politológia

Országok listájaHungaryBudapesti Corvinus EgyetemKözigazgatás-tudományi KarIgazgatásszervezőPolitológiapolitológia

A politikai gondolkodás történeti dimenziói, a politikai filozófia, a jogelmélet és a történettudomány gyámkodása. A politikai jelenségek tanulmányozásának társtudományai: politikai szociológia, politikai pszichológia, politikai eszmék története, politikatörténet, alkotmánytan, államtan stb.

A politika kb. 5-6 ezer éve része az emberiség történetének. A politika akkor jelent meg amikor az érdektagolt társadalmak megjelentek.
A politika az ókortól kezdve az emberi öntevékenység tere, amelyben folyamatos a közösségteremtés és az államalkotás  ezt a társadalom reprodukciós folyamatának szokták nevezni. A görögök úgy értelmezték a politikát, mint a társadalom jólétéért végzett erQfeszítést.
A középkor világképét a keresztény vallási felfogás foglalta egységbe. A történeti tudományok összefonódtak a politikai ideológiával s olykor közvetlenül ideológiai funkciót is betöltöttek. Ez a körülmény határozta meg a kor tudományos irányzataihoz való viszonyukat is. A pozitivizmus megingása után jutottak tudománnyá érésük korszakába, már a pozitivizmussal szemben fellépQ új áramlatok keretében nyerték el elsQ tudományos formájukat.

A politika tudományok rendszerén belül a következQ tudományágazatokat különíthetjük el:

Politikai filozófia:
Évszázadokon keresztül szinte csak a filozófia mint politikai tudomány foglalkozott a politika törvényszerqségével. Platón és Arisztotelész összehasonlították több állam mqködését, és megfogalmazták, hogy milyennek kell lennie az ideális államnak. Majd a XVII. század második felében jelentek meg John Locke politikatudományi munkái, az Q munkásságához kapcsoljuk a politikatudomány végleges elkülönülését a filozófiától. Ehhez az adta az indítékot, hogy a gazdaságilag lassan erQsödQ polgárság le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát, többé-kevésbé demokratikus politikai viszonyokat kívánt teremteni.

A jogelmélet és a történelemtudomány gyámkodása
Jogelmélet a jogtudománynak a jog keletkezésével és fejlQdésével foglalkozó ága. A történelemtudomány a történelmet leíró és elemzQ tudomány. A politikai jelenségek tanulmányozásának társtudományai: politikai szociológia, politikai pszichológia, politikai. eszmék története, politikatörténet, alkotmánytan, államtan stb. .

Politikai szociológia
A politikai szociológia elsQsorban abban különbözik a politikatudománytól, hogy fQképpen empirikus adatgyqjtések alapján próbálja a politikai élet eseményeit magyarázni és nem tesz kísérletet az ideális politikai rendszerek kidolgozására. A politikai élet és a politikai szociológia központi fogalma a hatalom. A társadalomban megfigyelt jelenségek és folyamatok feltárása nyilvánvalóan befolyásolja a mindenkori kormányzat megítélését a közvéleményben, mert leleplezheti a kormányzat céljai és propagandája, valamint a valóság közötti ellentmondásokat. A szociológiai kutatások eredményeinek óhatatlanul politikai következményei vannak. A szociológia elQfutárai Comte és Tocqueville, valamint Marx, Durkheim és Weber. Szociológiai munkáikat az jellemzi, hogy koruk társadalmi valóságát vizsgálva igen sok tényt, adatot gyqjtöttek össze, és ezek alapján próbáltak elméleti következtetéseket megfogalmazni.

Politikai. eszmék története
A politikai eszmék története egyetemes és nemzeti eszmetörténetbe osztható, tágan kell értelmezni, mert magában foglalja az eszmék elemzésén túl a politikai nézeteket az arról való gondolkodást s mindennapi formáinak történelmi alakulását. Ilyen pl: a –



Konzervativizmus ideológiája a francia forradalom után alakult ki. Legfontosabb jellemvonása a meglévQ szokások és intézmények tiszteletét jelenti (tradicionalizmus).
Liberalizmus azzal jellemezhetQ, ahogyan a politikáról és a kormányzatról vélekedik. A politika szükséges, de mesterséges képzQdmény, tehát megszervezhetQ, s ha úgy adódik bármikor módosítható, reformálható.
Szocializmus A szocializmus szerint az emberi cselekvés csak társadalmi, közösségi viszonyrendszerben értelmezhetQ, s ez a társadalmi viszonyrendszerben a társadalmi érdek fontosabb, mint az egyéni.
Kommunizmus egy olyan közösségi társadalom megteremtése, ahol megszqnik az elidegenedés, s létrejön egy kizsákmányolás és osztály nélküli társadalom.
Nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája, a közös nyelv, kultúra és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata, de mindig önmeghatározás és elhatárolódás másoktól.
Fasizmus ideológiájának középpontjába a kulturálisan vagy biológiailag meghatározott faj áll. Az emberiségnek, mint egységes fajnak a tagadása, s ebbQl következik a rasszizmus, azaz a fajok hierarchiájának az elve. Kulcsszavai az erQszak, a rend utáni vágy, az állandó ellenségkeresés, valamint a tömegek folyamatos mozgósítása.

Politikatörténet, alkotmánytan, államtan stb. .
A politikatörténet - politikai történetírás, a politikatudomány és a politológia a politika vizsgálatával foglalkozik.
A politikai szociológia elsQsorban abban különbözik a politikai történetírástól, hogy nem az egyedi politikai események, döntések kerülnek érdeklQdésének középpontjába, hanem a politikai életben megnyilvánuló törvényszerqségek, továbbá a politika társadalmi háttere, összefüggése a társadalmi szerkezettel és folyamatokkal.
Alkotmánytan  az egyes országok alkotmányával foglalkozik - történetét és szerepét kutatja, a hatalmi viszonyoknak közjogi keretet adó normákat, alaptörvényeket ismerteti, mutatja be. Az állam életének minden lényeges elemével foglalkozik például: az alkotmányosság kritériumai; a szuverenitás; a hatalommegosztás; a magyar választási rendszer; az emberi jogok; az állam alapvetQ intézményeinek szerkezeti felépítése, funkcióik és egymáshoz való viszonyuk.
Államtan  az állam feladatát és a társadalomhoz fqzQdQ viszonyát vizsgálja.

Politikai pszichológia  a pszichológia megközelítésébQl elemzi a politikai folyamatokat és a személyeket.

Közigazgatástan  a közigazgatást vizsgálja politikai szemszögbQl.



2. A modern politikatudomány önállósulása és fejlQdése. A politikaelmélet fQbb történeti irányzatai: behaviorizmus, rendszerelmélet, kibernetikai modell és strukturális funkcionalizmus. A magyar politikatudomány útja napjainkig.

A politikai tudomány v. politológia v. politikaelmélet = az európai társadalom tudományos gondolkodásában nem túl régi tudományág. 40 éve vált általánosan elfogadott tudományággá. Korábban is foglalkoztak vele a jogtudományon belül.
Csírái megjelentek már Machiavellinél: önálló kutatási terület, vagy Hobbesnál: hatalom mechanizmusa foglalkozott. Am-ban már az I. vh elQtt kutatták. Alapja a behaviorizmus (Merrian, Lasswell, Dahl, Schumpeter), tehát hogy ki miként viselkedik.

Az önállósodási folyamat sajátos körülményei:
Mint önálló tudományág az 1920-as években alakult ki az USA-ban. Az amerikai politikai szféra eltér az európaitól. A hatalommegosztás jobban megfigyelhetQ. Túllépett az állam szervezeti keretén  az egész politikai szférát szem elQtt tartva építette ki a fogalomrendszerét.
Európában nem olyan a politikai légkör, a hatalmi viszonyok, hogy ez megvalósuljon. Diktatórikus rendszerek voltak a II. VH. végéig. Majd a politikai légkör megváltozott. A demokráciák megerQsödtek és kiteljesedtek. Pl. választójog kiteljesítése, több beleszólási lehetQség az egyszerqbb embernek is. A tudományos vizsgálat is kiszélesedett. Objektív jellegq megközelítés.
Nem csak a politikai szféra, a kulturális szféra is átrendezQdik, a tudományos, egyetemi élet is. Ez lehetQséget adott arra, hogy Európában is önálló tudomány-ággá váljon, és hivatásszerqen mqvelhetQ legyen a politológia.
Az UNESCO 1948-ban a politikai tudományokat elemzQ konferenciát hívott össze, amely ennek a folyamatnak egy igen jelentQs állomása. Itt összegezték a politika kutatási területeit, amelyek a következQek:
politika története: politika elmélet, politikai eszmék története
politika intézmények: a politikai intézmények összehasonlítása, közigazgatás, regionális és helyi kormányzatok, alkotmány, az állam gazdasági és szociális funkciói
pártok és csoportok: a politikai pártok, csoportok-egyesülések, az állampolgárok részvétele a kormányzásban és a közigazgatásban, a közvélemény
nemzetközi viszonyok: nemzetközi politika, nemzetközi szervezetek és igazgatás, nemzetközi jog

FQbb irányzatok:
Behaviorizmus-nak volt a legjelentQsebb szerepe a politikatudomány felemelkedésében. Azt állította, hogy a külsQ ingerek által kiváltott megfigyelhetQ magatartásokat kell vizsgálni. Tehát figyelmen kívül hagyták az ingerre reagáló egyén személyes állapotát. 1908-ban megjelent az elsQ behaviorista mq: Arthur F. Bentley mqve, amely elutasítja a politikai elemzés hagyományos módszereit. Azt fejti ki, hogy a politikai elemzésnek a megfigyelhetQ emberi magatartások leírásán kell alapulnia.
Ez egy radikális behavirizmus volt, mely viszonylag hamar süllyesztQbe került és felváltotta a behaviorzmus második szakasza, mely nem csak az emberi cselekvést, hanem kognitív (megismerési), az affektív (érzelmek), a valutatív (értékelQ) folyamatok is figyelembe veszik.

Ezt átvette a politikatudomány is, ami a választók viselkedését elemzi. Ennek eszköze pl, hogy közvéleménykutatást végeznek  pl. ugyanazon személyekkel egy kampány idején több idQpontban is interjút készítenek, és megvizsgálják, milyen mértékben változtak a politikai nézeteik, hogyan azonosulnak a párttal vagy annak imázsával (ezt a pszichikai azonosulás határozza meg), illetve milyen rezsimképet alkot. A párttal való azonosulás stabil választ magatartást fejez ki. A rezsimkép fogalmának a politikai szituációkban van jelentQsége.

A behaviorizmus értékelése 3 pontban foglalható össze.
ez a gondolkodás közvetlenül hozzájárult új kutatási nyomvonalak kijelöléséhez.
Felhívta a figyelmet a megfigyelés fontosságára, az empirikus ellenQrzés szerepére, a számszerqsítés jelentQségére az elmélet és a tények viszonyára.
Hatása kiterjedt módon jelen van a késQbbi tudományos produktumokban.

A rendszerelmélet
Schmitt szerint a politika megelQzi az államot és létezhet az államtól függetlenül is. Az állam kezdete és vége nem esik egybe a politika kezdetével és végével. Az állami lét a politika problematikájának középpontjában áll. Az állam megjelenik a gazdaságban, kulturális-társadalmi életben, az állami funkciók folyamatos bQvülése jelenti az államhatalom korlátozásának problémáját. Ezek:
nem egyenlQsíthetQ az állam a politikával
több kulturális irányzat vitatja az állam a történelmi-politikai értékét és szerepét
a kormányok felhalmozott feladat tömegei is elQidézhetik az összeomlást

A politikai rendszert a következQ összetevQk alapján jellemezzük:.
a rendszer fogalma: tapasztalati valóság, amit meg akarunk érteni, azoknak a szimbólumoknak az együttese, amelyek segítségével az elemzQ megmagyarázza a rendszer viselkedését.
A rendszerelemzés 4 alappillérre épül:
1.) RENDSZERSZEMLÉLET: a természettudományok, biológia, antropológia, szociológia, mqszaki tudományok, informatika rendszerszemléletéhez hasonlóan a politikai életet magatartási rendszernek tekinti.
2.) A KÖRNYEZET VISZONYA: a rendszer elkülönül attól a környezettQl, amelyben mqködik és nyitott annak hatásaira.
3.) VÁLASZ MECHANIZMUSA: a rendszeren belüli folyamatokban és szakaszokban végbemenQ változások
4.) VISSZACSATOLÁS: a rendszer akkor képes a feszültségek ellenére is tartósan fennmaradni, ha a szereplQk és a döntéshozók folyamatosan visszajelzéseket kapnak tevékenységük hatásáról. Feladata: megpróbálja feltárni az egyes társadalmakban azt a sajátos közös rendszert, amelyben a javak kötelezQ áramlása megvalósul. A politikai rendszer több, egymással szoros kapcsolatban lévQ alrendszert foglal magába (pártrendszer, szakszervezeti rendszer, képviseleti rendszer, & stb.)

Kibernetikai modell
Minden modell lényege, hogy leegyszerqsítve és szemléletesen ábrázolja a valóságot. A kibernetika a politikát olyan modellnek képzeli, amelyet a kommunikáció tart össze – a kommunikáció az információszerzés eszköze, és információk nélkül a politika képtelen lenne ellátni feladatát.

A strukturális funkcionalizmus sémája
Az antropológiából származó megközelítés, annak a megfigyelésérQl van szó, hogy az egyes politikai rendszerek milyen mértékben fogékonyak a fejlQdés és változás iránt. A politikatudományban Gabriel A. Almond és iskolája vezette be; azt vizsgálták, hogy a politikai rendszer hogyan reagál a változásra és a politikai fejlQdésre.
Öt képességet vizsgálnak:
ErQforrások megszerzésének képessége
Szabályozó képesség: milyen ellenQrzést tud gyakorolni a politikai rendszer az egyének és csoportok magatartása felett
Elosztó képesség: a politikai rendszer milyen szerepet játszik a javak elosztásában egyének és csoportok között.
Szimbolikus képesség: a hatékony szimbólum kibocsátás képessége
Receptív képesség: inputok és az outputok közötti viszony, érzékeny pontok felderítése

Az almondi iskola három fQ állítása:
Minden politikai rendszerben ugyanazok a funkciók vannak jelen és teljesülnek.
Minden politikai struktúra sokfunkciós, több funkciót is betölthet.
Egy-egy funkciót több politikai struktúra is elláthatja.

A magyar politikatudomány útja napjainkig
A reformkor gondolkodói a politikai „közírást” és publicisztikát fejlesztették tovább a tudományos gondolkodás eredményeire támaszkodva. Felhasználták a társadalomtudomány alkotásait, így a történelemtudományok, jogbölcselet, filozófia, stb. fontos mqveit. A politika tudományos megközelítés jellemezte Széchenyi István és Kossuth Lajos elméleti munkáit, de különösen a centralistáknak nevezett értelmiségi csoport hangsúlyozta a politikai gyakorlat tudományos megalapozásának szükségét, új megközelítési módot hoztak a politikai gondolkodásba (Trefort Ágost, Eötvös József)
1842-ben kiadták Tocqueville: A demokrácia Amerikában c. mqvét magyar nyelven. (megállapítja, hogy a demokrácia Amerikában az elsQ kolóniák megalakulás óta létezQ spontán rendszer. Az egyenlQségnek két változata vagy mindenkinek vagy senkinek biztosítani a polgári jogokat. Legnagyobb értéke, hogy nem elégszik meg a szabadságjogok rögzítésével)
1862 Kautz Gyula: Politika vagy országászattan
1894. Concha GyQzQ: Politika: kifejezetten a politikatudomány saját területét és módszereit keresse.
XX. század radikálisai és szocialistái: (Jászi Oszkár, Szabó Ervin) Nem a hagyományos politikatudományt mqvelték. Szociológiai érdeklQdésük miatt új szempontok a vizsgálatához.
A két világháború között: (Magyary Zoltán, Erdei Ferenc, Bibó István)
A II. világháború után a szocialista rendszer háttérbe szorítja a politika tudományos vizsgálatát, ehelyett a marxista ideológiák kerülnek elQtérbe. De a rendszerváltás felé haladva egyre inkább engedélyezik korábbi jelentQs cikkek, tanulmányok és könyvek megjelenését.







3. A politika fogalma. A politika összetevQi: érdek, hatalom, akarat. A politikai viszony ambivalenciája. A politika alanyai. A politika, mint hivatás megjelenése. A politikától való elfordulás jelensége.

A politika szó és származékai a XVIII. sz-tól szerepelnek a magyar nyelvben, a görög POLITEA szóból ered, amely akkor a polisz típusú közösségekre vonatkozó államszervezetet, államrendet, alkotmányt jelentett.
A latin elterjedésével latin forma politica, politicus, politikum = a politikával kapcsolatos.
A társadalomelmélet egyik alaptételébQl vezethetjük le  a társadalom ellentétes érdekq csoportokra tagolódik, az érdekérvényesítés miatt szükségképpen kialakul a hatalomra való törekvés.
Egy speciális hatalomra való törekvés  ez a politikai hatalom.
A politikai hatalom megvalósulásának legfQbb eszköze az állam.
A politika az államhatalom megszerzésére irányuló felépítésében az államhatalom gyakorlásának módjában megnyilvánuló v. mindezeket befolyásolni törekvQ tudatos emberi tevékenység.
A politika tehát érdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony. A politikai tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlQ hatalom megszerzése és megtartása.
A politika létközege az osztály, csoport és a közösségi viszonyok. A politikai tevékenység során sajátos tartalmú viszonyok, relációk jönnek létre a politika alanyai között. A politika ugyanakkor tartalom is, amit gyakran politikumnak nevezünk.

A politika összetevQi: érdek, akarat, hatalom
A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység. A politikai tevékenység csoportok közötti viszonyok kezeléséhez kötQdik, célja valamely osztály érdekeinek érvényesítése, mások érdekeivel szemben.
A politikai tevékenység az intézményekkel és társadalmi viszonyokkal együtt, önálló társadalmi alrendszerré szervezQdött, amely történelmileg alakult ki, és sajátos törvényszerségek jegyében látja el társadalomirányító funkcióját a társadalmi reprodukció folyamatában.
A politika alapvetQen érdekkonfliktusban lévQ rétegek, csoportok közötti viszony, amelyben az osztály-, és csoportérdekek és konfliktusok koncentráltan fejezQdnek ki.
A politikai tevékenység középpontjában a hatalom, illetve az államhatalom megszerzése, a hatalom birtoklása és felhasználása áll.
Max Weber: szerint a politika: az állam irányítása, ami a hatalomból való részesedést jelenti, vagy a hatalom megosztására irányuló cselekvéspolitikai képzQdmény keretein belül a politikai hivatalokért folytatott harcot.
Otto Stamner szerint a politika lényege: a hatalom megszerzését és felhasználását célzó társadalmi tevékenység.
Bihari Mihály szerint a politika ismertetQjegyei:
ambivalencia (a barát-ellenség kettQsége)
általánosság (az erQszak monopóliuma)
autonómia (a kényszerítés eleme)
vallás-politika kezdetben kölcsönös függQség a politika-vallás közt, késQbb függetlenednek.
jog-politika Nincs olyan politikai szintézis, amelyben a jogi elem ne lenne jelen, a jog az egyes politikai szintézisek jogi berendezkedése, bizonyos fokig korlátozza is a politikát.
politika-erkölcs szempontból. A politikának sajátos illetékességi szabályai vannak, sajátos elvek szerint mqködik, melyek különböznek az ált. etikai szabályoktól.

A politika ambivalens fogalom, mert egyrészt integrál, másrészt kirekeszt. Vagyis az azonos nézeteket vallókat egy csoportba gyqjti, de ebbQl az adott csoportból kirekeszti azokat, akik másképp gondolkodnak. A csoportok között konfliktus van  ezt kordában kell tartani, nehogy polgárháborúhoz vezessen  egyébként a konfliktusok a fejlQdés mozgatói lehetnek.

A politika alanyait többféle csoportba sorolhatjuk.
A politikai névtelenek: a társadalomnak azok a tagjai és csoportjai, akik saját alapvetQ érdekeik felismerésére és megfogalmazására sem képesek. Pk teszik ki a választásoktól, a politikai szervezetektQl távol maradók nagy részét. Érdekeiket általában a szociális elesettség és kiszolgáltatottság iránt érzékeny értelmiségi csoportok, vezetQk képviselik, vetik egyáltalán fel.
Politikától elforduló passzívak: nagyon heterogén társadalmi csoportot alkotnak. Megtaláljuk közöttük a politikától tudatosan távol maradó csalódottakat, akiknek általában határozott politikai véleményük van, de cselekvQen nem kapcsolódnak be a politikai életbe.
közömbös-passzívak, akik legfeljebb idQszakosan vesznek részt a politikai életben, esetleg elmennek szavazni minden határozottabb szándék és tudatosság nélkül.
Hedonista passzívak: azok, akik képesek eligazodni a politikai életben, határozott elképzeléseik, igényik vannak, de örömet a politikában való részvétel nem jelent számukra, ezért igényeiket, életörömeiket más tevékenységi területen keresik és találják meg.
Politikailag aktív, közéleti állampolgárok is nagyon heterogén csoportot alkotnak, részvételi indítékaik, részvételük tudatossága, gyakorisága és eredményessége szempontjából egyaránt.
Hivatásos politikusok és a politikai aktivisták, a szakértQk, akik a politikából élnek. A modern politikai rendszerekben a politika hivatássá, professzionális foglalkozássá, szakszerqen és ésszerqen szervezhetQ tevékenységgé vált.

A politikától való elfordulás

Ma a demokratikus országokban egyre inkább érzékelhetQ, hogy az emberek nem foglalkoznak a politikával - a közösségi élet helyett inkább a magánéletet választják.

Ennek jelei:
egyre kevesebben mennek el szavazni (70-80 % lenne elfogadható, de gyakran csak 50%-os a részvétel)
a pártok taglétszáma csökken
megszqntek a pártszínekben megjelenQ újságok (a pártszimpátiával rendelkezQ újság nem pártlap)

Ennek okai:
A) a demokrácia kedvez az individuális (egyéni) életnek
a diktatúrával ellentétben a demokráciában nem kötelezQ részt venni a politikai életben – ezért az emberek kevésbé foglalkoznak közügyekkel

B) sok ember kiábrándult a politikából, mert
a választási ígéretek nem mindig teljesülnek
a politikában jelen van a korrupció
a rendszerváltás után a volt szocialista országokban az életszínvonal hirtelen javulását várták

C) a piaci viszonyok dominanciája
sokak szerint fQleg a piac, a gazdaság befolyásolja a fejlQdést, és nem a politika
az emberek szerint a politika Qnélkülük is elvégzi a feladatát

D) az alternatívák beszqkülése
tehát igazán váratlan fordulat nem következhet be a politikában  errQl írt Francis Fukuyama is, aki szerint elérkezett a történelem vége ilyen értelemben
az európai államok uniformizálódnak  az Európai Unió is ezt képviseli

Tehát az állampolgárok egyre inkább kivonulnak a politikából  ennek veszélyei:
szélsQséges politikai erQk számára nincs társadalmi kontroll - könnyebben vehetik át az irányítást
a politikusok kevésbé vannak rákényszerítve, hogy jól végezzék a munkájukat
gyengül a társadalomban az összetartozás érzése

A politika mint hivatás

A hivatásos politikusok
2 csoportjuk van:
a politikáért élQ politikus: a XIX. században volt jellemzQ, ált. arisztokraták voltak, akiknek nem a politika jelentette a megélhetési forrást.
a politikából élQ politikus: ilyenek napjaink politikusai

A jó politikus tulajdonságai:
legyen szenvedélyes
érezzen felelQsséget a munkájával kapcsolatban
legyen arányérzéke (tudja, mi fontos és mi kevésbé az)

További követelmények a politikusokkal szemben:
a felelQsségetikát részesítse elQnyben az érzületetikával szemben
érzületetika: hirtelen felindulásból hozott döntést eredményez
felelQsségetika: felelQsséggel meghozott döntést eredményez





4. A társadalom érdekviszonyai és a politikai rendszer. Az érdekek a politika szférájában. Az érdektranszformáció folyamata és szakaszai. Az érdekérvényesítés típusai.

A társadalom érdekviszonyai és a politikai rendszer
Az érdekrendszer politikai akaratok, és cselekvések formájában kapcsolódik be a politika rendszerébe, így tudja betölteni a társadalmi folyamatok irányítását. Az érdekek megfogalmazódnak, ennek révén születnek meg a politikai döntések. Az érdek minden esetben politikai kifejezQdésre törekszik. Az érdek az anyagi-kulturális-szellemi szükséglettel van legszorosabb kapcsolatban, a szükségletek pedig hierarchizáltak.

Összefoglalva: A politikai hatalom és a politikai cselekvés bekapcsolódik a politikai rendszerbe és így tudja a tsd.-i folyamatokat irányítani(így megfogalmazódik az érdek és ebbQl születik meg a politikai döntés. tehát az érdek a politika kifejezésére törekszik. Az érdek az anyagi-kúltúrális és szellemi szükségletekkel van a legszorosabb kapcsolatban.

