Eu Integráció

Országok listájaHungaryBudapesti Corvinus EgyetemKözigazgatás-tudományi KarIgazgatásszervezőEU IntegrációEu Integráció

1. tétel Az európai eszme története


Az EU integráció nem csak az Európai Uniót jelenti. Számos más terepen is zajlott már a folyamat. Már-már a középkorban is megjelent az igény. Ami a klasszikus az 1100-as évektQl az 1300-as évekig zajlott. Lényege: a Római Pápa törekvése az egységes keresztény Európáért. Ez a török idején is megmaradt. A kora újkorra ez megszqnt. Egészen a 19. századig az integráció fel sem merült. A hatalmi egyensúly a 18.sz elejére megbomlik. 1815. szent szövetséggel újra felmerül az egységes EU gondolata. Az európai integráció mai értelemben vett történetének kezdetét általában 1945-re teszik. Az európai gazdasági rendszerek romokban hevertek, régi politikai rendszerek hitelüket vesztették. Az új szemlélet alapja olyan politikai unió volt, mely megvalósítja az európai nemzetek békéjét és harmóniáját. Az egység gondolatata azonban régebbi keletq. Európa története hemzseg a hódítási kísérletektQl. Ezek a kísérletek sorra kudarcot vallottak. Egyrészt a földrész mozaikszerq széttöredezettsége, részint mert a hódítók nem rendelkeztek megfelelQ politikai eszközökkel. Az európai integráció történetére sok filozófus is hatással volt. A legtöbb író a Római Birodalomban látta az egységes EU modelljét, mely szerintük az egész civilizált Európát magába foglalta. Maga a civilizáció volt a legfontosabb, mert egységes, belsQ békében élQ Európára vágytak, mely hatékonyan képes védekezni a külsQ támadásokkal szemben. Az egység legnagyobb elQnyét a békében, és a védhetQségben látták. Ebbe a gondolati körbe tartozik pl.: PIERRE DUBOIS, az angol és francia királyi udvarba egyaránt bejáratos jogász és diplomata, aki 1305-ben hercegekbQl álló tanács felállítását javasolta, melynek feladata a béke biztosítása, a keresztény eszmék alkalmazása révén lett volna. MAXIMILIEN DE BÉTHUNE, Sullyi herceg az Eu. államok törökellenes szövetségét szorgalmazta.
. Ide tartozik WILLIAM PENN, aki már 1693-ban felvetette, hogy közös európai parlamentre lenne szükség. A 18. században ezt JEREMY BENTHAM kiegészítette a közös hadsereg gondolatával is. 1814-ben HENRI SANT SIMON nyilvánosságra hozta az intézményes egységre vonatkozó elképzelését, melyben közös eu uralkodó, kormány és parlament is szerepelt. Az „Európai Egyesült Államok” kifejezés igen használatos lett ezután. Saint Simon 1814-ben nyilvánosságra hozta pamfletjét, az EU államok együttes intézményesítésérQl. VICTOR HUGO is használta az 1849-ben a párizsi békekongresszuson tartott beszédében. Hugo az egyesült Eu. gondolatát vázolta. Lényege: az EU.-i polg. jogi mozgalmak fogjanak össze, a dinasztiákat pedig küldjék el. A gondolat azonban nem kapott támogatást.
. Nem így a gazdasági unió elgondolásai. Számos politikus látta meg az ebben rejlQ lehetQségeket. Ez a vámunió, és a szabadkereskedelmi övezet. A VÁMÚNIÓ tagállama közös vámterületet alkotnak, melyen belül az árúk tagok közti forgalma mentes mindenfajta vámtól és illetéktQl, míg az unión kívüliekkel a tagok közös tarifákat alkalmaznak. Ezzel szemben a SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET sokkal lazább. Nincs közös tarifa, minden tagállam maga határozza meg milyen vámokkal terheli meg a tagállamokon kívülrQl érkezQ árúkat. Cél csak a tagállamok közti vámok csökkentése/eltörlése. Sajnos egyik próbálkozás sem járt tartós sikerrel. A vámunió prototípusának az 1834-es Zollverein-t tartják. Az I. VH. Kitörése után egészen más a helyzet. Itt a cél a cári Oroszország, és a Habsburg monarchia megdöntése. Az I. VH számos új ország létrejöttéhez vezetett, ami a gazdasági együttmqködés irányába is vezethetett volna, de épp az ellenkezQje történt. A kelet- közép-európai nagy birodalmak széthullásával a kontinens csak széttagoltabbá vált. Az újonnan alakult országok semmi pénzért nem mondtak le frissen szerzett politikai, és gazdasági önállóságukról. A 20as években a gazdasági kooperáció kisebb jelentQségq konstrukciókra korlátozódott, pl.: 1926-es NEMZETKÖZI ACÉL KARTELL, mely az európai export piac ellenQrzésére irányult. Belgium és Luxembourg 1922-ben létrehozta a BELUX nevezetq gazd. szövetséget, ám ennek csekély hatása volt. A legjelentQsebb talán az 1930-as OSLÓI MEGÁLAPODÁS, melyben Hollandia, Belgium, Luxemb., és a skandináv országok csekély lépéseket tettek a vámtételek rögzítésére.
. Az 1918-at követQ idQszak mozgalmai között csak egy hagyott nagyobb nyomot a történelemben. Ez volt a PÁN-EURÓPAI MOZGALOM, melyet egy osztrák arisztokrata, gróf RICHARD COUDENHOVE-KALERGI alapított 1923-ban, amikor pamfletet is adott ki az egységes EU.-ról. Kalergi publicista volt, számos röpiratban, így a PANEUROPA c. pamfletben érvelt az Európai Föderáció szükségessége mellett.
Az unió fQ célja a háború megelQzése, és a béke fenntartása, illetve a világpiaci konkurencia elleni fellépés volt. Valamint számoltak a egy külsQ ellenséggel is, ez a Szovjetunió volt.
Briand volt az elsQ politikus, aki kormányszintq vitát kezdeményezett a kérdésrQl, és Genfben, a Népszövetség 1929 szeptemberi ülésén olyan unió tervezetét vázolta fel, melynek keretein belül konföderációs kapcsolat létesülne Európai népei között.1930. május elsején MEMORANDUMOT bocsátott ki, mely az unió elsQ hivatalos politikai jellegq megfogalmazása volt. Ez felvetette egy állandó politikai bizottság, és titkárság felállításának gondolatát, de hatása nem jutott túl a Népszövetség keretein.
Adolf Hitler jelentette veszély arra kényszeríttette az államokat, hogy inkább saját biztonságukkal törQdjenek.





2. tétel A nemzetközi helyzet a második világháború után és a hidegháború
( Trumann- doktrína, Marshall- terv)

A II. világháború indította el az európai egység iránti érdeklQdés újabb hullámát, mivel a háború elQtti politikai és gazdasági helyzet negatív megítélését hozta magával. Újra felbukkant az egység gondolata.
Az újjáépítés forgatókönyve mindenre kiterjedt, középpontban az egységes Európa gondolata állt. A nacionalizmus, és a nemzeti büszkeséget tartották a háborúk gyökerének, a nemzeti határokat pedig át akarták lépni. Sokan úgy vélték a föderális Európa megteremtésének még a gazdasági újjáépítést is meg kell elQznie. Az egyesülés gondolata Olaszországban jelent meg elQször: ALTIERO SPINELLI 1941-ben fogságban írta meg a VENTOTENE MANIFESTOT.
Olasz aktivisták jártak az élén annak a konferenciasorozatnak, melyet 1944 júliusában Genfben tartottak. Ennek során létrejött egy Spinelli által fogalmazott dokumentum, mely írott alkotmányt, és nemzetek feletti kormány létrehozását követelte, valamint közös hadsereget. Közös bíróság is mqködött volna, mely hatáskörébe tartozott volna az alkotmány értelmezése, valamint a föderáció tagállamai közötti bíráskodás. Úgy tqnt azt a gondolatot a Szovjetunió sem ellenzi, s az amerikai vélemények is kedvezQek voltak. A hit azonban szertefoszlott, amikor a korábbi pártvezérek visszatértek az emigrációból és velük együtt újra megjelentek a régi politikai magatartások és felfogások.
Moszkva számára csak egy olyan politikai. egység lett volna elfogadható, melyet a kommunisták ellenQriznek. KésQbb beköszöntött a hidegháború.
Nyugat-Európa hamarosan visszatért a hagyományos politikai és parlamentáris gyakorlathoz, az ellenállási mozgalom céljai darabokra hullottak. Senki sem tért vissza Churchill 1940-es javaslatára. Az 1945-ös választásokon gyQztes Munkáspárt gyanakvással kezelte az európai egység gondolatát.
. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a háború igazi gyQztese az Szovjetúnió, és az Egyesült Államok. A Szovjetunió szándéka a befolyási övezet kiterjesztése volt, ami meghiúsította az Unió híveinek azon terveit, hogy az egységes Európa magában foglalná az Atlanti Óceántól a szovjet határig terjedQ részt. Bár még mindig sokan ábrándoztak a föderációrol, megnQtt azoknak a száma akik egy politikailag csak a legszükségesebb mértékben intézményesített gazdasági együttmqködés és integráció mellet emelték fel a szavukat.

A háború végére az Egyesült Államok politikai és gazdasági hegemóniája vitathatatlanná vált, vezetQ megértették, hogy saját jólétük és biztonságuk érdekében fel kell vállalniuk bizonyos globális feladatokat. 1945-ben még határozott elképzeléseik voltak a Szovjetúnióval való együttmqködésrQl, illetve meg kellet osztani a szövetségesekkel a Németország újjáépítésével kapcsolatok feladatokat is. 1947-re a kommunizmus terjeszkedésétQl rettegQ Európa nyomására az USA belekényszerült egy hosszú távú európai szerepbe, melynek részeként maga is hozzájárult a nyugat európai integráció elQmozdításához. Az amerikai politika egyik pillére, hogy a Szövetségesek együttmqködése a háború után is megmarad. Az elsQ kétségek a Németország megszállása körüli viták során bontakoztak ki.
A Szovjetunió 1948 márciusában végleg ki is lépett, addigra azonban a nyugatiak belátták felesleges volna a SZU újjáépítésére várni, így megkezdték Németország újjáépítését. Amely nemsokára  ahogy Európa is- kettészakadt. Hasonló sorsra jutott az ENSZ is. Amely sohase tölthette be azt a funkciót, melyre szánták, mivel rövidesen a szovjet és amerikai képviselQk szóbeli hadakozásának színterévé vált. A szervezetnek hamarosan rá kellett döbbennie, hogy tehetetlen olyan ügyekben, mely a 2 nagyhatalom érdekeit érintik. Ennek ellenére az ENSZ fórumain létrejött némi együttmqködés. Ilyen összekötQ szerepet játszott az UNESCO, majd 1947 után az Európai Gazdasági Bizottság, mely az ENSZ genfi székhelyq Gazdasági és Szociális Tanácsának regionális ágaként mqködött. Szerepe a gazdasági újjáépítés volt, s maradt az egyetlen fórum nyugat és kelet kapcsolatára. Az USA másik téves feltételezése az európai szövetségesei erejének túlbecsülése volt. Mind Anglia és Franciaország nehézségekkel küszködött, mindkét ország gazdasági nehézségekkel küszködött, gyarmatbirodalmán belül erQs függetlenségi törekvések indultak meg. Tovább tetézte a gondokat Franciaországon belül az erQs kommunista párt, mely fokozta az amúgy sem túl stabil politikai rendszer ingatagságát. Ezek keresztülhúzták az USA számítását, s hatalmi qrt teremtettek az USA és a Szovjetunió között. Az USA belátta, lépéseket kell tennie európai jelenlétének megszilárdítása érdekében.

TRUMANN-doktrína és a MARSHALL-terv

Az USA beavatkozásához a Dél-Európai kommunista tevékenység adta a végsQ lökést. Görögországban ugyanis kommunista gerillák kíséreltek meg hatalomátvételt. Görögország Nagy-Britannia érdekszférájába tartozott, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a görög kormány csak britt katonai segítséggel képes pozícióit megQrizni. Azonban Nagy-Britannia az ehhez szükséges forrásokat képtelen volt elQteremteni. Ezt a Munkáspárt 1947-ben bejelentette Amerikának is. Mivel csak az USA volt képes arra, hogy betöltse az angolok utáni qrt, vállalnia kellett a felelQsséget. HARRY TRUMAN 1947 márciusában körvonalazta a késQbb Truman-doktrinaként ismerté vált elvet. A görögökért vállalt felelQsség fordulópontot jelentett. A doktrína ígéret volt arra, hogy az USA kész segítséget nyújtani a szabad népeknek, ha ellenállást tanúsítanak valamely kisebbség, vagy külsQ hatalom támadásával szemben. Hangsúlyozva, hogy a hogy az ilyen támadások közvetlenül érintik az USA-t is hiszen a világbéke rendkívül fontos az amerikai biztonságpolitika érdekében. ElsQ lépésként az usa katonai segítséget nyújtott, felvállalva ezzel a Nyugat-Európával fennálló politikai kapcsolat erQsítését. A doktrína a gazdasági problémákra nem kínált megoldást, erre volt hivatott a MARSHALL-TERV. A külpolitikai fordulat tehát gazdasági segítség felajánlásához vezetett. Ami egy 1947-ben az Amerikába visszatért diplomata jelentésének köszönhetQ. Néhány héttel késQbb George Marshall az USA külügyminisztere is osztotta ezt. Bár a gazdaság tényleg rossz állapotban volt, de a valóságban Európa meglehetQsen gyorsan magára talált. A háború ugyanis szétzilálta a nemzetközi kereskedelmi és fizetési rendszert, és véglegessé tette az amerikai hegemóniát. A világháború alatt az USA az un. Land-Lease program keretében támogatta az európai országokat, cserébe elvárta hogy az aláírók felhagyjanak a nemzetközi kereskedelemben alkalmazott diszkriminatív gyakorlattal. Amerika ezt a politikát folytatta a háború után, így került sor az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény aláírására 1947 októberében, Genfben. Kezdetben mintegy 23 ország írta alá, így a világ kereskedelmének közel felét azonnal érintette. Ehhez járult még a 44-ben Bretton WOODSBAN 44 ország által kötött megállapodás, a 2 kötött árfolyamú tartalékvalutára épülQ egységes monetáris rendszer létrehozásáról. A nyugat európai gazdasági nehézségek fQleg a külkereskedelemmel és a készpénztartalékokkal voltak összefüggésben. Tehát a szerzQdésben vállaltakkal. Amerikában óriási exportfeleslegek álltak rendelkezésére, Európának viszont nehézséget jelentett az ehhez szükséges pénz elQteremtése. 47-re a Bretton Woodsi Egyezmény rossz állapotba került, Európából áramlott ki a tQke. Amerikának tehát jelentQs lépésre kellett elszánnia magát, hogy biztosítsa saját exportlehetQségeit, vagyis a saját gazdasági és stratégiai érdekei miatt sietett Ny.-EU. védelmére. AZ 1947-ben bejelentett Marshall-Terv, azaz az Európai Újjáépítési Program szándékait humanitárius frázisokba csomagolták. Minden ország számára felajánlották,. 47-ben mindössze 16 ország vállalkozott arra, hogy az Európai Gazdasági Együttmqködés Bizottsága keretei között összeüljön, és jelentést alkosson a Marshall tervvel kapcsolatos pontokban. Amikor a következQ évben megkapták az elsQ részleteket nyilvánvalóvá vált, hogy Truman terve ezzel az, hogy egységbe kovácsolja Nyugat Európát a kommunizmussal szemben. Ezzel tehát a szövetség gazdasági és politikai alapja kész volt. Föderációt Amerika nem akarta kötelezQvé tenni.

3. tétel A Schumann-terv és a Montánunió megállapítása

A Schumann-terv
A föderális Európát zászlajukra tqzQ mozgalmak kezdetben úgy képzelték, hogy a politikaiintegráció adhatja a megfelelQ impulzust az integrációs folyamat kiterjesztéséhez. A szimbolikus jellegq Európa Tanács megalakítása után ezt az álláspontjukat kezdték átértékelni, a politikusok zöme egyre inkább úgy vélte, hogy az európai integráció építését, megszilárdítását a gazdasági együttmqködés oldaláról célszerq elkezdeni. Erre az elképzelésre alapozva, a francia- német ellentét újbóli kialakulásának kizárását, illetve a két fél közötti együttmqködés biztonsági garanciáinak megteremtését megcélozva hirdette meg Robert Schuman, francia külügyminiszter, 1950. május 9-én a késQbb Schuman- tervként elhíresült programot, amelyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetQje irányításával készítettek, amely megteremtette az európai integráció alapjait, a késQbbi Európai Unió alapkövét jelentve.
Az európai egységgondolat, valamint a francia-német megbékélés elkötelezett híveként ismert Schuman és Monnet tervének célja nem más, mint egy francia-német tengely köré szervezQdQ európai föderáció megteremtése volt. Felismerték azt a tényt, hogy ez egy hosszú folyamat végeredménye lesz és elérése csak lépésrQl lépésre lehetséges. Programjuk megvalósítása érdekében, az európai integráció bázisának egy olyan területet választottak, amely a térség békéjének, stabilitásának szempontjából kulcsfontosságú. Koncepciójuk váza az a tézis volt, hogy a szén és acélipar központi ellenQrzése révén ellehetetlenül az esetleges önálló háborús készülQdés. Ennek érdekében a Schuman-terv a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tqzte ki célul, amely amellett, hogy a béke fenntartásának biztosítékaként szolgál, számos gazdasági elQnnyel is jár. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Európa szerte, jelentQs hiány mutatkozott szénbQl és acélból egyaránt, így a rendelkezésre álló készletek jól kidolgozott, koordinált felhasználása gazdasági szempontból is indokolta az integráció megvalósításának szükségességét az említett területeken.
A Schuman-terv javasolta, hogy a francia-német széntermelést egy közös fQhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amelyhez a térség más országai is csatlakozhatnak. A Konrad Adenauer vezette Németország, lelkesen fogadta a francia javaslatot. Azonban a britek, akik nem kívántak túllépni a hagyományos kormányközi együttmqködés keretein, kategorikusan elutasították a szupranacionális alapon létrejövQ és mqködQ szervezethez való csatlakozást. Az integrációt maximálisan támogató Benelux-államok, valamint a háborút követQ idQszakra jellemzQ elszigeteltségbQl kitörni igyekvQ Olaszország viszont már az elsQ körben jelezte csatlakozási szándékát.
A Schuman-terv végeredményeként, Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux-állam 1951. Április. 18-án Párizsban aláírta az Európai Szén- és AcélközösségrQl (ESZAK-ról), más néven a Montánunióról szóló szerzQdést, amely 1952. július 25-én lépett hatályba. Az új szervezet intézményrendszerének kidolgozásakor a szupranacionális, föderatív jellemvonások kerültek elQtérbe. J. Monnet elképzelése szerint a szervezet élére, egy független bürokratákból álló, ún. FQhatóság kerül, amelynek tagjait természetesen a kormányok jelölik ki, de amely döntéshozatalkor már teljesen önállóan, a közösségi érdekek figyelembevételével, tiszteletben tartásával cselekszik. Végül a FQhatóság nem teljesen Monnet elképzelései szerint jött létre, hiszen a nemzetekfelettiség ellensúlyozására a tagállamok létrehozták a szakminisztereikbQl álló Tanácsot, amely kormányközi testületként, a fQhatóságot ellenQrzQ, valamint jogalkotó szervként mqködött.
Az ESZAK SzerzQdés emellett felállította a tagállamok parlamentjeinek delegáltjaiból álló, konzultatív szerepkörrel felruházott Közgyqlést, valamint a vitás jogi kérdések rendezését segítQ Montánunió Bíróságát. A szervezet FQhatóságának elsQ elnöke Jean Monnet lett, az Q nevével fémjelzett korszak az Európa Unió történetében sikerkorszakként vált ismertté.
A Montánunió megállapítása
A 9 hónapnyi kQkemény alkudozások során a Monet által felvázolt elképzelések alapvetQ módosulásokon mentek keresztül. A legfontosabb ezek közül az NSZK státusában bekövetkezQ változások. A Koreai háború következményeként az USA is kiemelte mily fontos egy független Németország, ez a tény megszilárdította az NSZK pozícióit, lehetQvé téve, hogy a képviselQk ellenálljanak a francia elképzelések 1 részének. Ellenálljanak a német nehézipar dekoncentrációját érintQ törekvéseknek, illetve a Saar-vidék jövQjére vonatkozó német elképzeléseket keresztül vigyék. Végül hat állam képviselQi 1951. április 18-án aláírták az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi SzerzQdést, melynek tartamát 50 évben határozták meg. A nemzeti ratifikáció újabb egy évet vett igénybe. A szerzQdés meglehetQsen összetettre sikeredett, 100 szakaszzal, és számos melléklettel. De a folyamat végülis problémamentesnek bizonyult, ennek oka hogy a hat állam meg tudott egyezni az alapvetQ célokban. Ilyen alapelv volt, a közös piac megteremtése, a nemzetekfelettiség. Illetve a tárgyalásokat jelentQs része tapasztalt hivatalnokok zárt ülésén folyt le. Belgium volt az, ahol néhányan ellenezték a folyamatot, mivel féltették az ország elavult szénbányáit. Külön érdekesség, hogy a Schumann-terv magját jelentQ Franciaországban, és az NSZK-ban volt a legnagyobb a tiltakozás. NSZK-ban Kurt Schumacher vezette szociáldemokrata ellenzék azzal támadta a Montánunio tervét, hogy az olyan országokkal fqzi szorosabbra a kapcsolatot, mint az Egyesült Államok által vezetett szövetség tagjai. Franciáknál Charles de Gaulle megvetQ kritikája élénk helyeslésre talált a Kommunista Párt körében.
4.tétel A Montánunió szervezete és mqködése
Az általános cél a szén és acél közös piacának megteremtése volt, elQsegítve ezzel a gazdasági fejlQdést. A szerzQdésbe foglalt ütemtervnek két jól elkülöníthetQ szakasza volt. Ötéves átmeneti periódust irányzott elQ, ezzel biztosítva a termelés és az árak államok közötti jobb elosztását. ElsQ lépésként a vámokat és az egyéb kereskedelmi korlátozásokat kellet eltörölni, csak ezután lehetett továbblépni a közös piac felé. Ezt a tervet csak olyan nemzetekfeletti szerv dönthette el, mely megmondhatja milyen politikát folytassanak a tagállamok. E szerepet a kilenctagú FPHATÓSÁGRA bízták, melynek tagjait az egyes kormányok jelölték, s egyik tagállam sem küldhetett 2 képviselQnél többet. Gyakorlatban a három nagyobb tagállam küldött két-két tagot, a másik három pedig egyet-egyet. A tagokat 6 évre választották úgy, hogy egyharmaduk mandátuma kétévenként lejárt. Jean Monnetet nevezték ki a FQhatóság elnökének.
A FQhatóság szabályozhatta az árakat és a termelést is. Persze azért nem volt teljesen szuverén. Ott volt mellette a Miniszterek Tanácsa, melynek számos eszköze volt a FQhatóság nemzetekfelettiségének korlátozására. Az MT a vám mértékeket, és a hosszú távú termelést irányította. A Miniszterek Tanácsához a Benelux államok ragaszkodtak, hogy létezzen egy olyan testület, mely a kisebb államok érdekeit is védelmezi. A Tanács tagjai az egyes országok miniszterei közül kerültek ki. A FQhatóság csak a Tanács engedélyével hozhatott meg egyes különösen fontos intézkedéseket, pl. a termelés korlátozásáról.
Továbbá korlátozta a FQhatóság mqködését a Közgyqlés is, mely jogilag garantált hatáskörrel rendelkezett. Úgymint bírálati jog. A jog két további lehetQséget biztosított a FQhatóság önkényeskedése ellen. Ilyen volt a konzultációs szerepet betöltQ Tanácsadó Bizottság, mely a gyárosok, az alkalmazottak, és a fogyasztók képviselQibQl állt. De ez nem volt túl hatékony. Hatékony volt ugyanakkor a héttagú Bíróság, melyben minden tagállamnak képviseltetnie kellett magát. Feladata a vállalatok panaszai alapján a FQhatóság döntései jogszerqségének elbírálása. E felett nem állt fellebbviteli fórum.


