Gazdinfo

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiGazdinfo MellékszakirányGazdasági Info RendszerekJegyzetekGazdinfo

1. Informatika, információ, adat

Az informatika az információ rendszeres és automatikus  elsQsorban számítógépek segítségével történQ  feldolgozásával és továbbításával foglalkozó tudomány. Az 1960-as évektQl kezelik önálló szakterületként. Más tudományágakhoz is kapcsolódik: matematika, logika, elektronika, elektrotechnika. Az informatika az éves során szakosodott, így alakult ki a:
gyakorlati informatika (a számítógépek számára megfelelQ algoritmusokat biztosít),
mqszaki informatika (hardverkérdésekkel foglalkozik),
alkalmazott informatika (számítógéppel megoldható feladatok témakörét vizsgálja, ide tartozik a gazdasági informatika is.)
Információ fogalmán a belsQ gondolkodási folyamat eredményeként nyert új felismerést értjük, amely a gondolkodási folyamat eredményeként a tudatunktól érzékelhetQ módon lép ki.
Adat: tények, fogalmak, dolgok, utasítások egyezményesen ábrázolt alakja.
Az információ új ismeretet jelent, egy korábbi ismereti szinthez képest, továbbá az információ mindig egy meghatározott rendszer számára jelent új ismeretet.
Az információt jelek, jelsorozatok hordozzák. Egy adott jelet, amennyiben elemi ismeretet hordoz és rögzített állapotban van, úgy adatnak nevezzük. Ha ugyanez a jel nincs rögzítve (éppen mozog) akkor hírnek mondjuk.
Minden irányított rendszerben az információk szakadatlan áramlása megy végbe, s ami még fontosabb: az információk áramlása kétirányú. Az információk egyenes irányú haladását csatolásnak, a fordított irányú haladást pedig visszacsatolásnak nevezzük.

Az információ lehet:
- elsQdleges információ (közvetlenül a vizsgált folyamathoz kapcsolódik, a folyamat elemi változásainak a feljegyzésébQl áll, tárgyilagos, tényrögzítés jellegq).
- másodlagos információ.

A kibernetika fejlQdése, szemléletmódja vezetett oda, hogy átértékelQdtek az erQforrás kategóriák. Holt erQforrásként értelmezzük az anyagot, az energiát, a tQkét, élQmunkaként jelenik meg a munkaerQ és új erQforráskategória az információ.

Az információ hasonló a többi erQforráshoz, mert:
helyettesíthetQ más erQforrással
életciklusa folyamatosan rövidül
változnak a technológiák
az információ piaci adás-vétel tárgyát képezi mint bármely más erQforrás
a gazdaságban strukturális helye van.

Az információ sajátos vonásai:
az emberiség összegyqjtött, felhasznált tudásanyagát használja fel
származási helyétQl függetlenül hozzáférhetQ
míg a hagyományos erQforrások bázisa folyamatosan szqkül, addig a információ mennyisége óriási mértékben gyarapodik

Az informatikai igények kielégítése szempontjából alapvetQen meghatározó szempont,
hogy:
- kinek kell biztosítani az informatikai szolgáltatást,
- mihez kell az információszolgáltatás,
- hol használják fel az információkat.

1.1 INFORMÁCIÓRENDSZER

Az információrendszer magában foglalja az adatok összegyqjtését, rögzítését, ellenQrzését, a további feladatokhoz történQ elQkészítését, tárolását, feldolgozását, az információk elQállítását, továbbítását.
Jelenti továbbá:
" az eseményeket és tényeket leíró adatok összegyqjtését, rögzítését, ellenQrzését,
" az adatok kezelhetQ és elérhetQ formában történQ tárolását,
" az adatok feldolgozását,
" a felhasználói igények figyelembevételével az információk elQállítását,
" az információk továbbítását a felhasználókhoz.

Az információrendszer mindig egy meghatározott gazdasági rendszerhez tartozik, feladatai és módszerei is az adott rendszerhez igazodnak.
Az adatfeldolgozás során a rendszeren belüli fizikai és logikai összefüggések követhetQk és megvalósíthatók, azaz integrált adatfeldolgozásról beszélhetünk.
Az információrendszer fogalma átfogja az emberek közötti kapcsolatokat, valamint a közvetlen és közvetett ember-gép kapcsolatokat is.
A direkt információs rendszerek lehetQséget adnak arra, hogy minden rendszerelem kommunikálni tudjon a többivel, míg az adatbázis-orientált információrendszer egy központi helyen, adatbázisban tárol minden információt.
Két típusú információrendszert különböztethetünk meg: az információrendszer aktív, mikor az információszolgáltatás automatikus, passzív, ha csak külsQ kérésre ad ki információt.

Az információs rendszerekkel szemben támasztott követelmények:

Teljesség (A rendszerhez szükséges valamennyi elemet tartalmaznia kell.)
Valódiság (Az adatok információk, események valósak kell, hogy legyenek.)
IdQazonosság (Az információrendszer minden idQpontban képes kell, hogy legyen a reálfolyamatok teljes körq és valósághq tükrözésére.)
Egyértelmq elrendezés (Minden idQpontban, valamennyi szükséges információ eljusson
azokra a pontokra, ahol a vezetés igényli azt.)
Rugalmasság (Az információrendszer a változásokhoz képes legyen alkalmazkodni.)
EllenQrizhetQség (Az információrendszer tartalma és struktúrája mindenkor felülvizsgálható legyen belsQ vagy külsQ ellenQrök által.)
Biztonság (A folyamatos mqködés közben az adatok megsemmisülése, a hibás feldolgozás, a hamisítás, a megsérülés, az eltulajdonítás kizárt kell, hogy legyen.)
Gazdaságosság (Az információrendszer teljes ráfordításának arányában kell állnia az információk hasznával.)



VIR - VEZETÉSI INFORMÁCIÓRENDSZER

Definiálása: egyrészt az irányítani kívánt rendszer sajátosságaival összhangban levQ vezetési-döntési rendszer, amely megfelelQen ellátott információkkal, másrészt pedig a vezetési-, döntési rendszerrel összhangban  levQ információrendszer, amely megvalósítja a tervezés, mérés egységét.

A VIR-rel szembeni követelmények:
a vállalatvezetés valamennyi szintje és szakterülete számára biztosítsa mindazt a specifikus tájékozottsági szintet, amely feladatuk elvégzéséhez szükséges és elégséges
a döntést hozó vezetQket úgy kell információval ellátni, hogy az elégséges legyen az optimálisnak látszó döntési változat kialakításához
a döntést hozók tájékoztatási és informáltsági szintje felelQsségükkel összhangban legyen
a tevékenységek biztonságos és hatékony elvégzésének informatikai feltételeit biztosítani kell
az információrendszer írja le a vállalat erQforrásait úgy, hogy azokhoz a feladatokat hozzá lehessen rendelni
le kell írni a transzformációk végrehajtásának technológiáját valamint erQforrás-szükségletét
az információrendszer a hírfolyam megszervezésével és leírásával írja le a vállalat tevékenységét, összhangban a tevékenységek tervezésével
legyen alkalmas az a kell és van paraméterek összevetésére
teljesítse a jogszabályokban elQírt adatszolgáltatási kötelezettségeket.

A GAZDASÁGI RENDSZEREK

Az a rendszer, amely az anyagi termelés szférájában fejti ki tevékenységét; a rendelkezésre álló anyagi és személyi eszközök korlátozottak, de a rendszeren belül szervezett egységet képeznek; továbbá képes önálló célok kitqzésére, a célkitqzésben szereplQ tevékenységek végrehajtására.
A gazdasági rendszer személyeknek és technikai eszközöknek szervezett csoportja. Olyan tevékenységet folytat, amely meghatározza azt, hogy a társadalmi munkamegosztásban milyen helyet foglal el. Képes célok kitqzésére és a célkitqzésekben meghatározott feladatok végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy a tevékenysége két fQ csoportra tagolódik: célkitqzQ és végrehajtó tevékenységre.

A célkitqzQ tevékenység felöleli
" a feladatok megfogalmazása
" a feladatok teljesítési feltételeinek a megfogalmazását, és
" az elQbbiekkel összefüggQ számítások elvégzését.
A végrehajtó tevékenység tartalmazza
" a feladatok teljesítési feltételeinek a megteremtését,
" a célkitqzés megvalósításának a megszervezését, amelynek célja az adott feltételek optimális kihasználásának a biztosítása, és a feladatok megvalósulását, tehát a végrehajtást.

A gazdasági folyamatok az irányítási folyamatok célkitqzéseinek figyelembevétele mellett a fizikai folyamatokra épülnek: megelQzik, kísérik, illetve követik a fizikai folyamatokat.
A gazdasági folyamatokat vizsgálhatjuk horizontálisan és vertikálisan.

A gazdasági rendszer folyamattípusainak általános modellje:




Tartalma:
2. Számítástechnikai alapismeretek
2.1 A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ÉS ESZKÖZÖK FEJLPDÉSE
2.1.1 A számítógépes generációk
2.2 ALAPFOGALMAK
2.2.1. A hardver
2.2.1.1. A központi egység
2.2.1.2. A perifériák
2.2.1.2.1. A háttértárak
2.2.1.2.2. Input-output perifériák
2.2.2 A szoftver
2.2.3. Számítógép-hálózatok
2.2.3.1. A hálózatok alkalmazásának célja


(2.3. A SZÁMÍTÓGÉPES ADATFELDOLGOZÁS KONCEPCIÓJA)-ez már nem nekem volt



2. Számítástechnikai alapismeretek
A számítástechnika a számítógépek felépítésének, mqködésének, használatának ismeretén kívül magában foglalja a feladatok megoldásának módszereit, a gépek programozásának ismereteit, az adatkezelési lehetQségeket, a gépekkel megoldható feladatok körét, ezek programjait és kezelésük ismeretét.

2.1 A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ÉS ESZKÖZÖK FEJLPDÉSE

A történelem három legsikeresebb eszközének az abakuszt, a logarlécet és a számítógépet tartják.

Az elsQ számjegyes (digitális) mechanizmust, az abakusz, több mint ötezer éves, és a világ sok részén még ma is használják.

1642-ben Franciaországban Blaise Pascal: digitális számológép- összeadási és kivonási mqveletek

Wilhelm Leibnitz 1672-ben Németország: fogaskerekes gépet épített, szorozni, osztani és négyzetgyököt is tudott vonni

1832-ben Charles Babbage: tervezett egy gépet, amely miatt a modern számítógép atyjának tarják. A géphez bemeneti és kimeneti berendezések is tartoztak, lyukkártyákra épültek.
Babbage tervezett memóriát, processort.

1915-ben Spanyolországban Leonardo Torres: összekapcsolta az elektromechanikus számolási technikát a programozás elvével.
Az elsQ olyan gép, amely képes volt döntéshozásra

Az amerikai Vannevar Bush 1931: analóg számítógépet tervezett, az elsQ olyan gép- egyenleteket tudott megoldani

1936-ban Németországban Konrad Zuse: elsQként valósította meg az automatikus számolás néhány alapelvét, többek között a kettes számrendszer és a lebegQ tizedespont használatát

1937-ben az USA-ban Claude Shannon és George Stibitz: a Boole-algebra alapján mqködQ elektromos kapcsolási áramköröket állított elQ

Az elsQ, teljesen elektronikus számítógép az ENIAC volt.
John Mauchly és Presper Eckert tervezte, 1946-ban készült el.
Az elektroncsövek gyakori kiégése miatt eléggé megbízhatatlannak számított, memóriája kicsi volt. ENIAC 5000 összeadást vagy 300 szorzást végzett el másodpercenként.

Neumann János 1945-ben: megfogalmazta a tárolt program elvét, amely szerint a számítógépnek adott utasítások magában a gépben numerikusan tárolhatók. Így a gép logikai döntéseket hozhat és a feldolgozás során a számítógép módosíthatja az utasításokat.
Ezt nevezzük Neumann-elvnek.

Ez a jelentQs lépés 1949-ben elvezetett az EDVAC, EDSAC nevq számítógép létrehozásához.
Az EDSAC volt az elsQ gép, amelynek már nagy sebességq tára volt és bináris számokat használt.

További szakaszokat a mikroelektronika egyre gyorsuló fejlQdési üteme határozta meg:

1948-ban a Bell laboratóriumban kifejlesztették a tranzisztort, amely kis méretével, megbízhatóságával és kis teljesítményfelvételével megnyitotta az utat az integrált áramkörök számára.

1971-ben az amerikai INTEL kifejlesztette az elsQ mikroprocesszort.

2.1.1 A számítógépes generációk
A számítógépes technológia fejlQdése idQrendben generációkra osztható.

1. generáció: elektroncsöves rendszerek
- az elsQ generációs számítógépek legfontosabb áramköri elemei elektroncsövek voltak.
- e gépek terjedelmesek, megbízhatatlanok és lassúak voltak, sok áramot vettek föl, üzemeltetésüknél jelentQs hQveszteség keletkezett.
- az adatokat lyukszalagról vagy lyukkártyáról kapták.
- a gépek felépítése processzorközpontú volt, minden adatforgalom a központi feldolgozó egységen keresztül zajlott le.
- egyszerre csak egyféle mqvelet folyhatott.
- fQleg tudományos-mqszaki számításokra használták Qket.

2. generáció: tranzisztoros rendszerek
Az elektronika technikai fejlQdése vezetett a számítógépek második nemzedékének megjelenéséhez.
- az elektroncsöveket tranzisztorok váltották föl.
- ezek kisebbek, gyorsabbak, megbízhatóbbak voltak és kevesebb hQt termeltek.
- géptervezésben megjelent a modularitás, vagyis a blokkelv.
- hagyományos perifériák mellett elterjedtek a nagy tömegq adat és program tárolását és gyors átvitelét biztosító mágneslemezes és mágnesszalagos háttértárak.
Megjelentek a gépcsaládok:
- a különbözQ teljesítményq, de azonos módon programozható, azonos perifériákat használó kompatíbilis számítógépek. (Közülük legismertebb az IBM gépcsalád.)
- megnQtt a szoftver jelentQsége, a gyártók egyre több kész programot adtak gépeikhez.
- kialakultak a magas szintq programnyelvek: FORTRAN, ALGOL, COBOL, stb.

3. generáció: integrált áramkörök
A számítógépek harmadik nemzedékében az integrált áramkörök váltották föl a tranzisztorokat.
- ez ismét a sebesség növekedésével és a méretek, valamint a teljesítményfelvétel csökkenésével járt.
- MegkezdQdött a kisszámítógépek gyártása.
- Elterjedt a multiprogramozott üzemmód, amelynél több, futásra kész program váltakozva használja a számítógépet, lehetQvé téve valamennyi funkcionális egység jó kihasználását
- IdQosztásos rendszereket fejlesztenek ki, egyidejqleg több felhasználó veszi igénybe a számítógép szolgáltatásait a géptQl távolabb telepített terminálok segítségével.
- Több számítógépet kapcsolnak össze hálózattá

4. és 5. generáció: nagyfokú integrálás
- A negyedik nemzedék megjelenése nem annyira egyértelmq, mint az elQzQ háromé.
- A szakirodalomban vannak olyanok, akik a három és feledik generációról beszélnek, sQt olyanok is, akik szerint értelmetlen generációkról beszélni.
- Mindenesetre a félvezetQtechnológia fejlQdése a nagy és nagyon nagy integráltsági fokú áramkörök megjelenését eredményezte.
- LehetQvé vált a mikroprocesszorok gyártása.
- Az ezeken alapuló nagyteljesítményq mikroszámítógépek mindinkább mindennapivá válnak.

