Könyv rövidítés

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemGazdaságtudományi KarGazdálkodásiGazdinfo MellékszakirányGazdasági Info RendszerekJegyzetekKönyv rövidítés

Az ipari kapitalizmustól az információgazdálkodásig


1946-ban John Mauchy és J.Presper Eckert az amerikai hadsereg számára építette meg az ENIAC-et, az elsQ programozható számítógépet. 1971-ben találták fel a mikroprocesszort. A fejlQdés ettQl kezdve lélegzetelállító.

Az eltelt 3 évtizedben a számítógép reálára évente átlagosan 35%-kal csökkent. Egymilliószoros növekedés történt a számítógépek elterjedésében 40 év alatt. A számítógép által indukált fejlQdés az internet megjelenésével még nagyobb sebességre kapcsolt. A World Wide Web-et 1944-ben hozták létre. A 90-es évek végétQl elképesztQ dinamizmussal terjed az internethasználat.

Napjainkban a digitalizált információk mozgatják a materiális folyamatokat. Az információtechnológiai robbanásnak a legjellemzQbb hatása a számítástechnika egyre növekvQ szerepe.

A 20.század utolsó és a 21. század elsQ évtizedében a termelés vagy bármely más tevékenység eszközei a számítógép révén kezdenek mqködni, legyen szó iparról, kereskedelemrQl, tudományról, vagy médiáról. A termelésben, különösen a K+F területén, a vállaltok nagy és egyre növekvQ arányban alkalmazzák az információs technológiákat.


Átmeneti gazdaság

A fejlett országokban ma az információfeldolgozás a fQ gazdasági tevékenység. Az információs szektor egyre nagyobb teret hódít magának a világgazdaságban, háttérbe szorítva az ipari és mezQgazdasági szektorokat.

A számítógépek beépülnek a hagyományos termékekbe, és megváltoztatják mqködésüket. Ennek köszönhetQen sokat fejlQdtek például a gépkocsik. A pénztárgépek, hotelajtók, a felvonók ugyanúgy mikroprocesszorral mqködnek, mint a szívritmus-szabályozók.

Az új típusú gazdaság kialakulása nem egyszerqen a technológia fejlQdésének a következménye, hanem a vállalati és egyéb hálózatok növekedésének eredménye. Egyes elméletek szerint az IT olyan mértékben éretté vált, hogy szerves része valamennyi vállalat infrastruktúrájának és semmiféle stratégiai elQnyt nem biztosít. MásfelQl nem a vállalatok információs technológiákra való átállása a stratégiai elQnyök forrása, hanem az újabb és újabb lehetQségek felfedezése és kiaknázása.

Manapság olyan véleményeket lehet olvasni, hogy a közgazdaságtan tételei elvesztették érvényüket, hiszen új gazdasági rend van kialakulóban. Sok jelentQs kutató egyáltalán nem osztja ezt a véleményt. Véleményük szerint semmi sem változott, minden a régi.

A társadalmi-gazdasági rendszernek, amely felé tartunk sokféle nevet adtak: innovációs gazdaság, tudásgazdaság, hálózati gazdaság, digitális gazdaság, e-gazdaság. Ezek az elnevezések több szempontból sebezhetQk: ne fejezik ki a gazdasági átalakulás lényegét, félrevezetQk. Az információs társadalom a legtalálóbb, olyan társadalmat ír le, melyben a javak és szolgáltatások elQállítása nagyban függ az információs technológiák használatától. Az információs technológia azon tevékenységek összessége, amelyek jeleket hoznak létre és dolgoznak fel.

Információs társadalom más megközelítésben

Az információs társadalom történelmi elQképei:
Danielle Stordeur (kutatónQ) - köveket talált, amelyekre absztrakt jeleket és állatfigurákat véstek a kövek kora, melyet 11 ezer évre becsülnek (Dzsef el- Ahmar-i ember)
Guttenber: különálló alkatrészeire, a betqkre szedte szét a fatáblákat, amelyekkel elQször képeket, majd könyveket nyomtak.

A 19. századi ipari társadalmakat, helyesebb ipari kapitalizmusként , nem pedig információs társadalomként nevezni.
Az információs technológiákban végbement változások fontos szerepet játszottak az ipari társadalom kifejlQdésében, azonban nem határozták meg architektúráját, mqködését és folyamatos fejlQdését.

Az agrártársadalmakban nem az információs technológia, hanem a föld volt az egész társadalmi életet szervezQ keret. A 21. századra mindinkábba számítógépek és a gépekben összesqrített, közöttük keringQ digitalizált információ veszi át ezt a szerepet, és ez az alapja mindennek: a gyermekjátékoktól a politikai hatalom megszerzéséig.

Shapiro-Varian szerzQpáros: a technológia változik- a digitális technológiákon nyugvó gépek modernebbek és hatékonyabbak. A gazdaság fejlQdésében egyáltalán nem a gépek modernizálása a lényeg. Nem a gépek mozgatják a termelési folyamatokat, hanem a digitalizált információk.

Dezindusztrializáció:
Az információs társadalomnak is szüksége van megbízható iparra. Az ipar nem tqnik el, alárendelQdik, másodlagos fontosságúvá válik, fejlQdése minden tekintetben az információgazdaságtól függ.

A régi rendszert 3 fQ pillér tartotta:
- szabványosított, nagy volumenq termelés (fizikai termékekbQl, szolgáltatásokból- pl: távközlés)
- vertikálisan integrált, hierarchikus cég (technológiai újítások, termelési döntések színhelye)
- keynesi jóléti állam

Az internet a kereskedelmet és az emberi kapcsolatokat is átalakította. A vállalati kapcsolattartás, már ma is teljesen az interneten zajlik, de a világháló az otthona a K+F tevékenység nagy részének is.

Információs szegények és gazdagok:
A 21. században a választóvonal az „információs gazdagok” (technológiát alakító és birtokló) és az „információs szegények” (attól elzárt) között húzódik.
A leginkább azok helyzete aggasztó, akik számára nem lehetséges az információs technológia vívmányaihoz való hozzáférés, és azoké, akik nem tudják használni a hálózatot.
Reinhardt szerint: Az „információs szegényeknek” van a legnagyobb esélyük, hogy „új szegényekké” váljanak.
Az infókhoz való hozzáférés lehetQsége:
- a fejlett országok (világ lakosságának 16 %- át adó) az internet hostok 94%-át birtokolják
- a fejlQdQ országok ( ahol, a Föld lakosságának 84%- a él) a hostok 6%-át mondhatják magukénak.
Finnországban annyi a számuk, mint Afrikában és Közel-Keleten együttvéve, míg New York városában több host van, mint egész Afrikában.
Az internetezQk aránya:
Észak-Am: 68%
Európa: 36,8%
Ausztrália: 49,2%
Latin-Am: 12%
Ázsia: 8,9%
Közel-Kelet: 8,3%
Afrika: 1,8%

A változások megítélése:
A gazdaságot átalakító forradalmak észrevétlenül mennek végbe.

A szgépeket elQször óriási számológépeknek vélték-hadsereg volt az elsQ jelentQs alkalmazó. A II. vh alatt indult meg az innovációs robbanás. Az IBM kifejlesztett egy védelmi kalkulátort. A szgépek elsQ civil felhasználói a kormányzati ügynökségek, biztosítási és pénzügyi cégek voltak.
Az American Airlines-utazási információs rdsz. kidolgozására használta a szgépet.
Bebizonyosodott, hogy alkalmas az infók rendszerezésére és újabb infók adására is, a kalkulációs feladatok teljesítése mellett.
Ekkor már nem kalkuláló és nem is adatbázisrendszerként használták Qket, hanem what-if gépként. (mi lenne, ha)

Paul David- hiába ismerték az elektromos energiát& nem tudták hasznosítani addig, amíg nem találták fel az energiával mqködtethetQ eszközöket- lefordítható az információs technológia esetére is: Addig nem beszélhetünk termelékenységnövekedésrQl, amíg széles körben nem vált ismertté és használttá az információs technológia.