Kezdetben az óvatosság jellemezte a Montánunió lépéseit. Ez hosszú távon erQsítette a pozíciókat a kormányokkal kapcsolatban. Rövid távon azonban felerQsítve a bizonytalanság hatását, lassította a haladást. A FQhatóság 1952 Qszén ült össze, s 58-ra, mikor az Európai Gazdasági Közösség lényegében felváltotta, már jelentQs eredményekkel rendelkezett. A gazdasági közös piac felépítéséhez szükséges alapokat többé kevésbé lefektették, a Benelux államok pedig már eljutottak a belsQ vámok eltörléséig. A kezdeti nehézségek zöme inkább politikai jellegq volt. Pl.: nehezen tudtak megegyezni a hivatalos nyelvrQl, illetve a székhelyrQl. A Montánunió végül négynyelvq lett, s mivel tagjait az Európai Tanácsban résztvevQk közül választották, melynek székhelye Strasbourg volt, ezért így annak is az lett. Hamar ráébredtek, hogy a vámok és kvóták eltörlése nem elég a közös piachoz, mert minden országnak megvolt a maga diszkriminatív gyakorlata.
59-re nyilvánvalóvá váltak a nemzetekfelettiség korlátai, valamint az hogy a tagországok nem hajlandók teljesen félretenni nemzeti érdekeiket. Komoly gond volt a széntúltermelés is, Olaszország pedig szívesebben vásárolt amerikai szenet a világpiacról, mintsem tagtársaival üzletelt volna.1959-ben a FQhatóság nyílt krízist jelentett, ami a Miniszterek Tanácsának feladata lett volna, de ez minQsített többséget igényelt volna, így lehetetlennek látszott. Felmerült az importkorlátozás is. Franciaország pedig kijelentette nincs joga a testületnek vészintézkedéseket tenni. Itt ekkor már De Gaulle kormánya volt hatalmon, melynek célja a francia hatalmi pozíció visszaszerzése volt. A fejlemények presztízsveszteséget jelentettek a FQhatóságnak, melyet épp ilyen helyzetek megoldására alkottak. A zqrzavarból a fQhatóság egy általános energiaügyi egyezmény tetQ alá hozásával próbált kilábalni, de a Miniszterek Tanácsa ezt csak 64-ban fogadta el. S amely pont a nemzeti érdekek felsQbbrendqségét rögzítette. A FQhatóság 66-ban lendült újra támadásba, amikor a termelési szintekrQl próbált meg közös megegyezést elérni. De ekkor is vereséget szenvedett, mert a szénimportálók, úgymint Franciaország, Hollandia hallani sem akartak róla.
A Montánúnió nem segítette nagyban a politikai integrációt, viszont megteremtett egy szellemi klímát, s olyan fizikailag is jelen lévQ európai vállalkozás lett melyre a nem tagoknak is oda kellett figyelnie. Ezzel is az integrációt szolgálva. Legsikeresebb testülete pedig talán a bíróság, melynek ítéleteit elfogadták.
Bár a Montánunió nem tudta megvalósítani teljesen fejlesztési terveit, de megteremtette a politikai vezetQk közti bizalmat, ezzel kikövezve az Európai Gazdasági Közösség 1957-es létrehozásához vezetQ utat.

5. tétel Az európai gazdasági közösség megállapítása és a Római szerzQdés

Sztálin halála lehetQvé tette a hidegháborús feszültséget s tágabb teret biztosított Európának is. Az egyik legnagyobb probléma, hogy számos szervezet megosztotta az európai országokat, másrészt gyakran ugyanazok a személyek képviselté országukat különbözQ szervezetekben. Jó ok volt tehát a pesszimizmusra az egységesülést illetQen. A Benelux államok javaslata a Montánunió átalakítására vonatkozott az átfogó gazdasági közösség irányába. A terv kidolgozói között ott találjuk Henri Spaakot is. A Montánunió közgyqlése támogatta a javaslatot, hogy állítsanak fel bizottságot a közös piac megvalósíthatóságának vizsgálatára. Jean Monet 1955-ben létrehozta az Akcióbizottságot az Európai Egyesült Államokért. A Bizottság 1956-ban kimondta az integráció nem korlátozódhat csupán a hatokra. Az átfogó gazasági megközelítéssel dolgozó integrációs nézetek mellett szólt a nemzetközi kereskedelem akkori helyzete, illetve az OEEC korlátozottsága is, hogy csak egyhangú döntéseket hozhatott. 1955-ben hat álam külügyminiszterei az olaszországi Messinában találkoztak, hogy megindítsák Európa felépítésének új szakaszát, és létrehozzanak egy közös piacot.
A hat állam megegyezett, hogy Henri Spaak vezetésével felállít egy kormányközi bizottságot, mely megvizsgálja a különbözQ javaslatokat és jelentést tesz róluk. A Spaak bizottság 55 és 56 között ülésezett Brüsszel mellet. Vizsgálódásainak körét két kérdésre szqkítette le, egyrészt a közös piac holland javaslataira, illetve a nukleárisenergia közösséggel kapcsolatos elképzelésekre.
A folyamat csúcspontja az volt, mikor a hatok Párizsban megegyeztek az utolsó vitatott pontokról is. A következQ hónapban a hatok szerzQdést írtak alá RÓMÁBAN. Az egyik az EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET, A MÁSIK AZ EURÓPAI ATOMENERGIA KÖZÖSSÉGET HOZTA LÉTRE. A szerzQdéseket ezután a nemzeti parlamentek elé utalták ratifikáció céljából.

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG

Voltaképp az Euratom lett a szegény rokon a Római szerzQdés rendszerében- Mivel akkoriban még csak a franciáknál kezdQdött meg a nukleáris program azt remélték hasznot húzhatnak a közös finanszírozásból, s megalapozhatják dominanciájukat a születendQ új iparágban. Az NSZK és Olaszország is elkezdte építeni saját nukleáris atomenergia iparát. Az Euratom viszont képtelennek bizonyult a nemzeti érdekek irányítására, s a 60as évek elejére még tovább hanyatlott, amiben az is szerepet játszott, hogy a tagállamok egyre kevesebbet foglalkoztak a szervezet finanszírozásával. Mikor mind az NSZK, mind Franciaország beindította a maga gyorsneutronos reaktor programját, az Euratomnak végképp befellegzett. A szektor politikai súlya, fQképp Franciaországban igen nagy volt, így sokszor a kompromisszumkészség is hiányzott. Ezzel szemben az átfogóbb együttmqködésre épülQ EGK szélesebb hatóköre ellenére is életképességrQl és rugalmasságról tett tanúbizonyságot. A vámtarifákat és a kereskedelmi korlátozásokat hosszútávon kívánták csökkenteni, ami lehetQvé tette, hogy az EGK versenyben maradjon a GATT-al.
A GATT tagállamai a nem tagokat csak olyan vámokkal sújthatták, melyek bevezetése hosszú idQt vett igénybe, így fel lehetett rá készülni. Az EGK gazdasági jelmezbe bújtatta a politikai célokat. Sikerében szerepet játszott az is, hogy az öt tagállam számos engedményt is tett a hatodik franciának. Beleegyeztek például hogy támogatják a határon túli francia gyarmatok gazdasági fejlQdését. De a franciákat számos más tényezQ is ösztönözte. A Saar-kérdés rendezése óriási lökést adott a francia-német kapcsolatok fejlQdésének. Amivel egy idQben a viszony az angolokkal a szuezi kaland miatt megromlott. A másik kulcsszereplQ Adenauer volt, melynek politikáját most már a szociáldemokraták is támogatták. Az EGK ugyanis most épp az NSZK mellett szólt, hisz az EGK kitqnQ felvevQpiacot ígért az NSZK robbanásszerqen fejlQdQ iparának. A Közösség mindkét oldalnak (ipar/mezQgazd.) védelmet ígért a külsQ versennyel szemben. Illetve a gazdasági érvek mellett ott álltak a politikai érvek is, melyek a másik négy aláíró számára is vonzónak tqntek.

A római SzerzQdés céljai és szervezete

A Római SzerzQdést a francia nemzetgyqlés ratifikálta elsQként, mikor végül a holland törvényhozás is jóváhagyta 1957 decemberében, nem volt többé akadály az EGK és az Euratom mqködése elQtt. Az EGK tevékenysége a Közgyqlés összeülésével kezdQdött meg 1958-ban, Strasbourgban. A gyqlés Európai Parlamenti Közgyqlésnek keresztelte el magát, és pártállás szerint ültette külön a képviselQket. Az EGK céljait a Római szerzQdés a következQképpen fogalmazta meg: kiegyensúlyozott gazdasági fejlQdés, harmónikus expanzió, növekvQ stabilitás, és a tagállamok közötti szorosabb kapcsolatok elQsegítése a Közös Piac létrehozásán, és a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolásán keresztül. Az új szervezet feladatául szabták a szabad és tisztességes verseny biztosításán kívül azt, hogy segítse elQ a monetáris politika a szociális-, és pénzügypolitika összehangolását is. Ugyanez mondható el a vámunió, és a közös mezQgazdasági politikáról is. A SzerzQdés határozatlan idQre szólt, melyet nem lehetett visszavonni. A közös piacra való átállást 12-15év közötti átmeneti idQszak alatt kívánták megvalósítani. A közös külsQ vámtarifát a tagállamok határain szedett vámok számtani átlagaként határozták meg. Ezt egyesek rövidnek pl.: Franciaország, mások hosszúnak találtak. A szerzQdés nem tiltott egyéb vámuniót az államok között. Az EGK tagság kötelezettséget jelentett a tQke, munkaerQ szabad áramlása, a közös befektetési politika iránt. Ezen célok elQsegítésére három alapot hoztak létre: Az Európai Szociális Alapot a dolgozók munkalehetQségeinek fejlesztésére, az Európai Beruházási Bankot a fejlQdéshez szükséges kölcsönök biztosítására, valamint az Európai Fejlesztési Alapot melynek tevékenysége a tengerentúli francia területekre irányult. A szerzQdés persze számos kiskaput is kínált, hogy a tagállamok eltérQ politikát folytassanak ha nemzeti érdekeik úgy kívánják. A jövQre nézve a mezQgazdaságra vonatkozó homályos passzusok jelentették a legnagyobb gondot. A pontok betartására jól strukturált intézményi hálózatot kívántak létrehozni melynek elemeit a Montánunió szervezetrendszerébQl kölcsönözték. A Végrehajtó funkciót a Bizottság gyakorolta, melynek 9 tagját a tagállamok nevezték ki megújítható négyes periódusra. Minden tagnak fel kellett esküdnie az EGK iránti hqségre, és arra, hogy nem kér és nem fogad el semmilyen utasítást semmiféle kormánytól, testülettQl. Ezen kívül a Bizottság gondoskodott a Tanács által kibocsájtott döntések végrehajtásáról is. Székhelyéül Brüsszelt jelölték ki. A Bizottsággal párhuzamosan mqködött a Miniszterek Tanácsa, a tagállamok kormányainak szerve, mely az elképzelések összehangolásának nehéz feladatát látta el. Bár a Tanácsnak hat tagja volt, 17 szavazatot osztottak el közöttük, az egyes államok szavazatait nagyságuk alapján súlyozva. Az egyszerq többséget igénylQ döntéseket bármely 2 nagy állam el tudta dönteni, ha maga mellé állított egy kisebbet. Valójában az egyszerq többség csak hat kisebb területen volt alkalmazható. A legtöbb ügyben egyhangú döntésnek kellett születnie, s bármely tagállam élhetett a vétójogával. Az EGK-n belül is felállítottak egy nemzeti érdekcsoportokat tömörítQ tanácsadó testületet, a Gazdasági és Szociális Bizottságot. Ez megmaradt tanácsadó testületnek, tagjait négy éves periódusra nevezték ki. Az EGK harmadik fQ intézménye a Parlamenti Közgyqlés lett, mely a Montánunió tanácsadó testületének a helyébe lépett, méghozzá 178 taggal. Feladatul pedig a Tanács és a Bizottság ellenQrzését kapta. Kérdéseket tehetett fel a Bizottságnak, megvitathatta annak éves jelentését is. Illetve akár bizalmatlansági eljárást is lefolytathatott vele szemben. De tagjait nem közvetlenül választották, így hatása is kisebb volt. A Római SzerzQdésben tárgyalt utolsó fQbb intézmény a Bíróság, amely nem azonos a Strasbourg-i Emberi Jogi Bírósággal. A Bíróságot a Római SzerzQdés rendelkezéseinek értelmezésére hozták létre, valamint annak biztosítására, hogy az EGK tagállamai teljesítik szerzQdéses kötelezettségeiket. Minden tagállam delegált egy bírót a testületbe, melynek hetedik tagját a tanács nevezte ki. Kinevezésük hat évre szólt. A Bíróság hatáskörébe a tagállamok közötti nézeteltérések és a közösségi jogviták tartoztak.

6.tétel A „Hatok” Európája: gazdasági sikerek, politikai nehézségek

Az egységesülés irányába ható események Skandinávia területén következtek be. Ennek legfontosabb szerve az Északi Parlamentközti Unió volt, melyet még 1907-ben alapítottak.
A két világháború között számos javaslat született az együttmqködés mértékének fokozására, amit a kormányok bevonásával kívántak fokozni. Az Északi Tanács gondolatát még Dánia vetette fel 1938-ban, majd a háború után ismét elQállt a gondolattal. 1948-ban még elutasító válasz kapott, de 1951-ben végre sikerre vitte az Északi Parlamentközi Unió egyik ülésén.

Dánia, Svédország és Norvégia messzire elkerülte a nemzetekfelettiség látszatát is, úgyhogy az Északi Tanács amolyan kormányközi konzultatív testület lett. Így nem rendelkezett kodifikált szabályrendszerrel, állandó irodával vagy titkársággal, ill. semmilyen eszközzel, melynek segítségével rászoríthatta volna a kormányokat ajánlásai figyelembe vételére.

A haladás hiánya a gazdaságpolitika terén volt a legszembeötlQbb. Így a hatékony mezQgazdasággal rendelkezQ Dánia nem javasolhatott közös agrárpolitikát, mivel a svédek és a norvégok túlságosan féltették a saját korszerqtlen mezQgazdaságukat. Nyilvánvaló, hogy az északi országok egyike sem kívánta szívvel lélekkel a szorosabb együttmqködést, melybQl egyébként a svédek profitálhattak volna a legtöbbet.

Nagy-Britannia a kispadon

Az Európai Gazdasági Közösség létrejöttéhez vezetQ folyamatok Nagy-Britannia részvétele nélkül zajlottak. Az integrációs törekvések azonban felborították a brit elképzeléseket. 1954-ben társulást kötött a Montánunióval, és hajlandó volt együttmqködni az Európai Védelmi Közösség (EDC) kérdésében is.

Az 1950-es években 3 kulcsfogalom jellemezte a britek Európához való viszonyát:
a Nyugat-európai Unió,
a Nagy Terv, és az
Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA).

Az 1955-ben létrejött NYEU szálka volt a britek szemében, hiszen azzal, hogy megkövetelte csapataik NSZK-ban való állomásoztatását, jelentQs terhet rótt rájuk.
1957-ben, mikor nukleáris fegyverzetet kívánt kiépíteni, tárgyalnia kellett a NYEU-val a kontinentális védelmi kötelezettségei csökkentésérQl.

Miután a német újrafegyverkezés körüli vita elült a NYEU vegetált a NATO-n belül. Lehetett volna persze közvetítQ közeg Anglia, és a Hatok (Fro, NSZK, Olaszo, Belgium, Hollandia, Luxemburg) között, de ezt a lehetQséget a britek csak az 1963-as EGK-beli elutasításuk után vették komolyabban. A szakadás egyszerqen túl nagy volt, hogy egy ilyen gyenge szervezet, mint a NYEU áthidalja.

A helyzet gyökeresen megváltozott a Római SzerzQdés aláírásával. Így Angliának valami új koncepcióval kellett elQállnia, ha fent akarta tartani vezetQ szerepének legalább a látszatát.

Az 1955-ös Messina-i találkozó után felgyorsultak az események. A találkozóra Nagy-Britannia is kapott meghívót. A britek csak egy köztisztviselQt küldtek, jelezve ezzel érdeklQdésül csekély voltát. A tisztviselQt egyébként nemsokkal ezután visszahívták. 1955 novemberében levelet küldtek az NSZK-nak, melyben a támogatásukat kérték az Európai Gazdasági és Együttmqködési Szervezet (OEEC) tagállamokkal kötendQ szélesebb szabadkereskedelmi övezet létrehozásához.

Anglia 1955 júniusától kezdte el népszerqsíteni a Hatokat is magában foglaló szabadkereskedelmi övezet tervét az OEEC-ben. Selwyn Lloyd brit külügyminiszter a NATO Tanácsának decemberi ülésén kezdte kifejteni a Nagy Tervként ismerté vált elképzelést.
A brit kiindulópont egy olyan gyqlés összehívása, melyen ésszerqsítenék az eddig életre hívott európai szervezeteket. A brit tervezet másik fontos eleme egy, az egész Nyugat-Európát tömörítQ szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt.

A briteket elsQsorban az északi államok támogatták. Valójában a brit javaslat állította meg az északi közös piacról folyó tárgyalásokat, mert a skandinávok úgy gondolták, ha Anglia megállapodik a Hatokkal, azt nekik is követni kell.
A Hatokban pedig az a gyanú élt, hogy Anglia esetleg ezzel kívánja megakasztani az EGK tárgyalásokat.

1956-ra a britek már komolyan aggódtak az EGK hatása miatt, ráadásul a gazdaságuk igencsak szenvedett az alacsony produktivitástól, melynek oka épp az Európai Gazdasági és Együttmqködési Szervezet, és az Európai Fizetési Unió (EPU) sikere. Mert ezen szervezetek sikerei által a font konvertibilissá vált más országok valutáival szemben is. Ezáltal a brit piac is nehezebben volt védhetQ már.

Nagy-Britannia tartott attól is, hogy a sikerek hatására esetleg egy Nyugatnémet dominanciájú egység valósul meg. Egyébként pedig alábecsülte a Hatok erejét.

A britek tervét hamar átlátták Európában, nyilvánvaló volt, hogy nem kívánnak mást, mint szabad kereskedelmet ipari termékeiknek, miközben tovább élvezik a nemzetközösségi berendezkedés elQnyét, fQleg az alacsony élelmiszerárakat.

Tehát olyan szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt a cél, ahol a tagállamok a külsQ vámokat egyéni szerzQdésekkel határozták volna meg. Ez a gondolat csak mint kiegészítés lett volna elfogadható a Hatok számára.
LegfQbb támogató Ludwig Erhardt nyugatnémet pénzügyminiszter volt. Ám még Q sem tudta eltéríteni miniszterelnökét Konrad Adenauert.
Az ellenkezés forrása fQleg gazdasági természetq volt. Hisz a brit javaslat szabad kereskedelmet a brit Nemzetközösség számos államára is kiterjesztette volna, így a kedvezményekbQl Qk is részesülnek.
A helyzet kulcsát NSZK, és Fro. jelentette, ha nekik tetszik a dolog, még lett is volna belQle valami. A végsQ döntés Adenauer kezében volt, aki inkább a franciák felé kacsintott, akik szintén az EGK felé tekintettek.

1958 decemberében De Gaulle végleg elkötelezte magát az EGK mellett. Mert mégis jobbnak találta, mint egy britek irányította szabadkereskedelmi övezetet.
Lökést adott német részrQl a szovjet nyomás Berlinnel kapcsolatban, mely épp 1958 végén erQsödött fel ismét. Adenauer így utasítást adott a Maudling-bizottság francia képviselQinek, közvetítsék véleményét, miszerint nem lehetséges a brit javaslat véghezvitele.
De Gaulle egyébként az NSZK-nak nyújtandó politikai támogatásért cserébe a Nagy Tervel kapcsolatos nézetei elfogadását kérte. De Gaulle amúgy is sok mindenért haragudott a britekre, melyet meghatározott a francia összeomlásról alkotott véleménye, ill. sértettsége, hogy a britek, és az amerikaiak a háború alatt nem kezelték Qt egyenlQ félként.

Európai Szabadkereskedelmi Társulás

Nagy-Britannia következQ lépése az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) megalapítás volt Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svájc, és Svédország társaságában.
1958-ban Nagy-Britannia és a skandináv államok megbeszéléseket folytattak egy laza kormányközi társulásról, mely UNISCAN néven vált ismerté. Mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), és az UNISCAN célja nagyon hasonlók voltak, ezért nagyon hamar megállapodásra jutottak.

1959-re alá is írták a Stockholmi SzerzQdést. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás mqködésének megkezdését 1960 májusára tqzte ki. A megállapodás legfQbb célja az árukra kivetett vámok csökkentése volt, az átmeneti idQszakot 10 évben szabva meg. Politikai tartalmat az EFTA nem hordozott.
A Hetek egyetlen dologban értettek egyet: hallani sem akartak a Római SzerzQdésben felvázolt, a szabadkereskedelmi övezeten túlmutató fejleményekrQl.

Gazdasági fejlettség tekintetében is nagy volt a különbség: Nagy-Britannia, Svédország, Svájc, Dánia, Norvégia hagyományosan alacsony vámtételeket alkalmazott, Ausztria viszont magasat.
Mind az EGK, mind az EFTA elszántan indult meg, igaz, hogy különbözQ irányokba, riválisként tekintve a másikra. Ez az USA-t, mint a nyugati világ legfQbb szövetségesét komoly aggodalommal töltötte el. Belépett hát az Európai huzavonába.
Ennek eredményeként lett az OEEC-bQl OECD, vagyis Gazdasági Együttmqködési és Fejlesztési Szervezet. Mely csak tovább erQsítette a vélekedést: Nagy-Britannia nem kulcsszereplQ. Nagy-Britannia tehát kispadra került.

7.tétel De Gaulle és az EGK kapcsolata

A hatvanas évek elejének legnagyobb problémája az EGK és az EFTA versengése volt. Ezen versenyben az EGK vezetett, mert egységesebb, világosabb, és kedvezQbb volt. A 60-as évek elsQ felére a feszültség csökkent, 62-re nemcsak a két szervezet közeledése vált lehetségessé, hanem még az sem tqnt kizártnak, hogy az EFTA nemsokára csupán lábjegyzet lesz a történelemkönyvekben. A kulcskérdés a brit álláspont megváltozása volt, ugyanis Dániával, Norvégiával, és Írországgal együtt felvételét kérte az EGK-ba. De a bQvítés sok tekintetben zsákutcának tqnt, mivel ütközött De Gaulle EGK jövQjérQl alkotott álláspontjával. Az EGK-n belül a fejlQdés üteme kielégítQ volt, és a vámunióval kapcsolatos tárgyalások üteme is jóval gyorsabb volt a vártnál. A Bizottság úgy vélte, hogy az UNIÓ akár már 67-re létrejöhet. Az agrárkérdések tekintetében is jelentQsen megnQtt a haladás üteme. Politikai téren a legszembetqnQbb siker a Bizottság térnyerése volt. Komolyan vette a SzerzQdésben rögzített kezdeményezQ szerepet, és alkalmasnak bizonyult arra is, hogy átvegye a túlterhelt Tanács néhány funkcióját is. Az aktivitásnak persze elQfeltétele is volt, mégpedig az, hogy a kormányok nem gátolták mqködését a Tanácson keresztül. Nagy politikai jelentQsége volt Gaulle és Adenauer kölcsönös rokonszenvének is, mely a hivatalos Baráti SzerzQdésben csúcsosodott ki 63-éban.
Mindennek ellenére újabb politikai válság fenyegetett. Ennek fQleg nemzetközi okai voltak. Japán felemlegetése, Kubai rakétaválság, gyarmatbirodalmak felbomlása, a gazdasági növekedés lelassulása. Illetve az, hogy az EGK-n belül csökkent a Közösség iránti elkötelezettség. A politikai okok alatt fQleg a baloldali pártok térnyerését értjük a konzervatívok rovására. Ráadásul De Gaulle 63-ban megvétózta a brit csatlakozást, ezzel lehetetlenné tette az EGK földrajzi értelemben vett bQvítését.