A jelenleg általánosan használt legmodernebb számítógépek már az 5. generációhoz tartoznak.
A számítógépek számolási sebessége és tárolókapacitása az elmúlt ötven évben több nagyságrenddel megnQtt.
A negyvenes években két tízjegyq szám összeadása még kb. 1/1000 másodpercig tartott, az 5. generációs számítógépek viszont ennyi idQ alatt kb. egymillió összeadást képesek elvégezni.

A 6.generációs számítógépek kifejlesztésén napjainkban sok tudós és mérnök dolgozik, de egyenlQre még nem beszélhetünk kiforrott, széles körben alkalmazott típusokról.
- EzekrQl a gépekrQl még nagyon kevés információ áll rendelkezésre, annyit azonban tudni lehet róluk, hogy már nem Neumann-elvre épül a mqködésük.

Három fQ:
" tudásbázis kezelQ,
" feladat megoldó,
" következtetQ,
egységet tartalmaznak.

- Ezek a gépek már magas szintq mesterséges intelligenciát képviselnek.
- A 6. generációs gépeket a fejlett országok qrkutatásában, hadiiparában már használják, de elterjedésükre még várni kell, hiszen az ipar általános fejlettsége még nem tart ott, hogy ki tudná szolgálni az elvárt speciális igényeket.

2.2 ALAPFOGALMAK
A számítógépek két fQ részbQl állnak: a hardverbQl és a szoftverbQl.

2.2.1. A hardver
A számítógép fizikailag megvalósított gépi eszközeinek összefoglaló elnevezése, megkülönböztetésül a programoktól, eljárásoktól és a hozzájuk tartozó dokumentációtól.

- A számítógép hardvere központi egységbQl (CPU = Central Processzor Unit) és a hozzá csatlakoztatható perifériákból áll.
- Ebbe a rendszerbe programokat és adatokat viszünk be.



A hardver felépítése:
MEMÓRIA
Aritmetika - Vezérlés
Kiviteli eszközök Beviteli eszközök Háttértárak standard input(billentyqzet) standard output (képernyo)

2.2.1.1. A központi egység
- operatív tárolás, a mqveletvégzés és a vezérlés feladatát látja el, a perifériák veszik körül.
- ezek segítségével tartja a gép a kapcsolatot a külvilággal, alapvetQen a felhasználóval.
- a központi egység alapvetQ feladata az adatok feldolgozása, tárolása
- Részei:
" a vezérmq,
" az aritmetikai és logikai egység,
" az operatív tár.

A vezérmq irányítja, koordinálja a számítógép mqködését. Elindítja a programot, értelmezi
az abban szereplQ utasításokat és vezérlQjeleket ad le azok végrehajtására a perifériák, az operatív tár, valamint az aritmetikai és logikai egység felé.

Az aritmetikai és logikai egység ellátja az összes számolási és logikai mqvelet (rendszerint kettes számrendszerben). Ez úgy történik, hogy a vezérmq a programutasítások értelmezése alapján gondoskodik a szükséges adatok operatív tárból történQ lehívásáról és átvitelérQl az aritmetikai és logikai egységbe, ahol megtörténik a kijelölt mqveletek végrehajtása. Innen az elvégzett mqveletek eredményeit a vezérmq az operatív tár megfelelQ címére, illetve címeire továbbítja, és a feldolgozás folytatódik a soron következQ utasítással.

Az operatív tár a központi egységbe bevitt adatok és programok az operatív tárba (memóriába kerülnek). Az operatív tár olyan rekeszekbQl álló rendszer, ahol minden rekesznek címe van. Az információk ezekbe a címzett rekeszekbe kerülnek, ahonnan közvetlenül elQhívhatók. Számítógépes nyelven írásról akkor beszélhetünk, amikor az információkat a tárolón elhelyezzük, olvasásról pedig, amikor visszakeressük.
Az operatív tár fontos jellemzQje a kapacitás, amely azt mutatja meg, hogy mennyi információ befogadására alkalmas. Mértékegysége a kilobájt (1024 bájt  jelölése: Kbájt), illetve a megabájt (1024*1024 bájt  jelölése Mbájt).

A leggyakoribb tárolótípusok a RAM és a ROM tárak.
A RAM tár (random access memory) tulajdonsága, hogy közvetlen elérésq, a tárolóhely címének megadásával tetszQleges adatok vihetQk be, olvashatók ki és törölhetQk.
A ROM tár (read only memory) jellemzQje, hogy csak olvasható, tartalmát a gyártó rögzíti és azt megváltoztatni nem lehet.

2.2.1.2. A perifériák
A perifériák az ember és a számítógép közötti kapcsolatot valósítják meg, feladatuk az adatok és a programok bevitele, tárolása, illetve a feldolgozás eredményeinek közlése.
Az átvitel (a be- és a kivitel) speciális hardver eszközök segítségével megy végbe, ilyen eszközök például a csatornák.
Az adatáramlás a csatornarendszer esetében mindig a központi egységben lévQ operatív tár és a perifériák között zajlik le.
A csatorna lényeges feladata, hogy összhangba hozza a nagysebességq központi egységet és a viszonylag lassú perifériális egységeket.

A csatornák kétféle üzemmódban mqködhetnek:
" monopol és
" multiplex
üzemben.

Amikor egy periféria az egész adatátvitel tartalmára leköti a csatornát, monopol üzemmódban dolgozik. A monopol üzemmód alatt a csatornára más periféria nem kapcsolódhat egészen addig, amíg az átvitel be nem fejezQdik.

A multiplex üzemmód az alacsony sebességq perifériák átlapolt üzemeltetésére szolgál, mivel a rákapcsolható eszközök maximális számával egyenlQ számú alcsatornával rendelkezik.
Egy-egy periféria mindig csak rövid idQtartamra kapja meg a csatornát, ezalatt kell az átvitelre váró adatok egy csoportját továbbítania. A csatornavezérlés ezután továbblép a következQ perifériára, és a folyamat ciklikusan ismétlQdik.

A perifériákat két nagy csoportra osztjuk:
" háttértárakra és
" input-output perifériákra.

2.2.1.2.1. A háttértárak
A háttértárak a központi egységgel közvetlen kapcsolatban álló berendezések.
Alapfunkciójuk, hogy a feldolgozási folyamatban kezelni kívánt nagytömegq adatot tárolják, illetve az, hogy tehermentesítsék a memóriát azoknak az adatoknak és programoknak a tárolásáról, amelyekre éppen nincs szükség, de amelyekre bármikor szükség lehet.

A háttértárak közé az úgynevezett mágneses tárakat soroljuk, ilyen a mágneslemezes tárak.
A mágneslemezes tároló közvetlen adatelérésre is alkalmas, ha egy blokkot vissza akarunk a lemezrQl keresni, nem szükséges végigolvasni az elQtte lévQ összes blokkot. Ugyanígy történik a lemezre írás is.

A cserélhetQ merevlemezes tárak közül a legelterjedtebbek a lemezköteges berendezések, ahol a tárcsák felülete mágnesezett. A lemezköteg legalsó és legfelsQ lemezének külsQ felületét nem használjuk adattárolásra, ezek ugyanis a legsérülékenyebbek.

A lemezfelületek koncentrikus körökre oszlanak, ezeket sávoknak nevezzük. Egy-egy sávra egyforma adatmennyiség írható függetlenül attól, hogy külsQ sávról, vagy a középponthoz közeli belsQ sávról van szó. A belsQ sávokon ugyanis nagyobb az írássqrqség.

Az összes adattároló lemezfelület egymás alatti sávjai cilindert alkotnak.

A fixlemezes táraknál egy közös tengelyen több merev mágneslemez tárcsa helyezkedik el, légmentesen lezárt tokban. Az írássqrqség és a megbízhatóság itt jóval nagyobb, mint a cserélhetQ merevlemezes tárak esetében, viszont a mqködési elvük megegyezik.
A fixlemezes tárolás hátránya a cserélhetQvel szemben az, hogy a felhasználó nem viheti magával az adattárat, miután az a számítógépben rögzítve van.
Jelenleg a legismertebb fixlemezes tár a PC környezetben használatos winchester (HDD, merevlemez).

A hajlékonylemezes tárak (FDD, floppyk) hordozóanyaga hajlékony, rugalmas mqanyag.
Merevvé csak akkor válik, amikor a lemez a lemezegységbe helyezve elér egy bizonyos fordulatszámot, ilyenkor a tehetetlenség hatására ugyanúgy viselkedik, mintha merev lenne.
Minden floppylemez egymástól pontosan meghatározott távolságban elhelyezkedQ koncentrikus körökbQl (sávokból), és azon belül blokkokból áll.

A lemezek csomagolásán a gyártók minden esetben feltüntetik az adott lemezre vonatkozóan az alábbi legfontosabb jellemzQket:
" 360, illetve 720 Kbájtos lemezeknél
- DS vagy D2: a lemez mindkét oldala tesztelt
- DD (double density): dupla írássqrqség
" 1,2, illetve 1,44 Mbájtos lemezeknél
- HD vagy HC (high density vagy high capacity): igen nagy írássqrqség
- SOFTSECTOR: a lemez tetszés szerint formatálható, a blokkméret (szektorméret) változtatható.

Az 5,25 collos lemezeken található egy írásmegengedQ kivágás. Ha a kivágást leragasztjuk, akkor a lemezre írni nem lehet, tartalmát csak olvasni tudjuk. Ugyanez a kivágás a 3,5 collos lemezeknél is megtalálható, csakhogy itt nem leragasztással tiltjuk az írást, hanem igazából egy kis tolóablakkal, amit ceruzával, tollal, vagy valamilyen hegyes tárggyal tudunk mqködtetni.

2.2.1.2.2. Input-output perifériák
- A számítógép ezen eszközökön keresztül tartja a kapcsolatot a felhasználóval.
- Vannak olyan perifériák, amelyek csak bevitelre alkalmasak, vannak olyanok, amelyek csak a feldolgozás eredményét közlik, és vannak olyanok is, amelyek mindkét funkció ellátására képesek.

A legelterjedtebb perifériák:
" billentyqzet,
" monitor,
" nyomtató és
" egyéb perifériák, illetve eszközök.

A billentyqzet
A billentyqzet a gép elsQdleges bemenQegysége /inputja/, mert -egyéb utasítás híján mindig innen várja a parancsokat, utasításokat, adatokat, információkat. A billentyqzeten a gombok száma változhat, 83-tól 105-ig. A gombok három, funkcióban is eltérQ csoportban helyezkednek el.
" írógépgombok /középen/,
" funkciógombok /baloldalon vagy felül/,
" tízesgombok /jobboldalon/.
a. Írógépgombok
- A középsQ csoportban találjuk azokat a gombokat, amelyekkel betqket, számokat, írásjeleket, egyéb jeleket és szóközt gépelhetünk be.
- A legalsó sorban középen található a hosszúkás szóközgomb /space/, amellyel szóközök gépelhetQk.
- Mind a négy gombsor szélein rendszerint szürke színre festve vezérlQgombokat találunk.
- Különleges szerepe van az alapsor-felsQsor jobbszélén terpeszkedQ nagy, rendszerint L alakú töltQgombnak, amelyen Enter /vagy Return, vagy CR, esetleg µ! / felírat olvasható.
- Ezzel lehet az elQtárba begépelteket betölteni a gépbe, hogy ott a begépelt parancs végrehajtódjék.
- Az alsó sor két szélén található egy-egy Shift feliratú váltógomb. Hatása: nagybetq vagy felsQírásjel.
- Vagy a szóközgomb mellett jobbról, vagy az alapsor balszélén van a Caps Lock feliratú váltózárgomb, amely kétállású: egyszer megnyomva "zárva marad', újra megnyomva áll vissza alaphelyzetébe. Szerepe ugyanaz mint ha folyamatosan nyomnánk a Shift váltógombot.

b. Funkciógombok
Ha a billentyqzet 103 gombos, akkor 12 funkciógomb van rajta (F1.....F12).

c. Tízesgombok
A billentyqzeten a jobboldali csoportban ülnek az úgynevezett tízesgombok.

A monitor
A monitorok bevitelre-kivitelre egyaránt alkalmasak. Bevitelkor a bebillentyqzött adatok jelennek meg a képernyQn, kivitelkor az eredményadatok.
A képernyQk lehetnek színesek, vagy monokrómak. Aszerint osztályozzuk Qket, hogy milyen a képfelbontó képességük.
A karakteres monitorok csak betqket, számokat, írásjeleket és speciális szimbólumokat képesek megjeleníteni, míg a grafikus képernyQk rajzokat, képeket, grafikai ábrákat is. A csak karakteres képernyQk ma már ritkák. A képernyQtípusok a felbontás erQsorrendjében a következQk (a C betq arra utal, hogy színes, az M betq monokrómot jelent)

A nyomtató
A nyomtatók kifejezetten csak output elQállítására alkalmasak.
Feladatkörük igen sokrétq, minden olyan esetben használjuk, amikor táblázatok, szövegek, rajzok, bizonylatok, értesítések stb. készítésére van szükségünk.
- nyomtatók két fQ tevékenységet végeznek, egyrészt a papír függQleges mozgatását, másrészt pedig a karakterképek elQállítását, rögzítését a papíron.
Megkülönböztetünk
" karakternyomtatókat,
" sornyomtatókat és
" lapnyomtatókat.

A karakternyomtatókra jellemzQ, hogy a sort balról-jobbra vagy fordítva folyamatosan írják ki (hasonlóan az írógéphez) karakterenként. A legelterjedtebb ilyen típusú nyomtatók a mátrix nyomtatók.
Megemlíthetjük itt még a tintasugaras nyomtatókat is, ezek tintapontokkal rajzolják ki a karaktereket.

A sornyomtatók a kiírandó sor teljes tartalmát elQbb egy belsQ tárolóban a (pufferben) felépítik, majd a sor összes karakterét egyszerre nyomtatják ki. Nagy teljesítményük miatt elsQsorban közép- és nagyszámítógépes környezetben használják.

A lapnyomtatók az egész oldalt egyszerre készítik el. A legkorszerqbb lapnyomtatók ma a lézernyomtatók, amelyeknél a lézersugárral szinte ráfényképezik a nyomtató memóriájában levQ lapnak a képét.

Egyéb perifériák, illetve eszközök
Ide olyan perifériákat, illetve eszközöket soroltunk, amelyek kizárólag bevitelre alkalmasak, s a gyakorlati munka során megkönnyítik a felhasználók számítógéppel kapcsolatos tevékenységét. Ma már elterjedt beviteli eszköz  a billentyqzet mellett az egér, a fényceruza, a vonalkódolvasó és a botkormány.

Az egér (mouse) egy optikai érzékelQvel felszerelt doboz. Az alsó nyitott felén egy golyó van elhelyezve és amikor az egeret az asztallapon elmozdítjuk, a golyó elfordul, aminek következtében ezt az elmozdulást az optikai érzékelQ regisztrálja, majd az ennek megfelelQ elektromos jeleket továbbítja.
Fontos kiegészítQje az egérpad, amely a képernyQ méretének megfelelQ nagyságú, speciálisan kiképzett felületq lap. Azt teszi lehetQvé, hogy az egér elmozdulásával arányosan tudjuk mozgatni a kurzort.

A fényceruza végében fényérzékelQ elem van beépítve, amelyen keresztül a monitor kisugárzását lehet érzékelni. A ceruza végét kell a monitor megfelelQ pontjához érinteni,
ezzel a képernyQn megjelenQ adatok módosíthatók, illetve kijelölhetQk a továbbfeldolgozásra.

