7 különbözQ érzelmet varázsol arcára. Tudná-e ezt, ha valóban megélné ezen érzelmeket?
Mi hát a nagyszínész teszi fel a kérdést Diderot? Tragikus vagy komikus nagy csúfolkodó, kinek a költQ diktálta szerepét.

Diderot ismét különbséget tesz az érzelmes és az eszes ember között.
Az érzelmes ember elveszti az eszét, és csak késQbb tér magához, míg a hidegfejq ember kiváló megfigyelQ. MegfigyelQnek pedig születni kell, mert Q meg tud tanulni ékesen beszélni, míg az ékes beszéd képessége nem garancia a kiváló éleslátás kifejlQdésére.
Nem akkor írunk verset, nekrológot, amikor érezzük a szerelmet, fájdalmat, hanem jóval utána, amikor fejünk már némiképp kitisztult. Ilyenkor az emlékezet és a képzelet szövetkezik  az egyik visszaidézi, a másik nagyítja az elmúlt idQk boldogságát.
De a heves gyönyöröknek is az a természetük, mint a mély fájdalmaknak: némák.
Az érzelmes ember engedelmeskedik a természet ösztönzéseinek, csak szíve kiáltását tudja híven kifejezni
A na
+./fgklno·¸ÂÃÆÇþÿ O P Z [ s t Â Ã Ê Ë Ì Í 



"
#
b
c
f
g
n
o
¬
­
³
´
Ë
Ì


%
&
+
ìÛÏìȾ·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·¯«¯œ¯·hª\çhª\ç0J>*B*phÿh êjh êU

hª\çhª\çhª\çhª\ç5\

hª\ç5\hª\çhª\ç6CJ$] hª\ç5CJ0KH$OJQJ\aJ0&hª\çhª\ç5CJ0KH$OJQJ\aJ0=> jÞàŠÊJ Ú öø¼DïíííèààØØÌÌ¿¿¿±±¿£
$„´ ¤^„´a$gdrµ
$„ ¤^„a$gdrµ
$
&
F ¤a$gdrµ
$„´`„´a$gdrµ $a$gdrµ d gdrµgdrµdð¤d ¤d@&[$\$gdª\ç+
,
x
y
…


2
4
Þ
à
ü
þ
< > N f âäÞŠÊö8


¼ÊDFR‚œ²ÎÐÖÐ÷ó÷á÷Ú÷ó÷Ë÷ÚÇüü²¼Ã®ª®ª®ª®ª ›“®ªÃ‰‚zuzuzª hrµ5hå_¶hKl5

hrµ5\hª\çhrµ5\hc\fhKl6 hKl6 j9ðhc\fhKlhKlhrµhª\çhª\ç6]

hª\ç6]hª\çh:/0hª\çhª\ç0J>*B*phÿ

hª\çhª\ç"hª\çhª\ç0J6>*B*]phÿh êjh êU*DFÖü2bЦÌ$-ì-î-ê!B" #œ$ %”'„)Ô*È+~, .Ê/÷ëÞÞÞÞÞÞÐÞ÷÷÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÆÞ

&
F ¤gd"n8
$„ ¤^„a$gdrµ
$
&
F ¤a$gdrµ
$„´^„´a$gdrµ d gdrµÐš¨Z[¢£ËÌáú$-H-J-z-œ-ê-ì-@ \ ~ ª Ä æ!è!ê!B"P+R+~,´,¶,Ê/R0Ô1
284:4–5Ô5Ö509h9ü9Š:@L˜LšLPPîPðPòP
jIðhKlh')hrµhrµ5