8.tétel Az elsQ bQvítés Nagy Britannia csatlakozásának története

( a TK/61.old található,de a Közös Európa könyvben is meg van ez az )

1961 júliusában Harold Macmillan konzervatív kormánya egyetlen csapással szétzúzta a hagyományos brit politikát, mikor bejelentette, hogy kérelmezni fogja az országnak az EGK-ba való felvételét. Az, hogy a kezdeményezés a britek által életre hívott EFTA beindulása után két évvel következett be óriási meglepetést váltott ki. Az egyik ok talán az lehetett, hogy az EFTA nem tudta ellensúlyozni az EGK fejlQdését. Ahogy az EGK gyorsuló ütemben haladt a vámunió megvalósítása felé, Nagy-Britannia ráébredt, hogy meg kell védenie a Közösséggel való kereskedelmét. Ha ugyanis az ország kívül rekedt volna az EGK közös tarifa rendszerén, azt az EFTA sem kárpótolta volna. Az EFTA gyengesége 64-ben vált világossá, mikor a munkáspárti kormány egyetlen tollvonással 15%-os pótilletéket vetet ki az EFTA országokból érkezQ importra. Ez azt jelentette, hogy az országok semmilyen kedvezményben nem részesülnek ezután. A másik fontos tényezQ a britek súlyának csökkenése volt, amit az ország is érzékelt. Nemzetközösség részesedése Nagy-Britannia kereskedelmében pedig csökkent. Politikai síkon is fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, különösen az 56-os epizód után, hogy Nagy-Britannia Európán kívüli befolyása egyre kisebb, és az USA sem törQdik a különleges kapcsolattal. A problémát tetézte, hogy 60-ban John Kennedyt választották az Egyesült Államok elnökévé. Kennedi az egymásrautaltság jegyében kívánta megszervezni országa és Nyugat-Európa kapcsolatát, ami politikai, gazdasági, katonai együttmqködésben nyilvánult volna meg. Ehhez azonban az kellet, hogy Nyugat-Európa tegye rendbe saját háza táját, azaz biztosítsa az EGK sikereit és bQvítését. Szintén az EGK-csatlakozás irányába befolyásolta az angol konzervatívokat a Nagy-Britannia gazdasági teljesítménye feletti aggodalom. Az EGK-ba való belépés olyan megoldásnak látszott, ami segít a gazdasági problémákon, de nem teszi tönkre a politikai konszenzust, és akkor az EGK-n belüli versennyel indokolni a túlfoglalkoztatás, és az alacsony termelékenység leküzdéséhez szükséges változtatások hidegzuhanyát. Ezen kívül fontos tényezQ volt az EGK gyors fejlQdése is. 60-ban a hatok kijelentették, fel kívánják gyorsítani a közös piac megvalósításának ütemét, 61-ben pedig létrejött a Fouchet-bizottság a kérdés megoldására. Ezek mind azt mutatták az EGK életképes gazdasági egységgé formálódik. A szigetország felmérte, minél késQbb csatlakozik, annál nehezebb lesz elfogadható feltételeket kicsikarni.

A csatlakozási kérelmek elsQ köre

A britek 1961. augusztus 10-én Brüsszelben nyújtották be kérelmüket az EGK-ba. Ennek lényeges oka: nem volt más választásuk. Ezzel tehát megtört a jég, és az EGK-hoz való közeledési próbálkozások egész lavinája indult meg. Hisz így tett Dánia, Írország, és 62-ben Norvégia is. Az ír kérés igazi meglepetés volt, hisz az ország eddig elkerült minden nagyobb szövetséget. Azonban az ír kereskedelmet olyan szoros szálak fqzték az angolhoz, hogy talán nem is volt választása, mint követni szomszédja példáját. Az EFTA három tagjának kiválásával végképp csonka szervezetté vált volna. A maradék tag, miután számba vették helyzetüket szintén a különleges társulási forma mellett döntött. Portugália csak 62-ben adta be a derekát. És miután Málta és Spanyolország is jelezte csatlakozási szándékát, az európai közösség álma újabb lökést kapott. A csatalakozási kérelmeket örömmel fogadták, a briteknek örültek a legjobban, az íreket pedig  fQleg gyenge gazdaáguk okán- jelentQs fenntartással fogadták. Az EGK úgy döntött elQször a brit folyamodványra összpontosítja figyelmét, a tárgyalásokat pedig a hat tagország képviselQire bízták. A komolyabb tárgyalások 62 tavaszán kezdQdtek. A bitek kiemelték az EFTA szerzQdésük záradékát, mely arra kötelezi Qket, ne lépjenek be a Közösségbe, amíg minden EFTA tagállam számára kedvezQ döntés nem születik. A brit javaslatok elfogadásával az EGK teljesen átalakult volna. A javaslat ugyanis odáig merészkedett, hogy az EGK beolvadását javasolta egy homályosabb atlanti-nemzetközösségi rendszerbe. A tárgyalások lassan, de biztosan haladtak, a szigetország, pedig folyamatosan hátrált. A tárgyalások 63. január 14-én hirtelen megszakadtak, S ez De Gaulle sajtótájékoztatójának volt köszönhetQ, ahol Gaulle vétóval fenyegette a brit csatlakozást. Véleménye az volt, hogy Nagy-Britannia nem elég felkészült ahhoz, hogy Franciaország számára is elfogadható feltételekkel lépjen be az EGK-be. Gaulle érveit a Római SzerzQdés francia értelmezésére építette, valamint a brit szándék Qszinteségével kapcsolatos kételyekre. Nagy-Britannia ragaszkodása a Nemzetközösségi preferenciákhoz, és a mezQgazdaság kiváltságos helyzetéhez bosszantotta Qket. A másik fontos tényezQ az ellenszenv volt, mellyel Gaulle az Európában játszott amerikai szerepet figyelte és értékelte. A 62-es kubai rakétaválság megerQsítette abban a hitében, hogy kiélezett helyzetben az Egyesült Államok a nyugat-európai érdekek figyelembe vétele nélkül hozná meg döntéseit. Szerinte Európának hasonló szemszögbQl kellene végignézni az eseményeket. Ezért ellenezte Kennedy által felvázolt atlanti szövetséget.
Kennedy üdvözölte az EGK-hoz való brit kezdeményezést, mert az erQsítette volna a kölcsönös függés elemét az Atlanti térségben. A harag, melyet Gaulle az USA, és Nagy-Britannia felé érzett 58 óta élt, amikor a két angolszász ország visszautasította a francia elnök háromoldalú csúcstalálkozóra vonatkozó trojka ajánlatát. Gaulle attól is félt, hogy Anglia csatlakozásával veszélybe kerülnek tervezetei, amibQl megint csak a galád USA húz hasznot. Angliát amúgy is az USA trójai falovának tartva. A francia vétó sajnos érvényes volt. S ez egyet jelentett a többi EFTA tag tárgyalásainak megakadásával is. Ausztria tárgyalásainak pedig a Szovjetunió ellenérzése, és Dél-Tiroli-beli olasz-osztrák ellentétek szabtak határt.

A csatlakozási kérelmek második köre

A ború csak fokozódott, mikor az 1964-es brit választások eredményeképp a csatlakozást erQteljesen ellenzQ Munkáspárt került hatalomra. A vétó másik következménye az EFTA reneszánsza lett. 64-ben, Lisszabonban sikerült megállapodni a vámtarifák csökkentését illetQen, és 66 végén, pedig létrejött az ipari szabadkereskedelmi övezet is. A gazdasági szakadék pedig csak egyre nQtt, ahogy az EGK egyre elQbbre haladt. Várható volt tehát, hogy Anglia ismét Európa felé fordul, ez 67-ben következett be, amikor az addig ellenséges Munkáspárti kormány benyújtotta a szigetország második csatlakozási kérelmét. Most azonban a Londoni Egyezmény EFTA kitétele már szóba sem került. Bár a munkáspártiak továbbra sem rokonszenveztek a Közösséggel, de a kormányzás aktuális problémái, úgymint a gazdaság lassú növekedése, a politikai súly csökkenése, a fizetésimérleg hiánya fordítottak a kockán. A felületes szemlélQ számára biztatónak tqnhettek a kilátások. Nagy Britannia a 63 júliusa óta újjáélesztett NYEU-n keresztül tartotta a kapcsolatot az EGK-vel. Megállapodás is született, miszerint a hét tagország háromhavonta találkozik. De az elQjelek nem voltak túl rózsásak: 67 májusában Gaulle szinte szóról szóra megismételte, mit 63 januárjában mondott. Rá hat hónapra egy sajtótájékoztatón pedig nyíltan vétót emelt. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy amíg Gaulle marad, addig Anglia is kívül marad.

9.tétel A Közös Agrárpolitika és a politikai együttmqködés az EGK-ban 1960-1970-es években

A mezQgazdaság jelentQs gazdasági ágazatnak számított az 50-es évek Nyugat-Európájában, 15 millió ember megélhetését biztosította. JelentQs méretei miatt az agrárszektor az ágazat alapvetQ fontosságú volt a gazdasági unió szempontjából. A közös agrárpolitika kérdését már évekkel korábban felvetették. Az elképzelés támogatója Sicco Mansholt holland politikus volt. Mivel a Bizottság megalakításakor Qt tették a mezQgazdasági ügyek felelQsének, várható volt, hogy ez a gazdasági ágazat elQkelQ helyet foglal majd el az EGK napirendjén. A Római SzerzQdés mindenesetre ezt is az elsQként megoldandó kérdések sorába emelte. 1960-ra három alapelv kristályosodott ki a Mansholt vezette megbeszélések során. A közös agrárpolitikát ezek mentén kívánták létrehozni: biztosítson megfelelQ életszínvonalat, stabilizálja a piacot, és biztosítson megfelelQ élelmiszerárakat. A fogyasztók számára. 1962 és 67 között kezdték el egységesíteni a legfontosabb mezQgazdasági termékek árait. A 65ös válság azonban betett neki. 68ban merült fel ismét a kérdés a Mansholt terv keretében. Az egységes belsQ árat az úgynevezett lefölözéssel kívánták megóvni a külsQ nyomástól, ez a különilleték szolgált arra, hogy az EGK-ba importált termékek árát a hazai élelmiszerek árának szintjére emelje. A túltermelés esetére intervenciós árat határoztak meg, azaz ilyenkor a szervezet felvásárolta, és raktározta a felesleget azzal a céllal, hogy késQbb felhasználja vagy eladja. A terv a mqvelés alatt lévQ gazdasági területek mértékének csökkentését is elQirányozta. A program költségeit az 1962-ben létesített Európai MezQgazdasági Orientációs és Garanciaalapból kívánták fedezni. Érdekes, hogy a lakosság szinte mindenütt a terv ellen volt, de a kormányok is ferde szemmel tekintettek rá. Ennek lett eredménye az, hogy az 1968 júliusában elfogadott Közös Agrárpolitika csak felvizezett változata lett az eredeti Mansholt tervnek. A legfontosabb változást az jelentette, hogy a strukturális reform elemeit egymás után kiszqrték a KAP-ból, aminek oka a termelQi és a fogyasztói érdekek között feszülQ ellentétek nyilvánvalóvá válása volt. A KAP ezek után már csak a mezQgazdasági termékek közös piacának létrehozására irányult. A rendszer a garantált árak alapján mqködött, mégpedig úgy, hogy az EGK felvásárolta a felesleget, ha az árak egy meghatározott szint alá csökkentek. Kevés figyelmet fordítottak ugyanakkor a mg.-i területek mértékének csökkentésére, illetve hatékonyabb gazdasági egységek kialakítására. Súlyos csapást mért a szervezetre, hogy nem sokkal bevezetése után jelentQs áresés következett be az élelmiszerek világpiaci árában, így a belsQ árak két, háromszorosára nQttek. A KAP hamarosan azzá vált, amit napjainkban is jelent: az európai protekcionizmus groteszk eszközévé. A KAP-ot rengeteg kritika is érte emiatt, vagyis amiatt, hogy figyelmen kívül hagyja a fogyasztók érdekeit, s nem stabilizálja a termelést. Ezzel hozzájárul az inflációs árak kialakulásához, és rengeteg pénzébe kerül az adófizetQknek.

A politikai együttmqködés elsQ lépései

A legambiciózusabb hágai döntés az EK végsQ céljára a politikai unióra vonatkozott. Ennek érdekében bízták meg a hat külügyminisztert, hogy a bQvítés tükrében tanulmányozzák a lehetQségeket a politikai egységesítés területén. A külügyesek rendelkezésére számos variáció állt.
A Római SzerzQdés politikai célkitqzéseit figyelembe véve az lett volna a leglogikusabb, ha az EK intézményi kereteit veszik alapul, és annak politikai szempontú kiterjesztésével próbálkoznak. Ez a nemzetekfelettiséget erQsítette volna, és feltéphette volna a múlt sebeit. A franciák le is szögezték, nem tartják járhatónak az utat. Megoldásnak az látszott, ha az EK keretein kívül keresik a megoldást. Érveiket jelentésbe foglalták. Alaptétele az volt, hogy a politikai együttmqködés a politikai egység elsQ lépése, akkor azt olyan területen kell megindítani, ahol a tagállamok elképzelései már most is egybeesnek. Ilyen területnek gondolták a külügyet, ahol meg lehetne mutatni, Európának határozott elképzelései vannak. A jelentés javaslatai meglehetQsen konkrétak voltak, pl.: negyedévenként tartandó külügyminiszteri konzultáció, melynek munkáját a havonta ülésezQ Politikai Bizottság intézné. Emellett a jelentés azt is szorgalmazta, hogy egyes esetekben a tagállamok azonos utasításokat adjanak külképviseleteiknek. Az elsQ külügyminiszteri találkozót 70 novemberében tartották Münchenben. Az EK elsQ nyilatkozatát a Közel-Kelettel kapcsolatban tette. A 73-as Koppenhágai EK csúcstalálkozó elé terjesztett második jelentés a folytatását javasolta. A folyamatra hamarosan Európai Politikai Együttmqködésként utaltak. A külügy között létrejött szoros kapcsolat jó alapot képezett az együttmqködésre a kooperáció sikeresnek bizonyult.

(Ez is a mezQgazdasággal foglalkozik nem tudom melyik kell)

A hágai csúcson döntés született még a KAP kiegészítésérQl, melyet egy, a halászati szektorra vonatkozó párhuzamos politika megalkotásával kívántak megvalósítani. VégsQ jóváhagyására 1970 júniusában került sor. Alapelve az volt, hogy minden EK-halászhajó számára biztosítani kell a belépés egyenlQ jogát az EK vizeinek összességére. A lépés sajnos elsietett volt. Mivel azelQtt ratifikálták, mielQtt megkezdték az új tagállamokkal a csatlakozási tárgyalást. A vita akadémikussá vált, így új halászati politikáról egészen a 80-as évek elejéig nem is esett szó. Felmerült még a közös regionális politika lehetQsége is. Az olaszok ezt kitörQ örömmel fogadták. Erre azért volt szükség, mert a 60-as években még úgy gondolták, a regionális különbségek nem jelentenek problémát, az össz fejlQdés majd úgyis kiegyenlíti azt, az évtized végének sötétebb világgazdasági kilátásai azonban véget vetettek ennek a szemléletnek. Anglia is lelkesedett, mert úgy gondolta a regionális támogatások ellensúlyozzák majd amit nettó befizetQként fizet majd, ha lejár az átmeneti idQszak kedvezményei véget érnek. Sajnos a regionális politika csak alig haladt, mikor a 73-as olajválság véget ért. A csúcstalálkozó nagy figyelmet fordított a mezQgazdaságra. Franciaország is egyértelmqvé tette, a bQvítéshez való hozzájárulását a KAP finanszírozásának kielégítQ megoldásától teszi függQvé. Ez a kérdés viszont a pénzügy rendezésétQl függött. 69-re a mg.-i termékek egységes árainak rendszerét tovább bonyolították, az un. zöld valutákkal. Mivel az egységes rendszer csak rögzített árfolyamon volt életképes. Ezen kívül az Átmeneti Kompenzációs alapok is állandósultak. Amikor a KAP 60-as években beindult, a mqködési költségeit az 1962-ben felállított Európai MezQgazdasági Orientációs és Garanciaalapon keresztül finanszírozták. A garanciális rész az ármechanizmusért, az orientációs elem pedig a KAP strukturális kérdéseiért felelt. A legfQbb probléma az volt, hogy a hozzájárulások mértékét nem rögzítették, az államok sohasem tudták mennyit kell fizetniük. Ezért épp ez képezte a hágai csúcs egyik fQ alapját. Így nem csoda, hogy sok híve nem akadt. A problémát véglegesen kellett rendezni. A javasolt megoldás nagymértékben hasonlított a Bizottság 65-ben megtorpedózott indítványához. Vagyis a nemzeti kormányok hozzájárulását az EK saját forrásainak kell felváltania. A Közösség határain kivetett mezQgazdasági vámokat és illetékeket kívánták erre a célra elkölteni. A Tanács 1970 áprilisában dolgozta ki az utolsó részleteket, melyeket ugyanabban a hónapban aláírt Luxembourgi SzerzQdésbe foglaltak. Úgy tervezték, hogy az 1975-ig tartó átmeneti idQszak során a mezQgazdasági behozatalt sújtó terhek mellett fokozatosan növekvQ arányban ipari termékekre kivetett vámok az EK saját forrásaivá válnak. Ezek után egészül ki a rendszer a hozzáadottérték-adóból származó bevétellel. Ezen adó bevonására a kiszámíthatóbb forrás miatt volt szükség, az importvámok ugyanis csak nehezen voltak kiszámíthatók. Az EK saját bevételeinek kijelölése nem csak a KAP kedvéért történt, hanem azért is, hogy a szervezet forrásokkal rendelkezzen azokra a kiadásokra, melyeket az éves költségvetés alapján a Bizottság kezelt. Ez óhatatlanul felvetette a költségvetés ellenQrzésének kérdését, ami kiterjesztette volna az Európai Parlament költségvetési ügyekkel kapcsolatos jogkörét. Ez megnövelte volna az EK nemzetekfeletti lehetQségeit. A KAP finanszírozásában bekövetkezQ változás monetáris rendszerének hatékonyabbá tételére is ösztökélte az EK-t. A hágai csúcs talán legnagyratörQbb elemének a monetáris és gazdasági unióval kapcsolatos megbeszéléseket tekinthetjük.

10.tétel Nagy Britannia és a költségvetési viták 1984 elQtt

A brit belépési tárgyalásokat az erQsen európai orientációjú Edward Heath vezette, miközben a Közösséggel szembeni ellenállás egyre nQtt. A Munkáspárt is elutasította a feltételeket és azt ígérte megválasztása esetén újratárgyalja azt, s népszavazást tart majd a kérdésben. Ahogy a munkáspártiak kerültek hatalomra, James Callaghan külügyminiszter megindította a tárgyalást: bírálta a KAP-ot, és az EMU-t, nomeg a brit kötelezettségvállalást. Vagyis az Unió lényegét. 1975 januárjában a Bizottság olyan javaslattal állt elQ, mik elfogadhatóak voltak brit kormány számára. A Tanács ugyanis elfogadta, hogy a brit hozzájárulás mértéke a közösségi GDP relatív szintjéhez igazodjon, mégpedig egy felsQ határral. Ám ezzel a probléma nem ért véget. A munkáspárt egy része eleve elutasító volt, s a lakosság is az EK-t kezdte hibáztatni a gazdasági gondokért. Sokaknak érthetetlen volt, miként tudnak politikusok rész venni a Tanács Brüsszeli ülésén, miközben otthon az EK-t szidják. Így a britek azon politika továbbfejlesztéséért sem szálltak síkra mely a költségvetési terhek ellenszolgáltatását jelentette volna, mint pl. energiapolitika. Így aztán a britek a lehetQ legrosszabb rajtot vették. MásfelQl persze a briteknek is volt okuk a panaszra, mert azt partnereik is elismerték, hogy a szegényebb országok közé tartoznak. Úgy tqnt, hogy a 80-ig tartó átmeneti idQszak vége után a helyzet csak súlyosbodik. A britek ugyanis meglehetQsen sok élelmiszert importáltak, így sok lefölözési vámot fizettek, de mivel kevés élelmiszert állítottak elQ, keveset kaptak a KAP-ból. A lényegi problémát tehát az jelentette mennyit kapnak majd vissza. A költségvetés reformját a britek indították el. A 70-es évek második felének taktikáját jól jellemzi a hármas cél: csökkenteni a brit hozzájárulást, korlátozni a KAP kiadásait, meg kell reformálni az EK költségvetését. A kérdés 79-tQl nagyobb hangsúlyt kapott. Margaret Thatcher nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdeklik a félmegoldások. Nem finomkodott, mikor 79-ben a Dublinban ülésezQ Európai Tanács tudomására hozta álláspontját: Vissza akarom kapni a pénzemet. Amikor Thatcher 80-ban újra felhozta ezt a Tanács beleegyezett abba, hogy a hozzájárulást 83-ig egy képlet alapján mérsékli. Ez jó jelnek tqnt. Bonyolította a helyzetet, hogy ezt az NSZK is bejelentette. A gordiuszi csomót a Bizottság vágta át, mikor azt javasolta azon tagállam, mely többet kap vissza ezt fizesse be Angliának. Ez azonban nem volt elég a briteknek. Thatcher tovább harcolt egy számos állam számára elfogadhatatlan megoldásért, vagyis a KAP pazarlás visszaszorításáért. Tovább tüzelte a francia-német kormányfQk magatartása is, melyet Q lekezelQnek tartott. A bomba 82 májusában robbant, és az élelmiszer irányárakkal volt kapcsolatos. A Britek megvétózták a csomagot, azt a Tanács azonban nem fogadta el. Lévén a kérdés egyszerq többséggel is eldönthetQ. A vita vége az lett, hogy az 1984-es Fontainbleau-i csúcstalálkozó során létrehoztak és azonnal életbe léptettek egy korrekciós mechanizmust a költségvetési kérdés rendezése érdekében. Ebben kulcsszerepe volt Mitterandnak, mert látta az országa is a súlyos deficit felé sodródik. Spanyolok és Portugálok belépésével ráadásul a költségek jelentQsen megemelkedtek volna. Felmerül persze a kérdés, megérte-e a brit diplomáciai erQszak? Bizonyos szempontból persze nagy jelentQséggel bírt az ügy, hiszen a költségvetés ügy összefonódott a KAP-pal, ami szent tehénnek számított, szimbolikus jelentQsége volt, ment az EK eredmények mindegyikének. Ezért finanszírozták még 80-as évek elején is, annak ellenére, hogy a fizetQképességet veszélyeztette. Sokat támadták a briteket amiatt is, hogy politikájuk érvrendszere csak a nemzeti érdekekkel törQdik. Annak ellenére, hogy ez a fajta magatartás nem állt távol több államtól sem, ilyen volt Franciaország is. Emiatt robbant ki a francia-olasz borháború is 1975-ben, mikor is a franciák egy idQre lezárták határaikat az olasz borok elQtt. Persze az NSZK is számos területen folytatott protekcionista tendenciákat, a Dánokat pedig végig a minimalizmus és a nemzeti érdekek dominanciája jellemezte. Nagy-Britannia részben annak köszönhette rossz hírét, hogy kabinetjei ritkán próbálták uniós számokba álcázni nemzeti érdekeik védelmét, és a 70-es években Harold Wilson, és James Calalghan munkáspárti kormányai nem titkolták gyanakvásukat, sQt ellenszenvüket Európával szemben ,és persze nem lehet eltekinteni Mrs. Thatcher személyiségétQl sem. Persze Nagy-Britanniát méreténél fogva sem lehetet figyelmen kívül hagyni.

11.tétel A mediterrán bQvítés története
Az európai mediterrán országok közül Olaszország alapító tagja volt a Montán-uniónak és az EGK -nak, s az integrációs folyamat elindításában személyesen is nagy szerep jutott De Gasperi kereszténydemokrata miniszterelnöknek (1945-1953). Az 1950-es évek elejétQl mintegy 10 éven át az ország lenyqgözQ gazdasági fejlQdést produkált. A gazdasági csoda idején évi 7-8% kall növekedett az össztermelés. Ezen belül az ipari növekedés meghaladta a 10%-ot ami csak Japánban történt meg. Olaszország ipari nagyhatalommá vált.
Ezt a periódust a kereszténydemokraták - mondhatni kizárólagos uralma jel-lemezte. Az 1960-as évek elejétQl azonban szüntelen "zavarokkal" küzdött a politikai rendszer, de a kritikus pillanatok, botrányok ellenére mqködött, ami a demokrácia meggyökeresedésérQl tanúskodik, A felzárkózás sikeresnek bizonyult.
- Görögország közel tíz évig háborúzott. A német és olasz csapatok vereséget kö-vezQ rendkívül feszült idQszak után polgárháború robbant ki, amely 1949-ben ért véget. A polgárháború alatt vált nyilvánvalóvá, hogy Anglia felsQbbsége a Földközi -tengeren elveszett, s beköszöntött az amerikai dominancia korszaka (Truman-elv). A baloldal vereséget szenvedett a polgárháborúban, de ebbQl még nem született demokrácia Görögországban.
Ibériai-felsziget diktatúrái biztosan tartották magukat. Spanyolországot azonban nehezen fogadták be a nemzetközi szervezetek. Az ENSZ KözgyqIésének 1946. december 9-i határozata azt ajánlotta a tagállamainak, hogy vonják vissza diplomáciai képviselQiket Madridból. Az elmarasztalás, sQt elítélés alapja egy ugyan csak ENSZ-határozat volt, amely a világszervezet alakuló ülésén San Franciscóban született mexikói javaslatra :nem vehetQk fel a nemzetközi szervezetbe olyan államok
amelyek politikai rendszerét az Egyesült Nemzetekkel harcban álló országok
fegyveres erQinek segítségével létesítették. Az ország ezért esett el a Marsall -segélytQ1, s ajánlkozása ellenére sem hívták meg a NATO-ba.
1950-ben visszavonták a szankciókat a következQ évben visszatértek a diplomaták is Madridba.1953 augusztusában aláírták Vatikán és Spanyolország új konkordátumát, szeptember-végén pedig az amerikaiakkal a támasz-,egyezményt, amely az országot bekapcsolta a Nyugat stratégiai védelmi rend-szerbe. 1955 végén azután több mint egy tucat országgal együtt felvették az ENSZ-be. A NATO és EGK azonban továbbra sem került napirendre:. Az elsQ, 1962-es kérelmet e1utasították.