A politikai jelentQségq gazdasági érdekek jellemzQi:
Az érdektörekvések szükséglet-kielégítési szempontból konfliktusos szituációkban keletkeznek. Az igények állandóan meghaladják a rendelkezésre álló javakat, s ebbQl következik, hogy az egyéni és a csoportigények csak egymás rovására tudnak érvényesülni.
Az egyéni érdektörekvések minden esetben csoport- és közösségi viszonyokhoz kötQdnek. A demokrácia alapkövetelménye, hogy az egyéni érdekek minél szélesebb körben, csoport-, és osztályérdekekké integrálódjanak, s így kezelhetQvé váljanak.
Az érdek a szubjektum összetevQje. Az egyén szubjektív érdektörekvése minden esetben objektiválódásra törekszik.
a MI -érdek minden esetben az PK -érdek konfliktusos kapcsolatában fogalmazódik meg, pontosul. Ezt a jelenséget a visszatükrözQdQ érdektudat összefüggéseként jelölhetjük.
Az érdektörekvések hatalmi pozíciók megszerzésére törekednek.
AlapvetQ célja, hogy a nekik megfelelQ tartalmi döntést érjék el.
Az érdektranszformáció folyamata és szakaszai
A társadalom gazdasági viszonyai érdekviszonyokon keresztül csatolódnak be a politikai rendszerbe.

Az érdekek transzformációs mechanizmusának szakaszai:
Az érdekek gazdasági szolidaritásérzésként nyilvánulnak meg
Gazdasági érdektörekvés csoportérdekké integrálódik
Az egyéni és csoportérdek politikai akaratként, politikai követelések formájában jelenik meg
Az utolsó szakasz már politikai színezetq: érdektörekvések ütköznek egymással. A politikai döntések akkor lesznek hatékonyak, ha képesek személyi érdekeltségeket teremteni.
Érdekérvényesítés típusai
Spontán, burkolt, nem szabályozott érdekérvényesítés, azoknál hatékony, akik stratégiai jelentQségq pozíciókban vannak, ahol a teljesítmény-visszatartása az egész folyamatot veszélyezteti, esetleg lehetetlenné teszi.
Tárgyalásos érdekképviselet és érdekérvényesítés. Csoportos érdekérvényesítQ akció és eszköz.
Szervezeti érdekérvényesítés. Szakszervezetek. Szakmai szövetségek eszköze-hivatásos politikusok és vezetQk tárgyalásain, végsQ eszköze a vállalati, szakmai, iparági, általános sztrájk.
Érdeklobbizás. A lobbik felkészült szakértQk elemzéseire alapozva vállalják a döntések befolyásolást
Informális érdekeljárás, érdeklobbizás. Közös érdekek által integrált szakmai, politikai, csoport képviselQinek érdekérvényesítQ akciója- hatalmi pozícióban lévQ személyeket keresnek meg- nem nyilvános tárgyalásokon-antidemokratikus



5. A politika konfliktusossága. A belsQ és nemzetközi konfliktusok. A háború és a béke kérdése. A konfliktusmegoldás elve. A konfliktusok szerepének koronként és rendszerenként eltérQ gyakorlata, társadalomtudományi értelmezése. A politika autonómiája.

A politikai viszony ambivalenciája – a politika konfliktusossága
Mindazt, ami a politikához tartozik ambivalencia jellemzi. A politikai viszony ambivalens (ellentmondásos), mert egyén feletti identitást jelez. nem az „én”, hanem a „mi” a lényeg.
A politika egyfelQl összetart és integrál, másfelQl kizár és ellenségeskedést vált ki. A politika, a barátság és az ellenségeskedés összekapcsolódása nem új keletq az eszmetörténtben. EbbQl a kapcsolatból származik a politika kiemelt fogalma, a konfliktus.

A konfliktus kialakulhat egyének között, csoportok között, vagy csoportok és egyének között. Konfliktus rendszerint akkor keletkezik, amikor két vagy több szubjektum ugyanazt a tárgyat akarják birtokolni, ugyanazt a teret vagy pozíciót akarják elfoglalni, egymással összeegyeztethetetlen eszközöket alkalmaznak céljuk eléréséhez.

Konfliktus színterei és formái sokfélék lehetnek; gazdasági verseny, területi követelés, kulturális, ideológiai ellentét, a hatalomért való harc. Konfliktus tehát nemcsak politikai típusú lehet, hanem egzisztenciális, társadalmi, gazdasági és kulturális típusú is.
A konfliktus teljes és végleges kiküszöbölése lehetetlen, következésképpen a politika valódi problémája az, hogy hogyan kezelje a konfliktusokat. EbbQl az következik, hogy a politikai rezsimek megkülönböztetése és összehasonlítása elsQsorban azoknak a módszereknek alapján történhet, ahogyan a konfliktusokat kezelik és megoldják.

Háború és béke
A konfliktusok kialakulhatnak a politikai élet belsQ, vagy nemzetközi színterén. Az ellenség is lehet tehát közellenség vagy magánellenség, vagy belsQ és nemzetközi ellenség.
A konfliktus egyik alapvetQ fajtája a háború. A háború független politikai csoportok közötti konfliktus erQszakos megoldása. Az erQszak a fizikai erQ szándékos alkalmazása, ha a cselekvQ alany olyan hatást kíván elérni, amelybe a szenvedQ alany egyébként nem egyezne bele.
A háborúk fajtái
nemzetközi
államon belüli (polgárháború)
nemzetközi felszabadító
gyarmatosító (imperialista)

A háború minden esetben barát-ellenség ellentét, és végsQ politikai eszköz . Fontos kérdés, hogy egy politikai közösség meddig képes idQben és térben terjeszkedni, úgy hogy közben fenntartja a belsQ békéjét. Hatalmas birodalmakon belül elQbb utóbb lecsökken az a közösség összetartó ereje, ami a növekedése alapját képezte.
A politikai közösségen belüli csoportok léteznek, ezek között is megjelenhet barát/ellenség ellentét. Egymás mellett élésük magában hordozza akár fegyveres harcig elmenQ konfliktusok lehetQségét is.

A konfliktusmegoldás elve
A politika barát/ellenség dichotómián alapuló együttélés. A politika valódi problémája a konfliktusok megközelítése és kezelési módja.
A fegyveres harc a konfliktus egyik fajtája, a háború pedig a fegyveres harc egyik fajtája. A háború a politika folytatása más eszközökkel. Nem minden konfliktus fegyveres harc, de a fegyveres harc mindig konfliktus.
A konfliktusok kialakulhatnak egyének között, csoportok és egyének között, vagy csoportok között, stb. Konfliktus akkor következik be, ha két szubjektum ugyanazt a tárgyat akarja birtokolni, vagy ugyanazt a pozíciót akarja elfoglalni.
Konfliktusra számtalan lehetQség van, köztük némelyek elérhetik, vagy túlléphetik azt a határt, ahol már a közösség fennmaradása veszélybe kerül. Ilyen helyzetek elkerülése érdekében alkalmazza a politika a belsQ konfliktusok békés megoldásának elvét. Ez kétféle lehet:
többségi elv: képviseleti demokrácia tipikus elve
örökösödési elv: megoldja a hatalom utódlásának kérdését

A belsQ béke mindaddig fenn fog állni, amíg a politikai közösség minden jelentQs tagja nyíltan vagy hallgatólagosan elfogadja a konfliktusmegoldás elvét és a közösség támogatja a rezsimet ennek az elvnek a fenntartásában. Ha nincs elégséges konszenzus a közrend fenntartásához, ha nem sikerül elkerülni a politikai közösség létét fenyegetQ konfliktusokat, akkor a közösség elutasítja a konfliktusmegoldás elvét, és akkor mqködésbe kerül az erQ monopóliuma.

Az erQ a hatalom és a tekintély között
Az erQszak legitim monopólium, mert a politikai közösségben mqködQ intézmények közül csak egy intézményt nevezünk politikai hatalomnak, és ezt az intézményt ruházzák fel az erQ megszervezésével és irányításának jogával. Ez az intézmény így rendfenntartó erQvé válik, biztosítja a polgári rendet, és a békét, és ártalmatlanná tegye azokat, akik ezt megzavarják.

A társadalmi lét kialakulásában két nagy irányzatot tartanak számon:
Az egyik a politikai hatalmat és a politikai tekintélyt tekinti annak az eszköznek, amely által a természeti állapotból eljutnak az emberek a társadalmi létformához (Rousseau, Kant)
A másik eredendQnek tartja a társadalmi állapotot, és ezt tartja az emberi létezés egyedüli és kizárólagos módjának

Koronként és rezsimenként
a demokráciák  azzal oldják fel a konfliktusokat, hogy a politikai vezetQk legitimitását hangsúlyozzák, akik azért legitimek (vagyis a közvélemény által támogatottak), mert törvényes választások útján kerültek hatalomra.
a monarchiák  itt a legitimitást az adja, hogy az uralkodó hatalma IstentQl származik (a felvilágosodás korában jelent meg az a nézet, hogy nem IstentQl, hanem a néptQl származik a hatalma, ezért a népnek joga van megválasztani az uralkodót, vagy napjainkban a miniszterelnököt)
a diktatúrák  azzal oldják fel a konfliktusokat, hogy terrort alkalmaznak, de ezzel csak elnyomni lehet a konfliktusokat, amik továbbra is megmaradnak, és felszínre törhetnek egy polgárháború keretében

A politika autonómiája
történeti-kulturális szempontból: kezdetben a vallás és a politika szorosan összefonódott, a modern korban a politika teljesen autonómmá vált.
joghoz való viszony szempontjából: nincs olyan politikai közösség, amelybQl hiányozna a jogi elem. De a jog nem egyenlQ a politikai rendszer jogrendjével, a jognak önállósága van a politikával szemben, bizonyos fokig korlátozhatja is a politikát
politika és erkölcs viszonya szempontjából: a politika és az etika szempontjából a politikának sajátos illetékességi szabályai vannak, sajátos elvek szerint mqködik, amelyek különböznek az etikai szabályoktól.


Összegezve: A politikai rendszer fogalmának a következQ ismertetQjegyei vannak:
ambivalencia (barát/ellenség dichotómiája)
általánosság (az erQ monopóliuma)
autonómia (a kényszerítés eleme)




6. A politikai hatalom fogalma. A hatalom forrásai és eszközei. A hatalomfelfogások fQbb típusai. A hatalom és uralom összefüggése Max Webernél.

A hatalom fogalmának két értelme van: jelent emberek közti viszonyt és intézményt.
Politikai hatalom: az a képesség, amellyel befolyásolni lehet a jogalkotást, illetve jogalkalmazást végzQ intézményeket.
A hatalom és annak egyre bonyolultabb intézményi normatív és szervezeti rendszere társadalmi szükségletet elégít ki.

Politikai hatalomra azért van szükség, mert
A társadalom irányítására szükség van
A társadalmi javakból (anyagi, szellemi) való részesedés és elosztás rendjének a meghatározására szükség van
A politikai jelentQségq társadalmi konfliktusok megoldására szükség van

A hatalom gyakorlása egyaránt jelent befolyásolást, kényszert, büntetést. A hatalom gyakorlásakor a gyakorló befolyásol, kényszerít valamely dolog megtételére. A hatalmi viszony lehet egyszeri és közvetlen, kimerülhet egyszeri aktusban. A hatalom, mint viszony a politikán kívül az együttélés minden területén megtalálható. A hatalom mint intézmény jelen van a társadalom nem politikai területein is. A politikai hatalom az a specifikus intézmény, amelyhez kifejezetten hozzátartozik, hogy a rend és a belsQ béke fenntartása érdekében végsQ eszközként kényszert alkalmazzon. Ez megnyilvánul a társadalom irányításában, a társadalmi javak elosztási rendjének meghatározásában.
A hatalomnak óriási szerepe van a társadalmi konfliktusok megoldásában

A hatalom eszközei:
Nyers erQszak - BüntetQ szankció
Szervezeti nyomás - Pénz, vagyon
Érzelmi ráhatás - Javak feletti rendelkezés a hiánygazdaságban

Hatalmi felfogások fQbb típusai:
Misztifikált  azok az elméletek, amelyek a hatalmat irracionális, definiálatlan jelenségnek tartják.
Behaviorális  a hatalom sajátos viselkedési mód. Lényege: A viselkedése idézi elQ B viselkedését
Finalista (teleologikus) - a hatalom valamilyen cél elérésére és megvalósítására irányuló tevékenység
Instrumentális - a hatalom különleges eszköz. A hatalom az erQszak alkalmazásának lehetQsége, a befolyásolás különleges eszköze
Strukturalista  a hatalom valamilyen rendszeren belüli viszony
A hatalom egyenlQ a befolyással vagy uralommal
A hatalom lényege a döntések birtoklása
A politikai és gazdasági hatalom szorosan összefügg. Egy réteg tartós gazdasági hatalmához szükséges a politikai hatalom megszerzése is. A legfontosabb törekvés az államhatalom megszerzése.

A politikai hatalom lényege és jellemzQi:
A hatalom társadalmi viszony, társadalmi relációkban mqködik és nyilvánul meg. A hatalmi relációk személyek, csoportok és szervezetek közötti viszony, amely hierarchikus rendszerben intézményesül.
A politikai hatalom társadalmi alapja és célja a javak elosztása során keletkezQ konfliktusok megoldása, a javak elosztási rendjének meghatározása, a társadalom irányításának megvalósítása., A politikai hatalom, mint érdek és akaratérvényesítQ tevékenység, döntések formájában jelenik meg. A döntéshozók döntéseikkel mások magatartását befolyásolják, a választható alternatíváikat szqkítik, vagy egyetlen, a döntésben meghatározott alternatíva megvalósítását írják elQ és kényszerítik ki.
A politikai hatalom irányított befolyásolás, meghatározott cél elérésére irányul szankció kilátásba helyezésével, ha kell, igénybevételével. A politikai hatalom lényege: érdek- és akaratérvényesítQ képesség a döntések birtoklása révén.

A tekintélynek egymással szorosan összefonódott 2 eleme van.
Az elsQ elem: a tekintély tulajdonság, amellyel képesek vagyunk a másik személy egyetértésének kiváltására és ösztönzésére. A másik elem szerint a tekintély valakinek a szellemi befolyása valaki másra, összhangban annak a közösségnek az értékrendszerével, amihez mindketten tartoznak. A politikai tekintély tehát az engedelmességet nem kényszerrel, fenyegetéssel éri el, hanem konszenzussal.

Az uralom általános értelemben a hatalom birtoklása. Max Weber szerint az uralom azt az esélyt jelenti, hogy az emberek meghatározott csoportja valamely parancsnak engedelmeskedni fog. Az uralom típusát az engedelmeskedés motívuma határozza meg, ez rendszerint a szokás, anyagi érdek.

Az uralomnak három tiszta típusa különböztethetQ meg:
Tradicionális jellegq  ember emlékezet óta érvényes hagyományok szentségébe vetett hiten alapul, a tradíciók miatt tartják legitimnek az alárendeltek és fogadják el az uralkodó hatalmát (pl. trónöröklés a seniorátus vagy primogenitúra elvén)
Karizmatikus  egy különleges tulajdonságokkal rendelkezQ hQsies vagy példamutató személy iránti odaadáson, illetve az általa kinyilatkoztatott vagy megteremtett renden alapul (pl. vallási, katonai vezetQ, Hitler, Sztálin)
Legális  a fennálló rend jogszerqségébe vetett hiten alapul, a hatalmi viszonyokat jogszabályok rendezik A hatalom gyakorlásához bürokratikus csoportot vesz igénybe.

Minden uralom igazgatásként jelenik meg és mqködik. Ez nem jelenti azt, hogy az igazgatási apparátus mindenhol ugyanolyan. Attól függQen változik, hogy az uralom milyen fajta legitimitásra törekszik, ennek megfelelQen változik az engedelmesség típusa, és az ennek biztosítására létrehozott igazgatási apparátus, valamint a hatalomgyakorlás jellege.






7. Hatalom, tekintély, legitimáció. A legitimáció értelmezése. Claus Offe és Jürgen Habermas legitimációs elméletei. A jövQ felöli legitimáció. A legitimációs válság.

A hatalom viszonyt és intézményt jelöl: az államban létezQ legfQbb tekintély. A politikai hatalom nyílt formában alkalmazhat kényszert a társadalmi rendszer és belsQ béke fenntartása érdekében.
A tekintély a hatalomnak az a fajtája, amely a közösség tagjainak engedelmességét nem kényszerítQ szankciókkal való megfélemlítéssel váltja ki, hanem konszenzussal. Tehát ez legálisan gyakorolt legitim hatalom.
Legitimitás: egy politikai hatalom akkor tekinthetQ legitimnek, ha a politikai közösség tagjai a politikai szintézis számára a legjobbnak tekintik, és ezért elfogadják, támogatják.

A Nyugat  Európai felfogás szerint a modernizáció velejárója, hogy elQrehaladásával fokozatosan különülnek el egymástól a társadalomtudományi alrendszerek (jogtudomány, gazdaság, politikai állam, szocializációs szféra stb.). Stabilizálták a már elért eredményeket, megteremtve ezzel is a továbblépés feltételeit.
A sztálini társadalomszervezési elv burzsoának tekintette az egyes társadalmi alrendszerek funkcionális elkülönülését. Pokol Béla tanulmányában azt írja, hogy csökkenteni kell a társadalmi szférák túlzott átpolitizáltságát. A jelen lévQ társadalmi és gazdasági problémák nemcsak a reformok iránti társadalmi igényt, hanem társadalmi feszültségeket is indukálnak. A legitimáció fogalmát ma már a nyugati szóhasználat szerint használjuk.

Mai értelmezés szerint:
Az adott politikai rendszer keretei között milyen szabályok szerint dQl el a hatalom kérdése. Meghatározza az adott rendszer politikai mozgását. Megjelennek a rendszerellenes csoportok, mert nem legitim számukra az adott rendszer, nem fogadják el az ideológiai érveket.
A hatalmat megtestesítQ intézmény, a kormány legitimitása.
Legitimációnak nevezzük azt a folyamatot, amely során a hatalom legitimálttá, elfogadottá válik.

A stabilitás és a legitimáció kérdése
A demokráciák stabilitását a társadalom különbözQ tekintélymodelljei közötti viszonyok adják. Egy kormányzat akkor stabil, ha tekintélymodellje összhangban van az adott társadalom többi tekintélymodelljével. Fontos kérdés, hogy az egyes pártok milyen legitimációs modellt terjesztenek. A választáson való részvétel szempontjából a politikai pártnak elsQrendq szerepe van, a legitimációs válság és a részvételi válság szorosan összefügg. Egy tömegtámogatást élvezQ párt nem lesz a stabilitás alapja, ha rendszeridegen. A legitim hatalom tehát stabilitást biztosít a rendszernek.

Gyökeres politikai változások akkor következnek be, ha
Nem legitim a hatalom
Kiélesednek a hatalmon belüli ellentétek
Az apparátusok elbizonytalanodnak (rendQrség, hadsereg)
Olyan politikai alternatívák jelennek meg, amelyek másfajta rendszert ígérnek

Lipset összefüggést vélt felfedezni a gazdasági fejlettség, az urbanizáció, a jólét, az oktatás és a stabilitás között. A gazdasági fejlettség alacsony foka egyfajta feszültséget tart fenn, ebbQl következQen a választók a szélsQséges és rendszerellenes mozgalmak felé orientálódnak.




Kérdésként merül fel, hogy Van-e a legitimitásnak valami értéke?

Jürgen Habermas legitimációs tematikája
A technika és tudomány, mint ideológia c. tanulmányában vázolja fel. A tanulmány Weber „tradicionális legitimitás” elméletébQl és Marcuse kapitalista társadalmakra vonatkozó elemzéseibQl indul ki. Marcuse szerint a termelQerQk robbanásszerq fejlQdése adja meg a legitimációs alapot. Habermas kifejti a Marcuse által jelzett fordulat negatív hatásait.
A tQkés termelés logikájának uralomra jutása következtében a hatalom az egyenlQ és igazságos árucsere mítoszával legitimálja önmagát. Az állam le is mond a legitimációról: a piac által irányított magánszféra igazságossága közvetlenül hozza létre a puszta kiegészítQ funkcióra visszaszorított állam legitimitását a társadalom szemében. Az államot a jólét garantálása, a bevétel és a munkahely stabilitásának ígérete legitimálja. Elismeri, hogy a termelQerQk fejlQdése a társadalmi fejlQdés motorja. A tQkés termelési viszonyok nem válnak a termelQerQk gátjává, sQt ezek folyamatos növelésével képes legitimálni a fennálló politikai berendezkedés önmagát is.
Habermas gondolkodásában a 1975. évi szociológiai konferencia után radikális koncepcióváltás következett be.
Pálfordulása azzal is magyarázható, hogy a társadalomképében változás következett be. Elveti a motívum nélküli, puszta hatékonyság által legitimált politikai hatalom elképzelését.
Legitimitás: egy politikai rendszernek az az igénye, hogy helyesnek és jogosnak ismerjék el.

Claus Offe
Elemzéseinek középpontjában a politikum szférája maradt. Kiindulópontja: egy politikai formáció tartósan nem tud fennmaradni, amennyiben az adott társadalom nem támogatja, vagy legalább nem tqri el. Hatalom és legitimáció: egységes manipulációs rendszer, amelyben a fennálló hatalom a tömegkommunikációs eszközök révén manipulál.

Három mechanizmust különít el:
Szelektáló mechanizmus: politikai döntések befolyásolásából kizárja a fennálló rendszerrel összeegyeztethetetlen igényeket
Modern tömegkommunikációs eszközök sora manipulálja a közvéleményt a fennálló politikai rendszer által képviselt értékek elfogadására
Társadalom strukturális egységei a háttérben alapozzák meg a tQkés állam elfogadását
Nincs legitimitás és nincs erkölcsi tartalom. A 60-as, 70-es években, a nyugat-európai fogyasztói társadalmakban tömeglojalitás van és nem legitimitás. A média révén állítja elQ a hatalom azt a tudatállapotot, amelynek eredményeképpen a polgárok engedelmeskednek anélkül, hogy végiggondolnák, hogy mik azok az erkölcsi értékek, amelyek alapján a döntéseiket meghozzák.

A jövQ felöli legitimáció
Lenin 1917-es Állam és forradalom címq mqvében a politikai rendszer felépítésére vonatkozó elképzeléseit vázolta.
A legitimáció alapja a történelmi fejlQdés elQrehaladása, a társadalmakban az osztályok el fognak tqnni
Az uralkodó osztály változik, a munkásosztály lép elQ átmenetileg uralkodó osztállyá, és létrejön az osztály nélküli társadalom
munkásosztály e történelmi küldetését csak élcsapatán keresztül tudja végrehajtani
élcsapat birtokában van annak az eszközrendszernek, amely alapján a társadalmat a jövQ irányába vezeti



Sztálin a jövQ felöli legitimáció érvrendszerét átalakította
élcsapat helyére saját magát állította
Q volt jogosult a társadalom vezetésére és erre a tudományos eszközrendszer a személyes és kizárólagos birtokában volt

Személyes hatalomgyakorlását a jövQ felöli legitimáció ezen érvei is lehetQvé tették számára, ezen kívül az alkotmányba is belefoglaltatta:
az államhatalmat a társadalom különféle akarataira kell visszavezetni
azonban a társadalom heterogén csoportokból, rétegekbQl áll
a közjó ezért csak kompromisszumokkal érhetQ el
egyéni akaratokat pártok fogják össze
periodikusan ismétlQdQ választásokon a társadalom tagjai véleményt nyilváníthatnak
létrejön a parlament, ahol végsQ kompromisszumok árán kialakul az egységes államakarat
a kormány és az állami szervek a parlament ellenQrzése alatt beteljesítik ezt az érvrendszert

A személyi kultusz alatt kettQs legitimációs érvrendszer alakult ki:
a jövQ felöli legitimáció
parlamenti legitimáció

A legitimációs válság

Akkor jelenik meg, ha a társadalom megvonja bizalmát a politikai vezetéstQl. A szocializmus idején Közép-és Kelet-Európában állandó legitimációs válság volt, elsQsorban:
Magyarországon
Csehszlovákiában
Lengyelországban

Ennek oka: a II. világháború után demokrácia alakult ki ezekben az országokban, ezért jelentQs változást hozott a szocialista-diktatúra. A Szovjetunióban kevésbé volt jellemzQ a legitimációs válság, mert ott a diktatúra elQtt cári rendszer volt, amely sok szempontból hasonló a szocializmushoz.





8. A politika gazdasági elemzése. Az ipari forradalmak és politikai következményeik. A technokrata dilemma. A neokorporativizmus. Az elektronikus demokrácia.

A politika feladata a gazdaság irányítása, persze nem teljes mértékben, mint a diktatúrákban, ahol a legapróbb részletekig meghatározzák a gazdaság mqködését (megmondják, hogy 1-1 termékbQl hány darabot és milyet kell termelni)

A másik véglet a szabad piac, ahol az állam nem szól bele a gazdaság mqködésébe  ez gazdasági válságokhoz vezet. Az optimális megoldás az, ha a politika nem kényszerítQen de befolyásolja a gazdaságot (pl. nem nyújt támogatást olyan termék gyártására, amire nincs kereslet).