Számos módja van annak, hogy egy társadalom eljusson az információs társadalomba- 3 markáns típust különböztetünk meg:
- Szilícium-völgyi modell: piacvezérelt, nyitott információs társadalom
- Szingapúr-modell: autoriter, államilag vezérelt információs társadalom
- Finn-modell: nyitott, jóléti információs társadalom

Az elmélettel szembeni kihívások
Az információs technológiák dinamikus fejlQdése és gyors elterjedése megkérdQjelezik a kapitalista piacgazdaságra és a fizikai javakra vonatkozó állításokat. A mai világban a fQszerepet nem a gépek, holt tárgyak, azaz nem a hagyományos tQkeelemek játsszák, hanem az információ és a tudás. Az eddigi közgazdasági modellek a szqkös erQforrásokra és a kisajátítható javak tulajdonságaira épülnek, amelyek nem alkalmazhatóak az információgazdasági viszonyokra, mivel az információ kisajátíthatatlan, átadásával nem veszíthetjük azt el. Vagyis a közgazdasági alapprobléma immár nem a szqkösség, hanem a megértés és a megosztás.
Az új gazdasági elméleteknek abból kell kiindulniuk, hogy új információs technológiák fejlQdnek ki, ami a gazdaságot átstrukturálja, illetve az internet megjelenésével a kommunikáció strukturálódik át, vagyis a gazdaság mqködési módja is megváltozik.

Gazdaságelmélet régen és ma:
Alapfeltevések Eddig elfogadott axiómák 21. századi kihívások Termelési tényezQk - Szqkösség, korlátozott erQforrások - ElsQdleges erQforrás az információ, ami korlátlan Magatartás - Stabil preferencia
- Egyértelmq rangsorolás
- Racionalitás
- Maximalizálásra törekszik - Gyorsan változó preferencia
- Racionalitástól eltérQ viselkedés
- Feladatmegoldó módszerek, hüvelykujjszabályok alkalmazása a komplexitás kezelésére Intézmény - Piac a közvetítQ intézmény
- Vállalatok - Új piaci környezet, új értékesítési piacok
- Hálózatok
Új intézményi közgazdaságtan az információgazdaság számára
Az új intézményi közgazdaságtan: nem csak a racionális döntést, hanem a tanulást, és a mintakövetést is figyelembe veszi.
Hagyományos felfogás szerinti racionális döntést (két alternatíva közül az egyén meggyQzQdése szerinti legjobb eredmény alapján választ) kiegészíti azzal, hogy az egyén saját vagy mások múltbeli tapasztalatai alapján dönt, vagyis társadalmi minták követésén alapul cselekedete. Ahhoz pedig, hogy mintákat követ, úgy jut el, hogy megtanulja levonni a mások cselekedeteinek a következtetéseit, hiszen képtelen ebben a komplex világban létrejött hatalmas információmennyiségbQl kivonni a számára releváns információkat, ami alapján döntenie kellene. Vagyis az információgazdaságban fennálló komplex problémák megoldásában sokkal nagyobb szerep jut döntéseinkben a mintakövetésnek, mint a hagyományos racionális problémamegoldásnak. (pl. egy orvos a panaszok felsorolása elQtt diagnosztizálni tudja a problémát, mert mások korábbi eseteit mintának tekinti.)
Az új intézményi közgazdaságtan tehát az, ami a sokak által követett magatartásmintákat, cselekvési szabályokat helyezi fókuszba.

Új idQszerkezet
Az információgazdaság fejlQdése nemcsak az elmélet újragondolására készteti az elemzQket, hanem a gazdaság tér-idQ dimenziójának az átértékelésére is.
Az ókorban és középkorban, amikor még nem volt idQmérQ eszköz, nem is tudták, hogy eltelt az idQ, csak azt vették észre, hogy valami történt. Az órák megjelenésével viszont észrevették, hogy az idQ akkor sem áll meg, amikor nem történik semmi. KésQbb az ipari kapitalizmusban a termelési folyamatok határozták meg az idQt, ahol anyagi értékek forrásává vált az idQ, és nem eltelt az idQ, hanem az idQt ráfordították a tevékenységre.
Ahogy az óra és iránytq megjelenése átalakította a kapitalista társadalomban az idQ és tér érzékelését a középkorhoz képest, úgy alakította tovább az idQt a közlekedés és telekommunikáció fejlQdése, amit ma a szuperszonikus repülQgépeken és interneten keresztül tapasztalhatunk.

Gyorsulás

A gyorsulás (gyorsítás) a gazdaság valamennyi szegmensére egyaránt érvényes. Az idQ gyorsulását és a tér ezzel összefüggQ összezsugorodását az internet és a mobil információs technológia új hatványra emelte, új tér-idQ dimenziót teremtve: anytime, anywhere (bármikor, bárhol).
A gyorsulás az egész emberi történelemre jellemzQ. Az utolsó 250 évben pörgött fel a történelem óramqve. A 90-es évektQl újfajta idQszámítás kezdQdött. A cégek között egyre kevesebb a hosszú életq, nagyobb, míg egyre több a rövid életq kisebb vállalkozás.
A gyorsuló idQ számos kritikus kérdést vet fel a vállalatok számára és általában a társadalomban. Az idQalapú verseny egyik jellemzQ tényeként említi a Hewlett- Packard technológia igazgatója: & ha hat hónappal elQbb mész a piacra, akkor egyharmadával növeled a termék egész élettartamára vetített profitrátát, ha hat hónappal késQbb, akkor 30-35 %-kal csökkented.

Valós idQ

A valós idQt eredetileg olyan informatikai alkalmazásokra használták, amelyek megkövetelték, hogy a program a stimulusra egy nagyon kicsi felsQ határral rendelkezQ idQintervallumon belül válaszoljon. Klasszikus példa erre a folyamatirányítás egy vegyi üzemben. Egészen speciális operációs rendszerekre és felturbózott hardverekre van szükség.
A valós idQ azt jelenti, hogy azok a folyamatok, amelyek között korábban idQbeli rés volt, szünettel követték egymást, a komputerek gyorsaságának köszönhetQen ma egyszerre zajlanak. A katonai alkalmazásoknál fejlQdtek ki elQször.
A real time az üzleti élet egyre nagyobb szeletére terjed ki. A pénzügyi beszámolókat ma már nem negyedévente vagy félévente készítik, hanem valós idQben. A döntések következményeit is rövid idQn belül látni lehet. Ha széles körben elterjed, márpedig elterjed a valós idejq reagálás a gazdaságban, akkor a korábbi láncreakciók megváltoznak. Ezek a változások mégsem vezetnek kiegyensúlyozottabb gazdasági viszonyokhoz, hanem az idQbeli eltolódásokból adódó láncreakciókat, más típusú láncreakciók és lavinaeffektusok váltják majd fel.