Portugália, ha Európába nem is, de a nyugati politikai védelmi rendszerbe különösebb gond nélkül tudott integrálódni, a NATO egyik alapító tagja lett.
Görögország éppúgy mint Törökország a1959-ben kérte a felvételét az EGK-ba, a társulási szerzQdést 1961-ben írták alá. A görög gazdaság elmaradt a fejlettséghez szükséges optimumától. A befogadás azonban nagy lépés volt Dél és & -Kelet felé. Az Ibériai félszigeten az 1960-as évek elején történt nyitás: engedélyezik spanyol és portugál állampolgárok munkavállalását a nyugat-európai országokban. Az egy fQre jutó GDP Görögországban és Spanyolországban meghaladta az évi átlag 50%-át, Portugáliában pedig elérte a 45%-ot. Az idegenforgalomból vendégmunkások hazautazásaiból származó bevételek milliárdos nagyságrendqek. A külkereskedelem több mint fele az EKG-val bonyolódott le. Görögországban és Portugáliában külsQ probléma adott lökést a demokratikus átalakulásnak. Az elQbbi esetében Ciprus török inváziója amely kritikus helyzet elé állította a NATO-t is. Portugáliában a gyarmati probléma megszakítva ezzel azt a hagyományt, amely szerint a gyarmatok a jobboldali konzervatív erQknek kedveznek. Spanyolországban a Caudillo halála szakította át a gátakat és gyorsította meg a demokratikus átmenetet.
Portugáliában egy 48 éves tekintélyuralmi rendszert buktatott meg a szekfqs forradalom . A viharos átmenet elsQ kormányait a Nyugat veszélyforrásnak tekintette s képviselQit ideiglenesen ki is rekesztették a NATO stratégiai kérdéseket tárgyaló tanácskozásaiból annak ellenére, hogy a szervezet alapító tagja volt. Négy –öt éves kemény küzdelem után sikerült megfékezni a radikális szocialisztikus tendenciákat, s kapitalista mederbe terelni a folyamatot. Spanyolországban az átmenet békésebb volt.
A demokratizálási folyamatban szemben álló felek politikai kultúrájának magas színvonalára utal a kompromisszum készségük és a megtalált konszenzus.
Ennek létrejöttében komoly érdemei voltak a köztársaságiaknak, s azon belül a kommunistáknak, akik a megbékélés érdekében lemondtak a köztársasági államforma visszaállításáról, s elfogadták a monarchia intézményét.
A spanyol kommunisták magatartása, gyakorlata megerQsítette a nyugat-európai
Kommunista mozgalomban -azt az irányzatot, amelyet eurokommunizmus néven szokás megnevezni.
Vagyis néhány nyugat-európai kommunista párt (Olasz, Spanyol, Francia) ekkor jutott el oda, hogy dekralálja a szocializmust a nyugat-európai tradíciónak megfelelQen akarja felépíteni. Ezzel lényegében megtagadta, elvetette a keleti (szovjet) modellt.
Portugália és Spanyolország 1977-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az európai közösségekhez. A csatlakozásról folyó tárgyalások a következQ évben kezdQdtek meg. Különösen a mezQgazdaság problémája okozott gondot, a két ország ugyanis jelentQs mezQgazdasági exportQr volt. 1984-85 folyamán azonban megszülettek a portugál és a spanyol csatlakozást elQsegítQ részegyezmények. Kompromisszum született a munkaerQ szabad áramlása, a halászat, a mezQgazdaság általános átalakítása és egyes nevesített ágazatai (bor, olívaolaj) ügyeinek kérdésében is. 1985.jun12.-én ünnepélyes keretek között aláírták a csatlakozást megerQsítQ okmányt. A két ország hivatalosan 1986 jan. 1.-én az európai közösségek tagjává vált. Spanyolországi helyzetet bonyolította az ország NATO- tagságával kapcsolatos vita. Görögországnak, amely 1962 óta társult tagja volt a közös piacnak, jó esélye volt, hogy még a 60-as években teljes jogú taggá váljon.
Görögország csatlakozását az EGK-hoz az új demokrácia segítette elQ 1981-ben.
Görögország a csatlakozásból származó elQnyöket nem tudta kihasználni. A jelentQs uniós anyagi támogatást nem tudták a gazdasági növekedés szolgálatába állítani, a strukturális reformokat nem vitték végbe, stagnált a feldolgozóipar, folyamatosan magas volt a költségvetési deficit. Mindezek eredményeként a 80-as években mindössze 2 milliárd dollárt tett ki a külföldi tQkeberuházás. Továbbra is a mezQgazdasági termékek kivitele dominált. Az ország 1991-ig 18 milliárd dollár támogatásban és 6 milliárd kedvezQ kamatozású kölcsönben részesült. Azonban ezek nagy részét a szociális gondok enyhítésére használták fel. Portugáliában a 80-as években mélyreható és látványos strukturális átalakulás és intézményi reform valósult meg. Módosult a külkereskedelem áruszerkezete is: az importban növekedett a feldolgozott termékek aránya, az exportban pedig csökkent a mezQgazdasági és textilipari termékeké. A tagországok gazdasági konvergenciájának elQsegítésére létrehozott strukturális alapokból jelentQs összegekhez jutott az ország. EzekbQl komoly infrastrukturális fejlesztést valósítottak meg(közlekedés, távközlés, oktatás).
Európának arra kell törekednie, hogy stabilizálja a közvetlen közelében lévQ térséget.
Itt a mediterrán régiót és Afrikát nevezte meg nem titkolva,hogy Franciaország számára mindkettQ különleges értékq. A perzsa- öböl közvetlen környéke olyan feszülséggóccá vált, amely Európa energia ellátását érzékenyen érintette. S mindez akkor történt amikor az arab-izraeli konfliktus újara fel izzott. Az iszlám tényezQ súlyát érzékelve nem késett az európai közösség reagálása.

Az Európa Tanács 1980 júniusi, Velencei qlésérQl kiadott kömmüniké kinyilvánította, hogy aktív szerepet kíván játszani a közel keleti béke megteremtésében. Állást foglalt amellett is, hogy a palesztin felszabadítási szervezetnek részt kell vennie a rendezésben, s olyan átfogó békerendezést kell teremteni, amelynek keretében a palesztin nép „teljes mértékben gyakorolhatja önrendelkezési jogát . Európa azonban elvesztette kezdeményezQ szerepét, s a II. öbölháborúban, 1991-ben már vitathatatlanul érvényesült az Egyesült Államok dominanciája. Az I.öbölháború nyomán állt elQ az a veszély,hogy az európai államok elsQsorban Franciaország-és az Arab világ tradicionálisan erQs kapcsolatai meglazulnak.
Ekkor, 1983-ban vetette fel Mitterand francia elnök Rabatban azt a javaslatot,hogy a nyugat- Mediterráneum országai tartsanak értekezletet. Algéria ellenzése miatt azonban a terv nem valósult meg. Az évtized végére viszont megváltozott a helyzet: a Maghreb államok válságba kerültek, csökkent az olajár, eladósodtak, fQleg Európával szemben. S ekkor kezdték hangsúlyozni mediterránságukat , hogy ezzel keltsék fel az északi parton a szolidaritást.
Mitterand 1983-as ötlete öt évvel késQbb valósult meg. 1988-ban Marseille  be 7 állam (Algéria, Tunézia, Marokkó, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, és Portugália) szakemberei, értelmiségiek, politikusok gyqltek össze. A következQ évben Rabbatban találkoztak. A tanácskozás, amely a Mediterrán fórum elnevezést kapta, minden korábbi hasonló jellegqtQl eltérQen nem állami, nem hivatalos rendezvény volt hanem informális találkozó amelynek célja megkönnyíteni és növelni a mediterrán együttmqködést a két part államai és társadalmai között.
Az EU hosszú távú mediterrán politikájának kidolgozása 1995-ben fejezQdött be s az ugyan ebben az évben, november 27-28.-án Barcelonában tartott euromediterrán csúcsértekezleten hozták nyilvánosságra. A tanácskozáson az EU 15 tagján kívül részt vettek a part menti országok ( Algéria, Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Szíria, Libanon, Törökország), a közeli felvételre igen esélyes szigetállamok( Málta , Ciprus), valamint az autonóm Palesztin területek. Az ENSZ szankciók, valamint amiatt, hogy nincs társulási szerzQdése az EU-val, Líbiát nem hívták meg.
A kétnapos konferencia végén elfogadott nyilatkozat hangsúlyozza a Földközi tenger stratégiai jelentQségét, kifejezi a résztvevQk azon szándékát, hogy jövQbeni kapcsolatainknak új dimenziót kölcsönözzenek, amely széles körq együttmqködésen és szolidaritáson alapszik, és megfelel a szomszédi viszony és a történelem által alakított kapcsolatok privilezigált helyzetének. A konferencia s a további együttmqködés célját abban fogalmazták meg,hogy a Földközi tenger medencéjét a párbeszéd, a csere és együttmqködés területévé tegyék, hogy erQsítsék a békét, a stabilitást, a jólétet, a demokráciát, s garantálják az emberi jogok tiszteltben tartását . Hogy ezt elérjék szükségesnek ítélték a tartós gazdasági és társadalmi fejlQdést, a szegénység leküzdését és a kultúrák közötti jobb megértés elQmozdítását.
Megállapodtak abban,hogy 2010-ig szabadkereskedelmi övezetet hoznak létre a térségben az ipari termékek terén. MegerQsítették a cannes-i csúcstalálkozón hozott döntésüket is,hogy az ezredfordulóig 4,7 milliárd ECU segélyt folyósítanak a társág országainak, elsQsorban infrastrukturális és oktatási célokra. A támogatások elosztása komoly feladatot jelent, mivel a mediterrán országok gazdasági helyzete igen eltérQ.
Az északi és déli part közötti különbségek az erQviszonyok terén a megállapodás kereskedelmi részeiben mutatkoztak meg. Az ipari termékekre vonatkozó szabadkereskedelmi övezet megteremtésébQl úgyanis a déli országok nemigen profitáltak, az Eu árui elQtt viszont egy 200 milliós piac nyílt meg. Ugyanis a déli part országai nyersanyagot és élelmiszert képesek szállítani az Eu országaiba, az elQbbit szívesen vásárolják az utóbbit azonban alig.

12.tétel 1979-1986 az Egységes Európai Okmányhoz vezetQ út

A politikai integrációra irányuló kísérletek

Az 1969-es hágai találkozó készítette elQ a terepet a fejlQdés számára. A Közösség a Davignon-jelentés alapján már a bQvítés idQpontja elQtt létrehozta az Európai Politikai Együttmqködés (EPC) kereteit. SzembetqnQen az EMU mutatott fel némi fejlQdést, hiszen a tagállamok ennek kapcsán vállaltak kötelezettséget, hogy az évtized végére kapcsolataik rendszerét Európai Unióvá alakítják. Az EMU hamar felbomlott, és 1979-ben az EMS lépett a helyébe. A politikai egységesítés lassan haladt, a tagállamok mégis elkötelezték magukat a végsQ egység mellett.

Az európai politikai együttmqködés

A politikai együttmqködés olyan követelmény, amelyet számon kértek a Közösségen.
A 70-es, 80-as évek elQremutató döntései jelentQsen hozzájárultak a tagok szorosabb viszonyának kialakulásához. Mert kifelé a szervezet egyre egységesebben lépett fel. Ez a különbözQ kétoldalú megállapodásoknak, egységes képviseletnek, és az EPC fokozatosan fejlQdQ mechanizmusainak volt köszönhetQ.

1973 elQtt az EK hivatalos kapcsolata a külsQ államokkal elsQsorban a Yaoundéi Egyezményekre korlátozódott: Alig egy évtized alatt a Közösség több, mint 100 országgal kötött megállapodást. Ennek eredményeként a világ vezetQ kereskedelmi hatalma lett, amely a világ kereskedelmének 20%-át bonyolította le.
Az EK legsúlyosabb problémája az volt, hogy csökkent a világkereskedelemben való részesedése. A Közösség külpolitikája a szabad kereskedelem koncepcióján alapult. A mezQgazdaság területén erQs protekcionizmus érvényesült, és az olyan ágazatokban is jellemzQek voltak a kereskedelmi korlátok, mint a textil- és az acélipar, vagy a hajógyártás. Az EK tagja lett 1973-ban a nemzetközi Mqszál Egyezménynek (MFA), mely a fejlQdQ országokból érkezQ olcsó textil kereskedelmet vonta szigorú szabályozás alá.

Az EK kétoldalú kapcsolatainak központi elemét a Loméi Egyezmények képezték. Az elsQ ilyen a 75-ben újratárgyalt Yaoundéi Egyezmény újratárgyalása volt, annak érdekében, hogy az egykori brit gyarmatokat is a rendszer részévé tegyék. Értékes újítása volt az Egyezménynek, a stabilizációs alap bevezetése, amelyet azért hoztak létre, hogy legyen mibQl kompenzálni az ACP államokat (afrikai, karibi és csendes-óceáni államok) abban az esetben, ha exportbevételeik valamely természeti katasztrófa, vagy a világpiaci árak zuhanása miatt hirtelen, nagymértékben csökkennének. Az öt évre szóló Egyezmény lehetQvé tette, hogy az ACP mezQgazdasági termékeinek nagy része vámmentesen jusson az EK piacra. Cserébe az ACP államoknak biztosítaniuk kellett a kedvezményes elbánást jelentQs mennyiségq közösségi termék számára.
A második Loméi Egyezményt 1979-ben írták alá. A Közösség a status quo fenntartását, míg az ACP államok a segélyek szintjének emelését szerették volna elérni.
A harmadik Lomé-Egyezményt 1984-ben kötötték, kiemelte, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak meghatározó szerepet kell játszania a mezQgazdasági fejlesztés területén, és hogy az elszigetelt, egyéni akciók helyett összehangolt programokra kell összpontosítani. A Loméi egyezményekkel párhuzamosan az EK egyéb külsQ államokkal is kötött egyezményeket. Ázsiában pl. Srí Lankával, Bangladessel és Pakisztánnal, valamint 1981-ben a hattagú ASEAN-nal, azaz a Dél-Kelet Ázsiai országok szövetségével.
Az arab nacionalizmus erQsödése ráirányította a Közösség figyelmét déli végeire. Ahol lassan, ötletszerqen kezdtek kibontakozni egy földközi-tengeri politika körvonalai.

Az EK kereskedelmi- és fejlesztési segélyegyezményt kötött a MAGREB-államokkal (Algéria, Marokkó és Tunézia) 1976-ban, majd a MASHREQ országokkal (Egyiptom, Szíria, Jordáni, Libanon) 1977-ben. Kétoldalú megállapodás született Izraellel 1975-ben és Jugoszláviával 80-ban.. Közben az EFTA-hoz fqzQdQ viszony is normalizálódott,. 77-ben a két szervezet az ipari termékekre vonatkozó szabadkereskedelmi övezetet hozott létre 1984-ben Luxemburgban megállapodás született, amelyben a két szervezet arra vállalt kötelezettséget, hogy a különbözQ politikák területén is fejleszti az együttmqködést.

Az 1972-es csúcstalálkozó során megállapodtak abban, hogy közös kereskedelmi politikát próbálnak kialakítani a keleti félre nézve, az elsQ lépést mégis a KGST tette. (Korlátozott jelentQségq ágazati megállapodásokat sikerült kötni.)
A kereskedelmi egyezmények ellensúlyozták az EK közös külsQ tarifájának kizárólagosságát és javították a Közösség gazdasági, politikai képét a világ szemében. Ezzel párhuzamosan jelentkezett a szükséglet, hogy az EK helyet találjon magának a nemzetközi szervezetek rendszerében. A GATT tárgyalásainak 1973-ban kezdQdQ Tokiói Fordulóján az EK egységesen lépett fel egy képviselQkbQl álló állandó bizottság segítségével. Hasonló részvételi formát alakított ki a szervezet a négyévenként tartott UNCTAD-ülésekkel kapcsolatban is. A Közösségnek a legnagyobb áttörést az jelentette, hogy sikerült az egységes fellépést elfogadtatni a nyugati gazdasági csúcstalálkozókon is. Az elsQ ilyen csúcstalálkozót Rambouillet-ben tartották hat kormányfQ részvételével.

Az Európai Biztonsági és Együttmqködési Értekezlet (EBEÉ) szabályai kizárták annak a lehetQségét, hogy az EK egységesen léphessen fel, de a tagállamok szorosan együttmqködtek és a Helsinki Záróokmányt is az az EK nevében írták alá. A 70-es évek második felében megnyilvánuló szovjet és amerikai szándékok nyugtalanították Európát, a két nagyhatalom kétoldalú fegyverzetkorlátozási tárgyalásokba kezdett. Ez az egyik oka annak, hogy a NYEU újjáélesztésére tett kísérlet a 80-as években sikeresnek mondható, mely az EK toldalékaként mqködött Ezek a fejlemények a Davignon-jelentésbQl és az EPC létrehozásából fakadtak. A tagállamoknak megvoltak a maguk külpolitikai érdekei, és ezért nem tudták összhangba hozni az álláspontokat.

1976-ra kialakult az a szokás, hogy a tagállamok ENSZ-nagykövetei heti rendszerességgel találkoznak, és hogy az Európai Tanács soros elnökének tisztét betöltQ állam külügyminisztere az EK-tagállamok összességének nevében szólal fel az ENSZ Közgyqlés éves ülését megnyitó vita során. Az EPC-nek részét képezik a közös lépések és kezdeményezések.


1981-ben a Bizottság elnyerte a jogot arra, hogy részt vegyen a külpolitikai tárgyalásokon, az EP-et pedig informálnia kell a fejleményekrQl, az EPC még mindig kívül van az EK stuktúráján, még mindig kormányközi és önkéntességen alapuló konstrukció, amely nem jár együtt a nemzeti szuverenitás korlátozásával. A tagállamok bármikor elhatárolódhatnak az EPC kezdeményezéseitQl

A politikai unió keresése

Giscard d Estaing és Helmut Schmidt égisze alatt megtartott 74-es párizsi csúcstalálkozó némi realizmust kívánt csempészni az EK terveibe. Leo Tindemanst, Belgium miniszterelnökét bízták meg annak megvizsgálásával, hogy milyen módon lehetne a problémát megoldani. Tindemans ezután majdnem egy évig csak tárgyalt.
Úgy gondolja, hogy
Az EK-nek nem szabad megsértenie a nemzeti kormányok hatáskörét.
A jelentés tartalma: közös külpolitikai és védelmi rendszert, gazdasági és monetáris uniót, európai szociális és regionális politikát, közös iparpolitikát.
Tindemansnak nagy vitákat kiváltó elképzelései voltak az EK intézményeirQl. Azt javasolta, hogy a Bizottságból hozzanak létre egy kormányoktól függetlenített végrehajtó szervet, amely mind a Bizottság, mind a Tanács feladatkörét átveszi. (A tervezett parlament két kamarából állt volna: Nép Kamarája, Államok Kamarája).

Nagy vitát váltott ki egy másik elképzelés is, miszerint a gazdasági, pénzügyi integráció mértéke országonként eltérQ legyen. Azaz könnyebb volna eredményeket elérni, ha nem várnák el, hogy minden tag, egy ütemre mozduljon. A tervet végül nem fogadták el, így szépen lassan eltqnt a politikai süllyesztQben. MegerQsítette ugyan a párizsi döntéseket, másrészt több ellentét is feszült a jelentés és a valóság közt. Hisz nehezen lehetett volna elképzelni az intézményi reformot a nemzeti érdekek nélkül.

1978-ban Giscard d Estaing indítványában egy újabb vizsgálat szükségességét tartotta fontosnak, melyet kiemelkedQ személyiségek végeznének, akiknek az intézmények vizsgálata nyomán benyújtott javaslatai alapján módosítani lehetne az eljárásokat és a szervezetrendszert ezáltal hatékonyabbá téve az intézményeket. 1978. decemberében a Brüsszelben ülésezQ Tanács el is fogadta a javaslatot és kijelölte a vizsgálóbizottságot. A bizottságot a Három Napkeleti Bölcsnek nevezték el, Barend Biesheuvel egykori holland miniszterelnök, Edmund Dell egykori angol miniszterelnök, és a francia Robert Marjolin részvételével.

A 79-ben közzétett jelentés megállapítja, hogy a fQ probléma a közös politikák létrehozásának nehézkessége. A jelentés megállapította, hogy a Bizottságot át kell szervezni, és nagyobb hatalommal ellátni, a Tanácsban pedig ki kell terjeszteni a többségi szavazás gyakorlatát. Nem történtek lépések, így a jelentés követte Tindemansét az irattárba.

A Bizottság tevékenységének újjáéledése 77-ben Roy Jenkins elnökségével következett be. JelentQs eredményei közé sorolhatjuk az EMS létrehozását, valamint azt, hogy a Bizottság elnöke az EK képviselQjeként rész vehet a világgazdasági csúcstalálkozókon. Az európai téren ez azonban nem aratott nagy tetszést, fQleg a britek körében.
A 80-as évek elején Közösség-szerte érzQdött, hogy határozott lépésekre van szükség. Az EK-nek olyan problémái voltak, amelyek gyors intézkedést igényeltek:a KAP terjeszkedésére, a költségvetés kimerülésének veszélyére, a brit konfliktusra, az amerikai és japán technológiai kihívására, és Spanyolország, Portugália csatlakozási szándékára. Egyetértés volt abban, hogy intézményi reformra van szükség a döntéshozatal hatékonyabbá és gyorsabbá tételére.

Az elsQ jelentQs lökést egy egyéni kezdeményezés indította el. A Genscher-Colombo-tervként ismerté vált kezdeményezés egy kísérlet volt, hogy az Európai Tanácsot cselekvésre ösztökéljék. Genscher és Colombo céljai, amelyeket egy Európai Okmány és egy gazdasági integrációról szóló deklaráció formájában hoztak nyilvánosságra nem voltak újak: több közös politika, nagyobb fokú kulturális, jogi együttmqködés, illetve a Tanács évente tájékoztassa a Parlamentet az Unió érdekében tett lépéseirQl. A terv elfogadása a költségvetés bQvítésével járt volna, amit Anglia elutasított, s még Genscher saját kormányfQje Schmidt is visszahQkölt.
Végül ez az elképzelés sem volt sikeres, de hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti kormányok 82-ben megkezdték a politikai egységgel kapcsolatos tárgyalásaik újabb fordulóját. Tehát a tervezet végül mégiscsak eljutott a Tanács elé, a 83-as stuttgarti ülés során.
Bár a Tanács elutasította a javaslatokat, a találkozó egy nyilatkozat kibocsátásával zárult, amelyet az Európai Unióról Szóló Ünnepélyes Nyilatkozatnak neveztek el. A Genscher-Colombo-terv az érvényben lévQ gyakorlat megerQsítésévé lett. MásfelQl a nyilatkozat rögzítette, hogy az EK mit tekint céljának és hogyan ítéli meg az EK-hoz való viszonyát, a Tanács csak a politikai lendület kialakításának szerepét vállalja, illetve felelQsnek érzi magát a politikai együttmqködés tevékenységét segítQ alapelvek kidolgozásáért.
A politikai unió részleteirQl azonban nem esett szó. Genscher és Colombo ekkor olyan közösségi szövetségesre leltek, melynek jelentQsége az európai Parlamenti képviselQk közvetlen választása után növekedett meg. A Parlamenten a tettvágy lett úrrá.
A képviselQk egy része Altiero Spinelli vezetésével átfogó vizsgálatot kezdeményezett az EK-val kapcsolatban, melynek célja egy új és részletes tervezet kidolgozása a Politikai Unióval kérdésében. Kiindulópontnak a meglévQ közösségi intézményeket kellett tekinteni. Spinelli a Bizottság és a Parlament hatáskörének bQvítésében, a Tanács és a nemzeti kormányok szerepének visszaszorításában gondolkodott. A Bizottság lett vJÀ/®0æS.T°m"n$nDnºðöšN›þÀ–Á0ÎlÎnÎ.ß|ß~ß6|}Êì 4hiÈÎÏÕÞÎÏâòÈÊþ j
´
Z
\
ü
°

²

(lŒŽ”Ê.ˆ.0&>Öð¦ð4öðöðéðöðéðéðöðöðéâðéâðöÙÐðÐðÐðÈðÐðÐðÐðÈðÐðÈð¿ðÐðÈÐðÈðÈðÐðÈðÈðÐðÐðÈðÐðÐðÐðÈðh"T>*CJ aJ h"TCJ aJh"T5CJ \h"T>*CJ aJ
h"T>*CJ
h"T5CJ
h"TCJ h"T5CJ aJKJLN
~&‚)ö*Ú.º/¼/¾/À/Â/Ä/^0®0°0(2Æ5;6‚B„B–HäSæSöööööööööööööñññöööööööööööö$a$$ „]„a$Â<^=þþæS.T0T®m°m"n$nDndu`~†ƒìŠºðöšN›v¢.§Ö«Ø«Ú«š²à¼°¾üÀþÀ–Á˜Áöööööööííííííííöööööööööööö$ „]„a$$ „]„a$˜ÁÈŽË.Î0ÎlÎnÎ

×,ß.ß|ß~ß56|}2hiÎÏÈÊþ Z
\
þ
ööööööööööööööññññññññïññññ$a$$ „]„a$þ
.