A politika és a gazdaság között párhuzamot vonhatunk
A gazdasági versenyhez hasonló az, ahogy a szavazókért versenyeznek a pártok a politikában
Az emberek megnyerésének eszköze a vállalatoknál a reklám, a politikában pedig az ideológia – de közös bennük, hogy általában nem a teljes igazságot tartalmazzák, inkább azt, amit az emberek hallani akarnak
Sokak szerint az államot a gazdaságban, vagyis a vállalatoknál alkalmazott módszerekkel kellene irányítani

Ipari forradalmak
A politikai elemzés közgazdaságtani modelljeinek kidolgozása az ipari társadalom kialakulása és átalakulásai során felmerült problémák adták a legnagyobb lökést.
A forradalom fogalma:
rezsim belsQ és erQszakos úton történQ megdöntését, és egy új rezsim létrehozását célzó tevékenység
mély, többé-kevésbé fokozatos, békés átmenet egyik termelési módból a másikba, vagy egyik értékrendszerbQl a másikba
Ipari forradalmat kísérheti, a gyors és erQszakos rendszerváltozás értelmében vett forradalom is. Nem mindig vezet sima út az elQ ipari forradalomtól a másodikhoz és a harmadikhoz.
ELSP IPARI FORRADALOM (Gépek forradalma)
spontaneitás jellemzi: a gazdasági rendszer autonóm cselekvésének terméke
nQ a gépek alkalmazása, csökken az emberi munkaerQ
kulturális szinten a fejlQdésiránti felfokozott várakozás
a mezQgazdasági termelés túlsúlyának csökkenése)
szakmák megjelenése, munkavégzés szakosodása
ember uralma alá hajtja a természetet, a termelési folyamat mesterségesedik
nQ a népesség, a termelés és az 1 fQre esQ nemzeti jövedelem
a lakosság a városokba áramaik a munkaerQ mennyiségi és minQségi változása jellemzQ
jövedelem újraelosztása a társadalom osztályai és rétegei között
tQke gyarapszik, kifejlQdik a tQkés ipari vállalkozók új társadalmi osztálya.

MÁSODIK IPARI FORRADALOM (Szervezet forradalma) (Négy alapvetQ feltétel)
a tudományos és technikai eredményeket jelentQs mértékben alkalmazzák a termelésben
országos tervek, üzemi programok jelennek meg
üzemek koncentrációja, vállalatok terjeszkedése
tömeges részvénykibocsátás
Új csoportok kialakulása és felemelkedése jellemzi a korszakot. A tudás és a hozzáértés felértékelQdik.
HARMADIK IPARI FORRADALOM (Információ, informatika, a számítógép forradalma)
Az 1. meghatározás szerint:
A technológia és az elektronika és az új kommunikáció eszközök erQteljes befolyása, kulturálisan, pszichológiailag, társadalmilag, gazdaságilag.
A 2. meghatározás szerint:
Daniel Bell szerint: posztindusztriális társadalom alakul ki, amelyben
a technológiai, gazdasági, társadalmi, ipari javak tipikus megduplázási ideje 3-30 év közé esik
az 1 fQre esQ jövedelem 50-szer nagyobb,
a gazdasági tevékenységek nagyobb része a szolgáltatások területén zajlik, nem a termelQ ágazatokban.
az innováció forrásai nem a vállalatok, hanem a kutatóközpontok, alapítványok, egyetemek
folyamatosan terjed az automatizálás, a média és az informatika mindent behálóz
a társadalom kulturálisan is korszerqsödik, oktatás technikái, intézményei fejlQdnek
gyengülnek a munkához kötQdQ értékek, növekszik a szabadidQ (hagyományos értelemben vett munkásosztály háttérbe szorul,

Az ipari forradalmak hatásai
TECHNOKRATA DILEMMA
A technokrácia szó 1930-as években került be a tudományos nyelvbe, eredetileg a kémikusokat, fizikusokat jelölte. KésQbb különbözQ társadalmi-szakmai csoportok, mérnökök, közgazdászok, bürokraták, katonai irányítók stb. hatalmát, befolyását jelentette.
A legújabb tézis szerint a technokraták hatalma a politikai szerveknek nyújtott technikai tanácsadásban áll.
Egy másik feltevés szerint: a technokrácia valódi rezsimet jelent: a közügyekben a döntéshozatal a szakértQket illeti, akik ezzel átveszik a politikusok helyét.

A technokrácia alappillérei:
szakértelem
hatékonyság

A politikában a hozzá nem értés, a korrupció, eluralkodása miatt a tömegek közömbösek a közügyek iránt, ezért a döntéshozatalt professzionizálni kell.
Egy rezsim akkor lesz technokrata, ha szakértelem alapján a technokrata jelöli ki s társadalmi cselekvés céljait, és eszközeit.
Politikai rezsim az, amelyben a politikus jelöli a maga elvei szerint a célokat és az eszközöket, vagy szakértQt bíz meg ugyan az eszközök kalkulálásával, de a politikus választ közülük a politikai céloknak megfelelQen.

A technokrata a hozzáértésével jut hatalomra, azonban a hatalom megtartásához nem tudja nélkülözni a politikai eszközöket. Gazdasági-technológiai szféra és a politikai szféra kölcsönösen hat egymásra. A modern társadalomban
a gazdaság próbálja „eltéríteni” és maga alá rendelni a politikát
a politika is igyekszik „eltéríteni” és maga alá rendelni a gazdaságot (pl.: I.vh., II.vh, 30-as éves gazdasági válsága)


Mai társadalomban a társadalmi-politikai küzdelem és döntéshozatal színterei:
kormányzati színtér
parlamenti színtér
pénzügyi színtér
párt-választási színtér
kulturális színtér
tömegkommunikációs színtér

ElQfordulhat, hogy a technokraták mindegyiket uralmuk alá rendelik, de nem mindegyik küzdQtéren tudnak hatékonyan mqködni TEHÁT:
technokrácia többféle rezsimben is létrejöhet
technokraták tevékenységének feltételei sokféle tényezQvel együtt állnak fent.

NEOKORPORATÍV HIPOTÉZIS
II. világháború alatt alakult ki, fQleg közép és észak-európai országokban. Fogalmán értik egyrészt az érdekképviseleteket, másrészt a különbözQ politikai stratégiák kialakításának, eldöntésének és megvalósításának intézményesített rendszerét.
Lényege: az érdekképviselet egy bizonyos módon strukturálódik, hogy a döntési rendszer egy bizonyos módon funkcionáljon.

Strukturális szempontból: olyan érdekképviseleti rendszer, amelynek alkotóelmei korlátozott számú, kizárólagos, kötelezQ kategóriákba szervezQdnek, amelyek egymással nem versenyeznek, hierarchikusan rendezQdnek.
Funkcionális szempontból: politikai döntések és megvalósítások folyamatában a nagy érdekszervezetek együttmqködnek egymással és a közhatalmakkal.

A neokorporatív politika kizárólag az állam  vállalkozók -munkásszakszervezetek háromszögre koncentrál. Ez hiba, mert kimarad a szolgáltatások szektor, ami egyre jelentQsebb szerepet játszó társadalmi-gazdasági kategória.
Neokorporatív rendszer ott alakul ki, és ott mqködik, ahol a parlamenti többséget és a kormányt a baloldali pártok alkotják egyedül, vagy koalícióban (pl..Angliában a munkáspárt, Németországban a szociáldemokrata párt).

Utóbbi években a neokorporatív modell válságba került. Ahol a súlyos gazdasági, pénzügyi, társadalmi nehézségekbQl való kijutás eszközeként a kiadások visszafogását a bérek leszorítását alkalmazták, ott a neokorporatív rendszer nem maradhatott fent, helyébe a döntéshozatal másféle módozatai léptek.

AZ ELEKTRONIKUS DEMOKRÁCIA PROBLÉMÁJA
A közvetlen és a képviseleti demokrácia napjainkban új módon felvetQdQ viszonyára utal. A politológiai hagyomány lehetetlennek tartja a modern korban a közvetlen demokrácia mqködtetését, aminek legfQbb tényezQje az, hogy az utóbbi évszázadokban nagy létszámú, nagy kiterjedésq politikai szervezQdések alakultak ki.
A harmadik ipari forradalom következtében az elektronikus eszközök terjedésével már jelentkezik az elektronikus demokrácia kora, ahol a hatalom a démosznak közvetlenül tesz fel kérdéseket, és a démosz képes lesz reális idQn belül válaszolni úgy, hogy közben minden állampolgár otthon marad.
A másik tényezQ a gazdasági folyamatokkal függ össze. Az emberek uralkodó érdekei a politikai ügyekrQl áttevQdnek a gazdasági ügyekre.
A képviselet a munkamegosztás elvének felel meg: miután mindenki el van foglalva saját gazdasági ügyeivel, egyéb gondolatára nem marad idQ. Az állampolgárok ezekre az intézményekre, tehát a közös képviseletre, és ezek tagjaira bízzák a politikai ügyek intézését.
De: ha az elektronikus technológiával el is hárul a távolságok, a nagy létszámok és az idQhiány akadálya, akkor is nyomós érvek szólnak a képviseleti intézmény fenntartása és mqködtetése mellett. Ugyanis csak a képviseleti demokráciában van meg a lehetQség, hogy a politikai ellenQrzést folyamatosan gyakorolja.





9. Az ideológia fogalma és jelentQsége a társadalomban. A modern politikai ideológiák funkcióinak változásai és sajátossága a különbözQ politikai rendszerekben. Az ideológia meghatározása.

AZ ideológiát úgy fogalmazhatnák meg: egy tudatforma, a világról, társadalomról, embercsoportokról szóló megállapítások, értékelések, ítéletek összessége, és ugyanakkor a helyes célokról, megfelelQ cselekvési lehetQségekrQl, eljárási módokról kialakított nézetek, eszmék és ezek igazolásának többé-kevésbé összefüggQ elméleti rendszere.
Az ideológia tartalma a ténylegesen felmerülQ konkrét problémákra összpontosul.

Modern politikai ideológiák kétféle irányban fejtik ki hatásukat:
Egyrészt az egyes egyének számára összefogják a társadalomra és a világra szóló ismereteket, beillesztve az egyént is a felvázolt struktúrákba, s ezzel biztosítják az egyén identitásának a stabilitását.
Másik hatásiránya az állami-politikai akaratképzés felé szervezQdik. Ez jelenti a társadalomban felmerülQ problémákra a határozott válaszok adását, másrészt a fennálló politikai rendszer struktúrájának igazolását, legitimálását.

Az ideológia funkciói:
Legitimációs funkció: minden hatalomra került politikai erQ törekszik arra, hogy igazolja a saját hatalmának igazságosságát. Max Weber szerint 3 típusa van a legitimációnak: racionális, karizmatikus és tradicionális.
Integrációs funkció: szerepe, hogy azokat a csoportokat, amelyek elkülönülnek, tudatos csoporttá szervezze és kialakítsa a „mi” tudatot. Ez elengedhetetlen mozzanat ahhoz, hogy politikai mozgásról beszéljünk. Azzal próbálja befolyásolni az egyént, hogy kiválasztja érdekei közül azt, amely a csoportérdeknek a legjobban megfelel.
Motivációs funkció: a mindennapi döntések és cselekvések kialakításában játszik fontos szerepet, segíti az egyént abban, hogy kialakítsa döntéseit.
Orientációs funkció: vannak olyan pillanatok, amikor az ember nem azért cselekszik, mert ez a meggyQzQdése, hanem azért mert már elkötelezte magát egy ideológiának, és ennek szellemében kell cselekednie.

A modern ideológiák sajátosságai:
Az egyének kiszakadnak természetes kisközösségekbQl (család, szomszéd), ahol nem volt helye az ideológiáknak. Így a közösségeket csak akkor tudják eszmék összefqzni, ha az eszmék elQtt nem zárják be azokat a tradicionális kötelékek.
Az ideológiák mqködésének egyik elQfeltétele az átfogóbb fogalmi gondolkodás lehetQsége. A modern ideológiák olyan társadalmi jelenségekre koncentrálnak, amelyek nem érzékelhetQek hagyományos módon a mindennapi életben. A szabad piac , a nem stb. mind olyan fogalmak, amelyek csak eszmeileg sajátíthatóak el.
ElQfeltétel még, hogy az adott társadalomban a fennálló struktúrák széles körét kérdésessé lehessen tenni.

Ideológiák és politikai akaratképzés:
A kulturális és a politikai szféra kibomlása következtében a pártok már nem rendelkeztek olyan monopóliummal, mint a vallási ideológiák esetében az egyházak.

Ennek oka, hogy a modern ideológiák tényeket állítanak, míg a vallási tételek csupán a hit dolgait. Az ideológiák a modern társadalmakban eleve konkuráló helyzetben vannak, ezért a pártok folyamatosan rászorulnak az ideológiák karbantartására.

A modern ideológiákra jellemzQ a folyamatos megújulás, valamint, hogy többlépcsQsen épülnek fel. El lehet különíteni azokat az alapmqveleteket, amelyek egy-egy ideológia tételeinek a gerincét alkotják. Másrészt a modern ideológiák esetén érdemes szétválasztani az alapideológiai tételeket tartalmazó mqveket (háttérideológiák) a közvetlenül tömegek felé irányuló ideológiai termékektQl.

A II.vh után fokozatosan végbement az ideológiák pragmatizálódása. Az 50-es években két olyan körülmény is hatott, amely megakadályozta, hogy a tQkés társadalmak ideológiai táborokra szakadjanak:
a tQkés állam válságmenedzselQ és szocpol tevékenysége csökkentette a társadalmi feszültségeket
a nyugati társadalmakban mqködQ parlamentarizmussal szembenálló ideológiai platformok kompromittálódása.

A 60-as években a fenti körülmények hatása csökkent: anyagi problémák, társadalmi feszültségek jelentkeztek, amely az ideológiai mezQ újjáéledését hozta létre.

Ideológiák napjainkban


Ideoloógiák
A társadalom központi egysége
Legfontosabb értékek
Állam szerepe
Gazdaság Liberalizmus
Egyén (individum) Egyéni szabadságjogok minimális Szabad piacgazdaság Konzervativizmus
mikroközösség Társadalmi harmónia Korporatív állam decentralizáció Szocializmus kollektívum Teljes egyenlQség Tanács állam centralizáció
Az ideológia meghatározása
többé-kevésbé összefüggQ nézetek rendszere, amely meghatározott hit- és értékrendszeren nyugszik. Az ideológia a politikai cselekvés céljait és eszközeit magyarázza.



10. A liberális, a konzervatív és a szocialista eszmerendszer kialakulása, fQbb jellemzQik , egymáshoz való viszonyuk. A három ideológia politikai ütközQpontjai.

A történelmi korszakváltások során a liberalizmus, a konzervativizmus, és a szocializmus különbözQ irányzatai több ponton összefonódnak, e három ideológia hatással van egymásra. Hayek szerint a három fQ eszmei áramlat egymáshoz való viszonyát egy háromszöggel ábrázolva jellemezhetjük. (Hayek ötletét Tuchfeld dolgozta ki.) Mindhárom ideológiának van egy antropológiai gyökere.

LIBERALIZMUS
A nagy francia forradalom idején jött lére
Alapja az egyénbQl való kiindulás
Értékeinek középpontjában az egyéni szabadság áll
Olyan állam jellemzi amely kevésbé avatkozik bele az egyes emberek életébe (minimál állam= alig van valami funkciója, egyfajta éjjeliQr szerepet tölt be)
Kiforrott gazdaságképpel rendelkezik, ez a piacgazdaság

Ideoloógiák
A társadalom központi egysége
Legfontosabb értékek
Állam szerepe
Gazdaság Liberalizmus
Egyén (individum) Egyéni szabadságjogok minimális Szabad piacgazdaság
KONZERVATIVIZMUS
A közösségbQl, csoportból indulnak ki, alapvetQ értékük a mikroközösség
LegfQbb értéknek a társadalmi harmóniát, a megbékélést tartja
A társadalmi integrációt a társadalom decentralizált struktúrái és a korporatív társadalmi politikai szervezetek biztosítják
Igényli bizonyos esetekben az állami beavatkozást, eszménye a rendi korporatív állam
általában a gazdaság kisebb-nagyobb mértékq állami irányításának szükségességét vallja

Ideoloógiák
A társadalom központi egysége
Legfontosabb értékek
Állam szerepe
Gazdaság Konzervativizmus
mikroközösség Társadalmi harmónia Rendi-Korporatív állam decentralizáció
SZOCIALIZMUS
A kollektívumot (makroközösséget) tartja a kiinduló alapnak
LegfQbb érték a társadalmi egyenlQség, ami a javak igazságos újraelosztásán keresztül és egy igazságos társadalmi berendezkedés magvalósításával kíván elérni
A társadalmi integráció biztosítására a centralizált politikai szerkezet, a centralizált állam hivatott
Tanács-állam koncepciót akar létrehozni, ez a gyakorlatban gazdasági diktálást megvalósító állammá alakult
egy tervszerq gazdaságot hoz létre, ami a szervezett tervgazdaság
E három ideológia között kialakult elméleti és történeti kapcsolatrendszert az empirizmus, a racionalizmus, és a voluntarizmus szemlélettel jellemezhetjük (W. Röpke).



Ideoloógiák A társadalom központi egysége Legfontosabb értékek Állam szerepe Gazdaság Szocializmus kollektívum Teljes egyenlQség Tanács állam centralizáció
Racionalizmus: A liberalizmus-szocializmus tengelyen helyezkedik el. Hisz az emberek és az intézmények racionális átalakíthatóságában. Hisz abban, hogy az egyéni érdekek összességébQl kialakítható a közjó. A 18-19. században az egyén  közösség - társadalom kapcsolatának a politika dimenziójára kerül hangsúly, ami a politikai demokrácia elvét húzza alá. A politikai irányzatok közül erre a tengelyre a szabadság, egyenlQség, valamint a liberális demokrácia és a szociáldemokrácia kerül. FQ kérdése: miként oszlik meg a hatalom a társadalomban?

Empirizmus: A liberális-konzervatív tengelyen értelmezhetQ. A konzervatív emberfelfogás az egyént a társadalom különbözQ szintq közösségei, tradíciói, és normarendszere által nagymértékben meghatározottnak látja. Az emberi tudás tapasztalati jellegq. A fejlQdés csak evolutív (fokozatos) lehet. Egyén  közösség  társadalom viszonyában a polgári társadalom egyéni és közösségi autonómiáinak a politikai állammal szembeni védelmén van a hangsúly. FQ kérdése: hogyan lehet a politikai állam hatalmát még jobban korlátozni? Ez fogalmazódik meg a jogállam koncepciójában. A két fQ ide tartozó politikai irányzat az angolszász konzervatív liberalizmus és az alkotmányos konzervativizmus.

Voluntarizmus: A konzervativizmus  szocializmus tengelyen található. Az állami makroközösség minél erQsebb politikai hatalmában látják a társadalmi integráció és a fejlQdés bázisát. Az egyén teljesen alárendelQdik a totális államnak. FQ kérdése: kié a minél áthatóbb politikai hatalom? A társadalmi integrációt a totális állam hierarchikus intézményi szervezete biztosítja. Az ide tartozó politikai irányzatok: konzervatív nacionalizmus és fasizmus, szovjet típusú politikai társadalmi modell. A totális államban a politikai testet maga az állam testesíti meg.

A három ideológia ötvözete
Körösényi András szerint:
Konzervativizmus: a fennálló politikai rendszerhez való ragaszkodás
Liberalizmus: újhoz való ragaszkodás, a haladásba vetett hit
Liberális gondolkodók: John Locke, Adam Smith
Konzervatív gondolkodók: Edmund Burke
Szocialista gondolkodók: Karl Marx

Egyes álláspontok képviselQi mindig bírálják a másik két irányzatot. Pl.: a konzervativizmusból nacionalizmus következik, ami háborúhoz vezet, a szocializmusban a politikai megbízhatatlanság alapján tömeggyilkosságokat követ el, a liberalizmushoz köthetQk a nagy fr. forradalom kivégzései.
Tehát: mindhárom irányzat képes elfajulni, de a három ötvözete a legalkalmasabb egy jól mqködQ gazdasági-politikai rend létrehozására.

Bibó István egyesíteni tudta a 3 irányzat értékeit:
liberális volt, mert a szabadság és félelemmentes értelem uralmának terjedésében látta a fejlQdést
vallásos volt
nyitott volt a szocialista eszmék iránt is




11. A politikai rendszer , és egységei. Érdekcsoportok és a nyomásgyakorló csoportok. A mozgalom mint kétszintq jelenség. A szakszervezetek és más érdekképviseleti szervezetek kialakulása, térnyerésük napjaink politikai rendszereiben.

A politikai rendszer A politikai rendszer több, egymással szoros kölcsönhatásban lévQ alrendszert foglal magában: pártrendszert, szakszervezeti rendszert, képviseleti rendszert, nyomásgyakorló csoportok rendszerét, bürokratikus rendszert
A társadalom egészéhez viszonyítva funkciói:
társadalmi folyamatok politikai szervezése, irányítása politikai döntésekkel
a politikai szocializációs folyamatok irányítása, a politikai kultúra intézményes átadása
a társadalom politikai integrációjának megvalósítása és a politikai rendszer legitimációja
Ezen funkciók eszközei:
legális, vagy nyers erQszak alkalmazása, vagy kilátásba helyezése
a lojalitás megszerzése (uralmuk helyességének és szükségességének elfogadtatása)
politikai csoportok, mozgalmak bevonása a politikai döntéshozatali eljárásba
szakszerq és jogszerq bürokrácia
Sajátos funkciók:
érdektörekvések politikai integrálása, csoportosítása és döntési javaslatokká alakítása
az ehhez szükséges eljárások, jogi normák, intézmények létrehozása, mqködtetése
politikailag releváns információk gyqjtése, feldolgozása
választók felkészítése
politikai tradíciók, szimbólumok ápolása, fenntartása, mqködtetése
a politikai rendszer stabilitásának, és infrastruktúrájának biztosítása
a nemzetközi politikai rendszerbe való bekapcsolódás

Érdekképviseleti szervek kialakulása, térnyerésük
Nagy gazdasági világválság, a fasizmus, a II. világháború után új helyzet alakult ki Ny-Európában. Radikális pártok súlya lecsökken, pártok egyre jobban integrálódni kezdenek a parlamentarizmus keretei közé. Érdekképviseleti szervek elQrenyomulása a pártok jelentQségét csökkentette. A megerQsödött érdekegyesületek állami döntésekbe kapcsolásának egyik csatornája a parlament, a másik pedig azok a formák, amelyek a közigazgatási apparátussal kapcsolják össze Qket, A befolyásolás egyik legális formája a minisztériumok mellett mqködQ bizottságok rendszere.

Csoport: minden olyan önkéntes vagy természetes emberi közösség, amely szociológiai megközelítésben az egyén és a társadalmi egész, politológiai szempontból nézve pedig az egyén és a központi politikai szervezet között helyezkedik el. Megkülönböztetünk:

Érdekcsoport:
Az érdekcsoport tehát a közös állásponton lévQk olyan együttese, amely bizonyos követeléseket támaszt a társadalom más csoportjaival szemben. A társadalmi rendszer egyik szereplQje kifejezi a közös állásponton lévQk igényeit a társadalmi rendszer többi szereplQjével szemben.
vannak csoportok, amelyek a gazdasági szférában mqködnek, s kizárólag vagy túlnyomóan gazdasági érdekeket érvényesítenek (pl. iparkamara),
és vannak csoportok, amelyek kizárólag vagy túlnyomóan értékeknek igyekeznek érvényt szerezni: ezeket „propagáló csoportnak” is szokták nevezni (pl. a válás elleni vagy melletti liga).

Nyomásgyakorló csoport
Az érdekcsoportból tehát akkor lesz nyomásgyakorló csoport, amikor belép a politikai küzdQtérre: innen kezdve viszont már nyomásgyakorló csoporttá válik.

A nyomásgyakorló csoport funkciói:
érdekeket artikulál, fQleg lobbizás révén. Ennek során a lobbisták személyes kapcsolataikat és ismeretségüket latba vetve igyekeznek rávenni a képviselQket, hogy vegyék tekintetbe a csoport kívánságait politikai programjuk szintjén.
érdekaggregációs funkciót is elláthatnak: ha például egy társaság olyan programot dolgoz ki, amely nemcsak az eszközök és a személyi állomány kérdéseivel foglalkozik, hanem törvényhozási, adóügyi, társadalombiztosítási, sQt nemzetközi politikai kérdésekkel is
szerepet játszhat a politikai szocializációban is, amennyiben elkötelezi magát a fennálló értékek védelme vagy épp megváltoztatása mellett
a politikai rekrutáció fontos csatornája is lehet
Van egy jelentQs eltérés a politika többi szereplQje és a nyomásgyakorló csoportok között, ez az eltérés abban áll hogy a lobbik nem arra törekszenek, hogy megszerezzék és maguk irányítsák a politikai hatalmat, hanem arra, hogy nyomást gyakoroljanak más politikai szubjektumokra valamilyen döntés elfogadása érdekében, amely irányulhat a társadalmi tagolódás módosítására vagy ellenkezQleg, a társadalmi-politikai struktúra fenntartására.