Folytonosság

Az ipari társadalmakban az idQ fel van darabolva. HatáridQk, kitüntetett idQpontok szakítják meg és osztják részekre az idQ egyenletes folyását (Pl.: lapzárta, pihenQidQ, munkaidQ, fogadóóra). Az internetidQ nem ilyen szaggatott. A vevQk egyre inkább igénylik a folyamatos kapcsolattartást. A call-centerek népszerqsége, gombamód növekvQ száma, az ún. CRM gyors terjedése csak a jele a sok közül annak, hogy a gazdasági idQ kezd folyamatossá válni. Az ún. 24/7 elv, azaz a hét minden napján 24 órás, megszakítás nélküli rendelkezésre állás, az idQ szervezésének alapfilozófiája lett.
A folytonosságnak különös jelentQsége van olyan szolgáltató ágazatokban, mint például az egészségügy.
Az információs technológiák terjedésével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kap a szolgáltatóipar. Itt ugyanis sok nQ dolgozik, s pont ezért egyre nagyobb az igény az olyan szolgáltatásokra, amelyekrQl eddig a háziasszonyok gondoskodtak, s ezek a szolgáltatások ugyancsak nem igazodnak a hagyományos gyári munkaidQhöz.

Várakozás

A folytonosság, a 24/7 elv általánossá válása semmiképpen sem jelenti az idQ egyenes folyását, inkább a különbözQ mértékben meggyorsított idQk egymás mellett élésérQl van szó. Ez a megközelítés felel meg a legjobban az információs társadalom logikájának. A 24/7 elv és a mögötte munkáló technológiai erQk paradox módon kiterjesztik az üres idQ, a várakozás arányát az összes rendelkezésre álló munkaidQalapban. Az információs technológia kényszeríti a foglalkoztatottak tetemes részét arra, hogy munkaidejüket passzív várakozással töltsék. Várnak az emberei beavatkozási lehetQségre, várnak a zavarra, mert normális mqködés esetén nem kell dolgozniuk , csak figyelniük, ami számukra a munka.
De a várakozás konkrét értelemben is megjelenik a rendszerben. A rugalmas foglalkoztatás is azzal jár, hogy a cégekhez lazán kapcsolódó külsQ vállalkozók, önfoglalkoztatók is várnak a lehetQségre (pl.: szabadúszó újságírók, szoftverfejlesztQk, dizájnerek). Ezeknek az embereknek a munkaideje 90 %-ban passzív várakozással telik.

A tér újraértelmezése

A múlt század 90-es éveiig a telefonok és a papírok küldözgetése csak kiegészítette a face to face kapcsolatokat. Az internetnek és az e-mailnek köszönhetQen azonban a külsQ információk gyors elérésének és a távoli helyeken lévQ emberekkel való kommunikációnak a lehetQsége nagyságrendekkel kiterjedtebbé vált.

A helyhezkötöttség vége

A telekommunikáció lendületes fejlQdése lehetQvé teszi azt, hogy a termelés térbeli koncentrációját a termelési folyamatok decentralizációja, kihelyezése váltsa fel. Így helyspecifikusság helyett helyvariabilitásról kellene beszélnünk. Nem olyan szabadon kombinálhatóak a termelési tényezQk a bányászatban, mint a szoftveriparban, a nehézkesebb európai vállalatok nem annyira használják ki a termelési tényezQk mozgatásában rejlQ lehetQségeket, mint amerikai megfelelQik, az idQsebb munkavállalók nem annyira mobilak térben, mint a fiatalabbak. A mobilitás elvi lehetQsége még nem jelent valóságos mobilitást. A mobilitás szintje általában nQ.
A tQkepiac bámulatos intézményi fejlQdésen ment keresztül az utóbbi évtizedben. Nemcsak az információszerzés valós idejq, hanem a tQkék átcsoportosításának idQigénye is összezsugorodik. KifejlQdtek a tQkék mobilizálására szakosodott speciális tudással rendelkezQ befektetési társaságok (hedge fundok). Az információs technológia tehát hatékony infrastruktúrát nyújt a globalizáció számára, ha az egyéb infrastruktúrák már kiépültek.

A hely nélküli tér

A folyamat egyes elemei függetlenednek magától a földrajzi helytQl is. A gazdasági folyamatok egy része átterelQdik a kibertérbe. A kibertér, a számítógépek hálózata alkotta virtuális tér, dinamikusan terjeszkedik, ha láthatatlan is, de létezQ. Ahogyan elQre haladunk az információs társadalom felé, úgy csökken a viszonylagos jelentQsége a konkrét térnek és nyer egyre nagyobb teret az absztrakt tér.
A konkrét és az absztrakt tér között számos különbséget érzékelhetünk. A konkrét tér a Föld tényleges felszíne, a valós világ, míg az absztrakt tér minden vonatkozásban homogén, és a benne való mozgás minden irányban egyformán könnyq.
A kibertér a fizikai környezettel a portálokon át kerül kapcsolatba. A portálok közt vannak egyirányúak (tv antenna, tv adó) és kétirányúak (számítógép, telefon). Az emberek egyre gyorsabban hozzák létre, alakítják és fejlesztik a kiberteret.
Az idQ és a tér változtathatósága, a kombinációs lehetQségek kitágulása növekvQ komplexitással és bizonyossággal jár együtt, bár ennek is megvannak a korlátai. A 24/7 mechanizmusok nem általános érvényqek, elég a boltok nyitvatartási idejére gondolni, mely Európában több helyen gondot okozott a multiknak.
A valós idjq tranzakciók nagymértékben redukálják a piac mqködtetési költségeit. A gazdasági folyamtok áttolódása a kibertérbe, a térbeli elhelyezkedés fontosságának csökkenése felveti a kérdést, hogy milyen fokban válhat a gazdasági tér kibertérré a jövQben.

Lokalitás: a térparadoxon

Michael Porter kulcscikkében érdekes paradoxont vet föl a gazdasági tér újraértelmezésével kapcsolatban.
Napjaink világgazdasági térképét ma klaszterek alakítják. A klaszterek kritikus sokaságok, amelyek egy adott helyen szokatlan sikerrel versenyeznek különbözQ területeken. A klaszterek nem különböznek a szimpla vállalati hálózattól. Nem csupán földrajzilag egymáshoz közeli vállalatok összekapcsolódásáról van szó, hanem minden olyan állami vagy egyéb szervezet be van vonva a hálózatba, amelyek közvetett vagy közvetlen módon hozzájárulnak az értékteremtés folyamatához.
Sadler klaszter-csoportosítása a termelési integráció jellege szerint:
vertikálisan integrált
horizontálisan integrált
fejlQdQ klaszterek kiaknázatlan erQforrásain alapuló
vezetQ cég által dominált, hub-and-spoke
A helyi tényezQk fontosságát emeli ki a Freeman-Lundwall-Nelson modell, melynek lényege hogy az innováció és a gazdasági fejlQdés specifikusan lokális, intézményi, kulturális és történelmi viszonyokból ered.
A klaszterek földrajzilag koncentráltan jelennek meg. A globalizáció mindig speciális helyeket érint, nem pedig valahol a tér felett zajlik. A globális gazdaságot tehát lokális korlátok tagolják és teszik mqködQképessé. A Szilícium-völgy és Hollywood a legismertebb klaszterek példái. A klaszterek nem egyediek, bár nagyon jellegzetesek, ebbQl ered a paradoxon: a tartós versenyelQnyök egyre inkább a riválisok által nem lemásolható helyi tényezQkön alapulnak.
A térparadoxon másik változata: nem csupán a globális folyamatok épülnek a helyi gazdaságra, hanem fordítva is.
A zárt rendszerek kinyílnak, és a földrajzi tértQl elszakadó kibertérben, digitalizált adat formájában szabadon terjedQ információ a helyi hálózatok koncentráltságát is fellazítja. A fizikai tértQl függetlenül elérhetQ információ, mint erQforrás, nem csupán a termelési, de a társadalmi folyamatokat is átalakítja.