A vonalkódolvasó (scanner) segítségével az árukra, termékekre, esetleg anyagokra felragasztott és azonosítóként használt, különbözQ vastagságú jelek kombinációjából elQállított kódokat tartalmazó címkék számítógépes leolvasását könnyíthetjük meg.
A kódokat egy optikai jelérzékelQ olvassa le, amelyet a felhasználási területtQl függQen vagy egy asztalba építenek be és fölötte húzzák el az azonosítandó tárgyat, vagy pedig egy ceruzában helyezik el és ezt kell végighúzni a címkén.

A botkormány (joystick) a billentyqzet kímélésére használatos kiegészítQ eszköz.
Szerepe a gazdálkodó szervezetek feldolgozási munkáiban elenyészQ, inkább a számítógépes játékok nélkülözhetetlen kelléke.

2.2.2. A szoftver
- a számítógépes rendszerek mqködtetéséhez szükséges szellemi alkotások, programok, valamint a hozzájuk tartozó dokumentációk összessége.
- A hardverelemek és a szoftver elemek csak akkor mqködtethetQk az elvárásoknak megfelelQen, ha biztosított az összhangjuk.
- A programok vezérlik tulajdonképpen a számítógépet és a feldolgozás folyamatát, aminek eredményeképpen megkapjuk azokat az információkat, amelyek megszerzésére a feldolgozás irányult.
- Az adatfeldolgozás területén digitális számítógépeket használunk. A digitális szó jelentése számjegyes, vagyis ezek a gépek csak számjegyekkel ábrázolt jeleket képesek feldolgozni, eltérQen az analóg számítógépektQl, ahol a bevitt és a kihozott információk mindig valamelyik fizikai mértékegységben (például hQmérséklet, feszültség) jelennek meg, de ez utóbbi számítógépeket a mqszaki-termelési folyamatok irányításánál használhatjuk leginkább.
- A digitális számítógépek (a továbbiakban már csak számítógépnek fogjuk nevezni) mqködése a tízes számrendszer helyett a kettes számrendszeren alapul. A kettes számrendszerben két alaki érték van, a 0 és az 1, amely értékek felhasználásával bármilyen szám és szöveg kifejezhetQ vagy tisztán binárisan, vagy pedig kódolt formában.

- Az adatfeldolgozás során fizikai és logikai egységekkel dolgozunk.
A fizikai egységek a hardver kapcsolatra utalnak, ilyen egységek a bit, a bájt, a mezQ és a blokk. A bit a legkisebb fizikai egység, amelynek csak két alaki értéke lehet 0, vagy 1.
A bájt bitek sorozatából áll, általában egy betqt, egy számot, illetve valamilyen egyéb jelet fejezhetünk ki vele.
A mezQ a fizikailag összetartozó jeleket foglalja magában.
A blokk a számítógép belsejében az adatok fizikai mozgatását, együttes kezelését teszi lehetQvé.
A logikai egységek a feldolgozás adatkapcsolataira utalnak. Beszélhetünk karakterrQl, elemi adatról, rekordról és fájlról.
A karakter számjegy, betq vagy valamilyen jel lehet.
Az elemi adat a logikailag összefüggQ karakterek csoportja. Elemi adat lehet például a termékkód, a termék megnevezése, a mennyiség, az érték stb.
A rekord a logikailag összefüggQ elemi adatok együttese. Egy termékhez tartozó összes elemi adat, amely jellemzi az adott terméket, alkotja a termék rekordját. A rekord elemi adatai közül legalább egynek kiemelt szerepe van, amely minden rekordban megtalálható, de amelyik minden rekordban más és más. Ezt nevezzük azonosítónak, segítségével keressük meg a rekordokat a számítógépben.
A logikailag összetartozó rekordok fájlt (adatállományt) képeznek. ElQbbi példáinkat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a feldolgozáshoz tartozó összes termék rekordja együttesen alkotja a termék-fájlt.

A szoftvereknek napjainkban két nagy csoportját különítjük el:
" a rendszerszoftver a számítógép egészének mqködéséhez szükséges összes programot jelenti. A rendszerszoftver tovább csoportosítható vezérlQprogramokra, rendszertámogató programokra, fejlesztQ programokra.
" az alkalmazási vagy felhasználói szoftver azokat a programokat jelenti, amelyeket a felhasználók egy-egy adott probléma, funkció megoldására alkalmaznak.

Az elektronikus adatfeldolgozás során a számítógép különbözQ funkciók végrehajtását teszi lehetQvé. Az adott feladat megoldásának mqveletek sorozatával leírt módját algoritmusnak nevezzük.
A program segítségével a számítógép végre tud hajtani egy algoritmust, képes az eredményt tárolni, átadni. Ahhoz, hogy a számítógép a megoldási utat lépésrQl-lépésre kövesse, az algoritmusban leírt valamennyi alapmqveletet a gép számára értelmezhetQ formára kell hozni.
A program a gép számára azonban csak akkor értelmezhetQ, közvetlenül végrehajtható, ha az algoritmus gépi kódban készült. A gépi kódú programok közvetlen használata sok hátránnyal jár, többek között azzal is, hogy a programozó számára nehezen áttekinthetQ a program, megértéséhez nagyon pontos dokumentáció szükséges, a programozás idQigényes, utólagos módosítása nehézkes, és ugyanaz a gépi kódú program egy más géptípuson nem futtatható.

Az assembler nyelvek már olyan számítógép-orientált programnyelvek, amelyekben a mqveletek, utasítások meghatározására érthetQ szimbólumokat alkalmaznak, de még mindig hardverre szabott, nehezen áttekinthetQ, korrigálható programnyelvek.

A programnyelvek az algoritmusokat és adatstruktúrákat úgy fogalmazzák meg, hogy a számítógép a lefordított és az eredményként létrejött programot végre tudja hajtani.
- Napjainkban már több, mint ezer programnyelv létezik, de közülük a legelterjedtebbek a FORTRAN, COBOL, ALGOL, BASIC, PASCAL, C, CLIPPER, dBASE, MAGIC, ORACLE …
- A programnyelvek fordítására fordítóprogramokat használnak, ezek a számítógépes rendszeren belüli olyan speciális programok amelyek egy adott nyelven (forrásnyelven) megírt programot egy, a számítógép számára már értelmezhetQ (tárgynyelvq) programmá fordítanak le.

A fordítóprogramok között megkülönböztetünk:
" interpretereket, amelyek a programot lépésrQl-lépésre fordítják a gép számára végrehajtható programmá, ennek fontos szerepe van a hibakeresésnél,
" kompilereket, amelyek egy feladatorientált nyelven megírt forrásprogramot assembler, vagy gépi kódú programmá alakítanak át,
" dekompilereket, az alacsonyabb szintq forrásnyelven írt programot magasabb szintq célnyelvre fordítják le,
" kompiler-kompileret, fordítóprogramot generáló programok, az egyik programnyelvrQl a másikra képesek a kívánt programot fordítani.

A szoftverek fejlesztési változatait verziószámmal jelölik, melynek ismerete a szoftverek kompatibilitásának biztosítása érdekében elengedhetetlen.
- A kompatibilitás az egymásra-építhetQséget, az egymás általi használhatóságot jelenti.
- Szoftverek esetében ez felülrQl lefelé él.
- A kompatibilitás hardvereknél is alkalmazott fogalom, ott az egymás általi helyettesíthetQséget, azonos feladatvégzQ képességet, csatlakoztathatóságot jelenti.

2.2.3. Számítógép-hálózatok
A régi modellt,- egy szervezet összes számítástechnikai igényét egyetlen nagy számítógépnek kell ellátnia,- lassan teljesen felváltja az új modell,- a munkát sok, egymástól függetlenül mqködQ, de egymással összekötött számítógépeknek kell végeznie. Az ilyen rendszereket számítógép-hálózatoknak nevezzük.
- Két számítógépet összekapcsoltnak mondunk, ha azok információcserére képesek. Az öszszekapcsolás lehet rézhuzalon, lézersugáron, mikrohullámon és távközlési mqholdakon.

Az elosztott rendszerekben a felhasználó számára az autonóm számítógépek létezése nem látható, azaz nincs is tudomása azokról. Bevisz egy parancsot, hogy az elindítson egy programot, és az futni fog. Az már az operáció rendszer dolga, hogy kiválassa a megfelelQ processzort, megtalálja a bemeneti állományokat, és azokat a kiválasztott processzorhoz továbbítsa, valamint az eredményt a megfelelQ helyre juttassa el.
- Valójában az elosztott rendszer egy olyan speciális hálózat, amelynek szoftvere a rendszer számára magasabb fokú összefüggQséget és átlátszóságot biztosít. Így tehát, az elosztott rendszerek és a hálózatok közötti különbség nem a hardverben, hanem a szoftverben (különösen az operációs rendszerben) keresendQ.

2.2.3.1. A hálózatok alkalmazásának célja

A hálózat célja:
" ErQforrás megosztás (távolság-áthidalás és terhelésmegosztás), azaz a hálózatban levQ programok, adatok és eszközök - az erQforrások és a felhasználók fizikai helyétQl függetlenül- bárki számára elérhetQk legyenek.
" Nagy megbízhatóság elérése, azaz ha pl. hardverhiba következtében valamelyik állomány elérhetetlenné válik az egyik gépen, akkor annak másolata egy másik gépen még hozzáférhetQ marad.
" Pénzmegtakarítás, ami azt jelenti, hogy a kis számítógépek sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkeznek, mint nagyobb testvéreik.
- A nagygépek (mainframe) kb. tízszer gyorsabbak, mint az egyetlen chipbQl álló mikroproceszszorok, ugyanakkor kb. ezerszeres az áruk.
- Ez az aránytalanság arra késztetett sok rendszertervezQt, hogy a rendszereket személyi számítógépekbQl  személyenként egy-egy munkaállomásból és egy vagy több állomány-szolgáltató (file server) gépbQl- építse fel. Ez a cél olyan hálózatok kialakulásához vezetett, amelyek sok, egyetlen épületben elhelyezkedQ számítógépet kötnek össze.
- Az ilyen hálózatokat LAN-oknak (Local Area Network - helyi számítógép-hálózat) nevezzük, ellentétben a WAN-okkal (Wide Area Network - nagytávolságú számítógép-hálózat).
" A kommunikáció új minQségét jelenti (pl. kereskedelem a hálózaton, információ forrás, home banking szolgáltatás). Hosszú távon a számítógép-hálózatok emberember közötti kapcsolatteremtQ szerepe lényegesebbnek bizonyulhat, mint az elQbbiekben felsorolt célok.
- Bár a teljesítQképességet és a megbízhatóságot növelheti, ha egy nagyszámítógépet LAN-ba kötött személyi számítógépekkel váltunk föl, de ez az új alkalmazási területek számát nagymértékben nem növeli.
- Ezzel szemben egy (nyilvános) WAN-hoz való hozzáféréssel nagyon sok új alkalmazás válik megvalósíthatóvá.

A számítógép-hálózatok fontosságának érzékeltetésére három példát mutatok:
Távoli programok elérését, távoli adatbázisok elérését, valamint közvetett kommunikációs szolgáltatások elérését.
- Egy vállalat, amely egy, a világgazdaságot szimuláló modellt készített, lehetQvé teszi ügyfelei számára, hogy a hálózaton keresztül bejelentkezve futtathassák e programot, és így megvizsgálhassák, hogy üzleteikre milyen hatással lehetnek a különbözQ, elQre jelzett inflációs ráták, a kamatláb- ill. árfolyamváltozások. Ez a megoldás legszerencsésebbnek bizonyul, ha a modellt folyamatosan változtatni kell, vagy ha a program futása különösen nagy kapacitású számítógépet igényel.

- A számítógépek egy másik nagyon fontos alkalmazási területe a távoli adatbázis elérés. Hamarosan valósággá válik az, hogy valaki otthon, személyi számítógépe elQtt ülve fog pl. vonatjegyet, színházjegyet rendelni. Az otthoni bankmqveletek kora már itt is van. A teljesen automatikus könyvtár kora sincs már messze. Mindezek az alkalmazások a hálózatok gazdasági okokból teszik szükségessé: egy távoli számítógépet hálózaton keresztül olcsóbb felhívni, mint közvetlenül telefonon keresztül.

- A számítógép-hálózatok széles körq használatának harmadik kategóriája azok kommunikációs közegként való alkalmazása. A számítástechnikusok már természetesnek veszik, hogy termináljaikról üzenetet, levelet küldjenek kollégáiknak, legyenek azok bárhol is a világon. A jövQben nemcsak nekik, hanem mindenki számára természetes lesz az elektronikus levelezés. A távolabbi jövQben a városok tágasabbakká, szétszórtabbá válhatnak, hisz a magas színvonalú kommunikációs eszközök már nem teszik szükségessé a szoros fizikai közelséget.
Az elQzQekben leírtakra jó példa az Internet, amely tulajdonképpen egy több millió számítógépbQl álló hálózat.

JÖN:
(2.3. A SZÁMÍTÓGÉPES ADATFELDOLGOZÁS KONCEPCIÓJA)

2.3 A számítógépes adatfeldolgozás koncepciója

Felülmúlják a hagyományos adatfeldolgozó berendezéseket logikai mqveletvégzQ lehetQségük folytán. Az elektronikus adatfeldolgozás a rendszerszervezés szempontjából sok tekintetben új helyzetet teremt.
A nagyrendszerek kialakulásával és a gazdasági feladatok egyre bonyolultabbá válásával az információkat olyan adattömegek hordozzák, hogy annak csak kis hányadát ismerhetik a különbözQ szintq vezetQk. A modern vezetéshez szükséges információk között számos olyan összefüggés van, ami nem szétbontást, hanem összevonást, komplexitást követel.
Az elQbbi problémák elvi és gyakorlati megoldását a számítógépek biztosítják. Nagy tárolókapacitásuk, gyors munkavégzQ- és logikai képességük lehetQvé teszi a rendszerre vonatkozó majdnem minden paraméter egy helyen tárolását, a szükséges mqveletek automatikus, gyors és pontos elvégzését. A központi egységhez csatlakozó nagyszámú perifériális egység jelentQsen felgyorsította a kommunikációt.
A számítógépek által biztosított új lehetQségek szükségszerqen új szemlélet kialakítását követelik meg az adatfeldolgozás módszerében és a szolgáltatott adatok jellegében. Az elektronikus adatfeldolgozó berendezések tulajdonságai egyértelmqen meghatározzák az elektronikus adatfeldolgozás (EAF) lehetQségeit és korlátait.
Az EAF koncepcióját a következQk szerint határozhatjuk meg: lehetQvé teszi, hogy utólagos, regisztratív jellegq adatfeldolgozásról áttérhessünk az operatív jellegq, mindenek elQtt a vezetési feladatokat támogató adatfeldolgozásra. Rendelkezésre bocsátja a különbözQ vezetési szinteken hozott döntések elQkészítéséhez szükséges információkat. Az információrendszer egységes kiépítésével elQsegíti a komplex, illetve az integrált adatfeldolgozás megvalósítását.
A számítógépek egyrészt széles körq adatfeldolgozási lehetQségeket biztosítanak, másrészt sajátos követelményeket is támasztanak a szervezéssel szemben. Változtatni kell a hagyományos adatfeldolgozás szervezési szemléletén:
a funkcionálisan elkülönült folyamatok, részfolyamatok szervezése helyett zárt rendszereket kell szervezni
a zárt rendszerek szervezéséhez integrált munkacsoportok
a döntési- és információrendszer összhangja
A rendszer együtt kezelt adatállománya integrálható, az egyes irányítási igények sajátosságai szerint felhasználható, így megszqnnek a párhuzamosságok.