Nyomásgyakorlás: szankció alkalmazása vagy szankció alkalmazásával való fenyegetés arra az estre, ha valamilyen követelést nem teljesítenek. Ez a gyakorlatban számos formában megvalósulhat:
Lehet szavazatokkal támogatni egy pártot, kilátásba helyezve a támogatás megvonását
nyújtott pénzügyi támogatás felfüggesztése vagy megszüntetése a nyomásgyakorlás másik módja.
Megvesztegetnek egy politikust, majd leleplezéssel fenyegetik
A sztrájk különbözQ formái,
, népszavazás kezdeményezése, pénzügyi vagy tQzsdeválság mesterséges elQidézése.

A nyomásgyakorlásnak vannak jogilag megengedett én meg nem engedett formái, illetve direkt és indirekt formái. Direkt akcióról van szó akkor, amikor közvetlenül a döntéshozó struktúrákra gyakorolnak nyomást: ezek lehetnek formális intézményi struktúrák vagy informális struktúrák. Indirekt akcióról akkor beszélünk, ha a nyomásgyakorlás nem egyenesen és közvetlenül történik, hanem a közvélemény segítségével próbálnak befolyást gyakorolni a döntéshozókra.

A nyomásgyakorló csoportok strukturális szempontból lehetnek:
idQszakosak vagy állandóak,
erQsebben vagy lazábban szervezettek,
centralizált vagy decentralizált

Kulturális szempontból a közösség uralkodó érdekeihez képest lehetnek:
integráltak vagy elidegenedettek.

Mozgalom fogalom sok területen használatos: így a kultúra, a politikai gondolkodás, a vallási, etnikai mozgalmak, nemzeti-, nemzetközi mozgalmak területén

A mozgalom kétszintq jelenség:
Az egyik szintjén informális, közösségeket találunk, melyeknek cselekvésében a változás elQmozdításának vagy megakadályozásának megfelelQ kulturális tényezQ dominál.
A másik szintet a különféle egyesületek, nyomásgyakorló csoportokként mqködQ érdekcsoportok alkotják, melyeknek megszületésében, a mozgalom eszmeiségéhez való általános csatlakozás mellett egyéni motivációk is szerepet játszanak. A mozgalmak is többféle funkciót töltenek be a politikai rendszerben: pl. szocializáció, kommunikáció, rekrutáció stb.

A politikai mozgalmak kapcsolódnak a pártokhoz, a szakszervezetekhez, a nyomásgyakorló csoportokhoz.
Ha pl. munkásmozgalomról beszélünk a szocialista vagy kommunista pártokra is gondolunk.
Ha szakszervezeti mozgalomról beszélünk valamilyen szakszervezetre is gondolunk.
Ha polgárjogi mozgalomról beszélünk az ilyen értékeket propagáló csoportokat is beleértjük.
Ha katolikus mozgalomról beszélünk a katolikus indíttatású vallási pártokra is gondolunk.

Mozgalomra többféle definíciót is megfogalmaztak. Így pl:
A mozgalom olyan kollektív cselekvés, amely egyes társadalmi intézmények megváltoztatására, vagy egy teljesen új rend létrehozására irányul.
Meghatározott folyamatossággal mqködQ kollektív cselekvQ, amelynek célja, hogy bizonyos változásokat elQmozdítson vagy megakadályozzon a társadalomban vagy egy szervezetben. A mozgalom mint közösség tagsága nem körülhatárolt, nem állandó, vezetQinek pozícióját inkább a tagok informális egyetértése határozzák meg.

A pártokat és a szakszervezeteket szoros történeti-genetikai kapcsolat fqzi össze. SzakszervezetbQl kialakulhat párt (Brit munkáspárt), és pártból is születhet szakszervezet (Olaszország).
A szakszervezet tevékenysége nem merül ki abban, hogy bizonyos döntések meghozatala érdekében nyomást gyakoroljon más politikai szereplQkre, hanem maga is részt vesz a döntéshozatalban. A szakszervezet nyomásgyakorló tevékenység gyakran éppen arra irányul, hogy a kollektív szerzQdések megtárgyalásán túl a gazdaságpolitikai tárgyalásokba is közvetlenül bekapcsolódhasson.

Szervezeti struktúrája lehet:
centralizált
decentralizált

Ennek a kollektív alkudozás szempontjából van jelentQsége: lehetséges például, hogy országos szinten a szakszervezetek és a munkaadók csak néhány lényeges pontot rögzítQ kollektív szerzQdést kötnek, a többi témáról való alkudozás jogát pedig az alsóbb, decentralizált szervekre ruházzák.

Szervezési elv alapján:
szervezQdhet területi alapon (egy adott térségen dolgozó összes munkavállalót tömörítve)
szakmai alapon (pl. hajóácsok szakszervezete)
ágazati alapon (pl. fémipari dolgozók szakszervezete)

Pártok: Történetileg az elsQ pártok Európában és Észak-Amerikában alakultak ki. Az eredet szempontjából megkülönböztethetünk belsQ és külsQ eredetq pártokat.
A belsQ eredetq pártok a parlamenten belül születnek s fejlQdésük fQbb állomásai a következQk: elQször parlamenti csoportok jönnek létre, majd hozzájuk kapcsolódva megjelennek a területi választási bizottságok, amelyeknek fQ funkciója a jelöltek támogatása és szavaztok gyqjtése, s végül a két elem kapcsolata egy országos szervezet kiépítése révén állandósul.
A külsQ eredetq pártok a parlamenten kívül , a társadalomban jönnek létre, olykor kifejezetten antiparlamentáris célzattal, esetleg korábbi külsQ eredetq pártok szakadásával .A külsQ eredetq pártok megszületésénél sokszor már létezQ nem pártjellegq szervezQdések bábáskodnak, amelyek aztán különbözQ módon segítik a tevékenységét. Ilyen szervezet lehet:
a szocialista és szociáldemokrata pártok esetében a szakszervezet;
a kereszténydemokrata, keresztényszocialista, pártok esetében valamely egyház, vallási felekezet;
a nemzetiszocialista vagy fasiszta pártoknál egy harci szövetség;
a kommunista pártok esetében pedig egy titkos vagy földalatti csoport.
BelsQ eredetq számos liberális, konzervatív párt, de olykor a radikális pártok is. KülsQ eredetqek, a szocialista, a szociáldemokrata, a kommunista, a vallási, a fasiszta és a nemzetiszocialista pártok.

A pártok különbözQ idQszakokban születnek és az intézményi keretektQl, a választójogi törvényektQl, a gazdasági átalakulásoktól, a társadalmi kultúrától, a nemzetközi eseményektQl függQen eltérQen fejlQdnek. Az európai és észak-amerikai pártok fejlQdése:
1. szakasz: megjelennek a liberális és konzervatív pártok
2. szakasz: választójog elsQ kiterjesztésével összefüggésben kialakul a pártrendszer
3. szakasz: a 19. század végén megjelennek a szocialista, szociáldemokrata pártok, a vallási pártok
4. szakasz: I. vh. körül megjelennek a kommunista, fasiszta, nemzetiszocialista pártok

Pártok funkciói:
vezetQk rekrutációja - kommunikáció
döntéshozás - részvétel
mozgósítás - érdekaggregáció
politikai szocializáció
közvetítés állampolgár és a hatalom, állampolgár és kormányzati rendszer között





12. A modern politikai pártok létrejötte, történeti fejlQdésük/honorácior pártok, tömegpártok, néppártok/ .A pártok funkciói, strukturális és szervezeti különbségeik. Duverger, Michels, Ostrogorski elméletei. A politika, mint hivatás megjelenése, a hivatásos politikus típusai.


A párt fogalma: azonos elveket valló, azonos világnézetq emberek közössége. A pártok megjelenésének két fontos elQfeltétele a képviseleti intézmények megszilárdulása, illetve a választójog kiterjesztése volt. Az elsQ pártok Európában és Észak- Amerikában jelentek meg.

A pártokra a ,,pars pro toto =rész az egészért elve jellemzQ

A pártok fejlQdése
elQször honoráciorpártok jöttek létre, amelyeknek tagjai arisztokraták voltak, akik a politikáért éltek és nem a politikából. Ezek a pártok kevés taggal rendelkeztek, liberális és konzervatív érzületqek voltak. Ezek parlamenten belüli pártok voltak. Mindez a polgári forradalmak elQtti idQszakban volt jellemzQ.

ezután tömegpártok jöttek létre (XIX. század vége - XX. század eleje), amelyek
sok taggal rendelkeztek ((a munkásságot tömörítették))
tehát fQleg szocialista, szociáldemokrata pártok voltak
a parlamenten kívül jöttek létre
céljuk: általános választójog kiharcolása  elérték, és így már be tudtak jutni a parlamentbe, azaz belsQ pártokká váltak.

el®Íö % ­ ® ½ Ä Â
Ä
È
Ö
z
Š
Ê

Ë

ê šœÆ

"®Üœ ü „° òçòÜòÜòÑÉѽѲ§›§›§“§‡§‡§‡§y§‡§‡nf[ hW@fhû|NCJaJ hû|NCJaJ hW@fhW@fCJaJhW@fh2J5CJ\aJhW@fh2J5CJaJ h;}ýCJaJh¥ ‹h2J5CJaJ hW@fh2JCJaJ hW@fhÂ-nCJaJh¥ ‹hƒ-E5CJaJ h¥ ‹CJaJ hW@fhƒ-ECJaJ h¥ ‹5:CJaJ hW@f5:CJaJhW@fhW@f5:CJaJ"% & ¯ v
è ê šœÆš œ ü ‚„°
*àÐÐп¿²¿¿¿¿¿¿¿¿¿¿$ „Éý„Éý„Çÿ1$]„Éý^„Éý`„Çÿa$gdW@f

„Éý„Éý]„Éý^„ÉýgdW@f$ „Éý„Éý1$]„Éý^„Éýa$gdW@f$ „Éý„Éý]„Éý^„Éýa$gdW@f$
&
F
Ææ„Éý„õÿ5$7$8$9DH$^„Éý`„õÿa$gdW@f )*F-&-'-(-)-+-,- !*!.!0!H!Ò"ê"`$v$ü$%Œ%¦%ò%&v&|&¬&´&Ø)8*<*L*^**õêÞÕʺ²ºª²Ÿ‘ê†ê†‘ê‘ê‘ê{ê‘êºêºê‘êÞêocºh"?Òh¥ ‹5CJaJh"?Òh2J5CJaJ hW@fhHG´CJaJ hW@fh-` CJaJhW@fh2J5>*CJaJ h&U·h;}ýCJaJ hû|NCJaJ h;}ýCJaJ h¥ ‹CJaJ h&U·CJaJ h&U·h&U·CJaJh2J5CJaJhW@fh2J5CJaJ hW@fh2JCJaJ hW@fh"?ÒCJaJ&*)-*-+-,-0!Ò"`$Œ%¬&Ö)Ø)8*(+²-F1à1â1¸2º2@3D3îîîîîîîîîîîîÞÞÞÞÞÞÞÞÏ d ¤È5$7$8$9DH$$ „Éý„Éý]„Éý^„Éýa$gdW@f$ „Éý„Éý1$]„Éý^„Éýa$gdW@f*¸*À*Ø*Ü*Þ*
+"+$+&+(+V+°-²-Ê-Ì-6..‘.•.š.°.É.D1F1V1Þ1à1â1 2º2Ø2>3@3D3š3Ø3‡4õíõíâí×íõÏÃõÏ·õÏõÏõ¬õÏõ¤˜Ï…˜Ï˜Ï}odo hGº5:CJaJhGºhGº5:CJaJ hGºCJaJ h§›CJaJ hW@fh"?ÒCJaJh"?Òh"?Ò5CJaJ h2JCJaJ h"?Òh2JCJaJhW@fh2J5CJaJh"?Òh2J5CJaJ h"?ÒCJaJ hW@fh¥ ‹CJaJ h¥ ‹h¥ ‹CJaJ h¥ ‹CJaJ hW@fh2JCJaJ%D3‡4ˆ4q5

7 7j79z<8>Î?(@Ì@\A»A¼A"BöEëÞÒɽ½½½½½½½½½µ½©
$„Éý^„Éýa$gdœuã $a$gd
\Û
$„Éý^„Éýa$gdGº„Éý^„ÉýgdGº
$„Éý^„Éýa$gd3­

„Éý„Éý]„Éý^„ÉýgdW@f$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gdGº‡4ˆ4q5r5x5‡5–56
7

7 7j7”7Ò7Œ9Ž9˜:š:¶=¸=Î=Ð=>4>8>>>T>@?œ?Ì?Î?ò?(@<@v@Ì@õêäàÜàÜàÓȺ±«±¥±¥±¥±Ÿ±•Ž…{…q…h{…{…b
h§qÚCJh§qÚhGºCJhCn$h§qÚ5CJh§qÚh§qÚ5CJh§qÚh§qÚCJ
h§qÚ>*CJhGºhGº>*CJ
hœuãCJ
h
\ÛCJ
hGºCJhGºhGºCJhGºhGº5>*CJaJ hGºhGºCJaJhGºhGºaJh§qÚhVTÎ
hVTÎaJ h3­h3­CJaJ hW@fhÂ-nCJaJ#Ì@Ú@Û@ß@à@á@[A\ApAqAºA»AB"B hœuãaJhGºhœuãaJh¤¢hœuã5>*aJh¤¢hœuã>*CJaJ hGºhœuãCJaJ
hœuã5aJ hœuãhGºCJaJ hGºhGºCJaJ
h3­aJhœuãhGº5CJaJh
\ÛhGº5CJaJ hGºCJaJh§qÚh9|CJh9|h9|CJ
h9|CJ
h§qÚCJh§qÚh§qÚCJ
h9|5CJ
h§qÚ5CJöEHHJLLLºLZM†NO O8O>R”R>SïçÙÍÁ¡¡¡Í•Íuu $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-


&
F„Éý^„ÉýgdGº $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdZ+@
$„Éý^„Éýa$gdGº
„Éýdð ¤^„Éýgdœuã $a$gdZ+@
Ææ„Éý„^„Éý`„gdœuã
H4I6IJ¤JâJãJHLJLLLºLÜL¼MN”N¦N OOO O8ORSSÔSøSVT|T²U´U¶UVõíõåÙåÙÍŹ±¦±¦±¦±›¦„Å„x„j„bZO h.
5>*CJaJ hGºCJaJ h.
CJaJhGºhGº5>*CJaJhGºhGº5CJaJ hGºhGºCJaJhŸehGº:CJaJ hœuãhZ+@CJaJ hGºhZ+@CJaJ hZ+@CJaJhGºhZ+@5CJaJ hœuãCJaJhZ+@hœuã5CJaJhZ+@hZ+@5CJaJ hZ+@CJaJ hœuãCJaJ hœuãhœuãCJaJ>SÎSÐSVT¶UV’WvX8Yð\ò\]©^ª^Ñ^4bhbßÓÓÓÓÓÓÓÓÓǾ®ÇÓ¥ „Éý^„ÉýgdGº$„Éý„˜þ^„Éý`„˜þa$gdGº„Éý^„Éýgd™6


&
F„Éý^„ÉýgdGº
$„Éý^„Éýa$gdGº $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-VV.V2V6VªV.WW’WÂWÆWrXtXvX¦X8YªZ¬Z¼Z6[@[Œ[œ[ò\]]^/^©^4bhbøìøäøäØÌÀøµäª¡–¡–ˆ–ä–ä–|sh\h–RhGºhGº5aJh™6h™6>*CJaJ h™6h™6CJaJhGº:CJaJhŸehGº:CJaJh\½hGº5>*CJaJ hGºhGºCJaJhŸe5CJaJ hGºh.
CJaJ hGºhŸeCJaJhŸeh.
5CJaJhŸehGº5CJaJhŸehŸe5CJaJ hŸeCJaJh.
h.
5CJaJ h.
CJaJhbœb²bÆbÈbØb c®c‚d˜de e²eüeËföf”j˜jÒjÔj

kˆm¨mæmòmþm
n°n¶n¸nünpBpžpÊpÀrÂrÆrÈrÌróèóèÜèóèóèóèóèÐèÈèÀ´©’Ü´ÜèÜ´ÜèÜ蝒‡|tl h™6CJaJ hGºCJaJ hGºhGºCJaJ h™6hÂ-nCJaJ h™6h™6CJaJh™6h™65CJaJ hGºh™6CJaJh™6h™65CJaJ hGºCJaJ h™6CJaJh™6hGº:CJaJh™6hGº5CJaJ hGºhGºCJaJhGºhGº5CJaJ'hb²b c‚de°e²eüeMf‘fÊfËföfÔjˆmæm°nßßßßßÓÓ³³³Ó§Ó›’Ó„Éý^„Éýgd™6
$„Éý^„Éýa$gd™6


&
F„Éý^„Éýgd™6 $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdGº $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-°npžpÀrÂrÄrÆrÈrÌr3t4tueuvwöwóóêÝÐÐô †z††
$„Éý^„Éýa$gdënô„Éý^„Éýgdënô
ÆÉý „Éý„Éý]„Éý^„Éýgd™6$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd™6 d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„ÉýgdW@f

„Éý„Éý]„Éý^„ÉýgdGº

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd™6„Éý^„Éýgd™6
$„Éý^„Éýa$gdGº ÌrÒr

s2s4s6sfs¤sÆsÈs3t4tuv®vÚvÜvÞvvwtxvxŠxÜyüyþynz6{º{¼{’|"}õçõçõçõçõçÙÒÉÁ¼Á¼Á²¼ªÁ Á²ÁŒzdO(hÆLhënô6B*CJOJQJaJphÿ+hënôhënô56B*CJOJQJaJphÿ#hënôhënô6B*OJQJ\phÿ'hënôhënô6B*CJOJQJ\phÿhënôhënô5\hënôhënô5hWhënô5\ hënô\hënôhënô\hënôhënôCJ

hënôhënôh™6hGº5:CJaJh™6h™65:CJaJ h™65:CJaJöwtxÜy6{"}$}€}4‚‚†ƒ@…"†††Ú†&‡j‡öööëâ××¹­­ $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdÔ7r„Éý^„ÉýgdÔ7r
&
F
Æ häþ„Éý„^„Éý`„gd¥-
„Éý¤^„Éýgdënô„Éý^„Éýgdënô
„Éý¤^„Éýgdënô„Éý^„Éýgdënô"}$}R}~}€}ð}†ƒ˜ƒ@…X…"†>†„†††j‡ÉˆÚŠÜŠòŠ‹¢ŒùæÑ»¨“‡}t‡i‡i‡i^iXOBOh:Wkh:Wk5>*CJ\h:Wkh:WkCJ
hASÖaJ hënôhÔ7rCJaJ hÔ7rhÔ7rCJaJhÔ7rhÔ7raJhÔ7rhÔ7r5aJhÔ7rhÔ7r5CJaJ(hÔ7rhÔ7r5B*CJOJQJaJphÿ%hÆLhÔ7rB*CJOJQJaJphÿ+hënôhënô5:B*CJOJQJaJphÿ(hënôhÔ7r:B*CJOJQJaJphÿ%hÔ7rhÔ7rB*CJOJQJaJphÿ

hënôhënôj‡ˆÊˆÚŠÜŠ®°Ž‘“,”/•è• —¢—à—ßßßÏÆÁÏ¡¡¡¡¡¡•‰
$„Éý^„Éýa$gd]@»
$„Éý^„Éýa$gdÔ7r $
&
F
Æ h´„Éý„Lÿ5$7$8$9DH$^„Éý`„Lÿa$gd¥-gd:Wk„Éý^„Éýgd:Wk
Ææ„Éý„^„Éý`„gdÔ7r $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-¢Œ¶Œ®°ŽDŽT‘H‘`’ “““<“,”?”.•/•A•è•.–ž— —¢—à—˜N˜*™D™
›"›’›VœWœ„œ78ž*ŸhŸ¬¡Ê¡¢õìåÛÌÁ¹ÁÌÁ­Á­ÌÁÌÁ­ÌÁÌÁ­Á£ššƒšƒwšnwšnwšwšƒšh]@»5>*CJh]@»h]@»5>*CJh]@»h]@»5>*CJ\h]@»h]@»>*CJh]@»h]@»CJh]@»h]@»:>*hÔ7rhÔ7r5CJaJ hASÖCJaJ hÔ7rhÔ7rCJaJhÔ7rhÔ7r56>*CJaJhASÖhÔ7r:aJ

h:Wkh:Wkh:Wkh:WkCJh:Wkh:Wk>*CJ+à—â—(™*™D™

šJš›
›"›’›VœWœ„œ±œÖœ78ZööööÙÙÙöööööö¼¼¼öö
&
F

Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-„Éý^„Éýgd]@»Z¨ž(Ÿ*ŸhŸž ,¡.¡Î¡J¢—¢È¢É¢á¢â¢ú¢

£ââÙÙ¼¼·ÙšššŽŽŽÙÙ
$„Éý^„Éýa$gd]@»
&
F
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-gd]@»
&
F
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-„Éý^„Éýgd]@»
&
F
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-¢&¢È¢É¢á¢â¢ú¢¤6¤$¥Z¥œ¥Ø¥þ¥¦*¦`¦†¦Ð¦0§´§Ì§2¨P¨ª¨®¨²¨¸¨²©ð©ªª5ª6ªFªúñêÝêÐñÄñÄñÐÄñÄñÄñÐñÄñÄñ¹±¦˜¦˜¹ƒk]hÔ7rhí-k5>*CJaJ.h:Wkhí-k5:>*B*CJOJQJaJphÿ(h:Wkhí-k:B*CJOJQJaJphÿh+2h+25:CJaJ h ©5:CJaJ h]@»CJaJ h]@»hGºCJaJh]@»h]@»5CJ\h]@»h]@»5>*CJ\h]@»h]@»5:>*\

h]@»h]@»h]@»h]@»CJ
h]@»CJ"

£$¥š¥œ¥Ø¥¦`¦Î¦Ð¦0§´§2¨ª¨¬¨®¨²¨ííääÒÒÒää°°££” d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd]@»-
&
F „Éý„õÿ9D^„Éý`„õÿgd¥--
&
F „Éý„õÿ^„Éý`„õÿgd¥--
&
F„Éý„õÿ9D^„Éý`„õÿgd¥-„Éý^„Éýgd]@»-
&
F„Éý„9D^„Éý`„gd¥-²¨ªª6ª’­”­Z°\°Æ°Ä²¢´„µÞ¶Z·ëÞÕÉÉÉÉÉ©©©”©
&
F

Æ häþ„Éý„^„Éý`„gd¥- $
&
F

Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdí-k„Éý^„Éýgdí-k

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd]@»$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd ©
Fª’­”­°®²®\°Æ°ì°J±L±~±³p³¨´è´„µŠµD¶F¶Ü¶Þ¶þ¶··$·ˆ·Ü·Þ·¸¸€¸¸·¸Ì¸á¸
¹'¹X¹m¹Z»õêßÑßÃõ·õ·õ·õ·õ®¤®š®õ’õ·õ·õ}®w®·õ·õ·õ·õ
hí-kaJ(h:Wkhí-k5B*CJOJQJaJphÿ hí-kCJaJhûähí-k5aJhÔ7rhí-k5aJhÔ7rhí-kaJhÔ7rhí-k5CJaJhÔ7rhí-k5>*CJaJ jÞðhûä5>*CJaJ hûä5>*CJaJ hí-k5>*CJaJ hÔ7rhí-kCJaJ'Z·Þ·¸€¸¸·¸ó¸(¹…¹Z»Ž»ßÖÍÍÁ¡¡of„Éý^„Éýgdí-k$
Æäþ„Éý^„Éýa$gdí-k!$
&
F

Æ
häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- $
&
F

Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdí-k„Éý^„Éýgdí-k„Éý^„Éýgdí-k $
&
F


Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
Z»Œ»Ž»ö»¼¼@½v½þ½8¾r¿Ž¿<ÀjÀ

 ÄÄ*ÄHÄIÄLÈWÈMÉ}ÉFÍdÍæÐìÖÊ¿·¿Ê¿Ê¿Ê¿Ê¿¯¤™‹€yryg\gNgyghûähÞ(Ÿ5>*CJaJ h&Qh&QCJaJ h&QhÞ(ŸCJaJ

h&Qh&Q

h&QhÞ(Ÿ h]@»hGºCJaJhÞ(ŸhÞ(Ÿ5:CJaJ hÞ(Ÿ5:CJaJ hÞ(Ÿhí-kCJaJ hÞ(ŸCJaJ hí-kCJaJ hÔ7rhí-kCJaJhÔ7rhí-k5CJaJ+hÔ7rhí-k5>*B*CJOJQJaJphÿ%hÔ7rhí-kB*CJOJQJaJphÿŽ»@½þ½r¿<À  ÄÄIÄÅÈÈLÉMÉ®ÊDÍßßßßß͹¬œ
$„Éý^„Éýa$gd ©
Ææ„Éý„^„Éý`„gd ©

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd]@»$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gdÞ(Ÿd ¤È5$7$8$9DH$gdÞ(Ÿ $
&
F

Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-DÍFÍdÍÄÎæÐ
Ñ Ñ\ьÑÄÑÆÑRÔâÕäÕ

֓Öl×®ØÊÚóãóóóÃÃÃÃóóóóãóóóó $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
Ææ„Éý„^„Éý`„gd ©
$„Éý^„Éýa$gd ©æÐ
ÑäÕ