V

°

²

ô
ŒŽ.0(kÒÓä-æ-’ “ ô"ö"¨$²%F'÷÷÷òòòòòòòòòòððððððððððððððð $a$$
&
Fa$4PÒÓþ0-z-Þ-ä-æ-’ “ ô"ö" #@#¶#à#Ê$æ$Œ%¬%j'r'|'„'(\(ü(þ(„)ä+,,,ò.ô./„/Ê/Ú/ð/I0M0—0›0œ0³0º0Á0d1e1i12*2¬2´24j4J5L5À5989:9d9N:ž:I IT]V]š]œ]Ñvöv÷v΂†ƒ÷ñéñ÷ñ÷ñéñéñéñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñé÷ñ÷ñ÷ñéñàñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñé÷ñ÷ñ÷ñ÷ñé÷ñ÷ñ÷ñ×ñ×ñÐÉÐñÉÐñ×
h"T5CJ
h"T>*CJ h"T5CJ aJh"T>*CJ aJ h"TCJ aJ
h"TCJ h"T5CJ \OF'ü(þ(4* ,ò.ô./I0d1e14J5L5Â6ž8L:N:ž: :BEII I¢IJJýýýýýøöøøøøøøøøøøøííííííííí$ „]„a$$a$ JT]V]š]œ]úqÐvÑvöv÷v̂΂„ƒ†ƒøšúšH›J›t²¨´¨,©.©œÅžÅÆƆéˆéöööööööööööööööööööööööööööö$ „]„a$†ƒúšH›J›œÅƆéØé`ñhñ‚òªòøøðAhBjBÆBÌBÔBÜBæBpC’CüC:DF

FF"FGdGhG–G`JjJîJþJKK”L LêLþL”OœOÀOæO Q6Q,U h"T6CJ
h"T5CJ h"T5CJ \_H
h"T6CJ ]_H
h"TCJ _H
h"T5CJ aJ
h"T>*CJ h"T5>*CJ
h"TCJ GˆéØéäíNð¬ón÷ø ùÌüÎüüý E Ú f


¸

® ù öèÚöÚÊÚ¾²²²²²²²¤¤¤¤
$ „dÿ¤]„a$
$ „d-ÿ]„a$
$ „d

ÿ]„a$$
Ƙ
„dÿ]„a$
$ „d

ÿ¤]„a$
$ „d

ÿ¤a]„a$$ „]„a$`- ##˜(,j0Þ46;x>ðAòAhBjBÄBÆBGGbGdGH`JbJÄL°P²Pñññññññññññèèããããããããããããã$a$$ „]„a$
$ „dÿ¤]„a$²P

WJX&\z]|]bbðcÖiØiŒoŽoBrDrFr6u8ulunuðvwDwàw@zBz.~0~úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòòòéúú$„h^„ha$$
&
Fa$$a$*bbÈb"f*fJfRfhi~iÞinfntn˜nŽo–oFrNr6u8ulunuBvPv.~8~B~d~¢€Æ€V|(ƒ8ƒ…†Œ†¬†4ŒfŒâ˜™™@™>š\šœº‚¼Š¼Ø¿à¿ À:ÀÁÁ\ÃzÜÃÜÃJÅlÅäÅÆØÊàÊÎ ÎXÎ`ÎþÐ\ѤÕ>ÖÚÖ*׶ÜÊÜ^ÞnÞúóúìúìúìúìúóúóúóúìúìúåÜåúìúìúìúìúóúìúìúóúìúìúóúóúÚúìúìúìúìúìúóúóúìúìúìúìúóúóÑåúóúóh"T5CJ aJUh"T5>*CJ
h"T>*CJ
h"T5CJ
h"T6CJ
h"TCJ R0~ƒƒÜ„Ý„&ˆ°‹²‹¦W’–´˜²¿´¿îÂðÂ>ƬͮÍDÎÔÏöÐøÐ>Ö@ÖØÖÚÖúúúñúúúúúúúúñúñúúññééúúààà$ „]„a$$
&
Fa$$„h^„ha$$a$olna az Unió kizárólagos végrehajtó szerve, a Tanács pedig az Unió Tanácsává vált volna, olyan testületté, mely megosztotta volna a törvényhozási feladatokat az Európai Parlamenttel. A többségi szavazás bevezetését javasolták. A vizsgálat eredményeit az Európai Unió SzerzQdéstervezetében foglalták össze. A dokumentumot 1984 februárjában terjesztetté az Európai Parlament elé, amely el is fogadta azt. Senki sem gondolhatta, hogy a Tanács ebben a formában megveszi a SzerzQdéstervezetet. Hisz a dokumentum túl sokat akart túl gyorsan. A Parlament egyetlen lehetQsége, ha utcára viszi az ügyet, de az 1984-es választások kiábrándítóak voltak. Az EP tevékenysége nyilvánvalóvá tette, hogy milyen utak közül lehet majd választani.

Az Európai Tanács 1984 júniusában, a nagy jelentQségq fontainebleau-i csúcstalálkozón tért vissza a politikai unió problémájára. Ennek egyik oka az volt, hogy Francois Mitterrand elhatározta, hogy megerQsíti Franciaország szerepét a Közösségben. Igen sok vitás kérdésben született eredmény, például a KAP gondjaiban, a bQvítésben, és Nagy-Britannia dolgában. Mitterand ismét felvetette a politikai unió kérdését.

A 10 állam újabb vizsgálat megindításáról határozott. Két Bizottságot hoztak létre: A Polgárok Európájáért Bizottságot, amelyet azzal bíztak meg, hogy vizsgálja meg, miként fejleszthetne ki a Közösség olyan jelképeket, melyek a tagállamok lakosságának közös Európai tudatát építhetik. Létrehoztak egy ad-hoc testületet is, mely a vezetQk személyes képviselQibQl állt. Ez volt a Doodge-bizottság (James Dooge, ír szenátus).
A bizottság a jól bevált utat követte, s négy már-már közhelynek számító reformjavaslattal állt elQ: meg kell erQsíteni a Bizottságot, és a Parlamentet. A Bizottságnak országonként csak egy tagja legyen és élvezzen nagyobb függetlenséget, a Parlament pedig kapjon a Tanáccsal közös döntési jogkört. Egyszerqsíteni kell a Tanács döntéshozatali eljárását. Az ET töltsön be stratégiai szerepet, azaz ülésezzen évente kétszer, és összpontosítsa tevékenységét a diplomáciai, és külügyi kérdésekre, ne pedig az EK napi problémáira. Mind Dánia, mind a görögök ellenérzésüket hangsúlyozták. Mivel 1985-ben Olaszország töltötte be az ET elnöki tisztét (Bettino Craxi olasz miniszterelnök), így rájuk hárult a feladat, hogy meggyQzzék a kormányfQket a Doodge jelentés szükségességérQl. Ebben a tekintetben tehát az EK reformja a Milánói csúcstalálkozó központi kérdése lett. Ugyanis ez volt az elsQ alkalom, hogy a Tanács hajlandó volt a reformokat megvitatni.

A Dooge-jelentés ajánlásaival szemben két ellenjavaslatot is benyújtottak:
Az elsQ a HOWE-terv nevet kapta (Sir Geofrey Howe brit külügyminiszter), mely az EPC keretein belül történQ döntéshozatal során követendQ magatartási szabályok illemkódexénél alig nevezhetQ többnek.
A másik javaslatot Franciaország és NSZK-Francia közös javaslatként nyújtotta be. Ez a NYEU megerQsítésére, és biztonsági problémákra fókuszált.

Az Európai Tanács milánói értekezletének eredménye: Haladás mutatkozott a gazdasági fronton, ahol elfogadtak egy menetrendet a belsQ piac útjában álló kereskedelmi korlátok jelentQs részének eltörlésére. Az Európai Tanács szavazott arról is, hogy sor kerüljön-e a reformcsomag összeállításával megbízott kormányközi konferencia összehívásáról. Thatcher idQpocsékolásnak titulálta, Görögország és Dánia is tiltakozott. Valószínqnek tqnt ugyanis, hogy a kormányközi konferencián is elQkerülnek a nemzeti ellentétek, és a végeredmény is csak valami felületes kezelés lehet. A vége mégis az lett, hogy a tagállamok elfogadták az EK történetének legnagyobb jelentQségq reformját.

13. tétel Az Európai Közösség helyzete a világban: külkapcsolatai és az EPE

A politikai együttmqködés elsQ lépései

A legambiciózusabb hágai döntés az EK végsQ céljára a politikai unióra vonatkozott. Ennek érdekében bízták meg a hat külügyminisztert, hogy a bQvítés tükrében tanulmányozzák a lehetQségeket a politikai egységesítés területén. A külügyesek rendelkezésére számos variáció állt. A Római SzerzQdés politikai célkitqzéseit figyelembe véve az lett volna a leglogikusabb, ha az EK intézményi kereteit veszik alapul, és annak politikai szempontú kiterjesztésével próbálkoznak. Ez a nemzetekfelettiséget erQsítette volna, és feltéphette volna a múlt sebeit. A franciák le is szögezték, nem tartják járhatónak az utat. Megoldásnak az látszott, ha az EK keretein kívül keresik a megoldást. Érveiket jelentésbe foglalták. Alaptétele az volt, hogy a politikai együttmqködés a politikai egység elsQ lépése, akkor azt olyan területen kell megindítani, ahol a tagállamok elképzelései már most is egybeesnek.
Ilyen területnek gondolták a külügyet, ahol meg lehetne mutatni, hogy Európának határozott elképzelései vannak. A jelentés javaslatai meglehetQsen konkrétak voltak, pl.: negyedévenként tartandó külügyminiszteri konzultáció, melynek munkáját a havonta ülésezQ Politikai Bizottság intézné. Emellett a jelentés azt is szorgalmazta, hogy egyes esetekben a tagállamok azonos utasításokat adjanak külképviseleteiknek. Az elsQ külügyminiszteri találkozót 1970 novemberében tartották Münchenben. Az EK elsQ nyilatkozatát a Közel-Kelettel kapcsolatban tette. A 1973-as Koppenhágai EK csúcstalálkozó elé terjesztett második jelentés a folytatását javasolta. A folyamatra hamarosan Európai Politikai Együttmqködésként utaltak. A külügy között létrejött szoros kapcsolat jó alapot képezett az együttmqködésre a kooperáció sikeresnek bizonyult.

Régi új célok

A hágai csúcstalálkozón döntés született még a KAP kiegészítésérQl, melyet egy, a halászati szektorra vonatkozó párhuzamos politika megalkotásával kívántak megvalósítani. VégsQ jóváhagyására 1970 júniusában került sor. Alapelve az volt, hogy minden EK-halászhajó számára biztosítani kell a belépés egyenlQ jogát az EK vizeinek összességére. A lépés sajnos elsietett volt. Mivel azelQtt ratifikálták, mielQtt megkezdték az új tagállamokkal a csatlakozási tárgyalást. A vita akadémikussá vált, így új halászati politikáról egészen a 80-as évek elejéig nem is esett szó. Felmerült még a közös regionális politika lehetQsége is. Az olaszok ezt kitörQ örömmel fogadták. Erre azért volt szükség, mert a 60-as években még úgy gondolták, a regionális különbségek nem jelentenek problémát, az össz fejlQdés majd úgyis kiegyenlíti azt, az évtized végének sötétebb világgazdasági kilátásai azonban véget vetettek ennek a szemléletnek. Anglia is lelkesedett, mert úgy gondolta a regionális támogatások ellensúlyozzák majd, amit nettó befizetQként fizet majd, ha lejár az átmeneti idQszak kedvezményei véget érnek. Sajnos a regionális politika csak alig haladt, mikor a 73-as olajválság véget ért.

A csúcstalálkozó nagy figyelmet fordított a mezQgazdaságra. Franciaország is egyértelmqvé tette, a bQvítéshez való hozzájárulását, melyet a KAP finanszírozásának kielégítQ megoldásától teszi függQvé. Ez a kérdés viszont a pénzügy rendezésétQl függött. 1969-re a mg.-i termékek egységes árainak rendszerét tovább bonyolították, az un. zöld valutákkal. Mivel az egységes rendszer csak rögzített árfolyamon volt életképes. Ezen kívül az Átmeneti Kompenzációs alapok is állandósultak. Amikor a KAP 60-as években beindult, a mqködési költségeit az 1962-ben felállított Európai MezQgazdasági Orientációs és Garanciaalapon keresztül finanszírozták.
A garanciális rész az ármechanizmusért, az orientációs elem pedig a KAP strukturális kérdéseiért felelt. A legfQbb probléma az volt, hogy a hozzájárulások mértékét nem rögzítették, az államok sohasem tudták mennyit kell fizetniük. Ezért épp ez képezte a hágai csúcstalálkozó egyik fQ alapját. Így nem csoda, hogy sok híve nem akadt. A problémát véglegesen kellett rendezni. A javasolt megoldás nagymértékben hasonlított a Bizottság 1965-ben megtorpedózott indítványához. Vagyis a nemzeti kormányok hozzájárulását az EK saját forrásainak kell felváltania. A Közösség határain kivetett mezQgazdasági vámokat és illetékeket kívánták erre a célra elkölteni.

A Tanács 1970 áprilisában dolgozta ki az utolsó részleteket, melyeket ugyanabban a hónapban aláírt Luxembourgi SzerzQdésbe foglaltak. Úgy tervezték, hogy az 1975-ig tartó átmeneti idQszak során a mezQgazdasági behozatalt sújtó terhek mellett fokozatosan növekvQ arányban ipari termékekre kivetett vámok az EK saját forrásaivá válnak. Ezek után egészül ki a rendszer a hozzáadottérték-adóból származó bevétellel. Ezen adó bevonására a kiszámíthatóbb forrás miatt volt szükség, az importvámok ugyanis csak nehezen voltak kiszámíthatók. Az EK saját bevételeinek kijelölése nem csak a KAP kedvéért történt, hanem azért is, hogy a szervezet forrásokkal rendelkezzen azokra a kiadásokra, melyeket az éves költségvetés alapján a Bizottság kezelt. Ez óhatatlanul felvetette a költségvetés ellenQrzésének kérdését, ami kiterjesztette volna az Európai Parlament költségvetési ügyekkel kapcsolatos jogkörét. Ez megnövelte volna az EK nemzetek feletti lehetQségeit. A KAP finanszírozásában bekövetkezQ változás monetáris rendszerének hatékonyabbá tételére is ösztökélte az EK-t. A hágai csúcstalálkozó talán legnagyratörQbb elemének a monetáris és gazdasági unióval kapcsolatos megbeszéléseket tekinthetjük.

Gazdasági és pénzügyi unió

A Gazdasági és Pénzügyi Unió koncepciója beleillett a vámunió kiterjesztésének elképzelésébe, és összhangban volt a spill-over elvével is. Valamint elengedhetetlen volt a pénzügyi unió megteremtése szempontjából, mivel a monetáris politika döntései az egész társadalomra kihatással voltak.
A hágai találkozó oka valójában egy nemzetközi probléma, a Bretton Woods-i konstrukció hanyatlásában, és a két tartalékvaluta gyengülésében keresendQ. Az USA gazdasági erejének csökkenése  fQleg a vietnami nagy költségek miatt, inflációs hatást gerjesztet, és veszélyt jelentett a monetáris stabilitásra.
Véleménykülönbség merült fel a Hatok között az ügyben, hogy gazdasági koordináció, vagy monetáris unió megvalósítása elQbbrevaló.


Két vélemény ütközött, az egyik szerint a pénzügyi együttmqködéssel (Franciaország) kell kezdeni, mert ez automatikusan követi a gazdasági integráció, illetve a másik szerint a gazdasági politikák harmonizációja nélkül nem érhetQ el a pénzügyi integráció, amit az NSZK, Hollandia és Olaszország képviselt. A kormányfQk a vélemények közelítését a Tanácsra hárították.
1970-ben ad hoc bizottság is felállt Pierre Werner vezetésével. A bizottság októberben juttatta el jelentését a Tanácsnak. Azt hangsúlyozta, hogy a politikák harmonizációját és koordinációját, valamint az árfolyamsávok szqkítését párhuzamosan kell végezni. Szerinte az EK-n belül szükség van egy szervre, amely a pénzügyi politika kérdéseiben dönt, s amelynek politikai ellenQrzéséért az Európai Parlament a felelQs. A jelentés 80-ra jósolta az EMU megvalósulását. A fejlQdési folyamatot szakaszokra osztotta. A tanács három döntést hozott az elsQ a rövidtávú politikák koordinációjáról, a második a központi bankok közötti kapcsolat erQsítésérQl, valamint a középtávú pénzügyi segélyek felvételérQl.
Alig száradt meg a tinta a Tanács határozatán, mikor kitört az arab-izraeli háború, bár azt meg kell említeni, hogy az igazi válságot az amerikai folyó fizetési mérleg növekvQ hiánya indította el. Hisz minden árfolyam a dollárhoz volt kötve, a dollár meg az aranyhoz.
A választ végül Nixon adta meg, mikor kijelentette a Bretton Woods-i szerzQdés nem életképes többé, ez lényegében a dollár arannyal szembeni konvertibilitásának felfüggesztését jelentette. Így a Bretton-i békét a valuták lebegtetésének korszaka váltotta fel.
A nyugati világ csak 1971 végére jutott megegyezésre arról, miként kezelje a helyzetet. A kompromisszumos Smithsonian egyezmény értelmében az USA végképp elválasztotta a dollárt az aranytól és hozzájárult némi leértékeléshez, cserébe lazultak a rögzített árfolyamok. De sajnos ez sem bizonyult túl sikeresnek, nem tudta megakadályozni a dollár 72-es, 73-as válságát. Egyre több ország csatlakozott a lebegtetQk táborához, illetve a nyugat lassan kettészakadt kemény és puha valutásokra. Összességében elmondható, hogy Hágában a Hatok belevágták fejszéjüket a nagy gazdasági fába, de a terv túl ambiciózus lett, ráadásul a politikai fa is érintetlen maradt. Az EMU tehát eleve halva született, az egyetlen siker a bQvítés lett.

A megtorpanás

1972 októberében Párizsban ültek össze a Hatok, a brit dán, és ír miniszterelnökkel kiegészülve. Minden állam a javaslatok hosszú listájával érkezett, így igen nehéz volt mindenki számára kielégítQ megoldást találni. Három fQ téma volt: az EMU fejlQdése, az EK intézményi szerkezetének megerQsítése, valamint a Közösség nemzetközi szerepe. Így aztán nem csoda, ha számos üres megállapodás lett az eredmény, úgymint az Európai Pénzügyi Alap 1973-as felállítása, a Regionális Fejlesztési Alap felállítása, környezetvédelmi politikával kapcsolatos lépések megtétele stb. A csúcstalálkozó végén a résztvevQ államok ígéretet tettek, hogy kapcsolatrendszerüket az évtized végére Európai Unióvá formálják. Ez tehát lényegében nem volt más, mint egy mindenki számára elfogadható politikai konstrukció, mely a legfQbb kérdést  vajon pénzügyi vagy gazdasági unió legyen az elsQ  nem oldotta meg. Felmerült, hogy minden tagállam kormánya egészüljön ki egy európai miniszterrel, bár ez inkább retorikai bravúrnak számított.

1973-ban hanyatlás következett be, mely fQleg a nemzetközi helyzetnek volt tudható. Ez egyik probléma az USA-hoz való viszony romlása volt, melyet Kissinger az Atlanti Chartával kapcsolatos új javaslata indított el. Mert ezt úgy értékelték, mint az európai kohézió megbontásának, és a NATO hozzájárulások növelésének kísérletét.


Gazdasági téren a fQ gond Nagy-Britannia, Dánia és Írország monetáris unióból való kilépése jelentette. 1973-ban Olaszország is elkezdte lebegtetni a lírát, ami az európai politikát még bonyolultabbá tette. Ráadásul az arab-izraeli háború hatására az Olajexportáló Országok Szövetsége bevetette az olajfegyvert, az olaj ára megnégyszerezQdött. Amit teljes olajembargó is követett az Izraelt támogató országok irányába. Az USA a Nemzetközi Energia Ügynökség felállítását javasolta. 1973 tehát nem volt jó év az EK számára. Mivel nem tudott egységes gazdasági vagy politikai választ adni a válságra. Ráadásul Európa politikai tekintetben is változást mutatott. Pl.: a guallisták elveszítették abszolút többségüket. Németországban pedig a sikeres Ostpolitik levezénylése után a Willy Brandt vezette kormánykoalíció veszíteni látszott jelentQségébQl.

Az egyre szaporodó problémák hatására 1973 októberében Pompidou újabb csúcsértekezletet indítványozott. A kormányfQk Koppenhágai csúcsán most az olaj volt a fQ téma, de persze a politikai együttmqködés is megjelent.
A megbeszélések ezen kívül érintették az EMU-t, a szociális politikát, a regionális politikát is. Végül konkrét eredmények itt is alig születtek. Az európai államok azonban felismerték csak Qk tehetnek valamit a problémák megoldása érdekében, így a csúcstalálkozókat is komolyabb tartalommal kell megtölteni. A csúcstalálkozók intézményesítését az mozdította nagyban elQ, hogy az EK három tagállamában rövid idQn belül jelentQs változás indult be. Pompidou meghalt, Brandtnak le kellett mondania, mivel egyik bizalmasa kémkedési botrányba keveredett, Heath pedig választási vereséget szenvedett. Az új angol kormány pedig eltávolodott a közösségtQl, így megnyílt az út a francia-német tengely megerQsödése felé.

A csúcstalálkozók rendszere

A lelkes föderalisták úgy tekintettek a Római SzerzQdése, mint az európai politikai rendszer alapjára. Úgy vélték, hogy a Bizottság a Gyqlésnek, mint az Európai Parlamentnek felelQs európai kormánnyá fog alakulni. A gyqlésnek, melynek az Európai Parlament nevet adták, nem adatott meg a lehetQség, hogy igazi törvényhozó testületté váljék. EllenQrzQ funkciója ugyanis csekély maradt. S mivel továbbra is a nemzeti parlamentek választották, nem rendelkezett választói támogatottsággal. Hallstein elnöksége alatt a Bizottság maximálisan kihasználta a lehetQségeket, de ennek a szervezet 60-as évekbeli krízise véget vetett. S ez az állapot egésze 1980-as évek közepéig fennmaradt.

Az intézményrendszer változásai

A 70-es évekre a Parlament és a Bizottság folyamatosan gyengült. A rendszeressé váló csúcstalálkozók miatt ugyanis számos fontos döntés kikerült a szabályrendszerén. Azért is harcolnia kellett, hogy EK képviselQ jelen lehessen ezeken.
A megváltozott intézményi egyensúly mellett a bQvítés is hátrányosan befolyásolta a Bizottság egységes testületként való fellépését. Méretét megnövelték, tagjainak száma jelentQsen megnQtt. Ez megnehezítette a közös álláspont kialakítását. Ráadásul minden új bizottsági tagnak hatáskört is kellett biztosítani, így egyes tárcák kisebb jelentQséggel bírtak, mint mások. A Bizottság hatékonysága nem utolsósorban az elnöktQl függött. Halstein mellett Roy Jenkinst és az 1985-ben megválasztott Jacques Delorst jellemezhetjük aktivista elnökként. A tárcák megosztása, csakúgy, mint a miniszterek leváltása sem az elnöktQl függött. A bizottsági tagok együtt döntöttek, ha kellett, méghozzá többségi szavazás útján. A tagoknak az eskü is kötelezQ volt, melyben megfogadták nem hagyják befolyásolni magukat, és nem fogadnak el utasításokat hazájuk kormányától. A tárcák elosztásánál még a nemzeti elv is érvényesült. Persze a Bizottságot azért nem szabad lebecsülni, hisz megörökölte a Montánunió döntéshozatali jogkörét, továbbá számos forrás kezelésével is rendelkezett, bár ez sem leplezhette a tény: adminisztratív szervezetrQl beszélünk.