2.3.1 Komplex adatfeldolgozás  integrált adatfeldolgozás

Az elektronikus adatfeldolgozás megváltoztathatja az adat- és információ-elQállító munka jellegét. Kezdetben az adatfeldolgozás komplexszé válik, majd az integráció is fokozatosan létrejön.
A komplexitási törekvés a mennyiségi változás kategóriájába tartozik. LehetQvé vált a regisztráció, az informálás, a tájékoztatás kielégítése egyetlen folyamatlánc keretében. Nem iktattak minQségileg új elemeket a feldolgozásba.
Az integrált adatfeldolgozás a rendszer egészét a vezetési rendszer aspektusából közelíti meg. Eleve feltételezi a komplexitást.
Integrált adatfeldolgozás alapvetQ feltételei:
a rendszer jellemzQivel összhangban levQ, azt magas szinten kielégítQ elektronikus adatfeldolgozási rendszer alkalmazása
adatintegráció
teljeskörqség
az adatfeldolgozási és a vezetési információrenszer szinkronja.
A teljes integráció megvalósítása rendkívül nehéz feladat.

2.3.2 Különféle adatfeldolgozási szemléletek

Az adatfeldolgozás technikai hatékonysága jórészt két dologtól függ: a célszerqen kialakított adatszervezéstQl és adatkezeléstQl, illetve az adott technikai eszközökkel összhangban kidolgozott feldolgozási programok alkalmazásától.
Az adatfeldolgozásban az adatkezelés oldaláról közelítve alapvetQen kétféle szemlélet alakítható ki:
a file szemlélet esetén feldolgozásokhoz kapcsolódó megfontolások alapján képzett adathalmazokat alakítunk ki
adatbázis szemlélet esetén az entitásokhoz tartozó adatokat egyetlen integrált adathalmazban kezeljük.
Az elsQ esetben a fájlokat mindig a programokban megszabott feldolgozási igényekhez kell igazítani, a második esetben az adatbázis adatai valamennyi program az adatbázis csatlakozó pontjain keresztül el tudja érni.
Az adatbázis alkalmazása jelentQs szervezési elQkészítést kíván. E befektetés megtérülését gondosan mérlegelni kell.

2.3.2.1 Fájl szemléletq adatfeldolgozás

A fájl olyan adathalmaz (rekordok) összessége, amelynek tartalmát logikai megfontolások alapján határozzák meg. Az azonos fájlba tartozó rekordoknak olyan közös jellemzQje van, amelynek alapján azok viszonylag homogén adathalmazba sorolhatók, e közös jellemzQk határozzák meg a rekordok összetartozását.
Az adatrekordokat a következQ típusú fájlokba sorolhatjuk:
Törzsadat-, input-, munka-, output-, tároló-, arcív fájl.
A törzsadat-fájlok általában több feldolgozási szakaszban vesznek részt, adattartalmuk viszonylag állandó. Fontos aktualizálásuk.
A feldolgozási rendszerve belépQ adatokat  primer adatokat  az input-fájlok tartalmazzák. Ezekben az adatrekordok sorrendje általában nem rendezett. MielQtt a fájlok adatait feldolgoznánk, azokat valamilyen sorrendképzQ elem szerint célszerq rendezni.
A munkafájlokat az adatfeldolgozási folyamat során állítjuk elQ más fájlokból, vagy a feldolgozás során elQállított eredmény adatokból. Szerkezetük annak a célnak felel meg, amelyre elQállítjuk. Ezek általában rövid élettartamú fájok.
Az output adatok elQállítása általában úgy történik, hogy az ilyen célú adatokat e célra szervezett fájlokba készítjük elQ. Ezek adatelrendezése teljesen megegyezQ a kívánt outputtal. Ezeket a fájlokat addig Qrizzük meg, amíg az output elkészül és annak helyességét a felhasználó igazolta.
A feldolgozás során elQállított adatok egy részét tartósan meg kell Qrizni: arcív fájlok.
Fájlgenerációk: ugyanolyan elnevezésq és szerkezetq fájlokból több változat lehet adatállományunkban. Ennek az a magyarázata, hogy idQrQl idQre az adatállományt az újabb elQfordulásokkal kiegészítjük.

A fájlszemléletq adatfeldolgozásban a fájlszervezés szempontjából meghatározó szerepe van a feldolgozó programoknak:
A soros fájl elérés szempontjából rugalmatlan. Csak a sorrendképzQ szerint kezelhetQ. Akkor lehet egy programmal feldolgozni, ha az általa kívánt szekvencia fennáll.
A direkt fájl elérés szempontjából viszonylag rugalmas. Ha a program azonos kulcsszó alapján kezeli a fájlokat, akkor azok rendezettségüktQl egy program keretében feldolgozhatóak lesznek.

Rugalmas adatkezelés

A fájlszemléletq feldolgozásban a tárolás-adatkezelés-feldolgozás szerves egységet képez. A direkt adattárolási módszerek alkalmazásának lehetQsége lazított a fájlprogram összefüggés szorosságán. A fájlkorlátok lebontásához a tárolás, az adatelérés és az adatfeldolgozás függetlenítését kellett megoldani. Az adattárolás rugalmassá válása azzal valósult meg, hogy szakítottak a tematikus adatkezeléssel. Az adathoz mindig úgy közelítünk, hogy a keresQ ismérv szerinti indextáblában keresünk elQször, a tárolt adathalmazhoz csak azt követQen fordulunk, amikor az adat helyét már ismerjük az indextáblázatok alapján. Mindig elsQként a kérdéses adat helyét keressük meg és csak azután foglalkozunk a konkrét adat kezelésével.

2.3.2.2 Adatbázis szemléletq adatfeldolgozás

Az adatbázis adatállományok együttese, amelyben egy adatelem általában csak egyszer kerül tárolásra, az abban tárolt adatokhoz különbözQ kulcsok alapján igény szerint, egyidejqleg több felhasználó is hozzáférhet. Az adatbázis-rendszer kielégíti a rugalmas adatkezelés követelményeit, különválasztja az adattárolás-, kezelés-, felhasználás feladatait, ugyanakkor biztosítja a felhasználó számára az adatfüggetlenséget.
Az adattárolás és adatkezelés lényeges feladatai:
az adattárolás optimális szervezése
az adatok átvétele az adatbankba
adatbiztonság, adatvédelem
adatszolgáltatás és adatátvétel egységes csatlakozási ponton keresztül
visszakeresés a felhasználó követelményeinek megfelelQen
gazdaságos felhasználási megoldások elQsegítése
Az adatbank szervezQjének feladata, hogy leírja adatbankját: elnevezések, méretek, rekordok, mezQk paraméterei, használat módja, kívánt védelem stb. Feltöltés során figyelembe kell venni azokat az elQírásokat, amelyek a betöltendQ adatokkal kapcsolatosak. Az adatbank kezelQrendszere gondoskodik az adatbiztosítás (pl. archiválás) feltételeinek teljesítésérQl. Az adatbank adatállományai direkt szervezésqek.
Az adatbank-rendszerhez hozzátartozik az adat-visszakeresQ funkció. A leírás során definiált kulcsok bármelyikén kezdeményezni lehet a visszakeresést. A csatlakozás standard feltételek mellett történik.
Adatbank-funkciók: adatbetöltés, adminisztráció, biztosítás, visszanyerés, változtatás.

Az adatbázis szemléletq feldolgozás feltételei:

Az adatbázist nem lehet általában szervezni, tudni kell, hogy mibQl lesz az adatállomány, illetve, hogy milyen célokra kívánjuk azt felhasználni.
Az adatbank mqködési- és szervezési feltételei:
ismerni kell az információrendszer segítségével irányítani kívánt rendszert, ezzel szinkronban kell meghatározni az irányítás módszereit
elemezni kell, hol vannak automatizálható döntési pontok
meg kell határozni a vezetés tervezési, ellenQrzési- és irányítási munkafolyamataiból adódó információigényeket
meg kell határozni a szükséges és célszerq adatklasszifikációs elemeket (kulcsszavak, aspektusok, sorrendképzQ elemek stb.)
meg kell határozni az adatállományok beszerzéséhez szükséges mérési, illetve rögzítési pontokat
biztosítani kell a szükséges adatállományokat
ki kell alakítani, illetve ki kell választani a megfelelQ adatbank-rendszert (kezelQrendszert)

Az adatbázis alkalmazás elQnyei

Nagy adatmennyiség, integrált, jó hatásfokú aktualizálás, gyors visszakeresés. Adatbank esetén az input két irányból érkezhet. A primer adatfeldolgozásból illetve a felhasználói dialógusokból. Jól szervezett adatbázis-kezelQ rendszer minden inputot és változtatást annak minden jellemzQjével együtt feljegyezve naplóz. Ez az adatbiztosítás egyik alapja.
Az adattárolás struktúrája és a visszakeresett adatok outputjának szerkezet egymástól független. A direkt elérés lehetQvé teszi, hogy az adattár legkülönbözQbb helyén tárolt adatok együtt, a felhasználó igényeinek megfelelQen elrendezésben kerüljenek közlésre.
Különféle jelszavak alkalmazásával az adatállomány együtt is és több részletben is zárolható . Alkalmazható olyan módszer, amikor egyesek jogosultak a teljes adatállomány használatára, mások azonban csak meghatározott adatkörhöz férhetnek hozzá.
ÖsszeköthetQ az adatbank olyan módszerbankkal, amely a felhasználót a visszakeresett adatok további felhasználásában (pl. adatok elemzésében) támogatja.

2.3.2.3 Adatvédelem és adatbiztonság feltételei a feldolgozási folyamatban

Az adatfeldolgozási folyamat során különös gondot kell fordítani:
adatkezelés biztonságára
adatok megQrzésére
adatfeldolgozási folyamat biztonságára
az adatok megsérülése, a feldolgozás megszakadása, a technikai hibák következtében elQálló zavarok elhárítására.
Az adatkezelés biztonságát egyoldalról a számítógép szoftverje, másoldalról a célszerqen kialakított technológia szolgálja. A számítógép szoftverje alapvetQen két segítséget nyújthat: az egyik a címke kezelés, a másik a fájl nyilvántartás.
A címke kezelésnek illetve ellenQrzésnek az a lényege, hogy az operációs rendszer automatikusan vizsgálja a felhasználói programhoz tartozó címkék tartalmát és csak megfelelQ címkével fogad el adathordozót, illetve fájlt. Többféle címke alkalmazására van lehetQség. A címke védelmi funkciója akkor érvényesül, ha annak tartalmát jól használják.
Arról kell gondoskodni, hogy minden adathordozónak egyértelmq azonosítója legyen és annak tartalma, foglaltsága, lejárata nyilvántartásra kerüljön. Kell egy célszerqen szervezett fájl katalógus is, amely azt mutatja meg, hogy milyen fájlokkal rendelkezünk, milyen azoknak a terjedelme és melyik adathordozón találhatók azok. A fájlok megQrzési idejét is nyilván kell tartani.
Külön gondoskodást igényelnek az olyan arcív fájlok, amelyek ritkán használt, de hosszú ideig megQrzendQ adatállományokat tartalmaznak. Ezek karbantartó jellegq olvasásáról is gondoskodni kell. A fájlkatalógusba az olvasási kötelezettséget idQpont szerint nyilván kell tartani.@Jb
²
´

,
x €

(¦ªì者Ùç0^t:fhp–t!¦!Ü"#È# $&%0%Ž%œ%t-º-d.–.v/š/Ü7
8ö<
==<=L=x=ª>Ø>Î@à@â@‚B B¦B¾BÄB:CCFCöïöïçïçöçöçïöïöïöïöïöïöïöïÚÐïöïöïöïÈïöïöïÚïöïöïÚïöïöïöïöïçöïöïöïöï·ï jh9îh3x¼UmHnHuh3x¼h3x¼5h3x¼h3x¼56h3x¼h3x¼56\]h3x¼h3x¼\

h3x¼h3x¼h3x¼h3x¼5\DBD
´



x

$üõöZŒŽprØ\ŽðððÝÝÝðððÒðððððÒððð¿¿¿$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼
$d a$gd3x¼$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼Ž ln®4Žvx*šê8:hj*ÒN„-z-ììÝÝÊÊÊÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝ$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼z-|- Ì!Ø"Ž$ò%ô%t&v&'œ'¨(N)®)P*Z+–,n-p-r-t-¸-º-ðððððððððÝÝÝÝÝÝÝÝÝðððÊð$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼º-ü/þ/D0–1¨2\34ö4²5Ê6H7Ú7Ü7
8

8H:F=H=Š=Ä=@>¦>ð>ðððÝÝÝÝÝÝÝÝÝðÊððððððððð$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$
&
Fd 7$8$H$a$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼ð>b?È@Ê@4BÂBÄB „Äd ^„Ägd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼$d 7$8$H$a$gd3x¼ FCZCžC CD/DEDcDXE¢EèEbFdF®FôF GG(G,GFGŽGÐGØGH"HVHpH¤H²HÈHÐHúHüH\I¶IÌIÔIèIôI J|J’JîSûS

TT:XzX
Y"YD]\]Ècàci$i(pDp¸uÚu*v8vJvôêãØêØêÐêÐØãêãÈãÈãÈãÈãÈãÈãÈãÈãÈãØãÀãÀãÀãÐ㵧µãêããããããØãêãh3x¼h3x¼5>*h3x¼h3x¼5B*\phÿh3x¼h3x¼B*phÿh3x¼h3x¼>*h3x¼h3x¼6h3x¼h3x¼5h3x¼h3x¼5\]

h3x¼h3x¼h3x¼h3x¼5\h3x¼h3x¼5>*\> EXEwE¢EèEéEêEdFfFhFjF°FúHüH\I^I J"JKKÜKÞKeLfLM?M@M»Móëóóóóóóóóóëëëëëëëëëëëëëëëë d gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼»MXNZN:O RKRñRòRîSTTÊTˆUŠUVV×VØV8X:XzXY
YZY÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ d gd3x¼ZYZ[†[v\Ð\B]D]’]R^º^X_Ô_aHa†b4cÆcÈc

dÆd”eìeLg hþhiPiði÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ d gd3x¼ðiklvl&m(mâm¸n&p(pxqžr r´rÞrs$sRsTsäs¶u¸uÚudvfvˆvÖwØwÌx÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ d gd3x¼JvZvdvˆvx&x0x8xxLxNxbxdx¦x¸xByty zÖz€}}l¨˜ƒ²ƒöˆþˆ@ŠHŠ4‹`‹ËŒÓŒ.Ôä’ ’ò•$–¦˜·˜›:›lrhŸxŸšŸ°Ÿ¢¢­¢®¢±¢³¢½¢Ã¢×¢Û¢Þ¢à¢ç¢"­h­b°€°p³³µ"µþ¶
·H·J·š¸¦¸ ¹´¹"»D»öïöïöïöïöïöïöïöïöïçïöïöïöïöïöïçïöïöïöïöïöïçïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïöïçïÝïöïöïöïÒïöïöïö h3x¼h3x¼PJQJh3x¼h3x¼5>*h3x¼h3x¼5

h3x¼h3x¼h3x¼h3x¼5\SÌxy@yByty„y°yžz zÖzš{P|Þ|ò|

}T}z}|}0~dfƒ’ƒÄ†ˆˆ÷÷÷÷ë××ëëëëëëëëëëëëëëëëëë „
„Äd 7$8$H$^„
`„Ägd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼ d gd3x¼ˆˆŠˆòˆ<Š2‹4‹`‹^ŒÖŒ˜Ž¢¤ü.@Bú‘ü‘`“8•:••¶•ð•ò•$–À–`˜óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