Mi az összemosódás?

Szolgáltatások és termékek összemosódása . Az összekapcsolhatóság révén az eszközök szolgáltatássá válnak, a mqszaki berendezések fejlesztése és frissítése távirányítással történik. A számítógépek, fényképezQgépek, autóba épített számítógépek és mobilok is frissíthetQek.

Példa (Davis Meyer 2000) Mercédesz fejlesztése.
A cég olyan szoftvert tesztel, amely az úton lévQ autót az interneten keresztül közvetlenül összekapcsolja a vevQket kiszolgáló szervizzel. Az autózással kapcsolatos teljes ktgek 30-40%-át is megspórolhatjuk azzal, hogy az autót elektronikus berendezéseit szemmel tartjuk. Néhány esetben az elektronikai rendszerben fellépQ hibát is ki lehet küszöbölni távirányítással . Ilyenkor felmerülhet az a kérdés, h autót vettünk, vagy egy szolgáltatást is . amely szervesen beépül az autóba. Valószínqleg mindkettQ.

Az elmosódás a vevQ és az eladó is jelen van. Gyakran nem az eladó, hanem a vevQ reklámozza a terméket. Fórumokon írnak róla, ajánlják egymásnak.
Összemosódnak a pénzügyi tranzakciót a reáltranzakcióktól elválasztó határok is. Az információgazdaság diktálta rugalmasság követelményének a cégek csak úgy tudnak eleget tenni, ha a portfólió befektetQk logikáját követik, azaz villámgyorsan változtatják befektetéseik szerkezetét. A kalkulációkban minden eshetQséggel számolniuk kell. A megtervezett akciónak 3 lehetséges kimenetele van,
Lényegesen jobban bejön a beruházás, mint amire számítottak
Csalódást okoz, és gyorsan le kell állítani
Továbbra is fennmarad a bizonytalanság.
A cég mindhárom opcióra megfelelQ választ tud adni, ha a beruházás üzembe helyezésekor a termelési tényezQk minél nagyobb részét teszi rugalmasan változtathatóvá.
Átlag feletti eredményesség mellett radikálisan csökken a bizonytalansági tényezQ, és a vállalat felcserélheti a bérelt gépeket és az átmeneti munkaerQt állandó megoldással
Nem kielégítQ eredmények esetén a cég alacsony költséggel elbocsáthatja ideiglenes dolgozóit, lemondhatja bérleteit, és kiveheti korábbi kinlevQségeit az elfuserált üzletbQl
Ha a helyzet továbbra is bizonytalan marad, a cég meghosszabbíthatja a bérletet, fenntarthatja a stáb feltételes foglalkoztatását, és késlelteti az ideiglenes dolgozó állandósítását.

Régen a pü.-i befektetések visszafordíthatóak voltak és alacsony tranzakciós ktsegekkel jártak, a termelQ beruházások hosszú távúak voltak és visszaordíthatatlan elkötelezettségekkel jártak. Mára már a termelési és foglalkoztatási döntések a pü.-i tranzakcióknál megszokott választáshoz kezdenek hasonlítani.

ÁteresztQ iparági és szervezeti határok

Az infokommunikációs technológiák fejlQdése összemossa a földrajzi határokat, emellett a a technológia is egybeolvad.

A vállalatok merev elkülönülés is oldódik. A vállalatok hálózatosodása mellett a vállalaton belüli határok (melyek az osztályokat választják el ) is összemosódnak.
A globalizáció és a verseny a belsQ és külsQ együttmqködést sürgette, az információs és kommunikációs eszközök és rendszerek széles körq elérhetQsége és felhasználhatósága tovább erQsítette ezt az együttmqködési törekvést.
Elmosódnak a korábbi jól definiált foglalkozások határai is, a többféle kompetencia, képzettség alapvetQ munkaerQ-piaci követelmény és világtrend. A munka és a tanulás közötti határvonal is elhomályosul, jellemzQ a munka melletti tanulás, továbbképzés, és egyre több a képzéssel eltöltött évek száma, fQleg a fejlett országokban.
Elmosódnak a határok a kultúrában vallásban, családi szerepekben.
A hagyományos szervezeti forma lassan de biztosan felQrlQdik és egy sokkal integráltabb és hatékonyabb munkakörnyezetben adja át a helyét.

Elmosódás nehézségei: ha nem tudjuk hol a határ a tanulás és a munka között(nehéz különbséget tenni az emberi tQkébe való befektetés és annak eredménye között. Az elmosódás a determinálisan szemben álló jelenségek és tényezQk összekeveredésén kívül az információgazdaság legfQbb trendjeinek az összemosódását jelenti. A különbözQ gazdasági szereplQk, vállalatok régiók határainak elmosódása megváltoztatja és összezsugorítja a gazdasági teret. Az egymást követQ idQszakok összefolynak, nem olyan világosak a termék életciklusának egyes szakaszai. Számos termék anélkül hal ki, h átmenne az érettség fázisán. Ilyen körülmények között a gazdaság által produkált érték növekvQ mértékben infókban és viszonyokban testesül meg .
A kombinációs lehetQségek növekedése, az idQ és atér változtathatósága, az elmosódás jelenségei növekvQ komplexitással és bizonytalansággal járnak a gazdasági tranzakciókban és folyamatokban.
A döntések ma jóval komplexebbek ezért nagyobb a téves megítélés kockázata is. Mindezen külsQ és belsQ kockázatok ellen az egyetlen védekezési lehetQség h€


4P’
>Þà4-6-–-˜-º ê î !ô&('œ.¯.909=>ÞBàB EE’E¸EjFlF‚FJHLHdHfHzH@IDI¸IJ4JóìåìåÙåÒåÒÊÒ÷ÙæÞÞÞÞÞÖÖÖ֋֋z‹Ã–‹Ã–Ö!jh˜
ªh˜
ª0JCJUaJ h˜
ªh˜
ªCJaJh˜
ªh˜
ª5h˜
ªh˜
ª6 jh˜
ªh˜
ªUmHnHuh˜
ªh˜
ª5CJ aJ

h˜
ªh˜
ªh˜
ªht5

h˜
ªhth˜
ªhÑî5CJ aJ

h˜
ªhÑî

h˜
ªhP h˜
ªhP 5CJ aJ 0hjl




r t

46àâÒ Ô ’””–Þà6-8-ôôôåôåôåååôôôôåååååååååôôô $„Äd `„Äa$gd˜
ª
$d a$gd˜
ª8-–-î æ!è!Ð"V$X$ò&ô&))H)È*Ê*+Þ+P,g,h,4-5-X-ò-œ. /0Ö0˜1ôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$d a$gd˜
ª˜1¤2Ö2ò2 323N3f3Œ3¦3¨3Ú3X4Z4˜6<7<899¤;¦;K<“<Ü<==5=àBØDôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô
$d a$gd˜
ªØDÚD E2EdEE’E¸EFjFôôåååRååå’kd$$If–FÖÖFÇÿ*Ä<#€c€š
€x
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ öu#6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ2Ö
94Ö4Ö
laöyt˜
ª$d $Ifa$gd˜
ª
$d a$gd˜
ª jFlF‚F¬FÞFüF4GpG¸GdHl]]]]]]]]$d $Ifa$gd˜
ª’kd¸$$If–FÖÖFÇÿ*Ä<#€c€š
€x
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ öu#6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ2Ö
94Ö4Ö
laöyt˜
ª dHfHzH´HÎH(I@Il]]]]]$d $Ifa$gd˜
ª’kdp$$If–FÖÖFÇÿ*Ä<#€c€š
€x
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ öu#6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ2Ö
94Ö4Ö
laöyt˜
ª@IBIDIºI®J^QbRdR„R²SWFYlaaaaaaaaaa
$d a$gd˜
ª’kd($$If–FÖÖFÇÿ*Ä<#€c€š
€x
tàÖ0ÿÿÿÿÿÿ öu#6öÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿÖ

ÿÿÿ2Ö
94Ö4Ö
laöyt˜
ª
4JJJXJhJ€JdR„RFYHY\Yr`†`8iRi:qNqRy|yô{$|–„º„N$ŸLŸò²D³þ»¼ÄÃބÞß<á\á"åHåJåê<ê>êÚëèëêë

ñlñ–ù²ù´ù>û\û^ûnÿpÿ|ŽZpªÜ*
f
f¸ùñùñùñùêñùñùñùñùÞùñùñùñùñùñùÔùÒùÞùñùÊ¿ùÊ¿ùÊÔùÞùÊÔùÊ¿ùÔùñù³§ñùñùñùh˜
ªh˜
ª56CJh˜
ªh˜
ª56CJ  jàðh˜
ªh˜
ª6h˜
ªh˜
ª6U jàðh˜
ªh˜
ªh˜
ªh˜
ª5CJaJ

h˜
ªhÑîh˜
ªh˜
ª5

h˜
ªh˜
ªAFYHY\Y^YŽ[’]p`r`†`ˆ`8ce6i8iRiTiæm´n8q:qNqPq¼vPyRy~y€yôôôåååôôôôôôôôôôôôôôôôôôôô $„Ðd `„Ða$gd˜
ª
$d a$gd˜
ª€yò{ô{$|&|0”„–„¼„¾„䇾‰¨‹ŽPR(‘Ú”j•˜•Ê•4–†–(˜ôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôææææ× $„Ðd `„Ða$gd˜
ª $
&
Fd a$gd˜
ª
$d a$gd˜
ª(˜È›ªœ"Ÿ$ŸLŸNŸn¡p¡Ð¡Ê¥Ì¥ð¦ú©rªÊª«`¬º­¯„°†°ð²ò²ðððåååååååååå×××åÉÉÉååå $
&
Fd a$gd˜
ª $
&
Fd a$gd˜
ª
$d a$gd˜
ª $„Ðd `„Ða$gd˜
ªò²B³D³0´2´zµ8·Ì¹Pºf»h»Á’‚ބÞßß<á\á ãœæÈçÊçvèäè éTéôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôôæææ $
&
Fd a$gd˜
ª
$d a$gd˜
ªa nagyobb rugalmasság, aminek jelentQsek a társadalmi költségei.

Az információgazdaság ellentmondásai: kiberálmok és kiberfóbiák

Az információs technológiák szétpermetezQdésének e negatív következményeit eleinte elfedték e technológiák látványos pozitív hatásai. Sokan felismerték a kockázatot. Az informatizálódó gazdaság iránti kritikátlan lelkesedés (hype) a kiberfanatizmus csak mostanában kezd alábbhagyni.
Kiberfanatizmus
90-es évek közepén USÁban kibontakozó jelenség.-->Új gazdaság Nincs szükség nagy tömegq fizikai eszközre, telkekre, gépsorokra, épületekre, a jövQ a tudásé; Az internetes cégek meghódítják a gazdaság bástyáit, és átveszik az uralmat a hagyományos iparágaktól, a tQkepiac bennük bízik.
A szgpes forradalom, az informatikai társadalom, a hálózati nemzet , az interaktív média, a virtuális valóság vagy éppen a digitális társadalom jelenti majd a megváltást az emberiség számára. Kiberlibertianizmus(egyesíti az elektronika által meghatározott életformák iránti lelkesedést a szabadság, a társadalmi élet, a gazdaság és a demokrácia radikális, jobboldali felfogásával.
Kibertér és az amerikai álom : a tecnológia iránt táplált cadide-i optimizmuson alapul, és egyfajta radikális individualizmussal kapcsolódik össze:.

Számos szerzQ ugyancsak az új gazdaság áldásait ecseteli, az alábbi vonásait kiemelve
Harmonikus és inflációmentes gyors gazdasági növekedés
Gyors termelékenységnövekedés
Teljes foglalkoztatottság
Alacsony belépési korlátok, a monopóliumok támadhatósága, mulékonysága
Intenzív technológiai verseny
Kiberoptimisták(valóban létezQ lehetQségekre hivatkoznak, teljesen figyelmen kívül hagyják az új technológiából következQ társadalmi jelenségek árnyoldalait: a munkanélküliséget, az új technikák elidegenítQ hatásait, stb.
Luddita(csak problémákat látnak az új technológiákban.
A fQáramlatú közgé eddig nem szentelt nagy figyelme a technológia forradalom okozta nehézségeknek és ellentmondásoknak. A világot ma leginkább foglalkoztató égetQ problémák nem sok teret kapnak a neoklasszikus gondolatvilágban.
egy tökéletesen versenyzQ gazdaságban, ahol az összes tQke átcsoportosítható, és az emberek képesek megkülönböztetni a sikeres találmányt a haszontalantól, a technikai fejlQdés paretóin javulásként értelmezhetQ. Ilyen gazdaságokban frikciós munkanélküliség nem fordulhat elQ, mert az össze munkás, akinek a munkáját a gépek helyettesítik, gond nélkül talál magának állást máshol.
20. századi géprombolók: ellenszegülés az újnak
A globális gazdaság messze van attól h tökéletes versenyzQnek tekinthessük. Az információs gazdaság felé vezetQ úton akadályokkal jell számolni.
Az ipari forradalom kezdetekor a kézmqvesek és a ház körüli munkások attól féltek, h a gépek csökkentik majd a munka iránti keresletet, és munkanélküliséget okoznak. A magasabb szintq technológia ugyanannyi munkahelyet teremt, mint amennyit elpusztít. A gyors technológiai változás átmenetileg jelentQs munkanélküliséget okozhatott. A technológiai változás néhány képességet feleslegessé tett.
Az új technológia útját a munkából kihullott milliók, felesleges emberek szegélyezik. Az antiglobalista mozgalmak tiltakozásai csak látványos megnyilvánulásai azoknak az ellentmondásoknak, amelyek ellenszerét a gazdaságpolitikusok és közgazdászok egyelQre nem nagyon találják.
A technológiai elQrehaladás sikere, az információgazdaság expanziója alapvetQen a társadalmi környezettQl függ. A technológia sohasem egyszerqen a termelést vagy a gazdaságot alakítja át, hanem az életformát és a kultúrát is.
Második hullám( nem az emberi fejlQdés lehetQségét látják az információtechnológiák okozta változatosságban, hanem fragmentációt , azaz a társadalom szétesését és balkanizációt a nemzeti ellentétek kiújulását
Harmadik hullám(meg kell szabadulnunk attól a téves feltételezéstQl, mely szerint a diverzifikáció automatikusan feszültséget és konfliktusokat okoz a társadalomban.
A jövQben a kibertérnek fontos szerepe lesz abban, h összekösse a különbözQ közösségeket, megkönnyítve az elektronikus szomszédságok kialakulását.
Pozitív lehetQségek kétségkívül benne vannak a technológiában, de az ellenállás a változásokkal szemben nem mindig és nem feltétlenül negatív jelenség. A technológiai tehetetlenségnek pozitív funkciója is van.:
Adam Smith(önmagától szervezQdQ rendszer, amely nem emberi tervezés, hanem koordinálatlan emberi cselekedetek eredményeként szervezQdik.Ezek a rendszerek ellenállnak a változásoknak. Bizonyos fokú ellenállás, elkerülhetetlen
Az informatikai forradalom társadalmi hatásai éppolyan ellentmondásosak, mint az ipari forradaloméi voltak a maga idejében. A vasút Észak-Amerikában elQmozdította az iparosítást,egységesítette a nemzeti piacokat, pozitív kulturális változásokat hozott, és növelte az emberek közti egyenlQséget.