ÖLÚ¢Ú¦Û ß߈ߊßäêäìä å$å:åàæôæé$éQêRê‰ê÷êøêì¤í¦íþíHïJïLïNïfïÊðÌðÐðÖðóèáèóèÕèóèáèʾ³§³§³§³Êóèœóèœó蔌óèvnc hrj³5:CJaJ h|ÿCJaJ h&QhGºCJaJ h&QhD
öCJaJ h&QCJaJ hÞ(ŸCJaJ hD
öh&QCJaJh ©h&Q5CJaJ h ©h&QCJaJh&Qh&Q5CJaJ h&Qh&QCJaJhûähÞ(Ÿ5CJaJ

h&QhÞ(Ÿ h&QhÞ(ŸCJaJh&QhÞ(Ÿ5CJaJ&ÊÚ0Û¤Û¦Û:ß<ߊß/â0âuâ+ãêäìäßßÓÓÓÓÊʺ¥…x

5$7$8$9DH$gdO%Ò $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
&
F
Æ häþ„Éý„^„Éý`„gd¥-
Ææ„Éý„^„Éý`„gd ©„Éý^„Éýgd ©
$„Éý^„Éýa$gd © $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-

ìä åÜæ

éQêRêiêøê¦íJïLïNïîÖÖÖΣ£„pp$„;ý5$7$8$9DH$^„;ýa$gd&Q-$
&
F
Æäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥--$
&
F
Æäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdD
ö
$„;ý^„;ýa$gdÞ(Ÿ $a$gd ©-
&
F„äþ„åþ5$7$8$9DH$^„äþ`„åþgd¥-„Éý5$7$8$9DH$^„Éýgd ©
NïîïDðˆðÊðÌðÐðòñôñœòŽó<ô=ôiôïÐÐÐô “‡‡‡‡‡
$„Éý^„Éýa$gdrj³

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdrj³$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gdrj³ d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„;ý]„Éý^„;ýgdÞ(Ÿ-$
&
F
Æäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-$
Æäþ„Éý^„Éýa$gd ©
Öðæð$ñòñôñŽó=ôbôŠö÷÷2ødüŒüÒüøüšýÜýôý¨þ¬þÀþrÿ„ÿˆÿ ÿ>Z>Z¾6õ>@BvÈÊàâ&H J L ° œ ž ô v
x
Ö
Ø
æ
ò
ô
ú
òçòÞÒÇ»ÇÒÇÒdzǫdzÒÇ¢ÒÇÒÇÒÇÒÇÒÇÒdzš“š“š“š“š“š“š“ÇÒǻǫÇhD
ö

hrj³hrj³hD
öhrj³5hD
ö5CJaJ hrj³CJaJhrj³hrj³5hrj³hrj³5CJaJ hrj³hrj³CJaJhD
öhrj³5CJaJhGº:CJaJ h9|5:CJaJhrj³h ©5:CJaJ8iôôüôˆöŠöÔûbüdüŒüÒüý˜ýšýÜýßßßÏÁµµ¬ŒŒŒµ¬ $
&
F
Æ ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-„Éý^„Éýgdrj³
$„Éý^„Éýa$gdrj³
„Éýdð ¤^„Éýgdrj³$„Éý„˜þ^„Éý`„˜þa$gdrj³ $
&
F
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
Üý¨þrÿ>>¾ 6ôõ>ʞ v
x
ô
‚ ƒ ßßßßßßßÏõ¤¤¤ÃÃÔ$„Éý„jÿ^„Éý`„jÿa$gdrj³
&
F5„dð ¤^„gdD
ö
„Éýdð ¤^„Éýgdrj³
$„Éý^„Éýa$gdrj³$
Æäþ„Éý^„Éýa$gdrj³ $
&
F
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-ú






(

>

@

ð



X
j
‚ ƒ † Œ ¸ Á ¡,V*ÐÞ „Üàäê.024óèÜÎÂèóèÜÎèÜèó´èóèó¨è¨è¨èܝ‘ˆzlalXhrj³:CJaJ h19á5:CJaJh19áhO%Ò5:CJaJh19áh19á5:CJaJhO%Ò:CJaJhrj³hrj³:CJaJ h¹H hrj³CJaJh¹H hrj³5CJaJhrj³hrj³56CJaJhrj³hrj³>*CJaJhD
öhrj³5>*CJaJhD
öhrj³5CJaJ hrj³hrj³CJaJhrj³hrj³5CJaJ"ƒ ¡,Ð ÚÜÞàä24¸óóåÅÅÅóå常©•¸‰
$„Éý^„Éýa$gdO%Ò$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd19á d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdrj³ $
&
F
Æ Ð´„Éý„jÿ5$7$8$9DH$^„Éý`„jÿa$gd¥-
„Éýdð ¤^„Éýgdrj³
$„Éý^„Éýa$gdrj³48F¼Î^vÈÊ " C — ¯ ¬#Ü#2'4'€',v,.. .0 0!0c0õéõéõéõÝÔɽɽɱɥ’‡{‡sg‡aXNh19áh19á5aJh19áh19áaJ
h19áaJhD
öh19á5CJaJ h19áCJaJh19áh19á5CJaJ h19áh19áCJaJ%h19áh19áB*CJOJQJaJphÿhrj³hrj³:CJaJhO%ÒhO%Ò5CJaJhD
öhO%Ò5CJaJ hO%ÒhO%ÒCJaJhO%ÒhO%ÒaJhrj³hO%Ò:CJaJh&QhO%Ò5CJaJ h&QhO%ÒCJaJ¸^ÈÊ ª#¬#Ü#ø%p&2'4'€',,v,óóæÝóó󽽭椘˜˜
$„Éý^„Éýa$gd19á„Éý^„Éýgd19á$
Æäþ„Éý^„Éýa$gd19á $
&
F
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-„Éý^„ÉýgdO%Ò

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdrj³
$„Éý^„Éýa$gdO%Òv,¢,ô,d-..00-0 0!0c0d0Œ0Ö3ú8Ö9Ÿ:ý:þ: ;ßßßßÓÓÊÊÊÊÊÁÁÓÓÓÓÓÓ±
Ææ„Éý„^„Éý`„gd19á „Éý^„Éýgd19á„Éý^„Éýgd19á
$„Éý^„Éýa$gd19á $
&
F-
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- c0d0Œ0²0P4^4¸4â4è4ò4ô4*5Ÿ:ý:þ:#;B;<þ<,=>>;>>Æ>#?@z@`C C¾GÂGÒGDH‚IžJ`NêNPORO~O€OÔP8QˆSøîâ×â×â×â×â×Ë×¼îÂî³â×â×âשâ׳â×ÂîÂƒ|ƒ|

h19áh19áh19áh19áCJ&hîJ¤h19á6>*CJOJQJ^JaJhrj³:CJaJhÛTh19á5aJh19á5CJaJ
h19áaJh19áh19áaJhD
öh19á5CJaJ h19áh19áCJaJh19áh19á5CJaJh19áh19á5aJ
h19á5aJ, ;>>#>ž>$?z@`CbC–CzDJEJFðF¾GÀGÂGöêêÊÊʽêêꝝ$
Æäþ„Éý^„Éýa$gd19á $
&
F$
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-


Æäþ„Éý^„Éýgd19á $
&
F#
Æ ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gd19á„Éý^„Éýgd19áÂGÄGDH’H€I‚IžJ*K¢KLNLôL¢M^N`NêN"OPOïïÚÚÑѼ¼¼¼¼¼¼Ñѧ§
&
F
Æ Ðäþ„Éý„^„Éý`„gd¥-
&
F!
Æ Ðäþ„Éý„^„Éý`„gd¥- „Éý^„Éýgd19á
&
F"
Æ häþ„Éý„^„Éý`„gd¥-$
Æäþ„Éý^„Éýa$gd19áPORO~O€OÔPòP Q6Q8QˆSŠSŽSSÌTÎTòåÜ̯¯¯Ü¦ò——ƒò$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd19á d ¤È5$7$8$9DH$ „Éý^„Éýgd19á
&
F%
Æ ‰äþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-
Ææ„Éý„^„Éý`„gd19á„Éý^„Éýgd19á

„Éý¤ ¤^„Éýgd19á

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd19á ˆSŠSSÌTÎTÒT UlU†U¼VÒVaXbX—X.Z/ZAZãZùZ_z_ö_"`\`p`Ô`î`a.a\aŠa(bBb¢bÎbLczcÎcìcjdldóêÜÓÌÄÌÄÌÄÌ»¨»œ“ˆ|ˆpˆpˆpˆpˆpˆpˆpˆpˆpˆpˆghð3W5CJaJhð3WhŒS‰5CJaJhð3WhŒS‰>*CJaJ hð3WhŒS‰CJaJhð3WhŒS‰aJhð3Wh19á:CJaJ$hð3WhŒS‰>*B*CJOJQJphÿhð3WhŒS‰CJhÛThŒS‰5

hð3WhŒS‰hrj³:CJaJh19áh19á5:CJaJh19á:CJaJh19áh19á:CJaJ(ÎT˜VšVaXbX—XòXÂY.Z/ZAZãZùZº\¤]ôôôîãÎÎÎÁ±¥¥…… $
&
F'
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdð3W
Ææ„Éý„^„Éý`„gdð3W

„Éý„;ý]„Éý^„;ýgdð3W
&
F*„Є˜þ1$5$9D^„Ð`„˜þgd¥-
„Éý¤^„Éýgdð3W1$gdð3W
!„Éý ¤^„Éýgdð3W ¤]_b_ö_\`Ð`2aŒa(b¢bLcÎcjdldeªefhfïãÃÃÃÃÃÃÃÃÃ÷㗗— $
&
F)
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„;ý^„;ýa$gdð3W $
&
F(
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdð3W$
Æäþ„Éý^„Éýa$gdð3WldÎdúdüde2eªeÈef2fxfœf"gLgpg
hBhdiši°i,jj’jÆjìj:k˜k´kl:lplÂlÜl
m|m¶m¾nønþno:oboŒošop6pJpVplp¤pqFqdq€qBr^r~s¸sŒttóèóèóèóèóèóèóèóÜèÜóèóèóèóèóèóèÜèóèóèóè걦š¦š¦š¦š¦š¦š¦š¦š¦šhÙ;hÙ;5CJaJ hÙ;hÙ;CJaJhÙ;hÙ;aJ+h‘M=h‘M=5>*B*CJOJQJaJphÿh‘M=h19á:CJaJhð3WhŒS‰>*CJaJ hð3WhŒS‰CJaJhð3WhŒS‰5CJaJ;hfžfpg
hBhdiši,jìj@klÂlbm

nþno:oßÓÓÓÓÓÓ³³³³³³¦™

„Éý¤1$^„Éýgd‘M=

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd‘M=


Æäþ„Éý^„Éýgdð3W $
&
F&
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gdð3W $
&
F)
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-:obo`q:r|s~s¸sÐsèsêsŒt

uøvúv]xŸxyyïãããããÃÃãããã㺚šã $
&
F-
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd9|„Éý^„ÉýgdÙ; $
&
F,
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd9|
$„Éý^„Éýa$gdÙ;
Ææ„Éý„^„Éý`„gdÙ;t­tÈt

uu,u*CJaJ hÙ;hÙ;CJaJhÙ;hÙ;5>*CJaJ+yyhy|yy y¸yËyæyçy{^{ü{þ{.|~
²€óóÓÓÓÓÓÓóó³³ó£óó›ó $a$gdÙ;
Ææ„Éý„^„Éý`„gdÙ; $
&
F+
Æ Ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd9| $
&
F.
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd9|
$„Éý^„Éýa$gdÙ;²€ÖØ˜ƒ¨„©„ª‡¬‡ü‡rŠ¼ŒÒàP’R’T’X’Ô“Ö“óëóâââëóóóóóóÕÕƲ© „Éý]„Éýgdú¬$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gdú¬ d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd‘M=„Éý^„ÉýgdÙ; $a$gdÙ;
$„Éý^„Éýa$gdÙ;d“¢“Ô“Ö“Ü“”—P—R—2™4™›2›^›qœrœ†œ»¼Ïžž žÈž6 8 : € š¥è¥h¯–¯š¯N°P°j°ø°ú°±¤±¦±À±2²4²6²¸³¼³õçÞÓÅÓŹӭÓŹӭ¹Ó­¹Ó­¹Ó­ÓÅÓÅÓ¤Ó¹ÓÓÓÞ‚yh±
­:CJaJh2QhÛT5:CJaJhú¬hú¬CJOJQJ

hú¬hú¬hú¬hú¬aJhú¬hú¬>*CJaJhú¬hú¬5CJaJhú¬hú¬5>*CJaJ hú¬hú¬CJaJh†-ª:CJaJhú¬h†-ª5:CJaJ hú¬5:CJaJ-֓x–——ž—4™››2›rœ¼ ž8 : € T¢Ä¤óóëóËËóó««««óó‹‹ $
&
F0
Æ 8äþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- $
&
F/
Æ 8äþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- $
&
F1
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- $a$gdú¬
$„Éý^„Éýa$gdú¬Ä¤š¥œ¥è¥’¦“¦‡§ˆ§«
«’¬R­$®&®f¯h¯–¯˜¯ßÓÓÓÓÓËÓÓÓ««ÓÓ˛Ó
Ææ„Éý„^„Éý`„gdú¬ $
&
F2
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥- $a$gdú¬
$„Éý^„Éýa$gdú¬ $
&
F0
Æ 8äþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-˜¯š¯²¯´¯ð¯ò¯°°:°<°N°ïæïÖïÊïºïï$„H$If^„Ha$gdú¬

$$Ifa$gdú¬$„¤ÿ$If^„¤ÿa$gdú¬ $Ifgdú¬$„Éý$If^„Éýa$gdú¬
N°P°j°l°°PG7+

$$Ifa$gdú¬$„Éý$If^„Éýa$gdú¬ $Ifgdú¬®kd$$If–FÖ ”5ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ°¼°Ð°ø°ú°óãÓ$®kd$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ$„H$If^„Ha$gdú¬$„Õ$If^„Õa$gdú¬

$$Ifa$gdú¬ú°±±:±b±„±¤±öæÖʺª$„Ö$If^„Öa$gdú¬$„Õ$If^„Õa$gdú¬

$$Ifa$gdú¬$„H$If^„Ha$gdú¬$„Éý$If^„Éýa$gdú¬ $Ifgdú¬¤±¦±À±Ø±ü±PG;;

$$Ifa$gdú¬ $Ifgdú¬®kdö$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþü±²2²4²ïß0®kdê$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ$„H$If^„Ha$gdú¬$„Õ$If^„Õa$gdú¬4²6²l²¸³¼³µµö·ø·¸h¸¬¸¹Jººº¼ºÔºòòòãÏòÃÃ㣣££šš $Ifgdþl $
&
F4
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gd¥-$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd¥- d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdú¬¼³Ä³Ú³p´®´µµf¶p¶ô·ö·ø·¸|¸Œ¸æ¸¹ª¹Ä¹ º¸ººº¼ºp»r»Œ»¼¼¼>¼J½L½D¾F¾î¾ð¾œ¿ž¿ ¿TÀVÀxÀ¾ÀòçòçòÞÓÇÓ¿ÓÇÓÇÓÇÓÇÓÇÓ¶ª£–‹£ÓÇÓ}Ó}ÓqÓq‹ª£–‹h¥-h¥-6CJaJh¥-h¥-56CJaJ hú¬h2QCJaJhú¬h2QCJOJQJ

hú¬h2Qhú¬h2Q5CJaJh2Q5CJaJ h¥-CJaJh¥-h¥-5CJaJ h¥-h¥-CJaJh±
­:CJaJ h¥-5:CJaJh¥-h±
­5:CJaJ*ÔºÖº» »>»@»\»^»p»ïßïÓïÃïï$„H$If^„Ha$gdþl

$$Ifa$gdþl$„¤ÿ$If^„¤ÿa$gdþl$„Éý$If^„Éýa$gdþlp»r»Œ»Ž»²»PG7+

$$Ifa$gdþl$„Éý$If^„Éýa$gdþl $Ifgdþl®kdì$$If–FÖ ”5ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ²»Þ»ò»¼¼óãÓ$®kdî$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ$„H$If^„Ha$gdþl$„Õ$If^„Õa$gdþl

$$Ifa$gdþl¼¼@¼Ð¼L½F¾ð¾ž¿ ¿¸¿º¿ö¿ø¿"À$ÀóóÓÓÓ¶¶¦¦¦¦

$$Ifa$gdþl$„¤ÿ$If^„¤ÿa$gdþl $Ifgdþl$„Éý$If^„Éýa$gdþl
&
F4
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥- $
&
F4
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
$„Éý^„Éýa$gd¥- $À@ÀBÀTÀVÀïßß0®kdâ$$If–FÖ ”5ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ$„Éý$If^„Éýa$gdþl$„H$If^„Ha$gdþlVÀxÀzÀ–À¾ÀìÀ

ÁöæÖʺª$„Ö$If^„Öa$gdþl$„Õ$If^„Õa$gdþl

$$Ifa$gdþl$„H$If^„Ha$gdþl$„Éý$If^„Éýa$gdþl $Ifgdþl¾ÀÊÀ

Á ÁÁ(Á*Á Á¢ÁnÂoÂÖÂ×ÂAÃĂĄÄ"Å8Å>ÅZÅfŀÅÐÅÒÅÖÅØÅ„Æ†Æ ÆÇ ÇÇ4ǒɺÉêÊþÊ^ËvËÞÎôΠϲ϶икÐØÐlҦҐÔÆÔøíæÛÏÁÛµÛµÛµÛµÛµÛÏÛÏÛÏÛ­ø¢–æ‰íæÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛÏÛ­¢ÏÛÏÛÏhú¬h2QCJOJQJhú¬h2Q5CJaJ h¥-h2QCJaJ h¥-CJaJh¥-h¥-6CJaJh¥-h¥-56CJaJh¥-h¥-5CJaJ h¥-h¥-CJaJ

hú¬h2Q hú¬h2QCJaJ h2QCJaJ3

Á ÁÁ*Á¢ÁPGG*
&
F4
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-„Éý^„Éýgd¥-®kdä$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ¢ÁoÂ×ÂBÄÄÒÅÔÅÖÅØÅðÅ,ÆVÆrƄÆââââÕÕÕÕÌÃÃÃà $Ifgd2Q $Ifgdþl


Æäþ„Éý^„Éýgd¥-
&
F4
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¥-
„Æ†Æ ƸÆÜÆPG;;

$$Ifa$gdþl $Ifgdþl®kdØ $$If–FÖ ”ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
FaöþÜÆöÆÇ ÇÇïß0'„Éý^„Éýgd¥-®kdÚ$$If–FÖ ”
ÖrÉýØ

Ë%OÀ 3 À OÖ0ÿÿÿÿÿÿ öQ'öÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿÖ ÿÿÿÿÿ4Ö4Ö
Faöþ$„H$If^„Ha$gdþl$„Õ$If^„Õa$gdþlÇ\Ë^˸кЏԐԫÔÆÔ
ÕGÕu՛վտÕDØRÙTټقڞÚôÚóêêêêóóóóóóóóÜÜÜÜÜ···%$
&
F3
Æ Ðäþ„Éý„dð ¤5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gd¥-
„Éýdð ¤^„Éýgd¥-„Éý^„Éýgd¥-
$„Éý^„Éýa$gd¥-ÆÔÖÔ
ÕÕGÕ\ÕuՌ՛ղվÕÖ@×F×DØPØRÙTÙjÙ¼ÙØقڞڼÚÞÚôÚöÚúÚ2ÜpÜrÜtÜÐÜÒÜüÜWޅއßàâ*âžåæ`êóèóèóèóèóèßÓèÓèÓËèÓèÓèÓèÓ¿¶¨¨¨¶„x„x„x„q„

hîPhîPhîPhîP5CJaJ hîPhîPCJaJhîPhîP5>*CJaJ hþl5:CJaJhþlhþl5:CJaJhîP:CJaJh¥-h¥-:CJaJ h¥-CJaJh¥-h¥-5CJaJh¥-5CJaJ h¥-h¥-CJaJh2Qh¥-5CJaJ+ôÚöÚúÚÐÜÒÜWޅÞÒÞ,ß‡ß ß„à(áÂáâòãÒŹ¹™™™¹yyyy $
&
F7
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP $
&
F6
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP
$„Éý^„Éýa$gdîP

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdú¬„Éý5$7$8$9DH$^„Éýgdþl d ¤È5$7$8$9DH$

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgd¥- â*âÚâzãìãä¢ä2åœåžåæ`êbê^ì`ì~ì¨îñÑÑÑÑÑÑÑŵÅÅÅÅŕ $
&
F:
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP
Ææ„Éý„^„Éý`„gdîP
$„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F8
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP
„Éýdð ¤^„ÉýgdîP`êbêpê^ì`ìxì™ðšð±ð–òšòó´ôÔôøö÷¬û®ûÎû›ü¨üóüýHýWý‰ýþÊþÌþtÿ€ÿˆÿ˜ÿªÿÈÿ01ÈÊÌ\ ¢´ØÚPj´‘÷Z
[
‹
œ õçÜÓÇÜÓÇÜ¿ÇÜÇÜÇÜÓÇܱܱܱܱܿÜÇÜÇÜÇÜÇÜÓÇÜÇÓÇÜõçܬ¤ÜÇÜÇÜ¿ÇÜÓÇÜhîPhîP5 hîP5hîPhîP56CJaJ hîPCJaJhîPhîP5CJaJhîP5CJaJ hîPhîPCJaJhîPhîP5>*CJaJ hîP5>*CJaJ<¨î¾ï™ðšð±ð˜òšòàò´ô¼öÒ÷8ø¬û®û•üßßÓÓÓËÓ««««›ÓÓ$
Æäþ„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F9
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP $a$gdþl
$„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F9
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP •üêüHý‡ý&þÊþÌþ01o:†ÊÌ\ßßßßßÓÓÓÓ³³³ŸŸ$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gdîP $
&
F;
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP
$„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F<
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP \ ¢ØÚf‘÷P ¢ ÿ Z
[
–
ßÓÓÊʪªÓӊŠŠŠÓÓ $
&
F?
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP $
&
F>
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP„Éý^„ÉýgdîP
$„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F=
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP–
$
z | øäæ"<Z\ž Ò„àLßßÓÊÓÓÓªªÓÓÓӊŠŠ $
&
FB
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP $
&
FA
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP„Éý^„ÉýgdîP
$„Éý^„Éýa$gdîP $
&
F@
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîPœ ¾ läæ"Z\ž ÒLNZŒ¸J‚ì.Ð^Š„#–#œ#´# $($ˆ$Š$¸$Ò$€%š%.&0&2&T&Ú'à'æ'è'ðåÙÐÙåÈåÐÙ彯å å”å”å” åÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙåÙå‹}r h¨ä5:CJaJhþlhþl5:CJaJhîP:CJaJhîPhîP>*CJaJhîPhîP56>*CJaJhîPhîP5>*CJaJ hîP5>*CJaJ hîPCJaJhîP5CJaJhîPhîP5CJaJ hîPhîPCJaJhîPhîP5:>*CJaJ*LNŒ^U¸ûC-˜!š!œ#$º$‚%0&2&T&ž&Î&óóóóÓÓÓÓóóóóóóóóŨ¨
&
FD
Æ ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gdîP
„Éýdð ¤^„ÉýgdîP $
&
FC
Æ häþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„a$gdîP
$„Éý^„Éýa$gdîPÎ&'8'Ø'Ú'Þ'à'** *.,0,ª,¬,Ò,âââÖǺ¦™‡„Éý^„Éýgdþl„Éý^„Éýgdþl

„Éý„Éý]„Éý^„Éýgdþl$„Éý5$7$8$9DH$^„Éýa$gd¨ä

„Éý„Éý]„Éý^„ÉýgdîP d ¤È5$7$8$9DH$
$„Éý^„Éýa$gdîP
&
FD
Æ ðäþ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gdîP è'**2*¬,Ò,â,-R/h/ü12èè0érétê êöêëvìàìâì
í$íTîhîâî ïï.ïhï~ï&ð4ð‚ñ˜ñ(ònòÔò:ôˆôÊô"õúõö*öxöøòäÖËÄ˶˪˪¨ªËªËœËœËÖªªËªËËªËªËªËªËËªËœËªËœËhþlhþlCJ\aJhþlhþl5>*CJ\aJhþlhþl>*CJaJUhþlhþl5CJaJhþlhþl56CJaJ

hþlhþl hþlhþlCJaJhþlhþl5>*CJaJhþlhþl5:CJaJh¨äh¨ä5:CJaJ0Ò,B/D/â/P0Â01ú1ü1.é0é¢ê¤êvìâì
íTîâîïhï&ðçÞçÂÂÂÂÞçÞçÞÞÞÞ±±±±±„Éý5$7$8$9DH$^„Éýgdþl
&
FG
ƨ„Éý„5$7$8$9DH$^„Éý`„gd¨ä„Éý^„Éýgdþl
&
FF
ÆЄÉý5$7$8$9DH$^„Éýgd¨ä itpártok: a fasiszta, nemzetiszocialista és kommunista pártok tartoznak ide. Leszqkült tagság, szoros felvételi korlát, rendkívüli párthqség jellemzi.

catch-all párt=gyqjtQpárt=néppárt: A II. világháború után hódít tért, megpróbál minél több embert megszólítani, de nem azért, hogy a tagságát növelje, hanem hogy szavazatokat szerezzen

Napjainkban a catch-all pártok mellett a választási pártok jellemzQek. Hasonlítanak egymáshoz, de a választási párt csak a kampány idején aktív, és a kiábrándult szavazókat próbálja megnyerni. ((Magyarországon ilyen a Centrum Párt))
A pártok típusai strukturális, szervezeti szempontból
1.Weber felosztása:
Patronázspárt: azért akarja megszerezni a hatalmat, hogy tagjait patronálhassa, vagyis hivatalokhoz juttassa. FQ céljuk, hogy vezetQjük irányító pozícióba kerüljön.
Ideológiai párt: célja hatalomra jutása után nézeteinek megvalósítása
2. Duverger felosztása
bizottsági párt: azonos a honoráciorpárttal
szekciópárt: azonos a tömegpárttal, szociáldemokrata találmány, a tagságra helyezi a hangsúlyt
sejpárt: kommunista találmány - adott munkahelyen dolgozókat tömöríti, akik nap mint nap szervezkedhetnek, anélkül hogy ez feltqnést keltene ((pl egy demokratikus államban))
milíciapárt: tagjai nagyrészt katonák (ilyen típusúak a diktatúrára törQ pártok)
3. Michels és Ostrogorski elméletei ( a párton belüli hatalmi szerkezetet vizsgálták)
MindkettQjük szerint nélkülözhetetlen a pártokon belüli szervezettség, amely csökkenti a szétszórtságot és növeli a tömeget erejét. A szervezettség azonban veszélyeket is hordoz:
Michels szerint oligarchiává válhat egy párt, ami itt azt jelenti, hogy csupán néhány vezetQ saját érdeke érvényesül  ekkor már nem tud hatékonyan mqködni a párt, azaz: ahogy nQ a szervezettség, úgy csökken a demokrácia
Ostrogorski felfigyel a pártszemélyzet professzionalizálódására, másrészt arra, hogy a pártok a maguk javára igyekeznek megszerezni közhivatalokat. A pártokon belül azonban elQbb-utóbb szükségszerqen megjelenik a konfliktus, ezért a pártok szétmorzsolódása törvényszerq.