d 7$8$H$gd3x¼`˜a˜»˜
›

›üœþœøžúž”Ÿ–ŸŽ¡]¢À¢Á¢(¤†¥¢¦¤¦ž§ê§F¨˜¨æ¨r©0ª2ªóóããóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
ƾ$d 7$8$H$gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼2ª ­"­h­®„¯†¯Â¯â¯ø¯ °`°b°€°°²ä²6³p³³ž´dµ¶v·D¸¹ »"»óóóóóóóóóóóóóóóóóóóãóóóóóó
ƾ$d 7$8$H$gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼"»D»Ú»Ü»ú»¼’¼¦¼Ê½®¾TÁVÁlÁìÁ"ÃPÄtÄ¢ÄÊÄîÄðÄxÆHÇJÇ,É.ɸʺÊËóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

d 7$8$H$gd3x¼D»Ü»ú»’¼¦¼VÁlÁôÄ ÅNÇdÇ2ÉHɺÊËjÍtÍv̀ÍRÑhÑdӂӄӒÓ,×B×D×T×ÂØæØ ã*ãÔãÜãzä„äbålåØåäåšæ¶æ’ç¤çèè&é4éÌêÕê6ëìÐíòíjïˆï’ï¾ïêñþñõõ°÷Ä÷Œù¤ù-û;û
ý ý2þBþ0ÿDÿ
,Èæ
Š®6 Œ ² Ú dùïùåùåùïùïùïùåùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùïùÝùïùh3x¼h3x¼5h3x¼h3x¼5>*h3x¼h3x¼5\

h3x¼h3x¼WËbÍdͼÏLÑNѤÒ^Ó`ÓPÕ&×(×Ê×ÀØÂØæØüÙôÚhÜæß|â~â
ãvä^åÔå–æŽçóóóóóóóóóóóóóóëóóóóóóóóóóóó d gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼Žçúç"éëHíJíÈífïžð ðò8ô¨÷ª÷†ùˆùlú ûªü¬üý.þ,ÿ:ìJóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

d 7$8$H$gd3x¼JŽÈ, ‚„Ä
4 6 Š Œ ® `Ôêú¢øœ;<ˆúÝ Þ óóóóóóóóóóóóóóóãããóóóóóóóó
Æ_d 7$8$H$gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼d˜Øø.ˆŸ£³Éí!5!4%Z%))¨)
* *d*f*l*`-b-\/^/x1z1|2~22343º5¼5t6v6D9F9":#:d<Ø< ??¤CþCrEtE†FˆFžFºFvGœGHHÞJ.KM~NžN*O,OPPèPêP~Q˜Q*R,RXSöïöïöïöïöïöïöïöïöïäïÚÎÚïÅïÅïÅïÅïÅïÅïÅïÅïÅï½ïÅï½ïÅïÅï½ï½ïÅï½ïÅï½ïÅï½ïÅï½ïÅïh3x¼h3x¼5h3x¼h3x¼NHh3x¼h3x¼5;NHh3x¼h3x¼5;h3x¼h3x¼5\]

h3x¼h3x¼h3x¼h3x¼5\JÞ ˜$š$¾(œ)ž)¨)

* *l*n*,¬.Ä1H4à7 9;:t: :bóóóóóóóóëëààààààÒÒÒààààà $
&
Fd a$gd3x¼
$d a$gd3x¼ d gd3x¼

d 7$8$H$gd3x¼V> @"A€ArBB¬B,C¢C¤CþCDÐEšFvGDHòIÜJÞJ.K0KMNzN~OzQRSôôôææææôôôôôôææôôôôôôôôôôô $
&
F d a$gd3x¼
$d a$gd3x¼XStS
T

TvUxU.VFVJVfVüVþV¬W®WÌXâXZ.ZÄZÆZŽ[¸[š^œ^ba¼ahbjbæcèc„g†gðhòh¼j¾jtkvkTl´lrhsjszsºsptrtâuäu:w Úô

€0€8€X€æ€è€šœƒ’ƒL„h„Š†Œ†:‡<‡ø‡ú‡ˆÀ²À´À†ÁˆÁ¸Ä4Å Æ¢Æ Ç÷ðçðçð÷ð÷ðçðçð÷ð÷ðçð÷ðçð÷ðçðçðçðçðçðçð÷ðçðçð÷ðçðçðçðçðçð÷ðçð÷ð÷ð÷ðçðçðçð÷ðçðçðçðåðçðçð÷ðçðUh3x¼h3x¼NH

h3x¼h3x¼h3x¼h3x¼5ZRS–UJVÜWÞWÈX ZŒ[Ž[¸[º[`aba¼a¾ad³d×dødeZerfÒfj¢kRlTlôôôôôôôôôôôôôôôôææææææôôôô $
&
F d a$gd3x¼
$d a$gd3x¼Tl´l¶lÞm-n¨nán¢pšq^rºrxszsºs¼s„vŽx|z®{°{F|H|Ì|þ|$}r}T~ôôôôæææææææôôôôôôôôôôôææææ $
&
F d a$gd3x¼
$d a$gd3x¼T~4€æ‚Ö…ÖÀ öĸÄ4Å6ÅÇ ÇvÇxǔɨÌÜξÏðÏ ÐàÐ*Ñ~ÑöÓìÔVՄÕôôôôôôôôôôôôôôôôôæææææôôôô $
&
F d a$gd3x¼
$d a$gd3x¼ Az adatállományok rekonstrukciójának lehetQsége a biztonságos adatfeldolgozás egyik sarokpontját jelenti.
A már elindított feldolgozási folyamatok megszakadása esetén követendQ eljárások szabályozása. Erre a célra, különösen hosszú futásidejq programok esetén újraindítási pontokat kell a programokba beépíteni. Ezek olyan programhelyek, ahová visszalépve meg lehet ismételi a futás megszakadt részét anélkül, hogy az újabb futás az adatállományokat eltorzítaná.
Az adatvédelem és adatbiztosítás elQírásait a feldolgozási rendszer dokumentációjában jól követhetQ és ellenQrizhetQ módon kell rögzíteni.

2.3.3 Az ellenQrzés szerepe a számítógépes adatfeldolgozásban

Az ellenQrzés választott módszerének összhangban kell lennie a reálfolyamatokkal, az irányítással, valamint az adatfeldolgozással. A mqködQ rendszer akkor lesz hatékonyan ellenQrizhetQ, ha feltételeit a szervezQ munka során teremtik meg.

2.3.3.1 Az adatfeldolgozási folyamat ellenQrzése

Az elektronikus adatfeldolgozás térhódításával a gazdasági események, mint inputok kerülnek a rendszerbe. Vizuális követésük a továbbiakban az ellenQrök számára már nem biztosítható, de az összetett eredmények outputok formájában megjelennek, és ellenQrizhetQvé válnak.
A számítógépes adatfeldolgozás során folyamatban épített ellenQrzési módszerek kerültek elQtérbe, melyek elQnye, hogy algoritmizálható eljárások, objektívvá tehetQk és feldolgozási folyamat részeként automatikusan, kikerülhetetlenül végrehajtódnak. Az adatfeldolgozás folyamataiba épített ellenQrzésnek az a célja, hogy kizárja az adatok megsemmisülését, hibás feldolgozását, eltulajdonítását.
A számítógépes adatfeldolgozás sem nélkülözheti a munkaköri, személyes ellenQrzést. A rendszert úgy kell kiépíteni, hogy az Qrzési, ellenQrzési pontok, illetve azok rendszere az ún. ellenQrzési hálózat a legeredményesebben szolgálhassa az ellenQrzési funkciók komplex teljesítését.
Az ellenQrzési rendszernek összhangban kell lenni a gazdasági rendszer struktúrájával, de kiemelten kell kezeli:
tranzakciók keletkezését
tranzakciók rögzítését, az adathordozók kezelését, az adatátvitel, az input mqveleteket
a számítógépes adatfeldolgozást
az adattárolást, adat-visszakeresést
az outputok elQállítását, felhasználását.
A tranzakciók keletkezésének elsQdleges feltétele, hogy kidolgozott legyen azok értelmezési, kezelési rendje. ElQ kell írni azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szabályosnak ítélhetQ legyen a tranzakció. A tartalmi és formai elQírások kidolgozottak, egyértelmqek, teljes körqek, pontosak legyenek.
A tranzakciók rögzítése során közvetve, vagy közvetlenül az adatfeldolgozás input adatainak felvitelét kell megvalósítani.
Gondoskodni kell az szabályszerq eszközhasználatról.
EllenQrzési módszerek:
karakterellenQrzés
mezQellenQrzés
rekordteljesség ellenQrzés
egyéb ellenQrzési módszerek.
A karakterellenQrzés lényege, hogy adott rekordon, mezQn belül kiköthetQ, hogy milyen karakter vihetQ fel. EttQl eltérQ karakter hibaüzenetet eredményez.
A mezQellenQrzés során hossz, értéktartomány, valamint kódszótárak segítségével mezQnevek is ellenQrizhetQk.
A rekordteljesség ellenQrzése azt a célt szolgálja, hogy az adatfelvitelnél szükséges adatelemek mindegyike rendelkezésre álljon.
Egyéb ellenQrzési módszerek közé sorolhatók a numerikus ellenQrzések.
A számítógépes feldolgozás folyamatába épített ellenQrzés célja, hogy a feldolgozási folyamat végrehajtása során elQforduló, vagy elkövetett hibákat kizárják, illetve megakadályozzák. A legfontosabb ellenQrzési feladat:
a hozzáférési jogosultságok ellenQrzése,
az adatállományok teljességének vizsgálata,
a lemezmqveletek ellenQrzése,
a gépkezelési tevékenységek ellenQrzése.
A feldolgozási sorrend programba épített ellenQrzése.
A folyamatba épített ellenQrzésnek biztosítani kell, hogy ne következhessen be adatvesztés, a megfelelQ adatállomány kerüljön felhasználásra.
Adathordozók biztonsága.
Ki kell alakítani a mentések rendjét. Az output ellenQrzésnek ki kell terjednie az állomány tartalmi helyességére, idQbeli valódiságéra, logikai vizsgálatára, formai elQírások, követelmények betartására.

3. Szervezési alapismeretek
A szervezés szó a latin organisatio kifejezésbQl származik, amelynek elsQ használata
valószínqleg a szervekkel való ellátottságra utalt.
A szervezés olyan alkotó szellemi tevékenység, amely az adott kor ismeretanyagának felhasználásával biztosítja a szervezet elé kitqzött célok megvalósítását, kialakítja a céloknak megfelelQ folyamatokat és a folyamatoknak megfelelQ szervezeti kereteket.
Végül meghatározza és csoportosítja a feladatok ellátásához szükséges munkaerQket és munkaeszközöket.
A fizikai folyamatok szervezésével a munkaszervezés foglalkozik, a gazdasági folyamatok szervezése pedig a rendszerszervezés témakörébe tartozik.

A munkaszervezés az emberi munka hatékonyságát vizsgálja, azokat a tényezQket kutatja, amelyek a teljesítményeket, a hatékonyságot pozitív irányba befolyásolhatják, javaslatokat, megoldásokat dolgoz ki a hatékonyabb munkavégzés elérése érdekében.
A munkapszichológia a lelki tényezQk hatását vizsgálja a munkavégzésre. Igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy mindenki olyan munkakörben helyezkedjen el, amelynek végzésére alkalmas, és amely megfelel az érdeklQdési körének.
A munkaszociológia témakörébe a munkahelyen belüli emberi kapcsolatok, a munkacsoportok közötti kapcsolatok, a munkahelyi légkör vizsgálata és a munkateljesítményre gyakorolt hatása tartozik.
A munkafiziológia a munkakörülményeket kutatja, tehát azt, hogy a különbözQ fiziológiai tényezQk, mint például a gépek és berendezések elhelyezése, a szín, a zaj, a hQmérséklet, a világítás, a munka és a pihenés rendje, a munkahelyek nagysága hogyan hatnak a munkavégzésre, és hogyan lehet azokat a hatékonyság érdekében elQnyösen befolyásolni, meghatározni.

Az adminisztrációs munka szervezésére irányuló elsQ kísérletek a századforduló táján a mqveletszervezés szintjén állnak. Ebben az idQszakban az egyes íróasztalok mellett végzett munkák megfelelQ színvonalú elvégzése volt csak a szervezés célja.
A két világháború között a szervezés szintje az irodaszervezés, ügyvitelszervezés szintjére emelkedett. Itt már az adott irodában végzett tevékenységek megfelelQ felosztása és összehangolása volt a szervezés közvetlen célja.
A következQ lépés a folyamatszervezés szintjének a kialakulása volt, miután a szervezQk rájöttek arra, hogy az egyes- irodai szempontból jól szervezett  irodák tevékenységei között a szükséges összhang hiánya komoly problémákat okoz.
A számítógépek alkalmazásának az elterjedésével rájöttek, hogy a gazdálkodó szervezetekben a jól szervezett ügyviteli tevékenységsorozatok rendezetlen tömegét hajtják végre. Ennek a felismerésnek az eredményeképpen kialakult a rendszerszervezés szintje.

A szervezés folyamatát az alábbi szakaszok jellemzik:
" a vezetQi elhatározás, célkitqzés,
" a szervezési munka idQszükségletének megtervezése,
" a helyzetfelmérés,
" a helyzetfelmérés elemzése, értékelése,
" a rendszerterv bevezetése,
" a mqködQ rendszer értékelése.

3.2.1 A vezetQi elhatározás, célkitqzés
Felkérik az általuk leghatékonyabbnak, szakmailag a legjobbnak ítélt szervezQket (belsQ, külsQ szervezQk), vagy szervezéssel, szoftver készítéssel foglalkozó intézményeket a jelzett feladatok megoldására és ezt szerzQdéssel is alátámasztják. Minden számítógépes rendszer megtervezését a felhasználói igényekbQl kiindulva, az adottságokat, lehetQségeket és korlátokat figyelembe véve kell megkezdeni.
A számítógépes rendszerek közötti kapcsolat típusa lehet offline vagy online.
Az off line annyit jelent, hogy a különbözQ rendszerek önállóan, egyedi számítógépeken mqködnek. A rendszerek között vagy egyáltalán nincs kapcsolat. Az on line típus közvetlen kapcsolatra utal, ahol a rendszerek egy közös hálózatra vannak kötve és az információkat a hálózaton keresztül továbbítják egymásnak.
A hálózatba kötött gépek logikai elrendezését topológiáknak hívják. A legáltalánosabb hálózati topológiák a következQk:
" sín " csillag



" gyqrq " fa

Soros adatátvitel esetében az adatelemek egymás után kerülnek átadásra-átvételre.
Párhuzamos adatátvitel során az adatáramlás párhuzamosan is megvalósítható, azaz
az átadó egyben átvevQ is.
Ha az átvitel során az adategységek azonos idQegységek alatt kerülnek átvitelre
szinkron adatátvitelrQl, ha ez az idQpont tetszQleges aszinkron adatátvitelrQl beszélhetünk.
A kapcsolatot biztosító csatorna lehet monopol, vagy multiplex.
Az egyprogramos üzemmódban egy feladat teljesen befejezQdik, mielQtt a következQ
megkezdQdhet. A többprogramos üzemmód (multiprogramming mode) lehetQvé teszi, hogy egyszerre több programmal foglalkozzék a rendszer.
Kötegelt feldolgozás jellemzQje, hogy az adatbevitel, a feldolgozás és az eredmények
közlése idQben elkülönül egymástól.
Párbeszédes (interaktív) üzemmódnál a számítógép a feldolgozandó feladatot lépésenként kapja meg, amelyek mindegyikére szinte azonnali választ biztosít.
IdQosztásos üzemmód jellemzQje, hogy a számítógép mqködési idejét megosztják a
felhasználók között.
A tranzakcióvezérelt (transaction-driven) üzemmódban több felhasználó, egyforma feladaton, interaktív módon úgy dolgozhat, hogy közben csupán a mindnyájuk számára közös alkalmazási szoftvert használhatja.
A valós idejq (real time) üzemmódban a gép a hozzá érkezett adatokat azonnal feldolgozza, amelyek többnyire egy reálfolyamat pillanatnyi állapotát jelzik.
Egymunkahelyes rendszernek (single-user system) az olyan feldolgozórendszert nevezzük, amely technikai adottságainál fogva egyidQben csak egyetlen képernyQs munkahelyet képes támogatni. Ilyen a legtöbb PC.
A többmunkahelyes rendszer (multi-user system) több képernyQs munkahelyet képes támogatni. A többmunkahelyes rendszer nem azonos az ún. többfelhasználós rendszerrel, amely képes több felhasználó egymástól eltérQ programjait egyidejqleg feldolgozni.