Az Európai Parlament sem volt megelégedve másodlagos szerepével, de remélte ez a pozíció majd javulni fog. Hisz a Luxemburgi SzerzQdés megnövelte hatáskörét, fQleg a költségvetés befolyásolásával kapcsolatban. Majd 1977-ben már lehetQvé vált az is, hogy az EK költségvetést teljes egészében elutasítsa. Ez tényleg komoly fegyver volt. A Parlament úgy gondolta presztízsét tovább növelheti, ha tagjait közvetlen választással nyerik el mandátumukat. A Tanács végül 78-ra tqzte ki az elsQ ilyen választást, egyben a korábbi 180-ról, 410-re bQvítette a képviselQk számát. A választási rendszerrQl azonban minden állam maga dönthetett, s gyakorlatilag mindegyik saját választási rendszerét preferálta.

A 1979-ben megtartott választások bizonyos szempontból mérföldkövet jelentettek. Ezt a tagállamok heves tiltakozása kísérte, mert féltették nemzeti szuverenitásukat. Így a parlament megváltozott formája gyakorlatilag nem befolyásolt semmit. Hatáskörét csak apránként bQvítették. Ilyen volt az, melynek értelmében az Európai Tanács házigazdájának tisztét betöltQ kormányfQnek számot kell adnia a Parlament elQtt az unió állapotáról. 1982-ben végül a Parlament fellázadt. Csalódott volt, mert kimarad a döntéshozatalból, s nem szavazta meg a költségvetést. A lépés rákényszerítette az EK szerveit a tárgyalásra. A képviselQknek ugyanis csak véleménnyilvánitási joguk volt.

Az 1971-es Luxemburgi SzerzQdés a költségvetést is átalakította, kötelezQ, és nem kötelezQ elemekre. Amelyek esetében a kötelezQ elemekre, vagyis a szerzQdéses kötelezettségvállalásból fakadó költségekre a parlamentnek nem lett hatásköre. Az egyes tagállamok elkötelezettsége az Európai Parlament iránt végig korlátozott marad. Egy kormány vagy parlament sem támogatta a testület megerQsítését. A dánok esetében olyan párt is szerepelt a parlamentben, mely maga az EK ellen lobbizott. A különbözQ csoportok sohasem szabadultak meg a kényszerházasság jellegzetességeitQl. Az 1984-es választás csak tovább erQsítette a marginális szerepet, a gyenge részvételi arány miatt. A Tanács központi helye viszont megszilárdult, és egyre több bizottság alakult a támogatására. A bizottságok pedig egyre vegyesebbek lettek, így pl. amikor mezQgazdasági ügyekrQl volt szó a Tanács mezQgazdasági miniszterekbQl állt össze.

A struktúra középpontjában a külügyminiszterek rendszeres havi ülése állt, amely az Általános Ügyek Tanácsaként vált ismertté. A külügyminisztereknek kellett figyelniük az egész struktúra mqködését, s intézniük kellett a több területet átfogó ügyeket. Ez a rendszer jelentQsen megnövelte a COREPER jelentQségét, hisz jelentQs mértékq segítséget igényelt. A COREPER egy nagyköveti státusban álló személy által vezetett nemzeti küldöttség volt, melyet minden tagállam köteles volt fenntartani Brüsszelben.
A COREPER rendszerese tárgyalta a Tanács elé kerülQ ügyeket, s képes volt arra, hogy némi rendet tegyen az ügyek hálójában. Ám nem határozhatta meg az irányt, és nem akadályozhatta meg a tárcák közötti rivalizálást sem. A 70-es években az egyedüli szerv a nemzetek felettiségre az Európai Bíróság volt.
Bár szerepe továbbra is csak arra korlátozódott, hogy biztosítsa a közösségi jog egységes érvényesülését. De mégis szilárd egyensúlyt teremtve a kormányköziség térhódításával szemben, Hasonló szerepet játszott az 1977-ben létrehozott luxemburgi székhelyq SzámvevQszék is. Vizsgálva a források jogszerq beszedését, és felhasználását.

14. tétel Az EK belsQ politikái: a pénzügyi unió kérdése, regionális kiegyenlítés

Gazdasági és pénzügyi unió

A Gazdasági és Pénzügyi Unió koncepciója beleillett a vámunió kiterjesztésének elképzelésébe, és összhangban volt a spill-over elvével is. Valamint elengedhetetlen volt a pénzügyi unó megteremtése szempontjából, mivel a monetáris politika döntései az egész társadalomra kihatással voltak. A hágai találkozó oka valójában egy nemzetközi probléma, a Bretton Woods-i konstrukció hanyatlásában, és a két tartalékvaluta gyengülésében keresendQ. Az USA gazdasági erejének csökkenése  fQleg a vietnami nagy költségek miatt, inflációs hatást gerjesztet, és veszélyt jelentett a monetáris stabilitásra. Véleménykülönbség merült fel a Hatok között az ügyben, hogy gazdasági koordináció, vagy monetáris unió legyen-e inkább. Két vélemény ütközött, az egyik szerint a pénzüggyel kell kezdeni, mert ez automatikusan követi a gazdasági integráció, illetve a másik szerint a gazdasági politikák harmonizációja nélkül nem érhetQ el pénzügyi amit pl.: NSZK képviselt. A kormányfQk a vélemények közelítését a Tanácsra hárították. 1970-ben ad hoc bizottság is felállt Pierre Werner vezetésével. A bizottság októberben juttatta el jelentését a Tanácsnak. A jelentés a 2 elképzelés párhuzamos megvalósítását javasolta. Az EMU létrejöttét 80-ra jósolva a fejlQdési folyamatot szakaszokra osztotta. A tanács három döntést hozott az elsQ a rövidtávú politikák koordinációjáról, a második a központi bankok közötti kapcsolat erQsítésérQl, valamint a középtávú pénzügyi segélyek felvételérQl. Alig száradt meg a tinta a Tanács határozatán, mikor kitört az arab-izraeli háború, bár azt meg kell említeni, hogy az igazi válságot az amerikai folyó fizetési mérleg növekvQ hiánya indította el. Hisz minden árfolyam a dollárhoz volt kötve, a dollár meg az aranyhoz. A választ végül Nixon adta meg, mikor kijelentette a Bretton Woods-i szerzQdés nem életképes többé, ez lényegében a dollár arannyal szembeni konvertibilitásának felfüggesztését jelentette. Így a Bretton-i békét a valuták lebegtetésének korszaka váltotta fel. A nyugati világ csak 1971 végére jutott megegyezésre arról, miként kezelje a helyzetet. A kompromisszumos Smithsonian egyezmény értelmében az USA végképp elválasztotta a dollárt az aranytól és hozzájárult némi leértékeléshez, cserébe lazultak a rögzített árfolyamok. De sajnos ez sem bizonyult túl sikeresnek, nem tudta megakadályozni a dollár 72-es, 73-as válságát. Egyre több ország csatlakozott a lebegtetQk táborához, illetve a nyugat lassan kettészakadt kemény és puha valutásokra. Összességében elmondható, hogy Hágában a Hatok belevágták fejszéjüket a nagy gazdasági fába de a terv túl ambiciózus lett, ráadásul a politikai fa is érintetlen maradt. Az EMU tehát eleve halva született, az egyetlen siker a bQvítés lett.

15.tétel A politikai integráció kérdése 1992 elQtt

A politikai integrációra irányuló kísérletek

A Római szerzQdés preambuluma rögzítette aláíróinak alapvetQ politikai célkitqzését: az európai népek egyre szorosabb uniójának megvalósítását. A Közösség a Davignon jelentés alapján már a bQvítés idQpontja elQtt létrehozta az Európai Politikai Együttmqködés kereteit. SzembetqnQen az EMU mutatott fel némi fejlQdést, hiszen a tagállamok ennek kapcsán vállaltak kötelezettséget, hogy az évtized végére kapcsolataik rendszerét Európai Unióvá alakítják. A politikai egység gondolata mindvégig homályos maradt, hogy ne jelentsen veszélyt, és elfogadható legyen. Az EMU hamar felbomlott, és a nehéz hetvenes évek után az EMS lépett a helyébe. A politikai egységet senki sem adta fel, s a Közösség nemzetközi életben is egyre nagyobb súlyt kezdett el képviselni. A kormányfQk rendszeres csúcsai után ez a hatás csak erQsödött.

Az európai politikai együtmqködés

A 70-es, 80-as évek elQremutató döntései jelentQsen hozzájárultak a tagok szorosabb viszonyának kialakulásához. Mert kifelé a szervezet egyre egységesebben lépett fel. Ez a különbözQ kétoldalú megállapodásoknak, egységes képviseletnek, és az EPC fokozatosan fejlQdQ mechanizmusainak volt köszönhetQ. 73 elQtt a hivatalos kapcsolat a Yaoundéi Egyezményekre korlátozódott, ami alig egy évtized alatt ez több mint 100 megállapodásra bQvült. Ennek eredményeként vált vezetQ gazdasági hatalommá, mely a világ kereskedelmének 20%-át bonyolította. A külpolitika a szabadkereskedelem koncepcióján alapult. A mezQgazdaság területén erQs protekcionizmussal, jelentQs kereskedelmi korlátokkal pl. az acélipar területén. Az EK tagja lett 73-ban a nemzetközi Mqszál Egyezménynek, mely a fejlQdQ országokból érkezQ olcsó textil kereskedelmet vonta szigorú szabályozás alá. A kétoldalú kapcsolatok központi elemét a Loméi Egyezmények képezték.

Az elsQ ilyen a 75-ben újratárgyalt Yaoundéi Egyezmény újratárgyalása volt, annak érdekében, hogy az egykori brit gyarmatokat is a rendszer részévé tegyék. Érdekes újítás volt a kompenzációs alap, mely az ACP államokat kárpótolta, ha exportbevételeik valami oknál fogva nem érnék el a várt mértéket. Cserébe biztosítaniuk kellett a kedvezményes elbánást számos Közösségi termék számára. A második Loméi Egyezményt 1979-ben írták alá, igen heves viták után. A Közösség a status quo, az ACP államok a segélyek szintjének emelését szerették volna elérni. Végül maradt minden a régiben. A Lomé-III-at 1984-ben kötötték, kiemelte, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak meghatározó szerepet kell játszania a mezQgazdasági fejlesztés területén, és hogy az elszigetelt akciók helyett összehangolt programokra lenne szükség. A Loméi egyezményekkel párhuzamosan az EK egyéb külsQ államokkal is kötött megállapodást Bangladessel és Pakisztánnal, valamint 1981-ben a hattagú ASEAN-nal, azaz a Dél-Kelet Ázsiai országok szövetségével. Az arab nacionalizmus erQsödése ráirányította a Közösség figyelmét déli végeire. Ahol lassan, ötletszerqen kezdtek kibontakozni egy földközi-tengeri politika körvonalai. Így született megállapodás a MAGREB-államokkal (Egyiptom, Szíria, Jordánia, Libanon) 76-ban, MASHREQ országokkal (Egyiptom, Szíria, Jordáni, Libanon) 77-ben, és Izraellel 75-ben. Közben az EFTA-hoz fqzQdQ viszony is normalizálódott. 77-ben a két szervezet az ipari termékekre vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodást kötött. Ez sikert jelentett, amit ellensúlyozott a Kelet-Európával szembeni kudarc. Ahol csak korlátozott jellegq ágazati megoldásokat sikerült elérni. A kapcsolat csak 1986-ban éledt fel ismét, mikor Mihail Gorbacsov került hatalomra. A Közösségnek nemzetközi porondon a legnagyobb áttörést az jelentette, hogy sikerült az egységes fellépést elfogadtatni a nyugati gazdasági csúcstalálkozókon is. Az elsQ ilyet Rambouillet-ben tartották hat kormányfQ részvételével. Ugyanúgy egységes irányvonal érvényesült az EBEÉ-n is: Európai Biztonsági és Együttmqködési Értekezlet. Így a Helsinki Záróokmányt is az Európai Közösség nevében írták alá. Így a tagállamok a védelem keretében szorosabbra fqzték a megállapodást. A védelem összehangolása azért is fontosnak tqnt, mert a Szovjetek és az Amerikaiak kétoldalú fegyverzetkorlátozási tárgyalásai nyugtalanították Európát. Ez az egyik oka, hogy a NYEU újjáélesztésére tett kísérlet a 80-a s években sikeresnek mondható. E folyamat részeként néhány eljárás is intézményesült, szokássá vált pl, hogy az államok ENSZ-nagykövetei heti rendszerességgel találkoznak.

A politikai unió keresése

Giscard, és Schmidt égisze alatt megtartott 74-es csúcs némi realizmust kívánt csempészni az EK szerveibe. Leo Tindemant bízva meg azzal, vizsgálja meg mily módon is lehetne ezt kezelni. Tindemann ezután majdnem egy évig csak tárgyalt.76-os jelentése mégis csalódást keltett, mivel óvatos volt, és realisztikus kívánt maradni. Ezen kívül számos gyakorlati javaslatot is tartalmazott: közös külpolitikai és védelmi rendszer, gazdasági és monetáris unió, európai szociális és regionális politika. Ezek persze csak ajánlások voltak, így Tildemann nem ment túl a korábbi csúcsok deklarációin. Persze voltak elQre mutató újítások is, javasolta pl., hogy a Bizottságból hozzanak létre egy megerQsített, kormányoktól független végrehajtó szervet, amit egy széles hatáskörrel rendelkezQ törvényhozó szerv választana. A tervezett parlament két kamarából állt volna, egy közvetlenül választott Nép Kamarájából, és az Államok Kamarájából. Nagy vitát váltott ki egy másik elképzelés is, miszerint a gazdasági, pénzügyi integráció mértéke országonként eltérQ legyen. Azaz könnyebb volna eredményeket elérni, ha nem várnák el, hogy minden tag, egy ütemre mozduljon. A tervet végül nem fogadták el, így szépen lassan eltqnt a politikai süllyesztQben. MegerQsítette ugyan a párizsi döntéseket, másrészt több ellentét is feszült a jelentés és a valóság közt. Hisz nehezen lehetett volna elképzelni a reformot a nemzeti érdekek nélkül. 78-ban Giscard egy újabb jelentés szükségességét tartotta fontosnak, melyet kiemelkedQ személyiségek végeznének, s az intézményekre irányulna. A Brüsszelben ülésezQ Tanács el is fogadta. A bizottságot a Három Napkeleti Bölcsnek nevezték el, Barend Biesheuvel egykori holland miniszterelnök, Edmund Dell egykori angol miniszterelnök, és a francia Robert Marjolin részvételével. A 79-ben közzétett jelentés megállapítja, hogy a fQ probléma a közös politikák létrehozásának nehézkessége. A Bizottságot át kell szervezni, és nagyobb hatalommal ellátni, a Tanácsban pedig ki kell terjeszteni a többségi szavazás gyakorlatát. A Bizottság tevékenységének újjáéledése 77-ben Roy Jenkins elnökségével következett be. JelentQs eredményei közé sorolhatjuk az EMS létrehozását, valamint azt, hogy a Bizottság elnöke az EK képviselQjeként rész vehet a világgazdasági csúcsokon. Az európai téren ez azonban nem aratott nagy tetszést, fQleg a britek körében. A 80-as évek elején Közösség szerte érzQdött, hogy határozott lépésekre van szükség. Így a KAP-területén, japán és amerikai technikai kihívás, és Spanyol, Portugál csatlakozás terén. Az elsQ jelentQs lökést egy egyéni kezdeményezés indította el. A Genscher-Colombo-tervként ismerté vált kezdeményezés egy kísérlet volt, hogy az Európai Tanácsot cselekvésre ösztökéljék. Az elképzelések nem voltak újak: több közös politika, nagyobb fokú kulturális, jogi együttmqködés, illetve a Tanács évente tájékoztassa a Parlamentet az Unió érdekében tett lépéseirQl. Ez persze a költségek emelkedésével járt volna, amit Anglia elutasított, s még Genscher saját kormányfQje Schmidt is visszahQkölt. Végül az elképzelés a kukában landolt, de kétség kívül hozzájárult, hogy a nemzeti kormányok 82-ben megkezdték a politikai egységgel kapcsolatos tárgyalásaik újabb fordulóját. Tehát a tervezet végül mégiscsak eljutott a Tanács elé, a 83-as stuttgarti ülés során. Ahol végül egy Európai Uniórol Szóló Ünnepélyes Nyilatkozat elfogadásáig jutott. MásfelQl a nyilatkozat rögzítette, hogy a Tanács csak a politikai lendület kialakításának szerepét vállalja, illetve felelQsnek érzi magát a politikai együttmqködés tevékenységét segítQ alapelvek kidolgozásáért.
A politikai unió részleteirQl azonban nem esett szó. Genscher, Colombo ekkor olyan szövetségesre leltek, melynek jelentQsége az európai Parlamenti képviselQk közvetlen választása után növekedett meg. A Parlamenten a tettvágy lett úrrá. S a képviselQk egy része Altiero Spinelli vezetésével máris vizsgálatot indítottak az EK-val kapcsolatban, melynek célja egy tervezet kidolgozása a Politikai Unióval kapcsolatban. Spineli szeme elQtt ifjúkori vágya, a föderális Európa lebegett. Kiindulópontja a meglévQ közösségi intézmények voltak. Szerepüket kívánta erQsíteni, a nemzeti kormányok szerepének visszaszorításával. A Bizottság lett volna az Unió kizárólagos végrehajtó szerve, a Tanács pedig az Unió Tanácsává vált volna, olyan testületté, mely megosztotta volna a feladatokat az Európai Parlamenttel. Spinelli vizsgálat eredményeit az Európai Unió szerzQdéstervezetében foglalták össze. A dokumentumot 1984 februárjában terjesztetté az Európai Parlament elé. Amely el is fogadta azt. És ezzel véget is ért a történet. Hisz senki sem gondolhatta, hogy a Tanács ezt így megeszi majd. A dokumentum túl sokat akart, és túl gyorsan. A Parlament egyetlen lehetQsége, ha utcára viszi az ügyet, de az 1984-es választások kiábrándítóak voltak. Az Európai Tanács 1984 júniusában, a nagy jelentQségq fontainebleau-i csúcson tért vissza a politikai unió problémájára. Ennek egyik oka Mitterrand volt, aki erQsíteni kívánta a francia befolyást a Közösségben. Igen sok vitás kérdésben született eredmény, például a KAP, a bQvítés, és Nagy-Britannia dolgában. Mitterand ismét felvetette a pol. Unió kérdését. A 10 állam ezért két Bizottságot hozott létre: A Polgárok Európájáért Bizottságot, vizsgálja meg, miként fejleszthetne ki a Közösség olyan jelképeket, melyek a tagállamok lakosságának közös Európai tudatát építhetik, illetve létrehoztak egy ad-hoc bizottságot is, mely a vezetQk személyes képviselQibQl állt. Ez volt a Doodge-bizottság. A bizottság a jól bevált utat követte, s négy már-már közhelynek számító reformjavaslattal állt elQ: meg kell erQsíteni a Bizottságot, és a Parlamentet. A Parlament pedig kapjon a Tanáccsal közös döntési jogkört. A Tanács ülésezzen évente kétszer, és összpontosítsa tevékenységét a diplomáciai, és külügyi kérdésekre, ne pedig az EK napi problémáira. Mind Dánia, mind a görögök ellenérzésüket hangsúlyozták. Mivel a soros elnök Olaszország volt, így rájuk hárult a feladat, hogy meggyQzzék a tagokat a Doodge jelentés szükségességérQl. Ebben a tekintetben tehát az EK reformja a Milánói csúcs döntQ kérdése lett. Ugyanis ez volt az elsQ alkalom, hogy a Tanács hajlandó volt a reformokat megvitatni. Több ellenjavaslatot is benyújtottak közben: az egyik ilyen NSZK-Francia közös javaslat volt. Ez a NYEU megerQsítésére, és biztonsági problémákra fókuszált. Mitterrand elQzQ évben még dübörgQ beszédet mondott, melyben célzott arra, hogy a franciák részvételével következik be az a nagy áttörés az Unió kérdésében. Milánóban azonban már sokat visszavett, egyrészt mert népszerqsége otthon csökkenQben volt, így el kívánta kerülni, hogy neve összefonódjon a nemzeti szuverenitást csorbító hangokkal. Végül az Európai Tanács milánói értekezlet mégis hozott némi eredményt. Haladás mutatkozott gazdasági fronton, ahol elfogadtak egy menetrendet a belsQ piac útjában álló kereskedelmi korlátok jelentQs részének eltörlésére. Példa nélkül álló módon a Tanács szavazott arról is, hogy sor kerüljön-e a reformcsomag összeállításával megbízott kormányközi konferencia összehívásáról. Thatcher idQpocsékolásnak titulálta, Görögország és Dánia is tiltakozott. Valószínqnek tqnt ugyanis, hogy ezen a csúcson is elQkerülnek a nemzeti ellentétek, és csak valami felületes kezelés történik csak. A vége mégis az lett, hogy a tagállamok elfogadták az EK történetének legnagyobb jelentQségq reformját.

16.tétel 1988-1990 változásai Európában, a kommunizmus bukása, Európa újraegyesítése

A Maastrichti szerzQdés elQzményei:

Az Egységes Európai Okmány nem teljesítette az Európai Parlament követelését az EK átfogó átalakítását illetQen és az Európai Unió ügyét sem mozdította elQre túlságosan. Az EK-ra gyakorolt hatása is közvetlen volt. Úgy tqnt, hogy az Európai Tanács marad a közösségi hatalom fQ letéteményese. Fontos lépés volt, amit az Európai Tanács kezdeményezett és hagyott jóvá a 80-as években az integráció szempontjából.
Az Európai Parlament kibQvítései nagyon korlátozottak voltak, de a bizottság manQverezett az Okmány szabta keretekkel.
1985-ös brüsszeli találkozón az európai tanács felkérte a bizottságot, hogy készítse el a belsQ piac megvalósításának részletes menetrendjét. Lord Cockfield gyorsan elkészítette a javaslatot, de gondosan elkerülte, hogy felállítsa a szükséges lépések rangsorát, mivel ez konfliktushoz vezethetett volna a tagállamok között, de egy igen szoros menetrendet határozott meg arra az esetre, ha 1992 végére életbe akarják léptetni.
1992 célja határok nélküli Európa létrehozása. A fQ kulcskérdés a határ- és vámellenQrzés volt. Ez a két dolog részben adóügyi probléma.
A javaslat szerint két adósáv legyen:
Egy 14 és 20 százalék közötti normál intervallum, amelyen belül a tagállamok szabadon mozoghatnak a hozzáadott érték adójuk mértékével.
Csökkentet sáv, ahol az adómérték 4 és 9 százalék között mozoghatna.
Ezek az adóügyi javaslatok váltották ki a legnagyobb nézeteltéréseket.
A Bizottság nem is gondolta, hogy a harmonizáció könnyen fog menni. Tudván azt, hogy az államok nehéz helyzetbe kerülhetnek hajlandó lett volna átmeneti derogációt vagyis az irányelvek elóli mentességet engedélyezni azoknak a tagoknak, amelyek ezt kérik. Azonban ha ez a terv megvalósult volna az intézkedés értelmét vesztette volna. (egyesek szerint nem harmonizálni, hanem homogenizálni akart volna.)
Az EK képtelen volt az adóharmonizáció megvalósítására, a kompromisszum megoldás pedig csak lassan alakult ki.
Cockfield csak azt tette, ami az Egységes Európai Okmány teljesítéséhez szükséges volt, illetve amivel a Bizottság megbízta.
A bizottság eltért a stratégiájától, hogy rábeszélje a tagállamokat valamilyen látszólag egyszerq cél elfogadására, gondosan elkerülve, hogy felhívja a figyelmüket a lehetséges politikai következményekre.