A hivatásos politikusok
2 csoportjuk van:
a politikáért élQ politikus: a XIX. században volt jellemzQ, ált arisztokraták voltak, akiknek nem a politika jelentette a megélhetési forrást.
a politikából élQ politikus: ilyenek napjaink politikusai
A jó politikus tulajdonságai:
legyen szenvedélyes, érezzen felelQsséget a munkájával kapcsolatban, legyen arányérzéke (tudja, mi fontos és mi kevésbé lényeges)
További követelmények a politikusokkal szemben:
a felelQsségetikát részesítse elQnyben az érzületetikával szemben
érzületetika: hirtelen felindulásból hozott döntést eredményez
felelQsségetika: felelQsséggel meghozott döntést eredményez
Az erQszak alkalmazása néha etikusnak számít  pl. a demokráciával nyíltan szembefordulók ellen (de pl az 56-os forradalom leverése nem volt etikus)
A különbözQ pártípusokhoz különbözQ politikustípusok is kapcsolódnak:
Pozícióorientált vagy keresleti politikus: Az ilyen politikus megvizsgálja a közízlést és arra építi programját. Ha változik a közízlés, változtatja programját is. A cél a pozíció, az eszköz a program.
Programorientált vagy kínálati politikus: Kész programmal áll elQ, célja ezen program véghezvitele, nem hajlandó változtatni rajta. A cél a program megvalósítása, az eszköz a pozíció.



13. A frakcionalizáltság fogalma. A pártrendszerek jelentQsége és típusai számbeli kritériumok alapján. Az egy-két és többpártrendszerek jellemzQi. A pártok változása és hatása a pártrendszerre. Politikai családok /bal és jobb/.

A frakcionalizáltság fogalma: azt fejezi ki, hogy a pártok közül mennyinek van reális esélye hatalomra jutni (erQsen frakcionalizált egy rendszer, ha sok olyan párt van, amelynek reális esélye van a választás megnyerésére)
A pártrendszerek típusai (hagyományos séma):
Egypártrendszer (totális, hegemón, uralkodó egypártrendszer)
Kétpártrendszer
Többpártrendszer = pluralizmus
Részletesebb felosztás szerint:
egypártrendszer egyetlen párt létezhet, a hatalom az Q kezében van. (Pl: NSDAP)
hegemón párt mellette csak formálisan mqködhetnek más pártok uralkodó párt A demokratikus országok egy részében jellemzQ a törvényes választásokon hosszú ideig mindig ugyanaz a párt nyer.
kétpártrendszer lényege, hogy 2 párt van versenyben, az egyik megszerzi az abszolút többséget, a nyertes egyedül alakít kormányt és minden választáson reális esély van a kormányváltásra. A kétpártrendszer pártjai catch-all pártok. Jellegzetes politikustípus a pozícióorientált politikus.
mérsékelt többpártrendszer Több releváns párt van (3-5), amelyek között kicsi az ideológiai távolság. A kormány koalíciós kormány. (Általában hasonló világnézetq pártok lépnek koalícióra, de van néhány ellenpélda is) Az ellenzék egységet alkot a kormánnyal szemben, tehát a szembenállás kétpólusú: kormány <--> ellenzék, Jellegzetesen réteg-és osztálypártok vannak, a programorientált politikustípus a jellemzQ.
szélsQséges többpártrendszer Nagy ideológiai távolság van a kormány és az ellenzékek között, és maguk az ellenzékek között is, tehát a szembenállás hárompólusú:
Ellenzék 1(Kormány(Ellenzék 2 és Ellenzék 1(Ellenzék 2
Az ellenzék nem kerül olyan pozícióba, hogy felelQsségre lehessen vonni.(Ez az ún. nem felelQs ellenzék). Általában a centrumot képviselQ valamelyik párt van hatalmon.
Atomizáció: Nagyon sok apró párt jellemzi, akkor fordul elQ, amikor egy rendszer felbomlott és az új még nem alakult ki. A sok apró párt közül a legtöbb eltqnik, néhány megerQsödik.

A pártok változása
A pártokat a következQ tényezQk késztetik változásra :
ha gyakran váltják egymást a hatalomban
ha jelentQs reformokat kell végrehajtani rövid idQ alatt (pl. a rendszerváltás szükség volt rá)
a nemzetközi környezet átalakulása ((pl. Európai Unióba való belépés))
a többi párt viselkedése
a társadalom elvárásai (pl. egyre növekvQ életszínvonal)
A pártok több területen is képesek változtatni
a párt szervezetében
ideológiájukban (pl. az MSZP a rendszerváltás után egyre inkább szociáldemokrata párttá vált)
vezetési adaptáció: új vezetQt jelölnek ki (pl. az MSZP Gyurcsány Ferencet  így versenyképesek tudtak maradni)
kommunikációs adaptáció (pl. a pártok felismerték, hogy az ellenfél politikusaival kapcsolatban a negatívumok felderítése hatékony kommunikációs eszköz)
A pártok változásának hatása a pártrendszerre
Magyarországon a rendszerváltás után sok párt jött létre ((az 1990-es választásokon több mint 50 indult))  tehát szélsQséges többpártrendszer volt
de a legtöbb párt nem volt képes a folyamatos alkalmazkodásra, ezért eltqntek - így a pártrendszer átalakult: mérsékelt többpártrendszerré vált, amely ma már közelít a kétpártrendszerhez, mert két párt uralja a politikai életet


politikai családok
Ezzel ma nem igazán lehet jellemezni a pártokat, mert a legtöbb párt mindkét politikai család nézeteibQl merít, nincsenek vegytisztán jobb vagy baloldali pártok.
A jobb- és baloldal fogalma az 1789-es francia forradalom idején alakult ki: összehívták a Nemzetgyqlést ((a parlamentet)), és itt a radikálisak bal oldalon, a mérsékeltek pedig jobb oldalon foglaltak helyet
BAL OLDALI PÁRTOK (ide tartoznak a szocialista, szociáldemokrata és a szociál-liberális pártok)
RADIKÁLIZMUS, FORRADOLMPÁRTI
hisz a társadalom javíthatóságában és a fejlQdésben
egyenlQségre törekszik  a szabadságjogokat mindenkire egyformán ki akarja terjeszteni (esélyegyenlQség)
jogegyenlQség
fontosnak tartja a nemzetek közötti kapcsolatot, a nemzetek felettiben gondolkozik  ez az internacionalizmus
inkább a munkavállalók érdekeit védi ((kevésbé a munkaadókét)), szoros kapcsolat a szakszervezetekkel
puha külpolitika (pl: egyoldalú katonai leszerelés)
ellenzi a szabadpiacot

JOBBOLDALI PÁRTOK (keresztény-demokrata, liberális, agrár, konzervatív pártok tartoznak ide)
MÉRSÉKELT, TRÓN ÉS OLTÁR EGYSÉGE, FORRADALOMELLENESSÉG
A tradíciók, szokások megszabják a cselekvést
Alkotmányosság
Reformokat hirdet, az egymásra épülQ fejlQdést hangsúlyozza
A rendet és a tekintélyt tartja a legfontosabbnak
A külpolitikában keményebb vonalat képvisel
A munkaadói oldalt támogatja
A szabadpiac híve, ellenzi az állami beavatkozást


14. A demokrácia fogalmának koronként változó tartalma, a demokrácia, mint eszmény .Demokrácia-felfogások az ókortól napjainkig. A modern demokráciák paradigmatikus jegyei. A demokratikus politikai berendezkedés általános jellemzQi.

ÓKOR
már ekkor is voltak demokratikus rendszerek  de ezek csak 1-1 város vagy városállam szintjén jelentek meg (pl. görög városállamok vagy a római köztársaság városai)
ezek kis léptékq demokráciák voltak, amely azt jelenti, hogy a lakosságnak csak egy töredéke rendelkezett politikai jogokkal (pl. a nQk egyáltalán nem)
Az ókori meghatározás 2 felé vált, attól függQen,hogy kit tartottak a démosz tagjának:
Minden szabad görög a démosz tagja (Periklész  a kormányzás MÓDJÁN van a hangsúly
A szegény szabad görögök a démosz tagjai (Platón - a csQcselék uralma ) Itt a hatalomgyakorlás OSZTÁLYTARTALMÁN van a hangsúly.
JAKOBINUSOK: Céljuk, hogy a nép kormányozzon Franciaországban. A jakobinus uralom sajátja volt a terror (úgy vélték, hogy aki a nép ellen van az ellenség és meg kell semmisíteni)
Edmund Burke a jakobinus példa miatt a leggyalázatosabb rendszernek tartotta a demokráciát.
Tocquille  A demokrácia Amerikában  a Periklészi vonalat viszi tovább. Fenntartásokkal ugyan, de követendQ rendszernek tartja az amerikai demokráciát.
UTÓPISTA SZOCIALISTÁK, ANARCHISTÁK: - szinte egy az egyben a Platóni demokrácia modellt viszi tovább
Az ókorban azt hitték, hogy a demokrácia csak városállami szinten mqködhet, de a XIX. és a XX. században kiderült, hogy országos szinten is hatékony lehet  az ekkor kialakuló demokratikus államok már nagy léptékq demokráciák voltak, amelynek lényege, hogy minden felnQtt lakos részt vehet a politikában  legalább a választásokon való részvétel formájában
A modern demokrácia nagy léptékq demokrácia
A nagy léptékq demokrácia jellemzQi
- általános választójogot biztosít
- szólásszabadságot biztosítanak
- sokféle információforrás jellemzQ
- választott tisztégviselQk ellenQrzik a kormány mqködését
- minden felnQtt jogosult politikai hivatalt vállalni
- a polgárok a most említett jogaik védelmére szervezetekbe tömörülhetnek
A demokrácia ma már nemcsak 1-1 ország szintjén, hanem nemzetközi szinten is értelmezhetQ  pl. Európai Unió, NATO, ENSZ.
A demokrácia mint eszmény (Dahl)
Az eszményi demokrácia jellemzQi:
a polgároknak joguk van ahhoz, hogy meghatározzák, mely kérdéseket kell népszavazás útján eldönteni, és mely döntéseket bíznak választott képviselQkre ((pl. a parlamentre))
(a polgárok közösségét démosznak nevezzük)
teljeskörqség: a démosz a felnQttek teljes körét magában foglalja
szavazati egyenlQség: minden polgár szavazata egyet ér a döntések meghozatalakor
hatékony részvétel: minden polgár kinyilvánított akarata egyenlQ súlyú a döntéshozatalban
tájékozottság a véleményalkotáshoz: minden polgárnak megvan a lehetQsége, hogy tájékozódjon az adott problémáról a népszavazás elQtt

Eddig még nem volt és valószínqleg nem is lesz olyan kormányzati rendszer, amelyre teljesül az eszményi demokrácia valamennyi jellemzQje
A modern demokrácia paradigmikus jegyei (vagyis a demokratikus berendezkedés jellemzQi)
Barát/ellenség dichtómia (kettQsége) helyett barát/ellenfél dichtómia: biztosítja az egyet nem értés és a hatalom birtokosaival való szembenállás szabadságát, tehát a politikát ellenzQket nem ellenségnek, hanem ellenfélnek tekinti.
Az imént említett ellenfélnek nem csak az egyet nem értés és a szembenállás kifejezésére van lehetQsége, hanem arra is, hogy békés úton átvegye a hatalmat (abszolút újdonság a történelemben).
Versengés: a közösséget olyan ismeretlen részek összességének fogja föl, amelyek között a konfliktust nem lehet kizárni, pluralista jelleget ölt. A modern demokráciák nem rombolónak, hanem kifejezetten építQnek tekintik a részek érdekeit, amelyek hozzájárulnak az általános érdekek meghatározásához. Tehát a konfliktus része a politikának, és nem mindig szükségszerqen rombolja a közösséget, sQt a különbözQ érdekek és irányultságok ütközésébQl születnek pozitív eredmények.
Korlátozott politikai szféra: a politika az egyéni és kollektív életnek csak az egyik dimenziója; nem fedi le az emberek és népek életének teljes valóságát. A politikának tiszteletben kell tartania, és biztosítania kell a társadalmi, kulturális, gazdasági, rokonsági, stb. autonómiáját, különben éppen azt a társadalmi pluralizmust korlátozza és pusztítja el, amelyet a politikai pluralizmusban táplál és kifejez
A politikai hatalom ellenQrzése: politikai hatalomra szükség van, de mivel emberek irányítják  önérdek vagy partikuláris érdekek szolgálatába is állítható -, ezért ellenQrizni kell, és különbözQ korlátokat kell állítani elé (pl.: jogi, gazdasági). A konfliktusból így lesz versengés, amely szabályozottá válik.
A modern demokráciák nem lehetnek mások, csak képviseleti demokráciák (közvetett ellenQrzési lehetQsége van az állampolgároknak).
Képviseleti demokrácia: a régi és a modern demokráciát a képviselt értékek tekintetében is megkülönbözetjük (pl.: egyéni szabadság). A modernekben az egyéni szabadság mindenekelQtt az állammal szembeni szabadság; az antik városközösségekben nem tartozott az általános politikai szabadságok közé. A modern demokráciákban az ember nemcsak politikai, hanem gazdasági lény is; továbbá korlátok nélkül vehet részt a rendszeres, idQközökét megtartott választásokon, hogy ilyen formán ellenQrizze, és véleményt nyilvánítson a politikai hatalomról.
A kisebbség számára biztosított garanciákkal mérsékelt többségi elv alkalmazása: a többségi elv korlátozás nélküli alkalmazása esetén az jutna kifejezésre, hogy a többségnek mindig igaza van. De lehetQséget kell adni a kisebbségek számára a tiszta versenyen való részvételhez.
Disszenzushoz való viszony: minden létezQ politikai közösségben vannak belsQ játékszabályok, legalábbis bizonyos magatartási normák tiszteletben tartását megkövetelik. A demokrácia mennyiségi és minQségi szempontból is sokkal tágabb teret enged a disszenzus kifejezQdésének (egyet nem értés kinyilvánításának)
Pluralitás/küzdQterek sokasága: a különbözQ szereplQk versengése egyaránt folyhat politikai és politikán kívüli terepen. Politikai terepek megkülönböztetése: választások, pártok, szakszervezetek, parlament, kormányzat, stb.
Szerepek pluralitása (minden egyén többfelé elkötelezett): lehetQvé teszi, hogy az egyén többféle csoportidentitással rendelkezzen, több szerepet töltsön be (pl.: az állampolgár egyidejqleg lehet hívQ  párttag  szolgáltatásban dolgozó  úszó-egyesülethez tartozó). A szerepek sokféleségének az a jelentQsége, hogy csökkenti a politikai rendszer barátokra/ellenségekre való megosztását. Személyek több szerepben való cselekvése tehát megkönnyíti az ellenség ellenféllé válását.



15. A demokráciák problémái. A demokráciát ért kihívások. Lijphart: A többségelvq és közmegeggyezésen alapuló kormányzati formák. A magyar demokrácia típusa.

A demokrácia problémái
A demokrácia problémái
1. probléma: a demokrácia emberfelfogásával kapcsolatos: Kétféle álláspont létezik az ember politikában elfoglalt helyét illetQleg
az egyén és az állam között nem ismer el közbülsQ hatalmat
az egyén és az állam közé csoportokat iktat be
Rousseau az egyén-állam kettQsségén alapuló demokrácia-felfogást hirdet, elutasítja a képviseletet. Modern politikai gondolkodás ezt a gondolatmenetet cáfolja.
2. probléma: látható és láthatatlan politika viszonya
A demokrácia teljesen átlátható, vagyis az állampolgárok ellenQrzése, értékelése, ítélete elQtt nyitott, de eközben teljesen látható politika mégsem lehetséges. A kormányzás nem feltétlenül tartja magát a törvényekhez és a jogszerqséghez. A demokráciától azonban elvárható, hogy lehetQ legkisebb mértékqre csökkentse a láthatatlan politikát a látható javára.
3. probléma: A demokrácia olyan rezsim, amely csak normális igazgatási viszonyok között mqködik
demokrácia csak nyugodt körülmények között mqködik, háborús idQkben nem
képviseleti demokráciában biztosított részvétel nem vonzó az állampolgárok számára
drámai idQszakokban nem lehet az alkudozás módszerével kezelni a politikai ügyeket
rendkívüli igazgatási helyzetekben nem csak a demokrácia mutat gyenge ellenálló képességet
nincs eleve elrendelve, hogy a demokrácia rendkívüli helyzetben csQdöt mondjon, annál könnyebben át tudja vészelni a rendkívüli helyzetet, minél erQsebb a politikai legitimitása
4. probléma: konszolidációs demokrácia vagy konszenzusorientált demokrácia
Lijphart nem tartja kielégítQnek Almond kettQs felosztását, amely szerint:
stabil, homogén, angol-amerikai típusú demokráciák
instabilabb európai-kontinentális típusú demokráciák
Ez a felosztás azért nem jó, mert Ausztria, Belgium, Hollandia, Svájc a nagymértékq kulturális töredezettség ellenére stabil demokráciát mqködtetnek. Lijphart ezeket konszolidációs (konszenzusos) demokráciáknak hívja.
JellemzQjük:
erQs szegmentáltság (vallási, nyelvi, etnikai, gazdasági)
közmegegyezést az elitek közötti egyezkedések és kompromisszumok rendszere teremti meg
négy intézményi eszköz segítségével oldják meg a vitákat: miniszteri nagykoalíció (kormányban a társadalom minden jelentQs szegmensének van politikai képviselQ), kölcsönös vétó, arányosság elve közösségek
A demokráciák eltéréseit és szabályszerqségeit az egymástól alapvetQen eltérQ két modell, a többségelvq (Westminster típusú) és a közmegegyezésen alapuló (konszenzusos modell) vizsgálatával mutathatjuk be.
Lijphart különítette el A többségelvq és a közmegegyezésen alapuló kormányzati formákat
A többségelvq modell = Westminster modell
kétpártrendszer jellemzQ (Labour ( Conservative)
ezért egypárti kormány alakul
a végrehajtó és a törvényhozó hatalom összeolvad: a kormány törvényjavaslatait a parlament mindig megszavazza
aszimmetrikus kétkamarás rendszer: a felsQháznak alig van hatalma
egydimenziós pártrendszer: a pártok lényegében azonos nézeteket vallanak, nincsenek vallási, nyelvi, kulturális különbségek, nézeteik csak a gazdaságpolitikában, a társadalom irányításának módjában térnek el.
Többségelvq választási rendszer: a gyQztes mindent visz
centralizált politikai beremdezkedés: az önkormányzatok jogköre szqkebb, a korány kezében összpontosul a hatalom
a parlament önálló: semmi nem korlátozza a hatalmát
íratlan alkotmány jellemzi
kizárólag képviseleti jellegq ez a demokráciára (pl. népszavazásra nincs lehetQség)
A konszenzusos demokrácia jellemzQi
tipikus példája Svájc és Belgium
koalíciós kormányok alakulnak  Svájcban Nagykoalíciónak nevezik a kormányt, amelyben minden jelentQs politikai párt megtalálható (Kereszténydemokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, Szabaddemokrata Párt, Néppárt)
a kormány független a parlamenttQl ( a kormány szakértQként mqködik, tevékenysége vagy tetszik vagy nem tetszik a parlamentnek, de semmi több)
látványosan elkülönül a törvényhozói és a végrehajtó hatalom
többpártrendszer jellemzi
többdimenziós pártrendszer (vallási, nyelvi, kulturális különbségek)
a kisebbségek véleménye is befolyásolja a döntéseket (a töredékszavazatoknak is komoly súlyuk van)
arányos képviselet: a választáson kevés szavazatot szerzQ pártok is (arányosan) képviselQket küldhetnek a parlamentbe
jellemzQje a föderalizmus
decentralizáció: a helyi szervek önállóságot kapnak
a közvetlen demokráciának nagy szerepet adnak
írott alkotmánya van
A demokráciát érQ kihívások
rendszerellenes csoportok
a vélemény nyilvánítást, szabadságát biztosítani kell, de nem szabad túl nagy teret engedni a szélsQséges politikai erQknek  az állam feladata, hogy fenntartsa az egyensúlyt. A demokrácia minden erQfeszítést megtesz, hogy az ellenséget ellenféllé változtassa, ám ha ez nem sikerül, akkor a demokráciának erQszakhoz lehet és kell nyúlnia.
a képviseletben rejlQ nehézségek
nehézkes a döntéshozatal, mivel sokan vesznek részt 1-1 kérdés eldöntésében
a technokrácia kihívása
a techonkraták, vagyis a szakértQk át akarják venni a politikusok helyét, mert szerintük a politikusokat korrupció és hozzá nem értés jellemzi. Nem meggyQzQ azonban ez az érv, mivel egy szakember is tévedhet és korrupt is lehet.
a bürokrácia kihívása
a hivatalnokok is minél nagyobb politikai szerepet követelnek maguknak (Ezt a problémát gyakran mossák össze a technokrácia problémájával, lásd: technobürokrácia)
kihívás a pártok irányából
a sokpártrendszerben a pártok az erQs verseny miatt felelQtlen ígéreteket tesznek a választóknak, és kormányra kerülve megpróbálják betartani ezeket, ezért az állam túlköltekezik.
a manipulált versengés kihívása
egy választás kimenetele nagymértékben függ a pártok megítélésétQl a médiában  a média befolyásolja a szavazók magatartását
az intézmények kihívása
intézményesen biztosítani kell az érdekcsoportok és a szakértQk részvételét a politikában, és ez nem könnyq feladat

A MAGYAR DEMOKRÁCIA TÍPUSA
A két modell között helyezhetQ el, mert
A) vannak a többségelvq demokráciára jellemzQ vonásai
az állam centralizált (bár az önkormányzatok nemzetközi viszonylatban is szokatlan mértékq önállósággal bírnak)
közelítünk a kétpártrendszerhez, mert a Fidesz és az MSZP dominálnak.
B) vannak a konszenzusos demokráciára jellemzQ vonásai
a parlament nem teljesen szuverén, mert az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatja az általa hozott törvényeket
C) sok szempontból a 2 modell között helyezkedik el
koalíciós kormányzás jellemzQ, de kevés párt alkotja a koalíciót
a törvényhozó a végrehajtó hatalom között egyensúly van
a közvetlen demokrácia lehetQsége adott, de eddig csak 2 alkalommal éltek vele
a NATO-csatlakozásról szavaztunk, és az EU-csatlakozásról



16. A totalitarizmus  elmélet. A totális uralom és propaganda. A totalitarizmus megjelenési formái. A felülrQl vezérelt forradalom. A társadalom, a gazdaság, a politika, a kultúra és az egyén teljes átalakításának szándéka. Az állam és a párt dualizmusa.