A saját fejlesztésq rendszer alapvetQ tulajdonsága, hogy ezeket a részletkérdéseket a
vállalkozás sajátosságaihoz igazítottan tartalmazza, míg a vásárolt szoftver csak általánosít.


3.2.2 A helyzetfelmérés
Célja az átszervezendQ szervezet, folyamat, tevékenység jelenlegi állapotának a megismerés. Nagyon fontos dolog, hogy a szervezendQ terület vezetQi és dolgozói tájékozódjanak a szervezés céljáról, a szervezQ jelenlétérQl, az általa elvégzendQ feladatokról.
1. Dokumentumok vizsgálata
" Szervezeti és mqködési szabályzat
" Számlarend, számlatükör
" Munkaköri leírások.
" Egyéb szabályzatok, levelezések
" Bizonylatok, kódszámrendszer, nyilvántartások, kimutatások.
" Számítógépes rendszerek dokumentációi.
2. KérdQíves felmérés
3. Személyes megkérdezés
3.2.3 A helyzetfelmérés elemzése
Három tényezQre kell kiterjeszteni:
" a folyamatok feltárására,
" az adatok vizsgálatára,
" a következmények felmérésére.
Az információs folyamatábrával a vállalkozások szervezeti egységei, illetve a vállalkozások és a külsQ szervek közötti kapcsolatokat ábrázolhatjuk.
Bizonylati út ábrával a szervezeti egységenként a bizonylatok kiállítását az egyes bizonylati példányok útját, valamint irattározását ábrázolhatjuk.
Tevékenységábra a tevékenységek közötti logikai sorrendre, logikai kapcsolatra mutatnak rá.
Menü ábra a kész számítógépes rendszer által elvégezhetQ funkciókat, lehetQségeket tartalmazza.
A táblázatok az adatok, információk rendszerezésére szolgálnak.
Az információs mátrix általában elQször részfolyamatokra készül, s majd a részfolyamatok alapján kerülhet csak sor az összevont mátrix kialakítására.
3.2.4 A számítógépes rendszer megtervezése
A szervezési munka minden esetben azzal kezdQdik, hogy meghatározzuk a felhasználó által igényelt outputokat, ezután az outputok elQállításához szükséges algoritmusokat, valamint az algoritmusok adat igényét. Az adatbáziskezelQ rendszerek megjelenése fokozatosan átalakította a szervezés szemléletét, a korábbi output orientáltságot felváltotta az adatközpontúság.
1 Az adatok körének meghatározása
Az adat legyen megbízható, elégítsen ki minden felhasználói igényt, legyen hozzá megfelelQ adatkezelési és tárolási rendszer.
Az egyedek azok a személyek, tárgyak, fogalmak és események, amelyek egy adott rendszer tevékenységét meghatározzák. A tulajdonságok az egyedeket jellemzQ sajátosságok, a kapcsolat pedig két egyed közötti viszonyt jelent.
A valóságban létezQ egyedeket egyed elQfordulásoknak, azok logikai szintq kategóriáit egyedtípusoknak hívjuk.
A tulajdonság logikai szintje a tulajdonságtípus, konkrét értékei pedig a tulajdonság elQfordulások.
A kapcsolat az egyedek közötti viszonyt fejezik ki.
1:1 fokú kapcsolat
Ha két egyedtípus között a kapcsolat olyan, hogy az egyik egyedtípus egy konkrét elQfordulásához a másik egyedtípusnak egy konkrét elQfordulása tartozik.
1:N fokú kapcsolat
Ha az egyik egyedtípus egy konkrét elQfordulásához a másik egyedtípusnak több konkrét elQfordulása tartozik
N:M fokú kapcsolat
Ha egy egyedtípus konkrét elQfordulásához a másik egyedtípusnak több konkrét elQfordulása tartozik, és ez fordítva is fennáll.
A logikai adatstruktúra a felhasználó szempontjából mutatja az adatok logikai öszszefüggéseit, a fizikai adatstruktúra az adatok tárakon való elhelyezésével kapcsolatos, ez utóbbi már programozói feladat.
A numerikus mezQ szigorúan csak számjegyeket tartalmaz, a karakteres mezQben lehetnek számok, betqk és jelek egyaránt.
Az egyedeket leíró mezQk együttesét rekordnak nevezzük. Az azonos egyedtípusba tartozó egyedeket képviselQ rekordok fájlt alkotnak. Ha több különálló, de egymáshoz logikailag közelálló adatállományt összekapcsolunk, akkor adatbázist kapunk.
2. A kódszámrendszer kidolgozása
A kód jelekkel történQ helyettesítést jelent, a kódolás pedig az a mqvelet, aminek következtében a helyettesítést elvégezzük. Amikor a dolgozók adatai elé a konkrét kódot írjuk, akkor kódolást végzünk. Az összes dolgozó azonosítója a hozzá tartozó egyéb kódokkal együttesen jelenti a dolgozói nyilvántartás kódszámrendszerét.
A sorszámos kódszám használatánál a kódszámokat növekvQ vagy csökkenQ sorrendbe rakjuk. Igen nagy hátránya, hogy bQvítésre, csoportosításra nem alkalmas.
A csoportképzQ kódszám alkalmazásánál a fontosnak tartott fogalmakat kiemeljük,
csoportosítjuk, de a hozzájuk tartozó többi fogalmat már sorszámmal látjuk el.
Decimális kódszám esetén a különbözQ számjegyek bármelyike a tQle jobbra írható 0- 9 számjegyek segítségével további tíz részletezQ csoportra bontható. A bQvítés a kódszám egy helyiértékq növelését idézi elQ. Decimális kódolási elven kialakított rendszer a számvitelben a számlatükör.
Az alfanumerikus kódszám tulajdonképpen csak abban különbözik a sorszámos és a csoportképzQ kódszámoktól, hogy itt a számok mellett betqket és jeleket is használunk, vagy csak betqket használunk.
Az azonosítók olyan kódszámok, amelyek minden egyedhez, vagy csoporthoz tartozó rekordban benne vannak, de minden rekordnál más és más elQfordulással. alapvetQ szerepük abban áll, hogy azonosítják az egyedeket, csoportok esetében pedig a csoportokat.
Azonosító például a bankszámlaszám, az adóigazgatási szám, az árukód, a dolgozókód, az eszközkód, de azonosító az irányítószám is.
A megjelölQ kódok annyi egyed (csoport) mellé rendelhetQk, amennyi a minQsítés szempontjából azonos elbírálás alá esik. A szakképzettség kódjai például megjelölQ kódok: közgazdász  1, jogász  2, mérnök  3, üzemgazdász  4. Minden kódszám annyiszor fog ismétlQdni, ahány azonos szakképzettséggel rendelkezQ dolgozó szerepel a nyilvántartásban.
A tranzakciós kód mozgást, változást jelöl. A mozgás minden esetben kétirányú, növekedés és csökkenés, de a növekedésen és a csökkenésen belül többféle fajta változat lehetséges. A készletekkel, vagy az eszközökkel kapcsolatban a tranzakciós kódot mozgásnemnek szoktuk nevezni. Például növekedés  1, csökkenés  2.
Az ellenQrzQkód az adatbevitelnél elQforduló hibák egyfajta kiszqrésére szolgál. Különösen az azonosítóknál fontos, hogy helyesen billentyqzzük be a számítógépbe a kódszámot. Az ellenQrzQkód algoritmusára programot kell írni, amelyet azután a számítógép minden adatbevitelnél elvégez, s amennyiben nem az elQzQleg kiszámított ellenQrzQkódot kapja eredményül, jelez, hogy hibás volt a bevitel.
3. A bizonylatok megtervezése
A bizonylatok a különbözQ gazdasági eseményeket hitelt érdemlQen igazoló és leíró okmányok. A nyomtatványok lehetnek szabványosítottak (pl. adóhivatal által kibocsájtott) lehetnek ajánlottak (pl. készletekkel kapcsolatos) és saját tervezésq nyomtatványok.
Alaki szempontból nézve a bizonylatok általában három fQ részben állnak, a fejrészbQl, a táblázatos részbQl és a lábrészbQl. A fejrész és a lábrész az egész bizonylatra vonatkozó jellemzQ adatokat tartalmazza, a táblázatos rész a gazdasági esemény leírását.
Tartalmi szempontból tartalmaznia kell: a kiállító szerv adatait, a bizonylat számát, a bizonylat megnevezését, a kiállítás dátumát és a gazdasági esemény leírását.
4. Az inputok megtervezése
Törzsadatnak nevezzük azokat az adatokat, amelyek viszonylag hosszú idQn keresztül változatlan állapotban vesznek részt a feldolgozási folyamatban. A forgalmi adatok a rendszer mqködésével kapcsolatos eseményeket, tevékenységeket, illetve azok következményeit fejezik ki, és a rendszer állapotában bekövetkezett változásokat tükrözik. Ezeket az adatokat mindig akkor visszük be a számítógépbe, amikor az adott gazdasági esemény felmerül.
5. Az outputok megtervezése
A képernyQs lekérdezés az esetek legnagyobb részében egy tételre és a hozzátartozó
információkra vonatkozik. A képernyQ viszont kötött tehát mindig csak egy képernyQt
láthatunk, de a képernyQn minden megjeleníthetQ, ami ráfér, és a rendszerünk tartalmazza. A nyomtatón általában nagytömegq információ mennyiséget szoktuk elQállítani leporellóra, vagy szóló lapokra. A nagytömegq információ mennyiség mellett a nyomtatót használjuk olyankor is, ha az elQállítás igénye egy, vagy esetleg több tételre vonatkozik.
A törzslisták a törzsállomány adatait tartalmazzák listaszerqen, összegzés nélkül. Azért van rájuk szükség, hogy tudjuk, milyen törzsadatokat vittünk fel a számítógépbe, illetve megismerjük a törzsállomány mindenkori aktuális állapotát. A forgalmi outputok adatait a forgalomból merítjük, kiegészítve a törzsállományból vett adatokkal. Általában összegfokozatokat tartalmaznak, de lehet nyomtatott forgalmi output egy nyilvántartólap, vagy egy bizonylat is.
3. 2. 5. A számítógépes rendszer bevezetése
A bevezetés lehet:egyik napról másikra vagy párhuzamosan.
A bevezetés során jelentkezQ szervezQi feladatok:
" a rendszer mqködésének tesztelése,
" a dokumentációk összeállítása,
" a számítógépes rendszer kezelQinek betanítása, és
" a garanciális idQ alatti szervezQi felügyelet gyakorlása.
A szervezési dokumentáció magában foglalja mindazon információkat, amelyek a szervezési munka elvégzésének eredményeként a felhasználó számára rendelkezésre kell hogy álljanak, és tájékoztassanak a szervezés során kialakított kódszámokról, bizonylatokról, törzs- és forgalmi adatokról, outputokról, a mqködés folyamatáról. A számítógépes rendszerek kezelési dokumentációja egyértelmqen a programok mqködtetésével, kezelésével kapcsolatos leírásokat tartalmazza. A dokumentációban a számítógép bekapcsolásától egészen a kikapcsolásáig minden részletekbe menQ lépést rögzíteni kell, az elsQ billentyq lenyomásától az utolsó billentyq lenyomásáig.
Az üzemeltetési dokumentáció a számítógépes rendszer zavarmentes mqködtetéséhez szükséges hardver, szoftver és technikai feltételek leírását tartalmazza.
Hardver feltételek
" egyedi számítógép, vagy hálózat,
" a számítógép típusa, a memória kapacitása,
" a winchester kapacitása,
" a képernyQ típusa,
" a nyomtató típusa.
Szoftver feltételek
megfelelQ verziószámmal ellátott DOS jelenléte, Egy kész szoftver akkor üzemképes, ha mqködik, menthetQk és visszatölthetQk legyenek
Technikai feltételek
Védelmi rendszerek:
" Fizikai védelem, jól zárható ajtók, tqzvédelem, illetéktelen kizárása, rendészek
alkalmazása, kártyák használata belépéskor.
" Operatív védelem, külön felelQsökre bízni bizonyos feladatokat, fokozott ellenQrzés,
másolatok más helyen történQ Qrzése, minden mqvelet naplózása, a megszokottól
való eltérés automatikus jelzése, a hibás outputok megsemmisítése.
" BelsQ védelem, az illetéktelen hozzáférés megakadályozása, vagy a felhasználók
egyértelmq azonosításával, vagy a felhasználók adatainak, programjainak elkülönítésével.
3.2.6 A mqködQ rendszer értékelése
Az eredmények értékelését a felhasználó végzi. Az értékelést kétféle szempont szerint
lehet elvégezni, egyrészt a költségek oldaláról meg kell vizsgálni, hogy a szervezés
bevezetése mennyiben jelent megtakarítást, másrészt a hatékonyság oldaláról lényeges
dolog annak megállapítása, hogy a gépi feldolgozás mennyivel gyorsabb, pontosabb,
egyszerqbb, mint a kézi.
4. A könyvelés technikája

Könyvviteli (számviteli) elszámolás: az a tevékenység, amelynek során a vállalkozások a vagyoni, a pénzügyi és a jövedelmi helyzetükre kiható eseményeket nyilvántartják.

A nyilvántartás kétféle formája:

Szintetikus: Csak értékadatokat tartalmaz, a vállalkozás számlarendjének megfelelQen kialakított számlákon elszámolva
Analitikus: AlapvetQ feladata, hogy a gazdasági eseményeket részletezve rögzítse, valamint az, hogy az értékadatokat meghatározott idQközönként a szintetika rendelkezésre bocsássa.

A könyvelési munka kézi és gépi lehet. Mind a kézi, mind a gépi technika egyaránt alkalmazható a szintetikus és az analitikus könyvelésnél. A kézi és a gépi könyvelés tulajdonképpen csak technikában tér el egymástól, a követelmények mindkét esetben azonosak. A kézi technika hátránya a munkavégzés lassúsága, a hatalmas papírtömeg. Ilyenkor gyakran fordulhat elQ hibás könyvelés, és ez utólag nem kevés gondot okozhat.

Az alkalmazott könyvelési technikák követelményei:
A könyvelési rendszerek kiinduló adatai a gazdasági eseményeket tényszerqen leíró bizonylatokon jelennek meg. Könyvelni csak a megfelelQen ellenQrzött és elfogadott bizonylatok alapján szabad, minden esetben hivatkozva a bizonylat kiállításának dátumára, számára és a mozgás típusára. A bizonylat anyaga nemcsak papír lehet, számítógép-számítógép kapcsolatban az adatok floppyn vagy hálózaton is küldhetQk.
A bizonylatok tehát a könyvelési munka alapadatainak hordozói. Ezeket az alapadatokat a lehetQ legrövidebb idQn belül rögzíteni kell, nyilvántartásba kell venni. Erre a célra szolgálnak a nyilvántartólapok, amelyeket a szintetikus könyvelésben számlalapoknak is szoktunk nevezni. Annyi nyilvántartólapot kell kiállítani, ahány egység van.