1985 után a bizottság agresszívabban közelítette meg az integráció további kérdését. Jó pl. erre az 1985-ös Schengeni Egyezmény sorsa. Az egyezményt 5 ország kötötte meg ( Franciaország, NSZK, és a benelux államok) azzal a szándékkal, hogy eltörlik az egymás közti határellenQrzést. Történt benne elQrelépés, de a határidQt nem tudták tartani, mert sok politikai érdeket kell figyelembe venni. Azóta Nagy-Britannia, Dánia és Írország kivételével a többi államok csatlakoztak az egyezményhez, de ez még mindig várat magára.
A Tanács szeretett volna fenntartani egy bizonyos fokú folyamatosságot az integrációs folyamatban, amely már nemcsak az egységes piacot, hanem a monetáris és politikai uniót elQmozdító EK átszervezését is felölelte.
Három feladat bizonyult jelentQsnek ezek közül: az EMU-val, a költségvetéssel és a Szociális Chartával kapcsolatos kezdeményezések. Konfliktus azok között volt, akik az integráció és a teljes egység megvalósítását szerették volna elérni.
1984 évi költségvetési események további feszültségeket szültek, Delors 1987-ben összeállított egy csomagot, amit az Európai Tanács 1987 júniusában Brüsszelben el is fogadtak, de a végsQ részleteket a koppenhágai csúcstalálkozóra halasztották.
Nagy-Britania számos kérdésben egyetértett a többi tagországgal: a mezQgazdasági árakban és a zöld valuta kérdésében is. Igyekeztek, hogy az Európai Tanácsi ülésen el lehessen fogadni a csomagot. A brüsszeli csúcstalálkozó jóváhagyta a Delors I. csomagját.
Újra megerQsítették 1992. decemberi határidQt, amit csak abban az esetben tudnak biztosítani, ha 1988. vége elQtt megszületnek bizonyos döntések. Elismerték, hogy az EK-nak stabil és garantált forrásokra van szüksége az Európai Tanács által meghatározott feladtok teljesítéséhez. A legfontosabb fejlemény, hogy a KAP módosítása a mezQgazdasági kereslet és kínálat piaci egyensúlyát tette meg, úgy hogy az Európai MezQgazdasági Orientációs és garanciaalap kifizetésének növekedését az EK saját forrásainak növekedési üteméhez kapcsolta. A költségvetési kérdésének nemcsak az EK bQvítés és a KAP kiadások miatt maradtak napirenden.
Újabb konfliktus keletkezett azok között, akik 1992-t a folyamat végének látták. Delors másik két kezdeményezése ellentmondásba ment át: az egyik ilyen a Szociális Charta volt, az a munkavállalók és az állampolgárok alapvetQ jogaival kapcsolatos minimál program. Delors úgy vélte, hogy a belsQ piacnak nemcsak az üzletemberek számára jelent elQnyt, hanem a dolgozóknak is.
A bizottság 1989 májusában állt elQ javaslatával, amelyet az alapvetQ Szociális Jogok Chartájának nevezett. Rendelkezéseket tartalmazott az élet és munkakörülményekre, a mozgásszabadságra, a képzésre és egyéb lehetQségekre, a nemek közötti diszkrimináció tilalmára, az egészségre és a szociális biztonságra nézve. Azt szimbolizálta, hogy az egységes piac nemcsak a cégeknek, hanem a munkavállalóknak is elQnyös. A bizottság annyit szeretett volna, hogy az EK tegyen lépéseket azokon a területeken, ahol könnyen megvalósítható a kívánt cél.
A Szociális Charta 1989 decemberében Strasbourgban került az Európai Tanács elé. A 11 tagállam nem törQdött a brit ellenkezéssel, de a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül Mrs. Thatcher kifogásait. Emiatt meg más államok éltek panasszal és csak vonakodva fogadja le a Chartát, mivel amit eredetileg akartak volna, az a Bizottság visszahívását követelte volna.
1988. júniusában Delors ismét felvetette az EMU problémáját. Nagy-británia úgy vélte, hogy az EMU nem elQfeltétele az egységes piac megteremtésének és nem is volt hajlandó megváltoztatni az álláspontját. Az EMU-ról szóló jelentés 1989. áprilisára készült el, amit három fázisban ltott megvalósíthatónak: az elsQ fázis, az EMS-en belüli harmonizáció elmélyítése jelentette volna. -1990 júniusa a teljesítés határideje. A kormánytagok rábeszélték Mrs. Thatchert, hogy tegye teljessé Nagy-Britannia EMS-tagságát. Az Egységes Európai Okmány új lehetQséget jelent, amely segítségével 1992-es célokon túl, a politikai unió irányába tolhatják a közösséget. Az Okmánynak köszönhetQen a gazdasági és szociális és pénzügyi törvények 80%-át európai és nem nemzeti szinten hozzák majd. Mrs. Thatcher hangsúlyozta, hogy Nagy-Británia továbbra is a Közösség híve. Minden tagállam, valami új kezdeteként fogadta el 1992-t. A kezdQlökést Delors EMU-jelentése adta meg.
1989-es Strasbourgi csúcstalálkozó határozatot hozott egy Kormányközi Konferencia összehívásról a monetáris unió alapjainak megvitatása és megalkotása céljából.
1990-ben a nemzeti valuták és gazdaságok közötti egyenlQtlenségek áthidalhatatlannak bizonyultak. 1990 végére az EMU elsQ fázisa elindult, és az Európai Tanács Rómában megállapodott abban, hogy 1994. januárjában az EMU második fázisba léphet.
Ez a döntés csalódással töltötte el Delors-t, aki 1993 elejére tervezte a második fázist. Kohl és Mitterrand szerint már 1993-ra jöjjön létre az egység. A dublini ülésen az Európai Tanács kijelentette, hogy a gazdasági integráción és politikai együttmqködésen alapuló Közösség átalakítása a közös védelmi és külpolitikát is magába foglaló politikai jellegq unióvá.
Olaszország közben elkészített egy politikai tervezetet, mivel a nemzetközi rend elképzelhetetlen a politikai integráció megvalósítása nélkül. Így a tervezet visszatért az Európai Parlament elé, de a parlament érzékelte, hogy radikális változások állnak küszöbön. 1991-ben mindenki befejezett tényként tekintett az unióra és arra, hogy az Európai Tanács decemberre tervezett Maastrichti találkozójának csak a pecsétet kell rányomni a Közösség átalakulására és alapító szerzQdéseinek módosítására. Mrs. Thatcher lemondott a vezetésrQl és az új vezetés úgy nyilatkozott, hogy Nagy-Britániát Európa motorjává kívánja tenni. 1990-ben kérték felvételüket a Közösségbe, de a tagságért csak a késQbbiekben fognak folyamodni. 1945 után elQször tette elképzelhetQvé, hogy létrejöjjön az egyesült Európa. A közösség tagjai úgy vélték azonnal reagálni kell erre a kérdésre.

17.tétel A Maastrichti SzerzQdés, elQzményei, elfogadása és intézményei

A Maastrichti szerzQdés elQzményei
Az Egységes Európai Okmány nem teljesítette az Európai Parlament követelését az átfogó átalakítás ügyében, úgy tqnt továbbra is az Európai Tanács marad a közösségi hatalom fQ letéteményese. 1992 valamiféle szimbólum lett, kérdés mi valósul majd meg belQle. A Bizottság nagy elánnal vetette bele magát az ügybe. Az 1985-ös Brüsszeli csúcs során a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítse el a belsQ piac megvalósításának részletes menetrendjét. Lord Cockfield, a belsQ piacért felelQs bizottsági tag el is készített, egy közel 300 elembQl álló listát, mely a pénzügyi, kereskedelmi, fizikai akadályokat tartalmazta. A lista kizárólag gazdaságilag indokolható intézkedéseket tartalmazott. 1992 célja, a határok nélküli Európa volt. A kulcskérdés a vám-, és határellenQrzés volt. Cockfield az adóügyi javaslatoknak is nagy teret szentelt. Két adósáv létrehozásának javaslatát tartalmazta. Ez aztán nagy viharokat váltott ki. Dánia, ahol a legnagyobb volt a hozzáadottérték-adó, nagy jövedelmektQl esett volna el. Nagy-Britannia viszont, ahol sok terméket nem terheltek ilyen adóval a megélhetési költségek növekedésétQl tartott. Az adóügy jól példázza mekkora nehézségeket vetett fel az igazi belsQ piac kialakítása. Cockfield is megfizetett a harmonizáció területén tanúsított harciasságáért: Mrs. Thatcher nem jelölte újra a Bizottságba, mikor 89-ben lejárt a mandátuma. 1985 után a Bizottság általában agresszívebb viselkedést követett. Az adózás területén elszenvedett vereség nem tántorította el attól, hogy az 1992-es célokkal kapcsolatos szemléletét megtartva tovább tevékenykedjen a politikai unióért. Az 1985-ben elnöké kinevezett Jacques Delors idején a Bizottság aktivitása az egekig szökött. Delors, aki Mitterand bizalmasa volt teljes befolyását latba vetette, hogy a 92 utáni események legfQbb szószólója legyen. Delors fQ kezdeményezései az okmányon túlnyúlva, a monetáris, és a politikai unió elQmozdítására is irányultak. Három bizonyult ezek közül különösen jelentQsnek: az EMU-val, a költségvetéssel, és a Szociális Chartával kapcsolatos kezdeményezések. Itt a fQ vita az egység hívei, és a szorosabb egységet elutasítók pl.: Nagy- Britannia között feszültek. Eközben az EK tovább birkózott a költségvetéssel is. Delors 1987-ben összeállított egy csomagot, amit az ET 87 júliusi ülése el is fogadott, s a végsQ részleteket a koppenhágai ülésre halasztotta.
Fontos fejlemény továbbá, hogy a KAP módisítása, a mg.-i kiadások alapjává a piaci egyensúlyt tette.
A Bizottság 89 májusában, hosszú tárgyalások után állt elQ új javaslataival, melyeket az AlapvetQ Szociális Jogok Chartájának nevezett el.
Rendelkezéseket tartalmazott az élet-, és munkakörülményekre, a mozgásszabadságra, a képzésre, diszkrimináció tilalmára.
Szociális Charta azt szimbolizálta, hogy az egységes piac nem csak a munkaadóknak, hanem a munkavállalóknak is fontos. Mrs. Thatchert két javaslat bosszantotta fel különösen: a munkavállalók is képviseltessék magukat az igazgatótanácsban, a másik a munkahét felsQ határát kívánta megszabni. A Szociális Charta 89-ben Strasbourgban került az Európai Tanács elé. A tagállamok nem törQdtek a brit elképzeléssel, azt mondták, hogy a Szociális Charta elfogadásával a britek kötelezettséget vállaltak a szociális igazságosság megteremtésének szándékára. 88 júniusában Delors ismét felvetette az EMU problémáját., mégpedig az egységes pénznem, és bank gondolatával együtt, amik elengedhetetlenek a hatékony mqködéshez. Delors 88 júliusában beszédet mondott Strasbourgban, azt állítva egy évtizeden belül gazdasági, valamint az ezzel összefüggQ szociális és pénzügyi törvények 80%-át európai és nem nemzeti szinten hozzák majd. Mrs. Thatcher válasza sem váratott sokat magára. Kemény szavakkal bírálva Delorst. Továbbra is hangsúlyozva, hogy Britannia a Közösség híve, de nem tetszik neki az átalakulás sebessége, illetve az, hogy olyan területekre lép, mely nemzeti irányítás alatt van.
A 89-es Strasbourgi határozatot követQen Nagy-Britannia Emu-ellenes álláspontja is módosult, az EMU elsQ fázisa be is indult. . Az Európa Tanács Dublinban tartott ülésezett 93 áprilisában. A zárónyilatkozatba, pedig belekerült: cél a politikai jellegq Unió. Olaszország októberben pedig elQkészített tervezetet a föderális unióról, arra ösztönözve a Tanácsot fogadja azt el. A demokratikus legitimáció erQsítése végett, pedig visszatértek az Eu. Parlament megerQsítésének gondolatához. Felvetette ezen kívül még az európai állampolgárság intézményét is. Ezekre alapozta a mqködését a Kormányközi Konferencia is, melynek jelentését Maastrichtban tervezték megvitatni. 1991-ben Thatcher lemondott miniszterelnöki posztjáról egy, a pártját érintQ belpolitikai vita miatt, utóda John Major kijelentette országát Európa motorjává kívánja tenni. Úgy tqnt, végre mind a 12 állam egy irányba halad. Az EFTA-tagok pedig megriadva a belsQ piactól, 90-ben felvételüket kérték a közösségbe. Szintén hatással volt az EK-ra a kelet-európai kommunista rendszer drámai összeomlása is.
A Maastrichti szerzQdés

Az 1990es évek elején az EK jó úton haladt az egységes belsQ piac megteremtése felé. A Bizottság bejelenthette, hogy a szükséges intézkedések nagy részét megtette. A hozzáadott-érték adóval kapcsolatok kompromisszumról végül megállapodtak, és a tagállamok többsége csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. 1990 decemberében összeült a Kormányközi Konferencia, hogy az ET megbízásából megvizsgálja az EMU és a politikai unió lehetQségét, valamint a szociális lehetQségeket. A szociális dimenzió a szociális Charta továbbfejlesztését jelentette. Politikai tekintetben, pedig át kellett gondolni, miként erQsíthetQ az Európai Parlament. Az Emu területén a haladás sokkal kielégítQbb volt. 1991 szeptemberére a pénzügyminiszterek elkészültek az 1989-es Delors-terv kiegészítésével. Mivel az elsQ fázis már kész volt 1994-et jelölték meg a második fázis, 97-et pedig a3. fázis dátumául. A politikai unióval foglalkozó konferencia munkájának alapját egy 91-es szerzQdéstervezet képezte, melyet az ET luxembourgi elnöksége dolgozott ki. Olyan hármas szerkezetet irányzott ez elQ, melynek középpontjában a már létezQ EK szervezet megerQsített, EMU-val
bQvített formája állt. Ezt a kormányközi együttmqködés két intenzív és részletesen szabályozott területe egészítette ki, az egyik a biztonsági, a másik, pedig a már meglévQ jogi és bqnüldözési kooperáció volt. 1991 decemberében az EK vezetQ politikusai várakozással és feszültséggel telve érkeztek Maastrichtba. Számos feladat várt még rájuk: véglegesíteniük kellett a politikai uniót, és az EMU-t tartalmazó EU szerzQdés keretét, és meg kellett határozniuk a végrehajtás menetrendjét. A britek ragaszkodtak, hogy a föderáció kifejezés mindenhonnan kimaradjon a végleges szövegbQl, és a Szociális Chartát sem voltak hajlandóak aláírni. Ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a szociális szabályozás nem a közösségi jog tárgyát képezi majd, hanem a nemzeti törvényhozás szférájába tartozik. A britek sikerként könyvelték el a dolgok ilyetén alakulását, ám elképzelhetQ, hogy a diadal pyrrhusinak bizonyul majd. Ha ugyanis azért áramlik a tQke Nagy-Britanniába, mert ott a munkakörülmények szabályozása kevésbé szigorú, akkor a szigetországot könnyen a bíróság elé lehet citálni a versenyjogi normák megsértéséért. A politikai unió pozíciói mindezek ellenére tovább erQsödtek, köszönhetQen az EK hatáskör kiterjesztésének a környezetvédelem, az egészségügy és a fogyasztóvédelem területén. A csúcs az uniós állampolgárság koncepcióját is elfogadta, ám pontos jogi definícióját nem adta meg. A csúcs a luxemburgi javaslat kormányközi pillérekre vonatkozó elgondolását is jóváhagyta. Tehát a szokásos közösségi döntéshozatali rendszer mellett a kormányközi együttmqködés is érvényesül a kül-, bel-, biztonságpolitika területén. Döntés született egy politikai bizottság felállításáról is, melynek feladatául azt szabták, hogy figyelje azokat a helyzeteket, amelyekben ilyen közös politika megfogalmazása szükséges. Közben megkezdték az EMU bevezetésének 2. fázisát is, elQírva, hogy a kormányoknak meg kell kezdeniük a költségvetési hiány csökkentését, illetve az árstabilitási programok módisítását is. A harmadik fázis megindítását attól tették függQvé, hogy az államok többsége teljesíti-e a gazdasági teljesítmény négy kulcsfeltételét. Ezek a következQk: az infláció mértéke maximum 1,5 %-al lehet magasabb. Mint a három legalacsonyabb inflációjú állam átlaga, az államháztartás folyó hiánya nem lehet magasabb a GDP 3 százalékánál, a bruttó államadósság, pedig nem lehet magasabb a SGP 60%ánál.
A Közösség vezetQinek szavai maastricht után bizakodóak voltak. Annak ellenére, hogy számos országban még népszavazásnak kellett megerQsítenie azt. Még alig száradt meg a tinta, mikor a német Bundesbank, az  ems. lelke- komoly kétségének adott hangot az egységes pénznem, tehát tulajdonképpen az EMU megvalósításával kapcsolatban. Ráadásul a német közvélemény is aggodalmát fejezte ki a márka elvesztése miatt. Kohléknak gyorsan kellett cselekedniük, mert fennállt a veszély, hogy az erQs tartományi kormányok esetleg vétót emelnek majd. Németország, az élharcos végül utolsónak fogadta el azt. Franciaországban is lassúbb volt a ratifikáció, mint arra számítani lehetett, mivel 92 áprilisában az Alkotmánybíróság jelezte, hogy a szerzQdés elfogadásához alkotmánymódosításra van szükség. A figyelem azonban a két szkeptikus Nagy-Britannia, és Dánia felé fordult.

18.tétel Az Amszterdami SzerzQdés

Az intézmények modernizálásának szándéka reformtervek sorát hívta életre az integráció iránt elkötelezett szervezetekben és politikai pártokban. Az Európa Mozgalom a reformok mielQbbi kidolgozását és megvalósítását támogatta. Az 1994-es Európa parlamenti választások egyik témája is az intézményi reformok problémája volt.
A legnagyobb vitát és a leghevesebb reagálást azonban az 1994. szeptember 1-jén közzétett ún. Schauble dokumentum váltotta ki. A "Gondolatok az európai politi-káról" címet vis elQ dokumentum szerzQi a német keresztény pártok parlamenti képviselQcsoportjának vezetQ képviselQi voltak: Wolfgang Schauble, a csoport el-nöke és Karl Lamers, a külügyi szóvivQje. A dokumentum szerzQi egyértelmqen és határozottan állást foglaltak a keleti kibQvülés mellett és ebbQl kiindulva vázolták fel elképzeléseiket az EU -ról. Az intézményeknek egy olyan fejlesztését, modernizálását sugallták, amely a föderatív államokra jellemzQ. Az integráció motorja pedig a Németországból, Franciaországból és a Benelux államokból álló "kemény mag" !enne. Ezek az államok mindig együttesen vennének részt a közös politikákban, különösen a kül· és védelempolitikában. A tervezetnek, amelyet mint magánvéleményt terjesztettek, különösen a "kemény mag" része váltott ki kemény kritikát.

Nem teljesen alaptalanul vélték úgy pl. az olaszok és a spanyolok, hogy ezzel elsQ- és másodrend{í országokra osztanák az Európai Uniót.
John Major reagálása szeptember 4-én a "flexibilisebb Európa" elképzelés ki-fejtése volt. A brit miniszterelnök szerint minden ország az érdekeinek megfelelQen és mélységben venne részt az egyes közösségi politikákban., Több más - civil kez-deményezésq - javaslat is nyilvánosságot kapott. Valamennyinek az összegyqjtésére és feldolgozására egy bizottságot hoztak létre. A javaslatok feldolgozásakor és a reformok elkészítésekor a csoportnak a több demokráciát, nagyobb hatékonyságot és több átláthatóságot hármas elvet kellett szem elQtt tartania .
. A reform kidolgozására hivatott kormányközi konferencia Torinóban nyílt meg 1996. március 29-én és 1997. június 17 -én az amszterdami Európa tanácsi értekez-leten fejezQdött be. A több mint egyéves tárgyalás négy alapvetQ szempont figye-lembevételével tekintette át az Unió mqködését és készítette el javaslatait.
A TK 136.oldala kell még ide!!!!!!!!!



19.tétel A közép és kelet európai államok csatlakozásának elQzményei és menete

A szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom a második világ-háború után Nyuga-Európában létrejött valamennyi integrációs intézményt úgy értékelt, mint a tQkés rendszer válságából való kilábalásra tett kétségbeesett, eleve bukásra itélt kísérletet. Vagyis egyszerqen figyelmen kívül hagyta mint realitást. A megítélés hangneme késQbb módosult, de a tartalmi változás elsQ jelei csak az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején mutatkoztak.
A Szovjetunió az 1950-es évek elején - a hidegháború csúcspontján - fogalma-zott a legkeményebben a "marshallizáltnak" "evezett nyugat-európai országok in-tegrációs törekvéseirQl: úgy Ítélte meg Qket, mint a világháború kirobbantására ké-szülQ Egyesült Államok keatúráit, eszközeit. Így lett pl. az Európa Tanács a NATO (Egyesült Államok) "fiókintézete". A Schumann-tervet a szovjet párt lapja, a Bolsevik a következQképpen jellemezte: ,,Arra irányuló törekvésükkel, hogy egyesítsék Nyu-gat-Németország és Franciaország, vagy ha lehet, még több ország iparát, az ame-rikai imperialisták óriási fegyvertárat akarnak teremteni Európában a támadó észak-atlanti tömb számára, maguk alá akarják rendelni valamennyi európai tQkés ország gazdaságát. A Schumann-terv szerzQinek elgondolásai szerint a nyugat-európai or-szágokban az egész termelést háborús vágányokra kell átállítani. A Schumann-terv tehát a nyugat-európai fegyverkezési hajsza újabb szörnyq fokozását jelenti. Az, hogy megkísérlik az amerikai imperialisták e tervének megvalósítását, arról tanúskodik, hogy fokozzák az új világháború elQkészületeit."

Az 1960-as évek végén kezdett megváltozni a nyugat-európai kommunisták álláspontja is a Közös Piacr61' nem az elutasításra, hanem belsQ megreformálására helyezték a hangsúlyt. Ezt az új tendenciát az olasz kommunista párt, nevezetesen Giorgio Amendola fogalmazta meg a 1egkoncepciózusabban 1971-ben: ,,A kom-munisták, akik a római szerzQdés ellen szavaztak, tudatában vannak felelQsségüknek. Olaszország egyik vezetQ pártjaként jól ismerik a nemzeti problémák súlyát. Így Qk nem a római szerzQdés eltörlését, hanem sokkal inkább olyan felülvizsgálatát kö-vetelik, amely a Közösség demokratikus álalakítását célozza, amely lehetQvé tenné, hogy az integráció elQmozdítsa a szélesebb gazdasági és kulturális együttmqködést Európában a kollektív biztonságon belül, bármely állam függetlenségének és egyen-lQségének elismerésével, tekintet nélkül annak politikai vagy szociális rendszerére. Az olasz kommunisták voltak az elsQk a nyugat-európai kommunisták közül, akik képvise-lQiket e1küldték az Európa Parlamentbe (1969). Pket követték a francia kommu-nisták 1973-ban.
A Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja változásának újabb jelei - az 1968-as megtorpanás után - az 1970-es évek elején mutatkoztak.

A kedvezQ körülményeket kihasználva Magyarország 1973-ban csatlakozott az
Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATI), s így az elQkészítQ tárgvalások során, amelyen az EGK képviselQje is részt vett, hivatalos kapcsolatba került a nyugat-európai integrációs szervezettel. Az országnak a világgazdaságba tör-ténQ integrálódási szándékát még egyértelmqben fejezte ki az, hogy a Szovjetunió tudta nélkül és akarata ellenére 1982-ben tagja lett a Nemzetközi Pénzügyi Alapnak
(IMF) és a Világbanknak.
A Közösség nem deklarált, de hivatalos elismerésére a Szovjetunió illetve a KGST
részérQl 1975. augusztus elsején az Európai Biztonsági és Együttmqködési Érte-kezlet záróokmányának aláírásakor került sor Helsinkiben. Az okmányt ugyanis a Közösség hivatalos képviselQje (Aldo Moro olasz miniszterelnök) is aláírta. Ezt megelQzQen már 1975 februárjában a Közösség küldöttsége Moszkvában járt a KGST Titkárságánál, s egy megállapodás aláírásáról szóló tárgyalások megkezdésérQl folytattak megbeszéléseket. A hivatalos tárgyalások 1978-ban meg is kezdQdnek, de 1981-ben minden eredmény nélkül félbeszakadtak, s csak 1984-ben folytatódtak. A következQ évben a Közösség és a KGST abban állapodott meg, hogy egy "közös nyilatkozat" aláírása után a KGST nem akadályozza, hogy tagállamai fejlesszék kapcsolataikat a Közösséggel Magyarország 1987 nyarán kezdte meg a hivatalos tárgyalásokat.
A KGST és a közösség között a nyilatkozat aláírására1988.június 25-én került sor Luxemburgban. A Magyarország-közösség megállapodást öt nappal késQbb, a kereskedelmi és gazdasági együttmqködésrQl szóló pedig 1988. szeptember 26-án Brüsszelben írták alá. Ezt követQen hazánk és a Közösség diplomáciai kapcsolatot létesített.