A totalitarizmus mint újdonság a 20. sz-ban, a totalitarizmus megjelenési formái
Korunkban a politikai rezsimek három alaptípusát határozhatjuk meg: a demokratikus, az autoritárius és a totalitárius rezsimeket. A totalitarizmus fogalma az olasz fasizmus politikai-kulturális közegében született.
Giovanni Amendola: a fasizmust nevezi totalitárius rendszernek , amely az abszolút uralom, a teljes és ellenQrizetlen parancsuralom ígérete a politika és a közigazgatás minden területén .
Lelio Basso: szintén a fasizmusra vonatkoztatva minden állami szerv, melyek a három hatalmi ágat testesítik meg, és a fegyveres erQ, amely ezek akaratát megvalósítja, egyetlen párt eszközévé vált, amely egyhangú akarat, az egyöntetq totalitarizmus kifejezQdése .
Eredetileg olyan politikai formát jelölt, amelyet a parlamenti struktúrák és ellenQrzések hiánya, egyetlen párt jelenléte, a liberális pluralizmus elutasítása, unitarizmus és a politika mindenhatósága és mindenütt jelenvalósága jellemez.
Raymond Aron: a totalitarizmus új elemét az egyetlen forradalmi párt képezi, következésképpen csak a forradalmi ihletésq egypárti rezsimek totalitáriusak.
Zbigniew K. Brzezinski: a totalitrizmus lényege az intézményesített forradalmi buzgalom , melynek célja hogy minden meglévQ társadalmi csoportot szétporlasszon, s a korábbi pluralizmust a totalitárius ideológiának megfelelQen homogén egyöntetqséggel váltsa fel. A politikai hatalommal szemben három fajta korlátozás és ellenQrzés mqködhet:
közvetlen korlátozások az alkotmányos garanciák, az emberi jogok, illetve az íratlan jog-politikai normák létezése és érvényesülése
közvetett korlátozások, mely a kompromisszum mechanizmusainak mqködését igényli (alkudozást, a politikai hatalom és a vallási felekezetek, gazdasági, szakmai, kulturális, területi érdekcsoportok csendes együttélését)
természetes korlátozások, amelyek a nemzeti karakter és tradíció.
Waldemar Gurian: a totalitárius rendszer gazdasági és technikai nyomást alkalmaz és az úgynevezett közvéleményre hivatkozik.
Friedrich A. Hayek: a totalitarizmus a szolgaság új formája. A gazdasági szabadság minden más szabadság elQfeltétele, mivel a gazdasági tevékenység szolgáltatja az eszközöket a célok eléréséhez. A totalitárius rezsim legfQbb jellemzQje pedig a gazdasági szabadság felszámolása.

A felülrQl vezérelt forradalom
A totalitárius rezsim létrejöttét mindig forradalmi jellegq polgárháború elQzi meg és eredményezi. A polgárháború azonban akkor lesz forradalom, ha a hatalom irányítását mások kezébe adja, és megszünteti a fennálló jogi-politikai rendet, s egy újat hoz létre. A totalitárius rezsimeket a rend, erQs politikai stabilitás és belsQ koherencia jellemzi, és totális átalakításra törekszik, mivel az elnyomás és a meggyQzés mechanizmusai révén sikeresen valósítják meg és tartják fenn a társadalmi és politikai fegyelmet. A totalitárius rezsim az egyéni és kollektív élet minden területének globális irányítására tart igényt, az élet minden szférájára ki akarja terjeszteni az ellenQrzést, de valódi lényege nem ebben a törekvésben merül ki. A totalizmus az új uralkodó osztályok lázadása és háborúja lesz a régi társadalom ellen. Forradalomként megtartja az erQszak és a változtatás elemét, ahol a változtatás érdekében a hatalom alkalmaz erQszakot a társadalommal szemben. Az erQszak tehát nemcsak a hatalom megtartásának eszköze, hanem a régi rend gyökeres átalakításáé is. Mivel a társadalom felépítéséhez mindent le kell rombolni, s ez hosszú idQt vesz igénybe, ezért a mozgalmasság a pereskedés az örök tagadás szelleme jellemzi.
A totalitárius forradalom lényege, hogy egyszerre politikai, társadalmi és antropológiai jellegq, tehát totális változást irányoz elQ.(politikai: politikai elit megdöntésével együtt elindítja a nemzetépítés és államépítés folyamatát, illetve a már meglévQ szerkezet átalakításának folyamatát
társadalmi: a gazdasági szférában a termelési viszonyok, a kulturális szférában a kollektív értékek átalakítására irányul
antropológiai: célja az ember teljes átalakítása, új ember kiformálása az érzelmi, családi, etikai és általában szellemi dimenzió átalakítása révén)
A totális változás elvben minden létezQ lebontását jelenti a társadalmi struktúrák és kultúrák szintjén, mivel minden, ami létezik a múlt öröksége, s mint ilyen, elavult.

A permanens forradalom elsQ megvalósulása a totalitárius rezsim. Az alulról megkezdett forradalom a hatalom birtokba vételével felülrQl vezérelt forradalommá válik. Így a forradalom rövid ideig tartó felkelésbQl hosszan tartó folyamattá válik.

A totalitárius mozgalom nem a társadalmi egész és az azt intézményesen megjelenítQ állam egy részének tekinti magát, hanem a történelem hiteles értelmezQjének és az ideológiai örökség QrzQjének, melynek küldetése, hogy a történelmi létjogosultságát vesztett régi társadalmi és politikai formák helyében egy új világot építsen. Pl: Hitler: egy új német életformát akart megteremteni, s e kületés fQ letéteményesének a pártot tekintette (Hofer). Intézményi szempontból a totalitarizmust a párt elsQbbsége jellemzi az állammal szemben, noha az állam nemigen hal el, és bizonyos körülmények között még hasznos is lehet  erre a párt önmagában nem képes.

Antipluralista elhivatottság
Mivel a totalitarizmus vadonatúj társadalmat akar felépíteni, minden szinten le kell rombolnia a pluralista társadalmat. Ily módon az egyházak, a vallási felekezetek, a családok, az osztályok és társadalmi csoportok, az etnikai kisebbségek a totalitárius forradalom antipluralista és szabadságtipró törekvéseinek célpontjai lesznek. A totalitárius rezsimek antipluralista jellege sokféle formában fejezQdik ki:
1. terror: maximálisra növeli az ellenség és ellenségeskedés terét, az elnyomás tekintetében alkalmazza mindazon megfélemlítQ és kényszerítQ eszközöket, amelyeket minden más rezsim használ, ezeken túl azonban még két tipikus találmánya van:
az objekív ellenség: akit a politikai hatalom annak nyilvánít, potenciális ellenségként üldözik Qket, attól függetlenül és azt megelQzQen, hogy bármiféle bqnnek minQsíthetQ cselekményt elkövettek volna, lágervilág: börtönvárosok szigetcsoportjainak létesítése emberek milliói számára
2. tömegtámogatás: A totalitárius rezsim szilárd normák nélküli kultúra. Ha ilyen tömegtársadalom nem alakul ki, akkor a totalitárius hatalom teremti meg erQszakosan, direkt módon, gyakran erQltetett ütemben, az egyéniség és a csoportok felbomlasztásán keresztül. A felépítendQ új társadalom nélkülözhetetlen mozzanata a tömegtársadalom megteremtése, a régi társadalom felbomlasztása.
3. gazdasági dimenzió: A társadalom átalakításának folyamatába folyamatosan bevonják technológiát, bürokráciát és a termelést. A totalitárius rezsimek további jellegzetes vonása, hogy a tudományos megismerés semlegességét folyton megsértik az uralkodó ideológia folyamatos forradalmi beavatkozásai. Szándékosan olyan döntéseket követel és provokál, amelyek igen magas költségekkel, hirtelen és lényeges egyensúlyvesztéssel járnak, mivel bomlasztó funkcióját ezek révén sikeresebben teljesíti.
Összefoglalóan a totalitárius rezsimek egypárti, antipluralista, eltömegesítQ rezsimek, amelyekben az eredeti forradalmi rendetlenség a hatalmon lévQ mozgalom tevékenysége marad.



17. Az autoritárius politikai rezsimek általános jellemzQi:/ a társadalmi pluralizmus, a mentalitás és ideológia, mozgósítás és közömbösség, az uralkodó szereplQk, stb./ átmenet a totalitarizmus és a demokrácia közt. A poszt-totalitárius autoritarizmus.

Autoritárius politikai rendszerek általános jellemzQi
Az autoritárius gyakorlat kezdete a 19. század vége. Sok országban a tömegek politikai színrelépése, a szocialista mozgalmak és pártok megszületése az elsQ sikerei jellemzi: ebben a közegben az autoritárius törekvések gyakran a népi osztályok politikai expanziójának megfékezésére vagy megsemmisítésére irányultak.
Juan. J. Linz: korlátozott és nem felelQs politikai pluralizmus jellemez, nincs kidolgozott és vezetQnek tekintett ideológiája, a hatalmat egyetlen vezetQ, vagy kisebb csoport gyakorolja formálisan alig meghatározható, de kiszámítható korlátokon belül.
Gabriel Almond: az autoritárius rezsimeket tisztán és egyértelmqen antiplurlista indíttatású totalitárius rezsimektQl eltérQen a strukturális pluralizmus jellemzi. Az ilyen rezsimek nem a társadalmi erQk teljes felbomlasztására törekednek, hanem inkább arra, hogy megtalálják a megegyezés, a kompromisszum, a megállapodás, az együttmqködés formáit a társadalmi rendszer fontos csoportjaival.
Léteznek olyan autoritárius rezsimek:
több politikai szereplQ van jelen
pártok nélküli autoritárius rezsimek
egypárti rezsim
többpárti nem versengQ rezsim
egyetlen szereplQ foglalja el az egész politikai terepet (pl. katonaság, párt)

A társadalmi pluralizmus minden autoritárius rezsimre jellemzQ. A társadalmi pluralizmus megléte egyfelQl ellensúlyt képez, másfelQl bizonyos értelemben korlátozza a politikai hatalmat. A társadalmi csoportoknak különbözQ módon lehetQségük van aktívan közremqködni a politikai folyamatokban.

Az autoritárius rezsimeket különbözQ szempontok szerint osztályozhatjuk:
Mentalitás / ideológia (mentális vagy ideológiai elemek dominálnak)
Párt megléte vagy hiánya, illetve a párt típusa (egypárti, hegemón, párt nélküli)
Társadalmi statika / dinamika (változás, megújítás): társ-i változásokhoz való viszony
konzervatív beállítottságú rezsimek: a társadalmi változások menete rendkívül óvatos és ellenQrzött (Portugália)
nem forradalmi jellegq társadalmi és politikai modernizáló rezsimek (Törökország)
forradalmi jellegq változtatásra orientált rezsimek: ( kommunista Lengyelország)

Politikai leszerelés / mozgósítás: pol-i mozgosításhoz való viszony: A mozgósítás korlátozódhat a lakosság szqkebb csoportjaira, de ölthet tömegjellegeket is.
egy megelQzQ demokratikus rendszert felváltó autoritárius rezsim leszereli az elQzQleg mozgósított lakosságot:
populista autoritárius rezsimek: folyton jelen van a mozgósítási törekvés, megjelenik az eltömegesítés eleme, amely nem olyan mértékq, hogy felborítaná vagy felbomlasztaná a társadalmi pluralizmus kereteit.
politikusok populizmusa (akik folyton a népre hivatkoznak ideológiai és orientációiktól függetlenül)

A hatalmi szereplQk jellege
katonai: ott, ahol a politikai rezsim legitimitása gyenge, vagy teljesen hiányzik, és nem képes megbirkózni a gazdasági vagy társadalmi kihívásokkal. A katonák felügyelQ vagy kormányzó szerepet töltenek be.
polgári: ahol a polgári elitek uralkodnak, s ezek politikai szerepét a fegyveres erQk elfogadják.
a.) mozgósító: népi mozgósítás, és tömeglegitimáció jellemzi (fasiszta, nacionalista, kommunista)
b.) leszerelQ: polgári irányítású szerves etatista vagy korporatív rezsimek
polgári-katonai
a.) autokratikus: egyetlen katonatiszt ellenQrizetlen és központosított hatalma jellemzi
b.) oligarchikus: vezetQ lehet civil vagy volt katonatiszt is.
c.) korporatív: civilek és katonák alkotta koalíciós kormányzás, amelyet kívülrQl senki sem ellenQriz.
d.) hadsereg-párt rezsim: a katonai elit és a pártelit szimbolizálásáról van szó
e.) bürokratikus-katonai rezsim: katonatisztek és bürokraták koalíciója ellenQrzi a kormányzati rendszert, s a katonai és polgári hivatalnokok bürokratikus mentalitása szerint cselekszik.

Autoritárius rezsim állhat fenn:
demokratikus rezsim bukása után
függetlenség kivívását követQ helyzetben
totalitárus rendszer kialakulása elQtti állapotban
a totalitarizmus utáni helyzetekben
demokrácia elQtti helyzetekben

Az autoritárius rezsimek igen széles skálán helyezkednek el, melynek egyik végpontján a demokráciához, a másikon a totalitarizmushoz közel álló rezsimek vannak. Közös vonása a társadalmi pluralizmus megléte, egyik sem ismeri az objektív ellenség és a lágervilág fogalmát, ebben különböznek a totalitárius rezsimektQl. A demokráciához képest viszont szélesebben értelmezik a tényleges ellenség fogalmát. Ellenségnek tekintik nemcsak azt aki erQszakkal lép fel a rendszerrel szemben hanem azt is, aki nyilvánosan fejezi ki a rendszer alapjaival vagy a vezetés jelentQsebb politikai platformjaival szembeni egyet nem értést vagy ellenzékiségét. Általában biztosítják, megengedik vagy eltqrik az egyén magánszférájának bizonyos mértékq autonómiáját a politikai dimenzióval szemben.

A mozgósító autoritárius rezsimek intenzívebben próbálják minél nagyobb számban bevonni a lakosságot a politikai folyamatokba, a mozgósítás azonban nem terjed ki az emberi lét minden dimenziójára. Az autoritárius rezsimek nem tartanak igényt az ember teljes lényére, megelégszenek azzal, hogy politikai minQségükben mozgósítsák és késztessék támogatásra az embereket.
Az autoritarizmus kommunista válfaja közelebb áll a totalitárius rendszerekhez.
A kommunista autoritarizmus és a kommunista totalitarizmus viszonyát illetQen négy szituációt vehetünk számba:
a rezsim elQször autoritárius, majd totalitáriusság válik
autoritárius rezsim, amely kezdettQl fogva ilyen és ilyen is marad
totalitárius rezsim, amely kezdettQl fogva ilyen és ilyen is marad
totalitárius rezsim, amely autoritárius formává alakul

Az autoritárius rezsimek esetében az állam a párt fölött áll, fQleg ha intézményi és kulturális környezetben jönnek létre, amelyekben már van állami tradíció.



18. A rezsimek átalakulása, a modern társadalom krízisei .A rendszerváltás elméleti sémája /válság,legitimációs válság,/Heller,szövgy./ összeomlás, átmenet, megújulás, konszolidáció. /A politikai átmenet fogalma , jellemzQi a reform, puccs, és a forradalom vizsgálatának tükrében.

Rezsim: Uralom, uralmi vagy kormányzati rendszer.

A rezsimek átalakulása
Válság: súlyos zavar, veszélyes és nehezen megoldható helyzet.
a.) egy politikai rendszer olyan súlyos nehézségekkel terhelt helyzetbe kerül, amely szélsQ esetben destabilizálódáshoz és összeomláshoz vezet.
b.) ha egy rezsim nem képes kezelni és megoldani a részvétel vagy az iparosodás kihívását, könnyen összeomolhat.

Keletkezése lehet:
exogén (külsQ) válság: külsQ szituációkból származó (egyik alapvetQ esete a nemzetközi háborút követQ katonai vereség)
endogén (belsQ) válság: a rezsimen és a politikai rendszeren belüli helyzetekbQl kialakuló. Azok a fajta rezsimek vannak kitéve ilyen fajta válságoknak, amelyek soha nem tudták pozitívan megoldani a legitimitás kihívását.

Akkor következik be:
ha egy rezsim fokozatosan elveszíti legitimitását, amikor csökken, és végül megszqnik a politikai döntések végrehajtásának hatékonysága és eredményessége,
amikor bizonyos problémák olyan mértékig válnak megoldhatatlanná a rezsim bázisát képezQ politikai szereplQk számára és a pártok számára, hogy kénytelenek rezsimellenes formációk, csoportok együttmqködését, támogatását is igénybe venni.

Összeomlás:
A válság elQidézheti a rezsim összeomlását, s ekkor nem folyamatos átmenetrQl van szó, de utat nyithat a rezsim átalakulásának is, amely az elQzQ rezsimbQl egy új másfajta rezsimbe való folyamatos átmenet este.

Átmenet:
A politikatudomány a politikai rezsimek bukását követQ szakaszra vonatkoztatva használja az átmenet kifejezést.
Politikai szinten az átmenet idQszakát két vagy több politikai csoportosulás szembenállása jellemzi, amelyek közül bizonyos idQn át egyik sem képes teljesen és véglegesen felülkerekedni.
Az elQzQ rezsim, illetve annak struktúrái, intézményei, értékei felbomlóban vannak, az új rezsimért küzdQ fél azonban még nem képes megszilárdítani és kiterjeszteni a maga struktúráit, intézményeit és funkcióit. (szélsQ esete a polgárháború)

Lehet:
folyamatos átmenet: általában lassan és fokozatosan zajlik, kevéssé vagy egyáltalán nem jellemzi az erQszak, az átalakulást elQsegíti az elQzQ rezsim vagy annak néhány jelentQs szubjektuma.(pártok, csoportok stb.)
nem folyamatos átmenet: fordított a helyzet, bár az erQszak mértéke és a szakítás radikalizmusa esetrQl esetre eltérQ lehet.


Az átmenet történhet:
reformokkal:
felülrQl indul
nem történik meg a rendszer felbomlása, csak életképesebbé teszi
egy magasabb szintq formába kerül át a rendszer, az alap-
struktúra nem változik
békés módon történik (alapjellemzQje)
konzervatívak-reformisták
puccsal:
alulról, felülrQl indul
nem vezet feltétlenül a rendszer felbomlásához
különbözQ hatalmi csoportosulások állnak szemben egymással
erQszakos módon történik  fegyveres lázadás
a rendszer marad, a hatalmi erQközpontok változhatnak meg
forradalommal:
alulról indul
erQszakos módon történik
alapjaiban változik meg a rendszer
régi politikai elit  új hatalmi elit
politikai átmenettel:
alulról is, felülrQl is együttesen
a forradalom alternatívája
békés módon történik
a rendszer változásához vezet
a meglévQ hatalmi elit szétválik: reformisták-konzervatívak

Megújítás:
A hatalmi szerkezet átalakítása akkor kezdQdhet meg, ha a régi rezsim megdöntéséért és egy új létesítéséért harcoló koalíció jórészt megszerezte a kényszerítQ eszközök feletti ellenQrzést, melynek révén érvényesíteni tudja az új rezsimre jellemzQ operatív normákat és struktúrákat. A régi rendszertQl való elszakadás mértékét a struktúrákban és az értékekben végbemenQ átalakulás és megújulás foka mutatja. A hatalmi szerkezet átalakítását akkor tekintjük befejezettnek, amikor a politikai szereplQk egyik koalíciója már rendelkezik az erQszak monopóliumával, elfoglalta a fontosabb hatalmi pozíciókat, s kiépítette az új rezsim fQbb struktúráit.(kormányzati pozíciók megszerzésével kezdQdik, és a teljes birtokbavételével fejezQdik be)

Konszolidáció (a hatalom megszilárdítása):
Az a folyamat, melynek során az új rezsim uralkodó koalíciója berendezkedik, kibQvül vagy szqkebbé válik és megerQsödik oly módon, hogy:
befejezi a régi rezsim struktúráinak lebontását és átalakítja Qket a hatalomra került új vezetQk akaratának, programjának, ideológiájának megfelelQen
kiterjeszti és tökéletesíti a kormányzati ellenQrzést a kényszerítQ eszközök felett
igazolja az új struktúrák döntési hatékonyságát és eredményességét
kiszélesíti és növeli az új rezsim belsQ és nemzetközi elfogadottságát

Rekonszolidáció: a válságba került rezsim le tudja gyQzni az okait, az elQzQ uralkodó koalíció helyreáll, visszaszerzi legitimitását, hatékonyságát és eredményességét.



19. A közép-kelet európai politikai átmenetek sajátos vonásai a 80-as évek második felében. A rendszerváltozások történelmi háttere, közös elQzményei, nemzetközi és belsQ mozgatói.
A demokratikus politikai átmenet
Indulása: indulhat alulról és felülrQl is
Szembenálló felek
a hatalom: konzervatívok ( reformerek
ellenzék: mérsékeltek ( radikálisok
lefolyása: békés
a társadalmat részben mobilizálják=mozgósítják
az elitváltás mértéke erQteljes ((a vezetQk leváltása))
eredménye: rendszerváltás

II. Nemzetközi viszonyok és belsQ motivációk (az 1980-as évek 2. felében)
Miért a 80-as években következett be a változás?
eladósodtak a szocialista országok  az elfogadható életszínvonalat az országok csak állandó hitelfelvétellel tudták biztosítani
1973: olajválság robbant ki, amely a szocialista országokat is súlytotta  tovább mélyült a szegénység és a bqnözés
1985-ben Gorbacsovot nevezik ki a párt fQtitkárává, aki felismerte, hogy reformokra van szükség  ezzel demokratizálódás kezdQdött
III. Az egyes országok bemutatása
Közép-Európa belülrQl
Az államszocialista összeomlásra az ellentétes párhuzamok jegyében ment végbe Közép-Európa három országában (Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország). Ezeket az országokat összekötötték a válságjelenségek, de szétválasztották Qket a reformfolyamatok és a konzervatív visszarendezQdések.
1968-as prágai tavasz a magyar és csehszlovák fejlQdést közelítette egymáshoz, de leverése után két évtizedre el is választotta. Magyarországon 1956 leverése után létrejött Közép-Európa legliberálisabb államszocializmusa, a Kádár-rendszer puha diktatúrája, amely teret adott a civil társadalom fejlQdésében. 1960-as évektQl hazánk a gazdasági liberalizálódás és a politikai demokratizáció hiánya ellentétben mozgott.
A civil társadalom gazdasági, majd társadalmi-politikai formái viszonylagos szabadsághoz jutottak. A fejlQdést azonban tagolták a gazdaság reform- és válság folyamatai. Az államszocializmus elQször Lengyelországban került válságba. Látszott, hogy gyengül, és idQ kérdése az összeomlása. Ezt felismerték, és ez az oka, hogy a közép-európai demokratikus átmenet békésen és fokozatosan zajlott.

1. A szocialista országok csoportosítása
A) Magyarország és Lengyelország
itt volt a legenyhébb diktatúra (viszonylag liberalizált rendszer)
autoritárius rezsimek
Lengyelországban 1989-ben a Szolidaritás nevq mozgalom szerepe jelentQs volt a rendszerváltásban
B) NDK, Csehszlovákia és Bulgária
kevésbé liberalizált rendszer, ezért hatalmas tüntetések voltak
Csehszlovákiában a Charta 77 nevq ellenzéki mozgalomnak volt jelentQs szerepe
C) Románia
totalitárius rezsim
itt nem volt békés az átmenet: forradalom és puccs is lezajlott

2. Magyarország (a 80-as évek 2. felében)
Az ellenzék megerQsödése
A hatalmat az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) képviselte, de ellenzéke egyre erQsebbé vált:
szamizdat-folyóiratokban ((illegális folyóiratokban)) fejtette ki álláspontját
cikkek és tanulmányok jelentek meg arról, hogy hogyan lehetne megreformálni a rendszert
1989-ben megalakult az Ellenzéki Kerekasztal nevq szövetség, amely az ellenzék csoportjait tömörítette  az MSZMP tárgyalásokat kezdett velük (,,kerekasztal-tárgyalások ), amelynek eredménye: az MSZMP elismerte a többpártrendszert, és kiiírták a választásokat
Az 1990-es választások
A) ElQször parlamenti választásokat tartottak
több mint 50 párt indult, de csak 6 párt jutott be a parlamentbe
az MSZMP nem került be a parlamentbe, az MSZP ((amely az MSZMP-bQl vált ki)) bejutott, de kezdetben egyik párt sem akart együttmqködni vele.
az MDF komoly fölénnyel nyerte a választásokat
az SZDSZ lett a második, de MDF-FKgP-KDNP kolaíció jött létre. A miniszerelnök Antall József, a köztársasági elnök Göncz Árpád lett.
B) Még 1990-ben önkormányzati választásokat is tartottak
itt a kormánypártok rosszul szerepeltek, mert az emberek gyors javulást vártak tQlük. Tehát az önkormányzatoknál 4 évig az ellenzéki pártok szerepe dominált, amelynek elQnye, hogy hatalmi ellensúlyt képeztek.



20. A Kádár-rendszer és kádárizmus. Rendszermódosító szakaszai. Az induló és zárómodell különbözQ vonásai. Az MSZMP belsQ és külsQ ellenzéke a 80-as években.A hatalom útja a tárgyalásokig (demokrácia csomagterv, tabutémák felszabadítása) stb.