A nyilvántartólapokat mindig valamilyen egyed, csoport (egyéb) szerint nyitjuk meg és vezetjük, amelynek keretében rögzítjük a jellemzQ adatokat és a bizonylatok adatai alapján a bekövetkezett változásokat. A nyilvántartólapok kezelése, vezetése azt jelenti, hogy a változásokat tartalmazó bizonylatok adatait felvezetjük a hozzátartozó nyilvántartólapok megfelelQ soraiba.

A könyvelésben naplókat is kell vezetni. A naplók idQsorosak, ami azt jelenti, hogy idQrendben rögzítik az adott könyvelési rendszer egységeiben bekövetkezett változásokat A nyilvántartólapokon és a megfelelQ naplókon azonos forgalmi adatok kerülnek felvezetésre, csak más csoportosításban. A kettQ közötti egyeztetés nagyon fontos számviteli követelmény. Számítógépes feldolgozásnál a gép a nyilvántartólapokra és a naplókra egymenetben könyvel, így az egyezQség biztosított.

Könyvviteli zárlat: egy-egy naptári idQszak végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett kiegészítQ, helyettesítQ, egyeztetQ és összegezQ munkálatok összegzése.
A folyamatosság biztosítása érdekében az új idQszak nyitó adatai minden esetben a lezárt idQszak záró adatai lesznek.

A fQkönyvi könyvelési rendszer

A fQkönyvi könyvelés a legmagasabb szintq szintetizáló számviteli rendszer. A program menürendszerq.

Célkitqzések:
manuális könyvelés kiváltása
egyszerq adatrögzítés
adatok lekérdezése, kiíratása tetszQleges módon és idQben

Feladata: A fQkönyvi könyvelésben a gazdálkodó szervezetek az eszközeiket és forrásaikat, a kiadásaikat és a bevételeiket, az azokban bekövetkezett változásokat összevontan, értékben tartják nyilván.

A rendszer a könyvelési tételeket számlalapokon és naplókon rögzíti. Ez azt a célt szolgálja, hogy az eszközöket, a forrásokat, a költségeket, a ráfordításokat és a bevételeket elkülönítetten lehessen kimutatni. A fQkönyvi számlalap tartalmazza a fQkönyvi számla számát és megnevezését, a számlalap megnyitásának forgalmi adatait (tartozik és követel), továbbá a könyvelési tételsorokat.

A könyvelési tételek idQsoros rögzítése a naplókon történik. A naplókon minden tételnek szerepelni kell, mégpedig a könyvelés végrehajtásának sorrendjében. A leggyakrabban használt naplófajták:
banknapló: bankbizonylatok könyvelésére
pénztárnapló: pénztári bizonylatok könyvelésére
kiment számlák naplója: vevQk részére megküldött számlák összegének könyvelésére
beérkezett számlák naplója: a szállítók folyószámláira könyvelt tételeket gyqjtjük
vegyes napló: az elQbbiekbe be nem sorolható tételek idQsoros könyvelése kerül
nyitó- és zárónaplók: ezekre az év eleji megnyitásánál, az év végi lezárásánál könyvelhetünk

Minden gazdálkodó szervezetnek a mqködésérQl, a vagyoni, a pénzügyi és a jövedelmi helyzetérQl a naptári év könyveinek lezárását követQen beszámolót kell készíteni. Az éves beszámoló részei: a mérleg, az eredmény kimutatás, a kiegészítQ melléklet és az üzleti jelentés.

A zárás mind a számlalapok, mind pedig a naplók lezárását jelenti. A zárlati tételek könyvelése után készíthetQ el a fQkönyvi kivonat, amely alkalmas arra, hogy segítségével a gazdálkodó szervezet meggyQzQdhessen a könyvelés helyességérQl.

Számítógépes feldolgozás

A számítógépes feldolgozást a rendszer alapvetQ feladatainak ismeretében kell kialakítani. Ki kell dolgozni olyan funkciókat is, amelyeket a kézi technikánál nem használunk, de amelyek egy számítógépes rendszer mqködésénél szinte elengedhetetlenek egyrészt a gyorsasság, másrészt a helykihasználás szempontjából. Ilyenek például a kódszámok (fQkönyvi szám, naplókód, mérlegkód).
Az input adatok lehetnek:
alapbizonylatok (bank-, pénztárbizonylat)
analitikus nyilvántartásból készített feladások (manuális, ill. interface)
Az input adatok lehetnek törzsadatok és forgalmi adatok. A forgalmi adatok az aktuális gazdasági eseményeket leíró bizonylatokon szerepelnek.

Az ellenszámla száma és a naplókód kontírozással kerül a bizonylatokra. A kapcsolat kétféleképpen alakítható ki:
Off-line (közvetett) kapcsolat esetén:
A számítógépek önállóan mqködnek, a programok egyéni elképzeléseket tükröznek, külön-külön kerültek kialakításra. Törzsállománya minden rendszernek van, de eltérQ megoldásúak, talán még a kódszámok sem egyeznek.
A számítógépek önállóan mqködnek, a programok egyéni elképzeléseket tükröznek, de a megfelelQ kapcsolat megteremtése érdekében a kódszámok és a kapcsolódási pontok már egységesek. Törzsállománya itt is minden rendszernek van, amelyet önállóan használ, viszont ezek a törzsállományok kódfelépítésben, szerkezetben közel állnak egymáshoz.
On-line kapcsolat esetén: A számítógépek hálózatban mqködnek, a programok tükrözhetnek egyéni elképzeléseket, a kódszámok és a kapcsolódási pontok viszont egységesek. A hálózati rendszereknél általában a törzsállomány egy helyen van, amelyet mindegyik rendszer használhat.

Output adatok
A feldolgozás eredményeként keletkezett outputok lekérdezhetQk képernyQn és elkészíthetQk a nyomtatón leporelló vagy szóró lapok formájában.
Az eredmények lehetnek:
Törzslisták: Listaszerq lekérés a törzsállomány adatai alapján
FQkönyvi számlalapok: A számlalapok forgalmát mutatja
Naplók: A naplók forgalmát mutatja
FQkönyvi kivonat: FQkönyvi számonként a halmozott adatokat és az egyenlegeket tartalmazza
Egyéb listák: Igények szerinti csoportosításban tartalmazzák a fQkönyvi számlák forgalmát
Mérleg, eredménykimutatás: A beszámoló készítéséhez tartalmazza az összevont mérleg- és eredményadatokat

A pénzügyi analitikus nyilvántartás

A pénzügyi tevékenység négy elkülönült, de egymással szoros együttmqködésben dolgozó terület szerves egységét képezi, amelyek a következQk:
A pénzintézeti kapcsoltatok bonyolítása: Ez jelenti a pénzintézeti kapcsolatok létesítését, a kimenQ és a bejövQ bankposta ügyintézését. A pénzintézettel történt szerzQdéskötéskor meghatározásra kerül a pénzforgalmi jelzQszám, amelyet a gyakorlatban bankszámlaszámnak nevezünk. A gazdálkodó szervezet és a bank közötti napi kapcsolat a kimenQ és a beérkezQ bankpostában valósul meg. A kimenQ bankposta tartalmazza a bizonylatokat, értesítéseket, amelyekkel a vállalkozás rendelkezést ad a bank számára az elszámolási betétszámlát növelQ vagy csökkentQ tételek jóváírására, illetve terhelésére. A beérkezQ bankposta tartalmazza az értesítést a bankszámla egyenlegérQl, annak forgalmáról, kimenQ bankpostával továbbított bizonylatok másolati példányait, a banki értesítéseket, ha a bankszámlára pénz érkezett.
Az adóügyek intézése: Az adóügyek intézése az adók és egyéb kötelezettségek pénzintézeteken keresztüli átutalását jelenti az adóhatóság és az önkormányzatok részére, illetve az onnan történQ visszaigénylést, valamint az adónyilvántartások vezetését is.
A partner kapcsolatok bonyolítása: A gazdálkodó szervezet partnerei a vevQk és a szállítók. A vevQk felé számlát kell küldeni, a szállítóktól a számlák beérkeznek. A beérkezett vevQi, illetve az elküldött szállítói rendeléseket nyilvántartásba kell venni, ez jelenti a vevQi, illetve a szállítói rendelésállományt. Emellett a vállalkozás a vevQkkel és a szállítókkal kapcsolatban egy másik nyilvántartást is vezet, ahova minden alkalommal lekönyveli a beérkezett számlák, illetve a kiment számlák értékadatait. Ezt nevezzük folyószámla-nyilvántartásnak.
A pénztári feladatok ellátása: A gazdálkodó szervezetek a zavartalan mqködés érdekében a pénztárukban bizonyos nagyságú készpénzt tartanak. A pénztár pénzkészlete két forrásból származhat: a számlavezetQ pénzintézetektQl felvett pénzösszegbQl és a pénztárba történQ pénzbefizetésekbQl. A befizetések bizonylata a bevételi pénztárbizonylat, a kifizetéseké a kiadási pénztárbizonylat. Meghatározott idQszakonként a pénztár pénztárjelentést állít össze a bevételi- és a kiadási bizonylatok, illetve a pénztárban levQ pénzkészlet alapján.

Számítógépes feldolgozás

Az elQbb említett négy területet együttesen kezeljük és pénzügyi rendszernek hívjuk. A pénzügyi rendszer szoros kapcsolatban van a fQkönyvi könyveléssel olyannyira, hogy igen gyakran a két rendszer egy számítógépen fut, sQt van olyan eset is, amikor egy rendszernek két elkülöníthetQ részét alkotják.

A pénzügyi rendszer legfontosabb kódszámai:

Partnerkód: A vevQk és a szállítók azonosítója
Fizetési mód: A beérkezQ és a kimenQ számlák kifizetésének módját jelenti
Adónemkód: A befizetendQ és a visszatérítendQ adók féleségenként kódszáma.
FQkönyvi szám: A számlatükör szerint fQkönyvi számlák számai tartoznak ide.
Bankszámlaszám: Kötött terjedelmq kódszám, meghatározott belQle a pénzintézet és a gazdálkodó szervezet.
Adóigazgatási szám: Kötött terjedelmq kódszám, meghatározható belQle a gazdálkodó szervezet.

A forgalmi adatokat a banki, a pénztári és más egyéb bizonylatok, valamint a megrendelések és a számlák (beérkezQ, kimenQ) jelentik.








A beruházások és a befektetett eszközök analitikus nyilvántartása


A befektetett eszközök közé azokat az anyagi és nem anyagi jellegq eszközöket (immateriális javak, tárgyeszközök, befektetett pénzügyi eszközök) soroljuk, amelyek tartósan legalább egy éven túl - közvetlenül vagy közvetve- szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
A beruházás pedig magában foglalja a még üzembe nem helyezett tárgyi eszközöket, egészen az üzembe helyezésükig.


A beruházások nyilvántartása

A gazdálkodó szervezetek a mqködésük során folyamatosan korszerqsítenek, fejlesztenek. Ez jelentheti egyrészt azt, hogy épületeket, telkeket vásárolnak, új épületeket építettnek, vagy átalakítják és bQvítik a meglevQ hálózatot, például az üzlethálózatot. Másrészt jelentheti a gépek és berendezések leszerelését, modern eszközökkel történQ felváltását, illetve új eszközök beszerzését. Ezek a tevékenységek a beruházás témakörébe tartoznak egészen addig, ameddig üzembe helyezésre nem kerülnek az eszközök.
Az analitikus nyilvántartás a szerzQdéskötéssel indul. SzerzQdést a gazdálkodó szervezet azzal a külsQ vállalkozóval köti, aki a munkálatokat el fogja végezni. A megkötött szerzQdésekrQl nyilvántartást kell vezetni. Minden indított beruházásról külön-külön nyilvántartólapot kell kiállítani és folyamatosan vezetni egészen az üzembe helyezésig. Egy beruházásról azonban több nyilvántartólapot is lehet megnyitni és kezelni akkor, ha az adott beruházáshoz több szerzQdés tartozik. Beruházás teljesítése során a beérkezQ számlákat tételesen fel kell vezetni nyilvántartó lapokra. Ha a gazdálkodó szervezet saját kivitelezésben hajt végre beruházást, akkor természetesen nincs szerzQdés, ilyenkor a szerzQdés összegéhez a belsQ költségvetés tervezett összege kerül, a számlás helyére pedig a felmerült költségek elszámolása.









A befektetett eszközök nyilvántartása

A befektetett eszközök analitikus nyilvántartási rendszerét úgy kell megszervezni, hogy abból bármikor tájékozódni lehessen:
az eszközök állományáról
az eszközállomány bruttó értékérQl és értékérQl
az értékcsökkenési leírás összegérQl
az eszközök állomány változásáról
az eszközök használati helyérQl
az eszközök elhasználódási mértékérQl
a tartozékokról és az értékcsökkenési leírási összegükrQl
a nullára leírt eszközök állományáról
a nullára leírás várható idejérQl.

Az eszközök állományba vétele aktiváláskor történik. Ekkor kerül be az eszköz az analitikus nyilvántartásba. Az eszközöket egyedileg és csoportosan tartjuk nyilván. A nyilvántartó lapokra az eszközök jellemzQ adatain kívül fel kell vezetni az eszközök használati helyét és a tartozékokat, valamint a mennyiségi és érték adatokat. Az eszközök állomány változásai a nyilvántartó lapokon kell könyvelni bizonylatok alapján.
A gazdálkodó szervezet által választott idQszakonként és leírási módonként az eszközök bruttó értéke alapján értékcsökkenést kell elszámolni valamennyi eszköz vonatkozásában, kivéve azokat az eszközöket, amelyekre a számviteli törvény nem engedi meg a leírást (pl. telkek, képzQmqvészeti alkotások).
Az egyedi és a csoportos nyilvántartó lapok vezetésével egy idQben naplóra is kell könyvelni, amely idQrendben tartalmazza a könyvelt tételeket. A nyilvántartó lapoknak és a naplóknak adott idQszakra vonatkozóan meg kell egyezni. Leltározáskor a használati helyenkénti leltár felvétel során megállapításra kerül a leltári készlet. Könyv szerinti és a leltári készlet összevetése alapján készül a leltár kiértékelés, amely fent említett készleteken túlmenQen tartalmazza a hiányokat és a többleteket, természetesen mindent mennyiségben és értékben. A hiányokat és többleteket könyvelni kell a nyilvántartó lapokon.



Számítógépes feldolgozás

A gazdálkodó szervezetek általában a beruházás és a befektetett eszközök számítógépes feldolgozásait külön-külön rendszerekként kezelik, de mi nem választjuk el egymástól.

Kódszámrendszer

Beruházási kód: Beruházásonként más-más értéket kap, egy kódszámhoz több szerzQdés szám is tartozhat.
SzerzQdés száma: A beruházási szerzQdések kódszáma
Eszköz kód: A befektetett eszközök azonosító száma, lehet egyedi és csoportos.
Mozgásnem: Az eszközök állományváltozására utal. A mozgás iránya lehet növekedés (eszközvásárlás) vagy csökkenés (eszközeladás).
Szervezeti egység kód: A munkahelyek kódszáma, amely az eszközök használati helyét jelzi.
Dolgozó kód: Miután az eszközök nem csak a munkahelyeken lehetnek használatban, hanem a dolgozóknál is (pl. számítógép), szükséges a dolgozók kódszámmal történQ ellátása.
FQkönyvi szám: A számlatükör számlaszámait tartalmazza.
Mennyiségi egység: A csoportos nyilvántartásnál fontos tudni azt, hogy az eszközöket milyen mennyiségi egységekben tartjuk nyilván ami sok féle lehet, például darab, pár, négyzetméter stb.