Végül is az 1989-90-es radikális politikai változások teremtették meg a lehe-tQséget a kelet-európai országok számára, hogy csatlakozzanak a nyugat-európai integrációs szervezethez. A legfejlettebb tQkés országok 1989-ben határozták el, hogy anyagilag is segítik Lengyelország és Magyarország ("a reform országok") átalakulását. 1990-benMagyarországot felvették az Európa Tanácsba, egy évig tartó tárgyalás után 1991. december 16-án pedig aláírták a Közösséggel a társulásiszerzQdést. Rövide-sen sor került az aláírásra a többi kelet-európai országgal is. Ezeket a társulási szer-zQdéseket, hogy megkülönböztessék Qket a többi ilyen megállapodástól, az Európai Megállapodások elnevezést adták. Ezeknek a társulási megállapodásoknak az volt a céljuk, hogy közelebb vigyék ezen országokat a teljes jogú tagsághoz.
A megállapodás megszüntette a magyar iparcikkekre vonatkozó beviteli korlá-tozásokat (kivéve a textiltermékeket), megkönnyítette a mqködQ tQke áramlását, a külföldi vállalkozások magyaroszági letelepedését. Nem került viszont bele a meg-állapodásba - bár a magyar fél szerette volna - a munkaerQ-áramlás liberalizálása. S fQként az nem, amit különösen szeretett volna Magyarország, hogy a Közösség is távlati célnak tekinti az ország teljes jogú tagságát.
Az Unió részérQl az elvi állásfoglalás a befogadásról csak az Európai Tanács 1993. június" 21-22-i koppenhágai értekezletén történt meg. A csúcstalálkozó minQségi jel-legq feltételeket szabott:
- a demokrácia, a jogállamiság megszilárdulása
- mqködQ piacgazdaság
képesség arra, hogy az ország az Unió piacán helyt tud állni a gazdasági ver-senyben
- az ország alkalmas legyen a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére a csatlakozás ne fékezze az integráció dinamizmusát
Ezt követQen a magyar parlament 1994. március 22-án 3 tartózkodás mellett felhatalmazta a kormányt a csatlakozási okmány átadására. Erre 1994. április 1-jén került sor.
Az Európai Tanács esseni tanácskozásán (1994. december) programot fogadtak el a kelet-európai országok csatlakozásának felkészítésérQl. Ennek fQbb pontjai: jogharmonizáció, a közösségi versenypolitika alkalmazása és az állami támogatások ellenQrzése.
A cannes-i csúcson (1995. június) újabb elQrelépés történt: a csatlakozni kívánó országok megkapták a Fehér könyvet, amely az egységes belsQ piac elQírásait, jog-szabálygyqjteményét tartalmazza_ Ugyanezen év decemberében a Madridban tartott csúcsértekezlet már azt is jelezte, hogy a kelet-európai országokkal ugyanakkor kezdQdnek a csatlakozási tárgyalások, mint azt Ciprusnak és Máltának megígérték, vagyis az 1996-ban összeülQ kormányközi konferencia befejezése után hat hónappal.
Madridban döntöttek arról is, hogy az áj egységes valutát, ez eurót 1999. január 1-tQl használják egymás között elszámolási egységként, a bankjegyek 2002. január elsején jelennek meg, s 2002, július 1. után pedig már kizárólag euróval 'lehet fizetni az Európai Unió területén.
A csatlakozni kívánó országok 1996 áprilisában egy közel 2000 kérdést tar-talmazó dokumentumot kaptak. A Brüsszel által kért válaszok, a magyar gazdasággal és társadalommal kapcsolatos információk rendkívül rövid idQ - három hónap - alatt készültek el. A Bizottság a válaszát az 1997. júniusi amszterdami csúcstalálkozó al-kalmával tette közzé. Az értékelQ vélemény részét képezte az Unió jövQjét 2006-ig felvázoló Agenda (Napirend) 2000 dokumentumnak.
A mintegy 1400 oldalas dokumentummköteg két részbQl áll. Tartalmazza a tíz ország uniós érettségérQl- külön-külön - alkotott véleményt (Avis) és az ErQsebb és szélesebb Unióért c. programnyilatkozatot.
A koppenhágai kritériumokat alapul véve a Bizottság véleménye szerint meg lehet kezdeni a tárgyalásokat - a már korábban Ígéretet kapott Cipruson kívül- Magyar-országgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovéniával és Észtországgal (Ennek hivatalos bejelentésére 1997. december 13-án, a Luxemburgi kormányfQi értekezleten került sor) Ezekben az országokban stabil a demokrácia, de erQsíteni kell az igaz-ságszolgáltatást, a korrupció elleni harcot, javítani szükséges a romák helyzetén il-letve (Észtországban, Litvániában) több gondot kell fordítani la jelentQs orosz ki-sebbség integrálás ára. A Bizottság ágy Ítélte meg, hogy az öt kelet-európai ország-ban öt éven belül elérhetQ az EU versenyképesség és az acquis átvétele és alkal-mazása.
Bulgáriával, Romániával, Szlovákiával, Lettországgal és Litvániával a Bizottság egyelQre nem javasolta a tárgyalásokat. Ezen országok közül szinte valamennyinél a piacgazdasággal volt probléma. A hivatalos vélemény szerint ezek az országok "öt éven belül aligha lennének" vagy "egyáltalán nem lennének versenyképesek az EU --ban". Szlovákia az egyetlen, amely ezen a téren jó minQsítést kapott, a politikai kri-tériumokat viszont nem teljesítette, "nem felel meg az EU demokrácia követelmé-nyének". Vele ezért nem javasolták a tárgyalások e1kezdését.
Brüsszel természetesen megtervezte a bQvítés pénzügyi kereteit is.

ErrQl Jacques Santer az Agenda 2000-et bemutató, kommentáló strasbourgi beszédében a kö-vetkezQket modta: "A csatlakozás e1Qtti segélyek különbözQ formái, kombinálva az új tagállamoknak a közösségi politikába való integrálásával 75 milliárd ECU-t je-lentenek a teljes (2000-2006 - J. N. L.) idQszakra. Ez egy valódi Marshall-terv a közép- és kelet-európai országok számára."

Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történQ jelent-kezésérQl c. dokumentum
a politikai feltételeket megfelelQnek találja hazánkban. Megállapítja, hogy a demokrácia intézményei jól mqködnek, Magyarország jogállam. Az emberi jogok tiszteletben tartásának területén "nincs komolyabb gond". ElQrelépést javasol az igazságszolgáltatási rendszer mqködésében, a romák jogainak védelmében továbbá a korrupció elleni harcban.
Magyarország képes a gazdasági kritériumok teljesítésére is: mqködQ piacgaz-dasága van, lendületes a privatizáció. Reformra szorul viszont a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer, csökkenteni kell a költségvetési deficitet. Az országnak jó esélye van, hogy a versenyben megállja a helyét.
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ország képes lesz a tagsággal járó kötele-zettségek teljesítésére. Az egységes belsQ piacra vonatkozó jogszabálygyqjtemény szinte teljes egészében megvalósult. ErQfeszítést igényel viszont a fogyasztóvédelem és a vámszabályozásra vonatkozó közösségi vívmányok bevezetése. Hasonlóképpen erQfeszítések szükségesek néhány más területen is (egészségügyi ellátás, oktatás-képzés, környezetvédelem, közigazgatás stb.).
A jelentés végkövetkeztetése egyértelmqen pozitív: "a Bizottság javasolja, hogy meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Magyarországgal".
A tárgyalások megkezdésének valószínq idQpont ja 1998. április elseje. ElQtte, március közepén Európai konferencia néven valamennyi belépésre pályázó országgal (köztük Törökországgal) közös tanácskozást tartanak. ( lehet,hogy kell még hozzá a TK 138.oldalán a csatlakozási tárgyalások)

Az EU keleti kibQvülése ( ez a Közös Európából van)

Az ezredfordulóra az EU-inegráció fejlQdése fordulópontjához érkezett. MerQben új helyzet állt elQ. A minQségi változások elsQ lépése kétségtelenül az 1987-es Egységes Európai Okmány elfogadása és az 1992-es egységes belsQ piac programjának végrehajtása volt. Az egységes piac egyrészt a közös piac teljes körq kialakítását jelenti, vagyis ténylegesen megvalósítja az árúk, a tQke a szolgáltatások, és a munkaerQ szabad áramlását. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem mqködik szorosabb integráció a közös valuta nélkül. 1998-ra megszülettek a legfQbb döntések, melyek az EMU harmadik szakaszának beindításához kellenek. Felállt az Európai Központi Bank, elfogadták a stabilitási én Növekedési Paktumot, amivel az egységes valuta nemzeti, költségvetési alapjait kívánták biztosítani. Így megszülettek a feltételek, a nemzeti valuták euróra való lecserélésének, ami várhatóan 2002 jan. 1. és jún. 30 között fejezQdik majd be. Az EMU-ban egyelQre 11 tagország vesz részt. Ez EMU persze az intézmények reformját is igényelte. Az 1987-es Egységes Európai Okmánnyal, valamint a maastrichti szerzQdéssel ez is elkezdQdött. Az egységes valuták bevezetése az árfolyam-mechanizmusok kiiktatását jelentette, s ezzel a piaci alkalmazkodóképesség is felértékelQdött. Mivel általános vélemény volt, hogy az EU inkább egy rugalmatlan övezet, ezért az is elképzelhetQ volt, hogy az EMU hatására regionális és szociális egyenetlenségek is növekednek. És ezeknek a tényezQknek a csökkentésére növekvQ mértékben lehet szükség költségvetési transzferekre. Az 1990-es és 2000-es évek másik nagy kihívása az EU kibQvítése. A legújabb hullámot 1995-tQl Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozása képviselte. A tárgyalások sikeresek voltak Norvégiával is, de az ország 73-hoz hasonlóan itt is nemet mondott. A bQvítés tehát újabb reformokat igényelt. Az eredetileg 6 tagországra szabott intézményrendszer még mqködtethetQ 15-el, de 20-25-el már nem. Az 1995-ös hármas bQvítés nem járt lényeges változásokkal, hisz ezen országok az Európai Gazdasági Térség keretében fokozatosan bekapcsolódtak az Egységes Piacba. Az európai integráció tehát az ezredfordulóra kritikus szakaszához érkezett.

A keleti kibQvülések és a társulások

Az 1980-as évek végéig a kelet-nyugati szembenállás az Európán belüli gazdasági kapcsolatokat is meghatározta. A KGST és az EK között a kapcsolatokat a diszkrimináció, és a kölcsönös el nem ismerés jellemezte. Ugyanis a tervgazdaság kereskedelmét diszkriminatívnak nyilvánítva, a fejlett ipari országok is ilyennel válaszoltak. Velük szemben szigorúan alkalmazták a dumping eljárásokat, és a hazai árakat nem ismerték el referenciaárként. Magyarországot is érintették a csúcstechnikákra alkalmazott COCOM-listák. Az 1970-es évek enyhülése elkerülte az EK-t és a KGST-t. A KGST országok még a diplomáciai elismerést is megtagadták a Brüsszeli Bizottságtól. A 80-as évektQl Magyarország számos tárgyalást kezdeményezett az EK-felé. De az érdemiek csak 87 júniusától kezdQdtek. S 88-ban megkötötték a kereskedelmi és együttmqködési szerzQdést. Itt a fQ eredmény a korábban alkalmazott diszkriminatív, mennyiségi korlátozások fokozatos megszüntetésében nyilvánult meg. Az egyezmény szerint Magyarország más ipari országokkal megegyezQ bánásmódban részesült.
Ebben a magyar piacgazdasági reformokat ismerték el. 89-tQl a kapcsolatok normalizálása felgyorsult. A vezetQ ipari hatalmak 89. júliusi párizsi csúcstalálkozóján döntés született a PHARE beindításáról. A program fokozatosan az EK kompetenciájába került. Magyarország számára 1 milliárd ECU értékq, három évre szóló áthidaló kölcsönt szavaztak meg fizetési mérlegének stabilizálására. A programhoz kereskedelempolitikai intézkedések is kapcsolódtak. Másrészt a termékek egy részénél kedvezményezett pozícióba kerültünk. A KKI országokkal való társulás már 89-ben felmerült. A kör késQbb Csehszlovákiára, Magyarországra, és Lengyelországra szqkült. KésQbbiekben hasonló megállapodások születtek Bulgáriával, Romániával, balti államokkal is. Az Európai Megállapodások jellegükben és a társulás fQbb pontjait illetQen nagyrészt hasonlóak, de az egyes országok sajátosságainak megfelelQen vannak eltérések is. A Megállapodások a négy szabadságból csak az árú, és a tQkemozgásra vállalnak kötelezettséget. Magyarország tekintetében a kereskedelem területén a mezQgazdasági árúk kivételével a teljes szabadkereskedelmi övezet kialakítását tqzték ki célul 2000. december 31-ig. Az Európai Megállapodások keretében létrejövQ szabadkereskedelmi övezetet aszimmetrikus módon alakították ki. A magyar export közel 5%át kitevQ ipari termekre a mennyiségi korlátozásokat a megállapodás életbe lépésének napján eltörölték. Míg a vámok eltörlése több lépcsQben 1995. január 1-jével történt meg. Az acéltermékek tekintetében miden mennyiségi korlátozást azonnal eltörölték. A bérmunka azonnal vámmentessé vált. Az aszimmetrikus liberalizálás ugyanakkor azt jelentette, hogy Magyarország a kereskedelmi korlátok leépítésére 4-5 éves haladékot kapott. Az EU-ból származó import legnagyobb részére a vámterhek lebontása 95. január 1-jén kezdQdött. SQt jogosultak vagyunk 2000. dec. 31-ig egyoldalú piacvédelmi intézkedések megtételére is. Pl. vámemelés formájában, de csak max 25%-os vám alkalmazható. Az áttérést a szabad tQkeáramlásra fokozatosan kell végrehajtani. A Vállalatalapítás tekintetében a Megállapodások a nemzeti elbánásról rendelkeztek. A munkaerQ mozgását a bilaterális szerzQdésekre bízták. Tehát ez csak egy elvi lehetQség maradt. Ebben érdemi liberalizáció csat a teljes jogú tagsággal várható. Új mozzanat a politikai konzultációk célul való kitqzése. A megállapodások hangsúlyozzák a politikai átalakulás fontosságát, a többpártrendszer, jogállamiság, demokratikus választások stb. alapján. A társulás széles területeken irányoz elQ harmonizációs törekvéseket, melyek az alkalmazkodást szolgálják az EU normákhoz, pl. a fogyasztóvédelem, egységes piac, jogharmonizáció területén. A szqkmarkúságot jelzi, hogy a társulás ezen a téren csak szqk körq kötelezettségvállalásokat tartalmaz, és azt is csak a PHARE keretében. Konkrét monetáris elQírásokat sem határoz meg. Ebben kivétel a valutakonvertibilitás pénzügyi támogatása.

20.tétel Elmélyülés és bQvítés problémája az 1990-es évek második felétQl

A társulástól a teljes jogú tagság programjáig

Mo. 1994. április 1-jén a közép-kelet európai régióból elsQként adta át a csatlakozási kérelmet az EU Tanács soros elnökének. Az EU a közép-kelet európai régióval kezdetben csak bizonytalan kötelezettségvállalásra volt hajlandó. Ezt mindenekelQtt az ellentmondó politikai-stratégiai érdekei magyarázták.
A Szu megszqntével ugyanis a külsQ biztonság, és a belsQ demokratikus struktúrák stabilizálásának érdeke megszqnt. SQt az Eu-ban úgy érezték, a régió inkább a csatlakozással válhat stabilizációs fenyegetéssé.

1992-ben a visegrádi Hármak kormányai együttes kérést intéztek az Unióhoz, hogy 1996-ig értékelje fejlQdésüket a teljes jogú tagság feltételeinek meghatározása szempontjából. Döntés a kérdésben csak az 1993-as koppenhágai csúcson született.
Az EU ekkor az Európai Megállapodásokat aláíró társult országok jövQbeli teljes jogú tagságra kötelezettséget vállalt. A döntés a közép-kelet európai régió felé tagsági kritériumokat fogalmazott meg: demokrácia, törvényesség, az emberi és kisebbségi jogokat garantáló intézmények stabilitása; piacgazdaság; a politikai, vmint a gazdasági és monetáris unió céljainak az elfogadása; az EU intézményi és jogrendszerének teljes elfogadása.

Újdonság volt, hogy az eddigi politikai érettséggel szemben konkrét feltételeket szabtak az EU vezetQi. A Miniszterek Tanácsa 1994. júliusában vitatta meg az Unió munkaokmányát a kke-i országokra vonatkozóan.

Vizsgálták az együttmqködések további lehetQségeit. A Bizottság javaslata alapján a Tanács az 1995. júniusi cannesi csúcson Fehér Könyvet fogadott el, melyben ajánlásokat fogadtak el a közös piachoz való fokozatos csatlakozásra vonatkozóan.
Az EU 1996. áprilisában juttatta el a 12 tagjelölthöz a kérdéseit az adott országok felkészültségének a felmérése érdekében.
1997-re elkészültek az országjelentések is, valamint az Agenda 2000 címq dokumentum is elkészült, mely körvonalazta az EU stratégiáját és törekvéseit a csatalakozók vonatkozásában.

Az 1997. júniusi amszterdami csúcson, pedig nyilvánvalóvá tette, hogy nem tartja lehetségesnek valamennyi kke-i jelölt egyidejq csatlakozását.
ElsQ körben csak Ciprussal, és 5 kke-i jelölttel (Cseh Köztársaság, Észto, Lengyelo, Mo, Szlovénia) kíván tárgyalni. Ezt az 5 országot az 1997-es luxemburgi csúcson jelölte ki. A kompromisszumos formula szerint a bQvítési folyamatot 1998. márciusában a 15 tagállam, vmint a 11 (10 kke-i ország+Ciprus) csatlakozó ország külügyminisztereinek részvételével formálisan beindították.
Az érdemi tárgyalások Magyarországgal 1998. november 10-én kezdQdtek meg.
A kke-i csatlakozók integrációs érettségérQl
Az integrációérettségre a koppenhágai tagsági kritériumok adtak némi útmutatást. Fontos szerepe volt ebben a gazdasági érettségnek, melyet korábban nem tettek vizsgálat tárgyává, részben azért, mert korábban ez fel sem merült. Ez most, mivel közepesen, vagy gyengén fejlett országokról van szó, felmerült.
De politikai döntésrQl lévén szó, nem volt olyan minimum, amely kizárta volna a csatlakozást.

Az elsQ körben számításba jöhetQ 5-ök fejlettségük alapján nem tértek el érdemben az 1980-as években csatlakozott mediterrán országoktól (1981 Görögo, 1986 Portugália, Spanyolo). A többi csatlakozásra váró azonban más fejlettséget képviselt.
Maga a Világbank is alacsonyabb közepes (Bulgária, Horváto, Lengyelo, Románia, Szlovákia) és magasabb közepes (Magyaro, Cseho, Szlovénia) jövedelmq országokra osztotta a térséget.
Új mozzanat volt a térséggel kapcsolatban a mqködQ piacgazdaság jelzQ is, mely gyakorlatilag az átalakulás minimumát próbálta meghatározni. A piacok hatékony mqködését a közgazdasági elmélet az átliberalizálás mértékével, az árak áttekinthetQségével, a piaci szereplQk sokaságával, a választás szabadságával, stabil pénzügyi viszonyokkal jellemzi. Amit kiegészít a privatizáció állása.
Mo. 1997-ben pl. élen járt a csatlakozók között. Az árak már akkor 97%-ban liberalizáltak voltak. A mqködQ piacgazdaság olyan tekintetben is fontos dolgot jelentett, hogy ki tudjuk-e használni majd a csatlakozások elQnyeit.
Fontos kritérium volt a versenyképesség is. Hisz az integráció elQnyeit akkor sem tudjuk kihasználni, ha nem rendelkezünk a piaci versenyt helytállni képes vállalati struktúrával. A korábban belépQkkel szemben persze ilyen elvárás sem volt. Maga az EU sem felel meg számos téren a versenyképességi kívánalmaknak.
Az egy foglalkoztatottra jutó GDP alapján számított általános termelékenységi színvonal alapján Mo. a nyugati partnerek 1/3, ¼-ének felel meg. Viszont kedvezQ a humán tQke versenyképessége és az alacsony költsége. Viszont, ha a képzés konkrét piaci igényekhez való igazodását vesszük a kép lényegesen rosszabb.
ElQny még a munkaerQ alulárazottsága is, hisz a magyar bérek a nyugat európai 1/7ét, 1/10ét teszik ki. Ezzel versenyképességünk jelentQsen javítható, de árnyoldalairól sem szabad megfeledkeznünk.
Az alacsony jövedelmek alulfogyasztással is járnak, és már gond. Közép-kelet-európa és az EU viszonyának egyik neuralgikus pontja a mezQgazdaság. A magyar mg-nak számos területen van elQnye az EU-hoz képest. Számos ebbQl természetadta elQny, míg a termelés költségeink is alacsonyabbak.
A gazdaságban részben jelentQs a hazai szektor, másrészt jelen van egy külföldi tQkebefektetésekhez kapcsolódó vállalati szektor. A versenyképesség és a konszolidáció szempontjából fontos lenne a két szektor kölcsönös együttmqködése.
A tagsággal a versenypolitikai feltételek persze csak javulnak.
JelentQs jövedelemtranszferhez jut a gazdaság, a magyar termékek kedvezQbben jutnak az EU piacaira, számos szolgáltató szektorban érvényesíthetjük versenyelQnyünket, stabil és normális viszonyok alakulnak ki. A szilárd gazdasági rendszer követelménye bizonyos értelemben stabilizációs elvárás felénk.
A maastrichti konvergencia kritériumok teljesítését nem várják el, de minimális teljesítményt a stabilitás jegyében teljesítenünk kell. De az infláció letörése, fizetési mérleg javítása mindenképpen fontos követelmény lesz.
Az infláció leszorítása hathatós intézkedések megtételét tartja szükségesnek. A költségvetési hiány leszorítását 3% körülire szükségesnek tartják. A belépés tehát mindvégig szigorú stabilizációs politikát feltételez.
A keleti kibQvülés távlatai

A koppenhágai tagsági kritériumok a kibQvülés feltételéül szabják, hogy az EU-nak képesnek kell lennie az új tagok felvételére . Ez részben az intézményi reformra vonatkozik, vagyis a növekvQ taglétszám mellett is fenn kell tartani az intézmények mqködQképességét.

Az EU felvevQ képessége szempontjából a másik kritikus kérdés a közös agrárpolitika reformja. A keleti kibQvülés mintegy 1/3-al növeli az EU mgi. termelQkapacitását, míg a farmernépesség megduplázódik. A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja híján ez hatalmas túltermeléshez vezetne, és elviselhetetlen költségeket róna az agrárköltségvetésre.
A másik kritikus pont a pénzügyi transzferek kérdése. Az eddigi tagok egy része attól tart, hogy a transzferek nagy része ezután keletre megy, a gazdagabbak, pedig nem kívánnak újabb terheket vállalni.
A közép-kelet-európai országok csatlakozása költségvetési feltételeit az Agenda 2000 és a 2000-2006-os pénzügyi irányszámok viszonylag konkrétan körvonalazták. A kke-i országok a költségvetési transzfereket fQként a strukturális alapokból, távlatilag, pedig a Közös Agrárpolitikából (CAP), és az Európai Monetáris Unióból (EMU) szerezhetik.

Ezen kívül a csatlakozó országok 200-tQl elQcsatlakozási támogatásra is jogosultak. Ez két részbQl tevQdik össze, az 500 millió ECU-s mezQgazdasági, és az egymilliárd ECU-s strukturális átalakításból. Ez az összeg 2006-ra 15,7 milliárd ECU-re nQne majd. A lehívható összegek részben azon múlnak sikerül -e projekteket találni és megfelelQ társfinanszírozást biztosítani.
Félelmek vannak még a nyugat szemében a menekültáradattól is. A szabad munkaerQmozgással szemben több EU ország fenntartásokat fogalmaz meg. Az intézményi együttmqködés területén az Agenda 2000 a legtöbb területen az azonnali és átmeneti derogációk nélküli csatlakozás híve. A derogációk ugyanis jelentQs hátránnyal járnának.
A határmenti ellenQrzések fenntartása mindkét oldalról hátrányos. A kke-i régiónak pedig a derogációk elkerülésével a másodlagos csatlakozási pozíciót kívánja elkerülni, és a lehetQségeit maximalizálni. Abban persze megvan az egyetértés, hogy az EMU-hoz való csatlakozás csak egy késQbbi idQpontban lesz majd reális.









PAGE 


EU integráció története


PAGE 


PAGE - 1 -

Hasonló témájú dokumentumok

kidolgozott tételek

- 2010-12-18 17:40:15

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Szólj hozzá a feltöltött dokumentumokhoz. Minden feltöltött dokumentumhoz megírhatod a véleményed. Ha jónak találod, akkor adj rá sok pontot a csillagokkal. Ha nem találod jónak, akkor adj rá kevés csillagot, és írd le a Hozzászólásokhoz hogy milyen hiányosságok, hibák vannak benne. A dokumentumok a hallgatók értékelése alapján sorrendeződnek.

2. óra 5. előadás adatbázis kezelés ágazati alkotmányjog államháztartás állattan aszalós lászló balázs jános bioetika cad rajz deklaratív programozás eu eu tételek feladatgyűjtemény fenntartható flaubert gamf gazdaságpszichológia gyakorlat 1 hallgatoi anyag is görbe kérdés válasz kiadott anyag kodolányi - levelező konfiguraciokonformacio. környezeti katalízis kutatásmódszertan marketing2 tétel művtöri neveléslélektan növényszervezettan nyelvművelés objektum orientált oktatói kiadott anyag órai jegyzet oszlop példatár pol.s. politikatudomány ptk szociológia tereptan turizmus turizmus szak tűzvédelem urbanisztika vállpénzügy vezetői világirodalom 2.