II.rész
A termék

Az életbiztosítás ugyanúgy termék a gazdasági folyamatok objektuma, mint a kombájn. Meg kell különböztetnünk a termékeket a szolgáltatásoktól. A termék jellege mindig is meghatározta azt hogy miként lehet termelQjétQl a fogyasztójáig eljuttatni. Ebben a részben arra keresük a választ, h miképpen változik a termék az információs technológiák hatására.

3. fejezet
Termékek mint szolgáltatások
A testreszabás terjedése
A tömegtermékek ellentpontjaiként az utóbbi egy-másfél évtizedben terjednek, és mind nagyobb súlyra tesznek szert a testre szabott termékek. Annak idején a tömegtermelési modellben az eladó egyszerqen átadta standard termékét a vevQnek, a kapcsolat legtöbb esetben ott kezdQdött, és többnyire itt is ért véget. Az információgazdaság számos szegmensében azonban a vevQ és az eladó kapcsolata nem fejezQdik be az eladással. A termékeket általában utószolgáltatásokkal körítik, terjed a termékgondozás, a teleszerviz és más modern szolgáltatásfajták.
A tömegtermékek átlényegülése
A 20. Század 90-es éveitQl kezdve az információs technológiák hatására számos iparágban hasonlóképpen egyéniesítik a termékeket, mint az autóiparban, megnehezítve ezáltal a fogyasztói megítélést. A piacon (egyre szélesebb körben) már nem az elmélet által feltételezett standard, ezért áralapon könnyen összehasonlítható jószágok, hanem egyéniesített termékek forognak. Közgazdasági tételeink ellenben  akárcsak minden más tudomány megállapításai  sohasem egyedi történésekre vonatkoznak. ElQrejelzQ erejük csak nagyszámú esetre vonatkoztatva érvényesül.
A testreszabás éllovasai: a számítógépipar, az autóipar é s a ruházati ipar, de felzárkóznak hozzájuk a bútoripar bizonyos szegmensei (az irodabútoroktól a konyhabútorok testreszabásáig) vagy a festékgyártás is.
A testreszabás gyenge és erQs változatai
A tökéletes standardizáció és a tökéletes testreszabás  egy folytonos skála két végpontja csupán.
A testreszabás elsQ fontos állomása a termékvonal kialakítása. A termékvonal kialakítása azt jelenti, hogy termékeinket különbözQ kivitelben kínáljuk az eltérQ karakterisztikákkal rendelkezQ vásárlói rétegeknek.
Számos termék esetében biztos differenciáló tényezQ a jövedelem.
Differenciáló tényezQ lehet az érdeklQdés intenzitása.
A fogyasztói türelmetlenség vagy türelem is fontos különbségeket okoz az attitqdben.
A professzionális vagy a laikus kereslet is egészen más lehet egy-egy termék iránt.
Az elfoglalt vevQk nyilván olyan terméket keresnek, amivel nincs sok gond, egyszerq a használata. Az idQmilliomosok ezzel szemben lehet, hogy beérik az olcsóbbal is, amivel többet kell szöszmötölni.
Legalább négy következtetés levonható:
a testreszabás élvonalában az USA-ban bejegyzett cégek haladnak
a testreszabás ritkább a termékek esetében, és sokkal gyakoribb a szolgáltatásoknál
a szolgáltatás informatizálása, a számítógéppel támogatott fejlesztési, tervezési, gyártási, minQségbiztosítási stb. rendszerek. A testreszabás a gyakorlatban általában szoftvereken keresztül valósul meg.
a testreszabás stratégiája a legtöbb esetben valami módon kapcsolódik az internethez.

Az információs technológiák meghatározó szerepe a testreszabásban

A fogyasztókövetQ internetes technológia lehetQvé teszi a vásárlók egyéni igényeinek pontos feltérképezését. ami digitalizálható, az testre is szabható
A személyre szabott termékek, a szoftverekkel irányított gyártósorok produktumai nem, vagy alig drágábbak, mint a hagyományos termékek. MerQben más típusú termékeket termelnek, mint a tömegtermelés korszakában. A javak materiális tartalma elvékonyodik, a bennük koncentrálódó információk és tudás megsokszorozódik, és a digitalizált információ meghatározó jelentQségre tesz szert.

Megfontolt kosztümizáció: a testreszabás testreszabása

A tömeges testreszabás annyira új jelenség, hogy elterjedtségét ma még megbecsülni is nehéz. Részleges adataink vannak, Németországban az autók 60%-át ma mér a vevQk egyéni adatai szerint készítik.
A különféle termékek azonban nem egyformán alkalmasak a kosztümizációra. Az, hogy egy adott vállalat számára elQnyös-e egy meghatározott termék testreszabása, négy tényezQtQl függ:
A fogyasztói érzékenység:
Vannak termékek, amelyek esetében a fogyasztó értékeli a kosztümizációt, vannak amelyeknél beéri a standard termékekkel is.
A termelési folyamat alkalmassága a kosztümizációra:
Egy adott termék esetében egyáltalán létezik-e a testreszabás technológiája?
A versenyhelyzet:
Ha a verseny nyomása nem kényszeríti ki, a cégek számára nem ésszerq alkalmazkodni az egyéni fogyasztói kívánságokhoz.
A szervezet alkalmassága a testre szabott termelésre:
A testreszabás rugalmas szervezetet, jelentQs pénzügyi erQforrásokat, koncepciózus menedzsmentet igényel.

A termékek szolgáltatásként való elQállítása

A testreszabás elvben magában rejti a termék szolgáltatásként való elQállítását. A termékek és szolgáltatások közötti határvonal, a testreszabásnak is köszönhetQen, kezd elmosódni.

Termékek szolgáltatáságyban

Az utóbbi egy-két évtizedben a tartós javak és a különféle berendezések a testreszabástól függetlenül is mind több szolgáltatással egészülnek ki. Azt a terméket, amit piacra visznek, sajátos szolgáltatáságyban adják el. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a javak  legalábbis részben  szolgáltatásjelleget öltenek.
A termékek és a szolgáltatások összekapcsolásának a lehetQségét nagyban kitágítja a világháló, amelyen olyan  a javakhoz kötQdQ  szolgáltatások lehetségesek, mint pl. a kívánságlista. Számos, papír formában eladott folyóirathoz szolgáltatásként társul az online változathoz való hozzáférés.
A folyamat abban csúcsosodik ki, hogy a fQtevékenységet is szolgáltatásként nyújtják a vevQnek. A szolgáltatószemlélet megjelenése nagymértékben rányomja bélyegét a termelQk attitqdjére.
Nemcsak a terméket és a minQséget értékesítik, hanem egyre gyakrabban a kultúrát, az értékrendszert és a vállalati kommunikáció erejét, vagyis tulajdonképpen a szolgáltatási lehetQségeket.
A termék minQsége valamikor versenyelQny volt, most azonban csak nevezési díj a játékban. Minden egyre jobb a termékek fejlesztésében, így az egyetlen, amiben meg tudják különböztetni magukat, az a szolgáltatás, amit nyújtanak.