4.2.5 A bérek analitikus nyilvántartása
A béranalitika elsQsorban a munkaügyi és béradatok nyilvántartását, a bérek számfejtését, folyósítását, illetve elszámolását jelenti.

4.2.5.1 A rendszer leírása
A bérelszámolás analitikus rendszerének feladatai:
" a dolgozónkénti bérek kiszámítása,
" a bérek jogcímek szerinti felosztása,
" a bérek kifizetése,
" a bér és a hozzátartozó munkaügyi adatok nyilvántartása,
" a bérek feladása a fQkönyvi könyvelés részére,
" a kapcsolódó kimutatások elkészítése.

A gazdálkodó szervezetek sokféle bérezési formát alkalmaznak, amelyek közül a legelterjedtebb az idQbér. Alapja a havi bér megállapítása. A fizikai munkát végzQk esetében gyakran órabér, illetve teljesítménybér jelenti a fizetés formáját. Az órabérnél a ledolgozott órák, a teljesítménybérnél a kialakított normák alapján kapják a dolgozók a bérüket. A kereskedelemben használatos a jutalékos rendszer, amelynek leggyakoribb változata az, amikor a forgalomban dolgozók az elért forgalomból meghatározott százalékban részesülnek, nincs állandó bérük. Százalékos fizetési forma jellemzQ például az ügynöki hálózat
tevékenységére is. Végezetül még egyfajta bérforma a szolgáltatásból, nevezetesen
arról van szó, hogy a dolgozók egy elQre meghatározott összeget naponta leadnak a munkáltatónak, teljesen függetlenül attól, hogy aznap mekkora forgalmat értek el. Természetesen a leadandó összeg a korábbi forgalmak ismeretében került meghatározásra.
A dolgozókat belépéskor kell nyilvántartásba venni és kiállítani az egyéni bér- és
munkaügyi nyilvántartólapot. A kiállítás alapját a dolgozók személyi adatait tartalmazó okmányok képezik, illetve a munkáltatóval történQ fizetési megállapodás. A bérelszámolással kapcsolatos bizonylatok nagyon sokfélék lehetnek. Ilyen bizonylat például a munkautalvány, amelyek az órabér, illetve a teljesítménybér elszámolásához szükségesek. De alapvetQ bizonylat még a munkahelyen eltöltött idQ igazolására szolgáló jelenléti ív (vagy vele egyenértékq egyéb igazolás), a betegszabadság igazolása, a fizetett szabadság igazolása, a bírósági letiltások és minden más olyan bizonylat, amely befolyással van a dolgozó bérének alakulására.
MUNKAÜGYI- ÉS BÉRNYILVÁNTARTÓ LAP MUNKAÜGYI ADATOK A DOLGOZÓ SZEMÉLYI ADATAI A DOLGOZÓ SZEMÉLYI ADATAI MUNKAIDPADATOK A LEDOLGOZHATÓ ÉS A LEDOLGOZOTT MUNKAIDP ADATAI BÉRADATOK AZ IDPSZAKONKÉNTI BRUTTÓ BÉR, A NÖVELP ÉS A CSÖKKENTP BÉRTÉTELEK, A NETTÓ BÉR ADATAI A rendszer a fQkönyvi könyvelés részére, meghatározott idQszakonként feladást készít és küld meg.
A feladás tartalma:
" fQkönyvi szám,
" fQkönyvi számla megnevezése,
" tartozik forgalom,
" követel forgalom.

4.2.5.2 Számítógépes feldolgozás
Kódszámrendszer
DOLGOZÓKÓD Egyedi nyilvántartási szám, amely a dolgozók azonosítására szolgál.
SZERVEZETI EGYSÉGKÓD A dolgozók munkahelyének a kódszáma.
FPKÖNYVI SZÁM A számlatükör számlaszámait tartalmazza.
JOGCÍMKÓD A felosztott bértételekre utal.
A mozgásnemekhez hasonló elveken mqködik, amennyiben itt is vannak növelQ és csökkentQ tételek. NövelQ tétel lehet például a családi pótlék vagy más egyéb pótlék, míg csökkenést jelent a személyi jövedelemadó, a bírósági letiltás, a nyugdíjjárulék és még számtalan más tétel.

Input adatok
Törzsállomány
A bérelszámolás legterjedelmesebb törzsállománya a dolgozói törzs, hiszen tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a dolgozókra vonatkozik és kapcsolatban van a bér- és munkaügyi nyilvántartással.
DOLGOZÓTÖRZS DOLGOZÓKÓD
DOLGOZÓ NEVE
ANYJA NEVE
LAKCÍM
BEOSZTÁS
BÉRFORMA
BÉR (bérformának megfelelQen)
SZERVEZETI EGYSÉG KÓD
MUNKÁBA LÉPÉS DÁTUMA
GYERMEKEK SZÁMA
SZERVEZETI EGYSÉGTÖRZS
SZERVEZETI EGYSÉGKÓD JOGCÍMTÖRZS
JOGCÍMKÓD
JOGCÍM MEGNEVEZÉSE
FPKÖNYVI SZÁM TARTOZIK
FPKÖNYVI SZÁM KÖVETEL

Forgalmi állomány
A forgalmi adatok a bér- és munkaügyi nyilvántartólapokra kerülnek felvezetésre folyamatosan a korábban említett bizonylatok alapján, kiegészítve a megfelelQ jogcímkóddal.
A jogcímkódok szerinti könyvelés az analitikával egyidQben biztosítja a megfelelQ
fQkönyvi számlákra történQ elszámolást is.

Output adatok
A bérelszámolással kapcsolatban az alábbi eredményadatok kérhetQk le:
TÖRZSLISTÁK " A törzsadatok listaszerq lekérése.
NYILVÁNTARTÓ LAPOK " A dolgozók bér- és munkaügyi adatainak nyilvántartására és elszámolására szolgál.
BÉRJEGYZÉK " Szervezeti egységek és azon belül dolgozónként tartalmazza a jogcímek szerinti bérfelosztást és a kifizetendQ bért.
JOGCÍMENKÉNTI KIMUTATÁS " Jogcímek szerint tartalmazza az összes dolgozó vonatkozásában a növelQ és a csökkentQ tételeket.
MUNKAIDPKIMUTATÁS " Tartalmazza a ledolgozható és a ténylegesen ledolgozott munkaidQ arányát dolgozónként és összesen.
FELADÁS " A fQkönyvi könyvelés részére továbbítandó output a bérekkel kapcsolatos költségek (jogcímek) értékadatairól.
EGYÉB OUTPUTOK " A felhasználók egyéb igényei szerint összeállított outputok.

4.2.6 A leltározás
4.2.6.1 A leltár fogalma és a követelmények
A leltározás az a tevékenység, amelynek során a gazdálkodó szervezet a tulajdonában levQ, használatába adott eszközök és forrásaik valóságban meglevQ mennyiségét megszámlálással, méréssel, illetve a nem mérhetQknél egyeztetéssel hitelesen megállapítja. A leltározási tevékenységhez tartozik a könyv szerinti (nyilvántartás szerinti) állomány és a tényleges állomány közötti különbözet (ha van) megállapítása és elszámolása. Végül a mennyiségi adatok és az értékelési szabályok alapján meg kell határozni a vagyonrészek értékét is.
3 elvnek kell teljesülnie: teljesség, valódiság, világosság.
A leltárfelvétel bizonylatok alapján történik, a legfontosabb leltározási bizonylatok a leltárfelvételi jegyek és a leltárfelvételi ívek. A bizonylatokkal szemben támasztott követelmények:
" minden olyan követelmény, amelyet a bizonylatokkal szemben kell támasztani
(errQl már korábban volt szó),
" valamennyi rovat kitöltése vagy a kitöltésre nem kerülQ rovatok áthúzása,
" a bizonylat kiállítójának és az abban szereplQ adatok helyességéért felelQs személynek vagy személyeknek az aláírása. Minden leltárnak tartalmaznia kell
" a gazdálkodó szervezet megnevezését,
" a leltár megjelölését,
" a leltározási hely megnevezését,
" a leltárbizonylatok számát,
" a leltározás megkezdésének és befejezésének idQpontját, valamint a leltár fordulónapját,
" a leltározott eszközök és források meghatározását,
" a leltározott eszközök és források fellelt mennyiségét, mennyiségi egységét, nyilvántartási árát és értékét,
" a leltárkülönbözetek (hiányok és többletek) kimunkálását,
" a leltározás végrehajtásáért és az ellenQrzéséért felelQs személyek aláírását.

4.2.6.2 A leltározás módja és idQpontja
A leltározás módja annak meghatározását jelenti, hogy a leltározást hogyan kell végrehajtani. Ez lehet mennyiségi felvétel, illetve egyeztetés. A mennyiségi felvétel a tényleges megszámlálást jelenti. Az egyeztetés a fQkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal, vagy a könyvelés helyességét igazoló okmányokkal történQ összehasonlítását jelenti.
A folyamatos leltározás a leltározási kötelezettség alá tartozó eszközök mennyiségének és értékének elQre meghatározott idQtartamon belüli megállapítása.
Fordulónapi leltározás esetén a leltárt elQre meghatározott naptári napra vonatkoztatva kell megállapítani.

4.2.6.3 A leltározás végrehajtása
A leltározás szervezett végrehajtásához a gazdálkodó szervezetek évente leltározási utasítást, ütemtervet készítenek.

4.2.7 A számlázás alrendszere
a számlázás ügyvitele az értékesítési folyamat ügyvitelének része. Az értékesítési
ügyvitel a gazdálkodó szervezeteknél a tevékenység realizálásának folyamatát, annak jogi, kereskedelmi árképzési, adó, pénzügyi, számviteli elQírások szerinti
- okmány nyilvántartását,
- adat nyilvántartását,
- adat feldolgozását,
- információ elQállítását
foglalja magában.

Az értékesítési ügyvitel folyamata három részre bontható:
" értékesítést megelQzQ: a termék, áru átadását, a szolgáltatás teljesítését megelQzQ szerzQdések, okmányok, iratok elkészítése, nyilvántartásának vezetése: pl. Rendelésállomány nyilvántartás.
" értékesítéssel egyidejq: a termék, áru átadásával, vagy a szolgáltatás teljesítésével kapcsolatos bizonylatok kiállítása, a teljesítés hitelt érdemlQ igazolása.
" értékesítést követQ számlázási ügyvitel: az értékesítést (teljesítést) igazoló okmányok, alapbizonylatok alapján,
- számlák elkészítése, átadása a vevQnek,
- az értékesített termék, áru vagy szolgáltatás értékének beszedése,
- számlák adatainak belsQ feldolgozása,
- adó, pénzügyi, számviteli, könyvviteli, kereskedelmi, statisztikai és egyéb információk.

A rendszer feladata
" a számlakészítés
" az értékesítési kimutatás készítése,
- cikkenként,
- vevQnként,
- fQkönyvi számlánként.
" a kimenQ számlanyilvántartás  a kimenQ számlákhoz kapcsolódó Áfa kimutatás
(tételes és összesített),
" a rendszerhez kapcsolódó
- készlet,
- fQkönyvi,
- pénzügyi feladások elkészítése,
" az árak nyilvántartása,
- cikkenként,
- vevQnként,
" a másodlagos költségkigyqjtés,
" fQkönyvi számlákhoz kapcsolódó gyqjtés,
" a partnerállománnyal (vevQkkel) kapcsolatos adatszolgáltatás,
" az incassó, a fizetési határidQ nyilvántartás és a levelezéshez címke készítés.

Kódszámrendszer
Cikkszámkód: a számlázandó termék vagy szolgáltatás egyértelmq azonosítására
szolgáló 12 pozíciós alfanumerikus kód. Felépítésében kötetlen, azonban célszerq, ha
megegyezik a készletnyilvántartás cikkszámával, vagy készletkódjával.
Partnerkód: a vevQ azonosítására szolgáló 5 pozíciós alfanumerikus kód.
Fizetési mód kód: a számlakészítésnél alkalmazott fizetésmódokat tartalmazza.
KimenQ számlaszám kód: folyamatos sorszám, 6 jegyq (az induló számlaszám beadása
után a rendszer automatikusan képezi).
Áfa kód: az érvényes Áfa kulcsokat azonosítja, 1 karakteres numerikus kód.
FQkönyvi számlakód: a számlatükör által megadott hosszúságú kód.

4.2.8 Iratkezelés
Feladata: biztosítani az iratok azonosítását, nyilvántartását, mozgásának és elintézésének követését, átmeneti és szükség esetén tartós tárolását.
Az iratok keletkezése:
" környezetbQl (érkezés és irányulás)
" rendszeren belüli mozgás
Iratkezelés módja:
" centralizált: kisebb rendszerekben oldható meg
" decentralizált: nagy rendszerekben részlegenként, telephelyenként célszerq
az operatív iratkezelést megvalósítani
" Az archiválást is célszerq centralizálni. Operatív iratkezelés.
Az iktatás történhet:
" idQrendi sorrendben vagy
" tárgy szerint
Iktatás során rögzíteni kell:
" az irat azonosító (iktató) számát, mely valójában kód, betqket is tartalmazhat.
Lehet egyszerq sorszám, de csoportképzQ ismérveket is beépíthetünk az iktató
számba.
" beérkezés idQpontját,
" az irat küldQjét vagy elQállítóját,
" címzettjét,
" az irat további sorsát: elküldés, archiválás stb.
" az irat tárgyát, vagy tartalmát.
" szükség szerint meg kell oldani az elQzményekkel való kapcsolat kimutatását.
Ez megoldható:
" iktató számokra való hivatkozással
" tárgy szerinti összekapcsolással
Iratnyilvántartás
" Naplórendszerq
" Kartotékrendszerq

Irattárolás
Az elintézés függvényében lehet:
" operatív: intézés alatt lévQ iratok tárolása az ügyintézQnél.
" átmeneti: már várható, hogy az iratra rövidebb idQn belül szükség lesz.
" archiv: a már elintézett ügyek és iratok elQírásszerq, hosszútávú megQrzése.
A tárolási helynek ki kell tqnnie az iratnyilvántartásból.
Az irattárolás megszervezésének alapkövetelményei:
" biztosítva legyen az iratok hiánytalan, károsodásmentes megQrzése,
" gyors visszakeresése
" elkülönítetten kell archiválni a könyvviteli és azon bizonylatokat, melyeket az
Iratkezelési szabályzat ebbe a körbe utal.

Hasonló témájú dokumentumok

Könyv rövidítés

- 2009-04-27 00:16:26

Jegyzet - Nem én csináltam, a szerző neve benne van! Hiányos!

- 2010-01-21 15:21:48

Digitális jegyzet

- 2009-04-27 21:11:05

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

2006-os zh 3. gyakorlat 9. adóigazgatás állampolgárság állatszervezettan általános médiaismeretek áramlástan árupiac assembly athén bevezetés bio dns elm europai uniós ismeretek geodézia gyak hull információs társadalom jogelmélet jogfosztás juhász kéri bálint keringés kis jános kivitel kormány környgazd leon festinger matek matrix mechanika 2 műszaki műveletterv művészettörténet pedagógia prezentáció programozás puska2 rékai miklós reklámelmélet és gyakorlat reneszánsz számítás szár szöveg transzport vállalatgazdaságtan várak erődök villanytan