jšðhKlhrµhKlhrµhKl5DÊ/Ò1Ô1
2j3|4”5–5Ö5L7$89ü9þ9Œ<€> ?ö?bMP@Q:RêS¦TVòææòòòÞÞòòòòòòòòÑÑòòòòòò
$
&
F ¤a$gdrµ $a$gdrµ
$„´^„´a$gdrµ
$
&
F ¤a$gdrµgy színész megfigyeli a jelenségeket; az érzelmes ember mintául szolgál neki( elmélkedvén megtalálja azt, mit kelljen hozzáadni, mit elvenni, hogy a lehetQ legjobban csinálja.
A színészek olykor kiszólnak a színpadról: ilyenkor a valós ember felindulása szól ki, és a profi színész vetQdik vissza szerepébe: ott folytatja, ahol abbahagyta. Szerepjátszás közben pedig képes a nézQteret megfigyelni. ~ Csak aki uralkodni tud magán, a ritka színész, a lelkestQl testestQl színész tudja így letenni és ismét felvenni álarcát.
Biztos útja annak, hogy valaki kicsinyesen, szegényesen játsszék az, ha a maga jellemét kell játszania ( a képmutató és a Képmutató különbsége!
A szatíra a képmutatót teszi nevetségessé, a vígjáték a Képmutatót. A szatíra a hibás embert, míg a vígjáték a hibát üldözi.
Diderot dialógusában így említi a nagy színészt: A nagy színész minden és semmi: Talán éppen mert semmi, kiválóképpen minden, mert eredeti formája nem ellenkezik azokkal az idegen formákkal, melyeket öltenie kell.
A természet a színésznek csak a saját arcát adja, de szerepei ezer arcát a mqvészettQl nyeri!
A nagy színészt egyetlen dolog teszi mind a komédiában, mind a tragédiában: az a képesség, melynél fogva mindennemq jellemet ismerés másolni tud  még az érzelemmentességet is!


Diderot leszögezi, hogy A színész nem viheti fel a magánéletet a színpadra, ott nem szabad, hogy meglátsszon rajta saját nyomorúságának legkisebb jele is.
A színészet sohasem szabadon választott pálya, a színpad menedékhely, a szakma ösztönös választás eredménye, soha nem azért lesz valaki színész, hogy erkölcsileg jobbítsa a társadalmat.
Nem azért lesz valaki kegyetlen, mert hóhér, hanem azért hóhér, mert kegyetlen. mondja Diderot a színészekre utalva, tehát( A színész nem szakmája miatt veszti el egyéniségét, hanem azért színész, mert alkatilag alkalmas rá.
A színész jellemzQje a hiúság és irigység.
A színészet valós szakma, melyet nem ismernek el: a gyerekeket nem adják társulatokhoz, nem kezdQdik meg idejében kitaníttatásuk. Általában mintegy véletlenül vetQdnek társulatokhoz azok a fiatalok, akiknek nincs szakmája, és nem akarnak katonának menni. Erkölcsük épp ezért feslett, egyetlen céljuk a naplopás. ( Ez természetesen a 18. századi viszonyokra igaz)

A színész akkor jó, ha kilép saját jellemébQl, hogy egy nagyobbat, felségesebbet öltsön magára( a szenvedélyeknek képe a színházban nem a szenvedélyeknek valós képe, hanem csak túlzott képe, nagyban való karikatúra, melyek konvencionális szabályokat követnek. Diderot.

Az igazi tehetség: Jól ismerni a kölcsönvett lélek külsQ jeleit, azok érzéséhez fordulni, akik hallgatnak, néznek bennünket, és megcsalni Qket a jelek utánzásával, oly utánzással, mely mindent megnagyít fejükben, s ítéletük mértékévé lesz; mert máskülönben lehetetlen nekik megítélni, ami belsQnkben történik.
( A legnagyobb színész: ki legjobban ismeri s legtökéletesebben eljátssza ezeket a külsQ jeleket, a legjobban megalkotott ideális minta szerint.
A legjobb költQ: Aki a legkevesebbet bízza a nagy színész képzelQ erejére.
Mivel a színészre nagyobb feladatot ró az egyszerq szöveg, melynek révén a szavalás, az éneklés lehetQsége megszqnik.