1948 és 1988/89 között Magyarország történelmi kényszerpályára került, nem volt választható alternatívája a diktatórikus szocializmusnak. 1989-re nyilvánvalóvá vált, hogy a Kádár-rendszerrel és annak maradványával kellett szakítani ahhoz, hogy demokratikus úton eljussunk a szabadsághoz.
Kádárizmus
Kádár politikai megítélésénél fontos, hogy mi volt a korszak jellemzQje, illetve mit és kit akadályozott meg és milyen politikai erQket tudott féken tartani. A diktatórikus szocializmust nem Kádár teremtette Magyarországon, de elfogadta. Kádár  az általa megteremtett kádárizmussal, sajátos stílust, módszert és tartalmat hordozó politikájával- rendszermódosító alternatívát jelentett a magyarokra erQszakolt történelmi kényszerpályán belül.
1945 és 1951 között a kommunista politikusok elitjéhez tartozott. Tagja a kommunista pártnak. Pár év alatt országosan ismert vezetQ lesz. 1951és 1954 között börtönben ül. 1954-tQl 1956 októberéig emelkedQ politikai pártkarriert fut be. 1956-ban a MDP elsQ titkárává választják, majd október 31-én kimondják az MDP feloszlatását és az MSZMP megalakulását. 1956. november 2-án eltqnt BudapestrQl, és kiválasztották egy szerepre, amit végül is elvállat, a diktatúra restaurálását. Politikai meggyQzQdése, erkölcsi karaktere és addigi politikai szocializációja, illetve Rákosiék visszatérésétQl való félelme magyarázza választását.
Kádár vezetésével restaurálták a diktatórikus szocializmust. A Kádár-rendszer induló modellje, a restaurált szocializmus ismérvei:
Oktrojált- nem választott- társadalmi rendszer. Az egyetlen modell szigorú követésének kényszere,
Totalitárius diktatúra.
Pártközpontú, monopolisztikus hatalmi rendszer.
Bürokratikus állami tulajdonon alapuló, újraelosztó, központosított tervgazdálkodás.
Személyi függQségen alapuló hatalmi szerkezet.
Ideokratikus  az egyedül helyesnek ítélt ideológia alapján megszervezett- társadalom.
A Kádár nevével jelzett történelmi idQszak szakaszokra osztható: Az elsQ idQkben a despotikus hatalmi rendszert restaurálta, a kíméletlen és bosszúálló diktatúra idQszaka volt ez. Ezt követte a diktatúra konszolidációs idQszaka, melyben Kádár személyi hatalma megkérdQjelezhetetlenné válik. Ezt követi az elsQ modellváltásra készülQdés, belsQ mozgásteret bQvítQ idQszak és az elsQ igai reformszakasz. 1973-1978. reformok lelassulnak, de meg nem állíthatók. Egyszerre indulnak el a centralizációs, hatalomkoncentrációs folyamatok és az ideológiai bomlás, a tervgazdálkodás racionalizálása. 1978-tól kezdQdik a korlátozott reformok felgyorsulásának idQszaka. Ekkor már nyilvánvaló, hogy a politikai rendszer a legfQbb akadálya az újabb gazdasági reformoknak és az újabb modellváltásnak. A nyolcvanas évek elejétQl kezdQdik konfliktus-felhalmozó és új alternatívák felmerülésének idQszaka. 1988-ra nyilvánvalóvá válik a rendszer további reformálásának lehetetlensége, a rendszerbomlás elkerülhetetlensége. Új rendszeralternatívát hordozó, szervezett politikai erQk jelennek meg.
A Kádár-rendszert lezáró modell jellemzQi:
Oktrojált társadalmi rendszer. Rendszer-reformokkal átalakított önálló szocializmus-modell. Relatív mozgástér.
Enyhített diktatúra a rendszerkritika szigorú korlátaival.
A pártbürokrácia hatalmát korlátozó szervezetek hatalmi ellensúlyozó szerepe.
Az állami tulajdonra épülQ gazdaságon belül relatív gazdasági önállóság, érdekeltségi elemek beépülése a döntési mechanizmusba.
A személy iránti feltétlen lojalitás-kényszer leszqkül a központi és helyi pártvezetés köreire.
Részben szétesik, és fokozatosan lebomlik az ideológia uralma.
Összegezve a Kádár-rendszer történelmi változásait, azt mondhatjuk: az 1956-ban ismételten Magyarországra kényszerített diktatórikus szocializmus a leginkább tudta kihasználni relatíve meglévQ mozgásterét, rendszeralakító reformjaival és modellváltásaival, ezzel a kelet-európai diktatórikus szocializmus leginkább életképes modelljét alakította ki. Ezzel együtt megmutatta a diktatórikus szocializmus megreformálásának korlátait. Felismerték, hogy a rendszer további reformja már lehetetlen. Egyetlen vállalható alternatíva a rendszert lebontó és új társadalmi rendszert kiépítQ reformok sorozata. Ezek tömeges felismerése kiegészülve a kedvezQ nemzetközi politikai helyzettel, gyorsították föl az átmenet .folyamatait. Az átmenet mindenféle diktatórikus szocializmus-modell és kísérlet történelmi bukását is magával hozta.
A válság teljessé válása Magyarországon a 80-as évek második felében. A Kádár-korszak utolsó éveiben a vezetés súlyos gazdasági-társadalmi-politikai válsághelyzettel szembesült, amely az egész kommunista rendszer létjogosultságát kérdQjelezte meg. Magyarország gazdasági gondját maga a gazdasági rendszer és a szerencsétlen döntések okozták. A szovjet nyersanyagtól és energiától való függés egyértelmqen kijelölték az ország helyét a KGST struktúrájában. A gazdaságunk egyre távolabb került a technikai haladás élvonalától. A nyugati kölcsönökbQl mesterségesen kialakított életszínvonal fenntartására törekvés, és a hitelek visszafizetésére felvett újabb hitelek, 1981-1988 között megduplázták az ország nettó adósságállományát. Az infláció felgyorsult, a lakosság vásárlóereje drasztikusan romlott. Tömegessé vált az elszegényedés. Kialakult a munkanélküliség. Ezeket a negatív folyamatokat az erkölcsi válság is súlyosbította.
Ellenzék és hatalom
1985 tavaszán már a vezetés is érezte a társadalom mind erQsebb nyomását. Nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen a rendszert tovább reformálni és elkerülhetetlen a rendszerváltás.
A civil társadalom megteremtQdésében fontos szerepet játszott az 1975-ben Magyarország által is aláírt Helsinki Záróokmány, amivel a hatalom önmagát is korlátozni kényszerült. 1977-ben létrejöttek a szabadegyetemek. A nyilvánosság megteremtését, szélesedését elsQsorban az egyetemi szakkollégiumok, különbözQ klubok végezték, majd megjelentek a közéleti-politikai társaságok is. A politikai vezetés képtelen volt tudomásul venni, hogy nem egyedül politizál az országban. 1985 nyarán elsQ alkalommal találkoztak Monoron az ellenzékiek különbözQ csoportjai. A találkozón elemezték a társadalmi-politikai-gazdasági problémákat és válságjelenségeket. A hatalom igyekezett a civil szervezQdéseket elnyomni, azt már nem tudta meggátolni, hogy különbözQ reformtervezetek szülessenek a gazdasági- politikai, szociális válság megoldására. Az ellenzéki erQk szellemi konfrontációjára 1987.-ben került sor Lakiteleken (az MDF elvi alapításának dátuma). A találkozón részt vett Pozsgay Imre (MSZMP reformvezére), mely a politikai visszhangot fokozta. A fórumon felvázolták az ország tarthatatlan helyzetét.
Az elégedetlenség áthatotta az MSZMP tagságának jelentQs részét, megindultak a tömeges kilépések. Nyíltan vetQdött fel a felelQsség kérdése pl. Kádár Jánossal szemben is.
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) 1988. január 30-án elsQ tömegrendezvénye a szabad választások követelésével, már nyílt kihívás volt a rendszerrel szemben. A március 15-i felvonuláson a hatalom a tömeggel szemben nem mert erQszakot alkalmazni. Kádár János nyilatkozatában még mindig azt állította: Magyarországon nincs válság, a hangulatot a sajtó szítja. A pártvezetés az egyik kiutat a párton belüli ellenzék megfélemlítésében találta meg. A pártvezetés e lépéseivel nem tudta megfékezni a független kezdeményezéseket, a párton kívüli mozgalmakat. Márciusban megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ), a liberális demokraták létrehozták a Szabad Kezdeményezések Hálózatát ( SZDSZ elQdje).
Az 1988. májusi MSZMP-konferencián elismerték, hogy Magyarországnak a reformokon kívül nem maradt más lehetQsége. Kádárt lemondatták, utóda a fQtitkári poszton Grósz Károly lett.
Grósz államférfiúi képességét 1988. Qszén két külpolitikai baklövése kérdQjelezte meg (aradi találkozó Ceaucescuval, BQs-Nagymaros vízlépcsQ). A konzekvenciák levonása után a kormányfQ Németh Miklós lett. Népszerqségét a nemzeti megújulás útján nyerte el, statégiai kérdésekben már képtelen volt elQre jutni.
1988 Qszén a politikai életben jelentQs változások történtek. Az MDF formálisan is bejelentette politikai szervezetté válását, majd a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. Megalakult a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Magyar Néppárt is. Így gyakorlatilag kiépültek Magyarország leendQ struktúrájának keretei. Az egyesülési és gyülekezési törvény elfogadásával legitimizálódott a politikai szervezQdés lehetQsége.
A Központi Bizottság szakított az egypártrendszer hagyományaival, ezzel lemondtak a párt hatalommonopóliumáról. A vezetési válság elmélyült, a Grósz-Pozsgay ellentét kiszélesedett, a párton belüli reformkörök országossá terebélyesedésével.
1989 Qszére az ellenzéki erQk pártszerq mqködése elfogadottá vált, az MSZMP már nem tudott kitérni a velük folytatandó tárgyalás elQl. Március 15-ének ünneplése csendes forradalommal ért fel, követelték Kádár távozását, a szocializmus felszámolását, a szovjet csapatok kivonulását.
1989. március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Tagjai: a FIDESZ, az MDF, az SZDSZ, az FKgP, a Magyar Néppárt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és késQbb a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP).
1989. június 13-án megindultak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások. Megállapodtak az alkotmánymódosításról, a politikai pártok mqködésérQl, a békés átmenetrQl, a köztársasági elnöki intézmény bevezetésérQl, az országgyqlési választások idQpontjáról és módjáról.

Az ellenzék gyQzelmét jelentette 1989. június 16-a: Nagy Imrének és társainak újratemetésén a negyedmilliós demonstráció. Megindultak a képviselQi visszahívások. A nyári idQközi választásokon is egyértelmqen ellenzéki gyQzelem született. Az Országgyqlés sorra fogadta el a sarkallatos törvényeket, amelyekben a Nemzeti Kerekasztal megállapodott. 1989. október 23-án sor került a Magyar Köztársaság kikiáltására, ideiglenesen a parlament elnöke, Szqrös Mátyás lett a köztársasági elnök.
Az MSZMP 1989. október 5-7-én feloszlatta önmagát, és új pártot alapított, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP). A párt létszáma jelentQsen lecsökkent, az MSZP kiszorult a politikai élet szélére.

A rendszerváltás és az ország új politikai berendezkedése
Az 1990. márciusi-áprilisi választások lezárták a négy évtizedes egypártrendszer korszakát. Az országgyqlési választásokon 12 párt volt képes országos párttá válni és országos listát állítani, közülük azonban csak 6 párt tudott parlamenti párttá válni a 4%-os küszöb elérésével.
A versengQ pártok több irányzatot képviseltek: nemzeti-kereszténydemokrata MDF, liberális-demokrata SZDSZ, szocialista MSZP, szociáldemokrata SZDP, konzervatív-hagyományos parasztpolitika- FKgP (új földbirtokreformot követelt), racionális-pragmatista FIDESZ, környezetvédQk szervezQdései (pl. Zöld Párt), hagyományos, kádárista szocializmus programmal az MSZMP.
A szabad választások a részvétel szabadságát is jelentették, múlttá vált a kötelezQ részvétel.
A választások gyQztese a Magyar Demokrata Fórum volt ezzel elnyerte a kormányalakítás jogát. MDF-FKgP-KDNP koalíció jött létre. SZDSZ a második legerQsebb ellenzéki párt lett, az MSZMP és a FIDESZ került még be a parlamentbe.

Az MDF a választások idejére szinte néppárttá vált, gyqjtQpárt jelleget öltött. Népszerq volt a lassú, de biztos átmenetet és szociális piacgazdaságot ígérQ politikája, illetve az ismert vezetQi is (pl. Csurka István, Bíró Zoltán, Lezsák Sándor, Antall József, Für Lajos, stb.).
Az SZDSZ a radikális rendszerváltás pártjaként volt jelen a politikai életben. Tavaszra utolérte az MDF népszerqségét. (Ismertebb vezetQi: pl. PetQ Iván, Tölgyesi Péter, ifj. Rajk László, stb.)
A FKgP választási szereplését a politikai tradíciónak és új földreformjának köszönhette, más társadalmi rétegeket nem igen sikerült megnyernie. (VezetQik: Nagy Ferenc, Torgyán József, Vörös Vince, Dragon Pál).
A FIDESZ sikerében szerepet játszott fiatalos, könnyed politikai stílusuk, kemény radikális ellenzékiségük. Rétegjellegük ellenére más korosztályokból is szereztek szavazatot. (VezetQi: pl. Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Fodor Gábor.)
A KDNP parlamentbe jutását a szegénységének és a politikai tradíciónak köszönhette.

A választásokon a baloldal súlyos vereséget szenvedettAz MSZP szavazatai a realitást tükrözték. Mint utódpárt, nehezen tudta elfogadtatni magát. VezetQik egy része azonban népszerq maradt (pl. Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós, Szqrös Mátyás). A kommunista MSZMP-nek esélye sem volt a parlamentbe jutásra, mert a totális válságra és a négy évtizedes diktatúrára emlékeztette a választókat.
A választások után az MDF és az SZDSZ paktumot kötött. Felsorolták azokat a törvényeket, kérdésköröket, amelyeket 2/3-os döntéssel kell a parlamentnek eldöntenie; csak a miniszterelnökkel és a kormánnyal szemben lehet bizalmatlansági indítványt benyújtani. 1990. május 23-án mutatkozott be a parlamentben Antall József koalíciós (MDF-FKgP-KDNP) kormánya, a köztársasági elnöknek Göncz Árpádot választotta az országgyqlés. A nemzeti megújhodás jegyében a nemzeti jelkép ismét a Szent Koronás címer lett.

A politikai rendszerváltást az 1990. szeptember 30-i és október 7-i önkormányzati választások fejezték be.
Az ország párt-erQviszonyok alapján három részre szakadt:
a fQvárosban tisztán pártképviseleti önkormányzat,
a városokban pártképviseleti, de függetleneket, kispártokat és civil szervezeteket is megengedQ önkormányzatok,
a falvakban nem pártképviseleti, független többségq önkormányzatok.
Így egyfajta kettQs hatalom jött létre: kormánykoalíció többsége a parlamentben, ellenzéki többség az önkormányzatokban. Politikai értelemben hatalommegosztás alakult ki, a demokrácia több lábon áll, s ez erQsítheti a politikai egyensúlyt, s kevésbé ad lehetQséget a centralizációs törekvéseknek.
A többpártrendszer jellemzQje:
kompetitív-versengQ: folyamatosan kell befolyásolni a tömeget, nem lehet csak a választásokra koncentrálni,
négy releváns párt: MDF, SZDSZ, FIDESZ, MSZP, rendszerellenes párt nincs köztük,
stabil: nem lehet könnyen bejutni, illetve kikerülni,
lebegQ pártrendszer: nincs igazi bázisa,
divergáló  szétágazó, megosztott- pártrendszer
polarizált sokpártrendszer: ellentétes álláspontok, csoportok kialakulása.)



21. A magyar pártosodási folyamat szereplQi, a többpártrendszer létrejötte. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások eredményei. Az 1990. évi választások után kialakult politikai tagoltság és hatalom- szerkezet.

A hatalom szerkezete a választások után
A választások gyQztese a Magyar Demokrata Fórum volt, ezzel elnyerte a kormányalakítás jogát. MDF-FKgP-KDNP koalíció jött létre. SZDSZ a második legerQsebb ellenzéki párt lett, az MSZMP és a FIDESZ jutott még parlamentbe. A választások után az MDF és az SZDSZ paktumot kötött. Felsorolták azokat a törvényeket, kérdésköröket, amelyeket 2/3-os döntéssel kell a parlamentnek eldöntenie; csak a miniszterelnökkel és a kormánnyal szemben lehet bizalmatlansági indítványt benyújtani. 1990. május 23-án mutatkozott be a parlamentben Antall József koalíciós (MDF-FKgP-KDNP) kormánya, a köztársasági elnöknek Göncz Árpádot választotta az országgyqlés. A politikai rendszerváltást az 1990. szeptember 30-i és október 7-i önkormányzati választások fejezték be.
Az ország párt-erQviszonyok alapján három részre szakadt:
a fQvárosban tisztán pártképviseleti önkormányzat,
a városokban pártképviseleti, de függetleneket, kispártokat és civil szervezeteket is megengedQ önkormányzatok,
a falvakban nem pártképviseleti, független többségq önkormányzatok.
Így egyfajta kettQs hatalom jött létre: kormánykoalíció többsége a parlamentben, ellenzéki többség az önkormányzatokban. Politikai értelemben hatalommegosztás alakult ki, a demokrácia több lábon áll, s ez erQsítheti a politikai egyensúlyt, s kevésbé ad lehetQséget a centralizációs törekvéseknek.

Az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások 1989. június
Az Ellenzéki Kerekasztal nevq szervezet az ellenzék erQit csoportosította  az MSZMP tárgyalásokat kezdett velük, és ennek fontos szerepe volt a rendszerváltásban.

Az Ellenzéki Kerekasztal követelései a következQk voltak:
írják ki a választásokat  többpártrendszer alakuljon ki
privatizálják a gazdaságot
Magyarország köztársaság legyen
az MSZMP számoljon el a vagyonával
a MunkásQrséget (az MSZMP katonai szervezetét) szüntessék meg

A hatalom szerkezete a 90-es években
A pártok csoportosítása
eredet szerint
történelmi pártok ((régebben is léteztek)): FKGP, KDNP
új pártok: a kései Kádár-rendszerben alakultak ki értelmiségi csoportokból: MDF, SZDSZ, FIDESZ
a harmadik csoportba az MSZMP és az ebbQl kivált MSZP tartozik

ideológia szerint
szocialista nézeteket vallott az MSZMP
szociáldemokrata volt a MSZP
liberális nézeteket vallott az SZDSZ és a FIDESZ (az egyéni szabadságot különösen hangsúlyosan képviselték)
konzervatív és keresztény nézeteket vallott az MDF, FKGP és a KDNP

Politikai tagoltság
A politika és a társadalom nem került a rendszerváltás során sem szerves kapcsolatba egymással, illetve a politika továbbra sem tudott megfelelni a társadalmi tagoltságnak. A politikai életben megjelenQ irányzatok is egymással közvetlen kapcsolatba lépni nem tudó világképet hordoznak. Az egyes pártok és irányzatok még erQsen antikommunista, antiszocialista beállítottságúak, sokkal több bennük még a tagadó, valamitQl elszakadni akaró szándék, mint a pozitív módon megfogalmazott politikai koncepció. A magyar politikai tagoltság legfontosabb jellemzQje hogy egyszerre többféle tagoló dimenzió létezik egymás mellett. A magyar politikai életre jellemzQ a különféle politikai irányzatok, világképek bonyolult egymás mellett élése . Azonban ezek az irányzatok erQsen elkülönülnek egymástól, s minden közösen vállalt érték ellenére a különbözQség a hasonlóságnál erQsebben mutatkozik.

Dimenziók: A következQ tagoló mechanizmusokat figyelhetjük meg a magyar politikai életben:
Meghatározó a kulturális tradíciókra épülQ, érzelmi alapú politikai koncepciók közötti ellentét. A rendszerváltás, a demokratizálódás során befolyást szerzQ pártok (SZDSZ, MDF) alapvetQen kulturális, érzelmi alapokon különböztek egymástól. Itt a fQvárosi, a vidéki, a kisvárosi, a falusi életforma, életfelfogás közötti különbség jelenik meg élesen és ütközik meg egymással.
JelentQs, de nem meghatározó a modernizációhoz kötQdQ bal-jobb megközelítés. Az MDF és az SZDSZ hol a liberális elvekre (piacgazdálkodás) helyezi a hangsúlyt, hol a szociális kérdésekre (szegények támogatása). A bal-jobb besorolási ismérvek hétrQl-hétre változnak a pártok megnyilvánulásai alapján, de van néhány stabilnak látszó pont. MSZP a centrum baloldalán szeretné magát elhelyezni, a FKgP a jobboldalra helyezhetQ
Fokozatosan növekszik a jelentQsége az értékcentrikus-ideológikus és a pragmatikus-racionális politikai irányzatok közötti ellentétnek. A FIDESZ-ben egy új pragmatikus-racionális alapokon álló irányzat jelent meg. Szakít a hagyományos politikai ideológiákkal, kiindulópontja az, hogy mindig az adott szociális, gazdasági, kulturális, stb. probléma konkrét megoldási módozatait kell keresni, mindenféle értékcentrikus vagy ideológikus megközelítést félretéve
ErQteljes a politikai életben a konzervatív-antikommunista és a modernista irányzatok ellentéte. Az ide tartozó pártok, szervezetek a kommunista rendszer vétkeit igyekeznek ellensúlyozni, kompenzáló intézkedésekkel ellentételezést követelve. Az egyik ilyen program a Kisgazdapárt földprogramja, amely a parasztokon esett sérelmeket igyekszik orvosolni.
Még nem látható erejq politikai ellentét mutatkozik a teljesítménycentrikus liberális fejlQdés, modernizációt elfogadó és az e modernizációtól részben szabadulni kívánó környezetvédQ-alternatív irányzatok között. A környezetvédQ-alternatív szervezetek elfogadják a modern kor vívmányait, de a totális növekedési elvvel szembeszegülnek (ok. A Föld természeti egyensúlyának megóvása, az állampolgár lelki szabadságának megóvása).
A magyar politikai életet eltérQ értékvilágok és ideológiák szabdalják, amelyek nagyon nehezen tudnak szót érteni egymással. A politikai szereplQk, irányzatok csak bonyolultabb dimenziókban írhatók le.

FIDESZ
Orbán Viktor mindvégig vezetQ személy volt a pártban
a párt 1990 körül még radikális nézeteket vallott, de késQbb liberális pártból liberális-konzervatív párttá vált  így tudta megnyerni a 98-as választásokat
2002-ben 1 százalékon múlt, hogy a választások elsQ fordulójában alulmaradt - ezután erQteljes kampányba kezdett (pl. utcai demonstrációk), és a 2. fordulót megnyerte, a választást azonban elvesztette



MDF
Az 1990-es választást komoly fölénnyel nyerte meg
VezetQje Antall József volt, aki 1993-ban meghalt
ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 94-es választásokat a párt elvesztette  másik oka a gazdaság rossz állapota volt
1998-ban újra bejutott a parlamentbe, de ez csak annak köszönhetQ, hogy a Fidesszel szövetségre lépett

MSZP
A rendszerváltás után népszerqsége egyre nQtt: az 1994-es választást megnyerte  ennek oka, hogy feléledt a nosztalgia a kommunista rendszer stabil életszínvonala iránt (mert a rendszerváltás után sok ember elszegényedett)
A gazdasági válság kezelésére végrehajtotta az ún Bokros-csomagot, amely radikális fogyasztás-visszafogó intézkedéseket tartalmazott  ezért a párt népszerqsége zuhanni kezdett (de újra nQtt, amikor a Bokros-csomag pozitív hatásai érzékelhetQvé váltak)

MIÉP (Magyar Igazság és Élet Pártja)
vezetQje Csurka István
a radikalizmust képviseli Magyarországon
antiszemita (zsidóellenes) nézetei vannak
ellenzi az EU-val és a NATO-val való kapcsolatot

FKGP
a parasztság érdekeit képviseli
célja az agrárszféra fejlesztése
keresztény értékeket képvisel

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás után a pártrendszer koncentrációja történt meg, vagyis egyre kevesebb párt osztozott a szavazatokon. Míg 1990 után szélsQséges többpártrendszer volt, ez mára mérsékelt többpártrendszerré vált, de közel áll a kétpártrendszerhez, mert az MSZP és a FIDESZ versengése a meghatározó.

ÖSSZEGEZVE PÁRTOK SZERINT

Hasonló témájú dokumentumok

Politikaelmélet

- 2010-02-15 16:54:44

politika anyag. neten találtam.

- 2008-01-14 16:20:04

politológia

- 2009-05-14 20:53:32

Politika

- 2008-01-27 22:17:53

Összehasonlító politikatudomány dia

- 2007-12-05 12:04:04

politológia

- 2007-12-10 16:44:24

politilógia

- 2009-02-15 14:35:40

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

15 bizonytalanság és játékelmélet0001 4.előadás agresszió alapozás általános médiaismeretek antropológiatörténet articulation bácsó sándor barta ferenc bencze csavar diffúzió élet elmélet előadás épszerk4 etika fogaskerék függvényelemzés gábor gépelemek globalizáció helyi társadalom hónolás idegenforgalom igaz józsef integrálás jogszabályok karinthy kérdés válasz kidolgozott tétel kötelmi jog közgazdaságtan fő áramlata közjog linguistics litoszféra makroökonómia marx matrix méhen belüli fejlődés metafora nemzetközi marketing ókori kelet ordo öko1 stratégia szimbólum társadalom történet tudomány vázlat