Termékgondozás

A termékek szolgáltatásszerq elQállítást ösztönzi a környezettudatos szemlélet terjedése is. A termékrQl való gondoskodás kiterjed a termék egész pályájára. Ha egy terméket úgy terveznek mint szolgáltatások folyamatos áramát, akkor a benne lévQ anyagokat tökéletesen visszanyerik a jövQ generáció számára vagy egy másik termék elQállítására.
A termék mint szolgáltatás irányzat hívei érdemben elQmozdítják az egy fQre jutó GDP anyag- és energiatartalma csökkenésének trendjét. Az ebben a szemléletben termelt termékek materiális jószágok ugyan, de mind magasabb szolgáltatástartalommal. Ezzel összefüggésben új fogalmat vezettek be a szakirodalomba: a termékgondozás terminusát.
A termékgondozás a környezetterhelést csökkentQ, a termék sorsát nyomon követQ menedzsmentstratégia.

Távszolgáltatások: az internetre alapozott új típusú szolgáltatások

A szolgáltatás klasszikus változatai esetén a terméket kísérQ szolgáltatások nagy részét annak az országnak a helyi létesítményei, partnerei biztosítják, ahol a terméket eladják. A nelyi szolgáltatók igénybevétele azonban jelentQs pénzügyi, szervezeti és jogi kockázatot rejt magában. Ezért az alternatív szolgáltatási módszereket kellett kifejleszteni. Ez az igény vetette meg az alapját az ún. teleszerviz kialakulásának.
Az innovatív gépgyártók ma már egyre növekvQ mértékben támaszkodnak az infokommunikációs technológiára a berendezésekkel kapcsolatos szolgáltatások lebonyolításakor. A távolról vezérelt szerviz sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a helyi közremqködQk igénybevétele a gépek, berendezések karbantartásában. A teleszerviznek különös jelentQsége van olyan kliensek esetében, akiknek mozgó telephelye van, pl. hajó, kamion. Az állandó rendelkezésre állásra nagy szükség van olyan berendezések esetén, amelyek drágák és bonyolultak, ennélfogva bármilyen rövid ideig tartó leállás nagy veszteséggel járhat a tulajdonosaik számára.
TeleszervizrQl beszélünk az ipari szolgáltatásoknál, illetve a tartós fogyasztási javak esetében akkor, ha:
A szervizelést a gép/berendezés természetes környezetében kell végrehajtani, ahol a szóban forgó berendezés mqködik, maga a szervizelést végzQ szolgáltató azonban földrajzilag távol van, és a szerviz bizonyos mozzanatai nem a reális, hanem a virtuális térben zajlanak
Ez azt jelenti, hogy a javítást egy másutt lévQ technikus végzi,, aki térben elkülönül a berendezés vásárlójától
A szervizelés során intenzíven használják az információs technológiákat.
A teleszerviz gyakoribb a nagyvállalatok körében.
Az is lényeges tulajdonság, hogy míg a hagyományos szervizelési forgatókönyv általában nem tartalmaz megelQzQ karbantartást, a teleszerviznek egy úgyszólván elidegeníthetetlen része. A rendelkezésre álló információs technológia révén lehetQség nyílik arra, hogy folyamatosan elemezzék a gépek segítségével folyó termelési eljárások paramétereit, és ellenQrizzék a következményeket. A gépek lerobbanása ily módon kiszámítható és megelQzhetQ. Ez a szervizszolgáltatás csökkenti a gépek állásidejét és az ebbQl eredQ költségeket.
A teleszerviz elQnyei megmutatkoznak mind a vevQ, mind pedig az eladó oldalán. Kézzelfogható nyereséget érhetnek el. Ha a távjavítás valamilyen ok miatt nem lehetséges, akkor is ki lehet deríteni a hiba okát még a helyszínre utazás elQtt. Ez ugyancsak csökkenti a javításhoz szükséges idQt, minimalizálja a berendezés állásidejét.
Az utazási idQ csökkentésével és a távdiagnózis lehetQségével az emberi erQforrások hatékonysága is nQ. A szervizeléssel foglalkozó technikusok  holtidQk, várakozás, felesleges utazgatás helyett  a megoldandó feladatra koncentrálhatnak.
A legkomolyabb nehézség a gépgyártók számára az, hogy meggyQzzék a gépek felhasználóit a teleszerviz elQnyeirQl. A vásárló nyilvánvalóan nem fog pénzt adni a teleszervizért, amíg nem bizonyosodott meg a hasznáról.

Terméket helyettesítQ szolgáltatások

Azoknak a beruházási javaknak az esetében, ahol feszültség támad a horribilis beruházási költségek és a szóban forgó berendezések rendkívül gyors elavulása között, a feszültséget a vállalatok nagyon gyakran szolgáltatásvásárlással oldják fel  beruházás helyett.
A legtipikusabb példa erre éppen maga a számítógép, az informatikai infrastruktúra. A felhasználó cégek az informatikában tapasztalható viharos fejlQdéssel úgy igyekeznek lépést tartani, hogy kockázatos informatikai beruházások helyett a berendezések nyújtotta szolgáltatásokat vásárolják meg az erre szakosodott vállalatoktól. Sokkal egyszerqbb, ha az informatikai szolgáltatást veszik meg, ahelyett, hogy bonyolult és gyorsan avuló szoftvereket vásárolnának.

Információval átitatott hagyományos szolgáltatások

A szolgáltatástól elvárják a vevQk, minél gyorsabban alkalmazkodjék a váratlan helyzetekhez is, újszerqen kezelje a kliensek igényeit, és lehetQleg testre szabják.
A vállalatok különbözQ mértékben élnek az internet és más kommunikációs lehetQségekkel mindig az adott vállalalat dönti el.

Termékek szolgáltatások immateriális javak

A legfejlettebb országokban a szolgáltatások aránya mára már meghaladta a 70 %-ot is. Maga a szolgáltatás fogalma is változik nagyrészt éppen a világhálónak köszönhetQen. A szolgáltatások nem kézzel fogható dolgokból állnak, hanem olyanokból, melyek nem csomagolhatók, építhetQk vagy tárolhatók.

A hagyományos szolgáltatások jellegzetességei

Boden és Miles (2000) szerint a következQ tulajdonsággal írhatunk le egy szolgáltatást.
Illékonyság megfoghatatlanság
Azonnali fogyasztás
Szimultán jelleg
A fogyasztó aktív részvétele
Heterogenitás

A tárgyi formát nem öltQ szolgáltatások lényegesen különböznek az immateriális szellemi javaktól.

A gazdagság 3 megjelenési formája

Fizikai termékek, megfoghatatlan szellemi termékek és szolgáltatások

A szellemi javakat az anyagi javaktól és szolgáltatásoktól elhatároló vonások:
A szellemi termékek tömeggyártáskor az újratermelési költségek a 0-hoz tartanak
Az átláthatóság paradoxona
A rivalizálás hiánya

A gazdasági világ szilárd keretei és fogalmai egyfajta elmosódásnak esnek áldozatul.

4. fejezet Immateriális termékek

Dematerializálódáson elsQdlegesen az értendQ, hogy egyre több majdnem tiszta információkötegként megjelenQ jószágot veszünk a hagyományos tranzakcióban is, s még inkább így van ez a világhálón.