Diderot úgy gondolja, hogy az érzelmes ember is lehet nagy színész, király vagy politikus, ha képes megfeledkezni magáról, elválni maga-magától, s erQs képzelet segítségével oly képzeletbeli alakokat teremteni, szívós emlékezettel pedig figyelmét reájuk szegezni, amelyek ideális mintául szolgálnak neki .( de ekkor nem Q cselekszik, hanem másnak a szelleme uralkodik rajta!
Személyes találkozásnál elhiheti a sikert a színész, mert akkor nincs MINTA, mellyel össze lehetne hasonlítani, a színpadon viszont mások az arányok, minden megnagyobbodik. Következés képen, a környezet, a kontextus jelentQsen befolyásolja a játékot!
Erre Diderot egy korabeli példával áll elQ:
Nápolyban egy drámaíró legnagyobb gondja a megfelelQ korú, alkatú, hangú és jellemq szereplQk megtalálása; fél évet próbál, s akkor igazán jók a színészek, mikor már teljesen kimerültek( mindenki azonosítja magát személyiségével
A színész - az érzelmesrQl van szó  néha egy-egy pillanatra megfeledkezik magáról, és egyesül szerepével( de nem szqnik-e meg ezzel a darab élvezhetQsége teszi fel a kérdést Diderot?
A színpadon a leggyönyörqbb és legügyesebb nQ is lehet kicsiny, ha köré még nagyobbakat és szebbeket állítunk!
Az érzelmesség a fájdalomnak és gyöngeségnek levén társa
érzelmesnek lenni és érezni két különbözQ dolog! Szögezi le. Az egyik a szív dolga, a másik az ítéleté.
Ahhoz, hogy egy szerep igazán hasson, hideg fej kell és alapos felkészülés. Aki ezzel nem rendelkezik, mindig úgy érzi, elQször lép színpadra, s fiatalos lendületével még gyakorolhat hatást a nézQre, de csak mint a vakmerQ vázlat, melyen minden jelezve van, és semmi nincs befejezve.
( Ezek a színészek nem is képesek többre, még akkor sem, ha sokat dolgoznak rajta.

Érzelmes játék:
A jó színész a természet mély megfigyelésébQl dolgozik, pedig a legkarakterisztikusabb lélekjellemzQ mimikák és mozdulatok nem is oly természetesek. Az érzelmesség a legkönnyebben utánozható, mert az szinte mindenkinek sajátja
Aki csak utánozza az érzelmességet, annak nem nagy erQfeszítés egyszeriben az idealizált érzelmesség szintjére szökni, mivel nincs kötve a saját kis mintájához.
a legrosszabb, ha félig magából merít, félig minta alapján, félig tapasztalat alapján játszik. Ezt a nézQ hamar lefüleli.
Barátom, három minta van mondja Diderot:
a természet embere,
a költQ embere,
a színész embere.

A természet embere kisebb a költQénél, ez meg kisebb a színészénél, aki valamennyi közt a legtúlságosabb. Ez utóbbi az elQbbinek vállára lép és bezárkózik egy nagy fqzfavesszQ-bábba, melynek Q a lelke (mint a gyerek, amikor szellemet játszik). De míg játszik, alóla kineveti ijedezQ társait = ez a színész mintaképe, társai meg a nézQkéé.
A nézQ nem azért megy színházba, hogy könnyeket lásson, hanem hogy beszédet halljon, mely könnyeket fakaszt!
( Ezért nem szabad korlátlanul utánozni a természetet, hanem bizonyos korlátok között kell maradni. A korlát a józan ész, mely nem akarja, hogy az egyik tehetség ártson a másiknak. A színésznek néha fel kell áldoznia magát a költQnek.
A szónok is akkor ér legtöbbet, ha Q maga nem jön dühbe, hanem csak utánozza a haragot!

Tömören összefoglalva az eddigieket:
A Színészparadoxon:
Diderot által megfogalmazott elv, mely szerint a színésznek hideg fejjel, józan mérlegeléssel kell az érzések, indulatok illúzióját keltenie, személyileg a legtökéletesebb nyugalommal kell mqvészileg a legérzékenyebbnek lennie, ugyanis - mint Diderot mondja - madarat lehetne vele fogatni, ha jól adja a bánatosat.

Hasonló témájú dokumentumok

Egyelőre még egyetlen hasonló témájú file sincs feltöltve a rendszerbe

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Küldj üzenetet a szakod vagy évfolyamod összes hallgatója számára. Hasznos lehet ha választ keresel egy kérdésre, vagy mindenkivel tudatni akarsz egy információt. Ehhez használd az Üzeneteken belül a baloldali dobozban az Üzenet írását.

állatszervezettan ápolástan baudelaire bodlaki tamás bűnperek cikk durkheim egészségszociológia erdeiné török zsuzsa érzékelő etnográfia feladatgyűjtemény gazd.töri tétel6 gazdmatek globális logisztika hő-és áramlástechnikai gépek irodalomesztétika is görbe juh kőzet közig kritgyak lemezszegélyek marás marketing tétel médiaismeretek mindennapok kémiája munka növénytan órai anyag órai diák oscar niemeyer öko1 őstörténet pcd posztmodern pricing strategies reklámelmélet sql statisztika stendhal szabályzás település természetvédelem tételsor tolsztoj transzport utazás vállalkozás villamos gépek