Dematerializálódás : a súlytalan gazdaság felé

A dematerializálódás folyamatát már a mindennapokban is egyre többször tapasztaljuk pl képeslap helyett e-grettings . Ha egy termékhez a hálón keresztül is hozzá lehet férni, akkor a már kiépített információs csatornák helyettesítik az autósztrádákat, raktárakat, utakat, bolti eladóhelyeket egyaránt. Mindezen akadályok áthidalása majdnem költségmentes, mert ezen akadályok a virtuális térben nem léteznek vagy jelentéktelenné törpülnek.
A dematerializálódás azonban nem azonosítható egyszerqen a szellemi termékek súlyának a növekedésével, újfajta digitalizált megfoghatatlan termékek megjelenésével.

Dematerializálódás és virtualizálódás

Az effajta intelligens termékek sajátos elegyet alkotnak: fizikai és immateriális elemek együtteseiként határozhatóak meg.
A tudásipar növekvQ súlyára utal az is az az adat is, hogy jelenleg a polcról levehtQ szoftvereket gyártó ipar a harmadik legnagyobb iparág USA-ban.
A szórakozás és szabadidQ szektor 67 %-ot tesz ki a lakossági fogyasztásból.

Az újítások adják a fogyasztó számára a legnagyobb részt a termék tényleges élvezetében. Ebben az esetben nem választható el egymástól a termék és a benne megtestesült tudás (információ).
dematerializáció: A 70-es, 80-as évtizedben az egységnyi GDP elQállításához szükséges energiamennyiség évi 2%-kal csökkent a fejlett világban. A társadalom gazdagodása javarészt az immateriális erQforrásoknak, a szellemi munkának, az észnek tulajdonítható. A fizikai termékek dematerializálódására utal az a tény is, hogy az Qket elQállító ágazatokban: a mezQgazdaságban és az iparban egyre több fehér galléros dolgozót alkalmaznak, a szellemi tevékenységek dominálnak, és a fizikai munka a termelésben is egyre hátrébb szorul. A kitermelésben használt anyagok és gépek sem csak materiális természetqek, jelentQs bennük a szellemi hozzájárulás. Pl. a széntermelésben használt villamos energia termelésében alkalmazott gépek, berendezések sem pusztán acélmonstrumok, a hozzájuk felhasznált materiális alkotóelemekben ugyanis szellemi javak is kumulálódtak.
Visszagöngyölési tétel: a termékek többségében kumulálódik az információ/tudás tartalom, hányada pedig az elsQdlegesen számba vettnél lényegesen nagyobb.
A materiális termelési folyamatok vagy a hagyományos szolgáltatások közben is folyamatosan végbemegy a termék helyettesítése információval. A hozzáadott értékben ma már meghatározó súlyuk van nemcsak a K+F-re, hanem a dizájnra és a reklámra költött pénzeknek, a terméket eladó sztárok honoráriumának.
A megfoghatatlan (szellemi) javak elQállításának sajátosságai:
A szqkösség a digitalizált szellemi javak szférájában nem nagyon értelmezhetQ, mivel újratermelésük gyakorlatilag költségmentes, tetszQleges példányban való elQállításuknak nincsenek olyan értelemben vett kapacitáskorlátai, amilyeneket az anyagi javaknál megszoktunk. A digitális és információs javakat éppen ezért a 0 határköltséggel definiálhatjuk. Ahol a szqkösséget egyáltalán értelmezni tudjuk, az nem maga a szellemi termék, hanem a kifejlesztéséhez szükséges beruházásokra rendelkezésre álló tQke.
áttételes szqkösség: a szellemi javak kifejlesztéséhez szükséges fizikai erQforrások szqkössége
Chipek és gyógyszermolekulák: az elsQdleges elQállítás és a tömeggyártás közötti költségszakadék:
Nemcsak az ipari kutatások nyomán született eredmények szakadnak el a magányos feltalálótól, és válnak iparszerqen gyártott termékké, hanem olyan lágyabb szellemi alkotások is, mint a népszerq zenei mqvek vagy a szappanoperák.
A termékbe csomagolt szellemi javak(pl. könyvek, MP3 formátumú zene) kifejlesztése csakúgy nagy költségekkel jár, mint terjesztésük, termelQik kénytelenek mégis tulajdonjogokat definiálni, és beárazni Qket. A technológiai infrastruktúrán keresztül áramoltatott szellemi javakhoz azért lehet olcsón hozzáférni, mert csak az emészt fel jelentQs összegeket, amíg magát a rendszert létrehozzák.
A tudás termelésében egyszerre érvényesülnek a régi és az új gazdaság törvényei. Paradox módon a tudás régi jószágként viselkedik, amikor elsQdlegesen létrehozzák, és terjesztésének infrastruktúráját kiépítik. Új gazdaságbeli jegyeket mutatnak azonban a szellemi termékek azonnal, amint elhagyják elsQdleges elQállításuk szféráját, és bekerülnek a gazdasági vérkeringésbe, ill. az újratermelési folyamatba. Az eredeti szellemi termékeknél, alkotásoknál gyakorlatilag kizárható az újratermelés társadalmi elismerése. Nem lehet még egyszer feltalálni és eladni. Az amortizáció tekintetében a kivételes esetektQl eltekintve a tudás vagy szellemi termék a használat során sem kopik el, hanem inkább gyarapszik. A szoftverek is csak tökéletesednek, ha sokan használják Qket. Erkölcsi elavulásról természetesen a szellemi javaknál is beszélhetünk. Az anyagi erQforrásoknál egy bizonyos pont után a technológiai folyamat telítQdik, az output nem lesz képes többet felszívni a termelési tényezQkbQl. Az egyetlen dolog a tudás, az információ, amelynek releváns válfajaiból bármely kibocsátás vagy szolgáltatás képes többet felszívni, és növekvQ mértékq alkalmazása nem csökkenti a hozadékát. Bár a tudás is túlcsordulhat, ilyen eset akkor fordulhat elQ, ha egyszerre zúdítják rá egy termelési folyamatra a legújabb tudás megemészthetetlen mennyiségét. Mindazonáltal semmilyen termelési folyamatról sem állíthatjuk, hogy további fejlesztésre, újításra már nem szorul, s képtelen több tudást felszívni.
Dupla vagy semmi: a nagy kockázatú tudástermékek magas, de bizonytalan profitrátája:
Az információs technológiák megsokszorozzák a termelékenységet. Egy hagyományos termelési folyamatban az eredmény általában kiszámolható. A szellemi termékek természetébQl következik, hogy elQállításukkal kapcsolatban váratlan fejlemények adódhatnak, azaz nQ a bizonytalanság. Mindazonáltal ha egy konkrét kutatási eredmény bejön , a profitráta általában igen magas. A magas profit egyik magyarázata a szellemi javak sokszorosításának egyszerqsége a mai technológiák mellett. A kockázati tQke növekvQ súlya a dematerializálódás közvetett indikátoraként is felfogható, hiszen az így finanszírozott projektek többségében jelentQs a K+F súlya, illetve az innovatív elem.

Komplexitás értelmezése: Globalizáció révén nQtt a gazdasági partnerek száma, így a köztük létrejött tranzakciók és azok egymásra hatásai egy nagyon komplex cselekvési folyamatot eredményeznek.

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

... 1 eloadas 10.16-2 15 bizonytalanság és játékelmélet0001 18 2009 4.óra 5. előadás 5. óra ábris általános kémia ambrus judit barta ferenc biztonsgtecnika corbu élete elméleti kérdések forma formanyomtatvány génmódosítás hull információ intézményi gyakorlat jövedék katalízis kiadott kidolgozott tételek konzultáció középérték középkor közgáz logisztika magyar premodern makroökonómia matrix mikroökonómia növénynemesítés órai jegyzet program reklám sejtbiosz stat1 szövegszerkesztés tektonika termelés tételek töri vállalat gazdaságtan vizsga feladatsor vizsga tételek